232. Az egyiptomi birodalom árnyékában: késő bronzkor (kb. ie. 1550-1200) Történeti háttér Az ie. 16. század közepétől kb. 4 évszázadon át Kánaán Egyiptom és északi ellenségei külpolitikájának függvénye volt. Az egyiptomi dominancia erősen érvényesült, ami negatív hatással volt a kánaáni kultúra fejlődésére, ugyanakkor a kánaáni népek mégis nagy szerepet játszottak a késő bronzkor kulturális életében.4 A hükszoszok kiűzése után I. Jahmesz fáraó (kb. ie. 1550-1525) újraegyesítette Egyiptomot és megalapította a 18. dinasztiát. Egyiptom ezek hatására mind gazdaságilag, mind politikailag megerősödött, ugyanakkor megújult érdeklődése Kánaán iránt is. Jahmesz a Sínai-sivatagon vezette keresztül csapatait, miközben a hükszoszokat üldözte, akik végül Sharuhen erődvárosában találtak menedéket. Úgy tűnik, hogy a 18. dinasztia ettől a korai időszakától kezdődően jó 80 éven át be-betört Kánaán földjére. Így volt ez III. Thotmesz (kb. ie. 14791425) idején is, akinek sikerült visszaszereznie az uralmat a kánaáni térség fölött. A Megiddói ütközetben a fáraó a kánaáni és szíriai városok egyesített hadseregével került szembe. 233. Ebben az ütközetben és az ezt követő évek számtalan csatájában az egyiptomi uralkodó végül leverte a kánaáni uralkodók szövetségét és Egyiptom uralmát közvetlenül is kiterjesztette Kánaán és Dél-Szíria fölé (pld. Kádes). A Megiddó-i csatában meghódoltatott kánaáni városok legrészletesebb listáját a Théba-i (Karnak) Amon-templom egy reliefjén olvashatjuk – 119 városnév, amelyben nincsenek benne azok a dél-kánaáni városok, amelyeket Thotmesz még korábban foglalt el.5 Az egyiptomi invázió tovább folytatódott észak-Szíriában is Mitanni királysága ellen. Ez a hurrita állam az ie. 15. szd.-ban fennhatósága alatt tartotta az észak-szíriai és északmezopotámiai területeket. A hadjáratot III.Thotmesz és utóda, II. Amenhotep vezette. A katonai alakulatok a Via Maris mentén haladtak keresztül Palesztinán. A II. Amenhotep idejéből származó feliratok alapján tudjuk, hogy a fáraó két hadjáratot vezetett magába Palesztinába: a Sáron - síkságon, a Jezréel völgyben és Felső-Galileában fekvő városok ellen. Taanach-ból származó ékírásos táblák tanúsítják, hogy a katonai csapatok hadisarcot követeltek a városoktól II.Amenhotep számára. Egy Tel Kinrot-ban (Tall el-'Oreme, a Galileai -tó nyugati partján) talált egyiptomi sztéle-töredék pedig egy a Mitanniban lakó emberek ellen vezetett háborúról számol be. Az ie. 14.szd. közepén Kánaánban uralkodó helyzetről szólnak a nagy jelentőségű amarnai levelek. A IV. Amenhotep (Ehnaton) (kb. ie. 1352-1336) palotájából előkerült, III. és IV. Amenhotep korából származó levéltár a fáraók udvarának diplomáciai levelezését örökítette 4 M.S. Drover Cambridge Ancient History (CAH) 1970-75 I-II Vol., Vol. II. part 1, pp. 467-83, part 2 pp. 102-116; De Vaux: Early History in Israel, Philadelphia, 1978, pp. 82-152; Benjamin Mazar ed. The World History of the Jewish People, Vol. I-V. Jerusalem, 1963-79 (WHJP) Vol III. pp. 3-22; Aharoni: The Land of Bible, Philadelphia, 1979, pp. 150-190, az egyiptomi dominánciáról, sok bibliográfiai utalással lásd: M. Weinstein, BASOR 241 (1981) pp. 1-28; és I. Singer BASOR 269 (1988) pp. 1-10. 5 Sh. Ahituv: Canaanite Toponyms in Ancient Egyptian Documents, Jerusalem, 1984.
meg, főként a kánaáni városokkal, de más, Egyiptomon kívüli politikai erőkkel is: pl. Babilon, Hettita birodalom, Alashya = legvalószínűbb, hogy Ciprus. (360 akkád ékírásos agyagtábla.) Ezekből a levelekből bő információt kaphatunk 234. a korabeli Egyiptom és Kánaán politikai, szociális és kulturális életéről. Az ie. 14. szd. második felében Egyiptomot sújtó belső problémák vezettek a 19. dinasztia megalapításához. Ez az új hatalom ismét nagy érdeklődést mutatott Kánaán irányába, mivel politikai tervei szempontjából hadállást jelentett Kánaán birtoklása. A dinasztia második fáraója I. Széthi (kb. ie. 1294-1279) katonai akciói alapvetően csak Ázsia felé irányultak. Egy Bét-Shean -ból származó sztéle beszámol arról, hogy I. Széthi levert egy kánaáni lázadást, amely a Jordán-völgyben bontakozott ki, Hamath (Tel el-Hama) és Pella (Tabaqat Fahil) vezetésével. Széthi arra is kísérletet tett, hogy visszaszerezze uralmát Kádes, ezáltal az Orontész vidéke és az amurru királyság felett, valamint arra törekedett, hogy megtörje Libanon városainak önállóságra való törekvéseit. Az ie. 14. szd.-ban a hettiták megalapították birodalmukat, amely magában foglalta egész Anatóliát és észak-Szíriát. Fővárosuk Hattusa – a modern Boghazköy – Anatólia közepén feküdt, míg másik jelentős városuk, Karkemis az Eufrátesz felső vidékén, Szíriát tartotta kontroll alatt. A hettita birodalom - Miatannit követve – Egyiptom riválisává vált az északszíriai térségben, ezért Kádes-nél egy hatalmas csata zajlott köztük II. Ramszesz uralkodásának 4. évében ( kb. ie. 1279-1213). Annak ellenére, hogy ezt az összecsapást 5 monumentális relief győzelemként írta le Egyiptomban az ütközet tulajdonképpen – úgy tűnik – egyfajta „status quot” teremtett. A hettiták maradtak az urai az észak-szíriai térségnek és Amurru királyságának is. Néhány évvel később II. Ramszesz és III. Hatushili békét kötöttek. A két birodalom felségterületének határa Libanonban a Baq'ah – völgyben húzódott. A béke a hettita birodalom megszűnéséig, azaz ie.13. szd. végéig fennmaradt. Merneptah, II. Ramszesz utóda (kb. ie. 1213-1203) egy hadjáratot vezetett Kánaánba, amelyet jól ismerünk az ún. Izrael-sztéléről. A felirat megörökíti a hódítás eredményét: Askelón,
Gezer, Askelón egyiptomi csapatok általi elfoglalása. Amon temploma, Karnak, ie.13.szd., relief (II. Ramszesz vagy Merneptah kora)
