2. AZ EREDMÉNYESSÉGI MUTATÓK (INDIKÁTOROK)

2. AZ EREDMÉNYESSÉGI MUTATÓK (INDIKÁTOROK) A vizsgálatok lehetővé teszik, hogy a középiskolai munkát – a felsőoktatási felvételi vizsgák mutatószámainak és – néhány, nagy tömegeket megmozgató országos középiskolai verseny eredményeinek tükrében elemezzük.

A FELSŐOKTATÁSI FELVÉTELI VIZSGÁK A felsőoktatási felvételi vizsgák adatai alapján a középiskolák a következő mutatók szerint értékelhetőek: A) Létszámokkal összefüggő adatok (százalékban) 1. A felsőoktatásba felvettek számát (F) a 12. évfolyam tanulólétszámához (L) viszonyítva, továbbiakban F/L táblázat; 2. A felsőoktatásba felvettek számát (F) a felvételre jelentkezettek (J) számához viszonyítva, továbbiakban F/J táblázat; 3. A felsőoktatásba jelentkezők számát (J) a 12. évfolyam tanulólétszámához (L) viszonyítva, továbbiakban J/L táblázat; 4. A felsőoktatásba jelentkezettek nyelvvizsgáinak számát (NY)3 a felsőoktatásba jelentkezettek létszámához (J) viszonyítva, továbbiakban NY/J táblázat; 5. A felsőoktatásba felvettek nyelvvizsgáinak számát (NY) a felsőoktatásba felvettek létszámához (F) viszonyítva, továbbiakban NY/F táblázat; 6. A felsőoktatásba jelentkezettek középfokú nyelvvizsgáinak számát (NYK) a felsőoktatásba jelentkezettek létszámához (J) viszonyítva, továbbiakban NYK/J táblázat; 7. A felsőoktatásba felvettek középfokú nyelvvizsgáinak számát (NYK) a felsőoktatásba felvettek létszámához (F) viszonyítva, továbbiakban NYK/F táblázat; 8. A felsőoktatásba jelentkezettek felsőfokú nyelvvizsgáinak számát (NYF) a felsőoktatásba jelentkezettek létszámához (J) viszonyítva, továbbiakban NYF/J táblázat; 9. A felsőoktatásba felvettek felsőfokú nyelvvizsgáinak számát (NYF) a felsőoktatásba felvettek létszámához (F) viszonyítva, továbbiakban NYF/F táblázat; 10. A tudomány-, a gazdasági, az orvostudományi és a művészeti egyetemekre felvettek számát (F1) a 12. évfolyam tanulólétszámához (L) viszonyítva, továbbiakban F1/L táblázat; 11. A tudomány-, a gazdasági, az orvostudományi és a művészeti egyetemekre felvettek számát (F1) a felvételre jelentkezettek (J) számához viszonyítva, továbbiakban F1/J táblázat; 12. A műszaki és az agráregyetemekre felvettek számát (F2) a 12. évfolyam tanulólétszámához (L) viszonyítva, továbbiakban F2/L táblázat; 13. A műszaki és az agráregyetemekre felvettek számát (F2) a felvételre jelentkezettek (J) számához viszonyítva, továbbiakban F2/J táblázat; 14. A főiskolákra felvettek számát (F3) a 12. évfolyam tanulólétszámához (L) viszonyítva, továbbiakban F3/L táblázat; 15. A főiskolákra felvettek számát (F3) a felvételre jelentkezettek (J) számához viszonyítva, továbbiakban F3/J táblázat.

3

Azok a nyelvvizsgára vonatkozó adatok állnak rendelkezésünkre, amelyeket a felsőoktatási felvételi jelentkezési lapok tartalmaznak.

11

12

A középiskolai munka néhány mutatója 2004

A fenti 15-féle táblázat elkészítéséhez az 1991–2004. évekre vonatkozóan gyűltek össze az adatok. Az utóbbi évekre nézve a középiskolából hozott pont/felvételi vizsgán szerzett pont (H/SZ) mutató már félrevezető lenne, mert a felsőoktatási intézmények mind a kétféle pontot különbözőképpen számítják. B) A felvételi írásbeli dolgozatok átlagpontjai Négy mutató készült az 1992–2004. években megírt közös és egységes írásbeli vizsgák átlageredményeiből. Ezek: 16. Az érettségi évében felvételizők átlagai az összes felsőoktatási felvételi írásbeli vizsgán; 17. Az érettségi utáni évben felvételizők átlagai az összes felsőoktatási felvételi írásbeli vizsgán; 18. Az érettségi évében felvételizők átlagai 14 vizsgatárgy4 esetében; 19. Az érettségi utáni évben felvételizők átlagai 14 vizsgatárgy esetében. A felsőoktatási felvételek írásbeli vizsgái helyett 2005-től a kétszintű érettségi dolgozatainak alapján lehet bekerülni a felsőoktatási intézményekbe. Így a jövő évtől ezek eredményei alapján lehet majd megítélni a középiskolákban folyó munkát. Nem egyenértékűek a táblázatok abból a szempontból, hogy miként minősítik az iskolák továbbtanulásra felkészítő munkáját. E tekintetben többféle megítélés lehetséges, a következő, kurzív betűkkel szedett mondatok a kutatást végző – vitatható – véleményét tükrözik. A felvételi létszámokra és az írásbeli dolgozatokra vonatkozó mutatók közül az utóbbiak jelzik megbízhatóbban a középiskolai tanítás eredményességét, mert ezek a megszerzett ismeretek, tudás szintjét mérik. A létszámokra vonatkozó 15 mutató közül az iskolák felsőoktatásra felkészítő munkájának hatékonyságát legjobban az F/L mutató (a száz 12. évfolyamos tanulóból felvettek száma) jellemzi. Ez tükrözi ugyanis, hogy a tanulók hány százalékát teszi az iskola a továbbtanulásra fogékonnyá és alkalmassá, illetve irányítja olyan felsőoktatási intézménybe, ahol felvételi esélyei a legjobbak. Ez a mutató nagymértékben függ attól, hogy a tanulók olyan felsőoktatási intézménybe jelentkeznek-e, amelybe a felvétel feltételei a legkedvezőbbek számukra. Ismeretes, hogy vannak olyan felsőoktatási intézmények, amelyek csak minimális felvételi követelményeket támasztanak, sőt olyanok is, amelyek felvételi vizsga nélkül szinte minden jelentkezőt felvesznek. Ha a középiskola ilyen intézményekbe irányítja gyengébb tanulóit, javíthatja ezt a mutatóját. Sokan tartják fontosnak az F/J mutató (a száz jelentkezőből felvettek száma) jelzéseit. Ez kétségtelen olyan iskolatípusok esetében, amelyeknek nem elsődleges feladata a továbbtanulásra való felkészítés (szakközépiskola, vegyes iskola). Azonban az ilyen alapon készült iskolasorrendeknek súlyos hibája, hogy jobb helyezési számot adnak azoknak az iskoláknak, amelyeknek csak egy-két tanulója jelentkezett a felsőoktatásba, ha azokat felvették (akár felvételi vizsga nélkül is), mint azoknak, amelyeknek valamennyi tanulója jelentkezett (akár a legigényesebb felsőoktatási intézményekbe), de közülük egyet nem vettek fel. Nem helyes sem az F/L, sem az F/J mutatók esetében összehasonlítani a gimnáziumi és a szakközépiskolai osztályokban végző tanulókat. Ezeket a mutatókat ugyanis úgy képezzük, hogy az érettségi évében felvételre jelentkezőket, illetve felvetteket vesszük figyelembe, a szakközépiskolások nagy része viszont az érettségi után a technikusi fokozat megszerzéséért elvégzi a középiskolák 13. évfolyamát is, s csak azt követően jelentkezik a felsőoktatásba. Ezért is készülnek külön iskolasorrendek a gimnáziumokra és a szakközépiskolákra. A vegyes (gimnáziumi és szakközépiskolai osztályokat is tartalmazó) középiskolák sorrendjeinek értékelésénél ajánlatos figyelembe venni a gimnáziumi és szakközépiskolai osztályok arányát. A nyelvvizsgákra vonatkozó táblázatok (NY/J, NY/F, NYK/J, NYK/F, NYF/J, NYF/F) a tanulók idegen nyelvi felkészültségét jelzik. Ez a felsőoktatásba való bejutást illetően igen fontos tényező, hiszen szinte valamenynyi felsőoktatási intézmény többletpontokkal jutalmazza az államilag elismert nyelvvizsgákat. A jelentkezők közötti nyelvvizsgával rendelkezők aránya jobban jelzi a középiskolák nyelvi felkészítő munkáját, mint a felvettek közötti arány, mert utóbbiakban az is tükröződik, hogy a tanulók az egyéb tárgyak vizsgáin milyen eredménnyel 4

A vizsgatárgyak a következők: angol, biológia, fizika, földrajz, francia, kémia, közgazdaságtan, magyar nyelv és irodalom, matematika, német, olasz, orosz, spanyol, történelem.

12

2. Az eredményességi mutatók (indikátorok)

13

szerepeltek. Ezek a mutatók azonban nemcsak az iskola felkészítő munkájára utalnak, hanem erősen függenek a családi körülményektől is. Az arányszámok kialakulásában ugyanis – az iskola felkészítő munkája mellett – jelentős a szerepe annak is, hogy a tanulók családi körülményei lehetővé teszik-e a magánúton (különórákon) való nyelvtanulást és az időszakonkénti hosszabb külföldi tartózkodást. Az elmúlt években az idegennyelv-tudás elismerése változott a felvételi eljárásban. Míg régebben több idegen nyelv állami nyelvvizsgával igazolt ismerete emelte a többletpontok számát, addig az utóbbi években már csak egy, illetve két idegen nyelv tudásáért jár pluszpont. Ezért ez a mutató nem alkalmas a nyelvismeret fejlődésének időbeli vizsgálatára, mert most a felvételre pályázók akkor is csak egy, illetve két állami nyelvvizsgát jeleznek felvételi lapjukon, ha több nyelvből rendelkeznek ilyennel. Több középiskola bírálta a múltban az F/L táblázat jelzésértékét amiatt, hogy összemossa azokat a felsőoktatási intézményeket, amelyekbe nehéz feltételekkel, szigorú vizsgák árán lehet bekerülni azokkal, amelyek vizsgák nélkül veszik fel a pályázókat. Ezért készültek el a tudomány-, a gazdasági, az orvostudományi és a művészeti egyetemekre (nehezebb felvételi vizsgák, magasabb jelentkezési arányok) vonatkozó F1/L, F1/J mutatók, illetve a műszaki és az agráregyetemekre (alacsonyabb jelentkezési arányok, sok vizsgamentesség) vonatkozó F2/L, F2/J mutatók. Hasonló módon összeállítottuk a főiskolákra vonatkozó F3/L, F3/J mutatókat is. Ezek az indikátorok valóban jobban differenciálnak, mint azok, amelyek együtt kezelik az összes felsőoktatási intézményt. Hiányosságuk viszont – minthogy egy-egy középiskolában kicsi és gyakran véletlenszerű azoknak a tanulóknak a száma, akik egy adott iskolatípusba jelentkeznek –, hogy ezek a mutatók nem mindig tekinthetők jellemzőnek. Az írásbeli dolgozatok átlagait feltüntető táblázatok csökkentik azt a zavaró tényezőt, amely a továbbtanulási célként választott intézmények különböző felvételi követelményszintje miatt bizonytalanná teszi az iskolák összehasonlítását. A közös és egységes írásbeli dolgozatokat ugyanis tárgyanként egy időpontban, azonos tételekből írják a felvételizők, és azokat egységes javítási útmutató alapján értékelik. Ezért a dolgozatírás egy nagy versenynek tekinthető, amelyben évenként az iskolák tanulóinak legjobbjai (válogatott csapata) vesznek részt. Ezek a mutatók – együtt vizsgálva az OKTV és az egyéb versenyek tantárgyi táblázataival – jelzik, hogy az elit- és a tömegképzés az egyes iskolákban az adott tantárgyban milyen eredmények produkálására képes. Figyelembe kell azonban vennünk azt is, hogy a felvételizők egy jelentős része nem ír felvételi dolgozatot, hiszen ez több intézménycsoportban nem kötelező, illetve a legjobbak felmentést kapnak a felvételi vizsga alól. A felvételi mutatók értékelésénél arra is gondolnunk kell, hogy a vizsgált évtizedben a felvételi eljárás jelentősen megváltozott. A nagyszámú felvételi mentesség bevezetése, a felvételi arányok nagymértékű változása, a pontozási módszerek divergálása, majd az utóbbi években az eltérések csökkenése indokolttá teszi, hogy az idősorokat több mutató esetében fenntartásokkal kezeljük. A középiskolák általános képzésének eredményessége elsősorban a felsőoktatási felvételek mutatóival mérhető, hisz a felvételi vizsgáknak az 1991–2004-es évekre vonatkozó több mint hétszázhétezer adata többféle szempontból teszi lehetővé az iskolák csoportosítását. Az évenkénti közel ezer középiskolára vonatkozó, közel ötvenezer adat jellemző a középiskolások teljesítményére, ezért alkalmas általános tanulságok levonására. A felsőoktatási intézményekbe való bejutásra minden középiskolából a legjobban felkészült tanulók pályáznak, ezek számából, arányából és teljesítményéből nagy biztonsággal lehet következtetni az egyes középiskolákban és azok csoportjaiban folyó munka minőségére, a tanulók továbbtanulási esélyeire. A következő fejezetekben a számos felvételi mutatóból négy csoportot veszünk figyelembe. Ezek: – a felvételi vizsgákon megírt közös és egységes írásbeli dolgozatok átlageredményei, – a felsőoktatásba felvettek aránya a végző középiskolai osztályok létszámához viszonyítva (F/ L mutató) az összes felsőoktatási intézmény vonatkozásában, – az F/L mutató három felsőoktatási intézménycsoportot tekintve és – a felsőoktatási felvételekre jelentkező középiskolások nyelvvizsgáinak aránya. Az ismertetett mutatók alakulását a továbbiakban országos és területi szinten: a településtípusokra, a megyékre, a nagyvárosokra, valamint a fővárosi kerületekre vonatkozóan, illetve az iskolák fenntartók és képzési típusok szerint kialakított csoportjaiban vizsgáljuk. 13

A középiskolai munka néhány mutatója 2004

14

A FELSŐOKTATÁSBA FELVETTEK ARÁNYA A 12. ÉVFOLYAMOK LÉTSZÁMÁHOZ VISZONYÍTVA E mutató (F/L)képzésénél a középiskolákat négy kategóriába soroltuk: gimnáziumok, művészeti középiskolák, szakközépiskolák, vegyes (gimnáziumi és szakközépiskolai osztályokat oktató) középiskolák. Ezt a csoportosítást az indokolja, hogy ezeknek az iskolatípusoknak eltérő az elsődleges képzési célja: magasabb szintű tanulmányokra vagy szakmára történő felkészítés, illetve a más felvételi feltételeket támasztó művészeti felsőoktatásba való bejutás elősegítése. Ezért nem lenne méltányos e négy típusba tartozó iskolákat a felsőoktatási felvétel szempontjából összehasonlítani egymással. Ugyanakkor az egyes kategóriákba való besorolás sem könnyű feladat (és ennek megfelelően fenntartással kezelendő), hiszen ma már egyre gyakoribb, hogy egy intézményben többféle képzés is előfordul, sőt az egyes iskolákban oktatott programok kombinációi is rendkívül sokfélék.5 Az iskolák tipizálásánál az volt a szempont, hogy egy adott intézményben a 12. évfolyamokon 2004-ben milyen képzési programok működtek. 2. táblázat

A középiskolák száma intézménytípusonként, 1991–2004

Iskolatípusok

1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004

Gimnáziumok

192

195

203

217

239

240

263

288

297

309

324

343

358

353

Vegyes középiskolák

150

153

159

164

168

168

171

175

177

177

177

176

176

184

Szakközépiskolák

275

301

317

342

378

379

396

414

411

414

409

417

411

395

11

12

13

17

17

17

19

19

21

21

22

20

20

20

628

661

692

740

802

804

849

896

906

921

932

956

965

952

Művészeti középiskolák Összesen

A középiskola-típusok összehasonlításakor figyelemmel kell lenni arra, hogy míg a vizsgált időszakban az iskolák száma 52%-kal emelkedett, addig a gimnáziumoké 82%-kal, a szakközépiskoláé 44%kal, a vegyes iskoláké 3%-kal, a művészeti középiskoláké pedig 82%-kal. Az összefoglaló táblázatokban az iskolák eredményeit a mutatók ötévi átlagával jellemeztük. Azok az iskolák, amelyeknek az öt évben legalább négyszer nincs mutatója (nincs felvételiző diákja), nem szerepelnek. Így biztosítható, hogy az indikátorokat néhány év véletlenszerű adatai ne torzítsák (lásd 1. és 2. melléklet)6. E korlátozó feltételek miatt a felvételi arányokat feltüntető táblázatok 843 középiskolát tartalmaznak. Miután a táblázatokban az 1991–1995-ös és a 1999–2004-es7 évek helyezési számai és mutatói láthatók, véleményt alkothatunk az iskolák fejlődéséről is.

Országos szintű adatok Ma már közismert tény, hogy az elmúlt másfél évtizedben jelentős expanzió zajlott le a felsőoktatásban is. 3. táblázat

A felsőoktatásba jelentkezők és felvettek aránya, 1991–2004 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004

*

Jelentkezési arány (J/L)*

41,4 47,5 50,5 51,3 51,3 52,6 52,4 52,7 54,5 50,7 49,8 59,5 61,8 68,8

Felvételi aránya (F/L) *

22,8 24,3 25,8 25,4 27,3 29,8 31,8 33,0 35,1 33,8 33,9 40,8 43,5 45,8

Felvett/jelentkező (F/J)*

55,1 51,2 51,2 49,6 53,2 56,7 60,7 62,5 64,4 66,6 68,1 68,5 70,4 67,4

Az adott évben 12. évfolyamos tanulókra vonatkozóan.

5

Erről bővebben lásd: Halász Gábor – Lannert Judit (Szerk.): Jelentés a magyar közoktatásról 2000. Országos Közoktatási Intézet. Budapest, 2000. 6 E könyv korábbi köteteinek mellékleteiben az indikátorok alapján készített iskolasorrendeket közöltük. Ez sok félreértésre adott lehetőséget, nem tudtuk megértetni, hogy 5-10 hely különbség az iskolasorrendeknél alig bír valamilyen jelentőséggel az iskolák megítélésénél. Ezen túl csak az indikátorokat közöljük, megjegyezve, hogy mi számít kiváló, jó vagy kevésbé jó eredménynek. Így a mellékletekben közölhető indikátorok száma lényegesen nagyobb lehet a korábbiaknál. 7 A 12. évfolyamok 2001. évi adatai nem állnak rendelkezésre, ezért az ezzel kapcsolatos mutatókat az 1999., 2000., 2002., 2003. és 2004. évek átlagaiból képeztük.

14

15

2. Az eredményességi mutatók (indikátorok)

1. ábra

A 12. évfolyamos tanulók, a felvételre jelentkezők és a felvettek száma, 1991–2004

1. megállapítás A vizsgált időszakban mind az érettségiző osztályok tanulóinak száma, mind a felvételre jelentkezők száma emelkedett. A jelentkezési arány (J/L) a 2000-2001. évi időleges visszaeséstől eltekintve folyamatosan növekedett, jelenleg a 12. évfolyamos tanulók csaknem 70%-a kíván felsőfokon továbbtanulni. Mivel azonban a felvettek száma lényegesen nagyobb mértékben növekedett, mint a 12. évfolyamon tanulóké, a felvételi arány (F/L) jelentős növekedése tapasztalható: az emelkedés 2000. és 2001. kivételével folyamatos volt. A felvett/jelentkező arány (F/J) növekedése – ami összefüggésben van a jelentkezési arány változásával – 1994 és 2003 között emelkedett, de 2004-ben visszaesett. A mutatók változása 1991-hez viszonyítva a 4. táblázatban látható. 4. táblázat

Az iskolák, a tanulók és a felvettek számának növekedése, 1991-hez viszonyítva

Év

1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004

Iskolák száma

1,0

1,1

1,1

1,2

1,3

1,3

1,4

1,4

1,4

1,5

1,5

1,5

1,5

1,5

12. évfolyamos tanuló

1,0

1,1

1,3

1,3

1,3

1,4

1,4

1,5

1,4

1,5

1,6

1,4

1,3

1,4

Felvettek

1,0

1,0

1,5

1,6

1,6

1,7

1,8

1,9

1,8

1,8

1,9

2,5

2,6

2,8

F/L arány

1,0

1,1

1,1

1,1

1,2

1,3

1,4

1,5

1,6

1,5

1,5

1,8

1,9

2,0

2. megállapítás A vizsgált tizennégy évben az iskolák száma 52%-kal, a 12. évfolyamos tanulók száma 40%-kal növekedett, az ezekből az osztályokból a felsőoktatásba jelentkezők száma 132%-kal, a felvettek száma pedig 184%-kal emelkedett. Ez a felvételi arány 104%-os növekedését idézte elő, ami ennek az időszaknak kétségtelenül a legjelentősebb eredménye. Az utolsó három évben a felvett tanulók száma jelentősen nagyobb mértékben növekedett, mint az érettségizőké, ez a felvételi arány radikális emelkedését idézte elő.

