- itt A „tılmıf'n_vrl, Miskolc, V. Sorozat, 'lilrsadalıınıtudımıárıyuk, 27(l981) kötet, 10! ---1 12.
KÜLGAZDASÁGI VÁLTOZASOK ÉS A GAZDASAGIRÁNYÍTÁS LENGYEL BÉLA
inutlıısılgi törvényszerűség, bogi a terınelőerők - fejlődésük során - túlnőnek az „ z z .iıiııı t ziıokon; létrejön a társadalmi munkamegosztás kűlső -formája: a nemzetközi „„„.i„ aııwgtısztás. A nemzetközi munkamegosztás egymásrautaltságot, gazdasági kap.. .mt itt itt teremt a nemzetgazdaságok között. Ezek a kapcsolatok alapvetően külkezi. tzttelıııl, pénzügyi és termelési kapcsolatok. Ez a dolgozat - a legfontosabb külgazis--igi vzilı oztisokat összefoglalva - elsősorban a külkereskedelem aspektusából közelít, - a gattlinuigl szabályozók változásában az árrendszer változásaira helyezi a hangsúlyt. ii-rf in vtmnıyainkat jól ismerők számára úgy gondolom, ez a ,,leszűkítés” megértéssel ialálli ııtllr *
iııın-rcteim szerint a történelem eddig tartósan még sohasem produkált olyan gazis--tını , mint amilyet a görög Plutarkhosz megálmodott: „Az a háztartás a legjobb, amely ten nanı kivánnak semmi fölöslegeset, és nem nélkülöznek semmi szükségeset.” A nemzzz iısniiiııigok jelentős része ma különösen nehéz helyzetbe került. A gazdasági nehézıégti A ıznrııılista országokat is érintik; ez sajátos történelrni fejlődésünkkel is összefügg. 4 „ . -. iııltsta országok ugyanis megelőzték a történelmet, s ugyanakkor le is maradtak na nfnflnıilrg. Megelőzték, mert a szocialista forradalom gazdaságilag elmaradott orszáıı--ll liın gvóztitt, ,,lemaradtak”, mert alig hogy létrejöttek, máris a - történelmi időelőnyt 4 of-ııti i iııw:
DR. LENGYEL BELA
egyetemi docens NME Marxizmus-leninizmus Tanszéke Miskolc-Egyetemváros, 35 15 L I-ıiıai lınérkezett: 1980. október 15.
101
élvező - legfejlettebb tőkés országokkal folytatott -, és lényegében véve mindvégig kiilönféle diszkriminációval súlytott - gazdasági versenyben kellett és kell ma is iıelytállniuk. Most az intenzív gazdasági fejlődés önmagában is nagy erőfeszítéseket kívánó átmeneti időszakába léptek, amelyet az 1970-es években felgyorsult világgazdasági' változások póglólagosan megnehezítenek. Röviden összefoglalva a legfontosabbakat, - melyek ezek Í' - Fokozódott a tőkés rendszer labilitása. A gazdasági egyensúly ingataggá vált. Lelassult a gazdasági növekedés, és ez a külkereskedelem növekedésének lassulását, a versenyfeltételek nehezebbé válását is eredményezte. A piaci információkért folyó verseny soha nem tapasztalt méreteket öltött. Az aranydevizarendszer felbomlása alapj án - amúgy is - megrendült nemzetközi pénzügyi rendszert nagyfokú in áció és az olaj -hitel dollárok nehezen kiszámítható mozgása még csak súlyosbítják, a hitelkamatterheket - számunkra is növelik. Az anticiklikus, keynesi-típusú gazdaságpolitika - a fejlett tőkés országokban - az anyagi termelési tényezők óriási pazarlását, egyben a megváltozott körülmények között az árak felhaj tását is eredményezte. Először vetődött fel történelmileg a természeti erőforrások kimerülési gondja. Nagyfokú biztonsággal kimondható: végetért az ötvenes évektől elkezdődött és viszonylag stabil konjunkturális viszonyok között megvalósuló expanzió; új korszakba való átmeneti periódus időszaka következik, amelyben ma még - a nenızetközi politikai viszonyok élesebbé válása miatt is - sok a bizonytalansági tényező. - E fenti folyamatok ellenére a technológiai forradalmi átalakulás tovább folytatódott a legfejlettebb tőkés országokban. Meggyorsult az elektronikának a tennelésbe, irányításba való behatolása; a mikroprocesszorok, az automatika térhódítása, a kémia, a biológia tudományos eredményeinek a termelésbe való átvitele jelentős változásokat hozott; felgyorsult a nemzetközi ipari struktúra átalakulása; az úgynevezett ,,visszamaradó” ipari tevékenységeknek a fejlődő országokba való áttelepítése. A zömmel tőke- és tudományigényes fejlesztéseknek a fejlett tőkés országokba való koncentrálása, a „visszamaradó”, kevésbé kvalifikált munkát kívánó iparnak a fejlődő országokba való kítelepítése, egy sor, korábban elrnaradott európai ország (Spanyolország, Portugália, Görögország...) gyorsütemü iparosodása, a nyugat-európai piacokon rovásunkra történő témyerésük jövőt beni fejlesztési politikánk szempontjából sem lehet közömbös számunkra. - Megváltozott, hallatlanul megnőtt a fejlődő országok szerepe általában is, a nye rıı anyag- és energiahordozók tennelése és az új árviszonyok alapján történő elosztása szempontjából különösen. Az „új világgazdaság' rend” a jövedelemelosztás új arányait is indukálja. Fokozódott differenciáltságuk, amelyben az OPEC új - és nem kevés ellentmondással terhes - hatalmi bázis létrejöttét, és az olajat importáló országok további járadék zetési kötelezettségét is jelzi. A mintegy egymilliárd főt kitevő, negyven legszegényebb fejlődő ország lakosságának megmentése - a növekvő és - megoldandó úgynevezett világproblémák egyike. Meggyorsult a verseny a fejlett tőkés országok részéről a fejlődő országok gazdasági potenciáljának a megnyeréséért. Mindez. a nyolcvanhat fejlődő országgal külkereskedelmi kapcsolatot fenntartó hazánk számára külgazdasági kömyezet-változásként értelmezhető. Hogyan érintenek bennünket a világgazdaságban bekövetkezett változások? Mindeneleelőtt és alapvetően külkereskedelmünk útján jeleznek vissza. Közismert, hogy évi 102
