56. évfolyam
2008. január
Ára 40 dinár
Az egyik kerékpár nyertese a topolyai Tóth Ede a Gorica óvodából. A Mézeskalácsot édesanyja fizette elő, ezért jelent meg a Tóth Zsuzsanna név az eredményhirdetésben.
Köszöntő CIP – A készülő kiadvány katalogizálása A Matica srpska Könyvtára, Újvidék (Novi Sad)
A másik kerékpárt Varga József péterrévei óvodás nyerte
Elvezetlek benneteket a Hókirálynő birodalmába, Jégországba. Ha nagyon fázunk, majd összebújunk egymást melegíteni, és már nem is didergünk annyira. Kinézünk a palota ködablakán, és „ott kinézve mindig látod,/ milyen télen a világ.” (Kovács Barbara) Csilla A Mézeskalács megjelenését támogatta: SZERBIAI MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM
ISSN 0352–6070 COBISS.SR.-ID 16291074
Vajdaság AT Oktatásügyi, Tájékoztatási, Valamint Kisebbségi Titkársága
A határon túl élő magyarok megsegítéséért
Fedőlap és illusztrációk: Belec S. Anikó (8., 9., 10. o.), Recskó Diana (3., 26. o.) MÉZESKALÁCS – óvodások és kisiskolások lapja n Megjelenik a tanévben havonta egyszer n n YU ISSN 0352-6070 n n Alapító: Magy Nemzeti Tanács n Kiadó: Magyar Szó Lapkiadó Kft., Újvidék, Szerbia n n Igazgató: Mihók Rudolf n Megbízott főszerkesztő: Kókai Péter n Szerkesztő Tripolszki Csilla n n Grafikai szerkesztő Buzás Mihály n n ( 021/475-400-8, fax: 475-400-9 n Leveleiteket az alábbi címre küldhetitek: Mézeskalács, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1/III. n n Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza n URL: http://www.jopajtas.info, e-mail:
[email protected] n n Terjeszti a Magyar Szó Lapkiadó Kft. terjesztőosztálya. Tel/fax: 021/557-304, 021/557-244 n n Nyomtatja: Magyar Szó Ktf. – FORUM Nyomda, Újvidék, felelős vezető: Berta Zoltán igazgató n n Előfizetés egy évre 400 dinár (csak belföldi kézbesítéssel) n
2
Január Ír csipkét horgol pörge ujjával a szél. Díszes már a föld. Bogdán József
3
Játék Két kezd két virágszirom, szemed – fekete csillag, perdülj egyet – gyémánt leszel, táncos lábad gyöngyöt perget, selyemhajad – aranygyertya. Uccu, fussunk az erdőbe, jön a farkas, ne félj tőle! Megkeressük Hófehérkét, szeleburdi Hapci törpét. Nagymamánál vacsorázunk, marcipánból lesz a házunk. Hogyha elbújsz, megtalállak szirmában a tulipánnak. Uccu, fussunk ki a rétre, hazaérünk estebédre.
Kollár Andrea 2. osztály, Széchenyi István iskola, Szabadka
Január Csíp a dér, fagy az ér, csupasz ág feketéll, pihenő cinegék szeme még feketébb, s a nyitott kapunál didereg január. Szilágyi Domokos
Vastag Hédi 5 éves óvodás, Hódegyháza
4
Ozsvald Árpád Varga Árpád 2. osztály, Hódegyháza
Balassa Boglárka 6 éves óvodás, Péterréve
5
A jégcsapember Egyszer egy évben, egy hideg napon, amikor a tél a legzordabb arcát mutatja, a hókirálynő is lejön a földre a gyermekeivel, a hópelyhekkel ünnepelni. Útját a jégcsapember készíti elő. Felakasztja kisebb-nagyobb jégcsapjait mindenfelé, amerre a hókirálynő látogatást tesz. Fellógatja őket a kerti fákra, a házak ereszére, a postaládákra, a kerítésekre, de legszebben az erdőt díszíti ki. Némelyiket teletölti friss, jeges vízzel, hogy a hókirálynő szomját olthassa, ha megszomjazik. Amikor a jégcsapember mindennel elkészül, megérkezik a káprázatos szépségű, vakító fehérben pompázó hókirálynő az északi széllel, vidám fogócskát játszó gyermekeivel a nyomában. A jégcsapember mélyen meghajol a királynő előtt. Elragadtatva bámulja szépségét. Jégszíve majd megolvad, hiszen régóta szerelmes belé. Persze tudja, hogy a hókirálynő már férjhez ment a rideg, barátságtalan télkirályhoz. De most itt van megint a hókirálynő, és a jégcsapember üdvözlésként átnyújt neki egy hideg vízzel telt jégcsapot. A királynő mosolyogva kortyol a frissítő italból. – Mama, mikor táncolhatunk már? – türelmetlenkednek a hópelyhek a királynő jégkristály ruháját rángatva. – Jól van – egyezik bele a hókirálynő –, kezdődjék a tánc. Hármat tapsol, és a jelre a jégcsapember gyengéden megkocogtatja a jégcsapjait, amitől azok a legkülönfélébb hangon zengeni kezdenek. A kicsik vékonyan csilingelnek, a nagyobbak és hosszabbak mélyen kongó hangot adnak. A jégcsapember pontosan tudja, hogy milyen sorrendben kell megkocogtatnia a jég-
6
csapokat, hogy fülbemászó dallamot csaljon ki belőlük. A hókirálynő gyönyörködve hallgatja a muzsikát, és hamarosan táncolni kezd a jégcsapemberrel. A hópehelygyermekek is pörögnek, forognak a zene ritmusára, és amikor végül az északi szél is táncra perdül, már javában áll a bál. Az ám a mulatság! Aki fáradt és szomjas, annak a jégcsapember teletölt egy jégcsapot friss vízzel, és megkínálja. Táncolnak egész éjszaka, mígnem reggel az északi szél elhagyja a hópehelygyermekeket. A legtöbbjük már amúgy is a földön pihen, álomba szenderülve. A hókirálynő is indulna már haza, hiszen a télkirály már biztosan aggódik. – Hadd aludjanak csak a gyerekek! Majd eljövök értük tavasszal – mondja a jégcsapember, aki szintén alig áll már a lábán, de azért még színültig tölt egy jégcsapot, és átnyújtja a királynőnek útravalóul. A királynő távozik, a jégcsapember pedig fájó szívvel integet utána. Hiszen... Úgy bizony, még mindig szerelmes belé. Christl Vogl meséje és rajza
Hókirálynő palotája Szikrát szór a jégpalota, csipkés, díszes, csodaszép, puha hó a szőnyeg benne, minden falán téli kép.
Ablakai ködből vannak, összes díszes jégvirág, ott kinézve mindig látod, milyen télen a világ.
Jégpalota minden fala jégből van, és égig ér, tetejének takarója csillogó-szép fehér dér.
