EME A NAGYKÁROLY/SÍKSÁG
ÉS AZ ÉR-VIDÉK
29
TELEPÜLÉSHÁLÓZATA
ADATOK A NAGYKÁROLYI-SÍKSÁG ÉS AZ ÉR-VIDÉK TELEPÜLÉSHÁLÓZATÁNAK KUTATÁSÁHOZ 1 M O L N Á R Z S O L T - IMECS Z O L T Á N
A
Kárpát-medencében a középső bronzkor hozzávetőlegesen félezer évet felölelő időszakában olyan életmódbeli, társadalmi és gazdasági makrojellegzetességek kristályosodtak ki, amelyek alapján egységesen „teli-társadalomról" beszélhetünk.
A teli telepek problematikájának társadalomrégészeti megközelítése szokatlan a romániai
szakirodalomban. A különböző régészetelméleti modellek valós ismeretét az empirikus megfigyelések és az intuíció helyettesíti. A leletek osztályozására és datálására összpontosító „hagyományos szemléletmódú" tanulmányok mellett elvétve jelennek meg a teoretikai modelleket és a terepen észlelhető régészeti jelenségeket együttesen vizsgáló írások.2 Tanulmányunkban, szakítva a romániai őskorkutatás szabványaival, a települések osztályozása és a közösségek gazdaságára vonatkozó megfigyelések mellett3 helyet kapnak a különböző társadalmak idő- és térbeli változásait rekonstruáló hipotetikus modellek. Külön figyelmet szenteltünk annak, hogy a sajátos életmód, földrajzi adottságok és a folyamatos helyben lakás eredményeként kialakult tellek és az őket övező szatellit-települések hogyan illeszkednek a kutatott régió településhálózatába, mekkora egyes telepek vonzáskörzete, milyen függőségi viszonyok alakultak ki a telepek, illetve a nagyobb területi egységek szintjén. Tudatában vagyunk annak, hogy értelmezéseink nem léphetnek túl a rendelkezésünkre álló leletanyag, valamint a konkrét
régészeti
megfigyelések által nyújtott lehetőségeken, hiszen
a
szakirodalomban létező társadalmi modellek egy a különböző emberi közösségek szociális sajátosságainak megfelelő általános struktúrákat vázolnak fel.4 Mindazonáltal szükségesnek érezzük a vizsgált földrajzi régió középső bronzkori főnökségeinek5 településrendszerével kapcsolatos hipotézis megfogalmazását. Metodológia és terminológiai problémák Metodológia Tanulmányunk a Németi J. és Molnár Zs. által, a Nagykárolyi-síkságon és az Ér vidékén kialakult teli-társadalomról 2002-ben megjelentetett könyv településkatalógusának adatain alapszik.6
1
Ezúttal szeretnénk köszönetet mondani dr. Florin Gogâltannak, a kolozsvári Régészeti és Művészettörténeti Intézet kutatójának, dr. Kovács Tibornak, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának, dr. Timár Gábornak, a budapesti Geofizika Tanszék (ELTE) tudományos munkatársának, Veszprémi László geodétának, a nyíregyházi Jósa András Múzeum munkatársának, dr. Sümegi Pálnak, a szegedi Geológia és Paleontológia Tanszék docensének, dr. Tudor Soroceanu régésznek, dr. Buzogány Kinga matematikusnak, a kolozsvári BBTE Matematika Tanszék adjunktusának az általuk nyújtott segítségért, tanácsokért és a tartalmas beszélgetésekért. 2 V U L P E 2001,21 lsqq; G O G Á L T A N 2004c, 39sqq. 3 Az Otomani kultúra hordozóinak főleg földművelésen alapuló gazdaságára, valamint a településhierarchiára vonatkozó adatok. A kultúra romániai törzsterületét illetően pedig lásd M O L N Á R 2005 - az idevágó bibliográfiával. 4
H A R D I N G 2 0 0 0 , fig. 1 3 . 1.
fogalom meghatározását illetően lásd 2002, 105sqq.
5
A
6
NÉMETI-MOLNÁR
RENFREW-BAHN 1999, 168; EARLE
2002, 50sqq.
EME A NAGYKÁROLYI-SIKSAG
ÉS AZ ÉR-VIDÉK
TELEPÜLÉSHÁLÓZATA
31
A települések vízhálózathoz való viszonya A terület jelenlegi vízhálózatának térképét 1:100 000 méretarányú topográfiai térképről digitalizáltuk. Ez eredetileg is a megfelelő koordináta-rendszerben volt, így a pontok ráhelyezése nem jelentett különösebb nehézséget. A korabeli vízhálózat ismeretének hiányában az Ér és a Berettyó, illetve ezek mellékfolyóinak szabályozás előtti mederállapotát tükröző, 1783-1785 között készült I. katonai felmérés térképszelvényeinek fekete-fehér digitális másolatát használtuk." A bronzkori településeket a korábban egymás mellé illesztett12 18. századi térképszelvényeken ábrázolva képet alkothatunk ezeknek egy korábbi terepkörnyezethez való viszonyáról. Külön kihívást jelentett a régi térképek koordinátába helyezése. Új, sarokpontjaiban koordinátákkal rendelkező térkép esetén ez egy akadálymentes művelet, azonban az I. katonai felmérés térképszelvényei semmilyen koordináta-rendszerrel nem rendelkeznek. A rendelkezésünkre álló 12 darab szelvényt Corel Draw-ban egymás mellé illesztettük. Külön a felső, illetve alsó 6 szelvényt. így a továbbiakban csak két állománnyal kellett dolgoznunk. A könnyebb kezelhetőség érdekében a képek felbontását újra a felére csökkentettük, de így is óriási állományok maradtak. Megkerestük a régi térképszelvények sarkaihoz közel elhelyezkedő templomok megfelelőit a modern térképeken és, a számítógép segítségével kiírtuk ezeknek a pontoknak ,JStereo '70"-es koordinátáit. Ezután megnyitottuk a Global Mapper programban a régi térképeket tartalmazó grafikus állományokat a templomokat megkeresve beírtuk a korábban nyert koordinátákat. A pontosság érdekében összesen 17 templom helyzetét használtuk fel. A művelet elvégzése után GeoTijf állományként exportáltuk a régi térképeket. Az állományokat az ArcView programba betöltve azt tapasztaltuk, hogy a térképlapok pontosan illeszkednek egymáshoz, ami az alkalmazott módszer helyességét igazolta. Az így létrehozott térképeken jelenítettük meg a különböző társadalomrégészeti szempontok alapján csoportosított középső bronzkori településeket. A bronzkori telepek és a domborzat viszonya A vízhálózathoz hasonlóan a korabeli domborzat képe sem rekonstruálható. Az I. katonai felmérés térképszelvényei nem tartalmaznak szintvonalakat, így ez nem alkalmas domborzatmodellezésre. A jelenlegi domborzati viszonyokat az SRTM digitális domborzatmodell segítségével jelenítettük meg. Ez egy 66*94 méteres cellákból álló raszteres állomány, amely földrajzi fokok szerint 1 x 1 fokos trapézokra van bontva. Miután a szükséges trapézokat egymás mellé helyeztük, ezeken szintvonalakat generáltunk. A kapott állományt a Global Mapper programmal ,JStereo'70" rendszerbe transzformáltuk, majd ArcView shape formátumba exportáltuk. A szintvonalas állományból kivágtuk a vizsgált területet, és az ArcView 3D Analyst program segítségével egy TIN típusú vektoros domborzatmodellt generáltunk. Mivel a hatalmas méretű állomány 3D-s megjelenítése a rendelkezésünkre állóknál nagyobb teljesítményű számítógépet igényel, a mellékelt ábrákon a domborzatmodell raszteres (GRID) változatát használtuk. A megjelenítési nehézségeken túl, ezen a domborzatmodellen el lehetett végezni a térbeli elemzéseket. Thiessen-poligonok A Nagykárolyi-síkságon és az Ér völgyében létező teli telepek dominanciaövezeteinek a Thiessenpoligonok segítségével való meghatározását az Idrisi térinformatikai program segítségével végeztük, amelynek Thiessen modulja a Voronoi-féle tesszelációs modellen alapszik. Egy-egy vaktérképen ábrázoltuk az Otomani I, Otomani II és Otomani III időszakokba sorolható telepeket, majd a kultúra mindhárom fejlődési fázisa esetében, a számítógép segítségével, kiszerkesztettük a 6 mikroregionális központ (6 teli) befolyási övezeteit jelölő Thiessen-poligonokat. 11
A vizsgált területre vonatkozó térképszelvények összeillesztése után létrejött színes állomány óriási méreteinél fogva, a performens számítógépek dacára is, kezelhetetlennek bizonyult. 12 A térképszelvényeket előzetesen Veszprémi László, a nyíregyházi Jósa András Múzeum geodétája illesztette össze.
EME MOLNÁR ZSOLT-IMECS ZOLTÁN
32
A láthatósági vizsgálatok Ehhez a művelethez az ArcView 3D Analyst és ennek Spaţial Analyst kiterjesztését használtuk. Az előbb leírt módon előállított domborzatmodellen ábrázoltuk a Nagykárolyi-síkságon és az Ér-vidéken található telieket. Miután megjelöltük ezeket egy pontállományban mint kiválasztott nézőpontot, a program a „ Viewshed" parancsának segítségével meghatároztuk az illető pontból látható területeket. Az XTENT modellezés feltételezi, hogy a telepek befolyási övezetei harang alakúak, amelyek nagysága egyenesen arányos a központ méretarányaival.13 Ha elfogadjuk azt a feltevést, hogy a tellek egyegy régió társadalmi, gazdasági és politikai központjait jelentik, akkor a hozzájuk rendelhető területeken kívül eső településeket „politikailag" többé vagy kevésbé önálló központokként kell számon tartanunk.14 C. Renfrew és P. Bahn véleménye szerint az XTENT modellezés a politikai valóság első megközelítése.15 Az Otomani kultúra kutatásának jelenlegi stádiumában16 a Nagykárolyi-síkságot és az Ér völgyét felölelő földrajzi régióban egyedül a tellek esetében alkalmazható az XTENT modellezés. A tellek befolyási övezeteinek behatárolását követően „a Központi-hely elmélet" G. Johnson által is alkalmazott településrács modelljét használva értékeltük a terepen megfigyelhető helyzetnek az „ideálistól" való eltéréseit.17 Módszertani szempontból sokkal nehezebb megoldást találni a telepekhez tartozó befolyási övezetek nagyságának a kiszámítására.18 A telepek befolyási övezete harang alakú, és egyetlen paramétert ismerünk, a harang magasságát.19 Ennek az adatnak az ismeretében és függvényében kell kiszámítanunk a harang alapját jelentő kör területét. Erre az egyetlen lehetséges mód, ha úgy tekintjük a befolyási övezet harang alakját, mint egy Gauss-féle, normális eloszlású függvény grafikai ábrázolását. Ha a standard normális eloszlás sűrűségfüggvényét vizsgáljuk, kiszámítva ennek az első és második deriváltját, megállapíthatjuk, hogy a függvény szimmetrikus az ordináta-tengelyre vonatkozóan, a /
(0 ) =
i— V27T
maximumpontja a grafikonnak, az x = ± 1 pontokban inflexiós pontja van, formáját tekintve pedig harang alakú.20 Valamely 1 f(x) =—= -e
J
13 14
15
valószínűségi
változót
normális eloszlásúnak
mondunk,
ha sűrűségfüggvénye
(x-m)1 LO
, ahol m és a valós paraméterek (a csak pozitív értéket vehet fel). Az
f(x)dx=l tulajdonság a Poisson-Gauss-féle
RENFREW-BAHN 1999,
J
e ~ • dx = *J2k integrál segítségével igazolható. Az
174.
1 7 4 . A tellek vonzáskörzetébe tartozó területeken kívül elhelyezkedő telepek „politikai" önállóságának mértéke, valószínűleg, az illető település fejlettségi szintjétől, őskömyezeti pozicionáltságától és társadalmi kapcsolatrendszerétől függ. RENFREW-BAHN
1999,
RENFREW-BAHN 1999,
174.
16
Lásd N É M E T I - M O L N Á R 2 0 0 2 , 49sq a települések kutatottságát bemutató grafikonokat. Meg kell említenünk, hogy a vizsgált területen történt a legtöbb szisztematikus régészeti feltárás, ennek ellenére csak a tellek méretarányairól vannak pontosabb adataink. Egyes többrétegű, esetleg erődített telepeken is folytak kisebb kiterjedésű régészeti ásatások, de nem ismerjük a települések hosszúságát és szélességét, így a matematikai számítások segítségével nem rendelhetünk hozzájuk térképen ábrázolható befolyási övezeteket. 17 A módszer leírását és alkalmazását illetően lásd J O H N S O N 1972, 769sqq; R E N F R E W - B A H N 1999, 172sq. Az XTENT modell alkalmazása. 19 A befolyási övezet központjaként jelentkező teli méretarányai (hosszúság, szélesség) jelentik a harang magasságát. C. Renfrew és P. Bahn véleményét idézve: „minél nagyobb a központ, annál nagyobb a sátor". (RENFREW-BAHN 1999,
20
174)
CSEKE 1982, 130, 48 ábra.
EME A NAGYKÁROLYI-SIKSAG
ÉS AZ ÉR-VIDÉK
33
TELEPÜLÉSHÁLÓZATA
i
x =
eloszlásfüggvény innen nyilvánvalóan F( )
*
* J
( t
~
m
j
e
dt
képletként fejezhető ki.21
- 0 0
Mivel a tellek befolyási övezete harang alakú, és a telepek paraméterei által megadott harangmagasság nem állandó,22 számításaink során a normális (Gauss-fé\e) eloszlásból kiindulva levezethető Student-féle „t" eloszlás képletét kell használnunk.23 Abból a feltevésből kell kiindulnunk, hogy a valamint a r| egymástól független, N(0, Jnri Jnt] 1) eloszlású valószínűségi változók. Keressük a t = . = • = valószínűségi változo eloszlását.24 Akárcsak a Gauss-féle, a Student-féle eloszlás is N (0, l)-ben éri el a maximumát, és szimmetrikus az ordináta-tengelyre nézve.
Ebből következően az
/ ( 0 ) =
7 2 l - Ha a Szalacs-Vida
domb teli méretarányainak26 megfeleltetjük a Student- féle eloszlás maximum értékét ( / ( O ) = ^
K
)>
egyszerű hármasszabállyal kiszámíthatjuk a megmaradt négy település befolyási övezeteit megadó harangok magasságait. A Student-fé\e
eloszlás
képletébe27
különböző szabadságfokokat (értékszerűen 1, 2, 3, 4, 5, 6 stb.), ezeknek megfelelő magasságot számíthatunk ki. Amikor a fenti képlet28, valamint a hármasszabály eredményeként kapott magasság egyenlő egymással, a számításkor behelyettesített szabadságfokot használjuk a következő matematikai lépésnél. A szabadságfok és a magasság ismeretében az értéktáblázatokból le tudjuk olvasni a harang
21
22
23
24
CSEKE 1982,
128.
Az általunk vizsgált területen található teli telepek átmérői a következők: Ottomány-Várhegy [(D4 = 25 m) O R D E N T L I C H 1973, 13.], Szalacs-Vida domb [ ( D 0 = 110 x 90 m) O R D E N T L I C H 1973, 105.], Börvely-Halmos (a telep méretarányait nem ismerjük), Nagykároly-Bobáld [(Di = 100 x 70 ra) NÉMETI 1999, 64.], Székelyhíd-Ökörvár [ ( D 2 = 150 x 60 m) B A D E R 1978, 34.], Mezőterem-Kendereshalom [ ( D 3 = 70 x 30 m) B A D E R 1978,34.]. Ahhoz, hogy a nagyobb telepméretek-nagyobb harang-nagyobb befolyási övezet reláció fennálljon, a Student-fé\e „t" eloszlást kell alkalmaznunk. CSEKE 1982,
138.
25
CSEKE 1982, 139, 50. ábra. 26 A vizsgált területen elhelyezkedő tellek hosszúság-szélesség paraméterei erőteljesen eltérnek egymástól, és nagyságrendbe helyezésük lehetetlen, alapterületeik kiszámítása után a szalacsi települést méreteit feleltettük meg a Student-féle eloszlás maximumának. 27
28
Az „n" a szabadságfokot, az „x" a magasságot jelöli. Ismert adat, hogy a A r(a)-felbontása pedig: T(a) = (a - 1) x T(a - 1). A Student-féle eltérés képlete.
2~|
és
)=1 .
EME 34
MOLNÁR ZSOLT-IMECS ZOLTÁN
alapját képező kör29 sugarának nagyságát. Ezt a végértéket az eredeti hármasszabály értelmében vissza tudjuk alakítani méterbe, majd térképen ábrázoljuk a telepek befolyási övezetét jelölő kört.30 Terminológiai problémák A települések elhelyezkedése szorosan kötődik az őket körülvevő természeti adottságokhoz. A településtípusok osztályozásánál a Bader T. által javasolt modellt31 egyeztettük a Kovács T. településtipológiai megfigyeléseivel.32 Az Otomani kultúra településeinek osztályozásakor Ordentlich I. és Bader T. használja a „magaslati telepek" elnevezést. Ezek a települések azonban nem jellemzőek a vizsgált kultúra északnyugat-romániai törzsterületére.33 A román régészeti szakirodalomban megjelenő „atoll típusú települések"34 elnevezés terminológiai szempontból szintén vitatható. Bár az idők folyamán több, az északnyugat-romániai bronzkori településeket osztályozó tanulmány jelent meg,35 a régészetileg helyzetidegen „atoll típusú települések" kifejezés több évtizede megmaradt a romániai szakirodalomban.36 A Nagykárolyi-síkság és az Ér-vidék középső bronzkori teli-társadalmáról Németi Jánossal társszerzésben írt könyvekben a Székelyhíd-Ökörvár és Kaplony-Kálmándi oldal települések esetében mi is ezt a kifejezést használtuk a terminológiai eltérések elkerülése végett.1 A körösgéresi,38 illetve székelyhídi39 telepek ásatásakor végzett régészeti megfigyelések áttekintése és a romániai és magyarországi kollégákkal40 folytatott beszélgetések egyértelművé tették,
29
A teli befolyási övezete. A Student-fé\e eltérés értéktáblázatából leolvasott sugarak alapján a Szalacs-Vida domb (10-es szabadságfok mellett =0,789) és a Nagykároly-Bobáld (10-es szabadságfok mellett =1,093), az eredeti hármasszabálynak megfelelően kiszámítottuk a nagykárolyi telep befolyási övezetének a sugarát méterben: [110 x 90 m] 0,789. R, 1,093. Ezt követően a megkapott Ri= 12310 m függvényében újraszámítottuk a Szalacs-Vida domb telep dominancia-övezetének a sugarát. Az XTENT elmélet értelmében ez nagyobb kell legyen, mint az R,. [110 x 90 m] Ro [100x70 m] R,. A kapott R0 = 17409 m sugár függvényében pedig, hasonló hármasszabállyal, kiszámítottuk az OtomaniVárhegy (R4 = 1099 m), Székelyhíd-Ökörvár (R2 = 1586 m) és Mezőterem-Kendereshalom (R3 = 3692 m) telepek befolyási övezeteinek sugarait. 31 B A D E R 1978, 32sqq. 32 K O V Á C S 1998, 481sqq. Egyetértünk azzal, hogy osztályozási alapkritériumnak számít a települések földrajzi elhelyezkedése, illetve ezek erődítettsége. 33 O R D E N T L I C H 1 9 6 9 , 4 5 8 ; B A D E R 1 9 7 8 , 3 3 . A terepen ellenőrizve mindazokat a településeket, amelyeket Ordentlich I. és Bader T. a magaslati telepek kategóriájába sorolt, megfigyelhettük, hogy ezek az Ér és a Kraszna vagy ezek mellékfolyóinak első vagy második teraszán helyezkednek el. 34 A Román Értelmező Szótár szerint az „atol" szó a francia „atoll"-ból ered, amely gyűrű formájú, elhalt korallok vázából kialakult szigetet jelent. ( B R E B A N 1 9 9 7 , 4 9 ) 35 O R D E N T L I C H 1971; B A D E R 1978, 32sqq; B A D E R 1982,47sqq; G O G Á L T A N 2000, 12 lsqq; N É M E T I 1999. 36 P O P E S C U 1956, 103sqq; B A D E R 1978, 35; C H I D I O Ş A N 1984, 27 (GyulavarsânclVarşand); ORDENTLICH 1971, 24; B A D E R 1978, 35; D U M I T R A Ş C U 1989, 119 (Korosgâres/Girişu de Criş); O R D E N T L I C H 1971, 28; BADER 1978, 34, 128 (Székelyhíd/Sácuieni); O R D E N T L I C H 1971, 22; B A D E R 1978, 35, 122; N É M E T I 1999, 78; N É M E T I - M O L N Á R 2002, 125 (Kaplony/Căpleni); B A D E R 1978, 35; C H I D I O Ş A N 1984, 27; G O G Á L T A N 2000, 123 (Székudvar/Socodor); V U L P E 2001, 260. 37 N É M E T I - M O L N Á R 2002, 125, 162; N É M E T I - M O L N Á R 2005. A 2005-ben írt kötetben felhívtuk a figyelmet, hogy az atoll szó „ad literam " használata helytelen, bár a székelyhídi és kaplonyi telepek alakja valamelyest hasonlítható egy gyűrűszerű szigethez. Mivel akkori álláspontunk szerint csak a legindokoltabb esetekben változtattunk az Ordentlich és Bader által javasolt terminológián, ideiglenesen használtuk a romániai szakirodalomban mintegy három évtizede alkalmazott „atoll" kifejezést a székelyhídi és kaplonyi települések esetében. ( O R D E N T L I C H 1971, 28; B A D E R 1978, 128; N É M E T I 1999, 32) Valószínűnek tartottuk már akkor G . Fazecaş ( F A Z E C A Ş 1997, 56) azon megjegyzését, miszerint a Székelyhíd-Ökörvár egy teli. 38 F A Z E C A Ş 1 9 9 7 , 5 8 , 4 . lábjegyzet; G O G Á L T A N 2 0 0 0 , 1 2 3 , 2 5 . lábjegyzet. 39 F A Z E C A Ş 1 9 9 7 , 5 8 , 4 . lábjegyzet.
