2 KIESÉS AZ ÖRÖKLÉSBŐL

C/2 KIESÉS AZ ÖRÖKLÉSBŐL

Az öröklés törvényi előfeltételei nemcsak az öröklésre, mint egyetemes jogutódlásra, hanem az örökhagyó vagyonában bekövetkező különös (singularis) jogutódlás eseteire (dologi hagyomány, halál esetére szóló ajándékozás) is vonatkoznak. AZ ÖRÖKLÉS FELTÉTELEI az örökhagyó halála A halállal azonos következménye van a holtnak nyilvánításnak és a halál tényének bírói megállapításának. Fontos szerepe van a halál időpontjának: az öröklés az örökhagyó halálának pillanatában nyílik meg. A halál időpontjától függ továbbá sok esetben a jogutódok személye is, hiszen az örökhagyó jogutódja csak az lehet, aki (amely) az örökhagyó halálának pillanatában már (és még) polgári jogilag személynek (jogalanynak) tekinthető. öröklési képesség (= polgári jogi jogképesség), szerzőképesség Öröklési képessége minden jogalanynak, minden jogképes személynek, illetve szervezetnek van, mivel az egybeesik az általános polgári jogi jogképességgel. Ebből következően a méhmagzat, illetve az alakulóban lévő jogi személy és jogalanynak nem minősülő gazdasági társaság is rendelkezik öröklési képességgel, de csak feltételesen: az öröklési jogképesség az élve születéstől, illetve a megalakulástól függ. A szerzőképesség szűkebb fogalom mint a jogképesség. Szerzőképesség alatt az öröklési jogban is azt értjük, hogy az öröklésre elvben képes személy – a konkrét esetben érvényesülő jogszabályokra tekintettel - ténylegesen megszerezheti –e a hagyatékot, illetve a ráeső örökrészt. A vagyontárgyak többségét illetően a jogrendszerek nem állítanak fel különös szerzőképességi korlátokat, de előfordulhatnak például ingatlanoknál. (pl. külföldi állampolgárok szerzőképességének korlátozása) Hatályos öröklési jogunkban a szerzőképesség ilyen természetű korlátozása nem szerepel. Szerzőképességi korlátozásként fogalmaz megy a Ptk. egy, a házastársra vonatkozó sajátos kiesési okot (ld. alább, 600.§ b.), 601. §) az örökhagyó túlélése A törvény az öröklés (hagyományszerzés, köteles részi igény) kifejezett előfeltételévé teszi, hogy az örökösnek (hagyományosnak, köteles részre jogosultnak) túl kell élnie az örökhagyót. A túlélés követelménye abból is levezethető, hogy az elhunyt személynek már nincs jogképessége, azaz öröklési képessége, így nem lehet örökös. A Ptk. negatív formában, azaz kiesési okként fogalmazza meg ezt. Hatályos jogunk nem állít fel vélelmet az egyszerre, „közös veszélyben” elhunyt hozzátartozók halálozási sorrendjére, ezért komoly bizonyítási nehézségek állhatnak fenn. Az elhalálozás sorrendje alapvetően befolyásolja a vagyon háralmlásának rendjét.

kiesési ok hiánya

KIESÉSI OKOK A kiesés fogalma alatt a hatályos öröklési jog azokat az eseteket foglalja össze, amelyekben az érintett személyt a törvény rendelése folytán örökösként (hagyományosként) és – meghatározott esetekben – kötelesrészre jogosultként figyelmen kívül kell hagyni.

1


600. § Kiesik az öröklésből a) aki az örökhagyó előtt meghal; b) aki a hagyatékot az öröklés megnyílásakor törvénynél fogva nem szerezheti meg; c) aki az öröklésre érdemtelen; d) aki lemondott az öröklésről; e) akit az örökhagyó az öröklésből kizárt vagy kitagadott; f) aki az örökséget visszautasította. A kiesés általában relatív hatású: a kiesést eredményező jogi tény csak az érintett személy figyelmen kívül hagyását eredményezi. A kiesett személy rokonaira ilyen hatással nincsen (kivétel a lemondás egy meghatározott esete, ld. alább) A kiesés következtében az öröklő személyt (az egyes esetek részletei a további tételekben) 1. törvényes öröklés esetén a törvény határozza meg 2. végintézkedésen alapuló öröklés esetében • meghatározhatja maga az örökhagyó: helyettes örökös nevezésével, ennek hiányában • örökölhet az ún. törvényes helyettes örökös, ennek hiányában • érvényesülhet a növedékjog, enélkül • a törvényes öröklés szabályai döntenek 606. § Az öröklésből kiesésre vonatkozó rendelkezéseket a házastárs haszonélvezeti joga, a kötelesrész és a hagyomány tekintetében is alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy a hagyományos kiesése – ha e vonatkozásban helyettesítés nem történt – a hagyománnyal terhelt személy mentesülését jelenti.