15

A középiskolai munka néhány mutatója 2004

16 5. táblázat

Változások a különböző felvételi arányokat (F/L) produkáló középiskolák számában, 1991–2004

Felvételi arány (F/L %)

Középiskolák száma 1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

90 felett

0

0

0

2

0

0

1

8

11

20

17

22

21

31

80–89,99

0

1

2

1

3

5

12

22

34

41

38

53

65

61

70–79,99

6

9

11

8

10

18

32

45

50

54

57

80

77

90

60–69,99

10

13

19

21

26

36

50

61

64

71

66

63

61

94

50–59,99

22

30

41

37

49

68

72

50

64

63

74

86

98

93

40–49,99

42

50

45

47

60

78

74

99

95

82

84

107

102

92

30–39,99

59

70

81

92

108

107

107

97

112

103

103

115

109

99

20–29,99

133

127

137

156

146

146

142

128

132

105

102

122

122

122

10–19,99

159

171

196

192

208

176

173

200

175

171

166

162

164

157

0,01–9,99

182

168

140

160

162

173

158

166

135

191

180

121

122

101

25

45

29

32

38

31

47

34

48

30

35

25

23

12

638

684

701

748

810

838

868

910

920

931

922

956

964

952

0 Összesen

2. ábra

A magas és az alacsony felvételi arányú iskolák, 1991–2004 (%)

3. megállapítás Az 5. táblázatból látható, hogy azoknak az iskoláknak az aránya, ahol a tanulók több mint 70%-át felveszik a felsőoktatásba, a 14 év alatt 1%-ról 19%-ra növekedett. Ugyanakkor azoknak az iskoláknak a száma, ahol kevesebb, mint a tanulók tized része tanulhat tovább felsőfokon, a 14 év alatt 32%-ról 12%ra csökkent. Még mindig több, mint száz azoknak a középiskoláknak a száma, amelyekből kevesebb, mint minden tizedik tanuló kerül felsőoktatási intézménybe. A 6. táblázat azt mutatja, hogy a hazai középiskolák mekkora hányadából kerülnek ki a felsőoktatási intézmények hallgatói. Ebből kitűnik, hogy a középiskolák egyes csoportjaiban tanulóknak különböző a továbbjutási esélye az egyetemekre, főiskolákra.

16

17

2. Az eredményességi mutatók (indikátorok)

6. táblázat

A felsőoktatásba felvettek aránya a küldő iskolák aránya szerint, 1991–2004

A felsőoktatásAz iskolák százaléka, amelyből a tanulók a felsőoktatásba kerülnek ba felvett hallgatók százaléka 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 10%-ig

1,8

1,9

2,1

2,0

1,9

2,1

2,1

2,2

2,4

2,1

2,1

2,1

2,2

2,3

20%-ig

4,2

4,5

4,6

4,6

4,7

4,9

5,0

5,0

5,2

4,7

4,8

4,9

5,0

5,4

30%-ig

7,5

7,8

7,9

8,0

7,9

8,2

8,3

8,3

8,6

7,8

8,0

8,3

8,4

8,8

40%-ig

11,4

11,6

11,9

12,2

11,8

12,5

12,3

12,5

12,7

11,6

12,2

12,1

12,3

13,0

50%-ig

16,1

16,4

16,8

16,9

16,6

17,5

17,2

17,5

17,9

16,2

16,7

16,9

17,1

17,8

60%-ig

22,1

22,6

23,0

22,9

22,3

23,6

23,3

23,6

24,1

22,2

22,5

22,9

23,0

23,7

70%-ig

29,7

30,7

30,9

30,7

29,9

31,6

31,4

31,3

32,0

29,4

29,9

30,1

30,3

31,1

80%-ig

40,3

41,1

41,7

41,5

40,2

41,9

41,8

41,5

42,2

39,4

39,5

40,3

39,8

41,1

90%-ig

56,3

56,4

57,5

56,8

56,1

56,6

57,0

56,8

57,6

54,8

54,6

55,3

55,4

56,4

4. megállapítás Az egyetemi, főiskolai hallgatók fele a középiskolák 16-18 százalékából, kilencven százaléka pedig 5557%-ából került a felsőoktatásba. A 2004-ben érettségizett tanulók közül 242 iskolából (az iskolák egynegyed részéből) tíznél kevesebb hallgatót vettek fel a felsőoktatási intézményekbe, ezekben tanult a 12. évfolyamosok 13,1%-a. Ezekből az iskolákból csak minden tizenegyedik tanuló került a felsőoktatásba, de ezek közül az iskolák közül 19-ből három, 21-ből két, 24-ből egy tanult tovább és 12-ből egy sem. 7. táblázat

A középiskolai tanulók továbbtanulási esélye, 1991–1995 és 1999–2004

Iskolák száma 1991–1995

Iskolák százaléka

1999–2004

1991–1995

1999–2004

12. évfolyamos tanuló 1991–1995

1999–2004

Felvettek száma 1991–1995

Felvételi arány (%)

1999–2004

1991–1995

1999–2004

14

21

1,7

2,1

14 154

19 993

8 613

16 188

60,9

81,0

19

27

2,4

2,6

15 900

21 116

8 690

15 755

54,7

74,6

24

32

3,0

3,1

18 894

22 948

8 479

16 202

44,9

70,6

28

38

3,5

3,7

20 833

25 172

8 271

15 954

39,6

63,4

34

46

4,2

4,5

26 053

27 160

8 580

15 796

32,9

58,2

45

58

5,6

5,7

27 821

32 024

8 539

16 171

30,7

50,5

59

71

7,3

6,9

34 267

34 151

8 592

15 932

25,1

46,7

77

99

9,6

9,7

37 900

44 422

8 519

15 982

22,5

36,0

124

153

15,4

15,0

53 029

63 143

8 440

15 985

15,9

25,3

380

477

47,3

46,7

91 907

114 894

9 017

15 945

9,8

13,9

804

1 022

100,0

100,0

337 169

405 026

85 238

159 910

25,8

39,5

5. megállapítás A fenti adatokból kiszámítható, hogy az elmúlt öt évben a középiskolák 4,7%-ából került be a felsőoktatásba a felvettek egyötöde, ezekben az érettségiző osztályok tanulóinak 10%-a tanult, az ő továbbtanulási esélyük 78% volt. Az iskolák további 11,4%-ából került be a felsőoktatásba a felvettek 30%-a, ezekben a 12. évfolyamosok 19%-a tanult, e fiatalok továbbtanulási esélye 64%. A középiskolák további 37,3%-ából került be a felvettek 40%-a, akiknek a továbbtanulási esélye 37% volt. Ugyanakkor a magyar középiskolák 46,7%-ából, amelyben a tanulók 28%-a tanult, csak a tanulók 14%-a kerülhetett a felsőoktatásba. 17

A középiskolai munka néhány mutatója 2004

18

A táblázat lehetőséget ad arra is, hogy ezeket az adatokat összehasonlítsuk egy nyolc évvel korábbi helyzettel, amikor a felvettek egyötöde az iskolák kisebb hányadából (4,1%) és kevesebb számú tanulóból került a felsőoktatásba. Ebben a korábbi ötéves periódusban az iskolák egy nagyobb hányadából (47,3%), amelyben a tanulók 27%-a tanult, csak 10%-uk kerülhetett egyetemekre, főiskolákra. Természetesen az egyes iskolák megítélésénél figyelembe kell venni mindazokat a tényezőket, melyeket az előző fejezetben részletesen kifejtettünk (a tanulók kiválasztásának eltérő lehetőségei, a diákok szociális, kulturális és gazdasági körülményei, az iskolák különböző képzési célja, feladata stb.).

A településtípusok adatai A középiskolák településtípusonkénti megoszlása a következőképpen változott. 8. táblázat

A középiskolák száma településtípusonként, 1991–2004

Településtípusok 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Budapest

135

149

156

175

188

196

206

217

219

220

227

238

241

241

100 000 felett

124

129

131

140

149

156

159

164

168

169

170

173

176

171

50 001–100 000

100

102

105

108

115

115

120

128

129

132

127

129

129

125

25 001–50 000

92

102

101

110

118

123

124

126

126

126

122

124

125

126

10 001–25 000

123

131

134

140

154

154

161

171

170

173

170

174

178

177

5 001–10 000

54

56

57

58

66

69

72

76

80

79

74

80

79

79

5 000 alatt

15

15

17

17

20

25

26

28

28

32

33

38

36

33

Összesen

643

684

701

748

810

838

868

910

920

931

923

956

964

952

Az elmúlt 14 évben a legkisebb településeken 120%-kal, a fővárosban 79%-kal növekedett az iskolák száma, a többi településtípus esetében közel azonos mértékű, 25–47%-os a növekedési arány. 9. táblázat

A felvételi arányok (F/L) településnagyság szerint, 1991–2004

Településtípus 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004

1991– 2000– 1995 2004

Budapest

19,1 20,8 21,3 20,0 21,4 24,6 26,8 28,2 32,0 31,3 30,3 34,2 35,5 39,7

20,6

34,1

100 000 felett

27,7 28,6 30,1 30,6 33,2 35,9 39,1 40,0 40,8 41,3 40,3 50,2 52,4 54,6

30,2

47,5

50 001–100 000 24,8 26,8 27,9 28,5 30,6 33,2 34,4 35,7 36,9 33,7 36,6 47,0 47,5 47,8

27,9

42,0

25 001–50 000

21,6 23,2 26,5 25,6 26,4 27,3 30,1 30,8 34,4 31,3 32,8 41,4 44,5 44,9

24,9

38,7

10 001–25 000

22,6 23,9 26,0 25,8 27,9 31,0 31,5 32,5 33,8 31,9 33,0 40,6 41,6 44,3

25,4

38,0

5 001–10 000

16,6 20,7 22,3 21,6 22,3 24,6 25,1 27,0 30,7 29,9 25,8 26,2 38,4 39,8

20,9

31,4

5 000 alatt

18,4 20,9 22,2 19,5 20,7 22,0 21,9 25,3 27,3 22,8 19,4 25,3 29,4 35,5

20,4

26,2

Összesen

22,8 24,3 25,8 25,4 27,3 29,8 31,8 33,0 35,1 33,8 33,9 40,8 43,5 45,8

25,3

39,3

6. megállapítás Legmagasabb a felvételi arány a százezer lakos feletti nyolc nagyváros (Debrecen, Pécs, Miskolc, Szeged, Győr, Nyíregyháza, Székesfehérvár, Kecskemét) iskoláiban. Ezt követi a tizenegy 50–100 ezer lakosú város (Szombathely, Szolnok, Tatabánya, Kaposvár, Békéscsaba, Veszprém, Zalaegerszeg, Eger, Dunaújváros, Sopron, Nagykanizsa). Harmadik helyen 1999-ig a 10–25 ezer lakosú, negyediken a 25–50 ezer lakosúak városok voltak, de 2000-től helyet cseréltek. A főváros iskolái eddig nyolcszor a 6., ötször az ötödik helyen voltak, cserélgetve ezt a két helyet az 5–10 ezer lakosú városokkal. A hetedik helyen 1994 óta az ötezer lélekszám alatti települések találhatók.

18

19

2. Az eredményességi mutatók (indikátorok)

3. ábra

Különbség a legmagasabb és legalacsonyabb felvételi arányú településtípus között, 1991–2004

7. megállapítás A településtípusok közötti különbség 1992-ben csökkent, majd 1993-tól 1997-ig folyamatosan növekedett; az 1998-as és 1999-es visszaesés után 2002-ig tovább növekedett, majd az utolsó két évben ismét csökkent. Aggasztó az a jelenség, hogy 2004-ben a legalacsonyabb és a legmagasabb felvételi arányú településtípus közötti különbség csaknem 2,5-szerese az 1992. évinek.

A megyék adatai A felvételi arányok (a felsőoktatásba felvettek száma a 12. évfolyamosok létszámához viszonyítva) megyék szerint a következőképpen alakulnak. 10. táblázat

A megyék sorrendje a felvételi arányok szerint, 1991–2004

Megye

1991–1995

2000–2004

Baranya

8.

28,0

12.

39,4

Bács-Kiskun

1.

30,8

4.

45,1

11.

25,7

14.

37,9

Borsod-Abaúj-Zemplén

6.

28,6

9.

41,5

Csongrád

7.

28,5

10.

41,2

17.

23,8

13.

38,0

Győr-Moson-Sopron

2.

29,3

1.

48,0

Hajdú-Bihar

9.

27,3

3.

45,8

Heves

5.

28,7

8.

41,6

Jász-Nagykun-Szolnok

13.

25,5

11.

40,3

Komárom-Esztergom

16.

23,9

15.

36,4

Nógrád

19.

20,7

20.

31,3

Pest

18.

23,3

17.

35,1

Somogy

15.

24,4

19.

33,8

3.

28,8

2.

46,1

12.

25,7

6.

42,6

Békés

Fejér

Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna

19

A középiskolai munka néhány mutatója 2004

20 Megye

1991–1995

2000–2004

Vas

10.

26,7

7.

42,3

Veszprém

14.

25,3

16.

35,5

4.

28,7

5.

43,6

20.

20,5

18.

34,0

Zala Budapest Különbség*

10,3

16,7

* Az első és az utolsó helyen álló megye felvételi aránya között.

8. megállapítás Meglepő, hogy a három első helyen olyan – gazdasági helyzetét tekintve eltérő – megye iskolái foglalnak helyet, mint Győr-Moson-Sopron, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar. A 2000–2004. évi és az 1991–1995. évi felvételi arányok szerinti sorrendben elfoglalt helyek különbségével is mérhető a megyék fejlődése. Az utolsó öt évben Hajdú-Bihar és Tolna megyék iskolái hat, Fejér megyéé négy hellyel léptek előre, viszont Somogy és Baranya megyéké négyet léptek hátra az 1991–1995 közötti időszakra vonatkoztatott helyezéshez képest. Sajnálatos, hogy a legmagasabb és a legalacsonyabb felvételi arányú megyék közötti különbség növekedése tapasztalható: 1996-ig folyamatos volt a növekedés, amely 1998-ban és 1999-ben időlegesen csökkent, de 1999-ben, 2000-ben és 2002-ben ismét folytatódott, az elmúlt két évben újra csökkent. A 2004. évi különbség 71%-kal magasabb az 1991. évinél. Lásd az 5. melléklet 5.1. térképét.

A nagyvárosok adatai A nagyvárosok esetében nyolc százezer lakos feletti város, tizenkét 50–100 ezer lakosú város és három kisebb lélekszámú megyeközpont adatait vettük figyelembe. E nagyvárosok elemzésekor nem szabad elfelejtenünk, hogy a megállapítások nem kizárólag az adott településen lakó tanulók eredményeit tükrözik, mert a figyelembe vett intézmények diákjainak 40-60%-a más településekről jár be az iskolákba. Az érdeklődő olvasó találhat összefüggéseket egy adott megye és a hozzá tartozó nagyvárosok mutatói között. 11. táblázat Város

A felsőoktatási felvételek arányai (F/L) alakulása a nagyvárosokban, 1991–2004 1991–1995 sorrend

F/L

2000–2004 sorrend

Város

F/L

1991–1995 sorrend

F/L

2000–2004 sorrend

F/L

Békéscsaba

12.

27,98

14.

39,33

Pécs

11.

28,42

12.

44,51

Debrecen

10.

28,76

3.

49,12

Salgótarján

19.

22,67

20.

32,85

Dunaújváros

13.

27,97

19.

33,57

Sopron

21.

18,96

18.

34,23

Eger

4.

31,48

4.

48,31

Szeged

6.

31,07

10.

45,07

Esztergom

18.

23,12

16.

38,59

Székesfehérvár 15.

26,25

7.

45,53

Győr

7.

30,90

2.

52,01

Szekszárd

22.

14,57

22.

31,84

Kaposvár

14.

27,06

17.

35,68

Szolnok

9.

28,92

5.

48,14

Kecskemét

1.

34,81

6.

47,35

Szombathely

17.

25,51

11.

44,87

Miskolc

5.

31,07

8.

45,50

Tatabánya

20.

20,31

21.

32,64

Nagykanizsa

16.

26,02

15.

39,12

Veszprém

8.

29,00

13.

41,08

Nyíregyháza

2.

34,52

1.

52,39

Zalaegerszeg

3.

32,90

9.

45,12

Különbség* * A legmagasabb és legalacsonyabb F/L arány között.

20

38,28

29,17

21

2. Az eredményességi mutatók (indikátorok)

9. megállapítás Az első helyeken Nyíregyháza, Győr, Debrecen, az utolsókon Szekszárd, Tatabánya, Salgótarján, Dunaújváros középiskoláinak a tanulói állnak. Az 1991–1995. és a 2000–2004. évi felvételi arányok szerinti sorrendben elfoglalt helyek különbségével is mérhető a nagyvárosok iskoláinak fejlődése. Az utolsó öt évben Székesfehérvár nyolc, Debrecen hét, Szombathely hat, Győr öt, Szolnok négy hellyel lépett előre, ugyanakkor Dunaújváros és Zalaegerszeg hat, Kecskemét és Veszprém öt, míg Szeged négy hellyel esett vissza.

Az iskolafenntartó szervezetek adatai Az elmúlt tizennégy évben a magyar középiskolák összetétele jelentős mértékben megváltozott mind az őket fenntartó szervezetek, mind képzési programjaik szerint. Ezt a tényt az egyes sorrendek megítélésekor feltétlenül figyelembe kell venni. Az adatbázisban nyilvántartott iskolák száma különböző okokból – nincs vagy kevés információnk van róluk – eltérhet a más statisztikákban (Oktatási Minisztérium, KSH stb.) közölt adatoktól. Látható, hogy míg az önkormányzati és az állami iskolák száma egyharmadával növekedett 1991 és 2004 között, az egyházi iskoláké megháromszorozódott, az alapítványi és egyéb iskolák együttes száma pedig tizenkétszeresére növekedett. 12. táblázat

A középiskolák száma iskolafenntartók szerint, 1991–2004

Iskolafenntartó szervezet 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Megyei önkormányzat

167

182

186

199

211

212

217

219

221

223

215

244

244

279

Települési önkormányzat 416

438

448

476

503

518

535

550

548

548

546

536

533

511

Központi költségvetési szerv*

25

28

28

28

33

34

37

37

38

35

30

25

25

23

Egyház, felekezet

30

30

33

34

44

50

53

61

62

68

71

82

89

89

Alapítvány

6

5

5

8

14

17

19

30

36

41

46

51

54

55

Egyéb

–

1

1

4

5

7

7

13

15

16

15

19

19

18

644

684

701

749

810

838

868

910

920

931

923

957

964

975

Összesen

* Egyetemek, honvédség, egyes minisztériumok szervei.

13. táblázat

A középiskolások felvételi arányai az iskolafenntartók szerint, 1991–2004

Iskolafenntartó szervezet 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Megyei önkormányzat

1991– 2000– 1995 2004

13,4 15,2 15,8 15,5 16,8 18,4 19,4 20,0 22,0 19,9 19,3 26,6 26,8 29,4 15,7 24,3

Települési önkormányzat 25,1 26,6 28,2 28,2 30,1 32,8 35,6 36,8 39,3 37,3 37,6 45,7 47,8 49,7 27,5 42,9 Központi költségvetési szerv*

37,8 42,6 45,9 39,4 44,5 43,2 40,2 43,9 40,2 48,7 59,5 56,7 58,3 52,9 38,3 50,3

Egyház, felekezet

32,4 34,5 39,8 37,5 40,0 48,6 50,1 54,0 54,4 62,8 60,5 65,5 67,1 66,0 36,7 63,7

Alapítvány

20,5 24,2 25,7 30,2 25,5 29,8 32,1 30,4 39,1 29,0 24,7 31,3 33,3 38,0 27,1 32,9

Egyéb Országos átlag

– 13,3 10,0

3,9 15,7 22,4 14,8 19,5 24,2 22,3 20,4

5,0 19,8 38,3 13,2 12,2

22,8 24,3 25,8 25,4 27,3 29,8 31,8 33,0 35,1 33,8 33,6 40,8 43,5 45,8 25,3 39,3

* Egyetemek, honvédség, egyes minisztériumok szervei.

