12

Rominfo, roma közéleti és kulturális havilap, 2009. decemberi szám

1

ROMINFO A Roma Tehetséggondozó Közhasznú Alapítvány roma közéleti és kulturális lapja – 2009/12. Karácsony „fagyláros” hava - Bachtalo krechuno! Tél elején szélben - Karácsonyfák gyúlnak Jó meleg kabátban - Indulj hát az útnak Megfázol a dombon - Vegyél meleg kendőt Kívánd a mezőknek - Boldog Új Esztendőt! Andro Loleshyte: Karácsony (cigány bölcsödal, ford. Szegő László)

Az ünnep: emlékezés. Kiemel a jelenből, a mindennapokból. Talán épp ezért, mindig magában hordozza a remény csíráját. A jelennél jobb jövő reményének lehetőségét. Karácsonykor a keresztények Jézus születésére emlékeznek. Mára azonban, posztmodern, deszakralizált világunkban a karácsony nemcsak a keresztények életének szerves része. De a szeretet és a család összetartozásának egyetemes ünnepe. Ünnep alatt Tiziano Vecellio: Cigány Madonna „kizökken” az idő szokásos medréből. Lelassul. A (1511, Bécsi Művészettörténeti Múzeum) megélt ünnep alkalmat ad az elmúlt idők, tettek, történések feldolgozására, újra értelmezésére. A tanulságok levonására. De ha az ünnep emlékezés a nem vallásos ember számára is, vajon mire emlékezünk karácsonykor a szeretet és a család kapcsán? Mai világunkban, mikor a minél több fogyasztás, a verseny, a technikával folyton gyorsuló, rohanó élet elidegeníteni, megfosztani igyekszik az embereket az egyértelmű szentségi tartalmaktól, utat mutató mítoszoktól, az egykor oly egyértelmű jelképek, gondolattartalmak elhomályosulnak, ködbe burkolóznak. De e ködön túl is él bennünk a tudattalan vágy – vallásosakban és nem vallásosakban egyaránt -, hogy megtapasztaljunk, részesüljünk valami ősi, eredeti egységben, biztonságban, szeretetben. A mítoszok továbbra is uralják tudattalan, önkonstituáló elbeszéléseinket, mindennapjainkat. A filozófusok sokat vitatkozhatnak azon, hogyan fogalmazható meg szabatosan az emberi élet értelme, célja. De hogy mi az, abban még ők is többnyire egyetértenek: a boldogság, illetve annak keresése. Nem tudható, a romáknak voltak-e saját ősi, autentikus ünnepei. Ha voltak is, szinte nyom nélkül merültek el a történelem háborgó tengerében a több száz éves peripatetikus, vándorló életmód okán. Helyükbe a befogadó népek által megült jeles napok kerültek (transzkulturalitás). Így az európai cigányságnak természetesen keresztény gyökerű ünnepei vannak, melyek azonban a roma közösségek saját élő, különálló hagyományaivá értek, módosultak. A roma közösségi életérzés azonban itt is tetten érhető. „Karácsonyi szokásaikban egymás iránti szeretetüket legfőképpen együttlétükkel, egymáshoz való ragaszkodásukkal, az énekeikben foglaltakkal, nem pedig drága ajándékokkal fejezik ki a romák.” 1 Ez a közösségi összetartás, szeretet ma is elkelne, s alighanem csodákra lenne képes a roma közösségekben, közéletben. Meg kell újulni. Akkor is meg kell ezt próbálni, ha kinevetik az embert. Anno Barczafalvi Szabó Dávidot is kinevették, a magyar nyelvújítót, aki decembert „fagylárosnak” akarta keresztelni. De pld. a „művész”, „olvasmány”, „cikk”, „tanoda” szavai mélyen gyökeret vertek nyelvünkben. Szükség lenne roma nyelvújítókra is, hiszen 2013-ra a hivatalokban is használhatóvá kéne tenni a beás és oláh cigány nyelvet. De a nyelv megújulásához a roma közösség megújulása, összefogása is szükséges. Reméljük, hogy az ünnep és az újesztendő elhozza a romák számára is a megváltást. Hiszen karácsonykor egy kisded testében született a Megváltó a világra. S az emberiség ma is a gyermekektől várhatja a megváltást, egy új korszak eljövetelét, a jobb jövőt. Isten adja…! PT

1

Lakatos Elza: Szerencsés Karácsony (Romapage, 2006)


2

Archívum… Dr. Martin Luther King, Jr: „I Have a Dream”- 3. rész Az alábbi beszéd szöveges változata a fennmaradt eredeti hanganyag szószerinti átírása. (Forrás: AmericanRhetoryc.com) Az átírás Michael E. Eidenmuller érdeme. Magyarra fordította: Pávay Tibor.

