Melléklet a „Köztelek"
86.
(633.)
számához.
J e l e n t é s N é m e t o r s z á g b a n tett tanulmányútjáról. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgató választmányához b e t e r j e s z t i : RUBINEK
G Y U I i A . , az OMGE. ügyvezető-titkárja.
F. évi junius hó folyamán a Mélyen Tisztelt Igazgató-választmány megbizásából Németországban a német gazdasági egyesület ős az általa H a m b u r g b a n rendezett országos mezőgazdasági kiállítás szervezetét tanulmányoztam. Ezen tanulmányut alkalmából .felkerestem a nőmet gazdasági egyesület központját, melynek szervezetét 5 n a p o n át tanulmányoztam. Sajnos, hogy éppen abban az időben érkeztem Berlinbe, amidőn a gazdasági egyesület személyzete, m á r a hamburgi kiállításra indulófélben volt és az egyesület tulajdonképpeni működése szünetelt. Berlinből utam Kielbe vitt, ahol dr. Essenbach kir. 'kamaratörvényszéki ügyész, a brandenburgi gazdasági szövetkezetek központjának igazgatója és a brandenburgi gazdasági k a m a r á n a k syndikusa meghívás á r a a porosz gazdasági kamarák elnökeinek első értekezletén vettem részt, amely értekezletnek egyik legfontosabb tárgyát a gabonajegyzések életbeléptetése, valamint egy központi gazdasági kamarának Berlinben való létesítése képezte. Az értekezlettel kapcsolatosan igen érdekes gazdasági kirándulásokban is vehettem részt. Kiel u t á n a hamburgi mezőgazdasági kiállítást kerestem föl és itt a kiállítás tanulmányozására 5 napot fordítottam. Hamburgból egy kis kitérővel Neuwidtbe utaztam, hogy a Reifeisenféle szövetkezetek központjának ügyvitelébe némi betekintést szerez. hessek. Örömmel jelentem, hogy t a n u l m á n y u t a m b a n m i n d e n ü t t , az illetékes körök részéről a legszívélyesebb fogadtatásra találtam és készséggel adtak meg minden adatot és felvilágosítást, amire az ut folyamán • szükségem volt. Ezen igazán lekötelező szívességet, amelyben a tanulmányut folyamán részem volt, nagyrészt csupán a német gazdák f. évi látogatásának köszönhettem, amely a gazdák körében oly rokonszenvet keltett Magyarország iránt, hogy egész tanulmányutam alatt alkalmam volt Magyarországról, a magyarok vendégszeretetéről és a magyarok kulturális előhaladásáról mindenütt a leghizelgőbb nyilatkozatokat hallani. Sőt m á r mostantól kezdve, nagy előkészületek folynak a magyar gazdák fogadtatására azon esetben, ha a szövetség által rendezendő tanulmányutak alkalmából Németországot is felkeressük. .. Tanulmányutam tulajdonképpeni tárgyáról a n é m e t gazdasági egyesület és az . általa rendezett országos mezőgazdasági kiállítás szervezetéről van szerencsém az alábbiakban beszámolni. -
1894. 1895. 1896. 1897.
október 1. október 1. október 1. junius 17.
10,543 11,052 11,086 11,695
tag „ „ „
A tagoknak ezen óriási arányú növekedését, amelynél nagyobb tagszaporulatot csak a Bund der Landwirthe m u t a t föl, ugyanolyan arányú vagyongyarapodás is követte, amely vagyongyarapodás daczára annak, hogy a gazdasági egyesületnek kiadásai évről-évre nagy arányok- . b a n növekedtek s hogy az egyesület ugy adminisztratív, mint különösen kísérleti czélokra igen nagy összegeket adott ki, növekedett. Az egyesület vagyonának emelkedését az alábbi összeállítás tünteti föl. II. Év 885. 886. 88 7 88 8 889. 890 89 1 892. 893. 894
. . . . . .
. . .
. . . . .
Az egyesület Vagyon az év végén . 55,000-00 . 80,526-63 140,619-23 178,482-51 . 162,780-70 265,811-81 -310,472-41 . . 343,156-42 . 498,634-82 768,69609
vagyonszaporulata.
M. „ „ „ „ „ „ „ „ „
' + " 25,526-63 + 60,092-60 + 37,863-28 — 15,701-72 —103,031-02 — 44,660-60 — 32,684-01 '—155,478-40 —270,061-27
M. •„ „ „ , „ „ „ „
A német gazdasági egyesület a mezőgazdaságnak tisztán anyagi oldalával foglalkozik, amint azt alapszabályainak első szakasza a, következőkben fejezi k i : a) Az egyesület működése kiterjed a mezőgazdasági-és- a gyakorlatban bevált s jónak bizonyult tapasztalatok gyűjtése ós terjesztésére. V) A legújabb tudományos tapasztalatoknak könnyen -megérthető és világos modorban való k ö z l é s é r e , különös vonatkozással azoknak a gyakorlatban való felhasználására. c) A gyakorlati kísérleteknek és tudományos vizsgálatoknak a végrehajtására, lehetőleg a tagok bevonásával, az u j eljárások gyakorlati értékőnek a megállapítása czéljából. I. . d) A mezőgazdaság minden ágának előmozditására. A német gazdasági egyesületet 1884-ben M. Eyth nyugalmazott e) A nőmet mezőgazdaság kereskedelmi érdekeinek előmozditására. kultúrmérnök alapította. Hogy Eythnek, aki különben igen egyszerű é s Az itt élősorolt czélok megvalósítására a n é m e t gazdasági egyeigénytelen ember volt ezen nagyszabású gazdasági egyesületnek a lé- sület három főirányban törekszik. Az első és főtevékenységi iránya az tesítése sikerült, azt első sorban a n é m e t gazdák körében m a g a s a n évenkint rendezni szokott országos mezőgazdasági kiállítás, amely az kifejlett összetartozandóság érzetének kell b e t u d n u n k ; másrészről pedig egyesület tevékenységének b á t r a n állithatom, — felét igénybe veszi. A annak, hogy egy ily központi gazdasági egyesület még nem létezett és második irányú tevékenység a tagok szükségleteinek jutányos beszerannak hiányát a gazdaközönség nagyon is érezte. zésére törekszik. A harmadik irányú tevékenysége a z ' egyesületnek Az egyesület szükségességét ős az iránta évenként fokozódó é r - ' tudományos és gyakorlati kísérletezés a mezőgazdaság minden ágában. deklődést mi sem igazolja inkább, mint a tagok mozgalma. Az egyeAz egyesület működése kiterjed még m á s irányban is, amint azt sület tagjainak s z á m a 1884-ben j a n u á r 1-től az egyesületi működés a későbbiek folyamán előadni szerencsém lesz, de tulajdonképpeni tulajdonképpeni kezdetétől fogva egész mai napig a következő arányok- működése ezen három főirányban csúcsosodik ki. b a n szaporodott. Az egyesület egész adminisztrácziójának tevékenységét legalább féléven át az országos mezőgazdasági kiállítás előkészítése, rendezése (I. tábl.) és ügyeinek végleges lebonyolítása foglalja el. Az ily országos jellegű mezőgazdasági kiállítás eszméjét m á r az A tagmozgalom 1884 tői 1894-ig a következő volt: egyesület alapitója Eyth pendítette meg é s juttatta megvalósításra 884. j a n u á r 1, , 1887-ben először Frankfurtban. 2 5 0 tag. 884. október 1. A német gazdasági egyesület tagjait territoriális beosztás szerint 885. október 1. 2,500 csoportosítja. A német birodalmat ugyanis 12 úgynevezett „Gau"-ra 886. október 1. 3,386 osztotta az egyesület igazgatósága és ezen 12 „Gau" egyik, vagy másik 887. október 1. 3,873 487 . városában • évenkint országos mezőgazdasági kiállítást rniidez s igy a 888. október 1. 4,143 13-ik évvel az első Gauba tér vissza a kiállítás. 270 889. október 1. 5,119 976 Ilyen módon eleje van véve aztán annak, hogy a kiállításokkal 890. október 1. 5,626 507 egyes vidékek tulterheltessenek, mert egy-egy vidékre újból csak 12 év 891. október 1. 6,820 1194 múlva kerülvén a sor, a kiállítások iránti érdeklődés minden körülmé892. október 1. 8,040 1220 nyük között biztosítva van, mint azt a kiállítások fejlődése fényesen 9,371 893. október 1. 1331 igazolja.
A kiállítások terjedelméről, alábbi kimutatások tájékoztatnak.
Frankfurt ... . . 1888. Magdéburg ... 1889. Strassburg ... 1890. Bréma ... 1891. , Königsberg ... 1892. München 1893. Berlin 1894. Stuttgart—Cannstadt 1S96. Hamburg 1S97.
Frankfurt ... Boroszló ... . 1888. Magdéburg Strassburg ....1890. Bréma... 1891. Königsberg ... 1892. München 1893. Berlin 1894. Stuttgart—Cannstadt ... 1896. Hamburg 1897.
látogatottságáról és költségeiről
darab 823 535 185 1432 271 669 827 429 361 946 168 318 386 910 739 452 449 242 1222 207 384 570 1193 805 363 2 1224
—
— 1759 44,790 3382 39,554 2196 48,335 1835 53,995 710 1305 2490 62,535 1840' 79,850 14 712 688 2251 71,800 14 1423 1380 3008 103,697 30 973 1540
— 42 3 — 40 77
í 192 2496 514
2646 969 731 1552 1350
az
1376 46 2585
—
1500 1750 1225 3300
18Ö0 1793 í
1
í n
-S
-S 4S a
46,750 45,649 50,585 62,260 .71,590 87,285 78,260 112,642
43 103 82 321 137 78
144,869
347
163
A kiállítás helye látogatottsága
Frankfurt ... 1887. Boroszló 1888. Magdéburg ... 1889. Strassburg ... 1390. Bréma 1891. Königsberg ... 1892. München 1893. Berlin... 1894. Stuttgart—Cannstadt 1896. Hamburg 1897.