Hókirálynő éldegél itt, hópihékkel játszogat, hófelhőket küldöz szerte, mesél téli álmokat. Kovács Barbara
Kállai Kitti, 4. osztály, Bogaras
7
A jégtündér ajándéka
Semmi sem olyan fehér és fekete, mint a téli éjszaka. És semmi sem olyan szomorú, mint a beteg gyermek szeme. Erre gondol az anya, míg virraszt. De a kislány megmozdul az ágyban, felnyitja szemét, és ránéz: – Virágot szeretnék az ablakomba... Aztán újra elalszik.
8
Az anya kilép a fagyos udvarba, végigsiet a csúszós úton, és bekopog a szomszéd tanyára. – Virágot? Télen? Éjszaka? – csodálkozik a szomszéd. – Ha lenne is, megfagyna, elpusztulna az ablakban. De az anya sorra járja, mindhiába, a kieső tanyákat.
– Talán kérj a Jégtündértől – mondja valaki. Semmi sem olyan fehér és fekete, mint a téli éjszaka. De semmi sem olyan szomorú, mint a beteg gyermek szeme. Erre gondol az anya, míg megy. Hosszú út áll előtte. A Jégtündér, úgy mesélik, egy jeges tavon él. Mert látni még senki sem látta. S a tó messze van, túl az erdőn, túl a mezőn, még a hegyen is túl. Az anya befordul az erdőbe. Egy hatalmas, csupasz tölgyfa haragosan teszi keresztbe előtte ágkarjait: – Megállj! Hogy merészeled zavarni téli álmunkat? S az erdő egyszerre megelevenedik. Fák és bokrok, szúrós cserjék, csavarodó indák tépik az anya kendőjét, ruháját. De az anya csak megy, küszködve halad előre, s eléri mégis az erdőn át a mezőt. A mezőn vad szél csap a szemébe: – Eredj innen, ez az én birodalmam! Télen én vagyok itt az úr! De hiába zúdítja a havat az arcába, az anya sietve vág át a mezőn, és felhág mégis a hegyre. A hegy ormán mogorva sziklák állnak őrt. Köveket gurítanak alá, amik keményen koppannak az anya lábán: – Kőből vagy, hogy nem érzed ütésünk? Honnan van erőd szembeszegülni velünk? Az anya futva éri el a lejtő alján a tavat, mely jéggé dermedt már. Semmi sem olyan fehér és fekete, mint a téli éjszaka. De semmi sem olyan szomorú, mint a beteg gyermek szeme. Erre gondol az anya, míg rálép a síkos jégre, és elindul a tó színén. Megy, megy, ki tudja, mióta, mikor meglátja a nagy tó közepén a Jégtündért. Táncol a Jégtündér a tavon, jégarany a
haja, jégszürke a szeme, és csengő jégezüst a ruhája. – Még senki sem jött ilyen messzire – csodálkozik a Jégtündér. – Mit kívánsz tőlem? – Beteg a kislányom – sóhajtja az anya –, és virágot szeretne az ablakába... A Jégtündér sokáig hallgat. Nézi az anyát, a havas haját, tépett ruháját, jeges cipőjét. Aztán bólint: – Meglesz! Térj haza nyugodtan. Siet haza az anya, s otthon újra leül az ágy mellé, és vár. Hajnal felé megérkezik a Jégtündér. Benéz az ablakon. Látja az alvó kislányt és a virrasztó anyát. Ujjával rajzolni kezd az ablaküvegre: gyönge szirmokat, kecses szárakat, hajló bimbókat, szeszélyes formákat. Aztán rájuk lehel, zúzmarát lehelve, és ezüstösek lesznek tőle. Mire a hajnal egészen elűzi az éjszakát, a kislány felnyitja szemét. A Jégtündér már messze jár, talán újra a tó színén táncol. A kislány az ablakra pillant, és – oly hoszszú idő után először – elmosolyodik. – Virág – suttogja –, jégvirág! Semmi sem olyan fehér és fekete, mint a téli éjszaka. Mégis abból fakad – mint szomorúságból a mosoly – hajnalban a jégvirág. Balázs Éva
9
A jégcsapba zárt
A tündér, akiről ez a mese mesél, egészen aprócska kis tündér volt, akkorka, hogy kényelmesen el tudott üldögélni egy gombostű hegyén, s az még csak meg sem szúrta pirinyó tündérpopsiját. De ugyanakkor olyan óriási nagy is volt, hogy be tudta tölteni az egész földet – egyik szárnya a tenger felett suhogott, a másik meg a hegycsúcsokat súrolta. A kisfiú viszont, akiről ugyancsak ez a mese mesél, pontosan olyan kisfiú volt, mint társai, a többi kisfiúk, annyira olyan volt, hogy néven se kell nevezni, a legokosabb, ha mindnyájan a magatokét gondoljátok a neve helyébe. A kisfiúnak sejtelme se volt a tündér létezéséről. Azaz hát tudott róla, mert látta megcsillanni a fűszál hegyén hintázó harmatcseppben; érezte lágy csiklandását az orra körül, s jóízűen el is tüsszentette magát; hallotta a hangját a patak susogásában s a lomb közt rejtőző madár trillájában. Csak éppen azt nem tudta, hogy tündérről van szó. A tündér annál jobban ismerte a kisfiút. Dédelgette, kényeztette, ölelgette, simogatta; a kedvéért napot gurított az égre, s köré fehér bárányfelhőket terelt; a kedvéért gyönyörűnél gyönyörűbb virágokat eszelt ki, s ugyancsak a kisfiú kedvéért terelgetett csodálatos, csiszolt
10
kavicsokat a folyópartra. Még elősorolni is sok lenne, mi mindent művelt a tündér ezenkívül is a kisfiú kedvéért, de azt már nem lehet említetlenül hagyni, hogy miatta állt szünet-szakadatlan harcban a fehér varázslóval. A tündér maga volt a szüntelen eleven mozgás, a vidám zajongás, a cikázó fény. Hol egy rügy hegyén ringatódzott, hol a folyó pikkelyes hátán csillámlott, hol jánosbogarak röppentek fel a tenyeréből, hol madárfiókák csipogtak a vállán. Holdsugarat font, és rózsás hajnali fényt árasztott, bimbókat pattantott, és forró sziklán pihegő, aranyhátú gyíkot melengetett, legfőképpen pedig kacagásra, játékra, nagynagy szaladgálásokra, harsány kiáltozásokra, jóízű evésekre, szuszogó alvásokra, ujjongó ébredésekre biztatgatta-oktatgatta a kisfiúkat, kislányokat. Nem állhatta ezt a fehér varázsló. Hideg szívében egyre nőtt, növekedett a fagyos gyűlölet, s úgy határozott, bármi áron, de megzabolázza a rakoncátlan tündért, hogy néma csönd, dermedt mozdulatlanság, fénytelen homály legyen úr a világon, és a kisfiú se ugrándozzon, szaladgáljon, kiáltozzon. Ehhez elsősorban is kézre kellett kerítenie a tündért. De akárhogyan kergette, űzte, hajszolta, az mindig kisiklott a kezei közül, hiszen olyan pirinyó tudott lenni, hogy kényelmesen elüldögélt egy tű hegyén, és olyan hatalmas, hogy betöltötte az egész világot, Mit eszelt ki erre a fehér varázsló? Semmi mást, csak azt, hogy elpusztít mindent, amiben a tündér elrejtőzhet előle, s ha nem lesz több búvóhelye, akkor mégiscsak nyakon csípi majd. A kisfiú minderről mit sem tudott. Ő csak azt látta, hogy a levelek megsárgulnak és leperegnek az ágakról, hogy a madarak elköltöznek, hogy a nap elé súlyos felhők nyomulnak. Még akkor sem gyanított semmit, amikor a varázsló a kopárrá vált földet elkezdte beteríteni fehér takaróval. Pedig ezt azért tette, hogy a tiszta fehér takarón ott maradjon a tündér lába nyoma,
