Hálaadás a Pozsonyi Úti Református Egyházközség időszakos lapja 2011 pünkösd
Pünkösd csodája „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abba, Atyánk!” Róma 8,14-15
P
ünkösdkor teljesítette be Jézus azt az Igét, amit Keresztelő János megprófétált: Én csak vízzel keresztelek, de jön majd valaki utánam, akinek nem vagyok méltó, hogy megoldjam a saruja szíját, aki tűzzel és Szentlélekkel keresztel majd. A vízkeresztség „csak” eljegyzés. Jelkép, szimbólum: ahogy a víz lemossa testünk szennyét, úgy bűneinket a megbánás és bocsánatkérés – később Jézus vére – lemoshatja, ha elfogadjuk. Jézus belülről keresztel minket tűzzel és Szentlélekkel. Ez már nem jelkép, ez a Lélek keresztsége. Akit Jézus Lélekkel keresztel, nem vízbe merül bele, hanem lelke mélyén, tűzzel és Szentlélekkel tisztogatja. Mi a különbség pünkösd előtt és pünkösd után? Az, hogy pünkösd előtt Jézus velünk járt, pünkösd után azokban, akik Lélek által megkeresztelkedtek, attól kezdve Jézus bennük jár.
Jézus szeme, keze, szíve, lába lehetünk. […] Van pünkösdnek egy sajátos ajándéka, amiről a Római levél így beszél: akik Isten Szentlelkét veszik, azok Isten fiaivá lesznek. Mindenki Isten teremtménye, Isten gyermeke, de akik nemcsak víz, hanem Lélek által vannak megkeresztelve, azok az Isten fiai. Róluk mondja Pál: „akikre sóvárogva vár a világ”. Az Isten fiainak megjelenésére. Isten fiai – mondja Pál – így kiáltanak: Abba, Atyám! Erre megjegyezhetné valaki, hogy mindennap elmondjuk a Miatyánkot. Mondjuk, bizony, olykor talán el is alszunk rajta. Mondjuk, mondogatjuk – de kiáltjuk –, de kiáltjuk-e? Mélyen meghatott egyszer fiú unokám. Meghallotta, hogy jön az édesapja, akit rendkívül szeret. Az a kis „dömper” gyerek rohant előre, neki az apjának, föl az ölébe, és azt kiáltotta:
2. oldal
Hálaadás
Édes apukám! Akkor, abban a hangos gyermeki kiáltásban értettem meg, mit is jelent: „Abbát” kiáltani. (Az Isten bizalmas megszólítása arámul: Atyácskám, „Apukám!”) Mondjuk a Miatyánkot, de mikor a kozmosz Ura hirtelen Atyánkká lesz, érezzük, hogy a tenyerén élünk, az Ő erejéből, és Szentlelke által kereszteltettünk meg. Az is az Ő csodája, hogy olyan viszonyba tudunk kerülni Vele, hogy sietünk Felé jóban, rosszban, örömben, bánatban, és nem megszokásból mondjuk, hanem úgy, ahogy Jézus mondta a kereszten: „Atyám, a Te kezedbe teszem le a lelkemet”. – Ahogy Ő tanította tanítványait: „Ti pedig így imádkozzatok: Mi Atyánk…” Kedves Atyánk! Köszönjük, hogy a Lélek keresztségében újjászülethetünk. Erősíts meg a tűz keresztségével, égess ki belőlünk minden bűnt, vétket, nyomorúságot, gyöngeséget, erőtlenséget, szülj újjá minket, mert erre van szükségünk, hogy éljünk, mielőtt még meghalnánk. Ámen! Gyökössy Endre
2011 pünkösd
Pünkösdi ima ÖRÖKKÉVALÓ ISTENÜNK, Magasztalunk Téged Szereteted áradásáért Amit a teremtett világnak adtál. Magasztalunk Téged Szereteted örömszerző erejéért, Ami mindörökre a miénk Kitöltött Szentlelked által: Létezésünk kiapadhatatlan forrásában, A megvilágosító fényben, És minden életben, ami csak él és mozog a Földön. Dicsőítéseddel van tele a szánk, Értelmünk tisztán lát, Szívünkben fellángol a szeretet tüze, Mivel újra ránk ragyogsz a Lélek kegyelmével, S a jövő felé fordítod tekintetünket, Amit elhoz majd hozzánk szereteted szentsége és győzelme Jézus Krisztus, a mi Urunk által. ISTEN LELKE, Járd át szolgálatunkat, S vedd el szívünk közönyét. Jöjj el hozzánk, mint az élet kenyere, Mint a teremtés forrása, irányítója és célja, Teremts új életre minket, S újítsd meg hitünket.
