A technológiatranszfer és a szellemi tulajdon védelmének támogatása az egyetemeken Workshop összefoglaló Budapest, 2010. május 19. (Az alábbi összefoglaló kivonata a workshop-ról készült az angol nyelvű jelentésnek.)
A Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) az Európai Szabadalmi Hivatallal (ESZH) együttműködésben technológiatranszfer témában workshop-ot rendezett. A workshop az EPO által életre hívott, több éves múltra visszatekintő, a szellemitulajdon-védelmi oktatásra fókuszáló rendezvénysorozat egy új eleme volt. A budapesti workshop fókuszában a nagy érdeklődésre számot tartó technológiatranszfer téma állt. A workshop végén elvégzett kérdőíves visszajelzés alapján nyert információk azt mutatják, hogy e területet nagy érdeklődés kíséri, és Magyarországon is igény mutatkozik további, hasonló témájú rendezvényekre.
A konferencián elhangzott előadások rövid összefoglalója Köszöntők Helge Rasmussen igazgató, Európai Szabadalmi Akadémia, ESZH Rasmussen úr kiemelte, hogy a technológiatranszfert támogató tevékenységek Magyarországon most vannak kialakulóban. Kifejtette abbéli reményét, hogy a workshop külföldi előadói által közvetített információanyag és a legjobb gyakorlatok példái hozzá tudnak majd járulni a magyar technológiatranszfer-irodák működésének támogatásához. Hangsúlyozta, hogy a jelen gazdasági helyzetben a technológiatranszfer eszköz lehet a gazdaság fellendítéséhez, különös tekintettel a KKV szektorra, amelyre a változás és az innováció letéteményeseként tekint az Európai Unió. Három eszközt jelölt meg a technológiatranszfer-folyamatok támogatásához: a nemzeti szabályozást, az egyetemi szellemitulajdon-kezelési szabályzatokat, valamint az intézményi hátteret. Különösen fontosnak tartotta a technológiatranszfernek az egyetemi munkába történő beépítését annak érdekében, hogy az innovációval nagyobb gazdasági és társadalmi hatást lehessen elérni. Többször kiemelte, hogy a technológiatranszfer szerepe nem elsősorban bevétel generálásban rejlik, hanem sokkal inkább a hozzáadott érték megteremtésében, melynek során egy találmányból termék jön létre. Bendzsel Miklós elnök, Magyar Szabadalmi Hivatal Bendzsel elnök úr felvezetésében rámutatott, a technológiatranszfer témával foglalkozó kezdeményezések, rendezvények száma az utóbbi időben mind Magyarországon, mind pedig az EU területén megszaporodott, ami igazolja a témafelvetés időszerűségét.
Magyarország az éves GDP közel 1%-át fordította kutatás-fejlesztésre az elmúlt évben, ami az EU átlagnak 60%-a. Ezeknek a ráfordításoknak az állam által finanszírozott aránya 45%, ami az Európában általános 1/3 aránynál jóval magasabb. Az aktív kutató népesség több mint fele dolgozik közfinanszírozású intézményeknél. Az adatok ugyanakkor azt is mutatják, hogy a szűkös anyagi keretek ellenére a magyar kutatók kiváló publikációs eredményei magasak, publikációik száma eléri az EU átlag 85%-át. Az egy kutatóra eső publikációk számának tekintetében Magyarország a világ első 15 országa között van, viszont a publikációk tőkegeneráló hatása már jóval alacsonyabb. Az éves szabadalmi bejelentések száma 7-800 között mozog, aminek 6%-a érkezik a felsőoktatási intézményekből. A szabadalmak 10%-a van egyetemi tulajdonban. Portugáliában ugyanilyen alacsony értékről indult az egyetemi szabadalmi tulajdon, de tíz éves komoly munkával és szemléletváltással ez az érték ma már a 30%-ot is meghaladja. Magyarországon is vannak törekvések ennek a szemléletváltásnak a megvalósítására, például az innovációs törvény megalkotásával. Az automatikus reflexeket azonban ezek a törekvések még nem tudták beindítani a közszférában, ami világosan kiderül a konferencia első szekciójának alapját képező tanulmányból is. Rámutatott, hogy szükség van a külföldi, például a Zürichi Egyetem, példájának követésével az egyetemek összefogására, hogy a találmányok egy kritikus tömege tudjon kialakulni. Az ilyen irányú törekvések elengedhetetlenek egy 30-60 milliárd forintból gazdálkodó intézménynél. Az MSZH támogatja a helyi szellemitulajdon-kezelési törekvéseket többek között PATLIB központok alapításával, valamint egyetemekkel és kutatóintézetekkel kötött együttműködési megállapodásokkal. A fejlődést segítendő egy monitoring rendszer felállítását is támogatandónak véli az MSZH, hogy egy objektív tükör álljon az közintézmények előtt szellemitulajdon-kezelési gyakorlatuk szempontjából, összehasonlítva azt másokéival, ami lehetővé teszi a szellemitulajdon-kezelési stratégiák átgondolását.
