2012 I. félév

Biztosítási ismeretek 2011/2012 I. félév I.

A biztosítási piac szabályozó és ellenőrző szervei

Az ágazat fő szabályozó testülete a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF), amely a Pénzügyminisztérium keretein belül működik 2000. április 1. óta. A PSZÁF fő feladata, hogy a pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó intézményeket ellenőrizze és ezzel biztosítsa a fogyasztók védelmét. A biztosítók nagyon szigorú törvényi szabályozás alatt működhetnek. A biztosítási törvény (1995. évi XCVI. tv., amely 1996. január 1-jén lépett hatályba, és amelyet a 2004. május 1-én életbe lépő 2003. évi LX. tv. vált majd föl) a biztosítás közjogának és állami felügyeletének szabályait tartalmazza. A biztosítási törvény előírja, hogy a biztosító úgynevezett szavatoló tőkét képezzen, amely arra szolgál, hogy a biztosító akkor is eleget tudjon tenni kötelezettségeinek (pl. egy országos méretű katasztrófa esetén), ha azokra a beszedett díjak és a díjakból képzett tartalékok nem nyújtanának fedezetet. A szavatoló tőke meglétét a PSZÁF folyamatosan ellenőrzi. A biztosítók érdekképviseletét a Magyar Biztosítók Szövetsége, a MABISZ látja el. A MABISZ célja a biztosítók közös érdekeinek összehangolása ágazati szinten.

II.

Biztosítási alapismeretek

II.1.1. A biztonság, veszély és kockázat Minden emberi cselekvés egyik legfőbb motívuma a biztonságra való törekvés. A fizikai értelemben vett biztonság érdekében házat építünk, megpróbáljuk elkerülni a testi épségünket fenyegető veszélyeket, tartalékolunk a váratlan kiadások vagy a keresetkiesés által okozott nehézségek áthidalására, készülünk nyugdíjas éveink anyagi helyzetének javítására. Annak ellenére, hogy az ember egyik legfőbb célja, hogy minden körülmény között és minden szempontból biztonságban legyen, a tökéletes biztonság állapota végtelenül unalmas. A biztonságra való törekvéssel legalább egyenrangú annak ellentétére, a veszélyre, a kockázat vállalására való törekvés. Az ember egyszerre törekszik a veszélyre és a biztonságra. Például kockáztatunk, amikor munkahelyet változtatunk, vagy amikor síelni megyünk. Hogy egy kicsit pontosabban megértsük a kockázat és veszély fogalmát, határozzuk meg, hogy mit is értünk alatta. A veszély valamilyen jövőbeni kedvezőtlen esemény bekövetkezésének lehetősége. A kockázatos helyzetek, cselekvések és történések azon fajtáit, ahol a szereplők csak veszíthetnek, de nem nyerhetnek, vagy ahol az esetleges nyereség aránytalanul kisebb a lehetséges veszteséggel összehasonlítva, veszélynek nevezzük. A kockázat alatt a veszély gazdasági következményét, azaz veszteség vagy kár keletkezésének lehetőségét értjük. A nyerési lehetőségeket, ezáltal a kockázatot – valamilyen, egyénenként változó mértékig – minden ember keresi. Ugyanakkor a nyerési eséllyel nem kecsegtető szituációkat (az, hogy egy szituáció kínál-e valakinek nyerési lehetőséget, egyénenként változik, nem előre rögzített), tehát a veszélyt mindenki próbálja elkerülni, vagy legalábbis védekezni ellene. De nemcsak az egyértelmű veszélyeket, hanem a kockázat várható negatív következményeit is szeretné az ember elkerülni, vagy legalábbis minimalizálni. Tehát mindannyian megpróbálunk ezekkel a negatív következményekkel szemben biztonságban lenni. II.1.2 A kockázat kezelésének lehetőségei Miután mindannyian biztonságra törekszünk, megpróbálunk a jövőbeni veszélyhelyzetekre felkészülni. Védekezünk az előre nem látható események ellen, például az esetleges jövedelem-kiesés következményei ellen, és tudatosan készülünk az előre látható események bekövetkezése utáni anyagi nehézségek kezelésére is (pl.

nyugdíjba vonulás). A kockázat kezelésére, illetve a károk következményeinek csökkentésére vonatkozóan többféle lehetőség közül választhatunk. 2.1. A kockázat elkerülése A kockázatok kezelésének legegyszerűbb módja az olyan helyzetek elkerülése, amelyeket kockázatosnak tartunk. Például nem síelünk, inkább otthon maradunk. 2.2. A kár megelőzése Ez olyan magatartás, amellyel a kockázatot a káresemény bekövetkezését megelőzően próbáljuk csökkenteni. Ez jelentheti bizonyos szabályok betartását, a veszélyes tevékenységektől való tartózkodást, sőt bizonyos konkrét intézkedések megtételét is, például betörés ellen rácsot szerelünk a nyílászárókra. A hatékony kármegelőzéssel a kockázatok minimálisra csökkenthetők, és segítségével emberi életeket, anyagi javakat menthetünk meg. 2.3. Tartalékképzés A kockázatkezelés igen egyszerű formája. Például ha félünk, hogy ellopják az autónkat, tartaléknak veszünk még egyet, vagy tartalékolunk annyi pénzt, hogy bármikor vehessünk egy újat. A kockázatkezelés ezen módja igen pazarló és célszerűtlen, ugyanis mindenki szeretne minél nagyobb tartalékot képezni és a mindennapi életet legmesszebbmenően élvezni. Ez viszont önmagában ellentmondást hordoz. Ennek ellenére a tartalékképzés mint az önbiztosítás módszere sokszor kiemelt jelentőségű. Például van otthon néhány megfelelő típusú tartalék ruházat, megfelelő színű cérna stb., vagy egy vállalatnál vannak bizonyos tartalék kapacitások, épületek, amelyek feleslegesek a normális termelőfolyamathoz. Egy országnak szüksége van meglévő gabona- és olajtartalékokra. Ezek példák a természetben történő tartalékolásra. Ezekben az esetekben a pénztartalék nem helyettesíti kielégítően a természetbeni tartalékokat. A nagyobb volumenű károk esetében azonban a pénztartalék tudja gyorsan áthidalni a problémákat. 2.4. A biztosítás mint a kockázatkezelés eszköze A kockázatkezelés eddigi módszereinek sajátossága, hogy a veszélynek kitett egyén egyedül lép fel a kockázattal szemben és egyéni stratégiákkal kezeli azt. A biztosítás a kockázatkezelés kooperatív stratégiája, a kockázat áthárításának intézményes formája. A biztosítás segítségével a tartalékképzés hiányossága küszöbölhető ki, ugyanis a biztosítás a tartalékolás esetén jelentkező – általában nagyon magas anyagi kiadásokat – egy tervezhető és elviselhető költséggé változtatja, például ha egy családfenntartó halála esetén egymillió forint elegendő lenne a hátramaradottak anyagi nehézségeinek áthidalására, ahelyett, hogy ekkora összeget kelljen tartalékban tartani, egy kockázati életbiztosítás évi néhány ezer forintért ugyanolyan anyagi biztonságot tud nyújtani. Ha az említett egymillió forint tartalék nem áll rendelkezésre, ekkor ez szinte az egyedüli megoldás, ha rendelkezésre áll, akkor pedig a biztosítás díja feletti összeg szabadon felhasználható, befektethető, vagy elkölthető más célokra. II.1.3. Veszélyközösség A biztosítások egyik legfontosabb fogalma a veszélyközösség. A veszélyközösség célja a tagok közös védekezése a károk gazdasági következményei ellen. A veszélyközösség szervezését a biztosítók végzik. Ahhoz, hogy emberek egy csoportja veszélyközösséget alkosson, bizonyos feltételek kellenek. Először: egy csoport csak ugyanazon veszéllyel szemben alkothat veszélyközösséget. Ha tehát a csoport tagjait különböző veszély fenyegeti – például az egyiket, hogy leég a háza, a másikat, hogy összetörik az autója – és összejönnek, hogy ezeket a veszélyeket megbeszéljék, akkor lehet, hogy közösséget alkotnak, de nem veszélyközösséget. Veszélyközösséget csak azok alkotnak, akik mindannyian tartanak a házuk leégésétől, vagy mindannyian tartanak attól, hogy összetörik az autójuk. Ugyanazon a személyek tartozhatnak több különböző veszélyközösségbe is, de ezeket világosan el kell különíteni egymástól. Másodszor: a veszélyközösségnek homogénnek kell lennie. Nem elegendő, hogy a potenciális kár minősége ugyanaz a veszélyközösség tagjainál, tehát, hogy mindenki tűztől tart. A potenciális kár mennyiségének (nagyságának) is nagyjából azonosnak vagy legalábbis bizonyos határokon belülinek kell lennie. Biztosítási szempontból például nem alkot veszélyközösséget egy lakástulajdonos és egy pékség tulajdonosa, holott mindkettő fél attól, hogy leég az általa birtokolt építmény. Az egyik épület lakás, míg a másik ipari termelés céljait szolgálja, ezért a felmerülő kockázatok is eltérnek.

Harmadszor: a veszélyközösségnek megfelelően nagynak kell lennie, hogy megvalósuljon a kockázatkiegyenlítődés, vagyis, hogy működjön a kockázatmegoszlás elve. Ez a biztosítéka, hogy a nagyszámú tag által befizetett díjak fedezzék a kevés, ténylegesen kárt szenvedetteknek nyújtandó szolgáltatásokat. Ezt lényegében a nagy számok törvénye teszi lehetővé. II.1.4. A nagy számok törvénye A szabályosság véletlen egyedi esetekben nem érhető tetten, de tömegben (nagy számú véletlen esemény során) mérhető és nagy biztonsággal számítható. A nagy számok törvényét J. Bernoulli (1654- 1705) fogalmazta meg. A kísérletek számát növelve a relatív gyakoriság (a kérdéses esemény előfordulása az összes megfigyelt eseményhez viszonyítva) az adott esemény valószínűségéhez közelít Ezt jól példázza egy pénzérme feldobása, ugyanis minél többször dobjuk fel a pénzérmét, annál inkább kiegyenlítődik a fej és írás előfordulásának aránya. A nagy számok törvénye szerint minél többen vannak egy veszélyközösségben, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a közösségre vonatkozóan a károk a várt valószínűséggel következnek be. II.1.5. A kockázatkezelés módszerei a biztosítóknál Kárfelosztás A biztosítók által alkalmazott kockázatkezelési módszerek közül a régebbi, az egyszerűbb módszer a kárfelosztás. A kárfelosztó rendszerben működő biztosítók működésének alapelvét felosztó-kirovó rendszernek nevezzük. A felosztó-kirovó rendszer utólagos jellegű, vagyis a kár fedezetére szolgáló pénzmennyiséget csak a kár bekövetkezése után gyűjtik be a veszélyközösség tagjaitól. Ez a módszer számos szubjektív bizonytalansági tényezőt visz a dologba. Ilyen bizonytalansági tényező pl. az, hogy utólag, a kár bekövetkezése után a veszélyközösség valamely tagja nem tudja, vagy nem akarja teljesíteni a rá kirótt befizetést. Egy profitorientált cég nem teheti ki magát ilyen bizonytalansági tényezőknek, ezért a magánbiztosítók által alkalmazott modernebb módszer a kockázatfelosztó rendszer. Magyarországon a felosztó-kirovó rendszer elnevezés egyedül a társadalombiztosító által szervezett nyugdíjrendszerrel kapcsolatban szokott elhangozni. A rendszer átalakítása folyamatban van. A felosztó-kirovó rendszer esetében a veszélyközösség nem halmoz fel semmit, és a befizetések összege pont arra elegendő, hogy az éppen nyugdíjban levők nyugdíját fizetni lehessen belőle. Kockázatfelosztás A magánbiztosítók a kárfelosztó rendszerrel szemben kizárólag kockázatfelosztó rendszerben működnek. A kockázatfelosztó rendszer legfontosabb sajátossága a kárfelosztó rendszerhez képest az anticipált (előleges) jelleg, szemben a felosztó-kirovó rendszer utólagos jellegével. A kockázatfelosztó rendszerben a veszélyközösség szervezője (a biztosító) előre felméri a várható kár nagyságát (kockázat), s a veszélyközösség tagjaitól (biztosítottak) előre beszedi a kockázat ellenértékét, a biztosítási díjat. Ennek alapján már definiálhatjuk a biztosítás fogalmát is. A biztosítás a kockázatfelosztás statisztikai módszerén alapuló pénzalapképzés a veszélyközösség tagjainak jövőbeni, véletlenszerű és felmérhető szükségleteinek kielégítése céljából. A definícióból következik ez is: egy kockázatot akkor tekintünk biztosíthatónak, ha azon esemény, amelynek bekövetkezése esetén megvalósul a kockázat (biztosítási esemény), azaz bekövetkezik a kár, egy véletlenül bekövetkező esemény. Mit jelent a véletlen? Kicsit leegyszerűsítve: Véletlen az esemény, amelynek bekövetkezését az érintettek nem tudják előre. Egy biztosítási eseménynek mindenképpen véletlen eseménynek kell lennie. A biztosító számára alapvető fontosságú az, hogy a véletlenszerűséget biztosítsa. Külön szakszavak is születtek ezért a véletlen különböző csorbulásaira, ezek közül a legfontosabbak: az antiszelekció, az autoszelekció és a morális kockázat. Antiszelekció alatt azt értjük, amikor a szerződő felek egyike, a biztosított, élve az információs aszimmetria adta lehetőséggel, eltitkolja kockázatának valóságos mértékét a másik szerződő fél, a biztosító előtt. Általában a biztosított az, aki jobban ismeri a konkrét körülményeket, ezért a kockázat nagyságát. Az antiszelekció a biztosító szempontjából veszélyes jelenség, s ezért lehetőség szerint ki kell szűrni az ilyen eseteket. Az autoszelekció azt jelenti, hogy a biztosított nem azért köt a biztosítóval szerződést, mert tudja, hogy az ő kockázata magasabb az átlagnál, hanem mert az átlagnál jobban fél egy bizonyos kár bekövetkezésétől. Akinek például a családfájában sokan haltak meg betegségben fiatalon, félhet attól, hogy ő is rövid életű lesz, és bár teljesen egészséges, magas összegű kockázati biztosítást köt. A morális kockázat lényege, hogy a biztosítás meglétének a ténye hat vissza a kár bekövetkezésének valószínűségére. Például akinek nincs casco biztosítása, óvatosabban vezet, mert fél attól, hogy baleset esetén

