siutz Atııtrnıönyel, Miskolc, V. Sorozat. liirııadalomtudumdnyok. 27{l981) kötet, 113--120.
GAZDASÁGI MECHANIZMUS A FEJLETT SZOCIALIZMUSBAN BELÜJ , A. I.
A: vıııhcri élet egy állandóan égő biológiai fáklya. Ahhoz, hogy ez a fáklya világot - tr-ıı Itılvıııııatosan el kell látni fűtőanyaggal - különféle fogyasztási cikkekkel. Ha a f Q. „zızıı szakadatlan, a termelésnek is jellemző vonása kell, hogy legyen a folyamatoszl. A tt-ııııelés, mint ismeretes, termelési eszközöket és kellő mértékben felkészített, st „mt ptıtııssággal bíró embereket igényel, akik mozgásba hozzák ezeket. A szakmai~., az- tt mult emberek és a termelési eszközök egysége és kölcsönös kapcsolata alkotja . tsmalalııııı termelőerőit. (Te)
A ıt-ı ıııelés, elosztás, a megtermelt termékek cseréje és fogyasztása által meghatá. z -tt Lsptfsolatokbaıı lépnek az emberek egymással a termelés folyamatában. Ezeket z iz- - tıwtıkııt a marxizmus klasszikusai termelési viszonyoknak nevezték. (Tv) .ttzn t l`eltárta a tennelőeró'k színvonalával és jellegével összhangban levő, annak »gt-zlzzın termelési viszonyok törvényét. Valóban, a szocializmus és az ősközösség ter.ztznı vıımııyai, valamint a kapitalizmus és a rabszolgatartó társadalom termelési viszosı tatıwgcsen különböznek egymástól, és e különbségek alapja a bennük található 1- 1 „K-tnvınk színvonalának és jellegének eltérésén alapul. Az elmondottak a termelési .ızmıtvı ılt és ıı termelőerők közvetlen funkcionális kapcsolatára mutatnak. Te -> Tv.
* m-Hű ı Ime.
A. I. BELÜJ
a közgazdaságtudományok kandidátusa, tanszékvezető egyetemi docens Kohászati Egyetem Zsdanov, Szovjetunió if enııı t„~t\ılu~zett: i980. október 15.
113
A termelési módot a termelőerők és a termelési viszonyok dialektikus egysége jellemzi. A marxista irodalomban elfogadott, hogy a termelési mód tartalmát a termelőeı`ő1:,társadlıI mi-gazdasági formáját a termelési viszonyok alkotják. Ugyanakkor ennek a dialektikus egységnek politikai gazdaságtani elemzése szerfelett nem egyszerü, amennyiben a te rmelési viszonyok struktúrája nem egyértelmü.Marx a termelési viszonyok struktúrájában két réıut if oldalt különböztetett meg. Közülük az egyik a tulaj donviszonyokat vagy társadalmi-gazdasıtgı vtı nyokat alkotja. A másik, amelyik közvetlenül jellemzi a termelőerők állapotát, fejlettségük ta tııenalát. „Bevezetés a gazdasági kéziratokhoz 1857-58-ban” című munkájábanMarx írja: ,,. . tpıı tt nak szervezete megfelelő formája a tulajdonnak is”. [1] Önmagában véve a termelési viszonyok második csoportja társadalmi szempontból neutrális, ug/anakkor a legmozgékonyabb és a legváltozóbb. A mennyiségi változások felhalmozódása kiváltja a minőségi változásokat, a társadalmi-gazdasági viszonyok tökéletesedését, ha nincsenek antagonisztikus ellentmondások (például a szocializmus feltételei között), vagy a termelési mód pusztulásához vezet antagonisztikus ellentmondások esetén. A termelőerők állapotát jellemző viszonyok csoportját, gazdasági szervezeteiket szervezeti-gazdasági viszonyoknak lehet nevezni. [2] A termelési viszonyok rendszerének ez a felosztása mind a gazdasági törvények hattl sának, mind a gazdasági mechanizmus funkcionálásának sajátosságaként többféleképpen magyarázható. A társadalmi termelés szervezésének módját a szervezeti-gazdasági viszonyok jellemzik, azaz azt, hogy a társadalmi termelés szervezése rrıilyen elvek szerint, milyen módszerekkel és milyen formákban történik. Következésképpen e viszonyok a gazdasági mechanizmus szervezeti-gazdasági alapját, gazdasági megalapozását adják. A termelési viszonyok társadalmi-gazdasági oldala (tulajdonviszonyok) alkotja a gazdasági mechanizmus kivétel nélkül valamennyi típusának jellemzőit, alapját, legáltalánosabb meghatározását, természetét. Ha a szocialista társadalomban például nem fejlesztenék és tökéletesítenék a gazdaság mechanizmusát, társadalmi természete szerint akkor is szocialista maradna, minthogy jellemző rá a termelési eszközök szocialista társadalmi tulajdona. A tulaj don minden típusának a gazdasági mechanizmus megfelelő típusa felel meg. Marx megjegyezte, hogy a kapitalizmusban a terınelőerők fejlettségének magas színvonala létrehozza a tőkés vállalatokban a gazdaság magasan szervezett irányítását, azonban a termelési eszközök magántulajdona a társadalmi termelés egészében anarchiához vezet. [3] Lenin aláhúzta, hogy a szocializmus gazdasági mechanizmusának anyagi alapja létrejön az állammonopolista kapitalizmus feltételei között a tennelés tőkés társadalmasodása következétben. És csak meg kell változtatni társadalmi-gazdasági természetét, megdönteni a kapitalisták hatalmát, megeró síteni a társadalmi tulaj don uralmát, és akkor ez szocialistává válik. [4] Rámutatva a termelési viszonyok és a gazdasági mechanizmus kölcsönös kapcsolatára, továbbá arra, hogr kölcsönös kapcsolatban van a tennelőerőkkel is, figyelembe kell vennünk a gazdasági mechanizmus kapcsolatát a gazdasági törvényekkel. A termelési viszonyok jellegüket tekintve objektívek, nem függııek az emberek akaratától és tudatától. Ez az állítás azonban nem azt jelenti, hogy a termelési viszonyok úgy funkcionálnak, mint Kipling macskája, amelyik magától jár. A termelési viszonyok műkö114
tzëzlıl- ıznıtıı ok-okozati és állandóan isnıétlődii kapcsolatban alá vannak rendelve az egyes ,A-.tzııttgt tnrvényeknek, gazdasági törvényszerűségeknek. Másképpen fogalmazva a gaz-ts;-ígı tnıvéııyek így vagy úgy, mint a létezés és a meelenés törvényei, a termelési viszo„. nt. tnııkt-lnıızllását jelentik. A gazdasági törvényekben ugyanakkor kifejeződnek a ter«„-tz*-ıt vtıınııyok lényegi isméıvei is, (hiszen a gazdasági törvények kifejezik az állandóan f-ınfitlfıtlti lényegi ok-okozati és nem kevésbé az okozat-következményi kapcsolatokat). ltzza„ı||ııl< ezt a funkcionális kapcsolatot így: Tv -> Gt. Azonban gyelembe véve a te r-„-tnz-ı nl és termelési viszonyok funkcionális kapcsolatát is, a Te -> Tv -> Gt séma telje.-tztzz-tt tt«|tılı`jıı a társadalom gazdasági struktúrájában létező kölcsönös kapcsolatokat. A lt-gzlltalánosabb formában a gazdasági törvények hatása a termelési viszonyok lé„. zgaııek megjelenési módjaként a gyakorlati gazdasági cselekvésben, a gazdálkodásban -z`zt-z-lln-tö. Ismert, hogy a gazdasági törvények jellegüket tekintve objektívek, és hatásuk - „t inge, ıı 1. emberek tudatától és akaratától. Ez azonban nem jelenti a szocializmus gazts--ıgı tnı véııyeinek fetisizálását. Ellenkezó'leg, a szocializmus feltételei között a gazdasági « s. . an;-el lényege megismerésének reális alapja jön létre, hatásaikat fel is használjuk isme~ ızınl- tıttıpjılıı a gazdálkodásban. A szocializmus gazdasági törvényei, mint a szocialista . z. zsztalıııt termelés fejlesztésének törvényei lépnek fel. Szerves kapcsolatban vannak a - »z-z--laı ıııtızgató erőivel, a gazdasági szükségletekkel és érdekekkel. Az érdekeken és szük.-gtz tv-lwıı keresztül határozzák meg a gazdasági törvények az emberek gazdasági tevékeny.fgznn-M nlılvktlv irányát. Így a gazdálkodás a gazdasági törvények hatásának van alárenI-1 -- A gıııtlzısági törvények azonban a gazdálkodásnak nemcsak a logikáját is irányát dik.nt-tt- llıı Ilyen vagy olyan típusa a gazdálkodásnak elkerülhetetlenül kapcsolatban van a ga-zl-ııttgt ıııeclıanizmus neki megfelelő típusának furıkcionáltatásával, a gazdasági mecha„tzznnı ıı ıııııgtı állapotában, fejlődésében, tökéletesítésében elszakíthatatlan kapcsolatban „Í A ıtmlıııırlgl törvényekkel. Gt -> Gm. Például: a népgazdaság tervszerü arányos fejlődénnvıtııyıtııek hatása kölcsönös kapcsolatban az értéktörvénnyel, a munka szerinti eloszıı- nu vılııyével és másokkal, a tervezés, az anyagi ösztönzés konkrét speciális formáit té.. t.. -ı Int ıı ıızoclalizmus gazdasági mechanizmusában. Következésképp a gazdasági törvények t--nam a gımlasági mechanizmus formájának, módszerének, szerkezetének születésében jut ııt„|t-ntııv, és ezekben közvetlenül tükröződik. A: elınnndottakból következik, hogy a szocializmus gazdasági mechanizmusát a ter.„.tn+-ı nlt lellettségének színvonala, a termelési viszonyok jellege, a szocializmus gazdasági tzn „nwntııek lényege egyaránt meghatározza. Közöttük nem egrszerűen csak kölcsönös, lnı.„ Lm vvtlcıı funkcionális kapcsolat van: Te -> Tv -> Gt -> Gm. Más szavakkal, e kapcsonı ıanvvgıtt ıı következőképpen lehet kifejezni: amilyenek a termelőerők, olyanok a ter..„.-taıt vtıınııyok, amilyenek a gazdasági törvények, olyan a gazdasági mechanizmus is. “et -nnıltlznıs ıızonban, e közvetlen kapcsolat a gazdasági mechanizmus oldaláról is igaz. t z + t v - t it < (int Ha a gazdasági mechanizmus tökéletesedik, teljesebben valósul meg a gzntaıttıtt tnıvények objektív tartalmának felhasználása a gazdálkodásban, teljesebben reanz-ıtfntılı tı termelési viszonyok rendszerének előnye, és vagy megteremti a termelőerők vltzınzı tınlnılésének előfeltételét is, vagy olyan helyzet áll elő, amelyik fékezi a termelőerők nzıtfntaıın