-i-viııııztikségletürrk 90%-át a külkereskedelem révén szerezzük meg. A hetvenes évek eleıinı A mérleg egyensúlyban tartása - bár nem könnyen, és addig is romló cserearánymuıınn alak ulása közepette - egy-egy ötéves időszakban általában sikerrel járt. Külkereske.iz-it-ııı eızékenységünk korábban jóval kisebb volt. (Megenılítésre érdemes: amikor az ön-ıisittı lnuıgsúlyozott cél és program volt hazánkban, akkor is minden 1% termelésnöveke»taıiniı l ,2S% külkereskedelem-növekedésre volt szükség.) Ma nemzeti jövedelmünk fele. „ vagın ieilıasználásra szánt termékek mintegy 30%-a az exportban realizálódik. 1950is itt lrnzott egységnyi nemzetijövedelenmövekmény 1,77 export- illetőleg 1,80 importnnvnit ıneııyt vonzott, azóta ez a tendencia - különösen növekvő importtal - csak fokoz.„i„it Az 1970-es évek első felében bekövetkezett világpiaci árrobbanás, árarányváltozás int-glevti külkereskedelmi szerkezetünk alapján - átmenetileg nehéz helyzetet teremtett -.- iv Ifi tól elszenvedett, mintegy 220 milliárd forirıtnyi cserearányveszteség jelentős külızzi.ii „tlnsságot és nehezebb életviszonyokat is eredményezett. További veszteségekkel és ı.iı--ııvlvetellel - sajnos - még számolrıurık kell. Kedvezőtlenebbé vált gazdasági viszony atzzi A népgazdaság külső egyensúlyának megbomlásában kulminál, amely a gazdaságpolitir z |„ilv rıınódosítását is megkövetelte: legfőbb feladatként a népgazdaság egyensúlyának ...E .iz-ze ıniését, legfőbb eszközként pedig a gazdasági hatékonyság növelését, a termelési . sz A z- m k orszerűsítését meelölve. Ma mıfgis gyakori, hogy gazdasági goncáainkat egyoldalúan a világpiaci árakrıak szá...zznı t a lteıivezőtlen alakulásával magyarázzák. Ez leszűkített, a gazdasági önismeretet „Eni ınılgilló magyarázat. Az okok egy része ugyanis belső gazdasági fejlődésünkben ke.zzz min A tanulságok miatt sem árt röviden végiggondolnunk ezt az oldalt is. Negyedik ~„-t el ıvrı-ımk időszaka gazdaságtörténeti fejlődésürık legsikeresebb periódusa volt. Im,„ztntin iejlődési tényszámai, pozitív társadalompolitikai hatásai - köztük a közgazda-igi ıt ıınlnlkodás térhódítása - közismertek. Látnunk kell azonban, hogy ez az időszak ...tt volt belső ellentmondásoktól, feszültségektől mentes. Gazdaságpolítikai célok és a „z-.vıinıiııist hivatott szabályozó eszközök olykor egyaránt keresztezték egymást. Néhá... „L ı tı roviden - hadd hívjam fel a gyelmet. E fejlődési időszak fontos gazdaság,-zimiai t-alja volt - a teljes foglalkoztatás biztosítása alapján: a gazdasági hatékonyság
...nt-tıaı nevelése; a gazdasági struktúra korszerűsítése; a vállalati önállóság növelése; a tt-ii-ıiı nıeııy szerinti bérdifferenciálás erősítése; a készletgazdálkodás javítása; az aktiv ırnvngıtitıpolitilca (a gazdaságtalan termelés fokozatos kiszorítása); a készletgazdálkodás iz-tım . . és nem utolsó sorban az exportgazdaságosság fokozása. Ha most mindezt, önkritikusan szembeállitjuk a gyakorlatban gyakran mutatkozó „wan nılnmkkal, nem tagadható: a hatékonyság erőteljes növelésének célja a teljes foglaltz .zmıtiı véljával - ez utóbbi cél az árstabilitás - a munka szerinti elosztás, az arányos ızzjiz-ıı teı céljával sokszor ütközött. Ha a gazdaságpolitikai célokat az eszközök, adott „ıetiteıı tı gazdaság szabályozók oldaláról közelítjük meg, s arra kérdezünk rá; hogyan „gin-italt, készte tték ezek a célok a feladatok megvalósítását, túlzás nélkül mondhatjuk: z-snını területen túlfoglalkoztatás, laza murıkaerőgazdálkodás és munkafegyelem: de citnznnıııiınzó ıtruktúrastabilizálás, nem kielégítő szerkezetváltozás; növekvő - passzív --iilıiıtt tılınogatás; a központi egyedi beavatkozások növekedése; jelentős bémivelláció és ıõ -gvenlóııdlség erősödése; a teljes készletező funkcióra rendelt forgalıni szféra adóval 103
történő ,,büntetése”; a világpiaci értékítéletet gyengén közvetítő, alapvetően autark ár-