Yenoam, és Izrael (úgy tűnik, mint egy törzs neve) - ami az első említése izrael népének. Szintén Merneptah volt az első fáraó, aki szemben találta magát a tengeri népekkel és megütközött velük. A tengeri népek ebben az időben a líbiaiakkal kötöttek szövetséget. A belső rend ismételt zavarai hozták felszínre a 20. dinasztiát. 235. Ebben az időszakban a zűrzavar és káosz általánossá vált a Közel-Keleten. Az Égeikumban a mükénéi civilizáció, Anatóliában a hettita birodalom, és Levante -ban olyan fontos kulturálisgazdasági központ, mint Ugarit - összeomlott valamikor ie.1200 körül. A tengeri népek betörése és széles körű inváziója állt a változások hátterében. Kánaánban a periódus legfontosabb eseménye III. Ramszesz és a tengeri népek összecsapása volt, a fáraó uralkodásának nyolcadik évében. Elődeikkel ellentétben a 19. és 20. dinasztia fáraói számos épületet, feliratot hagytak Kánaánban, ami emlékeztette az itt élőket az egyiptomi uralom jelenlétére. 236. A Kánaán feletti egyiptomi uralom biztosítéka számos adminisztrációs központ volt. A legfontosabb ezek közül Gáza volt, ahol a kánaáni főkormányzó székhelye is lehetett. Ezen kívül Jáfó és Bét-Seán. Szíriában: Kumidi (Khamid el-Loz, a libanoni Baq'ah-ban), Sumur és Ulasa (mindkettő a tengerparton helyezkedik el.). Ezek a városok mind ugyanazt a célt szolgálták: az egyiptomi hivatalnokok és katonai garnizonok otthonaiként üzemeltek. Ha belső lázadás, vagy külpolitikai katonai akció indult, akkor ezekbe a városokba érkezett az egyiptomi erősítés. A városok elhelyezkedéséből kitűnik, hogy az egyiptomiak a fő kereskedelmi utat tartották ellenőrzésük alatt, igyekeztek gazdaságilag kizsákmányolni a területet.6 Fa, olaj, bor, búza, marha, réz, rabszolgák, és rabszolganők kerültek Kánaánból Egyiptomba. A korábbi időkben ezek a kánaáni városok megtarthatták önálló városvezetésüket, most azonban vazallusokká váltak. A korábbi független városállamokat az amarnai levelekből ismerjük: Yurza (a déli tengerparton, talán Tell Jemmeh), Lákis, Gát (talán Tell es-Safi a Sefélán), Askelón, Asdód (ez ugyan az egyiptomi dokumentumokból nem ismert, de Ugaritból igen), Jeruzsálem, Gezer, Sikhem, Gát-Padalla (Jatt, a Sáron -síkságon), Taanach, Megiddó, Rehob (Bét-Seántól délre), Pehel (Pella), Shimon (Tel Shimron a Jezréel - völgy nyugati részén), Anaharath (talán Tel Rekhesh Wadi Bireh-ben, keletre a Tábor hegytől), Akkó, Achshaf (valamelyik hegy Akkó közelében), Háczórés három transzjordániai város: Ashtaroth, Kenath, és Bezer. Északon, Libanonban és Szíriában hasonló státuszban sok város volt. A legfontosabb ezek közül: Büblosz (Gebal), Türosz, Szidon, Beirut, Arwad, Damaszkusz, Kádes és Quatna. Ezeket a városállamokat helyi nemesi eredetű királyok és egy előkelő réteg kormányozta. Egy-egy nagyobb város fennhatósága alá tartoztak a környező kisebb települések is. A városállamok mindegyike azonban Egyiptom fősége alá tartozott. A városállamok hercegei Egyiptomban nevelődtek, így megismerték kultúráját és lojálissá váltak a fáraók felé. 6
N. Na'aman IEJ 31 (1981), pp. 172-185; Sh. Avituv IEJ 28 (1978) pp. 93-105.
237. A városállamok uralkodói nagy adókat fizettek az egyiptomi kincstárnak, ezen kívül élelemmel és egyéb dolgokkal kellett ellátniuk az egyiptomi hadsereget, ha keresztülhaladtak területükön. Úgy tűnik, hogy az egyiptomi politika jól alkalmazta a kis városállamokkal szemben az „oszd meg és uralkodj” elvét, mivel ezek a városállamok sokszor egymás riválisai is voltak. Az amarnai levelek sűrűn hivatkoznak a habiruk által okozott veszélyre. A szó olyan társadalmi réteget jelent, akiknek nincs állandó lakóhelye, és akik időről időre megtámadták ezeket a városállamokat, ugyanakkor gyakran elszegődtek ugyanide zsoldosnak, bérmunkásnak. Úgy tűnik, hogy Sikhem volt a központja annak a tágas térségnek, ahol a habiruk előfordultak. Labaya, annak a vidéknek az uralkodója egyre nagyobb méretűvé próbálta tenni királyságát. Északi és délnyugati irányú terjeszkedésének a kánaáni városok egyesített katonai egységei vetettek véget. Félnomád, nomád népesség is jelen volt a vidéken széles körben szétszóródva, főként a hegyvidéken és a sivatag határán. Az egyiptomi forrásokban „shasu”-nak hívták őket. Éhínség idején ezek a népcsoportok is fosztogatni kezdtek, megtámadták a városokat és a megművelt területeket. Az egyiptomi birodalom kizsákmányolása, a városállamok rivalizálása, a habiruk és a félnomád, nomád népek időszakos inváziói miatt a kánaáni kultúra hanyatlásnak indult. A népesség alapvetően ebben az időszakban is nyugati-sémi eredetű volt. Azonban a késő bronzkor idején számos nem sémi népesség is megjelent – főként hurriták, akik észak-Szíria felől érkeztek folyamatosan az ie.16.szd. óta. Erre a hurrita nevek alapján következtethetünk, amelyek megőrizték a hurrita istenek nevét is. Palesztina fontos híd szerepe Egyiptom és Észak-Szíria között jól dokumentáltan megtalálható a késő bronzkor írott szövegemlékeiben. A legtöbb forrást Egyiptomból ismerjük, de vannak köztük magából Kánaánból előkerült példányok is. Így például egy Áfeki levél, amelyben egy ugariti magas rangú tisztviselő Kánaán egyiptomi kormányzójától gabonát szállító hajókat kér. Vagy egy másik, szintén Áfek-i levél, 238. amely a hettita királyi udvar pecsétjét viseli, bizonyítékként arra, hogy Egyiptom és a hettita hivatal közvetlenül levelezett egymással Észak-Szíriában.7 A kánaáni kultúra tanulmányozásához a legjelentősebb és legautentikusabb forrást Ugarit városa (Ras Shamra) királyi levéltára adta. Bár ez a jelentős tengerparti városállam kívül esett az Egyiptom uralta Kánaán határán, és maguk a városlakók sem tekintették magukat kánaáninak, de az ugariti nyelv egy kánaáni dialektus volt, és az ugariti kultúrát is mindenképpen a kánaáni kultúra kontextusában értelmezhetjük. Az ugariti palota gazdag levéltára és a város 7
