David Morrell ÁLARCBAN MÁSODIK KÖTET I.P.C. KÖNYVEK A m eredeti címe: Assumed Identity A fordítás a Warner Books 1993. kiadása alapján készült Copyright © by David Morrell, 1993 Minden jog fenntartva! Fordította: Süle Gábor Címlapterv: Szabó Árpád Hungarian translation © Süle Gábor, 1994 NYOLCADIK FEJEZET 1 Cuemavaca, Mexikó A fekete limuzin vezette autókonvoj végighajtott az Insurgentes Sur autóúton; kénytelen volt igazodni a bosszantóan lassan haladó autókaraván sebességéhez, amely délre tartott a mexikóvárosi szmogból. Ötven kilométeres autózás után a limuzinos konvoj elérte Cuernavacát, a f város legnépszer bb, ugyanakkor legdrágább üdül övezetét. Könny volt megérteni, miért járt ide a hétvégére minden gazdasági és politikai potentát. Az erd s völgyben elterül Cuernavacában volt elég tér, élvezni lehetett a csendet, a kellemes klímát és els sorban a tiszta leveg t. Az azték uralkodók is ide építtették palotáikat. És persze Cortez is. Miksa császár pedig különösen a kerteket kedvelte itt. Manapság viszont a fontos látogatók leginkább a luxushoteleket és a kastélyszer fogadókat kedvelték. A limuzin végighajtott a csendes környék tágas utcáin, aztán az egyik udvarház vaskapuja el tt megállt. A magas k fal fölé hatalmas lombú, árnyat adó fák emelkedtek. Az egyenruhás sof r kiszállt a kocsiból, odament a kerítés mögött posztoló fegyvereshez, majd fejével a kocsi utasa felé biccentett. Rövid szóváltás és egy igazolvány felmutatása után az r elt nt a kapu mellett álló faházban, és fölvette a telefont, valakivel beszélt néhány szót. Fél perccel kés bb visszatért, kinyitotta a kaput, majd intett a sof rnek, hajtsanak be a kocsival. Amikor a
kísér autók is be akartak volna hajtani a kapun, az r fölemelte a kezét és megállította ket. Eközben másik fegyveres r lépett ki a házból és bezárta a kaput. A limuzin végighajtott az árnyas, kanyargós, gyöngykaviccsal felöntött úton a hacienda felé. Amint megállt a széles lépcs sor el tt, már nyílt is a széles ajtó és egy bajuszos, arisztokratikus megjelenés úriember lépett ki rajta. Muszáj volt tiszteletet parancsolóan fellépnie, ha már nem küldhetett szolgálót illusztris vendége fogadására. A férfit Esteban Delgadónak hívták, és vezetékneve - amely egyébként „sovány"-t jelent - most még jobban illett hozzá, mint amikor a mexikói Történettudományi és Régészeti Intézet igazgatójával találkozott egy héttel ezel tt Acapulcóban, ugyanis Delgado teste és arcvonásai most már nem egyszer en vékonyak voltak, hanem határozottan beteg ember benyomását keltették. B re, akár a pergamen, viaszfehér volt, és tulajdonképpen hajlott volna arra, hogy elhiggye, súlyos beteg, ha nem lett volna tisztában azzal az elviselhetetlen feszültséggel, amit l szenvedett. A lépcs aljába érve megpróbált mosolyt er ltetni magára, amikor a limuzin leghátsó ajtaja kinyílt, és jól öltözött, sz ke, kellemes arcú, harmincas amerikai szállt ki rajta. A férfi mosolyából áradt a jóindulat, de Delgadót nem lehetett megtéveszteni, mert ebb l a mosolyból - már amikor nagy ritkán mosolygott, mint most is hiányzott a melegség. A férfit Raymondnak hívták, és Delgado eddig kizárólag csak kakasviadalok alatt látta mosolyogni. Raymond nem vett tudomást Delgadóról, körülpillantott, meggy dött a birtok biztonsági körülményeir l, aztán megkerülte a limuzint és kinyitotta az ajtót. Egy vastag szemüveget visel , dús, sz hajú öregember lépett ki rajta. Nyolcvanas éveit taposta, bár borzalmasan ráncos kezét leszámítva, hatvanasnak nézett ki. - Drummond professzor - szólalt meg Delgado er ltetett kedvességgel. - Fogalmam sem volt, hogy fel fog keresni. Ha tudtam volna, fogadást adtam volna a tiszteletére. Drummond kegyesen megszorította Delgado kezét, tekintetét egy pillanatra sem vette le a férfiról, aztán megszólalt spanyolul, a hét nyelv egyikén, amelyet kiválóan beszélt. - Épp hivatalos ügyben Mexikóvárosban jártam, és szerettem volna magával is beszélni. A titkársága informált, hogy itt találom. Ha volna számomra egy órája...
- Természetesen. - Delgado felkísérte a professzort és kísér jét a lépcs n. - Megtiszteltetés számomra, hogy otthonomban fogadhatom. - Delgado érezte, hogy az árnyat adó fák alatt csorog róla a verejték. Hozatok a személyzettel egy kis frissít t. Rumot parancsolnak vagy kólát, esetleg...? - Soha nem iszom alkoholt. De ha maga akar, csak igyék. - Hozatok limonádét. Beléptek az elfüggönyözött el csarnokba. Egy tarka öltözet kamasz lány jelent meg a széles ívben kanyarodó márványlépcs tetején, láthatóan meglep dött a látogatókon, ám azonnal engedelmeskedett, amikor Delgado ideges legyintéssel visszaparancsolta oda, ahol eddig volt. A márványpadlójú folyosó végében Delgado el reengedte a professzort és Raymondot a mahagónival borított dolgozószobába, ahol b rgarnitúra állt, a falon va dásztrófeák és vitrinekben mindenféle fegyver. Most el ször csillant meg némi érdekl dés Raymond szemében. Két szolgáló lépett be a frissít kkel, és azonnal távozott is. Se Drummond, se Raymond nem nyúlt az italhoz. Ehelyett Drummond hátrad lt a székében, kihúzta magát, mint egy uralkodó, aki fogadja alattvalói hódolatát, karját a karfán nyugtatta. A hangja kissé rekedtes volt, de er teljes, nézése átható. - Gyanítom, hogy az emberei inár tájékoztatták, de egyeztetni kell a reakciónkat. Delgado úgy tett, mint aki nem érti, mir l van szó. -A n l van szó, miniszter! Nyilván nem lepi meg magát, ha megmondom, hogy elt nt. - Ah. - Delgado szíve meglódult, de nem látszott rajta semmilyen érzelem. - Igen, a n . Kaptam olyan híreket, amib l arra következtethettem, hogy elt nt. - És? Delgado igyekezett határozott hangon megszólalni. -Mit kíván tenni ez ügyben? - Amit eddig is tettem és most is teszek: minden eszközzel megpróbálom behatárolni a n t. Kivizsgáljuk múltjának minden elemét, számba veszünk minden lehetséges helyet és személyt, ahová, illetve akihez menekülhet. - Kót hét eltelt, még sincs semmi eredmény. Drummond elismer en bólintott. - Kiválóak az információi. - Még mindig nem válaszolt a kérdésemre: Mit kíván tenni az
ügyben? - Ami magát is illeti? Semmit - felelte Drummond. -A megállapodásunk most is érvényes. - Nem tudom, miért lenne az. Maga megszegte a megállapodásunkat. Biztosított, hogy ellen rizni tudja a n t. Nagyon határozottan állította, hogy megoldja az én problémámat. - Meg is oldotta. - Átmenetileg. Ám most, hogy elt nt, a probléma ismét fennáll. Drummondnak összesz kült a szeme. - Nem értek egyet. Ez az elt nés nem hozható összefüggésbe magával. - Hacsak a n nem beszél. - De nem fog - felelte Drummond. - Mert ha beszélni akart volna, már megtette volna. Egyértelm , hogy óvni próbálja az életét. Tisztában van vele, hogy megtorlásul végeznénk vele. Már csak elvb l is. Meggy désem, hogy félelemb l hallgat és azért, hogy jelezze, ha békén hagyjuk, nem jelent számunkra veszélyt. Pontosabban a maga számára. Végtére is ez a maga problémája. Én csupán szívességb l próbáltam meg helyrehozni. Delgado pulzusa felszökött dühében. - Ez nem szívesség, hanem üzleti megállapodás. - Nem érdekelnek a terminológiai kérdések. Azért jöttem, hogy bejelentsem, annak ellenére, hogy a n elt nt, elvárom, hogy az ügyeim a megállapodásunk értelmében folytatódjanak. Delgado azzal vezette le az idegességét, hogy fölállt. -Ez nagyon nehéz lesz. A régészeti intézet igazgatója rjöngött, hogy maga kapta a kizárólagos jogot a föltárásra Yucatánon. Kormánytámogatással vizsgálatot követel. - Beszélje le róla! - jegyezte meg Drummond. - Nagyon makacs. Most viszont Drummondon volt a sor, hogy fölálljon. Törékeny alkata ellenére uralta a helyiséget. - Már csak néhány hétre van szükségem. Közel járok a megoldáshoz. Már nem lehet leállítani. - Hacsak nem vall kudarcot. - Én soha nem vallok kudarcot. - Drummond füstölgött a düht l. Kegyetlen üzlettárs vagyok, nem tudok megbocsátani. Ha cserben akar hagyni a n elt nése ellenére, olyan lépéseket teszek, hogy megbánja.
- Hogyan? Ha nem találja meg a n t, és ha a n soha nem fog beszélni? - rá csak azért volt szükség, hogy magát megnyugtassam. Ha magát le akarom leplezni, akkor csak ennyit kell tennem. - Csettintett az ujjával. Ebben a pillanatban Raymond kinyitotta az irattáskáját, és átadott Drummondnak egy nagy alakú borítékot, amelyben egy videoszalag lapult. Drummond átadta a borítékot Delgadónak. - Természetesen ez másolat. Ez a tárgyalási taktikám második lépése. Legyen óvatos! Ne hagyja olyan helyen, ahol a kedves felesége vagy a lánya megtalálja. Vagy az elnöke. Nem hinném, hogy szeretné, ha látná. Egy ilyen méret botrány megrengetné a kormányzatot, és talán szükségtelen mondanom: tönkreteszi a maga esélyeit, hogy az elnök helyébe lépjen. Delgado érezte, hogy végiggördül egy verejtékcsepp a gerincén, aztán magához ragadta a borítékot. Hirtelen nyílt az ajtó. Delgado odakapta a fejét, aztán összerándult a gyomra, amikor megpillantotta a feleségét. Jó nevelés , intelligens, finom n volt, igazi politikusfeleség, aki tökéletesen viselkedett minden helyzetben. T rte férje kicsapongásait, viszont mindig a férje mellett volt, amikor politikai támogatást kellett neki szerezni. Gyermekkorától kezdve tisztában volt a szabályokkal. O volt a n vére Delgado legjobb barátjának, a mexikói elnöknek. - Ne haragudj, hogy zavarlak, drágám! Nem tudtam, hogy vendégeid vannak. Hogy van, Mr. Drummond? -kérdezte tökéletes angolsággal. Drága ruhája és ékszerei kihangsúlyozták szerény arcvonásait. - Kit en - felelte Drummond spanyolul. - És ön, senora, remélem ön is jól? - Igen, köszönöm. Nem maradnak vacsorára? - Nagyon köszönöm, de sajnos épp most készültünk távozni. Meg kellett beszélnem egy fontos ügyet a kedves férjével. Most pedig Európába kell repülnöm. - Ön mindig szívesen látott vendég - mondta a n . -Esteban, kint leszek a kertben. - Ezzel behúzta maga után az ajtót. A helyiségben egy pillanatig kínos csend volt. - Gondolkozzék! - szólalt meg Drummond. - Ne legyen bolond, ne
tegye tönkre, amit kemény munkával összehozott! Ne vegye el magától az esélyt, hogy nagyobb dolgokban is megmutassa a tehetségét! Nézze meg a szalagot, aztán semmisítse meg és tegye, amit megbeszéltünk! Delgadón nem látszott, hogy hirtelen elkapta a düh. Idejöttél az otthonomba. Nem veszel tudomást a vendégszeretetemr l. Megfenyegetsz. Veszélyezteted a kapcsolatom a feleségemmel, a lányommal. Már sajgott az állkapcsa, olyan er vel szorította össze. Eljön az az id , amikor nem lesz hatalmad felettem. És akkor elpusztítalak. - Ami a régészeti intézet igazgatóját illeti - mondta Drummond amikor azt mondtam, hogy beszélje le, úgy értettem, hogy likvidálja. Cserélje ki olyannal, aki kompromisszumképes, aki nem okvetetlenkedik, és aki tiszteli az értékeket. 2 New Orleans Buchanan megmozdult. - Üdvözöljük az él k körében. Hogy érzi magát? - Egy pillanatnyi id re volt szüksége, amíg megértette, mit kérdez a n t le. Aztán a válaszhoz is. - Fáj. - Azt meghiszem. - A n kuncogott. De nem gúnyosan, hanem együttérz en. Puha volt, mégis mélyr l jött. Tetszett Buchanannak. Újabb pillanatokra volt szüksége, amíg kitisztult a látása és rájött, hogy kórházi ágyon fekszik. Nem tudta, mije fáj jobban: a lüktet feje vagy a seb a jobb oldalán. A koponyáján megint kötés és varratok. - Nagyon aggódtam magáért - mondta a n . A n re emelte a tekintetét, megpróbált a szeme fókuszálni. Arra számított, hogy egy n vér hajol föléje, vagy - ha szerencsés - maga Juana, bár ennek a n nek nem volt spanyolos az akcentusa. Amint megpillantotta az ég vörös hajat és beúszott agyába, mit jelent ez, megint mocorogni kezdett. - Nyugalom - mondta Holly McCoy. - Semmi baj. Meg fog gyógyulni. Nem lesz semmi baja. Egy francokat, gondolta Buchanan. Minden nagyon rossz, bár ködös agyával még nem tudta felmérni, milyen mértékben rossz. - Nos - szólalt meg egy férfi -, látom, magához tért.