30
EME A NAGYKÁROLYI-SIKSAG
ÉS AZ ÉR-VIDÉK
35
TELEPÜLÉSHÁLÓZATA
hogy az említett „atoll típusú telepek" valójában tellek. A kaplonyí település esetében41 pedig egy teli típusú teleppel állunk szemben. Összegezve: az „atoll típusú település" elnevezés használata helytelen. Értekezésünkben megjelenik a „Kárpát-medence" elnevezés. A szakkifejezéssel gyakran találkozunk a különböző publikációkban.42 A kutatók ezt az apró eltéréseket leszámítva azonos földrajzi térség megjelölésére alkalmazzák. A ,prestige goods" kifejezést „értéktárgyak" vagy „presztízsjavak" fordításban használtuk. Társadalmi és gazdasági modellek az őskorban Egy város és a hatáskörébe tartozó vidék, a „civilizált" és a „barbár" államok, a fejlett és fejletlenebb
földrajzi
régiók
különbségeit,
Nyugat-
és
Kelet-Európa
gazdasági
színvonalának
egyenlőtlenségét a történeti kutatás többek között a „centrum-periféria", pontosabban a „World System Theory"-modell segítségével próbálta magyarázni. A tág földrajzi régiók (Földközi-tenger medencéje, Közel-Kelet) gazdaságtörténeti kapcsolatrendszerének vizsgálatára megfogalmazott teória önmagában nem alkalmazható a Nagykárolyi-síksághoz és az Ér vidékéhez hasonló kistérségek esetében. Az elmélet azonban olyan részeket is tartalmaz (az őskori közösségek gazdasági és társadalmi fejlődésének modelljeit), amelyek hasznosíthatók az Otomani közösségek társadalomrégészeti kutatása során. Az északnyugat-romániai „teli társadalom" szociális és gazdasági sajátosságainak pontosabb megértése végett, a rendelkezésünkre álló adatok függvényében,43 felvázoltuk a „centrum-periféria" elmélet különböző változatait. A főleg gazdaságtörténeti publikációknak köszönhetően kialakult „centrum-periféria" elmélet eredetileg a modern kapitalista gazdaságra való áttérés jelenségét elemezte. Az elmélet értelmében a gazdaságilag központi „magterületek" és a periféria térbeli elkülöníthetősége mellett fontos tényezőnek számítottak egy szűkebb vagy tágabb térség gazdasági, politikai és kulturális sajátosságai. Az I. Wallerstein által bevezetett gazdasági konnotációjú fogalom az egyes politikai entitásokat nagyobb
egységekbe
„Weltwirtschaftsystem",
tömörítette.44 45
A
F.
Rörig
által
a
harmincas
években
meghatározott
illetve a francia Annales iskola, pontosabban F. Braudel „économie-monde"-ja46
alapján Wallerstein széles körű, dinamikus kereskedelmi hálózattal összekötött tágabb gazdasági rendszerek alkotta világgazdaságról ír. Elmélete kidolgozásában fontos szerepet játszott a „függőség" fogalma is, amelynek paternitása A. G. Frank nevéhez fűződik. A központ és periféria közötti viszony sajátosságát szemléltetve Frank felhívja a figyelmet arra, hogy bizonyos vidékek fejlődése mások rovására történik.47 A gazdasági régiók „antagonisztikus" viszonyát
érzékeltetve
„kizsákmányolás" 40 41 42
43
49
marxista
és
leninista
elméletekre
alapoz,
használva
a
„tőke"48
és
a
megjelöléseket.
Köszönjük F. Gogáltan és Kovács T. hasznos tanácsait és hathatós segítségét. NÉMETI 1 9 9 9 , 7 8 ; N É M E T I - M O L N Á R 2 0 0 2 ,
125.
1972, 52; J O C K E N H Ö V E L 1974, 57sqq; G O G Á L T A N 1999, 13sq; S Ü M E G I - T I M Á R - G U L Y Á S - J U H Á S Z 2004, 25sqq. Tudatában vagyunk, hogy az általunk megfogalmazott elképzelések vitathatóak, hiszen kevés adattal rendelkezünk az Otomani települések belső struktúráját illetően. Az eddig ismert temetkezések (Szilágypér, Csomaköz, Diószeg, Mezőterem) szintén kevés információval szolgálnak a kultúra hordozóinak társadalmi megoszlására nézve.
FOLTINY
44
WALLERSTEIN 1 9 7 4 ; WALLERSTEIN
45
RÖRIG
46
BRAUDEL 1985, 2 1 6 sqq.
1933.
47
FRANK 1 9 6 7 .
48
MARX 1960.
49
LENIN 1 9 6 8 .
1980.
EME MOLNÁR ZSOLT-IMECS ZOLTÁN
36
A wallersteini világrendszer tehát egy nyersanyagfüggő, munkamegosztáson alapuló globális struktúrát jelöl, amelyet sajátos kereskedelmi és termelési viszonyok jellemeznek. Három egységet különít el: a központi zónát, a perifériát és az ezek közt elhelyezkedő köztes részt, amelyeket elsősorban a gazdasági lehetőségek különböztetnek meg egymástól, de meghatározó a munkaviszonyok jellege, a műszaki ismeretek szintje, a kereskedelmi viszonyok intenzitása és nem utolsósorban a politikai és katonai hatalom milyensége is. A centrum50 saját igényeinek megfelelően kiaknázza a perifériák erőforrásait. Gazdasági viszonyuk alapvetően kölcsönös függőségről tanúskodik. A központ függ a peremterületeken lokalizált nyersanyagforrásoktól, ugyanakkor olyan gazdasági intézményekkel és fejlett technológiával rendelkezik, amely képes maga felé irányítani a periférián kialakuló termékfölösleget. Ez utóbbi, a lokális elit igényeit kielégítendő, luxuscikkek kereskedelme által kötődik a központhoz. A két ellentétes pólus között a központhoz földrajzilag közel fekvő és ennek a hatására fejlődni kezdő köztes rész, a „ b u f f e r zoné" jelenti az átmenetet. Összekötő szerepet játszik a két különböző gazdasági és földrajzi egység között, valamint levezeti az ezek különbözőségéből adódó feszültségeket. A gazdasági expanzió következtében a pólusok elmozdulhatnak, a függőségi viszonyok megváltozhatnak, esetenként kicserélődnek. A régészet fejlődésében fordulópontot jelentő 1960-as évek újító régészetelméleti irányzatai a diffuzionizmus elvetésével új távlatokat nyitottak a tudományterület történetében.5' A G. Willey, Ph. Phillips és D. L. Clarké szellemisége által fémjelzett, az emberi közösségek történelmi fejlődésének általános törvényszerűségeit kereső processzuális régészet52 viszonylag korán használni kezdte a Wallerstein által kidolgozott gazdasági modellt. Annak ellenére, hogy maga az elméletet megalapozó szerző is kitér a modell alkalmazhatóságának korlátaira, számos kutató kiterjeszti ezt a távolabbi múltra is, nevezetesen a kora bronzkortól kezdődően.53 A wallersteini teória sajátos régészeti értelmezései sikeresen ötvözték a W. Christaller Lösch
55
54
és A.
által kidolgozott „központi hely elméletet" és a kulturális antropológia által a hatvanas-hetvenes
években a „presztízsjavak gazdaságáról"56, az „értékek kölcsönös cseréjéről"57 és a „korai társadalmak árucseréjéről"58 megfogalmazott téziseit. A „centrum-periféria" elméletet alkalmazta S. Frankenstein és M. Rowlands a délnyugatnémetországi kora vaskori (HaDl-D3) társadalom belső felépítésének elemzésekor.59 Tanulmányuk során a kutatók nem térnek el lényegesen a wallersteini alapgondolattól, nagyobb territoriális egységek (a Földközi-tenger térsége és a közép-európai régió) gazdasági, társadalmi kapcsolatrendszerét vizsgálják.60 Idézik a tudományos dolgozatuk keletkezésének időpontjáig megjelent etnológiai szakirodalmat, rámutatva a politikai hatalom és a külső, idegen közegből származó presztízsjavak birtoklása közötti összefüggésre. Frankenstein és Rowlands véleménye szerint az importált jóléti javak (luxuscikkek) birtoklása egy viszonylag szűk kiváltságos réteg monopóliumát jelentette.61 Elképzelésük szerint a különböző térségek 50
A 16. századi Anglia, Németalföld és Franciaország (Wallerstein által adott példa). R E N F R E W - B A H N 1 9 9 9 , 36sqq. 52 Referenciamunkának tekinthető W I L L E Y - P H I L L I P S 1 9 5 8 ; C L A R K É 1 9 7 2 . (Ed.) 53 Lásd R O W L A N D S - L A R S E N - K R I S T I A N S E N 1987 (Ed.); C H A M P I O N 1989a (Ed.) 51
54
CHRISTALLER
55
LÖSCH
56
EKHOLM
57
1933.
1944.
MAUSS
1972. 1925; MALINOWSKI
1922; FRIEDMAN-ROWLANDS
1977, 201
sqq; MAUSS
1997;
RENFREW-BAHN
1999; 337sqq; A S T A L O Ş 2004, 47sqq. 58 L A R S E N 1987, 47sqq; R E N F R E W - B A H N 1999, 3 3 6 ; E A R L E 2 0 0 2 , 19sqq. 59 Korábban G . Kossak ( K O S S A C K 1 9 5 9 ) és W Kimming ( K I M M I N G 1 9 6 8 ) délnyugat-németországi kutatásai különböző hatalmi központok (Adelsitz, Fürstensitz és Herrensitz típusú települések) meglétét bizonyították. 60
FRANKENSTEIN-ROWLANDS 1978, 73 sqq.
61
EKHOLM
1972; D A L T O N 1977, 191sqq.
EME A NAGYKÁROLYI-SIKSAG ÉS AZ ÉR-VIDÉK TELEPÜLÉSHÁLÓZATA
37
közötti cserekapcsolatok, a távolsági kereskedelem kivételével, valószínűleg egy szűk vezető réteg személyes kapcsolatain alapultak. S. Frankenstein és M. Rowlands heuneburgi és hohenaspergi kutatásai egy, a „fejedelmi sírok" (Fürstengraben) mellékletei által is bizonyított hierarchikus társadalmi berendezkedést világítanak meg.62 A kutatók által vizsgált temetők rangjelző sírmellékletei (halotti szekerek, lószerszámok, bronzedények, arany, borostyánkő és üvegtárgyak)63 főleg a centrum mellett kialakult manufakturális központ, ritkábban a helyi kézművesműhelyek produktumai. A termékek előállításához szükséges nyersanyagot vagy ennek egy részét, kötelező módon, a territoriális elit szolgáltatja be a központi településen székelő főnöknek. A sírokban megjelenő, külkereskedelemből beszerzett presztízsjavak az újraelosztás eredményeként jutnak a peremterületek vezető rétegének birtokába.64 A Cambridge-ben 1987-ben megjelent Centre and periphery in the ancient world című tanulmánykötetben található munkák rámutattak a modell nyújtotta új lehetőségekre. A közreműködő kutatók elvetik a társadalomrégészeti kutatás szabványait, nagyobb hangsúlyt fektetve az egyént mint cselekvő individuumot körülvevő társadalmi és politikai viszonyokra.65 A kötet szerzői fontosságot tulajdonítanak a peremterületeken levő társadalmak gazdasági megismerésének, valamint a civilizációs központok ezekre gyakorolt hatásának. Véleményük szerint a központok nyersanyagfüggése új hatalmi struktúrákat eredményezett.66 A gazdasági erőforrások és a nyersanyag-kitermelés szükségszerű ellenőrzése, az új presztízsjavak beszerzésén alapuló kapcsolatrendszerek és egy elitközpontú ideológia kialakulása mind a társadalmi viszonyok, mind a helyi vezetők magatartásának változását idézte elő. C. Renfrew véleménye szerint azonban a „központ-periféria" elmélet ilyen jellegű megközelítései nem mások, mint a történelem diffúzionista személetmódjának álcázott példái, ahol a külkapcsolatokra fektetik a hangsúlyt.67 P. Bahnnal közösen írt könyvében a kutató úgy véli, hogy a wallersteini elmélet helytelen értelmezése és a „világgazdasági rendszer"68 problematikájának a dominancia és a magterületek gazdaságától való függés alapján történő megközelítése hamis képet nyújt egy földrajzi régióban bekövetkezett kulturális és társadalmi változásokról.69 K. Kristiansen több tanulmányában vizsgálja a „centrum-periféria" kérdéskörét. A cambridge-i tanulmánykötetben közölt írásában a Skandináv térség déli és északi részének társadalmi és gazdasági sajátosságait említve úgy véli, hogy itt a „centrum-periféria" kapcsolatrendszer két típusa létezett.70 Elképzelése szerint a Délskandináv terület gazdasági erőforrásainál71 és interregionális kereskedelmi 62
Frankenstein és Rowlands véleménye szerint a délnyugat-németországi kora vaskori társadalomban különböző státusok léteztek („Paramount chief status", „Vassal chief status", „Sub-chief status", „Minor chief/Village chief status"), amelyeket a sírokban található presztízsjavak mennyisége és minősége alapján különböztethetünk meg. ( F R A N K E N S T E I N - R O W L A N D S 1978, 84 sqq) 63 Frankenstein és Rowlands hat rangjelző tárgykategóriát különböztet meg. ( F R A N K E N S T E I N - R O W L A N D S 1978, 84 sqq) 64 A helyi vezető réteg a főnökség területén felhalmozódott termékeket adóként beszolgáltatja a központi telepen székelő főnöknek. Ő ezt részben csereértékként használja külkereskedelemből származó presztízsjavak megszerzésére, és fenntartja saját kíséretét, a terménymennyiség egy része visszakerül a termelőkhöz olyanformán, hogy minden közösségnek a környezeti adottságaik miatt meg nem termelhető javakat is juttat. A kereskedelem útján megszerzett presztízsjavak hányada szintén redisztribúció útján kerül a lokális elithez. (RENFREW-BAHN 1999, 168, 3 3 8 ) 65
ROWLANDS 1 9 8 7 , 1 s q q .
66
WOLF 1 9 8 2 , 9 7 s q q .
67
RENFREW 1 9 8 6 , 6 .
68
A kutató véleménye szerint az aránylag szerény őskori kereskedelem alapján túlzás „világgazdasági rendszerről" beszélni ebben a történelmi időszakban. ( R E N F R E W - B A H N 1999, 363)
69
RENFREW-BAHN 1999, 3 6 3 .
70
KRISTIANSEN
71
1987, 74sqq. K. Struve a térség gazdagságának elsődleges forrását a borostyán- és prémkereskedelemben határozza meg. (STRUVE 1 9 7 9 , T a f . 7 2 )
EME MOLNÁR ZSOLT-IMECS ZOLTÁN
38
kapcsolatainál fogva a térség „központi régiójának" tekinthető, ezen belül pedig olyan települések léteztek,72 amelyek egy-egy mikrorégió hatalmi központját jelentették. Kristiansen vélekedésében a társadalom hierarchikus szerveződésének alappilléreit a presztízsjavak gazdasága és a vele szorosan összefüggő „elitközpontú törzsi ideológia" jelentették. Ez utóbbi létére utalnak a Skandinávia déli és központi részén felfedezett rituális tematikájú sziklarajzok, a bronzkincsek (lurs-kürtök, harci fokosok) és a monumentális sírépítmények is.73 A wallersteini elmélet alkalmazására a svéd kutató más tanulmányaiban is rábukkanunk. Ezekben főleg a földrajzi térségek egymással való kapcsolatát, hosszú távú változásukat és a társadalomra kifejtett hatásukat, a hatalmi központok lokalizálását és az általuk ellenőrzött területek nagyságrendjének megállapítását vizsgálja. 74 1998-ban Cambridge-ben megjelent könyvében találkozunk az „európai globális rendszer" (European
world
system)
fogalmával.