Vitaindító előadás Robert Pitkethly vezető munkatárs, Oxford Intellectual Property Research Centre, Oxford University (UK) A technológiatranszfer-irodák hozzájárulása a szellemitulajdon-védelmi ismeretek terjesztéséhez és a technológiatranszferhez kapcsolódó előnyök megismertetéséhez. Pitkethly úr kiemelte, hogy a szellemitulajdon-kezelés kultúrája túlmutat a technológiatranszferirodák (TTI) működésén. Négy alapvető aspektusa maga az anyagi ösztönzés, a technológia elterjesztése, a találmányok értékelése és a találmányok behatárolása. Példákon keresztül illusztrálta, milyen komoly anyagi és tudásbeli veszteségekkel jár, ha a keletkezett szellemi tulajdont törekvés vagy megfelelő intézményi háttér hiányában nem kezelik megfelelő módon. A példákból az derült ki, hogy kívánatos a szellemitulajdon-jogokat a kutatóintézet kezében hagyni, mert a kutatóintézet elsősorban a tudás megosztását fogja szem előtt tartani és nem a profitszerzést. A koncentrált szellemitulajdon-jogok ugyanakkor nagyban megkönnyítik a szellemi tulajdon menedzselését, ezáltal az üzleti funkciók kezelését is. Kiemelte, hogy a technológiatranszfer-irodák szerepe kulcsfontosságú, de sokszor tisztázatlan is. Rámutatott, hogy több okból kifolyólag is téves az az elképzelés, hogy a TTI-k elsősorban profitgenerálási céllal működnek. Számos olyan találmány létezik, ami fontos, mégsem generál számottevő bevé-
telt. A TTI-k bevétele hozzájárulhat a kutatások finanszírozásához, de nagyon fontos, hogy reális elvárásokat állítsanak velük szemben. A bevételek kezelésével kapcsolatban kiemelte, hogy a kutatók anyagi ösztönzésének rendszere kulcsfontosságú a sikeres technológiatranszferhez. Ez biztosítja a kutató megtartását és motiválását, valamint a motivált kutató révén a tudás megosztását, ami tágabb értelemben a társadalom javát szolgálja. Rávilágított arra a gyakori hibára, amit a publikálási kényszer hoz magával, nevezetesen a kutatási eredmények túl korai közzétételére. Szükség lenne elegendő időt biztosítani a szellemitulajdonvédelmi mechanizmusok aktiválására és a szellemi tulajdon kereskedelmi kontextusba való helyezésére. Kiemelte az egyetemekhez kapcsolódóan működő ipari klaszterek szerepét, ugyanakkor felhívta a figyelmet a hasznosító vállalkozások (spin-off-ok) veszélyeire is. A kutatók és az üzleti élet szereplőinek ellenkező felfogásának összhangba hozásához időre és körültekintésre van szükség minden hasznosító vállalkozás esetében. Bemutatta az Oxford Centre for Entrepreneurship and Innovation működését, ami ennek a két eltérő szemléletnek a közelítésére törekszik a kutatók üzleti kérdésekben történő oktatásával. Elmondása szerint a programok nagy érdeklődésre tartanak számot Oxfordban, és nagyban hozzájárulnak a kutatói szemléletváltásához. Végezetül elmondta, hogy a szellemitulajdon-védelmi kultúrát megváltoztatni ugyan nehéz, de megfelelő törekvésekkel pozitívan lehet befolyásolni.