Angol Református Egyház
2011 pünkösd
Hálaadás
A Vasárnap
G
yermekkorom vasárnap reggelei élénken élnek emlékezetemben. Azok a vasárnapok voltak a legizgalmasabbak, amikor nagyanyámmal a templomba mehettem. Büszkén, ugyanakkor megilletődve lépkedtem vele a falu túlsó végén álló templomunkba. Emlékszem, sokan összegyűltek már akkorra, mire mi oda értünk, de nagyanyám helyét senki nem foglalta el. A nénik örömmel üdvözölték egymást, és állapították meg időről-időre, milyen nagyot is nőttem. A kétkezi munkában elaggott tekintetek érdeklődéssel fordultak egymáshoz, hogy megvitassák, ki halt meg, ki született, ki házasodott, betegedett meg, vagy éppen érte baleset. Fontos tájékozódási helyszínül is szolgált Isten háza. A falusi embereknek abban az időben „szent” volt Isten rendelkezése, amely szerint a hetedik napon pihenjenek meg. Számukra valóságos ünnep volt a vasárnapi istentisztelet; a férfiak kalapban, öltönyben, a nők fejkendősen igyekeztek a lelki táplálékért hétről-hétre. Én akkoriban nem sokat értettem a lelkész igehirdetéséből, és a körülöttem ülő nénik éneklését is inkább kántálásként vagy sipákolásként éltem meg. Mégis úgy éreztem, valami fontos dolog történik velem.
3. oldal
Hazamenve a családi Bibliát bújtam nagyanyámnál, amelynek megsárgult évszázados lapjai különös kincset jelentettek számomra. A vasárnap valami más volt, mint a hétköznapok. S hogyan telik el egy vasárnap napjainkban? Az üzletek nyitva állnak, hiszen hétvégén több idő jut a vásárlásra. A gyárakban, üzemekben termelnek, hiszen a leállás veszteséget eredményezne. A heti rutin, rohanás után a háztartási munkára is hétvégén, sok esetben csak vasárnap kerül sor… S kik azok mégis, akik Isten házába tartanak vasárnaponként? Azok a keresztyének, akik meghallják a Szentlélek hívását, akiknek Isten fia, Jézus Krisztus megmenekülést és életet jelent. Akik tudják, hogy a heti munka után Isten szavának hallgatása erőt és reményt ad a mindennapok megpróbáltatásainak elviseléséhez és az örökkévalósághoz. Akik le merik tenni munkájukat, és Isten dicsőségét hirdetik ezen a – még ki tudja, meddig piros betűs – vasárnapon is. Áldott Pünkösdöt kívánok! „Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá. De amikor az Úr ítél minket, akkor nevel, hogy a világgal együtt el ne vesszünk.” 1 Kor, 31-32 Lakasz Andrea
4. oldal
Hálaadás
Pünkösdi várakozás
K
ész a világ, Feszült, ünnepi várás Tereng felette. Halotti csend. Csak néha néha Sóhajt az Isten lelke. Kimérve minden pálya Megtöltve minden lélek-lámpa, Ahol csak úr a lét... De jaj, sötét van, Mélységes iszonyú sötét! A zordon tömeg-árnyék Némán zokogva kering utjain, S csak egyet tud és egyet érez... ...Most váratlanul vágyon megvonaglik és felzug Istenéhez: Betelt az idő! Sugarat, fényt, szint adj nekünk, Mert epedünk! Fényesség nélkül oly sivár az élet! Nagy Alkotónk, oh mondd ki szent igédet Legyen világosság!... És ismételik mindig erősebben A felviharzott étheren keresztül És felharsan az egek harsonája S a végtelennek zsolozsmája zendül Zsibongva, zsongva... És nagy szavát az Ur - kimondja! 1924 Dsida Jenő
2011 pünkösd
A Szentlélek munkájáról – nem csak gyermekeknek
A
z Úr Jézus, feltámadása utáni negyvenedik napon az Olajfák hegyén elbúcsúzott tanítványaitól, és megígérte, hogy elküldi maga helyett a Szentlelket – így velük lesz minden napon. Amikor az egyik csoportban így kezdtünk hozzá nemrégiben pünkösd történetéhez, egy kislányból szinte kirobbant: „Nekem már csak harminckilencet kell aludnom, s visszajön az anyukám!” Döbbenten meredtek a többiek az izgalomtól hirtelen kipiruló, könnybe lábadt szemű társukra. Néhány másodperc csend után a hallottak, látottak ezt mondatták velem: ebben minden benne van, amiről a mai alkalommal beszélgetni szeretnénk! Az a gyermek, akivel édesanyja minden nap vele van, s az, aki édesanyját már hónapok óta nem látta (külföldi munkája miatt nagyszülei gondoskodnak róla) egyaránt tudja, hogy anyja nagyon szereti őt. Mégis, szerettünk visszajövetelét nagyon várjuk, imádkozunk érte, és már ha csak rá gondolunk is, repes a szívünk. Hát még, ha megérkezik: forró ölelés, elmondhatatlan öröm,