21

A középiskolai munka néhány mutatója 2004

22

10. megállapítás A felvételi arány 1991 és 1995 között legmagasabb a központi költségvetési szervek (egyetemek, főiskolák, HM stb.) iskoláiban volt, majd 1996 óta az egyházak, felekezetek iskolái kerültek az élre. Harmadik helyen legtöbbször általában a települési önkormányzatok iskolái, negyediken az alapítványok iskolái voltak. Az ötödik és a hatodik helyen felváltva a megyei önkormányzatok és az egyéb fenntartók iskolái álltak. A legmagasabb és legalacsonyabb felvételi aránnyal rendelkező iskolacsoportok közötti különbség 1994-ig emelkedett, 1995-ben közel 8%-os csökkenés következett be, ezt követően az eltérés mértéke 2002-ig emelkedett, majd az utolsó két évben csökkent. 2004-ben a különbség az 1991. évi 1,8-szerese.

A középiskola-típusok adatai A magyar közoktatási rendszerben a kilencvenes évtizedben lezajló változások alapvetően érintették az egyes oktatási intézmények képzési profilját. A vegyes iskolák száma, ahol többféle oktatási program folyik párhuzamosan, olyan nagy mértékben növekedett, hogy az iskolatípus fogalmával ma már nem írható le pontosan a hazai középfokú oktatás. A középiskola-típusok számának alakulása az elmúlt tizennégy évben könyvünk 2. táblázatában látható. A 12. évfolyamos tanulók közül a felsőoktatásba bekerülők aránya az 1991–1995-ös és az 1999–2004-es időszakot összehasonlítva – a művészeti középiskolák kivételével – minden iskolatípusban növekedett. 14. táblázat

A középiskolák felvételi arányai iskolatípusonként, 1991–2004

Iskolatípus

1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 1991–1995 2000–2004

Gimnáziumok

35,7 38,4 39,9 39,6 43,3 49,2 53,2 57,0 60,0 64,2 60,8 60,7 65,4 69,0

39,3

63,6

Művészeti középiskolák 49,5 54,0 47,0 51,9 37,7 40,0 36,8 35,9 38,8 42,2 42,4 36,5 36,7 34,5

47,3

38,3

Szakközé iskolák

12,5 13,5 15,1 14,8 16,0 16,7 17,6 17,7 19,4 15,5 17,2 23,5 25,0 27,0

14,9

21,4

Vegyes középiskolák

19,7 20,9 22,3 22,5 24,6 27,7 30,4 31,8 34,7 35,3 31,8 41,9 43,6 42,9

22,1

37,2

Összes középiskola

22,8 24,3 25,8 25,4 27,3 29,8 31,8 33,0 35,2 33,8 33,8 40,8 43,5 45,8

25,3

39,3

11. megállapítás Mint látható, 2004-re – 1991-hez képest – a gimnáziumok felvételi aránya 93%-kal, a vegyes középiskoláké 118%-kal, a szakközépiskoláké 116%-kal növekedett. A növekedési ütem ilyen jelentős mértékű eltérése mögött az egyes iskolatípusok átlagai közötti különbségek évenként kimutatható nagymértékű növekedése áll. 15. táblázat

A különböző iskolatípusok felvételi arányai közötti különbség, 1991–2004 Iskolatípus

Gimnázium – szakközépiskola Gimnázium – vegyes középiskola Vegyes középiskola – szakközépiskola

1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 23,2 24,9 24,8 24,8 27,3 32,5 35,6 39,3 40,6 48,7 43,6 37,2 40,4 42,0 16,0 17,5 17,6 17,1 18,7 21,5 22,8 25,2 25,3 28,9 29,0 18,8 21,8 26,1 7,2

7,4

7,2

7,7

8,6

11 12,8 14,1 15,3 19,8 14,6 18,4 18,6 15,9

12. megállapítás Miután mind a gimnáziumokban, mind a vegyes középiskolákban különböző programok szerint folyik az oktatás, a felsőoktatási felvételi arányokat e dimenzió mentén is megvizsgáltuk (bár a részletes adatokat táblázat formájában nem közöltük). A gimnáziumok esetében ott a legmagasabb a felvételi arány, ahol hat és nyolc évfolyamos tantervű osztályok egyaránt vannak, a második helyen 1999-ig a hat évfolyamos gimnáziumok voltak, de azóta visszaestek a negyedik-ötödik helyre. A második helyre 2000 óta feljöttek a négy és hat, valamint a négy és nyolc évfolyamos gimnáziumok a harmadik-negyedik helyről. Az utolsó három helyen a négy, a hat és a nyolc évfolyamos gimnáziumok voltak. 22

23

2. Az eredményességi mutatók (indikátorok)

A vegyes középiskolák gimnáziumi osztályai esetében a felvételi arány szerinti sorrend a következőképpen alakul: első helyen állnak azok az iskolák, ahol 4 és 8, illetőleg 4 és 6 évfolyamos tantervű tanítás folyik, a hat évfolyamos tantervűek a harmadik helyen, míg a négy évfolyamosak az utolsó helyen találhatók.

FELVÉTELI ARÁNYOK FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYCSOPORTONKÉNT Mint már említettük, ha az összes felsőoktatásba felvett diák számát viszonyítjuk a középiskolák 12. évfolyamának létszámához, és e mutató szerint ítéljük meg a középiskolákat, elhanyagoljuk azt az igen fontos körülményt, hogy a különböző felsőoktatási intézményekbe való felvétel esélyei, nehézségei jelentősen eltérnek. Ha egy iskola tanulóit olyan főiskolára irányítja, ahol bárkit felvesznek felvételi vizsga nélkül (vannak ilyen főiskolák!), 100%-os felvételi mutatót érhet el. Ennek kiküszöbölésére csoportosítottuk a felsőoktatási intézményeket három kategóriába (ennél több kategória esetén az adatok áttekinthetetlenné válnának). Az első csoportban – tudomány-, gazdasági, orvostudományi és művészeti egyetemek – igen magas a felvételre jelentkezők aránya a felvehetők számához képest, ezért általában magasak a felvételi követelmények. A második csoportban – műszaki és agráregyetemek – általában alacsonyabb a jelentkezési arány, így vagy csak írásbeli vizsgák vannak, vagy egyáltalán nincsenek felvételi vizsgák. A harmadik csoportban – főiskolák – igen eltérőek a felvételi körülmények: van, ahol igen magasak, van, ahol egyáltalán nem kell felvételizni. Természetesen mindhárom csoporton belül is vannak jelentős eltérések az egyes intézmények felvételi vizsgáinak követelményeiben. A középiskolák tanulóinak felsőoktatási intézménytípusonkénti felvételi arányait összesítő táblázat megyénkénti bontásban az 1. mellékletben látható. Az indikátorképzés szempontjai azonosak az összes felvételizőre vonatkozó F/L átlagról szóló részben leírtakkal, a táblázat 858 iskola mutatóit tartalmazza.

Országos szintű adatok Mélyebb betekintést ad az egyes iskolák felsőoktatásra való felkészítő munkájába, ha felsőoktatási intézménytípusonként vizsgáljuk a felvételi arányokat. 16. táblázat

A 12. évfolyamosok felvételi arányai felsőoktatási intézménytípusonként, 1991–2004 1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

12. évfolyamok létszáma 56 834 62 923 71 921 72 010 73 986 77 347 79 332 82 015 78 538 69 342 88 357 75 980 76 216 79 484 Tudomány-, gazdasági, orvostudományi és művészeti egyetemek Felvettek száma

3 535

4 115

5 300

4 813

5 166

6 305

6 583

6,2

6,5

7,4

6,7

7,0

8,2

8,3

9,0

14,6

12,5

10,4

14,3

14,5

14,9

2 274

2 988

3 258

3 040

3 694

4 481

4 773

4 314

2 123

4 223

4 567

5 188

4 534

4 873

4,0

4,7

4,5

4,2

5,0

5,8

6,0

5,3

2,7

6,1

5,2

6,8

5,9

6,1

7 119

8 171

12,5

13,0

Felvételi arány (%)

7 354 11 454

8 635

9 170 10 843 11 039 11 883

Műszaki és agráregyetemek Felvettek száma Felvételi arány (%) Főiskolák Felvettek száma Felvételi arány (%)

9 952 10 335 11 224 12 221 13 352 15 350 13 980 15 578 16 246 15 762 17 486 16 538 13,8

14,4

15,2

15,8

16,8

18,7

17,8

22,5

18,4

20,7

22,9

24,6

13. megállapítás Az elmúlt tizennégy évben az érettségi évében felvettek száma legnagyobb mértékben, 236%-kal a tudományegyetemi csoportban növekedett, ezt követik a főiskolák 132%-os emelkedéssel, míg a műszakiagrár csoportban 114%-os volt a növekedés. Az érettségi évében felvettek felvételi arányai hasonló módon emelkedtek: a tudományegyetemi csoportban 140%-kal, a főiskolák esetében 97%-kal, a műszaki-agrár csoportban 53%-kal. Ha arra a kérdésre keresünk választ, hogy milyen összefüggés látható a küldő középiskolák és a felsőoktatásba bekerült diákok száma és/vagy aránya között a különböző felsőoktatási intézménytípusok esetében, a 17. táblázatból vonhatunk le következtetéseket. 23

A középiskolai munka néhány mutatója 2004

24 17. táblázat

A felsőoktatásba felvettek és az őket képző középiskolák aránya felsőoktatási intézménytípusonként, a 2000–2004-es évek együttesen

Tudomány-, gazdasági, orvostudományi és művészeti egyetemek Iskolák

Műszaki és agráregyetemek

Felvettek

Iskolák

Főiskolák

Felvettek

Iskolák

Felvettek

százaléka

száma

százaléka

száma

százaléka

száma

százaléka

száma

százaléka

száma

százaléka

11

1,1

5 245

10,1

15

1,4

2 360

10,1

30

2,9

8 503

10,1

17

1,6

10 397

20,0

21

2,1

4 749

20,4

38

3,7

16 920

20,1

23

2,2

15 738

30,3

26

2,4

7 051

30,3

44

4,2

25 287

30,0

28

2,7

20 878

40,2

29

2,9

9 379

40,2

50

4,8

33 693

40,0

35

3,4

26 039

50,2

38

3,6

11 689

50,2

58

5,6

42 168

50,1

43

4,2

31 139

60,0

47

4,5

13 995

60,1

68

6,6

50 507

60,0

60

5,8

36 374

70,1

62

6,0

16 317

70,0

79

7,6

58 926

70,0

80

7,7

41 521

80,0

88

8,5

18 649

80,0

113

10,9

67 391

80,1

133

12,8

46 694

90,0

135

13,1

20 978

90,0

155

15,0

75 768

90,0

545

52,6

51 884

100,0

646

43,8

23 302

100,0

392

37,8

84 167

100,0

száma

14. megállapítás Az utolsó öt évet együtt vizsgálva a tudomány-, a gazdasági, az orvostudományi és a művészeti egyetemekre az érettségi évében felvett diákok fele a magyar középiskolák 11%-ából, a műszaki és agráregyetemekre 20,8%-ából, a főiskolákra pedig 21,2%-ából került ki. Ha a felvett tanulók kilencven százalékára vonatkozó adatokat tekintjük felsőoktatási intézménytípusokként, a küldő iskolák arányai 41,5%, 44,6%, illetve 61,3%. Ennek a másik oldala, hogy a tudomány-, a gazdasági, az orvostudományi és a művészeti egyetemekre a középiskolák 58,2%-ából csak minden harminchatodik diák kerülhetett be, a műszaki és agráregyetemekre a középiskolák 45%-ából csak minden hetvenegyedik diákot vették fel, a főiskolákon a középiskolák 39%-ából pedig csak minden tizedik diák kapott helyet.

A településtípusok adatai A településtípusok szerinti felvételi arányok az egyes felsőoktatási intézménytípusoknál eltérően alakulnak (vesd össze a 9. táblázattal és a 6. megállapítással). 18. táblázat

A felsőoktatási intézménytípusok felvételi arányai településtípusonként, 1991–1995 és 2000–2004

Településtípus

Tudomány-, gazdasági, orvostudományi és művészeti egyetemek 1991–1995

2000–2004

Műszaki és agráregyetemek 1991–1995

Főiskolák

2000–2004

1991–1995

2000–2004

sorrend

F/L

sorrend

F/L

sorrend

F/L

sorrend

F/L

sorrend

F/L

sorrend

F/L

Budapest

2.

6,4

2.

12,1

3.

4,7

2.

6,0

7.

9,4

7.

16,0

100 000 felett

1.

9,9

1.

17,2

1.

4,8

1.

6,7

3.

15,3

3–4.

22,2

50 001–100 000

3.

6,3

3.

11,9

2.

4,7

3.

5,6

1.

16,7

1.

22,6

25 001–50 000

5.

5,4

6.

10,9

4.

4,4

6.

5,1

4.

15,2

5.

21,5

10 001–25 000

4.

5,6

5.

11,2

6.

4,2

5.

5,2

2.

15,6

3–4.

22,2

5 001–10 000

7.

4,0

4.

11,5

7.

3,1

4.

5,3

5.

13,8

2.

23,9

5 000 alatt

6.

4,8

7.

8,4

5.

4,2

7.

4,2

6.

11,4

6.

18,8

Országos átlag

24

6,8

12,8

4,5

5,8

13,9

20,8

25

2. Az eredményességi mutatók (indikátorok)

15. megállapítás A tudomány-, gazdasági, orvostudományi és művészeti egyetemi csoportban legmagasabb a felvételi arány a százezer lakos feletti nyolc nagyváros iskoláiban, a második helyen legtöbb évben a főváros iskolái vannak. A harmadik-negyedik helyen általában az 50–100 és a 25–50 ezer lakosú városok iskolái osztoznak. Az elmúlt öt évben az utolsó három helyen a 10–25 ezer lakosú városok és a kisebb települések iskolái évenként váltogatták egymást. A műszaki, agráregyetemi csoportban az első három helyen a legtöbb évben a három legnagyobb településtípus iskolái váltották egymást, az utolsó három helyen pedig a kisebb településtípusok iskolái váltakoztak. A főiskolai csoportban az 50–100 ezer lakosú városok foglalják el az első helyet, a másodikon legtöbbször a 100 ezer feletti nagyvárosok voltak, a harmadik–ötödik helyen az ötezer lakos feletti településtípusok váltakoztak, az utolsó két helyet a főváros és a legkisebb települések iskolái foglalták el. 19. táblázat

A legmagasabb és a legalacsonyabb felvételi arányú településtípus közötti különbség felsőoktatási intézménytípusok szerint, 1991–2004

Intézménytípus

1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004

Tudományegyetemek

8,4

10,3

9,9

9,5

11,9

12,1

12,0

13,5

10,9

18,5

19,8

11,3

13,3

12,1

Műszaki és agráregyetemek

4,8

3,6

4,1

3,7

4,4

6,9

7,1

6,9

2,8

8,3

7,7

6,0

3,3

3,1

Főiskolák

5,2

5,4

7,1

15,4

9,9

7,0

12,0

9,2

16,7

8,9

13,3

10,0

9,6

7,3

16. megállapítás A legalacsonyabb és legmagasabb felvételi aránnyal rendelkező települések közötti különbség a tizennégy év alatt a tudomány-, gazdasági, orvostudományi és művészeti egyetemi csoportban 44%-kal, a főiskolaiban pedig 40%-kal növekedett, a műszaki, agráregyetemi csoportban ingadozások mellett csökkent.

A megyék adatai A középiskolai munka eredményességének megyénkénti vizsgálata esetén sem szabad megfeledkezni az oktatás társadalmi, gazdasági környezetéről. Magyarország régiói, illetve megyéi köztudottan jelentősen eltérnek egymástól településszerkezeti szempontból, a lakosságszám tekintetében, az egy főre jutó GDP mértéke, a munkanélküliség mutatói szerint stb. Jelen tanulmányunkban nem célunk minden településszociológiai tényező számbavétele, pusztán a rendelkezésünkre álló, az oktatás eredményességét jelző adatok közlését és elemzését vállalhatjuk. Egy adott megye tanulóinak továbbtanulási sikerességéről (lásd 10. táblázat és 8. megállapítás) árnyaltabb képet kapunk, ha felsőoktatási intézménytípusok szerint vizsgálódunk. 20. táblázat

A megyék sorrendje a különböző felsőoktatási intézménycsoportok felvételi arányai szerint, 1991–1995 és 2000–2004

Megye

Baranya Bács-Kiskun Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád

Tudomány-, gazdasági, orvostudományi és művészeti egyetemek 1991–1995 sorrend 1. 4. 11. 5. 3.

F/L 10,9 8,3 6,1 7,9 10,0

2000–2004 sorrend 3. 4. 11. 6. 2.

F/L 17,2 14,4 11,8 13,5 18,0

Műszaki és agráregyetemek 1991–1995 sorrend 19. 12. 20. 1. 14.

F/L 3,3 4,0 3,2 6,3 3,8

Főiskolák

2000–2004 sorrend 17. 16. 20. 1. 19.

F/L 4,0 4,5 3,6 8,2 3,7

1991–1995 sorrend 15. 1. 8. 14. 13.

F/L 13,8 18,3 16,3 14,2 14,7

2000–2004 sorrend 17. 3. 10. 16. 15.

F/L 18,3 26,3 21,7 18,8 19,1

25

A középiskolai munka néhány mutatója 2004

26 Tudomány-, gazdasági, orvostudományi és művészeti egyetemek

Megye

1991–1995

Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala Budapest Országos átlag

sorrend 19. 10. 2. 14. 6. 12. 18. 20. 17. 16. 13. 15. 7. 8. 9.

F/L 4,5 6,3 10,2 5,4 7,1 5,5 4,6 4,4 4,7 5,0 5,5 5,4 6,8 6,5 6,4 6,8

2000–2004 sorrend 18. 10. 1. 9. 15. 19. 20. 12. 14. 5. 7. 16. 17. 13. 8.

F/L 9,4 11,8 19,3 11,8 11,1 9,4 7,5 11,4 11,1 14,0 13,1 10,7 10,5 11,4 12,1 13,2

Műszaki és agráregyetemek 1991–1995 sorrend 9. 2. 17. 3. 15. 16. 5. 18. 4. 10. 13. 11. 6. 7. 8.

F/L 4,3 5,5 3,6 5,4 3,7 3,7 5,1 3,4 5,1 4,2 3,9 4,1 5,0 5,0 4,7 4,5

Főiskolák

2000–2004 sorrend 10. 2. 3. 8. 15. 11. 18. 6. 14. 13. 9. 12. 4. 5. 7.

F/L 5,6 7,8 6,9 6,0 4,5 5,6 3,8 6,1 4,8 5,4 5,6 5,5 6,5 6,2 6,0 5,3

1991–1995 sorrend 12. 4. 18. 2. 3. 9. 16. 19. 17. 10. 7. 5. 11. 6. 20.

F/L 14,9 17,4 13,4 17,8 17,6 15,4 13,7 12,9 13,5 15,1 16,3 17,2 15,1 16,8 9,3 13,9

2000–2004 sorrend 9. 1. 13. 8. 7. 11. 18. 12. 19. 2. 5. 4. 14. 6. 20.

F/L 22,4 28,6 20,1 23,2 24,0 21,6 18,3 21,1 17,7 26,8 24,4 25,5 20,1 24,2 16,0 20,4

17. megállapítás A tudomány-, gazdasági, orvostudományi és művészeti egyetemekre legmagasabb a felvételi arány Hajdú-Bihar, Csongrád és Baranya megye, legalacsonyabb Nógrád, Komárom-Esztergom és Fejér iskoláiban. A műszaki és agráregyetemekre legnagyobb arányban Borsod-Abaúj-Zemplén, Győr-Moson-Sopron és Hajdú-Bihar megyék iskoláiból vették fel a hallgatókat, legkisebb volt a felvételi arány Békés, Csongrád és Nógrád megyék iskoláiban. A főiskolákra Győr-Moson-Sopron, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Bács-Kiskun megyék középiskolái küldték a legnagyobb, míg Budapest, Somogy és Nógrád megyék iskolái a legkisebb arányban tanulóikat. A megyék iskoláinak felvételi aránya nyilvánvalóan összefüggésben van azzal, hogy hol működnek felsőoktatási intézmények. A megyék fejlődése mérhető az 1991–1995. és az 2000–2004. évi sorrendben elfoglalt helyezések közötti különbséggel.

18. megállapítás A tudományegyetemi csoportban legnagyobb fejlődés Szabolcs-Szatmár-Bereg, Pest és Tolna megyében volt, legkisebb a fejlődés viszont Veszprém, Jász-Nagykun-Szolnok és Komárom-Esztergom megyékben. A műszaki-agrár csoportban legjobban Hajdú-Bihar, Pest és Komárom-Esztergom megye fejlődött, ugyanakkor romlott Nógrád és Somogy megye. A főiskolai mutatók tekintetében Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye felvételi arányai növekedtek legnagyobb mértékben, míg Jász-Nagykun-Szolnoké, illetve Veszprémé legkevésbé. A 2004. évi különbségek a legmagasabb és a legalacsonyabb felvételi arányú megye között mindhárom intézménytípusnál nagyobbak voltak, mint 1991-ben. A tizennégy év alatt a legnagyobb felvételi követelményeket támasztó (legkevesebb vizsgamentességet adó) intézménycsoportban megkétszereződött a különbség a legmagasabb és a legalacsonyabb felvételi arányú megye között. A legkisebb a különbség növekedése a műszaki és az agráregyetemi csoportban, ahol a vizsgamentességek a legáltalánosabbak.

