Magyarország növényvilága
Tóth Zoltán Déli Tömb VII. emelet 7-608 szoba 20-90-555/1718 mellék
[email protected]
antropogén hatások - természetes (érintetlen) - természetközeli (féltermészetes) - degradált (nagy változások) - nem természetes (megszűnés) mezőgazdasági területek, települések, úthálózat - az erdősültség változása Magyarországon - vízjárta területek az árvízmentesítés előtt és után - aktuális (reális -, pillanatnyi -) vegetáció
Bihari - Csorba – Heltai (szerk.): Magyarország emlőseinek atlasza 2007
Bihari - Csorba – Heltai (szerk.): Magyarország emlőseinek atlasza 2007
Natura 2000 – Európai hálózat a természeti értékek megőrzésére I. Melléklet (A Tanács 97/62/EK irányelvével bevezetett módosításokkal) A közösség szempontjából jelentős élőhelytípusok, amelyek megőrzéséhez különleges természetmegőrzési területek kijelölése szükséges Az élőhelytípusok értelmezésére a 20. cikk alapján felállított testület („Habitat Testület”) által jóváhagyott, az Európai Bizottság által kiadott „Az Európai Unió élőhelyeinek értelmezési kézikönyve” című dokumentum szolgál: „Interpretation Manual of European Union habitats, version EUR 15” (elfogadta a Habitat Testület 1996 április 25-én, Európai Bizottság XI főigazgatósága). A kódok a NATURA 2000 kódoknak felelnek meg. A „*” jel kiemelt jelentőségű élőhelytípust jelöl.
„Jelentős hatással volt munkánkra a CORINE Biotopes Project adatbázis élőhelyosztályozási rendszere, a PHYSIS (Palearctic Habitats Information System) is, amely azzal az igénnyel jött létre, hogy az egész palearktikus régió élőhelyeit rendszerezze egy hierarchikus rendszerben. Megtalálható benne a Magyarországon előforduló élőhelytípusok nagy része, a természetes élőhelyek esetében finomabb felbontásban, míg a degradált típusok inkább egyszerűsítve.” A CORINE Land Cover rendszer léptéke 1:100.000 – 1:50.000 mindössze 40 egység Fekete Gábor, Molnár Zsolt és Horváth Ferenc 1997. A magyarországi élőhelyek leírása, határozója és a Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer. Nemzeti Biodiverzitásmonitorozó Rendszer II. pp. 15-16, 20.
1997 Á-NÉR = Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer - egyszerűsített és (eleinte) mindössze 116 élőhely-kategóráival, - egymás mellé rendelt (nem hierarchikus) és önállóan is megálló 3 alrendszerben: 1.természetközeli, 2.természetközeli bolygatott és gyomos, 3.erdő-, mezőgazdasági és egyéb élőhelyek mÁ-NÉR 2001 (IBOA = Intenzív Botanikai Adatgyűjtés) mmÁ-NÉR 2003 (MÉTA = Mo. Élőhely-Térképezésének Adatbázisa mmmÁ-NÉR 2007 (Natura 2000 kompatibilitás illetve NBmR = Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer élőhely-térképezési részének módszertani átgondolása) mmmmÁ-NÉR 2015???
