DEBRECEN-TÓCÓSKERTI GÖRÖGKATOLIKUSOK LAPJA 2011 Karácsonya

DEBRECENDEBRECEN-TÓCÓSKERTI GÖRÖGKATOLIKUSOK LAPJA 2011 Karácsonya

Különös és dicsőséges dics séges titkot látok: mennyet és istállót, királyi széket és Szüzet, jászolt, melyben a befogadhatatlan Krisztus Isten nyugovék, kit énekekben magasztalunk.

A Gyermek Az ünnepi ikonon a központi helyet a Gyermek foglalja el. Az Ő szemlélése a legnagyobb misztérium. A Gyermek az elénk jövő Isten: Isten a maga képére teremtette az embert, s e képmást a bűn elhomályosította. Hol vagy? – hangzik kérdése Ádámhoz, és korokon át az emberiséghez, idén hozzám is. Keresi az istenképű embert. Az ember bűne miatt elbújt, felismerhetetlen lett. A bűnös lejtő első állomása, hogy kerüljük Isten tekintetét, az isteni kontrollt. Tudva-tudatlan nem bírjuk elviselni a tekintetét, elrejtjük eltorzított képünket. Karácsonykor Isten utánunk jön: új teremtés lesz. A teremtés iránya megfordul: Isten kezdetben a saját képére teremtette az embert, most felveszi az ember képét, s belülről újítja meg. Az emberhez válik hasonlóvá, hogy megmentse a többet: az istenképiséget. „Krisztus magára vállalta az én testemet, hogy megmentse a képmást és halhatatlanná tegye a testet. Másodszorra létesített közösséget velünk, az elsőnél sokkal rendkívülibbet; az elsővel a jobbat adta át nekünk, most ő veszi át a silányabbat. Ez az elsőnél sokkalta istenibb, ez sokkal fenségesebb mindazoknak, akik meg tudják érteni.” (Nazianzi Szent Gergely). A leszállás-felemelés folyamatát a keleti teológia a theószisz tanában foglalja össze, melyet Szent Atanáz tömör mondata ragad meg: „Isten Fia emberré lett, hogy mi átistenüljünk.” A karácsony ennek a kenózisnak az ünnepe: Isten otthagyja méltóságát, emberré válik, hogy megváltson, meghívjon…

Az Atya Az ikon legfontosabb része a tetején látható fény, a félkör alakú központ, ahonnan indul a csillag fénye, ami a Kisdedig ér. Ez a fényközpont az Atyát jelenti. Az egész Tőle indul és minden Felé tart. Krisztus egész életműve ajtó. Az Atya uralma az első. Végső soron minden azért történt, mert az Atya szereti a világot, annyira, hogy egyszülött Fiát küldi. Az egész karácsonyi ikon mögött-fölött ezt a mindent átölelő atyai szeretetet kellene felfognunk. A leglényegesebb az, ami nem látszik, ami rejtve marad. Ez a mindent átjáró atyai szeretet ad küldetést Krisztusnak: hosszú imáiban az Atya akaratát kutatja, s benne bízva vállalja még a kereszt sötétségét is. Ránk ugyanez vonatkozik: az Atya szeretete mindent átjár, nincs olyan zuga életünknek, történelmünknek, amit ne ölelne át. Küldetést is Ő ad mindegyikőnknek, s éppen ettől szenvedünk a legtöbbet: Mit akar velem az Atya? Mi a terve? Hogyan üdvözülhetek én és szeretteim, a rám bízottak? Mit akar a keresztekkel, milyen reményben vegyem fel? Krisztus megszületésének, életvezetésnek, küldetésének, halálának és feltámadásának is az atyatudat a kulcsa. Minden azon fordul meg. Nekünk Krisztus atyatudatához kellene feljutnunk, s onnan vezetni az életünket, onnan felelősnek lenni, s onnan meríteni reményt a kereszthordozáshoz. A karácsony békéjét az Atya akarata adja. Emberileg semmi sincs rendben: istálló, József tanakodása, szegénység, üldözés. Ám rendben van az Atya akaratába való helyezkedés – s emiatt van békesség. Ha az Atya akarata kiderül fölöttünk, jöhet bármilyen körülmény. Újjászületik a boldogságképünk is: már boldogok, akik az Atya akaratát teljesítik – bármilyen istálló veszik is körül őket. (Részlet: Papp Miklós; A Karácsonyi ikon etikája)

