2012/1 Összeállította: Központi Statisztikai Hivatal www.ksh.hu VI. évfolyam 1. szám
2012. január 4.
Dél-dunántúli statisztikai tükör 2011/12 Tartalom 1
Az álláskeresők területi jellemzői a Dél-Dunántúlon 2010-ben
3
Hulladékgazdálkodás a Dél-Dunántúlon, 2010
Az álláskeresők területi jellemzői a Dél-Dunántúlon 2010-ben
A Foglalkoztatási Hivatal állandó lakóhely szerinti adatai alapján a 2010. decemberi zárónapon a dél-dunántúli régióban 70 790 álláskeresőt regisztráltak, amely az ország területén nyilvántartásban szereplők 12%-át tette ki. Számukban az előző évihez képest az országos átlagot 1,4 százalékponttal meghaladó, 3,6%-os csökkenés következett be. Az ország tervezési-statisztikai régiói közül mindössze kettőben nőtt a munkanélküliek száma: KözépMagyarországon 7,3%-kal és az Észak-Alföldön 0,9%-kal. A további 5 régió közül a legnagyobb mértékű – 11,4%-os – csökkenés a Nyugat-Dunántúlt jellemezte. A Dél-Dunántúlon nyilvántartott álláskeresők számában tapasztalt visszaesés mértéke egyedül a dél-alföldi régióban mért csökkenésnél (2,7%) bizonyult kedvezőbbnek. A régió 25 kistérségének négyötödében az álláskeresők száma elmaradt az egy évvel korábbitól, csupán egyötödében történt növekedés. A legnagyobb létszámgyarapodás Mohács környékét jellemezte, az állástalanok száma itt 9,3%-kal haladta meg az előző évit, a további 4 térségben 0,9–5,5% közötti növekedést regisztráltak. A létszámcsökkenés mértéke Baranya 9 kistérsége közül 3-ban, Somogyban 11 közül 7-ben és Tolna 5 térségéből 4-ben bizonyult régiós átlag felettinek. 1. ábra Az álláskeresők számának változása kistérségenként, % Mohácsi Balatonföldv ári Fony ódi Dombóv ári Komlói Sásdi Szigetv ári Pécsi Kaposv ári Siklósi Kadarkúti Pécsv áradi Tabi Selly ei Lengy eltóti Siófoki Marcali Nagy atádi Szekszárdi Barcsi Tamási Paksi Szentlőrinci Csurgói Bony hádi
109,3 105,5 104,4 102,2 100,9 99,7 99,4 98,5 98,4 98,0 97,2 96,1 96,0 95,1 94,1 94,1 93,6 93,1 93,1 92,5 91,7 88,5 88,2 88,0 84,9 0,0
20,0 2010/2009
40,0
60,0
80,0
100,0
120,0
A munkanélküliség mértékét leginkább kifejező munkanélküliségi ráta – amely megmutatja, hogy a vizsgált időszak munkavállalási korú állandó népességéhez1 képest mekkora a regisztrált álláskeresők aránya – a déldunántúli régióban 2010. év végén 11,1% volt. Ez 0,3 százalékponttal bizonyult alacsonyabbnak, mint az azt megelőző évben, miközben a munkavállalási korú népesség száma egy százalékkal csökkent. Az országosan mért 8,9%-os ráta bár jóval kedvezőbben alakult a régiót jellemző mutatónál, viszont a 2009-hez képest mért pozitívnak értékelhető változás (-0,1 százalékpont) mindössze felét tette ki a dél-dunántúli régióban végbement csökkenésnek. Az országon belüli régiós értékeket összehasonlítva elmondható, hogy öt térségben csökkenés, kettőben pedig növekedés történt az előző évhez képest. A Dél-Dunántúlt jellemző munkanélküliségi ráta az észak-magyarországi és az észak-alföldi után a harmadik legmagasabb értéket képviselte. Változását (-0,2 százalékpont) tekintve a dél-alföldit megelőzve a negyedik legvisszafogottabbnak bizonyult a régiók között. 2. ábra A regisztrált munkanélküliek munkavállalási korú állandó népességhez viszonyított aránya régiónként és országosan, % 8,9 9,0