összetöri az autóját. Casco biztosítás megkötése után ez a félelem már nincs, hiszen a kocsi összetörése esetén a biztosító megtéríti a kárt. Tehát kevésbé óvatosan hajt, s ezzel megnöveli a kár valószínűségét. II.1.6. A biztosítások felosztása A biztosításokat többféle szempont szerint csoportosíthatjuk. Így a biztosítás tárgya szerint megkülönböztetünk személy-, vagyon- és gépjármű-biztosítást, a kár jellege szerint kár- és összegbiztosítást, tartalékképzés szempontjából élet- és nem életbiztosítást. A biztosítások felosztása a biztosítás tárgya szerint A biztosítás tárgya szerint két fő csoportba sorolhatjuk a biztosításokat: az ember életét, a testi épségét, az egészségét fenyegető károk anyagi következményei ellen a személybiztosítások nyújtanak védelmet, a dolgokban esett károk kompenzálására pedig a vagyon- és a gépjármű-biztosítások szolgálnak. A biztosítások felosztása a kár jellege szerint Az elvileg és gyakorlatilag felmérhető nagyságú károkra kárbiztosítás, az elvileg vagy csak egyszerűen gyakorlatilag felmérhetetlen nagyságú károkra pedig összegbiztosítás köthető. Ilyen például az életbiztosítás, mert az emberi élet értéke nem felmérhető, szemben például egy gépjármű értékével, amely teljes pontossággal meghatározható. A biztosítások felosztása tartalékképzés szempontjából Tartalékképzés szempontjából az életbiztosítások azok, amelyek eltérnek a többi biztosításfajtától. Tipikus életbiztosításnál ugyanis az ügyfél hosszú időn keresztül folyamatosan fizeti a díjakat, befizetéseiből a biztosító tartalékot képez, és a tartam végén számol el az ügyféllel. A biztosító tudja, hogy ezt a tartalékot évekig, évtizedekig nem kell kifizetnie. A nem-életbiztosításokhoz a vagyonbiztosítások mellett a baleset- és az egészségbiztosítás tartozik. Ezek a biztosítások formailag egy évre szólnak, és az egy év eltelte után a biztosító elszámolást végez. Amennyiben az adott évben több volt a biztosító bevétele, mint a kiadása, úgy a biztosítás nyereséges volt, ellenkező esetben veszteséges. II.1.7. Viszontbiztosítás A viszontbiztosítás a biztosító által vállalt kockázatok biztonságos kezelésének egyik módszere. A biztosító által másik biztosítóval kötött szerződés, amelyben a viszontbiztosító azt vállalja, hogy a biztosítási díj egy részének átengedése fejében a károkból is részesedni fog. Különösen a nagy összegű, vagy a tömeges károk (katasztrófakárok) kezelésére alkalmas ez a módszer. Az is előfordul, hogy két vagy több biztosító együttbiztosít, és a kockázatokat előre meghatározott arány szerint vállalják. A viszontbiztosítás jelentősége az, hogy kár esetén nem egy, hanem több biztosítónak kell helytállnia, így mindegyik biztosító csak annyit kénytelen saját maga fedezni, ami nem veszélyezteti a működőképességét. A viszontbiztosításon keresztül a biztosítók olyan kockázatokat is elfogadhatnak, amelyeket különben nem tehetnének meg, mert a pénzügyi hátterük azt nem tenné lehetővé. Viszontbiztosítás esetén a biztosított csak azzal a biztosítóval áll kapcsolatban, amellyel a szerződést megkötötte. II.1.8. A biztosítások díjkalkulációja A biztosítási díjjal kapcsolatosan három fogalommal kell megismerkednünk: – kockázati díjrész (nettó kockázati díj) – vállalkozói díjrész – biztonsági pótlék A kockázati díjrész a kockázatok fedezetéül szolgál. Ezt a – kockázat mértékét képviselő – kárvalószínűségből számítják ki matematikai statisztikai módszerekkel. A vállalkozói díjrész a biztosítási díjnak az a része, amely a biztosító költségeinek a fedezetéül, valamint üzleti nyereség forrásául szolgál. A biztosítások szervezésével, lebonyolításával kapcsolatban többféle költség merül fel, például jutalék, kockázat-elbírálás, nyilvántartás, díjbeszedés költségei. Biztonsági pótlékra azért van szükség, mert előfordulhatnak bizonyos előre nem látható eltérések a kárkifizetési igényekben, például bizonyos veszélykörülmények figyelmen kívül hagyása vagy az adatok nem kellő pontossága miatt.

Mivel azonban az életbiztosítások talán a legjobban „viselkedő" biztosítások a káralakulás szempontjából, vagyis nagyon kis eltéréssel előre meg lehet jósolni a károk nagyságát, az életbiztosítások esetében nem szoktak külön biztonsági pótlékot alkalmazni. Ennek megfelelően az életbiztosítások díja két részből tevődik össze: – nettó díj (kockázati és tőkerész) – vállalkozói díjrész. II.1.9. A biztosítók fajtái 9.1. A biztosítási szférán belül elfoglalt helyük szerint Aszerint, hogy a biztosítási szféra mely szintjén tevékenykedik egy biztosító, megkülönböztetünk direkt, illetve viszontbiztosítókat. A direkt biztosítók elsődleges biztosítók, ők azok, akik elvállalják a különböző események, dolgok (vagyontárgyak, élet, egészség stb.) biztosítását. A viszontbiztosítók a biztosítók biztosítói, ügyfeleik maguk a biztosítók, és a direkt biztosítók által vállalt kockázatok egy részét vállalják át azoktól megfelelő díj ellenében. A művelt biztosítási ágak szerinti felosztás A biztosító által művelt biztosítási ágak szerint a biztosítókat 2 csoportba soroljuk: – szakosított biztosítók – kompozit biztosítók A szakosított biztosítók csak egy biztosítási ággal (pl. életbiztosítás) foglalkoznak. A kompozit biztosítók több biztosítási ágban is tevékenykednek (pl. egyszerre élet- és nem-élet biztosítások). A tendencia a világban és Magyarországon is egyre jobban a szakosodott biztosítók irányába mutat. 1996. január 1-je után hazánkban kompozit biztosító nem alapítható. A biztosítási törvény hatálybalépése előtt már kompozit engedéllyel rendelkező biztosítók azonban mindkét ágat tovább művelhetik. A biztosító tulajdonosa szerinti felosztás Tulajdonos szerint a biztosítókat feloszthatjuk kölcsönösségi és magánbiztosítókra. Kölcsönösségi biztosító esetében a biztosítotti és tulajdonosi pozíció nem válik el egymástól, vagyis a kölcsönösségi biztosító által biztosított egyén egyben a biztosító tulajdonosa is. Működésének célja nem a profit, hanem a tulajdonosok biztosítási igényeinek legcélszerűbb módon való kielégítése. A magánbiztosító általában részvénytársaság formájában üzemel, s itt a biztosítotti és a tulajdonosi státusnak nincs köze egymáshoz. Célja a profit. Mivel a magánbiztosító által biztosított egyénnek meg kell fizetnie a kár várható értékét, a biztosító működési költségeit és a profitját, első ránézésre az ügyfél jobban jár, ha a kölcsönösségi biztosítóhoz fordul, hiszen a kölcsönösségi biztosítónál a profitot nem kell megfizetni. Ez azonban általában nem igaz, ugyanis a sok tulajdonos miatt a kölcsönösségi biztosítók kevésbé hatékony ellenőrzést tudnak megvalósítani a menedzsment fölött, ezért azok sokszor alacsonyabb hatékonysággal, s így magasabb költséggel dolgoznak a magánbiztosítóknál.

III.

Életbiztosítási alapismeretek

III.1.1 Az életbiztosítás fogalma Életbiztosítások esetén a szerződő és a biztosító olyan megállapodást köt, hogy a szerződő díjfizetése ellenében valamilyen, a biztosított életben létével kapcsolatos esemény bekövetkezte esetén a biztosító szolgáltatást nyújt. Egy életbiztosítás vonatkozásában két alapvető biztosítási esemény fordulhat elő, ezek: – a biztosított halála, – a biztosított életben léte adott időpontban. A szerződésekben szereplő személyek a következők: A szerződő az a személy, aki a szerződéskötésre ajánlatot tesz és a biztosítási díjat fizeti. Az ő joga, hogy a szolgáltatás(ok)ra kedvezményezett(ek)et jelöljön (aminek érvényességéhez a biztosított írásbeli hozzájárulása is szükséges).

A szerződő lehet természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság. A biztosított az a természetes személy, akinek az életével kapcsolatos eseményre a szerződés létrejön. Kedvezményezett az a – nem feltétlenül természetes – személy, akinek a biztosító a szolgáltatást nyújtja. Az ő hozzájárulása nem szükséges a szerződés megkötéséhez. Az életbiztosítási szerződések felsorolt „szereplői" lehetnek azonos személyek is. A biztosító szervezi a veszélyközösséget és a biztosítási díj ellenében a szolgáltatást nyújtja. III.1.2. Az életbiztosítások felosztása Az életbiztosításokat különböző sajátosságaik szerint a következőképpen csoportosíthatjuk: A szolgáltatás jellege szerint Haláleseti életbiztosítás: a szerződő díjfizetése ellenében a biztosító vállalja, hogy a biztosított halála esetén a biztosítási összeget kifizeti. A haláleseti biztosítás egy fajtája az, amikor a kockázatvállalás egy adott tartamra korlátozódik, ez a kockázati életbiztosítás. Itt a kifizetéssel a biztosítási szerződés megszűnik. Ha a tartam lejártakor él a biztosított, akkor a biztosítás kifizetés nélkül szűnik meg. Ennek a biztosításnak a lényege, hogy relatív kis díjért cserébe a legszükségesebb pillanatban a család rendelkezésére áll egy, ténylegesen soha meg nem takarított pénzösszeg. Elérési életbiztosítás: A szerződő díjfizetése ellenében a biztosító vállalja, hogy amennyiben a biztosított egy adott időszak végén életben van, úgy a biztosítási összeget kifizeti. Míg a kockázati életbiztosításoknál a biztosítási funkció az elsődleges, az elérési biztosításoknál a megtakarítás. Ezért kiválóan megfelelnek például nyugdíj-előtakarékosság céljára. Járadékbiztosítás: a biztosító azt vállalja, hogy a szerződő díjfizetése ellenében rendszeres időközönként pénzt folyósít a megjelölt kedvezményezettnek, általában a biztosítottnak. Van életjáradék és rögzített tartamú (időleges) járadék. Az életjáradék-biztosítás lényegében elérési biztosítások sorozataként értelmezhető, melynek szolgáltatása a biztosított halálával ér véget. Az életjáradék és a rögzített tartamú járadék között az a különbség, hogy az életjáradék a biztosított élete végéig, míg a rögzített tartamú járadék egyelőre rögzített időtartamig (pl. 5 év) tart. Az egyszeri díjas és a folyamatos díjas járadék közötti különbség az, hogy a biztosító mikor jut hozzá a járadék alapját képező tőkéhez. Ha azt az ügyfél egy összegben befizeti, akkor egyszeri díjas járadékbiztosításról beszélünk, ha folyamatosan, részletekben fizeti, akkor folyamatos díjasról. Beszélhetünk azonnal induló és halasztott kezdetű járadékról is. Ha a járadék folyósítása közvetlenül a szerződéskötést követően indul, akkor azonnal induló, egyébként halasztott kezdetű a járadék. A járadék lehet előleges vagy utólagos is. Az, hogy egy járadék előleges-e vagy utólagos, technikai kérdés. Arról van szó, hogy a járadékot a biztosító az esedékes időszak elején vagy végén fizeti ki (pl. hó elején vagy hó végén, év elején vagy év végén). Különbség csak az első járadék kifizetésének időpontjában van. Az előleges járadék esetén ugyanis mindjárt a díjfizetést követően megkapja a biztosított az első részletet, míg az utólagosnál csak az időszak végén (pl. 1 hónap, vagy 1 év múlva). Biztosítottak száma szerint beszélhetünk 1, illetve 2 életre szóló járadékbiztosításról. A járadékbiztosítások nagyon jól kiegészíthetik a nyugdíjat, vagy fedezhetik például az oktatási költségeket. Az eddig felsorolt biztosítási típusok kombinálásával alakultak ki a további típusok: Vegyes életbiztosítás: a vegyes életbiztosítás egy azonos tartamra szóló (de nem feltétlen azonos biztosítási összegre kötött) kockázati és elérési biztosítás kombinációja. A biztosított tartam alatti halála vagy a tartam végének életben történő elérésekor egyaránt fennáll a biztosító teljesítési kötelezettsége. A biztosító tehát minden esetben szolgáltat, hiszen a két esemény közül az egyik (tartamon belüli halál vagy a lejárat életben elérése) mindenképpen bekövetkezik. Kötött időpontban lejáró, ún. terme fix életbiztosítás: A szerződő díjfizetése ellenében a biztosító vállalja, hogy a biztosítási tartam végén, függetlenül attól, hogy a biztosított életben van-e, a biztosítási összeget kifizeti. A biztosítás díjfizetési periódusa a tartam végéig, de legfeljebb a biztosított haláláig tart, a biztosító a tartamon belül bekövetkező halál esetén a továbbiakban átvállalja a díjfizetést. A kötött időpontú életbiztosítással egy előre meghatározható időpontra az előre látható események finanszírozásához szükséges tőke felhalmozásáról gondoskodhatunk, például a gyermek taníttatási költségeinek fedezetéről (pl.a gyermek 18 éves korára).

