56. évfolyam
2008. április
Ára 40 dinár
Köszöntő A fák. Vannak, itt élnek körülöttünk. Csak állnak, mozdulatlanul, némán és bölcsen. Kortalanok, időtlenek. A madarak menedékei. Nélkülözhetetlenek az emberiség számára. * Egyetlen, nagy lombkoronájú fa 150 autó okozta szennyezett levegőt képes átszűrni, méregteleníteni. * A mesék égig érő fája jelkép. Eredetileg az egyetemes Tejút jelképe. A fa lombozata a fölénk boruló égbolt, gyümölcsei a bolygók és csillagok. Törzse a világtengely, amely összeköti a kozmoszt, a négy égtájat és egyesíti a négy elemet (föld, víz, levegő, tűz). (Jankovics Marcell gyűjtése alapján) * Régen az emberek szerették, tisztelték a fákat. Vagy legalább kímélték. Ezt a szép szokást mi is gyakorolhatnánk! Sok örömünk telne benne! Ehhez kívánok erőt! Csilla CIP – A készülő kiadvány katalogizálása A Matica srpska Könyvtára, Újvidék (Novi Sad)
Április I. Világfa
• Rajzpályázatok • Kutyám, macskám • Környezetvédelmi plakátok – Hogyan óvjuk környezetünket? • Fák és tündérek (6–7. oldal) • Az én falum, az én városom – írhattok is néhány gondolatot. •R ejtvénykészítő pályázat (labirintus, számösszekötős feladat, keresztrejtvény...) • Szárnybontogató: kis írásokat várok kedvenceitekről, élményeitekről, barátaitokról, utazásaitokról és álmaitokról. (24. oldal)
A Mézeskalács megjelenését támogatta: SZERBIAI MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM
ISSN 0352–6070 COBISS.SR.-ID 16291074
Ragyogó rügyre ült le most a nap s nevetve szamárfület mutogat. Madárfi erre eltátja csőrét, hunyorg feléje a nevető rét s a bárány is csodálkozik. Csoda, hogy nem billen ki száján fogsora. * Ragyogó rügyön álldogál a nap, indulni kész, arany fején kalap. Fiatal felhő bontja fönt övét s langyos kis esőt csorgat szerteszét, a rügy kibomlik tőle és a nap pörögve hull le és továbbszalad. Radnóti Miklós
Vajdaság AT Oktatásügyi, Tájékoztatási, Valamint Kisebbségi Titkársága
A határon túl élő magyarok megsegítéséért
Fedőlap és illusztrációk: Recskó Diana (22–23. o., 30–31. o.), Belec S. Anikó (3., 14–15. o.) MÉZESKALÁ CS – óvodások és kisiskolások lapja n Megjelenik a tanévben havonta egyszer n n YU ISSN 0352-6070 n n Alapító: Magy Nemzeti Tanács n Kiadó: Magyar Szó Lapkiadó Kft., Újvidék, Szerbia n n Igazgató: Mihók Rudolf n Főszerkesztő: Kókai Péter n Szerkesztő: Tripolszki Csilla n n Grafikai szerkesztő: Buzás Mihály n n ( 021/475-400-8, fax: 475-400-9 n Leveleiteket az alábbi címre küldhetitek: Mézeskalács, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1/III. n n Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza n URL: http://www.jopajtas.info, e-mail:
[email protected] n n Terjeszti a Magyar Szó Lapkiadó Kft. terjesztőosztálya. Tel/fax: 021/557-304, 021/557-244 n n Nyomtatja: Magyar Szó Ktf. – FORUM Nyomda, Újvidék, felelős vezető: Berta Zoltán igazgató n n Előfizetés egy évre 400 dinár (csak belföldi kézbesítéssel) n
2
3
Balassa Bolglárka 6 éves óvodás Péterréve
Komáromi Kitti 2. osztály Széchenyi István iskola, Szabadka
Nyúl tavaszi éneke Erdő Ó, istenem, de csoda volna, ha az erdő megsokasodna, még erdőbb lenne, csupa gyémánt, és én ott állnék benne némán. Pozsár Leó 5 éves óvodás Péterréve
Egy madár ülne fönn a fákon, amilyenre én magam vágyom, nem szólna, csak reám meredne, és az én könnyem megeredne. Gyurkovics Tibor
Seres Szandra 5 éves óvodás Péterréve
Mert, jaj, a nyár mint lepke röppen, és ősszel minden oly riadt, és télen sűrű, lassú ködben dideregnek a nyúlfiak. Tavasz, te cuppanásnyi szikra, ha tappancsod a sárba lép, vidorság száll a kis nyuszikra, s megédesül a sárgarép’. Bajuszt pödörsz a napsugárból, s ugrálsz, mint gyönge, lenge nyúl. Ó, jaj, tavasszal szép a zápor, és sokkal később alkonyul. Varró Dániel
Pergel Kata 7 éves óvodás Péterréve
4
Détári Apollónia 2. osztály Szent Száva iskola, Nagykikinda
5
Tündérvilág
Tündérfák szótára
Bükk – A kelta mitológiában a bükköt az élet és a halál fájának tartották. Bodza – A tündérek úgy vélik, hogy a bodzafa megvédi őket azoktól az emberektől, akik bántani akarják őket. Galagonya – Minden tüskés bokor kedvelt gyülekezőhely a tündérek számára. Orgona – Az illatfelhője kertünkbe vonzza a tündéreket. Tölgy – A tölgyfát szent fának tartják. Berkenye – Úgy tartják, hogy akinek a kertjében berkenyefa nő, azt családjával együtt megáldják a tündérek Fűz – A szélfútta fűzfaágak által keltett hang állítólag nem más, mint a tündérek sustorgása. Mesék szólnak egy Helikónia nevű gyönyörű tündérről, aki a fűzfák között él. Cicely Mary Barker
Alma – Az almafa gyümölcsét és kérgét varázslathoz használják a tündérek. Az almafa kitűnő ajándék a tündéreknek. Kőris – A kőrisfa védelmet nyújt a komiszabb tündérek ellen – varázslatuk nem hat arra, ki egy kőrisfa árnyékában áll.