Ország összesen 4,5 4,2
Közép-Magy arország
6,2 7,0
Ny ugat-Dunántúl
7,7 8,3
Közép-Dunántúl
9,9 10,1
Dél-Alföld
11,1 11,4
Dél-Dunántúl
13,6 13,4
Észak-Alföld
13,6 14,2
Észak-Magy arország 0,0
5,0 2009
140,0
régiós átlag=96,4%
1 Munkavállalási korú állandó népesség: 2009-ben és 2010-ben a 15-61 éves nők és férfiak.
10,0
15,0
20,0
2010
Az álláskeresők aránya 2010 végén – hasonlóan az előző évhez – a régió három megyéje közül Baranyában és Tolnában régiós átlag alatti, Somogyban pedig afölötti értéket képviselt. A régió kistérségeit vizsgálva a legmagasabb munkanélküliség a sellyei térséget sújtotta (23,1%), míg a legkedvezőbben Paks közelében alakult az állástalanok aránya (7,1%). Az országos átlagtól is elmaradó mértékű munkanélküliség jellemezte a paksi mellett a pécsi, a siófoki, a bonyhádi és a szekszárdi térséget. Pécsvárad, Kaposvár és Balatonföldvár térségeiben a ráta értéke ugyan meghaladta az országos szintet, de valamelyest elmaradt a régiós átlagtól. Előbbiekkel szemben az állásnélküliek legmagasabb arányát a Sellyei után a Szigetvári és a Barcsi kistérségben regisztrálták. Változását tekintve az
2
Statisztikai tükör 2012/1
Dél-dunántúli statisztikai tükör 2012/1
állástalanok aránya a Dél-Dunántúl megyéi közül Tolnában 0,7, Somogyban 0,5 százalékponttal csökkent, Baranyában pedig nem változott 2009. év végéhez képest. A régió kistérségeinek sorában a ráta 17 kistérségben csökkent, kettőben stagnált, a többi 6-ban pedig növekedést mutatott. A javuló eredményeket produkáló térségek mutatója 0,1–1,7 százalékponttal maradt el a 2009-es értékektől. Az állástalanok aránya legnagyobb mértékben (1,2 százalékponttal) Mohács környékén emelkedett meg, a további 5 térségben a romlás mértéke 0,1 és 0,6 százalékpont között szóródott. 1. tábla A regisztrált álláskeresők munkavállalási korú népességen belüli aránya Kistérség
2009
2010
Változás, százalékpont
százalék
Komlói Mohácsi Pécsi Pécsváradi Sásdi Sellyei Siklósi Szentlőrinci Szigetvári
12,3 10,8 7,4 9,5 15,3 24,1 14,4 14,8 17,6
12,5 11,9 7,3 9,2 15,4 23,1 14,2 13,1 17,6
0,2 1,1 -0,1 -0,3 0,1 -1,0 -0,2 -1,7 0,0
Baranya összesen Balatonföldvári Barcsi Csurgói Fonyódi Kadarkúti Kaposvári Lengyeltóti Marcali Nagyatádi Siófoki Tabi
11,0 9,5 18,4 18,5 11,0 16,4 10,3 17,2 13,5 16,1 9,2 14,7
11,0 10,0 17,2 16,4 11,6 15,9 10,3 16,1 12,7 15,2 8,7 14,4
0,0 0,5 -1,2 -2,1 0,6 -0,5 0,0 -1,1 -0,8 -0,9 -0,5 -0,3
Somogy össszesen Bonyhádi Dombóvári Paksi Szekszárdi Tamási
12,9 8,7 11,9 8,0 9,0 15,1
12,5 7,5 12,3 7,1 8,4 14,1
-0,4 -1,2 0,4 -0,9 -0,6 -1,0
Tolna összesen
10,2
9,5
-0,7
Dél-Dunántúl összesen
11,4
11,1
-0,3
9,0
8,9
-0,1
Ország összesen
Nemenként vizsgálva az álláskeresők munkavállalási korú állandó népességhez viszonyított arányát, régiós szinten férfiaknál 11,7, nőknél 10,5-es mutatóértéket kapunk. Ezt az átlagot összevetve a régió megyéinek átlagával azt tapasztaljuk, hogy Baranyában és Tolnában mindkét nem mutatója alatta maradt a régiósnak, míg Somogyban mindkét esetben meghaladta azt. A Dél-Dunántúl legtöbb (21) kistérségében a munkanélküliségi ráta a férfiak körében bizonyult magasabbnak. A kivételek a kedvezőbb foglalkoztatási helyzetű területek között fordultak elő, úgymint Paks, Siófok, Balatonföldvár és Fonyód környékén. A 2010. év végi adatok alapján – az országos megoszláshoz hasonlóan – a régió álláskeresőinek mintegy 47%-a tartozott a nők, 53%-a pedig a férfiak közé. A kistérségek közül 21-ben férfi, 4-ben pedig nőtöbblet mutatkozott a munkanélküliek „táborában”. Az ezt megelőző évben 3 kistérséget jellemzett a nők magasabb hányada. Érdekesség, hogy 2010 végén a Kaposvári térségben a nők és férfiak száma közel azonosan alakult, mindössze 2 fő volt közöttük a különbség a férfiak javára. Az „erősebbik nem” aránya a Nagyatádi kistérségben volt a legmagasabb (58%-os), de 57% körüli hányadot képviselt további három térségben (Sellye, Bonyhád és Tamási környékén) is. A munkanélküliek körében nőtöbblet három Balaton-parti (Fonyód, Balatonföldvár és Siófok), valamint a Paksi kistérségben jelentkezett. A fenti térségekről elmondható, hogy jellemzően a régió alacsonyabb munkanélküliségi hányaddal bíró területei közé tartoznak.