tündér és így űzőbe tudja venni. Csakhogy a tündér se hagyta annyiban a dolgot. Felnyújtotta rózsás ujját a magasba, szétkergette a súlyos szürke fellegeket, és megkérte a napot, vegye célba aranynyilaival a varázsló fehér terítőjét. A nap megfogadta a tündér szavát, s ahova aranynyilai pattantak, ott a fehér takaró foszladozni kezdett. Már-már úgy látszott, hogy győz a tündér. Csakhogy a varázsló nekidurálta magát. Újabb s újabb fehér takarókat teregetett a földre, fehérségével beborította a fákat, bokrokat, háztetőket, hegycsúcsokat, míg minden fehér lett, néma és dermedt. S ekkor egy reggelen megpillantotta a tündér lába nyomát a fehér hótakarón. Azonnal utánavetette magát. A tündér éppen a kisfiúhoz igyekezett, hogy felvidítsa, jókedvű játékra biztassa, megkacagtassa. Már éppen be akart osonni hozzá az ablakon, amikor a varázsló utolérte és lecsapott rá. Ficánkolt, kapálódzott, rugdalózott a tündér a varázsló jéghideg vasmarkában, de hasztalan. Érezte, hogy mindjobban megdermed, s maga is némává mozdulatlanná, hideggé válik ott, a kisfiú ablakában. A kisfiú meg, orrát az üvegtáblához nyomva, kibámult éppen az ablakon. De nem vett észre semmit a láthatatlan küzdelemből. Csak egyszerre megborzongott, mintha jeges ujjak futkározását érezte volna a hátán. S azt látta, hogy az ereszen, pont az ő ablaka fölött, egy hideg, fagyos, dermedt jégcsap nőtt. Attól fogva a kisfiú gyakran elnézte az ablakból a jégcsapot. Mögötte lobogott a tűz a kályhában, előtte – az ablaküvegen túl – fehér, néma, dermedt világ terült el, s a jégcsap olyan különös alakzatban csüngött alá az ereszről. Néha olyan hosszan bámulta, hogy a szeme káprázni kezdett, s olyankor úgy tűnt neki, hogy nem is jégcsapot lát, hanem jégcsapba fagyasztott, jégcsapbörtönbe zárt tündért. A tündér pedig csakugyan ott szorongott jégcsapbörtönébe zárva, maga is oly áttetsző, mint a tiszta jég, s egyre várta, várta a szaba-
dulást. Úgy, de úgy szeretett volna odakiáltani a kisfiúnak, s megkérni őt, hogy szabadítsa ki a jégcsapból. De hasztalan kiáltozott volna, mert mozdulni se tudott, hiszen a fehér varázsló némaságra és dermedtségre kárhoztatta. Hány nap telt el így, ki tudná megmondani? Lehet, hogy hetven, lehet, hogy nyolcvan vagy kilencven, de az bizonyos, hogy egy egész örökkévalóság. S ez alatt az egész örökkévalóság alatt a kisfiú nap mint nap megnézte, hogy helyén van-e még az ő jégcsapja, jégcsapban tündérkéje. S a tündér nap mint nap kinézett jégcsapbörtönből, megnézte, hogy megvan-e még a kisfiú, és leste, van-e számára szabadulás. A kisfiú már azt hitte, hogy örökkétig így fog kinézni a szobából a jégcsapra. A tündér meg már-már azt hitte, hogy örökkön-örökkétig így fog benézni a jégcsapból a szobába. De egy délelőtt a kisfiú odabent a szobában felkapta a fejét. Mintha valami ezüstcsengő halk csendülését hallotta volna odakintről! Gyorsan az ablakhoz futott. Kinézett. S hát uramfia, azt látta, hogy a felhők mögül kibukkanó nap aranynyilaival éppen az ő jégcsapját vette célba. A jégcsap csillog-villog, tündököl, és vidáman olvadozik. A lehulló cseppek pedig úgy csengenek, mint pirinyó kis ezüstcsengettyűk. Nézte, nézte a lehulló cseppeket, s mindjobban fogyó jégcsapot, s egyszer csak azt látta, hogy nem lát semmit, mert a jégcsap úgy elolvadt, mintha sohase lett volna. A következő pillanatban pedig valami lágy csiklandást érzett az orra körül, s nagyot, jóízűt tüsszentett. Igen, ő volt az, a jégcsapba zárt tündér, aki végre kiszabadult börtönéből, s máris megkezdte vidám harcát a fehér varázsló ellen. – Itt a tavasz – mondták az emberek. De a kisfiú tudta, hogy nem erről van szó, hanem a jégcsapba zárt tündér szabadulásáról. Füleljetek ti is, hátha már csengenek a pirinyó ezüstcsengők, hátha már cseppen a jégcsap, hátha már szabadul a jégcsapba zárt tündér, hogy diadalmaskodjék a fehér varázsló, a tél felett. Hárs László
11
Kérdezz – felelek Miből van a hó és a jég? Vízből. Ha meleg lábasba teszed, mindkettő vízzé válik. Jég akkor keletkezik, ha megfagy a víz. A jég olyan, mint az üveg, csak nem annyira kemény. A hó egészen másképp születik. Hiszen tudod, hogy hó csak télen van, és a felhőkből hullik. A hó a felhőkben vízpárából keletkezik. A vízpárát alkotó parányi cseppecskék a hidegben csillogó fehér kristályokká állnak össze, majd lehullanak. Egymással találkozva összekapcsolódnak, és végül bolyhos kis hópelyhekként érnek földet.
Heinrich Ágnes 6 éves óvodás, Zenta
Milyen alakú a hópehely? Egyetlen hókristály sem olyan, mint a másik. A pelyhek különböző légrétegeken (hol hideg, hol meleg) haladnak át. Ez a változás kihat a kristályok növekedésére. Ezért sem találunk két egyforma hópelyhet. Csupán az a közös bennük, hogy minden hópehelykristálynak hat ága van.