Első szekció: A szellemitulajdon-kezelés jelen állapota a magyar egyetemeken Németh Gábor igazgató, Magyar Szabadalmi Hivatal, Iparjogvédelmi Tájékoztatási és Oktatási Központ Szellemitulajdon-kezelési szabályzatok a magyar közfinanszírozású kutatóintézeteknél Németh Gábor felvázolta a hazai szellemitulajdon-kezelési szabályozás jogi hátterét, valamint alkalmazásának jelenlegi állapotát Magyarországon. Ennek megfelelően az intézményi szinten kötelezően bevezetett szellemitulajdon-kezelési szabályzatok alapját a 2004-ben elfogadott innovációs törvény jelentette, amely előírta, hogy 2006. január elsejétől minden magyar kutatóhelynek rendelkeznie kell belső szabályzattal a szellemitulajdon-kezelését illetően, ellenkező esetben adott intézmény elveszti az állami támogatásra való pályázás jogosultságát. Az innovációs törvény megalkotásakor az állam felkérte az MSZH-t, az NKTH-t, valamint az MTA-t, hogy módszertani útmutató elkészítésével segítsék ezeknek a belső szabályzatoknak a létrehozását. Ez meg is történt, és a legtöbb kutatóintézet erre az útmutatásra hagyatkozva hozta létre a szellemitulajdon-kezelési belső szabályzatát, aminek eredményeképpen a legtöbb helyen ugyanazokkal a problémákkal szembesültek a gyakorlati megvalósítás során. 2004 és 2010 között a legtöbb intézménynél létrejött a szellemi tulajdon kezelését meghatározó belső szabályzat, és számos egyetem részesült komoly állami támogatásban pályázatokon keresztül, amit a technológiatranszfer és szellemitulajdon-kezelés területén használhatnak fel. Ez ösztönzést adott az intézmények szellemitulajdon-kezelési munkájának és az önszerveződési kezdeményezéseknek is. Németh Gábor az MSZH szerepének meghatározásával kapcsolatban elmondta, hogy az MSZH kapcsolati hálózatára, valamint szakmai hátterére támaszkodva kívánja a TTI-ket oktatással és szakmai
tanácsadással támogatni, valamint továbbra is közreműködik a jogszabályi kérdések megválaszolásában. Buzás Norbert ügyvezető partner, Cogito Consulting Kft. A szellemitulajdon-kezelési szabályzatok megalkotása és gyakorlati alkalmazásuk Buzás Norbert előadásában a „Szellemitulajdon-kezelés a közfinanszírozású kutatóhelyeken. Összehasonlító elemzés és gyakorlati javaslatok” c. tanulmánykötet kutatási eredményeit összegezte. Kifejtette, hogy a tanulmánynak nem volt célja, hogy a szellemi tulajdon kezelése terén elért eredményeket bármilyen formában minősítse, mivel az egyes intézményeknek más és más célkitűzéseik vannak, amelyek mentén szabályzataikat összeállították. Ennek megfelelően a tanulmány áttekintést kíván adni a szabályozásokról, közreadva a legjobb gyakorlatokat, valamint érdemi javaslatokkal szolgálva a TTI-k számára a jövőbeni fejlődés lehetséges irányára való tekintettel. Az egyik fontos tanulságot abban látta, hogy a feltalálók jogai nincsenek megfelelően definiálva, emellett pedig a PhD hallgatók státuszát sem határozzák meg ezek a szabályzatok, így hatályuk még a doktori program alatt születő találmányokra sem terjed ki. Második fontos pontként kiemelte, hogy sok esetben a nem megfelelően meghatározott dokumentáció teremt alapot jogvitára. Különösképpen igaz ez a licencia, valamint a harmadik személy általi jogszerzés biztosítása esetében. Az egyik legfontosabb problémát abban látta, hogy a hasznosító vállalatokra vonatkozó magyar jogszabályok nincsenek összhangban a nemzetközi gyakorlattal, és a közfinanszírozású intézményeknél dolgozó kutatók jutalmazásának rendszere sincs megfelelően letisztázva. Összefoglalásul elmondta, hogy jelentős előrelépés történt a belső szabályozások alapjának lefektetésével, de a szellemi tulajdon üzleti alapokra való helyezésére irányuló törekvések esetében még mindig az állami támogatás a meghatározó. Nincs megfelelően képzett munkaerő, ami a TTI-k feladatait ellátná, és a magyar oktatási rendszerben jelenleg nincs olyan képzés, ami ezt pótolni tudná. Kiemelte továbbá, hogy alapvető fontossággal bír a TTI-k üzleti és nem üzleti funkcióinak szétválasztása. Molnár István igazgató, Dél-Alföldi Regionális Innovációs Ügynökség Közhasznú Egyesület A magyar egyetemek tapasztalatai a szellemitulajdon-kezelési szabályzatok alkalmazásában Molnár István előadásában – más aspektusok mentén − szintén a „Szellemitulajdon-kezelés a közfinanszírozású kutatóhelyeken. Összehasonlító elemzés és gyakorlati javaslatok” c. tanulmánykötet kutatási eredményeit ismertette, konkrét példák bemutatásán keresztül. Bevezetésként elmondta, hogy a Biopolisz Szegedi Innovációs Szolgáltató Kft. volt az első magyar, technológiatranszfer céljából létrehozott vállalat 2003-ban, szorosan együttműködve a Szegedi Tudományegyetemmel. Ebből az együttműködésből született elsőként egy szellemitulajdon-kezelési szabályzat, de még ez a korai törekvés sem tudott bizonyos jogi vitákat kivédeni. A Szegedi Tudományegyetem biológiai tárgyú kutatási anyagot szerzett be egy külföldi intézettől, amelynek felhasználásával szabadalmaztatható találmány készült. A Szegedi Tudományegyetem technológiatranszfer-irodája a magyar jogszabályoknak megfelelően elindította a szabadalmi eljárást, ám nem vette figyelembe a kutatási anyag kezeléséről szóló szerződés kommunikációs klauzúráját, ami megkívánta a kísérleti anyag jogtulajdonos intézményének értesítését. A jogvitát az tette elkerülhetővé, hogy a kutatási eredményeket korábban már szabadalmazták, valamint többszörösen is publikálták.
