MAGYARORSZÁGI BRONZKOR KRONOLÓGIÁJÁRÓL

ERDÉLYI T U D O M Á N Y O S FÜZETEK 169.

SZ.

A

MAGYARORSZÁGI BRONZKOR KRONOLÓGIÁJÁRÓL IRTA

MOZSOLICS AMÁLIA

KOLOZSVÁR, 1943 AZ ERDÉLYI M Ü Z E U M - E G Y E S Ü L E T

KIADÁSA

iimIM

0RS2. S/Fr,HEíiv;.HÖ:mr4ft Ko^edéknaplé 1944, év-iá£íá»-jl.

Fe)*l6> kiadó: D r. S z a b ó T . A t t i l a Miocrva R . - T . Koionvár. '3241.

(N'romdai {. T.: Major JAuei.)

A magyarországi bronzkor kronológiájáról. A szakemberek közül valószínűleg többen felteszik azt a kérdést, hogy m i indított e dolgozat megírására. Egyszerűen az, hogy a különböző krono­ lógiai rendszerek között m a a kiút szinte átláthatatlan, és ezért, ha a további célkitűzéseket tisztázni akarjuk, elengedhetetlen egy ilyen vissza­ pillantás. Tanulmányaim közben sokszor foglalkoztam kronológiai kérdésekkel. Be kellett azonban látnom, hogy egyik rendszer sem felel m e g a kitűzött célnak és csak nagyobb zűrzavart idézünk elő, ha ezekhez igazodunk. E dolgozatban igyekeztem bemutatni a rendszerek hiányait és előnyeit is és a levonható tanulság az, hogy az eddig ismert kronológiai rendszereknek csak mint előtanulmányoknak lehet jelentőséget tulajdonítani. Felvetődik az a kérdés, különösen a kronológiai rendszerekkel kap­ csolatban, hogy az a tudományág, amellyel foglalkozunk, ősrégészet-, őskor­ tudomány-, vagj östörténelem-e. A felelet m á r a tudományos célkitűzéseket is m a g á b a n foglalja. A z ősrégészet az őskor emberének csupán tárgyi emlékeivel foglalko­ zik. A z öskortudomány fogalmát Gallus Sándor fogalmazta m e g (Sziget I (1935), 44—53. L ) . HiUebrand Jenő viszont a prehisztoriát oda akarja fej­ leszteni, „ahová természetének helyes felismerése mellett fejlődnie kell: a „történet előtti" időknek történetírásává". A z östörténelem egyik követelménye az összes segédtudományok ered­ ményeinek messzemenő figyelembevétele; így a szintézis célja az o k n y o m o ­ zás is, amennyiben a tények mikéntjébe és miértjébe akar hatolni. Krono­ lógiai rendszemek csak akkor van jogosultsága, ha őstörténelemmel aka­ runk foglalkozni; jelenti ez azonban kölcsönösen azt is, hogy egj' krono­ lógiai rendszer csak történelmi tényeken épülhet fel. Egyes részletkérdésekben is kerestem a megoldást, azonban n e m ra­ gaszkodom idevonatkozó eredményeim véglegességéhez. Ujabb ásatások újabb szempontokat eredményezhetnek és a jelenlegi álláspont túlhaladott­ nak bizonyulhat Szükségszerű, hogy ismerjük az östörténelem célkitűzéseit, h a a törté­ nelem előtti idők történetírásává akarjuk fejleszteni. Kell, hogy e célkitű­ zések irányítsák a kutatás minden mozzanatát, nehogy a kronológiai m u n ­ kák továbbra is a véletlenül felbukkanó adatok összegezése, intuitív fel­ ismerés és félreismerés eredménye legyen.

I. A magyarországi bronzkor kronológiai rendszerei módszertani szem­ pontból különböző irányokat képviselnek; a további célkitűzések megjelö­ lésekor elengedhetetlen a visszapillantás. Az eddigi kronológiai rendszerek n e m vették figyelembe az őskori anyag történelmi hátterét, h a n e m a bronztárgyak, később a kerámia révén tanulmányozandó divatot és stílusirányzatokat igyekeztek időrend szerint csoportosítani. Jellemző általában, hogy azok a kutatók, akik kronológiai kérdésekkel foglakoztak, majdnem kivétel nélkül egyoldalúan választották' ki az anyagot, és így majdnem minden egyes rendszer csak egyes tárgj'csoportokra vonatkozik. így előadódolt az a helyzet, hogy egyes rendszerek szerint csak a- bronz tárgyakat, m á s rendszerek szerint csak a kerámiát lehet keltezni.^ Amint látni fogjuk, kronológiai kísérletekhez sok minden alkalmas­ nak mutatkozott. A rendszerek alapjait akarjuk ismertetni és a kiaknázható eredményekre akarjuk a figyelmet fölhívni. A kronológiai rendszerezések alapjául eleinte csak a fémtilrgyakat tekintették. A z első kronológiai áttekintés kőkorról, bronzkorról és vas­ korról beszél. E z valahogyan magától adódott, hisz az első kutatók (ezek kezdetben inkább gyűjtők voltak), mikor az anyagot rendszerbe akarták foglalni, azaz tudományos vizsgálódás tárgyává tenni, csak a kő, bronz és vas tárgyakat tekinthették kronológiai alapnak. Amikor a múlt század elején megindult az öskorkutatás, a kerámiát és a csonttárgyakat n e m vet­ ték figyelembe és m é g a m a i értelemben vett rendszeres ásatásokról be­ szélni n e m is lehet. H a áttekintjük a magyarországi őskorra vonatkozó leg­ régibb irodalmat, — itt elsősorban Pulszky és Hampel munkáira utalok — mindenütt a kő, réz vagy bronz tárgyak tipológiai rendszerezése van az érdeklődés előterében. Csakhamar találkozunk azonban kronológiai érdek­ lődésű munkákkal is. 1. Pulszky Ferenc nagyon korán felismerte, hogy Magyarországon a bronzkort a rézkor előzte meg.^ Érvelése, hogy miért beszél külön rézkor­ ról, m a is teljes mértékben helytálló: „ E n examinant attentivement les lypes d u cuivre, nous trouvons que quelques-uns d'entre eux se rattachent directement aux types de la pierre polie trouée; cepandant c o m m e o n l'a souvent observé, il n'y a acune transition entre les types de l'age de la pierre et ceux du bronzé. C'est justement cetté lacune dans l'histoire de la civilisation primitive, qui est combié par les types de l'áge d u cuivre." A z 1876-ban megtartott kongresszuson több kutatónak az volt a véleménye, hogy a rézkor n e m tekinthető egy külön periódusnak, h a n e m a réztárgyak 1 HiUebrasd Jenő: Prehütoria és etnológia. Arch.Ért. X L I V (1930), 211—3. E m u n ­ kából kfflönö.sii a következő mondatra hívom fel a figyelmet: ,,Csak a m o d e m etnológia míidszeieinek és eredményeinek szem előtt tartása mellett l^z lahetséges a pr«liistoriá.t oda fejleszteni, ahová tenoészetének helyes felismerje mellett fejlődnie kell: a „történet előtti" időknek történetírásévá." ' Pulszky: L'Affe du emvre en Bortgrie. Compte-rendu de la huitiéme sossion á B n dapeat, 1876 (Congréa intemationall d'anthropologie et d'archéologie préhistoriepe). B u dapw-t, 1877, 220—33. — L . Pulszky: Ma(]yarors
előfordulása avval magyarázható, hogy hiányzott az ón. Pulszky erre az ellenvetésre a következőképen válaszolt: „Mais si u n m a n q u e temporaire de l'étain pouvait expliquer ces objets de cuivre dans l'áge d u bronzé, les types devrait étre les m é m e s que ceux d u bronzé, tandis que les types d u cuivre différent tous de ceux des objets de bronzé.' A rézkorra vonatkozó alapvető munkákat Pulszky Ferencnek és Hillebrand Jenőnek köszönjük.-^ Pulszky a rézkori kerámiát n e m ismerte. Hillebrand ásatásai és kutatásai sok tekintetben igazolták Pulszky megállapítá­ sait. A z újabb kutatók, Tompa Ferenc és Patay Pál, részletkérdéseket dol­ goztak ki.* 2. Inkább mint érdekességet említjük m e g Undset Ingwald tipológiai munkáját a magyar bronzkorról. A kincsleleteket csoportosítja és ismerteti a különböző tipusú magyarországi fibulákat és kardokat. Munkájában több helyen találunk kronológiai utalásokat, azonban kronológiai rendszert n e m dolgozott ki: „Je m'abstiens encore ici d'essayer de gagner des dates chronologiques tant pour l'age de bronzé hongrois que pour celui du Nord.'* 3. Hampel József az őskorra vonatkozó munkáiban a kronológiai kérdé­ seket n e m helyezte előtérbe, inkiibb a típusok rendszerezésére törekedett. A kerámiát alig ismeri, inkább csak a bronz tárgyakat csoportosítja.^ M u n ­ kájának első fejezetében m é g azt bizonyítja, hogy a hármas felosztás, — kő-, bronz- és vaskor, — helyes. Összefoglalása így hangzik: „Magyar­ országon is joggal szólunk bronzkorról.'"' Kronológiai fejtegetéseit a követ­ kezőkben foglalja össze: „A külföldi analógiák és összes hazai megfigyelé­ seink bennünket tehát ez idő szerint csak arra látszanak följogosítani, hogy régiónkban egyelőre három korszakot tételezzünk fel. Egjnk a kez­ dés, másik a virágzás, harmadik a hanyatlás korszaka."® A bronzkori anya­ got n e m osztályozta korszakok szerint. Csak azt jegjzi m e g , hogy a har­ madik korszakban feltűnnek Magyarországon ,,déli szomszédainktól'" szer­ zett iparcikkek, ,,kik m á r az ú . n . hallstatti korban élnek".' Amint látjuk, az említett szerzők mind a bronz tárgyak alapján akar­ tak a kronológiai rendszerzéshez eljutni. Ennek a iránynak tetőpontját Reinecke Pál kronológiai dolgozata jelenti, bár azóta is jelentek m e g külön­ böző szakfolyóiratok hasábjain kronológiai dolgozatok, amelyek majdnem kizárólag a bronz tárgyak alapján kelteznek. Ezt az irányt képviselő kutatók azonban vagy Reinecke vagy Montelius iskolájához tartoznak, mert a két kutató kronológiáját vagy kibővítették, vagy Magyarország bronz­ korára alkalmazták, mint pl. Jberg Nils, aki a magyar bronzkor krono­ lógiáját Montelius rendszere alapján dolgozta fel. '•' PuLszkv: i. ui. — Hillebrancl Jenő: A ^v^staisivtmlqíem kcraréskoH temető. ArehHung. iV. 47—50. • Tompa Ferenc: S5 Jahre Urgesehichtsforschnnff in Ungarn 1911—ISSS. 24. V . 23 Bericht der Bömiscti-üennaniseheii KommissioTi 1934/35. 50—61. — Patay Pál: Korahronskori kultúrál; Maigyarországon. Dissertationes Pannonieae, ser. 11, no. 13. 6—25. '• Undset 1.: Études sm l'áge de bronse de í« Ecmgrie. Chrdstiania, 1880. 115. " Hampel J.: A hromskor emléJiei Maffyarhofii>an,. Budapest, 1S96. III. k. 5—254. • I. m. 20. « / . m. 249. • I. m. 250.

4. Reinecke Pál első kronológiai dolgozata megírásakor (ez a magyar bronzkorral foglalkozik) m é g Montelius hatása alatt állott, azaz igyekezett legalább is a kél rendszert összhangba hozni. ^^ Dolgozata abból indul ki, hogy az „egj'máshoz sorolt ívekből alkotott csillagmotívum" olyan díszítő elem, amely nagyon sok magyarországi bronz tárgyon megfigyelhető és amely motívum a skandináv bronzkor IV. fokán fordul elő és „bízvást bizonyos összefüggésre, nevezetesen az idő te­ kintetében" enged következtetni. A magyarországi tárgyakon egyidejűleg ezen motívumokon kívül szerepelnek m é g az árnyékolt (vonalkázott) há­ romszögek sorozatai, a közös központú körök, a meanderszerű hullámos minták, a spirális díszítmények, stb. Utal a szerző arra, hogy hasonló min­ ták a svájci cölöpépítmények leletein is gyakoriak, és mint mondja, ,,úgy időbeli, mint stilisztikai vonatkozásokat kell megállapítanunk". E korba keltezi Reinecke a hajdúböszörményi, podheringi és komjátnai kardlelete­ ket. Ide sorolja a Ronzano-Möringen-tfpus egy változatát és az antennás kardot is. Megelőzik ezeket a nyolcszögü. tömör és a lapos ovális marko­ lattal ellátott kardok. Reinecke, ha az önálló rézkor létezését n e m is vitatja egészében, úgy gondolja, a feltételezett terjedelemben n e m létezett. Reinecke szerint ,'a magyar bronzkor vége a Kr. e. IX. századba, vagy épen a Kr. e. 900 év körüli időbe esik. E felfogás általában megegyezik a legtöbb magjar kutató véleményével is. A n e g y e d i k p e r i ó d u s fiata­ labb része a skandináv bronzkor (Montelius) ötödik fokának felelne m e g , és jellemeznék a legrégibb Villanova-jeliegü behozatali áruk, az antennás és Ronzano-Möringen típusú kardok, stb. A h a r m a d i k p e r i ó d u s idöbelileg az újabb mykenei idővel (a III. firniszes-stílus) azonos. „Különösen a X V , X V I , XVII. század jön itt tekintetbe". Olyan leletek is fellépnek e korban, amelyek összefüggésbe hozhatók a Földközi-tenger keleti részeinek műveltség-hagyatékával. Míg a negyedik periódus régebbi időszaka Montelius IV., e periódus Montelius; III. periódusával párhuzamosítható. A m á s o d i k p e r i ó d u s megfelel Montelius II. periódusának. A bronzkor kezdetét K r . e. 2000 elé teszi Megjegyzi, hogy a „magyarországi bronzkor tanulmányozásának anyagát m a j d n e m kizárólag gj'űjtelékes leletek szolgáltatják; sírok igen ritkák, különösen a gazdag felszerelésüek". E z az állítás — sok eredményes ásatás után — m á r n e m állja m e g a helyét. A m á s o d i k p e r i ó d u s b a sorolja a szerző a felsőbalogi, rimaszom­ bati, forrói, zentai kincsleleteket és a keszthelyi m e g a szomolányi sírokat. Jellegzetes bronztárgyak: egy- vagy kétélű bronzbalták, nagy, harangalakú kartekercsek, nagy spirális koronggal ellátott karperecek, díszített ,,duz­ zadt" nyakú tűk, széles fejjel és háromszor vastagodó nyakkal, stb. A „lándzsacsúcsok teljesen hiányzanak" és a ,,vésők Magyarországon m é g ez időben is elég ritkák" Reinecke szerint. E korszakot Reinecke két részre tagolja; a fiatalabb leletek közé sorolja a rákospalotai, tcikési, ráksii és szigligeti leletekel. ' • Bciaocke Pál: TamUmányoi: XIX (1899), 223—51. és 31&-40.

e nmtffiir(^3mgi hronskar Iroiwlógkifárél. Areh.Ért.

Torapa Ferenc abszolút számadatai nagyjából megegyeznek Reinecke kronológiájával.^^ A bronzkor utolsó periódusa rendkívül gazdag. E perióduson belül három „phasist" különböztet m e g a szerző; mindegyiket „ó-itáliai eredetű behozatali áruk" jellemzik. Gyűjtelékes leletek a IV. korszak első fázisából: Hajdú-Böszörmény, Podhering, Egereske, Komjátna, Zsujta, Miskolc, M a dácska, Nagydém, Kér, Rinyaszentkirály, Borsók, Kaszapuszla, Oroszmezö. E kor jellegzetes tárgyi hagyatékához tartoznak a ,,vödrök oldalsó fogan­ tyúkkal", üstdobalakú edények keresztalakú fülekkel. A madárdíszítést is e korba keltezi Reinecke. A duplaji kocsi keltezésére vonatkozólag m é g n e m alakult ki ugyan egységes vélemény, de ez előtt m á r gyakoriak a madáralakú csörgők. Itt utalok a királyszentistváni (Veszprém m . ) madáralakú csörgőkre (Veszprémi m ú z e u m ) . Megemlítendő, hogj- a le^öbb madárábrá­ zolás (a zoológiai meghatározás alig lehetséges, az ábrázolt állatok leginkább kacsához hasonlítanak) a hallstattkorból származik, azonban naint m á r erre többek között Childe is utalt, a hallstatlkori illír kuliurában sok olyan elem van, amely a magyarországi bronzkori kultúrával van összefüggésben.'^ így a „legrégibb Villanova művelődés behozatali árui" m á r m á s megvilágí­ tásban szerepelnek; ennek nemcsak kultúra-kapcsolati, h a n e m kronológiai jelentősége is van. A IV. korszak régebbi fejlődési fokába Reinecke a kö­ vetkező gyűjtelékes leletekel sorolja: Komját, Gyér mely, Velem, Kisapáti, Kurd, Tiszaszentimre, Kenderes, Kemecse, Bardóc. E korba kelte-zi a szerző a keresztalakú kapcsokkal ellátott bronz üstöket és egyes lószerszámrészleteket. A kardok tömör markolatúak korongalakú gombbal. A kések íveltek (több ilyen példány Velemből a Szombathelyi m ú z e u m b a n ) ; gyako­ riak ezek a svájci cölöpépítményekben (Pfahlbaumesser). Egykorúak a sodrony tekercses fibulák (Posamenteriefibel). E kor legfiatalabb leletei közé a következőket sorolja Remecke: Ördöngösfüzes. Mártonhegy, Krasznahorka: „csak ezek jelzik a IV. korszak és e szerint az egész magyarországi bronzkor végső kiágazásait'. A IV. korszak kb. három évszázadig tartott volna: a XII. századnak mintegy közepétől a IX. század közepéig. Reinecke tárgyalja a bronzkor egyes sirtípusait is. A régibb bronzkor­ ban síktemetkezés lett volna az általános (Jessehof és Gáta), a második korszakban csontvázas temetkezés sírhalmok alá (Szomolány, Keszthely, Bjelo Brdoj, a harmadikban jelemie m e g először a hamvasztásos temetke­ zés (Nagylehota) és a IV. periódus lenne az „urnatemetök virágkora". A temetkezési szokásokról szóló fejtegetéseit avval vezeti be, hogy a „bronz­ korból való magyarországi sírok feltűnően csekély száma nagyon megnehe­ zíti, hogy összefüggő képet adjunk a magyarországi bronzkorban uralkodó temetkezési szokásokról." A századfordulóig valóban alig találunk említést sírokról az irodalomban. Rendszeres ásatások alig is voltak és így Reinecke e megállapítása a kutatás akkori hiányosságán alapszik. A kerámiát sem ismerhette Reinecke. Ezért a „pannóniai" kerámiát a harmadik periódusba keltezi; megjegyzi, „kár, hogy ezt a magyar edénycsoportot, valamint elterje­ désének területét m é g nagyon is kevéssé tanulmányozták, akármilyen ered­ ik Beiaeck* P . : í. m. 316—tO. 1' Childe G . : The Danube in PreMstoty. 330.

ménnyel kecsegtet is". Bevalljuk, hogy bár az utolsó időben többen is fog­ lalkoztak a mészbetétes kerámiával (Tompa, Patay, Mozsoiics), a legtöbb vele kapcsolatban felmerült kérdés teljesen tisztázatlan. Megnehezíti többek között az anyag feldolgozását, hogy alig van jó! kiásott telep és temető mészbetétes kerámiával és hogy a keltezésnél a tószegi rétegsort n e m lehet alapul venni. — Említi Reinecke, hogy a bronzkor IV. periódusában az agyagművesség több helyi jellegű csoportja állapítható m e g , de ezek át­ tekintése m é g nehézségekbe ütközik. E megállapítás m é g m a is teljes mér­ tékben érvényes. Igaz viszont az; is, hogy Reinecke IV. periódusa n e m egyezik m e g a mai meghatt'u-ozással, de a bronzkor vége az időrend szem­ pontjából m é g a legproblematikusabb kérdésekhez tartozik. Reinecke kronológiája megírásakor leginkább a kincsleletekre támasz­ kodott. H a magyarországi kronológiáját teljes egészében n e m is revidiálta, mégis Délnémetországra vonatkozó rendszere alapján m a is nagyon helye­ sen keltezhetünk egyes leletcsoportokat. Idevonatkozó munkájában ugyanis nemcsak a délnémet kronológia kidolgozására törekedett, h a n e m egyúttal párhuzamosította rendszerét Montelius rendszerével, és egy nagyon áttekint­ hető táblázatot is a d . " Délnémet kronológiája m a is általánosan érvényben van, sőt egyes kutatók az ő rendszerét m á s vidékekre is alkalmazták. így Willvonseder nemcsak Ausztriára nézve tartja érvényesnek, h a n e m Reinecke kronológiája alapján magyarországi művelődés-jelenségeket is keltez. ^^ Willvonseder átveszi Reinecke négy periódusos beosztását: A z A periódust .szintén felosztotta: A^ és .4,. A C periódus ilyen felosztása, amilyemiel a délnémet anyag alapján Reineckenél találkozunk, Ausztriában m a m é g n e m lehetséges. A z A periódus régibb, a B, C középső, a D fiatalabb bronzkor. Sajnos, m é g a délnémet anyag keltezése Reinecke rendszere alapján is nehézségekbe ütközik, mert a szerző a jellegzetes leletek képét sehol sem adja. A z A periódusba keltezi Willvonseder az aunjetitzi kultúrát, de sze­ rinte talán m é g a B periódus elején is élt. E g y vvilhelmsdorfi lakógödörben ugyanis aunjetitzi edényekkel egy mészbetétes edényke került felszínre; ez a szerző szerint legkorábban az A periódusba sorolható.*" A m i keltezésünk: bronzkor II, mert a leletben egy korai veszprémi típusú edényke volt. A gátai típusú edényeket szintén az A periódusba sorolja. Ezzel szemben a hainburg-teichtali temetőben egy Kisapostag II és Szekszárd I típusú edényke került elő. így szintén csak a második periódusba keltezhető ez az anyag. Tovább menve, aligha lehet a gátai típusú kerámiát a Litzenkeramikbóí levezetni, mert szoros kapcsolat áll fenn a l^régibb maros-vidéki bronz­ kori temetkezések és gátai sírok anyaga között. Azonfelül, hogy a hainburg-teichtali sírokból több mongol jellegű ko" P . Eeinecke: Zur Chronologie der eweiten Hölfte des Bronsealters in Süd- und Norddeutsehlmíd, Correspoadenzblatt der Deutschon Ajathropologischen Gflsellaeliaft 1902. — Az abszolút ki-onológiára vonatkozólag Eeineeke egy másik dolgozata tartalmaz fontos meg&llapit&sokat: Znr Chromlogie des frvhen Bransealtcrs MittdriiTopax. QermaTiia, X V I I (1933), 11—3. " WillvoBseder K . : Die mittlere Bransezeit in (iítcrrdch. Wii'ii, l£»?i". >» / . m. 32.

ponya került elő, sok olyan jelenség van, amely a legkorábbi keleti, talán steppei hagyományokat őrzi: többek között a csonteszközök sokasága. Saj­ nos, a magyar antropológusok m é g n e m vizsgálták m e g a maros-vidéki sírok csontvázanyagát. Willvonseder n e m vette a hivatkozott kapcsolatokat figyelembe, az erős keleti, sőt dunántúli hatást sem és így a L . Franz, H . Mitscha-Márheim és a saját m a g a által körvonalozott nyugati művelődéstartomány termékének tartja a gátai típusú művelődés-javakat. Oroszváron (Mosón m e ^ e ) Bottyán Árpád és Nemeskéri János — szóbeli közlés szerint — mongol jellegű ierfikoponyát talált gátai típusú mellékletekkel. A mellette eltemetett nő m á s jellegű volt. E z megegyezik a hainburg-teichtali csontanyag vizsgálatának eredményével. N e felejtsük el, hogy m á r a tököli későréz- és korabronzkori temetőben is találunk mongol jellegű koponyákat. A badeni kultúrára vonatkozó kronológiai megállapítást később m ó d o ­ sította Willvonseder és a legfiatalabb, a bronzkort közvetlenül megelőző kőkorba keltezi.^'^ A több-kevesebb északi jelleget m a g u k o n viselő kultúrák Hillebrand kronológiája szerint nálunk a rézkorban lépnek fel először, sőt ez az északi expanziós folyamat a Dunától keletre a rézkor egy előrehala­ dottabb korában észlelhető csak. A bronzkor kezdetén Magyarországon a badeni utóhatás alig mutatható ki, és így érdekes, hogy Veszprém I faciesben (bronzkor II) mutatkozik a legszembeötlőbben. A Litzenkeramik-ot az A J periódusba keltezi Willvonseder, szerinte a litzenkerámiai és a gátai korsócskák között a hasonlatosság „szembeötlő". Viszont ez a hasonlatosság a kisapostagi anyag révén némiképen magyarázható. Kisapostag szerinte az Ai periódusba keltezhető. A magyarországi emlékanyag ezt a keltezést n e m igazolja. Kisapostag felváltja Badent és a harangalakú edények kultúráját, viszont néhány kisebb leletet n e m tekintve, ,,Litzenkeramik" nincsen ná­ lunk és tulajdonképen csak Kisapostag mondható a Dunántúl legrégibb bronzkori kultúrájának. Magyarád sem keltezhető az ,4 periódusba, n e m egy „külön"' kultúra, haneni ugyanaz, mint Veszprém L csupán lokális el­ téréseket mutat fel (edények díszítése, temetkezés). Willvonseder az egyes periódusokban m á s - m á s művelődés-tartományo­ kat állít fel: A z A periódusban érdekes a m i szempontunkból a szudéta tartomány: az aunjetitzi kultúra; a nyugatmagyarországi: Alsó Ausztria délkeleti része és az ú. n. Burgenland. E tartomány „identikus"' a gátai típus elterjedésével. A szlovák művelődés-tartomány „karakterisztikus jelen­ sége' a mag>arádi kultúra. Ezek szerint a művelődés-tartomány és egy kultúra elterjedési körzete ugyanaz. Minden egyes periódus jellegzetes bronz tárgyait felsorolja a szerző, amelyek az egyes kultúrák elterjedési körzetének n e m felelnek m e g és álta­ lánosak. A z Ál periódus jellegzetes leletei: alabárd (Stabdolch), importált háromszögű tör markolattal; A^: peremes balta ívelt éllel, tagolt balták, a legrégibb lándzsacsúcsok, török, azaz rövid kardok karcsú pengével, spirálvégü karperecek, stb.'" Meglep minket a pitteni tövissel ellátott disz>' Willvonseder K . : Zwei Grahfnnde áet Badener Kvltur mit Niederösterreüsh. " W P Z X X I V (1937), 15—28. 1' Die miitUre Bronseseit in ÖMerreieh. 19.

