UDOVECZ GÁBOR
A Balkán mezőgazdasága EU és magyar szemmel
A nem EU-tag balkáni országok mezőgazdasága sok tekintetben hasonló, mint az EU-10-ek mezőgazdasága az EU-csatlakozás előtti években. Röviden szólva ellentmondásos: egyszerre jelent igen jelentős agrárpotenciált, tehát jövőbeni versenytársat, de számos területen kölcsönös előnyökkel kecsegtető együttműködő partnert is. Más analógiákat is meg lehet említeni. Ezek az agrárgazdaságok nehezen áttekinthetőek, mert struktúráikat alig érintették meg a fejlettebb régiók piaci mechanizmusai. A piaci transzparancia hiánya részben a mozdulatlan tulajdoni, jogi keretek és piaci mechanizmusok következménye, részben pedig a fejletlen információs rendszer terméke. Amikor a hasonlóságokat keressük, nem hagyható ki a veszélyeztetettség sem. Mi már rendelkezünk tapasztalatokkal arra nézve, hogy a piaci versenyben edződött nemzetközi tőke és a helyi tapasztalatlan, felkészületlen piaci szereplők találkozásakor milyen kockázatokkal kell számolni. A Balkán agrárgazdasága fejlődő, fejlesztendő, de erősen sebezhető is. Ez utóbbi lehetőség azért tekinthető különösen veszélyesnek, mert a mezőgazdaság nemzetgazdaságban betöltött szerepe a balkáni országokban általában még viszonylag magas, az EU-25-ök átlagának is többszöröse, egy-egy országban (pl. Albániában) pedig szinte meghatározó. Nr. 2. ábra „A mezőgazdaság részesedése a GDP-ből 2003-ban, %” (ld. a mellékletben) A munkaképes korú lakosság nagyon nagy hányadának a mezőgazdaság ad munkát. Nyilvánvaló, hogy ez kényszerállapot, amit a tőkehiány, a feldolgozó ipar és a szolgáltató szektor fejletlensége idézett elő. A változatlanság, de a gyors változás is drámai következményekkel járhat. A mai állapot – a 20-30%-os agrárfoglalkoztatási (Albánia közel 60%-os) arány! – hatalmas teher a mezőgazdasági vállalkozók vállán, ami a jelenleginél nyíltabb piaci versenyben elviselhetetlen. A profit-érdekeltség nyomására történő gyors leépítés pedig drámai társadalmi robbanással járna, még kompenzáló célzatú fejlesztések esetén is! Nr. 3. ábra „Mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya az összes foglalkoztatottból 2004-ben
(%)” (ld. a mellékletben) Ennyi előzetes minősítés után nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a Balkán mezőgazdasági potenciálja óriási, - az együttműködés mellett – számottevő versenytársnak számít mindenekelőtt az EU-25-ök számára. A balkáni országokban az összes területből lényegesen nagyobb arányú a mezőgazdaságilag művelhető terület, mint az EU-ban. Az EU-15-ök 40% körüli értékével szemben jellemző az 50% körüli vagy afölötti arány (Szerbia és Montenegró, Törökország, Bulgária), de Románia 60%-os értéke megközelíti az e tekintetben éllovas Magyarországét. A mezőgazdasági terület abszolút értéke még inkább tekintélyt parancsoló. A mintegy 81 millió hektárnyi terület az EU-15-ök területének 60%-a. Törökország egymaga közel 40 millió ha-ral rendelkezik, de a magyar szempontból és a mi nagyságrendünkben Románia és Bulgária is nagy versenytársnak ígérkezik. Nr. 6. ábra „A mezőgazdasági területek részesedése az összes területből (%)” (ld. a mellékletben) Nr. 7. ábra „Mezőgazdasági területek a balkáni államokban 2003 (millió ha)” (ld. a mellékletben) „Szerencsénkre” ez a verseny csak fokozatosan fog kiéleződni, noha már az elmúlt években is megtapasztalhattuk kezdeti jeleit. Egyelőre azonban erősek azok a teljesítményt lerontó tényezők, amelyek feloldása sok befektetést, hosszadalmas törvényalkotó és szervező munkát, tehát időt igényel. Szinte minden balkáni országban jellemző a birtokok