1. AZ ÖRÖKHAGYÓ TÚLÉLÉSE  (ld. az öröklés feltételei) 2. KÜLÖN ÉLŐ HÁZASTÁRS KIESÉSE 601. § (1) Törvény alapján nem örökölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás. Ez a szabály a házastársra, mint törvényes örökösre (mind állagörökösként, mind haszonélvezeti örökösként) és köteles részre jogosultra vonatkozik. A kiesésnek két feltétele van: 1. ne legyen életközösség a házastársak között, 2. az eset körülményeiből nyilvánvaló legyen, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás. Az életközösség hiánya objektív feltétel, míg annak vizsgálata, hogy van-e kilátás a házasság visszaállítására, szubjektív. A szubjektív elem vizsgálata során azonban nem annak van jelentősége, hogy valamelyik fél

2


kívánta-e az életközösség visszaállítását, hanem annak, hogy mindkettőjük szándéka erre irányult-e és nyilatkozatukból, magatartásukból, az eset körülményeiből következtetni lehet-e erre. A bizonyítási teher a kiesésre hivatkozó fél terhére esik. A kiesési vélelem itt megerősítésre szorul. (2) Az életközösség megszakadása előtt tett végintézkedés alapján nem örökölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között életközösség nem állott fenn, kivéve ha a körülményekből az következik, hogy az örökhagyó végintézkedését azért nem vonta vissza, mert házastársát az életközösség megszakadása ellenére is juttatásban kívánta részesíteni. Ez a szabály a házastársra, mint végintézkedési örökösre vonatkozik. A § (2) bekezdése értelmében ugyanis a kiesésnek az alábbi feltételei vannak: • a végintézkedés az életközösség megszakadása előtt történjen, • a házastársak között az életközösség az öröklés megnyílásakor ne álljon fenn, • ne lehessen megállapítani, hogy az örökhagyó a végintézkedését azért nem vonta vissza, mert házastársát az életközösség megszakadása ellenére is juttatásban kívánta részesíteni. A bizonyítási teher a kiesésre hivatkozó fél terhére esik. A házastárs terhére esik viszont, ha nem sikerül bizonyítani, hogy az örökhagyó a juttatás szándékától vezetve nem hatálytalanította végrendeletét. A vélelem itt a kiesés mellett szól. A házastársra vonatkozó kiesési ok hivatalból nem vehető figyelembe: a kiesési okra hivatkozni kell. (3) Ha a házastársak között az öröklés megnyílásakor életközösség nem állott fenn, az örökhagyó házastársának az öröklésből való kiesésére csak az hivatkozhat, aki a házastárs kiesése folytán maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől, illetőleg más tehertől mentesülne. Ha az örökhagyó házasságot köt, de a közeli halál miatt az életközösség nem valósulhatott meg, a túlélő házastársnak az öröklésből való kiesését nem lehet megállapítani azon az alapon, hogy a házastársak között életközösség nem állott fenn. Ilyen esetben ugyanis az életközösség visszaállítása szóba sem kerülhet, hiszen az életközösség még ki sem alakult, így annak megszakítása sem történt meg. Nincs indoka tehát a házastárs öröklésből való kizárásának (BH1977. 546.). BH2003. 323. I. A házassági életközösséget fennállónak kell tekinteni, ha a házastársak közt az érzelmi, szexuális kapcsolat és a gazdasági együttműködés megvalósul, de egyikük áttelepüléséig nem laknak együtt.