Az előző lapszámokban leközölt beszéd magyar fordításának befejezése. Az az álmom, hogy egy nap minden völgy felemelkedik, és minden hegy és emelkedő lesüllyed; ami durva volt

Gyűrűzzön Kalifornia csábos lejtőiről. De ne csak innen: gyűrűzzön a szabadság Georgia kőhegyeiről.

simává-, a ferde pedig egyenessé- lesz. „Emelkedjék föl

Gyűrűzzön a szabadság Tennessee-i őrhegyeiről.

minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom,

Gyűrűzzön

legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék

vakondtúrásáról.

síksággá! Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt…”

2

Ez az én reményem, és ezzel a hittel megyek vissza Délre.

Mississippi

minden

dombjáról

és

Minden hegyoldalról gyűrűzzön. És mikor ez bekövetkezik, mikor a szabadság elterjed, és elér minden falut és községet, minden államot és várost, közel lesz akkor a nap, mikor Isten minden

Ezzel a hittel képesek lehetünk a kétségbeesés

gyermeke, legyen fehér vagy fekete, zsidó vagy pogány,

hegyeiből kivájni a remény szikláit. Ezzel a hittel

protestáns vagy katolikus, képesek lesznek összefogni

képesek leszünk nemzetünk kétségbeesett kakofóniáját

és együtt énekelni az ősi néger spirituálét:

a testvériség összhangzatává alakítani. Ezzel a hittel együtt tudunk majd dolgozni, együtt imádkozni, együtt küzdeni, közösen börtönbe menni, és közösen állni ki az

„Szabadság, végre szabadság! Köszönöm Istenem, végre szabadok vagyunk!”

4

igazságért, tudván, hogy egy nap szabadok leszünk. S ez lesz az a nap, mikor Isten minden gyermeke új jelentéssel énekli majd ezt: „Édes szülőhazám, rólad szól hő imánk, dícséretünk; Itt haltak őseink, harcoltak hőseink, küzdelmeink színterén így élhetünk.”

3

És ha Amerika igazán nagy nemzet, valóra válik mindez. S gyűrűzzön a szabadság a New Hampshire-i csodás hegytetőkről. Gyűrűzzön a fenséges New York-i hegyekről. Gyűrűzzön a Pennsylvania-i Allegheny magaslatairól. Gyűrűzzön a szabadság Colorado hófedte szikláiról. 2

Ézsaiás 40: 4-5 A „My country ’ tis of thee…” című King által hivatkozott hazafias amerikai dalt Waginger Balázs fordításában idézzük.

3

4

A spirituálé teljes http://www.negrospirituals.com/newssong/free_at_last_from.htm

szövegét

lásd:


3

Bemutatjuk…

Bernáth Bálint A Hajdúhadházi Önkormányzat roma származású képviselője, a Hajdúhadházi CKÖ tagja, a Roma Környezetbarátság Közhasznú Egyesület elnöke, a HajdúBihar Megyei Cigány Területi Kisebbségi Önkormányzat alelnöke.

Jelenleg egy 10 hónapos munkaterv kidolgozásán fáradozunk. Remélhetőleg ez a projekt alkalmat teremt arra, hogy a közoktatás színvonala javuljon, új intézmények épüljenek, és végső soron javuljon a hátrányos helyzetű fiatalok tanulmányi eredményessége és életesélye. Hiszen a végső cél az integráció kell, hogy legyen. Mennyire összetartó a roma közösség? Képesek odaállni egy ilyen program mögé, és egységesen fellépni? A hajdúhadházi romák már bebizonyították, hogyha kell, kiállnak jogaikért, és nemet mondanak a kirekesztésre. Mikor a Magyar Gárda felvonult településünkön, hogy félelmet keltsen, a roma közösség tüntetést szervezett, és petíciót nyújtott át az érintett szerveknek, hogy ez még egyszer ne ismétlődhessen meg. Szomorúnak, ugyanakkor jellemzőnek is tartom, hogy míg a rendőrkapitány személyesen átvette a tüntetők petícióját, addig a polgármester egyszerűen bezárta a kapuit előttünk. Sajnos más ügyben is reflektor fénybe került Hajdúhadház. Ez az ügy pedig az uzsora...