Játék
Tűz és jég Játéktér: Egy körülbelül 25×15 lépésnyi terület. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, ahol két nép lakott: az egyik a tüzet ismerte, a másik meg a jeget. Szerettek volna találkozni, hogy megosszák egymással a tüzüket és a jegüket, de lakott a köztük lévő területen egy óriás, aki ebben mindig megakadályozta őket. Ha észrevette, hogy a két népből egymás felé tart két vándor, gyorsan közéjük lépett, és megpróbálta elkapni valamelyiket. Ha azonban a két utasnak mégis sikerült megérintenie egymást, varázserejük támadt, és kiszabadultak: a jeget cipelő utas elért végre a tűzföldre, a tüzet vivő pedig a jégföldre. Osszuk két csapatra a gyerekeket: az egyik a tüzet képviseli, a másik a jeget. A tűzcsoport a játéktér egyik végén áll sorba, a jégcsoport pedig velük szemben sorakozik fel. Az egyik gyerek az óriás. Középen áll és így kiált:
Tüzek, jegek, ide gyertek! Egymást érve elmehettek! A tűz és a jég igyekszik megérinteni egymást, az óriás ebben szeretné megakadályozni őket. Ha sikerül, a jégföldi a tűzföldi csapathoz, a tűzföldi pedig a jégföldi csapathoz csatlakozik. Ha az óriásnak sikerül megfognia egyiket (például a jégföldit), akkor az elfogott lesz az új óriás, a másik utas (a tűzföldi) visszamegy oda, ahonnan elindult. A régi óriás a jégföldiekhez kerül. Ha az óriásnak háromszor egymás után sem sikerül senkit megfognia, új óriást választanak helyette.
Kovács Erika 1. osztály Beodra
Kalmár Orsolya 1. osztály, Orom
12
Sári Anetta 6 éves óvodás Péterréve
13
Jégország
Jégország
Jégtenger Az Északi- és Déli-sarkra mindig ferdén esnek a Nap sugarai, így sokkal kevésbé melegítenek. A levegő hőmérséklete az Északi-sarkon olykor mínusz 70 Celsius-fokig süllyed le, a Déli-sarkon mínusz 90 Celsius-fokig. A víz hőmérséklete még nyáron is 5 Celsius-fok alatt van. A jégmező vastagsága meghaladhatja a 4 m-t! Ha elmúlik a nyár, az idő még hidegebbre fordul. Apró jégkristályok lebegnek a víz felszínén. Nemsokára jeges, kásaszerű réteg fedi a vizet. Aztán apránként megjelennek a jégtáblák vagy
14
„lepények”. (Lásd az alsó képet.) Összeérnek, összetapadnak, és jégmezőt alkotnak. A jégmezőt a szelek és tengeráramlatok kisodorják a nyílt tengerre, ahol vastag jégtáblákra töredezik. De az is megeshet, hogy a jégmező páncélként borítja a partvidéket, és évekig megmarad.
Úszó szigetek A jéghegyek hatalmas jégtömbök. Nyáron válnak le a sarki gleccserekről, nagy recsegés-ropogás közepette. Majd a tenger vizében sodródnak délnek. Vigyázat! Veszély! Az északi-sarkvidéki jéghegyek leggyakrabban Grönland gleccsereiről válnak le. Hosszuk több száz, magasságuk mintegy 50 méter. De jegyezzük meg: a jéghegy több mint háromnegyede a víz alatt van, láthatatlan. A hajóknak, amelyek útjukat keresztezik, nagyon óvatosaknak kell lenniük: ha egy jéghegy megfordul, óriáshullámokat támaszt, amelyek képesek felfordítani egy vízi járművet!
Sziget nagyságú jéghegyek A Déli-sarkvidék gleccserei sokszor 800 km mélyen is benyomulnak a tengerbe. Jégfaluk akár 100 m-rel is a víz fölé magasodik! E glecscserekről lapos tetejű, roppant látványos jéghegyek válnak le. 1956-ban a Csendes-óceán déli részén hatalmas jéghegyet észleltek, hossza 335 km volt, szélessége 97 km, felszíne majdnem olyan nagy, mint Magyarország egyharmada.
15
Hófagylalt Az északi szél összefújja fejünk fölött a fellegeket. Egymásnak ütköznek, kihasadnak, és szállingózni kezd belőlük a hó. „Hull a hó” – kiáltozza mindenki, és nézi a hópelyheket. Jóska barátom azonban nem ezt cselekedte. Ő megvárta, amíg a föld megfehéredett, azután összegyűjtött egy marék havat, és azt kiabálta: „Fagylalt! Mennyei fagylalt!” És nyalogatni kezdte. Mi mondtuk neki, hogy a hóból lehet hógolyót gyúrni, hóembert készíteni, járni is lehet rajta, meg csúszkálni, de megenni szigorúan tilos. De hiszen beszélhettünk Jóskának. Amit a fejébe – különösen a szájába – vett, azt nem lehetett kiverni belőle. Ette a havat, holott cukor sem volt benne, sem tejszínhab a tetején. – Ne edd, Jóska – kérleltem, de ő mérgesen csak annyit mondott: – Tán irigyled? Akkor egyél te is. Alig telt el egy félóra, köhögni kezdett. Egyre jobban kipirult, majd szemmel láthatólag bágyadozott. A tanító bácsi is észrevette. – Mi van veled, édes fiam? – kérdezte részvéttel. Mire Jóska a torkára mutatott, és elhaló hangon közölte: – Fáj… Erre haza kellett kísérni. Harmadnap meglátogattuk. Jól be volt bugyolálva, és két párnán nyugtatta a fejét. Az ágya melletti asztalkán üvegek voltak valami sötét színű folyadékkal, meg egy kiskanál. – Látod, Jóska, kár volt az ingyen fagylaltot megenni – mondta bölcsen az egyik látogató. Egy másik megtetézte: – Ha nem etted volna meg a havat, most szánkózhatnál, hógolyózhatnál.
