Civil szervezetek és közösségek Készítette a Háló Egyesület Közösségi Műhelye
I. Társadalmi bevonás társadalmi aktivitás
A civil lakosságnak az Európai Unióban is csak egy szűk rétege tevékenykedik aktívan a társadalomban. Különösen alacsony ez a szám ma Magyarországon. Pedig az EU politikájában hangsúlyos szerepet kap a civil társadalom. Alapvető célkitűzés, hogy a társadalom tagjai minél nagyobb számban vegyenek részt a közéletben és aktívan járuljanak hozzá a saját helyzetüket érintő döntésekhez. Ezeknek a céloknak az elérése mára a demokratizálódás alapkérdésévé vált.
közösségfejlesztés
A társadalmi részvételnek a közösségfejlesztés eszközével történő megteremtése során a szereplők aktivitásának növelése mellett a befogadás esélyei is fejleszthetőek. Az így kialakult mini-partnerségek által pedig új, belső erőforrások kerülnek a felszínre, melyek visszahatnak a társadalmi folyamatok javítására. Ugyanakkor számos kutatás kimutatta azt a tényt is, hogy a döntésekbe történő bevonás és az érdekek képviseletének javítása jelentős mértékben hozzájárul a helyi vagy szélesebb alapon nyugvó programok hatékonyságához is.
partnerségek
A közösségfejlesztésre vonatkozóan az EU-ban használt nyelvezet inkább a közösségi bevonás, részvétel, helyi fejlesztés és partnerség kifejezéseket használja. Mindezeken keresztül inkább a foglalkoztatással és a társadalmi bevonással áll kapcsolatban. Regionális szinten azonban szinte minden programban elvárás, hogy olyan partnerségeket hozzanak létre és támogassanak, amelyek lehetővé teszik a helyiek számára az erőforrások elosztásával kapcsolatos döntéshozásban való részvételt. Ez a társadalmi szintű részvétel pedig a civil szervezetek és a közösségek helyi partnerségépítésbe való bevonásával valósulhat meg.
II. Közösségek A társadalmilag inaktív és a civil szervezetekben tevékenykedő személyek mellett van egy harmadik rétege a társadalomnak, amely közösségi életet él és többé-kevésbé szervezett keretek között épít kapcsolatot más személyekkel, de közösen kialakított csoportjuk nem rendelkezik jogilag tisztázott háttérrel és jogi személyiséggel. A fenti elhatároló körülírás mellett komoly problémát jelent ezeknek a csoportoknak a pozitív definiálása. Megpróbálkozhatunk két irányból: először induljunk ki a tagság és a csoport belső identitásából, majd próbáljuk meg ugyanezt a csoportot a társadalom irányából nézve meghatározni. belső definíció
Mostani elemzésünkben közösségnek nevezzük azokat a csoportokat, melyek tagjai személyesen ismerik egymást, rendszeresen találkoznak egymással és a tagság mindvégig önkéntes. A működtetési mechanizmus később részletezett nehézségei és a személyes kapcsolatok idő- és energiaigényessége miatt ezek a csoportok általában 8-15 személyből állnak. Ezzel – legalábbis ebben az írásban – kizártuk a közösségek közül például a településeket és más nagyobb létszámú csoportokat. A találkozások szükségességének hangsúlyozásával pedig eltekintettünk a virtuális közösségektől. A találkozók rendszeressége nagyon különböző is lehet. Kutatásaink és elemzéseink során találkoztunk már folyamatosan együtt élő és kéthavonta összejövő csoportokkal is. Az ennél ritkábban találkozó csoportok identitása túlzottan gyenge ahhoz, hogy kialakuljanak a minimálisan szükséges szabályok. Az önkéntesség hangsúlyozásával kizártuk a közösség definícióból a családokat és a munkahelyi vagy iskolai csoportokat. (Bár az önkéntesség bizonyos korlátozott formában mindegyikben jelen van.)
külső definíció
A társadalom irányából – kívülről – nézve közösségnek nevezzük azokat a csoportokat, melyek a bennük személyes szinten megvalósuló szolidaritás által a társadalom aktív és hasznos építőelemei. Az ebben a mondatban rejlő belső ellentmondás feloldását a következő fejezetben kíséreljük meg.