rendszer . . . a következmény. Ezeket az ellentmondásokat akkor viszonylag kis zökkenőkkel sikerült kivédenünk. De a szabályozók gyakori változtatása inkább a szabályozási hibák megszüntetését, semmint a feszültségekből adódó károk ellrárítását, a változó körülményekhez való igazodást célozták. A szoros belső konzisztenciát nélkülöző, sok-sok engedménnyel alkalmazott gazdasági szabályozók nem eredményezték a kívánt hatékonyság-növekedést, így az elszenvedett cserearányveszteségekben ennek is szerepe van. Mit mutatnak az ötödik ötéves tervidőszak ezirányú tapasztalatai? A központi elemzések ~ a kedvezőtlenné vált világgazdasági körülmények között elért számottevő eredmények mellett - az 1968-ban bevezetett gazdaságirányítási rendszer elemzése során - rárnutattak gazdasági szabályozó rendszerünk gyenge pontjaira is. Nevezetesen, hogy - általában nem ösztönzött eléggé a gazdasági hatékonyság növelésére, a gazdasági egyensúly javítására. A szabályozók túlzottan egyedivé váltak; normatív jellegük gyengülése a követelmények fellazulásával járt. A szabályozott piaci mechanizmus mozgásterét a központi döntésű fejlesztések is szűkítették. A gazdasági tevékenység minősítésének fő kritériumává - még 1974 után is - az egyenletes (olykor pénzügyileg is támogatott és veszte séget újratermelő) gazdasági növekedés vált, amely növekvő importtöbletet és a külföldi eladósodás fokozódását is növelte; - jövedelemszabályozási rendszerünk nem tudta biztosítani a nemzeti jövedelem belső felhasználásának mértékét (ez a cél 1974 óta először 1979-ben sikerült) és a jövedelemközpontosítás növelésére tervezett előirányzatok gyakorlati megvalósítását; - a bér- és keresetszabályozási rendszerünk a lakossági vásárlóerő kiáramoltatását - ha tendenciájában csökkenő hatásfokkal is -lényegében a tervelőiránymtoknak megfe lelően kézben tudta tartani, de nem ösztönzött kellő mértékben a létszámmegtakarításra, és a teljesítményhez kötött bérdifferenciálódásra, pedig az ezekre való késztetést az időszak közberıi változtatások szorgalmazták; - a beruházási piacon ismétlődő feszültségeink - amelyek külső egyensúlyi helyzetünket igen közelről érintik - egész irányítási rendszerünk gyengeségeit tükrözik. A túl sok forrás kiáramlása - amelyben, úgy tűnik, nem a vállalati szféra a fő ,,ludas” - gyengltette a hatékonysági-, megtérülési-, viszonylagos árstabilitási követelmények érvényesítését, s közben erősítette a beruházás-kivitelezők monopolhelyzetét; - a külkereskedelem szabályozásának gyengeségei is szerepet játszottak a külső gazdasági egyensúly megbomlásában: a viszonylag kedvező vállalati gazdasági helyzet nem jelentett kellő kényszert a - keményebb piaci feltételeket jelentő - dollár-export gazdaságos növelésére, a gazdaságtalanul gyártott termékek visszaszorítására, az egyre dráguló importanyagokkal való takarékoskodásra, a termelő és külkereskedelmi vállalatok közös érdekeltségi és kockázati alapon való együttműködésére . . . E fent, igen röviden összegezettek alapján is belátható, hogy a jelenlegi gazdasági nehézségeknek a megváltozott világgazdasági kömyezet nem az egyetlen, és kizárólagos ,,felelőse”, hanem ebben igen jelentős mértékben mi magunk is „benne vagyunk”. Nem véletlen tehát, hogy a XII. Kongresszusi előadói beszédben a következő megállapítás 104
tıamırott el e tekintetben: „A külső gazdasági feltételek kedvezőtlenmegváltozása élen-ltiıeıı mutatja gazdaságunk gyenge pontjait, munkánk hibáit.” Ez reális önismeretet iz-ieııı. ıı egyben jelzi, hogy a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztését kettős ok iaııtnti: l . az eddig szerzett pozitív és negatív tapasztalatok, 2. a megváltozott világgaz.iantgi környezet által támasztott növekvő követelmények.~A gazdaságirányítási rendszer inviilılıl`ej|esztéséről tulaj dorıképpen már a Központi Bizottság 1978. decemberi ülése dön ıntt, ı ezt ir XII. Kongresszus is megerősítette. Első, vagy inkább kiemelt lépésként - a tt-ı vezesl, szervezeti-döntésjogi rendszer továbbfejlesztési igényét is megjelölve - a gazzi-nnigi ııznbályozó rendszer továbbfejlesztését jelölte meg. A fellsmerésekkel gazdagodott központi vezetésnek fontos döntése ez. Az ötödik .inn-ff.: tr-rv elfogadása óta ugyanis -legalább - három tény különösen nyilvánvalóvá „itt l . oi évvel ezelőtt jelentősen alábecsültük azoknak a külső tényezőknek a mértékét, A. ıı ınııgyar gazdaságra nehezedő negatív hatásokrıak a nagyságát, amelyek fejlődésünket v aınl iı lıefolyásolták; 2. strukturális -adottságaink sokkal merevebbek arınál, mintsem ızngv azokon e néhány év alatt változtatni lehetett volna; 3. gondjaink megoldásában, zo z-Info két körülményból fakadóan is, csak akkor tudunk gyorsabban előrehaladni, ha l-ztinıltlnın ııyúlunk a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének bonyolult proble...si tk tiiıilıoz. A továbbfejlesztésnek a gazdasági feladatok eddiginél sikeresebb megoldását it-il aıedıııényeznie . . . „A gazdaságban a fő tennivaló a hatékonyság erőteljes növelése. Következetesebben L-ll inlvtutni a termelési és a terrnékszerkezetnek adottságainkhoz igazodó korszerűsíté-si 'ˇ rı külkereskedelmi és nemzetközi fizetési mérleg egyensúlyának javítását „ıvıılnıiııık a XII. Kongresszus határozatában a VI. ötéves terv fő feladatára utalva. Eblt-n alapvető szerepe van a belső egyensúlyi tényezők megszilárditásának, s ez különös tıgvaiıııet érdemel. A legfontosabb a költségvetési. kiadások és bevételek, az árualap és a zizzitlneıti, a nıunkaerő és a munkahelyek, valamint a beruházásra fordítható összegek és z kivitele zési kapacitások jobb összehangolása. A külső és belső egyensúly javításának . t A tliıılek tikus megközelítése is igénye a szabályozó rendszer továbbfejlesztése főbb n zinv ıtviıl szemben is alapvető követelményeket támasztott. Melyek tehát gazdasági szamiıan.