16
Én próbáltam megvigasztalni: – Ne búsulj Jóska – mondtam –, amíg kénytelen vagy nyomni az ágyat, mi majd szánkózunk helyetted is. – Én is szeretnék hógolyózni – nyögte bánatosan. – Nézd, Jóska – feleltem neki meleg barátsággal. – Te is tudod, hogy minden nem megy. Te megetted a havat. Akik nem ették meg, azok lemondtak erről az élvezetről, cserébe viszont szánkóznak. Jóska erre könnyezni kezdett. – A hó, amit megettem, nem is volt finom. – Utólag a hógolyózás se finom. A szánkózás se. És az egyik fiú a csúszkán csúnyán hasra vágódott. – Én is szeretnék hasra vágódni – makacskodott Jóska. Hiába; aki hófagylaltot eszik, avval utólag sem lehet okosan beszélni. Bajor Andor
A Hókirálynő lányai Obu Katalin 1. osztály, Martonos
A jéghegy Messze-messze északon gőgösen úszott egy jéghegy a tengerben, jégkoronás fejét magasra tartotta, hátán fókák játszadoztak, alatta halak tanyáztak, oldaláról sirályok szálltak fel a végtelen tengerre. – Én vagyok a tenger királya! – kiáltotta. – Hatalmasabb és erősebb mindenkinél! Kacagott, hogy csak úgy rázkódott belé. A nagy rázkódástól megijedtek a fókák. A sirályok felrebbentek, a halak pedig mind elúsztak a közeléből. A nap éppen akkor bújt ki a látóhatár szélén a tengerből, és így szólt hozzá: – Tudd meg: a dicsekvés és a kérkedés sose vezet jóra! – Mit akarsz, nap, te öreg golyóbis? – hahotázott a jéghegy. – Hiszen még annyira sem tudsz átmelegíteni, hogy jégszakállam megolvadjon! Hiszen csak a fejemet és a nyakamat dugom ki a vízből. Óriási testemet a tengerbe rejtem. Ezért félnek annyira tőlem a nagy hajók, ha a közelembe érnek! A nap rettenetesen megharagudott a beképzelt jéghegyre. De csak ennyit mondott:
– Még találkozunk! S azzal eltűnt a fellegek mögött. A büszke jéghegy pedig úszott, úszott egyre lejjebb és lejjebb a napfényes dél felé. A sirályok, a fókák és a halak figyelmeztették: ne menj meleg vizekre! De a jéghegy nem hajlott a szavukra. Újra előbújt a nap a tenger szélén. De most nem volt sápadt és gyenge, mint fent északon! Tüzes sugarai vakító fényesen csillogtak a hullámzó vízen. Egyre izzóbban tűztek... Egyszer csak érezte a jéghegy, hogy büszke koronája meglazul, hatalmas teste meggyöngül. Most már nem dicsekedett! Most már úszott volna visszafelé a hideg északra, de a hullámok útját állták, és lefelé sodorták. A nap végignézte, miként kisebbedik, hogyan olvad szét. Azután csendesen csak ennyit mondott: – Megmondtam, jéghegy, még találkozunk... Norvég mese
Szabados Adrianna 1. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
17
A Jégkirálynő birodalma
Király Viktor 2. osztály, Szent Száva iskola, Nagykikinda László Emese, 1. osztály, Martonos
Tukacs Krisztina, 1. osztály, Orom Besnyi Botond 2. osztály J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Tóth Annabella 3. osztály, Petőfi Sándor iskola, Újvidék
Péter Teodóra 1. osztály, Petar Kočić iskola, Temerin
Molnár Andor 2. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Tóth Jonanna 2. osztály J. J. Zmaj iskola, Szabadka
18
Bleszity Evelin 1. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Ollai Tamás 6 éves óvodás, Zenta
Fleis Szabolcs 1. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
19
Napról napra a természetben
Függő kristályok
Panni és anyukája megbeszélték, hogyan tudnának segíteni a nagy hidegben a kertjüket látogató madarakon. – Lent a pincében van egy kis faház, ami épp jó lesz madáretetőnek – mondja a mama. – Menjünk le, és keressük meg! – kérte Panni. A kis faházikót megtalálták. A kislány és a mamája madáreleséget keresgéltek a kamrában: rizst, kölest, napraforgómagot és egy jó darab szalonnát. A madáretetőt a mogyorófa villás elágazásába rögzítették, a szalonnát pedig az akácfa ágára akasztották. A madarak nemsokára csapatostul vetették rá magukat a finom lakomára, lelkesen ugrándoztak, és azon versenyeztek, melyikük tud többet felcsipegetni a sok finomságból.
Tölts meg két befőttesüveget meleg vízzel. Addig kevergess mindegyikben hat teáskanál szódabikarbónát, amíg több már nem oldódik fel. Ha egy réteg leülepszik az üveg aljára az azt jelenti, több szódabikarbóna már nem fog feloldódni. Tedd az üvegeket meleg, biztonságos helyre. Helyezz közéjük egy kisebb tányért. Vágj le karhosszúságnyi gyapjúfonalat. Végeire köss egy-egy gemkapcsot, és lógasd be őket az üvegekbe. A lelógó fonalnak nem szabad érintenie a tányért. Hagyd az üveget egy hétig azonos helyen. A fonal mentén kristályok képződnek, melyek lelógnak a tányérig. Mi történik? A gyapjúfonal átitatódik a keverékkel. Amikor a víz elpárolog róla, csak a szódabikarbóna-kristályok maradnak utána. A lecsüngő kristályok akkor alakulnak ki, amikor a keverék elkezd csepegni és párologni a fonalról. Ha szerencsés vagy, a tányéron oszlopba rendeződött lecsepegett kristályokat is láthatsz.
Hornyák Hédi 6 éves óvodás, Gunaras
Szólásmondás A jég hátán is megél Aki a legnehezebb körülmények között sem adja fel elképzeléseit, és talpon marad. Életre való embernek tartják, aki mindig kitalál valamit a problémák megoldására, és nemigen fog ki rajta semmi.
20
Pölhe Tamás 2. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Környezetvédelem
Hideg fejjel Találd ki: Melyik fogyaszt több áramot? A) A rádió B) A hűtőszekrény C) A kenyérpirító Mi is az a jégláda? Régen, mikor még nem volt sem elektromos áram, sem hűtőszekrény, minden konyhában volt egy láda és benne egy nagy jégdarab. Így tartották hidegen az ételt. De nem olvadt el a jég? Dehogynem. Ezért minden héten jött a jeges, akitől jeget vettek. Ez a módszer korántsem volt olyan egyszerű, mint a mai. Viszont nem is emésztette fel a Föld tartalékait úgy, ahogyan a hűtőszekrények. Szóval, gondolod, hogy meg tudnád győzni a szüleidet: dobják ki a hűtőszekrényt és helyette szerezzenek be egy jégládát? Á! Nem valószínű! De mégis tehetsz valamit a hűtőszekrénnyel. Tudod-e? • Naponta kb. huszonkétszer nyitjuk ki a hűtőszekrényt. Tehát évente 8000-szer! • Mikor kinyitod a hűtőszekrényt, érzed, hogy árad ki a hideg levegő. Ennek a helyét meleg levegő foglalja el. Ez azt jelenti, hogy a hűtő belseje felmelegszik, és ahhoz, hogy visszahűljön, rengeteg elektromos áramra van szükség. • Mikor a hűtőszekrény tele van étellel, kevesebb áramra van szüksége a hűtéshez, mert az étel is tartalékol magában hideget. • A hűtő belsejében van egy tárcsa, amivel a hőmérsékletet lehet állítani. De erről sokan nem tudnak, és ezért sok hűtő hidegebbre van állítva, mint kellene. • A hűtőszekrény alján és hátulján levő csőszerű „tekercsek” nagyon fontosak. Ezek tartják a hűtőt hidegen azáltal, hogy kivezetik
a benne levő meleget. De ha porosak, nem működnek jól. Mi a teendő? • Csak akkor nyisd ki a hűtőszekrényt, ha szükséges. Ha már kinyitottad, gyorsan vedd ki, amit szeretnél, és csukd be az ajtaját. Sőt, mielőtt kinyitod, gondold át, mit akarsz kivenni belőle. • Ha szüleid megengedik, vállald el a tekercsek portalanítását. Tisztítsd le őket seprűvel, porronggyal vagy (szüleid engedélyével) porszívóval. • Szülői segítséggel ellenőrizd le, nem hidegebb-e hűtőszekrényetek a szükségesnél, 3–5 °C közé kell állítani. Ha egy kicsivel feljebb állítod a hőmérsékletet, az étel még mindig hideg marad, de a hűtő kevesebb áramot fog fogyasztani. Ötlet: érintsd meg az ételt. Ha jeges, akkor a hőmérséklet túl alacsony. Járj utána! Jegyezd fel, naponta hányszor nyitod ki a hűtőszekrényt. Vajon többször, mint szükséges? És mennyi ideig tartod nyitva?