III. Civil szervezetek és közösségek összehasonlítása civil szervezetek: társadalmi mobilizálás, közösségek: belső igények
A kétféle szervezeti forma összehasonlítását az általunk látott legfontosabb különbség felvázolásával kezdjük. A civil szervezetek egy olyan cél érdekében jönnek létre és működnek, mely túlmutat – kívül esik – a tagság körén. Ez által egy külső társadalmi cél érdekében mobilizálnak. A közösségek tevékenységének célcsoportja azonban általában maga a tagság. (Természetesen mindezek mellett a közösségek gyakran maguk is rendelkeznek a civil szervezetekre jellemző célokkal például településfejlesztés, környezetvédelem, helyi iskola segítése, stb.) Ezt a fajta befelé fordulást azonban nem elzárkózásként kell értékelni. A szolidaritás és a társadalmi bevonás legelső gesztusa nyilvánul meg benne. Személyes szinten éppen a másik ember felé történő nyitás a legalapvetőbb esemény az énközpontúság oldódásában. A társadalmi szolgálat – a másokért cselekvés – alapszintű megélése a közösségekben jelen lévő személyes kapcsolatok erősségének köszönhető. A civil szervezetekkel szemben, ahol a tagok gyakran nem is ismerik egymást, a közösségek a személyes ismeretségre épülnek. Márpedig a szolidaritás leghatékonyabban éppen a személyes kapcsolatok mentén gyakorolható. A másik ember hiányait és szükségleteit akkor lehet felfedezni, ha ismerjük őt és ha bizalommal vagyunk egymás iránt.
további különbségek
A kifelé nyitottság mértéke és a személyes kapcsolatok erőssége mellett még számos különbség jellemzi a civil szervezeteket és közösségeket. 2007 első hónapjaiban alkalmunk nyílt mintegy negyvenfős minta lekérdezésével megvizsgálni azt, hogy hogyan látják ezt a témát civil szervezetek képviselői. A kapott válaszok alapján a következő kép rajzolódik ki a civil szervezetek illetve a közösségek jellemzőiről. civil szervezetek
közösségek
szakmai (tematikus) alapokon nyugvó kapcsolatok közeli, szeretetteljes, baráti kapcsolatok szilárd jogi keretek
kevesebb jogi megkötöttség
hatékonyabb, szervezett munka
több idő áll rendelkezésre
nyitottabb tagi struktúrák
nagyobb elköteleződés, erősebb összetartás
önkéntesek és alkalmazottak
csak önkéntesség
egy kiemelt téma hatékony megközelítése
széles tématerületek
társadalmi célokra mobilizál
egymás segítése
struktúráltság
spontaneitás
nagyobb infrastruktúra
rugalmasság
érdekérvényesítés
értékközvetítés
forrásteremtés lehetőségei
kis forrásigényű tevékenységek
A következő bekezdésekben röviden áttekintjük ezeket a jellemzőket. A civil szervezetekre jellemző jogi keretek meghatározzák a bennük folyó munkát és egyértelművé teszik a működés mechanizmusait is. A szervezeten kívüli személyek és más szervezetek számára is egyértelmű jogi megfogalmazások megalapozzák a szervezet identitását: minden civil szervezet rendelkezik célokkal, tagsággal, vezetéssel és elérhetőségekkel. Ugyanezek a szabályozott formák a közösségekben nem feltétlenül valósulnak meg. Ennek megfelelően működésük rugalmasabb és spontánabb. célok
