2008
-AS
JELENTÉS
FOTÓ: SZANDELSZKY BÉLA
Menekültlét
A menekültek és menedékkérők tapasztalata a közép-európai életről ENSZ Menekültügyi Főbiztosság Közép-Európai Regionális Képviselete
Kiadja az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság Közép-Európai Regionális Képviselete Budapest, 2009. július
Tartalomjegyzék 4
Előszó
6 6 7 8 8 9 11 11 12
Bulgária Statisztika és módszertan Hosszadalmas őrizet az alternatívák hiánya miatt Kívül új homlokzat, belül csótányok Hogyan lehet havi 27 euróból megélni? A beilleszkedés során a két legfőbb kihívás a nyelv és a lakhatás Az iskolai beiratkozás késleltetett és problematikus Az előző évekhez képest elért javulás A multifunkcionális csoport ajánlásai
14 14 15 17
Cseh Köztársaság Statisztika és módszertan A rendkívüli esetekhez nem eléggé rugalmas a rendszer A multifunkcionális csoport ajánlásai
18 18 19 21 23 25 26 26
Magyarország Statisztika és módszertan Az új rendszer alulfinanszírozott és létszámhiányos „Börtönnek látszik és érződik” „Füldugóval alszom, mert félek a csótányoktól” Beilleszkedési problémák: „Hiányzik a lelki nyugalmam...” A korábbi évekhez képest elért javulás A multifunkcionális csoport ajánlásai
28 28 29 29 30 31 32 32
Lengyelország Statisztika és módszertan A váratlan emberáradat átmeneti problémákat okozott Tájékozódás a menekültügyi eljárás útvesztőiben, minimális segítséggel A menedékkérők elégtelennek tartják az orvosi segítségnyújtást Nem könnyű menekült gyermeknek lenni A korábbi évekhez képest elért javulás A multifunkcionális csoport ajánlásai
34 34 35 36 37 39 39
Románia Statisztika és módszertan A befogadási feltételekkel kapcsolatos hiányosságok Több ügyvédre és tolmácsra van szükség A beilleszkedés menekült-státusszal és munkavállalással kezdődik A korábbi évekhez képest elért javulás A multifunkcionális csoport ajánlásai
AGDM Jelentés 2008
2
42 42 43 44 46 47 47
Szlovákia Statisztika és módszertan Jobb életkörülmények, jobb légkör A létesítmények személyzete túlságosan alacsony létszámú és alulképzett Elveszett jelentés A korábbi évekhez képest elért javulás A multifunkcionális csoport ajánlásai és következtetései
50 50 51 52 53 54 55 56
Szlovénia Statisztika és módszertan A jogi képviselők szakmai tudása és elkötelezettsége megkérdőjelezhető A menekültotthon meglehetősen nagyvonalú szolgáltatásokat nyújt Helyi szinten jól működik az integráció Kísérő nélküli kiskorúak a gyermekkor és a nagykorúság határán A korábbi évekhez képest elért javulás A multifunkcionális csoport ajánlásai
58 59
Statisztika: Menekültügyi statisztika Közép-Európában, 2006-2008 Térkép: Menekültügyi rendszer Közép-Európában
AGDM Jelentés 2008
3
Előszó Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) közép-európai irodái - kormányzati intézményekkel és civil szervezetekkel együttműködésben - 2005 óta minden évben felmérést végeznek a régióbeli menedékkérők, menekültek és kiegészítő védelemben részesülő személyek szükségleteiről és problémáiról az érintettek bevonásával. A menekültekkel foglalkozó szakemberek fókuszcsoportokban és egyéni találkozókon hallgatják meg a különböző hátterű és különböző szükségletekkel rendelkező férfiak és nők, fiúk és lányok panaszait és javaslatait. Ez a felmérés az UNHCR kezdeményezésére történik, és a szervezet azon elkötelezettsége vezérli, hogy érvényesüljön az életkorbeli, nemi és sokszínűségbeli esélyegyenlőség minden olyan segítségnyújtási és védelmi programban, amelyet menedékkérők és nemzetközi védelmi státusszal (menekült státusszal vagy kiegészítő védelem valamilyen formájával) rendelkező személyek számára dolgoztak ki. A „Menekültlét” jelentés – amint arra a cím is utal – elsősorban az érintettek szemszögéből íródott. A menedékkérőknek és menekülteknek a kormányoktól, az UNHCR-től és a civil szervezetektől eltérően nincs lehetőségük nyilvános véleménynyilvánításra. Nem állnak rendelkezésükre szélesebb körű kommunikációs eszközök, így ez a jelentés azokat szólaltatja meg, akiknek „nincs hangjuk”. Az érintettek részvételén alapuló felmérés költséges és időigényes: Bulgáriában, a Csehországban, Magyarországon, Lengyelországban, Romániában, Szlovákiában és Szlovéniában több tucat embert foglalkoztat minden évben legalább 10 napig. Az előkészítő munka, maguk a helyszíni látogatások és a felmérések értékelése időt és erőfeszítést igényel. Megéri-e mindez? A négy év tapasztalatot követően a válasz egyértelmű igen. Ezek a helyszíni látogatások a menekültekkel foglalkozó valamennyi érdekelt számára ezek a helyszíni látogatások fontos közvetlen információt szolgáltatnak a valós állapotokról: a multifunkcionális csoportok (MFCs) tagjai, akik az intézmények székhelyén tevékenykednek, betekintést nyernek saját eljárásaik és tevékenységeik gyakorlati hatásaiba, és találkoznak a statisztikai adatok mögött lévő emberekkel. A helyszínen dolgozók kötelesek leülni és meghallgatni kedvezményezettjeiket, illetve megoldásokat találni velük együtt, nem pedig helyettük. A kedvezményezettek számára az éves felmérés számos, rendszerszintű javulást eredményezett. Lengyelországban a menekült gyermekek beiskolázottsága a 2004-es igen alacsony szintről csaknem 100%-ra emelkedett. Szlovákiában a kísérő nélküli
AGDM Jelentés 2008
4
Menekültekkel foglalkozó szakemberekből álló munkacsoportok hallgatják meg férfiak és nők, fiúk és lányok panaszait és javaslatait.
FOTÓ: UNHCR
gyermekek otthonában tapasztalható körülmények számottevően javultak azt követően, hogy az AGDM-jelentés feltárta, hogy a központ nem alkalmas kiskorúak számára. Szlovéniában javult a menedékkérők orvosi ellátásához való hozzáférése, miután egészségbiztosítási kártyát kaptak - hogy csak néhány példát említsünk. A mindennapi élet szintjén is történtek változások: az érintettek részvételén alapuló felmérések segítettek a befogadó állomásokon felmerülő feszültségek enyhítésében és problémák megoldásában. A vezetés elfogadta a lakók javaslatait, ami számos gyakorlati javulást eredményezett. Ezek között szerepel az élelmiszer és az ebéd minőségének javítása, több szappan és mosópor biztosítása, játszóterek kialakítása gyermekek számára, valamint a fűtésrendszerek általános javítása. Ma némi büszkeséggel állíthatjuk, hogy az érintettek részvételén alapuló felmérések eredményei évről-évre jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy olyan terveket és költségvetéseket alakítsanak ki, amelyek jobban megközelítik a közép-európai kedvezményezettek tényleges szükségleteit. Dióhéjban ez az életkor, nem és a sokszínűség szerinti felmérés alapvető célja. Dr. Gottfried Köfner Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának közép-európai regionális képviselője
AGDM Jelentés 2008
5
Bulgária Statisztika 2008-ban Bulgáriában 23%-kal kevesebben folyamodtak menedékért, mint 2007-ben, mivel mindössze 750 személy kért nemzetközi védelmet. Többségük (46%-uk, azaz 350 fő) Irakból, a második legnagyobb csoport (9%-uk, azaz 70 fő) Örményországból érkezett, illetve 67 hontalan személy is folyamodott védelmért. Összesen 27 kérelmező kapott menedékjogot, ami kétszerese a 2007-es számnak. A kiegészítő védelemben részesülők száma 17%-kal csökkent, 322-ről 267-re, így a teljes elismerési arány az elmúlt évvel összehasonlítva 24%-kal esett vissza.
Módszertan Bulgáriában az érintettek részvételén alapuló 2008-as felmérést a júniustól szeptemberig tartó időszakban végezték. A multifunkcionális csoport (MFCs) az UNHCR, az Állami Menekültügyi Hivatal, a Bolgár Vöröskereszt, a Bolgár Helsinki Bizottság, a Caritas Bulgaria, a Menekült Nők Tanácsa, valamint a Menekültek és Migránsok Integrációját Segítő Egyesület képviselőiből állt, akik a 2007-es felmérésben is részt vettek. A multifunkcionális csoport összesen 171 személlyel találkozott, akik közül 102-en voltak felnőtt menedékkérők (76 férfi és 26 nő), és 50 személy rendelkezett humanitárius illetve menekültegyezmény szerinti státusszal (36 férfi és 14 nő). A multifunkcionális csoport 19 menedékkérő és menekült gyermeket kérdezett meg (közülük 17-en családdal együtt lévő, ketten pedig kísérő nélküli kiskorúak voltak). A menedékkérők származási országai Algéria, Afganisztán, Banglades, Burkina Faso, Elefántcsontpart, Guinea, Irak, Kirgizisztán, Marokkó, Nigéria, Palesztina, Ruanda, Sierra Leone, Sri Lanka, Szíria és Szomália voltak. Az elismert menekültek és a humanitárius védelmi státusszal rendelkezők Afganisztánból, Etiópiából, Irakból és Szudánból származtak, vagy hontalan személyek voltak. Az interjúkra öt városban került sor: az Assenovetzi Otthonban, ahol a szülői felügyelet nélkül lévő gyermekeket gondozzák, a szófiai illetve a banyai befogadó állomáson, a Bussmantsiban lévő külföldiek számára fenntartott ideiglenes fogvatartási központban, valamint szliveni és szófiai magánotthonokban. Annak érdekében, hogy megfelelő hangsúlyt kapjon az érintettek sokfélesége és egyéni problémái, az interjúkat nem, jogállás és életkor szerinti alcsoportokban folytatták le. • 18–50 éves korosztályhoz tartozó menedékkérő férfiak – 76 személy; • 18–50 éves korosztályhoz tartozó menedékkérő nők – 26 személy; • 18–50 éves korosztályhoz tartozó elismert menekült férfiak – 35 személy; • 50 év feletti elismert menekült férfiak – 1 személy; • 18–50 éves korosztályhoz tartozó elismert, férjezett menekült nők – 11 személy; • 50 év feletti elismert menekült nők – 3 személy; • Családdal együtt lévő (menedékkérő és elismert menekült) gyermekek – 17 személy; • Kísérő nélküli kiskorúak – 2 személy.
AGDM Jelentés 2008
6
Hosszadalmas őrizet az alternatívák hiánya miatt
A menedékkérelmet benyújtó személyeket rendes körülmények között az őrizetből szabadon kellene engedni, és átszállítani az Állami Menekültügyi Hivatal (ÁMH) által működtetett nyilvános befogadó állomások egyikébe. A gyakorlat azonban az, hogy a menedékkérőket – a különleges bánásmódot igénylő csoportok kivételével – a szófiai repülőtér közelében fekvő idegenek számára fenntartott ideiglenes szálláshelyre szállítják Bussmantsiba. A létesítményt a Belügyminisztérium Bevándorlási Hivatala működteti. Jelenleg széles körben elterjedtnek tűnik a menedékkérők hosszadalmas őrizetben tartása a határokon és Bussmantsiban egyaránt. Ez a gyakorlat az ÁMH, a Határrendészet és a Migrációs Igazgatóság közötti együttműködési rendeleten alapul. Az Állami Menekültügyi Hivatal azt állítja, hogy a banyai és a szófiai befogadó állomások bizonyos esetekben nem rendelkeznek az összes menedékkérő befogadásához elegendő kapacitással. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a menedékkérők általában nem kapnak egyértelmű tájékoztatást jogi helyzetükről és jogaikról. Nincs elegendő tolmács, különösen a ritka nyelvek esetében. Pénzügyi megszorítások miatt a Bolgár Helsinki Bizottság ügyvédei csak hetente egyszer látogathatnak Bussmantsiba, és megszüntették a menedékkérőknek nyújtott tanácsadási praxisukat a befogadó állomásokon. A bezártság, a bizonytalanság és a kommunikációhiány kombinációja miatt a Bussmantsiban őrizetben tartottak elkeseredettek és kétségbeesettek. „Menekült vagyok, nem követtem el bűncselekményt, miért tartanak engem ebben a börtönben?” – szerette volna megtudni egy fiatal afgán férfi a multifunkcionális csoport tagjaitól, összefoglalva őrizetben tartott társai többségének érzéseit. Nem csak férfiakat tartanak őrizetben Bussmantsiban. Sok esetben kisgyermekes családok töltenek akár több hetet is ebben a börtönszerű intézményben. „Férjemmel és kisgyermekeimmel több mint egy hónapja vagyunk itt. Miért zárnak be bennünket? Nem vagyunk bűnözők. Nem akarom, hogy gyermekeim börtönfalak mögött nőjenek fel!” – mondta a multifunkcionális csoportnak egy elkeseredett közép-ázsiai nő.
AGDM Jelentés 2008
7
FOTÓ: IVAN GRIGOROV
Azokat, akiket a Bulgáriába történő illegális határátlépés során elfognak, rendszerint őrizetbe veszik; az esetek többségében a bolgár-török határon. A fogdákat a határőrség működteti.
Bulgáriában széles körben elterjedt gyakorlatnak tűnik a menedékkérők hosszadalmas őrizetben tartása
A nők számára még inkább megterhelő a Bussmantsiban való őrizet. A fogvatartási központ nincs felszerelkezve kisgyermekek elszállásolására és nincs ellátás várandós nők részére sem. A fogda személyzetének nincs képesítése ahhoz, hogy gyermekekkel foglalkozzon.
Kívül új homlokzat, belül csótányok A fogdában tartott menedékkérőket később a szófiai vagy banyai befogadó állomásokra szállítják, de ezt követően sem lesz sokkal jobb a helyzet. Az életkörülmények szánalmasak. A menedékkérők régi ágyakkal berendezett, lepusztult szobákban alszanak. A banyai befogadó állomáson nincs elég meleg víz, különösen hétvégéken. A táborlakóknak maguknak kell gondoskodniuk napi szükségleteikről, de nincsenek se konyhai kellékek, se mosógépek. Az emberek életét nyomorúságossá teszik a rossz higiéniás körülmények és az alapvető felszerelések hiánya. A menedékkérők arról számoltak be, hogy aggódnak az egészségükért. Elmondásuk szerint a szófiai befogadó állomás folyosóin csótányok szaladgálnak. A higiéniai helyzet olyan rossz, hogy 2008-ban a szófiai arab közösséghez tartozó nők pénzt gyűjtöttek csótányirtásra azon az emeleten, ahol a kisgyermekes családokat helyezik el. Ilyen körülmények között a befogadó állomáson uralkodó általános légkör rossz. A szegényes felszerelést a közösségi területekről gyakran elviszik az egyes szobákba. A biztonsági őrök nem érzik magukat felelősnek, és nem avatkoznak közbe. A befogadó állomáson felújítások zajlanak, de eddig csak az épület külseje javult, mivel a javítások csak az ablakokra és a homlokzatra terjedtek ki.
Hogyan lehet havi 27 euróból megélni? A menedékkérők fejenként havi 27 eurós támogatásban részesülnek, és elvárják tőlük, hogy ebből a pénzből a szálláson kívül felmerülő valamennyi költségüket fedezzék. Ez az összeg még az alapvető élelmiszerek megvásárlására sem elegendő. Különösen a megkérdezett nők adtak hangot az alultápláltság miatti aggodalmaiknak, és elpanaszolták, hogy mennyit küzdenek azért, hogy valahogyan kijöjjenek a pénzből. A gyermekes családok előtt további kihívások állnak. „Kisbabám van” – mondta egy iraki nő. „Hogyan fizethetném meg a bébiételt és a pelenkát ennyi pénzből?” Váratlan kiadások felmerülésekor a helyzet irányítása gyorsan kicsúszik az ember kezéből. Ha egy családtag megbetegszik, a családoknak nincs elég pénze arra, hogy a beteget orvoshoz vigyék. Az egészségügyi szolgáltatók gyakran azt kérik, hogy közvetlenül nekik fizessenek, vagy azért, mert nem ismerik a menedékkérők biztosítási helyzetét, vagy a korrupció miatt. „Az orvosok azt mondták, hogy szívességet tesznek nekem azzal, hogy 100 leva helyett 200 dollárt vesznek át tőlem, mert ők nem pénzváltó iroda.” (100 bolgár leva kb. 67 amerikai dollárnak felel meg). Gyógyszer felírása esetén a menedékkérők az élelmiszervásárlás és a gyógyszervásárlás közötti választással szembesülnek. A csoportos megbeszélések során a menedékkérők arra panaszkodtak, hogy a menekültügyi eljárás alatt nem dolgozhatnak. „Van két kezem. Adjanak nekem munkát, hogy gondoskodhassak a családomról, nem akarok úgy élni, mint egy koldus” – mondta egy kétgyermekes szíriai apa. AGDM Jelentés 2008
8
A gyermekes családok számára kihívás, hogy megéljenek fejenként havi 27 euróból
FOTÓ: IVAN GRIGOROV
A menekültügyi hatóságok ugyanakkor nagyon jól tudják, hogy a menedékkérő férfiak többsége a túlélés érdekében az eljárás alatt is dolgozik (feketén), kitéve magát a kizsákmányolás veszélyének és más kockázatoknak.