-ti rendszerünk továbbfejlesztésének főbb irányai és ebből adódó új (újszerű) vonáen alapelvei? lljszerű és növekvő szereppel kívánja alkalmazni a nyereségérdekeltség, a nyeref-f|.It/termvlálás elvét. A nyereségtömegben való vállalati érdekeltségét a terrnelőszféráiz-nt ztitalıinos elvként kezeli, amelynek a vállalati érdekeltségi alapok képzésében, a válaztan injlesztésben csakúgy, mint a személyes jövedelem alakulásában is kifejezésre kell ızztnia A ııeınzetközi (ár-) mércx szerint differenciálódó vállalati nyereség így - várhatóan ar niıınnorban az úgynevezett kompetetív szférában - a valóságos hatékonyságkülönbıapizat ingja kifejezni és számottevően korlátozhatja a nem elég hatékonynak bizonyuis tt-ınıeléıt. Konzekvens alkalmazása az eszközallokáció elsődleges tényezőjévé is avatinıljıı 1
A gazdasági hatékonyság fokozására, a struktúra korszerűsítésére orientáló gaztieıaıi mılıtilyozás kiemelt feltételeként a szabályozó rendszer normativitásának bizto-
105
sítása áll. Ez olyan gazdasági szabályozást jelent, amely: az érdekeltség centrumába a nyereséget helyezi; a belföldi és a külkereskedelmi árak (árarányok) szerves kapcsolatát, és ezek folyamatos változását helyesen tükröző árrendszerre támaszkodik; a jövedelem-, a keresetszabályozási, a fejlesztésfmanszírozási _ . .stb. előírásokat a gazdálkodó szervezetekre egységesen, és viszonylag tartósan érvényesíti; előre rögzíti, mely területeken klvánja - a tevékenységi sajátosságok figyelembevételével - a nyereségérdekeltséget módosított formában működtetni, illetőleg előre rögzíti azokat a tevékenységeket, amelyeknél a nyereségérdekeltség nem alkalmazható. A normativitás természetesen nem jelent uniformizálást. A tényleges szakmai sajátosságok a szabályozók differenciált alkalmazására módot adnak, de nem egy-egy vállalatra érvényesen, hanem az egész szakmára. Átmenetileg még - degresszíve megszabottan - kompromisszumot is enged, de a korábban elburj ánzott egyedi kivételeknek útját kívánja állni. A külön pénzügyi eszközöket ezután a vállalatok elkülönítetten kötelesek kezelni. A normativitás gerincét, kétségtelen, a most megreformált árrendszer alkotja, amelynek kiemelkedően új vonása: a külkereskedelmi árarányokhoz igazodó átképzés általánossá tétele az iparban, valamint az ármechanizmus olyan szabályozása, amely lehetővé teszi, hogy a VI. ötéves terv végére a külkereskedelmi árarányok váljanak uralkodóvá a magyar iparban. - Rendezettebben érvényesül ezután a szabályozók stabilitásának és rugalmas változásának a követelménye, amelynek együttes alkalmazása a normativitás megőrzésének is előfeltétele. A vállalatok eddig a stabilitást elért jövedelempozícióik megtartásakéni értelmezték - és élvezték. Stabil elemnek ma: a világpiaci hatásokhoz való rugalmas alkalmazkodás igényét és az erre való kényszert tekintjük. A stabilitást tehát a népgazdaság és nem a vállalat adott helyzetének fenntartása szempontjából tartjuk követelmény nek. Itt is meg kell határozni tehát a több éven át változatlanul érvényes stabil szabályozó elemeket, sőt azt is, hogy mértékük változtatására milyen feltételek esetén kerül sor. A szabályozó rendszer a következő elemeket tekirıti stabilnak: az átképzés alapveto szabályait; a társadalompolitikai megfontolásból nyújtott árpreferenciákat; a nyereségadó zási, érdekeltségialap- képzési és -felhasználási rendszert; a bér- és keresetszabályozási, a vállalatra vonatkozó bérszabályozási formát, a bérfejlesztési be zetési kötelezettséget; a vezetői érdekeltségi rendszert; a hitelnyúj tás alapvető elveit; a gazdaságirányító szervek döntési körében működő különféle pénzalapokat. A szabályozás rugalmassága szempontjából „legmozgékonyabbnak” az ármechanizmust, a hitel-, illetve kamatpolitikát, a valutaárfolyam módosítását, valamint a vállalati tartalékalaprendszert tekintjük. Mozgékonyságuk nem az előírások gyakori változtatásában, hanem az elemek működtetésében jelentkezik, amelynek mértéke jelentősen szigorodott. A termelői árak átfogó rendezésével, a rugalmas ármechanizmus alkalmazásával, a szabályozó-rendszer 1980. évi módosításával jelentős lépést tettünk abba az irányba, hogy a perspektivikus gazdálkodás kibontakoztatását késztető hosszabb távú elemek erősödjenek a vállalati gazdálkodásban. Ezeket szolgálja - többek között - a vállalati érdekeltségnek a külső piaci hatásokat szélesebb körben közvetítő árak és a normatív 106