Az élt a köztudatban, hogy a hajdúhadházi szegregációs per országosan is mintaértékű és végre lezárult. Most viszont hallani olyan híreket, hogy mégis csak fellebbezett az önkormányzat. Mi az igazság? 2008-ban a Legfelsőbb Bíróság végleges ítéletet hozott, mely ellen fellebbezésnek helye nincs. Aki mást mond, csak zavart akar kelteni. Ki lett mondva a szegregáció és 2009. szeptember 1-től a roma gyerekeket beintegrálták a Szabó Gábor Úti Általános Iskolából a Dr. Földi János Úti Általános Iskolába; a Kossuth Úti Általános Iskolából pedig a Bocskai István Kéttannyelvű Általános Iskolába. Ez az Ön személyes sikere, vagy voltak támogatói? Az Esély a Hátrányos Helyzetű Gyermekekért Alapítvánnyal együttműködve értük el ezt a sikert. Mögöttünk állt a helyi Cigány Kisebbségi Önkormányzat és a roma szülők is. A felelős az intézményi fenntartó, az önkormányzat, és elsősorban annak vezetője, Béres László polgármester, aki már 20 éve, a rendszerváltós óta tölti be tisztségét. Hiába jeleztük neki a problémát, egészen addig nem vett sem minket, sem elődeinket, sem a problémát komolyan, míg a Legfelsőbb Bíróság ki nem mondta ítéletét. A fentiek tükrében, milyen az Ön viszonya és egyáltalán a kisebbségi önkormányzat viszonya a polgármesterrel? Változott valamit az attitűdje, komolyan veszi a roma ügyet? Egy szóval válaszolva: NEM. Továbbra sem tekint minket partnernek, csak kényszerből elfogadja azt, hogy mi is létezünk. Egy együttműködési megállapodás keretében támogatja a CKÖ munkáját, működését. Máshonnan kapnak segítséget a romák? A szegregációs pernek köszönhetően országosan is felfigyeltek ránk és az RKKE felhívást kapott arra, hogy részt vegyen egy 3 milliárd Ft összköltségvetésű beruházásban, melynek célja Hajdúhadház közoktatásának rendezése.

Jó magam nem vagyok érintett benne, legszívesebben azt mondanám, hogy kérdezzék erről az érintetteket. De nem lehet megkerülni a problémát, s ki kell mondani, hogy a roma közösségnek ki kell magából rekesztenie az uzsorásokat, bűnözőket (miként azt a magyar társadalomnak is meg kellene tennie) hiszen jogosan negatív megítélésük mindannyiunkra igaztalanul rávetül, továbbá felelőtlennek és elfogadhatatlannak tartom, hogy a média mondvacsinált indokokkal, mintegy véletlen a CKÖ elnökét is belekeverte ebbe az ügybe. Ezt nem lenne szabad megengedni, csak ha valós gyanú és bizonyítékok állnak fenn. Ennek hiányában egy ilyen médiahír csak gyűlöletkeltésre, a mélyben lappangó indulatok felerősítésére és nem tárgyilagos tájékoztatásra szolgál. Más roma érdekvédelmet ellátó civil hivatalokkal ápolnak–e szakmai kapcsolatot?

szervezetekkel,

Természetesen, a HBM-i CTKÖ és az EROE rendszeresen nyújt támogatást programjaink megvalósításához. Sokat segít, hogy a civil együttműködés által érezhetjük, nem vagyunk egyedül, van kivel együtt gondolkozzunk, s így talán van kiút e jelenlegi mélységből. A megyei roma helyzet valóban konszenzusos, szakmai alapon halad előre. A településen 3500 roma lakik, de a megyében közel 50 ezren vagyunk. Ez egy olyan erő, potencia, melyet ki kell tudnunk aknázni és megfelelő lobbi erővé kell tudnunk konvertálni. Ehhez kis lépések, apró sikerek szükségesek. Ilyen sikernek könyvelem én el azt is, hogy sikerült kiharcolnunk, hogy az Út a Munkába c. programba az önkormányzat több, mint ezer munkavállalót alkalmaz, melynek több, mint 90 %-a roma. Ehhez persze szükség volt arra is, hogy a két alpolgármester Kiss Sándor Mátyás és Komor Sándor, valamint címzetes főjegyzőnk Vincze András is mellénk álljanak. Az ilyen szövetségesek hitet és reményt adnak a mindennapi munkához. G.E.


