RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
1/69
401. A DOLOG ÉS A VAGYON FOGALMA, LATIN MEGJELÖLÉSEI I. -
A DOLOG (RES) FOGALMA DOLOG: önálló testi tárgy, amelyen tulajdon állhat fenn nem minősül dolognak: a) az alkatrész: olyan testi tárgy, amely valamilyen kapcsolat folytán elvesztette önállóságát (pl. asztal lába) b) a dologösszesség: olyan dolgok csoportja, amelyeket a közfelfogás (communis opinio) közös név alá foglal össze c) az emberi uralom alá nem hajtható dolgok; pl. tengerfenék, égitestek d) a szabad ember teste, mert: „senki sem tekinthető a testrészei tulajdonosának” („dominus membrorum suorum nemo videtur”)
II. A VAGYON FOGALMA ÉS MEGJELÖLÉSEI A RÓMAI JOGBAN - VAGYON: valakit (egy meghatározott jogalanyt) megillető, pénzben kifejezhető jogok és kötelezettségek összessége - kezdetben a vagyon fogalma: egy személy dolgainak (ingó és ingatlan vagyontárgyainak) összessége (familia pecuniaque) - később vagyon elvontabb jogi fogalma: apától származó vagyon (patrimonium) vagy javak (bona) - Ulpianus meghatározása nemcsak a tulajdonunkban álló dolgokat tekinti a vagyon összetevőinek, hanem azt is, ami minket megillető, pénzben kifejezhető jogosultságban, perelhetőségben nyilvánul meg a) b)
AKTÍV VAGYON:
a vagyonon belül a jogosultságok („aktívumok”) vannak túlsúlyban PASSZÍV VAGYON (hereditas damnosa a hagyaték tekintetében): a vagyonon belül a kötelezettségek („passzívumok”) vannak túlsúlyban c) KÜLÖNVAGYON (pl.: peculium): a vagyonon belül egyes vagyontárgyak elkülönülnek, egy kisebb alegységet képeznek. III. A DOLOGI JOG TARTALMA - a római jog ókori tankönyveiben a dolgokról szóló rész (de rebus) nemcsak a dologi, de az öröklési és kötelmi jogokat is tárgyalja (még nem különültek el) - a dologi jog önálló kategóriaként először a középkorban jelent meg (ius reale) - az in rem actio-val védett jogok felosztása: a) saját dolgokra vonatkozó jog (ius in re sua) : a tulajdon b) idegen dologbeli jogok (ius in re aliena): más dolgán állnak fenn; pl.: szolgalom, zálogjog, örökhaszonbérlet, felülépítményi jog
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
2/69
402. A DOLOGOSZTÁLYOZÁSOK 0. A DOLOGOSZTÁLYOZÁSOK nem elvont (ld. görögök), hanem gyakorlati rendszerezés; szemléletes voltuk miatt ezek napjainkig tovább élnek, és a modern magánjog részét képezik. 1. -
- RES EXTRA PATRIMONIUM a nyugvó állapotú dolgokat statikusan szemlélve magánvagyonba tartozásuk alapján rendezi 2 csoportba: a) res in patrimonio: a magánvagyonba tartozó dolgok, a magánszemélyek tulajdonában álló dolgok b) res extra patrimonium: a magánvagyonon kívül eső dolgok, (pl.: nyugvó hagyaték, középületek) vagy azok a dolgok, amelyek nem is állhattak magántulajdonban (pl.: vallási kultusz tárgyai, császárkorban a bíborcsiga, res omnes communes (bíbor: purpura)) RES IN PATRIMONIO
2. -
RES IN COMMERCIO - RES EXTRA COMMERCIUM dinamikus jellegű csoportosítás a forgalomképesség alapján; a dolgok egyik embertől a másik emberhez való kerülésük alapján tesz különbséget (adásvétel - commercium) a) res in commercio: forgalomképes dolgok; azok a dolgok, melyek alkalmasak adásvételre b) res extra commercium: forgalmon kívüli, forgalomképtelen dolgok, eladása tiltott - nehézségek: vadállat forgalomképes, de nem tartozik senki vagyonába; per alatt álló telek beletartozik valamelyik peres fél vagyonába, de forgalmon kívüli dolog is egyben 3. -
RES DIVINI IURIS - RES HUMANI IURIS ez a dolgok legfőbb felosztása (summa divisio) (Gaius és Iustinianus szerint): egyes dolgok az isteni jog alá tartoznak, mások pedig az emberi jog alá a) res divini iuris: (isteni jog alá tartozó dolgok) - SZENT DOLOG (res sacra): a rómaiak által az égi isteneknek (dis superis) szánt és a ius sacrumnak megfelelően felszentelt épületek, tárgyak, eszközök; sem magánvagyon, sem forgalom tárgyai nem lehettek; ellopásuk bűncselekménynek számított - TEMETKEZÉSI HELY (res religiosa): az emberi holttestet magában foglaló sír (az alvilági istenekre bízott (dis Manibus)) dolgok csoportja; a rabszolga sírja sem kivétel, de az ellenségé igen - SÉRTHETETLEN DOLGOK (res sanctae): a városok falai és kapui, melyek ugyan nem függtek össze az istenek tiszteletével, de az emberi behatásokkal, támadásokkal szemben az istenek különleges védelme alatt állottak b) res humani iuris: (emberi jog alá tartozó dolgok) - KÖZDOLGOK (res publicae): a római állam tulajdonában voltak; vagyis: 1. a közhasználatú dolgok (kikötők, középületek) 2. közösségek vagyona (közföld (ager publicus), állami rabszolgák (servi publici)) - MAGÁNDOLGOK: (res privata): mindaz, ami nem közdolog; nem feltétlenül kell magántulajdonban állnia, lehet uratlan is
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) 4. 5. -
3/69
RES COMMUNES OMNIUM mindenkit megillető dolgok: levegő, folyóvíz, tenger, tengerpart (litus maris) mindaddig, amíg valaki birtokbavétellel tulajdont nem szerez felettük az Institutiok kimondták: a tengerpart egyáltalán nem került a birtokló tulajdonába RES NULLIUS senki vagyonába sem tartoznak (nullius in bonis est): a senki dolgai, az uratlan dolgok pl.:az összes isteni jog alá tartozó dolog, az emberi jog alá tartozó köz dolgai és a nyugvó hagyaték; tulajdonképpeni uratlan dolgok: vadak, halak, madarak, elhagyott dolgok hasonlít a res extra patrimoniumhoz, azok nem is tartozhattak magántulajdonba
6. RES CORPORALES - RES INCORPORALES a) res corporales: testi dolgok, amelyeket érzékelni lehet b) res incorporales: testetlen dolgok, azok a vagyoni értékű alanyi magánjogok, melyek adásvétel tárgyai lehetnek (pl. haszonélvezet, követelések) 7. RES MANCIPI - RES NEC MANCIPI - a dolgok legősibb felosztása a) res mancipii: azok a dolgok, melyek tulajdonát ősi, ünnepélyes átruházó ügylettel (mancipatioval vagy in iure cessioval) kellett átruházni - az itáliai földön fekvő telkek - mezei telki jogok (szolgalmak): út, gyalogút, marhahajtás, vízvezetés - rabszolgák - négylábúak, melyeket igavonásra, teherhordásra használnak (marha, öszvér, ló, szamár) b) res nec mancipi: a dolgok tulajdonjogát puszta átadással (traditio) át lehetett ruházni, és e dolgok nem is lehettek mancipatio tárgyai 8. 9. -
RES IMMOBILES - RES MOBILES a mai alapvető jelentőségű felosztás háttérbe szorította az előzőt (res (nec)mancipi) res immobiles: ingatlan dolgok; a telek, és minden, ami azzal összefügg (telekalkatrészek, mint növényzet, épület) res mobiles: ingó dolgok, az összes többi dolog res se moventes: később alakult ki, az ingó dolgok közül önállósították a mozgó dolgokat (rabszolgák, állatok) RES CONSUMPTIBILES elhasználható dolgok: a használat által felemésztődnek (pl. gabona, bor, pénz, ruha)
10. RES FUNGIBILES - helyettesíthető dolog: ezeknek lényege súlyukban, számszerűségükben, mértékükben áll; mennyiséggel (quantitas) hivatkoznak rá - pl. gabona, arany – egy halom pénz stipulatiojakor csak 1 db stipulatio hangzik el, nem annyi, ahány db érme va - az előzővel nagyjából megegyezik, de vannak olyan elhasználható dolgok, melyek nem helyettesíthetők pl. cukrászati remekmű. 11. RES DIVISIBILES - RES INDIVISIBILES - res divisibiles: csak mennyiséggel bíró, károsodás nélkül (sine damno) osztható dolgok - res indivisibiles: oszthatatlan dolgok, pl.: rabszolga, szobor
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
4/69
12. RES SIMPLEX - RES COMPOSITA - UNIVERSITAS RERUM - res simplex: egyszerű dolog, amely természeténél fogva egy, egységes; a közfelfogás szerint nem részekből tevődik össze; lehet természetes (pl. fa) és mesterséges (gerenda) - res composita: összetett dolog, több egyszerű dologból (alkatrészekből) áll, mégis egy dolognak minősül; mindig emberi tevékenység által jön létre - universitas reum: dologösszesség, a közfelfogás több egymáshoz hasonló dolgot foglal egy közös név alá anélkül, hogy ezáltal az egyes dolgok önállósága megszűnne (pl. nyáj, könyvtár) 13. -
INSTRUMENTUM felszerelés az összetett dolgok és a dologösszesség közötti közbenső alakzat ezek a dolgok nincsenek olyan szoros kapcsolatban egymással, mint az összetett dolog alkatrészei, összefüggésük mégis több, mint a dologösszességet kitevő dolgok közötti kapcsolat (pl. telek, ház, fürdő)
14. PERTINENTIA - tartozék - olyan egyes dolgok, melyek egy fődolog szolgálatára hivatottak anélkül, hogy azzal a fődologgal egy dolgot alkotnának - pl. szekér és pótkerék, gyűrű és tokja)
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
5/69
403. A TULAJDON JELENTŐSÉGE. A RÓMAI TULAJDON TÖRTÉNETE, MEGJELÖLÉSEI
I. -
A TULAJDON JELENTŐSÉGE a legtöbbet tárgyalt intézmény a tulajdon (proprietas) minden eddigi társadalom legalapvetőbb intézménye a tulajdon volt a tulajdonviszonyok határozzák meg az egyes társadalmak jellegét a tulajdon formái, a tulajdonviszonyok tükrözik egy adott korszak, társadalom viszonyait
II. A RÓMAI TULAJDON TÖRTÉNETE 1. A RÓMAI TULAJDON KIALAKULÁSA - a legkorábbi írásos emlékek + összehasonlító jogtudomány eredményei alapján a) kialakulása idején a római tulajdon = egyetlen dolog feletti jog nem azonos a modern korok tulajdonfogalmával a tulajdon ekkor csak egy dolog feletti tényleges uralom, amely még nem vált el élesen a birtoktól, s ezért magába foglalja mindazokat a részjogosultságokat is, amelyek önálló jogokként jelentkeznek (pl. haszonélvezet) b) ez a jog elsőként az ingók feletti magántulajdon formájában jelent meg erre utal az ősi tulajdonszerzési módnak: a mancipatio-nak s a tulajdon ősi védelmének: a rei vindicatio-nak a formája: a dolgok kézzel való megragadása c) az ingatlan kezdetben a nemzetségek tulajdonában volt először Romulus bontotta ezt fel: a közös tulajdonban álló földekből kisméretű telket (heredium, 2 iugerum T) osztott ki a családoknak d) a családi (házközösségi) tulajdont a családtagok közös tulajdonának tekintették (sui heredes); végrendelet és rokonok híján a vagyon visszaszállt a gensre e) a házközösségi szemléletet idővel a családfői tulajdon patriarchális szemlélete váltotta fel, melynek értelmében a családfői vagyon egyedüli ura a pater familias 2. A TULAJDON MEGJELÖLÉSEI A RÓMAI JOGBAN - az ősi tulajdonnak még neve sem volt: meum est (enyém), mancipium és manus szavak nem fejezték ki a mai értelemben vett tulajdont (dolgok és személyek feletti ált. hatalom) - a tulajdonosnak a dominus (megfékezni, hatalomban tartani) szóval való megjelölése is a tulajdon hatalmi vonatkozásait emeli ki - a tulajdon főnévi megjelölése későn (Kr.e. II. század) jelent meg = a dominus szóval egy tőből származó dominium; a principatus idején kezdik a tulajdont proprietasnak is nevezni, és a dominium korlátlan jellege szűkebb tartalmúvá válik 3. DOMINIUM EX IURE QUIRITIUM - a tulajdon mint jogintézmény a preklasszikus korban fokozatosan alakult ki - a római jog szerinti magántulajdon: a „Quirites” jogán alapuló tulajdon (dominium ex iura Quiritium) = civiljogi (kviritár) tulajdon 3 kritériummal rendelkezik:
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
6/69
a) a római magántulajdon alanya csak commerciummal bíró önjogú személy lehet (olyan civis Romanus, aki nem áll apai/férji hatalom alatt) ill. bármely ius commerciivel bíró Latinus b) nem minden dolog lehet a római tulajdon tárgya, a magánvagyonba nem tartozó dolgokon ugyanis római magántulajdon sem állhatott fenn c) a római jog a civiljogi tulajdon keletkezéséhez megkívánta a megfelelő szerzésmódot is; római tulajdon szerzésre alkalmas: ius civile és ius gentium 4. EGYÉB TULAJDONI FORMÁK - voltaképpen csak egyetlen tulajdoni forma létezett, a civiljogi tulajdon, a többi kvázi tul. - fő felosztás: I. köztulajdon II. magántulajdon, ezen belül 4 forma: a) civiljogi tulajdon (kviritár) b) praetori tulajdon (bonitár) c) tartományi telek tulajdona d) peregrinusok tulajdona (b,c,d: tulajdonszerű helyzetek) a) civiljogi tulajdon (kviritár): - védelmére a tulajdoni kereset (rei vindicatio) szolgált - ez esetben mindhárom kritériummal rendelkezni kell b) praetori tulajdon (bonitár): - ha a római tulajdon 3 feltétele közül * a megfelelő szerzésmód hiányzik, vagy * az előd nem volt tulajdonos, de valaki elbirtoklási helyzetbe került, akkor a rómaiak azt mondták, hogy a dolog az ő vagyonába tartozik (in bonis eius est) - a praetor az actio Publiciana-val abszolút védelmet bitosított az elbirtoklónak c) -
tartományi telek (fundus provincialis) tulajdona: tulajdonszerű helyzete volt civiljogi tulajdont senki sem szerezhetett rajtuk, mert állami tulajdonban álltak a telkeket a tulajdonos-szerű birtokosuk („kvázi-tulajdonosuk”) adófizetés ellenében * használhatták * gyümölcsöztethették * eladhatták * átörökíthették
d) peregrinusok tulajdona: - a praetor a „mintha polgár lenne” (si civis esset) fikcióval - az idegeneknek is megadta a civiljogi tulajdonkeresetet (rei vindicati utili) 5. POSZTKLASSZIKUS ÉS IUSTINIANUSI VÁLTOZÁSOK - tartományi telek és a peregrinus tulajdon különállása megszűnt - Iustinianus formailag is deklarálta a római magántulajdon egységét
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
7/69
404. A RÓMAI TULAJDON FOGALMA, TARTALMA [MINIMUM TÉTEL XIV.]
I. -
A RÓMAI TULAJDON MEGHATÁROZÁSA a tulajdon jogintézménye a preklasszikus korban kialakult; a forrásokban definíciót azonban nem találunk, csak utalásokat:
-
TULAJDONJOG
-
a római tulajdon olyan jog, amely a) dolgokra vonatkozik (rabszolgára is; „servi res sunt” - Ulpianus) b) teljes hatalmat, rendelkezési lehetőséget biztosít a tulajdonos dolga felett
-
TULAJDONJOG
-
a tulajdon a legtágabb, legteljesebb alanyi magánjog a tulajdon teljességének időbeli korlátlansága, melyet csak tv. vagy maga a tulajdonos korlátozhat.
(1): egy dolog feletti teljes hatalom, amelynél fogva „a magáéban mindenki megteheti mindazt, amivel nem zavar másokat” – Ulpianus (a nemtulajdonosok érdekeinek a tulajdonjog teljességét korlátozó szerepe)
(2): az a dologi jog, amelynél fogva a tulajdonos a tulajdon tárgyául szolgáló dolgokra bárki jogosulatlan behatását kizárhatja (a tulajdonjog nemtulajdonosokkal szembeni kizárólagossága)
II. A TULAJDON TARTALMA - a tulajdonból (egy dolog feletti teljes hatalom) fakadó jogosultságok; a tulajdonos a) használhatja a dolgát (ius utendi); pl.: ekéjével szánthat b) gyümölcsöztetheti a dolgát (ius fruendi); pl.: birkája lenyírt gyapjúját eladhatja c) rendelkezhet a dolgával (ius disponendi); pl.: elidegenítheti, megterhelheti vagy átörökítheti, de tulajdonjogával „visszaélve” azt a dolog rendeltetésével ellentétesen is gyakorolhatja: rongálhatja, meg is semmisítheti; pl.: tehene tejét kiönti d) bírhatja a dolgát (habere): a dolog beleszámít vagyonába, zavartalanul magánál tarthatja e) birtokolja dolgát (ius possidendi), civilis possessor-nak minősül; a tulajdonos birtokvédelemre is jogosult -
ezek a részjogosítványok a modern jogban a tulajdon pozitív oldala a római jogban e jogosultságokat in rem actiók (rei vindicatio, actio Publiciana) védik bárki sérti is őt, akadályozza jogosulatlanul a tulajdona élvezetében, az ellen keresettel léphet fel: ezt nevezzük a modern jog szerint a tulajdon negatív oldalának (védelemre való jogosultság)
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
8/69
405. AZ EGYES TULAJDONI FORMÁK [MINIMUM TÉTEL XV.]
- a tulajdon kialakult jogintézményként a préklasszikus korban, a virágzó rabszolgatartó társadalom idején jelent meg - enélkül ez a fejlett és erősen magántulajdonra épült gazdálkodás már el sem képzelhető - voltaképpen csak egyetlen tulajdoni forma létezett, a civiljogi tulajdon, a többi kvázi tulajdon, de ettől eltekintve a fő felosztás: I. KÖZTULAJDON II. MAGÁNTULAJDON: 1. CIVILJOGI TULAJDON (KVIRITÁR) 2. PRAETORI TULAJDON (BONITÁR) 3. TARTOMÁNYI TELEK TULAJDONA 4. PEREGRINUSOK TULAJDONA 1. CIVILJOGI TULAJDON, DOMINIUM EX IURE QUIRITIUM, (KVIRITÁR TULAJDON) - a római jog szerinti magántulajdon: a „Quirites” jogán alapuló tulajdon (dominium ex iura Quiritium) = civiljogi / kviritár tulajdon 3 ELŐFELTÉTELLEL rendelkezik: a) a római magántulajdon alanya csak commerciummal bíró önjogú személy lehet (olyan civis Romanus, aki nem áll apai/férji hatalom alatt) ill. bármely ius commerciivel bíró Latinus b) nem minden dolog lehet a római tulajdon tárgya, a magánvagyonba nem tartozó dolgokon ugyanis római magántulajdon sem állhatott fenn c) a római jog a civiljogi tulajdon keletkezéséhez megkívánta a megfelelő szerzésmódot is; római tulajdon szerzésre alkalmas: ius civile és ius gentium - védelmére a tulajdoni kereset (rei vindicatio) szolgált, ez esetben mindhárom kritériummal rendelkezni kell 2. PRAETORI TULAJDON (BONITÁR TULAJDON) - ha a római tulajdon 3 feltétele közül * a megfelelő szerzésmód hiányzik, vagy * az előd nem volt tulajdonos, de valaki elbirtoklási helyzetbe került, akkor a rómaiak azt mondták, hogy a dolog az ő vagyonába tartozik - a praetor az actio Publiciana-val abszolút védelmet biztosított az elbirtoklónak 3. TARTOMÁNYI TELEK (FUNDUS PROVINCIALIS) TULAJDONA - tulajdonszerű helyzete volt - civiljogi tulajdont senki sem szerezhetett rajtuk, mert állami tulajdonban álltak - a telkeket a tulajdonos-szerű birtokosuk („kvázi-tulajdonosuk”) adófizetés ellenében * használhatták * gyümölcsöztethették * eladhatták * átörökíthették 4.