ualnilvozıls hatására képződő nyereséghez való kötése; a vállalati tartalékalap-képzési az lnllınırzııálási rendszerben a távlati érdekeltségi elemek erősödése, a kockázatviselésl Hp.-ııég feltételeinek javítása, az előrelátó bértartalékolás lehetősége, a vezetői érdeiwltııeg ezirányú továbbfejlesztése _ . . .-l .rzahályozórendszer változásának gerincét - mint már érintettúk - az árrendszer eı az ıirıriechanizmus továbbfejlesztése, reformja jelenti. Az 1968. évi gazdasági meclıanimnnı ı`el'orınjának - mint ismeretes - fontos tartozéka volt az ipari árreform. Feladatlı tini jelnliék meg - többek között - az autarchjkus ipari árrendszer megszüntetését, a itt-llnlıli és u külkereskedelmi árak közötti szerves kapcsolat megteremtését, azaz a külső pia. i nı tékltéletnek az árak alakulására gyakorolandó hatásának elismerését. Ezt a kapcsoiıtnı jelentős pénzügyi hidak bekapcsolásával és felhasználásával - az eleinte teljesen .zl-wv külkereskedelmi árszorzó közvetítette. Mindez azt is jelzi, hogy az árszorzó csak L-zi ititnınttan válhatott- árszabályozóvá, hogy a fejlesztési politikát, így az ipar termelési „al ken- tének átalakítását nem a nemzetközi versenyképesség alapján mért hatékonyság z.--ilniivtıztıı. A viszonylagos árstabilitás viszont biztosított volt. zi ı=tlágpiaci árrobbanás azonban új helyzetet teremtett. Míg 1973-ban az importált nttia. inn riitılnak csak 30%-át, 1974-ben már 70%-át kellett - a viszonlyagos árstabilitás .zzz-gtiııeııire - az állami költségvetésből közömbösíteni. Ez viszont az ár orientáló szere,-.ıı zınkkeııtette. A kialakult bonyolult helyzetet az árpolitika 1976 és 1980 között zi. nv ıiı inlyumpolitikával, a világpiaci relatív árak tartós változásait szem előtt tartó szar ar.-nı znıcndezésekkel, az adórendszer változtatásával, valamint az exportkalkulációnak z i„-llnlıii kiılkulációtól történő elkülönítése útján törekedett megoldani. A viszonylagos rzınıiıilıiıis ınegőrzése ebben az időszakban egyre inkább megnehezült; a felgyorsult világ,zi-nt iııilıició a fogyasztói árak évi átlagos 4-5%-os emelkedését eredményezte. BekövetL z- tt- ıı tiı ıendszerünk negatív kétszintűsége is. Árviszonyaink egyre kevésbé bizonyultak itt -tinnıınıık a »- továbbfejlődésük szempontjából elengedhetetlen - gazdasági hatékony--ig növelése, a struktúrajavítása, a nemzetközi versenyképesség fokozása késztetésére. i -fvaltlılvjlesztésének szükségessége nyilvánvalóvá vált. »I .- ztrrejbrm első lépésére már 1979. július 23-án S0! került. Az átlagosan 13%-kal .nal-ıııvlt fogyasztói árszint, berıne a termelői árarányváltozásokkal párhuzamosan megzalnınli iogyasztói árarányváltozásokkal jelentős lépést tettünk az értékarányos fogyaszmi ai nnıılszerre való berendezkedés irányába, s ugyanakkor megteremtettük árrendszerünk giniıaliı kétszintűségét (összességében már meg zetjük tehát azt, amennyibe a fogyasztási Mel: tnı nıclése kerül). Az ipari készáruk árába normatív forgalmi adót (11%) épltei.tüıık luAna-lv az egységes árfolyam és a konvertibilis forint jövőbeni megvalósításának első, ke zdeil ıajzaı-f-lteııi is értelmezhető. Mérsékeltebb - az életszínvonalpolitikával egyeztetett - tlrszlnt --„iz-ll-.nzléssel együttjáró árarányrendezésekre még sor kerül. A fogyasztói árak a jövőben n nemzetközi árak változásait követő termelői árak változása miatt - gyakrabban mozognal- ınırjil. I-lrre, a részarányában növekvő szabad árforma is lehetőséget ad. ziizfgrrjorınált árrendszerünk kiemelkedően új vonása: a külkereskedelmi árarányoktı- L- tmmızlzi árképzés általánossá tétele az iparban, s ezzel együtt az ármechanizmus olyan mıinilvııırlıııı, amely lehetővé teszi, hogy a VI. ötéves terv végére a külkereskedelmi ár-
l07
arányok váljanak uralkodóvá a magyar iparban. E szerint, 1980. január 1-től: a természet! erőforrások (nyersanyagok, energiahordozók, anyagjellegű félkésztermékek) belföldi árképzése a világpiaci (nem rubel viszonylatú) importárakhoz; a készáruk belföldi árképzése pedig a világpiaci (nem rubel viszonylatú) exportárakhoz igazodik. Ezt az árképzési nevezzük kompetetív (verseny-) árképzésnek. Bevezetése eddigi termelői áraink kritikáját is jelenti. Alapvető gondunk eddig itt ugyanis az volt, hogy a tényleges importárakhoz képest alacsony belföldi nyersanyag- és energiaárak alapján - a szinte norma nélkül áthárítható költségek miatt - drága, magas feldolgozóipari termékárak alakultak ki, amelyek a külpiaci versenyben nehezen állták meg a sarat. A kompetitiv árképzés érvényesitésének közvetlen területe éppen ezért is - a külsö kényszerítő impulzusoknak eddig kevésbé kitett és mindeddig negatív külkereskedelmi deviza-egyenleget eredményező -- ipari termelés (mintegy 65-70%-a). Ez a feldolgozó ipar húsz ágát, benne azokat a vállalatokat érinti, amelyeknek a nem rubel relációjú értéke sítése a belföldi értékesítés 5%-át eléri, vagy meghaladja. Feszes gazdálkodást kényszerítő jellege alapvetően abban áll, hogy a vállalatok belföldi árszintje nem lehet