3 fő igény: - Teljes körű fedés: bármely magyarországi élőhely/terület besorolható legyen – az adekvát tér-idő lépték és pontosság figyelembevételével – beleértve a mezőgazdasági művelésnek vagy egyéb emberi beavatkozásoknak kitett élőhelyeket is – (végszükség esetén élőhely-mozaikok megadásával) - Általános használhatóság: nem speciálisan képzett szakemberek is egyszerűen és egyértelműen legyenek képesek alkalmazni – ezért viszonylag kevés és tág kategóriával dolgozik - Degradáltság kezelése: a degradált és devasztált élőhelyeket is tudnia kell kezelni - alkalmazott léptéke vegetációtérképeken kb. 1:25.000-1:10.000 - közepes léptékű szabvány élőhelytérképek készítésére (a CORINE Land Cover rendszer és a „szokásos” társulástani alapokon nyugvó vegetációtérképezés léptéke közé lett belőve) - az élőhelycsoportok elsősorban vizuálisan egyszerűen megfogható fiziognómiaitermőhelyi kritériumokon nyugszanak (nem annyira a fajkompozíción vagy a biogeográfiai elterjedésen) - botanikai és zoológiai megfigyelések, lelőhelyek szabvány élőhelyei jellemzésére és besorolására használható
Az élőhelyleírások alfejezetei (tagolás) - tömör, de lényeget kifejező NÉV -egy betűből és egy számból álló AZONOSÍTÓ KÓD - egymondatos tömör DEFINÍCIÓ - HATÁROZÓ KÓD inkább csak segíti és gyorsítja a tájékozódást - CORINE KÓD - ABIOTIKUS JELLEMZÉS (földrajzi behatárolás, klímafeltételek, kitettség, domborzat, alapkőzet, talajtípus, hidrológiai viszonyok) - BIOTIKUS JELLEMZÉS (növényzet fiziognómiai sajátságai, fajkompozíció, életforma-spektrum, vegetációtörténet, várható ritka taxonok, invázív-agresszív taxonok) - ALEGYSÉGEK felsorolása és rövid jellemzése (főleg a cönológiai alapokon már megkülönböztetettek) - EMBERI HASZNÁLAT, TERMÉSZETVÉDELMI KEZELÉSEK - IRODALOM - SZERZŐ
DEGRADÁCIÓ iránya és következményei, fontosabb jelenségek - a lombkoronaszint egy fajból áll v. fajszegény - a faállomány beteg illetve nem újul - a cserjeszint hiányzik v. fajszegény - az aljnövényzet hiányzik v. fajszegény v. zavart v. jellegtelen - monodominancia egy természetes társulásalkotó v. edafikátor faj illetve egy természetes kisérőfaj esetében - gyomosodás, gyomfajok dominanciája, idegen faj dominanciája - a fajkészlet ugyan jelen van, de a szemmel érzékelhető struktúra (mintázat) felbomlik - fontos ritka faj(ok) erősen veszélyeztetett(ek) v. eltűntek - az eredeti társulásból csak néhány faj van jelen - eltűntek v. elszaporodtak egyszikűek v. kétszikűek v. kriptogámok - domináns faj(ok) eltűnt(ek), a fajszám lecsökkent - természetes szukcesszió előreszaladt részletesebben Rédey in Kovácsné Láng Edit és Török Katalin (szerk.) 1997. Növénytársulások, társuláskomplexek és élőhelymozaikok. Nemzeti Biodiverzitásmonitorozó Rendszer III.
TERMÉSZETESSÉG – DEGRADÁLTSÁG kategorizálása (általában 5-ös skálán) Seregélyes Tibor és Németh Ferenc alapján - 1 a természetes állapot TELJESEN LEROMLOTT, az eredeti vegetáció nem ismerhető fel, gyakorlatilag csak gyomok és jellegtelen fajok fordulnak elő (szántók, intenzív erdészeti és gyümölcskultúrák, bányaudvarok, meddőhányók, vizek betonparttal) - 2 a természetes állapot ERŐSEN LEROMLOTT, az eredeti társulás csak nyomokban van meg, domináns elemei szórványosan, nem jellemző arányban fordulnak elő, tömegesek a gyomjellegű növények (intenzív gyepkultúrák, fenyérfüves vagy csillagpázsitos leromlott legelők, szántó vagy gyep helyére telepített erdők, vizek mesterséges vagy szabályozott mederrel, stb.) - 3 a természetes állapot KÖZEPESEN LEROMLOTT, az eredeti vegetáció elemei megfelelő arányban vannak jelen, de színező elemek alig fordulnak elő, jelentős a gyomok és a jellegtelen fajok aránya (túlhasznált legelők, intenzív turizmus által érintett területek, stb.) - 4 az állapot TERMÉSZETKÖZELI, az emberi beavatkozás nem jelentős, a fajszám a társulásra jellemző maximum közelében van, a színező elemek aránya jelentős, a gyomok és jellegtelen fajok aránya nem jelentős (erdészeti kezelés alatt álló öreg erdők, természetes parti övezettel rendelkező vizek, régebben felhagyott hegylábi gyümölcsösök, stb.) - 5 az állapot TERMÉSZETES, illetve annak tekinthető, a színező elemek aránya kiemelkedő (zömük védett faj, köztük reliktum jellegű ritkaságok is), gyomnak minősülő fajok alig (őserdők, őslápok, hasznosítatlan sziklagyepek, tőzegmohalápok gazdag lápi flórával, fajgazdag hegyi kaszálórétek, stb.)