PEREGRINUSOK TULAJDONA
- a praetor a „mintha polgár lenne” (si civis esset) fikcióval - az idegeneknek is megadta a civiljogi tulajdonkeresetet (rei vindicati utili)
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
9/69
406. A TULAJDON KORLÁTAI - a római tulajdon és a modern tulajdon összehasonlításakor kiemelik a római tulajdon korlátlanságát, de: valójában a törvény bizonyos konkrét tulajdoni korlátokat megállapított: - a tulajdonosoknak figyelemmel kellett lenniük mások jogaira és jogos érdekeire - ennek védelme + a joggal való visszaélés általános tilalma tette szükségessé a korlátozásokat - 2 nagy csoport: 1) A KÖZÉRDEK VÉDELMÉBEN BEVEZETETT KORLÁTOZÁSOK - kógens szabályok pl.: - városon belül senkit sem szabad eltemetni / elhamvasztani, a sírhoz vezető út minden esetben megilleti a hozzátartozókat (ha idegen telken vezet keresztül) - árvíz idején a szomszéd telkén is át lehet kelni - a folyóparti telkek ugyan magántulajdonban voltak, de a tulajdonos mégis köteles volt eltűrni, hogy azon áthaladhassanak, kiköthessenek - építésrendészeti korlátozások - új bányák feltárása érdekében a telektulajdonos köteles volt eltűrni a telken végzett ásványkutatást - korlátozások a rabszolga-felszabadításokra, a rabszolgák megölése, kínzása ellen - a fényűző élet tiltása (lex sumptuaria) - az állam területéről való hadifontosságú cikkek kivitelének tilalma; pl.: fegyverek - ELIDEGENÍTÉSI ÉS TERHELÉSI TILALMAK; pl.: elidegeníthetetlen dolog volt a hozományként kapott telek a férj által, valamint a per alatt álló dolog; AZ ELIDEGENÍTÉSI TILALOM: törvényen, hatósági intézkedésen, jogügyleten alapulhatott - ELKOBZÁS (publicatio) ÉS A KISAJÁTÍTÁS (expropriatio); az elkobzást mellékbüntetésként alkalmazták; kisajátítás: a tulajdonostól dolgát akarata ellenére elveszik, általában az adásvételi szerződést alkalmazták helyette 2) -
AZ EGYÜTTÉLÉS ÉRDEKÉBEN BEVEZETETT KORLÁTOZÁSOK diszpozitív szabályok ún. szomszédjogok (iura vicinitatis) a szomszédjogi korlátozásokat törvényi szolgalmaknak tekintették a zavartalan együttélés érdekében állít fel bizonyos korlátokat, véd bizonyos magánérdekeket, még a tulajdonos korlátozásával is pl.: - a házakat csak bizonyos távolságra lehetett építeni egymástól és nem szabad „elvenni” a szomszédtól a természetes fényt - a fák gallyai a szomszéd telkére nem nyúlhattak át, áthullott gyümölcs felszedésének joga - nem lehetett olyan változást eszközölni, amelyből másnak kára származna - a cautio ellenében a tulajdonos köteles volt tűrni, hogy a szomszéd behatoljon az ő telkére (pl. építési anyagot letegyen)
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
10/69
407. CONDOMINIUM, IUS ADCRESCENDI I. -
A TULAJDONKÖZÖSSÉG (CONDOMINIUM) egy dolgon fennálló egyetlen tulajdonjog egyszerre több személyt illet meg (a tulajdonjog van megosztva, nem a dolog)
-
keletkezhet a felek közötti megegyezéssel vagy véletlenül is (pl.: közös öröklés, közös kincstalálás) római jogban 1. az archaikus kori a „consortium ercto non cito” nevű alakzatnál találkozunk az intézménnyel: a pater familias halála után a házközösség önjogúvá vált tagjai (sui heredes) nem osztják fel egymás között a családi vagyont, hanem vagyonközösségben maradnak a társak egymástól függetlenül is, jogérvényesen rendelkezhettek az egész dologgal, annak ellenére, hogy az többeké volt a klasszikus római jogtudósok értelmezése: az egyesülés megszüntette a különböző tulajdonokat, mert egy dolgon egyszerre csak egy tulajdonjog állhat fenn egy a jogosított és mindenki más kötelezett = a tulajdon kizárólagossága de: ha pl. ketten közösen örökölnek egy házat mindketten az egész házat (tota res), osztatlanul (pro indiviso), részeik arányában (pro parte) bírják tulajdonul tehát csak a dolgon fennálló tulajdonjog oszlik meg közöttük, s nem a dolog eszmei (intellectu) hányaduk ugyan van, amely azonban nem mutatkozik meg külsőleg (corpore): valójában az egész dolog osztatlanul mindkettőjüké a tiltakozási jognál fogva (ius prohibendi) mindegyik tulajdonostárs tiltakozhat a másik rendelkezése ellen, és megakadályozhatja a tulajdonnal kapcs. változtatásokat (pl. eladás) ha az egyik fél él e jogával, vele szemben a többségi akarat sem hatályosul az egész dolgot érintő rendelkezés (ügylet csak az összes tulajdonos beleegyezésével érvényes
-
-
-
az actio communi dividundo nevű kereset funkciói: osztókereset (a tulajdonközösség felbontásának kérése) ezzel lehetett perelni a közös dologra fordított kiadások arányos viselésére ♦ a tulajdonostárs által okozott károk megtérítésére az eljárás során a bíró a következő döntéseket hozhatta: ♦ ♦
a) megszüntethette a tulajdonközösséget oly módon, hogy - elrendelte a dolog fizikai fel- ill. megosztását a tulajdonosok között részeik arányában - licitációt nyitott a tulajdonosok között és a legtöbbet ígérőnek odaítélvén a dolgot, a vételárat osztotta fel a tulajdonosok között b) a tulajdonközösség fenntartásával - elrendelhette a dolog bérbeadását az egyik tulajdonostárs vagy más személy részére, ilyenkor a bérösszeg került felosztásra - előírhatta bizonyos mérték szerinti ill. felváltva folyó, időszakonkénti használatot is, amikor esetleg cautio biztosította az ítélet végrehajtását
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
11/69
II. NÖVEDÉKJOG (IUS ADCRESCENDI) - a tulajdonos valamely jogi tény folytán való és egy dologra vonatkozó dologi jogi jogosultságának megszerzése, amely addig mást (pl. tulajdonostársat, haszonélvezőt) illetett meg -
elsősorban az öröklési jogban fordul elő amikor többeket neveznek ki örökösnek, de valamelyikük meg az örökség megszerzése előtt kiesik, a kiesett rész arányosan hozzánő a megmaradt örököstársak részéhez az örököstársaknak növedékjoguk (ius adcrescendi) van a kiesett részre a „haszonélvezet hozzánövése” (de usufructu adcrescendo): végrendelkezés folytán más lesz a tulajdonos és más a haszonélvező ha a haszonélvezet bármilyen oknál fogva megszűnik, a tulajdon kiegészül, és a haszonélvezet hozzánő a dolog tulajdonához, a tulajdon pedig teljessé válik
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
12/69
408. A POSSESSIO FOGALMA, ELEMEI [MINIMUM TÉTEL XVI.]
A BIRTOK (POSSESSIO) FOGALMA: az a tény, állapot, amikor valakinek a fizikai értelemben vett hatalmában van egy dolog; a birtok ténye független attól, hogy a birtokosnak van-e valamilyen joga a dologhoz, a birtok elsődlegesen ténykérdés és nem jogkérdés - a tulajdonnál azt kérdezem: enyém-e a dolog? - a birtoknál: nálam van-e a dolog? - pl.: tolvaj birtokosa az ellopott dolognak, holott semmiféle joga nincs hozzá, vele szemben a meglopott tulajdonos továbbra is tulajdonos, de nem birtokos - birtoklásban nincs utódlás, vagyis megállapodással a birtok nem ruházható át és a birtokosi helyzetet sem lehet örökölni - amíg valaki önhatalmúlag vagy mások közreműködésével nem valósítja meg egy dolog fölött a tényleges uralmat, nem birtokol - általában a tulajdonos és a birtokos személye egybeesik, mert az a természetes, ha annál van a dolog, akinek joga is van hozz - a birtok ún. jogi tény, azaz olyan tény, amelyhez adott esetben bizonyos joghatások (együttesen: birtokjog) kapcsolódhatnak A BIRTOK ELEMEI: - a birtoknak két eleme van: 1. CORPUS - a b i r t o k t é n y l e g e s h a t a l o m b a v é t e l e annyit jelent, hogy testünkkel (corpusunkkal) úgy hatunk egy dologra, hogy az uralmunk alá kerüljön 2. ANIMUS -
a birtoklási szándék, akarat azt fejezi ki, hogy akarok birtokolni, akarom, hogy a dolog a tényleges uralmam alá kerüljön, nálam legyen az animus feltételez egy beszámítási képességet, de a birtokosnak nem kell feltétlenül cselekvőképesnek lennie (pl.: egy őrült nem rendelkezik animussal, de egy 7 év alatti gyermek rendelkezhet animussal bizonyos dolgok birtoklására nézve
- ezek nélkül nincs birtok, mivel ha a birtoklási szándék nem ölt testet a dolog tényleges hatalomba vételével, nem keletkezik birtok (és fordítva: ha egy dolog van valakinél, de ő nem tud róla, nincs birtoklási szándéka (animusa), akkor nincs birtok) A BIRTOK ELEMEINEK MEGVALÓSULÁSA, A CORPUS JELENTŐSÉGE: - a birtok megszerzéséhez szükséges, hogy az fizikailag, testileg (corpore) valósuljon meg - ez nem jelent szükségképpen személyes birtokbavételt (rabszolga, hatalomalatti családtag, képviselő birtokszerzésével a családfő közvetlen birtokossá vált) - és a birtokbavétel nem jár mindig kézzel történő megragadással (csak kisebb tárgy esetén) - nagyobb tárgyak corpore birtokbavétele bármely olyan cselekménnyel megvalósulhat, amelyet a communis opinio birtokbavételnek tekint
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
13/69
- pl.: a lakásban elveszett tárgyat birtokoljuk; malomkőnél nem elegendő a megragadása, a birtokbavételhez több ember szükséges, mert a corpore elem itt a szállítás, az elmozdítás - birtokolni csak testi dolgokat lehet: a res incorporales birtoklása kizárva, védelmükre nem lehetett interdictumot kérni - a posztklasszikus kor elismerte a JOGBIRTOKOT is (iuris possessio): pl. egy átjárási szolgalomnál a jog gyakorlását (átjárás) tekintették a birtoklás corpore megnyilvánulásának; ez esetben nem dolgot birtoklunk, így a tényállást nevezték jogbirtoknak A BIRTOK ELEMEINEK MEGVALÓSULÁSA, AZ ANIMUS JELENTŐSÉGE: - birtokláshoz a corpuson, a testi ráhatáson kívül szükség van birtoklási szándékra (animus) - azok, akiknél nem beszélhetünk tudatról (csecsemők, őrültek), nem szerezhettek birtokot - animus nélküli birtoklás: alvó ember kezébe teszünk vmit (corpore nála van, de ennek nincs tudatában), udvarunkba esett labda, nyájunkba keveredett idegen állat
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
14/69
409. A POSSESSIO KIALAKULÁSA, TÖRTÉNETE - a rómaiak előtt egyetlen jogrendszer, egyetlen törvénykönyv sem határolta el a birtokot a tulajdontól, nem ismerte a birtok fogalmát, pedig - a birtok ténye egyidejű az emberiség megjelenésével, elsődlegesen társadalmi kategória A BIRTOK JOGI SZABÁLYOZÁSÁNAK GYÖKEREI:
1. a BIRTOK először egyes tulajdonszerzések elengedhetetlen TÉNYÁLLÁSI ELEMEként jelentkezik pl.: ha valaki - uratlan dolgot magához (birtokba) vett, tulajdont szerzett (foglalás) a civiljog szerint - hosszabb ideig használt (usus) vagy tartott magánál egy dolgot (birtokolt), tulajdona lett 2. a birtok mint JOGI TÉNY megjelenése nem jelentős 3. a birtok mint JOGI KATEGÓRIA kifejlődésére a római földviszonyok alakulása volt döntő hatással; Róma a meghódított idegen területek egy részét állami tulajdonba vette (ager publicus), és „birtokba” adta (megművelésre) vagyonos polgároknak; vita esetén a sértett fél nehéz helyzetben volt: nincs tulajdonvédelme; így kialakult a magistratusok joggyakorlatában az interdictum intézménye: a sértett fél panaszára az ager publicus birtoklásának védelme céljából a praetor peren kívüli jogsegélyt adott 4. egyes pater familiasok birtoka a gensek tulajdonát képező földek fölött jött létre 5. a BIRTOKVÉDELEM eleinte az állami tulajdonban, de MAGÁNBIRTOKBAN lévő ingatlanoknál jelent meg és a közrendet volt hivatott közigazgatási úton biztosítani; a birtoklásnak itt nincs tulajdonkeletkeztető hatása, hiszen az állam a tulajdonos, az állami földet nem lehetett elbirtokolni 6. később ennek mintájára jelent meg a MAGÁNTULAJDONBAN lévő ingatlanok védelme is; ezt követte az ingók birtokvédelme; ezt a fejlődését a préklasszikus korban egyesítették, és az ugyanazon az alapon kialakult különböző joghatásokat a possessio körébe vonták össze
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
15/69
410. A POSSESSIO FAJAI [MINIMUM TÉTEL XVII.]
I.
POSSESSIO NATURALIS – POSSESSIO CIVILIS 1. 2. -
TÉNYLEGES BIRTOK (NATURALIS POSSESSIO)
ha valaki mindenféle joghatás (pl.: birtokvédelem, birtokjog) nélkül, csak ténylegesen tart magánál egy dolgot az illető a tényleges birtokos (naturalis possessor) az ilyen birtoklást nevezték később detentio-nak (~bírlalat) és azt, akinek a dolog csak a bírlalatában van, detentor-nak ténylegesen mindazok szerezhetnek birtokot, akiknek megvan a megfelelő értelmi képességük ahhoz, hogy az animust megvalósítsák – tehát még a rabszolga is SZŰKEBB ÉRTELEMBEN VETT BIRTOK (CIVILIS POSSESSIO) ha a tényleges birtokhoz jogi következmények (pl. tulajdonkeletkeztető hatás, birtokvédelem), azaz birtokjog is járul a kétféle birtokos között jogi következmények szempontjából jelentősek az eltérések a szűkebb értelemben vett birtok alanya már csak olyan valaki lehetett, aki jogok szerzésére képes, akit birtokjog is megillet
Civilis possessornak minősült a klasszikus római jogban: a) a dolog tulajdonosa (DOMINUS) b) a jóhiszemű birtokos (BONAE FIDEI POSSESSOR): az a személy, aki tulajdonosnak hitte magát c) a rosszhiszemű birtokos (MALAE FIDEI POSSESSOR): aki jobb tudomása ellenére azt állította (úgy viselkedett), mintha tulajdonos lett volna d) az örökhaszonbérlő (EMPHYTEUTA) e) a záloghitelező (CREDITOR PIGNERATICIUS) f) a szívességi használó (PRECARISTA) g) a vitás dolog letéteményese (SEQUESTER) -
minden más birtokos naturalis possessor volt a klasszikus jogban a civilis possessio és a naturalis possessio megkülönböztetésének elvi alapja a római jogi szakirodalomban régóta vitatott SAVIGNY szerint a civilis possessio birtoklás tulajdonosi akarattal (animo domini), s így a civilis pessessornak elsősorban a tulajdonos, valamint a jó- és a rosszhiszemű birtokosok minősülnek JHERING élesen bírálja az előző nézetet, melynek a hibája az, hogy itt a birtokos szándékától függne a possessori milyensége; Jhering szerint a birtoklás minőségét nem az animus domini, hanem a birtoklás objektív jogcíme határozza meg; egyes személyek a causa possessio alapján birtokolnak (ezek a civilis possessorok), a többi birtokos pedig csak a causa detentionis alapján birtokolnak (naturalis possessorok)
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
16/69
II. POSSESSIO IUSTA - POSSESSIO INIUSTA - ezek a birtokos tudatától független, objektív fogalmak (pl. valaki a fürdőben tévedésből más holmiját viszi el, birtoklása jóhiszeműsége ellenére is jogellenes) 1. -
JOGOS BIRTOK (POSSESSIO IUSTA) ha a birtoklás nem ütközik a jogrendbe, ha nem sérti másoknak a jogát
2. -
JOGELLENES BIRTOK (POSSESSIO INIUSTA) ha a birtoklás a jogrendbe ütközik, még ha a birtokos nem is tud róla
III. POSSESIO VITIOSA - POSSESSIO NEC VITIOSA - hibás birtok és a jogellenes birtok nem mindig esik egybe
-
1. -
HIBÁS BIRTOK (POSSESSIO VITIOSA) az, amelyet valaki vi, clam, precario (erőszakkal, alattomban, vagy szívességi használatra kapott dolog vissza nem adásával) szerzett
2. -
HIBÁTLAN BIRTOK (POSSESSIO NEC VITIOSA) az, ahol a szerzés körül ilyen hiba (vitium) nincs
a fürdős példánál a birtoklás nem hibás, mert nem erőszakkal és alattomban történt, de jogellenes ha a tulajdonos a dolgot erőszakkal szerzi vissza, akkor birtoklása hibás, de nem jogellenes a hibás birtokost is megilleti a birtokvédelem egy megszorítással, mert azzal szemben, akitől hibásan szerzett, nem kap birtokvédelmet, de mindenki mással szemben ő is védelemben részesül
IV. POSSESSIO BONAE FIDEI - POSSESSIO MALAE FIDEI - a jó- és rosszhiszem kérdése az archaikus korban nem merült fel, de a későbbiek során mindinkább fontosabb lett a megkülönböztetés - egyébként ennek a kategóriapárnak csak a jogellenes birtoklásnál van jelentősége 1. -
JÓHISZEMŰ BIRTOK (POSSESSIO BONAE FIDEI) jóhiszemű birtokos (bonae fidei possessor): az, aki azt hiszi, hogy a birtokolt dolog az övé illetve általában az, aki úgy tudja, hogy az ő birtoklása nem sérti másnak a jogát (függetlenül attól, hogy valójában esetleg sérti), tehát az, aki tulajdonosnak hiszi magát
2. -
ROSSZHISZEMŰ BIRTOK (POSSESSIO MALAE FIDEI) rosszhiszemű birtokos (malae fidei possessor): az, aki tudja, hogy birtoklása beleütközik a jogrendbe, séri másnak jogát (pl.: rabló, tolvaj, de az is, aki úgy vásárol egy dolgot, hogy tudja, az eladó nem jogosult a dolog eladására)
V. POSSESSIO AD USUCAPIONEM - POSSESSIO AD RELIQUAS CAUSAS - élesen megkülönböztették az elbirtokláshoz (usucapio) vezető birtokot (POSSESSIO AD USUCAPIONEM) az egyéb jogkövetkezményektől járó birtoktól (POSSESSIO AD RELIQUAS CAUSAS) - pl.: zálog - „aki zálogba adta a dolgot, az csak az elbirtoklás szempontjából birtokol, ami pedig minden egyéb következményt illet, aki zálogba kapta a dolgot, az birtokol” © Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) -
17/69
a birtok tényéhez kapcsolódó 2 fő joghatás: a) a birtokvédelem b) a birtok tulajdonkeletkeztető hatása megoszlik a 2 személy között pl.: örökhaszonbérlő, a vitás dolog letéteményese, szívességi használó
VI. A BIRTOKHOZ KAPCSOLÓDÓ EGYÉB KÖVETKEZMÉNYEK: A) a birtokló helyzete előnyösebb a nem birtoklóénál pl.: tulajdoni perben a birtokost illeti meg a kedvező alperesi helyzet, így ha a másik fél mint felperes nem tudja a dologhoz való jogát bebizonyítani, a dolog a birtokosnál (az alperesnél) marad; anélkül, hogy egyáltalán valamilyen joga lenne a dologhoz B) adott esetben (az actio ad exhibendum folytán) marasztalás terhe mellett a birtokos köteles a nála lévő dolgot felmutatni C) a birtok fontos szerepet játszik tényállási elemként a tulajdonszerzés szempontjából az elbirtoklásnál és más esetekben is, pl.: nem csak elbirtoklásnál, hanem a foglalásnál, az átadásnál, stb.