2011 pünkösd
Hálaadás
kacagás vagy éppen örömkönnyek... izgatott élménybeszámoló! Végre velem van, s így már minden könnyebben megy, bátrabb vagyok, nem félek. A tanítványok nem tudták pontosan, kire várnak, nem tudták, hogy „már csak harminckilencet kell aludniuk”, ám hittek annak, aki ígért nekik valamit, Valakit. S amikor eljött, az minden képzeletüket felülmúlta. Mintha hatalmas szélzúgáshoz hasonló hangot hallottak volna, mintha kettős tüzes lángnyelvek ereszkedtek volna le rájuk- szívüket betöltötte az a Szentlélek, akit Jézus Krisztus ígért nekik. Mindezek pedig micsoda változást hoztak! A nemrég még félénk, bezár-
5. oldal
kózó, szorongó tanítványok attól fogva bátorsággal tettek tanúbizonyságot arról, amit átéltek Jézus mellett, s arról, amit megértettek az ő Uruk váltságművéből. Másképpen kezdtek el beszélni ezután mindnyájan, mégpedig úgy, ahogyan a Lélek adta nekik. Péter kezdte a sort, kinek hiteles szavait hallgatva sokan rádöbbentek eddigi hibás életlátásukra, hiábavaló életükre, az ebből adódó rossz döntéseikre, és újat akartak kezdeni. Az első pünkösdkor több, mint háromezer ember tért meg, mert Péter a Lélek által szólt. Hamarosan folytatódott a sor a többi tanítvány bizonyságtétele, „nyelveken
Templomi évzáró gyermekeinkkel
6. oldal
Hálaadás
szólása” által – ami nem mindig jelentett hosszú beszédet, sőt! Jelentett odafigyelést a másikra, csendes meghallgatást, ha kellett, sok feladat önként vállalását, ha kellett, háttérben maradást – ahogy a Lélek adta. A szeretet nyelve ez, amit mi is megkaphatunk, s amit mindenki megért. Mindannyian átéltük már – legalább egyszer – hogy valamit, amit megígértek nekünk, vagy egyszerűen nagyon vágytunk rá, mégsem kaptunk meg (a legtöbb gyermek ezt hallva bőszen bólogat, esetleg sorolja is csalódásait). Olyan is előfordulhatott, hogy mi feledkeztünk meg ígéretünkről, rosszabb esetben nem álltuk a szavunkat (ilyenkor többnyire nagy a csend). Csalódni, és csalódást okozni egyértelműen rossz érzés. Egyszer valaki elmesélte egy gyermekkori élményét. A tanító néni év elején egy nagyon szép karórát mutatott fel az osztálynak: aki a legszorgalmasabban fog tanulni, évvégén azé lesz. A történet elmesélője mindent megtett a hőn áhított ajándék elnyerése érdekében, s elmondása szerint erős alapja volt a várakozásának. Ám bizonyítványosz-
2011 pünkösd
táskor nem ő, hanem egy olyan valaki kapta az órát, aki a tanítónő rokona volt. Csalódottságában rá sem tudott nézni a könyvre, amit ő kapott. Ám estére elszállt dühéből annyi, hogy kezébe tudta venni az ajándékát. Hamarosan rádöbbent, milyen nagyszerű dolgot kapott, sokkal értékesebbet annál, mint amit annyira óhajtott. Amit Isten ígér, abban biztosak lehetünk, hogy megtörténik. Személyes életünkben nem kapjuk mindig azt, amire vágyunk, ám gyakran kiderül, hogy Ő annál sokkal jobbat adott. Tudunk-e bizalommal, hittel várni, ha mégoly hosszúnak tűnik is a várakozás? Már az is a Szentlélek munkája, ha türelemmel, békességgel várakozva hűségesek maradunk Istenünkhöz. Hiszen Mennyei Atyánk nem akar rosszat nekünk. „Mert néktek lett az ígéret, és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” Apostolok cselekedetei 2, 39 Horváth Éva