4

Aktualitások „Világítótornyok a sötétségben” - Brüsszeli konferencia az egyházak szerepéről a romák társadalmi integrációjában December másodikán „Az egyházak szerepe a romák társadalmi befogadásában” címmel tartottak konferenciát Brüsszelben, az Európai Parlamentben. A rendezvény főszervezője Járóka Lívia európai parlamenti képviselőasszony volt, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság alelnöke. „Kevés olyan fontos kihívás áll napjainkban Magyarország előtt, mint a cigánykérdés rendezése, ami egyszersmind persze magyarkérdés is…”, mutatott rá Tőkés László református püspök, EP képviselő. „A nem cigány magyaroknak is alapvető létérdeke a cigányság szociális felemelése, de ehhez képest jelenleg még a romák hiteles számbavétele is gondot okoz”. Emlékeztetett, hogy a frissen elfogadott Lisszaboni Szerződés második pontja kimondja az emberi méltóság tiszteletének kötelességét, a diszkrimináció tilalmát, s azt is, hogy a kisebbségek tagjait is megilletik az európai egyetemes jogok. „4-5 napig is itt ülhetnénk, ha fel akarnám sorolni mindazt, amit az elmúlt két évtizedben ígértek a cigányságnak, ha azonban arról lenne szó, amit tettek értük, már itt sem lennénk.” Kezdte beszédét Schmitt Pál, az Európai Parlament alelnöke. A rendszerváltás igazi veszteseinek a magyarországi és a szomszédos államokban élő romákat nevezte meg. „… A cigányok a politikai haszonszerzés áldozatai is, akár a szavazatvásárlást tekintjük az egyik oldalról, akár a rasszista jelszavakat a másikról. Ezeket minden jóérzésű demokrata elutasítja”, tette hozzá, kiemelve, hogy a következő időszaknak adekvát válaszokat kell adnia ezekre a problémákra. Véleménye szerint az egyház kettős szerepet játszhat a cigányság integrációjában: egyrészt ellátja hagyományos karitatív feladatait, másrészt sokat tehet azért is, hogy felhívja a problémákra a többségi társadalom figyelmét.

Schmitt Pál, Járóka Lívia, Tőkés László

A konferencia szervezője, Járóka Lívia EP-képviselő kiemelte, hogy „… az egyház azokhoz is tud szólni, akik ellenérzésekkel viseltetnek a cigányság irányában.” A szociális támogatásnak és az egyházak nyújtotta lelki tápláléknak ki kell egészítenie egymást.

Sokan voltak kíváncsiak a tanácskozásra

A roma kérdésre a megoldások szinte kizárólag alulról, a civil szférából érkeznek. A képviselőasszony szerint: „A cigánykérdést illetően európai szintű paradigmaváltásra van szükség… Minden társadalmi megújulás kulcsát… a kis közösségek építésében elért sikerek jelentik, ezért fontos, hogy az egyházak által ezen a területen elért sikerek visszhangra találjanak. A hatásos kezdeményezéseket támogatni kell, országos szintűvé fejleszteni, és a szakpolitikában is szerepet kell, hogy kapjanak.” Székely János, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke, az Esztergomi Hittudományi Főiskola rektora szerint ma Magyarországon két fő probléma létezik: az egyik az évi 30 ezres népességfogyás, a másik a roma – nem roma feszültségek kérdése. Az egység azonban nem utópia, és a magyar tapasztalatok Európának is sokat adhatnak. Az egyház és a romák kapcsolatát élen járónak mondta hazánkban. Kevesen tudják például, hogy 1943ban hazánkban került sor az első szervezett cigánypasztorációra, 2008-ban nálunk született meg az első lovári nyelvű Biblia, és Magyarországon készül jelenleg az első lovári mise is, melynek alapját ősi cigány dalok képezik. „Az egyház nem asszimilálni akarja a romákat, hiszen kultúrájuk érték”, fogalmazott a segédpüspök. „A papképzésnek részét kell, hogy képezze a cigánypasztoráció!” Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke szerint: „Magyarországon ma áldatlan állapotok uralkodnak: romák és nem romák között kölcsönös ellenszenv feszül, amit a politika gátlástalanul kihasznál. Ezt az átkos örökséget meg kell törni…”. Rámutatott, hogy a többségi társadalmat és a romákat több kapocs is összefűzi. „A cigány és a magyar himnusz például egyaránt a balsors, a bűnhődés, az átokból való szabadulás vágyát fogalmazza meg, még ha más módon is. Őszintén szembe kell néznünk egymással, és bevallani, mit vétettünk egymás ellen”.