magasabb mint exportjuk - forintra átszámított - árszintje, illetőleg hogy a belföldi árakba kalkulált nyereség mértéke sem lehet magasabb az exportban elértnél. Az exportárak - amelyek révén évi devizaszükségletünk több mint 90%-át kell biztosítani - tehát versenyárakká válnak. Az ilyen árak elérése esetén az árbevételben realizált nyereség jelzi, hogy a hatékonyság a versenytársakéhoz mennyire közelít. A kompetitív árkövetelmények, árhatások továbbvitele az e szférának „bedolgozó” területekre árarányosítással történik. Milyen kedvező hatások várhatók az új áraktól, az új árképzési elvtől? - A nemzetközi ármozgásokat tükröző, tehát a megdrágult - anyag- és energiaárak takarékosságra, az olcsóbbal való helyettesítésre, az import fajlagos csökkentésére ösztönöznek; - megbízhatóbb információt ad a struktúra korszerűsítéséhez, benne a feldolgozóipar szelektív fejlesztése megítéléséhez, mert itt az ár, s az így realizált nyereség az exporthatékonyság szempontjából rangsorolja az ágazatokat; vállalatokat; - megakadályozza az - eddig szinte automatikusan történő - költségáthárítást, mert ennek a külpiaci értékítélet határt szab; - az anyagárak és a feldolgozóipari árak együttes szabályozása az eddiginél jobban szorítja az importőröket és a termelő felhasználókat gazdaságosabb beszerzési politikára; - javítja az árrendszer egységességét: az ipari és az iparon kívüli területek árainak összehangolt fejlesztésével az egész árrendszer a korábbinál jobban közvetíti a termelőszektorhoz a népgazdaságot érő hatásokat; -- az árarányváltozásokat (anyag-, energiaárak emelése; ipari késztermékárak csökkentése) megváltoztatja a termelési tényezők értékelési rangsorát, preferálva a műszaki fej lesztést az anyagok, vagy akár az élőmunka felhasználással szemben; - a korábbi, sok esetben már inkább skális jellegű állami elvonások és sokféle támogatások megszííntetésével kialakított ár csökkenti a szabályozó rendszer újraelosztó szerepét, s az allokáció alapvető eszközévé a nemzetközi mérce alapján kialakult nyere108
-eget tmııt erősitve ezzel a szabályozók normatívfjellegét. ti/M! megreformdlt árrendszerünk - a külső és belső gazdasági szféra kapcsolódása „ıztatttml legalább két kérdést felvet: 1. milyen árfolyampolitika közvetíti mindezt, zf tıtqvıııı történik a rubelpiachoz való közvetítés a nem rubel piac versenyára alapj án? t zi ımt tu fontos, mert, ha az ,,áttétel”, a változáshatás behozatala késik, nem követke.ett-ı, er ıı struktúra átalakítását késztető normák lazulásával egyenértékű lehet. Az ıtrfolyampolitikának - elméletileg - három fő iránya lehetséges: a forint leértétz atm, ıeıtlértékének megtartása, és a forint felértékelése a külföldi valutákkal szemben. a L ıtlın egyensúly megteremtését szolgáló, exportorientált gazdaságpolitika - az általános ëızttatvı ıılııpjıtn - a forint leértékelésében kifejeződő árfolyampolitikát helyezi előtérbe. ı.ı.„-ıı egy de ñcites ország esetében látszólag pozitív szerepet tölthet be, mert exportnö-f-Iazıtz ttızttlııöz. A magyar gazdaság jelenlegi helyzetében azonban ez megtévesztő lehetne. ı.zıA„ıı ııgyıınis inkább negatívak lennének. Hyen árfolyampolitika ugyanis anélkül növelné zz. F „ |„ ıı ıttrók forintbevételét, és az általános exportérdekeltséget, hogy emıek alapján -„afztııtıh rt-rmelékenység, javuló önköltség, vagy jobb ármunka támasztana' ala'. Esetenı-„t A nyereséget is olyan méretűre duzzaszthatná, hogy ennek egyedi költségvetési elz-„-tu vttlıııı szükségessé. Ez a valutapolitika, más oldalról, az import- és a fogyasztói iz:-ınmgutztstık bővülő rendszerét eredményezné, megsemmisítené azokat a pozitív hatáız at ııııwlycket a januári árrendszer folyamatosan érvényesíteni akar.A forint reálértét ezzzt- ıztwelésére, tehát felértékelésére viszont csak akkor kerülhet sor, ha a struktúraátzı st ııztı ıı tt- mıelékenység növekedése révén meghozza a várt és kívánatos eredményeket. . ,,. .twıızpnlttikánk a forint reálértékének megőrzése mellett döntött, s rugalmas árfolyam,~ ztııttz at alkalmaz. Ez nem lehet akadálya az exportgazdaságosság növelésének, meegyezI.. .uv ıııtııtlezt összhangba kellett hoznunk a nemzetközi szabályokkal, a GATT-ban l ıııatı httolczettségürılclcel. (Árfolyampolitikai törekvésünk egyébként a Komplex Prog...„t„ııı ıııegtogalmazott feladatokkal is összhangban van.) tmt a rubel-pıachoz való kózvetítést, összehangolást illeti, szabályozó rendszerünk zu st uk ultlaláról - alapvetően két oldalról kapcsolód c egyrészt rugalmas árfolyampotmtz -mt, ıııttsrészt - mert a KGST szerződéses árak késleltetve igazodnak a tőkés világpitft mtttıtıı. szocialista export esetén termelési adó, szocialista import esetén különbözõ tt tm ıııelót forgalmi adó (,,járadék”jellegűjövedelem) elvonásával. Az export meghatározott mm mtttmtl az export támogatása, illetőleg a termelés korszeñsítésének támogatása továbbıı tı ııwttııturttd.