3. ÉRDEMTELENSÉG 602. § (1) Érdemtelen az öröklésre a) aki az örökhagyó életére tört; b) aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítását megakadályozta, vagy annak érvényesítését meghiúsította, illetőleg ezek valamelyikét megkísérelte;

3


c) aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört. A felsorolt cselekmények elkövetőjüket megfosztják attól a jogától, hogy az örökhagyó hagyatékában bármilyen címen: örökösként, hagyományosként, kötelesrészre jogosultként részesedjék. A Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésben külön is kimondta, hogy a cselekvőképtelen személy nem tanúsíthat olyan szándékos magatartást, amely a kitagadásra (érdemtelenségre) alapul szolgálhatna. Az életére tör kifejezésből egyértelmű, hogy olyan szándékos cselekményt tételez fel a törvény, amely meghatározott célra: az örökhagyó élete ellen irányul. Nem szükséges a befejezett bűntett megállapítása, hanem a bűntett kísérlete is megvalósíthatja az érdemtelenségi, kitagadási ok megállapítását, továbbá azt a tettestárs mellett a felbujtó és a bűnsegéd is elkövetheti. Mindehhez azonban az szükséges, hogy a cselekményt elkövető személy vétőképes, azaz cselekvőképes legyen, hiszen csak az ilyen személy cselekményét lehet jogilag olyan szándékos magatartásnak tekinteni, amely számára felróható (BH1991. 64.). Az életére tör kifejezésből levezethető továbbá, hogy a halált okozó súlyos testi sértéssel kapcsolatos cselekmények is idesorolhatók. Ugyancsak a törvény szövegéből következik, hogy a végintézkedési szabadság akadályozása, meghiúsítása, vagy ezen cselekmények megkísérlése csak szándékosan követhető el. Az örökhagyó végintézkedési szabadságát akadályozza, meghiúsítja az, aki például csak közjegyzői okiratba foglalt végrendelet készítésére jogosult örökhagyóhoz nem hívja ki a közjegyzőt. Ugyanígy minősül, aki a kész végrendeletet eltitkolja, elrejti, megsemmisíti, vagy éppen az örökhagyó kifejezett kívánsága ellenére nem semmisíti meg.

Az érdemtelenség sem vehető figyelembe hivatalból. (3) Az érdemtelenségre csak az hivatkozhat, aki az érdemtelen személy kiesése folytán maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne. (2) Az érdemtelenség nem vehető figyelembe, ha az érdemtelenségre vezető magatartást – bárki ellen irányult is – az örökhagyó, illetőleg az, aki ellen irányult, megbocsátotta.

Speciálisan alakulnak a szabályok akkor, ha az érdemtelenségre vezető magatartást megbocsátják. Nem mindegy, hogy a megbocsátó az örökhagyó, vagy pedig az volt, aki ellen a cselekmény irányult. A (2) bekezdés szabályának értelmezéséből az a következtetés vonható le, hogy az örökhagyó megbocsáthatja azt a cselekményt is, amelyet az örökös a törvényes öröklésre jogosult, vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy élete elleni támadással követett el. Az örökhagyón kívüli más személyek azonban csak azt a cselekményt bocsáthatják meg, amely ellenük irányult. Ha viszont megbocsátották, akkor közömbös az örökhagyó megbocsátása. Ha tehát az örökhagyón kívüli más személy megbocsátott, a megbocsátással az érdemtelenségi ok elenyészett. Az örökhagyónak legfeljebb arra van lehetősége, hogy ezt a mások ellen irányuló és mások által megbocsátott magatartást, mint kitagadási okot érvényesítse a Ptk. 663. § (1) bekezdésének c) pontja alapján.

4. LEMONDÁS AZ ÖRÖKLÉSRŐL 603. § (1) Aki törvényes öröklésre jogosult, az örökhagyóval kötött írásbeli szerződésben egészben vagy részben lemondhat az öröklésről.

4


(2) A lemondást a szerződési akarat hiánya vagy fogyatékossága miatt ugyanúgy lehet megtámadni, mint a végrendeletet. A lemondás a törvényes örökös és az örökhagyó között írásban létrejött szerződés, amelyben a törvényes öröklésre jogosult az öröklésről részben, vagy egészben lemond. A lemondásra akár ingyenesen, akár ellenérték fejében sor kerülhet. A lemondás írásban kötendő szerződés, de az alakiságokra további előírások nincsenek a törvényben. A lemondás szerződés, ezért ugyanúgy vonatkoznak rá a kötelmi jogi szabályok, mint más szerződésre. A § (2) bekezdése csak annyit ír elő, hogy a lemondást a szerződési akarat hiánya, vagy fogyatékossága miatt ugyanúgy lehet megtámadni, mint a végrendeletet. Ebből tehát az következik, hogy akkor lehet megtámadni, ha a lemondó • tévedett nyilatkozata tartalmában, vagy ilyen nyilatkozatot egyáltalán nem akart tenni, vagy

• •

a nyilatkozat megtételére valaminek a téves feltevése, vagy valamely utóbb meghiúsult várakozás indította, továbbá, ha a lemondót valaki jogellenes fenyegetéssel, vagy tisztességtelen befolyással bírta rá a lemondásra, feltéve, hogy a lemondó a rendelkezést különben nem tette volna meg.