21
Környezetvédelmi plakátpályázat
Őrizzük környezetünket!
Kísérlet
Gyümölcsös jégkása
Tölts meg egy tálat jégkockával. Tetejét szórd meg 3 kanál sóval, majd keverd össze.
Őrizzük környezetünket! Jónás Dániel, 2. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Mi történik?
Kedves iú környezetvédő! Rajzold le azt, hogy te hogyan óvod környezeted. Vagy azt, hogy mit kellene még tenni a környezetünkért. Lerajzolhatod a környezetszennyező, káros dolgokat is, hogy milyen lesz a Földünk, ha nem vigyázunk rá. Tervezhetsz környezetvédő találmányokat. Várom ötletes, szépen kidolgozott plakátjaitokat!
22
Tízpercenként keverd meg a gyümölcslevet. Körülbelül másfél óra múlva a gyümölcslé kásássá válik. Ha túl meleg van, több jégre lesz szükséged. A következő fél órában ötpercenként keverd meg a folyadékot, míg be nem sűrűsödik. Ezután megeheted, vagy megvárhatod, míg teljesen szilárdra fagy.
Közepébe óvatosan tegyél egy gyümölcslével félig töltött poharat. Vigyázz, a sós jég ne menjen a pohárba.
Só hozzáadásakor a jég alacsonyabb hőfokon kezd el olvadni. A tálban így sós jég és víz nagyon hideg keveréke keletkezik. Ez a keverék elnyeli a gyümölcslé melegét, s az egyre jobban lehűl. Egy idő után szilárddá fagyna, de a keveréssel megtörjük a jeget, így szilárd halmazállapotú helyett kásás marad.
23
Népszokások
Újév Újév napja az év ünnepélyes kezdete. A legősibb ünnepek közé tartozik. Szokások kapcsolódnak hozzá, melyek a világ elmúlását, egyben újjáéledését fejezik ki. Nem mindig január első napja volt az újesztendő kezdete. Ezt a napot általában a tavaszi vagy az őszi napéjegyenlőséghez, illetve a téli napfordulóhoz kötötték. A rómaiak Janus tiszteletére március 1-jén vidám mulatságot rendeztek. Az emberek már ekkor is jókívánságokkal köszöntötték egymást. A január hónap elnevezése a kétarcú Janus isten nevéből származik. Julius Caesar naptárreformjának köszönhetően lett évkezdő hónap a január, január 1je pedig az újév első napja. A Gergely-naptár 1582-ben véglegesítette a mai ünnepet.
Szerencsét hozó jelképek
Az újévi malacról azt tartják, előtúrja a szerencsét. A farkát is azért kell megfogni, hogy megragadjuk a szerencsénket. A lencse fogyasztásától gazdagságot várnak. Aki négylevelű lóherét talál, annak szerencséje van, mivel ez a növény elég ritka. Amikor kéményseprőt látunk, megfogjuk a ruhánkon
24
levő gombot: így biztosan szerencsénk lesz, gondoljuk. A lópatkó is a szerencsét hozó jelképek közé tartozik (Devecseri László nyomán)
Mondókák Szalad a szán, cseng a csengő, Víg legyen az új esztendő. * Megjött már az új esztendő, Olyan, mint egy rongyos kendő, A küszöbén megállok, Boldog új évet kívánok! Miért jó a Mézeskalács – avagy mi minden fér egy Mézeskalácsba? * Szépirodalom / mese, vers / önálló mese, vers * Néprajz / hagyományápolás * Képzőművészet – esztétika * Technika / barkácsolás * Játék * Sport / torna / körjáték * Zeneművészet * Fizika / kísérletek * Földrajz / környezet / környezetvédelem * Növény- és állattan * Írás, olvasás, számolás / feladatok
Csalimese Egyszer volt egy sziklakert. Abban egy medence, melyben élt egy kiskecske. Egy napon kiugrott a medencéből és elúszott a mezőre. Ott sok legelésző halacskát látott. Ugróversenyt rendeztek, és a győztes egy tál kutyaeledelt kapott. De mivel senki sem ért földet az ugrás után, a mesém is véget ér már. Aki nem hiszi, ússzon utánuk! Szőke Hilda, 2. osztály Október 10. iskola, Szabadka
Csalimese Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy madár. Az a madár repülgetett egy falu felett. Elhatározta, hogy lepihen. A közelben lévő madárijesztőt szemelte ki magának. Közben eldöntötte, hogy megtréfálja a madárijesztőt. Ahogy kezdett leszállni, csapdosott a szárnyával, és rikácsolt. A madárijesztő ettől úgy megijedt, hogy elfutott.
