2008/1 XX. évfolyam • 1. szám
AZ MTA MEZÕGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZETÉNEK KÖZLEMÉNYEI
2008/1
2
Eseménynaptár Bemutatók • Május 30. és június 22. között az intézet búzanemesítõi és az Elitmag Kft. specialistái 22 hazai, 4 romániai, 2-2 csehországi, illetve szlovákiai, valamint 1 horvátországi kalászos fajtabemutatón vettek részt, ismertették a martonvásári fajtákat. • Az Mv Bázismag Kft. szakemberei a kukorica érés idõszakában az ország 21 pontján vettek részt bemutatókon, népszerûsítették az Mv hibrideket. • Június 14-én és 15-én intézetünk és az Elitmag Kft. közösen rendezte meg az Országos Kalászos Szakmai Napokat és Fajtabemutatót Martonvásáron. A több mint ezer érdeklõdõnek Benedek Fülöp FVM szakállamtitkár, illetve Margitai Miklós az MVH elnöke „A magyar gabonatermesztés helyzete és jövõképe” címmel tartott elõadást. Vancsura József a GOSZ elnöke a gabonatermesztõk érdekeirõl, az intézet vezetõ kutatói pedig a martonvásári kalászos gabona fajtákról, a kukoricanemesítés újabb eredményeirõl, és a vetõmag kínálatról adtak tájékoztatást. A szakmai program tenyészkerti szemlével zárult. • Szeptember 6-án Országos Kukorica Bemutatót tartott intézetünk és a Bázismag Kft. Martonvásáron. Az érdeklõdõk hallgatták Takács Géza, a Vetõmag Szövetség és Terméktanács elnökének „Ötven éves a magyar hibridkukorica vetõmagipar” címû elõadását, illetve az intézet legújabb nemesítési és agrotechnikai kutatási eredményeirõl és a vetõmagellátás helyzetérõl tartott tájékoztatókat. Ezt követõen szántóföldi szemlén vettek részt a szakemberek. Kiállítások • Sikeresen szerepelt Intézetünk az augusztus 29. és szeptember 1. között rendezett 16. debreceni Farmer-Expon. Az Mv Silóking kiváló alkalmazkodó- és termõképességû háromvonalas „LFY” silókukorica hibridünk elnyerte a vetõmag kategória „Termék Nagydíj”-át.
• A Bábolnai Nemzetközi Gazdanapokon – szeptember 12-15. között – nagy érdeklõdés mutatkozott kalászos gabona fajtáink és kukoricahibridjeink iránt. A gazdálkodókat az újabb fajták és hibridek mennyiségi és minõségi mutatóin túl a vetõmagellátás helyzete és az aktuális árak érdekelték. Tudományos tanácskozás • Intézetünk az MTA támogatásával 2007. május 29. és június 1. között Velencén rendezte meg az EU COST 860 akció „Organikus gabona kutatás, különös tekintettel a talaj-növény kölcsönhatásra” címû nemzetközi konferenciáját. Egyidejûleg ülésezett az Igazgató Tanács és munkaértekezleteket tartottak a gabona fuzárium fertõzésrõl és a tájfajtáknak az ökogazdálkodásban betöltött szerepérõl is. A résztvevõk meglátogatták intézetünket és számos új együttmûködés kialakítását kezdeményezték. Személyi hírek • A megújított Doktori Iskolák törzstagjai közé intézetünkbõl a Pannon Egyetem Növénytermesztési és Kertészeti Tudományos Doktori Iskolába Bedõ Zoltánt az MTA levelezõ tagját, igazgatót, Veisz Ottót, az MTA doktorát, ügyvezetõ igazgatóhelyettest, a Molekuláris és Nanotechnológiák Doktori Iskolájába pedig Galiba Gábort, az MTA doktorát, tudományos osztályvezetõt, a Debreceni Egyetem Növénytermesztési és Kertészeti Tudományos Doktori Iskolájába Marton L. Csabát, az MTA doktorát, tudományos igazgatóhelyettest, a Szent István Egyetem Biológiai Tudományos Doktori Iskolájába Barnabás Beátát, az MTA levelezõ tagját, tudományos igazgatóhelyettest, a Növénytudományi Doktori Iskolájába pedig Berzsenyi Zoltánt, az MTA doktorát, tudományos osztályvezetõt kérték fel. • Ez év nyarán az OTKA Élettudományi Kollégiuma titkos szavazással kuratóriumi taggá választotta Bedõ Zoltánt, az MTA levelezõ tagját, intézetünk igazgatóját. Az OTKA pályázatok elbírálását és gondozását végzõ Agrártudományok 1. szakzsûri elnökévé Veisz Ottót, az MTA doktorát, ügyvezetõ igazgatóhelyettest, az Agrártudományok 3. szakzsûri elnökévé pedig Balázs Ervint, az MTA rendes tagját választotta. • A Vetõmag Szövetség és Terméktanács 2007. tavaszán Láng Lászlót, az MTA doktorát, tudományos osztályvezetõt elnökhelyettesnek és a Fajtatulajdonosi Termékpálya Bizottság elnökének választotta. • Galiba Gábor egyetemi tanári kinevezést kapott 2007. szeptember 10-i hatállyal a Pannon Egyetem Nanotechnológiai Tanszékére. • Marton L. Csabát a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából Akadémiai-Szabadalmi Nívódíjjal tüntették ki. Jelen kiadványunkat a Nemzeti Kutatási Fejlesztési Program pályázati támogatásával jelentettük meg.
Kutatás-fejlesztési P á l y á z a t i é s Kutatáshasznosítási Iroda
2008/1
3
Kukorica: a jövõ növénye Sokhasznú kukorica hibridek, 2008
K
ukoricatermesztésünk közel 500 éves történetében a fajtahasználat mindig igazodott a felhasználói igényekhez. A „török búza” a török dúlás idején a szegények eledele volt, termesztése is a jobbágyok földjeire, kertjére korlátozódott. Emberi fogyasztásra leginkább a simaszemû tájfajták voltak alkalmasak. Évszázadok teltek el, míg a XX. század elején megjelentek a lófogú fajták, majd hibridek, s mára ezek váltak a meghatározóakká a termesztésben. Idõközben a kukorica az állattenyésztés fõ takarmány (energia) bázisa lett, emberi fogyasztásra igen keveset, a termés 1–2%-át, az európai átlagnál is kevesebbet használunk. Az utóbbi években azonban óriási változások történtek a kukorica hasznosítása, értékesítése területén. Az EU csatlakozást követõen az intervenció oldotta a túltermelés okozta kedvezõtlen ármozgásokat. Az intervenciós értékesítésre bevezetett új minõségi paraméterek (hektolitersúly, szemnedvesség, sérült szemek aránya) úgy tûnt korlátozzák az intervencióra felajánlható tételek körét, de az amerikai export korlátozása és a 2007. évi európai aszály „megoldották” ezt a gondot. Az új minõségi paraméterek jó termés, kínálati piac esetén bonifikáló tényezõként mûködhetnek. Az energiaválságra adott válasz, a megújítható bioenergia-termelés világméretû terjedése hatalmas perspektívát rajzol a kukoricatermesztés elé. A bioetanol gyártás beindulása a fajták keményítõtartalma és annak fermentálhatósága iránt keltette fel az érdeklõdést. A keményítõtartalom módosításával egyidejûleg a szem egyéb beltartalmi mutatói – fehérje, olaj – is változhatnak. Ezek a változások kedvezõtlenül érinthetik a kukorica tápértékét. Kevés szó esik a malomipari feldolgozásról, pedig a 40% körüli grízkihozatalt megfelelõ fajtaválasztással és technológiával akár 60%-ra is lehet javítani. A grízkihozatal mértékét jelentõs mértékben a szemek fajsúlya határozza meg. Speciális, jelenleg kis volumenû, de folyamatosan növekvõ, bõvülõ területre terjed ki a bio (öko) kukoricatermesztés. Az egyre csökkenõ silókukorica területen az energiadús siló iránti igény fogalmazódott meg.
Miközben a kukoricatermesztés pozícióinak a javulását tapasztaljuk, a kukoricabogár megjelenése komoly kihívást jelent a növényvédelmi szakembereknek és nemesítõknek egyaránt. Az utóbbi években diverzifikálódott felhasználási kör új elvárásainak a régi hibridek nem mindig felenek meg. Az elmúlt években minõsített több, mint 30 új martonvásári hibridkukoricával már az idõközben felmerült igényeknek is szerettünk volna megfelelni, miközben alapvetõen megújítottuk, korszerûsítettük a fajtaválasztékot minden éréscsoportban (1. táblázat).
Új hibridjeink termõképességét, termésstabilitását és egyéb fontos agronómiai tulajdonságait e lap korábbi számaiban már bemutattuk. E tulajdonságokat szeretnénk kiegészíteni és összekapcsolni azon új elvárásokkal, melyek a jobb minõséget célozzák meg. Az alábbiakban ezeknek az elvárásoknak megfelelõen mutatjuk be a megújult martonvásári hibridszortimentet. A hektolitersúly Willax Ödön 1947-ben írt könyvében meghatározta az Európában termesztett típusokra jellemzõ hektolitersúly értéke-
1. táblázat Martonvásári kukoricahibridek ajánlata 2008 Hibrid
új
új
új
új
új
Típus
FAO szám
Virágzás nap
Hasznosítás
Szemtípus
TC TC
280 297
70 70
szemes szemes
lófogú lófogú
FAO 300-399 Amanita SC Mv 277 MSC Somacorn SC Hunor SC Mv Tarján TC Norma SC Mv NK 333 TC Mv 355 DMSC
310 310 340 350 380 380 390 390
71 70 70 73 72 70 70 71
szemes szemes szemes szemes szemes szemes siló/szemes szemes
lófogú lófogú lófogú lófogú lófogú lófogú lófogú lófogú
FAO 400-499 Árpád SC Mv Koppány SC Mv Majoros TC Bogát TC Mv 434 TC Gazda MTC Maraton SC Mv 444 SC Miranda SC Tisza SC
410 420 430 430 440 450 450 450 460 490
75 75 75 75 75 75 74 74 75 75
szemes szemes szemes szemes szemes/siló szemes szemes szemes szemes szemes
lófogú lófogú lófogú lófogú lófogú lófogú lófogú lófogú lófogú lófogú
510 530 580
76 76 79
szemes siló siló
lófogú lófogú lófogú
FAO 240-299 Mv 251 Mara
FAO 500-599
új Mv 500
Silóking Maxima
SC TC TC
2008/1
4
Az úszási szám Malomipari feldolgozásra hazánkban általánosan a takarmánykukorica tételekbõl választanak a felvásárlók. Ennek eredménye az alacsony grízkihozatal. Egy hibrid alkalmasságát malmi õrlésre végsõ soron a próbaõrlés mondja meg, de nagyon jó becslés végezhetõ az úszási szám meghatározásával. Ennek lényege, hogy a száraz szemeket adott sûrûségû (1,25 g/cm3) oldatba helyezzük, adott idõ után megszámoljuk az úszó szemeket, s ezt kifejezzük az oldatba rakott összes sem százalékában. Az a kedvezõ, ha a szemek fajsúlyosabbak, mint az oldat, tehát kevés szem marad az oldat te-
M v
44 8 M MT v C M 43 v M 257 v 1 M Ma 44 vN xi 4 Km Bo 33a d 3 N ro o M rmg M v4 a ar 3 M ato4 v n 27 M Ma 7 v ra M 24 v 1 G 40 M Amazd4 v 3 M an a M 55 v ita v D 25 K M 5 Soop SC m pán a M co y v r M 50n v 0 H 437 un M Ipoor aj ly or Ti os sz a
1. ábra Mv hibridek hektolitersúlya. 2006, öt hely átlaga
2. ábra Mv hibridek úszási száma. 2006, öt hely átlaga
M v M 3 Ko v 466 pp 04 á T ny M isz v Am 5 a 0 a 0 H nita un M T v M ar or 35 a já 5 jor n D os M MS v C So Mv 255 m 24 a 1 M cor v n G 434 a N zda o Bo rm a M dro v g M 25 a 1 M xim v a M 43 v 4 27 I 7 M Mvpol v 4 y N 4 K 4 33 M Ma 3 ar ra M M at v v on 48 4 8 37 M TC
ket. A sima keményszemû kukoricákra 74–82 kg/hl, a sima puhaszemû kukoricákra 72–79 kg/hl és a Kárpát-medencében termesztett lófogú kukoricákra 68–74 kg/hl értéket találta jellemzõnek. Érdekességképpen még megemlítjük Willax (1947) nyomán, hogy a pattogatnivaló kukorica „hl-súlya rendesen 80 kg-on felüli”. Az intervencióban meghatározott 73 kg/hl e számok ismeretében nem tekinthetõ véletlennek. Különösen nem az új európai elõterjesztések fényében, mely szerint a felajánlható mennyiséget 1-2 éven belül 0 (nulla) tonnára tervezik korlátozni. Martonvásáron évek óta rutinjelleggel vizsgáljuk a hibridek hektolitersúlyának az alakulását. Évente több ezer hibridet értékelünk. Az adatok alapján elmondható, hogy az évjárat jelentõsen módosíthatja ezt az értéket. Volt olyan év, amikor kevés hibrid hektolitersúlya haladta meg a 70 kg/hl értéket, s volt olyan is, amikor e fölötti számok domináltak. Ilyen kedvezõ év volt 2006 is, amikor a jó termések magas hektolitersúlyokkal párosultak. A 2006. évi tájkísérleteinkben vizsgált minõsített és termesztett hibridjeink hektolitersúlyát kíméletes szárítást követõen határoztuk meg és 13,5% szemnedvességre korrigálva adjuk meg az 1. ábrán. Öt kísérleti hely átlagában minden hibrid hektolitersúlya meghaladja a 73 kg/hl értéket, egyesek – Mv 251, Mv 343, Mv NK 333, Norma, Mv 444 – közelítik a 80 kg/hl-t, sõt meg is haladják – Mv 437, Mv MTC 448 – azt. A hektolitersúlyok kísérleti helyenként kissé módosultak, de jelentõs eltéréseket nem tapasztaltunk. A hibridek átlagában a kísérleti helyek értékei 74–78 kg/hl között mozogtak.
tején. A malomipar által használt szabvány szerint a 30% alatti úszási számmal rendelkezõ tételek – fajták – a kedvezõek. A nemesítés az elmúlt évtizedekben a termõképesség javítására irányuló szelekció spontán „melléktermékeként” növelte a szemek sûrûségét – fajsúlyát. Nem olyan mértékben azonban, hogy gyakran találnánk 30% alatti hibrideket. A takarmánykukoricákra jellemzõ értékek hagyományos termesztés-technológia mellett 60–90% között mozognak. Az évtizedek alatt elért spontán elõrehaladás ebben a tartományban értendõ. Martonvásáron a fajsúly növelésére, a gríztartalom javítására folytatott szelekció eredményeként elõállítottunk két speciális, magas grízkihozatalt biztosító hibridet – MvK 380, MvK 480 –, melyek grízminõsége is megfelelõ a további feldolgozáshoz. Zárt rendszerû próbatermesztésük és malmi õrlésük is kedvezõ eredményeket mutatott, de az erõsen ingadozó érdeklõdés miatt vetõmagtermesztésük kísérleti szinten maradt. A piac minõségi és mennyiségi igényeihez igazodva az utóbbi években több célra alkalmas hibridek elõállítá-
sára törekszünk. A létezõ szemes- és silókukorica hibridjeink közül malmi õrlésre leginkább megfelelnek a FAO 400as hibridek közül az Mv MTC 448 és az Mv 437, valamint a Maraton, a koraiak közül az Mv NK 333 és a legkorábbi csoportból a Mara (2. ábra). A hibridekben rejlõ genetikai képesség azonban csak egy lehetõség, melyet megfelelõ technológia képes realizálni. Különösen igaz ez a grízkihozatalra, mert a legalkalmasabb hibridbõl is csak 60 fölötti úszási számú tétel és 40% alatti grízkihozatal érhetõ el hagyományos technológiával. Keményítõtartalom A keményítõhozam fõ forrása a hektáronkénti szemtermés növelése mellett a termés keményítõtartalmának az emelése. Abszolút száraz szemre vonatkoztatva a kukorica keményítõtartalma 8082%, melynek közel 100%-a az endospermiumban található. Intervenciós átvételi szemnedvesség – 13,5% – mellett 70% körüli, 20% betakarításkori szemnedvesség esetén 60–62% körüli keményítõtartalomra számíthatunk. A nagy keményítõtartalom, a kiemelkedõ
2008/1
5
3. ábra. Mv hibridek ekeményítõ tartalma. 2006, öt hely átlaga
Igen korai:
Mv 241
Korai:
Mv 277 Amanita Mv Tarján Norma
Középérésû:
Miranda Mv Koppány Gazda
Késõi:
Mv 500
hektáronkénti hozam és az egyszerû tárolhatóság miatt hazánkban a bioetanol gyártáshoz a kukorica biztosítja a legkedvezõbb alapanyagot. Miután a keményítõ a szemtermésnek eleve a legnagyobb részét kitevõ alkotórésze, a további növelés erõs korlátok közé van szorítva. A hibridek, termõhelyek és évjáratok közötti különbségekre azonban érdemes figyelmet fordítani, mert értékes százalékokat nyerhetünk a fajtaválasztásnál, vagy a technológia összeállításánál. Az új martonvásári fajtaszortimentben minden éréscsoportban található bioetanol gyártásra alkalmas hibrid (2. táblázat). A keményítõtartalom növelése más beltartalmi mutatók rovására történik. Elsõsorban a fehérjetartalom csökkenésére számíthatunk. Ez perspektívában azt jelentheti, hogy kettéválik a kukoricatermesztés: elkülönült hibridek lesznek bioetanol és egy másik szortiment takarmányozási célra. A fajták elkülönítését a technológia különbözõ irányú és célú szétválása is követheti.