elaprózódottsága. Törökországot kivéve a többi államban törpebirtokok uralják a mezőgazdaságot. Jól tudjuk, hogy ez a körülmény mit jelent a feldolgozó és elosztó „mamutokkal” való üzleti tárgyalások során! Ez a potenciálisan gyenge és sebezhető pont akkor is a verseny-hátrányok oldalon könyvelendő el, ha az 5 ha alatti átlagos gazdaságméret mögött nyilvánvalóan léteznek ennél lényegesen nagyobb gazdaságok is! Nr. 8. ábra „Átlagos birtokméret, ha, 2003” (ld. a mellékletben) Gyorsabban és könnyebben behozható az a hátrány, amely a talajerő-utánpótlás színvonalába mutatkozik. A mezőgazdaságilag művelt területre a balkáni országokban
hektáronként 50 kg-nál is kevesebb műtrágyát használnak fel, míg a világátlag 100 kg körüli, s a nagy EU-versenytársak (Franciaország, Németország) jóval 200 kg fölötti műtrágya-dózisokkal táplálják termőföldjeiket, „védik” környezetüket. Persze, a kemikáliák mérsékelt alkalmazása az európai agrármodell második pillére, a környezetvédelem és a tájmegóvás szempontjából irónia nélkül is idővel előnnyé válhat. Mindenesetre addig is helyt kell állni a piaci versenyben! Nr. 9. ábra „Műtrágya-felhasználás 2000–2002 átlagában (mezőgazdaságilag művelt területre)” (ld. a mellékletben) A versenyképesség, a piacrajutási esély tartalmilag többrétegű fogalom. Egyik (alapvető) kritériumnak azonban a szakmai munka színvonala, illetve az ezt tükröző naturális hatékonysági mutatók tekinthetők. Ebből a szempontból – éppen az iménti hátrányok miatt – a Balkán mezőgazdasága még „alvó oroszlánnak” minősíthető. Általában alacsonyak a növénytermesztés átlagos hozamai, nem különben az állattenyésztés fajlagos takarmányhasznosulási és szaporodásbiológiai mutatói. Néhány kiragadott példával is illusztrálható, hogy a termőföld kihasználása, a területi termelékenység a balkáni mezőgazdaságban még igen elmarad az EU mezőgazdaságának színvonalától. A gabonatermesztés átlaghozamai 40-50%-kal maradnak el az EU-25-ök átlagaitól. A jellemzően 2-3 t/ha-os búzaterméssel szemben az EU élenjáró országaiban 6-7 t/ha-os az átlagtermés, míg a kukorica esetében a balkáni 4-5 t/ha-os átlagterméssel 9-10 t/ha-os országos átlagok versenyeznek. A naturális hatékonyságot tükröző indikátorok összevetése hasonló eredményt mutat a többi szántóföldi növény esetében is. Nr. 10. ábra „A búza termésátlaga a 2003–2005-ös évek átlagában (t/ha)” (ld. a mellékletben) Nr. 11. ábra „A kukorica termésátlaga a 2003–2005 évek átlagában (t/ha)” (ld. a mellékletben) Nr. 12. ábra „A napraforgó termésátlaga a 2003–2005 évek átlagában (t/ha)” (ld. a mellékletben) A versenyhátrány nem mindig végzetes, néha előnybe fordulhat. A bőséges földellátottság, az olcsó munkaerő, az éghajlati adottságok sokat képesek ellensúlyozni a piacszervezéssel és a tőkehiánnyal összefüggő hátrányokból. Mindezt bizonyítják a piacon megnyilvánuló tényleges
versenyképességi mutatók, a külkereskedelmi forgalom adatai: − búzából Bulgária rendszeresen exportál évente 2 millió t körüli mennyiséget; − kukoricából esetenként Bulgária és Románia is megjelenik a külpiacokon, Szerbia és Montenegró pedig rendszeresen évente 0,5 millió t kukoricát exportál; − napraforgómagból Bulgária és Románia is jelentős (750 ezer t) szereplője az exportpiacoknak; − Törökország már az elmúlt években is „nagyhatalomnak” számított a zöldség- és gyümölcs-piacokon. Zöldség külkereskedelmi forgalmának pozitív egyenlege 400 millió $ körüli, míg gyümölcsfélékből 1,4-1,5 md $-ral többet visz ki, mint amennyit importál; − Makedónia, Románia és főleg Bulgária rendszeresen külpiacokon vezeti le juh- és