MeUtUheigaben fliH-'.-

!0

bütykök keltezése: bronzkor B. Willvonseder a B-periódust is felosztotta és ennek kiindulópontja a tűk fejének díszítése. E z egyelőre csak AlsóAusztriában és Burgenlandban lehetséges. A sugáraJakú díszítéssel ellátott fejű tűk a /í,. a csillagalakú motívummal díszítettek pedig a Bg periódus emiékanyagában fordulnak elö.^® Így a rákospalotai lelet keltezése B ^ , a rácegresié B , . * * A leletek tárgyai m a j d n e m azonosak, és a különbség való­ ban csak a tűk díszítésében mutatkozik. H o g y ilyen motívumbeli különb­ ségek kronológiai alapul szolgálhatnak, kétségesnek látszik. Willvonseder kronológiai fejtegetéseit típustáblákkal és részletes felíiorolásokkal is kiegészítette, sőt minden egyes típus és a típusok válfajai­ nak lelőhelyeit és a kísérő leleteket és lelelkörülményeket is részletesen is­ mertette, így, h a a magj^arországi anyag keltezése több esetben módosításra is szorul, a m u n k a használhatósága és a közölt adatok megbízhatósága vitán felül áll.^" A Bi korszak tulajdonképen csak bevezetője a kifejlődött Ba-nek, amely e periódus főrésze. A sárbogárdi leletet"^ a tűk díszítése alapján a szerző szintén a Bo periódusba keltezi, sőt átviszi ezt a statzendorfi kardleletre annak mellőzésével, hogy ez a magyar kronológia szerint hogyan keltezendő. A csillagmotívum „hazájának" általában Magyarországot tekintik. Willvonseder szerint Bg-ben ferdén átfúrt fejű tűk m á r alig fordulnak elő. Viszont a kisapostagi anyaggal ilyenek m é g n e m lépnek fel. így Ag és B^ a dunántúli bronzkor második periódusával azonosítható."^ így Wilivonsedernek a rácegresi, rákospalotai, ráksii leletek keltezése n e m egyezik a magyar kutatók kronológiájával. E leletekkel szoros össze­ függésben van az Oroszi pusztai urnasír; ezt T o m p a a bronzkor harmadik periódusába helyezi.^^ A z e leletben előforduló körkörös motívumú csüngők teljes mértékben megegyeznek az előbb említett leletekével. M e g kell azon­ ban jegyezni, hogy a bronz tárgyak keltezése m é g hihetetlen nehézségekbe ütközik egyrészt egyes típusok hosszú élettartama miatt, másrészt mert a középbronzkorban a sírok általában szegények bronzokban és így n e m áll megfelelő összehasonlító anyag rendelkezésünkre. A második periódus bronzanyagát csak most kezdjük számbavenni. A sír- és kincs-, avagy gyűjtelékes leletek párhuzamosítása is m é g mindig le n e m küzdött nehéz­ ségekbe ütközik. Valószínű, hogy n e m minden kincsnek nevezett lelet volt valójában az; így pl. az ismert ercsii lelet is talán sírból, vagy sírokból származik. M e g kell jegyezni, hogy a magyar típusú fokosbalták (Rákos­ palota, Oroszi-puszta) a legkorábbi veszprémi típusú anyaggal eddig m é g n e m kerültek elő. E z is óvatosságra int Willvonseder kronológiájával szem­ ben a magyarországi bronzkorral kapcsolatban. Ausztriára nézve ilyen ké" / . m. 243. « Hampel J.: t. m. L X X X V I . és L X X X V I I . t.; C L X I . t. í' / . Dl. 248, 257—258, 267—268. 1. 7—9. kép. »» H&mpel: i. m, C C X X H I . t. *' Baracska-lCagyhalompuszta. Gallus Sándor ásatása. A z anyag a székevfeliérvstri műzeainbau. Az uniatemetö anyagában vannak ilyen tűk. A ko#niia még résKben Kisapostag II, de iSÍ0g Veszprém I jellegű. '* Tompa: í. m . 34. t. 3—13.

11

telyek n e m merülnek fel, sőt, ha majd a magyarországi bronzkor krono­ lógiája ki lesz dolgozva, az ő rendszere nagyon értékes alapul szolgálhat a párhuzamosítás alkalmával, épen adatai megbízhatósága miatt. Reinecke a C periódust (Délnémetország) szintén két részre osztotta, de Willvonseder Ausztriában a leletanyag alapján e felosztást n ^ m tudja elvégezni. Abszolút számadatokat a kretai-mykenei kapcsolatok révén keres, azaz ezeken keresztül Egyiptom adja m e g a pontos számokat. A mykenei sírokat Aberg és Karó 1550—1450 közötti időre keltezi és ezt a keltezést Willvonseder is átveszi. A bronzkor kezdetét — egymástól függetlenül —Reinecke és Aberg 1700 körüli időre teszi, ami Reinecke első kronológiájával szemben lényeges eltérést mutat. A mykenei aknasírok korszakában Aberg szerint a régibb bronzkor m é g tartott volna egy ideig. E feltevéshez a 6. aknasírban talált alabárd (Stabdolch) szolgáltatna kronológiai alapot. Hogy ez a lelet kronológiai szempontból kiaknázható-e, kétségbevonom. Először is hiányoznak az összekötő leletek, legalább az irodalomból ilyene­ ket egyelőre n e m ismerünk. A z alabárdok Willvonseder szerint az A^ perió­ dusban jelentkeznek már, szóval előbb, mint Mykenében. É s a további kap­ csolatokat is tanulmányozni kellene. H a az alabárd Mykenéből a D u n a ­ völgybe eljutott, akkor valószínűleg m á s tárgyakról is mondhatjuk ezt. D e Mykene északi művelődési kapcsolatairól eddig vajnű keveset tudunk, és ezért az abszolút számadatokkal szemben a legnagyobb óvatosság ajánla­ tos. Érdekes e helyen megemlíteni, hogy T o m p a a füzesabonyi díszített g o m b és egyes mykenei aranytárgyak díszítése között kapcsolatokat állapit meg.-* Füzesabony kezdetét 1200 körüli időre teszi, és így valószínű, hogy Mykene eddigi keltezésével sem ért egyet (Aberg, Karó). így T o m p a a mykenei sírokat kb. 200 évvel fiatalabbnak kell, hogy tartsa. Reinecke abszolút kronológiájának alapját a délnémet halomsírokban talált sötétkék üveggyöngyök képezik. A fiatalabb mykenei sírokban talált gyöngyök is ilyen színűek. Ezek szerint a középbronzkor kezdete a X V . század volt. Willvonseder a következő számadalokat adja:"-' Bronzkor B:1500-tól vagy 1450-től 1250-ig. — Bronzkor C : 1250—1200. Be kell vallanunk, hogy pontos adataink nincsenek, amelyek alapján a múzeumokat látogató közönség körében népszerű számadatokkal szolgál­ hatnánk. Minden kutató m á s és m á s jelenségeknek tulajdonít jelentőséét az abszolút kronológia szempontjából; ezekről általában csak annyit m o n d ­ hatunk: hit dolga. A magyar kutatók általában kitartanak a Kr. e. 2000-es bronzkorkezdet mellett. E számadatokat inkább csak becsléseknek, n e m pedig megingathatatlan tudományos adatoknak lehet minősíteni. Érdekesek Willvonseder fejtegetései a B-periódus formaköreiröl és m ű ­ velődés-tartományairól.^" íg^,' különbséget tesz honos, de továbbfejlődött formák és olyanok között, amelyek nyugati m e g északnyugati (Délnémet­ ország és Csehország) kapcsolatokra utalnak és amelyeknek kelet a hazája (főleg Magyarország és Szlovákia). E három anyagcsoport jelentősége és területe a bronzkor folyamán n e m egyforma. A B periódusban m á r n e m í» Tompa: í. m. 95. 1. 41. t. 9. S5 I. m. 276. *» 1. m. 2S1—29'

12

lehet különbséget tenni magyar és szlovák művelődés-tartomány között, ezért Willvonseder „magyar-szlovák művelődés-egységéről" beszél. Bi-hen Alsó-Ausztria és Dunántúl Németországhoz csatolt része is ezen egységhez tartozott, habár mind a kerámiában, mind a bronzokban lokális varián­ sokat lehet kimutatni. Bj-ben a mag\'arországi művelődés-kapcsolatok m é g szorosabbak, sőt a szerző n e m kételkedik abban, hogy a legtöbb típus magyarországi eredetű. Kijelentésének igazolására a következő leleteket említi: Szomolány, Rácegres, Keszthely, Pitten, Sieding, Winklarn^ A középbronzkomak kerámiája m é g jobban igazolja Alsóausztriának és Nyugatdunántúlnak a keleti művelődés-körhöz való tartozását. Will­ vonseder ezen állítását, sajnos, nagyobb anyaggal alátáriiasztani n e m tud­ juk (a gátai anyag kivétel), miután a Dunántúl nyugati megyéiben az őskorkutatás a század fordulója óta Csipkerózsika-álmát alussza. A jelek arra mutatnak, hogy e korban (Willvonseder: bronzkor B) a Dunántúl keleti része m á r n e m tartozott szorosan a szerző meghatározta művelődés­ tartományához; ez azonban inkább feltevés, mint állítás. Veszprémi és szekszárdi típusú kerámia aránylag ritka a nyugati megj-ékben és a hainburg-teichtaU mészbetétes árú is inkább a keleli kapcsolatokat bizonyítja. Willvonsedernek az a feltevése, hogy Magyarországon is volt zsineg­ díszes kerámiai alapréteg^^ és hogy Alsóausztriától délkeletre a fiatalabb kőkor végén m á r halomsírok voltak és ezek talán a zsinegdíszes kerámiá­ val voltak összefüggésben. E feltevéshez, hogy a Dunántúlon a rézkorban halomsírok lettek volna, nincsenek támpontjaink. A bronzkor C periódusá­ ban a keleti, azaz magyarországi befolyás Willvonseder szerint a nyugatra alábbhagyott volna. Miután Reinecke a magyarországi bronzkorra vonatkozó kronológiá­ jához n e m tért vissza, összevonjuk az ő délnémetországi kronológiáját és Willvonsederét: A ^ — Gaubickelheim — Neuenheiligen — Litzenkeramik. i4-2 — Trassem-Lanquaid-Tindshal — Kisapostag. B^ — Rákospalota. BT. Ráczegres. — C —. D —. Reinecke—Willvonseder négy periódust különböztet m e g a bronzkor folyamán: .4, B , C, D. Reinecke az A és C periódusokon !>elül régibb és fiatalabb időszakokat ismer: Aj, Ag és Cj, C^. Wlllonseder szerint az alsó­ ausztriai anyag alapján a C periódust így felosztani egyelőre n e m lehet; ö azonban a B periódust osztja két szakaszra. A m i bronzkorunkkal m é g nehéz a párhuzamosítás. Eg>'előre a következőket közölhetjük fenntartással: Willvonseder A , — Rézkor. A , — Bronzkor 1 és II eleje. B — Bronzkor lí és talán m á r III eleje is. W'Ulvonseder C és D periódust a magyarországi anyaggal egyelőre n e m tudjuk párhuzamosítani, mert épen itt kezd a magyar kronológia a legjobban ingadozni; a tószegi anyag n e m használható fel kronológiához egyelőre, párhuzamosításhoz m e g különösen n e m . 5. Többé-kevésbbé önálló helyet foglal el a kronológiai rendszerek között az, amelyet Miske Kálmán dolgozott ki,-^ ezt ugyanis a sírtípusok alapján 2' -•' Areh. f. (1917),

Mozsolics A . : Zur Frage dcr SeJtMirlitramil- in Vvgam. W P Z X I X (1942), 30—31. Misk-> I C : VeTsuch eines chromologisehen Si/stems áer unffariandisclmji Bronscse Anthropologie. X V (1916), 253—69. — L . e rendsaer régebbi kritikáit: W P Z . rV 113. kk.; P Z . X X (1919), "122. kk.

13 dolgozta ki, ami megegyezik Reinecke Pál felosztásával: régibb bronzkor­ ban síktemetkezés, a középső bronzkorban „csontvázas" temetkezés sír­ halmok alá és csak a bronzkor végén lett volna hamvasztásos temetkezés. E z Miske beosztása is, csak ő négy helyett h á r o m periódust és az egyes periódusokon belül három-három csoportot különböztet m e g . N e m mindig tisztázott, hogy ezek egymás mellett vagy egymás után helyezendők-e idő­ rendben. A bevezetésben megjegyzi Miske, hogy a magyarországi bronzkori lele­ teket egyik kronológiai rendszerbe sem lehet beosztani. Miután n e m közöl irodalmat, valószínűleg Reinecke és Montelius rendszereire gondolt. M e g ­ állapítja, hogy egy külön kronológiai rendszert kell kidolgozni a következő szempontok figyelembevételével: 1. ezen őskori „tartományban" aránylag sok a bronz, 2. egyszersmind sokféle típus fordul elő, 3. a bronzkor és a vaskor között az átmenet itt annyiban m á s , hogy a kora-vaskorban m é g tulajdonképen a bronzkor tovább él. A bronz gazdagsága időnként és teriiletenkint nagyon változik. Egyes vidékeken a kora-bronzkorban sok bronz tárgyat találunk, később ritkák a bronz mellékletek. A típusok sokféle­ ségére ugyanez vonatkozik. A harmadik pont megfelel a magyar kutatók mai álláspontjának.^^ A z is bizonyos, hogy miután nálunk a bronzművességhez szükséges nyersanyagok találhatók, a feldolgozásban ez az önálló­ ság mind a nyersanyag, mind az árú elkészítésében kifejezésre is jutott. A korai vaskorra, miután e periódusban nagyon sok bronz fordul elő, úgy hogy sok kutató inkább a bronzkorhoz sorolná, Miske a bronz-hallstatt-kor kifejezést ajánlja. A középső hallslattkort régebbi magyarországi hallstatlk o m a k nevezné. A kutatókat m a erősen foglalkoztatja az etnikum kérdése az őskor­ ban.^" Evvel kapcsolatban idézünk egy mondatot Miske dolgozatából: „Die ungarlandische Bronzezeit weist schon bei ihrem ersten Auftreten in ihrer Typologie eine grosse Abwechselung auf. D a jedoch diese Abwechselung in sich abgeschlossene Gruppén bildet, so ist aus diesem zu folgem, dass, w e n n auch ethnologische Verwandschaften in der Bevölkerung bestanden, diese doch nicht so nahe gewesen sind, dass von einer homogénen Bevöl­ kerung die Rede sein könnte. Das gleiche Bild zeigt sich auch in der spáten Bronzezeit, in welcher gleichfalls das V o r k o m m e n der einzelnen Tj-pen an Gruppén gebunden ist." Elismerjük, hogy valóban sokféle típus állapítható m e g mindjárt a bronzkor elején, de ez m é g egyáltalán n e m jelenti azt, hogy sokféle n ^ is lakott itt. Hogy némileg tájékozódhassunk a kultúrák etnikus hovatartozóságáról, ajánlatos lenne az Alföldön talált bronzkori csontvázakat anlix>pológiailag megvizsgáltatni és a vizsgálatok eredményeit az archeológiai eredményekkel egybevetni. A z antropológiai adatoknak is — elsősorban — történelmi jelentőségük van (pl. a magyarság faji összetétele a századok folyamán és a mai magyarság)." Különben is a DunántúlMi majdnem ki*• Tompa: i. m. 90 kk. " Gallus—Horváth: Vn peuple cavalier préscpthique en Hongrie. Dissertatksnes. ser. II. 9. 5—6. — E . W a h l e : Z%r ethnischen Deutvng frühffescfmhtlicher Eultvrprorinsen. 8itauiig»ber. d. Heiűelhergor Akademie d. Wissenscliaften, Jgr- 1940/41. 2 . Abhíuidlnag. »i GfdlttS S . : Nép és faUU Budapest, 1943.

14

zárólag hamvasztásos temetkezések voltak, és így m á r minden olyan állítás, hogy ennyi m e g ennyi nép élt volna itt a bronzkorban, csak feltevés. N a ­ gyon kell vigyázni az őskori etnikumok kérdésének a felvetésekor, mert a „külön" kultúrák és csoportok (Miske, Patay) m é g n e m jelentenek ugyan­ annyi népet is. A probléma sokkal bonyolultabb, mint hogy tipológiai cso­ portosítás és feltevés alapján végleges eredményt lehetne elérni. A bronz tárgyak általában nincsenek „csoportokhoz" kötve. Egyes típusok itt is, ott is fellelhetők. Vonatkozik ez általában a házi kerámiára, sőt m é g a sírmellékletekre is. É s h a egy típus itt is, ott is előfordul, m é g n e m lehet azt a következtetést levonni, hogy etnikumok keveredtek, és hogy a lakosság faji összetétele heterogén volt (vonatkozik ez különösen a D u n á n ­ túlra). A különleges kulturális helyzet, amellyel Miske szerint számot kell vetni, oly sok tényezőből alakult, hogy ajánlatos lett volna ezeket alaposab­ ban ismertetni. A tényezők között szerepeltek olyanok is, amelyeket m a m á r egyáltalán n e m lehet kielemezni. Ilyen tényező volt pl. a történelmi események okozója is. A jelenlegi viszonyok (éghajlat, megélhetési lehető­ ségek, termékeny föld nagysága, stb.; ez elsősorban az életlehetőségek szempontjából fontos) n e m tekinthető alapnak, h a a bronzkor emberéről beszélünk. Miske szerint a legtöbb bronzkori lelet kincslelet; ezek szerinte csak mint összehasonlító anyag szerepelhetnek, de végeredményben egy krono­ lógiai rendszer felálh'tásakor teljesen hasznavehetetlenek. M a m á r rengeteg sírleletet is ismerünk, azonfelül sok telepásatás eredménye is rendelkezésre áll. A korabronzkorban ritka a kincsleletek száma. D e elvitathatatlan, hogy a gyűjtelékes leletek kronológiai szempontból nagy fontosságúak; főleg egy történelmi alapon álló kronológiai rendszer számol velük. Miske szerint egy kronológiai rendszer alapja csak a temetkezési m ó d lehet: „Nur die Art der Bestattung k a n n den Grund z u m Aufbau eines chronologischen Systems bei ungarlándischen Bronzezeitfunden gebén, da sie das einzige B á n d ist, welches die gleichzeitig auftretenden typologisch verschiedenen Gruppén miteinander verbindet." Végeredményben ez is elfogadható kronológiai alapul, de n e m kizáró­ lagossággal. Miske abból az elgondolásból indulhatott ki, hogy nagyobb történelmi események általában a vallási élet alakulására is befolyással vannak és hogy a temetkezési rítus megváltozásának okát történelmi hord­ erejű eseményben kell keresni. A lényeges hiba ott van, hogy a világháboni előtt alig ástak rendszeresen temetőket, és így korai volt a sírtfpusok tár­ gyalásába bocsátkozni. így szerinte a korai bronzkorban zsugorított temet­ kezés dívott, a középbronzkorban „csontváztemetkezés nyújtott helyzet­ ben" és csak a késő bronzkorban jött volna divatba a hamvasztás. A z Al­ földön valóban legáltalánosabb a bronzkor elején a zsugorított temetke­ zés,** a Dunántúlon ugyanakkor azonban m á r általános volt a hamvasztás. Miske a korabronzkorban h á r o m „csoportot" ismer, ahol zsugorított temet­ kezés dívott volna. A z első csoport az Óbéba-tipus, a második a Gáta-típus, ** Banner: A mmmmiidék brimakori z^ngoritott temetUesé$eineh Mrinellikletei. Dolgo«tok. VII (1931), 1—53. — Poltiny í.; A msöregi bronehori temető. Dolgosatok, XVII (1941), 1—67.

1% a harmadik a Simontomya-típus. Ezek szerint csoport és típus kb. ugyan­ azt jelenti; ez az ösrégészetben m a is uralkodó terminológiai zűrza%'arnak tulajdonítható. Minden egyes csoport típusanyagát táblákon közli Miske. N e m tudjuk, hogy az ábrázolt tárgyak honnan származnak, az irodalmi utalások is tel­ jesen hiányoznak a m u n k á b a n . így pl. kétségbe vonjuk, hogy a lapos réz­ balták és a „harci" balták egyidősek lennének.*^ Banner János ismertette az óbébai sírokat, de n e m találunk adatot munkájában arra vonatkozólag, hogy a zsugorított hullák fölé tumulust hánytak volna, m e g hogy a tumuluson belül kövekkel fedték volna a sírokat.^* A második, azaz B-csoport a Gáta-típus (Miske zárójelben hozzáteszi: Aunjetitzi típus). Elterjedési területe Nyugat-Magyarország. N e m tudjuk biztosan, a szerző melyik vidéket érti e kifejezésen, és hogy ez tulajdon­ képen a Dunántúl akar-e lenni, vagy Nagy-Magyarország nyugati része. M é g Nyugat-Magyarország is tulajdonképen túl nagy terület, miután Patay megbízható adatok alapján a Fertő vidékén találta m e g a lelőhelyeket.** A C-csoportban — simontornyai típus — Miske szerint zsugorítva lapos sírokban temetkeztek, de tumulusok nincsenek kizárva.*® Sajnos, n e m tudjuk, ezt az adatot honnan vette, mert m á s ilyen adat n e m szerepel az irodalomban. A Szombathelyi m ú z e u m b a n van néhány nagyon régi szerze­ m é n y ű Simontornyáról származó tárgy, de ezekre vonatkozólag n e m talál­ tam semmiféle feljegyzést. Valószínű, hogy a leletek m á r hamvasztásos sírokból származnak (Kisapostag, Vatya). Miután a szerző csak szórványos leleteket közöl, nagyon kételkedve fogadjuk Simontomya tipológiáját. M a g a is megjegyzi, hogy „még hiányos". E típusnak a Dunántúl az elter­ jedési területe. Miske olyan hiányosan közli azonban az adatokat, hogy m a ­ gunk sem tudjuk, mivel lehetne ezt a csoportot leghelyesebben azonosítani: Veszprém és Vatya jöhetne itt esetleg számításba. A középső bronzkorban újból három csoport van. A halottakat njnijtott helyzetben, háton feküdve temették el. A z első csoportban (Várpalota— Rácegres) kisebb tumulusokba temetkeztek, de lapos sírokban is, azonban mindig kőágyazásba. Csak azt n e m tudjuk, hol fordulnak elő e korban ilyen sírok. A B-csoport (Szomolány—Vattina) szintén ismeri a tumulusos temetkezést, Miske szerint, valószínűleg a lapos sírokat is. Elterjedési terü­ let: Északnyugat—Nyugat-Magyarország és az Alduna vidéke. É s közbeékelödött, úgy látszik, Várpalota—Rácegres. A C-csoportból csak a keszt­ helyi sírt közli Miske. Valóban egyelőre csak egy ilyen sírt ismerünk. Talán úgy gondolta, hogy mindenütt ilyen sírok voltak, és azért tételez fel t u m u lusokat Rácegresen és Versecen. Igazoló adatunk azonban nincsen. Miske szerint csak a bronzkor végén jött volna a hamvasztásos temet­ kezés divatba. A mészbetétes kerámiát is e periódusba sorolja. N e m tudja eldönteni, hogy a három csoport egymásután következik-e vagy időben párhuzamos. E három csoport: Lovasberény-, Nóvák- és Csabrendek»' Miske: í. m . 254. 1. 1, 2, 4, 5. kép. ' • Banner: i. m. — Banner: Zur Datiermtg áer Gröber von óbéba. Dolgozatok X n i (1937), 232—6. «> Patay: í. m. XII. térkép. M Miske: i. m . 264—5. 1. III. t.

16

..

típusok. Lovasberény — T o m p a kronológiája szerint is — a második perió­ dusba sorolandó, de akkor m é g ismeretlenek a korahallstatti sarlók, amiket Miske Lovasberénnyel egyidősnek tart.^^ Ugyanez vonatkozik a Nóvák- és í^sabrendek-típusra is, ahol időben nagyon eltérő leleteket csoportosít Miske. E kronológiának követője n e m akadt. A m a m é g divatos kronológiai rendszerekkel hiába is kísérelnénk m e g a párhuzamosítást. N e m a hármas beosztás ellen van kifogásunk, sőt m é g a rendszer kiindulópontját sem találjuk teljesen elhibázottnak. Legnagyobb hibája az, hogy szórványos leletekre építette fel kronológiai rendszerét. Kifogásolható az is, hogy m u n ­ kájában nincsen seramiféle utalás, így azt sem tudjuk, mennyire megbíz­ hatók adatai és mire alapítja megállapításait. 6. A bronztárgyak, azaz a kincsleletek alapján keltez általában Aberg .Vi7s. Rendszerét messzemenőleg Montelius skandináv kronológiájával hozza kapcsolatba, helyesebben részben átveszi azt a magyar anyagra. Célja az európai történelemelőtti korok áttekintése és kronológiai összehasonlítása. Sajnos, anyagismerete n e m éri el a magyar kutatókét. Montelius kronoló­ giáját vette alapul, pedig a nagy anyagismerettel rendelkező magyar szak­ emberek sem képesek m a m é g a magyar bronzkort Montelius kronológiájá­ val kielégítően párhuzamosítani.'® E kötetet a különböző vélemények felsorolásával kezdi, hogyan ka­ punk, vagy kaphatnánk abszolút számadatokat a réz- és bronzkor kezde­ tére vonatkozólag. A szalagdíszes kerámia eltűnéséről a következőket mondja: ,,Das Aussterben der reinen Bandkeramik erscheint d e m n a c h als das Ergebnis eines inneren Entwicklungsprozesses und kann folglich weder nordlischen Expansionen, noch anderen Kulturkatastrophen zugeschrieben werden."^' B á m ü l y érdekes Aberg ezen megjegyzése, a szalagdíszes kerámia eltűnését n e m a belső fejlődési folyamatnak tuljadonítjuk. A z Alföld rézkori kultú­ rája, sőt részben az erdélyi is, m é g erősen szalagdíszes tradíciókból táplál­ kozik, azonban mint ezt a sírleletek alapján is megállapíthatjuk, annyi be­ hatásnak volt kitéve, hogy kétségtelenül m á s összetevők is közrejátszottak, hogy a bronzkor elején a szalagdíszes hagyományok m a j d n e m hatástala­ nok voltak m á r . Aberg a középeurópai bronzkor elején mindenütt aunjetitzi kultúrát lát, amelyet csoportokra oszt. A bronzkor eleji magyarországi kultúra sze­ rinte az aunjetitzi kultúra keleti csoportja. Két mondatot idézünk: „Die weitere Entwicklung der ungarischen Kupferzeitkultur u n d ihr Übergang in die Bronzezeit ist zweifellos kontinuierlich und ohne starkere fremde Einschlage vor sich gegangen, die Entwicklung gibt sich aber doch nicht mit voUer Scharfe in d e m bisher zuganglichen Fundmaterial zu erkennen." „ . . . der schwache Punkt ist aber doch eben der Übergang zwischen Kupfer- und Bronzezeit, wie dieser sich in d e m keramischen Matéria! ab»' Miske: i. m . 260. 1. VII. í. 2 . ** Á ^ r g N^'ls- Smmeseitlichf, und früheixenseitliehe Chronologie. Teil m . Kupfer and Prühbronzezeit, Stockholm, 1932. A z 5 k8tetl)en megjelent mTinkáiiak cíak a m * gy&t broníkort tárgyaló fejezeteit ismertetjük.

