A City kulturális életjelenségei Budapesten

Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Regionális Tudományi Tanszék

A City kulturális életjelenségei Budapesten Szakdolgozat Baji Péter geográfus MSc regionális elemző szakirány Témavezető: Dr. Izsák Éva 2011

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés............................................................................ 3 2. A City fogalma és alkalmazásai ....................................... 4 2.1 A City fogalom eredete a társadalomföldrajzban ........................................ 4 2.2 A City megjelenése a magyar településföldrajzban .................................... 5 2.2.1 A City fogalom használata 1990 után ....................................................................... 6 2.2.2 A City fogalmának használata az ezredfordulótól .................................................. 13

2.3 A City használata a magyar településszociológiában................................ 16 2.4 A városkutatás új irányzatai....................................................................... 18 2.4.1 Előzmények a földrajzban ....................................................................................... 18 2.4.2 Előzmények a városszociológiában......................................................................... 19 2.4.3 A posztmodern városelméletek ................................................................................ 21 2.4.4 Az új kultúrföldrajz és a város................................................................................. 25

3. A kutatási terület kijelölése.............................................31 3.1 Cityfunkciók tisztázása .............................................................................. 31 3.2 A funkciók telephelyeinek lokalizálása ..................................................... 35 3.2.1 Bankok ..................................................................................................................... 35 3.2.2 Szállodák és éttermek .............................................................................................. 37 3.2.3 Minőségi kiskereskedelem ....................................................................................... 38 3.2.4 A központok tipizálása, a City határai .................................................................... 41 3.2.5 Lakásárak a Cityben (reflektálás egy korábbi kutatásra)....................................... 46

3.3 A kvaterner szektor szerepe....................................................................... 49

4. A City társadalmi térhasználatának néhány aspektusa51 4.1 Az éjszakai élet megélt terei a Cityben...................................................... 51 4.1.1 Az éjszakai szórakozóhelyek területi mintázata ...................................................... 51 4.1.2 Forrópontok az V. kerületben.................................................................................. 55 4.1.3 A IX. kerület forrópont zónái................................................................................... 55 4.1.4 A VIII. kerület éjszakai szórakozóhelyei ................................................................. 56 4.1.5 A VII. kerület szórakozóhelyekben szűkölködő területe .......................................... 56 4.1.6 A forgalmas Terézváros szórakozóhelyei ................................................................ 57 4.1.7 A City az éjszakai szórakozóhelyek fényében .......................................................... 57 4.1.8 Egy kísérlet az éjszakai térhasználat felmérésére a Cityn belül ............................. 58

4.2 Az interkulturális interakciók lehetséges „szituációs terei” a Cityben...... 62 4.2.1 Az iszlám kultúra lehetséges szituációs terei........................................................... 63 4.2.2 A távol-keleti kultúra lehetséges szituációs terei .................................................... 64 4.2.3 A globális kultúra lehetséges szituációs terei ......................................................... 67

5. Összefoglalás ....................................................................69 6. Hivatkozások ....................................................................71

2

1. Bevezetés Európa városi tereinek vizsgálatánál a geográfusok gyakrabban a földrajz mezotereiben vizsgálódnak, azaz inkább országos és regionális, vagy Uniós szinten. A nagyvárosokat gyakran társadalom- és gazdaságstatisztikai mutatók által mérik össze. Ennek az oka nagyrészt az, hogy NUTS3-mas szintre bőséges adatot lehet találni, sőt mind az országos statisztikai hivatalok, mind az Eurostat közli sok nagyvárosnak a különböző társadalmi és gazdasági indikátorait. Hazánkban a városok belső tereit vizsgálni, legalábbis a City területére fókuszálva, kevésbé divatos a földrajzosok körében, ami érthető is, hiszen egyedül Budapest az, amit népességszáma alapján nagyvárosként lehet vizsgálni. Sajnos Budapest fővárosunkra is igen nehéz területileg elég részletes adatokat szerezni, csak kerületi szintű adatok állnak ingyen rendelkezésre a különböző társadalmi és gazdasági mutatókból. Budapestnek a politikai rendszerváltozás óta 20 éve volt, hogy igazi európai nagyvárossá váljon, ennek minden előnyével és hátrányával. Dolgozatomban a főváros központi részét a budapesti City-t választottam a kutatásom tárgyának. Munkám első felében a City fogalmának használatát, és értelmezéseit tárom fel a magyar és külföldi városföldrajzi és városszociológiai szakirodalom alapján, illetve a városkutatás újabb keletű a City jelenséghez is kötődő irányzatait tekintem át a teljesség igénye nélkül. A City az üzleti funkciók fellegvára, és ennek a funkciónak bővülése 1990 után következett be Budapesten. Dolgozatomban megvizsgáltam, hogy napjainkban az üzleti, turizmus és minőségi kereskedelmi funkció mennyire lép túl a City klasszikus határain. Napjainkban igen nagy jelentősségre tett szert az éjszakai szórakoztató ipar a nagyvárosokban és a legtöbb európai nagyvárosban a City területén van a legnagyobb éjszakai élet, ezért Budapest belső területeit az éjszakai élet és a társadalom éjszakai térhasználata szempontjából is megvizsgáltam. Az éjszakai szórakoztató tevékenységek igen nagy bevételt jelentenek a City területen lévő, és ezzel foglalkozó szolgáltatásoknak, és sokszor konfliktust és zavarást az ott élő embereknek. Célom egy teljesebb képet mutatni a budapesti City életéről, és megkísérlem meghatározni a City határait napjainkban, melyek véleményem szerint már túlnyúltak például a klasszikus V. kerületen, a pesti oldalon. Dolgozatom további célkitűzése, hogy az interkultúrális interakcióknak a lehetséges szituációs tereit feltárja, és ezen belül elsősorban a földrajzi elhelyezkedésüket a városon belül, illetve ennek okait.

3

2. A City fogalma és alkalmazásai A „City” szó mely az angol nyelvben egyszerűen várost vagy belvárost jelent, a településföldrajzi szakirodalomban is meghonosodott, mely alatt kifejezetten az európai nagyvárosok üzleti funkciókkal rendelkező belvárosi, központi területét értik. E gyakran használt térbeli kategóriát főleg a nagyvárosok belső szerkezetével foglalkozó tanulmányok használják, mely okot ad arra, hogy a fogalmat, értelmezéseit és lehetséges használati módjait tüzetesebben megvizsgáljuk. Ebben a fejezetben a „City”, mint tudományos-szakmai fogalom lehetséges értelmezéseit vizsgálom.

2.1 A City fogalom eredete a társadalomföldrajzban A „City” mint nagyvárosi térkategória kialakulása a XX. század eleji, amerikai városökológiai tanulmányokra vezethető vissza. A városszerkezet modellezhető funkcionális megjelenésére egy R. E. Park nevű újságíró vette észre, aki E.W. Burgess és R. D. McKenzie szociológusokkal együtt a „The City” nevű városkutatási alapművet írta meg. A könyv kitörölhetetlen nyomot hagyott a városkutatásban. (PARK – BURGESS, 1925) A könyv témával kapcsolatos legfontosabb kijelentése, hogy a modern nagyvárosok központjában kialakul egy központi üzlet negyed zóna, melynek a CBD (Central Bussiness District) nevet adták a kutatók. Később a H. Hoyt szektoriális illetve a C. D. Harris és E. L. Ulmann többmagvú módosított városmodelljében is egyértelmű kiindulópont a CBD rendíthetetlen léte, maximum az üzleti központ több város esetében elválik a kormányzati központtól főleg az amerikai nagyvárosokban. Az európai nagyvárosoknál a középkorban kialakult történelmi városmag területének kiterjedésével először a kormányzati negyed alakult ki, és ezután a belváros területén a központi üzlet negyed (CBD). A CBD a kormányzati negyeddel együtt alkotja a City területét, de sokszor a City és CBD szinonimaként jelenik meg a társadalomföldrajzi szóhasználatban. (CSÉFALVAY, 1994) A City újabb keletű definíciója Heineberg szerint: „a legközpontibb fekvésű térrész egy nagyvárosban, ahol a tercier- és kvarterner szektor magas szintű központi funkciói területi koncentrációt mutatnak. A szektorok székhelyei úgynevezett székhely- és funkció együtteseket képeznek, melyek szabályosan funkcionális negyedekre tagolódnak és eltérő fejlődési dinamikával határozhatók meg” (HEINEBERG 2003, 298 o.). Az európai nagyvárosok városszerkezeti szemléletű vizsgálatánál a City kifejezést szokták használni, erre az igen aktív

4

belvárosi, központi gazdasági zónára, melyre jó példa a „City of London” kifejezés is. A továbbiakban én is a City kifejezést fogom használni erre a városszerkezetben jól elkülönülő egységre. Fontos megemlíteni, hogy az angolszász és főleg amerikai szakirodalomban a City kifejezést a nagyvárosokra gyakran alkalmazzák, ezért angol nyelven történő közlésnél az „inner city” kifejezés alkalmazása ajánlott. (D. GREGORY et. al., 2009, 383 o.)

2.2 A City megjelenése a magyar településföldrajzban A „City” első használata a magyar földrajzban Mendöl Tiborhoz kötődik 1947-ből, aki már ismerte a Chicago-i iskola eredményeit. A Kárpát-medencéről Bulla Bélával írt közös monográfiájukban így fogalmaz: „A Belváros és a Szent István város aránylag kisebb népsűrűségét nemcsak az itt élő jobb módú népesség nagyobb lakásai indokolják, hanem a bizonyos mértékig már kibontakozóban lévő city-jelleg is, aminek jele az is, hogy a népesség száma ezekben a városrészekben csökkenőben van. A Belvárosban a city-jelleget a néhány nagy középületen kívül főleg a legfejlettebb kiskereskedelemnek részben már az első emeletet is elfoglaló fényes üzletei teszik láthatóvá.” (BULLA – MENDÖL, 1947) Ebből az idézetből egyértelműen kiderül, hogy a City kifejezést a központi üzlet negyedre értették akkoriban a kutatók, melynek jellemzője a lakófunkció csökkenése a gazdasági funkció kiterjedése miatt, illetve a minőségi kiskereskedelem koncentrált megjelenése. A „City” kifejezés ezután 1973-ban jelenik meg egy világvárosokról szóló földrajzi monográfiában, ahol „a kereskedelmi, gazdasági, pénzügyi élet összpontosulása hozza létre a városközpontokon belül a Cityt, a legnagyobb bankok, tőzsdék, hitelintézetek, hivatalok, biztosítótársaságok, a pénzügyi és gazdasági élet negyedét.” (BERNÁT – BORA – FODOR, 1973). A legfontosabb megnevezett cityfunkciók a hivatali és gazdasági élet funkciói, és a city fontos tulajdonsága a pezsgő nappali élet mellett az éjszakai elnéptelenedés, a szerzők szerint. Fontos jelenség még a Cityben az exkluzív kiskereskedelem központjának kialakulása, illetve a bevásárlóközpontok megjelenése a központban. A könyvben szó esik még a monocentrikus és több központú városokról, ahol a kormányzati és gazdasági funkció elkülönülhet eltérő központokat hozva létre a városon belül. A monográfia részletes elemzést ad több nagyvárosról, és végig következetesen a City kifejezést a történelmi városmagban megjelenő gazdasági élet központjaként mutatja be. Ilyen klasszikus Cityje van Londonnak például, de az Európa keleti felén található legnagyobb metropolisz, Moszkva nem rendelkezik a

5

városközpontban gazdasági értelemben vett Cityvel, legalábbis 1973-ban. (BERNÁT – BORA – FODOR, 1973) Egy 1984-ben kiadott földrajzi monográfiában Budapest természeti-, társadalmi- és gazdasági leírásában a városszerkezet leírásánál nem hivatkoznak a Chicago-i iskola eredményeire, és a City fogalmat sem alkalmazza az író. „A Belváros középső része vált üzleti negyeddé, ettől É-ra eső rész az államigazgatási, hivatali negyeddé”, írja a szerző. (FRISNYÁK, 1986, 27. o.) Egy későbbi a világ fővárosairól készített főleg ismeretterjesztő földrajzi mű a fővárosoknál is inkább a „belváros”, illetve „központi városmag” kifejezésre szorítkozik. (PROBÁLD – SZEGEDI, 1986, 46, 230 o.) A regionális kutatásokhoz kapcsolódva, a külföldi urbanizációs szakirodalom elemzésénél is előkerül a városközpont fogalma, két neves szociológus munkásságán át. Manuel Castells városszociológus szerint a városközpont a központosítási törekvések térbeli központja, ahol a döntési folyamatok végbemennek, illetve a nappali és éjszakai népesség között igen nagy a különbség. A tanulmány példának hozza Párizs központjának, a „Ville de Paris”-nak a rehabilitációja is, ahol a szegények lakta központi területeket lerombolták, és az elit beköltözésével, egyfajta gyors gentrifikációt hoztak létre. A francia városszociológiában tehát a City területe, még ha nem is nevezik így, a területekért folyó társadalmi harc győztesekről és vesztesekről szóló színtere. A City pedig az elit büszke lakhelye, ahol nincs helye az alacsonyabb társadalmi osztályoknak. (KISS, 1987) Hasonló szociológiai beállítottságú elemzés született a mikroterekről, ahol a hagyományos városökológia társadalomföldrajzi szemléletét kitágítva, a nagyvárosi terek „magán” és „köz” dichotómia alapján vizsgálja, és megállapítja, hogy a nagyvárosokban a köztereket a 19. századtól kezdve egyre szigorúbban szabályozták, míg a magánélet megélt terei visszaszorultak az otthonokba az utcáról. Az utcai élet szabályszerű meghatározását, illetve a magánbérházak csak bizonyos társadalmi státuszú rétegekkel való betelepítését is kiemelten fontosnak tartja a szerző. (GYÁNI, 1990) Fontos itt kiemelni, hogy a közterek igen szigorú szabályozásának, és a funkcionális szétaprózodott új közterek (pl.: Jazz Pub negyed) kialakulásának elsődleges színtere a városökológia által meghatározott City/CBD Budapesten is.

2.2.1 A City fogalom használata 1990 után A magyar településföldrajz egyik jeles képviselője, Beluszky Pál már 1992-ben Budapest városszerkezeti modelljében a pesti városmagot nevezi Citynek, melyről

6

megtudhatjuk, hogy a rendszerváltás utáni vállalkozói tőke letelepedésének központjává és legnagyobb haszonélvezőjévé vált, azaz egyre inkább központi üzlet negyed funkcióra tett szert az államigazgatási, hivatali funkció mellett. (BELUSZKY, 1992) A City határai már 1993-ban kezdték túlnőni az V. kerületet, és azóta is ez a növekedés folyamatos, és a növekedés mozgatórugói a külföldi tőkeberuházások, bankok és irodaházak tömegeinek felépülése a rendszerváltás utáni Budapest belvárosában. Fontos tény, hogy 1990-ig a városfejlesztési beruházások a városperemen jöttek létre, nevezetesen a lakótelep építésekor, míg ezután a City Budapest kiemelt és elsődleges beruházási övezete. (KOVÁCS, 1993) Ebben az időszakban Berényi István „cityképződésről” beszél a Budapest városszerkezetét történelmi keretekben vizsgáló tanulmányában. Itt a Cityt kifejezetten a pesti oldal sajátjának mondja, megkülönböztetve a budai Várnegyedet, ahol csak az idegenforgalmi funkció dominál, és nem indult el cityképződési folyamat. A City határai az V. kerületet elhagyva bővülnek, és a gazdasági szféra beruházásai a cityképző folyamatok mozgatórugója a szerző szerint, azaz a City gazdasági jelentősségét domborítja ki, letisztult városökológiai szemléletmóddal. (BERÉNYI, 1994) Cséfalvay Zoltán „A modern társadalomföldrajz kézikönyve” című akkoriban hiánypótló, összefoglaló művében is számot ad több oldalról áttekintve a városszerkezeti kutatásokat, és a City fogalmát. Itt erősen az angolszász szakirodalom utóbbi 80 évének eredményeire hivatkozva a CBD, azaz központi üzlet negyed fogalmat alkalmazza, melynek gazdasági jelentősségéből, telekár magasságából következik a nappali élet és éjszakai forgalom közötti hihetetlenül nagy különbség. Ezt a területet a Vance-Murphy magassági és intenzitási index 1 segítségével is szokták lehatárolni, aminek a lényege abban rejlik, hogy adott területegységen belül (pl.: háztömb) milyen arányban van jelen a gazdasági szolgáltató szféra, és ahol ez az arány elegendően magas 2 az része a CBD-nek. Kisebb központok gyakran előfordulnak a városból kivezető utak és külső körutak kereszteződésében (1. ábra), ahol az adott területhez képest ”pozitív telekár anomália” (HAGGETT, 1983) figyelhető meg, természetesen csak a kiegyensúlyozott fejlődéssel rendelkező fejlett országok nagyvárosaiban.

1

Az indexet 3 adatból számolják: a belváros épületeinek alapterületéből (A), az épületekben található helyiségek, emeletek összterületéből (B) és a speciális tevékenységekre szolgáló helyiségek, emeletek területéből (C). Speciális tevékenységek a gazdasági szolgáltatások (bankok, szállodák, üzletek), nem taroznak ide az iskolák és lakások. Magassági index = C/A, intenzitási index = C/B*100. 2 Ha a magassági értéke egynél nagyobb és az intenzitási index meghaladja az 50%-ot akkor az illető épület a CBD-hez sorolható. (CSÉFALVAY, 1994)

7

1. ábra (Forrás: Cséfalvay, 1994)

Egy adott ingatlan különböző hasznosítással különböző bevételeket tud biztosítani a tulajdonosának. A CBD területén általánosságban jobban megéri egy lakást irodaként hasznosítani, mint kiadni albérlőnek vagy benne lakni. Már a 60’-as években kimutatták, hogy a

városközponttól

távolodva

a

különböző

gazdasági

tevékenységek

különböző

haszongörbével jellemezhetőek. (2. ábra)

2. ábra (Forrás: Cséfalvay, 1994) Az ábrán jól látható, hogy a kiskereskedelmi üzletek és ma már egyéb gazdasági szereplők (pl.: bankok, szállodák) a városközponttól való távolodással nagyon gyorsan elvesztik versenyképességüket, hiszen a magas telekárak mellett magas haszonnal csak nagy forgalom mellett tudnak dolgozni hatékonyan. Ahogy egyre kisebb népsűrűségű és forgalmú területre 8

érünk egy idő után hiába kedvezőbbek a telekárak, a szolgáltató egységek nem tudnak elég forgalmat produkálni ahhoz, hogy meg tudjanak élni belőle. Ezeken a külsőbb területeken veszik át a lakóházak a főszerepet a versenyképesség terén, majd a még távolabb lévő területekről már munkahelyre bejárni is gazdaságtalan, ezért itt a lakóövezet mezőgazdasági hasznosítású területbe megy át. Azt látni kell, hogy ezek csak modellek a város belső felépítésére, ezért a valóságban nem találunk éles elválasztó vonalakat a területhasznosítás terén. Összegezve viszont leírható egy telekár görbével, hogy a városközponttól távolodva milyen típusú területhasznosítás versenyképesebb (BERRY, B.J.L. 1959) (3. ábra).