A beilleszkedés során a két legfőbb kihívás a nyelv és a lakhatás Bulgária korábban nem fogadott be sok külföldit, és kevés tapasztalattal rendelkezik a külföldiek integrálása terén. Az elismert menekültek így egy működésképtelen integrációs programmal, és meglehetősen gyakran negatív közvélekedéssel találják szembe magukat. 2006-ban Bulgária bevezette a Menekültek Nemzeti Integrációs Programját (MNIP), amely bolgár nyelvórákat, napi ösztöndíjat (1,5 euró / iskolai nap), valamint a tanfolyam idejére tömegközlekedési bérletet, társadalmi ismeretek oktatását, szakképzést, lakhatási támogatást és tanácsadást, iskolai tankönyveket, óvodai díjakat és a befogadó állomás elhagyásakor egyszeri átalányösszeget irányoz elő. A program végrehajtása azonban nehézségekbe ütközik a korlátozó belső szabályozások és az állami bürokrácia miatt, és csak Szófiában folyik. A fővároson kívül nincsenek államilag támogatott integrációs projektek. Csak a Vöröskereszt avatkozik be időként a leginkább sürgető vagy akut szükségletekre reagálva. Számos menekült panaszkodott a bolgár nyelvórák rugalmatlanságára, mivel azokat munkaidőben szervezik. „Szeretném, ha tudnék esti órákra járni” – közölte egy 36 éves iraki férfi. A legtöbb elismert menekülthöz hasonlóan dolgoznia kell, hogy fenn tudja tartani családját és nem tud eljárni a csak napközben biztosított órákra. AGDM Jelentés 2008
9
A nők jellemzően azért nem tudnak nyelvórákra járni, mert nem megoldott a gyermekfelügyelet. „Ki fog gondoskodni a gyermekeimről, amíg tanulok?” – kérdezte egy örmény édesanya. Ráadásul a tanítási módszerek sem felelnek meg a menekültek szükségleteinek. „Azért estem ki a MNIP programból, mert nem tudok írni. Nem járhattam a tanfolyamra.” Mint a legtöbb országban, itt is jelentős probléma a lakhatás az elismert menekültek számára. Megfizethető szállás alig áll rendelkezésre a lakáspiacon, és ha igen, a potenciális bérbeadók idegengyűlölete és rasszizmusa további akadályt jelent a menekültek beilleszkedéséhez vezető úton. „Nincs esélyem arra, hogy megfelelő lakást találjak. Amikor a bérbeadók meglátják, hogy a hagyományos fejkendőmet viselem, azt mondják, hogy a lakás nem kiadó” – mondta a multifunkcionális csoportnak egy 22 éves szíriai muzulmán nő. Az elismert menekültek beszámolói alapján úgy tűnik, a lakástulajdonosok körében általánosan elterjedt ellenérzések vannak azzal szemben, hogy menekülteknek adjanak ki lakást. Albérlőként a menekültek védtelenebbek a bolgároknál és ezért könnyen kizsákmányolás áldozatává válnak, például magasabb bérleti díjat kell fizetniük, mint a helybelieknek. A menekültek az integrációs program keretében jogosultak albérleti támogatásra, de mivel a támogatás összegét nem hangolták a bérleti díjak 2008 közepén tapasztalt emelkedéséhez, ez az összeg sok esetben nem elegendő. Amikor a menekülteket becsapják, aligha számíthatnak arra, hogy a bolgár hatóságok megvédik őket. Egy afgán férfi elmondta a multifunkcionális csoportnak, hogy a bérbeadója közölte vele, hogy távozzon; „de nem adta vissza a kauciómat. Amikor hívtam a rendőrséget, azt mondták, hogy igaza van.”
2006-ban Bulgária bevezette a Nemzeti Integrációs Programot menekültek számára, amely AGDMegyéb Jelentés 2008 szolgáltatások mellett bolgár nyelvórákat is előirányoz
10 FOTÓ: IVAN GRIGOROV
Az iskolai beiratkozás késedelmes és problematikus A fiatal generáció legfőbb beilleszkedési eszköze az oktatás, de a menedékkérő és a menekült szülőkkel és gyermekeikkel folytatott beszélgetések ezen a területen számos problémát tártak fel. A gyermekek bolgár iskolákba történő beiratása igen bürokratikus eljárás. Különösen megnehezedik a folyamat, ha a gyermekek nem rendelkeznek a korábbi oktatásukra vonatkozó bizonyítványokkal. Az Állami Menekültügyi Hivatal bolgár nyelvtanfolyamai nem vehetők igénybe egész évben. Ha egy család „rosszkor” érkezik, a gyermekek nem tudják elkezdeni a nyelvtanulást. Ezen kívül ezeket a tanfolyamokat nem hangolják össze az iskolai felvételi vizsgákért felelős Oktatási Felügyelettel, a gyermekek tehát nincsenek felkészülve az adott vizsgák letételére. Mindezek miatt nem meglepő, hogy a menedékkérő gyermekek körében az beiskolázottság aránya riasztóan alacsony. A 16–18 éves fiúkat gyakran dolgozni küldik, a lányokat pedig 14 éves koruktól azért tartják otthon, hogy segítsenek a háztartási teendőkben.
Az előző évekhez képest elért javulás • A befogadó állomásokon javult a biztonság. • A multifunkcionális csoport nem kapott panaszokat a banyai egészségügyi szolgálatoktól. • 2008-ban a szófiai és banyai befogadó állomásokon felújították a fűtésrendszert és az ablakkereteket. • A banyai befogadó központban felújították a padlóburkolatot. • A szófiai befogadó állomáson az ötödik és hatodik emeleti szobákat 2007-ben felújították (de azóta nem használják).
Bulgáriában riasztóan alacsony az iskolalátogatás a menedékkérő gyermekek körében
AGDM Jelentés 2008
11 FOTÓ: IVAN GRIGOROV
A multifunkcionális csoport ajánlásai • Támogatni kell a menedékkérők számára a Bolgár Köztársaság területére való akadálytalan bejutást, és meg kell erősíteni a visszaküldés tilalmának elvét a Határrendészet képzése révén, tájékoztató anyagok kiosztásával, valamint tolmácsok biztosításával a ritka nyelveken; • Meg kell akadályozni a szófiai repülőtér közelében Bussmantsiban lévő külföldiek számára fenntartott ideiglenes fogvatartási központban a menedékkérők elhúzódó őrizetét, továbbá biztosítani kell a megfelelő időben történő átszállításukat az Állami Menekültügyi Hatóság (ÁMH) regisztrációs befogadó állomásaira. Rendszeres ellenőrzéssel és az ÁMH-ra gyakorolt nyomással meg kell akadályozni a menedékkérő családok őrizetben tartását, különös tekintettel a gyermekes családokra. Időközben képzést kell nyújtani a személyzetnek a leggyakoribb származási országokból érkezett menedékkérőkkel való foglalkozásról. • Javítani kell a befogadó állomások elszállásolási feltételeit a következőkön keresztül: közben kell járni az ÁMH-nál a banyai és a szófiai állomás felújításának folytatásáért (konyhák felszerelése), több segítséget kell nyújtani élelmiszerek, csecsemőellátás, takarók stb. Biztosításával és mosógépek üzembe helyezésével, valamint szigorúbban kell ellenőrizni a létesítmények karbantartását; • Gyors és rendszeres hozzáférést kell biztosítani a menedékkérők és az elismert menekültek számára az egészségügyi ellátáshoz a menekültek egészségbiztosítására vonatkozó, a nemzeti adatbázissal kompatibilis információ-megosztási munkarendszer kidolgozásával, elő kell segíteni az újonnan elismert menekültek egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését, elkerülve a menedékkérők és a menekültek késedelmes felvételét, és tájékoztató anyagokat bocsátva rendelkezésükre; • Biztosítani kell az elismert menekültek számára az integrációs programhoz (MNIPhez) való hozzáférést, tájékoztató anyagok szétosztásával és az ÁMH személyzetének folyamatos képzésével; • Ösztönözni kell a bolgár nyelvi képzés alternatív formáit azon elismert menekültek számára, akiket felvettek az MNIP-be, és azok számára is, akiket nem, továbbá a menedékkérőknek is fel kell ajánlani a bolgár nyelvi képzést. Megfelelő mennyiségű bolgár nyelvórát kell biztosítani a menekült gyermekek számára jövőbeli iskolai beiratkozásuk megkönnyítése érdekében. (Például az Assenovetzi Szociális Gondozó Otthon gondozásában lévő elismert menekült gyermekek nem járnak iskolába, és nem részesülnek bolgár nyelvi képzésben sem); • Biztosítani kell, hogy a gyermekek beiratkozzanak, és ne maradjanak ki az iskolából. A menekült közösségnek egyesítenie kell az erőforrásait, hogy motiválja a szülőket gyermekeik iskolába küldésére. Az ÁMH-nak, az Állami Gyermekvédelmi Hivatalnak és a részt vevő civil szervezeteknek tájékoztató értekezleteket kell szervezniük a szülőknek, és motiválniuk kell a 16–18 éves fiúkat és a 14–18 éves lányokat, hogy maradjanak az iskolában. Iskolai terjesztésű tájékoztató anyagokat kell biztosítani a menekült gyermekek alkalmazkodásának elősegítése, valamint kidolgozni és megerősíteni az Assenovetzben gondozott, kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó ellenőrzési mechanizmusokat;
AGDM Jelentés 2008
12
• Szembe kell szállni az idegengyűlölettel és a rasszizmussal. Ezek a menekültek életének különböző területein nyilvánulnak meg: az iskolákban, az intézményekben, valamint a szélesebb társadalomban. A Menekültügyi Hivatalnak pro-aktívabbnak kell lennie az idegengyűlölet elleni küzdelemben és az ehhez kapcsolódó tevékenységek végrehajtása során. A téma megközelíthető az iskolatársak egymás közötti oktatásával, vagy a menekült közösségi szerveződések ösztönzésével. Az ilyen szervezetek közvetítőként járhatnak el a hatóságok valamint a menedékkérők és a menekültek között. Fontos felhívni a média figyelmét is, és újító módon pozitív tájékoztatást nyújtani a szélesebb társadalom számára; ez utóbbiban szerepet kapthatnak a nagyobb egyházak és vallási közösségek is; • Küzdeni kell a gyermekmunka ellen speciális tanácsadási program kidolgozásával, valamint felügyelt legális foglalkoztatás kialakításával és esti oktatásra irányuló lobbi tevékenységgel; • A multifunkcionális csoport a következő komoly gondokat is feltárta: nehéz a lakhatáshoz jutás az idegengyűlölet, a kevés rendelkezésre álló pénz, és a menekültek sebezhetőségét kihasználó bérbeadók miatt; hiányoznak azok a tanulmányi eredményekre vonatkozó dokumentumok és képesítő bizonyítványok, amelyeket a menekültek nem tudtak magukkal hozni; jellemző a biztonság hiánya, az elszigeteltség és a sebezhetőség, különösen a férjezett/egyedülálló nők, egyedülálló anyák és az idősek esetében.
AGDM Jelentés 2008
13
Cseh Köztársaság Statisztika 2008-ban Csehországban 32 országból 1656 személy kért nemzetközi védelmet. Az előző évhez képest, amikor a kérelmezők száma elérte az 1878-at, Csehországban mintegy 12%-os csökkenést figyelhetünk meg. Menedékjogot összesen 157 kérelmezőnek biztosítottak, míg kiegészítő védelmet 132 személy kapott, ezzel az elismerési arány csaknem 22%-ra emelkedett. A 2007-es évhez hasonlóan a nemzetközi védelem iránti kérelmek többségét ukránok nyújtották be (321 kérelmet, az összes új kérelem 19%-át), őket török (251, azaz 15%) és mongol (193, azaz 12%) állampolgárok követték.
Módszertan Az érintettek részvételén alapuló, az UNHCR hatáskörébe tartozó valamennyi csoportra kiterjedő felmérésnél a régió egyéb országaihoz képest a prágai iroda más megközelítés mellett döntött. A tényfeltárás alkalmazási körét néhány kulcskérdésre szűkítették, és ezeket mélyrehatóan elemezték. 2007-ben a menekültek és kiegészítő védelemben részesülő személyek többször is különösen nagy gondot okozó problémaként említették a cseh nyugdíjrendszerhez való hozzáférést. Ezért a prágai iroda partnereivel szoros együttműködésben úgy döntött, hogy ezeket a megállapításokat 2008-ban is nyomon követi és alaposabban megvizsgálja. Ez a sajátos megközelítés a multifunkcionális csoport összetétele és az értékelés módszertana tekintetében is kiigazításokat tett szükségessé. A multifunkcionális csoport (MFCs) törzstagjai az UNHCR munkatársai és számos civil szervezet, többek között az Organizace pro pomoc uprchlíkům (Menekültsegélyező Szervezet, OPU), a Sdružení občanů zabývajících se emigranty (Bevándorlókkal Foglalkozó Polgári Egyesület, SOZE), a prágai székhelyű Centrum pro integraci cizinců (Külföldiek Integrációs Központja, CIC), és a Poradna pro integraci, (Integrációs Tanácsadó Központ, PPI) képviselői voltak. A csoportot és munkáját ugyanakkor eseti alapon különböző államigazgatási szervek, többek között a Munkaügyi és Szociális Minisztérium, az Ombudsmani (Állami Jogvédelmi Biztosi) Hivatal számos szakértője támogatta. Az első szakaszban a multifunkcionális csoport a lehető legtöbb információt gyűjtötte össze a nyugdíjproblémákkal kapcsolatosan. Az MFCS törzstagjai több tucat félig strukturált beszélgetést folytattak azokkal a nemzetközi védelemben részesült kedvezményezettekkel, akik nem fértek hozzá a cseh nyugdíjrendszerhez a rokkantsági vagy öregségi nyugdíj kérelmezésekor. Ezzel párhuzamosan a multifunkcionális csoport teljes létszámban továbbra is találkozott megállapításaik megvitatása és koordinálása érdekében. Az interjúk a menekültek korábban a származási országukban illetve már a Cseh Köztársaságban megszerzett foglalkoztatási adataira összpontosultak. Az interjúkat az AGDM Jelentés 2008
14
Számos idős és fogyatékossággal élő menekültnek nincs hozzáférése a nyugdíjrendszerhez
FOTÓ: LIBA TAYLOR
UNHCR és a CIC prágai irodáiban, a PPI prágai és usti nad labemi intézményeiben, az OPU prágai és brnoi irodáiban, a brnoi SOZE-nál, valamint a Belügyminisztérium által Jaroměř és Havířov településeken működtetett két integrációs létesítményben folytatták. A multifunkcionális csoport több tucat férfit és nőt kérdezett meg, a nyugdíjkorhatárhoz közeli, vagy rokkantsági nyugdíjra szoruló személyekre helyezve a hangsúlyt. Az adatgyűjtést követően az MFCS megrendelt egy tanulmányt, amely jogalkotási megoldásokat javasol majd a problémára.
A rendkívüli esetekhez nem eléggé rugalmas a rendszer Az interjúk megerősítették, hogy számos idős és fogyatékossággal élő menekültnek nincs hozzáférése a nyugdíjrendszerhez. Ha valaki különböző országokban szerez nyugdíjjogosultságokat, rendes körülmények között a nyugdíjalapok összegyűjtenek minden információt, és azt követően számítják ki a halmozott fizetési éveken alapuló végleges összeget. A cseh nyugdíjbiztosítási rendszeren belül a nyugdíjjogosultságokat meghatározó egyik kulcsfontosságú tényező a nyugdíjbiztosítás hossza. A más országokban befizetett nyugdíjjárulékokat csak azzal a feltétellel veszik figyelembe, ha Csehországnak kétoldalú vagy nemzetközi társadalombiztosítási megállapodása van az adott országgal, és ha rendelkezésre állnak információk.
AGDM Jelentés 2008
15
A Cseh Köztársaság azonban a nyugdíjalapok együttműködése tárgyában csak korlátozott számban írt alá ilyen együttműködési megállapodásokat. Sőt, ennél is lényegesebb, hogy a nemzetközi védelemben részesülők nem tudnak származási országaikkal vagy állami nyugdíjalapjaikkal kommunikálni. „Szeretném tudni, hogy mi a teendőm: amikor nyugdíjat igényeltem, azért utasították el a kérelmemet, mert nem tudom bizonyítani, hogy ezekben az években dolgoztam odahaza. Menekültként viszont hogyan szerezhetek ilyen igazolást az otthoni hatóságoktól? Még a hatóságoknak is azt tanácsolják, hogy ne hozzanak védett információkat az otthoni kormány tudomására” – mondta egy fehérorosz menekült nő. Tehát egy munkával eltöltött élet után a teljes mértékben szociális ellátásoktól függő menekültek végül gyakran nyugdíj nélkül maradnak. A multifunkcionális csoport tagjai számos interjú során megfigyelték, hogy ennek milyen demoralizáló hatása van. „Miért kell könyörögnöm ezekért az ellátásokért? Több mint huszonöt évig dolgoztam odahaza, de itt úgy bánnak velem, mintha egész életemet csavargással és semmittevéssel töltöttem volna” – panaszkodott egy iraki menekült. Míg általában az elismert menekültek a cseh állampolgárokéval megegyező nyugdíjbiztosítási jogokhoz férnek hozzá, a szükséges nyugdíjbiztosítás minimális időtartamától nem lehet eltekinteni. Ugyanakkor a cseh hatóságok általában nem képesek megbízható módon megállapítani, hogy a menedékjoggal rendelkezőknek volt-e nyugdíjbiztosítása származási országukban. Ez azokra az országokra is vonatkozik, amelyek kétoldalú társadalombiztosítási egyezménnyel rendelkeznek a Cseh Köztársasággal. Következésképp a nyugdíjakhoz való hozzáférés szinte lehetetlen sok Csehországban élő menekült számára. A tanulmány azt a következtetést vonja le, hogy a cseh nyugdíjbiztosítási rendszer törvényei és szabályozása nem elég rugalmasak ahhoz, hogy a menekültek számára speciális megoldásokat alakítsanak ki.