llS
Ha ma arról beszélünk, hogy feladatunk az ország termelőerőinek továbbfejlesztése, a szocialista termelési viszonyoknak a tőkés termelési víszonyokkal szembeni clőnyének maximális kihasználása, a szocializmus gazdasági törvényei hatásának komplex felhasználása, akkor ezt a feladatot csak a szocialista gazdasági irányítási rendszer határozott továhlı fejlesztésével oldhatjuk meg, és leszünk is képesek megoldani. „Ha mi megértettük - húzza alá az SZKP XXV. kongresszusa - hogy a népgazdaság szakadatlan fejlesztése szoros kapesopatban van a létező gazdasági mechanizmus kereteivel, akkor határozottan tökéletesíteni kell azt.” [5] Ezzel kapcsolatosan vetődik fel a gazdasági mechanizmus változása periódikusságának kérdése. Milyen ez a folyamat, állandó és szakadatlan, vagy állandó és periódikus. Fordítsuk figyelmünket ismét a már megvizsgált sémára. A séma elemei közötti köleın nős kétoldalú kapcsolat a következő: Te % Tv «`-= Gt -'= Gm. A termelőerők, a termelési vlszonyok és a gazdasági törvények, jellegük és természetük szerint objektívek, így a gazdasági mechanizmus formálásának objektív alapjátteremtik meg. Maga a szocialista gazdálku dás a gazdasági mechanizmus konkrét formáinak létrehozatala - folyamat, és az emberek szubjektív tevékenységének terméke. Érthető, hogy ez a tevékenység saját objektív alapjának megfelelően történik. Ez az alap élőbb, dinamikusabb, mint a gazdasági mechanizmus konkrét formája. l976-78-ban például a Szovjetunióban ll 137 újtípusú gépet, felszerelést, apparátust és eszközt hoztak létre, vagy 3 712 új típust éves átlagban. [6] Egyszerű számítás bizonyítja, hogy átlagosan minden munkaórában országunkban szinte az eszközök, apparátusok, felszerelések és gépek két új típusa jelent meg. Nohiszen, ezeket emberek hozták létre. Azonban ők fel is használják a termelésben ezeket az új munkaeszközöket. A hozott adatok és a számítás a termelőerők dinamikus fejlődéséről tanuskodik. Hasonló dirıamizııını figyelhető meg a termelési viszonyok fejlődésében is (a termelési viszonyoknak megfelelő gazdasági törvények hatása és a termelőerô'k fejlettségi színvonala következtében). Ez elke rülhetetlenül következik a szocializmus gazdasági törvényei hatásának (alkalmazásának) dl namizmusából is. Ebben az összefüggésben a formális logika szerint a gazdasági mechanizmust dinamikusan kell változtatni, minthogy objektív alapja is úgy változik. A valóságban a gazdasági mechanizmus különbözik, és kell is, hogy különbözzön meghatározott konzervıı tivizmusával dinamikusabb objektív alapj ától. Még elképzelni is nehéz azt a fantasztikusan nehéz következtetést, amelyik elkerülhetetlenné teszi a gazdasági mechanizmis dinamikus változtatását. A gazdasági mechanizmust nem lehet évente, havonta, naponta, óránként vıll toztatní. Azonban azt jelenti-e ez az állítás, hogy a gazdasági mechanizmust nem kell változtat ni, vagy csak hosszú idő alatt kell változtatni? Nem. Ebben az esetben ugyanis a mechanizmus fokozatosan átalakulna a társadalmi termelés fejlődésének fékjévé. Errô'l az összefüggtlı ró'l állítható: a gazdasági vezetésˇművészete makroszinten abban van, hogy objektív alapja mély és sokoldalú tarıulmányozásának megfelelően, a gazdasági mechanizmus konkrét forını it időbeli intézkedésekkel, határozatokkal peıíódikusan változtassa. (Te =-` Tv «"-= Gt) Az ilyen határozatok dialektikája véleményünk szerint a következőben van: a gazdasági meclıı nizmust akkor kell változtatni, vagy reformok útján tökéletesíteni, amikor régi formájá116
„att ınegórzése a társadalmi termelés fejlődésében nagyobb károkhoz vezet, nagyobb veszı.-zawket okoz, mint amit a tökéletesebb gazd aságí mechanizmus bevezetése (a szervezen ııınktúrn változtatásának költségei, új formák, új módszerek kidolgozásának ráfordítéiııl ııtlı.) igényel,
Az SZKP, mint a szovjet társadalom vezető és irányító ereje, figyelmének központıslnı lıelyezl a gazdasági építés, többek között a gazdasági mechanizmus tökéletesítésének tõntõıett. A Nagy Október győzelme utáni években világos példáját látjuk ennek Lenin ez vall eııységében, a szocialista gazdasági mechanizmus kialakításának elméleti és gyakorızın lmı déselt illetően. Később, a 30-as évek elején, a gazdasági mechanizmus erőteljes retze ın_|ıı valósult meg, amit a gazdaságtörténet hitelreformnak nevez. A háborút megelőző és A tnttını n utáni években a gazdasági mechanizmus részleges változtatása valósult meg azzal s .alIııl, hogy az tökéletesebb legyen. t tmılgıınk történetében a 60-as években vetődött fel a fejlett szocialista társadalom z,.tıez„~ Itz ıı szocializmus fejlődésének elméletileg új szakasza. Létrejött a fejlett szocializ„nn geııltısılga, amely lényegében különbözik a megelőző fejlődési időszak szocialista gazzt-ız.-amttnl. Természetes, hogy az új gazdasági feltételek megkövetelték a gazdasági mecha„ti nnıı vıtltoztatását, tökéletesítését. Az 1965 -ös szeptemberi határozatnak megfelelően -z en tu evek ınásodik felében ilyen lépések történtek a gazdasági mechanizmus tökéle tesitea- tztttıttıól. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma foglalkozott a gazdasági ösztön.az as teıvezés új rendjével. A gazdasági mechanizmusban megvalósított eme változásokat a ıanteıtıgttlrténet gazdasági reformnak nevezi. Ennek lényege jól ismert mind Magyarországzzn ıntnd más baráti szocialista országokban. A Szovjetunió tapasztalatait a gazdasági reızznn ınegvıılósításában széles mértékben felhasználták a szocialista országok nemzeti iránt naıı rendszerük tökéletesítésénél. Aıntıı több mint tíz év múlt el. A gazdasági mechanizmus objektív alapja (Te =-'= Tv 'Q e ıztt lényegesen megváltozott, a fejlett szocializmus gazdasága jellegéből következőleg, „in e ıımlınıági mechanizmus további tökéletesítését tette szükségessé. A fejlett szocializmus 3-nttııztgnt ıı társadalmi termelés méretének jelentős növekedése jellemzi. Természetes, hogy s n-nneleı méretei új követelményeket támasztanak a gazdasági mechanizmussal szemben. lt knvctelmények alapja az ország termelőerőiben és termelési viszonyaiban meg ;. t-tlıatn lényeges változás. A termelőerők fejlődésének megfelelően fejlődtek a termelést .ts-nııvnlt ts, nőtt méretük, dinamizmusuk. Egyes értékelések szerint a termelési viszoHrnlı dtnınnlzmusa összehasonlítva a termelés méreteinek növekedésével, négyzetesen vález-tl Ifınıek ıı dinamizmusnak tükröződni kell a gazdasági mechanizmusban. A lellett szocializmus gazdasága megköveteli a szocializmus gazdasági törvényei egész .znztıwı ének komplex felhasználását. Ez azt jelenti, hogy egymással kölcsönösen szoros és z-nt-nt nınınlılsos kapcsolatban levő tényezők hatását kell ñgyelembe venni konkrét gazdasági nzım-ettéıek ben. Csak ilyen alapon lehet biztosítani a gazdasági mechanizmus pozitív szenzjzat A tellett szocializmus feltételei között erősödik a szocializmus gazdasági alaptörvényé„-L veretn ıızerepe. Az SZKP gazdasági stratégiájának középpontjában napjainkban a népıntët leııveges eınelése, a társadalom tagjai szükségleteinek teljesebb kielégítése áll. E cél .nmıııtıe e gıızdasági mechanizmus csak akkor lesz képes, ha a társadalmi termelés végső ıõajzgeıtlıııztgt eredményét a hatékonyság magas fokához köti. Figyelembe véve a meg= ll?