Ez orvos lesz, gondolta Buchanan. A fehér kabát kiemelte b re feketeségét. Amikor belépett a szobába, odalépett az ágy végéhez, egy pillantást vetett a kórlapra, majd megszólalt: - Az éjszakás véreknek meg volt hagyva, hogy id l id re ébresszék föl és nézzék meg a neurológiai jeleket. Nem emlékszik rá? - ...Nem. - És rám emlékszik? - ...Nem. - Jó, ugyanis nem én vettem föl magát tegnap, amikor behozták a ment k. Feleljen szintén a kérdéseimre. Ahogy az eszébe jut. Világos? Buchanan bólintott, de felnyögött a fájdalomtól, amit ez a kis mozdulat okozott. - Tudja, miért van itt? - ...Megszúrtak. - Újabb helyes válasz. Emlékszik, hogy hol? - ...Az oldalamon. Az orvos finoman elmosolyodott. - Nem erre gondoltam, hanem hogy hol szúrták le magát? - ...A francia negyedben... a Café du Monde-nál. - Pontosan. Az étterem el tt, a járdán támadtak magára. Amint hajlandó rá, a rend rök vallomást akarnak magától, bár azt hiszem, a barátja elmondta a szükséges információkat. Holly bólintott. A barátom? A rend rség? - Ha magát megnyugtatja a tudat, akkor közlöm, hogy nincs egyedül a bajban - folytatta az orvos. - Sok hasonló sérültet hoztak be, akit kiraboltak tegnap éjjel. Néhány nem olyan szerencsés, mint maga. Válságos állapotban vannak. - ... Kirabolták? - Megadtam a tettes személyleírását - magyarázta Holly. - Nem mintha segítene. A pasason kalózjelmez volt. És tegnap egy csomó ember jelmezt viselt. - Fölemelt a lány egy m anyag poharat, és a szalmaszálat Buchanan ajkai közé illesztette. Kellemesen hideg volt a víz. - A louisianai egyetemi klinikán van pillanatnyilag -mondta az orvos. - Húsz öltéssel varrtuk össze a sebét. De szerencséje volt. Nem sérült létfontosságú szerv. A vágás nem annyira mély, mint amilyen hosszú.
A rend rség? - villant át megint Buchanan agyán. Jézusom! Pisztoly volt nálam. És ha megtalálták? És nyilván megtalálták. És persze Victor Grant hamis útlevelét is. Nyilván kíváncsiak lesznek, hogy... - Beütötte a fejét is, amikor elesett - folytatta az orvos. Agyrázkódása van. Megint? - A jelek szerint nem történt neurológiai károsodás. Nyilván fárasztja is, hogy mindenki felteszi magának ugyanazokat a kérdéseket... Mondjuk, hány ujjamat látja? - Hármat. - Hány éves? - Harminckett . - Hogy hívják? - Hogy hívják? - ismételte meg az orvos. Buchanan koncentrált. Csak ez a kérdés hiányzott... Gyerünk, gyerünk! Vajon most ki vagyok? - ...Peter Lang. - Hosszan fújta ki a leveg t. - Nem. Rosszul felelt. A tárcájában - amelyet a rablónak nem sikerült elvinnie - az iratok más névre szóltak. - Brendan Buchanan nevére. - Jobban hangzik - jegyezte meg az orvos. - Sokkal jobban. De nézzük még egyszer. Hogy hívják? - Brendan Buchanannak. - Akkor miért mondta, hogy Peter Lángnak? - O egy barátom. Meg kell neki mondani, mi történt velem. - Ms. McCoy majd felhívja, ha akarja. Egy pillanatig megijedtem. Attól féltem, hogy az agyrázkódása súlyosabb, mint a tomográffelvétel mutatja. Nem vitte el a tárcám? Akkor nyilván a rend rök átkutatták. Megtalálták a pisztolyt! És az útlevelet! Lehet, hogy az orvos azt várta, Victor Grantet mondok. Egy n vér megmérte a vérnyomását. - Százötven per hetvenöt. Az orvos elégedetten bólintott. - Próbálja tágra nyitni a szemét! Meg kell vizsgálnom a pupilláját. Remek. Most kövesse a szemével a kezem mozgását! Most hadd nézzem az ízületeit. Most végighúzom a talpán a reflexkalapács nyelét. Köszönöm. A reflexei láthatóan
ködnek. A tüdeje normális, a szívverése er s és egyenletes. Bizakodó vagyok. Délután még visszajövök. - Én addig majd szórakoztatom. - Holly megint megitatta Buchanant egy szippantásnyi vízzel. - De azért pihenjen is! Ne hagyja sokat beszélni! Igaz, az sem jó, ha túl sokat alszik. Legalábbis, amíg nem vagyok bizonyos benne, hogy túl van a veszélyen. - Értem. Azért leszek vele, hogy megnyugtassam -mondta Holly. - Sose baj, ha a beteg nincs egyedül. - Az orvos kifelé indult, aztán mégis megfordult. - Kijutott magának a sebekb l, Mr. Buchanan. Mit l sérült meg a válla? - ..Izé, az a helyzet... - Hajóbalesete volt - felelte Holly. - A propeller vágta meg. - Még jó, hogy van betegbiztosítása - jegyezte meg az orvos. Buchanan idegesen várta, mikor megy ki végre az orvos és az ápolón . Aztán fejét lassan Holly felé fordította. A n kedvesen rámosolyodott. - Akar még vizet? - Mi folyik itt? - Tudja, amikor kislány voltam, nem tudtam eldönteni, ápolón legyek-e vagy újságíró. Most mindkett t gyakorolhatom. Buchanan nehezen vette a leveg t, a hangja inkább rekedt suttogásnak ni. - Mi történt? Hogyan...? - Ne pazarolja az erejét! Tegnap éjjel követtem magát a szállodától. - Honnét tudta, hol szálltam meg? - Ez bizalmas információ. Mondtam már, hogy pihenjen szépen. Majd én beszélek. Úgy okoskodtam, hogy valamikor csak kijön a szállodából, ezért aztán az utca túloldalán várakoztam. Azt nem feltételeztem, hogy azzal hívja föl magára a személyzet figyelmét, hogy az bejáratukat használja, tehát a f bejáratnál vártam magát. Egyébként Ted - tudja, a fiú a vonaton - figyelte a hátsó kijáratot is. Rádióval tartottuk az összeköttetést. Amikor maga kijött, nem nhettem föl magának, hisz én is csak egy jelmezes voltam a sok közül. A vörös hajam elárult volna. Maga nem vette észre, hogy követem. Buchanan felsóhajtott. - Festesse be! - Micsodát?
-Hát a haját. Ha emberek után akar koslatni. Válasszon valami közömbös színt! - Soha. Én viszont úgy sejtem, maga elég s n váltogatja a hajszínét. Buchanan nem felelt. Holly ismét odaemelte neki a vizespoharat. - Err l jut eszembe, helyesen feleltem a dokinak? Amikor azt mondtam, hogy hajóbalesete volt? Amikor Victor Grantet alakította, ugye ezt mondta a mexikói rend röknek? -Nem tudom, mir l beszél. - Hát persze. Buchanannak elnehezült a szempillája. Honnan szerzi ez a lány az értesüléseit, gondolta magában. - Nem adom ki a forrásaimat. - Hogy mondja? - Azt kérdezte, honnan szerzem az információimat. Ez bizalmas. Tényleg? Valóban hangosan kérdeztem volna? Nem tudta nyitva tartani a szemét. 4 Az orvos az éjjeliszekrényen lév tonhalas szendvicsre mutatott. Aggaszt, hogy nincs étvágya. - Kórházi kaja, sajnos sose szerettem. Érzem rajta az összes ételszagot, ami még rajta volt a kocsin. - Mr. Lang... - Buchanan vagyok. - Bocsánat, Mr. Buchanan. Csak biztos akartam lenni a dologban. Ha ki akar innét kerülni, el kell oszlassa a legapróbb aggodalmam is az agyrázkódásával kapcsolatban. A maga helyében én ennék, s t repetát kérnék a n vért l. Buchanan minden erejét összeszedve a szendvicsért nyúlt. - Várjon, majd segítek - szólalt meg Holly. - Azt hiszem, a doktor azt akarja látni, megy-e egyedül. - Maga remek emberismer - jegyezte meg az orvos. - Ha evett, azt akarom, hogy keljen föl és járkáljon egy kicsit. Menjen ki mondjuk a vécére! Látnom kell, hogy m ködik-e rendesen a lába és funkcionál-e a többi szerve is. - Mondták már magának, hogy rabszolgahajcsár? A fekete b orvos felhúzta a szemöldökét. - Kezd jól lenni, ha már
viccel dik is. Ebéd után megvizsgálom. Amint az orvos kilépett az ajtón, Buchanan odafordult Hollyhoz. Közben a szendvicsre pillantott. - Nem kérem, hogy egye meg helyettem. De tüntesse el valahová, hogy a doki elégedett legyen. - Legyen férfi és gy rje le, ha ki akar innen kerülni. -Holly smaragdzöld szemében pajkos fény villant. - Honnan van a szemének ez a színe? Színes kontaktlencse? - Különleges francia szemcseppt l. Sok filmsztár használja. A cseppek kiemelik a szem színét. Még akkor tanultam ezt a trükköt, amikor Los Angelesben dolgoztam. Gondolom, magának sem lesz haszontalan. Mármint ha el akarja változtatni a külsejét. Nem kell majd ökörködni a színes kontaktlencsével. - Miért akarnám elváltoztatni a küls met? A n kétségbeesésében nagyot sóhajtott. - Soha nem hagyja abba. - Maga sem. Visszatérve a tegnapra, mi történt? Nem fejezte be. - Követtem az egész francia negyeden keresztül a Cafe du Monde-ig. Akkor már tizenegy volt. Mintha keresett volna valakit, s t nagyon keresett. - Egy régi barátommal volt megbeszélve, hogy találkozunk. Csak azért nem akartam, hogy maga is jöjjön, mert untam már a kérdéseit. - Erre most itt van, és mit csinál? - Menjünk vissza a Café du Monde-hoz! - Az utca másik oldaláról figyeltem, ezért nem láttam mindent jól. Kijött az étteremb l, amikor kavarodás támadt, egy csapat jelmezes vonult el. Mintha részegek lettek volna. Az egyikük, aki kalózjelmezt viselt, magának ütközött. Abban a pillanatban maga az oldalához kapott és megpördült. Egy n felsikoltott. Az emberek rémülten húzódtak vissza. Maga valakiben elbotlott, és bevágta a fejét a vasrácsba. Azonnal odarohantam, de el bb még láttam, hogy a kalózjelmezes visszadugta az övébe a kést és felszívódott a tömegben. Én magával maradtam, megpróbáltam elállítani a vérzést, a pincérek meg hívták a ment ket. - Nem fél a vért l? - Nézze, hogy írjam meg a sztorit, ha maga meghal? - És én még azt hittem, hogy a személyem érdekli! - Melyik személyisége? - Mi?
- Melyik személyisége? Olyan sok van. Buchanan visszatette a tányérba a tonhalas szendvics maradékát. - Feladom. Képtelen vagyok magát meggy zni, hogy... - Igaza van. Valóban nem tud meggy zni sehogy sem. A tegnapi dolog óta biztosabb vagyok a dologban, mint valaha. A kalózkosztümösnek esze ágában sem volt magát kirabolni. Azért mondtam csak a rend röknek, hogy ne kezdjenek el kérdez sködni. Nem, valóban nem rablótámadás volt ez. Egyértelm en gyilkossági kísérlet volt. - A n megfeszült ültében. - Miért? Kivel akart találkozni? Mi...? - Holly. - Mi az, ami...? - Én is akarok valamit kérdezni - vágott közbe Buchanan. - Volt valami nálam. Ha valaki megtalálta, akkor a rend rök... - Persze. - ... visszaadnák úgyis, de... - El bb nyilván csinálnának magával egy kis mélyinterjút. - Holly kinyitotta a retiküljét. - Ezt keresi? Buchanan megpillantotta a 9 mm-es Berettát a n retiküljében. Összesz kült a szeme. - Nem esett a földre - magyarázta Holly. - Akkor vettem észre, amikor a vérzést akartam elállítani. Sikerült kivennem és eltennem, miel tt a ment k és a rend rség megérkezett. - Nem nagy ügy. Azért hordom, mert szükségem van rá. - Persze. Ugyanúgy igaz ez, mint a haverja, akit emlegetett. Nem tudom, mit mond a törvény az engedély nélküli fegyverviselésr l Louisianában, de szerintem minimum engedély kell hozzá. Azt viszont tudom, hogy ha maga az lenne, akinek mondja magát, akkor fura ez: a hadsereg nem engedi el a katonáit eltávra fegyveresen. - Sok embernél van fegyver manapság - mondta Buchanan. - Ez a tegnap esti rablási kísérlet is ezt igazolja. - Gyilkossági kísérlet volt, nem rablási. - Épp ez bizonyítja az igazamat. Egy rült berúg, netán elszáll valami drogtól. Kalózruha van rajta. Hirtelen úgy érzi, igazi kalóz. Megszúr valakit. Olyan ez, mint egy autós lövöldözés, amikor találomra tüzet nyitnak valakire egy kocsiból. A különbség csak az, hogy ez gyalogos késelés volt.