Nagy József Barna, a nagyváradi Cigánymissziós Központ igazgatója az erdélyi magyar cigányság helyzetéről beszélve nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az erdélyi cigányokért a magyar cigányok felelősek, hiszen a román állam nemhogy gondoskodni nem fog róluk, de az állami hatóságok fellépése és a romániai egyházak román nyelvű liturgiája miatt előbb-utóbb nyelvcserén fognak átesni. „A támogatásokra fordított minden ezer euróból jó, ha mindössze tíz eljut a cigánytelepre… Az egyházak esetében azonban a pénzek felhasználása jóval átláthatóbb, erkölcsi tartásuknál fogva az egyházak jobban gazdálkodnak a rájuk bízott javakkal, mint az állami intézmények.” ,,Az egyházak követtek el hibákat is, de van tapasztalatuk a kultúrák közötti kapcsolatépítésben, és volt idejük megtanulni a másik kultúrák tiszteletét.”, mondta Dúl Géza, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia cigánypasztorációs referense, a Ceferino Ház lelkésze. Szerinte nagy eredmény volt, hogy 1993-ban létrejött az 577 cigány kisebbségi önkormányzat, ám sem ez, sem a következő évek intézkedéscsomagjai nem tudtak alapvető változásokat hozni a romák helyzetébe. „Arról például fogalmunk sincs, hogy az elmúlt három évben oly gyakran emlegetett, felzárkóztatásra szánt 120 milliárd forint mire költődött el…” Olyan események hatása, mint Olaszliszka, Sajóbábony vagy a cigánygyilkosságok: ezek az esetek a növekvő társadalmi szakadék szimbólumai, és az sem hat éppen az előítéletek ellen, hogy egyes roma vezetők ellen bűnvádi eljárás folyik. „Meg kell érteni, hogy semmiféle integrációs programot nem vezethet olyan személy, aki dezintegratív, mert minden csak az ellenkezőjére fordul”, mondta. Dúl Géza a média kulcsszerepét is kiemelte a közgondolkodás alakításában. Hofher József jezsuita szerzetes, a Jezsuita Cigánypasztoráció vezetője kiemelte, hogy: „A gyerekek családban nőnek fel, az elsődleges értékközvetítő a tradicionális családi-szülői közeg, a cigányság pedig különösen családszerető. Vagyis hiába látnak adott esetben heti öt napban mintát az iskolában, ha a szülők analfabéták, és még a nyolc osztályt sem végezték el”, mutatott rá. A szerzetes szerint azt kellene minél előbb megérteni Magyarországon, hogy hiába létezik szociális

5

intézményrendszer, az normális szociálpolitika nélkül soha az életben nem fog megfelelő módon működni. „A szociológus megállapítja, hogy a cigánygyerekek mezítláb járnak. Az antropológus azt mondja, hogy cipő kell, hiszen ez a norma. A média beszámol róla, hogy ellopták a pénzt, ezért nincs cipő. Az egyház pedig megmutatja, hogy lám, így kell a cipőt használni.” Kiss Ulrich jezsuita szerzetes, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium rektora szerint rajtunk múlik, az esélyt vagy a veszélyt látjuk meg a jelenlegi helyzetben. „A posztindusztriális társadalom a mobilitás társadalma, márpedig a cigányoknál senki sem mobilisabb – a magyarok például egyáltalán nem azok”, emelt ki egy lehetséges előnyt, hangsúlyozva, hogy a helyzetet először elemezni kell, megoldási javaslatokkal pedig csupán azt követően szabad előállni, hogy már megértettük az ábrát. Csonka József református missziós lelkész, a Hosszúpályi Cigány Ima- és Közösségi Ház vezetőjének álma „egy egységes cigánymissziós szeretetszolgálat felekezetek közötti jelleggel”.