Hálaadás. A Pozsonyi Úti Református Egyházközség időszakos kiadványa. Szerkesztők: Berkesi Anna és Mátyás Imre. Felelős szerkesztő: Berkesi Gábor. ♦ Készült az OpenOffice Writer szövegszerkesztő program segítségével. Szerkesztőség: 1133 Budapest, Pozsonyi út 58. ♦ E-mail:
[email protected] Honlap: http://pozsonyiuti.reformatus.hu ♦ Telefon: (1) 3-294-062
2011 pünkösd
Hálaadás
7. oldal
Konfirmandusok 2011
F
elnőtt konfirmandusok: Zakar Gyöngyi, D’albini Endre István, Kurhéja Balázs, Dr. Sziráki Csaba, Dr. Vajda László
G
yermek konfirmandusok: Ecsedi-Papp Ádám, Gál Nóra, Hajdu Péter, Horváth Domokos, Kasza Árpási Miksa, Magos Eszter, Mészáros Csenge, Nagy András, Révész Attila, Vajda Eszter
8. oldal
Hálaadás
2011 pünkösd
Kitüntetést kapott „Aki hallja, azt megérintse” lelkészünk, Beszélgetés Brunner Balázzsal Berkesi Gábor Beszéljünk először arról, hogy honnan jöt-
B
udapest XIII. Kerület Önkormányzat Képviselő-testülete Berkesi Gábor lelkipásztornak a kerületben végzett kimagasló szakmai munkája elismeréséért a „Budapest Főváros XIII. kerületért” díjat adományozta. A címet és a kitüntetést dr. Tóth József polgármester 2011. június 1-jén a Radnóti Miklós Művelődési Központban tartott díszünnepségen adta át. Ezúton is szeretettel gratulálunk lelkipásztorunknak, és Isten áldását kívánjuk további munkájára! Hálaadás szerkesztőség Forrás: www.budapest13.hu
tél. Te nem jártál egyházi iskolába, mégis idehozott valami… hogyan csöppentél a Pozsonyi útra? A XIII. kerületben nőttem föl, a Radnóti Miklós utcában. Szüleim nem templomba járó emberek. Tizennégy éves koromig fel sem merült a vallás témája. De egyszer volt egy pont, amikor azt mondták nekem – ’95 szeptemberében, ha jól emlékszem –, hogy itt van ez a Pozsonyi úti gyülekezet, ahol van vasárnap kilenctől tízig (mert akkor még akkor volt) konfirmációs előkészítő, és bár ők nem gyakorolják a vallást, én nézzem meg. Így aztán ’96-ban konfirmáltam. Ezek szerint tetszett… Igen, bár gyerekként még más jelentőséggel bírtak ezek az alkalmak. Később, augusztusban találtam egy levelet bedobva a postaládába, hogy van egy ifi, ami péntek délután 4-kor kezdődik. Nagyon jó társaságnak bizonyult, akkor indult el az egész, és lassan egyre inkább megértettem, hogy itt valami többről van szó. Jársz három különböző alkalomra: szerdai imaóra, nagyifi és vasárnap. Melyik mit ad számodra, és miben különböznek?
2011 pünkösd
Hálaadás
Túl nagy távolságra nincsenek egymástól, időben egy-két nap, de teljesen másról szólnak. Az ifibe ’96 óta járok. Rendkívül a szívemhez nőtt. Azóta új tagok jöttek, katolikusok is, házasságok jöttek létre, gyermekek születtek, mindenki elkezdett dolgozni, lettek pótpresbiterek és Csillagpont szervezők. Péntek este mégis összegyűlünk és történik valami. Ebben a csoportban a felnőtt életünk során felmerülő kérdéseinkre is választ tudunk egymás segítségével kapni. Engem kicsit megdöbbentett, amikor először mondtad, hogy szerdán is lejössz, és az imaórán közreműködsz. Pedig úgy látom, elemedben érzed magad itt is. A gyülekezet csak vasárnap járó tagjai nem sokat tudnak a szerdai imaóráról. Az istentisztelet utáni hirdetésben elhangzik egy mondat róla. Természetesen itt is van egy „kemény mag”, az idősebb korosztály tagjaiból, presbiterekből, és másokból is, és egy-egy téma után rövidebb-hoszszabb beszélgetés alakul ki. Megfontolásra méltó volna, hogy a tematikát vasárnap is hirdessük, például egyszer a helvét hitvallás harminc fejezetéről szólt egy-egy alkalom, végigbeszéltük mindet, és nagyon jó volt. Most a Bírák könyvéről beszélünk. Akik ott vagyunk, nekünk nagyon sokat jelent, hiszen lényegesen bensőségesebb, mint vasárnap.