- És ezt higgyem is el? - Nézze, fogalmam sincs, miért szúrtak meg. Elméletnek ugyanolyan jó az én verzióm, mint akármilyen más - magyarázta Buchanan. - De bevették volna-e ezt a zsaruk, ha megtalálják azt a másik holmit is, amit elvesztett? Másik micsodát...? Buchanan hátán hirtelen végigfutott a hideg. - Már vártam, mikor kérdez sködik utána. - Miután az ajtó felé pillantott, Holly el húzott a táskájából, a pisztoly alól egy útlevelet. A ment söknek le kellett venniük a maga zakóját, hogy hozzáférjenek a sebhez. Mondtam, hogy a maga barátn je vagyok, így aztán nekem adták a zakót. Azt hiszem, ügyesen tettem. Már csak a maga érdekében is. - Kinyitotta az útlevelet. - Victor Grant, ejnye-bejnye. Buchanan úgy érezte, menten elájul. - Nem rossz kép magáról. Igaz, a haja kicsit rövidebb. Hááát, a stukker, plusz az útlevél, meg a más névre szóló jogsi biztosan elgondolkoztatta volna a zsarukat - mondta Holly. - Azonnal arra gyanakodtak volna, hogy kábítószer-keresked . Persze, nincsenek is olyan távol az igazságtól, lévén hogy a Scotch Szódával csapatnak dolgozik. Buchanan visszatartotta a lélegzetét. - Nos? - Holly visszatette a kézitáskájába az útlevelet. - Mindig olyan logikus magyarázatokkal szolgál a legfurcsább megnyilvánulására is. Most hogy szól a mese? Buchanan maga elé vette a salátás tálat. - Nocsak, hirtelen megjött az étvágya? Megpróbálja húzni az id t, hogy kisüssön valamit a hamis útlevélr l. - Nézze, Holly... Fölemelte a villát. - Ugye nem tud kitalálni semmit? - kérdezte Holly. Buchanan letette a villát és fölsóhajtott. - Nézze, ne üsse ebbe bele az orrát! Tegyen magának egy szívességet és szálljon ki szép csendesen! Felejtse el, hogy valaha is látta azt az útlevelet! - Nem tehetem. Már be van célozva a Pulitzer-díj. És ezért meg is kapom. - Ide figyeljen! Tegyük föl elméletileg, hogy igaza van. - Buchanan fölemelte a kezét. - Nem ismerek be semmit, de tegyük föl. Azok az emberek, akik után maga nyomoz, nem a maga által ismert törvények szerint m ködnek. A Pulitzer helyett nagyon könnyen egy csinos
koporsó lehel a jutalma. - Ezt vegyem fenyegetésnek? - Elméleti, de jól megalapozott figyelmeztetés. - Gondolja, hogy nem gondoskodtam a védelmemr l?: Minden anyagomról másolatot készítettem. Öt különböz embernél vannak letétben, akikben megbízom. - Persze. Az egyik az ügyvédje, a másik a szerkeszt je, a harmadik meg a barátja. - Látom, van fogalma a dologról. - Mindegyik kiszámítható - felelte Buchanan. - Egy kellemesen gonosz ügynök azonnal kiderítené, hol vannak a jegyzetei. De valószín bb, hogy még csak nem is mennének utánuk. Ha olyan remek az anyaga, akkor már megjelent volna. Szerintem nem egyéb az egész, mint feltételezés. Könnyen le lehet tagadni. De ha valaki fenyegetve érezné magát ett l a szaglászástól, nem érdekli, van-e az anyagról másolat vagy sem, egyszer en meg fog szabadulni magától. - És maga? - kérdezte Holly. - Úgy érti, én meg akarnék-e magától szabadulni? Ne legyen rült. Nekem ehhez semmi közöm. Én csak tanácsot adok. - Nem err l kérdeztem. Maga nem érzi fenyegetve magát? - Mi a csudáért érezném én...? - Ha magát engedélyezett akcióra küldték, akkor nem a saját nevén utazik és nem viszi magával egy másik névre szóló útlevelét. Az irányítóinak nem fog ez tetszeni. Ami magával Mexikóban és Floridában történt, annak alapján azt fogják hinni magáról, hogy olyan, mint egy id zített bomba. Felteszik a kérdést, mi a csudára készült maga egy pisztollyal és egy útlevéllel, aminek nem lenne szabad magánál lennie. Magának nemcsak én okozok gondot. Maga és az irányítói nyilván megállapodtak abban, hogyan tartják a kapcsolatot. Ha eltér a menetrendt l, idegesek lesznek. Jobban tenné, ha értesítené ket. - Ha az lennék, akinek maga gondol, azt hiszi, fel fogom hívni ket a maga jelenlétében? - Akkor is jobban teszi, ha csinál valamit. Még elvesztik a türelmüket. És azt se felejtse el, minél hosszabb ideig nem tudnak magáról semmit, annál inkább kételkedni fognak abban, hogy el tudja-e egyáltalán végezni a magára bízott munkát.
Buchanan úgy érezte, szétrobban a feje. - Látom, megjött az étvágya - szólalt meg az orvos, aki épp ekkor lépett be a szobába. - Ja, már majdnem leküzdöttem a salátát. - Oké, csak egye meg a desszertet is, Mr. Lang! - Buchanan. - Akkor most menjen ki a fürd szobába! Ha azt is látom, talán el merem magát bocsátani. 5 Buchanan edz cip t, farmert és rövid ujjú, kék ingei viselt. Ezeket Holly vette neki összevérezett ruhája helyett. Úgy érezte magát, mint aki csapdába esett, amikor a n vér egy tolószékbe parancsolta és lifttel levitte a kórház el csarnokába. - Mondtam már, hogy tudok járni - tiltakozott Buchanan. -Aztán véletlenül megbotlik, elesik és bepereli a kórházat. Ha már kilépett a kapun, azt csinál, amit akar. Addig viszont mi vagyunk a felel sek. Buchanan a szeméhez kapta a kezét, olyan hevesen sütött a bejárati ajtón a nap, hogy hunyorgott, szinte szúrt a szeme. Az ápolón kisegítette Buchanant a tolószékb l. - Azt mondta, várni fogják. - Igen - hazudta Buchanan. Elég régóta nem látta már Hollyt, és fogalma sem volt, mi történt vele. Normális körülmények között örült volna, hogy végre nem nyaggatja folyton a kérdéseivel, most azonban aggódott. A pisztoly és az útlevél miatt. Vissza kell szereznie ket. Leülök addig egy padra, a barátom bármelyik pillanatban itt lehet. - Minden jót, Mr. Buchanan! - Lang. . A n vér furcsán nézett rá, aztán elment a tolószékkel. Buchanan nem értette, miért. Aztán leesett neki a tantusz. Libab rös lett a karja. Mi történik velem? Amint a n vér visszaért az épületbe, Buchanan fölállt. Azért nem akarta lehozatni magát tolószékben, mert nem akart elmenni addig a kórházból, amíg nem jut nyilvános telefonhoz. Er lködött, hogy ne imbolyogjon, visszamerjt az el csarnokba és elindult a telefonok felé. A keze remegett, amikor az érmét belehelyezte a nyílásba. Fél perccel kés bb már az összeköt jével
beszélt. - Merre járkált? - kérdezte dühösen a hang. Buchanan örült, hogy a szomszédos készüléknél nem volt senki, ennek ellenére fojtott hangon beszélt: - Kórházban voltam. - Miért? - Egy fickó megpróbált kirabolni - hazudta Buchanan. - Nem vettem észre, mert hátulról szúrt. - Jó isten! Amikor nem került el egyik megbeszélt helyen sem, kezdtünk aggódni. Már megszerveztünk egy csoportot, ha esetleg bajba került volna. - Mázlim volt. A seb nem komoly. Csak megfigyelés céljából tartottak bent. Akkora volt a jövés-menés, hogy nem kockáztattam a telefonálást, különösen mert a központ automatikusan feljegyzi a hívott számot. Most volt alkalmam el ször jelentkezni. - Megizzasztott minket, haver! - A vészhelyzetnek vége. Viszont ha emberek vártak a találkozóhelyeken, akkor nyilván van valamijük, amir l tájékoztatni akarnak. Mir l van szó? - Arról az újságírón l, akivel a vonaton találkozott... Biztonságos helyr l beszél? - Igen. - Akkor íme az üzenet. Marad tovább eltávon és nc aggódjék a firkász miatt. Lépéseket teszünk annak érdekében, hogy lebeszéljük. Buchanan er sebben szorította a kagylót. - Jelentkezzék a megadott helyeken a megadott id ben! Tudatjuk, ha van fejlemény. - Vége - mondta Buchanan. A szája száraz volt, amikor letette a kagylót. De nem fordult meg, csak meredt a készülékre. Lépéseket teszünk, hogy lebeszéljük? Mi a fenét jelent ez? Nem lett volna profi dolog t le, ha rákérdez egy szándékosan homályos kifejezésre. Feljebbvalói soha nem mondtak se többet, se kevesebbet, mint amennyit eleve akartak. A nyelvhasználatuk, még ha olykor homályosan fogalmaztak is, precíz volt. A „lebeszélés" bármit jelenthet, azt is, hogy Hollyt kirúgatják az állásából..., hogy esetleg megvesztegetik..., hogy diszkreditálják..., hogy megpróbálnak ráijeszteni, vagy akár...
Buchanan nem akarta számba venni azt a lehet séget, hogy Hollyt esetleg „véglegesen" elijesszék. Nem, gondolta. Nem fognak megölni egy újságírót, különösen nem a Washington Posttól. Ez csak olaj lenne a t zre. De újságírókkal mégis végeznek id nként, gondolta megint. Persze az ilyesmi nem látszik gyilkosságnak. Miközben elfordult a készülékt l, megtapogatta a varratokat az oldalán. Holly - ezúttal barna ruhában, amely kihangsúlyozta vörös haját és zöld szemét - t le tízméternyire ült egy padon. Buchanan nem mutatott semmi meglepetést. A n odament hozzá. - Bejelentkezett a f nökeinél? - Egy másik barátomat hívtam. - És ezt higgyem is el? - Nézze, jobb ha békén hagy engem - mondta Buchanan. - Vessünk véget egy ilyen szép kapcsolatnak? Most valóban az érzelmeimbe gázolt. - Komolyan beszélek. Ne járkáljon utánam és ne hívja föl magára a figyelmet! - Mir l beszél? Buchanan keresztülvágott az el csarnokon az ajándékkioszk felé. - Hé, nem tud lerázni ilyen könnyen. - A n körömcip jének kopogását a padlóra terített vastag sz nyeg elnyelte. - Én csak magának akarok szívességet tenni - mondta Buchanan. Vegye akár fenyegetésnek, de kopjon le, ne sündörögjön körülöttem! A kioszkban Buchanan vett egy szuperer s Tylenolt, mert a fejfájása egy pillanatra nem enyhült. Nagy kísértést érzett, hogy a kórházi orvostól kérjen valami er sét, de azt is tudta, hogy az orvos amúgy is tétovázott, elengedheti-e ilyen gyorsan. A fejfájásának egyetlen haszna volt: elterelte a figyelmét újabb sebér l az oldalán. Holly rendíthetetlenül ment utána, amikor kijött a kioszkból. - Van néhány dolog, amit szeretnék megmutatni magának. - Nem érdekel. - A férfi megállt egy ivókútnál, lenyelt három tabletta Tylenolt, megtörölte a száját, és elindult a kijárat felé. - Egyetlen dolog érdekel, hogy visszakapjam a holmimat. - Kizárt. - Holly! - dühösen a lány felé fordult. - Tegyük föl, hogy az az ember
vagyok, akinek hisz. Mit gondol, mi lesz, ha megmondom azoknak az embereknek, akiknek dolgozom, hogy magánál van egy olyan útlevél, amelyben az én képem van? Mit gondol, meddig hagynák, hogy magánál legyen? A n zöld szeme izgatottan megcsillant. - Akkor ne mondja meg nekik! - Mit akar ezzel mondani? - Én is gondolkodtam, hogy szól-e. De nem hiszem. Nem hinném, hogy tudatni akarná a feljebbvalóival: van magánál egy útlevél - amit nyilván elveszített. Egyébként miért volt rá szüksége? - Nem egyértelm ? Hogy elutazhassak vele az országból. - És van valami akadálya, hogy a saját útlevelét használja? - Hogyne. - Buchanan a kijáraton közleked embereket figyelte. Nekem nincs útlevelem. Sosem kaptam meg. Kiértek a zajos utcára. A nap megint bántotta Buchanan szemét. - Hol a barátja, led? A fickó a vonatról? Úgy sejtem, maga nem megy sehova nélküle. - Itt van a közelben, felügyel a biztonságomra. - Rádió adó-vev vel? Nem mondok semmit, amíg be nem bizonyítja, hogy nem veszi fel a beszélgetést. A lány kinyitotta a retiküljét. - Látja? Nincs sehol se rádió. - És a holmijaim sincsenek ott. Hova tette ket? - Biztos helyre. A kórház bejáratánál egy férfi és egy n szállt ki egy taxiból. Buchanan sietve megindult a kocsi felé. Holly is bepattant Buchanan után. - Ez nem a legbölcsebb ötlet - jegyezte meg Buchanan. - Hová lesz? - kérdezte a sof r. - Holiday Inn-Crowne Plaza. Amint a taxi elindult, Buchanan odafordult Hollyhoz. - Ez nem olyan játék, aminek hiszi. Azt akarom, hogy hozza vissza a holmimat. Kérem a szobája kulcsát. Elveszem, ami az enyém, aztán összecsomagolok magának, és látni akarom, ahogy kijelentkezik. - Mib l gondolja, hogy el akarok költözni a szállodából? Buchanan odahajolt hozzá. - Mert nyilván nem akarhatja, hogy a közelemben lássák. Ne kérje, hogy egyértelm bben fogalmazzak! Olyan egyszer en cs világosan fogalmaztam, ahogy csak tudtam.
