Demográfia Lakónépesség, 2005 Szlovákia délkeleti részén elterülõ Felsõ-Bodrogközt gyakran nevezik Szlovákia alföldjének. Ezen a területen 28 település található, amelyek a Bodrog, Latorca és Tisza folyók, valamint a magyar-szlovák határ - amely a magyar oldalon elhelyezkedõ Alsó Bodrogköztõl választja el - között helyezkedik el, ahol 2005 végén megközelítõleg 35 190 lakos élt. A Felsõ-Bodrogköz településeinek átlagos lélekszáma 1257 fõ volt 2005-ben. A legnépesebb városkája Királyhelmec (Krá¾ovský Chlmec) közel 8000 lakossal, ezt közelíti a II. világháború után újonnan alapított Tiszacsernyõ (Èierna nad Tisou) 4300 fõvel. Egy nagyközség volt még népesebb, mint 2000 fõ (Bodrogszerdahely, Streda nad Bodrogom), 7 másik nagyfalu lélekszáma pedig 1000 és 2000 fõ közötti. 12 községben 500 és 1000 közötti a lakosságszám. Hat kistelepülésen a népességszám nem érte el az 500 fõt sem, a legkisebb falu Bodrogszög, (Klin nad Bodrogom) volt, 194 lakóval (1. ábra). A Bodrogköznek a magyarországi részén húsz község, egy nagyközség (Ricse), egy kisváros (Cigánd) és Sárospatak város Kispatak elnevezésû városrésze, valamint a közigazgatásilag ezekhez a településekhez tartozó kisebb tanyák, szórványtelepülések találhatók. A 2005-ös népességszám szerint Sárospatakot nem számítva a települések átlagos lélekszáma alig haladta meg az ezer fõt (1025,5). Hat településen a lakosok száma nem volt több mint ötszáz (legkisebb Kisrozvágy 176 fõvel), nyolc faluban éltek ötszáznál többen, de ezer fõnél kevesebben, hat település esetében ezer és kétezer közötti lakosságszámot regisztráltak, Tiszakarád község (2456), valamint Cigánd kisváros (3097) lélekszáma haladta meg a kétezer fõt 2005-ben (1. ábra).
1. ábra A vizsgált térség lakosságszáma 2005-ben
Népességszám-változás, 1880-2005 A Bodrogköz népességszámának alakulását 4 idõszakra bontottuk. Az elsõ idõszak népességszám - fejlõdésének kezdetén, 1880 – 1910 között, ezen a területen megközelítõleg 23 200 lakos élt. Erre az idõszakra a népességszám mérsékelt növekedése jellemzõ. 1910 – 1950 közötti években, mely történelmileg legnehezebb idõszakát jelenti a vizsgált idõszaknak a két világháború miatt, jelentõsen mérséklõdött a népességszám növekedés mértéke, de 1
ennek ellenére a lakosság száma megközelítõleg 4000 fõvel nõtt . 1950 – 1991 – es idõszakot a népességszám jelentõs növekedése jellemzi (megközelítõleg 7000 fõ), de csak az idõszak elején. E korszak többi szakasza inkább stagnálást mutat. Az utolsó periódus, Szlovákia poszt – szocialista érája, amely általánosan változást mutat a lakosság társadalomföldrajzi viselkedésében, figyelembe véve a Felsõ - Bodrogköz területét is. Az adott korszakra (1991 – tõl számítva napjainkig) a lakosságszám állandó növekedése jellemzõ. A térség népességszám változását vizsgálva 1880-2005 között, azt látjuk, hogy a 28 település közül 11 vesztett népességébõl, Királyhelmec (Krá¾ovský Chlmec) esetében viszont majdnem 300%-os a növekedés, két falunak népessége több, mint 100%-kal, másik kettõnek több, mint 50%-kal, kilencnek pedig 10 és 35% közötti a növekedés mértéke az 1880-as állapotokhoz viszonyítva (2. ábra). 1880 és 1910 között 6 olyan falu is volt, amely veszített népességébõl, ezek közül háromban a lakosságszám tovább csökken 1950-ig (Bacska - Baèka, Lelesz – Leles, Kiskövesd – Malý Kamenec), és ezekhez újabb három csatlakozik a fogyó tendenciájukkal 1910 és 1950 között (3-4. ábra). Felsõ-Bodrogközben is, ahogy Alsó-Bodrogközben, 1950 és 1991 között a legerõteljesebb a fogyás, itt 20 közigazgatási egység esetében tapasztalható kisebb nagyobb népességszám csökkenés erre az idõszakra vonatkoztatva (5. ábra). 1991 óta inkább a stagnálás vagy kisebb mértékû lélekszámvesztés jellemzi a térséget, de 6 olyan település is van, amelyek ez idõszak alatt (1991-2005-ig) több, mint 10%-kos növekedést mutattak (6. ábra).
