Debreczeni József A POLITIKA FERTŐJE

Debreczeni József

A POLITIKA FERTŐJE

Debreczeni József

A POLITIKA FERTŐJE

© D ebreczeni József, 2011 ©DEBORJÓ, 2011

Felelős kiadó a DEBORJÓ Kft. ügyvezetője

N yom ta és kötötte a Kapitális N yom daipari Kft., D ebrecen Felelős vezető ifj. Kapusi József

ISBN 978-963-08-2841-3

Tartalom Előszó Mire költik a pénz(ünke)t a pártok? A nem zetközi vizsgálatok megbízhatatlansága Korrupció és kuruc hagyom ány Halfejek Az O rbán-fam ília meggazdagodása Egy ham is mítosz: a „rabló privatizáció” A politikai fertő ősforrása: az állam párti vagyon P ártpénztárnokok Interjú az első „Keresztapával” Az első (félig kirobbant) pártfinanszírozási botrány: a Tocsik-ügy Az állatorvosi ló: a Postabank Az utódpárt legjobb tanítványa: a Fidesz Közpénzek és magánzsebek A „szervezett felvilág” A fideszes ügyészség A „brókerbotrány” H árom piszkos ügy - dióhéjban A „tolvaj csürhe”, a „szervezett rablóbanda” meg a többiek A felelősség megoszlása Az új feketegazdasági rend (körvonalai) M eddig még?

7 9 15 21 25 33 49 57 65 73 79 87 107 129 137 151 161 171 179 193 197 217

Előszó Eredetileg tanulm ányt készültem írni a Mozgó Világ­ nak a magyar politika sötét anyagi ügyeiről, am ihez Kerék-Bárczy Szabolcs korrupcióról szóló dolgozata1 adta az ösztönzést. Bár az ő m unkájának m inden lé­ nyeges állításával egyetértettem , a korrupció fogalmát nem ítéltem sem elég súlyosnak, sem elég pontosnak a magyar politikai gépezet - m indenekelőtt a p ár­ tok - törvénytelen m űködésének leírására. A szóban forgó törvénytelenség anyagi téren valósul meg, ám a párt- és állami szféra m űködésének egészére kihat, a teljes politikai szervezetet megfertőzi, beleértve m a ­ gukat a szereplőket is. Nem a retorikai hatás kedvé­ ért választottam a könyv címéül szolgáló metaforát. H anem m ert a szóba jöhető fogalm ak között nem ta ­ láltam alkalmasat annak a tárgynak a megjelölésére, am iről szó van. Ahogy elm erültem a m unkában, a szöveg egyre hosszabb lett: túlnőtt egy folyóirat-közlés keretein. Rövid ideig úgy nézett ki, hogy kétrészes tanulm ány lehet belőle, de nemsokára kiderült: a tém a könyvnyi terjedelm et kíván. Megnyugtatásul közlöm : az írás során nem vesztem el a részletekben. N em bogozom vég nélkül a szövevényes korrupciós ügyek szálait, nem válik egy idő után követhetetlenné az olvasó 1 Kerék-Bárczy Szabolcs: Tiszta közélet - a jól m űködő dem ok­ rácia és a gazdasági növekedés kulcsa. A korrupcióról, különös tekintettel a magyar párt- és kam pányfinanszírozás újrasza­ bályozásának szükségességéről Szabadság és Reform Intézet, http://www.szri.hu/documents/Tiszta_kozelet.pdf

8

|

E lőszó

számára a sok cég- és személynév. A politika feke­ te pénzeinek főbb útjait követem nyomon. A hogy a közpénzek átváltoznak illegális pártpénzekké és m a­ gánpénzekké. Magyarán: ahogy ellopják, elrabolják őket. A fekete pártfinanszírozás gépezetének m űkö­ dését, e m űködés kialakulását és kiteljesedését tárom föl ebben a könyvben. Az egészet m utatom meg a részletek tükrében. Új szenzációkra, nagy leleplezésekre ne szám ít­ son a tisztelt olvasó. A kötet m ögött nincs személyes kutatás, tényföltárás - de van oknyomozás. Publi­ kált anyagokból, meglévő cserepekből, m ozaikdara­ bokból szedtem és raktam össze a képet. Amely egy speciális nézőpontból ugyan, ám de lényegbe vágóan m utatja meg, m i is történt a magyar közélettel - s an ­ nak legfőbb szereplőivel - az elmúlt két évtized során. M ialatt írtam , sok dolgot m egértettem a m agyar p o ­ litika húszéves történetének olyan m ozzanataiból is, amelyek első látásra nem tartoznak az anyagi ügyek közé. Tisztábban látom a magyar dem okrácia bukásá­ nak okait. S kicsivel talán a sírból való föltám asztásának esé­ lyeit is. Debreczeni József

Mire költik a pénz(ünke)t a pártok? Kerék-Bárczy Szabolcs is rögzíti a közismert tényt: költségeik elsöprő többségét fekete pénzekből fede­ zik a magyar politikai pártok. Majtényi Lászlónak, az Eötvös Károly Közpolitikái Intézet vezetőjének a szá­ mításai szerint a 2006-os választási kam pányt 90 szá­ zalékban illegálisan finanszírozták, hisz a vonatkozó törvény m indösszesen 386 millió fo rin t elköltését en ­ gedélyezte volna, m iközben a tényleges ráfordítás el­ érhette a 4 milliárdot is2. Ha elfogadjuk azt a becslést, hogy a kiélezett verseny négyévente megduplázza a költségeket3, akkor a 2010-es kam pányban m ár 95:5 lehetett az illegális és a legális pénzek aránya, azaz minden húsz forintból tizenkilenc volt „fekete” és csak egy „fehér”. Mivel e számítások m egalapozottságát soha egyet­ len p árt vagy politikus sem cáfolta, épp ellenkezőleg: rendre jóváhagyólag nyugtázták őket, a szerző joggal állapítja meg, hogy „a párt- és kam pányfinanszíro­ zással kapcsolatos közbeszédet a végtelen cinizmus, a gátlástalan hazudozás és a szélsőséges populizm us jellemzi.”4 A magyar közvélemény számára ráadásul k o rán t­ sem világos, hogy - a napi működés finanszírozásán túl - a parlamenti választások kampányköltségei csak az egyik nagy tételt képezik a p árto k feketegazdál­

2 http://index.hu/belfold/majt070218/ 3 Kerék-Bárczy: id. mű. 21. o. 4 Uo. 20. o.

10

|

M

ir e k ö l t ik a p é n z (ü n k e ) t a p á r t o k ?

kodásában. Nem is a legnagyobbat. A m űködésüket közelebbről ismerő kevesek ugyanis tisztában vannak azzal, hogy az önkormányzati választások költségigé­ nye a többszörösére - legalább a háromszorosára! - rúg a parlam enti választásokénak. M ert a helyi vá­ lasztásokon kevesebb ugyan a görögtűz (óriásplakát, tévéspot stb.), ám sokkal több a jelölt. Egy országgyű­ lési választókerületre pártonként csak egy jelölt jut, viszont a legtöbbször tucatnyi polgárm ester-jelölt és száznál több önkorm ányzati képviselőjelölt. Ezek m indegyikének kellenek plakátok, szórólapok, m at­ ricák, gyűlésterme miegyebek. Az egyes tételek költ­ sége csupán a töredéke annak, amivel egy parlam enti jelölt esetében számolhatunk, csakhogy százas szor­ zószám m al kell kalkulálni! Végül, de nem utolsósorban van egy negyedik té­ tel is, melynek mértéke a legkevésbé becsülhető meg: a pártok (jórészt rejtett) gazdasági és személyi hát­ tér-infrastruktúrájának a fenntartása. A m it ráadásul úgy kell finanszírozni, illetve kistafírungozni a kor­ m ányzati és az önkorm ányzati hatalom birtokában, hogy később - az ellenzéki szűk esztendők idején is kitartson és fönnm aradjon. Ez utóbbira a Fidesz ügyelt a leginkább. O rbán ugyanis, az MDF kárán okulva, fontos tanulságot vont le az 1994-es válasz­ tások után. Antall hibáit értékelve akkor így beszélt: „Ő se korm ányzott korábban, ez belefér, ezek a hibák nem főbenjáróak. De van egy főbenjáró is szerintem. Ez pedig az, am it a mai helyzetünk m u tat... N em azért, m ert ellenzékben vagyunk, hanem hogy p ő ­ rén, meztelen fenékkel vagyunk ellenzékben. N egy­ ven év baloldali kormányzása u tá n ... egy jobboldali

M

ir e k ö l t ik a p é n z ( ü n k e )t a p á r t o k ?

|

11

korm ány tudott hatalom ra kerülni. Ezt a szerencsét nem kihasználni: ez jóvátehetetlen hiba volt. Nem fölkészülni úgy, h o g y ha bukás van négy év múlva, akkor legyen egy világos infrastruktúrája a jobbközép politikának M agyarországon, hanem annyira a sem ­ m iben lebegjen, am ikor m egbukott, a semmiben zu ­ hanjon lefelé, ez olyan hiba, am it nem lehet jóvátenni. Tehát nincs egy tanszék ebben a nyavalyás országban, ahol azok az em berek ülnének ma, akik szellemileg egy korm ányváltást elő tu d n ak készíteni. Nincs egy lap... Nincs se rádió-, se tévécsatorna. Egy sincs.”5 Tekintsünk el m ost attól, hogy a Fidesz elnöke noha egyfelől igaza volt - erősen túlzott (elég a Bat­ thyány Lajos Alapítványra, a D una Televízióra, az Új M agyarország című napilapra vagy a M agyar Szemle cím ű folyóiratra utalni). Továbbá tekintsünk el attól is, hogy az MDF hasonló törekvéseit ellenzéki vezér­ ként - nem sokkal a fenti kritika megfogalmazása előtt - még ő tám adta a leghevesebben. Figyeljünk inkább arra, m it m ondott a hiányzó politikai h áttér­ infrastruktúra kiépítésének szerinte alkalm azandó módszereiről: „Meg kellett volna találni azt a nyolc­ tíz nagyvállalkozót, akik majd M agyarország nagy­ tőkései lesznek... Ezeket kellett volna - nem kor­ mányzati eszközökkel, hanem banki kapcsolatokon keresztül - támogatni. Ezekkel kellett volna szem é­ lyes kontaktust kiépíteni, amelyet ők aztán jól tu d tak volna használni a piacon m int versenyelőnyt. A zt a kapcsolatot, amely őket így M agyarország m iniszter­ 5 A Fidesz elnöke ezt személyesen nekem m ondta magnóba, ami­ kor készülő Antall-könyvemhez gyűjtöttem anyagot. Debreczeni József: Orbán Viktor. Budapest, Osiris. 271 - 272. o.

12

|

M

ir e k ö l t ik a p é n z ( ü n k e ) t a p á r t o k ?

elnökéhez vagy annak legbelső köréhez fűzte. Igen, az ország nyolc-tíz nagytőkés gazdasági érdekszférájává vált volna m eghatározott területeken... Ezzel a nyolc­ tíz nagytőkéssel kellett volna kiegyezni. Ha ennek csak a felét meg tudja tartani tám ogatónak, akkor is, ha vesztésre áll, akkor nagyon nagy dolgot tesz. De hát egyetlen nagytőkés se tartott ki az MDF mellett a választási kam pányban. M ind átállt... Ha ezek jól meg vannak erősítve... nem kellett volna átállniuk. Ezt kellett volna m egtenni. A bankárok előtt világos­ sá tenni, hogy ez a m i nyolc-tíz em berünk. Aztán m ár hagyni, hogy az üzlet a maga logikája szerint elren­ dezze a többit. Esetleg fejlesztési forrásoknál, pályá­ zatoknál lehetett volna még segíteni, de ott is csak szolidan...”6 1998 és 2002 között O rbán megcsinálta m indezt. A legkevésbé se szolidan, de m ost nem ez az érdekes. H anem az, hogy a pártok napi m űködésének finanszí­ rozási igényein és a parlam enti kam pányok hatalmas, továbbá az önkorm ányzati kam pányok még hatalm a­ sabb költségein túl van egy negyedik, tán az összes korábbinál nagyobb, feketepénz-nyelő szörnyeteg is. Az a cégbirodalom, azok a vállalkozók, az a m é­ diagépezet, azok a - nem direkt politikai szerepben m űködő pártkáder-hadakat eltartó - kifizetőhelyek, amelyeket folyamatosan pénzzel kell etetni. Továbbá állami és önkorm ányzati állással, megbízatással, ami végső soron ugyancsak pénzt igényel. Kisebb részben hivatalos és látható, nagyobb részben kiszivattyúzott, átcsatornázott, ellopott, elrabolt állami és önkor­ mányzati pénzt. 6 U o. 2 73. o.

M

ir e k ö l t ik a p é n z (ü n k e ) t a p á r t o k ?

|

13

Az adófizetőkét. A miénket. Ám ha m indez igaz - márpedig az! - akkor itt m ásról van szó, m in t sima korrupcióról. Arról, hogy az ország politikai elitje - fő szabály szerint és nyíltan - törvénytelenül m űködik. Hogy a törvényhozó p ar­ lam enti p árto k - m indenekelőtt a törvények végre­ hajtásáért is felelős korm ánypártok - járnak az élen a törvénytiprásban. M éghozzá messze a társadalom előtt, hiszen a nem zeti összterméknek (még a szél­ ső becslések szerint is) legföljebb az egynegyedét term eli ki a fekete- és a szürkegazdaság, nem pedig a kilencvenöt százalékát, ahogy az a „politikai újra­ term elés” esetében történik. Ez unikum , ha tetszik, hungarikum . M ert a nyugati dem okráciákban is ola­ jozzák fekete pénzek a politikai m asinéria fogaske­ rekeit, de hogy a hajtóanyagot is szinte kizárólag lo ­ pott olaj adja, az csak a világ távoli sarkain, a káoszba süllyedt perifériákon dívik, ahol nem az intézményes jog, hanem az önkény: a törvény által nem vagy alig szabályozott állami és m agánerőszak igazgatja a tá r­ sadalom működését.

A nemzetközi vizsgálatok megbízhatatlansága H ogy ez a jelenség nem regisztrálható a korrupció bevett m utatói segítségével, azt az idevágó nem zetkö­ zi felmérések is jelzik. Amelyek szerint M agyarorszá­ gon egyáltalán nem olyan rettenetes a helyzet. M ert igaz ugyan, hogy az erre specializálódott nem zetközi intézetek felmérései szerint hazánk az elmúlt években lejjebb csúszott a világ országait a korrupció m értéke szerint rangsoroló listákon, az összképet tekintve en­ nek alapján mégse volna okunk a kétségbeesésre. A Transparency International K orrupció Érzékelési In ­ dexe 2006-ban a 41. helyre sorolta M agyarországot, am it 5,2-es index-szám m al értünk el. Ebben az évben tehát 40 országot ítéltek nálunk kevésbé k o rru p tn ak ám 121-en voltak m ögöttünk a sorban. K öztük olyan országok, m int Olaszország (45. hely - 4,9-es index), Csehország (46. - 4,8), Szlovákia (49. - 4,7), G örög­ ország (54. - 4,4), Bulgária (57. - 4,0), Lengyelország (61. - 3,8) és Horvátország (69 - 3,4). 2007-ben rá ­ adásul kettőt előre is léptünk: a 39. helyre kerültünk, s az indexünk is javult egy tizedet (5,3). Igaz, 2008-ban lecsúsztunk a 47. helyre, ami a m utatószám előző évi­ hez szám ított két tizedes rom lásának volt k öszönhe­ tő (5,1); ám 2009-ben ugyanezzel az indexszel ismét följebb léptünk egyet (46.); hogy aztán 2010-ben, egy számottevő romlás következtében (5 ,1-ről 4,7-re) az 50. helyre csússzunk le. Ám még így is m ö g ö ttü n k van a világ 127 országa! Köztük a tö rté n e lm i okok m iatt jóval polgárosodottabb C sehország (53. - 4.6),

16

I A NEMZETKÖZI

VIZSGÁLATOK...

az elm últ években dinam ikusan fejlődő Szlovákia (59. - 4.3), az idén EU-s tagállam m á lett H orvátor­ szág, (62. - 4.1), az alapító tag Olaszország (67. - 3.9), továbbá Rom ánia (69. - 3.7) Bulgária (73. - 3.6) vagy Görögország (78. - 3,1). Ha a posztszovjet térség Európai Unióhoz csatla­ kozott országait nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy 2007-ben még a harm adik helyen szerepeltünk. (Szlo­ vénia és Észtország megelőzött minket, ám nyolcán - Csehország, Szlovákia, Lettország, Litvánia, Len­ gyelország, Bulgária, Horvátország és Románia - m ö ­ göttünk voltak.) 2010-re ellenben az ötödikre helyre csúsztunk le. (Szlovénián és Észtországon kívül elénk került Lengyelország és Lettország is, de még mindig többen vannak mögöttünk: összesen hatan). A kor­ rupció tehát nőtt az elmúlt években Magyarországon, de ha valóban csak ennyiről lenne szó, akkor elég volna egy korrupció-ellenes kormányprogram, néhány szi­ gorító intézkedés, a pártfinanszírozási törvény m ódo­ sítása, és pár év alatt helyrejöhetne a dolog. (Lengyelország például a 62. helyről a 41.-re jött fel öt év alatt, mivel az indexe 3,7-ről 5,3-ra javult!) Ám a m i esetünkben m ásról van szó. Ha a fenti szám okban a m agyar közélet valós viszonyai jelenné­ nek meg - ha tényleg csak ekkora volna a baj akkor aligha bukott volna meg 2010-ben a harm adik M a­ gyar Köztársaság. M árpedig megbukott. M ielőtt a dem okratikus köztársaság bukása és a cím ben jelzett „politikai fertő” között vélelmezhető oksági összefüggések feltárását elkezdenénk, a kor­ rupció-m érés módszereit illetően kell megjegyez­ n ü n k valamit. Nevezetesen azt, hogy egy olyan jelen­

A NEM ZETKÖZI

VIZSGÁLATOK...

|

17

ség esetében, am elyik annyira be van ágyazódva egy adott társadalom évszázadokon keresztül kialakult és rögzült m entális, m orális, kulturális stb. viszonyaiba, m int amilyen a korrupció, ébreszthetnek ném i ké­ telyt a pár év leforgása alatt regisztrált akkora m éretű változások, m in t am ekkorákat fentebb a lengyeleknél láthattunk. E nnek a fordítottja Görögország, amely az 56. helyről (4,6-os index) zuhant le a 78. helyre (3,5) mindössze négy év alatt. (Aligha alaptalan a feltétele­ zés, hogy a súlyos gazdasági válság árnya vetült rá a Transparency International méréseire, s a valóságban nem lettek ennyivel elvetemültebbek ilyen röpke idő alatt a görögök.) De ha m ár itt tartunk, megér egy kis kitérőt annak a megemlítése, hogy alighanem egy m ásik nagypresz­ tízsű nem zetközi intézet, a Freedom House m etodiká­ jával és demokrácia-indexével is lehetnek problém ák adott esetben. M om entán Magyarország esetében. A w ashingtoni székhelyű, ám az egyes országokban az egységes vizsgálati sztenderdeket helyi m unkatársak bevonásával alkalmazó szervezet legutóbbi (2011. július 27-én közzétett) jelentése szerint hazánk to­ vábbra is a konszolidált demokráciák közé tartozik.7 Igaz, hogy csak egy ponttal m aradunk a határértéken belül, de belül maradunk. Igaz, hogy megállapítják: számos tekintetben rom lott a m agyar dem okrácia ál­ lapota - de még mindig stabilnak ítélhető: a legjobb kategóriába sorolható. A 2011 nyarán publikált jelentés az előző évi ál­ lapotokat minősíti. Ámde akkor is: 2010 végére M a­ 7 http://www.freedomhouse,org/imag^J^fefnit/201 l/N IT -2011 -Hungary.pdf

18

A NEMZETKÖZI

VIZSGÁLATOK...

gyarországon a kétharm ados parlam enti többséget és a korm ányzati hatalm at birtokló politikai erő m ár korlátlanul uralta a médiahatóságot, a számvevőszéket, a választási bizottságot, a versenyhivatalt, a pénzügyi szervezetek állami felügyeletét, az ügyész­ séget, övé volt az államfői poszt, az alkotm ánybírák jelölésének és választásának m onopólium a és a többi. Ám m indez nem volt elég: jogosítványai jó részétől is m egfosztotta az AB-t, majd törvényt hozott a jegy­ banki m onetáris tanács elfoglalására, az önkorm ány­ zatok választásáról szóló jogszabály átszabása után pedig birtokba vette az önkorm ányzatok több m int kilencven százalékát is az őszi helyhatósági választá­ sokon. M egalkotta továbbá a sajtó leigázására szolgá­ ló m édiatörvényt, korlátozta a sztrájkjogot, elkobozta a polgárok m agán-nyugdíjpénztári vagyonát és így tovább. A jogalkotásról szóló törvényt lábbal tip o r­ va gyártotta a jogszabályokat - nem egyszer vissza­ menőleges hatállyal -, havonta többször m ódosítva az alkotmányt. Tehát: (a) fölszámolta a dem okrácia m űködésének legfőbb garanciáját adó hatalom m eg­ osztást; (b) hatástalanította a jogállam legfontosabb kontroli-intézményeit; (c) korlátozta a dem okratikus alapjogokat. Ezek alapján a definíció egyszerű: az olyan uralm i rendszert, ahol m inden hatalom egy kézben össz­ pontosul, autokráciának hívjuk. M agyarul: egyed­ uralomnak. Amelyet - m inthogy a jogállam negligá­ lása s az alapvető szabadságjogok korlátozása m ellett gyakorolják - bízvást nevezhetünk önkényuralom ­ nak is. „Konszolidált dem okráciának” azonban sem ­ m i szín alatt.

A NEM ZETKÖZI

VIZSGÁLATOK...

19

M iután sikerült ném i kételyt ébresztenünk bizo­ nyos nem zetközileg használt minősítési sztenderdek iránt, térjünk vissza tárgyunkhoz: a magyar politika fertőjéhez. S a kétes értékű mérőszámok helyett p ró ­ báljunk meg tö rtén eti áttekintést adni azokról a fo­ lyamatokról, am elyek vélhetően hozzájárultak a ro t­ hadó magyar politikai mocsárvilág kialakulásához.

Korrupció és kuruc hagyomány Közhely, hogy a m agyar társadalom virulens tö r­ vénykerülő, kiskapukereső, adónemfizető hajlamai történelm i m egalapozottságúak. Elsőként a török h ó ­ doltság másfél évszázadára kell utalnunk, am ikor egy idegen hatalom szipolyozta az országot. Ez olyan erő­ sen beleivódott a magyarság tudatába, hogy az egyik akkori hivatalos adónem elnevezéséből szárm azik a „harácsol” igénk. A m agyar rendi jogokat újra és újra korlátozni próbáló H absburg-dinasztiával szembeni - olykor fegyveres harcig m enő - ellenállás egy idő után a m indenkori hatalom m al, az állammal, a hiva­ talossággal, a törvénnyel szembeni ellenállássá, alap­ állássá, közérzületté, mentalitássá változott és rögzült. A m agyarok - ellentétben a szerencsésebb sorsú népekkel - az utóbbi évszázadokban jellem zően nem úgy viszonyultak az országukban m űködő állam ­ hoz, m int a sajátjukhoz, hanem m in t valam i idegen, m áshol székelő, más érdeket képviselő, elnyomó, szipolyozó hatalomhoz, amelynek a fönntartására és a m űködtetésére korántsem önkéntes áldozatként, h a ­ zafias felelősségérzettől áthatva, h an em kényszerű­ ségből kellett a maguk javaiból adniuk. Jó hazafinak itt nem a jó, hanem a rossz adózó szám ított. Aki k i­ cselezte, kijátszotta, becsapta az állam ot, a törvényt, a hivatalt. H árom korszakot kell k ü lö n is em lítenünk: az 1849 utáni passzív ellenállás időszakát, a kiegyezés utáni kificamodott közgondolkodást és közérzületet, végül a Kádár-kor (korántsem közjogi) dualizm u­ sát: a főszabályok, a deklarált ideológiák, a hivatalos

22

K o r r u p c ió

és k u r u c h a g y o m á n y

intézmények, illetve a mellékutak, a kiskapuk, a fal melletti osonások s a m indezek fölötti szem hunyások kettősségét. A szocialista tervgazdaságban a szürke és a fekete piacgazdaságot, a téeszben a háztájit és a melléküzemágat, a gyárban a géemkát s a többit. Az első és a harm adik korszak relevanciája kézenfekvő tárgyunk szempontjából, ezek nem igényelnek továb­ bi részletezést. A nnál inkább a m ásodik időszak: a dualizmus kora. Ekkor vált a magyar közélet konstans intéz­ ményévé a parlam entáris kormányzás és a p ártp o ­ litika - s velük együtt a korrupció. Szekfű Gyula a korszak közviszonyait meghatározó ellentm ondás­ nak tartja a „negyvennyolcas”-nak m ondott (való­ jában negyvenkilences) függetlenségi hevület és a „hatvanhetes”, kiegyezéspárti józanság kettősségét. A negyvennyolcasság m erőben érzelmi term észetű volt. H absburg- és kiegyezés-ellenesség, extrém Kossuthkultusz jellemezte; nagy népszerűségnek és többségi tám ogatásnak örvendett a magyarság körében; „ha­ zafias” és „kuruc” m agatartásnak számított. N oha az ország valós helyzetével számot vető, felelős reálpoli­ tikai mérlegelésnek el kellett vezetnie a hatvanhetességhez (lásd Tisza Kálmán pályáját): a korm ány- és kiegyezés-pártiság népszerűtlen volt a magyar közvé­ lem ény előtt: „m amelukságnak” számított. M i több: „hazafiatlanságnak” „labancságnak”. „Ilyen helyzet szülte a kiegyezési korszak legrútabb hidráját, a m indenkori kormányoktól kiinduló k orrup­ ciót s vele együtt a protekció rendszerét... E rom lott viszonyokat az a körülmény hozta létre, hogy a kiegye­ zéssel szemben a tömegek hangulata ellenséges v o lt...

Ko r r u p c i ó

és k u ru c hagyom ány

|

23

A nem zet nem akarta a kiegyezést, de nem akarta azt sem, mi a kiegyezés megszüntetésének következménye lett volna: újabb harcot Ausztriával és a dinasztiával. Ebből származott a korm ány állandó kényszerhelyze­ te: fenntartani a kiegyezést a nemzet ellenére is, m in­ den kínálkozó eszköz felhasználásával. Felelősséget érző korm ány másként nem tehetett, m ert nem tehette ki újabb konfliktusnak a magyarságot. Többségszerző eszköz volt... a közigazgatási gépezet befolyásolása... A választások érdekében a megyei nemességet is orga­ nizálni kellett; itt elég volt egyes befolyásos egyéneket megnyerni, akik aztán rokonság, sógorság, atyafiság, konnexiók által egész vidékiek] közösügyes hangulatát biztosították. Persze a középbirtokosokat szilárd kap­ csolatokkal kellett a kormányhoz láncolni. Erre szol­ gált többek közt a képviselőség... Viszont a nagy ne­ hezen összehozott parlamenti többséget is biztosítani kellett, nehogy az ellenzék kíméletlen tám adásai alatt, népszerű program híján szétfolyjon... Erre valók vol­ tak a... gomba m ódra szaporodó ipari és kereskedel­ m i vállalatok, részvénytársaságok igazgatósági helyei, felügyelő tagságai, melyeket a liberális államhatalom árnyékában növekvő kapitalista vállalatok... a kor­ mánynak tetsző egyénekkel töltöttek be. A korrupció mély csatornákon ömlött be a társadalm i és gazdasági életbe: politikai célból adattak vasútkoncessziók olyan vidékeken, hol a gazdasági élet még sem m i szükségét nem érzé... vasútvonalak épültek csodás görbeséggel, m inek egyetlen indító okát valamely korm ánypárti birtokos érdekében találta meg a beavatott.”8 8 Szekfű Gyula: Három nemzedék. Budapest, 1989. AKVMaecenas. 226-228. o.

24

K o r r u p c ió

és k u r u c h a g y o m á n y

Ezek szerint a magyar politikai rendszer születési rendellenességének tekinthetjük a korrupció és az ál­ lami protekció (az oligarchikus gazdasági hálózatok) intézményesülését. így nem csodálkozhatunk azon, hogy a rendszerváltozással újjászülető parlam enta­ rizm us m űködése során törvényszerűen újraterm e­ lődtek a rendszer születési hibái is, a majd fél évszá­ zadnyi kényszerszünet ellenére. Ám a dolog mégsem ilyen egyszerű. Ami ugyanis az elmúlt két évtized so­ rán újraterm elődött, az korántsem a dualizmus (és a Horthy-korszak) korrupciós rendszere. Hogy annál sokkal rosszabb, azt először a vezető politikusok sze­ repének megváltozása kapcsán próbálom érzékeltetni.

Halfejek A m agyar parlam entarizm us két korábbi időszakát szemlélve m egállapítható, hogy az elsőszámú veze­ tők, a nagy p árto k vezérei, a m indenkori m iniszterel­ nökök, a m eghatározó, a korszakformáló politikusok - noha lényegében ők m űködtették - személy szerint fölötte álltak ennek a szisztémának. Ők m aguk nem süllyedtek bele a korrupció mocsarába, a legtöbben még a cipőjük talpát sem sározták be. Lehet tehát, hogy a fejétől büdösödött a hal, de maga a fej nem volt büdös. D eáknak elég csak a nevét leírni, többre nincs szükség. Tisza Kálmánról, a századvég vezető politikusáról - a „generálisról” - pedig elm ondható, hogy nem csak pontosan ismerte m am elukhadának korrupciós ügyeit, de ez a dim enzió a részét is képezte az általa alkalm azott hatalom politikai eszköztárnak, amely a kormányzáshoz szükséges többség biztosítá­ sára volt hivatott. Ám a saját kezéhez egyetlen krajcár se tapadt hozzá hosszú pályafutása során. Ugyanez, ha lehet, még teljesebb m értékben igaz fiára, Tisza Istvánra, a dualizmus huszadik századra eső felé­ nek meghatározó politikusára. Akit elszánt ellenfelei folyton az ország tönkretételével vádoltak ugyan, de megvesztegethetetlenségét, tökéletes m orális intaktságát még az iránta vad gyűlöletet táp láló k se von­ hatták kétségbe soha. A Horthy-korszak névadójának s államfőjének politikusi kvalitásairól nem lehetünk ugyan nagy véleménnyel, ám kétes anyagi ügynek még a halvány árnyéka sem vetült alakjára. Igaz ez a két világháború közti időszak legnagyobb forrná-

26

|

H

a l f e je k

tum ú kormányfőjére is: Bethlen István - a „gazda” hasonló szerepet vitt e vonatkozásban, m int elődje, a „generális”. Nemigen tudunk olyan m iniszterelnököt m egnevezni - a politikailag legelvetemültebbek k ö ­ zül sem - , akinek a nevét egyértelm űen a korrupció szennyezte volna be. (Elm ondható ez a rövidéletű koalíciós időszak kormányfőiről, Tildy Zoltánról és Nagy Ferencről is.) E pozitív tradíciót szerintem éppolyan jelentős­ nek kell tartanunk, m int am a negatívat, amelyet a politikai elit egésze hordozott. Hiszen a m agyar tá r­ sadalom szemében mégiscsak az a kép rögzülhetett - m éghozzá sértetlenül, egy évszázadon át hogy a politika úri huncutság ugyan, a politikusok lopnak, csalnak, hazudnak, de az ország legfőbb vezetői fö­ lötte állnak ennek, hozzájuk nem ér föl a mocsok, őket tisztelni lehet. A rendszerváltozással folytatódott ez a tradíció. Antall Józsefről sok rosszat elm ondtak annak idején, ám a tisztességét senki sem vonhatta kétségbe soha. Paul Lendvai A z eltékozolt ország című könyvének idevágó m ondatából idézem: „...ő személy szerint feddhetetlen volt, őszinte és m inden szem pontból megvesztegethetetlen”.9 Igen ám, de az idézett m o n ­ dat első fele így hangzik: „Ellentétben a rendszervál­ tás óta ism ert vezető politikusok többségével...” Mi m aradjunk csak a miniszterelnököknél. Boross Péter személyét illetően sem került nyilvánosság­ ra korrupciós gyanú. Horn Gyulát illetően azonban igen. H orn egyfelől számos jel szerint olyan szerepet

9 Budapest, 2011. Noran Libro. 60. o.

H a l f e je k

|

27

vitt pártja élén, m int (m utatis mutandis) Tisza vagy Bethlen, tehát jól ismerte, sőt kontrollálta az általa vezetett politikai tábor anyagi ügyleteit. (Az MSZP egyetlen olyan elnöke volt ez idáig, aki az anyagi erőforrások fölött is diszponáló, valódi pártvezérnek tekinthető: erre még visszatérünk.) Másfelől viszont nem m ondható el róla, hogy a saját anyagi gyarapo­ dása tekintetében ne vetült volna rá a gyanú árnyéka. H orn Gyula drága villát építtetett Budán a hiva­ tali évei alatt. Ez többszörös hiba volt. Először azért, m ert a hivatalban lévő korm ányfőnek az állam bizto­ sít megfelelő lakhatást - neki semm i szüksége sincs arra, hogy a privát lakásügyeivel foglalatoskodjék. Különösen igaz ez akkor, ha az illető versenyben m a­ rad az újabb hivatali ciklus elnyeréséért, am inek esé­ lyét csak rontja egy villa-ügy. Hisz M ikszáth (Kósáné Kovács M agda révén elhíresült) bon m ot-ját idézve: „Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látsza­ ni”. H orn a villaügy m iatt csak félig látszott annak - s tán nem is volt egészen az. M ert az am úgy ravasz róka hírében álló politikust a jelek szerint jégre vitték, am i­ ből csak annyit vett észre, hogy csúszik alatta a talaj. Princz G ábor és a Postabank szerepét külön fe­ jezetben tárgyaljuk. E helyütt csak annyit kell m eg­ em lítenünk, hogy a bankvezér ezer szálon kapcso­ lódott a magyar közélet prom inenseihez - köztük a politikai elit tagjaihoz -, s hogy ezek a szálak bizony korrupciós jellegűek voltak. Az első két ciklus ide­ jén jórészt a Postabankon keresztül zajlott a fekete pártfinanszírozás - mégpedig növekvő volum enben. Princz személy szerint is privilégium ként nyújtott h i­ telek tömkelegével halmozta el a szóban forgó elitet,

28

|

H

a l f e je k

amivel lekenyerezte őket. Két kézzel szórta a pénzt, s az általa vezetett hitelintézet gyakorlatilag csődbe jutott. Közvetlenül az 1998-as választások előtt m ár akkora összegekkel kellett közpénzből konszolidál­ ni, hogy korm ányzati elhatározás született a bankár azonnali menesztéséről. Ám mégis megúszta a dolgot - H orn személyes döntésének köszönhetően. N oha Medgyessy pénzügym iniszter 1998. április 9-én dél­ előtt telefonon közölte vele a verdiktet, ő kieszközölte H ornnál, hogy az fogadja a m iniszterelnöki dolgozószobában, am inek eredm ényeképpen sikerült viszszavonatnia a m enesztéséről szóló döntést. M i több: azt az ígéretet is kicsikarta a kormányfőtől, hogy az MSZP újabb választási győzelme esetén a b an k élén m aradhat.10 Ám az MSZP (egyéb okok m iatt is) elve­ szítette a választásokat... Princz G ábort szoros kapcsolat fűzte H orn Gyulá­ hoz, am i az őszödi korm ányüdülőben és a Postabank füredi üdülőjében lefolyt (nem épp absztinens) ulti­ partikon vált bensőségessé.11 Már 1996 júniusában napvilágra került, hogy a bank ingatlancége, a D óm Rt. bonyolította a m iniszterelnök om inózus lakáspro­ jektjét is. Ami nem csak annyit jelentett, hogy Princz cége volt a drága budai zöldövezetben, a III. kerüle­ ti Remetehegyi úton épült többszintes luxusvilla ki­ vitelezője, hanem a H orn-család tulajdonában álló két pesti (Pozsonyi úti és Újpesti rakparti) lakást is a D óm Rt. vásárolta meg. Az utóbbiak vételára pedig legalábbis a Princz-féle cég erősen ügyfélbarát kalku­ 10 Ószabó Attila-Vajda Éva: Vabank. A Postabank-ügy háttere. In: Magyarország politikai évkönyve. 1999. 367. o. 11 Uo.

H a l f e je k

|

29

lációja szerint - jórészt fedezte az építkezés költségeit. A jobboldali sajtó m egalapozottnak tűnő becslései vi­ szont azt vélelmezték, hogy a pesti lakásokat messze a valós értékük fölött vásárolta meg a Dóm Rt., míg a villát irreálisan olcsón építette föl.12 A kibontakozó botrányban H orn is kénytelen volt megszólalni: 1996. június 21-én a m aga és a családja nevében rágalom ­ nak m inősítette az Új M agyarország című napilapban megjelent vádakat.13 Később azt hangoztatta, hogy az építési költségek jelentős részét az a honorárium fe­ dezte, am it a C ölöpök cím ű önéletírása ném et kiadá­ sáért kapott. Ezek a m agyarázatok azonban alkalm at­ lanok voltak a gyanú eloszlatására. A kisgazdapárt elnöke (aki pár évvel később jórészt a saját villaügyé­ be bukik m ajd bele) a parlam entben a vezető poli­ tikusok vagyonosodásának kivizsgálására nyújtott be javaslatot, ám a többség elvetette az indítványt. M indezek alapján meg kell állapítanunk, hogy H orn Gyulával jelent meg elsőként az a személy a m agyar korm ányfők hosszú sorában, akit nem le­ hetett anyagi értelem ben feddhetetlennek tekinteni. A jelek szerint szó sincs arról, hogy őt a saját gazda­ godása m otiválta volna politikusi szerepvállalása so­ rán, ám az nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy a Postabank-vezérrel való kapcsolatában m egjelent a korrupció tipikus képlete: anyagi előnyöket fogadott el, amelyekért cserébe óhatatlanul viszontszolgálatot nyújtott szubjektív politikai döntései során. M indez nem csak a kormányfői presztízst ro m b o lta a közvé­ lemény szemében, hanem általában a p olitikáét - kö­ 12 http://www.uvegzseb.hu/text/tortenelem.htm l#fl_232 13 Magyarország politikai évkönyve 1997. 298. o.

30

H

a l f e je k

zelebbről a dem okráciáét - is. Arról nem szólva, hogy hivatkozási alapul szolgálhatott a politikai ellenfelek számára. N em m intha utódjának szüksége lett volna precedensre. Hisz m indez csak halvány előjáték volt ahhoz a m erőben új korszakhoz képest, am i O rbán Viktor miniszterelnökségével robbant be a m agyar politika világába, s amelynek a megnevezésére vég­ képp elégtelen a korrupció hagyományos fogalma. M ielőtt azonban szembenéznénk e jelenséggel, vessünk egy-egy röpke pillantást az O rbán első cik­ lusa utáni korszak miniszterelnökeire: Medgyessyre, Gyurcsányra és Bajnaira. Medgyessy Péterre bizony rá­ vetült a korrupció árnyéka, kénytelen is volt védekezni ellene - de túl vehemensen tette. Ő bírja a rágalmakat, megszokta már, de a családját hagyják békén: „A p o ­ litikát a családok életébe erőltetni, közem berek nyu­ galmát megzavarni, tanult szakmájuk gyakorlásából boldogulni igyekvő fiatalokat hazugságokkal vádolni, nem tartozhat hozzá a dem okráciákban megszokott politikai versengéshez” - tiltakozott felindultan.14 Az­ tán a parlam entben - még felindultabban - lehazugozta az ügyben interpelláló képviselőt. M i történt valójában? Látszólag semmi: a Medgyessy Gergely által (Baráth Etele m iniszter fi­ ával közösen) alapított TGG and Partners százmil­ liós tanácsadási szerződéseket kötött az OTP-vel, a M atávval és a Vegyépszerrel. M indhárom magáncég, közpénz egy fillér sincs az ügyben: hol itt a hiba? Nos, ott, hogy a szóban forgó cégek sok szállal kö­ tődtek az államhoz. A M atáv például a széles sávú 14 Idézi Debreczeni József: Apák és fiúk. Népszabadság, 2004. 05. 25

H a l f e je k

|

31

internetszolgáltatás kiépítéséhez 3,17 milliárd forint­ nyi adókedvezm ényt kapott a kormánytól. Kormányhatározat született róla. Az a kormány határozott így, amelynek M edgyessy Péter volt a feje. A nnak a Medgyessy G ergelynek az édesapja, aki százmilliós megbízási szerződést kapott a Matávtól. A látszat a Vegyépszer esetében is kínos volt: állami m egren­ delés a cégnek a korm ánytól autópálya-építésre egy­ felől, tartós szakmai tanácsadásra szóló szerződés a cégtől a korm ányfő fiának másfelől. Az összeférhe­ tetlenség tipikus esete. A TGG and Partners ráadásul csak 2003-ban - az apa kormányfővé választása után - alakult, három m illiós törzstőkével. Brüsszelben be sem volt jegyezve az ott m űködő tizenötezer lobbi cég között. A M atáv főtulajdonosa világcég, a Deutsche Telekom. Pont egy szakmai m últ és referenciák nél­ küli minikáefté által remélte érdekei érvényesítését az Európai Unió döntéshozó szerveiben? (Csak zárójelben: Antall Józsefnek is volt egy ügy­ véd fia. Apja miniszterelnöksége idején az irodája ter­ mészetesen semmiféle állami m egbízást nem kapott. Egyszer képviselt egy külföldi céget az ÁVÜ privati­ zációs pályázatán a HungarHotels egyik szállodájá­ nak eladásakor. És vesztett...) Ami Gyurcsány Ferencet és Bajnai Gordont illeti, az ő esetükben soha nem m erült föl a leghalványabb gyanú sem, hogy kormányfői pozíciójukat bárm ily vonatkozásban össze lehetne kapcsolni a privát va­ gyonszerzésükkel. (Még a Gyurcsány elleni nyilván­ való politikai bosszúperben se kreáltak ilyen m o tí­ vum ot.) M indketten politikai szerepvállalásuk előtt, üzletem berként gazdagodtak meg. G yurcsány vagyo-

32

|

H

a l f e je k

nosodásában m inden valószínűség szerint szerepet játszottak a politikai kapcsolatok, ám ő maga akkor még (illetve m ár) nem töltött be semmiféle pozíciót, így az ő esetében szóba se jöhet, hogy visszaélt volna a rá ruházott közhatalom mal. Gyurcsány sajátos sze­ repére még visszatérünk, m ost azonban lássuk végre a medvét: azt a miniszterelnököt, aki m erőben új kor­ szakot nyitott a magyar politikában.

Az Orbán-família meggazdagodása 13 O rbán Viktor m iniszterelnök jelentős vagyongyara­ podáson m ent keresztül 1998 és 2002 között, a hiva­ tali évek alatt. A szűkebb család két fő ingatlanada­ tát nézve: 1. az 1998-ban m ár birtokolt 5,5 hektárnyi földterület négy év m últán a tizenegy és félszeresé­ re: 63 hektárra növekedett; 2. a tulajdonukat képező (1994-ben 563 ezer forintért vett) belvárosi lakás h e­ lyett kertes sváb-hegyi villát vásároltak 2002-ben (75 millióért), amelynek (több tízmilliós) átépítéséhez is azonnal hozzáláttak. Ha idevesszük a tágabb famíliát is, akkor konstatálhatjuk, hogy a m iniszterelnök ap­ jának többségi tulajdonában lévő bányacég, a D olo­ m it Kft. saját vagyona megkétszereződött (98-ról 666 millióra nőtt); a másik vállalkozás, a kizárólagosan birtokolt Gánt-Kő Kft. nyeresége ugyanekkor a tíz­ szeresére em elkedett (16 millióról 167-re). M ár a családi vagyonszerzés kezdetén, a bánya­ privatizációban is szerepet kapott közpénzből szár­ mazó tőke. Simicska Lajos, Varga Tamás és Kövér Szilárd ugyanis azzal a Quality Invest Rt.-vel száll­ tak be O rbán Győző üzletébe, amelynek vagyonát a fideszes székházeladásból befolyt százm illiók adták. Simicskáék 4,75 millióért vettek részvényt a pártel-

15 Az ehhez a fejezethez kapcsolódó részletes adatok, tények és összefüggések - a források pontos megjelölésével - fellelhe­ tők az Orbán Viktorról írt második könyvemben: Debreczeni József: Arcmás. Budapest, 2009. Noran Libro. 275-274. o.

34

|

Az

O rb á n -fa m ília m e g g a z d a g o d á s a

nők apjától, am it aztán 1,2 m illióért - tehát 3,55 m il­ liót „ajándékként” hátrahagyva - adtak el újra neki. (Simicska: „M indenkinek alkotmányos joga, hogy hülye legyen”.) Azok a bizonyos „első milliók” tehát nem egyenes úton, hanem az állami pénz - pártpénz - magánpénz vargabetűjét leírva jutottak el a családhoz. De hogyan szaporodtak a későbbiek során? Tény, hogy O rbánék vagyona 1998 és 2002 között nőtt a sokszorosára. Az első miniszterelnökség éveiben. A néptől kapott köz­ hatalm i m andátum birtoklása idején. A kérdés az, hogy a vagyongyarapodás a hatalom felhasználásá­ val, azzal visszaélve történt-e. E kérdésre először a tokaji szőlők környékén ke­ ressük a választ. A szóban forgó ügy 2005 tavaszán került a közfigyelem fókuszába, O rbán szerencséjé­ re ismét post festa (miként a bányaügy is): évekkel a történtek után. Am ikor ő maga m ár nem volt h i­ vatalban. Az Élet és Irodalom m egdöbbentő részlete­ ket közölt olyan üzleti tárgyalások jegyzőkönyveiből, amelyeken 2000-ben és 2001-ben O rbán Viktor m i­ niszterelnök is részt vett.16 Mi több: a jegyzőkönyvek által következetesen taggyűlésnek nevezett összejöve­ telekre nem egyszer a kormányfői rezidencián került sor. A Magyar Köztársaság miniszterelnöke a szövegek tanúsága szerint (névleg a felesége révén) m agántu­ lajdonos üzletemberként tárgyalt többek között állami vagyontárgyak, illetve vissza nem térítendő állami tá­ mogatások megszerzésének lehetséges módozatairól s az ezek során követendő taktikáról! 16 A botrányt Rajnai Attila: Tokaji borcsaták II. című írása rob­ bantotta ki. Élet és Irodalom, 2005. 03. 11.

Az

O rb á n -fa m ília m e g g a z d a g o d á sa

|

35

A szóban forgó cég, a Szárhegy-dűlő-SárazsadányTokajhegyalja Kft. m ár puszta összetételénél fogva ti­ pikus képlete volt a korrupciós összeférhetetlenségnek. Az O rbán házaspár üzletfelei ugyanis olyan állami pozíciókat töltöttek be - bizonyosan a kormányfő akaratából amelyek ab ovo magukban hordozták a szolgálat-viszontszolgálat mozzanatát. A társaság tagjai tudniillik - jobb esetben: a saját pénzük, tu ­ dásuk és kapcsolataik; rosszabb esetben: az O rbán jóvoltából elnyert állami tisztségek fölhasználásával - a hasznukra voltak Orbánéknak. Előm ozdították az ő anyagi gyarapodásukat, am it a kormányfő a n e­ kik osztott pozíciókkal (az azokkal járó hatalom m al, presztízzsel, pénzzel) viszonzott. Vagy megfordítva: ők hálálták meg az O rbán révén elnyert pozíciókat és javakat - egyre megy. Hogy konkrétak legyünk: Szász István Attila ügy­ véd például állami cégek fb-tagjaként, továbbá állami felügyeletű cégek és intézmények jogi képviselőjeként csak 2000-2001-ben 50 millió körüli összeget vett föl - m iközben a hátán vitte a Kft. üzleti ügyeit, különös tekintettel a kiszemelt földterületek megszerzésére. Az utóbbi cél számára aranyat ért, hogy a sátoralja­ újhelyi földhivatalba - merő véletlenségből - Stum pf kancelláriam iniszter unokatestvérét nevezték ki ak­ koriban, így aztán Szász a sárazsadányi polgárm es­ terhez intézett leveléhez pontos helyrajzi számokkal együtt csatolhatta azoknak az önkorm ányzati tulaj­ donban lévő parcelláknak a listáját, am elyeket O rbán és társai kinéztek maguknak. A polgárm ester igen készséges volt: O rbán (felesége) így vehette meg 2, azaz kettő Ft/m2-ért az első zsadányi területét, am ely­

36

|

Az

O rb á n -fa m ília m e g g a z d a g o d á s a

re aztán az első szőlőültetvényt telepítik m ajd - viszsza nem térítendő állami támogatásból. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy 1998 és 2002 kö­ zött Sárazsadány és környéke jó pár tízm illiót kapott különféle pályázatok megnyerését követően - ugyan­ csak vissza nem térítendő állami támogatásként. A Kft. tagja volt még Kékessy Dezső, tőkeerős üz­ letember, O rbán személyes barátja - m ajd hazánk p á ­ rizsi nagykövete. Aki 2006-ban aztán (a veje nevén) volt szíves megvásárolni O rbánék pesti lakását. 63 millióért. A nyolc évvel korábbi vételár (563 ezer Ft) száztizenkétszereséért! Végül, de nem utolsósorban meg kell em lítenünk M adarász Lászlót, aki az O rbán által m enesztett Princz Gábor helyét foglalhatta el a Postabank élén 1998-ban. Ezt követően (1999. de­ cem ber 29-én) nyújtott a Postabank Invest Rt. 145 millió forintos hitelt a Szárhegy-dűlő-SárazsadányTokajhegyalja Kít.-nek: tehát a főnök (és a nagyfő­ nök) saját vállalkozásának.17 S hogy a történet kerek legyen: a következő évben a Postabank cégei részesül­ tek 90 milliós állami tám ogatásban.18 H a ez az egész vircsaft nem lett volna súlyosan összeférhetetlen, akkor nem kellett volna titokban tartani. M árpedig titokban tartották: a közvélem ény csak 2000-ben, a HVG jóvoltából szerzett tu d o ­ m ást arról, hogy a M agyar Köztársaság ko rm án y ­ fője (a felesége révén) miféle üzleti vállalkozásban vesz részt im m áron bő két esztendeje. Ám hogy ezt m ekkora odaadással és miféle eszközök igénybevé­ 17 http://www.stop.hu/articles/article.php?id= 103416 18 Szabó Zoltán: Az ún. Orbán-bizottság munkája, 2005. In: M a­ gyarország politikai évkönyve 2006.