M v 2 Ko Ip 41 pp oly M án v M 43y v 4 44 M Tisz4 v a M 40 Mv4 4 a 3 M jor 7 M aximos ar a G ato Boazdn d a N ro M ormg v M 50a M Mv 2 0 v v 55 N 27 K M v H 337 44 u 3 M v A 8 Mnor 35 m T 5 an C DM it M Sa v C M 43 v So 254 m Ma 1 ac ra or n
2. táblázat Nagy keményítõtartalmú Mv hibridek
A martonvásári hibridek közül az átlagnál nagyobb fehérjetartalom jellemzi az Mv 251, Bodrog, Mv NK 333 és Mv MTC 448 hibrideket.
Biokukorica A hazai bio (öko, organikus) kukoricatermesztés ma még csak néhány ezer hektárra terjed ki. A növekvõ érdeklõdés miatt várhatóan ennél sokkal nagyobb teret fog követelni, hiszen az állati eredetû biotermékek elõállításához csak biotakarmány használható fel. A jelenlegi szabályok szerint ma még felhasználható biokukorica termesztéshez a hagyományos úton nemesített hibridek regisztrált biokörülmények között elõállított vetõmagja is. Mi erre a célra az Mv 277 és az Mv NK 333 hibridjeinkkel készültünk fel és ezeket ajánljuk. Az organikus termesztés szabályainak várható módosítása miatt késõbb már a fajtafenntartást, sõt a nemesítést is bio körülmények között kell folytatni. Martonvásáron már évekkel ezelõtt elkezdtük ezt a munkát, bejelentésre készen állnak ezek a hibridek. Közöttük találhatók olyan speciális hibridek 3. táblázat Kukoricabogárral is, melyek a haszemben toleráns Mv hibridek gyományos genotípusoknál kétszer Igen korai: Mv Maros nagyobb olajtarMv 251 talommal rendelKorai: Hunor keznek. Mv Tarján Táltos Silókukorica Silókukorica hibKözépérésû: Tisza ridjeinkre általáMiranda ban a jó termõkéMv Koppány pesség, az összes Mv 437 szárazanyagon belüli nagy csõrészKésõi: Mv 500
arány, az értékes beltartalom és a jó emészthetõség jellemzõ. A martonvásári silókukorica szortiment átlagos hazai körülmények között mintegy 2-3 hét betakarítási szezonhoz biztosít zöld futószalagot abban az idõszakban, amikor már a gabona betakarításával kapcsolatos munkák befejezõdtek, de az õszi munkák még nem kezdõdtek el. Az utóbbi években a nagy tejtermelõ-képességû tehenészetek igényeinek kielégítésére olyan új típusú silókukoricákat állítottunk elõ, melyek nemcsak a hazai, de a szintén igényes nyugat-európai felhasználók figyelmét is felkeltették. E hibridek jellemzõje, hogy nemcsak kiemelkedõ biomassza termést adnak, hanem ezen belül az értékesebb, több energiát tartalmazó szemtermés mennyisége is nagyobb. A csoport reprezentánsai, a Limasil (FAO 390), a Dunasil (Mv 315, FAO 390), a Kámasil (FAO 510), a Silóking (FAO 580) és az Mv Massil (Mv 505, FAO 610) egy új minõségi kategóriát nyitottak a silótermesztésben. Ezekbe a hibridekbe Európában elsõként egy, a növényfajban természetes módon is megtalálható „LFY” gént építettünk be. Ez a gén megnöveli a fotoszintézis szempontjából fontos csõfeletti levelek számát. Ennek eredménye a nagyobb termés. Az LFY génnel összefüggõen nemcsak a silótermés nõ meg, hanem a silóminõség is javul. Az új leafy hibridek mellett már ismert, hagyományos hibridek egészítik ki a kínálatot: az Mv NK 333 (FAO 390), korai érésû silókukorica, kedvezõ beltartalmi mutatókkal, íz és zamatanyagokkal, az Mv 434 (FAO 440), kettõs hasznosításra alkalmas silókukorica hibrid igen nagy csõaránnyal, az Mv 448 (FAO 450), a legtipikusabb silóhibrid
2008/1
6
4. ábra. A kukoricahibridek gyökérellenállási és fertõzöttségi (IOWA skála) értékei. 2007, négy hely átlaga
Transzgénikus és hagyományos kukorica gyökere fertõzött területen
lassú leszáradással, magas fehérjetartalommal és a Maxima. A kukoricabogár Magyarországon a bogár 1995 óta van jelen. Az eltelt évek alatt szinte az ország egész területén elterjedt. A leginkább fertõzött területek a dél-magyarországi és közép-magyarországi régiók. A kukorica-vetésterület közel 10%-án már a gazdasági kárt meghaladó szinten fertõzöttek a kukoricatáblák. Különösen súlyos veszteséget szenvednek azokban a régiókban,
ahol a kukoricát monokultúrában termesztik. A vegyszeres védekezés költsége országosan eléri a 3,8 milliárd Ft-ot, önmagában biztonságos védelmet mégsem nyújt. A martonvásári kukoricanemesítés két úton halad a hibridek rezisztencia szintjének javítása terén. A hagyományos módszerek alkalmazásával a hibridek toleranciáját növeljük a lárvakártétellel szemben. A tolerancia a növény azon képessége, mely lehetõvé teszi a károsítás elviselését viszonylag kis termésveszteséggel, s mely elõsegíti a sé-
rült részek regenerálódását. Ebbõl a szempontból a gyökér mérete, és regenerálódó-képessége fontos, melyeket a vegetációban két idõpontban felvételezünk fertõzött területeken. A szelekció hatékonyságát növeli az az eszköz, mellyel a gyökér ellenállását mérjük. Egy kétkarú emelõvel kiszakítjuk a gyökeret a talajból s regisztráljuk a kiemeléshez szükséges erõt. Ez az erõ szoros pozitív korrelációban van a gyökér méretével és negatív korrelációban a károsodás mértékével (4. ábra). A kísérleteink azt mutatják, hogy jelentõs genetikai variancia mutatkozik a tolerancia szintjében, ami megalapozza a nemesítés lehetõségeit. Minden tenyészidõ csoportban található olyan martonvásári hibrid, mely az átlagosnál lényegesen nagyobb gyökérmérettel, gyökérellenállással és az átlagosnál kisebb károsodással jellemezhetõ (3. táblázat). A másik út a transzgénikus kukorica elõállítása. Ennek lényege, hogy a kukorica egy baktériumból származó gén beépítésének a hatására a bogárra nézve toxikus anyagot termel. Ez a toxin nemcsak megvédi a kukoricát a lárva kártételétõl, hanem a kukoricabogár populációt is gyéríti. A módszert az USA-ban több millió hektáron alkalmazzák sikerrel a termelõk. Marton L. Csaba – Hadi Géza – Pintér János – Hegyi Zsuzsanna – Nagy Emese – Spitkó Tamás – Szõke Csaba
2008/1
7
Nyitott kapuk – érdeklõdõ tekintetek
2007.
szeptember 28-án Európa-szerte kitárultak a kutatóintézetek és egyetemek kapui, hogy lehetõséget kínáljanak az érdeklõdõk számára a kutatókkal történõ találkozásra, a kutatás varázslatos, titokzatos világának felfedezésére. Magyarországon egy kilenc helyszínen mûködõ (Budapest, Eger, Gyõr, Martonvásár, Miskolc, Sopron, Szeged, Pécs, Piliscsaba) konzorcium, köztük az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete nyerte el azt az Európai Uniós pályázatot, amely támogatta a „Kutatók éjszakája” program megrendezését. Intézetünk több programmal csatlakozott a rendezvényhez,
mely az Európai Bizottság FP7 keretprogramjának támogatásával, a Tempus Közalapítvány koordinálásával valósult meg. Martonvásáron is bárki kutatóvá válhatott egy kis idõre, részt vehetett számos rendkívül érdekes kísérletben, kipróbálhatta az érzékeny mûszereket, gépeket és eszközöket, megtapasztalhatta a tudomány csodáját és szépségét, feltehette azokat a kérdéseit, melyek már régóta foglalkoztatták, de eddig nem mert megkérdezni, vagy nem volt kitõl. Közép-Európa legnagyobb növénynevelõ klímakamra rendszerében, a martonvásári fitotronban –25ºC-os hidegtõl a +45ºC-os forróságig elõállítható körülmények között láthattak kísérleteket az érdeklõdõk. A Sejtbiológiai Osztály kutatói bemutatták az általuk használt legkorszerûbb technikákat (mikromanipuláció, mikroinjektálás, sejtizolálás, sejttenyésztés, különleges mikroszkópok). Búza petesejteket izoláltak, azokat mesterségesen megtermékenyítették, valamint nagy felbontású mikroszkópok segítségével megmutatták a virágpor és a petesejt finomszerkezetét. A látogatók interaktív módon elkészíthették életük elsõ kromoszóma preparátumát, és bepillantást nyerhettek a búza kromoszómáinak lenyûgözõ világába. A Kukoricanemesítési Osztály kiállítására ellátogatók el-
2007/1
8 ámulhattak a kukoricafajták sokszínûségén, bekapcsolódhattak kukoricából készült hagyományos ételek elkészítésébe, és elfogyasztásába, illetve a kukorica különbözõ részeibõl – szakavatott segítõkkel – apróbb ajándékokat is készíthettek. A Kalászos Gabona Nemesítési Osztály munkatársainak jóvoltából bárki megismerhette a legfontosabb minõségvizsgálati módszereket, a búzaõrlési technikákat, néhány gyorsvizsgálati technika alkalmazását (NIR technika, szemkeménység-, esésszám mérés), de megkóstolhatta a szeme láttára sült kenyércipót is. Akik kicsit elfáradtak a „száraz tudomány” berkeiben tett sétáktól, szakértõ vezetõk kíséretében ismerkedhettek az intézeti angolpark növényritkaságaival, vagy a szabadtéri fotózás kulisszatitkaival, de rácsodálkozhattak a kastély télikertjében rendezett – a kutatók rajzait, festményeit, fotóit, szobrait, foltvarrásait, selyemfestéseit és gyöngyfûzéseit bemutató – kiállításra is. Éhes és kíváncsi látogatóinknak organikus alapanyagokból, kõkorszaki finom falatokkal zártuk a szakmai programot. Beethoven iránti tiszteletünk jeleként, kollégáink közremûködésével egy szép és hangulatos koncerten vehettek részt vendégeink, amit csaknem éjfélig tartó hagyományõrzõ néptánc bemutató, tánctanulás követett.