38,435 3,400 25,700 90,200 3,500 1,500 56,500 5,200 44,209 80,760 24,500 36,600 73,420 12,120 41,100 73,090 5,170 50,210 100,500 15,950 61,700 108,200 • 9,600 91,100
4,700 8,350 8,340 17,990 16,610 10,810 32,600 22,100
'72,235 103,550 114,240 159,850 143,250 139,280 210,750 502,100
8,817 21,920 19,790 27,670 26,550 19,960 28,210 35,510
49,766 49,301 75Í287 95,964 69,068 44,287 106,600 156,046
64,604-21 70,538-80 98,685 — 95,536-60 97,655-20 56,694-75 127,306-60 168,769-70
Számadás zárlat
+ 6,473-99 5,126-00 —43,357-95 5,676-11 Magdéburg 1889. 196,357-30 181,902-89 +14,454-41 4,312-10 Iíi,:hi7-;í7 15,089-00 ,stra„sbiirj? ... Ifliio. :j03,i>, :•!• i(i sxi.ortr-l? Bréma 1891. 205,548-13 262,765-90 —57,2Í7-77 13,759"98 Königsberg ... ... 1892. 150,622-93 214,771-61 —64,148-68 9,824'82 München ... 1893. 252,634 21 249,257'60 + 3,376'61 5,275'29 Berlin.. . 1894. 315,970-92 348;256'11 —32,285-19 20,513'66 Átlag .. 199,583-01 • 223,612-84 —24,01273 9,944'62
+ 1,347-79 —49,034-06 +10,142-31 -34,466-37 —70,977-75 —73,973-50 — 1,898-68 —52,798-85 —33,957-3
ü g y a költségek, a terjedelem és a ' l á t o g a t o t t s á g r a nézve a legnagyobb szabású kiállítása az egyesületnek a Hamburgban megtartott országos mezőgazdasági kiállítás volt. Bár a hamburgi kiállításnak az idő n e m kedvezett, mert a kiállítás egész ideje alatt borongós, esős és szeles idő volt, ami a ponyvasátrakból készült és futóhomok területre épült istállók és pavillonok látogatását n e m tette valámi kellemessé, ugy a hamburgi városi közönség, mint a gazdaközönségnek a kiállítás iránti érdeklődése valób a n bámulatos volt. Már a kiállítás megnyitását megelőző n a p o n 7852 látogatója volt a kiállításnak; míg a megnyitást követő 4 n a p o n a látogatók száma m á r 70,513-ra rúgott, ugy, hogy ezen n a p zártával a látogatók összes száma 138,022-re emelkedett, amely összeghez, h a az 5-ik nap látogatóinak számát is hozzáadjuk, a hamburgi kiállítás volt eddig a leglátogatottabb.
Az egyesület tagjai közül n e m kevesebben, mint 3292 jelentek meg, t e h á t az egyesület összes tagjainak több mint Vé-ed része, ami tekintve Németországnak nagy kiterjedését, igazán enormis szám. Magán a kiállításon több mint 300 uj taggal szaporodott az egyesület. taglétszáma; amivel az egyesületnek összes taglétszáma 11,695-re emelkedett. Hogy az országos kiállítások r e n d e z é s e képezi a Német Gazdasági Egyesület működésének súlypontját, mi sem igazolja inkább, mint azon körülmény, hogy a kiállítás egész idejére a berlini központ összes személyzete az irodákkal együtt a kiállítás helyére vándorolt, egyrészt azért, mert a kiállításon az egyesület minden osztálya érdekelve van, másrészt pediglen azért, hogy a tagok az egyesület szervezetével az általa nyújtott előnyökkel megismerkedhessenek és az egyes osztályok szolgálatait a kiállítás felkeresésének a helyszínén igénybe i s vehessék és megrendeléseiket föladhassák. A kiállított állatok és tárgyak favázás vízhatlan p o n y v a s á t r a k b a n vannak állandóan elhelyezve, kivéve a lovakat, amelyek favázas és deszkával borított istállókban nyernek elhelyezést. A lovaknak ezen elhelyezési m ó d j a egyáltalában nem czélszerü, nemcsak azért is, mert az ilyen istállók, tekintettel arra, hogy a kiállítás éppen a legmelegebb időben tartatik meg, tulmelegek, fülledt levegőjüek ugy, hogy azokban a hosszabb tartózkodás lehetetlen, amit Hamburgban is volt alkalmam tapasztalhatni, daczára annak, hogy a juniusi időjárás a folyó évben ott is igazán zord v o l t De ezenkívül ezen deszkavázas istállóknak a hátránya, hogy sötétek és ennek folytán az állatok korántsem oly jól megszemlélhetők, mint a favázas ponyvasátrakban. Igaz másrészről, hogy az állatok könnyű szerrel való megszemléléséről eléggé gondoskodott a rendezőbizottsága mert a kiállítás közepén lévő nagy köröndön, amelynek egyik oldalát ezer embert befogadó tribün foglalja el, másik oldala pedig teljesen szabad, az állatok egész n a p o n át tartó elővezettetésével gondoskodik. És csodálatos, hogy ezen elővezetésnél a szemlélésb e n a látogatóközönség mily kitartó volt, daczára a kellemetlen, zord időnek. A tribünök a leszakadásig telve voltak, d a c z á r a annak, hogy azok igénybevétele külön belépti dijhoz volt kötve. Ezenkívül a körülbelül hektárnyi területü nagy körönd másik szabad oldalához is csak nagy bajjal lehetett hozzájutni, az azt körülálló tömeg során keresztülhatolni. A többi , állatok, valamint egyéb kiállítási tárgyak — kivéve a gépeket — amelyek a szabadban voltak elhelyezve, favázas ponyvás á n a k alatt n . ertek elhelyezést. A sátrak favázait az egyesület mindenkor a kiállítás helyén lakó mesteremberekkel készítteti'nyílt pályázat u t j á n és az általa készített tervrajzok alapján. A t a p a s z t a l a t ' arra tanította a gazdasági egyesületet, hogy így jön ki a legolcsóbban, mert a favázaknak egyik kiállításról a másikra való megőrzése egyáltalában kivihetetlen, nemcsak a szállítási költségek tetemes volta miatt, de azért is, hogy ezen faanyag elhelyezése, ellenőrzése és a romlástól való megóvása nagy költségeket és gondot igényel és a mellett a legjobb kezelés mellett is a faanyag- 20°/o-a elpusztul. A favázakat fedő ponyvákat Strommayer et Comp. konstanczi gyáros szállítja, illetve a d j a b é r b e az egyesületnek. A bérlő-egyesület ós a bérbeadó gyár közötti szerződésbe alkalmam volt betekinthetni s annak fontosabb megállapodásai a következők. A pavillonokat fedő ponyvák vízhatlanok és ezeknek • méterjeért az egyesület 30 pfeniget köfeles fizetni a kiállítás egész idejére. A ponyvasátrak oldalfalai n e m vízhatlanok és igy ezek bére is olcsóbb S § méterenkint 15 pfenig. A fel- és leszereléshez a gyár két montőrt küld, akiknek költségeit az egyesület köteles fedezni. A gyár szavatol minden kárért, mely a ponyváknak hiányos v í z - ' hatlanságából származhatik. A kiállítás területén megfelelő ponyva-pótanyagnak i s kell lennie az esetleges hiányok pótlására. A ponyvákat a tüz ellen a gyár biztosítja épp ugy, mint a favázat az építész köteles a tüz ellen biztosítani. A kiállítás meg nem t a r t á s a esetében 1000 m á r k a kárpótlást fizet az egyesület a g y á r o s n a k ; a mi felette csekély b á n a t p é n z a 25—30 ezer márkányi bérösszeghez képest, amelyet az egyesület a kiállítás megtartása esetén r e n d e s e n kifizet. Ha háborn akadályozná a kiállítás megtartását, akkor a gyár semmi kártérítésre sem tarthat 1 igényt. A ponyváknak a gyárból a kiállítás helyére és a gyárba való visszaszállításáról a z . egyesület köteles gondoskodni. A szerződés 5 évre szól és elég előnyösnek mondható. A kiállítás területén alkalmam volt m a g á v a l a Strommayer czóg tulajdonosával érintkezni, aki felszólításomra a legnagyobb készséggel volt hajlandó arra, hogy esetleg az egyesületünk által rendezendő országos "kiállítások czéljaira hasonló feltételek móllett ugyanazon ponyvasátrakat, amelyeket a német gazdasági egyesület használ — rendelkezésünkre bocsássa. Számításaim szerint az általunk rendezendő kiállítások czéljaira legmegfelelőbb alakú ponyvasátor a favázas keret költségei beszámításával 9 méter szélességben 4 méter^ hosszúságban — miután ezen
3 sátrak 3 m é t e r e s szakaszo'kbafi állíthatók össze — (1. 2. ábra) 59 frtba k e r ü l n e k ; amely összeget a következőkben részletezhetem. 45-60 • m. vízhatlan s 29'60 • m. közönséges ponyva bére 10'85 frt. Egy faváz költsége . . 30'— „ 8 folyóméter jászol . 12'-*- , A ponyva szállítása 4-— 8 A ponyva felszerelése 2" 14 „ 59"— frt. Ezzel szemben, ha a favázak deszkával borittatnak, a költségek 88 frtra rúgnának. Különösen emelte a kiállítás diszét időleges felvonulásával a lovas katonaság, sőt igy alkalma nyilt a kiállítást felkereső gazdaközönségnek megismerkedni azon lóanyaggal is, amelyeket a katonaság szükségei. Naponként felváltva a n é m e t lovas fegyvernemek mindegyikének egy-egy szakasza vonult fel a nagy köröndbe, ahol különböző s a fegyvernemeknek megfelelő m e n e t e k b e n mutatkozott be. De a katonaság m á s irányban is igen becses szolgálatokat tett a kiállításnak. Általában szokásos ugyanis, hogy a német gazdasági egyesület által rendezett gazdasági kiállítások rendezése körül felmerülő személy szolgálatok teljesítésére katonaság rendeltetik ki. Ez annyival is indokoltabb, mert a sok száz állat takarmányozása és naponkénti elővezetése csakis a katonaság • igénybevétele mellett
í
Az egyesületnek jelenben 6 ilyen osztálya van és pedig : a) Düngerabtheilung, Z>) Saatstelle, c) Futterstelle, d) Baustelle, e) Buehstelle, f ) Versuchstation. Ezen adminisztzativ osztályok egy-egy szakosztály önálló vezetésé mellett működnek s csakis anyagi ügyek kezelését ellenőrzi a direktórium. A szakosztályok évről-évre egy szükebbkörü rendesen 3 tagú felügyelő-bizottságot küldenek ki, amely bizottság az osztály-üzlet vezetőjével geschefsführerével végrehajtja a szakosztály határozatait s ellenőrzi az egész üzletmenetet. V a n n a k az egyesületnek oly szakosztályai is, amelyek üzleti öszszeköttetéssel n e m foglalkoznak és igy adminisztratív osztályok sincs. Ezek tudományos kérdések megoldásával, illetve megvitatásával foglalkoznak s határozataikat a direktórium h a j t j a , illetve h a j t a t j a végre a központi személyzettel. A legrégibb osztálya az egyesületnek a Düngerabtheilung, amely 1885-ben, tehát az egyesület alapítását követő első évben szerveztetett. Ezen osztály czélja tudományos és gyakorlati trágyázási kísérletek keresztülvitele és a szerzett tapasztalatok közzététele, de tulajdonképpen legfőbb czélja, a tagok mütrágyaszükségletét fedezni, illetőleg közvetíteni és a közvetítésével szállított mütrágyaminőséget ellenőrizni. Az egyesület ezen .osztálya rendkívül nagy fontossággal bir és mondhatni, hogy az egyesület alapvagyona ezen osztály bevételéből képződik, amellett, hogy bevételeinek is jelentékeny részét szolgáltatja. Ezen osztály 1885-től a legutóbbi időkig az egyes m ű t r á g y á k a t az alábbi mennyiségben közvetítette tagjainak.
-H i
1:150
r-400
\
s
Juj
j
9,0D
"...