Gyerekkorom karácsonyi emléke Sokat gondolkodtam azon, hogy gyerekként melyik ünnepet vártam jobban a Húsvétot, amikor új ünneplőruhát kaptam, és új locsolóverssel bejártam az egész falut, vagy a Karácsonyt, amikor epedezve vártam a Jézuskát - inkább az utóbbira esne a választás. Abban az időben még közel sem az ajándékozásról szólt ez a szép ünnep, hanem a nagy várakozásról, vajon fog-e jönni hozzánk a Jézuska? Mi a nagyszülőkkel laktunk egy házban, elől mi, a nagyszülők pedig a ház hátsó részében. Nálunk a karácsonyfa állítás úgy történt, hogy a szüleink lefoglaltak bennünket és nem mehettünk át a nagymamámékhoz, amíg ők a fát díszítették. Mikor ők elkészültek jöttek és csodálkozva mondták, hogy náluk már járt a Jézuska és áll a karácsonyfa. Mi nagy sietve mentünk át, talán még ott találjuk, de csak a feldíszített karácsonyfának tudtunk örvendezni. Kérdeztük merre ment? Le a kertbe – volt a válasz - és mi egymást lehagyva futottunk egész a kert végéig, de sehol nem találtuk. Míg mi a kertben voltunk addig édesanyámék díszítették fel a fát és mire feljöttünk a kertből már nálunk is állt a fa. Csodálkoztunk és gyönyörködtünk, és újra a Jézuskáról érdeklődtünk, hogy merre látták elmenni. A válasz újból az volt, hogy a kert felé ment, és mi megint futottunk le a kertbe kerestük mindenhol, kiabáltunk és énekeltünk neki, de mind hiába. Ez így ment éveken keresztül, míg meg nem értettük, hogy a csodát nem a kertben kell keresni. Karácsony estéjén a szüleink mindig kántálni mentek a rokonokhoz, barátokhoz, szomszédokhoz. Míg kicsik voltunk mi is velük tartottunk, és ahogy felcseperedtünk kis csapatba verődve már mi magunk jártunk kántálni az ismerőseinkhez. Akkor még közel sem volt ekkora a forgalom, a falu csendes volt, az utakra le volt taposva a hó és mi csúszkálva, szánkózva jártuk Kölcse utcáit egészen a születési szertartásig. Száraz György

„A szeretet az otthonainkban kezdődik; a szeretet az otthonokban lakik.”/Teréz anya/ Mosolygó arcok, sütés-főzés, a kályha melege, nagy beszélgetések, istentisztelet, ropogó hó a talpunk alatt, fenyőillat, ajándékok - ezek a képek ugranak be gyermekkorom karácsonyairól. 36 év távlatából visszatekintve arra a következtetésre jutottam, hogy bár van különbség egy kisgyermek, egy kamasz illetve egy felnőtt által megélt ünneplésben, de az érzés, amely átjár már a Karácsony szó hallatán is, az megmarad. Gyermekkorom Szentestéit szülőfalumban, egy szabolcsi, alig 1500 lelkes kisfalubanBiriben töltöttem. Délután már ment a sürgés-forgás a konyhában anyukám és anyai nagymamám társaságában. Először persze lényegében csak tébláboltam ott, de aztán egyre több mindent lestem el tőlük az ünnepi előkészületekből. Az ételek elkészítése közben nagymamám sokat beszélt Jézus születéséről, és az ő gyerekkori élményeiről, miközben a család férfi tagjai a fenyőfa díszítésével foglalatoskodtak. Este elmentünk a Szentmisére, amelyről a hazafelé út számomra egy örökkévalóságnak tűnt, hiszen sejtettem, hogy amíg mi a templomban voltunk, addig bizony Jézuska már ellátogatott hozzánk. Ekkor még számomra a Karácsony leginkább az „ajándékot kapni jó”-t jelentette. Be kell vallanom, kisgyerekként, kamaszként bizony kötelező