3. ábra (Forrás: Cséfalvay, 1994) A modern társadalomföldrajz a City társadalmi szerepével is foglalkozik a gazdasági mellett, és itt nagyon fontos kiindulópont a központban élők társadalmi státuszának vizsgálata. Természetes folyamat egy nagyvárosban, hogy területek fel- és leértékelődnek, és sokszor nem jutnak el a gettók képződéséig a folyamatok, de mégis mindig meghatározott földrajzi iránya van a leértékelődésnek. Az egyik iskolapéldája ennek az európai polgárváros, mint például Párizs, Bécs vagy Berlin, ahol az 1860-as évektől 1930 környékéig a lakosság társadalmi helyzete, és így a lakásárak is a központtól távolodva a népsűrűséggel együtt csökkentek. Ez a helyzet a mai napig is igaz több európai nagyvárosra. Ez a centrum-periféria

9

menti városszerkezet (LICHTENBERGER, E., 1986) több lépcsőben történő építészeti és társadalmi felértékelődést mutat az egyes városrészeknél. Itt a sorozatos felértékelődés úgy kezdődik, hogy a belváros szűk lesz a felsőbb társadalmi státusú egyre gyarapodó embereknek, ezért

a

városközponttól

egyre

távolabb

eső

eredetileg

középosztály

lakta

területeket ”meghódítják”, és ezen a területen hatalmas felújítások kezdődnek el, ami a külsőbb városrész építészeti felértékelődéséhez vezet. A középosztály is hasonló módon egyre távolabb költözik az eredeti helyétől, ahol az alacsony társadalmi státusú emberek házait veszi meg, és ezt újítja fel. Ilyen terjeszkedéssel vált Budapest is hagyományos polgárvárosból világvárossá. A másik tipikus modell az angolszász nagyvárosokra jellemző periféria-centrum menti városszerkezet, aminek egyik iskolapéldája a városökológiai modellekről jól ismert Chicago (4. ábra). Itt a telekárak csökkenésével fordított arányban növekszik a társadalmi státus és építészeti fejlettség a városperem felé haladva. Ennek oka, hogy a már tradicionálisan városperemen lakó felsőbb osztály tovább terjeszkedik (építi villáit) a városperemen túlra, és azokat a családi házakat melyek ők elhagynak, megveszik a középosztálybeli emberek, és emiatt az a terület leértékelődik. A középosztály számára persze ez egy pozitív folyamat, hiszen jobb lakásokhoz jutnak a város peremterületein. A középosztály lakhelyeit pedig elfoglalják az alsóbb rétegek felemelkedett tagjai. Chicagónál ez a kikötőváros szerepből és történelmi előzményeiből speciális, mivel az alacsony társadalmi rétegből érkező bevándorlók mindig a CBD-hez közel eső részek lepusztult lakásállományát foglalták el, amit a városökológusok inváziónak neveztek el (BURGESS, E. W., 1973). Az innen kiköltöző alsóbb társadalmi rétegű emberek pedig a körülötte lévő középosztály bérházait foglalta el, amit az ökológiából jól ismert szukcesszió kifejezéssel jellemeztek.

10

4. ábra (Forrás: Cséfalvay, 1994)

A City tehát lakóhely szempontból a városi társadalom csúcsa és legalja is lehet a különböző nagyvárosokban. A külföldi kutatások négy főbb városszerkezeti modellt állítottak fel Európa és Észak-Amerika nagyvárosainak vizsgálatával, melyek a társadalmi státus dimenziója mentén főleg szociológiai szemszögből írják le a városközponttól a városperem felé haladva a területeket. Az első ilyen modell a már említett hagyományos európai polgárváros, ahol a városközpontban él az arisztokrácia, itt a legmagasabbak a lakásárak és a városperem felé haladva lineárisan csökken a társadalmi státus. Ezek a városok középkori eredetűek, és ma Európában inkább a kisvárosok mutatnak ilyen képet, ahol sokat adnak a műemlékvédelemre (pl.: Eger). A nyugat-európai nagyvárosok is ebből a történelmi modellből indulnak ki, de itt a városközpont leértékelődését és a városperem felértékelődését láthatjuk a többszörös városrehabilitáció következményeként. Itt meg kell jegyezni, hogy a City az ott lakók társadalmi státusa szerint értékelődik le, de az épületállomány inkább modernizálódik, hiszen megjelenik egyre inkább a nem lakásnak használt épületek tömege. Kelet-Európa volt szocialista nagyvárosainál is megvizsgálták ezeket a centrum-periféria viszonyokat, és ott szinte mindegy melyik területén vagyunk a városnak, a lakásárak és a 11

társadalmi hierarchia mindenhol azonos. Itt ennek a folyamatnak a legfőbb oka a piac teljes kiiktatása, valamint bármiféle területi szegregáció tudatos elfojtása az államhatalom részéről. A negyedik modell az angolszász nagyvárosokra jellemző, ahol a városközpontban már kezdettől fogva mindig az új betelepülő alacsonyabb társadalmi státusú emberek találtak lakóhelyet, míg a városperemi villaövezetben a gazdaggá váló helyi vezetőség építette házait (5. ábra). Itt, ha valaki emelkedett a társadalmi ranglétrán, a mozgása térben is megjelent, hiszen egyre távolabb költözött a városközponttól. Ezt a modellt periféria-centrum modellnek nevezzük (LICHTENBERGER, 1972). A Cséfalvay Zoltán által leírt összes városszerkezeti modell közös vonása, hogy az abszolút viszonyítási pont a City/CBD, mint területi jelenség.

5. ábra (Adatok forrása: Lichtenberger, E., 1972) A rendszerváltás utáni településföldrajzi publikációkról összességében elmondható, hogy Budapest és a nagyvárosok szerepe felértékelődött, és egyre hangsúlyosabb lett a városökológia, funkcionális átalakulás és a városszerkezeti kutatások szerteágazó témája a lakótelepek életkörülményeitől, a városrehabilitáción át a szegregáció kérdéséig. (JANKÓ, 2005)

12

2.2.2 A City fogalmának használata az ezredfordulótól Egy érdekes tanulmány született a finn főváros, Helsinki bemutatásáról 1999-ben, ahol Londonhoz hasonlóan a szerző Helsinki Cityjének területét lehatárolta, mely a belvároson belüli kisebb rész. Ez a terület a főváros adminisztratív és kulturális központja, míg a City északi részén tervezték kiépíteni a központi üzleti negyedet (CBD-t) bankokkal és irodaházakkal. Ebből a tanulmányból is kiderül, hogy az európai városföldrajzban a City többet jelent a CBD szűk gazdasági területénél. (KISS, 1999) A City jelentőssége, ha nem is nevezik éppen így, kiemelkedő a regionális gazdaságtan, és az „új gazdaságföldrajz” krugmani elképzelésénél is. (KRUGMAN, 2000) Itt a monocentrikus városmodell, mint minden közgazdaságtani alapú elemzés kiindulópontja nagyon fontos, hiszen a nagyvárosok központjában helyezkedik a modellekben alkalmazott pontszerű piac. Amíg a városökológia-várostudomány a nagyvárosok már meglévő funkcionális szerkezete alapján vizsgálja a City jelenségét, addig a regionális gazdaságtan elméleti úton igyekszik modellezni a városi területhasználatot, és az ebből következő térszerkezetet. (LENGYEL – MOZSÁR, 2002) Mindkét megközelítésben a City szerepe a kiindulópont, legyen szó akár a profitorientált tevékenységek akár a háztartások jövedelem zónáinak lokalizálásáról. (6. ábra, 7. ábra)

6. ábra: A profitorientált tevékenységek főbb zónái (LENGYEL – MOZSÁR, 2002, 10. o.) 13

7. ábra: A háztartások zónái jövedelmi viszonyaik alapján (LENGYEL – MOZSÁR, 2002, 14. o.)

Fontos adalékokkal szolgál Csapó Tamás településmorfológiai tanulmánya a fogalom használatát illetően, ahol a következőket írja a CBD-ről: „A városok központi üzleti negyedébe koncentrálódnak a kiskereskedelmi üzletek, elsősorban szaküzletek, valamint az idegenforgalom és vendéglátás létesítményei közül elsősorban az éttermek, presszók, kávéházak, különböző gyorsbüfék, utazási irodák, ill. az idegenforgalommal összefüggő legkülönfélébb szolgáltatások. Ebben a városrészben találhatók a legnagyobb számban és sűrűségben az új típusú gazdasági és üzleti élet szolgáltató jellegű vállalkozásai is. Néhány nagyobb városban már nyomokban kimutatható a nyugat európai nagyvárosokra jellemző citymag, amely a városközpont legintenzívebben használt része, ahol a legnagyobb a központi funkciók sűrűsödése.” (CSAPÓ, 2005) Ebből a definícióból is kiderül a City és CBD különbségének tisztázatlansága, és az arra való nyitottság, hogy a City több mint a CBD. Kovács Zoltán 2005-ben Budapest funkcionális-morfológiai övezetei közé sorolja a Cityt, mely más néven központi üzletnegyed (CBD), azaz nem tesz különbséget a két fogalom között. A kutató véleménye szerint csak a pesti oldalon alakult ki City, melynek a határai

14

egyértelműen a Nagykörút vonalába esnek. A „cityképződés” folyamata, melynek csírái már a II. világháború előtt megjelentek, az államszocializmus időszakában teljesen leállt, ezért csak a rendszerváltás után erősödhetett meg rohamos ütemben az üzleti/szolgáltatási funkció a lakófunkció rovására. (KOVÁCS, 2005) 2008-ból két fontos városszerkezettel is foglalkozó tanulmányt érdemes megemlíteni. Enyedi György a legalább 10 milliós népességű „megavárosok” áttekintésénél megjegyzi, hogy bár ezek a városok egyközpontúak, mégis ekkora népességet nem tud ellátni és irányítani egy klasszikus 19-20. századi városszerkezet, így a központi funkciók (nem nevezi city funkcióknak) több alközpontban is megjelennek a városközponttól jóval távolabb. Természetesen ezek a városok nagyon különböző térszerkezetet mutatnak attól függően, hogy melyik földrészen vannak, illetve milyen történelmi múltjuk van. (ENYEDI, 2008) A City tágabb értelembe vett területe viszont valamilyen szinten minden nagyvárosban megjelenik, hiszen nincs központ nélküli város. Karácsonyi Dávid a Minszkről készült városföldrajzi vázlatában kitűnően szemlélteti a szovjet múlttal rendelkező nagyvárosok, a szocialista időszakban történő reprezentatív átalakulását. Itt a városközpontban a központi üzlet negyed funkció nem alakulhatott ki, hanem a City területén az államvezetés reprezentatív épületei és közterei váltak egyeduralkodóvá, melyeket gondosan megterveztek az aktuális üzenet közvetítésére. Minszkben a rendszerváltás után is csak lassan épült ki a City területén az üzleti tevékenység, melyben főleg a bevásárlóközpontok vállalnak nagy szerepet. (KARÁCSONYI, 2008) Csapó Tamással ellentétben Boros Lajos Szeged belső térfolyamatainak leírásánál megemlíti, hogy a rendszerváltás után a belváros felértékelődött, és üzleti központtá vált lassanként, mégsem használja a City vagy CBD kifejezést a munkájában, pedig egy Szeged méretű városnál ez indokolt lenne. Cityképző folyamatokat sem említ, vagy legalábbis nem így használja a fogalmat, hanem a belváros és városközpont kifejezésekkel él a tanulmányában. (BOROS, 2009) Berényi Eszter Budapest belvárosi kerületeinek lakóhelyi elégedettség felmérésénél már használja a „City-funkciók” fogalmát főleg Belső-Terézváros átalakulásának bemutatásánál, ahol az üzleti-kereskedelmi tevékenységek a lakófunkcióval való nagyarányú keveredését jelöli meg a cityképző folyamat mozgatórugójának. (BERÉNYI, 2009) Összegezve láthatjuk tehát, hogy kutatói beállítottságtól függően az eddigi magyar településföldrajzi munkákban vagy nem használják a City kifejezést a városközpontok különleges övezetére, vagy egy önálló területnek tekintik. Ha önálló terület a City akkor felmerül a kérdés, hogy rokon értelmű megfelelője ez a Chicago-i iskola által megnevezett 15

CBD-nek? Egyes településföldrajzosok egy az egyben megfeleltetik a két fogalmat, míg mások inkább a Cityn, mint tágabb halmazon belüli intenzív szolgáltatói/gazdasági részként értelmezik a CBD-t. Véleményem szerint az utolsó megkülönböztetés a helyes, azzal a kikötéssel, hogy a City tágabb fogalmát újra kellene definiálni, és a különböző funkcióit legyen ez materiális vagy szimbolikus, értelmezni és vizsgálni kellene. A City területével ilyen összefüggő fogalmak a politikai irányítás terei, a központi üzlet negyed, a kulturális termékek terei, az interkulturális interakciók terei (DIRKSMEIER – HELBRECHT, 2010) és még sok jelentéstartalom, mely a nagyvárosok City területén kiemelt fontossággal bír.

2.3 A City használata a magyar településszociológiában A városszociológiai tanulmányoknak a városföldrajzi tanulmányokkal egyetemben a Chicago-i iskola az alapja, ezért nem véletlen, hogy már Szelényi Iván 1973-mas városszociológiai szöveggyűjteményében lehet olvasni magyar nyelven Burgess és Hoyt eredeti városökológiai munkáinak részeit. Itt jött be magyar nyelven a CBD fogalma, melyet egyértelműen mindkét amerikai szerző központi üzlet negyednek nevez. Hoyt természetesen hozzáteszi, hogy az ’50-es évektől már a CBD mellett a nagyvárosok külső területén is megjelennek a CBD szolgáltatásait mintázó üzletközpontok. Emellett fontos megemlíteni a szöveggyűjteményben még szereplő Musil tanulmányát Prága ökológiai struktúrájának fejlődéséről, ahol 3 övezetet különít el az európai nagyvárosban, de a központi városmagot sem CBD-nek, sem Citynek nem nevezi. (SZELÉNYI, 1973, 147-181, 226. o.) Szelényi egy későbbi könyvében beszámol arról, hogy a Chicago-i iskola eredményei nem teljesen jók a tekintetben, hogy a társadalmi státus szerinti elkülönülést a telekárakkal magyarázzák. A kutató kimutatta, hogy a szocialista nagyvárosokban, ahol a telekárnak nincs jelentőssége, ugyanúgy kialakulnak szegregációs területek. Emellett Pécs és Szeged térszerkezeti övezetrendszerét tárgyalja, ahol nem használja a City kifejezést, hanem belvárost, vagy centrumot ír, amikor a történelmi városmagról beszél. (SZELÉNYI, 1990, 101-110. o.) Egy 1992-ben megjelent Budapest térbeni-társadalmi szerkezetének változásairól írt szociológiai mű a Budapesti Városépítési Tervező Vállalatnál készült, és 1980-ban kiadott urbanisztikai övezetrendszert vesz alapul, ahol az V. kerületet tekinti városmagnak a szerzőpáros. Itt a klasszikus városökológiai modelleket említik, mégsem foglalkoznak ilyen fogalmakkal, mint City vagy CBD Budapesten. Itt a különböző övezetek a lakók társadalmi státusa, illetve egyes indikátorok alapján vannak lehatárolva, és a szerzők szerint a Kis- és

16

Nagy-Budapest fejlődésére sokkal inkább igaz a koncentrikus modell, mint a szektoriális. Érdekes még, hogy főleg a területrendezési tervekből merítettek a vizsgálat során, és a városökológiai modelleknél, a várostervezés eredményeit jobb magyarázóerejűnek találták. (CSANÁDI – LADÁNYI, 1992, 25-30. o.) Berey Katalin és szerzőtársai szociológusként ugyancsak kitűnő leírást és kritikát adnak a Chicago-i iskola városökológiai modelljeire, melyek a mai napig meghatározóak, sőt a városszociológia alapelméletének tekinthetjük munkásságukat. Mégis ezekben a modellekben túl nagy a hangsúly a létért való személytelen gazdasági-biológiai küzdelmen, és a személyes érzelmek és döntések kevésbé vizsgálhatók a koncentrikus modellekben. A szerzők nem beszélnek a Cityről, mint a CBD európai alternatívájáról, ami alapján valószínűsíthető, hogy a fogalmat sokkal inkább a társadalomföldrajz használja saját berkein belül, mint a szociológia. (BEREY et. al., 1998, 29-36. o.) Egy 2005-ben Helsinkiben megrendezett nemzetközi várostudományi konferencia összefoglalásaként a következőket írja Szirmai Viktória: „Az építészek szerint a városközpontok átalakulása, a „citysedés” folyamata a globális gazdaság hatalmi törekvéseinek építészeti jellegzetességekben, toronyházakban, a mai modern építőanyagokban való megjelenésével kapcsolatos. A globális gazdaság terjedésével a városközpontokban új intézmények, bankok, irodák, luxuslakások jelennek meg. Egy Helsinkiben elhangzott előadás, a berlini Potsdam-teret, mint a globális gazdaság piacát, befogadó terét mutatta be, a kapcsolódó bevásárló központokkal és a fogyasztókat vonzó showműsorokkal, mindazokkal tehát, amelyek nemcsak eladhatóvá teszik a modern piacgazdaság termékeit, hanem amelyek átalakítják, új funkcionális és társadalmi tartalommal töltik be a közösségi tereket.” (LEHRER, 2005; SZIRMAI, 2005). Ebből az összefoglalásból a City fogalmának egy urbanisztikaipolitikai vetületét láthatjuk, ahol a globális kapitalizmus szimbolikus, reprezentatív terévé válik a nagyvárosok Cityje. A City a település morfológiájában is testet ölt a magas toronyházak és új építőanyagok használatában. Összegezve láthatjuk, hogy a magyar településszociológiában még kevésbé terjedt el a City kifejezés, és ha használják is, a pontos jelentése nem teljesen tisztázott. Ezzel ellentétben viszont a városközpont, mint a nagyvárosok egy igen fontos területe mindig megjelenik az elemzésekben, bár nem nevezik Citynek. Természetes, hogy a sokkal inkább térkategóriákban gondolkodó városföldrajznak és urbanisztikának fontosabb a City definiálása és lehatárolása. A mérnöki szemléletű várostervezés legújabb kérdéseivel kapcsolatban pedig megtudhatjuk, hogy a globális gazdaság szimbolikus és reprezentatív terévé válik a City, mely többlet jelentéssel bír a Burgess által meghatározott központi üzlet negyednél. 17