A civil szervezetek kizárólag saját céljaik meghatározásával jöhetnek létre. Mint már jeleztük, ezek a célok általában valamilyen társadalmi probléma megoldására irányulnak, globális vagy helyi szinten. A megfogalmazott célok megléte nem csak az identitás és a küldetés miatt fontos, hanem ezzel párhuzamosan meghatározza a működés alapvető jellegét is: a tervezettséget. A célok ismeretében elvileg könnyedén meghatározható a szervezet stratégiája és tevékenységei, és az is ellenőrizhető, hogy a szervezet a céloknak megfelelően és hatékonyan működik-e. Ilyen alapon az is eldönthető, hogy "jó szervezetről" van-e szó, és hogy milyen fejlesztési igények merülnek fel. A közösségek ezzel szemben általában nem rendelkeznek megfogalmazott célokkal. Megalakításuk is az esetek nagy többségében sokkal spontánabb folyamat, melyben a személyes – baráti – kapcsolatoknak van nagy jelentősége. Gyakran az alakulás pillanata sem érhető tetten, a célok hiánya pedig nem teszi lehetővé a tervszerű működést. Ennek figyelembevételével beláthatjuk azt is, hogy olyan kérdések felvetése, mint "jóe a közösség? jól működik-e?" nehezen értelmezhető. Ezeknek a kérdéseknek gyakorlatilag csak a közösségen belül van értelme, hiszen mint láttuk a fejezet elején is, a közösségek legerősebben a tagságban élnek. Ennek ismeretében megpróbálkozhatunk olyan áthidaló definíciókkal, mint hogy egy közösség akkor jó, ha azok a személyek, akik a közösséghez tartoznak jól érzik magukat benne. Ennek első látásra riasztó individualizmusa a személyek nyitottságával és a kölcsönös szolidaritás korábban megfogalmazott eszméjével válik elfogadhatóvá. A tervezés és tervezhetőség hiányát néha a közösségen belül is nehezen élik meg. Ilyenkor is fontos ennek a negatív érzésnek a tudatosítása, és a fent vázolt okok megismerése. Ugyanakkor éppen ennek a jellemzőnek köszönhetően a közösségek sokkal rugalmasabbak tudnak lenni, és így sokkal erősebben igazodhatnak tagjaik egyéni hangulatához és érzelmeihez, ami ismét csak az elköteleződést és a személyes kapcsolatokat erősíti.
tagság és vezetés
A tagság és vezetés szempontjából a civil szervezetek ismét jól körülhatárolt, egyértelmű helyzetben vannak. Az alapítás pillanatától fogva világos, hogy kik az alapítói a szervezetnek – beleértve esetleg más szervezeteket is. A működés során a jogi keretek szükségessé teszik, hogy a tagságban történt változásokat a szervezetben nyilvántartsák. Ugyanígy minden szervezetnek világosan és egyértelműen rendelkeznie kell a vezetés milyenségéről és a vezetőség személyi összetételéről. Minden tag és tagszervezet részére világos, hogy milyen funkciót tölt be a szervezetben, és ehhez általában jól körülhatárolható felelősségek társulnak. A döntési jogkörök és a döntési mechanizmusok szintén jól körülhatárolhatóak. A közösségekben ezzel szemben a tagság nem ilyen szigorúan szabályozott. Gyakran nem is lehet egy közösségen belül meghatározni, hogy ki tagja a közösségnek és ki nem. Elképzelhető olyan szituációk kialakulása is, mikor A a közösség tagjának tartja X-t, míg B úgy gondolja, hogy X nem a közösség tagja. Vagy A a közösség tagjának érzi magát, míg B (vagy adott esetben akár több személy is) úgy véli, hogy A nem tagja a közösségnek. A közösség vezetése szintén nem minden esetben tisztázott, és ezzel együtt jár az is, hogy a döntési mechanizmusok sem feltétlenül világosak. Adott esetben lehetséges, hogy mindenki másképpen vélekedik arról, hogy hogyan születik meg egy döntés, illetve esetleg még arról is, hogy miről kell egyáltalán döntést hozni. A tagság és a vezetés ilyen kérdéses helyzetei megkövetelik a tagok rugalmas hozzáállását, és éppen ezek által a közösség a demokratikus attitűd és a személyes felelősségvállalás gyakorlásának kiváló terepe. Mindez ismét az immáron oly sokszor emlegetett személyes kapcsolatokat és közeli, emberi kommunikációt erősíti.