Kristiansen
véleménye
szerint
a
„centrum-periféria"
kapcsolatrendszeren keresztül az európai térség perifériáját képező különböző régiók átveszik a magterületek társadalmi és ideológiai értékrendjét, saját kulturális hagyományaiknak megfelelően formálva át ezeket.75 Az áru és a presztízsjavak cseréje által a periféria függ a magterületektől, bár a gazdaság egyes ágazatainak szempontjából, esetenként, fejlettebb lehet a centrumnál. 76 A Kárpát-medencei teli telepek végének kérdéséről alkotott véleménye vitatható. A középső bronzkor végén bekövetkezett társadalmi változásokat és az Otomani kultúra hanyatlását a régió „centrumperiféria" kapcsolatrendszerének változásával, a hatalmi központok gazdasági bázisának csökkenésével és a Halomsíros kultúra expanziójával magyarázta. 77 T. Champion az általa szerkesztett kollektív kötet bevezető tanulmányában áttekinti a „centrumperiféria" elmélet kialakulását és a teoretikai modell régészeti alkalmazására vonatkozó 1989-ig megjelent szakirodalmat.78 Champion elveti Wallerstein azon elképzelését, miszerint a korai társadalmak szintjén a globális világgazdasági rendszer csak birodalmak keretében valósulhatott meg. Véleménye szerint a „centrum-periféria" elméletnek a prekapitalista társadalmak esetében történő régészeti alkalmazásakor a globális adózási-redisztribúciós struktúrán kívüli gazdaságok csoportja és a világrendszer antagonisztikus viszonyán alapuló osztályozást szintén felül kell vizsgálni.79 A szerző szerint a wallersteini „coreperiphery" modell keretet biztosít a belső és interregionális kereskedelmi kapcsolatok, a cserélt anyagi javak és a társadalmi hierarchia közötti összefüggések, egyszóval a korai társadalmak szociális és gazdasági kutatásának. 80 Egy korábbi C. Gamble-lal, S. Shennan-nel és A. Whittle-lel közösen megjelentetett könyvében Champion úgy véli, hogy a bronzkori Európa társadalmi alapegységét egy-két erődített és több nyílt telep kora bronzkorban például Kivik. ( R A N D S B O R G 1 9 9 3 , lsqq; G O G Á L T A N 2 0 0 4 C , 4 5 , 4 6 . lábjegyzet) 1987, 74 sqq. A kutató véleménye szerint az elitközpontú ideológia általános az északi bronzkor II. időszakától (Kr.e. 1500 körül) kezdődően. Erről tanúskodik a régészeti leletanyagban felfedezett fegyverek és ékszerek magas aránya. K R I S T I A N S E N 1982,241 sqq. K R I S T I A N S E N 1998, 399. Ezt az elképzelését példázza a nyugat- és észak-európai térségnek a mükénéi és keleti civilizációval való kapcsolata. A szakirodalomban lásd S C H A U E R 1984, 137sqq; S C H A U E R 1985, 123sqq. G O G Á L T A N 2004c, 47sq. Például Közép-Európa bányászata és fémipara fejlettebb a mediterrán térségben létezőnél. K R I S T I A N S E N 1998, 377sq. A szerzőt idézve: „The decline of the Otomani culture was thus the result of a process of indirect centre-periphery dynamics, leading to the expansion ofTumulus Culture eastwards (and northwards), in a combined process of small-scale migrations/conquests and internai cultural change, as the economic underpinnings of the chiefly settlements were eroded and their northem exchange network was taken over by the new warrior elites." ( K R I S T I A N S E N 1998, 378) C H A M P I O N 1989, 2sqq.
72
A
73
KRISTIANSEN
74 75
76
77
78 79
CHAMPION 1989, 7.
80
CHAMPION
1989,11,18.
EME 39
A NAGYKÁROLYI-SIKSAG ÉS AZ ÉR-VIDÉK TELEPÜLÉSHÁLÓZATA
„regionálisan centralizált" rendszere alkotta.81 A kutató elképzelése szerint a kora bronzkor végén és a középső bronzkorban létező, a presztízsjavak és egyes nyersanyagok (réz, borostyánkő, szövetek) beszerzésére irányuló általános kereslet társadalmi és kereskedelmi kapcsolatrendszerbe kovácsolta az európai térség közösségeit. Mindez a magterületek szociális és gazdasági értékrendjének, valamint a fémművesség általános elterjedéséhez vezetett az érclelőhelyektől távol fekvő „periferikus" területeken.82 A. G. Frank 1993-ban, a Carrent Anthropology hasábjain megjelent cikkében a világot olyan dinamikus rendszerként értékeli, ahol egy politikai hatalom hanyatlása mások felemelkedésére nyújt lehetőséget.83 A szerző röviden bemutatja a korai társadalmak gazdaságával, kereskedelmével és a „centrum-periféria" elmélettel kapcsolatos véleményeket. A különböző adatok összehasonlításával próbál következtetni a bronzkori világrendszer működésére és szakaszaira, rámutatva egyúttal a wallersteini modell vitatható pontjaira. Frank véleménye szerint a bronzkortól kezdődően olyan világrendszer alakult ki, amelyet a különböző térségek gazdasági és társadalmi kölcsönös függősége, valamint a „centrumperiféria" kapcsolatok és a politikai hegemónia időben folyamatos változása jellemez.84 A kimutatható gazdasági fejlődés vagy hanyatlás, illetve a szociális és politikai jellegzetességek alapján a világrendszert egymást ciklikusan követő időszakokra osztja.85 Az A. Sherratt tanulmányaiban megtalálható „core-periphery-margin" elmélet a wallersteini alapelképzelés sajátosabb értelmezése. A kutató véleménye szerint a bronzművesség és egyes standard tárgykategóriák általános elterjedése egy jellegzetességeit és igényeit tekintve közös fogyasztói és kereskedelmi hálózat kialakulását vonta maga után.86 Sherratt szerint az új fémmegmunkálási ismeretek és bizonyos tárgytípusok az áru- és információcsere87 útján anélkül is elterjedhettek, hogy a klasszikus értelemben vett „centrum-periféria" jellegű interdependenciáról kellene beszélnünk.88 A szerző által használt „core-periphery-margin" rendszer avagy a ,J3ronze Age world system" felöleli a közel-keleti és mediterrán
térséggel
mindössze
kereskedelmi
kapcsolatban
álló
közép-európai
régiót
is.89
A
„világgazdasági rendszer" perifériájával ellentétben a nagy bronzkori civilizációs központoktól távol fekvő és velük nem rivalizáló peremterület (margin)90 olyan társadalmi-gazdasági egységek láncolatából épül fel, amelyek közvetítőként vagy saját termékeik által épülnek be az európai kontinenst behálózó kereskedelmi kapcsolatok rendszerébe.91 Sherratt véleménye szerint a Kr.e 1800-1600 közötti időszakban, az erdélyi érclelőhelyek nagyobb arányú kitermelésére támaszkodó fémművesség fejlődésével92 és a fontosabb kereskedelmi útvonalak menti erődített hatalmi központok létrejöttével egy időben a Kárpát-medencében különböző mikroregionális szintű „centrum-periféria" rendszerek alakultak ki. 9 '
lsqq. fig. 7 . 220sq.
81
CHAMPION-GAMBLE-SHENNAN-WHITTLE 1984, 21
82
C H A M P I O N - G A M B L E - S H E N N A N - WHITTLE 1984,
11.
83
FRANK 1 9 9 3 , 3 8 3 .
84
FRANK
1993, 385sqq.
85
FRANK
1993,389.
86
1993,17sq. A fogalom értelmezését illetően lásd R E N F R E W - B A H N 1999, 336. SHERRATT 1993, 5sq. Ez a kölcsönös függésen alapuló rendszer (centrum-periféria) alakult ki a közel-keleti és a mediterrán térség esetében. ( S H E R R A T T - S H E R R A T T 1991, 35lsqq) SHERRATT 1 9 9 3 , 18. A kutató osztja A . Harding ( H A R D I N G 1 9 8 4 ) véleményét, és „mítosznak" nevezi a mükénéi civilizációnak Közép-Európára gyakorolt befolyását. ( S H E R R A T T 1 9 9 3 , 25)
87 88
89
SHERRATT
90
A f o g a l o m é r t e l m e z é s é t i l l e t ő e n l á s d SCHNEIDER 1 9 7 7 , 2 1 .
91
SHERRATT
92
93
1993, 38; SHERRATT 1994, 335sqq. Az erdélyi terület cseretermékei közé sorolhatók a rézérc és az arany, a különböző fémtárgyak és a lovak. ( S H E R R A T T 1993, 2 6 ; G O G Â L T A N 2 0 0 4 C , 45) A Kárpát-medencei bronzkori kultúrák hordozói (a rendszer fontos láncszemét képezte a Wietenberg és Otomani kultúra) kihasználva a közép-németországi Hartz-vidék rézbányáinak a kimerülését, az erdélyi érclelőhelyek adta lehetőségek kiaknázásával ellenőrzésük alá vonják az észak-európai régióval az OderaVisztula mentén történő kereskedelmet. ( S C H A U E R 1985, Abb.19; S H E R R A T T 1993, 29, fig. 6)
SHERRATT 1 9 9 3 , 2 6 , 3 8 .
EME MOLNÁR ZSOLT-IMECS ZOLTÁN
40
S. Shennan a Salzburg környéki St. Veit-Klinglbergben folytatott ásatásai során egy bronzkori bányásztelep maradványait tárta fel.94 Az érclelőhelyek bronzkori kitermelésének kapcsán vizsgálja a kalkopirit és a „Falherz" bányászatának, valamint a bronztárgyak készítésének és kereskedelmének összefüggéseit, úgy vélve, hogy az anglo-amerikai régészeti kutatások eltúlozzák az elit társadalmi és gazdasági szerepét.95 A kutató véleménye szerint a Közép-Európa ércekben gazdag területein létező „centrum-periféria" kapcsolatrendszer eltért a klasszikus wallersteini modelltől.96 Shennan elképzelése szerint egy bőséges nyersanyagkészlettel 97 rendelkező közép-európai magterülettel és a gazdasági szükségleteit kielégítő ércmennyiséget innen beszerző perifériával (nyugat- és észak-európai térség) állunk szemben. 98 Ez utóbbira az elit által monopolizált presztízsjavak gazdasága 99 , míg a magterületekre a kezdetleges „árutermelés" a jellemző. A rézöntecsek és a raktárleletekben található számos standardizált méretű bronzlepény olyan árucikkeket jelentettek, amelyeket más javakra (fegyverek, eszközök, élelmiszer, különböző nyersanyagok) cseréltek.100 F. Gogâltan 2004-ben, a besztercei múzeumi közlönyben megjelent tanulmányában elemzi a „centrum-periféria" elmélet kérdéskörét. 101 A kutató annak ellenére, hogy kijelenti: „a kutatástörténeti vázlat mellett a centrum-periféria elméletnek az erdélyi területre való alkalmazhatóságát kívánja vizsgálni", 102 munkájában megelégszik a kérdéskör problematizáló-összegző ismertetésével. Véleménye szerint a Kr.e. II. évezredtől kezdődően Európa teljes területét olyan összetett cserekapcsolat-rendszer hálózta be, amely szervesen kötődött a Szíria, Ciprus, Egyiptom, Kréta és a mükénéi civilizáció közötti, a Földközi- és Fekete-tenger medencéjében zajló tengeri kereskedelemhez. 103 Gogâltan úgy tartja, hogy a különböző méretű „ökörbőr formájú" rézöntecsek,104 a sarlók és más bronztárgyak egy premonetáris értékrendszer létét bizonyítják. 105 K. Roberts egyike a wallersteini „centrum-periféria" elmélet feltétlen híveinek.106 Véleménye szerint a teoretikai modell segítségével egyaránt felmérhető a korai társadalmak és a modern világ gazdasági-társadalmi kapcsolatrendszere. 107 Roberts az angliai modern településrendszer fejlődését véve alapul, a magterület és az itt elhelyezkedő központok felismerésére hat gazdasági és társadalmi kritériumot
94
SHENNAN 1 9 9 5 .
1993, 59sqq.
95
SHENNAN
96
SHENNAN 1 9 9 3 , 6 2 .
97
S. Shennan véleménye szerint a kora bronzkor végétől kezdődően csak a Salzach folyó völgyében levő Mitterberg környékén évi 10-12 tonna rezet bányásztak ki. ( S H E N N A N 1993, 62) S H E N N A N 1993,62sq. Erre utalnak a Britanniában, Dániában, Lengyelországban, Észak-Csehországban és Közép-Németországban létező egyszerű temetkezésekkel körülvett „fejedelmi sírokban" talált művészi kivitelezésű fémtárgyak (pl. Leubingen, Helmsdorf, Leki Male). Shennan véleménye szerint az európai térségben a növekvő bronzmennyiség miatt a társadalmi elit klasszikus értelemben vett fémmonopóliuma megszűnik. A leubingeni és helmsdorfi sírok, a dendrokronológia kormeghatározások alapján, a Kr. e. 1900 körüli szűk időintervallumra datálhatok. ( B E C H E R - K R A U S E - K R O M E R 1989) A kimagasló gazdagságú fejedelmi temetkezések és a számos művészi kivitelezésű bronztárgyat tartalmazó kincsleletek által fémjelzett korszaknak nincs folytatása. ( S H E N N A N 1993, 63)
98
99
100
SHENNAN 1 9 9 3 , 6 3 .
101
GOGÂLTAN
102
GOGÂLTAN 2004C, 4 0 .
103
GOGÂLTAN 2004C, 4 8 .
104
2004c, 39sqq.
A rézöntecsekkel kapcsolatban felmerülő különböző kérdéseket lásd I L O N 2001, 217sqq; MLHOVLLIÓ2003,23. B R A D L E Y 1985, 695sq; S O M M E R F E L D 1994; L E N E R Z - D E W I L D E 1995, 229sqq; G O G Â L T A N 2004C, 48. R O B E R T S 1 9 9 6 , 48sqq.
TERÉAN-HÁNSEL-MATOSEVIC-BECKER 105 106 107
ROBERTS 1 9 9 6 , 5 2 .
EME A NAGYKÁROLYI-SIKSAG
ÉS AZ ÉR-VIDÉK
41
TELEPÜLÉSHÁLÓZATA
állapít meg. Elképzelése szerint a felsorolt feltételek nemcsak a modern, hanem az őskori világ esetében is érvényesek.108 A „centrum-periféria" elmélet nemcsak az ősrégészeti kutatás sajátos eszköze. A teoretikai modell más történelmi korszakokra vonatkozó alkalmazásával is találkozunk a régészeti szakirodalomban.109 Például a Kr. u. I. évezred második felében Délkelet-Mezoamerikában kialakult „centrum-periféria" kapcsolatrendszer E. M. Schortman és P. A. Urban által végzett elemzése szintén a klasszikus wallersteini elképzelésekre épül. A kutatók véleménye szerint a társadalmi, gazdasági és ideológiai szempontból fejlettebb magterület politikailag uralja a nyersanyagforrást jelentő perifériát.110 R. Adams a korai társadalmak kereskedelmi kapcsolatrendszeréről írt tanulmányában szintén úgy véli, hogy a gazdasági és társadalmi szempontból fejlettebb közösségek dominálják gyengébb szomszédaikat. A kutató elképzelése szerint a „centrum-periféria" elmélet és más szociokulturális modellek (pl. „központi hely" elmélet) meghatározóak az őskori világ tanulmányozásában, számtalan probléma megoldásának kulcsát jelentve. Felhívja azonban a figyelmet, hogy a különböző rendszerek feltételezése csak akkor lehetséges, ha a korai társadalmak fejlődését egyenletes és általános gazdasági és társadalmi szabályszerűségeken alapulónak tekintjük.111 A wallersteini „világgazdasági rendszert" és ennek régészeti alkalmazásait számos kritika érte. P. Kohl olvasatában a ,J3ronze Age World System" nem egy globális rendszer, hanem számos kisebb egység láncolata.112 A massachusettsi kutató a közel-keleti gazdag írott és régészeti forrásanyagra támaszkodva úgy véli, hogy az őskori társadalmak gazdasági fejlődésének, illetve függőségi viszonyainak felmérésére nem alkalmasak a modern elméleti módszerek.113 Elképzelése szerint a helyi és interregionális kereskedelem vizsgálata hozzásegít a társadalmi és politikai kapcsolatok, valamint a korszakban létező függőségi viszonyok pontosabb értelmezéséhez.114 M. T. Larsen véleménye szerint a kereskedelmi javak a különböző földrajzi térségek és társadalmak között létező kapcsolatrendszer szilárd bizonyítékai. A Közel-Keleten zajló kereskedelmet elemző tanulmányában arra hívja fel a figyelmet, hogy a „centrum-periféria" rendszerre való közhelyszerű hivatkozásokkal nem magyarázhatóak egy-egy régió helyi vagy interregionális cserekapcsolatai. Larsen Mezopotámia példáját említi, ahol kimutatták, hogy az árucikkek nyereségérdekeltségű cseréje, valamint a társadalmi státust jelölő presztízsjavak forgalma egyaránt létezett.115 M. Dietler 1995-ben megjelent tanulmányában úgy véli, hogy a kora vaskori Nyugat-Európa politikai szervezetének, gazdasági és társadalmi jelenségeinek kutatásakor a „World-system" modell alkalmazása helytelen, hiszen az említett elméletben kimutathatatlanok az őskor időszakában.
szereplő „gyarmati
függőségi viszonyok"
116
A. Harding az európai bronzkori társadalomról írt monográfiájában bírálja a „centrum-periféria" modellt és az elméletnek a különböző kutatók, főleg K. Kristiansen által használt régészeti alkalmazásait. A szerző azon véleményének ad hangot, hogy a bronzkorban létező helyi és interregionális cserekereskedelem, valamint az egyén társadalmi szerepével szorosan összefüggő presztízsjavak forgalma nem bizonyítja a különböző földrajzi régiók egymástól való gazdasági, netán politikai függését.
108 109
ROBERTS
1996, 52sq.
STODDART
1989;
MC.GUIRE
1989;
SZYNKIEWICZ 1 9 8 9 . 110
SCHORTMAN-URBAN 1994,
111
ADAMS 1992,
112 113 1,4 115 116
144sqq. K O H L 1987, 13sqq. K O H L 1989, 218sqq. K O H L 1987, 23sq. L A R S E N 1987,47 sqq. D I E T L E R 1995, 89sqq.
402sqq.
DINCAUZE-HASENSTAB
1989;
DIETLER
1989;
WILLIAMS
1989;
EME MOLNÁR ZSOLT-IMECS ZOLTÁN
42
Harding szerint a bronzkori társadalom szerkezetének és működésének vizsgálatakor helytelen a modern kapitalista világ kutatásának fajlagos eszköz- és fogalomtárát használni.'17 A bronzkori világot egy, a szomszédaival vagy távolabbi régiókkal kapcsolatban álló mikroregionális jelentőségű „központokból" és az ezekhez tartozó területekből álló rendszerként képzeli el. Úgy véli, hogy a bronzkori emberek nagy része számára a közösség szűk életterének határain túl a terra incognita terült el. A korai társadalmak azonban a Közel-Keletet a Skandináv térséggel összekötő kereskedelmi hálózat láncszemeiként részei egy „világrendszernek". Ezek alapján pedig mindössze nézőpont kérdése, hogy a bronzkori világot aprónak vagy óriásinak látjuk-e. A „centrum-periféria" modell értelmében a presztízsjavak mint a gazdagság és társadalmi státus jeleinek megszerzése és birtoklása elsősorban politikai és társadalmi ügyleteket jelentett. Az értéktárgyak cseréjének vizsgálata által nemcsak a kereskedelembe, hanem a korai társadalmak szerkezetébe is betekintést nyerünk.118 Míg az anglo-amerikai kutatók nagy része az őskori világ különböző politikai entitásait funkcionális egységbe fogó világgazdasági rendszer létét próbálja bizonyítani,119 addig Németországban a csere és a kereskedelmi kapcsolatrendszerek kérdéskörének teljesen más megközelítésével találkozunk. Ezt példázzák az 1989-ben Göttingenben, illetve 1995-ben Münchenben megjelent tanulmánykötetek.120 A publikációkban szereplő tanulmányok szerzői a kereskedelmet a tárgyaláson alapuló árképzésre támaszkodó értéktárgyak és mindennapi javak cseréjeként határozzák meg.121 Véleményük szerint a nyereség és vagyongyűjtés fogalma szorosan összefügg a kereskedelmi tevékenységgel, amely az egyén gazdasági, illetve társadalmi kiemelkedéséhez vezethet.122 Ez utóbbi szempontok szerint elemzi S. Hansen az Urnamezős kultúra jellegzetes presztízsjavainak két kategóriáját: a defenzív fegyverzet részeit képező tárgyakat és a bronzedényeket.123 Hansen véleménye azonban, miszerint a vizsgált bronztárgyak elterjedési útvonalának meghatározása mellett a leletmegoszlás alapján egy magterületet és egy periferikus övezetet különíthetünk el, kevésbé valószínű.124 A magunk részéről lényegében egyetértünk A. Harding meglátásaival a „centrum-periféria" elméletet illetően. A bronzkori Kárpát-medencét egy, a szomszédaival vagy távolabbi régiókkal kapcsolatban álló mikroregionális jelentőségű „központokból" és az ezek fennhatósága alá tartozó területekből felépülő földrajzi egységként látjuk. A Kárpát-medencei középső bronzkori teli-társadalom fejlődésének körvonalazásához szükséges a régió őskörnyezeti sajátosságainak, az itt élő közösségek településrendszerének, gazdaságának, értékrendjének és temetkezési szokásainak elemezése.125 A teli-alkotó népcsoportok gazdaságának feltérképezésekor nemcsak a létfenntartáshoz szükséges tevékenységeket, hanem a javak felhalmozódásához szükséges feltételeket is ismernünk kell. A temetkezési szokások és a sírmellékletek
2000,421sq.