A biztosítottak száma szerint Egy szerződésen belül a biztosító egy vagy több személy életére is vállalhat egyidejűleg kockázatot. Két életre szóló biztosításról beszélünk, ha a kockázat két főre terjed ki. (Ez nem azonos két, egy életre szóló életbiztosítással.) Ilyen terméket házastársak, adóstársak, üzlettársak vásárolnak, hogy egyikük halála esetén a biztosító szolgáltatása alapján a másik biztosítottnak ne legyenek anyagi nehézségei. Ha a biztosító kockázatvállalása több főre terjed ki, akkor csoportos (kollektív) életbiztosításról beszélünk. Ezt rendszerint munkáltatók kötik munkavállalóik javára. A díjfizetés gyakorisága szerint Csoportosíthatjuk az életbiztosításokat a díjfizetés gyakorisága szerint is. Az életbiztosítások díját leggyakrabban folyamatosan (évente, félévente, negyedévente vagy havonta) az egész tartam alatt szokták fizetni. Előfordul az is, hogy a szerződés megkötésekor, egy összegben fizetik meg a díjat, ekkor egyszeri díjas életbiztosításról beszélünk. Rendszeres díjfizetésű életbiztosítások – kivéve kockázati életbiztosítások – esetében a szerződőnek a rendszeres díjfizetésen kívül bármikor lehetősége van rendkívüli befizetésre. Ha a szerződőnek a rendszeres díjból elmaradása van, azt a rendkívüli befizetés pótolhatja. Rendkívüli befizetés díjmentesített szerződésre is teljesíthető. A rendkívüli befizetés nem növeli a díjtartalékot, az ebből származó megtakarítást elkülönítetten tartjuk nyilván. A rendkívüli befizetés minimális összegét, hozamát, illetve a terhelő költségeket a mindenkor érvényben lévő kondíciós lista tartalmazza, mely az általános feltétel D mellékletében található. Nyereségrészesedés szerint Nyereségrészesedés szerint vannak olyan életbiztosítások, amelyeknél az ügyfél részesedik a befektetési többlethozamból (megtakarítási elemet tartalmazó biztosítások), és vannak olyan életbiztosítások, melyeknek nincs jelentős díjtartalékuk és ezért az ügyfél nem részesedik a befektetési többlethozamból, ilyenek a kockázati életbiztosítások. III.1.3. Az életbiztosítási kockázatelbírálásról általában (Jelen esetben csak a személybiztosítási ajánlat életbiztosítási betétlapján felvett ajánlatokra vonatkozó szabályokat tárgyaljuk.) Ahhoz, hogy a szerződéskötési folyamat sikeresen menjen végbe, sok munkatárs összehangolt munkájára van szükség. Ennek a munkának az egyik láncszeme a kockázatelbírálás. A kockázatelbírálás egy elemzési, értékelési folyamat, amelynek során a biztosító mérlegeli, hogy nem hátrányos-e számára a szerződés megkötése. Ennek során dönt arról, hogy az ajánlatban rögzített kockázatokat milyen feltételekkel tudja vállalni. E tevékenység célja az ügyfelek esetleges szelekciós törekvésének kiszűrése, ezáltal a biztosítói veszélyközösség védelme. III.2.

Az életbiztosítások díja

III.2.1. A díjkalkuláció alapelvei A díj részei Ismeretes, hogy a biztosítások díjával kapcsolatban megkülönböztetünk nettó és bruttó díjat. Életbiztosításoknál a nettó díj a haláleseti szolgáltatások fedezetéül szolgáló kockázati díjrészből, továbbá az elérési szolgáltatások felhalmozásához szükséges díjrészből és esetlegesen a biztonsági pótlékból állhat. Miután az életbiztosítások esetén a várható károk nagysága nagy pontossággal megjósolható, így életbiztosításoknál nem szoktak külön biztonsági pótlékot létrehozni. A bruttó díj a nettó díjrész és a vállalkozói díjrész összege. A vállalkozói díjrész célja a biztosító költségeinek fedezése, például szerzési költségek (jutalék, orvosi vizsgálat díja), díjbeszedési költségek, bérek stb. A díjszámítás alapelve A biztosítási díj kalkulációját a biztosításmatematikusok (aktuáriusok) végzik. A díjkalkuláció alapelve az ún. ekvivalencia elv, amely így szól:

A bevételek jelenértékének várható értéke = a kiadások jelenértékének várható értéke. A fenti képletben a „várható érték" fogalom azt jelenti, hogy nagy számú, azonos paraméterekkel rendelkező szerződésre érvényes, hogy a bevételek jelenértékének meg kell egyeznie a kiadások jelenértékével. A „jelenérték" kifejezés a képletben azért fontos, mert az ajánlat felvételekor meghatározott biztosítási összeg kifizetése egy távoli, nem pontosan meghatározott időben következik majd be, az ennek megfelelő díjat pedig már az ajánlatfelvételkor ismerni kell. Halandósági tábla A díjkalkuláció egyik legfontosabb eleme a halandósági tábla. Azért van rá szükség, mert azt nem tudjuk, hogy egy konkrét ügyfél hány évig fog még élni, de ha egy nagy számú közösséget vizsgálunk, ott már megfigyelhetők bizonyos törvényszerűségek. Megállapítható például, hogy egy x éves férfi esetében mekkora a valószínűsége annak, hogy egy éven belül meghal. A halandósági tábláknak két csoportja van; az egyik az ún. néphalandósági tábla. Ez népszámlálási adatokon alapul, és a teljes lakosságra vonatkozik. A halandósági táblákat a nőkre és a férfiakra egyaránt elkészítik. A másik csoportot a szelekciós táblák képezik. Ezt a lakosság bizonyos csoportjainak adatai alapján készítik el, például foglalkozás, lakóhely, családi állapot stb. szerint. Maga a halandósági tábla egy többoszlopos táblázat, amelynek első és legfontosabb oszlopa az ún. kihalási (továbbélési) rend (jele: lx). Ez azt mutatja meg, hogy 100 ezer fiú (női táblánál lány) újszülöttből hány éri meg az 1, 2, 3, ...100 éves kort. A következő oszlop (általában dx-el jelöljük) azt mutatja meg, hányan haláloznak el x éves korukban. Könnyen megfigyelhető, hogy dx = lx-l(x+1). A harmadik oszlop az egyéves túlélési valószínűséget határozza meg egy x éves ember részére, ennek jele px. px = l(x+1)/lx A negyedik oszlop a halálozási valószínűséget tartalmazza, jele qx. Ez azt mutatja meg, hogy egy, most x éves ember milyen valószínűséggel hal meg 1 éven belül. qx=dx/lx A biztosítók általában az 1998. évi halandósági táblát használják. Meg kell jegyezni azt is, hogy bizonyos módozatok esetén a halandósági viszonyok eltérhetnek a halandósági tábla értékétől. Ez azért van, mert például akinek a családtagjai, szülei viszonylag fiatalon elhaláloztak betegségben, az maga is számíthat erre, és hajlamosabb lesz kockázati biztosítást kötni. Akinek a szülei viszont hosszú életűek, az inkább járadékbiztosítást köt. A biztosító ez ellen a már említett szelekciós táblákkal védekezik, így igyekszik a helyes díjat kikalkulálni. Az alábbi táblázat a halandósági tábla egy részét mutatja be. Az első sor az újszülöttekre, a második sor az egy évet betöltöttekre, stb. vonatkozik. x 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16

lx 100 000 98 353 98 280 98 230 98 171 98 137 98 109 98 080 98 048 98 015 97 984 97 957 97 933 97 910 97 880 97 826 97 759

dx 1 647 73 50 59 34 28 29 32 33 31 27 24 23 30 54 67 81

px 0,983530 0,999258 0,999491 0,999399 0,999654 0,999715 0,999704 0,999674 0,999663 0,999684 0,999724 0,999755 0,999765 0,999694 0,999448 0,999315 0,999171

qx 0,016470 0,000742 0,000509 0,000601 0,000346 0,000285 0,000296 0,000326 0,000337 0,000316 0,000276 0,000245 0,000235 0,000306 0,000552 0,000685 0,000829

17 18 19 20 21 22

97 678 97 580 97 465 97 333 97 189 97 038

98 115 132 144 151 152

0,998997 0,998821 0,998646 0,998521 0,998446 0,998434

0,001003 0,001179 0,001354 0,001479 0,001554 0,001566

III.2.2. Technikai kamat Az ekvivalencia elvet kifejező egyenletben a bevételek és a kiadások jelenértékre vetítve szerepelnek. Ez azért szükséges, mert a bevételek különböző időpontokban jelentkeznek (amennyiben folyamatos díjfizetésű biztosításról van szó) és a kiadások sem mind egyidejűleg merülnek fel. A különböző időpontban jelentkező pénzeket így csak akkor tudjuk összehasonlítani, ha egységesen mérjük őket. Ennek számszerűsítéséhez a jelenérték számítás módszerét kell alkalmazni. A jelenérték kiszámításához el kell döntenünk, hogy a diszkontálást milyen kamatlábon végezzük. Ez a kamatláb az ún. technikai kamatláb. Ez egy olyan, a biztosító által választott és rögzített kamatláb, melyet minden biztosító alkalmaz a díjkalkulációnál és a tartalékszámításnál. A technikai kamatláb megválasztásánál azt kell figyelembe venni, hogy csak olyan kamatlábbal kalkulálhat a biztosító, amelyet hosszú távú szerződéseinél is biztosnak tekinthet. Ennek mértéke konszolidált gazdaságban 2– 5,5% közt van. Magyarországon jelenleg a technikai kamat 0–2,9% lehet. Technikai kamatláb nagyságát azért kell ilyen óvatosan megválasztani, mert az ügyfél részére ez egyben garantált hozamot is jelent. A biztosító garantálja, hogy a díjtartalék befektetésével legalább ekkora hozamot ér el, s juttat vissza a szerződőnek, még abban az esetben is, ha a biztosító befektetései nem érnék el ezt a hozamszintet. Könnyen belátható az is, milyen az összefüggés a technikai kamat és a díj között. Nagyobb kamatlábhoz kisebb díj tartozik és fordítva. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az olcsóbb díjú (elérési részt is tartalmazó) biztosítás a jobb, mert a magasabb nettó díjú biztosítás általában nyereségként többet fizet ki az ügyfélnek. III.2.3. Díjtartalék Az életbiztosítók nagyságát és piaci erejét a díjbevétel mellett elsősorban a díjtartalék nagyságával szokták jellemezni. A díjtartalék az ügyfél által fizetett díjakból a későbbi kifizetésekre (elérés, halál) felhalmozott pénzösszeg. Ebből következik, hogy a díjtartalék nem egyenlő az ügyfél által befizetett díjak összegével. A díjtartalék másképp alakul a tiszta kockázati és a tőkerésszel rendelkező biztosításoknál, ezért vizsgáljuk meg mindkét esetet. A kockázati biztosítás díjtartaléka Nézzünk például egy kockázati biztosítást. A biztosító úgy számolja ki a biztosítás díját, hogy (ha az ügyfél nem végez értékkövetést) az ügyfél minden évben ugyanannyi díjat fizessen. Az első években az alacsonyabb kor miatt a kockázat jóval kisebb, mint a tartam vége felé. Ezáltal a tartam elején befizetett díjak nagyobbak lesznek, mint azt a kockázat indokolná, a tartam végén pedig kisebbek. A tartam elején jelentkező relatív díjtöbblet miatt jelentkezik a kockázati biztosítás díjtartaléka. A tényleges és szükséges díj különbsége az első években a díjtartalékba kerül, amiből azután folyamatosan pótolják a későbbi években felmerülő hiányt.

Az ábrából láthatjuk, hogy a díjtartalék kb. a tartam közepéig emelkedik, majd fokozatosan csökken, a tartam végén pedig nullával egyenlő. A biztosító a kockázati biztosítások díjtartalékát is befekteti, és a díjtartalék hozamát a garantált technikai kamat hozamával számolja. A kockázati biztosítás díjtartaléka nem számottevő mértékű, ez az oka annak, hogy ha a biztosítás díjtartalékán többlethozam képződik, ez nem kerül felosztásra a kockázati biztosítással rendelkező ügyfelek között (hanem az elérési biztosítások díjtartalékához kerül). Az elérési biztosítás díjtartaléka Itt a cél az, hogy a tartam folyamán fokozatosan jöjjön létre az a pénzösszeg, amelyet lejáratkor biztosítási összegként a biztosító köteles kifizetni az ügyfélnek. Az elérési biztosítás díjtartaléka a befizetett díjak elérési szolgáltatásra szánt díjrésze révén folyamatosan nő, hasonlóan mint egy kamatozó bankbetét, azzal a különbséggel, hogy a növekedés üteme gyorsabb a díjtartalék esetében (mert a tartam folyamán meghaltak pénze is növeli a még élők számláján lévő díjtartalékot). Tartam elején a díjtartalék értéke 0, tartam végén egyenlő a biztosítási összeggel. A díjtartalék növekedésének három forrása van: – a rendszeresen beérkező díj – a díjtartalék hozama (a technikai kamat mértékéig) – a tartam közben elhunytak díjtartalékának egy része. Ezek alapján világosan látható: azt, hogy egy adott pillanatban mekkora lesz a díjtartalék, kamatos kamatszámítással nem lehet megállapítani.