2.4 A városkutatás új irányzatai „A tudomány teóriákból áll, amelyek a mi alkotásaink. Mi csináljuk a teóriákat, mi fordulunk elméletekkel a világ felé…, és mi kutatjuk azt, hogy az információkkal mit tudunk kiszedni a világból. A világ maga nem ad információkat, hanem mi faggatjuk őt,… hogy ez vagy az a teória helyes-e vagy sem. Azután pedig megpróbáljuk alaposan megvizsgálni ezeket a kérdéseket, anélkül, hogy valaha is a tudományos igazság biztonságába jutnánk el…” (POPPER – LORENZ, 1983) Ahogy a neves tudományfilozófus, Karl Popper írja, a világunk megértéséhez a tudományban mindig új elméleteket alkalmazunk, és próbáljuk ellenőrizni elméletünk hitelességét. A városok kutatásában sincs ez másként. Míg a Chicago-i iskola nyomdokain járva könyvtárnyi városszerkezeti és városökológiai kutatás látott napvilágot az 1990-es években a társadalomtudományokban lezajlódott térbeli fordulat (spatial turn) és a társadalomföldrajzban lezajlódott kulturális fordulat (cultural turn) új városkutatási irányzatokat hívott életre.

2.4.1 Előzmények a földrajzban A II. világháború után a földrajz leíró tradicionális paradigmáját a kutatók nagy része elhagyta, és helyette a kvantitatív forradalom által átitatott földrajz lett az általános. A „mi, hol van?” kérdésre válaszoló geográfia helyett a „hogyan működik a térbeli világ?” kérdése került előtérbe. Ebben az időszakban a gazdasági növekedés és az állami beavatkozások hatására

a

földrajznak

a

különböző

területi-

és

településhálózati

tervezésben

segédtudományként kellett részt vennie. Ekkoriban váltak igen fontossá a városszerkezeti modellek,

a matematikai

analógián

alapuló

településhálózati

modellek,

illetve a

városkutatásban is a statisztikai adatok matematikai elemzése lett a hangsúlyos (pl.: szegregációs index). A modellező városkutatás egyik legfontosabb problémája, hogy a városokban élő embert a térbeli-gazdasági törvényeket szigorúan követő „homo oeconomicusnak” képzeli, és az individuális megfontolásokat, érzelmeket abszolút nem veszi figyelembe. A kvantitatív városkutatás olyan makrostrukturákban gondolkodik, melyek statisztikai adatok alapján kitűnően elemezhetők, és a tervezők által módosíthatók. Ezt az igen nagy előnyét kell szemben állítanunk azzal, hogy az emberi társadalmat nem lehet tisztán matematikai modellekkel leírni, megváltoztatni pedig még kevésbé lehet. (CSÉFALVAY, 1990)

18

Az 1970-es évektől a gazdasági növekedés világméretű visszaesésével, és a területi tervezés kudarcaival szembenézve a földrajz kezdett az ember felé fordulni azzal a kérdéssel, hogy „hogyan tevékenykedik az ember a térben?”. Erre választ a szociálgeográfia, az időföldrajz (time geography) és a „welfare geography”, azaz életminőség földrajza adta meg. Az utóbbinál a javakból való részesedés területi különbségei, és ezek jogossága kiemelt kérdés volt, arra viszont egyik új irányzat sem válaszolt, hogy „miért tevékenykedik az ember úgy a térben, ahogy leírták?”. Ez a kérdés pedig egy új földrajzi irányzatot szült, a behaviorista geográfiát. Ennek kezdetén a földrajzosoknak és városkutatóknak szembe kellett nézniük E.T. Hall proxemikájával, illetve Kevin Lynch városimázs kutatásával, azaz a mentális tér fogalmának megjelenésével. Az ember elméjében megjelenő térképzetek ugyanis nagyban befolyásolják a fizikai térben való tevékenységeket. A szubjektív tér fogalma már a ’70-es évektől napjainkig beleivódott a földrajzi- és városföldrajzi kutatásokba. (CSÉFALVAY, 1990)

2.4.2 Előzmények a városszociológiában A

városszociológia

(a

városföldrajzhoz

hasonlóan)

természetesen

Burgess

munkásságából nőtt ki, mégis már az 1950-es években igen sok kritikát kapott a városökológiai megközelítés, és egyre több új megközelítés vette át a helyét. A kritikák nagy része az ökológiai megközelítés túlzott technológiai és biológiai determinizmusára tette a hangsúlyt. A szemlélet első nagy átfogó kritikája, a neomarxizmus oldaláról jött, mely szerint a városökológia nem szolgál magyarázattal a városban lezajló társadalmi változásokra és konfliktusokra. Az új megközelítés lényege az volt, hogy a társadalom normális állapotának tekintették a konfliktust, és ezzel szembehelyezkedtek a városökológia egyensúlyra törekvő elméletével. Az egyik legfontosabb problémának azt tartották, hogy a várostervezési politika sokkal inkább a gazdasági szereplők érdekeit tartja szem előtt, mint a városban élő lakosok érdekeit. (PÁSZTOR, 2006, 28-30. o.) A strukturalista, ortodox neomarxizmus városelméletei közül Manuel Castells munkássága emelhető ki, akinek új megközelítésében a városi tér jelentőssége van a középpontban. A városi térben meg végbe a piac reprodukciója, és itt a kollektív és egyéni fogyasztással az egyének megalapozzák piaci pozíciójukat. A városi tér a beépített környezet, egy gazdasági, politikai, ideológiai sajátosságokkal rendelkező rendszer alrendszere. Castells szerint a városi tér jelentőssége abban van, hogy a társadalmi berendezkedés és a gazdaság két

19

jelentős folyamata zajlik benne, ezek pedig a kapitalizmus terjeszkedésének alapfeltételei: a tőkefelhalmozás és a társadalmi osztályok közötti konfliktusok (CASTELLS, 1977). Castells munkáját folytatva David Harvey folytatott neomarxista szemléletű kutatásokat a ’80-as években, Marx történelmi materialista elméletét alkalmazva a városkutatásban. A lényegi pontok városelméletében, hogy a kapitalista gazdaság által létrehozott városi környezet tükrözi a gazdaságban végbemenő folyamatokat, és ezek a folyamatok a városi teret a saját képükre formálják. A város a gazdasági tőkefelhalmozás elsődleges produktuma Harvey szerint.

Ebből

az

következik,

hogy

az

elsődleges

tőkeforgalomban

megszerzett

profittöbbletből a gazdaságba vissza nem forgatható részt másodlagos tőkeforgalomként városi ingatlanokra költik. A nagyvárosban végbemenő szuburbanizáció és metropolizáció folyamatait a tőkefelhalmozással magyarázza a kutató. (HARVEY, 1985, 3-7. o.) Az antistrukturalista neomarxizmus, és első képviselője Henri Lefebvre az előzőekhez képest sokkal nagyobb jelentősséget tulajdonít a kultúrának és politikának, mint a tisztán gazdasági elemzésekkel foglalkozó ortodox neomarxista városkutatók. Lefebvre Marx és Engels társadalomelméletét alkalmazhatónak tartja a városkutatásban, illetve ő használja először az elsődleges és másodlagos tőkeforgalom fogalmát. Véleménye szerint a városi tér nem csak fizikai tér, hanem társadalmi tér is egyben, ezért a tér az emberi tevékenység produktuma, hiszen az emberek a várost nem csak felépítik, hanem a szükségleteinek megfelelően újra- és újraalakítják. A térnek jelentős hatalmi funkciója is van, ugyanis az állam kizárólagos jogkörrel rendelkezik a tér felosztásában, ezért a térfelosztás a társadalmi kontroll eszköze lehet. Lefebvre a városi teret absztrakt térként, és társadalmi térként értelmezi, ahol az absztrakt tér a politika és gazdaság számára a terület méretét, helyét és profitábilitását jelenti, míg a városlakók számára a hétköznapi élet megélt tereit nevezi társadalmi térnek a kutató. (LEFEBVRE

IN

GOTTDIENER, 1994, 126-128. o.) Lefebvre

látásmódját Gottdiener vitte tovább, aki az új városszociológiájában kifejti, hogy a városi tér formálásánál a gazdasági magyarázó elvek mellett azonos hangsúllyal essenek latba a kulturális és helyi politikai viszonyok. A városi tér folyamatos alakítása a háttérben mozgó, gazdasági érdekek által vezérelt folyamatok által történik, ugyanakkor a mindennapok társadalmi produktumai, a sajátosan helyi, egyéni vagy közösségi érdekek megnyilvánulásai is, melyeknek gazdasági racionalitásuk van, de kulturálisan is meghatározottak (GOTTDIENER, 1985, 196-200. o.)

20

2.4.3 A posztmodern városelméletek A posztmodern városelméleteket legjobban a modernitás és posztmodernitás, gazdasági és társadalmi következményein lehet jól bemutatni. A modernitás legfontosabb társadalmi dimenziói a következők: (PÁSZTOR, 2006, 48-49. o.) 1, az indusztrializáció, és termelékenység hatékonyságának növekedése 2,

kapitalizmus

elterjedése,

tömegtermelés,

piaci

mechanizmusok

általános

érvényessége 3, nemzetállamok politikai és társadalmi szuverenitása 4, tevékenységek bürokratikus rend szerinti adminisztrálása

A tőkés ipari fejlődés az 1920-as évektől kezdve az egész világon a fejlődés motorjává kezdett válni, melyben a fordizmus, mint a futószalagos tömegtermelés zászlóvivő szerepet töltött be. Ez a fajta termelés mindenhol a munkások koncentrációját hozta létre, illetve a gyárak is a nagyobb fogyasztópiacokhoz közel települtek, mely az urbanizációt elősegítette. A gyarmati országok iparosítása is komoly feladat volt a nyugati országok számára, mely nem kisebb konfliktusokhoz vezetett, mint a két világháború. A fordizmus egész rendszere és az ahhoz kapcsolódó tömegtermelés egy ideig rendkívül jól, földrajzilag kiterjedt területeken működött. Az 1970-es évekre a tömegtermelési rendszer kezdett válságba kerülni, amit az 1973-mas olajválság csak nehezített. (PÁSZTOR, 2006, 48-49. o.) Az 1970-es évektől új termelési formák alakultak ki, melyek a változatosságra, a gyors alkalmazkodásra, és az egyéni igényekre fektették a hangsúlyt. A nagyszériás gyártásokról át kellett állni a kisszériás rugalmas termelésre. Ezt az időszakot nevezzük posztfordizmusnak. Ennek a váltásnak a munkaerőpiacon is megjelent a vetülete, nevezetesen rugalmas, könnyen tanuló és tevékenységet váltó munkaerőre van szükség, és ekkortól indult útjára az egész életen át tartó tanulás eszméje. Az új gazdasági rendszer 3 fő iparágon alapszik: (PÁSZTOR, 2006, 49-50. o.) 1, az újjáéledt kézműipar és tervezés 2, a fejlett technológiát alkalmazó ágazatok 3, valamint a szolgáltatások Az anyagi javak termelésének mértéke lecsökkent, és a gazdasági rendszer eltolódott a szolgáltatások „termelésének” irányába. A termékeket és szolgáltatásokat az egyedi igényeknek megfelelően már nem nagy összefüggő piacoknak, hanem kis szegmentált piacok számára készítik. Az ipari termelés pedig kitelepül a városokból, azaz megszűnik az

21

urbanizáció mozgatórugója lenni a posztmodern gazdaságban. Fontos társadalmi jelenségek is kötődnek a posztmodernizmushoz, nevezetesen a városi társadalomban jól leírható azonos státussal rendelkező osztályok egyre inkább eltűnnek, a társadalmi vertikális mobilitás igen nagymértékű növekedésével. Felértékelődik a kis társadalmi csoportok és szubkultúrák szerepe a városokban például yuppie-k (fiatal felfelé mobil szellemi foglalkozásúak), dink-ek (kétkeresős gyermektelen pár) illetve a woppi-k (jómódú idősek). (PÁSZTOR, 2006, 49-50. o.) Az említett társadalmi változásoknak a városkutatásban egyértelműen lecsapódó térbeli megnyilvánulásaik vannak. (URRY, 1991; ZUKIN, 1991) Míg a modernizmus nyertes nagyvárosai az ipari termelés funkciójából merítették a fejlődési többletüket, és előny volt tipizálható, modellszerű városok működtetése, a posztmodern városokban a rugalmasság és egyedi jelenségek bírnak gazdasági erővel. Sokszor a fordizmus nyertes városai rozsdaövezetté váltak a posztfordizmus nyertes városainak árnyékában. (8. ábra)

Fordista nyertes városok

Posztfordista nyertes városok

Termelési központok

Fogyasztási központok

Ipari települések

Többfunkciós, főleg szolgáltató

Kulturálisan és/vagy etnikailag

Multukulturális, többetnikumú,

homogén

heterogén

Szállítási rendszerekre alapozó

A szállítási infrastruktúra mellett az

központok

információs hírközlési rendszerekre alapozó központok

Általános jellegű, tipikus városok

Egyedi jelleggel bíró települések

8. ábra (PÁSZTOR, 2006 nyomán)

A posztmodern városelemzésekben elsődleges szerep jut a lokalitás sajátosságainak, de megközelítéseikben és témakezelésükben a településeknek felállítható néhány közös eleme, mely mindegyik posztmodern várost jellemzi: 1, Eladó helyek: A városok egyre inkább a fogyasztás központjaivá válnak, sőt maguk a városok is fogyasztási cikkekké lesznek, melyek megvásárolhatók és eladhatók. (URRY, 1991; ZUKIN, 1991) 2, Globális városhálózatok tagjai: A települések a globális versenyben való részvételük közben igyekeznek előnyre szert tenni, hol együttműködéssel, hol versenyzéssel. (TAYLOR, 2003; SASSEN, 2002; BRENNER – ROGER, 2005)

22

3, Keno Kapitalizmus: A városi forma, a posztmodern város térbeli szerkezete és belső struktúrája megváltozik. Érvényét látszik veszteni az ökológiai megközelítések merev strukturája. (DEAR – FLUTSY, 2002; DAVIS, 1998; SOJA, 2000)

Mike Davis szerint a posztmodern városokban a hatalmi viszonyok megváltoznak, és többé nem a központ uralja a mögöttes területeket, hanem a mögöttes területek a központot. A mögöttes területeket Davis a különböző veszélyforrásokkal és a perifériával azonosítja. A kutató véleménye szerint a jövő városában a sötét high-tech épületek között az embereknek rögeszméjévé fog válik a biztonságuk védelme, melyre stratégiákat dolgoznak ki, és ezért még elszigeteltebbé válik majd a városi társadalom. Davis a félelem ökológiájának nevezett elméletében Burgess koncentrikus köreit gondolta tovább, a félelmet generáló tényezők strukturálásával, mint bűnözés, drog- és fegyverkereskedelem, prostitúció, gangek és hajléktalanok. (DAVIS, 1998) Michael Dear és Steven Flusty városelméletében a posztmodern város szerkezetében végbemenő fizikai változásokat rögzítik. Ebben az elméletben Los Angelest, mint a legtípusosabb posztmodern várost veszik példának. Itt bizonyítják a posztfordista gazdaság városökológiai szerkezetet felbontó hatásait. Ők használják a kenokapitalizmus kifejezést, melyre jellemző a mozaikosság, a korábbi leírható térstruktúrákkal szemben. A modern és posztmodern város legfontosabb elemeit a következőkben határozzák meg: (9. ábra)

23

Modern város

Posztmodern város

Megastruktúrák – high-tech épületekkel

Régies, patinás terek – szándékolt, tervezett

beépített utcasorok

szépség

Egyenes, nyitott és töredezett terek –

Szövetesített homlokzat – részleteiben

vég nélküli kertvárosok vagy városközponti

gazdag, gyakran patinásított látvány a

kanyonok

gyalogosoknak

Racionális rend és rugalmasság –

Stílusosság – divatosan sikkes, gazdagságot

unalomig feszülő rend

árasztó

Keménység és átlátszatlanság –

A lokalitáshoz visszacsatlakoztatott –

autópályák és kiszorított természet

szándékos történelmi és földrajzi rekonstrukciót implikál

Töredezett képek –

Gyalogos és autós szakadás – mérsékli az

a személygépkocsik elterjedésének

autós zajt és átadja a tereket ismét a gyalogos

következményei

használatra 9. ábra (DEAR – FLUTSY, 2002 nyomán)

A posztmodern város tehát társadalmilag és kulturálisan is dinamikus és heterogén. Felértékelődnek benne az erődítményszerű kertvárosok és peremvárosok (edge city). A városi társadalom monokulturális, vagy kisebb fogyasztói csoportokat alkotva szigetekként használja a nagyvárosi teret. A klasszikus városökológia térszerkezete helyett egy kollázsszerű parcellákból álló, fogyasztásorientált város jelenik meg (10. ábra) (DEAR – FLUTSY, 2002, 232. o.). Az ábrán látható, hogy a városi térszerkezet megszokott koncentrikus körei, és funkcionális zónái megszűnnek, és helyükbe egy véletlenszerű elrendeződés lép. Az irodaközpontok, bevásárló helyek, látványosság- és szórakoztató központok a városi térben mozaikosan helyezkednek el, és közéjük ékelődnek az etnikai negyedek, az utcai harcok területei, az élményparkok, illetve a vezető és irányító központok. Ezek a jelenségek a posztfordizmus miatt jelentek meg a nyugati nagyvárosokban, és a termelési mód miatt részben mindenképpen meg fognak jelenni egyre inkább a poszt-szocialista nagyvárosokban, így Budapesten is.