A közel ezer látogató visszajelzései és a sajtóvisszhangok alapján is úgy érezzük sikeres volt a rendezvény, nem hiába készültünk oly’ nagy igyekezettel. Gémesné Juhász Anikó – Molnár Dénes
A kukorica vetõmagipar 50 éve
A
kukorica történelmének írásos dokumentumai (maya kultúra) ötezer évre nyúlnak vissza. A mai – hibrid – kukorica történelme ehhez képest gyereknek mondható az ötven éves – emberöltõnyi – történelmével. Az elsõ nagy lépésnek a kukorica vonalak (törzsek) létrehozását tekinthetjük, amely mintegy száz éve történt (East, Shull 1909). A magyar történelem az elsõ magyar hibrid (MV5) elismerésével és piaci bevezetésével kezdõdik. Az addigi gyakorlat, a kapás és úgynevezett vetõpuskás vetés nem igényelt különösebb technológiát, a góréból kimorzsolt mag egyszerûen – kézi vetéssel – került a talajba. A nemesítés által létrehozott vonalak és ezek vetõmagjának elõállítása, majd a tömegkeresztezés és a pontos gépi vetés gyakorlati megvalósulása a vetõmag iparszerû elõállításának, technológiájának kidolgozását tette szükségessé. Az elsõ vetõmagszárítót 1956 õszén üzemelték be Martonvásáron. 1957ben megkezdõdött a vetõmagüzemek építése, majd az 1970-es években a meglévõ üzemek rekonstrukciója. 1987-tõl napjainkig négy új üzem épült (Kiskunhalas, Kiskun Kutatóközpont; Bábolna, IKR Rt.; Szarvas, Pioneer Rt.; Mezõtúr, Syngenta Kft.). A vetõmagipar fejlõdésének története
nem más, mint a kukorica biológiájához való folyamatos alkalmazkodás, a mag fiziológiai-kémiai-biológiai tulajdonságaiból adódó követelmények folyamatos kielégítése. A nemesítõ által létrehozott új hibrid értékhordozója a vetõmag. Ennek pontosan olyan kiválónak kell lennie, mint a hibridnek. Az elvárások nem egyszerûek: a termelõ által megvásárolt vetõmag csak fajtaazonos lehet (genetikai tisztaság), ép szemeket tartalmazzon (technikai tisztaság), szinte minden magból életképes, termõképes növény fejlõd-
jön (csírázóképesség, cold-teszt érték). Mindez a kiváló szántóföldi szaporítást (tömegkeresztezés) és a növény által létrehozott utód, a mag kíméletes kezelését jelenti. A szántóföldi szaporítás alapvetõ kérdése a különbözõ vonalak összevirágzásának biztosítása. A sokféle próbálkozás ellenére igazán csak a jól megválasztott vetésidõ eltolás vezetett eredményre. Ez ma már nem kérdés, de az apavonalak mennyisége, az anya és apasorok aránya, valamint az apasorok területi aránya az anyához képest fontos technológiai meg-
2008/1 oldásokat hozott. A szántóföldi szaporítási technológiánál az adott hibrid legjobb megtermékenyülése a cél, így az ennek megfelelõ sorarányt, apasorszámot és elhelyezést választjuk, amely rendkívül sokféle megoldást jelenthet: a nullapástól a 8:2 arányig szinte bármilyent. A genetikai tisztaság is e területen alapozódik meg, amelyen az üzemi technológia során már csekély lehetõségünk van változtatni. Az eltérõ típusok és az anyanövények címereinek eltávolítása zömében kézi erõvel történik. Cél, hogy az anyai vonal ne termékenyítsen. Ez elérhetõ hímsteril vonalak alkalmazásával is. A gyakorlat azonban a címertelenítést alkalmazza döntõ többségben. A kézi munkaerõ csökkenése miatt egyre jobban elõtérbe kerülnek a gépi megoldások. A betakarítás ma már kizárólag gépekkel történik. A fosztással vagy anélkül történõ betakarítás alkalmazkodik az egyes vetõmagüzemek technológiai kialakításához és szakmai meggyõzõdéséhez. Mindenki számára a betakarítás kezdete és befejezése a fõ kérdés. A kukoricaszem nedvességtartalmának folyamatos figyelése és az optimális idõpont megválasztása a döntõ szempont. Természetesen az alkalmazott üzemi technológia a korlát, de azok fejlesztése érte el talán a legnagyobb eredményt. A ma legkorszerûbbnek tartott csöveskukorica szárítók a magas (3842%) szemnedvességû kukoricát nagyon kíméletes vízelvonással tudják optimális (12-13%) szintre szárítani. A száraz mag feldolgozása jelenti elsõsorban a technikai tisztaság biztosítását, majd a késõbbiekben a méretre való osztályozást (a mag szélessége és vastagsága), a kalibrálást (szélessége, vastagsága és hosszúsága), valamint a fajsúly szerinti válogatást is. A legváltozatosabb utat a kalibrálás járta be, amely az egy frakcióval indult, elérte a 16-18 frakcióra történõ szétválasztást, és napjainkra a 24-6 frakcióra bontáshoz tért vissza. Ennek oka elsõsorban a vetõgépek technikai fejlettségében és a vonalak mag méretegyöntetûségében keresendõ. A magvédelem már az elsõ lépésektõl kezdve kiemelt terület volt, amely nem tette kétségessé, hogy a fungicides csávázás elválaszthatatlan folyamata a korszerû vetõmag létrehozásának. Ezt a törvényi-rendeleti szabályozás elsõként tette kötelezõvé, a kalászos gabonáktól eltérõen. A készítmények és azok formulációi korábban sokfélék voltak, ma már kizárólag folyékony, a magra kiváló-
an tapadó csávázószerrel dolgozunk. A legnagyobb fejlõdés az inszekticides csávázás területén történt, amely szakított a hagyományos liter/tonna dózissal és a magonként meghatározott hatóanyag mennyiséget írta elõ. Ennek technikai megoldására fejlõdtek ki a szakaszos, üstös rendszerû, számítógéppel vezérelt csávázógépek, amelyek ma már egy korszerû üzemben a technológia szerves részét képezik. A csomagolás területén a piacszerû és kínálati piachoz alkalmazkodó, környezetbarát, marketing szempontokat is figyelembe vevõ anyagok terjedtek el. Ma már nem a környezetszennyezõ és újra nem hasznosítható mûanyagok, hanem a papír (zsák vagy doboz) a csomagolóanyag. A csomagolási egység a vetésterülethez alkalmazkodó vetõmag darabszám lett, így általánosan az 50.000, 70.000
9
vagy 80.000 darab mag zsákonként. A minõség tekintetében a magyar szabályozás kezdettõl fogva rendkívül szigorúnak volt mondható. A vetõmag elsõ vagy másodosztályú lehetett, amely fogalom mára alig ismert. Az EU-harmonizáció kapcsán e kategóriák megszûntek, helyette rendezõ elvként a „csak a legjobb minõséget lehet eladni” elv került. A verseny nagy úr, ma az íratlan törvények alapján a 93 % alatti csírázóképességû kukorica vetõmag nem vetõmag. A vetõmagipar kialakulása és fejlõdése Magyarországon sikertörténetnek értékelhetõ. Ez köszönhetõ annak, hogy a nemesítés rendkívül gyors ütemben fejlõdött, jobbnál-jobb hibridek kerültek köztermesztésbe, amely a legjobb minõségû vetõmag elõállítását követelte meg. Takács Géza, IKR Zrt., Bábolna
2008/1
10
Aszály után köpönyeg?
A
meteorológiai statisztikák diagramjai között 2007 csapadékának oszlopa néhány év múltán valószínûleg csak egy lesz a vízszintes egyenest el nem érõ, azaz az átlagosnál szárazabb esztendõk sorában. A kukoricatermesztõk emlékezetében azonban remélhetõen hoszszú távra elraktározódnak az aszályos éveket tekintve is sajátos tanulságok.
Elõjelek Az évtized közepének „héttonnás idõszaka” után a természet mindennél meggyõzõbben jelezte a rutinszerûen alkalmazott technológiai lépések gyengéit, s frissítette fel a hazai kutató mûhelyekben – Debrecenben, Kompolton és másutt – évtizedekkel korábban összegyûjtött tapasztalást: a sikerhez a tenyészidõszakban jókor és elegendõ mennyiségben érkezõ csapadék elengedhetetlen, de annak alapját a télen eltárolt víz teremti meg. Martonvásáron a megszokottnál jóval melegebb tél csapadékhiánya (1. ábra) már tavaly januárban elõrevetítette egy a 2003. évinél is súlyosabb helyzet kialakulásának lehetõségét. Március és május vízbõsége ugyan még adott némi reményt, de a virágzás idejére a sokéves átlaghoz viszonyított halmozott hiány már ismét a legutóbbi aszályos évjáratot idézte. A kukorica vegetációs idõszakában Martonvásáron átlagosan 38 hõségnappal számolhatunk, azaz amikor a hõmérséklet napi maximuma meghaladja a 30 Celsius-fokot. 2003-ban 70, 2007-ben „csak” 58 ilyen napot kellett kibírniuk a kukoricáknak. Ez utóbbiak között azonban volt 8 olyan egybefüggõ, ún. forró nap (>35°C), amikor a csúcshõmérséklet megközelítette, vagy meg is haladta a 40 °C-ot.
1.ábra Az idõjárás 30 éves átlagokhoz viszonyított fõbb jellemzõi. Martonvásár, 2002/2003 és 2006/2007
Σ
Σ
2. ábra Az optimális növényszámok gyakorisága és az azokhoz tartozó maximális termésátlagok (t/ha). Martonvásár, 1981-2002 (Berzsenyi és Lap 2003)
Tapasztalatok A talajban tárolt éltetõ víz hasznosítása ugyan csak a csírázással kezdõdik, de a hatékonyság már sok esetben eldõl a vetõcsoroszlyák elhaladtával. Ahogy a víz oldó hatása elengedhetetlen a földben található tápanyagok növénybe jutásához, úgy a szükséges mennyiségben jelen lévõ tápelemek is elõsegítik a jobb vízhasznosulást. Ruzsányi professzor debreceni kísérleti eredményei szerint (1993) ’a trágyázott
kukorica csak 15-25 mm-rel használt fel több nedvességet a talajból’. A tapasztalatokat más nézõpontból közelítve úgy is fogalmazhatunk: a rosszul táplált kukorica csak 15-25 mm-rel használ fel kevesebbet, azaz vízpazarló. Mindezt martonvásári trágyázási tartamkísérleteink több évtizedes adatsorai is alátámasztják.
A fajta a vízhasznosítás meghatározó eszköze. Az ajánlók listájából válogatva fontos, hogy olyan hibrideket is termesszünk, amelyek valamely kedvezõ tulajdonságuk alapján igazolhatóan segítik a várható szárazság kedvezõtlen hatásának tompítását. Ez lehet olyan, hideg talajban is gyorsan kelõ, jól fejlõdõ kukorica (Mv 277), amely korai veté-
2008/1 3. ábra Az évjárat hatása a monokultúrában termesztett kukorica termésére. Üzemi kísérlet, Nak. 2004-2005
4. ábra A kukorica szemnedvességének változása. Martonvásár, 2000. IX. hó 3. dekád - XI. hó 1. dekád
se révén, meleg tavaszokon csökkenti a kiszáradt magágyból vontatottan kelõ, heterogén állományok kialakulásának esélyét. Vannak azonban olyan hibridek is, amelyek mindamellett, hogy kedvezõ években is versenyképesek, száraz években átlag feletti a termõképességük (Somacorn, Mv Tarján). A szomjazás elviselésének tanulmányozására évtizedek óta folyamatosan próbára tesszük kukoricáinkat növény-
szám kísérletünkben. Több mint két évtized, évente mintegy 30-40 hibridjének átlagai szerint a szemtermés maximuma (7,94 t/ha) hektáronként 60.000 növénnyel elérhetõ. Öntözetlen körülmények között ennél sûrûbb állományok vetése már csak az átlagosnál kedvezõbb években segíti a rendelkezésre álló víz, és a fajtákban rejlõ nagyobb termõképesség jobb érvényesülését. A legutóbbi átfogó elemzés szerint 22 év-
11 bõl 13-ban a 60.000 tõ/ha sûrûségû, vagy annál ritkábban vetett állományok adták a legtöbb termést (2 ábra). Kedvezõ, a 9 t/ha-t meghaladó termés elérésére alkalmas években a 70.000, vagy még több növényt nevelõ parcellákon mértük a maximumot, de az évjáratok okozta ingadozás, a termesztés bizonytalansága is ezekben az állományokban volt a legnagyobb. A korlátozott vízfelhasználás esetén az agrotechnika minden eszközével a konkurencia mérséklését, a termõ növények intenzívebb vízfelvételét igyekszünk támogatni. A megfelelõ idõben elvégzett gyomszabályozás, a legkisebb rizikót hordozó állománysûrûség beállítása is azt szolgálja, hogy a táblán minél kisebb számban legyenek jelen vizet, tápanyagot és fényt „fogyasztó” más növényfajok, vagy kiirthatatlan gyomként viselkedõ meddõ kukoricák. A víz felvételét, vagy szállítását nehezítõ, gátló kártevõk vagy betegségek is rontják a csapadék hasznosulását. Erre leginkább az amerikai kukoricabogár terjedése hívta fel a figyelmet az utóbbi években. Üzemi kísérletekbõl származó tapasztalataink szerint (3. ábra) a lárva gyökérkártétele okozta terméscsökkenés és a csapadék-ellátottság között szoros kapcsolat mutatható ki. A vízzel való jó gazdálkodás gyakorlata a kukorica ún. fiziológiai éréséig a felvétel elõsegítésére irányul. A nagyobb jövedelem elérése érdekében ezt követõen azonban a termés nedvességének természetes apasztása a fõ cél. Az aratás ütemezése, a betakarítás megfelelõ idõzítése szempontjából ezért nem közömbös, hogy az utóbbi másfél évtized martonvásári tapasztalatai szerint az átlagosnál szárazabb években, amikor szeptember végére a termés nedvességtartalma 20% alá csökken, még a szokásosnál jóval szárazabb októberben is jelentõs (3-7 %) lehet a kukoricaszemek visszanedvesedése (4. ábra). Az utólag közreadott ismeret a már bekövetkezett események szempontjából közömbös: esõ – azaz esetünkben aszály – után köpönyeg. Az elõttünk álló években azonban még segítségül szolgálhat, hiszen továbbra sem tudjuk hitelt érdemlõen megmondani, milyen idõ köszönt májustól októberig a hazai kukoricákra. Árendás Tamás – Bónis Péter – Marton L. Csaba – Berzsenyi Zoltán
2008/1
12
Növekvõ veszély a kukoricatáblákon: dinamikusan terjed a kukoricabogár
A
Pannon Növénybiotechnológiai Egyesület és a Magyar Növénynemesítõk Egyesülete közös szervezésében Martonvásáron az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetében szeptember 25-én konferenciát rendeztek a „A kukoricabogár terjedése és a védekezés módszerei” címmel. A kukoricabogár 15 éve jelent meg a Kárpát-medencében, s azóta a régió teljes területén masszív populációt épített fel. A konferencia elnöki tisztét betöltõ Búvár Géza, a KITE Zrt. vezérigazgatója kiemelte a kukoricabogár elleni védekezés jelentõségét, a bogár által okozott kár gazdasági kihatásait. A fertõzött területek aránya évente 5-25% között ingadozik. A fertõzés kedvezõtlen évjáratokban, mint pl. 2003 és 2007, a termõterület 10%-án meghaladta a gazdasági kárküszöb szintjét. A terméskiesés egyes táblákon elérheti az 50-80%-ot is, országos átlagban 5% körül mozog. Azokban a megyékben, ahol a monokultúra arányát 20% alá szorították (pl. Békés megye) a fertõzöttség csökkenését lehetett megfigyelni, míg a 20%-nál nagyobb arányban monokultúrában kukoricát termesztõ megyékben – Fejér, Tolna, Veszprém, Zala – a rovarpopuláció mérete nõtt, a fertõzöttség erõsödött. Hazánkban a vegyszeres védekezés költsége 2006-ban 2,52,8 milliárd, 2007-ben 3,5-3,8 milliárd Ft volt. Az elõadók közül Kiss József, a Szent István Egyetem professzora, valamint Ripka Géza, az MGSZH fõmunkatársa áttekintették a kukoricabogár biológiáját, terjedését, a védekezési módszerek kutatása terén elért eredményeket, és a termesztésben követett gyakorlatot. Széll Endre, a szegedi Gabonakutató Kht.-tõl az agrotechnikai mûveletek szerepét ismertette a kártétel csökkentésében. Marton Csaba szerint a hagyomá-
A kukoricabogár és kártétele Lárva
