Erőss
István
A KÖZÉPKORI GYŐREGYHÁZMEGYE DIÁKJAI
KüLFÖLDI EGYETEMEKEN Ha az egyetemalapítási kísérletek nem is jártak tartós sikerrel kőzép kori hazánkban, a magyar diák tanulnivágyásában és tehetségében nem igen volt hiba. Az érseki káptalanokat III. Honorius pápa külön is kötelezte, hogy tehetséges ifjaikat egyetemre küldjék, A teológiát tanulók ötévi mentességet kaptak a helybenlakás alól. VIII. Bonifác és XI. Gergely a magyar tanulóknak ilyen címen hétévi felmentést adott. Nagy vonzóereje volt a XIII. században a bolognai egyetemnek jogtudósai miatt, Az Arpadkorból mintegy nyolcvan magyar tanulóra akadunk Bolognában. IV. Béla, a második honalapító, maga is gondot fordított a nevelésre, mert nyilvánvalóan személyes ösztönzése és hathatós segítsége révén mozdultak meg a főpapok és káptalanok, hogy diákokat küldjenek az egyetemekre.! Időrendben először ,a párizsi egyetemre kell tekintenünk, mert ez már a XII-XIII. században Európa leghíresebb egyetemévé fejlődött és a későbbi. hasonló intézmények mintaképe lett. Szervezetét, jogi helyzetét két hatalmas kötetben ismerteti Denífle-Chatelain.é de nem közli az anyakönyveket. Más tárgykörrel kapcsolatban, elszórtan sok magyar név van benne, de lehetetlen róluk megállapítani, hogy milyen egyházmegyebeliek, összefoglaló történelmi műveink hangsúlyozzák, hogy az Arpádok korában sok magyar diák tanult a párizsi egyetemen, akikből idehaza a királyi kancellária tisztviselői, később püspökök lettek. A győri püspökök közül ide sorozhatjuk Mikudot (1176-1187), akinek francia kapcsolatai olyan nagymértékűek, hogy egyes historikusaink egyenesen francia származásúnak vélik, de tévesen. Azután Péter püspököt (1205-1217), aki III. Béla alatt kancelláriai tisztviselő, Imre király bizalmas alkancellárja, II. Andrásnak kiváló diplomatája; II. Andrásnak még Péternél is nagyobbszabású diplomatája Gergely (1223-1241); Benedek mester királyi főjegy ző (1242-1244), Farkas mester, alkancellár (1268-1269), III. András hű séges alkancellárja, Tivadar (1295-1308). A győri székeskáptalan Arpádkori tagjai közül harmincat ismerünk név szerint, akiknek megvolt a legmagasabb egyetemi végzettséget jelző "magister" címük. És ez mind Párízsra, részben Belognára utal, mert a többi egyetem későbbi alapítás. Jelentős párizsi adatunk van Zsigmond király korából. 1403 elején a sorozatos törvénysértések, alkotmányellenes intézkedések miatt országos felkelés támadt Zsigmond ellen. Pest polgárainak fegyveres ellenállását Makrai Benedek, a tudós egyházjog-professzor szervezte. Zsigmond pártjának győzelme után Makrai Benedek fogságba került.3 Benedeknek valamikor tanulótársa volt a párizsi egyetemen a győregyházmegyei Tamás, aki most már ugyanotta magisterek sorába tartozott. Amikor 1406-ban Ozorai Pipo temesi főispán, a király kedves ernbere Párizsba érkezett, Tamás arra kérte, eszközölje ki Makrai Benedek szabadonbocsátását, mert, mint kérvényében rnondja, Benedek "mindig dicsőséget hozott nemzetére és különben is kiváló klerikus volt". Tamás életkörülményeirőla következő kevés, de nem csekély értékű adatokat ismerjük. Szegényen érkezett Párizsba. Amikor a "Natio Anglicana"4 vezetőségénél felvételre jelentkezett, a testület irgalmára hivatkozott, mert nem tudott fizetni. A Natio Anglicana befogadta az egyedülálló, ismeretlen diákot. Tamás méltónak bizonyult a bizalomra. 1403-ban, amikor a párizsi egyetem jelentést küldött XIII. Benedek pápának, azon a Natio Anglicana tizenhárom magis726