17 Spiegelt."*" M á r említettük, hogy a szalagdíszes Iradiciók kimúlása, mely kétségkívül új etnikai csoportosulásokkal hozható összefüggésbe, új ténye­ zők szerephezjutása és m á r a rézkorban itt élő népek erörekapása hozták létre azt, amit m i mind a Dunántúlon, mind az Alföldön — külön-külön bronzkori kultúrának nevezhetünk. Egyes helyeken megállapítható a tele­ pülés folytonossága. Voltak rézkori tényezők, amelyek részbeni tovább­ fejlődését és hatását követni tudjuk: harangalakú edények kultúrája, Wicedol-Laibach, stb. A z északi terjeszkedés dél és délkelet felé részben lezárult a bronzkor elején, szerintünk ,,Litzenkeramik" és részben Kisapostag ezen északi terjeszkedési folyamatnak az utolsó mozzanata, hogy a bronzkor végén, az „illír" vándorlás idején újabb erőre kapjon. D e nemcsak északi, h a n e m keleti terjeszkedés is volt! Evvel eddig egyáltalán n e m foglalkoztak; a nyTigati és északnyugati művelődés-jelenségek ismertebbek; így a magyarországi anyag párhuzamo­ sítása itt n e m okozott nehézségeket. És az a bizonyos gyenge pont — a történész szemével nézve — mégis itt van, az, amit a njTigati archeológiai eredményekkel m é g n e m sikerült áthidalni. Most, amikor részben megint a kutatók rendelkezésére áll a gazdag erdélyi anyag és talán majd az oroszországi anyag is belátható időn belül hozzáférhető lesz, a magyar kutatóknak alkalmuk lesz a magyarországi bronzkort egészen m á s szem­ pontok szerint is tanulmányozni. Aberg az ószentiváni 1. sírból származó kélfülü korsót a fejlett m a ­ gyar aunjetitzi kerámia jellegzetes képviselőjének tartja.*^ Ü g y véli to­ vábbá, hogy a trójai kétfülü kancsókkal egyidejű lehetett.*'- E típus kelet­ kezésére vonatkozólag az a feltevése, hogy a jordansmühli kétfülű edény­ ből származik, és így m é g s e m olyan nagy az időbeli különbség Jordansmühl és a korai bronzkor között. E feltevésen vitatkozni lehetne, hisz a többi vele kapcsolatos anyag ezt n e m támasztja alá megfelelően. — A szöregi kerámika anyaga és felületének kidolgozása is jellegzetesen aunjetitzi — Aberg szerint. E z n e m elfc^adható kritérium. Bizonyos, hc^y a Sze­ ged vidéki korabronzkori kerámikának, továbbá az aunjetitzinái közös vonásai vannak, de ez egyes közös alapelemek által megfelelő magyará­ zatot nyer. A harangalakú edények kultúrája és a nálunk vele fellépő zsinegdíszes kerámia olyan alapelemek, amelyek itt és ott is megtalálhatók. D e a fejlődés menete mind Nagyrév—Perjámos, mind Aunjetítz körében m á s és m á s volt. A formák m á r valóban n e m hasonlíthatók össze. így Ószentivánon az az edény,''^ amely a marschwitzi típushoz formailag is, díszítés tekintetében is közel áll, talán a zsinegdíszes alapréteg közösségének tulajdoni tliató. Ugyancsak a magyarországi aunjetitzi kultúrába sorolja Aberg, külö­ nösen Hainburg—Teichtalra gondolva, a kisapostagi (Dunapentele) és gátai típusú leleteket,** amelyek Nyugat-Dunántúlon kerültek elő. Kétségtelenül szoros összefüggés volt Gáta és a Szeged vidéki korai bronzkor között, de « Aberg: í. m. III. 44. ** Banner: Az ó^eiúiváni hronslcori telep és temető. DolgozaBok, V (1929), 52—7& ** Ál>«rg: «. m. 45. 1. 59. kép. «» Aberg: ». m. 64. kép. — B,iuner: ;. m . Itolgozatok V (1929), 67. kép. 1. •* Aberg: -f. m. SO.

18

ami e két terület között van, azt Aberg alig ismeri. Az aunjetitzi művelődéskörhöz tartozó csoportról m é g a következő megjegyést idézzük: ,,Der hier charakterisierte, der grossen Aunjetitzer Gruppé angehörige Kulturkreis ist alsó geographisch verháltnismássig streng begrenzt mit einer Ausbreitung, die sich v o m K o m . Arad im Osten bis zu den an Ungarn grenzenden Teilen österreichs im Westen erstreckt. Schon in Niederösterreich beginnt jedoch die Aunjetitzer Kultur ihren Charakter zu verándern, u n d das grosse Gráberfeld von Gemeinlebarn vertritt so einen anderen, w e n n auch nahe vervvandten Kulturkreis." Ezek szerint Aberg csoportokba sorolja a m ű v e ­ lődési köröket, és így van egy keleti aunjetitzi csoport, mint e fejezet címe mutatja, ugyanaz azonban művelődési kör is, m e g kultúra is.*'' E z is be­ szédes példája, hogy rengeteg szóval dolgozik az ősrégészet, amelynek szak­ szerű értelme egyelőre nincsen tisztázva. Aberg egyes kiválasztott leletekkel illusztrálja mondanivalóit. E z m ó d ­ szertanilag helyes, ha a kutatónak megfelelő áttekinése van, azonban a szerző Magyarország prehisztorikus archeológiájáról n e m volt olyan jól tájékoztatva, mint a magyar szakemberek. Magyaroszágon aunjetitzi kul­ túra nincsen és néhány edény, amit ide lehet sorolni, m é g n e m jelenti azt, hogy itt létezett ez a művelődés. Az aunjetitzi kultúrának befolyását a korai bronzkor fejlődésére n e m lehet azonban elvitatni.** Olyan egymástól eltérő jelenségekkel tíilálkozunk mindjárt a bronzkor elején, hogy ezeket együtt m é g akkor sem lehet tárgyalni, ha szerző ki­ választott leletekkel akarja mondanivalóit alátámasztani. Aberg avval sem volt tisztában, hogy a magyar kutatók — annak idején Rómer és Wosinszky — mit neveztek el pannóniai kerámikának; a szerző ezt a verseci kerámiára alkalmazza.*' M a m é g kevés támpontunk van a kerámia keltezéséhez; Pécskán és Perjámoson néhány korai típus került felszínre; ezek valószínűleg a verseci kultúra legrégibb faciesének árújához tartoznak.*^ Helyesen látta m e g azonban a szerző, hogy a tőle pannóniai kerámiának nevezett régebbi ver­ seci típusok a Szeged körül talált korabronzkori kerámiából fejlődtek. Kro­ nológiai értékelésünk azonban csak azokra a típusokra van, amelyek Pécs­ kán és Perjámoson is előfordulnak. Aki valaha megfordult a Verseci m ú ­ zeumban, a típusoknak olyan rengeteg változatára fog visszaemlékezni, amelyek merőben eltérnek az előbb említett perjámosi és pécskai típusok­ tól és amelyeknek egymásutáni-ságára egyelőre adatunk nincsen. Lehetsé­ ges, hogy a szöregi 118., 132., 160. és 165. sír a bronzkor második periódu­ sába keltezhető; ez valószínű is, ha a perjámosi és pécskai anyagot széle­ sebb alapon igyekezünk összehasonlítani. E néhány darab azonbíui csak néhány típust képvisel a Délduna vidékének hallatlanul gazdag anyagából. ** h. Patay értelmeséaét: i. m. i. ** Patay: i. m. 60—8. Tényleges aunjetitzi leleteket eddig esak a nyugati Felvidé ken találtak, i^ az aunj. művelődés keloíi hat&sát n e m lehet kétségbe Toniii. *' A^WJ*?: '• ""»• 51—8. " Boska Márton: Ásatás a Pécska-ssemlahi határban, levő Nag%' Sdncso^. BtAgoza.tok, III (1912), 1—58. 1. 45—46. kép, 48. kép, 5 ^ - 6 0 . kép. Valásrinü, hogy a félkörívei Makgokkal diátStett fedSk (n. o. 32. k ^ ) &< a azéles füllel ellátott edényfedők (24. kép) is leghelyesebben ide sorolhatok.

Áberg m é g a szöregi 95. sírt is az aunjetitzi időbe sorolja;*'-* ez n e m való­ színű, hisz e lelet beszédes példája az átmenetnek a régebbi és fiatalabb Szeged környéki anyagban, amely végül is erősen olyan formák felé köze­ ledik, mint a verseci kerámia. E kerámia Perjámoson ugyan hiányzik, de egyes formák, pl. az edényfedök a szöregi 95. sír anyagával kronológiai szempontból egyenértékűek, sőt talán fiatalabbak is.^° Hogy a Dunántúlon e korban mi volt, Aberg n e m tárgyalja munkájá­ ban, csak megjeg3'zi, hogy olyan kerámia, amely a szöregi fiatalabb fejlő­ déshez kapcsolódnék, hiányzik m é g a Dunántúlon. A gerjeni telepen for­ dultak ugyan elő hasonló tárgj^ak, azonban e telep m á r a nyugati lelő­ helyekhez tartozik. A Versec-vattinai tömb — horizontális és vertikális kro­ nológiai értelemben — hatóit ugyan a dunántúli fejlődésre, azonban a Dunántúlon egészen m á s valami alakult ki; ezt Aberg munkájában n e m említi. Munkájából Magyarország bronzkori kronológiájára vonatkozó lényegbe vágó új eredményeket n e m könyvelhetünk el; főleg Pécska és Perjámos fölötte tanulságos kronológiai eredményeit n e m tudta a szerző • kiaknázni és e két lelőhely gazdag anyagával a mai napig sem értek el érdemleges eredményt azok a kutatók, akik kronológiával foglalkoznak.-''' A bronzkori bütj-ökdíszítésröl Abergnek az a feltevése, hogy elődeit a kőkori szalagdíszes kerámiában kell keresni és hogy a bronzkori bütyök­ díszítés a lausitzi kerámia kialakulására hatott.^- A magyarországi középbronzkor sok jelenségével a lausitzi kultúrában újból találkozunk. E z aligha lehet véletlen: valószínű, hogy nagyon korai kölcsönhatásokat kell feltételezni. Egyes korai lausitzi formák m é g a késői m&zbetétes kerámia jellegét viselik magukon. Hogy a kölcsönhatások mely korban kezdődtek, és milyen mérvűek voltak, m a m é g eldönthetetlen. Sőt a lausitzi kultúra beszüremkedésének pontos idejét is nehezen tudjuk m a m é g megállapítani. Aberg „pannon" kultúrájának elterjedéséről a következőket írja: .,Vergiichen mit der oben beschriebenen Aunjetitzer Keramik zeigt die pannonische Gruppé eine etvvas abweichende Ausbreilung, mit einer deutlichen Schwerpunktverschiebung nach Süden . . . Einen der nördlichsten Fundarte bildet das reiche und rein pannonische Gráberfeld bei Szeremle im K o m . Pest." Ügy látszik, Abergnek n e m volt alkalma a dunántúli m ú z e u m o k b a n a gazdag urnatemetők anyagát áttanulmányozni, különben hivatkoznék a gazdag dunántúli mészbetéles anyagra, és n e m elsősorban a bánságit és bácskait tárgyalná. Annak a kultúrának kialakulására, amelyet Szeremle is képvisel, a kisapostagi döntő hatással volt. Hasonló urnák, mint amilye­ nek pl. a Bijelo Brdo-ban talált 121. sírban van,*^ a szekszárdi típusú urnák fejlődésével magyarázható. Ezeken ugyanis kb. a fül magasságában széles ** A'Jerg: í. m. 80—83. íép. 33. ü. *° Roska: Asatá^s a perjámosi Sánfzliahnon. Múzeumi és Könyvtári Értesítő, VIII ( 1 9 M ) , 52. kép. ** Pécskának és Perjámosnak az Alföld korai és köü^íbronzkorára néive kronológiai kiűcslielyiete van. A z egyetlen, aki kronoli^gíai szempontból igyekezett e két lelőhely rét^viszonjait kihasmnálni, ChiJde. Kronológiáiiára dolgozatunk folyamán m é g részletesebben kitérünk. « Aberg: i. m. 53. ^ AlxTg: •• « - 91—94. kép, 38. 1.

20

mészbetétes sáv van, ehhez az anyagot ki kellett vájni; később a mészbetét elmaradt, és így keletkeztek a has közepén összeszűkülő urnák. Aberg e leletet a második periódusba keltezi; valószínűbb, hogy csak e periódus legvégén, vagj' a harmadik elején jelennek m e g az ilyen urnák. A szerző az ú. n. „pannon csoportban" fellépő Venus-szobrocskákat kőkori tradiciókra vezeti vissza.^* Lehetséges, hog>' az idolplasztika n e m veszett ki tel­ jesen itt, de korabronzkoriakat m é g egyelőre n e m ismerünk, hacsak a laibachiakat n e m akarjuk ide keltezni. A neolitikus és a bronzkoriak közöti azonban nagyobbak a különbségek, mint a hasonló vonások. Talán fel­ tételezhető, hogy a magyarországi bronzkori idolplasztika a krétaival van összefüggésben. Egyelőre azonban n e m ismerünk összekötő leleteket, a m e ­ lyek ezt a feltevést valószínűsítenék. Aberg szerint a fejlődés menete a következő: a szalagdíszes kultúrából fejlődött az aunjetitzi és innen vezet egy fejlődési vonal, amely a lausitzi kultúrához vezet és egy másik, amelyből az Aberg-féle pannon-kultúra alakult ki. Így megvan a híd a kőkor és bronzkor között és a különböző jelenségeket egy relatív idő-sémába lehet sorolni. Ugj'ancsak megállapítja Aberg, hogy a kőkori kultúrakör (szalagdíszíes kerámia) emberei m á r indo­ germánok voltak („zu wesentlichem Teil indogermanische Bevölkerungselemente gewesen sind").®' Nagyon csekély kőkori tradíciókat ugyan ki lehet mutatni a bronzkor elején, de ebből Magyarországon n e m fejlődött ki a pannon kultúra, legfeljebb az Aberg-féle, továbbá nincsen semmiféle pontos adatunk arra nézve, hogy a kőkori lakosság indogermán lelt volna. Aberg munkájának harmadik kötetében behatóan foglalkozik az ab­ szolút kronológiával is. Véleménye szerint Kréta kulturális és anyagi fej­ lődése szoros összefüggésben állott Egyiptom fejlődésével, hisz a krétaiak elsősorban is Egyiptom szállítói voltak, és így anyagi jólétük és művelődési színvonaluk függő viszonyban áUolt Egyiptommal. A z egjiptomi leletek alapján tényleg elég jól lehet a krétaiakat keltezni, azonban ha ezeket az adatokat csak Mykenére akarjuk átvinni, máris merülnek fel nehézségek és ezek a nehézségek csak fokozódnak, h a M y k e n e kronológiája alapján akarjuk pl. a középeurópai bronzkort keltezni. Jelenleg ugyan m é g ez a legjobb támpont, de hogy n e m teljes mértékben kielégítő, avval a legtöbb kutató tisztában van. így pl. n e m biztos, hogy Kréta sohasem tudta magát függetleníteni az egyiptomi politikai eseményektől és valószínű, hogy olyan időkben, amikor Egyiptom nagyhatalmi helyzetét és anyagi jólétét el­ veszítette, Kréta anyagi önállóságra törekedett. Kréta kétségkívül a m y k e nei terjeszkedésnek esett áldozatul, — Tell-el-Amarna-ban késő mykenei kerámia is előfordul — csak ezeket a számokat nehezen lehet a közép­ európai bronzkorral kapcsolatba hozni különösen addig, míg Észak-Görög­ ország és Szerbia bronzkoráról olyan g>'érek az ismereteink, mint jelenleg.

M „Diose Idolé sind in pannonisehem Stíl vorziert, womit ihre zeitliche Stetlkuig gemdtkert ist, ihre Pormgebung erweckt aber doch den Eindruck, d a ^ sie steinzeitliche T r a . ditioBen reprasemtíeren. D e r typolt^iaehe Zosaauneiüiajig ist zwar nicht erweislioh, d » j« der Zeitunterschied eehr gross ist und die Zwiachenglieder felűeii, aber ein derartiger Zusammenhang eracheint doch keineswegs aasgesehlosgen". Ab<''"8í: »• ™ - 5 7 . 5» Jiherg: i. m. 58.

21

Áberg munkájának 5. kötetében részletesen tárgyalja Magyarország késő bronzkorát.*^" A m é g n e m nagyon differenciálódott aunjetitzi kultúráról e kötet elején a szerző a következőket jegyzi m e g : ,, . . . ihr Fundmaterial liegt daher mit fást monoton gleichartigem Charakter ausgebreitet über das ganze mitteleuropaische Gebiet, von der Theiss i m Osten bis z u m Rhein und d e m nordöstlichen Frankreich hin, südwárts bis zu den Alpen, mit enger Anknüpfung a n Italien und i m Norden ohne scharfe Grenzen in das Germanengebiet übergehend."^^ E helyen Aberg aunjetitzi kultúráról beszél, az előző kötetben magyarországi aunjetitzi müvelődés-körröl, ké­ sőbb a művelődés-köröket csoportokba vonta össze. A z aunjetitzi kultúra elterjedési körzetét a szerző mindenesetre túl nagyra méretezte; ezt fölös­ leges bizonyítani. Szerinte Magyarország m á r e korban „domináló m ű v e ­ lődési tényező" volt. Kár, hogy n e m tudjuk, mire gondol e helyen, mert a magyarországi aunjetitzi kultúra valójában n e m lehetett ez. E helyzetét Magyarország a következő periódusokban is általában megtartotta volna, sőt befolyása is ugyanazokon a területeken érvényesül, mint eddig. Ezt az állítást sem látjuk igazolva. Willvonseder az osztrák kronológia szerint a bronzkor második periódusában tud nagyméretű magyarországi befolyást kimutatni. Épen az „illír" beözönlés előtti korszakban nagyon is sok ide­ gen elemet figyelhetünk m e g , és n e m valószínű, hogy e korban, amely lényeges változásokat eredményezett, a kifeléhatás ugyanolyan mérvű lett volna, mint ezelőtt. E kötetben Áberg a Montelius-féle beosztást teljesen átveszi: „In der vorliegenden Arbeit soU das mitteleuropaische Fundmaterial in chronologischer Reihenfolge behandelt werden u n d dabei wird die Periodeneinteilung zur Verwendung k o m m e n , die Montelius für Skandinavien aufgestellt hat."^® Ezt módszertanilag hibásnak tartjuk, amint m á r fentebb indokoltuk. A szerző szerint a második periódusban a magyarorsági sírleletek teljesen háttérbe szorulnak, a bronzok legtöbbnjire kincsleletekböl szár­ maznak. Fordulnak elő kincsleletek, de ezek n e m gyakoriak és vizsgálat tárgyává kellene tenni, hogy ezek valóban mind kincslelelek-e. A jelleg­ zetes leletek közé sorolja a követkzőket: Rákospalota, Rácegres, Nagy­ hangos, Felsőbalog, Hajdusámson, Rimaszombat. A harmadik periódusban jelentkezik Aberg szerint először a hamvasz­ tásos temetkezés, de nagy általánosságban a fejlődés Középeurópában anynylra azonos a skandináviaival, hogy szinte csak Montelius kronológiai rendszere használható.^' A hamvasztásos temetkezés m á r a rézkorban gj'akori, a Dunántúlon a bronzkorban m e g m a j d n e m kizárólag csak ilyen van (kivétel: Keszthely, GátaK A síranyagot pedig Montelius kronológiája alap­ ján a legnagyobb jóakarattal sem tudjuk egyelőre keltezni. Érdekes, hc^y Reinecke dolgozata óta mennyire tartotta magát a hit a temetkezési szoká­ sok kronológiájáról! E korból megint m a j d n e m csak kincsleleteket közöl

** At«rg: Broneeseitldehe und ffü'neisemeit{ich€ Chronoloífie. V . réss. Mitteleoropaischo Kochbronzezeit. Stoeihalm, 1935. — L . a kronológiai túhfázatot a 163. l.-on. s' Aberg: V . r&z. 1. 1. ^ Áberg; i. m. 4. 6» ^berg. t. m . 37.

22

Aberg, azonban figyelmen kívül hagyta, hogy kronológiájából egy m e g ­ lehetősen hosszú kor kimaradt, mert időbelileg Rácegres és Ispáníaka pl. n e m sorolható egymásután. A harmadik periódus jellegzetes kincsleletei közé sorolja a szerző a következőket: Érmihályfalva, Kurd, Kisapáti, Ara­ nyos, Orci, Piricse, Mezőkapus, Marosújvár, Felőr, Ispánlaka, Felsöújvár, stb.*"* E lelelek Reinecke kronológiája szerint m á r hallstattkoriak. Jellegzetes típusnak tartja a szerző a középeurópai egy- és kétélű beretvákat is. N e m ismerek Magyarországon olyan egyélű borotvát, amely Reinecke kronológiája szerint Hallstatt B előtti."^ így a középeurópai bronzkor harmadik periódusa a Praebenacci időnek n e m felel m e g . A h a m vasztásos temetkezés sem délről származik, és e „szokás" n e m „jött át az Alpokon". Arra sincsen adatunk, hogy Magyarországon a bronzkor harma­ dik periódusában a kovácsolt bronzedények, pajzsok és sisakok egy „monopolium"-félét képeztek volna.*- És Aberg második periódusa után m é g nagyon sok idő lelt el, amíg megjelentek a pápaszemes fibulák. A szerző feltételezi, hogy m á r a második periódusban is készültek bronz edények Magyarországon. A híres hasfalvi ,,varázsdobot" szintén a harma­ dik vagy negyedik periódusba sorolja.®^ N e m világos, hogy Aberg miért keresi a bronzveder (szitula) hazáját Magyarországon, hisz itten ezek fiatalabb leletekkel fordulnak elő, mint Olaszországban. Különben is e leletek keltezése m é g nagyon nagy nehézsé­ gekbe ütközik, főleg, mert történelmi hátteriik' m é g teljesen tisztázatlan. Miután Aberg negyedik periódusa m á r a középitáliai vaskorral egyidős, közleményeit n e m ismertetjük tovább. Itt csak a tisztán bronzkori jelen­ ségek keltezését közöljük. Összefoglaljuk Aberg kronológiai rendszerét. Középeurópában öt bronzkori periódust különböztet m e g , azután jön a régibb és a fiatalabb hallstattkor. A bronzkor 1600 körül kezdődik és 650-ig tart Kr. e. Kronológiai alapul szolgál neki az első periódusban néhány sírlelet, amelyek szerinte az aunjetitzi kultúrához, vagy művelődés-körhöz, vagy csoporthoz tartoz­ nak. Azután m á r majdnem kizárólag kincsleleteket közöl. 7. E kronológiai rendszerektől lényegesen eltérnek azok, amelyekel Chiíde, T o m p a és Patay dolgozott ki. Childe mintegy T o m p a előfutárja. Magyarországi kronológiáját két fontos telep, a pécskai és tószegi rétegeződésére építi fel. Mind Tószegen, mind Pécskán a kutatók 16 réteget találtak, de míg Roska a pécskai telep ásásánál** a legkisebb szintkülönbségeket figyelembe vette, addig Tószegen ilyen részletekbe m e n ő megkülönböztetésekről a szakirodalom alapján tudomásunk nincsen. Childe Pécskán 4 bronzkori „főréleget" különböztet meg.®^ Kiinduló•° Aterfe: *• "»• 39. «' Mozsoüea A . : KorahalUtaUi hincslelet Celldömölkről (Vas megye). Foiia Arehaeologica, I (1940), ,33—6. *' Atisrg: i. m. 47—8. "* Á ' * ' ' g = *• "»• 51. " Boska M . : AtaPás a Péogka—asemlaki hatdrb(í»' levő Nagy Sáne^on. DolgoEatok, l U {1912), 1—58. •• Childe V . G . : The Danube in Prehütwy. Oxford. 1929. 260. kk.