3.3. A vegyes biztosítás díjtartaléka A vegyes biztosítás díjtartaléka felfogható úgy is, mint egy kockázati és egy elérési biztosítás díjtartalékának az összege.

A vegyes biztosítás díjtartalékának nagyságára az elérési biztosításnál említett 3 tényezőn túl még az is hatással van, hogy a tartam folyamán történő haláleseti kifizetéseket is a díjtartalékból fedezik. III.2.4. Zillmerezés A zillmerezés egy eszköz arra, hogy a biztosítónak a biztosítás kötésével kapcsolatos költségei már a tartam elején megtérüljenek. A zillmerezés technikailag az első (néhány) évi díjtartalék kölcsönvétele, majd a rendszeresen beérkező díjakból a vállalkozói díjrésszel való fokozatos törlesztése. A zillmerezésre azért van szükség, mert a költségek jelentős része csak egyszer, a szerződés kötésekor jelentkezik (szerzési jutalék, orvosi vizsgálat díja, kötvényesítés illetve nyomtatvány költsége). Ezt a

biztosítónak kellene megfinanszíroznia addig, amíg folyamatos díjfizetés esetében a díj vállalkozói díjrésze nem fedezné ezeket a magas kezdeti költségeket. Probléma jelentkezne akkor is, ha a szerződő felmondaná a biztosítást a tartam elején, hiszen a biztosító nagy kezdeti költségei így sohasem térülnének meg. A zillmerezési technika azt jelenti (Zillmer német matematikus dolgozta ki), hogy a biztosító kölcsönveszi az ügyféltől az első 0,5-2,5 év díjtartalékát. Ez egy kölcsön, amit később a biztosító a vállalkozói díjrészből fokozatosan törleszt az ügyfélnek. A zillmerezés legfőbb hatása az, hogy a díjtartalék nem a szerződéskötéskor kezd növekedni, hanem a már említett 0,5- 2,5 évig a díjtartalék értéke 0-nak tekintendő. A zillmerezett és zillmerezés nélküli díjtartalék összehasonlítása:

Fontos észrevenni, hogy a zillmerezett és a zillmerezés nélküli díjtartalék a tartam végén egyenlő, és megegyezik a biztosítási összeggel. Tehát a zillmerezés miatt az ügyfél nem jár rosszabbul. III.2.5. Maradékjogok A maradékjogoknak oka és alapja a díjtartalék. A díjtartalékot a biztosító azért képezi, hogy később ebből valamilyen szolgáltatást nyújtson. Ha a szerződés bármilyen oknál fogva megszűnik, a biztosítónak el kell számolnia a díjtartalékkal a szerződő felé. Ezt az elszámolási kötelezettséget az ügyfél szempontjából maradékjognak nevezzük, tehát a maradékjog a szerződőnek a díjtartalék elszámolásához való joga. A maradékjogok fajtái: Díjmentesítés Ha az ügyfél tartós pénzzavarba kerül, és nem tudja többet fizetni a biztosítás díját, de a már összegyűlt díjtartalékához nem akar hozzányúlni, kérheti a biztosítás díjmentesítését. A biztosító a biztosítás díjtartalékát úgy kezeli, mint egyszeri befizetést egy egyszeri díjas biztosításra, aminek tartama az eredeti tartamból még hátralévő idő. Az új biztosítási összeg természetesen kisebb lesz, mint az eredeti. A megállapításánál figyelembe vesszük az aktuális élethoszt. Visszavásárlás Ha az ügyfél nagyon komoly pénzzavarba kerül, akkor visszavásároltathatja a szerződést a biztosítóval, azaz többé nem kell díjakat fizetnie, és a biztosító a díjtartalékkal köteles a szerződő felé elszámolni. Ez azt jelenti, hogy a biztosító a díjtartalék %-ban meghatározott részét – jelen esetben 90%-át –, valamint a rendkívüli befizetésnek a bejelentés napját megelőző napon érvényes aktuális összegét kifizeti az ügyfélnek, és a szerződés megszűnik. Azért nem adja vissza a biztosító a teljes díjtartalékot, mert így tudja ellensúlyozni azt a szelekciót, hogy valószínűleg azok vásárolják túlnyomórészt vissza a biztosítást, akiknek az egészségi állapota kifogástalan. Azok, akiknek közben romlott az egészségi állapotuk, nem valószínű, hogy „otthagyják" a biztosítónál a haláleseti összeget, ami jóval magasabb, mint a díjtartalék összege. Márpedig a biztosító a díjkalkuláció során úgy számol, hogy az egészséges emberek is a teljes futamidő alatt fizetik a díjat, és ezzel hozzájárulnak a megromlott egészségi állapotúak haláleseti összegeihez. A rendkívüli befizetések aktuális összege bármikor egészében vagy részlegesen visszavásárolható. A biztosító a rendkívüli befizetés részleges vagy teljes visszavásárlásakor költséget számít fel.

Kölcsön Ez ugyan nem tartozik a maradékjogok közé, de itt említjük meg, mivel az alapja a visszavásárlási érték, és az ügyfél átmeneti pénzzavarát a szerződés megszüntetése nélkül lehet ezzel enyhíteni. A kölcsön alapja és az, ami a kölcsön nagyságát befolyásolja, a díjtartalék. Természetesen a biztosítónak ezt is úgy kell felfognia, mint egyéb befektetéseit, ezért a kölcsönre akkora kamatot kell kérnie, amekkora az egyéb befektetéseinek a hozama. A kötvénykölcsön a visszavásárlások csökkentésére alkalmas eszköz lehet abban az esetben, ha az ügyfélnek pénzre van szüksége, a szerződését viszont nem akarja megszűntetni. A maradékjogok korlátozása A biztosítók oly módon szokták korlátozni a maradékjogokat, hogy a szerződő csak akkor élhet a maradékjogával, ha a szerződéskötéstől számítva bizonyos idő már eltelt, ez az idő a tartam egytizede, de minimum kettő év. Ennek oka, hogy a magas kezdeti költségek miatt a zillmerezetlen biztosítás díjtartaléka a kezdeti időszakban nagyon alacsony, a zillmerezett biztosításnál pedig negatív. A maradékjogokat azért is szokták korlátozni a biztosítók, mert a jobb kockázatú biztosítottak a rosszabb kockázatúaknál hajlamosabbak nagyobb arányban elhagyni a veszélyközösséget. Ez egyfajta antiszelekció, amit a maradékjogok korlátozásával ellensúlyozhat a biztosító. III.2.6. Az inflációkezelés módjai Az infláció az ügyfélnek és a biztosítónak is gondot okoz. Az ügyfél szempontjából az a probléma, hogy elértékteleníti a biztosító vállalt szolgáltatását, a biztosító részéről pedig, hogy a kalkulált vállalkozói díjrész egyre kevésbé fedezi a folyamatos költségeket. Méltányossági problémák is felmerülnek. Nevezetesen az, hogy a biztosító mindenhol technikai kamatlábbal számol. Ez egy viszonylag alacsony kamatláb, amit - mint a díjtartalék hozamát - a biztosító garantál. Inflációs időkben a tényleges hozam azonban jelentősen meghaladja a technikai kamatlábnak megfelelő mértéket. Kié ez a többlet? A méltányosság azt mondja, hogy a nagyobbik rész az ügyfélé, hiszen az ő pénze kamatozott. Ezért inflációs időkben hangsúlyosan merül fel a nyereség-visszatérítés kérdése. Nyilvánvaló, hogy az infláció megszüntetésére nincs lehetőség, ezért ezt különböző technikák alkalmazásával kezelni kell. Az infláció ellen az életbiztosítások esetében két (párhuzamos) módon lehet védekezni: – díjemeléssel, – többlethozam-visszatérítéssel. 1. Díjemelés A díjemelési opció azt jelenti, hogy az ügyfél a biztosítás díját évente növelheti. A díj emelkedésével a szolgáltatás is nő, tehát a díjemelésnek semmi köze az áremeléshez. (Az áremelés azt jelentené, hogy a biztosító ugyanazt a szolgáltatást a későbbiekben egy magasabb díjért nyújtja.) Technikailag a díjemelés úgy történik, hogy a többletdíjon (az emelt díj és az előző évi díj különbségén) a szerződő a hátralévő tartamra, a biztosított aktuális korát figyelembe véve egy ugyanolyan fajtájú biztosítást vásárol. Ennek az új biztosításnak az összegét a biztosító hozzáadja a korábbi biztosítási összeghez. Ennek a ténynek a megértése magyarázatot ad arra is, hogy általános esetben a biztosítási összeg növekedése és a díj növekedése miért nincs egyenes arányban (1 évvel rövidebb a futamidő és 1 évvel idősebb az ügyfél). Létezik egy eljárás, az ún. revalorizációs technika, amely esetben a biztosítási összeg növekedése arányos a díj növelésével. Ennek feltétele, és ez a revalorizációs technika lényege, hogy a biztosító megállapítja a befektetései által elért többlethozam mértékét, és a díjnövelést az ügyfélnek visszajuttatott többlethozam mértékében kéri az ügyféltől. A díjemelése az inflációhoz kapcsolódik, és a díjemelést az előző évi infláció mértékében javasolja. Az ügyfél ezt elfogadhatja vagy elutasíthatja, de külön kérésre emelheti a díjat az infláció mértékétől eltérően, kisebb vagy nagyobb mértékben is. A nagyobb mértékben történő növelés az extraindexálás lehetősége. 2. Többlethozam-visszatérítés A többlethozam a díjtartalék befektetéséből a technikai kamaton felül elért nyereség. A többlethozam visszatérítésének 2 fő módja van:

1. amikor a szolgáltatást (vagyis a biztosítási összeget) emelik. 2. amikor egy külön nyereségszámlán írják jóvá az ügyfélnek a többlethozamot. Az első módszer azt jelenti, hogy miután az elért nyereségből a biztosító levonja a technikai kamatnak megfelelő mértékű hozamot (hiszen azt már belekalkulálta a biztosítási összegbe), a többleten a biztosító megosztozik az ügyféllel valamilyen arányban (általában 80–90% az ügyfélé, és 10–20% a biztosítóé). Az ügyfél részét azután a biztosító úgy tekinti, mint egy ugyanolyan típusú, egyszeri biztosítás díját (amely ugyanakkor jár le, mint az eredeti biztosítás, az ügyfél belépési kora pedig az aktuális kora). Miután a biztosító kiszámolja az új biztosítási összeget, ezzel megnöveli az eredeti szolgáltatás nagyságát. A második módszer esetén az elért nyereségből a biztosító úgyszintén levonja a technikai kamatnak megfelelő mértékű hozamot, a többleten pedig megosztozik az ügyféllel 80-90%, azaz 10-20% arányban. A biztosító az ügyfél részét ezután külön nyereségként tartja számon és szolgáltatáskor fizeti ki. A biztosító a szerződés tartama alatt a biztosítások díjtartalékának és nyereségtartalékának befektetésével elért az év pénzügyi zárásakor (év adóügyi zárásakor, május végén) nyereségrészesedésként a nyereségszámlán ügyfeleinek jóváírja, és szerződésenként nyilvántartja. A biztosító a rendkívüli befizetések mindenkori egyenlegén a hozamot napi kamatszámítással írja jóvá. 3. Hűségnyereség A biztosító a szerződés tartama alatt a nyereségrészesedésen felül hűségnyereséget ír jóvá legkésőbb minden naptári év pénzügyi zárásakor, vagy a szolgáltatás teljesítésekor. A hűségnyereség a naptári évben szolgáltatás nélkül megszűnt szerződések nyereségének a díjtartalék arányában történő felosztásával képződik. A nyereségrészesedés és a hűségnyereség a biztosítási szolgáltatás részeként, az aktuális biztosítási összegen felül, azzal együtt kerül kifizetésre.

IV.