Az O

rb á n -fa m ília m e g g a z d a g o d á sa

|

37

telével tette, arra csak öt év elteltével derült fény, az Élet és Irodalom által prezentált taggyűlési jegyző­ könyvekből. Ezekből napnál világosabban kiderült, hogy a m agyar m iniszterelnök olyan üzleti m egbe­ szélések aktív résztvevője volt, amelyeken egy m a­ gántársaság tagjai azt latolgatták, hogyan ju th atn ak m inél könnyebben és jutányosabban állami javak­ hoz. Egyértelm ű utalások estek a vállalkozásuk szá­ m ára kulcsfontosságú állam i cég vezető posztjaira kinevezett személyek közrem űködésére. A m inisz­ terelnök - m integy a felvetődő igényekre válaszolva - elm ondta: óvatosnak kell lenniük (ő többes szám első személyt használt), a szóban forgó állam i javak megszerzésére csak darabonként és csak a válasz­ tásokat követően lesz m ódjuk - de akkor igen. Ki­ d erü lt az is, hogy Szász István Attila, a korm ányfő nejének régi barátja (aki a zsákm ányul kiszem elt ál­ lam i cégjogi ügyeit is vitte) személyesen dolgozott a H egyalja-törvényen. Eszerint tehát a parlam enti jo g­ alkotás is igazodott olykor a korm ányfő p rivá t üzleti vállalkozásának igényeihez! „Ne nyerjünk annyit, am ennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet” - szólt O rbán elhíresült m o n d a­ ta, am it ő utóbb az államférfiúi m értéktartás m eg­ nyilvánulásaként próbált beállítani, m in th a a fenti óhaj tényleg a kérésre és nem a kapásra: az állami tám ogatás - általa m inim um befolyásolható - o d a­ ítélésére vonatkozott volna. De mi tö rtén t valójában? Nos, a dolgok O rbán óhaja szerint alakultak: tényleg nem az ő cégük kapta a legnagyobb összeget. Csak a második legnagyobbat! 2001-ben 570-en részesültek vissza nem térítendő szőlőtelepítési tám ogatásban az

38

Az

O rb á n -fa m ília m e g g a z d a g o d á s a

adófizetők pénzéből. Ám 40 m illiónál többet csupán két vállalkozás kapott: a Royal Tokaji Borászati Kft. 44 millió 636 ezret; a Szárhegy-dűlő-SárazsadányTokajhegyalja Kft. pedig 41 millió 475 ezret. Sokak­ nak egyáltalán nem jutott a pénzből. Pedig O rbán a későbbi nyilatkozataival rendre azt a látszatot keltette, m intha olyan norm atív juttatásról lett volna szó, am it igény esetén a Magyar Köztársaság m inden polgára megkap, majd legvégül - és persze kevesebbet - kap­ hat belőle a kormányfő (neje) is. H olott az ellenkezője történt: a kormányfő (nejének cége) kisterm elők tu ­ catjai elől happolt el tízmilliókat úgy, hogy azoknak egyetlen fillér sem jutott. Az illusztris tagokból álló korlátolt felelősségű (és erkölcsű) társaság - a 2001ben elnyert bő 41 millión fölül - további két alkalom ­ m al részesült még szőlőtelepítésre és m eliorációra fordítható ingyenes állami forrásból, m indösszesen 64.5 millió Ft értékben. Külön biznisz volt ezen fölül a szőlőfelvásárlási projekt. A m iniszterelnöki pár cégének első teljes évi bevétele az állami Tokaj Kereskedőház Rt.-tői szár­ m azott 2000-ben, ami 2 703 000 forintot tett ki. Az összeg maga nem túl érdekes, az viszont annál in ­ kább, hogy a tokaji állami cég - az egyéni term előkön túl - egyedül ettől a társaságtól vett át szőlőt abban az évben. Ám még ennél is érdekesebb a felvásárlásra fordított pénz eredete. Azt ugyanis külön kormányhatározat biztosította: 1,5 milliárdos tőkeemelést el­ rendelve a Tokaj Kereskedőháznál. Az eset még n a ­ gyobb volum enben ism étlődött meg 2001-ben - a választások előtti utolsó szüret idején - am ikor is 2.5 milliárdos újabb állami tőkeemelés történt, egy

Az

O rb á n -fa m ília m e g g a z d a g o d á sa

I

39

újabb korm ányhatározatot követően. M inden idők legnagyobb szőlőfelvásárlását bonyolította le abban az évben a Tokaj Kereskedőház. Csak aszúból hatszor annyit vett át, m in t bárm ely más esztendőben. E cél­ ból „bevezettek egy új felvásárlási osztályt... amivel a gyengébb m inőségű aszú megvételére is lehetőséget teremtettek.”19 2000-ben és 2001-ben a szóban forgó állami társaságnak juttatott négymilliárdos összeg jóval nagyobb volt, m int az ezen túli teljes magyar borágazatnak nyújtott összes állami támogatás! Egész pontosan annak a 63 százaléka. M iközben Hegyal­ ján az ország szőlőültetvényinek csupán a 6 százalé­ ka volt található. Ám ez a 6 százalék magába foglalta O rbánék szőlőjét is. A történet azonban még így sem kerek. Az álla­ mi tőkeemelés indokaként ugyanis „a term elési biz­ tonság megszilárdítása és a technológiai fejlesztésen keresztül történő piacépítés” szerepelt20 - csakhogy a Tokaj Kereskedőház korántsem erre fordította a pénzt. A 2000-es másfél milliárdból 1,2 szőlőfelvásár­ lásra m ent el az amúgy értékesítési gondokkal küzdő vállalatnál, fejlesztésre az összeg töredékét költöt­ ték, alig 300 milliót. A következő évi 2,5 m illiárdból pedig m ár csak 150 milliót fektettek a technológiai fejlesztésbe, a többit m egint a felvásárlás vitte el. „A négymilliárdos állami tőkejuttatás... tehát távolról se szolgálta a cég technikai-technológiai felzárkózását; a borvidék jövője szempontjából pedig kifejezetten ká­ ros v o lt... konzerválta a ... korábban kialakult term e­ lési, felvásárlási viszonyokat... elm aradt a borvidék 19 Ferenczi Krisztina: Szüret. Budapest, 2006. D iario Kft. 69. o. 20 Ferenczi: i. m. 70. o.

40

Az

O rb á n -fa m ília m e g g a z d a g o d á s a

kisterm előinek felkészítése az új gazdasági környe­ zethez való alkalmazkodásra, az uniós tagságra.”21 A milliárdos állami források eltékozlásában p er­ sze egyéb okok is közrejátszottak. T udnunk kell azt is, hogy O rbán kancelláriam iniszterének igen kiterjedt és népes famíliája e vidéken lakik és gazdálkodik. A számok m agukért beszélnek: a Fidesz korm ányra ke­ rülését megelőző évben a Stumpf-család tagjai még 5 m illiót se kaptak a Tokaj Kereskedőház által felvá­ sárolt szőlőjükért, 2000-ben viszont - m iután a kor­ m ány másfél m illiárdot pum pált a cégbe - m ár 17,7 millió ütötte a markukat. Egy évre rá pedig - az újabb, im m ár 2,5 m illiárdos tőkeemelés nyom án - 30,6 m il­ lió! És vajon ki volt a Tokaj Kereskedőház feltőkésí­ tését elrendelő korm ányhatározatok előterjesztője? Stum pf István kancelláriaminiszter, személyesen. (Zárójelben: a cég általános vezérigazgató-helyette­ sét Stum pf M iklósnak, a m arketing igazgatót pedig Stum pf A ndrásnak hívták.) Végezetül idekívánkozik még egy adalék: a Tokaj Kereskedőház Rt. a négym il­ liárdos állami többletforrás ellenére 2002-ben m ár 300 milliós veszteséggel zárta az évet. A szőlőfelvásárlási projektet ezzel lezárhatjuk, de van itt még egy apróság. 2005-ben a gazdasági m i­ nisztérium ból ugyanis előkerült egy érdekes adat, m i­ szerint „másfél kilométeres bekötőút építéséhez 12 és fé l milliós tám ogatást nyert 2000-ben a sárazsadányi önkorm ányzat. A zártkerti bekötőút - amely a 087 és 089 helyrajzi számon szerepel, és a 37. számú főúthoz csatlakozik - Orbánék szőlőbirtokára vezet."22 21 Uo. 22 Uo.

AZ O rB Á N -F A M ÍL IA

MEGGAZDAGODÁSA

|

41

Ezzel válik kerekké ez az émelyítő történet. Ám ha lehet, még ennél is émelyítőbb a felcsúti földek és a váli vízrendezés históriája. Nevezett föl­ dek m agántulajdonúak, a beruházás viszont állami pénzből zajlott 1998 és 2002 között. Kell-e mondani: a m agántulajdonos az akkori (s a mai) m iniszterel­ nök hitvese. Kezdjük a földvásárlással. O rbán Vik­ tor (papíron: Lévai Anikó) 2001. október 31-én 54 hektárnyi (539 380 m2) 762,98 aranykorona értékű Felcsút környéki földet vásárolt. Ez eddig rendben volna. A föld árát illetően azonban m ár van ném i gond, m ert a m iniszterelnök(né) m egint csak olcsón vásárolt. A ranykoronánként 8 ezer alatt, m iközben a Fejér megyei illetékhivatal kim utatása szerint egy aranykorona akkori átlagára azon a vidéken elérte a 16 ezer forintot.23 De vajon ki adta el O rbánéknak fél áron (m indössze 6 millióért) az 54 hektárt? Bognár Sándor, a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság Rt. vezérigazgatója. Akit két éve - m ár az O rbán-korm ány alatt - neveztek ki a szóban forgó állami cég élére. A IiK G Rt. ráadásul egyike volt annak a tizenkét állami gazdaságnak, amit O rbán pályázat nélkül privatizált 2001-ben. S vajon ki lett az im m ár m agángazdaság többségi tulajdonosa? Bognár Sándor. Pontosan m i­ kor? Két héttel azt követően, hogy O rbán(né) fél áron megvette tőle az 54 hektárt. M ondtam, émelyítő lesz a történet - és m ég ko­ rántsem vagyunk a végén. M ert m indössze h at héttel ez után újabb érdekes dolog történt. D ecem ber 11-én az Országgyűlés roppant magas: 2,7 milliárd forintos címzett állami céltámogatást szavazott m eg Felcsútnak 23 Szabó: 445. o.

42

I Az

O rb á n -fa m ília m e g g a z d a g o d á s a

és öt vele szomszédos falunak, belterületi vízrendezés céljára. (Már ahhoz törvénymódosítás kellett, hogy ezt egyáltalán megtehessék. 2001 előtt ugyanis a tárgyév március 31-ig nyújthatták be a címzett tám ogatások­ ra szóló pályázatokat a helyi önkormányzatok, és ezt követően döntött róluk a kormány, majd a parlament. O rbánék tehát előrehozták a határidőt, a választások elé, így aztán nem is pályázatok alapján döntöttek, h a­ nem csak „beruházási koncepciók” alapján.) Ám m ost jön a java: „A Környezetvédelmi és Víz­ gazdálkodási M inisztérium a harmincadik helyre sorolta a beruházást az előterjesztésről szóló szakvé­ leményében. A Fidesz-többség azonban előbb titkosí­ totta a parlam ent szakbizottságában erről folyó vitát, m ajd a hivatalos előterjesztő, a Pintér Sándor vezette Belügyminisztérium az első helyre tette a Váli-völgyi összefogást. így kapta meg negyven nappal O rbánék felcsúti földvásárlása után az év legmagasabb céltá­ mogatását. .. m ásodik helyre szorítva egy kórház-rekonstrukciót.”24 Az O rbán-család vagyonosodását vizsgáló parla­ m enti bizottság adata szerint: a felcsúti vízelvezetésre adott 2,7 milliárdos állami támogatás az abban az év­ ben a költségvetésből hasonló célra fordított céltámoga­ tási keret 90, azaz kilencven százaléka volt! A bizottság jelentésében olvasható ez is: „A támogatás, a vízjogi engedélyt kiadó K özép-dunántúli Vízügyi Igazgató­ ság álláspontja szerint, szakmailag indokolatlan, az Állami Számvevőszék utólagos vizsgálata szerint p e­ dig pénzügyileg erősen túlm éretezett volt.”25 24 Ferenczi: 103. o. 25 Szabó: 447. o.

Az

O rb á n -fa m ília m eg g a z d a g o d á sa

I

43

S hogy teljes legyen a kép: „Az Orbán-kabinet ugyanakkor 38 önkorm ányzat hasonló kérelmének elutasítását javasolta, köztük olyan területekét, ahol az árvíz hatalm as károkat okozott. 2001 márciusában árvíz sújtotta beregi települések, Csaroda, Jánd és a többiek hiába kértek, egyetlen fillért sem kaptak bel­ területi vízelvezetésre. A víz az emlékezetes év tava­ szán abban a térségben több ezer házat sodort el.”26 Csupán a korm ányfői lokálpatriotizm us kóros túltengéséről lenne szó? Dehogy! „Ebből a tám ogatásból vásároltak meg 2001. decem ber 11-én [tehát még azon a napon, am e­ lyiken az Országgyűlés megszavazta a p én zt - D. /.] Felcsút határában egy három hektárt valamivel m eg­ haladó, 84,47 AK értékű földterületet a beruházáshoz tartozó záportározó céljára, mégpedig annak a két nővérnek az egyikétől, akiktől Bognár a Lévai A ni­ kónak olcsón továbbadott földet vásárolta. A vétel­ ár 10 millió Ft, azaz 118 385 Ft/AK, am i hétszerese az akkori felcsúti átlagos földárnak és tizenötszöröse annak a vételárnak (7864 Ft/AK), am ennyiért másfél hónappal korábban Lévai Anikó vásárolta m eg Bog­ nár Sándortól az említett földterületet.”27 Ezek szerint a Magyar Köztársaság állami költségvetéséből (önkorm ányzati áttétellel) történt túlfizetéssel k o m p en ­ zálták a kormányfő családjának p otom áron nyélbe ütött földvásárlását! Mi jöhet még ezek után? Nézzük: „C supán a ka­ pubejárókra 1 milliárd 130 millió fo rin t közpénzt költöttek Fejér megye hat településén a Váli-völgy 26 Ferenczi: 103. o. 27 Szabó: 448.

44

|

Az

O rb á n -fa m ília m e g g a z d a g o d á s a

vízelvezetése kapcsán. A térburkolati díszítőkövek­ kel és az árkok fölötti kocsi-behajtókkal együtt az Alcsútdobozon, Felcsúton, Kajászón, Óbarokon, Tabajdon és Válón megépült bejárók folyómétere át­ lag 110 ezer forintba került. »A címzett tám ogatás felhasználása, a pályázat indokoltsága és jogossága nem állapítható meg« - m ondta ki az Állami Számvevőszék jelentése. A kapubejárók darabonként félmilliós átlagáron készültek (479 515 Ft), és összesen 2 357 darab van belőlük. Fejér megyének e részén kevés a csapadék. A Válivíz csekély vízhozamú, keskeny m edrű, lassú folyású patak. Az ÁSZ-jelentés szerint mégis 57 kilom éternyi burkolt árok épült meg 1 m illiárd 182 millió forintnyi közpénzen. Zárt csapadékcsatornára közel 78 milliót (3,3 kilom éter), földárokra közel 182 milliót (17,7 k i­ lom éter) fordított a kivitelező Viadom Rt.”28 De hát m iért m ent végbe a magyar adófizetők milliárdjaiból ez az esztelen költekezés? A válasz m egtalálható az országgyűlési vizsgálóbizottság je­ lentésében: „A beruházást végző Viadom Rt. által a M agyar Állam kincstárhoz benyújtott elszámolásból megállapítható, hogy a beruházáshoz az O rbán Vik­ tor édesapjának többségi tulajdonában lévő D olom it Kft. több tízmillió forint értékben szállított m urvát, betont és a csapadék-levezető árkok kibélelésére szol­ gáló betonelem eket. A beruházás utólagos ellenőrzé­ séről szóló ÁSZ-jelentés rám utat, hogy a tám ogatás teljes összegének több m int 40%-át az árkok áthida­ lására szolgáló kapubejárók em észtették fel, amelyek

28 Ferenczi: 105. o.

Az

O rb á n -fa m ília m e g g a z d a g o d á sa

|

45

ára az eredetileg tervezettet több m int ötszörösen haladta meg. Az O rb án Győző és családja tulajdoná­ ban álló Gánt-Kő Kft. honlapjáról pedig m egtudha­ tó, hogy az e kapubejárókat b u rk o ló ... térkő szárított dolom itőrlem ényből készül.”29 Végül a pont az i-re: „A beruházás befejezését követően a felcsúti földárak a Fejér megyei átlagnál m integy kétszerte gyorsabb növekedésnek indultak. A Lévai Anikó által négy éve 6 millió forintért vásá­ rolt földterület m ai forgalmi értéke - a környékbeli term őföldek átlagárát alapul véve - 34,3 millió forint­ ra becsülhető. Belterületbe vonásuk esetén pedig am ire elhelyezkedésük alkalmassá teszi őket, és am i­ ről O rbán Viktor a bizottság előtt elismerte, hogy volt m ár rá kezdem ényezés... - értékük mai áron elérheti a 400 milliót is.”30 O rbán Viktor apjának cégei, m int az elején láth at­ tuk, ugrásszerű vagyongyarapodáson m entek keresz­ tül fia hivatalviselése idején. A váli beruházás im én ­ ti részletein túl álljon itt még két adalék. Az egyik a Dunaferr-ügy. A dunaújvárosi állami vaskohászati cég megújított vezetése 1999-ben 5 évre szerződést kötött a Dolom it Kft. vezetőjével, O rbán Győzővel, évi 140 millió forint értékben. Pályáztatás nélkül. A beszállítóváltás hivatalos indoka az volt, hogy O r­ bán Győző olcsóbban szállított. Utóbb (m egint csak utóbb!) kiderült, hogy a dolgot egy könyvelési trü k ­ kel lehetett így beállítani: a kormányfő apjának a köve azért volt papíron olcsóbb, m ert az árába n em szám í­ tották be a szállítás költségét: azt külön szám lázták ... 29 Szabó: 448. o. 30 Szabó: 451. o.

46

| Az

O rb á n -fa m ília m e g g a z d a g o d á s a

A másik az autópálya-építés ügye. Szállított-e kö­ vet a m iniszterelnök apja az állami nagyberuházások­ hoz? A fia szerint nem. M ert ő lebeszélte erről: „Ez egy nagyon nehéz beszélgetés volt egyébként. Tehát ő nem értett ezzel egyet, de aztán végül azt m ondta, hogy biztosan vannak olyan összefüggések, am iket én jobban látok, m int ő, és akkor ezt elfogadta. És o n ­ nantól kezdve ő nem vesz részt. Tehát m inden, ami ezzel ellentétes hír, az légből kapott, üres vádaskodás” - jelentette ki a kormányfő 2001. augusztus 28-án a M agyar Televízióban. Nézzük, m i történt valójában. „Az autópálya-épí­ tésre felkészült az O rbán-bánya is. Az olcsó sztrá­ datöltő anyag beszállításához a szülők és a testvér bányacége, a Gánt-Kő Kft. megszerezte a bányászati jogot egy várpalotai... önkorm ányzati képviselő... földterületére. Ám a készülő botrányból a m iniszterelnök kérésére kim enekültek [idáigstimmel - D. /.]: a bányászati jogot 2001 februárjában átruházták a papa vezette bányacég kereskedelmi igazgatójának betéti társaságára. [Erről már nem beszélt a fiú -£ > ./.] így a startpisztoly eldördülése után fergeteges tem póban kezdhette meg a kőbeszállítást az elsőként elindított nagyberuházás, az M7-es autópálya felújításához. A pályázat nélküli kiválasztással felkért Vegyépszer-Beto n ú t páros alvállalkozójának, a felcsúti Femol K ftnek az alvállalkozójaként.”31 [Ebben a vonatkozásban pedig egyszerűen hazudott - D.J.] Persze ez sem derült ki azonnal. „A Vegyépszer és a Betonút Rt. által alkotott Magyar Autópálya K on­

31 Ferenczi: 110. o.

Az

O rb á n -fa m ília m eg g a z d a g o d á sa

47

zorcium sokáig titkolta a sztrádaépítésben résztvevő 450 [/] alvállalkozó névsorát... A Femol Kft. neve nem m ondott sem m it, egész addig, míg ki nem derült: a m iniszterelnök a focim ezén viseli a cég lógóját.. ”32 És kiderült még valami. A z O rbán Győző alkalmazásá­ ban álló kollégának átpasszolt vállalkozás, a Bányaker 100 Bt. „az engedély jogerőre emelkedése előtt kezd­ te meg a beszállítást. A z engedélyezett m ennyiséget idő előtt kitermelték. A m ikor ez nyilvánosságra ke­ rült, hetekig állt az építkezés! A szabályos engedélyre vártak, m iközben az M 7-es szájában tétlenül állt a konkurens cég kipróbált bányája Polgárdiban. Nem vették igénybe, inkább kivártak, míg a hivatalok so­ ron kívül az orvbányászattal megkezdett kitermelésre nyomják a pecsétet.”33 Folytathatnánk még egy ideig, de ennyi is bőven elég ahhoz, hogy határozott igennel felelhessünk a fejezet elején föltett kérdésre: az Orbán-família 1998 és 2002 közötti intenzív vagyongyarapodása a m inisz­ terelnöki pozíció gátlástalan fölhasználásával történt. A néptől kapott közhatalmi m andátum m al súlyosan és nagyon tudatosan visszaélve. Olyan tudatos elvete­ mültséggel, amelyhez foghatót hiába keresünk a többi magyar kormányfő esetében. Félreértés ne essék: nem azt állítom , h o g y O rbán Viktor korrupt m iniszterelnök lett volna. A k o rru p ­ ció a fenti dolgokhoz képest szim pla ügy. O tt az tö r­ ténik, hogy a hatalom birtokosa részrehajló döntést hoz. Amellyel nem a köz érdekét szolgálja, hanem valakinek a magánérdekét, akitől cseréb e ellen­ 32 Uo. 118. o. 33 Uo. l l l . o .

48

Az

O rb á n -fa m ília m e g g a z d a g o d á s a

szolgáltatást fogad el. Nem tu d ellenállni a hatalom környékén jelentkező kísértésnek, m eginog egyszer, kétszer, három szor - s aztán m ár m aga is keresi az alkalm akat. O rbán esetében nyilván nem erről van szó. H anem valami egészen másról: valami sokkal sú­ lyosabb és sötétebb dologról. H ogy pontosabban miről, arra csak a fideszes pártfinanszírozás m echanizm usainak megismerése deríthet ném i fényt.

Egy hamis mítosz: a „rabló privatizáció” M ielőtt azonban rátérnénk a fekete pártfinanszíro­ zás ügyeire, nézzünk szem be azzal a mítosszal, amely szerint a hazai „nagy lopások bűne” a rendszerválto­ zás nyom án végbem ent privatizáció során - és által - esett meg. A m agyar közvélemény széles körében elterjedt az a vélelem, hogy az egykori állami vagyon a m agyar társadalom közös tulajdonát képezte, ergo: egy bizonyos részarányig mindenki potenciális m a­ gántulajdonát. Ezért sokan m a is úgy gondolják, hogy aki a privatizáció során részesült ebből a vagyonból, az ezt az ő rovására is tette, kvázi személy szerint tőle lopott. (A posztszovjet térség egyes állam aiban - például a cseh és a rom án kuponos privatizáció so­ rán - lényegében ilyen alapon aprózták szét egyenlő arányban a lakosság körében az állami vagyont, am i azonban sem közgazdasági, sem pedig társadalm i hatását tekintve nem bizonyult szerencsés próbál­ kozásnak, hisz lényegében hasonló végeredm ényhez vezetett, m int a piaci alapon zajló m agánosítás - csak jókora vargabetűvel.) A jobboldali „polgárok” Gyurcsány-ellenes dühét jelentős részben a fenti hiedelem növeszti engesztelhe­ tetlen, személyes gyűlöletté. A volt m iniszterelnökben ráadásul halmozottan látják megtestesülni „az őket illető javak” elrablóját, hisz nem csak m illiárdos lett pár év leforgása alatt, de KISZ-es m últja o k án „kom ­ csi” is, mi több: még Apró Antal fam íliájába is b en ő­ sült. Gyurcsánynál ideálisabb „ellenséget” és bűnbakot

50

|

E gy

h a m is m ít o s z : a

„rabló

p r iv a t iz á c ió ”

keresve se találhatott volna a Fidesz. M ert általánosan elterjedt vélelem az is, hogy a privatizáció fő haszonélvezői a „kom munisták” voltak. Akik az (egykori tu ­ lajdonosoktól erőszakkal kisajátított) állami vagyont egyszerűen „ellopták”, „kiosztották m aguk között”, vagy potom pénzért „elkótyavetyélték” idegen tőké­ seknek (akik persze zsebbe fizettek nekik). A komcsik sikeresen átmentették, gazdasági hatalom m á konver­ tálták politikai hatalmukat és kapcsolatrendszerüket. Történt pedig mindez „suba alatt”, „szabad rablással” szabályozatlanul és ellenőrizetlenül, a spontán privati­ záció keretében. Még a korszakot tény- és tárgyszerű­ en bem utató történész szerint is: „a spontán privati­ zációnak nevezett tulajdonváltás általában úgy zajlott, hogy a valós értékénél rendszerint kevesebbre becsült vállalati vagyont vagy annak leghasználhatóbb része­ it a cég befolyásos vezetői a vállalati tanács egyetérté­ sével megvették, vagy eladták külső beruházóknak... Az eladást megelőző vagyonértékelés ellenőrzésére és felülbírálatára a tulajdonos állam nem kapott jogot. A vállalati tanács munkás képviselői, akik a kifelé üzleti titokként kezelt adásvételt megakadályozhatták vagy feltételeit optimalizálhatták volna, általában megelé­ gedtek a potenciális új tulajdonos béremelésre vo­ natkozó ígéreteivel. Ezt a társadalmi ellenőrzés teljes kizárásával zajló és 1989-ben felgyorsuló folyamatot nevezte az akkori köznyelv hatalom-, illetve vagyonát mentésnek.”34 (Kiemelés tőlem - D .J.) Ez a valós jelenségekre utaló történészi beszámoló azonban kiegészítésre szorul. Kezdjük azzal, hogy a 34 Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Bu­ dapest, 1999. Osiris, 539. o.

E g y H A M IS M ÍTO SZ: A „RABLÓ PRIVATIZÁCIÓ”

|

51

m agyarországi privatizáció a nyolcvanas évek végén, legkorábban 1988. október 10-én indult el. Ezen a n a ­ pon (még G rósz Károly miniszterelnöksége idején) lépett ugyanis hatályba az úgynevezett társasági tör­ vény, amely lehetővé tette állami vállalatok gazdasági társasággá tö rtén ő átalakítását. Ezek az átalakítások nyitották meg az utat az állami tulajdon m agánosítása előtt, am i a következő évben vette kezdetét. A privati­ záció e spontánnak nevezett (s valóban visszaélésekre alkalmat adó) szakasza azonban csak rövid ideig - bő egy esztendeig - tartott. 1990. március 1-jén ugyanis létrehozták a m agánosítás kontrollszervét, az Állami Vagyonügynökséget, m ajd a szabad választások ered­ m ényeképpen megalakult az új dem okratikus kor­ mány, ami lezárt egy átm eneti korszakot: a privatizá­ ció ettől kezdve szabályozott és ellenőrzött m ederben folyt. M éghozzá a korábbi ellenzék által birtokba vett új államtól ellenőriztetve. A pártállam i rendszerben felhalmozott szakmai, információs, kapcsolati és pénztőke persze ezután is jelenthetett előnyt, ám az 1990 tavaszát követő időszakban m ár értékesebbek voltak az új politikai elithez fűződő kapcsolatok. A spontán privatizáció idején m agánkézbe jutott állami javak nagyságrendje nem volt jelentős: az ál­ lami tulajdon egészének mindössze 2-2,5 százalékát érintette.35 Ráadásul ennek is csak egy kisebb hánya­ da volt problematikus: „Tekintve, h o g y ezek többsé­ ge máig kiható pozitív tulajdonváltást eredm ényezett (pl. Medicor, Borsodchem, Chinoin, Biogal, IBUSZ, H ungária Biztosító stb.), az »elherdált, kilopott, át­ 35 Voszka Éva: Spontán privatizáció Magyarországon. Számadás a talentumról. Budapest, 1998. Kulturtrade Kiadó. 89. o.

52

I E gy

h a m is m ít o s z : a

„ra bló

p r iv a t iz á c ió ”

m entett« vagyon, am itől a korabeli sajtó visszhang­ zott, e 2-2,5 százaléknyi vagyonnak is a töredéke... az akkor eladásra váró állami vagyon elhanyagolható része.”36 Am i pedig az úgynevezett „nóm enklatúra b u r­ zsoáziát” - tehát a volt kom m unista potentátokból verbuválódott új magyar tőkésosztályt - illeti, ez sem több a jobboldal köreiben élő ham is mítosznál. Pedig m ár Diczházi Bertalan, az A ntall-kabinet volt korm ányfőtanácsosa is az új tulajdonosok öt jellem ­ ző csoportját különböztette meg 1998-ban: 1. vállala­ ti menedzserek, 2. egykori nóm enklatúrások, 3. fiatal pénzügyesek, 4. a nyolcvanas évek vállalkozói, 5. a N yugatról hazatelepült magyarok. U gyanakkor leszö­ gezi, hogy e kérdés kapcsán rendre „vulgáris m egálla­ pításokkal, leegyszerűsítő vizsgálódásokkal találkoz­ hatunk”, az úgynevezett nóm enklatúra-burzsoáziáról pedig megjegyzi: „a tényleges tulajdonosi pozícióik kisebbek, m int am ekkorát a közvélemény feltételez.”37 A magyar privatizációról írt nagy összegző m o n o ­ gráfia szerzője, Mihályi Péter szerint elég m egnézni az MSZMP Központi Bizottságának azt a 212 tagját, akik 1980 és 1990 között, a pártállam utolsó évtized­ ében töltötték be ezt a funkciót. Köztük m indössze négy olyan személy található, aki a rendszerváltozás után jelentős vagyonra tett szert: Bartha Ferenc a Ke­ reskedelmi M inisztérium államtitkáraként, Kapolyi

36 Kerékgyártó István: Vagyonregény. Budapest, 2001. Magvető Kiadó. 45. o. 37 Diczházi Bertalan: Tulajdoni átalakulás Magyarországon. In: Janus-arcú rendszerváltozás. Budapest, 1998. Kairosz Kiadó. 87. o.

E gy

h a m is m í t o s z : a

„r a b l ó

p r iv a t iz á c ió ”

|

53

László ipari m iniszterként, Medgyessy Péter pénz­ ügym iniszterként és miniszterelnök-helyetteseként, Nagy Im re pedig a KISZ KB titkáraként tevékenyke­ dett akkoriban. A többi 208 KB-tagot hiába keressük az új m agyar kapitalisták sorában, pedig 35 vállalati vezérigazgató is volt közöttük. A száz leggazdagabb m agyar listájára 2009-ben az előbb említettek közül csak Bartha Ferenc (34. hely) és Kapolyi László (76. hely) került fel.38 A m ásik oldalról közelítve hasonló kép rajzolódik ki Laki M ihály és Szalai Júlia korábbi kutatásaiból is. Ő k 48 sikeres m agyar nagyvállalkozó életútját térké­ pezték föl, akik közül csak a kisebbségnek (18) volt bárm i köze az MSZMP-hez, a többség (30) még csak párttag se volt. (Nóta bene: O rbán Viktor apja e m in ­ ta szerint a kisebbséghez sorolható!) A privatizációval szembeni m ásik negatív h iede­ lem, hogy a hatalmas állami vagyont messze az ér­ téke alatt kótyavetyélték volna el - ami, ha lehet, az előzőnél is nagyobb tévedés. M int olvashattuk, még a kitűnő történész is a valós érték alatti eladásokról beszélt. De vajon mi határozza meg egy-egy vállalat valós értékét a piacgazdaság viszonyai között? A p ia­ ci kereslet. A vevőt ugyanis a legkevésbé sem érdek­ li, hogy m ennyiért épült föl az üzem csarnok, s hogy m ennyiért szerezték be a gyártósor gépeit: h o g y mi szerepel a vállalat könyveiben. A „könyv szerinti ér­ ték” - am ire a privatizáció bírálói hivatkozni szoktak 38 Mihályi Péter: A magyar privatizáció enciklopédiája. Veszp­ rém - Budapest, 2010. Pannon Egyetemi K iadó - M TA Köz­ gazdaságtudományi Intézet, http://w w w .europe-ltd.com / english/privatization/magyar/125

54

|

E gy

h a m is m ít o s z : a

„ra bló

p r iv a t iz á c ió ”

- , nem több egy leírt számjegynél, am i a befektető számára irreleváns. Ő t az érdekli, hogy m ennyi idő alatt térül meg a vállalatba fektetett pénze. Ha a cég évi tíz százalék adózott nyereséget hoz, akkor tíz év alatt. Ha egy cég nem hoz nyereséget, annak a piaci értéke nulla. Üzemcsarnokostul, gépestül, m indenes­ tül. M árpedig a magyar poszt-szocialista vállalatok jó része veszteséges volt. M indenekelőtt azért, m ert zöm m el a KGST szimulált „piacára” term elt - ami azonban összeomlott. A nyugati - valóságos - pia­ con pedig nem voltak versenyképesek a szóban forgó vállalatok termékei. Hiába becsülték tehát 1990-ben 3000 m illiárdra az állam vállalati vagyonát, dőreség volt azt várni, hogy akárcsak megközelítőleg is b e­ folyhatott volna ez a fiktív összeg a privatizáció so­ rán. M ert a szocialista vállalatok a valóságban óriási vagyonleértékelődést szenvedtek el. Hiszen ha az el­ adásnál elsősorban az adott cégnél prognosztizálható nyereség mértéke határozza meg a piacon elérhető vételárat, akkor egy veszteséges cég esetében való­ jában az eladónak kellene fizetnie. Ez első hallásra abszurdnak tűnhet, pedig tömegesen volt rá példa a keletném et privatizáció során, ahol az ottani állami vagyonügynökség, a Treuhand a legtöbbször fizetett az új tulajdonosnak, hogy tartsa fönn a term előkapa­ citást, a munkahelyeket, továbbá, hogy fejlesszen és korszerűsítsen. Ha m ár itt tartunk, vessünk egy pillantást a ném et privatizációra - nem lesz tanulság nélkül való. Az NDK utolsó korm ánya 1990-ben 1365 m illiárd m ár­ kára értékelte az állam tulajdonában lévő vállalati va­ gyont. Ám négy évvel később - az ottani gyors priva­

E gy

h a m is m ít o s z : a

„rabló

p r iv a t iz á c ió ”

|

55

tizáció lezárásakor - m indössze 65 milliárdra rúgott a bevétel. Tehát m ég csak az 5 százaléka se folyt be a „könyv szerinti értéknek”. Az állami vagyon leértéke­ lődése tehát olyan m éretű volt, hogy annak több m int a 95 százaléka - 1300 m illiárd márka - „elveszett”. Ám a valós helyzet még ennél is rosszabb volt, hiszen a Treuhand 65 m illiárdos bevételével szemben 340 m illiárd kiadás állt szemben 1994-re, azaz a szocia­ lista tábor „legkorszerűbb” termelőkapacitása mínusz 275 milliárd m árkát ért a piacon.39 Pedig a vevők nem a volt keletném et kom csik közül kerültek ki, hanem a nyugatném et tőkés körökből - arról nem is beszélve, hogy az eladóként m űködő (nyugat)ném et állam ap­ parátus szakértelme m inden bizonnyal fölülmúlta a magyarét, a korrupció foka ellenben meg se közelít­ hette az ittenit. A hazai privatizáció m indezek ellenére jóval több bevételt hozott a magyar államnak, m in t a ném etnek (ahol láthatóan nem a befolyt pénz, hanem a m inél gyorsabb és hatékonyabb m agánosítás és piacosítás volt a cél). Mi több: az egész posztszovjet régióban k i­ em elkedően magas volt a magyar privatizációs bevé­ tel: a GDP 31 százaléka. Ennél egy picivel m agasabb arányt csak Szlovákia tudott elérni - huszonnégy to ­ vábbi ország mögöttünk m aradt (közülük tizennégy a 10 százalékos arányt sem érte el). Végül tudni kell azt is, hogy - szem ben a közvéle­ kedéssel - a külföldi tőkebeáramlás fő csatornája nem a privatizáció volt. 1990 és 2008 között a cégvásárlás 39 Rohling Szilvia: A német újraegyesítés gazdasági és társadal­ mi hatásai. Budapesti Gazdasági Főiskola. KFK, 2003. 37. o. http://elib.kkf.hu/edip/D_10244.pdf

56

[ E gy

h a m is m ít o s z : a

„ra bló

p r iv a t iz á c ió ”

révén érkező külföldi befektetések aránya a húsz szá­ zalékot sem érte el: a tőkeim port nyolcvan százalé­ ka tehát új, „zöldmezős” beruházás volt, illetve az itt m egterm elt profit visszaforgatásának eredm énye.40

40 http://w w w .europe-ltd.com /im ages/stories/pdf/hungarian/ Enciklopedia_2010/11 privatizacio_ertekelese.pdf

A politikai fertő ősforrása: az állampárti vagyon Eddig a törvényes keretek között, állami kontroll mel­ lett, nyilvános pályázatok útján privatizált pártállami vagyonról volt szó; mostantól viszont a - legalább részben - titokban átm entett állampárti vagyonról fogunk beszélni. A M agyar Népköztársaság állami ja ­ vainak arról a részéről, amelyik az MSZMP fennható­ sága alatt állt, m ajd az MSZP rendelkezése alá került, s részben ott is m aradt. Közben szép csöndben elfelej­ tődött - pedig a magyar politika m űködésére nézve igen súlyos következményekkel járt: valójában az idők során felgyülemlő politikai fertő ősforrásául szolgált. Az állam párti vagyon kérdése először az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal közötti tárgyalásokon m e­ rült föl 1989 nyarán, a készülő párttörvény kapcsán. Az ellenzék arra a tetszetősen hangzó álláspontra h e­ lyezkedett, amely szerint „a többpártrendszer nem ke­ rülhet többe, m int az egypártrendszer”. Ez valójában az állam párt anyagi erőforrásainak az összes p árt k ö ­ zötti megosztását jelentette volna. A Pozsgay-vezette tárgyalódelegáció elfogadta ezt tárgyalási alapként, ám am ikor ő július vége felé szabadságra m ent, s a vezetést Fejti György vette át, az MSZMP álláspontja egyszerre megmerevedett. A pártvagyon kérdésében például Fejti a következő álláspontot fogalm azta m eg a július 26-i középszintű egyeztetésen: „az M SZM P a vagyonát négy és fél évtized alatt törvényesen sze­ rezte, arról számadással csak tagságának tartozik, arra más pártok és társadalmi szervezetek sem m ily en

58

A PO LITIKA I

FERTŐ ŐSFORRÁSA

jogcím en nem tarthatnak igényt.”41 Pozsgay augusz­ tus közepi visszatérése után az állam párt álláspontja ism ét rugalm asabbá vált, ám „a négy és fél évtized alatt megszerzett” vagyon kérdésében (e szerint a Rákosi-korszak is legitim nek számított!) nem csak az MSZMP, de a jogutód MSZP álláspontja se változott a későbbiek során. „Tizenöt hónappal az állam párt szanálása után 1991 első napjaiban - még m indig nem tudni p o n to ­ san: milyen pénzügyi és egyéb privilégium ok illették m eg... a diktatúra egyes protezsált intézményeit, s hogy azok miféle »elkommunizált« vagyontárgyakat birtokolnak m indm áig kellő jogalap nélkül” - írta an ­ nak idején Babus Endre.42 Egyúttal idézte Fabriczky Andrást, az MSZP „gazdasági főhivatalnokát”, aki szerint az MSZP - szerinte csak justizm ord árán el­ vehető - vagyonával kapcsolatban „politikai erőszak tom bol”, és „hazudozások sorával m anipulálják a köz­ véleményt”. Pedig 1990 májusában, am ikor Fabriczky ekkora vehemenciával védte pártja vagyonát, m ár nem csak az első szabad választásokon s az azt követő korm ányalakításon volt túl az ország, hanem (im m ár fél éve) egy népszavazáson is, ahol a résztvevők 95,37 százaléka voksolt igennel arra a kérdésre, hogy „El­ számoljon-e az MSZMP a tulajdonában, vagy kezelé­ sében lévő vagyonról?”. E sorok írója akkoriban a hét MSZMP-s megyei napilap gyanús körülm ények között való „megszök41 Idézi: Debreczeni József: A miniszterelnök. Budapest, 2003. Osiris. 58. o. 42 Babus Endre: A hatalmi, politikai infrastruktúra és a rend­ szerváltás. Magyarország politikai évkönyve 1991. 156. o.

A

PO LITIK A I FERTŐ ŐSFORRÁSA

|

59

tetőse” nyom án alakult sajtóprivatizációs vizsgá­ lóbizottság elnöke volt. így a Parlamentben is volt szerencséje hallani, m időn Fabriczky gúnyosan m eg­ kérdezte H araszti M iklós SZDSZ-es képviselőt, aki az 1989-es népszavazást hozta föl ultima ratio-ként az MSZP-s la p o k tulajdonlása ügyében: „Emlékszik még képviselő úr, m iről szólt az MSZMP, illetve az MSZP vagyonára vonatkozó kérdés? M ert én úgy emlékszem, hogy ott nem vagyonelkobzásról, hanem vagyonelszámolásról volt szó. Mi az utóbbinak b ár­ m ikor eleget teszünk. M egmutatjuk a könyveinket: a bevételeket és a kiadásokat. És: ennyi.” De lássuk, miféle és m ekkora vagyonról is beszé­ lünk. A pártállam i rendszer végnapjaiban az MSZMP m indenekelőtt tem érdek ingatlannal rendelkezett: összesen 2641 épület kizárólagos vagy más (vazallus) szervezetekkel m egosztott kezelői jogának birtokosa volt. A pénzügym inisztérium 1989 októberében (a Next 2000 botrány nyomán: erre még visszatérünk) készült kim utatása szerint ezek becsült értéke 8,851 m illiárd forintra rúgott akkoriban. Az állam párt h a ­ talm i köréhez tartozó szervezetek (SZOT-vagyon nél­ kül számolt!) ingatlanvagyonával együtt 11,940 milliárdra43 Az MSZMP ekkor közvetlenül 9198 főállású m unkatársat foglalkoztatott. Ebben nincs b en n e az a m integy kétezer függetlenített p ártitk ár (őket további kétezer fős apparátus szolgálta ki), akik a legkülönfé­ lébb munkahelyeken tevékenykedtek - az illető m u n ­

43 A Pénzügyminisztérium jelentése a társadalm i szervezetek vagyonáról az Országgyűlésnek. In: M agyarország politikai évkönyve 1991. 165. o.

60

A POLITIKAI

FERTŐ ŐSFORRÁSA

kahely bérkeretének és infrastruktúrájának terhére.44 (Ebben nincs benne a vállalati vagyon, a kiadók, a la­ pok, továbbá a KISZ, a M unkásőrség vagyona és h i­ vatásos állománya meg a többi szatellit szervezeté.) M iközben az MSZMP, majd az MSZP hivatalos kom m unikációja szerint a párt a tagdíjakból finan­ szírozta saját magát, addig a valóságban példának okáért az 1979 és 1988 között újonnan épült p árin ­ gatlanok 3,3 m illiárdra rúgó beruházási költségeinek m indössze 4 százalékát fedezték a párt-büdzséből, a fennm aradó 96 százalék az állami költségvetést terhel­ te - persze a korabeli Országgyűlés és a közvélemény erről m it sem tudott.45 íme, előttünk áll m ár a nyolcvanas években is az a kettősség - a hivatalos látszat és kommunikáció, illetve a színfalak mögötti valóság ellentéte - am i a későbbi pártfinanszírozást is meghatározza majd. Még a m ér­ ték is hajszál híján azonos: 4 aránylik a 96-hoz\ Az MSZMP nem birtokolta tulajdonként a maga in ­ gatlanvagyonát, „csupán” kezelői joggal rendelkezett, m ert a pártállam évtizedeiben olyannyira megkérdője­ lezhetetlen volt az uralma, hogy m indennek nem volt jelentősége. A nyolcvanas évek végére azonban válto­ zott a helyzet. Az állampárt legitimitása csökkent - a kiadásai viszont nőttek. 1987 tavaszán ezért törvényt hozott a (75 százalékban párttagokból álló) Országgyűlés, amely szerint a társadalmi szervezetek eladhat­ ták a kezelésükben lévő ingatlanokat. Újra a képm uta­ tó kettősség: a de jure nem létező tulajdonjog defacto gyakorlása - egy paradox törvénnyel szentesítve. 44 Babus: 156-157. o. 45 Uo. 157.0.

A

PO LITIKA I FERTŐ ŐSFORRÁSA

|

61

Két évre rá azonban fordulat következett be. Az állam párt és szatellitjei (főként a KISZ) bőségesen él­ tek a ’87-es parlam enti döntés adta lehetőséggel, így egyre nagyobb m éreteket öltött az állami tulajdonú ingatlanok kiárusítása. Egy idő után ez m ár jól látha­ tóan nem p usztán a bevételeket volt hivatva növelni, hanem a szóban forgó ingatlanok kimentését és új m agántársaságok fedezete alatti megtartását. (Szá­ mos a KISZ kezelésében lévő állami vagyontárgy „jel­ képes”, 100 forintos áron került m agántulajdonba.)46 Mivel azonban az állampárti szervezetek legitimitása - az em lített ügyletek okán is - roham osan fogyott, a sajtónyilvánosság pedig ezzel fordított arányban nőtt, a sorjázó botrányok és a növekvő társadalm i fölháborodás hatására az Országgyűlés 1989. június 2-án eltörölte a „társadalm i szervezetek” kezelői joggal együtt járó eladási jogát. Ezzel valójában zárolta az állam párti ingatlanbirodalmat. Az MSZMP-n úrrá lett „kapuzárási pánik” követ­ kezményeit Babus Endre így írja le: „A m i a parlam ent döntését követő 28 nap alatt (a törvény hatályba lépé­ séig) történt, az egyszerre heroikus és tragikom ikus volt. A puritanizm us pózában m indig szívesen tetszelgő »munkáspárt« valóságos gründolási ro h am o t indított ingatlanvagyona egy részének gazdasági tá r­ saságokba történő átsíbolása érdekében. A fővároson kívül több megyén is végigsöpört a cégalapítási ro ­ ham (közben a parlamentben gyanútlanul folytak a három oldalú tárgyalások a békés átm enetről), a párt hat vidéki városban egyenként 50-100 m illió forint

46 Uo. 159. o.

62

A POLITIKAI

FERTŐ ŐSFORRÁSA

értékben próbált vendégházakat, pártházakat, okta­ tási központokat, garázsokat az állami vagyonból társaságok alapításával - a pártvagyonba átm enteni. E m anőverek csak két hónappal később, a budapesti Next 2000 botrányának kirobbanása után váltak is­ m ertté, ahová nem kevesebb, m int egym illiárd forint könyv szerinti értékű ingatlant (komplett balatoni és dunakanyari nyaralótelepeket) kívánt bevinni - végül is sikertelenül - az MSZMP.”47 Ám a ’89 októberében dem okratikus pártként - s egyben az MSZMP jogutódaként - megalakult MSZP e botrányok ellenére sem kívánt egyszer s m in d en ­ korra megválni az állam párti vagyontól. A kongreszszus úgy határozott, hogy „a m űködéséhez feltétlenül szükséges” ingatlanok használati jogát megtartja, „m agyarán élni fog a birtokon belüli helyzet m in ­ den előnyével. így m iközben az MDF egy terézváro­ si barakkból, az SZDSZ egy józsefvárosi bérlakásból irányította még 1989 végén is a politikai akcióit, az MSZP egészen 1990 tavaszáig lakta a régi rendszert szimbolizáló Jászai M ari téri pártközpontot, s b irto ­ kolt még több száz további ingatlant. Közben - 1989 utolsó heteiben - kétségkívül m egkezdődött ugyan a volt pártépületek egy részének visszaszolgáltatá­ sa az államnak, ám ez a szocialisták belátásától füg­ gő tranzakció azt a benyom ást erősítette, hogy az M SZP... csupán a politikai és gazdasági okokból fel­ tétlenül szükséges m értékben kívánja visszaadni a pártobjektum okat... Ingatlanjaihoz hasonló sors ju ­ tott az MSZMP egykori vállalatbirodalm ának is...”48 47 Uo. 159. o. 48 Uo. 159-160. o.