6
Rajzold le egyik fát, amelyik számodra a legkedvesebb. Oda rajzolhatod a tündéreket is, ha van kedved. Küldd el címünkre, hadd rendezzünk szépségversenyt a fák körében!
7
ÉNEK A FÁKRÓL
Csernák Csaba 6 éves óvodás Felsőhegy
Zemkó Anikó, 2. osztály, Széchenyi István iskola, Szabadka
Akácfa Akácfa, akácfa, sárga lombot hullató. Kezemre, kezemre, mintha hullna sárga hó. Mintha hullna sárga hó, csakhogy el nem olvadó, járdaszélen nagy kupacban színaranyként csillogó.
8
Hogyha belegázolok, hogy zizeg és hogy ropog! Mit csinálsz te? – kérdik. Járok, járok sárga hóban, színaranyban, térdig. Nemes Nagy Ágnes
A VÉN ALMAFA TAVASSZAL FEHÉR, RÓZSASZÍN VIRÁGPOMPÁBAN VAN, MINTHA IVOTT VOLNA AZ IFJÚSÁG ÉS SZÉPSÉG VIZÉBŐL. ŐSSZEL MEG NAGY, PIROS ALMÁT LÓGAT MINDEN LEVÉLCSOKRÁN, OLYAN, MINT A MESSZI ÚTRÓL ÉRKEZETT JÓ ROKON, AKI SOK-SOK AJÁNDÉKKAL JÖN LÁTOGATÓBA. MINDEN REGGEL, MIKOR ISKOLÁBA MENTEM, EJTETT LE NEKEM EGYET-KETTŐT. OTT TALÁLTAM A FŰBEN. AZ ALMA FEHÉR HÚSÚ VOLT ÉS ÉDES. ÉN HÁLÁVAL NÉZTEM A VÉN FÁRA: – KÖSZÖNÖM, JÓ ALMAFA, KÖSZÖNÖM. GÁRDONYI GÉZA
9
A juharfatündérek Az ősz a juharfatündérek kedvenc évszaka. A faágakon lesben állva, csillogó szemmel figyelik, hogy mikor fújja le az őszi szél a juharfáról a faleveleket. Akkor mindegyik tündér rácsücsül egy-egy színpompás őszi falevélre, és a mulatság kezdetét veszi.
10
Falevelükkel leszánkáznak az ágakon, majd felülnek a szél hátára. Úgy libegnek a levegőben, mint az apró léghajók. Miután földet értek, ismét felkapaszkodnak a fára, és türelmesen várnak a sorukra. Ha rájuk kerül a sor, megint elkapnak egy lehulló falevelet és leereszkednek vele a földre. Egyik levél a másik után hagyja el a juharfát, rajta egy-egy kacagó tündérrel, mígnem a fa teljesen megkopaszodik. Mire lemegy a nap, a tündérkéknek jártányi erejük sincs. De ez nem is meglepő. Újra és újra felmászni fa tetejére bizony fáradságos munka. Mikor a juharfa lehullatta az összes levelét, a tündérek bemásznak a fa odvába, és álomba szenderülnek. Téli álmot alszanak. Kényelmes melegen bevackolják magukat a fatörzs rejtekébe. A fa megóvja őket a tél hidegétől, a csípős északi széltől és a hótól.
Csak akkor ébrednek fel, amikor a tavaszi napsugár bekopogtat a juharfa törzsén. Szemüket dörzsölik, nyújtózkodnak, majd kicsusszannak a fatörzsből és munkához látnak. Tavasszal a fának sok segítség kell. Új rügyeket kell sarjasztani az ágakon, a zsenge leveleket gondozni kell, és a kétszárnyas házacskákban megbúvó magvak is törődést igényelnek. Nyáron is kemény munka vár a tündérekre. Sokszor kell a fa gyökereit mélyebbre ásniuk, hogy vízhez juttassák őket. A juhartündérek éjt nappallá téve dolgoznak a fájukért. Amikor beköszönt az ősz, mindig kezdetét veszi a mulatság, amit a kis tündérek egész évben vártak. Felpattannak sárga-barna őszi levélszőnyegükre, és indul a kalandos utazás. Amikor az emberek a juharfákról sűrűn hulló színes falevelekben gyönyörködnek, gyakran mondják:
– Nocsak, mennyi levél hull ezekről a fákról! Azt persze nem is sejtik, hogy mindegyik falevélen ott csücsül egy kis pajkos juharfatündér. Christl Vogl meséje és rajzai
11
mamutfenyő
Fák és erdők
Az erdőben sok-sok fa van. Gyakran több fafajta is keveredik benne. Felismered őket?
A hegyekben fenyőerdőkre bukkansz.
tölgyfa
fenyők vörösfenyők
égerfa
nyárfák nyírfák gesztenyefa
a szomorúfűz
Vannak kertészek, akiknek sikerül törpefákat, úgynevezett bonszaikat nevelni.
A mamutfenyő a legmagasabb fa a világon!