elérhetőség
A civil szervezetekben nem csak a belső identitás meghatározása, hanem a külső azonosíthatóság is nagyon fontos. Az egyértelműen meghatározott felelős vezető mellett minden szervezet rendelkezik egy székhellyel (és ezáltal egy elérhetőséggel) és egy névvel. Ezen jellemzők alapján a szervezet egyértelműen azonosítható, ezáltal kapcsolatba lehet vele kerülni és kommunikálni lehet vele. És fordítva: a szervezet kapcsolatot vehet fel a társadalom szereplőivel és egyértelművé tehető, hogy egy bizonyos megnyilatkozás a szervezet nézeteit tükrözi-e. A közösségek általában nem rendelkeznek a fenti tulajdonságokkal. Ennek nehézségeivel találkoztunk például a CIQ: Civil Intelligencia – Nonprofit Keresztény Partnerség program keretében végzett közösségi kutatás során is. Hogyan lehet közösségeket nyilvántartani? Mennyire képviseli a közösség tagja, akivel a beszélgetés lezajlott a teljes közösséget? És egyáltalán hogyan találhatók meg ezek a közösségek? Ha a
korábban felvázolt definíciós nehézségtől – mit is nevezünk tulajdonképpen közösségnek? – eltekintünk, még mindig kellően nehéz problémával nézünk szembe, amikor például egy adott régió létező közösségeinek számát próbáljuk megbecsülni. Vagy amikor közösségek számára próbálunk szolgáltatásokat nyújtani. Hogyan határozhatjuk meg ilyen viszonyok mellett a szolgáltatások létjogosultságát, és milyen módon mérhetjük eredményességüket?
IV. Civil szervezetek és közösségek kapcsolódási pontjai Nyilvánvaló tény, hogy mind civil szervezetek, mind közösségek léteznek. Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a társadalom tagjainak mindkettőre szüksége van. Amint a fent idézett lekérdezés is igazolta, mindkét szervezeti forma tulajdonságai megfogalmazhatók pozitív formában. De emellett vajon érdemes-e feltenni azt a kérdést, hogy az egyes szervezeti formák negatív tulajdonságai orvosolhatók-e a másik szervezeti forma pozitív tulajdonságaival? célorientált közösség
Az első kérdés az, hogy adoptálható-e a civil szervezetek célorientált, tervezett és önreflexív működése a közösségek számára. Egyáltalán szükség van-e erre? Meglátásunk szerint a válasz igen, amelyet alább néhány nemzetközi példával próbálunk demonstrálni. (Természetesen nem minden közösség számára lenne mindez hasznos, és – talán szerencsére – nincs is lehetőségünk ezeket kötelezővé tenni a közösségek számára.) Az Amerikai Egyesült Államokban találkoztunk olyan közösségekkel, melyek a megalapítás pillanatában egy működési nyilatkozatot fogadtak el, melyhez minden később csatlakozó tagnak is tartania kellett magát. Ezek a megállapodások olyan egyszerű pontokat tartalmaztak, mint pl. „a közösségi találkozó alkalmával végig fogom hallgatni a másikat és igyekszem megérteni álláspontját” vagy „ami a közösségben elhangzik az bizalmas, kifelé nem adom tovább”, stb. Nyilvánvaló, hogy egy ilyenfajta közös nyilatkozat nem csak a benne foglaltak miatt fontos, hanem növeli a közösség identitását és összetartozását is. Külső szankciókra természetesen ezek alapján továbbra sincs lehetőség. Volt alkalmunk megismerni egy németországi közösséget, ahol az új tagok bevonásának a következő módját alkalmazták. A jövendő tag egy évig részt vehetett az összes találkozón, programon, megbeszélésen, ráadásul teljes mértékben ingyen, de az egy év elteltével a közösség magának tartotta fenn a döntést, hogy a jelöltet tovább is
befogadják-e. Ez a módszer a közösségi tervezés mellett az önreflexiónak is szép példája: egy év múlva tehát foglalkoznia kellett a közösségnek azzal, hogy milyen volt az elmúlt 12 hónap. Az önreflexió alkalmazásának közösségi és egyéni szintű megvalósulásával több helyen is találkoztunk. Némelyik közösségben évente egy találkozót a konfliktusok átbeszélésének és feldolgozásnak szentelnek. Más közösségekben évente felteszik a kérdést – van ahol közös fórumon, van ahol egyénileg –, hogy személyesen kinek mit hozott az elmúlt év, illetve miért van a közösségben. személyes kapcsolatok civil szervezetben
A másik irányú kérdések közül a legelső, hogy a közösségekre jellemző személyes kapcsolatok és az általuk erősödő elköteleződés létrehozható-e a civil szervezetekben. Erre a kérdésre már egyszerűbben adható igen válasz. Sok szervezetben észrevették, hogy a tagság, de legalább a vezetőség számára milyen fontos a személyes kapcsolatok erősítése. Ezt jelzik az egyre szaporodó csoport-tréningek, fejlesztő foglalkozások és kommunikációs, csapatépítő work-shopok a civil szervezetekben. Különösen szükséges ilyen tréningek szervezése a „másodgenerációs” szervezeti tagok számára. Hiszen egy-egy szervezet alapítói még kiemelkedően erős elköteleződéssel bírnak a szervezet céljai iránt, a később csatlakozókban azonban ez a vonzalom már nem feltétlenül olyan erős. Az itt feldolgozott mellett további kétirányú kérdések is feltehetők, hogy a civil szervezetek működési jellemzői mennyiben építhetők be a közösségek életébe és viszont. Ezekkel azonban most ebben a rövid elemzésben nem foglalkozunk.