tere között már Tamás neve is szerepelt : "Jauriens. dioee. Thomas de Ungaria seu Ethiopís." Néhány évvel utóbb már a magisterek közül is kiválik, mert "magister regens", 140S-ban pedig az egész Natío Anglicana, amelyben tizenkét ország fiai foglaltak helyet, a magyar Tamást tiszteli meg bizalmával és fejévé választja." Az 1403. évi jelentés azt mondja róla, hogy magyarországi és győregyházmegyei. Homályosnak látszik azonban ugyanott az Ethiopis szó, bár a "seu" kötőszó Magyarországgal való szoros kapcsolatra mutat. Talán nem tévedünk, ha ezt a következőképpen magyarázzuk. Ebben a korban már szokás volt, hogy a latinos művelt ségű emberek családi, vagy egyéb megkülönböztető, testi-lelki tulajdonságot, származáshelyet jelölő vezetéknevüket, ha annak önmagában is volt valami értelme, lefordították latinra, sőt a renaissance korában még görögre is. Kinek jut eszébe például, hogy Melanchton Fülöp tulajdonképpen Schwarzerd Fülöp, Calvin János Chauvin János, Regiomontanus János Kőnigsbergi János, Janus Pannonius Csezmiczei János valójában? ! A győrmegyei Szerecseny község már 1256 óta szerepel oklevelekben.f Véleményünk szerínt innen származott Tamás mester és a nemzetközi tudós, humanista világ szokása szerint a magyar szót nem értő Párizsban Szerecsenyi Tamásból Iett "Thomas de Ethiopis". Gosztonyi János győri püspök (1510-1525) vasmegyei származású, kedves tartózkodási helye Felsőszeleste. Ifjú korában a párizsi egyetemen tanul. Itt úgy elsajátítja a francia nyelvet, hogy amikor II. Ulászló a francia király rokonát, Candaley Anna hereegnőt vette feleségül, a királyné Gosztenyit választotta maga mellé titkárnak, aki ebben az állásában megmaradt a királyné haláláig. A párizsi egyetemmel pedig egész életében olyan szoros kapcsolatot tartott fenn Gosztonyi, hogy némelyek ezt félreértveazt gondolták, püspök korában tanult ott. Különösen Clichtoveus Jodocus nevű egykori diáktásával érintkezett bensőségesen. Ezt kérte meg arra, hogya papság számára írjon magyarázatot a misekönyv és a breviárium himnuszairól, oratióiról, általában a szertartásokról. A hatalmas munka (Elucidatorium Ecclesiasticum) Gosztonyi püspök költségén 1519ben meg is jelent Bázelben. Kétségtelen, hogy az ő bíztatására tanult ugyanezekben az években egyszerre két győri kanonok is Párizsban." Sokkal többet tudunk az olaszországi, krakkói és különösen a bécsi egyetem győregyházmegyei diákjairól, mert ismerjük ezeknek az egyetemeknek felvételi anyakönyvelt, jegyzőkönyveit, sőt kibontakozik előttünk a középkori egyetern egész szervezete. A felvétel félévenkint történt, az első, vagyis nyári félév április 14-én, a második, vagyis téli félév október 13-án kezdődött. A jelentkezőket anyakönyvbe írták középkori szűksza vúsággal. A tanulóról itt más adat nincs, csak keresztneve (néha esetleg atyja keresztneve is), lakóhelye és a felvételi díjra vonatkozó megjegyzés. A bécsi egyetemen a felvételi díj 1413 előtt 2-4 garas között váltakozott, ettől kezdve 4 garas volt a legkevesebb. Igen sok név után a pénzösszeg helyett a szegény (pauper) szó olvasható, ez annyit jelent, hogy felmentést kapott a fizetés alól. A jobb módúak (kanonokok, apátok, prépostok, világi főurak) viszont 1-3 forint felvételi díjat fizettek. A pénz értékének megvilágítására említjük, hogy 1 garasban 7 dénár, 1 forintban 150-200 dénár volt az árfolyam ingadozása szerint a XV. században. A pénzegység ekkor a dénár, mint ma a forint. Vásárló értékére nézve pedig egy régebbi cikkünkbens közöltünk néhány példát. A diák a bölcsészeti karon kezdte egyetemi tanulmányait. Legalább két évi tanulás után, eredményes vizsga alapján borostyánkoszorús (baccalaureus) lett. Az egyetemi fokozatok megszerzése legnehezebben ment akkor a hittudományi karon. A tanulónak előbb már a bölcselettudomány 727