I',
-K'.<jm
< qm
"*
m 1. ábra. Favázas ponyvasátrak keresztmetszete. lehetséges, — amelynek sorában bőven akadnak az állatokkal bánni tudó egyének, A katonaság ezen kirendelése a z o n b a n nem ingyenes; amennyiben a kirendelt katonák közül az altisztek 3, a közemberek pedig 2 márka napidijat k a p n a k ; ami ugyan elég tekintélyes összeg, de a teljesített munka után ezen díjazást tényleg meg is é r d e m l i k ; mert ily nagyszabású a kiállításon katonai személyzet igénybevétele nélkül a munkálatokat oly rendben és pontossággal teljesíteni nem is l e h e t n e ; másrészről annyi értékes állatot, amennyi egy ily kiállításon egybegyűl, az időleges személyzet sokszor lelkiismeretlen és megbízhatatlan kezelésére bízni nem lehet. Az évenként rendezni szokott kiállításokkal kapcsolatosan t a r t j a meg az egyesület évi közgyűlését; valamint szakosztályi üléseit is. Az egyesületnek ugyanis oly szervezete van, hogy annak ügyeit egy szűkebb körű igazgatóság vezeti és maguk az egyes szakosztályok, valamint az igazgató-választmány is csak évenkint 3-szor tartanak ülést még pedig egy időben, azaz egymást követő napokon. Az üléseket t e h á t csoportosítják, hogy igy lehetővé tegyék az ezek iránt érdeklődő tagoknak esetleg több ülés látogatását is, másrészről, hogy a tagokat feleslegesen és gyakran ne fáraszszák az ülésekre. Az ülésezések ideje őszszel október vagy november h a v a ; tavaszszal márczius vagy április hava és végül nyáron junius hava, a kiállítás ideje. Az öszi és tavaszi gyűlések sorozata a központban Berlinben tartatik meg, a nyári harmadik mindenkor ott, ahol az országos mezőgazdasági kíállitás.t rendezi az egyesület. Ezen ülések többnyire formalitások és kivéve a kiállítás ideje alatt megtartott ülés sorozatát, nagyobb látogatottságnak nem is örvendenek. Az ülések elsősorban adminisztratív dolgokat intéznek el, m a j d egyes tagok gyakorlati tapasztalataikró> tartanak előadást avagy felolvasást. Az adminisztráczió összes szálai az úgynevezett direktóriumban összpontosulnak, amely a tulajdonképpeni vezetésre kiosztott Vorstand által és saját sorából választatik mindenkor egy évre. A Vorstand mind a 12 képviselőiből alkottatván, az általa éven.kint kiküldött direktórium t e h á t igazi képviselete az psszes tagoknak. Igy magyarázható meg azután, hogy az ezen 8 — 1 0 tagból álló direktórium teljhatalommal végzi az egyesület adminisztráczióját. Ami az egyesületnek másik két főirányú működését illeti, az az egyesületi adminisztráczió egyes osztályaiban nyer lebonyolítást, amely osztályok az egyes szakosztályok felügyelete alatt állanak és ez által irányittatnak.
2. ábra. Favázas ponyvasátrak alaprajza. kálisó 1885 1886 1887 1888 1889 1890 1891 1892 1893 1894 1895 1896
110,508 213,290 296,237 435,243 650,840 768,087 1.130,100 1.985,362 2.415,925 2.711,074 6.057,350 2.680,458
Thomassalak 26,m 79,229 160,000 215,000 252,028 220,952 379,430 , 466,250 363,082 314,815 274,808 366,842
más trágyák mm. 19,936 30,276 24,945 74,373 74,902 91,383 84,654 156,361 152,696 . 159,734 231,242
összesen 136^635 312,455 456,513 685,188 977,241 1.063,941 1.600,914 2.536,217 2.935,368 3.178,586 2.491,892 3.278,542
Amint ezen kimutatás igazolja, a német gazdák nagyon is felfogják az együttes beszerzés előnyeit; mert ezen tudat híján a német gazdásági egyesület ily óriási eredményeket a műtrágyák közvetítése t e r é n elérni nem lett volna képes. Mert óriásinak kell mondanunk az eredményt akkor, ha tudjuk, hogy Németország 4 millió m m . kainitfogyasztásának fele az egyesület u t j á n nyer elhelyezést. Pedig m a g a az egyesület ezen osztálya csakis magával a megrendelések közvetitósevel foglalkozik. Minden év őszén összegyűjti tagjai mütrágyaszükségletét, tavaszszal pedig a tagok őszi mütrágyaszükségletét. Ezen az alapon azután ajánlatot kér a a mütrágyagyárosoktól és a legkedvezőbb ajánlatot tevővel szerződést köt oly értelemben, hogy a szerződésileg megkötött áron tagjainak összes mütrágyaszükségletét szállítja. A beérkezett, vagy a szerződés megkötése után beérkező megrendeléseket azután az egyesület egyszerűen átteszi az illető gyároshoz, anélkül azonban, hogy az üzlet lebonyolítása tekintetében akár az eladóval, akár a vevővel szemben bárminemű kötelezettséget vállalna, kivéve á szállított műtrágyák minőségének ellenőrzését, annyiban, hogy a szállított műtrágyákból utasítás szerint vett mintákat s a j á t költségén megelemezteti és amennyiben a szerződésileg kikötött minőségi százalék és a szállított trágya százaléka között vevő k á r á r a különbözet mutatkoznék, utasítja a szerződésileg kötelezett gyárat, hogy a termelőt a hiányért készpénzzel kárpótolja. Hogy az egyesületnek ezen működése mennyire fontos, az kitűnik az elemzési próbákból, mert pl. az 1896. évben 708 ily műtrágya minőségi vegyelemzést végzett az egyesület s 179 esetben hiánylatot konstatált a vegyelemzés, azaz az egésznek 2 5 % - a a szerződésszerű minőség °/o-nál kevesebbet tartalmazott.
Ha már most tekintetbe vesszük azt, hogy a gyáros tudomásával birt a szigorú ellenőrzésnek és igy egyáltalán nem érdeke a hiányos szállítás s hogy ez az egyes szállítmányoknál mégis előfordul, bizonynyal nem rajta múlik, ugy fogalmat alkothatunk magunknak a mi mütrágyaszállitmányaink százalékhiányairól. A mütrágyaosztály nagy kedvezményeket biztosit az egyesület tagjainak egyrészt az által, hogy a legkedvezőbb árakat biztosítja tagjainak; másrészt pedig az által is, hogy ezen kedvezményes áron felül még saját részére a gyárosoktól jutalékot is köt ki, amely tekintélyes jövedelmet biztosit nemcsak az egyesületnek, hanem a megrendelőknek ezen jutalékokban való részesítése által maguknak a tagoknak is. így p í az 1893-ik évben a trágyaosztálynak 724,022'30 márka bevétele volt, amelyből 463,323'30 márkát térített vissza a megrendelőknek. A fenmaradó összegből az osztály saját adminisztratív kiadásait, másrészről nagyszámú kiadványainak nyomdaköltségeit fedezte. A visszatérítés összege mm.-ként évről-évre 9—22 pfenig között váltakozik; ami eléggé tekintélyes összeg akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy a tagoknak az egyesület már amúgy is a legkedvezményesebb árakat biztosította; továbbá hogy ezen kedvezményes árak s a jutalék visszatérítésén felül az egyesületnek módjában áll nagy arányú mütrágyázási kísérleteket folytatni és ezek eredményét kiadványai utján a tagoknak tudomására hozni. Ezen osztály nagy eredményeit — eltekintve a mütrágyafogyasztás kiterjedt voltától, a német gazdák előrelátásának és kifejlett összetartozandósági érzetének lehet betudni. Alkalmam volt Berlinben a központban a nyár folyamán, már a jövő év őszére szóló megrendeléseket látni, még pedig tekintélyes számban, tehát a német gazda egy évvel előbb nem látta korainak mütrágyaszükségletét az egyesületnél biztosítani. A tagoknak ezen előrelátása teszi lehetővé azt is, hogy az egyesület minden egyes tagja pontosan lesz kiszolgálva; mert az idejében tett megrendelést a gyárosnak módjában van pontosan időre teljesíteni, amennyiben üzemét a megrendelések arányához képest rendezi be és számításait biztos alapokra helyezhetvén csak természetes,. hogy a legjutányosabb árakat is állapithatja meg. A német gazdasági egyesület által elért nagy eredményeknek az alapja ezen osztályban van lefektetve. Ezen osztály nyújtja a tagoknak a legnagyobb kedvezmenyeket és az ezen osztály által nyújtott kedvezmények tartják össze a tagokat. Ezen osztály bevételei engedik meg az egyesületnek azon nagyarányú költekezést, amelybe admínisztrácziója kísérletei és kiadványai kerülnek ugy, hogy évi kiadásai ma meghaladják a félmillió márkát. A második osztálya az egyesületnek a Saatstelle, ennek czélja főképpen az egyesületi tagok közül azok terményeinek az elhelyezése, akik vetőmagvak termelésével foglalkoznak, valamint tagjai közül azok szükségletének a fedezése, akik vetőmagvakat szükségeinek. Ezen osztály is kizárólag csak a vétel és eladás közvetítésére szorítkozik, annyira azonban az üzletmenetet mégis megszorítja, hogy az általa közvetített üzletekből származó peres ügyleteket csakis berlini bíróságok elé lehet vinni s a vevő felhatalmazására az igazgatóság maga is perli a hiányos árut szállított eladót. A közvetítést az osztály akként eszközli, hogy az eladónak bejelentéseit a mintákkal a központban egybegyűjti, azokat kerületenként csoportosítva raktározza és a fajminőség és mennyiség is ármegjelölésével, de a termelő neve és lakhelye közlése nélkül az egyesület hivatalos közlönyében állandóan hirdeti. A vevő > a hirdetés nyomán az általa tetszés szerint választott magból tesz megrendelést az egyesületnél, amelyet azután az egyesület ezen osztálya rendeltetési helyére, azaz az eladóhoz juttat. A vetőmagvak tisztaságát az osztály maga ellenőrzi olyképp, hogy a vevő által beküldött mintákat megvizsgálja, illetve megvizsgáltatja. Amennyiben az eladó a vetőmag származására, vagy fajára nézve hamis adatokat mond be, — ugy amennyiben az kitudódnék, — 50 márka pénzbírságot köteles fizetni az egyesület részére. Ezen bírságot még azon esetben is köteles a hamis adatokat bemondott eladó fizetni, ha semmiféle üzlet nem jött létre. Az osztály által közvetített eladásokért az eladó köteles az eladási ár után egy bizonyos százalékot fizetni és pedig: 500 márkán alul 4 % ; 500—1500 márkáig 3 % ; 1500 márkán felül 2%-ot, amely összeg mindenkor az üzlet lebonyolításától számított egy hónapon belül fizetendő. A 300 márkánál nagyobb értékű megrendeléseknél a magvizsgálatot az osztály saját költségén foganatosítja. Ezen osztály 1888-ban lett szervezve és ez időtől fogva a következő forgalmat tünteti f e l :
1890/91 1891/92 1892/93 1893/94
14^878 e 17,102 , 34,701 27,974 23,792 21,685 27,748
366,048 449,107 953,322 745,661
M. „ „ „
