2015. március
Horváth Lóránd
Elvégeztetett
... és mi csak vétkeztünk és te szenvedtél egyre, –– mentünk vakon az ösztöneink után de te felnéztél az égre. –– mentünk a gyehenna égő szennyhalmazán, égett a testünk,gőzölgött vérünk, –– te mentél a fájdalom mázsasullya alatt s a kínóceánon imádkoztál értünk! ... mi játszottunk s teltek a híú napok, és kárhozat volt a munkánk és étkünk, neked kínból fonódtak éjszakák,nappalok s magadat adtad fényről,dicsőségről s szállt a mámor –– te elindultál az egekből s mentél poklokig, hogy mentsd az elveszetett, s a Golgotáról eljutottál minden emberig. ... és néztünk reád és felforrt a vérünk, és kövült a szívünk és konokabban néztünk, –– neked szederjes lett tested,veritékes arcod, de álltad,álltad a végső,utolsó nagy harcot, ... s míg mi felújjongtunk és lángolt dühünk, te Istent hívtad,hogy megmentsd lelkünk, –– és zuhogtak a sziklák és hasadott a kárpit, és jajgatott az élet,látta vonaglásaid –– és felcsapott az öröm,sátáni halleluja, hogy meghal,meghal,meghal Istenfia, –– s a nap a fájdalomtól lehunyta szemét s a mindenségre ráhullt a feketeség, s míg sírt a világ és ernyedten csüggtek a falevelek halk suttogás kélt: „Ő volt,igaz volt, elvégeztetett!”
Teológiai szemezgetés
2. oldal
„Elvégeztetett!” Vannak a Bibliában olyan mondatok, amelyek üzenetük tömörsége okán különös súllyal szólalnak meg. Ilyen az Éden kertjében az embert kereső Isten „Ádám hol vagy?” kérdése (1Mózes 3: 9), hiszen Isten Jézusban is az embert keresi, ahogy a próféták, vagy a büntetések, a csodák, vagy az intések kapcsán is. Vagy Noé történetének egyik indító mondata, amely Isten haragját és erejét mutatja be: „megbánta az Úr Isten, hogy embert teremtett” (1Mózes 6: 7). Ilyen – hasonlóan kifejező és mély üzenetet hordozó – Jézus egyik utolsó szava: „elvégeztetett!”. A kereszten értünk életét adó Jézus kiáltása nem vélemény, hanem ténymegállapítás, sőt, hitvallás. Mint tudjuk: valaminek a vége, mindig valami újnak a kezdete is az életben. Az Ő földi életének vége egy új korszak kezdete Isten és ember viszonyában. Ebben az egy szóban Jézus sok dologról tesz hitvallást. Vall élete értelméről, hiszen azért született a földi életre, hogy Isten világáról beszéljen nekünk és halálával megnyissa az előlünk elzárt isteni közösséget. Isten kiűzte az embert az Éden kertjéből, mert az ember bár ismerte Isten akaratát, tudatosan áthágta azt, amivel Isten szeretetéhez való hozzáállásáról vallott. De vajon ha visszaélünk Isten szeretetével, hogyan akarhat Ő közösségben maradni velünk? Akár az emberi viszonyokban: ha valakinek a szeretetével visszaélünk, megszakad a kapcsolat. Márpedig Ádám és Éva mi vagyunk, mindannyian. Jézus halála az Istennek arra adott válasza, abból az állapotból menny felé mutató szava, amelyet az ember következményeként hordoz annak, amit önmagának köszönhet. A bűneset kapcsán megjelenik a fájdalom, a munka teherré lesz, az elmúlás pedig felkiáltójellé földi életünk végén. Az ember azóta is keresi élete értelmét – mert nincs a helyén. Jézus azért hívta a mennybe az embert míg földi alakban köztünk járt, mert „haza” szeretné hívni az embert. A lehetőséget Ő teremti meg azzal, hogy bűneinkért vállalja az áldozatot. A hívása annak szól, hogy éljünk is ezzel. A Biblia szavain keresztül azóta is hív, hogy végre a „helyünkön” legyünk. Ott, ahová Isten eredetileg teremtett: a Vele való közösségre. Aztán Jézus ezzel az egy szóval: „elvégeztetett!”, vall küldetése lezárásáról – immár mindent megtett, amit Isten Rá bízott, mindent, amit az emberért meg lehet tenni. Megtett mindent annak ellenére, hogy küzdött az Ördög csábítása ellen, mikor a pusztában szándéka szerint igyekezte Jézust eltéríteni, küzdött az emberi értetlenséggel, indulatokkal, gyilkos szándékkal szemben. Ő „végezte el” Isten küldetését. És nem az ennek ellene ható indulatok győztek. Vall az ember örökkévalóságról elgondolt helyéről – hiszen halála az örök életet hirdeti nekünk. Perspektívát nyit számunkra azzal, hogy kész ilyen áldozattal Folytatás a 6. oldalon