23

pontnak elsősorban a pécskai XII. rétegben talált mészbetétes edény szol­ gált Childenak. Tisztában lehetett avval, hogy míg a Pécskáról közölt és ismert adatok megbízhatók, a tószegi ásatások jegyzőkönyvei eddig n e m kerültek nyilvánosságra. Ezt a pécskai XII. réteget Childe Tószeg C-vel párhuzamosította, miután e rétegben — avagy rétegekben — eléggé gya­ kori a mészbetétes árú. D e úgy hírlik, hogy m á r Tószeg B felső rétegeiben is találtak ilyen kerámiát. A pécskai XII. ásatási réteg azonban csak egy ilyen korai szekszárdi típusú mészbetétes edényt tartalmazott, a Tószegen talált mészbetétes árú viszont elég fiatal és a pécskaival — amennyire egy darab után ítélni lehet — n e m azonos jellegűnek mutatkozik. A tószegi ismert mészbetétes cserepek inkább m á r a fiatalabb veszprémi formákat képviselik. A pécskai XII. ásatási réteg felső szintje 2 m magasan van a szüzföld fölött. Tószeg A és B rétegei 4—5 m magasak. A rétegek külön­ böző magasságát ugyan n e m tekintjük feltétel nélküli érvnek Pécska XII és Tószeg C párhuzamosítása ellen, de e tény figyelembevétele mégis csak gondolkodóba ejt. Nestor J. arra is felhívja a fig^-elmet, hogy Pécska D (XIII. réteg) tárgyai között balták és lándzsacsúcsok öntőmintái is voltak és hogy hasonló darabok Tószegen a B rétegekben kerültek felszínre."® Childe a pécskai A , B , C , D förétegeket a tószegi megfelelő elnevezésű ,,tele­ pülésekkel" párhuzamosította. A jól kiásott pécskai telep tényleg alkalmas arra, hogy legalább is a marosvidéki bronzkori temetők anyagával való összehasonlítás után kronológiai alapul vegyük, de ugyanezt n e m lehet egyelőre a tószegi anyagról elmondani. A tószegi anyag raktárrendezés köz­ ben m é g a naplózás előtt állítólag összekeveredett és m é g mielőtt Márton Lajos hagyatékából az ásatási napló a Magyar Nemzeti M ú z e u m birtokábt. jutott, az anj'agot újból szétválasztották. Mindmáig a tószegi pontos jegyző­ könyvekhez n e m jutottam hozzá: ezek csak 1940-ben kerültek a Magyar Nemzeti M ú z e u m birtokába. így pl. T o m p a könyvében a groningeni m ú ­ z e u m tervét közli a Laposhalomról, n e m pedig magyar szakemberekéL®'^ Tószegen állítólag 16 réteg volt, ezek közül kettő steril.^* A tószegi 14 rétegről nincsen semmiféle ismertetés. Childe párhuzamo­ sítása a legtöbb kutatót n e m elégítette ki. E párhuzamosítások alapján Childe egyes temetőket és leletegyütteseket is keltezett. Ezek általában n e m elfogadhatók. Itt Childe csak egyes fontosabb megállapításait ismertetem. Krono­ lógiájának használatát megnehezíti az is, hogy a korszakok számítását a neolitikumban kezdi. így a neolitikum I—II korszakoknak felelne m e g , a IIJ- periódus kb. a m i rézkorunkkal egykorú, azonban III. végén m á r kez­ dődik a bronzkor. így a „perjámosi" kultúrát Childe a III. periódus végére és IV. elejére keltezi.^s E számozás — miután Tószeg A , B , C , D-röI beszél — technikai szempontból is elég körülményes. Az abszolút kronológia szempontjából egy érdekes, de erős vita tár­ gyát képezhető körülményre hívja fel a szerző a figyelmet: egy byblosi, Nestor J.: Der Stand dtr Torgcschichtsforschung in Emmanien. 22. Bertolit 4 Romisch-Qennatüschen Kommission. 1 9 S . 83. »' Tompa r.: t. m. 70. L 4. kép. •» CUlde a pécskai X I V — X V I . réteget laár nam tartja bronakorinak. - Childe: i. m. eeo.

24

a 13. dinasztia idejéből származó leletben egy olyan pödröttvégü nyakperec van, amilyen gyakori protoaunjetitzi, azaz aunjetitzi leletekben. T o ­ vábbá Nienhagenben egy olyan csésze került felszínre, mint az ismert vaphioi. E két lelet ideje 1900 és 1540 között mozog. A z aunjetitzi kultúra felső határa azonban Childe szerint közelebb van az első időponthoz, mint a másodikhoz.'" Childe n e m gondol arra, hogy itt hasonló típusú, de össze n e m függő leletekről van szó, amelyek kronológiai szempontból n e m jelen­ lenek senmiit. Hol van Byblos és hol Cseh- m e g Morvaország? Eddig n e m is ismerünk megfelelő összekötő leleteket. Tószeg B3 rétegekről Childe a következőket jegyzi m e g : „The signifisance of this layer is puzzling." C-kultúrrétegekben is van mészbetétes áni, mint B felső rétegeiben, de C-ben bütykös kerámia is van. A z a benyomá­ som, hogy a kutatók B és C között n e m helyesen húzták m e g a határt. A szerző Versec-Vatlinát Tószeg C-vel párhuzamosítja. Kétségtelenül sok tárgy van a versééi m ú z e u m b a n , ami Tószeg C-vel egjidős, de egész Versec-Vattinát aligha lehet e periódusba keltezni. Alig van a verseci m ú ­ zeumban néhány tárgy, amelynek leletkörülményei tisztázottak lennének. Megnehezíti a munkát az is, hogy a m ú z e u m n a k nincsen szakkatalógusa és mindenről csak Milleker Bódog tudott. Továbbá a m ú z e u m b a n olyan sírok is ki vannak állítva, amelyeknek mellékletei valaha n e m egy sírhoz tar­ toztak. Az ilyen összeállítások a látogató közönség kedvéért történtek. Hogy mennyire n e m tudott Childe kritikát gyakorolni, mutatja az is, hogy az ú. n . apátipusztai sír fényképét is közli könyvében,'^ amelyet m é g Wosinszky idejében állítottak össze a bronzkori anyagból a látogató közönség kedvéért és amelynek csontjait a m ú z e u m kertjében pörkölték m e g . Childe említi dolgozatában a tőlem tolvádiai típusú kerámiának neve­ zett árut is. Valószínű keltezésük: bronzkor B . ' A szerző ismételten kitér a lausitzi kultúra magyaroszági gyökereire.''' A kérdés m é g nincsen tüzetesen megvizsgálva, de felületes vizsgálat után is több azonos jelenségre figj-elünk fel: urnatemetkezés, az ornamentiká­ ban a hármas beosztás, hármas edények, madárcsörgők, bronz tárgyak ritkasága sírokban, stb. Childe kronológiája inkább a kerámiára támaszkodik és igyekszik a telepásatások eredményeit is kiaknázni, de ami Magyarország bronzkori kronológiáját illeti, n e m kielégítő sikerrel. H o g y e kronológia miért n e m meggyőző, ennek okál abban látjuk, hogy Pécska kronológiai helyzete m é g nincsen tisztázva, Tószeg m e g addig, míg ott azonosító ásatások n e m lesz­ nek és a jeg>'zőkönyvek alapján a m á r kiásott anyagot hitelesíteni n e m sikerült, kronológiai alapul n e m szolgálhat. 8. Nestor m á r előbb idézeti munkájában Childe kronológiai rendszerével kapcsolatban a következőket mondja: „ . . . Dabei wird m a n auch die Verlásslichkeit des von Childe geübten Verfahrens prüfen müssen, ob es n a m lich mögíich ist, eine Chronologie auf nur zwei Siedlungen aufzubauen."'* " " " » '•

CMlde: i. m. 238. Childe: f. m. 173. Icép. — Csaiog József süsóbeli közlése. Childe: i. m. 266. _ W P Z . 1942. 30—50. Childe: i. m. 330. Nestor: «. m. 83.

•

Ezt a kérdési Tompa n e m vette figyelembe és a pécskai rétegződés mellő­ zésével egyedül Tószegre támaszkodott. Kronológiája kétségtelenül a leg­ érdekesebbek közé tartozik, mert szakít a m ú l t h a g y o m á n y a i v a l . M a m é g mindig hézagpótló, d e egyes tételek revideálása m a m á r időszerű. Főleg Pécska figyelembevétele o k o z feltűnést avval a megjegyzésével: , , D a w i r uns hier mit d e m heiitigen U n g a r n zu beschaftigen h a b é n , für das die Stratigraphie v o n Tószeg einwandfrei feststeht, k o m m e n die Einv^ánde Nestors für unser Gebiet nicht in Betracht." D e a szegedkörnyéki temetők anyagát a pécskai és perjámosi a n y a g nélkül alig lehet egymásutáni­ s á g u k b a n értékelni. T o m p a a bronzkor f o l y a m á n 3 művelődés-tartományt különböztet m e g : keleti (Alföld), nyugati (Dunántúl), északi (északi m e g y é k a Felvidék visszacsatolása előtt). M i n d h á r o m tartományt T o m p a külön-külön tár­ gyalja és m i n d h á r o m r a nézve érvényesnek ismeri el a tószegi rétegeződés adta kronológiát. Tószeg egyes településeivel (A, B , C , D ) T o m p a egyes lelőhelj-ek a n y a ­ gát párhuzamosítja, éspedig olyan lelőhelyekét, a m e l y e k a tószegi egyes települések anyagát állítólag tisztán szolgáltatták. így T ó s z e g - A Nagyrév­ n e k felelne m e g , ahol a Tószeg A - a n y a g e g y 1.4 m m a g a s kultúrrétegben v a n képviselve.''® A tószegi rétegek átlagmagassága 7 m , és helyenkint 14 „lakóréteget" lehet megkülönböztetni. N e m tudjuk pontosan, h o g y T o m p a miért beszél egyik esetben kultúrrétegröl, a m á s i k b a n lakó­ rét égről.'''' A tószegi rétegekről a következőket tartjuk érdekesnek: „Natürlich bedeuten diese 14 W o h n s c h i c h t e n nicht e t w a ebensoviele Kulturstufen, d e n n die Schichten sind d a d u r c h entstanden, dass der B o d e n der H á u s e r m a n c h m a l erneuert wurde oder Schaden durch Naturgewalt die W o h n hauser zugrunde richteten, Háuser an derselben Stelle wieder erbaut wurden, bei Neubauten Boden aufgeschüttet wurde und so die Siedlung in die H ö h e wuchs. D a diese Vorgánge auf der Oberfláche des jeweiligen W o h n niveaus natürlich nicht überall gleichmassig erfolgten, ist die absolute Höhe der Ablagerung über der ebenen altén Oberfláche für das Altér der Niederschlage nicht massgebend." Kár, hogy T o m p a n e m ismerteti azokat az elveket, amelyek szerint az ásatok a rétegeket a bronzkori periódusok­ nak megfelelően csoportosították. Tószeg egyes rétegeinek pontos ismerete lenne épen fontos, mert így hiányzik a kritikai áttekintés lehetősége. T o m p a a rétegek csoportosításáról a következőket jegyzi m e g : „Es sei hier schon vorweggenommen, dass die 7 m machtigen Schichten in vier Kultur­ stufen einzureihen sind und dadurch dieser Fundplatz von unschatzbarem Wert für die Stratiraphie der ungarischen Bronzezeit geworden ist, w e n n m a n , wie es bei uns der Fali ist, die Möghchkeil besitzt, die aus den Fundserien konstruierten Stufen durch Fundplátze zu überprüfen, in denen nur immer eine dieser Stufen vorkommt." N e m tudjuk, hogy miért kel! négy pe­ riódusba csoportosítani a tószegi rétegeket ,és hogy emiatt miért lett e lelő­ helynek felbecsülhetetlen értéke a magyarországi bronzkor stratigráfiájá» Tompa: t. m. 21. t. 1—5, 9, 12—13, 16; 22. t. '• Tompa: í. m. 66. és 69.

1_10.

26

iiak szempontjából, hisz Füzesabony pl. teljes egészében Tószeg D rétegei­ vel n e m azonosítható, különösen a legfelső harmadik rétegben talált fiata­ labb beletemetkezések, amelyek m á r hallstattkoriak."' Áttekinthetőbb képet alkothatnánk, h a a tószegi rétegek anyagát ismernök, a tényleges rétegeződést és n e m az összevont, m á r a tudomány számára előkészített csoporto­ sítást. Könnyen lehetséges, hogy a tószegi rétegeket talán három, talán ót csoportba lehet sorolni. Az ószentiváni temető egy részét T o m p a időbelileg azonosítja Tószeg A rétegeivel. Kár, hogy Ószentiván kulturális jelentőségét n e m tárgyalja rész­ letesebben. Érdekes, amit a szöregi temető síranyagáról m o n d : „Das Maté­ riái, vvelches aus Hunderten von Grabern stammt, ist kullurell wohl einheitlich; der Friedhof wurde aber durch sehr lange Zeit belegt und ist dadurch geeignet, die ununterbrochene Entwicklung der bodenstándigen Bronzezeitkultur von Tószeg A bis D verfolgen zu können. V o n besonderer Wichtigkeit ist, dass, w e n n wir diesen Entwicklungsgang mit den Kulturstufen von Tószeg selbst vergleichen, wir in dieser Nekropole dasselbe B U d gewinnen, vvie in der Siedlung des Telis von Tószeg."^* Azt olvassuk ki a szerző soraiból, hogy Szöreg amolyan Tószeg-féle temető, azaz hogy a bronzkor egész folyamán mindig temetkeztek e helyre. így mégis való­ színűnek tartjuk, hogy az anyag n e m egységes, ahogyan a tószegi anyag sem az. H a a határok az egyes periódusok között elmosódottak is, különb­ ség van például Tószeg A és D anyag között, és ebben az esetben kul­ turális egységről m á r n e m mernék beszélni. A kulturális egység feltevése alig tartható fenn, hisz a bronzkor folyamán annyi tényező — valószínű­ leg új etnikumot is kell egyidöben érteni — szegődött a régi alaphoz. — T o m p a a legrégebbi szöregi sírok anyaga és a nagyrévi kerámia között különbséget n e m lát. Tényleg csak lokális eltérésekről van itt szó, n e m mint Patay gondolja „külön kultúráról". A szerző úgy gondolja, hogy mindenütt a Dunántúlon, ahol bodrog­ kereszturi kultúra volt, ott a nagyrévit is megtaláljuk. T ö b b dunántúli nagyrévi típusú lelőhelyet említ, ahol azonban e típus csak nagyon gyéren van képviselve, de ezeken a helyeken Patay n e m mutatott ki bodrog­ keresztúri típusú leletanyagot. Nagyrévi típusú edények is inkább csak kisapostagi kerámiával fordulnak elő, és ezeknek a Dunántúlon lokális jel­ legük van. Patay csak két szórványos bodrogkereszturi leletet tudott a Dunántúlon kimutatni, ezek közül egyik a Gel!értheg>'ről származik.''^ Miután a szerző Kisaposlag és hasonló anyaggal rendelkező lelőhelyeket a korabronzkorban n e m ismertet, h a n e m csak olyanokat, ahonnan több pe­ riódus művelődéstermékét idézhetjük, n e m tudjuk, hog>' a dunántúli korabronzkorba milyen anyagot keltez. Ezek a lelőhelyek régebb idő óta isme­ retesek, és így egy utalás Wosinsky munkáiból elengedhetetlen lett volna. T o m p a úgy gondolta, hogy a mészbetétes kerámia valószínűleg csak a második periódusban lép fel. Könyvének megírása óta e kérdés több pontjára világosság derült, hisz m a kétségtelen, hogy m á r az első periódus" Tompa: i. m. 71. — GaBusj—Horváth: Dissertationea Pannonieae, ser. II. 9. 128. " Tompa: ». m . 72. ' • Patay: ». w . 7.

Un feuple cavalier prégsythique en Hongrie.

27

ban mészbetétes kerámia és halotthamvasztás volt a Dunántúlon (Kisapostag). M é g kevesebbet tudunk m e g az északi tartomány emlékanyagárói a korabronzkorban. Az első periódusról szóló összefoglalásból a következő megállapítá­ sokat emeljük ki: „Innerhalb des Landes ist von Bedeutung, dass bisher keiner der kupferzeitlichen Friedhöfe und keine Siedlung trotz der vielen kulturellen Verwandschaften mit der áltesten Kupferzeit (itt valószínűleg elírás van és a fiatalabbról van szó) in die áltere Brouzzeit hineinreicht. Gerade diese Tatsache hat uns eine Trennung der beiden Stufen ermöglichl und hier liegt der interessante Fali vor, dass wohl in der Besiedlung, aber nicht im Habitus der Kultur ein Abbruch vorliegt." A Dunán­ túlra vonatkozólag ez n e m állja m e g a helyét. Emlékeztetek a mezőkomáromi*° tölep rélegviszonyaira, Fonyód—Bézsenypuszta badeni és kisapostagi típusú temetkezéseire, a tököli temető anyagára. Ezeken a lelőheh'eken mindenütt megvan a rézkori és korabronzkori anyag egymás felett, vagy egymás mellett. Szóval jelen esetekben kimutatható a település, de n e m a „kultúra" folytonossága. A bronzkor elején egy nagyobbmérvű keleti beözönléssel kell számolni; az új honfoglalók egy része mongol jellegű volt (Hainburg—Teichtal, Oroszvár, e sírok anyagának rokonsága a marosvidéki sírokéval). Kár, hogy T o m p a munkájában, amely általános tájékoztatást nyújt, antropológiai eredményekről említést n e m találunk; hisz éppen ezen vizsgálatok eredményei a folytonosság és újabb kultúrák keletkezéséről érdekes adatokat szolgáltathatnának.*^ Sajnáljuk, hogp T o m p a n e m mondja m e g . Tószegen B-I és B-II-nek milyen rétegek felelnek meg. Tószeg B rétegei kb. 2-3 m magasak lehetnek, ha A és B 4-5 m . Hogy m i a lényeges különbség Tószegen B-I és B-II között, n e m látjuk világosan, mert T o m p a a B-I táblán csak egy tószegi edény képét hozza (23. t. 15), azon a táblán, amelyen Tószeg B-II anyag szerepel, eddig Tószegről ismeretlen anyaggal találkozunk (28. t. Szöreg). N e m látjuk azt sem világosan, hogy Szöregen is különbséget lehet-e tenni B-I és B-II anyag között, mert mint m á r említettük, Szöreg és Tószeg között T o m p a sok hasonló vonást fedezett fel. A régibb kisaposlagi típust (Kisapostag I) is a B I periódusba keltezi T o m p a ; ez a legrégebbi, bronz­ kori kerámia a Dunántúlon.^* A nagyrévi edény keltezését^^ n e m ismerem el helytállónak. Ilyen dí­ szítésű edények második periódusú anyaggal n e m nag>'on fordulnak elő. Arra nézve m é g nincsen megbízható adatunk, hogy a vucedoli kultúra a bronzkor első periódusának a vége felé élt volna a Dunántúlon, pedig a nagyrévi edény díszítése mutatja nyilván a \'xicedoli utóhatást A z edény lalpkiképzése is inkább az első periódusra jellegzetes.®* D e a nagyrévi telep és temető anyagát sem ismerjük, az ásatás menetéről sincsen tudo­ másunk. "" N a g y László szóbeli közlése. A z anyag a Veszprómi múzeuiiiliaii van. "' Hillebrand Jenő: A prehistoria néhány segédUtdomAá.nyána'k jtJentőscgiről. ArcluÉrt. XLV (1931), 24S—231. 1. s« Tompa: i. m. 23. t. 13. 8' Tompa: í. m. 23. t. 5. " Tompa: «". m. 21. t. 12—14.

28 T o m p a a vucedoli kultúra hatásáról a következőket jegyzi m e g : „Die Tószeg B-Gruppe ü b e m i m m t alsó diese Ornamentik aus der Vuéedol— Zóker Kultur, die wir bisher nur in der Weslprovinz nachweisen konnten." A vucedoli kultúra m á r a kisapostagira hatott és ezáltal közvetve Szekszárd I-típusokon is ki lehet mutatni hatását; hasonló edények mint az említett nagyrévi a Dunántúlon nincsenek a második periódusban. N e m vonhatjuk kétségbe, hogy Tószeg B-I és B-II szakaszokra való felosztásának létjogosultsága van, azonban T o m p a munkája (74—116 1.) alapján n e m látjuk e periódus felosztásának jogosultságát, ha időrendi egymásutániságról van szó. A 23. t. ábrái között csak egy nagyrévi és egy tószegi edény szerepel, de a nagyrévi edényt is inkább az első periódusba keltezném, a lovasberényi edények és a leletek két szakaszra vaJó fel­ osztást n e m indokolnak. Kisapostag az első periódusba keltezendő, úgy­ szintén a dunántúli függeszthető edények egyrésze. A 28. táblán közölt szöregi edények jellegzetes típusíii az Alföld déli részének. T o m p a sajnos n e m közli, hogy a Tószeg B-Il rétegei között az ásatok találtak-e hasonlókat. Vagy talán úgy kell a felosztást értelmezni, hogy B-I az Alföld északi ré­ szén, B-II a délin mutatható ki? D e ez akkor időrendi párhuzamosságot jelent és akkor inásfajta elnevezés egyértelműbb lenne. Áttérve a nyugati müvelődéstartomány adataira, T o m p a elsősorban a gerjeni temetőre és telepre hivatkozik. A gerjeni anyag részletes kronoló­ giai fejtegetésekhez n e m alkalmas. Wosinszky annakidején sok mindent talált itt, de a gerjeni bronzkor B-I és B-II anyaga között különbséget alig lehet tenni, hisz a leletösszefüggéseket n e m ismerjük.*^ A dunántúli bronzkori hamvasztásos temetkezésekről és különösen a lovasberényi temetőről a szerző a következőket jegyzi m e g : „Die Brandbestattungen in Lovasberény mögen, da wir bisher nur Hockergrábem begegneten, ebenfalLs als ein Hinweis dafür angesehen werden, dass sich zu den Trágern der altbronzezeitlichen Kulturen ein anderes Volk gesellte, es handelt sich, wie die folgenden Ausführungen beweisen soUen, nicht u m eine zufállige Anderung des Bestattungsritus." Ezzel szemben m á r a badeni kultúra és a harangalakú edények kultúrája is ismerte a hamvasztásos te­ metkezést és Lovasberényig e temetkezési szokás folytonossága kimutat­ ható. A korabronzkori kultúrák hordozóihoz így n e m csatlakozott egy „más nép", legalább a temetkezési ritus n e m ezt bizonyítja. Valószínű, hogy az első periódus vége felé vándorolt nyugat felé az, arait m i m a G á ­ ténak nevezünk, de ez a temetkezési szokásokban n e m eredményezett változást. A következő érveket h o z o m fel: a korabronzkori szegedkömyéki és gátai leletek rokonsága, nagyrévi típusú leletek elterjedése a Dunántúlon, Hainburg-Teichtal és Oroszvár mongol jellegű koponyái, KisapostagII és Szekszárd I-típusú edények a Hainburg-teichtali temetőben.*" A hamvasztásos temetkezés ősi a Dunántúlon, így n e m a második periódus­ ban kezdődött. Ü g y jellemezhetném a második periódus fejlődését a D u ­ nántúlon, hogy lokális csoportokra oszlás figj'elhető m e g leginkább. így "» Tompa: í. wi. 77. '* Beninger Eduárd közléwi. Naturhistorisches Musenm. Bécs. — Az oroszvitá «nya^ a Magyar Nemzeti Múzeumban van. Bottyán Árpád ásatása.

pl. Szekszárd I, Veszprém I, Vatya-Lovasberény tulajdonképen ilyen lokális tagozatokat jelent, n e m pedig önálló kultúrákat. A z alapréteg ugyanaz: Kisapostag. A lokális tagozatokra oszlást talán Gáta nyugatra vándorlása váltotta ki. Akkor kerülhettek nagyobb számmal keleti m ű v e ­ lődéselemek a Dunántúlra. A gyulaji (Jovánca, Gyulaj község régi neve) négyszögletes tál nehezen hozható kapcsolatba a Királyszentistvánon talált ovális alakú lábas tá­ lakkal. A gyulaji leletek időben Kisapostaggal lehetnek párhuzamosak, míg a veszprémi típusú királyszentistváni leletek m á r a III. periódusba keltezhetök.^' Tényként fogadható el azonban, hogy a vucedoli kultúrának erős befolyása volt a dunántúli mészbetétes kerámia kialakulására, de m á r az első periódusban; ezt T o m p a csak feltevésként említi. T o m p a az „új kultúráról" a következőket mondja: „Diese neue Kultur Tószeg—R der Westprovin/ verlieh der ganzen Provinz eine einheitliche Prágung Ihr Einfluss machl sich aber auch in den benachbarten Regionén fühlbar. Nach Süden verbreitete sie sich der Donau entlang und war ebenso in Slavonien, s. B . Surcin und Sotin (beidé M u s e u m Zagreb). wie auch im südlichen Bánat heimisch." A dunántúli Tószeg B kultúra körülírása n e m világos. Kisapostigi típusú temetők délen a Duna m e n ­ tén és Szlavóniában n e m kerüllek felszínre, legalább én tanulmányutam alatt egyetlen m ú z e u m b a n s e m láttam ilyen anyagot. A surcini és sotini leletekel m a g a m is tanulmánjozlam és rajzoltam és ezek, valamint a lovasberényi m e g királyszentistváni leletek között n e m találtam olyan kapcsoiatot, hogy egységes kultúráról mernék beszélni, bár a kölcsöiihalásokat n e m v o n o m kétségbe. Itt leginkább kisapostagi hatásról van szó, hisz a dunántúli korai bronzkor viszont át van szőve déli elemekkel. A z Ostrovul Corbului-ban talált edény és az e fejezetben felsorolt leletek között a kapcsolat m é g sokkal lazább.** T o m p a a kerámiát is részletesen leírja,*^ azonban n e m látom pon­ tosan, hogy milyen kerámiát sorol a második periódusba. Ugyanis a leírás szerint a szekszárdi kerámiára lehetne gondolni, a képek szerint a vesz­ prémiekre. A trapézalakú bronzlemezek kisapostagi kerámiával a leggya­ koribbak, előfordulnak azonban vatyai típusú sírokban is m é g . Keltezé­ sük: első és második periódus. T o m p a is átvette H a m p e l ismert rekon­ strukcióját: trapezalakú lemezek övnek összeállítva; ezt a rekonstrukciót technikai kísérletek n e m igazolják.*" Áttérve a harmadik periódus tái^alására, sajnáljuk, hogy T o m p a n e m ismerteti részletesen a Tószeg C rétegeiben előforduló anyagot ü g y látszik, hogy az ú. n. fiatalabb mészbetétes kerámia együtt fordul elö a bütykös kerámiával. Valószínű, hogy Tószeg G is löbb réteget foglal magába, sőt, amint egyes közlésekből kiderül (Childe, Nestor), Tószeg B rétegekben is fordul elő mészbetétes kerámia; nagyon érdekes lenne megtudni, hogy tényleg egymás mellett feküdtek-e e leletek az egyes rétegekben, vagy talán kü"' »« "» *"

Tompa: ». m. 78. Tompa: í. m. 78. Tompa: i. m. 78—79. ^;^ Mwzsolics A . : A liaaposíapi lorohroiislíori temető. ArchHong. X X V I . 7. kép. SÍ—5.