Ugyanakkor a lemondás mint szerződés módosítható, megszüntethető, el lehet tőle állni, fel lehet bontani. A lemondás örökösödési jogviszony alapján megillető jogra vagy kötelezettségre vonatkozó jognyilatkozatnak minősül, ezért a korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen örökös törvényes képviselőjének nyilatkozata csak a gyámhatóság jóváhagyásával érvényes, sőt ellenérték nélküli lemondás még ilyen jóváhagyással sem tehető érvényesen. Sokszor lemondásnak nevezik, ha az öröklés megnyílta után az örökös valakinek a javára kíván rendelkezni. Azonban ez lényegét tekintve nem lemondás, hanem az örökség elfogadása és annak egyidejűleg történő elajándékozása.

A lemondás terjedelme: 605. § (1) Az öröklésről való lemondás – ellenkező megállapodás hiányában – a kötelesrészről való lemondást is jelenti. A kötelesrészről való lemondás azonban nem jelent lemondást arról, ami a lemondóra más öröklési jogcímen hárul. (2) A lemondás ellenkező megállapodás hiányában kiterjed arra is, amivel a lemondó hányada utóbb másnak kiesése következtében növekszik, úgyszintén arra a vagyonra, amelyet az örökhagyó a lemondás után szerzett, kivéve ha a szerzés az örökhagyó vagyonában olyan rendkívüli növekedést idézett elő, amelynek ismeretében a lemondó nyilatkozatát nem tette volna meg.

• •

A lemondás ellenkező megállapodás hiányában a kötelesrészről való lemondást is jelenti. Ugyancsak ellenkező megállapodás hiányában a lemondás kiterjed mindarra a vagyonra is, amellyel a lemondó hányada utóbb, mások kiesése folytán, vagy az örökhagyó újabb szerzése folytán növekszik.

A terjedelmére vonatkozóan tehát az örökhagyó és a törvényes öröklésre jogosult szabadon megállapodhat. 5


A lemondás ugyanakkor nem kötött a tekintetben sem, hogy a teljes örökrészre, vagy annak csak egy részére vonatkozik-e. 604. § (1) A lemondás csak akkor hat ki a lemondó leszármazóira, ha • a megállapodás így szól, vagy ha • az a kötelesrészt elérő kielégítés fejében történt. (2) A meghatározott személy javára való lemondás kétség esetében csak arra az esetre szól, ha e meghatározott személy az örökhagyó után örököl. Az örökhagyó leszármazójának lemondása kétség esetében csak a többi leszármazó javára szolgál. Nincs akadálya, hogy a lemondás (a lemondó és az örökhagyó közötti szerződés) valakinek a javára szóljon. A lemondás történhet hozzátartozó javára, de más személy javára is. A meghatározott személy javára történő lemondás nem korlátozza az örökhagyó végrendelkezési szabadságát. Ha például az örökhagyó kizárja a lemondási szerződésben meghatározott személyt, esetleg kiesik, kérdéses, hogy hatályosul –e a lemondás. A kérdés eldöntése a lemondási szerződés taralmától függ: ha a szerződésnek feltétele meghatározott személy tényleges öröklése, úgy ennek elmaradása a lemondási szerződést hatálytalanná teszi. A meghatározott személy javára történő lemondás ezen esetben tartalma szerint nem más, mint a szerződés hatályának a megnevezett személy tényleges örökléséhez mint feltételhez kötése. Ha a harmadik személy nem örököl, a szerződés hatálya megszűnik, és maga a lemondó örököl. Ha a lemondó és az örökhagyó szerződése erről nem rendelkezik és a szerződő felek szándéka vitatott, a törvény vélelmet állít fel amellett, hogy a harmadik személy javára történt lemondásnak feltétele a tényleges öröklés.