előző és az utóbbi években a fejlett szocializmus gazdasági struktúrájıılızııı bekövetkezett változásokat az SZKP Központi Bizottsága a gazdasági mechanizmus tökéletesítését szol gáló intézkedések egész sorát dolgozta ki. 1979. júliusában fogadta el az SZKP KB és ıı Szovjetunió Minisztertanácsa ,,A tervezés javításáról, a gazdasági mechanizmus hatásának erősítésérõl, a termelés hatékonyságának növelésére és a munka minőségére ” című hatıi rozatát. [7] , Ennek célja a tervszerű irányítés további tökéletesítése, a demokratizmus erősitóıın, a termelés irányításában a dolgozó kollektívák alkotó részvételének fokozása. Feladattıl vált a gazdálkodás és a tervezés színvonalának olyan emelése, hogy megfeleljen a fejlett szocializmus gazdaságának, a termelés hatékonyságának emelése, a tudományos-technikai haladás meggyorsítása, a munkatermelékenység emelése, a termékek minőségének jııvl tása, és ezek alapján a gazdasági dinamikus fejlődésének, és a dolgozók gazdasági jóléte emelésének biztosítása. Az említett dokumentumban a fenti céllal konkrét intézkedések egész sorát vizsgálják a tervezés javítására, a beruházások gazdasági hatékonyságának emelésére, és az on álló elszámolásnak, mint a szocialista gazdálkodás alapvető módszerének tökéletesítésónı. A tervezés tökéletesítése területén áttekintik a tervező munka valamennyi területét, a végső népgazdasági eredmény hatékonysága javításának lehetőségeit, az ágazati és tertlloıı racionális fejlesztést, az ágazaton belüli és ágazatok közötti arányok tökéletesítését. Lánya gesen szélesedik a komplex programok kidolgozásának területe. A legközelebbi közülük a fémek, fűtőanyagok, gazdaságos felhasználásának, az élő munka csökkentésének, a nagy mértékben fogyasztott új termékek termelése intenzív fokozásának, a Bajkál-Amúr gazdasági körzet fejlesztésének programja, és mások. A vállalatok és egyesülések új tervmutatókat kapnak. A központilag és az alapok szerint képzett realizált termékek tömegének mutatója helyett a tiszta termék (létrehozott új érték) növekedésének mutatója jelenik meg. Ez lehetővé teszi a legpontosabb meghatározását a végtermékben az üzemek, egyesülések, munkaerő-felhasználásának. Érdekeltséget teremt a nyers- és egyéb anyagok gar.daságos felhasználásában, az olcsóbb helyettesítő termékek teıjedésében, a kibocsátott produktumok értékének csökkentésében. A munkaerő hatékonyabb felhasználásának céljából a korábbi béralap helyett magja lenik az 1 rubel árutermelésre eső munkabér normatív mutatója. Ezzel egyidejűleg, elõsegítve az élőmunka felhasználásának csökkentését, bevezetik a vállalatok munkás- és alkalmazotti számának mutatóját. E mutatók bevezetése lehetővé teszi a munkatermelékenység emelését, és a meglevő munkaerő tartalékok racionálisabb felhasználását. Egyidejűleg felülvizsgálják a kibocsátott gépek és berendezések technikai színvonalı értékelését, két év alatt áttekintik a gépek és berendezések szabványait, technikai színvonu lát, a nagy tömegben fogyasztott legfontosabb fogyasztási cikkek minőségét. Az új termó~ kek bevezetésénél a világszínvonalnak jobban megfelelőek termelését engedélyezik. 1980-ban befejeződik az átmenet a közvetlen hosszú (ötéves) gazdasági kapcsolatok ra. Lényegesen emelkedik a tervezésben a tudomány kapcsolata a termeléssel. Végeredményben a gazdasági mechanizmus tervezési rendszerének tökéletesítése lehetővé teszi a termelés gazdasági hatékonysága emelése céljából annak a nem kevés tartaléknak maxi118
...att-t meıtékű felhasználását, amely a szocialista tervczésbeıı található. A inn ıılıázások hatékonysága növelése területén a tervezés rendszerében megvizsQ-tt|-tt„ ii ıııcglevő termelő kapacitások modemizálásának és rekonstrukciójának tartalékaıı tmımlik ıı minőségi mutatók szerepe. A munka termelékenysége az építőiparban nem z ınnıın lı~|jcsltmény értéke alapján számitódik, hanem az épitőipari vállalatok és szerveztz i-ii ttııtıı termékei alapján. Itt is bevezetik a tervezés normatív módszerét, a saját építési taztzt-*kek egy rubeljére eső munkabért. imııos momentum a kész építményeknél a teljes ráfordítás egyidejű bevezetése. Ez ...int zız õpitkczések, illetve beruházások gazdasági hatékonyságának javítását. Erősödik a yıëıııiıııııtık szerepe tl b61'l.1hãZăS0l( időbeni 6l.l(éSZÍlIéSéb6l'l.
A: SZKP és a Minisztertanács ernlített határozata jelentős gyelmet fordít a gazdasági - ı„ztn„ ılıtııuık, mint a szocialista gazdálkodás alapvető módszerének fejlesztésére, és a gazda.agı .ııı t nıııfik szerepének erősítésére. A vállalatok és egyesülések önálló elszámolási tevékcııy .z-,„ itt wait vö ınértékben a végső eredmény alapján értékelődik. Fokozódik a minőségi mutató-t z„=ız~|ıv, erősödik ösztönző hatásuk. Ezzel kapcsolatosan megváltozik a gazdasági ösztön- ~ „mt amit és az alapok elszámolása normatíváinak gazdasági ösztönző hatása. Ágazati és -,;.--giıtzııı központi alapokat hoznak létre a tudományos-te chnikai fejlesztés ösztönzésére. r t.„|„nntııyos kutató és a kísérleti-szerkesztő munka vonatkozásábarı célkitűzés az önálló ittnztlıtııttı való áttérés. Erősödik az ösztönzés a magas minőséý új termékek kibocsátá„ız -1 ttııvttielűleg növekszik a következménye az erkölcsileg elavult termékek kibocsátásá--t A ıekliııııációk bejelentési kötelezettsége kötelezővé válik, a határidők megsértése a nu- ı õt és ıı minőség romlása büntetést von maga után. Az 1 rubel termékre eső munkabér -„itt -min enlekeltté teszi a munkáskollektívákat a munkaterrnelékenység növelésében, a muntzı.aı ız-I vııló gazdálkodásban, a végső jobb eredményben. Ezen tényezők kialakításával lét--;-ın tu zılkıılmazottak és dolgozók zetésében az egyéni emelés lehetősége. A munkabrigái--t „=ı ııııyııgi osztönzésük (a brigádok önelszámolása) válik a gazdasági mechanizmus elsődı- 1- t wıtıttvé. A gazdaságirányítás rendszerében az egyesülések válnak az önálló elszámolás ti.,-tv-ıfı ngységévé. A szovjet gazdaságirányítási rendszer tökéletesitésével kapcsolatos iıııevtz „te sok ıtivid felsorolása is elképzelést ad az itt felsorolt kérdések sokoldalúságáról és bonyıı r „nt .Apr ı t il , umeiyet a fejlett szocializmus gazdasága megkövetel. Ezen intézkedések megvaló.tı-tõzt lifttel (ivé teszi nemcsak a mi problémáink megoldását, de gazdagítja a baráti szocialista -r z- ztıı itt tapasztalatainak kincsestárát, a fejlett szocializmus és kommunizmus építésében. IRODALOM
-
st." zz I- ııgels Művei XII. köt. 733. (Oroszul). Marx ugyancsak megkülönböztette „a gépi munkanıegz~--tan, mint a tókés termelési mód speci kus formáját” (Művei XXIII. köt. 375.) (Oroszul)
z t „tat Anııııı<ıııLJl.lri.:XoarritcTaerrı~ırzıifı Mexarm:-mr paaanroro counanucrrnrecxoro oöurecrna. Mocxaa. mi t I J
'r la--i Mıııx lãngels Művei XXV. köt. I.rész. 453-454. (Oroszul) t
t ıt-„i i nııtıı Összes Művei 33. köt. 50. (Oroszul) ıtıııı-pıtıııın XXV. cearıa KHCC l`lomı'rH3n.a'ı`, Mocıuaa, 1976. 6l.
2 I ıızit iiııpnnııoe xoanitcrao CCCP a 1978. r. Crarırcrıırıecıcım excerorırirııc. Mocxna, CTaTııc'rıtı<ı. ı~ı ru ri-ı ll9
7. Lásdz pauna, 1979. 29-oro ıonrr.
ECONOMIC MECHANISM IN HIGHLY DEVELOPED SOCIALISM
bv A. 1. BELYJ Summary After analysing the correlations of the forces of production, of the relations of productions, of economic developrnenfs laws and of economic mechanism, the author surveys the change of the concrete forms of the economic mechanism in the Soviet Union. He particularly analyses the decision of the Central Committee of Soviet Commuııist Party of July, 1979, which - considering the shifts in the structure of the developed socialistic economy - has been jointly accepted by the Council of Ministers of the SU. In the course of this analysis he points out that the irnprovement of economic mechanism required by economy of the developed socialism is a many-sided and oomplicated task.