30

lön lehet választani azokat a rétegeket, amelyekben mészbetéles kerámia volt és azokat, amelyekben bütykös kerámiát találtak. Vagy legalább is az előfordulás arányára lennénk kíváncsiak. T o m p a a szekszárdi típusú kerámiát tartja jellegzetesnek a Dunántúl harmadik periódusára nézve. F ő kelléke e kerámiának a széles mészbetétes sáv lenne. A széles mészbetéles sáv m á r Szekszárd 1 jellegzetessége. Kisapostag II típusú edényeken szintén megfigyelhető a széles sávok kitöltése. \ közölt kiskőszegi edények csak egy edény, n e m a harmadik periódusba keltezendő, h a n e m egy vucedoli típus.'^ Érdekes, hogy T o m p a a szeremlei típusú kerámiát is e csoportban tárgyalja, holott szerinte a dunántúli kerámia jellegzetessége a'széles mész­ betétes sáv. E csoport jelenti a déli elemek előretörését, ami különösen a fiatalabb veszprémi típusokon jól kimutatható és ami — mai kronológiai felfogásunk szerint — a második periódus végén, harmadik elején a kul­ turális átállítódást eredményezte A szerző a 33. táblán összeállította a harmadik periódus bronzanya­ gát. A darabok közül alig egynéhány sorolható a leletkörülmények isme­ rete nélkül e korba. A bronziemezekről m á r megemlékeztem. A ferdén átfúrt gömbfejü tűk a legrégibl) veszprémi típusú kerámiával fordulnak elő Baracska-Nagyhalompusztán."^ E temetőben több lelet m é g erős kisapostagi tradiciókjról tanúskodik. A harmadik periódus sírjaiban elég ritka a bronzanyag (pl. Királyszentistván), és így a bronztárgyak csak az összes körülménylek figyelembevétele után keltezhetők., N e m akarjuk mellőzni azt a tényt, hogy nagyon fiatal bronzkori sírokban régi típusú bronz tárgyak is előfordulnak. így pl. az oroszipusztai sírleletben is talá­ lunk régi típusú bronzokat,**" azonban a többi tárgy az előbb említettekkel n e m mutat kapcsolatot. A harmadik periódusban szóló összefoglalásban T o m p a a következő­ ket mondja: „Einflüsse von Síiden her fehlen ganzlich.' M a g a m úgy látom, hogy éppen e periódusban kell egy erösebb déli befolyással szá­ molni. Utalok a madáralakú csörgőkre, a délen valószhiűleg e korban gyakoribbá váló Vénusz-alakokra, a díszítés egyes elemeire, Versec-Vattina befolyására, stb. A ..fejlődés organikus folyása" n e m olyan organikus, mint első percben mutatkozik. A temetkezési rítusban is változás áll be, amennyiben gyakoribbá válnak a Dunántúlon olyan sírok, ahol n e m urná­ ban temetik el a hamvakat (Királyszentistván, Németboly pl.). E korban jelennek m e g nagyobb számmal dunántúli művelődés-termékek az AlföWön. Ezek olyan tények, amelyeknek történelmi jelentőségen kívül elsősorban kronológiai jelentősége van. T o m p a negyedik periódusa m á r részben Reinecke első hallstatti perió­ dusával párhuzamos. N e m látjuk, hogy Tószeg legfelső rétegei m á r hallstattiak-e, azaz Reinecke kronológiájával hogyan párhuzamosíthatok. N e m tűnik ki világosan, hogy e korban milyen áramlatok érvényesültek, mert a füzesabonyi kultúrába T o m p a többfélét sorol, ami n e m egy »» Tompa; í. m . 32 t. 4—5. 87. ''• Tompa: í. ro. 33. t. 4, 5, 7. »• Tompa: i. m. 3A. t. 16, 17, 21. 22. — L . e tábla többi bronzanyagát és a 33. tábl&n közölt Ideieteket.

J

31

azonos kultúra anyagának benyomását kelti. A füzesabonyi tele­ pen, ahol a „Tószeg D"-csoport „egyedül" van képviselve és amely telep művelődés-rétegeinek magassága a 3 m - t is eléri, némi elővigyáza­ tosságra int e rétegek helyzete Tószeggel kapcsolatban. Ugyanis Tószeg C és D rétegei együttvéve kb. szintén ilyen magasak, sőt e magasságot talán el sem érik, miután Tószeg A - B rétegei 4—5 m magasak, s igy Tószeg C - D számára 2-3 m marad. E z n e m feltétel nélküli érv a füzesabonyi réte­ gekről mondottakkal kapcsolatban, mert egyik telepen gyorsabban növe­ kedhetett a művelődés-réteg, mint a másikon, de jelen esetben ezt a nagy eltérést figyelemreméltónak laiálom. Valószínűleg teljesen Tószeg D ré­ tege, vagy rétegei n e m azonosíthatók Füzesabony rétegeivel. „Hinsichtlich des Fundmaterials zeigen sich aber in den Niveaus keinerlei Abweichungen; der ganze Fundkomplex ist von oben bis untén völlig einheitlicli und das in den unteren Schichten gefundene Matériái k o m m t gleichartig auch in den oberen vor." A házak, amint a közleményekből kitűnik, gyak­ ran leégtek Füzesabonyban, de háromszor mintha teljesen újból felépí­ tették volna őket, legalább is három, az egész telepre kiterjedő réteget lehetett megállapítani. A Füzesabonyban talált sírokról T o m p a a követ­ kezőket mondja: „Die Grabkeramik ist mit der der Wohnschichten identjsch.' A telepen talált temetkezések azonban lényegesen fiatalabbak, mint a telepen talált kerámia,"-** sőt Reinecke kronológiája szerint leghe­ lyesebben a hallstatti B periódusba sorolnók a füzesabonyi telepen talált 10 csontvázas sírt. A teleppel párhuzamos megyaszói és h e m á d kaki temetőkben n e m fordulnak elő olyan tárgyak, mint a 10. sírban. A sírok későbbi temetkezések és olyan időkből valók, amikor a füzesabo­ nyi ,,ten" m á r lakatlan lehetett. A temetkezések T o m p a szerint a legfelső réteg alatt voltak, Gallus Sándor szerint a legfelső házréteg padlója fölött;**^ Méri István szerint a síroknál a legfelső házréteg padlója át volt vágva. T o m p a füzesabonyi kronológiája ingadozik, mert a füzesabonyihoz hasonló zablarúdakat a kora vaskorba is keltez. A szerző kitér a füzesabonyi csontlemez díszítésére is, ehhez hasonlót ismer Tószegről, Vattináról és Mykene-böl."* Mint jelzi, spirális díszíté­ sek, igaz ugyan, hogj' festettek, mykenei kerámián is vannak. A m i a keleti művelődés-tartományt a bronzkor negyedik korszakában illeti, T o m p a sok olyan jelenséget sorol ide, amely m á r részben későbbi korok művelődés-terméke. E korban m á r erős lausitzi hatásokat lehel megfigyelni, de ez jól körülhatárolható. Ezt különösen a füzesabonyi anyaggal kapcsolatban emelem ki. A dunántúli bronzkor negyedik sza­ kaszáról m a m é g elég keveset tudunk, arról az anii^agról, amely Füzes­ abony rétegeivel párhuzamos. Elég korán jelennek m e g lausitzi elemek,^^ de történelmi szerepük m é g teljesen tisztázatlan. A többi, m á r régebbről •* A következő leletek lényegesen eltérnek a me^gya^ii anyagtól: Tompa: ». m. 40. t. 4- 5; 41. t. 1, 7, 11, 17. — E leletdi már erősen hallstatti jellegűek. *' Tompa: i. m. 96. — Gallus—Horváth: i. m. 2. kép. •• Tompa: i. m. 95. 1. 41. t. 9. »' Mithav 8. és Bottyán A . : Első koroncói ásatás a Bábotán. Gyön SzemJe, 19391—12.

32

,

'

'

é

ismert anyag kronológiai fejtegetésekhez n e m nyújt elég támpontot. Itt csak néhány lelőhelyet említek, amelyekre részben T o m p a is felhívja a figyelmet: Pákozdvár, Szentandrás, Lengyel, Kölesd. A mészbetétes ke­ rámia eltűnése, amely T o m p a szerint m é g egy ideig él a negyedik perió­ dusban és azután ,,majdnem nyomtalanul eltűnik", olyan kérdés, amely n e m képezte vizsgálat tárgyát. Talán elfogadható a feltevés, hogy a lausitzi kultúra feltűnésekor szűnt m e g a mészbetétes kerámia, azonljan, amint az emlékanyag mutatja, csak részben. A benszülött lakosság aligha olvadt be rögtön és valószínű, hogy csak az újabb hullámok söpörték el, vagy szorították őket délre; e mellett több adat látszik tanúskodni. N é ­ hány évvel ezelőtt R h é Gyula mutatott n « k e m egy sírt, amelyben 8 mész­ betétes díszítésű és 1 lausitzi típusú edény volt. Sajnos, akkor csak jegy­ zeteket készítettem róla. Újabban Gallus Sándor figyelmeztetett, hogy a jászdózsai Kápolnahalom ásatásakor megyaszói típusú házban (bronzkor negyedik periódusa) veszprémi típusú kerámiát is talált. összegezésül: Míg a tószegi hiteles jegyzőkönyvek feldolgozva nincsenek és a tószegi Laposhalmon a rétegviszonyokra vonatkozó hitelesítő ásatások n e m törtémiek, összehasonlító kronológiai fejtegetésekhez n e m használ­ hatjuk fel a tószegi anyagot. Hiányzik az anyag áttekintése, a kritikai felülvizsgálás lehetősége és a kutatóknak nincsen olyan anyag a kezük­ ben, amely a másirányú vizsgálatokat is lehetővé tenné. Lehetségesnek tartjuk, hogy az egyes periódusokat másképpen kell beosztani, különösen Tószeg B és C között látszik a határ n e m eléggé indokoltnak."* A kronológiai irányú m u n k á k között a szerzőé különösen kieme­ lendő, hisz majdnem teljesen szakit a múlt tradícióival és a további munkálatokhoz is új irányt mutat. A kronológiai fejtegetésekhez alkalmas telepek és temetők anyaga azonban, m é g nincsen a követelményeknek megfelelően ismertetve, és így több tekintetben ez a kronológia módosí­ tandó. A kezdeményezés és az útmutatás azonban a szerzőnek minden­ kori érdeme marad. 9. Patay Pál tanulmánya csak a broiukor első két periódusát öleli fel.'^ T o m p á n a k néhány adatát helvreigazítja és kronológiáját részben m ó d o ­ sítja is.*»« A bevezetésben Patay tájékoztat elgondolásairól. A z a véleménye, hogy a kerámia „inkább alkalmas egyes népcsoportok elkülönítésére". E fel­ fogás oda vezetett, hogy minden újabb kerámiánál újabb kultúráról be-

*• Habár Baraier János feltételezi, hogy T o m p a bronzkori kronológiája vitjára adhat -alkalmat, a ttiszegi rétegezödésK; felépített rendszert, mely szerinte „bizonyára n e m min­ den területre érvényes", „egyetlen biztos támpont"-nak elismeri. Areh.Ért. L (1937), 159— 61. Valóban az is lehetnél, ha olyan kimerítően iamernők, mint pl. a pécskai és perjámosi tolep rétegvisaonyait, vagy Banner János szegedkömyéki ásatáíwit. — L . Sulimirád T . : Sin BmmsedepoifU'iixd aus NiedzielísVa, Kr. Prgemyulany, Swiatowit, X V T I (1936—37), 277—«2. A z utóbbi szerzőnek a magyar bronzkor negyedik periódusára vonat, liozőlag vannak kételyei. "• Patay P . : Korai hroneJeori Tcultúrák Magyarorjízágim. Diss. pannonicae. sKr. II. 1 4 " • T o m p a : i. m . 33. t. 11, 8, 24, 27, 14, 25, 18, 20, stb. — Patay: i. m . X I . b 15, 19; XIII. t. 1, 4, 2 , 3. 7, 8, stb. T o m p a Merint e tárgyaik Kecskemétről, Patay ••sierint Vatj'átról származnak.

33

szél. Egyelőre nincsen tudomásom olyan etnográfiai tanulmányról, ahol ennek igazolását találnók (1. jegyzet). Kételkedem pl. abban, hogy az afrikai néger törzsek a kerámia alapján elválaszthatók egymástól. Magá­ tól értetöaik, hogy m á s és m á s módszerekkel és eszközökkel dolgozik az östörténelem és az etnográfia, azonban hasonló kijelentéseket csak az etnográfia igazolhat. Azonos müvelödés-javak n e m jelentenek azonos népiséget, azonos népiség n e m jelent azonos kultúrát, sőt m é g azonos nyelv sem mindig. Majdnem minden esetben külön vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy e három tényező közül hány fedi egymást. A z az elgonlás, hogy a kerámia „alkalmas egyes népcsoportok elkülönítésére", to­ vábbmenve azt jelenti, hogy a nép és a művelődés-javak, így kultúra fogalma is azonos lenne. Valóban több ilyen értelmű megjegyzést talá­ lunk Patay könyvében. „Ez a nép nemcsak Magyarországon található meg, hanem tőlünk njTigatra és északnyugatra is, mégpedig Auszriában, Cseh- és Mor\'aországban. Az egyes kutatók igen különböző nevekkel illetik ezt a kultúrát." A szerző néha nemcsak a nép és kultúra, h a n e m a kultúra és kerámia fogalmát is azonosítja: „Csehországban pedig a Podebrady h a m ­ vasztásos sírban található együtt a két kultúra." Sírban eddig kultúrát még n e m találtak. „Hazánk egyik legrégebben felismert kultúrcsoportja (!) a D u ­ nántúl mésszel kitöltött vonalakkal díszített kerámiája." Zavarólag hat, ha valaki kultúra és nép m e g kultúra és kerámia között különbséget n e m tesz. Az ősrégészet számára rendelkezésre álló anyag n e m olyan termé­ szetű, hogy ezek alapján a népi határokat egyértelműen megvonhatnók. V a n tudomásunk őskori népekről, amelyek Magyarországon éltek, mégis inily nehezen tudjuk az archeológiai anyagot a paleetnológiai adatok­ kal párhuzamosítani. Hogy lehet akkor egyes típusok alapján népeket szétválasztani? A legtöbb esetben azt sem tudjuk, honnan jöttek és hova mentek. Aligha bizonyítható, hogy annyi nép lakott itt az őskorban, ahány­ féle kerámiát — kultúrát megkülönböztet a szakirodalom. Különben a kerámia eleve n e m lehet döntő érv a kultúrák és etnikumok szétválasz­ tásában. Patay a bevezetésben a kultúra és művelődéskor fogalmát is igyekszik tisztázni: „...egyes kultúrák az egyező jelenségek alapján közös kultúrakörbe sorolhatók". Fentebb:: ,. . . ahol a leletanyag teljesen egységes szí­ nezetű — ebben az esetben kultúrákról beszélünk." N e m világos, hogy mi a kultúra és kultúrakör kritériuma, azaz kritériumai, mert az „egyező jelenségek" és az „egys^es" színezet között lényeges különbség nincsen. Ahány kutató, kb. annyi értelme van a művelődés-kör fogalomnak (1. pl. Aberg). A z utóbbi években olyan kutatók is használták e kifejezést, akik valójában távol állanak Koppers-Menghin iskolájától. A z őstörté­ nészek közül elsőízben Menghin igyekezett a művelődés-kör elméletet szé­ lesebb körben kidolgozni. Bár etnográfiai vonatkozásban meglehetősen tisztázva van, az őstörténetemre vonatkozólag m é g sok szempontból a kutatók m a g u k is húzódoznak a módszeres megalapozástői és a rend­ szer kidolgozásától. N e m lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mig ez az elmé­ let az őslörténelemre vonatkozólag kielégítően kidolgozva nincsen, értelem és tartalom nélküli szavakat ne használjunk. M e g kell m é g említeni, hogy a művelődéskör nemcsak horizontális, hanem vertikális értelemben is

34

veendő, és így nemcsak térséget, h a n e m időt is jelent. Patay e kifejezést csak horizontális értelemben használja."" Tanulmánya célját Patay pontosan körülírja: „ . . . tanulmányom célja, hogy ezt az időszakot (a Bronzkor I. és 11. periódusa) a hazai stratigráfia által hitelesített leleteket alapul véve, a jelenlegi álláspontoknak megfelelően idöbelileg tagolja, továbbá az egyes időszakokon belül jelent­ kező kultúrákat és csoportokat széjjelválassza." Fentebb rámutattunk már, hogy mennyiben vehetők alapul a stratigráfiailag hitelesített leletek. És ha a stratigráfia bizonytalan, akkor ennek alapján a leleteket hitelesíteni n e m lehet — legalább is egyelőre, míg a jegyzőkönyvek feldolgozva nin­ csenek, a tószegit alapul venni n e m célszerű. Megemlíti Patay továbbá, hogy „csak a kerámia alapján indultam el". Evvel szerző valószínűleg azt akarja mondani, hogy a kerámia par excellence korhatározó. Ez téves, mert sok esetben a bronzok, sőt a csonttárgyak is jó korhatározók, csak az utóbbi években evvel n e m foglalkoztak a kutatók. A bevezetésben leírja m é g Patay, hogy mikor beszél kultúráról és mikor csoportról. Csoport: két kultúra keveredik, azaz az anyag „a szom­ szédos régiókból átvett elemekkel tarkított". Különösen vigyázni kell ilyen esetekben, mert a n e m „egységes színezetű" leletanyag lehet időrendben egymás melletti és egymás utáni és egyik esetben sem kell kultúrakeveredésről vagy csoportról beszélni. Másrészt hol lehet egy tiszta kultúrát ki­ mutatni? A határok a legtöbb esetben alig vonhatók m e g , különösen pedig azon jelenségek határai, amelyekre a szerző a csoport kifejezést hasz­ nálja.*"/'' Patay foglalkozik a bodrogkeresztúri kultúra szerepével a réz elter­ jedésével kapcsolatban. Míg körülöttük m é g minden a kokorban él, addig a „Bodrogkeresztúri m á r haladást jelent; átmenetet alkot a Bronzkorba." Ugyanakkor badeni leletekkel valóban ritkán kerül elő fémtárgy. M a m é g azonban n e m tudjuk, hogyan alakult ki a neolithikum vége és a bronzkor eleje a Balkánon. É s m e g kellene vizsgálni azt is, hogy a réz ismerete n e m keletről, azaz Déloroszországból származik-e hazánkba. Különösen az Erdősön talált rézlelet fontosságára szeretném a figyemet felhívni.*"-' Patay a kisapostagi kultúra kezdetét a bronzkor első periódusának a derekára keltezi, hololt a „Tökölnél kimosott anyag magában rejti azo­ kat a láncszemeket, amelyek a Harangedények népét minű a Nagyrévi, mind a Kisapostagi kultúrákkal összekötöttek." Tény, hogy a harangalakú edények között sok olyan típus szerepel, amely egyrészt Nagyrév, másrészt Kisapostag felé mutatja az irányt. N e m értjük, hogy NagjTév miért kezdődött előbb, mint Kisapostag. Évszámokkal ugyan n e m lehet itt dolgozni, de kétségtelen, hogy Nagyrév és Kisapostag kezdete között alig lehet nagy időbeli különbség. N e m tételezhetjük fel, hogy Baden Budapest vidékén túlélte volna a harangalakú edények kultúráját. Baden >•> Menghin O . : Weltgeschichte der Steimeit. 9—14. — Mühlmann W . : Methodih der TölkeTlcmde, Stuttgart, 1938. 197—198. >"/a Zavarólag hat Patay könyvében, hogy a kultúrákat és korokat mindenütt nagy betűvel írja. E z ellenkezik a magyar helyesírás szabályaival is. • " László F . : Háromszék vármegyei praemyVenaei jellegű telepek. Dolgozatok, II (1911). 175—226. Francia össszefoglaló: 227—259. 1. 6. kép, 82—94. kép.

35

után azonban Kisapostag következik (stratigráfia ! M e z ö k o m á r o m . F o ­ nyódi urnasírok). így Tököl után stratigráfia hiányában tipológiailag Nagyrév következik, másrészt Kisapostag és ez valószínűleg kronológiai egyidejűséget is jelent. Patay azért gondolhatta, hogy Kisapostag csak az első periódus derekán alakult ki, mert nagyrévi típusú edények több­ ször találhatók kisapostagi lelőhelyeken. D e ilyenek pl. Fonyódon tel­ jesen hiányoznak és inkább csak a keleti lelőhelyeken gyakoriak. Érdekes, hogy míg Baden alig hagyott jelenleg kielemezhető nyomot a kisapostagi kerámián, mennyire befolyásolta kialakulását a harang­ alakú edények egyes formái. Tökölön is találhatók edények, amelyeket m é g a harangalakú edények közé lehet sorolni, de Nagyrévhez m á r közel állanak. Ezek a formák jelzik a tulajdonképpeni átmenetet; ugyanakkor Kisapostag is kifejlődött. Mint munkája 26. lapján olvassuk, Patay a tószegi stratigrafiára tá­ maszkodik, azonban m á r n e m ismeri el teljes mértékben ennek a réteg­ ződésnek érvényességét a Dunántúlra is: „Mindamellett csak általános­ ságban mondhatjuk, hogy a tószegi rétegsor az egész magyarországi bronzkor időrendjét adja. A Dunántúlra például m á r n e m vonatkoztathat­ juk teljes egészében." Tószeg egyelőre kronológiai alapul n e m vehető. Sajnáljuk, hogy Patay n e m tért ki a pécskai és perjámosi rétegekre. H a ismernők a nagyrévi és füzesabonyi rétegek anyagát, máris eligazodhat­ nánk. E négy telep alapján az Alföld bronzkorának kronológiáját m e g lehetne állapítani. Patay külön nagyrévi és perjámosi kultúráról beszél, holott m a g a is megjegyzi: „A pitvarosi temető ugyan m é g legnagyobbrészt az I. periódus ból származik, de itt m á r n e m lehet határt vonni a nagyrévi és a perjá­ mosi kultúrák között. M é g inkább áll ez a szöregi temetőre nézve..." H a Patay V . és V H I . térképeit összehasonlítjuk, látjuk, hogy mind a nagy­ révi, mind a perjámosi „kultúrák" lelőhelyei nagyjából ugyanazon a terü­ leten helyezkednek el, az V . sz. térképen azonban a lelőhelyek sűrűbben vannak egymás mellett. T o m p a is alig közöl Tószeg B rétegeiből szár­ m a z ó anyagot és ezekről sem tudjuk, hogy valóban „rétegből" származ­ nak-e. Tószegről csak három „Tószeg B " edényt ismerünk.*®* E három kö­ zül csak az nevezhető „perjámosi" típusnak, amelyet T o m p a könyvé­ ben 23. t. 15. sz. alatt közöl.*"* Roska Márton a világháború után folytatta perjámosi ásatásait. Figyelemre méltó, hogy a H . rétegben egy spirál­ tekercses réz karperec és egy ugyanolyan alakú kétfülű edény került elő, mint „Tószeg B-I" valamelyik „rétegéből.'*"^ H a összehasonlítjuk Patay nagyrévi és perjámosi kultúráit a pécskai és perjámosi anyaggal, érdekes eredményeket érhetünk el. Utalok a perjámosi H l . rétegben előforduló függeszthető edényre. *'*'' E g y ilyent közöl Patay Tószegről (bronzkor I), " • Tompa: t. m. 23. t. 15; 24. t. 15; 25. t. 19. " * V . ö. Patay: i. m . V I . t. 15. " " R o ^ a M . : Sápaturüe archeologice dela Periamos (Bánat), Gemina (Temesvár), I (1923), 78—9a- 1. 5. kép. _ A harmadik perjámosi rétepböl még egy hasonló talpas tálacska került felszínre, mint amilyen Kisapostagjon gyakori. (U. o. 128—137. l. 25. kép, 2.). «** Roska: Ásatás a peTJámosi Sáitcthűlmon-. Múzaimi és KönyvUáái Értesítd. VIII (1914), 82. 1. 16. kép. — Patay: i. m. III. t. 5.

36

azonban az edénykének m é g egy négyszögletű áttört talpa is van. Szintén a perjámosi III. rétegben talált m é g Roska 2 drb. kétt'ülű korsót,^"^ de kétfülü kancsók Pécskán nemcsak az első, h a e m a 15. „csoportban" is találhatók, és ugyanilyeneket Patay m á r a második periódusba keltez, azaz ezek m á r a „perjámosi'' kultúrába sorolandók.^"** Pécskán és Perjámoson Roska egy nagyon érdekes kerámiát is talált, amellyel Patay n e m foglalkozik. A díszítés fömolivuma a félköríves szalag.^"* Ilyen díszítésű edényfödő mind Perjámoson, mind Pécskán is került elő, mégpedig kétfülü korsókkal egy rétegben.^'" Az utóbbiakat Patay m á r a második periódusba sorolja. Fetételezzük, hogy Patay perjámosi kultúrája m á r Nagyrévvel egy­ idős. Valószínű továbbá, hogy Nagyrév és Tószeg A rétegei sem hiánytatalanul azonosak tartalmilag. Tószeg B felső rétegeiben m á r megjelenik a mészbetétes áru. Pécskán a 12. ásatási rétegben. D e amennyire egy darab­ ból ítélni lehet, a pécskai mészbetétes edény meglehetősen réginek látszik és talán leghelyesebben a Szekszárd I faciesbe sorolnánk. Pécska 12. rétege kb. Gálával lehet részben egyidős, mindenesetre ebben a korban Gáta m á r elvált attól, amit vagy Nagyrévnek, vagy Perjámosnak nevezünk. A Tószeg B mészbetétes edény"' — ha tényleg megfigyelt rétegből ke­ rült elő — egy Szekszárd I, legkorábban Kisapostag II típus. Különben Patay állásfoglalása sem elég meggyőző: „A tószegi B rétegsor anyaga tulajdonképpen n e m m á s , mint az A rétegben található Nagyrévi kultú­ rának továbbfejlődött szakasza. Mivel azonban kulturális különbségek élesen mutatkoznak az egymásfölötti rétegekben, ezért az új kultúrát önálló név­ vel kell megjelölnünk,""^ H a Tószeg B „tulajdonképpen" csak Tószeg A továbbfejlődése, akkor n e m látjuk, miért kell az „új" kultúrának „ön­ álló" nevet adni. H a n e m önálló, h a n e m továbbfejlődött, akkor a régi név helyénvalóbb lenne. Nemcsak Tószeg B és C rétegei között találom a ha­ tárt n e m kellőképpen indokoltnak, h a n e m Tószeg B és C rétegei között is. H a tudnánk, miért kellett itt a határt megvonni és n e m másutt, könnyeb­ ben áttekinthetnénk az anyagot, de m é g azt sem tudjuk, hogy a négy pe­ riódusnak egyenkint hány tószegi réteg felel m e g és nü volt azokban. Hogy Nagyrév és Perjámos legalább is részben, sőt nagyrészben egy­ idős volt és hogy inkább helyi eltérések azok, amelyek alapján Patay ,,új" kultúráról beszél, sejthetjük a következő idézetből is: „Végeredményben a Maros-torkolat környékén n e m lehetett a nagvrévi kultúra nagyon erő­ teljes, vagy pedig itt a Perjámosi kultúra korábban lépett fel mint másutt, ami miatt kevesebb jellegzetes Nagyrévi típust találunk." M é g egy érv szól amellett, hogy Perjámos és Nagyrév nagyjából egyidős: Gáta Kis­ apostag végén vándorolhatott át a Dunántúlon nyugatra. Egyes gátai és perjámosi típusok feltűnően hasonlítanak egymáshoz, úgy, hogy amikor " • Eoska: i. m. 81. 1. 13. kép. 1—2. i"» Eoaka: Dolgozatok, 1912. 7—33. t. 16. kép. — Patay: t. m . VI. t. 4, S. »•• Btoskai: i. m. 97. I. 46. kép. L . m ^ Bolgoaatok, III (1912), 14. 1. 18. kép. >»• Dolgozatok, 1912. 19. 1. 27. kép; 21. 1. 32. kép. A felette lev6 rétegben Péeskím mésíbetőfes edény violt: 25. 1. 43. kép. »" Tompa: ». m. 25. t. 19. " ' Patay: i. m . 46.