A kisretek óvodába megy
Papp Iván, 2. osztály J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Hétfőn reggel a kisretek és anyukája elmentek beiratkozni az óvodába. Három nap elteltével a kisreteknek nagyon sok barátja lett, de elérkezett a szombat, és a kisretek szomorú lett, hogy nem láthatja barátait. Ahogy bánatosan bámult ki az ablakon, hirtelen megpillantotta legjobb barátját, a krumplit. Örömmel behívta hozzájuk játszani, és még szörppel is megkínálta. A kisretek és a krumpli vicceket meséltek egymásnak, és nagyokat nevetgéltek. Már sötétedni kezdett, és a kis krumplinak haza kellett menni, de megígérte, hogy másnap is eljön, amikor is a kisretek szülinapi bulit tartott. A bulin ott volt minden barátja az óvodából: a céklától kezdve a sárgarépán át az uborkáig. A kisretek sok érdekes ajándékot kapott, és közösen fújták el a nagy tortán a gyertyát. Tán még most is szórakoznának, ha másnap nem kellett volna óvodába menniük. Surányi Dalma felsőhegyi óvodás meséje (J. Twin: Kerti vetemények című bábjátéka nyomán)
A tél Tél, tél, hol vagy tél? Itt vagyok, ragyogok! Az ősz fél. Azt mondja: – Majd megfagyok! És ha megfagy az ősz, Belőle lesz a csősz. Esőből lesz a hó, Akkor megfagy a tó. Sörös Arnold, 2. osztály Petőfi Sándor iskola, Újvidék
Magó Annabella, 6 éves óvodás, Péterréve
25
Mesél az erdő
szakállatok? Csak nem azért, mert sokat unatkoztok? – kérdezte az egyik manó. – Remélem, csak hárman vannak – súgta társainak rémült arccal Jázminka, a favágó törpecsapat vezetője. – Ha már kivágtátok az otthonunkat, remélem, magatokkal visztek minket! – folytatta a manó. Szegény törpéknek nagy csapást jelentett a manók megjelenése. A három kis csibész ugyanis már hazafelé az úton is végig rosszalkodott, alig fértek a bőrükbe! Látszott rajtuk,
hogy sokáig bezárva éltek, és most azt sem tudják, mit kezdjenek a váratlan szabadsággal. Este a tábortűz mellett a következő dallal mutatkoztak be a törpéknek: Borsocska az én nevem. Csípős vagyok? Meghiszem! Én vagyok az Ecetke, rémüldöznek nevemre! Végül itt van Gyömbérke, manók híres csibésze! Tony Wolf
A manók használati tárgyai A fűzfa fűrészporát fenyőgyantával keverik. Ebből készül a híres spagetti manómódra.
A bárka Mindaz, ami történt, a véletlen műve volt... Krókusz, a varázslótörpe egy szép napon a Törpék Nagy Könyvét lapozgatta, s váratlanul rábukkant ősei bárkájának tervrajzaira. Örömében azonnal elhatározta, hogy az asztalostörpével felépítteti a bárkát. A baj ott kezdődött, hogy a bárka megépítéséhez csak egyetlen fa felelt meg – pont az, amelyiket a manók leghíresebb királya ültetett sok száz évvel ezelőtt. Senki sem sejtette, hogy a fa belsejében furcsa kis teremtmények, manók élnek! A törpék ugyan hallottak már arról, hogy manók is vannak a világon, azt is tudták, hogy nagy bajkeverők, de személyesen még egyet sem láttak.
26
Amikor a favágótörpék a faóriáshoz érkeztek, hosszú tanácskozás után láttak munkához. Talán minden másként alakul, ha nincs köztük Mogyoró, a szerencsétlenséget hozó törpe. Bár az is igaz, hogy velük ment Négylevél is, a szerencsetörpe. Egy szó mint száz, a törpék nagy nehezen kivágták a hatalmas fát. – Jaj, odanézzetek! – rémüldözött Encián törpe. – Valami bújik kifelé a fa belsejéből! Még csak ez hiányzott! Ezalatt a fa törzséből három manó bújt elő. – Jó reggelt!... Hát nektek miért ilyen savanyú a képetek? És miért ilyen hosszú a
A manók a feketefenyők kérgének megcsapolásával gyantát gyűjtenek, melybe ügyesen pálcikákat mártogatnak. Már kész is a manónyalóka!
Az ivóvizet mentalével ízesítik és dézsában tartják.
A nád belső, gyenge rostjaiból sokáig elálló, tápláló kenyeret készítenek.
27
Betűszínező A nap N betűje és a maci M betűje hasonlóan hangzik, ám ha leírjuk őket, könnyebben felismerhető a köztük lévő különbség. Színezz minden N betűt narancssárgára, minden M betűt pedig kékre! A többi betűt színezd zöldre!
Folytasd!
28
29
Barkács
Malacka cipősdobozból A cipősdobozt fessük rózsaszínre. A lábakat kartonból vágjuk ki, és ragasszuk a doboz elejére. A füleket és az orrot ragasszuk egy kerek kartonra (fej), és rajzoljunk rá mintákat. A szemeket fekete filctollal rajzoljuk meg. A fejet ragasszuk a doboz elülső oldalára. Egy rózsaszín szalagból kössünk masnit, és ragasszuk a fej oldalára. A faroknak legegyszerűbb, ha egy drótot bevonunk rózsaszín papírral vagy fonállal, spirál formára hajlítjuk és a doboz hátoldalára ragasztjuk. Kész is az újévi szerencsehozó malackánk – tarthatunk benne cukorkát, kincseket vagy képecskéket.
Kiben-miben ki-mi? Diópalotában lakik négy királyfi. Négy iker-királyfi diópalotában. Négy iker-királyban lakik valaki. Vajon ki-mi lakhat négy iker-királyban? Ki találja ki?
Törzsök diófában lakik egy odú. Körszájú odú sátras diófában. Odú homályában lakik valaki. Vajon ki-mi lakhat egy odú-homályban? Ki találja ki?
Egy kicsi madárban a füttyszó lakik. Fütty úrfi lakik csöpp madár torkában. A fütty mámorában lakik valaki. Vajon ki-mi lakhat a fütty mámorában? Ki találja ki?
Négy iker-királyban lakik egy diófa. Csupán egy diófa négy iker-királyban. S ama diófában lakik valaki. Vajon ki-mi lakhat törzsök diófában? Ki találja ki?
Kék odú-homályban egy madár lakik. Csöpp madár lakik odú homályában. Ebben a madárban lakik valaki. Vajon ki-mi lakhat egy kicsi madárban? Ki találja ki?
Fütty úr mámorában lakott ez a vers. Ez a vers lakott Fütty úr mámorában. S e vers-palotában most van sok „ki-mi”. Hány „ki-mi” kukucskál tükrös ablakában? Ki számolja ki? Kiss Benedek
Fekete Lúcia, Laza Alex, Csábi Sára, Varga József péterrévei óvodások rajzai
30
31
Hol vannak a golyók?
A felső képen dobozokat és golyókat látsz egymás mellett. Az alsó négy rajzon pedig mindezeket felülnézetből. Vajon melyiken helyezkednek el a dobozok és a golyók pontosan ugyanúgy, mint a felső képen? Karikázd be a megfelelő számot! A kiscsibe elcsavargott a tyúkanyótól. Ceruzáddal segíts visszatalálnia!