Meg kell különböztetni azt az esetet, amikor valaki az örökség megnyílta után, a hagyatéki eljárás során olyan nyilatkozatot tesz, hogy lemond örökrészéről másik rokona, például a testvére javára. Ez esetben nem lemondásról van szó - hiszen a lemondás az örökhagyó halála előtti megállapodás -, hanem egyoldalú nyilatkozattétel történik, méghozzá az öröklés megnyílta után. A hagyatéki eljárás során tett az a nyilatkozat tehát, hogy lemondok testvérem javára, valójában a megszerzett örökségről való rendelkezés. Erre az esetre igaz tehát, hogy az örökség elfogadása, illetve ajándékozás történik.

5. AZ ÖRÖKSÉG VISSZAUTASÍTÁSA 674. § (1) Az örökös az öröklés megnyílta után az örökséget visszautasíthatja. Az államot mint törvényes örököst az örökség visszautasításának joga nem illeti meg. Az örökséget mind a törvényes, mind a végrendeleti, mind a szerződéses örökös visszautasíthatja. Csak az államot, mint törvényes örököst nem illeti meg az örökség visszautasításának a joga, hiszen más örökös hiányában a hagyaték szükségszerű örököse. Mint végrendeleti örökös azonban az állam is visszautasíthatja az örökséget, ha van más örökös. Az örökség visszautasítása az örökös egyoldalú nyilatkozata, amelyben kifejezésre juttatja, hogy nem kíván örökölni, nem kíván a hagyatékban részesedni. Ennek a nyilatkozatnak a sajátossága, hogy azt csak az örök-

6


lés megnyílta (az örökhagyó halála) után és csak addig lehet megtenni, amíg az örökös a visszautasítás jogáról akár kifejezetten, akár hallgatólagosan le nem mondott [Ptk. 675. § (1)]. Nem igényel írásbeli formát sem. A visszautasítás mindig relatív kiesési ok: csak a visszautasító személyre vonatkozik, a rokonok kiesését nem vonja maga után. Az örökrészét visszautasító örökös nem is jelölheti meg a kiesése esetén öröklő személyt. A hagyaték megnyílta után az örökös más személyre csak ún. osztályos egyezség keretében vagy erre irányuló élők közötti jogügylettel ruházhatja át örökrészét. Osztályos egyezség: a törvényes vagy végrendeleti örökösnek a hagyaték megnyílta utáni megállapodása a hagyaték megosztásáról. Ettől különbözik a rendelkezés a várt öröklésről, amely még az örökhagyó életében történik és csak a leszármazók köthetik egymás között. Mindkettő kötelmi jogi intézmény.

Öröklési szerződés esetében is sor kerülhet az öröklés visszautasítására. Ilyen nyilatkozat esetén az a jogi helyzet következik be, ami a szerződésben megnevezett örökösök halálával következne be: azaz a szerződéses örökös halálával a szerződés nem szűnik meg, jogutódjára átszáll a szerződésben kikötött tartási kötelezettség, az örökség fejében (BH1988. 352.).

675. § (1) Ha az örökös az öröklés megnyílta után a visszautasítás jogáról kifejezetten vagy hallgatólag lemondott, az örökséget többé nem utasíthatja vissza. (2) A visszautasítás jogáról való lemondás a hagyatéki eljárásra illetékes közjegyzőnél tett bejelentéssel történik. (3) A visszautasítás jogáról való lemondásnak kell tekinteni az örökség olyan birtokba vételét vagy a hagyatékra vonatkozó egyéb olyan cselekményt is, amelyből az örökösnek az örökség elfogadására irányuló kétségtelen akarata tűnik ki. Lemondásnak minősül az is, ha az örökös a közjegyző által bármely érdekelt kérelmére kitűzött határidő alatt nem tesz az örökséget visszautasító nyilatkozatot. A visszautasítás joga nincs határidőhöz kötve. Azonban a közjegyző határidőt tűzhet. A visszautasítás jogáról a lemondás történhet akár kifejezett nyilatkozattal, akár hallgatólagosan, mindkét esetben azonban csak az örökhagyó halála után hatályos, tekintettel arra, hogy az örökséget is csak az örökhagyó halála után lehet joghatályosan visszautasítani. Míg az örökséget visszautasító nyilatkozat érvényességéhez nem szükséges, hogy azt hatóság előtt tegyék meg, a visszautasítás jogáról történő kifejezett lemondás csak akkor hatályos, ha azt a hagyatéki eljárásra illetékes közjegyzőnél jelentik be. Abban azonban hasonló a visszautasító nyilatkozathoz és visszautasítás jogáról történő lemondó nyilatkozathoz, hogy alakisághoz egyik sincs kötve. Amennyiben például az örökös a közjegyzőnél olyan nyilatkozatot tesz, hogy az örökséget elfogadja, ez egyben nem csak hallgatólagos, hanem kifejezett nyilatkozat abban a vonatkozásban, hogy a visszautasítás jogáról lemond.