D. Owen, TA 8 ( 1981 ), pp.1-17; I.Singer TA 4 ( 1977 ) pp. 178-190 ibid. 10 ( 1983 ), pp. 3-25.
templomaiból származó könyvtára részben akkád, részben egy helyben kifejlődött alfabetikus, ugariti ékírással íródott, ugariti nyelven. Mindkét forrástípus felbecsülhetetlen értékű a város és környéke politikai, gazdasági, társadalmi berendezkedésének megismerésében, a belső viszonyok, a vallásos irodalom megértésében, továbbá a bibliai nyelvezet és irodalom eredetének kutatásában. Kánaán észak-déli közvetítő híd szerepe mellett fontos kapcsolatokat nyújtott a Mediterráneum felé is. A késő bronzkori kánaáni kultúrát nagy mértékben meghatározta a Ciprussal és a mükénéi görög kultúrával fenntartott kapcsolat. Belső felosztás és terminológia A késő bronzkort (továbbiakban LB) sok izraeli kutató „Késő kánaáni periódus”-nak nevezi, amit sokféleképpen osztanak fel. Az általunk használt felosztás a W.F. Albright által kidolgozott rendszeren alapul, amelyet némileg módosítottunk. LB IA ie. 1550-1470 LB IB ie. 1470-1400 LB IIA ie. 1400-1300 LB IIB ie. 1300-1200 Egy másik megközelítés szerint – amelyet számos kutató elfogad ( pl. C. F:A. Schaeffer, O. Tufnell, R. Amiran) a LB 3 fő fázisra osztható: LB I 1600/1550-1450 LB II 1450-1350 LB III 1350-12007 239. Ezek az alfázisok az egyiptomi történelem eseményeivel hozhatók összefüggésbe. LB IA = a 18. din. uralkodása a hükszoszok kiűzésétől III. Thotmesz hadjáratáig. LB IB = köztes időszak az előbbi és az amarnai - kor között LB IIA = a 18. din. vége, beleértve az amarnai – kort és az ezt követő hanyatlást is LB IIB = 19. din. Ebben a felfogásban a 20. dinasztia uralkodása már a következő fázisra tehető ( Vaskor IA). Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a helyi kánaáni kultúra nagymértékű folytonossága a korszak teljes egészében fennáll, úgyszintén az átmeneti periódusokban is (MB II és LBI között, LB II és a vaskor IA I között.) Így a LB korszak egyes alfázisait nem lehet pontosan meghatározni. Az elkülönítés főként az importárukon (kerámia és egyéb tárgyak) megfigyelhető különbségeken alapul. Településformák A korábbi periódusokhoz képest a népesség és a településsűrűség hanyatlást mutat. A peremterületek elnéptelenedtek, és számos olyan város, amely a MB II-ben fontos városi település volt, ebben az időszakban részben, vagy teljesen megszűnt. Ez a folyamat jól 7 Mazar ezt a felosztást is másképp datálná, a következőképpen: LB I 1550-1470 (A Hükszoszok kiűzésétől III. Thotmesz hadjáratáig., LB II 1470-1300 18. dinasztia uralkodása, beleértve az amarnai-kort is; LB III 1300-1200 a 19. dinasztia uralma )
kimutatható a Beér-Seba völgyben - ahol az MB IIB-C-ben erődített városok léteztek – a központi hegyvidéken és a Jordán-völgyben. Olyan korábban nagy városok, mint Siló, BétZur, Jerikó és Hebron a LBA folyamán nagyon szegényes leletanyagot mutatnak, vagy teljesen eltűnnek. Olyan fontos MB városok, mint Tell el-Ajjul és Tel Nagila vagy néptelenné lettek, vagy a helybeliek kis erődjévé váltak. Még a központi és északi területek termékeny régiójában az MB II idején virágzó városok is nagyon elszegényedtek. (Kabri, Áfek, Tel Gerisa, Sikhem, Dán) Úgy tűnik, hogy néhány előbb felsorolt város megszűnt civil település lenni, helyette az egyiptomi kormányzat erődítményévé vált. (Talán Tell el-Ajjul és Áfek). A kisebb települések is egyfajta hanyatlást mutatnak, főként a hegyvidéken. A régészeti terepbejárás Szamáriában és Efraimban kimutatta, hogy sok kis MB korabeli mezőgazdasági település a LB-ben eltűnt. 240. Ez a jelenség összhangban áll a demográfiai hanyatlással, amely talán a félnomád pásztornépesség megszaporodásából következett. A R. Gonen által végzett LB korabeli települések vizsgálata általános hanyatlást mutat az urbanizáció területén ebben a periódusban.8 Szintén az ő kutatásai nyomán erősödött meg az a korábban K.Kenyon által hangoztatott állítás, miszerint az urbanizáció hanyatlása különösen a LB I folyamán volt figyelemreméltó a hükszoszok kiűzése után, majd egy viszonylagos és részleges újraéledés történt a LB II-ben. Azonban ez az állítás talán megkérdőjelezhető, mivel elégtelen LB település lett eddig feltárva. Valóban úgy tűnik, hogy Palesztina déli része az ie. 16. szd.-ban többszörös pusztuláshullámot szenvedett el. Először is az egyiptomiak által kiűzött hükszoszoktól, akik ezekben az években megszállták ezt a területet. Azonban az itt bekövetkező hanyatlás nem volt teljes egészében mindenütt általános. Vannak olyan MB települések is, amelyek végig nagyon gazdagok és jelentősek maradtak a LBA is. ( Lákis, Asdód – ami a MB IIB-C-ben alapult, Gezer, Megiddó, Bét-Sean és különösen Háczór. Háczór maradt a legnagyobb város Kánaánban, a teljes területe, kb. 200 acres volt a LB-ben.9 Kiterjedt településnövekedés figyelhető meg a LB folyamán a tengerparton, a Sefélán, a Jezréel és Bét-Sean völgyekben. A periódus egyik legfontosabb gazdasági ágazata a nemzetközi, tengeri kereskedelem miatt egy sor tengeri kikötőváros alakult a Földközi - tenger partján. (Tell Abu Hawam, Shiqmona, Tell Nami, Tel Michal, Tel Mor - ezt még az előző korszak legvégén alapították.) N. Glueck véleményével szemben ma már úgy tűnik, hogy számos LB kori település létezett Transzjordánia termékeny vidékén is: a Központi - Jordán völgyben és a Királyi út mentén.10 Ez a megtelepedés azonban nem így volt délen. Madeba-tól délre (ami hozzávetőleg a Holttenger északi végével szemben található) nem találunk LB településeket. 241 Ez a telepedési sajátosság megegyezik a Jordántól nyugatra tapasztaltakkal: nem fedeztek fel LB települést Hebrón - hegyeitől délre.
8 R.Gonen: BASOR 253 (1984) pp. 61-73, Megiddó esetében lásd idem Levant 19 (1987) pp. 83-100 9 Yigael Yadin: Hazor, London, 1972, Bienkowski, PEQ 119 (1987) pp. 50-61, (kb. 141 hold) 10 J. A. Sauer, BASOR 263 (1986), pp. 4-9 itt további bibliográfia található
Késő bronzkori településtörténet A LB-ben 3 fő megtelepedési periódus mutatható ki. Ez jól megfigyelhető a nagyobb települések rétegeiben: Háczór, Megiddó, Bét-Sean, Gezer, Lákis, Sikhem, Tel Mevorakh, Jáfó, Tel Sera' (Tell esh-Shari'a) és Tel Halif. Néhány településen háromnál több LB kori megtelepedés van: pl. Tel Batash (Timnah) esetében 5, amelyek közül az első négy háborús konfliktus miatt szűnt meg ie. 16.szd. közepe és a 14. szd. között. A LB-ben alapított kikötővárosok szintén keresztülmentek döntő változásokon. Tell Abu Hawam V. rétegét több különböző alfázisra tudjuk osztani. Shiqmona LB korabeli települése 6 fázisú, Tel Mor-é 5. Ugyanakkor sok település esetében csak 1-2 fázis köthető a LB korhoz. Tell Beit Mirsim (C réteg), Bét-Semes (IV. réteg, amit 2 alfázisra tudunk osztani). A LB sokirányú szétszakítottsága annak az eredménye volt, hogy számos belső konfliktus alakult ki a városok között, ugyanakkor a településeknek külső támadásokkal is szembe kellett nézniük (habiruk, más félnomád népek). A különböző időkben bekövetkező pusztulások miatt nehéz egymáshoz viszonyítani a különböző településrétegeket, pusztulásokat és újjáépítéseket. Azonban feltűnő, hogy az ie. 14. szd. folyamán több város is elpusztult, amit a településszerkezet általános hanyatlása követett az ie.13. szd.-ban. Még Háczór legutolsó kánaáni szintjében is (XIII.réteg) az elszegényedés bizonyítható. A kutatók a LB településszerkezetben a legkülönbözőbb hosszúságú és földrajzi kiterjedésű megtelepedési szüneteket határozzák meg. Az egyik ilyen állítás szerint az első ilyen megtelepedési szünet összekapcsolható a LB I fázissal, és kiterjed pld. Tell Beit Mirsim, Jerikó, Sikhem területére.11 Azonban ezeket a véleményeket óvatosan kell kezelnünk, mivel ezen szünetek megállapítása egy bizonyos kerámiatípus hiányán alapul, ez a hiány pedig önmagában még nem bizonyíték.