A harmadik osztály Futterstelte, mely 1890.ben ezen időtől fogva az alábbi forgalmat tünteli föl : 1890/91 1891/92 1892/93 1893/94 1894/95
43,151 r 114,186 93,004 ' 184,006 115,805 118,065
544,525 1.503,519 1.201,138 1.121,253 1.248,009 1.158,927
szerveztetett és
M. „ „ „ „ „
Az egyesület ezen legfiatalabb osztálya, amely az egyesületi tagoknak üzleti érdekeit hivatott istápolni szép fejlődést mutat és valószínű, hogy ugyanolyan jelentőségre fog emelkedni rövid időn belül, mint a trágyaosztály. A Futterstelle czélja takarmányozási kísérleteket végezni, ennek adatait egybegyűjteni, !feldolgozni és kiadni; a tagok abraktakarmányszükségletére vonatkozó bejelentéseket egybegyűjteni és ezen kötelező megrendelések alapján a megrendeléseket közvetíteni. Az osztály az üzlet lebonyolításánál itt sem vállal semminemű kötelezettséget és csakis annyiban avatkozik bele az üzlet lebonyolításába, hogy amennyiben az eladónak nem volna bizalma a vevő hitelképességében, ugy azt kívánhatja, hogy a vevő a megrendelt takarmány értékének megfelelő összeget az osztálynál letéteményezze, amely összeget az eladó azután csakis akkor vehet fel, ha a vevő az áru hiánytalan átvételét tudatja. Az osztály által közvetített eladások bruttó összege után az eladó IV2% jutalékot köteles megfizetni. Az osztály legalább 50 métermázsa 400 márka értékű takarmány megrendelésénél a vegyelemzés költségeit maga fedezi. Azok, akik az osztály közvetítését valami uton kijátszák, az igazgatóság által az egyesületi tagok sorából kizáratnak. Nem egyesületi tagok az egyesület utján beszerzett takarmányok után 12% közvetítési dijat tartoznak fizetni. Az egyesület negyedik osztálya az 1896. évben szervezett Baustelle, amelynek feladata a gazdasági épitészet terén szerzett ujabb tapasztalatokat egybegyűjteni és azokat a német mezőgazdaság érdekében hasznosítani és általánosítani. Pályázatok hirdetése utján fontosabb gazdasági építészeti kérdéseket megvilágítani, az országos mezőgazdasági kiállítás építészeti teendőit teljesíteni és a tagoknak mindennemű építészeti kérdésben felvilágosításokkal szolgálni, kellő dijazás mellett az épület-terveket kidolgozni, épületeket átvenni, felülvizsgálni, vagy végül építést vezetni. Az ezen osztály által teljesített munkálatok díjszabásánál a németországi építéseknél általában elfogadott hamburgi normák szolgálnak alapul, amelyekből a tagoknak 25% kedvezményük van. Az osztály igen hasznos működést fejt ki és a tagok sűrűn veszik szolgálatait igénybe, ugy, hogy személyzete folytonosan emelkedik, de munkakörével együtt bevételei is. Ezen osztály fontosságát egyáltalán kicsinyelnünk nem lehet még Németországban sem, ahol pedig a mezőgazdasági épitészet már különben is magas- fokon áll. Az ötödik osztálya az egyesületnek a Buchstelle. Ez a legfiatalabb osztály, mert csak a folyó évvel indult meg, de alighanem az egyesületnek ez lesz a jövőre a legkeresettebb osztálya. Ezen osztály felállítása különösen akkor vált szükségessé, amidőn az egész állami adózási rendszert a tiszta jövedelem megadóztatására alapították. A gazdának tehát érdeke, hogy tiszta jövedelme rendszeres könyvelési alapon biztosan állapíttassák meg. így a gazda mintegy kényszerítve van rendszeres könyvelést vezetni, ami a mint azt a gyakorlatból látjuk s tudjuk nem csekély feladat és sehol annyi nehézségekbe nem ütközik a tiszta jövedelemnek könyvszerü kimutatása, mint éppen a mezőgazdaságban, amint hogy még máig sem sikerült olyan könyvelési rendszert föltalálni, amely ezen problémát sikeresen oldaná meg. A német gazdasági egyesület könyvelési osztálya egy könyvelési rendszert követ mindazoknál, akik vele összeköttetésbe lépnek. A könyvelési osztálynak feladatát képezi a tagok könyveit és zárszámadásait átvizsgálni, könyvvezetésüket berendezni és könyvvezetésükre állandóan felügyelni. Ezen állandó felügyelet olyképp' történik, hogy a termelők odakint pénztár-, termény- és anyagnaplót, valamint leltárkönyvet vezetnek oly könyvekben, amelyeknek minden második lapja parforirozott s igy kiszakítható. A két .lap közé másoló papiros helyezendő, ugy hogy minden a gazda által az első lapra bevezetett tétel a másoló papiros utján a parforirozott második lapra is lenyomódik, amely parforirozott lap minden hónap lezártával a központnak beküldetik, amely a kettős könyvelés elvei alapján a nyers anyagot feldolgozza és áz év végén a zárszámadást is elkészíti. Az egyesület hatodik osztálya a vegylcisérleti állomás: Ezen osztály jutányos dij mellett vegyelemzéseket teljesít a tagok részére, másrészt pedig a trágya és takarmány osztály részére tudományos czélu kísérleteket folytat. Az egyesület vegykisérleti állomása igen nagy, a mennyiben laboratóriumában állandóan 7—8 vegyészt foglalkoztat. A tagok a vegykisérleti állomás igénybevételénél a megállapított dijakból 25% engedményt élveznek, amely engedmény ázonban az évi tagdíj kétszeresét, azaz 40 márkát egy évben meg nem haladhat. Ez alul csak az esetben van kivétel, ha a vegyelemzések költségei a 600
márkát meghaladják,, amikor is 50% kedvezményre van a tagnak igénye. Ha egy takarmánymütrágya több szempontból elemeztetik meg, ugy a díjból 30% kedvezményt élveznek a tagok. A mint az ezen állomáson elfoglalt személyzet tekintélyes száma mutatja, a tagok igen sürün veszik igénybe ily vegykisérleti elemezések ezéljából az állomást, de az állomás mégis legfőbb tevékenységi körét az egyesület czéljait szolgáló tudományos kísérletek kötik le. II. Az előadottakban vázoltam nagy körvonalokban azt a nagyszabású munkakört, amelyet a német gazdasági egyesület betölt, valamint azon eszközeit is, amelyekre ezen munkakör betöltésénél támaszkodik. Ezen eszközöknek a legfőbbike az évenként rendezni szokott országos mezőgazdasági kiállítás, amely — mint emlitém a német gazdasági egyesület összes tényezőinek működését tulajdonképpen az egész éven át folytonosan igényli, mert hisz még a hamburgi kiállítás kapui alig záródtak be, már is kezdetüket vették a jövő évben Drezdában megtartandó országos mezőgazdasági kiállítás előmunkálatai; sőt az 1899-iki kiállítás helye is Pózén városával van megjelölve, hol az igazgatóság már ez év folyamán szerzett megbízható tájékoztatást az előleges tudnivalókra nézve. És ez ném is lehet másként, mert ilyen nagyszabású kiállítások rendezése csakis tervszerű, a messze jövőre előre megállapított programm szerint hajtható végre. Tanulmányutamnak az volt a czélja, hogy a német gazdasági egyesület szervezetét és működését tanulmán} ózva, abból a nálunk hasznosithatókat a Mélyen Tisztelt Igazgató-választmánynak bejelent hessem és megvalósításra ajánljam. Arra, hogy a német gazdasági egyesület által évenként rendezni szokott országos mezőgazdasági kiállítások megtartását a Mélyen Tisztelt Igazgató-választmánynak ajánljam, jelenben már nincs szükség, mert a folyó évben május hó 29-én megtartott igazgató-választmányi ülés elhatározta volt, hogy a német gazdasági egyesület mintájára a jövőben az ország különböző helyein országos mezőgazdasági kiállításokat rendez s már a folyó évben felhatalmazta az elnökséget arra nézve, hogy az Alföld valamely alkalmas városában indítsa meg az akcziót és tegye meg az előkészületeket egy a jövő év őszén rendezendő mezőgazdasági kiállítás rendezése ezéljából. Semmi sem lehet tanulságosabb, mint egy részben tudományos, részben pedig gyakorlati alapon rendezett kiállítás különösen akkor, ha az évről-évre rendeztetik, tekintettel az illető kulturális ág folytonos. fejlődésére és tekintettel a kiállítási területben felölelt vidék specziális jellegére.' Az ilyen irányú kiállításoknak tanulságos voltát egyáltalában nem lehet vitatnunk, de nem lehet vitatnunk czélszerüségét a kiállításon kiállított tárgyaikkal résztvevő gazdák szempontjából is. Mert annak a felfogásnak, hogy a kiállításon való részvétel a résztvevőkre áldozatot ró, meg kell szűnnie. Aki azzal a tudattal jön a kiállításra, hogy ezáltal áldozatot hozott a haza oltárára, az bizonynyal helytelenül fogta fel a kiállítások hivatását. Általában a kiállítások föladata az, hogy alkalmat nyújtson ne csak az azt felkeresők ismereteik gyarapítására az ujabb tudományos, vagy gyakorlati felfedezések általánQsitására, hanem legfőként, hogy a kiállítók üzleti összeköttetései gyarapítására nyújtson alkalmat. És innen van azután az, hogy a németországi gazdák oly nagy előszeretettel viseltetnek a német gazdasági egyesület által rendezett országos mezőgazdasági kiállítás iránt és innen van az, hogy ezen kiállítás semmiféle luxust nem enged .meg magának, hogy a kiállítók igazán gyakorlati, üzleti szempontból fogják fel a kiállítást . és a dijakra és kitüntetésekre is csak azért pályáznak, hogy ezáltal is kiállított tárgyaikat, terményeiket a vevők szemében kedvezőbb színben sikerüljön feltüntetniük. S a német gazdasági egyesület által rendezett országos mezőgazdasági kiállításokon szerzett kitüntetések tényleg igen jó ajánlólevelek s jobb reklámra ennél a gazdának egyáltalában nincs és nem is lehet szüksége. A kiállításokon oly lelkiismeretességgel és páratlan buzgalommal jár el a biráló-bizottság, amelyre nálunk hiába keresnénk példát. A biráló-bizottságok nem egy délelőtt, nem egy nap alatt végzik el teendőiket, hanem napokat töltenek a kiállításon feladatuk teljesítése körül. Ezeken a kiállításokon a kiállítók a kiállítás üzleti czéljának a tudatában vesznek részt és a német gazdasági egyesület kiállítását igazán a felületes szemlélő könnyen egy ipari kiállításnak nézhetné,, ha az állatkiállitástól eltekint. A kiállított tárgyak mellett vagy maga a termelő, vagy megbízottja van ott, a ki készséggel szolgál felvilágosításokkal minden irányban a tudakozódóknak. Közben azonban nem felejti el a kiállított czikkek leírását, reklámját tartalmazó füzettel megajándékozni az érdeklődőket. Ahol a termelő vagy megbízottja nincsen jelen, ott egész halmaz reklámfüzet áll rendelkezésre a látogatóknak, ugy, hogy aki például a hamburgi kiállításon minden egyes reklámfüzetből és lapból csak egy példányt is magával vitt volna, legalább is egy métermázsányi papiróöt szed össze. Az általunk rendezendő országos mezőgazdasági kiállításunknak, de egyéb jellegű kiállításainknak sem lesz meg soha az igazi eredménye és értelme, ha a kiállítók nem üzleti szempontból fogják föl