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
18/69
411. A CIVILIS ÉS A NATURALIS POSSESSIO [MINIMUM TÉTEL XVIII.]
lásd 410. tétel, I. pont
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
19/69
412. A POSSESSIO MEGSZERZÉSE I. BEVEZETÉS: A BIRTOK (POSSESSIO) FOGALMA: az a tény, állapot, amikor valakinek a fizikai értelemben vett hatalmában van egy dolog; a birtok ténye független attól, hogy a birtokosnak van-e valamilyen joga a dologhoz, a birtok elsődlegesen ténykérdés és nem jogkérdés A BIRTOK ELEMEI: - a birtoknak két eleme van: 1. CORPUS - a b i r t o k t é n y l e g e s h a t a l o m b a v é t e l e annyit jelent, hogy testünkkel (corpusunkkal) úgy hatunk egy dologra, hogy az uralmunk alá kerüljön 2. ANIMUS - a b i r t o k l á s i s z á n d é k , a k a r a t azt fejezi ki, hogy akarok birtokolni, akarom, hogy a dolog a tényleges uralmam alá kerüljön, nálam legyen az animus feltételez egy beszámítási képességet, de a birtokosnak nem kell feltétlenül cselekvőképesnek lennie (pl.: egy őrült nem rendelkezik animussal, de egy 7 év alatti gyermek rendelkezhet animussal bizonyos dolgok birtoklására nézve - ezek nélkül nincs birtok, mivel ha a birtoklási szándék nem ölt testet a dolog tényleges hatalomba vételével, nem keletkezik birtok (és fordítva: ha egy dolog van valakinél, de ő nem tud róla, nincs birtoklási szándéka (animusa), akkor nincs birtok) A BIRTOK MEGSZERZŐI: - ténylegesen mindazok szerezhetnek birtokot (naturalis possessio), akiknek megvan a megfelelő értelmi képességük ahhoz, hogy az animust megvalósítsák (még a rabszolga is) - ezzel szemben a civilis possessio alanya már csak olyan valaki lehet, aki jogok szerzésére képes, akit birtokjog is megillet (rabszolga esetében a tulajdonos birtokol) II. A BIRTOKSZERZÉS (A POSSESSIO MEGSZERZÉSÉNEK) MÓDJAI: - egy testi dolog feletti tényleges uralom megvalósításának, a birtokszerzésnek 2 féle módja van, történhet: 1. ÖNHATALMÚLAG - másoktól függetlenül; ez lehet - megengedett (eldobott dolog felvétele a földről, a mezőn a nyúl elfogása) és - tilos, jogellenes (lopás) 2. -
MÁSOK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL ez az átadás (traditio) eredeti (szoros) értelemben testi dolog tényleges, kézről kézre való átadása/átvétele a felek előzetes megállapodása a dolog átadásában és átvételében (akaratmegegyezés), és és ezen megállapodás tényleges megvalósítása átadás és átvétel útján - pl.: nem traditio, ha vkinek a zsebébe csúsztatunk valamit a tudta nélkül, vagy vkitől elveszünk vmit a tudta nélkül (ez önhatalmú birtokszerzés)
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
20/69
- a fizikai átadás nem mindig lehetséges (pl.: ingatlan), vagy szükségtelen kialakultak a traditio különleges, könnyített fajtái is A BIRTOKSZERZÉS FAJTÁI: a) LONGA MANU TRADITIO: - pl.: az ingatlan átvételénél alkalmazzák, de minden olyan esetben, amikor nem lehetséges a dolog kézről kézre történő átadása - az átvételénél a helyszínre menni, ott ki kell nyilvánítani a birtoklási szándékot: - a dolog jelenlétében megtekintéssel és akarattal ill. közvetlen rámutatással történő átadás - „hosszú kézzel való átadás” – longa manu traditio, mivel lehetetlen a dolgot kézbe venni - Paulus: „mivel a dolog jelen van; (…) nem szükséges testtel és érintéssel megszerezni a birtokot, hanem lehet szemmel (megtekintéssel) és akarattal is” b) -
QUASI TRADITIO:
itt sincs közvetlen kézről kézre történő átadás pl.: a tulajdonos megengedte valakinek, hogy a telkén követ bányásszon az illető a kibányászással megszerezte a kiemelt kövek birtokát a megszerzés nem önhatalmú, mert a tulajdonos itt is ”átadta” a kibányászott köveket az engedélyezés által
c) TRADITIO SYMBOLICA: - jelképes átadás - pl.: megengedték, hogy a raktárban lévő áru birtokát meg lehessen szerezni a raktár kulcsának mint jelnek az átadásával - klasszikus kor: traditio clavium nem a raktárhelyiség, hanem csak a benne tárolt ingóságok átadására szolgált - posztklasszikus kor: az ingatlanoknál nem kellett bejárni / megszemlélni az ingatlant, elegendő volt az elidegenítését tartalmazó okmány átadása (traditio per chartam) d) BREVI MANU TRADITIO: - az átadásra vonatkozó puszta megegyezés pótolta az átadást olyan esetekben, mikor a birtokszerző már eredetileg is naturalis possessor volt - jelentése: „rövid kézzel történő átadás” - pl.: valaki az általa bérelt dolgot megvette; ilyenkor elvileg a bérlőnek előbb vissza kellett volna adni a dolgot (1. traditio), majd az eladó adja a dolgot a vevő részére (2. traditio) vissza - ehelyett a felek puszta megállapodással(solo consensu) megtörténtnek tekintik a 2 traditiót - az eddigi naturalis possessor a civilis possessorral történő megállapodás alapján - tényleges átadás nélkül - civilis possessorrá vált e) CONSTITUTUM POSESSORIUM: - a brevi manu traditio fordítottja - a civilis possessorból lesz naturalis possessor tényleges átadás nélkül - pl.: valaki eladja a telkét, fenntartván magának a haszonélvezeti jogot f) további speciális birtokszerzési tényállás: ADDICTIO, MISSIO IN POSSESSIONEM, melyre a praetor iussuma illetve decretuma alapján került sor
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
21/69
413. A POSSESSIO MEGSZŰNÉSE I.
A BIRTOK MEGSZŰNÉSE A CORPUS ÉS AZ ANIMUS EGYÜTTES MEGSZŰNTÉVEL:
a) ELHAGYÁS (DERELICTIO) - ha vki nem akar tovább birtokolni, és ezt a szándékát corpore, külsőleg is kifejezésre juttatja, akkor ezzel megszűnik a birtok - az elhagyó személy eldobja magától a dolgot és nem törődik annak további sorsával - azonban a corpus és az animus ideiglenes megszűnése (pl. a birtokos nem gondol állandóan a dologra) még nem szünteti meg a birtoklást - birtok-derelictioval: a tulajdonos távolabbi célja, hogy a dolgot később visszaszerezze b) ÁTADÁS (TRADITIO) - a tulajdonos szintén lemond a birtokáról és testileg is megszünteti kapcsolatát a dologgal - de mindezt azért teszi, hogy egy másik személy - az ő birtokmegszűnése folytán birtokot szerezhessen - a derelictio tehát meghatározott céllal, rendeltetéssel történik - ennek ellenére, ha valaki átad egy dolgot, ezzel az ő birtoka megszűnik, még akkor is, ha az átvevő nem szerez az átvétellel birtokot, pl. mert őrült II. A BIRTOK MEGSZŰNÉSE A CORPUS MEGSZŰNTE FOLYTÁN: - a birtok akkor is megszűnik, ha csak a corpus vész el, de az animus változatlanul fennáll - pl.: egy dolgot elvesztünk: hiába akarjuk tovább birtokolni, a corpus megszűnt, így nincs birtok sem; kényszerből dolgozom megbilincselve a saját telkemen: a birtok megszűnik - a hibásan szerző birtokos civilis possessorrá válik, de az előző birtokos ezáltal megszakított civilis possessioja mégis megmarad, amennyiben sikerrel kérhet birtokvédelmet a vele szemben hibásan birtoklóval szemben (ő is civilis possessor marad) III. A BIRTOK MEGSZŰNÉSE AZ ANIMUS MEGSZŰNTE FOLYTÁN: - problematikus helyzet: a birtok elsődlegesen ténybeli mivolta fogalmilag kizárja, hogy a tényleges helyzet ellenére puszta akarattal meg lehessen szüntetni a birtokot - Iustinuanus kora: ha a birtokos nem akar többé birtokolni és ezt a szándékát corpore ki is nyilvánítja, megszűnik a birtok, még akkor is, ha a corpore ráhatás lehetősége megvan - de: a megtébolyodás esete nem vonja maga után a birtok megszűnését; az őrült (furiosus) ugyan nem tud birtokot szerezni, de ha a birtok megszerzése után következik be az animus megszűnte, akkor az nem jelenti a birtok megszűntét IV. A BIRTOK MEGSZŰNTE AZ ALANYRA TEKINTETTEL - megszűnik a birtok a a) birtokos halálával (mors) mind a naturalis, mind a civilis possessio megszűnik b) capitis deminutio esetében - mind a naturalis, mind a civilis possessio megszűnik - a birtoklásban nincs utódlás V. A BIRTOK MEGSZŰNÉSE A TÁRGYRA TEKINTETTEL a) ha a birtokolt dolog elenyészik, akkor vele együtt a birtok is megszűnik b) ha a dolog megváltozása folytán szűnik meg a birtok c) a birtoklás tárgya forgalmon kívülivé válik (csak a civilis possessio szűnik meg)
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
22/69
414. A BIRTOKVÉDELEM FOGALMA, INDOKAI [MINIMUM TÉTEL XIX.]
I. -
A BIRTOKVÉDELEM FOGALMA az a legfőbb joghatás, amely magához a birtok tényéhez kapcsolódik; a birtokos (civilis possessor) védelmet kap pusztán azért, mert birtokol birtokról tulajdonképpeni értelemben akkor beszélhetünk, ha megjelent az állam által elismert és szabályozott birtokvédelem háborítatlanságot, zavarmentességet biztosít, lehetőséget ad az elveszett birtok visszaszerzésére nem szükséges, hogy a birtokos valamilyen jogosultsággal rendelkezzék, mert nem a jog kap itt védelmet, hanem az a tény, hogy a dolog nála, birtokában van (rabló, tolvaj is kaphat védelmet) elsősorban tényvédelem és nem jogvédelem csak a civilis possessorok birtokát védi (akiknél pl. a tulajdonnak legalább a látszata fennforgott) látszat védelme
II. A POSSESSIÓRIUS ÉS PETITÓRIUS VÉDELEM - a tényvédelem (látszatvédelem) és a jogvédelem közötti eltérésből származik a) POSSZESSZÓRIUS VÉDELEM: (tényvédelem) - valakit megvédenek a birtokában anélkül, hogy keresnék, van-e joga birtokolni, tehát anélkül, hogy bizonyítania kellene: tulajdonjoga vagy egyéb joga van-e a dologhoz - interdictummal szemben jogokra nem, csak tényekre lehet hivatkozni - előzetes eljárás, ahol tisztázódott a birtoklási pozíció - adott esetben csak ideiglenesen dönti el egy dolog sorsát b) PETITÓRIUS VÉDELEM: (jogvédelem) - in rem actio-val érvényesíthető jogvédelem, tehát nem a birtokvédelem egyik fajtája - ha valaki a tulajdonjoga vagy egyéb dologi joga alapján perel, akkor csak e jog fennállásának bizonyítása után lehet pernyertes és juthat hozzá a perelt dologhoz - egy petitórius perben a jogkérdés körül folyik a vita - mindig végleges rendezésre kerül sor III. A BIRTOKVÉDELEM INDOKAI a) a birtokper arra szolgál, hogy az eljövendő tulajdoni per szempontjából tisztázza, a felek közül kit illet meg a kedvező alperesi helyzet (IUSTINIANUS szerint) b) a birtokvédelem tulajdonvédelmet is jelent; többnyire a dolog annak a birtokában szokott lenni, akinek joga van a birtokláshoz; kivételesen fordul elő, hogy a dolog olyanhoz kerül, akinek a birtokláshoz semmi joga sincsen (JHERING szerint) c) közbiztonság fenntartása is indokolja a birtokvédelem megadását, mely az interdictumok útján valósult meg (azokkal a jogeszközökkel, amelyek a közigazgatásban, a magistratusok igazgatási gyakorlatában jelentek meg) (SAVIGNY szerint)
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
23/69
415. A BIRTOKVÉDELEM MEGVALÓSÍTÁSÁNAK ESZKÖZEI a birtok hatékony jogi védelmét a peren kívüli jogsegélyek, az interdictumok biztosították I. -
A BIRTOK MEGSZERZÉSÉRE SZOLGÁLÓ INTERDICTUMOK olyan esetre szólnak, amikor valaki még nem birtokolt és a praetor ilyen interdictum segítségével jutattja birtokosi helyzetbe pl.: a haszonbérbeadó részére biztosított interdictum Salvianum, mellyel birtokba vehette bérlőjének zálogul lekötött dolgait
II. A BIRTOK MEGTARTÁSÁT CÉLZÓ INTERDICTUMOK - a meglévő birtok védelmét, megtartását szolgálják a) interdictum uti possidetis - az ingatlanok birtokvédelmét szolgálja - akkor, ha valaki másvalakit egy ingatlan birtokában háborít, anélkül, hogy kivetné a birtokból (tehát csak zavarja a birtoklást) - eredetileg interdictum simplex volt (csak az egyik félhez intézett tilalommal igyekezett a háborítást megszüntetni), a ránk maradt klasszikus kori szöveg azonban már interdictum duplexet tartalmaz (a praetor mindkét félhez intézett parancsa) - ez az interdictum annak biztosítja a birtokot, aki a kibocsátáskor a másikkal szemben hibátlanul (nec vi, nec clam, nec precario) birtokol - ha az interdictum kiadásakor a birtok a hibás birtokosnál van, az interdictum visszaszerző hatályú lesz, mert a hibás birtokos köteles ilyenkor a birtokot kiadni a hibátlan félnek b) -
interdictum utrubi a birtok megtartását célzó másik interdictum az ingók birtokvédelmét szolgálja itt nem az győz, aki az interdictum kiadásakor birtokol, hanem az, aki a praetori parancs kibocsátásától visszafelé számított 1 éven belül hosszabb ideig birtokolt hibátlanul nem csak az érintett fél birtoklása számít bele, hanem elődeinek hibátlan birtoklása is ez visszaszerző hatályúvá is teszi az interdictumot
III. A BIRTOK VISSZASZERZÉSÉRE SZOLGÁLÓ INTERDICTUMOK: - az elveszett birtok visszaszerzését célozza a) interdictum unde vi - csak ingatlanok birtokának visszaszerzésére szolgált olyan esetben, mikor az ingatlan birtokából erőszakkal vetettek ki valakit - csak 1 éven belül lehetett igénybe venni (kivéve a fegyveres erőszakkal történt kivetés esetét, ekkor korlátlan volt a lehetőség – interdictum de vi armata) - nemcsak a pater familias cselekménye alapján volt kérhető, hanem akkor is, ha annak családtagja vagy rabszolgája volt a kivető - a hibátlan birtokos erőszakkal (vis cotidiana) is visszaszerezhette a vele szemben hibás birtokostól (a kivetőtől) az ingatlan birtokát, de fegyveres erőszakot (vis armata) nem alkalmazhatott, mert a birtokot így még a hibás birtokostól sem lehetett visszaszerezni
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) b) -
24/69
interdictum de precario a szívességi használó által felhívásra vissza nem adott ingatlan visszaszerzésére szolgált nem lehet felvetni a hibás birtok kifogását akkor is kérhető volt, ha a precarista már nem birtokolta a dolgot
IV. VÁLTOZÁSOK: 1. -
POSZTKLASSZIKUS KOR a birodalom közbiztonsági helyzete megromlott, sok erőszakos cselekmény, rablás eltűnt az interdictum unde vi, hogy helyett adjon az actio momenti (pillanatnyi birtok) birtokkeresetnek a császárok nem elégedtek meg a puszta birtokba való visszahelyezéssel (restitutio), az elkövetőket büntették is
2. -
IUSTINIANUSI KOR megszűnt az actiok és interdictumok közötti különbség az interdictumok bekerültek a rendes peres eljárások közé ismerte még az interdictum utrubi és az uti possidetis alkalmazási feltételeit: a birtokpernél az a nyertes, aki az eljárás megindításakor hibátlanul birtokol
3. -
AZ INTERDICTUM UNDE VI VÁLTOZÁSAI: az eddigi név most már felváltva szerepel a törvénykönyvekben az interdictum de vi megjelöléssel a császár eltörölte a hibás birtok kifogását (még az esetleges jogos birtokát visszafoglaló sem hivatkozhatott az ellenfele birtokának hibás voltára)
-
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
25/69
416. A TULAJDONSZERZÉSI MÓDOK - ÁLTALÁBAN [MINIMUM TÉTEL XX.]
I. -
A TULAJDONSZERZÉSI MÓD FOGALMA a tulajdonszerzési módok (modi acquirendi dominii) olyan taxatíve meghatározott jogi tények, tényállások, melyekhez a jogrend a tulajdonszerzés joghatását fűzi
II. TULAJDONSZERZÉSI MÓDOK A RÓMAI JOGBAN a)
IUS CIVILE SZERINTI TULAJONSZERZÉSI MÓDOK:
1. mancipatio 2. in iure cessio 3. elbirtoklás (usucapio) b)
IUS GENTIUM SZERINTI SZERZÉSMÓDOK:
1. átadás (traditio) 2. foglalás (occupatio) 3. kincstalálás (thesauri inventio) 4. dologegyesülés 5. gyümölcsszerzés (fructuum perceptio) 6. feldolgozás (specificatio) III. SINGULARI SUCCESSIO – UNIVERSALIS SUCCESSIO a) SINGULARIS SUCCESSIO (különös jogutódlás): egyes dolgokat szerzünk meg b) UNIVERSALIS SUCCESSIO (egyetemes jogutódlás): több dologhoz, egy egész vagyontömeghez egyszerre, a maga összességében (per universitatem) jutunk hozzá IV. A TULAJDONSZERZÉSI MÓDOK TOVÁBBI CSOPORTOSÍTÁSAI a) acquisitio originaria - acquisitio derivativa: - mai felosztás - EREDETI SZERZÉSMÓD (acquisitio originaria): más jogától függetlenül keletkezik új tulajdonjog (pl. elbirtoklás vagy foglalás esetén) - SZÁRMAZÉKOS SZERZÉSMÓD (acquisitio derivativa): a tulajdonjog mástól származik, a tulajdont szerzőhöz jogutódlás címén kerül (pl. átadás, mancipatio) nemo plus iuris szabály: (modern jogok is átvettek): „senki sem ruházhat át több jogot másra, mint amennyi saját magának van” – („nemo plus iuris ad alium tranferre potest, quam ipse haberet”) b) csoportosítás aszerint, hogy a tulajdonszerzési módok jogügyletekkel vagy egyéb tényekkel valósulnak meg: - KÉTOLDALÚ JOGÜGYLET: mancipatio, in iure cessio, traditio - EGYOLDALÚ JOGÜGYLET: occupatio c)
a csoportosítás szempontja: a tulajdonszerzési módok eszközléséhez kell-e a jogcím, jogalap (causa, titulus) vagy sem
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) -
CAUSA:
1.
A CAUSA-NAK FENN KELL FOROGNIA:
az a jogi cél, amelynek érdekében a jogalanyok valamilyen jogi tényt véghezvisznek
2.
elbirtoklás (usucapio), átadás (traditio)
A TÉNYÁLLÁS ELEVE TARTALMAZZA A CAUSA-T:
a
3.