2. ábra A vizsgált térség népességszám változása 1880 és 2005 között Az Alsó-Bodrogköz településeinek (Sárospatak nélkül) népességszám alakulását figyelve 1880-tól az I. világháborúig erõteljes növekedést tapasztalhatunk. Kiheverve a háború veszteségeit a népességszám újra gyarapszik a térségben, a II. világháborúnak e tekintetben nincs negatív hatása, sõt valószínû éppen ellenkezõleg, az emberek a falvakba húzódtak a borzalmak elõl. Azonban a mezõgazdaság tervszerû szocialista átszervezése úgy tûnik az itt lakók életfeltételeit rendkívül hátrányosan érintette, mert erõteljes fogyás indult meg, ami 1990-ig tartott, azóta mértéke gyöngült, sõt 1990 és 2001 között szinte meg is állt, majd 2001 óta újra fogy a lakosságszám. Sárospatak népességszám változása kicsit másképpen alakult: 1880-tól 100 esztendõn keresztül a lakosság száma folyamatosan emelkedett, kisebb zökkenést e folyamatban csak a II. világháború jelentett. 1980 óta évrõl-
2
évre csökken az ott élõk száma, ha nem is nagymértékben, bár ez a fogyó tendencia 2001 után kissé felerõsödött.
3. ábra A vizsgált térség népességszám változása 1880 és 1910 között
4. ábra A vizsgált térség népességszám változása 1910 és 1949/1950 között Amennyiben ezt a folyamatot településenként vizsgáljuk meg, akkor, amint azt a térképek mutatják (2-6 ábra) a következõ mondható el: Az 1880-as népességszámot alapul véve a 23 település közül 7 falu esetében figyelhetõ meg csökkenés, amibõl három esetben ez több mint 50%-os veszteséget jelent. Három olyan közigazgatási egység is van, ahol pedig több mint duplájára nõtt a népesség száma, és van öt olyan község, ahol a növekedés mértéke az egykori lakosságszám felével való mértéket haladta meg. Amennyiben megvizsgáljuk, hogy az elmúlt század során hogyan alakult a települések tényleges szaporodása, akkor azt 3
tapasztaljuk, hogy 1949-ig mindenütt növekszik a lélekszám, azonban azután Sárospatak kivételével mindenütt csökkent, sõt egyes helyeken ez a fogyás jelentõs. 1990 után Sárospatak kezd veszíteni lakosai számából, míg néhány község, mint szuburbanizációs település kezd funkcionálni, és lakosságszáma növekedésnek indul. Ezen túlmenõen néhány más község lakosságszám csökkenése is megállt, de Sárospatakon kívül tíz másik település lakosainak száma továbbra is fogy.
5. ábra A vizsgált térség népességszám változása 1949/1950 és 1990/1991 között
6. ábra A vizsgált térség népességszám változása (tényleges szaporodása, ill. fogyása) 1990/1991 és 2005 között
4
Természetes szaporodás, illetve fogyás A természetes népszaporulat átlagos évi adatai az 1990 – 2005 – ös idõszakban a természetes fogyással rendelkezõ falvakra utalnak, ahol a legmagasabb népességcsökkenési arány Szolnocskán (So¾nièka) volt, -12,4‰ – kel. A régióban csak 9 falu tudta megtartani az átlagos évi népességszám – szaporodási arányát. , ez Tiszacsernyõn (Èierna nad Tisou) érte el a maximumot a térségben, 7,8‰ – kel. A Felsõ-Bodrogközben 1980-1989 között csak hét olyan község volt, amelynél természetes fogyást lehetett megfigyelni, ezek közül 5-nél ez a tendencia folytatódott napjainkig (8. ábra). 1990-1999-ig tartó periódus alatt már 16 olyan település található a térségben, amelyben a születések számát felülmúlja a halálozásoké, és 2000-2005 közötti idõszakra e közigazgatási egységek száma már 22 (9-10. ábra). Azaz a Bodrogköz e vidéke saját erõforrásaiból már nem képes reprodukcióra.
7. ábra A természetes szaporodás a vizsgált térségben 1990/1991-2005 között
8. ábra A természetes szaporodás a vizsgált térségben 1980-1989 között 5
A térség magyarországi településein az 1990 és 2005-ös idõszakot vizsgálva több településen volt a születések száma kevesebb, mint a halálozásoké (23-ból 6 község és Cigánd esetében volt csak természetes szaporodás, a többi 16 településen természetes fogyásról kell beszélnünk; 7. ábra). Az azt megelõzõ évtized (1980 és 1989 közötti idõszak) során azonban minden településen természetes szaporodást regisztráltak (8. ábra). 1990 és 1999 között 13 településen indult el természetes fogyás, 2000 és 2005-ös idõszakot vizsgálva ehhez 4 másik község is csatlakozott, míg egy település esetében váltott át a korábbi természetes fogyás szaporodássá (Lácacséke; 9-10. ábra). Az Alsó-Bodrogköz egészét tekintve itt is uralkodó folyamattá vált a természetes fogyás.
9 ábra A természetes szaporodás a vizsgált térségben 1990-1999 között
10 ábra A természetes szaporodás a vizsgált térségben 2000-2005 között
6
Vándorlási különbözet, 1990-2005 A Felsõ-Bodrogközben 1990 és 2005 között a települések egyik felében vándorlási nyereség, másik felében pedig vándorlási veszteség volt megfigyelhetõ (11. ábra). Az elõbbiek azok közül a közigazgatási egységek közül kerültek ki, amelyek térbeli elhelyezkedésüket tekintve közelebb esnek Kassához (Košice). 1980 és 1989 között Királyhelmec (Krá¾ovský Chlmec) és Tiszacsernyõ (Èierna nad Tisou) kivételével minden településen negatív volt a vándorlási egyenleg (12. ábra). 1990 és 1999 között a 28-ból már csak 12, 2000 és 2005 idõszakot vizsgálva pedig csak 9 olyan közigazgatási egység volt, ahol veszteség volt tapasztalható a vándorlás tekintetében (13-14. ábra). Ez utóbbi szakaszban már 19 településen az odavándorlás dominált, közülük is 8-nál ez 10 ezreléknél magasabb értékû volt.