11 K. Kenyon: CAH = The Cambridge Ancient History vol.2., part 2., pp. 526-56
243. A késő bronzkori kánaáni városok alaprajza, elrendezése és építményei Erődítések A LB egyik legizgalmasabb vonása az erődítések szinte teljes hiánya. A legtöbb településen nem találtak semmilyen késő bronzkorban épített erődítést, bár elképzelhető, hogy talán a középső bronzkor erős védművei továbbra is használatban maradtak. Pl. Háczór esetében a MB kori városkapu és a dupla, kazamata-fal újraépült az LB I-ben egy pusztulás után. Úgy tűnik, hogy a korszakban gyakran megismétlődött a pusztulás és újjáépítés. Bár Háczór kivételes helyzetben volt, mint a régió legerőteljesebb városa. Meggidó-ban egy hatosztatú kapuház került elő, ami egy palota területére vezetett. Azonban ennek a kapurendszernek a célja inkább ceremóniális, semmint védelmi lehetett. A sarkaira szabályosan faragott köveket helyeztek, míg oldaltornyai hiányoztak, amelyek pedig minden középső bronzkori háromosztatú kapu esetében feltűnnek. Továbbá nem került elő olyan városfal sem, ami kapcsolódott volna a Megiddó-i kapuhoz. Úgy tűnik, hogy a közeli palota
külső, északi fala szolgált városfalként is. Lákisban és Tel Batash-ban a dombok tetején nagyméretű LB építmények épültek, ugyanakkor feltételezhető, hogy az LB folyamán nem voltak városfalaik. Tel Batash-ban nyitott területek voltak a tell tetején épült épületek között, amelyeket falszakaszokkal határoltak. Gezerben, egy masszív kősor, amelyet Macalister ásatásai során mint külső falat határozott meg, vita tárgyát képezi. W.G. Dever szerint LB alapítású, amely később a vaskor IA-ban is használatban volt. Mások szerint a kősor MB korú.12 Csak kevés település – pl. Asdód, Tell Abu Hawam, Tell Beit Mirsim – esetében van bizonyíték arra, hogy a városokban LB erődített fal épült az ie. 14.-13. században. A városok elrendezése Az LB városok alaprajza viszonylag kevéssé ismert, mivel kevés korabeli terület van teljesen feltárva. Háczór és Megiddó, a két legjelentősebb település Palesztina északi részén, 244. amelyekben az MB korból ismert középületek (kapuk, paloták, templomok) megmaradtak, bár számos változáson estek keresztül. Azonban Kánaán déli részén az MB városok sorsa egészen másként alakult. A városok egy pusztulás után vagy elnéptelenedtek, vagy újjáépültek, de már a korábbiaktól eltérő alaprajzzal. A derékszögű alaprajz megmaradt azokon a területeken, ahol ez már korábban is létezett – pld. Megiddó. Más településeken azonban a szűk utcák szabálytalan hálózata alakult ki, amelyben számos mellékág és zsákutca is volt. - pl. Háczór Area C. A nagyobb városok, mint Ugarit és Háczór különböző negyedekből álltak. A palota és a város fő temploma szigorú elkülönítése jellemző volt mind Palesztina, mind Szíria LB városképére. Pl. Alalakban és Megiddóban is az MB idején a palota és templom szorosan egybeépült, azonban a LB-ben a palotát átépítették a városkapu közelébe. Hasonló váltást figyelhetünk meg Lákisban is, ahol az MB-LBI palotát a város központjában az LB II-ben megszüntették és a helyén egy kibővített főtemplom magasodott. Háczórban az Akropoliszon álló templom, amely közvetlenül az uralkodói palota mellett állt (Area A), kiment a használatból az LB I utolsó éveiben, míg az Area H területén álló kistemplom megmaradt funkciójában az LB végéig. Paloták A Megiddó-i palota jó példája a kánaáni palota-fejlődésnek az ie. 16. szd.-tól (X.réteg) az ie. 12. szd. elejéig (VIIA réteg). A palota első két fázisában négyszögletes építmény volt, magában foglalt egy tágas udvart, amelyet mind a négy oldaláról helyiségek fogtak körül. Az ie. 14. szd.-ban (VIII.réteg) kibővítették és formáját téglalap alakúvá alakították át. (kb. 33 x 50 méter). Az építmény középpontjában egy tágas, derékszögű udvar állt. Ettől nyugatra volt egy fogadótér: 2 csarnok, amelyeket egy széles, két oszlopos folyosó kötött össze. Az udvartól délre feküdt a 12 Finkelstein TA 8 (1981) pp. 136-145, Bunimovitz TA 10 (1983) pp. 61-70. Bunimovitz szerint az MB glacis lett megerősítve és kiterjesztve az LB-ben. Az MB erődítések az LB-ben is használatban voltak. Az viszont nem világos, hogy a kibővítés időpontja mikor volt és meddig tartott az LB II periódusban. Az MB belső fal csak az ie.15. szd.-ig volt használatban. Dever kitart a külső fal LB datálása mellett BASOR 262 (1986) pp.934, azonban az 1984-es Gezer-i ásatását feldolgozó tanulmány semmilyen tényleges bizonyítékot nem ad a datáláshoz. Szintén az LB datálást támogatja J.D. Seger Rose Festschrift pp. 119-122 (L.G.Perdue, L.E.Toombs, G.L.Johnson eds. Archaeology and Biblical Interpretation: Essays in Memory of D. Glen Rose, Atlanta, 1987).
fürdő, ettől keletre és északra pedig a szobák. 246. Talán egy lépcsősor vezetett a második emeletre. A következő rétegben (VIIB réteg, ie. 13. szd.) a palotát megújították, főként a nyugati oldalán, ahol egy kisebb fogadócsarnokot építettek hozzá. A palota az ie.13.szd. végén elpusztult, de a 12.szd. elején megújították (VIIA réteg). Kibővítették egy háromrészes mellékhelyiséggel, amely kápolna vagy kincstár lehetett. Itt fedezték fel a híres Megiddó-i elefántcsont faragványokat (lásd 269-271. old.) A Meggidó-i palota számos érdekes hasonlóságot mutat az ugaritival. Az ugariti palota a korszak legjelentősebb palotája volt a térségben, ahogy uralkodói is nagy szerepet játszottak a korszakban. A palota kb. 5 000 m2 területet foglalt magába. Számos egyéni jellegzetessége volt, ami azonban több ponton megegyezik a Megiddó-ival. Talán a kánaáni uralkodók szerte az országban hasonló tervezésű palotákban laktak, gazdagságuk és egyéni hajlamuk döntötte el ezen épületek méretét.