meaterének kellett lennie, utána hat éven át a teológiát kellett hallgatnia. az ó- és uj szövetségí könyvekről egy-egy éven át, Petrus Lombardus "Sententiarum Libri IV" című művéről9 szintén egy éven át előadásokat kellett tartania. Ekkor lett a hittudományok borostyánkoszorúsa, Mint ilyen, a tanárok ségéde volt, előadásokat tartott az előkészítő tanulmányokból. Ha ezen minőségben legalább három évig működött, folyamodhatott a licentiatusért. Ez külőn vizsgát jelentett, amit megelőzően a jelöltnek esküt kellett ennie, hogy legalább egy évig tanár lesz az I egyetemen. Aki eredményesen vizsgázott, azt az 'egyetem kancellárja a Szent István-dómban ünnepélyesen felruházta a tanítás jogával. Hogy valóban taníthasson is, szükséges volt, hogy az illető kar befogadja a tanári testületbe. Amikor ez megtörtént. magisterré, doktorrá avatták.P Ez a hosszú évekre nyúló egyetemi élet a hittudományi doktorátus tekintetében, úgy érezzük, megtévesztette itéletmondásában az olasz egyetemek magyar anyagának bámulatos szorgalmú összegyűjtőjét. Veress Endrét. Egyrészt azt írja, hogy a korai középkorban (XIII. század) a magisteri rang viselésére elégnek tartották, ha írni-olvasni, latinul beszélni tudott a jelölt. Mindjárt utána pedig így folytatja: ,,03 teológiai mestereket olykor sacrae paginae magister vagy professor néven is emlegették, amilyen a középkorban elvétve nálunk is akadt néhány, igen kevés". Hivatkozik arra, hogy ,az Anjou-kori Okmánytár hét kötetében csak egy kánonjogi doktor és egy kánonjogi licenciátus akad. Hivatkozik magának Nagy Lajos királynak a Szeritszékhez felterjesztett ilyen értelmű panaszára is. l l Szerintünk azonban a középkori egyetemek munkájának, színvonalának kiértékelésében ez súlyos tévedés. Lehetetlen, hogy ott mester címet, egyetemi végzettséget kapott már az is, aki csak írni-olvasni, latinul beszélni tudott. Hiszen ennyi tudást az alacsonyabb rangú székesegyházi, kolostori iskolák is nyujtottak és megköveteltek. A XII-XIII. században a párizsi egyetemen tanított Lombardiai Péter, Nagy Szent Albert, Aquinói Szent Tamás, Duns Scotus, akiknek még ma is forrásmű-jellegű, hatalmas könyvei nem mások, mint egyetérni előadásaik írásbafoglalásai. Ezek a hatalmas szellemek pedig akarva nem akarva rányomták egyéniségük bélyegét hallgatóikra, teIítették őket ismeretekkel. Nem kevésbé híres volt jogi téren a bolognai egyetem. Ki hiszi el, hogy ilyen tanárok magisterfokozatot osztogattak csak azért, mert a diák tudott latinul?! A latin nyelv az egyetemen elengedhetetlen alap, kezdet volt a tanuláshoz. nem pedig magistenségre érdemesítő befejezés. A másik tévedés szerintünk az, hogy Veress oa magister szó alatt csak a bölcsészeti kar hallgatóinak végzettségét érti. Teológiai végzettséget csak ott ismer el, ahol az egyén neve mellett kifejezetten ott van, hogy "sacrae pagínae magister" - a szerit könyvek meetere. Pedig fentebb maga is azt mondja, hogy "a teológiai mcstereket olykor sacrae pegínae magister"nek hivták. Tehát ez az éles megkülönböztetés csak ritkán fordul elő, amint korunkban is egyformán doktornak mondunk külÖnböző tudományszakokban avatott embereket. Ezért a magister név alá mi odasorozzuk azokat is akiknek egyetemi végzettsége a hittudomány volt. Hiszen maga Veress idézi Békefi Remig után, hogy a párizsi egyetemen egészen a XV. századig csak teológiát tanítottak, még egyházjogot sem.l'' Aki tehát ott magister lett, hittudománybóllett azzá, Az egyetem hallgatói nemzetiségek szarint testületeket (Natio) alkottak. A kisebb népek fiai a nagyobb nemzetek csoportjába nyertek beosztást. Láttuk, hogy a párizsi egyetemen a magyárok az angolokhoz tartoztak. De a bécsi egyetemen mindig olyan tömegesen tanultak őseink. hogy külön csoportot alkottak. Az 1366. évi egyetemi alapszabályzat már em728