12
13
Egyik tavaszon aztán furcsa dolog történt. Már messziről láttam, hogy valaki ott van a fám alatt, ott ül a helyemen, ide hajol, oda hajol – szedi az ibolyámat. – Na megállj! Lány volt az illető. Hiszen piros réklije szemtelenül világított a tavasz lágy színei között, tehát haragom gátlás nélkül burjánozhatott, ami feltétlenül mérsékeltebb lett volna, ha például Berta Jancsi „lopja” virágaimat. Ez a barátom ugyanis nemcsak hazudós, de verekedős is volt. Természetesen nem siettem, hiszen ellenségem el nem futhatott, de úgy látszik, nem is akart. Én pedig úgy mentem feléje, mintha csak éppen arra járnék, és jelentéktelen szoknyás személyét még észre sem vettem volna. Aztán megálltam előtte, és csípőre tettem kezem, ami szerintem férfias és előkelő mozdulat volt. – Mit csinálsz itt? A kislány rám nézett. – Nem látod? – Ez a mi fánk – dobbantottam –, s ami alatta van, az is a miénk. – A virág is? – Minden. Kösd össze azt az ibolyát, és add ide. Ilona – akivel mellesleg egy osztályba jártam – szelíden megingatta kis kontyát. – Nem adom. Elkaptam a csuklóját – olyan vékony volt, mint a veréb lába –, jól megszorítottam. A maszatos kis tenyér kinyílt, a kék virágok lehullottak a földre. Ilona meg se mozdult, csak lehajtotta fejét. Arcát tenyerébe borította, és pihés tarkóján ragyogni kezdett a tavaszi nap, de a világ elködösödött előttem, s a szívemben ősz lett egyszerre. Az öreg tölgy ágai közt sziszegni kezdett a tavalyi száraz levél, mohás, szép oldalán
14
A tölgyfa (Részlet) valami ronda hernyó mászott, mögöttem elhallgatott a réti pacsirtaszó, s előttem sírt az a kis piros rékli hangtalanul, mint maga a bánat. Még fogtam a kezét, de ez a fogás olyan volt már, mint a bársony.
– Ne sírj – dadogtam –, hiszen csak tréfáltam. Vidd el a virágokat, majd összeszedem... – Nem kell – suttogta –, és most elmegyek. Felállt, lesimította kötényét, és könnyben úszó szemével a földet nézte. – Elmegyek – modta, de nem indult. – Mondjam, hogy tréfáltam? Legalább addig várj, amíg összeszedem az ibolyáidat. Van szép madzagom is, piros, azzal kötjük össze.
Köténye sarkát sodorgatta. Vállára tettem a kezem, és kicsit elmosolyodtunk. – Itt a madzag, de üljünk le már... Ilona kötözte a kis csokrot, a vén tölgy koronája zsongott, mint a távoli muzsikaszó, s a szívemben benne volt az egész tavaszi világ. Aztán csak ültünk. A kislány játszadozott a csokorral, aztán félénken kezembe tette. – Neked adom... Fekete István
15
Dúdoló
Környezetvédelem
Ki sír?
A kis fa
Az ének ritmusára kézen fogva körbe járunk. Valaki bekötött szemmel középen fülel. A „Ki sír?”-nél megállunk, elhallgatunk, s akire óvó néni rámutat, sírást utánoz. A hunyó kétszer próbálkozhat. Ha felismerte a sírót, átadja a kendőt, beáll a helyére, ha nem, marad a kör közepén, mi pedig folytatjuk a körbejárást, az éneket, a pontok helyére beleszőve a síró gyerek nevét.
¯
16
Kalmár Mónika 7 éves óvodás, Zenta
A gyermekek fát ültettek az út mellé. Még kicsi volt a fa. Gyökeret eresztett, és nőni kezdett. Egy fiú elment mellette, leszakított egy levelet. Összegyűrte és eldobta. – Miért szakítottam le? – gondolta. De aztán megnyugodott. – Mit számít egy levél? A fának sok levele van. Arra ment egy másik fiú, letört egy ágat, és így gondolkozott: – Mit számít egy ág?A fának még négy ága van. Arra szaladt egy kislány a labdával. Feldobta a labdát, az meg: puff! – éppen a fára esett, és letörte a felső ágát. – Hát ez baj – mondta a kislány. – No, de ettől még nem hal meg a fa. Nő neki majd új ága.
Szabasztián Márk 2. osztály, Október 10. iskola, Szabadka
Cakó Erika 2. osztály, Martonos
Jött a kecske, és rágcsált egy kicsit a fa kérgéből. Megállt ott egy ember, hozzátámasztott egy taligát. Az is ledörzsölt a fa kérgéből egy darabot. Jött egy fiú az új bicskájával. – No – gondolta –, mindjárt kipróbálom. – S levágta az egyik maradék ágat. – Jó éles a bicska! A kis fa elszáradt. Jöttek a gyermekek, akik ültették. – Ej, ej! – mondták. – Biztosan rossz a föld, azért nem tud megnőni ez a fa. Alekszandr Puskin
17
László Noémi: Fehér havon szögkalitka, az ajtaja mindig nyitva. Szeles égbolt van csak benne, szárnya volna, elrebbenne.
18
Zsenge fűben gyönge árnyék, rügyet rügyre bont az ágvég. Rügyről rügyre lépked a nap, pihe-levelek bomlanak.