32
33
Lapzártáig a következő óvodások és iskolások meséi, rajzai érkeztek a Mézeskalács címére
Kisképtár
Kopár az erdő – Futó Valentina 2. osztály, Széchenyi István iskola, Szabadka
Varázsfa – Papp Ráhel Budapest
Péterréve (óvónő Fekete Melinda): Ibišaj Stefan, Kaszás Amarilla, Karácsonyi Dominik, Márkus Martina, Vinkler M. Adrijana, Guba Loretta, Fekete Emese, Ibišaj Marijana, Bicók Dianna, Varga József; (óvónő Szőnyi Ilona): Magó Annabella; Szabadka, Október 10. iskola, 2. b (tanítónő Malagurszki Éva): Szőke Hilda, Tót Dárió, Fehér Flóra, Szebasztián Márk, Bodnár Norbert, Mészáros Henrietta; Széchenyi István iskola, 2. c (tanítónő Szirák Kinga): Kabai Kornélia, Futó Valentina, Kollár Andrea, Takács Nikoletta, Zemkó Anikó, Farkas Klaudia; J. J. Zmaj iskola, 2. c (tanítónő Grubanov Martinek Emília): Bencun Mia, Horvát Tünde, Jurcsák Hajnalka, Tót Andor, Tóth Johanna, Pivárcsik Nikol, Vukov Johanna, Győrfi
Rajzpályázatok
„Az iskolám – ha színes lenne...” – Tripolszki Péter 1. osztály, Thurzó Lajos iskola, Zenta
Erdei lakótársak – Polyák Sára 5,5 éves óvodás, Zenta
* Környezetvédő plakátok * Az én falum, az én városom – Rajzold le városod, falud egy jellegzetes részét, utcáját, épületét! Írhatsz is róla néhány szót. * Várok még rajzokat a következő témákban: – Aranymadár – A madarak éneke – Barátaink, a fák – Űrlények – Képzeletbeli csodalények
Írásbeli pályázatok
Tél – Fehér Martina 2. osztály, Bácsföldvár
34
Hóember – Györe Csongor 6 éves óvodás, Felsőhegy
– Varázskréta – írd meg te is, mit rajzolnál, ha varázskrétád lenne?! – Rejtvénykészítőknek – keresztrejtvényt, találós kérdést, labirintust várunk: csakis olyanokat, amelyeket ti találtatok ki!
Tihamér, Molnár Andor, Imamović Inesz, Golić Attila, Sziveri Dániel, Papp Iván, Darazsac Diána, Domanics Dalibor, Pölhe Tamás, Pető Dávid; Martonos, 1. o. (tanítónő Huszta László Anna): Obu Katalin, Keszég Lóránd, Olovics Emese; 2. o. (tanítónő Bognár Boglárka): Sáfrány Dávid, Stankić Alexandra, Kormányos Xénia, Petrović Jasna, Beszédes Ketrin; 3. o. (tanítónő Obu Anikó): Bagi Valentina, Túrú Beáta, Dencs Gábor; Szaján, 4. o. (tanítónő Dósa Éva): Budai Dávid, Juhász Tibor; Gunaras (óvónő Gömöri Rózsa): Horváth Adrián, Oroszi Brigitta, Kovács Hédi, Hornyák Hédi, Tóth Boglárka, Tóth Leó, Faragó Fanni, Tóth Brigitta, Szabó Szabados Ádám; Magyarkanizsa, 2. d (tanítónő Bozsó Mária): Horváth Bálint, Orosz Tamás, Pintér Zsófia, Kálmán Hajnalka, Rekecki Dóra, Masa Osszián, Sőregi Tamás, Puskás Rebeka, Valter Ignác, Graca Sóti Szofi, Baksa Nikoletta, Gojkov Sára, Berényi Ákos, Nacsa Botond, Fábián Bálint, Pósa Viktória, Bicskei Zoltán, Vuković Barbi, Varga Nagy Szilárd; Nagykikinda, Szent Száva iskola, 2.5 (tanítónő Sattler Bálint Szilvia): Détári Apollónia, Szabó Beáta, Korom Erika, Király Viktor, Kovács Erik, Kis Katalin, Tornyi Patrik, Kátity Flóra, Füstös
Róbert; Magyarittabé, 3. o. (tanítónő Barna Mária): Csordás Krisztina, Kocsobán Attila, Kovács Henrietta, Péter Ádám; Felsőhegy (óvónők Csetle Judit, Bartus Klára): Surányi Dalma, Deák Barbara, Deák Orsolya, Surányi Anita, Máté Klaudia, Máté Dominik, Csernák Csilla, Csernák Melinda, Csernák Csaba, Györe Csongor, Mucsi Edina, Mucsi Nikoletta, Mucsi Maja, Györe Klaudia, Varga Máté, Varga Sámuel, Toldi Teodóra, Huszák Anikó, Tóth V. Brigitta, Tóth V. Dianna; Zenta, Emlékiskola, 2. b (tanítónő Györe Hajnalka): Gyetvai Márton, Horvát Éva, Ollai Orsolya; Bácsföldvár, 2. d (tanítónő Német Szilvia): Benkő Edina, Novák Anett, Nagy Norbert, Rácz Júlia, Topolcsányi István, Virág Antal, Fehér Martina, Nacsa Anetta; Bácskertes, 2. o.: Buják Judit, Tumbász Dávid, Jánosi Tamás, Szaszivárevity Edvárd; Zámbó Illés óvodás; Doroszló, Brindza Mátyás, 1. o.; Pfájfer Hella, 3. o.; Topolya, Csáki Lajos iskola, Radovanović Szofi, 1. d; Ada, Csuvik Sarolta, 2. c; Piros, Bancsi Leon, 2. o.; Törökbecse, Maráci Nikoletta óvodás; Újvidék, Petőfi Sándor iskola, Tápai Ramóna, 3.6; Törökfalu, Mácsár Barbara, 1. o. Továbbra is küldjétek rajzaitokat, meséiteket a Mézeskalácsnak!
Üdvözletünket küldjük a Mézeskalácsnak! Gyönyörű versek, mesék vannak benne és az ára is szuper! Csak így tovább! Egy törökbecsei szülő Tisztelt Szerkesztőség! Nagy örömmel fogadták negyedikes tanulóim a Mézeskalácsban megjelent dinóparádé ötletét. A lisztes munka nagyon tetszett nekik, amiből kialakították a vulkánokat. A tojástestű dinoszauruszt gyurma segítségével formázták meg a gyerekek. A diákok papírt gyűrtek össze, bevonták „tésztával”, majd befestették kék színű temperával. Ebből lett a szikla, amire rátették a számukra legszebb dinót. Az elkészült munkákat egy alufóliával bevont polcon helyeztük el. Nagyon köszönjük, hogy ilyen jó ötletet adtak nekünk! Tisztelettel: Dósa Éva tanítónő, Móra Károly iskola, Szaján
35
A Jégkirálynő birodalma
Sándol Matiász 4. osztály, József Attila iskola, Újvidék
Maráci Nikoletta 6,5 éves óvodás, Törökbecse
Lukácsi Balázs 1. osztály, Oroszlámos
Baka Andrea 1. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Tomić Szandra 2. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Tápai Ramóna 3. osztály, Petőfi SÁndor iskola, Újvidék