117
HARDING
118
RENFREW-BAHN 1999, 339.
119
TRADE... 1993.
120
UNTERSUCHUNGEN... 1 9 8 5 - 1 9 8 9 ; HANDEL... 1995.
121
SCHÖNFELD
122
HANSEL 1 9 9 5 , 11. A z e g y é n g a z d a s á g i és t á r s a d a l m i státusát a t e m e t k e z é s i m e l l é k l e t e k j e l z i k .
1995,21.
1994, 1 lsqq; H A N S E N 1995, 67sqq. 1994, 115sqq. Csatlakozunk F . Gogáltan véleményéhez, miszerint összehasonlítva a defenzív fegyverzet részeit képező tárgyak és a bronzedények Rhőne-vidéki és Kárpát-medencei elterjedésének térképeit ( H A N S E N 1994, Beilage 1), az elemzett tárgyak két területi csoportját és nem egy magterületet és ennek perifériáját láthatjuk. ( G O G Á L T A N 2004C, 49) 125 J A N K U H N 1977; B I N T L I F F - D A V I D S O N - G R A N T 1988. A településrendszer vizsgálatát illetően C . Vita-Finzi és E.S. Higgs mondhatni klasszikus tudományos kontribúciójára támaszkodhatunk, amely bevezette a régészeti szakirodalomba a „Site Catchment Analysis" fogalmát. ( V I T A - F I N Z I - H I G G S 1970, 1 sqq; H I G G S - V I T A - F í N Z I 1972, 29sqq) A GIS rendszernek a Kárpát-medence térségére való konkrét alkalmazását illetően lásd 123
124
HANSEN
HANSEN
GILLINGS 1 9 9 7 , 163 s q q .
EME A NAGYKÁROLYI-SIKSAG
ÉS AZ ÉR-VIDÉK
43
TELEPÜLÉSHÁLÓZATA
egyrészt az egyénnek a társadalmi ranglétrán elfoglalt helyére, másrészt a különböző közösségek belső szerkezetére utalhatnak. A bronzkori főnökségek esetében - belső szerkezetüket tekintve - három típust különböztethetünk meg: 1. A szedentáris életmódú, magas termelékenységen alapuló mezőgazdasággal és kereskedelemmel foglalkozó közösségek a gazdasági tevékenységeik eredményeképpen kialakult termékfölösleg felhalmozására is alkalmas központokat létesítenek. Ezek az erődített, társadalmi és gazdasági szempontból kiemelkedő fontosságú vezéri szálláshelyek újraelosztó központokat jelentenek az alárendelt területek számára. A településrendszer ezek mellett társadalmilag jól szervezett, földművelő közösségek lakta kisebb-nagyobb telepeket tartalmaz. 2. Az úgynevezett „warrior societies" egy más típusú fejlődési modellt képviselnek. Ezek gazdaságának alapját a külterjes gazdálkodás és az állattenyésztés alkotta. A társadalmi hierarchia szempontjából sarkalatos presztízsjavak megszerzésére irányuló külkereskedelem csereértékét a mobilis javak alkották. A gazdaság jellege és a különböző társadalmi csoportok versengése gyakori territoriális expanzióhoz vezetett. A települések szétszórtan helyezkedtek el egy-egy helyi vezető székhelye körül. 3. A bronzkor időszakára jellemző társadalmi rendszerek harmadik és egyben sajátos formáját jelentik azok a kisebb földművelő közösségek, amelyek lassan feladták szedentáris életmódjukat. Ezek eleinte védmüvekkel ellátott telepeken éltek. A demográfiai növekedés, illetve egyes térségek erőforrástartalékainak túlzott kiaknázása a termőterületek és nyersanyagkészletek kimerülését vonta maga után. A csereértékek hiányában kisebb a társadalmi elit által folytatott távolsági kereskedelem is. A társadalom dinamikája csökken, és az addig földmüve léssel foglalkozó, letelepedett közösségek az új erőforrások és területek keresése közben, lassan, vándorló csoportokká váltak.126 A társadalom fejlődésének alapfeltétele a termelékenység. Meghatározóak a természeti erőforrások nyújtotta lehetőségek, valamint a benépesített terület földrajzi adottságai. A környezeti sajátosságok ösztönző hatásúak lehetnek, de az éghajlati változások maguk után vonhatják a településrendszer megváltozását is. A bekövetkezett strukturális változásokat azonban nem lehet kizárólag az említett tényező számlájára írni.127 Figyelembe véve az ember azon képességét, hogy nem csak kiaknázza a természet adta lehetőségeket, hanem olyan rendszert épít ki, amely révén már nem függ feltétlenül az elsődleges forrásoktól, a fejlődés valós mozgatórugójának a humán erőforrást kell tekintenünk.128 Életmód, gazdaság és a települések rendszere A bronzkorban a korábbi időszakhoz képest klimatikai változások következtek be.129 A hőmérséklet csökkenésének és a csapadékmennyiség növekedésének130 más tényezőkkel való együttes hatása131 hozzájárult ahhoz, hogy a különböző emberi közösségek elhagyják a folyók első teraszán levő
126
KRISTIANSEN
127
B O U Z E K 1 9 8 2 , fig. 2 2 3 ; K R I S T I A N S E N
128
KRISTIANSEN 1 9 9 8 , 4 0 9 ; M A N D E R - J O N G M A N 1 9 9 9 , 2 7 0 .
129
130
1998,408. 1998,281sq.
A korai bronzkorra való átmeneti időszak szárazabb éghajlata révén az alacsonyabban fekvő, termékeny térségekben megnőtt a művelhető területek száma. A magasabban lévő vidékeken, valamint a sztyeppei területeken a kialakult klimatikai viszonyok kevésbé kedveztek a mezőgazdaságnak. Ez a települések egy kisebb térségen belüli elmozdulásához vagy esetenként a közösségek elvándorlásához vezetett. KORDOS
1987,
22;
JÁRAI-KOMLÓDI
1987,
45;
BOUZEK
HUNYADFALVI-MOLNÁR-HERBICH-SZEGVÁRI-IMRE-TIMÁR 131
1986,
183,
fig.
4;
SÜMEGI-BODOR-JUHÁSZ-
2004,407.
A csapadékmennyiség növekedése mellett, a fémművesség elterjedésével intenzívebb fakitermelés erőteljesebb talajerózióhoz vezetett.
EME 44
MOLNÁR ZSOLT-IMECS ZOLTÁN
addigi lakhelyüket és biztonságosabb helyekre költözzenek.132 Különbséget kell tennünk a népcsoportok bizonyos törvényszerűségeket mutató áttelepedése133 és a folyamatos, nagyobb számú közösség mozgását jelentő egyirányú vándorlás között.134 Az emberi térhódítás, a magasabban fekvő területeknek a mezőgazdasági körforgásba való bevonása, ha nem is mindig tudatosan, nagymértékben alakította a környezetet.135 Egy mikrorégió társadalmi és gazdasági sajátosságainak feltérképezése tehát a településrendszer tanulmányozása, a palinológiai, pedológiai, archeobotanikai és archeozoológiai vizsgálatok szolgáltatta adatokon alapul.136 A számos ágra bomló, folyásukat gyakorta változtató folyók által barázdált Nagykárolyi-síkság és Ér-vidék137 termékeny régió volt a középső bronzkorban. Az árterületekből kiemelkedő felszíni formák nyújtotta lehetőségeket kihasználva telepedtek meg itt a teli-alkotó Otomani kultúra hordozói. Ez a vidék ideális környezetet biztosított az Otomani közösségek gazdasági tevékenységei számára.138 Az általunk vizsgált terület őskörnyezeti rekonstrukciója (a felszíni formák, a víz állandó vagy időszakos elérhetősége, a talajvíz állapota, árvízveszély, éghajlat és növényzet) fontos a terület középső bronzkori társadalmi és gazdasági viszonyainak vizsgálatakor. A térségben azonban nem folytak számottevő pedológiai, pollenanalitikai vagy mikrozoológiai kutatások.139 A Nagykárolyi-síkság és az Ér völgye, a Duna-Tisza-köz és Magyarország északkeleti területe egy azonos vegetációval borított nagyobb földrajzi régió része.140 Az említett térség különböző pontjain végzett palinológiai kutatások eredményeit141 összevetettük az Ér völgyéből származó, radiokarbon datálással nem rendelkező minták értékelésével.142
132
SOMOGYI 1 9 8 7 , 2 5 .
133
Földrajzilag jól körülhatárolt szűkebb környezetben, egyik völgyből a másikba vagy a víz közvetlen közeléből egy magasabban fekvő teraszra való vándorlás.
134
THRANE
135
1987, 19-22; F Ü K Ö H 1987, 53; K O V Á C S 2000, 37. Az árvízveszélyes, alacsonyabban fekvő vidékeken gátakat emelve, a magasbb fekvésű területeken pedig erdőirtással alakítottak ki újabb művelhető területeket. (KORDOS 1987, 22) Egyes kutatók szerint a tűz segítségével történő erdőirtásnak fontos szerepe volt az erdő ökológiai egyensúlyának fenntartásában. ( W I L L I S
1998,275.
KORDOS
1997, 199) 136
C H A P M A N - S H I E L - B A T O V I C I 1 9 9 6 , 3 3 9 ; KRISTIANSEN 1 9 9 8 , 2 8 2 .
137
GHINEA 2 0 0 2 , 7 1 6 .
138
A közösségek mezőgazdasággal és állattartással, de nem utolsósorban vadászattal és halászattal foglalkoztak. Az alapjáratban földműves közösségek eredményesen mezőgazdálkodhattak anélkül, hogy a termőföldekre jótékony hatással lévő árvizek a településeiket veszélyeztették volna. Ezt bizonyítja, hogy ezek a telepek hosszú ideig, esetenként a teljes középső bronzkorban folyamatosan lakottak. ( R O M Á N - N É M E T I 1990, 16sq)
139
BOGDAN-DIACONEASA
1960; CIOBANU 1948; POP 1929; POP 1932; POP 1943; BOGDAN-DIACONEASA
1960,
148; B O R S Y 1955, 5sqq; B O R S Y 1961, 124 sq; F E U R D E A N 2005, 435sqq. 140 A terület behatárolását illetően lásd S Ü M E G I - K E R T É S Z 1 9 9 8 , fig. 3 ; S Ü M E G I - B O D O R 2 0 0 0 , fig. 4 ; ViczE 2 0 0 0 , 1 2 2 . Északnyugat-Románia területe vegetációs szempontból szorosan összefügg a magyarországi Alfölddel. ( D E L I - S Ü M E G I 2 0 0 4 , 2 1 1 ) Sümegi P.. és Bodor E . véleménye szerint a főszövegben megjelölt régió erdős-sztyeppe növényzettel és ennek megfelelő klímával rendelkezett. ( S Ü M E G I - B O D O R 2 0 0 0 , fig. 3 , 4 ) A pollendiagram B tartománya ( 9 2 , 5 - 5 5 cm) felel meg a bronzkornak. A Quercus petrea, Hedera és Tilia pollenarányának csökkenése (akárcsak az Ér völgyében), valamint a Phragmites, Myriophyllum és Sparganium pollen növekedése hidegebb és nedves időszak bekövetkezését jelzi. A Graminaae és Artemisia pollen növekedési tendenciáját az Ér völgyében is megfigyelhetjük. ( S Ü M E G I - B O D O R 2 0 0 0 , 8 7 ; B O G D A N DIACONEASA 1 9 6 0 , 1 5 3 ) S Ü M E G I - J U H Á S Z - B O D O R - G U L Y Á S 2 0 0 4 , 1 0 9 , fig. 1. - A Sümegi P . által vezetett kutatócsoport 16 magyarországi kutatási pontból 26 metszet palinológiai vizsgálatát végezte el. Ezek közül 8 mintavételi pont a Tisza és a Romániát Magyarországtól elválasztó modern országhatár között helyezkedik el. 142 Az Ér-vidék pollenanalitikai vizsgálatának célja elsősorban a sztyeppe és a szilvosztyeppe határán fekvő terület erdőfejlődésének rekonstruálása volt, valamint a láposodás kezdetének a megállapítása. Az eredmények azt mutatják, hogy az ebben a térségeben található erdők összetétele nagyrészt megegyezett a környező vidékekével. ( B O G D A N - D I A C O N E A S A 1 9 6 0 , 141 sqq) 141
EME A NAGYKÁROLYI-SIKSAG ÉS AZ ÉR-VIDÉK TELEPÜLÉSHÁLÓZATA
45
A kutatott terület (Nagykárolyi-síkság és az Ér-vidék) földrajzi arculatát nem ismertetjük, hiszen ennek részletes bemutatása megtalálható a Németi J.-Molnár Zs. szerzőpáros 2002-ben megjelent könyvében.143 Őskörnyezeti sajátosságait a következőképpen összegezhetjük: A pleisztocén végére az Ér völgye megszűnt normális folyómederként működni, a láposodás pedig már a holocén preboreális periódusában megkezdődött.144 A Székelyhídon, Érkeserűn és Értarcsán végzett palinológiai kutatások145 a gabonafélék, valamint az állóvizeket kedvelő növényfajták pollenarányának növekedését, illetve a fapollen csökkenését mutatják.146 Az általunk elemzett vidék tőszomszédságában, a nyírségi hordalékkúpon elhelyezkedő bátorligeti -láp147 palinológiai vizsgálata egy, a neolitikum időszakában kialakult148 és a középső bronzkor végéig [3100 BP (1500 CAL BC)] fennálló, nyitottabb, gazdag cserjeszinttel rendelkező erdőtípusra utal.'49 Ennek a környezetnek a létét bizonyítják a gerinces faunában bekövetkezett változások is.150 A holocén szubboreális szakaszának megfeleltethető bükkfázist151 (amely felöleli a bronzkort is) az éghajlat további lehűlése152 és a csapadékmennyiség növekedése jellemzi.153 Ekkor alakult át az Alföld
37sqq.
143
NÉMETI-MOLNÁR 2002,
144
BOGDAN-DIACONEASA 1960, 154.
145
Meg kell jegyeznünk, hogy a pollenanalitikai mintavételek valójában a három település közötti 20 km-es szakaszon történtek, ahol az Ér völgyének nyílásszöge kisebb. ( B O G D A N - D I A C O N E A S A 1 9 6 0 , 1 4 7 ) Mivel a völgy szélessége még itt is nagy, a begyűjtött 150 pollenszemcse mind lokális, mind extralokális eredetű is lehet. ( J A K O B S O N - B R A D S S A W 1981, 80sqq; S Ü M E G I - B O D O R 2000, 86) Mivel nyílt hidrológiai rendszerről van szó, az áradásos időszakokban az árhullámok által hordozott gabonapollen szintén lerakódhatott. Következésképpen a feltöltődött, kiszáradt régi folyómederből vett próbák alapján készített pollendiagram ( B O G D A N - D I A C O N E A S A 1960, fig. 4 ) csak hozzávetőlegesen tükrözi a terület paleonövényzeti összetételét és klímáját. ( F A L L 1987, 396sqq) 146 J Á R A I - K O M L Ó D I 1 9 8 7 , 4 5 ; B O G D A N - D I A C O N E A S A 1 9 6 0 , 1 5 4 . A kutatók véleménye szerint a gabonafélék pollenjei már a neolitikumban (tölgyfázis K E . 5 0 0 0 - 2 5 0 0 ) megjelennek. A fapollen arányának a csökkenése azonban a bronzkor időszakában (bükkfázis K.e. 2 5 0 0 - 8 0 0 ) fokozottabb. Az Ér völgyében történt mintavétel profilján a -150 cm síknak megfelelő bükkfázist a következő pollenarány mutatja: Picea (31,33%), Carpinus (1,33%), Betula (1,33%), Alnus (0,66%), Quercus (26%), Tilia (4%), Ulmus (1,33 %), Salix (4,66 %), Corylus (20%), Graminaae és Cypraceae (NAP-66%), Caryophyllaceae (4,66%) Filis (4%). A Carpinus megjelenése a Quercus mixtum arányának a csökkenésével egy időben történik. Az Ulmus százalékaránya látványosan csökken, ellenben a Picea pollen ekkor éri el a maximális értékét. A Quercus és a Tilia arányának a korábbi időszakhoz viszonyított csökkenése hidegebb időszakot jelez. A Graminaae, Cypraceae és Diatomaae pollenek nagyarányú jelenléte lápos nyílt környezetre utal, ahol aktív földművelés létezett. ( B O G D A N - D I A C O N E A S A 1960, 153) 147 A bátorligeti láp Magyarország északkeleti részén, a magyar-román államhatártól nyugati irányban mintegy 2 km-re fekszik. 148 A 7200 BP (6000 CAL BC.)-re datálható faunakép a Carychium tridentatum-Vitrea crystallina-Helix lutescens paleoasszociációval jellemezhető. Sümegi P. felhívja a figyelmet, hogy a neolitizáció által okozott környezeti változások egyes fajok kihalását indították el a vizsgált területen. (SÜMEGI 2003, 151) 149 SÜMEGI 2003, 1 8 1 ; S Ü M E G I 2004, 326. 150 SÜMEGI 2003, 183. - A gerinces maradványok között az erdei környezetben élő pocok-, pele-, egér- és cickányfajok dominálnak. Ugyanakkor megtalálhatók a nyíltabb bokros és füves területeket kedvelő mezei pocok-, vakond-, gyíkmaradványok is. A fajlistát a nedves környezetet igénylő vízi pocokfajok egészítik ki. A rágcsálók mellett alárendelten, de jelen vannak a vizes élőhelyekre jellemző békák, kígyók maradványai, sőt halcsont is előkerült a vizsgált rétegsorból. 151 Egyes palinológusok a különböző időszakokban domináló fapollenek alapján történt korszakolást használják. ( B O G D A N - D I A C O N E A S A 1960, 147sq; B O R S Y 1961, 124 sq; P O P - B O Ş C A I U - L U P Ş A 1971, 7sqq; C Á R C I U M A R U 1996, 9sqq) Ezeknek és a holocén különböző időszakainak a megfeleltetését lásd C Á R C I U M A R U 1996, 10, Tabel 1. 152 Ennek a lehűlésnek a mélypontja úgy 3 0 0 0 és 1 5 0 0 közé tehető a „pocok-módszer" eredményei szerint. (KORDOS 153
1977,229)
SÜMEGI-JUHÁSZ-BODOR-GULYÁS
2004,109.