Tél. Berkes Zsóka 5 éves óvodás, Bogaras
Tavasz. Szabó Beáta 2. osztály, Szent Száva iskola, Nagykikinda
Tél. Deák Orsolya 6 éves óvodás, Felsőhegy
Tavasz. Gombos Mariella 2. osztály, Petőfi Sándor iskola, Újvidék
A fák évszakai Méhzsongásban selyem, bársony, illatfelhő csüng az ágon. Jön a szellő, lobogtatja, jön a zápor, ragyogtatja.
Nyár. Kálmán Hajnalka 2. osztály, J. J. Zmaj iskola, Magyarkanizsa
Dördül az ég, hajlik a fa, zizeg a lomb, mint a szalma, nincs a szélnek vége-hossza, a levelet elkapdossa.
Ősz. Kabai Kornélia 2. osztály, Széchenyi István iskola, Szabadka
Ősz. Pósa Dorka óvodás, Zenta Nyár. Kálmán Dávid 6 éves óvodás, Felsőhegy
19
Barkács
Játék
Családfa Elérkezik majd az idő, amikor a gyerek nagyon szeretne minél többet megtudni a családját alkotó rokonsági szálakról. Érdekes, ugyanakkor megnyugtató dolog megtudni, hogy ők maguk hogyan illeszkednek be a képbe. Adjunk a gyermeknek egy nagy ív papírt, és zsírkrétát vagy filctollakat. Mutassuk meg a gyermeknek, hogy négyzeteket kell rajzolnia a különböző rokonok jelképezésére, s felül kell kezdeni a legidősebb élő rokonokkal. (Lehet, hogy jó ötlet más színt használni a mi családunkhoz, és megint csak más színt a házastársunk családjához.) Azoknál a gyerekeknél, akik még nem tudnak olvasni, mi magunk írjuk oda a neveket és olvassuk is fel, ám a nagyobb gyerekek maguk írják oda a családtagok nevét.
Hogy még tetszetősebb legyen a családfa, ragasszunk oda fényképet is a megfelelő emberek nevéhez, a fára. Ha van elég hely a papíron, esetleg odaírhatunk egy rövid történetet minden családtag mellé; biztassuk a gyermeket, hogy fogalmazzon meg annyi sztorit, amennyit csak tud. Valószínűleg a játék során jó alkalom nyílik arra, hogy elmagyarázzunk olyan bonyolult fogalmakat, mint nagyszülők, unokatestvérek, nagynénik, nagybácsik, vagy második unokatestvér. Kellékek: • egy nagy ív papír • filctoll vagy zsírkréta Kiegészítők: • rokonok fényképei
Fogadj örökbe egy fát!
Amikor legközelebb sétálnak, biztassa arra a gyermekét, hogy „fogadjon örökbe” egy fát a parkban vagy más közterületen. Ezzel személyes kapcsolat alakulhat ki a gyermek és környezet között, és a helyismerete is fejlődik. Magyarázza el, hogy valójában senkinek nem lehet saját fája, de az ember igenis összebarátkozhat egy fával, és gondját viselheti. Milyen felelősséggel jár, ha valaki egy fa gazdája? Először, és mindenekelőtt meg kell ismernie a fát – papír és kréta segítségével dörzsmásolatot készíthet a kérgéről télen, ősszel leveleket kell gyűjtenie és préselnie, meg kell figyelnie a virágait tavaszszal, a terméseit nyáron és ősszel. Ha szorosan ráfektetjük a papírt a fa kérgére, és a krétával befestjük, a kéreg tükörképe megjelenik a papíron. Sétálások alkalmával, a gyermeke egy üvegben hozzon magával vizet, amivel meglocsolhatja a fát. A nagyobb gyermekek „fanaptárt” vezet-
Kazinci Krisztián 2. osztály, Petőfi Sándor iskola, Újvidék
Sztári Beáta 6 éves óvodás, Mohol
hetnek, melyben lejegyezhetik a fa jellegzetességeit: a magasságát, a lombja színezetét, virágzási idejét, az illatát, és így tovább. Ráadásul megmutathatja a gyermekének, hogy hogyan kell használnia a mérőszalagot – és táblázatban követheti nyomon a fa kerületének növekedését. Végül, évente egyszer vagy kétszer feltétlenül fényképezze le gyermekét az örökbe fogadott fájával. Ahogy nő a gyermek, a fa egyfajta emlékeztető lesz ismerősei körében arra vonatkozóan, hogyan cseperedett fel a gyermek. Kellékek:
Tóth Anabella 5 éves óvodás, Péterréve
20
• egy élő fa • rajzkréta • papír • jegyzetfüzet • mérőszalag • fényképezőgép
21
Híresincsi mesefa A felvég alsó végén, az alvég felső végén, azaz pontosan a községháza mögött található a híresincsi közlegelő, azon legel a köz. A közepének a szélén, vagyis inkább a szélnek a legközepén egy terebélyes fa állt. Egy olyan fa, amilyen tulajdonképpen nem volt, nem lesz és nem is létezik, de Híresincsen azért fellelhette, aki kíváncsi volt rá. A gyökere a talaj felett tekergett, a törzse ki se látszott a
22
földből, a lombkoronája az eget verdeste, s hajszálvékony ágain akkora levelet nőttek, mint egy-egy péklapát, de nem zöldek ám, hanem hupikékek, hupisárgák, hupipirosak, hipitarkák és hupibarkák. A lombok közül pedig egész évben érett gyümölcsök mosolyogtak az arra járókra. Az egyik ágon csupa körte csüngött, de fürtökben, mint a szőlő; a másikon szőlő mosolygott, de szemenkint, s