- Megint megpróbál rám ijeszteni. - Erre mérget vehet, hölgyem! És remélem, sikerrel. 6 - Itt jó lesz - mondta Buchanan a sof rnek. - De hisz még két háztömbre van a szálloda, uram! - Nekem itt is jó. És vigye el a hölgyet kocsikázni, aztán jöjjön vissza erre a sarokra harminc perc múlva. -Buchanan Hollyra nézett. - A szobakulcsát. - Kinyújtotta a kezét. - Maga tényleg komolyan beszél. - A kulcsot. Holly odaadta. - De ne görcsöljön, a holmik, ahogyan nevezte ket, nincsenek a szobámban. - Hol vannak? Ted szobájában? A lány nem válaszolt. - Komolyan beszélek, Holly! Ép ésszel nem akarhatják, hogy maguknál találják az útlevelemet. Káros lenne az egészségükre. A lány arca lassan színt váltott, fokozatosan elsápadt, ahogy megértette, mir l van szó. - És mit kapok ellenszolgáltatásul? - Lelki nyugalmat. - Nem elég jó - jegyezte meg Holly. - Mit akar? - Alkalmat, hogy tovább beszélgethessek magával. - Mondtam, hogy itt vagyok fél órán belül. Holly komolyan nézett Buchananra. - Rendben. Valóban Ted szobájában vannak a holmijai. - Nem feltételezem, hogy magánál van a kulcs. - Pedig ez magától értet dik. - Odaadta a kulcsot Buchanannak. Hátha szükségem van a maga holmijára, ha Ted épp nincs a közelben. - Most legalább okosan gondolkozott. - Buchanan kiszállt a taxiból. - Óvatosan csomagolja össze a fehérnem imet! Igen drága holmik. Nem szeretném, ha leszaladna a szem a harisnyákon. Buchanan csak rámeredt a n re, aztán becsukta az ajtót. 7 Úgy esett a két háztömbnyi út Buchanannak, mintha két kilométert kellett volna túráznia. Menet közben letekerte a fejér l a kötést, és egy kukába hajította. Mire a Crowne Plazába ért, már szédelgett, homloka verítékben úszott. Az egyetlen megkönnyebbülést az okozta, hogy amikor belépett a félhomályos el csarnokba, a kínzó napsütés
megsz ntével valamit enyhült a fejfájása. Nem ment egyenesen sem a Ted-féle szobába, sem Hollyéba, el bb meg akarta tudni, van-e valamilyen üzenet a számára. Körülpillantott az el csarnokban, nem érdekl dik-e valaki a szokásosnál is jobban utána. Igen. A bejárat mellett jobbra egy húszas éveit taposó fiatalember kék öltönyben újságot olvas. A jó felépítés fickó olyan pozíciót választott, ahonnét tökéletesen megfigyelhette a jövés-menést, t azonban az els pillanatban nem lehetett észrevenni. Igen gyors pillantást lövellt csak Buchanan felé, ám ez a pillantás annál kíváncsibb volt. Viszont ahogy egy akcióban lév ügynökhöz illik, semmivel sem adta jelét, hogy felismerte volna. Tehát figyelik a szállodát, állapította meg Buchanan. De nem engem keresnek. Nem bizony, hanem Hollyt. Buchanan sem mutatott érdekl dést a sarokban üldögél férfi iránt, hanem odament a portához, kivárta, amíg a recepciós eligazít egy másik vendéget, majd odalépett hozzá. - Parancsol, uram? - Nincs valami üzenet a számomra? A szobám száma... A recepciós mosolyogva várt. - A szobaszámom... - Igen? - ...A fenébe. - Buchanannak felszökött a pulzusa. -Elfelejtettem. A kulcsot ott felejtettem az asztalon, és sajnos a számra sem emlékszem. - Ez nem gond, uram! Mindössze a nevére vagyok kíváncsi, a számítógép azonnal megmondja. - Victor Grant - jött ki automatikusan Buchananból. A recepciós beütötte a nevet a gépbe, majd hümmögve nézte a képerny t. Összevonta a szemöldökét. - Ne haragudjon, uram, de ilyen néven nem jelentkezett be senki. - Pedig kell, hogy legyen. - De nincs, uram! Jézusom, esett le a tantusz hirtelen Buchanannak. -Persze, rossz nevet adtam meg magának. Brendan Buchanan! nézze. - Hogyhogy rossz nevet, uram? Nem értem. - Színész vagyok, itt forgatunk. A szerepem szerinti figurát hívják
Victor Grantnek. Annyira hozzászoktam már, hogy így szólítanak, hogy... szóval nagyon beleélem magam, niert Oscar-gyanús a szerep... meg kéne nyerni. - Milyen filmet forgatnak, uram? - Látta a Könnyed életet? - Hogyne, uram, minden filmet megnézek, amelyet itt forgattak New Orleansban. - Nos, ez annak a folytatása. - Igen, már meg is van, Brendan Buchanan. 1214-es szoba. És sajnos semmilyen üzenetet nem kapott. A recepciós nem adta föl. - És milyen filmben játszott még, uram? - Semmiben, mert mostanáig csak színpadon játszottam. Ez lesz a nagy áttörés. Köszönöm. Buchanan elindult a lift felé. Megnyomta a hívógombot és mereven nézte az ajtót. Tisztában volt azzal, hogy a recepciós figyeli. Ne nézz hátra! Ne nézz hátra! Victor Grant? Kezdesz megbolondulni, haver! Amikor kijöttél a kórházból, ugyanezt a hibát követted el. A n vérnek azt mondtad... Nem. Az egy másfajta hiba volt. Azt mondtad, hogy Peter Lang vagy. Most meg, hogy... Már a neveket sem bírod észben tartani. Hasogatott a feje, mintha sose akarna elmúlni az átkozott fejfájás. Végre kinyílt az ajtó. Miközben a lift suhant fölfelé, Buchanan nekivetette a hátát a falnak, a homlokát törölgette, s azon járt az esze, vajon nem lesz-e hirtelen rosszul. Nem szabad. Mozognom kell; Nem volt szándékában bemenni a szobájába. Csak azért ment oda a recepcióshoz, hogy megtudja, kapott-e üzenetet. Attól, hogy nem jutott eszébe a szobája száma, teljesen megrémült. Két szinttel a sajátja fölött kilépett a liftb l és a Hollytól kapott kulccsal kinyitotta Ted ajtaját. Nem kellett öt perc sem, hogy megtalálja Victor Grant útlevelét és a pisztolyt. Nagy kísértést érzett, hogy darabokra tépje az útlevelet és elégesse. Ez megoldana legalább egy gondot. Nem lenne bizonyíték, ami múltbeli figurájához köthetné. Viszont az is igaz volt, amit Hollynak mondott. Arra kellett az útlevél, hogy elhagyhassa az országot. És ahogy a dolgok alakulnak, még mindig szüksége lehet rá.
Victor Grant. Peter Lang. Brendan Buchanan. Válassz egyet, az isten verje meg! Légy következetes. Miért vagy most itt? Juana miatt. Hol lehetett tegnap éjjel? Miért szúrtak le? Valaki meg akarja akadályozni, hogy segítsek neki? Figyelj! Mit fogsz most tenni? A fenébe, de ki is leszek? Holly. Még vele is akad egy kis... Kinyitotta a szekrényajtót és talált egy barna sportzakót Ted ruhái között. Bár a fickónak szélesebb volt a válla, jobban állt Buchanannak, mint számította. Zsebre vágta az útlevelet, a pisztolyt pedig a szíja mögé dugta a hátán, figyelve, nehogy kilátsszon a zakó alól. Amikor kilépett az ajtón, nem látott senkit a folyosón. Most irány Holly szobája. Kétajtónyival odább volt, és miközben Buchanan odafelé ment, egyfolytában a kék öltönyös járt a fejében lent az el csarnokban. Ha figyelik a szállodát, nem logikusabb, ha valakit beraknak a lány szobájába, hogy elkapják, amint felbukkan? Talán jobb lenne kimaradni ebb l. Okosabb lenne egyenesen a lifthez menni. Jelentkezzen ki Holly maga a hotelb l vagy csinálja meg helyette Ted. Most hogy nálam van már az útlevél meg a pisztoly, talán jobb lenne, ha... Buchanan lassabbra fogta lépteit, gondolkodott. Minél tovább vár Holly, annál nagyobb lesz a lehet sége, hogy valaki valóban várja a szobájában. Na és? Mi közöm nekem ehhez? Ha valami történne vele, akkor megint eggyel kevesebb dolog van, ami miatt aggódnom kell. Aztán odaért az ajtóhoz, vett egy mély lélegzetet és bekopogott. - A takarítószolgálattól vagyok - mondta. Kis id múlva újra próbálkozott, majd a kulccsal kinyitotta az ajtót. A szoba üres volt. Jóval kevesebb id alatt csomagolt be, mint ahogy korábban megtalálta a pisztolyt és az útlevelet. Csak akkor tevékenykedett figyelmesebben, amikor a lány fehérnem jét
csomagolta össze. A lány igazat mondott. Valóban nagyon drága, márkás fehérnem je volt. Buchanannak tetszett a tapintása. A lánynak nyilván meg kellett adnia egy hitelkártyaszámot, amikor bejelentkezett. Buchanan talált a tévé mellett néhány kijelentkez blankettát, kitöltött egyet és az ágyon hagyta. Örült, hogy a lánynak nem volt csomagja, miközben a t zlépcs n cipelte lefelé a két b röndöt, aztán kilépett a szolgálati bejárón. Egész id alatt a fehérnem selymes tapintása járt a fejében. Milyen rég volt már, hogy intim kapcsolata volt egy n vel. Nem a szexr l van szó, hanem valóban a bens ségességr l. Annak már hal éve. Hol vagy Juana? 8 A cipekedést l és persze a szikrázó napsütést l megizzadt. Oldalsebe miatt az egyik b röndöt a bal kezében vitte, a másikat pedig a bal hóna alatt. A kipufogógáztól, amely a kocsikból áradt, még jobban fájt a feje és hányingere támadt. De legalább a taxi ott várt rá, ahol ígérte. Amikor a sof r meglátta, hogy kínlódik Buchanan a b röndökkel, kiszállt. - Hadd segítsek, uram! - Kösz. - Buchanan odacsúsztatott neki tíz dollárt, ekkor vette észre, hogy Holly mellett még valaki ül. Buchanan felvonta a szemöldökét. Miközben a sof r berakta a b röndöket a csomagtartóba, Buchanan beült harmadiknak a hátsó ülésre a szögletes arcú férfi mellé, aki pontosan úgy nézett ki, mint egy egyetemi futballcsapat sztárja. - Nos, Ted, rég nem találkoztunk. A szélr l Holly d lt el re. - Úgy gondoltam, utazhatunk együtt is, minek másik kocsi? Fölvettük, amíg maga távol volt. - Kösz a segítséget, Ted! - Miféle segítséget? - Pontosan err l beszélek. - Talán kérnie kellett volna. - Magának meg tudnia kellett volna. - Mint ahogy magának is szólnia kellett volna, hogy ne menjen be engedély nélkül a szobámba. Nem tetszik a gondolat, hogy valaki a holmim között turkál. És ez meg az én zakóm magán. - Jó megfigyel , fiam! Nos, mit gondol, Ted, ugye nem is áll rosszul? Itt van a kulcsa. Holly megpróbálta leszerelni ket. - Megtalálta, amit keresett?