A licenciaszerződésekkel kapcsolatban elmondta, hogy a találmányértékelés az egyik legnagyobb kihívás, mivel nem lehet tudni biztosan, hogy egyrészt valóban egy teljesen új találmányról van szó, másrészt pedig hogy az adott találmány hogyan fog viselkedni termelési helyzetben. Ez utóbbi komoly garanciakérdéseket vet fel. A hasznosító vállalkozásokkal (spin-off) kapcsolatban kiemelte, hogy Magyarországon nehéz meghatározni, hogy pontosan mi esik ebbe a kategóriába. Ennek az az oka, hogy az innovációs törvény szerinti fogalommeghatározása a hasznosító vállalkozásnak szűkebb, mint a nemzetközileg általánosan elfogadott definíció. Összefoglalásként elmondta, hogy a jelenlegi jogszabályok gyakran inkább generálják a problémákat és nem nyújtanak rájuk megfelelő megoldást.
Második szekció: TTI-k nemzetközi gyakorlata és működési modelljei Davena Rankin elnök, Association for University Research and Industry Links (UK) A technológiatranszfer tevékenység fejlődése, kialakult modelljei Rankin asszony az Association for University Research and Industry Links (AURIL) bemutatásával kezdte előadását. Az AURIL 1992-ben jött létre hasonló funkciókat ellátó szervezetek egyesülésével, és ezáltal a legnagyobb közfinanszírozású tudástranszfer egyesületté vált. Tagja a ProTon és az Institute of Knowledge Transfer szervezeteknek, erős kapcsolatokkal rendelkezik az angol egyetemek, valamint az állam irányában. Tagsága meglehetősen változatos, és az Egyesült Királyság teljes területéről érkezik. Az AURIL szükség esetén képes a kormányra és az iparra is befolyást gyakorolva képviselni tagjait. Egy e-mail adatbázis segítségével támogatja a tudástranszfer tevékenységekben résztvevő szakemberek munkáját és a legjobb gyakorlatok megosztását. A TTI-k fejlődésével kapcsolatban kifejtette, hogy a TTI-k hosszú utat tettek meg, és feladataik, szervezetük, működésük komoly változásokon esett át. Elmondta, hogy léteznek külső és belső TTI-k, ahol a belső irodák célja egy bizonyos egyetemvagy annak részegységének támogatása, míg a külső irodák legfőként az egyetem tulajdonában lévő, de nem az egyetem által működtetett cég formájában funkcionálnak. Kiemelte, hogy a TTI-k számára jelenleg a legfontosabb kihívást a gazdasági helyzet és a kormányzati támogatás megvonása jelenti az Egyesült Királyságban. Elmondta, hogy a szellemitulajdon-kezelésben az elsődleges problémát a jogosultsági kérdések jelentik, különös tekintettel a több különböző forrásból finanszírozott kutatások esetén. Szintén problémát okoz eldönteni, hogy a szellemi tulajdont házon belül, vagy házon kívül menedzselje az egyetem. Emellett pedig a szellemitulajdon-kezelés fontosságának megítélése teremt számos akadályt. Különösen fontosnak tartotta a szellemi tulajdonnal kapcsolatos elvárások megfelelő kezelését, mivel a szellemi tulajdon menedzselése komoly anyagi és időráfordítással jár, amivel a szereplők sokszor nincsenek tisztában. Zárásképpen felvetett néhány, komolyabb átgondolásra érdemes kérdést a hallgatóságnak, így például hogy milyen TTI-val (külső vagy belső) dolgozik az egyetem, milyen szaktudással rendelkeznek az ott dolgozó munkatársak, és hová illeszkedik a TTI az egyetem törekvéseiben („pénzszerzés” vagy „hírnév”). Kiemelte, hogy tisztázni kell, kitől fogad el utasítást a TTI (menedzsmenttől, kutatóktól, finanszírozásokról döntést hozó tanácsoktól, stb.), kikkel dolgozik együtt (nemzeti, regionális vagy nemzetközi partnerek), valamint hogy mi alapján mérik a sikerét.