K t ıı ıttıtıaıı azt mondtuk: a gazdasági szabályozó rendszer továbbfejlesztésének középfz--nttatııııı ur. árrendszer reformja áll. A szabályozó rendszer egyéb elemei ennek függvéHı et„zıı ıtpıtlnek fel, és késztetnek a gazdasági hatékonyság növelésére, a struktúra kor.zzzttıııtõıt\ı`c. A szűkre szabott lehetőség alapján mintegy ősszegezziik, melyek azok a legıi zzn. wıhtı ıt-dtmzások, amelyek a legfontosabb gazdaságpolitikai cél megvalósítását a gaztzızagt ıyııkurlatban - a továbbfejlesztés irányelveinek megfelelően - késztetni igyekeznek. .-1 vállalati jövedelemszaba'lyoza's területén kiemelhető: a vásárlóerőkiáramlás-szaMt; ı=ıttı_ ıı ttsztajövedelem centralizálás, a vállalati differenciálás szerepének növelése; a ja-tı|„ztı ttvtkııs vállalati gazdálkodást elősegítő tartalék - illetőleg vállalati árkülönbözetiı
109
tartalékalap kiépítésének és szabályozásának, a struktúra javítást is pre feráló részesedést alap képzésének, a veszteségfınanszírozás új előírásárıak, a - számvitelileg is elkülönített külön pénzügyi eszközök kezelésének . . . a rendszere. - A bér- és keresetszabályozás területén: a létszámmegtakarítást is késztető vállalat ti teljesítménymutatókhoz kötött bértömeggazdálkodás kiterjesztése, a báziselv, és a hoz.zákapcsolódó növekınényérdekeltséggel szemben a színvonalérdekeltség erősítése, a bérpreferenciának a jól dolgozó vállalatoknak való odaítélésének elve, az előrehozható bérfejlesztés lehetősége, a közvetlen anyagi ösztönzést szolgáló vállalati juttatások eddigi koı látozásának megszüntetése, a vezetői érdekeltség korszerűsítése . . . s egyáltalán a foglalkoztatási egyensúly megteremtését indukáló intézkedések igénye . _ . - A fejlesztés és benne a műszaki fejlesztés területén: az államkölcsön, az állami alapjuttatás; az építőipar kivitelezési és technológiai szerelési munkák teljesítményelszámolási és finanszírozásának, a műszaki fejlesztési alap képzésének és felhasználásának új rendje . . . A korszerűsitett gazdasági szabályozórendszer ma már működik. A vállalati magatartás hozzáigazodási folyamata is - egyelőre, zömmel csak a „negatív” hatások hangsúlyozásával - elkezdődött. Mint minden változásnál, most is - és ez érthető! - számtalan kérdés vetődik fel: hogyan is fog működni ez a központilag vezérelt, csak az energiánál hatóságilag megkötött, az ármegállapítást vállalati hatáskörbe utalt ármechanizmus; nem szaladt-e gazdasági követelményeiben túl előre az árrendszeren alapuló vállalati jövedelem- és bérszabályozás; kellően megbízható információkon alapszik-e az „új ” árrendszer; a két piac működésének összehangoltsága kellően megoldotte; lesz-e kellő következeteıııttg a megváltozott szabályozórendszer tényleges, érdemi hatásainak kivárásában, a normativitás elvének alkalmazásában, a bérfeszültségek várható jelentkezésének leküzdésében, a kívánt munkaerőáramoltatás műszaki-gazdasági feltételeinek biztosításában; hogyan fog működni a kompetitív és nem kompetitív szféra ármozgásának - árösszekapcsolásának mechanizmusa; sikerül-e kellően előrelépni a KGST gazdasági együttműködés mechanizmusának továbbfejlesztésében; megérti-e közvéleményünk, hogy mit jelent az eddig elért életszínvonal megőrzése az elkövetkezendő években; követi-e és mikor a továbblépést a gazdaságirányítási rendszer egyéb eleme . . .Számtalan kérdés vethető fel tehát, amelyre majd csak a gyakorlat ad választ. Egy azonban bizonyos: a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése halaszthatatlan szükségszerűség - ha esak nem akaıjuk, hogy a fejlett tőkés országoktól való relatív elmaradásunk tovább nőjön -, s a kedvező hatások elérését mi magunk, munkánkkal is elősegíthetjük.
110
WORLD ECONOMIC CHANGES AND ECONOMIC MANAGEMENT
by B. LENGYEL
Summary In ıtw seventies world economic changes were coming to the front and temporarily caused s nm. „tt -ıııııııttnn in the socialist countries aswellasin the Hungarian economy, too. But the origin of v. mzıııııııtt- troubles is due only partly to this. The economic analysis of the periods of the fourth ııııtı ttve year's plans is showing that there were shortscomíngs in the oo-ordinated predominance õ ıı... iv ıteıııı ot' the economic policy's targets and means which becaıne the source of our dif cultles. mi mu tılıeudy supported by the earlier analysis but even by the analysis of 12. Congress. The one =ı---ııtmı tıettt of the advancement is the improvement of the system of economic management, the . Š. 1-m„t|ı|es and main requirements of which are the application of the competitive prioes. What ts -„z-nt u nl' this; how are the other elements of the economic regulation system connected with L i. iz. mt tıtııtt of policy of foreign exchange rates becomes necessary; what are the expectable effects f .ı..ı wtıtt tı ııre the possible factors of uncertainty? This paper discusses these questions.