- Azonnal. Ted nem valami gyakorlott az ilyesmiben. - Hééé - kiáltott föl Ted. - Igen, tökéletesen megértem, ha dühös vagy - szólalt meg Holly. Amikor észrevettem, akkor tényleg illett volna segítenem magának, hiszen most engedték ki a kórházból. Egy barátnak illik segíteni. - De ez a pasas nem a barátunk - jegyezte meg Ted. - Ted! - szólt rá megrovóan a férfira Holly, aztán megint Buchananhoz fordult: - Nézze, ne haragudjon! Ne feledje, hogy a maga ötlete volt, hogy elköltözzünk. Ha ragaszkodik a melodramatikus gesztusokhoz, hogy elijesszen, akkor ne várja el azt is, hogy együttm ködjem magával. - Akkor talán menjünk vissza a szállóba, hogy bemutassam annak a palinak, aki magára vár az el csarnokban. Hollynak összesz kült a szeme. - Ez ugye vicc, nem igaz? - Nem úgy nézett ki, mint akinek fejlett a humorérzéke. - Ez megint valami baromság - szólt közbe Ted. - Ugy van, Ted, valóban baromság - mondta Buchanan. - Engem valóban nem érdekel, baja esik-e, de amíg Holly meg én nem rendezünk el bizonyos dolgokat, addig nem bánnám, ha neki nem görbülne meg egy haja szála sem. - Hagyja már abba! Miért ijesztget már megint? - Hova lesz, uram? - érdekl dött a sof r, aki épp akkor ült be a volán mögé. - Kimerített ez a meló - jegyezte meg Buchanan, és megdörzsölte verejtékez homlokát. - Azért jöttem, hogy lazítsak. Azt hiszem, egy kis hajókázás a folyón jót tenne. Tudja mit, vigyen minket a Toulouse Street-i kiköt höz! Mindjárt fél három. Talán még elérjük a Natchezt. Amikor a taxi besorolt a forgalomba, Holly megszólalt: - Ahhoz képest, hogy állítólag még sosem járt New. Orleansban, egész jól ismeri a turistalátnivalókat. - Olvastam róluk az útikönyvben. - Persze. És mikor? Amíg eszméletlen volt? 9 Miközben a fedélzeti hangszórókból zengett a Way Down South in Dixie, a színesre pingált lapátkerekes g zhajó kiúszott a kiköt l, és elindult felfelé a Mississippin. Utasok százai szorongtak a háromszintes hajó korlátai mellett, nézték a dokkokat, a raktárakat, az
olajfinomítót, az 1812-es háború csataterét és a polgárháborús id k el tti jellegzetes ültetvényes udvarházat. Az utasok élvezték a napot, Buchanannak azonban érzékeny volt a szeme a fényre, ezért a hajó végében beült egy erny alá. Holly ott ült mellette. Az utasok a korlátok mellett tolongtak, így kisebb volt az eshet sége, hogy valaki belehallgat a beszélgetésükbe. Holly megcsóválta a fejét. - Nem értem, minek ez a hajókázás? - Ez az úgynevezett kiküszöbölési eljárás - felelte Buchanan, aztán belekortyolt a kólájába, amit a beszálláskor vett magának és Hollynak. - Muszáj gondolkodnom egy kicsit. - Lenyelt három tabletta Tylenolt, behunyta a szemét és a fejét hátrahajtotta. - A kórházban kellett volna még maradnia. - Túl sok a tennivalóm - felelte Buchanan. - Például meg kell néznie a sáros folyót. Tednek nem tetszett, hogy maradnia kellett a csomagokkal. - Maga mondta, hogy beszélgetni akar. Az a helyzet, hogy ehhez nem kívánom a pasas társaságát. így még követni sem tud minket. És rövidesen olyan messzire leszünk, hogy nincs az az adó-vev , ami utolérne. Jut eszembe, maga hol rejtegeti a magáét? A retikülben? Vagy talán...? - Buchanan a n mellkivágása felé intett. - Oké. - A n megsemmisülten nyúlt be a ruhája alá, és kivette a miniat r mikrofont és az adót a melltartójából. - Maga nyert. - Ez túl egyszer volt. - Buchanan kikapcsolta az adóvev t, miközben tudatosodott benne, hogy a n testmelegét érzi rajta. - Honnan tudjam, hogy nincs másik? - Ennek csak egy módja van. De ha nem engedtem megmotozni magam a vonaton a fülkében, akkor itt még annyira sem... - Mir l akar velem beszélni? - El ször is, mit gondol, ki akarta magát megölni? És nagyon kérem, hagyja ezt a dumát, hogy véletlen volt. - Hogy ki? Igen, ez itt a nagy kérdés, nem igaz? - Az egyik nagy kérdés. A dolog azóta gyötörte Buchanant, hogy magához tért a kórházban. Ha hangosan gondolkodik, legalább Holly addig sem firtatja a szerepét a Scotch Szódával kommandóban. - Nyissa ki a táskáját! A n engedelmeskedett. Nem talált Buchanan magnót.
- Oké, valamennyit elmondok magának. Nem hazudtam, amikor azt mondtam magának, hogy egy barátomat megkeresni jöttem New Orleansba. - Egy pillanat erejéig habozott, folytassa-e. - Egy n t. Megint gondolkodott. - A dolog nem titkos. Nem látom okát, miért ne... Szóval hat éve hallottam róla utoljára, mostanában viszont kaptam t le egy üzenetet, hogy segítsek neki. Tudnia kell, hogy a barátom roppant független személyiség. Nem az a fajta, aki segítséget kér, hacsak nincs komoly bajban. - Ez a barátja, ez a szerelme is volt? - Maga most komoly újságíró vagy pletykalapoknak dolgozik? Erre a kérdésre az a válaszom, hogy semmi köze hozzá. Holly várt. Buchanan beharapta az alsó ajkát. - A szerelmem lehetett volna. Igen, talán. Még össze is házasodhattunk volna. -De...? - Nos, legyen elég annyi, hogy akkoriban komoly problémát okozott számomra, kicsoda is vagyok valójában. - Múlt id ben beszélek?, kérdezte magától Buchanan. - Lényeg az, tegnap este tizenegykor kellett volna találkoznunk a Café du Monde-ban. Nem jelent meg. A fickó a késsel viszont igen. - Amikor hátrad lt a széken, Buchanan hátába nyomódott a pisztoly. Ebben a pillanatban értette meg, hogy azért nem lett komolyabb a sebe, mert a kés beleakadt a pisztolyba. Amint fölfogta, milyen közel ment el mellette a halál, megint verejtékezni kezdett. A szája viszont kiszáradt. Zavarában ivott egy korty kólát. - Vajon véletlen volt, hogy az a férfi pont akkor pont engem nézett ki magának, amikor a barátomra vártam, aki történetesen nem is jött el? Megpróbálok nyitott aggyaj közeledni a dologhoz, egészséges szkepticizmussal. De nehéz ezt a véletlent nem figyelembe venni. Arra kell gondoljak, hogy a barátom és az a késel valamilyen összefüggésben van egymással. - Hogy az a férfi megpróbálta megakadályozni, hogy a barátjával találkozzék? - Hacsak magának nincs jobb elképzelése. - Hát, ebben a logikában egyvalami zavar engem. Mivel a n nem jelent meg, maga nem tudhatta meg, mit akar, tehát miért kellett magát megakadályozni?
- Vagy talán... Buchanan szívverése felvette a g zhajó dohogásának ritmusát. - Talán valaki attól félt, hogy ha a lány nem jött el, annyira felizgatom magam, hogy most már juszt se állok meg, amíg meg nem találom, hogy megtudjam, mit akar. - Buchanan hangja megkeményedett. - Ha így van, jogos a félelme, mert pontosan ezt fogom csinálni. 10 A g zhajó éppen a folyó egyik kanyarulatában járt. - A kórházban említette még, hogy mutatni akar valamit. Holly kiegyenesedett. - Igen, de akkor nem adott rá alkalmat. - Mert el bb vissza akartam kapni a holmijaimat. Most már nálam vannak. - A fejfájása ellenére Buchanannak össze kellett szednie minden erejét. Végig kell játszania a játszmát. - Bármit készséggel megnézek, amit mutatni akar. Csak hogy eloszlassam a gyanúját. A barátomnak kell segítenem. De nem tudom megtenni, ha maga állandóan közbeavatkozik. Tegye fel a többi kérdését! Essünk már túl az egészen! Holly kinyitotta a táskáját, aztán Buchanan arcát tanulmányozta, mintha kételkedne valamiben. Végül el vett három újságkivágást egy borítékból. . Buchanan kíváncsian vette el t le ket, aztán egy pillantást vetett az els dátumára. - Ez hatnapos - jegyezte meg és a homlokát ráncolta. Még er sebbek lettek a ráncok, amikor megpillantotta, hogy Fort Lauderdale-i keltezés ek. HÁROM EMBER LELTE HALÁLÁT EGY ROBBANÁSBAN FORT LAUDERDALE - Röviddel éjfél el tt nagy erej pokolgép robbantott föl egy autót a Paul's-on-the-River étterem parkolójában, megölve az autó vezet jét, a 48 éves Robert Bailey oklahomai lakost és a vendégl l távozó két másik vendéget. Számos környékbeli autó megrongálódott. A helyszínen jelent s mennyiség megégett bankjegyet találtak, a hatóságok ezek alapján arra következtetnek, hogy a helyi kábítószer-keresked k között újult ki a háború. Buchanan szíve most már hevesebben vert, mint a hajó motorjának dohogása. Letette a kivágást, és Hollyhoz fordult. Semmi áron nem szabad a lánynak észrevennie a reakcióját. A feje most már kegyetlenül fájt. - Ennyi embert megölni! Szörny ! De mi köze ennek
hozzám? Miért mutatta meg épp...? - Tagadja, hogy ismerte Baileyt? - Nem tudok semmit err l a dologról. És pontosan ez az igazság, gondolta magában Buchanan. Megpróbált nyugalmat er ltetni magára, a belsejében viszont háborogtak az érzelmek. Holly hunyorogva pillantott rá. - A legtöbbször úgy mutatkozott be, hogy a nagy Bob Bailey. Ez talán felfrissíti a memóriáját. - Soha nem hallottam róla. - Jézusom, Buchanan, maga az agyamra megy. Mind a ketten jól tudjuk, hogy Cancunban botlott magába. Ugyanis én is ott voltam. Buchanfln úgy érezte hogy villám csapott belé. - Az étterem sarkából figyeltem magukat - magyaráz ta Holly. - A Club Internacionalban volt a dolog. Mindent láttam. Ott kezd dött a baj. Amikor Bailey belegyalogolt a maga egyik korábbi életébe. Buchanan közel járt, hogy elárulja döbbenetét. - Az a két kábítószer-keresked gyanakodni kezdett, amikor Bailey magát Crawfordnak szólította Potter helyett. Levitték magát a tengerhez. Bailey maguk után ment. Kés bb mondta is nekem, hogy majdnem otthagyta a fogát. Maga lel tte a két drogkeresked t meg a test rüket, aztán elrohant az éjszakában. Baileyt letartóztatták, mert azt hitték, tette. - Maga nem is újságot ír, hanem regényt. Mikor volt ez állítólag? Soha nem jártam Cancunban. - Mint Brendan Buchanan valóban soha, de mint Ed Potter, nagyon is ott volt. Mondtam, hogy ott voltam az étteremben. Mindent láttam. Hogyhogy?, cikáztak Buchanan agyában a gondolatok. Hogyan került oda? Honnan tudta, hogy ott leszek? - Maga észre is vett Méridában a börtön el tt, hogy fényképezem magát - folytatta Holly. - Ez persze nem bizonyítja, hogy ismerte is Baileyt, bár láttam, amikor a rend rök bevitték t is a börtönbe. Kés bb viszont, már Fort Lauderdale-ben, a Hatos dokknál megint észrevett, hogy fényképezem magát és Baileyt, ahogy a csatornán két egymás mellé úszó csónakban beszélgetnek. Már a képeket is mutattam. - Tényleg mutatott képeket, és elismerem, hogy az egyik pali valóban nagyon hasonlít hozzám. De nem én vagyok az - mondta Buchanan. -
Az igazság az, hogy nem is jártam Fort Lauderdale-ben. - Elhiszem. - Na végre. - Nem is járt. Mint Brendan Buchanan. Viszont Victor Grant néven bizony ott volt. Buchanan kiábrándultan rázta meg a fejét, mint akit meg rjít a lány szövege. - És azokon a képeken, amiket mutatott, az egyik ember Bailey lelt volna? Most Hollyn volt a hitetlenkedés sora. - Nem értem - szólalt meg Buchanan. - Maga ismerte ezt a Baileyt? Követte? Vagy mi? Miért érdekli ennyire, hogy...? - Nem t követtem, hanem magát. És hogy miért érdekel? Mert nekem dolgozott. Buchanan gyomra összerándult. Két gyerek rohant el mellettük, anyjuk idegesen futott utánuk és kiabált, hogy vigyázzanak magukra. Buchanan hálásan vette ezt a rövid közjátékot. - Ó, persze akkor még nem dolgozott nekem, amikor magába futott Cancunban - magyarázta Holly. - De utána... hogy is mondják maguk?... beszerveztem. Ezer dollárt kapott, plusz költségtérítés. Baileyre tényleg rájárt a rúd anyagilag. Nem kellett kétszer kérnem. - Jó sok pénz ez, honnan van ennyi egy újságírónak...? - Nagy sztori, nagy költségkeret. - Nem fog örülni a szerkeszt je, hogy aztán a sztori mégsem áll össze. Hollyt majd szétvetette a düh. - Maga másik bolygón él? Vagy azt is tanítják a kémiskolában, hogy a nyilvánvalót is közönyös pofával letagadják? Vagy már annyira elveszítette a kapcsolatát a valósággal, hogy maga is azt hiszi, mindez nem történt meg? Vagy valaki mással történt? Még akkor is, ha ez a másvalaki egyébként maga? - Sajnálom, ami Baileyvel történt - feleke Buchanan. - Komolyan mondtam, amit mondtam. Szörny ség. De higgye el, semmi közöm hozzá! Ki tette, kérdezte magától Buchanan. És hogyan? A válasz hirtelen teljesen világos lett. Nyilván plasztikbombát tettek a h táska falába, amelyet odaadtam neki. Amikor beszállt a kocsiba, nyilván kinyitotta és... A detonátor attól lépett m ködésbe, hogy kinyitotta.