26/69
ius gentium szerinti szerzésmódok (kivéve a traditio)
KAUZÁTLAN, ABSZTRAKT JOGÜGYLETEK:
mancipatio,
az in iure cessio ezek még a felek szándéka ellenére is átviszik a tulajdont
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
27/69
417. A BIRTOK- ÉS TULAJDON-TRADITIO EGYBEVETÉSE [MINIMUM TÉTEL XXI.]
I. A TULAJDON-TRADITIO JELENTŐSÉGE - a ius gentium szerinti tulajdonszerzési módok közül a tulajdon-traditio a leggyakoribb és egyben a legfontosabb - TULAJDON-TRADITIO: a birtok-traditionak az az esete, mikor nemcsak a birtok (civilis possessio), hanem egyúttal a tulajdonjog is átszáll a dolog átvevőjére II. A BIRTOK-, ÉS TULAJDON-TRADITIO KÜLÖNBSÉGE - birtok-traditio: az eddigi birtokos lemond a birtokáról és testileg is megszünteti kapcsolatát a dologgal azért, hogy egy másik személy az ő birtokmegszűnése folytán birtokot szerezzen = meghatározott céllal történik; mások közreműködésével történik a) a traditio nem minden dolog tulajdonának a megszerzésére alkalmas, csak a res nec mancipi tulajdonát lehet vele megszerezni (a klasszikus kor végétől már a res mancipi tulajdonjogát is) b) a tulajdon- és birtok-traditio tárgya csak res corpoles lehet, hiszen tulajdonjog csak testi dolgokon állhat fenn c) nem minden testi res nec mancipi átadása eredményez tulajdont az átvevőnél; ugyanis szükséges, hogy a traditio valamely megfelelő jogcím (causa/titulus) alapján történjék; a traditio külső tényállása azonos, eltérés a causában van: a traditio csak akkor eredményezhet tulajdonátszállást, ha az átadás olyan ügylet alapján történik, amelynek célja az átvevő tulajdonszerzése (pl. kölcsön, ajándékozás, csere. stb.) maga a szerződés a római jogban nem eredményez tulajdonátszállást, csak a jogcím; a traditio puszta ténye sem eredményez tulajdont, mert ha nem megfelelő causa alapján történt az átadás, akkor az átvevő csak birtokot szerez, tulajdont nem; a kettő együtt kell a tulajdonszerzéshez d) az átvevő csak akkor szerez tulajdont, ha az átadó maga is tulajdonos volt; ha nem tulajdonos adja át a dolgot, akkor az átvevő csak birtokot szerez, a tulajdon megszerzésre pedig elbirtoklásra szorul e) a tulajdon-traditio feltétele még az, hogy az átvevő rendelkezzék vagyonjogi képességgel (ius commercii) f) feltétel még, hogy a dolog legyen forgalomképes (ne álljon elidegenítési tilalom alatt) III. VÁLTOZÁSOK: - posztklasszikus jogban: a traditio már nem csak a res nec mancipi, hanem a res mancipi tulajdonának megszerzésére is alkalmas volt - iustinianusi jogban: felújítottak egy (XII táblás törvényből) szabályt, miszerint adásvétel alapján a traditio csak akkor viszi át a tulajdont, ha a vételárat kifizették vagy biztosították, ill. hitelezték - a felek akarata fokozottabb figyelmet kap, aminek következtében a szabályozás a traditionál is megelégszik a feleknek az átadásra és átvételre irányuló akaratmegegyezéssel, holott a traditio lényege eredetileg a valóságos átadás/átvétel volt
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
28/69
418. MI AZ ÖSSZEFÜGGÉS A TULAJDONI SZERZÉSMÓD ÉS A SZERZÉSCÍM KÖZÖTT? [MINIMUM TÉTEL XXII.]
I. -
A TULAJDONSZERZÉSI MÓD FOGALMA a tulajdonszerzési módok (modi acquirendi dominii) olyan taxatíve meghatározott jogi tények, tényállások, melyekhez a jogrend a tulajdonszerzés joghatását fűzi
II. TULAJDONSZERZÉSI MÓDOK A RÓMAI JOGBAN a)
IUS CIVILE SZERINTI TULAJONSZERZÉSI MÓDOK:
1. mancipatio 2. in iure cessio 3. elbirtoklás (usucapio) b)
IUS GENTIUM SZERINTI SZERZÉSMÓDOK:
1. átadás (traditio) 2. foglalás (occupatio) 3. kincstalálás (thesauri inventio) 4. dologegyesülés 5. gyümölcsszerzés (fructuum perceptio) 6. feldolgozás (specificatio) III. SINGULARI SUCCESSIO – UNIVERSALIS SUCCESSIO a) SINGULARIS SUCCESSIO (különös jogutódlás): egyes dolgokat szerzünk meg b) UNIVERSALIS SUCCESSIO (egyetemes jogutódlás): több dologhoz, egy egész vagyontömeghez egyszerre, a maga összességében (per universitatem) jutunk hozzá IV. A TULAJDONSZERZÉSI MÓDOK TOVÁBBI CSOPORTOSÍTÁSAI a) acquisitio originaria - acquisitio derivativa: - mai felosztás - EREDETI SZERZÉSMÓD (acquisitio originaria): más jogától függetlenül keletkezik új tulajdonjog (pl. elbirtoklás vagy foglalás esetén) - SZÁRMAZÉKOS SZERZÉSMÓD (acquisitio derivativa): a tulajdonjog mástól származik, a tulajdont szerzőhöz jogutódlás címén kerül (pl. átadás, mancipatio) nemo plus iuris szabály: (modern jogok is átvettek): „senki sem ruházhat át több jogot másra, mint amennyi saját magának van” – („nemo plus iuris ad alium tranferre potest, quam ipse haberet”) b) csoportosítás aszerint, hogy a tulajdonszerzési módok jogügyletekkel vagy egyéb tényekkel valósulnak meg: (a pandektisták csoportosítása) - KÉTOLDALÚ JOGÜGYLET: mancipatio, in iure cessio, traditio - EGYOLDALÚ JOGÜGYLET: occupatio
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
29/69
V. A TULAJDONSZERZÉSI MÓDOK CSOPORTOSÍTÁSAI A JOGCÍM ALAPJÁN - a csoportosítás szempontja: a tulajdonszerzési módok eszközléséhez kell-e a JOGCÍM, JOGALAP (causa, titulus) vagy sem - CAUSA: az a jogi cél, amelynek érdekében a jogalanyok valamilyen jogi tényt véghezvisznek - a tulajdonszerzési módok a szerzési jogcímhez való viszonyuk alapján 3 csoportba sorolhatóak: 1.
A CAUSA-NAK FENN KELL FOROGNIA:
2.
elbirtoklás (usucapio), átadás (traditio)
A TÉNYÁLLÁS ELEVE TARTALMAZZA A CAUSA-T:
a
3.
ius gentium szerinti szerzésmódok (kivéve a traditio)
KAUZÁTLAN, ABSZTRAKT JOGÜGYLETEK:
mancipatio,
az in iure cessio ezek még a felek szándéka ellenére is átviszik a tulajdont VI. -
A SZERZÉSMÓD ÉS A SZERZÉSCÍM KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉS: egyes szerzésmódoknál szükséges a causa, másoknál nem önmagában a causa nem transzferálja a tulajdont, a causális formáknál sem sem az átadás (traditio) jogcím (causa) nélkül, sem a causa traditio nélkül nem érvényes
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
30/69
419. A FELDOLGOZÁS ÉS A DOLOGEGYESÜLÉS I. -
A FELDOLGOZÁS (SPECIFICATIO) ius gentium szerinti tulajdonszerzési mód FELDOLGOZÁS (specificatio): más tulajdonában álló ingó dolog emberi munkával történő olyan átalakítása, melynek révén új dolog (nova species) jön létre
KLASSZIKUS JOGTUDÓSOK ELLENTÉTES NÉZETEI:
a) szabiniánusok: (naturalis ratio): mivel az anyag nélkül az új dolog nem jöhetett volna létre, nincs tulajdonváltozás, az új dolog az anyag tulajdonosáé marad b) prokuliánusok: az új dolog a feldolgozásig nem létezett, és mivel a specificatio hozta létre, keletkezésekor még res nullius, amely alkotóját illeti, aki okkupálja a dolgot - megegyeztek, hogy az új dolog előállításával a régi dolog elenyészett és többé már nem vindikálható A IUSTINIANUSI JOG KÖZBENSŐ (MEDIA SENTENTIA) ÁLLÁSPONTJA: - ha az új dolog visszaállítható eredeti állapotába (pl. fémszobor nyers érctömbbé), akkor az anyag tulajdonosáé marad a feldolgozás után is (szabiniánus álláspont) - ha az új dolgot nem lehet eredeti állapotába visszállítani (pl. borból már nem lehet szőlő), akkor az új dolog a feldolgozóé lesz (prokuliánus álláspont) - ha részben saját, részben idegen anyagból történt az előállítás, az új dolog a feldolgozóé, mert nem csak a munkáját adta hozzá, hanem az anyag egy részét is ő nyújtotta KÁRTÉRÍTÉS FELDOLGOZÁSNÁL: - birtokon belül, alperesként mind az anyag tulajdonosa, mind a feldolgozó (ha jóhiszemű volt) védelmet kaphatott az - exceptio doli-val érvényesíthető visszatartási jog (retentio) gyakorlása útján - egyedül lopott anyag esetén nevezik meg a források a condictio furtiva-t, amellyel az anyagot illetve a kárt perelni lehet II. A DOLOGEGYESÜLÉS - ius gentium szerinti tulajdonszerzési mód - DOLOGEGYESÜLÉS: különböző személyek tulajdonában álló dolgok emberi tevékenység következtében vagy egyéb tények folytán olyan szoros fizikai kapcsolatba kerülnek egymással, hogy ezáltal egyetlen, egységes dologgá válnak - a rómaiak a ~ elvont fogalmát nem ismerték, de ismeretes volt azonban előttük az ún. - járulékos dologegyesülés (accessio) fogalma, továbbá szabályozták az egyenrangú dolgok egyesülésének különböző eseteit (confusio, conflatio, commixtio) - gyenge egyesülés: az egyesült dolgokat szét lehet választani, ezért a tulajdonváltozás ideiglenes jellegű; a lappangó tulajdon feléledhet erős egyesülésnél: ahol ez gyakorlatilag kizárható, mivel a dolgokat nem lehet szétválasztani a) JÁRULÉKOS DOLOGEGYESÜLÉS (ACCESSIO) - az egyesült dolgok közül a fődolog (res principalis – jellegénél fogva erősebb, illetve a szokás annak tart) a maga túlsúlyánál fogva magába olvasztja a másikat, amely ahhoz mint járulék (accessio) csatlakozik
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) -
31/69
legfontosabb szabálya az accessio cedat principali: „a járulék járuljon a fődologhoz” Ulpianus, a járulékos dolog osztja a fődolog sorsát (tulajdonjogilag: a fődolog tulajdonosáé lesz) nem mindig végleges jellegű: ha az egyesülés az egyesült dolgok sérelme nélkül megszüntethető, akkor az eredeti tulajdonos joga csak nyugszik, mert az actio ad exhibendum nevű keresettel kérheti a dolgok szétválasztását, mellyel helyreállítható a tulajdoni helyzet
b) AZ ÉPÍTÉS (INAEDIFICATIO) 1. amikor valaki saját telkén részben vagy egészben idegen anyaggal építkezik (beépítés) 2. amikor valaki idegen telekre saját anyaggal építkezik (ráépítés) -
a szabályozás általános elve: minden, ami beépítésre kerül, osztja a telek sorsát (omne, quod inaedificatur, solo cedit) a telektulajdonos (a fődolog tulajdonosa) tehát megszerzi az idegen anyag, az épület tulajdonát az ebből keletkező méltánytalanságot pénzbeli megtérítés útján orvosolták ARCHAIKUS JOG:
a beépített építőanyagot nem lehetett kiperelni KLASSZIKUS JOG: fenntartotta az előző elvet, de ugyanakkor vonatkozott az erős egyesítésekre is (pl. vakolatban a mész) beépítésnél az építőanyag tulajdonosának 2x-re (duplum) menő keresete volt az építő ellen függetlenül attól, hogy az jó- vagy rosszhiszemű volt ráépítésnél az építkező a ráépített anyag tulajdonjogát elvesztette, ha azonban jóhiszemű volt, igényt tarthatott költségeinek megtérítésére (vagy meg kellett várnia, hogy az anyag (az épület lebontása folytán) szabaddá váljék, amikor a tulajdonjoga feléledt IUSTINIANUSI JOG: a rosszhiszemű beépítővel szemben érvényesíthetővé vált az anyag tulajdonosa részéről az elválasztásra irányuló actio ad exhibendum (a kibontást jelentette); rosszhiszemű ráépítő immár minden igényét elvesztette az anyag iránt
c) A FOLYÓKKAL KAPCSOLATOS ACCESSIÓK - maga a folyó res publica volt - a folyópart (ripa) azonban bizonyos törvényi korlátokkal magántulajdonban is állhatott - a folyó nem állandó jellegű (kiszárad, folyásirány megváltozik), mely hatással van a tulajdoni viszonyokra is - iszaplerakódás (alluvio) - sodorvány (avulsio, a folyó leszakít egy db-ot,máshova visz, gyökerezésig régi tulajdon) d) EGYÉB ACCESSIOK - ingatlanokkal kapcsolatban beültetés (inplantatio) és a mag földbe való elvetése (satio) - írás (scriptura): osztja az anyag sorsát, de a fődolog a hordozó anyag marad - kép, festmény (pictura): a festmény a fődolog, a hordozó anyag osztja a festmény sorsát e) KÁRTÉRÍTÉS ACCESSIONÁL - ha az accessio nem végleges jellegű (gyenge), az eredeti tulajdoni helyzet az actio ad exhibendum, mjad a tulajdoni per (rei vindicatio) útján visszaállítható - ha az accessio végleges (erős), a fődolog tulajdonosa kártérítésre lehet kötelezve, illetve az accessio volt tulajdonosa nem köteles kiadni a kártérítésig a dolgot
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
32/69
f) EGYENRANGÚ DOLGOK EGYESÜLÉSE - ritka helyzet, hogy 2 egyenrangú dolog egyesül, amikor egyik sem járuléka a másiknak - mivel ez többnyire szándékos tevékenység, emberi munka eredménye - ez pedig már általában specificatio-nak minősül - az egyesülés bekövetkezhet (általában 3. dolog jön létre a) egynemű/különnemű folyadékok összekeveredésével (confusio): bor és méz mézbor (mulsum) b) egynemű/különnemű fémek összeolvasztása folytán (conflatio): arany, ezüst borostyánérc (electrum) g) COMMIXTIO - különböző személyek tulajdonában álló dolgok összekeveredése - pl.: egyedileg nem azonosítható dolgok keverednek össze (gabonaszemek, 2 nyáj) - a tulajdoni helyzet nem változik, de a szétválasztás gyakorlatilag lehetetlen, így - vindicatio pro parte kereset: követelés a megillető hányad kiadására - pénz összekeveredése (commixtio nummorum): ha lehetetlen a szétválasztás, a keverő tulajdont szerez, és az eredeti tulajdonos csak kötelmi keresettel élhet
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
33/69
420. URATLAN DOLGOK FAJAI, JOGI SORSA A FOGLALÁS (OCCUPATIO): az uratlan dolgok birtokbavétele tulajdonszerzési szándékkal 1. VADON ÉLŐ ÁLLATOK ELFOGÁSA - természettől fogva uratlan dolgok: - vadak - madarak - halak - aki ezeket elfogja, tulajdont szerez rajtuk; függetlenül attól, hogy az elfogás saját vagy idegen területen történt - ha a vadállat elszabadul, újból uratlanná válik, megszűnik a tulajdonjog, újból okkupálhatóvá válik - a sebesült vad azé, aki elfogja, tehát nem szükségképp a megsebesítőé - a szelídített vad, ha hazajáró szokását elveszti, okkupálható, de a háziállat tulajdona nem szűnik meg az elkóborlás által 2. A TENGERPART ELFOGLALÁSA - tengerparton talált drágakövek, borostyánkő, stb. és a tengerben keletkezett sziget is a vadállatokkal esik hasonló elbírálás alá - amíg a tengerpart (litus) egy részét valaki bekerítés útján birtokolja, addig őt illeti meg - ha az ár elfoglalja a birtokolt partrészt, megszűnik a tulajdon, a terület újból okkupálható - Iustinianusi jog: tengerpart res communis omnium: birtoklója akkor sem szerzi meg a birtokolt partrész tulajdonát, ha azon építményt emel; a part res nullius, nem lehet rajta magántulajdont szerezni 3. ELHAGYOTT DOLGOK ELFOGLALÁSA - az elhagyott dolog (res derelicta) uratlan és okkupálható dolog - csak olyan elhagyott dolgok vonatkozásában ismerték el a foglalást, amelyeknél a tulajdonos a dolognak nemcsak a birtokáról, hanem tulajdonáról is lemondott - pl.: a rakomány kidobása a hajó megmenekülése miatt csak birtok-derelictio, mivel a tulajdonosok nem mondtak le a kidobott dolgok tulajdonáról, így az ilyen dolgok haszonszerzési szándékkal való birtokba vétele = lopás - nem elhagyott dolog az elveszett dolog - pl.: valakinek a szekérről leesett tudtán kívül valami, az nem elhagyott, nem okkupálható - elhagyni csak szándékosan, akarattal lehet - szabiniánusok: amint valaki elhagyta dolgát, az uratlanná vált prokuliánsuok: az elhagyás miatt a dolog nem válik uratlanná, csak okkupálhatóvá, a tulajdon csak azáltal szűnik meg, ha a dolgot valaki elfoglalja 4. PÉNZSZÓRÁS A NÉP KÖZÉ - pénzszórás (iactus missilium) által nem az elhagyott dolog okkupálása forog fenn, hanem tulajdon-traditio nem meghatározott személynek történő átadással 5. AZ ELLENSÉG DOLGÁNAK ELFOGLALÁSA - foglalás az is, ha a római katona megszerzi ellensége dolgát - ha az így szerzett dolog nem hadizsákmány, tehát nem a római államé, a római polgár a birtokbavétellel tulajdont szerez az ellenség dolgán © Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
34/69
421. A FRUCTUS FOGALMA, FAJAI, MEGSZERZÉSE I. -
A GYÜMÖLCS FOGALMA GYÜMÖLCS (fructus): azok a(z) a) szaporulatok, amelyek egy termő dologból (anyadolog) időszakonként természetes úton jönnek létre az anyadolog sérelme nélkül (pl.: állatok kölyke, szőre) vagy b) időszaki hozamok, amelyek az anyadolog fogyásával, sérelmével jönnek létre (pl.: kitermelt fa, érc, kő) c) és olyan jövedelmek, amelyet nem a természet révén kapunk, hanem amelyet a jogszabály minősít annak (pl.: emberi és állati munkaerő hasznosítása, vadászat, halászat, házbér, vagy a kamat) -
ezek a hozamok már nem szó szerint az anyadologból jönnek létre, mint a természetes gyümölcsök (fructus naturales), visszatérő hasznokként azonban mégis a „polgári” gyümölcs fogalma alá esnek (fructus civiles)
II. A GYÜMÖLCS FAJAI A TULAJDONSZERZÉS SZEMPONTJÁBÓL - a fructus naturales-en belül megkülönböztetünk: a) függő gyümölcsöt (fructus pendens) b) elvált gyümölcsöt (fructus separatus) c) beszedett gyümölcsöt (fructus perceptus) a) FÜGGŐ GYÜMÖLCS (fructus pendens) - még nem önálló, még nem dolog - része az anyadolognak, s mint alkatrész mindenben osztja annak sorsát, így a dominust, az anyadolog tulajdonosát illeti - mint eljövendő, remélt dolog (res sperata) már a függés ideje alatt is bírhat jogi jelentőséggel (pl. a függő termést lekötik zálogul) b) ELVÁLT GYÜMÖLCS (fructus separatus) - már önálló dolog - ez a helyzet beállhat természetes úton (érett gyümölcs lehull a fáról, az állat megellik) vagy emberi tevékenység folytán (a juhról lenyírják gyapjút) - jogi sorsa független az anyadologétól - az elválással a gyümölcs nem szükségképpen a dominus tulajdonába kerül, mert így szerez tulajdont felettük a emphyteuta és a bonae fidei possessor is c) BESZEDETT GYÜMÖLCS (fructus perceptus) - olyan gyümölcs, melyet az arra jogosult személy birtokba vett - beszedéssel szerez tulajdont a haszonélvező is. - nem elég az anyadologtól való elválás, kell még a birtokbavétel is
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
35/69
III. A GYÜMÖLCSSZERZÉS MÓDJAI a) a tulajdonos, az örökhaszonbérlő és a jóhiszemű birtokos már a puszta elválással gyümölcsöt szerezhet (separatio) b) a haszonélvező viszont csak beszedéssel (perceptio) szerez tulajdont a gyümölcsön; ez a tulajdonszerzés saját jogon, az anyadolog tulajdonosának akaratától függetlenül, a puszta elválással vagy a jogosított általi önhatalmú birtokbevétellel történik c) az anyadolog tulajdonosának akaratából, átadással (quasi traditio) szerzik meg a gyümölcs tulajdonát (közönséges bérlő, függő gyümölcs vevője). Ezeknek a jogát csak az in personam actio biztosítja, s ha a tulajdonos megtiltaná a gyümölcs beszedését (elvitelét), akkor tulajdoni igényt nem támaszthatnak a gyümölcs iránt, de kártérítésért perelhetnek IV. GYÜMÖLCSMEGJELÖLÉSEK A PERES ELJÁRÁS SORÁN -
MEGLÉVŐ GYÜMÖLCS
(fructus exstantes): olyan gyümölcs, amely a perindításkor, a litis contestatio időpontjában még megvan, létezik
-
ELFOGYASZTOTT GYÜMÖLCS
-
BESZEDNI ELMULASZTOTT GYÜMÖLCS
(fructus consumpti): olyan gyümölcs, amelyik már a litis contestatio idején sincs meg, mert elfogasztották, túladtak rajta; e 2 minősítésnek főleg a tulajdoni és a hagyatéki perben van jelentősége (fructus percipiendi): az alperesnek felróhatóan be nem szedett gyümölcs, valamint azok a gyümölcsök (illetve értékük), amelyek az alperes vétkessége folytán nem is jöttek létre