1
ezen kiállításokat, mint a mint azt a német gazdák teszik és amint ezt nálunk az iparkiállitásoknál látjuk. Tanulságos jellege a kiállításnak a rendező-bizottság munkálkodásán múlik s ebben a tekintetbeft nem is lesz kívánni való, hogy azonban a kiállítás üzleti szempontból is érdekes legyen, az már az egyes kiállítók feladata; mert saját üzleti érdekeit kiki maga tudja a legjobban felfogni, avagy legalább így kellene ennek lennie. A német gazdasági egyesület, által rendezett kiállítás iránt azonban nemcsak mezőgazdasági körökben van meg a nagy érdeklődés, de maguk az egyes városok is valósággal versenyeznek abban, hogy náluk rendeztessék a kiállítás. Mi sem jellemzőbb erre nézve, mint éppen azon körülmény, hogy 1900-ig előre kivannak jelölve a városok, ahol a kiállítások rendeztetni fognak. Én azt hiszem, hogy ezen nemes versengésben,' ami inkább mezőgazdasági jellegű városaink nem maradnak mögötte Németország kizárólag ipari jellegű városainak. És ezen kétirányú érdeklődésre tényleg nagy szükég is van. Egyrészt azért, hogy az egyes illető városok anyagi hozzájárulásától, valamint a kiállítás látogatottságától függ annak anyagi sikere; de másrészt a városi közönség, a gazda fogyasztó eleme s igy a legközvetlenebb és a legkedvezőbb alkalom ilyen kiállítás rendezése arra, hogy a termelő a fogyasztóval közvetlenül. érintkezhessék, hogy a fogyasztó a termelő helyet, hogy a termelő a fogyasztási piaezokat, azok igényeit és terjedelmét, megismerje. A német gazdasági egyesület évenkint rendezi országos mezőgazdasági kiállításait. Az a kérdés tehát már most, hogy vájjon nálunk lehet-e olyan érdeklődésre számítani ugy a városok, mint a gazdaközönség körében, hogy ilyen mégis nagyobb szabású és nagyobb anyagi áldozatokat kívánó országos jellegű mezőgazdasági kiállítások évenkint megismételtessenek. E kérdésben véleményem az, hogy ha ugyanazon rendszert követjük, amelyet a német gazdasági egyesület, ha az országot kerületekre osztjuk ős a kiállításokat évről-évre más-más kerületben tartjuk meg, —• s ha idők multán az első kerületre visszatérünk annak más városában rendezzük a kiállítást, az esetben a gazdaközönségben, valamint a városoknál is sikerül az érdeklődést frissen és ébrentartani. Ezen kerületi beosztás által elérjük azt, hogy a kiállításoknak mindig egy bizonyos helyi, jellege lesz, amely helyi jelleg éppen a kiállítást vonzóvá, változatossá és érdekessé teszi. Mert igen fontos körülmény az is, hogy a kiállításoknak rendes látogatói is minden évben valami ujat, valami figyelemre méltót találjanak. A kiállításnak ilyen szempontból való rendezése azután a rendező-bizottság találékonyságát teszi próbára. Az országnak kerületenként való beosztásnál a közigazgatási kerületi beosztást volna czélirányos elfogadni, amely kerületi beosztás megfelelne egyúttal az ország gazdálkodási viszonyaink is. Ezen kerületi beosztás szerint az ország területe Horvát és Szlavonország nélkül 7, ennek bevoná-sával, pedig 8 kerületre volna osztható ugy, hogy egy-egy kerületre minden 8-ik; illetve 9-ik esztendőben térne vissza a kiállítás. Ha az egyes kerületeket a kiállításra alkalmas városok szempontjából tekintjük, ugy minden .egyes kerületnek legkevesebb három oly városa van, amely ily nagyobbszabásu mezőgazdasági kiállítások rendezésére alkalmas. Mert a hely megválasztásánál igen óvatosan kell eljárnunk, amennyiben a jól megválasztott hely már magában véve félsiker. A kiállítás helyéül választott városnak lehetőleg valamely mezőgazdasági vidék központjában kell feküdnie, kitűnő összeköttetésének kell lennie az ország minden részével és ami a legfőbb nagyszámú lakossággal kell bírnia, hogy igy a kiállítás látogatottsága is biztosittassék. Az ország ezen 7 kerülete az esetleg a kiállítások czéljaira alkalmas városokkal együtt a következő: I. Dunáninnen: Pozsony, Nyitra, Trencsén, Körmöczbánya. II. Dunántul: Pécs, Székesfehérvár, Győr, Komárom, Szombathely, Sopron. IH» Duna-Tiszáköze: Czegléd, Kecskemét, Nagy'Kőrös, Szabadka, Zombor, Szolnok. IV. Tiszáninnen: . Kassa, Miskolcz, S.-Ujhely, Lőcse, Eperjes, Beregszász. V. Tiszántúl: Debreczen, Nagyvárad, Szatmár, Békés-Csaba. VI. Tisza-Maros szöge: Szeged, Arad, Temesvár, Versecz. VII. Erdély: Kolozsvár, Maros-Vásárhely, Nagy-Szeben. Az országos mezőgazdasági kiállításnak, amint azt neve is jelzi, az egész ország mezőgazdaságát kell felölelni és igy abban az ország minden egyes gazdasági testületének, minden egyes gazdasági vidékének lehetőleg részt kell vennie. Csak természetes, hogy mindenkor annak a vidéknek a mezőgazdasága lesz tulnyomólag képviselve, amelynek kerületében a kiállítás rendeztetni fog. De hisz éppen ez adja meg specziális jellegét a kiállításnak. A kiállításnak a mezőgazdasági kultura minden egyes ágát fel kell ölelnie, hogy egy általános képet adjon évről-évre az egész mezőgazdaságnak kulturális előhaladásáról s hogy alkalmat és módot nyújtson a mezőgazdaság bármely ágával foglalkozóknak az országos kiállítás előnyeiben való részesedésére. Az országos mezőgazdasági kiállítás tehát a következő főcsoportokra volna osztható. I. Állattenyésztés és állati termények. (Szarvasmarha, ló, sertés, juh, baromfi, halászat, méh, selyem és tejgazdaság.)
II. Földmivelési termények. (A mezőgazdaság összes t e r m é n y t meliorácziók, rétöntözés stb.) III. Mezőgazdasági segédanyagok. (Műtrágya, szálas- és abraktakarmányok.) IV. Gépek és eszközök. (A mezőgazdaság és a mezőgazdasági gépek keretében használatos összes gépek és eszközök.) V. Szőlő- és gyümölcstermelés. VI. Házi és mezőgazdasági iparok. (Malomgazdaság, szeszgyártás, czukorgyártás, keményítőgyártás, faipar, kenderipar stb.) Minden egyes főcsoport azután az egyes kerületek gazdasági viszonyaihoz képest alcsoportokra osztatnék. Ezenkívül a kiállítás érde. késségét és vonzerejét emelendő kívánatos volna, hogy az egyes albizottságok Specziális feladatok megvalósításával is foglalkozzanak. így pl. a gépészeti főcsoport a mezőgazdasági gépkiállítással kapcsolatosan specziális gépversenyt rendezhetne. Ugyanezt tehetné az állattenyésztési főcsoport is lóverseny, igavonó vagy tejelőverseny rendezésével. A növénytermelési főcsoportnak is lehetnének specziális feladatai. így hogy csak egyet említsek, amely bizonynyal országos jelentőségű, a buzakiállitások rendezésével kapcsolatosan a kiállított búzáknak a fogyasztás szempontjából való elbírálása. Már évek óta sürgetjük, hogy fi magyar búzák évről-évre mege lemeztessenek, sütőpróbák rendeztessenek az állam ellenőrzése mellett, hogy a magyar buza kiválósága egyéb külföldi buzafajokkal szemben kitüntettessék, de mindez ideig hiába és minden siker nélkül. Itt volna a kedvező alkalom, hogy ezen országos mezőgazdasági kiállításokkal kapcsolatban buzakiállitások rendeztessenek, amelyeknek specziális j ellegük az volna, hogy a magyar búzának a hírnevét emeljék, hogy a magyar búzát annak feldolgozása szempontjából is bírálat tárgyává tegyék és szerzett tapasztalataikat nemcsak az országban, de különösen a külföldön is közzétegyék. Egyszóval nálunk még igen sok érdekeset és hasznosat lehet életbeléptetni, mert a tér semmi irányban sincsen még lefoglalva. A kiállítás idejéül nálunk legalkalmasabb volna szeptember és annak is az első fele. Jó volna a juniusi hónap is, de nálunk tekintetbe kell venni, hogy a junius hónap ideje nem olyan állandó, mint a szeptember hónkp, de legfőként figyelembe veendő az, hogy szeptember hónapban a gazda learatta terményeit és- mindenkor rendelkezik annyi anyagi'eszközzel, hogy a kiállítást, amennyiben ilyetén szándéka volt, meglátogathassa. De szeptember hónap ajánlatos azért is, mert ekkorra minden termény beérett és minden terményből a kiállításhoz szükséges mennyiség könnyen beszerezhető. Nem kell a gazdának egy egész esztendőn át őriznie kiállítandó terményét, mint akkor, ha junius hónapban rendeztetnék a kiállítás. Németországban a térmények kiállítására kevés súlyt helyeznek, mert ott a termények értékesítése sokkalta könnyebb, mint Magyarországban és éppen azért rendezik junius hónapban a kiállítást. Végül a mezőgazdasági kiállítással kapcsolatban felmerül annak anyagi oldala. Egy ilyen nagyszabású kiállítás nagy költséget igényel és bizony nagyon megfontolandó, hogy a mi szegény anyagi eszközökkel rendelkező egyésületünk képesek-e egy ily nagyszabású programmn a k a megvalósítására. Ezen kérdésre leghelyesebben ugy adom meg a választ, hogy ha az előkészületi stádiumban lévő szegedi országos mezőgazdasági kiállítás költségvetés-tervezetét közlöm. Kiadás.
Költségvetés,
1. Díjakra . . , . 2. Kiállítási iroda költségei : a) a szövetségi iroda személyzetének dijai és útiköltségei . 1000 frt. b) egy könyvelő s irodatiszt , . 1400 „ c) ideiglenes személyzet . . . 1500 „ 3. Nyomtatványok s pósta . . . ... . . .4. Hirdetések, kirándulások s versenyek . . . . 5. Díszítés, zene s zenepavillonok 6. Rendőrség, tűzoltók s egyéb alkalmazottak napidijai " 7. Sajtóiroda s lap .. . 8. Szövetségi nagygyűlés költségei. . . . . 9. Biztosítás 4 . . 10. Főcsoportok kiadásai fedezésére . . . . . 11. Vegyes Összes kiadás. . Bevételeit. 1. Földmiv. miniszter adománya dijakra. . . > 2. Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége 3. Szeged szab. kir. város . . . . . . . 4. Csongrád vármegye s gazdasági egylet . . 5. Beléptidijak 6. Gépek térdija 7. Sorsjáték . . . . . . . . . . . . 8. Katalógus s egyéb . . . Összes bevétel . . .