3. ábra Az álláskeresők nemenkénti megoszlása kistérségenként, 2010 Siófoki Balatonföldvári Balatonföldv ári Paksi Fony ódi Kaposv ári Pécsi Komlói Dombóv ári Siklósi Sásdi Szentlőrinci Csurgói Mohácsi Kadarkúti Szekszárdi Tabi Barcsi Pécsv áradi Lengy eltóti Marcali Szigetv ári Selly ei Tamási Bony hádi Nagy atádi
46,5 47,2 47,5 47,9 50,0 50,5
53,5 52,8 52,5 52,1 50,0 49,5
51,4 51,7 52,0 52,5 53,4 53,6 53,8 53,9 54,1 54,2 54,2 54,9
48,6 48,3 48,0 47,5 46,6 46,4 46,2 46,1 45,9 45,8 45,8 45,1
55,3 55,6 55,6 56,9 57,0 57,0 58,1
44,7 44,4 44,4 43,1 43,0 43,0 41,9
0%
25% Férfi
50%
75%
100%
Nő
A Dél-Dunántúlon a regisztrált álláskeresők iskolai végzettség szerinti megoszlása az egy évvel korábbihoz hasonlóan alakult. A 2010. év decemberi zárónappal közölt adatok szerint a munkanélküliek 44%-a legfeljebb 8 osztályt végzett, a középfokú képzettségűek 52, a felsőfokúak 4%-ot képviseltek. Ugyanekkor országosan az állást keresők 41%-a a legalacsonyabban iskolázottak, 54%-a a középfokú bizonyítvánnyal rendelkezők, 5%-a pedig a diplomások közül került ki. A régió megyéi közül a legfeljebb általános iskolát végzettek és középfokúak aránya Baranyában, a főiskolai és egyetemi diplomával rendelkezőké pedig Somogyban volt a legalacsonyabb. A kistérségek közül a sellyei, a sásdi, valamint a lengyeltóti térségek bizonyultak végzettség tekintetében a leghátrányosabb helyzetűnek, mert ezekben volt a legmagasabb (sorrendben 62–58–58%) azoknak a hányada, akik legfeljebb az általános iskolát járták ki. A fentieken túl a régió 25 kistérsége közül még további 11-ben nem érte el a 8 osztályt végzettek aránya a régiós átlagot. A felsőfokú végzettségűek hányada 8 térségben meghaladta a régióban kimutatott értéket, közülük is a Pécsi kistérség emelkedett ki, ahol a főiskolai és egyetemi diplomával rendelkezők az álláskeresők 9%-át tették ki. A legalacsonyabb érték ugyanakkor a Lengyeltóti kistérséget jellemezte, ahol a diplomások aránya még az egy százalékot (0,9%) sem érte el. Az állástalanok korcsoport szerinti megoszlása a régióban és országosan is hasonló képet mutatott. 2010 végén a 26 év alattiak a munkanélküliek 18, az 50 év felettiek a 20%-át képviselték, 62%-uk pedig az említett kettő közötti korcsoporthoz tartozott. Az előző évi megoszláshoz képest a fiatalok aránya nem változott, a 26-50 év közöttiek hányada 2 százalékponttal csökkent, az 50 év felettieké pedig 2 százalékponttal nőtt. A 2010. év zárónapján a déldunántúli régión belül arányait tekintve a legtöbb fiatal munkanélküli Tolnában (19%), a legkevesebb pedig Somogyban (17%) élt. A 26 és 50 év közötti állástalanok közel azonos arányban (62%-ban) voltak jelen mindhárom megyében. A régió kistérségeiben a 26 év alattiak aránya 14 és 21% között szóródott. A régiós átlag alatt 12, fölötte 13 kistérség helyezkedett el. A 26 év alattiak relative legkevesebben a fonyódi térségben kerestek munkát, a legtöbben Szigetvár körzetében nem tudtak elhelyezkedni. Az 50 év felettiek hányada is jelentős szóródást mutatott, a legalacsonyabb a Paksi kistérségben, a legmagasabb Balatonföldvár környékén volt, előbbiben a munkanélküliek 16, az utóbbiban a 27%-át alkották e korcsoport tagjai. A részarányuk átlag alatti 14, afeletti 11 kistérségben volt, amelyek közül a balatonföldvári térségen kívül további 8 kistérségben (Mohácsi, Siklósi, Csurgói, Fonyódi, Kaposvári, Lengyeltóti, Siófoki, Tabi) a 20%-ot is meghaladta.