A POLITIKAI

FERTŐ ŐSFORRÁSA

|

63

Jellemző, h o g y a p árt egész a választásokig m eg­ tartotta m ind a 18 megyei napilapját, a hozzájuk tar­ tozó kiadóvállalatokkal együtt. (Jellemző az is, hogy az im m ár „dem okratikus” és „megújult” MSZP és a korm ány vezetői 1990 januárjáig - az újabb b o trá­ nyos lebukásig - naponta megkapták a pártállam i titkosszolgálatok ellenzéki pártokról készített illegális jelentéseit, de ez m ár egy m ásik történet...) A lap­ birodalom csak a szabad választások után került ki az MSZP tulajdonából. Kisebb része tavasszal, a m ár em lített „lapszöktetések” során, nagyobb része ősszel, am ikor is a p árt eladta a m aradékot. Az eladásból h i­ vatalosan befolyt, „jótékony közcélra” fordított pénz jó része valójában a párt szellemi holdudvarát alkotó alapítványokba és kiadványokba csurgott vissza.

Pártpénztárnokok Hogy voltak „nem hivatalos” pénzek is, az m inim um sejthető. M ert az tény, hogy az MSZP-ben ez idő tájt alakult ki a - sokáig egyedül az utódpártra jellemző - pártpénztárnoki funkció. Más pártok anyagi ügyeit is gazdasági szakem berek, pénzügyesek kezelték, ter­ mészetesen. De csak technikai értelemben, m ert az anyagi erőforrások sorsáról a választott politikai tes­ tületek hoztak döntéseket. A pénz kevés volt és legá­ lis: az útja ezért átlátható m aradt, legalábbis a legfelső pártvezetés - igaz, szűkülő - körei számára.49 Az u tó d p árt környékén azonban más volt a hely­ zet. M int láttuk, m ár a virulens állam párti időkben is m egjelent egy sajátos kettősség: a pártjavakat ál­ lam i javakként legalizálták, s a pártfinanszírozást is túlnyom órészt - transzparencia nélküli - állami

49 A jelek szerint már az első szabad választások előtt megnyíl­ tak bizonyos nem nyilvános pénzügyi források m ás - ellen­ zéki - pártok számára is. Az MDF vezető köreiben akkortájt közszájon forgott Antall egy epés megjegyzése, amellyel a leghangosabb antikommunistákra utalt: „ha tudnák, kiktől is kaptunk pénzeket, nagyon meglepődnének”. Emlékszem arra is, hogy az SZDSZ igen költségesnek tűnő népszavazási kam ­ pánya végén az a vélelem alakult ki a Fórum háza táján, hogy ezzel ellőtték a puskaporukat, s a választásra már n e m m arad pénzük. Mit mondjak: a szabaddemokraták tavaszi kam pánya nem igazolta ezeket a naiv reményeket. M eg kell jegyezni azt is, hogy a párttörvény akkor még semmilyen korlátot sem tá­ masztott a magánadományok elfogadása körül, a jelöltenkénti egymilliós plafon se létezett (ez az akkori árak m ellett még tartható lett volna).

66

I Pá r t p é n z t á r n o k o k

forrásokból fedezték. A m ikor pedig - a legitimitás megfogyatkozása és a nyilvánosság bővülése foly­ tán - ném i fény vetült a p árt addig árnyékban lévő anyagi ügyeire, azonnal m egindult a tagsági díjakra hivatkozó ham is beszéd. A vagyonátm entési trükkök s az azokat követő (alighanem csak részleges) lebu­ kások, m ajd az átm entett vagyon fedett form ák közti hasznosítása idején pedig végképp eluralkodott és intézm ényesült az a konspiratív pártfinanszírozási gyakorlat - s az ettől élesen különböző álszent k o m ­ m unikáció - , amely az MSZP anyagi ügyeit kezdettől fogva jellemezte. M indezek term éke volt a pártpénztárnoki intéz­ mény. A pártpénztárnok lett az a személy, aki n em ­ csak a megfelelő pénzügyi szakértelemmel rendelke­ zik, de a szükséges fedett technikákat is alkalmazni képes a párt titkos anyagi erőforrásainak hasznosítá­ sa során. Más pártok környékén is feltűntek h ason­ ló figurák (az M DF-nél az első ciklusban Kollár K. Attila, az SZDSZ-nél a m ásodik ciklus idején Budai György), ám ők átm eneti szereplők voltak, sosem lett belőlük politikai döntéshozó (még országgyűlési kép­ viselő sem), és főleg: a pozíciójuk nem intézm énye­ sült. (A Fidesz - pontosabban O rbán - és Simicska kapcsolata külön műfaj és külön történet: term észe­ tesen külön is tárgyaljuk majd.) Az MSZP-ben név és hivatali idő szerint felsorol­ hatok a pártpénztárnokok: Fabriczky András 198990; M áté László 1990-94; Boldvai László 1994-98; Puch László 1998-tól - egyelőre beláthatatlan ideig. A névsor alapján első ránézésre megállapítható, hogy az évek során nőtt a pártpénztárnokok „hivatali ideje”.

Pá r t p é n z t á r n o k o k

67

Tudható az is, hogy Fabriczky és Máté még nem volt országgyűlési képviselő (Máté a pénztárnokság leté­ tele után a következő ciklusban az lett, sőt alelnök is), Boldvai és Puch azonban m ár igen, utóbbiak m indket­ ten azok a mai napig. A négy évig pénztárnokoskodó Boldvai a képviselőség m ellett megyei pártelnök, a honatyaként az ötödik, pénztárnokként a harm adik ciklusát vivő P uch pedig tagja az MSZP országos el­ nökségének. A képviselőség (ezt magától értetődő s a pártelitben evidenciának számító igazságként a sa­ ját fülem m el hallottam az MSZP egyik vezetőjétől) a m entelm i jog m iatt „illeti meg” a pénztárnokot (a volt pénztárnokot legalább az elévülési idő leteltéig), hogy a tevékenységével ab ovo együtt járó törvénytelenségek m iatt egykönnyen ne lehessen ellene büntetőeljárást kezdeményezni. Az efféle - mások számára (beleértve a pártve­ zetést is) átláthatatlan és kontrollálhatatlan - anyagi hatalom egy idő után szükségképpen politikai h a ­ talom m á válik. Azzá vált az M SZP-ben is. H iszen a pártvezetés - az elnök, az elnökség - politikai d ö n ­ tései csak akkor realizálhatók a gyakorlatban, ha a kellő anyagi erőforrások hozzájuk rendelhetők. Ha a pénztárnok azt mondja: van rá pénz. Á m ha nem et m ond, akkor a dologból nem lesz sem m i. Se honlap, se újság, se klubhálózat, se aktivistaképzés, se k am ­ pány. Egy idő után a párthoz kötődő m éd iu m o k b an amelyek szintén az ő tenyeréből esznek (akár k ö zv et­ lenül, akár úgy, hogy a vele kapcsolatban álló cégek az ő szavára náluk hirdetnek - esetleg n em h irdetnek) - ugyancsak meghatározóvá válik a p é n z tá rn o k b e ­ folyása. Természetesen az is rajta m úlik, hogy h o v a -

68

I Pá r t p é n z t á r n o k o k

azaz kinek - jut többletforrás az egyéni kerületekben a választási kam pány során. S hogy kinek nem , az is. A pénztárnok tartósan lekötelezhet, valósággal vazal­ lussá tehet egy csomó pártkádert, így politikai posz­ tokról szóló döntésekre gyakorolhat döntő befolyást. Akár pártelnököt is csinálhat abból, akiből jónak látja - s ha m ár nem látja jónak, le is cserélheti. Egy régi ism erősöm számolt be róla - aki egy id ő ­ ben Puch László közeli személyes ismerőse volt, s akit pár éve meghívott a születésnapi bulijára - , hogy az MSZP különféle potentátjai (köztük elnökségi és korm ánytagok meg a parlam ent vezető tisztségvise­ lői) az érkezésükkor úgy járultak oda Puchhoz, m int hívő katolikusok a róm ai pápa elé. Elképesztő egyér­ telműséggel m utatkozott meg, hogy kié a pártban a főhatalom. Az MSZP egyetlen valódi elnöke, ha tetszik, az egyetlen pártvezér H orn Gyula volt. Az ő távozása után ugyanis kiépült egy kettős hatalom, ahol a p á rt­ elnökök érdem ben m ár nem kontrollálták - át se lát­ ták - a párt anyagi ügyeit. Gyurcsány annyiban volt kivétel ez alól, hogy a kormányfői pozíció birtoklása révén maga is komoly erőforrások fölött diszponált, m indenekelőtt a kormányzati pozíciók elosztása ré­ vén. Amúgy ő volt az egyetlen a párt vezetői közül, aki nem volt jelen az im ént szóba hozott születésna­ pi partin. M eghívták - de nem ért rá. (A H orn utáni m ásik m iniszterelnök, Medgyessy párttag se volt, az M SZP-ben így nem sok vizet zavart.) Gyurcsány ham ar fölismerte a pénztárnoki rend­ szer súlyos következményeit. Hogy a politika intézm é­ nyesült feketegazdasága nemcsak anyagi értelemben

Pá r t p é n z t á r n o k o k

|

69

kriminalizálja a p á rt (idővel m inden párt) tevékenysé­ gét, de politikailag is vészesen deformálja azt: megbé­ nítva és a m aga uralm a alá vonva a párton belüli de­ m okrácia intézményeit. Fölismerte, hogy a z informális gazdasági hatalom a formális politikai hatalom fölébe kerekedett az MSZP-ben. Részben erre a fölismerés­ re vezethetők vissza azok a kormányfői erőfeszítések, amelyekkel többször is nekirugaszkodott a pártfi­ nanszírozás törvényessé és átláthatóvá tételének. Ám ezek a törekvések (ha a saját frakcióján nagy nehezen át tudta verni őket) végül m indig megbuktak a Fidesz ellenállásán (erre is visszatérünk még). Gyurcsánynak pártelnökként és miniszterelnökként 2008 májusában sikerült keresztülvinnie, hogy az általa államtitkárrá kinevezett Puch helyére a párt választmánya titkos sza­ vazással Brecskáné Nagy Máriát, az addigi főkönyvelőt válassza meg, ám a pártfinanszírozást továbbra is Puch tartotta a kezében. Tudniillik egyedül ő ism erte azt a sűrűszövésű, mégis láthatatlan, informális kapcsolati hálót, amely a bizalmas személyes kontaktusok révén összegyűjtötte, és a megfelelő pontokra irányította a párt működésének anyagi forrásait. (Egy MSZP-közeli vállalkozó mondta nekem akkoriban: csak n em gon­ dolja a Gyurcsány, hogy ez a nő tényleg átveheti a párt anyagi ügyeit? Föl se veszik a telefonját. Azt se tudja, kiket kellene felhívni...) Ezek után aligha csodálkoz­ hatunk azon, hogy Gyurcsány lem ondását követően formálisan is újra Puch lett a pénztárnok (továbbá képviselő, immár ötödszörre, és - m o st először - el­ nökségi tag is). Nem csodálkozhatunk továbbá azo n sem , hogy az MSZP vezérkara m ind egységesebben fo rd u lt

70

|

Pá r t p é n z t á r n o k o k

G yurcsány törekvései ellen, amelyekkel ő meg ak ar­ ta reform álni - valójában tisztítani - pártját. Ez a p árt végül kilökte őt magából, távoznia kellett az M SZP-ből. Legvégül azon sem kell csodálkoznunk, hogy az MSZP-s pártpénztárnokok személy szerint sem m aradtak szegény emberek. Hogy a m indenki más szám ára átláthatatlan pénzfolyamok terelgetése so­ rán nekik is csurrant-csöppent valami. Puchról m ár elég szó esett, vessünk egy futó pillantást Boldvaira. Aki 1994 és 1998 között kezelte az MSZP pénzügye­ it. Aki utoljára 2009 tavaszán vonta m agára - rövid időre - a sajtó figyelmét, m ikor m egtudhattuk róla, hogy az előző évben 1050 négyzetméteres villát épí­ tett egy 3000 négyzetméteres telken. Továbbá, hogy a vagyonnyilatkozata szerinti bruttó 440 ezer forin­ tos képviselői fizetésen, valam int a 266 ezer forintos költségtérítési átalányon és a 115 ezres szálláskölt­ ség-térítésen kívül egyéb jövedelme nincs. Az újságíró szeretett volna utánajárni, hogy a képviselő honnan tudja kigazdálkodni a ház rezsijét, ám Boldvai nem volt hajlandó válaszolni a kérdésre. Egy m ásik lapból kiderült, hogy a politikus felesége, a helyi gim názium tanára, egy BMW-terepjáróval jár dolgozni, gyerm e­ kük pedig Svájcban tanul.50 A sajtó ezzel napirendre is tért az ügy fölött - m iután az MSZP politikai ellen­ felei se firtatták a dolgot... Boldvairól még annyit, hogy a pénztárnoksága idején kirobbant Tocsik-botrány nyom án a vádlottak padjára került, és 1999. február 8-án a Fővárosi Bí­ 50 h ttp ://index.hu/belfold/2009/04/20/ezer_negyzetm eteres. villat_epitett_boldvai_laszlo/

Pá r t p é n z t á r n o k o k

71

róság befolyással való üzérkedésért fogházbüntetés­ re, vagyonelkobzásra és pénzmellékbüntetésre ítélte. Fellebbezése nyom án azonban a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte az ítéletet, az új eljárásban p e­ dig fölm entették Boldvait. Aki m indeközben folyam atosan parlamenti kép­ viselő volt. Mi több: 1998-ban - midőn a Tocsikügyben m egvádolták, egy évre rá pedig letöltendő fogházbüntetésre ítélték - pártja egyéni jelöltként indította a választásokon. És nyert! Ám ez m ár nem a párt sara, hanem a választóké. Továbbá a politikai ellenfeleké, akik a kam pányban valami oknál fogva nem igen forszírozták a pártpénztárnok büntetőügyét.

Interjú az első „Keresztapával" Épp lezártam az előző fejezetet, midőn a figyelmem­ be ajánlottak egy interjút, amelyet másfél évtizeddel ezelőtt a M ozgó Világban Máté Lászlóval készített Bossányi K atalin.51 A szöveg olyan tökéletesen il­ lusztrálja a föntebb leírtakat, hogy külön fejezetben, hosszasan idézek belőle. Elsőként az átm entett állam ­ párti vagyon hasznosításáról szóló mondatokat: „M aradt az egyetemleges jogutódlás, annak öszszes anyagi konzekvenciáival... Én a ’90-ben száz százalékban MSZP tulajdonban levő Archív Kft. ügy­ vezetője voltam ... Bele is kezdtünk különféle keres­ kedelmi akciókba, nem is eredm énytelenül... Egyéb­ ként akkoriban még több tucatnyi ilyen kít.-je volt az M SZP-nek... a rendelkezésünkre álló helyiségeket meg eszközöket apportáltuk a kft.-kbe... és elindultak a vállalkozások... Az ténykérdés, hogy ’93-ban m ár az M SZP-nek volt a legtöbb p én ze ... Üzleteltünk: adtunk-vettünk, csereberéltünk. És a nyereséget befo­ lyattuk a pártkasszába. Pontosabban: voltak, vannak technikák, amelyek - hangsúlyozom, teljesen szabá­ lyosan - lehetővé teszik, hogy a pén z a pártközeli vál­ lalkozásba kerüljön, majd ott újraforgassák, s m egint újra, m ajd azt, ami ebből a pártn ak jár, befizessék.” M iután (a volt MSZP-s képviselő) Bossányi Ka­ talin megjegyzi, hogy az MSZP b irto k áb an m aradt

51 „Nem morális kérdés ez.” Bossányi Katalin interjúja Máté László vállalkozóval, az MSZP alelnökével. M ozgó Világ. 1995/12.3-23.0.

74

In t e r jú

a z első

„K ereszta pá v a l”

állam párti épületek és ingóságok okán nincs a p ár­ tok közt esélyegyenlőség, Máté ugyanazokkal a sza­ vakkal operál, am iket Fabriczky is használt az öt év­ vel korábbi parlam enti bizottsági ülésen: „Bocsánat: vagyonelszámolásról és nem vagyonelkobzásról volt szó. S am i m aradt, azzal mi jól gazdálkodtunk... Négy év alatt borzasztóan ügyeltem arra, hogy a legjobb közgazdászok és a legjobb jogászok segítsenek n e­ kem. N álunk az ÁSZ nem is talált hibát.” Kulcsfontosságú kijelentések hangzanak el a p o ­ litikai és az üzleti világ összefonódásáról is: „Én rá­ jöttem arra, hogy... M agyarországon a legfontosabb tőke a kapcsolati tőke. Ezért tudatosan építettem a kapcsolatokat a bankárokkal, az igazán nagy vállal­ kozókkal, azokkal a körökkel, amelyek m ár akkor is m illiárdokat m ozgattak meg. És igyekeztem hozni nekik olyan üzleteket, amelyekből aztán csurrantcseppent mozgalmi célokra is... Az, hogy egy párt segít a valóban jó üzletembereknek, abban én semm i kivetnivalót nem találok.” Naivan azt gondolnánk, hogy a valóban jó üzletem ­ berek nem szorulnak pártsegítségre, arra a rosszaknak van szükségük, az újságíró azonban egy gyakorlatias kérdést tesz föl a pénztárnoknak: „Jutalékért?” Mire az így felel: „Nem volt ez így rögzítve... Pártközeli alapít­ ványainkba folyattuk be a pénzt, és onnan helyeztük k i... Persze nem közvetlenül, hanem több áttételen keresztül. De... nagyon ügyeltünk arra, hogy ezek a tá ­ mogatások még látszólag se tűnhessenek pártcélú ado­ mányoknak... Ezért ki is álljuk az átvilágítás próbáját.” A pénztárnok elmondja az interjúban, hogy ti­ zenhárom bankvezérrel jár rendszeresen vadászni.

In t e r jú

a z első

„ K er eszta pá v a l”

|

75

„Beszélgetünk. Kutyákról, családról, pénzről, poli­ tikáról.” M iu tán Bossányi konstatálja, hogy m inden p ártot tám ogatnak gazdasági erőcsoportok, Máté rá ­ vágja: „S aztán kasszíroznak. Ennek is kialakultak a jól bevált játékszabályai. Gondolja, hogy azért a 400800 m illióért, am it a p ártok összegyűjtöttek a kam pá­ nyukra [az 1994-es kampányról van szó - D. /.], azért m ost nem nyújtják be a számlát? Ne legyünk naivak!” Az újságírónak az etikára utaló megjegyzésére Máté így reagál: „Én etikai kérdésekben pontosan eligazodom. De úgy látom, se a társadalom , se a sajtó nem tud m eg­ barátkozni azzal a gondolattal, hogy üzlet és politika között van kapcsolat. Persze el lehet képzelni steril viszonyokat, laboratórium ban kitenyésztett profi p o ­ litikusokat. Csak akkor azokat nagyon m eg kellene fizetni... hogy ne legyenek megvesztegethetők.” Ennél nyíltabb beismerés aligha kell. Máté maga is dúsgazdag vállalkozóvá vált az alatt a négy év alatt, amelynek során pártja anyagi ügye­ it bonyolította. Rengeteg cég neve előkerül az inter­ júban, amelyek az ő tulajdonában vannak. Bossányi rákérdez a közszájon forgó híresztelésre, m iszerint ezen túl is létezik egy stróm anokon keresztül b irto ­ kolt M áté-cégbirodalom, ám a kérdezett ezt m ocskos rágalom nak nevezi. Az újságíró azonban n e m tágít: „Például az ÁVÜ, ÁV Rt. apparátusából gyakran hal­ lottam , hogy itt van ez a tiszteletrem éltó M áté Lász­ ló m int magánvállalkozó, aki egyben a szocialisták egyik prominens vezetője. N aponta telefonál, ajánl, javasol egy-egy ügyletet. Sose lehet tu d n i, h o g y m ost a saját szakállára dolgozik, klienseket já r ki az MSZP-

76

|

In t e r jú

a z első

„K ereszta pá v a l”

nek, vagy a szocialisták nevében tárgyal.” Máté erre azt feleli, hogy ő nem szokott így telefonálni, de a vá­ lasza nyilván kom olytalan... Az interjú egyik fontos vonulata az anyagi erőfor­ rások fölötti rendelkezés politikai tőkeképző erejét m utatja be. Kiderül, hogy a pártpénztárnok a p á rt­ vezetés háta m ögött hozta a párt anyagi ügyeit érin ­ tő döntéseket. Am ikor Bossányi erre rákérdez, Máté előbb cáfolja a kérdésben rejlő állítást, ám m iután az újságíró nem tágít, a pénztárnok egy száznyolcvan fokos fordulattal legitim gyakorlatként igyekszik b e­ állítani m indazt, am it tíz másodperccel azelőtt még tagadni próbált. Kiderül az is, hogy a pártelnök-m i­ niszterelnök volt az egyetlen, aki m indenről tudott, am i exkluzív politikai státuszt biztosított a p énztár­ noknak. M iért nem tájékoztatta erről a tranzakcióról a pártelnökséget, s egyáltalában volt-e ilyen tájékozta­ tási kötelezettsége? - Tudtak róla... - Ő k azt állítják, hogy nem. - Ez szám om ra érthetetlen. De a p á rt­ p énztárnok egyszemélyi felelősséggel dönthet, s csak a kongresszusnak kell beszámolnia. - A többi testü­ letnek nem? - N em ... - Tehát Ö n igen nagy gazdál­ kodási szabadsággal rendelkezett, am iben nyilván az is közrejátszott, hogy bírta H orn Gyula feltétlen b i­ zalmát. - A p árt elnökét én m indenről tájékoztattam , m inden lényeges akciómról tudott. De tovább n em ­ igen m entem , tekintettel arra, hogy nagyon gyakran kiszivárogtak a Szocialista Pártból olyan inform áci­ ók, amelyeket belügyként kellett kezelni.” H a egy pártnak sötét anyagi ügyei vannak, az va­ lóban nem bírja ki a nyilvánosságot. A bennfentes

I n t e r jú

a z első

„K ereszta pá v a l”

|

77

tudás - és a fekete pénzek - kezelője viszont olyan inform ális hatalom ra tesz szert, am i formális h ata­ lom m á konvertálható a párto n belül. Bossányi: „... az feltűnő volt, hogy Ö n - ne vegye zokon - milyen nagyot ugrott előre a párthierarchiában. Az MSZPben tartja m agát az a híresztelés, hogy Ö nt tulajdon­ képpen a megyei elnökök szavazatai hozták be: tehát így le tt... alelnök. M égpedig úgy, hogy előtte 60 m il­ lió forintot szétosztott a megyei szervezetek között.” Máté tagadó válaszát fölösleges volna idézni. Helyette ism ét arra utalok, hogy az azóta eltelt másfél évtized­ ben az illegitim pénztárnoki hatalom vált a főhata­ lom m á az MSZP-ben. Ezt igazolja tartóssága is: m i­ közben Puch több m int egy évtizede szilárdan őrzi a maga pozícióját (a rövid ideig tartó formális leváltás ellenére), aközben nem kevesebb, m int öt különböző politikus fordult meg a pártelnöki poszton (Kovács, Hiller, Gyurcsány, Lendvai, M esterházy), köztük van, akit m ár csak Puch bábjának tartanak a p árt ügyeit belülről ismerők. Az interjú igazi régi kincsesbánya: m in d en és m indenki előbukkan belőle - még Simicska Lajos is. Máté ezt m ondja a többi „pénztárnokhoz” fűződő vi­ szonyáról: „...korrekt szakmai kapcsolatban álltunk, s rendszeresen találkoztunk is a parlam entben, hiszen voltak-vannak olyan közös ügyek, amelyeket m eg kell beszélni.” Ám Bossányi ismét kényes kérdést tesz föl: „.. .tartja magát az a pletyka, hogy Ö n olyan jó szak­ mai kapcsolatokat alakított ki például a fideszes Tóth Bélával vagy Simicska Lajossal... hogy ebből a p á rto ­ kat m ár nem érintő magán alapú gyüm ölcsöző üzle­ tek is lettek. - Ez rágalom. - Pedig azt is m o n d já k ... a

78

|

In t e r jú

a z első

„K er eszta pá v a l”

többi pártpénztárnok teljesen elismerte, hogy köztük Ö n az igazi »nagymenő«, akivel érdemes m agánüzle­ teket is kötn i... ez - úgym ond - pártokon felül álló érdekszövetség. - Ebből egy árva szó sem igaz. Ezek legendák. - M inden legendának van valami alapja. Ezeknek nincs.” Ehhez képest az eltelt másfél évtizedben ugyan­ csak m egizm osodtak az emeszpés és a fideszes p á rt­ pénztárnokok együttm űködéséről szóló legendák: „Puch-Sim icska-tengely”, 70-30 arányú osztozkodás a lenyúlt állami pénzeken stb. Mi lett volna, ha még alapjuk is van? Végül idézzük föl az interjú zárlatát, a kérdésekkel és a válaszokkal együtt: „Tudja, hogy Ö nt hogyan nevezik a pártjában a háta mögött? - Nem. - D on Corleone. - Én lennék a keresztapa?... Ez is a legendák közé tartozik. Én nem keresztapa vagyok. De azt állítom, hogy négy éven keresztül volt befolyásom a párt életére. S azt is állí­ tom , hogy m ost is van közvetett befolyásom a dönté­ sekre. És azt is állítom, hogy ezzel a Szocialista Párt csak nyerhet. M ert az én legfontosabb célkitűzésem, hogy a vállalkozókat - azokat, akik valójában eldön­ tik, hogy m ire is jusson ez a kicsi ország - m egnyer­ jem m agunknak...”

Az első (félig kirobbant) pártfinanszírozási botrány: aTocsik-ügy A Tocsik-ügy nagy port kavart annak idején. Ám ez a p o r leginkább arra volt jó, hogy a közvélemény sze­ me elől elfedje a valódi botrányt: az országot irányító politikai pártok jelentős részben az állam pénzének illegális eltulajdonításából fedezik saját m űködési költségeiket. M ert az 1996 szeptemberében kirobbant és m indm áig Tocsik-ügyként ism ert történet címsze­ replője valójában csak statiszta volt - pontosabban stróman. Az igazi főszereplők - az üzletkötők, a rab­ lók - a pártok voltak, pontosabban a korm ánypártok. Közelebbről azok pénzemberei, még közelebbről az MSZP-s Boldvai László és az SZDSZ-es Budai György. Az előbbi, m int láttuk, hivatalosan is a szocialisták pénztárnokaként egzisztált akkoriban, az utóbbi el­ lenben csak a botrány kipattanása révén vált ismertté a nyilvánosság előtt. Az ő nevéhez az „SZDSZ-hez kö­ zel álló üzletem ber” állandó eposzi jelzője tapad. Az 1996 őszén botrányos fordulatot vett történet valójában a rendszerváltozás idején indult. Az első szabad választásokat követően az M DF és az SZDSZ megállapodásának része volt, hogy a dem okrácia helyi biztosítékaként erős önkorm ányzatoknak kell m űködniük, s ezek számára anyagi alapokat kell biz­ tosítani. A két nagy párt ezért az önkorm ányzatokról rendelkező jogszabály elfogadásakor m ó d o síto tta a N ém eth-korm ány idején hozott átalakulási törvényt,

80

|

A T o c s ik - ü g y

am elyben így rendelkezett: „Az átalakuló vállalat va­ gyonm érlegében szereplő belterületi föld értékének megfelelő üzletrész (részvény) a föld fekvése szerin­ ti önkorm ányzatot illeti meg”.52 Hogy ez a lakonikus rendelkezés milyen konkrét anyagi következmények­ hez vezethet m ajd a gyakorlatban, azt akkor még sen­ ki sem m érte föl. Ám ham ar kiderült, hogy összes­ ségében súlyos tízm illiárdokról van szó: az érintett önkorm ányzatok ilyen nagyságrendű követeléseket tám asztanak az állammal szemben a törvény által n e ­ kik ítélt vállalati üzletrészek fejében. Az egymás u tá­ ni korm ányok persze húzták-halasztották a kam atos kam atokkal növekvő összegek kifizetését. Később egy újabb törvényhozási aktussal érdem ben mérsékelni is próbálták azokat, m ígnem a dolgot peres útra vivő önkorm ányzatok közül a dunaújvárosi (amelynek a D unaferr révén hatalmas összeg járt) jogerősen nyert a Legfelsőbb Bíróságon. Ez súlyos helyzetet terem tett. M ert az időközben m indösszesen 57 milliárdnyira nőtt követelés telje­ sítésébe belerokkant volna a költségvetés - az állam tehát nem fizethetett. Az efféle patthelyzetek megol­ dására szolgál a peren kívüli megegyezés intézménye. Esetünkben ez úgy születhetett meg, hogy az önkorm ányzatok lem ondtak követeléseik egy tetemes részéről, a fennm aradó részhez ellenben rövid úton - és készpénzben - hozzájuthattak: így a helyi kecs­ kék is jóllakhattak valamennyire, s az állami káposzta egy része is m egm aradhatott. Mivel ekkoriban m ár rendre az önkorm ányzatok is költségvetési problé­ 52 1990/LXXII. tv. 5. § (2). Bandula István: A világ korrupt (A Tocsik-ügy lezárásáról). Magyar Narancs, 2003. 04. 17.

A To c s ik -ügy

|

81

m ákkal küszködtek, a kevesebb, de azonnali és biz­ tos pénz kecsegtetőbb volt számukra, m in t az elvileg több, ám de távoli és virtuális. Érthető az is, hogy az állam ot képviselő ÁPV Rt. nem tárgyalt külön-külön a több száz önkorm ányzattal: így jutottak szerephez olyan jogászok, akik a szükséges közvetítő és integrá­ ló m unkát elvégezték az érintett felek között, persze sikerdíj fejében. Két ilyen szereplő volt: egy ikercég és egy jogtaná­ csos. Rajtuk kívül senki más nem juthatott a szóban forgó üzlet közelébe sem. A cégek a Vektor Rt. és a Vektor Bróker Rt. névre hallgattak, a jogászt Tocsik M ártának hívták. N oha a két részvénytársaság több, m int kétmilliárdot kaszált az üzleten, a jogásznő p e­ dig „csak” 804 milliót, az előbbiekről alig esett szó a botrány során. Tocsik M ártából ellenben dém oni fi­ gura lett: „Az 1996-os év botrányát eleinte egyetlen sze­ mélyre szabták... előbb értesülhettek a... hírfogyasztók Tocsik M árta arrogáns tárgyalási stílusáról és ál­ lítólagos korábbi zugírászati ügyeiről, m int az ÁPV Rt. és az önkorm ányzatok közötti vita lényegéről. A véleményformáló publicisták m egpróbálták beépíte­ ni a politikai köznyelvbe a »tocsikolás« kifejezést... A kezdetben csak T. M. m onogram m al illetett Tocsik M árta portréja sokáig rejtve m arad t... hetekkel a botrány kirobbanása után jelent meg az első vele ké­ szült címlapfotós interjú... Közben az újságírók ki­ nyom ozták a címét, körbevideózták a luxus erő d ít­ m ényrendszerként ábrázolt társasházat, becsöngettek a lakásába, kifaggatták a szomszédjait. A M ai Nap még »mozaik« fantomképet is közzétett Tocsikról.

82

|

A T o c s ik - ü g y

Az arctalan jogásznő portréját gondosan megrajzoló gyűlöletkam pány m inden gátlást félresöpört. Am ikor Tocsik M árta fényképe a Népszava hasábjairól végre szem benézett az olvasókkal, felismerhették benne a gonoszt, aki 804 milliót kasszírozott, ráadásul nem átallott sikerről beszélni. Az összeg borsosnak tű n t a Bokros-csomag következtében 17 százalékos reáljö­ vedelem-veszteséget elkönyvelni kénytelen átlagpol­ gár számára. Am ikor Suchman Tamás m iniszter... azt m ondta, hogy a sikerdíj összege szokatlan, de tö r­ vényes, sokaknak tényleg ökölbe szorult a kezük.”53 A m agyar közvélemény elsöprő többsége tehát hála a m agyar sajtónak is - valójában csak annyit fo­ gott föl az egészből, hogy valaki (ráadásul egy nő!) pár hónap leforgása alatt nyolcszáz milliót keresett egy üzleten. A m iért még csak nem is kellett érdem i m unkát végeznie, hiszen kész listákat kapott az érin ­ tett önkorm ányzatokról, s a dolog valójában m ár le volt zsírozva. A gazdasági lapok 1996 őszén több cikket közöltek az ügyletről, így a botrányt a parla­ m entben D eutsch Tamás révén prezentáló Fidesz tulajdonképpen csak sajtószemlét tarto tt ezekből. A dolog mégis bom baként robbant. H orn pár napon belül m enesztette az ÁPV Rt. igazgatótanácsát, annak vezetőjével, Szokai Imrével együtt, m ajd az ellenzéki nyom ásnak engedve kénytelen volt távozni a privati­ zációs miniszter, Suchman Tamás is. Ezek a tisztál­ dozatok eloszlatták a viharfelhőket a korm ány és az MSZP feje fölül - pedig az ügy igazán súlyos részletei csak ezután kerültek napvilágra.

53 Zolnay János: A Tocsik-botrány. Beszélő, 2000. július

A T o c s ik -ü g y

83

Két hét m úlva kiderült, hogy Boldvai László szo­ cialista képviselő és Budai György „SZDSZ-hez közeli vállalkozó” az első sikerdíj-részlet kifizetése után rög­ vest kapcsolatba léptek Tocsik Mártával. Előbb egy Vitos Zoltán nevű em ber kereste meg a jogásznőt, és Boldvai Lászlóra, az MSZP pénztárnokára hivatkoz­ va az első csom agért kapott sikerdíj egyharmadát kö­ vetelte. Tocsik felhívta Boldvait, aki legitimálta Vitos követelését, ám arra kérte Tocsikot, hogy őt többé ne hívja telefonon, különösen ne a Köztársaság téri irodájában, hanem a továbbiakban Vitossal tartsa a kapcsolatot. M ásnap a jogásznő pontosan 118 337 261 forintot utalt át az utóbbi által képviselt Arány Rt. bankszám lájára. M ájusban Budai György kereste meg Tocsik M ártát. Egy sörözőbe invitálta, ahol m ár Boldvai Lászlóval együtt várta őt, és közölte vele: ha nem utalja át a m ásodik csomagért kapott sikerdíj 80 százalékát, akkor elveszíti a megbízását. Az összeget még Boldvai is soknak tartotta, így végül a sikerdíj 50 százalékában állapodtak meg. Tocsik M árta ezúttal is pontosan fizetett: az Arány Rt.-nek és a Budai György által megjelölt újabb „alvállalkozónak”, az Utilitas R t.-nek is átutalt egyenként 112 276 700 forintot.54 Az ÁPV Rt.-től sikerdíj fejében Tocsik M árta ke­ zébe juttatott százmilliók harm ada-fele tehát a kor­ mányzó pártoknál, azaz a szocialistákhoz és a sza­ baddem okratákhoz kötődő cégeknél landolt. Boldvai László személye az első pillanatban nyilvánvalóvá te t­ te az MSZP szerepét, de nem sokára Budai G yörgyről is kiderült, hogy nem csupán a M érleg utcában for­

54 Uo.

84

A T o c s ik -ü g y

golódó „üzletem ber”, hanem ő volt az SZDSZ 1994-es választási kam pányának egyik irányítója. Az Utilitas Rt. elnöke pedig - ahova a Tocsiktól elcsatornázott százmilliók egy része befolyt - az a B ernhard B arna­ bás, aki nem rég még a p árt Országos Tanácsának a tagja volt. Ráadásul szoros kapcsolat fűzte őt Virág A ttilához is, akit az SZDSZ delegált az ÁPV Rt. igaz­ gatótanácsába. B ernhard és Virág a párt zuglói szer­ vezetének ügyvivőiként együtt kezdtek politizálni. A zuglói szervezet az SZDSZ egyik erőssége volt, 1990ben itt indult, és nyert lépviselői m andátum ot Pető Iván és Magyar Bálint, a párt elnöke és talán legerő­ sebb embere. Az Utilitas Rt. eredetileg a p árt kerületi irodájának cím én volt bejegyezve. B ernhard és Virág közös cége, a Realgár Kft. pedig egyenesen az SZDSZ M érleg utcai székházba, ahonnan csak 1996 őszén, a botrány idején költözött ki! Virág alapítója volt a Társadalmi Párbeszéd Alapítványnak is, amely szin­ tén részesült a sikerdíjból; a kuratórium elnöke pedig nem volt más, m int Bőhm András, a Fővárosi Köz­ gyűlés SZDSZ-frakciójának vezetője.55 Az MSZP és az SZDSZ tehát nyakig benne volt az ügyben. M iáltal egy csapásra érthetővé vált, m iért is ju th ato tt olyan játszi könnyedséggel a több, m int nyolcszázmilliós sum m ához Tocsik (akit Szokai an ­ n ak idején személyesen kísért át az ÁPV Rt. igaz­ gatótanácsi ülésére, s ajánlott a testület figyelmébe)! K iderült, hogy ő valójában csak stróm an volt, s az általa fölvett állam i pénz jelentős része a korm án y ­ párto khoz folyt be. A Tocsik-ügy a fekete p ártfin an ­

55 Uo.

A To c s ik - ügy

85

szírozás m ű k ö d é sét tette láthatóvá a magyar közvé­ lem ény előtt, ám e közvélem ényt - az akkor még a baloldali hegem ónia jegyében működő sajtónak is k ö szönhetően - a dolog érdem i része nem igen ér­ dekelte. Az újságírókat és az em bereket továbbra is Tocsik személye izgatta, és az a - m ost m ár k o rán t­ sem rejtélyes - kérdés, hogy m iként juthatott effek­ tiv m unka nélkül, ilyen könnyedén, ekkora sum m á­ hoz a jogásznő. Persze a két korm ánypárt is igyekezett elbagatel­ lizálni a dolgot, illetve letagadni a saját szerepét. Az az MSZP, am elynek elnöke habozás nélkül föláldoz­ ta a vele szoros m unkakapcsolatban és barátságban lévő ÁPV Rt. elnököt és a privatizációs m inisztert, a p ártp én ztárn o k személyét illetően a legcsekélyebb konzekvenciát sem volt hajlandó levonni. M int m ár em lítettük, Boldvai annak ellenére a frakció tagja m aradt, hogy az ügyészség befolyással való ü zér­ kedés cím én vádat emelt ellene, a bíróság pedig első fokon bűnösnek találta, és - Budai Györggyel egyetem ben - tíz hónap letöltendő szabadságvesz­ tésre ítélte. Az MSZP eközben, m in th a m i sem tö r­ tént volna, egyéni jelöltként in d íto tta őt az 1998-as választásokon - ahol ráadásul ny ern i tu d o tt! Sőt, időközben alighanem Tocsik M ártával is sikerült m egértetni, hogy a fekete pártfinanszírozás a p o liti­ ka legszigorúbban védett területe (lásd: egy m in isz ­ ter b u k h at - egy pénztárnok nem ), m e rt a jo g ászn ő visszavonta a Boldvaira és Budaira te tt terh elő val­ lom ását, aminek következtében a Legfelsőbb Bíró­ ságon végül fölmentették őket. Tocsik a késő b b iek során soha többé nem tett em lítést B o ldvairól és Bu­

86

A T o c s ik - ü g y

dairól. Ám a dolgot mégse lehetett teljesen m eg nem történtté tenni: az M SZP-nek 1998-ban p én z tá rn o ­ kot kellett cserélnie. így került a posztra az o tt azóta m egingathatatlan Puch László...

Az állatorvosi ló: a Postabank Princz G ábor és bankja többször szóba került m ár az eddigiek során. Ideje hát közelebbről is szemügyre vennünk azt az em bert és azt a pénzintézetet, akinek és am inek a m űködése kapcsán a magyar közélet csúf betegségeinek szinte az összes korai - ám igen v iru­ lensen fejlődő - tünete tanulmányozható. Princz, aki 1988-tól 1998-ig volt a Postabank vezére (s ezt szó szerint kell érteni), a legkevésbé se tűnt afféle decens bankárnak. Sokkal inkább közéleti személyiségnek szám ított - m a celebnek m ondanánk. Állandó m édia­ szereplő volt, szerteágazó kapcsolatrendszert épített ki magának. A politika nagyágyúival éppúgy szoros és bizalmas viszonyt ápolt, m int élsportolókkal, szí­ nészekkel, énekesekkel, a sajtó és az üzleti élet közis­ m ert figuráival. Akkoriban ő - azaz bankja - szám í­ tott a legnagyobb magyar mecénásnak: koncerteket, filmeket, kiállításokat, fesztiválokat, sportesem énye­ ket szponzorált. A háttérben pedig politikai pártokat, illetve hozzájuk kötődő alapítványokat és cégeket pénzelt, a legkülönfélébb m ódokon. 1996-ben Bujtor István elkészítette Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában című regényének film válto­ zatát. Princz nemcsak szponzorálta a filmet (ő volt feltüntetve annak producereként), de kapott b e n ­ ne - adatott magának - egy nyúlfarknyi szerepet is. Méghozzá abban az epizódban, ahol az állítólagos büntetőtáborról kiderül, hogy valójában egy óriási pénzügyi panam a részeként m űködő színjáték, ahol m indenki dúskál a földi javakban. A légionárius r u ­

88

| Az

ÁLLATORVOSI LÓ: A POSTABANK

hába bújt bankvezér, szerepe szerint, megkérdezi az egyik főhőst: „Kell pénz? Nesze, adok.” S azzal zub­ bonya zsebéből előhúzott egy vaskos köteg bankje­ gyet... A Postabank-vezér rendkívüli kapcsolatterem tő képességgel rendelkezett, szinte bárkivel meg tudta kedveltetni magát. H orn Gyulát, az MSZP-s m inisz­ terelnököt éppúgy a bizalmasának, mi több, a b arát­ jának tudhatta, m int Lezsák Sándort, az MDF alelnökét. Az előbbinek, m int láttuk, ulti partnere volt, és olyannyira a bizalmába férkőzött, hogy az éberségét elaltatva egy ostoba villaépítésbe is bele tudta húzni. Az utóbbival pedig - akinek a Lakitelek Alapítványá­ ba bőven pum pálta a pénzt - még azt is el tudta h i­ tetni, hogy ő (a M oszkvában született és tanult pesti bankár) alapjában véve nem zeti érzelmű, de legalább­ is fogékony az efféle érzelmek iránt, így aztán Lezsák többször magával vitte őt erdélyi útjaira, nem titkolt „térítő szándékkal”. Ha van két egymástól erősen k ü ­ lönböző alkat, akkor az italkedvelő, posztkom m unis­ ta H orn és az absztinens, népnem zeti antikom m unista Lezsák azok. (Persze m indkettejük karakterének alapvonása a fondorlatosságig m enő ravaszság, de ez más lapra tartozik...) És Princzet H orn is, Lezsák is a maga em berének tudta! A bankár ugyanekkor O r­ bánnal is kiváló személyes kapcsolatokat ápolt, csalá­ dilag jártak össze, az asszonyok recepteket cseréltek.56 A bankvezér ügyelt rá, hogy m indez ne m aradjon titokban: m indenki tudta róla, hogy ő m indenkivel jóban van, neki m indenki a lekötelezettje, ő m in d en ­ 56 Ószabó Attila - Vajda Éva: Vabank. A Postabank-ügy politikai háttere. In: Magyarország politikai évkönyve 1999. 370. o.

AZ ÁLLATORVOSI

LÓ: A POSTABANK

89

kiről tud m indent, bárm it elintéz - ő t viszont nem intézheti el senki sem. A m édiában megjelenő kép kialakítását sem bízta a véletlenre, kiterjedt sajtó-holdingot birtokolt, a P&B M édia nevű cégen keresztül érdekeltségébe tartozott a M agyar Nemzet, a M agyar Narancs, a Beszélő, a 168 óra, a Nem zeti Sport, a Kurír, a Világgazdaságot kiadó Z öld Újság Rt., a Szabad Föld, a Pesti Műsor, néhány vicclap, m int a Ludas Matyi és több megyei napilap. Ezen kívül még a Szikra Lapnyomda, a H íd Rádió Kft, a Rádió Bridge és a Magyar Eurosport.57 Princz G ábor m ár egy éve nem volt a Postabank elnöke, am ikor napvilágra került egy terjedelmes lista arról, hogy az évek során a magyar politika, a média, a művészvilág és a sport kiválóságai (s a kevésbé kivá­ lók) közül ki m indenki kapott az akkori (35 százalék fölötti) piaci kam atnál nagyságrendekkel olcsóbban (15, 10, sőt 5 százalékért!) többm illiós hiteleket, illet­ ve a maga betétjei után a piacinál jóval drágább betéti kam atot. Az 1999-ben publikussá vált postabanki V. I. P. listán58 (ennek keletkezésére és közzétételére még visszatérünk) a bank, azaz valószínűleg személyesen Princz által 1991 és 1998 között privilegizált ügyfe­ lek névsora s az általuk felvett hitelek, illetve kam atok összege olvasható. A színészek, a vízilabdázók és az újságírók nevét (noha az utóbbiak esetében ez nem

57 http.7/index.hu/belfold/2009/02/l l/jogerosen__itelet_a_postabank perben/ 58 A korábban már megszellőztetett listát a Világgazdaság című lap tette közzé 1999. augusztus 2-án. A teljes lista fellelhető itt: http://starson.bl3.hu/index.php?f=7&s=2&blogid=532& bm=242753

90

Az

ÁLLATORVOSI LÓ: A POSTABANK

volna m inden indok nélkül való) m ost ne firtassuk: m aradjunk csak a politika szereplőinél. Az utóbbiak közül az első években az MDF, illet­ ve a korm ány néhány em bere (az utóbbi esetében a m ásodik vonal) került Princz „hálójába”. Az állam ­ titkárok közül 1992-ben Bogár László, Bogdán Tibor és Kajdi József vett föl kedvezményes hitelt; 1993ban maga Csoóri Sándor, valam int Lezsák Lajos és Lezsák Lajosné, továbbá Olajos Csaba és felesége. A Lezsák név önm agáért beszél: vagy Lezsák Sándor tett közvetve szívességet egy közeli rokonának, vagy ő maga volt a kedvezményezett, s a rokon csak a stró­ m an szerepét töltötte be.59 Olajosné („Csöpi”) pedig Lezsák titkárnője v o lt... 1994-ben is jutott még ked­ 59 Itt elárulom egy személyes titkomat: a nyolcvanas évek első fe­ lében én is vettem fel kölcsönt Lezsák részére. Kiskunmajsán voltam gimnáziumi tanár, s egy barátom révén Lezsák is­ merőse, aki akkoriban szűk anyagi körülmények között élt Lakiteleken. A házát építgető, megszorult „Sanyi” m ár nem volt hitelképes, így én vettem föl neki strómanként 70 ezer fo­ rint mezőgazdasági kölcsönt. A barátom megbeszélte a majsai fiókvezetővel, akit m indenki csak „Ótépés Mariként” emlege­ tett, s én az előre megbeszélt időpontban bem entem a bankba a kitöltött hitelkérelemmel. A jogcím „szarvasmarha-tartás” volt. A kérőlap megfelelő rovatába becsületes balfékként beír­ tam a lakcímemet: Móra Ferenc utca 12. II. emelet 5. „Ótépés Mari” ezt látva hangosan fölkacagott, majd áthúzta, és beírta: Tanya 278. (vagy valami hasonlót). A pénzt ezek után kéz­ hez kaptam, majd az utcára lépve azonnal át is adtam a ba­ rátomnak, s az összeg még aznap megérkezett Lakitelekre. A törlesztésre nem volt gondom, azt Sanyi rendesen intézte a nevemben, a pénzről többé nem is esett szó. Akkor jó érzéssel töltött el, hogy segíthettem egy kiváló embernek. Ma is büszke vagyok erre - a későbbi, a mai Lezsákot, ugyebár, nem ism er­ hettem még akkoriban...