nyos nemesítés lehetõségét a tolerancia szint növelése jelentheti, míg a biotechnológiai eljárások eredményeként a transzgénikus kukorica termesztése jelentõsen javíthatja a termesztés biztonságát. Clinton Pilcher, a Monsanto tudományos munkatársa ismertette a kukoricabogár ellenálló transzgénikus kukorica sikeres amerikai bevezetésének tapasztalatait. A transzgénikus kukorica nemcsak a bogár ellen nyújt megbízható védelmet, hanem bizonyos mértékben az aszállyal szemben is hatásosnak mutatkozik. A termesztõk nevében Búvár Géza elnök sajnálatát fejezte ki, hogy nincsenek tapasztalatok a kukoricabogár rezisztens genetikailag módosított hibri-
Imágó
dek magyarországi vizsgálatairól, miután a hatóság kedvezõtlenül bírálja el az ilyen irányú szabadföldi kísérletek kérelmét. Így marad a termelõknek a kukoricatermõ talajok igen költséges vegyszerezése, vagy a növények permetezése. Hadászi László KITE igazgató szerint hektáronként 20-24 ezer Ft-ot tesz ki az egyszeri védekezés költsége talajfertõtlenítõ granulátummal. Nõ a környezet vegyszerterhelése, és egyre nagyobb lesz az európai normákhoz képest is túlzott tiltások miatt a magyar kutatás lemaradása a nemzetközi élvonaltól, ami az agrár-innováció lassulását is jelentheti az elkövetkezõ években. Marton L. Csaba – Bedõ Zoltán
2008/1
13
Kedvezõtlen évjáratok hatása a kukorica termésére tartamkísérletekben
A
több évtizedes tartamkísérletek, illetve kísérletsorozatok lehetõvé teszik (a) a termés és a termésstabilitás pontosabb becslését és elõrejelzését, (b) az agronómiai reakciók meghatározását eltérõ környezetben és (c) a legmegfelelõbb agrotechnika vagy genotípus kiválasztását. A N-mûtrágyázási tartamkísérletek, a vetésidõ kísérlet és a növényszám kísérlet több évtizedes kukorica termésadatai alapján vizsgáltuk a környezet (évjárat) hatását, valamint a kísérleti kezelés × környezet kölcsönhatását és fogalmaztunk meg javaslatokat a termesztési gyakorlatnak. A N-mûtrágyázás hatását a kukoricahibridek N-mûtrágyareakciójára a Gyõrffy Béla és munkatársai által 1961ben beállított kéttényezõs, négy ismétléses, osztott parcellás elrendezésû tartamkísérletben vizsgáljuk. A N-mûtrágya kezelések (fõparcellák) a következõk: 0, 80, 160 és 240 kg/ha. A P- és K-mûtrágya mennyisége minden kezelésben azonos (160 kg/ha). A kísérletben 1970 óta kukorica monokultúrában vizsgáljuk évente 10-12 kukoricahibrid N-mûtrágyareakcióját. Egy másik tartamkísérletben 10-12 kukoricahibrid N-mûtrágya reakcióját vetésforgóban (kukorica – tavaszi árpa – borsó – õszi búza) vizsgáljuk, 0 és 280 kg/ha N-dózis tartományban, 40 kg/ha N-kezelésenkénti különbséggel (a P- és K- mûtrágya mennyisége minden kezelésben azonos, 120 kg/ha). A háromtényezõs, kétszeresen osztott parcellás, négy ismétléses vetésidõ kísérletben az N-kezelések képezik a fõparcellákat, a vetésidõ az alparcellákat és a kukoricahibridek az al-alparcellákat. A N-kezelések a kísérletben a következõk: 0, 60, 120, 180 és 240 kg/ha (a P- és K-mûtrágya mennyisége minden kezelésben azonos, 120 kg/ha). A vetés négy idõpontban történik: az optimális idõnél 10 nappal korábban (korai), az optimális idõpontban (április 24. körül), az optimális idõpont után tíz nappal (késõi) és az optimális idõpont után 20 nappal (igen késõi). A kísérletben öt eltérõ tenyészidejû martonvásári kukoricahibrid vetésidõ reakcióját vizsgáljuk. A növényszám hatását a kukorica szemtermésére ún. folytonos sûrítési kísérletben, 30 000 és 120 000 tõ/ha közöt-
1. ábra A N-mûtrágyázás hatása a kukorica szemtermésére eltérõ évjáratokban tartamkísérletben, 1970–2005 években
2. ábra A N-mûtrágyázás és vetésidõ hatása a kukorica szemtermésére eltérõ évjáratokban
ti növényszám-tartományban, 10 000 tõ/ha növényszám különbségeknél vizsgáljuk. A kisparcellás kísérletet négy ismétlésben, osztott parcellás elrendezésben (fõparcella a növényszám, alparcella a hibrid) állítjuk be. A kísérletben évente 1990-ig 30-45, ezt követõen 18-20 kukoricahibrid növényszám reakcióját vizsgáltuk. A kísérleteket az intézet kísérleti területén, erdõmaradványos csernozjom talajon állítottuk be. A kísérleti adatokat varianciaanalízissel, regresszióananalízissel és stabilitásanalízissel elemeztük. A N-mûtrágyázás és az évjárat hatását a kukorica szemtermésére kukorica monokultúrában az 1. ábrán szemléltetjük. A kísérlet körülményei között 160
kg/ha N-dózisnál kaptuk a legnagyobb termést és termésstabilitást. A 160 és 240 kg/ha N-kezelések termése között nem volt szignifikáns különbség, a többi N-kezelés termése azonban szignifikánsan eltért, száraz és csapadékos évjáratban egyaránt. A 0 (kontroll) és 80 kg/ha N-kezelések közötti különbségek voltak a legnagyobbak, csapadékos évek átlagában 3,6 t/ha, száraz évek átlagában 2,94 t/ha. A 160 kg/ha N-kezelésben a kukorica termése csapadékos években 1,31 t/ha-ral, száraz években 1,42 t/haral volt nagyobb, mint a 80 kg/ha N-kezelésben. Az 1995-2006. évi termésadatok alapján négy N-mûtrágyaszinten (0, 80, 160 és 240 kg/ha) összehasonlítottuk
14 évente 6-8 azonos kukoricahibrid Nmûtrágyareakcióját vetésforgóban és monokultúrában. A 12 év átlagában Nkezelésenként a kukorica termése (t/ha) vetésforgóban N0: 8,288; N80: 9,556; N160: 9,561; N240: 9,422; monokultúrában: N0: 3,876; N80: 7,128; N160: 8,463; N240: 8,556 volt. Megállapítható, hogy vetésforgóban a termés minden N-kezelésben szignifikánsan magasabb volt, mégis a legnagyobb különbség a két kontroll parcella között volt (4,412 t/ha). Ugyanakkor vetésforgóban 80 kg/ha-ral kevesebb N-mûtrágyafelhasználással kaptuk az 1,093 t/ha-ral magasabb optimális termést. 16 év (1991-2006) átlagában legnagyobb volt a termés az optimális és a korai vetésidõben (8,736 és 8,717 t/ha) és szignifikánsan csökkent a késõi és igen késõi vetésidõben (8,332 és 7,648 t/ha). A korai és optimális vetésidõben 180 kg/ha N-dózisig nem volt különbség az N-mûtrágyareakcióban. A késõi vetésidõben 120 kg/ha N-dózisig, az igen késõi vetésidõben csupán 60 kg/ha Ndózisig kaptunk szignifikáns termésnövekedést. A N-mûtrágyázás hatása – a vetésidõ átlagában – tipikusan másodfokú görbével jellemezhetõ, vagyis legkisebb a termés a N-mûtrágyázás nélküli kezelésben (6,488 t/ha), szignifikánsan nõ a termés a 60 és 120 kg/ha N-dózisig (8,639 és 9,026 t/ha), és ezt követõen, 240 kg/ha N-dózisnál szignifikánsan csökken (8,646 t/ha). A vetésidõnek jelentõs hatása volt a termés betakarításkori nedvességtartalmára, amely az 19912006 évek átlagában legkisebb volt a korai és optimális vetésidõben (17,9 és 18,5%) és szignifikánsan nõtt a késõi és igen késõi vetésidõben (20,1 és 22,7%). A kukorica szemtermésének változását a N-mûtrágyázástól és vetésidõtõl függõen két eltérõ évjáratban a 2. ábrán mutatjuk be. Látható, hogy a különbözõ vetésidõkben a N-mûtrágyázás hatása a kukorica termésére az évjárattól függõen eltérõ volt, másrészt a vetésidõnek a hatása is évjáratonként változott. 2000-ben, a kukorica számára rendkívül kedvezõtlen csapadékellátottságú évben (04-09. hónapban 188 mm, a 06-08. hónapban 70 mm csapadék hullott) az igen késõi vetésidõben a termésszint teljesen leszakad a többi vetésidõtõl (4,5 t/ha körüli termés) és a N-mûtrágya termésnövelõ hatása kismértékû, mindössze 60 kg/ha dózisig figyelhetõ meg. 2006-ban, a kedvezõ csapadékellátottságnál (324 mm
2008/1 3. ábra A növényszám hatása a kukoricahibridek szemtermésére eltérõ évjáratokban (1981–2005. években)
csapadék a tenyészidõszakban) tipikus N-mûtrágya- és vetésidõ-reakció alakult ki mindegyik vetésidõben. A kukorica szemtermése a növényszámtól függõen általában másodfokú függvény szerint változik, vagyis az optimális növényszámig fokozatosan nõ, és ezt követõen különbözõ mértékben csökken. Kísérleti adataink rávilágítanak az évjárat jelentõs hatására, amely megnyilvánul a szemtermés nagyságában, továbbá a maximális szemtermést meghatározó optimális növényszámban (3. ábra). A vizsgált idõszakban (1970-2005) a csapadékos évek átlagában a maximális termés 8,93 t/ha és az optimális növényszám 60 000-80 000 tõ/ha volt. Ezzel szemben, a kedvezõtlen csapadékellátottságú évek átlagában a maximális szemtermés 6,95 t/ha és az optimális növényszám 50 000-60 000 tõ/ha volt. A rendkívül kedvezõtlen, aszályos években az optimális növényszám 30 000-40 000 tõ/ha-ra csökkent. A 3. ábra oszlopdiagramjai jól mutatják, hogy kedvezõtlen csapadékellátottságú években az optimálisnál magasabb növényszámnál nagyobb mértékû a terméscsökkenés, öszszehasonlítva a kedvezõ évekkel. A stabilitásanalízis eredménye alapján az 50-70 ezer tõ/ha növényszám tartomány tekinthetõ legstabilabbnak. Kedvezõtlen évjáratban (5 t/ha termés alatti környezet) azonban a 30-50 ezer tõ/ha növényszám stabilitása nagyobb. A kukoricahibridek növényszám reakciójának termésstabilitása tenyészidõ csoportonként eltérõ volt. A FAO 200-299-es csoportban a legszélesebb (50-90 ezer tõ/ha) a stabil növényszám-tartomány. A
tenyészidõ hosszabbodásával a stabil növényszám-tartomány leszûkül, másrészt az alacsonyabb növényszám irányába tolódik el (FAO 400-499 és FAO 500 és 599 tenyészidõ csoportban: 50-70 ezer tõ/ha). Kísérleti adataink alapján a széles optimális növényszám-tartománnyal rendelkezõ hibridek kiválasztása, amelyeknek termésmaximuma kevésbé függ a nagy növényszámtól, jelentõsen hozzájárulhat a termésstabilitás növeléséhez. A termesztett növények hatékony vízhasznosításának alapelvei alaposan kidolgozottak. Közülük legfontosabbak: (a) a csapadék mennyiségéhez és eloszlásához jól adaptálódott növényfajok és fajták kiválasztása, (b) a növények transzspirációs hatékonyságának (betakarítható biomassza produkció/növény által elpárologtatott víz mennyisége) növelése, (c) a talajon keresztüli evaporáció csökkentése az összes evapotranszspirációhoz viszonyítva, (d) a növény vízszükségletének összehangolása a rendelkezésre álló víz mennyiségével. A kedvezõtlen évjáratok terméscsökkentõ hatásának mérsékléséhez az agrotechnika adaptálása, a termesztési tényezõk optimális kombinációjának kidolgozása szükséges. A vetésforgó, a tápanyag utánpótlás, a vetésidõ és a növényszám megválasztásához nyújthatnak segítséget a kukoricatermesztõknek a több évtizedes martonvásári tartamkísérletek és kísérletsorozatok legfontosabb eredményei. Berzsenyi Zoltán – Dang Quoc Lap – Micskei Györgyi – Sugár Eszter – Takács Nóra
2008/1
15
A szántóföldi kukorica herbicid-tolerancia vizsgálatok 2007. évi eredményeirõl
A
z európai szabályozás környezetvédelmi szempontok miatt néhány, korábban kukoricában széles körben használt herbicid-hatóanyagot (pl. atrazin, butilát) kivont a forgalomból. Eközben a növényvédõ szer gyártók új fejlesztésû, illetve újonnan formulázott hatóanyagok piacra vezetésével folyamatosan szélesítik a gyomirtó szerek választékát. Lépést tartva a megújuló herbicid kínálattal, 2007-ben az általunk korábban már vizsgált szereken kívül néhány, a közelmúltban engedélyezett hatóanyagot, hatóanyag kombinációt, formulációt is kísérletbe állítottunk korábbi és új nemesítésû martonvásári kukorica genotípusokkal. A tavalyi esztendõben a kukorica tenyészidõszakának gyomirtási szempontból jelentõs kezdeti idõszakát rendkívül aszályos április, hõségnapokkal tûzdelt, csapadékos május és száraz június jellemezte. A május 8-án vetett kukoricát június 1-én kezeltük posztemergensen kijuttatott gyomirtó szerekkel. A növények 5-7 leveles fejlettségi állapotúak voltak. A permetezéskor a maximum hõmérséklet nem haladta meg a 26 °C-ot, és éjszaka nem csökkent 10 °C alá. A kezelést követõ 4. naptól rendszeresen követték egymást a 30 °C-ot meghaladó hõmérsékletû hõségnapok, júniusban összesen 16 nap volt ilyen. A vizsgálatokban 30 beltenyésztett törzs és 27 kukorica hibrid szerepelt. A hibridek között 4 szülõi egyszeres keresztezés is volt. Az alkalmazott herbicidek hatóanyagai a beltenyésztett törzsek vizsgálatakor a következõk voltak: 1. mezotrion, 2. mezotrion + terbutilazin, 3. tembotrion, 4. petoxamid + terbutilazin, 5. tritoszulfuron + dikamba, 6. topramezon, 7. dikamba + proszulfuron, 8. nikoszulfuron. A hibridek esetében a kezelések sorrendje a következõk szerint változott: 1. mezotrion, 2. mezotrion + terbutilazin, 3. tembotrion, 4. nikoszulfuron, 5. tritoszulfuron + dikamba, 6. topramezon, 7. dikamba + proszulfuron, 8. foramszulfuron + izoxadifen-etil + jodoszulfuron-metil-Na, 9. foramszulfuron + izoxadifen-etil, 10. mezotrion + nikoszulfuron, 11. petoxamid + terbutilazin + nikoszulfuron és 12. rimszulfuron. A herbicidek engedélyezett maximális dózisát (normál dózis) és ennek kétszeres mennyiségét (dupla dózis) parcella permetezõgéppel juttattuk ki. A látható fitotoxikus károk felvételezését a kezeléseket követõ 17. napon végeztük. A károsodás %-ban kifejezett mértékét a genotípusok átlagában az 1. és 2. ábrán tüntettük fel. A herbicidek átlagában a 30 beltenyésztett törzsbõl 0-5,0 % károsodást 24 db, 5,1-10,0% 4 db, 10,1-25,0% 0 db és 25,1-50,0% 2 db törzs esetében tapasztaltunk. Ez utóbbiak a legtöbb herbicid kezelésre érzékenység tüneteit mutatták (1. kép), szufonilkarbamid herbicidek hatására pedig kipusztultak. Az 1. ábrán látható, hogy a gyomirtó szerek egyszeres dózisa 10% alatti, mérsékelt károsodást okozott a genotípusok átlagában és a kétszeres dózis sem haladta meg a 11%-ot. A két, átlagosnál érzékenyebb törzs kivételével a herbicidek a technológiai elõírások betartásával biztonságosan alkalmazhatók a vizsgált genotípusok esetében. A gyomirtó szerek hibrideken okozott fitotoxikus hatásait a 2. ábrán mutatjuk be. A herbicidek egyszeres dózisa által okozott átlagos károsodás mértéke nem haladta meg a 2,5%-ot, és a kétszeres dózisok sem okoztak 10%-osnál erõteljesebb tüneteket a genotípusok átlagában. A vizsgálatban szereplõ kukorica hibridekre is igaz a megállapítás, miszerint a kísérletben alkalmazott herbicidek a technológiai elõírások betartása esetén biztonsággal felhasználhatók gyomirtásukra.
1. ábra Posztemergens herbicidek által okozott fitotoxikus károsodás mértéke (%) martonvásári beltenyésztett kukorica törzseken. Martonvásár, 2007.
2. ábra Posztemergens herbicidek által okozott fitotoxikus károsodás mértéke (%) martonvásári kukorica hibrideken. Martonvásár, 2007.