kecskehús többletét; − Törökország és Horvátország baromfifélékből is exportőri pozícióban van. Nr. 13. ábra „A búza külkereskedelme a 2002–2004-es évek átlagában (ezer t)” (ld. a mellékletben) Nr. 14. ábra „A kukorica külkereskedelme a 2002–2004-es évek átlagában (ezer t)” (ld. a mellékletben) Nr. 15. ábra „A napraforgómag külkereskedelme a 2002–2004-es évek átlagában (ezer t)” (ld. a mellékletben) Nr. 16. ábra „A zöldség külkereskedelem a 2002–2004-es évek átlagában (millió USD)” (ld. a mellékletben) Nr. 17. ábra „A gyümölcsök külkereskedelme a 2002–2004-es évek átlagában (millió USD)” (ld. a mellékletben) Nr. 18. ábra „Juh és kecskehús külkereskedelme a 2002–2004-es évek átlagában (tonna)” (ld. a mellékletben)
Nr. 19. ábra „Az önellátottság alakulása, 2003” (ld. a mellékletben) Természetesen a külkereskedelmi forgalom adatai az együttműködés, az egymásra utaltság jegyeit is felmutatják. Törökország például búzából és kukoricából (4-4 millió t), s napraforgóból is (1 millió t) jórészt a külpiacokról elégíti ki szükségleteit. Búzából Románia is sokszor bevitelre szorul, de zöldség-gyümölcs fogyasztásának is egy részét külföldről biztosítja. Horvátország szintén számos zöldség- és gyümölcsfélét importál. Mind európai, mind pedig magyar szempontból tehát úgy fogalmazhatunk, hogy a Balkán mezőgazdasága a jövőben erős versenytársként fog jelentkezni, de sok területen racionális és ajánlatos, néhány területen pedig szükségszerű lesz az együttműködés. Evidens, hogy a járványok megelőzésében, az állat- és a növénybetegségek megelőzésében és felszámolásában, az élelmiszerbiztonság garantálásában és ellenőrzésében elkerülhetetlen a szisztematikus együttműködés. Közös érdek, így ajánlatos a közös gondolkodás, akár a közös fejlesztés is a fenntartható gazdálkodás hosszú távú feltételeinek javítása érdekében, mindenekelőtt a vízgazdálkodás, az öntözés és az erdősítés területén. Elemi érdekünk a távolabbi piacokra való kijutás logisztikai rendszereinek közös fejlesztése. Ez elsősorban kikötőfejlesztést, s a folyami hajózás korszerűsítését jelenti. A Balkán és az EU együttműködése ésszerű és elkerülhetetlen! Ha ez az állítás igaz, akkor hatványozottan érvényes a Balkán és Magyarország viszonylatában. Magyarországnak – földrajzi fekvése és történelmi kötődése miatt is – fontosabb a verseny állása és az együttműködési lehetőségek kiaknázása is. A Balkán országaival dinamikusan bővül agrár külkereskedelmi forgalmunk: kivitelünk mintegy 20%-a ebbe a térségbe irányul, behozatalunknak pedig 6-8%-a innen származik. Nr. 20. ábra „Élelmiszergazdasági külkereskedelmi forgalmunk a Balkán EU-n kívüli országaival” (ld. a mellékletben) Nr. 21. ábra „A Balkán országainak részesedése élelmiszergazdasági külkereskedelmünkből 1991–2005 között (%-ban)” (ld. a mellékletben)
Az együttműködésnek kínálkozik sajátos területe is. A globalizációs folyamatot a Balkán országai sem képesek határaikon megállítani! Számos tőkeerős élelmiszerfeldolgozó és – kereskedelmi multinacionális társaság már a balkáni térségben tevékenykedik. Magyarország bőven rendelkezik jó és rossz tapasztalatokkal ezen a téren. Az információk átadása sok felesleges áldozattól kímélhetné meg a Balkán törékeny mezőgazdaságát, méginkább agrárgazdaságát. Nem lenne hiábavaló a magyar tapasztalatok átadása különösen − a privatizációs veszélyek − a piacszabályozás − a szükséges intézmény-fejlesztés − az információs rendszerek kiépítése − a vidékfejlesztési intézkedések, s általában az uniós pénzek pályázási és felhasználási mechanizmusai terén! Budapest, 2006. április 24.