„Jézus mondta: Én vagyok a feltámadás és az élet…” János ev. 11:25
Szeretteim! Nehezen indul idén a tavasz, de a templomkertben már látni a rügyeket, tegnap kinyílt az első nárcisz és a madarak dala is azt mondja: vannak örök törvények, amelyek nem legyőzhetőek. Mégis sokan hirdetik, hogy ők tudják az igazságot és mindig vannak, akik újra és újra bedőlnek nekik. Húsvéthoz közeledve „izgatottan” várom milyen új szenzációt fognak bejelenteni, amely kétségessé teszi Jézus személyét, szolgálatát, halálát. Elbizonytalanítva ezzel az embereket, vagy éppen muníciót adva a szkeptikusoknak. Honnan is ered - még sokszor a templomos emberek közt is - a bizonytalanság, félreértés? Szerintem onnan, hogy keveset és rosszul olvassák a Bibliát. Tegyük próbára magunkat: Mondjuk el a Nagyhét történetét, mivel kezdődik és végződik, majd próbáljuk megmondani, hol van leírva a Szentírásban, és olvassuk el. Végül vessük össze, hogy mindent jól tudtunk-e? A kezünkbe adott Szentírás segít megérteni az életünk szabályait. Mert nem ismerni az örök törvényeket nem mentesít azoknak következménye alól. Ahogy nem lehet megállítani a tavasszal a virágok kinyílását, nem lehet az életünk dolgait sem csak nekünk irányítani. Egészség- betegség, boldogság- szomorúság, születés- halál nem a mi akaratunk függvénye. Húsvét pontosan ezért adatott. Megtanulni, megélni kell az életünk Isten által alkotott szabályait! Ha kell letenni, ha kell felvenni a magunk keresztjét, de főleg meghallani és gyakorolni kell Jézus Gecsemáné kerti imáját: „… mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” Ez nem szolgaság, sőt még nem is kiszolgáltatottság, hanem józan felismerése emberlétünk kereteinek. Attól, hogy azt mondom, nincs időm az Istenre, a másik emberre, magamra, még megy az idő. Fel kellene hát ismerni az élet keretein belül a lehetőségeket! A húsvéti feltámadás üzenet arról, hogy van lehetőség megváltoztatni az életszemléletemet. Erre van egy szép görög szó a Bibliában (metanoia) , ami azt jelenti, hogy megbánás, helyesbítés, értékváltozás. A keret, a törvény örök, de a tartalomról, a minőségről én dönthetek: elfogadom az isteni örök távlatot, vagy elveszek a mindennapi harcaimban. Húsvét az újrakezdés nagy pillanata, amit Isten felajánl minden embernek (olvasandó: János ev. 3:16). Az emberi választ már Neked kell megadni! Meg kell értened, hogy ezt feldolgozni egyedül nem lehet, szükség van a segítségre. Egy olimpiai bajnok sem saját erejéből jut el a csúcsig, hanem ott van mögötte a segítők csapata. Még inkább így van ez az életünk helyzeteivel. Kell egy csapat, és ez nem más, mint amit mi így hívunk: gyülekezet. Lásd a gyülekezeti programoknál mennyi kapcsolódási pontot kínál Neked Isten! Ha azt mondod, egyik sem érdekel, javasolhatsz újat, mást. De attól lesz ez értékké, ha részt veszel benne! Mi más lenne hát ez ünnep, ha nem a lehetőségek nyitánya. Legyen rajtunk Isten áldása! Testvéri szeretettel: 2015. böjtjében
Szloboda József lelkipásztor
Riport
4. oldal