mindegyik akkora, mintegy jól megtermett dinnye; a harmadikon apró zöld dinnyék termettek, akkorkák, mint a mogyoró; a negyediken meg mogyorók, olyanok, hogy kívül volt a belük, belül a héjuk, nem kellett feltörni őket. S más-más fajta csodagyümölcs termett az ötödik, a hatodik, a hetedik, de még a hetvenhetedik ágon is. De azok a gyümölcsök nemcsak gyümölcsök voltak ám, hanem mesék is. Édes húsukkal, üdítő levükkel olyan meséket mondtak, hogy a nyál összefutott az ember szájában. Az egyik gyümölcs ilyen mesét mondott a maga nyelvén, a másik meg amolyat. A Jancsi és Juliskát, a Hófehérkét, az Erős Jánost, a Hamupipőkét, a János vitézt, méghozzá elejétől végéig versben, továbbá olyan csodálatos, varázslatos, bűvöletes és tündökletes meséket, amiket nem tudott senki más, csakis ez a fa, ez a híres-neves, nevezetes híresincsi mesefa. Ennek a fának, ennek a híres-neves, nevezetes híresincsi mesefának a gyümölcsére jártak télen-nyáron a híresincsi gyerekek. Nem kellett nekik se a tejfölös paprikás csirke, se a mézes mákosguba, se a gulyásleves, de még a finom, leveles túrós rétes sem. Ott maradt az asztalon az étel, mert ők amúgy mosatlanul falták az édes, leves, jó ízű mesét. Addig-addig jártak a mesefa gyümölcsére, amíg végül elcsapták a hasukat a sok királykisasszonnyal és tündérrel, táltos paripával és
varázslóval; harmadnapos hideglelést kaptak a sok vasorrú bábától és szerencsepróbáló legénytől, manócskától és mérföldlépő csizmádtól, s alaposan megfeküdte a gyomrukat a rengeteg varázslat és csoda. Bizony ágynak estek valamennyien. Jó szüleik nem győzték kúrálni őket herbateával, ricinussal meg egyéb jóféle patikaszerekkel. Addig-addig, amíg a híresincsi papák és mamák elhatározták, hogy tenni kell végre valamit a mesés gyomorrontások és hascsikarások ellen. Összedugták a fejüket, és meg is lett az eredménye. Egy reggel, vagyis inkább hajnalban, amikor a gyomorrontásos és hascsikarásos gyerekek még az ágyat nyomták, ők kisettenkedtek a közlegelőre. Ott nekiálltak, kivágták a híresincsi mesefát, még a gyökerét is kifordították a földből. Aztán szépen legallyazták, felaprították, és máglyába rakva meggyújtották. Zöld lánggal égett a fa, szivárványszín füst gomolygott fel a kék tűzből, aztán a füsttel vegyesen csodaalakok gomolyogtak az ég felé: tündérkirálynők, vasorrú bábák, táltos csikók és egyéb meselények. És nyomtalanul szétfoszlottak mind a levegőégben. A gyerekek meg mit tehettek egyebet? Be kellett érniük reggelire frissen fejt tejjel és édes kaláccsal, szegénykéknek. És azóta nincs Híresincsen mesefa. És azóta nem terem több mese Híresincsen. Hárs László
23
24
Ha nekem varázskrétám lenne.... ... olyan bölényt rajzolnék, amelyik kidönti a kiszáradt fákat. (Csernák Csaba, 6 éves) ... mókust rajzolnék, hogy helyettem megtörje a diót meg a mogyorót. (Mészáros Csaba, 6 éves) ... szárnyakat adnék magamnak, hogy meglássam a kis Jézust és a csillagokat. (Surányi Dalma, 6 éves) ... rajzolnám a húsvéti nyuszit, beleugranék a puttonyába és segítenék szétosztani a gyerekek ajándékait. (Deák Orsolya, 6 éves) ... azzal egy varázspálcát rajzolnék, ami helyettem eljár az oviba. (Kálmán Dávid, 6 éves) ... csillámport rajzolnék, ami kicsivé tesz engem, hogy bebújhassak a virágok kelyhébe. (Mucsi Maja, 6 éves) ... jó lenne egy varázsdoboz – helyettem összegyűjtené a szétszórt játékaimat. (Vinter Alex, 6 éves) A felsőhegyi Cinege óvoda növendékeinek gondolatait lejegyezte Csetle Judit óvónő
Mondóka
Hetes Hétfő – meredek a lépcső. Kedd – soha ne feledd! Szerda – vigyorog a Terka. Csütörtök – világító sütőtök. Péntek – szeretlek én téged. Szombat – hej, de messze Szombathely! Vasárnap – ne nézz engem madárnak! Nem megyek én sehova, zárva van az óvoda. Nyulász Péter
Szólásmondás • Kereket old. (Elszalad.) • Megy, mint a karikacsapás. (Jól megy valami.) • Otthagy csapot-papot. (Gyorsan elmegy.)
Kiss Sebestyén óvodás, Szenttamás
Találós kérdések Levelet hoz, de nem postás, ásója nincs, és mégis ás. Lába lent a földbe túr, koronája van – nagy úr. Karjaival integet, mondd meg gyorsan, mi lehet!
Melyik fa beszél a legtöbbet?
Az erdő fái közül melyik a király?
Melyik fát hívják vasnak? Perlaki Nándor 1. osztály, Bácsfeketehegy
(az odvas fát.)