EME MOLNÁR ZSOLT-IMECS ZOLTÁN
46
erdős sztyeppé, a lápok pedig virágkorukat élték.154 Az említett klimatikai viszonyokkal jellemzett időszakon belül (Kr.e. 2500-800), egyes kutatók véleménye szerint, a késő bronzkor szárazabb intervallumot jelentett. 155 Az esőzésektől táplált elhagyott folyómedrek megteltek vízzel, amit a vörösagyagos talaj nem engedett lefolyni.156 Az árterületek nagysága a lehullott csapadékmennyiség függvényében változott. Az időszakosan vízzel borított területeket és a láp teknőjéből kiemelkedő magasabb hátakat földművelésre és/vagy megtelepedésre használták az Otomani kultúra hordozói.157 A mocsarasodási folyamat következtében158 a vízpartokat borító növényzet szerves anyaga bomlásnak indult, és a talaj .ásványösszetétele is módosult.159 A sajátságos természeti körülményeknek köszönhetően a vizsgált térség különböző részein, néha a tengerszinthez viszonyított azonos magasságon, igen eltérő összetételű és tulajdonságú talajok alakultak ki.160 Északnyugat-Romániában a Nagykárolyisíkságon találjuk a legjobb minőségű termőtalajokat.161 Az Ecsedi-láp peremterületein pedig bizonyos ásványi sókban és foszfátokban szegény, magas (7%-nál nagyobb) humusztartalmú fekete föld létezett.162 A művelhető területek középső bronzkori intenzív kihasználásáról tanúskodnak a palinológiai vizsgálatok során jelentősebb mennyiségben előkerült gabonafélék és taposottgyomok pollenjei. A régészet és régészeti zoológia adatai is mutatják, hogy a nagyállattartó, gabonatermesztő kultúrák erdőirtással kisebb kiterjedésű legelőket és szántókat alakítottak ki.163 A fák pollenarányának ciklikus változása által jelzett fakitermelés nemcsak a könnyebb vadászatot164 és a paraszti gazdálkodásmód részét képező hatékonyabb állattartást, hanem a fémkohászathoz szükséges faszén előállítását is biztosította.165 Egyszóval, a paleoökológiai adatok értelmében a középső bronzkorban az általunk elemzett területet is magába foglaló régióban166 az ember környezetére gyakorolt hatása még jobban felerősödött.167 Az Otomani közösségek gazdaságának alapját a földművelés alkotta. A mezőgazdasági termelésben használt csonteszközök168 mellett ezt bizonyítják az Ottomány-Földvárról169 származó,
B O R S Y 1961, 121 sqq; W I L L I S 1997, 200. A bátorligeti kutatásai alapján Sümegi P. a középső bronzkor végén, az emberi hatások felerősödésével egy időben jelentkező, a tavi rendszer feltöltődéséről és a parti övezet elmocsarasodásáról ír. ( S Ü M E G I 2003, 182) 155 M A G N Y 1982, 34 - a könyvészettel. 156 K Á C S O N Y I 1994-1995, 195-197. 157 B O G D A N 1957a, 109. 158 Az Ecsedi síkság területén már a holocén első felében elkezdődött. 154
159
BOGDAN 1957, 106 sq.
160
S Ü M E G Y 1 9 5 0 ; K A R Á C S O N Y I 1 9 9 5 , 15.
161
BOGDAN 1 9 5 7 , 3 6 5 ; KARÁCSONYI 1 9 9 5 , 8; GHINEA 2 0 0 2 , 3 6 3 .
162
1957a, 1 0 6 sq. 1999, 196; S Ü M E G I 2003, 206; S Ü M E G I 2004, 330. - Ezt a jelenséget a Kárpát-medence más klimatikai és vegetációs zónáiban is megfigyelték. Például a Felső-Tisza vidékén ( S Ü M E G I - B O D O R 2000, fig. 3-3. zóna, fig. 3—4. zóna), ahol a Csaroda-Nyíres tó pollenanalitikai vizsgálatakor a középső bronzkorra (NYOP-5: 2000-1500 BP.) kimutatható AP/NAP (Quercus, Fraxinus, Carpinus betulus/ Cerealia, Artemisia, Compositae, Cannabis) aránya alapján egy folyamatos emberi hatásra figyelhetünk fel. A Typhna és a Nuphar nagyobb aránya a terület elláposodását jelzi. ( S Ü M E G I 1999, 187, fig. 9)
163
,64
BOGDAN SÜMEGI
BADER 1 9 7 8 , 12; FAZECAŞ 2 0 0 3 , 61 s q q .
165
SÜMEGI-BODOR 2 0 0 0 , 87.
166
SÜMEGI-BODOR 2000,
167
SÜMEGI-HERTELENDI-MAGYARI-MOLNÁR
168
CÁRCIUMARU 1996, 9 4 .
169
O R D E N T L I C H 1964, 135sqq; O R D E N T L I C H 1968, 141sqq; C Á R C I U M A R U 1996, 94. Az Ordentlich I. által Otomani II-III átmeneti időszakba sorolt rétegből vett két minta fajmeghatározását végzi M. Cárciumaru: az első esetben (13. szelvény, 11 négyzetháló, -160 cm) Triticum monoccum (2,2%), Triticum dicoccum (5,5%), Triticum spelta (44,7%), Triticum aestivum (46%), Hordeum vulgare (1,3%), Lolium temulentum (0,3%); a második esetben a Triticum monococcum hasonló (2,2%), a Triticum dicoccum (88,5%) sokkal nagyobb, a Triticum spelta (9,3%) pedig kisebb arányban van képviselve.
fig.
4/1.
sz. vegetációs zóna. 1998; S Ü M E G I - J U H Á S Z - B O D O R - G U L Y Á S 2004, 109sqq.
EME A NAGYKÁROLYI-SIKSAG
ÉS AZ ÉR-VIDÉK
TELEPÜLÉSHÁLÓZATA
47
valamint a Nagykároly-Bobáldon 1988-ban felfedezett lakóház padlóján talált karbonizált magvak.170 A kutatás jelenlegi állapotában birtokolt paleobotanikai adatok szerint a kultivált gabonafélék sorában a kétsoros búza foglalta el a legfontosabb helyet.171 A felfedezett makrofosszíliák paleobotanikai elemzése arra utal, hogy a magyarországi teli kultúrák esetében észlelt helyzethez hasonlóan a rozs volt a második legfontosabb haszonnövény. Emberi fogyasztásra, illetve takarmányként termesztették.172 A földművelés mellett a bronzkorban szakosodott állattartásról beszélhetünk.173 Bökönyi S. a teli kultúrák idejében történő növénytermesztésről és állattenyésztésről írott tanulmányaiban rámutat arra, hogy a késő rézkori hagyományokat követő juh- és kecsketenyésztésre alapozott gazdaság alkalmazkodni próbál az újonnan kialakult klimatikai viszonyokhoz. A kora bronzkor végéig meglehetősen magas marad az előbb említett két állatfaj példányszáma, ezután számuk fokozatosan csökken, átadva helyét a marha, ló, illetve sertés tenyésztésének.174 A Nagykároly-Bobáld teli régészeti feltárásakor felszínre került csontanyag vizsgálata nagyjából hasonló adatokkal szolgált.175 A háziasított fajok (78,4%) és a vadállatok (21,6%) aránya mutatja, hogy a vadászat176 csak kiegészítő szerepet játszott az Otomani közösségek gazdaságában. Bökönyi azonban felhívja a figyelmet a csontleletek értelmezésekor felvetődő problémákra. Közülük meg kell említenünk, hogy azokat a fajokat, amelyeket nem ettek meg, a településeken kívül temették el. Csontjaik nem találhatók meg a telep konyhahulladékában annak ellenére, hogy nagy mennyiségben is jelen lehettek.177 A vizsgált oszteológiai állomány 30,2 %-át sertések178, 26,2 %-át ridegmarhák179, 16,3 %-át juhok és 5,6 %-át kecskefélék csontjai jelentik.180 A lócsontok 6,2 %-ban vannak jelen, a kutyáktól származók aránya 3,7 %-os. A marhaféléket elsősorban igavonó állatként, míg a sertést, a lovat, a juh- és kecskeféléket föleg a húsukért tartották. A sertés jelenlétének magas aránya azzal is magyarázható, hogy a faj
170
Triticum monococcum (0,4%), Triticum dicoccoides (0,3%), Triticum dicoccum (22,7%), Triticum aestivum (1,1%), Hordeum vulgare (73,4%), Bromus sp (0,1%), Rumex acetosa (0,1%). ( C Â R C I U M A R U 1996, 68) 171 C Â R C I U M A R U 1 9 9 6 , 1 4 4 ; E N D R O D I - G Y U L A I 1 9 9 9 , 25sqq. 172 G Y U L A I 1 9 9 3 , 2 5 . - Gyulai F . a Túrkeve-Terehalom teli Ottomány kultúrába sorolható szintből származó makrofosszíliák vizsgálata alapján arra következtetett, hogy az említett kultúra, valamint a Vatya kultúra mezőgazdasága között nincsenek lényegi eltérések. Véleménye szerint mezőgazdaságuk reprezentatív a középső bronzkori (!) földművelésre nézve. ( G Y U L A I 1 9 9 3 , 2 8 ) 173
CHOYKE-BARTOSIEWICZ 2 0 0 0 , 43.
B Ö K Ö N Y I 1992, 19 sq. Ezt a helyzetet támasztják alá a közelmúltban végzett oszteológiai vizsgálatok is. Például a Törökszentmiklós-Terehalom telep csontanyagában a ridegmarháktól származó csontok kategóriája a legjelentősebb. A háziállatok 50%-át teszi ki. A teli-telep kora bronzkori (Nagyrév kultúra) rétegeiben talált marhacsontok mennyisége kisebb, arányuk azonban fokozatosan nő, a kora bronzkor utolsó szakaszára és a középső bronzkorra jellemző Hatvan kultúrához tartozó rétegben éri el a maximális értékét. A kora bronzkorban a juhcsontok mennyisége azonos a marhaállományéval, de a korszak végén, valamint a középső bronzkorban határozottan csökken. (15-25%) A korai és középső bronzkori rétegekben található sertéscsontok aránya állandó. (10%) A lócsontok száma kicsi, de állandó növekedés figyelhető meg a kora bronzkortól a középső bronzkorig. ( C H O Y K E - B A R T O S I E W I C Z 2000, 51sq) 175 EL-SUSI 2002, 250 sqq. 176 A vadászott fajok aránya általában alacsony az Otomani kultúra telepein. (12-21%) Kedvelt zsákmánynak számított a szarvas, de csontanyaga ritkán haladja meg a 10%-ot. A vadsertés 6,2 %-os arányban jelentkezik, míg az őstuloktól származó csontok 3%-át jelentik az elejtett vadaknak. Jelentéktelen a bölény-, a vadmacska-, a hód-, valamint a vadnyúlcsontok mennyisége. ( E L - S U S I 2002, 252)
174
177
BÖKÖNYI 1 9 7 4 ,
178
2002, 246, Tab. 6. A sertések csontanyaga arányaiban számottevőbb, mint a más kultúrákhoz tartozó telepeken.
13-17.
EL-SUSI
179
EL-SUSI 2 0 0 2 , 2 4 3 , T a b . 6.
180
EL-SUSI 2 0 0 2 , 2 4 8 , T a b . 6.
EME MOLNÁR ZSOLT-IMECS ZOLTÁN
48
könnyebben alkalmazkodott a bronzkori klimatikai viszonyokhoz, mint az addig nagyobb arányban jelen lévő juh- és kecskefélék.181 Az ismertetett környezeti és gazdasági viszonyok erőteljesen befolyásolták a Nagykárolyi-síkság és az Ér-vidék középső bronzkori településrendszerének kialakulását. A 2002-ben megjelent könyvünkben közölt telepkatalógus alapján a vizsgált területen 11 Otomani l-es, 46 Otomani II-es, 28 Otomani III-as réteggel rendelkező telepet ismerünk.182 24 telepről (30%), amely megjelenik a szakirodalomban, nincsenek ellenőrizhető információink. Az Otomani kultúra településeiről birtokolt adataink a kutatás jelenlegi állapotát tükrözik.183 Valójában a feltérképezett 80 telep közül 10 (12,5%) bizonyíthatóan, 1 (1,25%) pedig valószínűleg rendelkezik Otomani I kerámiát tartalmazó kultúrréteggel. Az Otomani II időszak leletanyagát 36 (45%) telepen fedeztük fel. Valószínű, hogy még 10 (12,5%) telepet sorolhatunk a fent megnevezett időszakba. A kultúra III. periódusához 21 (26,25%) telep tartozik. Ide iktatható be még esetleg 7 (26,25%) település. A vizsgált lelőhelyek közül 6 (8%) teli, 7 (9%) teli típusú, 44 (54%) többrétegű, 6 (8%) pedig egyrétegű telepként van számon tartva. A többrétegű és az egyrétegű telepek kategóriájához még valószínűleg hozzárendelhetünk 2 (3 %), illetve 10 (12 %) települést. 5 (6 %) településről teljesen hiányoznak a használható adataink.184 A teli telepek egy-egy mikrorégió gazdasági, kereskedelmi és „hatalmi" központját jelentik.185 Az őket körülvevő területeken „szatellit" települések gyűrűjét figyelhetjük meg. Ezt a szituációt tükrözi a Nagykároly-Bobáld domb is, ahol a teli telep körül vékonyabb rétegsorral rendelkező települések kerültek feltárásra. A Nagykárolyi-síkságon és az Ér vidékén a 6 teli telep alapján 6 mikrorégió létezhetett. Az XTENT módszer értelmében egy-egy kistérség központját képező település méretei arányosak kör alakú befolyási övezetének nagyságával. Ha két egymáshoz közel fekvő lelőhely egyikének területe beleolvad a másikéba, azt jelenti, hogy a nagyobb központnak „politikai" befolyása van a kisebbre.186 A tanulmányunk metodológiai alfejezetében leírt módszert alkalmazva kiszerkesztettük a Szalacs-Vida domb, NagykárolyBobáld, Székelyhíd-Ökörvár, Mezőterem-Kendereshalom és Ottomány-Várhegy telepek feltételezett befolyási övezetét.187 (12-14. tábla) A kutatás jelenlegi állapotában nehéz objektív képet rajzolni az Otomani településrendszeréről, de a létező adatok alapján a következő hipotetikus modell körvonalazható:
kultúra
A vizsgált térségben a településstruktúra szempontjából két nagy területi egység jelentkezik, a Károlyi-síkság, illetve az Ér völgye.188 A Nagykárolyi-síkságon három teli telepet ismerünk. 189 (10-11. tábla) A mezőteremi és börvelyi tellek területe beleolvad a Nagykároly-Bobáld befolyási övezetébe, így ezek a telepek nem jelentenek
181
EL-SUSI 2 0 0 2 , 2 5 2 sq.
182
A felsorolt adatok összege meghaladja a 80-at. Azokat a többrétegű telepeket, amelyeknek különböző rétegeiben az Otomani kultúra belső fejlődési időszakainak (I, II, III.) leleteit fedeztük fel, ennek megfelelően több kategóriában is feltüntettük.
183
NÉMETI-MOLNÁR 2 0 0 2 , 4 9 s q q .
184
Az adatokat részletesebben lásd M O L N Á R 2005 (nyomdában).
185
SÜMEGI-JUHÁSZ-BODOR-GULYÁS
2004,110.
172sqq. 187 Szalacs-Vida domb (Ro=17409 m), Nagykároly-Bobáld (R, = 12310 m), Székelyhíd-Ökörvár (R 2 = 1586 m) Mezőterem-Kendereshalom (R3 = 3692 m), Ottomány-Várhegy (R4 = 1099 m). A Börvely-Halmos teli méretarányait nem ismerjük, így a telep hipotetikus befolyási övezetének kiszerkesztése lehetetlen. 188 Lásd N É M E T I - M O L N Á R 2 0 0 2 , 1 9 1 , 3 . térkép. 189 Nagykároly-Bobáld, Mezőterem-Kendereshalom, Börvely-Halmos. A Kaplony-A Kálmánd felőli oldal teli típusú település „atoll típusúként" jelenik meg a szakirodalomban, de a régészeti megfigyelések vitathatósága miatt nem tekintettük mikroregionális központnak; lásd N É M E T I - M O L N Á R 2002, 125, 21. fejlap / l l . pont.
186
RENFREW-BAHN 1999,
EME A NAGYKÁROLYI-SIKSAG
ÉS AZ
ÉR-VIDÉK
TELEPÜLÉSHÁLÓZATA
49
„politikailag" önálló egységeket. (12-14. tábla) A nagykárolyi telep a Nagykárolyi-síkság valós hatalmi központja, amelyet szatellit települések koszorúja övez. [Bobáld I-lb (15. sz.), Bobáld I-2a (16. sz.), Bobáld II (17. sz.), Bobáld VI (18. sz.), Nagykároly-Spitz (19. sz.)] A fent említett teli befolyási övezetében190, a központi teleptől különböző távolságokra az Otomani II időszakban 2 teli,191 1 egyrétegű nyílt,192 7 többrétegű nyílt,193 1 többrétegű erődített,194 3 csak a szakirodalomban jelzett települést találunk.195 Ezek sorát egészítik ki azok a többrétegű lelőhelyek (3), amelyekről nem tudjuk, hogy el voltak-e látva védművekkel.196 (13. tábla)
1-tellek, 2-többrétegü nyílt telepek, 3-többrétegű telepek, amelyekről nem tudjuk, erődítettek-e, 4-egyrétegű nyílt telepek, 5-többrétegü erődített telepek. 6-csak a szakirodalomban jelzett telepek
Az Otomani III szakaszban a telepek száma csökken, a központi telepen kívül 2 teli,197 2 többrétegű nyílt,198 2 egyrétegű nyílt,199 2 csak szakirodalomban jelzett település ismeretes.200 (14. tábla)
1-tellek, 2-többrétegü nyílt telepek. 3-egy rétegű nyílt telepek, 4 - többrétegű telepek, amelyekről nem tudjuk, erődítettek-e, 5-csak a szakirodalomban jelzett telepek
190
Az általunk kiszerkesztett kör közvetlen közelében, de kívül található Bere-Virágkert (8. sz.), Bere-Zsidó tag (11. sz.), Csomaköz-Öregszőlők (25. sz.), Csomaköz-Nagylapos (26. sz.), Szaniszló-Cserepes (55. sz.), Csanálos-Falu (68. sz.) véleményünk szerint ugyancsak a Nagykároly-Bobáld teli fennhatósága alá tartozott. 191 Mezőterem-Kendereshalom (66. sz.), Börvely-Halmos (12. sz.). 192 Csanálos-Károly felé (69. sz.). 193 Bere-Virágkert (8. sz.), Nagykároly-Bobáld I-lb (15. sz.), Nagykároly-Bobáld II (17. sz.), NagykárolyBobáld VI (18. sz.), Nagykároly-Spitz (19. sz.), Kaplony-Az öntözőkanális partja (20. sz.), SzaniszlóCserepes (55. sz.). 194 Kaplony-A Kálmánd felőli oldal (21. sz.). 195 Bere-Zsidó tag (11. sz.), Csanálos-A falu területén (68. sz.), Kismajtény-Messzelátó csárda (43. sz.). 196 Csomaköz-Öregszőlők (25. sz.), Csomaköz-Nagylapos (26. sz.), Kismajtény-A református parókia udvara (42. sz.). 197 Mezőterem-Kendereshalom (66. sz.), Börvely-Halmos (12. sz.). 198 Nagykároly-Bobáld VI (18. sz.), Nagykároly-Spitz (19. sz.). 199 Nagykároly-Bobáld I-2a (16. sz.), Csanálos-Károly felé (69. sz.). 200 Csanálos-A falu területén (68. sz.), Kismajtény-Messzelátó csárda (43. sz.).