Az életbiztosítással kapcsolatos jogi ismeretek

IV.1.1. Az életbiztosítás, mint a különös szerződési nemek egyike 1. Polgári törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) Kötelmi jog: Általános része I. Cím, II. Cím Mint minden szerződéstípusra, a biztosítási szerződésre is vonatkoznak a kötelmi jog általános részében foglaltak. Kötelmi jog: Különös része III. Cím, XLV. fejezet E fejezet tartalmazza a biztosításra vonatkozó általános szabályokat, ezen belül a vagyonbiztosításra, a felelősségbiztosításra, az életbiztosításra és a balesetbiztosításra vonatkozó speciális kérdéseket. Szerkezete a következő: – Közös szabályok 536–547 § – Vagyonbiztosítás 548–559 § – Életbiztosítás 560–565 § – Baleset-biztosítás 566 § – Vegyes rendelkezések 567 §. 2. A biztosítási szerződés általános fogalma A Ptk. a biztosítási szerződést a következőképp definiálja: Biztosítási szerződés alapján a biztosító meghatározott jövőbeni esemény (biztosítási esemény) bekövetkeztétől függően bizonyos összegnek megfizetésére vagy más szolgáltatás teljesítésére, a biztosított, illetőleg a másik szerződő fél pedig díj fizetésére kötelezi magát. A biztosítási esemény: Biztosítási esemény az a jövőben valószínűen bekövetkező esemény, amelyre a biztosító szolgáltatást teljesít. Ilyen pl. a meghatározott időpont életben elérése vagy a halál bekövetkezésének ténye. 3. Biztosítási szabályzatok Általános szerződési feltételek

A magyar polgári jog rendszerében a biztosítási szabályzatok általános szerződési feltételeknek minősülnek. Ez azt jelenti, hogy a biztosítási szerződéseknek szerves részeit képezik e szabályzatok, amelyek egyrészt azon kérdéseket szabályozzák, amelyekről a Ptk. nem rendelkezik (pl.: a biztosítási kockázat terjedelmének meghatározása, teljesítési határidő meghatározása a biztosító szolgáltatását illetően stb). Másrészt viszont vannak olyan esetek, amikor a törvény kifejezetten megengedi, hogy a szabályzat eltérjen a törvényi szabályozástól (pl. ha a biztosítási esemény a szabályzatban meghatározott okból és az ott megszabott határidőn belül következik be, úgy a biztosító a teljesítésre nem köteles, csupán a befizetett díjaknak a szabályzatban megállapított részét fizeti vissza). Az eltérés azonban nem történhet az ügyfél kárára. Diszpozitív szabályozás A biztosítási szabályzatok általában azon feltételeket tartalmazzák, amelyek eltérő szerződéses kikötések hiányában (pl. a biztosítási szerződés megkötésére irányuló szándék kifejezését szolgáló keretszerződés kikötései) a biztosítási szerződésekre alkalmazandóak. A szabályzatok általános szerződési feltételeinek jellegéből következik, hogy kizárólag abban az esetben válnak az adott biztosítási szerződés részeivé, ha a szerződő felek kifejezetten kikötik a szabályzat alkalmazását. (Ezért kell rögzíteni az ajánlaton, hogy a biztosítási szerződésre a Generali-Providencia Zrt. valamely szabályzata irányadó.) 4. A biztosítási szerződés leglényegesebb alapelve: az írásbeliség A biztosítási szerződés csak írásban érvényes. Az írásbeliség kötelező minden, a biztosítási szerződéssel kapcsolatos jognyilatkozatra. Így például csak írásban érvényes a kedvezményezett kijelölése, vagy annak módosítása, díjhalasztás kérése, vagy annak engedélyezése, díjfelszólítás, felmondás stb. IV.1.2. Biztosítási törvény A jelenleg hatályos biztosítási törvény (2003. évi LX. tv. – a továbbiakban: törvény) 2004. május 1-én lépett életbe. (Ez váltotta föl az 1996. január 1-jén életbe lépett 1995. évi XCVI. tv -t.) A törvény a biztosítás intézményét átfogó jelleggel szabályozza, ebből következően a szabályozás még nem teljes; a Törvény ezért további rendeletek megalkotására ad felhatalmazást, amelyek a biztosítási szerződés részletszabályait tartalmazzák. 1. A Törvény által szabályozott tárgykörök A Törvény az alábbi tárgykörökre vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket: 1. A biztosítóintézetek, a biztosításközvetítők jogállásának rendezése 2. Biztosítóintézetek alapítása, működésük feltételeinek rögzítése 3. Az engedélyezési eljárás 4. Az ügyfélforgalommal kapcsolatos szabályok 5. Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) jogállása. A Törvény előírja az üzletágak (tehát az élet és a nem-élet üzletág) szétválasztását. A szétválasztás mikéntjét a Törvényhez kapcsolódó rendeletek határozzák meg. 2. A biztosítási piac résztvevői A Törvény elkülöníti a biztosítási piac alapintézményeit és az egyéb résztvevőket. A biztosítási rendszer alapintézményei 1. biztosító részvénytársaság 2. biztosító szövetkezet 3. biztosító egyesület (szakosított biztosító egyesület) 4. külföldi székhelyű biztosító magyarországi fióktelepe A biztosítási rendszer egyéb résztvevői Biztosításközvetítők: A biztosításközvetítői tevékenység a biztosítási szerződés létrehozására közvetlenül irányuló rendszeres üzletszerű tevékenység. Biztosításközvetítői tevékenységet biztosítási alkusz, valamint egyes és többes biztosítási ügynök végezhet. Az alkusz ügynöki tevékenységet, az ügynök alkuszi tevékenységet nem végezhet. Az alkusz ügynököt és alügynököt nem foglalkoztathat.

Biztosítási ügynök: a biztosítási ügynök – az alügynök kivételével – a biztosítóval kötött megbízási szerződés alapján, vagy a biztosítóval létesített munkaviszony keretében végzi a biztosításközvetítői tevékenységet. Biztosítási ügynöki tevékenység egyes vagy többes biztosítási ügynökként végezhető. Az egyes biztosítási ügynök tevékenységét egy biztosítóval fennálló jogviszony, a többes biztosítási ügynök tevékenységét két vagy több biztosítóval fennálló jogviszony alapján végzi. A többes biztosítási ügynök előkészíti a biztosítási szerződés megkötését. Tevékenysége kiterjedhet a szerződés megkötésén túl a biztosító ez irányú meghatalmazása esetén a biztosítási díj átvételére, valamint a szerződésből eredő jogok és kötelezettségek teljesítésében és lebonyolításában való közreműködésre. Az ügynöknek megbízási díj (jutalék) csak a megkötött, illetve fenntartott biztosítási szerződés után jár. Az egyes biztosítási ügynök megbízotti minőségében való károkozásáért a biztosító felelős. Alügynök: a biztosítási ügynök megbízásából, a biztosító javára eljáró személy. Közvetítői tevékenységének tartalmát a biztosítási ügynökkel kötött szerződése határozza meg. Az alügynök tevékenységért, ha az alügynök egyes biztosítási ügynök megbízásából tevékenykedik, a biztosító felelős. Ha az alügynök többes biztosítási ügynök megbízásából tevékenykedik, a többes ügynök felelős. Az alügynök egyidejűleg nem állhat egyes és többes biztosítási ügynökkel szerződéses jogviszonyban. Az alügynököt az egyes biztosítási ügynök köteles bejelenteni a biztosítónak. Vezérügynök: a biztosító azon ügynöke, akinek a biztosító teljes körű felhatalmazást adott mindannak a jogkörnek az ellátására, amely a biztosító üzletviteléhez szükséges, így a szerződés megkötésére, a kötvény kiállítására és a biztosítási díj átvételére is. Vezérügynöki megbízást csak egyes biztosítási ügynök kaphat. A biztosító a vezérügynöki megbízást köteles a Felügyeletnek bejelenteni. Biztosítási alkusz: a biztosítási alkusz a biztosítási szerződést a szerződő, illetve a biztosított írásbeli megbízásából közvetíti. Az ügyletkötésért önállóan felel. (Ellentétben az egyes biztosítási ügynökkel, akinek tevékenységéért a biztosító felel.) Az alkusz e tevékenységéért a biztosítótól jogosult díjazásra. Biztosítási szaktanácsadó: A biztosítási szaktanácsadó a megbízási szerződés alapján, díj ellenében nyújt a biztosítási tevékenységgel összefüggő szaktanácsot; biztosítási (viszontbiztosítási) szerződést nem közvetíthet. A többes biztosítási ügynök, az alkusz és a biztosítási szaktanácsadó a tevékenységét csak a Felügyelet engedélyével végezheti. 3. Nyereségrészesedés Az életbiztosítási módozat díjkalkulációjában és a járadékszámításoknál alkalmazható technikai kamatláb maximális mértékét a pénzügyminiszter határozza meg. Az életbiztosítási ágban a befektetési többlethozam legalább nyolcvan százalékát az ügyfélnek vissza kell juttatni. A visszajuttatás mértéke nem lehet alacsonyabb a biztosítási szerződésben foglaltaknál. A többlethozam visszajuttatásának konkrét módjáról a biztosító köteles a felügyelet részére az éves beszámoló megküldésével egyidejűleg tájékoztatást adni. 4. A biztosító tartalékai és biztonsági tőkéje A biztosító biztosítástechnikai tartalékait és biztonsági tőkéjét a következő eszközökben kell tartani: a) egyéves és annál rövidebb lejáratú állampapír, illetve minden olyan egyéves és annál rövidebb lejáratú értékpapír, amelyben foglalt kötelezettség teljesítéséért az állam készfizető kezességet vállal, és a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban MNB) belföldi jegybankképes értékpapírnak minősíti, b) egy évnél hosszabb lejáratú állampapír, illetve minden olyan, egy évnél hosszabb lejáratú értékpapír, amelyben foglalt kötelezettség teljesítéséért az állam készfizető kezességet vállal, és az MNB belföldi jegybankképes értékpapírnak minősíti, c) az MNB által kibocsátott belföldi értékpapír. 5. A biztosítási titok Biztosítási titok minden olyan – államtitoknak nem minősülő –, a biztosító, a biztosítási alkusz, a biztosítási ügynök, a biztosítási szaktanácsadó rendelkezésére álló adat, amely a biztosító, a biztosítási alkusz, a biztosítási

szaktanácsadó egyes ügyfeleinek (ideértve a károsultat is) személyi körülményeire, vagyoni helyzetére, illetve gazdálkodására vagy a biztosítóval kötött szerződéseire vonatkozik. Ha a biztosítási szerződés bármilyen okból nem jött létre, a biztosítónak az ezzel kapcsolatosan rendelkezésére álló valamennyi adatot törölnie kell. 6. Az ügyfelek tájékoztatása A biztosítónak a szerződés megkötése előtt írásban, közérthető módon, egyértelműen és részletesen tájékoztatást kell adnia a szerződést kötni kívánó ügyfélnek a biztosító főbb adatairól (a társaság neve, jogi formája, címe) és a biztosítási szerződés jellemzőiről. A tájékoztatónak figyelemfelhívásra alkalmas módon kell tartalmaznia a biztosító mentesülésének a szabályait, a biztosító szolgáltatása korlátozásának a feltételeit, a biztosítási szerződésben alkalmazott kizárásokat, valamint minden, a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltérő feltételt. A biztosító a szerződés megkötése előtt köteles beszerezni az ügyfél arra vonatkozó írásbeli nyilatkozatát, hogy a fent leírt tájékoztatást megkapta. E nyilatkozatnak tartalmaznia kell azt is, hogy az ügyfél a szerződés megkötése előtt milyen más írásbeli dokumentumot kapott meg. A biztosítási szerződés megkötését követően a biztosító évente legalább egyszer köteles írásban tájékoztatni ügyfelét az életbiztosítási szerződése szolgáltatási értékéről, aktuális visszavásárlási értékéről és a visszajáró többlethozam jóváírásának mértékéről. IV.1.3. Etikai és versenykódex Az Etikai és Versenykódex (továbbiakban: Kódex) a Magyar Biztosítók Szövetsége Alapszabályának szerves része. A Kódex nyilvános. A Kódex a MABISZ tagbiztosítóinak elfogadott etikai és versenyszabályait, valamint az azok megsértése esetén követendő eljárást tartalmazza. A Kódex rendelkezései a MABISZ tagbiztosítói számára kötelezőek. A MABISZ tagbiztosítója üzleti és piaci tevékenységét a kölcsönös együttműködés szellemében és úgy köteles folytatni, hogy az ne legyen ellentétben a szakmai etika és tisztesség követelményeivel, valamint az üzleti szokásokkal. Így például: tilos valótlan tény állításával vagy híresztelésével, illetőleg valós tény hamis színben történő feltüntetésével, úgyszintén egyéb magatartással a versenytárs jó hírnevét vagy hitelképességét sérteni, vagy veszélyeztetni. Hírnévrontásnak minősül: – a versenytársat, annak működését, piaci szerepét lekicsinylő, üzleti és szakmai megbízhatóságát kétségbevonó kijelentés, – olyan tény állítása, amely nem, vagy csak a versenytárs jelentős és méltánytalan érdeksérelme árán ellenőrizhető, – olyan adat, vagy információ híresztelése, amely alkalmas lehet a fogyasztók (ajánlattevők, szerződők, biztosítottak) versenytársba vetett bizalmának megingatására. Tilos üzleti titkot tisztességtelen módon megszerezni vagy felhasználni, illetőleg a versenytárs hozzájárulása nélkül nyilvánosságra hozni (üzleti titoksértés). Üzleti titoksértésnek minősül különösen: – ha az adatot vagy információt a biztosító alkalmazottjától, megbízottjától vagy üzleti partnerétől jogosulatlanul szerezték meg, – ha a biztosító saját üzletkörének bővítése, illetőleg az üzletszerzés megkönnyítése érdekében használja fel más üzletfeleinek – szabálytalanul megszerzett – jegyzékét, – ha a biztosító a versenytárs üzleti ajánlatát az ügyfélen keresztül fürkészi ki. Tilos a biztosítotthoz olyan tisztességtelen felhívást intézni, amely a versenytárssal fennálló szerződéses kapcsolat felbontására, vagy ilyen kapcsolat létrejöttének megakadályozására irányul abból a célból, hogy az újabb szerződés a felhívást intéző versenytárssal jöhessen létre (kikapcsolás). IV.1.4. A biztosítási szerződés alanyai 1. A biztosító A biztosítási szerződésben az egyik szerződő fél minden esetben a biztosító. Hatályos jogunkban biztosítási tevékenységet biztosító részvénytársaság, biztosító szövetkezet, illetve biztosító egyesület folytathat. A biztosítási szerződésben a biztosító az egyik szerződő fél. (Tehát nem az üzletkötő! Az üzletkötő a szerződés létrejöttét segíti elő.)