Dél-dunántúli statisztikai tükör 2011/12
Statisztikai tükör 2012/1
4. ábra
Az állástalanok legmagasabb iskolai végzettség szerinti megoszlása kistérségenként, 2010 Pécsi Fony ódi Siófoki Balatonföld Bony hádi Kaposv ári Komlói Pécsv áradi Szekszárdi Paksi Dombóv ári Mohácsi Tabi Szigetv ári Szentlőrinci Tamási Nagy atádi Barcsi Csurgói Marcali Siklósi Kadarkúti Lengy eltóti Sásdi Selly ei
30,2
60,7
9,0
30,6
64,6
4,8
30,8
63,4
5,8
31,4
64,5
36,4
58,8
4,2 4,8
37,3
57,1
5,6
39,3
57,2
3,4
40,4
56,1
42,0
52,1
3,5 5,9
42,9
52,5
44,0
4,6
52,8
46,3
3,2
50,1
47,6
3,6 2,0
50,4
51,3
46,9
1,8
51,5
45,3
3,2
51,5
46,4
2,1
52,0
45,6
2,4
52,2
46,3
1,5
52,2
45,9
1,9
53,0
44,4
2,6
54,7
42,8
2,5
55,1
42,7
2,2
57,8
41,3
58,4
39,9
61,1
0,9 1,6
37,9
0%
25%
legfeljebb 8 ált.isk.
50% középfokú
1,0
75%
100% felsőfokú
5. ábra Az állástalanok életkor szerinti megoszlása kistérségenként, 2010 Fony ódi Balatonföldvári Balatonföldv ári Siófoki Tabi Kaposv ári Marcali Pécsi Kadarkúti Barcsi Csurgói Lengy eltóti Mohácsi Pécsv áradi Sásdi Komlói Tamási Nagy atádi Selly ei Dombóv ári Szekszárdi Bony hádi Szentlőrinci Siklósi Paksi Szigetv ári 0%
14,0
58,9
27,0
14,4
58,0
27,6
15,1
60,6
24,4
15,2 16,3
59,7 62,4
25,1 21,2
16,5
65,1
18,4
16,6
64,6
18,9
16,7
64,0
19,3
17,3
64,7
18,0
17,7 17,8
60,9 60,3
21,4 21,9
17,9
61,6
20,4
18,0
62,1
19,9
18,0
63,1
18,9
18,1
63,7
18,2
18,1 18,7
62,3 64,3
19,6 17,0
19,1
61,9
19,0
19,1
64,0
16,8
19,7
62,3
18,0
20,3
62,9
20,3 20,5
16,8
60,0 59,2
20,8
19,7 20,3
62,8
21,0
16,4
60,2
25% 0-25 év es
50% 26-50 év es
18,8
75% 51-x év es
100%
3
Dél-Dunántúlon 2010. év végén a regisztrált munkanélküliek 86%-a fizikai, 14%-a pedig szellemi munkakörben keresett állást, hasonlóan az előző évhez. Országos viszonylatban a régiós megoszláshoz képest 3 százalékponttal több szellemi foglalkozású munkanélkülit tartottak nyilván. A kistérségek tekintetében a munkanélküliek fizikai–szellemi összetétele meglehetősen szélsőségesen alakult. Miközben a Pécsi kistérségben a szellemi foglalkozásúak részaránya megközelítette a régiós átlag kétszeresét (27%), addig a másik végpontot képviselő sellyei körzetben a munkanélküliek túlnyomó többsége (95%) a fizikaiak közül került ki. Dél-Dunántúlon – az országoshoz (9,0%) hasonlóan – a munkanélküliek 9,3%-a volt pályakezdő a vizsgált év végi adatok szerint, fél százalékponttal több, mint 2009-ben. Baranya és Somogy 3–3 kistérségét jellemezte régiós átlag feletti arány, közülük Siklós környékén regisztráltak a legmagasabb hányadban (11,9%) pályakezdő munkanélkülit. Tolna megye 5 kistérsége közül egyedül Tamási környékén nem érte el a frissen végzettek aránya a régiós átlagot, a többi 4-ben 0,9–1,8 százalékponttal meghaladta azt. Ebből a megyéből került ki a vizsgált térségeken belüli második legmagasabb arányszám, Paks körzetében ugyanis a pályakezdők 11,1%-a nem talált magának munkát. Az állástalan fiatalok részaránya a Siófoki és a Balatonföldvári kistérségben volt a legalacsonyabb (5,4%). A dél-dunántúli régió egészében az álláskeresők 53,7%-át tartós munkanélküliként regisztrálták (2009 végén 55,7%-ukat), országosan ez az arány közel ugyanannyit, 