Csonka József, Aba-Horváth István

Aba-Horváth István, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés nemzetiségi és etnikai tanácsnoka emlékeztetett: „Olyan közösségekről beszélünk, ahol az anya nem tudja, mit ad enni a gyermekének másnap, az apa pedig nem tud példakép lenni, mert régóta elveszítette saját önazonosságát is” Szerinte a jólét nem fizikai kategória, hiszen a szellemi és a lelki jólét is elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki megtalálja helyét a világban. A tanácsnok kiemelte, hogy az Országos Cigány Önkormányzatban folyó események nem segítik az integrációt, ám óva intett attól, hogy emiatt bárki is általánosítson. „Igenis sok cigány közösségi vezető tudja méltósággal felhasználni a javakat”, mutatott rá. „Dolgozó magyar polgárokká akarunk válni, de ezt egyedül nem tudjuk elérni”, összegezte a helyzetet, kiemelte, hogy a minden településen működő templomok „világítótornyok a sötétségben”, s kulcsszerepet játszhatnak a cigányság integrációjában. A konferencián utolsóként felszólaló Mezei Ádám, a Nagycsaládosok Országos egyesületének képviselője, a szervezet romaügyi megbízottja egyetértett a tanácsnok szavaival. PT


6

Bemutatjuk…

A Hajdú-Bihar megyei roma társadalom Tolerancia Díjjal jutalmazott két magyar embert Az Eu-Roma Országos Egyesület negyedik alkalommal

gyönyörködtető népviseletük is, amit saját maguk varrnak,

ítélte oda a Tolerancia Díjat két olyan magyar származású embernek, akik az elmúlt években a

hónapról-hónapra új elemekkel gazdagítva azt. A hálás közönség ugyancsak vastapssal jutalmazta a

legtöbbet, s a legönzetlenebbül tettek a kisebbség

balmazújvárosi roma hagyományőrző Nyíló Rózsa Tánccsoport produkcióját, akik közül a legnagyobb sikert a

életkörülményeinek javításáért. Az

év

végi

legrangosabb

kisebbségi

kulturális

rendezvényre - melynek főszervezője Aba-Horváth István, az Eu- Roma Országos Egyesület elnöke, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés Etnikai Tanácsnoka - Hajdúsámsonban került sor a II. Rákóczi Ferenc Általános és Alapfokú Művészeti Iskolában, 2009. december 19-én. A nagyszabású programra mintegy háromszáz, elsősorban valamely honi kisebbséghez tartozó meghívott érkezett Hajdú-Biharból, és a szomszédos megyékből. Voltak köztük polgármesterek, önkormányzati képviselők, civil szervezeti vezetők, és persze egyszerű roma családok is. Az est folyamán az élő cigánymuzsika vitte a prímet. De betekintést nyerhettünk a roma kultúra táncos-, zenés világába, valamint a román, a német, a roma és a magyar gasztronómia ételkülönlegességeibe. Kuriózumnak számított a kakastaréjjal készült székelykáposzta, amit maga az elnök, Aba-Horváth István készített el. Elmondta, hogy a cigány emberek minden falat ételt megbecsülnek, nem pazarolnak. S mivel többségük nagy szegénységben él ma is, nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy a kakasnak akár a taraját, akár a lábát kidobják. A debreceni Roma Közösségi Ház munkatársai olyan varázslatos környezetben fogadták a meghívott vendégeket, amit bárki megirigyelhetett volna.

Csillogó Gyöngyszemek Művészeti Egyesület

Az est vendégei állva tapsoltak a két fellépő cigány hagyományőrző tánccsoport produkciója alatt. A furtai Csillogó Gyöngyszemeknek nemcsak a mezítláb ropott, pörgős cigánytánca volt káprázatos élmény, hanem szemet

mindössze hatéves óvodás fiúcska, Nagy Máté aratta, aki tehetségével és természetes bájával pillanatok alatt a vendégek kedvence lett. A csoportvezető szerint nekik nem kell másoktól ellesett koreográfiát tanulniuk, mindannyian magában hordozzák a vérpezsdítő tánc szeretetét és tudományát. Sajnos minden költség, ami a produkcióik bemutatásával jár, a saját zsebüket terheli, ezért örömmel fogadnak mindenféle támogatást.

Nagy Tóth Wanda a díjjal

Az est fényfontja a Tolerancia-díj átadása volt, amivel két olyan magyar embert tüntettek ki, akik erejüket, és idejüket nem kímélve önzetlenül szolgálják a kisebbségben élő, elesett emberek megsegítését, felemelkedését. Ők azok, akik a legtöbbet tettek az elmúlt évben a tolerancia előmozdításáért, a kisebbségek kultúrájának elfogadtatása, és az előítéletek visszaszorítása érdekében. Az idei első díjazott Negro Ilona lett, aki az Európai Szociális Alap koordinációs referense, az Európai Bizottság Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatóságának munkatársa. 2002 óta családjával Belgiumban él, ahol Európai Uniós szakemberként, tudását egyre inkább bővítve a leghátrányosabb helyzetben élők sorsának javításán fáradozik, miközben kollégái munkáját irányítja, és szervezi. Negro Ilona Tolerancia-díját Debrecenben élő nevelőmamája, Nagy Tóth Wanda vette át az ünnepi rendezvényen.