Megiddo: a város alaprajza a VIII. rétegben (ie. 14.szd.) Balra a városkapu és a palota (Area AA), jobbra fent egy kultikus terület és a lakóövezet
(Area BB)
Számos jól megtervezett épületet köthetünk a kor arisztokrata családjaihoz. Megiddó-ban a palotától keletre került elő egy épület, amelyben egy tágas központi udvar köré épültek a nagyméretű szobák és termek. Ez az épület talán egy előkelő nemesé 247. „maryannu” -é lehetett, akinek a rangja a király után következett. Hasonló patríciusi házak kerültek elő Taanach-ban (West Building) és Áfekben (Residency). Az előbbi 18 x 21 méteres épület, amelyben egy négyszögletes udvar, egy folyosó, (talán a második emeletre vezető lépcsősor háza) és kilenc négyszögletes kamra volt. Valamennyire hasonló épület lehetett az Áfek-i is az ie.13.szd.-ból: alapterülete 14 x 16 m, szobákkal és termekkel a földszinten, és egy lépcsősor maradványaival, amely eredetileg a második szintre vezetett.14 Az épületben talált írott dokumentumok alapján az épületben az egyiptomi adminisztrációs hivatal működhetett.
Áfek: az egyiptomi kormányzói épület izometrikus nézete (ie. 13.szd.)
Tel Batash-ban több olyan épület is előkerült, amelyeket helyi arisztokraták használhattak. (IX., VIII., VII. rétegek). Alaprajzuk derékszögű, vannak bennük oszlopos termek, raktárhelyiségek, lépcsősorok, amelyek a második emeletre vezettek. A VII. réteg épületében két sorba rendezetten kőalapozású fa oszlopok kerültek elő, ezek támasztották alá a tetőszerkezetet. Ez a fajta oszlopos szerkezet általánosan ismert volt később, a vaskor IA építészetben, így ez az épület-típus egy kánaáni prototípusnak tekinthető.15
1 4 1 5
M. Kochavi BA 44 ( 1981 ) pp.75-86. G.L.Kelm and A. Mazar: BASOR Suppl. 23 ( 1985 ) pp. 94-100
Patríciusi ház Tel Batash-ban: a földszint izometrikus nézete (ie.14.szd.) 248. A legtöbb kánaáni lakóház magában foglalt egy központi udvart, amelyet minden oldalról helyiségek vettek körül. A csatlakozó helyiségeknek nem volt meghatározott formája, vagy mérete. Ez a háztípus még az MB-ben tűnt fel először és folytatólagosan használatban maradt az LB-ben is. Templomok Az LB változatos formakincsű templomai gazdag információt nyújtanak a kánaáni vallás és művészet anyagi aspektusáról. (Megiddó, Háczór, Bét-Sean, Tel Mevorakh, Lákis, Amman Palesztinában, Khamid el-Loz a libanoni Aaq'ah-völgyben és Alalakh, valamint Ugarit északSzíriában.)16 Több LB templom még az MB-ben alapult (Háczór Area H, Megiddó). Mindkettőt még az MBIIBC-ben építették, monumentális méretekkel. Az LB-ben újjáépítették, megújították és funkciójának megfelelően tovább használták.
16 M.Otosson: temples and Cult Places in Palestine, Uppsala 1980, A. Mazar: Excavations in Tell Qasile Part One, Qedem 12 , Jerusalem 1980 pp. 62-66, Mazar: Architecture pp. 136-160 (Hebrew), Wright: Ancient Buildings in South Syria and Palestine vols. 1-2., Leiden, 1985.
Háczór Area H templom (XIII. réteg, ie. 13.szd)
Háczór-ban az Area H templomot még az MB-ben építették (XVI. réteg), de az LB I-ben (XV réteg) is használták. Belső terét is csak kis mértékben módosították: egy elülső udvart, egy oltárt és egy ceremoniális kaput építettek hozzá. Az ie.14.szd.-ban (XIV.réteg) a templomot teljesen újjáépítették egy pusztulás után. A korábbi templom alaprajzát megtartották, de egy új bejárati csarnokot építettek hozzá, ezzel meghosszabbítva az épületet. Nagyméretű, szépen megmunkált, bazalt orthosztrátok voltak a belső fal mentén felállítva, amelyeket talán a korábbi templom romjaiból vettek át. Az új bejárati csarnok ajtófélfáit egy-egy lekuporodó oroszlán-formájú bazaltfaragvány díszítette. Ezek közül csak az egyik maradt meg, amelyet szándékosan megégettek és egy gödörbe dobtak. Az oroszlán teste relief-szerűen van megformálva, míg feje szoborszerűen kerek. Jól illusztrálja ez a nagyszerű kánaáni művészek szakmai jártasságát. Ez az orthosztát egyike a kevés fennmaradt kánaáni reliefnek. Egy másik relief ábrázolás található azon a bazalt oltáron is, amelyet a kistemplom főcsarnokában találtak. A küllős kerék-dísz – leegyszerűsített anatóliai motívumként – észak-Szíriából ismerős, mint a viharisten, Hadad (Baál) szimbóluma az MB-ben. Egy ugyaninnen előkerült, rossz állapotban megmaradt, bazalt, bikán álló szobor, feltehetően ugyanezt az istent szimbolizálja. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a Háczór-i Area H templom a kánaáni viharistennek, Baálnak volt szentelve.
Háczór: az Area H templom padlóján talált kultikus tárgyak 249.
Szíriában és Palesztinában az LB folyamán kimutatható kulturális homogenitást jól illusztrálja a Háczór-i és Alalakh-i templomok hasonlósága. Bár az Alalakh-i építmény a periódusban több változáson is keresztülment, a 15.szd.-i (IV.réteg) és a 13.szd.-i (I.réteg) alaprajza, berendezése és díszítése párhuzamba állítható a Háczór-i Area H templommal. Alalakh-ban akárcsak Háczór-ban oroszlán orthosztrátok őrködtek a templom bejáratánál, és hasonló bazalt oltárt használtak. Az Alalakh-i, Háczór-i és ugariti templomok hasonló arányú, széles főcsarnokot foglaltak magukba. A meghosszabbított Megiddó-i toronytemplom még az MBIIB-C-ben alapult. Elég fontos és erős volt ahhoz, hogy túléljen több mint 500 évet az ie.12.-11.szd.-ig. Valamikor az LB folyamán két tornyot építettek fel faragott kövekből a homlokzatára és a „szentek szentje” formája is megváltozott. A templomot ekkor fallal kerítették körül, az így kialakított szent körzet magában foglalt egy nagy előkertet, amit minden irányból kisegítő helyiségek és raktárak öveztek. A Sikhem-i templom története ennél sokkal bonyolultabb. Az első feltárás után az ásatásokat vezető G.E. Wright szerint a templom az MB végén megszűnt. Az LB idején egy új templomot építettek az előbbi romjain. Az új építmény (Temple 2) 16 x 12,5 m volt, ami arányaiban megfelel a korabeli hasonló Háczór-i, Alalakh-i és ugariti templomok „széles építményeinek” (broad building). A templom elülső részén, az udvarban állt egy oltár, egy nagyméretű álló kő (standing stone, azaz maccebah). Ez utóbbi kétségtelenül fontos szerepet játszott a helyi kultuszban. (Wright szerint ez lehetett a Józs. 24:26-27-ben megörökített „nagy kő”). Ez az új templom lényegében a vaskor I-ig volt használatban, vagyis ez lehetett Sikhem „tornyos temploma”, amely az Abimélekről szóló történetben is szerepel. ( Judges 9: 46-49 )17 Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a fő kánaáni templom-típus az LB-ben a nagyméretű, szimmetrikus épület volt, amelyet elől egy előcsarnokon keresztül lehetett megközelíteni. A fő csarnokon belül volt a szentek szentje, a bejárattal szemben. Sok esetben az épület fő csarnoka szintén egy négyszögletes, széles helyiség volt. A hosszú helyiséges alaprajz csak ott fordul elő, ahol a templom már az MB-ben is állt, mint pl. Megiddó-ban. 252 Ez a „széles helyiséges” hagyomány mélyen benne gyökerezett a palesztinai vallásos építészetben, ezt mutatja már Megiddó kora bronzkori temploma is. A kánaáni templomok egy új típusa - amely az egyiptomi és kánaáni hatást ötvözte -, jelent meg az ie.13.szd.-ban: pl. Lákis, Bét-Seán. Bét-Seán- ban a VII.réteg temploma egy korábbi szent körzet helyére épült. A templomba való bejutás indirekt volt, azaz egy bejárati kamrán keresztül. Az épület alapvetően négyszögletes alaprajzú volt (14,8 x 14,2 m), amely magában foglalt egy csarnokot. A csarnok falai mentén padok húzódtak, emellett volt benne két oszlop a tető alátámasztására és egy áldozati oltár. A megemelt „szentek szentjébe” hét lépcsőn keresztül lehetett bejutni, amely mellé szorosan hozzáépült egy kis kamra, talán a kincstár. A templom a 13.szd. végén elpusztult, de újjáépült a következő fázisban, amely III. Ramszesz 17 Wright, G.E.: Schechem: The Biography of a Biblical City, New York, London, 1965 – Meg kell azonban jegyezni, hogy a Temple 2-ből csak nagyon kevés nyom maradt meg, így Wright következtetéseit óvatosan kell kezelni. Mazar szerint lehet, hogy a Sikhem-i MB templom továbbélt az LB-ben is – mint Megiddó-ban. A Temple 2 maradványait pedig a vaskor IA-ra keltezhető raktárépület alapozásaként lehet értelmezni, amely külső vonalaiban hasonló a templomokhoz.