1000 frt.
3400 6000 3000 2000
frt. „ „ „
2000 600 1500 1000 2000 2500 34000
„ „ „ „ „ „ frt.
10000 6000 5000 ' 1000 5000 2Q00 3000 2000 34000
frt. „ „ „ „ „ „ „ „
Ezen költségvetés kiadási tételei a hazai tapasztalatokon és a német gazdasági egyesület által rendezett kiállítás költségvetési ada-
1
TMttUmn-
tain alapszanak. A kiadások rovatában nem szerepelnek az istállók és pavillonok költségei nem pedig azért, miután a térdijak olyan magasan lesznek megállapítva, hogy ezen bevételekből az istállók és pavillonok összes költségei fedeztessenek és csak annyi istálló és pavillon lesz felállítva, amennyi a bejelentett állatok és tárgyak befogadására elégséges, illetve feltétlenül szükséges. A térdijak mindennek daczára nem lesznek túlságosan magasak. Egy nagy állat térdija előreláthatólag 6 frtot, egy négyszög méter területének a térdija pedig a 2 frtot meghaladni nem fogja. Már pedig ez olyan csekély összeg,. ha tekintetbe vesszük azt, hogy a kiállítás 7 napig tart, amely minden ilynemű kiállításnak mögötte marad. így pl. a Német Gazdasági Egylet kiállításán tagok fizetnek egy ló után 8'40 frtot, boxban 21 frtot, egy bika után 9 frtot, egy tehén után után 7'20 frtot. A kiállítás tartama öt nap. Az egyesületünk által rendezett tenyészállatvásárokon egy tehén térdija a hajtódijjal együtt 4 frt. Meg kell itt jegyeznenf, hogy egy nagy állat után 6 frtra tervezett térdij csak az esetben fedezi az istálló felállítási költségeit, ha a ponyvasátrak favázára nézve is sikerül oly szerződést kötnünk, valamely vállalkozóval, hogy az a szükséges faanyagot egy bizonyos bér fejében évről-évre rendelkezésünkre bocsájtja teljesen használható állapotban. Az 1. és 2. ábrán jelzett ponyvaistálló költségei ugyanis 59 frtot tesznek ki a szükséges faanyagot és munkát 42 frt teljes értékben számítva, míg a térdijbevétel 6 nagy állat után 36 forint. Ha a faanyagot fele árban vissza veszi a vállalkozó s illetve kötelezi magát ezen fele árért a jövő kiállítás czéljainak e faanyagot átengedni, ugy az istálló 4 folyó métere csak 38 frtba kerül, amely 2 frtnyi kiadási többletet a terménykiáliitás térdij bevételi többlete bőven fedezné. A költségvetésben a bevételi rovat a legfontosabb. Egy tekintetet vetve a bevételi rovat egyes tételeire rögtön megnyugvást szerezhetünk arra nézve, hogy a gazdasági egyesületeket a saját megyei kiállításuk rendezésén kívül egyéb költség, vagy kiadás nem terheli azon a 6000 frton kivül, amelyet a „Gazdasági Egyesüle.tek Országos Szövetsége" áldozna ezen czélra. A szövetség özen kiadása sem marad azonban állandó, csakis az első kiállítás rendezésénél, mert a jövő kiállítások már biztosabb alapokon fognak nyugodni és aligha fognak oty terjedelmet ölteni, mint amily terjedelmet az első kiállításnak kell öltenie. A kiállítások látogatottsága nagyrészt a kiállítás helyéül választott váró s lakosságának számától és a gazdaközönség érdeklődésétől függ. Minden esetben a kiállítások ugy lesznek rendezve, hogy azok a laikus egyént is kellemesen szórakoztassák és a városi közönségnek napi kiránduló helyét képezzék. Mindennek daczára azonban a vidék, még pedig a legtávolabb fekvő vidék gazdaközönségének odaözönlését is biztositanunk kell, mert hiszen a czél nem az, hogy a városi közönségnek rendezzünk kiállításokat, hanem az, hogy a kiállítások a gazdaközönségre váljanak minél tanulságosabbá. A Német Gazdasági Egyesület által rendezett országos mezőr gazdasági kiállításoknak a gazdaközönség részéről való felkeresése az által van biztosítva, hogy a kiállításokat felkereső közönséget a vasutak a a kiállítás helyéről ingyen szállítják vissza lakóhelyükre. A kiállítás látogatójának nincsen más teendője, minthogy az odautazásnál használt vasúti jegyet á kiállítás irodájában lebélyegezteti és ezen lebélyegzett jegygyei minden további díjfizetés nélkül a vasút hazaszállítja. Ezen kedvezményre mi magyar gazdák a legkevesebb, amire számot tarthatunk a magyar vasutak részéről és azt hiszem, hogy nem is fog akadályokba ütközni ezen kedvezménynek a kieszközlése. A gazdakőzönség részvételének biztosítására azonban még ezen intézkedés sem fog elegendőnek bizonyulni, hanem maguknak a kiállítást rendező egyesületeknek hathatósan kell közremüködniök arra, hogy saját megyéjük gazdaközönségét a kiállításra való részvételre buzdítsák. Ennek pedig a legegyszerűbb módja az, ha a vidéki gazdasági egyesületek a kiállítás helyére külön csoportos kirándulásokat rendeznek, amikor is ezen csoportos kirándulások elhelyezése és ellátása, fogadása és kalauzolása sokkalta könnyebben és egyszerűbben bonyolítható le, mintha a gazdák magukra hagyatva egyenként szállingóznak a kiállítás megtekintésére. A szövetség tagjaira egyébként más feladatok is várnak. Azt nem lehet ugyanis követelni, mert keresztülvihetetlen, hogy egy országos mezőgazdasági kiállítást a központ, a központból rendezzen. Ily nagy féladat csak vállvetett munkálkodással oldható meg, különösen az első alkalommal, a szövetségi nagygyűlés által megállapított kiállítási kerületek szövetségi tagjai egy kiállítási rendező-bizottságot választanak, mely vállvetve a központtal igyekszik a kiállítás tervezetét' kidolgozni, de különösen azt végrehajtani s a kiállítás felkeresését s országos jellegét biztosítani.- A kiállítások érdekességét fogja emelni különben a „Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségéinek mindenkor ott megtartandó nagygyűlése is, amely bizonynyal érdekes tárgysorozatával messze vidékről fogja összehozni a gazdaközönséget. De nemcsak a látogatók, de a kiállítók részére is a szállítási vállalatok részéről a legmesszebbmenő kedvezményeket kell kieszközölni, ugy az állatok, mint a kiállítási tárgyak szállításánál, hogy a kiállítók részvételi költségeit a minimumra lehessen ily módon leszállítani.
Ha a „Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségé"-nek első kezdeményezése a szegedi országos mezőgazdasági kiállítás sikerül, ugy reményünk lehet arra nézve, hogy a mezőgazdasági kiállítások évrőlévre való rendézése egy üdvös kezdeményezés volt, amelyet Magyarország mezőgazdasága tényleg szükségelt. Az oly nagyszabású-kiállítások rendezése, mint minőket a Német Gazdasági Egyesület rendez, redukálva természetesebb a mi viszonyainkra méltó feladatát képezi a „Gazdasági Egyesületek .Országos Szövetsé"-gének, amely a magyar mezőgazdaságnak hasznára is válik. A Szövetség által rendezendő országos mezőgazdasági kiállításoknak versenytárs nélkülieknek kell lenniök. Ha a . Szövetség egyszer ezen kiállítások állandó rendezésébe belemegy, azzal kapcsolatban általában a kiállítások ügyét országosan szervezni is.kell. Jelenleg e tekintetben a legnagyobb fejetlenség uralkodik. A gazdasági egyesületek közül hol ez, hol amaz díjazással egybekötött versenyt avagy kiállítást rendez, igen sokszor ugyanabban az időben ugyanazt a versenyt vagy kíálliást. Ez különösen a gépkiállításokra vonatkozik, mert ha az országos mezőgazdasági kiállítás évenkint meg is tartalik, azért nincsen kizárva, hogy pl. ha a kiállítás a Dunántul rendeztetik, ugyanakkor a Zemplénmegyei gazdasági egyesület egy borkiállítást ne rendezhessen, de mindennek : tervszerüleg kell történnie, előre a Szövetség által megállapított terv szerint. Ma a gyárosok a legnagyobb zavarban vannak a nyári kiállítási idény alatt; mert ugyanegy időben több gazdasági egyesület ugyanazon versenyt rendezi, aminek azután természetes 'következménye az, hogy egyik sem sikerül kellőleg, egyik sem bir országos érdekkel. Kívánatos volna tehát ugy általában a kiállítások reputácziója érdekében, mint a gyárosoknak szempontjából is, hogy a gépkiállítások és versenyek csakis a „Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége" által megállapított programm keretén belül rendeztessenek, amely programm idejében közöltetvén a gyárosokkal is, részvételük és idejük felett idejében tudnak intézkedni. Tulajdonképpeni országos gépkiállítás csakis" a Szövetség által rendezett országos mezőgazdasági kiállítással kapcsolatosan tartatnék, s a mi verseny ezen kiállítással összeköthető, az a kiállítás ideje alatt rendeztetnék. Egyéb versenyek, mint pl. aratógép, kapálógép, kaszálógép stb. stb. verseny pedig a szükség szerint a szövetségi nagygyűlés által megállapított helyeken rendeztetnék. 1 A kiállításoknak ezen megszorítása vagy helyesebben mondva országos szervezése egyáltalában nem korláiozná a vidéki gazdasági egyesületek működését csak az eddiginél helyesebb irányba terelné. A vidéki gazdasági egyesületek rendezzenek állatdijazásokat saját megyéjük területén, rendezzenek továbbá gépbemutatásokat saját helyi viszonyaikból kiindulólag, de ne rendezzenek kiállításokat, ne osztogassanak kitüntetéseket, amelyeknek az - értéke nagyon is relatív és pedig azért, mert az ily vidéki versenyeken nem jelennek meg kellő számban a versenyzők, másrészt pedig azért, mert egy alapos bírálati eljáráshoz szükséges eszközök és erők nem állanak a vidéki egyesületek rendelkezésére. Különben is teljesen elegendő, ha a Szövetség által rendezett gópversenyek vannak csak díjazással egybekötve, s más gépverseny ne tartassák, mert ezen más gépverseny vagy ugyanazon gépeket díjazná, amelyek a Szövetség által is dijaztattak és akkor a verseny megtartása teljesen felesleges volna, vagy másokat díjazna, amikor saját bírálati eljárására nézve támasztana kétséget a közönségben. Az „Országos Mezőgazdasági Kiállítás" rendezésével a „Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége" csak egy állandó nagy kiadással járó terhet vállal magára; amely teher elvállalásával szemben számot tevő bevételre nem támaszkodhatik, mert hisz a szövetségi tagdijak .évi összege alig haladja meg a 3000 frtot. Ha tehát az országos mezőgazdasági kiállítások rendezésével állandóan terhelni óhajtjuk a Szövetséget és ha a Szövetség fennállását egyébként is biztosítani óhajtjuk, ugy a szükséges anyagi eszközöknek a megteremtésére kell törekednünk. És itt nem akarok a legkönnyebben hozzáférhető forrásra, a kormányzati támogatásra utalni. Ezen forrás csak kivételesen vehető igénybe, amidőn nagyobb czéloknak a megvalósításáról van szó, de az egyesületi működésnek állandó tápláló -forrása nem lehet. Az olyan társadalmi testület, amely fennállását saját erejéből, kormánytámogatás nélkül biztosítani nem tudja, nem életképes és az hivatását betölteni sem birja. Igenis a kezdetnél, a bölcsőnél szükség van a kormány támogatására, amint azt a Szövetség részére kérni is fogjuk és szükség van a kormány támogatasára pénzdijak s állami érmek adományozásánál, amint azt az országos mezőgazdasági kiállításnál előirányzatba *is vettem. De az előbbi támogatás állandó ném lehet, mert bizonysága volna a Szövetség életképessége hiányának. . A gazdasági egyesületek és így a „Gazdasági Egyesületek Orszá-. gos Szövetségé "-nek is oda kell tehát törekednie, hogy saját társadalmi erejét életrekeltve, a saját fennállásához szükséges anyagi eszközöket ezekből merítse. A mi gazdasági egyesületi életünket teljesen uralja a politikai élet hullámzása. Kizárólag a mezőgazdaság technikai oldalával egy gazdasági egyesület sem foglalkozik és amelyek közgazdasági politikai
