Ökológia az építészetben 2

Ökológia az építészetben 2

? Posztfosszilis korszak építészetének alapjai

? Szoláris urbanisztika ? Tipologikus esettanulmányok ? Energiahatékony tervezés ? Clima Design

Tantárgygazda:

Ifj. Dr. Kistelegdi istván DLA egyetemi adjunktus

PTE PMMK Épületszerkezettan tanszék Ökológia az építészetben 2 ESNB 052 220v4

1

1. Modul elõadás Energiahatékony településtervezés kezdetei ? Energiahatékony urbanisztika ? Történeti visszatekintés

A vadászó, gyûjtögetõ életmódot a növekedõ népesedés idõvel lehetetlenné tette. Az emberek elkezdték az állatokat és növényeket háziasítani, kialakult a mezõgazdaság, a neolitikus forradalom. Ez az elsõ energiaforradalom kezdete a 'termékeny félholdban', a Sagros hegységtõl a mai Irán területén a mai Izrael és Jordánia déli részéig elterjedõ területen alakult ki. A paraszti életforma kialakulása nem csak az emberiség fejlõdésében volt nagy elõrelépés, hanem a napenergia használatában is. A vadászat és gyûjtögetés a természet termelésétõl függött. A növények termesztésével növelték ezt a termelést a napenergia tudatos és egyre hatékonyabb kihasználásával. A fák mellet tehát megjelent egy új természetes de emberektõl tervezett 'szolárkollektor'-forma. Természetesen ennek is mint minden további energiaforradalomnak meg volt az ára: óriási erdõterületeket foglaltak el termesztési földek. A mezõgazdaság fejlõdése magával vonzotta települések, falvak koncentrációját, az elsõ városok kialakulását. Az összes ilyen város hasonló klímájú, a mezõgazdaságnak legkedvezõbb idõjárású területeken alakult ki, a ráktérítõ mentén a 30. szélességi kör mentén, továbbá mindig nagy folyók közelében, ahol az öntözés és szállítás lehetõsége megvolt. Tigris, Eufrátesz (Mezopotámia), Nílus (Egyiptom), Indus (India), Wei He (Kína). PTE PMMK Épületszerkezettan tanszék Ökológia az építészetben 2 ESNB 052 220v4

Városok kialakulása - mezõgazdaság

2

1. Modul elõadás Energiahatékony településtervezés kezdetei

A napenergia tudatos kihasználása nem csak a növénytermesztésben hanem a városépítészetben is megjelent. A híres babiloni függõkertek többszintû teraszokra épültek, melyeket az Eufrátesz folyóból egy pumpálórendszer segíségével öntöztek. A mezõgazdaság dicsõségének szimbólumai voltak, a technika és a napenergiahasználat segítségével megteremtett természet feletti uralkodást fejezték ki, az egyik elsõ látványos szolárépítészet példája (autochton építészet ellentétje). Babilon példaszerûen mutatja a naphoz való orientálódás fontosságát városrendezési rendszerében és házaiban. Az utcákat úgy tervezték meg, hogy a városlakók az ottani éghajlat elõnyeit – fényt, meleget és kellemes friss szellõket – élvezzék és a kevésbé kellemes természeti jelenségeket – a durva délnyugati szelektõl – védve legyenek. A szükséges szellõzést és árnyékolást is megoldották.


3


Hippodamos: Piréne városa, Kr. e. 4. sz.

Késõbbi civilizációk városformái is a naphoz állították be rendszerüket. Piréne várost Hippodamos, a görög sakktábla rendszerû városépítészet alapítója elvei alapján Kr.e. a 4. században építették. A raszteres, derékszögû utcahálózat megkönnyítette az orientálódást és egy rendezett, hatékonyan mûködõ demokratikus társadalom jelképe volt. A középületeken kívül minden ház ugyanolyan vagy nagyon hasonló volt és mindegyiket ugyanúgy a naphoz orientálták. Minden épületegység helységei egy belsõ udvar köré rendezõdnek. Az északi helységek lakószobák voltak, a fõterem elé egy árnyékolt délre nézõ elõteret csatoltak. Nyáron árnyékolt az elõcsarnok, télen pedig beengedte a lapos beesési szögû napsugarakat, hogy felmelegítsék a belsõ teret. Ezenkívül a házsorok úgy voltak elrendezve, hogy egyrészt egymás lakótereit nem árnyékolják a lejtõs terepen való elrendezésnek köszönhetõen, valamint az egyes épületek alacsony melléképületeikkel saját és szomszédos házaikat sem árnyékolták, ugyanis a melléképületeik legfeljebb északról határolták a szomszéd lakótereket.


4


A fõterembõl és árnyékolt elõtérbõl álló egyszerûlakóházat, a megaront, sokan Szókratesz találmányának titulálják, ami mûködési elve alapján tényleg egy energiatudatos szolárház volt és kb. Kr.e. 800-ban az elsõ görög templom elõképévé vált. A tipikus görög átriumház oszlopokkal körülvett belsõ udvarával és megaronjával az említett pirénei lakóházak napenergiahaszálati elvét mutatják. A neolitikus forradalom mindegyik városában ugyanúgy a túlélés alapja az emberi cselekvés és a természet közötti pontosan összeegyeztetett kölcsönhatás volt. Mivel ezek a városi civilizációk az energiaszükségletüket közvetlenül –növénytermesztésbõl és állattartásból- fedték, az optimális mezõgazdasági adottságok védelme alapvetõ elemi fontosságú volt. Az összes eddig felsorolt építési módra igaz, hogy az építményekben minimális energiabehozatallal, ugyanakkor minimális energia-kivitellel kellemes belsõ klímát lehetett létrehozni.