korára keltezhető (VI.réteg). 253. Ez utóbbi, 13.századi templom egyiptomi stílusú építészeti elemeket mutat: kő frízeket és papirusz-forma oszlopfőket, amelyek talán még a korábbi, VII.rétegben megépített templomhoz tartoztak. A. Rowe összehasonlította a Bét-seán-i templomot az ie. 14. szd.-i Tell el-Amarna-i templommal és úgy vélte, hogy az előbbi az egyiptomihoz hasonlóan csak félig fedett lehetett. Mazar ezzel nem ért egyet. Szerinte a Bét-seán-i templom egészen fedett lehetett. A lákisi templom (Area P) a tell tetején helyezkedik el18. Alapvetően a Bét-Seán-i templomhoz hasonlít alaprajzában és építészeti részleteiben. Azonban a bejárat közvetlen volt, amelyhez egy nyugati előcsarnokon keresztül lehetett eljutni. Kövekből vágott, korláttal ellátott lépcsősor vezetett a megemelt „szentek szentjéhez”. Két fő oszlop, egyiptomi hatást mutató papiruszformájú kő fejezettel állt a nagy teremben, ahol mellettük még több, egyiptomi furulya-nyél formájú oszlop is állt. A belső vakolat töredékein festéknyomokat találtak (fekete, fehér, vörös, sárga és élénk kék színekkel), ami szintén egyiptomi befolyást sugall. Cédrus gerendákat használtak a templom belső oszlopaihoz, amelyek Libanonból származtak. A kánaáni és egyiptomi építészeti elemek kombinációja tipikus az ie.13. és korai 12.szd.-i Kánaánban, amikor a térségben az egyiptomi jelenlét a tetőpontján volt. Az épületek és bizonyos vallási tárgyak a kánaáni-egyiptomi vallás szinkretizmusára utalnak.
18 D. Ussiskhin TA 5 (1978) pp. 10-25
Jobbra: Bét-Seán VII. réteg temploma (ie.13.szd. vége), balra: Lákis VI. réteg temploma (ie.12.szd. eleje) Számos kánaáni szentélyt és templomot, amelyek változatos alaprajzzal rendelkeznek, szabálytalannak nevezhetünk. Háczór alsóvárosi, Area C kis szentélye feltehetően egy a közelben élő családé lehetett. Egyetlen széles helyiségből állt, és az MB-korú földsánc belső lejtőjére épült. 11 sztéle volt a teremben, a középső kőbe egy imádkozó kézpárt véstek, amely felett egy hold és egy félhold alakú ábrázolás látható.
Háczór: Area C kistemplom leletei – bazalt sztélék, egy ülő férfiszobor, egy lekuporodó oroszlánt ábrázoló relief, egy fogadalmi ajándékok asztala 254. Ezen kívül ugyaninnen előkerült egy miniatűr relief, amely egy lekuporodó oroszlánt formál, egy ülő férfi szobra (feltehetően vagy egy istent, vagy egy papot mintáz) és egy kőasztal a fogadalmi ajándékok számára. Egy agyag maszkot és egy ezüst jogart is találtak a teremben, amelyek a templom kultikus tárgyai közé tartozhattak. A Háczór-i kistemplom álló kövei jó példái a bibliai „maccebah”-nak („magas hely”). A templom felépítésében kapcsolódik az MB nyitott kultuszhelyeihez és a későbbi, királyság korában fellelhető hasonló formákhoz is.
A szabálytalan alaprajzú kánaáni templomok legjobb példája a lákisi Árok-templom (Fosse Temple). A város már nem használt MB korú földsáncának árkában az ie. 15-13.szd. közé datálható, három fázisú, egymásra épült templom került elő. Mindhárom templomnak indirekt bejárata van, a fő csarnok tetejét oszlopok támasztották alá, a „szentek szentje” egy megemelt platform volt, amit a fő csarnok végéhez kapcsoltak. Padok húzódtak körben a fő csarnok falai mentén, ahová feltehetően a fogadalmi ajándékokat tették. Egy-két helyiség csatlakozott még kisegítő funkcióval a templomhoz, feltehetően talán kincstárként. A harmadik, legkésőbbi templomot erőszakosan pusztították el valamikor az ie.13.szd. végén. Számos kultikus tárgy és edény összetörve hevert a templom padlóján. „Favissa”-kat találtak a templomon kívül, amelyekbe már nem használt, kultikus tárgyakat dobtak. Ezek között a tárgyak között egy elefántcsont szobor töredékei is előkerültek, egy szem és egy tenyér. Feltehetően ezek az elefántcsont-darabok egy istenszoborhoz tartozhattak. 255.