53,6%-ot tett ki. A tartós munkanélküliek a Balatonföldvári kistérségben képviselték a legalacsonyabb hányadot (31%). A legnagyobb mértékben a Kadarkúti kistérségben (64%) regisztráltak között fordultak elő 180 napnál régebben állást keresők, de a csurgói, barcsi és nagyatádi térségekben is 60% fölött volt a jelenlétük. A munkanélküliség időtartamában viszonylag szoros összefüggés látható a kistérségek gazdasági fejlettségével. Megállapítható, hogy a magasabb munkanélküli hányaddal bíró területeken egyúttal a 180 napon túli munkanélküliek aránya is jellemzően magasabb értéket mutatott, illetve az átlag feletti munkanélküliségi rátával rendelkező térségek nagy részében a tartós munkanélküliek hányada is meghaladta az átlagot.
Hulladékgazdálkodás a Dél-Dunántúlon, 2010
Napjaink egyik globális problémáját az emberi környezetnek az elmúlt évtizedekben – a fejlődéssel párhuzamosan – végbement nagymértékű károsodása jelenti. Ezzel kapcsolatban az egész világon egyfajta paradigmaváltás zajlik a közgondolkodásban. Azzal ugyanis, hogy a nyugati országokban és nálunk is lezárult az egyoldalúan a főtermékekre koncentráló és döntően az olcsó nyersanyagokat felhasználó ipari termelés korszaka – melynek során a melléktermékek sorsa a termelőegységek számára közömbös volt – úgy tűnik, hogy a jövőben jobban előtérbe kerül majd a környezettudatos magatartás. A Dél-Dunántúlon ez a probléma az átlagosnál komplexebb módon vetődik fel, hiszen a térség hagyományai alapján egyfelől ipari és agrársajátosságokat ötvöz, másfelől pedig nagyvárosi, rurális és üdülőkörzeti területek keverednek benne. Annak ellenére, hogy a régió a népességszáma és a népsűrűsége alapján – a 2010. évi statisztikai adatokat tekintve – a legkisebb az országban, környezetvédelmi szempontból több, nagy rizikójú körzet is található benne. Ezek a következők: a Duna, a Dráva partja – az itt található Duna-Dráva Nemzeti Parkkal együtt – a Balaton déli vízgyűjtője, a Balaton üdülőkörzet régióhoz tartozó része, valamint a paksi atomerőmű és a pécsi erőmű. Az utóbbi két évtized fejleményei kapcsán mindenekelőtt a nagy környezetszennyező komplexumok – pl. mecseki szén- és uránbányászat, a simontornyai bőrgyár – megszűnését kell kiemelni, ahol azonban továbbra is fennáll a visszamaradt hulladékok kezelésének kérdése. Hasonló a helyzet az állattenyésztés leépülésével kapcsolatban, amely mint tény, környezetszennyezés szempontjából ugyan kedvezőnek mondható, de nyitva maradt a korábbi nagy állattartótelepeken felhalozott hulladékok problémája. Ugyanakkor napjainkban újabb környezetszennyező tevékenységek tűntek fel a láthatáron (pl. faipar). Törvényalkotás szintjén fontos kiemelni a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvényt, amely – az Európai Uniós joggal harmonizálva – szervezetekre és magánszemélyekre vonatkozóan egyaránt hosszú távra megfogalmazza az ország hulladékgazdálkodási stratégiáját, célkitűzéseit és az alapvető hulladékgazdálkodási elveket. Ez utóbbiak a hulladékkeletkezés megelőzésére, a hulladék minél nagyobb arányú hasznosítására, illetve szakszerű ártalmatlanításának megteremtésére irányulnak.