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
36/69
422. A MANCIPATIO ÉS AZ IN IURE CESSIO I.
MANCIPATIO
1. -
FOGALMA ius civile szerinti tulajdonszerzési mód a római jog egyik legősibb, ius strictum szerinti ünnepélyes ügyelete nem is kimondottan a tulajdon átruházására szólt, hanem az ún. mancipiális (szabad személyek és res mancipi fölött fennállható) hatalom átruházásának aktusát jelentette keletkezése: a XII táblás törvényeket megelőző időkben jelentette: a) a res mancipi (beleértve a 4 ősi mezei telki szolgalmat is) megszerzését b) a szabad személyek (általában hatalom alatti családtagok) feletti hatalom megszerzését a civiljog ősi, formális, ünnepélyes jogügylete nem tartalmazott feltételt, időhatározást, képviseletet bonyolultsága ellenére kedveltebb, mint az in iure cessio, mivel nem kell vele a praetor elé járulni
-
2. 3. -
TERMÉSZETE csak jelképesen folytatták le azáltal, hogy rézdarabkát a mérleghez pendítettek, majd átnyújtották az eladónak a vételár tényleges megfizetése e szertartásos eljárás keretein kívül, formátlanul történt ezzel tulajdonátruházó ügyletté, jelképes adásvétellé (imaginaria venditio) vált az eredeti funkciója, az adásvétel mellett a szimbolikus vételár (nummo uno, 1 sestertius) alkalmazásával és a szóbeli mondóka (nuncupatio) átalakításával már nem csupán adásvételt, hanem egyéb ügyleti célokat is megvalósított (pl. ajándékozás, zálogszerződés, házasságkötés, végrendelkezés) kauzátlan, absztrakt jellegéből következik, hogy a mancipatiós ügyletek a tulajdont akkor is átviszik, ha a felek akarata másra irányul azonban mivel egyben származékos szerzésmód is, az átvevő a tulajdont az ünnepélyes formák pontos betartása ellenére sem szerzi meg, ha az átruházó nem volt tulajdonos SORSA A CSÁSZÁRKORBAN klasszikus kor: alkalmazták, de jelentősége csökkent (bonitár tulajdon kialakulása miatt) posztklasszikus kor: ritkábban alkalmazták, az utolsó császári rendelet, ami említi 355ből való és nem tekintették többé szükségesnek a res mancipi átruházásához Iustinianus törölte el, és ennek megfelelően a Digesta szerkesztői a mancipatio helyett a traditio-t építették be
II. IN IURE CESSIO 1. -
FOGALMA ius civile szerinti tulajdonszerzési mód (tulajdonképpen tulajdonátruházással) a res mancipi és a res nec mancipi közös elidegenítési formája 3 személy folytatja le: az in iure átengedő (tulajdonos), a vindikáló (akinek átengedik a dolgot) és az odaítélő (praetor) a rómaiak ősi ügyeletei közé tartozik, ez is actus legitimus az átruházónak itt is tulajdonosnak kellett lennie © Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
37/69
-
később keletkezett, mint a mancipatio és hamarabb is ment ki a gyakorlatból (nehézkes) fiktív tulajdoni perindítás (színleges rei vindicatio): a szerző fél pert indít a tulajdonos ellen azt állítván, hogy a megszerezni kívánt dolog az övé; az in iure eljárásban a praetor megkérdezi a jelen lévő tulajdonost, hogy ellentmond-e ennek; a tulajdonos mintha elismerné a felperes tulajdonát, megtagadja a kontravindikációt, vagy egyszerűen csak hallgat, nem válaszol; ekkor a praetor -a peres eljárás szabályainak megfelelően- nem teszi át az ügyet a bíróhoz, hanem maga fejezi be az eljárást azzal, hogy a felek nyilatkozatai alapján odaítéli a kérdéses dolgot a felperesnek (addictio), és ezzel megtörténik a tulajdonátruházás
2. -
ALKALMAZÁSI LEHETŐSÉGEI
-
bármilyen dolog tulajdonának megszerzésére alkalmas volt egész vagyontömeg (pl.: örökség) megszerzésére is de egyéb jogok (szolgalomalapítás, örökbefogadás) megszerzését is lehetővé tette alkalmazási köre szélesebb volt mint a mancipatio-nak, mivel tárgya nem csak res mancipi lehetett absztrakt jogügylet, amely független a felek valóságos ügyleti céljától, a causától, épp ezért nem csak tulajdonszerzésre alkalmas, hanem egyéb jogi célok megvalósítására is
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
38/69
423. AZ ELBIRTOKLÁS [MINIMUM TÉTEL XXIII.]
I. -
AZ ELBIRTOKLÁS FOGALMA ha valaki egy dolgot a törvény által meghatározott ideig folyamatosan birtokol, akkor tulajdonossá válhat ius civile szerinti tulajdonszerzési mód „közérdekből vezették be az elbirtoklást, hogy bizonyos dolgok tulajdona ne legyen sokáig vagy esetleg örökre bizonytalan.” – Gaius az idő jogkeletkeztető hatásán alapszik
II. AZ ELBIRTOKLÁS KÉT FŐ ESETE - a tulajdonszerző akkor szorult az elbirtoklásra, ha a tulajdonszerzés valamilyen okból kifolyólag hibásan ment végbe - az elbirtoklás az ilyen hibás szerzéseket orvosolta azáltal, hogy a hiányzó jogosultságokat teljes joggá, vagyis tulajdonná erősítette - 2 fő esete volt aszerint, hogy a tulajdonszerzést milyen hiba akadályozta meg: a) FORMAI HIBA - akkor állt elő, ha valaki res mancipi-t nem mancipatio-val vagy in iure cessio-val, hanem „csak” traditio-val szerzett meg - ilyenkor a szerző nem lett tulajdonos, a dolog pedig formailag az addigi tulajdonosé maradt, az övé volt ex iure Quiritium - ugyanakkor Gaius szerint a dolog mégis a hibásan szerző vagyonába tartozik, ténylegesen az övé (in bonis eius est) - ha befejeződött az elbirtoklás, a dolog civiljogilag is az elbirtoklóé, nemcsak a vagyonába tartozik bele b) TARTALMI HIBA - akkor, ha valaki nemtulajdonostól szerezte a dolgot - a nemo plus iuris elv folytán a szerző sem lett a tulajdonos, bármilyen formában történt is a dolog megszerzése - ezzel szemben a befejezett elbirtoklás pótolta az előd jogának hiányát III. AZ ELBIRTOKLÁS KORONKÉNT TEKINTVE A) AZ ARCHAIKUS JOGBAN: - XII táblás törvény: az elbirtoklást usus néven már ismerte - e szerint az ingatlanok (fundus) 2 év egyéb dolgok (ceterae res, manus, hagyaték) 1 év alatt voltak elbirtokolhatók - az elbirtoklás alanya csak római polgár lehetett - ha a birtoklás folyamatossága megszakadt: beállt az usurpatio (elbirtoklás félbeszakadása), amely után már csak új elbirtoklás kezdődhetett, és az addig eltelt idő nem számított - XII táblás törvény a római polgár általi, megfelelő időn át tartó birtokláson kívül más pozitív előírást nem tartalmaz
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
39/69
B) A KLASSZIKUS JOGBAN: - a fejlett római jog az elbirtoklás 5 feltételét állapította meg: Res habilis, titulus, fides, possessio, tempus 1.
res habilis: az elbirtoklás tárgya csak elbirtoklásra alkalmas dolog (res habilis) lehetett; ez szűkebb a forgalomképes dolgok körénél, mivel a XII táblás törvény már tiltotta a lopott dolgok (res furtivae) elbirtoklását; a tilalmat a lex Atinia (~Kr.e. 200) tette általános érvényűvé, utóbb pedig kiterjesztették az erőszakkal elvett dolgokra is
2.
tempus: az idő tekintetében továbbra is a XII táblás törvényben meghatározott 1, illetve 2 év volt szükséges;
3.
possessio: az elbirtokláshoz megkívánták magát a birtoklást (possessio) is; később pedig az elbirtoklótól is, hogy az elbirtokláshoz vezető birtokkal (possessio ad usucapionem) rendelkezzék; a birtoklásnak folyamatosnak kellett lennie, a birtokbalépés jogosságát (iustum initium possessionis) bizonyítani kellett (jóhiszeműség és megfelelő jogalap)
4.
bona fides: a jóhiszeműség az elbirtoklás egyik legfontosabb eleme; „az jóhiszemű, aki azt hiszi, hogy az átruházó tulajdonos volt”; jóhiszeműséget csak az elbirtoklás kezdetén, a birtokbavétel pillanatában követeltek meg; SZUBJEKTÍV ELEM
5.
iustus titulus: megfelelő jogcím vagy jogalap; nem függ az elbirtoklótól;
OBJEKTÍV ELEM,
a jogrend állapítja meg,
az elbirtoklás causa-ja lehetett: a) tulajdonátruházó szerződés; pl.: adásvétel (a dolgot a birtokos pro empto tartja magánál), ajándékozás (pro donato) b) hozományba adás (pro dote), Iustinianus előtt c) litis aestimatio megfizetése (pro soluto) d) a tulajdonos által elveszített, ill. a nemtulajdonos által elhagyott dolog elfoglalása (pro derelicto) e) örökösi minőség (pro herede) f) némely praetori birtokbautalás -
nincs helye elbirtoklásnak, ha valaki pl. zálogba, bérbe, használatra kapta a dolgot, ilyenkor ugyanis nem sajátjaként, hanem más nevében birtokol (alieno nomine) ha valaki úgy véli, hogy megfelelő jogcím alapján birtokol, holott ez valójában nem így van, a titulus nem révén elbirtoklás sem folyik de: Iustinianus szerint a vélt (putatív) titulus is alkalmas elbirtoklásra putatív titulus pl.: valaki cselekvőképtelen személytől vásárolt meg egy dolgot, a szerződés, amely az elbirtoklás jogcíme lenne, ilyenkor semmis
PRAESCRIPTIO LONGI TEMPORIS - a klasszikus korban - az elbirtoklás civiljogi intézmény - eleinte nem volt alkalmazható a tartományi telkekre (fundi provinciales), amelyeken civiljogi tulajdon nem állhatott fenn - a tartományi helytartók annak, aki 10 ill. 20 éven át birtokolt és megművelt egy tartományi ingatlant, már a klasszikus korban kifogást (praescriptio longi temporis)
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
-
40/69
adtak aszerint, hogy egyazon tartományban lakók között (inter praesentes) vagy különböző tartománybeliek között (inter absentes) merült fel a jogvita a praescriptio révén a birtokos még nem vált tulajdonossá, de védelmet kapott a telkek tényleges használatában
C) A IUSTINIANUSI JOGBAN: - egységesítette az elbirtoklás szabályait: a) ingó dolgok: az elbirtoklás ideje 3 évre emelkedett (kevésnek bizonyult az 1 év) minden egyéb szabály megmaradt, az usucapio nevet is megtartotta, de ez kizárólag az ingó dolgok elbirtoklását jelentette b) ingatlanok: a tartományi telkek különböző elbirtoklási idejéhez igazodott (10 ill. 20 év), ez az elbirtoklás a praescriptio longi temporis elnevezést kapta PRAESCRIPTIO LONGISSIMI TEMPORIS - kivételes eset a iustinianusi jogban - azzal szemben, aki egy jóhiszeműen szerzett dolgot 30, ill. 40 évig háborítatlanul birtokol, a tulajdonosi és egyéb keresetek elévülnek, és az illető tulajdont is szerez - elnevezése: praescriptio XXX (triginta) vel XL (quadraginta) annorum: 30. ill. 40 év kifogása
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
41/69
424. A BONA FIDES JELENTÉSEI, ELŐFORDULÁSAI, HATÁSA I. A JÓHISZEMŰSÉG JELENTÉSE: - a preklasszikus korban alakult ki a bonum et aequum fogalma: (jó és igazságos) igazságos és méltányos elbírálást jelentett; a bona fides, ius aequum szinonímája lett - a római jog dolgozta ki a jóhiszeműség (bona fides) mint általános és objektív követelmény fogalmát - a kanonisták érdeme a bona fides, aequitas, a római jogban ismert fogalmakra építő modern rendszerének kidolgozása II. A JÓHISZEMŰSÉG FOGALMA: - eredendően szubjektív kategória: jóhiszemű vagyok akkor, ha úgy gondolom, hogy az, amit teszek, jogszerű - ennek ellentéte a rosszhiszeműség (mala fides): rosszhiszemű az, aki tudja, hogy amit tesz, jogellenes - római gondolkodásban a bona fides objektív kategória: szótartás, tisztesség = nem belső meggyőződés, hanem viselkedés, megbízhatóság, stb. - bona fidei actio: (Kr.e. III. századtól) a praetorok alakították ki az objektív értelmű bona fides-re alapozva; az alperes mindazt köteles teljesíteni, amit egy jóhiszemű, tisztességes személy megtenne, tehát amit az objektív jóhiszeműség követelményrendszere előír - ennek (objektív érelmű jóhiszeműség) szinonimája az aequitas ellentéte: ius strictum III. A JÓHISZEMŰSÉG ELŐFORDULÁSA: 1. KERESETEKBEN: ACTIONES BONAE FIDEI - az actiones stricti iuris kategóriapárja, ellentéte - azok a keresetek, amelyek intentioja a quidquid dare facere oportet ex fide bona („mindazt, amit az alperes adni tartozik a jóhiszeműség alapján”) kitételt magában foglalja - pl.: vételi, bérleti, megbízási, letéti szerződésekből származó keresetek 2. A BIRTOK FAJAINÁL: JÓHISZEMŰ BIRTOK (POSSESSIO BONAE FIDEI) - jóhiszemű birtokos (bonae fidei possessor): az, aki azt hiszi, hogy a birtokolt dolog az övé illetve általában az, aki úgy tudja, hogy az ő birtoklása nem sérti másnak a jogát (függetlenül attól, hogy valójában esetleg sérti), tehát az, aki tulajdonosnak hiszi magát - a rosszhiszemű birtokos (possessio malae fidei) ellentéte 3. AZ ELBIRTOKLÁSNÁL: PRAESCRIPTIO LONGISSIMI TEMPORIS - azzal szemben, aki egy jóhiszeműen szerzett dolgot 30, ill. 40 évig háborítatlanul birtokol, a tulajdonosi és egyéb keresetek elévülnek, és az illető tulajdont is szerez 4. A FELDOLGOZÁS KÁRTÉRÍTÉSÉNÉL - birtokon belül, alperesként mind az anyag tulajdonosa, mind a feldolgozó, ha jóhiszemű volt védelmet kaphatott az
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
42/69
5. AZ ELBIRTOKLÁSNÁL: A BONA FIDES AZ ELBIRTOKLÁS EGYIK ALKATRÉSZE - a jóhiszeműség (bona fides) az elbirtoklás egyik legfontosabb eleme - jóhiszemű az, „aki azt hiszi, hogy az átruházó tulajdonos volt” (Gaius) de az is, aki úgy gondolja, hogy az átruházó elidegenítési hatalommal volt felruházva - mivel a jóhiszeműséget a törvény vélelmezte, az elbirtokló rosszhiszeműségét az ellenfélnek kellett bizonyítania - a jóhiszeműséget csak az elbirtoklás kezdetén, a birtokbavétel pillanatában követelték meg - nem képezte ezért az elbirtoklás akadályát, ha az elbirtokló időközben tudomást szerzett arról, hogy a dolgot nem a tulajdonostól szerezte - a középkortól viszont, a kánonjog hatására elfogadta a jogtudomány a mala fides superveniens nocet („az utóbb jelentkező rosszhiszeműség árt”) tételét., mely szerint a jóhiszeműség az elbirtoklás befejeztéig szükséges volt - azt azonban már a római jog is kimondta, hogy az usurpatio esetén az addig eltelt időhöz hasonlóan a korábbi bona fides is értéktelenné válik - különleges rendelkezés: ha az elbirtoklás alatt álló dolog tekintetében jogutódlás következett be: a) halál esetére (mortis causa) szóló jogutódlásnál a jogutód folytatja az előd elbirtoklását b) öröklésnél a fides -esetleges rosszhiszeműsége ellenére is- elbirtokol, ha az örökhagyó az elbirtoklás kezdetén jóhiszemű volt, de fordítva is áll: az örökhagyó rosszhiszeműsége esetén a jóhiszemű örökös sem birtokolhat el - az élők közötti (inter vivos) jogutódlásánál a jogutódot önállóan kell elbírálni - ez esetben csak akkor lehet szó elbirtoklásról, ha a jogutódnál is megvannak az elbirtoklás kellékei (közöttük a jóhiszeműség is) - kivételek a bona fides követelményei alól (klasszikus kor): pl.: Hadrianus idejéig lehetőség volt arra, hogy a hagyatékot annak rosszhiszemű megszerzője is elbirtokolhassa pl.: a litis aestimatio megfizetése alapján történő elbirtoklásnál még a tolvaj is birtokolhatott - a bona fides az elbirtoklás szubjektív eleme = az elbirtokló (vagy örökhagyója) vagy tud arról, hogy birtoklása sérti más jogát, vagy nem
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
43/69
426. AZ IMPENSAE (BERUHÁZÁSOK) A BERUHÁZÁSOK FAJTÁI: - az alperes által a pertárgy vonatkozásában eszközölt ráfordítások, beruházások (impensae) háromfélék lehetnek: 1)
SZÜKSÉGESEK
(necessariae): azok, melyek elmaradása esetén a dolog vagy elpusztulna vagy rosszabbodna (pl.: állat etetése, gát építése, épület karbantartása)
2)
HASZNOSAK
3)
FÉNYŰZŐEK
(utiles): azok, melyek a hozományt (dolgot) jobbá teszik, nemcsak rosszabbodni nem negedik, és melyekből jövedelemre lehet szert tenni (pl.: gyümölcskert szükséges mértéken túlmenő megművelése, a rabszolgagyermekek taníttatása) (voluptariae): azok, melyek csak díszítik a dolgot, de nem növelik egyúttal a hasznát (pl.: dísznövények, szökőkutak, festmények)
A BERUHÁZÁSAI ALAPJÁN AZ ALPEREST MEGILLETŐ JOGOK: - a beruházás jellegétől és a beruházó hiszemétől függtek a) szükséges beruházás esetén a jóhiszemű alperes követelheti a litis contestatio előtt eszközölt beruházás teljes megtérítését; Iustinianustól a rosszhiszemű birtokos is követelheti ugyanezt b) a hasznos beruházásaiért a jóhiszemű alperes csak annyit követelhetett, amennyivel a dolog értéke objektíve emelkedett, vagyis amennyivel a felperes a beruházás révén ténylegesen gazdagodott; az alperest a fenti megtérítési igények biztosítására külön actio nem illette meg, csak visszatartási jog (retentio) – azaz mindaddig nem köteles kiadni a dolgot, amíg a beruházásai ellenértékét a felperes meg nem térítette; a rosszhiszemű birtokost csak elviteli jog (ius tollendi) illette meg, melynek értelmében az alperes, elválaszthatta és elvihette beruházását; ezzel szemben a felperes felajánlhatta a beruházások értékének pénzbeli megtérítését c) fényűző beruházások tekintetében mind a jó- mind a rosszhiszemű birtokost megillette az elviteli jog (ius tollendi)
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
44/69
427. A REI VINDICATIO [MINIMUM TÉTEL XXIV.]
I. -
A REI VINDICATIO KIALAKULÁSA ÉS JELLEMZÉSE a civiljogi tulajdonos és tulajdon védelmének legfontosabb eszköze a rei vindicatio stricti iuris persecutoria in rem actio rei vindicatio-t a dolog birtokából kiesett civiljogi tulajdonos indíthatott dolga visszaszerzéséért a dolgot ténylegesen is birtokló civilis possessor ellen mind az aktív legitimáció (felperesi perindításra való jogosultság), mind a passzív legitimáció (alperesként való perelhetőség) körül volt határolva már az ősi jogrend is ismerte a tulajdonvédelem ezen formáját legis actio sacramanto in rem formájában; ekkor még mindkét félnek állítania kellett, hogy tulajdonos; ha a perbe vont alperes nem mondta magáénak a dolgot (nem kontravindikált), elvesztette a pert a formuláris perben már kevésbé kötött az eljárás: elegendő, ha csak a felperes állítja, hogy a vitás dolog az övé; az alperesnek nem kellett kontravindikálnia, szokásos védekezés a tagadás volt
2. -
BIZONYÍTÁS A REI VINDICATIO-NÁL a perr megnyerése érdekében a felperesnek 2 dolgot kellett bizonyítania: 1) hogy ő a tulajdonos 2) hogy a dolog az alperesnél van - csak e 2 körülmény bizonyítása esetén lesz a felperes pernyertes és kapja vissza a dolgát vagy annak pénzbeli ellenértékét a különböző járulékokkal együtt a) ha a felperes SZÁRMAZÉKOS MÓDON (acquisitio derivativa) szerezte a dolgot, nehéz helyzetben volt, mert azzal, hogy a mástól szerzést is bizonyította, még az ő tulajdonjoga nem nyert bizonyítást - a nemo plus iuris elve miatt ilyenkor bizonyítania kell elődje tulajdonjogát is, ha pedig az előző tulajdonos is mástól szerezte, akkor elvileg még tovább kellett mennie (- probatio diabolica - ördögi bizonyítás) - de csak ritkán volt így, mivel segített az elbirtoklás, melynek bizonyításával a tulajdonjog is bizonyítást nyert b) ha a felperes EREDETI SZERZÉSMÓDDAL (acquisitio originaria) jutott a dologhoz, nem mástól szerezte, könnyebb volt a bizonyítás: a foglalás, gyümölcsszerzés, feldolgozás, stb. bizonyításával a felperes eleget tett kötelezettségének, bizonyította tulajdonjogát III. A REI VINDICATIÓT MEGELŐZŐ ESETLEGES ELJÁRÁSOK - tulajdoni per előtt szükség volt előkészítő, PRAEIUDICIALIS eljárásokra, ha olyan tényeket kellett tisztázni, amelyek megállapítása nélkül rei vindicatiora nem kerülhetett sor - a rei vindicatio feltételét képezte, hogy a dolog a perindításkor az alperes birtokában legyen, sőt, hogy fizikai valóságában létezzen a) -
BIRTOKINTERDICTUMOK
interdictumos eljárás ha a birtokhelyzet is vitás a két fél között a kedvező alperesi pozíció biztosítása végett tisztázni kell, hogy ki birtokol ha bebizonyosodott, általában az ügy ezzel rendszerint befejeződött, ellenkező esetben a jogosult arra kényszerült, hogy megindítsa a petitórius (tulajdoni) pert
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) b) -
45/69
ACTIO AD EXHIBENDUM a bizonyítás megkönnyítésére szolgáló praeiudicium ingó dolgok esetében in personam actio a felperes a tulajdoni per előtt arra kényszeríttette az alperest, hogy mutassa fel a kérdéses dolgot (erre általában a praetor előtt került sor) ha az alperes a dolgot felmutatta, a felperes meggyőződhetett arról, hogy a dolog az övé, ebben az esetben sikerrel indíthatta meg a főkeresetet (rei vindicatio) ha a felmutatott dolog nem volt a felperesé, tovább kereste dolgát ha az alperes megtagadta a kérdéses dolog felmutatását, akkor a bíró a dolog (pertárgy) értékében marasztalta
IV. A PASSZÍV LEGITIMÁCIÓ KITERJESZTÉSE (ALPERESKÉNT VALÓ PERELHETŐSÉG) - a rei vindicatio alperese eredetileg csak a dolgot birtokló civilis possessor lehetett - Iustinianus lehetővé tette az ún. saját detentor (bérlő, letéteményes) rei vindicatioval való perlését arra hivatkozva, hogy minden olyan személytől követelni lehet a dolgot, aki magánál tartja azt, és akinek megvan a lehetősége, hogy a dolgot visszaadja - lehetséges a rei vindicatio megindítása nem birtokló alperesek ellen(ficti possessores) is: a) amikor az illető rosszhiszeműen túladott a dolgon: dolo desiit possidere, hogy azt a per során ne találhassák meg nála b) ha más helyett vállalta az alperes szerepét a tulajdoni perben: liti se obtulit, holott semmi köze sem volt a dologhoz V. ALPERESI MAGATARTÁSOK A REI VINDICATIO IN IURE SZAKASZÁBAN - az alperes a tulajdoni per tárgyát képező dolog birtokosa - lehetséges reagálásai az in iure szakaszban: 1) elismerhette a felperes tulajdonjogát (confessus) és átengedhette a dolgot (cessio rei) ekkor mentesült minden további következmény alól, a felperes pedig in personam actioval érvényesíthette kárigényét 2) ha el is ismerte a felperesi tulajdonjogot, hivatkozhatott olyan jogra, amely biztosította számára a dolog birtokát; pl. megtagadhatta a dolog kiadását azon az alapon, hogy a dolog zálogban van nála 3) elődmegnevezés során, azaz ha megnevezi azt (nominatio auctoris), akinek a nevében nála van a dolog (alieno nomine possidet) szabadul a pertől 4) hivatkozhatott arra is, hogy a felperes dolgán bizonyos beruházásokat (impensae), ráfordításokat eszközölt 5) tagadhatta a felperes tulajdonát, ekkor a legis actio sacramento in rem keretében megkívánták, hogy az alperes is tegye le a summa sacramentit (biztosíték adása); ennek elmaradása esetén a praetor általában a dolog birtokába utalta a felperest
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
46/69
VI. A BERUHÁZÁSOK FAJTÁI AZ ALPERESI JOGOK A BERUHÁZÁSOK ALAPJÁN
-
LD.