Egy kis LB korú településen, Tel Mevorakh-ban, a lákisihoz hasonló, szabálytalan alaprajzú templomot találtak.19 Elszigetelt, úti szentély lehetett, amely út, azonban nem vezetett más városokhoz. Mindkettő fent említett templom eltér a nagy, szimmetrikus alaprajzú kánaáni szentélyektől, és mindkettő szokatlan helyen áll. Talán azt gondolhatjuk, hogy ezek a templomok az LB templomépítési hagyomány egy oldalágára mutatnak. Talányos épület került elő az Amman-i (Jordánia) reptér területén.20 Ez egy elszigetelten álló épület volt, az Amman-i kánaáni településtől több kilométerre. Az épület egy jól megtervezett, masszív, szabályos négyzet alakú alaprajzzal rendelkezett. (15 x 15 m). Központi terét (fedett csarnok, vagy nyitott udvar) helyiségek vették körül. A központi tér közepén egy kerek kő állt, amit értelmezhetünk oltárként, vagy
19 E. Stern: Tel Mevorakh Part 2, Qedem, 18, Jerusalem 1984, pp. 28-39 (Quedem=Monographs of the Institute of Archaeology, The Hebrew University of Jerusalem) 20 L.G.Herr BA 46 (1983) , idem AASOR 1976
256. egy szent oszlop alapjaként, vagy csak egyszerűen egy a fedél alátámasztásaként szolgáló oszlop lábaként. Rengeteg különféle tárgy, köztük mükénéi és minoan-i edények, egyiptomi kőedények és szkarabeuszok, hengeres pecsétek, arany ékszerek jelezték, hogy az épület valamikor nagyon fontos lehetett. Emellett rengeteg elégett embercsont (felnőtt és gyermek) is előkerült. Az épületnek többféle, egymástól eltérő értelmezése is van. J. B. Henessey szerint a templom a kánaáni gyermekáldozatok meglétét bizonyítja, G.E. Wright és E.F. Campbell szerint ez egy vallási központ lehetett a transzjordániai törzsek számára, G.R.H. Wright szerint pedig iráni típusú tűztemplomként szolgált. V. Fritz elutasítja az épület vallásos funkcióját és szerinte egy egyszerű rezidencia volt. L. G. Herr kimutatta, hogy a csontok többsége felnőtt emberé, szerinte az épület a holtak elégetésére szolgált. A hamvasztás szokása azonban ismeretlen volt a kánaáni népek között, inkább az indo-európaiakra, pl. hettitákra volt jellemző, akik közül némelyek az ie.13. szd.-ban Transzjordániában is megtelepedtek.21 (Ez utóbbi értelmezést A. Mazar, a szerző, nem fogadja el.) Az Amman-i épületet két másik építménnyel tudjuk összehasonlítani: az egyik Tananir-ban Gerizim hegyének lejtőjén,22 257. a másik Háczór-ban (Area F, XV.réteg) került elő. Szerkezetében mindhárom épület az LB négyszögletes templom-típushoz hasonló, azonban különböznek egymástól funkciójukban és korukban. A Gerizim-hegyi építmény az MB végére datálható és bár alaprajzában hasonló az Amman-ihoz, a központi tere sokkal nagyobb. Talán ez egy városon kívüli rezidencia lehetett. 21 J.B. Henessey, PEQ 108 (1966), G.R.H. Wright ZAW = Zeitschrift für die alttestamentliche Wiessenschaft 78 (1966), E.F. Campbell-G.E. Wright BA 32 (1969), G.R.H. Wright ZDPV = Zeitschrift des Deutshen Palästina-Vereins 78 (1966) 22 R. Boling: BASOR Suppl. 21. (1975) pp. 25-58
A Háczór-i épület LB I megújítása egy korábbi, MB korú épületnek, amelyik ugyanezen a helyen állt. (vö. 210.o.). Nincs rá bizonyíték, hogy templom lett volna, leginkább rezidencia, vagy palota lehetett az előzőhöz hasonlóan. Az építmények közti kronológiai különbségek (Gerizim hegyi MBIIC, Háczór LBI, Amman LBII) viszont nem teszik lehetővé, hogy ezeket az épületeket végső soron egy csoportba soroljuk. A korábbi periódusokhoz hasonlóan az LB-ben nyitott kultuszhelyek is előkerültek. Pl. Háczór Area F területén egy ilyen kultikus, nyitott tér került elő az ie. 14-13.szd.-ból. Alaprajzilag egy nagy udvarból, egy csatornából és egy nagy, monolitikus oltárból állt. A kultikus építmények késő bronzkori nagy változatossága feltehetően nemcsak a vallási gyakorlat sokféleségére, hanem Kánaán korabeli etnikai tarkaságára is utal.
Edényművesség és nemzetközi kereskedelem A helyi és nemzetközi kerámia gazdag sokfélesége jól tükrözi a késő bronzkori kánaáni kultúra fejlődését. A mükénéi és ciprusi kerámiák nagy segítséget adnak a datálásban, úgyszintén a szíriai és egyiptomi importedények is. Helyi fazekasság A helyi LB kerámia a megelőző MB korú kerámiából fokozatos és közvetlen fejlődéssel levezethető, mivel nem volt kulturális törés a két korszak között. Valójában az MB és LB edények elkülönítése nem mindig világos és egyértelműen meghatározható. 259. Bizonyos formák és stílusok feltűnése és eltűnése fontos része a két csoport közti különbségtételnek. A Tell el-Yehudiyeh kerámiatípus elavulttá vált, míg a meglehetősen ritka szürke kancsócska feltűnik az LB kezdetén. A kánaáni kerámia fokozatosan változott az LB folyamán mind formájában, előállítási módjában és díszítésében. A kerámia az idő előre haladtával durvábbá és érdesebbé vált. A díszítetlen, egyszerű edények mellett ugyanakkor nagyon fontosak és egyre jobban elterjedtek a festett edények. A festés általában vörös, vagy vörös és fekete színű, amelyet vagy közvetlenül a sima edényfelületre vittek fel, vagy egy világos, barnássárga szlipre. A motívumkincs főként geometrikus: koncentrikus körök a tálak belsejében, illetve vízszintes sávok a kancsók vállrészén. A nagy méretű, öblös edényeket és kancsókat frízekkel díszítették, amelyek függőleges, geometrikus formákból és háromszögletű panelekből álltak (triglifek és metopék). A metopékat valamilyen díszítéssel töltötték ki: geometrikus formákkal, vagy valamilyen népszerű, szakrális jelenettel - pl. szent fa, oldalán két antiloppal. Ez utóbbi motívum talán Mitanni ie.15. szd.-i glyptikus művészetéből ered, ahol ez a motívum nagyon általános volt a helyi hengeres pecséteken. Ilyen pecsétek szintén előfordulnak Kánaán területén is, talán a hurrita bevándorlás nyomaként. Talán ez a hurrita bevándorló csoport inspirálta a kerámia díszítést is. Néhány ritka esetben sokkal bonyolultabb jelenet is feltűnik a kánaáni edényeken: pl. egy Tel Batash-i kancsón egy ember és állatfigurás felvonulás látható, vagy egy Megiddó-i korsón pedig különféle állatok tűnnek fel a szent fa két oldalán.
Bikróm kerámia – Az MBII C-ben, ie. 1600-tól jelennek meg a kétszínűre (vörös-fekete) festett edények. (216.o.) A század folyamán mindvégig jelen vannak, egészen az ie.15.szd. elejéig, talán III. Thotmesz hadjáratáig.23 Ez egy homogén kerámia-csoport, mind előállításában, mind formájában. Legjellegzetesebb formái: nagytestű tálak, korsók és kancsók – a helyi MB szíriai-palesztiniai edényművességben gyökerezik – ugyanakkor van néhány tál- és kancsóforma, amelyek ciprusi jegyeket hordoznak. Ez a kettősség a díszítésben is megmutatkozik: a kánaáni frízek (metopék és triglifek) mellett vannak edények, amelyeket ciprusi hatásra egész testükön keresztvonalakkal festették be.