1. kép Különbözõ herbicidek hatása átlagosnál érzékenyebb beltenyésztett törzsön
Bónis Péter – Árendás Tamás – Marton L. Csaba – Berzsenyi Zoltán
2008/1
16
2007-ben is jól vizsgáztak az újgenerációs Mv kukorica hibridek
A
z évjárat hatásáról sok mindent megtudhatunk, ha az elmúlt évek országos kukoricatermését tesszük vizsgálódás tárgyává. Ezek a hatások könynyen érzékelhetõk és egyértelmûen számszerûsíthetõk, amennyiben a mérhetõ legegyszerûbb mutatóval – a terméssel – jellemezzük azokat. Az elmúlt öt év országos átlagtermése 6,1 t/ha volt. A lényeg, mint mindenhol, itt is a részletekben rejlik (1. táblázat). A 2003-2005 években a termés 3,97,54 t/ha között változott. Ezek az eredmények az átlaghoz viszonyítva közel 50%-ban térnek el. A termésingadozás fõ okát az évek eltérõ csapadékmennyiségében és annak tenyészidõbeli eloszlásában kell keresnünk. A csapadékos, jó eloszlású 2004-2005-2006. évek kiváló, 7 t/ha terméssel ajándékozták meg a magyar termelõket. Amikor az országos termés összetevõit – terméskomponenseit – vesszük számba, akkor eljutunk a vetõmag márkák elemeihez, a különbözõ kereskedelmi néven forgalomba kerülõ hibridekhez. E termékek egyedi produkciójának eredményei adják az országos átlagtermést. Az adott évi termés pedig függ a különbözõ hibridek termesztési környezethez való alkalmazkodóképességétõl. Vagyis minden fajtatulajdonos cég által forgalmazott, s a köztermesztésben meghatározott piaci részesedéssel résztvevõ hibrid szerepet játszik az adott évi kiváló, vagy éppen nagyon gyenge országos átlagtermések kialakításában. A martonvásári kukoricanemesítés forradalmi változásokon ment át, teljesen megújult, új minõsítésû hibridek tucatjaival jelentkezik, amelyekkel sikerrel indul az üzemi termesztés rögös útján. Partnereink sikerei érdekében segítjük az új hibridek vásárlását megelõzõ termelõi döntéshozó folyamatokat. Ennek részeként a termelõknek ún. üzemi próbatermesztés keretein belül lehetõségük van a még nem termelt martonvásári hibridek kipróbálására. Ennek során partnereink saját termelési környezetükben, az ott használt versenytárs kukoricákkal összehasonlítva szerezhetnek termesztési tapasztalatot a martonvásári termékekkel. 2007-ben több
1. táblázat Kukorica termésátlagok Magyarországon Év
Terület (ezer ha)
2002 1 176,30 2003 1 145,00 2004 1 188,00 2005 1 196,00 2006 1 192,06 2007 1 055,91 Forrás:MVH elõadás, * becsült termés
Termés (t/ha) 5,05 3,95 7,00 7,54 6,89 3,963*
3. táblázat Igali csapadék adatok (2007) Hónap Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember
Csapadék (mm) 47,9 54,6 60,5 0 80,3 44,5 24,5 93,8 68,9
2. táblázat Újgenerációs Mv hibridek termése (t/ha) üzemi kísérletekben Hibrid
2004
2005
2006
2007
8,76
8,31
6,03
9,11
9,12
7,02
Amanita
9,71
9,98
7,29
Somacorn
9,71
9,74
7,47
9,66
9,63
7,38
9,78
7,53
10,32
7,58
Mv 251 Mv 277
Hunor
8,9
9,2
Mv Tarján Mv Koppány Miranda
7,48
Mv 500 Átlag
9,05
10,8
10,92
7,61
9,63
9,73
7,27
mint félezer új termelõ ismerkedhetett meg legújabb hibridjeinkkel (Mv Tarján, Mv Koppány, Mv 500, Amanita, Somacorn), s a tudatos, termelõközpontú marketing-tevékenységünknek köszönhetõen az újgenerációs hibridjeink részaránya mára meghaladja az értékesített vetõmag kétharmadát. Hibridjeink üzemi termõképességének további megismerése céljából, valamint a termelõkkel folytatott szántóföldi kommunikáció részeként több mint 100 helyen üzemi-demonstrációs kísérletet állítunk be évrõl évre az ország egész területén. Ennek alapján elmondhatjuk, hogy kukorica hibridjeink üzemi termõképessége 2,5-3 t/ha-ral meghaladja az országos átlagokat, vagyis a martonvásári hibridek termelése gazdasági elõnyt jelent partnereinknek (2. táblázat).
Partnereink, s az Ön döntését akkor tudjuk megkönnyíteni, ha egy-egy martonvásári hibridet és annak tulajdonságait olyan termelõk segítségével mutatjuk be, akik jelentõs területen, sikeresen és eredményesen termelték kukoricáinkat.
Mv 500 – Közel kétszeres termés Az igali Igal-Agro Kft. 1400 hektár szántóterületen gazdálkodik Somogy megyében. Fõ profiljuk a szántóföldi növénytermelés. 2007. évben 810 ha szemes kukoricát, 530 ha õszi búzát, a maradék 60 ha-on hibrid napraforgó vetõmagot termeltek. Talajuk heterogén agyagbemosódásos barna erdõtalaj, aranykorona értéke 6-19 között változik. Talajmûvelési rendszerük alapja a forgatásos mélymûvelés. Kukorica alá
2008/1 30 cm mélységû õszi szántást végeztek. Tavasszal, március második dekádja kezdetén simítós lezárást kaptak a kukorica területek. A vetõágy készítés két menetben, ásóboronával történt. Az elsõ ásóborona után tavaszi alaptrágyaként 400 kg ammónium-nitrátot juttattak ki (136 kg N hatóanyag). Õsszel nem adtak ki tápanyagot. A második ásóborona menet a nitrogén bemunkálására és a meghatározó fontosságú aprómorzsás vetõágy kialakítására szolgált. Áprilisban nem esett csapadék az igali határban (3. táblázat), amely akadálya volt a megfelelõ minõségû magágy készítésnek. A hibridválasztás alapvetõ szempontjai közt Nagy György, a vállalat ügyvezetõ igazgatója a saját területen már kipróbált termékek eredményeit említi. Mindemellett a vállalatnál hagyománya van a martonvásári kukorica hibridek termesztésének. Az Mv 500 korábbi teljesítménye, valamint Szóta Ferenc megyei kereskedelmi képviselõ (Bázismag Kft.) ajánlása alapján 2007-ben az Igal-Agro Kftnél 120 ha-on vetették el az Mv 500 kukorica hibridet (4. táblázat). A vetés Cyclo 800-as vetõgéppel, április második dekádjában történt. Ez a vetõgép, konstrukciójából adódóan (csoroszlya kialakítás és magárok tömörítés) tudja mindazt, ami a homogén kelés feltételeinek megteremtése érdekében szükséges. Az áprilisi csapadékhiány azonban gyõzedelmeskedett a vetõgép képességei felett. Vetéssel egy menetben starterként 200 kg 3x16-os mûtrágyát adtak ki (96 kg hatóanyag), így az összes, kukorica alá kiadott tápanyag mennyisége 232 kg hatóanyag/ha volt.
17
A gyomirtás preemergensen történt, Merlin 0,2 l/ha + Guardian 2 l/ha gyomirtó szerek használatával. A terület gyommentes volt. Sorközmûvelõ kultivátorozást nem végeztek. A hektáronként kivetett 72 ezer magból 62-64 ezer tõszámú állomány alakult ki. Mint az országban sokfelé, itt is jellemzõ volt a heterogén nedvességállapotú magágyból adódó kettõs kelés. Az Mv 500 búza elõvetemény után került, így nem volt szükség kukoricabogár elleni védekezésre. Az állomány júniusban kezdett kiugrani, „na, ebbõl lesz valami” – mondták a szakember kollégák. Csõképzõdéskor már mutatta, „ebben több van!”. Az állomány a teljes vegetációs periódusban zöld maradt, ennek is tulajdonítható a kiváló termése. Az érés intenzív idõszakában jól adta le a vizet, így október elején 21,7% átlagos szemnedvességgel takarították be. Az Mv 500 7,5 t/ha eredményével az üzemi átlag közel kétszeresét pro-
dukálta, amely Nagy György ügyvezetõ szerint a kiváló genetika mellett a következõknek volt köszönhetõ: • az Mv 500 az átlagostól jobb táblába került az igali határban, de a mellé vetett FAO 410 tenyészidejû versenytárs hibridet is megelõzte termésével; • az április 10-15. között vetett hibridek gyorsabban fejlõdtek; • nem volt meddõ növény az Mv 500 állományában; • a kukorica zöld maradt, a vegetációs periódusban végig élt; • átvészelte a júliusi forróságot és csövei jól termékenyültek; • az Mv 500-at nem szabad besûríteni, a 60 ezer körüli termõtõ/ha megfelelõ a kukorica számára. Az Igal-Agro Kft. 2007. évi kimagasló kukorica terméseredményének elérésében az Mv 500 hibridnek volt a legnagyobb szerepe, így 2008-ban 200 ha-on vetik ezt a kukoricát. Nagy György már megrendelte a szükséges menynyiségû Mv 500 vetõmagot!
4. táblázat Igal-Agro Kft. kukorica termelése (2007) Hibrid
Vetésterület Termés Szemvedvesség Vetésidõ (t/ha) (%)
Betakarítás ideje
Kivetett Aranykorona magszám
Versenytárs 1 (FAO 410)
250
3,2
22,0
április 11-13. szeptember 24-26. 72 ezer
15 alatt
Versenytárs 2 (FAO 320)
190
3,2
20,0
április 14-16. szeptember 13-16. 72 ezer
17 alatt
Versenytárs 3 (FAO 330)
200
2,0
18,0
április 13-15. szeptember 13-15. 72 ezer
6-12 közötti
Mv 500 (FAO 510)
120
7,5
21,7
április 10-11.
október 05-06.
72 ezer
18-19
Versenytárs 4
50
2,6
25,0
április 16.
szeptember 26.
72 ezer
8-10 közötti
2008/1
18
Szemtermés (t/ha)
Szemnedvesség (%)
1. ábra Hibridek teljesítménye üzemi kísérletekben. Jászárokszállás (2007)
Helyben mérjünk, mielõtt vetünk A Jászság kedvezõ talajadottságokkal rendelkezõ térségében gazdálkodik Jászárokszálláson a Kossuth 2006 Mezõgazdasági Termelõ Zrt. Vetésterületük jelentõs részén termelnek szemes kukoricát. Nem bíznak semmit a véletlenre, minden hibridet elõre, kisebb-nagyobb területen kipróbálnak, évek óta végeznek üzemi demonstrációs kísérletet a magyar piacon jelenlévõ, meghatározó részaránnyal bíró vetõmagtársaságok hibridjeivel. 2007. évben négy fajtatulajdonos cég – köztük a Bázismag 5. táblázat Terméseredmények statisztikai elemzése (Jászárokszállás, 2007) Cégek
Átlagtermés Szórás CV (t/ha) (t/ha) (%)
Kft. – 23 hibridjét vetették el a jászágói út melletti táblájukba, Palencsán György növénytermesztési ágazatvezetõ irányításával. A vetés nem titkolt célja az volt, hogy saját termelési körülményeik között – termés és szemnedvesség méréssel – gyõzõdjenek meg a hibridek teljesítményeirõl. A parcellák mérete és a technológia minden hibrid esetében azonos volt, így a mért terméskülönbség zömében a hib6. táblázat Jászárokszállási csapadék adatok (2007) Hónap
Csapadék (mm)
Január
14,5
Február
58,0
Március
25,5
Április
1,0
Május
52,6
Június
51,0
F
5,69
0,76
13,3
U
5,08
0,32
6,4
Július
44,9
R
6,40
0,40
6,3
Augusztus
79,6
Martonvásár 6,34
0,20
3,2
Szeptember
49,9
ridek közötti különbségeknek tulajdonítható. A fajták termésadatai kiegyenlítettek voltak, ezt mutatják a hibridek termésébõl számított szórás és CV% értékek is (5. táblázat). Az évi csapadékmennyiséget a 6. táblázat tartalmazza. Az áprilisi csapadékhiányt kivéve a tenyészidõben havonta minimum 45 mm körüli esõ hullott. Ez biztosította a demo sorban a 6 t/ha közeli átlagtermés elérését, amely a 2007. évben elfogadhatónak számít, viszonyítva az országos, várhatóan 4 t/ha alatti terméshez (1. ábra). A versenytárs cégek hibridjeit kódokkal jelöljük, amelyben a szám a tenyészidõt jelzõ FAO szám. Az Mv hibridek mindegyike átlag felett, kiegyenlítetten termett ebben a csapadékhiányos, a virágzástermékenyülés idõszakában rendkívül magas hõmérsékletû térségben. A bemutatott terméseredmények, termelõink, partnereink tapasztalatai is azt mutatják, hogy az újgenerációs martonvásári hibrideknek bizonyítottan elõkelõ helyük van a hazai kukorica piacon! Válassza Ön is bizalommal termékeinket! Bodnár Emil
2008/1
19
Szárazságtûrõ búza és árpa nemesítése Martonvásáron egy újonnan kifejlesztett tesztelési rendszerben
A
globális felmelegedés miatt a Föld klímája egyre szárazabbá és melegebbé válik, mely a mezõgazdaságra is jelentõs hatással van. A szárazság világszerte jelentõsen csökkenti a mezõgazdaság potenciális teljesítõképességét, melyet egyebek mellett mesterségesen vízpótlással – öntözéssel – lehet kivédeni. Öntözni azonban csak ott lehet, ahol a víz és a megfelelõ infrastruktúra rendelkezésre áll – ezek hiányában a gazdálkodók csak a kedvezõ idõjárásban bízhatnak. Egy másik megoldás olyan növények nemesítése, melyek a jelenleg termesztett fajtáknál jobban tolerálják a szárazságot, így vízhiányos környezetben sem lesz akkora a terméskiesés, mint a hagyományos fajták termesztése esetén. Az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének munkatársai már évek óta vizsgálják a fontosabb gabonák – búza, árpa – szárazságtûrését. A több éve tartó vizsgálatok tapasztalatai alapján kifejlesztettek és megépítettek egy olyan szabadtéri tesztelési rendszert, melynek segítségével nagy volumenben, megbízhatóan tesztelhetõ a genetikai és nemesítési anyagok szárazságtûrése. A kísérleti területet a martonvásári kutatóintézet területén alakítottuk ki. Hat darab 3,6 x 5 méteres blokkot hoztunk létre. A kísérleti blokkokat 1 méteres mélységig vízzáró fóliával választottuk el egymástól, mely megakadályozza az oldalirányú vízmozgást. Alulról egy vízzáró talajréteg, míg felülrõl egy mozgatható fóliatetõ akadályozza meg a víz bejutását a kísérleti területre. A fóliatetõ egy sínrendszeren mozog. Egy elektromotor csak akkor hajtja a terület fölé, ha a rendszerhez kötött esõérzékelõ szenzor csapadékot érzékel. Ha az esõ eláll, a szenzor nem küld „jelet”, így a tetõ visszaáll a nyugalmi pozícióba, a terület mellé. Az öntözést egy felszínre helyezett számítógép által vezérelt csepegtetõ csõrendszer biztosítja. A vezérlõegység blokkonként szabályozza az öntözés idejét. A pontos vízmennyiséget víz-
1. kép Szabadtéri szárazságtûrési tesztelési rendszer – az öntözött blokkok
1. ábra Talajnedvesség változása keléstõl aratásig 10 cm-es mélységben
mérõ órák regisztrálják. A hat fóliával fedhetõ blokk (1. kép) mellett további hármat alakítottunk ki közvetlenül a terület mellett, mely külsõ, szabadtéri kontrollként szolgál. Így összesen 9 kísérleti blokkunk van, melybõl 6-nál öntözés – 3 vízhiányos és 3 optimálisan öntözött –, míg 3-nál csak a természetes csapadék biztosítja a vízutánpótlást. Mind a 9 blokkban 2-2 talajnedvességmérõ szenzort telepítettünk a talajba, melyek 1 méteres mélységig 10 cm-enként képesek regisztrálni a talajnedves-