Pierre Brisson korábbi elnök, ProTon, Université Technologique de Compiègne (FR) Egyetemek egy versengő üzleti környezetben: kapcsolatépítés gazdasági és politikai szervezetekkel. Milyen lépéseket tehetnek a technológiatranszfer-irodák annak érdekében, hogy hidat építsenek a felsőoktatási és a gazdasági élet szereplői között? Brisson úr a ProTon bemutatásával kezdte előadását és elmondta, hogy a ProTon egy pán-európai szervezet, aminek legfőbb törekvése a tudástranszfer támogatása. Kitért rá, hogy a legtöbb egyetem közfinanszírozásból végez kutatást és hoz létre tudást. Sok esetben a publikálási kényszer miatt túl korán hozzák nyilvánosságra az eredményeket és így nem keletkezhet iparjogvédelmi oltalomra alkalmas szellemi tulajdon. Az újonnan létrehozott tudás több mint 30%-a keletkezik az egyetemeken, de a szabadalmi tevékenységeknek mindössze 10%-a történik itt. Hagyományos értelemben az egyetemek feladata az oktatás és kutatás volt, de mostanra ez kibővült a tudástranszfer tevékenységgel. Brisson úr szerint a szellemi tulajdon közös birtoklása komoly problémák forrása lehet, ezért a legcélszerűbb a jogokat meghagyni az egyetem kezében, míg a munka többi részét az egyetem és az ipar együttműködve végzik. Ez az együttműködés motiválja a legkiválóbb teljesítmény elérését és segíti az érdekek összeegyeztetését, valamint a keletkezett szellemi tulajdon optimális hasznosítását. A siker érdekében szükség van az ipar és a kutatók által beszélt két különféle nyelv közelítésére. Zárásként elmondta, hogy a tudásnak a társadalom javát kell szolgálnia. Ehhez azonban szükség van egy szemléletváltásra, ami támogatja a hatékony tudástranszfert.
Harmadik szekció: Gyakorlati vonatkozások. Az egyetemi TTI-k és más közfinanszírozású kutatóhelyek együttműködése. Stephan Hundertmark tudományos munkatárs, Steinbeis-Transfer-Institute for IP Management, München (GER) Út a sikerhez – a technológiatranszfer különböző megközelítései, valamint a sikeresen működő technológiatranszfer-irodáktól tanulható példák Hundertmark úr bevezetésében rámutatott, hogy ha a technológiatranszfer téma kerül szóba, mindenki elsősorban az Egyesült Államokra tekint példát keresve. Ezt ellensúlyozandó elmondta, hogy a 150 amerikai egyetemnek mindössze 60%-a tesz szert bevételre a TTI-k tevékenységéből, és mindöszsze tíz olyan egyetem van, ahol ez komoly jövedelmet jelent. Téves tehát az az elképzelés, hogy a TTI elsődleges feladata a profittermelés. Az amerikai gyakorlatot illusztrálva elmondta, hogy a Massachusetts Institute of Technology profitálja a legtöbbet a TTI tevékenységéből, viszont ezt az irodát hetven évvel ezelőtt üzletemberek és ipari szakemberek alapították. A komoly múlt és szaktudás mellett két pontot emelt ki: az iroda egy olyan szolgáltatást nyújt, ami egy csomagban ellát minden technológiatranszfer funkciót, valamint azt, hogy az egyetem elsősorban nem licenciaszerződéseket köt, hanem finanszírozott kutatási megállapodásokat. Szintén legjobb gyakorlatként emelhető ki, hogy az egyetem összekapcsolja a kutatással foglalkozó és az üzleti képzést nyújtó tanszékek munkáját találmányok hasznosítását célzó üzleti pályázatok kiírásával. A Harward Egyetem példáján keresztül bemutatta, hogy milyen fontos szerepe van a kutatók üzleti jellegű képzésének. A példákat összefoglalva elmondta, hogy a technológiatranszfer terén elért ame-