TERMÉSZETESSÉG – LEROMLOTTSÁG kategorizálása 6-os skálán Varga Zoltán szerint NEM TERMÉSZETES - 1 teljesen mesterséges, antropogén illetve a természetes állapot felismerhetetlen - 2 erősen degradált, zömmel antropogén illetve gyom jellegű növényzettel FÉLTERMÉSZETES - 3 mérsékelten degradált, kevesebb a degradáció-jelző faj, de sok a jellegtelen komponens - 4 a természetes állapottal nem egyező, az antropogén hatás jellemző, de kevés a gyom jellegű elem, az eredeti vegetációnak az emberi beavatkozást tűrő fajai viszont jelentős számúak TERMÉSZETES - 5 az állapot természetközeli, az emberi beavatkozás nyilvánvaló, de mérsékelt, a természetes komponensek a meghatározóak, színező elemekkel - 6 az állapot természetes, az emberi beavatkozás mértéke elhanyagolható
„HATÁROZÓ KÓD” - inkább csak segíti és gyorsítja a tájékozódást - egy élőhelytípus több értéket is felvehet - 1. oszlop: magassági elterjedés: 1. hegy- és dombvidéki 2. síkvidéki (200 m tszfm. alatt) - 2. oszlop: formáció: 1. fás 2. fátlan (3% alatti fásszárú borítás) - 3. oszlop: termőhely (vízellátottsága): 1. vízi-mocsári 2. üde 3. száraz - 4. oszlop: antropogén befolyásoltság: 1. természetközeli (Seregélyes-Németh-féle 34-5) 2. degradált, nem természetes (Seregélyes-Németh-féle 1-2) - pl. 1111 Hegy- és dombvidéki, fás, vízi-mocsári, természetközeli élőhelyek lehetnek „C3 Tőzegmohalápok”, „J1 Fűz- nyírlápok”, „J2 Égerlápok és égeres mocsárerdők” vagy „N1 Mészkerülő erdeifenyvesek”
TERMÉSZETKÖZELI ÉLŐHELYEK A Hínarasok B Mocsarak C Forráslápok, átmeneti és dagadólápok D Üde sík- és dombvidéki rétek és rétlápok E Domb- és hegyvidéki gyepek F Szikesek G Nyílt szárazgyepek H Zárt száraz és félszáraz gyepek K Üde lomboserdők I Nem ruderális pionír növényzet J Liget- és láperdők L Zárt száraz lomboserdők Fellazuló száraz lomboserdők és cserjések M N Fenyőerdők TERMÉSZETKÖZELI BOLYGATOTT ÉS GYOMOS ÉLŐHELYEK O Másodlagos, illetve jellegtelen származék mocsarak, rétek és gyepek P Természetközeli, részben másodlagos gyep-erdő mozaikok R Másodlagos, illetve jellegtelen származékerdők és ligetek ERDŐ-, MEZŐGAZDASÁGI ÉS EGYÉB ÉLŐHELYEK S Telepített erdészeti faültetvények és származékaik T Agrár élőhelyek U Egyéb élőhelyek
TERMÉSZETKÖZELI ÉLŐHELYEK A Hínarasok A1 A2 A3 A4 A5
Békalencsés, rucaörömös, tócsagazos úszóhínár Rencés, kolokános lebegőhínár Békaszőlős, süllőhínaras, tündérrózsás, vízitökös, tündérfátylas, sulymos rögzült hínár Békaliliomos és más lápi hínár Víziboglárkás, tófonalas vagy csillárkamoszatos szikes hínár
B
Mocsarak
B1 B2 B3 B4 B5 B6
Tavak zárt nádasai és gyékényesei Tavi harmatkásás, békabuzogányos, tavi kákás, mételykórós mocsarak Vízparti virágkákás, csetkákás, vízi hídőrös stb. mocsarak és nádasok Zsombékosok Nem zsombékoló magassásrétek Zsiókás és sziki kákás szikes mocsarak
C
Forráslápok, átmeneti és dagadólápok
C1 C2 C3
Mészkerülő, illetve meszes talajú forráslápok Tőzegmohás átmeneti lápok Tőzegmohalápok