De mi van, ha akkor nyitja ki, amíg együtt vagyunk? - Mi baj? - kérdezte Holly. - ...Hogy? - Megint elsápadt. - Csak nagyon fáj a fejem. - Már azt hittem, hogy attól, amit a második cikkben látott. - A második? A második miben? - Buchanan tekintete a második kivágásra tévedt, amelyet a kezében tartott. CSALÁDI DRÁMA FORT LAUDERDALE - Egy rémült szomszéd telefonhívására szállt ki a rend rség, mert állítólag lövéseket hallottak a plantationbeli Glade Street 233. sz. házból. A hatóságok a lakásban leltek rá a 34 éves Jack és a 30 éves Cindy Doyle holttestére. A vizsgálat jelenlegi szakaszában a rend rség feltételezi, hogy Mr. Doyle, felesége rákbetegsége miatti elkeseredésében, álmában végzett nejével, aztán a 38-as rövid csöv pisztolyt maga ellen fordította. Buchanan újraolvasta a hírt, aztán megint, aztán megint. Megsz nt számára a külvilág, a hajó mozgása, a motorok dohogása, a lapátkerekek csobogása. Nem látta a tömegél a korlátnál, a fákat a folyó partján, nem érezte, ahogy a nyirkos leveg az arcába csap. Csak bámult a kivágott cikkre. - Részvétem - jegyezte meg Holly. Buchanannak id be telt, amíg megértette, mit mondott Holly, de nem válaszolt. Egyre csak a cikk bet ire meredt. - Tagadni akarja, hogy ismerte ket? De né is próbálja - mondta Holly. - Lefényképeztem magát Jack Doyle társaságában, ahogyan Baileyvel együtt is. - Nem - szólalt meg végre Buchanan, aztán rettenetesen lassan letette a kivágást, és tekintetét Hollyra emelte. A fejében egymást kergették a gondolatok, mit is jelent az, amit olvasott. És most el ször hosszú titkos ügynöki gyakorlata során megtette azt, amit korábban soha. Kilépett a szerepéb l. - Nem. - Úgy érezte, menten kizuhan a székéb l. - Nem tagadom, ismertem Jack Doyle-t. És Cindyt, a feleségét. t is ismertem és szerettem. Nagyon szerettem. Holly fürkész szemmel figyelte. - Korábban véletlenr l beszélt, illetve, hogy több volt ez annál, amikor a barátja nem jelent meg a Café de Monde-nál, hanem helyette egy fickó, aki leszúrta magát. Én
ugyanezt éreztem, amikor ezt olvastam. Ismerte Baileyt - meghalt. Ismerte Jack Doyle-t és a feleségét - k is halottak. És mindez ugyanazon az éjszakán. Mi ez.:.? Épp most vettem észre valamit. - Mit? - Az arcát, ahogyan néz. Maga baromi jó színész. De senki nem lehet olyan nagy. Maga tényleg nem tudta, hogy Baileyt és Doyle-ékat meggyilkolták. - így van. - Buchanannak annyira kiszáradt a torka, hogy alig bírt megszólalni. - Tényleg nem tudtam. - Szúrt a szeme, amikor az újabb kólásdobozért nyúlt és felpattintotta. Egy futó pillantásig makacsul azzal próbálta áltatni magát, hogy becsapják, a cikk-kivágások nem eredetiek. De ahogy utólag visszagondolt, Bailey és a Doyle házaspár halála az akció szempontjából annyira igazolhatónak, taktikailag annyira logikusnak nt, hogy minden kételye eloszlott. t valóban átverték. De nem Holly volt az, aki átverte. - Vagy talán valóban véletlen egybeesés - folytatta Holly. - Talán Jack Doyle tényleg véletlenül ugyanazon az éjszakán végzett a feleségével, amikor Baileyt megölte a robbanás. - Nem. - Maga szerint kett s gyilkosság volt? - Nem lehetett más. - Miért olyan biztos benne? Buchanan a cikkre mutatott. - ,,...aztán a 38-as rövid csöv pisztolyt maga ellen fordította." Kizárt dolog. - Nem értek valamit. Miért baj, hogy 38-ast használt? - Rövid csöv pisztolyt? Ez a Jack Doyle - mondta Buchanan - exSEAL kommandós volt. - Tudom, ez a haditengerészeti kommandó. De még mindig... - A fegyveréb l élt. Neki a harmincnyolcas rövid csöv csupán játékszer volt. Igaz, volt ilyen is a házban - a feleségének. Hogy meg tudja magát védeni, ha Jack nincs otthon. Jacknek egyéb fegyverei is voltak odahaza. A számára egy 9 mm-es pisztoly lett volna megfelel , mondjuk egy félautomata. És annyira szerette a feleséget, hogy a szívem belesajdult. A felesége valóban gyógyíthatatlan rákos volt, valószín leg bele is halt volna. De még nem szenvedett annyira, hogy ne viselte volna emberi méltósággal. Ha elérkezett volna ez a nap - és Cindy kérte volna rá -, Jack nem választott volna olyan fegyvert,
amelyet maga nem néz semmire. - A maga világa elég távoli a számomra - mondta Holly. - Hogy az is etikai kérdés legyen, milyen fegyverrel kövessen el az ember gyilkosságot és milyennel ne... - Jack nem volt rült. Egy pillanatig se higgye, hogy... - Nem - szólt közbe Holly. - Nem err l beszélek. Hanem pontosan arról, amit mondtam. A maga világa nagyon távoli számomra. Ez nem értékítélet. Az apám ügyvéd. Nem engedné meg a fegyverviselést. El ször én is akkor láttam el ször, amikor egy Los Angeles-i bandaháborúról tudósítottam. Buchanan várt. - Nos - szólalt meg ismét Holly. - Ha ez kett s gyilkosság volt, akkor ki tette? Ugyanazok, akik végeztek Baileyvel? Buchanannak lüktetett a halántéka, beleivott a kólájába, és a doboz címkéjét bámulta. - Nekem egyikhez sem volt közöm. - Még el se olvasta a harmadikat. Buchanan félve fordította a kivágásra a tekintetét, nem tudta, mi várhat még rá. NEM TALÁLJÁK A HOLTTESTET FORT LAUDERDALE - A búvárok folytatják a kutatást Victor Grant holtteste, annak a kocsinak a feltételezett utasa után, amely tegnap éjjel áttörve az Oakland Park Boulevard korlátját, az óceánba zuhant. A járm ben talált számos üres sörösdoboz alapján a hatóságok úgy vélik, Grant ittas állapotban elvesztette uralmát a kocsi felett. A kocsiban b röndöt talállak, valamint egy széldzsekit, amelynek zsebében Victor Grant névre szóló papírok voltak. A rend rségen úgy gondolják, hogy a tetemet a víz kisodorta a kocsi nyitott ablakán, és vélhet en beszorult az oszlopok közé valahol a dokkok környékén. Buchanan úgy érezte magát, mint a búvár, aki egyre mélyebbre merül, és soha nem éri el a tenger fenekét. - Azért nem harcoltam foggal-körömmel, amikor vissza akarta szerezni Victor Grant útlevelét - magyarázta Holly -, mert minden egyes oldalát lefénymásoltam. Vannak képeim magáról Fort Lauderdale-b l. Kölni tudom magát Baileyhez. És persze Doyle-hoz is. Ez a cikk bizonyítja, hogy volt egy bizonyos Victor Grant Fort Lauderdale-ben azon az éjszakán, amikor Bailey és a Doyle házaspár meghalt. Az el bb azt mondta, hogy a szerkeszt m nem fog örülni,
hogy nem áll össze a sztori. Nekem úgy t nik, csodaszépen összeáll. Buchanan érezte, hogy összerándul, mint a búvár, amikor a sziklás fenékhez ér. - Várom, hogy reagál - jegyezte meg Holly. - Most mi a véleménye a sztorimról? - Az igazi kérdés e mögött: Mit érzek, nem? - Nem értem. Buchanan megdörzsölte sajgó homlokát. - Miért teszi az embereket az ambíció ostobává? Holly, arra a kérdésre: Mit érzek, a válasz az, hogy meg vagyok rémülve. És magának is ugyanígy kéne éreznie. Jós vagyok, nem tudta? Tényleg meg tudom mondani a jöv t. És azoknak az ismeretében, amit most el adott, garantálhatom, hogy maga halott lesz holnap ilyenkorra. Holly zavartan pislogott. - És - folytatta Buchanan rekedten - ha nem játszom el életem legjobb alakítását, akkor én is. Mert azok az emberek, akik megölték Baileyt és a Doyle házaspárt, tesznek róla. Nem világos ez magának? Ezt akarta t lem hallani? Remek kis idézet lenne a cikkében. Csak kár, hogy nem fogja tudni megírni. - Persze hogy fölhasználom. És az se érdekel, ha maga letagadja... - Maga nem hallgat rám! Buchanan olyan er vel kiáltott föl, hogy többen a korlátnál rémülten fordultak feléjük. Közelebb hajolt hát Hollyhoz, és rekedten ezt suttogta: - A maga világában az emberek attól rettegnek, hogy tetten érik ket törvényszegés közben. Az én világomban az emberek maguk alkotják a törvényeket. Ha úgy érzik, sarokba szorították ket, akkor lelövik magát vagy lehajítják egy toronyház tetejér l, esetleg elütik egy autóval, aztán elégedetten elmennek vacsorázni, mert azt hiszik, jogosan cselekedtek: megvédték magukat. Totál biztos, hogy meghal huszonnégy órán belül, ha nem talál ki valamit, amivel meggy zi az irányítóimat: nem jelent veszélyt a számukra. Ha én rettegek, akkor maga rült, ha nem! Holly a férfi arcát fürkészte. - Ez megint színjáték. Megpróbál rávenni, hogy vonuljak vissza. - Feladtam - jelentette ki Buchanan. - Vigyázzon magára, ha akar! Higgye el, én mindent elkövetek, hogy megvédjem magam!
11 Buchanan besétált a Crowne Plaza el csarnokába. Míg a liftre várt, látta, hogy a kék öltönyös pasast leváltották egy joggingosra. Ez is tettette, hogy újságot olvas. Igaz, mit is lehet egy szálló el csarnokában csinálni, ha az ember valakit megfigyel? Ez a figura az el klónja volt. húszas éveinek végét taposta, keménykötés , rövid hajú férfi volt, átható tekintettel. Ez is katona, állapította meg magában Buchanan. Ahogy az el bbi is. Egy civil hírszerz szervezet mindenféle változatban képes produkálni személyi követ ket. Ezzel szemben a katonaiak mintha mindenben hasonlítanának egymásra: nemre, korra, felépítésre, típusra és hajviseletre való tekintettel. És volt valami egységes, fegyelmezetten együgy a viselkedésükben. Hollyra várnak, gondolta magában. Beszállt a liftbe, felment a tizenkettedik emeletre, és el vette a kulcsát. Holly felfedezései a g zhajón, oldalsebének sajgása és állandó fejfájása teljesen kivették az erejét. A félelem elérte a célját. Pihennie kellett. És gondolkoznia. Amikor kinyitotta az ajtót... Hárman vártak rá. Nem rejt ztek el, ültek a szobában, nyilván nehogy megrémüljön és védekezzék. Alan, a testes figura, aki néhány napja kihallgatta az alexandriai lakásban, az ágyon ült. Akkor barna sportzakó volt rajta. Most ismét sportzakót viselt, ám ezúttal kék kockásat. Az ül garnitúra szófáján egy izmos férfi - Putnam rnagy - és egy csinos sz ke n - Weller százados - foglalt helyet. Mindketten civilben: az rnagy homokszín öltönyben, a százados fehér selyemblúzban és kék szoknyában - mindkett sz k volt, minden kétséget kizáróan azért, hogy elvonja a figyelmet a két férfiról. Buchanan jobb kéz felé pillantott, nincs-e valaki a fürd szobában. A szekrény nyitva volt, nem volt senki belül. Kivette a kulcsot a zárból, és becsukta az ajtót. Aztán elindult feléjük a szobába, amely ragyogott a kés délutáni nap fényében. - Százados - üdvözölte az rnagy Buchanant. Buchanan biccentett és megállt másfél méterre a látogatói el tt. - Nem látszik meglepve, hogy itt talál minket - szólalt meg az rnagy. - Még a Farmon volt egy kiképz m, aki azt szokta mondani: „Egyvalamire készülhetnek csak fel, a váratlanra."