24

10. ábra (PÁSZTOR, 2006 nyomán)

2.4.4 Az új kultúrföldrajz és a város A kulturális fordulat szellemi fejlődés egy meghatározó vonulata, mely ahhoz vezetett, hogy a kultúra kérdései központi jelentőségűvé váljanak a társadalomföldrajzban a ’80-as évek végétől kezdve. A kultúra kérdései iránt megújult érdeklődés nem csak a társadalomföldrajzra korlátozódik, de a tudományon belül a kulturális fordulat általában hivatkozik néhány ezzel kapcsolatos trendre: (D. GREGORY et. al., 2009, 134-135 o.) 1, az „új kulturális földrajz” megjelenése

25

2, a részdiszciplínákban megjelenő fokozódó figyelem a kulturális kérdésekre, például a gazdaság-, környezet- és történeti földrajzban, valamint a szociálgeográfiában 3, az igény arra, hogy a kultúra nagyobb szerephez jusson a világban, például a gazdasági folyamatokban vagy a politikai konfliktusok vezetésénél Elméleti szinten a kulturális fordulat elősegíti a társadalomföldrajzon belüli nagyobb mértékű pluralizmust, koncepciókat felvázolva más tudományágakból, illetve a különbségek sokrétű dimenzióira fordítva a figyelmet (ebbe beletartozik a nemek, nemzetiségek, és szexualitás szerepe). Módszertanilag a kulturális fordulat arra bátorít, hogy használjuk a kvalitatív kutatási módszerek szélesebb skáláját. Episztemológia szempontjából pedig, a kulturális fordulat elkötelezettséget vállal a véletlen és felépített minőségi jelenségek kutatására is. Ez a fordulat végigsöpört a földrajz mellett a humán tudományokon és társadalomtudományokon még általánosabb jelleggel. (D. GREGORY et. al., 2009, 134-135 o.) Összességében a kulturális fordulat jelentőssége abban áll, hogy a nagy földrajzi és társadalmi makrostruktúrák kutatásáról és elemzéséről levette a figyelmét, és az egyének és kisebb társadalmi csoportok térbeli ügyei váltak fontossá a kutatásban. A kulturális fordulat révén létrejövő új kulturális földrajzban a kultúrát már nem egy eleve adott komplex rendszerként értelmezték, hanem az őt létrehozó, individuumokból felépülő társadalmi termékként. (MITCHELL 1995, SAHR 2003). Wolf-Dietrich Sahr szerint az új kultúrföldrajzi kutatásoknak 6 fő irányzata van (SAHR, 2002), melyek mind alkalmazhatók a városi terek vizsgálatánál is:

Az első ilyen irányzat identitás kérdésének vizsgálata (poszkolonialista társadalmak identitása, nemzeti identitás, nacionalizmus, regionális identitás, a test szerepe az identitás kialakításában). Az identitásképzésben az embernek szüksége van arra, hogy legyen saját történelme, kultúrája és származási helye. Az egyén magát a tér egy adott pontjához rendelve tud csak teljes képet alkotni önmagáról. A városi társadalomban is fontos lehet a kerületi identitás, bizonyos szubkultúrákhoz tartozó személyek identitása, illetve a politikai identitás is (tüntetések, pártgyűlések helye…stb.) A második irányzat a művészeti reprezentáció, mint földrajzi tárgy vizsgálata. Ide tartozik az elit és populáris kultúra kérdése. Ebből a szempontból például a városi térben a szórakoztatóipar forrópontjai is máshol helyezkednek el az elit és a populáris szórakozás kiszolgálására. A harmadik a „cultural studies” és a francia történettudományi iskola (L’école Annales) befolyása alatt álló irányzat fő vizsgálati területe a hétköznapok gyakorlata, mint kulturális reprezentációk összessége, és azok földrajzi hatásai. Itt fontos szerepe van a városi terek 26

társadalmi térhasználatának, illetve a „szituációs terek” megjelenésének, és kutatásának. (DIRKSMEIER – HELBRECHT, 2010) A negyedik új kultúrföldrajzi irányzat a Duncan és Cosgrove nyomdokain haladva a fogyasztói társadalom által kialakított tájak és városok szemiotikai vizsgálatát végző irányzat. Ide tartoznak a multi-etnikus városok kulturalizálódási folyamatainak vizsgálatai is. Az ötödik a posztkolonialista országok önreprezentációja, illetve a filmek és a reklámok által bemutatott álomvilágok, mint idealizált földrajzi környezetek vizsgálata. A különböző városok filmekben való megjelenése üzenetet közvetít az adott városról, és azokat a tulajdonságokat emeli ki, melyek a film szerzői által fontosak, ezért pozitív és negatív városimázst s kialakíthat a nézőkben (pl.: Las Vegas a szerencsejáték paradicsoma). Az utolsó ilyen irányzat a kapitalizmus, posztmodernizmus és a kultúra összefüggéseinek, térbeli reprezentációjának vizsgálata. Ezek a jelenségek együttesen a városi terekben ugyancsak fontos kutatási témák lehetnek, elég csak a városközpontok reprezentatív tereire gondolni, melyeknél egy kapitalista városban a központi üzlet negyed, egy szocialista városközpontban, pedig a vezetők szobrai és nagy felvonulásra alkalmas impozáns terek közvetítik a rendszer üzenetét. Végezetül napjaink városkutatásában két nagyon fontos összefoglalást szeretnék bemutatni. Az első Edward Soja térelméleti megközelítése, a tér trialektikája (11. ábra) (SOJA, 2003).

27

11. ábra: A tér trialektikája (SOJA, 2003, 274. o.) Soja egy szociológus, aki a kulturális fordulatot a társadalomtudományban térbeli fordulatként élte meg, és a városkutatáshoz kidolgozott egy kitűnő térelméletet, mely szerint a tér nem egy külső fizikai, és egy belső mentális térből áll, hanem a térnek három hangsúlyos aspektusa van. Az első tér (firstspace) a geográfusok által már évezredek óta vizsgált fizikaiföldrajzi teret jeleni, mely a Föld kőzetburkától, különböző szféráitól kezdve egészen az emberi társadalom által megépített épületállományig terjed. Ezt a teret le lehet írni, térképezni lehet, a különbségeit fel lehet tárni, tehát ez a térbeli lét materiális alapja. A második tér (secondspace) a „mentális vagy képzelt” tér, mely a behaviourista forradalom kapcsán már említett kognitív földrajz óta ismeretes. Az emberek nem csak észlelik a fizikai teret, hanem a földrajzi tér pontjairól vannak elképzeléseik, tapasztalataik, és egy képük az elméjükben ezekről a terekről. Napjaink marketing tevékenysége igen sokat alapoz ezekből a mentális terekből, hiszen akár egy távolabbi pontra is elmennek az emberek vásárolni, ha meggyőzik őket, hogy az a hely/tér sokkal jobb, mint a közelebbi. A mentális tér határozza meg a városok imázsát, illetve a különböző terek hatalmi, gazdasági, kulturális reprezentációit, ezért a városkutatásban is kiemelt jelentősséggel bírnak. Soja nagy felfedezése a thirdspace (a harmadik tér), melyet a legjobban magyarul „megélt” térnek nevezhető. Itt kapcsolódik össze a földrajzban lejátszódott kulturális fordulat

28

a társadalomtudományokban lejátszódó térbeli fordulattal. A megélt tér az egyének vagy kisebb társadalmi csoportok által mindennapi tevékenységükhöz használt tereket jelenti. A városi térben ezek a kisebb léptékű terek vizsgálata betekintést nyújt a társadalom térbeli életének egy finomabb és mélyebb megértésébe. Ezeket a megélt tereket a társadalomföldrajz, és a városföldrajz még nem vette át kutatási témákban, hazánkban, pedig fontos távlatokat nyitna a városkutatás terén. A

második

városkutatási

összefoglalás

a

modernitás

és

posztmodernitás

városfejlődési eltéréseiről szól, ami jól megmutatja napjaink városainak vizsgálati kérdéseit és szemléletét, ha a város belső tereit tekintjük. (WOOD, 2003) (12. ábra) Ebből az összefoglalásból jól látható, hogy a társadalmi ideológia, és a termelési forma (fordizmusból a posztfordizmusba való átmenet) egyértelműen meghatározza a nagyvárosok területi szerkezetét, vagy inkább szerkezet nélküliségét. Bár Budapesten még nem beszélhetünk ilyen szintű fragmentáltságról, mégis a társadalmi változásokat hosszú távon területi változások is követik, és ez alól a poszt-szocialista nagyvárosok sem lesznek kivételek véleményem szerint.

A modern városfejlődés elemei

A posztmodern városfejlődés elemei - kaotikus, többközpontú városszerkezet (Heteropolisz)

Városszerkezet

- homogén funkcionális övezetek

- a központok magas fokú egyedisége

- uralkodó kereskedelmi központ

- poszt-szuburbanizációs fejlődés (edge

- folyamatos bérleti díj csökkenés a

cityk)

központtól távolodva

- „bekerített lakótömbök” (gated communities) - High-Tech korridorok - eklektikus építészet - „stíluskollázsok”

- funkcionális építészet Építészet

- „Bunker” – építészet

- tömegtermékek - társadalomreformáló igénnyel lép fel

- játékos és ironikus építészet - a tradicionális építészet felhasználása - speciális piac számára készült épületek

Kultúra és

- osztálytársadalom

- igen fragmentált városi társadalom

társadalom

- nagy igény a társadalmi csoportok

(társadalmak)

29

belső homogenitására

- életstílus szerinti elkülönülés

- a munka a társadalmi integráció és

- a társadalmi csoportok fogyasztási

identitás fő meghatározója

minták alapján való megkülönböztetése - nagy igény a társadalmi sokszínűség elérésére - a szimbólumok felértékelődése (a tervezésnél-, életstílusnál és fogyasztási szokásoknál) - a fogyasztás a társadalmi integráció és identitás fő meghatározója - a szolgáltatások piaci alapú elérése - „Visszás-támogatások” az

Várospolitika

- a fontos szolgáltatások a nyilvános

intézményektől a nyilvánosságért a

intézményeken keresztül elérhetőek

nagyobb projektekben

- a várospolitika vezetésével

- „Vállalkozó” város: erőforrás

újraosztják az erőforrásokat a

felhasználás a mobil és nemzetközi

társadalmi célok elérése érdekében

tőke és beruházások odacsalogatásának céljából - nyilvános-privát partnerség

Területi tervezés

- fokozatosság a tervezésben

- a város teljes tervezése - a városi tér tervezése a társadalmi célok megvalósításáért történik

- területi „fragmentáció”, azaz a tervezésben az esztétikai motívumok fontosabbak az össztársadalmi céloknál

12. ábra: A városfejlődés modern/posztmodern különbségeinek összevetése (WOOD, 2003, 134. o.)

30

3. A kutatási terület kijelölése 3.1 Cityfunkciók tisztázása A City az európai nagyvárosok középkori városmagjából nőtt ki, általában dominánsan a XIX. század alatt beépült reprezentatív kormányzati épületekből és a nagypolgárság bérházaiból állt. A régi épületekkel rendelkező városmag belső része a City, vagy első munkahelyöv, ahová a magas társadalmi státusú rétegek jártak be dolgozni a City területét körülölelő polgári bérházas első lakóhelyövezetből (13. ábra). Ez a terület Budapesten az I. és az V. kerület.

13. ábra: A klasszikus City és a többségben 1919 előtt épült épületállomány határa városrendezési körzet szinten (2001) Adatok forrása: KSH népszámlálás

31

Budapest esetében a Nagykörút mentén épült ki az első lakóhelyövezet, és ez terjedt tovább, melynek külső részén a munkásosztály élt és ők a második munkahelyövbe, a nagy térigényű ipari területekre jártak dolgozni. Napjainkra ez a történelmi városmag funkcionálisan egyre inkább átalakult, és az első munkahelyövbe érkező dolgozók már nem feltétlenül a belső kerületekből érkeznek.

14. ábra (Forrás: Budapest kézikönyve, 1998)

A rendszerváltozás után már három évvel kimutatható volt Budapest belső kerületeiben a lakások irodaként való rejtett használata, mely bérléssel illetve a lakások cégek által való megvásárlásával lehetségessé vált (14. ábra). Ez volt a kezdete az üzleti élet és funkció egyre nagyobb térnyerésére a lakófunkció rovására. Az ábrán az is jól látható, hogy már 1993-ban sem csak a Belvárosra vonatkozott ez a céges előretörés, hanem más belső

32

kerületek háztömbjeire is, főleg a Nagykörút mentén. Napjainkra a rejtett konverzió, már nem is annyira rejtett módon jelentkezik mind az első munkahelyöv, mind az első lakóhelyöv területén. Sok lakást átalakítanak a minőségi kiskereskedelem kiszolgálására (pl.: belső udvaros lakásokban kialakított esküvői ruhaszalonok), illetve sokszor egy egész régi polgári bérház épületét felújítja egy szállodalánc, és hotelt készít belőle. A következőkben a City terjedését az V. kerületi határokhoz képest ezeknek a nagy forgalmat igénylő, és nagy hasznot hozó szolgáltatásoknak a város szövetében elfoglalt helye és koncentráltsága alapján szeretném megvizsgálni, és ezzel meghatározni, hogy napjainkban a budapesti City határai milyen mértékben bővültek a régebben ismert határokhoz képest. Véleményem szerint ugyanis egy nagyvárosban a City funkció határai változnak az idők folyamán, és a határok a történelmi városmagot túllépik Európában. A City a nagyvárosoknak egy speciális funkcionális tere. A City, - Heineberg már említett definíciója szerint -, a legközpontibb fekvésű térrész egy nagyvárosban, ahol a tercier és kvarterner szektor magas szintű központi funkciói területi koncentrációt mutatnak. A szektorok székhelyei úgynevezett székhely- és funkció együtteseket képeznek, melyek szabályosan funkcionális negyedekre tagolódnak és eltérő fejlődési dinamikával határozhatók meg (HEINEBERG 2003, 298 o.). Ebből a definícióból is láthatjuk, hogy a City legfontosabb tulajdonsága a gazdasági funkció, ahol a szolgáltatások (beleértve az informatikai szektort) magas koncentráltsággal vannak jelen. 2006-ban született egy tanulmány Berlin és Budapest cityfunkcióinak átalakulásáról, melyben a szerzők a City már említett klasszikus határait kitágítják, és négy új határpontot jelölnek meg, mely a budapesti city kitágult határait jól jelzik. Ez a négy határpont a Nyugati tér a Westend City Center bevásárlóközponttal, a Millenniumi Városközpont a Lágymányosi híd pesti hídfőjénél, a Lágymányosi Campus épületegyüttesei, illetve a Széna téren található Mammut I. és II. bevásárlóközpont (IZSÁK – SCHULTZ, 2006), (15. ábra). Ezen tanulmány továbbgondolásával szeretném a határpontok közti határvonalakat is megtalálni a budapesti City számára, és napjaink Budapestjére aktualizálni.

33

15. ábra: A City új határpontjai 2006-ban (IZSÁK – SCHULTZ, 2006)

34

3.2 A funkciók telephelyeinek lokalizálása A vizsgálatomban kétfajta nézőpontból közelítettem a központképződéshez. Első körben kiválasztottam néhány véleményem szerint kifejezetten jól jövedelmező, nagy népsűrűséghez és forgalomhoz kötött szolgáltatást, és ezeket a legközelebbi szomszéd analízis keretében megvizsgáltam, úgy, hogy először az adott funkciók intézményhálózatát felvittem térképre, majd a földrajzi koordinátái alapján tudtam kiszámolni minden egyes pontnak a legközelebbi szomszédjához mért távolságát. A legközelebbi szomszédok átlagtávolsága Dx és a Poisson eloszlású azonos elemszámú ponthalmazra számított elméleti átlagtávolság D érték hányadosából kaptam meg a legközelebbi szomszéd indexet (L). A modell interpretációjához fontos tudni, hogy gyakorlati tapasztalatok alapján, ha az L érték 0,9 és 0 között adódik, akkor a ponthalmazban egy vagy több pont között, illetve vonal mentén koncentráltság figyelhető meg. Ha a L érték 0,9 és 1,3 közé esik, akkor a ponthalmazunk eloszlása véletlenszerű, illetve ha 1,3 értéknél magasabb, akkor kifejezetten szabályos geometriai alakzatok felé eltolódás figyelhető meg (NEMES NAGY, 2009). Három fő funkciót választottam ki, amely véleményem szerint jól mutatja a központképződést: a bankrendszert, az idegenforgalmat illetve a minőségi kiskereskedelmet. Az idegenforgalmon belül térképeztem a szállodákat és az éttermeket Budapesten, illetve a minőségi kiskereskedelemnél kiválasztottam az ékszereket forgalmazó boltokat, illetve az esküvői ruhaszalonokat. Ezeknél a funkcióknál az intézményhálózat koncentráltságára voltam kíváncsi. Miután az L értékek használható eredményt adtak, igyekeztem tipizálni az alközpontokat, aszerint, hogy a 3 fő funkcióból hány funkció intézménye jelenik meg az adott területen. Próbáltam meghatározni még a City funkcionális határait, melyek túlnyúlnak a klasszikus V. kerületi belvároson, mégpedig addig, amíg a három fő funkció megtalálható a területen.