D
Üde sík- és dombvidéki rétek és rétlápok
D1 D2 D3 D4 D5
Üde és nádasodó láprétek-rétlápok Kiszáradó kékperjés láprétek Dombvidéki mocsárrétek Alföldi mocsárrétek Patakparti és lápi magaskórósok
TERMÉSZETKÖZELI ÉLŐHELYEK (folyt.) E Domb- és hegyvidéki gyepek E1 E2 E3 E4 E5
Franciaperjés domb- és hegyvidéki rétek Veres csenkeszes hegyi rétek Hegyvidéki sovány gyepek Szőrfűgyepek Csarabosok
F
Szikesek
F1 F2 F3 F4 F5
Ürmöspuszták Szikes rétek Sziki magaskórósok Mézpázsitos szikfokok Padkás szikesek és szikes tavak iszapnövényzete
G
Nyílt szárazgyepek
G1 G2 G3
Évelő nyílt homokpusztai gyepek Mészkedvelő nyílt sziklagyepek Mészkerülő nyílt sziklagyepek
H
Zárt száraz és félszáraz gyepek
H1 H2 H3 H4 H5
Zárt sziklagyepek Sziklafüves lejtősztyepprétek Pusztafüves lejtősztyeppek és erdőssztyepprétek Stabilizálódott félszáraz irtásrétek, gyepek és száraz magaskórósok Alföldi sztyepprétek
TERMÉSZETKÖZELI ÉLŐHELYEK (folyt.) I Nem ruderális pionír növényzet I1 I2 I3 I4
Árterek és zátonyok pionír növényzete Löszfalnövényzet Sziklafalak és kőfalak pionír növényzete Görgeteg pionír növényzet
J
Liget- és láperdők
J1 J2 J3 J4 J5 J6
Fűz- és nyírlápok Égerlápok és égeres mocsárerdők Bokorfüzesek Fűz- és nyárligetek Égerligetek Tölgy-kőris-szil ligetek
K
Üde lomboserdők
K1 K2 K3 K4 K5 K6 K7
Alföldi gyertyános-tölgyesek és üde gyöngyvirágos-tölgyesek Hegyvidéki gyertyános-tölgyesek Nyugat-délnyugat-dunántúli bükkösök és gyertyános-tölgyesek Dél-dunántúli ezüst hársas-bükkösök és gyertyános-tölgyesek Középhegységi szubmontán és montán bükkösök Törmeléklejtő erdők, szurdokerdők és sziklai bükkösök Üde mészkerülő tölgyesek és bükkösök
L
Zárt száraz lomboserdők
L1 L2 L3 L4
Mészkedvelő és melegkedvelő tölgyesek Cseres-tölgyesek Lombelegyes, tölgyes jellegű sziklai maradványerdők Száraz mészkerülő tölgyesek
TERMÉSZETKÖZELI ÉLŐHELYEK (folyt.) M Fellazuló száraz lomboserdők és cserjések M1 M2 M3 M4 M5 M6 M7 M8
Molyhos tölgyes bokorerdők Tatárjuharos lösztölgyesek Sziki tölgyesek Pusztai tölgyesek Borókás-nyárasok Sztyeppcserjések Sziklai cserjések Száraz-meleg erdőszegélyek
N
Fenyőerdők
N1 N2 N3
Mészkerülő erdeifenyvesek Mészkedvelő erdeifenyvesek Lucfenyvesek
TERMÉSZETKÖZELI BOLYGATOTT ÉS GYOMOS ÉLŐHELYEK O Másodlagos, illetve jellegtelen származék mocsarak, rétek és gyepek O1 O2 O3 O4 O5 O6 O7 O8 O9 O10 O11 O12 O13
Kiszáradó, jellegtelen és másodlagos mocsarak és sásosok Zavart és degradált felszínek iszapnövényzete Ártéri és mocsári ruderális gyomnövényzet Ártéri félruderális gyomnövényzet Alföldi gyomos száraz gyepek Alföldi gyomos üde gyepek Domb- és hegyvidéki gyomos szárazgyepek Domb- és hegyvidéki gyomos üde gyepek Másodlagos, egyéves homoki gyepek Természetközeli mezsgyék, rézsűk és gátak növényzete Természetközeli gyepek felhagyott szántókon Felhagyott szőlők és gyümölcsösök Taposott gyomnövényzet
P