Az

á l l a t o r v o s i ló : a P o s ta b a n k

|

91

vezményes hitel egy M DF-esnek: Herényi Károlynak. A m ikor (1999-ben) a dolog napvilágra jön, Herényi m ár a p árt alelnöke és frakcióvezető-helyettese (át­ m eneti időre le is m o n d ezekről a tisztségeiről), ám am ikor kapta, m ég nem volt se képviselő, se elnökségi tag. Csak az M D F szóvivője - s mint ilyen, Lezsák Sándor ügyvezető alelnök bizalmasa. S ha m ár itt tar­ tunk: még ebben az évben is jutott 2,5 millió Lezsák Lajosnak. Ám '94-ben m ár jókora összeget (8 milliót) kapott az olcsó pénzből az MSZP-s Csiha Judit (1992 és '94 között az országos elnökség tagja, '94-től o r­ szággyűlési képviselő, az Igazságügyi M inisztérium politikai államtitkára, majd Suchman bukása után privatizációs m iniszter). Nem kell csodálkoznunk azon, hogy a m ásodik ciklus idején m ár baloldali politikusok fémjelzik a listát. Például Nagy Sándor, az MSZP egyik erős embere. Vagy Tömpe István, az ÁVÜ első elnöke a N ém eth-korm ány idején, majd 1998-ig a MÁV vezérigazgatója (ő nem kevesebb, m int 21 milliót vett fel 10 százalékos kam atra.) Ám a hab a tortán: Rubicsek Sándor, aki a H orn-korm ány alatt a Kormányzati Ellenőrzési Irodát vezette! A több száz fős V. I. P. listán nem holm i gazfic­ kók szerepelnek. Hanem zömmel am úgy tisztességes emberek, akiknek - adott esetben egy házépítés, egy lakásvásárlás, egy válás idején - Princz (vagy valam e­ lyik közös ismerős) úgy ajánlotta föl a kedvezményes hitelt, m int a legtermészetesebb baráti segítséget. S am iért természetesen semmiféle konkrét ellenszol­ gáltatást nem kért. Ám amivel - m in t valam i finom pókfonállal - mégis befonta az illetőket, lekötelezte őket - a politika szereplői és az állam apparátus tag­

92

[ Az ÁLLATORVOSI

LÓ: A POSTABANK

jai esetében elfogadhatatlan módon. így történhetett meg az, hogy noha a kilencvenes évek m ásodik felé­ ben pénzügyi és politikai körökben m ár köztudom ású volt, hogy Princz m inden szakmai szabályt áthágva fe­ lelőtlen hazárdjátékot játszik a rábízott pénzintézettel, s azt a biztos csőd felé viszi, mégsem történt sem m i érdemleges lépés a folyamat leállítására. Sem a kor­ mány, sem a pénzügyi felügyelet, se senki nem tette meg azt, am it rég meg kellett volna tennie, m ert ebbe a hazárdjátékba valami m ódon m inden fontosabb közéleti aktor - a magyar politikai elit egésze - be volt vonva, m ondjuk így: csendestársként. Princz a politikához, a pártokhoz (főként a m in ­ denkori korm ánypártokhoz) fűződő bensőséges vi­ szonyra épített. E viszony nyílt vállalása taktikájának részét képezte. Amit persze stratégiaként igyekezett eladni, olyannyira, hogy a kilencvenes évek legelejé­ től nyíltan hangoztatta: „a Postabank a rendszerváltás bankja volt.” Bukása után egy évvel, Bécsből visszapil­ lantva, m ár nem csak a magyar pártpolitikai infrast­ ruktúra megteremtőjeként, hanem egyenesen a sta­ bil és konszolidált magyar dem okrácia m entoraként próbálja magát beállítani: „végül majd a társadalom is méltányolni fogja, hogy mi nem hazavittük a pénzt, nem privatizáltunk malm okat és bányákat, nem vet­ tü n k gyárakat m agunknak - hanem bizonyos politikai folyamatok mellett tettük le a voksot, és azokat tám o­ gattuk. .. M ert kénytelen lesz elismerni: mi m indig ki­ zárólag a nem szélsőséges, mérsékelt, a nagyon széles dem okratikus vonal mellett álltunk, azt támogattuk.”60 60 Dr. Kende Péter: Bank bianco. A Postabank és Princz Gábor. Budapest, 1999. Kende Art. 64. o.

AZ ÁLLATORVOSI

LÓ: A POSTABANK

|

93

M intha bizony 1990-ben - ha nem lett volna ilyen felelős dem okrata - Princz valamely szélsőséges erőt is k orm ányra ju ttathato tt volna bankja pénzével. Vagy teszem azt 1994-ban Csurka (1,4 százalékot el­ ért) M IÉP-jével is megnyerethette volna a választáso­ kat az M SZP helyett, ha úri kedve úgy diktálta volna. Ugyan már. Bocsánat, de nem állhatom meg, hogy ne utaljak rá: utólag még a nyilasok is találtak demokra­ tikus ideológiát 1944-45-ös rém uralm uk igazolására, m ondván: az ő végsőkig való kitartásuknak köszönhe­ tően lassabban voltak képesek előrenyomulni a szov­ jet csapatok, s így kisebb területet tudtak bekebelezni és bolsevizálni a háború után. Következésképp E uró­ pa nagyobb részén m aradhatott meg a dem okratikus berendezkedés. Túl azon, hogy a m agyar nyilasokat a legkevésbé sem a nyugati dem okrácia védelme m o ­ tiválta egykoron, „kitartásuknak” köszönhetően vált rom halm azzá az ország, és százezrek pusztultak el. Princz „dem okratikus önzetlensége” pedig valójában az új magyar dem okrácia korrum pálását, m egrontá­ sát, a hosszabb távú következményeket tekintve pedig a pusztulását és a bukását segítette elő. A Postabank-sztori legszigorúbb s egyben legplasztikusabb szakmai összegzését Iványi György, az Inter-E urópa Bank elnök-vezérigazgatója adta a n ­ nak idején: „Bár kitűnő ötlet volt a p o stahivatalokra építve létrehozni lakossági bankot, a P o stab an k soha nem lett lakossági bank. B etétgyűjtési ren d szer m a ­ radt, jelentéktelen eszköz-oldali szolgáltatásokkal, am it semmi más nem tám asztott alá, csak a nagyon intenzív reklám kam pány... Szóval fo rrás-o ld alo n volt a betétgyűjtési rendszer, eszk ö z-o ld alo n pedig

94

AZ ÁLLATORVOSI

LÓ: A POSTABANK

ipari holding m űködött. Amely term észetesen vesz­ teséges volt, hiszen nem felelt meg az alapvető banki struktúráknak. Ilyen hosszú ideig a felszínen ta rta ­ ni nyilvánvalóan a rendkívül jó kapcsolatrendszere tudta, a politikusokkal és a vélem ényform áló értel­ miséggel. Tehát szerintem a Postabank-sztori lénye­ ge a politikai és szellemi prostitúció. Ne felejtsük el: ennek a két rétegnek a nem es céljai m indig olyanynyira nem esek, m agasztosak, hogy ezek m egvalósí­ tása érdekében az égadta világon semm iféle skrupulusuk nincs bárm ilyen eszközt igénybe v en n i... A rendszer m űködőképessége szem pontjából azonban tökm indegy, hogy valaki a saját javára lop, vagy a szudáni éhező gyerm ekek javára, esetleg a fényes és boldogító m agyar jövő érdekében - a rendszer­ ben m indegyik esetben pont ugyanúgy m űködési zavarok tám adnak. A nnak norm ális m űködéséhez ugyanis az kell, hogy az kapja a m egrendelést, aki a legjobb árat és színvonalat kínálja. Pont. Az összes többi torzítja a rendszert.”61 A bankszakm a szabályait m indinkább figyelmen kívül hagyó, magát önálló politikai aktorként viselő Princz tevékenysége a kilencvenes évek m ásodik fe­ lére egyre inkább ámokfutás-jelleget öltött. Lassan a szélesebb közvélemény előtt is kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy a Postabank körül nincsenek rendben a dolgok. így nem csoda, hogy 1997 februárjában a kö­ zeli bedőlésről szóló egyetlen fax-üzenet is elég volt ahhoz, hogy órákon belül ezrek rohanják meg a fió­ kokat, am inek következtében aztán valóban beállt a

61 Uo. 52. o.

AZ ÁLLATORVOSI LÓ:

A POSTABANK

|

95

csőd közeli helyzet, m e rt a betétesek pár nap alatt 67 m illiárd fo rin to t vittek ki a pénzintézetből. „Princz bankja ettől kezdve „a »műtőasztalon fe­ küdt«, és felette folyamatos konzíliumot tartottak a pénzügyi tárca, a bankfelügyelet és a jegybank m u n ­ katársai. Az ugyanis m indenki előtt világos volt, hogy a Postabank ütem esen m enetel a csőd felé, s hiába szólítják fel az állam i hatóságok m induntalan a tu ­ lajdonosokat és a vezetést a pénzintézet helyzetének rendezésére, ha azok nem csinálnak semm it, az ál­ lam nak előbb-utóbb be kell avatkoznia. Ennek m ódja és m értéke pedig egyáltalán nem volt közöm bös, m ár csak az 1998-as költségvetés tervezése m iatt se m ... A pénzügym iniszternek beszám olók szerint ez a hely­ zet több álm atlan éjszakát és állandó feszültséget je ­ lentett. A korm ányüléseken m indig szenvedő arccal számolt be a Postabankról, bár végül elfogadta, hogy az ÁPV Rt. bevonásával bújtatva dobjanak m entőövet a pénzintézetnek... m ert maga is úgy gondolta: egy nyílt konszolidáció sokat ronthatna az ország n em ­ zetközi megítélésén, és alkalmat terem thetne a forint elleni spekulációra.”62 M indebből kiderül, hogy Princz G ábor és az ő vircsaftja ekkor m ár a legmagasabb politikai körök­ nek okozott súlyos fejtörést. 1997-ben végül bújtatott formában, az ÁPV Rt. bevonásával, összesen m integy 22 milliárd forint értékben dobott m e n tő ö v et a pén z­ intézetnek a Horn-kormány, állam i in g atlan o k rész­ vényekre cserélése által, és egyéb tran zak ció k révén. Ezek után azt hihették, hogy a P ostabankkal nem lesz

62 Ószabó - Vajda: Vabank. 367. o.

96

A Z ÁLLATORVOSI LÓ: A POSTABANK

több gond a választásokig. Ám tévedtek. „Politikai körökben kisebbfajta sokkot okozott, am ikor február környékén napvilágot látott az első nem hivatalos adat a b ank várható hiányáról, ami m ínusz 13 m illiárd fo­ rin t körüli eredm ényt jelzett. Lelkileg senki nem erre volt felkészülve. Ez így túl sok volt... A konzílium tagjai között ekkor kétségbeesett ötletelés... kezdő­ dött arról, hogyan lehet a Postabankot m egm enteni az összeom lástól... A m inisztérium ban az m in d en ­ ki előtt világos volt, hogy a feltőkésítésre a közpon­ ti költségvetésben nincs elegendő rejtett tartalék... Princz G ábor viszont még ekkor is folyamatosan azt jelezte a korm ányzatnak, hogy képesek önerőből... m egoldást találni a válságra... A Postabank első em ­ bere olyan volt, m int egy kígyóbűvölő. Fantasztikus adottságai voltak, szinte beleégette azt a hitet a kör­ nyezetébe, hogy m indent el tud intézni és még ezt is meg tudja úszni...” Princz egy nagyszabású konstrukcióval, az orosz államadósság bevonása révén próbált forrást terem ­ teni a bank tőkehelyzetének rendezéséhez. Az ötlet M áté Lászlótól, az MSZP korábbi pénztárnokától származott, aki üzleti érdekeltségei révén szintén szo­ ros kapcsolatban állt a Postabankkal. És úgy látszik, a volt pénztárnok még négy évvel a tisztségéből való távozása után is elég befolyással rendelkezett, m ert „a korm ány végül m árciusban egy titkos korm ányha­ tározatban rendelkezett arról, hogy az államadósság bevonásával terem tenek pénzt a Postabank feltőkésí­ téséhez. Ennek értelmében az orosz államadósságot a M agyar Állam kincstár 58 százalékos árfolyamon, 2000. decem ber 22-ig halasztott fizetéssel eladja a

AZ ÁLLATORVOSI LÓ:

A POSTABANK

97

londoni Singer & Friedlander bankcsoportnak, amely ennek fejében egyrészt 18 m illiárd forint értékben tő ­ két emel a Postabankban, másrészt pedig 110 millió dollár értékű ingatlangaranciát biztosit.”63 Ám a nagy tranzakció lebonyolítására már nem volt elég idő. Közelgett ugyanis a bank április 10-i éves rendes közgyűlése, ahol döntést kellett hozni a helyzet rendezéséről. „A fiúk nem tudták időre ren ­ desen összerakni a konstrukciót - m ondta egy befo­ lyásos személy, aki szerint ha m inden megfelelt volna a törvényi előírásoknak, akkor az erős politikai h át­ szél m iatt átm ent volna a döntéshozókon a tranzak­ ció.” így azonban április 9-én H orn Gyula kénytelen volt összehívni a parlam entben azt a válságtanácsko­ zást, ahol - m int korábban m ár em lítettük - m egszü­ letett a Princz menesztéséről szóló korm ányzati d ö n ­ tés. Amelyet aztán - ahogy azt szintén jeleztük - az érintettnek mégis sikerült visszavonatnia a m iniszterelnökkel. (Ha tetszik: ultipartnerével és villaépíttető ügyfelével). Princz tehát ezt is megúszta. Volna. Ha H ornék nem vesztik el a választásokat. De elvesztették. Á m a bankár sosem csak egy vasat tartott a tűzben. „M in­ den létező trükköt bedobott, hogy a b ő rét m en tse... Erre az időre tehető, hogy nyilvánosan is átállt a... Fideszhez, m ert nem bízott H orn Gyula k orábban tett homályos ígéretében, O rbán Viktorral p ed ig ... m ár évek óta bizalmas viszonyban volt. Sokan ezért is várták kíváncsian, hogy m iután a Fidesz ny erte m eg a választásokat, mihez kezd a Postabankkal és személy

63 Uo.

98

Az ÁLLATORVOSI

LÓ: A POSTABANK

szerint Princz Gáborral. A pénzvilágban a választá­ sok környékén ugyanis futótűzként terjedt a hír, hogy a Postabank - amely nem titkoltan m inden politikai pártot tám ogatott - több százmillió forinttal segítette a Fidesz választási kampányát. A h ír m egalapozott­ nak bizonyult. Kiderült ugyanis, hogy a Postabank Invest által alapított Herczog Palace Kft. tavasszal üzletrészt vásárolt a Fideszhez közelálló M ahirtól. A m integy 15 millió forint névértékű üzletrészt 380 m il­ lióforintért, azaz huszonhétszeres áron adták el azzal, hogy az üzletrészt a M ahir 1998 végéig ugyanezen az áron visszavásárolja. Erre azonban máig nem került sor, így az ügylet... a Fidesz választási kam pányához biztosított forrást. Hasonló lépésként értékelték azt is, hogy a Postabank 190 millió forint értékű hitelt adott a szintén a Fidesz-közeli A-Reklám Kft.-nek, illetve megbízást a párt választási kam pányát szerve­ ző Happy End Kft.-nek oktatófilmek készítésére. A H appy End erre körülbelül 50 millió forintnyi előle­ get vett fel, ám a megbízást nem teljesítette az előírt határidőig. Sokan azt is a Fidesz tám ogatásának te ­ kintik, hogy a Postabank 2000 közepéig rendszeresen megjelenő hirdetések közlésére kötött szerződést a Napi Magyarország című lappal, és a néhány tízmillió forintos összeget egyben és előre kifizette.”64 (Kieme­ lések tőlem - D.J.) O rbán Viktor, az új m iniszterelnök azonban iga­ zolta Pozsgay egykori mondását: a hála nem politi­ kai kategória. Princz hiába próbálkozott m indenfél­ ével még a választások után is, O rbánék rövid úton

64 Uo.

Az

ÁLLATORVOSI LÓ: A POSTABANK

99

és elég kem ényen kipenderítették a Postabankból. Mi több, a pénzügyi korm ányzat ismeretlen tettes ellen feljelentést is tett, s a nem rég még érinthetetlennek hitt bankvezér egy időre jobbnak látta, ha távozik az országból. Ekkoriban terjedt el az az aranyhalas vicc, m iszerint O rb án a folyóparton épp egy halat belez ki, m ikor egy arra járó rém ülten figyelmezteti: - M inisz­ terelnök úr, de hisz ez egy aranyhal! - Igen, tudom . - De hát ez teljesítette volna három kívánságát! - Ne izguljon, ember, m ár teljesítette... Lehet, hogy ez nem a legméltányosabb interpre­ tálása Princz elbocsátásának és a Postabank okozta problém ák megszüntetésének. Hiszen gondolhat­ n án k azt is, hogy O rbán legalább rászánta m agát arra, am ire elődei képtelenek voltak rászánni m agukat, s ezzel kim etszett egy csúnya fekélyt a m agyar politika testéből. Hogy a Princz kirúgásával és a postabankos vircsaft megszüntetésével tisztább viszonyok alakul­ tak ki a magyar pártfinanszírozás - és általában a m a­ gyar politika - körül. Sajnos szó sincs ilyesmiről: a dolgok épp ellenke­ zőleg alakultak. Kezdjük azzal, hogy a pénzintézet konszolidáció­ ja - fölülmúlva a legpesszimistább várakozásokat irgalm atlanul sokba került. Az O rb án -k ab in et nem kevesebb, m int 152 milliárd forintos tőkeem elést volt kénytelen végrehajtani. Valóban kénytelen volt? Ezt sokan kétségbe vonták már akkor is. A Deloitte and Touche vizsgálata szerint 100 m illiárd is bőven elegendő lett volna. Az SZDSZ erre hivatkozva p ar­ lam enti vizsgálóbizottság felállítását kezdem ényez­ te, amely azonban meg sem kezdhette m ű k ö d ését a

100

Az ÁLLATORVOSI

LÓ: A POSTABANK

Fidesz szabotázsa miatt. (A parlam enti többségnek a bizottság felállítására vonatkozó ellenzéki kezde­ ményezést nem állt m ódjában megvétózni, így azt a „megoldást” választotta, hogy nem küldött tagokat a bizottságba, továbbá a plenáris ülésen nem szavazta meg annak elnökét, Eörsi Mátyást sem.) Em iatt máig él a gyanú, hogy O rbánék szándékosan konszolidál­ ták túl a Postabankot, hogy a fölösleges ötvenmilliárdot aztán a megfelelő módszerekkel a saját pártjuk (és zsebük) irányába csatornázzák el. Az m indenesetre figyelemre méltó, hogy 2006ban, az első fokú ítélet előtt az utolsó szó jogán Princz m egpendítette a következő kérdéseket: „Sokakban jogos a kérdés és bennem is: m iért volt szükség az után unk következő bankkonszolidációra, milyen szá­ mítások, auditált mérlegek alapján történt ez és m iért volt ennek az értéke 150-160 m illiárd forint? Hol ez a pénz tehát? És m iért nem véletlen, hogy akik ezeket felhasználták akkoriban, egyben a mi feljelentőinkké is váltak?”65 Erre persze lehet legyinteni és azt m o n ­ dani, hogy a bankár nyilván másokat akart besároz­ ni, s a szavai nem vehetők komolyan. Csakhogy m ár 1999-ben olvasható volt az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet hivatalos jelentésében, hogy a korm ány a szükségesnél jóval többet költött a Postabank (és az MFB) konszolidációjára. Hogy mi volt erre a reakció? A korm ány lem ondásra szólította fel Tarafás Im rét, a felügyelet elnökét. S m iután ő ezt a szívességet nem volt hajlandó m egtenni Orbánéknak, a pénzügyi és számviteli törvény módosításával új ellenőrző szerve­ 63 http://index.hu/belfold/2009/02/ll/jogerosen_itelet_a_postabank_perben/

Az

ÁLLATORVOSI LÓ: A POSTABANK

|

101

zetet hoztak létre: így született meg a PSZÁF (s került az élére Szász Károly). 2006-ban aztán váratlanul napvilágra jött egy addig titokban m aradt - 2000-ben készült - KEHIjelentés, ami ugyancsak több tízmilliárdos túlköltésről és gyanús ingatlan-ügyletekről beszélt a Postabank konszolidációja kapcsán. Bizony, ezt a Sepsey-féle K orm ányzati Ellenőrzési Hivatal készítette. Ám az O rbán korm ány kancelláriam inisztere felfüggesztette a további vizsgálatot, am it levélben közölt a KEHI el­ nökével 2000. decem ber 14-én.66 Az elkészült jelentés eltűnt a süllyesztőben, am ikor pedig előkerül, Stum pf is, Sepsey is letagadta a létezését. Stum pf egyenesen ham isításról beszélt, és perrel fenyegetődzött, am iből persze nem lett semmi, s az ügy egy idő után lekerült a napirendről.67 M indez együtt m ár erősen valószínűsíti, hogy a szóban forgó tízmilliárdokat valóban ellopták va­ lakik. Ám hogy kik lehettek, annak a találgatásába nem bocsátkozunk, ezt inkább az olvasó fantáziájá­ ra bízzuk. Mi pedig nézzük meg a sokat em legetett postabanki V. I. P. lista nyilvánosságra hozatalának ügyét. Kezdjük azzal, hogy ilyen lista eredetileg nem létezett. A bankban Princz regnálása alatt n e m vet­ ték lajstromba a privilegizált ügyfeleket, m ag u k a hitelkérelmek sem voltak föllelhetőek, ahogy jegyző­ könyvek sem készültek az eseti döntésekről. Princz kirúgása után az új kormány, pontosabban a KEHI rendelte meg a bank új vezetőjétől, A uth H en rik tő l 66 http://index.hu/belfold/pbwork02/ 67 Postabank-ügy: se jelentés, se levél? Népszabadság, 2006. 02. 10.

102

AZ ÁLLATORVOSI

LÓ: A POSTABANK

a kedvezményes elbírálásban részesített hitelezők és betétesek adatait. A Sepsey Tamás birtokába került lis­ tát A uth Henriken kívül egyetlen ember látta: Orbán Viktor. Erről maga Sepsey nyilatkozott a M agyar Te­ levízió Aktuális című m űsorában 1999. június 30-án. „Ebből nálunk egy példány van, ezt az egyetlenegy példányt az ellenőrzést vezető, még egy személy, és én láttam , és a páncélszekrényemben őrzöm ”. A nnak a kitalálását, hogy ki volt a „még egy személy”, nem kell az olvasó fantáziájára bíznunk, m ert Sepsey maga m ondta el ugyanebben az interjúban: „a m iniszterelnöknek a kellő tájékoztatást m egadtam ”. A m ikor a M agyar Hírlap újságírója később rákérdezett, hogy ez a m ondat azt jelenti-e, hogy átadta a listát O rbán Vik­ tornak, Sepsey lényegében szó szerint megismételte a fenti m ondatot: „a m iniszterelnöknek m egadtam a kellő tájékoztatást”, ám a konkrét újságírói kérdésre nem volt hajlandó igennel vagy nem m el válaszolni.68 M ert term észetesen tisztában volt vele, hogy a b an k ­ titokhoz a jog szerint a m iniszterelnök sem férhetett volna hozzá. M indez azért volt kényes kérdés, m ert az ügyészség 1999-ben m ár kénytelen volt eljárást in ­ dítani a Világgazdaság szerkesztői ellen, akik - a k ü ­ lönféle lapokban történt kiszivárogtatások után - az egész listát közzétették. De vajon kitől kapták meg? H árm at találhatunk, m on dhatnánk erre, ám a dolog nem ilyen egyszerű. A listán szereplő neveket ugyanis a Napi M agyarország kezdte csöpögtetni 1999 júniusában. Fokozatosan adagolva előbb szocialista politikusokat, majd balol­ 68 Ferenczy Krisztina: A KEHI rendelte meg a VIP-listát. M a­ gyar Hírlap, 1999. 09. 07.

AZ ÁLLATORVOSI

LÓ: A POSTABANK

103

dali újságírókat is. A ztán június 22-én váratlan dolog történt: a M agyar Televízió H íradója közölte: „a most hatalmon lévő legnagyobb kormányzó párt legalább tíz tagja is részesült hitelben”.69 Ez villámcsapásként h a­ tott, ám m ásnap a H íradó elnézést kért a téves közlé­ sért. Rogán A ntalt, a Fidesz frakcióvezető-helyettesét is bekapcsolták telefonon a hírm űsor szerkesztőségé­ be, s ő megerősítette: nem igaz a tegnapi közlés. A M iniszterelnöki Hivatal sajtóreferensére hivatkozott, aki a KEH I adatainak ismeretében cáfolta az előző napi bejelentést. Az M TV h ír igazgatója, Csermely Péter ezek után mentesítette a munkavégzés alól a H íradónak a h ír közlésében szerepet játszó m unka­ társait.70 (A jegyszedőt pedig, aki bevallotta, hogy az anyja egy kulák szeretője volt, internálták.) Ezek után került a Világgazdaság szerkesztőségébe a „teljes lis­ ta”, amelyen valóban egyetlen fideszes politikus sem szerepelt... Epilógusként mi más állhatna a tö rtén et végén, m int a Postabank-per rövid története: az állatorvosi ló farán éktelenkedő talán legrútabb fekély. A följe­ lentés m iatt a nyomozás m ár 1998-ban m egindult a Princz és társai által a vádirat szerint 1995 áprilisa és 1997 decembere között elkövetett bűncselekm ények ügyében. Ám a vádemelésre csak több, m in t négy és fél év elteltével, 2003-ban került sor. M aga a v ád b e­ széd azonban csak újabb három év elteltével (a nyo­ mozás megkezdése után hét ésfél, a bűncselekm ények megkezdése után tizenegy évvel) 2006-ban h an g zo tt el az első fokú tárgyaláson, ahol az ügyész „ k ü lö n ö ­ 69 Uo. 70 Uo.

104 | AZ ÁLLATORVOSI

LÓ: A POSTABANK

sen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés és más bűncselekm ények m iatt” kérte a bíróság ítéletét Princz és társai ellen. E vád büntetési tétele a Btk. 319. § (3) szerint: kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés. Ám az ügyész csupán felfüggesztett börtönbüntetést kért. Hogy miért? Az MTI tudósítója sze­ rint: „Az ügyész vádbeszédében a büntetéskiszabás kapcsán nyomatékos enyhítő körülm ényként érté­ kelte a jelentős időmúlást, hogy a bűncselekm ények elkövetése óta egy évtized telt el.. ,”71 Ám a Fővárosi Bíróság még ennél is nagyvonalúbb volt: első fokon fölmentette Princzet. M ásodfokon azonban a Fővárosi ítélőtábla bűnösnek m ondta ki, csakhogy nem a hűtlen kezelés bűncselekményét, h a ­ nem csupán a hanyag kezelés vétségét állapítva meg. H ogy m i a különbség? Ö t év börtön: az előbbi tétel maximális nyolc éve helyett ugyanis legfeljebb csak három szabható ki az utóbbi esetében - vagy enyhí­ tő szakasz alkalmazásával pénzbüntetés. Princzet az utóbbival sújtották: 3,6 millió forint értékben. Hogy m ennyi volt az okozott kár? A vádirat szerint potom 40 milliárdos vagyonvesztés történt, am iből 34,6 milliárdot a bankvezetés tevékenysége okozott. A büntetés tehát az okozott kár tízezred része volt. Ezt az ítéletet hagyta jóvá végül a Legfelsőbb Bíróság is 2009-ben. (Tizennégy évvel a bűncselekmény-, pardon: a vét­ ség-sorozat megkezdése után.) A sztori önm agáért beszél, de azért nézzünk meg néhány párhuzam os történetet Várhegyi Éva egy

71 Idézi Várhegyi Éva: Postabank-per: párhuzamos történetek. Élet és Irodalom, 2006. 06. 07.

Az á l l a t o

r v o s i ló : a P o s ta b a n k

|

105

2006-os cikke alapján.72 Az Enron nevű amerikai cég vezérigazgatóját (Bush elnök egykori barátját) az ál­ tala hasonló m ódszerekkel okozott 60 milliárd dollá­ ros károkozás m iatt 24 év letöltendő börtönbüntetés­ re ítélte a houstoni esküdtszék. (Az elsőfokú ítélet jó másfél, a jogerős bő négy év elteltével született meg a nyomozás m egindulása után.) Nagy ország, nagy cég, nagy kár, nagy büntetés (gyors igazságszolgáltatás)? Lehet. De inkább: valódi demokrácia. N ézzünk két hazai példát: 1. Az Ybl Bank egykori tulajdonosa, il­ letve vezérigazgatója 2,5 milliárdos kárt okozó hűtlen kezelésért 4-4 év letöltendő börtönt kapott (a négy évig tartó eljárás végén). A Lupis Brókerház tulajdo­ nos-vezetőjét 6 évre ítélték 3 m illiárdért (ugyancsak négy év után). Ebből is látszik, hogy Princz és a Postabank esete m erőben más történet v o lt...

72 Lásd: 69. lábjegyzet.

Az utódpárt legjobb tanítványa: a Fidesz M int láttuk, az átm entett és fedett m ódon hasznosított állam párti vagyon volt a fekete pártfinanszírozás ős­ forrása. Eredendően az MSZP körül terjedt el az a láp­ világ, am i egy idő után a többi párt környezetét (majd belvilágát) is elmocsarasította. Az MSZP mellett m ár az első ciklus idején jócskán körbefolyták a fekete p én ­ zek az MDF háza táját is (főleg Lakitelek környékét). Am i pedig az SZDSZ-t illeti, nézzük, mit írt Kőszeg Ferenc a szocialistákkal történt 1994-es koalíciókötés körülményeiről: „A küldöttgyűlésen [Magyar] Bá­ lint hosszan érvelt a koalíció mellett. A kam pányun­ kat sokan, sok pénzzel támogatták, m ondta. Ezek az em berek azért adták a pénzt, hogy korm ányozzunk. [És a nekünk adott pénzt busásan visszajuttassuk ne­ kik - tehetjük hozzá: D. /.] Ha m ost azt látják, hogy itt a lehetőség, mégsem vállaljuk a korm ányzást, soha többet nem fognak pénzt adni. Te jó ég, gondoltam . Azért döntsünk így vagy úgy, m ert pénzt kap u n k érte? Elsőként a küldöttek fognak tiltakozni, aztán a sajtó felkapja a történetet, és hónapokig ezen fog lovagolni. De sem m i sem történt, a küldöttek nyugodtak m a ra d ­ tak, a sajtó nem idézte a fenti érvelést, az ügyvivők ál­ láspontja négyszeres többséget kapott.”73 A második ciklusban nyilván az akkori k o rm án y ­ pártok, az MSZP és az SZDSZ vitték a p rím et (ahogy 73 Kőszeg Ferenc: Sakk! Matt? Töprengések M agyar B álintról és a húsz éves SZDSZ-ről. Élet és Irodalom, 2008. 08. 15.

108 | AZ UTÓDPÁRT

LEGJOBB TANÍTVÁNYA: A FlDESZ

arra ném ileg a Tocsik-ügy és a Postabank-ügy is rá ­ világított), ám az 1998-as kam pányban fölzárkózott melléjük a Fidesz (lásd az előző zárójeles rész m áso­ dik felét). 1998-tól azonban új korszak kezdődött. Az a szervezett rablógazdálkodás, am it a hatalom birtokában O rbánék folytattak az állami erőforrás­ okkal, jócskán eltért az előző korm ánypártok gya­ korlatától. Lehet, hogy az első ciklus idején (ahogy a Bossányi-interjúból kiderül) Simicska Lajos még Máté Lászlótól tanult, a harm adikban azonban a volt tanítvány m ár jócskán túltett egykori mesterén. M ie­ lőtt m egvizsgálnánk a hatalom birtokában kifejlődött „sim icskizm us” működését, nézzük meg annak m eg­ születését az első kormányzati ciklus idején. A Fidesz háza táján lezajlott korabeli eseményeknek csupán egyetlen mozzanata került napvilágra, s vált politikai botránnyá: a székházügy. (Az ennek nyomán kibomló súlyosabb fejlemények - az úgynevezett „Fidesz-közeli” cégügyletek - akkor még rejtve maradtak, s csak 1999-ben, O rbán első kormányzása idején jutot­ tak a felszínre.) Magáról a székházügyről kijelenthet­ jük, hogy korántsem volt olyan sötét (a hozzá ragasz­ tott eposzi jelzők szerint: „titkos” és „törvénytelen”), amilyennek az 1993 tavaszán alaposan feldagasztott botrány során beállították. Eredendően törvényes és szabályos lett volna, s nem is az anyagi, hanem a pártpolitikai vonatkozásai váltak roppant kínossá O rbánék számára (jórészt az ellenérdekelt politikai erők és az őket támogató média ügybuzgalmának köszönhetően). Az ügy gyökerei a pártállam időszakába nyúlnak vissza, amelyből az MSZP, m int láttuk, jókora anyagi

AZ U T Ó D PÁ R T

LEGJOBB TANÍTVÁNYA: A FlDESZ

|

109

előnnyel került k i a frissiben megalakult ellenzéki pár­ tokkal szemben. A nem zeti kerekasztal-tárgyalások nyomán az EKA pártjai is kaptak székházakat, de nem tulajdonul, hanem csupán használatba, miközben az utódpárt m egőrizte ingatlanvagyona egy jelentős ré­ szét. Ezt az igazságtalanságot próbálta kompenzálni az új parlament, am ikor egyszeri vagyonjuttatásról dön­ tött az újak javára „az 1990. évi országgyűlési választá­ sokon m inősített pártok részére székház juttatásáról” szóló 1991. évi XLIV. törvényben - nem mellesleg: 85 százalékos többséggel. Ennek értelmében m inden parlam enti párt m inim um 2000 négyzetméter alapte­ rületű ingatlanra vált jogosulttá, valamint e fölött - a választásokon elnyert voksok arányában - további m a­ xim um 1500 négyzetméterre. A pártok ezzel a törvény­ nyel tulajdonba kapták azokat a székházakat, amelye­ ket addig is használtak. (Az MDF a Bem téri épületet, az SZDSZ a Mérleg utcait, a Fidesz a Lendvay utcait, a kisgazdák a Belgrád rakpartit stb.) Csakhogy a szóban forgó ingatlanok alapterülete nem m indenhol adta ki a törvény szerint járó négyzetméterszámot: az M DF és a Fidesz székháza jóval kisebb volt, m int am i megillette őket (az előbbié kb. 1800, az utóbbié 1500 négyzetm é­ terrel). Ők tehát további ingatlanokra váltak jogosul­ takká. Ezek kiválasztása és birtokba adása a korm ány feladata lett, amely azt a Pénzügyminisztérium h atás­ körébe utalta, utóbbi pedig a Kincstári Vagyonkezelő Szervezetet bízta meg a végrehajtással.74 A Fideszt Simicska Lajos és Varga Tam ás képvisel­ ték a tárgyalásokon. Mivel a gyakorlati lebonyolítás

/4 Debreczeni József: Orbán Viktor. 222. o.

110 | Az

UTÓDPÁRT LEGJOBB TANÍTVÁNYA: A FlDESZ

nehézségekbe ütközött és elhúzódott (nemigen lehe­ tett frekventált helyen megfelelő, ráadásul lakatlan épületet találni), fölm erült a közös székházjuttatás ö t­ lete. A m it aztán gyors eladás követhet, hisz az MDFnek és a Fidesznek valójában nem újabb székházra, hanem pénzre volt szüksége. (Idővel m inden p árt üz­ letelni volt kénytelen a birtokába került ingatlannal, nem sokára az összes nekik juttatott székházépület vevőre talált.) Az ingatlanjuttatás ilyen m ódon való kielégítésé­ nek jogi akadálya nem volt, az ügylet csak politikailag tű n t „neccesnek”. Nem is kicsit, hiszen a naptár 1992 elejét m utatta, am ikor a Fideszt a regnáló MDF-es korm ány legelszántabb és legsikeresebb ellenfeleként tisztelte a hazai sajtó és a közvélemény. Szabó Tamás privatizációs m iniszter február 27-én ezért úgyneve­ zett titkos határozati javaslatot terjesztett a korm ány elé, amelynek a döntést abszolválnia kellett. Ném i csúszás után erre végül április 16-án került sor. A szóban forgó ingatlan, az egykori Tiszti Kaszinó épülete jogi értelem ben persze nem „titokban” került át a két párt tulajdonába. Az adatok az ingatlan-nyil­ vántartásban bárki számára hozzáférhetőek voltak, s am ikor a gyors eladást követően 1993. január 11-én a pártok megbízottai aláírták a szerződést a vevővel, a M agyar Külkereskedelmi Bankkal, a sajtó erről h írt is adott.75 Ám ennek semmilyen visszhangja sem volt: akkor még nem tűnt botrányosnak a dolog. A két ve­ zető orgánum , a Népszabadság és a Magyar Hírlap csak bő négy hónappal később, május 24-én robban­

75 Magyarország politikai évkönyve 1994. 287. o.

A Z U TÓ D PÁ RT LEGJOBB TANÍTVÁNYA: A FlDESZ

| 111

totta a székházbom bát. (Egy hónappal az után, hogy az O rbánt elnökévé választó Fidesz - a Demokrati­ kus C harta baloldali népfrontpolitikájából végleg k i­ hátrálva - m eghirdette a nem zeti liberális centrum ­ politikát, de ezt m ost ne firtassuk...) Az ezt követő, hetekig tartó sajtókam pány nem a tárgyilagosság, a tényszerűség és a korrektség jegyében zajlott. Olyanynyira nem , hogy a közvélemény emlékezetében máig úgy m aradt m eg az MDF-fel való „sötét mutyizás” sztorija, hogy annak során a Fidesz teljesen jogosulat­ lanul jutott óriási pénzekhez, hogy a korm ány „lefi­ zette” O rbánékat. H iába állapította meg még abban az évben, 1993. július 22-én az Állami Számvevőszék, hogy a székházügy lebonyolítása megfelelt a törvényi előírásoknak, ennek se volt foganatja.76 O rbán „m a­ gyarázkodásainak” sem. „A nnyira meglepő és nagy erejű tám adás indult velünk szemben, és m i annyira készületlenek voltunk... az atom bom ba m eglepeté­ sével csapott be a dolog.”77 A székházeladás lebonyolításának voltak olyan részletei, amelyek akkor nem ju to ttak a felszínre, de utólag annál több tanulsággal szolgálnak szám unkra. Kezdjük azzal, hogy a kiválasztott épület - a Belváros frekventált részén, a Váci utcán található, m ű em lé­ ki jellegű egykori Tiszti Kaszinó - eleve ig en érté­ kes ingatlan volt. Ezt még elintézhetjük azzal, hogy a pártoknak nyilván megvolt a m agukhoz való eszük: a m axim um ot akarták kihozni a szám u k ra adott törvényes lehetőségből. Az m ár p roblem atikusabb, 76 Uo. 304. o. 77 „A cselekedetek következményeit kell m érlegelni”. M ihancsik Zsófia interjúja Orbán Viktorral. Mozgó Világ, 1993/10. 38. o.

112

|

A Z UTÓDPÁRT LEGJOBB TANÍTVÁNYA: A FlD ESZ

hogy a jelek szerint eléggé „kreatívan” m érték föl az épület „hasznos területét”, am inek következtében a négyzetm éterek számát tekintve se jártak rosszul. Á m az m ár m inim um súrolja a politikai korrupció határát, hogy a vevő bank - az akkor még többsé­ gi állami tulajdonban lévő Magyar Külkereskedelmi B ank - igen „baráti” árat: 1,53 milliárd forintot fize­ tett az épületért. (Ebből 697 millió illette meg a Fi­ deszt.) Az adásvétel során azonban a két p árt képvi­ selői sajátos trükköt alkalmaztak. M agát a szerződést csak 1993. január 11-én írták alá, a vételár kilencven százaléka azonban m ár az előző év szeptem ber 30án m egjelent az MDF és a Fideszt számláján (761,6 illetve 638,4 millió). Hogy erre sor kerülhessen, egy héttel korábban, 1992. szeptem ber 23-án (a végleges szerződést m ajd négy hónappal megelőzve) ún. elő­ szerződést kötöttek.78 Vajon m iért? M ert tud ták - hogyne tu d ták volna! - , hogy a parlam ent (zárójelben, de nem mellesleg: h atp árti konszenzussal) még az év végén törvényt hoz a politikai pártok áfa-fizetési kötelezettségének eltörléséről. (D ecem ber 22-én, m indössze 2 ellensza­ vazat és 6 tartózkodás mellett, ez m eg is történt.) Az efféle trükköket az üzleti életben bevett szokásként gyakorolják. Itt sem volt törvénysértés, csak ta k ti­ kázás, ügyeskedés, kiskapuzás - Simicska m ódra. A p árto k n ak nyilván sürgősen kellett a pénz, m eg is kapták, a végleges szerződés jövő évre halasztásával pedig elérték, hogy egy fillér áfát se kelljen fizetni­ ük. C sakhogy a szóban forgó üzletet politikai pártok 78 Ószabó Attila - Vajda Éva: Szerencsések és zsenik. Élet és Iro­ dalom, 1999. 11. 04.

Az

u t ó d p á r t l e g j o b b t a n ít v á n y a : a

F id e s z

|

113

kötötték. A k ik a szám ukra nyereséget hozó törvénym ó d o sítást m egszavazták a parlamentben. A közha­ talm at te h á t a célzott, közvetlen anyagi haszonszerzés érdekében gyakorolták, am i a politikai korrupció m i­ nősített esete. De m i le tt a székházeladásból származó pénz sor­ sa? Ez az igazi kérdés. M ert az erre adandó válasz iga­ zít el m in k et O rbán és a Fidesz sajátos politikai ka­ rakterét, továbbá egész későbbi pályafutását illetően! Más p árt esetében bizonyára az történt volna (ezt te t­ te az M DF is), hogy a pénzből plakátokat, szórólapo­ kat nyom tatnak, tévé-spotokat készíttetnek, irodákat és gyűlésterm eket bérelnek, gépkocsikat vásárolnak a p árt tisztségviselői és alkalmazottai számára, az utó b ­ biak létszámát feltöltik stb. A Fidesznél azonban másképp alakult a történet: beindult Simicska és gépezete. M int láttuk, a székház­ eladásból származó százmilliók az előszerződési m a­ nővernek köszönhetően m ár 1992. szeptem ber 30-án megjelentek a párt bankszámláján. Ekkor m ég „csak” az összeg 90 százaléka, azaz 638,4 millió, am it 1993 januárjában követett a maradék: m indösszesen 697 millió forint. A Fidesz ebből m ár 1992 végén átutalt 425 m illiót a Fico Kft. számlájára, m ajd a következő év elején újabb 149-et: összesen 574 m illiót.79 A Fico Kft a Fidesz saját cége volt. A p á rt gazdasá­ gi vállalkozása, amelyet 1990-ben alapítottak. A szék­ házeladás előtt is történt ide utalás a pártkasszából, a cég viszont a párt működési költségeinek egy részét fi­ nanszírozta (beszerezte és üzem eltette p éld áu l a tiszt -

79 Uo.

114

|

A Z UTÓDPÁRT LEGJOBB TANÍTVÁNYA: A FlD ESZ

ségviselők által használt 27 gépkocsit). A p árt és a cég együttm űködését nagyban megkönnyítette, hogy az előbbi gazdasági igazgatója, illetve az utóbbi alapítója és ügyvezetője ugyanaz a személy volt: Simicska La­ jos. A közel hétszáz milliót 1992 szeptem berében így tehát Simicska utalta át Simicskának. Akiről köztu­ dott, hogy O rbán fehérvári iskolatársa, zalaegerszegi katonatársa, szakkollégiumi szobatársa, a Századvég­ nél szerkesztőtársa, bizalmas barátja; s aki, pár évvel idősebb lévén, régebben m intaadó személyiség volt a számára, afféle báty- és apapótlék. A másik gazdasági főember, Simicska barátja: Varga Tamás volt. Szintén O rbán fehérvári osztálytársa, katonatársa, szerkesz­ tőtársa stb.; a cég könyvvizsgálói jelentéseit az utóbbi édesapja készítette. A Fidesz és a Fico között két évig nem zajlott intenzív pénzm ozgás, a p árt anyagi ügyeinek csak a töredéke folyt át a cégen. Ám 1992-ben gyökeres változás állott be. Egyrészt ugrásszerűen m egnőtt a p árt és a cég közti pénzforgalom volum ene. (Az átutalt 574 millió nagyságrendjének érzékeltetésé­ re csak annyit, hogy ez közel a háromszorosa volt a Fidesz előző évi teljes költségvetésének.)80 M ásrészt hirtelen gom bam ód szaporodni kezdtek az egyéb gazdasági vállalkozások. 1992-93-ban valóságos gründolási láz tö rt ki a p árt és annak „anyacége” körül. A párthoz érkező hatalm as sum m a b ein d í­ totta Simicskáékat. Az O rbán kifejezésével „zseni­ ális agyú Lajosnak” m ár a pénz szaga is elég volt a beinduláshoz: 1992 első felében másfél m illiónyi

Az

u t ó d p á r t l e g j o b b t a n ít v á n y a : a

Fid e s z

|

115

hitelt v e tt fel a Fico részére, jórészt a Magyar H itel­ banktól (vezérigazgató: Töröcskei István, aki máig bensőséges üzleti kapcsolatokat ápol Simicskával és a Fidesszel, egyebek között komoly szerepet játszott és játszik a p á rt sajtóbirodalm ának kiépítésében, il­ letve m űködtetésében.) A Fico m ellett gyors egymásutánban megjelent vállalkozások között szerepelt például a Q uality Invest Rt., a M illennium Rt., a Quality Party Service Kft., a Q uality Profit Kft., a Terra Negra Ingatlanérté­ kesítő és H asznosító Bt., a Taxorg Kft., a Best Lízing Kft., az Autó Classic Kft. és így tovább. Ezek nem a Fidesz cégei voltak. Forma szerint legalábbis sem m i közük sem volt a párthoz. Ám mégis a legerősebb, legbiztosabb kötelékekkel fonódtak össze: a szoros személyi kapcsolatok m indennél erősebb hálója ré­ vén. Az alapítók, ügyvezetők, bel- és kültagok, igaz­ gatósági és felügyelőbizottsági tagok, könyvelők és könyvvizsgálók személyén keresztül. N em a párthoz kötődtek, hanem annak legszűkebb belső magjához. Valójában O rbánhoz és Kövérhez. A fent em lített cé­ gekben a fenti posztokon ugyanis rendre a következő nevek bukkantak fel: m indenekelőtt Simicska Lajos, Varga Tamás és Kövér Szilárd (volt szakkollégista, Kövér László öccse). Továbbá Pusztai Zsuzsanna (volt szakkollégista, Simicska Lajos felesége), Varga Sándor (Varga Tamás apja), Bakos István (Kövér Szi­ lárd sógora), Gansperger Gyula (a p á rt főkönyvelője), H orváth Katalin (Gansperger G yula felesége), Győri Tibor (volt szakkollégista), G rácsm ann T ib o r (Kövér László volt gimnáziumi évfolyamtársa), Szadai K ár­ oly (Kövér László titkára, később kabinetfőnöke).

116

AZ UTÓDPÁRT

LEGJOBB TANÍTVÁNYA: A FlD ESZ

Végül, de nem utolsósorban: a később hírhedtté vált Schlecht Csaba.81 A székházpénzből s a csatlakozó hitelek százm illi­ óiból egy olyan vállalkozásbirodalom teremtődött te­ hát 1992-93-ban, amelyet ezerszer kipróbált és minden próbát kiállt baráti, iskolai, családi, továbbá politikai és üzleti szálak sűrű hálója tartott össze. „Ezek olyan régi, bejáratott barátságok, amelyek­ ben m ár nincs helye semmiféle mérlegelésnek. Ha nem tudjuk elképzelni azokat az erőket, amelyek öszszehozták a nyolcvanas évek elején-közepén ezeket a fiúkat, s terem tettek köztük el nem m úló lojalitást, soha nem fogjuk ezt m egérteni... Sokszorosan megél­ ték: szám íthatnak egym ásra... csak egymásra szám ít­ hatnak. Semmi m ást nem tudnak ennyire biztosan, m int ezt. Azzal a tíz- húsz emberrel, aki körülveszi őket - m int Győri Tibor, Kövér Szilárd, Stum pf János és még páran - m inden létező em beri helyzetben ki­ próbálták egym ást... Olyan erős kötelék, akkora tőke ez, hogy kívülről alig megérthető... Az ő összes erejük és tudásuk egymásban van. Következésképpen m in­ den, ami ezen kívüli, az nemcsak, hogy nem számít, de szinte nincs is ... Ezeket a fiúkat... ami összetartja: az 1981 és ’89 között megélt közös m últ hihetetlenül erős csoport-kultúrája és csoport-nyom ása. Ő k eb­ ben az időszakban... m ár lejátszottak m inden lehet­ séges konfliktus- helyzetet. Hallgatóként, katonaként, ellenzékiként, frissen végzett diplomásként, profi p o ­ litikusként egyaránt. M egismerték egymást m inden létező helyzetben...