3.2.1 Bankok Magyarország négy vezető bankjának fiókjait vittem fel Budapest térképére, nevezetesen az Otp, a K&H, a Raiffaisen és az Erste Bank kirendeltségeit (16. ábra)

35

16. ábra: A négy vezető bank fiókjai Budapesten (Adatok forrása: a bankok honlapjai)

A térképen jól látható, hogy a bankfiókok az V. kerületben és a központból kivezető fő utak mentén koncentrálódnak, ahol elegendően nagy a forgalom, ahhoz, hogy meg tudjanak élni. A legközelebbi szomszéd index értéke a bankfiókoknál 0,436, ami jól mutatja az említett központi és vonalas koncentráltságát a bankfiókoknak (17. ábra). A budapesti 4 legnagyobb bank 253 fiókjához legközelebb lévő másik bankfiók átlagosan 314 méterre van, ami ugyancsak mutatja a központképződést. Az előzőre jó példa a békásmegyeri Heltai Jenő tér, ahol a négy különböző banknak rendre megtalálható a bankfiókja egymás szomszédságában. A bankfiókok tehát a későbbi vizsgálathoz is alkalmasak lesznek központképződés témakörben.

36

Ékszerboltok Szállodák Bankok Esküvői ruhaboltok Spar szupermarketek Éttermek

Pontok száma

Legközelebbi szomszédok átlagtávolsága (Dx) (km)

Legközelebbi szomszéd index (L)

183 88 253 76 83 826

0,103 0,457 0,314 0,748 0,919 0,240

0,121 0,374 0,436 0,570 0,730 0,603

17. ábra (A szolgáltatások területi koncentráltsága Budapesten a legközelebbi szomszéd analízis alapján)

3.2.2 Szállodák és éttermek A budapesti 88 nagy szállodát és 826 db éttermet is térképre vittem, a szállodák túlnyomó többsége Pesten a Hungária – Róbert Károly körutakon belül helyezkedik el, míg Budán az I. kerületben, főleg a Budai Vár környékén (18. ábra). A szállodákhoz legközelebb eső szomszédos szállodák megközelítőleg fél kilométerre vannak egymástól átlagosan a fővárosban, még az éttermeknél ez az érték 240 méter (17. ábra).

18. ábra: Szállodák (zöld) és éttermek (sárga) helye Budapesten (Forrás: A budapesti szálloda és étteremkereső honlapok tartalma) 37

A legközelebbi szomszéd index szállodák esetében még a bankoknál is nagyobb koncentráltságot mutat, 0,374-et, ami mutatja, hogy igazából a városközpontot, mint előnyt felmutató szállodák közül csak kevés lép ki az V. illetve az I. kerület határán. A 826 étterem esetében a legközelebbi szomszéd index ugyancsak koncentráltságot mutat a 0,603 értékkel, az enyhébb koncentráltság oka a magas elemszámban keresendő, mégis a vendéglátóipar fő telephelyei jó lehetőséget adnak az alközpontok vizsgálatához. A térképen is azt a rendezettséget láthatjuk az éttermeknél, hogy Pesten, a Nagykörúton belül nagy koncentráltságot mutat, Budán a Vár és a Margit körúton belüli területeken is igen sok az étterem, valamint a központból kivezető főutak mentén mindenhol nagy az éttermek koncentráltsága (18. ábra). A szállodák és az éttermek, mint a turizmus és vendéglátóipar fő intézményei is jól mutatják majd az alközpontok szerepét, és a City turizmus szempontjából igen jelentős oldalát.

3.2.3 Minőségi kiskereskedelem A harmadik fő funkció, a városi tér központjaiban jövedelmező, az a minőségi kiskereskedelem (KOVÁCS, 2002). A minőségi kiskereskedelmet véleményem szerint az olyan speciális cikkeket áruló boltokban lehet megfogni, mint például az ékszerüzletek illetve az esküvői ruhaszalonok, természetesen ez a „mintavétel” nem tökéletes és biztos, hogy még sok más kiskereskedelmi egység lehet minőségi kiskereskedelem kategória. Budapesten 183 olyan boltot vittem fel, ami magas értékű ékszert (arany, ezüst, bizsu) árusít és ezeknek a boltoknak átlagosan a legközelebbi hasonló profillal rendelkező szomszédjuk megközelítőleg 100 méterre van (17. ábra). Ezt a hihetetlen koncentráltságot természetesen a legközelebbi szomszéd index 0,121-es értéke támasztja alá. A térképen látható, hogy az ékszerboltok esetében az a koncentrálódási mechanizmus zajlódott le, amit akár „plázásodásnak” is nevezhetünk. A budapesti nagy bevásárlóközpontok (plázák) felépülésével a minőségi kereskedelem eme szegmensének nagy része beköltözött ezekbe a bevásárlóközpontokba (19. ábra), hiszen ezekben sokkal több ember fordul meg, ezért nagyobb forgalomra számíthatnak, mint az utcákon. Az előbbi megállapítás alól egyedül a belvárosi Váci utca jelent kivételt, ahol a tradicionális turizmus miatt meg tudtak maradni ezek a boltok. A minőségi kereskedelem egy másik szegmense az esküvői ruhaárusító és kölcsönző boltok, melyekből 76-ot találtam és ábrázoltam Budapesten (19. ábra). Ezek a boltok megközelítőleg 750 méterre találhatják meg a hozzájuk legközelebb eső esküvői ruhaszalont

38

(17. ábra), ez azt is mutatja, hogy olyan sok bolt nincs, mint ékszeres. Az esküvői ruhaszalonoknál a legközelebbi szomszéd index értéke 0,570, ami kisebb koncentráltságot mutat az ékszereknél, vagy bankoknál, de mégis jelentős a boltok koncentrációja. Itt fontos kiemelni, hogy az esküvői ruha boltok Budapesten, egy speciális helyen, vonal mentén koncentrálódnak, ez a tipikus példája annak, amikor a legközelebbi szomszéd index magas, mégis nem egy vagy néhány csomópont körül koncentrálódik a ponthalmaz, hanem egy útvonal mentén. Nevezetesen fővárosunkban ez a Nagykörút, és ennek is főleg a Blaha Lujza tértől a Margit hídig tartó része. A nagykörúton és közvetlen környékén található 31 a 76 esküvői ruhaszalonból (19. ábra).

19. ábra: Ékszerboltok (világoskék) és esküvői ruhaszalonok (sötétkék) Budapesten (Forrás: a budapesti ékszerboltok és esküvői ruhaszalonok honlapjai)

39

Mivel Budapest központjában és alközpontjaiban sokáig ténylegesen kiemelkedő szereppel bírt a kiskereskedelem, és ezen belül is az élelmiszerkereskedelem, felvittem a térképre Budapest összes Spar szupermarketét, amelyből összesen 83 van a volt Plus szupermarketekkel együtt (20. ábra). A Spar szupermarketekhez legközelebbi másik Spar átlagosan 919 méterre van.

20. ábra: Spar szupermarketek Budapesten (Forrás: www.spar.hu)

A térképen látható, hogy a szupermarketek már jóval enyhébb koncentráltságot mutatnak, és a kerületek forgalmasabb részein vannak elszórva. A legközelebbi szomszéd index is csak enyhébb koncentráltságot mutat 0,730-as értékkel. Itt főleg policentrikus koncentráltságnak vagyunk tanúi, ahol a Belváros nem képvisel abszolút kiemelkedő szerepet. Az előbbiek miatt véleményem szerint az élelmiszer kiskereskedelem napjainkban már nem alkalmas a City, illetve az alközpontok meghatározására annyira, mint korábban.

40

3.2.4 A központok tipizálása, a City határai A térképre felvitt öt szolgáltatástípust, nevezetesen a bankokat, a szállodákat, az éttermeket, az ékszerárusító helyeket és az esküvői ruhaszalonokat megvizsgáltam az elhelyezkedésük szerint is, és komplex alközpont típusokat határoztam meg két kritérium alapján. Az első kritérium az volt, hogy legalább 6 szolgáltató hely legyen a kiválasztott közpottól átlagosan 500 méteres távolságban. A második kritérium az volt, hogy legalább kétféle szolgáltatás jelenjen meg a központ hatósugarán belül. Az összesen 48 alközpontot 7 csoportba soroltam be (21. ábra).

3 fő city funkció megvan (5,4) Nyugati tér

3 fő funkció megvan, szálloda nélkül (4) Széna tér - Mamut I, II.

Oktogon környéke

Jászai Mari tér

Kálvin tér Ferenciek tere

Kolosy tér Campona Vörösvári út + Bécsi út / Eurocenter Törökvész+Pusztaszeri út MOM Park környéke

Blaha Lujza tér Flórián tér Deák tér Szabadság tér Baross tér, Keleti Pályaudvar Déli Pályaudvar környéke Margit krt + Bem József u. Boráros tér Ferenc körút M3 Csillaghegy HÉV megálló - Csillagvár szálloda és minőségi kereskedelem (3) Hősök tere Hegyalja út + Mészáros utca Reiner F. park

két funkció megvan (2) Kispest, Kossuth tér Városház tér Békásmegyer Hév megálló Heltai Jenő tér Hűvösvölgyi út + Völgy utca Savoya park Fehérvári út + Galambóc utca Kőbánya, Liget tér Bosnyák tér

3 fő funkció megvan, bank és szálloda (3) szálloda nélkül (3) Örs vezér tere Batthyányi tér Móricz Zsigmond körtér Dózsa György út M3 Hungária körút + Thököly út Pólus Center (Báthory park) Újpest Központ M3 Lehel tér Rákóczi tér - Baross utca Szent Gellért tér Béke tér Csepel plaza Gyöngyösi u. M3 Duna Plaza Pesterzsébet, Kossuth Lajos utca Cinkotai út + Pesti út

csak vendéglátás (2) Budai Vár Népliget

21. ábra (Budapest központi funkciókkal rendelkező területeinek tipizálása)

Voltak olyan központok, ahol mind az öt szolgáltatástípus megjelent (pl.: Nyugati tér), de a legmagasabb rendű központokhoz még hozzávettem azokat, ahol ugyan csak négy

41

szolgáltatás van jelen, de a három Cityre jellemző fő szolgáltatás (bank, szálloda és minőségi kiskereskedelem) megtalálható a központban (pl.: Boráros tér). Másodrendű alközpontoknak jelöltem ki azokat a helyeket, ahol a bankszektor, a vendéglátás és minőségi kiskereskedelem jelen van 4 különböző szolgáltatásban, de szállodák helyett csak éttermek vannak (pl.: Jászai Mari tér). Harmadrendű alközpontok lettek azok, ahol a 3 alapfunkció megvan, de a 3 fajta szolgáltatás között nincs szálloda a területen (pl.: Pesterzsébet, Kossuth Lajos utca). Negyedrendű alközpontnak neveztem ki azokat a területeket, ahol a 3 különböző jelenlevő szolgáltatásból kettő a bank és a szálloda (pl.: Batthyányi tér). Ötödrendű alközpontok azok, ahol a három különböző jelenlévő szolgáltatás közül nincs bank a kínálatban (pl.: Hősök tere). Hatodrendű központok azok, amelyeknél a jelenlévő kétfajta szolgáltatásból kétfajta funkció van jelen, erre jó példa a békásmegyeri Heltai Jenő tér környéke, ahol csak bankok és éttermek találhatók meg. Végül hetedrendű központoknak neveztem azokat a városrészeket, ahol ugyan két különböző szolgáltatás van jelen, de mindkettő az idegenforgalom funkcióját erősíti, amire tipikus példa a Budai Várnegyed szállodáival és éttermeivel.

22. ábra: Alközpont típusok Budapesten 42

Területi elhelyezkedés szempontjából az elsőrendű alközpontok Pesten nagyrészt a nagykörúton belül maradnak, kivéve a Keleti-pályaudvar környékét, ahol a City funkcionálisan átlépte a nagykörút határát. Budán csak néhány kisebb központban vannak Cityre jellemző vonások, ezek a Déli-pályaudvar környékén, a Margit körúton, a Flórián téren illetve kezdetlegesen a Csillaghegyi HÉV megálló közelében vannak (22. ábra). Másodrendű alközpontok a City területek közvetlen közelében vannak, de ezek közül kivételt képez a budatétényi Campona bevásárlóközpont közvetlen környezete, ahol négy különböző szolgáltató funkció érhető el, és csak a szálloda hiányzik. A Campona közlekedési helyzete, és egyeduralkodó bevásárlóközpont szerepe a nagy XXII. kerületben ilyen kitűnő központi hellyé. A harmadrendű alközpontok néhány külső pesti kerület főutcáját jelentik, például Pesterzsébet, Rákoskeresztúr és Újpest esetében. Ugyancsak harmadrendű alközpontok a külső kerületek bevásárlóközpontjai, ilyenek a Pólus Center, Csepel Plaza és Duna Plaza, valamint a Béke tér, a Móricz Zsigmond körtér és a Rákóczi tér környéke is ilyen alközpont. A Rákóczi tér és Baross utcai villamos megállóhelyek környéke azért érdekes terület, mert itt találkozik a fényűző belváros a józsefvárosi szegregált slummal, ami miatt a City nem tud úgy tovább terjeszkedni, mint Teréz- vagy Erzsébetvárosban. Negyedrendű központok Pesten a Hungária körúton belül vannak (Lehel tér, Dózsa György út M3, Báthory park), ahol a 3 különböző szolgáltatás közül fontos szereppel bírnak a bankok és szállodák, ezeken a területeken, ha bevásárlóközpont épülne, akkor valószínűleg magasabb szintű központok lennének a városon belül. Ilyen negyedrendű központ még a Batthyányi tér és a Szent Gellért tér Budán. Ötödrendű központok közül hármat lehetett kijelölni, kettőt Pesten (Reiner F. park és a Hősök tere), valamint egyet Budán a Hegyalja út és a Mészáros utca kereszteződésében. Ezekben a központokban van szálloda és a minőségi kereskedelem is megjelenik valamilyen formában, de nincsenek bankfiókok. Ezek a területek sem találhatók messze a városközponttól. Hatodrendű alközpontok azok, amelyeknél csak kétfajta szolgáltatás van jelen, és két különböző funkciót töltenek be. Ezek a központok a Belvárostól távol, a városból kivezető utak mentén főleg a város peremén helyezkednek el, ahol a kertvárosi népesség igényeit elégítik ki. Budán ilyen alközpont a békásmegyeri Heltai Jenő tér, a hűvösvölgyi Völgy utca és Hűvösvölgyi út csomópontja, a Fehérvári úton egy kisebb csomópont a Hengermalom úthoz közel, valamint a Savoya Park bevásárlóközpont. Pesten hatodrendű kis központ a kőbányai Liget tér, a közlekedési csomópont Bosnyák tér és a kispesti Kossuth tér környéke. Hetedrendű központ Budapesten, ahol igen sok ember megfordul, mégis a két kiválasztott szolgáltatásból kizárólag az idegenforgalom van jelen, azaz szállodák és éttermek sokaságát kereshetik fel a turisták. Két mintaterület felel meg az előbbi kritériumoknak, az 43

egyik a Budai Vár, mint turisztikai központ közel az üzleti Cityhez, a másik a Népliget környéke, ahol a Volánbusz pályaudvarra érkeznek meg a távolsági járatok és itt található több szálloda és étterem. Érdekes dolog még, hogy a városközpontból kivezető főutak és körutak csomópontjában a Nagykörutat tekintve mindenhol magas szintű alközpontok alakultak ki, viszont a Róbert Károly és Hungária körút valamint a fő kivezető utak csomópontjában már csak 3 ilyen központot találunk, a Báthory parkot a Thököly út és Hungária körút kereszteződésénél, a XIII. kerületi Béke teret, valamint a hetedrendű alközpont Népligetet. Budán viszont cityszolgáltatásokat mutató Flórián tér kiemelkedik a kivezető utak és körutak csomópontjai között. Végül az elemzés legfontosabb eredményeként megkíséreltem a City funkcionális határvonalát meghúzni, ami gyakorlatilag az elsőrendű alközpontok összefüggő övezete a pesti oldalon, valamint néhány kisebb csomópont a budai oldalon. Véleményem szerint nincs City bankok, szállodák és minőségi kereskedelem nélkül, ezért a többi alközpont típust nem tudtam City jellegű területnek minősíteni. A City lehatárolás grafikus megjelenítése az alábbi ábrán látható (23. ábra).

44

23. ábra: A City határai funkcionális megközelítésben

Az ábrán látható határoknál a pesti oldalon az az érdekes, hogy a City már túlnőtte a klasszikus V. kerületi belvárost, és már a nagykörút vonalán túl is a Keleti-pályaudvar környékéig, illetve délen a Boráros térig terjed. Itt érdekes az is, hogy a 2006-os említett tanulmányban kijelölt új határpontok felé tényleg kezd eltolódni a City, sőt több helyen el is érte ezeket a pontokat. Ez utóbbinak oka a pesti Dunapart felértékelődése turizmus és ingatlanpiac szempontjából is. A Keleti-pályaudvar nagy népességet megmozgató közlekedési csomópont helyzete tette előtérbe a helyet, és az Aréna Plaza megépüléséhez vezetett, ami várható volt a Nyugati-pályaudvar melletti Westend City Center megépülése után. Érdekes

45

még, hogy a Budán kifejezetten City funkciókat mutató alközpontok közül kiemelkedő Budapest 3. legnagyobb vasúti pályaudvarának, a Déli-pályaudvarnak a környéke, amiből azt a következtetést lehet levonni, hogy a vasúti nagy pályaudvarok Budapesten cityképző hatásúak. Fontos cityfunkciós folt még a Margit híd budai hídfőjének környéke, amelynél a Jászai Mari tér viszonylagos közelsége, valamint a jó közlekedési helyzet okozhatta az ilyen irányú központtá válást a városon belül. A Cityre jellemző tercier szektor koncentráltsága 2010-re már meghaladta a régi üzleti negyed határait egyre nagyobb területeket „hódít meg” főleg a pesti oldalon. A pesti oldal azért jó terep erre, mert a kerületek funkcionális profilja megengedi ezt a konverziót a lakófunkció és üzleti/szolgáltatási funkció között. A budai oldalon a City területének terjedését a XI. és II. kerület hegyvidéki kifejezetten magas lakásárakkal rendelkező és egyértelműen nagyon erős lakófunkciót betöltő területei akadályozzák, így a pesti oldal a domináns a cityképződés tekintetében. A budai oldalon a klasszikusan Cityhez tartozó Budai Várnegyed azért nem jelenik meg a térképen, mert itt inkább a turizmus a domináns, míg a City üzleti funkciója háttérbe szorul. Itt fontos leszögezni, hogy ezek a határok nem élesek, és évről évre változnak, sokszor a City funkciók terjedésének éllovasai az új bevásárlóközpontok (pl.: Corvin bevásárlóközpont, Aréna Plaza), amiken belül illetve a környékükön az agglomeratív hatást kihasználva egyre több szolgáltatás jelenik meg. A legfőbb következtetés, amit mindezekből le lehet vonni, hogy Budapesten Cityként csak az V. és I. kerületet meghatározni napjainkban tarthatatlan állítás, hiszen láttuk, hogy a gazdasági szolgáltató szféra ezeket a határokat már átlépte. Természetesen a kormányzati-irányítási funkciók megmaradtak nagyrészt ezeken a régi területeken.