Természetközeli, részben másodlagos gyep-erdő mozaikok
P1 P2 P3 P4 P5 P6
Zárt erdők helyén kialakult vágáscserjések és őshonos fafajú pionír erdők Spontán cserjésedő-erdősödő területek Fiatal erdősítés degradált természetközeli gyepmaradványokkal Fáslegelők Gesztenyeligetek Kastélyparkok és arborétumok az egykori vegetáció maradványaival vagy regenerálódásával
R
Másodlagos, illetve jellegtelen származékerdők és ligetek
R1 R2 R3
Spontán beerdősödött területek részben betelepült cserje- és gyepszinttel Tájidegen fafajokkal elegyes erdők részben túlélt/betelepült cserje- és gyepszinttel Jellegtelen telepített erdők részben betelepült cserje- és gyepszinttel
ERDŐ-, MEZŐGAZDASÁGI ÉS EGYÉB ÉLŐHELYEK S Telepített erdészeti faültetvények és származékaik S1 S2 S3 S4 S5 S6 S7
Akácosok Nemes nyárasok Egyéb tájidegen lombos erdők Erdei- és feketefenyvesek Egyéb tájidegen fenyvesek Nem őshonos fajokból álló spontán erdők és cserjések Facsoportok, erdősávok és fasorok (fásítások)
T
Agrár élőhelyek
T1 T2 T3 T4 T5 T6 T7 T8 T9
Egyéves szántóföldi kultúrák Évelő szántóföldi kultúrák Zöldség- és dísznövénykultúrák Rizskultúrák Vetett rétek és legelők Kistáblás mozaikok Nagyüzemi szőlők és gyümölcsösök Kisüzemi gyümölcsösök és szőlők Kiskertek
U
Egyéb élőhelyek
U1 U2 U3 U4 U5 U6 U7 U8
Belvárosok, lakótelepek Kertvárosok Falvak Telephelyek, roncsterületek Meddőhányók Nyitott bányafelületek Homok-, agyag- és kavicsbányák, csupasz löszfalak, digó- és kubikgödrök F l ó i k
"Magyarország természetes növényzeti örökségének felmérése és összehasonlító értékelése„ című Széchenyi-terv keretében (2002-2005) NKFP 0050/3B sz. pályázat - MÉTA – Magyarország Élőhelyeinek Térképi Adatbázisa – a „nem felmérendő” és a felmért hatszögek adatlapjai, a kvadrát táji, az erdőtermészetességi és a gyepdinamikai adatlapok – http://www.novenyzetiterkep.hu/meta/ - Flórakutatás – kvadrátonként fajlista és külön inváziós adatlap – a magyar flóra hálótérképes adatbázisa, inváziós növények adatbázis, védett és veszélyeztetett edényes növények természetvédelmi adatbázisa, a magyar flóra kiemelt értékeinek adatbázisa - Cönológiai Munkacsoport – cél 7000 cönológiai felvételből álló adatbázis – a magyarországi természetközeli vegetációtípusok cönológiai adatbázisa (CoenoDat Referencia Adatbázis) - TERMERD – 3000 erdőrészlet felvételezése – a magyarországi erdők természetességének adatbázisa – http://ramet.elte.hu
www.novenyzetiterkep.hu
2832? 2834? db. KVADRÁT (2474 tejesen az országban): a Kö-Eu flóratérképezés („CEU” vagy „KEF”) egynegyednyi hálóegysége = 5'×3' földrajzi hosszúsági ill. szélességi perc által határolt négyszög = kb. 5,5 × 6,3 km = 35 km2 267813 db. HATSZÖG: hozzávetőlegesen 100 hatszög esik egy kvadrátba. - mmÁ-NÉR 2003 ÉLŐHELYTÍPUSOK
A térképezés egységei 3 térléptékben
267813 db. egymással érintkező, 35 hektáros szabályos HATSZÖG-ekből álló háló. Hozzávetőlegesen 100 hatszög esik egy kvadrátba.