11. ábra A vándorlási különbözet a vizsgált térségben 1990-2005 között
12. ábra A vándorlási különbözet a vizsgált térségben 1980-1989 között 7
Az Alsó-Bodrogközben 1990 és 2005 közötti idõszakra vonatkoztatva vándorlási nyereségrõl 7 településen beszélhetünk, 9 közigazgatási egység esetében veszteséget mutattak ki, a többi falu, város esetében gyakorlatilag nem volt jelentõs veszteség vagy gyarapodás a vándorlásból kifolyólag (11. ábra). 1980 és 1989 között Sárospatak és Alsóberecki kivételével mindenhol vándorlási veszteséget lehetett regisztrálni (12. ábra). 1990 és 1999 között 10 településen vándorlási nyereség tapasztalható, köztük Sárospatakon is, ahol ez idõben a népesség száma fogyott, ami tehát az erõteljes természetes fogyásnak volt köszönhetõ, és nem az elvándorlásnak. Ez idõszak alatt további 5 község és Cigánd esetében figyelhetõ meg negatív vándorlási egyenleg (13. ábra). 2000 és 2005 között már Sárospatakon is vándorlási veszteséget regisztráltak, 7 kisebb községben tapasztaltak vándorlási nyereséget, 2 esetében nem beszélhetünk jelentõs változásról a vándorlás tekintetében, míg a többi faluban (14 db) és Cigándon az elvándorlás figyelhetõ meg (14. ábra).
13. ábra A vándorlási különbözet a vizsgált térségben 1990-1999 között
14. ábra A vándorlási különbözet a vizsgált térségben 2000-2005 között 8
Korszerkezet A térség korszerkezete viszonylag kedvezõnek mondható, különösen a Bodrogköz magyarországi oldalán, ahol elegendõ gyermek születik ahhoz, hogy az idõsek és a fiatalok aránya demográfiai szempontból kedvezõ legyen. 1990/91-es népszámláláskor a vizsgált térség korfája harang alakú, ami 10 évvel késõbb már az elöregedés folyamatának megkezdõdésére utaló méhkas formára hasonlít (15-16. ábra). A Felsõ-Bodrogközben 1991 és 2001 között nagyon lecsökkent a legfiatalabbak aránya. A 14 éves és annál fiatalabb gyermekek aránya a teljes népességen belül 10 év leforgása alatt 24,5%-ról 19,5%-ra esett vissza, míg a 60 éves és idõsebbek aránya 15,2%-ról 16,2%-ra emelkedett.
15-16. ábra A vizsgált térség korfája Sárospatak város nélkül, 1990/1991- és 2001-ben Az Alsó-Bodrogközben javuló tendencia figyelhetõ meg, amely, már az 1980-as években megkezdõdött, ennek következtében 2001-re a fiatalok aránya folyamatosan növekedett. Sárospatakon ezzel éppen ellentétes folyamat figyelhetõ meg, már 1980-as évektõl kedvezõtlen a gyermekek aránya, amely 2001-re még jobban lecsökken, a 0-4 évesek száma 1990-ben 955 fõ volt, 2001-ben már csak 618 kisgyermeket számoltak. Ezek a folyamatok azt mutatják, hogy a Felsõ-Bodrogközben egy-két kivételtõl eltekintve (ahol az elöregedési index kedvezõ, 18. ábra), valamint Sárospatakon, egyre inkább elöregszik a népesség és már nem lesz képes önerejébõl a reprodukcióra. Az AlsóBodrogközben, különösen a fiatal korösszetételû településeken, ahol 2001-ben a 14 éves és fiatalabb népesség aránya magasabb volt, mint a 60 éves és idõsebbek aránya (18. ábra), a lakosság természetes reprodukciója biztosított, amennyiben nem történik hirtelen nagyarányú elköltözés, ill. a gyermekvállalási kedv hirtelen lecsökkenése, vagy a szülõképes korúak nagyszámú elhalálozása. Ennek a kedvezõ demográfiai folyamatnak a hátterében az AlsóBodrogközben élõ cigány népesség pozitív szaporodási mutatói állnak. Elöregedés 1941-ben a teljes Bodrogköz korszerkezete jóval fiatalabb volt (17. ábra), az elöregedési index (100 fõ 14 éves és fiatalabb gyermekre hány fõ 60 éves és idõsebb felnõtt jut) értéke mindenütt 50 alatt volt, azaz a fiatal korosztály legalább duplája volt az idõsekének. 2001-ben a Felsõ-Bodrogközben már csak 5 település esetében volt több a fiatalok száma, mint az idõseké. Ezek közül Tiszacsernyõn (Èierna nad Tisou) egészen fiatal a korösszetétel (az elöregedési index 2001-ben: 39,4). Az Alsó-Bodrogközben kilenc településen volt megfigyelhetõ a fiatalok magasabb száma. Igazán kedvezõtlen korösszetételt a Felsõ-Bodrogközben öt, az Alsó-Bodrogközben pedig csak három községben tapasztalhattunk (ahol az idõsek száma több, mint másfélszerese a fiatalokénak, a legkedvezõtlenebb az arány Szolnocskán - So¾nièka, Szinyéren - Svinice és Zalkodon; 18 ábra).