DER ÖKONOMISCHE MECHANISMUS IN DEM ENTWICKELTEN SOZIALISMUS von A. I. BELYJ
Zusammenfassung Nach der Analyse der Zusammenhänge der Produktionskräfte, der Produktionsverhältnisse, der ökonomischen Gesetzen und des ökonomischen Mechanismus blickt der Verfasser die Veränderungen der konkreten Formen des ökonomischen Mechanismus in der Sowietunion hiniiber. Er analysiert den Beschlu des Zentralen Koınitees der Partei der Sowietunion vom July 1979, der mit der Entwicklunz des ökonomischen Mechanismus sich beschäftigt, und nirnmt in Betracht auch die Verschiebungen, welche in den letzten Jahren in der ökonomischen Struktur des entwickelten Sozialismus sich vollgezogen haben. Er konstatiert, daiã die Entwicklung des durch die Wirtschaft des entwickelten Sozialismus erforderten ökonomischen Mechanismus eine sehr vielseitige und komplizierte Aufgabe ist.
3I(0I-IOMH'-[ECKHH MEXAHHSM HPH OBIIIECTBE PA3BIılT0l"0 COIIHAIIIIBMA A. PI. BEIIBIFI Pea ro M e ÁBTOP
IHBJIHSIIPYCT
SRBHCHMOCTH MBJICJÉIY HPOHSBOJIHTGJIBI-ILIMH ClUI8MH, HPOHSBOIICTBOII-
rrsmır orıroııreuııaıvnr, axorromrvecxırruır aarcorıaıvur rr arcorıomnrecrcı-mr Mexarmanou. Hocrıe vom paccnarprmarorca Kaıvreıreıurz r
N-'.\H-' Közleményei, Miskolc, V. Sumrar, 'Ii!r.u«lu!„nıtım„mdnyolc, 2771981) köret, 121- 132.
STRUKTURÁLIS VÁLTOZASOK ÉS GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS SZOKOLI LÁSZLÓ
tiımiasági struktúrán a gazdaság egyes területeinek, elemeinek, oldalainak egymáshoz -ımıııvitott arányait, a különböző oldalak között érvényre jutó kölcsönös meghatározott„ıırıii ztı összefüggések adott rendszerét értjük. [1] A gazdasági szerkezet változása mindig -ıznwvttltozás, egyrészt a gazdasági ágak, terrnékcsoportok, termékek között, másrészt a tt-ııııelósiikiıöz igénybevett erőforrások arányaiban, térbeli megoszlásában. Szerkezetválto-az az tı, ha a három fő termelőág: a kitermelés, a feldolgozás és a szolgáltatás arányai tolt utunk el, és az is, ha iparágak, gyártási ágak, termékcsoportok, egyes gyártmányok aráni At ııımlosulnak, az is, ha megváltoznak a gazdasági növekedés ismert tényezőinek felizwzıttlitsi arányai, illetőleg a növekedés forrásai új elemekkel bővülnek. A gazdasági növekedés és a struktúraváltozás összefüggése szoros és kölcsönös. A ızmlımigi i`ejlődés és a struktúraváltozás részben ugyanaz a dolog. Mind a termelékenység, „unit pedig az egy főre jutó nemzeti jövedelem növekedése a legtermészetesebb dologgá ı„-.zi ıı vtruktúraváltozást. [2] A struktúra átalakulásában a műszaki fejlődés és a társadalıııi .-tıtsegletck kielégítettségének a mértéke és ennél fogva a növekedés ütemét, milyenségét „qvtıiııı meghatározó erőforrások felhasználásának hatékonyság' foka nyilvánul meg. [3] tt ıtı uk tıiraváltozás növekedési hatása abból adódik, hogy az egyes ágazatokon belül eltérőõtz ft tm ıııelékenység növelésének feltételei, más-más lehetőség nyílik az eleven munka meny itt ııagõııek növelésére, eltérő ütemben bővül az egyes ágazatok termékeivel szemben a pizı- t twıvslct, s különböző az egyes ágazatokon belül a termelés tőkeigényessége. [4]
A seırő elme:
DR. SZOKOLI LÁSZLÓ a közgazdaságtudományok kandidátusa, egyetemi docens
NME Marxizmus-leninizmus Tanszéke Miskolc-Egyetemváros, 35 15 I F-ıiıııt beérkezett: 1980. október 15.
l2l
A gazdasági struktúra, a termelés és termékszerkezct változása követve a műszaki lej lődés és a szükségletek irányát, a gazdasági fejlődés természetes velejárója. A vaitozások gyorsasága, üteme, súlya és jelentősége a gazdasági növekedésben nem mindig azonos, mi vel a strukturális változásokat kiváltó általános és speci kus okok hatásának intenzitásıt különböző körülmények között eltérő, e körülményektől függően eltérő jellegű, irányú és sebesséý strukturális változások következnek be a gazdaság különböző fejlődési perl ódusaiban. [5] Az utóbbi évtizedekben az egyes ágazatok, illetve az egyes ágazatokon belül a különböző alágazatok terınelésben, felhasználásban való részarányának jelentős változása, ebből következőleg növekvő eltéréseik a rendelkezésre álló termelési tényezők igénybevételében figyelhető meg rnind a nemzetgazdaságokon belül, mind az egyes nernzetgazdaságok között. Az egyes ágazatok közötti, az egyes ágazatokon belüli, valamint az egyen nemzetgazdaságok közötti strukturális átalakulási folyamat alapvetően a gazdasági-mű szaki fejlődés következménye. Ugyanakkor az alapvető energiahordozók, nyersanyagok és néhány mezőgazdasági termék árának lényeges emelkedése és többségüknél a magas árszinvonal állandósulása; a termelés-kutatás-fejlesztés igényének, a technikai haladással való lépéstartás beruházás-igényességének nagymértékű emelkedése, ebből következö leg a technikai haladást hordozó ágak termékeinek drágulása, a gyenge, közepes minőséý, korszerűtlen, nem nagy szakképzettséget követelő termékek árszínvonalának csökke nése, leértékelődése olyan speciális okok, amelyek kiváltották a világgazdaságban a korábbitól eltérő irányú és jellegű strukturális átalakulást, és meggyorsították, növekedésre gyakorolt hatása miatt a strukturális átalakulás ütemét az egyes gazdaságokban is. A struktúrális átalakulás üteme azonban nem a műszaki fejlődés üteméhez, hanem technikai oldalról az egyes ágazatok, gazdaságok közötti abszolut műszaki színvonalkülönbségekhez kapcsolódik. [6] V A szerkezeti átalakulásnak mint növekedési forrásnak erősödő szerepe azzal kapcsolatos, hogy e strukturális változások az egyes gazdaságokban az átlagosnál hatékony ılıtı így gazdaságon belül és gazdaságon kívül is versenyképesebb tevékenységek súlyának növekedését jelentik. A magasabb termelékenysé ágazatok súlyának növekedése pedig az egyes gazdaságokban a termelési tényezők átcsoportosításának eredményeképpen nemzeti jövedelem növelő hatású. Az egyes nemzetgazdaságokban megvalósuló szerkezeti átalakulások módosítják a termelési arányokat az egyes gazdaságokon belül, és kiváltják a gazdasági kapcsolatok ari nyainak és feltételeinek módosulását a gazdaságok között, ami a nemze cözi munkamegosztás, illetve az azt tükröző gazdasági kapesolatrendszer változását eredményezi. A nem zetközi gazdasági együttműködés mélyülése, egyes országoknak a nemzetközi munkameg osztásban kibontakozó új szerepe, a világpiac megváltozott szerkezete, előtérbe helyezik a nemzetgazdaságokban termelési tényezőik hatékony felhasználásának, termékeik verseny és piacképességeinek milyenségét, ami gazdaságuk szerkezetétől és annak alakulásától elválaszthatatlan. A gazdaság adott szerkezete, alakulásának milyensége az egyes nemzetgazdaságokban, kiváltva a termelőerők fejlettségi fokától és az ország gazdasági dimenziójától is függően a nemze cözi munkarnegosztásba való fokozottabb bekapesolódás szükségességét, növekvő hatást gyakorol a gazdasági~műszaki fejlődésre, és erősíti a 122
r
ıtıııktıırális átalakulások dinamikáját. A megvalósuló gazdasági folyamatok valamennyi „miiglıaıı mindinkább tükrözik, hogy az átlagosnál hatékonyabb, nemzetközileg versenykapmwlılı tevékenységek súlyának növelése gazdaságukban járulékos növekedési forrássá tzzız_ tt.-t az országok gazdasági fejlődése napjainkban strukturális adottságaiktól és a gazdaııtgt ıt ı ııktúrájuk változásától növekvő mértékben függ. [7] A strukturális átalakulás a megıtltnmti körülmények között elsősörban nem az ipar termelésének az össztermeléshez viıwııyitott aránya . alakulásához, hanem az iparon belül végbemenő szerkezeti változásokim: kn|ıcs0lódil(. [8]
A világgazdasági strukturális átrendeződés, valamint a strukturális átalakulások miıyıõıııegéııek és ütemének növekedési faktorként erősbödő szerepe az egyes országcsopormlı ınutlasági helyzetét, fejlődési lehetőségeit- illetően változásokhoz vezetett. Najpainkbaıı s magvıtltıızott körülmények hatására, amikor a fejlett technikát felhasználó és a nyersaft, Agtvı ıııclő munka felértékelődött, a természeti kincsekben szegényebb, de erősen ipa„mıintt országok növelik a korábbinál drágább, de rentábilissá váló kitermelőipari terrnemt, ıı ııyersanyagban gazdag országok pedig a feldolgozóipari exportot. A tőkés világgazzizmtgiııııı ez abban jelentkezik, hogy a vezető tőkés országok feldolgozó iparukban a legtr-ılat ıetıiı műszaki színvonalat képviselő, vezető szerepüket alátámasztó gyártási ágakat Ist ttttk lenn, fejlesztik a kitermelőipart, az energiatermelést. Gazdasági előnyüket a szakLapwtt munkaerő, a kiépült infrastruktúra, a fejlett munkaszervezés mellett ily módon cl-fmzı lnııı az alkalmazott technika biztosítja. [9] Így például a világgazdaság termelési pot-nt ııiijáııak több mint háromötödét kézben tartó fejlett nyugati országokban az l970es 8-,zi elt-lére elmaradó ágazattá váltak az élelmiszer-, a textil-, a konfekció- és a cipőipar, -egy lı az ezen országok ipari termelésének több mint negyed részét reprezentáló iparágak. si iv /tlzes évek második felére bontakozik ki az elmaradás tendenciája az elektromos ház.ıııtrtıı cikkeket, bizonyos közlekedési eszközöket, valamint féltermékeket gyártó iparágakhsıı Ugyanakkor erőteljesen megnő a műszaki fejlődés irányát megszabó iparágak (például