jellegű ceremóniának éreztem néha a Karácsonnyal együtt járó szentmisét, rokonlátogatást, de ma már hálás vagyok azért, hogy része volt, része lett az ünnepeimnek. El sem tudnám képzelni nélküle a Karácsonyt. Az évek múlásával sajnos egyre kevesebb teríték kerül már fel az ünnepi asztalunkra, de a szívünkben, az emlékeinkben, ők is velünk vannak, velünk lesznek, ezen a csodaszép ünnepen is. Az idei Karácsonyom más lesz, mint az eddigiek, egy kicsit vidéki, s egy kicsit városi is egyben, de az otthonról hozott s a lelkemben őrzött hagyománnyal lesz átszőve. A világ gyorsan változik körülöttünk, ezért szükségünk van állandóságra. Valamire, ami biztonságot adhat a mindennapokhoz, hiszen tudjuk, hogy az emberek, a családok élethelyzete manapság nem könnyű. A gondokat, nehézségeket elfelejteni nem tudjuk ugyan, de tegyük félre legalább ezen a szép ünnepen! S ha mást nem is tudunk tenni, de odafigyelést, szeretetet, jó szót, vagy egy ölelést adhatunk! Örüljünk, hogy vannak, akiket szeretünk, vannak, akik szeretnek bennünket, s jó érezni, hogy tartozunk valahová. Nem vagyunk, nem lehetünk egyedül ebben a nagyvilágban, mert aki hisz Istenben, az nem magányos. Szőke Ágnes

Az Élet és a Szeretet teljessége. A karácsonnyal kapcsolatos első emlékeim egy hangversenyzongorához, a zongora tetején felállított kis fához, és a fán lévő, csillogó, izgalmas díszekhez kötődnek. Én még nem értem fel a zongorát. Az egész nagyon izgalmas, csodás és misztikus volt. A díszek már önmagukban is játékos örömmel töltöttek el, a gyertyák és csillagszórók fénye pedig különös izgalmat árasztott. Fokozatosan tudatosult bennem, hogy az ünnephez ajándékok is kötődnek. Sőt lehet ajándékokat kérni, és a kérés vagy valami hasonló talán meg is valósul! Hogy miért valósul meg, ki valósítja meg a gyermeki vágyaimat, az nem volt teljesen világos, de hamar rájöttem, hogy a szüleim keze is benne van a dologban. Emellett mindig ott volt egy misztikus csodás, angyalszerű lény, valami vagy valaki, aki megnevezhetetlen, fényszerű, vagy inkább légies és jó, nagyon jó. Jézuska, Angyalok, ezek a szavak fokozatosan teltek meg tartalommal a gyermeki évek során. Később, de még mindig kisgyermekként, fontossá vált számomra, hogy én is adjak ajándékot. Leginkább valami olyat, amit én csináltam, személyesen és személyre szólóan. A Karácsony misztikus, légies érzelemvilága kicsit mélyebbre került, háttérbe szorult és a személyes emberi kapcsolatok érintettek meg közvetlenebbül. Keveset gondoltam a Kis Jézus születésére, és fontosabbá vált a szüleimmel, testvéremmel, rokonaimmal való közvetlen kapcsolat és szeretet. A Karácsonyhoz kötődő csoda azonban soha nem veszett el. Éppen ellenkezőleg. Bennem is, és hitem szerint mindenkiben ott munkált és munkál, növekszik és épít, összeforr a közvetlen emberi kapcsolatokkal. Úgy, ahogy az elvetett mag növekszik, és ahogy a sok magból végül sudár, égig érő fák, virágok, bokrok lesznek. Együtt. Ahogy növekszik az ember, úgy egyre inkább megérik rá, hogy tudatosan is átélje a világmegváltó csodát. A Karácsony mélyén lévő misztika a valódi Remény, Hit, Szeretet, a Kegyelem és a mindennapi emberi kapcsolatok, a félelmek leküzdése, a mindennapi feladatok

megoldása összeforrnak. Karácsonykor az ajándékozással együtt egy kicsit megrendülünk, egy kicsit megnyugszunk, megtanulunk ismét hinni egymásban és önmagunkban. Hinni a Világban, a múltban, a jelenben és a jövőben. Egy-egy csendes este a fenyőfa mellett, és a zajos családi – baráti összejövetelek mind ismét és ismét rádöbbentenek az Élet és Szeretet teljességére. Igyekszünk, hogy mindez Húsvétig kitartson. Fontos, hogy a lendület ne vesszen el, s hogy később Húsvétkor ismét erőt gyűjtsünk, amely elsegít bennünket a következő Karácsonyig. Szabó Sándor