426. TÉTEL
VII.AZ ALPERES MARASZTALÁSA - ha a felperes bebizonyította tulajdonjogát, pernyertes lett, sor kerülhetett az alperes marasztalására - de az ítéleti marasztalás előtt a bíró felszólította az alperest a természetbeni teljesítésre (iussum de restituendo), és csak a teljesítés elmaradása esetén következett a valóságos ítéleti marasztalás (mivel actio arbitraria) a) TERMÉSZETBENI TELJESÍTÉS (IN NATURA) - magának a dolognak a visszaadása és ezen felül az alperes köteles volt kiadni a dolog minden időszaki gyarapodását is (pl.: állat kölykét, beért termést) - a gyarapodás, a járulékok összegét a bíró egy előzetes becslő eljárás (arbitratus) keretében állapította meg - az alperesnek olyan helyzetbe kellett hoznia a felperest, mintha a teljesítés már a litis contestatio pillanatában megtörtént volna -
a litis contestatio előtt okozott KÁROKért csak a tolvaj felel (de ő még a vis maiorért is); az elvált GYÜMÖLCSÖKön a birtokos™ tulajdont szerez, a alperes™ culpa-ért felel
-
a litis contestatio után bekövetkezett KÁROKért a alperes csak vétkessége esetén felel, a alperes viszont minden kárért, még a vis maior-ért is; a GYÜMÖLCSÖKért a birtokos vétkességi alapon felel, a alperes a vis maior-ért is és ki kell adnia az összes meglévő gyümölcsöt
b) PÉNZBELI MARASZTALÁS - ha az alperes a dolgot természetben nem tudta kiadni, akkor bírói becslés (aestimatio arbitrio iudicis) alapján csak a felperes érdeksérelmében, az interesse értékében marasztalják - ez a modern értelemben vett kártérítés
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
47/69
428. AZ ACTIO PUBLICIANA [MINIMUM TÉTEL XXV.]
- a bonitár tulajdonos védelme - a civiljogi tulajdon védelme rei vindicatio - speciális tulajdonvédelmi kereset, melyet az elbirtoklás tett szükségessé actio Publiciana I. a) b) II. -
AZ ELBIRTOKLÁSI HELYZET KÜLÖNLEGESSÉGE ÉS VÉDELME, AZ ACTIO KIALAKULÁSA az elbirtoklás megkezdése még nem keletkeztet tulajdont ilyenkor egy bizonytalan, függő jogi helyzet alakul ki ez csak az elbirtoklási idő befejeztével válik véglegessé oly módon, hogy az addigi birtok tulajdonná erősödik ezzel szemben a tényleges helyzet (jogi szempontból: látszat) olyan, mintha az elbirtokló tulajdonos lenne, mert birtokolja, használja a dolgot, rendelkezik vele az elbirtoklási helyzet erősebb védelme az elbirtoklási helyzet védelme szempontjából az elbirtokló lényegesen könnyebb helyzetben volt birtokon belül, mivel, ha ilyenkor támadta meg valaki, majdnem mindig rendelkezésére állt valamilyen exceptio Kr.e. II-I. században gyakran mellőzték a mancipatiót és az in iure cessiót, általában csak traditiot alkalmaztak az ilyen formátlan szerzésmód viszont nem tette a vásárlót civiljogi tulajdonossá, ha tehát kiesett a birtokból, nem tudta a dolgot visszaperelni a civiljogi tulajdonosoknak egyre inkább szükségük volt a rei vindicatio mellett egy olyan tulajdoni keresetre, amellyel könnyebben érvényesíthették tulajdonjogukat Publicius praetor (Kr.e. II/I. század) teremtette meg az actio Publicianat, melyben nemcsak védelmi (exceptio), de támadó eszközt (actio) is biztosított a megfelelő jogsegélyben szűkölködő elbirtoklók számára actio Publiciana, in rem actio-kon belül AZ ACTIO PUBLICIANA JELLEMZÉSE a rei vindicatio mintájára képzett ficticia in rem actio a praetor nem nyilváníthatta civiljogi tulajdonosnak az elbirtoklófélben lévő birtokost (praetor ius facere non potest) fikcióval annak tekinthette volna, de helyette, ténybeli fikcióval élve arra utasította a bírót, hogy tekintse úgy, mintha az elbirtoklás ideje már letelt volna, vagyis a felperes a dolgot 1 illetve 2 éve birtokolná ha a bíró leteltnek tekinti az elbirtoklási időt és az elbirtoklás egyéb feltételeinek fennforgása megállapítató, a felperes civiljogi tulajdonosnak minősült ezzel a praetor az elbirtoklási helyzetet bonitár tulajdonná erősítette az actio Publiciana csupán ideiglenes rendezi a tulajdonjogi helyzetet, az elbirtoklás befejeztével válik végleges hatályúvá tehát relatív jellegű több mint puszta birtokvédelem, valójában tulajdonvédelmi jogsegély
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
48/69
III. AZ ERŐSEBB JOGOSULTSÁG MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK SZABÁLYAI az alább ismertetett körülmények felderítése után ítéli oda a bíró a dolgot annak a félnek, aki erősebb jogúnak bizonyult, hogy folytassa az elbirtoklást -
-
FŐSZABÁLY:
a civiljogi tulajdonostól szerző erősebb azzal szemben, aki nem civiljogi tulajdonostól szerzett; általában az nyeri meg a pert, aki be tudja bizonyítani, hogy elődje civiljogi tulajdonos volt; ha ez egyik félnek sem sikerül, akkor kerül sor az alábbiak szerinti bizonyításra és a bírói döntésekre is UGYANATTÓL A NEMTULAJDONOSTÓL való szerzés estén az az erősebb, akinek először adták át a dolgot; ilyenkor az lesz a pernyertes, aki - bizonyítatlan jogú előd esetében - be tudja bizonyítani szerzésbeli elsőbbségét KÜLÖNBÖZŐ NEMTULAJDONOSOKTÓL való szerzés esetén a tényleges birtokos erősebb annál, aki birtokon kívül van
IV. CIVILJOGI TULAJDON VS. BONITÁR TULAJDON a civiljogi tulajdonossal szemben nem vethető fel az erősebb jogosultság kérdése, mivel őnála erősebb jogú birtokos nincsen de pl.: a civiljogi tulajdonos eladta és átadta a dolgot az elbirtoklónak, de később valahogy visszaszerezte és a birtokában tartja a bonitár tulajdonos ilyenkor megindított actio Publiciana-jával szemben a civiljogi tulajdonos exceptio iusti dominii-vel (jogos tulajdon kifogása) védekezett, amelyre az elbirtokló replicatio doli-val válaszolt, s így a dolgot visszakapta ha a bonitár tulajdonos alperesi helyzetben védekezik a civiljogi tulajdonos keresetével szemben, a per lehet rei vindicatio és actio Publiciana is
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
49/69
429. A REI VINDICATIÓN ÉS AZ ACTIO PUBLICIANÁN KÍVÜLI EGYÉB TULAJDONVÉDELMI ESZKÖZÖK
1. BIRTOKINTERDICTUMOK - interdictumos jogsegély a tulajdonos védelmére - ha a birtokhelyzet is vitás a két fél között - a kedvező alperesi pozíció biztosítása végett tisztázni kell, hogy ki birtokol - ha bebizonyosodott, általában az ügy ezzel rendszerint befejeződött, ellenkező esetben a jogosult arra kényszerült, hogy megindítsa a petitórius (tulajdoni) pert 2. ACTIO NEGATORIA - ha valaki a tulajdonos nézete szerint jogosulatlanul gyakorol szolgalmat, ellene a tulajdonos actio negatoria-t indíthat - egyéb zavarások (pl. szomszédjogok jogellenes gyakorlása) esetén is megindítható 3. ACTIO COMMUNI DIVIDUNDO ÉS ACTIO FINIUM REGUNDORUM - ha valaki nem fér össze tulajdonostársaival, a tulajdonközösséget az actio communi dividundo-val szüntethette meg - az actio finium regundorum esetében 3 földmérésben jártas arbiter bíráskodott, lerögzítve az egyes telkek közötti vitás határokat - e pereknél a bíró az adiudicatio alapján tulajdonrészeket ruházott a felekre 4. ACTIO AQUAE PLUVIAE ARCENDAE - ezzel a szomszédnak az esővizek természetes lefolyását befolyásoló létesítményei ellen lehet védekezni 5. CAUTIO DAMNI INFECTI - ha a szomszéd részéről valamilyen kár fenyeget, a tulajdonos a még be nem következett, de fenyegető kár esetére a szomszédtől óvadékot kérhet (pl.: a szomszéd épülete roskatag, a telkére fog dőlni) - ha a szomszéd nem adott cautio-t, akkor a praetortól ideiglenes birtokbautalást, majd további vonakodás esetén praetori tulajdont eredményező végleges birtokbautalást lehetett kérni 6. OPERIS NOVI NUNTIATIO - a tulajdonos így tiltakozhatott a szomszéd kezdődő építkezése ellen, amennyiben az nézete szerint nem jogszerű és sérti az érdekeit - a helyszínen az érdekelt az élőszóban közölt operis novi nuntiatio-val élhetett - a tiltakozást követően az építkezés (vagy bontás) csak cautio adása mellett volt folytatható - ennek elmaradása esetén az építkező köteles volt bevárni az ítéletet, melyet a tiltakozónak határidőn belül kellett megindítania 7. INTERDICTUM QUOD VI AUT CLAM - a tulajdonos az erőszakosan vagy tudtán kívüli és a tulajdonát sértő módon lezajlott tevékenység, illetve elkészült létesítmények ellen ezzel élhetett a praetornál - pl.: vadászat más vadaskertjében tilalom ellenére, szemétlerakás a tul.távollétében telkére
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) -
50/69
a vis a birtokos tiltakozása ellenére történő jogsértésre utal a clam tényállás esetén a jogsértés a birtokos tudta nélkül történt
8. ACTIONES POENALES - a tulajdonos a tényállástól, a körülményektől függően bizonyos büntetőkereseteket is indíthatott a tulajdonjogát megsértővel szemben - ezekben a delictum elkövetőjétől büntetésként és kártérítésként a poena megfizetését kérhette - így a tulajdonost lopásnál megillette az actio furti, és a condictio furtiva is, amely nem büntetőkereset volt, hanem a lopásból eredő gazdagodás elvonását célozta - a jogában megsértett tulajdonos a jogsértővel szemben több jogcímen is felléphetett - poena megfizetésére irányuló büntetőkeresetek a cumulatio szabályai szerint halmozva voltak megindíthatóak a vagyoni megtérítésre irányuló rei persecutoria actiokkal
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
51/69
430. AZ INTERDICTUM UNDE VI, AZ INTERDICTUM QUOD VI ÉS AZ INTERDICTUM DE VI EGYBEVETÉSE
INTERDICTUM (TILALOM) - a praetor perenkívüli jogsegélye - a praetor élőszóban kimondott, valamilyen tilalmat tartalmazó parancsa, - melyet csak akkor bocsátott ki, ha a felek meghallgatása után a kérelem teljesítését indokoltnak tartja - betartását bírság (multa) kiszabása biztosította - későbbi módosítása során: az egyik fél kérelmére kibocsátott feltételes praetori utasítás - ha ennek a kérelmezett nem tett eleget, a kérelmező perbe vonhatta őt - az interdictum alapján indítható per (actio ex interdicto) a rendes perekhez képest egyszerűbb és gyorsabb volt I. -
-
INTERDICTUM UNDE VI csak ingatlanok birtokának visszaszerzésére szolgált olyan esetben, mikor az ingatlan birtokából erőszakkal vetettek ki valakit csak 1 éven belül lehetett igénybe venni (kivéve a fegyveres erőszakkal történt kivetés esetét, ekkor korlátlan volt a lehetőség – interdictum de vi armata) nemcsak a pater familias cselekménye alapján volt kérhető, hanem akkor is, ha annak családtagja vagy rabszolgája volt a kivető a hibátlan birtokos erőszakkal (vis cotidiana) is visszaszerezhette a vele szemben hibás birtokostól (a kivetőtől) az ingatlan birtokát, de fegyveres erőszakot (vis armata) nem alkalmazhatott, mert a birtokot így még a hibás birtokostól sem lehetett visszaszerezni szabályait a iustinianusi jog felújította, de meg is változtatta: a) az eddigi név most már felváltva szerepel a törvénykönyvekben az interdictum de vi megjelöléssel b) a császár eltörölte a hibás birtok kifogását ezután tehát a hibás birtokostól sem lehetett erőszakkal visszavenni a birtokot a iustinianusi korban megszűnt az actiok és interdictumok közötti különbség, vagyis az interdictumok bekerültek a rendes peres eljárások közé
II. INTERDICTUM QUOD VI AUT CLAM - a tulajdonos az erőszakosan vagy tudtán kívüli és a tulajdonát sértő módon lezajlott tevékenység, illetve elkészült létesítmények ellen ezzel élhetett a praetornál - pl.: vadászat más vadaskertjében tilalom ellenére, szemétlerakás a tul.távollétében telkére - kiadását az érdekelt birtokos is kérhette - a vis a birtokos tiltakozása ellenére történő jogsértésre utal a clam tényállás esetén a jogsértés a birtokos tudta nélkül történt - az interdictumnak nem volt helye, ha a jogsértő fél cautio-t adott és jogát kész volt perben megvédeni III. -
INTERDICTUM DE VI az interdictum unde vi szabályait a iustinianusi jog felújította, de meg is változtatta: eddigi elnevezés felváltva szerepel a tvkönyvekben az INTERDICTUM DE VI megjelöléssel interdictum de vi armata: fegyveres kivetés esetén korlátlanul állt rendelkezésre, nem csak 1 évig
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
52/69
431. A BIRTOKJOG ÉS A TULAJDONJOG EGYBEVETÉSE [MINIMUM TÉTEL XXVI.]
BIRTOKJOG
TULAJDONJOG
mindkettő a dologi jogon belül kerül tárgyalásra a társadalom 2 ősi, alapvető intézményével, a birtokkal és a tulajdonnal foglalkoznak Fogalma: (Birtok) Fogalma: (Tulajdon) - az a tény, állapot, amikor valakinek a fizikai - egy dolog feletti teljes hatalom, amelynél fogva „a értelemben vett hatalmában van egy dolog magáéban mindenki megteheti mindazt, amivel nem - a birtok ténye független attól, hogy a birtokosnak zavar másokat” – Ulpianus van-e valamilyen joga a dologhoz - az a dologi jog, amelynél fogva a tulajdonos a - a birtok elsődlegesen ténykérdés és nem jogkérdés tulajdon tárgyául szolgáló dolgokra bárki - nálam van, nem a jogi hatalmam alatt jogosulatlan behatását kizárhatja - jogi tény, amelyhez adott esetben bizonyos (a tulajdonjog nemtulajdonosokkal szembeni joghatások kapcsolódhatnak kizárólagossága) - dolgokra vonatkozik (rabszolgára is; „servi res sunt”) - teljes hatalmat, rendelkezési lehetőséget biztosít a tulajdonos dolga felett Birtokjog: - a birtokhoz járuló joghatások összessége - a tényleges birtok+jogi következmények - csak a civilis possessor-t illeti meg (naturalis possessor: joghatás nélküli tényleges birtokos) Kérdése: - nálam van-e a dolog? Tartalma: 1. BIRTOKVÉDELEM - a jogrend a birtokost az alapján védi meg, hogy nála van a dolog, tehát a birtoklás ténye alapján = tényvédelem - fajtái: posszesszorius (interdictumok alapján: megszerzés, megtartás, visszaszerzés); birtokinterdictumok (i. uti possidetis, i. utrubi, i. unde vi, i. de precario) 2. TULAJDONKELETKEZTETŐ HATÁS a) elbirtoklás (usucapio) b) a dolog gyümölcseinek megszerzése 3. TULAJDONJOGI PERBEN A BIRTOKOST ILLETI MEG A KEDVEZŐBB ALPERESI HELYZET (a felperesnek kell bizonyítania)
Alanya: - civilis possessor a) dominus (tulajdonos) b) bonae fidei possessor (jóhiszemű birtokos) c) male fidei possessor d) emphytenta (örökhaszonbérlő) e) creditor pigneraticius (záloghitelező) f) sequester (vitás dolog letéteményese)
Tulajdonjog: - a legteljesebb, legtágabb alanyi magánjog;
Kérdése: - enyém-e a dolog? Tartalma: A tulajdonos - használhatja dolgát (ius utendi) - gyümölcsöztetheti (ius fruendi) - rendelkezhet vele (ius disponendi): elidegenítés, megterhelés, átörökítés - birtokolja (ius possidendi) - védelem illeti a) petitórius b) rei vindicatio c) actio Publiciana d) egyéb tulajdonvédelmi eszközök: - birtokinterdictumok - actio negatoria - actio aquae - Actiones poenales - Interdictum quod vi aut clam - Operis novi nuntiatio - Cautio damni infecti - Actio aquae pluviae arcendae - Actio communi dividundo és actio finium regundorum Alanya: - dominus (tulajdonos)
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) A dolog tényleges birtokosa csak egy személy lehet, de előfordul, hogy a birtokjog megoszlik; pl. a záloghitelezőé a birtokvédelem, de a tulajdonkeletkeztető hatás az eredeti tulajdonosé Tárgya: - res corporales - jog jogbirtok (szolgalom, haszonélvezet) Korlátai: - törvény nem korlátozza, hanem biztosítja Keletkezése: A birtokjog keletkezése a dolog birtokbavételével. - önhatalmúlag: másoktól függetlenül, megengedetten, vagy jogellenesen - traditio-val: átadás mások közreműködésével (fizikai átadás+megegyezés) - egyéb módon (a fizikai átadás hiányában) longa manu traditio quasi traditio traditio symbolica brevi manu traditio constitutum possessiorum addictio missio in possessionem
Megszűnése: A birtokjog megszűnése a birtok megszűntével. - derelictio (elhagyás) - traditio (átadás) - corpus megszűnése pl.: elveszítés, a birtokjog megmarad! - animus megszűnése - birtokos halálával - capitis deminutiojával - ha a dolog elenyészik - a dolog megváltozik - a dolog forgalmon kívülivé válik A birtokfajták és a birtokjog: - a birtokfajták nem befolyásolják a birtokjogot kivéve a possessio ad usucapionem – possessio ad reliquas causas kategóriapár kapcsán, ahol a fent említett módon elválik a birtokvédelem és a tulajdonkeletkeztető hatás Fajtái: a) naturalis possessio (tényleges birtok) - detentio (bírlalat) - csak a tény valósul meg, joghatás nem társul hozzá
53/69
A rómaiak felfogása szerint egy dolgon csak egy tulajdonjog állhat fenn; a tulajdonjog azonban megoszlik condominium (tulajdonközösség) esetén. Tárgya: - res corporales Korlátai: - törvényi korlátok - a közérdek védelmében - a szomszédjogok védelmében Keletkezése: A tulajdonjog keletkezése tulajdonszerzéssel. IUS CIVILE SZERINT: - mancipatio - in iure cessio - usucapio (elbirtoklás) IUS GENTIUM SZERINT: - traditio (átadás) - occupatio (foglalás) - thesauri inventio (kincstalálás) - dologegyesülés - fructum perceptio (gyümölcsszerzés) - specificatio (feldolgozás) EGYÉB TULAJDONSZERZÉSI MÓDOK: - ex lege (törvény erejénél fogva: capitis deminutio, önbíráskodó hitelező dolgának megszerzése, állami telkek kiutalása, parlagon hagyott földek megművelése) - hatósági, bírói intézkedésen alapulva (in iure praetori addictio; állami árverésen való vétel alapján történő addictio; litis aestimatio megfizetése; bírói adiudicatio; missio in possessionem ex secundo decreto; publicatio (vagyonelkobzás); expropriatio (kisajátítás)) Megszűnése: A tulajdonjog megszűnése - a tulajdonos halálával, capitis deminutiojával - más tulajdonszerzése folytán (a tulajdonos akaratával; akaratától függetlenül; akaratának ellenére) - új tulajdon keletkezése nélkül (elhagyás-derelictio; speciális traditio-őrültnek; a dolog megsemmisülése; a dolog forgalmon kívülivé válása; rabszolga felszabadítása; vadállat elszabadulása) A tulajdonformák és a tulajdonjog: - teljes hatalom (plena potestas) csak a civiljogi tulajdon felett áll fenn - tulajdonszerű helyzetek: bonitár tulajdon, tartományi telek tulajdona, peregrinusok tulajdona - Iustinianus deklarálta a római magántulajdon egységét Fajtái: tulajdonformák: - kollektív, nemzetségi - családi
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) b) civilis possessio (civiljogi birtok) - a tényhez joghatások is fűződnek, összehasonlítani a tulajdonjoggal c) további fajtái: - jogos-jogellenes - hibás-hibátlan - jóhiszemű-rosszhiszemű - elbirtokláshoz vezető Elemei: - corpus - animus
ezt
54/69
kell
-
-
pater familias individuális magántulajdona mancipatio dominium (dolgok feletti hatalom) civiljog alapján álló tulajdon idegenek tulajdona bonitár tulajdon (nem szabályszerűen jutott a dologhoz, elbirtokolta. Formai vagy tartalmi hiba; az elbirtoklás idejére szól. A civiljogi tulajdon megszerzéséig tart civiljogi tulajdon: ez az egyetlen tiszta tulajdoni forma, a többi tulajdonszerű tartományi telek: állami tul.,csak használni lehetett