7

Az idei másik díjazott Pávay Tibor filozófus, a Roma

segíteni a romákon; s az még rosszabb, ha magyarok

Tehetséggondozó Közhasznú Alapítvány kuratóriumának elnöke. A Rominfo című folyóirat főszerkesztője. A

igyekeznek megélni a romaügyből. A legjobb, ha a romák és a nem romák együtt és közösen dolgoznak, és közösen szerepelnek a közintézményekben, a médiában. Az Eu-

Debreceni Egyetemen óraadóként tanít. Civil életében a lovagi hagyományok lelkes és elismert kutatója, ápolója. Tudományos tevékenységei mellett az Eu-Roma Közösségi Ház irodavezetőjeként a megyében működő

Roma Közösségi Házban igyekszünk ezt megvalósítani napi munkánk során. Aba Horváth István, az Eu- Roma Országos Egyesület

cigány

civil

elnöke az ünnepi rendezvény szünetében, a Tolerancia- Díj

szervezeteknek napi szinten nyújt szakmai segítséget és támogatást a legkülönfélébb ügyekben.

átadása után, érdeklődésünkre elmondta: - A díjat 2005-ben hozta létre az Debreceni Cigány Önkormányzat és az Eu- Roma Országos Egyesület azzal a

kisebbségi

önkormányzatoknak

és

céllal, hogy minden évben azt a nem cigány embert jutalmazza, aki az adott évben a legtöbbet tette a cigányok

Balról jobbra: Aba-Horváth István, Pávay Tibor, Ménes Andrea

Kérdésünkre a következőket mondta: - Egy érdekes kutatás kimutatta, hogy aki valamely deprivált csoport tagja, az nem toleráns más, ugyancsak hátrányt szenvedő csoport tagjaival szemben. Mióta a magyar társadalom életszínvonala érezhetően csökkenni kezdett, jelentősen felerősödött az etnofóbia és az idegengyűlölet. De mindez nem előzmények nélküli. Bár visszafele nézve hajlamosak vagyunk a múltat megszépíteni, de ez csak önbecsapás. Már a középkorban is állandó volt Európában a zsidó és cigányüldözés. Azt hittük, az Európai Uniós csatlakozással javul majd a helyzet; a kisebbség életszínvonala, elfogadása. Ez nem történt meg még most sem. A szükséglet piramisban a létfenntartás a legalapvetőbb. A kulturális identitás megélése és más emberek gondjaival való törődés, illetve a másság elfogadása csak erre épülve, egy piramis csúcsán valósulhat meg. Mikor 1500 Hajdú-Bihar megyei roma embert kérdeztünk meg arról, hogy miként határozza meg saját identitását, összesen 2 százalékuk válaszolta azt, hogy számára magyar, roma, illetve európai állampolgári identitása a legfontosabb. A maradék 98 százalék halmozottan hátrányos helyzetét, szegénységét érezte a legmeghatározóbbnak. Ekkora mintavételen ez igen szomorú eredmény. Fontosnak tartom, hogy a romák a magyarsággal közösen próbáljanak tenni, cselekedni sorsuk jobbításáért, egymással összefogva. Nem elég, ha csak romák igyekeznek

társadalmi integrációjáért. Kevés ember vállalja fel sajnos, hogy nyíltan segíti ezt a tevékenységet, illetve a cigányok felzárkóztatását. Aki viszont mellettünk van, támogat bennünket, nagyon meg kell becsülnünk. Ma a cigányokkal együttműködni társadalmi szinten sajnos még mindig szégyennek számít, és nem dicsőségnek, büszkeségnek. Ezért gondoltuk, hogy ezzel a rangos díjjal minden évben elismerjük a kisebbségért önzetlenül fáradozó nem cigányok munkáját. A Tolerancia Díjat eddig olyan emberek kapták, akik országos szinten is kimagasló tevékenységet végeztek a cigányok felkarolásáért. Köztük volt Kósa Lajos Debrecen polgármestere, Rácz Róbert a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés elnöke, Ménes Andrea Vámospércs polgármestere, dr. Czakó Mariann antidiszkriminációs ügyvéd, valamint Kósa Karolina egyetemi tanár, aki ugyancsak áldozatos munkát végez a romákért.