Statisztikai tükör 2012/1
Dél-dunántúli statisztikai tükör 2012/1
2. tábla
Az elmúlt egy-két évben azonban némi fordulat állt be: egyrészt a válság hatására kevesebbet vásároltak az emberek, ennek következtében mérséklődött az elszállított szilárd és folyékony hulladék, valamint a tisztított szennyvíz mennyisége. Másrészt az elmúlt években a hulladékgyűjtésben is mind nagyobb, koncentráltabb szervezetek jelentek meg. (Ez utóbbi tendenciának egyébként a jogszabály-alkotás is kedvez: 2009 júniusától csak korszerű, szigetelt hulladéklerakók üzemelhetnek.) Kedvező viszont, hogy az elmúlt években a településeken a recesszió ellenére tendenciájában nőtt a tisztított közterület nagysága. 6. ábra A köztisztasági és hulladékgazdálkodási tevékenység a régióban, 2010 Tisztított közterület és szennyvíz Ezer m2
Ezer, m2
12 000
Lakónépességa)
Rendszeresen tisztított közterületa)
Elszállított szilárd települési hulladék
Elszállított folyékony hulladék
35 000 9 509
10 000
7 914
9 607
9 105
7 477
32 000
33 991
32 919
4 000
29 927
31 000 30 041
6 000
Összes védett területa)
30 000 29 000
2 000
28 000
0
Összes tisztított szennyvíz
34 000 33 000
8 000
A köztisztasági tevékenység az ország régióiban, 2010 Területi egység
Ezer m3 m3
32 315
A hulladék kezelése szempontjából a szakirodalom megkülönböztet eredet szerint települési és termelési; halmazállapot alapján szilárd és folyékony; veszélyességet tekintve veszélyes és kevésbé veszélyes; felhasználhatóság szerint pedig újrafelhasználásra alkalmas, illetve arra nem alkalmas hulladékot. A tárolásban a fő feladat egyrészt a veszélyes anyagok elhelyezése, másrészt – és a legtöbb ember számára ez érdekes – az újrafelhasználásra nem alkalmas hulladékok tározóinak kialakítása. (A paksi atomerőmű radioaktív hulladékainak elhelyezéséről, mint azt tudjuk, 2005. júliusában Bátaapátiban helyi népszavazás mondott igent az itt kialakítandó atomtemetőre, melynek munkálatai még ma is folyamatban vannak.) Régiós viszonylatban főként a települési hulladékok körére vonatkozóan állnak rendelkezésre adatok. A 2010. évi adatokat figyelembe véve megállapítható, hogy a Dél-Dunántúlnak az országos hulladékgazdálkodáson és köztisztasági tevékenységen belüli súlya – a főbb közüzemi szolgáltatásokat tekintve – nagyjából népességkoncentrációja mértékével arányos. Az elszállított folyékony hulladékoknál (pl. hígtrágyánál, savaknál) ez a hányad ennél jóval magasabb, míg az összes tisztított szennyvíznél annál alacsonyabb. A régió megyéit tekintve Baranya országoson belüli részesedése az elszállított szilárd és folyékony hulladékoknál népességarányosan magasnak, a tisztított szennyvíznél pedig alacsonynak volt mondható. A somogyi értékek a szennyvizet leszámítva valamennyi szolgáltatásnál meghaladták a népességkoncentrációjának megfelelő szintet. Tolna pedig az elszállított folyékony hulladékok vonatkozásában az átlagosnál kedvezőbb, míg a tisztított közterületnél az átlagosnál kedvezőtlenebb helyzetet mondhatott magáénak. Fontos kiemelni azt is, hogy a Dél-Dunántúl – természeti adottságainál fogva – védett területekkel jobban ellátott, mint az ország legtöbb régiója.