EME MOLNÁR ZSOLT-IMECS ZOLTÁN
50
Az Ér völgyében két kisebb területi egység figyelhető meg. (12-14. tábla) A Szalacs-Vida domb központú övezet a folyóvölgy középső és északi részén, a Nagykároly-Bobáld teli területével érintőlegesen helyezkedik el. A második területi alegység, amelynek központja a Székelyhíd-Ökörvár telep, az Ér völgyének középső, illetve déli (a Berettyó felé eső) részét foglalja el. A két telep (Szalacs-Vida domb, Székelyhíd-Ökörvár) befolyási övezete a folyóvölgy középső részén metszi egymást. A metszetben található településeket a két centrumhoz való pozicionáltságuk függvényében tekintettük az első vagy a második központhoz tartozónak.201 Ekképpen a Szalacs-Vida domb területéhez az Otomani II fejlődési szakaszban 1 teli,202 2 egyrétegű nyílt,203 3 többrétegű erődített,204 6 csak a szakirodalomban jelzett település tartozik,205 valamint 4 olyan többrétegű telep, amelynek erődítettségéről nincsenek információink.206 (13. tábla)
1-tellek, 2 - e g y rétegű nyílt telepek, 3 - t ö b b r é t e g ű erődített telepek, 4 - t ö b b r é t e g ü t e l e p e k , a m e l y e k r ő l n e m t u d j u k , erődítettek-e, 5 - c s a k a s z a k i r o d a l o m b a n j e l z e t t telepek
A III. belső fejlődési szakaszra datálható régészeti leletanyag az Ottomány-Várhegyen és a Szalacs-Vida dombon csak szórványosan fordul elő. Ordentlich I. kutatásai alapján tudjuk, hogy a kultúra II. fázisának végén, III. fázisának elején az Ottomány-Várhegy teli népessége átköltözik a közeli szigetre (Ottomány-Földvár), a hanyatló szalacsi telepen lejátszódó sajátos utóéletről viszont nincsenek pontos adataink.207 Elképzelhető, hogy az Otomani III időszakban a „Földvár"-on lévő település átveszi a SzalacsVida domb korábbi központi szerepét, de a kutatás jelenlegi állapotában ez csak hipotézisként kezelhető. Ebben az időszakban a térségben 3 többrétegű nyílt,208 2 többrétegű erődített,209 3 szakirodalomból ismert
201
A két terület metszetében található Érsemlyén-Kerthelyek (61. sz.), Értarcsa-Nagydomb (62. sz.) és Értarcsa-Középhegy (63. sz.) a szalacsi teli, míg az Érkeserü-Püspökdomb (23. sz.) és ApátkeresztúrVárhegy (28. sz.) a székelyhídi teli befolyási övezetéhez sorolható. A Magyarcsaholy-Tatár kút telep - mivel a szalacsi teli által feltehetőén ellenőrzött terület közvetlen szomszédságában helyezkedik el - valószínűleg ennek a centrumnak a befolyása alá tartozott. 202 Az Ottomány-Várhegy teli dominanciaövezete kicsi, a telep pedig a szalacsi teli tőszomszédságában helyezkedik el. Nem tartjuk kizártnak, hogy területét fokozatosan kebelezte be a szalacsi főnökség. Ez a folyamat következhetett be a Mezőterem és Nagykároly-Bobáld esetében is. 203 Magyarcsaholy-Tatár kút (22. sz.), Érsemlyén-Kerthelyek (61. sz.). 204 Érendréd-Bikadomb (1. sz.), Érendréd-A mezőgazdasági termelőszövetkezet udvara (2. sz.), Érdengeleg-Vár (30. sz.). 205 Érdengeleg-Nagyhalom (3. sz.), Gálospetri-Az ötlyukú híd (36. sz.), Vasad (76. sz.), Gálospetri-Fráter erdő (34. sz.), Értarcsa-Nagydomb (62. sz.), Értarcsa-Középhegy (63. sz.). 206 Gálospetri-A Gánás patak jobb partja (37. sz.), Szilágypér-Vár (48. sz.), Piskolt-Zónat (52. sz.), VasadSzőlők (77. sz.). 207 Véleményünk szerint a telepek feladása lassúbb folyamatot jelentett, mert kismértékben, de jelen van az Otomani Illa kerámia. Az Ér völgyében lévő telepek egy részének feladását valószínűleg ökológiai, gazdasági és társadalmi okok váltották ki. 208 Szilágypér-Vár (48. sz.), Vasad-Szőlők (77. sz.), Vasad-Cigány negyed (78. sz.).
EME A NAGYKÁROLYI-SIKSAG
ÉS AZ ÉR-VIDÉK
TELEPÜLÉSHÁLÓZATA
51
települést találunk.210 A sort 3 olyan többrétegű telep zárja, amelyekről régészeti feltárások hiányában nem tudjuk, hogy voltak-e védmüveik. 2 " (14. tábla)
1-tellek, 2-többrétegű nyílt telepek, 3-tóbbrétegű erődített telepek, 4többrétegü telepek, amelyekről nem tudjuk eröditettek-e. 5-csak a szakirodalomból ismert telepek
A Székelyhíd-Ökörvár telep befolyási övezetében kevés telepet ismerünk,212 bár a terület nagysága megközelíti a szalacsi teli által domináltat. Az Otomani II időszakban ebben a mikrorégióban 2 egyrétegű nyílt,213 2 többrétegű erődített,214 3 csak a szakirodalomban jelzett215 és 1 olyan többrétegű telep van, amelynek erődítettségéről nincsenek adataink.216 (13. tábla)
1-tellek, 2-egyrétegű nyílt telepek, 3-többrétegű erődített telepek, 4-többrétegü telepek, amelyekről nem tudjuk, erődítettek-e, 5-csak a szakirodalomból ismert telepek
Bader T. véleménye szerint a Székelyhíd-Ökörvár egyike volt az Otomani kultúra III. fázisának elején feladott településeknek.217 Az élet megszűnte a telepen valószínűleg az Ottomány-Várhegyen és a Szalacs-Vida dombon bekövetkezett folyamathoz hasonló.218 Az Ér völgyének ezen a részén, az Otomani III
209
Érendréd-A mezőgazdasági termelőszövetkezet udvara (2. sz.), Érdengeleg-Vár (30. sz.). Érdengeleg-Nagyhalom (3. sz.), Érmihályfalva-Sárgafóldes gödör (71. sz.), Szilágypér-Várgánc (49. sz.). 211 Piskolt-A református templom mellett (51. sz.). 212 A székelyhídi teli befolyási övezetébe tartozó települések kis száma a terület csekély kutatottságával is magyarázható. Persze fennállhat a lehetősége annak is, hogy gyérebben lakott területről van szó. 213 Kágya-Kopasz domb (13. sz.), Mihai Bravu (39. sz.). 214 Biharfélegyháza-Földvár (54. sz.), Erselénd-Füzék (60. sz.). 215 Apátkeresztúr-Várhegy (28. sz.), Diószeg-Cigány negyed (31. sz.), Hegyközszentmiklós-Öreghegy (59. sz.). 216 Erkeserű-Püspökdomb (23. sz.). 2,7 BADER 1978,36. 218 A székelyhídi múzeumban található leletanyag vizsgálatakor megfigyeltük, hogy a legfelső rétegben szórványosan ugyan, de jelentkezik az Otomani III kerámia. 210
EME 52
MOLNÁR ZSOLT-IMECS ZOLTÁN
időszakból mindössze 1 többrétegű erődített219 és 3 csak a szakirodalomban jelzett települést ismerünk.220 (14. tábla)
1-tellek, 2 - T ö b b r é t e g ü erődített telepek, 3 - c s a k a s z a k i r o d a l o m b ó l ismert telepek
Az XTENT módszer alapján meghatározott hipotetikus településrendszer ellenőrzésére a Thiessenpoligonok módszerével is megszerkesztettük a Nagykárolyi-síkságon és az Ér völgyében levő teli telepek dominanciaövezeteit. Annak ellenére, hogy az ArcView program segítségével megrajzolt, a kutatott régióban létező 6 teli telep befolyási övezeteit jelentő Thiessen-poligonok technikai okok miatt221 a kelleténél nyújtottabb formájúak, az elemzésük által nyert információink összecsengenek az XTENT modell szolgáltatta adatokkal. Megfigyelhettük, hogy a Szalacs-Vida domb, Nagykároly-Bobáld, Székelyhíd— Ökörvár, Mezőterem-Kendereshalom
és Ottomány-Várhegy
telepekre
megszerkesztett
Thiessen-
poligonok, illetve az XTENT módszerrel meghatározott dominanciaövezeteik ugyanazokat a telepeket tartalmazzák.222 (lásd 12-14. és 15-17. tábla) Az egymástól eltérő vizsgálati módszerekkel megszerkesztett befolyási övezetekhez tartozó települések
mindkét
esetben
azonos
megoszlása
alapján
úgy
véljük,
hogy
a
szóban
forgó
dominanciaövezetek ha nem is tükrözik a kutatott terület valós középső bronzkori „politikai" helyzetképét, mindenképpen megközelítik ezt. A Nagykárolyi-síkságon és az Ér völgyében elhelyezkedő tellek láthatósági övezeteinek megállapítása emberközelbe hozza a matematikai számítások miatt első látásra nehezen követhető hipotézisünket. A használt térinformatikai program által megadott kép értelmében (18. tábla) a Nagykárolyisíkságon
található
dominanciaövezethez
tartozó
két
teliről
(Börvely-Halmos,
Mezőterem-
Kendereshalom) látható a térség hatalmi központja, a Nagykároly-Bobáld domb. Ez utóbbiról szintén 219
Biharfélegyháza-Földvár (54. sz.). Éradony-Szigetvár (5. sz.), Mihai Bravu (39. sz.), Hegyközszentmiklós-Öreghegy (59. sz.). 221 A Nagykárolyi-síkságon és az Ér völgyében létező 6 teli telep esetében az ArcView program által megszerkesztett Thiessen-poligonok a telepek félkör alakban való elhelyezkedése által csak nyugati oldalukon zártak természetes módon. A Magyarország felé eső keleti oldalukat tetszőlegesen határoltuk le az általunk vizsgált régió keretvonalával. Ez a művelet szükségszerűvé vált, hiszen ellenkező esetben a matematika szabályainak megfelelően a poligonok oldalai az általunk kutatott térségen kívül metszették volna egymást. Ha a magyarországi Berettyó-völgyi tellekre is kiszerkesztettük volna a Thiessen-poligonokat, a létrejött kép jobban közelítene a valósághoz. 222 Az Otomani I időszakban a Nagykároly-Bobáld és a Mezőterem-Kendereshalom telieket magába foglaló, az XTENT módszer segítségével kiszerkesztett kör alakú dominanciaövezethez tartozó 15. sz. telep (Nagykároly-Bobáld lb) az ennek megfelelő Thiessen-poligonok egyikében helyezkedik el. A Szalacs-Vida domb és Ottomány-Várhegy telieket magában foglaló kör alakú befolyási övezethez tartozó 2, 30, 47, 48, 52. sz. telepek (Érendréd-Curtea CAP, Érdengeleg-Vár, Ottomány-Elősziget, Szilágypér-Vár, Piskolt-Ógát) az említett két telinek megfelelő Thiessen-poligonokban helyezkednek el. A Székelyhíd-Ökörvárhoz tartozó XTENT dominanciaövezetben, akárcsak a telep Thiessen-poligonjában, a tellen (57. sz.) kívül nem találunk más települést. Ugyanígy az Otomani II és Otomani III időszakokra - a két említett módszerrel megszerkesztett befolyási övezetek is hasonlóak egymáshoz. 220
EME A NAGYKÁROLYI-SIKSAG
ÉS AZ ÉR-VIDÉK
53
TELEPÜLÉSHÁLÓZATA
látszik a két másik teli telep. A befolyási övezethez tartozó települések kivétel nélkül mind láthatóak a térségben lévő három teli valamelyikéről. így a nagykárolyi teli befolyása alá tartozó települések közvetlen vagy közvetett módon ellenőrizhetőek voltak. Az XTENT modell alapján legnagyobb dominanciaövezetü Szalacs-Vida domb rendelkezik a legszélesebb láthatósági övezettel. A szalacsi teliről belátható a dominanciaövezetébe tartozó teljes településhálózat. (18. tábla) A harmadik dominanciaövezet központját jelentő Székelyhíd-Ökörvár láthatósági körzetéből az Otomani II és Otomani III időszakban két-két telep esik ki. (18. tábla) Ezek viszonylag kis távolságra helyezkednek el a központi telephez képest, így könnyen ellenőrizhetők lehettek. Hipotézisünket összegezve: A vizsgált területet népesítő szedentáris életmódú, paraszti gazdálkodásmóddal rendelkező Otomani társadalom hierarchikus felépítésű. A főnökségi társadalmak hatalmi és gazdasági központjait egy-egy teli telep jelenti. Ezek a főnöki szálláshelyek redisztribúciós központokat jelentenek az alárendelt vagy peremterületek számára. A településrendszer ezek mellett társadalmilag jól szervezett földművelő közösségek lakta kisebb-nagyobb telepeket tartalmaz. Az
Otomani
I
időszakban
a
Szalacs-Vida
domb
központú
mikrorégió
fejlettebb
településstruktúrával rendelkezik, mint a szomszédos Nagykároly-Bobáld, illetve Székelyhíd-Ökörvár telepek befolyási övezetét jelentő területek. (12, 15. tábla) Az Otomani II időszakban szembetűnő a települések számának növekedése mind a Nagykárolyisíkságon, mind az Ér völgyében. A térség három hatalmi központja által ellenőrzött területek ekkor nagyjából azonos elterjedésűek. Az Ér völgyének a székelyhídi telep befolyási övezetéhez tartozó részén a két másik területhez viszonyítva kevesebb a település. (13, 16. tábla) Az Ér völgyében létező két dominanciaövezet az Otomani III fázisában felbomlott, bár a központi telepeken még egy ideig folytatódott egy sajátosabb utóélet. A térség „hatalmi súlypontja" egyértelműen a Nagykárolyi-síkságra tevődik át. (14, 17. tábla) A G. Johnson által alkalmazott településrács-modellt összevetve az általunk vizsgált területen létező struktúrával, megfigyelhettük az „ideális" helyzettől való eltéréseket.223 (19-21. tábla) A Nagykárolyi-síkságon és az Ér völgyében létező három „politikai régió"-nak megfelelő számú rácscellát rajzoltunk fel, és bejelöltük a különböző besorolású (B, C, D) telepek helyét. (19-21. tábla) A konkrét régészeti helyzet nem követi a modell szabályszerűségeit. A Nagykároly-Bobáld és SzalacsVida domb központokhoz tartozó területeken a különböző típusú telepek a rácscella felső felében tömörülnek. Abban az esetben, ha a régészeti lelőhelyek a modell által megjelölt helyen vannak, településhierarchiai besoroltságuk eltérő.224 Mindhárom befolyási övezet esetében a „központi hely" elméleten alapuló településmodell pontjainak gyakran több, velük szomszédos Otomani lelőhely feleltethető meg.225 Úgy véljük, a Nagykárolyi-síkság és az Ér völgyének településmegoszlását 223
A rácscellákat beírtuk a Nagykároly-Bobáld, Szalacs-Vida domb és Székelyhíd-Ökörvár telepek befolyási övezetét jelölő körökbe, ezáltal határozva meg a négyzetek oldalhosszúságát. A modell értelmében a négyzetrács közepében a terület központja (A), sarkainál pedig négy, valamivel kisebb település (B) található. A centrumot és a B-vel jelölt telepeket összekötő szakaszok felezőpontjában az utóbbi telepeknél is kisebb lelőhelyek (C) helyezkednek el. Szintén C típusú telepek vannak a négyzet oldalainak felezőpontjaiban, míg a B és C telepek között apró települések ( D ) jelennek meg stb. ( R E N F R E W - B A H N 1 9 9 9 , 1 7 3 ) 224 A Börvely-Halmos (12. sz.), Mezőterem-Kendereshalom (66. sz.) és Ottomány-Várhegy (45. sz.) tellek helyén a modell értelmében D típusú apró települések vannak. (19, 20, 21. ábra) 225 Bizonyos esetekben a modell és a terepen létező helyzet lokalizálás szempontjából egyezik, de a telepek nagyságrendje különböző. Például a nagykárolyi telephez tartozó régió 15, 42, 43, 68, 69. sz., a szalacsi teli övezetének 52, 61, 63. sz. és a székelyhídi terület 8. sz. települései egészen közel fekszenek a G. Johnson által is használt modell megadott pontjaihoz. Gyakran a modell által megadott ponthoz több régészeti lelőhely is közel fekszik. (Pl. 1, 2, 3; 20, 21; 34, 36, 37; 54, 39. sz. telepek)
EME MOLNÁR Z S O L T - I M E C S ZOLTÁN
54
elsősorban a művelhető földterületek maximális kihasználása határozta meg, a vízi úthálózat kisebb szerepet játszott.
IRODALOM ADAMS, R . M C C .
1992
Anthropological Perspectives on Ancient Trade. Current Anthropology 33. 1. 141-160.
ASTALOŞ, C .
2000-2004
Repere privind funcţionarea „instituţiei darului" la societăţile barbare ale epocii fierului. StComSatuMare XV1I-XXI/I. 47-57.
BADER, T.
1978
Epoca bronzului în nord-vestul Transilvaniei. Cultura pretracică şi tracică.
1982
Die befestigen bronzezeitlichen Siedlungen in Nordwestrumănien, In:
Bucureşti. Bronzezeitlichen Burgenbau in Mitteleuropa. Berlin-Nitra. 47-70. BECHER, B . - K R A U S E , R . - K R O M E R , B .
1989
Zur absoluten Chronologie der Frühen Bronzezeit. Germania 67. 2. 421-442.
BINTLIFF, J.L.-DAVIDSON, D.D.-GRANT, E.G. (Eds.) 1988
Conceptual Issues in Enviromental Archeology. Edinburgh.
1957
Contribuţie la raionarea fizico-geografică a Câmpiei Tisei de Nord. Cluj. 357-
BOGDAN, A.
368. 1957a
Câteva consideraţii fizico-geografice şi economico-geografice asupra Câmpiei Ecedea. Probleme de geografie. V. Bucureşti. 101-125.
BOGDAN, A.-DIACONEASA, B .
1960
Problema Eriului în lumina analizelor de polen. Studia UBBII. Cluj-Napoca. 141155.
BORSY Z .
1955
A Bereg-Szatmári vízrendszer kialakulása. Kossuth Lajos
Tudományegyetem
Közleményei. Debrecen. 253-266. 1961
A Nyírség természeti földrajza. Budapest.
1982
Climatic changes and central European prehistory. In: Climatic Change in
BOUZEK, J.
Later Prehistory. 179-191. 1986
The Egeean. Anatolia and Europe. Cultural interrelatons during the Early Iron Age. (reprint 1997)
BÖKÖNYI S.
1974
History of Domestic Mammals in Central and Eastern Europe. Budapest.
1992
Cultural and Landscape Changes in South-East Hungary. In: Reports on the Gyomaendrőd Project. Archaeolingua. Main-Budapest.
BRADLEY, R.
1985
Exchange and Social Distance. - The Structure of Bronzé Artefact Distributions. Man. New Series. 20.4. 692-704.
EME A NAGYKÁROLYI-SIKSAG
ÉS AZ ÉR-VIDÉK
55
TELEPÜLÉSHÁLÓZATA
BRAUDEL, F.
1985
Mediterana şi lumea mediterană în epoca lui Filip al II-lea. 1-6. Bucureşti.
1997
Mic dicţionar al limbii Române. Bucureşti.
1996
Paleoetnobotanica. Iaşi.
1989
Introduction. In: Centre andperiphery. Comparative Studys in Archaeology. T. C. Champion (Ed.) London-New York. 1-21.
1989a
Centre and periphery. Comparative Studys in Archaeology. T. C. Champion (Ed.) London-New York.
BREBAN, V.
CÁRCIUMARU,
M.
CHAMPION, T. C.
CHAMPION, T.-GAMBLE, C.-SHENNAN, S.-WHITTLE,
1984
A.
Prehistoric Europe. Academic Press. London.
CHAPMAN, J.-SHIEL, R.-BATOVICI,
S.