Szabó Alíz, 2. osztály, Doroszló
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy aranytojást tojó kiskakas. Ez a kiskakas mindent megevett, ami csak az útjába került. Egyik nap találkozott egy malaccal, s hamm, őt is bekapta. Hajnalban röfögve ébresztette a gazdáját. Tojt egy tojást, melyből kikelt egy kismalac. Megszoptatta, majd lefeküdtek aludni. Álmában a kismalac agyonnyomta az anyukáját. Ha a kismalac nem nyomta volna össze a kiskakast, az én mesém sem ért volna véget. Besnyi Botond, 2. osztály J. J. Zmaj iskola, Szabadka
(Amelyik alatt az emberek kénytelenek meghajolni, így hát a legkisebb.)
Egy napsütéses reggelen ébresztett drága jó anyukám, hogy menjünk korcsolyázni az egyik legjobb barátnőmmel. Busszal mentünk. A korcsolyapálya mellett találkoztunk Mónikával. Felhúztuk a korit, és már mehettünk is siklani a jégre. Egy óra elmúltával sajnos haza kellett menni. Amint hazaértünk, labdázni kezdtünk. Aztán ebédeltünk, és már rohantunk internetezni, még egy e-mail címem is lett. Játszottunk még egy kicsit. Később a barátnőmet haza kellett kísérni. Számomra ez a nap felejthetetlen marad. Sántha Kinga, 3. osztály Nikola Tesla iskola, Újvidék
Csalimese
(kofa)
Legszebb napom a szünetben
Napról napra
(fa)
Szárnybontogató
25
Kísérlet
Gyorsan növők 1. Tölts meg két poharat vízzel. Az egyikbe négy citrommagot, a másikba négy babszemet tegyél. Áztasd őket egy napig. 2. Tömj tele két befőttesüveget szalvétával vagy papírkendővel. Locsolj rá annyi vizet, amennyi átnedvesíti a papírt. 3. Csepegtesd le a magokat. A babokat az egyik, a citrommagokat a másik üveg oldalán nyomkodd le. Látnod kell a magokat az üveg falán. 4. Helyezd az üvegeket meleg helyiségben álló szekrénybe. Nézd meg, ha szárazak, locsold meg őket mindennap. A bab néhány nap múlva, a citrom valamivel hosszabb idő elteltével kezd csírázni. 5. Ha a magok csírázni kezdenek, tedd az üvegeket világos helyre, például az ablakpárkányra. Tartsd őket nedvesen. 6. Hamarosan gyökeret fognak ereszteni. Egy-két hét múlva ültesd őket földdel töltött kicsi cserepekbe, és locsold rendszeresen.
Mi történik? Ha a magokat sötét szekrénybe teszed, ezzel mintegy biztatod őket a fénykeresésre, majd a csírázásra. A csírázás után a fény és a víz elengedhetetlen a sikeres növekedéshez. A bab gyorsan kicsírázik. A legtöbb babféle egy év alatt megnő, majd elhal. A citromfák hosszabb ideig nőnek és élnek, de több hétbe is beletelik, mire csírázni kezdenek.
26
Az én városom
Virc Pamela, 2. osztály, Petőfi Sándor iskola, Újvidék
Dluhi Tivadar, 2. osztály, Petőfi Sándor iskola, Újvidék
Újvidék (Részlet) Újvidék az olyan város minden ablaka lekváros a háta meg tarka foltos a szájában kövér boltos tenyerében a Duna-park
éjjel-nappal nyitva tart kéményei bálba járnak csillagok közt bokáznak...
Kazinci Krisztián, 2. osztály, Petőfi Sándor iskola, Újvidék
Domonkos István
Sulc Krisztián, 2. osztály, Petőfi Sándor iskola, Újvidék
27
Hol bújtak el: a kutya, a sárgarépa, a kalap, az öreg bácsi, a bagoly, a cipő, a gemkapocs, az S betű, a kesztyű és a palack?
28 29
A csiga házát színezd a szivárvány színeivel! Rajzolj sok kis levélkét neki, hogy ne éhezzen! És egy kis barátot is varázsolj mellé, hogy ne legyen egyedül!
3 – rózsaszín 10 – lila 8 – kék Jurcsák Hajnalka, 2. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
5 – sárga 30 – zöld 6 – piros
Számolj és színezz!
Mesél az erdő
Aki másnak vermet ás, Rőtszakáll még sokáig haragudott a manókra. Alig várta, hogy a keze közé kapja őket. A három kis csirkefogó pedig hanyatt-homlok menekült a felbőszült óriás elől. – Az nevet igazán, aki utoljára nevet! Majd én megmutatom nektek, ki az erősebb! – ordította Rőtszakáll. – Az nevet igazán, aki utoljára nevet! Az nevet igazán, aki utoljára nevet! – ismételgette kárörvendően az öreg éjszíntündér papagáj, a manók nem kis bosszúságára. – Nem kel-lene meg-lec-kéztet-nünk ezt a undok, riká-csoló papagájt? – lihegett Borsocska, mert még mindig alig kapott levegőt a nagy rohanástól. A papagáj, manóink új, kiszemelt áldozata valóban mindenbe beleütötte a csőrét. Az erdő lakói azonban minden hibája ellenére kedvelték, gazdája, Zörgőfű pedig kimondottan szerette. – Ne vesztegessük az időt, Zörgőfű végre elment otthonról! – mondta izgatottan Borsocska. – Most, hogy egyedül vagy, lássuk csak, ki nevet utoljára! Majd mi betapasztjuk a csőrödet, ne félj! – kiáltotta Ecetke a megrémült papagájnak. – Szépen kérlek benneteket, engedjetek szabadon! Ne bántsátok a tollamat! – könyörgött a papagáj. – Ne félj, gondunk lesz a tollaidra! Nocsak! Mi van ebben a fazékban? Csak nem fekete szurok? – kiáltott fel Gyömbérke. – Ezt nem tehetitek velem! Könyörgök! Neee!!! – rikoltozta kétségbeesetten a papagáj. De hiába kérlelte őket, a manók szíve nem esett meg rajta: szegényt többször is jól belemártották a szurokba. Amikor Zörgőfű értesült a történtekről, tajtékzott a dühtől. Azonnal kijelentette, hogy ezt a napot a manók sem fogják elfelejteni. – Közösen kéne megleckéztetni őket – mondta Krókusznak. – Fogjunk össze, hadd lássák a gazfickók, hogy mindenki ellenük fordult! Ha tervem sikerül, azt hiszem, jó ideig nem kell tőlük tartanunk! – Rendben van! – egyezett bele Krókusz. – Mit kell csinálnunk?