személyi összefonódások
A fejezet végén szeretnénk még néhány megállapítást tenni a kétfajta csoport kapcsolódási pontjait keresve. A személyeket figyelembe véve nagyon gyakran tapasztaljuk azt, hogy amennyiben valaki egy civil szervezet tagja, nagyobb valószínűséggel tartozik közösséghez és viszont. Hasonló jelenség megfigyelhető az egyszerre több civil szervezethez illetve több közösséghez tartozás terén is. Ezt az általános magatartást úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a társadalmilag aktívabb személyek általában egyszerre többféle szerepet is felvállalnak. Számukra különösen fontos, hogy a kétfajta szervezeti forma alapműködésével tisztában legyenek, ne támasszanak túlzott elvárásokat egyik irányban sem, ugyanakkor mégis érezzék magukat ösztönözve arra, hogy a pozitív tapasztalatokat a lehetőségekhez mérten igyekezzenek hasznosítani.
civil szervezetek a közösségekért
A két szervezeti forma érintkezési pontjait keresve külön szeretnénk említést tenni azokról a civil szervezetekről, melyek kimondottan a közösségekkel foglalkoznak,
mint például Magyarországon a Közösségfejlesztők Egyesülete vagy a Háló Egyesület. Szintén érdemes megemlíteni azokat a közösségeket, melyek egy-egy civil szervezet tagságából vagy vezetőségéből jöttek létre. Érthető módon a civil szervezetek és közösségek közötti kapcsolatépítésben kiemelkedő munkát végeznek.
V. Modern irányok a közösségi munkában a katolikus egyházban közösségi egyház-modell
A II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) legelső dokumentuma az Egyházról szólt. Sok fontos megállapítása közül kettőt szeretnénk kiemelni: a világiak nagyobb szerepvállalásának lehetősége és az Egyház, mint Isten népe. Mindkét gondolat – a korábban meglehetősen arisztokratikus társaságként és intézményként megjelenő Egyház képe helyett – a társadalom minden tagját aktívan megszólító és bevonó Egyház képét állítja elénk. A zsinat nyomán megindult reformfolyamatok egyik eredménye, hogy manapság az Egyházról többféle modell segítségével gondolkodhatunk. E tanulmány szempontjából ezek közül a legfontosabb a Közösségi Egyház-modell. Ennek lényege röviden abban foglalható össze, hogy az Egyház a közösségekből, mint építőkövekből áll össze.
kisközösség
Maga a zsinat nem használta a közösség kifejezést. Az egyházjog pedig éppen úgy a mai napig adós a közösség fogalmának definiálásával, mint a polgári törvénykönyvek. A megszokott szóhasználatban az egyház építőköveiként szolgáló közösségeket kisközösségeknek vagy bázisközösségeknek nevezzük. Az előző megnevezés nemzetközileg így is elfogadott, de gyakran kiegészül még az egyházi vagy a keresztény szóval is. (Egyházi vagy keresztény kisközösség.) A bázisközösség elnevezés elsősorban DélAmerikában elterjedt, és a közösségekre, mint alapra utal, melyre az Egyház épül. Különösen Észak-Amerikában és Afrikában találkozunk nagyon gyakran azzal a modellel, mely az egyház szó jelentését ugyanúgy kiterjeszti a kisközösségekre is, mint az egyetemes egyházra. A centrum körül elhelyezkedő különböző méretű körök képe az új egyházmodell alapvető ábrája a régi hierarchikus, háromszögű felépítéssel szemben. Szintén érdekes eltolódás figyelhető meg az Egyház történelme során abban, hogy a személyes ismeretségek fóruma hogyan helyeződött át egyre kisebb egységekre az egyházmegyék, majd a plébániák növekedése során, hiszen manapság már a plébániai szinten is elképzelhetetlen a személyes és mély ismeretség. (Hasonló folyamat figyelhető meg össztársadalmi szinten a faluközösségek növekedésével és felbomlásával is.)