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
55/69
432. A POSSZESSZÓRIUS ÉS A PETITÓRIUS VÉDELEM SZEMBEÁLLÍTÁSA (PÉLDÁVAL) [MINIMUM TÉTEL XXVII.]
I. -
A BIRTOKVÉDELEM FOGALMA az a legfőbb joghatás, amely magához a birtok tényéhez kapcsolódik; a birtokos (civilis possessor) védelmet kap pusztán azért, mert birtokol birtokról tulajdonképpeni értelemben akkor beszélhetünk, ha megjelent az állam által elismert és szabályozott birtokvédelem háborítatlanságot, zavarmentességet biztosít, lehetőséget ad az elveszett birtok visszaszerzésére nem szükséges, hogy a birtokos valamilyen jogosultsággal rendelkezzék, mert nem a jog kap itt védelmet, hanem az a tény, hogy a dolog nála, birtokában van (rabló, tolvaj is kaphat védelmet) elsősorban tényvédelem és nem jogvédelem csak a civilis possessorok birtokát védi (akiknél pl. a tulajdonnak legalább a látszata fennforgott) látszat védelme
II. A POSSESSIÓRIUS ÉS PETITÓRIUS VÉDELEM KÜLÖNBSÉGEI a) POSSZESSZÓRIUS VÉDELEM: - tényvédelem (látszatvédelem) - valakit megvédenek a birtokában anélkül, hogy keresnék, van-e joga birtokolni, tehát anélkül, hogy bizonyítania kellene: tulajdonjoga vagy egyéb joga van-e a dologhoz - interdictummal szemben jogokra nem, csak tényekre lehet hivatkozni - előzetes eljárás, ahol tisztázódott a birtoklási pozíció: előfutára lehetett egy petitórius pernek - adott esetben csak ideiglenesen dönti el egy dolog sorsát, hiszen a birtokos nem szükségképpen jogosult is egyben: ő pusztán a birtoklása alapján kapja meg a védelmet b) PETITÓRIUS VÉDELEM: - jogvédelem - in rem actio-val érvényesíthető jogvédelem, tehát nem a birtokvédelem egyik fajtája - ha valaki a tulajdonjoga vagy egyéb dologi joga alapján perel, akkor csak e jog fennállásának bizonyítása után lehet pernyertes és juthat hozzá a perelt dologhoz - egy petitórius perben a jogkérdés körül folyik a vita - mindig végleges rendezésre kerül sor POSSZESSZÓRIUS VÉDELEM
PETITÓRIUS VÉDELEM
- birtokvédelem; tényvédelem (látszatvédelem) - ALAPJA: birtoklás ténye
- tulajdonvédelem; jogvédelem - ALAPJA: jog, ennek következtében jogvédelmet biztosít - CÉLJA: tényállás értékelése (felperes: civiljogi tulajdonos-e) - FORMA: perben folyik - amit bizonyítani kell, az a jog, hogy tulajdonos-e vagy sem - véglegesen rendezi a kérdést, az ítélethez kapcsolódik a JOGERŐ is
-
CÉLJA:
tényállás tisztázása
-
FORMA:
peren kívüli, de ez is per tényekkel
HIVATKOZÁS:
- nincs JOGERŐ, adott esetben csak ideiglenesen dönti el egy dolog sorsát
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
56/69
433. A SZOLGALOM FOGALMA, FAJAI, FŐBB ELVEI [MINIMUM TÉTEL XXVIII.]
I. -
A SZOLGALOM KIALAKULÁSA a földmagántulajdon kialakulása a telkek használata és a földek eredményesebb megművelése érdekében sokszor lehetőséget kellett biztosítani arra, hogy egyes telkek használói bizonyos vonatkozásokban igénybe vehessék szomszédaik telkét pl. átjárás a szomszéd telkén, vizet vezessenek rajta a XII táblás törvény ismeri az úthasználat 3 fajtáját és a vízvezetési jogot a köztársaság korában, a városiasodáskor tovább nőtt a számuk, melyeket a servitus [szolgalom](másik jelentése: rabszolgaság) egységes kategóriába soroltak
II. A SZOLGALOM FOGALMA ÉS FAJAI FOGALMA: - olyan in rem védelemmel ellátott jog, amelynél fogva az egyik telek (uralkodó telek, praedium dominans) mindenkori használója meghatározott szükséglet kielégítésére igénybe veheti a szomszédos telket (szolgaló telek, praedium serviens) FAJAI: a) mezei telki szolgalmak (iura praediorum rusticorum) pl.: út, vízvezetés, itatás, legeltetés, favágás joga b) városi telki szolgalmak (iura preadiorum urbanorum) pl.: világosság, kilátás joga - megkülönböztetésük azon alapul, hogy a szolgalom építkezéssel kapcsolatos-e vagy sem III. A SZOLGALOM ELVEI 1) SAJÁT TELKEN NEM állhat fenn szolgalom (nulli res sua servit); ha az uralkodó és a szolgáló telek egy kézben egyesül, akkor az egyesülés (confusio) folytán a szolgalom megszűnik 2) a szolgalom tevésre nem kötelezhet, csak TŰRÉSRE (servitus affirmativa) vagy NEM TEVÉSRE (servitus negativa) 3) a szolgalmat TOVÁBBI SZOLGALOMmal terhelni nem lehet (servitus servitutis esse non potest); a szolgalom jogosítottja nem engedélyezhet a joga alapján további szolgalmat 4) a szolgalmat magában véve ÁTRUHÁZNI NEM LEHET; a servitus a telek része, ennélfogva csak együtt idegeníthető el 5) a szolgalom OSZTHATATLAN; akár az uralkodó, akár a szolgáló telkét osztanák is meg, a szolgalom változatlanul az egész telket illeti vagy terheli 6) a szolgalom általában csak SZOMSZÉDOS TELKEK KÖZÖTT állhat fenn; kivételek bizonyos városi szolgalmak (kilátás), melyek nem szomszédos telkeket is érinthetnek 7) szolgalom csak a telek állandó és komoly gazdasági SZÜKSÉGLETEINEK A KIELÉGÍTÉSÉRE alapítható; személyi szükségletek, ideiglenes vagy kényelmi célok érdekében nem lehet szolgalmat alapítani; a szolgalom a telek szükségleteit hivatott szolgálni 8) a szolgalmat a SZOLGÁLÓ TELEK LEHETŐ KÍMÉLÉSÉVEL (civiliter) kell gyakorolni (pl.: átjárási szolgalom esetén csak a kijelölt úton) 9) a szolgalom NEM TŰR sem időbeli MEGKÖTÖTTSÉGET, sem feltételtől való FÜGGÉST; a servitus megállapításával a szolgalmi jog rögtön gyakorolható, és elvileg örökké fennáll 10) a szolgalom GYAKORLÁSA MINDIG INGYENES, de alapítása történhet ellenérték fejében is
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
57/69
434. A SZEMÉLYES SZOLGALMAK [MINIMUM TÉTEL XXIX.]
I. -
A SZEMÉLYES SZOLGALMAK ÉS FAJTÁI a iustinianusi kodifikácó megalkotta a a) TELKI SZOLGALMAK (servitutes praediorum) b) SZEMÉLYES SZOLGALMAK (servitutes personarum) kategóriáját
-
a kompilátorok a személyes szolgalmak körébe sorolták az addig önálló jogokként kezelt: 1) HASZONÉLVEZETET (ususfructus) 2) HASZNÁLATOT (usus) 3) LAKÁSHASZNÁLATOT (habitatio)
-
ezzel törvényhozási úton zárult le az a fejlődési folyamat, melynek csírái már a klasszikusoknál is megmutatkoztak az iskolák nézeteltéréseiben de a kodifikáció adós maradt a személyes szolgalmak és a servitus fogalom meghatározásával
-
II. HASZONÉLVEZET (USUSFRUCTUS) - megjelenése: Kr.e. III. század körül - ekkori szokás: a végrendeletet tevők vagyonuknak csak puszta tulajdonát hagyták örökösükre, miközben az örökölt vagyon élethossziglani használata és minden jövedelme valaki mást (pl.: közeli hozzátartozó) illetett meg eltartás biztosítása A HASZONÉLVEZET DEFINÍCIÓJA:
önálló, legfeljebb a jogosított haláláig tartó, in rem védelemmel ellátott jog; idegen dolgokon fennálló használati és gyümölcsöztetési jog a dolgok állagának épségben tartása mellett -
a haszonélvező (usufructuarius) joga az állagot nem érintheti a haszonélvezet tárgya csak olyan dolog lehet, amely a használat által nem semmisül meg (elhasználhatatlan dolog) az elfogyasztott dolgok visszaadását és értékük megtérítését a haszonélvezet megszerzésekor ígért vagy adott óvadék (cautio) biztosította
A HASZONÉLVEZET TARTALMA: - a haszonélvezet fennállása idején a dolog tulajdonosának szinte csak a puszta tulajdonjog (nuda proprietas) marad meg, mégis bizonyos szabályok a haszonélvezőtől független tulajdon fennállására utalnak (pl.: a tulajdonos a dolgot eladhatja); a haszonélvező csak beszedéssel szerzi meg a gyümölcsöket - a jogosított köteles az állagmegóvásra; így a tulajdonos nem változtathat az állagon, de köteles a szokásos javítási, karbantartási munkálatokat elvégezni és a közterheket viselni -
a haszonélvezet leggyakoribb keletkezési forrása: a) hagyomány (legatum) b) deductio (végintézkedéssel kapcsolatos) c) törvényi úton
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
58/69
-
a haszonélvezet megszűnhet: a) a szolgalmak megszűnési módjával b) a kikötött idő lejártával c) capitis deminutio maxima- ill. media-val
-
a haszonélvezet nem volt átruházható, de a haszonélvező ingyenesen vagy visszterhesen átengedhette joga gyakorlását egy 3. személynek a haszonélvezőt joga védelmére vindicatio ususfructus illette meg, és utiliter megkaphatta az interdictumokat is
-
III. HASZNÁLAT (USUS) - a haszonélvezetből kivált részjogosítvány, így szűkebb is nála - a jogosított csak addig szedheti a hasznokat, ameddig a maga és háza népe szükségletei terjednek - korlátozott gyümölcsszedési jog: a határon túlmenő beszedés és a gyümölcsöztetés már nem illeti meg - jogát pedig csak személyesen gyakorolhatja IV. LAKÁSHASZNÁLAT (HABITATIO) - vita a klasszikus korban: a ház használata haszonélvezet, használat vagy önálló jog-e (ius proprium) - Iustinianus önállósította ezt a jogot is - a lakáshasználatra az ususfructus szabályai voltak irányadók
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
59/69
435. A SZOLGALMAK KELETKEZÉSE, MEGSZŰNÉSE, VÉDELME I.
A SZOLGALMAK KELETKEZÉSE – A SZOLGALOMALAPÍTÁS
A SZOLGALOM KELETKEZÉSE: - történhet a szolgáló telek (praedium serviens) tulajdonosának egyoldalú vagy kétoldalú jogügyletével - az alapító jogügylet (negotium) lehet: a) negotium translativum: a tulajdonos saját tulajdonjogának fenntartása mellett, annak terhére juttat valaki (pl.: szomszéd) számára szolgalmi jogosultságot b) negotium deductivum: egy telektulajdonos telkének tulajdonjogát úgy ruházza át, hogy maga vagy egy 3. személy részére fenntartott egy bizonyos jogosultságot (deductio), és így alapít szolgalmat A SZOLGALOMALAPÍTÁS LEGGYAKORIBB FORMÁI: 1) a res mancipinek minősülő 4 ősi mezei telki szolgalom esetén mancipatio (csak deductio formájában) 2) in iure cessio, majd e 2 eltűnésével 3) quasi traditio (a szolgalom gyakorlásának hozzájárulás alapján való megkezdése) 4) végrendelettel történő szolgalomalapítás (legatum per vindicationem) 5) pactio et stipulatio 6) az ingatlanok osztóperében bírói adiudicatio-val 7) szolgalom usucapio-jával 8) törvényi szolgalmak, a törvény erejénél fogva II. a) b) c)
A SZOLGALMAK MEGSZŰNÉSÉNEK OKAI a szolgáló és az uralkodó telek egy kézben egyesül (confusio) pl. adásvétel vagy öröklés a nem gyakorlás (a szolgáló telek tulajdonosa elbirtokolja a szolgalommentességet) a szolgáló telek végleges jellegű megváltozása (pl. a forrás elapad, a szántóföld elmocsarasodik)
III. A SZOLGALMAKKAL KAPCSOLATOS JOGSEGÉLYEK 1. VINDICATIO SERVITUTIS - a szolgalom legősibb megjelenési formája: res mancipi - a szolgalmi jogosítottnak mindenki ellen ható vindicatio servitutis áll rendelkezésére - ezt a későbbiekben a res mancipinek nem minősülő szolgalmak is megkaptak 2. ACTIO NEGATORIA - a vindicatio ellentéte - a tulajdonában háborított telektulajdonos indíthat a háborítás ellen, tagadva (negare) azt, hogy a telkén más javára szolgalmi jog állna fenn - in rem actio, bárki ellen igénybe vehető, aki a tulajdonost szolgalmi jog gyakorlásával telke használatában jogosulatlanul zavarja - a marasztalás a zavarás megszüntetésére és az okozott kár megtérítésére irányul, de mivel ezek nem biztosítják a tulajdonost az esetleges további zavarások ellen, a praetor itt is bevezette a biztosíték (cautio) adásának, ígérésének kötelezettségét © Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
60/69
3. INTERDICTUMOK - a praetor egyes meghatározott szolgalmak védelmére speciális interdiktális védelmet is biztosított (pl.: interdictum de itinere – a gyalogút védelmére) - ezek a szolgalmakat védő speciális interdictumok is posszesszórius védelmet valósítottak meg, de a szolgalmi jogosultságokat azonban Iustinianus előtt nem tekintették civilis possessornak
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
61/69
436. IUSTINIANUS FŐBB VÁLTOZTATÁSAI A SZOLGALMAK KÖRÉBEN 1. A LAKÁSHASZNÁLAT (HABITATIO) - Iustinianus önállósította (ius proprium) a lakáshasználatot, ezzel lezárta a vitát, hogy a lakás/ház használatának joga (habitatio) haszonélvezet, használat vagy önálló jog-e - a lakáshasználat szabályaira az ususfructus szabályai voltak irányadóak 2. A SZEMÉLYES SZOLGALMAK KATEGÓRIÁJA - a iustinianusi kodifikácó legjelentősebb újítása: - megalkotta a a) TELKI SZOLGALMAK (servitutes praediorum) és a b) SZEMÉLYES SZOLGALMAK (servitutes personarum) kategóriáját - ezzel törvényhozási úton zárult le az a fejlődési folyamat, melynek csírái már a klasszikusoknál is megmutatkoztak az iskolák nézeteltéréseiben - de a kodifikáció adós maradt a személyes szolgalmak és a servitus fogalom meghatározásával 3. A HASZONÉLVEZET TARTALMI VÁLTOZÁSAI - a haszonélvező jogosultságai kibővültek - megengedetté vált pl.: az állag megváltoztatása, ha gyarapításban nyilvánult meg - de a haszonélvező már a gyümölcsszerzés és a birtokvédelem szempontjából a tulajdonossal esett azonos elbírálás alá 4. A SZOLGALMAK BIRTOKA - szolgalmak birtoka: iuris possessio, jogbirtok: aki a szolgalmat gyakorolja, az a gyakorlás ténylegessége által birtokolja a szolgalmi jogot is; - ez a birtok civilis possessio védelemben is részesül 5. A SZOLGALMAK ÁLTALÁNOS KERESETE - a szolgalmi jogosultságok védelmére megalkották az - actio confessoria-t (az actio negatoria ellentéte) - ebben az, akit szolgalmi joga gyakorlásába megsértenek, állítja, hogy joga van a szolgalomhoz (pl. az átjáráshoz) 6. A TÖRVÉNYI SZOLGALMAK KATEGÓRIÁI - törvényi szolgalmaknak (servitutes legales) tekintették a szomszédjogokat (az uralkodó telek mindenkori használóját illeti meg, de személyes szolgalmak is lehetnek), szemben a - jogügyletekkel alapított szolgalmak csoportjával
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
62/69
437. AZ EMPHYTEUSIS ÉS AZ USUSFRUCTUS EGYBEVETÉSE ÖRÖKHASZONBÉRLET - EMPHYTEUSIS
HASZONÉLVEZET - USUSFRUCTUS
mindkettő idegen dologbeli jog, a szolgalmak (servitutes) körébe tartozik és in rem actio-val védett Fogalma: Fogalma: MEZŐGAZDASÁGI INGATLAN ÖRÖK IDŐKRE VALÓ BÉRBEADÁSA
IDEGEN
ÉVI BÉR FIZETÉSE ELLENÉBEN
GYÜMÖLCSÖZTETÉSI
DOLGOKON
FENNÁLLÓ
JOG A DOLGOK
HASZNÁLATI
ÉS
ÁLLAGÁNAK ÉPSÉGBEN
TARTÁSA MELLETT
A szolgalom típusa: teleki szolgalom (servitus praedilis) Időtartama: örökre szól (in perpetuum) Kialakulása: - közföldek bérbeadása Rómában - a bérlet tartama sokszor örök időkre szólt - görög minta, átvették az EMPHYTEUSIS-t: feltöretlen területek hosszú időre történő bérbeadása a föld megművelése végett - ~480, Zeno: az örökhaszonbérletet önálló jogintézménnyé tette Alanya: az örökhaszonbérlő: emphyteuta Tárgya: - mezőgazdasági ingatlan Jogai: - használat (ius utendi) - gyümölcsözetés (ius fruendi) - örökhaszonbérleti jogát megterhelheti, elidegenítheti, átörökítheti - a puszta elválással (separatio) megszerzi a gyümölcs tulajdonát Korlátozásai: - nem rosszabíthatja meg a földet Kötelességei: - a föld művelése, és termőképességének legalább szinten tartása = állagmegóvás - a földdel járó minden köz- és magánteher és a károk viselése - évi bér fizetése (victigal) > ager vectigalis - örökhaszonbérleti jogosultság elidegenítése esetén a tulajdonos elővásárlási jogának elismerése - ha a tulajdonos nem él a megváltási joggal, a vételárból 2% illeti meg (laudemium) Védelme: - mivel civilis possessor, megilleti a posszesszórius védelem - in rem védelem - gyümölcsszerzés szempontjából a tulajdonossal esik egy elbírálás alá Keletkezése: - szerződéssel - örökléssel, elidegenítéssel Megszűnése: - bizonyos kötelezettségek elmulasztása esetén: 3 évi bér nem fizetése, közterhek nem teljesítése - ekkor a tulajdonos visszaszerezheti a földet
A szolgalom típusa: személyi szolgalom (servitus personis) Időtartama: maximum a haszonélvező haláláig szól Kialakulása: - Kr.e. III. század körül - a végrendeletet tevők vagyonuknak csak puszta tulajdonát hagyták örökösükre, miközben az örökölt vagyon élethossziglani használata és jövedelme mást (ált. hozzátartozót) illetett meg Alanya: a haszonélvező: usufructarius Tárgya: - elhasználhatatlan dolog Jogai: - használat (ius utendi), de az állagot nem érintheti - gyümölcsöztetés (ius fruendi) - a gyümölcs beszedése - átengedhette jogai gyakorlását egy 3. személynek Korlátozásai: - nem ruházhatta át, mert személyhez tapadó jog Kötelességei: - állagmegóvás (nem változtathat a dolgon, de később javíthatja) - köteles a szokásos javítási, karbantartási munkálatokat elvégezni - közterhek viselése - a rabszolganő gyermekének átengedése - óvadék, cautio letevése Védelme: - vindicatio ususfructus illette meg - utiliter megkaphatta a birtokinterdictumokat is
Keletkezése: - hagyománnyal (legatum) - végrendelettel, törvény alapján Megszűnése: - a szolgalmak megszűnési módjaival - kikötött idő lejárta; halál - capitis deminutio maxima ill. media
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
63/69
438. A SUPERFICIES ÉS A HABITATIO EGYBEVETÉSE FELÜLÉPÍTMÉNYI JOG - SUPERFICIES
LAKÁSHASZNÁLAT - HABITATIO
Fogalma: OLYAN, MÁS
Fogalma: EGY HÁZ VAGY EGY LAKÁS HASZNÁLATÁNAK JOGA.