26

27

2. Az eredményességi mutatók (indikátorok)

A nagyvárosok adatai A 11. táblázat és a 9. megállapítás bemutatta a nagyvárosok iskoláinak felvételi arányait. Ezek – figyelembe véve a felsőoktatási intézménytípusok szerinti továbbtanulást – a következőképpen részletezhetők. 21. táblázat

A felsőoktatási felvételek arányai (F/L) alakulása a nagyvárosokban felsőoktatási intézménytípusonként, 1991–1995 és 2000–2004 Tudományegyetemek

Városok

1991–1995

2000–2004

sorrend F/L sorrend Békéscsaba

Főiskolák

Műszaki és agráregyetemek 1991–1995

2000–2004

1991–1995

2000–2004

F/L sorrend F/L sorrend F/L sorrend F/L sorrend F/L

10.

6,9

9.

12,6

19.

3,4

22.

3,3

7.

17,7

10.

22,3

3.

11,8

2.

21,8

15.

4,0

3.

7,6

21.

12,9

17.

19,2

Dunaújváros

19.

4,7

22.

6,8

18.

3,6

19.

4,0

2.

19,7

15.

20,7

Eger

13.

6,6

8.

14,2

4.

5,5

9.

6,1

3.

19,5

8.

24,1

Esztergom

20.

4,4

19.

9,9

6.

5,3

7.

6,6

22.

12,1

14.

21,0

Győr

11.

6,9

15.

11,5

3.

5,5

4.

7,6

6

18,2

1.

31,6

Kaposvár

12.

6,7

14.

11,5

12.

4,6

14.

5,3

10.

15,2

21.

17,4

Kecskemét

4.

11,0

5.

16,0

10.

4,7

15.

4,8

5.

18,6

3.

26,6

Miskolc

5.

9,3

6.

14,7

1.

7,3

1.

9,7

17.

13,6

22.

17,2

Nagykanizsa

14.

5,7

17.

11,1

5.

5,4

10.

5,8

12.

14,9

12.

22,1

Nyíregyháza

6.

9,1

4.

18,4

11.

4,7

6.

6,7

4.

19,4

2.

29,1

Pécs

2.

12,0

3.

20,3

22.

3,0

17.

4,3

18.

13,5

19.

18,8

Salgótarján

17.

4,8

21.

6,9

13.

4,3

20.

3,8

19.

13,4

16.

19,5

Sopron

22.

2,9

10.

12,1

14.

4,2

5.

7,3

11.

14,9

6.

24,9

Szeged

1.

13,0

1.

21,8

16.

3,9

18.

4,2

13.

14,5

20.

17,7

Székesfehérvár

16.

4,9

16.

11,2

8.

4,9

8.

6,6

14.

14,4

9.

23,5

Szekszárd

18.

4,8

12.

11,9

20.

3,4

16.

4,3

16.

14,0

11.

22,3

9.

7,0

7.

14,2

9.

4,8

13.

5,4

9.

15,2

5.

25,1

Szombathely

15.

5,1

13.

11,6

17.

3,7

11.

5,6

8.

16,7

7.

24,8

Tatabánya

21.

3,2

20.

7,7

21.

3,0

21.

3,7

15.

14,1

13.

21,4

Veszprém

7.

8,7

11.

11,9

2.

7,2

2.

8,2

20.

13,1

18.

18,9

Zalaegerszeg

8.

7,4

18.

10,6

7.

5,0

12.

5,5

1.

20,3

4.

25,2

Debrecen

Szolnok

Különbség*

13,5

15,0

10,2

8,9

11,2

14,4

* A legmagasabb és legalacsonyabb F/L arányú nagyváros átlaga között.

19. megállapítás Az elmúlt öt évben a nagyvárosok közül legmagasabb a felvételi arány a tudományegyetemi csoportban Szeged, Debrecen és Pécs, a műszaki-agrár csoportban Miskolc és Veszprém, a főiskolai csoportban Győr, Nyíregyháza és Kecskemét iskoláiban. Ugyanebben a sorrendben elemezve az egyes felsőoktatási intézménycsoportokat, az első csoportban a legalacsonyabb felvételi arányt Dunaújváros, Salgótarján és Tatabánya, a második csoport esetében Békéscsaba, Tatabánya és Salgótarján, a főiskolákon pedig Miskolc, Kaposvár és Szeged tanulói produkálták. A táblázatból az is látható, hogy 1991–1995-höz képest az utolsó öt évben mindhárom csoport sorrendjében jelentősen előrébb léptek Sopron, Debrecen, Szekszárd, Nyíregyháza és Szombathely, viszont hátrább kerültek, Zalaegerszeg, Dunaújváros és Kaposvár iskoláinak tanulói. Ezeken a városokon kívül előreléptek a tudományegyetemi csoportban Eger és Szolnok, a műszaki-agrár csoportban Pécs, a főiskolai csoportban Esztergom, Győr és Székesfehérvár, ugyanakkor visszaestek a tudományegyetemi csoportban 27

A középiskolai munka néhány mutatója 2004

28

Veszprém, Salgótarján, Győr és Nagykanizsa, a műszaki-agrár csoportban Salgótarján, Nagykanizsa, Eger és Kecskemét, a főiskolai csoportban Szeged, Eger és Békéscsaba iskoláinak diákjai. A legmagasabb és legalacsonyabb felvételi aránnyal rendelkező nagyvárosok közötti különbség az utolsó öt évben a tudományegyetemi és a főiskolai csoportban nagyobb, a műszaki-agrár intézménytípusoknál kisebb volt, mint 1991–1995-ben.

Az iskolafenntartó szervezetek adatai A 13. táblázat és a 10. megállapítás már képet adott az iskolafenntartó szervezetek felvételi arányainak viszonyáról. E kérdésbe is mélyebb betekintést tesz lehetővé a felsőoktatási intézménytípusok szerinti elemzés. 22. táblázat

A felsőoktatási intézménytípusok felvételi arányai iskolafenntartók szerint, 1991–1995 és 2000–2004 Tudomány-, gazdasági, orvostudományi és művészeti egyetemek

Iskolafenntartó szervezet

Műszaki és agráregyetemek

1991–1995

2000–2004

sorrend

F/L

sorrend

F/L

Sorrend

F/L

sorrend

F/L

sorrend

F/L

sorrend

F/L

Települési önkormányzat

5.

2,5

6.

6,3

5.

3,1

5.

3,4

4.

9,7

6.

15,6

Megyei önkormányzat

3.

7,5

3.

13,7

3.

4,8

3.

6,2

3.

15,5

2.

22,2

Központi költségvetési szerv*

1.

21,3

1.

26,0

2.

6,6

2.

8,5

5.

9,2

5.

16,7

Egyház, felekezet

2.

13,2

2.

25,2

1.

6,8

1.

10,2

1.

17,2

1.

28,5

Alapítvány

4.

5,6

4.

9,2

4.

4,0

4.

4,7

2.

17,1

3.

19,5

Egyéb

6.

0,6

5.

6,4

6.

1,2

6.

2,3

6.

7,4

4.

17,4

Különbség**

20,7

19,7

1991–1995

Főiskolák

5,6

2000–2004

7,9

1991–1995

9,8

2000–2004

12,9

* Egyetemek, honvédség, egyes minisztériumok szervei. ** Különbség a legmagasabb és legalacsonyabb F/L arányú fenntartó szerinti iskolacsoport átlaga között.

20. megállapítás A tudomány-, gazdasági, orvostudományi és művészeti egyetemek esetében az iskolafenntartók szerinti sorrend alig változott, az első négy helyen ugyanaz a sorrend, az 5. helyre azonban feljöttek az egyéb szervezetek által fenntartott iskolák. A műszaki és az agráregyetemek esetében nincs változás a sorrendben. A főiskolák esetében 1995 óta az egyházi-felekezeti iskolák felvételi aránya volt a legmagasabb, itt a második helyen a megyei önkormányzatok iskolái megelőzték az alapítványok által fenntartott iskolákat, az egyéb szervek által fenntartott iskolák előrébb kerültek a negyedik helyre. Iskolafenntartók szerint vizsgálva a legmagasabb és legalacsonyabb felvételi aránnyal rendelkező oktatási intézményeket, a közöttük lévő különbség a tudományegyetemi csoportban nem változott említésre méltó mértékben, a másik két csoportban viszont növekedett az utolsó öt évben az 1991–1995 évi időszakhoz képest.

A középiskola-típusok adatai A felsőoktatási intézménytípusokra irányuló vizsgálat finomítja a korábbi megállapításokat (lásd 12. megállapítás és 15. táblázat), hiszen a különböző oktatási-képzési célokkal működő középiskolák tanulói feltehetően más-más egyetemen, főiskolán szeretnének továbbtanulni.

28

29

2. Az eredményességi mutatók (indikátorok)

23. táblázat

A felsőoktatási intézménytípusok felvételi arányai a küldő középiskola programtípusa szerint, 1991–2004

Iskolatípusok

1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004

Gimnáziumok Tudomány-, gazdasági, orvostudományi és művészeti egyetemek 12,7 Műszaki és agrártudományi egyetemek

13,9

15,2

14,7

15,8

19,1

19,5

21,6

25,7

26,9

25,7

27,0

28,2

26,4

6,5

7,1

7,2

7,0

8,5

9,3

9,7

9,8

3,0

10,3

10,1

13,0

10,6

10,6

16,5

17,4

17,5

17,6

18,8

20,8

23,5

25,6

31,5

27,6

24,9

25,3

26,3

26,8

Tudomány-, gazdasági, orvostudományi és művészeti egyetemek 29,9

33,1

31,0

30,6

21,3

22,5

16,5

19,3

9,1

5,1

3,4

5,1

22,0

22,5

Főiskolák Művészeti középiskolák

Műszaki és agrártudományi egyetemek

0,5

1,2

0,5

0,7

0,8

1,3

1,3

1,6

1,6

1,8

1,2

1,4

1,1

3,2

Főiskolák

6,7

8,1

8,4

8,7

6,6

9,6

11,9

9,2

22,1

32,2

31,3

25,1

7,6

13,0

Tudomány-, gazdasági, orvostudományi és művészeti egyetemek

1,1

1,0

1,2

1,0

0,9

1,3

1,8

1,6

7,9

2,7

1,9

5,4

3,8

3,7

Műszaki és agrártudományi egyetemek

2,8

3,5

3,0

2,6

3,0

3,8

4,0

2,8

2,2

3,1

2,4

2,7

2,7

2,6

Főiskolák

8,6

8,9

10,6

11,1

12,0

11,8

11,5

13,2

9,1

16,7

13,0

15,5

18,6

15,4

4,0

4,0

5,0

4,0

4,7

5,6

5,6

6,5

14,0

9,4

7,8

12,7

12,5

10,2

Szakközépiskolák

Vegyes középiskolák Tudomány-, gazdasági, orvostudományi és művészeti egyetemek Műszaki és agrártudományi egyetemek Főiskolák

2,6

3,6

3,5

3,3

3,9

5,0

5,3

4,5

3,4

5,7

4,5

5,7

4,9

4,7

13,2

13,4

14,0

15,3

16,1

16,7

18,3

20,8

17,4

24,6

20,0

23,4

26,2

22,4

21. megállapítás 1999–2004 között a tudomány-, gazdasági, orvostudományi és művészeti egyetemekre felvettek 66,4%-a a gimnáziumokban, 18,3%-a a vegyes középiskolákban, 14,7%-a a szakközépiskolákban és 0,6%-a a művészeti középiskolákban tanult korábban. Az időszakban azonban a gimnazisták aránya 55%-ról 70%-ra, a művészeti középiskolásoké 0,2%-ról 0,5%-ra emelkedett, a vegyes középiskolásoké viszont 20%-ról 18%-ra, a szakközépiskolásoké 25%-ról 18%-ra csökkent. A műszaki és agrártudományi egyetemekre felvettek 62%-a tanult gimnáziumokban, 20%-a szakközépiskolákban, 18%-a vegyes középiskolákban a hat év adatai alapján. A gimnazisták aránya a kezdeti 36%-ról 62%-ra emelkedett, a szakközépiskolásoké viszont 37%-ról 20%-ra, a vegyes középiskolásoké 27%-ról 18%-ra csökkent. A főiskolákra 1999–2004 között felvettek 45%-a a gimnáziumokból, 31%-a a szakközépiskolákból, 24% a vegyes középiskolákból és 0,3% a művészeti középiskolákból került. A gimnazisták aránya azonban a kezdeti 55%-ról 43%-ra, a művészeti középiskolásoké 0,5%-ról 0,2%-ra csökkent, viszont a szakközépiskolásoké a 24%-ról 32%-ra, a vegyes középiskoláké 21%-ról 25%-ra emelkedett. Mindebből következik, hogy az 1999–2004 évek átlagában a továbbtanuló – gimnazisták 42%-a a tudomány-, gazdasági, orvostudományi és művészeti egyetemeken, 15%-a a műszaki és agrártudományi egyetemeken és 43%-a a főiskolákon folytatta tanulmányait; – a szakközépiskolások 21%-a a tudomány-, gazdasági, orvostudományi és művészeti egyetemeken, 12%-a műszaki és agrártudományi egyetemeken és 67%-a a főiskolákon, – a vegyes középiskolát végzők 29%-a a tudomány-, gazdasági, orvostudományi és művészeti egyetemeken, 12%-a műszaki és agrártudományi egyetemeken és 59%-a a főiskolákon folytatta tanulmányait.

29

A középiskolai munka néhány mutatója 2004

30

A továbbtanulók aránya 1999–2004 között: – a gimnazisták esetében a tudomány-, gazdasági, orvostudományi és művészeti egyetemeken 35%kal, a műszaki és agrártudományi egyetemeken 297%-kal, a főiskolákon 12%-kal növekedett; – a szakközépiskolások esetében a műszaki és agrártudományi egyetemeken 30%-kal a főiskolákon 91%-kal növekedett, viszont a tudomány-, gazdasági, orvostudományi és művészeti egyetemeken 50%-kal csökkent; – a vegyes középiskolások esetében a műszaki és agrártudományi egyetemeken 52%-kal, a főiskolákon 67%-kal növekedett, ezzel szemben 8%-kal csökkent a tudomány-, gazdasági, orvostudományi és művészeti egyetemeken. Ez magyarázza a felvételi arányok 23. táblázatban látható változását. 24. táblázat

A felsőoktatási intézménytípusok felvételi arányai a küldő gimnázium tantervtípusa szerint, 1991–1995 és 2000–2004

Tudomány-, gazdasági, orvostu- Műszaki és agrártudományi Főiskolák egyetemek dományi és művészeti egyetemek Gimnáziumtípus* 1991–1995 2000–2004 1991–1995 2000–2004 1991–1995 2000–2004 sorrend F/L sorrend F/L sorrend F/L sorrend F/L sorrend F/L sorrend F/L 4 évfolyamos tantervű 3. 12,8 5. 22,2 5. 5,6 5. 7,8 4. 16,6 4. 26,1 4 és 6 évfolyamos tantervű 2. 16,6 2. 29,8 2. 8,5 3. 12,3 3. 17,2 5. 26,0 4, 6 és 8 évfolyamos tantervű 6. 7,3 6. 16,9 6. 3,8 6. 4,8 2. 18,3 2. 28,4 4 és 8 évfolyamos tantervű 4. 11,4 4. 27,4 4. 7,4 2. 12,5 1. 21,3 1. 30,9 6 évfolyamos tantervű 1. 24,7 3. 29,0 1. 9,0 4. 10,9 6. 15,4 6. 23,9 8 évfolyamos tantervű 5. 11,3 1. 30,7 3. 7,7 1. 13,4 5. 15,5 3. 26,5 * A 6 és 8 évfolyamos iskolából csak egy van (ELTE Radnóti Miklós Gimnázium), ezért kimaradt a sorrendből.

22. megállapítás A gimnáziumok adatait a különböző tantervek szerint az utolsó öt évben vizsgálva látható, hogy – a tudomány-, gazdasági, orvostudományi és művészeti egyetemi csoportban a 8 évfolyamos tantervű iskolákban volt a legmagasabb a felvételi arány, ezeket követték a 4 és 6, majd a 6 évfolyamos tantervű iskolák; az utolsó két helyen a 4, 6 és 8 évfolyamos, valamint a 4 évfolyamos tantervű iskolák vannak; – a műszaki, agráregyetemi csoportban is a 8 évfolyamos tantervű iskolák kerültek az első helyre, megelőzve a 4 és 8, továbbá a 4 és 6 évfolyamos tantervű iskolákat; e csoportban is az utolsó két helyen a 4, 6 és 8 évfolyamos, valamint a 4 évfolyamos tantervű iskolák vannak; – a főiskolai csoportban viszont a 4 és 8, valamint a 4, 6 és 8 évfolyamos tantervű gimnáziumok eredményei a legjobbak, míg a 6 évfolyamos, illetve a 4 és 6 évfolyamos tantervűeké a leggyengébbek.

A KÖZÖS ÉS EGYSÉGES FELVÉTELI ÍRÁSBELI DOLGOZATOK ÁTLAGAI Az évenként felvételiző diákok nagy többsége8 megír egy vagy két közös írásbeli érettségi-felvételi dolgozatot (biológia, fizika, kémia, matematika, angol, német, francia) vagy egységes írásbeli dolgozatot (magyar, történelem, földrajz, közgazdaságtan, olasz, orosz, spanyol). E dolgozatok eredményeinek átlagai alapján összemérhetők tehát a középiskolák. (Egy-egy dolgozatra maximum 15 pont adható.) Az írásbeli vizsgák átlagai szerint csak azokat az iskolákat vettük figyelembe – az összes eredményt mutató táblázatok esetében, amelyeknek diákjai egy-egy évben legalább 5 dolgozatot, az elemzett 5 év alatt összesen legalább 26 dolgozatot írtak; – az egyes tárgyak eredményeit mutató táblázatokba, amelyeknek tanulói egy-egy évben legalább 3 dolgozatot, az elemzett 5 év alatt összesen legalább 16 dolgozatot írtak. Az iskolák mutatóinak megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a tanulók egy része olyan felsőoktatási intézménybe felvételezik, ahol nem kell írásbeli dolgozatot írnia. 8

30

31

2. Az eredményességi mutatók (indikátorok)

Erre a szelekcióra azért volt szükség, mert a kisebb dolgozatszámot produkáló iskolák átlagai sok véletlen elemet tartalmaznak, ezért az ilyen átlag nem jellemző. Még emellett is ajánlatos óvatosan kezelni azokat az átlageredményeket, amelyek kis számú vizsgázó teljesítményét tükrözik! Az előzőekben ismertetett korlátozó feltételek mellett a figyelembe vett iskolák száma 703 (lásd 1. melléklet). Egyes középiskolákból – elsősorban az ötéves tanítási idejű (technikusképzést folytató) szakközépiskolákból – a tanulók egy jelentős része nem az érettségi évében, hanem a rákövetkező évben vesz részt a felvételi vizsgákon. Ezért az írásbeli vizsgák átlagait és a felvételi arányokat mutató táblázatok nemcsak az adott évben érettségizőkre készültek el (mint a többi táblázat), hanem a felvétel évét megelőző évben érettségizettekre is. A kétféle táblázat első 61-61 középiskoláját összehasonlítva megállapítható, hogy a középiskolák kétharmada (42 iskola) mind a kétféle táblázatban az első 61 között szerepel.

Országos szintű adatok A közös és egységes írásbeli dolgozatok alapadatai a 25. táblázatban láthatóak. 25. táblázat

A közös és egységes írásbeli felvételi dolgozatok alapadatai, 1992–2004

Küldő iskolák száma* Dolgozatok száma Átlageredmény

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

655

691

714

788

791

788

832

838

869

863

903

938

962

32 514 34 299 32 061 32 616 42 398 34 388 34 199 31 372 34 198 40 867 42 851 52 071 53 693 8,0

9,1

8,6

8,6

8,2

8,3

7,7

7,9

7,2

7,4

6,7

6,9

7,2

*Amelynek a tanulói dolgozatot írtak.