A Cseh Köztársaságban más szociális jóléti alrendszerekhez való hozzáférés kevésbé nehéz
16 FOTÓ: LIBA TAYLOR
A tanulmány azt is megállapítja, hogy Csehországban más szociális jóléti alrendszerekhez kevésbé nehéz hozzáférni, mivel ezek olyan támogatások, amelyeket csak a Cseh Köztársaságban való tartózkodáshoz és az egyéni rászorultsághoz kapcsoltak, nem pedig éveken át tartó befizetéshez, mint a nyugdíjakat.
A multifunkcionális csoport ajánlásai Saját tapasztalatai és a tanulmány megállapításai alapján a multifunkcionális csoport a következő ajánlásokat fogalmazta meg: • A nemzetközi védelmi státusszal rendelkező személyek problémája sem elszigetelten, sem csak a nyugdíjbiztosítás szűk területén nem kezelhető, mert az a helyi lakossággal szemben a menekültekre nézve nemkívánatos pozitív diszkriminációt eredményezne. A célcsoport számára külön szociális támogatások bevezetése járható megoldás lehet, de ez még mindig nem teljesen rendszerszemléletű megoldás. • A legjobb megoldásnak egy olyan integrált rendszer létrehozása tűnik, amelyet kifejezetten azon személyek számára alakítanak ki, akik esetében – objektív okok alapján – nem lehet megállapítani a Cseh Köztársaság területén keletkezett foglalkoztatási időt (nyugdíjbiztosítást), de akiknek az országban való tartózkodása Csehország érdeke, illetve akikkel szemben Csehországnak bizonyos kötelezettségei vannak. Az ilyen kategóriákba beletartozhatnak az áttelepített kisebbségi csehek, stb. • Mivel ez több minisztérium (a Külügyminisztérium, a Belügyminisztérium, a Munkaügyi és Szociális Minisztérium, illetve esetlegesen az Oktatási Minisztérium, az Ifjúsági és Sportminisztérium, valamint az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium) hatáskörébe tartozó terület, helyénvaló lenne egy illetékes tárcaközi koordinációs szerv létrehozása. A szerv a témában jártas szakértőkből állna, és közvetlen felelősséggel tartozna egy kijelölt kormánytag felé, vagy az Emberi Jogokért Felelős Kormánytanács részeként tevékenykedne.
AGDM Jelentés 2008
17
Magyarország Statisztika 2008-ban kis mértékben, 9%-kal csökkent a menedékkérők száma, mivel csak 3120-an kértek védelmet Magyarországon, míg 2007-ben 3425-en. Ehhez hasonlóan enyhén, 5%-kal csökkent az elismerések száma, a kiegészítő (oltalmazott) státuszok száma ugyanakkor ugrásszerűen megnőtt, 69-ről 130-ra, ami 88%-os növekedést jelent. Az elismerések összesített száma így 22%-kal 290-re növekedett. A védelmet kérők legnagyobb csoportja (1513 fő, azaz a menedékkérők 51%-a) 2007hez hasonlóan Szerbiából érkezett, őket a pakisztániak (246 fő, azaz 8%), a grúzok (165 fő, azaz 5%), az irakiak (125 fő, azaz 4%) és az afgánok (116 fő, azaz 4%) követik.
Módszertan Az érintettek részvételén alapuló negyedik helyszíni felmérésre Magyarországon 2008. szeptember 15–26. között került sor, de az előkészületek több héttel korábban megkezdődtek. Magyarországon a multifunkcionális csoport (MFCs) az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH), a Magyar Helsinki Bizottság, a Magyar Református Egyház Menekültmissziója és az UNHCR képviselőiből állt. A multifunkcionális csoportnak összesen 13 tagja volt, összetételében megfelelő arányban voltak a korábbi felmérések tapasztalataival rendelkező „régi” tagok, valamint újonnan csatlakozó szakemberek. A MFCS különböző összetételekben a következő csoportoknál tett látogatást: • Újonnan érkezettek a Határőrség nyírbátori, kiskunhalasi és győri őrzött szálláshelyein, a budapesti nemzetközi repülőtér fogdájában, valamint a békéscsabai Befogadó Állomáson; • a debreceni Menekülteket Befogadó Állomáson, egy debreceni óvodában, valamint a Nyírbátori közösségi szálláson élő menedékkérőknél; • a bicskei elő-integrációs állomáson élő elismert menekülteknél; • a bicskei Kísérő Nélküli Kiskorúak Otthonában élő, szüleiktől elszakított menedékkérő és menekült gyermekeknél; • egy budapesti iskolában lévő menedékkérő és menekült gyermekeknél. A multifunkcionális csoport tagjai összesen 166 személlyel (47 nővel és 109 férfival) találkoztak, akik vagy menedékkérők, vagy menekültek, illetve más típusú nemzetközi védelemben részesülő személyek voltak. Közülük 21 személy volt fogdában (6 nő és 15 férfi), és 14-en voltak szüleiktől elszakított gyermekek (12 fiú és 2 lány). A 142 megkérdezett felnőtt közül csak néhányan voltak 50 év felettiek, ami általánosságban is jellemzi a magyarországi menedékkérő populáció összetételét.
AGDM Jelentés 2008
18
Tüntetés a bicskei Menekülteket Befogadó Állomáson: a táborlakók a feltételek és a szolgáltatáok romlására panszkodtak
FOTÓ: UNHCR / LENGYEL
Valamennyi vélemény megismerése érdekében az MFCS tagjai beszélgetéseket folytattak 43 szakemberrel is kormányhivatalokból, önkormányzatoktól, továbbá a meglátogatott létesítményekben jelen lévő civil szervezetek szociális munkásaival. A multifunkcionális csoport mindhárom felmérési módszert alkalmazta, azaz a részvételen alapuló megfigyelést, a félig strukturált beszélgetéseket és a fókuszcsoportokban megvalósított strukturált beszélgetéseket, amelyek során a kedvezményezettek száma lehetővé tette az életkor, a nem és az etnikai háttér szerinti csoportalakítást.
Az új rendszer alulfinanszírozott és létszámhiányos 2008-ban Magyarország átszervezte a menedékjogi rendszert. Így az egyes befogadó létesítményekben többé már nem vegyesen vannak az újonnan érkezettek, a menedékkérők, a szüleiktől elszakított gyermekek és az elismert menekültek, hanem a befiogadó állomások az adott csoportok valamelyikére szakosodnak. • Az újonnan érkező menedékkérőket vagy „őrzött szálláson” (gyakorlatilag fogdában), vagy a békéscsabai zárt szűrő létesítményben szállásolják el 15 napig. • Azokat, akik beléphetnek a menekültügyi eljárásba, ezt követően a nyitott debreceni Menekülteket Befogadó Állomáson helyezik el. • A szüleiktől elszakított menedékkérő gyermekeket a bicskei Kísérő Nélküli Kiskorúak Otthonában szállásolják el. • A nemzetközi védelemben részesülőket a bicskei nyitott előintegrációs állomáson helyezik el. Bár ez az új struktúra papíron jól mutat, a multifunkcionális csoport jelentős gyakorlati hiányosságokat tárt fel. Az MFCs-nek az volt az általános benyomása, hogy Magyarországon a menedékkérők és menekültek viszonylag alacsony száma ellenére a menekültekkel foglalkozó munkatársak túlterheltek és meglehetősen frusztráltak, a kedvezményezettek pedig a feltételek és a szolgáltatások romlására panaszkodtak.
AGDM Jelentés 2008
19
Elviselhetetlen unalom: az internethez, a sportlétesítményekhez, valamint a kreatív tevékenységekhez való hozzáférés vagy elégtelen vagy rosszul szervezett
FOTÓ: SZANDELSZKY BÉLA
Az új rendszer működését az nehezíti, hogy több, egymással nem megfelelően összekapcsolódó alrendszerből áll. Bizonyos feladatokat egyáltalán nem látnak el. Nem létezik például olyan mechanizmus, amely a korai szakaszban felismerné a speciális szükségletekkel rendelkező személyeket. A nemzetközi védelem kedvezményezettjeinek hosszú időszakokat kell eltölteniük a befogadó állomáson anélkül, hogy elő-integrációs segítséget bocsátanának a rendelkezésükre. „Az eljárási szakaszból az integrációs szakaszba vezető átmenet hosszadalmas lehet. Mire az elismert menekültek Bicskére érnek, és megszerzik valamennyi hivatalos okmányukat, az egyéves elő-integrációs szakaszból már négy hónap eltelik” – fejtette ki a bicskei Menekülteket Befogadó Állomás egyik munkatársa. Azt is megfigyelték, hogy a problémák főként rendszerbeliek, amelyek végül a konkrét helyszíneken is éreztetik hatásukat. A rendszer támogatottsága sem az emberi, sem a pénzügyi erőforrások tekintetében nem tűnik megfelelőnek. Az alapvető szolgáltatásokat (például a befogadó állomások őrzését és takarítását) gyakran a szükséges minőségellenőrzési mechanizmusok nélkül szervezik ki külső szolgáltatóknak. A menedékkérők és a menekültek nem kapnak megfelelő ellátást ruhából és cipőből. A létesítmények többségében arról számoltak be a lakók, hogy szeptemberben a hideg idő beálltával nem tudtak megfelelő méretű meleg ruhához vagy cipőhöz jutni. A multifunkcionális csoport számos panaszt hallott a fürdőszobák és a mosdók színvonalon aluli állapotáról, a higiéniai kellékek, köztük a csecsemőpelenkák hiányáról, valamint a lakókat provokáló őrökről. „A férfi mosdóban kibírhatatlan a szag. Semmi sem működik megfelelően” – közölte egy iraki menedékkérő férfi. A multifunkcionális csoport gyakorlatilag minden létesítményben hallott az elviselhetetlen unalomra vonatkozó panaszokat. A változásokhoz pénzre és önkéntesekre lenne AGDM Jelentés 2008
20
szükség. A legtöbb létesítményben gyakran elégtelen vagy rosszul szervezett az internethez, sportolási lehetőségekhez, valamint a kreatív tevékenységekhez való hozzáférés. Hiányoznak azok a munkatársak is, akik képzéseket és szabadidős tevékenységeket tudnának kínálni a lakók részére. „A táborban a tornaterem hét közben csak néhány óráig tart nyitva, hétvégén pedig teljesen zárva van. Ha szép az idő, találunk valami tennivalót, de télen, hétvégéken néha nagyon unatkozunk” – panaszkodott egy fiatal afgán menedékkérő. Az embereket tovább demoralizálja a tény, hogy nem értik, mi történik velük. Hiányoznak a könnyen érthető tájékoztató anyagok a menekültügyi eljárásról, valamint arról, hogy mit hoz a jövő a menedékkérelem elismerése vagy elutasítása esetén. Van néhány olyan kérdés, ami elsőre ugyan jelentéktelennek tűnik, azonban egy olyan átgondolatlan és merev rendszert sejtet, amely megkeseríti az emberek életét. A bicskei elő-integrációs szakasz célja, hogy az emberek felkészüljenek a függetlenné válásra. A menekülteknek azonban nincs lehetőségük az önállódosára, például nem kapnak elég pénzt ahhoz, hogy maguknak főzzenek – a tábori menzán kell étkezniük, akár szeretik az ételt, akár nem. Mivel többnyire nem szeretik, az étel nagy része a szemétben köt ki. „Az itteni étel nagyon eltér az általunk megszokottól. Ezért ritkán eszünk a tábori menzán, inkább készítünk magunknak valamit. Erre a zsebpénzt használjuk, de az nem elég, és nehéz beszerezni a megszokott hozzávalókat. Hiányoljuk az arab fűszereket” – panaszkodtak a szomáli menekült nők. Mindezek a tényezők a lakók részéről csalódottságot, vandalizmust és agresszív viselkedést eredményeznek.
„Börtönnek látszik és érződik” A menedékkérők őrizetben tartásának időtartama és körülményei Magyarországon évek óta aggodalommal töltik el a multifunkcionális csoportot. 2008-ban a helyzet általában véve változatlan maradt. A közigazgatási őrizet általánosságban túlságosan szigorúvá vált. Azoknak a külföldieknek, akik csak kisebb szabálysértést követtek el, keményebb körülményeket kell elviselniük, mint a bűnözőknek, mivel a mozgásszabadságuk nagyon korlátozott. „Azt mondják nekem, hogy ez nem börtön, hanem ideiglenes őrizet, de börtönnek látszik és érződik” – mondta a multifunkcionális csoportnak egy fiatal koszovói menedékkérő. Magyarországon a külföldiek számára létesített őrzött szálláshelyeket nem börtönnek szánták, de olyan látványt és érzést keltenek, mint a kiemelt biztonságú fegyházak. Két helyen, Nyírbátorban és Kiskunhalason a hálószobákat még napközben is zárva tartják, a székeket és az asztalokat a padlóhoz rögzítik. Az őrizetben tartottaknak kevés bútoruk van, személyes tárgyaikat pedig elveszik tőlük. A plafonon nagyon erős fényforrás van, amelyet a lakók nem tompíthatnak, illetve nem kapcsolhatnak le, ez kizárólag központilag történik, szigorú időrendet követve. Az őrizeteseket és a látogatókat üvegfallal választják el egymástól. „Bárcsak lehetne óránk a falon! Elveszik tőlünk a mobiltelefonjainkat, amelyeken általában az időt nézzük. Telefon és óra nélkül nehéz követni az időt” – ez koszovói albán őrizetben tartottak véleménye.
AGDM Jelentés 2008
21
Habár ezt a típusú szigorú rendszert eredetileg csak kivételesen vezették be a már nem működő nagykanizsai közigazgatási fogdában, a látogatások során kiderült, hogy a kivétel mára szabállyá vált. Ugyanezt a szigorú rendet alkalmazzák jelenleg Nyírbátorban és Kiskunhalason is. Az egyetlen hely, ahol emberségesebb és liberálisabb az elbánás, és a fogdán belül több a mozgásszabadság, a győri őrzött szálláshely. Az őrizetben tartottak legkellemetlenebb élménye a teljes elszigeteltség érzése. „A dohányosok legalább óránként egyszer kimehetnek a folyosóra” – mondta egy fiatal koszovói albán menedékkérő. „De mivel én nem dohányzom, soha nem hagyhatom el ezt a cellát!” Sem tennivaló, sem olvasnivaló nincs. Nyírbátorban a magáncélú telefonhívások napi egy hívásra korlátozódnak és legfeljebb ötpercesek lehetnek. Az őrök habozás nélkül félbeszakítják a hívást mondat közepén, ha az időkorlát lejár. Mivel az őrök általában általában nem beszélnek idegen nyelveket, a velük való kommunikáció is rendkívül korlátozott. A multifunkcionális csoport legaggasztóbb felfedezése az volt, hogy az őrizetben tartott menedékkérők nem képesek megalapozott döntéseket hozni arról, hogy milyen jogi lépéseket tegyenek, mivel nincs számukra érthető tájékoztatás a „Dublin II” eljárásról vagy a menekültstátusz meghatározásáról. „Nem követtem el bűncselekményt. Hazámban üldöztek. Miért kell börtönben lennem?” – kérdezték az őrizetben tartottak. Sok őrizetes tudakolta a multifunkcionális csoporttól, hogy meddig tartják őket fogdában, illetve, hogy mi történik majd velük. A nők számára a fogda még rosszabb. Nagyon kevés nő kerül végül őrzött szálláshelyre, így gyakran találják magukat egyedül a nőknek fenntartott szakaszban, ahol szólniuk sincs kihez. Az őrizetben tartott férfiak, ezzel szemben legalább összegyűlhetnek a közösségi helyiségben, ahol hozzáférnek a televízióhoz (igaz, csak magyar csatornák vannak) és közösen étkeznek. Ezenkívül a Határőrségnél is nagyon kevés női alkalmazott van.
Mivel az őrzött szálláshelyeken az őrök általában nem beszélnek idegen nyelveket, a kommunikáció rendkívül korlátozott.
AGDM Jelentés 2008
22 FOTÓ: SZANDELSZKY BÉLA
A határőrök ellátják a fogdában tartottak őrzésével kapcsolatos feladatokat, de nem ismerik a menekültügyi eljárást. Megkérdezésükkor az őrzött szálláshelyek munkatársai nem tudtak tájékoztatást adni az őrizetben tartott menedékkérők menekültstátuszelbírálási eljárásáról. Két éve az UNHCR szórólaptárolókat biztosított a Határőrség számára, hogy kihelyezhessék az őrzött szálláshelyeken. A multifunkcionális csoport beszámolt róla, hogy ezek a tárolók ténylegesen ott voltak az őrzött szálláshelyeken, bennük az információs szórólapokkal. Az őrizetben tartottaknak elméletileg lehet jogi tanácsadójuk, de ezzel nincsenek tisztában, illetve azt sem érik, hogy ez hogyan segíthet nekik. Nyírbátorban csak egy alig észrevehető hirdetmény van a TV szobában az ügyvéddel való beszélgetés lehetőségéről, és az őrizetben tartottaknak kérniük kell a vele való találkozást, de ezt nem sokan használják ki. „Semmi rosszat nem tettem, nincs szükségem ügyvédre” – mondja egy őrizetben tartott albán férfi. A multifunkcionális csoport megállapította, hogy nem ritka, hogy a menedékkérők több mint 15 napot (az előzetes szűrő eljárás időkorlátja) töltenek őrizetben, anélkül, hogy áthelyeznék őket a nyitott befogadó állomásra. Akadályokat gördít a Ramadán megtartása elé, hogy nem biztosítanak lehetőséget az eltérő étkezési rend betartásához, illetve az őrizetben tartottak nincsenek tisztában a meglévő, korlátozott lehetőségekkel.