mmÁ-NÉR 2003 ÉLŐHELYTÍPUSOK - Csak a természetes és természetközeli élőhelyek (86 féle) valamint attribútumaik, jellemzőik. A mezőgazdasági területek (szántók, faültetvények, stb.), ipari területek, települések esetében csak vázlatos dokumentálás. - ÉIÚ 2.0 „Élőhelyismereti útmutató” az élőhelyek definíciója és 3 év alatt részletes leírása - http://www.novenyzetiterkep.hu/eiu/ 225 felmérő - AL-KÚ 3.3 „Módszertani és adatlap-kitöltési útmutató” az adatlapok 7000 terepnap kitöltésehez - http://www.novenyzetiterkep.hu/alku/ 100000 adatlap
Élőhelyenként: „Dokumentáltuk az élőhelyek természetességét, a kiterjedését, a foltmintázatát, az elszigeteltségét, hogy milyen hatással van rájuk a környezetük, illetve milyen tényezők veszélyeztetik a létüket.” 35 ha-os hatszögenként: „Továbbá részletes adatokat gyűjtöttünk az aktuális tájhasználatról (legelés, kaszálás, parlagok aránya), a különösen veszélyes, agresszíven terjedő idegenhonos fajokról, az özöngyomokról, s a terület potenciális természetes vegetációjáról.” 35 km2-es kvadrátonként: - az egyes élőhelyek altípusai vagy változatai - az inváziós fajok esetében a veszélyeztetés mértéke (nem a területe), - az élőhely kvadráton (tájon) belüli átjárhatósága, - az élőhelyek regenerációjának feltételezett hatékonysága három különböző szituációban (helyben, szomszédos területen, vagy művelés alól felhagyott területen pl.: parlagon, bányában).
A kördiagrammok a hatszögekben található élőhelyeknek a hatszögekhez viszonyított százalékos kiterjedését mutatják. A körök sugara arányos a hatszögekben található összes természetes és természetközeli élőhely kiterjedésével. Az üres hatszögekben nincs felmérendő kiterjedésű természetközeli élőhely. egy középhegységi táj zömében tölgyes és bükkös erdőkkel egy ember által erősen átalakított táj, a Duna-Tisza-közi homokhátság egy része fragmentált gyepfoltokkal.
Özönfajok elterjedése
Élőhelyek inváziós fertőzöttsége akáccal
http://www.novenyzetiterkep.hu/fototar/
Á-NÉR 2003 fő élőhelytípus Üde lomboserdők Á-NÉR 2003 élőhelytípus K5 Bükkösök Natura2000 kód 9130 Szubmontán és montán bükkösök Készítő neve és elérhetősége Bölöni János (
[email protected]) A felvétel helye Keleti-Bakony, Tés, Öreg-Futóné; 8774.3 D06 A felvétel készítésének ideje 1998 március Rövid leírás Bükkös kora tavaszi geofiton aszpektusa. Termőhely Dolomit alapkőzeten kialakult sekély talaj, a klíma időszakosan, de elég rendszeresen száraz (emiatt – bár az átlagos éves csapadék megközelíti a 700 mm-t, a bükk számára kissé határ-termőhelynek számít). Szerkezeti jellemzők Régóta erős emberi hatás alatt álló terület (a korabeli tulajdonos, a Székesfehérvári Püspökség sokáig legeltetésre is használta a területet), gyakoriak a sarj eredetű fák (bükkök is), valamint a - vélhetően legalább részben a gyakori fahasználatok miatt kialakult - magas kőris uralta kisebb-nagyobb foltok (bár itt éppen ilyenek nem nagyon látszanak, csak a háttérben vannak). Összetétel Bükk (Fagus sylvatica), magas kőris (Fraxinus excelsior), közönséges gyertyán (Carpinus betulus), nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) (lombszint). A gyepszint fajokban meglehetősen szegény, üde és általános erdei fajok jellemzik: keltikék (Corydalis cava, C. pumila), hóvirág (Galanthus nivalis), bükkös sás (Carex pilosa), szagos müge (Galium odoratum), erdei szélfű (Mercurialis perennis), foltos árvacsalán (Lamium maculatum), erdei kutyatej (Euphorbia amygdaloides), stb. Természetesség 4 (A módosított Németh-Seregélyes skála szerint) Veszélyeztető tényezők Sok a vad és az erdőgazdálkodás is jelentős veszélyforrást jelent a sematikus beavatkozásaival (rendszeresen irtják az elegyfákat). Az ilyen, kissé kedvezőtlen termőhelyű, erős emberi hatásokat elszenvedett erdők kíméletet igényelnének. Használat Vágásos erdőgazdálkodás.