rikai sikerek kulcsa egyrészt a komoly múltra visszatekintő, szaktudásra alapuló tevékenység, másrészt a különféle tanszékek összefogása a közös cél érdekében. Németország esetében zömmel olyan TTI-k jöttek létre, amelyek gyakorlati oldaláról közelítik meg a technológiatranszfer kérdését. Hundertmark úr a Steinbeis-Transfer Network alkalmazásában áll, amely kifejlesztett egy minden üzleti működéshez szükséges funkciót (HR, igazgatás, IT, stb) ellátó rendszert, amelyet már csak az igényekre szabott tartalommal kell feltölteni. Ez lehetővé teszi a hasznosító vállalkozás gyors beindítását, és ugyanakkor azt is, hogy a tudósoknak csak a tudományos munkára kelljen koncentrálniuk. A központosított TTI-k felállítására irányuló törekvések eredménytelennek bizonyultak az egyetemek sokfélesége miatt. Ennek megfelelően, ma a német kutatóegyetemeken olyan TTI-k működnek, amelyek önmaguk képesek egyszerre minden szolgáltatást nyújtani, és a licenciaszerződések helyett inkább a közös finanszírozású kutatásokra helyezik a hangsúlyt. Tevékenységük 50%-át a tudósok üzleti témájú képzése teszi ki. A TTI-k ezzel a képzéssel azt a problémát kívánják orvosolni, amit a kutatók és az üzleti élet szereplői által beszélt két különböző nyelv okoz, mivel mindkét csoportnak mások a prioritásai. A TTI-nek mindkét oldal igényeivel tisztában kell lennie és megfelelően koordinálni azt, tehát nem csupán a licenciaszerződésekre kell koncentrálnia. A sikerhez elengedhetetlenül fontos tényezőként jelölte meg, hogy felül kell kerekedni a kutatók szkepticizmusán. Véleménye szerint ezt úgy lehet a leghatékonyabban megtenni, ha nem a szabadalmi rendszert próbáljuk a tudósoknak elmagyarázni, hanem tudatosítjuk bennük annak kézzel fogható hasznát. Lukács Pál portfólió igazgató, AIPA Esettanulmány: AIPA Alföldi Iparfejlesztési Nonprofit Közhasznú Kft. által irányított és koordinált iparfejlesztési koncepció és megvalósítása Lukács úr mindenekelőtt átfogó képet rajzolt a magyar autóiparról. Magyarországon az éves ipari termelés 13-15%-át, és az éves export negyedét (a gépgyártással együtt az export 60%-át) az autóipar adja. Ez egy komoly szegmensét jelenti a magyar gazdaságnak, amit a gazdasági válság igen erősen sújtott. A magyar autóipar nagyon érzékenyen reagál a multinacionális vállalatok által előidézett változásokra. Nem versenyképes, nem tud lépést tartani a nagyvállalatok globalizációs törekvéseivel, és nincs jövőképe. Megfelelően képzett szakemberekre volna szükség ennek megváltoztatásához. Voltak arra irányuló törekvések, hogy legyen gépipari szakképzés minden olyan magyar városban, ahol autóipari vagy gépipari termelés van jelen, ám ezek nem jártak sikerrel. Véleménye szerint most, 2010-ben ezek a törekvések értek be. A Daimler-Benz évek óta az első nagy beruházás Magyarországon. A fejlesztés végére összesen 10.000 fő dolgozik majd valamilyen formában a Daimler-Benz gyárban és az összesen 45-50 beszállító vállalatnál. Az AIPA Alföldi Iparfejlesztési Nonprofit Közhasznú Kft. már dolgozik az oktatási háttér felállításán, hogy a betelepülő vállalat munkáját segítse. Ebben is segítségére lesz a nemrég alapított Jövő Mérnökeiért Egyesület, amelyet 17 tag hozott létre, köztük zömmel multinacionális vállalatok, abból a célból, hogy a betelepülő külföldi cégeknek már képzett, azonnali szaktudással bíró munkaerőt tudjanak a rendelkezésére bocsátani. Lukács úr elmondta, hogy a mérnöki munka megbecsülése egyre csökkent az elmúlt években, és céljuk ennek a folyamatnak a megváltoztatása.
A Mercedes gyár teljes termelési folyamatot hoz Magyarországra, aminek megtérülési ideje várhatóan 4-5 év. A vállalat ez után fog K+F célra komolyabb beruházásokat Magyarországra helyezni a magasabb szintű beszállítókhoz a következő termelési ciklusban.