Az elmúlt tizenhárom évben az iskolák száma 44%-kal, azoknak az iskoláknak a száma, ahonnan írtak felvételi dolgozatot a tanulók 46,9%-kal emelkedett. Míg az 1992–1996 közötti időszakban az iskolák 96,3%-ából írt legalább egy diák írásbeli dolgozatot, addig az elmúlt öt évben az iskolák 96%-ából. Az iskolánként átlagosan írt dolgozatok száma 47,8 dolgozatról 49,3 dolgozatra növekedett az utolsó ötéves periódusban. Az írásbeli dolgozatok átlageredménye 1993 óta jelentősen csökkent. A felvételi írásbeli dolgozatok átlageredményeinek vizsgálata lehetőséget biztosít arra, hogy bemutassuk a hazai középiskolák szélsőséges (legjobb és legrosszabb átlagú) csoportjai közötti különbségek változásait. Nagyon elgondolkodtató az iskolai átlagok megoszlása. 26. táblázat Pontátlag 10 felett 9,0–10 8,0–8,99 7,0–7,99 6,0–6,99 5,0–5,99 4,0–4,99 3,0–3,99 2,0–2,99 1,0–1,99 0,01–0,99

A középiskolák száma* tanulóik felvételi írásbeli dolgozatainak pontátlagai szerint, 1992–2004 Az iskolák száma, amelynek tanulói dolgozatokat írtak 1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

17 57 108 128 122 73 43 38 10 2 0

95 122 121 118 72 40 21 6 1 0 0

46 88 127 147 101 61 33 9 3 0 0

54 104 131 121 99 84 47 15 2 0 0

28 64 135 152 113 100 54 17 3 0 0

26 61 131 141 106 71 48 15 3 0 0

11 43 108 150 128 89 62 35 7 0 2

21 56 115 132 94 80 56 41 13 1 0

8 32 72 110 104 115 93 63 40 21 2

11 41 72 125 133 121 91 58 35 7 0

9 18 60 97 130 118 117 99 48 17 2

15 30 61 88 130 139 132 66 47 11 0

22 42 85 114 154 165 134 97 21 5 1

* A táblázat csak azon intézmények adatait tartalmazza, amelyeknek tanulói az egyes években ötnél több dolgozatot írtak.

31

A középiskolai munka néhány mutatója 2004

32

4. ábra A magas és az alacsony pontátlagú írásbeli dolgozatot író iskolák aránya, 1992–2004 (%)

23. megállapítás Míg a 8 pont feletti átlagos eredményt elért iskolák száma az 1993-as 57%-ról 2004-re 17%-ra csökkent, addig az 5 pontnál kisebb átlagú iskolák aránya 5%-ról 31%-ra növekedett. Ha figyelembe vesszük, hogy 5 pontnál gyengébb írásbelikkel általában nem lehet elérni a felvételhez szükséges minimális pontszámot, akkor szembesülnünk kell azzal a ténnyel, hogy az írásbeli felvételik eredményessége szempontjából az iskolák rendkívül nagy mértékben polarizálódtak. Ez a tendencia még akkor is aggodalomra ad okot, ha tudjuk, hogy a dolgozatok átlageredménye függ azok nehézségétől is. A minőség romlását magyarázza, hogy a dolgozatot írók létszáma és aránya évről évre emelkedett, azaz mind több gyengébb középiskolai tanuló jelentkezett felvételre, ugyanakkor a felvételi mentességet élvező tanulók aránya is folyamatosan növekedett. A felvételi írásbeli dolgozatok átlageredményei 1992-től 2004-ig éves bontásban szerepelnek adatbázisunkban. Az összegző táblázatok közül az alábbiakban az összes felsőoktatási felvételi írásbeli adatot tartalmazóakat elemezzük, de felhívjuk az olvasó figyelmét, hogy az Interneten az egyes vizsgatárgyak eredményei is megtalálhatóak.

A településtípusok adatai 27. táblázat

A felvételi írásbeli dolgozatok átlageredményei településnagyság szerint, 1992–1996 és 2000–2004

Településtípus Budapest 100 000 felett 50 001–100 000 25 001–50 000 10 001–25 000 5 001–10 000 5 000 alatt Országos átlag

32

A felvételi írásbeli dolgozatok átlagai 1992–1996 2000–2004 sorrend átlag sorrend 4. 8,41 3. 1. 8,74 1. 3. 8,59 2. 6. 8,30 4. 5. 8,33 5. 7. 8,08 7. 2. 8,67 6. 8,48

átlag 7,11 7,37 7,14 6,95 6,78 6,28 6,73 7,07

33

2. Az eredményességi mutatók (indikátorok)

24. megállapítás Legmagasabb az írásbeli dolgozatok átlageredménye a százezer lakos feletti nyolc nagyváros (Debrecen, Pécs, Miskolc, Szeged, Győr, Nyíregyháza, Székesfehérvár, Kecskemét) iskoláiban. A második-harmadik helyen legtöbbször az 50–100 ezer lakosú városok, a harmadik-negyediken a 25–50 ezer lakosú városok, az ötödik–hatodik helyen a 10–25 ezer lakosú városok középiskolái voltak. Az utolsó hely a legtöbb évben az 5–10 ezer lakosú városoké. Érdekes, hogy a legkisebb települések iskolái 1996-ban, 1999-ben a legjobb átlagokat érték el, illetve 1993-ban, 1995-ben és 2002-ben második helyen voltak, három évben a negyedik és négy évben a hatodik helyet foglalták el. A főváros iskoláiból kikerülők átlagai – a legkisebb településekhez hasonlóan – évről évre más helyet foglalnak el a sorrendben: a második helyet háromszor, a harmadikat négyszer, az ötödiket is négyszer és a hatodikat kétszer.

A megyék adatai Korábban már láttuk (lásd 25. táblázat), hogy országos szinten a felvételi írásbeli dolgozatok átlageredménye a vizsgált időszakban romlott. A következőkben az egyes megyék sorrendjét összesítjük e dimenzió mentén. 28. táblázat

A megyék sorrendje a felvételi írásbeli dolgozatok átlageredményei alapján, 1992–1996 és 2000–2004 1992–1996

Megye Baranya Bács-Kiskun Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala Budapest Összes megye átlaga

2000–2004

sorrend 1. 3. 16. 17. 8. 12. 5. 9. 18.

átlag 9,08 8,95 8,22 8,11 8,75 8,33 8,93 8,51 8,09

sorrend 2. 3. 14. 20. 8. 18. 4. 1. 19.

átlag 7,52 7,43 6,89 6,49 7,17 6,72 7,35 7,64 6,64

15. 14. 20. 19. 13. 11. 6. 2. 4. 7. 10.

8,26 8,30 7,81 8,08 8,32 8,34 8,82 9,01 8,93 8,79 8,42 8,48

9. 15. 21. 16. 13. 17. 7. 6. 12. 5. 10. 11.

7,12 6,86 6,32 6,85 7,00 6,75 7,26 7,29 7,07 7,33 7,11 7,07

25. megállapítás Az utolsó öt évben Hajdú-Bihar, Baranya és Bács-Kiskun megye iskoláiban érték el a legmagasabb írásbeli átlagot, és Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén, illetve Heves megyékben a legalacsonyabbat. A megyék fejlődésére lehet következtetni a sorrendben való elhelyezkedés változásából. Az utolsó öt évben Hajdú-Bihar megye iskolái nyolc, Jász-Nagykun-Szolnok megyéé hat és Pest megyéé három helyezéssel jobbak, viszont Veszprém megyéé nyolc, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Fejér megyéé hat, Vas megyéé négy és Borsod-Abaúj-Zempléné három hellyel rosszabbak az 1992–1996 közötti időszakhoz képest. Lásd az 5. melléklet 5.2. térképét. 33

A középiskolai munka néhány mutatója 2004

34

Ha a közös elemeket keressük a felvételi arány és az írásbeli átlag vonatkozásában 1991 és 2004 között, azt mondhatjuk, hogy mindkét tekintetben kiemelkedőek Hajdú-Bihar, Győr-Moson-Sopron és Bács-Kiskun megyék, mindkét szempontból jobb az átlagnál Zala, Tolna, Vas és Csongrád, viszont gyenge eredményű Nógrád, és mindét szempontból az átlag alattiak Pest, Fejér, Komárom-Esztergom és Békés megyék.

A nagyvárosok adatai A közös és egységes írásbeli felvételi dolgozatok alapadataiból (lásd 25. táblázat) már láthattuk, hogy azok átlageredményei 1992 és 2004 között csökkentek, így nem meglepő, hogy ez a tendencia igaz akkor is, ha a nagyvárosok erre vonatkozó mutatóit vizsgáljuk. 29. táblázat Város Békéscsaba Debrecen Dunaújváros Eger Esztergom Győr Kaposvár Kecskemét Miskolc Nagykanizsa Nyíregyháza

A nagyvárosi tanulók felvételi írásbeli dolgozatainak átlageredményei, 1992–1996 és 2000–2004 1992–1996 sorrend átlag 19. 9. 11. 17. 14. 7. 12. 2. 20. 10. 13.

8,1 8,7 8,5 8,3 8,4 8,9 8,5 9,2 8,1 8,6 8,4

2000–2004 sorrend átlag 14. 1. 21. 18. 9. 10. 16. 4. 20. 17. 12.

7,0 7,9 6,5 6,8 7,2 7,2 7,0 7,6 6,7 6,9 7,1

Város Pécs Salgótarján Sopron Szeged Székesfehérvár Szekszárd Szolnok Szombathely Tatabánya Veszprém Zalaegerszeg Különbség*

1992–1996 sorrend átlag 1. 22. 18. 3. 16. 8. 15. 7. 21. 5. 4.

9,2 7,8 8,2 9,1 8,4 8,9 8,4 9,0 7,8 9,1 9,1 1,8

2000–2004 sorrend átlag 3. 22. 11. 6 15. 7. 5. 8. 19. 13. 2.

7,7 6,2 7,2 7,5 7,0 7,5 7,6 7,4 6,7 7,1 7,8 2,0

* A legmagasabb és a legalacsonyabb írásbeli átlagú nagyváros között.

26. megállapítás Az 1999–2004 közötti időszakban legjobb átlagú írásbeli dolgozatot Debrecen, Zalaegerszeg, Pécs és Kecskemét, a leggyengébbeket Salgótarján, Dunaújváros, Miskolc, Tatabánya és Eger iskoláinak a tanulói írták. A nagyvárosok iskoláinak fejlődésére lehet következtetni a sorrendben való elhelyezkedés változásából. Az utolsó öt évben Szolnok iskolái tíz, Debrecené nyolc, Soproné hét, Békéscsabáé és Esztergomé öt helyezéssel jobbak, viszont Dunaújváros iskolái tíz, Veszprémé nyolc, Nagykanizsáé hét, Kaposváré négy, valamint Szegedé és Győré három hellyel rosszabbak az 1992–1996-os időszaki helyezésekhez képest. A legmagasabb és legalacsonyabb írásbeli átlaggal rendelkező nagyvárosok közötti különbség a két ötéves periódust összehasonlítva némileg növekedett.

Az iskolafenntartó szervezetek adatai A következő táblázatból látható, hogy a középiskolások írásbeli dolgozatai átlageredményeinek romlása az iskolafenntartók szerint is eltérő. 30. táblázat

A középiskolások felvételi írásbeli átlageredményei iskolafenntartók szerint, 1992–1996 és 2000–2004

Felvételi írásbeli dolgozatok átlagai 1992–1996 2000–2004 átlag sorrend sorrend Megyei önkormányzat 5. 7,68 5. 3. 8,55 3. Települési önkormányzat Központi költségvetési szerv* 1. 9,80 1. Egyház, felekezet 2. 9,05 2. 4. 8,36 4. Alapítvány, egyéb Összesen 8,48 * Egyetemek, honvédség, egyes minisztériumok szervei. Iskolafenntartó szervezetek

34

átlag 5,98 7,19 9,12 7,55 6,30 7,07

2. Az eredményességi mutatók (indikátorok)

35

27. megállapítás Az írásbeli átlagok vonatkozásában a központi költségvetési szervek vannak az első helyen, az egyházi iskolák legtöbbször a második helyen. A harmadik és a negyedik helyen a megyei önkormányzatok, illetőleg az alapítványok középiskolái találhatók. A leggyengébbek a települési önkormányzat iskoláinak az eredményei. A különbség a legmagasabb és a legalacsonyabb felvételi írásbeli átlaggal rendelkező – fenntartók szerint kialakított – iskolacsoportokat vizsgálva 1992 és 1994 között növekedett, az ezt követő öt évben csökkent, majd 2000 és 2001 között ismét növekedett, 2001-ben és 2003-ban némileg csökkent, idén csúcsot ért el. 2004-ben 54%-kal magasabb, mint 1992-ben volt.

A középiskola-típusok adatai A központi, illetve egységes felvételi írásbeli dolgozatot író gimnáziumi és szakközépiskolai tanulók átlageredményei az elmúlt tizenhárom évben csökkentek, de nem egyforma mértékben. 31. táblázat

A felvételi írásbeli dolgozatok átlageredményei középiskola-típus szerint, 1992–2004

Iskolatípus 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Gimnáziumok 8,6 9,6 9,2 9,3 8,7 8,7 8,2 8,4 8,0 8,2 7,6 7,8 8,1 Vegyes középiskolák 7,5 8,7 7,9 8,1 7,9 7,6 7,1 7,3 6,6 6,8 6,2 6,3 6,5 Művészeti középiskolák 6,7 9,0 8,2 8,3 7,7 6,0 6,1 6,8 6,6 5,8 6,2 6,0 7,4 Szakközépiskolák 6,7 8,0 7,2 7,2 6,8 7,2 6,5 6,8 4,9 5,4 4,6 5,1 5,3

28. megállapítás 2004-re – 1992-höz képest – a gimnáziumot végzettek írásbeli átlaga 6%-kal, a vegyes középiskolásoké 13%-kal, a szakközépiskoláké 21%-kal csökkent. Ez az iskolatípusok közötti különbségek jelentős növekedéséhez vezetett. Míg 1992-ben a gimnáziumból és a szakközépiskolákból felvételizők átlagai között csak 1,9 pont volt a különbség, 2004-re ez 2,8 pontra növekedett. A különböző tantervű osztályok felvételi írásbeli átlageredményeit vizsgálva az utolsó öt év adataiból a következő tanulságok adódnak. – A gimnáziumok esetében az első két helyen azok vannak, ahol 4 és 6, illetőleg nyolc évfolyamos tanterv szerint tanítanak, harmadik helyen a 4 és 8 évfolyamos iskolák, a negyediken pedig a 6 évfolyamos tanterv szerint tanítók. Az ötödik helyre a 4 évfolyamos tanterv szerint, a hatodikra a 4, 6 és 8 évfolyamos tanterv szerint tanító iskolák tanulói kerültek. – A vegyes középiskolák gimnáziumi osztályai esetében legmagasabb az írásbeli átlag ott, ahol 4 és 6, illetve 4 és 8 évfolyamos tanítás folyik, a harmadik helyen legtöbbször a 4, a negyediken a 6 évfolyamos tantervű iskolák vannak.

A FELSŐOKTATÁSI FELVÉTELRE JELENTKEZŐK NYELVVIZSGAARÁNYAI Napjainkban az államilag elismert nyelvvizsga-bizonyítvány megszerzése nemcsak a felsőoktatási tanulmányokra jelentkezők esetében jelenthet többletpontszámot, hanem ez a tudás fontos összetevője a munkaerőpiaci elhelyezkedésnek is. Egy adott középiskola idegen nyelvet oktató munkájának eredményességét jelzi a nyelvvizsgával rendelkező tanulók száma, még akkor is, ha jól tudjuk, hogy e mutatót nagymértékben befolyásolják iskolán belüli (két tanítási nyelvű iskolák, nyelvtagozatos osztályok, világbanki szakközépiskolák stb.), illetve iskolán kívüli tényezők is (nyelvtanulás magánúton, külföldi utazás stb. lehetőségei). Az idegen nyelv ismerete a rendelkezésre álló adatbázisból három mutatóval vizsgálható: az idegen nyelvi felvételi írásbeli dolgozatok átlageredményeivel, az idegen nyelvi OKTV adataival és a felvételi vizsgákon résztvevők nyelvvizsgáinak arányaival. 35

A középiskolai munka néhány mutatója 2004

36

A felvételi vizsgára jelentkezők nyelvvizsgaarányait bemutató összefoglaló táblázat megyék szerinti bontásban az 1. mellékletben látható, amely 849 iskola mutatóit tartalmazza. E mutatók összeállításkor is csak azokat a középiskolákat vettük figyelembe, amelyeknek az utóbbi öt évből legalább négynek az adatai rendelkezésünkre álltak. Nem szabad azonban az 1999–2004 közötti időszakban az egyes évek adatait egymáshoz hasonlítani, ugyanis – mint korábban említettük – megváltoztak az ezzel kapcsolatos előírások. Míg korábban a felvételin több, addig az utóbbi években már csak egy-két nyelvvizsgáért kapható többletpont. Ez azt eredményezi, hogy a jelentkezők által közölt nyelvvizsgák száma csökkent, ami nem jelenteni azt, hogy valóban kevesebben szereznének ilyen okleveleket. Meg kell jegyezni azt is, hogy a figyelembe vett adatokat az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda szolgáltatja a felvételi jelentkezési lapok alapján. Ha valamelyik jelentkező nem közölte nyelvvizsgáinak számát, akkor azt nem tudtuk figyelembe venni a mutató számításakor. Ez különösen hátrányos az idegen nyelvű, két tannyelvű és nemzetközi érettségit szolgáltató iskolákra nézve.

Országos szintű adatok Az 1991–2004 közötti években 1073 középiskolából (közülük 2004-ig 102 megszűnt) összesen 566 652 olyan fiatal jelentkezett felsőoktatási intézménybe, aki a felvételi vizsga évében érettségizett. E fiataloknak 239 074 nyelvvizsgája volt9, tehát az átlagos nyelvvizsgaarány 42,2% volt. 32. táblázat Iskolák száma

A nyelvvizsgaarányok megoszlása, 1991–2004 összesített adatai alapján Iskolák aránya %

Jelentkezők száma

Jelentkezők aránya %

Nyelvvizsgák Nyelvvizsgák Nyelvvizsga/ száma aránya % jelentkező

11 13 17

1,03 1,21 1,59

27 412 25 617 31 785

4,84 4,52 5,61

25 770 22 925 24 293

10,78 9,59 10,16

94,01 89,49 76,43

20 24 30 40 61 105 751

1,87 2,24 2,80 3,73 5,69 9,79 70,06

33 526 38 662 39 265 47 547 60 550 71 533 190 755

5,92 6,82 6,93 8,39 10,69 12,62 33,66

23 619 23 379 24 019 23 504 23 861 23 819 23 885

9,88 9,78 10,05 9,83 9,98 9,96 9,99

70,45 60,47 61,17 49,43 39,41 33,30 12,52

29. megállapítás A nyelvvizsgák aránya a vizsgált tizennégy évben jelentősen növekedett a felvételre jelentkezők körében: míg 1991-ben átlagosan minden harmadik jelentkezőnek volt egy államilag elismert nyelvvizsgája, addig az utóbbi években már közel minden másodiknak. Az egész időszakot tekintve e vizsgák több mint 90%-át azonban 321 iskola tanulói hozták, ez az iskolák 30%-a. Ezekben az iskolákban a tanulók 57,2%-ának volt egy nyelvvizsgája. Az iskolák 70%-ából jelentkezőknek mindössze 23 885 nyelvvizsgája volt. Ezekből az iskolákból 190 755 fiatal jelentkezett egyetemekre, főiskolákra, azaz csak minden nyolcadik fiatalnak volt egy nyelvvizsgája. Ezen belül az iskolák 30%-ából jelentkező 34 901 diáknak még rosszabbak a mutatói: csak minden huszonhetedik tanuló szerzett egy nyelvvizsga-bizonyítványt. Óriási tehát a különbség e tekintetben az iskolák egy kisebb hányada és az iskolák nagy többsége között.

Azokat a nyelvvizsgára vonatkozó adatokat tudjuk felhasználni, amelyeket a felvételi jelentkezési lapok tartalmaznak. 9

36

37

2. Az eredményességi mutatók (indikátorok)

A településtípusok adatai Az egyetemi, főiskolai tanulmányokra jelentkező tanulók nyelvtudását a jelentkezési lapon közölt és igazolt nyelvvizsgák alapján összesítettük. 33. táblázat

A nyelvvizsgával rendelkezők aránya a felvételizők körében településtípusonként, 1991–1995 és 2000–2004

Településtípus

1991–1995

2000–2004

Jelentkező (J) Nyelvvizsga (Ny) Ny/J (%) Jelentkező (J) Nyelvvizsga (Ny) Ny/J (%)

Budapest

41 703

18 957

45,5

52 960

26 702

50,4

100 000 felett

41 995

14 855

35,4

60 054

27 538

45,9

50 001–100 000

24 971

7 833

31,4

36 795

16 299

44,3

25 001–50 000

21 240

5 660

26,6

30 594

12 585

41,1

10 001–25 000

25 423

6 641

26,1

38 213

15 039

39,4

5 001–10 000

7 035

1 444

20,5

12 388

3 898

31,5

5 000 alatt

1 602

347

21,7

3 308

875

26,5

163 969

55 737

34,0

234 312

102 936

43,9

Összesen/átlag

30. megállapítás Legmagasabb a nyelvvizsgák aránya a főváros iskoláiban. A legtöbb évben második helyen a százezer lakos feletti nyolc nagyváros (Debrecen, Pécs, Miskolc, Szeged, Győr, Nyíregyháza, Székesfehérvár, Kecskemét), a harmadikon az 50–100 ezer lakosú városok diákjai voltak. A negyedik és ötödik helyen a 25–50 ezer és a 10–25 ezer lakosú városok iskolái, a hatodik és a hetedik helyen az 5–10 ezer lakosú városok és a legkisebb települések iskolái váltogatták egymást.