81 Uo.

A Z U T Ó D PÁ R T LEGJOBB TANÍTVÁNYA: A FlDESZ

|

117

Sim icska bárm it m eg teh et... Bármit ír... a sajtó... a legújabb húzásáról, az... Orbán Viktor számára először n e m tartalm ilag megközelítendő kérdés... Ez valami külső brancs háborúskodása: ha a Lajos így gondolta, ak k o r az így van jól! Nem mérlegel, m ert attól kezdve, hogy Simicska tettéről esik szó, a d ö n ­ tés - az, am i mérlegelés végeredménye kellene, hogy legyen - m ár előre készen van: ha a Lajos így döntött, akkor az biztos így jó.”82 Azt a kérdést fölösleges volna feltenni, hogy Sim icskának és Vargának m ire volt jó a fenti cégbi­ rodalom . De m iért kellett m indez a Fidesznek? M it rem éltek tőle Orbánék? Áder János 1993. június 1-jén levelet írt a székházügy kapcsán a párt Országos Ta­ nácsának. N ézzünk ebből egy rövid részletet: „A fő cél az volt, hogy se külső, se belső források ne jelent­ senek szám unkra olyan függő helyzetet, am ikor a pártnak csak korlátozott m értékben van m ódja arra, hogy saját politikát folytasson. így tu d tu k elkerülni, hogy bármilyen gazdasági vagy más érdekcsoport zsebébe kerüljünk.”83 Még érdekesebbek a pártelnök szavai, aki 1993 végén nyilatkozott ugyanerről. A székházügyre irá ­ nyuló kérdésre válaszolt, de a válasz - ta rtalm át te ­ kintve - sokkal inkább a S im ic s k a - Varga-féle cégbi­ rodalom ra vonatkoztatható: „É n... azt az álláspontot képviseltem, hogy a pártot gazdasági értelem ben is a saját lábára kell állítani. A törvényes tu lajd o n u n k k al úgy kell gazdálkodni, ahogy ez a Fidesz szám ára a leg­ 82 Dr. Kende Péter : A Viktor. Budapest, 2002. K endeA rt. Kft. 3-4. o. 83 Idézi: Ószabó-Vajda: Szerencsések és zsen ik ...

118

A Z UTÓDPÁRT LEGJOBB TANÍTVÁNYA: A FlDESZ

előnyösebb. M i csak magunkra számíthatunk. Nekünk csak az van, am it magunknak megszerzünk. Szemben ellenfeleinkkel, akik az elmúlt negyven évben megszed­ ték magukat, bespájzoltak a nehéz időkre; avagy jelen­ legi korm ányzati pozíciójukat használják fel gazdasági alapjaik megteremtésére. Ha nem leszünk velük ver­ senyképesek, nem tudjuk eljuttatni elképzeléseinket a választópolgárokhoz. Nem lesznek kiadványaink, irodáink és alkalmazottaink, s hiába a m iénk akár a legjobb program , alul forgunk maradni.” (Kiemelés tőlem - D. /.)84 O rbán egykori szavai kulcsfontosságúak: a m a­ gyar politikafinanszírozás későbbi alakulását, a m a­ gyar politikai fertő elmélyülését vetítik előre. Ám iktassunk ide rögtön egy másik idézetet is: „Ha a kom csik megtehetik, akkor mi m iért ne? Ha majd ők is befizetik az összes adót és járulékot, akkor mi is!” Ezek a nyersebb, cinikusabb m ondatok (bár jóval később, 1999-ben láttak nyomdafestéket) ugyanabból az időből valók, m int O rbán fent idézett kijelentései. Gyekiczki A ndrás szerint Simicska és Varga adták elő ezerszer őket „féktelen káröröm m el az Alibiben vagy azóta eltűnt más kocsmákban”.85 Igen, a Fidesz gazda­ sági főemberei - a m aguk kocsmai m ódján - hasonló felfogást képviseltek az utódpárt és a gazdasági tran z­ akciók vonatkozásában, m int a politikai főem ber a

84 Kéri László: Orbán Viktor. Budapest, 1994. Századvég Kiadó. 113.0. 85 Gyekiczki András Stumpf utóda volt a szakkollégium igazga­ tói székében, de egy idő után szellemi, politikai és üzleti ér­ telemben is kilépett a körből. Cikke: A fiúk nem a bányában kezdték. Élet és Irodalom, 1999. 10. 08.

Az

u t ó d p á r t l e g j o b b t a n ít v á n y a : a

Fidesz | 119

szélesebb nyilvánosság előtt. Miszerint: nem lehe­ tü n k finnyásak, se szívbajosak. Ha le akarjuk dolgoz­ ni a hátrányunkat, h a sikeresek akarunk lenni velük szemben (ha győzni, illetve gazdagodni akarunk), akkor nem válogathatunk az eszközökben. Persze a két világ - a politika és a gazdaság - sza­ bályai eltérőek. Az előbbi eseményei jórészt a nyilvá­ nosság előtt zajlanak, az sokkal kényesebb terület: ott nem csak az írott, de az íratlan törvényekre is ügyelni kell. O rbánék tisztában voltak vele, hogy Simicska üz­ leti módszerei eredm ényesek lehetnek ugyan, s hogy őt magát aligha lehet m ajd bizonyítható törvénysér­ tésen érni (Varga esetében ez korántsem volt így), de tudták azt is, hogy ezek a m ódszerek biztosan nem állnák ki annak a nyilvánosságnak a próbáját, am i a politikát és benne a pártot övezi. Ezért azt a gazdasági tevékenységet, amely a székházpénz Sim icska-V arga­ féle módszerekkel történő befektetése és szaporítása révén ígérte előteremteni a Fideszes politika anyagi bázisát, a Fidesznek semmi szín alatt se lehetett nyíl­ tan felvállalnia. A Simicskáék által alapított és m ű ­ ködtetett cégeket nem lehetett form álisan a p árth o z kötni. (M ár csak azért se, hogy ne terjedjen ki rájuk a pártok gazdálkodását ellenőrző Állam i Számvevőszék hatásköre.) A dolgot fű alatt kellett csinálni, kö­ vetkezésképp a párt tagsága se tu d h ato tt az egészről semmit. A vezetése sem. Nemcsak a kongresszus, h a ­ nem a parlam enti frakció és az elnökség se. N em h o gy a cégek, de a székházjuttatás és -eladás ügye se szere­ pelt soha a párttestületek napirendjén (csakis utólag, a botrány kitörése után). Egyetlen m ozzanat áru lk o ­ dik arról, hogy a legszűkebb pártvezetés form álisan

120 j A Z UTÓDPÁRT LEGJOBB TANÍTVÁNYA: A FlD ESZ

legalizálta a dolgot: az 1992-es költségvetés elfogadá­ sáról szóló határozat m ellékm ondatában szerepelt az a klauzula, amely „felhatalmazta az Országos Választ­ mányt, hogy a költségvetés tervezett bevételén felül rendelkezésre álló bevételek felett szabadon rendel­ kezzen”.86Azoknak, akik a felhatalmazást adták, a leg­ halványabb sejtelm ük se volt arról, m ire is bólintottak rá. Hogy a tervezetten felüli bevétel a tervezettnek a többszöröse lesz. Mi több: a választmány (am i a Fideszben akkor valójában az elnökségnek felelt meg) tagjainak túlnyom ó többsége se sejtett semm it, noha ők kapták a szóban forgó felhatalmazást... A cégek működéséről, illetve a beléjük átpum pált százmilliók sorsáról m a is keveset tudunk. C égbíró­ sági adatokból, egy későbbi APEH-vizsgálat néhány részletéből, bizonyos részinform ációkkal bíró egy­ kori mellékszereplők visszaemlékezéseiből - illet­ ve m indabból, am it ezek alapján a tényfeltáró sajtó, m indenekelőtt az Élet és Irodalom utólag összera­ kott. Továbbá tu d u n k pár dolgot azokról az ügyekről, amelyek utóbb rendőrségi vagy ügyészségi vizsgálat tárgyává váltak - főleg Varga Tamás ügyeiből, akitől idővel meg kellett szabadulnia a Fidesznek, s aki ké­ sőbb a börtönben kötött ki. Tudjuk például, hogy a Fidesz cége a társadalm i szervezeteket megillető vám mentesség fedezete alatt luxusautókat im portált külföldről, m ajd eladta, illetve kölcsönözte őket. Tudjuk, hogy a társadalm i szerve­ zetek vámmentessége érdekében előzőleg Varga M i­ hály interpellált a parlam entben, s hogy ezt követően

86 Uo.

Az

u t ó d p á r t l e g j o b b t a n ít v á n y a : a

F id e s z

|

121

került sor a célzott jogszabály-módosításra. Tudjuk, hogy az egyik cég üzem eltette a Bajkál éttermet, hogy egy m ásik egy b alato n i ingatlant működtetett, továb­ bá más ingatlanokat és üzletrészeket is vettek és el­ adtak. Tudjuk azt is, hogy a cégek legtöbbje nemcsak vám ot és illetéket, de egy idő után adót és járulékot sem igen fizetett. Hogy óriási köztartozásokat halm oztak fel. Végül tudjuk, hogy a szóban forgó cégek sorsa ugyanaz lett: Schlecht Csaba egy szép napon elad­ ta őket egy ném etországi török vendégm unkásnak, bizonyos Kaya Ibrahim nak, illetve egy horvátnak, Joszip Tótnak. (M int utóbb kiderült, nevezettek erről m it se tudtak: csak útleveleiket és személyi adataikat használták föl a tranzakcióhoz.) A cégbíróság később - m iután az új tulajdonosok sehol sem voltak föllelhetők, így a közpénzeket végképp nem volt kitől b e­ hajtani - egyszerűen törölte a szóban forgó cégeket a nyilvántartásból. Ha valakinek nem érthető a történet: egy a m a­ gyar vállalkozói szférában azóta széltében-hosszában alkalm azott módszerről van szó. A tulajdonos nem fizeti be a cége után az államnak a különféle adókat, járulékokat, de nem fizeti vissza a - netán politikai kapcsolatai révén szerzett - banki hiteleket sem . Eze­ ket a pénzeket a működés során feléli, valójában ille­ gális extraprofitként kiveszi a cégből. Az így kiürített, eladósított, csődbe juttatott vállalkozást a z tá n pár forintért eladja egy strómannak. (Ism ét id ézn em kell Simicska hírhedt mondását: „M in d en k in ek alkot­ mányos joga, hogy hülye legyen”) Valami h ajlék ta­ lannak, nincstelennek, vagyontalan külföldinek. Az

122

AZ UTÓDPÁRT LEGJOBB TANÍTVÁNYA: A FlDESZ

állam pedig hajtsa be rajta - ha tudja, ha egyáltalán megtalálja őt - a sokmilliós köztartozást. A nagybani lopásnak ezzel a módszerével valójában az adófize­ tők zsebéből veszik ki a pénzt. A mi zsebünkből, a mi pénzünket. Az úgynevezett Fidesz-közeli cégek története so­ rán - m inden jel szerint - ezt a m ódszert alkalmazták 1992 és 1995 között. Méghozzá igen nagy tételben. Az ügy politikai és erkölcsi súlyát nehéz volna túlbe­ csülni. Különösen a későbbi fejlemények ism ereté­ ben, am ikor - m int látni fogjuk - m ár a korm ány­ zati hatalom birtokában és összehasonlíthatatlanul nagyobb volum enben folyik m ajd a politikai meg a gazdasági tevékenység sajátos, e form ájában csak az Orbán-Simicska-féle Fideszre jellemző szimbiózisa. De térjünk vissza 1993-ba, am ikor is k itört a székházbotrány, s a Fidesz tagjai és be nem avatott vezetői - m indenekelőtt Fodor G ábor és hívei - el­ kezdték feszegetni a kérdést: hol van a befolyt pénz? U ngár Klára - ahogy a frakció és az elnökség tag­ jai közül szinte m indenki - csak m ájusban, a Népszabadságból szerzett tudom ást a székházeladásról. Flogy egyáltalán volt székház, hogy m ár el is adták, a pénz rég befolyt a pártkasszába, továbbá rögtön ki is folyt onnan.87 Hegedűs István szerint korábban is szóbeszéd tárgyát képezte a frakcióban, hogy a párt környékén „gyanús és titkos gazdasági ügyletek foly­ nak”. Valami sötét és homályos „gengszterizm us” zaj­ lik, Simicska és Varga „luxusautókon száguldoznak a Rózsadom bon”, meg effélék. Ungár elm ondta, hogy a 87 Ungár a Napkelte Kereszttűzben című műsorában beszélt er­ ről. Közli: Élet és Irodalom, 2000. 01. 14.

Az

u t ó d p á r t l e g j o b b t a n ít v á n y a : a

F id e s z

|

123

fővárosi közgyűlés tu lajd o n o si bizottságának vezető­ jeként rendszeres kapcso lato t tartott Simicskával és Vargával, akik a főváros érdekeltségében elérhető üz­ letek után szim atoltak. „Felhívott Simicska Lajos és berendelt a Vend u tc á b a ... O tt volt a Fidesz gazdasá­ gi részlege, szép kis villa volt, jó drága autókkal, szép bőrgarnitúrával, V argán arany ékszerek... Tudtom ra adták, hogy ha ezt a tulajdonosi bizottságot csiná­ lom, együtt kell m űk ö d n ö m velük. Nem értettem , m it akarnak. Tudni szeretnék, m ondták, hogy mi zajlik ebben a bizottságban ... Ezen a nyáron lassan ... világossá vált szám om ra, hogy nincsenek rendben a dolgok... Egyszer m eg is kérdeztem Viktort, hogy Simicskában lehet-e bízni, és ő azt m ondta, hogy ha valakiben, benne nagyon, neki gyerekkori barátja, és a kezét tűzbe teszi érte.”88 1994 májusában Such György, O rbán tanácsadója (2006 és 2010 között a Magyar Rádió elnöke) a p á rt­ elnök felkérésére megírta „A Fidesz választási vere­ ségének okai” című tanulmányát. Simicska szerepét így értékelte: „A másik problém a Simicska Lajos, gazdasági igazgató, aki annak a mágikus képesség­ nek a birtokában van, hogy csalhatatlanul m eg tudja m ondani, mi a Fidesz érdeke, és m i nem , valam int hogy ki a Fidesz ellensége és ki n e m ... Sim icska nem egyszerűen egy gazdasági igazgató, aki azzal törődik, hogy a párt gazdasági erőforrásait az adott feltételek között a leghatékonyabban használja fel... hanem önálló politikai tényező, aki a háttérben folytatott kavarásaival befolyásolja a párt politikáját. Teóriái van88 Petőcz György: Csak a narancs volt. Budapest, 2001. Iro d a­ lom Kft. 240. o.

124 |

A Z UTÓDPÁRT LEGJOBB TANÍTVÁNYA: A FlD ESZ

nak, politikai koncepciói, amelyeket nem vitat meg a Fidesz egyetlen testületével sem, de amelyek m entén cselekszik. Feladatának érzi, hogy a pártot a »helyes irányba« orientálja... Ehhez, m int m indenkinek, aki pénzek fölött rendelkezik, meg is van a megfelelő h a ­ talma. Nagy úr, tud jutalm azni és b ü n te tn i.. ,”89 Such m ondatai igen tanulságosak. De még inkább a tény: ő m ár rég nem lesz O rbán tanácsadója, am ikor Simicska még m indig a jobb keze, a barátja, a legfőbb bizalmasa, a személyiségének része lesz. 2006 elején a szervezet egyik alapítója - aki a párt első vonalából addigra a m ásodikba szorult - m ondta nekem szó szerint a következő m ondatot, m iután egy alkalmi ta ­ lálkozás során a Fidesz antidem okratikus vonásairól szóltam neki: „Az a baj, hogy a Viktor m ásban m ár nem bízik, csak a Lajosban”. G ondolom , a Kövérben is bízik, tettem hozzá, de úgy értelm eztem a válasz­ ként érkező hüm m ögést és bólogatást, hogy igen­ igen, persze - de a kulcsem ber Simicska. Ezen a ponton érdemes hosszabban idézni Ungár Klárát, aki a Fidesz egykori főem bereinek viszonyát elemezte: Orbán, Kövér, Fodor és Simicska szerepét. A szubjektív elemekkel átitatott, ám - ennek ellenére vagy épp ezért - lényeglátó értékelés az 1990 és ’94 közti időszakra vonatkozik. Kövérrel indít: „Nem szerettem a fizimiskáját, a stílusát, teljesen világos volt, hogy asszisztencia O rbán mellett, akit ugyanak­ kor hihetetlen tehetséggel használ ki... Kövér eszkö­ ze volt O rbánnak: néha elengedte, hagyta, hogy ke­ ménykedjen, m áskor kicsit visszafogta, ahogy céljai 89 Kovács Zoltán - Tarnói Gizella (szerk.): Fiúk a bányában. Fidesz-perek az ÉS ellen. Budapest, 2000. Irodalom Kft. 265. o.

AZ UTÓDPÁRT

LEGJOBB TANÍTVÁNYA: A FlDESZ

|

125

d ik tálták... U gyanakkor azt is gondolom, hogy Kö­ vér nagyon am biciózus fiú. Kitalálta magának O rbánt m int előretolt é k et... Eközben viszont a bőrén érezte Fodor veszélyét. M ert ha Fodor az első ember, akkor ő nincs sehol. Elem i érdeke volt tehát, hogy Fodort marginalizálja, V iktort pedig előre tolja. E nnek ellenére nem Kövérben láttam az eredeti Fidesz válságának okát. Nekem ez a székházügyhöz és Simicskáékhoz kötődik. Akkor jöttem rá, hogy Simicskáék nem csak m egtűrt fiúk, akik a pártkaszszába a kam pányhoz szükséges pénzt hozzák, hanem ez a politika. N em a pénz szagától megrészegedett fiatalokról van tehát szó, hanem politikai-gazdasági összefonódásról... Az igaz, hogy Kövér állandóan bűnbakot keresett, ellenségeket gyártott, de m indez önm agában nem elég: akkor veszélyes, ha m ögötte ott van a pénz is. Simicskával és a székházzal kiegészülve világossá vált, hogy nem dem okratikus irányba megy a párt. M ert ahol saját kontroll alatt lévő vállalkozá­ sokba viszik a pénzt, ott értelem szerűen nem lehet dem okratikusan működni: műfajilag nem m egenge­ dett, hogy más is belelásson az ügyekbe. Vagyis m u ­ száj a hatalm at koncentrálni.”90 A Simicska-féle pártfinanszírozási m ódszerek és az antidem okratikus pártpolitikai folyam atok között tehát szerves és szoros összefüggés volt. U ngár ettől kezdve nem nyugodott. A kérdései pofonegyszerűek voltak. Hol a pénz? Hol van a székházeladásból b e­ folyt hétszázmillió? Mi lett vele? A p árt szám láján van? Nincs ott? Bankban van? M ennyi időre és hány

90 Petőcz. i. m. 244-246. o.

126

|

A Z UTÓDPÁRT LEGJOBB TANÍTVÁNYA: A FlD ESZ

százalékos kam atra kötötték le? Nincs bankban? Hát hol van? Értékpapírban? „A légkör hosszú ideig nagyon feszült volt. O rbán nem bírta tovább, és egy júliusi frakcióhétvégén beje­ lentette, hogy napirend után elmondja, hova kerültek a pénzek. Kövér rászólt, hogy »ne m ondd el«! De el­ m ondom , felelte O rbán. M ár éjszaka volt, am ikor rá ­ tért a székházügyre. Frajna papírt meg tollat vett elő, m ire ráüvöltött, hogy »azonnal tedd el«! Fejből sorol­ ta, melyik cégbe m ennyi került. Elhatároztam, hogy nagyon fogok figyelni... leginkább én értem ezeket a dolgokat, és kérdéseket is én tudok feltenni. H a le­ het ilyen nagy szavakat m ondani, világosan éreztem a felelősségemet. Fontos pillanata volt az életem nek, és m indent meg is tettem, hogy m egm aradjon a m a­ gam és a köz emlékezetének. Fejben számoltam, és am ikor a 700 millió nem jött ki, m egkérdeztem, hol a többi. Viktor zavartan azt felelte, hogy a pontos rész­ leteket a gazdaságisok tudják, és lehet, hogy nem is ennyi m ent annak a cégnek, hanem annyi. Erre újra kutyulta a számokat. Sehogy se jött ki. M ondta a cég­ neveket, én számoltam és mem orizáltam , ő többször nekifutott, teljes volt a kavarodás... Szám om ra a székházüggyel m inden m egválto­ zott. Felháborított, hogy rendreutasítanak, am ikor kritikus kérdéseket teszek fel. D ühös voltam , hogy egy éve hülyére vesznek, és asszisztálok ehhez a disznósághoz. Rettenetesen érdekes, hogy O rbán sem b írta a feszültséget. M egingott. A tö rtén tek az ő m oralitásának sem feleltek meg. Nem b írta tovább, és elm ondta azt, am iről Kövér pontosan tudta, hogy nem szabad elm ondani, m ert am it egyszer k im o n ­

AZ UTÓD PÁRT LEGJOBB TANÍTVÁNYA: A FlDESZ | 127

danak, azt m egjegyezhetik, az megjelenhet. És én is tu d tam , hogy ez a fiú soha többé nem lesz ilyen lel­ kiállapotban. A beszám oló u tán berohantam a szobámba, és gyorsan leírtam , am it m eg tudtam jegyezni. Két d o ­ logra feltehetően senki sem számított. Ők arra, hogy én leírom, én pedig arra, hogy a sok költözés ellenére, öt év után m egtalálom a papírt. De megtaláltam, m ert egyszer kinyílt az egyik doboz, és ott volt a feljegy­ zés. A m ikor Ó szabó Attila és Vajda Éva megkeresett, hogy m it tu d o k erről és erről a cégről, akkor m o n d ­ tam nekik, hogy 130 millió meg ennyi meg annyi. De ha akarják, m egnézem otthon. Micsoda, neked m eg­ van? Négy nap múlva m egm utattam nekik a papírt.”91 Hogy a székházeladásból befolyt százmilliók to ­ vábbi sorsa pontosan m i lett, azt senki sem tudja p o n ­ tosan. Az Állami Számvevőszék csak a p árt hivata­ los cégét, a Fico Kft.-t vizsgálhatta, de azon épp csak átfolyt a pénz. A többi céget az APEH ellenőrizhette volna, de a papírjaik nyomtalanul eltűntek. H ivatalo­ san az új török tulajdonosnál, Kaya Ibrahim nál kel­ lett volna lenniük, akit sehol se találtak, aki m it sem tu d o tt az egészről, hisz csak az adatait és az útlevelét használták föl a végső tranzakcióhoz. Ráadásul, am i­ kor az ügy 1999-ben kipattant, m ár Sim icska ü lt az APEH elnöki székében. A m iniszterelnököt pedig O rbán Viktornak hívták: ő ültette oda. A Fideszközeli cégek ügyében még O rbán alatt m eg in d u lt a nyomozás, amit azonban gyorsan lezártak. O rb á n é k távozása után ez folytatódott, ám az új k o rm án y által

91 Uo. 325-327. o.

128 | AZ UTÓDPÁRT LEGJOBB TANÍTVÁNYA: A FlD ESZ

kinevezett államtitkár, Keller László hiába kezdem é­ nyezte az ügyészségnél a büntetőeljárások m egindí­ tását, a legfőbb ügyész sorra utasította el a beadvá­ nyokat. A legfőbb ügyészt ugyanis (m iután elődje, Györgyi Kálmán egy Áder Jánossal lefolytatott b e­ szélgetést követően máig tisztázatlan körülm ények között, m andátum a lejárta előtt négy évvel lem on­ dott) Polt Péternek hívták 2000 és 2007 között. (Ma újra így hívják.) De m indegy is: a szóban forgó ügyek azóta rég elé­ vültek...

Közpénzek és magánzsebek 1998-ban az új korm ányzatnak módja nyílt volna a m agyar politika anyagi ügyeinek rendbetételére, a politika fertőjének lecsapolására. A győztes koalíció beterjeszthetett volna egy korrekt törvényjavaslatot a pártfinanszí,rozás kifehérítésére. Például a norm atív állami tám ogatás jelentős megemelése, a m agánado­ m ányok és a kam pányszám lák transzparenssé tétele, az Állami Számvevőszék jogosítványainak m egerősí­ tése révén. A vesztes baloldal - a Tocsik-ügy és a Pos­ tabank-ügy után - nem lett volna abban a helyzetben, hogy keresztbe feküdjön egy erre irányuló tisztessé­ ges indítványnak. Princz kirúgása is olyan rem énye­ ket ébreszthetett a közvélemény előtt, hogy O rbán tiszta lapot akar nyitni a politika és a pénz kapcsola­ tában. Ám a közvélemény nem láthatott a kulisszák mögé. Nem tudhatta, hogy O rbánnak, Sim icskának és társaiknak eszük ágában sincs rendbe ten n i a poli­ tika anyagi ügyeit. Hogy ők a végre elnyert k o rm án y ­ zati hatalm at épp az ellenkezőjére akarják használni: elődeiknél sokkal tudatosabban és szisztem atikusabban, jóval nagyobb szervezettséggel és kevesebb gát­ lással - m ondhatni üzemszerűen - akarják lerabolni az államot, a saját pártjuk és zsebük felé csatornázva az állami erőforrásokat. Az MNB egy magas rangú tisztviselője m o n d ­ ta el nekem a következő történetet. Surányi György (akinek nem sokkal előtte m egrom lott O rb á n n a l a személyes kapcsolata) a korm ányalakítás u tá n , am i­ kor végre fogadta őt az új m iniszterelnök, elő ru k k o lt

130

I K ö z p é n z e k És

m a g á n zsebek

egy új pártfinanszírozási koncepcióval, am i sokkal tisztább és átláthatóbb viszonyokat terem tett volna a m agyar közéletben. Ám O rbán egy tréfás (valójában nagyon is komoly és cinikus) kérdéssel lesöpörte az asztalról a túlbuzgó jegybankelnök javaslatát: csak nem gondolod, hogy épp m ost vagyok vevő egy ilyen ötletre, am ikor korm ányra kerültem? így aztán am it a (poszt)kom m unisták nem egész dicstelenül kezdtek ’88 körül, azt a fideszesek teljes dicstelenséggel folytatták tíz évvel később, ’98 után. N em csak fiatalságuk és m ohóságuk m iatt voltak eredm ényesebbek elődeiknél, de azért is, m ert erő ­ sebb volt náluk a centralizáció, nagyobb a fegyelem; pártjuk vezetését pedig különleges kohézió tartotta egybe. A Fideszben sohasem alakult ki a szocialis­ tákat megosztó kettős uralom: a formális politikai és az inform ális gazdasági hatalom dualizmusa, ami idővel patthelyzethez, később anarchiához vezetett az MSZP-ben. O rbán és Simicska kapcsolata az idők során nem hogy lazult volna, de még szorosabbra fűződött. Közösen végrehajtott politikai és gazda­ sági m anővereik idővel valóságos sziámi ikerpárrá növesztették össze őket. E m anőverek során m in d ­ inkább összekeveredtek az állami, a párt- és a m a­ gánpénzek (lásd a kezdeteknél a székház-javadalm a­ zás, a pártközeli cégek és a családi bányaprivatizáció ügyét). A sziámi ikrek egyike a politika frontvona­ lában, a másik a gazdaság hátországában m űködött, de m indig teljes összhangban, egymást védve és erősítve. Az elején tán még lehetett olyan képzete az em bernek (lásd Such Györgyöt), hogy a Fideszt egy demokrata politikus Jekyll és egy pénzügyes maffiózó

K ö z p é n z e k És

m ag á n zsebek

|

131

Hyde irányítja, ám idővel kiderült, hogy régóta a poli­ tikus Hyde és a pénzügyes Hyde regnál a párt élén - s im m ár újra az országban is. De té rjü n k vissza az első Orbán-kormányhoz. Az 1998 és 2002 közötti korszak első szembetűnő voná­ sa tárgyunk szem pontjából az volt, hogy a korm ány súlyos pénzeket fizetett ki bizonyos „baráti” m agán­ cégeknek a velük kötött szerződések nyomán. Ám az elköltött közpénzekről a köz jó ideig nem szerezhe­ tett tudom ást a m agánszférát törvényesen megillető „üzleti titok” miatt. A szóban forgó pénzügyi m anő­ verek term észetéről és volum enéről sokat elárul az Országimázs Központ - Happy End Kft. - Ezüsthajó Kft. „m esterhárm as” tevékenysége, amelyet a „lopni törvényesen is lehet” - szlogennel jellemez a „K-monitor - Független Korrupciófigyelő Iroda” nevű in ­ ternetes portál.92 Az összjátékban az Országimázs K özpont volt az állami szereplő, amelyet S tu m p f kancelláriaminisz­ ter alapított a M iniszterelnöki Hivatal Szervezeti és M űködési Szabályzatának egyszerű m ódosításával, a M ÉH főosztályi szintű szervezeti egységeként. A H appy End és az Ezüsthajó W ermer A ndrás és Káel Csaba érdekkörébe tartozó m agáncégek vol­ tak. (Az előbbi a párt győztes kam pányát vezette, m ajd 2002-ig O rbán politikai gurujává lé p e tt elő; az utóbbi készítette 1988-ban ez első videofelvételt a Fidesz alapítóival: később nem kellett m eg b án n ia.) A két vállalkozás az idők során ro k o n i-b ará ti alapon szerveződő céghálót hozott létre, s így á p o lt igen 92 „Minden jó, ha közpénz a vége” http://k-monitor.hu/ node/4196

132

K ö z p é n z e k És

m a g á n zsebek

gyüm ölcsöző kapcsolatot az Országimázs K özpont­ tal. A két cég busás állami m egrendeléseket kapott országim ázsra, állami ünnepek megrendezésére, m illennium i m arketingre és a m iniszterelnök meg a korm ánytagok útjainak videózására fordított több m in t tízm illiárd forintból. Állami ünnepségekre és szilveszteri rendezvények szervezésére összesen 3 m illiárd 755 milliót, a M illennium i Országjáró arcu ­ lati tervre 2,188 m illiárdot költöttek, em ellett továb­ bi kom m unikációs célokra 883,4 milliót, különböző egyéb kam pányokra pedig még 1,22 m illiárdot. Az O rszágim ázs K özpont 12 milliárd 986,2 millió fo rin ­ tos pénzügyi teljesítéséből a két vállalkozás részére együttesen a kiadások 82,1 százalékát fizették ki állt a KEHI 2002-es jelentésében.93 Illusztrációképpen vegyünk egy kis ízelítőt a S tum pf-W erm er-K áel összjátékból: az állami ünne­ pek rendezését. Ez a feladat korábban a Belügymi­ nisztérium hatáskörébe tartozott. BM-tisztviselők végezték, külön juttatás nélkül, m unkaidőben. M ost privatizálták, és a kiírt közbeszerzési pályázatot a Happy End Kft. nyerte (a további öt pályázót a biz­ tonság kedvéért, formai okokra hivatkozva kizárták). Stum pf 1999. április 14-én még azt közölte, hogy a jövő évi költségvetésben 55 milliót különítenek el az állami ünnepek megrendezésére, de az összeg 2000 elején hirtelen a negyvenötszörösére, 2,5 milliárdra emelkedett! A Happy End a ciklus végéig havi 3 m il­ lió plusz áfa átalánydíjat kapott, ezen fölül m inden rendezvény után az eseményre költött pénz 20 (majd

93 Uo.

K

ö z p é n z e k és m a g á n zsebek

|

133

a közfelháborodás hatására 10) százalékát jutalékként. Világos? M unka n élk ü l kapta a havi 3 milliót, és nem az elvégzett m unka, hanem az elköltött pénz után a sokszorosát: annál többet, m inél többet bírt elkölteni az adófizetők pénzéből.94 Ám ez se volt elég. 2000 februárjában újra pályá­ zatot nyert W erm er cége (papíron m ár nem ő volt a tulajdonos), amelyet M agyarország arculatának „hi­ teles, a m illennium hoz méltó megfogalmazására” írtak ki. Ez 4,2 milliárd elköltésére szólt, ebből 10,7 százalékos jutalék (potom 449,4 millió) illette meg a Happy End-et. 2001 februárjában újabb pályázat újabb Happy End (a jutalék újra 10,7 százalék).95 Töb­ bek között effélékről van szó, m int M ádl köztársasági elnök beiktatási ceremóniája (120 millió), az olim ­ pia idején a sydney-i magyar napok (143,6), a 2001. évi m agyar filmszemle (29,5), a 2000-es szilveszteri „Álomalapítás” című produkció (22,7), az „A m it a szívedbe rejtesz” kampány (493,5) a „M eeting Point” kam pány (190). De a hab a tortán az a 319,3 millió volt, am it a magyarországi olimpia gazdaságélénkí­ tő hatásának komm unikációjára költöttek. Egy olyan olimpiáról van szó, amit nemhogy meg sem rendezett, de végül még csak meg se pályázott az ország!96 A m ásik cég, az Ezüsthajó 1999-től film ezte a m i­ niszterelnök nyilvános szerepléseit, m iu tán m eg n y er­ te a kiírt pályázatot. Filmek készültek O rb á n Viktor külföldi útjairól és azokról a rendezvényekről, am e­ lyeken kormánytagok vettek részt. 298 ilyen film ké94 Sándor Zsuzsanna: Az országimázs ára. 168 óra, 2000. 09. 11. 95 Népszava, 2001. 04.14. 96 http://k-monitor.hu/node/4196

134

K ö z p é n z e k És m a g á n z s e b e k

szült el - többek közt a békéscsabai kolbásztöltő ver­ senyről is. Az ÁSZ jelentése szerint Káel Csaba cége 460 milliót vett föl az Országimázstól.97 Állami m eg­ rendelésre nagy költségvetésű, reprezentatív operafilmet készített: a Bánk bán-t. (Megismétlem: fentiek csak illusztrációként szolgálnak, a hasonló ügyek tel­ jes körű bem utatása szétfeszítené e könyv kereteit.) Epilógus: 2002-ben az új korm ány Keller László vezetésével államtitkárságot hozott létre a közpén­ zekkel való gazdálkodás kivizsgálására. Ám a vizs­ gálatok nyom án a Polt-féle ügyészség egyetlen alka­ lommal sem emelt vádat. Ismét csak illusztrációként: 2004-ben megszüntették az O rbán útjait m egörökítő Ezüsthajó Kft. elleni nyomozást. A határozat szerint nem találtak bűncselekm ényt az Országimázs Köz­ ponttal kötött szerződésekben. Az ügyészség 42 film esetében m egállapította ugyan, hogy a cég m unkatár­ sai kormánygéppel (azaz ingyen) utaztak, m iközben a K ülügym inisztérium kifizette nekik a repülőjegyek árát. Ám az indoklás szerint „a számlázás időpontjá­ ban se a kft.-nél, se a K ülügym inisztérium ban nem tudták, hogy a cég m unkatársai kormánygéppel vagy m enetrendszerű járattal repülnek”. Az ügyészség h a ­ tározata kim ondta: az Ezüsthajó a jegyek elszámolá­ sakor jogalap nélkül kapott 18 millió forintot, s fel­ hívta a Külügyminisztérium figyelmét arra, hogy a pénz visszaszerzése érdekében polgári pert indíthat - m ert büntetőper természetesen ebből se lett. Mivel Keller az ügyészség m iatt egyrészt nem volt képes kézzelfogható eredm ényt produkálni az am úgy

97 Uo.

K ö z p é n z e k és m ag án zseb ek

| 135

is nagy körültekintéssel és profizmussal véghezvitt lenyúlások ügyében, m ásrészt m ert nemcsak az előző korm ány ügyeivel foglalkozott, de a jelenben is vizs­ gálódni próbált, lassan elfogyott körülötte a levegő, s végül lem ondott. A fentebb látott tízmilliárdok ko n t­ rasztjában álljon itt egy szikár adat, ami önm agáért beszél: a közpénzügyi államtitkárság éves költségve­ tése 11, azaz tizenegy millió forint volt!98 Epilógus 2: „Az APEH Észak-budapesti Igazga­ tósága az adóbevallások ellenőrzésébe kezdett 1998. február 25-én... azonban a Happy End képviselője egy nyilatkozatot adott át az adóhatóságnak, amely szerint aznap ismeretlenek ellopták a társaság 1991 tői 1997-ig terjedő időszakra vonatkozó könyvelését. H árom évvel később a kft. újabb bejelentést tett: 2001. augusztus elsején azt közölte, hogy a cég könyvelését végző kft. irodájába betörtek, s az ism eretlen tettesek elvitték a Happy End ott tárolt 1998-1999-es bizony­ latait és a számítógépeket, amelyeken a d o k u m en tu ­ m okat feldolgozták... Az APEH 2002 után újra vizsgálta a céget. Az adó­ revizorok szinte valamennyi szerződéssel kapcsolat­ ban megállapították, hogy a szám lák és a teljesítésigazolások nem a valóságos gazdasági esem ényeket tükrözik, azokból lehetetlen m egállapítani, hogy a teljesítéseket ki és m ikor végezte el. A cég 2000 ja n u ­ árja óta nem m űködött a telephelyén, a képviseleté­ re jogosult tag a vállalkozásról sem m it se tudott. Az APEH 2003 végén feljelentést tett. A ren d ő rség rő l az ügyet áttették a Vám- és Pénzügyőrség... N yom ozó­ 98 Keller: „Fogyott a levegő körülöttem”. Népszabadság, 2004. 10. 04.

136 |

K ö z p é n z e k és m a g á n z s e b e k

hivatalához. A vámőrség azonban m ár csak az elévü­ lés tényét állapította meg.”99 Epilógus 3: 2008-ban végül ez is kiderült: „pon­ tosan 925 millió forintot bukott az államkassza W erm er A ndrás és Káel Csaba, az O rbán-korm ány két píárszakem bere által alapított, állami m egrende­ léseiről elhíresült Happy End Produkciós, Film- és M űsorkészítő Kft. napokban lezárult felszámolá­ sán.”100 Vagyis: ennyi adót és járulékot felejtettek el befizetni „a fiúk”. Ezeket is mi fizettük be helyettük: jám bor adófizetők.

99 Fekete Gy. Attila: Végleg irattárba kerültek a Happy End-ügy aktái. Népszabadság, 2007,11. 12. 100 HVG, 2008. február 28.

A „szervezett felvilág" N oha konkrét adatokat természetesen nem ism e­ rünk, az előző részben látott ügyeknél biztosak le­ h etünk abban, hogy többről volt szó, mint szimpla „lenyúlásról”: közpénzek haveri magánzsebekbe ju t­ tatásáról. Az állam i pénz nagy részének útja ugyanis aligha ért véget a szóban forgó magánzsebeknél. Vél­ hetően csak egy részük landolt ott, a többi valahogy, valam ikor visszajutott. Hova is? A párthoz? A nnak tagjai és formális vezető testületei m it sem tudtak a konkrétum okról, a részletekről; még kevésbé ren ­ delkeztek az így szerzett anyagi erőforrások fölött. A p árt legszűkebb politikusi elitje, a „kem ény m ag” talán tudott valamit a pénzek sorsáról. N áluk többet csak a háttérben zakatoló pénzügyi gépezet m ű k ö d ­ tetői, m indenekelőtt - O rbán szavaival - „a fantaszti­ kus agyú Lajos”. Az egészről átfogó képpel legföljebb három em ber rendelkezhetett: O rbán, Simicska és talán Kövér. A Fideszes politika anyagi erőforrásainak nagyobb része nyilván „kintlévőségek” form ájában h alm o zó ­ dott föl: a helyzetbe hozott, felpum pált tő k éscso p o rt­ ok jövőbeni viszontszolgáltatásaként. M ert m indez annak a politikai stratégiának képezte a szerves ré­ szét, am it a posztkommunista hatalm i elittel szem ­ b en felépítendő kontra-posztkom m unista hatalm i elit megteremtésének nevezhetünk. A m in e k az antikom munista retorika - am it a Fideszben 1998-ban váratlanul újra elővettek - valójában a fedőideológi­ ája volt. A kampányban a k o m m u n istázásn ak még

138

A „SZERVEZETT FELVILÁG”

a nyomával se találkozhattunk, ám az „egész pályás letám adás” meghirdetésével együtt hirtelen ez vált a legerősebb szólamok egyikévé. Noha három szabad választáson túl m indez anakronisztikusnak tűnt, O rbánék lankadatlan erőfeszítései nyom án idővel ir­ reális m ódon teret nyert a komcsizás a jobboldalon, sőt azon túl is. Az egész m egint valahová a Simicskaféle cinikus önigazoláshoz nyúlik vissza: a „ha majd a kom csik befizetik az összes adót és járulékot, akkor mi is”. A m it m i lopunk el m agunknak - a p ártn ak és privátim - azt ők m ár nem tudják ellopni: azt tőlük vesszük el. Velük szemben történelm i jogunk van a törvények kijátszásához és erkölcsi alapunk az er­ kölcstelenséghez is. Az alábbiakban három korabeli újságcikkből idé­ zek. M indhárom szerzője ugyanaz az SZDSZ-es poli­ tikus: Magyar Bálint. Az ő éleslátásának köszönhető­ en m ár akkor világossá vált, lényegében mi is történik a hatalom anyagi dim enziójában O rbánék első u ral­ m a idején: 1. „A klientúrák éles harcának lehetünk tanúi n ap jainkban. Míg az MSZP klientúrája többcentrum ú, átörökített klientúra, addig a Fideszé frissen létreho­ zott, központilag vezérelt. A Fidesz a sem m iből jött, ezért klientúráját gátlástalanul, központilag vezérelve és szakaszosan építi ki. A Fidesz-klientúra gazdasá­ gi megalapozása 1990-94 között kezdődött meg. Az »első milliók« eredete eltűnik az ún. székházpénz b e­ fektetése körüli homályban. A Fidesz-klientúra »ke­ m ény magjának« gazdasági bázisát megalapozó vál­ lalkozások zászlóshajója a Fidesz kam pányának egyik központi aktora, a Mahir...

A „SZERVEZETT

FELVILÁG”

| 139

Az 1998-as választásokat követően történt meg az első »kirajzás« a M ahir és környékéről. A FideszM ahir Polgári P á rt elhíresült figurája, Simicska Lajos az APEH elnökeként az általa vezetett intézményt a rivális klientúra elleni harc eszközévé tette. A gazda­ sági és politikai térfoglalással együtt m egtörtént az ál­ lam apparátusban is a pozíciók cseréje szinte egészen az osztályvezetőkig.”101 2. „A parlam ent új törvényjavaslatot tárgyal, m ely nek lényege: hogyan kívánja a kormányzat átalakíta­ ni a Magyar Fejlesztési Bankot a »szervezett felvilág« bankjává, a korlátok nélküli kormányzati szintű lenyúlás intézményévé. A törvényjavaslat nem más, m int a lenyúlás lehetőségének legalizálása... Az állam pénzéből m űködő MFB összes vezető­ jét és tisztségviselőjét (az elnök-vezérigazgatót, az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagjait) a kor­ m ány által kijelölt m iniszter nevezi ki és hívja vissza. A több százmilliárdnyi közpénzt felhasználó b an k a tulajdonosi jogok gyakorlásával m egbízott m iniszter irányítása alatt, bárm inem ű külső (parlam enti vagy ÁSZ-) ellenőrzés nélkül m ű ködik... Mivel nincs meghatározva, hogy melyik m iniszter gyakorolja a tulajdonosi jogokat... lehet, hogy félévente teszik át egyik minisztertől a másikhoz a bankot, hogy egyik m inisztérium apparátusának se lehessen rálátása az M FB-ben folyó ügyekre (és elfolyó p én zek re)... Az egyszemélyes állami tulajdonú M FB »tevékeny­ ségét elsősorban a köz érdekében és n em haszonszer­ zés céljából folytatja«. A »legalább hatvanm illiárd

101 Az elbocsáthatatlan légió. Népszabadság, 2001. 03. 28.

140 | A „SZERVEZETT

FELVILÁG”

forint« jegyzett tőkéjű... MFB tehát pénznyelő au­ tom ataként m űködhet, tőkéjét szabadon felélheti... hiszen a törvény szerint m indenkor biztosítani kell számára a hatvanm illiárd forintnyi alaptőkét... »Az MFB Rt. korm ányzati kapcsolatai« címszó alatt egyet­ len bekezdés szerepel: »A korm ány... évente legalább egy alkalomm al áttekinti az MFB Rt. tőkehelyzetét, és szükség szerint döntést hoz az MFB Rt. tőkéjének felemeléséről vagy leszállításáról«... Az évente elkártyázható hatvanm illiárdos alaptő­ kén felül »a korm ány a központi költségvetés terhére készfizető kezesként felel az MFB Rt. által forrásszer­ zés céljából a külföldről és belföldről felvett hitelek­ ből eredő fizetési kötelezettségek teljesítéséért«. Va­ gyis tetszés szerint növelhető az ellenőrizetlen kassza, állami garanciával sok százmilliárdnyi hitel felvehető és szabadon elkölthető... Az MFB-vel szemben n em ­ csak hozamelvárás nincs, de a bankoktól általában elvárt prudens m űködés alól is felmentést ad a tö r­ vény. .. Hiába »bank« a fedőneve, nem érvényesek rá a bankok kockázatvállalását korlátozó általános sza­ bályok... szabadon kockáztathatja a köz pénzét. »Az MFB Rt. kölcsönt nyújthat olyan vállalkozás­ b an való részesedés megszerzéséhez, am elyben az MFB Rt. befolyásoló részesedéssel rendelkezik, ha annak célja, hogy a vállalkozásban fennálló részese­ désének m értékét csökkentse«. Vagyis: hitelt nyújthat ahhoz, hogy a bankhoz (értsd: a brancshoz) köze­ li cégek kivásárolják a bank tulajdonrészét (az álla­ m i tulajdont). A hitel megtérülését senki se kérheti számon. Mivel a banknak nem kell jövedelm ezőnek lennie, sőt a veszteséges m űködést m egtéríti a költ­

A „SZERVEZETT FELVILÁG” j 141

ségvetés, lehetőség van rá, hogy a bank tulajdonában lévő vállalati érdekeltségeket áron alul adja el annak, akinek akarja. Az M FB-n keresztül értékesíthető cégek köre te t­ szés szerint bővíthető, hiszen az ÁPV Rt. egyszerű­ en átadhatja a tulajdonában lévő cégeket (például az állami gazdaságokat). Ezzel nemcsak a parlam enti ellenőrzés, h an em a versenypályázat kiírása is m eg­ kerülhető, hiszen az MFB-re nem vonatkozik a p ri­ vatizációs törvény. A banknak arra is lehetősége van, hogy az eddig birtokába jutott vagy a későbbiekben m egvásárolandó követelésekkel veszteségesen üzle­ teljen, vagyis olcsóbban adja el ezeket, m int amenynyit reálisan érnek. Soha senki nem ellenőrizheti a követelések eladásának m ódját és sorsát. A szükséges szakértelem, ha valahol, hát az M FB-ben biztosítva van Simicska személyében.”102 3. „M agyarország legtekintélyesebb hetilapjána cím lapjáról 1999 decem berében hat k o m o r tá rsá­ tól körülvéve egy karosszékben ülő, öltönyös férfi m osolygott elégedetten az olvasóra. M ind an n y ian p u h a kalapban. Az urak egyike sem tevékenyke­ dett Szicíliában vagy a harm incas évek Chicagójában, ahonnan az ilyen fotók ism erősek - a HVG grafikája az ezredforduló M agyarországának vezető korm ánypárti politikusairól készült, »csapatszel­ lem« aláírással. M iben áll az a csapatszellem , amely összeköti a képen látható O rb án t, K övért, Á dert, Várhegyit, Stumpfot és a többieket az ú j kurzus je l­ legadó, a nyilvánosságot kerülő p io n írjaiv al, a le­

102 „Maffia- fejlesztési Bank”. Népszabadság, 2001. március 7.

142 j A „SZERVEZETT FELVILÁG”

gendás Simicska Lajossal, Schlecht Csabával, Varga Tamással, Tóth Bélával, vagy az újabb idők hőseivel, a happyendes W erm er A ndrással, a defendes Földi Lászlóval és névtelen kollégáikkal? Világos, hogy ők nem a kéz kezet mos hagyom ányos m intakész­ letéből m erítenek. Ugyanis mennyivel m acerásabb a hatalom ba kerülteket korrum pálni, m in t hatalom ba kerülni. Egy áttétellel kevesebb. A közvélemény a korrupciót hónapok óta a kis­ gazdapárt nevével kapcsolja össze - nem m inden alap nélkül... Szinte m inden napra jut egy leleplezés azt a közvélekedést alátámasztandó, hogy a kisgazdapártnál nincs korruptabb alakulat Magyarországon. Pedig am it a kisgazdák csinálnak, az - inform atikai kifejezéssel élve - csupán lebutított program ja annak, am it a legnagyobb korm ánypárt művel. A kispályás am atőrök játszadozása eltereli a figyelmet az egész pályás lenyúlást alkalmazó Fidesz újszerű m egoldá­ sok sorát bevezető játékrendszerérői, mellyel szétzül­ leszti a jogállam intézm ényrendszerét és erkölcsét. Ha a tételeket összeadjuk, láthatjuk, hogy a kisgaz­ dákon számon kért pénzek összessége is nagyságren­ dekkel m arad el egyedül az autópálya-építésre szánt, költségvetési ellenőrzés nélkül elkölthető 600 m illi­ árd forinttól, ami csak egy ügy a sok közül. Mégis, m iközben a kisgazdák hatalomgyakorlása fölháborítja a közvéleményt, a közpénzeknek a leg­ nagyobb korm ánypárt belső köreiből vezérelt egyirá­ nyú m ozgatása m indeddig következmények nélkül m aradt. Ennek valószínű oka, hogy az ezredforduló Magyarországán a korrupció egy avantgárd megjele­ nésiform ájával van dolgunk...