ség változását (1. ábra). Ezzel a rendszerrel mintegy 240 genotípust tudunk 3 ismétlésben letesztelni 3 különbözõ vízellátottság mellett. Mivel a terület alkalmas térképezési populációk tesztelésére is, így reményeink szerint nagymértékben felgyorsítja a szárazságtûrési kutatásokat. A rendszer megépítéséhez a GVOP3.1.1-2004-05-0441/3.0 pályázat nyújtott segítséget. Bálint András – Szira Fruzsina – Galiba Gábor
2008/1
20
MicroMaize FP6 EU Projekt résztvevõinek munkaértekezlete az Intézetben 2007. április 26-27-én az Intézetben tartotta 2. munkaértekezletét a MicroMaize (Hasznos mikrobák szabályozása a kukorica mûtrágyázásának kiegészítésére) FP6 jelû EU projekt, melyben a Növénytermesztési Osztály is részt vesz. A 3 éves idõtartamú projekt 2006 november hónapban kezdõdött, koordinátora prof. Yvan Moënne-Loccoz (CNRS, Franciaország). Az együttmûködésben intézetünkön kívül 8 intézmény vesz részt, köztük számos kiemelkedõ EU kutató csoport, mint a CNRS (Franciaország), és az UCC (Írország), valamint az ETH (Svájc), az UNAM (Mexikó), néhány technikai és fejlesztõ intézmény, így az Arvalis és Cylnatis (Franciaország), és a Symbio (Csehország). A projektben új stratégia kidolgozására kerül sor a kukorica mûtrágyafelhasználásának csökkentésére. Célja a talajtermékenység fõ komponensének, a talaj mikrobiális tevékenységének hasznosítása. A növény számára hasznos mikrobák szinergista társulására fókuszál, amely magában foglalja az Azospirillum (nitrogén fixálás és növényi hormon szabályozás) és Pseudomonas (foszfát oldhatóság és fitohormon szabályozás) baktériumokat és a Glomus mikorrhiza gombát (nitro-
gén és foszfor mineralizáció/feltárás). Az új kutatási módszerek felölelik a molekuláris biológiai módszereket a mikroba konzorciumok kifejlesztésére, a kukorica genotípusok kiválasztására, a növény-mikroba interakciók monitoringjára, valamint az üvegházi tesztelési eljárásokat és a szabadföldi kisparcellás kísérleteket. A MicroMaize projekt végsõ célja bemutatni, hogy a kukorica termeszthetõ fenntartható módon Európában, felhasználva a környezetbarát technológiákat. A Növénytermesztési Osztály feladata a projektben a
szántóföldi kísérletek végzése a mikrobiális technológiák és a kukorica genotípusok összehasonlítására, eltérõ agroökológiai körülmények között, továbbá az innovatív technológia bemutatása és integrálása a jelenlegi kukoricatermesztési technológiákba. Úgy véljük, hogy a mûtrágya-felhasználás csökkentése a talaj mikroorganizmusok innovatív szabályozásával hazai viszonyok között is egy reális stratégia, és az új technológia adaptálható a környezetkímélõ kukoricatermesztésben. Berzsenyi Zoltán
Az UV-B sugárzás jelentõsége a kukoricanemesítésben
A
z idei nyáron Európa jelentõs részén hõhullám okozott súlyos károkat a mezõgazdasági termelésben. A kukorica szempontjából a legkritikusabb hónapban az egymást követõ hõségnapok komoly megtermékenyülési problémákat okoztak. Mindemellett a háttérsugárzás, köztük a megnövekedett UV-B sugárzás is igen negatívan érintette az egész élõvilágot. A globális klímaváltozás egyik negatív következménye, hogy a sztratoszférában az ultraibolya sugárzások ellen védõpajzsként szolgáló ózonréteg vékonyodott az Antarktisz vidékén, a délamerikai kontinens déli része felett pedig „lyukas” lett. E jelenség egyik elõidézõje az ember, a fõleg ipari tevékenység során
kibocsátott, ózont lebontó gázok révén. A biológiailag legaktívabb és az élõlényekre legkárosabban ható UV-B (280320 nm) sugárzásban 1% ózoncsökkenés következményeként mintegy 1,3-1,8% emelkedés állhat be. A káros sugárzás mértékét természetesen számos tényezõ módosítja, pl. az adott hely szélességi foka, tengerszint feletti magassága, az atmoszférikus viszonyok (felhõtakarás, köd, páratartalom), a felszín fényvisszaverõ képessége. Az tény, hogy a klímaváltozással – ezen belül az üvegházhatással – együtt, mérhetõen nagyobb UV-B szinttel kell számolnunk. A magasabb rendû növények általában az állati szervezeteknél nagyobb intenzitású UV-B sugárzás tolerálására képesek. En-
nek ellenére a növénynemesítési programokban az abiotikus stressztényezõk (pl. hideg, szárazság, hõ, sók, nehézfémek) mellett ma már a megoldandó feladatok közé kell sorolnunk a magasabb sugárzási szintet jobban elviselõ növények elõállítását is. A különbözõ növényfajok az UV-B sugárzással szemben igen eltérõ érzékenységet mutatnak. Az evolúció során a termõhely ökológiai adottságaitól függõen szelektálódtak ki a magasabb szintet tolerálni képes fajok. Külföldön sok kutató foglalkozott az ultraibolya sugárzásnak a különbözõ gazdasági növényekre gyakorolt hatásával. Ugyanakkor kísérleti növényként e témában nagyon kevés tanulmányban találkozhatunk az egyik legfontosabb mezõ-
2008/1
1. ábra A biológiailag effektív UV-B sugárzás napi összegeinek átlagos menete 5 év (2000–2004) alapján, az év egymásnak megfelelõ idõszakaiban Buinban (Chile) [november, december, január] és Martonvásáron [május, június, július]
MED
gazdasági növényünkkel, a kukoricával. E dolgozatokban a szerzõk az ultraibolya sugárzásnak elsõsorban a kukorica virágzására, a pollen csírázóképességére, a pollentömlõ növekedésére, a szénhidrát felhalmozódására és a levél klorofill tartalmára gyakorolt hatását tanulmányozták. A legújabb vizsgálatok a viaszréteg és a különbözõ pigmentek fontosságát emelik ki az UV-B sugárzás elnyelésében. Több szerzõ a kukoricát is az UV-Bre érzékeny fajok közé sorolja. A magasabb sugárzási szint következtében a növények válaszreakciói elsõsorban élettani és biokémiai szinten következnek be. Az erõs UV-B sugárzás hatására a növényekben reaktív oxigéngyökök képzõdnek, melyek károsítják a membránokat. A magasabb rendû növények UV-B toleranciája egyrészt a szabad gyököket semlegesítõ, ún. antioxidáns rendszertõl, másrészt az epidermisz sejtekben szintetizálódó flavonoidok (pl. az antociánok) mennyiségétõl függ. Miért foglalkozunk az UV-B sugárzással? Ennek alapvetõ oka, hogy a kukorica hibridek elõállításának gyorsítása végett az északi féltekén lévõ nemesítõ cégek és intézetek az évenkénti második, ún. „téli generációt” a déli féltekén neveli fel. Intézetünk ezt a munkát Chilében végzi. Több éves megfigyeléseink szerint Chilében egyes kukoricavonalak hím- és nõvirágzásában idõbeli eltérések (aszinkronizáció) mutatkoznak, mely tény a beporzás hatékonyságát és eredményességét is veszélyezteti. Ennek oka – nagy valószínûséggel – a magasabb UV-B sugárzásban keresendõ. Több mint 5 éve kezdtük el a vizsgálatokat, melyekkel arra keressük a választ, hogy a hazai viszonyoktól eltérõ, magasabb UV-B sugárzási szint hatására milyen mennyiségi változások mennek végbe a védekezõ mechanizmusban feltehetõen kulcsszerepet játszó antociánok képzõdésében. Tíz martonvásári beltenyésztett kukoricavonalat (5 korait, valamint 5 közép- és késõi tenyészidejût) állítottunk kísérletbe Martonvásáron, ill. a chilei Buinban 2000 és 2005 között. A tenyészidõ egymásnak megfelelõ hónapjainak (Martonvásár: július; Buin: január) utolsó dekádjában, közvetlenül a virágzást követõen történt a mintavételezés. Az összes antociántartalmat a spektrofotometriásan két hullámhosszon (530 és 479 nm) mért értékek különbsége adta. Az UV-B sugárzási adatokat a
21
1 MED = 21 mJ/m2. MED = Minimális Erythema Dózis
napok
2. ábra Öt korai érésidejû beltenyésztett kukorica törzs abszorbancia értékeinek átlaga két kísérleti helyen (Martonvásár, Buin, 2000–2004)
x1 átlag x2 átlag
x1 – x2 = +45,4%
1. kép UV-B kamra a martonvásári fitotronban
22 két ország meteorológiai szolgálata bocsátotta rendelkezésünkre. A 2 kísérleti helyen, az 5 kísérleti év (2000-2004), 3 azonos hónapjára számított, biológiailag effektív UV-B sugárzás szignifikánsan eltért egymástól. Ez a különbség Chilében átlagosan +30%-ot jelentett. Az adatok elemzésekor az is megállapítható volt, hogy a szórás értéke Magyarországon volt nagyobb, aminek oka a többször is elõforduló borús, csapadékos nap, nem úgy, mint Chilében, ahol a nyári hónapokban az égbolt általában teljesen felhõtlen (1. ábra). A chilei minták összes antociántartalma – 10 vonal és 5 év átlagában – szignifikánsan (16%-kal) nagyobb volt, mint a magyarországiaké. A háromtényezõs varianciaanalízis eredményei alapján megállapítható, hogy a kölcsönhatások közül legnagyobb volt a fajta x hely, a fajta x év, majd ezt követte az év x hely interakció. Mind az 5 kísérleti évben a chilei minták átlagértékei voltak nagyobbak, ami arra enged következtetni, hogy a magasabb sugárzási szint a kukorica leveleiben ún. UV-B-indukált antocián szintézist eredményezett. Ezt a tényt legszembetûnõbben a korai tenyészidejû anyagoknál tapasztaltuk. Ezeknél a spektrofotometriásan mérhetõ chilei érték átlagban közel 45%-kal volt nagyobb, mint a Magyarországon mért (2. ábra). E vonalak esetében a chilei tenyészkerti munkák során több alkalommal találkoztunk virágzásbeli aszinkronizációval és meddõséggel. Volt olyan év, hogy egyes vonalak fenntartása a nõvirágzat hiányában nem sikerült. Az évek és termõhelyek átlagában a vonalak közötti különbségek azt is bizonyították, hogy vannak genotípusok, melyek antociántartalma eleve nagyobb, ezért az UV-B sugárzásra adott válaszreakciójuk kisebb. Ugyanakkor vannak olyanok, amelyek a nagyobb intenzitású sugárzásra indukált antocián szintézissel válaszolnak. A martonvásári levélmintáknál az antocián meghatározása mellett felhasználtunk egy új, ún. fluoreszcencia leképzési technikát is. E vizsgálati módszernek az a jelentõsége, hogy a négy hullámhosszon – a kék (F440), a zöld (F520), a vörös (F690) és a távoli vörös (F740) spektrális tartományban – végzett fluoreszcencia leképezéssel a különbözõ stresszorok (esetünkben az UV-B sugárzás) által okozott funkciócsökkenés, megváltozott állapot képszerûen is megjeleníthetõ. Ez lehetõvé teszi az objektum (pl. a kukoricalevél)
2008/1 2. kép Fluoreszcencia leképzési technika alkalmazása a stressz indukált biokémiai változások képi megjelenítésében
L1-Késõi
L2-Korai
különbözõ részein bekövetkezõ változások regisztrálását a biotikus vagy abiotikus stressz kezdeti szakaszán, már akkor is, amikor a károsodások szabad szemmel még nem láthatók (2. kép). Többéves kísérleti eredményeink azt mutatják, hogy a chilei magasabb UV-B sugárzási szinten vizsgált beltenyésztett kukoricavonalak levélmintáiban – a magyarországi értékekhez viszonyítva – szignifikánsan nagyobb volt az abszorpcióban fontos szerepet játszó antociántartalom. Ez azt jelenti, hogy az UV-B sugárzás serkentette azoknak az enzimeknek a szintézisét, melyek felelõsek e vegyületek képzõdéséért. A különbözõ genotípusoknál kapott igen eltérõ elnyelési (abszorbancia) értékek azt is igazolták, hogy nemcsak a különbözõ növényfajok – amint azt a nemzetközi irodalomból tud-
juk –, de még a fajták között is számottevõ különbség van az UV-B érzékenységet illetõen. Vizsgálataink során csak az UV-B sugárzás elnyelésében kiemelt szerepet játszó antocián szintézis alakulását tanulmányoztuk. Kutatásainkat a jövõben még több és egymástól még jobban eltérõ genotípusok bevonásával kívánjuk folytatni Chilében és Magyarországon. A martonvásári fitotronban 2006-ban létrehozott UV-B kamra (1. kép), az abban végzendõ kísérletek, és a más paraméterekre kiterjedõ további vizsgálatok segítséget nyújthatnak az erõsebb UV-B sugárzást jobban tolerálni tudó genotípusok kiválasztásában, a stresszrezisztencia-nemesítés összetett feladatainak megoldásában. Pintér János – Páldi Emil – Pók István – Marton L. Csaba
2008/1
23
Az Akadémia Agrártudományok Osztályának elsõ nõi tagja
B
arnabás Beátát, intézetünk tudományos igazgatóhelyettesét, a Magyar Tudományos Akadémia 2007. évi közgyûlésén az akadémia levelezõ tagjává választották. Barnabás Beáta az ELTE TTK, biológia-kémia szakán szerzett diplomát 1972-ben. Ugyanettõl az évtõl dolgozik intézetünkben, jelenleg a Biológiai Szekció vezetõje. Szakterülete a kísérletes növényi szaporodásbiológia. Elsõ, nemzetközileg is jelentõs és mind a mai napig számon tartott és elismert eredményeit a virágzásbiológia területén a kukorica pollen mélyhûtéses tartósításával érte el. Elsõként hozott létre hazánkban krioprezerváción alapuló „pollen bankot”, ahol különbözõ növényfajok virágporát tárolták nemesítési célból. E témában védte meg egyetemi doktori (1976), majd kandidátusi (1983) disszertációját. Kutatásait a mikrospóra eredetû haploidindukció irányába fejlesztette tovább. 1989-ben lett a mezõgazdasági tudomány doktora. A kukorica dihaploid elõállítás és a mikrospóra genomreduplikáció kidol-
gozásával bizonyította innovatív készségét, melynek elismeréseként 1994ben a COST 824 sz. „Gametic Embryogenesis” Akciója egyik nemzetközi munkacsoport vezetõjévé választották. Tudományos tevékenysége kiterjed a növényi reprodukcióbiológia számos területére, a növényi ivarsejtek mikromanipulációjára és az in vitro fertilizációra. Nemzetközi és hazai együttmû-
ködések keretében megoldották a búza petesejtek és zigóták hatékony izolálását, mikroinjektálását és az izolált sejtek dajkatenyészetekben történõ felnevelését, amely lehetõvé teszi olyan, a gyakorlat számára is jelentõs kérdések tanulmányozását, mint az ivarsejtek felhasználása idegen gének bevitelére, vagy a megtermékenyítés nélküli embriófejlõdés indukálása haszonnövényeknél. Több magyarországi egyetemen vesz részt aktívan a graduális és a posztgraduális képzésben. Oktatott tárgyai: „A növényi ivaros folyamatok aktuális kérdései” és „A növényi ivaros szaporodás biotechnológiája”. Eddig 6 diplomaterves (4 magyar és 2 külföldi) és 13 PhD hallgató (11 magyar és 2 külföldi) kísérleti munkáját irányította. Oktatómunkáját Széchenyi Professzori Ösztöndíj adományozásával is elismerték. Az Akadémia tagjává történt megválasztása alkalmából gratulálunk, további sok sikert, és jó egészséget kívánunk kedves Kolléganõnknek! Balázs Ervin