3.2.5 Lakásárak a Cityben (reflektálás egy korábbi kutatásra) Ahogy láthattuk az üzleti szféra a rendszerváltozás után gyorsan reagált a City jelenség felerősödésére, és a magánszféra és a lakásárak csak lassabban növekedtek. 1990-ben még a City magja az V. kerület sem tartozott a legmagasabb lakásárral rendelkező területek közé, sőt a II. kerület egészét meg sem közelítette, bár a közepes lakásárak megjelentek a kiépülni kezdő Cityben. (24. ábra) Természetesen a Nagykörúton belüli területen még az igen alacsony lakásárral rendelkező részek is megfigyelhetők voltak, melyeket 20 év alatt a városrehabilitációs munkálatok vonzóbbá, és drágábbá tettek.

46

24. ábra (KOVÁCS, 1992)

16 év elteltével azt láthatjuk, hogy a City a lakásárak nagyságának tekintetében is növekszik, bár a szolgáltatások expanziójától lemarad. (25. ábra) Az ábrán látható, hogy 2006-ban már a Nagykörúton belül eső dinamikusan fejlődő City területén a lakásárak egy igen nagy területen a II. kerület négyzetméterárait elérték, mely elsősorban a városrevitalizációnak

köszönhető.

Érdekes

megfigyelés

még,

hogy a ferencvárosi

tömbrehabilitáció területén is a II. kerületi igen magas lakásárak köszönnek vissza, és napjainkban ezt a területet kiterjeszthetjük a Corvin Sétány területére is. Itt a Corvin Bevásárlóközpont kiépítésével, és a mögötte lévő utcákban felépült vegyes lakó/üzleti funkciójú övezet folyamatos építésével igen magasak lettek a lakásárak a beruházó cég (a Cordia) szóbeli közlése alapján.

47

25. ábra (Adatok forrása: KSH ingatlan adattár)

48

3.3 A kvaterner szektor szerepe Heineberg definíciójában a City funkciói között ott szerepel a kvaterner szektor, ezért Budapest esetében mindenképpen szükséges volt megvizsgálnom, hogy ez a szektor hazánk fővárosában mennyire kötődik a Cityhez. Kovács Zoltán kvaterner szektor definíciója szerint: „A gazdaság nem hivatalos szektorába a tercier szektor ágazatai közül az információ tárolását, feldolgozását és továbbítását végző tevékenységeket (pl.: szoftver készítés, média), a tudományos kutatást és műszaki fejlesztést (K+F), tehát általában véve a magas szintű szellemi tevékenységeket soroljuk.” (KOVÁCS, 2002, 74. o.) (26. ábra) A tercier szektortól elkülönülő negyedik szektor véleményem szerint nem kötődik erősen a City képződéséhez, mivel a szektor egyes elemeinek sincs különleges területi igénye a Cityn belül. A térképre felvitt nagyobb szoftvergyártó cégek telephelyei közül (26. ábra) a túlnyomó többség Pesten a nagykörúton kívül helyezkedik el, és Budán sincs központi területen. Két fontos területen koncentrálódik a budapesti szoftveripar: az Infoparkban és a Graphisoft parkban. Ez a két irodaház komplexum az ELTE-TTK Lágymányosi Campusa mellett, illetve a III. kerületi gázgyár helyén, egyfajta kvaterner szektort képviselő klaszterként funkcionál. A szoftvergyártó cégeknek természetesen nincs szükségük a City nyújtotta magas nappali járókelő forgalomra, illetve könnyű megközelíthetőségre a sikerességükhöz, hiszen nem a cégközpontokban lesz értékesítve a termékük, mégis a központban dolgozik a legtöbb munkatársuk. A kutatóintézeti szférának, mint a kvaterner szektor következő elemének, sincs szüksége a City nyújtotta előnyökre, és a magas ingatlanárakra, hiszen az általuk termelt szellemi javak, nem a kutatóintézet területén válnak profittá. A budapesti kutatóintézetek is többségükben a Cityn kívül esnek, bár egy részük a kutatóállomás történelmi múltja miatt magas presztízsű területen helyezkedik el, például az MTA-RKK az Oktogon közelében, vagy a Magyar Tudományos Akadémia központi székháza a Roosevelt téren. Érdekes lehet még megemlíteni, hogy több kutatóintézet a II. és XII. kerületben található, ahol kivételes előnyt nyújt a csendes környék, illetve a nagy természeti terület. Ide tartozik a Csillebérc közelében lévő Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI). A

kvaterner

szektor

harmadik

komponenseként

térképre

vittem

a

nagy

médiaszolgáltatók, a televíziós társaságok székházait (26. ábra). Itt is arra a következtetésre juthatunk, hogy a nagy térigényű televíziós komplexumok a városközponttól távoli helyeken létesítenek székhelyeket. Budapesten ez alól kivétel a régi MTV székház, illetve a Duna

49

Televízió székháza. Jó példa a távoli elhelyezkedésre az RTL Klub csatorna Campona melletti új épületkomplexuma, vagy a HírTV székháza a III. kerületi Kaszásdűlőnél.

26. ábra: A kvaterner szektor főbb telephelyei Budapesten

Összegezve a kvaterner szektor telephelyei a tevékenységük jellegénél fogva nem hordoznak City képző funkciót, a City a tercier szektor fellegvára, ezért a vizsgálatoknál és City lehatárolásnál érdemes volt csak a klasszikus tercier funkciókat figyelembe venni. Napjaink kvaterner szektora egy Cityhez nem kötődő területi mintázatot mutat.

50

4. A City társadalmi térhasználatának néhány aspektusa A városkutatás új irányzatai fejezetben már említettem, hogy a kulturális fordulat hatása, a kisebb társadalmi csoportok megélt tereinek vizsgálatához vezetett az angolszász társadalomföldrajzban és városszociológiában. Kutatásom további részében megkísérlem gyakorlatban alkalmazni ezt a koncepciót, és a budapesti Cityn belüli megélt terek és társadalmi térhasználat két fontos aspektusát fogom megvizsgálni. Az első az éjszakai élet megélt tereinek vizsgálata, a második pedig az interkulturális interakciók lehetséges megélt tereinek feltárása lesz. Ezzel rá szeretnék mutatni arra, hogy a kvantitatív elemzések által jól lehatárolható területi jelenségeket kvalitatív módon még mélyebben megismerhetjük, és ez segít a városi társadalom területi viselkedésformáinak megértésében.

4.1 Az éjszakai élet megélt terei a Cityben Az európai nagyvárosokban köztudott, hogy a City területe az éjszakai élet fellegvára, és a szórakozni vágyó fiatalok mindent megtalálhatnak a város e központi részén. Az üzleti, kereskedelmi és turisztikai tevékenységek, melyek a City nappali életét határozzák meg, láthattuk, hogy az általam meghatározott határig teljesen átszövik a várost. A City éjszakai életével kapcsolatban azt a hipotézist fogalmaztam meg, hogy a nappali élettel ellentétben a City területén az éjszakai élet intenzitása nem egységes, hanem bizonyos helyeken koncentrálódik, forrópontokat hozva létre. Ezt a jelenséget két oldalról közelítettem meg, a kijelölt City határain belül. Az első nézőpontom az éjszakai élet infrastrukturális háttérintézményeinek vizsgálata volt, míg a második nézőpont a City utcáinak éjszakai társadalmi térhasználata, forgalma felől közelítette meg a kérdést.

4.1.1 Az éjszakai szórakozóhelyek területi mintázata Az általam kijelölt tágabb értelemben vett City területét bejárva térképre vittem minden olyan vendéglátó egységet, mely este 8 óra után nyitva tart minimum este 10 óráig. Ezek azok az infrastrukturális egységek, melyek az éjszakai élet intenzitását és területi képét elsődlegesen befolyásolják. Ilyen intézmények voltak az éttermek, amelyek leggyakrabban éjszaka valamilyen szórakoztató műsort (pl.: élőzenét kínáltak), ezen kívül az éjszaka nyitva

51

tartó kávézók, gyorséttermek is belekerültek a felvitt egységek körébe. A másik ilyen intézménytípus a kocsma (söröző, borozó) volt, ahol szerencsejáték gépek, illetve zenegépek foglalnak helyet az odaérkezők szórakoztatására. A kocsmák modernebb változatai a zenés jazz pub-ok, ahol a kulturáltabb szórakozás hívei ülhetnek be éjszaka, élvezve a színvonalas zenei koncerteket. Fontos éjszakai szórakozóhelyek még a kaszinók, illetve a sztriptíz bárok, melyek jellegzetességei, hogy csak belépve láthatja meg az ember, hogy mi van odabent. Természetesen a szórakozóhelyek belső világának megfigyelése nem tartozott a kutatásom céljai közé. Külön csoportot alkotnak a disco-k és night clubok, melyek kifejezetten a táncolni vágyókat csábítják. Újfajta jelenségként, pedig megjelennek az éjszakai thai masszázs szalonok, melyek ugyancsak másfajta kikapcsolódást kínálnak az oda látogatóknak. Térképen megjelenítve a szórakozóhelyeket jól látszik, hogy átszövik a Cityit, nagy vonalakban viszont látható az is, hogy bizonyos helyeken koncentrálódnak, bizonyos helyeken, pedig ritkulnak a városon belül (27. ábra). Ezen koncentrálódási területeket nevezem az éjszakai élet forrópontjainak. Az ilyen forrópontokat úgy határoztam meg, hogy ha egy utcaszakaszon belül (saroktól sarokig) minimum öt éjszakai szórakozóhely megtalálható, azaz egymásra konkurálnak, és mégis meg tudnak élni, akkor az éjszakai élet forrópontjáról beszélhetünk a Cityn belül. Ha nyolcnál több szórakozóhely található meg egy utcaszakaszon belül, akkor az éjszakai élet extrém forrópontjáról beszélhetünk. A City területén több esetben egy utcaszakaszon (megközelítőleg 100-200m távolságon belül) 10 szórakozóhely is konkurenciaként megél egymás mellett. Természetesen vannak olyan szórakozóhelyek, melyek nappal is nyitva vannak, és a nappali forgalom is besegít a fenntartásba.

52

27. ábra: Éjszakai szórakozóhelyek a City területén (2010)

Az éjszakai életnek az általam definiált szórakoztató és vendéglátó-ipari forró pontjai illetve extrém forrópontjai a vizsgált területen belül legtöbbször összeérnek, és zónákat alkotnak (28. ábra). Ezek a zónák minden az általam lehatárolt Cityt érintő kerületben megtalálhatóak, kivéve a Déli-pályaudvar környékét a budai oldalon. Ezek a zónák meghatározott közterekhez, utcákhoz illetve bevásárlóközpontokhoz kötődnek, és egyáltalán nincsenek túlnyomó többségben az V. kerület határain belül.

53

28. ábra: Az éjszakai szórakozóhelyek forró pontjai (négyzetrácsos), illetve extrém forrópontjai (telt) a City területén (2010)

A bevásárlóközpontokhoz, vagy plázákhoz kötődő éjszakai extrém forrópontok a City határain jöttek létre. A budai oldalon az egyetlen forrópont a Mamut 1. és 2. bevásárlóközpont, mely egyben a City határpontja is Budán, a régebbi vizsgálatok szerint is (Izsák, Schultz 2006). A pesti oldalon ilyen fontos határpont és éjszakai extrém forrópont a Westend City Center és a Nyugati tér környéke több éjszakai étteremmel és discoval. A Keleti-pályaudvar felé terjeszkedő City egyik jelenlegi határpontja lehetne az Arena Plaza, ahol az éjszakai élet több szórakozóhelye is megtalálható. A City egyik délkeleti határát alkotva az új Corvin bevásárlóközpont is ilyen extrém éjszakai forrópontnak tekinthető, amelybe a zónán belül természetesen a Corvin Mozi és a környéki kávézók/éttermek is beletartoznak. A nagy Cityn 54

belüli bevásárlóközpontok tehát a méretük folytán is az éjszakai élet infrastrukturális hátterének extrém forrópontjait alkotják Budapesten.

4.1.2 Forrópontok az V. kerületben A City éjszakai életének több forrópontja és összenövő zónája kifejezetten vonalasan jelenik meg a város reprezentatív utcáiban. A legtradicionálisabb ilyen terület az V. kerületi Váci utca a Ferenciek tere és a Vörösmarty tér közötti szakaszon. Az említett két tér önmagukban is az éjszakai szórakozás forró pontjai és a Váci utca a Ferenciek terének közvetlen közelében extrém forróponttá vált. Innen északra haladva fontos forrópont még az Október 6. utca – Hild tér – Bazilika háromszöge, ahol természetesen a székesegyház terén elhelyezkedő étterem és szórakozóhely zónára lehet gondolni. Érdekes, hogy ettől a forróponttól északra az V. kerületben egészen a kerület határáig nem alakult ki az éjszakai szórakozás háttérintézményeinek ilyen gócpontja, ami azzal is magyarázható, hogy itt viszonylag magas a állami és kormányzati épületek aránya. A kerület déli részén is a folytatódó Váci utca mentén fűződnek fel éjszakai forrópontok, kicsúcsosodva Váci utca és Szerb utca kereszteződésénél egy extrém forrópontban. Található egy kisebb forrópont a Belgrád rakparton, illetve egy zóna a Vámház körút Fővám tér és Kálvin tér közötti szakaszán. Fontos éjszakai extrém forrópont alakult ki a Királyi Pál utcában az ELTE-ÁJK és Rektori Hivatal közvetlen közelében, ahol a jazz pubok a leggyakoribbak. Az V. kerület határán az Astoriánál is található egy kisebb forrópont a Szálloda éttermével és néhány gyorsétteremmel. Összességében a Belváros területén a klasszikus belvárosi hangulatú éjszakai (nyáron az utcára kiülős) éttermek találhatók meg, melyeknek egyik fő előnye a Duna part közelsége is. A külföldi turisták is nagy hasznot hajtanak ezeknek az éjszakai szórakozóhelyeknek.

4.1.3 A IX. kerület forrópont zónái A Kálvin tértől elindulva a Ráday utca majdnem a Bakáts térig egy új éjszakai szórakozó övezetet alkot (28. ábra). Itt főleg a Kálvin térhez közelebb eső szakasz rendelkezik az éttermek és pubok bődületes sokaságával. Ez az egyik olyan hely a City területén, ahol egy rövid utcaszakaszon belül 10 éjszakai szórakozóhely is megél. A profiljukat tekintve ezek a szórakozóhelyek túlnyomó többségükben jazz pubok, azaz a Ráday utca Budapest éjszakai

55

jazz negyedét hozta létre, melynek éjszakai forgalma és hangulata is vetekszik a Váci utcával. A kerület másik ilyen extrém éjszakai forrópontja a Ferenc körút Tompa és Tűzoltó utca közötti szakasza, gyorsétteremmel, kaszinóval és sztriptízbárral. A IX. kerület számára tehát a Ráday utca felfejlődése új lehetőséget nyitott az éjszakai turizmus fellendítésének a tekintetében is, és a város egy különleges hangulatú területévé tette.

4.1.4 A VIII. kerület éjszakai szórakozóhelyei A VIII. kerület Palota-negyedében két extrém éjszakai forrópont is található. Az első ilyen a Kálvin tér és Fővárosi Szabó Ervin könyvtár központi épülete között helyezkedik el, vegyes szórakozási lehetőségekkel (kávézó, étterem, sztriptíz bár). A másik ilyen étterem gyűjtő hely és éjszakai extrém forrópont a Krúdy utca, ahol ugyancsak sok éjszakai zenés étterem és bár található. Ez a két terület közterületi szempontból is nagyon rendezett és hasonlít a Váci utcára az utcakép. Fontos extrém éjszakai forrópont a József körút Nap és Baross utca közötti szakasza, ahol az éttermeken kívül több kaszinó és sztiptízbár foglal helyet. A nagy kaszinók a City területén belül a bevásárlóközpontokon kívül a Nagykörúton vannak jelen még magas számban. Ennek közelében található a Corvin Mozi és a mögötte lévő új bevásárlóközpont és szórakozó utca (Nagy Templom utca), amiről már ejtettem szót. A Rákóczi út mentén két kisebb forrópont is található a Szentkirályi és Vas utca között, valamint a Kenyérmező és Berzsenyi utca között. Ezen a két helyen is megjelennek a kaszinók és sztriptízbárok a nagy forgalom miatt. A VIII. kerületet keletről a már említett Aréna Pláza forrópontja zárja le.