30
maga esik bele! – Először is, az erdő összes görénye hozzon ide annyi tejet, amennyit csak nélkülözni tud! Ti pedig, kedves törpék, siessetek, ássatok egy jó nagy csapdát, majd takarjátok be faágakkal, de úgy, hogy ne lehessen észrevenni! Tüsi barátunk pedig keresse fel a manókat, és próbálja idecsalogatni őket Mondja azt nekik, hogy rengeteg gyönyörű cseresznyepaprikát látott errefelé. (Ez ugyanis a manók kedvenc csemegéje.) És most lássunk munkához! – adta ki utasításait Zörgőfű. Amikor aztán mindennel elkészültek, valamennyien elrejtőztek a közelben. Valamennyien bekötötték vagy befogták az orrukat, mert tudták, hogy hamarosan rettenetes bűz terjeng majd a környéken. Izgatottan várták a manók érkezését. Amikor végre az egyik őrszem jelezte, hogy közelednek, még a lélegzetüket is visszafojtották. – Hol vannak már azok a csodás cseresznyepaprikák? – türelmetlenkedett Gyömbérke. – Nyugi, Tüsi azt mondta, errefelé találjuk meg... Ejnye, ti nem éreztek valami büdöset? Mintha... – De Ecetke már nem tudta befejezni a mondatot, mert még a szája is tátva maradt, amikor látta, hogy társai elmerülnek a görénytejben. Már ő sem tudott megállni: lába megcsúszott, és zsupsz! Ő is beleesett a csapdába. – Segítség! Segítség! Megfulladok! Elájulok a bűztől! – kiabáltak kétségbeesetten a manók. Zörgőfű és társai sorra előbújtak a rejtekhelyükről, és körbeállták a csapdát. Krókusz ünnepélyesen a manók elé lépett, majd szigorú arccal közölte velük: – Ezt megérdemeltétek! Ráadásul most jó ideig úgy fogtok bűzleni, hogy örülhettek, ha a hideg tejben kicsit megnáthásodtatok, akkor legalább kevésbé érzitek ezt a szörnyű görényszagot! Egyébként még az is a büntetéshez tartozik, hogy bezárunk benneteket egy odvas fatörzsbe! Addig ott kell maradnotok, amíg teljesen el nem múlik a büdös szagotok! – Az nevet igazán, aki utoljára nevet! Az nevet igazán, aki utoljára nevet! – rikácsolta gúnyosan a papagáj, mindenki nagy örömére. Tony Wolf
31
Annyi rajzot színezz a sorban, amennyit a számdominó mutat!
32 33
Kösd össze a fa levelét a termésével!
Fesd sárga-narancssárga-barnára a lombhullató fákat! Milyen színű lesz a fenyő?
Mesemadár
Lapzártáig a következő óvodások és iskolások küldeménye érkezett a Mézeskalács címére
Földi Evelin 1. osztály, Királyhalom Komiszár Orhidea 2. osztály, Kókai imre iskola, Temerin
Hódegyháza, 1. o.: Vastag Sarolta; 2. o.: Urbán Leontina, Lőrinc Judit, Ördög Klaudia, Kobrehel Réka, Vastag Tamara, Jablonszki Adrienn; 3. o.: Pozsár Elizabetta, Bacsó Richárd; 4. o.: Varga Klaudia, Piri Emese, Molnár Gábor Szilvia Vastag Hajnalka, Vastag Csilla; 4. kisegítő o.: Borbás Béla, Szavkov Róbert, Szavkov Lívia; Zenta, Emlékiskola, 2. b: Kopasz Balázs, Kopasz Gyula; 1. c (tanítónő Baranyi Lívia): Megyeri Szabina, Kovács Katalin, Baranyi Vivien, Szakali István, Alija Emina, Pásztor Zsófia, Katona Sára, Serfőző Ákos, Kopasz Kolos, Horváth Edina, Đurđić Natasa; Thurzó Lajos iskola, 1. a: Nagy Perge Veronika; Bóbita óvoda (óvónő Hajnal Erzsébet): Rác Emília, Nagy Orsolya, Parigrosz Kriszta, Lőrinc Viktória, Szőke Róbert, Mucsi Krisztina, Tót Fanni; Bácsfeketehegy, 1. b: Pozsonyi Valentina, Simon Lavínia, Török Gabriella, Perlaki Nándor, Bánszki Anasztázia; Teme-
Levelesláda Jenei Anita 1. osztály, Királyhalom Nagy Mélykúti Anita 6 éves óvodás, Zenta
Mészáros Henrietta 2. osztály, Október 10. iskola, Szabadka
34
Kozla Norbert 2. osztály, Október 10. iskola, Szabadka