- Nem rossz tanács - jegyezte meg a n . - Úgy hallottam, ki akarták rabolni és megszúrták közben. - Ezt tényleg nem vártam. - Hogy van a sebe? - Gyógyul. Hol az ezredes? - Sajnos nem tudott jönni - felelte Alan. - Remélem, nem várakoztak sokáig. - Nem érdekli, hogy jöttünk be? Buchanan megrázta a fejét. - Százados - szólalt meg szemmel láthatóan rosszkedv en az rnagy -, látták magát az el csarnokban egynegyvenötkor. Vélhet en fenn járt a szobájában. Most visszatér ugyanide, holott nem látta senki elmenni. Merre járt az eltelt három órában? - G zhajókáztam. - Ez el tte vagy utána volt, hogy kijelentette az újságírón t a szobájából? - Tehát err l is tudnak? Utána. Egyébként az újságírón vel együtt voltam g zhajókázni. - Micsoda? - Weller százados el rehajolt, a blúza majd' szétrobbant a mellén. - Nem informálták, hogy éppen t keressük? - Annyit mondtak, hogy szándékukban áll lebeszélni t. Viszont olyan makacsul nyomozott utánam, hogy úgy döntöttem, magam próbálkozom a dologgal. Sikerült elijesztenem a sztorijától. - Maga...? Hogyan? - Azzal, hogy a saját érveit fordítottam ellene. Ezeket mutatta nekem. - Buchanan el húzta a cikk-kivágásokat a zsebéb l és lerakta a kávézóasztalra. Miután az magy felkapta és átfutotta ket, folytatta: - Bob Baileyr l van szó bennük, aki fölrobbant egy kocsiban. És Jack Doyle-ról meg a feleségér l, akik végeztek magukkal. Alan -fordult Buchanan ezután a férfihoz -, maga kihagyott néhány dolgot, amikor arról érdekl dtem, mi történt Fort Lauderdale-ben, miután eljöttem. Tudott Baileyr l és a Doyle házaspárról? - Nem t nt fontosnak, hogy beszéljek róluk. - Miért? - Minél kevesebbet tud Baileyr l, annál jobb. Ha kihallgatják esetleg, akkor a maga vallomása szintének fog hangzani. Ami pedig a Doyle házaspárral történt, nem akartuk terhelni magát azzal, hogy megtudja, akinek dolgozott, megölte a feleségét és végzett magával.
- Én meggy ztem az újságírót, hogy ami történt, valójában kett s gyilkosság volt. - Micsoda? Jesszusom! - kiáltott föl az rnagy. - Megkértem, gondolkozzék rajta mint hipotetikus helyzeten - felelte Buchanan. - Ha Baileyt azért ölték meg, mert engem zsarolt, ha Doyle-ékat meg azért, mert túl sokat tudtak és kapcsolatba lehetett ket velem hozni, ha a búvárok továbbra sem találják meg a hullámat, vajon meddig mennének el bizonyos emberek, hogy a Scoth Szódával csoportot - említette el ször! - mindenképpen titokban tartsák? Én nem hiszem, hogy jobban el tud valaki sápadni egy vörös hajú embernél. Hirtelén rájött, milyen veszélybe került, hogy egy els oldalas hírlapsztori nem éri meg, hogy az életét kockáztassa. Most épp taxiban hajt a reptér felé, ahol felül az els washingtoni gépre - és persze nem ír meg semmit. - Maga tényleg hisz neki? - Igen. Én ígértem meg neki, hogy megölöm, ha mégis megírja a cikket. Azért hiszek neki, mert tudom, hogy is hisz nekem. Csend borult a szobára. - Már kiszállt a dologból - szólalt meg Buchanan. Az rnagy és a százados egymásra pillantott. Na, gyerünk már, biztatta ket gondolatban Buchanan. Kapjatok rá a csalira! - Szükségünk lesz minden képre negatívostul - mondta Alan, és igazított a testhelyzetén. Az rnagy és a százados feléje fordultak, mintha eddig nem vették volna észre, mintha meglep dtek volna, hogy megszólalt. - Ez nem probléma - mondta Buchanan. - Már megígérte, hogy megkapom ket. A jóindulat jeleként - el húzott néhány képet a zsebéb l -, ezek voltak nála egyel re. - Maga szintén hisz neki, hogy tartja magát a megállapodáshoz? kérdezte az rnagy. - Jobban fél, semhogy felrúgja. - Biztosan igen meggy en beszélt vele. - Ez a szakmám. Hogy meggy legyek. Vajon benneteket meg tudlak-e gy zni?, kérdezte magától Buchanan. - Csinálhatott a képekr l másolatot, annak alapján rekonstruálhatja a negatívot - jegyezte meg az rnagy.
- Vagy valamennyit magánál tart - telte hozzá a százados. - Csak az a biztos, ha megszabadulunk t le. Alan ismét mocorogni kezdett, aztán fölállt az ágyról. - Én nem tudom. - Zavartan csóválta meg a fejét. - Az megoldana valamit is? Még ha likvidálnánk is, akkor is tarthatunk attól, hogy vannak elrejtett pédányai a barátainál. Nincs rá garancia, hogy mindet megtaláljuk. A félelem elég hatásos motiváló tényez . Ha Buchanan úgy gondolja, hogy sikerült közömbösítenie a helyzetet er szak nélkül, akkor talán menjünk tovább ezen a vonalon. Hiába sikerülne balesetnek beállítani a n halálát, akkor is lennének utóhatások. Gyanakodhatnak. A gyilkosság több gondot okozna, mint amennyit megoldana. Buchanan magában kicsit megkönnyebbült. t sikerült meggy znöm. Most már csak... Az rnagy a homlokát ráncolta. - Meg kell beszélnem a dolgot az ezredessel. - Magától értet dik - mondta Alan nem csekély gúnnyal. - Az ezredes mondja ki az utolsó szót. Az ügynökség itt nem számít. Csak maguk. Az rnagy színtelen hangon felelt: - Ugyanakkora hatáskörünk van, mint magának. Konzultálnunk kell az ezredessel ! A kurva életbe, gondolta magában Buchanan. Akkor csak haladékot kaptam. Gyorsan újabb megoldással próbálkozott. - Van még más is, amit meg kéne mondaniuk az ezredesnek. - Igen? - ...Hogy lemondok a rangomról. Döbbenten meredtek rá. -Amúgy is azt tervezték, hogy kivonnak az aktív szolgálatból, és legfeljebb kiképz nek lehet használni. Miért álljak meg félúton? Fogadják el a lemondásom. Ha leszerelek, akkor már semmilyen fenyegetést nem jelentek a maguk számára. - Fenyegetés? Mir l beszél? - érdekl dött az rnagy. - Azt hiszem, ez elég egyértelm . Itt a legnagyobb probléma én magam vagyok. A helyiség mintha hirtelen összezsugorodott volna. - Megismétlem, százados: mir l beszél? - szólalt meg az rnagy. - Nem kerültünk volna ebbe a helyzetbe, ha nem történik velem az, ami Cancunban és Fort Lauderdale-ben történt. Ha nem lennék útban,
semmi sem fenyegetné az akciót. Tegnap este se ki akartak rabolni, hanem olyasvalaki próbált leszúrni, aki maguknak dolgozik. - Ez hihetetlen - mondta a századosn . - Utcai fegyveres támadást úgy színlelni, mintha nem lenne profi akció. A kés miatt nem jutott a dolog el bb eszembe. A golyóhoz viszonyítva jóval bizonytalanabb. Tisztességes bérgyilkos soha nem folyamodna késhez. Egyébként is kockázatos, mert közvetlenül a célszemély közelébe kell férk zni. De aztán rájöttem, hogy az amat rnek álcázott profi akció a tökéletes megoldás. Bailey, Doyle-ék és én. Mindenki halott lehetett volna. A dolog kicsit gyanús, túl sok az egybeesés, de mindegyik haláleset megmagyarázható önmagában, nem kell el rángatni holmi összeesküvési teóriát. Ha meg még az újságírót is autóbaleset érné... A szobában senki meg sem moccant. - És mindez néhány fotó miatt - folytatta Buchanan. -Olyan képek, amelyen rajta van maga, rnagy és maga, százados, és persze az ezredes egy jacht fedélzetén Fort Lauderdale-ben. Nekem nem probléma, ha leleplez döm. Tisztában vannak vele, hogy soha nem említenék senkit. De maguknak és persze az ezredesnek a Washington Post címlapjára kerülni teljesen más ügy. Mindenféle dolog napvilágra kerülne. Most viszont nem kell tartaniuk semmit l, az újságíró lemondott a sztoriról. De még ha nem is sikerült elijeszteni, akkor sem jelenti, hogy akármilyen kapcsolatban vagyok a Scotch Szódával kommandóval, ha van rólam egy kép a maguk társaságában. Nem kell gyötr dniük, hogyan likvidáljanak. Én megteszem maguknak a szívességet, és magam szívódok föl. Mintha megdermedt volna a három ember. Végezetül az rnagy megköszörülte a torkát, aztán esetlen pillantást vetett el bb a n , majd Alan felé. - Tessék csak - biztatta Buchanan. - El ttünk van egy probléma, amit meg kell oldanunk. - Százados, tisztában van azzal, hogyan hangzott, amit az el bb felvázolt? - kérdezte az rnagy. - Meglehet sen direkt lehetett. - Inkább paranoid. - Kiváló - mondta Buchanan. - Senki nem adott parancsot a likvidálásomra, Azt játsszuk, hogy véletlen baleset volt, ami tegnap
este történt, pontosabban maguk szeretnék, ha annak látszana. Nekem ez teljesen közömbös. Az a lényeg, hogy értsék, mir l beszélek. Fölszívódom, így maguknak kett s védelem adódik. Holly McCoy nem ír meg semmit. Engem meg nem lehet kihallgatni, mert nyomom vész. - Szörny még hallani is magát, hogy így beszél - jegyezte meg az rnagy. - Örülök, hogy a megfigyelés mellett döntöttünk. Magának tényleg megártott a sokéves titkos ügynöki munka. - Azt hiszem, pihennie kéne - mondta Alan. - Hiszen ma eresztették ki a kórházból. Nyilván fáradt lehet. A n még hozzátette: - Megszúrták, megint beütötte a fejét, a maga helyében én... - Honnan tudja, hogy beütöttem a fejem? Nem szóltam róla senkinek. - Ez csak feltételezés volt. - Vagy attól az embert l hallották, akit megbíztak, hogy kinyírjon. - Százados, maga egyértelm en ki van borulva. Azt akarom pontosabban parancsolom -, hogy maradjon a szobájában, próbáljon meg pihenni, valamennyit aludni. Holnap reggel 9-kor visszajövünk, cs akkor folytatjuk a megbeszélést. Remélhet en addigra valamennyire összeszedi magát. - Higgyék el, én nem vádolom magukat, hiszen csak az akció biztonsága aggasztja magukat - magyarázta Buchanan. - De kérem, ne beszéljünk mellé! Felvillantottam egy alternatívát, hogy ne kelljen megölniük. Alan még egy ideig aggodalmas arccal figyelte Buchanant, aztán kiment is az rnagy meg a századosn után. 12 Buchanan alig állt a lábán, amikor odament az ajtóhoz és ráfordította a kulcsot. A beszélgetést l hasogatott a feje. Bekapott három Tylenolt és bement a fürd szobába, hogy a csapból vizet igyék. A szája kiszáradt, mohón nyelte a vizet. A szeme alatt a tükörben fekete karikák jelentek meg. Kezdek összeomolni, gondolta magában. A hálószobában ügyetlenül összerángatta a függönyt. Az oldalába nyilallott, amikor végignyúlt az ágyon. A sötétség jót tett neki. Az agya azonban nem állt le. Sikerült, amit akartam? Meggy ztem ket?
Nem értette, miért aggódik annyira Holly biztonságáért. Csak néhány napja találkoztak. Elméletileg ellenfelek voltak. A legtöbb bajt éppen a n okozta. Még az sem kizárt, hogy Jack és Cindy Doyle is miatta halt meg. Persze nem Holly ölte meg ket saját kez leg, hanem a saját emberei. Akárcsak Baileyt. Vagy ahogyan k akarják, hogy meghaljak. És már valóban halott is lennék, ha akkor jelen vagyok, amikor Bailey kinyitja a h táskát. Nyilván olyan alkalomra vártak, ami még egy újságíró gyanúját sem kelti föl. Holly McCoy. Csak nem vonzódom hozzá? - gondolta magában. Volt id , amikor bármit képes volt igazolni - egy újságíró megölését, akármit - azzal, hogy az akció biztonsága megkövetelte. Most azonban... Igen? Talán nem érdekelnek már az akciók. Vagy talán... Na, micsoda? Kezdek megint emberi lényként viselkedni. Jó, jó, de melyik emberi lényként? 13 - Újból kérdezem, mert tudni szeretném - mondta Alan a Pontiac kormánya mögül, amikor kihajtottak a Crowne Plaza el l. Putnam rnagy mellette ült, Weller százados el rehajolt a hátsó ülésr l. Tudott valamelyik jük valamit arról, hogy Buchanant likvidálni kell? - Abszolúte semmit - felelte a százados. - Én nem kaptam ilyen értelm instrukciót - mondta az rnagy. - És én sem - mondta Alan. - És ez a Jack és Cindy Doyle-eset? - kérdezte az rnagy. - Én azt hittem, hogy szimpla kis családi dráma. - Én is - felelte a százados. - Buchanan kijelentése, hogy ez szabályos kivégzés volt, teljesen készületlenül ért. En nem tudok olyan parancsról, hogy ket likvidálni kellett volna. - És ki akarta volna megölni Buchanant? - kérdezte Alan. - A rablási kísérlet még mindig logikusabban hangzik - mondta az rnagy. - Egy zsúfolt étterem el tt várakozó tömegben? - Alan megszorította a kormánykereket. - Zsebtolvaj biztosan ténykedik. De olyat még nem hallottam, hogy a zsebtolvaj el bb leszúrja az áldozatát, és utána akarja kivenni a tárcáját a zsebéb l.