„A derék asszony koronája az ő férjének.” Hamar átértem Törökbálintról (mert, hogy ott dolgozom) Újpest központba. Azonnal megtaláltam az épületet, mintha már számtalanszor jártam volna ott, ahol gyülekezetünk gondnokának felesége Goldbach Zsuzsa dolgozik. Megnyomom a kapucsengőt és már nyílik is a rácsos ajtó, amin keresztül az udvarra lépek, és jelez a lépcsőházba nyíló ajtó is, hogy mehetek. Gyalog megyek fel a harmadik emeletre, ahol már az iroda ajtajában vár Zsuzsi. Goldbach Zsuza (G.ZS.): Szia! Azt hittem lifttel jössz. Nagy Gábor (N.G.): Felszaladtam, kell egy kis testmozgás. - Egyszerűen, de ízlésesen, barátságosan berendezett Zsuzsi irodája. A tárgyaló helyiségbe vezet, ott ülünk le beszélgetni. - Ha már egy ilyen kellemes helyen találkoztunk, mondanál először néhány szót a munkádról? (G.ZS.): Könyveléssel, adótanácsadással, adó-szakértéssel foglalkozom. Az általános iskola után közgazdasági szakközépiskolát végeztem, aztán következtek, mindenféle képzések, amiket most nem említek külön, de ehhez a szakmához ugye elengedhetetlenül szükségesek voltak. Úgy érzem, hogy nagyon jól választottam. A mai napig szeretem a szakmámat, lelkesen olvasom az adótörvényeket. (N.G.): Ilyenkor év elején, az adóbevallások idején, gondolom, megszaporodik a feladat. (G.ZS.): Igen, de az elektronikus adóbevallás jelentősen könnyíti a dolgomat, hiszen gyakorlatilag a számítógép előtt ülve elkészíthetem a bevallásokat és mindent így tudok intézni. Nem kell postára, ügyfélszolgálati irodákba szaladgálni. (N.G.): A gyülekezetben is szoktál segíteni azoknak, akiknek, az adóbevallással, adózással gondjuk, problémájuk van. (G.ZS.): Így van, ez ilyenkor mindig ki is van hirdetve. Nem csak a személyi jövedelemadózásnál év elején, év közben is bármikor, ha tudok, nagyon szívesen segítek bárkinek. (N.G.): Legtöbbet azért Ferinek (Goldbach Ferenc) segítesz, és itt nem az adóbevallásra, adózásra gondolok, hanem gyülekezetünk dolgaira. Mindarra, amivel egy gyülekezeti gondnoknak és feleségének foglalkoznia kell. Milyen feladatokat, szolgálatot jelent ez a számodra? (G.ZS.): Már húsz éve tagjai vagyunk a gyülekezetnek. Viszonylag hamar bekapcsolódtunk a gyülekezet életébe. Akkor még kevesebb program volt, kevesebben jártak a templomba. Aztán egyszer csak jött a felkérés, hogy Ferit szeretnék megválasztani gondnoknak. Azt gondolom akkor még nem voltunk teljes mértékben tisztába azzal, hogy, mivel is jár mindez, de mivel megszokott dolog,
5. oldal
Riport
hogy mindent közösen végzünk, intézünk, ennek a feladatnak is így láttunk neki, és ez azóta is így működik. Azt hiszem sikerült jól elsajátítani a feladatok megoldását, mindazt, ami menet közben adódik. Vannak a templom tulajdonában lakások, amikkel kapcsolatban, ha bármi probléma van, azok elsősorban nálunk landolnak. Gondolok itt felújításra, vagy akárcsak kisebb javításra. Ezeket szoktuk koordinálni, menedzselni. Van már néhány lakás a hátunk mögött, aminek a nagyon rossz állapotból való újjászületését együtt vezényeltük le. Azt gondolom, hogy ha már kaptuk Istentől ezt a feladatot, szolgálatot, akkor igyekszünk mindent a lehetőségeinkhez képest a legjobban csinálni. (N.G.): Esett már szó a munkádról, szolgálatról, mindkettő járhat bosszúsággal, gondokkal, most beszéljünk valami olyasmiről, ami mindig teljes örömmel tölt el, hiszen ezt én is láttam rajtad. A kenyér, péksüti sütésre gondolok. Hogyan született a gondolat, a gyülekezetben elindítani egy ilyen programot? (G.ZS.): Otthonról jött a gondolat, hiszen én már több mint öt éve sütök otthon péksüteményeket. Ezzel kezd-tem, aztán később megpróbálkoztam a kenyérsütéssel is, ugyanolyan