%nüködésen kivül saját megyéjüknek mezőgazdaság technikai felvirágoztatására is időt fordítanak ezeknek a száma is nagyon kevés. így volt ez eddig Németországban is, de ujabban a mezőgazdasági válság nyomása alatt a helyzet óriásit változott. Már magának a Német Gazdasági Egyesületnek a megalapítása azzal a czélzattal történt, hogy az kizárólag a mezőgazdaság technikai előhaladását mozdítsa elő, aminthogy alapszabályaiban egyenest - ki"mondja, hogy politikai kérdésekkel az egyesület sohasem fog foglalkozni. S ezen czél szolgálatában óriási eredményeket tud felmutatni. Nem szabad azonban említés nélkül hagynom, hogy a Német Gazdasági Egyesület nagy eredményei nagy részben a német szövetkezeti központok s a vidéki gazdasági egyletek támogatásán alapulnak, amelyek belátya működésűk. eredménytelenségét, készséggel csatlakóznak a főerőhöz, hogy annak súlyát emelve, abból maguk is hasznot húzzanak. Mert vájjon lehetséges volna-e oly kedvezményes áron szerezni be a mütrágyaszükségletet, ha azt nem együttesen s tömegesen tennék? És a mezőgazdaság nyomasztó helyzete lehetetlén, hogy a mi gazdasági egyesületeinknek is meg ne mutassa a helyes irányt, amelyben haladniok kell és amelyben haladva hasznos szolgálatokat tehetnek nemcsak saját egyesületük • gazdaközönségének, hanem saját tagjaik anyagi boldogulását előmozdítva, az ország javán működnének közre. Sőt másrészről tagadhatatlan, hogy anyagi világot- élünk, hogy a gazda sem áldozhatja idejét, összes törekvését ideális czélokra, a mint hogy a gazdasági egyesületek legnagyobb része eddig tényleg csak ideális czélokat szolgált, eltekintve az állattenyésztés érdekében • kifejtett és egyes gazdasági egyesületeknél számottevő működéstől. A gazdaközönséget anyagi érdekeltség dolgában is közvetlenül és szorosabban kell a gazdasági egyesületeknek magukhoz fűzni, amit csak ugy érnek el, ha a Német Gazdasági Egyesület példáját követik, ha a közgazdaságpolitikai működésűket a Szövetségbe helyezve át,, tagjaik anyagi hasznát közvetlen. működéssel, s komoly igyekezettel mozdítják elő. Visszatérve már most a Szövetség anyagi eszközeinek megszerzésére, a Német Gazdasági Egyesület példája kézenfekvő. Hiu reménység volna tőlem, ha azt hinném, hogy a közvetítés felkarolása esetén oly forgalmat és jövedelmet tudunk felmatatni, mint a Német Gazdasági Egyesület. Ez egyáltalában lehetetlen azért, mer4 ;aNémet Gazdasági'Egyesület 50 millió németre,, mig a magyar'csak 8 millió magyarra támaszkodhatik. A Német Gazdasági Egyesület intenziven kezelt gazdaságok nagy fogyasztására támaszkodik; holott Magyarországon a műtrágyázás, a belterjes gazdálkodás még nagyon is kezdetleges stádiumban van. De éppen azért kell kezünkbe venni a vézetést, hogy ez a jövőben másképp legyen. A Szövetségnek egy közvetítő irodát kell szerveznie; illetve a szövetségi irodának a közvetítésre is ki kell terjesztenie működését. A gazdasági egyesületek körülbelül 30,000 tagot számolnak. Ezeknek fontosabb fogyasztási czikkekben, mint műtrágya, abraktakarmányok,, kőszén, vetőmagvak igen nagy a szükségletük. Mennyiveljutányosabban szerezhetnék be ezen szükségletüket, ha azt a Szövetség utján rendelnék meg, amikor még az sem lehetetlen,, hogy amint azt a Nyitra vármegyei gazdasági egyesület indítványozza, a gazdák ezen uton rendelt szükségleti czikkeikre szállítási kedvezményt nyerjenek. Hogy a Szövetségnek ezen vállalkozása sikeres lehessen, ehhez első sorban szükséges, hogy a Szövetség tagjai, a gazdasági egyesületek saját körükben hassanak oda, hogy tagjaik megrendeléseikkel egyenesen a központhoz forduljanak. Vagy ami még helyesebb, a megrendeléseket maguk gyűjtsék össze és egyszerre adják be a központnak. Ezen az uton és csakis ezén az uton lehet megteremteni a Szövetségnek a szükséges eszközöket anélkül, hogy saját tagjait túlterhelné s ugy, hogy ezáltal-tagjai számát is növelheti. A Szövetség azonban korántsem szervezheti ezen közvetítési, ugy amint azt a Német Gazdasági Egyesület szervezte, mert egyrészt nálunk a fogyasztás talán egy évtized múlva sem fog annyira fejlődni, mint ma Németországban; másrészről nálunk az érdeklődés a gazdaközönségben sem akkora ós bizony talán egy évtized múlva sem lesz akkora, mint a német gazdák körében. Kitartással és buzgalommal azonban itt is eredményeket lehet majd felmutatni. Nem lehetetlen, hogy rövid időn belül egy számviteli irodának a szervezése is szükségessé válik, mert hisz ' m a már egy raczionálisan kezelt középgazdaság sem nélkülözheti. a rendszeres könyvvitelt. Annak pontos viteléhez azonban szakértelem ~és idő is szükségeltetik, amely kettő pedig csak a legritkább esetben van meg a kellő mnnnyiségben. A Német Gazdasági Egyesület egyéb másirányu működését mi még nem utánozhatjuk. Utánzásra méltó azonban az üléseknek az a rendszere, amely ott dívik. Nálunk az egyesületi működés valóban elforgácsolódik, az üléseknek nagy száma miatt, amelyekkel ami tagjaink is ugy vannak, mint a gépgyárosok a kiállításokkal és gép versenyekkel, hogy a sok közül nem tudják melyik iránt érdeklődjenek inkább. , Ha pl. az „Országos Magyar Gazdasági Egyesületinek mult évi működését tekintjük, 72 ülés tartatott a mult tél folyamán, tehát alig 5 hónap alatt, daczára annak, hogy az egyesület működése éppen ezen idényben nem volt olyan intenzív, minf különben lenni szokott. A
tagokat ezen sok ülésezés erősen igénybe veszi és-még a legszívósabb érdeklődést is kimeríti, s a, személyzetet adminisztratív teendőkkel feleslegesen elhalmozza. Azért vált szükségessé az uj alapszabályok és az ügyrend révén az ülések kevesbitésére közrehatni azáltal, hogy a szakosztályoknak száma leszállittatott és inkább a bizottsági működés terjesztetett ki. A szervezésben azonban kívánatos volna egy lépessel tovább menni és a gyűléseket csoportosítani, amikor is a vidéki tagoknak és érdeklődőknek is módjukban volna, hogy az „Országos Magyar Gazdasági Egyesület" és a „Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége".-nek ülésein résztvégyenek. , Ezáltal kétségtelenül az ülések látogatottsága és érdekessége nagyban fokozódnék, ami tulajdonképpeni czélja az egyesületi működésnek. Olyan következetességgel azonban mint az a Német Gazdasági Egyesületnél történik, nálunk ezen szervezés azért nem hajtható végre, mert a szakosztályoknak sokszor sürgős közgazdasági politikai ügyeket kell elintézniök, amely ügyekkel tudvalevőleg a Német Gazdasági Egyesület egyáltalában nem foglalkozik. Ezen közgazdasági sürgős kérdések rendesen általános érdekű ek és igy az ily ülések vonzóerővel is birnak. III. Bár tanulmányuti' tapasztalataimmal nem áll szorqs összefüggésben, de miután a szövetség anyagi eszközeinek beszerzéséről s általában jövő működési programmjának megállapításáról van szó, azt hiszem hogy nem esem következetlenségbe,, ha javaslataimat a tanulmányuti tapasztalatokon kivül egyebekkel is megtoldom. Ezen megtoldásra annyival is inkább szükség' van, mert hogy a szövetség mindazon feladatokat, amelyeket az előzőkben vázoltam, — teljesíthesse, feltétlenül szüksége van arra, hogy nemcsak saját tagjaival a gazdasági egyesületekkel, hanem maguknak a. tag gazdasági •egyesületek tagjaival is szorosabb érintkezést tarthasson fenn. S ezen szorosabb érintkezésnek egyetlen eszköze a sajtó, mely nélkül ma egy társadalmi testület fennállása és sikeres működése nem is képzelhető. A szövetség megalakulása után tehát elsőrangú feladat egy oly sajtó organumnak a megteremtése, , amely a gazdasági egyesületek összes tagjainak ingyen megküldhető. Mert a vidéki gazdasági egyesületek csekély tagszámja js épp arra vezethető vissza, hogy tagjainak semmiféle vagy csak igen csekély közvetlen előnyt tudnak biztosítani, már pedig többszörösen kiemeltem jelen előterjesztésemben is, hogy anyagi világot élünk és igy a gazdasági egyesületeknek is oda kell törekedni, hogy az erkölcsi kapcsokon kivül anyagi érdekekkel fűzzék magukhoz tagjaikat. Egy központi sajtóorgánum létesítésével a vidéki gazdasági egyesületek taglétszáma szaporodni fog, anyagi, bevételeik emelkednek, működésük erőteljes lehet s igy közvetve a szövetség működése is. De másrészről csakis ilyen, központi sajtóorgánum szervezésével lehetsé-' ges a közvetítést oly arányokban kifejleszteni, hogy az ügy a központnak, mint a vidéki testületeknek jövedelmet biztosítson s hogy magukra a közvetítést igénybevevőkre nézve is a megrendelések nagy tömegénél fogva előnyösen alakuljon. Ezen központi orgánum megalkotása nem is ütközik oiy nagy nehézségekbe, mint az első pillanatra látszik. . A legnagyobb .nehézség mindenesetre az, hogy a gazdasági egyesületek tagjainál különböző nyelvű kontingenssel kell számot vetni, mert nagy tévedés volna, ha a szövetség tisztán csak. magyar nyelvű lapot adna ki s ez által közvetve kizárná á magyar nyelvet nem bírómagyar, gazdákat a gazdasági-egyesületek kebeléből. Minden esetben az első kezdeményezést csakis magyar nyelven, lehet megindítani, de a lapnak több nyelvű kiadása elől, ha országos eredményeket akarunk felmutatni, elzárkózni csakis rövid ideig lehet. Vannak vármegyéink, amelyeknek mezőgazdasággal foglalkozó lakosságának legnagyobb ré^ze nem magyar nyelvű, itt tehát a magyar lapnak valami szélesebb* körű propagandát teremteni nem sikerülne. Igaz ugyan, hogy a gazdasági .egyesületek egy jelentékeny része ma is ad ki tagjainak egy ugynezett „Éftesitö"-t, de ezek legkevesebbje foglalkozik gazdasági szakkérdésekkel s még kevebbje jeleink időközökben, hogy az a kisgazdánál egy szaklapot helyettesíthetne. Ezen .egyesületi értesítőkre az egyesület belső életének a tagokkal való megismertetésé és működésének állaíidó ellenőrzése szempontjából továbbra is szükség lesz s épp azért a közpopti organumnak létesítése &z egyesületnek ezen vállalatát egyáltalán nem érinti, legfölebb annyiban, hogy az tisztán csakis az egyesületre vonatkozó hivatalos közleményekre szorítkozzék a jövőben. Fontos a kérdésnek anyagi oldala. Erre nézve teljesen megbízható adatokkal rendelkezem, amennyiben rendes nyomdái árajánlat és saját több éves tapasztalatom alapján tettem meg.. számításaimat. Égy 20 ezer példányban havonkmt kétszer, .8 oldalnyi terjedelemben s kis oktáv alakban megjelenő, gyorssajtón előállított újság költségvetése a következő: Nyomda és expediczió .bélyeg nélkül írói tiszteledijak és clichékre . . . Levelezés, vegyes Összes kiadás . . .