9
17. ábra Elöregedési index a vizsgált térség településein, 1941
18. ábra Elöregedési index a vizsgált térség településein, 2001 Iskolai végzettség Sárospatak, a térség hagyományosan is híres iskolavárosa, kiemelkedik környezetébõl lakosainak magasabb iskolázottságával (19. ábra). Ha a tisztított iskolázottsági mutatókat vesszük szemügyre, látható, hogy 2001-re a népesség legnagyobb része rendelkezik alapfokú végzettséggel, ez az arány a Felsõ-Bodrogközben kiemelkedõ, ahol a lakosok 97%-ának van legalább általános iskolai végzettsége.
10
19. ábra Az iskolai végzettség a vizsgált térségben, 2001 (tisztított iskolázottsági mutatók) Általánosan is elmondható, hogy a Bodrogköz szlovákiai részén élõknek magasabb az iskolai végzettsége, mint a magyarországi részen lakóknak, a legalább középfokú végzettségûek is arányaiban közel háromszor annyian vannak, mint az Alsó-Bodrogközben és a felsõfokú képzettséggel bírók aránya is magasabb valamivel (5,3% a Felsõ-, 3,2% az AlsóBodrogközben). Ennek oka valószínûleg abban rejlik, hogy Kassa (Košice) város agglomerációja benyúlik a Felsõ-Bodrogközbe, illetve két városkájával is javíthatja az iskolai végzettség átlagát ez a térség, míg a magyarországi oldalon csak Cigánd szerepel, mint újdonsült város, amelyikre kevésbé jellemzõek olyan városias tulajdonságok, mint a kiemelkedõ iskolázottsági mutatók. Az Alsó-Bodrogközben a 2001-es iskolai végzettséget össze tudjuk vetni korábbi adatokkal, illetve nemre megkülönböztetve is vannak adataink, ezek alapján a következõket tudjuk mondani: 1980-hoz képest a térségben kedvezõen alakult a helyzet, de Sárospatak kivételével még mindig az figyelhetõ meg, hogy a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezõk aránya nagyon alacsony, mind a középiskolai, mind a felsõfokú végzettség esetében. A legidõsebb korosztályok esetében még a nõk iskolázottsága volt alacsonyabb, míg a fiatalok esetében már a nõk magasabb végzettsége jelentkezik. Gazdasági aktivitás A Bodrogköz esetében viszonylag szegény régióról beszélhetünk, néhol magas munkanélküliséggel, ami a Felsõ-Bodrogköz egyes településein kiemelkedõen kedvezõtlen értékkel bír. Vékén (Vojka) 2001-ben a munkanélküliség aránya meghaladta a 29% - ot, Szinyéren (Svinice) 23,21%, Leleszen (Leles) 22,68% Bodrogmezõn (Po¾any) 21,47% volt. Az említett falvak mindegyike a fõ útvonalakon kívül esik a Bodrogköz északi részében és jellemzõ rájuk a szegénység és a roma lakosok magas aránya. Ahol a térségben legalacsonyabb a munkanélküliség, (Kiskövesd (Malý Kamenec): 12,37%, Ágcsernyõ (Èierna): 12,17% és Bély (Biel): 12,93%), országos viszonylatban még ott is magas arányú munkanélküliségrõl kell beszélnünk. A régió legnagyobb munkaadója – Tiszacsernyõ (Èierna nad Tisou), ez utóbb említett települések ennek a kisvárosnak a vonzáskörzetében találhatóak. A gazdasági aktivitás Sárospatakon és az Alsó-Bodrogköz többi településén egyértelmûen negatív fordulatot vett 1990 után, bár a jelenlegi helyzet a foglalkoztatottság és
11
a munkanélküliség szempontjából kedvezõbb képet mutat a Felsõ-Bodrogközben megfigyelhetõ állapotnál. A munkanélküliek aránya az Alsó-Bodrogközben a férfiak körében 10% feletti volt 2001-ben (Sárospatakon 5% körüli, a nõknél az arányok jelentõsen kisebbek), a foglalkoztatottság pedig az 1980-as állapothoz képest felére esett vissza (Sárospatakon ~16%-kal csökkent a férfi, és ~6%-kal lett kevesebb a nõi foglalkoztatottak aránya). Az eltartottak száma jelentõsen csak a nõk esetében változott, mégpedig csökkent. Ennek hátterében valószínûleg a háztartásbeli státuszban szereplõ feleségek számának csökkenése áll. Az inaktív keresõk aránya növekedett, amit nagyobbrészt az elöregedés, másrészt a gyermekvállalás miatt otthon maradt édesanyák számának emelkedése eredményezhetett (2021. ábra).