AUÍSENÖKONOMISCHE VERÃNDERUNGEN UND DAS SYSTEM DER LENKUNG DER VOLKSWIRTSCHAFT V0 Il
B. LENGYEL Zusammenfassung
mz- tıı tlen 70-en Jahren vorkommenden weltökonomischen Veränderungen haben in den soziez z- tu-ıı I ttııttern eine schwere Lage mitgebracht, und so ging es auch in der ungarischen Volkswirtz .tt mz- ttııtıt-tıe unserer ökonomischen Sorgen ist nicht nur die oben erwähnte Tatsache. Die ökot„- A ımtyse der vierten und der fúnften Planperiode zeigt, dată auch in dem zusammengestimmı mit; .tm wtrtschaftspolitischen Ziel- und Mittelsystems schwache Punkte waren, die als Quelle 4.. -1. ızwteı tıketten wirkten. Das haben schon frühere, doch auch die Analyse des XII. Parteikongreııes .z .t net ıı I-Ítıı wichtiges Gebiet fúr den Fortsclıritt ist die Weitere Entwicklung des Systems der Len~. ..., .tat Vııttt ııwtrtschaft, dessen Mittelpunkt die Anwendung von den Sogenannten kompetitiven Prenı mi tıt das Wesen; wie die anderen Elementen des ökonomischen Regelungssystems zu diesem ı_ „mıııpteıı können; was für eine Währungskurspolitische Übung nötig wird; mit welchen Wirı. .z~.,z „ an wt-Iıııen können; welche die problematischen Faktoren sind, . . . - mit diesen Fragen besııııgı „tt tı der Auftrag.
lll
BHEIIIHESKOHOMPNECKHE HBMEHEHHH H YIIPABIIEHHE XOBHHCI UUM B. JIEHIIBEJI Pe3IoMe
Mırponaıe aıcoı-ıomır ıecıme uauenenmr, nponcxonamue E 1970X rr., Epemenno aarpynııuım notıoııcer-me E coıutamıcrı-ılıecıcırx crpanax, B TOM Lmcne K D ıaenrepcıcoıvr Hapoıınoıvı xoanvtcrae. Un Haxo, Haurır axonounfıecıoıe ırpoõrıeıunı Tonrzıco orqacru nporıcxorumn no arım rrpmınnau. Bxoıın Mmıecxu auaıma Iıeraeproro K rurroro rmanon noxaauuaıor, HTO E cornacoeaırıroıvr nettcrann cmTeıu ueneil H cpencra aı
112
A NEHEzıPAııı MŰSZAKI EGYETEM KÖZLEMÉNYEI
V. sorozat
TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK 27. KÖTET ~ 1-4. FÜZET A SZOCIALIZMUS ÉPITÉSÉNEK AKTUÁLIS GAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS IDEOLÓGIAI KÉRDÉSEI
Nemzetközi tudományos konferencia Magyarország felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére
MISKOLC. 1981
HU ISSN 0324--6779
SZERKESZTÖ BIZOTTSÁG:
KUN LASZLO felelős szerkesztő NAGY ALADĂR, SZOKOLI LÁSZLÓ, TUBA IMRE
Kiadja a Nehézipari Műszaki Egyetem Kiadásért felelős: Dr. Kozák Imre rektorhelyettes NME Sokszorosító üzeme,
Miskolc-Egyetemváro s, 1981 Nyomdaszám: KSZ-1250-81-NME Engedély száma: MTTH-III-31 83! 1976. Sajtó alá rendezte: Dr. Farkas József egyetemi tanár
Technikai szerkesztő: Molnár Lászlóné Megjelent az NME Közleményei Szerkesztőségének gondozásában
Kézirat szedése: 1980. dec. 1.-1981. márc. 15. Sokszorosítóba leadva: 1981. márc. 27. Példányszám: 450 Készült IBM-7 2 composer szedéssel, rotaprint lemezről az MSZ S601-59 és MSZ 5602-55 szabványok szerint 12 BIS ív terjedelemben Ajokszorosításért felelős: Tóth Ottó mb. üzemvezető
TARTALOMJEGYZÉK
Plenáris ülés Megnyitó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Kun László: A munkahelyi demokrácia néhány elméleti kérdése
. . . . . . . . . . . . . .
Társadalompolitikai szekció
Bela Belafi: A szocialista életmód és a munka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . R. 0. Karapetján: Az egyetemi hallgatók szabadidejének ésszerű felhasználása mint a kommunista nevelés része . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . K. J. Torncsev: A demokrácia kritériuma. a reális szocializmus viszonyai között . . . . . . Bozsik Sándorné: A szakszervezetek a proletárdiktatúra rendszerében . . . . . . . . . . .
G. Fritz-U. Fritz: Az NSZEP gazdaság- és szociálpolitikájának kölcsönhatásai és a szocialista életmód kialakulása
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Lehóczky Al -éd: Az életmód szerepe a különböző társadalmi csoportok helyzetének alakulásában
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Fabinyi Erzsébet: Az életmód és a tudati viszonyok néhány összefüggése
. . . . . . . . .
Majoros György: A szocialista demokrácia és a munka szerinti elosztás . . . . . . . . . . . Mike János: A munkaerkölcs időszerű kérdései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Gazdaságpolitikai szekció Lengyel Béla: Külgazdasági változások és a gazdaságirányítás . . . . . . . A. I. Belúj.` Gazdasági mechanizmus a fejlett szocializmusban . . . . . . . Szokoli László: Strukturális változások és gazdasági növekedés . . . . . . A. Jankowska Klapko wska: A lengyel nepgazdasag szerkezetváltozásainak I
I
_
. . . . . . . . . . . . hatása
. . . a
. . . . . . . . . . . . szoci
ı
alista országokkal való együttműködésre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szabó László: Külgazdasági stratégiánk és a fejlődő országok . . . . . . . . . . . . . . . . Magda Brunanska.` Változások a munkaerő helyzetében és szerkezetében a szocializmus építése során a CSSZSZK-ban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tóthné Sikora Gizella: A munkaerőgazdálkodás és ösztönzés kérdései . . . . . . . . . . . Helge Wendt: A műszaki fejlődés politikai és szociális problémái a szocializmusban . . Nagy Aladár: Vállalati innováció megváltozott feltételek között . . . . . . . . . . . . . . I úsági szekció Lőrincz Sándor: A munkához való viszony egyes kérdései
. . . . . . . . . . . . . . . . . .
Kesik László: KISZ alapszervezet csoportdinamíkai elemzése
. . . . . . . . . . . . . . . .
Veszteg József: A magyar árrendszer - 1980 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Pribil Vencel.` A KGST árrendszere fejlődésének néhány kérdése . . . . . . . . . . . . . .