1996
The Changing Face of Dalmaţia. London.
1982
Prelucrarea osului în aşezările culturii Otomani din nord-vestul României.
CHIDIOŞAN, N .
Crisia XIV. 27-52. CHOYKE, A. M.-BARTOSIEWICZ L.
2000
Bronze Age animal exploatations on the Central Great Hungárián Plain. AAH LI. 1999/2000 (2000). 43-70.
CHRISTALLER,
W.
1933
Die zentralen Orte in Süddeutschland: Eine ökonomisch-geographische Untersuchung über die GesetzmăBigkeit der Verbreitung und Entwicklung der Siedlungen mit stadtischen Funktionen. Jena. (reprint 1980)
CLOBANU, I.
1948
Analize de polen din turba Masivului Semenic. Bul.Grăd.Bot. Cluj XXVIII. 97-107.
CLARKÉ, D. L. (Ed.)
1972
Models in Archaeology. London.
1982
A valószínűségszámítás és gyakorlati alkalmazásai. Kolozsvár-Napoca.
CSEKEV.
DALTON, G.
1977
Aboriginal Economies in Stateless Societies. In: Exchange Systems in Prehistory. T. K. Earle-J. E. Ericson (Eds.). New York-London. Academic Press. 191-212.
DELI T—SÜMEGI P.
2004
Late Pleistocene forest refugia in the Carpathian Basin and glacial relict elements in the gastropod fauna of the analyzed region. In: The Geohistory of... Budapest. 207-212.
DIETLER, M .
1989
Greeks. Etruscans and thirsty barbarians: Early Iron Age interaction in the Rhőne Basin of France. In: Centre and periphery. Comparative Studys in Archaeology. T. C. Champion (Ed.) London-New York. 127-141.
EME MOLNÁR ZSOLT-IMECS ZOLTÁN
56
1995
The cup of Gyptis: rethinking the colonial encounter in Early-Iron-Age western Europe and the relevance of World-Systems models. Journal of European Archaeology 3. 2. 89-111.
DLNCAUSE, D . F.-HASENSTAB, R . J.
1989
Explaining the Iroquois: tribalization on a prehistoric periphery. In: Centre and periphery.
Comparative Studys in Archaeology.
T. C. Champion (Ed.).
London-New York. 67-87. DUMITRAŞCU, S.
1989
Contribuţii la cunoaşterea tehnologiei metalurgiei din epoca bronzului în judeţul Bihor. Crisia XIX. 119-168.
EARLE, T .
2002
Bronze Age Economics. The Beginnings of Political Economies. Westview Press. Cambridge MA.
EKHOLM, K .
1972
Power and Prestige: the Rise and Fall of the Kongo Kingdom. Upsala.
2002
Cercetări arheozoologice în aşezarea de epoca bronzului de la Carei-„Bobald"
EL-SUSI, G .
(judeţul Satu Mare). Thraco Dacica XXIII. 1-2. 243-267. ENDRŐDI A . - G Y U L A I F.
1999
Soroksár-Várhegy-A Fortified Bronze Age Settlement in the Outskirts of Budapest. Plant Cultivation of the Middle Bronze Age Fortified Settlements. ComArchHung. 5-31.
FALL, P. L .
1987
Pollen taphonomy in a canyon stream. Quaternary Research 28. 96-406.
1997
Aspecte privind aşezările culturii Otomani pe teritoriul României. Crisia
FAZECAŞ, G .
XXVI-XXVII. 51-67. 2003
Consideraţii privind vânătoarea la comunităţile Otomani. In: In memóriám Nicolae Chidioşan. Oradea. 61-70.
FEURDEAN, A .
2005
Holocene forest dynamics in northwestern Romania. In: The Holocene... 15. 3. 425—446.
FOLTINY S.
1972
Nalazi predmetaod zlata u Mokrinu i Banatu iz ranog bronzanog doba Early Bronze Age gold founds from Mokrin and the Banat region. In: Mokrin II... 43-55.
FRANK, A . G .
1967
Capitalism and underdevelopment in Latin America. New York.
1993
Bronze Age World System Cycles. Current Anthropology 34. 4. 383^29.
FRANKENSTEIN, S.-ROWLANDS, M .
1978
The internai structure and regional context of Early Iron Age society in southwest Germany. BullInstArchLondon. 15. 73-112.
FRIEDMAN, J.-ROWLANDS, M .
1977
Notes towards an Epigenetic Model of the Evolution of 'Civilisation'. In: J. Friedman-M. Rowlands (Eds.). The Evolution of Social Systems. London. 201-276.
EME A NAGYKÁROLYI-SIKSAG
ÉS AZ ÉR-VIDÉK
57
TELEPÜLÉSHÁLÓZATA
FÜKÖH, L.
1987
Evolution of the Mollusca fauna og the Hungárián uplands in the Holocene. In: Holocene environment in Hungary. Ottava — Budapest. 49—56.
GHINEA, D. (Ed.)
2002
Enciclopedia geografică a României. Bucureşti.
1997
Spaţial Organisation in the Tisza Flood Plain: Dynamic Landscapes and GIS.
GILLINGS, M .
in Flux. Central and Eastern Europe
In: Landscape
in Antiquity. J.
Chapman-P. Dolukhanov (Eds.). Oxford. 163-181. GOGÁLTAN, F.
1999
Bronzul timpuriu şi mijlociu în Banatul Românesc şi pe cursul inferior al Mureşului. Timişoara.
2000
Aria sudică de răspândire a culturii Otomani. ActaMP XXIII/l. 121-152.
2004c
„Centru" şi „periferie". I. între teorie şi realitate istorică. RevBistr XVIII. 3963.
GYULAI, F.
1993
Enviroment
and
Agriculture
in
Bronzé
Age
Hungary.
Budapest
Archeolingua. Series Minor. 4. HANDEL...
1995
Handel,
Tausch
und
Verkehr
im
Siidosteuropa, Südosteuropa-Schriften,
Bronzé17 -PAS,
und
Früheisenzeitlichen
11, München-Berlin, B.
Hânsel (Hrsg.). HARDING, A.
1984
The Mycenaeans and Europe. London.
2000
European Societies in the Bronzé Age. Cambridge.
1993
Handel. Tausch und Verkehr im bronzé- und früheisenzeitlichen
HÂNSEL, B.
Südosteneuropa. Einführung. In: Handel... 9-19. HANSEN, S.
1994
Studien zu den Metalldeponierungen wăhrend der ălteren Urnenfelderzeit zwischen Rhőhnetal und Karpatenbecken. I—II. UPA 21. Bonn.
1995
Aspekte des Gabentauschs und Handels wăhrend der Urnenfelderzeit in Mittel- und Nordeuropa im Lichte der Fundüberlieferung. In: Handel... 6780.
HÁRKE, H.
1979
Settlement Types and Settlement Patterns in the West Hallstatt Province. BAR 57. Oxford.
HlGGS, E. S—VLTA-FLNZI, C.
1972
Prehistoric economies: a territorial approach. In: Papers in Economic Prehistory. Studies by Members and Associates of the British Academy Major Research Project in the Early History of Agriculture. E. S. Higgs (Ed.). Cambridge. 27-36.
ILON G. 2001
Pénzrendszer a bronzkorban?. MQMOZ.
I. Fiatal Őskoros Kutatók I.
Összejövetelének konferenciatörténete. Debrecen. 217-224.
EME MOLNÁR ZSOLT-IMECS ZOLTÁN
58
JANKUHN, H .
1977
Einfuhrung in die Siedlungsarchăologie. Berlin. New York.
1987
Postglacial climate and vegetation history in Hungary. In: Holocene
JÁRAI-KOMLÓDI M .
environment in Hungary. Ottava-Budapest. 37-47. JACOBSON, G . L.-BRADSHAW, R . H . W .
1979
The selection of sites for paleovegetational studies. Quaternary Research 16. 80-96.
JOCKENHÖVEL, A .
1974
Zur Bennenung umenfelderzeitlicher Stufen im östlischen Mitteleuropa. Jahresberlnst VorgeschFrankfurt. 57-69.
JOHNSON, G . A .
1972
A test of the utility of Central Place Theory in Archaeology. Man. Settlement and Urbanism. P. J. Ucko-R. Tringham-G. W. Dimbleby (Eds.). London. 769-785.
KARÁCSONYI C .
1993 1994-1995
Flora şi vegetaţia judeţului Satu Mare. Satu Mare. Date istorice despre apele şi lucrările de hidroamelioraţii efectuate în nordvestul României (cu referiri la modificările microclimatice edatice şi biocenotive survenite în urma acestor lucrări). StComSatuMare XI-XII. 195233.
KIMMING, W .
1968
Die Heuneburg an der oberen Donau. Tübingen.
1987
The ancient economy. Transferable technologies and the Bronze Age world-
KOHL, P.
system: a view from the northeastern frontier of the Ancient Near East. In: Centre and Periphery in the Ancient World. M. Rowlands-M. Larsen-K. Kristiansen (Eds.). Cambridge. 13-24. 1989
The use and abuse of world systems theory: the case of the 'pristine' west Asian state. In: Archaeological Tought in America. C.C. Lamerg-Karlovsky (Ed.). Cambridge. 218-240.
KORDOS L.
1977
Changes in the Holocene climate of Hungary reflected by the „volethermometer" method. Földrajzi Közlemények. 222-229.
1987
Climatic and ecological changes in Hungary during the last 15000 years. In: Holocene environment in Hungary. Ottava-Budapest. 11 -24.
KOSSACK, G .
1959
Südbayern wăhrend der Hallstattzeit. RFG 20. Berlin.
KOVÁCS T .
1998
Siedeln in der Tiefebene- Das Problem der bronzezeitlichen Nutzung der Überschwemmungsgebiete an der TheiB. In: Mensch und Umwelt in der Bronzezeit Europas. Kiel. 481-492.
2000
Bronzkori ékszerek, fegyverek, aranykincsek. In: A Magyar Nemzeti Múzeum őskori aranykincsei. Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. Budapest. 3762.
EME A NAGYKÁROLYI-SIKSAG
ÉS AZ ÉR-VIDÉK
59
TELEPÜLÉSHÁLÓZATA
KRISTIANSEN, K .
1982
The formation of tribal systems in later European prehistory: northern Europe. 4000-500 B.C. In: Theory and Explanation in Archaeology. The Southhampton Conference. C. Renfrew-M. J. Rowland-B. A. Segraves (Eds.). New York.
1987
1998
Center and periphery in Bronzé Age Scandinavia. In: Centre and Periphery in the Ancient World. M. Rowlands-M. Larsen-K. Kristiansen (Eds.). Cambridge. Europe before history. Cambridge.
1987
Commercial networks in the Ancient Near East. In: Centre and Periphery in
LARSEN, M . T.
the Ancient
World. M. Rowlands-M.
Larsen-K.
Kristiansen
(Eds.).
Cambridge. 47-56. LENERZ-DE WILDE, M .
1995
Prămonetare Zahlungsmittel in der Kupfer- und Bronzezeit Mitteleuropas. FundberBaden-Wiirttemberg 20. 229-327.
LENIN, V . I.
1968
Imperialismul. Stadiul cel mai înalt al capitalismului. Bucureşti.
1944
Die răumliche Ordnung der Wirtschaft. Jena.
1982
Atlantic and Sub-boreal: dampness and diyness? In: Climatic Change in
LÖSCH, A .
MAGNY, M .
prehistory... 33-43. MALINOWSKI, B .
1922
Argonauts of the Western Pacific. New York-London.
MC.GUIRE, R . H .
1989
The greater Southwest as a periphery of Mesoamerica. In: Centre and periphery.
Comparative Studys in Archaeology.
T. C. Champion (Ed.)
London-New York. 40-66. MANDER, Ü.-JONGMAN, R . H . G
1997
Ecological and Socio-Economic Consequences of Land Use Changes. In: Perspectives
in Ecology. A Glancé from VII International
Congres of
Ecology (Florence 19-25 July 1998). A. Farina (Ed.). Leiden. 269-280. MARX, K .
MAUSS, M.
1960
Capitalul. 1-4. Bucureşti. 1955-1960.
1925
The Gift. London.
1997
Eseu despre dar. Iaşi.
G.
MLHOVILIC, K.-TERÉAN, B . - H Á N S E L , B.-MATOSEVIC, D . - B E C K E R , C .
2003
Rovinj i okolica prije rima. Rovigno e dintorni prima die romani. Rovinj und seine Umgebung vor den Römern. Kiel.
MOLNÁR ZS.
2005
Habitatul culturii Otomani din Câmpia Careiului şi valea Eriului. StComSatuMare. XXII. - megjelenés előtt.
EME 60
MOLNÁR ZSOLT-IMECS ZOLTÁN
NÉMETI J.
1999
Repertoriul arheologic al zonei Cărei. Bucureşti.
NÉMETI J . - M O L N Á R ZS.
2002
A teli telepek elterjedése a Nagykárolyi-síkságon és az Ér völgyében. Kolozsvár.
2005
A teli telepek fejlődése és vége a Nagykárolyi-síkságon és az Ér völgyében. Kolozsvár. - megjelenés előtt.
1964
Aspecte privind cultura Otomani. Crisia IV. 135-151.
1968
Anordung und Bau der Wohnungen im Rahmen der Otomanikultur in
O R D E N T L I C H , I.
Rumănien. DaciaN.S. XII. 141-153. 1969
Probleme der Befestigungsanlagen in den Siedlungen der Otomanikultur in deren rumăniscem Verbreitungsgebiet. Dacia N.S. XIII. 457-474.
1971
Aria de răspîndire a culturii Otomani de pe teritoriul României. Marmaţia 2.
1973
Cercetările arheologice de la Otomani şi Sălacea şi locul lor în contextul
19-35. culturii Otomani. Teză de doctorat. Ms. Iaşi. POP, E.
1929
Analize de polen în turba Carpaţilor Orientali (Dorna-Lucina). Bul.Grăd.Bot. Cluj IX. 3—4. 81-210.
1932
Contribuţii la istoria vegetaţiei cuaternare din Transilvania. Bul.Grăd.Bot. Cluj XII. 1-2. 29-102.
1943
Faza pinului din bazinul Bilborului. Bul.Grăd.Bot. Cluj XXIII. 97-116.
POP, E.-BOŞCAIU, N . - L U P Ş A , V.-RĂDULESCU, D .
1971
Analiza sporo-polinică a sedimentelor de la mlaştina Peşteana (jud. Hunedoara). In: Contribuţii botanice. 7-10.
POPESCU, D .
1956
Cercetări arheologice în Transilvania (II). Săpăturile de la Vărşand. Materiale II. 89-152.
RANDSBORG, K .
1993
Kivik. Archaeology & Iconography. ActaArchCopenhaga 64. 1.1-147.
1986
Introduction: peer polity interaction and socio-political change. In: Peer polity
RENFREW, C .
interaction
and socio-political
change. C. Renfrew-J.F. Cherry (Eds.).
Cambridge. 1-18. RENFREW, C . - L E V E L , E. V .
1979
Exploring Dominance: Predicting Polities from Centers. In: Transformations. Mathematical Approaches to Culture Change. C. Renfrew-K. L. Cooke (Eds.). New York-London. 145-167.
RENFREW, C . - B A H N , P.
1997
Régészet. Elmélet. Módszer. Gyakorlat. Budapest.
1996
Landscapes of the Settlements. Prehistory to the present. New York.
ROBERTS, B. K .
EME A NAGYKAROLYI-SIKSÁG
ÉS AZ ÉR-VIDÉK
TELEPÜLÉSHÁLÓZATA
61
ROWLANDS, M. 1987
Centre and periphery: a review of a concept. In: Centre and Periphery in the Ancient World. M. Rowlands-M. T. Larsen-K. Kristiansen. (Eds.). Cambridge.
ROWLANDS, M.-LARSEN, M . ^-KRISTIANSEN, K. (Eds.)
1987
Centre and Periphery in the Ancient World. M. Rowlands-M. T. Larsen-K. Kristiansen (Eds.). Cambridge.
1933
Mittelalterliche Weltwirschaft. Blüte und Ende einer Weltwirtschaftsperiode. Jena.
1984
Spuren minoisch-mykánischen und orientalischen Einflusses im atlantischen Westeuropa. JahrbRGZ 31.137-186.
1985
Spuren orientalische und ágaischen Einflusses im bronzezeitlichen Nordischen Kreis. JahrbRGZ 32. 123-195.
1993
Commodities transactions and growth in the central-european Early Bronzé Age. Journal of European Archaeology 1. 2. 59-72.
1995
Bronzé Age copper producers of the Eastern Alps. Excavations at St. VeitKlinglberg. UPA 27. Bonn.
1993
What would a Bronze-Age world system look like? Relations between temperate Europe and the Mediterranean in later prehistory. Journal of European Archaeology 1. 2. 1-58.
1994
Core. Periphery and Margin: Perspectives on the Bronzé Age. In: Development and Decline in the Mediterranean Bronzé Age. C. Mathers-S. Stoddart (Eds.). Sheffield. 335-345.
RÖRIG, F.
SCHAUER, P.
SHENNAN, S.
SHERRATT, A.
SHERRATT, A.G.-SHERRATT, E.S.
1989
From Luxuries to Commodities: The Nature of Mediterranean Bronzé Age Trading Systems. In: Bronzé Age Trade... 351-386.
1977
Was there a pre-capitalist world-system? Peasant Studies 6. 1. 20-29.
SCHNEIDER, J.
SCHORTMAN, E. M . - U R B A N , P.
A.
1994
Living on the Edge: Core/Peripheiy Relations in Ancient Southeastern Mesoamerica. Current Anthropology 35. 4. 401-430.
1995
Tausch. Handel und Verkehr in wirtschaftshistorischer Sicht. In: Handel... 2129.
1994
Gerâtegeld Sichel. Studien zur monetăren Struktur bronzezeitlicher Horte im nördlichen Mitteleuropa. Berlin.
SCHÖNFELD, R.
SOMMERFELD, C.
SOMOGYI S.
1987 Relationship between environmental changes and humán impact until the 9"1 Century. In: Holocene environment in Hungary. Ottava-Budapest. 25-36.
EME MOLNÁR ZSOLT-IMECS ZOLTÁN
62
SÜMEGI P .
1999
Reconstruction of flora, soil and landscape evolution and humán impact on the Bereg Plain from the late-glacial up to the present. Based on palaeoecological analysis. In: The Upper Tisa Valley. Preparatory proposal for Ramsar site designation and an ecological background. Hungárián. Románián. Slovakian and Ukrainian co-operation. Hamar J-Sárkány-Kiss A. (Eds.). Szeged. 173-204.
2003 2004
A régészeti geológia és a történeti ökológia alapjai. Szeged. The results of paleoenviromental reconstructions and comparative geoarcheological analysis for the examined area. In: The geohistory of... Budapest. 301-348.
SÜMEGI P.—KERTÉSZ R .
1998
A Kárpát-medence őskörnyezeti. sajátosságai - egy ökológiai csapda az újkőkorban? Jászkunság 44. 144-157.
SÜMEGI P . - H E R T E L E N D I E . - M A G Y A R I E . - M O L N Á R M .
1998
Evolution of the enviroment in the Carpathian-Basin during the last 30000 BP years and its effects on the ancient habits of the different cultures. In: Archaeometrical research in Hungary II. L. Költő. L. Bartosiewicz (Eds.). Budapest-Kaposvár-Velem.
SÜMEGI P—BODOR E .
2000
Sedimentological. Pollen and geoarchaeological analysis of core sequence at Tököl. SAX. 83-96.
SÜMEGI P—BODOR E . - J U H Á S Z I.-HUNYADFALVI Z . - M O L N Á R S . - H E R B I C H K . - S Z E G V Á R I G . - I M R E M TLMÁR G .