2. A szerződő A biztosítási szerződésben a másik szerződő fél a szerződő. A szerződő az a személy, aki a szerződéskötésre ajánlatot tesz és a biztosítási díjat fizeti. A szerződő a biztosítási szerződés ura, ő rendelkezik a szerződéssel. Ez azt jelenti, hogy módosítást csak ő kezdeményezhet, ő mondhatja fel a biztosítási szerződést. Kiskorú csak akkor lehet szerződő, ha 15. életévét betöltötte és igazolni tudja, hogy képes a biztosítási díjat fizetni. Ebben az esetben az ajánlatot a törvényes képviselőjének (szülő, gyám) is alá kell írnia. 3. A biztosítási szerződésben részt vevő további személyek Biztosított Életbiztosításnál biztosított az a személy, akinek az életével kapcsolatos biztosítási eseményre a biztosítási szerződés létrejön. A szerződő és a biztosított lehet azonos, de lehet különböző személy is. Ez utóbbi esetben a törvény a biztosított vonatkozásában az alábbi jogosítványokat biztosítja. Az élet- és balesetbiztosítási szerződés megkötéséhez és módosításához minden esetben szükséges a biztosított írásban tett hozzájáruló nyilatkozata. Abban az esetben, ha a biztosított kiskorú és a szerződést nem a törvényes képviselője köti meg, a gyámhatóság hozzájárulása is szükséges a szerződés érvényességéhez. Ha a biztosított beleegyezése nélkül kötöttek szerződést, akkor annak csak egy része, a kedvezményezett jelölése válik érvénytelenné, a többi része érvényes marad. Ilyenkor mindig a biztosított, illetve örökösei a kedvezményezettek. A biztosított a hozzájárulását bármikor visszavonhatja, illetve a szerződésbe szerződőként beléphet. Ha erre felmondás vagy díj nemfizetés miatti megszűnés elkerülése végett van szükség, a szerződő fél beleegyezése sem kell, anélkül is, egyoldalúan nyilatkozhat a biztosított a biztosító felé. Kedvezményezett Kedvezményezett az a személy, akinek a biztosító a biztosítási szolgáltatást nyújtja. E jogosultság a biztosítási szerződésen alapul. Ebből következik, hogy a kedvezményezett megjelölése és módosítása a biztosított beleegyezésével a szerződő joga. Kedvezményezett lehet: a) A biztosítási szerződésben megnevezett személy. A szerződő (a biztosított hozzájárulásával) az ajánlattételkor vagy a szerződés tartama alatt bármikor megjelölhet egy vagy több kedvezményezettet név szerint. b) A biztosított örököse. Ha névszerinti kedvezményezettet a biztosítási szerződésben nem jelöltek meg, és a biztosító bemutatóra szóló kötvényt nem állított ki. Abban az esetben is a biztosított örököse a kedvezményezett, ha a szolgáltatás időpontjában a kedvezményezett jelölés érvénytelen (pl. meghalt a megnevezett kedvezményezett) IV.1.5. A biztosítási szerződés létrejötte 1. Az ajánlat A biztosítás megkötését mindig az ügyfél kezdeményezi, mégpedig úgy, hogy ajánlatot tesz a szerződés létrehozására. Így van ez még akkor is, ha tudjuk, hogy technikailag a helyzet fordítottnak tűnik, hiszen az esetek túlnyomó részében a biztosító keresi meg a leendő szerződőt biztosítási szerződés megkötése céljából, sőt, előre elkészített Az ügylet első, jogilag lényeges lépése az, ha az ügyfél az ajánlatot aláírja, és természetesen hiánytalanul kitölti a nyomtatványt. Az ajánlat beérkezésének időpontját a nyomtatványon rögzíteni kell, mert ez a biztosító kockázatviselése szempontjából nagyon lényeges! Ha a biztosító az ajánlatot elfogadja, erről a szerződőt írásban értesíti. Ennek leggyakoribb módja, hogy a biztosító kötvényt állít ki. Ezzel a szerződés létrejön. Ki kell térni ebben a körben arra a szabályra is, hogy az ügyfél ajánlatát a biztosító indoklás nélkül visszautasíthatja. Ekkor nem jön létre szerződés. Ez a helyzet akkor áll elő, ha például a biztosítási kockázatot a biztosító nem tudja elfogadni. Erre az ajánlat aláírásától számított 15 nap áll rendelkezésre, mert a határidő túllépése esetén, a törvény értelmében az ajánlat szerint lép életbe a szerződés (lásd alább). A szerződés – hallgatólagosan – akkor is létrejön, ha a biztosító az ajánlatra, az annak átvételétől számított 15 napon belül nem nyilatkozik. Ebben az esetben, ha a szerződés eltér az általános feltételektől, a hatályos díjszabástól, illetve a különös feltételektől, a biztosító az ajánlatnak a kötvény kiállításra jogosult illetékes

Személybiztosítási Kompetencia Központjához (SzKK) való beérkezését követő 15 napon belül írásban javasolhatja, hogy a szerződést a biztosítási szabályzatnak megfelelően módosítsák. Ha a szerződő a biztosító módosító javaslatát nem fogadja el, a biztosító a szerződést a módosító javaslat kézbesítésétől, illetve a módosító javaslatnak a szerződő általi elutasításától* számított 15 napon belül 30 napos felmondási idővel felmondhatja. Módosítás esetén lényegében a biztosító felhívja az ügyfél figyelmét arra, hogy milyen feltételekkel tudja elfogadni ajánlatát, illetve hogy a biztosítási kötvényt a módosítás szerinti tartalommal állítják ki. A biztosítási szerződés egyéb megállapodás hiányában az azt követő napon lép hatályba, amikor a szerződő az ajánlatot aláírta és az első díjat a biztosító pénztárába vagy számlájára befizette, vagy a biztosító képviselőjének átadta. A biztosító képviselője a biztosítási ügynök, aki munkaviszony vagy megbízási szerződés keretében közvetíti az üzletkötést. A biztosítási alkusz nem tartozik ezek közé. A felek megállapodhatnak ettől eltérő időpontú hatálybalépésről (pl. az ügyfél halasztást kap). Abban az esetben, ha a szerződés hallgatólagosan jött létre, vagyis a biztosító az ajánlatra 15 napon belül írásban nem válaszolt, a szerződés az ajánlat átadásának időpontját követő napra visszamenő hatállyal jön létre. 2. A kötvény A kötvény a biztosító által az ügyfél ajánlatára tett nyilatkozat. Igazolja a szerződés létrejöttét. Ha az ügyfél elveszti a kötvényét, vagy az megsemmisül, másolattal pótolható, ebben az esetben azonban lényeges, hogy az elveszett, megsemmisült kötvényt közjegyzői úton érvénytelennek kell nyilvánítani, mivel fennáll a veszély, hogy egy később előkerült kötvény alapján valamely személy – jogalap nélkül – igényt érvényesít. * A szerződő a módosító javaslatot annak közlésétől számított 15 napon belül írásban elutasíthatja. Ebben az esetben a szerződés nem jön létre. 3. Egyéb jognyilatkozatok Az ügyfél által a biztosítóhoz intézett, valamint a biztosító által tett nyilatkozatok csak abban az esetben érvényesek, ha azokat írásban tették meg. 4. Üzletkötői felelősség A biztosítót képviselő üzletkötőnek az ügyféllel és a biztosítóval szemben egyaránt felelőssége van. Az üzletkötő felelős az ajánlat pontos kitöltéséért. Minden olyan szignó, aláírás, amely nem az ügyféltől (a szerződőtől és a biztosítottól) kerül az ajánlatra azon a helyen, ahol a szerződőnek vagy a biztosítottnak kellene aláírnia, okirathamisításnak minősül. Ennek súlyos (akár büntetőjogi) felelősségre vonás lehet a következménye. Abban az esetben, ha az ajánlaton vagy egészségi nyilatkozaton javítást kell végezni, az üzletkötő köteles a javítás mellé az ügyfél aláírását megszerezni. A másik felelősségi terület az üzletkötő pénzügyi fegyelmével függ össze. Jogállásából és feladatköréből adódóan pénzt kezel, az ügyféltől díjakat szed be. Ezekkel a díjakkal szigorú belső szabályok szerint kell elszámolnia. Az üzletkötő köteles a biztosítási ajánlatot 48 órán belül a kirendeltségen leadni, a díjat (díjelőleget) pedig 24 órán belül postautalványon feladni. IV.1.6. A közlési kötelezettség és megsértésének következményei 1. Közlési kötelezettség A törvény előírja, hogy a biztosított és a szerződő fél a szerződés megkötésekor köteles közölni minden olyan körülményt, amely a biztosító kockázatvállalása szempontjából lényeges, és amelyeket ismert, vagy ismernie kellett. A biztosító írásban feltett kérdéseire adott hiánytalan és a valóságnak megfelelő válaszokkal a felek közlési kötelezettségüknek eleget tettek. A biztosító jogosult a közölt adatok ellenőrzésére. E célból a biztosított egészségi állapotára, tevékenységeire (foglalkozás és sport), illetve életkörülményeire vonatkozó további kérdéseket tehet fel, orvosi vizsgálatot írhat elő. A biztosított (és a szerződő) köteles a szerződés tartama alatt bekövetkezett változásokat (különösen a tevékenységre, név- és címváltozásra vonatkozóan) bejelenteni. 2. A biztosító utólagos tudomásszerzése lényeges körülményekről Ha a biztosító csak később szerez tudomást a szerződéskötéskor már fennállt lényeges körülményekről, amelynek ismeretében a szerződést nem kötötte volna meg (tehát kizárásnak vagy felmondásnak lenne helye), életbiztosítás esetén is gyakorolhatja a biztosításra vonatkozó közös szabályok szerint az őt megillető jogokat, de csupán a szerződés fennállásának első 5 évében. Így tehát a szerződés megkötését követő 5. év végéig, ha a

biztosító a szerződéskötés után szerez tudomást a szerződést érintő lényeges körülményekről – erre általában a kárigény bejelentésekor kerül sor –, 15 napon belül írásban javaslatot tehet a szerződés módosítására. Ha a biztosított a javaslatot nem fogadja el vagy arra 15 napon belül nem válaszol, a szerződés a módosító javaslat közlésétől számított 30. napon megszűnik. Erre a következményre a biztosítottat a módosító javaslat megtételekor figyelmeztetni kell. A közlésre, illetve a változás bejelentésére irányuló kötelezettség megsértése esetén a biztosító szolgáltatási kötelezettsége nem áll fenn abban az esetben, ha az elhallgatott körülmény és a biztosítási esemény között okozati összefüggés mutatható ki (a visszavásárlási érték és a nyereségrészesedés kerül kifizetésre). Lényeges szabály, hogy közlési vagy változás bejelentési kötelezettség megsértése esetén is beáll a biztosító kötelezettsége, ha a szerződés megkötésétől a biztosítási esemény bekövetkeztéig már 5 év eltelt, vagy az elhallgatott körülmény nem hatott közre a biztosítási esemény bekövetkezésében. IV.1.7. A biztosítás kezdete, a kockázatviselés és a díjfizetés 1. A biztosítás díja A biztosítási szerződés alapján a biztosító az adott szabályzatban meghatározott biztosítási esemény(ek) bekövetkezése vonatkozásában kockázatot visel. A kockázatviselés ellenértéke a biztosítási díj. Lényeges tehát, hogy a biztosítási díj fejében a biztosító elsődleges szolgáltatása a kockázatviselés, amely nem minden esetben von maga után kifizetést. A díj fizetése A szerződő fél fő kötelezettsége a kétoldalú jogügyletben az ellenérték, azaz a díj fizetése. Alapvető szerződési feltétel a díjfizetés körülményeiben való megállapodás: mikor esedékes, milyen jogkövetkezményekkel jár a késedelem, illetve a díj teljes elmaradása, stb. A törvény előírásától a felek eltérő megállapodása is lehetséges, ekkor úgy kell fizetni a díjat, ahogy a felek a szerződésben kikötötték azt. Ha eltérő rendelkezés nincsen, a biztosítás első díja (díjelőleg) az ajánlat aláírásakor esedékes. A további díjakat mindig annak az időszaknak az első napján kell megfizetni, amelyre a díjak vonatkoznak. Az ügyfél javára szóló enyhítést ad a szigorú díjfizetési kötelezettség alól a szabályzat, amelyben 3 hónapos türelmi időt (respiro) biztosít, amely alatt az ügyfél minden hátrányos következmény nélkül eleget tehet díjfizetési kötelezettségének. Ez alatt az idő alatt a biztosító viseli a kockázatot, és ha bekövetkezik a biztosítási esemény, az ügyfél pótolhatja a befizetést, a biztosító pedig teljesíteni köteles. A díj esedékessége A biztosítási díjat a szerződésben meghatározott értékben és ütemezés szerint kell megfizetni. Az egyszeri díjat ajánlattételkor, a rendszeres díjakat pedig az aktuális év első napján évente egyszer, a féléves díjakat az aktuális félév első napján évente kétszer, stb. kell megfizetni; mindig annak az időszaknak az első napján, amelyre vonatkozik. 2. A szerződés hatálybalépése, a kockázatviselés kezdete, a technikai kezdet fogalma A szerződés hatálybalépése A szerződés – ellenkező megállapodás hiányában – az azt követő nap 0. órájától lép hatályba, amikor a szerződő a biztosítás díját (díjelőleget) a biztosító számlájára átutalja vagy a pénztárba befizeti, vagy amikor a felek a díj megfizetésére vonatkozóan halasztásban állapodtak meg, feltéve hogy a szerződés már létrejött vagy utóbb létrejön. Ha a díjat a biztosító képviselőjének (üzletkötőjének) adták át, azt befizetettnek kell tekinteni. A biztosítási alkusz nem minősül a biztosító képviselőjének. A kockázatviselés kezdete A biztosító kockázatviselése a szerződés hatálybalépésének időpontjában kezdődik. A biztosító a szerződésben várakozási időt köt ki, melynek időtartama a szerződés hatálybalépésétől számított 6 hónap, kivéve ha a felek másképp állapodtak meg. A biztosító kockázatviselése a várakozási idő alatt részleges, kizárólag a balesetekre, illetve a balesettel okozati összefüggésben álló biztosítási eseményekre terjed ki. Az életbiztosítási szerződés létrejöhet: a) Orvosi vizsgálattal: meghatározott összeg- és korhatár felett kötelező a biztosító költségére. Ebben az esetben a kockázatviselésre várakozási idő nincs. A meghatározott összeghatár alatt az ügyfél saját költségén is elvégeztetheti az orvosi vizsgálatot, és ez esetben sem áll fenn várakozási idő.