Kedves Csilla! Mi, a királyhalmi Petőfi Sándor Általános Iskola elsősei vagyunk, nem is kevesen, éppen huszonhatan. Ennyien vásároljuk a Mézeskalácsot. Eddig a tanító néni olvasott nekünk, most már mi betűzgetjük. Szeretjük a meséket, a játékos feladatokat, és a gyermekrajzokban is szívesen gyönyörködünk. Izgalommal várjuk, hogy a mi munkánk is megjelenjen a lapban. Mesemadarakat festettünk, reméljük tetszenek. A kisdiákok nevében szeretettel üdvözli: Oláh Katalin tanítónő
rin, Kókai Imre iskola, 2. b (tanítónő Morvai Szilvia): F. Adrián, Brezsnyák G., Lepár Krisztián, Kocsicska Lacika, Papp Laura, Bozóki Vivien, Oláh Árpád, Bollók Klementina, Guszton Nikoletta, Gara Angéla, Kiss László, Fehér Ákos, Nagy Dávid, Barna Leonárd, Badó Levente, Erdélyi Lenke, Jankovity Alen, Tóth Olivér, Müller Krisztián, Komiszár Orhidea, Balogh Enikő; Újvidék, Nikola Tesla iskola, 3. o. (tanító Baranyi Béla): Sántha Kinga, Tóth Klaudia, Hódi Andrea; Petőfi Sándor iskola, 3. o.: Tápai Ramóna; Szabadka, Széchenyi István iskola, 3. a: Ábrahám Roland, Lábadi Brigitta, Torma Ibolya, Somogyi Roland, Csernaji Róbert, Samu Teodóra, Takács Anita, Deli Dániel, Káposzta Mirella, Dara Szintia, Rapcsány Nóra, Vicai Ivett, Palotás Tifani; 2. c: (tanítónő Szirák Kinga): Szabó Alex, Kollár Andrea, Kabai Kornélia, Takács Nikoletta, Futó Valentina; 3. b: Szenci Klaudia; J. J. Zmaj iskola, 2. c (tanítónő Grubanov Martinek Emília): Tóth Johanna, Besnyi Botond, Papp Iván, Pivárcsik Nikol, Pölhe Tamás, Horvát Tünde, Jurcsák Hajnalka, Pető Dávid, Bencun Mia, Győrfi Tihamér, Darazsac Diána, Vukov Johanna, Molnár Andor, Sziveri Dániel, Domanić Dalibor, Imamović Inesz, Golić Attila, Tót Andor; Nagykikinda, Szent Száva iskola, 2.5 (tanítónő Sattler Bálint Szilvia): Füstös Róbert, Kovács Erik, Szabó Beáta, Détári Apollónia, Kátity Flóra, Király Viktor, Korom Erika, Barna Mátyás; Péterréve, Labud Pejović óvoda (óvónő Fekete Melinda): Ibišaj Stefan, Ibišaj Marijana, Laza Alex, Fekete Emese, Varga József, Bicók Dianna, Kaszás Amarilla, Márkus Martina, Sofró Dianna, Karácsonyi Dominik, Paunović Nemanja, Pazaver Panna, Vinkler-Mirković Adrijana; Bácsföldvár, 2. c (tanítónő Nagy Dóra): Gyökér Orsolya, Dosztán Viktor, Giric Adrián, Forró Szilárd, Radatovics Gábor; 2. d (tanítónő Német Szilvia): Fehér Martina,
Rácz Júlia, Benkő Edina, Nagy Norbert, Nacsa Anetta; Nagybecskerek, Petőfi M. E. Játszóház (óvónő Petrović Éva): Tóth Leóna, Dangubić Nikola, Balog Lenke, Pavlović Ida, Tóth Tamás, Trankulov Glória, Pecikoza Viktor; Orom, 1. o. (tanítónő Tukacs Piroska): Bognár Georgina, Tratyik Edvárd, Kovács Fanni, Cseh Emil, Tukacs Krisztina, Kakas Klaudia, Cseszkó Edina; 2. o. (tanítónő Nógrádi Anikó): Kovács Dorottya, Nyilas Anikó; Kevi, Vadvirág óvoda (óvónő Kobrehel Zsuzsanna): Vastag Dominika, Gulyás Rebeka, Molnár Cs. Attila, Vörös Helga, Kopasz Andrea; Lukácsfalva, 1. o. (tanítónő Milankov Judit): Hlavcsa Mateja; 3. o.: Kovács Anjikó, Bodor Endre; Hegedűs Hajnalka 2. o., Doroszló; Kiss Sebestyén óvodás, Kiss Levente 2. o., Szenttamás; Szűgyi Levente 1. c, Ada; Szivák Lujza óvodás, Magyarkanizsa; Vajda Emese 1. c, Kishegyes; Baka Dávid óvodás, Szabadka; Kaslik Mónika óvodás, Magyarittabé. Továbbra is küldjétek rajzaitokat, meséiteket, rejtvényeiteket a Mézeskalácsnak!
Szavkov Lívia 4. osztály, Hódegyháza
35
Az égig érő fa
Juhász Róbert 2. osztály, József Attila iskola, Újvidék
Jónás Dániel 2. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Máté Klaudia 6 éves óvodás, Felsőhegy
Gojkov Sára 2. osztály, J. J. Zmaj iskola, Magyarkanizsa
Sípos Klaudia 6. éves óvodás, Felsőhegy
Vinkler-Mirković Adrijana 7 éves óvodás, Péterréve