-ınniıpzı ıs, komputer-, irányításteehnikai, távközlési, hadi-,i szerszámgépipar), illetve az ezek „zõnnztııı termelési eszközöket és féltermékeket gyártó iparágak aránya. [10] A fejlődő országok a hagyományos feldolgozóipari ágak termelését növelik, amelyek tzrrıõyım és olcsó munkaerőigénye adottságaiknak leginkább megfelel, lehetőséget adva exptn ti. apességük fokozására, ami iparcikk-világkereskedelmi részarányuknak jelentős növetzızleııtt eredményezi. A strukturális átalakulás folyamata a fejlődő országok exportjáhtın miatt elöre leggyorsabban. A világgazdasági változások tartós hatást gyakorohıak a KGST-országok gazdaságázı tı, rımııban nem egyformán érintik a nyersanyagot importáló és a nyersanyagot expor rain nımigokat, mivel a KGST-n belül is egységnyi nyersanyagért több feldolgozóipari tzmıek kel kell fızetni, mint korábban. A természeti kincsekben szegényebb, iparosoıiottalılı -amtgimıı itt is megfigyelhető a kitermelőipari termelés növelése, a nyersanyagokharı gaztlııg tzmztglıaıı pedig a feldolgozóipar exportj ának növelése. Az ipar szerkezeti fejlődésének l`($ iuatıwıejc az egyes iparágakon belüli termékösszetétel, az alkalmazott technológia, a terznelekı~ııységi, a piacképességi, jövedelmezőségi színvonal javítása. A KGST-országok kö;-ott rr ielrlolgozóiparban nem alakult ki széleskörű gyártmánymegosztás és kooperáció, 123
a kölcsönös kereskedelem volumene és aránya a teljes áruforgalomban közöttük napjainkban a kitermelt és elsődlegesen feldolgozott nyersanyagok szállításától függ. [11] Ezért a szocialista országokban az ipari munkamegosztás és a stabilitás követelménye erősíti kapcsolataikat a struktúra átalakítás szempontjából élenjáró országokkal. A világgazdaság növekedési ütemének különösen a második világháború utáni intenzitásán, a műszaki fejlődés ütemének felgyorsulásán, a népesség országcsoportonkénti eltérő demográ ai alakulásán, valamint a bekövetkezett társadalmi-gazdasági változásokon alapuló; a világgazdaság elmúlt évtizedekben tapasztalt strukturális átrendeződésében, strukturális fejlődésében is kifejeződő, a hetvenes évek világgazdasági fejlődésében kirajzolódó átfogó szakaszváltás gazdasági fejlettségüktől, gazdasági potenciáljuktól, növekedési dinamizmusuktól függően eltérően érinti - az országcsoportokon belül is - az egyes nemzeti gazdaságokat. Magyarország esetében meghatározó az a körülmény, hogy gazdasága sok szállal kapcsolódik a világgazdasághoz, a külső piaci feltételekhez és termelési erőforrásainak aktuális és potenciális szűkössége miatt sem a működő, sem az újonnan belépő kapacitások kihasználása, sem a munkaerő foglalkoztatása nem valósítható meg kizárólag a belső piac növekedésére alapozva. A magyar gazdaság bővített újratermeléséhez szükséges nyersanyag termelőeszköz-, illetve fogyasztási cikk import lehetőségét csak a termelési kibocsátás növekvő hányadának exportjával lehet megteremteni. [12] A magyar gazdaság szocialista fejlődésének eddigi időszakában a külkereskedelmi áruforgalom növekedési üteme mindig meghaladta a nemzeti jövedelem növekedési ütemét. Míg 1960-ban Magyarország végtermékkibocsátásának alig egyhatodát exportálta, napjainkban ez az arány közel egyharmados, és becslések szerint az ezredfordulóra eléri a kötétödöt. A külkereskedelmi áruforgalom növekedése különösen a hatvanas évek közepétől vált dinamikussá. ENSZ adatok szerint 1965 -76 között a magyar összkivitel értéke 1,5 md dollárról 6,4 md dollárra nőtt. A világpiaci árváltozások hatásának kisűrése esetén a kivitel évi átlagos reálnövekedési üteme 9,3 százalék, azaz a nemzeti jövedelem egységrıyi növekedése a megadott időszakban a kivitel 1,75 egységnyi növekedésével járt együtt. Az áruforgalomban növekvő tendenciát mutat a fejlett tőkés országokba irányuló kivitel. A folyó forint árakon számított összkivitelben a fejlett tőkés országok részesedése egyötödről egyharmadra emelkedett. Az 1950-es évtized hat-hét százalékos átlagával szemben Magyarországon 1976-ban nemzeti jövedelmének hatodát realizálta ezekben az országokban. Ha figyelembe vesszük, hogy világviszonylatban az exportnak az árutermeléshez és szolgáltatásokhoz viszonyított aránya átlagosan 14-15 százalékra tehető, az ország külkereskedelem-érzékenysége a fejlett tőkés országokba irányuló áruforgalom esetén is átlagon felüli. [13] Hasonló tendencia figyelhető meg az import oldaláról is. A világpiaci árrobbanást megelőző öt évben a nemzeti jövedelem egységnyi növekedése a szocialista országokból származó import volumenének 1,69 egységnyi, a nem szocialista országokból származó import volumenének 1,86 egységnyi növekedésével járt együtt. Ez az arány 1973--77 között 1,24 illetve 1,21 egységre csökkent, és alakulása kedvezőtlenül hatott a termékkibocsátásra, a külkereskedelmi egyensúly alakulására. [14] Ma a magyar gazdaság ene rgiıt124
rzllrtırtvztıııık fele, vas- és fémipari anyagokkal való ellátásának kilenctizede, köıırıyűipari any agnkkal való ellátásának közel nyolctizedc, a berulıázott gépek, berendezések közel tt-Ie importból származik. [15] Az importált termékek hazai felhasználása a gazdaság fej|-ıtleııtvel tovább fog növekedni, minthogy a magyar importforgalom nagy részét kitevő re i ımtkekkel kapcsolatban a behozatal-helyettesités alternatívája fel sem vethető, előállítlnnatlıııısıigulc vagy nem a szükségleteknek megfelelő mennyiségű és minőségű előállitlıatótznntgtık következtében. llıı a fentieken túl fig/elembe vesszük, hogy az extenzív fejlesztés a termelési ténye-nl-. nltlııláról a magyar gazdaságban a továbbiakban kevésbé járható, mivel a társadalom n-ınlvlkezésre álló munkaerőforrások és a munkaidőalap érdemi bővítésére a jövőben nem tt-tr ıııotl, sőt a társadalmi munkaidőalap előreláthatólag csökken; a jövőben csak mérsétt-ltvıı lıtivíthetők a felhalmozási, ezen belül a beruházási eszközök, miközben fokozódik -z ıtapgtııitlaság eszközigényessége és gyorsítani kell a hazai nyersanyagforrások felhasznála-itt _ n 1. iııfrastruktúra kiépítését; továbbá, hogy a gazdaság nyersanyagokban, energiahor.tr-mk lnın, beruházási eszközökben és technológiában fennálló és állandóan bővülő szükség iz-int ııovekvő részét konvertibilis piacról kell kielégíteni; valamint hogy az értékesítés a .- - ız ıallst a piacokon sem függetleníthető a nem szocialista kereskedelmi kapcsolatoktól, annak nem szocialista eredetű importtartalma dinamikus növekedése következtében, egyaz tr-lınıleıı levonható az a következtetés, hogy Magyarországon a külső realizálás, beleért-«- zıı eı tékesítést mind a szocialista, mind a nem szocialista piacokon is, a gazdasági növet---lni ıneglıatározó elemévé vált. Ilyen nemzetközi kapcsolatrendszer közepette a magyar ga- .linntg létérdeke, hogy exporttermékei piac- és versenyképesek legyenek, hogy fölöslepg-z ııııport ne történjék, az importtal való gazdálkodás racionális legyen. l-Í 1. :ı meghatározott külgazdasági kapcsolatrendszer a széles nemzetközi együttműtz -„Iõwıı alapuló fejlesztési politikát követel, amely csak világpiacra orientált lehet annak L „vet ki-/lében, hogy Magyarország ágazati kapcsolatai minden irányban összefonódnak -ılaıgrızılıısági kömyezetének ágazati kapcsolataival. Egy nyitott gazdaság teljesítınénye pt-zltg nt-ıııcsal< saját erőfeszítéseinek mértékétől, hanem attól is függ, hogy ezek az erőfe--tıewk egy tőle függetlenül fejlődő közeg irányzataival milyen mértékben és milyen ponn-tnm találkoznak, illetve ütköznek össze. [16] Ila ugyanis a magyar gazdaság exporttermékei vevőre találnak, és az exportért ka,-„ıı zıılıevétel elegendő a szükséges import lebonyolítására, ha az exportra fordított neııırz-rı nınnka nem több mint amennyibe a behozott termékek hazai előállítása kerülne, ak tt --ı zı nnıgy ar nemzeti munka nem, csak adott használatiérték formája használódik fel or-„nn ın kivül, hogy lehetővé tegye a népgazdaság számára szükséges, de másütt ternıelt tzzmınılııtl érték hazai felhasználását. Ha viszont az exportra fordított nemzeti munka, a tznll-, vıvaketlelemből származó előnyök fokozott feltárása és kihaszrálása révén kevesebb, a-fgıtıı ge vel pótlólagos erőforrások vonhatók be, s így növelhető az elosztható nemzeti liiv tlttlvtll.