A „SZERVEZETT FELVILÁG” j 143

A hétköznapi korrupció egyedi jelenségek soroza­ ta: egy döntésre jogosult hivatalnok pénzt vagy más előnyöket k é r vagy fogad el azért, hogy egy ügyet a korrum páló szám ára kedvezően intézzen el... A világ legfejlettebb dem okráciáiban is vannak m egveszte­ gethető tisztségviselők... Mérgezi ugyan a közéletet, h a egy m egbízás elnyeréséért meg kell kenni az ügy­ intézőt, de h a az a vesztegető és a vesztegetett m agán­ akciójaként történik, akkor nem ássa alá a dem okra­ tikus berendezkedés alapjait... [Később] erősödött meg a szervezett alvilág m a­ gányos korrum pálóktól erősen különböző rendszere. A szervezett alvilág nem a felek önkéntes m egegye­ zésén, törvénytelen előnyök kölcsönösségén alapul, hanem fenyegetéssel, erőszakkal kényszeríti ki aka­ rata érvényesülését: zsarol, védelmi pénzt szed... Az alvilág és az állam kapcsolatában jellem zően a maffia zsarolja az állam tisztségviselőit és a politikusokat, nem pedig fordítva - ez a disztinkció a későbbiek­ ben különös jelentőséget kap. A maffia, a szervezett alvilág félelmetes... nehezen felszám olható jelenség, de csak akkor változtatja meg a jogállam ra jellem ­ ző alapfelállást, ha képviselői bekerülnek a politikai hatalom ba. Lehetnek akár szép szám ban is m egvá­ sárolható tisztségviselők, netán politikusok, mégis csorbítatlan m aradhat a hit, hogy az állam küzd a maffia ellen. Az egyes em ber m egtévedhet, de az in ­ tézm ények harcban állnak a szervezett alvilág b ű n ö ­ ző csoportjaival... A maffia polipja alulról kúszik fel a hatalom magasabb régióiba, keres együttm űködő rendőröket vagy politikusokat. De h a ta lá l is, a képlet egyértelmű: a szervezett alvilág, a m affia m ódszerei

144 j A „SZERVEZETT FELVILÁG”

nem képeznek rendszerszerüen követendő m intát a hatalom szám ára... A szervezett felvilág megjelenése új magyar jelen­ ség. Simicska Lajos APEH-elnöki kinevezésével új fejezet kezdődött a rendszerváltás utáni m agyar poli­ tik a... történetében. Ami azóta történik, az a dem ok­ ratikus intézm ényrendszer keretei között m affiam ód­ szereket alkalmazó állam, azaz a szervezett felvilág szisztematikus kiépítése. A Fidesz kétes ügyek soka­ ságával m egterhelten érkezett a hatalom ba, volt tehát m it eltüntetni. Hogy csak találom ra szem ezgessünk... az összességében... milliárdos postabankos üzleti kapcsolatok a Fidesz kam pányában részt vevő cégek­ kel, az egyre bővülő családi bányavagyon, a jelentős köztartozásokat felhalmozó Fidesz-haverok és -csa­ ládtagok cégeinek schlecht csabás, kaya ibrahim os és joszip totos eltüntetése. A Fidesz a nyom talanítási akció keretében a kormányzati hatáskörbe tartozó intézm ények szakmai vezetését politikai családtagok kinevezésével töri m eg ... nem is történik sem m i a Fi­ desz közeli kétes vállalkozások ügyében. C sodálkozhatunk-e azon, hogy Pintér Sándor belügym inisztersége során nem derült ki, hogy kik robbantottak nem sokkal a választások előtt a Fi­ desz és a kisgazdák székházánál, Torgyán háza előtt és Szájer lakásánál? Hiszen arra a kérdésre is, hogy találkozott-e a bom bagyáros Clodóval, annyiféle választ ad, ahányszor megkérdezik. S nem véletlen, hogy Világosi G ábor SZDSZ-es képviselőnek kellett a nyilvános telefonkönyvvel a rendőrség segítségére sietni, hogy felgyorsítsák Schlecht Csaba lakcím ének kinyomozását...

A „SZERVEZETT

FELVILÁG”

145

A Fidesz a korm ánynak nem alárendelten m ű ­ ködő intézm ényeket... vezetőinek kiszekálásával és politikai családtagok kinevezésével igyekezett kézbe venni - így kényszerítik ki a legfőbb ügyész lem ondá­ sát... A korm ánytól függő szervezetek megszállását és a korm ánytól független intézmények bekebelezé­ sét lehetne a frissen hatalom hoz jutottak múló túlka­ pásának tekinteni. Csakhogy a Fidesz közpénzek és m agánvagyonok szem érm etlen lenyúlására használja a frissen szervezett felvilágot: a magyar polip felülről, állami segédlettel terjeszkedik lefelé! Nézzük, milyen módszerekkel. Közpénzek kontroll nélküli elköltése. A közbe­ szerzési eljárás kikerülésével 600 m illiárd forintos ü z­ lethez jutott egy olyan... a Fidesz bizalm ára érdem es cég, amely soha nem épített autópályát, s az állami kiszárítás technikájával fogják feltehetően hozzáse­ gíteni a rivális nem Fidesz-függő cég vagyonához. A finanszírozó állami bank autópálya-program jának kulcsem bere Simicska Lajos. Mi egy bankrablás egy bankalapításhoz, elnézést, egy állami b a n k fölötti rendelkezéshez képest? - m ondaná m a Brecht. Közpénzek kivonása a parlam ent ellenőrzése alól. Közpénzekből túlkonszolidálják a P ostabankot (150 m illiárd), a bank veszteséges üzletrészeinek adásvéte­ lére alapított Reorg A pport Rt. m űködése p ed ig átlát­ hatatlan. A Fidesz megakadályozza a p arlam en ti vizs­ gálóbizottság felállítását, tárgysorozatba sem veszi azt az SZDSZ-es törvénymódosítást, am ely közpénzek­ ből történő bankkonszolidáció esetén k orlátozná az üzleti titok körét... A kormány a költségvetés adóbe­ vételeinek alultervezésével és a kétéves költségvetés

146 | A „SZERVEZETT

FELVILÁG”

eszközével jelentős - parlam enti ellenőrzés nélkül elkölthető - zsebpénzt képez magának. Közpénzből magánvállalat építése. A Defendmodell, avagy hogy lehet a törvények betartása m el­ lett közpénzt m agáncsatornákba áram oltatni. A m ó d ­ szer: a Postabank egy üzletágát ár alatt privatizálják a Fidesznek számos szívességet tevő volt nem zetbiz­ tonsági tiszt részére, majd állami cégek százmilliós megrendeléseit a Defend érdekkörébe kényszerítik. Közvagyon magánvagyonná transzform álása. Pél­ dául a nyereséges Szabad Föld című hetilapot m eg­ szerezte az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank egy leányvállalata. A cég nyom ban bérbe adta a kiadói jogot a Magyar Nemzetet kiadó... baráti kft.-nek. A kft. tanácsadója Schlecht Csaba, a cég biztonsági szol­ gálatát a D efend m űködteti... Érdekkörön belülre irányított közbeszerzési p á ­ lyázat, am ikor egy kormányzati tenderen m ár el sem indul más, m int az eleve elrendelt győztes. Az Országimázs Központ 4,3 m illiárd forintos tenderére a hírhedt Happy Enden kívül egyetlen más m agántu­ lajdonú ügynökség sem adott be pályázatot, holott az üzleti szférában ennek az összegnek a töredékét ki­ tevő büdzséért is gyilkos verseny folyik a m agyar és m ultinacionális reklámcégek között. Klientúra-építés közpénzből. A Széchenyi terv vállalkozástámogatási program ja a kisgazdam ódszer továbbfejlesztett változata. Míg a vidékfejlesztési h i­ teltám ogatások egy részénél kim enekítették a cégek­ ből a pénzt, majd csődöt jelentettek, addig az O rbánkorm ány a vissza nem térítendő tám ogatások »tiszta« rendszerével kívánja klientúráját építeni. Széchenyi és

A „SZERVEZETT

FELVILÁG”

| 147

a nevét felhasználó te rv szelleme között az a különb­ ség, hogy Széchenyi birtokai éves jövedelmét ajánlot­ ta fel a M agyar Tudom ányos Akadémia megépítésére, s nem a M agyar Tudom ányos Akadémia megépítésé­ ből próbálta b iztosítani birtokai éves jövedelmét. M agánvagyonok lenyúlása állami segédlettel. Itt újra idézhetnénk a közbeszerzési pályázatok m el­ lőzése révén csődbe jutó útépítő cégek vagyonának megszerzésére irányuló kísérletet. Egy korábbi eset, a BÁV-sztori... klasszikus maffiatörténet magyar sze­ replőkkel: addig folyt a bizományiban m eghatározó tulajdonrésszel rendelkező magáncégek állami zakla­ tása, míg el nem adták tulajdonukat egy korm ánykö­ rökben com m e il faut társaságnak... A m int látni, a szervezett felvilág az állam hatalom teljes fegyvertárával dolgozik politikai és gazdasági érdekei érvényesítéséért. A jelenség h arm adik világot idéző képzeteket kelt, de míg ott ez rendszerint politi­ kai diktatúrával vagy operettdem okráciával párosul, Magyarország egyelőre még nem tart itt. N álunk csak narancsköztársaság épül: folyam atosan csonkulnak a dem okrácia intézményei, de m ég nem dőlt el, hogy a végrehajtó hatalom teljes m értékben m aga alá tudja-e gyűrni a független hatalmi ágakat és in tézm én y ek et... Az új választás során kevesebb kell, m in t ren d ­ szerváltás, de több, m int polipváltás. A 2002-es vá­ lasztások kettős tétje, hogy m eg lehet-e gyógyítani a rendszerváltás liberális dem okráciájának politikai intézményeit, és hogy le lehet-e vágni a m agyar polip csápjait.”103 103 Magyar polip - a szervezett felvilág. Magyar Hírlap, 2001. február 22.

148 | A „SZERVEZETT

FELVILÁG”

Nyolc ellenzékben eltöltött esztendő után (látható m édiabirodalm át és sejthető gazdasági pozícióit te­ kintve) a fideszes polip kiterjedtebbé és erősebbé vált. A 2010-es választások tétje m ár nem az volt, hogy meg lehet-e gyógyítani a rendszerváltozás liberá­ lis dem okráciájának politikai intézményeit. Hanem , hogy egyáltalán életben lehet-e őket tartani. M int tudjuk, nem lehetett... M ielőtt összegeznénk az eddigieket, vessünk még egy pillantást egy konkrét területre: az O rbán-korm ány autópálya-építő projektjére. Maga a k o nstruk­ ció pofonegyszerű volt, és nyilvánvalóan m agán vi­ selte Simicska zsenialitásának jegyeit. N em maga az állam épített autópályákat, hanem a M agyar Fejlesz­ tési Bank, pontosabban az általa létrehozott társaság, a Nem zeti Autópálya Rt. Ebben a struktúrában az MFB a jegyzett tőke befizetésével, a jegyzett tőke és tőketartalék emelésével, továbbá hitelek nyújtásával juttatott forrásokat a NA Rt.-nek. Ezzel a k o nstruk­ cióval a költségvetési pénzek kívül kerültek az államháztartáson, ahol nem voltak szabályozva azok nyil­ vántartási és elszámolási kötelezettségei. A NA Rt.-re m int (állami) gazdasági társaságra nem alkalm azták az állam háztartási törvényt és a végrehajtására vonat­ kozó korm ányrendeleteket sem. Ez azzal a további „haszonnal” járt, hogy az ágazati szakmai irányítás és felügyelet, azaz az állam tulajdonosi érdekeit kép­ viselni hivatott szakm inisztérium szerepe formálissá vált. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi M inisztéri­ um nak hiába volt az ajánlatok beszerzésére, elbírálá­ sára és a szerződéses feltételekre kidolgozott eljárási rendje, az a NA Rt.-re nem volt kötelező. így kikerül­

A „SZERVEZETT FELVILÁG”

149

hették a közbeszerzési törvényt is, tehát pályáztatás sem volt. Ezek után m á r csak egy „saját” céget kellett feltuningolni a nagy autópálya-építő vállalkozások kiszorítására: ez lett a Vegyépszer. Hogy azelőtt az ú t­ építéshez sem m i köze sem volt, azt a neve is jelzi, de sebaj, hisz nem m aga épített, hanem alvállalkozókkal. Hogy nem csupán a kormányzati tenyérből etetett Vegyépszer já rt jól a gigantikus beruházások révén - amelyek elérték a 600 milliárd forintot -, hanem a korm ányzat és annak kapcsolt részei is, az akkor de­ rü lt ki igazán, am ikor O rbánék m ár rég nem voltak korm ányon... M ert azok az anyagi források, amelyeket a közja­ vakból sikerült átcsatornázniuk a párt gazdasági h át­ országába a kormányzás négy bő esztendejében, azok kitartottak a nyolc szűk ellenzéki év során. Mi több: még új építkezésre is lehetőséget biztosítottak - O r­ bán tenyérből jóllakatott tőkés vállalkozóinak közre­ működésével - különösen a m édia területén.

A f ideszes ügyészség M int tudjuk, O rb á n és társai nyolc év elteltével újra hatalom ra kerültek. H ogy nem máshová, abban kulcs­ szerepe volt a 2000-ben elfoglalt, mindvégig m egtar­ tott, s napjainkra a p á rt öklévé változtatott ügyész­ ségnek. N yugodtan kijelenthetjük: nemcsak a Fidesz és az O rbán-korm ány viselt dolgai részesültek volna más elbírálásban, de az egész párt sorsa - mi több: a m agyar politikai élet egésze is - másként alakult volna az ügyészség élén 2000-ben - idő előtt - végbem ent személyi változás nélkül. Ezt megelőzően - amíg Györgyi Kálmán volt a legfőbb ügyész - a legkevésbé sem m erülhetett föl a vádhatósággal szemben a pártpolitikai elfogultságnak még a gyanúja se. Az Antallkorm ány alatt, a m édiaháború eszkalálódása során, az ügyészség nem volt például p artn er egy a tévé és a rádió vezetői ellen indított büntetőeljáráshoz. Ám nem habozott vádat emelni a H orn -k o rm án y idején a Tocsik-ügyben. O rbán alatt hasonló korrektséggel lépett föl Várhegyi Attila politikai állam titkár, a Fi­ desz választmányi elnöke, m ajd K örm endy-Ékes Ju­ dit ORTT-elnök ellen - m indkettejüknek le kellett m ondaniuk a posztjukról. M indennél tö b b et m ond a tény, hogy Györgyit 94 százalékos többséggel válasz­ totta újra az Országgyűlés 1996-ban, első m an d átu­ m a lejártakor. Ám 2000-ben nem várt fordulat tö rtén t: a fideszes „csonka kuratóriumok” fölállítását kifogásoló legfőbb ügyészi állásfoglalást Áder János, a p a rla m e n t elnöke „nem relevánsának minősítette, am in ek nyom án -

152

A FIDESZES

ÜGYÉSZSÉG

egy bizalmas beszélgetést követően - Györgyi Kál­ m án indoklás nélkül lem ondott tisztéről. Két éve lett volna még hátra. Ha kitölti m andátum át, akkor 2002 nyarán m ár a baloldali kormánytöbbség választotta volna meg az utódát. (A legfőbb ügyész választásához ugyanis 2010-ig csak feles többségre volt szükség.) Györgyi zárt körben így köszönt el kollégáitól: „A lem ondásom én hoztam javaslatba, m ert nagyon kedvem et szegte, hogy kifejezett szándékom ellenére több ügyben az ügyészség politikai jellegű, nem kí­ vánt szerephez ju to tt... A lem ondás egy erősen érzel­ m i jellegű döntés volt, a legfőbb ügyész pedig érzelem és indulat hatására nem dönthet. Az indoklásról való hallgatás pedig hiba volt, m ert további, részben p o ­ litikai találgatásokra adhatott okot... [Meg kell, hogy jegyezzük: Györgyi soha, a későbbiek során sem indo­ kolta meg egykori döntését a nyilvánosság előtt - D. /.] Váratlan lem ondásom ártott az ügyészi szervezet tekintélyének, és szükségtelenül keltett ügyészségi körökben zavart... Az ügyészi testülettől ezért a m él­ tatlan eljárásért bocsánatot kérek... csak m agam at okolhatom.”104 Ezek a szavak ma - az azóta eltelt évtized fejlemé­ nyeinek ism eretében - még drám aibban csengenek, m int annak idején. O rbán Viktornak ugyanis - el­ lentétben Antall Józseffel és H orn Gyulával - esze ágában sem volt elsősorban szakmai alapon álló, p o ­ litikai konszenzussal elfogadható személyt ültetni a legfőbb ügyészi székbe. (Ilyen szándék esetén eleve elő sem állhatott volna az a szituáció, hogy idő előtt 104 Idézi: Babus Endre: Főállamügyész-váltás. Vád- és dacszövet­ ség. HVG, 2000. 05. 06.

A FIDESZES

ÜGYÉSZSÉG

|

153

új főügyészt kelljen választani.) így viszont jöhetett Polt Péter, aki a Fidesz embere volt: 1994-ben a párt országgyűlési képviselő-jelöltje, 1995-ig a tagja (ak­ kor jelölték om budsm an-helyettesnek, így az össze­ férhetetlenség m ia tt kénytelen volt kilépni). Hogy az O rbánék által kiszem elt új főügyész szakmailag és politikailag m ennyire elfogadhatatlan volt, azt jelzi, hogy az egyik koalíciós partner, a Dávid Ibolya sze­ mélyében az igazságügyi tárcát birtokló MDF sem volt hajlandó tám ogatni őt, hanem másik jelöltet n e ­ vezett meg. Ám O rb án t ez sem zsenírozta: a színfalak m ögött alkut kötött Csurkával, így Polt Péter a M IÉP támogatásával, a szélsőjobb voksaival lett a M agyar Köztársaság legfőbb ügyésze. A megválasztásával új fejezet kezdődött a m agyar igazságszolgáltatás - és a magyar politika - tö rtén e­ tében. Pár hónappal hivatalba lépése után egyetlen nap alatt nyolc főügyészt m entett föl (Budapest és hét megye élén), s a korábbi gyakorlattal ellentét­ ben kormányzati személyeket is kinevezett bizonyos ügyészségi posztokra. Az O rbán-korm ány következő évi költségvetése legott 24 százalékkal em elte meg az ügyészség ellátmányát, a beruházási forrásokat m eg­ duplázta, m ajd egy évre rá m eghárom szorozta - m i­ közben a bíróságok büdzséjét csupán 10 százalékkal növelte. Az új főügyész hatalm a tehát kellő anyagi erővel párosult. A következő évben létrehozta a Köz­ ponti Ügyészségi Nyomozó Hivatalt, 2001 végére p e ­ dig elérte, hogy az ügyészség is jogot k ap jo n titkosszolgálati eszközök használatára. Persze hamar kiderült, hogy Polt m esszem enően igazodik a kormány elvárásaihoz. Ami m é g nem lett

154 I A FIDESZES

ÜGYÉSZSÉG

volna nagy baj, hiszen az ügyészség a legtöbb nyuga­ ti országban bizonyos fokig a m indenkori korm ány büntetőpolitikáját hivatott érvényesíteni. Ám 2002 után kiderült: a szóban fogó főügyész nem a m in ­ denkori kormány, hanem a mindenkori Fidesz elvá­ rásaihoz igazodik. Az ügyészség ugyanis, m int láttuk, sorozatban ejtette a vádat (pontosabban: nem is emelt vádat), és szüntette be a nyomozást (mi több: azt ele­ ve el is szabotálta) a nagy botrányt kavaró Fidesz-közeli, illetve Fidesz-kormány-közeli cégek, személyek és ügyek vonatkozásában. Vegyünk néhány (eddig nem em lített) példát! Az Inform atikai Kormánybiztosság csillagásza­ ti összegű ügyvédi megbízásai m iatt a rendőrség a nyom ozás után hűtlen kezelésért és m agánokirat­ ham isításért javasolt vádem elést. Á m az ügyész­ ség csak ham isításért em elt vádat, a hűtlen kezelés tárgyában a nyom ozás m egszüntetésére kötelezte a rendőrséget. A vádem elés alapján az elsőfokú b író ­ ság fölm entette Papcsák Ferenc fideszes képviselőt (lehet, hogy abból lesz később a jó elszámoló biztos, akinek vaj van a fején?), s csak a korm ánybiztosság vezetőjét és egy ügyvédet sújtott 100, illetve 115 ezer forintos pénzbüntetéssel a milliárdos nagyságrendű ügyben. A Magyar Televízióban elkövetett visszaélések nyo­ m án (a dolgozóktól levont, de be nem fizetett tébé-, egészségbiztosítási és nyugdíj járulékok stb.) H araszti Miklós és Pető Iván tettek feljelentést. A rendőrség két évig nyomozott, de az ügyészség m egszüntette az eljárást. Pető panasszal élt ez ellen, a Legfőbb Ügyész­ ség azonban elutasította.

A

FIDESZES ÜGYÉSZSÉG

155

A Nem zeti A utópálya Rt. és a Defend Kft. közöt­ ti kifizetések ü g y ét is vádemelésre érettnek találták a rendőrök, de a Fővárosi Főügyészség a nyomozás m egszüntetését rendelte el. H asonlóan zajlott a dolog a M agyar Fejlesztési Bank 450 millió eurós (112,5 m il­ liárd forintos) kötvénykibocsátása esetében. A ren d ­ őrség ezúttal is ú g y ítélte m eg a nyomozás alapján, hogy Baranyay László volt vezérigazgatóval szemben vádat kell emelni, az ügyészség azonban másképp lát­ ta, s az ügy lezárására kötelezte a rendőröket. A kár­ csak az O rszágim ázs Központ, a Happy End Kft. és a MERT 2000 Kft. ügyeiben. „A Deutsch Tamás-féle stadion-beléptető rendszer m iatti följelentésre indult nyomozás megállapította: a Siemens 3 m illiárdos ajánlatával szemben a T Systems Dataware Kft. kapott 4,8 m illiárdos megrendelést, D eutsch m iniszter jóváhagyásával. A rendőrök leír­ ták: ez bűncselekmény, az ügyészek azt felelték: nem az. A rendőrök erre javasolták a nyomozás folytatá­ sát, az összes olyan alvállalkozó kihallgatását, aki b e­ számlázott az egyébként m indm áig raktárban rohadó gépek és program ok fővállalkozójának. Az ügyész azt válaszolta: a parttalan nyomozás ellentétes a b ü n te­ tőeljárás céljával, nem segíti a tényállás felderítését, és nem szolgálja az eljáró hatóságok feladatainak tel­ jesítését. A rendőrök tovább vitatkoztak: 38 százalék árrés volt, a 2,7 milliárd költséghez képest 4,5 milliár­ dot számláztak. Az ügyészek nem es egyszerűséggel... kötelezték őket... a nyomozás m egszüntetésére. A Millenáris Kht. esetében... a re n d ő rö k kivá­ lasztották azt az ügyet, amelyről úgy vélték, napnál világosabb, hogy bűncselekm ény tö rtént: a belépők

156 | A FIDESZES

ÜGYÉSZSÉG

m ellett ajándékként adott órák esetét... A 70 millióba került órákért a költségvetés az adófizetők pénzéből 402,5 milliót fizetett k i... Az ügyészség a következő­ ket válaszolta. »A rendkívül jó marketingeszköznek tekintett órák egységára elfogadható, reális volt«... Ezzel az indoklással adott utasítást... az eljárás m eg­ szüntetésére.”105 És így tovább... A rendőrség és az ügyészség közötti m ind abszurdabbá váló viszony egyik csúcspontjának tekinthető a Kulcsár-ügy során nyílt háborúvá fajuló huzakodás. Az ügy két fővádlottját, Kulcsár Attilát és Rejtő E. Tibort az ügyészség kvázi elrabolta a ren d ­ őrségi fogdából, hogy ne a rendőrök, hanem csakis ők hallgathassák ki őket. Friderikusz Sándor annak idején lejátszott egy videofelvételt A szólás szabadsá­ ga című m űsorában, amelyik dokum entálta, hogy az ügyészek és Kulcsár Attila között az utóbbi „kihallga­ tása” során m inden képzeletet fölülmúló kvaterkázás, bratyizás folyt, de ennek a botránynak sem voltak ér­ dem i következményei. A háború legdrámaibb epizódja azonban aligha­ nem a Kulcsárt elfogó nyomozó, Molnár Csaba rend­ őr alezredes elleni ügyészségi vádemelés volt, am i m ár az egykori koncepciós perekre emlékeztetett. A vád­ hatóság egy párszáz forintos fa tolltartó, egy doboz sütem ény és egy bizsu karkötő elfogadása ürügyén emelt vádat M olnár ellen. (A szervezett bűnözés el­ leni m unkában szakmai előírás a külföldi inform áto­ rokkal való kapcsolattartás során az efféle bizalomkeltő gesztusok elfogadása, sőt viszonzása.) A bíróság 105 Dr. Kende Péter: Az ügyészség blokkol. In: Az igazi Orbán. Budapest, 2006. Hibiszkusz Könyviadó. 39. o.

A FIDESZES ÜGYÉSZSÉG

| 157

legvégül bűncselekm ény hiányában mentette föl a fiatal nyom ozót, ám rendőri karrierje egyszer s m in ­ denkorra véget ért. A példáján pedig elgondolkod­ h ato tt az összes többi rendőr, hogy vajon érdem es-e ujjat húzni az ügyészséggel. A legelképesztőbb dolgokat azonban m inden b i­ zonnyal a Schlecht-ügyben produkálta a vádhatóság. A Fővárosi Főügyészség utasította a BRFK nyom ozó­ it, hogy a Fidesz-közelí cégek vevőjeként majd eladó­ jaként (Kaya Ibrahim nak és Joszif Tótnak) hírhedtté vált Schlecht Csaba ellen bizonyíték híján szüntessék meg a nyomozást, am i csődbűntett, adócsalás és közokirat-ham isítás m iatt folyt. A feljelentő panaszt tett a határozat ellen, ám az ügyészség jogerőre emelte azt, m ondván: a vádemeléshez szükséges bizonyítékokat nem lehet beszerezni. Világosi G ábor interpelláció­ jára válaszolva maga Polt Péter jelentette ki a p arla­ m entben, hogy több hónapi szorgos nyom ozás során sem sikerült föllelniük Schlecht Csaba tartózkodási helyét. Mire Világosi lazán elővette a budapesti tele­ fonkönyvet, s annak 572. oldaláról fölolvasta Schlecht lakcímét. Az ügy kapcsán m ondta B árándy Péter, a budapesti ügyvédi kam ara főtitkára (későbbi igaz­ ságügyi miniszter): „az igazságszolgáltatás és az egész szakma m iatt ég az arcom”.106 Az ügyészség m agatartásának m egvolt a jogi alap­ ja. Az új büntetőeljárási törvény, am elyet 1998-ban még a Horn-korm ány alatt készítettek elő, s amely végül 2003-ban, Medgyessy idején lép ett hatályba, abból indult ki, hogy a rendőrséget felügyelő ügyész­ 106 Bárándy szerint Schlecht „hivatalból ártatlan”. Origo.hu, 2 0 0 1 . 10. 31.

158

A FIDESZES

ÜGYÉSZSÉG

ség szakmai alapon áll, s a vezetője olyan konszen­ zusos személyiség, aki bírja az összes p árt bizalmát. Az új törvény tehát olyan hatalm at adott Polt kezébe, am it korántsem neki szántak, amivel azonban végül ő élhetett vissza. A 2003-tól hatályos új büntetőeljá­ rási törvény szerint „az ügyészség nem egyszerűen a törvényesség őre, a rendőrség nyomozása fölött tö r­ vényességi felügyeletet gyakorló szerv, hanem ennél sokkal több: az ügy ura. Szabadon eldöntheti, hogy nyomoztat, vagy ő maga nyomoz. A rendőrségtől bárm ilyen eljárást bárm ikor átemelhet m agához... a nyomozati cselekményekre és azok m ódjára is utasí­ tást adhat... Györgyi Kálmán alatt az volt a... gya­ korlat, hogy a rendőrség saját belátása szerint végzi a nyomozást, erről rendszeresen beszámol az ügyész­ ségnek, amely kizárólag törvényességi szem pontból gyakorol felügyeletet. Ha valami törvénytelenséget észlel, annak orvoslására fölszólítja a rendőröket, va­ lam int elbírálja a rendőrség eljárása ellen benyújtott panaszokat, fellebbezéseket. Polt Péter viszont, az új törvény adta lehetőségeket a végsőkig kihasználva, a sarkaiból forgatta ki ezt a gyakorlatot... Az ügyészek nem csak szabályos kézi irányítással m űködtetik a rendőri tevékenységet, de az általuk fontosnak tartott ügyekben olyan kérdésekbe is beleszólnak, hogy X-et ki kell hallgatni tanúként, de Z-t »nem indokolt«. A m iben m érhetetlenül nagy veszély rejlik. H a ugyan­ is a rendőrség közvetlen ügyészségi irányítással m ű ­ ködik, akkor valójában m egszűnik a nyomozás fölöt­ ti törvényességi felügyelet... Hiszen attól kezdve az ügyész a fölött gyakorol törvényességi kontrollt, amit ő maga írt elő, azt bírálja felül, am inek a végrehajtásá­

A FIDESZES ÜGYÉSZSÉG | 159

ra ő kötelezett. M iközben az ügyész határozata ellen legfeljebb a hiv atali ranglétrán fölötte álló ügyészhez lehet fellebbezni, am i az erősen központosított szer­ vezetben fából vaskarika. Az ügyészség felelősség és szám on kérhetőség nélküli intézménnyé vált.”107 Polt hatéves m andátum a 2006-ban lejárt. A baloldali korm ány feles többséggel választhatott új főügyészt. C sakhogy az akkori köztársasági elnök (elődeivel ellentétben) komolyan vette a maga jelölé­ si jogát, am ihez m ereven ragaszkodott: esze ágában sem volt tálcán fölkínálni a korm ánynak valamelyik em berét. Az első jelölés kudarccal is végződött, m á­ sodszorra pedig Sólyom László olyan személyt jelölt, akiről tudta, hogy magas életkora m iatt nem töltheti ki a hatéves m andátum ot. Hogy - hetven éves korában - m ár 2010-ben távoznia kell. Tudhatta azt is, hogy így a Fidesz (2012 helyett) m ár 2010-ben új főügyészt választhat magának. M int im m ár m indannyian tu d ­ juk: újra Polt Pétert választotta. H at helyett kilenc évre, méghozzá úgy, hogy akár a haláláig hivatalban m aradhat, ha 2019-ben nem tudnak helyette - im m ár kétharm addal - utódot választani...

107 dr. Kende: i. m. 43. o.

A „brókerbotrány "108 A „K ulcsár-ügy”-ként is rögzült botrány esetében (akárcsak a Tocsik-ügynél) valójában sokkal tö b b ­ ről volt szó, m in t am ire a címbeli megnevezés utal. A 2003 nyarán kirobbant igen szövevényes - a b a n ­ ki szférát, a pártpolitikai szférát és az állam számos intézm ényét is erőteljesen érintő - ügyet igyekeztek egyetlen szereplőhöz, Kulcsár Attilához kötni. Aki kétségkívül sokkal nagyobb kaliberű és fontosabb szereplője volt a róla (illetve a mesterségéről) elneve­ zett történetnek, m int Tocsik M árta a magáénak, ám ha a dolog lényét keressük, akkor nem vele kell fog­ lalkoznunk elsősorban. H anem azzal, hogy m iként adhatott szabad teret az ország m ásodik legnagyobb bankja egy olyan - roppant tehetséges, de mégiscsak - szélhámos csalónak, m int amilyen Kulcsár Attila volt. A kinek például m inden banki szakképesítését igazoló papírjáról kiderült utóbb, hogy közönséges hamisítvány. Hogyan folyhattak bele e szélhámos törvénytelen pénzügyi tranzakcióiba egy állami cég tízmilliárdjai? Hogy férkőzhetett ez az alak a legm a­ gasabb politikusi körök bizalmába? H ogyan kapha­ to tt állandó fényképes belépő igazolványt a M inisz­ terelnöki Hivatalba? H ogyan járhatott többször még a balatonőszödi korm ányüdülőben is? H ogyan talál­ 108 Ebben a fejezetben teljes egészében M ong Attila és György Bence kitűnő, Pulitzer Emlékdíjjal jutalm azott könyvére tá ­ maszkodtam (Milliárdok mágusai. A brókerbotrány titkai. Watergate Könyvek. Budapest, 2003. Vízkapu Kft.), ezért a továbbiakban zömmel mellőzöm a részletes hivatkozásokat

162

|

A „bró kerbotrán y ”

kozhatott a vezető korm ánypárt egyik m eghatározó politikusával, többszörös kampányfőnökével, Baja Ferenccel, méghozzá a saját lakásán - nem kevesebb, m int hét alkalommal? Hogyan ápolhatott szoros üzle­ ti kapcsolatokat azzal a nővel, akit a lapok csak az ak­ kori külügyminiszter, egyben MSZP-s pártelnök Ko­ vács László „közeli hölgyismerőse”-ként emlegettek? M iért találkozott H orváth Csaba MSZP-s országgyű­ lési képviselővel, az egyik fővárosi kerület polgárm es­ terével? Továbbá kétszer az ellenzéki Fidesz frakcióvezetőjével, Áder Jánossal, valam int Rogán Antallal is? Hogyan tárgyalhatott vele - im m ár az ellene fo­ lyó nyomozás felderített tényeinek ism eretében - a titkosszolgálatokat felügyelő m inisztérium politikai államtitkára, Tóth András? Hogyan juthatott át Kul­ csár az ellene szóló elfogatóparancs kiadása előtt az utolsó pillanatban simán az államhatáron? Hogyan és m iért találkozhatott - im m ár körözött személyként Ausztriában több alkalomm al is a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központot vezető tábornokkal, Bácskai Jánossal? M iért számolt be a Kulcsárral tör­ tént találkozókról Bácskai Kiss Péter kancelláriam i­ niszternek, az MSZP egyik főemberének? Kik és mi célból verték meg a Kulcsár ügyleteit feltárni készülő Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnökét, Szász Károlyt? M iért háborúzott egymással a Kulcsár­ ügy nyomozása során a Magyar Köztársaság ügyész­ sége és rendőrsége? M iért viselkedtek az ügyészek - egy nyilvánosságra került botrányos videofelvétel tanúsága szerint - Kulcsár cim borájaként a kihallga­ tása során? M iért indítványozta az ügyészség, hogy a 23 milliárdos sikkasztással vádolt - egyszer m ár kül­

A ,. b r ó k e r b o t r á n y ”

163

földre szökött - K ulcsár előzetes letartóztatását, majd házi őrizetét is feloldják? M iért nem született a mai napig jogerős ítélet (m ásodfokon új eljárásra utasítot­ ták az első fokú bíróságot) az im m ár 8 éve húzódó perben? Sajnos k orántsem ígérhetem, hogy az ügy fejle­ m ényeit bem utató fejezet végén m inden im ént föltett kérdésre választ kaphat az olvasó. Ám azt igen, hogy valam ennyire bepillanthat a magyar politika fertőjé­ nek egy igen sötét bugyrába. A cím ben jelzett eufem izm ussal utóbb „brókerb o trán y ”-ként em legetett ügy valódi bom baként robbant 2003. június 16-án: aznap reggel (máig) ism eretlen tettesek m egtám adták és véresre verték az egyik fontos állami közintézm ény vezetőjét. A PSZÁF elnökét kórházba szállították, ahol m egláto­ gatta őt a - vele egyébként hadban álló - korm ány m iniszterelnöke és pénzügym inisztere, akiket nyil­ vánvalóan roppant kínosan érintett az erőszakos tá ­ madás. Szász Károlyt még O rbán V iktor neveztette ki 2000-ben a pénzügyi felügyelet élére. (M int lát­ tuk, az akkori kormányfő úgy szabadult m eg Tarafás Im rétől, az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet el­ nökétől, akit nem tudhatott a saját emberének, hogy törvénnyel megszüntette a jogelőd szervezetet, s a helyébe létrehozta a PSZÁF-ot, Szász elnökletével.) 2002-ben a M edgyessy-kormány nem ak a rta eltávo­ lítani O rbán kinevezettjét. Épp ellenkezőleg: azt re ­ mélték, hogy az előző korm ány idején tö rté n t p én z­ ügyi visszaélések felgöngyölítésében szám íth atn ak a széles ellenőrzési jogkörrel bíró szakm ai szervezet közreműködésére (m inthogy a Polt-féle ügyész­

164

|

A „bró kerbotrán y ”

ségre nyilvánvalóan nem szám íthattak). Á m Szász a legkevésbé sem igazolta az ebbéli rem ényeket, mi több: kifejezetten szembehelyezkedett a korm ánnyal. (Medgyessy utóbb lemásolta O rbán eljárását: 2004b en egy a felügyeletet érintő törvénym ódosítás révén szabadult meg az elnöktől. Az átalakítást az A lkot­ m ánybíróság - ném i korrekció után - helybenhagy­ ta ugyan, de a m unkaügyi perben a bíróság Szásznak adott igazat, jókora összeget ítélve meg neki kiesett jövedelm éért. Az igazi kárpótlást persze O rbántól kapta végül, aki 2010-ben visszahelyezte őt a PSZÁF élére. N óta bene: elődjét csupán egy évvel korábban, 2009-ben választotta meg hat évre a parlam ent, ám az illető jobbnak látta önként lem ondani posztjáról, s átadni a helyét O rbán emberének.) Visszatérve 2003 nyarára: a vele akkor m ár nyílt konfliktusban álló M edgyessy-kormányt kifejezetten kínosan érintette Szász bántalmazása. Ám ugyanez m ondható el annak az ügynek a legtöbb szereplőjé­ ről is, amelyikkel az elnök m ár első kórházi nyilat­ kozatával kapcsolatba hozta a saját megveretését. A Pannonplast-ügyről van szó. Egy nagyszabású tőzs­ dei tranzakcióról. Amelynek során 2003. január 31én megkezdték az évek óta mélyrepülésben lévő cég erősen alulértékelt részvényeinek döm pingszerű fel­ vásárlását. A tömeges fölvásárlás egyrészt ham arosan fölhajtotta a részvények árfolyamát, am i önm agában is jelentős nyereséggel járt az akció résztvevőinek, másrészt ham arosan lehetővé tette a cégen belüli m eghatározó befolyás megszerzését is. N oha a m an ő ­ versorozatban rengeteg - látszólag különálló - vevő játszott szerepet, ezek valójában egyetlen hálózat tag­

A

„bró k er b o tr á n y ”

165

jai voltak: m in d an n y ian a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. brókerének, K ulcsár Attilának az ügyfelei. Kulcsár - valójában zseniális szélhámosként - a magyar politikai és gazdasági elit egy jelentős részé­ nek „privát bankára” volt (e tekintetben hasonló sze­ repet vitt, m int korábban Princz - csak vele ellentét­ ben a legkevésbé sem mozgott a nyilvánosság előtt). A banki betéti kam atoknál, az állampapírhozamoknál és az egyéb biztonságos befektetések várható nyere­ ségénél jóval nagyobb hasznot garantált ügyfeleinek, akik rendszerint taxis futárral, nejlonszatyorban kap­ ták kézhez esedékes pénzeiket. Kulcsár machinációi (amelyek viteléhez az intézm ény írott és íratlan szabá­ lyait egyaránt sem m ibe vevő, illegális felhatalmazást és fedezetet kapott a K&H Bank m indenható vezéré­ től, Rejtő E. Tibortól) a briliáns befektetési tranzak­ ciók és a piramisjáték sajátosságait m utatták - az idő előre haladtával m ind közelebb kerülve az utóbbihoz. 2003-ra odáig fajultak a dolgok, hogy m ár n em ­ csak magánszemélyek százmilliói és cégek milliárdjai keringtek Kulcsár rendszerében, hanem a z állam pénze is. Konkrétan a (szabaddem okraták felségterü­ letének számító) Gazdasági és Közlekedési M inisztéri­ um felügyelete alatt m űködő Állam i Autópálya-kezelő Rt. nem kevesebb, mint 16,2 milliárd forintja! A h o r­ ribilis összeget Bitvai Miklós vezérigazgató „helyez­ te ki” rövid időre Kulcsárhoz fialtatás végett. Kell-e m ondani: abszolút illegálisan? Állítólag (s ezzel nem akarom feltétlenül kétségbe vonni az állítás igazát) a m iniszter és az államtitkár tudta nélkül. Á m a Bitvai által rem élt törvénytelen - hivatalosan sehol meg nem jelenő - több százmilliós hozam v élhetően az

166

|

A „ brókerbotrány”

SZDSZ titkos kasszáját és/vagy Bitvai m agánzsebét gyarapította volna. C sakhogy a Szász Károly vezette PSZÁF fölfigyelt a Pannonplast körüli gyanús pénzm ozgásokra, és vizsgálatot indított. Ami nem csak a tőzsdei tranzak­ ció szabálytalanságait tárta föl, hanem a K&H b ró ­ kercégének törvénysértő m űködését is. Kulcsár Attila hálózatával egyetemben - beleértve az állami cégtől származó milliárdokat. Kulcsár term észetesen tudott a vizsgálatról (a PSZÁF em berei a helyszínre is többször kiszálltak, őt is kikérdezték), de szám íthatott arra, hogy különleges politikai kapcsolatai révén el tudja sim ítani a dolgot. H ogy az ügy nem vezet súlyos konzekvenciákhoz, hogy nem borul m inden. Ekkor történt a Szász elleni támadás, am i fél perc alatt megsem m isítette az ügy „konszolidált lezárásának” esélyeit. Szász m ár kórhá­ zi nyilatkozatában összefüggésbe hozta megveretését a Pannonplast üggyel, a felügyelet pedig a lehető leggyorsabban, a lehető legszigorúbb vizsgálati ered­ m ényt produkálta, majd azonnal publikálta is. M in­ den borult: az ügyből egy pillanat alatt óriási politikai botrány kerekedett. Hogy ki verette meg (nem nagyon: kicsit - nem baseball ütővel: csupán seprűnyéllel) O rbán em ­ berét, akihez ő hat év elteltével is ragaszkodott, azt máig nem sikerült kideríteni. (Ahogy például azt se, kik robbantottak kishatásfokú bom bát 1998 tavaszán Szájer meg Torgyán lakásajtaja előtt és a Fidesz-székház erkélyén.) Ám hogy az ügyből a legnagyobb el­ lenzéki párt tudott politikai tőkét kovácsolni m agá­ nak, az ténykérdés. 2003 őszére - nem kis részben a

A „ brókerbotrány”

|

167

legfelső korm ánykörökig elhatoló „brókerbotrány” okán - O rbán p á rtja lefaragta addigi tetemes h átrá­ nyát, m ajd n em sokára az MSZP elé került a közvéle­ m ény-kutatásokban. A korm ányzat számos vezető politikusa körül va­ lóban a legrosszabb látszat keletkezett az ügy kapcsán. Egyrészt kiderült, hogy Kulcsár szoros kapcsolatban volt ném elyikükkel, hogy állandó belépője volt a k an ­ celláriára, s hogy já rt (az akkor még kevésbé hírhedt) Ő szödön is. K iderült, hogy a pártelnök-külügym i­ niszter „közeli hölgyism erőse” szó szerint ezt közölte Kulcsárral telefonon: „Ne izgulj, kihúzunk a szarból, csak ne beszélj!” Kiderült, hogy m iután az ellene fo­ lyó nyomozás lényegében m ár föltárta üzelmeit, a korm ány titkosszolgálatokat felügyelő állam titkára fogadta őt, és teljes listát kért tőle az ügyfélköréről (nevezett ezt utóbb tagadta), a találkozó után pedig Kulcsár azzal dicsekedett ismerőseinek, hogy m ost talált valakit, aki elsimítja az ügyét. Több m int kínos volt, hogy az igen súlyos bűncse­ lekményekkel gyanúsított szélhámos július 2-án simán kikocsikázhatott az országból, m ert a határőrök nem tartóztathatták föl őt Hegyeshalomnál. Július 1-én és 2-án tudniillik nem folyt ellene nyomozás. Június 30án még igen, július 3-án m ár újra igen - ám a közte lévő két napban nem. Ehhez egy éppen akkor hatályosuló jogszabály-módosítás adta a lehetőséget - továbbá az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni O sztályának azon döntése, miszerint június 30-án nem látott indokot az adm inisztratív ok miatt formálisan m egszűnt nyom o­ zás haladéktalan újbóli megindítására. C sak két nappal később. S ami ennél is kínosabb: kiderült, h o g y a Szer­

168 | A „ b r ó k e r b o t r á n y ”

vezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ vezetője, Bácskai János tábornok „kapcsolatot tartott fenn - te­ lefonon beszélt és Ausztriában több alkalommal is ta­ lálkozott - Kulcsár Attilával... Az NBH m ár júniusban jelentette Tóth András nemzetbiztonsági állam titkár­ nak, hogy Bácskai kapcsolatban áll K ulcsárral... ezért bekérette a hivatalába és számon kérte a Kulcsárhoz fűződő viszonyát. A tábornok ezután hivatalosan tá­ jékoztatta Kulcsárhoz fűződő kapcsolatáról közvetlen felettesét, Lam perth Mónika belügyminisztert, a tit­ kosszolgálati államtitkárt és a miniszterelnöki hiva­ talt vezető minisztert, Kiss Pétert is. Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága előtt Bácskai megerősí­ tette a Kulcsár Attilával lebonyolított találkozók tényét, és elmondta: Kiss Péternek több alkalommal is beszá­ molt azok eredményéről.”109. A rendőrök azonban nem sokkal később, m o n d ­ hatni, kiköszörülték a csorbát: M olnár Csaba alezre­ des Bécsben elfogta és osztrák kollégái segítségével letartóztatta Kulcsárt. Ám az máig az egyik legcsú­ nyább és legsötétebb része ennek a csúf és sötét tö r­ ténetnek, hogy utóbb mi lett a sorsa az ügyes (vagy csak túlbuzgó?) ifjú nyomozónak. A m int A fideszes ügyészség című fejezetben m ár láthattuk: ham arosan őt is letartóztatták, nevetséges gyanú alapján a vád­ lottak padjára ültették, s csak hosszú évek m úlva ka­ p ott felmentő ítéletet. (A becsületét talán visszakapta, a karrierje és legjobb fiatal évei azonban veszendő­ be mentek.) M olnár hét évre rá, 2010 őszén interjút adott a Népszabadságnak.

109 Mong - György i. m. 141. o.

A „ brókerbotrány”

|

169

„M iután engem k in y írta k ... a kollégáim is viszszafogottabbak lettek. Már nem nagyon tettek fel kér­ déseket, hogy m it m ié rt kell csinálni. Végrehajtották, am it a szakmai szabályok előírtak, és amire utasította őket az ügyész, de eg y lépéssel sem tettek többet a si­ ker érdekében. Látták, mi történt velem, s attól kezd­ ve sodródtak az esem ényekkel... A K&H-ügy az első perctől a politikai csatározások középpontjába ke­ rült. .. Tény, hogy sokféle érdeket sértett a nyomozás, m int ahogy az is, hogy sokan, sokféle célra próbálták ki-, illetve felhasználni az ügyet. Nem tudok többet vagy mást, m int am it a nyomozás addig, amíg részt vettem benne, feltárt, így nagy titkok leleplezését tő ­ lem senki ne várja. N em mellesleg, nem szeretném újra kihívni magam ellen a sorsot. Ez a hét év épp elég volt.”110 Ám Kulcsár elfogásának körülm ényeiről mégis el­ m o ndott valamit a volt alezredes, akit az érintett el­ lene tett (vélhetően bosszúvágyból fakadó és aligha­ nem hamis) terhelő vallomása alapján vádoltak meg. Az alábbi részletet az újságíró következő m ondata indítja: „Kulcsár Attila nekem azt m ondta, Bécsben ki akarta teríteni a lapjait ön előtt, de átverte, lefogat­ ta, még m ielőtt beszélhettek volna.” M olnár így felelt erre: „E-mail kapcsolatban álltunk... n em árulta el, hol bujkál... aztán kiderült, Bécsben van. Lelevelez­ tük, hogy ötkor találkozunk az O peránál, de nem ér­ tem volna oda, ezért áttettük a randevút hatra. Azt kértem az osztrák kollégáktól, hogy h a d d beszéljek 110 M olnár Csaba nem tudja, ki „lövette ki”, és m o st is fél. „Meg­ tapasztaltam, milyen könnyű tönkretenni egy em bert.” Feke­ te Gy. Attila interjúja. Népszabadság, 2010. 10. 17.