9. oldal
Vasárnap… Az istentisztelet funkciója számomra, hogy valamilyen heti vonalvezetést adjon. Ha nem jutott időd Bibliát olvasni, ha nem imádkoztál, ha semmi sem történt egész héten, itt akkor is muszáj megállnod, és azon gondolkodnod, amit hallasz. És itt nem arról van szó, hogy az egészet végigbeszéled, vagy végigkérdezed, hanem az, hogy 50-60 percre megállsz és elgondolkozol. Ezért borzasztóan fontos a vasárnapi istentisztelet. Az elmúlt tizenöt évben sokféle szolgálatod volt, karácsonyi szereplés, ifjúsági istentisztelet. Melyikre emlékszel legszívesebben? Az utolsó előtti karácsonyi szolgálatomkor, talán öt éve, sikerült azt megcsinálni, hogy csak saját erőből összehozzunk egy karácsony előtti vasárnapi alkalmat. Gyakorlatilag egy negyven perces énekekből, versekből álló szereplés volt, és nagyon jó lett. Az első számunk az „Ajtódon valaki kopog” „a capella”, hangszer nélkül. Amikor elkezdtük, mindenki nagyon izgult, kockázatos volt. És mégis nagyon szépen megszólalt, betöltötte a templomot. A másik a tavalyi, húsvét szerdai szolgálat volt. Bonyolult volt, mivel utána volt a Nagypéntek, a tévés istentisztelet. Óriási dolog volt, mert akkor már mindenki dolgozott, és mindenki a drága szabad idejét áldozta rá. Volt három gitár és egy basszusgitár, a
10. oldal
Hálaadás
koncepciója pedig nem egy bizonyos húsvéti pillanat, hanem tizenkét énekben az egész húsvéti történés feldolgozása. Olyan emberek vettek benne részt, akik azelőtt még soha nem vállaltak ilyesmit. Magadról és a tervekről. Az elmúlt időszakban énekeskönyvi énekek feldolgozásával foglalkoztál. Hogyan képzeled ezt el, és milyen énekekből válogatsz? Mindenekelőtt magamról annyit, hogy vegyészmérnökként dolgozom. Ez napi nyolc plusz x óra elfoglaltságot jelent, emellett próbálok zenélni, mondhatni „fejben”. Általában ha elkezdek valamit, akkor van valamilyen célom. Itt annyiban történt másképp, hogy nagyon sok helyen találkoztam a fekete énekeskönyvvel: pénteken gitáron, szerdán harmóniumon, vasárnap a templomban, és beleütköztem a tradícióba, hogy az énekeket mindig orgonán kísérjük le. Bizonyos énekeknél még az ének meg a dallam egybeillik, de az orgona már nem „illik” alá: megváltoztatja a hangulatát. A másik fele, hogy a gitárt sok helyen kritika éri, hogy az „komolytalan”. Pedig igenis lehet úgy gitározni, hogy az szép legyen és visszaadja az ének hangulatát. Véletlenszerűen veszel elő énekeket vagy van valamilyen rendezőelved? Az egyetlen elv, hogy éppen mibe futok bele a gyülekezeti élet során. Nagy kedvencem a gregorián, például
2011 pünkösd
a 363. dicséret, pedig ezt nem is énekeljük. A régi magyar énekeket is szeretem, ott például az orgona néha kifejezetten erőltetett dolog. Nem azt mondom, hogy feltétlenül be kell törni az istentiszteletekre a gitárral, de szerdán előfordult, hogy gitárral kísértünk és sokaknak tetszett. Sok mindennel foglalkoztál a zenében: négyszólamú kórusátiratot készítettél dicséretből, gitároztál, orgonáltál, harmóniumoztál. A hangszeres tapasztalatok közül mi nőtt legjobban a szívedhez? A billentyű örök szerelem, ötéves koromtól jártam zongorára, tizennégy éves koromig. Aztán jött a gitár, nagyon izgalmas volt, másképp kellett gondolkodni. Volt egy nyár, amikor basszusgitároztam, furulyáztam, doboltam. 2002-ben beléptem egy jazz-rock együttesbe, billentyűztem. Közben elkezdtünk írni egy albumot, instrumentális rockzene, ami 20022003 nyarán alakult ki. De mindeközben az egyházzene megmaradt. Most azért áll közelebb hozzám a gitár, mert érzem, hogy fejlődnöm kellene benne. Sok olyan ötletem van, amely még megvalósításra vár. A cél az volna, hogy egy gitárral, kettővel, vagy más kísérettel megszólaljon egy ének, és aki hallja, azt megérintse. Mátyás Imre