A megyék adatai A felsőoktatásba jelentkező tanulók nyelvtudásának jellemzésére az egyik lehetőség, ha megvizsgáljuk, hogy közülük hányan rendelkeznek nyelvvizsgával (Ny/J arány). 34. táblázat

A nyelvvizsgával rendelkező felvételizők száma és aránya (NY/J), 1991–1995 és 2000–2004 1991–1995

Megye

Jelentkező (J)

Nyelvvizsga (NY)

2000–2004 NY/J

Jelentkező (J)

Nyelvvizsga (NY)

NY/J

Baranya

6 369

2 255

35,4

9 212

4 292

46,6

Bács-Kiskun

7 886

2 434

30,9

12 218

5 308

43,4

Békés

5 439

1 321

24,3

8 450

3 225

38,2

12 481

3 344

26,8

17 667

6 638

37,6

Csongrád

8 547

2 697

31,6

11 206

4 838

43,2

Fejér

5 581

1 865

33,4

8 684

3 444

39,7

Győr-Moson-Sopron

8 221

3 409

41,5

12 022

6 237

51,9

Hajdú-Bihar

9 687

3 054

31,5

14 742

5 626

38,2

Heves

5 868

1 405

23,9

7 756

3 323

42,8

Jász-Nagykun-Szolnok

6 500

1 774

27,3

9 459

3 242

34,3

Komárom-Esztergom

4 386

1 066

24,3

6 186

2 653

42,9

Nógrád

2 566

476

18,6

3 454

1 335

38,7

Pest

8 129

2 056

25,3

13 087

5 943

45,4

Borsod-Abaúj-Zemplén

37

A középiskolai munka néhány mutatója 2004

38 1991–1995 Megye

Jelentkező (J)

Nyelvvizsga (NY)

2000–2004 NY/J

Jelentkező (J)

Nyelvvizsga (NY)

NY/J

Somogy

4 535

1 127

24,9

6 475

2 525

39,0

Szabolcs-Szatmár-Bereg

8 509

1 869

22,0

13 889

4 841

34,9

Tolna

3 813

1 043

27,4

5 663

2 649

46,8

Vas

4 104

2 079

50,7

6 029

2 909

48,3

Veszprém

5 861

2 263

38,6

8 058

3 771

46,8

Zala

5 330

2 033

38,1

7 145

3 442

48,2

40 023

18 167

45,4

52 910

26 695

50,5

163 835

55 737

34,0

234 312

102 936

43,9

Budapest Összesen/országos átlag

31. megállapítás Legmagasabb a nyelvvizsgák aránya Győr-Moson-Sopron megye, a főváros és Vas megye, legalacsonyabb Jász-Nagykun-Szolnok, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye iskoláiban. A megyék iskoláinak fejlődésére lehet következtetni a két ötéves ciklus (1991–1995, illetve 2000–2004) mutatóinak a változásából. Legnagyobb volt a fejlődés Nógrád, Pest, Tolna, Heves, Komárom-Esztergom és Somogy megyékben, legkevésbé növekedett a nyelvvizsgaarány Vasban, a fővárosban, Fejérben, Hajdú-Biharban és Jász-Nagykun-Szolnok megyében. A legmagasabb és a legalacsonyabb felvételi arányú megye közötti különbség 1991 és 1999 között 26% és 36% között ingadozott, a 2000–2003 években 20% alá esett, 2004-ben viszont felemelkedett 25%-ra. Lásd az 5. melléklet 5.3. térképét.

A nagyvárosok adatai Az országos adatok áttekintésekor már jeleztük, hogy a nyelvvizsgával rendelkező felvételizők száma jelentősen emelkedett az utóbbi tizennégy évben, de az is látható volt, hogy e mutató mentén nagyon nagy az egyes iskolák közötti különbség. Nagyvárosonként vizsgálva a helyzet a következő: 35. táblázat Város

A nagyvárosok sorrendje a nyelvvizsgaarányok (NY/J) alapján, 1991–1995 és 2000–2004 1991–1995

2000–2004

Város

sorrend

Ny/J

sorrend

Ny/J

21.

21,6

19.

38,2

Pécs

8.

36,2

15.

41,5

Salgótarján

Dunaújváros

16.

27,0

22.

31,3

Eger

15.

28,1

9.

Esztergom

18.

26,2

3.

Kaposvár Kecskemét

Békéscsaba

1991–1995 sorrend

Ny/J

2000–2004 Sorrend

Ny/J

5.

38,0

4.

50,0

22.

19,2

18.

40,0

Sopron

9.

36,1

2.

52,2

48,1

Szeged

10.

35,7

3.

50,8

12.

47,0

Székesfehérvár

7.

36,7

13.

44,5

42,9

1.

52,6

Szekszárd

13.

31,5

10.

47,9

19.

25,3

20.

37,2

Szolnok

17.

26,7

21.

37,2

6.

36,8

6.

49,9

Szombathely

1.

47,5

5.

50,0

Miskolc

14.

31,2

16.

41,0

Tatabánya

23.

17,7

14.

42,2

Nagykanizsa

12.

34,1

11.

47,1

Veszprém

4.

39,8

8.

49,3

Nyíregyháza

20.

23,1

17.

40,8

Zalaegerszeg

11.

35,7

7.

49,7

Debrecen

Győr

Különbség* * A legmagasabb és legalacsonyabb Ny/J arány között.

38

29,9

21,3

39

2. Az eredményességi mutatók (indikátorok)

32. megállapítás Az utolsó öt évben legmagasabb a felsőoktatási felvételekre jelentkezők nyelvvizsgáinak aránya Győr, Sopron és Szeged iskoláiban, legalacsonyabb pedig a dunaújvárosi, a szolnoki és a kaposvári tanulók esetében. A 2000–2004-es időszakban Tatabánya kilenc, Sopron és Szeged hét, Eger és Esztergom hat hellyel lépett előre, ugyanakkor Debrecen hét, Székesfehérvár és Dunaújváros hat hellyel esett vissza az 1991–1995-ös évekhez képest. A különbség a legmagasabb és a legalacsonyabb nyelvvizsgaarányú nagyvárosok között jelentősen csökkent.

Az iskolafenntartó szervezetek adatai Minden iskolafenntartónak egyre inkább érdeke, hogy az általa működtetett intézményben színvonalas nyelvoktatás folyjon. Bár tudjuk, hogy a nyelvtudás megszerzésének nem a középiskola az egyetlen terepe, a nyelvvizsgával rendelkező felvételizők száma mégis jelzi egy iskola nyelvoktatásának sikerességét. 36. táblázat

A nyelvvizsgaarány a felvételizők körében az iskolafenntartók szerint, 1991–1995 és 2000–2004 1991–1995

Iskolafenntartó szervezet Megyei önkormányzat Települési önkormányzat Központi költségvetési szerv Egyház, felekezet Alapítvány Egyéb Összesen

Jelentkezők száma (J)

Nyelvvizsgák száma (Ny)

2000–2004 Arány (Ny/J)

Jelentkezők száma (J)

Nyelvvizsgák száma (Ny)

Arány (Ny/J)

30 796

6 295

20,44

44 199

13 637

30,85

113 287

40 142

35,43

154 401

70 298

45,53

6 617

3 517

53,15

5 760

4 040

70,14

11 793

5 366

45,50

22 791

11 586

50,84

1 373

395

28,77

6 015

2 942

48,91

103

22

21,36

1 146

433

37,78

163 969

55 737

33,99

234 312

102 936

43,93

*Egyetemek, honvédség, egyes minisztériumok szervei.

33. megállapítás A nyelvvizsgával rendelkező felvételizők aránya legmagasabb a központi költségvetési szervek iskoláiban, a második helyen pedig az egyházak, felekezetek oktatási intézményei állnak. A harmadik hely 1995-ig a települési önkormányzatok által fenntartott, 1996-tól 2003-ig viszont az alapítványok által működtetett iskoláké volt, 2004-ben visszaállt az eredeti helyzet. A megyei önkormányzatok több mint száz iskolája e mutatót tekintve is a sor végén áll. Azon fenntartók szerinti iskolacsoportok közötti különbség, ahol a legmagasabb, illetve legalacsonyabb a felvételizők nyelvvizsgaaránya, az eltérés mértéke 1995-ig csökkent, 1996 és 1999 között jelentősen (33,5%-ról 57,09%-ra) emelkedett, 2001 és 2002 között ismét csökkent, 2003-ban és 2004-ben újra emelkedett.

A középiskola-típusok adatai A középiskolákban folyó idegennyelv-oktatás nyilván elsősorban azokban az intézményekben segíti a tanulókat a nyelvvizsgák megszerzésében, ahol emelt óraszámban tanulják az egyes nyelveket. A két tannyelvű, a fakultatív és a speciális tantervű nyelvoktatás inkább a gimnáziumokat jellemzi.

39

A középiskolai munka néhány mutatója 2004

40 37. táblázat

A felvételre jelentkezők nyelvvizsgaaránya középiskola-típusok szerint, 1991–1995 és 2000–2004

Jelentkezők Iskolatípus száma (J) Gimnáziumok 84 230 Művészeti középiskolák 2 831 Szakközépiskolák 39 844 Vegyes középiskolák 37 064 Összes középiskola 163 969

1991–1995 Nyelvvizsgák száma (Ny) 43 881 269 3 760 7 827 55 737

2000–2004 Jelentkezők Nyelvvizsgák száma (J) száma (Ny) 109 218 68 662 2 594 389 65 144 13 543 57 347 20 339 234 303 102 933

Arány (Ny/J) 52,1 9,5 9,4 21,1 34,0

Arány (Ny/J) 62,9 15,0 20,8 35,5 43,9

34. megállapítás Az 1991–2004 közötti időszakban az érettségi évében felvételizők nyelvvizsgáinak 66,7%-át a gimnáziumokban, 19,8%-át a vegyes középiskolákban, 13,2%-át a szakközépiskolákban és 0,3%-át a művészeti középiskolában végzettek tették le. Az utolsó 5 évben a nyelvvizsgák aránya a gimnáziumból jövők között 63%, a vegyes középiskolát végzetteknél 36%, a művészeti középiskolások vonatkozásában 15%, a szakközépiskolákban érettségizők esetében 20,8% volt. Így a gimnazisták közt a nyelvvizsgával rendelkezők aránya több mint háromszorosa a szakközépiskolából jelentkezőknek. Mindhárom iskolatípus közötti különbség 1996 és 1999 között nagymértékben növekedett, azóta csökkenés következett be. Különösen a gimnáziumoktól marad el a másik két iskolatípus. 5. ábra

A középiskola-típusok nyelvvizsgaarányai, 1991–2004

38. táblázat

A jelentkezők nyelvvizsgaaránya gimnáziumtípusok szerint, 1991–1995 és 2000–2004

Gimnáziumtípus* 4 évfolyamos 4 és 6 évfolyamos 4, 6 és 8 évfolyamos 4 és 8 évfolyamos 6 évfolyamos 8 évfolyamos

Jelentkezők száma (J) 25 630 34 215 1 208 15 306 3 684 3 454

1991–1995 Nyelvvizsgák száma (Ny) 12 695 18 476 278 6 739 2 787 2 035

Arány (Ny/J) 49,5 54,0 23,0 44,0 75,7 58,9

Jelentkezők száma (J) 38 253 39 637 1 489 19 441 5 928 3 969

* Az egyetlen 6 és 8 évfolyamos gimnázium eredményeit nem tartalmazza a táblázat.

40

2000–2004 Nyelvvizsgák száma (Ny) 20 895 27 121 547 12 734 3 957 2 839

Arány (Ny/J) 54,6 68,4 36,7 65,5 66,8 71,5

41

2. Az eredményességi mutatók (indikátorok)

35. megállapítás A különböző tantervű gimnáziumok közül a 2000–2004. évi időszakban legmagasabb a felvételizők nyelvvizsgaaránya a 8 évfolyamosokban, ezeket követik a 4 és 6 évfolyamosok, harmadik helyen pedig a 6 évfolyamosok vannak. Legalacsonyabb a nyelvvizsgaarány a néhány 4, 6 és 8 évfolyamos, valamint a négy évfolyamos tantervűekben. A vegyes középiskolák gimnáziumi osztályai esetében ebből a szempontból a 4 és 6, valamint a 4 és 8 évfolyamos tantervűek tanulói állnak az élen, legkevesebb nyelvvizsgát a 6 évfolyamos tantervűek diákjai szerezték.

A KÖZÉPISKOLAI TANULÓKNAK SZERVEZETT VERSENYEK Az iskolák nevelési-képzési stratégiái eltérőek. Vannak olyan oktatási intézmények, amelyek nagy súlyt helyeznek diákjaik versenyeken való megmérettetésére, mások ezt nem szorgalmazzák különösképpen, mégis kiváló oktató munkát folytatnak. Ezt a szempontot figyelembe kell vennünk akkor, amikor az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyeken (OKTV), az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyeken (OSZTV) és az egyéb országos versenyeken elért helyezések alapján kialakult eredményekből vonunk le tanulságokat. Adatbázisunk a középiskolák tanulóinak versenyeredményeit kétféle módon tartalmazza: a) az elért helyezések (1–3., illetve 4–10. helyezettek) és a dicséretben részesítettek száma szerint; b) a helyezések és a dicséretek pontszáma szerint (1. helyezés = 10 pont, 2. helyezés = 9 pont, 3. helyezés = 8 pont, ... 9. helyezés = 2 pont, 10. helyezés = 1 pont, minden dicséret = 0,5 pont). A továbbiakban – az áttekinthetőség kedvéért – az utóbbi, pontozásos módszert alkalmazzuk. Egy iskolacsoport intézményei – akár megyénként, akár település-, akár programtípusonként alakítjuk ki azokat – statisztikai szempontból természetesen nem hasonlíthatók össze a versenyeken szerzett pontok alapján, hiszen nyilvánvalóan egy kisebb megye iskoláinak nincs olyan esélye a pontok megszerzésére, mint egy nagyobbnak. Ezért az egyes iskolacsoportok pontjait a csoportban lévő összes tanuló létszámának figyelembevételével hasonlítjuk össze. Az OKTV-n, az OSZTV-n és az egyéb országos tantárgyi versenyeken elért pontszámok az 1. mellékletben láthatóak.

Az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyek Az OKTV-n elért eredményekről 1986 óta vannak adataink. Némi változás volt a különböző években abból a szempontból, hogy milyen tantárgyakból és hány kategóriában rendeztek versenyeket, de ezek számossága nem befolyásolja az összehasonlíthatóságot. 39. táblázat

A 2004-ben rendezett OKTV összefoglaló adatai

Tantárgy Angol nyelv Biológia Filozófia Fizika Francia nyelv Földrajz Informatika Kémia Latin nyelv Magyar irodalom

Kategóriák Jutalmazott Kategóriák Jutalmazott Tantárgy száma helyezések száma helyezések 1 30 Magyar nyelv 1 15 2 30 Matematika 3 45 2 30 Művészettörténet (Lyka) 1 15 3 45 Német nyelv 2 30 2 30 Orosz nyelv 1 15 1 15 Olasz nyelv 2 30 2 30 Nemzetiségi nyelvek (horvát, német, román, szerb, szlovák, szlovén) 1 15 2 1 1

30 15 15

Spanyol nyelv Mozgókép és médiaismeret Történelem

1 1 1

15 15 15

41

A középiskolai munka néhány mutatója 2004

42

Évenként a 25 tantárgyi verseny (36 versenykategória) 270–332 helyezettjének és 207–712 megdicsértjének, a 19 év alatt összesen 14 036 helyezettnek és dicséretben részesítettnek az adatai találhatók a táblázatokban. Az adatokhoz tartozó névsorban szerepelnek – minden bizonnyal – az ország legtehetségesebb diákjai. Életútjuk figyelemmel kísérése fontos nemzeti érdek lenne.

Országos szintű adatok Az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyek 1986–2004. évi alapadatait a 40. és a 41. táblázatokban foglaltuk össze. A továbbiakban az 1991–1995. és a 2000–2004. évek adatait hasonlítjuk össze a fejlődés szemléltetésére. 40. táblázat

Az OKTV helyezettjeinek száma és összes pontszáma, 1986–2004 között

Tantárgy

Iskolák száma

1–3. helyezett

4–10. helyezett

Dicséretben részesült

Összes pontszám

Angol nyelv

168

94

225

425

1 984,5

Biológia

187

114

266

761

2 470,5

Filozófia

55

43

94

122

8 26,0

Fizika

205

171

396

709

3 489,5

Francia nyelv

131

113

266

452

2 308,0

Földrajz

141

60

140

529

1 364,5

2

33

21

0

419,0

75

6

14

122

186,0

168

114

267

892

2 539,0

86

57

133

191

1 139,5

Magyar irodalom

154

57

133

332

1 211,0

Magyar nyelv

110

57

138

147

1 132,5

Matematika

288

188

432

1616

4 223,0

Mozgókép és médiaismeret

12

3

7

2

56,0

Művészettörténet

61

38

76

4

711,0

221

114

266

764

2 474,0

11

36

84

138

730,0

Orosz nyelv

228

117

273

496

2 393,0

Olasz nyelv

80

84

197

261

1 673,5

1

29

23

0

392,0

47

61

142

177

1 204,5

Szerb nemzetiségi

3

26

2

0

250,0

Szlovák nemzetiségi

7

26

24

0

357,0

Szlovén nemzetiségi

1

10

0

0

95,0

172

57

134

435

1 265,5

1 708

3 753

8 575

34 894,5

Horvát nyelv Informatika Kémia Latin nyelv

Német nyelv Német nemzetiségi

Román nemzetiségi Spanyol nyelv

Történelem Összesen

42

43

2. Az eredményességi mutatók (indikátorok)

41. táblázat

Az OKTV-n szereplő iskolák száma az elért pontszámok szerint, 1986–2004 Iskolák száma évenként 1986

1987

1988

1989

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

Pontszám

6

5

6

5

6

5

4

3

5

2

3

4

5

7

5

3

4

5

7

10–50

46

46

51

51

55

51

45

50

51

58

56

50

48

46

49

59

60

55

54

5,5–9,5

36

38

34

35

36

39

30

31

31

33

36

32

44

41

39

32

33

34

37

0,5–5

109 108 131 127 127 114

78

81

94

88

93

73

78 118 149

Pontot szerzett iskolák száma

197 197 222 218 224 209 157 165 181 181 188 159 175 212 242 154 207 192 214

Középisk. száma

561 578 608 645 640 638 684 701 748 810 838 868 910 920 931 922 956 965 952

50 felett

60 110

98 116

Pontot szerzett iskolák aránya (%) 35,1 34,1 36,5 33,8 35,0 32,8 23,0 23,5 24,2 22,3 22,4 18,3 19,2 23,0 26,0 16,7 21,7 19,9 23,5

36. megállapítás Az OKTV-n helyezést elért tanulók a vizsgált tizenkilenc év alatt 542 iskolából, a magyar középiskolák 56,9%-ából kerültek ki. Ezek közül 256 gimnázium (a hazai gimnáziumok 72,5%-a), 126 vegyes középiskola (ezen iskolatípus 68,5%-a), 152 szakközépiskola (a szakközépiskolák 38,5%-a) és 8 művészeti szakközépiskola (40%). A megszerzett pontok kilencven százalékát 174 iskola (ez az összes iskolák 18%-a) tanulói szerezték meg. Miközben a középiskolák száma a tizenkilenc év alatt 59%-kal növekedett, az OKTV-n sikeresen szereplő középiskolák aránya az összes hazai középiskolához képest jelentősen csökkent (az iskolák több mint egyharmadáról az egynegyedére). Az OKTV-n 1–3. helyezést elért iskolák csoportján belül három fővárosi gyakorló gimnázium kiemelkedő eredményeket ért el, és elvitte az elérhető dobogós helyezések 16%-át (a megszerezhető pontok 16%-át). Tizenkilenc iskola birtokában van az összes pont 41%-a. Egy viszonylag szűk csoport – 59 iskola – szerezte meg a pontok kétharmadát. A legkiemelkedőbb eredményeket elért tanulók döntő többségét tehát a magyar középiskolák hat százalékában képzik. Ez az alacsony arány még akkor is elgondolkodtató, ha jól tudjuk, hogy az iskolák versenyeztetési indítékai – például a munkaerőpiacra való felkészítés eltérő feladatai miatt – különbözőek.

A településtípusok adatai A településtípusok szerinti OKTV-pontszámok összehasonlítása csak akkor helyes, ha a pontszámokat az adott településtípus iskoláiban tanulók számára vetítjük. Ezért a következő táblázatban a 12. évfolyamos tanulói létszámot alapul véve a száz tanulóra jutó OKTV-pontszámokat mutatjuk be. 42. táblázat

A száz tanulóra jutó átlagos OKTV-pontszámok települési kategóriánként, 1991–1995 és 2000–2004

Településtípus Budapest 100 000 felett 50 001–100 000 25 001–50 000 10 001–25 000 5 001–10 000 5 000 alatt Különbség*

1991–1995 sorrend 1. 2. 5. 6. 4. 7. 3.