Felfelé a tudományos ranglétrán
Mészáros Annamária
M
észáros Annamária 1974-ben államvizsgázott a Kertészeti Egyetem Termesztési Karán. Diplomamunkáját a Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszéken készítette „Botanikai tulipánok” címmel. Tanulmányai befejezése után különbözõ tudományos intézményekben folytatta kísérletes munkáit, így elõször a Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszéken, majd egy évet töltött a Szegedi Biológiai Központban, ahol elsajátíthatta az in vitro szaporítási módszer technikáit. Tizennégy éven át, elõször a Rozmaring Tsz újonnan kialakított szövettenyésztõ laboratórium vezetõjeként, majd az 1981 májusában létrejött MERIKLÓN Gazdasági Társaság keretein belül fõmunkatársként irányította a mikroszaporító üzem termelését és a hozzá tartozó kutató csoport tevékenységét.1990-ben Dániából kapott szakértõi felkérést, majd a kairói
székhelyû PICO Company hívta meg az újonnan létesült kertészeti telepén épült mikroszaporító laboratórium vezetõi posztjára, amit 1991-92-ben be is töltött. 1995-ben került a Kertészeti Egyetem dr. Horváth Gábor által vezetett Növényélettani Tanszékére, ahol az
oktató és kutató munkában egyaránt részt vett. 2001 októberétõl a gödöllõi Mezõgazdasági Biotechnológiai Központban dolgozott. Az Alkalmazott Genomikai Osztály megalakulása, 2004 decembere óta Intézetünk munkatársa. Szakterülete a növényi szövettenyésztés és genetikai transzformáció. 1987-ben egyetemi doktori fokozatot szerzett „Summa cum laude” minõsítéssel „A szövettenyésztési módszerek szerepe a gerbera szaporítóanyag elõállításban” témakörében. Harminc éves munkásságának néhány eredményét foglalta össze az idén megvédett PhD disszertációjában „Az in vitro szaporítás hatékonyságának fokozását célzó eljárások alkalmazása kertészeti növényeken” címmel. Jelenlegi munkája a kukorica transzformáció és regeneráció kidolgozása a martonvásári vonalakra. Balázs Ervin
2008/1
24
Felfelé a tudományos ranglétrán
Bencze Szilvia
B
encze Szilvia egyetemi tanulmányait a Kossuth Lajos Tudományegyetemen Debrecenben, biológus és angol-magyar szakfordítói szakon, ökológus szakirányon végezte 1988-tól 1994-ig. Ötödévesként, 1994-ben a nagy-britanniai Newcastle Egyetemen Tempus ösztöndíjas hallgató volt. Diplomamunkáját „A T 710 dezalgin hatásának vizsgálata a Synecchococcus spp. PCC 6301 egysejtû cianobaktérium törzsön” címmel készítette. Ezt követõen a Lund Egyetemen, Svédországban folytatta tanulmányait Tempus ösztöndíjjal. A Magyar Tudományos Akadémia Mezõgazdasági Kutatóintézetének Kalászos Gabona Rezisztencia Nemesítési Osztályán 1998-tól dolgozik, elõször tudományos segédmunkatársi, majd 2003-tól tudományos munkatársi beosztásban. Kutatómunkájának témája a kalászosok abiotikus stresszrezisztencia kutatása, a várható klímaváltozás hatásának vizsgálata. PhD tanulmányait 1999-ben kezdte el az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán, a Biológia Doktori Iskola Kí-
sérletes Növénybiológia Programjában. „Az emelt légköri CO2koncentráció és egyes környezeti tényezõk hatása az õszi búzára (Triticum aestivum L.)” címû disszertációját 2007. január 26-án védte meg „summa cum laude” minõsítéssel. Munkája során kétszeres légköri CO2 és eltérõ tápanyag ellátottsági szinteken vizsgálta a morfológiai, fenológiai bé-
lyegeket a termés mennyiségében és minõségében bekövetkezõ változásokat. Meghatározta az érés alatti extrém magas hõmérséklet hatásait az eltérõ agronómiai tulajdonságú és genetikai hátterû õszi búzafajtákra, valamint azt, hogy a magas CO2-szint a hõstressz káros hatását – genotípustól függõen – részben, vagy teljes mértékben ellensúlyozni tudja. Munkáját több nemzetközi folyóiratban publikált cikk, nemzetközi és hazai konferenciákon tartott elõadás és bemutatott poszter foglalja össze. Mind elméleti, mind módszertani tudását tekintve jól felkészült kolléganõt ismerhettünk meg személyében. A kutatókkal szemben támasztott követelményrendszer hiánytalan teljesítése mellett két gyermek édesanyjaként, anyai hivatásának is eleget téve vált a klímaváltozás várható hatását kutató csoport nélkülözhetetlen tagjává Martonvásáron. A PhD fokozat megszerzéséhez gratulálunk. További sikereket és jó egészséget kívánunk. Veisz Ottó
Kuti Csaba
A
kutatás összetettségét és csoportmunka jellegét kiválóan mutatja, hogy a martonvásári búzanemesítési kollektíva tagjaként Kuti Csaba személyében most – gazdászok, biológusok, élelmiszer vegyészek után – egy programtervezõ informatikus kapott PhD fokozatot. Kuti Csaba 1988-ban kapcsolódott be kollektívánkba, és munkája egy korábban nem létezõ, de mint bebizonyosodott, igen fontos munkakör kialakításához vezetett. Marosvásárhelyen, a nagy hírû Bolyai Farkas Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, majd a temesvári Tudományegyetemen szerzett programozói és matematika tanári képesítést. Néhány év középiskolai tanítás után több erdélyi számítógép-központban dolgozott és szerzett tapasztalatokat számítógépes nyilvántartási rendszerek készítésében és implementálásában. Ezeket az ismereteket kamatoztatta Martonvásáron, ahol 1989–90-ben megalkotta Magyarországon az elsõ jól
mûködõ számítógépes növénynemesítési programcsomagot, és pedagógiai érzékének hála, annak használatát meg is tudta tanítani a nemesítõknek. Az akkori kor technikai színvonalához illeszkedõ szoftverek fölött közben eljárt az idõ. A
mai kor kihívásainak megfelelõ új rendszer kifejlesztését 1999-tõl az Mv Prebázis Kft. alkalmazottjaként kezdte meg, majd a munkát mint intézeti kutató fejezte be. PhD disszertációját „Búzanemesítési információs rendszer” címmel készítette el. A dolgozat áttekintést ad arról az öszszetett feladatról, aminek minden elemét külön-külön ki kell dolgozni ahhoz, hogy végül egy mûködõ, a nemesítést segítõ rendszer álljon össze. Bonyolult adatstruktúrát hozott létre, melybe a számítógépes hálózaton keresztül az évente keletkezõ mintegy 2 millió nemesítési adat többsége automatikusan tárolódik. Több mint 30 általa fejlesztett szoftver segít a kísérletek tervezésében, kiértékelésében és a napi nemesítõi munka szervezésében. Gratulálunk Csaba tudományos fokozatához, és számítunk további segítségére informatikával kapcsolatos problémáink megoldásában. Láng László
2008/1
25
Soós Vilmos
S
oós Vilmos középiskolai éveit Szombathelyen, a Herman Ottó Mezõgazdasági Szakközépiskola dísznövénykertész szakán töltötte, ahonnan egyenes út vezetett a budapesti Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemre. Az egyetem Molekuláris Növénybiológia Tanszékén a 2000. évben prof. Horváth Gábor vezetésével írta szakdolgozatát, melynek témája a kadmiumstresszelt árpa és vírusfertõzött dohány növények poliamin tartalom változásának vizsgálata volt. A kertészmérnöki oklevél megszerzésével párhuzamosan az ELTE TTK biológus szakát is elvégezte. A Növényélettani és Növényi Molekuláris Biológia Tanszéken bekapcsolódott a betyárkóró paraquat rezisztenciájának kutatásába, ami diplomadolgozatának témája lett egyben. A biológus oklevél megszerzését követõen felvételt nyert az ELTE Doktori Iskola Kísérletes Növénybiológia doktori programjába, ahol prof. Szigeti Zoltán mellett a betyárkóró paraquat rezisztencia mechanizmusának molekuláris biológiai hátterét vizsgálta. A PhD kurzus befejezése óta az MTA
MGKI Alkalmazott Genomikai Osztályának munkatársa. A munkába állását megelõzõ hónapokban bekapcsolódott az akkor induló füst projektbe, melyben a füst kezeléssel összefüggõ génexpressziós vizsgálatok elvégzése és a kandidált gének izolálása, jellemzése volt a feladata. Ezzel párhuzamosan részt vett számos nemzetközi és hazai
kutatási és infrastrukturális pályázat megírásában és elõkészítésében. 2005 novemberében az osztály elnyerte a Baross Gábor Program keretében laboratóriumi infrastruktúra fejlesztésére kiírt pályázatot, melynek lebonyolítása az õ feladata volt, mellyel párhuzamosan az aktuális futó pályázatok fogyó- és tárgyi eszköz beszerzésének koordinációját is felügyelte. Ennek megfelelõen lebonyolította a nagy értékû mûszerek installációját vagy felújítását és elsajátította mûködésüket. Közben a DDRT-PCR és a Real-time PCR módszerek alkalmazásával sikerült elkülönítenie azokat a géneket, melyek differenciálisan expresszálódtak a füstkezelés hatására. Meghatározta a jelölt gének teljes hoszszúságú cDNS szekvenciáját és tulajdonságaikat in silico elemezte, elõkészítve ezzel a terepet a jövõbeli kutatásoknak. Jelenleg a microarray kísérletek elõkészítésével foglalkozik, mellyel célja a microarray technika rutinszerû alkalmazásának meghonosítása az intézetben. Balázs Ervin
Szép korúak köszöntése
S
zinte hihetetlen, de idén nyáron két kollégánk, dr. Gáspár László és dr. Kovács István is a 85. születésnapját ünnepelte. Mindketten több mint 40 évet dolgoztak az intézetben tudományos osztályvezetõként. Tevékenyen részt vettek az intézet hazai és határon túli hírnevének megalapozásában, fenntartásában. Munkásságukról lapunk hasábjain többször (1997/2, 2003/1) megemlékeztünk, így most ismét csak a szívbõl jövõ jókívánságainkat tolmácsoljuk, jó erõt, egészséget, gondoktól mentes szép napokat kívánva nekik, szeretõ családjuk körében.
Boldog Karácsonyt és eredményekben gazdag új esztendõt kívánunk minden kedves Olvasónknak!
2008/1
26
A Szunics házaspár
H
etvenedik születésnapjuk alkalmából köszöntjük két kollégánkat, Szunics Ludmillát és Szunics Lászlót. A Szunics házaspárt nemcsak a martonvásári kutatóintézet kollektívája ismeri, hanem a magyar és külföldi búzakutatással foglalkozó szakemberek döntõ többsége is. Mindketten Intézetünk búzanemesítési csoportjában, majd késõbb Búzanemesítési Osztályán, 1989-tõl pedig az önálló Búza Rezisztencia Nemesítési Osztályon dolgoztak nyugdíjba vonulásukig, sõt még az azt követõ években is segítették munkánkat. A búza nemesítése és elsõsorban a nem könynyû feladatnak számító rezisztencia nemesítési és kutatási terület elkötelezett mûvelõi voltak, és itt értek el nemzetközi mércével mérve is jelentõs eredményeket. Szunics Ludmilla tanulmányait 1961-ben fejezte be a Moszkvai Tyimirjazev Mezõgazdasági Akadémia Növényvédõ Szakán. Magyarországra házasságkötés révén, 1962-ben került. Kiszomborra költözésüket követõen a Délalföldi Mezõgazdasági Kísérleti Intézet Búzanemesítési Csoportjában dolgozott. Kandidátusi értekezését 1976-ban védte meg. Intézetünkben nyugdíjba vonulásáig a búza fontosabb betegségeivel, fõleg a lisztharmat és a fuzárium kutatásával foglalkozott. Ezen belül feladata volt a búza genotípusok betegség ellenállóságának értékelése, lisztharmat rezisztens alapanyagok szelektálása, a kórokozó rasszösszetételének felmérése és azok elterjedésének tanulmányozása. Mesterséges fertõzési eljárásokat dolgozott ki a fuzárium kórokozó kártételének értékelésére. Idegen anyanyelvû létére teljes értékû munkát végzett Intézetünkben. Szunics Lászlót a Gödöllõi Agrártudományi Egyetemre 1955-ben vették fel, majd 1958-tól a Moszkvai Tyimirjazev Mezõgazdasági Akadémián folytatta tanulmányait és itt szerzett növénynemesítõi és vetõmagtermesztõ szakirányú diplomát. Egyetemi doktori értekezését 1965-ben készítette el, majd 1966-ban a világ egyik legeredményesebb búzanemesítõjének, P. P. Lukjanyenko akadémi-
kusnak lett ösztöndíjas aspiránsa. Kandidátusi értekezését 1969-ben védte meg. A mezõgazdasági tudomány doktora fokozatot „A búzalisztharmat fiziológiai specializációja, virulenciája; rezisztenciára nemesítés” címû disszertáció sikeres megvédése után, 1989-ben ítélte számára oda a TMB. Élete és munkássága összefonódott a búzanemesítéssel, és a rezisztencia kutatással. Fõ tevékenysége volt a betegségekkel szemben ellenálló búzafajták nemesítése, az azzal kapcsolatos kutatómunka végzése, irányítása. A nyolcvanas évek elején a martonvásári durum búza nemesítési program elindítója és felelõse volt. Mindketten társnemesítõi több, mint 70 õszi búzafajtának, köztük néhány télálló durumnak, és társfeltalálói 31 hasznosított szolgálati szabadalomnak. Mila és Laci Intézetünk legtöbbet publikáló kutatói közé tartoztak. Kutatási eredményeikrõl több mint 300 tudományos és ismeretterjesztõ cikkben számoltak be magyar- és idegen nyelvû szaklapokban. Számos elõadást tartottak hazai és külföldi rendezvényeken. Kutató-nemesítõ munkásságuk eredményét nemcsak a publikációk száma és a kapott hivatkozások jelzik, hanem a közremûködésükkel elõállított fajták száma és azok elterjedése a gyakorlatban. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 1992-tõl közvetlen mun-
katársuk lehettem. Így közelrõl láthattam pontos, precíz munkavégzésüket, megtapasztalhattam szerénységüket és lelkiismeretességüket. Szunics Lászlótól megtanultam a magyar nyelv helyes használatának fontosságát a szakmai jellegû cikkek írásánál, elõadási anyagok készítésénél. Nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy az irodalmi hivatkozások összeállításánál ne feledkezzünk meg a magyar szerzõk mûveinek idézésérõl sem. E lap 10 évvel ezelõtt megjelent 97/1-es számában, a Fleischmann-díj elnyerése alkalmából írott cikkben ez olvasható: „Szunics László tudományos tevékenységével, emberi tisztességével nemcsak a búzát nemesítette, hanem minket, közvetlen kollégáit is, akik sok jót, értékeset, maradandót tanultunk Tõle.” Milától példát vehettünk a kísérletek pontos beállítása és végrehajtása területén. Az elért eredményeikhez minden bizonnyal az is hozzájárult, hogy harmonikus, kiegyensúlyozott házasságban élnek. Úgy gondoljuk Benjamin Franklin gondolata rájuk is vonatkozik: ”Az ember és ember közötti kapcsolatban az igazság, az õszinteség és a becsületesség a lehetõ legfontosabb dolog az élet boldogságához.” Kedves Mila és Laci, e jeles évforduló alkalmából kívánunk jó erõt, egészséget, nyugodt, kiegyensúlyozott nyugdíjas éveket! Veisz Ottó