Karácsony evangéliuma. „Menjünk Betlehembe, és lássuk azt a dolgot, ami történt, s amelyet az Úr hírül adott nekünk” /Lukács 2.15/. Mi történt azon időben, arról a Szentírásban Lukács evangélista /2,1-20/ és Máté/2,1-12/ apostol evangéliumába találunk leírást. A szentírási történetből kiderül, hogy Istennek mennyi különleges eszköze van arra, hogy az embert vezesse. Van, akit valós ember által, van, akit látomásokkal és van, akit csodálatos jelek segítségével irányít Isten az emberré lett fiához. A fogadósnak Márián és Józsefen keresztül, a pásztoroknak angyal képében, a Napkeleti Bölcseknek fényesen ragyogó égi csillagként mutatja az utat. Van, aki elutasítólag viselkedik, van, aki a bizonyosság után rövid úton elfogadja, hogy az a kisded, aki a jászolba fekszik a várva várt Messiás. Van olyan, akinek hosszú utat kell bejárni, amíg megannyi viszontagság után találkozhat a Megváltóval, Jézus Krisztussal. Isten sokféle úton vezethet bennünket, és ez az út minden embernek más és más, személyre szabott. A végcél azonban azonos. Isten, ahogyan a pásztorokat és a bölcseket, úgy mindnyájunkat Krisztushoz, rajta keresztül önmagához akar vezetni. Én hosszú utat jártam be, és felnőtt fejjel tapasztalhattam meg az Isteni kegyelmet, bátran mondom mindenkinek, hogy amikor életének bármely szakaszában Isten megszólítja, ne mondjon neki nemet. Higgyétek el, hogy ezen a mai materialista pénzalapú rendszeren túl van egy jobb, igazabb világ. Hiszem, hogy nincs olyan ember, akit valamilyen módon nem szólított meg, vagy nem fog megszólítani az Isten. Ahányan vagyunk, annyi módon tudunk erre reagálni. Ez olyan lehet, mint amikor valaki megszólít az utcán. Van, aki oda sem néz, van, aki bizonytalanul egy pár lépés után megáll és hátranéz, de tovább megy, még mielőtt egymáshoz szólnának, és van, aki megáll, visszaválaszol, és ez által megnyílnak egymásnak. Azt kívánom, hogy egyre többen legyünk, akik megállnak. Ne legyünk vakok és süketek, ha Isten utat mutat és hív bennünket. Tárjátok ki szíveteket, és engedjétek, hogy az Isteni kegyelem átjárja a lelketeket. És ha így cselekedtek, higgyétek el, hogy megváltozik az életetek. Ha kitartóak vagytok és a hitben kellően megerősödtök, tapasztalni fogjátok, hogy a problémáitok megoldódnak, az addig elérhetetlennek hitt dolgok kézzel foghatóvá lesznek, a vágyak valósággá válnak. Átjár benneteket a Krisztusi szeretet ereje. Végezetül arra kérlek benneteket, hogy minél több embernek mondjátok el az angyali üzenetet: „Ne féljetek! Íme, nagy örömöt hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus /Lukács 2.10-11/ Horváth Sándor