4.1.5 A VII. kerület szórakozóhelyekben szűkölködő területe Erzsébetvárosban csak egy kiemelkedő extrém éjszakai forrópont van, mégpedig a Dohány utcai Zsinagóga közvetlen környezete. Itt éttermek és zenés pubok sokaságával találkozhatunk pár száz méteren belül. Itt a Belváros és az Astoria közelsége valamint a kulturális régi zsidónegyed vonzza a sok éjszakai és nappali látogatót és szórakozni vágyót. A kerületben ezen kívül két kisebb forrópontot találhatunk a nagy forgalmú Erzsébet körút közvetlen környezetében. Az egyik a Blaha Lujza tér északi részén található étterem, gyorsétterem és bár negyed, amely egy viszonylag nagy területet fed le, és várja az éjszaka is ide látogató szórakozni vágyókat. A másik a Király utca és Nagykörút kereszteződésénél 56

található, ugyancsak éttermek, gyorséttermek és más éjszakai szórakozóhelyek sokaságával. Ebben az esetben elsődlegesen a forgalmas hely előnyét használják ki az oda települt vendéglátó egységek. A kerületben található utolsó éjszakai élet szempontjából forrópontnak számító terület a Baross tér északi része a Keleti-pályaudvarral szemben. Itt a gyorséttermeken kívül sok kocsma található meg, és a területhez mérten az alacsonyabb jövedelmi státusú rétegeknek, illetve a vasúton ide érkezőknek is, éjszakai szórakozást kínál.

4.1.6 A forgalmas Terézváros szórakozóhelyei A VI. kerületen belül a Bajcsy Zsilinszky út – Király utca – Teréz körút háromszögben található az Operaház és nagyon sok színház. Ez a terület a magasabb jövedelmi státusú rétegek tradicionális szórakozóhelye volt Budapesten és napjainkban is tölt be ilyen funkciót. Ezen a területen belül az Operaház közvetlen környezete illetve a Liszt Ferenc tér extrém éjszakai forrópont. Itt éttermek sokaságát találjuk, melyek éjszakai zenés és egyéb szórakozási lehetőségeket kínálnak akár a színházi előadás után még szórakozni vágyó embereknek. Olyan szempontból is egyedülálló ez a terület a City területén belül, hogy sehol máshol az éjszakai szórakozás forrópontjainak ilyen szintű összenövését és koncentrálódását nem találhatjuk meg, ez egy igazi szórakozó negyed a városban. A Deák tér közelében is található a háromszögen belüli kettő kisebb forrópont, ahol a Belváros közelsége és a nagy forgalom is fontos tényező a kialakulásukban. A Teréz körúton kívül eső részeiben a kerületnek csak az Izabella utca kezdeténél találhatunk a Keleti-pályaudvar környékéhez hasonló főleg kocsmákból álló éjszakai forrópontot. Itt található Budapest egyik legforgalmasabb extrém éjszakai forrópontja is, nevezetesen a Nyugati tér és Közép-kelet Európa legnagyobb bevásárlóközpontja a Westend City Center. A kerület hatalmas előnyt élvez éjszakai élet és szórakozás szempontjából a Westend miatt, az anyagi bevételekről nem is beszélve.

4.1.7 A City az éjszakai szórakozóhelyek fényében A kezdő hipotézis, miszerint a szórakozóhelyek egyfajta éjszakai forrópontokat alkotnak a City területén beigazolódott. Emellett az egyik legszembetűnőbb tapasztalat, hogy az V. kerületen kívül eső kis forgalmú utcákban lévő szórakoztatóipari forrópontok utcakép szempontjából szinte mind a Váci utca hangulatát szeretné visszaadni, amelyben az egyik

57

legsikeresebb a IX. kerületi Ráday utca. A legtöbb ilyen éjszakai forrópontnál a szórakozási lehetőségek vegyesek, de van néhány kivétel, ahol kifejezetten egyfajta szórakozás a domináns, például étterem övezetek, jazz pub zónák illetve kaszinó és sztiptízbár negyedek. Másik fontos eredmény az éjszakai szórakozóhelyek vizsgálatában, hogy az V. kerületnek nincs kiemelkedő szerepe a mára már kitágult határokkal rendelkező City területén. A legtöbb szórakozóhely forrópont a Kiskörút - Bajcsy Zsilinszky út - Nagykorút által határolt

városrészben

van,

ami

azt

is

jelentheti,

hogy

a

szórakoztatóipar

és

vendéglátóegységek forrópontjainak képződése területileg nem olyan gyorsasággal terjed, mint a nappali élet szolgáltató szférája. Az éjszakai élet forrópontjai viszont hangulatukban is különleges kis városrészeket alkotnak a City területén belül.

4.1.8 Egy kísérlet az éjszakai térhasználat felmérésére a Cityn belül A City általam lehatárolt területén az éjszakai élet infrastrukturális hátterének vizsgálata alapján a Déli-pályaudvar környékét kihagyva3, a területet az éjszakai forgalom szempontjából is megvizsgáltam. A felmérés 2010 októberében készült, úgy hogy a City területét 22 részre osztottam, és október folyamán egy kiválasztott péntek vagy szombat este 9 és 10 óra között kellett ezeket a kis városrészeket bejárni, és az éjszakai gyalogos forgalmat rögzíteni egy általam meghatározott skála alapján (29. ábra). Ebben a felmérésben segítségemre volt 14 kedves hallgatótársam4, akik egy órát szántak a szabadidejükből, hogy a teljes City területének felmérése megtörténjen, és amiért ezúton is köszönettel tartozom. A kiválasztott felmérési időszak azért a pénteki és szombati nap volt, mert véleményem szerint a legtöbb ember ezeken a napokon megy szórakozóhelyre éjszaka.

3

Mivel az éjszakai szórakozóhelyeknek igen alacsony a száma, nem tartottam indokoltnak újra bejárni a területet az éjszakai forgalom felmérésére. 4

Segítőim nevei: Szilágyi Dániel, Rapkay Bence, Regula Dániel, Barna Orsolya, Karlik Andrea, Chmelik Tamás, Vörös Bálint, Besenyi Anna, Sápi Zoltán, Várkonyi Dávid, Molnár Balázs, Rajki Erika, Németberta Emese, Moravcsik Kristóf

58

29. ábra: Az utcaszakaszok éjszakai forgalmának felmérési skálája (0 = nincs forgalom, A = alacsony forgalom, K = közepes forgalom, M = magas forgalom) Az utcaszakasz szinten kialakuló forgalomnagyságot háztömbökre átlagoltam, és így született meg Budapest Cityének éjszakai térhasználat térképe (30. ábra). Ezt a felmérést természetesen csak az őszi szezonban, október hónapra lehet értelmezni, és egy átlagos éjszakai forgalmat mutat. Ha teljesen véletlenszerűen valamelyik pénteki vagy szombati napon a City területén tartózkodunk éjszaka 9 és 10 óra között, akkor megközelítőleg hasonló forgalommal találkozhatunk. Valószínűleg a kiemelten nagy éjszakai forgalmú területek az év más időszakában is azonosak, csak esetleg a forgalom mértéke változik. Az utcák éjszakai forgalma nem feltétlenül generál szórakoztatóipari forrópontot, hiszen lehet, hogy több helyen csak a város hangulatáért mennek az emberek éjszaka sétálni, és nem mennek be egy szórakozóhelyre sem.

59

30. ábra: Átlagos éjszakai forgalom pénteken és szombaton háztömbönként, feltüntetve az éjszakai szórakozóhelyek forrópontjait is (2010 október)

A felmérésből kiderült, hogy a szórakozóhely forrópontok nem teljesen fedik egymást az éjszakai térhasználat kiemelten magas forgalmú területeivel. Az V. kerületben például a Petőfi Sándor utcától egészen a Dunáig a Lánchíd és Erzsébet híd között igen magas az

60

éjszakai forgalom annak ellenére, hogy a teljes területet nem szövik át éjszakai szórakoztató forrópontok. Itt a legfontosabb oka a nagy forgalomnak a történelmi Belváros mára már felújított hangulata és a Duna part közelsége. Kevés olyan külföldi van, aki budapesti látogatása idején nem látogatja meg a Váci utca északi részét napnyugta után. Ezen a területen belül különös tekintettel kiemelendő az Erzsébet tér, ahol igen nagy az éjszakai forgalom, és egy különleges szórakozó terület is ez Budapesten a Gödör szórakozóhely miatt. Bár nem éjszakai szórakozóhelyi forrópont a definícióm értelmében, mégis nagyon jelentős szerepet tölt be az a tér a fővárosi éjszakai életben. Ilyen kiemelkedő forgalmat az V. kerületen belül csak a Nagykörút Jászai Mari tér és Nyugati tér közötti szakaszán találunk de teljesen a körút környezetére szűkülve. Itt a legfőbb oka a nagy forgalomnak a közlekedési helyzet. A főváros más belső kerületeit áttekintve a IX. kerületben a már említett Ráday utca elején, a Ferenc körút egy kis szakaszán és a Boráros téren találkozhatunk kiemelkedően magas éjszakai forgalomban. A kerületi csúcs itt a Boráros tér, ami főleg a közlekedési helyzet és a Petőfi híd miatt kedvelt éjszakai sétálóhely lett. Itt nem találhatjuk meg a szórakoztatóipar koncentrálódását. A VIII. kerületben kiemelkedő forgalommal rendelkezik a szórakoztatóipari komplexumként is ismert Corvin mozi és bevásárlóközpont területe. Ezen kívül a Rákóczi út illetve a Kálvin tér környéke érdemel említést, ahol egyértelműen a nagyon magas forgalmat a magas forgalmú csomópontok mellett az éjszakai szórakoztatóipar is generálja. A VII. kerületben kiemelkedő éjszakai forgalommal rendelkezik a Blaha Lujza tér környéke, ahol a szórakoztatóipari szolgáltatások és maga a közlekedési helyzet is befolyásol, illetve a Baross tér északi része nagyon hasonló okokból igen forgalmas este 9 és 10 között az adott napokon. Ezeken kívül még a Dohány utcai zsinagóga környékén igen nagy az éjszakai forgalom, aminek oka a Belváros közelsége és a sok éjszakai szórakozóhely. A VI. kerületben már említett Bajcsy Zsilinszky út – Király utca – Teréz körút háromszögön belül is igen nagy forgalmat találhatunk éjszaka, főleg az Andrássy út közvetlen környezetében, az Operaház környékén illetve a Nyugati téren. Ezen nagy forgalom oka természetesen itt is elsősorban az éjszakai szórakozóhelyek sokaságában keresendő. A kerületben az Oktogonon kívül nem találunk máshol ilyen kiemelkedően magas éjszakai térhasználattal rendelkező helyet. A budai oldalon található mintaterületen (Margit körút környéke) nem található kiemelten magas forgalom éjszaka a felmérés idejében, aminek az oka a már említett környék nagyon erős lakó-pihenő funkciójában keresendő. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a City budai része éjszaka jóval csendesebb, mint a pesti.

61

4.2 Az interkulturális interakciók lehetséges „szituációs terei” a Cityben A XX. század végére a kulturális életben lezajlott performatív fordulat hatással volt a társadalomtudományokra, így a társadalomföldrajzban is. A „performance” szó angolul előadást jelent, és tágabb értelemben előadó-művészeti műfajokra (zene, tánc, színház) vonatkozik. Mint külön vizuális művészeti műfaj a 70-es évek elején alakult ki. Fő jellemzője, hogy a művész (performer) általában saját testét, ill. személyiségét s annak közvetlen környezetét használja témaként és kifejezési eszközként, művét pedig "élőben" mutatja be. A performatív fordulat előfeltevésként abból indul ki, hogy nyelvi önmegértésünk nem vonhatja ki

magát

sem

a

világunkat

megalkotó

performatív

gyakorlatok

reflektálásának

következményei alól. A performatív fordulat elemzői szerint „szöveg és performance meghatározott viszonya rendelkezik modellszerű érvénnyel a kultúra értelmezése számára.” (FISCHER-LICHTE, 2003) A peformatív fordulat a társadalomtudományokban lezajlódó kulturális fordulat része. A társadalomföldrajz nyitottsága lehetővé teszi, hogy határait szüntelenül tágítsa, és a társadalomtudományok különböző elméleti koncepcióit a tér vizsgálatához felhasználja és továbbfejlessze. A városföldrajzban, és ezen belül is a kulturális városföldrajzban egy új vizsgálati keretként alkalmazható a performansz fogalma kifejezetten a nagyvárosok multikulturális világtársadalmának együttélése kapcsán. A különböző kulturális háttérrel rendelkező emberek között egy nagyvárosban gyakran keletkeznek társadalmi interakciók (pl.: találkozás, összetűzés, kultúra megosztás, párbeszéd… stb.) Ezeket az interakciókat egyfajta performanszként is értelmezhetjük, hiszen egy élő szituáció lezajlódik az emberek, vagy társadalmi csoportok között, ahol minden jelenlévőnek valamilyen módon reflektálnia kell a lezajlódott eseményekre. Napjaink kulturális városföldrajzában a városon belül ezeket a helyeket és tereket, ahol ezek a szituációk (performanszok) lejátszódnak „szituációs tereknek” nevezik. (DIRKSMEIER – HELBRECHT, 2010) A kulturális fordulat a társadalomföldrajz figyelmét a nagy társadalmi osztályokról és rétegekről ráirányította az egyénekre és kisebb csoportokra, és a performansz fogalmának használatával, illetve a szituációs terek kutatásával új vizsgálati lehetőséget nyitott a városkutatók és településföldrajzosok számára. A hivatkozott berlini kutatók a fogalmat bár kifejezetten a különböző kultúrák közötti interakciók kontextusában vizsgálták, a városkutatásban kitűnően lehet alkalmazni más társadalmi jelenségekre is, ahol valóságos kommunikáció történik, melyre az egyének reflektálhatnak. A következőkben a kulturális

62

interakciók lehetséges szituációs tereit szeretném feltárni a budapesti City területén belül, melyhez a terepbejárás mellett internetes adatforrásokat is használtam. A kulturális hatások három főbb területét vizsgáltam: az iszlám kultúrát, a távol-keleti kultúrát és a speciális módon értelmezett globális kultúrát. A vizsgálatban elsősorban a területi megjelenés sajtosságait tártam fel, melyek jó kiindulópontok lehetnek további vizsgálatokra.

4.2.1 Az iszlám kultúra lehetséges szituációs terei Az iszlám kultúrának egy része a török hódoltság idejétől kezdve része a magyar kultúrának, melyre jó példa a megmaradt minaretek műemlékként való védelme. A budapesti Cityben az iszlám kultúra elsődleges hordozói azok a török és arab éttermek, melyekben szinte kizárólag török és arab emberek dolgoznak. Ezekben az éttermekben az adott kultúrára jellemző egyedi ételek mellett gyakran török-arab zene szól, a kifüggesztett LCD televíziókon török vagy arab adások mennek, illetve az adott közel-keleti kultúra híres embereiről képek is gyakran ki vannak téve az ilyen éttermek falára. Ezekben a szituációs terekben az esetek túlnyomó többségében az ételfogyasztás mellett különböző mértékű kulturális hatás érheti az oda látogatót. A budapesti legjelentősebb 35 török és arab étteremből 26, azaz majdnem az éttermek 2/3-a az általam kijelölt City határain belül helyezkedik el. (31. ábra) A török éttermek nagy része a Nagykörúton koncentrálódik, míg az arab éttermek kiemelkedő szereppel bírnak a Belvárosban. Fontos kulturális forrópont még a Keleti-pályaudvar környéke. Az éttermekről elmondható, hogy a kultúra terjesztésén ívül természetesen elsődleges a profitszerzés, ezért a város nagy forgalmú területein helyezkednek el, ahol a nappali és éjszakai forgalom is magas, hiszen az éjszakai szórakozóhelyeken tartózkodók gyakran élvezik a török éttermek hosszú nyitvatartási idejét. Az ilyen éttermekben gyakran megfigyelhető a budapesti arab illetve török népesség aktív élete, sokszor kisebb embercsoportok jönnek üzletelni, és olyan megbeszéléseket folytatni az anyanyelvükön, melyet a magyar vendégek nem is értenek. A kultúra üzenete is eltérő a médiában megszokottól. Míg a híradásokban sokszor az erőszakos, agresszív iszlám terrorról, és zsihádról hallhatunk, az éttermekben kedves és segítőkész, a magyarok kiszolgálására elkötelezett, Budapesten élni szerető „idegenekkel” találkozhatunk, akik készek a főváros kulturális gazdagságát növelni.

63

31. ábra: A török és arab éttermek elhelyezkedése a Cityben

4.2.2 A távol-keleti kultúra lehetséges szituációs terei A távol-keleti kultúrának 3 meghatározó megjelenését tártam fel Budapesten, mely három országhoz kötődik, Indiához, Japánhoz és Kínához. A globális nagyvárosok központjában a távol-keleti gasztrokultúra elemei gyakran megjelennek, és ez a jelenség fővárosunkban is megfigyelhető. A japán és indiai kultúra lehetséges szituációs terei Budapesten kifejezetten a Cityhez jelenségek. A 38 japán és indiai étterem közül 31 található a City általam lehatárolt területén belül. (32. ábra) Mindkét étterem típus a magasabb jövedelmi státusszal rendelkező népesség

64

számára nyitott. Ezek az éttermek, főleg a japán sushi éttermek, a magas jövedelemmel rendelkező embereket célozzák meg, a távol-keleti kultúra magas színvonalú továbbadásának céljából. Természetesen az éttermek berendezése és kiszolgáló személyzete is az indiai illetve a japán kultúra része. A japán éttermek nagy része a Cityn belül a Belvároshoz kötődik, de a budai Várban is található ilyen étterem. A Cityn kívül található japán éttermek magas presztizsét jól mutatja, hogy mindegyik a II. kerületben, illetve a II. kerület határán található Szépvölgyi úton helyezkedik el. Az indiai éttermek egy fokkal jobban közelítenek a tömegkultúrához, ez abból is látszik, hogy a forgalmas helyek fontosabbak a telephelyválasztásuknál, mint a magas jövedelmi státuszú népesség közelsége. Az indiai éttermek főleg a Nagykörút Blaha Lujza tér és Nyugati tér közötti szakaszán koncentrálódnak, illetve a Belváros ad otthont még ezeknek az éttermeknek.