20-21. ábra Gazdasági aktivitás az Alsó-Bodrogközben Sárospatak nélkül, illetve Sárospatakon 1980,2001 Foglalkozási szerkezet A Bodrogköz, a szerint, hogy lakosai mely gazdasági szektorban végzik tevékenységüket, a határ mentén láthatóan szétválik, más jellemzi a Felsõ - Bodrogközben élõk és más az Alsó - Bodrogközben élõk foglalkozási szerkezetét. A Felsõ Bodrogközben (22. ábra) 1991 után a mezõgazdaságban dolgozók 21%-os aránya 13%-ra esett vissza 2001-re. Az iparban foglalkoztatottak száma mindkét évben kevés és alig változott (1991:14,6, 2001: 13,6%). A tercier szektorban elhelyezkedõk aránya 2001ben már kiugróan magas: 73,5%, de 1991-ben is a szolgáltatásban dolgozók jelentették a foglalkoztatottaknak több, mint a felét (64,4%). Az Alsó-Bodrogköz településein (23. ábra) (Sárospatakot nem számítva) a mezõgazdaság korábbi dominanciája (a munkavállalók közel fele itt kereste kenyerét) teljesen megszûnt, 2001-ben már csak 10%-uk élt meg a primer szektorból. A foglalkoztatottak innen az iparba, a szolgáltatásba vándoroltak, így az ezekben dolgozók aránya megnövekedett, és 2001-ben a tercier szektorban foglalkoztatottak csak néhány százalékkal voltak többen, mint az iparban dolgozók, de azok, akik ez utóbbiban keresték kenyerüket, azoknak nagyobb aránya kénytelen volt ingázni, mert munkahelye nem helyben volt található. Sárospatakon (24. ábra) a foglalkozási átrétegzõdés 1980 óta a következõképpen zajlott: a mezõgazdaságban dolgozók aránya 23%-ról 5%-ra esett vissza, 2001-ben az ebben a szektorban dolgozók nagyobb része magán a településen maradt. Az iparban dolgozók aránya szinte nem változott, és a kb. 35%-ban a szekunder szektorban dolgozók közül 2001-ben csak alig több, mint 5%, aki nem Sárospatakon végezte munkáját. A szolgáltatásban keresõk aránya nõtt majdnem 20%-kal, többségük szintén Patakon dolgozik.
12
22. ábra Foglalkozási szerkezet Felsõ-Bodrogközben 1991, 2001
23-24. ábra Foglalkozási szerkezet Alsó-Bodrogközben Sárospatak nélkül, illetve Sárospatakon 1980,2001 Etnikai-nyelvi összetétel A Felsõ Bodrogközben a legutóbbi népszámlálás idején (2001, 25. ábra) 76,9% (27.234) lakos döntött úgy, hogy magát magyar nemzetiségûnek vallja. Ugyanakkor a magyar anyanyelvûek aránya 86,9% (30.767 fõ) volt. Nemzetiség ill. anyanyelv szerint a szlovákok száma (aránya) 6.624 ill. 4.077 (18,7% ill. 11,5%), a cigányoké 1.143 ill. 77 (3,2% ill. 0,2%), a hovatartozásukról nem nyilatkozóké, ismeretleneké 232 ill. 267 (0,7% ill. 0,8%) volt. Az etnikai összetételben számottevõ módosulás csupán az elmúlt évtizedekben figyelhetõ meg az államalkotó nemzet, a szlovákság, a viszonylag magas természetes szaporodású cigányság
13
javára és a magyarság rovására. 2001-ben ezer fõnél népesebb magyar közösségek a városokon (Királyhelmec - Krá¾ovský Chlmec, Tiszacsernyõ - Èierna nad Tisou) kívül Bodrogszerdahelyen (Streda nad Bodrogom), Leleszen (Leles), Szomotoron (Somotor), Nagytárkányban (Ve¾ké Trakany), Kisgéresen (Malý Horeš) és Bélyen (Biel) élnek. A FelsõBodrogköznek nincs ugyan szlovák többségû települése, de az 1946-ban alapított, hatalmas vasúti átkelõhelyen, Tiszacsernyõn (Èierna nad Tisou), és a vasúti, közúti Bodrog hídfõ közelében, Bodrogszerdahelyen (Streda nad Bodrogom) és Bodrogszögön (Klin nad Bodrogom) arányuk 33-39% közötti. Legtöbben (1.500 fõ körül) Királyhelmecen (Krá¾ovský Chlmec) és Tiszacsernyõn (Èierna nad Tisou) mondják magukat szlováknak. Legtöbb (200600) olyan magyar anyanyelvû, aki már jobbnak látta, hogy magát szlovák nemzetiségûnek vallja fõként a városokban és a vasúti fõvonal közelében fekvõ, jelentõs szlovák kolóniáknak otthont adó településen (Bodrogszerdahely (Streda nad Bodrogom), Szomotor (Somotor), Bély (Biel)) él. A cigányság számának változását a Felsõ-Bodrogközben az önbevalláson alapuló népszámlálási (nemzetiségi és anyanyelvi) adatok, a csehszlovák népszámlálások idején végzett minõsítések, valamint különbözõ szakértõi becslések alapján követhetjük figyelemmel. Ez utóbbiak közül kiemelkedik az 1989-es becslés (Podolák 1998). A 2001-es népszámlálás idején 1.143 fõ (a népesség 3,2%-a) mondta magát roma nemzetiségûnek. Amennyiben feltételezzük, hogy identitásukat hasonló mértékben vállalták, mint 1991-ben, amikor az 1989-es becsléshez képest csupán 23,9%-uk vallotta be nemzetiségét, akkor 2001ben legalább 4.700 cigánynak minõsíthetõ lakost feltételezhetünk a