„Füldugóval alszom, mert félek a csótányoktól” A debreceni befogadó állomás Magyarország legnagyobb menekültügyi létesítménye. Rendeltetése szerint ez a magyarországi menedékkérők központi szálláshelye, amíg ügyükben az eljárás folyik. A volt laktanyából kialakított tábor kapacitása közel 1300 fő; a multifunkcionális csoport látogatásai idején a táborban csupán 366-an laktak. A látszólag alacsony kihasználtság ellenére a tábor vezetése azzal küzd, hogy míg a lakók száma jelentősen megnőtt, a személyzet létszáma és a rendelkezésre álló pénzügyi források csökkennek. A feltárt problémák ismét rendszerbeli hiányosságokra utalnak. Bár a három szociális munkás, az önkéntesek és a Református Egyház segítségét a lakók segítőkésznek értékelték, a táborban nem könnyű az élet. A higiénia komoly aggodalomra ad okot, ezt nők és férfiak egyaránt kifejezésre juttatták. Az intézményekben a higiéniai feltételek jóval az elvárható színvonal alatt vannak, mindenütt csótányok vannak. „Füldugóval alszom, mert attól félek, hogy éjszaka csótányok másznak a fülembe” – mondta a multifunkcionális csoportnak egy kubai menedékkérő. A fürdőszobák és a mosdók borzasztó állapotban vannak, különösen az egyedülálló férfiak épületében, a konyhák koszosak és a készülékek nem működnek. Mivel a környezet lerobbant, az emberek nem érzik kötelességüknek, hogy ügyeljenek a dolgokra. A bútorokat és a berendezéseket folyamatosan tönkreteszik, a karbantartás pedig nem elég gyors ahhoz, hogy lépést tudjon tartani a folyamatos és kreatív vandalizmussal. A lakóknak maguknak kell mosniuk saját ágyneműiket, de csak rossz minőségű mosóport kapnak (amelyről néha kiderül, hogy valójában só). A mosási rendelkezések egészen furcsák: „Ha mosógépet akarunk használni, a recepcióra kell mennünk engedélyt kérni. Azután az udvaron át elcipeljük a mosógépet (!) az épületig, kimosunk, majd vissza kell vinnünk” – mesélte több lakó a multifunkcionális csoportnak.
AGDM Jelentés 2008
23
Az unalom és a monotónia Debrecenben is probléma: nagyon kevés a gyermekeknek szóló szabadidős tevékenység vagy program
FOTÓ: SZANDELSZKY BÉLA
Néhányan nem étkeznek a közösségi konyhában, mivel a higiéniai feltételeket (kenyeres zacskókban talált csótányok) elfogadhatatlannak találják. Emellett a lakók közül sokan muzulmánok, és aggódnak amiatt, hogy esetleg sertéshús lehet a menüben. Kisgyermekes édesanyák arra panaszkodtak, hogy az étel nem megfelelő kisbabák számára. A létesítmények többségéhez hasonlóan a menedékkérők itt is panaszkodtak arra, hogy nem kapnak elegendő tájékoztatást a helyzetükről, valamint elmondták, hogy magasabb színvonalú jogsegélyt szeretnének. A táborban van egy civil szervezethez tartozó ügyvéd, de sok menedékkérő nem teljesen érti, hogy mi a szerepe, mivel az egész menekültügyi eljárást nem értik. Úgy tűnik, hogy a kulturális különbségek szintén szerepet játszanak, mivel az ügyvéd egy fiatal nő, számos menedékkérő férfinak kétségei vannak a szakmai képességeit illetően. A lakók és a tábori személyzet közötti kommunikációt hátráltatják a nyelvi akadályok. Ez vonatkozik az egészségügyi személyzetre is, ami a megfelelő egészségügyi ellátáshoz jutást nehezíti meg. Az unalom és a monotónia ugyancsak problémát okoz. Nagyon kevés oktatás vagy délutáni szabadidős tevékenység van. Van egy internetszoba, de kevés a számítógép, és azok is lassúak.
AGDM Jelentés 2008
24
„Van hol aludnunk, van mit ennünk, nem fázunk, és biztonságban érezzük magunkat. De fogalmunk sincs arról, hogy mi történik majd velünk, nem tudjuk, hogy milyen lesz a jövőnk” – mondják a szomáli menekült nők.
FOTÓ: UNHCR / LENGYEL
Beilleszkedési problémák: „Hiányzik a lelki nyugalmam…” A bicskei elő-integrációs állomáson élő elismert menekültek általában elégedettek a tábori feltételekkel: a biztonság, a tisztaság, a nyelvórák, a programok és a szolgáltatások megfelelőek, a tábor személyzete barátságos és segítőkész. A magyar társadalomba történő tényleges beilleszkedésük jövőbeli perspektívája azonban aggodalommal tölti el őket. „Van hol aludnunk, van mit ennünk, nem fázunk, és biztonságban érezzük magunkat. De fogalmunk sincs arról, hogy mi történik majd velünk, nem tudjuk, hogy milyen lesz a jövőnk” – mondják a szomáli nők. Összesen egy évet irányoznak elő a kulturális és nyelvi ismeretek elsajátítására, munkahely és szálláslehetőség találására, valamint a táborból való kiköltözésre. A táborban élő szomáli menekültek többsége azonban súlyosan traumatizált, és aggódnak távol lévő családjaikért. „Hiányzik a lelki nyugalmam, nagyon aggódom a hazámban maradt gyermekeimért, családomért. Alig tudok aludni, alig tudok másra gondolni, mint rájuk. Nagyon nehéz így magyar nyelvórákra járni és a tanulni, mivel nem tudom kirekeszteni az aggodalmat” – mondta egy elkeseredett szomáli asszony. A menekültek rendszeresen járnak nyelvórákra, és a szociális munkások segítségét igénybe véve munkahelyet és szállást keresnek a városban. Kitartásuk ellenére gyakran rasszizmussal, idegenkedéssel és bizalmatlansággal szembesülnek a magyar társadalom részéről. AGDM Jelentés 2008
25
„Elmenekültünk a golyók elől, elmenekültünk a polgárháború elől, de itt minden olyan nyomorúságos, hogy talán rákényszerülünk, hogy továbbmenjünk, és innen is elmeneküljünk” – mondták szomáli férfiak a multifunkcionális csoportnak. „Magyarország az az ország, ahol menekültstátuszt kaptunk, ahol szívesen látnak és elfogadnak bennünket. Itt szeretnénk új otthonunkat megtalálni, és a lehető legjobban szeretnénk szolgálni ezt az országot. Ilyen körülmények között azonban nem tudjuk, hogy ez milyen módon lehetséges.”
A korábbi évekhez képest elért javulás • Az egyik legpozitívabb fejlemény a Kísérő Nélküli Kiskorúak Otthonának létrehozása Bicskén. A projektet a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet hajtja végre a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal teljes körű támogatásával. A korábbi évek két kevésbé sikeres hasonló kezdeményezését követően ez a projekt most ígéretesnek látszik. A gyermekotthon lakói egyéni gondozási/fejlesztési tervben részesülnek, amelyet szociális munkások, pszichológusok, más terapeuták és tanárok hajtanak végre. Iskolába járnak és tanulmányaikhoz jelentős támogatást kapnak. • Egy másik igen pozitív változás a Magyarországi Református Egyház által végrehajtott kisebb projekt. A projekt célja, hogy megfelelő oktatást biztosítson menedékkérő és menekült gyermekeknek. A multifunkcionális csoport a budapesti Thán Károly Szakközépiskolába beiratkozott tanulókkal találkozott. Boldogok voltak, mivel teljes körű támogatást kapnak a szociális munkásoktól és az önkéntesektől, hogy érdemileg részt tudjanak venni az oktatásban. A projekt olyan elemekre is kiterjed, mint a tömegközlekedés, valamint szállás és magyar nyelvórák biztosítása. Ez azért különösen fontos, mert a közoktatásban való érdemi részvétel Magyarországon eddig megoldatlan problémának tűnik. Mindkét projektet az Európai Menekültügyi Alap (EMA) finanszírozza, ami azt jelenti, hogy fenntarthatóságuk hosszú távon nem biztosított.
A multifunkcionális csoport ajánlásai • További erőforrás-allokációt – pénzügyi és humán erőforrásokat is – kell biztosítani a menekültügyi rendszereknek. • Kezelni kell a rendszer problémáit és következetlenségeit, beleértve a rugalmatlanságot és az alrendszerek összeköttetésbeli hiányosságait is. • El kell kerülni az alapvető szolgáltatások kiszervezését, ha azonban ez elkerülhetetlen, minőségellenőrzést kell beépíteni. • A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) befogadó állomásainak fürdőszobáiban és mosdóiban tapasztalható körülményeket sürgősen megfelelő színvonalúra kell felhozni. • A debreceni befogadó állomáson ki kell irtani a csótányokat a hálószobákból és az ebédlőből. • A menedékkérőket az őrzött szálláshelyről a BÁH debreceni befogadó állomására kell áthelyezni az előzetes eljárás befejezésekor, amely többek között magában foglalja a „Dublin II” eljárást, valamint az ügyük érdemi eljárásra való továbbítását. • A nemzetközi védelemben részesültek számára meg kell erősíteni az egyéni beilleszkedési szolgáltatásokat. AGDM Jelentés 2008
26
AGDM Jelentés 2008
27
Lengyelország Statisztika A régióban Lengyelországnak van messze a legtöbb menedékkérője. A 2008ban benyújtott új kérelmek száma összesen 8517 volt, ami a regionális csökkenő tendenciáknak megfelelően 36%-os visszaesést mutat. Hasonlóképpen csökkent az elismerések száma is, 9%-kal, míg a kiegészítő védelmi státuszok 11%-kal csökkentek. 2007-hez hasonlóan a menedékkérők legnagyobb csoportja Oroszországból (7760 fő, azaz a kérelmezők 91%-a) érkezett, őket a Grúziából (70 fő, azaz 1%), Vietnamból (65 fő) és Fehéroroszországból (58 fő) érkezettek követték.
Módszertan 2008-ban az érintettek részvételén alapuló felméréseket június 1. és október 2. között végezték. Ebben az időszakban Lengyelországban a menedékkérőket 21, összesen öt különböző vajdaságban (lengyelországi tartományban vagy megyében) található befogadó állomáson szállásolták el. 2008 októberének végéig 4843 személyt helyeztek el az állomásokon, valamint a magánszálláson élő menedékkérők közül 1548-an részesültek állami támogatásban. A megkérdezetteket 8 csoportra osztották nem és életkor szerint (10–13 éves gyermekek, 14–17 éves kamaszok, 18–39 éves felnőttek, valamint a 40 éves és annál idősebb generáció). A menedékkérők és a nemzetközi védelemben részesült személyek részvételi szintje meglehetősen magas volt. A multifunkcionális csoportok (MFCs) az Idegenrendészeti Hivatal, Mazovian, Podalskie és Lubelskie vajdaság hivatalai, családsegítő központok, az UNHCR, és lengyel civil szervezetek, többek között a Fundacja Ocalenie, a Caritas Polska, a Halina Nieć Jogsegélyező Központ, a Fundacja Edukacji i Twórczości és az ELEOS Ortodox Központ képviselőiből álltak. Első alkalommal történt meg, hogy a multifunkcionális csoportokhoz a rendőrség képviselői is csatlakoztak. Az interjúkat a Podalskie, a Lubelskie és a Sziléziai vajdaság befogadó állomásain bonyolították le, Bytom, Katowice, Iga, Białystok, Budowlani, Czerwony Bór, Łomża és Kolonia Horbów városában. A meglátogatott hét befogadó állomásból három volt újonnan létrehozott: Bytom (2008. március), Katowice (2008. május) és Horbów (2008. február). A multifunkcionális csoportok így olyan befogadó állomások állapotát is fel tudták mérni, amelyeket korábban nem vizsgáltak. A menedékkérőknél és a kiegészítő védelemben részesült személyeknél tett látogatásokat követően a multifunkcionális csoportok november 6-án munkaértekezleten gyűltek össze, hogy megvitassák a felmérés eredményeit, és az interjúk során feltárt legégetőbb szükségletekre megoldásokat találjanak. Minden résztvevő hangsúlyozta, hogy az AGDM-felmérés milyen hatékonyan segítette munkáját.
AGDM Jelentés 2008
28
Minden hivatalos meghallgatásra Varsóban kerül sor, és a menedékkérőknek saját zsebükből kell kifizetniük utazási költségeiket
FOTÓ: UNHCR
A váratlan beáramlás átmeneti problémákat okozott Az érintettek részvételén alapuló 2008-as felmérésre igen különleges átmeneti körülmények között került sor, amit a 2007 októberétől 2008 februárjáig tartó időszakban az új menedékkérők nagy létszámú beáramlása okozott. Ez nyilvánvalóan Lengyelország közelgő, schengeni övezetbe való belépéséhez, valamint a menedékkérők azon félelmeihez kapcsolódott, hogy a csatlakozást követően nem tudnak majd Lengyelország területére belépni. Lengyelországban 2007-ben összesen 10 048 menedékkérelmet nyújtottak be, ami az előző évhez képest a benyújtott kérelmek számának 45%-os emelkedését jelenti. A sok újonnan érkezett jelenléte, valamint a régi ügyek terhe túlzsúfoltsághoz vezetett, a hatóságok pedig arra kényszerültek, hogy új létesítmények bérlésével növeljék a szálláskapacitást. A lakók közötti feszültségek végül 2008 márciusában lecsillapodtak. Az új befogadó állomások létesítése nemcsak pénzügyi és szervezeti kihívást jelentett a lengyel hatóságok számára, hanem politikai problémának is bizonyult. Néhány városban a helyi lakosság kifejezetten idegenkedett attól, hogy szomszédságába nagyszámú menedékkérőt fogadjon be. 2007-ben az Idegenrendészeti Hivatalnak a helyi lakosság tiltakozásai miatt törölnie kellett egy Dęblinhez (Varsótól 100 km délkeletre) közeli új állomás megnyitására vonatkozó terveket. Hasonló reakcióról számoltak be Varsótól 60 km-re keletre, Kołbielben 2007 decemberében.
Tájékozódás a menekültügyi eljárás útvesztőiben, minimális segítséggel A menekültügyi eljárás során jogsegélyt elméletileg az erre szakosodott civil szervezeteknek kellene nyújtaniuk. A gyakorlatban az adott civil szervezetek székhelye messze van néhány befogadó állomástól. Ez, valamint a jogsegélynyújtási projektek közismert alulfinanszírozottsága korlátozza a jogi képviselők látogatásainak számát bizonyos menekültbefogadó állomásokra.
AGDM Jelentés 2008
29
A multifunkcionális csoport tudomására jutott, hogy néhány befogadó állomáson nem, vagy csak igencsak korlátozottan lehetett hozzáférni a jogsegélyhez tájékoztató anyagokhoz. Ezeknek az állomásoknak a lakói arról számoltak be, hogy néha másik városba kellett utazniuk jogi tanácsadásért, ami gyakran aránytalanul nehézkesnek vagy költségesnek bizonyult. „Egyedülálló anya vagyok, két kisgyermekem van. Hogy hagyhatnám itt őket, hogy a szomszéd városba menjek?” – panaszkodott egy fiatal csecsen nő. Mások azt mondták a multifunkcionális csoportnak, hogy még arra sincs pénzük, hogy megvegyék az utazáshoz a buszjegyeket. Az interjúk során a menedékkérők azt mondták, hogy sürgősen rendszeres egyéni találkozókra lenne szükségük ügyvédekkel. „Nincs más választásom, mint megpróbálni és egyedül túljutni az eljáráson. Ugyanakkor magabiztosabbnak érezném magam egy ügyvéddel” – mondta a multifunkcionális csoportnak egy Kolonia Horbów-ban élő férfi. Minden egyes befogadó állomáson problémaként emelték ki, hogy valamennyi hivatalos meghallgatásra a varsói Idegenrendészeti Hivatalban kerül sor. A menedékkérőknek ráadásul még előző este oda kell utazniuk, mivel az interjúkra általában délelőtt kerül sor. Az utazási költséget saját zsebből kell megelőlegezniük, és hosszú időbe telik, míg visszatérítik.
A menedékkérők elégtelennek tartják az orvosi segítségnyújtást Habár mindegyik állomásnak van egészségügyi alapellátást nyújtó kezelési központja, a rendszert nem tartják hatékonynak, a multifunkcionális csoport legalábbis ezt hallotta több alkalommal az interjúk során. Számos lakó azt állította, hogy a bonyolultabb egészségügyi eseteket nem látják el megfelelően. „Különböző egészségügyi problémáim vannak, de mindig ugyanazokat a tablettákat kapom” – mondta egy 30 éves nő a Białystokban lévő befogadó állomáson. Számos megkérdezett panaszkodott arra, hogy nehéz szakellátáshoz jutni. Arról számoltak be, hogy az ápolótól a szakorvosokhoz utalás a helyi önkormányzatnál gyakran túl sokáig tart. Ennek következtében egyes betegek egyáltalán nem, vagy túl későn részesülnek kezelésben. Ezenkívül a multifunkcionális csoport azt hallotta, hogy késve kapják meg az előírt gyógyszereket, és hiányzik az utókezelés. Egy másik súlyos probléma az egészségügyi személyzettel való kommunikáció. Több befogadó állomáson sem az ápolók, sem az orvosok nem beszélnek a menedékkérőkkel való kommunikációhoz szükséges nyelven. Úgy érzik, hogy az egészségügyi személyzet néha figyelmen kívül hagyja a menekült közösség kulturális különbségeit és hagyományait, például nem áll rendelkezésre nőnemű nőgyógyász. A multifunkcionális csoport sok beszélgetés során problémásnak találta a traumatizált személyek kiszűrését. Számos Lengyelországba érkező menedékkérőnek valóban szüksége lenne trauma miatti pszichológiai szakellátásra, de nem létezik olyan rendszer, amely feltárná ezeket a szükségleteket, így azok sok esetben észrevétlenek maradnak. (Ez a probléma az adatgyűjtéstől a jelentés közzétételéig terjedő időszakban megoldódott. Mára miden befogadó állomáson van pszichológus, és civil szervezetek is biztosítanak pszichiátriai segítségnyújtást).