2008/1
27
Õsz a Parkban
M
icsoda idõszaka ez a színeknek! Nincs két ugyanolyan árnyalat, nincs két év, amikor ugyanolyannak látnám. Így jelenik meg nekem ez a gyönyörû színjáték évrõl évre fényképek sokaságán és a valóságban. Minden fafaj egyéniség a lombszínezõdésben. A kocsányos tölgyek robosztus koronája sokáig haragos zöld marad, és csak hajtásonként kezd sárgulni, a sárga zöld tarkából megy át az élénksárgába. A magyar kõris egy lila kiáltás lesz néhány napra. A bükkös gótikus oszlopcsarnokra emlékeztet, és az aranysárgából világosbarnába átme-
Fakúsz Barátcinege
Idõs tölgy a fitotron mellett nõ koronájával színpadra hívja a novembert, ami már az esõ és a szürkeség hava. A színekbe merülve ülök a legöregebbik kõrisfa mellett. Avar és gombaillat, dagadó mohapárnák, csendes erdõ mélye. Idõs barátom törzsén feltûnik a parányi fakúsz. Csavarvonalban kúszik egészen a koronáig, miközben kéregszínû tolla teljesen elrejti. Mikor fölér, elrugaszkodik a törzsrõl, és egy másik fán megismétli a mutatványt. Nagyon ritkán kerül szem elé ez a madár, rejtett életmódja és ritkasága miatt. Mesterséges odúban ez ideig csak egy helyen sikerült megtelepíteni. Valamivel nagyobb és színesebb kollégája a csuszka. Könnyen felismerhetõ szürkéskék hátáról, és fekete szemsávjáról. Harkálymódjára kopogtatja a fákat, bokrokat, kéregcserepeket feszít le, tobozokat nyit fel. Munkája közben gyakran találkozhatunk vele a parkban. Külön érdekessége, hogy még a fészkét is fakéregbõl építi. Különösen az erdei fenyõ vékony, pikkelyszerû kérgét használja fel szívesen. Cji-dé-dé, cji-dé-dé. Tõlem néhány méterre egy bodzabokron
2008/1
28
Vörösbegy
Barátposzáta
Magyar kõris
barátcinege énekel, közben csõrével szedegeti az elhalt ágról a kérget, hogy az alatta meglapuló rovarokhoz hozzáférjen. Ilyenkor õsszel a fakúszok csuszkák, cinegék fiókáikkal laza csapatokba verõdnek, néha még harkályok is csatlakoznak hozzájuk, és a környéken mindenfelé lehet találkozni velük. Átkutatják a gyümölcsösöket, kerteket, fasorokat, magányos fákat. Valahányszor a határban, vagy a környezõ erdõkben járok, mindig találkozom velük. A bükkös katedrális felé veszem az irányt. Amikor a vasúti töltésben lévõ híd alatt átsüt a lemenõ nap, és narancssárgára festi a bükkfák törzsét, rájövök hogy teljesen másként telik itt az idõ. A már-már kézzel fogható csendet megtöri ekkor a park más szegleteirõl is jól ismert nóta, a vörösbegy éneke. Ritkán látható a parkból nagyszabású madárvonulás. A monumentális vonulások égi országútjai elkerülik Martonvásárt. Talán csak a régi idõk mocsarai és nádasai marasztalták a vonuló vízimadarakat néhány napra. A nálunk élõ madarak zöme állandó, a vonulók többsége pedig észrevétlenül, sokszor az éj leple alatt hagy itt bennünket. Szeptemberben a szürke légykapó, a sárgarigó, októberben a csilpcsalp füzike, a tövisszúró gébics, a barátposzáta, és novemberben utolsóként a barázdabillegetõ. A vonuló énekesek számára sokkal vonzóbb a park. Számtalan bodzabokrával, védett zugaival jó pihenõ- és táplálkozóhely néhány napra. Sok, a területen teljesen ismeretlen, csak vonuláskor felbukkanó fajjal lehet ilyenkor találkozni. Pontos felmérésükre nem került még sor. Miután a könnyen síró november is elballagott az idõ temetõjébe, december hideg keze éjjelenként zúzmarát szór a fákra, és a dermesztõ hideg a legapróbb zugokba is beszivárog. Fagyos érintésére sok madárélet ellobban. A színjáték azonban nem ér véget, az itt maradtak és a visszatérés ígéretével elvonultak közös reménységével a tél valóságába szenderül az évszázados martonvásári kastélypark. Molnár Marcell
2008/1
29
A nagy oroszlánfaragó verseny
V
an egy oroszlán – pontosabban négy is van belõle –, amely minden bizonnyal Magyarország legismertebb képzõmûvészeti alkotása. Ezek a lánchídi oroszlánok. A budapesti Lánchíd, Magyarország elsõ állandó hídja a Dunán több mint egy építmény. Kissé nemzeti jelkép, szimbólum, történelmünk napos és árnyas szakaszainak tanúja. Széchenyi szervezõ zsenijének egyik legjelesebb alkotása, Tierney Clark mérnöki munkájának gyümölcse, Sina György pénze, a koncessziós építkezést és üzemeltetést megalapozó közgazdasági varázslata, és valahol az egész ország szimpátiájának, kötõdésének tárgya. A híd, amely 1842-tõl 1851-ig épült, ma már persze nem ugyanaz ami volt. Eredeti elemei jószerivel már csak mutatóban vannak meg. Szerkezetét háromszor cserélték ki, részben háborús károk helyrehozása, részben mûszaki felújítások során. Cserélõdtek ornamensei, párkányzatai, korlátai, lámpái, címerei. Egy valami maradt töretlenül, bár õ, azaz õk is már a sokadik restaurálás elszenvedõi – az oroszlánok. Az oroszlánokkal kapcsolatosan számos mese, legenda él. Legismertebb talán az, hogy a Lánchíd avatásakor egy kisgyerek felkiáltott volna, hogy „az oroszlánnak nincsen nyelve!” – és erre a mûvész izibe beleölte volna magát a Dunába. Szerencsére ez nem történt meg. A mûvész, Marschalkó János (1819-1877), kora egyik legmegbecsültebb szobrászmûvésze az oroszlánok megalkotását követõen is még sok éven át alkotott. A Monarchia számos középülete, így a Magyar Tudományos Akadémia, a Vigadó, vagy a kassai dóm neki köszönheti jellegzetes arculatát. A történet, amelyet magam is csak elbeszélésekbõl, a családi legendáriumból ismerek, minden bizonnyal javarészt mese, bár tárgyi evidenciái fellelhetõk. A fõszereplõ Pusztazámor földesura, Barcza György. Barcza egyes források szerint házasság, mások szerint vásárlás révén jutott a pusztazámori Mentler-birtokhoz. Jó gazda, kiváló szervezõ hírében állt. Jól mûködõ gazdaságot hozott létre, kastélyt épített, restauráltatta a község
1. kép Pusztazámor, Barcza-kastély
2. kép A martonvásári oroszlán templomát, a falut felvirágoztatta. A legenda szerint a Lánchídat építtetõ konzorcium pályázatot írt ki a hídfeljárók oroszlánszobrainak megalkotására. Barcza, akinek egyúttal a sóskúti kõbányákban is volt tulajdonjoga, amely kõbányák beszállítói voltak a nagy pesti és budai építkezéseknek, így a lánchídi munkálatoknak is, felajánlotta, hogy biztosítja a helyszínt és a követ egy „mûvésztábor” számára. Nem ismeretes pontosan, mikor volt ez a mûvészeti vetélkedõ, de valószínûleg 1850-ben, vagy 51-ben. A híd mûszaki átadására ugyanis 1849ben került sor, járulékos építészeti munkáinak befejezésére, így a hídfõk kialakítására pedig 1851-ben. Állító-
3. kép A lánchídi oroszlán
2008/1
30
4 kép Pusztazámor, a kiskastély oroszlánjai
6. kép A sóskúti kõfejtõ lag több mint egy tucat jeles szobrász vett részt a versenyben, és alkotta meg pályamunkáját, természetesen nem a
hatalmas hídfõi szobor nagyságában, hanem annak 1:4 – 1:8 arányú méretében. Mint ismeretes, a gyõztes
5. kép A lovasberényi oroszlán Marschalkó János lett, õ kapott megbízást a ma is látható méretû szobrok megalkotására. A szobrok elkészítéséhez felhasznált kõtömbök helye ma is látható, egy külön erre a célra kialakított vágatban Sóskút község északi végén, a Biatorbágyra vezetõ út bal oldalán. A tábor véget ért, és Barcza ottmaradt egy sereg „vesztes” oroszlán tanulmánnyal. A két legsikeresebbet megtartotta, ezek ma a pusztazámori kiskastély, más néven Mentler-kúria lépcsõfeljáratának két oldalán állnak. A többit a hagyomány szerint a környékbeli nemesuraknak ajándékozta, vagy eladta. Ilyen például az az oroszlán, amely a martonvásári kastély park felõli oldalán áll, szomorú képpel és sandán behúzott farokkal. De ezek közé tartozik a lovasberényi kastély parkbejáratát õrzõ két derûs, kissé mopszlikutyás fizimiskájú oroszlán is. Jolánkai Márton
A Magyar Tudományos Akadémia Mezõgazdasági Kutatóintézetének honlapja a www.mgki.hu címen érhetõ el. Honlapunkon a látogató részletes ismertetést találhat az intézetrõl, különbözõ részlegeirõl, az ott végzett kutatási és publikációs tevékenységrõl, az intézetben dolgozó munkatársak elérhetõségérõl. Beszámolunk az intézet által szervezett konferenciákról és egyéb rendezvényekrõl. Ugyanitt a sok hasznos információ megszerzésén túl, folyamatosan megjelentetjük a MartonVásár címû kiadványunk anyagát is. A látogató az ACTA AGRONOMICA honlapjához és egyéb hasznos honlapokhoz is kapcsolódhat. Reméljük a jövõben Ön is rendszeresen megtekinti intézetünk idõrõl-idõre megújuló honlapját.
2008/1
31
Elhunyt Rajki Sándor, kutatóintézetünk volt igazgatója
R
ajki Sándornak a gyökereket a pusztaföldvári családi környezet jelentette, ahol a 11 holdas kisbirtok biztosította a család fennmaradását, túlélését. Itt ismerte meg a földet, a búzát, a kenyér és a fizikai munka becsületét. Küzdelmes életútján kandidátusi disszertációjának megvédése után, 1955-ben lett a martonvásári Mezõgazdasági Kutatóintézet igazgatója, ahol megindította a modern búzafajták nemesítési programját. 1960-ban megfogalmazta a búzatermés megkétszerezését célként, ami valóban megtörtént néhány év alatt a nevéhez fûzõdõ Bezosztaja 1 meghonosításával, majd az újabb intenzív típusú búzafajták termesztésével. A vágya és ezzel életének egyik legnagyobb alkotása 1972. november 3-án teljesült, amikor megindult a martonvásári fitotron, amely azóta is a növénygenetikai és -élettani kutatások központja, a XXI. század követelményeinek megfelelõen kiváló eszköz a virágzásbiológiai, a globális klímaváltozási, a stresszrezisztencia,
valamint a génmegõrzési kutatásoknak. 1982-ben ment nyugdíjba, de ez nem a visszavonulást jelentette még, hiszen nemzetközi hírnevét felhasználva elõször a FAO-nál, majd az Egyesült Államokban a Garst cégnél vállalt genetikus konzultánsi feladatokat.
TARTALOMJEGYZÉK Eseménynaptár 2 Dr. Marton L. Csaba – Dr. Hadi Géza – Dr. Pintér János – Dr. Hegyi Zsuzsa – Dr. Nagy Emese – Spitkó Tamás – Szõke Csaba: Kukorica: jövõ növénye Sokhasznú kukorica hibridek, 2008 3 Gémesné dr. Juhász Anikó – Dr. Molnár Dénes: Nyitott kapuk – érdeklõdõ tekintetek 7 Takács Géza: A kukorica vetõmagipar 50 éve 8 Dr. Árendás Tamás – Dr. Bónis Péter – Dr. Marton L. Csaba – Dr. Berzsenyi Zoltán: Aszály után köpönyeg 10 Dr. Marton L. Csaba – Dr. Bedõ Zoltán: Növekvõ veszély a kukoricatáblákon: dinamikusan terjed a kukoricabogár 12 Dr. Berzsenyi Zoltán – Dr. Dang Quoc Lap – Micskei Györgyi – Sugár Eszter – Takács Nóra: Kedvezõtlen évjáratok hatása a kukorica termésére tartamkísérletekben 13 Dr. Bónis Péter – Dr. Árendás Tamás – Dr. Marton L. Csaba – Dr. Berzsenyi Zoltán: A szántóföldi kukorica herbicid-tolerancia vizsgálatok 2007. évi eredményeirõl 15 Bodnár Emil: 2007-ben is jól vizsgáztak az újgenerációs Mv kukorica hibridek 16 Dr. Bálint András – Szira Fruzsina – Dr. Galiba Gábor: Szárazságtûrõ búza és árpa nemesítése Martonvásáron egy újonnan kifejlesztett tesztelési rendszerben 19 Dr. Berzsenyi Zoltán: MicroMaize FP6 EU Projekt résztvevõinek munkaértekezlete az Intézetben 20 Dr. Pintér János – Dr. Páldi Emil – Pók István – Dr. Marton L. Csaba: Az UV-B sugárzás jelentõsége a kukoricanemesítésben 20 Dr. Balázs Ervin: Az Akadémia Agrártudományok Osztályának elsõ nõi tagja 23 Felfelé a tudományos ranglétrán: Bencze Szilvia, Mészáros Annamária, Kuti Csaba, Soós Vilmos 23 Dr. Veisz Ottó: A Szunics házaspár 25 Szép korúakat köszöntünk 26 Molnár Marcell: Õsz a parkban 27 Dr. Jolánkai Márton: A nagy oroszlánfaragó verseny 29 Dr. Bedõ Zoltán: Elhunyt Rajki Sándor, kutatóintézetünk volt igazgatója 31
Rajki Sándor egyéniségérõl beszélni nehéz dolog, mert aki nem ismerte õt az nehezen vagy csak hamis képet tud magának róla alkotni. Szilárd jelleme, tevékenysége egy korszakot jelentett Martonvásáron a magyar mezõgazdaság egy felfelé ívelõ korszakában. Alkotásai tovább élnek a jövõben: a fitotron, a martonvásári búzák, a martonvásári kutatócsapat mind tovább viszi Rajki Sándor tevékenységét. Márk 4, 8. evangéliumában olvashatjuk: „némely pedig a jó földbe esék és ád vala nevelkedõ és bövölködõ gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit.” Rajki Sándor kiemelkedõ egyénisége abban öltött testet, hogy jóval többet hozott létre, mint amit ellentmondásokkal és küzdelmekkel teli kora megengedett neki. Ezért hajt fejet minden martonvásári, minden barátod, társaid, kollégáid akik megértették Rajki Sándor korát, törekvéseit és életét. Sándor Bátyám, nyugodj békében. Bedõ Zoltán MartonVásár az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének közleményei. Felelõs kiadó: DR. BEDÕ ZOLTÁN Felelõs szerkesztõ: DR. VEISZ OTTÓ Szerkeszti a szerkesztõbizottság. A szerkesztõbizottság elnöke: DR. SZUNICS LÁSZLÓ A szerkesztõbizottság titkára: DR. MOLNÁR DÉNES A szerkesztõbizottság tagjai: DR. BALÁZS ERVIN, DR. BARNABÁS BEÁTA, DR. BEDÕ ZOLTÁN, DR. BERZSENYI ZOLTÁN, DR. BÕDY ZOLTÁN, DR. MARTON L. CSABA, DR. OROSS DÉNES, DR. VEISZ OTTÓ. Rovatvezetõk: DR. GALIBA GÁBOR (stresszgenetika, élettan), DR. LÁNG LÁSZLÓ (kalászos gabona nemesítés), DR. LÁNGNÉ DR. MOLNÁR MÁRTA (biológia), DR. MOLNÁR DÉNES (hírrovat), DR. PÁLDI EMIL (növényélettan, biokémia), DR. PINTÉR JÁNOS (kukoricanemesítés, vetõmagtermesztés), ÜVEGESNÉ DR. HORNYÁK MÁRIA (kultúrtörténet), DR. VEISZ OTTÓ (rezisztencia nemesítés) Lektorok: DR. ÁRENDÁS TAMÁS, DR. KÕSZEGI BÉLA ISSN: 1217-5498 Megjelent a Csoma Kiadó Kft. gondozásában
32
2008/1