b) Orvosi vizsgálat nélkül: ekkor a Generali-Providencia Zrt. 6 havi várakozási időt köt ki, szolgáltatási kötelezettség csak a balesettel okozati összefüggésben lévő biztosítási esemény esetén áll be ezen időszak alatt. A díjfizetés technikai kezdete A szerződésben meghatározott időpont (életbiztosítás esetén a következő hónap első napja). Ez a dátum lesz a biztosítási szerződésben a biztosítási évforduló napja, melyhez az értékkövetés vagy más díjjal-díjfizetési ütemmel kapcsolatos módosítás kötődik. Az első díj illetve díjelőleg a hatálybalépéstől a díjfizetés technikai kezdetéig terjedő időszakra és az első díjfizetési időszakra is vonatkozik. Pl. Ha az ajánlatot március 5-én írták alá, és az első díjnak megfelelő díjelőleget is befizette az ügyfél, akkor a hatálybalépés napja március 6., a kockázatviselés kezdete március 6., a díjfizetés technikai kezdete április 1., a biztosítási évforduló napja április 1., a következő esedékes havi díj május 1., tehát egy havi díj befizetése ellenében március 6-án 0. órától április 30-án 24 óráig viseli a biztosító a kockázatot. 3. A kockázatviselés alakulása díjnemfizetés esetén (rendszeres díjfizetésű biztosításoknál) A díj esedékességétől számított 3 hónap elteltével a kockázatviselés és a szerződés megszűnik. A szerződés megszűnését követő 3 hónapon belül a biztosítás reaktiválható. Reaktiváláskor az elmaradt díjak befizetését követő nap 0. órától újra hatályba lép a szerződés az eredeti tartalommal, a kockázatviselés visszamenőlegesen helyreáll. IV.1.8. A szerződés módosítása A szerződőnek lehetősége van a szerződés tartama alatt a szerződés módosítására. Az elvégezhető módosítások lehetnek: 1. Biztosítástechnikai módosítások 2. Egyéb módosítások 3. Záradékok 1. Biztosítástechnikai módosítások A biztosítástechnikai módosításokat csak a szerződés évfordulóján lehet kezdeményezni. Ezek a következők lehetnek: – részleges díjmentesítés (díjcsökkentés) – díjmentes leszállítás (díjmentesítés) – értékkövetés (indexálás) – tőkeemelés (díjemelés) – fizetési ütem változtatása – kiegészítő biztosítások hozzákötése vagy elvétele Részleges díjmentesítés (díjcsökkentés) Az ügyfél díjcsökkentést kérhet, amennyiben a biztosítás tartamának 1/10-e, de minimum 2 év eltelt, és a biztosítás díjjal rendezett. Ezen felül a biztosítás díjmentes biztosítási összege minimum a mindenkori díjszabásban előírt érték (jelenleg 40 000 Ft), illetve az 1999. május 1. után kötött szerződések esetén a visszavásárlási érték eléri a mindenkori érvényes díjszabásban meghatározott minimális értéket és a díjminimumok megfelelnek az előírtaknak. A módosítás során az addig befizetett biztosítási díjak tartalékából és a nyereségrészesedésből egy egyszeri díjas biztosítás lesz. Ezzel egy időben létrejön az adott szerződésen belül egy új, az ügyfél igényeit kielégítő rendszeres díjú biztosítás. A díjmentes biztosítási összeg megállapításakor a biztosító figyelembe veszi a biztosított aktuális életkorát és a hátra lévő tartamot. A biztosítás lejártakor a díjmentes és a rendszeres díjú biztosítás biztosítási összege egyszerre kerül kifizetésre a hozzájuk tartozó nyereségrészesedéssel együtt. A biztosító a módosításról új kötvényt állít ki, és a régi kötvényt bevonja. A módosított szerződés visszavásárlása csak az egész szerződésre vonatkozhat (díjmentes és díjköteles részekre együtt). Díjmentesítés A szerződő élhet a díjmentes leszállítás lehetőségével, ebben az esetben nem kell tovább fizetnie a díjakat. A biztosító az addig befizetett díjak tartalékát és az addig képződött nyereséget egyszeri díjas biztosítássá alakítja át, a díjmentes biztosítási összeg megállapításakor a biztosító figyelembe veszi a biztosított aktuális életkorát és a hátra lévő tartamot. Így tartam végén a kedvezményezett az eredeti szerződéshez képest csökkentett biztosítási összeget és nyereséget kap kézhez. Erre a tartam 1/10-e, de minimum 2 díjjal rendezett biztosítási év eltelte után van lehetőség 40 000 Ft visszavásárlási érték fölött, illetve az 1999. május 1. után kötött biztosítások esetében a mindenkori érvényes díjszabásban meghatározott minimális visszavásárlási érték figyelembevételével. A

díjmentesítés után a kiegészítő biztosítások megszűnnek. Az ügyfélnek a módosításról új kötvényt küld a biztosító. Értékkövetés (indexálás) Az ügyfélnek lehetősége van a biztosítási díj infláció nagyságától függő emelésére, amely egyúttal a biztosítási összeg és a nyereség emelkedését is jelenti a hagyományos életbiztosítási módozatoknál. A biztosítási évfordulót 2 hónappal megelőzően írásban értesíti a szerződőt az értékkövetés lehetőségéről és a megemelt díj, illetve a megemelt biztosítási összeg nagyságáról. Amennyiben a szerződő él az értékkövetés lehetőségével, akkor új kötvényt kap, amelyben az új díj és az új biztosítási összeg jelenik meg. Ebben az esetben a biztosító az új és a régi díj különbözetével egy azonos módozatú pótlólagos biztosítást indít (egy új réteget), de minden évben egy - egy évvel rövidebb tartammal és a biztosított aktuális életkorával. Ha a szerződő az ajánlattételkor nem kért értékkövetést vagy azt valamelyik biztosítási évfordulón visszautasította, de a tartam alatt a későbbiekben mégis szeretne indexálni, ezt írásban kell kérnie, de ebben az esetben a biztosító újabb kockázatelbírálást végezhet és annak alapján dönt ennek a jóváhagyásáról vagy indoklás nélküli elutasításáról. Ha az ügyfél az ajánlaton kérte az értékkövetést, és az adott évben nem nyilatkozik ellenkezőleg, akkor az indexlevél megküldését követő 30 nap után ez automatikusan életbe lép. (Erről új kötvény készül.) Amennyiben mégsem kíván adott évben a lehetőséggel élni, a meghatározott időtartamon belül írásban kell visszautasítania. Az értékkövetést a Statisztikai Hivatal által megadott inflációs ráta arányában (biztosítási évforduló előtti 4. hónapot megelőző 12 hónap fogyasztói árindexének szorzata) ajánlja fel az ügyfélnek. Minimális mértéke 5%. Az ügyfél kérésére az értékkövetés mértéke az inflációtól magasabb is lehet, ebben az esetben szükség van újabb egészségi nyilatkozat kitöltésére, és biztosítási összegtől függően a megfelelő orvosi vizsgálat elvégzésére (kivétel: extraindex). Az utolsó értékkövetési módosítás a lejárat előtt 3 évvel hajtható végre. Tőkeemelés (díjemelés) A tőkeemelés, vagy a kiegészítő módozatok utólagos megkötése, módosítása a biztosítási évfordulón lehetséges. A tőkeemelés a meglévő biztosítás minden elemére együttesen vagy külön-külön is igényelhető. Ezen módosításon belül van lehetőség kiegészítő biztosítások megkötésére, emelésére vagy csökkentésére is. Tőkeemelésnél minden esetben szükség van az egészségi nyilatkozat kitöltésére, és biztosítási összegtől függően a megfelelő orvosi vizsgálat elvégzésére. 2. Egyéb módosítások Ezen módosításokat a SzKK (Személybiztosítási Kompetencia Központ) végzi el, s a következők lehetnek: – díjfizetési ütem és mód változtatása – szerződő módosítása – lakcímváltozás rögzítése – kedvezményezett változtatása - név változtatása Díjfizetési ütem és mód változtatása A díjfizetés ütemét csak a biztosítás évfordulójakor, a fizetés módját a tartam során bármikor lehet módosítani. Szerződő módosítása A szerződőnek a kötvényszámra hivatkozva írásban kell lemondani a szerződői jogáról az új szerződő javára, az új szerződőnek pedig nyilatkozatot kell tennie a díjfizetés vállalására vonatkozóan. Amennyiben a szerződő és a biztosított nem azonos, úgy a módosításhoz a biztosított írásbeli hozzájárulása szükséges. A módosításról az új szerződő új kötvényt kap, a régi szerződő birtokában lévő kötvényt pedig a biztosító bevonja. Amennyiben a szerződés a szerződő díj nemfizetése miatt megszűnne, a biztosított – a szerződő hozzájárulása nélkül – beléphet szerződőként a szerződésbe. Lakcímváltozás rögzítése A szerződőnek a lakcímváltozást saját érdekében a biztosító felé írásban jeleznie kell. Kedvezményezett változtatása A tartam alatt a szerződő bármikor írásban kérheti a kedvezményezett módosítását. Ehhez a biztosított hozzájárulása szükséges. Név változtatása

A név változását igazoló iratok (pl. házassági anyakönyvi kivonat) benyújtásával a biztosítási szerződés bármely szereplője bármikor kérheti a név módosításának a szerződésben való feltüntetését. Erről a biztosító új kötvényt állít ki. 3. Záradékok A záradékok célja, hogy a módozathoz tartozó feltételektől való eltérést, pótlékolást, kizárást, vagy más eltérő szolgáltatásra vonatkozó megállapodást rögzítsen a kötvényen. Az általánosan használt záradékok szövege a hatályos tarifakönyvben (Díjszabás) található. Hitelfedezeti záradék Amennyiben a biztosítottnak kockázati résszel rendelkező életbiztosítása van, és ugyanakkor valamely pénzintézettel vagy magánszeméllyel szemben hitel- vagy kölcsöntartozása van, az életbiztosítás – a haláleseti összeg mértékéig terjedően – hitelfedezeti kezességként felhasználható a biztosított elhalálozása esetén, ha a biztosító a szerződést hitelfedezeti záradékkal látta el. Életjáradék választási jog A szerződő a biztosítási szerződés megkötésekor rendelkezhet, hogy a biztosítási összeg és az utána járó nyereség – lejáratkori egy összegben történő – kifizetése helyett a kedvezményezett számára járadékot folyósítson a biztosító. Esedékességkor ugyanezek a jogok illetik meg a kedvezményezettet is. A járadék nagyságát az esedékesség időpontjában érvényben lévő tarifa (járadéktáblázat) határozza meg, a számítás alapja a járadékbiztosítás biztosítottjának esedékességkor betöltött életkora. Életjáradék-záradék Azokra a biztosításokra alkalmazzuk, amelyeknek a lejárata egybeesik a nyugdíjba-menetel időpontjával. A jelenleg érvényben lévő Személyi Jövedelemadó tv. alapján az adókedvezmény igénybevételéhez járadékzáradékkal kell ellátni azon élet- és nyugdíjbiztosításokat, melyek tíz évnél rövidebb tartamúak, s amelyek a biztosított nyugdíjba vonulásának időpontjáig tartanak. A záradék alapján a kedvezményezett kizárólag nyugdíjkiegészítő járadék formájában veheti fel a biztosító elérési szolgáltatását. IV.1.9. A biztosító teljesítése 1. A biztosító teljesítésének feltételei A biztosítási esemény bekövetkeztét a szabályzatban meghatározott határidőn belül közölni kell a biztosítóval. A biztosításból eredő igények az Általános személybiztosítási feltételekben meghatározott időtartamon belül évülnek el. A biztosító. a teljesítést meghatározott okmányok benyújtásához köti. Ezen okmányok felsorolását a vonatkozó szabályzatok tartalmazzák. A szolgáltatás igénybevételéhez a „Szolgáltatás igénybejelentő" nyomtatványt kell értelemszerűen kitölteni, ezen felül csatolni kell az azon feltüntetett, valamint a biztosítási szabályzatban rögzített, az adott biztosítási eseményhez kapcsolódó további iratokat. 2. A szolgáltatás körülményei A biztosítási esemény bekövetkezte esetén, kizáró okok és körülmények hiányában a biztosító szolgáltatási kötelezettsége beáll. A biztosítási összeg kifizetéséhez a feltételekben meghatározott iratok benyújtása szükséges. A biztosító szükség esetén egyéb igazolásokat is bekérhet, illetve bizonyos kérdések tisztázására maga is beszerezhet adatokat. A fenti adatszerzésre vonatkozó költségeket annak kell viselnie, aki az igényét érvényesíteni kívánja. A biztosítót terheli viszont minden olyan tudakozódás és adatszerzés költsége, amely a halál okának, a betegség kezdeti időpontjának stb. tisztázásához volt szükséges. 3. A szolgáltatás teljesítésével kapcsolatos határidők A biztosítási eseményekre vonatkozóan a bejelentési kötelezettség teljesítésére rendelkezésre álló határidő 15 nap. Ezek a határidők nem jogvesztők, tehát elmulasztásuk nem jelenti a biztosító automatikus mentesülését. Ha azonban a késedelmes kárbejelentés miatt lényeges körülmények válnak kideríthetetlenné, a biztosító fizetési kötelezettsége nem áll be. A szolgáltatást a biztosító a szolgáltatási igény elbírálásához szükséges valamennyi okmány beérkezésétől számított 15. napon belül (1994. január 1-je előtt kötött szerződéseknél 30 nap) nyújtja. Késedelmes teljesítés esetén a biztosító a törvényes késedelmi kamatot fizeti. A biztosításból eredő igények elévülési ideje 2 év, azonban az egyes módozatokra vonatkozó feltételek ettől eltérő rendelkezéseket is tartalmazhatnak. 4. A biztosító szolgáltatásai