A világpiacra orientált fejlesztési politika az importot a hazai termeléssel egyenrangn tnııyeıönek tekinti, szelektálva a hazai termelést, a gazdaságossá nem tehető tevékenységet importtal váltja ki. Mivel az import ellensúlyozása exporttal történik, ez elsősorban l25
a gazdaság expoı-tképeggégének a függvénye. Az exportképesség viszont a hazai feltétele ket figrelembe véve attól függ, milyen a hazai termelés struktúrája, mennyiben tud eleget termi a minden piacon gazdaságosan értékesithető termékek termelése követelményének Ebben az összefüggésben napjainkban Magyarországon a népgazdaság arculata, a gazdaság szerkezete meghatározza a külgazdasági kapcsolatrendszer hatékonyságát, ugyanakkor tı külgazdasági kapcsolatok hatékonysága visszahat arra, hogy a gazdaság egésze milyen hate konyan működik. [17] Az a körülmény, hogy a magyar gazdaság fajlagos teljesítőképessége a világgazdaság új értékrendjében kevésnek bizonyul, hogy külgazdasági kapcsolatrendszerében ma a nm gyar munka mintegy egyötöddel kevesebbre értékelődik az árrobbanás előttinél, alapvetően gazdasági struktúrájának, elsősorban termelési struktúrájának eddigi fejlődésével, fejlődésének elégtelenségével kapcsolatos. Az elmúlt három évtizedben megvalósult dinamikus gazdasági növekedés, kialakítva a népgazdaság fő ágazati szerkezetét, jelentős strukturális változásokat is eredményezett. Az időszak elején a legáltalánosabb szerkezeti törvényszerűségek alapján, igazodva az ország természeti erőforrásokban való szűkösségéhez, akis belpiaci méretekhez, az akkori munkaerő viszonylagosan még elfogadható színvonalú képzettségéhez, illetve a képzéshez rendelkezésre álló kapacitásokhoz, az agráripari jelleg megváltoztatása, és egy ipariagrár jellegre alapozódó gazdasági szerkezet felépítése valósult meg. Ennek sajátos vonáıa volt a feldolgozóipari ágazatok arányának fokozatos növelése, amelynek lehetőségeit a szocialista, mindenekelőtt a magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok termetették meg. A hatvanas évek végén a strukturális fejlődésben előtérbe került a fejlődés intenzívebb nemzetközi szakosodásának igénye, mint a dirıarnikus nemzetközi kapcsolatok fejlődésének új hordozója, illetve az intenzív fejlődés útjának jobban megfelelő gyártmányszerkezeti fejlődés, a mikrostruktúra változása. [18] A központi fejlesztési programok alapján megkezdődött azoknak az ágazatoknak, alágazatoknak kiemelt fejlesztése és korszerűsítése, amelyek Magyarország adottságainak megfelelnek. A hetvenes évek elején a gazdasági szerkezettel szemben támasztott követelmények megváltozása és előtérbe kerülése a világgazdaságban felszínre hozta a magyar gazdaság sturkturális fejlesztésének elégtelenségeit. Annak ellenére, hogy az utóbbi tíz-tizenöt 'esztendőben jelentős lépések történtek az ország adottságaihoz igazodó olyan ipari struktúra kialakításában, amely messzemenően támaszkodik a hazai nyersanyag- és munkaerőforrásokra, és a lehetőségekhez képest igénybe veszi a szocialista együttműködés kínálta adottságokat, az ipar még mindig túl sok terméket gyárt, gazdaságtalan sorozatban, alacsony technológiai színvonalon, rossz hatásfokon. Gyengén fejlett a háttéripar, nem kielégítő a másod- és harmadtermékek gyártása. A feldolgozóipar rubel-viszonylatban növekvő mértékben nettó importőr. Az export dollár relációban 12%-kal alacsonyabb, mint az import. A feldolgozóipar összességében nettó deviza importőr és exportjának fokozása csak a dollár import növelésével valósítható meg. Az ország ipari eredetű termékfelhasználásának értéke növekvő mértékben nagyobb, mint a saját erőből előállítható ipari teljesítmény értéke és a keletkező hiányt jelenleg az élelmiszergazdaság többlettermelésével csak részben lehet kielégíteni. [19] 126
1
lelenlcgi ipari exportkapacitásalnk, az utóbbi évek kiemelt fejlesztési projektuıııamal- mıııe olyan alágazatokra esik, (például vegyipar, textil-, járműipar), amelyek világpi_.„ at tat tott túlkínálat jellemzi, vagy az alacsonyabb költségszintű helyi nyersanyagbáziszs ıaııııuzkodó fejlődő országok szerepe nő a piaci értékesítési feltételek alakításában. tt |ı-laıılegl világgazdasági helyzetben a minőségi élelrniszerek, műszerek, alumínium ki.Au-lıtvel a legtöbb magyar ipari termékcsoport vagy a piaci túlkinálat, vagy az állami gsnlaıatgpolttikai szabályozás, vagy a nemzetközi együttműködési gyakorlat korlátaiba titlttfllt |lÜ|
Nt ılıa az élelmiszergazdaság nettó áru- és devizaexportőr és az eddigi gazdasági fejt„.taıt„~ıı kiegyensúlyozó szerepet játszott, fejlődésének menetére a termelés szerkezeté..-tz vztltnıására a legerőteljesebb hatást a belső fogyasztói igények gyakorolták. Az élel.„ı„f-ı termelésben a külkereskedelem hatása a termelés struktúrájára a kívánatosnál ez .-„gatılı volt. Főként az élelmiszeripar egyes ágazatainak fejlődésére, s általában a ter....-.-laı ıııtııőségi tényezőinek javulására hatott kedvezően. Az élelmiszerek külkereskedelmi t--ıgalııntıııılt mértékét és szerkezetét jobbára nem a világpiaci előnyökből adódó lehetőségek Lıtraıııııllılstt szabta meg. [21]
Mtınlezek együttes hatására a magyar gazdaságban a behozatal zöme olyan nyers- és int-ınmkekhől, valamint korszerű beruházási javakból áll, amelyek világpiaci ára az elmúlt Š.-L ttan jelentősen emelkedett, a kiviteli cikkek jelentős része viszont olyan feldolgozott ı-miatt, amelyek ára viszonylagosan leértékelődött, következésképp az import megdrágult zi t z z „ptatlıoz képest, ma egységnyi importvolumenért több vagy értékesebb terméket kell az z .an talnla, mint korábban. Míg 1974-ben az importárak az előző évekhez képest 22%-kal ziaa-llıınltek, amin belül a tőkés importárak csaknem 40%-kal, a Magyarország által exporıztıt taıınákek árának emelkedése -lényegesen alacsonyabb, mindössze 9-12%-os volt. Eb1--ri ıtlzalnaıı 1974-75-ben több mint 56 md forint árveszteség érte az országot. Az árrobt-zaaı lıatáııaként a külkereskedelmi passzívum a korábbi évekhez viszonyítva romlott. A „rqn-aı gazdaság a legtöbb országhoz hasonlóan nem tudta és nem is tudhatta adott strukrza-tıa mellett ezeket a kedvezőtlen hatásokat gyorsan ellensúlyozni. [22] A külgazdasági egyensúly az export- és importérzékeny országokban a gazdasági sp -nınly lényeges eleme. Jelentős és hosszabb ideje fennálló külső egyensúlyhiány esetén rf qyaıııtlly mielőbbi helyreállítása érdekében a növekedés ütemét a külgazdasági egyen-aıy ınegtcrc mtésének kell alárendelni a külső versenyképesség fokozása, valamint az ész-reııı, a lnıtékonyság javításán alapuló importtakarékosság útján. [23] Atlott struktúra mellett ez szükségszerűen a gazdaság általános növekedési üternéaz-L Iaııllását jelenti; adott körülmények között a gyorsabb növekedés a gazdasági egyenralr tnvıtlılıi romlását idézné elő. Ha pedig a romlás tartós lenne, akkor a gazdasági fejlőJõr ıtagıntlása, illetve visszaesése is bekövetkezne. A termelés hatékonyságának a javítása t-hat nıtntlenekelőtt a gazdasági struktúra alakítása, illetve a hozzátartozó, ezt kiegészítő tıhııákoıalıb energia-, anyag- és munkaerőfelhasználás útján, döntően exportra orientált rail-ııtáııel biztosítható. [24] Ez azt jelenti, hogy az adott gazdasági szerkezet fenntartása Eısteıı Magyarországon a realizált nemzeti jövedelem a terrneltrıél továbbra is lassúbb üte nıl-sn none, lıogy a változatlan ütemben bővülő belső felhasználás meghaladná a nemzeti 127