mmmÁ-NÉR 2007 - a MÉTA térképezés miatt 2003-ban lényegesen átdolgozott (mmÁ-NÉR = ÁNÉR2003) anyagból hiányoztak a mesterséges élőhelyek (mert maga a MÉTA sem vállalta fel ezeknek a térképezését). - részben a MÉTA tapasztalatai és részben a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer élőhely-térképezési részének módszertani átgondolásával párhuzamosan összedolgozták az 1997-es és a 2003-as Á-NÉR-t (a mesterséges élőhelyeket kis részben szintén újragondolva) - az NBmR monitorozások során ezt az Á-NÉR2007-et kötelező használni, de szakmai és kompatibilitási okok miatt más térképezésekkor is célszerű erre a rendszerre áttérni. - fontos lépésként elvégezték a Natura 2000 élőhelyekkel való összevetést is, és néhány altípus létrehozásával a két rendszert szinte teljesen kompatibilissé tették. Így egy ÁNÉR-térkép (a néhány altípus szisztematikus megjelölésével) egyszerűen Natura 2000 élőhelytérképpé alakítható.
Simon Tibor és Seregélyes Tibor (1998): Növényismeret (a hazai növényvilág kis határozója). Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Seregélyes Tibor pp. 38-47. Társulások és élőhelytípusok (14 típus) - bokorerdők - száraz-meleg (xeroterm) erdők - cseres-tölgyesek - gyertyános-tölgyesek és bükkösök - ligeterdők és láperdők - kultúredők - sziklagyepek és sztyepplejtők - homoki sztyeppnövényzet - láp- és mocsárrétek - üde kaszálórétek - löszgyepek - szikesek - vízi élőhelyek - gyomnövényzet
Simon Tibor és Seregélyes Tibor (1998): Növényismeret (a hazai növényvilág kis határozója). Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Simon Tibor pp. 220-235. A gyakoribb hazai növénytársulások kis határozója (12 csoportban 89 társulás) Lágyszárú, fátlan társulások - hínárnövényzet - gyomnövényzet - mocsári és patak menti növényzet - nedves rétek és láprétek - kaszálórétek - sziklai gyepek és mohabevonatok - száraz gyepek, sztyepprétek Fás, cserjés társulások - kultúrerdők - mezofil és száraz tölgyesek - fűz- és égerligetek - láperdők és lápcserjések - üde lomb- és tűlevelű erdők
az ELTE Növényrendszertani és Ökológiai Tanszéken a növényrendszertan gyakorlatokhoz használt oktatási segédanyag (korábban CD-ROM, manapság jelszavas taxon.elte.hu honlap)
mindössze 9 élőhely-csoport az egyes élőhely-csoportok rövid szöveges jellemzése és képanyag mindössze 59 kategória még tovább egyszerűsített kategóriarendszer
Főbb hazai élőhelytípusok 1. Üde lomberdők
4-5. Száraz gyepek
7. Hínarasok
- gyöngyvirágos tölgyesek - gyertyános tölgyesek - bükkösök (montán, szubmontán, mészkerülő, illír) - szurdokerdők - törmeléklejtő erdők - erdeifenyvesek és fenyőelegyes üde lomberdők
- nyílt homokpusztagyepek - homoki sztyepprétek - lösz sztyepprétek - pusztafüves lejtősztyeppek - sziklafüves lejtősztyeppek - nyílt sziklagyepek (dolomit, mészkő, szilikát) - zárt sziklagyepek (meszes, vulkanikus)
- rögzült hínár - lebegő hínár
2. Liget- és láperdők - ártéri bokorfüzesek - puhafaligetek - keményfaligetek - hegyvidéki égerligetek - égerlápok - fűz és nyír lápok