170

A „ brókerbotrány”

vele egy órát, aztán tegyék, am it tenniük kell. Ehhez képest, am ikor m eglátták »elütötték«. Vagyis földre vitték, megbilincselték, elvitték. Ezt azzal m agyaráz­ ták, »nem kockáztathatták meg, hogy egy körözött bűnöző szabadon lófráljon a városukban«. Idővel aztán azt is elmondták, hogy parancsot kaptak, ne engedjék, hogy négyszemközt beszélhessek Kulcsár­ ral. - H onnan? Kitől? - Nekem csak annyit m ondtak, hogy a »parancs« Budapestről érkezett.”111 M ong Attila és György Bence könyvük végén így összegzik az ügy „tanulságait”: „Az em berek m in d ­ ebből legföljebb azt érezhették, hogy az előttük zaj­ ló vizsgálatoknak és vitáknak óriási a tétjük. Lassan kibontakozott előttük, hogy a korábban több állami nagybankra jellemző gyakorlat még nem régiben is m indennapos volt az ország legnagyobb, im m ár négy éve privatizált, külföldi szakmai tulajdonos kezében lévő pénzintézeténél és brókercégében. VIP-lista a közélet, a m édia és az üzleti világ prominenseivel. Kétes alkukat sejtető, pártokhoz közel álló cégek, a sztrádaépítésre szánt állami források milliárdjaival a háttérben... 2003 nyarán az em bereknek az lehetett az érzésük, hogy egy futó pillanatra beleláthattak a pénz, a politika és az érdekek hatalmas játszmájába, am i róluk szól ugyan, de előttük szinte m indig rejtve marad.”112

111 Uo. 112 Mong - György i. m. 179. o.

Három piszkos ügy - dióhéjban Rengeteg olyan visszaélést, botrányt, bűnügyet tá r­ gyalhatnánk még ebben a könyvben, amelyek tá r­ gyunk szem pontjából m ind relevánsak lennének. Ám sem én m agam n e m szeretnék elveszni - és elfásulni a részletekben, sem az olvasót nem szeretném hasonló helyzetbe hozni. C supán a legfontosabb, legpregnán­ sabb ügyekre koncentráltam tehát, s főleg arra, hogy föltárjam a dolgok összefüggéseit, hogy m egértsem és m egértessem a rendszer term észetét és m űködésének logikáját. Ám m ielőtt a könyv végére érnék, három konkrét dologról m ég szólnom kell, legalább röviden: az olajügyekről, a G ripen-beszerzésről és a Magyar Villamos Művek körül lezajlott bizonyos ügyletekről. A kilencvenes évek egészére árnyékot vetettek az „olajügyek”. Az e névvel illetett sötét m achinációkban sejlett föl leginkább a gazdasági bűnözés és a politika maffiaszerű összefonódása. Vezető politikusok nevei forogtak a legextrémebb történetekben, nagystílű gazfickókkal és piti bűnözőkkel kapcsolatba hozva. K orrupt rendőri vezetőkről keringtek m áig tisztázat­ lan inform ációk, karrierek szakadtak félbe hirtelen, és bizony történtek rejtélyes halálesetek is. „Olajban utazó” bűnözők távoztak hirtelen az árnyékvilágból, és olajügyekben nyomozó m egszállott bű n ü ld ö ző k követtek el - valószínűtlen körülm ények között gyors „öngyilkosságokat”. Az olajügyek politikai vonatkozásainak föltárása érdekében parlam enti vizsgálóbizottság alakult (a kisgazda Pallag László vezetésével), amely részben m egdöbbentő, részben

172

|

H

á r o m p is z k o s

ügy -

d ió h é jb a n

nevetséges eredm ényeket prezentált az elképedt publikum nak, legalább annyira összekuszálva, m int am ennyire kibogozva (ha egyáltalán) a szálakat. Az olajügyekről valójában m ind a mai napig nem lehet tu d n i semmi: ez is arra utal, hogy óriási tétek és ér­ dekek forogtak bennük annak idején. Em iatt aztán m áig senki sem akarja, tudja, illetve m eri áttörni a hallgatás falát. Az olajbűnözésre a korabeli korm ányzat intézke­ dése adott akaratlanul is lehetőséget. Ez m egkülön­ böztette az üzem anyagként és a fűtőanyagként hasz­ nált (valójában azonos típusú) gázolajat. Az utóbbi felhasználását dotálta, az előbbiét nem: így a fűtőolaj jóval olcsóbb volt az üzemanyagnál. A kettőt úgy kü­ lönböztették meg, hogy az egyiket világosabb árnya­ latúra színezték a másiknál. Igen ám, de erre nem csak a hatóságok voltak képesek, hanem gyakorlatilag b ár­ ki, aki vegyszerek hozzáadásával el tudta érni a kívánt színhatást: ezt hívták „olajszőkítésnek”. M indez lehe­ tőséget adott a visszaélésekre, m ert a kétfajta gázolaj közti árkülönbözet - nagy tételek esetén - m illiárdos hasznokat eredményezett. (Az állam nak ugyanek­ kora kárt.) M árpedig az „olajozás” nagy tételekben folyt: a korabeli hírek olykor tartálykocsikból álló egész szerelvényekről szóltak. A politikai elit - több egym ást követő korm ányzat - közös mulasztása, sőt bűne volt, hogy noha rég változtatni kellett volna a törvényi szabályozáson, ezt nem tették meg, miáltal hosszú éveken át lehetőséget adtak az olajjal tö rté­ nő üzelm ek folytatására. Ez fölveti a gyanút: valami m ódon a politika is kivehette a maga részét ezekből a piszkos ügyletekből.

H Á R O M PISZKOS ÜGY - DIÓHÉJBAN

| 173

A Gripen-ügy sötét árnya az Orbán-kormányra és a Fideszre v etü l, ám a későbbi fejlemények a M edgyessy-kabinet (az MSZP) esetleges érintettségét is fölvetették. A h azá n k NATO-tagságával járó köte­ lezettségek szükségessé tettek bizonyos fejlesztéseket a m agyar légierőnél. A régebbi és a NATO-ban in ­ kom patibilis M iG -29-esek helyett másfajta, nyugati gépeket kellett rendszerbe állítani, s az utolsó pilla­ natig egyértelm űnek látszott, hogy az amerikai F-16osokra esik a választás. Ezt tám asztotta alá a honvéd­ ség és a HM m inden megnyilatkozása, ezt javasolta az összes katonai szakértő is. Ám az utolsó pillanat­ ban - nagy meglepetésre - mégis a svéd G ripenekre esett a választás. M ielőtt m egnéznénk, valójában kinek a választá­ sáról beszélünk, meg kell jegyeznünk, hogy a szerző­ désben szereplő JAS 39A/B G ripenekről tudható volt, hogy a legkevésbé sem jobbak és korszerűbbek az F-16-osoknál. Olyannyira nem, h o g y h am ar kiderült: ezek se kompatibilisek a NATO légierejével, nem csak a MiG-ek. Ezért a M edgyessy-kormány utólag m ó d o ­ sítani volt kénytelen az eredeti, O rbánék által kötött szerződést, amely 14 gép lízingeléséről szólt, annak érdekében, hogy azok legalább a levegőben való tan ­ kolás manőverére alkalmasak legyenek. A gépekért fizetendő összeg ezzel 160-ról 240 milliárd forintra nőtt: ennél a mozzanatnál m erült föl kom olyan a gya­ nú, hogy az árrésből valami m ódon a szocialista kor­ m ányzat is részesedhetett. Emlékeztetnünk kell rá az olvasót, h o g y az F-16osok vásárlásától történt váratlan visszalépés kom oly diplom áciai károkat okozott az am erikai-m agyar v i­

174

I H Á RO M PISZKOS ÜGY - DIÓHÉJBAN

szonyban. Egyebek mellett ezért sem volt hajlandó fogadni 2002-ben Bush elnök a magyar kormányfőt, annak Egyesült Államokbeli látogatásakor. (Egyebek m ellett - közvetve - ez is hozzájárult O rbánék vere­ ségéhez a választásokon.) De térjünk vissza a gépek­ ről hozott döntés aktusához. Először is meg kell álla­ pítanunk, hogy nem volt közbeszerzés. (M int láttuk, potom 160 m illiárdról volt csupán szó.) A döntést a korm ány hozta, pontosabban a nem zetbiztonsági kabinet. De hogyan? „Orbán Viktor akkori m inisz­ terelnök a nem zetbiztonsági kabinet döntéssel vég­ ződő ülésének szünetében félrehívta Pintér Sándor belügy-, Matolcsy György gazdasági és Varga M ihály pénzügym inisztert. Azt, hogy m it m ondott, azóta sem tudni, m ert nem készült jegyzőkönyv, az össze­ foglaló pedig államtitok.”113 Az állam titok föloldásá­ nak igénye azóta többször fölmerült, ám ennek épp az ellenkezője történt. M int azt a Népszabadság m eg­ tudta a Honvédelm i M inisztérium ban tavaly 2021-ig m eghosszabbították a titkosítást...114 Pedig am i O rbánék 2001-es döntése óta a G ripenek beszerzéséről kiderült, az nagyon is in ­ dokolttá tenné, hogy a m agyar közvélem ény m eg­ ism erje a döntés körülm ényeit. Az ügyből ugyanis időközben nem zetközi korrupciós b o trán y kereke­ dett. A brit és a svéd hatóságok kiderítették, hogy több ország döntéshozói hatalm as kenőpénzeket kaptak a gépvásárlások (illetve bérlések) fejében. A korabeli cseh korm ányzat esetében ez m ár biztosra 113 h ttp ://h v g .h u /v ila g /2 0 1 0 0 9 0 4 _ g rip e n _ u g y _ a k ta _ s v e dorszag_magyarorszag 114 http://hvg.hu/itthon/20110505_beszerzes_titkos_gripen

H

á r o m p is z k o s ü g y

-

d ió h é jb a n

175

vehető,115 a m ag y ar esetében pedig m inim um gya­ nítható. K iderült, hogy egy félig magyar szárm azá­ sú, A usztriában élő, ám m agyarul jól beszélő gróf játszotta a térség b en a közvetítői szerepet, aki ellen m ár vádat is em eltek a brit és az osztrák hatóságok. K özben a svéd nyom ozószervek se tétlenkedtek, s az o ttan i ügyészségi anyagokban magyar vonatkozású adatok is szerepelnek, a sajtó értesülései szerint. A N épszabadság, továbbá egy LMP-s képviselő h iv a­ talosan is m egkereste a svéd ügyészséget, ám annak antikorrupciós igazgatója, G unnar Stetler közöl­ te: nem áll m ódjában sem a sajtó, sem egyéb szerv részére kiadni a m agyar vonatkozású anyagokat azok kiadatását csakis a m agyar legfőbb ügyész k ér­ heti, hivatalos jogsegélyszolgálat keretében. Polt Péter tehát... Itt nyugodtan le is zárhatnánk a dolgot, de a teljes­ ség kedvéért mégis idézzük a m agyar ügyészség id e­ vágó közleményét: „Nem m erült fel olyan tény, amely m iatt a m agyar ügyészség bármilyen, a jogszabályok által előírt vagy lehetővé tett lépést tehetne az úgy­ nevezett G ripen-ügyben” - közölte Széplaki-Nagy Gábor, a Legfőbb Ügyészség sajtószóvivője az M TIvel.116 A közleménynek még csak értelm e sincsen, hiszen azt, hogy fölm erül-e „olyan tény”, am ely a m agyar vádhatóság számára érdemleges, csak akkor lehetne megtudni, ha kikérnék az aktákat, de hagy­ ju k ... A dolog egyszer úgyis napvilágra kerül. 115 http://hvg.hu/vilag/20110830_gripen_ugy__csehorszag 116 http://hvg.hu/itthon/20110128_m agyar_hatosag_gripen_

úgy

176

H Á RO M PISZKOS ÜGY - DIÓHÉJBAN

Végül nézzük röviden az M VM -ügyet. 2009-ben a sajtó arról közölt információkat, hogy a Magyar Villamos Műveknél Kocsis István vezérigazgatósága idején, 2007-2008-ban különféle jogcím eken átutalt hatalm as összegek kötöttek ki ism eretlen hátterű offshore cégeknél, tízmilliárdos nagyságrendű vagyon­ vesztést okozva az állami tulajdonú cégnek. Kocsis úgy nyilatkozott az Indexnek az M VM balkáni ter­ jeszkedésével összefüggésben, hogy tudom ása szerint bizonyos üzletszerzéseknek „alkotmányos költségei” vannak, s „az offshore-konstrukció ezeket jobban ke­ zeli”.117 (Időközben a MÓL horvátországi terjeszkedé­ se kapcsán is kiderültek hasonlók: Ivó Sanader volt horvát korm ányfőt azzal gyanúsítja az ottani nyom o­ zóhatóság, hogy nagy összegű kenőpénzt fogadott el H ernádi Zsolt magyar MÓL-vezértől.) Kocsist Gyurcsány m ár 2008-ban m enesztette az M VM éléről, akinek a leváltása után egy nem zetkö­ zi ügyvédi iroda folytatott belső vizsgálatot az állami cégnél, föltárva gyanús pénzmozgásokat. „A jelentés szerint az M VM csoport részéről eljáró személyek esetében sikkasztás és hűtlen kezelés, a résztvevő kül­ ső felek oldalán orgazdaság, pénzm osás és jogosulat­ lan befektetési tevékenység, valam int a bűnszövet­ kezeti elkövetési forma gyanúját veti fel az offshore cégekhez került m illiárdok ügye.”118

117Bodoky Tamás: Az MVM alkotmányos költsége. Az elszá­ moltatás vakfoltjai I. Élet és Irodalom, 2010. 09. 11. Bodoky azóta hosszú cikksorozatban tárta föl az úgy szövevényes részleteit, ám hogy az ügyészségi nyomozás végül milyen eredményekre jut, az ma még teljesen bizonytalan.

118 Uo.

H Á R O M PISZKOS ÜGY - DIÓHÉJBAN

177

Ezt követően élező d ö tt ki az időközben a BKV élére került Kocsis és a főváros akkor nehézfiúnak szám ító szocialista alpolgármestere, Hagyó M ik­ lós közötti konfliktus. „Hagyó 2009 júliusában nyilvánosan deklarálta, hogy az M VM -ügy m iatt m egrendült a bizalm a K ocsisban, és ezzel k itö rt a »H agyó-K ocsis-háború«, am i az azóta előzetes letar­ tóztatásba került kihívó m egsem m isítő vereségével végződött. Kocsis István ugyanis, aki ekkor ugyan m ár több m in t egy éve ült a BKV vezérigazgatói szé­ kében, válaszlépésként... vizsgáltatni kezdte BKV-s elődei, elsősorban a Hagyó M iklós 2006-os hivatal­ ba lépése óta kinevezett ... A ntal Attila és Balogh Zsolt alatt született m unkaszerződéseket, végkielé­ gítéseket és alvállalkozói szerződéseket... A BKVvezér politikai tőkét is kovácsolt az ügyből: szerző­ déseket és szám lam ásolatokat adott át a budapesti Fidesz-frakciónak, több h ónapra elegendő m uníciót szolgáltatva a Fidesz-közeli sajtónak, am ely eközben a napvilágra került M V M -ügyekről egyáltalán nem vagy csak nagyon visszafogottan tájékoztatta kö zö n ­ ségét, Kocsist pedig a rendcsináló szerepébe pozíci­ onálta a B K V -botrányban... Hagyó Miklós nagyon elszám ította m agát, am ikor nekim ent Kocsisnak, m ert pillanatok alatt »Hagyóellenes népfront« kovácsolódott az ügyben. N em csak a botrányból politikailag legtöbbet profitáló Fidesz, de az SZDSZ és az MSZP egy része is Kocsis m ögé állt, szocialista belháború alakult ki... B ár nyilváno­ san nem ism erték el, de az MSZP országos elnöksége, szocialista miniszterek javasolták 20 0 8 -b an Kocsist BKV-vezérnek, és ők is védték meg egy év elteltével.

178

H

á r o m p is z k o s ü g y

-

d ió h é jb a n

Például Szekeres Imre akkori honvédelm i m inisz­ ter.”119 Kocsis utóbb állítólag azzal hencegett, hogy O rbánék neki köszönhetik nem csak Budapestet, de a kétharm adot is, hisz a BKV-botrány am ortizálta le 2010 tavaszára végleg a szocialistákat. Kérdés, hogy m indezért hálás lesz-e neki a Fidesz. Attól tartok, ha Kocsis hálát remél, akkor nem ism eri O rbánt és tár­ sait. M ert igaz ugyan, hogy 2010-ben m eghagyták őt a BKV élén, ám 2011 őszén m ár azonnali hatállyal ki­ rúgták onnan, m iután gyanúsítottként hallgatta ki a nyomozó ügyészség az MVM ügyében. Kocsis ugyan azt vallotta, hogy az okozott kárért Gyurcsány a fele­ lős, aki az ő leváltásával megakadályozta az offshore cégekhez utalt tízm illiárdok visszatérülését, ám a je­ lek szerint ez nem igen segít rajta. Budán - pontosabban Budapesten - alighanem tényleg csak egyszer volt kutyavásár... Persze, ki tudja? Kocsis nem magányos figura: a C sányi-H ernádi-Pintér baráti kör legbelső em beré­ nek m ondják. M ondják azt is, hogy Pintér tajtékzott, am ikor az ügyészség m eggyanúsította Kocsist - ő tudniillik nem tudott róla. M ert a rendőrséget ugyan kézben tartja, de az ügyészség, az más káposzta... Szóval lesz itt még ném i lökdösődés, m ert egyszer az is elkövetkezik - különösen a végjátékban.

119 Uo.

A „tolvaj csürhe", a „szervezett rablóbanda" - meg a többiek A m int láttuk, az átm en tett állam párti vagyon rejtett hasznosítása révén az utó d p árt hozta létre az ille­ gális pártfinanszírozás m ódszertanát és intézm ényrendszerét. Láttuk, hogyan nyertek m ind nagyobb teret a törvénytelenül szerzett és m ozgatott pénzek a m agyar politika m űködése során. Hogy vált fősza­ bállyá - hallgatólagosan, ám általánosan elfogadott norm ává és gyakorlattá - a közjavak szervezett el­ tulajdonítása, majd pártjavakká és m agánjavakká tö rténő átalakítása. Éppen azok részéről, akik a n é p ­ től a közjavak becsületes kezelésére - a gyarapítá­ sukra és a hasznosításukra - kaptak felhatalm azást. M agyarán: láttuk, hogy vált csalóvá, tolvajjá, ra b ­ lóvá a m agyar dem okrácia politikai elitje. Tisztelet azon keveseknek, akik - legalább félig - kivételnek m ondhatók. Akik csak a p ártju k n ak csaltak-loptakraboltak, saját m aguknak nem. Láttuk azt is, hogy a posztkom m unistáknak id ő ­ vel olyan ifjú tanítványaik akadtak, akik m essze tú l­ tettek mestereiken. A kettős hatalom árkaiba, m ajd az anarchia mocsarába süllyedt szocialistákkal szem ­ ben, akik kezéből mind jobban szétfolytak a lopott közpénzek, a fideszesek jól szervezett és irányított m ódon, m ondhatni iparszerűen fosztogatták és hasz­ nosították az állami erőforrásokat. M ielőtt közelebb­ ről m egnéznénk az MSZP és a Fidesz egym áshoz való viszonyát a fekete pártfinanszírozás m űködtetésében, vessünk egy-egy futó pillantást a rendszerváltozás

180 | A „TOLVAJ CSÜRHE”, A „SZERVEZETT

RABLÓBANDA”

egykori két nagy pártjára, amelyek egy idő után a puszta m egm aradásukért küzdöttek - végül m in d ­ ketten eredménytelenül. Az SZDSZ szerepe m inden jel szerint sokkal jelen­ tősebb volt tárgyunk szempontjából. Ezt valószínűsíti m ár a puszta tény, hogy - szemben az MDF-fel, am e­ lyik csupán kétszer - ők három szor is korm ányzati szerepben m űködtek az elmúlt húsz év során. És az sem mindegy, hogy m ikor és milyen körülm ények között. Az SZDSZ a második, majd a két utolsó ciklus idején volt korm ányon, am ikorra m ár jócskán elfajul­ tak a dolgok, és ipari m éretekben folyt a közpénzek kiszivattyúzása, a fekete pártfinanszírozás és a m a­ gánzsebek megtöltése céljából. 1994 és ’98 között az MSZP egymagában is rendelkezett a korm ányzáshoz szükséges többséggel, ám az u tódpártnak legitim á­ ciós okokból nagy szüksége volt a szabad dem okra­ tákra, am it ők kellőképpen ki is használtak. Hogy ez utóbbit nem csupán a nyílt színen gyakorolták, h a­ nem a sötét kulisszák m ögött is, arra a Tocsik-botrány vetett ném i fényt. Újra em lékeztetnem kell arra is, m it m ondott Magyar Bálint a párt küldöttgyűlésén, am ikor a korm ányba való belépésre ösztökélte a tö b ­ bieket: „A kam pányunkat sokan, sok pénzzel tám o ­ gatták. .. Ezek az em berek azért adták a pénzt, hogy korm ányozzunk. Ha m ost azt látják, hogy itt a lehe­ tőség, mégsem vállaljuk a kormányzást, soha többet nem fognak pénzt adni.”120 „Te jó ég - döbbent meg ezt hallva Kőszeg Ferenc - azért döntsünk így... m ert pénzt kapunk érte?” Lássuk be: naiv kérdés volt. A 120 Felidézi Kőszeg Ferenc: Sakk! Matt? Élet és Irodalom, 2008. 09. 15.

A „TOLVAJ

CSÜRHE”, A „SZERV EZETT RABLÓBANDA”

|

181

szóban forgó tám ogatók ugyanis természetesen viszsza akarták kapni a pénzeiket, méghozzá kamatos kamatokkal. M indenekelőtt zsíros - és feláras - ál­ lam i m egrendelések form ájában. Amelyekről, ugye, csak korm ányzati (és önkormányzati) pozíciókban lehet dönteni. S am elyek esetében a „felár” egy része m egint csak visszafolyik a döntéshozókhoz. A m ásodik és a h arm ad ik alkalommal az SZDSZ ráadásul a korszak végén volt kormányon, am ikor az ő voksaik nélkül m á r nem létezett többség, s am i­ korra csúnyán elfajultak a dolgok. S a p árt olyan tém ánk szem pontjából kulcsfontosságú - tárcákat birtokolt, m int például a Gazdasági és Közlekedési M inisztérium . Ahol a sztrádaépítés körüli nagy p é n ­ zek forogtak. (Hogy többek közt miféle helyeken, azt láttuk a Kulcsár Attiláról szóló fejezetben.) A Strabag és az SZDSZ kapcsolata közhelynek szám ított a m a­ gyar sajtóban, s bárm ennyire is a sértett hiúság táplál­ ta őket, a bukó Medgyessy szavai m ögött („az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel”) lehetett ném i b e n n ­ fentes tudás. Végül jegyezzük meg azt is, hogy a főváros m in d ­ végig - 1990-től 2010-ig - Dem szky G ábor főpol­ gármestersége alatt működött, s a szabaddem ok­ raták pozíciója itt jóval erősebb volt a szocialisták mellett, m int a kormányzatban. E nnek kapcsán elég Mesterházy Ernő nevét m egem líteni, aki m ajd­ nem úgy ügyködött Demszky környezetében, m int Simicska O rbán mellett-mögött (ha n em is olyan volum enben, ha nem is olyan erőszakosan). S akit a 2010-es kam pány finisében n em h ab o zo tt cellába csukni az ügyészség, nyilvánvalóan politikai m egfon­

182 j A „TOLVAJ c s ü r h e ”, a „ s z e r v e z e t t r a b l ó b a n d a ”

tolások m iatt - am i korántsem azt jelenti, hogy teljes egészében megalapozatlanul. Mesterházy ügye azonban m ár átvezet m inket a m á­ sik - egykori nagyból kis párttá lett, majd a süllyesztő­ be került - politikai alakzathoz, az MDF-hez. A Fórum valójában csak az első ciklusban volt „helyzetben” a korrupció szempontjából, amikor a későbbiekhez ké­ pest még roppant szolidan és igen kis m éretekben zaj­ lottak az efféle ügyletek. A második alkalommal, 1998 és 2002 között m ár csak afféle megtűrt, szegény rokon volt az Orbán-vezette koalícióban (ahol a Fidesz pro­ fi m ódon és nagy tételben rabolt, a kisgazdák pitiáner m ódon és ügyetlenül loptak), a többség megvolt nél­ küle is. Az utolsó két ciklusban pedig - szegény kis el­ lenzéki pártként - m ár végképp a perifériára szorult. A legális, ám szűkös állami támogatás mellett egyes nagyvállalkozók „nejlonzacskóban” kiporciózott pénzeiből tengette életét. A párt Leisztinger Tamáshoz (rajta ke­ resztül a Schmuck A ndor fémjelezte „szépkorúakhoz”) fűződő kapcsolatai elég ismertek voltak (olykor elég kínosak is). Egy idő után látható jelei m utatkoztak an­ nak, hogy - Dávid Ibolya m inden igyekezete és tartása ellenére - az MDF van a leginkább kiszolgáltatva az őt támogató üzleti köröknek. A párt ugyanis - nem lévén döntéshozói pozícióban - nem volt képes politikailag „törleszteni” a kapott kis adományokat, amelyek így afféle könyöradomány-jelleget öltöttek, az adakozók pedig egyre direktebb m ódon avatkoztak be az MDF belső viszonyaiba - egy idő után m ár az általuk pénzelt em berek célirányos mozgatása révén is. Ez a helyzet akkor m utatkozott meg a maga pőreségében, am ikor Dávid Ibolya tudom ást szerzett az

A „TOLVAJ CSÜRHE”, A „SZER V EZETT

RABLÓBANDA”

|

183

ellene tervbe vett m agán-titkosszolgálati akció eshe­ tőségéről, abból a telefonbeszélgetésből, am i Csányi Sándor és az ő UD Z rt.-s em bere között esett meg. Dávid a riválisa, A lm ássy Kornél mögött sejthető erőkkel és eszközökkel szembesülve emberileg telje­ sen érthető m ódon reagált: a nyilvánosság elé tárta az ügyet. Ami egy tisztességesen és jól m űködő de­ m okráciában m inden bizonnyal eredményes is lett volna. A huszonegyedik század elejének magyar p o ­ litikai viszonyai között - az M DF esetében - azonban súlyos következményekkel járt. Pedig az elején még úgy látszott, a jó kerekedik fölül. Almássy lebukott, lem ondásra kényszerült, az elnök-asszonyt pedig biz­ tos többséggel választották újra pártja országos gyű­ lésén. Ahol ő a győzelem pillanatában - és igaza biz­ tos tudatában - a következő kijelentést tette: „Innen üzenem a politikai alvilágnak, nem félek, s a M agyar D em okrata Fórum sem fél. B ennünket nem lehet sem elhallgattatni, sem félreállítani, sem bedarálni.” H am ar kiderült: ez súlyos hiba volt. M ár m ásnap visszaüzentek ugyanis neki: kiléptették az M DF frak­ cióból azt az em bert, aki a „szépkorúak” kvótáján került be a parlamentbe - és aki nélkül a képviselőcsoport csak kilenc főt számlált: így m egszűnt létezni. A korábbi tám ogatók szigorúan m egtorolták a p á rt­ elnök öntudatos kiállását: az M DF-nek gyakorlatilag pénz (s az egyéb korábbi szervezeti tám ogatások) nélkül kellett a 2010-es választási kam pányba bele­ bocsátkoznia. Jórészt ez vitte bele a Retkes A ttila ve­ zette, politikailag agonizáló, egykori szavazói szem é­ ben m ár illegitim SZDSZ-szel való érdekszövetségbe, am i végképp megpecsételte a konzervatívok sorsát. A

184 I A „TOLVAJ

c s ü r h e ”, a „ s z e r v e z e t t r a b l ó b a n d a ”

M esterházy Ernő kreatúrájának hírében álló Retkes­ sel kötött szövetségtől remélt pénz zöme ugyanis nem érkezett meg a m entor letartóztatása miatt, utóbbi rá ­ adásul azt is jelezte, hogy a politikai küzdelem im m ár a legkeményebb eszközök bevetésével folyik. Az MDF elbukott a választáson (az SZDSZ még csak elindulni sem tudott), volt elnöke pedig áldozatból vádlottá lett az ellene indított gyalázatos büntetőperben. De térjünk vissza történetünk főszereplőihez, az MSZP-hez és a Fideszhez. Az ő esetükben egyre in ­ kább olyan helyzet alakult ki, am i egy tolvaj csürhe és egy szervezett rablóbanda harcaként, illetve együtt­ m űködéseként írható le. Az előző fejezetekben rész­ letes leírását adtuk ennek, itt m ár csak illusztráció gyanánt idézzük Pető Iván érzékletes szavait: „Az úgynevezett korrupció tekintetében közszájon forgó szöveg, hogy a vállalkozók azért szeretik jobban a Fi­ deszt, m ert az MSZP-nél m egm ondják, hogy ennyibe meg ennyibe kerül, hogy megnyerd a pályázatot. De öten m ondják, és nem biztos, hogy megnyered. A Fidesznél pontosan m egm ondja egy valaki, és biztosan megnyered.”121 Az előbb nem véletlenül írtam az erőforrásokért folyó harc mellé az együttműködést is. M ert - am int az a Máté Lászlóval 1995-ben készített Bossányiinterjúból kiderült - m ár az első ciklusban kialakult a pártok illegális pénzeit szerző és mozgató em berek között egyfajta „szakmai” együttműködés. Ha tetszik, „frontbarátság”, „zsiványbecsület”. Amely ilyesféle 121 „A rendszer futóhomokra épül”. Debreczeni József, Majtényi László, Pető Iván és Ripp Zoltán kerekasztal-beszélgetése. Mozgó Világ, 2011 /1. 21. o.

A „TOLVAJ

C SÜ R H E ”, A „SZERVEZETT RABLÓBANDA”

|

185

alapon kötődhetett: Ma én, holnap te lophatsz tö b ­ bet - de valam ennyi m indig jusson m indkettőnknek. Az előző fejezetben sokat idézett tényföltáró kötetben találhatók a következő passzusok is: „Számos politikussal folytatott háttérbeszélgetésben m erült föl az a legenda, hogy a két nagy párt mögött álló gazdasági érdekcsoportok a nagyobb megrendelé­ sek indulása előtt, 2000-2001-ben paktum ot kötöttek, amely szerint az építkezések költségét szándékosan felültervezik, a m egm aradó pénzt pedig a két nagy ér­ dekcsoport között oszlik meg 70-30 százalékos arány­ ban. A nagyobb rész m indig a hatalm on lévő pártot, a kisebbik az ellenzékben lévőt illeti, a pénz legális kim e­ nekítéséről pedig m indegyik fél maga gondoskodik... A nevezetes paktum létére közvetlen bizonyíték nincs, a politikusok környezetében azonban szinte tényként kezelik, és közvetett jeleit az autópálya üzletek körül fel lehet fedezni... A megrendeléseket állandóan a cégek összejátszása, a kartellgyanú lengte körül, a jelenségek a későbbi nyílt közbeszerzési eljárásokon is tapasztal­ hatók voltak. Az útépítő szakmában úgy tartják, hogy a lapokat előre leosztják, a m unkálatokban résztvevő szakemberek legföljebb „a sapkájukat cserélik le”, egy­ szer vegyépszeres, máskor betonutas jelzéssel dolgoz­ nak. Az igazi verseny hiányában pedig az árak is m a­ gasabbak a reális költségeknél, a gyanú szerint pedig a pénz nem csupán a cégeket gazdagítja, hanem kézenközön visszajut a politikai pártok m ögötti gazdasági érdekcsoportokhoz és a pártfinanszírozás része lesz... Az autópálya-építők a politikusok háttérbeszélgetései alapján »nagykoalícióban« vannak: a Vegyépszer in ­ kább a fideszes kapcsolatokat ápolja, a B etonút Rt. ese­

186 | A „TOLVAJ

CSÜRHE”, A „SZERVEZETT RABLÓBANDA”

tében pedig az MSZP-s szál az erősebb.”122 (Kiemelések tőlem -D .J .) A szerzők óvatosan fogalmaznak: a fekete pénzek 70-30 százalékos felosztásról kötött paktum „legen­ dájáról” beszélnek, amire nincs „közvetlen” bizonyí­ ték. Való igaz: m indeddig nem került elő az az írott megállapodás, amely alatt ott szerepelne a Fidesz és az MSZP körpecsétje, továbbá Simicska Lajos és Puch László sajátkezű aláírása. Ám hogy a politikusok kör­ nyezetében tényként kezelik a paktum létezését, az arra utal, hogy korántsem legendáról, hanem m ű ­ ködő gyakorlatról van szó. Olyannyira, hogy a szó­ ban forgó könyv publikálását követően (egész p o n ­ tosan 2004. július 22-én) példátlanul szigorú döntést hozott a Nagy Zoltán vezette gazdasági hatóság: „A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa csütörtöki határozatában megállapította, hogy a 2002-ben kiírt közbeszerzési pályázatokon résztvevő vállalkozások előzetesen m egállapodtak egymás között abban, hogy melyik cég melyik autópálya szakasz kivitelezését szerzi meg. Esetenként abban is megegyeztek, hogy a nyertesek alvállalkozóként vonják be a többieket. A kartell-m egállapodásban valamennyi, a kiíró feltét­ elei alapján szóba jöhető, jelentős vállalat részt vett. A kiszabott bírságok összege 7,043 m illiárd forint.”123 A hétm illiárdot meghaladó bírság példátlanul magas volt, s annak idején nagy feltűnést keltett, ám ha közelebbről megnézzük a szóban forgó üzletek 122 Mong Attila - György Bence: Milliárdok mágusai. Budapest, 2003. Vízkapu Kft. 110 - 111. o. 123 http://w w w .gvh.hu/gvh/alpha?do= 2& pg= 72& st= l& m 5_ doc=2210

A „TOLVAJ

C SÜ R H E ”, A „SZERVEZETT RABLÓBANDA”

|

187

nagyságrendjét, akkor nem kell túl soknak ta rta ­ nunk. „A m élyépítésben járatos szakemberek szerint a vállalkozói árak az elm últ öt évben irracionálisan megemelkedtek, am i döntően az O rbán-korm ány sztrádaépítési m ódszereinek - a kivitelező önkényes kijelölésének, a verseny teljes hiányának - tulajdo­ nítható. A H orn-korm ány utolsó autópálya-beruhá­ zása az M3-as építése volt Füzesabonyig... az autó­ pálya kilom éterenként alig 700 millió forintból épült meg. Két évvel később a Vegyépszer-Betonút páros 1,3 milliárd forintért építette tovább az M 3-ast kilo­ m éterenként... A 2002-es választásokig a sztrádabe­ ruházások fajlagos - kilom éterenkénti - költsége 2 milliárd forint fölé kúszott, a négy évvel korábbi ár három szorosára... Ma m á r... [2003-ban - D. J.] az ár esetenként a 3 milliárd forintot közelíti.”124 2004-ben az M3-as Nyékládháza és Miskolc közötti szakasza m ár 3,25 milliárdos fajlagos költséggel épült meg, 2006-ban az M7-es Zam árdi és Balatonszárszó között pedig nem kevesebb, m int 5,3 milliárdért. Igaz, a példa extrém: ez a 14 km -es szakasz a köröshegyi völgyhíd m iatt került 74 m illiárdba (a nyom vonal és a viadukt indokoltsága persze vitatható). Az ekkor­ tájt épült más pályaszakaszok fajlagos költsége 2 és 3 m illiárd között mozgott.125 Végül az M 6-os Szekszárd és Pécs közötti 80 kilométeres szakasza - im m ár 74 híddal és 4 alagúttal - 266 m illiárdból épült föl, azaz 3,325 milliárd forintos fajlagos költséggel.126 124 Mong - György: i. ra.: 111 - 112. o. 125 http://index.hu/gazdasag/magyar/ppenz050810/ 126 http://www.origo.hu/auto/20100402-oriasalagut-es-oriashid-vegigfilmeztuk-az-uj-m6os-autopalyat.html

188 | A „TOLVAJ

c s ü r h e ”, a „ s z e r v e z e t t r a b l ó b a n d a ”

A sztrádaépítés tehát rem ek üzlet volt a pártoknak - és pocsék az országnak. M ert az autópályák m eg­ épültek ugyan, de sokkal-sokkal drágábban, m int ahogy m egépülhettek volna - tisztább politikai vi­ szonyok között. Ám ez esetben nem csak a sztrádák m eg a többi állami és önkorm ányzati beruházások lennének sokkal olcsóbbak, hanem a pártok is. így viszont - csekély hivatalos állami finanszírozással és m érhetetlen nagyságú ellopott-elrabolt közpénzzel iszonyúan sokban vannak nekünk. Az MSZP és a Fidesz közötti együttm űködés látvá­ nyos jele volt a 2010-es választások előtt lebonyolított utolsó ORTT-s projekt: a két országos kereskedelmi rádiós frekvencia odaítélése. A háttéralkut a két párt korifeusai tűzön-vízen át - a törvényi előírásokat olyan m értékben negligálva - érvényesítették, hogy Majtényi László, a m édiahatóság elnöke tiltakozásul lem ondott tisztségéről. Ám az utolsó nagy közös kaszálásra m inden jel szerint a M argit-híd felújítása során került sor. Ez h á­ rom szereplős játéknak tűnt, hisz a Demszky-vezette főváros pályázatát a K özgép-H ídépítő-Strabag k o n ­ zorcium nyerte el. (Az idők során valami okból kegyvesztetté vált és a tönk szélére csúszott Vegyépszer helyett az egyértelm űen Simicska érdekkörébe ta r­ tozó Közgép vált a hasonló nagyberuházások fő h a ­ szonélvezőjévé.) N oha az eredeti kiírás szerint 13 m illiárdra tervezték a beruházást, a nyertes mégis a 22 milliárdos ajánlat lett. Összehasonlításul: a M e­ gyeri híd építése (ami korántsem volt olcsó) 34 m il­ lióba került m éterenként. Átszámítva: a M argit-híd helyén 18,2 milliárdból új hidat lehetett volna építeni

A „TOLVAJ

C S Ü R H E ”, A „SZERVEZETT RABLÓBANDA”

| 189

(a „szimpla” felújítás tehát közel négy milliárddal ke­ rü lt többe)! 127 A dem okráciában a közélet „elgazosodását” leg­ inkább a parlam enti váltógazdaság m űködése tudja meggátolni. M ivel a hatalom korrum pál, nem árt kel­ lő időben m egszabadítani tőle a politikai elit érintett csoportjait. S m ielőtt az újak komolyabban vissza­ élnének vele, őket is el kell választani a hatalomtól. A M agyar Köztársaság húsz évében - a hazai p arla­ m entarizm us történetében először - m űködött a p o ­ litikai váltógazdaság. M éghozzá igen intenzíven: az 1990 és 2010 között lezajlott hat választásból öt ered ­ ményezett kormányváltást. Ám egy idő után - tár­ gyunk szem pontjából - lényegében hasztalanul: a két nagy párt, üzleti m oguljai révén („Puch-Sim icskatengely”, 70-30 arányú risztelés a szajrén) képes volt a dem okrácia legfőbb korrupcióellenes intézm ényét is semlegesíteni. Epilógus: a Gazdasági Versenyhivatal elnökének, Nagy Zoltánnak 2010-ben lejárt a m andátum a. Az A ntall-korm ány idején a Pénzügym inisztérium szak­ állam titkáraként dolgozó N agy a H orn-korm ány alatt az Állami Számvevőszék egyik igazgatója lett, m ajd 1998-ban, az O rbán-korm ány idején került a GV élére. M andátum a 2004-ben lejárt, ám Gyurcsánytól újabb hatéves megbízatást kapott (a korm ányfő jelöl, az államfő kinevez). N oha a Gazdasági Versenyhiva­ tal elnökének m andátum a akárhányszor m eghoszszabbítható, O rbánnak 2010-ben esze ágában se volt a helyén hagyni a kiválóan és kivételes függetlenség­ 127 http://www.origo.hu/itthon/20101206-a-kozgep-es-a-fideszkapcsolata-a-ceg-tortenete.htlm?pldx=l

190 | A „TOLVAJ

CSÜRHE”, A „SZERVEZETT RABLÓBANDA”

gél m űködő közhivatalnokot, aki a jelek szerint ala­ posan „belekavart” a pártok sztráda bizniszébe. Mi több, a Fidesz az elnök m andátum ának lejártakor az alelnökök még le nem járt m andátum át is m egszün­ tette egy törvénym ódosítással. S bár ez utóbbit 2010 októberében alkotmányellenesnek ítélte és m egsem ­ misítette az Alkotmánybíróság, a két alelnök ennek ellenére jobbnak látta, ha önként lem ond hivataláról, és Nagy Zoltánnal együtt távozik... Akik idáig eljutottak e könyv olvasásában, azok nagyjából tisztában lehetnek vele: a hatalm i üzem ­ ként m űködő szervezett rablás révén hatékonyabban lehetett fosztogatni az állami vagyont, m int - jórészt koordinálatlan - lopkodással. Hogy a közvélemény elsöprő többsége előtt 2010-re mégis a szocialisták a „komcsik” - tűntek föl úgy, m int akik „szétlopták az országot”, „kilopták az em berek szemét”, annak szá­ mos oka van. Az egyik: a 2000 óta fideszes uralom alatt álló ügyészség - előző fejezetben bem utatott - célirányos működése. A másik: a fideszes sajtó - 2009-2010 óta m o n d ­ hatni: a fideszes hegem ónia jegyében m unkálkodó töm egkom m unikáció - nem kevésbé célirányos ügy­ buzgalma. Mi több: e két fideszes „firma” igen olajozottnak tűnő együttműködése. Rendszerint az tö rtén t ugyan­ is, hogy a Magyar Nemzet, a Hírtévé - m anapság m ár az egykori közszolgálati, most: kormányszolgálati m édia is - a legforróbb ügyészségi inform ációk b ir­ tokosaként azonnal rákattant a vádhatóság épp aktu­ ális hadm ozdulataira, kiadós sajtókampánnyal m eg­

A „TOLVAJ

C SÜ R H E ”, A „SZERVEZETT RABLÓBANDA”

| 191

tetézve a büntetőjogi gépezet újabb és újabb akcióit. A Zuschlag-ügyből például olyan évekig tartó tévés szappanoperát sikerült kreálni, hogy azon tanítani lehetne a politikai töm egpropaganda célirányos m ű ­ ködtetését. Zuschlagot 2007-ben helyezték előzetes letartóztatásba, hetente legalább egyszer, de bizonyos időszakokban n aponta m egm utatták a tévéhíradók­ ban, am int vezetőszáron viszik ide-oda. Ügyében ta ­ núként hallgatta m eg az ügyészség Gyurcsány Ferenc pártelnök-m iniszterelnököt, továbbá M esterházy Attila későbbi pártelnököt, és másokat. Akad olyan em ber az országban, aki ne ismerné a kiskunhalasi Zuschlag Jánost? N em sok ilyen akadhat. De tegyünk ellenpróbát: ki ismeri a miskolci G er­ gely Zsoltot? Borsod-Abaúj-Zem plén megye politikára figyelő közönségén kívül aligha ism eri bárki is. Pedig idén tavasszal éppen úgy hat év letöltendő börtönre ítélték őt (első fokon), ahogy Zuschlagot (m ásodfokon). H a­ talom m al való visszaélésért és korrupcióért. Gergely az előző ciklusban a BAZ megyei közgyűlés fideszes alelnöke volt. Csak őt nem m utogatták a tévében es­ ténként bilincsbe verve, az ügyében nem hallgatták ki tanúként pártjának elnökét O rbán V iktort, sem senki m ást... Végül, de nem utolsósorban m eg kell em lítenünk azt is, hogy a szocik valóban gátlástalanul - ám a fideszeseknél sokkal ügyetlenebb m ó d o n - loptak. A BKV-botrányt Hagyó Miklóssal a főszerepben épp a választási kampány idején sikerült színre vinni, és hosszú hónapokig ott tartani. A terézvárosi ingatlan­ panam ák prezentálása H unvald G yörggyel szintén

192 I A „TOLVAJ

CSÜRHE”, A „SZERVEZETT RABLÓBANDA”

óriási kasszasiker volt - ez a két ügy gyakorlatilag elég volt a főváros megnyeréséhez. A szocikra - az előző évek uszító kampányai után, amelyekben m in ­ dig O rbán vezette a szólamot - két korm ányzati cik­ lusuk végére sikerült úgy rásütni a „tolvaj” bélyeget, hogy egyham ar nem vakarják le magukról. Legyünk őszinték: megérdemelték. Az viszont az elképzelhető legnagyobb m éltány­ talanság és gyalázat, hogy a bélyeget épp a „rablók” üthették rájuk - m árpedig így esett a dolog.

A felelősség megoszlása A m agyar politikai elitet m érhetetlen felelősség terh e­ li am a bűzös fertő kialakulásáért és elburjánzásáért, amely végül elnyelte a harm adik Magyar Köztársasá­ got is. Ám a felelősségen korántsem egyenlő arány­ ban kell osztozniuk az egyes szereplőknek. Az ősbűnt az utódpárt követte el, m int láthattuk. Egységes föl­ lépés esetén az állam -, m ajd az utódpárt ellenzékét alkotó politikai erők - m indenekelőtt az M DF és az SZDSZ - még gátat vethettek volna a kibontakozó sö­ tét üzelmeknek. M ár a rendszerváltozás folyamán is, de az első ciklus idején bizonyosan. Ám az Ellenzéki Kerekasztalt 1989 őszén fölborították a pártok, s at­ tól kezdve az egymással szembeni rivalizálás, az egy­ re elszántabbá váló küzdelem fölülírt m inden egyéb szempontot. A m ásodik ciklusban a baloldalon létrejött a pártfinanszírozás rendbetételéhez szükséges két­ harm ados többség. Az M SZP-nek és az SZD SZ-nek azonban eszében sem volt élni vele, pedig az ak k o ­ ri (alaposan megvert) ellenzék érdekelt - és felte­ hetően partn er is - lett volna a rendezésben. Ám a Tocsik-ügy arról adott jelzést, hogy a k o rm án y p á rt­ ok egész m ásban voltak érdekeltek. Ez pedig első­ sorban a szabaddem okraták súlyos felelősségét veti föl, akik a jelek szerint b etársultak a szocik régóta folyó bizniszébe. A harm adik ciklusban a Fidesz és szövetségesei esetében hiányzott a m indinkább elfeketedő p á rt­ finanszírozás kifehérítéséhez szükséges többség. A

194

A FELELŐSSÉG

MEGOSZLÁSA

kétharm ados többségnél jobban csak az erre irányu­ ló szándék hiányzott. Éppen ellenkezőleg: O rbánék a rabló fekete pártfinanszírozás m inden addiginál szervezettebb, hatékonyabb és feketébb rendszerét építették ki és m űködtették első korm ányzásuk so­ rán. 2002-es bukásukat követően pedig - főként az ügyészség birtoklása révén - meg tu d ták akadályoz­ ni, hogy az im m ár krim inálissá vált jelenségekkel szemben büntetőjogi eszközökkel is föl lehessen ven­ ni a harcot. Az újra korm ányra került baloldalon nem csak a kellő kétharm ados többség, de a szándék se volt adott a kérdés törvényes rendezéséhez. (Bauer Tamás, aki SZDSZ-es képviselőként m ár 1999-ben kezdem é­ nyezte a parlam entben a pártfinanszírozás rendbe­ tételét, m ajd önálló törvényjavaslatot is beterjesztett erre vonatkozóan, valójában magányos harcosként küzdött, m i több: a nemes szándékú, ám a reális vi­ szonyokkal nem számoló politikai D on Quijote sze­ repébe szorult. Saját pártjában pedig a perifériára.) 2004-ben azonban olyan szereplő lépett a színre, s foglalta el a kormányfői széket, akinek föltett szándé­ ka volt a pártfinanszírozás rendbetétele: „A pártelvű vetélkedés tisztaságát legerősebben a szürke zóná­ val érintkező pártfinanszírozási rendszer árnyékolja b e... A dem okratikus és nyílt pártverseny feltétele a mai követelményeknek megfelelő párt- és kam pány­ finanszírozás kialakítása. Ennek során a jelenlegi három-négyszeresére kellene emelni a pártok m űkö­ dési, és m integy ötvenszeresére a választási kam pány költségvetési tám ogatását... Az új szabályok lehető­ séget terem tenének arra, hogy a jelenleginél sokkal

A FELELŐSSÉG MEGOSZLÁSA | 195

szigorúbban korlátozzuk a magánszemélyek és az üzleti vállalkozások bekapcsolódását a pártok tevé­ kenységének finanszírozásába. A javasolt szabályo­ zással keletkező állam háztartási többletkiadás nem éri el a nem zeti jövedelem egy ezrelékét. Ez csekély ár a - legalább pénzügyi értelemben - tiszta, dem ok­ ratikus pártversengés feltételeinek megteremtéséért.” Gyurcsány Ferenc még sportm iniszter korában írta ezt M erjünk baloldaliak lenni című politikai röpiratában.128 „Szó, szó, szó” - m ondhatnánk erre Hamlettel. Ám egyrészt a m ásik oldalon O rbántól - hiába akar­ nánk - nem tud n án k idézni hasonló szavakat. Aki tud, annak nagy összeget lennék hajlandó fizetni (ha volna pénzem , s ha volnának ilyen szavak.) M ásrészt G yurcsánynál tettek is következtek a szavak után: m i­ niszterelnökként több alkalom m al is kezdeményezte a pártfinanszírozás reformját, továbbá a képviselők javadalm azásának tisztába tételét. Volt, am ikor m ár saját pártjában megfeneklett a dolog, am ikor pedig ott keresztül tudta verni, a Fidesz ellenállásán bukott meg a kétharm ados többséget igénylő javaslat. Egy­ szer O rbánékat is sikerült legalább tárgyalóasztalhoz ültetni az Eötvös Károly Intézet közrem űködésével, ám ők az utolsó pillanatban kihátráltak a csaknem kész megegyezésből. Gyurcsány - saját elm ondá­ sa szerint - ekkor kérte meg Puch Lászlót, hívja föl Simicskát, és kérdezze meg tőle, m i történt. M iért léptek vissza az utolsó pillanatban? A m egkérdezett a beszámoló szerint visszakérdezett: te se gondolhatod

128 Mozgó Világ, 2004/4. sz.

196 ( A FELELŐSSÉG

MEGOSZLÁSA

komolyan, hogy jó lenne, ha a pártoknak világos ké­ p ük volna arról, hogy milyen pénzekből m űködnek. Még m it nem? Ez így jó, ahogy m o st van: hogy leg­ följebb sejtik... Hogy O rbán és társai korlátlan uralom ra jutását követően milyen feneketlen anyagi fertőbe süllyed el a magyar politika, azt a könyv utolsó fejezetében próbálom meg bem utatni. M ár am ennyire a dolog annak term észete folytán - egyáltalán látható.