Felsõ-Bodrogközben, akik akkor az össznépesség 13.3%-át tették ki. Különösen nagy számban és arányban évszázadok óta a terület keleti részén élnek. A 2001-es népszámlálás idején 200-nál többen Királyhelmecen (Krá¾ovský Chlmec), Tiszacsernyõn (Èierna nad Tisou), Leleszen (Leles) és Battyánon (Bo•any) vallották magukat cigánynak, míg arányuk Leleszen (Leles) (11,4%) volt a legnagyobb. Az Alsó-Bodrogköz a Kárpát-medence egyik leginkább magyar jelegû népesség lakta tája, ahol mind a mai 23 település területén a 9. századtól napjainkig (Dámóc kivételével) mindig a magyar lakosság alkotta a népesség többségét. A legutóbbi népszámlálás idején (2001) 91,3% (34.363 fõ) vallotta magát magyar nemzetiségûnek, 97,7% (36.782 fõ) magyar anyanyelvûnek. Nemzetiség ill. anyanyelv szerint a szlovákok száma (aránya) 12 ill. 3 (0,0%), a cigányoké 2.717 ill. 36 (7,2% ill. 0,1%), a hovatartozásukról nem nyilatkozóké, ismeretleneké 426 ill. 773 (1,1% ill. 2,1%) volt. Az etnikai összetételben módosulás csupán az elmúlt évtizedekben figyelhetõ meg a viszonylag magas természetes szaporodású cigányság javára és a magyarság rovására. A cigányság számának változását az Alsó-Bodrogközben az önbevalláson alapuló népszámlálási (nemzetiségi és anyanyelvi) adatok, valamint különbözõ szakértõi becslések alapján követhetjük figyelemmel. Ez utóbbiak közül kiemelkednek a szocialista idõszakban a Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Tanácsa mellett mûködõ ún. Cigány Koordinációs Bizottság (1984, 1989. évi települési szintû) becslései és az 1992-es szociológiai minõsítések (KertesiKézdi, 1998). Az 1990-es népszámlálás idején 1.516-an vallották magukat cigány nemzetiségûnek, míg az 1984-es, 1989-es és 1992-es becslés 3.838, 3.911 ill. 4.067 cigány létérõl tudott. Ez azt jelentette, hogy akkor a környezet által cigánynak minõsítetteknek csupán 37%-a akarta magát cigány nemzetiségûnek vallani. A 2001-es népszámlálás idején a jelentõs természetes szaporodás miatt már 2.717 fõ (a népesség 7,2%-a) mondta magát cigánynak. Amennyiben feltételezzük, hogy identitásukat hasonló mértékben vállalták mint 1990-ben, akkor 2001-ben legalább 7.000 cigánynak minõsíthetõ lakost feltételezhetünk az Alsó-Bodrogközben, akik akkor az össznépesség 19%-át tették ki. Különösen nagy számban és arányban évszázadok óta a terület DK-i felében élnek. A 2001-es népszámlálás idején legtöbben Cigándon (576), Tiszakarádon (484), Sárospatakon (391) és Ricsén (277) vallották
14
magukat cigánynak, míg arányuk Lácacsékén (24,8%), Tiszacsermelyen (21,7%), Semjénen (21,1%) és Tiszakarádon (19,1%) volt a legnagyobb. A becslések szerint azonban Lácacsékén akkor a népesség 65%-át, Semjénen, Tiszacsermelyen, Tiszakarádon 50-55%-át, Cigándon, Dámócon és Ricsén a 38%-át is elérhették.
25. ábra A népesség száma és etnikai megoszlása a vizsgált térségben, 2001 Vallási-felekezeti összetétel A Felsõ-Bodrogközben elsõsorban az északi, Bodrog és Latorca közeli területek váltak római katolikus többségûvé. Az 1941-es népszámlálás idején a 29.209 fõnyi népesség 35,8%a (10.464 fõ) vallotta magát római katolikusnak, 35% (10.213 fõ) reformátusnak, 20,4% (5.972 fõ) görög katolikusnak és 7,7% (2.257 fõ) izraelitának. A II. világháborút, az 1948-as kommunista hatalomátvételt követõen, 1950.04.28-án – Szovjetunióhoz, Romániához hasonlóan – betiltották a görög katolikus egyházat, melynek eredményeként hívõi formailag ortodox-szá vagy római katolikussá váltak. A szocialista idõszak kezdetben rendkívül durva, késõbb enyhébb vallásüldözése, egyházellenessége miatt az 1980-as évekre tetemesen megnõtt azok aránya, akik magukat nem vallásosnak, vagy ateistának vallják. Ez az elvilágiasodási, szekularizációs folyamat az országos tendenciáknak megfelelõen leginkább a protestáns, legkevésbé a római katolikus közösségekben volt megfigyelhetõ. A rendszerváltozás után jóllehet a görög katolikus egyház mûködését ismét engedélyezték (melynek napjainkban legnagyobb befolyása Dobrán (Dobrá) és Bodrogmezõn (Po¾any) van), de hajdani hívõinek és azok utódainak tetemes része már megmaradt római katolikusnak. Ennek is köszönhetõ, hogy a 2001-es népszámlálás idején a 35.396 lakosnak már 47,1%-a (16.673 fõ) tekintette magát római és csupán 15,1% (5.336 fõ) görög katolikusnak (26. ábra). A tetemes elvilágiasodás miatt a reformátusok aránya 2001-ben 29%-ra csökkent (1941: 35%), jelentõsebb falvai Ágcsernyõ (Èierna), Kis – (Malý Horeš) és Nagygéres (Ve¾ký Horeš), Kis – (Malý Kamenec) és Nagykövesd (Ve¾ký Kamenec), Örös (Strážne) és Szentes (Svätuše). A hajdanában jelentõs izraelita hitközséghez csupán 13 fõ jelzett kötõdést. Az összlakosság 6,9%-a, 1.869 lakos pedig már elvilágiasodottnak, egyházakhoz nem kötõdõnek vallotta magát. Arányuk az újonnan létrejött Tiszacsernyõn és a megbolygatott társadalmú,