37

Gáta leszakadt, akkor m á r Perjánios is ki volt alakulva. Kisapostag I feltétlenül a bronzkor I. periódusába sorolandó. Patay perjámosi kul­ túrája talán m é g túlélte. Gála leválása a bronzkor első periódusának a végére, vagy a második kezdetére keltezhető, mindenesetre abba a korba, amikor m á r Kisapostag II és Szekszárd I kezdett kialakulni. Valóban mindegy, hogy az ,,új' kultúrát nagyrévinek vagy perjámosinak nevezzük, nagyjából egyidősek, csupán fiatalabb és régibb típusokat különböztet­ hetünk m e g és lokális elléré.seket is megfigyelhetünk. D e külön kultúra, sőt „új" kultúra itt n e m volt. A szétválasztásnak leginkább tipológiai jo­ gosultsága van. Hasonló esetekben helyesebb egy kultúrán belül jelentkező csoportokat, főleg ha időbeli különbségeket lehet megállapítani, számok­ kal megjelölni: pl. Kisapostag I, II, Veszprém I.'" Amit Patay Perjámosnak nevez,'** lényegében n e m m á s mint Nagy­ révnek részben lokális, részben előrehaladott stádiuma. Nagyrév—Perjám o s — a Patay által megállapított típusokat alapul véve — a bronzkor első és második periódus első felébe keltezhető. A második periódusban kezd délen a régebbi verseci kultúra kialakulni. Ezt nevezi a „hatvani" kultúrának.*'* A továbbiakban Patay világosan megmondja, hogy a „Tisza alsó fo lyása mentén ugyanaz a lakosság él, mint az A periódusban, amit m i nagyrévi kultúrának neveztünk. A tószegi B települési réteg lakosságának azonban m á r a perjámosi kultúra nevet adtuk." A lakosságot n e m lehet kultúrának nevezni. Továbbá, ha ugyanarról a népről van szó, miért kell a kultúrának új, azaz „önálló'" nevet adni? És ha a „folytonos fejlődés tovább sem akad m e g , törést sem szenved", miért kellett m é g egy új kultúrát, a hatvanit megjelölni"?*"^ Egyszer m á r kifejtettem, hogy sem Északpannon, sem Délpannon „mészbefétes kultúra" nincsen.''^ Arra vonatkozólag, hogy a „Déldunántúh mészbetétes kultúra" a második periódus végén ugyan megvan, „de tulajdonképen a Tószeg C időre jellegzetes". nincsen m é g biztos adatunk. Ügy látszik, hogy Kisapostag Il-böl alakult ki Szekszárd I és a széles mészbetétes sávú urnák Vatyával egyidősek. N e m bizonyítja semmi, hogy a békés fejlődés folyományaképen, mert „a fiatalabb elüt az idősebbtől", , , . . . egy újabb időszakról, a II. (Tószeg B) periódusról (Kr. e. 1800—1500) beszélhetünk."' Hogy e választófalak az egyes periódusok között helyesnek mutatkoznak-e, a további kutatás fogja eldönteni. Patay a bronzkor második periódusáról szóló bevezetésben azt bizo­ nyítja, hog}- az első periódus kultúrái átalakulnak a második periódus "» Mozsolics A . : Bromkori úr Szőnyből (Brigetió), Areh.Ért. 1940. 133—7. " * A „perjámosi kultúráról'' először líestor írt bővebb ismertetést: i. m . 84—9. — <} a bronrkor első periódusába keltezi. A képeket Rosika kisebb kózlranénveiből ollőzte ki: G«niiiia, I (192rí), .51—6, 78—93, 128—37. ««« Patay: i. m . V I . t. 7. Szöreífi 147. sír. »• Patay: {. m. 44. " ' Polia Areheolo^ca I—II, 222—3. — L . még Willvonseder K . és Holste P . ismvrtetéeét: W P Z . X X V I (19.S9), 184—92. és GormaiMa. X X I V (1940), 225—31.

38

kultúráivá. így Nagyrévből Perjámos lesz, Kisapostagból Vatya, a D u n á n ­ túlon és Kisalföldön pedig Kisapostagot „illetve esetleg'" Badent az „Északpannon mészbetétes kultúra váltja fel." Kisapostag az első periódus végén átalakul, azaz szélágazik és úgy Vatya, mint Veszprém és Szekszárd alapját képezi. Vatya sem nevezhető „önálló', vagy „új" kultúrának, ha­ n e m Kisapostag egy fiatalabb faciese. Bizonyos fokig ezt m é g Veszprém­ ről és Szekszárdról is el lehet mondani, bár mindkettő Kisaposlaggal szemben nagyobb önállóságra tett szert ós divergensebb komponensek ját.szottak szerepel kialakulásában.'^* A z ú . n. magyarádi ,.csoportot" Pataynak a veszprémi típusú kerámiá­ val egviitt kellett volna tárgyalnia. Igaz, hogy itt és ott m á s a temetkezési rítus, de a formakincs nagyjából azonos. És az „Északponnon mészbetétes kultúrát" n e m lehet a magyarádi csoport „anyakultúrájának" nevezni.''" Patay m a j d n e m egy egész fejezetet szentelt az aunjelitzi kultúra m a ­ gyarországi befolyásának; különösen arra gondol, hogy ez a hatás a m a ­ gyarádi csoport és a gátai kultúra leletanyagában nyilvánul meg.*^** Előb­ bire vonatkozólag ez némiképen érvényes is, de a gátai kultúra csak ké­ sőbb kapott aunjelitzi befolyási, kezdettől fogva ettől m é g mentes volt, hisz Gáta és Nagyrév—Perjámos között lényeges különbség nincs is. Patay, mint T o m p a is, elsősorban a kerámia alapján keltez. így elő­ adódnak olyan helyzetek, hogy a rákospalotai leletet ő a bronzkor C perió­ dusába keltezi, ugyanezt a leletet VVillvonseder a B—I periódusra találja jellemzőnek. Byen óriási eltérések onnan erednek, hogy minden kutató az anyag többé-kevésbbé egyoldalú szelekciója alapján építette fel kronoló­ giáját és n e m törekedtek az összes jelenségek felismerésére és mér­ legelésére és a történelmi fejlődést, az eseményeket, ezek mikéntjét és miértjét sokszor mellőzték. Patay hivatkozik a rákospalotai edény keltezé­ sénél eg}' vatyai kélfülü kancsó oldalán levő „Tószeg C " bütykeire.'-' Valójában n e m tudjuk, hogyan néznek ki a „Tószeg C " bütykök, mert a tószegi, a harmadik periódusnak megfelelő anyagot, n e m ismerjük. Patay szerint a „Noppenring" — legtöbbnyire kettős huzalból hajlított gyűrűk — „csak az aunjelitzi kultúra által elfoglalt területekre szorítKozik."'-^ Ismerek ilyen gyűrűt aranyból Kisapostagról és egyet Bencurfalváról (Magyar Nemzeti M ú z e u m ) . E két lelőhelyei aligha lehet az „elfog­ lalt" területhez sorolni. Patay szerint (67. 1.) „nálunk m á r a perjámosi kul­ túrában igen gj-akoriak" a bronzpitykék. Ezek kisapostagi kerámiával m á r szép számmal fordulnak elő (pl. Ercsi), és így m á r az első periódusba is kell őket keltezni. A szerző az aunjelitzi kutúráról a következőket jegyzi m e g : az aunjelitzi kultúra hazánknak csak egy kis területét szállja m e g a Bronzkor " " Veszprém és Szekszárd n e m tekinthetők önálló kultúrák^mk: az Uyen elválasz­ tást csak a tápológiai analízis indokolja, a tiirténrlmi háttér és a pal^eontológiai adatok nem. A kerámiát valószínűleg gölöncsérek állitották elö, túlzá.« lenne i^- ebböI kultúrákat konstruálni. " • Patay: i. m. 71. "' Patay: i. m. 60. kk. — L . e. kérdésre vouatkozólaj> Willvonsed
39

II. periódusában . . . A szomszédos területeknek a lőle etnikailag független lakosságára átalakító hatást gyakorol (Magyarád, Gáta).'"^^ Valóban na­ gyon kicsi ez a megszállt terület. D e hogy mégis szerepet játszott, sőt át­ alakító hatása volt, azt ebben a vonatkozásban az antropológia lenne hi­ vatva eldönteni. H a antropológiai adatok nincsenek a kezünkben, nehéz eldönteni, hogy egy „kultúra" milyen hatást gyakorolt az ..etnikailag füg­ getlen lakoságra.'' A keletről jövő művclödésáramlatokkal a bronzkor folyamán eddig a magyar kutatók alig foglalkoztak. Patay következő idézete is világosan elárulja, mennyire sötétben lapogatunk, ha a keletről jövő kulturális és etnikus áramlatokról van szó, ragy csupán a keleti országrészek őstörténelméről: „Láttuk azt is, hogy amíg a néphullámok nyugatról keletre halad­ nak, addig a kereskedelem iránya íl. a bronzok terjedése) valószínűleg fordított." Alig hihető, hogy míg a szkítáktól napjainkig a népmozgalmak keletről nyugat felé irányulnak — itt főleg a népvándorláskorra gondolok — addig a neolitikum és bronzkor folyamán minden nyugatról jött volna. A tény az, hogy a tőlünk kelet felé eső országok őstörténelmét és ős­ kori anyagát n e m ismerjük. H a m á r sehogyan sem lehet a nyugati eredetet kimulatni, akkor „honi eredetű". H a majd egyszer sikerülni fog Kelet és Nyugat szerepét tisztázni és a tényleg honi eredetűt megállapítani, sok tör­ ténelmi tényre világosság fog derülni és akkor lehet majd valóban Magyar­ ország őskorának kronológiáját — történelmi alapon — megoldani. D e míg n e m ismerjük a történelmi tényezőket, n e m számolunk a Kárpátme­ dence különleges földrajzi adottságaival, n e m is tudjuk, hogy milyen népek lakhattak itten, honnan jíihetlek ezek, minden kronológia csak kísérletnek nevezhető. A gátai kultúra és Nagyrév—Perjámos fiatalabb faciesének ipara között nagy a hasonlatosság. E z tényleg csak úgy magyarázható, hogy egy kisebb törzs vándorolt keletről nyugatra, különben az antropológiai adatok is ezt látszanak alátámasztani.'^* Patay a gátai kultúrát a bronzkor második periódusába keltezi. Bár kel­ tezésével egyetértek, érveit n e m találom meggyőzőnek. Ugyanis a Hainburg—Teichtal-i temetőben két mészbetétes edény fordult elő; az egyik Kisapostag II, a másik Szekszárd I típus. Kisapostag II jelenti a tulajdonképeni átmenetet'-'' Kisaposag és Szekszárd között, sőt bizonyos fokig Veszprém között is. Szóval e két edény a bronzkori első periódus végére t»s második elejére keltezhető, n e m a második periódus végére. E z azt jelenti, hogy e két edény ideje lényegében egybeesik a gátai „törzs" nyugati ván­ dorlásával. Patay a „Litzenkeramik"-ot a bronzkor első periódusának végérc, ,,illetve a II. elejére" keltezi „Kisapostagnak megfelelően."'-'^ A Litzenkeramik feltétlenül, legalább részben Kisapostagot megelőzte. A helyes m a g y a " ' Patay: i. m. 67. ' - ' Patay: <• '»• ' " • — Beniuger E . : Mühlhüfer F . fe Geyer E . : Dos frühhronst. seitlwhe Reihfngraherfeld bei Hainburg-Teichtal. M A G . L X (1930), 65—140. — Mbzsolie8 A . : A dunÚJitúH hromkor kialalcuiáM. Va-si Szemle. IV (1937), 234_40. '*• Mozsolics A . : A kisapostapi íorabronzlcori nrnatemetö. AretiHung, X X V I , 16. '^ Patar: ' . >;i. 79.

40

rázat valószínűleg az, hogy Gátának inkább Kisapostaghoz volt kapcsolata mint a Litzenkeramik-hoz, és így utóbbi helyesebben keltezhető a rézkor végére és a bronzkor elejére. A Litzenkeramik-kal kapcsolatban utaltam a Tolvádia típusra.'-' A z edények hamvasztásos sírokból kerültek elő, a díszítés leginkább a Litzenkeramik díszítésére emlékeztet. E z a kerámia m é g alig ismeretes, a leletkörülmények mindenütt tisztázatlanok. Bizonyosan i'iatalabb mint Kisapostag. Paiay külön-külön északpaimon és déldunántúli inészbetétes kultú­ ráról és vatyai csoportról beszél. Régebbi dolgozataimban én is kihangsúlj'oztam e három „kultúra" önálló jellegét, amit m a tagadok. Veszprém és Szekszárd formailag — a kerámia alapján — m é g jobban körülhatárol­ ható, azonban Vatya valóban nagj'on kevert. Mindhárom többé-kevésbbé Kisapostag folytatásaképen fogható fel, habár az átalakulásnál mindhárom esetben különböző tényezők játszottak szerepet. Annakidején úgy gondol­ tam, leginkább törzsi különbségekkel magyarázhatók a formák és díszíté­ sek eltérései, de ezt bizonyítani n e m lehet. H a Patay álláspontjára he­ lyezkednénk, „csak a kerámia alapján indultam el", feltűnik Valya erősen kevert jellege, hisz Vatyában megvan a kisapostagi, sőt legerősebben ki­ mutatható kisapostagi alapréteg. Nagyrév—Perjámos erős behatása, Vesz­ prém és Szekszárd formakincse. E „csoport" jellege földrajzi elhelyezkedé­ sével is magyarázható. Azonban tudjuk-e bizonyítani, hogy a lakosság ugyanolyan heterogén volt, mint anyagi kultúrájának formakincse? Patay különben részletezi, hogy mi minden volt hatással a Duna—Tisza-köz bronzkorának kialakulására, csak a Délvidék szerepét n e m emeli ki; e helyen utalok többek között pl. Szeremlére. Különben Vatyával kapcsolatban egy másik probléma is felmerül. Mint m á r említettük, Patay nagyrévi kultúrája a Duna^—Tisza-köz északi részén helyezkedik el, perjámosi kultúrája a délin, habár azért akadnak lelőhelyek itt és ott is. Valószínűleg Vatya földrajzi elhelyezkedésével, bi­ zonyos fokig m á r Kisapostag elterjedésével is magyarázható Nagyrév— Perjámos földrajzi eltolódása és e kultúra fiatalabb faciesének jellege is. Patay a vatyai csoport végét főleg a bütykök, az ansa lunaták alapján keltezi. Megjegyzi, hogy a „déldunántúli kultúra széles mészszalagos edé­ nyei is fellelhetők". A z eredmény: „Végül kéts^telen, hogy a vatyai cso­ port a Tószeg C periódusba is belenyúlt." N e m tudjuk, hogy vatyai „cso­ porti" kerámiát megfigyeltek-e a tószegi rútegekben — és akkor is tudni kellene, hogy m e h ' rétegekben. É s hogyan állapítható m ^ , hogy a va­ tyai csoport belenyúlt a Tószeg C periódusba? Azok a jelenségek, amelye­ ket a szerző a Tószeg C periódusba sorol, esetleg az előző periódus tarto­ zékai lehetnek. M á r többször említettem a dolgozatban, hogy éppen a m á ­ sodik és harmadik periódus között tartom az elválasztást n e m kellőképen indokoltnak. A vatyai csoportról nagy kétkedéssel fogadom a következő kijelen­ tést megindokolhatatlansága miatt: ,, . . . a lakosság etnikuma n e m leheteti olyan egységes, mint ahogyan például akár a perjámosi, akár az Észak1" ArchHung. XXVI.

35. — W P Z . 1912. 30—50.

fi pannon niészbetétes kultúrák népe.'" Valóban sok elem tarkítja a vatyai „csoportot", de csak kerámiát, és hogy a nép ugyanennyi elemből tevődött-e össze, ki tudja azt bizonyítani? Különben is mit tudunk arról, hogy milyen népek laktak itt a bronzkorban és hol tartunk m é g a antropológiai vizsgá­ latokkal? E g y nép faji összelételéről kerámia alapján ítéletet mondani n e m lehet. Szerző könyvében egy „.\ldunai" kultúráról is találunk említést.*-* N e m világos, hogy a szerző mire gondol. Ugyanis az Alduna vidékén sok­ féle mészbetétes árú fordul elő és ezeknek keltezése egj'előre teljesen bi­ zonytalan. Nincs kizárva, hogj- a hallstattkor elején is mészbetétes árú volt m é g használatban e vidéken és hogy mikortól kezdve számolhatunk ilyennel, arra vonatkozólag teljesen megbízható adatunk nincsen. A verseci m ú z e u m rendkívül gazdag anyagára hivatkozom e helyen. A „déldunántúli mészbetétes kultúrát" Patay javarészt a bronzkor m á ­ sodik felébe keltezi; szerinte ,,kialakulása a II. periódus végén történik". E z azt jelentené, hogy Kisapostag és Szekszárd között bizonyos időbeli hiatus lenne. Ezzel szemben a szekszárdi típusú régebbi urnák a kisapostagi ur­ nából származnak. Említettük volt m á r a Hainburg—Teichtal-i temető egyik szekszárdi típusú edénykéjét is. És kérdezem, ha Kisapostag a m á ­ sodik periódus derekáig is tartott volna és Szekszárd csak a második periódus végén alakult volna ki, m i ékelődőik akkor a kettő közé. H o g y a „Déldunántúli kultúra zöme a Tószeg C időszakra esik", valószínű­ leg a szerző is közben eltért ettől a keltezéstől.''* A Dunántúlon Patay szerint a következő kultúrák követik egymást r „Baden és Vut^edol-Zóki—Kisapostagi^—Északpannon—Déldunántúli—Aldunai. Baden és Vucedol bizonyos ideig tényleg egyidősek, de hogy kez­ dettől végig-e, azt n e m tudjuk. Kisapostag után nemcsak Veszprém követ­ kezik, h a n e m Szekszárd is, sőt talán az „Aldunai" kultúrának egy régebbi faciese is, de n e m a Dunántúlon, h a n e m az „Alduna" vidékén. Patay lényegtelen javításokat eszközölt T o m p a abszolút kronológiáján; így a Tószeg B periódust 100 évvel megrövidítette, a Tószeg C periódust m e g 100 évvel megtoldotta és a bronzkor végét n e m a szkíta betörésig kel­ tezi, h a n e m 900-ig Kr. e.'*'' Ennek az abszolút kronológiának is csak az a becsértéke van mint a többinek. Sajnos Patay n e m tudta magát eléggé az előbbi rendszerektől függet­ leníteni. Bár kronológiája több tekintetben módosításra szorul, ez készüli a legnagyobb körültekintéssel és a legnagyobb anyaggyűjtés alapján. 10. A legfiatalabb kronológiai rendszer az enyém, de sokkal szerényebb igényű mint az említett sziikembereké és csak a dunántúli bronzkor első két periódusának a kronológiáját igyekeztem kidolgozni. A z általános fel­ fogást, hogy a kerámia elsősorban korhatározó, a m u n k a megírásakor m é g osztottam és az újabb szempontok m é g n e m kristályosodtak ki akkor. E helyen n e m ré.szletezem e kronológiát, hisz a dolgozat folyamán úg>is. többízben érintettem a lényeges pontokat.*"" "^ Patay: i. m. 91. «• Patay: i. m. 91. ós 92. "• Patay: ». m . 95. "> ArchHuBg. X X V I , 41.

42

II. A fejtegetések folyamán ált^jlában szigorúan ragaszkodtam a szerzők -szövegéhez és így n e m térhettem ki olyan lényeges dolgokra, amelyek nél­ kül a kronológiai megoldások lehetetlenek. Általában szokás minden az archeológiai emlékanyag által megfogható és megállapítható jelenségnek a kultúrához való kapcsolása. Beszél többek között Menghin szellemi, szociális és materiális kultúráról.*'*Legyen a kultúra bármilyen primitív, lelki és fizikai előfeltételei van­ nak. Nevezhetők ezek külső és belső tényezőknek is. H a az őskorban egyéni történelemről n e m is beszélhetünk'^" — az őstörténelem tulajdonképen a művelődéstörténelem egyik fejezete — a kultúra kialakulásának és alakulá­ sának belső és külső tényezői vannak. Ezek az őstörténelem eseményeit döntően befolyásolták."^ A külső tényezők közé sorolnám az éghajlati vi­ szonyokat és megélhetési lehetőségeket (1. pl. a termés mennyiségének sze­ repét a háborúk alakulásában és kialakulásában), a geofizikai adottsá­ gok megváltozását (nagy kulturális átalakulás a jégkorszak végén), de a külső tényezők közé tartozhatik egy idegen nép vándorlása is. Példának a magyar honfoglalást említem. A z anj'agi kultúra fejlődése szervesen összefügg az igényekkel, ezzel szemben az igémnek — pszichológiai m o m e n t u m o k a t n e m tekintve —, arányban növekszenek az anyagi megszilárdulással. Példának h o z o m fel erre a hallstatti emlékanyagot. A sóbányászat valóban annyira jövedelmező volt, hogy nagyobb igények kielégítésére is gondolni lehetett. Feltűnően nagy azon tárgyak száma, amelyek Itáliából származnak. Ugyanakkor, amikor a hallstatti temetőben a szebbnél-szebb bronzedények felbukkan­ nak, távolabb eső vidékeken (Csönge pl.) a bronz edényeket legfeljebb agyagmásolatban találjuk m e g . A z igény, a vágyódás a szebb és finomabb iránt itt is megvolt, de n e m volt kielégíthető, mert n e m voltak m e g az anyagi előfeltételek. Errefelé is járhattak venetiai vagy adigei kereskedők, de anyagi előfeltételek hijján a bronzedények használata n e m válhatott annyira általánossá, mint pl. Hallstattban. Fontos annak a ténynek szem előtt tartása is, hogy nemcsak az anyagi előfeltételek, h a n e m a szociális helyzet is kultúrdifferenciálódást von m a g a után. Világos példának említek egy mai falut, ahol a lakosság földműves, ugyanebben a faluban van jegyző m e g tanító és néhány iptiros is, akiknek az anyagi, nemcsak szellemi kultúrája különbözik a földművesek kultúra Jától, de különbözhetik a tanító kultúrájától a földesúré is lényegesen. É s ha egy ilyen falunak az emlékanyaga ma-holnap föld alá kerül teljes egé­ szében, sok olyan lehet, amely időben egymás utáni, vagy egymás melletti: pl. a földesúr kastélya és a kanász kunyhója egyidőben épülhetett és a kettőnek semmiféle tipológiai kapcsolata nincsen. H a a példát az őskorra "' Mengliin O . : Die Weltgcschichte der Steinse-it. isa Wahlo munkájában felhívja a figyelmet az egyéniség szerepére is (78. 1.): ,,Die Namenlosigkeit des Fundstoffes briiigt es mit sich, dass das Interessé an der sschöpferiachen, dtm Lauf dor Entwicklnag entseheidend beeinflu-sgenHien, Persönliehkeit in der friihg:eschichtliclicu Forscliung k a u m jemals lebendig gewordon ist." *** Boska M . : As ösrégésset 'kezikönyve. II. A z újabb kőkor. í'—\'2.