32. ábra: Az indiai és japán éttermek elhelyezkedése Budapesten

65

A távol-keleti kultúra egy másik szegmense a kínai, mely kétségtelenül nagyobb arányt képvisel hazánkban, mint a japán és indiai. A kínai kultúra fő hordozói és továbbadói az éttermek, mivel a kínai ruházati üzletekben, illetve a piacokon túlnyomó többségében európai árukat árulnak, természetesen alacsonyabb áron. A kínai éttermek túlnyomó többségben gyorsbüfé jelleggel működnek, és ebben azonosak a Cityn belül és azon kívül található éttermek is. Míg a japán és indiai éttermek a tiszteletre méltó távol keleti magas kultúrát kívánják közvetíteni, addig a kínai éttermek a kínai olcsó tömegételeket részesítik előnyben, ezzel is azt üzenve az országukról, hogy ők a szegény, mindent igen olcsón előállító kínaiak. Az éttermek területi elhelyezkedésében is megjelenik ez a jellegzetesség, hogy szinte minden forgalmasabb kis csomópontban megjelennek a kínai büfék (33. ábra)

33. ábra: A kínai éttermek elhelyezkedése Budapesten (a térkép adatai nem teljes körűek)

66

Összességében elmondható tehát a távol-keleti kultúra megjelenéséről, hogy országonként eltér üzenetet hordoz. A japán kultúra évezredes, tiszteletreméltó és magas hozzáadott értéket képviselő üzenetet hordoz, az indiai kultúra lehetséges szituációs tereiben is megjelenik a mesés kelet, és a hindu vallás (pl.: szobrok) bemutatása. A kínai kultúra lehetséges szituációs tereiben pedig a tömegességen és olcsóságon van a hangsúly, mely profilt még a rendszerváltás után vettek fel ezek az éttermek, és Kína gazdasági fejlődésével csak lassan változik ez az imázs.

4.2.3 A globális kultúra lehetséges szituációs terei A globális kultúra, mint a nagyvárosokban megjelenő jelenség igen sokrétű és komplex, mely hatással van az emberek hétköznapi viselkedésmintáitól kezdve a városi gazdaság megszervezéséig. Ennek a kultúrának csak egy kis szeletét vizsgáltam, méghozzá a globális hálózatba szerveződött, az egész világon ismert városi gyorséttermeket. Véleményem szerint ezeknek az éttermeknek a rendszeres látogatói azok a fiatalok, akik a rendszerváltás utáni nemzedék divatkövető, plázákat előnyben részesítő kulturális viselkedésmintákat mutatják. Budapest térképére elvittem az összes McDonalds, Burger King, KFC, Starbucks, Pizza Hut és Subway éttermet. (gl. ábra). Ezek az éttermek mivel mindenhol megjelennek szinte azonos kínálattal, belső térkialakítással az egész világon, az ide látogató ember világpolgárnak érezheti magát, aki a globális közösség része. Ezek az éttermek jól reprezentálják a globális kultúra elsődleges mozgatórugóját, a szabad versenyes gazdaságot. Budapesten ezek az éttermek mind követik a forgalmas központok és alközpontok rendszerét. Emellett a legnagyobb koncentráltságuk a Cityben és az ezen kívül eső nagy bevásárlóközpontokban érhető tetten. (34. ábra) Az éttermek berendezése, ételei és kiszolgálása is maximálisan alkalmazkodott a nyugati rohanó, aktív és pulzáló világ társadalmi berendezkedéséhez, illetve az egységes arculat lehetővé teszi, hogy például Budapesten bármelyik McDonalds étteremben ugyanazokat a termékeket kaphatja meg a vásárló, azonos árakon. Ezek az éttermek természetesen a tömegek számára lettek létrehozva a globális populáris kultúrát reprezentálva.

67

34. ábra: A globális kultúrát hordozó éttermek Budapesten

68

5. Összefoglalás A nagyvárosok központi területének élete mindig is fontos szereppel bírt a történelemben, ezért a szakdolgozatomban témájának a budapesti Cityit és annak is a kulturális életét vettem górcső alá, a kultúrát a mindennapi élet cselekvéseiben értelmezve. Dolgozatom első harmadában feldolgoztam és értékeltem a City fogalmának és alkalmazási lehetőségeinek tárházát a magyar és külföldi településföldrajzi, illetve településszociológiai szakirodalomban. A feldolgozás során arra jutottam, hogy a Cityt, mint nagyvárosi jelenséget mindenki ismeri, de egységes definíció és csak a Cityre fókuszáló kutatás nem jellemző a magyar szakirodalomra, pedig véleményem szerint fontos és külön kezelendő kutatási terület lehet. Dolgozatomban emellett feltártam és értékeltem a városkutatás kurrens irányzatait a külföldi szakirodalmak alapján, értékelve a posztmodern városelméleteket és az új kulturális földrajzot. A dolgozat második harmadában kijelöltem a kutatási területet, azaz a budapesti City határait, tisztázva a City valódi funkcióit és kitérve a kvaterner szektor szerepére a cityképződés során. A City határai természetesen nem statikusak, évről évre tágulnak, de fel szerettem volna hívni a figyelmet, arra, hogy ezek a határok már túllépték a sokszor Citynek kezelt V. kerület határait, sőt a Nagykörút vonalát is elhagyják a pesti oldalon. A cityfunkciók valódi koncentráltságát a legközelebbi szomszéd analízis módszerével ellenőriztem. A dolgozat utolsó harmadában a már kijelölt City határain belül vizsgáltam több oldalról a City társadalmi térhasználatát. Az első vizsgálat az éjszakai élet megélt tereiről szólt a Cityben. A hipotézisem szerint a város e központi területén nem csak a nappali forgalom számottevő, hanem az éjszakai élet is igen jelentős, és az éjszakai életnek forrópontjai alakultak ki a Cityn belül, melyeket a szórakozóhelyek koncentrált megjelenése jelöl ki. Ezeket a forrópontokat ki is jelöltem a terep teljes bejárásával történt adatgyűjtés után, valamint megkíséreltem felmérni a City éjszakai gyalogosforgalmát, melyből kiderült, hogy a Dunapart mellet az éjszakai szórakozóhelyek forrópontjainak a közelében a legnagyobb a gyalogos forgalom. A City kulturális életét az interkulturális interakciók lehetséges „szituációs terei” szempontjából is megvizsgáltam, melynél az iszlám-, a távol-keleti- és a globális kultúra szituációs tereinek megjelenését tártam fel a Budapesten, természetesen a Cityre fókuszálva. Itt fontos eredmény volt, hogy bár a különböző kultúrát hordozó éttermeknek fontos a forgalmas hely a telephely választásnál, mégis különböző területeket részesítenek előnyben a városon belül, bár ezek az eltérések nem minden esetben nagyok. Az éttermek üzenete a saját

69

kultúrájukról meghatározó kérdés lehet a további kutatások szempontjából is, hiszen kérdőíves felmérésekkel és még több terepbejárással fel lehetne tárni még mélyebben ezt a nagyon érdekes világot a Cityn belül.

70

6. Hivatkozások BELUSZKY, P. 1992: Budapest és a modernizáció kihívásai. – Tér és Társadalom 3-4, Budapest. BEREY, K. – FARKAS, J. – KRÉMER, A. – VIRÁNYI, P. 1998: Település és városszociológia. – Műegyetemi Kiadó, Budapest. BERÉNYI, B. E. 2009: Budapest belvárosának társadalmi megítélése egy kérdőíves felmérés tükrében. – Földrajzi Közlemények 2, Budapest. BERÉNYI, I. 1994: Budapest városszerkezetének átalakulási tendenciái. – Földrajzi Értesítő 34, Budapest. BERNÁT, T. – BORA, GY. – FODOR, L. 1973: Világvárosok, nagyvárosok. – Gondolat Kiadó, Budapest. pp. 49-50., 114., 205., 232., 254-255., 275. BERRY, B. J. L. 1959: The spatial organisation of business land users. – In: Garrison, W.L. et al.: Studies of highway development and geographic Change. Seattle. BOROS, L 2009: Szeged belső térfolyamatai az 1950-es évektől napjainkig. – Földrajzi Közlemények 4, Budapest. BRENNER, N. – ROGER, K. (szerk.) 2005: The Global Cities Reader. – Routledge, New York. Budapest kézikönyve ,Ceba Kiadó, Budapest, 1998. BULLA, B. – MENDÖL, T. 1947: A Kárpát-medence földrajza. – Nevelők könyvtára 2. Egyetemi Nyomda, Budapest. 611 p. BURGESS, E. W. 1973: A városfejlődés: hipotézisek egy kutatási javaslathoz. – In: Szelényi I. (szerk.): Városszociológia, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. CASTELLS, M. 1977: The Urban Question: A Marxist Approach. – Edward Arnold, London. CSANÁDI, G. – LADÁNYI, J. 1992: Budapest térbeni-társadalmi szerkezetének változásai. – Akadémiai Kiadó, Budapest. CSAPÓ, T. 2005: A magyar városok szerkezetének átalakulása a rendszerváltozás után. – Földrajzi Közlemények 1-2, Budapest. CSÉFALVAY, Z. 1990: Térképek a fejünkben. – Akadémiai Kiadó, Budapest. pp. 25-59. CSÉFALVAY, Z. 1994: A modern társadalomföldrajz kézikönyve. – IKVA Könyvkiadó Kft., Budapest. pp. 217-265. DIRKSMEIER, P. – HELBRECHT, I. 2010: Intercultural interaction and „situational places”: a pesrpective for urban cultural geography within and beyond the performative turn. – Humboldt-Universität zu Berlin, Geographisches Institut, Unter den Linden 6, 10099 Berlin, Germany. 71

DAVIS, M. 1998: Ecology of Fear. – Picador, London. DEAR, M. – FLUSTY, S. 2002: The Spaces of Postmodernity. – Blackwell, Oxford. ENYEDI, GY. 2008: A megavárosok / Mega-cities. – Földrajzi Közlemények 4, Budapest. FRISNYÁK, S. (szerk.) 1984: Budapest és a megyék földrajza. – Tankönyvkiadó, Budapest. p. 27. FISCHER-LICHTE, E. 2003: Grenzgänge und Tauschhandel. Auf dem Wege zu einer performativen Kultur = Performanz. – Uwe Wirth, Suhrkamp, Frankfurt am Main. p. 293. GOTTDIENER, M. 1985: The Social Production of Urban Space. – University of Texas Press, Austin. GOTTDIENER, M. 1994: The New Urban Sociology. – McGraw-Hill Inc., New York – San Francisco – St. Louis. pp. 126-128. GREGORY, D. – JOHNSTON, R. – PRATT, G. – WATTS, M. J. – WHATMORE, S. 2009: The dictionary of human geography, 5th edition. – Blackwell Publishing Ltd., Chichester, West Sussex. pp. 134-135; 383. GYÁNI, G. 1990: A városi mikroterek társadalomtörténete. – Tér és Társadalom 1, Budapest. HAGGETT, P. 1983: Geographie. Eine moderne Synthese. – Harper & Row, New York. HARVEY, D. 1985: The Urbanization of Capital. – John Hopkins University Press, Baltimore. HEINEBERG, H. 2003: Einführungin die Anthropogeographie/Humangeographie. Paderborn, München, Wien, Zürich. IZSÁK, É. – SCHULZ, M. (szerk) 2006: Cityfunktionen im Wandel – Berlin und Budapest. – Berliner geographische Arbeiten Humboldt Universität zu Berlin. JANKÓ, F. 2005: A települések belső szerkezetének vizsgálata: a „Mendöl-módszertől” a szociálgeográfiáig. – Földrajzi Közlemények 1-2, Budapest. KARÁCSONYI, D. 2008: Városföldrajzi vázlat Minszkről / Urban geographical sketch about Minsk. – Földrajzi Közlemények 3, Budapest. KISS, E. É. 1999: A finn főváros, Helsinki városföldrajzi szemszögből. – Földrajzi Közlemények, Budapest. KISS, M. R. 1987: Milyen várost, milyen teret? – Tér és Társadalom 4, Budapest. KOVÁCS, Z. 1992:

A

budapesti

bérlakásszektor

privatizációjának

társadalmi-

és

városszerkezeti hatásai. – Tér és Társadalom, Budapest. KOVÁCS, Z. 1993: A társadalmi-gazdasági átalakulás hatása Budapest városfejlődésére. – Földrajzi Értesítő 1-4, Budapest. KOVÁCS, Z. 2002: Népesség és településföldrajz. – ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. p. 75.

72

KOVÁCS, Z. 2005: Budapest funkcionális átalakulásának főbb vonásai a rendszerváltozás után. – Földrajzi Közlemények 1-2, Budapest. KRUGMAN, P. 2000: A földrajz szerepe a fejlődésben. – Tér és Társadalom 4., Budapest. LEHRER, U. 2005: Image Building and Neoliberalism. – Brock University. ESF Final Conference. Helsinki, Finland. LENGYEL, I. – MOZSÁR, F. 2002: A városi területhasználat monocentrikus modelljéről. – Tér és Társadalom 3, Budapest. pp. 10, 14. LICHTENBERGER, E. 1972: Die europäische Stadt – Wesen, Modelle, Probleme. – In: Berichte zur Raumforschung und Raumplanung. LICHTENBERGER, E. 1986: Stadtgeographie 1., B. G. Teubner, Stuttgart. MITCHELL, D. 1995: There’s no such thing as culture: towards a reconceptualization of the idea of culture in geography. – Transaction of the Institute of Britisch Geographers 20. (1.) pp. 102-116. NEMES NAGY, J. 2009: Terek, helyek, régiók. – Akadémiai Kiadó Zrt., Budapest. PARK, R. E. – BURGESS, E. W. 1925: The City. – The University of Chicago Press, Chicago. PÁSZTOR, GY. 2006: Városszociológia. Elméletek és problémák. – Kolozsvári Egyetemi Kiadó, Kolozsvár. POPPER, K. – LORENZ, K. 1983: Die Zukunft ist offen. – München. PROBÁLD, F. – SZEGEDI, N. 1986: A világ fővárosai. – Kossuth Kiadó, Budapest. pp. 46, 230. SAHR, W-D 2002: New Cultural Geography. – in.: BRUNOTTE, E. – GEBHARDT, H. – MEUER, M. – MEUSBURGER, P. – NIPPER, J. (Hrsg.) Lexikon der Geographie. – Spektrum Akademischer Verlag Heidelberg – Berlin, pp., 439-440. SAHR, W-D. 2003: Der Cultural Turn in der Geographie. Wendemanöver in einem epistemologischen Meer. – in.: GEBHARDT, H. - REUBER, P. - WOLKERSDORFER, G. (Hrsg.): Kulturgeographie – Aktuelle Ansätze und Entwicklungen. Spektrum Akademischer Verlag Heidelberg - Berlin, pp. 231-249. SASSEN, S. (szerk.) 2002: Global Networks, Linked Cities. – Routledge, New York. SOJA, E. 2000: Postmetropolis. – Blackwell, Oxford. SOJA, E. 2003: Thirdspace – Die Erweiterung des Geographischen Blicks in. Hans Gebhardt – Paul Reuber – Günter Wolkersdorfer (szerk.): Kulturgeographie – Aktuelle Ansätze und Entwicklungen. Spektrum Akademischer Verlag GmbH. Heidelberg-Berlin. SZELÉNYI, I. 1973: Városszociológia. – Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. SZELÉNYI, I. 1990: Városi társadalmi egyenlőtlenségek. – Akadémiai Kiadó, Budapest.

73

SZIRMAI, V. 2005: A városkutatások továbbfejlesztésének szempontjai: az európai várostudományok jövője. – Tér és Társadalom 3-4, Budapest. TAYLOR, P. J. 2003: World City Network: A Global Urban Analysis. – Routledge, New York. URRY, J. 1991: The Tourist Gaze. – Sage, London. WOOD, G. 2003: Die postmoderne Stadt: Neue formen der Urbanität im Übergang vom zweiten ins dritte Jahrtausend. – in. Hans Gebhardt – Paul Reuber – Günter Wolkersdorfer (szerk.): Kulturgeographie – Aktuelle Ansätze und Entwicklungen. Spektrum Akademischer Verlag GmbH. Heidelberg-Berlin. ZUKIN, S. 1991: Landscape of Power: From Detroit to Disneyworld. – University of California Press, Berkeley.

Internetes hivatkozások: https://www.otpbank.hu/portal/hu/fooldal https://www.kh.hu/publish/kh/hu/lakossag.html http://erste.hu/hu/index.html http://www.raiffeisen.hu/rai/raiportal/ep/home.do http://szallas.hu/Budapest?gclid=CK2u0JmWiKgCFUTxzAodlRYZrA http://www.budapesthotelstart.com/index.hu.php http://www.netpincer.hu/?nptrack=ggaddw&utm_source=klikkmania&utm_campaign=google _asztalom&utm_medium=cpc http://budapestietterem.lap.hu/ http://www.budguide.eu/index-budapest-hu http://ekszer.lap.hu/ http://www.cylex-tudakozo.hu/budapest/%C3%A9kszerbolt.html http://www.vanity.hu/uzletek/-/%C3%A9kszer/budapest http://www.google.hu/#sclient=psy&hl=hu&tbm=plcs&q=esk%C3%BCv%C5%91i+ruhaszal on+budapest&aq=4&aqi=g5&aql=&oq=&pbx=1&fp=1fc8b580a5abdf72 http://menyasszonyiruhakolcsonzo.lap.hu/ http://www.spar.hu/ http://arabetterem.lap.hu/ http://www.etteremmester.hu/ettermek.php?konyha=arab http://terebess.hu/keletkultinfo/etterem.html http://etterem-budapest.org/torok-etterem/ http://www.mcdonalds.hu/RestaurantLocator.aspx http://burgerking.hu/ettermek.htm http://www.kfc.hu/#/ettermek,budapest http://starbucks.hu/hu/_Our+Stores/ http://www.pizzahut.hu/etterem_kereso/ http://world.subway.com/Countries/frmLocatorResult.aspx?CC=hun&LC=HUN&Mode=

74