27 000 2006
2007
2008
2009
2010
Összes tisztított szenny v íz, ezer m3 m3 2 m Tisztított közterület, ezer m2
területi megoszlása, % KözépMagyarország
Elszállított szilárd és folyékony települési hulladék Ezer m3 m3
Ezer tonna Ezer tonna
29,8
36,3
33,2
17,5
41,3
9,2
Közép-Dunántúl
11,0
9,9
10,3
8,8
10,2
10,7
Nyugat-Dunántúl
10,0
9,6
12,1
4,6
9,3
14,2
Baranya megye
3,9
3,7
4,7
4,8
3,0
4,1
400
Somogy megye
3,2
4,7
3,5
5,1
1,9
4,7
350
500
Tolna megye
2,3
0,9
2,3
4,0
1,2
2,0
300
Dél-Dunántúl
9,4
9,3
10,5
13,9
6,1
10,7
250
400
ÉszakMagyarország
12,0
12,4
10,4
8,1
9,2
23,0
150
Észak-Alföld
14,8
10,6
12,2
34,0
12,1
17,1
100
Dél-Alföld
13,1
11,8
11,4
13,1
11,8
15,0
50
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
Ország összesen
500 450
639,7
604,0
623,2
535,8
700 513,1
Hosszabb távra visszatekintve a települések hulladékgazdálkodását a rendszerváltozás utáni években a következő folyamatok befolyásolták leginkább: a megjelenő árubőség, a közüzemi infrastruktúra fejlődése, a szolgáltatások bővülése, és ezen belül a hulladékok kezelésével kapcsolatos intézményi keretek kialakítása. Mindezek hatására az elmúlt mintegy két évtized távlatában tendenciájában a dél-dunántúli településeken nőtt az elszállított szilárd és folyékony hulladék, a tisztított szennyvíz mennyisége, valamint a közterületek egyre nagyobb hányadát gondozták rendszeresen.
357,4
424,6
465,0
429,0
200 100
0
a) év végén
600
300
200 396,6
4
0 2006
2007
2008
2009
2010
Elszállított szilárd települési hulladék, ezer tonna m3 Elszállított foly ékony települési hulladék, ezer m3
A főbb szolgáltatások településenkénti adataival kapcsolatban ki kell emelni, hogy az utóbbi évekre a rendszeres hulladékgyűjtést a régió valamennyi városára és községére sikerült kiterjeszteni, és ez 2010-ben a lakások 91,7%-át érintette. A megyei adatokat tekintve Baranyában ez a hányad 91,1,
Somogyban 93,4, Tolnában pedig 90,5%-ot tett ki. A rendszeres hulladékgyűjtésen belül a szelektív formába bevont lakások hányada – ugyancsak 2010-es adatok alapján – a Dél-Dunántúlon 11,5%-ot jelentett. Ez utóbbi szám úgy állt össze, hogy Baranyában a lakások 6,0, Somogyban 22,5, Tolnában pedig 5,0%-a tartozott e körbe. (Somogyban a magas részesedés főként a Balaton-parttal függ össze.) Rendszeres közterület-tisztításról ugyanakkor a múlt év végén a térség településeinek csak 7,9%-a számolhatott be. Ez utóbbi érték az egyes megyék között úgy oszlott meg, hogy Baranyában a települések 5,1, Somogyban 8,6, Tolnában 13,8%-a volt ebben érintett. 3. tábla A köztisztasági tevékenységben érintett települések száma a régióban, 2010 Megnevezés
2007
2008
2009
2010
Hulladékgyűjtésbe bevont település
15
16
16
16
301
301
301
301
Somogy megye Közterület-tisztításba bevont település Hulladékgyűjtésbe bevont település
19
21
20
21
245
245
245
245
Hulladékgyűjtésbe bevont település
12
13
15
15
109
109
109
109
Dél-Dunántúl Közterület-tisztításba bevont település Hulladékgyűjtésbe bevont település
A hulladékgazdálkodás főbb jellemzői a régióban, 2010 Baranya
Megnevezés
Somogy
Tolna
DélDunántúl
megye
2007 Keletkezett települési szennyvíz, ezer m3 Elszállított szilárd települési hulladék, ezer t Lerakással ártalmatlanított hulladék, ezer t Újrafeldolgozással hasznosított hulladék, ezer t Üzemelő lerakóhelyek száma
13 835
9 904
6 484
30 223
190,5
144,3
94,1
428,9
174,2
131,2
91,9
397,3
16,3
12,8
2,2
31,3
10
11
7
28
Keletkezett települési szennyvíz, ezer m3
16 964
10 573
6 798
34 335
159,6
120,2
77,6
357,4
141,7
113,0
74,7
329,4
17,9
7,0
2,9
27,8
3
5
2
10
Elszállított szilárd települési hulladék, ezer t Lerakással ártalmatlanított hulladék, ezer t Újrafeldolgozással hasznosított hulladék, ezer t Üzemelő lerakóhelyek száma
7. ábra A köztisztasági tevékenység a régió kistérségeiben, 2010
Tolna megye Közterület-tisztításba bevont település
4. tábla
2010
Baranya megye Közterület-tisztításba bevont település
5
Dél-dunántúli statisztikai tükör 2011/12