AGDM Jelentés 2008
30
Nem könnyű menekült gyermeknek lenni Lengyelországban a többi közép-európai országtól eltérően, gyermekek teszik ki az UNHCR érdekkörébe tartozó személyek több, mint felét. Ezért az oktatáshoz, valamint a szülők és a gyermekek egyéb szükségleteihez kapcsolódó problémák sokkal kitüntetettebb helyen szerepelnek, mint más országokban. Fontos megemlíteni, hogy a menekült gyermekek beiskolázásával kapcsolatos jelentős hiányosságokat, amiket először 2005-ben tárt fel a részvételen alapuló felmérés, időközben kezelték és hatásosan megoldották. 2005 és 2008 között a gyermekek beiskolázottságának mértéke 50%-ról 98%-ra szökött fel. Újabb pozitív fejlemény volt megfigyelhető az oktatók menedékkérő és menekült gyermekek irányában tanúsított hozzáállásában. Az előző évektől eltérően a multifunkcionális csoport 2008-ban nem szerzett tudomást olyan esetekről, hogy az iskolák azon az alapon utasítottak volna el menedékkérő gyermekeket, hogy nem beszélnek lengyelül. Ez a jelentős változás az UNHCR és a Lengyel Humanitárius Szervezet közös, tanároknak szóló figyelemfelkeltő kampányának köszönhető. A projekt 2008-ban júniustól decemberig tartott, és azokat a személyeket célozta meg, akik részt vesznek a menekült és menedékkérő gyermekek oktatásában. 2008-ban még mindig érkeztek panaszok azokból az iskolákból, amelyek az újonnan létrehozott befogadó állomásokat szolgálják ki, mivel az adott intézmények tanárai és igazgatói még nem ismertek menekült gyermekeket. Hiányoznak az előkészítő kurzusok az olyan tanulók számára, akiknek be kell iratkozniuk a lengyel rendszerbe, valamint a nyelvi akadályok miatt a szülők és a tanárok között néha kommunikációs problémák merülnek fel. A gyerekek általában azt mondták a multifunkcionális csoportnak, hogy szeretnek iskolába járni, de az ő szemszögükből a problémák mások. „Azt mondták nekünk, hogy csak novemberben fogjuk megkapni a tankönyveinket” – mondta egy 10 éves fiú Kolonia Horbówban. „A tanév azonban már elkezdődött, és úgy szégyellem magam, hogy az összes többi gyereknek megvannak a tankönyvei, nekem pedig még nincsenek meg.”
Nem könnyű menekült gyermeknek lenni Lengyelországban, ahol a gyermekek 31 teszik ki az UNHCR érdekkörébe tartozó személyek több, mint felét
AGDM Jelentés 2008 FOTÓ: SZANDELSZKY BÉLA
A különböző menekült központokban a gyermekekkel folytatott fókuszbeszélgetés során a multifunkcionális csoport megtudta, hogy nincsenek szabadidős tevékenységek. „Olyan unalmas itt lenni” – mondta egy 11 éves csecsen lány. – „Nincs kint játszótér, nekünk, pedig nincs labdánk vagy más játékunk, amivel játszhatnánk. Ha esik az eső, még rosszabb, mert a házban egyáltalán nincs olyan helyiség, ahol játszhatnánk.” A tizenéves fiúk szeretnének szervezett sportórákra és tornatermekbe járni. Jelenleg alig van elfoglaltságuk az intézményeken belül. A kisgyermekes szülők méltányolnák, ha az intézményekben létrehoznának olyan óvodákat, ahol lengyelül beszélő pedagógusok vannak. Egy kétgyermekes édesapa Katowicében elmagyarázta, hogy miért: „Gyermekeim már beszélnének lengyelül, amikor jövőre elkezdik az iskolát. Emellett könnyebb lenne a feleségemnek és nekem is nyelvórákra és képzésre járni és tanulni, ha a gyermekekről napközben gondoskodnának.”
A korábbi évekhez képest elért javulás • 2008 májusa óta a kiegészítő védelemben részesülő személyek is élvezik az integrációs program előnyeit, míg korábban csak az elismert menekültek voltak jogosultak segítségnyújtásra a beilleszkedéshez. Ugyanakkor a korábban csak tolerált státuszban részesülő személyek kiegészítő védelmi státuszt kaptak, ami már magában foglalja az integrációs programokhoz való teljes körű hozzáférést. • A sikeresen integrálódott menekültek növekvő száma mások számára is mintaként szolgál, és ez a fejlemény magatartásváltozást eredményez a menekültek körében. Míg korábban többségük pusztán tranzitországnak látta Lengyelországot, most egyre többen tekintenek rá célországként, és a beszámolók szerint mára fokozták beilleszkedési erőfeszítéseiket. • Az integrációs segítségnyújtásra jogosultak egyre növekvő száma ugyancsak hozzájárult a befogadó állomások közötti, valamint a regionális és a helyi hatóságok közötti jobb koordinációhoz.
A multifunkcionális csoport ajánlásai • A 2008-as tapasztalat azt mutatta, hogy az új menedékkérők jelentősebb mennyiségű beáramlása esetén szükség van készenléti tervek, valamint vészhelyzetek esetére vonatkozó standard működési eljárások létrehozására. • Ha a meglévő állomások közelében új befogadó állomás létesül, a helyi lakosságot be kell vonni rendszeres tájékoztató és figyelemfelkeltő kampányok útján, valamint nyílt napok és interkulturális események szervezésével is szükséges pozitívan befolyásolni a közvélemény külföldiek iránti magatartását. • Szükség van arra, hogy a menedékkérők számára államilag finanszírozott, átfogó, ingyenes jogi segítségnyújtási rendszert hozzanak létre a státusz-meghatározási eljárás teljes időtartamára. • A közlekedési probléma megoldása érdekében ajánlatos lenne a menedékkérőkkel folytatandó interjúkat a befogadó állomásokon megszervezni, vagy legalább csoportos szállítást biztosítani Varsóba az interjúk napján.
AGDM Jelentés 2008
32
• A befogadó állomásokon élő kisgyermekek és tizenévesek befogadási feltételeinek javítása érdekében óvodákat kell létesíteni, továbbá játszótereket és sportpályákat, valamint beltéri játszó- és sportlétesítményeket kell biztosítani. • Az egészségügyi alap- és szakellátáshoz való hozzáférést valamennyi menedékkérő és védelmi státusszal rendelkező személy számára biztosítani kell.
AGDM Jelentés 2008
33
Románia Statisztika Románia évek óta egyre több menedékkérelmet regisztrál. 2008-ban – az ismételt kérelmeket nem számítva – 50%-kal, összesen 990-re emelkedett a kérelmek száma. A menedékjogot elnyertek száma azonban 29%-kal, 143-ról 102-re esett vissza, míg a kiegészítő védelmi státuszt kapottak száma megduplázódott, 17-ről 36-ra nőtt. Az országban az összesített elismerési arány 2007-hez képest 52%-kal csökkent. A menedékkérők legnagyobb csoportja pakisztáni (254 fő, azaz a kérelmezők 25%-a), őket irakiak és bangladesiek követik 18–18% körüli arányban, valamint indiaiak (141 fő, azaz 14%).
Módszertan Romániában a multifunkcionális csoport tizenegy – nyolc nő és három férfi – tagja két fordulóban végezte el az érintettek részvételén alapuló felmérést: az első fordulóra 2008 márciusában és áprilisában, a másodikra pedig 2008 szeptemberében és októberében került sor. A multifunkcionális csoport (MFCs) az UNHCR, a Román Bevándorlási Hivatal Menekültügyi és Integrációs Igazgatósága és a következő öt civil szervezet képviselőiből állt: Romániai Nemzeti Menekültügyi Tanács (CNRR), ARCA – Menekültek és Migránsok Romániai Fóruma, Romániai Jezsuita Menekültszolgálat, a Save the Children romániai szervezete és a Menekült Nők Szervezete. Összesen 84 menedékkérőt és valamilyen védelmi státusszal (menekültstátusszal vagy kiegészítő védelmi státusszal) rendelkező személyt hallgattak meg, akiknek életkora 10 és 57 év között volt. Az érintettek részvételén alapuló felmérést a következő helyszíneken végezték: • Bukarest – stolnicui befogadó állomás és szálláshely • Galaţi – befogadó állomás (Délkelet-Románia) • Temesvár – befogadó állomás (Délnyugat-Románia) • Şomcuta Mare (Nagysomkút) – befogadó állomás (Északnyugat-Románia) • Rădăuţi (Radóc) – befogadó állomás (Északkelet-Románia) • civil szervezetek irodái (a Save the Children romániai szervezete, Menekült Nők Szervezete, Jezsuita Menekültszolgálat, ARCA – Menekültek és Migránsok Romániai Fóruma) • Az UNHCR irodája A multifunkcionális csoport különböző kutatási módszereket ötvözött, többek között a fókuszcsoportos megbeszéléseket, az egyéni interjúkat, a félig strukturált megbeszéléseket és a közvetlen megfigyelést. Az érintettek részvételén alapuló felmérés három főbb témára összpontosított: a Romániában valamilyen formájú védelemben részesülő személyek menekültügyi eljárására, a befogadási feltételekre és a helyi beilleszkedési kilátásokra.
AGDM Jelentés 2008
34
Rendszerint a gyermekek azok, akik elsőként megtanulják a nyelvet, beilleszkednek, és élvezik az életet Romániában FOTÓ: SZANDELSZKY BÉLA
A befogadási feltételekkel kapcsolatos hiányosságok Egyes menedékkérők elégedettek voltak, míg mások kevésbé voltak elégedettek a romániai befogadó állomásokon uralkodó feltételekkel. „A menedékjog kérelmezése engem megillető jog, a biztonságérzethez való jog” – válaszolta egy kameruni menedékkérő arra a kérdésre, hogy hogyan érzi magát Romániában, majd hozzátette: „Itt biztonságban érzem magam, ez a legfontosabb.” A beszélgetések során felmerülő legfőbb aggodalmak többek között egészségügyi kérdések voltak. Mindegyik regionális állomáson van teljes munkaidőben foglalkoztatott ápoló, a temesvári, a bukaresti és a galaţi állomásokon pedig vannak teljes munkaidőben foglalkoztatott orvosok. Néhány lakó mégis azt mondta, hogy amikor szükség van rá, nehézségeik merülnek fel az egészségügyi szakellátáshoz jutásban. Az egészségügyi személyzet különösen a Bukaresten kívüli helyi kórházakban nincs teljesen tisztában azzal, hogy a menedékkérőknek joguk van egészségügyi ellátáshoz, és azzal sem, hogy a menedékkérők számára a sürgősségi segítségnyújtást és az egyéb egészségügyi ellátásokat az állam fizeti. Néhány regionális állomáson a menedékkérők értékelték a Román Bevándorlási Hivatal egészségügyi személyzetének segítségnyújtását. „Ideérkezésemkor nagyon rossz állapotban voltam korábbi rossz életfeltételeim miatt, az állomáson az ápolónő gondoskodott rólam és meggyógyított, és ezért köszönettel tartozom neki” – nyilatkozta egy pakisztáni menedékkérő.
AGDM Jelentés 2008
35
A multifunkcionális csoport azonban hallott menedékkérőktől arra vonatkozó panaszokat, hogy a kórházakban – részben a tolmácsok hiánya miatt – nincs szakorvosi segítségnyújtás. „Egészségügyi problémám van és a kezelésemhez szakorvosra lenne szükség, de egy orvoshoz sem tudok eljutni” – mondta egy grúz menedékkérő. Összességében azonban nem számoltak be olyan esetekről, hogy a menedékkérők kezelését megtagadták volna. A törvény szerint a menedékkérőknek nyújtott havi juttatás összege 100 román lej, amely fedezi az élelmiszereket, a szállást és más kiadásokat. Sok megkérdezett panaszkodott arra, hogy ez az összeg nem elegendő az alapvető szükségletek kielégítésére, annak ellenére, hogy ebből a pénzből kell megvásárolniuk mindent, amire szükségük van. Érdemes megemlíteni, hogy ezt Romániában csak menedékkérők vetették fel, a védelem valamilyen formájában részesült személyek nem. Miután a menekültügyi eljárás lezárult, és egy adott személy valamilyen formájú védelemben részesül, 540 lejt kap, ami elegendőnek tűnik. A multifunkcionális csoport a menekültektől nem hallott panaszokat az általuk kapott juttatásra vonatkozóan. A befogadó állomásokon igénybe vehető szociális segítségnyújtás és a szabadidős tevékenységek sem elegendőek. Ez annak tudható be, hogy a civil szervezetek már nem biztosítanak szociális segítségnyújtást a befogadó állomásokon. A menedékkérők hajlandóak lennének arra, hogy az állomásokon belül vagy kívül részt vegyenek különböző tevékenységekben: „Bárcsak több tennivalónk lehetne, nem csak az, hogy a menedékkérelmünkre vonatkozó döntésre várjunk” – nyilatkozta egy kameruni menedékkérő. A gyermekeknél megfigyelték, hogy rendszerint ők azok, akik elsőként megtanulják a nyelvet, beilleszkednek, és élvezik az életet Romániában. Ez általában ösztönzést jelent a családoknak arra, hogy ne vállalkozzanak másodlagos migrációra azt követően, hogy Romániában valamilyen formájú védelemben részesültek.
Több ügyvédre és tolmácsra van szükség Mint a régió országainak többségében, a menedékkérők Romániában is úgy érzik, hogy nem kapnak elég olyan információt, amely végigvezetné őket a menekültügyi eljáráson. A regionális szálláshelyek lakói azt mondták a multifunkcionális csoportnak, hogy nem kapnak megfelelő jogsegélyt. Ez különböző tényezőknek tudható be, többek között annak, hogy a Bukaresten kívüli állomásokon nincs civil szervezethez tartozó jogi képviselő, valamint hogy a szakosodott ügyvédek honoráriumához a rendelkezésre álló pénzeszközök korlátozottak, illetve, hogy a bíróságok hivatalból jelölnek ki ügyvédeket, ez utóbbiak pedig nem elég képzettek a menekültstátusz-meghatározási eljárások területén. A rendelkezésre álló erőforrásokkal nehezen leküzdhető, objektív probléma, hogy hiányoznak a kevésbé elterjedt nyelveket – például amhari, szomáli és fárszi nyelvet – beszélő tolmácsok. Egyes menedékkérőknek kétségei voltak a szolgáltatásaik minőségét illetően, ugyanis miután tudomásukra jutott a negatív döntés, és megismerték a közigazgatási határozat pontos tartalmát, azt kifogásolták, hogy nyilatkozataikat nem pontosan fordították le. Számos menedékkérő nő említette, hogy inkább azt szeretné, ha nők hallgatnák meg őket női tolmácsokkal. Azonban például a Galaţi és a Rădăuţi regionális befogadó állomásokon nincsenek női tisztek és női tolmácsok, így az interjúkat az UNHCR ajánlásával ellentétben nem a nemek figyelembevételével végzik.
AGDM Jelentés 2008
36
Romániában számos menedékkérő, főként a Rădăuţiban és a Şomcuta Marében elszállásoltak úgy döntöttek, hogy elhagyják az országot, mert más országok jobb szociális és gazdasági jogokat biztosítanak, és így a vonzóbbnak tűnnek. Más esetekben a családi kapcsolatok vagy a nagyobb közösségek megléte idézi elő a továbbköltözés vágyát. Egy családapa a gyermekeiért aggódik: „Vajon kellene időt fordítaniuk a román nyelvtanulásra? Részesülünk-e valamilyen formájú védelemben Romániában, hogy itt tervezhessük a jövőnket, vagy arra kényszerülünk, hogy félúton távozzunk? Ebben az esetben inkább most mennék el.”
A beilleszkedés menekült-státusszal és munkavállalással kezdődik A Rădăuţi befogadó állomás lakói meglehetősen nyíltan beszéltek az ország elhagyásával kapcsolatos indítékaikról. Fő okként azt említették, hogy az ország északi részén nincsenek munkalehetőségek. Egy iraki elismert menekült ezt igen nyíltan fogalmazta meg: „Ha nincs munka és nincs pénz, akkor nincs élet sem Romániában.” Sok romániai védelmi státusszal rendelkező személy számára komoly aggodalmat jelent, hogy nehezen jut állandó lakóhelyhez és állampolgársághoz. Be kell bizonyítaniuk, hogy megfelelő pénzügyi hátérrel rendelkeznek az önfenntartáshoz, bár nagyon gyakran alantas és rosszul fizetett munkájuk van. Ezenkívül úgy érezték, hogy a legális romániai tartózkodás előírt időtartama – öt év az állandó tartózkodáshoz és nyolc az állampolgársághoz – túlságosan magas. Jó hír azonban, hogy 2008-ban a román állampolgársági törvényt a Román Bevándorlási Hivatal kezdeményezésére módosították. Jelenleg a Romániában élő menekültek számára a törvényben előírt tartózkodási idő a Genfi Egyezménnyel összhangban a felére csökkent.
Számos menedékkérő nő említette, hogy inkább azt szeretné, ha nők hallgatnák meg őket női tolmácsokkal
AGDM Jelentés 2008
37 FOTÓ: SZANDELSZKY BÉLA
A munkalehetőségek hiánya a fő ok az ország elhagyására: „Ha nincs munka és nincs pénz, akkor nincs élet sem Romániában.”