(3) A feltételhez vagy időhöz kötött, a megszorítással tett, valamint a meg nem engedett részleges visszautasítás érvénytelen. Kivételesen: (2) Az örökös külön is visszautasíthatja 7


a) b) a mezőgazdasági termelés célját szolgáló föld, a hozzá tartozó berendezés, felszerelési tárgyak, állatállomány és munkaeszközök öröklését, ha nem foglalkozik hivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel. Nem ütközik az örökség részletes visszautasításának tilalmába, ha az örökös különböző öröklési jogcímen megszerzett vagyontárgyait külön-külön utasítja vissza.

LEMONDÁS A hagyaték megnyílása előtt Kétoldalú jognyilatkozat: szerződés az örökhagyóval Csak írásban érvényes Korlátozás nélkül lehet részleges is Kivételesen hat csak ki a leszármazókra Lehetséges meghatározott személy javára

VISSZAUTASÍTÁS A hagyaték megnyílása után Egyoldalú jognyilatkozat Szóban is érvényes Csak kivételesen lehet részlegesen Nem hat ki a leszármazókra Nem lehetséges meghatározott személy javára

6. KIZÁRÁS 637.§ (2) Az örökhagyó azt, aki törvényes örököse, vagy azzá válhat, akár más személynek örökössé nevezésével, akár végrendeletben tett kifejezett nyilatkozattal kizárhatja a törvényes öröklésből. A kizárást nem kell indokolni. (3) A kötelesrészt meghaladó törvényes öröklésből a kötelesrészre jogosult is kizárható. Ha az örökhagyó végrendeletében a vagyonát vagy ennek egy részét harmadik személyre hagyja, és a vele együttélő házastársának haszonélvezeti jogáról nem rendelkezik, a hallgatással történt mellőzésből általában arra lehet következtetni, hogy a túlélő házastársat a törvényes öröklésből kizárta, illetőleg kötelesrészre szorította. PK 82. szám

A kizárást indokolni sem kell. A kizárás kifejezett nyilatkozattal relatív hatású kiesési ok. Ezzel szemben a mellőzés következménye, hogy a végrendeletben kifejezetten nevezett örökösökön kívül valamennyi törvényes örököst (így a mellőzött leszármazó leszármazóit is) kizártnak kell tekinteni. Amennyiben a végrendelet tartalmaz örökösnevezést és kizárást is, a kizárt örökös kiesik az öröklésből, a nevezett örökös pedig örökli a hagyatékot. Ha a nevezett örökös részesedése nem merítené ki a hagyatékot, a végrendelet értelmezése alapján lehet megállapítani, hogy a többletet is a nevezett örökös örökli-e, vagy az a ki nem zárt törvényes örökösé lesz. Amennyiben a végrendelet örökösnevezést nem, csak kizárást tartalmaz, a kizárt örökös szintén kiesik az öröklésből, azonban a hagyaték háramlási rendjét a törvényes öröklés határozza meg azzal, hogy kizárt törvényes örökösnek jogos igénye nem lehet.

8


A kizárás másik módja az, ha az örökhagyó a törvényes örökösét más személy örökössé nevezésével zárja ki az öröklésből. Ez - szemben a kifejezett nyilatkozattal történő kizárással - a kizárás hallgatólagos módja. Míg a kifejezett kizárás esetén csak a kizárt személyt rekeszti ki az örökhagyó a törvényes öröklés rendjéből, addig a hallgatólagos kizárás terjedelmében szélesebb a kifejezett nyilatkozattal történő kizárásnál, mert az összes törvényes örököst megfosztja az örökléstől. Amennyiben az örökhagyó a kötelesrészre jogosult törvényes örökösét kizárja az öröklésből, a törvényes örökös a kötelesrészt meghaladó juttatást nem kaphatja meg. Ahhoz, hogy az örökhagyó a kötelesrészre jogosult törvényes örökösét a kötelesrésztől is megfossza, az szükséges, hogy őt érvényesen kitagadja. Ha a kitagadás nem érvényes, úgy a kötelesrészre jogosult a kötelesrészt meghaladó törvényes örökrészét nem igényelheti. Az érvénytelen kitagadás ugyanis a kötelesrészt meghaladó törvényes öröklésből való kizárást jelenti.