líti a Natio Hungarica-t, sőt ebbe tartoznak később a csehek, morvák, lengyelek, szlávok és a görögök is. A Natío félévenkint főnököt, procuratort választott, aki ügyvivője, képviselője volt a tanulóknak az egyetemmel és a külvilággal szemben. A prokurátorok választották meg az ifjúság kebeléből az egyetem rektorát, A prokurátor hivta egybe nemzetének gyűléseit. azokon elnökölt; f.egyelmi, büntető hatalma volt nemzetének tagjai felett, kezelte a nemzet vagyonát, az eseményekről króníkát vezetett; a Natio Hungarica védőszentjének, Szent Lászlónak ünnepére szónokr61 gondoskodott. A rektor felügyelt az egyetem jogaira, kiváltságaira, a tanítás menetére. Kinevezte a nemzetek tanácsosaival együtt a tanárokat, joga volt előadásokat tartani, ha pedig még nem volt doktor, joga volt, hogy díszes külsőségek között díjtalanul avassák fel. Nyilvános szereplések alkalmával hímzett, drága szőrmével bélelt bíborpalástban és fövegben közvetlenül a püspök és a város vezetői után foglalt helyet, Bolognában pedig még a püspököket, érsekeket is megelőzte a helybelit kívéve.P Fizetése nem volt, csak a doktori avatások alkalmával kapott egy .arany forintot, ezért rendesen üres zsebbel. sőt adóssággal hagyta ott a rektorságot, A magyar diákok rátermettségét bizonyítja, hogy 1308-1560 között a pádovai egyetemen hét magyar rektorral találkozunk, 1500-ban nagylucsei Abrányi István győri kanonok volt az. 14 Az olasz egyetemeket különösen a jogtudomány miatt látogatták a magyárok. Nem ritka jelenség, hogy valaki már 5-7 évig tanult Bécsbeh és utána ment olasz tanárokat hallgatni. Schrauf, Fraknói, Veress művei15 közlik a bécsi, krakkói és az olasz egyetemek magyar diákjainak névsorát. Ez bár meglepetésszerűen jelentős, nem teljes. Tudjuk, hogy a külföld milyen hadilábon áll még ma is a magyar szavakkal. A középkorí író tolla alatt pedig akárhányszor felismerhetetlenül eltorzultak a magyar személy- és helynevek. Schrauf könyveit magyar szakemberek felülvizsgálták, jegyzetben sok eligazítást adtak. De amikor a középkori győregyházmegyeinevek kiemelését végeztem, sok olyan adatot mellőztem, amit joggal fel is vehettem volna, mert a vármegyék, egyházmegyék feltüntetése nélkül beírt nevekről sokszor lehetetlen megállapitani, melyik országrészből valók. Egy-egy diák adata ugyanis a tanév kezdetét jelző dátum után mindössze ennyi a felvételi anyakőnyvben:
Johannes de Tata, pauper. Andreas de Waswar, 4 gross. Ladislaus de Paly, dedit 2 gr. Elhagytam az olyan közismert helyneveket, amelyekb ől számtalan van az országban, mint Szentmiklós, Ujfalu, Somorja stb. mert nem biztos, hogy győregyházmegyei helyek. De így is öts;,áznál több azoknak a győregyházmegyei diákoknak a száma, akik a mohácsí vész előtt külföldi egyetemeken tanultak, Schrauf II. kötetének bevezetésében próbál meg.közelítő kimutatást adni, hogy egy-egy megye vagy város 1630-ig hány diákot küldött a bécsi egyetemre. Eszerint (zárójelben a küldő helységek száma) Vas megye (44) 121, Sopron (19) 82, Győr (13) 28 tanulóval szerepel. Moson és Komárom megye a kis szám miatt nincs a kimutatásban. A városok, községek közül Sopron 46, Pápa 24, Szombathely és Körmend 14-14, Kismarton 12, Győr 11, Kőszeg 8, Sárvár 6, Nezsider és Ovár 5-5, Illmic, Nagymarton, Vasvár 4-4, Csepreg, Kajár, Monyorókerék, Neszmély, Vép 3-3 tanulót küldött ugyanezen idő alatt. A XV-XVl. században a krakkói egyetemen is találkozunk győregy házmegyei diákokkal. Helyszűke miatt névsort nem adhatunk, de megem729'