2011 pünkösd
Hálaadás
Ajánló Homérosszal is Jézushoz Ritoók Zsigmond ókorkutatóval beszélget Simon Erika
Mindent csak úgy kaptam, azt viszem tovább. Isten adja a hitet. Született egyszer egy Gyermek, akinek szenvedéséből mindnyájan élhetünk. Aki által szerethetjük egymást. Mert Ő előbb szeretett minket. A „Miért hiszek?” sorozat legújabb kötete. Kairosz Kiadó, 2011. 1500 Ft
11. oldal
hogy ott az énekeskönyv zsoltáraiból és énekeiből koncertfelvétel készüljön professzionális előadók tolmácsolásában. A ma már 370 főt számláló Kárpát-medencei Egyesített Református Kórust, kitűnő karnagyokat, szólistákat, kamarakórust és világhírű orgonistákat felvonultató koncertet hazai protestáns testvéreinken kívül egyre több „világi zenekedvelő” és külföldi vendég látogatja. A hangversenyen a közönség több alkalommal együtt énekel a kórussal, így mindösszesen 1700 ember énekli a Zengő Igét.” Forrás: www.mupa.hu Komjáthy István – Dóka Péter: Betyárvilág
Református Énekek X. 2011. június 25. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Művészetek Palotája) „A Református Énekek hangversenyt – amely a Kárpát-medencei reformátusok legnagyobb zenei ünnepe – 2002 óta azzal a céllal rendezzük meg minden évben,
A gazdagon illusztrált kötet a 19. századi betyárvilágba vezeti el az olvasót. Az izgalmas történetekből a korszak számos legendás
12. oldal
Hálaadás
alakját megismerhetjük: a nyalka Sobri Jóskát, a furmányos, álruhákat kedvelő Savanyú Jóskát, a boszszúálló Juhász Andrist. Az elbeszélésekhez Szántói Krisztián készített hangulatos, színes rajzokat. A kötet, amelyben egyaránt helyet kaptak kalandos, tréfás és megrendítő történetek, Komjáthy Istvánnak, a Mondák könyve szerzőjének eddig fel nem dolgozott gyűjtésén alapul. Móra Kiadó, 2011, 2990 Ft
2011 pünkösd
hirdet Igét, majd számos igényes kulturális program között válogathatsz: táncházak, előadások, lelkész stand up, valamint koncertek.
Csillagpont Református Ifjúsági Találkozó Tata, július 19-23. Érintések – a lényedre tapint. Ezzel a címmel formálódik a 2011-es Csillagpont, a református ifjúsági fesztivál, amely kétévente mintegy ötszáz önkéntes munkájának köszönhetően közel háromezer fiatalt szólít meg szerte a Kárpát-medencében. Várunk Tatára július 19. és 23. között, hogy sátrat verhess az olimpiai edzőtáborban, és találkozz lelkes fiatalokkal, tudj meg minél többet az érintésekről – ebben dr. Bagdy Emőke pszichológus professzor asszony lesz a segítségedre. Esténként Steinbach József püspök
Vendégünk lesz többek között a Bolyki Brothers, a PASO és a Csík Zenekar is. A fantasztikus hangulatról a spiritusz helyett a spiritualitás gondoskodik – hiszen azért gyűlünk össze, hogy együtt legyünk Isten előtt, és együtt keressük azt, hogy mit akar nekünk közösségként, de egyenegyenként is mondani. További információ: csillag.reformatus.hu.
Áldott nyaralást, jó pihenést kíván minden kedves testvérünknek a Hálaadás újság szerkesztősége!