Kerekasztal beszélgetés Résztvevők Németh Gábor, Magyar Szabadalmi Hivatal Antoni Györgyi, Eötvös Lóránd Tudományegyetem (ELTE) TTI Dobay Kata, Pécsi Tudományegyetem (PTE) TTI Lukács Pál, AIPA Molnár István, Dél-alföldi Regionális Innovációs Ügynökség
Németh Gábor Megköszönte a résztvevőknek, hogy elfogadták a meghívást a kerekasztal beszélgetésre és felkérte a hallgatóságot, hogy kérdéseikkel aktívan járuljanak hozzá a beszélgetéshez. Minden kerekasztal résztvevőhöz intézve szavait, azt kérte, hogy a nap során elhangzottak fényében határozzák meg a TTI-k egyéni és kooperációs feladatait. Antoni Györgyi Elmondta, hogy az ELTE a PTE-hez képest kezdőnek számít a technológiatranszfer témában és épp ezért remek lehetőségnek találja a workshop-ot, hogy a TTI-k közötti együttműködést motiválják és párbeszéd induljon meg a technológiatranszferben résztvevők között. Bemutatta a Magyar Innovációs Szövetség Felsőoktatási Tagozatának Fórumát, ami ennek az együttműködésnek a motiválására jött létre. Dobay Kata Megköszönte a rendezőknek, hogy megszervezték a workshop-ot és csatlakozott az előtte szólóhoz az esemény hasznosságáról szólva. Értékelte a felvonultatott nemzetközi legjobb gyakorlatokat és külön megköszönte az MSZH-tól 2005 óta kapott folyamatos segítséget. Elmondta, hogy az Egyetem 10 karral és egy klinikával működik, ezáltal az egyik legnagyobb magyar felsőoktatási intézmény. Több mint 2000 oktató és kutató dolgozik az egyetemen különféle területeken, ami igen komoly feladatot jelent a PTE TTI számára. Molnár István A kérdésre válaszolva kifejtette, hogy véleménye szerint egy TTI koncepció sokféle változótól függ. Elsősorban egy egyetemnek tisztában kell lennie a küldetésével, másodsorban pedig az anyagi forrásokkal. Korábban nem volt Magyarországon célzott technológiatranszfer célú támogatás, míg pillanatnyilag éppen a túlzott támogatás jelenti a gondot. Jelenleg a belső TTI modell a preferált, aminek működését akár zéró pontig támogatja az állam. Viszont figyelembe kell venni, hogy van a tevékenységeknek egy bizonyos köre, amit a TTI-knek nyereség reménye nélkül is alapfokon biztosítani kell, ám ezek még meghatározásra szorulnak. Csak ennek megválaszolása után lehetséges a TTI-k tényleges feladatkörét meghatározni.
Németh Gábor Elmondta, hogy a finanszírozási kérdésekre nincsenek egyszerűen adható válaszok, és mivel a TÁMOP pályázatok rendszere változik, a TTI-k tevékenységét minden egyetemnek be kell építenie a költségvetésébe. Lukács Pál A lisszaboni célkitűzések alapján a GDP minimum 3%-át lenne kívánatos K+F célokra fordítani. Jelenleg ez az érték 1% Magyarországon, aminek 85-90%-a az államtól származik. A TTI-k szerepét korábban a klaszterek töltötték be, de ezek is csak az állami támogatás időtartamáig tudtak életben maradni. Ha az ipar képes egyértelmű igényeket megfogalmazni az oktatás és képzés terén, fenntartható szövetségek jöhetnek létre. Ezek a szövetségek azonban sajnos nagyban személyfüggőek, és ezért egy-egy ilyen képzési megállapodás éppúgy lehet hasznos, mint káros egy egyetem számára. Molnár István Egyetértett Lukács Pállal, és elmondta, hogy jövőképet és perspektívát ad a TTI-knek, ha nem ipari partnereket kell keresgélniük, hanem olyan találmányokat tudnak eladni, amire az iparból érkezik az igény. A fejlesztéseknek és találmányoknak a keresletre kell alapulniuk, ami önmagában megszűnteti a technológiatranszfer legnagyobb problémáját. Emellett meg kell említeni, hogy a TTI munkatársak képzése alapvető fontosságú. Antoni Györgyi Reményét fejezte ki, hogy a TTI-k nem három éves időtartamra jönnek létre, és elmondta, hogy az egyetemek nem tudnák kezelni, ha az állami támogatás hirtelen egyszerre kivonulna. Az ELTE-n nem áll rendelkezésre megfelelő belső finanszírozás a TTI működésének biztosításához. Egyetértett Molnár Istvánnal a TTI munkatársak képzésének fontosságát illetően, és