FOTÓ: SZANDELSZKY BÉLA
A menekültek azt mondják, hogy amennyiben választhatnának, inkább maradnának és letelepednének Romániában. Arra a kérdésre, hogy a következő években hol látnák magukat szívesen, minden megkérdezett azt válaszolta, hogy Románia az a hely, ahol lenni szeretnének. Arra a kérdésre, hogy részesültek-e a menekültek beilleszkedését célzó kormányprogramból, sok menekült azt válaszolta, hogy nem kapott elegendő információt a jogairól olyan nyelven, amelyet megért. „Amikor egy évvel ezelőtt menekültstátuszt kaptam, nem beszéltem elég jól románul, de információ csak románul állt rendelkezésre. Így más menekülteket kérdeztem meg, de ők is ugyanilyen keveset tudtak” – mondta egy iraki menekült nő. A közép-európai régió egészében közismert probléma, hogy a köztisztviselők és a szolgáltatók nem rendelkeznek kellő ismeretekkel a menekültekről és jogaikról. A menekültek akár bankszámlát akarnak nyitni, akár közjegyzői nyilatkozatokat akarnak tenni, akár munkaszerződést akarnak aláírni, olyan tisztviselőkkel találkoznak, akik nem tudják, hogy mi a menekült, és ezért idegenkednek a kért szolgáltatás nyújtásától. Egy másik „klasszikus” probléma akkor merül fel, ha a menekültek a korábbi iskolai végzettségük elismerését kérik. Gyakran hiányoznak a szükséges dokumentumaik, vagy az európai rendszertől jelentősen eltérő oktatási intézményekben tanultak. Sok esetben az illetékes hatóságok gyakran nem ismerik el a képesítéseket, így a menekültek végül alulfoglalkoztatottak lesznek, és jóval a képzettségi szintjük és képességeik alatti munkákat végeznek.
AGDM Jelentés 2008
38
A román hatóságok gyakran nem ismerik el a képesítéseket, és így a menekültek végül alulfoglalkoztatottak lesznek, és jóval a képzettségi szintjük és a képességeik alatti munkákat végeznek
FOTÓ: SZANDELSZKY BÉLA
A Romániában védelmi státuszt élvező személyek egyes esetekben nehezen tudják jogaikat gyakorolni, és nem képesek önálló szerepet vállalni a társadalomban (beleértve a saját közösségeiken belüli részvételt is). Ez azért van, mert különösen sok erőfeszítést kell tenniük, hogy gondoskodni tudjanak a családjukról és így kevés idejük marad más tevékenységekben való részvételre.
A korábbi évekhez képest elért javulás • Az illetékes román és német hatóságok között folyamatban van egy együttműködési projekt, amely az integrációs program optimalizálását és a menekültek jogaival kapcsolatos ismeretek javítását célozza. A projekt eredményeként az érintettek részvételén alapuló 2007-es felmérésben feltárt hiányosságok közül néhányat már kezeltek. • A román és a holland hatóságok között véglegesítésre került egy olyan kapacitásépítési projekt, amely a román áttelepítési programmal kapcsolatos szaktudás átadására vonatkozik. Ennek következtében többek között kiderült, hogy Romániában a menekültek beilleszkedési folyamatát tovább kell erősíteni. • A Romániai Nemzetei Menekültügyi Tanács nevű civil szervezet 12 nyelven információs szórólapokat készített a menekültügyi eljárásról, és megkezdte azok szétosztását a Román Bevándorlási Hivatal valamennyi befogadó állomásán és a határ menti területeken. • A román kormány most hagyja jóvá a menekültek okleveleinek és korábbi képesítéseinek elismerésére vonatkozó módszereket. AGDM Jelentés 2008
39
A multifunkcionális csoport ajánlásai • Az illetékes minisztériumokat ösztönözni kellene arra, hogy gyorsítsák fel a menedékkérők havi juttatásainak tervezett emelését. • A román hatóságoknak a civil szervezetekkel és az UNHCR-rel együtt képzési programot kell indítania a menekültügyi eljáráshoz kapcsolódó lényeges kérdésekre vonatkozóan az ország valamennyi döntéshozója számára. • A kormánynak ösztönöznie kell a menedékkérők és a védelemben részesült személyek megsegítésére vonatkozó információk terjesztését a helyi hatóságok és minisztériumok köztisztviselők számára, ideértve a Munka-, Családügyi és Esélyegyenlőségi Minisztériumot, illetve az Oktatási, Ifjúsági és Kutatási Minisztériumokat. • A Román Bevándorlási Hivatalnak növelnie kell a befogadó állomások személyzetének létszámát annak érdekében, hogy javítsák a szociális segítségnyújtást a felnőttek számára, továbbá, hogy iskolán kívüli tevékenységeket biztosítsanak az érintett személyeknek. • A kormánynak a menekültek szükségleteihez kell igazítania az integrációs programot, és újra kell definiálnia az integrációs stratégiát, beleértve a menekültek beilleszkedésének végső lépését jelentő állampolgárság megszerzését is.
AGDM Jelentés 2008
40
AGDM Jelentés 2008
41
Szlovákia Statisztika Szlovákiában a menedékkérelmek száma 2007 óta számottevően, 66%-kal visszaesett, 2643-ról 910-re, ami a régióban a legnagyobb visszaesést jelenti. Az elismert menekültek száma 57%-os egyenletes növekedést mutat, folytatva a 2007-es tendenciát, a kiegészítő védelemben részesültek száma azonban 21%-kal, 82 főről 65 főre csökkent, a teljes elismerési arányt – 2007-tel összevetve –9%-os csökkenésen tartva. A szlovákiai menedékkérők közül a legtöbben Grúziából (119 fő, azaz a kérelmezők 13%-a), Moldovából (113 fő, azaz 12%) és Pakisztánból (109 fő, azaz 12%) érkeztek.
Módszertan Az érintettek részvételén alapuló felméréseket Szlovákiában az UNHCR két munkatársából, három kormányzati tisztviselőből és négy civil szervezet képviselőiből álló multifunkcionális csoport (MFCs) végezte. A csoport tagjai különböző összetételben összesen kilenc, menedékkérőket, menekülteket, illetve őrizetben tartott külföldieket elszállásoló helyszínen tettek látogatást, és 103 kedvezményezettel beszéltek – vagy egyénileg, vagy életkor, nem és az interjúk nyelve szerinti csoportokban. Az előkészítő értekezleteket és látogatásokat is beleszámítva a felmérés három hétig tartott, 2008. szeptember 16-tól október 16-ig. A következő hetekben pedig sor került a közös jelentés megszövegezésére is. A humennéi (homonnai) befogadó állomáson a multifunkcionális csoport újonnan érkezetteket látogatott meg, a gabčíkovói (bősi) és a rohovcei (nagyszarvai) szálláshelyeken menedékkérőkkel beszélt. A csoport Horné Orechovéban kísérő nélküli kiskorúakkal és őrizetben tartott külföldiekkel beszélt a medveďovi (medvei) és a sečovcei (gálszécsi) határés idegenrendészet létesítményeiben. A zólyomi és a kassai integrációs központokban a multifunkcionális csoportok elismert menekülteket kérdeztek meg. A multifunkcionális csoport összesen 103 személlyel találkozott, köztük 90 volt férfi és csupán 13 nő. Az interjúkban részt vevő nők alacsony száma a menedékkérő nők általánosan alacsony számának (megközelítőleg csak 10%) tudható be. A megkérdezettek túlnyomó többsége a 18–40 éves korcsoporthoz tartozott (63 férfi és 9 nő). Csak hat férfi és egy nő volt 40 év feletti, míg a többiek kiskorúak voltak (21 fiú és 3 lány). Annak érdekében, hogy sokoldalú képet szerezzen a helyzetről, a multifunkcionális csoport nemcsak az érintett személyekkel beszélt, hanem a különböző intézményekben részletes megbeszéléseket folytatott a létesítmények vezetőivel, a felelős tisztviselőkkel és a segítő személyzettel.
AGDM Jelentés 2008
42
A multifunkcionális csoport számottevően jobb légkört és az intézményekkel való magas fokú elégedetsséget tapasztalt FOTÓ: SZANDELSZKY BÉLA
Jobb életkörülmények, jobb légkör 2005 ősze óta, amikor megkezdődött Szlovákiában a menedékkérők és a menekültek életkörülményeinek rendszeres évenkénti értékelése, a multifunkcionális csoport a létesítmények látványos felújítását tapasztalja. A humennéi befogadó állomás 2007-ben nyílt meg, így ez egy viszonylag új és jól felszerelt létesítmény. A gabčíkovói szálláshelyet az elmúlt két év során újjáépítették. 2009 januárja óta a gabčíkovói állomás immár kizárólag a kiegészítő védelemben részesült személyek elszállásolását szolgálja. A rohovcei állomás eredetileg gyermekes családok elszállásolására épült. A közös helyiségek között található egy kert játszóterekkel és grillsütővel, egy fitneszterem, egy televíziós szoba és egy könyvtár. Még mindig vannak folyamatban lévő felújítási munkák. Opatovska Nová Vesben (Apátújfaluban) a lakók kényelmét új ablakokkal, valamint egy korszerű fűtésrendszerrel és melegvíz-ellátással javították. A menedékkérőknek egy televíziós szoba és egy fitneszterem, valamint egy pingpongasztal áll rendelkezésére. A helyreállítási munkák még mindig folyamatban vannak. A leglátványosabb javulást a Horné Orechové településen lévő kísérő nélküli kiskorúak otthonában figyelték meg, ahol a multifunkcionális csoport megállapította, hogy felépült a szabadtéri sportpálya és játszótér, valamint egy beltéri fitneszterem, továbbá játékokat, különböző sportolási és képzőművészeti tevékenységekhez szükséges felszereléseket szereztek be. A sečovcei őrzött szálláshelyet átalakították, hogy be tudjon fogadni gyermekes családokat, létesítményei pedig annyira jók, amennyire ez zárt körülmények között lehetséges. Csak a medveďovi állomást találták alacsonyabb színvonalúnak, itt a szociális helyiségek és szabadidős tevékenységek hiányoztak. AGDM Jelentés 2008
43
Zólyomban az elismert menekültek új, teljesen felszerelt, egy- és kétszobás lakásokban élnek. A kassai Vodárenska utcában lévő integrációs központ is egy igen jó állapotban lévő apartmanház. Mindezekre a lakhatással kapcsolatos javulásokra tekintettel a multifunkcionális csoport nem hallott az életkörülményekkel, a magánszféra hiányával, vagy a melegvíz-ellátással kapcsolatos panaszokat, mint a korábbi években. A multifunkcionális csoport számottevően jobb légkört és az intézményekkel való magas fokú elégedettséget tapasztalt. Mivel az életkörülmények javultak, az agresszió szintje visszaesett. 2008-ban a multifunkcionális csoport nem hallott biztonsággal vagy agresszióval kapcsolatos panaszokat sem a lakók körében, sem a lakók és a személyzet között. A helyzetet segíthette az a tény is, hogy a létesítmények kihasználtsága jóval a kapacitásuk alatt van. A gabčíkovói állomás 650 személyt tud elszállásolni, de a felmérés során csak 39-en voltak ott elszállásolva. A rohovcei állomásnak 100 ágyas kapacitása van, de a multifunkcionális csoport látogatása idején csak nyolc egyedülálló férfi volt ott elhelyezve. Hasonló volt a helyzet a többi létesítményben is. A gabčíkovói állomáson egy fiatal anya így látja a helyzetet: „Biztonságban érzem magam itt a menekültbefogadó állomáson. Most nem laknak itt annyian, mint korábban, tehát mindannyian ismerjük egymást. Jó kapcsolataink vannak a lakók körében és a személyzettel.”
A létesítmények személyzete alacsony létszámú és alulképzett Míg a menedékkérők és a menekültek elszállásolása jelentősen javult, ez távolról sem mondható el a gondozásról és a karbantartásról. Néhány meglátogatott létesítményben a multifunkcionális csoport tagjai komoly panaszokat hallottak a szolgáltatások hiányáról, ugyanis túlságosan alacsony létszámú és alulképzett a személyzet. Sokuk nem beszél idegen nyelvet. A kedvezményezettek szerint gyakran túl sok munkájuk van, vagy nyíltan elzárkóznak az együttműködéstől. A nyelvi akadály óriási, a kommunikáció pedig korlátozott. „A szociális munkások és a többi munkatárs kedves, de nem tudjuk elmagyarázni nekik, hogy mire van szükségünk, ők pedig nem tudják megmondani nekünk, hogy mit várnak tőlünk” – hallotta a multifunkcionális csoport menedékkérőktől az állomások többségén. Minden újonnan érkezettnek egészségügyi szűrővizsgálaton kell részt vennie a humennéi befogadó állomáson, ahol néhány napot karanténban töltenek. A multifunkcionális csoport látogatása idején az egész táborban csak egy szociális munkás volt, aki értelemszerűen nem tudott minden feladatot ellátni. A szociális munka mellett a tábor dolgozói sok adminisztratív teendőért is felelősek, például el kell kísérniük a menedékkérőket az előírt orvosi vizsgálatokra, vagy étkezési jegyeket kell kiosztaniuk. Egyikük sem tud semmilyen idegen nyelven kommunikálni, és nincsenek tolmácsok. Délután 4 óra után és hétvégéken egyáltalán nem volt szociális munkás az intézményekben. A multifunkcionális csoport Humennében október közepén tett látogatást, amikor már meglehetősen hűvös, őszies idő volt. Néhány menedékkérő azt mondta, hogy meleg ruhára és megfelelő cipőre lenne szüksége, de a szociális munkás nem tudott időt szakítani a ruhaosztásra. Számos lakó azt mondta a csoportnak, hogy elveszettnek érzi magát a létesítményen belül, mivel nem tudja, hogyan jut el a mosodába, a könyvárba, a gyermekszobába stb. AGDM Jelentés 2008
44
Számos lakó elveszettnek érzi magát a befogadó állomásokon, és hiányolja az megfelelő létszámú személyzetet: „Meghallgatnak bennünket, de nem segítenek.” FOTÓ: SZANDELSZKY BÉLA
Humennében a képzett személyzet hiányának legsúlyosabb következménye az, hogy a menedékkérők nincsenek tisztában jogi helyzetükkel. „Nagyon keveset tudok a szlovákiai menekültügyi eljárásról. Milyen jogaim vannak? Nincs senki, aki mindent el tudna magyarázni, és le tudna fordítani. Hogyan találhatok valakit, aki tanácsot ad nekem?” – kérdezte egy középkorú szomáli férfi. A gabčíkovói szálláshelyen úgy tűnik, hogy elegendő létszámú a személyzet. Itt a dolgozók magatartására és a képesítésére vonatkozóan tettek panaszokat. Számos szociális munkást érzéketlennek, illetve passzívnak tartanak. Kevesen beszélnek közülük idegen nyelveket, ami nagyon megnehezíti a kommunikációt. „Meghallgatnak bennünket, de nem segítenek” – mondta egy vietnami menedékkérő. „Amikor ideérkezik az ember, senki sem vezeti körbe” – tette hozzá egy pakisztáni társa. „Magunknak kellett tájékozódnunk a létesítményről és a házirendről. A kiegészítő védelemben részesült személyek arra panaszkodtak, hogy a szociális munkások nem fordítanak kellő figyelmet sajátos helyzetükre. A multifunkcionális csoportok évről évre hallanak az egészségügyi ellátásra vonatkozó panaszokat Gabčíkovóban. A lakók úgy érzik, hogy az ápolónő munkaideje túl rövid, de annak az érzésüknek is hangot adtak, hogy ellenséges velük, és nem nyújt megfelelő segítséget. A menekültügyi rendszerben a személyzet hiányának különösen nyugtalanító következményei vannak a Horné Orechovéban élő, szüleiktől elszakított gyermekekre. A kiskorúaknak a nevükben eljáró és döntést hozó gyámra van szükségük, a felelős kormányzati hatóság, a trencséni Munkaügyi, Szociális és Családügyi Hivatal azonban csak egy alkalmazottat jelölt ki arra, hogy heti 10 órában valamennyi elszállásolt gyermek ügyében gyámként járjon el. AGDM Jelentés 2008
45
Széles körben elfogadott, hogy az összes menekült közül a legveszélyeztetettebbek a szüleiktől elszakított gyermekek, és nagyobb valószínűséggel traumatizálja őket a menekülés. Horné Orechovéban azonban nincs rendszeres pszichoszociális ellátás. Pszichológusokat csak olyan esetekben hívnak, ha a gyermekek túlzottan agresszívan viselkednek. Elméletileg a medveďovi létesítményben őrizetben tartott személyek jogosultak arra, hogy naponta sétáljanak a szabadban. A gyakorlatban azonban nincs elegendő személyzet felügyelni ezeket a sétákat. Biztonsági okokból tehát a szabadban tett sétákat rövidre szabják, vagy eltörlik. A zólyomi integrációs központban egy szociális munkás segíti az elismert menekülteket, irányítja őket a hatósági adminisztratív eljárások során, és támogatja őket a beilleszkedési programokban. Egyetlen személy azonban nem elegendő ahhoz, hogy segítsen a menekülteknek megtörni a mindennapi élet monotonitását és megkezdeni az eredményes beilleszkedést. Egy kubai menekült a következőket mondta: „Itt mindössze annyit teszek, hogy ülök és várom a szlovák nyelvóráimat. Hogyan kellene beilleszkednem, ha semmit sem tudok erről az országról, a kultúrájáról, a lakóiról?” A menekültek leginkább azt szeretnék, ha több szervezett tevékenység lenne az állomáson, emellett szeretnének a helybeliekkel találkozni és közös tevékenységeket folytatni velük.