jövedelem reálértékét, és fennmaradna a külső gazdasági egyensúly hiánya. Mivel Magyarországon a gazdasági fejlődés előrehaladásával a külgazdasági kapcsolatok súlya és szerepe növekvő, egy százalékos gazdasági növekedés 1,5 százalékos import növekedést igényel, az irnport ellentételezése és a külgazdasági egyensúly biztosítása miatt szükségszerű a gazdaságos exportnak az importtól jóval gyorsabb növelése. Ezt a meg változott külső piaci feltételek között a hazai tennelésben viszonylag kedvezőbben előállítható áruk termelésének és kivitelének előnyben részesítésével, és ezek ellenében olyınok termelésének abbahagyásával és importjával lehet biztosítani, amelyek hazai termeléıe a nemzetközi mércével mért hatékonyság' sorrendben kedvezőtlenebb helyezésű. Armak következétben, hogy a külgazdasági kapcsolatok szükséges mértékű fejlesı. tése, különösen pedig a népgazdaság belső és külső egyensúlyi helyzetének javítása nem oldható meg a`tennelési szerkezet javítása és ezzel együtt a rendelkezésre álló erőforrásolt hatékonyabb, eredményesebb felhasználása nélkül, Magyarország külgazdasági kapcsolatainak alakulása és termelési struktúrájának fejlődése között a kölcsönhatás szoros. A külgazdasági kapcsolatok és a gazdasági szerkezet megfelelő fejlesztése fontos feltétele armak, hogy a gazdaság tervezett ütemő növekedése a termelés intenzív irányú továbbfejlesztése, a gazdasági hatékonyság határozott javítása biztosítható legyen. Ennek megvalá sítása meghatározott fejlesztési koncepciót igényel, amelyről az MSZMP KB 1977. október 20-i ,,A hosszútávú külgazdasági politikánk és a termelési szerkezet fejlesztésének irányelveiről” hozott határozatában foglalt állást. A határozat a konkrét ágazatfejlesztési célok, ágazati preferenciák kiemelése helyett a gazdaságfejlesztés irányát Magyarországon a gazdasági hatékonyság fokozásában jelöli meg. A hatékonyság erőteljes fokozásánelt fő forrását pedig a termelési szerkezet hazai addottságainak és a nemzetközi feltételek ntılı is megfelelő alakításában látja. A hazai adottságoknak és a nemzetközi feltételeknek egyaránt megfelelő követelményrendszer érvényesítése a termelési szerkezet fejlesztésében úg/ biztosítható, hogy ıı fejlesztési javaslatok gazdaságosságát nem a hazai, hanem a világpiaci árakon veszik száınlnı. és az így kiszámított gazdaságosság alapján állítják sorrendbe a beruházási fejlesztési célnlı in Ez választ ad arra, mit érdemes a hazai termelésben fejleszteni és a hazai termelés fejleszti! se helyett mit érdemes importálni. A rangsor elején levő leggazdaságosabb fejlesztések egy ben azt is jelentik, hogy e fejlesztéseket érdemes exportra orientálrıi. E termékek netto tle viza-bevétele az ellentétele az országban csak gazdaságtalanul előállítható termékek importjának. [25] Általában az egyes gazdaságokban elsősorban adottságaiktól függően az ipar és a mezőgazdaság olyan ágazatok, amelyeket ki lehet tenni a világpiaci hatásoknak, elsősorban a világpiaci árhatásoknak. Ezek azok az ágazatok, amelyek termékeivel kapcsolatban feltehető az a kérdés, hogy mi a gazdaságosabb rnegoldás: a hazai termelés vagy import. A világpiaci hatások, követelmények, árhatások érvényesítése az úgynevezett korn petitív, vagyis külkereskedelmi versenyszférában azért kedvező a kis- és külkereskedeleın érzékeny, nyitott gazdaságú országokban, mert íly módon ugyanaz a hazai szükséglet az olcsóbb, a gazdaságosabb beszerzési forrásból elégíthető ki; illetve a kialakuló importverseny a hazai termelőket a termelés állandó fejlesztésére, az önköltség csökkentésére kény szeríti. Az importverseny feltétele viszont az exportra orientált gazdaságfejlesztési politika, hiszen csak akkor lehet a drágább, viszonylag kevésbé gazdaságos hazai termelést kiváltıınt 128
vv nlvıúlıb, viszonylag gazdaságosabb inıporttal, lıa azt gazdaságos exporttal lehet ellentét-tt-nıt Mindebből azonban nem vonható le olyan következtetés, hogy a magyar gazdaságtani az egész ipar és az egész mezőgazdaság kompetitív szektomak tekinthető. Egyrészt -r ttaıat ellátás, a nyersanyagbeszerzés biztonsága vagy egyéb okok miatt ezen ágazatok egy tõıtzét nem lehet közvetlenül kitenni a világpiaci hatásoknak, nem lehet a hazai terzaf-Itiı vagy import altematíváját felvetni. Másrészt egy-egy ágazatot, gyártási ágat átmeaz-ttlag, ideiglenesen éppen azért kell védeni a világpiac közvetlen hatásától, hogy fejlődta-nwıı, élvonalba kerüljön, versenyképessé váljon. l".ı.eket az összefüggéseket az MSZMP KB vonatkozó határozata az alábbiakbarı ösz--vııt „tartósan dinamikus és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés csak a hatékonyság .- t ntaliea i`okozásával érhető el. A következő időszakban a hatékonyság emelkedésének fő ha ı ata tı termelési szerkezet hazai adottságainak és a nemzetközi feltételeknek is megfelelő -z ltttltnltli piac követelményeit kielégítő változtatása, továbbá a meglevő tartalékok kihaszzzalttıa, a rendelkezésre álló termelőberendezések és a munkaerő jobb hasznosítása . . . A tat ptnıti döntések szükségképpen csak a legfontosabb, átfogó fejlesztési célokat ölelik fel. s tz-tııatkszerkezet fejlesztésére vonatkozó döntések túlnyomó része vállalati hatáskörbe tzıtlttfllt." |2Õ]
Magyarországon a fejlesztés növekedési szempontból legtöbbet ígérő, és adottságaiztst lagjolıban megfelelő kompetitív ágazatai a gép- és -vegyiparban és az élelmiszergazda--ulıaıı tıılálhatók. A feldolgozóipar említett ágazatai mellett a hazai adottságok mértékétz-tt ıınkaéges mind az import mérséklése, mind a nem szocialista relációjú export növelése z aliztlınl a ııyers- és alapanyagipar ágainak előbbivel összehangolt fejlesztése is. Mivel a maaz zn gazdaságban a gazdaság fő ágazati struktúrája lényegében kialakult, a gazdaság széles .L Alan lajltidő szükségleteinek és a termelés szűkebb skáláján fenntartható verseny- és pia. tt ajamtegének, gazdaságosságának újratermelődő ellentmondásait elsősorban a termékl „tzttaıet olyan fejlesztésével lehet feloldani, amelyik tartósan biztosítja termékeinek és „nt tat ınelésének korszeűségét, tartósan eleget tesz a gazdaságosság és a versenyképesség t v tv:-talıııéııyeinek. Annak következtében , hogy a gazdaság potenciálja ezt csak korláto-zzıt ııttıııú termék és technológia esetében teszi lehetővé, a gazdasági struktúra fejlesztéëanatt alapvető tendenciája a termékek számának szűkítése, termelőkapacitásaik növelése lı li l
Mivel a jelenlegi gazdasági szerkezetben Magyarországon nem biztosítható az gazd azagr tt a rt port lényeges növelése, a gazdaság strukturális mérleghiányának felszámolása; a .„-anetkttzi szerkezeti átalakulás fő árarnlataihoz való felzárkózás, illetve a felzárkózás t-ltataletııek a megteremtése, összhatásában a népgazdaság értéktermelő képességének „avi-law ııapjaink legfontosabb gazdaságpolitikai feladata. JEGYZETEK t
Itlltil-lI)(lS M.: A gazdaságpolitika és a struktúrapolitika összefüggései. Közg. Szle., 197511.
4 t
l` ll IIÜS 'l`.: A termelés korszerűsödése és a gazdasági növekedés. Kossuth, 1974. 90. tlt ıtltı' J .: A gazdasági struktúra változásának néhány kérdése. Közg. Szle, l975Il.
129
KADAR B.: A szerkezeti átalakulás és a társadalmi-gazdasági fejlődés összefüggései. Gazdaság, 197911. BALASSA A.: A tervszerű strukturális változások megvalósításának eszközei. Közg. Szle, 19721 ill
KADAR B.: A nemzetközi ipari struktúraátalakítás kérdései. Gazdaság, 197712. KADAR B.: A feldolgozóipari fejlődés és szerkezetváltozás fő nemzetközi irányzatai. Külgazdaıág, 197911 2. KADAR B.: A nemzetközi ipari struktúraátalakítás kérdései. Gazdaság, 197712. FÖLDES K.: Szocialista külgazdasági környezetünk: a KGST. Gazdaság, 197912.
KADAR B.: A nemzetközi ipari struktúraátalakítás kérdései. Gazdaság 197712. FOLDES K.: Szocialista külgazdasági környezetünk: a KGST. Gazdaság, 197912.