Arbela városa (ma Irbil)


Megaron

5

2. Modul elõadás Az 1960-as évek településtervezése

? ”Energiatudatlan” urbanisztika ? Történeti visszatekintés

A 60-as évek végéig kifejleszett lakóépületek nagyobbak, mélyebbek lettek és moduláris kocepciók alapján 'készültek', 'elõregyártódtak'. A nemzetközi építészet a 20. század közepén derékszögû kubuszokból állt, szabályos, rendszerezett, leegyszerûsített alaprajzi és homlokzati rasztereosztással. A kialakult 'építészet iparosodása' erõs alkotói konformitást okozott. A hõszigetelt üvegezések teljesmértékû hiánya, a külsõ falak minimális vastagsága, rossz hõ- és hangszigeteltsége, (semmi hõszigetelést nem használtak, mert más volt ebben az idõben a beállítottság), a fõként betonból építkezés, és majdnem mindenhol a központi fûtés jellemezte a lakóépítészetet.

A legfontosabb urbanisztikai feladat óriási lakótelepek építése volt, a háború utáni lakáshiány még mindig tartott. 1960 és 1970 között megötszörözõdött az építési telkek ára, mely sûrû, koncentrált beépítettséget követelt. A városok peremén rengeteg óriási, embertelen léptékû lakótömbök, -telepek létesültek. (Mindez Németországban, Nyugateurópában). Ebben az idõszakban megháromszorozódott a gépkocsik állománya.


6

2. Modul elõadás Az 1960-as évek településtervezése

Hamburg-Steilshoop. Szociális lakások 99%-ban.

Pszichológiai, szociológiai problematika: Különösen a nagyméretû lakótelepeknél lehet a hiányzó individualitást felfedezni, az épületek konformitása maximális. Nehéz az orientálódás, A lakások nem csak kívülrõl ugyanolyanok, hanem mindig ugyanolyan megváltozhatatlan alaprajzúak, így a konformitás az épületek belsejében folytatódik. A lakások individuális használata majdnem lehetetlen. Az alaprajzi felosztások csak a már elõre meghatározott funkciókat teszik lehetõvé (túl kicsik is a legtöbb háztartáshoz viszonyítva), így nem tud az otthonhoz egy személyes, érzelmi kapcsolódás, identifikálódás kialakulni. A territoriális viselkedés lehetõsége általában a bútorozás stílusára vagy a különbözõ virágfajtákra választására szûkül. A férfikörpontú lakásfelosztásokban, ahol a nagyszoba mellett túl kicsi 'gazdasági', szaniter és priváthelységek vannak – a gyerekek nem tudnak együtt lenni, játszani, a nõ nem tud hová visszavonulni, a 10-en, vagy 20-on éves fiatal nem tud hol dolgozni, hobbyját végezni.


7

3. Modul elõadás Klímautópiák

? A ‘60-as évek klímautópiái ? Frei Otto ? R. Buckminster Fuller

„Mióta az ember ember, mindig is házban él, egy burokban, mellyel mint egy darabka édenkerttel veszi magát körül, hogy zord vidékeken is életképes maradjon.” Frei Otto, 1962 Az alapvetõ szükségletek kielégítése mindig szorosan összefüggött az emberiség nagy álmával, a természet feletti uralkodás vágyával. A technikai fejlõdéssel egyre növekedett a tervezõk becsvágya, jövõbe vetett hitük. Az 50-es, 60-as években a technika megváltó erejével akarták bolygónk nehezen lakható területeit meghódítani. Csupán egyvalami hiányzott: az ember számára elviselhetõ klíma. Elsõ tervek jégtengeri városokról már az 50-es évek végén megjelentek az építész és konstruktõr, Frei Ottó terveiben. A sarkvidékekre költözés ötlete a 45 000 lakosra tervezett 2 km átmérõjû „Arktis-City” terveiben manifesztálódik. A várost egy 240 m magas, transzparens membránból készült pneumatikus gömbszelet fedi, melyet polyeszter háló merevít és túlnyomás tart fenn. Az energiaigényt külsõ atomerõmû biztosítaná.

Otto világhírû könnyûszerkezete

Frei Otto vázlata egy úszó városról a sarkkörön


8

3. Modul elõadás Klímautópiák Majdnem egyidõben született egy másik vizionárius tanulmány: Richard Buckminster Fuller „tensegrity dome” csarnoka New York-ban. A buborék „tensegrity” szerkezetbõl áll (a tension és integrity szavak egyesítése), ahol a lehetõ legtöbb elemnek húzóerõket kell felvennie, hogy keresztmetszeteiket optimálisan igénybe lehessen venni. A 3 km átmérõjû és 1,6 km magas kupola térrács – a minimális keresztmetek miatt - távolból, mintha szúnyogháló lenne, már egyáltalán nem érzékelhetõ. Fuller ezt továbbfejlesztve eljut a „szolárfelhõk” megoldásáig, ahol 1,6 km átmérõjû transzparens tensegrity gömbvárosok lebegnek az atmoszférában. Mivel ilyen méreteknél a tartószerkezet súlya a beépített levegõ súlyához képest elenyészõ; a napsugárzás segítségével a felmelegedett belsõ levegõ a gömbvárosokat mint felhõket lebegtetné.

Tensegrity kupola, Manhattan

Szolárfelhõk

EXPO Pavilon, 1967 - R. B. Fuller

Bár a két úttörõ pavilonja a '67-es EXPO szimbólumává vált, az utopisztikus tervezõi „mestervágások” sosem valósultak meg. PTE PMMK Épületszerkezettan tanszék Ökológia az építészetben 2 ESNB 052 220v4

9

Ökológia az építészetben 2

Recommend Documents