2000–2004 pont 21,88 13,49 8,50 7,91 8,53 3,23 10,57 18,65

sorrend 1. 2. 3. 5. 7. 6. 4.

pont 22,83 12,33 10,45 9,02 4,19 4,27 9,46 18,64

* A legmagasabb és a legalacsonyabb átlagú településtípus között

43

A középiskolai munka néhány mutatója 2004

44

37. megállapítás A száz tanulóra jutó OKTV-pontszámok szerinti sorrendben legtöbbször első helyen a főváros, másodikon a százezer lakos feletti nyolc nagyváros iskolái vannak, az utolsó hely az utolsó öt évben a 10–25 ezer lakosú kisvárosok iskoláié. A 3–6. helyeken a többi település iskolái váltogatják egymást: összességében harmadik helyen az 50–100 ezer lakosú városok, a negyediken az 5 ezer lakos alatti kistelepülések, az ötödiken a 25–50 ezer lakosú városok, a hatodikon pedig az 5–10 ezer lakosú városok vannak. Érdekes, hogy a legkisebb települések a vizsgált 19 év alatt a sorrend minden helyén voltak már. A fővárosi iskolák száz tanulóra jutó OKTV pontszáma majdnem kétszerese a 100 000 feletti lakosú városok, 2,2 szerese a 50 000–100 000, két és félszerese a 25 000–50 000, több mint ötszöröse az 5 000–10 000 lakosú városok iskoláiénak.

A megyék adatai Adataink lehetővé teszik, hogy megvizsgáljuk, vajon az egyes megyék iskoláinak helyzete hogyan változott azon a ranglétrán, melyet az OKTV-ken elért pontszámok alapján állítottunk össze. 43. táblázat

A megyék sorrendje a száz tanulóra jutó OKTV-pontszámok alapján, 1991–1995 és 2000–2004 1991–1995

Megyék

sorrend

2000–2004 pont

sorrend

pont

Baranya

3.

15,01

2.

15,55

Bács-Kiskun

8.

10,71

13.

7,04

Békés

18.

5,77

4.

13,87

Borsod-Abaúj-Zemplén

14.

6,94

14.

6,51

4.

14,66

5.

12,74

17.

5,94

18.

5,57

Győr-Moson-Sopron

2.

16,25

3.

14,50

Hajdú-Bihar

6.

13,09

7.

10,47

Heves

12.

7,18

9.

8,96

Jász-Nagykun-Szolnok

11.

8,00

16.

6,27

7.

11,54

15.

6,37

13.

7,01

20.

2,21

5.

13,86

6.

11,29

Somogy

19.

5,44

17.

5,58

Szabolcs-Szatmár-Bereg

20.

2,93

19.

2,43

9.

10,56

11.

8,24

Vas

16.

6,81

10.

8,81

Veszprém

15.

6,85

8.

9,80

Zala

10.

9,98

12.

8,14

1.

21,72

1.

22,83

Csongrád Fejér

Komárom-Esztergom Nógrád Pest

Tolna

Budapest Különbség

18,80

20,62

38. megállapítás Az OKTV-ken az elmúlt öt évben a legtöbb pontot a főváros, Baranya, Győr-Moson-Sopron és Békés megye iskolái szerezték, a legkevesebbet pedig Komárom-Esztergom, Somogy és Fejér megyék tanulói. Azt is láthatjuk, hogy a megyék diákjainak eredményessége a különböző időszakokban változó. Néhány példa: az utolsó öt évben Békés megye iskolái tizennégy, Veszprémé hét és Vasé hat hellyel léptek előre, viszont Komárom-Esztergom megye iskolái nyolc és Nógrád megye iskolái hét hellyel estek vissza az 1991–1995. évi időszakhoz képest. 44

45

2. Az eredményességi mutatók (indikátorok)

A nagyvárosok adatai A 41. és a 42. táblázatban már bemutattuk az OKTV-pontszámok alakulását országos szinten, illetve a településkategóriák szerint. A nagyvárosok adatainak értelmezésénél érdemes visszalapozni a megyék sorrendjét tartalmazó előző táblázathoz is. 44. táblázat

Város

A nagyvárosok iskoláinak sorrendje a száz 12. évfolyamos tanulóra jutó OKTV-pontok alapján, 1991–1995 és 2000–2004 1991–1995

2000–2004

Város

1991–1995

2000–2004

sorrend

pont

16.

4,97

7.

11,45

Pécs

2.

17,38

1.

19,91

4.

15,96

4.

13,72

Salgótarján

7.

10,37

20.

2,81

Dunaújváros

20.

4,33

21.

1,84

Sopron

6.

14,41

5.

12,91

Eger

13.

6,04

3.

13,86

Szeged

1.

21,16

2.

17,87

Esztergom

15.

5,17

13.

9,43

Székesfehérvár

12.

6,53

15.

8,45

5.

15,41

6.

12,78

Szekszárd

19.

4,39

9.

10,68

Kaposvár

11.

6,95

17.

5,89

Szolnok

14.

5,72

11.

9,56

Kecskemét

3.

16,88

10.

9,86

Szombathely

10.

7,92

16.

7,91

Miskolc

8.

9,24

12.

9,44

Tatabánya

22.

0,23

19.

3,29

Nagykanizsa

21.

0,63

22.

0,77

Veszprém

17.

4,91

14.

9,28

Nyíregyháza

18.

4,54

18.

3,89

Zalaegerszeg

9.

9,10

8.

11,16

Békéscsaba Debrecen

Győr

sorrend

pont

sorrend

Különbség

pont

sorrend

20,92

pont

19,14

* A legmagasabb és legalacsonyabb OKTV-pontszám között.

39. megállapítás 2000–2004-ben legmagasabb a száz 12. évfolyamos tanulóra jutó pontszám Pécs, Szeged és Eger, legalacsonyabb pedig Nagykanizsa, Dunaújváros és Salgótarján iskoláiban. Az utolsó öt évben Eger és Szekszárd iskolái tíz, Békéscsabáé kilenc pozíciót léptek előre, viszont Salgótarján iskolái 13, Kecskemété hét, Szombathelyé és Kaposváré hat-hat hellyel léptek vissza a sorrendben. A száz 12. évfolyamos tanulóra eső legmagasabb és legalacsonyabb OKTV-pontszámmal rendelkező városok közötti különbség az 1991–1995 közötti évekhez képest csökkent.

Az iskolafenntartó szervezetek adatai Ebben a versenytípusban a középiskolások elsősorban a társadalom- és természettudományos, illetve idegen nyelvi ismereteiket bizonyíthatják. Elért eredményeik nyilván nemcsak az iskoláknak, hanem fenntartóiknak is sikert jelentenek. 45. táblázat

A száz 12. évfolyamos tanulóra eső OKTV-pontszámok az iskolafenntartók szerint, 1991–1995 és 2000–2004

Iskolafenntartó szervezet Megyei önkormányzat Települési önkormányzat Központi költségvetési szerv* Egyház, felekezet Alapítvány Egyéb

1991–1995

2000–2004

sorrend

pont

sorrend

pont

5. 4. 1. 2. 3.

10,00 10,82 55,30 25,54 13,94 0,00

5. 4. 1. 2. 3. 6.

8,80 10,76 64,05 18,05 11,28 2,24

* Egyetemek, honvédség, egyes minisztériumok szervei.

45

A középiskolai munka néhány mutatója 2004

46

40. megállapítás Mind a két ötéves periódusban a központi költségvetési szervek iskolái szerezték meg az Országos Tanulmányi Versenyeken a legtöbb pontszámot. Míg 1991–1995-ben pontszámaik aránya ötszöröse volt a megyei önkormányzatok iskoláiénak, a különbség az elmúlt öt évben csaknem elérte a nyolcszorosat. Az eredményességi sorrendben utánuk az egyházak, felekezetek iskolái állnak, az alapítványi iskolák pedig a harmadikon. A települési önkormányzatok iskolái a negyedikek, a megyei önkormányzatoké az ötödikek a sorrendben.

A középiskola-típusok adatai Az OKTV-ket általában a gimnáziumi osztályok tanulói számára szervezik, csak néhány olyan tantárgy van (matematika, fizika, földrajz, idegen nyelvek), amelyek esetében a szakközépiskolák tanulóinak is lehetőségük van a pontszerzésre.

Iskolatípus

1987

1988

1989

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

A száz 12. évfolyamos tanulóra jutó OKTV-pontok középiskola-típusonként, 1986–2004 1986

46. táblázat

Gimnázium Művészeti középiskola Vegyes középiskola Szakközépiskola Összes középiskola

6,3 1,4 1,0 0,3 2,1

6,0 0,1 1,1 0,3 2,1

6,1 0,1 1,1 0,3 2,1

6,3 0,6 1,0 0,3 2,1

6,2 0,6 1,1 0,4 2,2

6,9 0,0 1,5 0,7 3,0

5,9 0,0 1,2 0,4 2,5

5,5 1,1 1,1 0,4 2,3

6,1 1,4 0,9 0,4 2,5

6,2 0,1 1,0 0,3 2,4

6,5 1,1 1,0 0,3 2,5

6,3 1,4 1,0 0,3 2,3

6,7 0,0 0,7 0,3 2,3

7,3 0,1 1,1 0,3 2,6

6,6 1,1 1,1 0,2 2,2

6,2 3,0 0,8 0,2 2,1

5,8 1,4 1,3 0,2 2,4

5,9 6,8 1,1 0,4 2,5

6,5 0,2 1,1 0,4 2,7

41. megállapítás Az 1986 és 2004 közötti időszakban az OKTV-pontok 83 százalékát a gimnáziumok, 11%-át a vegyes, 6%-át a szakközépiskolák tanulói szerezték meg. Az iskolatípusok száz 12. évfolyamos tanulóra jutó pontszámai közötti különbségek 1995-től növekedő tendenciát mutatnak. Az utolsó öt évben kiemelkedően magas a pontszám azokban a gimnáziumokban, ahol 8 évfolyamos, illetőleg 6 és 8 évfolyamos, valamint 4 és 6 évfolyamos tanterv szerint folyik az oktatás, ezeket követik a 6 évfolyamos, valamint a 4 és 8 évfolyamos tantervű iskolák, utolsó helyen vannak a négy évfolyamos tantervűek.

Az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyek Az OSZTV-ken elért eredményekről 1986 óta vannak adataink. A versenyeket a jobb áttekinthetőség kedvéért négy csoportra osztottuk. Az adatbázis nem volt teljessé tehető, mert az adatszolgáltatóknál elvesztek a következő információk: – az agrárversenyek 1991–1993. évek közötti adatai, – a gazdasági és műszaki versenyek 1991. és 1994. évi adatai, – az egyéb versenyek 1991. és egyes versenyek 1993. és 1994. évi adatai. Az 1995 előtti hiányok megszüntetésére már alig van remény. Évenként a 107 tantárgyi verseny 290–946 helyezettjének és megdicsértjének, a 17 év alatt (1991 és 1994-et nem tekintve) összesen 10 635 középiskolásnak az adatai találhatók az adatbázisban. Ezek az adatok elegendőek a változás tendenciáinak felismeréséhez. Az OSZTV-n (az 1991-es és az 1994-es év kivételével) évenként megállapíthatóak a középiskolák pontszámai. A kirajzolódó változási tendencia eltér az OKTV pontszámainak alakulásától. A következő táblázatból látható, hogy az OSZTV-ken eredményeket elért iskolák száma a vizsgált időszakban közel hasonló ütemben növekedett, mint a hazai középiskolák száma, ezért 1986 és 2001 között átlagosan a középiskolák 28%-ának tanulói szereztek pontokat, 2002 óta ez az arány átlagosan 20%-ra csökkent. 46

47

2. Az eredményességi mutatók (indikátorok)

47. táblázat

Az OSZTV-n pontot szerzett iskolák száma az elért pontszámok szerint, 1986–2004 A középiskolák száma 1986

1987

1988

1989

1990

1992

1993

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

Pontszám 50 pont felett

1

2

1

1

4

4

3

2

3

11

6

7

13

19

8

11

13

40–49

4

3

1

2

2

4

3

2

6

10

5

8

10

7

13

10

5

30–39

4

1

6

7

3

3

4

12

14

11

20

9

15

21

10

12

15

20–29

16

11

13

22

19

23

27

27

24

25

28

24

18

29

16

25

23

10–19

49

61

65

61

51

39

45

66

74

70

71

64

69

45

47

53

51

0,5–9

75

80

64

115

97

135

120

152

118

131

133

100

125

132

81

93

94

Összesen

149

158

150

208

176

208

202

261

239

258

263

212

250

253

175

204

201

Iskolák száma

561

578

608

645

640

684

701

810

838

868

910

920

931

923

956

965

952

Pontot szerzett iskolák aránya (%)

26,6 27,3 24,7 32,3 27,5 30,4 28,8 32,2 28,5 29,7 28,9 23,1 26,9 27,4 18,3 21,1 21,1

42. megállapítás A vizsgált tizenhét évben (az 1991. és az 1994. évi adatok hiányoznak) az OSZTV-helyezettek 528 iskolából, a magyar középiskolák 55,5%-ából kerültek ki. Ezek közül 33 gimnázium (a hazai gimnáziumok 9%-a), 125 vegyes középiskola (az ilyen iskolák 68%-a) és 370 szakközépiskola (ezeknek az iskoláknak a 94%-a). A megszerzett pontok felét 69 iskola (az összes iskolák 7%-a), kilencven százalékát 253 iskola (az összes iskolák 27%-a) tanulói szerezték meg. Az OSZTV-ket a szakközépiskolások számára szervezik, ezért magától értetődő többségük a helyezettek között.

A településtípusok adatai A szakmai versenyek vizsgálatánál a tanulmányi versenyek elemzési metódusát követjük. Bár az 1991es és az 1994-es adatok hiányoznak, a fejlődési tendenciák így is megragadhatóak. 48. táblázat

A száz tanulóra jutó átlagos OSZTV- pontszámok települési kategóriánkén, 1992–1996 és 2000–2004 1992–1996

Településtípus Budapest 100 000 felett 50 001–100 000 25 001–50 000 10 001–25 000 5 001–10 000 5 000 alatt Különbség*

sorrend 3. 2. 1. 5. 6. 7. 4.

2000–2004 pont 16,10 16,25 21,28 12,62 8,81 7,27 13,64 14,81

sorrend 2. 3. 1. 4. 7. 6. 5.

pont 26,18 23,34 35,98 19,27 8,42 9,17 14,63 27,56

* A legmagasabb és legalacsonyabb OSZTV-pontszám között.

43. megállapítás 1992 után az 50–100 ezer lakosú, közepes nagyságú városok iskolái feljöttek az első helyre, a főváros iskolái 1999-től vannak a második helyen, a 100 ezer lakos feletti városok iskolái a harmadikon. A 25–50 ezer lakosú városok iskolái vannak a középmezőnyben, őket a kisebb települések iskolái követik. A pontkülönbség a legmagasabb és legalacsonyabb OSZTV-pontszámú településtípus között 1987 óta – némi ingadozással – emelkedő irányzatot mutat. 47

A középiskolai munka néhány mutatója 2004

48

A megyék adatai 49. táblázat

A megyék sorrendje a száz tanulóra jutó OSZTV-pontszámok alapján, 1992–1996 és 2000–2004 1992–1996

Megyék Baranya Bács-Kiskun Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala

2000–2004

sorrend

pont

sorrend

pont

16. 9. 5. 12. 11. 13. 2. 4. 10. 8. 18. 20. 19. 15. 17. 14. 1. 6. 3.

9,74 15,35 17,72 11,09 14,78 10,68 24,13 19,27 15,24 15,46 8,67 4,71 6,38 10,67 8,99 10,67 30,44 16,40 21,89

20. 14. 7. 18. 8. 9. 2. 4. 12. 3. 19. 16. 15. 11. 17. 13. 1. 10. 5.

7,02 15,26 23,21 10,90 22,47 21,61 42,16 28,09 18,37 30,82 8,93 11,54 15,14 20,01 10,93 16,49 44,08 20,88 27,27

7.

16,02

6.

26,18

Budapest Összes megye átlaga

14,81

21,67

44. megállapítás Az elmúlt öt évben az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyeken Vas, Győr-Moson-Sopron és JászNagykun-Szolnok megye iskolái szerepeltek az élmezőnyben. Baranya, Komárom-Esztergom és Borsod-Abaúj-Zemplén megye iskoláinak a pontszámai viszont alacsonyak, így a rangsor végére kerültek. A két ötéves időszak adatait összevetve látható, hogy az egyes megyék diákjainak eredményessége változó volt. A teljesítmények alapján az elmúlt öt évben Jász-Nagykun-Szolnok megye iskolái öt, Fejér, Somogy és Pest megye iskolái négy hellyel léptek előre, viszont Borsod-Abaúj-Zemplén megye középiskolái hat, Bács-Kiskun megyéé öt, Veszprém és Baranya megyéké négy pozícióval léptek hátra az 1992–1996-os időszakra vonatkoztatott helyezéshez képest.

A nagyvárosok adatai A szakmai versenyeken a szakközépiskolák tanulói vesznek részt a legnagyobb arányban. 50. táblázat

Város Békéscsaba Debrecen Dunaújváros Eger Esztergom Győr Kaposvár

48

A nagyvárosok iskoláinak sorrendje a száz 12. évfolyamos tanulóra jutó OSZTV-pontszámok alapján, 1992–1996 és 2000–2004 1992–1996 sorrend pont 2. 34,81 6. 22. 8. 21. 5. 17.

20,64 4,18 17,01 4,80 24,55 10,10

2000–2004 sorrend pont 5. 40,19 6. 15. 10. 22. 3. 11.

35,64 16,76 25,66 6,22 48,09 24,30

Város Pécs Salgótarján Sopron Szeged Székesfehérvár Szekszárd Szolnok

1992–1996 sorrend pont 15. 10,61 20. 3. 12. 18. 16. 19.

5,75 34,34 14,02 9,64 10,23 7,65

2000–2004 sorrend pont 20. 9,96 12. 1. 13. 17. 21. 4.

22,67 59,45 22,46 16,31 7,32 40,71

49

2. Az eredményességi mutatók (indikátorok) 1992–1996 sorrend pont 9. 15,94 11. 14,58 14. 12,98 10. 15,30

Város Kecskemét Miskolc Nagykanizsa Nyíregyháza

2000–2004 sorrend pont 19. 14,57 18. 15,91 7. 34,05 16. 16,46

Város Szombathely Tatabánya Veszprém Zalaegerszeg Különbség*

1992–1996 sorrend pont 1. 37,68 13. 14,00 7. 17,61 4. 32,33 33,51

2000–2004 sorrend pont 2. 54,02 14. 19,05 9. 31,50 8. 31,88 53,23

* A legmagasabb és legalacsonyabb OSZTV-pontszám között.

45. megállapítás Az utolsó öt évben legmagasabb volt a száz 12. évfolyamos tanulóra jutó OSZTV-pontszám Sopron, Szombathely, Győr és Szolnok, legalacsonyabb Esztergom, Szekszárd és Pécs iskoláiban. Az utolsó öt évben az előző periódushoz viszonyítva Szolnok iskoláinak tanulói tizenöt, Salgótarjáné nyolc, Nagykanizsáé és Dunaújvárosé hét-hét és Kaposváré hat helyet léptek előre, viszont a kecskemétiek tíz, a miskolciak hét és a nyíregyházaiak hat hellyel szorultak hátrább a sorrendben. A száz 12. évfolyamos tanulóra eső legmagasabb és legalacsonyabb OSZTV-pontszámmal rendelkező nagyvárosok közötti különbség a 2000–2004-es években 59%-kal emelkedett a korábbi időszakokhoz képest.

Az iskolafenntartó szervezetek adatai Iskolafenntartók szerint elemezve az eredményeket nem meglepő, hogy a fenntartók sorrendje az OSZTV-pontszámokat tekintve eltér az OKTV-pontszám alapján felállított rangsortól, hiszen például az egyházak kevés szakközépiskolát működtetnek. 51. táblázat

A száz 12. évfolyamos tanulóra eső OSZTV-pontszámok iskolafenntartók szerint, 1992–1996 és 2000–2004

Iskolafenntartó szervezet

1992–1996

2000–2004

sorrend

pont

sorrend

pont

Települési önkormányzat

2.

20,29

2.

28,79

Megyei önkormányzat

3.

13,73

3.

20,74

Központi költségvetési szerv*

4.

7,49

4.

9,68

Egyház, felekezet

5.

1,77

5.

1,00

Alapítvány, egyéb

1.

29,59

1.

43,78

* Egyetemek, honvédség, egyes minisztériumok szervei.