TELKÉN EMELT ÉPÍTMÉNYEN FENNÁLLÓ, SOK
TEKINTETBEN A TULAJDONJOGOT MEGÖZELÍTŐEN SZÉLES KÖRŰ JOGOSULTSÁG, AMELY IN REM VÉDELMET ÉLVEZ.
Időtartama: - hosszú ideig (szerződéstől függően örökre vagy 100 évig) - de legfeljebb az építmény megsemmisüléséig Kialakulása: - köztársasági kor, eredeti római intézmény - elkobzott telkek felvásárlása és bérházak kialakítása a lakásínség miatt alakította ki - a telektulajdonosok ellenszolgáltatásért átengedték a telek használatát, de tulajdonjogát megtartották Alanya: a felülépítményes: superficiarius Tárgya: más telkén emelt építmény Jogai: - a felülépítményi jog jogosítottja majdnem tulajdonos - az épület korlátlan használata - azzal rendelkezhet - jogosultságát elidegenítheti, átörökítheti Kötelességei: - a felülépítményes általában évi bért (solarium) fizetett a föld (solum) tulajdonosának
Védelme: - praetori interdictum eredetileg (interdictum de superficiebus) - később utiliter megkapta a tulajdonosi jogsegélyeket is Keletkezése: - bérleti vagy egyéb causa alapján Megszűnése: - bizonyos kötelezettségek elmulasztása esetén: bér nem fizetése, közterhek nem teljesítése - ekkor a tulajdonos visszaszerezheti a telket
Időtartama: maximum a „haszonélvező” haláláig szól Kialakulása: - Iustinianus alakította ki - elválasztotta a haszonélvezet és a használat fogalmától és önállósította (ius proprium) Alanya: a lakáshasználó: habitator (?) Tárgya: egy ház, vagy egy lakás Jogai: - a ház használati joga (ius utendi), de az állagot nem érintheti - átengedhette jogai gyakorlását egy 3. személynek - nem ruházhatta át, mert személyhez tapadó jog Kötelességei: - állagmegóvás (nem változtathat a dolgon, de később javíthatja) - köteles a szokásos javítási, karbantartási munkálatokat elvégezni - közterhek viselése - óvadék, cautio letevése Védelme: - n. a.
Keletkezése: - n. a. Megszűnése: - a szolgalmak megszűnési módjaival - kikötött idő lejárta; halál - capitis deminutio maxima ill. media
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
64/69
439. A CAUTIO FOGALMA ÉS ESETEI A RÓMAI JOGBAN I. -
A CAUTIO FOGALMA elsődleges jelentés: meghatározott pénzösszeg óvadék gyanánt való ígérése stipulatioval óvadék, biztosíték, pénzbiztosíték nem azonos a magyar Ptk-ban szerződési biztosítékként szabályozott óvadékkal valaki egy külön stipulatio-ban, amelyet többnyire a praetor parancsára vagy jogszabály alapján a jogosult felszólítására, esetleg önként tett megígérve a vele jogviszonyban álló másik félnek, hogy az adott jogviszonyból eredő, de később felmerülő esetleges követeléseit meghatározott pénzösszeg kifizetésével fogja teljesíteni az összeget nem adták át előre, csak ígérték nem szerződésből, hanem más jogviszonyokból fakadó kötelezettségek teljesítésére szolgált
II. A CAUTIO ESETEI A RÓMAI JOGBAN 1. A PERBELI KÉPVISELETNÉL: - mivel a praetor nem kívánta meg a képviselői meghatalmazás igazolását, a - procurator (alakszerűtlen megbízással, vagy megbízás nélkül képviselő személy), de különösen álképviselő (falsus procurator) fellépése esetén a felperes és alperes helyzete veszélyeztetve lehetett - a felperes azért, mert ha az alperesi képviselővel már egyszer perbe bocsátkozott, a képviselt ellen többé nem fordulhatott - az alperes helyzetét az illetéktelen felperesi képviselő veszélyeztette, mert az igazi felperes az alperest esetleg újból perelhette - ezért a praetor a procuratort (perbeli képviselő alakszerűtlen megbízással) stipulatio praetoria formájában BIZTOSÍTÉK (CAUTIO) adására kötelezte - ennek révén a felperes/alperes kárigénye civiljogi úton érvényesíthetővé vált 2. A SERDÜLETLENEK GYÁMSÁGÁNÁL (TUTELA IMPUBERUM) - a gyám vagyoni felelősségével kapcsolatos - CAUTIO REM PUPILLI SALVAM FORE: a törvényes gyám (tutor legitimus) a praetor előtt stipulatio formájában tett biztosítéka a gyámolt vagyonának biztosítása érdekében 3. ARROGATIO ESETÉN: - arrogatio: önjogú személy örökbefogadása - a császárkorban rescriptum útján ment végbe, és a nők+serdületlenek sem voltak kizárva - CAUTIO: Antonius Pius rendelete szerint serdületlen önjogú arrogálása esetén az örökbefogadó biztosítéka, hogy az arrogáltat serdületlensége idején nem bocsátja el apai hatalma alól, és ha mégis, úgy kiadja az örökbefogadottra eső vagyont, vagy törvényes örökségképp az arrogator vagyonának ¼ részét (quarta divi Pii) 4. VÉGREHAJTÁS A PRAETORI PERRENDBEN: - bevezette a vagyoni végrehajtás intézményét - a praetor már az in rem actióknál kötelezte az alperest, hogy marasztalása esetére adjon biztosítékot, hogy abból a győztes felperes a követelését kielégíthesse (CAUTIO IUDICATUM SOLVI) © Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
65/69
5. SZOMSZÉDJOGOK - pl.: építkezés esetén a telek tulajdonosa CAUTIO fejében köteles volt tűrni, hogy szomszédja állványokat emeljen és építőanyagokat tároljon a telkén 6. ACTIO COMMUNI DIVIDUNDO - tulajdonközösség fenntartása, szabályozása esetén - bizonyos mérték szerinti illetve felváltva folyó, időszakonkénti használat előírásakor CAUTIO biztosította az ítélet végrehajtását, tehát a meghatározott idő utáni átadást a tulajdonostárs részére 7. ACTIO AQUAE PLUVIAE ARCENDAE (TULAJDONVÉDELMI ESZKÖZ) - a szomszédnak az esővizek természetes lefolyását befolyásoló létesítményei ellen lehet védekezni ezzel az actio-val, mely alapján CAUTIO is követelhető volt 8. CAUTIO DAMNI INFECTI (TULAJDONVÉDELMI ESZKÖZ) - ha a szomszéd részéről valamilyen kár fenyeget, a tulajdonos a még be nem következett, de fenyegető kár esetére a szomszédtól óvadékot, CAUTIO-t kérhetett (pl.: a szomszéd épülete roskatag, a telkére fog dőlni) 9. OPERIS NOVI NUNTIATIO (TULAJDONVÉDELMI ESZKÖZ) - a tulajdonos a helyszínen élőszóban ebben a formában tiltakozhatott a szomszéd kezdődő építkezése ellen, amennyiben az nézete szerint nem jogszerű és sérti az érdekeit - a tiltakozást követően az építkezés (vagy bontás) csak CAUTIO adása mellett volt folytatható, ennek elmaradása esetén az építkező köteles volt bevárni az ítéletet az építkezése miatti perben 10. ACTIO NEGATORIA (SZOLGALMAKKAL KAPCSOLATOS JOGSEGÉLY) - a vindicatio ellentéte - a tulajdonában háborított telektulajdonos indíthatja a háborítás ellen, tagadva (negare) azt, hogy a telkén más javára szolgalmi jog állna fenn - ez is in rem actio, ezért bárki ellen igénybe vehető, aki a tulajdonost szolgalmi jog gyakorlásával telke használatában jogosulatlanul zavarja - itt a marasztalás a zavarás megszüntetésére és az esetleges okozott kár megtérítésére megy, de mivel az eltiltás és a kártérítés magában véve még nem biztosítja kellőképpen a tulajdonost az esetleges további zavarások ellen, a praetor itt is bevezette a CAUTIO, biztosíték adásának, ígérésének kötelezettségét 11. A HASZONÉLVEZŐ JOGÁNÁL - ez esetlegesen elfogyasztott dolgok visszaadását illetve értékük megtérítését a haszonélvezet megszerzésekor ígért vagy adott biztosíték, a CAUTIO biztosította - közönséges haszonélvezetnél szintén CAUTIO biztosította a tulajdonost afelől, hogy a haszonélvező tisztességes emberként fog eljárni joga gyakorlása során
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
66/69
440. A DOLOGI JOG FOGALOM MEGJELENÉSE ÉS A TULAJDON FŐBB VÁLTOZÁSAI A RÓMAI JOG TOVÁBBÉLÉSE SORÁN
I. -
A DOLOGI JOG KATEGÓRIÁJÁNAK MEGJELENÉSE KLASSZIKUS jogászok a ius in re (dologbeli jog) megjelölést csak a tulajdon körén kívül eső, de in rem védelemmel ellátott jogokra (pl. zálogjog) alkalmazták a KÖZÉPKORBAN a ius in re kifejezés gyakrabban fordul elő a GLOSSZÁTOROK pedig már magát a tulajdont is bevonták e fogalomkörbe, így alakult ki a dologi jog kategóriája de ez sokáig az öröklési jogot is magában foglalta általános megjelölése: ius reale a középkori jogtudomány különítette el: a) ius in re sua: saját dologra vonatkozó jog (tulajdon) b) iura in re aliena: más dolgán fennálló, idegen dologbeli jogok (szolgalmak, örökhaszonbérlet, felülépítményi jog, zálogjog)
II. A TULAJDONJOG FEJLŐDÉSE A KÖZÉPKORBAN: - X. század: megjelent a feudális kettős ill. osztott tulajdon (dominium duplex) - klasszikus értelemben: ez a fogalom inkább jelentette a tulajdon kettős védelmét (rei vindicatio, Actio Publiciana), mint teljességének korlátozását - középkori értelemben: a duplex a hűbérúr és a vazallus tulajdonának kettőségére utal - ALLODIUM: a földesurak eredeti foglalás útján bírt, tehát nem az uralkodótól származó földje; elvileg szabad, feudális kötöttségektől mentes tulajdon volt, de a családi, nemzetségi korlátozások itt is megjelentek - FEUDUM: átörökíthető hűbérbirtok, ellentéte: beneficium; itt formailag is a feudális úrnál volt a tulajdonjog - a tulajdonszerzési módok körében újabb formák alakultak ki: a) INVESTITURA: a feudum formális átruházására, átadására (eredetileg az egyházi birtokoké volt, de később ide sorolták a földesúr bejárásával, tanúk jelenlétében átadással átruházott föld tulajdonjogát is) b) INTELLECTUALIS TRADITIO: a tulajdonnak puszta megegyezésen alapuló, testi átadás nélküli átruházása c) USUCAPIO: a kánonjog hatására megkövetelték a jóhiszeműséget III. A TULAJDONJOG FEJLŐDÉSÉNEK ÁLTALÁNOS TENDENCIÁI AZ ÚJKORBAN - a középkori hagyományokkal szakítva a CODE CIVIL (1804) ismét deklarálta az egységes és elvileg korlátlan magántulajdont - visszatértek a római kori alapokhoz bizonyos eltérésekkel: - a klasszikus római tulajdon a dolgok mint testi tárgyak fölötti, rendszerint birtoklással is együttjáró hatalmat jelentette - a „testetlen dolgok” (res incorporales, pl. követelések) nem képezhették tulajdon tárgyát - ezért védelmükre a rei vindicatio sem volt igénybe vehető - XIX. század: a klasszikus értelemben vett tulajdon jelentősége egyre inkább viszonylagos csökkenést mutat az olyan új jogokhoz, jogosultságokhoz képest, mint az értékpapírban megtestesülő jogok, a bankszámlakövetelés, gazdasági, kereskedelmi társaságok tagjainak jogai, stb. a tulajdonjog fogalmának kiterjesztése
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) -
67/69
a dologszemléletről áttérnek az értékszemléletre, ahol a pénztulajdon tárgyát nem az érmék, a bankjegyek mint dolgok, hanem az általuk megtestesített értékek jelentik a tulajdon fogalma napjainkban annyira kitágult, hogy lassan már csak a rendelkezési jog és a mindenkivel szembeni védelem tartja össze a klasszikus dologi tulajdon nemcsak veszít a jelentőségéből, hanem egyre újabb korlátozásokat is szenved, pl. környezetvédelem érdekében
IV. A TULAJDONSZERZÉS MÓDJAINAK ÚJKORI MODELLJEI: - a tulajdonszerzési módok újkori fejlődése is részben visszatért a római joghoz, de új fejlemények is vannak: - a Code civil szerint KAUZÁLIS VAGY KONVENCIONÁLIS RENDSZER: tulajdonátruházási ügylet esetén a tulajdonjog már a szerződéskötéssel átszáll a megszerzőre, szemben pl. az osztrák és a magyar polgári jognak TRADICIONÁLIS RENDSZERÉVEL, ahol a tulajdonszerzéshez a tulajdonszerzési jogcím (adásvétel, ajándékozás) mellett mindig szükséges a megfelelő szerzésmód (ingóknál átadás, ingatlanoknál telekkönyvi bejegyzés) foganatosítása is
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
68/69
441. A BIRTOKFOGALOM ÉS A BIRTOKVÉDELEM FEJLŐDÉSE A KÖZÉP- ÉS ÚJKORBAN
I. -
A BIRTOKJOG FEJLŐDÉSE A KÖZÉPKORBAN a bizánci jogban folytatódott az a posztklasszikus korban már megindult tendencia, amely elmosta a BIRTOK ÉS A TULAJDON pontos megkülönböztetését a legjelentősebb változások a birtokvédelem körében mutatkoznak a glosszátorok idején a birtokvédelem a kánonjog hatására teljesen átalakult a „mindent vissza kell adni a kivetetteknek” - kánonnak is köszönhetően a birtokfosztás (spolium) kánonjogi eredetű kifogása (exceptio spolii), majd keresete (actio spolii) a modern birtokvédelem alapját teremtette meg
FŐBB REFORMOK AZ ACTIO SPOLII ALKALMAZÁSA SORÁN: a) egy éven túl is elindítható b) bármely birtokos indíthatja (detentor is) c) nemcsak ingatlan, hanem ingóság birtokának visszaszerzésére is alkalmas d) a régebbi birtok előnyben részesül e) a kereset átszáll az örökösre is -
a ius commune-ban az actio spolii megjelenését követően kialakultak és vele párhuzamosan érvényesültek a summarium ill. possessorium summariissimum elnevezésű birtokvédelmi eszközök, melyek a modern ún. sommás birtokperek elődei
II. AZ ÚJKORI (PANDEKTISTA) BIRTOKELMÉLETEK: - fordulópont: FRIEDRICH CARL VON SAVIGNY 1803-ban megjelent munkája: - ebben a modern birtoktant és egyben az ún. történeti jogi iskola tudományos módszerét is megalapozta - birtoktana: a civilis possessio nem más, mint birtoklás tulajdonosi akarattal (animo domini), s így civilis possessornak elsősorban a tulajdonos, valamint a jóhiszemű és a rosszhiszemű birtokos minősülnek - Savigny a birtokot ténynek, a birtokháborítást egyfajta deliktumnak, a birtokvédelmet pedig kötelmi jogi védelemnek tekintette - annak ellenére, hogy felfogása sohasem vált egyeduralkodóvá, a XIX. században a pandektisták többsége mégis az ő birtoktanát fogadta el, és a XX. századra is nagy hatást gyakorolt III. -
A BIRTOKVÉDELEM ÚJ TARTALMA A MODERN JOGOKBAN a jelenkori polgári törvénykönyvek ismerik a birtokvédelmet ezt a Ptk. szerint elsősorban a közigazgatási szervektől (jegyzőtől) lehet kérni a magyar jogban és a más modern jogrendszerben is sok tekintetben a középkori „sommás” birtokvédelem hagyományai élnek tovább, így ellentmondások jelentkeznek: pl.: ma a birtokvédelmen belül különböztetik meg a posszeszórius és petitórius védelmet, ami római jogi szempontból nézve contradictio in adiecto
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL)
69/69
442. A IURA IN RE ALIENA FOGALMÁNAK MEGJELENÉSE ÉS A DOLOGI JOG EGYÉB VÁLTOZÁSAI A RÓMAI JOG TOVÁBBÉLÉSE SORÁN
I. -
-
A IURA IN RE ALIENA FOGALMÁNAK MEGJELENÉSE KLASSZIKUS jogászok a ius in re (dologbeli jog) megjelölést csak a tulajdon körén kívül eső, de in rem védelemmel ellátott jogokra (pl. zálogjog) alkalmazták a KÖZÉPKORBAN a ius in re kifejezés gyakrabban fordul elő a GLOSSZÁTOROK pedig már magát a tulajdont is bevonták e fogalomkörbe, így alakult ki a dologi jog kategóriája de ez sokáig az öröklési jogot is magában foglalta általános megjelölése: ius reale
-
A KÖZÉPKORI JOGTUDOMÁNY KÜLÖNÍTETTE EL:
-
a) b) -
IUS IN RE SUA:
saját dologra vonatkozó jog (tulajdon) IURA IN RE ALIENA: más dolgán fennálló, idegen dologbeli jogok
A IUS IN RE ALIENA KATEGÓRÁJÁBA SOROLTÁK:
a) b) c) d)
a szolgalmakat az örökhaszonbérletet a felülépítményi jogot, és a zálogjogot
II. A DOLOGI JOG EGYÉB VÁLTOZÁSAI A TOVÁBBÉLÉS SORÁN – AZ IDEGEN DOLOGBELI JOGOK (IURA IN RE ALIENA) TOVÁBBÉLÉSE A)
A SZOLGALMAK (SERVITUTES)
-
a szolgalmak körében a középkori ius commune kialakította az ún. RENDELLENES SZOLGALMAK fogalmát és körét (servitutes irregulares): olyan telki szolgalmak, amelyek a telektől függetlenül illetnek meg bizonyos személyeket életük tartalmára bizonyos telkek vonatkozásában ebben a személyes és telki szolgalmak keverednek a továbbélés során jelentősen megszaporodott a törvényi szolgalmak száma a telki és személyi szolgalmak kategóriái a modern jogban is tovább élnek, jelentősebb fogalmi-rendszertani és dogmatikai továbbfejlesztésükre a mai napig nem került sor
B)
AZ ÖRÖKHASZONBÉRLET (EMPHYTEUSIS)
-
szintén tovább élt az emphyteuta-nak a római jogban még tisztán vagyoni jellegű jogosultságaihoz és kötelezettségeihez kifejezetten személyi kötöttségek is kapcsolódtak, ami a feudális viszonyok szembetűnő jele
C)
A FELÜLÉPÍTMÉNYI JOG (SUPERFICIES)
-
szintén tovább élt a német jog (BGB), a sváci jog (ZGB BAURECHT) és az olasz CODICE néven ma is ismeri
CIVILE
„superficie”
© Feco ’2003