sikerrel, hiszen eddig még semmit sem kellet kidobni, minden elfogyott, vagyis jól sikerült. Istennek hála a templomban is egyre aktívabb lett a közösség, és egy őszi buszos kiránduláson született meg bennem az ötlet, hogy akkor hirdessük meg, hogy indítanánk egy ilyen lehetőséget és meglátjuk mekkora lesz az érdeklődés. (N.G.): De végül is bejött, hiszen sikere lett. Azért is, mert egy nagyon jó közösség formáló program. Én is nem egy alkalommal voltam. (G.ZS.): Igen és folyamatosan frissül a társaság, tehát nem arról van szó, hogy mindig ugyan azok jönnek. Persze vannak törzstagok, de mindig vannak új arcok, így egy év elteltével is (N.G.): Úgy tudom már a folytatás is tervbe van véve. (G.ZS.): Igen most Húsvétig ismétlünk néhány receptet. Március 29-én lesz egy alkalom, ami a húsvét jegyében telik majd, pl. nyuszikalácsot sütünk, aztán váltunk és a kenyerek és kelt péksütemények után másfajta süteményeket, sütemény jellegű dolgokat terveztem. (N.G.): Kicsit titokzatos vagy, de nem baj. Aki többet szeretne tudni minderről, jöjjön el és semmi sem marad rejtve. Ha már szóba került a Húsvét, van valami finomság, ami kimondottan csak akkor kerül az asztalra?
(G.ZS.): Mivel én vidékről származom, nálunk mindig igazi pácolt, füstölt sonka került az asztalra, nem ez a Pesten megszokott, bolti kötözött. Ehhez készült régebben édes kalács, most már inkább házi kenyér. Mikor még otthon laktam a szüleimmel és a testvéremmel és leültünk a húsvéti asztalhoz édesapám mindig elvágott négyfelé egy főtt tojást és egy cikk jutott mindannyiunk tányérjára, ez jelképezte az összetartozást. Bővült a család, nem lenne már elég egy tojás, de ez a szokás gyerekkorom óta megmaradt és mindenki tiszteletben tartja. (N.G.): Igazán kedves gondolat, nem emlékszem, hogy mástól így ebben a formában hallottam volna. Köszö-nöm a beszélgetést. Kívánom életedre, munkádra, szolgálatodra és családodra Isten gazdag áldását! (G.ZS.): Áldás, Békesség! Nagy Gábor Folytatás a 2. oldalról
közeledni felénk, ilyen áldozatot tenni értünk – mert Ő nem földi évtizedekben gondolkodik, hanem az „örökben”. Vall Isten megbékéléséről is az emberrel. Ennek a békének jele a jézusi feltámadás, mint az Isten és embert közt nyíló új korszak jele. Ezt a lehetőséget Isten nyitotta az ember felé. Az „elvégeztetett!” szó lezárta a múltat. A feltámadás pedig megnyitotta a jövőt – az örökös jövőt. Ez az egy szó, hatalmas távlatokból indult el. Ádám és Éva bűnesetének egyetlen evangéliuma az ígéret, hogy az asszony magva a kígyó (vagyis az Ördög) fejére tapos (1Mózes 3: 15). Istennek ez a terve évezredeken át formálódik egy nép kiválasztásától (Ábrahám) a próféták jövendöléséig. „Elvégeztetett!” – életünk hibáira gondolva mit jelent számunkra ez a mondat? Mit jelent, ha terheinkre, vagy betegségeinkre gondolunk? Ha elénk rajzolódnak meggondolatlan tettek, elhamarkodott szavak? Nehéz a mában megküzdenünk életünk harcait és távolinak tűnik annak meglátása, mit is jelent az, hogy megváltattunk. Mégis, arról vall ez a mondat, hogy Isten ettől a ponttól, ebből a perspektívából tekint életünkre – a kereszt magasságából, hatalmában a feltámasztás lehetőségével. Ennek ténye, már „elvégeztetett”! Kiss Gyöngyi lelkipásztor A lap készítésében közreműködött: Bartal Zsuzsanna, Budavári Andrea, Goldbach Ferenc, Kiss Gyöngyi, Szloboda József Kiadja: Budapest Angyalföldi Református Egyházközség A szerkesztőség címe: 1139 Budapest, Frangepán u. 43. Telefonszáma: 350-8659 е-mail:
[email protected] A gyülekezet számlaszáma: 10700691-25603301-51100005