15
számos telepesnek otthont adó faluban (pl. Bodrogszerdahely - Streda nad Bodrogom, Szomotor - Somotor) volt a legmagasabb (13-14%). Az Alsó-Bodrogközben elsõsorban a nyugati részek váltak római katolikus többségûvé, maga a híres református iskolaváros, Sárospatak is, 1910-ben. Az 1941-es népszámlálás idején az 51.963 fõnyi népesség 48,7%-a (25.325 fõ) vallotta magát reformátusnak, 29% (15.080 fõ) római, 17,4% (9.017 fõ) görög katolikusnak és 4,1% (2.144 fõ) izraelitának. 1944-ben a zsidókat Sátoraljaújhelyre, majd német haláltáborokba (fõként Auschwitzba) deportálták, akiknek legfeljebb tizede élte túl a Holocaustot. A szocialista idõszak kezdetben rendkívül durva, késõbb enyhébb vallásüldözése, egyházellenessége miatt az 1980-as évekre tetemesen megnõtt azok aránya, akik magukat nem vallásosnak, vagy ateistának vallják. Ez az elvilágiasodási, szekularizációs folyamat az országos tendenciáknak megfelelõen leginkább a református, legkevésbé a római katolikus közösségekben volt megfigyelhetõ. Ennek is köszönhetõ, hogy a 2001-es népszámlálás idején (26. ábra) a 37.642 lakosnak már csak 44,1%-a (16.607 fõ) tekintette magát reformátusnak, 15,4% (5.802 fõ) görög katolikusnak. Ugyanakkor a római katolikusoknak sikerült 1941-es arányukat (29%) stabilizálniuk. A hajdanában jelentõs izraelita hitközséghez csupán 6 fõ jelzett kötõdést. Az összlakosság közel 11%-a, 3.579 lakos pedig már elvilágiasodottnak, egyházakhoz nem kötõdõnek vallotta magát. Arányuk a református dominanciájú, jelentõs cigány lakosságú területeken volt a legmagasabb (10-30%): pl. Ricse, Cigánd, Semjén, Tiszacsermely, Tiszakarád. A 23 alsó-bodrogközi településbõl 17-ben a reformátusok, ötben a római katolikusok, egyben (Dámócon, a hajdani ruszin) görög katolikusok alkotják a hívõk többségét. A római katolikusok száma a nyugati részeken (Sárospatakon, Györgytarlón, és az 1950-ig Szabolcs megyéhez tartozó Kenézlõn, Vissen és Zalkodon) haladja meg (abszolút vagy relatív mértékben) a többiekét. 2001-ben 73 ezer lakosú Bodrogköz már csak 36,8%-ban (1941-ben 43,8%) református, míg a relatív többséget (37,9%-ot) már a római katolikusok jelentik. A 26.882 reformátusnak 38,2%-a, a 27.668 római katolikusnak 60,3%-a, a 11.138 görög katolikusnak 48%-a él a szlovákiai oldalon.
26. ábra Vallási megoszlás a vizsgált térségben, 2001
16
Térszerkezet; Ipar és szolgáltató szektor; Turizmus Egy adott területi egység térszerkezetének alakulását nagyban meghatározza a települések közötti kapcsolatok szintje (erõssége, gyengesége), a funkciók (alap-és elemi, központi) térbeli eloszlása, valamint azok fejlõdése, változása. Ezek közül kiemelkedõ szerep van azon szektoroknak, melyek a foglalkoztatási szerkezetben töltenek be jelentõs szerepet. Napjainkban, a foglalkozási átrétegzõdés alapján, az ipari és szolgáltató szektor emelhetõ ki, mint jelentõs munkalehetõséget biztosító zóna, ezen belül megfigyelhetõ a turizmus ágazat felértékelõdése. Mivel az Alsó-Bodrogköz közlekedési szempontból forgalmi árnyékban fekszik, ezért az egyik legfontosabb kérdés a túlélés szempontjából, hogy milyen lehetõségek vannak arra, hogy az itt élõk helyben munkát vállalhassanak. 1990 után az egyik remény erre az volt, hogy egyéni vállalkozásba kezdenek, vagy alkalmazásba kerülnek egy nagyobb társas vállalkozás keretében. A térségben mûködõ vállalkozások legtöbbje mezõgazdasági és kereskedelmi jellegû, ami a Bodrogköz adottságait mutatja. A foglalkoztatás oldaláról nézve megállapítható, hogy azok a vállalkozások vannak döntõ többségben, amelyeknél 1-9 fõt alkalmaznak. Az 50-250 fõt foglalkoztató vállalkozások már jóval kisebb számban jelentkeznek, és fõként a nagyobb településekhez kötõdnek. Ami a térség elzártságát alátámasztja, hogy nincs egyik településen sem olyan vállalkozás, amely 250 fõnél több embert alkalmazna. A szocio-ökonómiai vizsgálat segítségével részletesebb képet kaphatunk a megélhetés e formájáról. A megkérdezettek 77 %-a válaszolta, hogy nem kezdene már vállalkozásba, ami