Statisztikai tükör 2012/1
46
50
51
52
655
655
655
655
Az elszállított szilárd települési hulladékmennyiség a régiói megyéiben 2007 és 2010 között – nagyjából egyforma mértékben – mintegy 17%-kal csökkent. A keletkezett szennyvíz nagysága ugyanakkor ezen időszak alatt 13,6%-kal nőtt a régióban, ezen belül Baranyában 22,6, Somogyban 6,8, Tolnában pedig 4,8% volt a növekedés mértéke. A lerakással ártalmatlanított hulladék tömege ezzel egy időben 17,1%-kal csökkent, és a változás mértéke megyénként ugyancsak nem sokban különbözött. Az újrafeldolgozással hasznosított hulladék tekintetében már jóval nagyobbak voltak a különbségek: a baranyai mennyiség ezen idő alatt közel egytizedével emelkedett, Somogyban megközelítőleg a felére esett vissza, Tolnában pedig egyharmados növekedést regisztráltunk. Összességében azonban a dél-dunántúli újrafeldolgozott hulladékmennyiség 2007 és 2010 között mintegy tizedével csökkent. A fenti adatokkal kapcsolatban ki kell emelni, hogy az elmúlt években a régióban kibocsátott hulladéknak és szennyvíznek nagy hányada, a keletkezett szilárd települési hulladéknak általában 49, az elszállított szennyvíznek 45%-a kötődött Baranyához, ami mellett Somogy részesedése (31, illetve 33%) és még inkább Tolnáé (20, illetve 22%) jóval alacsonyabb volt. Az üzemelő lerakóhelyek száma ugyanakkor – mint arra már utaltunk – az elmúlt években az Európai Uniós előírások szigorodása következtében mindhárom megyében visszaesett.
Pécsi Mohácsi Siklósi Komlói Sásdi Pécsv árad Selly ei Szentlőrinc Szigetv ári Kaposv ári Fony ódi Balatonföld Barcsi Csurgói Kadarkúti Lengy eltóti Marcali Nagy atádi Siófoki Tabi Szekszárdi Bony hádi Dombóv ári Paksi Tamási 0
100
200
300
400
500 3 Egy lakosra jutó összes tisztított szenny v íz, m3 m
600
700 kg,m3 m3 kg,
Egy lakosra jutó elszállított szilárd települési hulladék, kg
A kistérségi adatokat tekintve 2010-ben a hulladékgyűjtésbe arányában a legtöbb lakást a csurgói és a szekszárdi körzetekben vonták be – teljesen, illetve csaknem lefedve ezzel a háztartásokat – míg a legkevesebb háztartás a balatonföldvári (74%) és tamási (79%) térségben került be a körbe. Az egy
6
Statisztikai tükör 2012/1
Dél-dunántúli statisztikai tükör 2012/1
lakosra jutó elszállított szilárd települési hulladék Fonyód és Siófok körzetében volt a legmagasabb (661, illetve 604 kg) – amely szintnek még a pécsi érték is (538 kg) alatta maradt – , miközben a „sereghajtó” kistérségeket Lengyeltóti és Bonyhád környéke (220, illetve 235 kg) jelentette. Összes tisztított szennyvíz vonatkozásában pedig – egy lakosra jutó átlagos mennyiséget tekintve – a felső szélsőértékek a Pécsi és a Kaposvári kistérségekben alakultak ki (65, illetve 44 m3-rel), míg a másik végletnek – ha eltekintünk a kadarkúti körzettől, ahol nem folyik szennyvíz-tisztítás – a tamási és a tabi körzetek számítottak a maguk 12-12 m3-ével.
Összességében az elmúlt évek hulladékgazdálkodásának színvonala a DélDunántúlon nem nevezhető rossznak. Az utóbbi évek megtorpanása ellenére az elmúlt mintegy két évtizedben jelentős fejlődés volt tapasztalható e területen, és miközben a korábbiaknál jobban előtérbe került a környezettudatos magatartás, újabb stratégiák megjelenésével is számolni kellett. Látni kell azt is, hogy a régión belül a települések között a hulladékgazdálkodás területén megmutatkozó különbségekben az egyes térségek közötti fejlettségbeli eltérések is kifejezésre jutnak.
További információk, adatok (linkek): A Dél-dunántúli statisztikai tükör eddig megjelent számai
Elérhetõségek:
[email protected] Telefon: (+36-72) 533-319 Információszolgálat Telefon: (+36-1) 345-6789 www.ksh.hu
© KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL, 2012 A kiadvány kialakítása egyedi, annak tördelési, grafikai, elrendezési és megjelenési megoldásai a KSH tulajdonát képezik. Ezek átvétele, alkalmazása esetén a KSH engedélyét kell kérni. Másodlagos publikálás csak a forrás megjelölésével történhet!