43

vonalkozlatjuk, m e g kell gondolni, hogy akkor is voltak szociális különb­ ségek, hogy m á s volt a szegények és gazdagok művelődési igénye, habár alacsonyabb műveltségi fokon n e m olyan élesen elhatárolt és olyan sokrétű a szociális differenciálódás.^^^ Vannak továbbá elsőleges és másodlagos igények. Pl. a só az őskor­ ban is nélkülözhetetlen volt. bizonyos fejlődési fokon a bronz és vas is, másodlagos igény kielégítése egy díszesebb tárgy, pl. egy arany edény m e g ­ szerzése. A mai viszonyokból egy példát említek: az ezüst evőeszköz hasz­ nálata egy bizonyos szociáhs rétegnél általános. Kérdezem, egy nagy al­ földi faluban mennyi ezüst tárgyat lehet ugyanakkor találni? Pedig kultu­ rális egyidejűségről van szó, sőt a műveltségük négy iskolai éven keresztül azonos. Nagyobb műveltségi fokon általános a szociális rétegek nagyobbmérvű diffei-enciálódása. Üjból említem a hallstatti és csöngei példát. Egy bánya­ városban, ami végeredményben Hallstatt a kelta hódítás előtt volt, kétség­ kívül nagyobb volt a szociáhs differenciálódás mint pl. Csöngén, ahol föld­ müveléssel és állattenyésztéssel foglalkozhattak az emberek. Kétségkívül volt Hallstattban egy munkásréteg és voltak m u n k a a d ó k , voltak, akik a papi funkciót végezték és voltak, akik, ha erre szükség volt, megvédték az anj^agi jólét előfeltételeit (szép kardleletek Hallstattban). Az anyagi lehe­ tőségek, azaz az anyagi javak n e m egyforma megoszlása az az út, a m e ­ lyen előrehalad ügy a szociális és ennek n y o m á n a kultúra, elsősorban a materiális kultúra differenciálódása, hogy ez későbben szellemi téren is mindjobban kiütközzék. H o g y ezen példát jobban alátámasszam, példának "hozom fel az erdélyi kincsleletek elterjedését. Roska Márton kimutatta, hogy az erdélyi kincsleletek lelőhelyei általában a sóbányák közelében ta­ lálhatók, vagy olyan vidékeken, ahol vagy arany vagy réz is található.*^^ A végső következtetése a fejtegetéseknek, hogy azonos kultúrán belül olyan szociáhs és materiális differenciálódás állhat be, hogy a művelődés­ termékek szinte n e m egj-azon kultúráénak benyomását keltik. ^^' A z utóbbi években az egyes kultúrák szétválasztását a kutatók a ke­ rámia alapján végezték el. E z bizonyos fokig, de akkor is nagy hibalehe­ tőségekkel helytálló lenne, ha minden család m a g a állította volna elő a háztartásában és életében szükséges eszközöket, h a feltételezhető lenne, hogy valóban aZ őskorban a családok ugyanolyan mértékben voltak fogyasztó és termelő egységek, vagy hogy legalább is nagyobb egységeken belül (falu, törzs) ez így volt. E feltevés m á r azért is alaptalan, mert minden egyes vidéknek vagy falunak önellátónak kellett volna lennie, ez pedig sohasem volt így. A bronzkorban talált bronz szerszámok nyersanyaga 13Í L . e kérdéssel kax)C8olatbaii Kiss Lajos könyvét (A szegény ember élete). Itt b o n . takozik ki.liogy egy látszólag bomogén rcteg, mint amilyen a paraszti és hozzá, csatlakoíó réteg, mennyire tagolt. — Pásztortűz, X X V I I (1941), "491—Sül. *'" R o s k a M . : Der Bronzáepot von Borév. Manmis, X X I V (1932), 540—7. — 543. 1. térkép. Feltűnő, hogy a természeti kincsekben gazdag vidékeken sokkal nagyobb számmal kerültek kincsleletek felszínre, mint (olyan helyeken, ahol csak földmívelésfolyhatott. *3" Ennek bizonyítására egy avarkori fejedalmi Metet ás egy siegénj avar ember KÍrját haísonlítom össze: Hampel J.: Alterhümer des frulien MittelaHe->\i in Vngarn, III, 260—2. tábla. (Kunágota). — László G y . : Avarkori pásstorhészségeink. Arch.Ért. 1940. 91—8. 1. X X T I . t. 1, 2. kép.

44

legtöbbször távolabbi vidékekről származik. Jelenti ez azt, hogy a keres­ kedelem is kultúralakító szerepet játszott mindig az anyagi előfeltételek­ nek, az elsőfokú és a szociális igényeknek megfelelően, trdekes megfi­ gyelni pl. hogy az itáliai eredetű importáruk milyen vidékeken találhatók nagyobb számban: mindig olyan területen, amelyek természeti kincsekben bővelkednek, vagy legalább is ezeknek közelében, fontos útvonalak m e n ­ tén, szóval ahol az árut m e g tudták fizetni, ahol az anyagi jóléttel egy­ idejűleg az igények is megnövekedtek. D e nemcsak a bronz tárgyakra vo­ natkozik ez, h a n e m a kerámiára nézve is. Ezt ugyan n e m szállíhatták olyan messzeeső területekre, mint a bronztárgyakat, de mégsem tételezhető fel, hogy mindenki értett úgy a dí.szesebb kerámia mint a mindennapi használati tárgyak előállításához. Példának h o z o m fel a díszesebb hallstattkori sírkerámiát (Süttő, Csönge, Sopron). Feltűnik bizonyos tájeg>'ségeken belül a formák és díszítés azonossága, ami bizonyosan onnan ered, hogy az edények gölöncsérmüheiyekből kerültek ki, szóval műhelyek dol­ goztak, mesterek állították elő a kerámiát. Ezek a mesterek m e g valószínű­ leg n e m ragaszkodtak szigorúan a népi határokhoz, ha árujukat el akarták adni. Majd minden kutató elsősorban a díszes kerámiát veszi tekintetbe, ha meghatározza egy-egy kultúra határát. H a azonban az árú gölöncsérműhelyekből kerül ki, akkor m á r a kerámia alapján n e m lehet sem egy nép, a legtöbb esetben egy kultúra határát sem megvonni. Talán ilyen ha­ tárok megállapítására m é g a házi kerámia alkalmasabb lenne, ennek prob­ lematikáját azonban m é g n e m ismerjük eléggé.*'** A z egyszerűbb házi ke­ rámiát talán az őskorban n e m gölöncséreknél szerezték be,*"" de a. díszes kerámiát minden bizonnyal. M é g egy tény figyelemre méltó. A veszprémi típusú edények között, sőt kisapostagi is van, olyan nagyon fniom agyag­ ból készültek tűnnek fel, ami az iszapolás nagyfokú technikája mellett an­ nak feltevését igazolja, hogy különleges, n e m mindenütt található ag>'agból készültek ezek (nagyon vékony falúak, legtöbbnyire vöröses sárgára, vagy szürkére égetve). Ilyen agyag n e m fordul elő minden község hatán'iban, így ez is azon feltevés mellett szól, hogy az árú kereskedelem útján ke­ rült forgalomba. Továbbá sírokban g3'akran találunk olyan edényeket is, amelyen a köznapi életben hasznavehetetlenek."" Ilyen sírkerámiát való­ színűleg csak gölöncsérek állítottak elő és a közhasználatban n e m szere­ pelhettek, m á r méretüknél fogva sem. így a kerámia elterjedése és a népi határok m á r n e m fedhetik egymást, vagy legalább is e két fogalom n e m szükségképen azonos. Csak néhány szempontra akarom a figyelmet felhívni, amit azok a kutatók, akik kronológiával foglalkoztak, n e m vetteJí eléggé figyelembe. Kultúrtényező az anj'agi jólét, a szociális differenciálódás. Egyazon népen belül a szociális differenciálódásnak megfelelően a kultúra szintén differen»'* Sok példát ismerünk arra nézve m a élő primitívekDél, hogy ax assaonyok állít, ják elö a háztartásban szükségeB agyagedényeket. " * Méri István monkái alapján is igazolódik, hogy m á r az őskorban gölöncaérek működtek: A niészbetétágy elkéseítésének módja a kisapostagi edényeken. AirchHung. X X V I . 45—53. _ L . még tölo: A Torma Zsófia gyűjtemény hiUd-i jrllegü cnTepri. E T I Évkönyve, 1941. >*' Wosinskv M . : -is öihor mcsshetétes dU>eitég& agyagmüvesséf/e. X X V . t. 6, 7.

4S

renciálódoft, de tájegységeknek megfelelően is, azaz a tájegységek által kö­ vetelt szükségleteknek megfelelően is. A belső tényezők, — lalán m é g bonyolultabbak és a legtöbb esetben aligha elemezhetők ki. Ilyen belső tényezőnek nevezném a fajiság szabta szellemi, lelki és testi határokat, továbbá a vallást és a kulturális adottságokat. Lehet ilyen tényező az évszázados megszokás és beidegződés és a kényszer, amely új helj'zelet teremthet. Kétségkívül minden fajnak — itt a kevert fajokra is gondolok — sa­ játos kulturális adottságai vannak. Pl. a népvándorlás folyamán a steppel népek mindig olyan vidékeket kerestek fel vándorlásaik folyamán, ahol az őshaza életlehetőségeit megtalálták és életüket hasonló keretek között foly­ tathatták. A délorosz síkságból idevándorolt magyarság n e m a Kárpátok hegygerincein telepedett le. H a egy nép azonban kényszerből kénytelen el­ hagyni azt az életteret, amely fajiságának leginkább megfelel, vagy el­ pusztul idővel, vagy kénytelen a megváltozott viszonyokhoz hozzáalakulni, ami a legritkább esetben sikerül. Pl. az Alföldre telepített tótok kultúrája, bár több mint két század óta laknak itt, különbözik a magyarokétól. Tót szilajpásztort például m é g n e m láttak. A törökdulás után idetelepített ide­ genek n e m a törökdulás előtti falvak helyén telepedtek le általában. Nyilván n e m feleltek m e g ezek a helyek faji adottságaiknak."' É s h a történtek is ilyen települések, akkor az új viszonyokhoz nagyobb mértékben kellett alkalmazkodniok, jelenti ez azt is, hogy szűkebb körben kultúrájuk ezek­ nek a telepeseknek másképen alakult mint testvéreiké, akik hasonló helyen települhettek, mint amit elhagytak. A tárgyalt kronológiai rendszerek egyike s e m számolt ezekkel a té­ nyekkel. Sőt egyik dolgozat sem állapította m e g pontosan, hogy az egyes kultúrák maradványai milyen vidékeken találhatók: erdő közelében, vizek mentén, hegyes vidékeken, d o m b o n , vagy völgyben, vagy csak az Alföldön. A legtöbb ilyenirányú felvilágosítást Patay könyvében találjuk. D e az is fontos lenne, hogy milyen termőföldet kerestek az őskorban itt letelepülő népek. M á s az a paraszti kultúra, amely a homokos talajon találja m e g az életlehetőséget és m á s az, amely a zsíros földön. Egyes népek telepeit majd­ n e m kizárólag dombvidéken találjuk m e g , mások a völgybe húzódtak. E z mind n e m a véletlen m ű v e . Ahogyan a népek fajiságuknak megfelelően ke­ resik fel a számukra megfelelő életteret, azt a területet, amellyel fizikailag m e g tudnak birkózni, úgy szellemileg, lelkileg s e m szűnik m e g soha az élettérrel a kapcsolat. Jelenti ez azt, hogy az alföldi ember szellemi kul­ túrája is másképen alakul, mint a dombvidékié. Sőt a táj egy nép vallási életét is befolyásolja. H o g y egy törzs, ^ y nép élete, amelynek m é g nincsen állami beren­ dezkedése, hogyan alakul, az javarészt ezeknek a tényezőknek arányától függ. A z östörténelem olyan népek történelmét kutatja, amelyek m á r régen letűntek és csak materiális javaik maradtak fenn. D e hogy miért kellett ezeknek a tettek színhelyét örökre elhagyni, annak belső és külső okai vol­ tak, ahogyan feltűnésüknek is megvoltak a belső és külső indítóokai. Kétségkívül sok esetben a külső és belső kulturális tényezők n e m 1" Gallus S . : N é p és föld?

46

elemezhetők m a m á r ki, hisz pl. nehezen állapítható m e g , hogy meddig terjedt az erdő és a mívelhetö föld az őskorban, milyen volt a vadállomány, stb. D e ami adat rendelkezésre áll, azt m e g kell menteni és ha valóban történelmet akarunk csinálni, és n e m ősrégészetet és őskortiidományt — egyik sem számol az élet dinamikájával — akkor ezeknek az adatoknak elsőrangú fontosságuk van, hogy az eseményeket kielemezhessük. Ezen nehézségeken felül felsorolom azokat is, amelyek a kutatás elé gördülnek. A földből előkerülő emlékanyag természeténél fogva erősen sze­ lektált. A z évszázadok folyamán kétségkívül olyan lényeges dolgok m e n ­ tek veszendőbe, amelyek alapján egyes kultúrákról egészen m á s képet alkot­ hatnánk és fontos eseményeket is rekonstruálhatnánk. Példának hozom fel azt a lehetőséget, milyen m á s lenne felfogásunk Perikies Athénjéről, ha abból a korból egyetlen írásbeli feljegyzésünk sem maradt volna fenn. Két­ séges továbbá, hogy az időbeli folytonosság szempontjából a teljes anyag­ gal rendelkezünk-e és n e m hiányzik-e egyes korok anyaga teljesen. Való­ ban egyes vidékek korrendjét m a sem tudjuk megállapítani, egyszerűen azért, mert n e m ismerünk pl. egy vidéken egyetlen bronzkori leletet sem. Mint említettem volt, Pulszky bebizonyította, hogy volt rézkor, de a réz­ kori kultúra emlékeinek csak nagyon kis hányadát ismerte. Csak Hillebrandnak sikerült az Alföld rézkori kultúrájának anyagi hagyatékát na­ gyobb mértékben felszínre hozni. így persze a kutatás mai eredményei és Pulszky eredményei lényeges dolgokban eltérnek. D e nemcsak az okoz nehézséget, hogy az időrend szempontjából ren­ delkezünk-e a megfelelő anyaggal. Ismerjük-e minden őskori kultúra szo­ ciális differenciálódásának megfelelően a müvelődésjavakat? Tudjuk jól, hogy nagyon sok gazdag római sírt kiraboltak m é g a népvándorláskorban. Azonfelül a gazdag leletek közül n e m egy m a is régiségkereskedők kezén kallódik, vagy m á r az olvasztó kemencébe került, ha aranyból volt. N e m egy példát hallottam m a g a m is. Általában a szegény népréteg kultúráját alig ismerjük, hisz a szegényember sírjából alig kerül be egy-két apró je­ lentéktelen tárgy a m ú z e u m o k b a . Pedig ha az őstörténelmet rekonstruálni akarjuk, elengedhetetlen, hogy egy nép szociális rétegződésének megfelelően ismerjük kultúráját. A kutatás nehézségei közé sorolom azt is, hogy egy-egy új lelőhely m e g ­ találása csupán a véletlenen múlik. így, miután a kutatás a véletlen m o z ­ zanatoknak köszönheti eredményeit, nagymértékben hiányzik az olyan szé­ leskörű összehasonlítás lehetősége, mondliatnám a fizikai kísérlet lehetősége, ami végeredményben az etnográfia számára többé-kevésbbé rendelkezésre áll.i" Az egyetlen „kísérleti'" lehetőség az őstörténelemben a rétegezödés, »•»* M ü h l m a n n W . az etnológiai történelemkutatás öt módszerét ismerteti, amelyek általában többé-kevésbbé egyszerre áUan&k rendelkezJésre az etnográfia sz'ámára. Viszont 8z ősrégészet forrátea majdnem kizárólag az arehaeclógiai emlékanyag, ritkább esetben az írásbeli feijgyzések. M ü h l m a n n W . : Mcihodik der Völkerkunde, 1938. A szerző a kö­ vetkezőképpen foglalja össze e módszereket: .,Zur ethnologischon Gcschichtsforschung gebén m r fünf Verfahrensarten an, und zwar a) als Hauptverfahren den „Modallversuch", ferner b ) die Befragung schriftliíher Urkunden; c) die Befragung mündlicher tJberliefen m g e m ; d ) die Befragung axchaologiachpn MateriaJa; e) die Uutersuehung örtlieher Streuung."

47

csak a legtöbb esetben a rétegekből kerámiai tipológia lett. És egj' réteg­ ződés mint pl. Tószeg m é g alig m o n d valamit a dunántúli és erdélyi bronz­ kor történelmének szempontjából. A tipológiával kapcsolatban a tárgyak funkciójára is fel szeretném hívni a figyelmet. Minden egyes tárgy, amelyei emberkéz készített, szerepet ját­ szott az életben. Egjáknek hosszabb, másiknak csak rövid élete volt. Egyes tárgyak nagyon hosszú fejlődési fokon mentek át, később csak tra­ dicionális jelentőségük volt. Erre a modern etnográfiából számtalan példát ismerünk. É s vannak formák, amelyek változatlanul évszázadokon keresz­ tül megtartották formájukat, sőt funkcionális jelentőségüket is.^^* A tipológiának az lett az eredménye, hogy megállapították a tárgyak keletkezésének, virágzásának és hanyatlásának formáját. D e figyelembe kell venni a készítő technikai készségét: egy kezdő gölöncsér másfajta edé­ nyeket gyárt, mint egy tapasztalt mester és másképen oldja m e g valaki a tárgy kivitelezését, akit a szükség csak egyszer visz rá elkészítésére, mint egy kézműves, aki csak ennek az előállításával foglalkozik. Jelentheti mindez azt, hogy esetleg egy típus egy kultúrán belül is csak néhány példányban* volt m e g , m á s tárgyak m e g évszázadokon keresztül tartották magukat füg­ getlenül néptől és kultúrától és tértől is. É s ez vonatkozhatik a kerámiára is, ami ilyen szempontból nézve m á r n e m lehet néphatározó. És különben is hogy lehetne tipológiai sorozatokat felállítani, hisz fel kell tételezni, a legtöbb esetben ez bizonyos is, hogy ugyanazon tárgyak k ü ­ lönböző anyagokból is készültek és olyanokból is, amelyek n e m marad­ tak fenn. így lehetséges, hogy egyes edényfajták bőrből, fából és agyagból is készültek, lehetséges hogy egymás után, de egjmás mellett is. Egyik eset­ ben a tipológia kronológiai egymásutániságot, másikban egyidejűséget jelent. A típusoknak azonfelül soha sincsen ömíUó létük. Ahogyan az első da­ rab előállítását a szükség tette időszerűvé, úgy a további módosítások is n e m szervesen fejlődnek, — a törvényt csak később magyarázták bele •— h a n e m az élet szükségleteinek megfelelően. így aszerint, hogy hol és mire használták ugyanazt a szerszámot, többféleképen módosult. É s kialakulásá­ ban n e m utolsó sorban a rendelő elgondolása is szerepet játszott, de a ké­ szítő találékonysága is. H a valóban őstörténelemmel akarunk foglalkozni — aki kronológiai rendszerekkel bíbelődik, eleve ebben az irányban akar haladni — sok szem­ pontot kell figyelembe vennünk, ami a m u n k á t ugyan megnehezíti, de a kér­ dések tisztázásához közelebb visz. D e nemcsak e téren merülnek fel nehéz­ ségek. Távolabbi szemszögből nézve a kutató egyéni adottságai és művelt­ sége valóban olyan tényező, amit egy m u n k a elbírálásakor figyelembe kell venni. Az őskori anyaggal kapcsolatban az a kétely is felmerül, hogy n e m ismerve egyrészt a mai primitíveket, sőt parasztságunkat sem, mennyire "» Lásiló G y . : í.TO.— László egyik dolgozaíábót emelem ki a következő a tipológiára vonatkozó megjegyzését (Hitel, 1942.) ; „ A z élet n e m kényszeríthető bele író­ asztal meilett kiagyalt elméletekbe s így a négészeti módszerek közül is csak azok a ren­ dező elvek lehetni helyesek, amelyek az élet fomiSJóerejéaek engedelmeskedő rugalmas­ sággal nyúlnak ay anyaghoz." László G y . : Adatok az avarsá^ néprajzához. I V . GerevichIimlékkóny%-, 194L>. 1 & ^ Í : 4 .

48

tudunk városi műveltségünkkel az őskor ,,primitív anyagának a tanul­ mányozásában elmélyül. így ha a primitív élet lehetőségeit, törvényeit és megoldásait n e m ismerjük, n e m csodálkozhatunk azon, ha a legtöbb kutató tipizál ahelyett, hogy elhinné, hogy az őskor emberének is volt története és nemcsak típussorozatok kiagyalásán törte a fejét. Érdekes evvel kapcsolatban megfigyelni, hogy az ősrégészet mennyi a legmodernebb tárgy­ körből átvett műszóval dolgozik; beszélünk antennás kardokról, harang­ alakú edényekről, sujtásos fibuláról, stb., stb. E z azt jelenti, hogy az őskori anyagot a X X . század kultúrájának megfelelően osztályozzuk, de talán értékeljük is. A kronológiai tanulmányok elé m a m é g óriási akadályok gördülnek. Egy rendszert valóban sok m m d e n h e z lehet kötni. A z abszolút kronoló­ gia elsősorban a múzeumot látogató közönséget érdekli, habár fontossá­ gát n e m szabad lebecsülni. így, amint a rendszerek részletes ismertetése folyamán láttuk, nemcsak az abszolút kronológiát rögzítették a kutatók különböző jelenségekhez, h a n e m a relatív kronológiát is. A z első kutatók ^niint Hampel, Pulszky, Lndset csak nagy általánosságban dolgoztak és a további munkákhoz gyűjtötték össze az anyagot. Azok a rendszerek, amelyek m á r ennek minősíthetők (Montelius, Reinecke);, elsősorban a bronztárgyak alapján állapííjtlák m e g a kronológiát. Tették ezt azért — tulajdonképpen a rendelkezésre álló anyag vezette őket -— mert abban az időben legjobban a bronztárgyakat ismerték. A múlt század vége felé a gomba módjára földből növő m ú z e u m o k főleg a fémtárgyakat, ezek kö­ zött is főleg a gyüjtelékes leltleket szedték össze. Érdekes régi m ú z e u m i naplókat átnézni. A tokos balták olyan számban szerepemek ezekben, hogy azóta mintha szinte ki is fogytak volna. Történt ez pedig elsősorban azért, mert a találó földmunkások az agyagedényeket legtöbbször, ezek­ ben kincset sejtve, széttörték, ha azután akadt bennük bronz tárgy, az bekerült az óráshoz, vagy a helyi gyűjtőhöz, vagy a m ú z e u m b a , vagy m é g viszontagságosabb körülmények között szétszóródott a kovácsmühelyek, a külföldi régiségkereskediik és gyűjtők között. Az ásatási technika abban az időben volt kialakulóban, a megfigyelések n e m pontosak, a legfon­ tosabb szempont a gyűjtés volt, vagyis az újonnan épült m ú z e u m szek­ rényeinek a megtöltése. F í d e m ü k az első kutatóknak, hogy ebből az anyag­ ból is milyen messzemenő, sok esetben m a is helytálló következtetéseket tudtak levonni. Sok kutau) m é g m a is ezekhez a rendszerekhez igazodik, igyekszik kibővíteni újabb szempontok szerint, de lényegében m é g mindig ragaszkodik a régi alapon megalkotott rendszerhez (Willvonseder, Aberg). A háború után, de m á r közvetlenül előtte is, a múzeumoknak, tekintve, hogy m á r elég anyaggal rendelkeztek, n e m kellett a szekrények megtöl­ tésének szempontját egyedül szem előtt tartaniok. A z anyag tanulmányo­ zásával kapcsolatban i? merüítek fel kérdések, amik megoldásra vártak. Akkor indultak me:? a nagy ásatások. Először persze inkább temetőket tártak fel a kutatók, de a modern szellemtudományi irányzatokkal kap­ csolatban felmerült a szélesebbkörű érdeklődés is. így nagy telepek ása­ tására is sor került, sőt sok esetben az ásatások egyes problémák megoldá­ sát is célozhatták A z első nagyszabású és m a is kiaknázható telepása­ tások Pécskán és Perjámoson voltak. A háború után főleg a Magyar N e m -

49

zeti M ú z e u m végzett ilyenirányú ásatásokat, sokszor neves külföldi szak­ emberek bevonásával. E:/.o>n ásatások eredményeit Childe, T o m p a és Patay foglalták rendszerbe. Childe igyekezett több rétegezödés által levont ta­ pasztalatokat rendszerbe foj^lalni, T o m p a elsősorban a tószegi rétegző­ dés időrendjét tartotta mérvadónak, Patay rendszere nagyobbfokú szintézisrf* törekszik. Ezek a kronológiai irányzatok tulajdonképpen a rendelkezésre álló anyaggal együtt fejlődtek. Ezért a rendszerek bírálata egyúttal az anyag­ gyűjtés módjára is vonatkojnk. Valóbaii megnehezíti az objektív kritikát az, hogy az ásatások pontos menetéről és eredményeiről nincsen tudomásunk. Továbbá úgy látom, hogy az ásatások .'.ál az iráüyadó szempont m é g mindig a tipológiai kro­ nológia vagy a kronológiai tipológia volt, és m á s szempontok n e m érvé­ nyesültek eléggé. Bál az ásatások megindítását a telepkutatás, az antro­ pológiai adatok kivizsgálása, a technikai kérdések megoldása és egyéb m á s kérdések tisztázása tette szükségszerűvé, ezek a szempontok a kro­ nológiai dolgoz-atokban alig érvényesültek. É s mellesleg a történelem tökéletesen elveszett; ezt pedig az ásatások folyamán ki kellett volna derí­ teni.**' A z ásatásokból előkerült anyagot a m ú z e u m o k m a m á r alig tudják befogadni, de az anyag történelmi ismereteinket alig bővítette. Külföldön történtek ugyan ebben az irányban kísérletek, de lehetséges, hogy éppen a módszerek hiányossága folytán a kísérletek n e m bizonyultak kielégí­ tőnek. Különösen Menghin Weltgeschichte der Steinzeit című munkáját támadták sok oldalról. Habár rengeteg megoldási lehetőséget vet fel, a szintézis talán az anyag hiányossága folytán, talán mert a módszer nin­ csen kellőképpeu megalapozva, talán mert világnézetileg is határozottan állást foglal, n e m eiégit ki sok szakembert. Mégis visszatérek rá, mert úgy látom, hogy egy kronológiai rendszer csak történelmi tényeken épül­ het fel és n e m az ősrégészet végnéküli típussorozatain,**^ N e m tudom elképzelni, hogy csak a kerámia változatai, a sír típusa, vagy a fémtárgyak alakja mondja m e g a kort. D e amint láttuk, m é g a i.stratigráfia által hitelesített' leletekkel szemben is sokszor óvatosság ajánlatos. Gallus Sándor egyik dolgozatából a következőket idézzük: „A prehisz'óriából „történelem" lett és valljuk be, a legmegbízhatatlanabb törté­ nelem." Továbbá: „. . . egy lépéssel sem jutunk túl, ha a kultúrák mozgá­ sainak alapján történelmet írunk."**' Mindkét megállapítás helyességét elismerem. Azonban e két megállapítás n e m azért történhetett m e g , mert "* T o m p a szerint a végcél „az őskor történelme felett borongó homályt eloszlatni." (A magyar Mriénttirás új útjai, 35ÍÍ-—64.) **" Sprockhoff egyik muukájúbaa érdekesen felel egy megjegyzésre, ami a régészeti anyag történelmi szempontok szerinti ismertetését hiányolja. M a g a is úgy találja, hogy a cél csak ez lehet. „Quellenforsehung kann niemals überwünden werden, sie mnsa standig Oebea der darstellenden Porschung hergeben und sie kontroHieren." (Die germanischen Voll. grifftchwerter der jüngeren Bromezeit. E G F . I X . 3. — A magyar öskorkutatásna eem lehet más célja, mint az őskor történelmi eseményeinek megvilágítáisa. És hogy ezt elérhessük a forráskiadásoknál az anyagpublikáíiiőknál — előreláthatóan m á r ezeket a szempon­ tokat figj-elembe kell vermi, különben kezdhetjük újból a munkát. L . m é g T o m p a F . : i. m . »« Sziget, I (19S5), 44r—5:\