2004
A balatoni déli autópálya régészeti lelőhelyeinek környezettörténeti feldolgozása. MQMOE. III. Őskoros Kutatók III Összejövetelének konferenciatörténete. Szombathely. 399-420.
SÜMEGI P.—JUHÁSZ I . - B O D O R E . - G U L Y Á S S.
2004
Bronzé Age Agricultural Impacts in the Central Part of the Carpathian Basin. IN: Acts of the XlVh UISPP Congress. University of Liége. Belgium. 2-8 September 2001. P. Haesaerts-F. Damblon (Eds.). BAR 1271. 107-111.
SÜMEGI P—TÍMÁR G . - G U L Y Á S S . - J U H Á S Z I.
2004b
The study area. In: The geohistory of... Budapest. 25-38.
SÜMEGY J.
1948
Földtani adatok az Ér völgyéből és környékéről. Északerdélyi Földtani Tanulmányok. Budapest.
1989
Divergent trajectories in Central-Italy.
STODDART, S.
periphery.
1200-500 BC. In: Centre and
Comparative Studys in Archaeology.
T. C. Champion (Ed.).
London-New York. 88-99. STRUVE, K . W .
1977
Geschichte Schleswig-Holsteins. Die jüngere Bronzezeit. Neumünster.
1989
Interaction betwen the nomadic cultures of central Asian and China in the
SZYNKIEWICZ, S.
Middle Age. In: Centre and periphery. Comparative Studys in Archaeology. T. C. Champion (Ed.) London-New York. 151-158.
EME A NAGYKÁROLYI-SÍKSÁG
ÉS AZ ÉR-VIDÉK
TELEPÜLÉSHÁLÓZATA
63
THRANE, H.
2000
Effects of the Bronze Age on the Enviroment and Culture in Scandinavia. In: Mensch und Umwelt... B. Hănsel (Ed.). Kiel. 271-280.
TRADE...
1993
Trade and Exchange in Preistoric Europe. C. Scarre-F. Healy (Eds.). Oxford.
TLMÁR G . - M O L N Á R G . - P Á U N E S C U , C . - P E N D E A , F.
2004
A második és harmadik katonai felmérés erdélyi szelvényeinek vetületi és dátumparaméterei. Geodézia és Kartográfia.
5. 12-16. Magyar Földmérési,
Térképészeti és Távérzékelési Társaság. Budapest. UNTERSUCHUNGEN...
1985-1989
Untersuchungen zu Handel und Verkehr der vor- und frühgeschichtlichen Zeit in Mittel- und Nordeuropa. I-V. Göttingen.
VLCZE M .
2000
Background information to the field-survey. SAX. 119-129.
VITA-FINZI, C . - H I G G S , E . S.
1970
Prehistoric Economy in the Mount Cârmei Area of Palestine: Site Catchment Analysis. PPS XXXVI. 1-37.
VULPE, A .
2001
Epoca metalelor. In: Istoria
românilor.
Voi. I. Moştenirea
timpurilor
îndepărtate. M. Petrescu-Dîmboviţa-Al. Vulpe (Coord.). Bucureşti. 211-377. WALLERSTEIN, I.
1974
The Modern World System. Capitalist Agriculture and the Origins of the European World-Economy in the Sixteenth Century. New York. The Modern World System II. Mercantilism and the Consolidation of the
1980
European World-Economy. New York. WLLLEY, G . R.-PHILLIPS, P.
1956
Method and Theory in American Archaeology. Univ. of Chicago Press.
WILLIAMS, D . F.
1989
The impact of the Roman amphora trade on pre Roman Britain. In: Centre and periphery.
Comparative
Studys
in Archaeology.
T. C. Champion (Ed.)
London-New York. 127-141. WILLIS,
KJ.
1997
The impact of Early Agriculture upon the Hungárián Landscape. In: Landscapes
in flux. Central and Easten Europe
in Antiquity.
Colloquia
Pontiqa 3. 193-207. WOLF, E. R .
1982
Europe and the People without History. Berkeley.
DATA TO THE RESEARCH OF THE OTOMANI CULTURES HABITAT IN THE CĂREI PLAIN AND THE Erau VALLEY (ABSTRACT)
D
uring the Middle Bronze Age the Carpathian-Basin resembles from the cultural point of view to a mosaic. Despite the fact that every community has developed a specific material culture in this
EME MOLNÁR ZSOLT-IMECS ZOLTÁN
64
chronological sequence we may still talk about a so-called telis' society" based on the social and economic macro features. This type of habitat is specific for the region under study and for the great Hungárián Plain, too. In these areas during the Middle Bronzé Age has been created a "cultural complex" characterized by the homogeneity of pottery and bronzé metallurgy. The aim of this study is to present a hypothetical image of the Middle Bronzé Age landscape of the Carei Plain and the valley of the Eriu River. The starting point was the exhaustive recording of the Otomani settlements (mapping, visiting and photographing each site, analyzing archeological evidence). 80 settlements have been identifíed in this area. The list of sites is far to be complete, but it still does reflect the actual state of the research. The study of the settlement systems and networks of interacting polities is a window on the historical development of social complexity and hierarchy. The evolution of Middle Bronzé Age complex and hierarchical societies from north-west Romania and the analysis of their social-political system are presented from a comparative core-periphery-systems perspective. The present approach exploits the conceptual apparatus of the aforementioned theory to examine the patterns of development in prehistoric north-west Romania. Moreover, an overview of research on the core/periphery - worid-systems issues is alsó presented. The idea of core/periphery hierarchy was originally developed to describe the stratified relations of power and dependency among societies in the modern world-system. The new comparative perspective of the world-systems approach developed by scholars like A. Harding can be used properly for the politicalsocial system of the Otomani communities from the Románián lowlands, where the Middle Bronzé Age chiefdoms are strongly linked by local and interregional (cross-cultural) social systems and luxury and barter goods trade networks. To estimate the territorial sizes and boundaries of the Otomani chiefdoms from north-western Romania is very difficult. Therefore, the present study had applied the methods of the XTENT-models, Thiessen-poligons and Central place theory, archaeological data, mathematic calculations and geoinformatics programs. Knowing the environmental background of the Carei Plain and Eriu Valley, the sizes of settlements and the approximate territorial area controlled by them, an interesting (but hypothetical) picture of the political and social development of the Otomani communities can de drawn. Although the research on vestiges of the Otomani communities is facing various difficulties we still can draw some conclusions such as: -within the Carei Plain and Eriu River Valley the makers of the Middle Bronzé Age civilization as well as the founders of the telis were the carriers of the Otomani Culture; -in the analyzed area the "teli society" is made of hierarchical communities with a settled life and a rural economy. The system of settlements is structured to various sizes of sites, but well organized from the social point of view. Telis were "political" and economic centers. The residential area (the telis) of the local chieftains can be considered centers for the redistribution of goods to the peripheral zones. -based on the theoretical models and archaeological fieldwork two major inhabited areas (Carei Plain and the Valley of Eriu River) and 6 micro regions can be distinguished. Using the methods of XTENT models and Thiessen-poligons we could establish the hypothetical boundaries of each region and their political-hierarchical relations. -in the 2nd period of the Otomani Culture, one can observed the numerical increase of settlements within the Carei Plain as well as in the Eriu River Valley. In the 3rd period of this culture a part of the settlements where abandoned by the Otomani communities. This leaving was probably due to the climatic and environmental changes, as well as for economic reasons.
EME A NAGYKÁROLYI-SÍKSÁG
ÉS AZ ÉR-VIDÉK
TELEPÜLÉSHÁLÓZATA
65
One may assert that the presented findings increase the knowledge concerning the social and economic system of the Middle Bronzé Age communities in north-western Transylvania and will provide a startingpoint for the fiiture research on this matter. A NAGYKÁROLYI-SÍKSÁGON ÉS AZ ÉR VÖLGYÉBEN TALÁLHATÓ OTOMANI LELŐHELYEK
1.
Andrid (Érendréd) - Cetatea Taurului (Bikadomb) - jud. Satu Mare.
2.
Andrid (Érendréd - Curtea Grajdurilor CAP (A termelőszövetkezet istállóinak udvara) - jud. Satu Mare.
3.
Andrid {Érendréd) - Sub Hóimul Mare (Nagyhalom) - jud. Satu Mare.
4.
Acâş (Ákos) - Togul lui Veres (Veres tag) - jud. Satu Mare.
5.
Adoni (Éradony) - Cetatea de pe insulă (Sziget Vár) - jud. Bihor.
6.
Ardud (Erdőd) - Vii (Szőlők) - jud. Satu Mare.
7.
Beltiug (Krasznabélteg) - Teveli - jud. Satu Mare.
8.
Berea (Bere) - Grădina Florilor (Virágkert) - jud. Satu Mare.
9.
Berea (Bere) - Pârâul Turcului (Török folyás) - jud. Satu Mare.
10.
Berea (Bere) - Togul Sf. Gheorghe (Szentgyörgy tag) - jud. Satu Mare.
11.
Berea (Bere) - Togul evreului (Zsidó tag) - jud. Satu Mare.
12.
Berveni (Börvely) - Halmos (Halmos) - jud. Satu Mare.
13.
Cadea (Érkágya) - Dealul chel (Kopasz domb) - jud. Bihor.
14.
Cărei (Nagykároly) - Bobald (Bobáld) - jud. Satu Mare.
15.
Cărei (Nagykároly) - Bobald I2 (Bobáld I2) - jud. Satu Mare.
16.
Cărei (Nagykároly) - Bobald I 2a (Bobáld I 2a) - jud. Satu Mare.
17.
Cărei (Nagykároly) - Bobald II (Bobáld II) - jud. Satu Mare.
18.
Cărei (Nagykároly) - Bobald VI (Bobáld VI) - jud. Satu Mare.
19.
Cărei (Nagykároly) - Spitz - jud. Satu Mare.
20.
Căpleni (Kaplony) - Malul canalului de irigaţie (Az öntözőkanális partja) - jud. Satu Mare.
21.
Căpleni (Kaplony) - Drumul Căminului (Király földek) - jud. Satu Mare.
22.
Cehăluţ (Magyarcsaholy) - Fântâna tătarilor (Tatár kút) - jud. Satu Mare.
23.
Cheşereu (Érkeserű) - Dealul episcopului (Püspökdomb) - jud. Bihor.
24.
Cheşereu (Érkeserű) - Borzhalom - jud. Bihor.
25.
Ciumeşti (Csomaközj - Via Veche (Öregszőlők) - jud. Satu Mare.
26.
Ciumeşti (Csomaköz) - La păşune (Legelő) - jud. Satu Mare.
27.
Craidorolt (Királydaróc) - jud. Satu Mare.
28.
Cresturi (Apátkeresztúr) - Cetăţuia (Várhegy) - jud. Bihor.
29.
Curtuiuşeni (Érkörtvélyes) - Dealul ars (Égető hegy) - jud. Bihor.
30.
Dindeşti (Erdengeleg) - Cetate (Vár) - j u d . Satu Mare.
31.
Diósig (Diószeg) - Colonie (Kolónia) - jud. Satu Mare.
32.
Domăneşti (Domahida) - jud. Satu Mare.
33.
Foieni (Mezőfény) - Lângă podul peste canal (A Bere patak hídja mellett) - jud. Satu Mare.
34.
Galoşpetreu (Gálospetri) - Pădurea Fráter (Fráter erdő) - jud. Bihor.
35.
Galoşpetreu (Gálospetri) - La Vii (Szőlők) - j u d . Bihor.
36.
Galoşpetreu (Gálospetri) - Podul cu cinci găuri (Az ötlyukú híd mellett) - jud. Bihor.
37.
Galoşpetreu (Gálospetri) - Malul drept al Ganaşului (A Gánás patak jobb partján) - jud. Bihor.
38.
Ghirişa (Körösgéres) - Dâmbul serei (Széra domb) - j u d . Satu Mare.
EME MOLNÁR Z S O L T - I M E C S ZOLTÁN
66
39.
Mihai Bravu - jud. Bihor.
40.
Mihăeni {Krasznamihályfalva) - Cetate (Vár) - jud. Satu Mare.
41.
Moftinu Mare (Nagymajtény) - Grădina lui Bota (Bota kertje) - jud. Satu Mare.
42.
Moftinu Mic (Kismajtény) - Curtea parohiei reformate (A református parókia udvarán) - jud. Satu Mare.
43.
Moftinu Mic {Kismajtény) - Hanul Messzelátó (Messzelátó csárda) - jud. Satu Mare.
44.
Moftinu Mic {Kismajtény) - Ograda sediului fostei CAP (A mezőgazdasági társulás székhelyének kertje) - jud. Satu Mare.
45.
Otomani {Ottomány) - Cetăţuie (Várhegy) - jud. Bihor.
46.
Otomani {Ottomány) - Cetatea de pământ (Földvár) - jud. Bihor.
47.
Otomani {Ottomány) - înainte de insulă (Elősziget) - jud. Bihor.
48.
Pir {Szilágypér) - Cetate (Vár) - jud. Satu Mare.
49.
Pir {Szilágypér) - Várgánc - jud. Satu Mare.
50.
Pir {Szilágypér) - Roszgáz - jud. Satu Mare.
51.
Pişcolt {Piskolt) - Lângă biserica reformată (A református templom mellett) - jud. Satu Mare.
52.
Pişcolt {Piskolt) - Ógát - jud. Satu Mare.
53.
Portiţa {Portelek) - Vis-a-vis de cimitir (A temetővel szemben) - jud. Satu Mare.
54.
Roşiori {Biharfóldvár) - Cetatea de pământ (Földvár) - jud. Bihor.
55.
Sanislău {Szaniszló) - La hârburi (Cserepes) - jud. Satu Mare.
56.
Sanislău {Szaniszló) - Lângă Heleşteu (A halastó mellett) - jud. Satu Mare.
57.
Săcuieni {Székelyhíd) - Cetatea Boului (Ökörvár) - jud. Bihor.
58.
Sălacea {Szalacs) - Dealul Vida (Vida domb) - jud. Bihor.
59.
Sânicolaul de Munte {Hegyközszentmiklós) - Dealul Bătrânilor (Öregdomb) - jud. Bihor.
60.
Şilindru (Erselénd) - Füzék - jud. Bihor.
61.
Şimian (Ersemlyén) - Locul grădinilor (Kerthelyek) - jud. Bihor.
62.
Tarcea (Ertarcsa) - Dealul mare (Nagydomb) - jud. Bihor.
63.
Tarcea (Értarcsa) - Dealul de mijloc (Középhegy) - jud. Bihor.
64.
Tarcea (Ertarcsa) - Holmul mare (Nagyhalom) - jud. Bihor.
65.
Terebeşti {Krasznaterebes) - j u d . Satu Mare.
66.
Tiream {Mezőterem) - Holmul cânepii (Kendereshalom) - jud. Satu Mare.
67.
Unimăt {Újnémet) - Dalboci (Dalbócs) - j u d . Satu Mare.
68.
Urziceni {Csanálos) - Vatra satului (A falu területén) - jud. Satu Mare.
69.
Urziceni (Csanálos) - Drumul Careiului (A nagykárolyi út mentén) - jud. Satu Mare.
70.
Valea lui Mihai (Ermihályfalva) - Groapa cu lut (Sárgaföldes gödör) - jud. Bihor.
71.
Valea lui Mihai {Ermihályfalva) - Groapa cu lut (Sárgaföldes gödör) - jud. Bihor.
72.
Valea lui Mihai {Ermihályfalva) - Dienes - jud. Bihor.
73.
Valea lui Mihai {Ermihályfalva) - La păşune (Legelő) - jud. Bihor.
74.
Valea lui Mihai {Ermihályfalva) - La izvoare (Forrás) - jud. Bihor.
75.
Valea lui Mihai {Ermihályfalva) - La vii (Szőlők) - jud. Bihor.
76.
Văşad {Vasad) - jud. Bihor.
77.
Văşad {Vasad) - Dealul viilor (Szőlők) - jud. Bihor.
78.
Văşad {Vasad) - Cartierul ţiganilor (Cigánynegyed) - jud. Bihor.
79.
Vezendiu {Vezénd) - Broscari (Békás) - jud. Satu Mare.
80.
Voivozi {Érkenéz) - jud. Bihor.
EME
1.
tábla
1
• A Nagykárolyi-síkság és az Ér vidék 1 8 . századi térképét és jelenkori vízhálózatát összehasonlító ábra
EME
2. tábla
1. A Nagykárolyi-síkság és az Ér vidék jelenlegi vízhálózata és az Otomani kultúra településhálózata
EME
3. tábla
1. A Nagykárolyi-síkság és az Ér vidék 18. századi térképe és az Otomani kultúra településhálózata
EME
4. tábla
1. A Nagykárolyi-síkság és az Ér-vidék jelenlegi vízhálózata és az Otomani I időszak telepei
EME
5. tábla
1. A Nagykárolyi-síkság és az Ér vidék 18. századi térképe és az Otomani I időszak telepei
EME
6. tábla
1. A Nagykárolyi-síkság és az Ér vidék jelenlegi vizhálózata és az Otomani I] időszak telepei
EME
7. tábla
l -A Nagykárolyi-síkság és az Ér vidék 18. századi térképe és az Otomani II időszak telepei
EME
E E £ E E E E o o o o o o o IO o in o o o o CM CM co "í in CD o ino o in o oo oo O O o o CM CM co 5 m
mm
1. A N a g y k á r o l y i - s í k s á g és az É r v i d é k j e l e n l e g i vízhálózata és a z O t o m a n i III időszak telepei
EME
9. tábla
1. A Nagykárolyi-síkság és az Ér vidék 18. századi térképe és az Otomani III időszak telenei
EME
10. tábla
1. A Nagykárolyi-síkság és az Ér vidék jelenlegi vízhálózata és az ismert teli telepek
EME
11. tábla
1 • A Nagykárolyi-síkság és az Ér vidék 18. századi térképe és az ismert teli telepek
EME
12. t á b l a
1 Az XTENT módszer alkalmazásával megszerkesztett dominancia övezetek a Nagykárolyi-síkságon és az Ér völgyében. Otomani I időszak
EME
13. tábla
1 • XTENT módszer alkalmazásával megszerkesztett dominancia övezetek a Nagykárolyi-síkságon és az Ér völgyében. Otomani II időszak
EME
1 4. tábla
1 Az
XTENT módszer alkalmazásával megszerkesztett dominancia övezetek a Nagykárolyi-síkságon és az Ér völgyében Otomani III időszak
EME
15. tábla
1 • A Thiessen-poligonok módszerének alkalmazásával megszerkesztett dominancia övezetek a Nagykárolyi-síkságon és az Ér völgyében. OtomaniIIIidőszak
EME
16. tábla
1•A Thiessen-poligonok módszerének alkalmazásával megszerkesztett dominancia övezetek a Nagykárolyi-síkságon és az Ér völgyében. OtomaniIIIidőszak
EME
17. tábla
1 • A Thiessen-poligonok módszerének alkalmazásával megszerkesztett dominancia övezetek a Nagykárolyi-síkságon és az Ér völgyében. Otomani III időszak
EME
18. tábla
1 A
Nagykárolyi-síkságon és az Ér völgyében található teli telepek láthatósági övezetei
EME
19. tábla
1 A Nagykárolyi-síkságon és az Ér völgyében létező dominancia övezetek és a „központi-hely" elmélet alapján megszerkesztett településrács-modell. Otomani I időszak
EME
20. t á b l a
1 A Nagykárolyi-síkságon és az Er völgyében létező dominancia övezetek és a ..központi-hely" elmélet alapján megszerkesztett településrács-modell. Otomani II időszak
EME
21. tábla
1 • A Nagykárolyi-síkságon és az Ér völgyében létező dominancia övezetek és a „központi-hely" elmélet alapján megszerkesztett településrács-modell. Otomani III időszak