„Osztozva Mária boldogságában” Karácsony, a születés ünnepe egy anya szemével… 3 éves koromtól nevelőotthonban nőttem fel, sok-sok gyerek és sok szerető felnőtt vett körül minket. Egy ilyen nagy közösségben a mi karácsonyunk sok készülődéssel, izgalommal telt, nem kaptunk sok ajándékot, de sokat játszottunk, énekeltünk, ilyenkor azt hiszem, mint színes program sokat jelentett ez minden ott élő gyermeknek és ott dolgozó felnőttnek, akik próbálták valahogy pótolni számunkra a Karácsony melegét. Nekem viszont valami mindig hiányzott karácsonykor, egy érzés, amit családi együttlétnek hívnak. Nem tudtam milyen az, csak képzelődtem sokat róla, hogy milyen is lehetne, ha a szüleimmel tölteném a karácsonyt és minden más szép ünnepet. Nem voltam megkeresztelve, de Istennel való kapcsolatomat mindig ápoltam és ilyenkor mindig a segítségét kértem, hogy az Ünnepek szeretetben és békében teljenek, de leginkább, hogy szeressenek, legyek fontos valaki számára, legyen egy családom, legyen anyukám, apukám, vagy legyen egy néni és egy bácsi, aki szeret majd gyermekeként. Egyszerű gyermeki érzések ezek, de azt hiszem a legtermészetesebb emberi igények, hisz ez a hiány mindig ott volt velem, sokáig elkísért, néha mardosott, néha jobban, néha kevésbé. Nehéz volt akkor megfogalmazni mi hiányzik azzal együtt az életemből, amikor ezek a kulcsfontosságú emberek nincsenek velem, egy gyermekkel, talán mert akkor ez természetesnek tűnt nekem, mert abban éltem, másról nem volt tapasztalatom. Sebeket szerezni, megtanulni megvédeni magam, eltűrni a fájdalmat, a megfogalmazhatatlan hiányt, kétségbeesve keresni a szeretetet, várni-várni valamit, a megváltást, majd egyszer minden jóra fordul. Ma már minden teljesen más, minden megváltozott körülöttem, elmúlt a gyermekkor, imáim úgy érzem meghallgatásra találtak. Megkaptam a családot, amelyről mindig is álmodoztam Karácsonykor gyermekkoromban, igaz nem, mint gyermek, hanem mint anya. Az én életem megváltásszerű eseményei a férjem megismerése és a fiaim születése voltak, megváltoztatták az életemet, hisz találkoztam azokkal, akikről tudom, hogy én vagyok számukra a legfontosabb és az én számomra is Ők jelentik a legtöbbet, most már tudtam mi hiányzott gyermekkoromban a karácsonyi színes forgatagban. Azt gondolom a gyerekek születése minden anyának megváltoztatják az életét, mint ahogy Jézus képes megváltoztatni a világot földre jövetelével, emberi születésével, úgy egyenként minden gyermek megjutalmazza édesanyját ezzel az érzéssel. Vajon Mária is érezte ezt, amikor Jézus fiacskája megszületett és Józseffel gyönyörködtek benne, biztosan Ők is mondogatták egymásnak, amikor nem figyeltek a Háromkirályok: „ugye milyen szép?”. A mi karácsonyunk lázas készülődéssel telik, vidáman és mézeskalács készítéssel. A fiaink nagyon szeretik, a karácsonyi ünnepeket hisz nagyon szeretnek bennünket, tudják, vagy talán érzik mit jelent a Megváltó születésnapja és ez nekünk nagyon jó érzés. Tudni azt, hogy van, akikről gondoskodjunk, és akiknek az életet jelentő támaszt nyújtjuk, hála az Istennek nekik már ez a természetes. Az én életemben ez az egyik legmeghatározóbb érzés, a fiaim és a férjem szeretete. Ez ad erőt az egész életemben az ő szeretetük. Nagyon jó érzés, hogy saját családom van és a

gyermekeim születése megváltotta az életemet és bízom benne, hogy Jézus Krisztus által, aki bennünk él, mindenkinek megadatik az érzés, amit én kaptam. Mint ahogy sokan megtalálják az örömet, boldogságot egy gyermek születésében és az a felett érzett boldogság végigkíséri Őket egész életükben, úgy kísérjen végig mindenkit Krisztus születésének boldogsága, akik hisznek Ő benne. Erdeiné Mező Mónika és családja Sándor, Ákos és Áron.