Az új feketegazdasági rend (körvonalai) O rbánék kétharm ados győzelmével merőben új hely­ zet állott elő Magyarországon. Hogy ez milyen ered­ ményre vezetett a politika látható szférájában azt p o n ­ tosan tudjuk. A korm ányzat villámgyorsan megszállta és hatástalanította a dem okratikus hatalommegosztás intézményrendszerét: kiépült az autokrácia, magyarul: az egyeduralom. A m it - a jogállami intézmények neg­ ligálása folytán - önkényuralom ként gyakorolnak. De m i történt eközben az orbáni uralom gazdasági h át­ országában, a Simicska által fémjelezhető, alig látható hatalmi szférában? N em árt ismételten em lékeztetni rá: O rbán m ár 1994-ben ez utóbbiban jelölte meg a politika lénye­ gét! Nem lehet elégszer idézni az ifjú pártelnök akkori Antall-kritikáját, m ert ez adja az egyik legfontosabb kulcsot későbbi politikája megértéséhez: „Meg kel­ lett volna találni azt a nyolc-tíz nagyvállalkozót, akik m ajd Magyarország nagytőkései lesznek... És ezeket kellett volna... támogatni. Ezekkel kellett volna sze­ mélyes kapcsolatot kiépíteni, am elyet ők aztán jól tudtak volna a piacon használni m in t versenyelőnyt. Azt a kapcsolatot, amely őket M agyarország m inisz­ terelnökéhez vagy annak legbelsőbb köréhez fűzi... világossá tenni, hogy ez a mi nyolc-tíz em b e rü n k ... Antall ezt elmulasztotta. Nem volt hajlandó foglal­ kozni ezekkel a dolgokkal... Szerinte ez nem tartozik a politika területére, holott a politikának ezek adják a

198 | AZ ÚJ

FEKETEGAZDASÁGI REND (KÖRVONALAI)

lényegét, m ert ezen a háttéren vetítődik ki a politiká­ nak a képe.”129 M inden jel arra utal, hogy Orbán Lajos és Simicska Viktor 2010-ben ott folytatta, ahol 2002-ben abba­ hagyni kényszerült. Újra beindult az a szivattyúrend­ szer, amely a közpénzek párt- és magánszférába való átáram oltatását végzi. Ez a szivattyú a jelek szerint a korábbinál is nagyobb hatásfokkal m űködik, am i az óriásira nőtt hatalm i erőforrásokat (s a m űködtetők em beri m inőségét) ismerve egyáltalán nem megle­ pő. A hatékonyság (továbbá a m ohóság és a gátlás­ talanság) illusztrálása céljából vessünk egy pillantást a kolontári vörösiszap-katasztrófa - pontosabban az azt követő rehabilitáció - néhány mozzanatára. Látni fogjuk, hogy O rbán nyílt színen előadott giccses re­ torikai mutatványai m ögött ezerrel megy Simicskáék cinikus gazdasági nyomulása. Az utóbbi csak látszat­ ra ellentétes az előbbivel: inkább egyfajta m unkam eg­ osztásról beszélhetünk. A m iniszterelnök parlam enti vagy tévéspotként előadott könnyfakasztó szövegei­ ből fölösleges volna idézni, idézzünk inkább azokból a tényfeltáró cikkekből, amelyek a jótékonyság h á t­ térben ügyködő vámszedőire vetnek ném i fényt. „Ez csak pár száz em bernek volt vörös iszap, a többieknek aranyiszap - vélik helybeliek, akik szerint feltűnő volt a m unkagépek túlmozgása. - Elképesztő összegeket kerestek a kivitelezők, látszott, m inél több gép, m inél több m unkaóra... Az em bereknek meg kiszúrták a szemét az ingóságaikra adott pénzzel... A kerti gépeink, a gépkocsink m ent tönkre, mégis 129 Debreczeni József: Orbán Viktor. Budapest, 2002. Osiris Ki­ adó. 273-274. o.

AZ ÚJ

FEKETEGAZDASÁGI REND (KÖRVONALAI)

|

199

b ú to rt kellett vennünk. Azt m o ndták... csak b ú to r­ utalványt tu d n a k a d n i... így vettünk bútort m ajdnem félmillió forintért. Azt, am it ők leszállítottak, a feléért-kétharm adáért meg lehet venni m ás boltokban, de m i csak egy helyen, a Magyar Bútor- és Faipari Szövetség B udapestről kihelyezett üzletében vásárol­ hattu nk - panaszkodik valaki.”130 „Fidesz-közeli cégek gazdagodtak a vörösiszap-katasztrófa utáni újjáépítésből. Offshore cégeket tettek villám gyorsan »szalonképessé« az állami kárm ente­ sítési m unkák m illiárdjaiért. A Vidékfejlesztési M i­ nisztérium által szerződtetett kármentesítési fővállal­ kozó, az állami M ecsekére Zrt. a paraván: 18 m illiárd forintot oszthat szét ilyen magántársaságok között, amelyek azután láthatatlan kezekbe osztják tovább a pénzt és a m unkát. Hogyan is birkózna meg három és fél m illiárdos megbízásával a 24 fős, novem berig Simicska Lajos és Nyerges Zsolt... svájci cégével egy helyre, azonos ügyvezetővel bejegyzett Pentávia Kft., ha nem úgy, hogy továbbadja feladatai jó részét jó ke­ zekbe?... A tetemes összeg... több m in t 90 százalékát jól körülhatárolható, azonos tulajdonosi kör kapja meg, s hogy... kik az al-alvállalkozók, azt nem köti az adófizetők orrára. Százm illiókért lehet anonim m ódon beszállítani térkövet, kavicsot, földgépet, ab­ lakot, ajtót piaci verseny nélkül.”131 „Egy közeli dolomitbányából, Szőcről szállítottak anyagot Kolontárra a helyreállításhoz közvetlenül a tragédia után, ám inform ációnk szerint ezt köve­ 130 Ferenczi Krisztina: Aranyiszap. Népszabadság, 2011. 09. 24. 131 Ferenczi Krisztina: Kolontár: itt az idő. Népszabadság, 2011. 10. 04.

200

A Z UJ FEKETEGAZDASAGI REND (KÖRVONALAI]

tőén egy jóval távolabbi lelőhelyről, a Pápa melletti Ugodról hozták a kármentesítéshez szükséges m u r­ vát. Ezt a bányát a Dolomit 2002 Kft. bérli, melynek tulajdonosa Simicska József - ő egyben ügyvezető igazgató is - és Simicska Tibor:”132 Simicska és Nyerges közös svájci cégére, illetve m agára Nyerges Zsoltra érdemes visszatérni. A Fi­ gyelő szerint Nyerges „a Radóc utca 8. szám alatti M ahir-székházban fogadja partnereit. A M ahir Zrt. vezérigazgatója Simicska Lajos, és a céget részben Simicska, részben a Nemzet Lap- és Könyvkiadó Zrt. birtokolja. E vállalatban Nyerges Zsolt nem visz tiszt­ séget, de az őket ismerő forrásaink szerint a két üz­ letem ber üzleti aktivitása nem választható szét: egy körben dolgoznak, ahol m egkérdőjelezhetetlenül Simicska a főnök, de Nyerges szerepe is m eghatáro­ zó. Sőt, mesélik mások, téved, aki szerint utóbbi csak segítője Simicskának; valójában nagyhatalm ú és ko­ m oly befolyású üzletember, aki önállóan is közvetlen kapcsolatrendszerrel rendelkezik az üzleti világban, és a jobboldali politikában, egészen O rbán Viktor m i­ niszterelnökig.”133A szolnoki ügyvéd a helyi Verseghy Ferenc G im názium ban érettségizett - akárcsak Lévai Anikó. Talán a hozzá fűződő ismeretsége okán került a legbelső körbe (jó barátja, Ökrös Im re a testvér: Lé­ vai Gizella élettársa). „M indezekről... szerettük vol­ na az érintettet is megkérdezni, de ő jelezte a Figyelő­ nek: üzleti ügyeiről sohasem nyilatkozott a sajtónak, és ehhez szeretné tartani magát a jövőben is.134 132 Ferenczi Krisztina: Titkos kármentesítés. Népszabadság, 2011.08.20. 133 http://www.mgyosz.hu/gazdhirek/20100616/iranyito_b.htm

AZ ÚJ

FEKETEGAZDASÁGI REND (KÖRVONALAI)

|

201

Simicska é s Nyerges szoros kapcsolatáról koráb­ ban (egyetlen esetet, illetve rövid periódust kivéve) nem tanú sk o d o tt nyilvános adat - a közös svájci cég létezésének a z origo.hu majd a Népszabadság által történt nyilvánosságra hozataláig. „A Zoliikon tele­ pülésen bejegyzett Basis Invest GmbH többségi alapí­ tója Simicska Lajos. A kisebbségi rész Nyerges Zsolté. A társaság vezetője a helyi illetőségű Walter Hediger. A cég tevékenységének a regisztrációs adatokon kí­ vül nincs nyom a az interneten. Ez azt a benyom ást kelti, hogy a Basis Invest szintén egy adóm érséklési okokból Svájcban alapított, nyilvános tevékenységet nem végző társaság... W alter Hediger tucatnyi egyéb, ugyanazon a zollikoni cím en m űködő vállalkozás­ ban tölt be hasonló irányítói szerepet. Ez... arra utal, hogy Hediger az ilyen hálózatok cégeinek vezetésével m egbízott névleges, „delegált” ügyvezető lehet... A Google Street View oldala alapján a zollikoni cím en kifejezetten diszkrét, takaros alpesi házikó található. Kinézetre semmi nem árulkodik arról, hogy b en t cég­ vezetési nagyüzem zajlana... Hediger m ások m ellett kazahokkal, Dubaiban lakó üzbégekkel, kínaiakkal dolgozik együtt... vezet egy - kivételesen saját h o n la­ pon jelentkező - orosz hátterű energiacéget is.”135 A lap szerint a Sim icska-Nyerges duó tevékeny­ sége messze túlmegy az üzleti szférán: „az a közvé­ lekedés, hogy a két, a teendőket állítólag megosztó üzletem bernek kom oly hatása lehet állam i vállalatok vezetőinek kinevezésére, üzleti döntéseikre, köz­ 135 M arnitz István: Simicska és Nyerges svájci bázisa és különös ügyei. Népszabadság, 2011. 08. 08. Négy nappal a lap cikkét követően megszüntették a szóban forgó céget!

202 | AZ ÚJ FEKETEGAZDASÁGI

REND (KÖRVONALAI)

pénzek kifizetésére.” A régi gim názium i haver, ka­ tona- és szakkollégiumi szobatárs (aki botrányos APEH-elnöksége óta Nyergeshez hasonlóan szintén elérhetetlen a nyilvánosság számára) tehát nem csak a m édiában, az építőiparban, az élelm iszeriparban és a bankszektorban nyomul gőzerővel, de a saját - régi helyükre visszaültetett - emberei segítségével állami kulcspozíciókra is kiterjeszti a befolyását. Vida Ildikón keresztül például a nyomozati joggal bíró összevont adó-, vám- és pénzügyőrségre; Baranyay László révén az állami vagyontárgyakkal parlam entáris kontroll nélkül rendelkező Magyar Fejlesztési Bankra, továbbá Petykó Zoltánnal a Nem zeti Fejlesztési Ügynökségre is, de a lista nyilván igen hosszú lehet.136 A Figyelő szerint a másik gazdasági mogul, aki­ vel a m iniszterelnök - Simicska m ellett - igen szoros kapcsolatot ápol, Csányi Sándor, az ország leggazda­ gabb embere. (Simicska vagyonának valós m éretei nem ismertek.) A legnagyobb magyar (sőt regioná­ lis) bank elnök-vezérigazgatója és résztulajdonosa, továbbá hatalm as energia- (MOL) és élelmiszer-ipari érdekeltségek ura. Aki nem csak O rbán gazdaságpoli­ tikai projektjeiben vállalt nyilvános tám ogató szere­ pet (bankadó), de a populista népszórakoztatás fel­ lendítésében is (MLSZ-elnökség). A Figyelő szerint (a nyilvánosságot Simicskával ellentétben nem kerü ­ lő) Csányi em bere Pintér Sándor a régi-új belügym i­ niszter, aki 2002-től 2010-ig az OTP igazgatótanácsá­ ban ült, továbbá a PSZÁF élére visszahelyezett Szász Károly is. 136 Brückner Gergely: Csányi vagy Simicska? Ki az úr a magyar gazdaságban? Figyelő, 2010. 08. 26.

AZ ÚJ

FEKETEGAZDASÁGI REND (KÖRVONALAI)

|

203

Pintér Sándor, m ielőtt újra belügyminiszter lett, eladta cégbirodalm át, m integy másfél m illiárdért. A látszat szerint neki m ár sem m i köze sincs azokhoz a biztonsági cégekhez (Civil Zrt.), amelyeket korábban birtokolt, és am elyek m ost kapnak csak igazán h a ­ talm as állami megrendeléseket. Fölvetődik a gyanú, hogy az eladás csupán formális volt. Kántor Tibor, az új „tulajdonos” (stróman?) a hírek szerint érezteti a m egrendelőkkel (állami és önkorm ányzati körök­ ben egyaránt), hogy ki áll a háttérben továbbra is. A „m egrendelők” így aztán nagyon készségesek... Egy rendes országban egy rendes adóhatóság ilyenkor persze megvizsgálná, m iből volt az új tulajdonosnak másfél m illiárd forintja, hogy korábban m ennyi ad ó ­ zott jövedelme volt és így tovább. De hol van itt re n ­ des ország? A mai M agyarországon a hatóságok nem kutakodnak „védett személyek” után. Simicska mellett (mögött) az utóbbi években a fideszes gazdasági hátország egyik kulcsfigurájává vált Fellegi Tamás. O rbán egykori szakkollégium i ta ­ nára, későbbi politikai tanácsadója, m ai minisztere. Fellegi az O rbán-korm ányba való belépésekor szintén „eladta” a nevén szereplő tulajdonrészeket. (A „vevő” Nyerges Zsolt lett.) Az Infocenter nevű cég a fideszes m édiabirodalom olyan zászlóshajóiban rendelke­ zett meghatározó részesedéssel, m in t a H eti Válasz, a Lánchíd Rádió vagy a Class FM. F inom an szólva „nem életszerű”, hogy ezek tisztán üzleti alapon cse­ réltek gazdát, és kikerültek volna a p á rt érdekköréből. Fejlesztési minisztereként, az állam i vagyonnal való gazdálkodás, az infokom m unikáció, a hazai és uniós pénzekből megvalósuló fejlesztések gazdájaként Fel­

204 | AZ ÚJ

FEKETEGAZDASÁGI REND (KÖRVONALAI)

légi abszolút bennfentes, O rbán feltétlen bizalm i em ­ bere. Utóbbi nem véletlenül bízta rá a stratégiai jelen­ tőségűnek vélt orosz és a kínai gazdasági kapcsolatok bonyolítását. Simícskán, Csányin és Fellegin kívül m egem líthe­ tő a másik dúsgazdag milliárdos Demján Sándor, aki többek között a magyar takarékpénztári hálózat ve­ zére és a VOSZ-elnöke, továbbá Hernádi Zsolt MOLvezér. Csányi és H ernádi a V ideoton-stadion kor­ mányfői páholyának állandó vendégeiként, D em ján a Felcsúton leölt mangalica hűlő tetem e fölött O rb án ­ nal pálinkázó alkalmi „böllérként” tökéletes illuszt­ rációi annak, am iről a Fidesz ifjú elnöke 1994-ben beszélt: ők „a m iniszterelnök tőkései”. Utóbbi nem rég a parlam entben jelentette ki: a kor­ m ány az OTP mögött áll. Korábban a Demján-féle ta­ karékpénztárak mellett foglalt állást. 2010. okt. 14-én a szövetkezeti bankok harm adik európai fórum án kö­ zölte: a magyar takarékszövetkezeteknek nagyobb sze­ repet szánnak „az ország pénzügyi vérkeringésében”. Azoknál a takarékszövetkezeteknél, ahol „a fokozott aktivitás” tőkét igényel, a korm ány készen áll arra, hogy hosszú futamidejű kölcsöntőkét biztosítson. S m i történt egy évre rá? Az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség nem csatlakozott ahhoz az alkotm ánybíró­ sági beadványhoz, amelyben a Magyar Bankszövetség a devizahitelek végtörlesztéséről szóló törvény meg­ semmisítését kérte. Az OTSZ alelnöke egyben ismer­ tette a végtörlesztőknek szóló első takarékszövetkeze­ ti hitelajánlatokat. Kifejtette: arra számítanak, hogy a végtörlesztési lehetőségnek köszönhetően visszanyerik korábban elvesztett ügyfeleik egy részét. A devizahite­

A Z ÚJ FEKETEGAZDASÁGI REND (KÖRVONALAI)

| 205

lüket egy összegben visszafizetni képes adósok számá­ ra - a bankok rovására - kedvezményt adó korm ány­ zati intézkedés egyik nyertese tehát a Demján-féle takarékszövetkezeti hálózat lehet. A nagy kereskedőláncokra kivetett különadó ré­ vén - am it úgy szövegeztek meg, hogy ne érintse a „m i kutyánk kölyke” Lázár-testvérek üzlet-hálózatát - ugyanez a hatalm i technika nyilvánult meg. M eg­ tetézve a közszolgálatiból kormányszolgálativá tett tévéhíradók napi CBA-s ingyen-reklámjaival. A leg­ újabb fejlemény: a korm ány 2011. novem ber 9-én arról hozott döntést, hogy 2014. decem ber 31-ig ti­ los lesz 300 négyzetm éter fölötti kereskedelmi célú ingatlant építeni. A tilalom alól csak a korm ány adhat felmentést. A példátlan intézkedés látszólag a hazai kiskereskedőket védi, a m ultik elleni szabadságharc jegyében. Ám ez csak a látszat. A 300 négyzetm éter ugyanis messze alatta van a nagy bevásárlóközpontok átlagos méretének. A „plázastop” m inden jel szerint a fideszes oligarchiához tartozó nagy m agyar élel­ miszer-kereskedelmi láncok erősítését szolgálja. A korm ányrendelet aligha szól másról, m in t a CBA és a Coop közös akvizíciójának védelméről. A M atch, a Profi és a Cora áruházláncok tervezett felvásárlása után a bekebelezett áruházak értéke jelentősen nőni fog a plázastoppal: nem települhet m elléjük ko n k u ­ rens. A terv magvalósulása esetén a CBA a Tescót megelőzve vezető pozícióba kerülne a m agyar „piaX7 con. 7 >5 1

137 h ttp ://w w w .n a p i.h u /m a g y a r _ v a lla la to k /c s o n d b e n , dontott_a_korm any_a_plazastoprol_nem _lett_sem m i_az_ igeretbol.501429.html

206

|

A Z ÚJ FEKETEGAZDASÁGI REND (KÖRVONALAI)

De utalhatunk a lex Járaira is, amely 2010 nyarán kivette az extra pénzintézeti adó hatálya alól a két év­ nél rövidebb ideje alapított biztosítókat, m indenek­ előtt O rbán kedvenc jegybankelnökéét (CIG P annó­ nia Életbiztosító). A példákat sorolhatnánk még, ám ennyi is elég, hogy rögzítsük: Orbán 2010 óta gőzerővel építi azt az oligarchikus rendszert, am ihez 1998 és 2002 k ö ­ zött csak hozzákezdeni tudott, ám am ihez m ost kivételes lehetőséget kapott a kétharm ados tö b b ­ ség elnyerésével. Az oligarchikus berendezkedés lényege a politikai és a gazdasági szféra személyes kapcsolatokon keresztül való antidem okratikus össze­ fonódása. A kétharm addal olyan közintézm ényeket kebelezhetett be az autokratikus hatalom , m in t az Á llam i Számvevőszék, az MNB M onetáris Tanácsa (az elnöki poszt megszerzése csak idő kérdése), a Költségvetési Tanács, a Pénzügyi Szervezetek Á lla­ m i Felügyelete és a Gazdasági Versenyhivatal. Ezek hivatása az volna, hogy a korm ányzatot a gazdasági alkotm ányosság keretei között tartsák, ám erről im ­ m ár szó sincs. A hatalom által privilegizált m agán­ tőke úgy nő össze az állam szervezettel (végképp az illegalitás m ocsarába nyomva a pártfinanszírozást is), ahogy az leginkább egyes latin-am erikai, kelet­ európai, délkelet-ázsiai és fekete-afrikai d ik tatú rák ­ b an figyelhető meg. M inden jel arra utal, hogy a nyílt színen zajló au­ tokratikus politikai építkezés mögött, a gazdasági szfé­ rában is zajlik egy roppant méretű hatalomkoncentrá­ ció. Akár a vízilabdában: a lelátóról csak a víz fölötti küzdelem követhető nyomon, ám a nézők a felszín

Az

ÚJ FEKETE GAZDASÁGI REND (KÖRVONALAI)

|

207

örvényléseiből sejtik, a sportágat közelebbről ism e­ rők pedig p o n to san tudják, hogy a víz alatt legalább olyan kem ény h arc dúl, m in t a víz fölött. Sőt: annál sokkal durvább és alattomosabb. A nnak idején M agyar Bálint írta le a „szervezett felvilág” m űködését. Most, amikor az 1998 és 2002 közti időszakkal ellentétben nem csak feles, de két­ harm ados parlam enti többség társul a korm ányhata­ lom mellé, még inkább a maffiát idéző m ódszerekkel zajlik a fideszes tőkefelhalmozás. „Az új technika lé­ nyege a »take over«: am ikor magánvállalatok kiszo­ rítása és újak felépítése helyett a meglévőket veszi át jogon kívüli eszközökkel a szervezett felvilág. Ahhoz, hogy... ajánlata egy vállalat átvételére visszautasíthatatlan lehessen (»an offer you cannot refuse«), leg­ alább négy fenyegető potenciállal kell rendelkeznie: (1) korlátlanul uralt jogalkotói hatalom m al, (2) p á rt­ hű ügyészséggel és rendőrséggel, (3) lojális adóható­ sággal és (4) az állami m egrendelések és pályázatok feletti teljes kontrollal.”138 Rögzítsük: m ind a néggyel rendelkeznek. És gát­ lástalanul alkalmazzák is őket: „Az ajánlat vonatkozhat egy cég részben vagy egészben történő átvételére, függően a tulajdonos együttműködésétől vagy zsarolhatóságától, piaci áron vagy könyv szerinti értéken. Ellenkezés esetén bevethető az országgyűlés, amely egy hirtelen tö r­ vénym ódosító indítvánnyal ki tudja iktatn i a piacról a meg nem kaparintható céget (ESM A ).. .”139 138 Magyar Bálint: A visszautasíthatatlan kétharm ados ajánlat. Népszabadság, 2011. 03. 12. 139 Uo.

208 ( AZ ÚJ

FEKETEGAZDASÁGI REND (KÖRVONALAI)

Az ESM A nevű hirdetőcég régi konkurense volt Simicska Lajos vállalkozásának, a M AHIR-nak. M i­ után az utóbbi üzleti alapon korábban nem b írt az előbbi fölé kerekedni, a korm ánytöbbség 2010 d e­ cem berében (szép csendben) m ódosította a közleke­ dési törvényt. M egtiltotta reklám hordozók kihelye­ zését a közutak területén, felettük vagy mellettük: azokon a helyeken ahol addig az ESMA hirdetett. így nem csak Simicska versenytársa szenvedett el igen sú­ lyos veszteségeket, s került nehéz helyzetbe a piacon, de az állam és számos nagy önkorm ányzat is jelentős adóbevételektől esett el. „Az önkorm ányzatok fuldo­ kolnak az adósságban... ez fájdalmas veszteség. N em véletlen, hogy Kósa Lajos debreceni polgárm ester... a Megyei Jogú Városok Szövetségének vezetője m eg­ próbálta m ódosítani a törvényt. Azt javasolta, hogy az önkorm ányzatok dönthessenek a tulajdonukat képező helyi közutak esetében, ettől még a tilalom fennm aradt volna az... autópályákon és gyorsfor­ galmi utakon. Hiába választották azonban újra alelnökké Kosát a Fidesz kongresszusán, a lex Simicska erősebbnek bizonyult s a debreceni polgárm ester kénytelen volt a m ódosító indítványt visszavonni.”140 (Orbánék, m int tudjuk, nem tegnap kezdték az ef­ fajta „politikai gazdaságtan” gyakorlását. M ár az első ciklusban, ellenzékben is éltek hasonló eszközzel: m iután Varga M ihály interpellációja nyom án a p ar­ lam ent 1992-ban vámmentességet adott a társadalm i szervezetek gépkocsi-behozatalára, a Fidesz gazda­ sági cége im port luxusautó-kereskedő és kölcsönző 140 http://www .gepnarancs.hu/2011/07/torvennyel-kiszoritottversenytars/

AZ ÚJ

FEKETEGAZDASÁGI REND (KÖRVONALAI)

|

209

céget hozott létre. És tudjuk azt is, hogy nem csak a p árt vagy Simicska, hanem személy szerint O rbán ér­ dekében is belendült olykor a törvényalkotás gépeze­ te. Em lékezzünk csak a kormányfő tokaji üzlettársa, Szász István A ttila „nem-taggyűlési” jegyzőkönyvben szereplő nevezetes m ondatára: „Dolgozom a Hegyalja-törvényerí>!) Térjünk vissza a kolontári iszapkatasztrófához, amely a szokásos eseti közpénz-lecsapolásnál jóval többre is lehetőséget adott Orbánéknak. „M agyaror­ szág az országgyűlési választások utáni legfontosabb pillanatához érkezett. A legfontosabb pillanathoz, am ikor el fog dőlni... hogy valóban m egváltoztak a dolgok, valóban új korszakban élünk, vagy m aradt m inden a régiben” - m ondta 2010. október 11-én a Házban a nagyhatalm ú m iniszterelnök, akinek a szavát ezúttal is komolyan kell vennünk. A nnál is inkább, m ert a nap végén elégedetten nyugtázhat­ ta: m indent elért, am it akart. Egy héttel a kolontári gátszakadás után olyan gátat sikerült átszakítania a politikában, ami addig érinthetetlennek tűnt. A de­ m okrácia szétzilálását követően a ’89-es rendszervál­ tozással született gazdasági és társadalm i ren d falát is sikerült megbontania. M ert a parlam enten rendkívüli eljárással keresztülvert honvédelmi törvénymódosítás, am it - a Jobbik és az MSZP igenjeit is bekasszírozva (!), az LMP szemérmes tartózkodása m ellett - m eg­ szavaztatott; Kövér házelnökkel és Schm itt elnökkel még aznap aláíratott, a m ásnapi (!) M agyar Közlöny­ ben kinyomtattatott, nem jelentett ennél kevesebbet. Azt jelentette, hogy az Orbán uralta állam ettől kezd­ ve bármikor, bármelyik m agántulajdonban lévő válla­

210

j

AZ ÚJ

FEKETEGAZDASÁGI REND (KÖRVONALAI)

latra ráteheti a kezét. Méghozzá sima korm ányrende­ lettel: „Gazdálkodó szervezet m űködése rendeletben - a (3) bekezdésben m eghatározottak szerint - a M a­ gyar Állam felügyelete alá vonható”. A m iniszter vagy korm ánybiztos „a rendkívüli intézkedés bevezetését előidéző helyzet közvetlen elhárításával, illetve kö­ vetkezményeinek enyhítésével összefüggésben dönt a gazdálkodó szervezet legfőbb döntéshozó szerve h a ­ táskörébe tartozó ügyekben; kezdeményezheti a gaz­ dálkodó szervezettel szemben a 34. § (1) bekezdése szerinti szolgáltatás elrendelését”. Mi rendelhető el a 34. § (1) szerint? „A honvédelem feladatainak vég­ rehajtása érdekében” többek között „m eghatározott gazdasági és anyagi szolgáltatás teljesítése vagy igénybevételének tűrése”. Ki m ondja meg, m i a honvéde­ lem érdeke? Természetesen a korm ány - azaz O rbán Viktor. Hogy mely cégekről és érdekeltségekről derül ki a későbbiek során, hogy állami kéz alá kell vonni őket, s hogy m it kell m ajd „teljesíteniük”, illetve „tűr­ niük”, annak viszont csak a jóisten a m egm ondhatója. S ha ő sem, akkor Simicska Lajos. De adjuk vissza a szót Magyar Bálintnak, aki a m a­ gáncégek einstandolásának egyéb technikai részleteit m utatja be: „a cél érdekében aktivizálódhat az ügyész­ ség, az adóhatóság, a Kehi vagy más állami ellenőrző szerv. Bármelyik képes akár a teljes üzletet ellehetetle­ níteni. S m iután a vállalkozók jelentős része... a szür­ kegazdaságban is mozog, nagy részük ezért különbö­ ző m értékben, de fogható. Az alkalmazható jogszerű retorziók a pénzügyi bírságtól a szabadságvesztésig terjedhetnek. S a m ár em lített állami szervek politi­ kailag m otivált szelektív érdeklődése biztosítja a kellő

AZ ÚJ

FEKETEGAZDASÁGI REND (KÖRVONALAI)

|

211

meggyőző e rő t az üzletek nyélbe ütéséhez. A m eg­ oldások széles skálán m ozognak... olyanok is van­ nak, akik a szabad elvonulásért cserébe válnak meg tulajdonuktól vagy annak egy részétől. S mivel az új kurzusban a focit szeretni kell, egyeseknek - ki tudja, jutalom ból vagy büntetésből - örökbe kell fogadniuk egy-egy futballcsapatot is. [Lásd például Leisztinger Tamást a Diósgyőr vagy M atyi Dezsőt a Pécsi M SC vo­ natkozásában - D. /.] A politika és a gazdaság közötti üzletm enetet az ügyészség és az adóhatóság nyom até­ kos aktivitása tartja élénken. A korrupcióval jogosan vádolhatok közötti önkényes szelekció, illetve az azzal alaptalanul besározottak példája csak erősíti a szerve­ zett felvilág és a gazdaság közötti »nemzeti együttm ű­ ködés« készségét. A nnál is inkább, m ert im m ár ők is tudják, hogy »ezek nem viccelnek«”.141 M agam is számos cég-einstandról szóló tö rtén e­ tet hallottam . Némelyik áldozatot személyesen is ismerem, konkrét neveket és cégeket azonban nem m ondhatok, m ert az illetők félnek a nyilvánosságtól. Hiszen ők is tudják: „ezek nem viccelnek”. Igen ám, de azt is tudnia kellene m indenkinek, hogy minél jo b ­ ban félnek tőlük, ők annál kevésbé fognak viccelni. És nem csak azért, m ert „ezek a fiúk” bizony ilyenek, h a­ nem m ert az efféle dolgok csakis a félelem közegében működőképesek. A 2010 tavasza óta zajló szabadrablás persze nem nélkülözi a fedőideológiát: m indez egy társadalom politikai koncepció jegyében történik. „A társadal­ m i vízió nem más, m int az új »nem zeti« tulajdonosi

141 Magyar Bálint: A visszautasíthatatlan kétharm ados ajánlat

212 | AZ Ú)

FEKETEGAZDASÁGI REND (KÖRVONALAI)

réteg és középosztály megteremtése a m ágnásoktól a kisvállalkozói egzisztenciákig... A hatalm i szem ­ pontoknak alárendelt gazdaságpolitikát a célirányos juttatások és sarcolások kettőssége jellem zi... A ju tta­ tások (adókedvezmények, régi és új Széchenyi-terv) a nem zet »egészséges« szaporodását... a keresztény középosztály megerősítését stb. szolgálják. A költségvetési egyensúlyt biztosítandó elvonások pedig átideologizált, büntető sarcként jelennek m eg... M ikor... a jórészt államilag finanszírozott nagy rendszerektől kénytelenek jelentős forrásokat elvonni... a »gyanús pénzügyeket feltárandó átfogó vizsgálatra« bejelent­ kezik az elszámoltatási kormánybiztos, ahogy az a felsőoktatásban történő 38 m illiárdos zárolás beje­ lentését megelőző napon is történt. Ha e nagy intézményi bevételek sem elegendőek, akkor átideologizált érvekkel m egindul a magán m eg­ takarítások lerablása. Ha a magán-nyugdíjpénztári m egtakarításokat el akarják vonni, akkor hangulatot keltenek: „eltőzsdézik a pénzünket”. S ha ez sem elég, a tagok megzsarolásával és bennm aradásuk technikai ellehetetlenítésével, megfélemlítéssel biztosítják a 3000 milliárdos vagyon döntő részének einstandját... Akiktől pedig nincs m it elvenni, azoknak kevesebbet kívánnak adni. »Fent« megpróbálják kiszorítani a »nem zetide­ gen« szellemi és gazdasági elitet, »lent« megregulázni a »nem nemzetalkotó« szegényeket... 90 napra har­ madolják a munkanélküli-ellátást, a m inim álbér felére csökkentik az összegét, az ellátásban részesülőket... bármilyen közm unkára lehet kötelezni.”142

142 Magyar Bálint: i. m.

AZ ÚJ

FEKETEGAZDASÁGI REND (KÖRVONALAI)

| 213

2010-ben földcsuszamlásszerű változás történt a hazai párterőviszonyokban - a Fidesz javára s az MSZP kárára. A dódik a kérdés: hogyan érinti m indez a két pá rt gazdasági hátországában csaknem két évti­ zede létező illegális együttműködést? Szüksége van-e még erre egyáltalán a korlátlan hatalm at (s ezzel együtt korlátlan lehetőségeket) birtokló Fidesznek? Létezik-e m ég a „Puch-Sim icska tengely”? A m it ma bizonyára „Sim icska-Puch tengelynek” ildom os n e­ vezni. Nos, úg y tűnik, létezik: „Szocialista felügyelettel kaszál m illiárdokat a lottón egy Fidesz-közeli cég. Évi 150-170 milliárdos árbevételéből rendre m indössze 5-6 m illiárd forint adózott nyereséget produkált az állami tulajdonú hazárdjáték-m onopólium , a Szerencsejáték Zrt. az elmúlt években...M iért folyik be olyan kevés osz­ talék a... m onopolhelyzetben lévő állami óriáscé­ gektől a központi költségvetésbe, m ire költik ezek a köztulajdonban lévő vállalatok a bevételeiket? A Sze­ rencsejáték Zrt. az ország egyik legnagyobb tévém ű­ sor-megrendelője. A sorsolási m űsorokra idén közel 3 milliárd forintot költ el az állami cég közbeszerzési eljárás nélkül, a beszállító... a Flung-Ister Zrt., m ely­ nek tulajdonosa 50 százalékban a Simicska Lajos ér­ dekeltségi körébe tartozó B-Reklám Kft. A H ung-Ister Zrt. felügyelőbizottságában korábban szerepelt Nyúl Sándor, a Trigránit csoport [Demján Sándor cége - D. /.] vezérigazgatója, Liszkay Gábor, a M agyar N em zet tulajdonos-főszerkesztője és Y ida Ildikó, a N em ze­ ti Adó- és Vámhivatal jelenlegi elnöke is. A 2010-es kormányváltás óta a felügyelőbizottság tagjai D ávid Gyula ügyvéd, az M SZP pártalapítványa, a Táncsics

214 | AZ ÚJ

FEKETEGAZDASÁGI REND (KÖRVONALAI)

Alapítvány felügyelőbizottsági tagja és Nyerges Zsolt ügyvéd, a Fidesz háttérembere"lii Helyben vagyunk. Simicskát és Nyergest ism erjük - D ávid Gyula pedig Puch embere. A Táncsics Alapítvány Felügyelő Bizott­ ságában, az előbbi tag, az utóbbi elnököl. Dávid rég­ óta Puch ügyvédjeként is dolgozik.144 De m ekkora összegeket kasszíroz Simicska cége a Szerencsejáték Zrt.-től? Hatalmasakat. Az idén csak a sorsolási m űsorok elkészítéséért évi 2,276 milliárdot. (Egy m űsorperc 561 000 Ft-ba kerül, egy m űsor 80 perces: kis híján ötven millió - m inden héten.) Ezen fölül vannak egyéb reklámfilmek, idén 626 millió­ ért. Persze nem az összegek az érdekesek - ezek csak cseppek a Simicska-tengerben -, hanem a valószínű tény: a közpénzekkel olajozott régi Puch-Sim icska tengely még m a is megvan. Nyilván kisebb fordu­ latszám m al és fordított irányba, de forog. Ugyan mi szüksége lehet rá még m indig Simicskának és a Fi­ desznek? Ki tudja? Azt m indenesetre biztosra vehet­ jük, hogy O rbánék számára igen m egnyugtató érzés lehet az, hogy a potenciális rivális pártban továbbra is az ellenőrizhetetlen és átláthatatlan - ám hozzájuk nagyon is kötődő - pénztárnoki hatalom erőterében folydogál a politikacsinálás... A Fidesz kétharmados győzelmével előállt új hely­ zet tehát nem szüntette meg teljesen a két nagy párt (ez m a m ár csak az egyikre igaz!) közti régi cimboraságot. Ám alighanem megszüntetett egy másik kettősséget: a magyar politikai elit és a magyar gazdasági elit húsz 143 http://atlatszo.hu/2011/08/15/frontbaratsag-egym illiard-folott-partszivattyu-a-szerencsepenzeken/ 144 http://hvg.hu/itthon/20110815_simicska_puch_tengely_lmp

AZ ÚJ

FEKETEGAZDASÁGI REND (KÖRVONALAI)

|

215

éven keresztül fönnálló, egyre egészségtelenebb és bűnösebb érdekszövetségét. Hogy egy sokkal egészségte­ lenebb és bűnösebb alárendeltséggel váltsa föl azt. A rendszerváltozás óta eltelt két évtizedre vissza­ nézve m egállapítható, hogy az a gazdasági, társadal­ mi, politikai szisztéma, amely hazánkban létrejött, az eltelt húsz évben m indinkább deform álódott. Egyre kevésbé h asonlított ahhoz a nyugati m odellhez, am e­ lyet a versengő piacgazdaság és az ugyancsak versen­ gő többpárti demokrácia együttélésével lehet azono­ sítani. Ahol a gazdasági és a politikai szféra megléte egym ást föltételezi ugyan, ám a kettő - az együttm ű­ ködés ellenére - nem folyik egymásba, világos határ húzódik a kettő között. N álunk e helyett m indinkább egy kelet-európai (ráadásul balkanizálódó) vircsaft m űködött, am elynek jellegadó vonása a szabad ver­ senyhez nem szokott vállalkozói osztály és a pártpo­ litikai versengést háborúvá torzító politikai osztály korrupt összefonódása volt. Ahol a közjavak illegális, iparszerű fosztogatása egyfelől a politikai elit és a dem okratikus intézm ények kétségbeejtő hitelveszté­ séhez vezetett. Másfelől oda, hogy a kórosan földuz­ zasztott, pazarló állam m in d rosszabbul látta el a köz­ funkciókat (tovább növelve a legitim ációs deficitet). Az oligarchikus szimbiózis ráadásul nem csak a közha­ talmat, de a „magán” jelzővel m ár alig illethető gaz­ daságot is megnyomorította. O tt is uralom ra jutott a piacot negligáló kontraszelekció. A tőkés vállalkozók a piaci siker helyett az állam, az önkorm ányzatok, a politikusok kegyeit keresték, utóbbiak viszont rá vol­ tak utalva emezek - jórészt tőlük kapott s nekik utóbb részben visszajuttatott - feketepénzeire.

216 | AZ ÚJ

FEKETEGAZDASÁGI REND (KÖRVONALAI)

A Fidesz elsöprő győzelme, s az ennek nyom án ki­ épített autokratikus berendezkedés véget vetett ennek az oligarchikus szimbiózisnak. Ha korábban lehetett azon tűnődni, vajon melyik tartja kézben és m ozgat­ ja a másikat - a gazdaság moguljai a politika vezéreit, vagy fordítva -, ma m ár nem lehet. A kérdés eldőlt: a kétharmados fölhatalmazás és az annak révén kiépített egyeduralom révén a politika fölülkerekedett. A m int azt pár példán keresztül láthattuk: a törvényhozás, az igazságszolgáltatás (ez az elnevezés ham arosan csak annyira lesz helyénvaló, mint a „közszolgálati média”), az adóhatóság és a többi hatalmi intézmény korlátlan alkalmazása által a kormány momentán azt tesz a m a­ gyar gazdaság szereplőivel, amit csak akar. Mesterházy Ernő tavaly tavasszal történt letartóztatása előre jelez­ te: az O rbán politikai vizeit zavarni próbáló vállalko­ zók akár Hodorkovszkij és társai sorsára juthatnak. Személy szerint emlékszem, hogy az olyan vállalko­ zók is, akik amúgy utálták Orbánt, efféléket m ondtak 2010 előtt: M ost ő jön, tehát őhozzá kell alkalmazkod­ ni. Nem baj, ha kétharm ada lesz. Kibírjuk, ha királysá­ got csinál is: az üzlet akkor is a megszokott m ederben folyik majd tovább. Most nála van az erő, de aztán ránk szorul majd ő is. Kettőn áll a vásár: ez nem változik. Akik ezt hitték, tévedtek. (Az idő igazolta a Népszabadság 2010. január 23-i számában írt figyelmez­ tetésemet: „Gondoljátok meg, burzsujok!”) A régi oligarchikus egyensúly fölborult, a helyzet alapjaiban változott meg: a politika dom ináns szerepbe jutott. A gazdaság fölé kerekedett. Diktál és kényszerít. A leg­ durvább - másfél éve még elképzelhetetlen - eszkö­ zöket alkalmazza. Ma ez a helyzet.

Meddig még? A jövő nem látható. Ám a múlt tapasztalatai és a jelen folyamatai alapján valószínűsíthetők (illetve valószí­ nűtlennek tekinthetők) bizonyos későbbi fejlemények. Egy biztos: sem m i se tart örökké. Különösen a politiká­ ban nem. Egyszer m inden uralom véget ér - s a nagyon zárt, nagyon koncentrált, nagyon erősnek tűnő zsarno­ ki rendszerek gyakran nagyon hirtelen om lanak össze. Két évvel ezelőtt, az Orbánról írt könyvem befeje­ zésekor sokkal pesszimistább voltam, m int m a vagyok. Akkor úgy láttam, hogy a magyar demokrácia létét biz­ tosító gazdasági, társadalmi és politikai feltételek egyre rosszabbul alakulnak, s a harm adik Magyar Köztársa­ ság körül 2010-re elfogy a levegő. Úgy véltem, a rossz tendenciák tartósak lesznek. A szükségképpen kiépülő orbáni autokráciát ezért szintén tartósnak gondoltam - kiépítője reményeivel egyezően - akár több évtizedre is stabilizálhatónak. A magyar dem okrácia visszaállítását illetően m a sem vagyok túlzottan optim ista. Ám az orbáni ö n ­ kényuralm at sokkal kevésbé látom időtállónak, m int két évvel ezelőtt. Ennek több oka van. Az egyik az, hogy 2009 táján nem voltam elég pesszimista: nem gondoltam, hogy ennyire durván, ennyire gátlástala­ nul, ennyire mohón élnek vissza az elnyert hatalom ­ mal. Hogy ennyi norm át m egsértenek, ennyi határon átlépnek, ennyire nem ism ernek m értéket. Ám az effajta m értéktelenség m indig, m indenhol visszaüt - a politikában különösen. M inél később, an ­ nál nagyobbat.

218

|

M

e d d ig m é g ?

N em gondoltam azt se, hogy O rbánék ennyire föl­ készületlenek, ennyire alkalmatlanok az ország kor­ mányzására. Azt láttam, hogy a vezér személyiségét (ahogy arcát is) jócskán deform álta a váratlanul el­ vesztett hatalom nélkül eltöltött nyolc esztendő. Ám azt nem hittem , hogy a valóságérzékelése, a józansá­ ga oly m értékben roncsolódott, ahogy azt az egyre voluntaristább, a gazdasági és politikai realitásoktól m indinkább elszakadó, lassan ám okfutássá váló poli­ tikája jelzi. Ez nem csak a gazdaságpolitikában m utat­ kozik meg - ott a leggyorsabbak a negatív visszahatá­ sok - , de szinte m inden területen. Orbán a szem ünk előtt válik félelmetesből groteszk­ ké és nevetségessé. Rezsimjének kétségkívül nem kedveztek a nem zet­ közi gazdasági folyam atok sem. 2009 vége felé még az arra utaló jelek voltak többségben, hogy a világ (ben­ ne a szám unkra kulcsszerepet játszó ném et gazdaság) lassan kilábal a válságból. Egy újabb konjunktúra ve­ szi kezdetét, melynek hatása idehaza stabilizálja O r­ bán uralm át. S ezt a magyarok is olyanform án élik m ajd meg, m int a m últ század harm incas éveinek de­ rekán a németek: az új politika, az új vezér, az új ren d ­ szer húzta ki őket a bajból - ami épp abban az időben am úgy is véget ért, a kedvezőre fordult világgazdasá­ gi folyam atoknak köszönhetően. Ma m ár biztos: O r­ b án nak nem lesz ilyen szerencséje - épp ellenkezőleg. A nnak a voluntarista politikának, am it a magyar politikai vezető m ind vadabbul próbál ráerősza­ kolni az országra, a valóságra - s amely a könyvem tárgyát képező magyar politikai fertő m inden koráb­ binál szélesebb és mélyebb kiterjedésével jár együtt

M e d d ig

m ég

?

219

- van logikája. Léteznek az általa magvalósítani k í­ vánt „m agyar m odell”-hez hasonló berendezkedések. Ahol az autokratikus állam ráterpeszkedik a gazda­ ságra és a társadalom ra. Növeli szerepét az energe­ tikai és a bankszektorban, továbbá m inden olyan infrastrukturális hálózatban (például vízművekben), am i m onopolhelyzetet, így hatalmi státust jelent. Ez­ zel párhuzam osan a média, az oktatás, a művelődés, a sport fontos pozícióinak elfoglalása révén a társa­ dalm i tudat form álásában is meghatározó szerepbe kerül - a jövő nem zedékeket illetően is. Az egyházak tám ogatása gyakran hozzájárul az efféle rezsim ek tar­ tós m egm aradásához, ahogy az jó pár volt és jelenlegi latin-am erikai vagy kelet-európai (posztszovjet) re­ zsim esetében látható. Magyarország helyzete azonban más. Perón Argentínájával, Chávez Venezuelájával, Putyin Oroszországával szemben hazánk kicsi, nyi­ tott gazdaságú, természeti kincsekkel (olaj- és föld­ gázmezőkkel) nem rendelkező ország. Az Orbán-rezsitn tartósan nem finanszírozható ilyen körülm ények között. Ez m a m ár sokkal tisztábban látszik, m int egy évvel ezelőtt. A magyar társadalom szabadságvágyát, dem okrá­ cia iránti elkötelezettségét illetően n em táplálhatunk illúziókat. Nemcsak a 2010 tavasza u tán történtek, de a kádári konszolidáció hos$jjíú é;vtizedei is azt igazol­ ják, hogy a magyarok jól elvannak dem okrácia nél­ kül, egy autokratikus hatalom alattvalóiként. Ám ne feledjük: az 1956-os forradalom leverése u tán két kö­ rülmény együttes fönnállása m iatt tu d tá k újra ráeről­ tetni a magyar társadalomra az egypárti uralm at: (1)

220

M

e d d ig m é g

?

a m érsékelt, viszonylagos, ámde tartós anyagi gyara­ podás és biztonság; (2) a forradalmat brutálisan leverő megszálló hadsereg jelenléte miatt. A z Orbán-rezsim számára egyik körülmény sem adott. 2011 novem berében a jelek arra utalnak, hogy a korm ányzat másfél éve zajló gazdaságpolitikai ám okfutását hirtelen extrém m ódon fölgyorsíthatják a negatív külgazdasági folyamatok. Ennek nyom án fölgyorsulhatnak a politikai események is, bekövet­ kezhetnek váratlan fordulatok. A vég talán drám ai lesz - de úgy érzem, sokkal közelebb van, m int ko­ rábban hihettük, s m a hinni merjük. K észülnünk kell rá, m ert az autokratikus rezsim bukását nem követi szükségképpen a dem okrácia újraépülése. Azt nekünk, magyar dem okratáknak kell felépítenünk. Nagyon nehéz lesz, korántsem biztos, hogy sikerül. A siker egyik legfőbb feltétele, hogy a m agyar politika kim ásszon abból a m ocsárból, amely­ be az elmúlt húsz év során egyre mélyebbre süllyedt. A m agyar dem okrácia újbóli felépítését csak a régi politikai fertő lecsapolása után - új alapokon - lehet megkezdeni.