46. megállapítás Az alapítványi és egyéb fenntartó szervezetek iskolái az 1992–1996-os időszakban feljöttek az élre, s ezt a helyezésüket a 2000–2004-es időszakban is tartották. A települési önkormányzatok iskolái mindkét ötéves periódusban a második helyen állnak, a megyei önkormányzatoké pedig a harmadikon. A rangsort a központi költségvetési szervek és az egyházak iskolái zárják. Iskolafenntartók szerint vizsgálva a legmagasabb és legalacsonyabb OSZTV-pontszámot elért iskolák közötti különbséget, annak mértéke emelkedő irányzatú, az utolsó öt évben 68%-kal nagyobb, mint az 1992–1996-os periódusban.

49

A középiskolai munka néhány mutatója 2004

50

A középiskola-típusok adatai Mint már említettük, az OSZTV-ket a szakközépiskolai osztályok tanulói számára szervezik, csak néhány olyan tantárgy van, amelyben esélyük van a gimnáziumi tanulóknak is pontszerzésre.

Középiskolatípus

1987

1988

1989

1990

1992

1993

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

A száz 12. évfolyamos tanulóra jutó OSZTV- pontszámok iskolatípusonként, 1986–2004 1986

52. táblázat

Gimnázium

0,1

0,1

0,1

0,3

0,2

0,1

0,0

0,2

0,2

0,3

0,1

0,2

0,0

0,1

0,1

0,1

0,0

Vegyes középiskola

2,4

2,2

2,1

3,0

2,4

2,6

2,7

4,0

3,9

5,2

3,4

4,1

4,6

4,2

4,0

4,7

4,9

Szakközépiskola

3,4

3,5

3,5

4,1

4,1

4,0

3,9

6,7

6,5

7,0

7,5

7,9

7,0

8,2

6,6

7,8

8,2

47. megállapítás A vizsgált 17 évben az OSZTV-pontok 1%-át a gimnáziumok, 24%-át a vegyes középiskolák, 75%-át a szakközépiskolák tanulói szerezték. Az egyes középiskola-típusok közötti különbség a száz 12. évfolyamos tanulóra eső pontszámok között növekvő irányzatú.

Egyéb középiskolai versenyek Az 1986–2004. évi időszak 78 egyéb országos versenyének adatai állnak rendelkezésünkre. Az adatbázis a vizsgált időszakra vonatkozóan nem teljes. Egyes versenyek adatai néhány évben hiányoznak, ezeket a szervezők még nem bocsátották rendelkezésünkre, illetve a 2003. és 2004. évi adatok egy része sajnos az adatbázis lezárása után is érkezik. Néhány országos verseny adatai még egyáltalán nem voltak beszerezhetők. Becslésünk szerint az adatbázis – a vizsgált időszakra vonatkoztatva – 94 százalékban teljes, összesen több mint húszezer sikeres versenyző adatait tartalmazza. A versenyek összefoglaló adatai megyénkénti bontásban megtalálhatóak kötetünk 1. mellékletében, illetve az interneten. Az egyéb versenyek produkciófelülete igen különböző. Legnagyobb részük a kiemelkedő felkészültséget, képességet méri (ezek a középiskolai elitképzés jelzőszámai), egy kisebb – de nagy tömegeket megmozgató – részük az általános képzésre jellemző. E fejezet együttesen vizsgálja e versenyeket. 53. táblázat

Az egyéb versenyeken pontszámokat szerző középiskolák száma, 1986–2004 A középiskolák száma 1986

1987

1988

1989

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

Pontszám 200 felett

1

1

1

1

1

1

1

1

4

1

1

1

2

3

6

9

3

3

1

100–200

1

1

3

4

1

3

6

9

8

6

6

15

13

15

16

27

14

4

5

90–99,5

–

1

1

–

1

–

3

–

6

2

4

3

2

7

6

5

1

1

2

80–89,5

1

2

–

–

3

1

3

5

9

1

2

2

5

6

9

5

7

3

3

70–79,5

2

–

2

2

–

–

1

3

6

1

4

4

4

6

9

11

9

4

2

60–69,5

–

1

–

3

4

3

3

6

12

7

5

7

10

4

13

13

9

7

3

50–59,5

–

2

1

1

7

1

10

7

16

7

16

13

12

15

17

16

8

4

5

40–49,5

4

2

3

4

4

10

9

14

11

13

12

11

18

15

22

33

13

9

14

30–39,5

7

7

4

7

11

12

23

29

21

17

13

23

23

32

36

36

18

16

12

20–29,5

8

9

11

12

18

21

38

38

53

45

31

36

53

49

53

64

52

21

28

10–19,5

27

35

39

65

50

81

85

95

89

89

84

103

107

124

122

128

90

62

67

0,5–9,5

70

62

73

63

52

44

113

130

111

103

127

117

143

149

149

143

120

68

75

Összesen

121

123

138

162

152

177

295

337

346

292

305

335

392

425

458

490

344

202

217

Iskolák száma

561

578

608

645

640

643

684

701

748

810

838

868

910

920

931

923

956

965

952

Iskolák aránya (%)

21,6

21,3

22,7

25,1

23,8

27,5

43,1

48,1

46,3

36,1

36,4

38,6

43,1

46,2

49,2

53,1

36,0 20,9* 22,8*

* A 2003. és 2004. évi adatok hiányosak.

50

51

2. Az eredményességi mutatók (indikátorok)

48. megállapítás A vizsgált tizenkilenc évben az egyéb versenyek helyezettei 803 iskolából, a magyar középiskolák 84,3%-ából kerültek ki. Ezek közül 276 gimnázium (a gimnáziumok 78%-a), 19 művészeti középiskola (95%), 165 vegyes középiskola (90%) és 343 szakközépiskola (az intézménytípus 87%-a). A pontot szerző középiskolák aránya emelkedő tendenciát mutat: 1986-hoz képest 2001-ig számuk csaknem megnégyszereződött, de ez minden bizonnyal összefügg azzal is, hogy az adatbázis a vizsgált időszak első felében hiányosabb, mint a másodikban. 2002-től csökkent a versenyek és ezen belül a helyezettek száma, ez (és az ideiglenes adathiány) okozza a növekvő irányzat megtörését.

A nemzetközi tanulmányi versenyeken szerzett pontok A továbbiakban a nemzetközi versenyeket vizsgáljuk két okból: a) ezeknek az eredményei külföldi összehasonlításban is jelzik a magyar elitképzés színvonalát, b) azok az iskolák, amelyeknek tanulóit nemzetközi versenyekre küldik ki, kétségtelenül kiemelkedő eredményekkel büszkélkedhetnek. 54. táblázat

A nemzetközi versenyek összefoglaló adatai, 1986–2004

1989

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

–

–

–

–

–

–

12

19

12

17

13

15

19

–

–

18

20

2004

1988

5

2003

Fő

1987

A verseny neve

H = a versenyen elért helyezés

1986

R = résztvevő csapatok száma,

Ifjú Fizikusok Nemzetközi Versenye

R

H 4

–

–

–

–

–

–

3

2

3

2

3

1

5

–

–

5

6

Izraeli–magyar matematikaverseny

R

–

–

–

–

–

8

8

8

8

8

–

8

8

8

8

6

12

H 5

–

–

–

–

–

1

1

1

1

1

–

1

1

1

2

2

2

Nemzetközi Fizika Diákolimpia

R

21

25

27

29

32

31

37

41

47

51

55

56

56

62

62

65

67

54

71

H 4

4

5

3

7

8

3

12

2

13

9

11

17

4

10

4

9

5

15

6

Nemzetközi Informatika Diákolimpia

R

–

–

–

–

–

25

23

46

35

49

53

56

61

64

70

75

82

H 4

–

–

–

–

–

5

5

6

13

4

6

18

12

27

19

Nemzetközi Kémia Diákolimpia

R

22

26

26

26

28

30

33

38

41

42

45

47

47

51

53

54

57

61

7

10

9

6

9

3

2

6

12

12

9

1

1

5

3

16

12

7

Nemzetközi Matematika Diákolimpia

R

37

42

49

50

54

55

64

73

69

73

75

82

76

81

82

83

84

82

85

H

8

6

16

10

6

6 8-9

8

5

5

3

2 3-4 11

9

21

12

10

7

H 6

Megjegyzés: A „–” jelentése: vagy nem volt verseny, vagy nem vettünk részt, vagy nem értünk el helyezést.

49. megállapítás A magyar közoktatás évről évre igen jól vizsgázik. A nemzetközi versenyeken gyakoriak a dobogós helyezések, és szinte minden versenyen és minden évben a magyar csapatok a mezőny első ötödében foglalnak helyet. Az utolsó években némileg gyengébbek voltak az eredményeink. 1986 és 2004 között 116 iskola tanulói vettek részt a nemzetközi versenyeken, ez a középiskolák 12,2%-a. Az ebben az időszakban elért pontok 79%-át 31 iskola tanulói szerezték (ez az iskolák 3,3%-a). Ezek az oktatási intézmények a vizsgált 19 évben háromnál több versenyzőt tudtak benevezni. A versenyzőket küldő iskolák közül 86 gimnázium, 21 vegyes középiskola, 9 szakközépiskola. A gimnáziumokból került ki a helyezettek hetvennégy, a szakközépiskolából nyolc, a vegyes középiskolákból pedig tizennyolc százaléka. 51

A középiskolai munka néhány mutatója 2004

52

Az iskolák közül 24 a fővárosban, 26 a nagyvárosokban, 21 az 50 000–100 000 lakosú városokban, 17 a 25 000–50 000 lakosú városokban, 22 a 10 000–25 000 lakosú városokban, 5 az 5–10 ezer lakosú városokban, egy pedig kistelepülésen működik. A budapesti iskolák versenyzői a helyezések 52, a 100 000 lakos feletti városok 22 százalékát szerezték meg.

A településtípusok adatai Az egyéb versenyek összefoglaló adatainak értékelésekor érdemes szem előtt tartani, hogy ezeknek a versenyeknek a tematikája rendkívül széles skálán mozog, ennek megfelelően egészen különböző képességeket és tudásokat mérnek. 55. táblázat

A száz tanulóra jutó átlagos egyéb középiskolai versenypontszámok települési kategóriánként, 1991–1995 és 2000–2004

Településtípus Budapest 100 000 felett 50 001–100 000 25 001–50 000 10 001–25 000 5 001–10 000 5 000 alatt Átlagosan

1991–1995 sorrend 3. 2. 1. 4. 5. 7. 6.

2000–2004 pont 52,2 63,0 64,6 43,1 34,7 19,0 26,7 52,2

sorrend 3. 2. 1. 4. 5. 7. 6.

pont 64,4 78,6 78,7 64,4 37,3 17,2 24,2 64,4

50. megállapítás Érdekes folyamat figyelhető meg: míg az 1986–1991 közötti időszakban a száz tanulóra jutó pontszámok a településnagyság szerint csökkentek, a táblázatban látható két időszakban a főváros iskolái harmadikok lettek a sorrendben, és az 50 000–100 000 lakosú városok léptek az első, a 100 000 felettiek a második helyre. A legkisebb települések iskolái megelőzték az 5 000–10 000 lakosú városokat. A pontkülönbség a legnagyobb és a legkisebb pontszámú településtípus között 1994-ig növekedett, 1995-ben jelentős csökkenés következett be, ezt követően a különbség 2001-ig ismét emelkedett, 2002-től újra csökken. 6. ábra

52

Az egyéb versenyek száz tanulóra jutó pontszámai településtípusonként, 1991 és 2004 között

53

2. Az eredményességi mutatók (indikátorok)

A megyék adatai 56. táblázat

A megyék sorrendje az egyéb versenyek száz tanulóra jutó pontszámai alapján, 1991–1995 és 2000–2004 1991–1995

Megyék

sorrend

Baranya

2000–2004 pont

sorrend

pont

15.

44,6

2.

80,4

3.

63,9

9.

64,2

Békés

10.

49,3

19.

40,6

Borsod-Abaúj-Zemplén

16.

42,0

18.

41,3

4.

63,8

3.

78,7

17.

38,8

4.

70,3

Győr-Moson-Sopron

7.

54,0

10.

62,3

Hajdú-Bihar

6.

54,4

1.

86,6

Heves

19.

32,1

17.

46,5

Jász-Nagykun-Szolnok

11.

48,9

6.

66,4

Komárom-Esztergom

13.

46,9

16.

47,7

Nógrád

20.

31,0

14.

54,4

Pest

14.

45,1

5.

68,6

5.

58,6

15.

52,4

18.

36,0

20.

40,2

Tolna

1.

78,8

11.

60,0

Vas

9.

49,7

7.

64,6

Veszprém

2.

73,1

13.

58,2

12.

47,1

12.

59,6

8.

51,9

8.

64,4

Bács-Kiskun

Csongrád Fejér

Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg

Zala Budapest Összes megye átlaga

50,5

61,2

51. megállapítás A száz tanulóra jutó egyéb versenyek pontszámai szerinti sorrendben az elmúlt öt évben Hajdú-Bihar, Baranya, Csongrád és Fejér megye iskolái állnak az élen, miközben Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, illetve Komárom-Esztergom megye iskolái voltak a leggyengébbek. Az elért helyezések nagymértékű változását jelzi, hogy például az utolsó öt évben Baranya és Fejér megye iskolái tizenhárom, Pest megyéé kilenc, Nógrádé megyéé hat hellyel léptek előre, viszont Veszprém megye iskolái tizenegy, Tolna és Somogy megyéé tíz-tíz, Békés megyéé kilenc és Bács-Kiskun megyéé hat hellyel léptek hátra az 1991–1995-ös időszakhoz képest.

A nagyvárosok adatai Mint már többször jeleztük, az egyéb versenyek rendkívül sokféle készséget, illetve tudást mérnek, így az várható, hogy különböző időszakokban más-más városok tanulói kerülhetnek az élre, amennyiben összesítve vizsgáljuk az adatbázis 78-féle versenyét.

53

A középiskolai munka néhány mutatója 2004

54 57. táblázat

Város Békéscsaba Debrecen Dunaújváros Eger Esztergom Győr Kaposvár Kecskemét Miskolc Nyíregyháza Nyíregyháza

Az egyéb versenyek száz 12. évfolyamos tanulóra jutó pontszámai a nagyvárosok iskoláiban, 1991–1995 és 2000–2004 1991–1995

2000–2004

sorrend

pont

sorrend

pont

7. 6. 5. 21. 22. 20. 3. 2. 16. 12. 9.

69,3 69,7 72,0 36,8 36,5 45,2 85,9 95,5 52,6 59,9 64,0

17. 2. 3. 18. 22. 14. 16. 15. 19. 12. 10.

57,2 107,3 102,8 55,3 39,8 68,2 60,1 66,5 54,9 69,4 72,4

Város Pécs Salgótarján Sopron Szeged Székesfehérvár Szekszárd Szolnok Szombathely Tatabánya Veszprém Zalaegerszeg Különbség*

1991–1995

2000–2004

sorrend

pont

sorrend

pont

18. 15. 13. 4. 17. 8. 14. 10. 19. 1. 11.

47,7 53,5 59,4 74,7 49,7 68,3 55,9 62,9 46,4 118,5 60,4 82,0

5. 9. 21. 6. 13. 8. 1. 7. 20. 4. 11.

93,8 80,7 47,1 89,9 68,4 81,1 124,0 82,9 52,8 95,7 69,8 84,2

* A legmagasabb és legalacsonyabb pontszám között.

52. megállapítás Az egyéb versenyek száz 12. évfolyamos tanulóra jutó átlagpontszámai 2000 és 2004 között legmagasabbak Szolnok, Debrecen és Dunaújváros iskoláiban, legalacsonyabbak pedig Esztergom, Sopron, Tatabánya és Miskolc iskoláiban. A nagyvárosok fejlődését a 2000–2004-ben szerzett száz 12. évfolyamos tanulóra jutó pontoknak az 1991–1995-ben szerzettekhez való viszonya mutatja. Az utolsó öt évben Pécs és Szolnok iskolái tizenhárom, Győr és Salgótarjáné hat hellyel léptek előre, viszont Kecskemét és Kaposvár iskolái tizenhárom, Békéscsabáé tíz, Soproné nyolc hellyel léptek vissza a sorrendben. A száz tanulóra eső legmagasabb és legalacsonyabb pontszámmal rendelkező városok iskolái közötti különbség 2000–2004-ben némileg növekedett a korábbihoz képest.

Az iskolafenntartó szervezetek Az iskolafenntartó szervezetek iskoláinak pontszámai az 58. táblázat szerint alakultak. 58. táblázat

Az egyéb versenyek száz 12. évfolyamos tanulóra eső pontszámai iskolafenntartók szerint, 1991– 1995 és 2000–2004

Iskolafenntartó szervezet Megyei önkormányzat Települési önkormányzat Központi költségvetési szerv* Egyház, felekezet Alapítvány, egyéb

1991–1995 sorrend pont 5. 39,2 3. 51,1 1. 115,5 2. 57,9 4. 50,6

2000–2004 sorrend pont 5. 38,5 2. 68,2 1. 143,3 3. 59,2 4. 54,6

* Egyetemek, honvédség, egyes minisztériumok szervei.

53. megállapítás A központi költségvetési szervek iskolái minden évben az élen (1. vagy 2. hely) álltak, a települési önkormányzatok iskolái pedig a 2–3. helyen. Az egyházi iskolák az első ötéves periódusban még a második helyen álltak, 1995 óta a harmadik helyre kerültek. Az alapítványok iskolái a 4. helyet foglalták el. A megyei önkormányzatok iskoláinak nem sikerült javítaniuk, így ezen a területen ők a legkevésbé eredményesek. 54

55

2. Az eredményességi mutatók (indikátorok)

A száz 12. évfolyamos tanulóra jutó legmagasabb és legalacsonyabb egyéb versenyeken megszerzett pontszámmal rendelkező – iskolafenntartók szerint kialakított – iskolacsoportok közötti különbség 1986 és 1998 között növekedett, azóta csökkenő irányzatú.

A középiskola-típusok adatai A hetvennyolc egyéb középiskolai országos verseny széles körű tematikája miatt, az egyes iskolatípusok diákjai egyaránt eséllyel indulhatnak.

9,5 10,0 13,3 19,8 17,0 24,9 16,7 16,6 23,2 25,9 30,5 36,7 38,5 24,6 14,1 12,6

Vegyes középiskola

1,2

1,5

1,4

2,5

2,8

9,3

1,5 62,0 30,0 38,2 92,3 24,7 47,6 58,1

Művészeti középiskola

0,0

0,0

0,0

0,0

0,0

4,5

6,9

7,4 10,8

5,4

5,8

9,2

8,9 10,7 13,2 13,6

8,4 16,0 31,6

Szakközépiskola

0,5

0,6

0,6

1,0

1,0

2,3

5,3

5,5

3,3

3,3

3,7

4,7

4,7

6,8

8,7

8,3

5,0

1,5

2004

8,0

5,2

2003

7,5

9,6

2002

6,7

9,5

2001

2000

1999

1998

1997

1996

Gimnázium

6,6

1995

1994

1993

1992

1989

1991

1988

1990

Iskolatípus

1987

Az egyéb versenyek száz 12. évfolyamos tanulóra jutó pontszámai középiskola-típusonként, 1986–2004 1986

59. táblázat

5,1

1,6

54. megállapítás A vizsgált tizenhat évben a pontok 64%-át a gimnáziumok, 2%-át a művészeti középiskolák, 17%-át a vegyes középiskolák, 17%-át a szakközépiskolák tanulói szerezték. A versenypontszámok emelkedése összefügg a versenyek számának emelkedésével és az adatbázis kezdeti időszakban meglévő hiányosságával is. Az utolsó két év adatai nem csökkenő tendenciát, hanem szintén adathiányt jeleznek. 60. táblázat

A gimnáziumtípusok sorrendje az egyéb versenyek pontszámai szerint, 1991–1995 és 2000–2004 1991–1995

Gimnáziumtípus

2000–2004

sorrend

pont

sorrend

pont

4 évfolyamos

6.

77,3

5.

158,7

4 és 6 évfolyamos

3.

120,5

2.

254,7

4, 6 és 8 évfolyamos

2.

147,6

4.

205,4

4 és 8 évfolyamos

5.

88,9

3.

235,6

6 évfolyamos

1.

150,4

6.

132,1

6 és 8 évfolyamos, valamit 8 évfolyamos

4.

94,1

1.

265,5

55. megállapítás Mint látható, az elmúlt öt évben a nyolc, valamint a hat és nyolc évfolyamos tantervek szerint tanító gimnáziumok tanulói szerezték a legtöbb pontot, ezeket követik a négy és hat évfolyamos tantervűek. Azok a gimnáziumok, ahol csak hat évfolyamos tanterv szerint tanítanak, a 2000–2004 közötti időszakban a korábbi első helyről az utolsóra estek vissza, a négy és nyolc évfolyamos tanterv szerint oktató iskolák viszont 2003–2004-ben feljöttek az utolsó előtti helyről a másodikra. Az elmúlt három évben fejlődés tapasztalható a négy évfolyamos gimnáziumoknál is.

55