Tel Nagila bikróm magas tál (kráter) ie.16.szd-15.szd. eleje 260. A hal, madár, antilop, bika szintén megjelennek a kerámia - díszítésben. A bikróm edények egész Palesztinában fellelhetők, de főként a tengerparton, az északi völgyekben, a szíriai part mentén, és Ciprusban. A neutron analízis szerint az edények többsége Ciprus egy adott keleti térségéhez köthető. Csak néhány Megiddó-i edény esetében tűnik úgy, hogy helyben készültek24. A bikróm kerámia eredetére két elmélet van: az egyik szerint Cipruson készültek, de kánaáni piacra az ottani vevők ízlése szerint, a másik feltételezés szerint ezt az edénytípust emigráns kézművesek készítették Cipruson, akik megőrizték saját palesztinai-szíriai hagyományaikat és ezt ötvözték az ottaniakkal. 261. Talán az is elképzelhető, hogy ezek az emigránsok hurriták voltak, mivel az áru nagyon hasonlít az ie. 16-15. szd.-i hurrita edények díszítéséhez. A Cipruson elkészült edényeket aztán Levantéba szállították, ugyanakkor egy helyi műhely is működött Megiddó-ban. (A. Mazar szerint ez utóbbi hihetőbb.)
A bikróm edények mellett a Chocolate on White csoport (216.o.) kerámia is megtalálható az ie.16. szd. folyamán mindvégig. Ennek a két csoportnak a folyamatos jelenléte, valamint a helyi edényáru tömeges jelenléte az ie.16.szd. folyamán szintén azt bizonyítja, hogy kulturális folytonosság van az MB és LB periódusok között.
23 C. Epstein: Palestinian Bichrome Ware, London, 1966 24 M. Artzy F. Asaro and I. Perlman: Journal of the American Oriental Society 93 (1973), pp. 446-461, idem: Levant 10 (1978) pp. 99-111; B. Wood: Levant 14 (1982) pp. 73-79
Ciprusi import kerámia – A ciprusi edények Levantéba irányuló importja már az MB-ben is jellemző volt, de csak korlátozott mértékben. Igazi csúcspontját az LB-ban érte el, az ie.15.szd. közepétől - ie.14.szd.-ig. 25 Ciprus ekkoriban fontos kereskedelmi központ volt, innen érkezett a réz, valamint közvetített az Égei világ és Levante között. A ciprusi edények általában kézzel formáltak voltak, meghatározott mérettel, formával, színnel és díszítéssel. Svéd kutatók számos csoportra osztották ezeket stílusuk alapján, amelyeknek további alcsoportjaik is vannak forma és minta szerint. 262. Mükénéi import edények – A mükénéi áruk eredete a mükénéi görög civilizáció és az égei szigetek, ahonnan ez az áru elterjedt szerte a Mediterráneumban: dél-Itáliában, Törökország tengerpartján, és Egyiptomban. Ez az edénykészlet is mutatja a mükénéi kereskedelem vitalitását az LB-ben. A műkénéi edények gyorskorongon készültek, jó minőségű, ülepített agyagból. Az edények felületét világos szlip-pel vonták be, a díszítés általában egyszínű volt, sötétbarna festéssel. A formák és díszítések jól meghatározottak és ismétlődőek voltak. A díszítés általában vízszintes sávokból, koncentrikus körökből, spirálokból és számos egyedi motívumból állt, több nagy és mély krátert harci szekér felvonulást ábrázoló fríz díszített.
Harci kocsival díszített mükénéi kráter Dánból E. Furumark a mükénéi edényeket 3 fő, egymást követő stíluscsoportra osztotta, és Myc. I-III nevezte el azokat. Ezek mindegyike több alcsoportra bontható. Szíria-Palesztinában a legkorábbi Myc. edények a Myc. II-ből valók, amely párhuzamos az LB IB -vel (ie.15. szd.), de ebben a fázisban az import még ritka. Palesztinában a Myc. II-t csak egy borostyánlevelekkel díszített pohár (Lákis, Fosse Temple I) és egy kevés amman-i edénytöredék bizonyítja. A mükénéi import az ie. 14-13. szd.-ban jelentősen megnövekedett Levante, Ciprus és Egyiptom irányában. (Myc. IIIA és IIIB)28 25 P. Aström: The Late Cypriote Bronze Age, Swedish Cyprus Expedition vol. IV. Paris, Lund 1972; E. D. Oren Opuscula 9 (1969) pp. 127-150; B. M. Gittlen, BASOR 241 (1981) pp. 49-59 28 F. H. Stubbings: Mycenaean Pottery from the Levant, Cambridge 1951, V. Hankey, Annual of the British School at Athens 62 ( 1967 ) pp. 107- 147, az amman-i leletek lásd idem: Levant 6 (1974), pp. 131-178
263. A mükénéi típusú edényeket változatos kontextusban találják a településrétegekben, vagy sírokban, szerte Palesztinában és Transzjordániában. Nagy mennyiségben kerültek elő Tell Abu Hawam-ból (Haifa közelében), ezért sok kutató feltételezése szerint Tell Abu Hawam talán egy mükénéi kézműves kolónia lakhelye lehetett. Ez az álláspont azonban megkérdőjelezhető. Sokkal elképzelhetőbb az, hogy Tell Abu Hawam-ban azért volt ilyen sok mükénéi edény, mert ez volt a legnagyobb kikötőváros az LB idején. Az, hogy mükénéi edények Amman-ban is előkerültek, igazolja, hogy ez az edénytípus a tengerpartról egészen a belső területekig, sőt Transzjordániáig is eljutott. A mükénéi edények között, ahogy a ciprusiaknál is láttuk, vannak kifejezetten művészi, illetve asztali célra előállított termékek is. 264. A kereskedelem jellege azonban nem teljesen világos. Egyes kutatók szerint mükénéi kereskedő-kolóniák létesültek Cipruson, ezek továbbították az árut Ugarit és Tell Abu Hawam felé, ahol talán szintén mükénéi kereskedők laktak és a főként Cipruson előállított árut vitték aztán innen tovább a messzibb területekre. Mások szerint a mükénéi edények, és egyéb tárgyak (agyag figurák, elefántcsont munkák) eredetileg Görögországban készültek és Levantéba vagy közvetlen úton, vagy Cipruson keresztül érkeztek, ciprusi, vagy kánaáni kereskedők közvetítésével. Két elsüllyedt hajót találtak meg vízalatti régészek Törökország déli partjainál29. Mindkét hajó Görögország felé tartott, a hajórakományuk feltehetően Ciprusból származó réz volt. A hajó legénységének felszerelése kánaáni volt, amely megerősíti a korábbi feltevéseket, miszerint a kánaániak aktívan részt vettek a kereskedelemben Levante, Ciprus és Görögország között. A hajó talán kánaáni kikötőből indult, felvette a ciprusi rakományt, majd folytatta az útját a szíriai tengerparton dél-Törökország és Görögország felé. Azonban ezek az elsüllyedt hajóroncsok, csak a korabeli tengeri kereskedelem egyik arcát mutatják. Teljesen bizonyos, hogy hasonlóan mükénéi kereskedők is hajóztak keletre Rhodosz, Ciprus érintésével. Az LB ideje tehát különösen erőteljes, kétirányú kapcsolatokat mutat Görögország és a keletMediterráneum között.30 Az importált ciprusi és mükénéi kerámia nagyon értékes volt a kánaáni piacokon. Sok másolat is készült ezekről, gyengébb, helyi technikával.
29 G. Bass: Cape Gelidonya: A Bronze Age Shipwreck, Philadelphia, 1967, idem: AJA = American Journal of Archaeology 90 (1986) pp. 269-296 30 The Mycenaeans in the Eastern Mediterranean: Acts of the International Archaeological Symposium, Nicosia 1972
Válogatás a késő bronzkori kerámiákból: (A) Bikróm kerámia az LB I-ből; (B) Chocolate on White kerámia ie 16.szd,-ból; (C) helyi LB I-II kerámia; (D) import ciprusi edények