. . .
.
.
7500 Irt. 2000 „ 5Ó0 „
. 10000'írt.
A lapszerkesztés kiadásait meg lehetne takarítani, . amennyiben .a „Köztelek" szerkesztősége ezen szaklap szerkesztését is teljesi-" tené. A bélyegköltségektől szintén eltekintettem, miután a 20 ezer példánynak a központból való szétküldése egy. nagy. kiadóhiva1 talt szükségei és az előfizetők nyilvántartása jelentékeny költséggel jár. Sokkalta egyszerűbb, ha az expedicziót maguk a vidéki gazdasági egyesületek végzik, annál is inkább, mert saját éi-tesilűjukut is csatolhatják a laphoz, ugy, hogy az Értesítők - szétküldése külön bélyegköltséget nem okozna. A vidéki egyletek e lapot példányonként egész évre 50 krért rendelhetnék meg, amikor is 20 .ezer példány után 10.000 frt folyna be, vagyis 50 kr előfizetési, díj teljesen fedezné az összes kiadásokat. A tagonkénti 50 kr Ifiadás oly csekély terhet ró az. egyletekre, hogy azzal az' előnynyel szemben, amelyet a lap közvetve és közvetlenül nyújt, elenyészik. A más nyelvű lapok kiadása a fordítási költséggel kerülne többe. A szövetség lapjainak kiadása die árui övetségi központnak is előnyére válnék,, nemcsak azért, mert közvetítései nagyobb arányokat ölthetnének, de azért is, mert a lap hirdetési bevételei a központi költségek fedezésére fordíttathatnának, másrészről elesnék a szüksége annak, hogy a szövetség tagjai tagdijakat fizessenek. Az egyletek által fizetett összes tagdijak ugyanis ma nem haladják meg a 2000 frtot, eltekintve természetesen az OMGE. 1500 forintjától, holott a lap hirdetéséből származó, bevétel a-legszerényebb számítással is- meghaladná a 3000 frtot. De ha már a központi orgánum' kiadásának kérdésével foglalkoztam, foglalkozom egy azzal kapcsolatos ideával is, amelyet- a Nyitramegyei gazdasági, egyesület vetett fel s amely a legközelebbi szövetségi nagygyűlésnek amúgy is tárgya lesz, a Szövetségi naptár kiadásának kérdésével. Erre - vonatkozólag szintén mégbizható adatokkal rendelkezem, amennyiben az Országos .Kölcsönös Biztosító Szövetkezet igazgatóságának megbízásából még a folyó év tavaszán foglalkoztam" egy ily népies gazdasági naptár kiadásának kérdésével s már akkor megtettem az erre vonatkozó számításaimat. Hogy egy gazdasági népszerű naptár .kiadására szükség van, azt hosszasan indokolnom felesleges. Tudjuk azt, hogy a naptár nélkülöz'r hetlen házibutora minden gazdának, de talán minden egyes háztartásnak es tud ez az a könyv, amelynek révén legjobban lehet hatni a kis emberre, mert ezen könyv egész éven kezén forogván, annak minden egyes betűjét úgyszólván megemészti. Nagyon^ kívánatos tehát, hogy ennek tudatában a szövetség egy ily naptárvállalat'ot indítson, meg s ezáltal is'feladatainak egyikét teljesítse. Az OMGE. történetéből tudjuk, hogy a nagyvenes években mily eredményeket .ért el gazdasági napi val, ugy hogy évenként 40—50 ezer példányt tudott értékesíteni már abban az időben. Mennyivel inkább volna ez lehetséges ma, amidőn sokkalta .több a . fogyasztó közönség, amidőn a központ a vidéki gazdasági egyes.ülek támogatására és közreműködésére is számithat az értékesítésnél. 20 ezer . példányban egy nagy oktávalaku, diszes boritéklappal biró naptár 7 ívnyi terjedelemben a szerkesztőségi költségek beleszámításával , s 1000 frt hirdetési bevétel levonásával kerül 3000 frtba, azaz,- egy példány V5 krba. Ugyanilyen alakú 10 ives naptár 3000 frtba, azaz pe1 ' i 11 1 íba. A postaköltség sem egyiknél, sem másiknál nincs beleszámítva s példányonként 3 kr volna, a naptárbélyeg azonban, amely példányonként 6 kr, a 15, illetve a 18 krnyi alapárban benfoglaltatik. Azok az egyesületek tehát, arííelyek tagjaiknak azon kedvezményt akarják adni, hogy őket naptárral ajándékozzák meg, .amellett, hogy nem nagy áldozatot hoznak, mégis ugy saját, mint országos szempontból igen hasznos munkát végeznek, mert a földmiyélő népnek egy értékes munkát juttatnak a kezébe a ponyvairodalom termékei helyett, másrészről ezen kedvezmény nyújtásával is s a naptár utján való közvétett hatással I s tagjaik számát' szaporítják. A Nyitramegyei gazdasági egyesület ezen javaslata tehát igen figyelemre méltó azért, is, mert megvalósítása nehézségekbe nem ütközik, korántsem oly nehézségekbe, mint a föntebb említett központi orgánum létesítése. V
IV.
, Az előadottakban volt szerencsém, a Mélyen Tisztelt' Igazgató 1 választmánynak a n^met gazdasági, egyésületben és az által rendezett országos mezőgazdasági kiállítás körül szerzett tapasztalataimról beszámolni; s egyúttal ezen tapasztalatok alapján tiszteletteljes javásfátaimat is előterjeszteni azokra nézve, amelyek nálunk nézetem szerint hasznosíthatók volnának. - Ezen javaslatok magtételénél kellőleg mérlegeltem azon emberanyagot, amely, a német gazdasági egyesületnek a, rendelkezésére áll. Nálunk sokkal több munkával és szorgalommal^ sem tudunk megközelítőleg oly eredményeket fölmutatni, mint a nagyobb német társadalmi testületek bármelyike is. . A Német Gazdasági Egyesületet nem egy kiváló hírnévnek örvendő gazda, nem egy tekintélyes nagybirtokos, nem, egy a közgazdaság valamely ágával foglalkozó kitűnő férfiú, de egy egyszerű kultúrmérnök szervezte, aki. nevét épp ezen egyesület létesítésével tette örökre emlékezetessé. És hogy ez neki- sikerült, ez tisztán és kizárólag a német gazdatársadalom érdeme; amely a mezőgazdaságot' érdeklő minden
9 mozgalom iránt érzékkel ,bir, amelyében az összetartozandóság érzete m a g a s r a fejlődött, mint azt a számtalan gazdasági egyesület és gazdakör valamint a húszezret meghaladó különböző nagyobb részben mezőgazdasági jellegű szövetkezet s az állattenyésztési egyletek nagy száma is tanúsítja. Ami tehát Németországban megvalósítható volt, az még nem következés, hogy nálunk is beváljon. Évtizedek óta látjuk, hogy kiváló tekintélynek örvendő nagybirtokosaink, közgazdasági jeleseink sok m u n kát, fáradtságot és időt áldozva, fáradoznak a magyar gazdatársadalom életrekeltésén, szervezésén, hogy a mostoha viszonyokkal, megküzdenünk sikerüljön, de ezen fáradsággal n e m áll arányban az eredmény. És ennek m e g is van a magyarázata. A német gazdatársadalom egészében véve a mezőgazdasági ismeretek tekintetében m a g a s a b b a n áll, mint a magyar gazdatársadalom ; sőt mondhatni, hogy a mezőgazdasági kultura terén a német mezőgazdaság az egész világnak irányadó, nemcsak a jelenben, de már a régmúlt időktől kezdődőleg. Felülről lefelé hatni pedig igen nehéz s hosszú, igen hosszú idő múlva eredményes. Gyors eredményeket csakis a kormányzat tud felmutatni, a I
melynek kezében van a nevelés. A népnevelésnek általánositása, hozzáférhetősége és különösen a1 mi viszonyainknak megfelelőleg mezőgazdasági irányba való terelése az egyetlen mód, amely a mi gazdaközönségünket is arra a nivóra képes emelni, a midőn elég egy életre való eszme, elég egy igénytelen,- de t a r t a l m a s szózat elhangzása s százezreket bir tömörülésre. Kishitűség volna azonban tőlünk, h a a Német Gazdasági Egyesület eredményein fölbuzdulva n e m igyekeznénk a nálunk hasznosithatókat meghonosítani. Minden esetben • a z o n b a n jelezni kívánom azt, hogy oly gyorsan és oly általános eredményekre, mint aminőket a Német Gazdasági Egyesület fölmutat, mi korántsem számíthatunk. Miután szerzett tapasztalataim alapján szerkesztett javaslataim megvalósítása, a szövetségi irodának igen sok irányban való u j szervezkedését s igen messze kiható intézkedéseket vonna maga után, kérem a Mélyen Tisztelt Igazgató-választmányt, hogy jelentésemet tárgyalás és további javaslattétel végett egy bizottságnak kiadni méltóztassék, amely munkálatának eredményét a legközelebbi szövetségi nagygyűlés elé még beterjeszthesse.