Iítjük a következő, jellegzetes diákepizódot. Gosztonyi püspök idejében tizenhárom győregyházmegyei diákkal találkozunk a krakkói egyetemen, köztük a püspök rokonával, Szelestey Tamással is. Ennek szorgalmáról és magaviseletéről nem valami örvendetes hírek szállingóztak hazafelé, mert 1516 január 3-i győri keltezéssel a püspöknek következő, sajátkezű latin levélfogalmazványát ismerjük: "Zel,esthe-i Tamás diáknak a krakkói egyet~m magyar kollégiumában. Tamás, miután nem haladtál előre a tudományokban, még kevésbbé .a jó erkölcsökben, hanem rossz akarattal mások gonosz szokását követed, nincs benned már semmí reményem. Gyorsan indulj, mínden felszereléseddel költözködj ki és siess ide a börtönbe, amint megérdemled; itt majd bánod ostobaságodat. Indulj a leggyorsabban, semmit ne késlekedj. A múltkor Budáról pénzt küldtem neked, többre ne számíts.l'' Tudjuk, hogy ez a középkori diákokról megrajzolt kép a maga változatosságában is felkelti bennünk az érdeklődést: az egyetemekről hazatérő diákok itthoni munkakörükben hogyan kamatoztatták tudásukat? Ezekről a mindennapi mozzanatokban feloldódó eseményekről azonban nem maradtak ránk emlékek, mint ahogyan még ma is a hétköznapok szürkeségében vész el a legkiválóbb tudósok munkája is, ha könyvekben meg nem örökítik azt. A könyvnyomtatás felfedezése előtt pedig hatalmas teljesítmény volt már az is, hogy a klasszikusnak elismert ókori, pogány görög, római műveket és a keresztény hittudományi munkákat századrólszázadra másolgatták, a késő utódoknak az enyészettő} megmentették. Vadász Miklós győri segédpüspökről (t 1428.) azonban azt is tudjuk, hogy Garay Míklós nádor kérésére erkölcstani kézikönyvet állított össze, amely egyik müncheni könyvtár tulajdona.I? Itthon alig tudunk valamit felmutatni középkori tudományosságunk bízonyítékaiból, nem azért, mert ilyenek nem voltak, hanem a háborúk fergetegeiben elpusztultak, ami pedig megmaradt, ,az legnagyobbrészt külföldi könyvtárakban található. JEGYZETEK. 1 Veress: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulök anyakönyve és iratai. 1221-1864. Bp. 1941. Előszó, XXII-XXV. o. - :?i Denifle-Chatelaln: Chartularium trnívensítatís Parisiensis. - 3 MiH. Tört. III. 462. - 4 Az egyetemeken a nagyobb nemzetek testületeket (Natio) alkottak, ezekhez csatlakoztak a kisebb népek fiai. - 5 Gábriel Asztrik: Magyar diákok és tanárok a !középkori Párizsban. 1938. 15-16. - 6 Csánki III. 560. 7 Gábriel i. m. 27. - 8 Vigilia 1960,. 6067. - 9 Ez volt az első, rendszerbe foglalt dogmatika. - 10 Fraknói: Magyarországi tanulók és tanárok a bécsi egyetemen a XIV. és XV. században. 1874. 6-7. - 11 Veress i. rn, ELőSzó XI-XVI. o. - 12 U. o. XXIX. o. - 13 U. o. C. CII. O. 14 U. o. - 1'5 Fraknói, Veress müveít l. fenn, Schrauf Károly: MagyaroI1SZági tanulók a bécsi egyetemen. Bp. 1892. U. az: A bécsi egyetem magyar nemzetének anyakönyve 145~ tól 1630-ig. Bp. 1902. U. az: Regestrum Bursae Hungarorum Cracoviensls. Wien. 1894. 16 A Széchenyi-Könyvtár "EluCidatorium" példánya hátsó táblájának belső oldalán. Könyvtári jelzése: Magyar Nyelvemlékek. 20. - 17 Rómer: Az "Episcopatus Ceretensis"-rő1. 12. o, KIn,'. az Egyházművészeti Lapok VII. évf-ból.
-