Meghívottak és díjazottak együtt ünnepeltek

Aba-Horváth István kiemelte, nagyon komoly erőforrásokat mozgattak meg azért, hogy az ünnepi est során a cigányok, és a nem cigányok családias, jó hangulatban érezzék magukat, s maradandó élmény legyen számukra az est. Balogh Mária


8

Roma karácsonyi szokások A roma kultúra jellemzője a sokszínűség. Karácsonyi szokásrendszerük sem egységes, vidékenként, de akár családonként is eltérő lehet. Mégis, van valami, ami egységes, ami mindenütt jelen van és állandó: a családi körben eltöltött szeretetteljes, békés, meghitt pillanatok,

melyek

megerősítenek bennünket,

s

erősítik összetartozásunk. Az év legszentebb ünnepe a Karácsony. A beás cigányoknál

karácsonykor

hagyomány

volt

a

szalmabevitel. Ez azt jelentette, hogy szalmát szórtak a szoba padlójára, hogy így osztozzanak a kis Jézus sorsában. A zenész cigány családok körében szokás volt, hogy a családok férfitagjai – Vilia este, azaz Szenteste - kántálni mentek a rokonokhoz. A kántálást mindig

a

rangidős

családtag

vezette,

aki

jókívánságokkal köszöntötte a ház lakóit. A rokonság felkeresésének utolsó állomása a nagyszülők háza volt, ahol a család nőtagjai finom ételekkel várták a megfáradt vándorokat. A nők és a férfiak vacsora után külön teremben táncoltak és mulatoztak pirkadatig. Az oláh cigány családoknál más szokás járta. Ők december 23-án vagy 24-én délután kilátogattak a temetőbe elhunyt szeretteikhez. Fenyőágat vagy kis feldíszített

fenyőfát

tettek

a

sírokra,

s

az

Túrós csuszás tyúkpörkölt Sok helyen csak a gyermekek kapnak ajándékot, mondván: „Miért ajándékozzuk meg egymást, hisz a Karácsony nem erről szól. A kis Jézusnak örülünk most. Ajándékot bármikor vehetünk egymásnak, a Karácsony más…” Az éjféli misén a családtagok közösen imádkoznak Szűz Máriához, s Karácsony első napjának reggelén rokonlátogatásra indulnak, hogy közösen örvendjenek Jézus születésének. Ady Endre soraival kívánunk mindenkinek BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET! „Nem volna más vallás; nem volna csak ennyi; Imádni az Istent és egymást szeretni… Karácsonyi rege ha valóra válna, Igazi boldogság szállna a világra…” Ady Endre: Karácsonyi Rege (részlet)

eltávozottakkal „együtt” ettek-ittak. Sokan délután még templomba is mentek. Manapság a legtöbben este otthon, szűk családi körben gyertyát gyújtanak, feldíszítik a karácsonyfát, hálát adnak Istennek, s áldott, békés ünnepeket kívánva elfogyasztják az ünnepi ételeket. A romák szokásos karácsonyi ételei a tyúkhúsleves, a szárma (töltött káposzta) és a bodag (cigánykenyér). A hagyományos ünnepi menüsor elemei még a túrós csuszás tyúkpörkölt - melyet kollegáinkkal, barátainkkal az Eu-Roma Országos Egyesület Közösségi Házában el is készítettünk, meg is kóstoltunk -, a töltött pulyka, a krumplis hurka, a halászlé, a diósmákos bejgli és a zserbó. Gyakran a cigány kenyér mellé füstölt hús és kocsonya is került az asztalokra.

Végezetül az általunk elkészített karácsonyi étel receptje: „A darabokra vágott tyúkot kissé sózzuk, majd bő hagymás zsírban kevés vizet hozzáadva megpároljuk. Az elfőtt vizet időnként pótoljuk. Sóval, borssal, köménymaggal ízesítjük. Amikor a hús megpuhult, a tetejére pirospaprikát szórunk. A pirospaprika -feloldódva a hús zsírjában- az edény aljára csorog. A túrós csuszához a csuszatésztát kifőzzük sós vízben, majd ízlés szerint túróval és tejföllel gazdagítjuk. Forrón tálaljuk.” ROMINFO A ROTEKA roma közéleti és kulturális lapja Főszerkesztő: Pávay Tibor Közéleti rovatvezető: Aba-Horváth István Munkatársak: Balogh Mária, Grecskó Edit A szerkesztőség postacíme: 4026 Debrecen, Csap u. 9.

ISSN 1585-7271

12

Recommend Documents