Példa (Kizárás):Örökhagyó törvényes örököse (leszármazók, házastárs, szülők hiányában) három testvére: T1 T2 T3 Ö T1-et végrendeletében kizárja. Az ő részét T1 gyermekei Uöcs1 Uöcs2 egyenlő arányban öröklik. (Uöcsöket külön ki kell zárni, ha Ö ezt kívánja)

7. KITAGADÁS 662. § Nem jár kötelesrész annak, akit az örökhagyó végintézkedésében érvényesen kitagadott. A kitagadás csak akkor érvényes, ha a végintézkedés annak okát kifejezetten megjelöli. Kitagadni csak kötelesrészre jogosultat lehet. A kitagadás a kötelesrésztől megfosztás formája, és az öröklésből kiesés egyik esete. Akit az örökhagyó érvényesen kitagadott nem örökölhet sem korábbi végintézkedés, sem törvény alapján (a hagyatéknak abból a részéből, amire a végintézkedés nem vonatkozott). A kitagadásra érvényesülnek a kiesés szabályai, azaz a kitagadás csak az érintett személy kiesését jelenti, tehát relatív kiesési ok. Leszármazója nemcsak kötelesrészre, de törvényes örökrészére is igényt tarthat.

1. A kitagadás csak végintézkedésben történhet. 2. A kitagadás akkor érvényes, ha annak okát a végintézkedés kifejezetten megjelöli.

663. § (1) Kitagadásnak van helye, ha a kötelesrészre jogosult a) az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne; b) az örökhagyó sérelmére súlyos bűncselekményt követett el; c) az örökhagyó egyenesági rokonainak vagy házastársának életére tört, vagy sérelmükre egyéb súlyos bűntettet követett el; d) az örökhagyó irányában fennálló törvényes eltartási kötelezettségét súlyosan megsértette; e) erkölcstelen életmódot folytat; 9


f) jogerősen öt évi vagy azt meghaladó szabadságvesztésre ítélték. (2) Házastársát az örökhagyó házastársi kötelességet durván sértő magatartása miatt is kitagadhatja. A kitagadás okának megjelölése az örökhagyó kizárólagos joga, helyette azt más nem pótolja. Az örökhagyónak ezt a jogát kitagadási jognak nevezzük. Amennyiben az örökhagyó által megjelölt kitagadási ok valótlannak bizonyul, a kitagadás érvénytelen még akkor is, ha a kitagadás érvényessége esetén öröklő állít és bizonyítani is tud más, de a végintézkedésben nem szereplő kitagadási okot. Amennyiben a végintézkedés a kitagadás okát nem jelöli meg, az ugyancsak érvénytelen akkor is, ha a kitagadás érvényessége esetén öröklő bizonyítani tudja a törvényben felsorolt valamely okot. Ad b) Ez a kitagadási ok megvalósul, ha a kötelesrészre jogosult olyan - egyébként érdemtelenséget nem eredményező - bűncselekményt követ el az örökhagyó sérelmére, amely súlyosnak minősül. Nem szükséges, hogy a bűncselekmény miatt eljárás induljon, vagy annak elkövetését büntető bíróság jogerős ítélettel megállapítsa. A bűncselekmény megfogalmazásból következik, hogy az lehet bűntett és vétség is. A bűncselekmény súlyosságának megítélése körében a bírói gyakorlat egységes azonban abban, hogy e törvényi rendelkezés nem büntetőjogi kategória, ezért azt mindig az örökhagyó és a kötelesrészre jogosult egymás közötti viszonyában kell elbírálni. Ad c) Az (1) bekezdés c) pontjának első fordulata a Ptk. 602. § (1) bekezdésének c) pontjában megfogalmazott esetéhez annyiban hasonló, hogy ebben az esetben is kitagadási ok az élet elleni támadás. Ez a cselekmény - az életére tör kifejezés használatából következően - egyértelműen szándékos cselekményt tételez fel. Ez egyben azt is jelenti, hogy ehhez alapvető feltételként az szükséges, hogy a cselekményt elkövető személy vétőképes, azaz cselekvőképes legyen, hiszen csak a cselekvőképességgel rendelkező személy cselekményét lehet jogilag olyan szándékos magatartásnak tekinteni, amely számára felróható. Abban különbözik azonban a b.)-től hogy - a hagyatékban való részesedés célzatát a törvény ebben az esetben nem kívánja meg; - az érintettek köre a jelen esetben szélesebb, mert az kiterjed valamennyi egyenes ági rokonra és a házastársra; - és kitagadási ok a nevezettek ellen elkövetett súlyos bűntett is. A törvény az élet elleni támadásokon kívüli esetben a bűntettet nevesíti, ezért vétségnek minősülő cselekmény miatt e rendelkezés alapján a kötelesrészre jogosultat nem lehet kitagadni. Ad d) Ezt a kitagadási okot kizárólag a törvényen alapuló tartási kötelezettség megsértése valósítja meg.. Szerződésen alapuló tartási kötelezettség (tartási-, életjáradéki-, öröklési szerződés) megsértése miatt tehát a kötelesrészre jogosultat nem lehet kitagadni. BH2002. 18. Érvénytelen a gyermeknek a törvényes tartási kötelezettség súlyos megsértésére alapított kitagadása, ha az örökhagyót a kötelezettség sorrendjében előbbre álló házastársa eltartotta [Csjt. 60. § (1) bek., 63. § (1) bek., Ptk. 663. § (1) bek. d) pont].