Elérési szolgáltatás A biztosított életben léte esetén a szerződésben meghatározott lejárati időpontban a biztosító az elérési szolgáltatásra megjelölt kedvezményezett részére kifizeti az aktuális biztosítási összeget és a nyereségrészesedést, a hűségnyereség összegét, valamint a rendkívüli befizetésből származó aktuális összeget. Haláleseti szolgáltatás A biztosítottnak a szerződés lejáratát megelőző halála esetén a biztosító a haláleseti szolgáltatásra megjelölt kedvezményezett részére kifizeti az aktuális biztosítási összeget, a nyereségrészesedést, a hűségnyereség összegét, valamint a rendkívüli befizetésből származó – a bejelentés napját megelőző napon érvényes – aktuális összeget és ezzel a szerződés megszűnik. Lejárati szolgáltatás A biztosítottnak a szerződés lejáratát megelőző halála esetén a biztosító a halálesetet követő hónap első napjától a szerződés lejárati időpontjáig mentesíti a szerződőt a díjfizetési kötelezettsége alól, és a szerződésben meghatározott lejárati időpontban kifizeti a lejárati szolgáltatásra megjelölt kedvezményezett részére az aktuális biztosítási összeget és nyereségrészesedést, a hűségnyereség összegét, valamint a rendkívüli befizetésből származó a – bejelentés napját megelőző napon érvényes – aktuális összeget és ezzel a szerződés megszűnik. Járadékszolgáltatás Amennyiben a biztosított a járadékfolyósítás kezdeteként megjelölt időpontban életben van, és a szerződő a járadék folyósítását kéri, a biztosító a járadékfolyósítás kezdeteként megjelölt időponttól kezdve a biztosított életben léte esetén a szerződésben meghatározott időpontig vagy élethosszig tartó szerződés esetén a biztosított haláláig, minden hónapban járadékot folyósít a járadékszolgáltatásra megjelölt kedvezményezett részére. A járadék a hónap utolsó napján esedékes. Kiegészítő biztosítások szolgáltatása – Haláleseti kiegészítő biztosítás, mely a biztosítottnak a szerződés lejáratát megelőző halála esetén nyújt szolgáltatást. – Baleseti halálra vonatkozó kiegészítő biztosítás, mely a biztosítottnak a szerződés lejáratát megelőző baleseti eredetű halála esetén nyújt szolgáltatást – Baleseti rokkantságra vonatkozó kiegészítő biztosítás, mely a biztosítottnak a szerződés lejáratát megelőző balesetével összefüggésben lévő, maradandó egészségkárosodása esetén nyújt szolgáltatást. – Baleseti kórházi napi térítést nyújtó kiegészítő biztosítás, mely a biztosítottnak a szerződés lejáratát megelőző balesetével összefüggő kórházi ápolás esetén nyújt szolgáltatást. – Kórházi napi térítést nyújtó kiegészítő biztosítás, mely a biztosítottnak a szerződés lejáratát megelőző betegségből vagy balesetből eredő - kórházi ápolása esetén nyújt szolgáltatást. – Díjátvállalás munka- és keresőképtelenség esetén kiegészítő biztosítás, mely a biztosítottnak a szerződés lejáratát megelőző folyamatos keresőképtelenségének 61. napjától annak 365. napjáig, illetve legalább 67%-os egészségkárosodása esetén a teljes hátralévő tartam alatt mentesíti a szerződőt a díjfizetési kötelezettsége alól, amennyiben a 67%-os egészségkárosodás a tartam végéig fenn áll. – Díjátvállalás munka- és keresőképtelenség esetén kiegészítő biztosítás, mely a biztosítottnak a szerződés lejáratát megelőző folyamatos keresőképtelenségének 61. napjától annak 365. napjáig, illetve 100%-os egészségkárosodása esetén a teljes hátralévő tartam alatt mentesíti a szerződőt a díjfizetési kötelezettsége alól. 5. Nyereségrészesedés A biztosító az életbiztosítások díjtartalékát a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) előírásainak megfelelően fekteti be. A nyereség-visszajuttatás mértékét a módozatok általános vagy különös feltételei szabályozzák, mely számok a minimális mértéket jelölik. A befektetésből származó hozam megoszlása: 1. Garantált kamat Az életbiztosítási módozatok díjkalkulációjában garantált (technikai) kamatot alkalmaznak. A biztosító vállalja, hogy a biztosítási összeg fedezetére képzett díjtartalékhoz a szerződés tartama alatt a garantált kamatot évente jóváírja, még abban az esetben is, ha a díjtartalék befektetésével elért nyereség ennél kevesebb lenne. A garantált (technikai) kamat maximális mértékét a pénzügyminiszter határozza meg. 2. Nyereségrészesedés (lásd még a Bit rendelkezéseit)

A biztosító a teljes díjtartalékot befekteti és az elért hozam garantált kamatot meghaladó részének legalább 80%át minden biztosítási évfordulón nyereségrészesedésként ügyfeleinek jóváírja. A kockázati és kiegészítő biztosítások nyereségrészesedésre nem jogosítanak. 6. A biztosító mentesülése A biztosító mentesül a haláleseti szolgáltatás teljesítése alól, amennyiben bizonyítja, hogy az alábbi esetek valamelyike fennáll: a) a biztosított öngyilkossága a szerződés hatálybalépésének napjától számított két éven belül b) a szerződő vagy a biztosított a közlési, illetve változás-bejelentési kötelezettséget megsértette c) a biztosított a kedvezményezett szándékos magatartása következtében vesztette életét, d) a biztosított szándékosan elkövetett súlyos bűncselekmény folytán, vagy azzal okozati összefüggésben vesztette életét. Amennyiben a szerződésnek a biztosítási esemény bekövetkezésekor van díjtartaléka, akkor mentesüléskor a biztosító az a) és d) pontok esetében a szerződés díjtartalékát, a b) és c) pontok esetében a szerződés visszavásárlási összegét és a nyereségrészesedést fizeti ki. 7. Kizárás A biztosító kockázatviselése nem terjed ki azokra az eseményekre, amelyek oka egészben vagy részben: – ionizáló sugárzás, – nukleáris energia, – HIV fertőzés, – háború, harci cselekmények, idegen hatalom ellenséges cselekedetei, zavargások, kormány elleni puccs vagy puccskísérlet, zendülés, polgárháború, forradalom, lázadás, tüntetés, felvonulás, sztrájk, terrorcselekmény, munkahelyi rendbontás, határvillongások, felkelés, – kábítószer fogyasztás, – vezetői vagy forgalmi engedély nélküli gépjárművezetés közben, közlekedési szabály megszegésével okozati összefüggésben bekövetkező biztosítási esemény, – alkoholos állapotban vezetett gépjárművel, közlekedési szabály megszegésével okozati összefüggésben bekövetkező biztosítási esemény, – egyéb orvosi beavatkozás, melynek célja nem a gyógyító eljárás, vagy nem szakember által végzett kezelés, – sportártalmak. Amennyiben a biztosításnak a kockázatviselésből kizárt biztosítási eseménye van, de a biztosításnak az esemény időpontjában van visszavásárlási értéke, a biztosító a szerződés megszűnésekor az aktuális visszavásárlási összeget és a nyereségrészesedést fizeti ki. Ha nincs a szerződésnek visszavásárlási értéke, kifizetés nélkül megszűnik. IV.1.10. Maradékjogok 1. Kölcsön A tartam egytizede, de legalább két biztosítási év eltelte után a biztosító a mindenkori érvényes díjszabásban meghatározott visszavásárlási érték összegének erejéig kölcsönt folyósíthat a szerződőnek, vagy a szerződő beleegyezésévela biztosítottnak. A kölcsön tartamát és a fizetendő kamatot külön szerződés szabályozza, javasoljuk a 10 éven belüli szerződések esetében a maximum 11 hónapot a SzJA tv. szerinti rendelkezési jog gyakorlása miatt. 10 éven túli szerződések esetén általában 20 hónap. A kölcsöntől függetlenül a biztosítás díját is folyamatosan kell fizetni. Amennyiben a biztosító szolgáltatási kötelezettsége a kölcsön lejárta előtt bekövetkezne, a biztosító a kölcsöntartozást az esedékes kamatokkal együtt levonja a biztosítási összegből. 2. Díjmentesítés (lásd a 9.8.1.2. pontban) 3. Visszavásárlás A biztosítási szerződés (felmondás vagy díjnemfizetés miatti) megszüntetése esetén a szerződő kérheti a szerződése visszavásárlását. A biztosító erre a tartam 1/10-e, de minimum 2 biztosítási év eltelte után ad lehetőséget. A visszavásárlási érték a díjtartalék nagyságától függ. A díjtartalék összegét az alapmódozatra befizetett díjak és a szerződéskötéstől eltelt idő határozza meg, és ennek %-os mértéke a visszavásárlási érték. Egy konkrét szerződésre vonatkozó pontos visszavásárlási értékeket a kötvény mellékleteként átadott visszavásárlási értéktáblázat tartalmazza.

A biztosítás visszavásárlási táblázata a kötvény mellékleteként a szerződés része. A visszavásárlási táblázat az adott biztosítási év végén teljesíthető visszavásárlási összeget mutatja meg. A visszavásárlással megszűnt szerződés nem léptethető újra hatályba. A rendkívüli befizetések aktuális összege bármikor egészében vagy részlegesen visszavásárolható. A biztosító a rendkívüli befizetés részleges vagy teljes visszavásárlásakor költséget számíthat fel. IV.1.11. A díjfizetés elmulasztása Amennyiben a szerződő a biztosítási díjat az esedékesség időpontjáig nem egyenlíti ki, és a befizetésre halasztást sem kapott, a biztosító az első elmaradt díj esedékességétől számított 3 hónapig viseli a kockázatot. Ez alatt az idő alatt a szerződő az elmaradt díjat pótolhatja. Ha a szerződésen rendelkezésre áll az elmaradt díjaknak és az átvezetés költségének megfelelő összeg, a biztosító automatikusan átvezeti rendszeres díjként. IV.1.12. Reaktiválás A reaktiválás a díjfizetés elmulasztása miatt megszűnt szerződés eredeti tartalommal történő hatálybaléptetése. A szerződő a díjfizetés elmaradása miatt megszűnt szerződés megszűnésének időpontjától számított 3 hónapon belül írásban kérheti a biztosítás reaktiválását. Ebben az esetben a biztosítónak jogában áll újabb kockázatelbírálást végezni, és annak alapján a kérést elfogadni, vagy azt indoklás nélkül elutasítani. A megszűnt biztosítás az eredeti tartalommal és összeggel lép újra hatályba, ha a biztosító a reaktiválásra vonatkozó kérelmet elfogadja, és a be nem fizetett díjat legfeljebb a szerződés megszűnésének időpontjától számított 3 hónapon belül befizetik. Ebben az esetben a szerződés az elmaradt díj (díjrészletek) befizetését követő nap 0. órájától a szerződés megszűnésének időpontjára visszamenőlegesen lép hatályba. A reaktiválás eredményeként a biztosító kockázatviselése folyamatos. A biztosítás tartama alatt reaktiválást legfeljebb kétszer lehet igénybe venni. IV.1.13. A biztosítás megszűnése A biztosítás megszűnhet: – a szerződésben meghatározott lejárati időpontban, a lejárat napján 0 órakor, vagy – a biztosított halála esetén, a biztosított halálának napján kivéve, ha a különös feltételek másként rendelkeznek, vagy – a díjfizetés elmulasztása esetén, az első elmaradt díj esedékességétől számított három hónap elteltével kivéve, ha a különös feltételek ettől eltérően rendelkeznek, vagy – a közlésre, illetve változásbejelentésre vonatkozó kötelezettség megsértése esetén, vagy – felmondással, vagy – a különös feltételekben szabályozott egyéb esetekben, vagy – az életbiztosítási szerződést önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül megkötő természetes személy szerződő által a biztosítási szerződés létrejöttéről szóló írásbeli tájékoztatás (biztosítási kötvény és mellékletei) kézhezvételétől számított 30 napon belül gyakorolt írásbeli felmondással (indoklás nélkül). A szerződő felmondó nyilatkozatának kézhezvételét követően a biztosító 15 napon belül a szerződő által a biztosítási szerződéssel kapcsolatban a biztosító részére teljesített befizetéssel elszámol. Megjegyzés: a szerződőnek nincs lehetősége felmondásra, ha a megkötött életbiztosítási szerződés tartama a 6 hónapot nem haladja meg, illetve ha a megkötött életbiztosítási szerződés hitelfedezeti életbiztosítás. Továbbá a szerződő érvényesen nem mondhat le az őt megillető felmondási jogról.