azt mutatja, hogy 1990 után, akiknek szándékában állt az már megtette és vállalkozott, ill. ha nem, akkor már nem is akar ilyen tevékenységbe kezdeni. Azonban minden településen voltak olyanok, akik igennel válaszoltak, az õ arányuk jelentõsen eltér a Bodrogköz két részén. A magyar településeken élõk mindössze 16,3% válaszolt igennel, míg a szlovákiai részen ez az arány 27,6%. Az eltérés fõként az adózási feltételek és kedvezmények különbözõsége miatt alakul így. A válaszadók között voltak olyanok, akik már maguk is vállalkozók. Akik igennel válaszoltak, vagy jelezték, hogy már most is vállalkoznak, azoknak feltettük a kérdést, hogy milyen jellegû a tevékenységük? Megállapítható a 27. ábra alapján, hogy azok, akik azt válaszolták, hogy nincs még kialakult elképzelésük, nem valószínû, hogy a közeljövõben belevágnak valamibe (17%). Legtöbben az idegenforgalmi vállalkozást jelölték meg (25%), a második helyen a kereskedelmi (23%), harmadik helyen a mezõgazdasági (15%) jellegû vállalkozás végzett, míg a sereghajtó az ipari tevékenységgel foglalkozó lett (8%). Az egyes vállalkozási típusokon belül az idegenforgalmi jellegûeknél a falusi turizmushoz kötõdõek vezetnek (44%), míg a szálloda és vendéglátói formák állnak a második helyen. Ezen kívül megjelentek még a horgászathoz, a hagyományos és modern kézmûves tevékenységekhez, az iskolás gyerekek táboroztatáshoz, az egyéb szórakoztatáshoz és az egészségügyi turizmushoz kapcsolódó formák is. A mezõgazdasági vállalkozások közül a legtöbb (61,5%) növénytermesztéssel foglalkozik, az állattenyésztés 30,8%-ot ad, míg harmadik helyen megjelenik egy új ágazat (7,7%), a gyógynövénytermesztés. Ez utóbbival több településen is foglalkoznak: Sárospatak, Vajdácska, Ricse, Tiszacsermely, Tiszakarád, Györgytarló, Kenézlõ, Viss. A kereskedelmi jellegû vállalkozások közül elsõ helyen a ruházati cikkeket árusító üzletek állnak, míg második az élelmiszer és virágkereskedés, harmadik helyen pedig iparcikk kereskedelemmel foglalkozó vállalkozások, valamint a mezõgazdasági termékeket árusító üzletek állnak.
17
Az ipari vállalkozások megoszlásában elsõ az építõipari és könnyûipari vállalkozási típus. Egyenlõ arányban jelenik meg a nehézipari vállalkozás, valamint az elektronikai jellegû üzlet.
27. ábra. A tervezett és már mûködõ vállalkozások megoszlása jellegük szerint (empirikus vizsgálat). Az emberek általános megítélése szerint az idegenforgalomhoz kapcsolódó szolgáltatások és tevékenységek azok, melyek a jövõ szempontjából számottevõ munkaalkalmat és megélhetési lehetõséget nyújtanak. Az Alsó-Bodrogközben kereskedelmi szálláshellyel csak két település rendelkezik, az egyik Pácin, a másik Sárospatak. Az elõbbinél a férõhelyek száma 30, míg az utóbbinál 1760. A hivatalos statisztika szerint ezen kívül a térségben lehetõség van még arra is, hogy magánszálláson, falusi szállásadás keretében töltsük el az éjszakát. A kép azonban ennél jóval árnyaltabb, ha terepbejárás során vesszük számba a lehetõségeket. Az Alsó-Bodrogközben turistaházban, panzióban is kaphatunk szállást. Ezen kívül kempingezhetünk is, valamint több településen az iskolában nyújtanak elhelyezést. Kisebb csoportok szállást kaphatnak a tájházakban és faluházakban, erre alkalom nyílik Cigándon, Ricsén, Zalkodon, Kenézlõn és Györgytarlón. A programok is változatosak, a nagyobb nemzeti ünnepekhez kapcsolódó rendezvényeken kívül, érdemes ellátogatni a falunapokra. Horgászhatnak és strandolhatnak a Bodrogközbe érkezõ vendégek, ezen kívül lovagoltatásra és sétakocsikázásra is van lehetõség. Határátkelõ Pácinban, komp Zemplénagárdon mûködik. Nagyon rossz a helyzet az elszállásolás területén a Felsõ-Bodrogközben, ez csak Királyhelmecen (Krá¾ovský Chlmec) és Bodrogmezõn (Po¾any) lehetséges. Úgyszintén rekreációs turistaházzal csak nagyon kevés lakos rendelkezik ebben a térségben, ez szorosan összefügg a régió gazdasági helyzetével. Az empirikus felvételezés során szerepelt a kérdések között, hogy ha lehetõsége lenne rá, adna-e ki szobát turisták számára? A válaszadók 70%-a a kérdésre nemmel felelt, 22% igennel és 6% mondta azt, hogy tervezi a dolgot, de ehhez még átalakításokra van szüksége. Az utóbbi csoportból azonban az átalakításhoz szükséges pénzzel csak kis részük rendelkezik. Összességében megállapítható, hogy a Bodrogköz turisztikai lehetõségei adottak és a jobb kihasználás esélyei megvannak.
18