Elveszett jelentés „Én vagyok az egyetlen bangladesi ezen az állomáson. Egyetlenegy ember sincs, akihez szólhatnék. Teljesen elveszettnek érzem magam” – mondta egy elkeseredett fiatalember a multifunkcionális csoportnak Opatovska Nová Vesben. Ebben az esetben meglehetősen könnyű volt a menedékkérő helyzetének enyhítése: a multifunkcionális csoport beavatkozását követően áthelyezték Rohovcébe, ahol boldogan csatlakozott honfitársai csoportjához. Ez a kis példa megvilágítja a menedékkérők általános problémáit Szlovákiában. A különböző állomásokon a személyzet tagjainak túlnyomó többsége nem tud semmilyen idegen nyelven és fordítási szolgáltatások alig állnak rendelkezésre.
FOTÓ: SZANDELSZKY BÉLA
Ha a menedékkérők és a menekültek megpróbálják használni újonnan elsajátított nyelvi készségeiket a helyi lakossággal való kommunikációban, további nehézségekbe ütköznek. Az állomások többsége a magyarul beszélő etnikai kisebbség lakta régiókban helyezkedik el. Ez az egyik oka annak, hogy a rohovcei állomás, amely eredetileg egészségügyi szűrővizsgálati szakaszban lévő gyermekes családokat szállásolt el, a családok ellátására alkalmas infrastruktúra ellenére jelenleg főként egyedülálló férfiakat szállásol el. A falunak csak egy általános iskolája van, amely kizárólag magyar nyelvű oktatást biztosít.
„Egyetlenegy ember sincs, akihez szólhatnék” – a szlovák befogadó állomásokon fordítási szolgáltatások alig állnak rendelkezésre
AGDM Jelentés 2008
46
A tolmácsolási szolgáltatások, valamint az írásbeli és szóbeli jogi tájékoztatás hiánya a menedékkérők és a menekültek által beszélt nyelveken a megállapítások szerint veszélyezteti a jogi oltalmat. Gyakorlatilag minden létesítményben panaszkodott néhány megkérdezett személy arra, hogy problémáik vannak jogaik és kötelezettségeik megértésében. Sem a menekültügyi eljárás jogi következményeiről, sem azokról a következményekről nem kapnak tájékoztatást, hogy milyen kihatása lesz ennek életükre. Az ilyen jellegű rálátás hiánya különösen kirívó volt a Horné Orechovéban élő kiskorú menedékkérők esetében, akik úgy érzik, hogy teljesen tájékozatlanok helyzetüket és jövőjüket illetően. Legalább néhány esetben vannak egyszerű megoldások a menedékkérők életét megnehezítő problémákra. A gabčíkovói szálláshely lakói azt mondták a multifunkcionális csoportnak, hogy nincsenek szótáraik és nincs semmi olvasnivaló. „Nagyon szeretném, ha tudnék a saját nyelvemen olvasni, hogy hasznosan töltsem az időt. A könyvtárban azonban nem találok semmit” – mondta egy kínai menedékkérő nő. Az UNHCR nemzetközi szervezetekkel, vállalkozásokkal és nagykövetségekkel együttműködésben megkezdte a könyvek és magazinok gyűjtését a kért nyelveken.
A korábbi évekhez képest elért javulás • A korábbi évekkel ellentétben a multifunkcionális csoport nem talált a biztonsággal összefüggő súlyos problémákat, és a meglátogatott létesítményekben nem hallott erőszakra vonatkozó panaszokat sem. Nem volt több panasz az őrök és a létesítmények egyéb személyzetének viselkedésére vonatkozóan sem. • Az életkörülmények javulása már részletesen ismertetésre került a „Jobb életkörülmények, jobb légkör” című fejezetben. • 2009 eleje óta számos új projekt indult, és ezeknek köszönhetően a jogi tanácsadás és a szüleiktől elválasztott gyermekek pszichoszociális ellátása a humennéi állomáson javult.
A multifunkcionális csoport ajánlásai és következtetései A multifunkcionális csoport egy technikai jellegű ajánlássorozatról állapodott meg az egyes meglátogatott létesítményeken belüli helyzet javítása érdekében. Ami általában a Szlovák Köztársaságban tapasztalható helyzetet illeti, az érintettek részvételén alapuló 2008-as felmérés főbb következtetései a következők: • A látható javulások ellenére a Szlovák Köztársaság menekültügyi rendszere még mindig jelentősen alulfinanszírozott, és a személyzet túlságosan alacsony létszámú. • Néhány létesítményben az anyagi feltételek jelentős beruházások révén javultak, de irányításuk színvonala eltérő. • A szüleiktől elszakított gyermekek esetében a Szlovák Köztársaság még mindig nem képes egyértelmű és vonzó, fenntartható megoldásokat nyújtani szlovák területen. A gyermekeknek és a tizenéveseknek tartós megoldásokra van szükségük, hogy ne váljanak emberkereskedők áldozatává, akik azt ígérik nekik, hogy az EU más országaiba viszik őket, és ne legyenek kitéve a veszélyes és bizonytalan jövőnek.
AGDM Jelentés 2008
47
• 2008-ban a Spoločnosť ľudí dobrej vôle elnevezésű civil szervezet szociális, pszichológiai és jogi szolgáltatásokat nyújtott Humennében. Augusztus óta jelentős visszaesést váltott ki az újonnan érkezettek számában a kormány azon döntése, hogy visszafogta a projekt költségvetését, valamint a civil szervezet szociális segítségnyújtási tevékenységeit. Azóta a humennéi befogadó állomáson kritikus helyzet alakult ki a szociális körülmények terén, hiszen a Migrációs Hivatal személyzete nem pótolta a korábban a civilek által nyújtott, megszűnt szolgáltatásokat. • Néhány létesítményben tartósan komoly kommunikációs problémák állnak fenn, mivel a menedékkérők nem tudják magukat megértetni a szociális és egészségügyi személyzettel. A multifunkcionális csoport ezért azt javasolja, hogy azok a szociális munkások, akik menedékkérőkkel és menekültekkel foglalkoznak, legalább egy fontos idegen nyelvet beszéljenek. • A multifunkcionális csoport kiemeli a menekültügyre vonatkozó megfelelő tájékoztatás szükségességét is. Az interjúk alapján a multifunkcionális csoport azt állapította meg, hogy a menedékkérők – a menekültügyi kérdések összetettsége és hivatalos jellege miatt – nagyon nehezen értik meg a kapott írásbeli tájékoztatást. Egyszerű és jól felépített tájékoztató anyagokra lenne szükség. • Az elismert menekültekkel folytatott interjúkból az derül ki, hogy a veszélyeztetett esetek sajátos szükségleteire nem fordítanak kellő figyelmet. Az idős menekülteknek több tanulási nehézségük van a szlovák nyelv elsajátítása során, és gyakori egészségügyi problémáik megakadályozzák őket abban, hogy elvégezzék a felkínált munkák többségét. • Az elismert menekültek nem rendelkeznek elegendő információval az integrációról. Legnagyobb aggodalmuk az, hogy megfelelő, megfizethető és tartós szállást találjanak.
AGDM Jelentés 2008
48
AGDM Jelentés 2008
49
Szlovénia Statisztika Közép-Európában évek óta Szlovéniában a legalacsonyabb a menedékkérelmet benyújtók száma, jóval alacsonyabb, mint bármely más országban, és itt a legalacsonyabb a menekült-elismerés százalékos aránya is. A menedékkérelmek száma 2006 óta egyenletesen csökken. 2008-ban Szlovénia csak 240 új menedékkérelmet regisztrált, ami meglehetősen jelentős, csaknem 44%-os visszaesés a 2007-ben regisztrált 425 kérelemhez képest. A 240 védelmet kérő személyből kettőt ismertek el, és még ketten részesültek kiegészítő védelemben, a szlovén teljes elismerési arányt 2.5% körül tartva. 2007-hez képest változást jelent, hogy a menedékkérők többsége Törökországból (72 fő, azaz 30%) érkezett, míg 2007-ben Szerbia-Montenegró állt az első helyen 237 kérelmezővel. Ebben az évben is érkeztek menedékkérők Szerbiából, de csak 69 kérelmező volt, ami a menedékkérők összességének 28%-a.
Módszertan Az érintettek részvételén alapuló 2008-as felmérést két multifunkcionális csoport (MFCs) végezte, köztük a szlovén Belügyminisztérium Menekültügyi és Integrációs Osztálya, két civil szervezet, a Pravno-informacijski center nevladnih organizacij (Civil Szervezetek Jogi Információs Központja, PIC) és a Slovenska Filantropija (Szlovén Filantrópia, SF), valamint az UNHCR Regionális Képviseletének munkatársai. A csoportok a következő kategóriákba tartozó menedékkérőket és menekülteket hallgattak meg: nők és férfiak, családok, egyedülálló férfiak és nők, gyermekek és kísérő nélküli kiskorúak. A megkérdezetteknek főként a befogadási feltételekre és a helyi integrációs folyamatra, illetve az oktatáshoz, az egészségügyi szolgáltatásokhoz, a szociális ellátásokhoz és a foglalkoztatáshoz való hozzáférésre vonatkozó kérdéseket tettek fel. A multifunkcionális csoport külön hangsúlyt helyezett a veszélyeztetettség és a speciális szükségletek kérdésköreire. Az interjúkra 2008. október 7-én és 8-án került sor a ljubljanai menekültotthonban, a Szlovén Filantrópia irodáiban, a postojnai Idegenrendészeti Központban és menekült családok otthonaiban Kozina, Mengeš, Kamnik és Celje településeken. Ezt követően a multifunkcionális csoport október 9-én találkozót tartott, ahol közös ajánlások megfogalmazására került sor. Az általában előnyben részesített fókuszcsoportos megbeszélések helyett az MFCS ezúttal az egyéni interjúkra összpontosított. A 2008-as Menekültlét-felmérés során huszonnégy személyt kérdeztek meg. Ez több okból kifolyólag jóval kevesebb, mint 2007-ben: a Menekültotthonban tartózkodó menedékkérők száma sokkal alacsonyabb volt, mint egy évvel korábban. Néhány menedékkérő nem látta értelmét a multifunkcionális csoportokkal való találkozásnak, mivel már részt vett a 2007-es felmérésben, és végül megváltozott a módszertan, kiiktatták a fókuszcsoportokkal folytatott valamennyi megbeszélést, és azok helyett egyéni interjúkat folytattak. AGDM Jelentés 2008
50
A jogi képviselők szakmai tudása és elkötelezettsége megkérdőjelezhető Arra a kérdésre, hogy a multifunkcionális csoport mit tehetne a problémái kezelésére, egy középkorú kazah férfi velősen összefoglalta a menedékkérők problematikáját: „Csak a döntéshozó foglalkozhat a helyzetemmel és változtathatja meg. Az eljárás kimenetele számít, minden más lényegtelen.” Számos interjú során kiderült, hogy minden menedékkérő számára a menekültügyi eljárás időtartama és bizonytalansága jelenti a legkomolyabb aggodalmat. Néhány lakó több mint két éve él a ljubljanai menekültotthonban anélkül, hogy kérelméről végleges határozat született volna. A jogi eljárás minősége vonatkozásában a menedékkérőknek szintén számos panaszuk volt. Míg a kormány azt állítja, hogy mindegyik menedékkérő részletes szóbeli és írásbeli tájékoztatást kap a menekültügyi eljárásról, számos megkérdezett személy azt mondta a multifunkcionális csoportnak, hogy úgy érzi, nem tud eleget ahhoz, hogy teljes egészében megértse a folyamatot. Néhányan arról számoltak be, hogy a döntéshozók nem álltak rendelkezésre hivatali idejük alatt, ha az ügyüket akarták megbeszélni és a késedelmekre további magyarázatot akartak kapni. Jogsegélyt elsősorban a civil szervezetekhez tartozó ügyvédek nyújtanak, és kisebb mértékben bizonyos számú, kormányzati jegyzékben szereplő menekültügyi jogi tanácsadó. A magánügyvédek vonakodnak attól, hogy menekültügyi kérdéseket vállaljanak, mivel a kormány által a menekültügyekre felajánlott javadalmazás alacsonyabb, mint bármely más jogi képviselet esetében. A menedékkérők azt mondták a multifunkcionális csoportnak, hogy a menekültügyi jogi tanácsadók nem rendelkeznek menekültjogi ismeretekkel, és nem tűnnek elkötelezettnek menekültügy iránt. Annak ellenére, hogy a menekültügyi jogi tanácsadók jegyzékében szereplő ügyvédeknek ingyenes jogi szolgáltatást kellene nyújtaniuk, a megkérdezett személyek közül néhányan azt állították, hogy pénzt kértek tőlük. A helyzetet nyelvi akadályok súlyosbítják. Amikor a menekült-tanácsadók találkoznak ügyfeleikkel az ügyek megvitatására, általában nincsenek jelen tolmácsok, és nehéz a kommunikáció. A multifunkcionális csoport azt is hallotta, hogy számos esetben a menedékkérők nem találkoznak a képviselőikkel a tényleges bírósági tárgyalás előtt, ami tovább befolyásolja a jogsegély alacsony színvonalát. Az újonnan érkezettek néhány esetben arra panaszkodtak, hogy jogsegély ügyében még mindig nem találkoztak egyetlen civil szervezethez tartozó jogi képviselővel sem. Néhány menedékkérő úgy érezte, hogy a menekültügyi eljárásuk kimenetele szempontjából lényeges dokumentumokat nem megfelelően fordították le.
AGDM Jelentés 2008
51
A Menekültotthonban meglehetősen nagylelkűek a szolgáltatások; a multifunkcionális csoport csak kisebb panaszokat hallott
FOTÓ: UNHCR
Bár Szlovéniában a törvény előírja az interjúk hangfelvételre történő rögzítését, a műszaki berendezések még nem állnak rendelkezésre. Több menedékkérő azt mondta, hogy szerette volna, ha a döntéshozójukkal való találkozóikat hangfelvételen rögzítik.
A menekültotthon meglehetősen nagyvonalú szolgáltatásokat nyújt Ami a menekültotthonban lévő életkörülményeket illeti, a multifunkcionális csoport csak nagyon jelentéktelen panaszokat hallott; például, hogy a lakók a gyümölcstea helyett inkább fekete teát szeretnének, vagy hogy nincs elég konnektor a szobában, illetve nincs elég takarítóeszköz. A szolgáltatások meglehetősen bőkezűnek tűnnek. Egy speciális szükségletekkel rendelkező menedékkérő nő fitneszklubba szóló havibérletet kért. Mivel fél egyedül elhagyni a menekültotthont, intézkedtek annak érdekében, hogy valaki kísérje el a fitneszklubba és onnan vissza. A fogdaként működő postojnai Idegenrendészeti Központban a megkérdezettek nem panaszkodtak az életkörülményekre, és úgy vélték, hogy a személyzet jól bánik velük. Nem meglepő módon a menedékkérők azt mondták, hogy arra várnak, hogy a menedékkérelmük benyújtását követően mielőbb a menekültotthonba szállítsák őket. Kisebb panaszaik voltak a telefonhasználati rendszerrel, az ebéddel és a látogatási idővel kapcsolatban. Az egyetlen kifejezésre juttatott aggodalom az volt, hogy nehézkes elérni az ügyvédet, amíg őrizet alatt vannak a központban.
AGDM Jelentés 2008
52
Szlovéniában az integráció jól működik: a menekültek számára szakképzést és nyelvórákat biztosítanak
FOTÓ: BELA SZNDELSZKY
Helyi szinten jól működik az integráció Szlovéniában úgy tűnik, hogy helyi szinten meglehetősen jól működik az integráció. Szlovénia-szerte különösen a kisebb önkormányzatok területén élő menekültek dicsérték a hatóságokat és a helyi lakosságot. A multifunkcionális csoport olyan beszámolókat hallott, hogy a helyi szociális és munkaügyi központok (amelyek a Munkaügyi, Családügyi és Szociális Minisztérium hatálya alá tartoznak) segítőkészek voltak pénzügyi támogatásnyújtásban, tanácsadásban, valamint a munkalehetőségekre és a szociális ellátásokra vonatkozó tájékoztatásban. A hatóságokat általában segítőkésznek tartották. „Amikor Németországba kellett utaznunk, mert a nagybátyám súlyos beteg volt, öt napon belül kiadták nekünk a menekültútlevelet, és még élve láttuk őt” – mondta egy koszovói menekült család. A multifunkcionális csoport több családtól hallott olyan beszámolókat, hogy civil szervezetek nyári táborokat szerveznek menekült gyermekeknek. Néhány esetben az anyákat is megkérték, hogy egy hétre csatlakozzanak a gyermekekhez. Beszámolók szerint valamennyi menekült gyermek nagyobb problémák nélkül jár iskolába. A menekültek a számukra biztosított szakképzés és nyelvórák ellenére nem mindig találnak könnyen munkahelyet. Néhány önkormányzat területén a menekülteknek tanácsot adnak az önfoglalkoztatás és a vállalkozás indításának módjára vonatkozóan és ennek megfelelően képzést is biztosítanak. Celjében egy menekült család hamarosan 12000 euró összegű, vissza nem térítendő támogatást kap a Munkaügyi Minisztérium helyi hivatalától egy kisvállalkozási projekt elindítására. „Felújítunk most egy helyet, ahol hamarosan egy kocsmafélét nyitunk” – mondták a multifunkcionális csoportnak. A papírmunkán már túl vannak, és a helyi hatóságok segítségével sikerült megszerezniük az összes szükséges engedélyt. AGDM Jelentés 2008
53
A Szlovéniában élő menekültek sok éve felmerülő problémája végre megoldódott a felmérést követő néhány hónapban. Egy jogszabály-módosítást követően 2009. január 1-jén a menekülteknek ugyanazt az egészségbiztosítási kártyát adják ki, mint a szlovén állampolgároknak. Korábban csak egy papírlapot kaptak, amelyen feltüntették, hogy a Belügyminisztérium fizeti a felmerülő orvosi költségeket. Ezt a nem szabványos dokumentumot az egészségügyi szolgáltatók gyakran nem ismerték el, és a menekültek nehezen jutottak egészségügyi ellátáshoz. Sok elismert menekült kifejezésre juttatta aggodalmát a szlovén állampolgársághoz jutással kapcsolatban. Számos menekült – jogállása tartós szabályozása érdekében – a lehető legrövidebb időn belül szeretne állampolgárságot szerezni. Ezenkívül az állampolgárság lehetővé tenné a menekültek számára a szociális lakáshoz jutást is. Az állampolgárság megszerzésének egyik minimumkövetelménye egy olyan garantált állandó jövedelemforrás, amely anyagi és szociális jólétet tesz lehetővé. Az idős, illetve Szlovéniában nem piacképes képesítéssel rendelkező menekültek számára nehéz ezt a követelményt teljesíteni és így akadályba ütközik az állampolgárság megszerzése. „Nagyon nehéz kielégíteni a szükségleteinket, miközben szociális ellátásokból élünk. Speciális étrenddel és gyógyszerekkel kapcsolatos kiadásaink vannak, mindketten idősek vagyunk” – mondta egy közel-keleti országból származó menekült a multifunkcionális csoportnak. „Ha szlovén állampolgárok lennénk, szociális lakáshoz juthatnánk, és nem kellene több mint 300 eurót fizetnünk albérletre.”