Ad e)

10


BH2002. 59. II. Önmagában a rendszeres italozás nem minősül erkölcstelen életmódnak, így kitagadási okot nem valósít meg [Ptk. 663. § (1) bek. e) pont].

Ad f). Nincs jelentősége annak, hogy a büntetés kiszabására milyen bűncselekmény miatt került sor, egymagában a jogerős elítélés elegendő a kitagadáshoz. Az utólagos kegyelem nem mentesít a kitagadás alól. Ha azonban felülvizsgálati eljárás során, vagy perújítás alapján a bíróság a kötelesrészre jogosultat felmentette, vagy a szabadságvesztés mértékét öt év alatti időtartamra szállította le, az erre az okra alapított kitagadás sem érvényes.

A kitagadási ok meglétét az köteles bizonyítani, aki a kitagadásra hivatkozva örökölni kíván. 664. § (1) A kitagadás érvénytelen, ha okát az örökhagyó végintézkedése előtt megbocsátotta, utólagos megbocsátással pedig a végintézkedés visszavonása nélkül is hatálytalanná válik. (2) Ha a kitagadás érvénytelen, az örökösnek kötelesrészre van igénye. Az utólagos megbocsátással hatálytalanná váló kitagadás esetében az örökös az általános szabályok szerint örököl.

Példa (kitagadás): Ö megbocsátja gyermeke erkölcstelen életmódját, de ezt követően írt végrendeletében mégis kitagadja - érvénytelen a kitagadás  a köteles részre joga van (olyan mintha kizárta volna) Ö végrendeletében kitagadja gyermekét, majd ezt követően megbocsátja gyermeke magatartását - hatálytalanná válik a kitagadás  öröklési jogi helyzete olyan lesz, mintha a kitagadásra nem került volna sor, azaz teljes törvényes örökrészére támaszthat igényt (hacsak a végrendelet nem kívánja köteles részre szorítani)

KIZÁRÁS KITAGADÁS A kizárás az ellen irányulhat, aki az örökhagyónak Csak a kötelesrészre jogosultat lehet kitagadni törvényes örököse, vagy azzá válhat Hatása a kötelesrészre jogosultaknál a kötelesrészre A kötelesrésztől fosztja meg a kötelesrészre jogosulszorítás, más esetekben a hagyatéktól való teljes tat megfosztás Végintézkedésben történhet: mindig indokolni kell, Végintézkedésben történet: kifejezett nyilatkozattal csak a taxatíve felsorolt kitagadási okokra lehet hiés hallgatólagosan is, nem kell indokolni vatkozni, s annak az oknak ténylegesen fenn kell állni

11

2 KIESÉS AZ ÖRÖKLÉSBŐL

Recommend Documents