kisközösségi definíciók
A II. fejezetben megadott közösségi definíciók az egyházi kisközösségekre is alkalmazhatók. A belső identitásra épülő definíciót – tagjai személyesen ismerik egymást, rendszeresen találkoznak egymással és a tagság mindvégig önkéntes – természetesen ki kell egészíteni azzal, hogy ezek a kisközösségek vagy vallásos témákkal foglalkoznak, vagy tagjai keresztények. A kívülről megfogalmazott definíciót viszont – a személyes szinten megvalósuló szolidaritás által a társadalom aktív és hasznos építőelemei – éppen a közösségi egyház-modell elméletének segítségével az előbbinél szabatosabban tudjuk megfogalmazni. A kisközösségek az Egyház olyan építőkövei, melyben személyesen ismerik egymást a tagok.
a szolidaritás személyessége
Több egyházi tanításban is találkozhatunk azzal a gondolattal, hogy a caritas – a másokkal vállalt szolidaritás – nem a névtelen adakozásban nyilvánul meg, hanem a másik ember szenvedésének vagy hiányainak személyes odafordulással történő enyhítésében. Nyilvánvaló, hogy ez megköveteli a személyes kapcsolatot, ezért a segítés és adás logikailag legelső terepe – a család mellett – a kisközösség.
közösségfejlesztési példák a világban
Nemzetközi viszonylatban többféle példa létezik a közösségfejlesztésre az Egyházban. A legtöbb embert elérő és legjelentősebb módszer az úgynevezett lelkiségi mozgalmak módszere. Ezek az általában alulról induló mozgalmak a katolikus tanítás egy-egy szeletét emelik ki, programjuk középpontjába állítják, majd ehhez próbálnak meg kisközösségeket életre hívni. A módszer elsősorban Európában terjedt el. Észak-Amerikában ezzel szemben a meglévő plébániai rendszerre építve próbálnak meg kisközösségeket létrehozni. A kiadványokkal és képzésekkel támogatott programban minden plébánián egy belső csapatot hoznak létre, amelynek feladata a kisközösségek alapítása és a működés során adódó problémák kezelése. Ambiciózus céljuk, hogy a plébánia minden tagját kisközösségbe vonják. Afrikában egy harmadik modell működik: itt tulajdonképpen időben is előbb vannak kisközösségek, mint struktúrák. A feladat tehát visszafordul a talpára: nem csak logikailag, hanem valóban is a kisközösségekből épül az Egyház.
Magyarország
Magyarországon az 1970 – 1990 közötti években európai viszonylatban is jelentős számú kisközösség jött létre. Ezek a csoportok a sajátos politikai szituáció miatt egymástól elzártan, többnyire teljes láthatatlanságban éltek. A rendszerváltás körüli években ezt felismerve kezdte meg munkáját a Háló Egyesület, mely a kisközösségek közötti kapcsolatépítést tűzte ki célul. Az eltelt évek alatt mintegy 800 kisközösséggel kerültünk így kapcsolatba, összesen több mint 500 találkozót szerveztünk számukra. A megváltozott társadalmi helyzet és a kisközösségek változó igényei azonban új és új
feladatokat állítanak elénk. Ezeknek az elvárásoknak megfelelően kezdte meg munkáját a Háló Egyesület Közösségi Műhelye 2007 elején. Ennek a munkának az egyik gyümölcse ez a tanulmány.
Impresszum
Kapcsolat: Háló Egyesület,
[email protected], www.halo.hu A dokumentum a CIQ: Civil Intelligencia – Nonprofit Keresztény Partnerség program keretén belül készült. Létrejöttéhez az Európai Bizottság és a Nemzeti Civil Alapprogram nyújtott támogatást, a benne foglaltak a szerző nézeteit tükrözik, az Európai Bizottság nem tehető felelőssé érte.