Kísérő nélküli kiskorúak a gyermekkor és nagykorúság határán A menedékjogot kérő kísérő nélküli kiskorúak a gyermekkor és a nagykorúság határán lévő különös átmeneti időszakot élik meg. Elég függetlenek és erősek voltak ahhoz, hogy megtalálják a menedékjogot nyújtó országhoz vezető utat, de még mindig küzdenek a gyermeklét sebezhetőségeivel. Ez nyilvánvaló volt három közép-ázsiai országbeli 15–18 év közötti fiúval folytatott beszélgetésből. A törvény értelmében a kiskorúak különleges védelemre jogosultak, és egy gyám képviseli őket. Azonban nem mindegyikük értékeli ezt. „Nem akarom, hogy gyerekként kezeljenek. Tisztelniük kellene engem” – panaszkodott az egyik fiú. Különösen elkeseredettnek tűnt amiatt, hogy a gyám gondoskodik az ügyeiről. „Magam akarok találkozni és beszélni a menekültotthon igazgatójával és a tisztviselőkkel” – mondta. Egy másik fiú azt bírálta, hogy kizárólag akkor juthat egészségügyi ellátáshoz, ha a gyámja beleegyezését adja. A tizenéves fiúk nyilvánvalóan zavarban voltak, amikor náluk jóval fiatalabb tanulókkal együtt küldték őket műveltségi és nyelvórákra, ehelyett egyéni órákat kértek. Ezenkívül úgy tűnt, hogy nem érdekli őket, hogy részt vegyenek a menekültotthonban a kamaszok számára ajánlott tevékenységekben. „Nem akarunk gyerekeknek szánt programokban részt venni” – mondták. Egyértelmű, hogy túlzottan fiatalok és tapasztalatlanok ahhoz, hogy megértsék a menekültügyi eljárás bonyolultságait, vagy a gyám és a kormányzati tisztviselők különböző AGDM Jelentés 2008
54
szerepét. Az egyik fiú azt hajtogatta, hogy a gyámja „megígérte”, hogy menekültstátuszt fog kapni, és azután családja követni tudja őt Szlovéniába. Elmondták neki, hogy a gyámnak nincs szava a kérdésben, de nem lehetett meggyőzni az ellenkezőjéről. Annak ellenére, hogy ezek a szüleiktől elszakított gyermekek mennyire próbálják bizonyítani felnőttségüket, tehetetlenek az időnként rájuk törő magány és elhagyatottság érzésével szemben. „Rendszeresen beszélek az otthon maradt nővéremmel” – mondta az egyik fiú– de itt nem tud nekem segíteni”. Bár ő is Postojnában, a gyermekeknek szánt létesítményben van elszállásolva (Szlovéniában az egyetlen létesítményben, amely befogad külföldi gyermekeket), és egészségügyi problémáját kezelik, az a benyomása, hogy kísérő nélküli kiskorúként és fogyatékossággal élő személyként nem részesül különleges bánásmódban. A megkérdezett tizenévesek csak kisebb problémákat említettek a kapott ruhák méretével és színével kapcsolatban, de általában elégedettek voltak a szállással és az élelmiszerrel. Egyikük sem vetett fel biztonsági problémákat. Ami azokat a gyermekeket illeti, akik szüleikkel együtt érkeztek Szlovéniába, a multifunkcionális csoport nem hallott semmilyen súlyos problémáról. Minden gyermeket beírattak iskolába, és elégedettnek tűntek. Minden gyermek kap az iskolában tízórait és ebédet. Az iskolabusz-járatok és a tankönyvellátás jól szervezett. A civil szervezetek tanulási támogatást és szabadidős tevékenységeket, valamint nyári táborokat biztosítanak a gyermekeknek. A multifunkcionális csoport beszélt annak az iskolának az igazgatónőjével, ahová a legtöbb menedékkérő gyermek jár. Ő azt szeretné, ha a tanulóknak még több szlovén nyelvórája lenne hetente, és azt mondta, hogy a menekültotthonból érkezett gyermekeket ugyanúgy kezelik, mind a szlovén gyermekeket. Az iskolának vannak különböző rasszizmus-ellenes és multikulturális programjai annak érdekében, hogy elősegítsék a jelen lévő különböző nemzetiségek és kultúrák közötti megértés kialakítását, és az ezen csoportok közötti esetenkénti súrlódások kezelését.
A korábbi évekhez képest elért javulás • A menekültotthonban az élelmiszer minősége, mennyisége és szétosztása 2007-ben sokat vitatott kérdés volt. 2008-ban már nem voltak ilyen panaszok, így levonható az a következtetés, hogy a helyzet a lakók javaslatainak megfelelően javult. • A menekültotthonban a biztonsági őrök lakókkal szembeni viselkedése az előző évben a legvitatottabb kérdés volt, de a 2008-as felmérés során már egyáltalán nem említették, ami azt jelenti, hogy számottevő változások történtek. • Szlovéniában „örökzöld” panasz volt a menedékkérők megfelelő egészségbiztosítási kártyájának hiánya, valamint az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos, ebből adódó problémák. A kérdés a 2008. októberi felmérés során még mindig felmerült, de végül 2009 januárjában megoldódott.
AGDM Jelentés 2008
55
A multifunkcionális csoport ajánlásai • A menekültügyekben az ügyvédek javadalmazásának problémája sürgősségi kérdés. A megfelelő jogi tanácsadás biztosítása érdekében az érintettek jogi képviseletére biztosított honoráriumnak egyéb ügyek honoráriumához hasonlónak kell lennie. • Az elsőfokú határozatokat a nemzetközi védelemről szóló új, 2007. évi törvényben leírtaknaknak megfelelően hathónapos határidőn belül kell meghozni. A két évig vagy tovább tartó várakozási időszakok komoly problémát jelentenek. • A menekültek és más érintett személyek jogaira és jogosultságaira vonatkozó információkat valamennyi nemzeti és önkormányzati szintű illetékes hatósághoz el kell juttatni, beleértve az egészségügyi központokat, a munkaügyi hatóságokat stb. is. Ezt a kérdést tárcaközi szintre kell emelni. • A szociális lakhatás kérdését felül kell vizsgálni azért, hogy a menekültek és a nemzetközi védelemben részesülő személyek is támogatott lakhatáshoz tudjanak jutni. • A kormánynak felül kell vizsgálnia az állampolgárság elnyerésére vonatkozó jogi követelményeket. A foglalkoztatási követelményt teljesíteni nem képes menekülteknek is jogosultnak kellene lenniük a szlovén állampolgárságra. • További finanszírozást és további nyelvórákat kell biztosítani a menedékkérő gyermekeknek. Ez különösen fontos az olyan iskolák esetében, ahol magas a menedékkérők aránya.
AGDM Jelentés 2008
56
AGDM Jelentés 2008
57
Menekültügyi statisztika Közép-Európában 2006-2008 A táblázatban szereplő adatok nem tekintendők véglegesnek, a számok még változhatnak. A kiegészítő védelem a különböző országokban használt eltérő jogi terminusok összefoglaló elnevezése: ide tartozik pl. az oltalmazott státusz, a kiegészítő védelmi státusz és a humanitárius védelmi státusz. Csehországban a humanitárius védelmi státuszt az „elismert menekültek” kategória tartalmazza. Menekültelismerési arány = az elismert menedékjogi kérelmek száma osztva az elismert, a kiegészítő védelemben részesített és az elutasított menedékjogi kérelmek számának összegével. Teljes elismerési arány = az elismert és a kiegészítő védelemben részesített menedékjogi kérelmek számának összege osztva az elismert, a kiegészítő védelemben részesített és az elutasított menedékjogi kérelmek számának összegével. A „Kísérő nélküli kiskorúak 2008-ban” és a „Menedékkérő nők 2008-ban” c. táblázatokban szereplő számok részét képezik az egyes országokra ill. a régióra vonatkozó menekültügyi statisztikáknak.
Közép-európai régió (Bulgária, Csehország, Magyarország, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Szlovénia összesített adatai) Státusz
2006
2007
2008
Menedékkérelmek
20936
23253
16273
Elismert menekültek
924
744
663
Kiegészítő védelem
2347
3607
3227
Elutasított kérelmek
6471
7226
4867
Menekültelismerési arány
9.5%
6.4%
7.6%
Teljes elismerési arány
33.6%
37.6%
44.4%
AGDM Jelentés 2008
58
Bulgária Menedékkérelmek 2006-2008 Státusz
2006
2007
2008
Menedékkérelmek
639
975
750
Elismert menekültek
12
13
27
Kiegészítő védelem
83
322
267
Elutasított kérelmek
215
247
380
Menekültelismerési arány
3.9%
2.2%
4.0%
Teljes elismerési arány
30.6%
57.6%
43.6%
Első 5 származási ország 2008-ban Menedékkérők
Elismert menekültek
Kiegészítő védelem
1. Irak (350)
1. Irak (11)
1. Irak (219)
2. Örményország (70)
2. Afganisztán (5)
2. Afganisztán (17)
3. hontalan (67)
3. Irán (4)
3. Szomália (6)
4. Afganisztán (55)
4. hontalan (3)
4. Szudán (6)
5. Szíria (20)
5. Örményország (1)
5. hontalan (5)
Csehország Menedékkérelmek 2006-2008 Státusz
2006
2007
2008
Menedékkérelmek
3016
1878
1656
Elismert menekültek
268
191
157
Kiegészítő védelem
37
191
132
Elutasított kérelmek
2195
1564
1052
Menekültelismerési arány
10.7%
9.8%
11.7%
Teljes elismerési arány
12.2%
19.6%
21.6%
Első 5 származási ország 2008-ban Menedékkérők
Elismert menekültek
Kiegészítő védelem
1. Ukrajna(321)
1. Myanmar (26)
1. Kuba (60)
2. Törökország (251)
2. Fehéroroszország (19)
2. Irak (19)
3. Mongólia (193)
3. Oroszország (18)
3. hontalan (17)
4. Vietnam (108)
4. Ukrajna (17)
4. Fehéroroszország (13)
5. ismeretlen (31)
5. Kazahsztán (14)
5. Szomália (7)
AGDM Jelentés 2008
59
Magyarország Menedékkérelmek 2006-2008 Státusz
2006
2007
2008
Menedékkérelmek
2117
3425
3120
Elismert menekültek
99
169
160
Kiegészítő védelem
99
69
130
Elutasított kérelmek
1118
1183
395
Menekültelismerési arány
7.5%
11.9%
23.4%
Teljes elismerési arány
15%
16.7%
42.3%
Első 5 származási ország 2008-ban Menedékkérők
Elismert menekültek
Kiegészítő védelem
1. Szerbia (1593)
1. Szomália (104)
1. Afganisztán (52)
2. Pakisztán (246)
2. Irak (21)
2. Irak (36)
3. Grúzia (165)
3. Afganisztán (7)
3. Szerbia (4)
4. Irak (125)
4. Kuba (7)
4. Megsz. palesztin ter. (9)
5. Afganisztán (116)
5. ismeretlen (6)
5. Grúzia(6)
Lengyelország Menedékkérelmek 2006-2008 Státusz
2006
2007
2008
Menedékkérelmek
11315
13248
8517
Elismert menekültek
485
212
193
Kiegészítő védelem
2110
2919
2595
Elutasított kérelmek
1229
2348
1608
Menekültelismerési arány
12.7%
3.9%
4.4%
Teljes elismerési arány
67.9%
57.1%
63.4%
Első 5 származási ország 2008-ban Menedékkérők
Elismert menekültek
Kiegészítő védelem
1. Oroszország (7760)
1. Oroszország (131)
1. Oroszország (2543)
2. Grúzia (71)
2. Irak (28)
2. Sri Lanka (13)
3. Irak (70)
3. Fehéroroszország (14)
3. Fehéroroszország (5)
4. Vietnam (65)
4. Szomália (6)
4. Irak (4)
5. Fehéroroszország (58)
5. Türkmenisztán (4)
5. Örményország (4)
AGDM Jelentés 2008
60
Románia Menedékkérelmek 2006-2008 Státusz
2006
2007
2008
Menedékkérelmek
460
659
10801
Elismert menekültek
51
143
1022
Kiegészítő védelem
10
17
362
Elutasított kérelmek
283
391
8623
Menekültelismerési arány
14.8%
26%
10.2%
Teljes elismerési arány
17.7%
29%
13.8%
Első 5 származási ország 2008-ban Menedékkérők
Elismert menekültek
Kiegészítő védelem
1. Pakisztán (254)
1. Irak (89)
1. Irak (2)
2. Irak (177)
2. Szerbia (9)
2. Csád (2)
3. Bangladesh (174)
3. Szomália (9)
3. Afganisztán (1)
4. India (141)
4. Pakisztán (2)
5. Törökország (81)
5. Törökország (2)
Szlovákia Menedékkérelmek 2006-2008 Státusz
2006
2007
2008
Menedékkérelmek
2871
2643
910
Elismert menekültek
8
14
22
Kiegészítő védelem
-
82
65
Elutasított kérelmek
878
1177
414
Menekültelismerési arány
0.9%
1.1%
4.4%
Teljes elismerési arány
0.9%
7.5%
17.4%
Első 5 származási ország 2008-ban Menedékkérők
Elismert menekültek
Kiegészítő védelem
1. Grúzia (119)
1. Irak (8)
1. Afganisztán (28)
2. Moldávia (113)
2. Kuba (8)
2. Irán (25)
3. Pakisztán (109)
3. Megsz. Palesztin ter. (2)
3. Üzbegisztán (3)
4. Oroszország (100)
4. Elefántcsontpart (2)
5. India (88)
1
Ez a szám tartalmaz 90 ismételt menedékkérelmet. Ez a szám az első- és másodfokon elismert menedékkérelmeket tartalmazza. 3 Csak a Román Bevándorlási Hivatal által elutasított kérelmek. 2
AGDM Jelentés 2008
61
Szlovénia Menedékkérelmek 2006-2008 Státusz
2006
2007
2008
Menedékkérelmek
518
425
240
Elismert menekültek
1
2
2
Kiegészítő védelem
8
7
2
Elutasított kérelmek
553
316
156
Menekültelismerési arány
0.2%
0.6%
1.3%
Teljes elismerési arány
1.6%
2.8%
2.5%
Első 5 származási ország 2008-ban Menedékkérők
Elismert menekültek
Kiegészítő védelem
1. Törökország (72)
1. Irán (1)
1. Bosznia-Hercegovina (1)
2. Szerbia (69)
2. Irak (1)
2. Szerbia (1)
3. Bosznia-Herc.(13) 4. Irán (11) 5. Makedónia (9)
AGDM Jelentés 2008
62
Kísérő nélküli kiskorúak 2008-ban A 2008-as összes menedékkérelem %-ában Bulgária
109
14.5%
Csehország
34
2.1%
Magyarország
176
5.6%
Lengyelország
70
0.8%
Románia
71
6.6%
Szlovákia
71
7.8%
Szlovénia
16
6.7%
összesen
547
3.4%
kísérő nélküli kiskorúak által benyújtott menedékkérelmek
Menedékkérő nők 2008-ban A 2008-as összes menedékkérelem %-ában Bulgária
130
17.3%
Csehország
488
29.5%
Magyarország
604
19.4%
Lengyelország
4068
47.8%
Románia
105
9.7%
Szlovákia
91
10%
Szlovénia
43
17.9%
összesen
5529
34%
nők által benyújtott menedékkérelmek
Hontalanság 2008-ban Hontalan személyek száma Bulgária Csehország
67
4090
Nincs adat
Magyarország
241
Lengyelország
839
Románia
267
Szlovákia
911
Szlovénia
4090
összesen
6415
911
839 67 BUL
267
241 HUN
POL
ROM
SVK
SVN
Hontalan személyek száma
AGDM Jelentés 2008
63
Menekültügyi rendszer Közép-Európában
AGDM Jelentés 2008
2009
Jegyzetek
AGDM Jelentés 2008
65
Jegyzetek
AGDM Jelentés 2008
66
Jegyzetek
AGDM Jelentés 2008
67
Jegyzetek
AGDM Jelentés 2008
68
Kiadja az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság Közép -Európai Regionális Képviselete Cím: 1022 Budapest, Felvinci út 27. Telefon: 06 1 336 3060, -70 Fax: 06 1 336 3080 Email:
[email protected] Web: www.unhcr-centraleurope.org