50

az őskorban n e m lettek volna történelmi események, hanem azért, mert a módszerek és kiindulópontok egyoldalúak volt, és így egyirányú volt a kutatás és ez mindig a m á r természeténél fogva válogatott anyagot is vá­ logatta, azaz a kutatók a legtöbb esetben a kitűzött célnak megfelelően válogatták össze az anyagot. A legtöbb ilyen vándoroltatás és kultúrák mozgatása a tipológián alapul. Nemcsak a ,,kultúrák" reagáltak az eseményekre, h a n e m elsősorban az őskorban itt élő népek és ezeken belül a szociális rétegek. Kétségkívül másképpen viselkedtek az őskorban azok az emberek, akiknek a sírjában arany ékszerek találhatók, mint azok, akiknek csak egy bögre jutott a másvilágra. A z egyik réteg, amelynek értékek vannak a kezében, bizonyos fokig konzervatív, legalább is abból a szempontból, hogy a szerzett jogok­ hoz és a nehezen megszerezhető anyagi értékekhez jobban ragaszkodik. Viszont a újításokkal semben meglehetősen fogékony. A szegényebb sors­ ban élő társadalmi réteg csak a formákkal szemben mutat nagy konzervatizmust, tárgyi értékelése más, mint a jómódúaké. A bronzkorra vonatkozólag csak néhány történelmi eseményre aka­ r o m a figyelmet felhívni, amelyek segítségével idővel talán egy használ­ hatóbb és n e m főleg tipológiai szempontokat figyelembe vevő kronoló­ giai rendszert lehet kidolgozni. Sok esetben az őstörténelem segédtudo­ mányai által jutunk olyan történelmi adatokhoz, amelyek csupán az emlékanyag osztályozása által n e m foghatók m e g . Történelmi esemény volt a neolitikum végén, azaz a rézkőkorban az északi elemek megjelenése hazánkban. Nemcsak a kultúra alakult át és bővült újabb színekkel, h a n e m sok eddig ismeretlen tárggyal és eszközzel bővült az anyagi kultúra. A harangalakú edények kultúrájának megjele­ nése nagymértékben befolyásolta a korabronzkor kialakulását nemcsak a Dunántúlon, h a n e m az Alföldön is. A réz, továbbiakban a bronz ismerete (ez valóban korszakalkotó volt), új megoldási lehetőségeket hozott magával.^*^ N e felejtsük el, hogy ez egyike volt a legforradalmibb találmányoknak. M á s lehetőségek kínál­ koztak harcászali szempontból is, hisz másképpen lehetett harcolni egy bronz fegyverrel, mint eggyel, amely csontból, vagy kőből készült. Az ékszerek is csakhamar fémből készültek — az arany természete­ sen megtartotta régi szerepét — de a bronz ékszer több ember számára volt elérhető, mint az őskorban is nagyon ritka és nagyértékű arany. Ér­ dekes lenne kikutatni, milyen irányban haladt előre a bronz ismerete és mennyire vált általánossá. Érdekes pl. és ennek gazdasági oka is van többek között —, hogy egyes kultúrákon és korokon belül nagyon ritka a fémleletek száma. Egyik oka lehet, hogy sokszor újból beolvasztották a fémtárgyakat, másik, hogy a szűkös anyagi körülmények folytán csak kevés bronz tárgyat vásárolhattak. Hogy a kutatók még m a is mennyire ingadoznak annak megállap'tásában, hogy mikortól keltezzék a bronzkort és hogy az abszolút kronológia szempontjából is m á s és m á s adatokra bukkanunk, egyik főoka, hogy a >*' Li. pl. a vadwtoii és az altmMninm szerepét a X X . század kultÚT^ájában.

51 réz és bronz ismerete n e m egyidőben kezdődött mindenütt, aminek, mint m á r többször jeleztem, kell hogy gazdasági, közlekedési és n e m utolsó sorban társadalmi alapja is legyen. így pl. egyes vidékeken kisapostagi sírokban alig találunk bronz eszközöket, sőt teljesen hiányozhatnak is (Fonyód-Bézseny), ugyanakkor a dunamenti temetők sírjaiban sokszor nagyon nagy számban kerülnek elő bronz tárgyak. Egjik fő közlekedési út, talán a legfontosabb, a Duna-menie volt és a távolabb eső vidékeken, a m e ­ lyek közlekedési szempontból nehezen voltak megközelíthetők, m á r aligalig jutott. Ilyen és hasonló megfigyelések alapján sok szempontot nyerünk nemcsak a kulturális differenciálódottság, h a n e m szociális állapotokra nézve is. Érdekes pl., hogy veszprémi és szekszárdi típusú kerámiával ritkán kerül elő fémtárgy, m é g a gazdag királyszentistváni temetőben is csak néhány jelentéktelen fémtárgy került felszím-e. A rákospalotai és rác­ egresi és keszthelyi leletek is, amelyek a mészbetétes kerámiával egyidő­ sek, mutatják jól, hogy milyen bronz tárgyak voltak e korban használat­ ban. Talán m á s jelentőséget is tulajdoníthatunk e leleteknek, hisz jellegük —• mai tárgyi tudásunk szerint — elüt e korból általánosan megszokottól: több esetben megvizsgálandó, hogy hasonló jellegű leletek, olyanok, a m e ­ lyek a megszokottól különböznek, n e m egy szociáhsan differenciálódott, esetleg idegen nép vagj^ réteg hagyatéka-e.'** Amint láttuk, a bronz feltűnésének ideje valóban olyan időpont, amit kronológiai szempontból ki lehet aknázni, de n e m lehet figyelmen kívül hagyni elterjedésének körülményeit sem. Kronológiai szempontból nagy jelentőséget tulajdonítok a hamvasz­ tásos temetkezés elterjedésének. A badeni kultúra m é g kétféle temetke­ zést ismer, de a harangalakú edények kultúráján belül is ezt állapít­ hatjuk m e g . Jelenthet ez törzsi különbséget egy olyan népnél, amely m é g n e m asszimilálódott össze, de jelenthet ez szociális különbséget is, ami valószínű magyarázat a szkíták kétféle temetkezésére. A bronzkor kez­ detétől Jogva a Dunántúlon általános a hamvasztásos temetkezés és való­ ban alig ismerünk kivételeket. Ezek közé sorolható Gáta, keszthelyi sír, m é g Magyarád is — azaz Veszprém északi faciese. Minden esetben m á s és m á s jelentősége lehet araiak, hogy ezen csoportokon belül miért n e m vált általánossá olyan időben, amikor különben szinte kivétel nélküli. Továbbá figyelemre méltó, hogy milyen lassan hódit tért a Dunától keletre a hamvasztásos temetkezés szokása. É s később megszűnik az urnában való temetkezés és a szórt hamvas temetkezés ! Brandschüttungsgrab) lesz általános, az anyagi müvelödésjavak azonban lényegileg keveset vál­ toznak. Nagy vallási — aminek levetítödését leginkább a sírok mutat­ ják az őskorban — és történelmi események között szoros általában az összefüggés. A Dunántúlon valóban egy nagy műveltségi átállítódásra figye'űnk fel a bronzkor elején, ennek bizonyára történelmi háttere van. A hamvasztásos temetkezés a Dunától keletre csak lassan terjed el. Hogy ez miért késik és azíitán egyes vidékeken miért lesz általános, a m é g kielemezendő kérdések közé tartozik. ' " Hampeh'i. m. II. 122. — J kot. LXXXVl. és LXXXVII. t.

52

Az egyes periódusok között — ha ezekhez ragaszkodni akarunk és főleg, ha továbbra is mindenáron fenn akarjuk tartani a négyes beosz­ tást, aminek felszámolására előbb-utóbb úgyis sor kerül — n e m lehet kiinduló pont, l^alább egyedüli, a kerámia változatai, vagy a bronz eszkö­ zök típussorozatai, h a n e m a történelmi események. így a gátai vándorlás, amelyre több kutató felhívta a figyelmet, valóban történelmi esemény. E vándorlás útját a Duna—Tisza-köz vidékéről leletek alapján követni tud­ juk. D e fontosabb m é g , hogy gátai típusú sírokban mongol jellegű kopo­ nyák vannak. E nép sajátos műveltségének kielemzése fontos feladata a magyar öskorkutatásnak, hisz legelőször is ebben a korban tudunk magyarországi mongol elemekről. A magyar őskorkutatásnak eddig nagy hibája, hogy a keleti kultúrkapcsolatokkal alig törődött valamit. A legtöbb kutató elsősorban a jól ismert nyugati anyaggal igyekezett a magyarországi emlékanyagot össze­ hasonlítani és így szinte úgy tetszik, mintha minden nyugatról jött volna, holott, — ismerve a népvándorláskor történetét és a magyar középkorét — ez teljesen valószínűtlen. És ha egyszer ismerni fogjuk Keletnek a magyar­ országi őskor kialakulására és alakulására gyakorolt szerepét, akkor fogunk valóban tisztán látni a magyarországi őstörténetem kérdéseiben. T ö b b kutatónak feltűnt m á r , hogy a dunántúli mészbetétes kerámia és a lausitzi kultúra hagyatéka között milyen sok tárgyi azonosság m u ­ tatkozik. Itt n e m lehet csupán kereskedelmi kapcsolatokra gondolni. A kutatókat sokat foglalkoztatja a magyarországi bronzkornak a vége. Nagyon ingadozó m é g annak elbírálása, hogy meddig tartott a tulajdon­ képpeni bronzkor. Talán elfogadható lenne, a bronzkort az illirség térhó­ dításáig számolni, hisz ha kezdetben n e m is találunk vas tárgyakat, de a kultúra habitusa valóban lényegesen m á s , mint a bronzkorié. Valószínű, hogy hazánkban csak a hallstatt kezdetén vagy folyamán (Reinecke kro­ nológiája szerint) léphetett fel hódítóként az illirség, miközben az itteni lakosságot dél felé szorította, összefügghetnek az illirség térhódításával a régebbi dunántúli bronzleletek és a későbbiek is (Hallstatt B ) . Keltezhet­ jük a vaskort a bográcsleletek korától, mert ezekkel kapcsolatban tűn­ nek fel először vasnyomok (Hajdúböszörmény, Nyírrohod, Mojgrád, Borév, Szentes, Csíkszentkirály, Máriapócs, Hajdusámson. Egyek-Kendertag. Erdőszentgyörgy). A z ezekkel a leletekkel azonos jellegű Niedzieliska-i leletben több vastárgy is előfordul.^*' A legnagyobb nehézség az, hogy a gyűjtelékes leletekkel egyidejű temetőket és telepeket ezideig alig ismerjük. Történelmi szempcmtból kétségtelenül jelentőségük van a kincsleleteknek. A legtöbb eddig talált n e m áldozati tárgy, h a n e m földbe rejteti értéket képvisel. Zavaros időkben ki-ki igyekszik értékeit biztonságba hozni, ez így volt a múltban és van a jelenben is. Nagyszámú éremleletel isme­ rünk pl. a mohácsi vész idejéből, de tudjuk, hogy hány család értékeit a földbe rejtette a vörös uralom idején, hogy a mostani háborúról ne is be" • Sulimirski T . : Ein Broriztilepotfuná aus ffiedzielislca K r . PrzymvsJany, wit X V n i . (1036/37), 227—82.

Swiato-

53

•szeljünk. A kincsleletek különösen a régibb liallstattkt>r idején gyakoriak, ligy részük valószínűleg összefüggésbe hozható az illirség térhódításával, későbbiek talán a szkíták és a kelták megjelenésével. ICrdekes e szempont­ ból a kincsleletek elterjedése is. amire m á r felhívtam a figyelmet. D e nemcsak a m á r jelzett értelemben kell nekik fontosságot tulajdonítani, h a n e m valószínűleg a kincsleletek elterjedésének és a hódítók útvonalának iránya között is kapcsolatok állapíthatók m e g . Fontosak a kincsleletek azért is, mert nagyon sokban itáliai eredetíí importáruk is szerepelnek és így könnyen juthatunk az itáliai leletek görög kapcsolatai révén abszolút számadatokhoz Csupán néhány történelmi eseményre hívtam IVI a figyelmei, a m e ­ lyek alapján — hisz m é g sokkal több elemezhető ki — egy történelmileg megalapozott kronológiai rendszert lehet idővel kidolgozni. A további kiutalások fogják megmutatni, melyek voltak azok a történelmi esemé­ nyek, amelyek kulturális téren is átalakításokat hoztak m a g u k után. Aligha fog nehézségekbe ütközni az emlékanyag és az események közötti kapcsolatok megállapítása. H o g y a történelmi események és a kulturális fejlődés között szoros kapcsolatok állottak fenn minden időben — ezt aligha fogja valaki is kétségbe vonni.

BrÚélyl TiidoiiiáiüFOS Flizelelc Meginditotta O y O r g y

Aac E M E IcladAsa

Sierkeszti S z a b A T . Atlll«k TuTasiy Sándort Erdílyi szellemi éle­ tűnk két dfinlö kérdése Gjrürgy Lalos: Két dialógus régi m a ­ gyar irodalmunkban —— K . Sebestyén Jézsef: A Becse-Gergely nemzetség, ai Apaíi é» a beihleiü gróí Bethlen csalid címere ' •— Ferencíi Mikltis: A z erdélyi magyar irodalom bibliograíiája. 1926. év — Gjíörfíi' Laiosi E g y állítólagos Pancsatanlra-.származék irodaimirakban — Ferentii Miklós: A z erdélyi magyar irodalom bibliograíiája. 1927. év — K . Sebestyén iiial: \ középkori nyu­ gati miivellség legkeletibb határai — Sísbó T . Attila: A z Erdélyi M ú z e u m Egylet XVI—XIX. századi kéziratos énekcskSnyvei —' Ferenezi Miklés: A z erdélyi m a g y a r irodalom bibliográfiája. 1928. év. pót­ lásokkal az 1919—1928. évekről GyBrejr Laioss A francia hellénizmus hullámai az erdélyi m a g y a r szellemi életben — ^ —— liánlar Lajos: Az Erdélyi Múzeum--ívesület probiémái • ^'aiíp Ferenc: G.vulai Pál id. Bétbleu J.~;nos gr. körében —• • iiiriS Vencel: Pűspökjelőlés az erdélyi : lim, kath. egyházmegyében Hutbauer Lászifi: A B e m é n y című zsebküiiyv türiénele (1839—1841> Pefenezi Miklós: At erdélyi magyar irodalom bibliograíiája. 1929. év — Baika László: Jókai ,,Törókvilág 5.{agyaror.szágon" c. regénye Temesváry János: Hét erdélyi pflspók véarendclete — Biró Vencel: .\ koiozsmouostori belső jezsuita rendház • és iskola Belhlen és a Hákóczy fejedelmek idejében S»«l>* T . Allila: A z Erdélyi M ú z e n m Vadadi Hegedüs-kériexe —— Káttior Laios: Hídvégi gróf Mifcó Imre szózata 1856ban az Erdélyi M ú z e u m és az Erdélvi Müzeum-Egyesúlet m e g ­ alakítása érdekében f'ei'encii Miklós! A z erdélvi magyar "•odaJom bibliograíiája. 1930. év palogh Arthor: A székely vallási és jskolai ónkormánviat — •'— íjj'Srgy Lajos: Eulenspiegel magyar nyomai _ _ KrislóS Gs-ürgy: Báró Eötvös József ul->7ás.íi Erdéh-bea Holbaue, László: Az Erdélyi Hiradó törléüete Varjía Béla: A z individuajilás kérdése Olasz íalíesl menyek Balogh Jiiián: G> ulaíchérvárl Ferenczi Miklóá! A z erdélyi m a g y a r it-'iiJ.ih.m hiolografiáia 1931. év Kunli.r Lalos: Magj'arok a torain nép-

1.20 2.1.50 L50 1.50 2.2.— 1.50 1.50 1.50 1.50 1.50 1.50 1.50 1.50 1.50 1.50 1.50 l.»

1.58 ! ,50 1.50 2.50 2.50 1.50 2.5Ű 1.150

— ••iwfni

Ji.h. .

Endre:

A

történeíiró

2—

Báthory

2.50 l.a Györgyi Carlyle SAIman: K é t kolozímonosSori 1.50 .: a X V I . században .i"se!; A koloisvári Bánffyt^ drip.'fl meitere, Johann t Blíiutiiana ™~ — í IHIUÍÍ^

64. Fereneií Miklós: A z erdélyi magyar irodalom bibliograíiája. 1932. év i.sa 65. Janesó Elemér: A z irodalomtörténetírás legújabb irányai 1.50 66. Káutar Lalos: Erdély a világháborút tükröző r o m á n Jrodalomban ^ - ^ — 1.50 71. Balogh Jolán: Márton és György k o ­ lozsvári szobrászok 5.7i. Krlslól GyBrgy: Eminescu Mihály költeményei — • 1.50 76. Jufaásx K á l m á n : Műveltségi állapotok 1.20 a Temesközten a török világban 79. Valentfny .Antali A z erdélyi magyar irodalom bibliográtáia. 1934. év 2,80. Birő Jóiset: Magyar művészet és er­ délyi művésiat • 2 — 81. György Lajos: Anyanyelvünk védelme 1.20 82. Crandpierre Edil: A kolozsvári Szent Mihály-templom 'örténele 2.50 64. Kozocsa Sándori Históriás ének Bocskay Istvánról 1.20 85. Révésj; Imre: Méliasz és Kálvin 2.50 88. Hass Károly: A m i regényirodalmunk 2 . 89. Valenliny Antal: Románia magyar iro­ dalmának bibliograíiája. 1935. év 1-28 90. M o D o U lilvin: Romániában az 1935. évben megjelent román-magyar és m a g y a r időszaki sajtótermékek eirajegyzéke Jancsé Elemér: Nyelv és társadalom 1.5a Jászay Kérolys M a g y a r lutheránus mcgmozdiiiások Cluj-Kolozsviron 1798— 1861) — ' 1.50 95 Valenliny Antalt Románia m a g y a r iro­ dalmának bibliográfiája 1936. év 2.— 96 Kántor Laios: Czegei gróf Wass Ollilia, az Erdélyi Múzeum-Egyesület nagy jótevője _ _ _ 2.97 Síabé T . Attila: A transylvan ma­ gyar társadalomkutatás 1.20 íi Lakatos István: A r o m á n zene íejlődéstörténete ~ ; 2.100, , GySrgr Lalos: D r . BUay .irpád életrajzi adatai és ladományoi m u n ­ kássága —— 1.20 101. Szabó T . Attilái Dés helynevei 2.102, Valentiny .Antal: Románia magyar irodalmának bibliográfiája. 1937. év 2, 103, , Makkal Endre—.Nagy O d S n : Adalok téli népbagyományaink ismeretéhez 4 104. . Siabó T . Attila: Bábony története éi telepölése (6S képpel) — lOő GySrgí Lalos: A z „Erdélyi M ú z e u m " története (1874-1937) 106 Fábián Béla: Nagykead helynevei — Levéltári adatok 1U8. Siabó T . AttH«! laépitészelflnk tBrténelébez. II. Szé­ kelj kapitk és íaiárafc 129 109 Kristóf GyBrgy: A z erdélyi magyar vidéki hírlapirodalom történele a kiegj-ezésig 110 György Lajos: P r . Rajka László é>;e és. tudomáii' -JÍ munkássága — 112 Vakntiny Antal; P.omaaia mag>ar irodalmának bibiiojiraíiaja. laSS. e\- — 113 . U o m o k a s M l Péter: Z e m V n ; Ja'ií>» kéziratos énefceskPnyve ( . X V H . sz.) — 114. Síabá T . Attila: A kalotaszegi nagj- : aa birtokok jobbágyságának szolgálta­ tása és adózása (1640-1690) 115 Nagy Géza: {5eleji Katona István személyisége levelei alapján ! 20 116 . Kántor Lajos; P á r h u z a m aj ErdéSx' Muxeiiro-Egyesálet é» az .Aslra meg­ alakulásában és korai roflködésében — mint 118 Imre Laios: A kfizmüvolődés társadalmi feladat 119 . Balogh Artir: A ífemze'ek S iége busz évi műkBJésének c i tw. CySrgy Lalos: A m a g y a r nábob A Ceak-hpgyi Bra121. K . SebesljíB Muti'sovia vár temploma _ _ — _ L.^3 :;.•)

1 50

'•iúrgj' i-alas: Magjar anekdoiálnk 150 •« i^íiediisn-kapcsolatai \ere»i, ü m ! r « : Gróf Kemény Jözssf 4.— Miitur Laios: Kökiönhalás a magyar 1.^•> román népköltészetben iarasüy Sándor: A lét és valóság — 2 . Jiabó T . A H B a : Adatok Nagyenyed ^ > ' Á X Fíáiadi heljíieveinek ismo-

!

I^afos

122. Vairaliny Antal: nomáuia magyar iiodaírnának bibliourat ája. 1939. év — 2.— 123. Szabó T . Atilla: Ujabb adatok é< pót­ lások kéziratot énekeskönyveiiik é« •verses kézirataink kfiny vészeiéhez — 1.50 124. A d y l.ás'/lá: Mugyarkapui helynevei 2.— 125. N y á r d d y E . Gyulai Kolozsvár körnjÉkénck niocsárviliga — — • — 2.50 126. K . Sebestyén J6>«efi Régi székely népi eredetű műemlékeink 1.88 127. Bíró Vencel: G r . Batthyány Ign&c 0711—r/9«). — ' 1— 129. Ferencit Islría: Hégészeti megíigyelések a limes dacicua északnyugati szakaszán —— — — 4.— 130. Herepei János: A dési református is­ kola XVll. és X V U I . századbeli Igaz­ gatói és tanítói 2.50 131. Faiolay nrrtrud: Régi erdélyi himzésmmta-raj;íok • 2.50 132. Tólb Zullán: lorga Miklós és a szé­ kelj tk r o m á n származásának tana ~ 2.— 133 Jaké Zsigmood: A z Erdélyi Nemzeti M ö z e u m Levéltárának m u U j a és feladatai 2.— 13,j. Kriittói Oylirgy: T u d o m á n y o s intézetek trdclyben 1919-ig _ — — _ _ — 2.— 13C. Balogh Odiin: Néprajzi jegyzetek a csOgé-si ma;íyarokról — — — _ _ — 2.80 137. Uebrei'ieni László: Széljegyzetek egy neimifivészetflnkről szóló m u n k á h o z — 13S. Imrrb Barna: M e z ö b á n d helynevei -r — 13Ü. .Miké Imre: A törvényhozói fisszeiérhclt:[len-.t-g -— — — _ — 2.— 140. Bifó \eneel: Gróf Zichy D o m o n k o s E r ­ iién bon _ _ _ _ _ _ _ _ 1.50 H l taí/ (líía: A dési református t e m p l o m 2.50 11J. TuJBsi littbor: Gróf Lázár János, a Vol-

Iz

113. Htrepti Jlánes! Könyvészeti tanulmányok 5.— iíí. JVagy liíza: Táríadalmi ellentétek a régi crdél.u ri'íormilus egyházban — _ — 1,50 145 Tóth Zoltán: A r o m á n történettudomány és a székelyföldi románság kérdése — 2.50 116. Kelemen Lajos: Radnótlája története — 1.— 147. Szabó T . AlUla: D é s települése és lakosság,-j _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 2.-

148. Ta\asiy Sándor: A két Apali fejedelem 2 , — 149. N é m e t h Gyula: Körösi Csorna Sándor lelki alkata és fejlődése _ w . _ _ 2.50 lóO. Eniz Géza: Szolnok-Doboka középkori műemlékei _ _ _ _ _ _ _ 3._ 153. GyHrffy István: Erdély viráglalan n ö ­ vényei (Cryptogamae) a kutatás jövőt nízö megvilágításában _ _ — _ 3, 153. Balogh Artúr: Erdély nemzetiségi kér­ dései _ — — - _ _ - _ — — _ 154. Vita Zsigmond: R o m á n i a m a g y a r irpi dalmának bibliográfiája 1940-ben é( 1941-ben _ _ _ _ _ _ _ 15,1. GySrgy Lajos: A Benigni-könyvtár L W . Gazda Ferenc: G r . K e m é n y József Miké Sándor levelezése — -^ - 157. Makkal László: A z erdélyi r o m á n o k középkori m a g y a r oklevelekben - 158. Vita Zsigmond: -A Bethlen kollégiumi színjátszás a XVII. és XVllI. század." 159. Palofay Gertrnd—Szabó T . Altila: ííezáségi m a g y a r hímzések (137 képpel) ~ 12 160. Mikó Imre: A m a g y a r államnyelv kér­ dése a m a g y a r országgyűlés előtt — 2 161. Borbély A n d o r : Erdélyi városok képes­ könyve (22 képpel) — _ _ „ 162. Entz Géza: A középkori székely művi szét kérdései (16 képpel) — — 163. C s . Bogáls Dénes: Háromszéki oklevélszójegyzék _ _ ~ _ _ _ _ 12, 164. Kristóf Gyürgy: Fadrusz Mátyás kirá­ lya és Vörösmarty Szép Ilonkája _ 1 163. Ferencíi István: Csíkkarcfalvi régiségek 1 188. Herepei János: Scholabell állapotok .•ipátzai Kolozsvárra jövetele előtt — 2 167. László Gyula: Erdély településtörténe­ tének vázlata Szent István koráig _ 3.—1 lfi.S. N a g y JenS: L a k o d a l o m a kalotaszegi Magyarvalkón — — _ __ _ 169, Mozsolies Amália: A magyarországi bronzkor kroni)ló.iíiájáról — — _ — í.-'^l 170. Vita Zsigmond: A nagyenyedi Bethlenkollégium iíjáságának irodalmi törek­ vései a reform-korszak kezdetén —

A fei»or(»l4&ftlM»l laiiaoyoti • z & m o k eUooylalc.