KOVÁCS Gy.: A nemzetközi termelési és kereskedelrni együttműködés szerepe a gazdasági növekedésben. Gazdaság, 197613. KADAR B.: A fejlett tőkés országokba irányuló magyar kivitel fő szakosodási irányai. Gazdaság. 197 812. NYERS R.-TARDOS M.: Milyen gazdaságfejlesztési stratégiát válasszunk? Gazdaság, 197911. KOZMA F.: Külgazdasági kapcsolataink és a termelési szerkezet fejlesztése - Termelési szerkezet
és gazdasági hatékonyság. Propagandisták elméleti tanácskozása. Budapest, 197 8. Kossuth, 1979. 140. , KOZMA F.: A magyar gazdaság szelektív fejlesztése a szocialista integrációban. Társadalmi Szemle 1978110. KOZMA F.: Külgazdasági kapcsolataink és a termelési szerkezet fej lesztése. Termelési szerkezet és gazdasági hatékonyság. Propagandisták elméleti tanácskozása. Budapest, 197 8. Kossuth, 1979.
DRECIN J.: A gazdasági szerkezet kérdései a távlati gazdaságpolitika tervezésének homlokterében Társadalmi Szemle, 1 9 7 714 . SZEKER Gy.: Iparpolitikánk és a világgazdasági változások. Társadalmi Szemle, 198012. KADAR B.: A feldolgozóipari fejlődés és szerkezetváltozás fő nemzetközi irányzatai. Külgazdaság
197912. SZLAMENICZKY I.: Az élelıniszer-termelés szerkezeti kérdései. Társadalmi Szemle, 197811.
HOOS J.: Gazdaságpolitikai elveink érvényesítésének követelményei és feltételei a fejlett szo cialista társadalom építésének időszakában. Társ. tud. Közlemények, 197812-3. ERDŐS T.: Gazdasági növekedésünk üteme, gazdasági egyensúly, hatékonyság. Kossuth, 1979.
HOOS J _: Hatékonyabb termelés - kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés alapfeltétele. Társadalmi Szemle, 1979112. NYILAS A.: A gazdaságosság mint a termelési szerkezet fejlesztésének mércéje. Pénzügyi Szemle, 197 814. MSZMP KB 1977. október 20-i határozata ,,A hosszú távú külgazdasági politikánk és a termelési szerkezet fejlesztésének irányelveiró'l”. A gazdasági építőmunka közvetlen és távlati feladatai. Kortsuth, 1977. 34., 55.
STRUCTURAL CHANGES AND ECONOMIC GROWTI-I
by L. SZOKOLI Summary On the base of analysing the special literatııre - summing the comıections of the economic ımwtlı and of the economic structure - the paper surveys the changes in which the global stnıctural mmınglng and its effect on the increasing structural changes in each country is expressed. Polntlng em ılıııt these changes effect differently the various countries, it analyses the forming of the Hungarian ecunomy's being dependent on intemational market and sensitive of foreign trade. It appears from me analysis that - owing to the openness of our economy and the effects of the changes in internati„ıııl market on our foreign trade - that the development of our foreign trade connections became domıııınl. In the future the development of the -Hungarian economy is depending on the rate at which ıı z economic structure adopts itself to the changes of world economic situations.
STRUKTURELLE ÃNDERUNGEN UND WIRTSCHAFTLICHES WACHSTUM von L. SZOKOLI
Zusammenfassung In der vorliegenden Arbeit wird auf Grund der einsclılägigen Fachliteratur und nach der Zu„ıııımnııfassung der Zusammenhänge der wirtschaftlichen Struktur und des wirtschaftlichen Wachııuıuı über die Ãnderungen berichtet, in denen die in den letzten Jahrzehnten stattfindende Weltweııııı-lıııftlich breite strukturelle Umordnung und im Falle der einzelnen Länder das Invordergrundtreien der l'lint`lüsse der strukturellen Ãnderungen, die auf das Wachstum auswirken, zur Geltung kommsıı Mit dem Hinweis, daılš die Ãnderungen die verschiedenen Länder unterschiedlich betreffen, wird „ne ıieııtııltung der Angewiesenheit der ungarischen Wirtschaft auf den Weltmarkt, ihre Auiiıenhandelııızeııelıungen in der wirtschaftlichen Entwicklung Ungarns einerseits durch die Offenheit der Wlrtııclıı „ml andererseits infolge der in der Weltwirtschaft eingetretenen Ãnderungen ausschlaggebend gewor.tızıı ut. Die zukünftige Entwicklung der ungarischen Wirtschaft hängt davon ab, wieweit die WirtschaftIıı lıe Struktur sich an die geänderten weltwirtschaftlichen Anforderungen anpassen kann.
l3l
CTPYICTYPHHE CJIBHFH Pl BKOHOMIHECKOE PASBHTHE Il. COKOIIH Peaioue Petpepar c noıuoursıo naylıeıuur tımpoıcoro Kpyra coorııercrayıouıeii Jmreparypızı non-uewı mom aaaımocaaaıl axonoıumecxoro paamrrm K axonoıuınıecxoñ crpyıcrypu paccuarpunaer ua ıvıeneuua E Koropızıx Bızıpaaıeeno aauıemoe B mnrynıuııx rıecnnmernax c'ı`pyı
ıTocTı»ı aıconomncn, E lıacmocrn ua-:ııı mıponsıx aıcoıiomılıecxırx Kpnaııcon oupenenaıourım cpaKTopoM D pasnnrıuı axouoıvmıcıi Beurpıııt aıınnercn nameıreıme ımeuu-ıeıopronsıx cnsıae . Paaaınue ueırrepcxoü aıcoı-ıouıucn B õyııyıııeıvı :ııEacırr OT Toro D Kaıcoii creuean cııocoõı-ıa axouommecxaa crpyxrypa npııcnocoõırrcx K naıueıuıımımcx Tpeõouauıınıvı Mnpoaoit aKoHoMı»ıı<ı~ı.
132
A NEHEzıPAııı MŰSZAKI EGYETEM KÖZLEMÉNYEI
V. sorozat
TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK 27. KÖTET ~ 1-4. FÜZET A SZOCIALIZMUS ÉPITÉSÉNEK AKTUÁLIS GAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS IDEOLÓGIAI KÉRDÉSEI
Nemzetközi tudományos konferencia Magyarország felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére
MISKOLC. 1981
HU ISSN 0324--6779
SZERKESZTÖ BIZOTTSÁG:
KUN LASZLO felelős szerkesztő NAGY ALADĂR, SZOKOLI LÁSZLÓ, TUBA IMRE
Kiadja a Nehézipari Műszaki Egyetem Kiadásért felelős: Dr. Kozák Imre rektorhelyettes NME Sokszorosító üzeme,
Miskolc-Egyetemváro s, 1981 Nyomdaszám: KSZ-1250-81-NME Engedély száma: MTTH-III-31 83! 1976. Sajtó alá rendezte: Dr. Farkas József egyetemi tanár
Technikai szerkesztő: Molnár Lászlóné Megjelent az NME Közleményei Szerkesztőségének gondozásában
Kézirat szedése: 1980. dec. 1.-1981. márc. 15. Sokszorosítóba leadva: 1981. márc. 27. Példányszám: 450 Készült IBM-7 2 composer szedéssel, rotaprint lemezről az MSZ S601-59 és MSZ 5602-55 szabványok szerint 12 BIS ív terjedelemben Ajokszorosításért felelős: Tóth Ottó mb. üzemvezető
TARTALOMJEGYZÉK
Plenáris ülés Megnyitó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Kun László: A munkahelyi demokrácia néhány elméleti kérdése
. . . . . . . . . . . . . .
Társadalompolitikai szekció
Bela Belafi: A szocialista életmód és a munka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . R. 0. Karapetján: Az egyetemi hallgatók szabadidejének ésszerű felhasználása mint a kommunista nevelés része . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . K. J. Torncsev: A demokrácia kritériuma. a reális szocializmus viszonyai között . . . . . . Bozsik Sándorné: A szakszervezetek a proletárdiktatúra rendszerében . . . . . . . . . . .
G. Fritz-U. Fritz: Az NSZEP gazdaság- és szociálpolitikájának kölcsönhatásai és a szocialista életmód kialakulása
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Lehóczky Al -éd: Az életmód szerepe a különböző társadalmi csoportok helyzetének alakulásában
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Fabinyi Erzsébet: Az életmód és a tudati viszonyok néhány összefüggése
. . . . . . . . .
Majoros György: A szocialista demokrácia és a munka szerinti elosztás . . . . . . . . . . . Mike János: A munkaerkölcs időszerű kérdései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Gazdaságpolitikai szekció Lengyel Béla: Külgazdasági változások és a gazdaságirányítás . . . . . . . A. I. Belúj.` Gazdasági mechanizmus a fejlett szocializmusban . . . . . . . Szokoli László: Strukturális változások és gazdasági növekedés . . . . . . A. Jankowska Klapko wska: A lengyel nepgazdasag szerkezetváltozásainak I
I
_
. . . . . . . . . . . . hatása
. . . a
. . . . . . . . . . . . szoci
ı
alista országokkal való együttműködésre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szabó László: Külgazdasági stratégiánk és a fejlődő országok . . . . . . . . . . . . . . . . Magda Brunanska.` Változások a munkaerő helyzetében és szerkezetében a szocializmus építése során a CSSZSZK-ban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tóthné Sikora Gizella: A munkaerőgazdálkodás és ösztönzés kérdései . . . . . . . . . . . Helge Wendt: A műszaki fejlődés politikai és szociális problémái a szocializmusban . . Nagy Aladár: Vállalati innováció megváltozott feltételek között . . . . . . . . . . . . . . I úsági szekció Lőrincz Sándor: A munkához való viszony egyes kérdései
. . . . . . . . . . . . . . . . . .
Kesik László: KISZ alapszervezet csoportdinamíkai elemzése
. . . . . . . . . . . . . . . .
Veszteg József: A magyar árrendszer - 1980 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Pribil Vencel.` A KGST árrendszere fejlődésének néhány kérdése . . . . . . . . . . . . . .