„Karácsonykor hazamegyünk!” Nagyon elgondolkodtató volt számunkra a régmúlt legemlékezetesebb karácsonya, mivel nálunk mindig örömteli várakozással, reménnyel, hálával telik. Tudatosan neveljük gyermekeinket szép hagyományaink megbecsülésére, mivel annak mindig maradandó értéke lesz emlékezetünkben. A mi családunknak minden egyes Karácsonya ilyen volt, hiszen évről-évre bővült a család, ami önmagában is boldogsággal tölti ez az embert, többen üljük körbe azt a bizonyos ünnepi asztalt és a meghittség, a szeretet nem hiányozhat. Valahogy ilyenkor még boldogabbak vagyunk, leírhatatlan ez az érzés, s azt szeretnénk, hogy örökké tartson szívünkben. Talán nekünk kell törekednünk együttesen, magának a családnak arra, hogy minden egyes nap az életünkben ilyen örömteli legyen a sok-sok nehézség mellett. A mi családunkban az egyik ilyen emlékezetes ünnep 2006 karácsonya. Azzal kezdődik az ünnep, hogy karácsony előestéjén, mint azt már gyermekkorunkban is megszoktuk elmegyünk a betlehemes műsorra a templomba, majd az követően a család összegyűlik a nagyszülőknél Istent dicsérni, és együtt énekeljük a „Fel nagy örömre ma született” szívünknek nagyon kedves énekét. Boldogan kívánunk egymásnak áldott, örömökben gazdag karácsonyi ünnepeket. Ebben az évben is összegyűlt a család kántálni. Nekünk Nyíradonyban nagyon nagy családunk van anyai ágon. 5 testvér, 14 unoka és már 2 dédunoka volt jelen, illetve úton volt még 3 dédunoka. Ekkor mondtam el nagyszüleimnek és édesanyáméknak, hogy gyermeket várunk, ha kislány lesz, Annának fogják hívni, melynek nagymamám nagyon örült, mert őt is Erdei Annának hívták. Kicsit félve vártuk ezt az ünnepet, mert nagyszüleinket már fél éve gondozta 5 gyermeke felváltva. Ők mindig azt mondták, hogy Karácsonykor hazamegyünk!!! Hiába mondtuk nekik, hogy hiszen papa és mama itthon vannak a családjukkal. Nem értettük a jelentését e mondatuknak. Másnap telefon: nagymamám meghalt 26-án este 18 óra után, kicsit furcsa volt az érzés, hiszen még most ünnepeltük tegnap Jézus születését, holnapután pedig temetés lesz. Vegyes érzéssel töltötte el ez az esemény lelkünket, így 27-én eltemettük mamát, papa már nem tudott jelen lenni, de már nem is szólt egy szót sem. Még nagynéném Anikó is itthon volt Amerikából segíteni a szülőknek. Amikor 30-án hazautazott Floridába, már kapta a hírt, hogy papát is elszólította az ÚR! Négy nap különbséggel és 56 éves házasság után elmentek egymás után, szomorúak voltunk, de megnyugodott a szívünk, hogy ők már jó helyre: „hazamentek”.! Családunkban minden évben megtartjuk karácsonykor a tőlük ránk maradt szokásokat, melyet tovább viszünk és tanítunk gyermekeinknek. Soha nem feledhetjük, hogy a családi összetartás, az együttlét öröme, a Szeretet mindennél fontosabb, nemcsak Karácsonykor, hanem minden egyes nap!!! Perge család

Görögkatolikus Szervezőlelkészség élete Ebben az évben sok örömben és közösségi élményben volt részünk: Többször zarándokoltunk Máriapócsra, egyszer gyalog az édesapákkal. Összegyűltünk főzőcskézni, közös játékokra, melyet imádságainkkal szenteltünk meg. Egyházközségi kirándulás volt Hegyaljára, Szentkútra. Részt vettünk az Egyházmegye által „Család éve” jegyében szervezett családi programokon, konferenciákon (Krízis konferencia, Házas hétvége, Család tábor, Család-csoda..). Mindezek mellett örömmel találkozunk és imádkozunk minden vasárnap 10.30-kor

kezdődő Szent liturgiában, szerdánként és hétköznapi ünnepekkor 17.00-kor a Szent Család templomban, melyre nagy szeretettel hívunk és várunk mindenkit. Tájékoztatjuk olvasóinkat, közösségünk tagjait, hogy szervezőlelkészségünknek elkészült az új honlapja, ahol sok információt megtalálhatnak egyházközösségünkről a DebrecenTócóskerti görögkatolikusokról. Bízunk benne, hogy honlapunk segít lerövidíteni az időt, a távolságot és minél messzebbre viszi jó hírünket, továbbá segíti az egyszerű tájékozódást. Kérjük látogassanak el, segítsék további ötleteikkel javaslataikkal legújabb médiafelületünket! A honlap címe: www.tocogorkat.hu Jó barangolást!

Debrecen-Tócóskerti Görögkatolikus Szervezőlelkészség

Elérhetősége: Debrecen, Vígkedvű Mihály u. 2. 0630/749-6219; 0652/349-415; [email protected]

Honlapja: www.tocogorkat.hu Számlaszáma: 10702064-49521407-51100005 Egyesületének adóazonosító száma: 18545702-1-09 A Szervezőlelkészség köszöni Mindannyiuk jószívű adományait, segítségét, imádságait. Kérem az emberszerető és irgalmas Isten kegyelmét, hogy adjon

ÁLDOTT, BÉKÉS KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET!

Ünnepi szertartási rend: December 25. Jézus Krisztus születése: 10.30 Szent Liturgia December 26. Az Istenszülő emlékezete: 10.30 Szent Liturgia Dec. 27. István fődiakónus, első vértanú emlékezete: 17.00 Szent Liturgia 2012. jan 1. Az Úr körülmetélése – Nagy Szt. Bazil emlékezete: 10.30 Szent Liturgia 2012. január 6. Vízkereszt: 17.00 Szent Liturgia 2012. január 8. Vízkereszt utáni vasárnap: 10.30 Szent Liturgia – nagy vízszentelés