hozzátette, hogy a diákokat is aktívan be kellene vonni a technológiatranszfer munkába, mivel ők a jövő generációja, akit még nem „rontott meg” a publikálási kényszer. Dobay Kata Egyetértett az előtte szólókkal, és elmondta, hogy véleménye szerint egy kevert modell lenne ideális a TTI-k működésében. Kiemelte ugyanakkor a technológiatranszfer munka bizalmi jellegét, és annak fontosságát, hogy a TTI munkatársak élvezzék a kutatók bizalmát. Elmondta, hogy jelenlegi komoly mértékű támogatást arra kellene felhasználni a TTI-knak, hogy sikertörténeteket hozzanak létre, amik aztán a jövőben segítik a munkájukat. 1. Kérdés: Kersánszki Tamás Elmondta, hogy tapasztalata szerint az ilyen komoly mértékű állami támogatásnak biztosítania kellene a stabilitást, és hozzáadott értéket kell létrehozni a segítségével. Véleménye szerint a TTI-knek ki kellene szűrniük a piacképes innovációkat. Az Egyesült Államokban szerzett tapasztalatai szerint egy komoly előszűrés ki tudja választani a legjobban eladható találmányokat, és számos olyan szellemitulajdon-értékelési módszer létezik, amelyek megismeréséből Magyarországon is profitálnának a TTI-k. Véleménye szerint egy olyan szervezet alapítására lenne szükség, amely támogatja az információáramlást a nagyobb közösségben is. Antoni György Úgy gondolja, meglehetősen nehéz lenne egy új szervezetet elfogadtatni, és pont ezért a Magyar Innovációs Szövetség megfelelő erre a célra.
Buzás Norbert Véleménye szerint át kellene gondolni egy új szervezet megalapítását. A Magyar Innovációs Szövetségtől várták eddig a TTI-k érdekének képviseletét, de ez nem feltétlen történt meg. A jelenlegi pályázati rendszer véleménye szerint nem megfelelő. Túl sok támogatás áll rendelkezésre, és az elköltésére szánt idő nem elegendő ahhoz, hogy ténylegesen bölcs célokra fordítsák a támogatást, főként azt figyelembe véve, hogy a technológiatranszfer jelenleg hiányzik a magyar kultúrából. 2. Kérdés: Divinyi Ágnes Véleménye szerint nincs szükség sem új, sem régi szervezetre, sokkal inkább egy aktívabb hozzáállásra. Elmondta, hogy a Szent István Egyetemről érkezett, ahol most van folyamatban a TTI felállítása, és azt kérdezte, hogy van-e lehetőség a MISZ fórumon legjobb gyakorlatok megismerésére. Antoni Györgyi Elmondta, hogy az ELTE TTI dokumentumokat a bizalmas tartalom törlése után jelenleg töltik fel a fórumra, hogy mintaként szolgáljanak, továbbá a fórumon működik egy chat-szolgáltatás is, ami a kommunikációs eszközként szolgálhat technológiatranszfer témában is. A fórum zárt, csak tagok látogathatják, ezért védett. Kiemelte, hogy a fórum csak akkor tölti be a szerepét, ha a tagok valóban aktívan használják és kommunikálnak egymással. 3. Kérdés: Gács János Beletartozik-e a szellemi-tulajdonvédelmi tudatosság növelése a TTI-k feladatai közé? Molnár István Véleménye szerint igen, viszont hozzátette, hogy Magyarországon jelenleg nem létezik szellemitulajdon-védelem témájú alap- vagy mesterképzés. A menedzsment jellegű diplomák értéke folyamatosan csökken, míg másrészt szakmailag az MSZH képzések tökéletesen felkészítenek a TTI irodák feladatainak ellátására. Hozzátette, hogy a technológiatranszfer-munka bizalmi jellegéből fakadóan szükség lenne egy szakmai kódex létrehozására is, de ebben a kamaráknak kellene a döntő szerepet játszani. Antoni Györgyi Nem értett egyet a kamarák által vezetett szerveződés életképességével. 4. Kérdés: Kersánszki Tamás Elmondta, hogy van egy amerikai csere-professzor program (Science Technology Entrepreneurship Program), melynek keretében tudósok tanulhatják el a technológiatranszfer munka legjobb gyakorlatát az Egyesült Államokban. Ezeken a programokon a részvételt legtöbb esetben a küldő vállalat finanszírozza. Kiemelte, hogy nagy szükség van egy olyan szervezetre, ami kiválasztja, értékeli és megosztja a legjobb gyakorlatokat, továbbá arra, hogy valaki elvállalja a koordinátor szerepét.