3. Száraz erdők - tatárjuharos lösztölgyesek - molyhos tölgyes bokorerdők (karsztbokorerdők, elegyes karszterdők) - pusztai tölgyesek - cseres tölgyesek - mészkedvelő és melegkedvelő tölgyesek - nyáras-borókások - mészkerülő tölgyesek - sziklai cserjések - pusztai cserjések (löszcserjések) - száraz erdőszegélyek
6. Mocsarak-lápok-rétek - nádasok-gyékényesek - vízparti virágkákás-hídőrös mocsarak - zsombékosok - nem zsombékoló magassásosok - tőzegmohás lápok - forráslápok - láprétek (mészkedvelő, mészkerülő) - buckaközi mocsarak - mocsárrétek - üde kaszálók - hegyi rétek - szőrfűgyepek - magaskórósok - iszapnövényzet
8. Szikesek - szikes mocsarak - sziki rétek - ürmöspuszták - szikfoknövényzet - padkás szikesek
9. Antropogén növényzeti típusok - nitrofita gyomnövényzet - útszéli gyomnövényzet - vetési gyomnövényzet - kapás gyomnövényzet - ártéri gyomnövényzet - vágásnövényzet - akácosok - nemesnyarasok - telepített fenyvesek (feketefenyvesek, erdeifenyvesek, lucosok)
Egy példa az élőhelytípusok leírásai közül 2. Liget- és láperdők Felszíni vagy talajvíz által befolyásolt, nedves talajú, időszakosan vagy állandóan víz borította erdők. A ligeterdők folyók, patakok ártéri területein kialakult erdők, összetételüket az elárasztás időtartama (víztesttől való távolság), a hordalék minősége, és a talajvíz szintje határozza meg. Talajukat a folyó hordaléka alakítja ki, az elárasztások miatt szerves anyagban és oxigénben gazdag, és uralkodnak benne az aerob lebomlási folyamatok. --- Nagyobb folyóink mentén közvetlenül a vízparton bokorfüzesek keskeny sávját találjuk, a gyakran elárasztott területeken puhafa ligeterdők (uralkodó a fehér fűz és a fekete nyár), a víztől távolabb pedig keményfa ligeterdők (kocsányos tölgy, pannon kőris, szil ligetek) alakulnak ki. Ezen erdők mocsárrétekkel, mocsarakkal, lápokkal alkotnak mozaikot. Aljnövényzetük és cserjeszintjük nagy borítású, de viszonylag fajszegény, jellemzőek rájuk a kúszónövények, valamint a nagy tápanyagtartalmat jelző, gyom jellegű fajok. A víztesttől távolodva a keményfa ligetekben egyre nagyobb az üde lomberdei növények aránya. --- Hegyi patakjainkat többnyire hegyvidéki égerligetek kísérik, magaskórósokkal, lápokkal keveredve. Ezekben uralkodó az enyves éger, aljnövényzetük szintén nagy borítású, jellemzőek bennük a sások, nagytermetű kétszikűek. Lefolyástalan, pangóvizes területeken láperdők figyelhetők meg, amelyekben a fák szinte az egész évben vízben állnak, talajuk tőzeges láptalaj, vizük barnás színű, oxigénben szegény, amelyben a belekerülő szerves törmelék eltőzegesedik (anaerob lebontó folyamatok). A domináns fafaj alapján megkülönböztetünk égerlápokat (Alnus glutinosa, Fraxinus angustifolia subsp. pannonica), fűzlápokat (Salix cinerea, S. aurita) és nyírlápokat (Betula pendula, B. pubescens). Aljnövényzetükben lápi és mocsári növényeket találunk, más fajok jelennek meg a szárazabb, fák lábánál kialakuló zsombékokon, és a mélyebb részeken. A láp és ligeterdők, a lápokhoz és mocsarakhoz hasonlóan sok átmenetet mutatnak.