- És mi van, ha pszichotikus rült volt az, akinek az a mániája, hogy minél nagyobb tömegben öl? - kérdezte a századosn . - Ez már logikusabban hangzik. - Alan ráfordult a Canal Streetre, hunyorgott a szembejöv kocsik lámpájától. - rültség, de van benne rendszer. - Az a helyzet, hogy Buchanan meg azt hiszi, mi tettük - jegyezte meg az rnagy. - Ez legalább akkora rültség. - Maguk szerint tényleg azt hiszi? - kérdezte a százados. - Ez a fickó remek színész. Hatás kedvéért mond dolgokat, és nagyon meggy tud lenni. - Engem sikerült meggy znie - mondta Alan. - De miért hazudna? - kérdezte az magy. - Hogy ködösítsen, összezavarjon minket és elterelje a figyelmet az újságírónör l. - Miért? - kérdezte ismét az rnagy. - Buchanannak valószín leg igaza van, amikor azt mondja, hogy az újságírót megölni csak több problémát okoz, mint amennyit megold magyarázta Alan. - Ha tényleg siker it komolyan ráijesztenie és nem írja meg azt a sztorit, akkor elértük a célunkat. - Túl sok a „ha". - Én is egyetértek Buchanannal - mondta a százados. - Szerintem jobb, ha nem teszünk semmit, és kivárjuk, mi lesz. - Ebben úgyis az ezredes mondja ki az utolsó szót -jegyezte meg az rnagy. Csendben hajtottak egy darabig. -De még mindig nem tudjuk...? Alan dühösen összehúzta a szemét, mert belevilágított egy fényszóró. - Mit nem tudunk? - kérdezte a százados. - Tényleg meg akarta volna ölni valaki Buchanant? Nem egy seggfej, hanem profi, aki parancsra dolgozik. De ha nem mi adtuk ki a parancsot, akkor kicsoda? 14 A szabály az, ha az ember kapcsolata nem jelentkezik a megadott helyen és id ben, és nem volt alternatívaként más hely megbeszélve, akkor az ember visszatér ugyanoda, ugyanakkor huszonnégy óra elteltével. Kis szerencsével most már a kapcsolatot nem akadályozza semmi. Ha azonban ekkor sem jelenik meg... Buchanan még gondolni sem akart erre. Végigvágott a francia negyed
zsúfolt utcácskáin. Szállt a leveg ben a dixieland, a blues, az emberek táncoltak az utcán, nagy volt a forgatag, de már senki nem viselt jelmezt. Buchanan most már nagyobb eséllyel tudta megállapítani, követik-e. Legutóbb azért volt felt , mert nem viselt jelmezt. Most egy volt az utca emberei közül, fel tudott szívódni a tömegben, és lerázni akárkit, aki követni próbálta. Voit valami déjá vu érzése, és fel is szisszent az oldalába merül kés emlékét l, amikor elhaladt a Jackson Square árnyas fái mellett, kipillantott a Decatur Streetre, és elindult a Café du Monde felé. Az étteremben nagy volt a tömeg most is, de korántsem akkora, mint Halloween éjszakáján. Most, hogy biztosan bejusson, már 10,15-kor ott volt a megbeszélt 11 helyett, ahogy Juaná-val érkeztek hat évvel ezel tt. Roppant türelmetlen volt. Igaz, ez egy pillanatra sem látszott rajta, kivárta, amíg rákerül a sor, és a pincér bekíséri a hátsó oszlopok közé, át a zajos vendégseregen egy kisasztalhoz, amelyet ugyanolyan zajos tömeg vett körül, mint a többit. Egészen véletlenül maga is ugyanitt ült volna le, hogy jól rálásson a bejáratra. Mégsem volt elégedett. Kellett neki valami plusz, hogy még biztosabb legyen a dolgában, ezért amikor felszabadult egy asztal a terem közepén, átült oda. Annak idején errefelé ültek Juanával. Azt már nem tudta, vajon nem pontosan ennél az asztalnál-e. így Juanának nem okoz nehézséget rátalálni, ha majd belép. Bejön, tekintete a tömeget pásztázza, aztán megállapodik arrafelé, ahol annak idején ültek, mire feláll, mosolyogva elindul felé és megöleli. Buchanan az órájára pillantott: 10.40. Nemsokára, gondolta. Nemsokára. Most is kínozta a fejfájás. Amikor a pincér odajött hozzá, a hely specialitását kérte; tejeskávét és porcukros süteményt. És vizet. Igazában erre volt csak szüksége. A kávé meg a sütemény csak ahhoz kellett, hogy leülhessen. A víz pedig ahhoz, hogy bevehesse a Tylenolt. Mindjárt. Juana. „Szeretlek - mondta akkor neki. - Azt akarom. hogy tudd, mindig különleges leszel nekem. Hogy mindig közel állsz hozzám. Esküszöm, ha egyszer segítségre volna szükséged, ha bajba kerülnél,
csak kérned kell, és én azonnal itt vagyok. Bármikor. Bárhol. Csak kérned kell. Nincs semmi, amit ne tennék meg érted." Buchanan meglep dött, mert nem vette észre, hogy közben a pincér meghozta a kávét, a süteményt és a vizet. Amikor lenyelte a tablettákat, meglep dött, ahogy az órájára pillantott. Tizenöt perc úgy elszállt, mint tizenöt másodperc. Egyre csak bámult a bejárat felé. „íme a lap, amit sose gondoltam, hogy elküldök. Remélem, komolyan gondolta, amit ígért. Ott és akkor, ahol a legutóbb. Számítok magára! KÉREM!" - Valami baj van, uram? - Hogy mondja? - Már félórája itt tetszik ülni, és nem tetszett se a kávéhoz, se a süteményhez nyúlni. - Félórája? - Mások is szeretnének leülni. - Várok valakit. - Akkor is, uram, az emberek... - Hozza ki még egyszer ugyanazt! És itt van még tíz dollár, hogy rabolom az idejét. - Köszönöm, uram! Buchanan csak nézte a bejáratot. Éjfél. Egy óra. Az emberek rápillantottak és összesúgtak. Kett kor már tudta, hogy nem fog jönni. Az isten szerelmére, mi történhetett vele? O kért segítséget. Miért nem engedi, hogy bebizonyítsa: mennyire szereti? 15 Összecsomagolt és a kijelent t kitöltve otthagyta az ágyon. Hajnali háromkor, amikor a személyzeti bejárón távozott, nem vette észre senki. Kilépett az árnyékból a Lafayette Streetre és leintett egy taxit. - Hová megyünk, uram? - A sof r be volt ijedve, mintha egy férfi, rönddel a kezében fenyegetést jelentene a számára hajnali háromkor. - Vigyen egy nonstop kocsikölcsönz höz. A sof r egy pillanatig viaskodott magával. - Pattanjon be! Elég kései az id a kocsikázáshoz. - Ugye? Buchanan beült a hátsó ülésre, és gondolkodott. Könnyebb lett volna
repül vel mennie oda, ahova igyekezett, de nem akart reggelig várni. Egyrészt mert az rnagy, a százados és Alan korábban is jöhetnek, és akkor megakadályozták volna ebben. Másrészt nem volt nála elég készpénz, hogy repül jegyet vegyen bel le, és ha hitelkártyával fizet Brendan Buchanan néven -, akkor nyomot hagy maga után. így viszont, bár szintén hitelkártyával bérel kocsit, nem marad nyoma, merre indult. Még New Orleansban nyoma vész. Ha szerencséje van, akkor az rnagy és Alan elhiszi, hogy azt teszi, amit nekik mondott és felszívódik. Egy tökéletes világban ezt megnyugtató gesztusként értelmezik és nem fenyegetésnek. Hogy ezt a meggy désüket er sítse, írt egy rövid levelet, borítékba tette, és odahelyezte az ágyra a kijelentkez nyomtatvány mellé. - Megérkeztünk, uram! - Micsoda? - Kiegyenesedett, kinézett az ablakon, és látta, hogy egy benzinkútnál vannak, mögötte pedig ott égnek a kölcsönz fényei. - Én a maga helyében vigyáznék a vezetéssel, uram! Nem néz ki valami jól. - Kösz, majd csak összekapom magam. Kifizette a taxit, aztán igyekezett nem mutatni, milyen er feszítésébe kerül cipelni a b röndjét, és hogy mennyire bántja a szemét az er s fény, amikor belépett a kölcsönz irodába. Nyúzott, szemüveges férfi tolta elé az rlapot a pulton. - Szeretném látni a hitelkártyáját és a jogosítványát. A biztosítási részhez elég egy szignó, az aljára teljes nevet kérek. Aztán maga elé vette a hitelkártyát és hangosan bet zte: - Buchanan. Brendan Buchanan. Bárcsak elmúlna ez a fejfájás! Juana. Meg kell keresnie Juanát. Egyetlen helyet tudott, ahol elkezdhette. 16 - El van intézve - mondta Raymond. Magángépének utasterében ült Alistair Drummond, fölnézett a jelentésb l, amit olvasott. A gép enyhén vibrált, ahogy egyre feljebb emelkedett. - A részleteket mondta. - A rádión az imént kapott üzenet szerint - felelte Raymond - tegnap a mexikói Történettudományi és Régészeti Intézet igazgatója egy autóbaleset során életét vesztette Mexikóvárosban, a Nemzeti Palota közelében.
- Tragikus - jegyezte meg Drummond. - Nincs valami bizonyíték, hogy Delgado a felel s ezért? - Akit Delgado a dologgal megbízott, rajta van a mi fizetési listánkon. Delgado ellen vall, ha erre kérjük, feltéve, ha garantáljuk a büntetlenségét. - Garantáljuk? - kérdezte Drummond, és felvonta a szemöldökét. - Úgy értem, ön. - Aggaszt, ahogy a névmásokat és a személyragokat keveri, Raymond! Nem szeretném feltételezni, hogy egyenl nek tekinti magát velem. - Dehogyis, uram! Még egyszer nem követem el ezt a hibát. - Ki lett már választva az utód? Raymond bólintott. - Olyan, aki az ügyünk mellett áll? Raymond megint bólintott. - A pénz pedig még lelkesebbé teszi. - Jól van - mondta Drummond megbicsakló, rekedt hangján. - Már nincs szükségünk a n re. Minden valószín ség szerint Mexikó következ elnöke Delgado, hacsak ki nem pakolunk. Tudassa vele, hogy tudjuk: parancsolta meg, hogy a régészeti intézet igazgatójával végezzenek... - Igen, uram! - Aztán ha elnök lesz, még nagyobb lesz a befolyásom. - A kezében lesz. - Nem lesz rá szükségem - javította ki Drummond. - Akkor talán szüksége lehet a n re. Az öregember annyira összevonta a szemöldökét, hogy mély ráncai már-már elárulták igazi korát. - Majdnem mindent elveszítettem miatta. Ha az emberei megtalálják... - Igen, uram? - ... parancsolja meg nekik, hogy azonnal öljék meg. KILENCEDIK FEJEZET 1 San Antonio, Texas Buchanan éjfélre érkezett a városba. A 10-es úton New Orleansból Baton Rouge-nak hajtott, elhaladt számos texasi kisváros mellett, keresztül Beaumont-on és Houstonon, végül... Mivel kegyetlenül fájt a feje és az oldala, kénytelen volt többször is
pihenni. Beaumont-ban egy motelben szobát bérelt, hogy le tudjon zuhanyozni és aludni két órácskát. A portás meg is lep dött, amikor délben már ki is jelentkezett. Ez nem volt szerencsés, ha ilyesmivel hívja föl magára a figyelmet. És az sem volt különösebben jó, hogy készpénz híján megint hitelkártyával kellett fizetnie a szobáért. Ezzel újabb nyomot hagy maga után. Igaz, mire Alan vagy az rnagy rálel a nyomra, addigra már messze jár, és továbbra sem tudják, hová megy. Persze ha a dossziéjában utánanéznének múltbéli megbízatásainak, akkor sejthetnék, de hat év óta, amikor Juanával találkozott, számtalan munkája volt. Sok id t vesz igénybe, míg összekötik a láncszemeket New Orleans és San Antonio között. Addigra már egészen máshol lesz. Gyorsétkez kben vett ennivalót, és vezetés közben ette a hamburgert, a sült krumplit, a fánkot, bármit, amib l energiát nyerhetett, és b ven öntötte le a kólákat. A kólában lév koffein segítette, hogy éber maradjon. Háromszor kanyarodott le, hogy szundítson egy kicsit a parkolóban. A Taunusszal ilyenkor mindig a mosdó közelében állt, hogy a zajos jövés-menés miatt ne tudjon túl mélyen aludni. Tisztában volt vele, ha elalszik, akkor nem ébred föl, csak másnap. Mozognia kell, mondogatta magában. El kell jusson San Antonióba, hogy kiderítse, mi történhetett Juanával. Vajon miért nem sikerült találkozniuk? Milyen bajba kerülhetett? Hiába fájt a feje, az oldala, azzal tisztában volt, hogy nem reagálja túl a dolgot. Hat évvel ezel tt ígéretet tett egy n nek, akit azóta nem látott. És aki egy titokzatos képeslapon segítséget kért t le. Talán nem azt jelentette a lap, ahogy értelmezte. Vajon értelmes dolog volt-e Juanától, hogy segítséget kért? És miért t le? Nincs más, akit l segítséget kaphatott volna? Miért épp a logikus választás? Nem tudott válaszolni a kérdésekre. Egyvalamiben azonban bizonyos volt: valami történt vele. Valami szörny séges dolog. Buchanan megpróbálta kideríteni, mikor kezd dött ez a szörny ség vele. Talán akkor, amikor megl tték Cancunban. Vagy amikor beverte a fejét a csatornában úszva. Vagy amikor megkínozták Méridában, ahol többször beverte a fejét a betonpadlóba. De lehet, hogy kés bb: amikor leszúrták és megint beverte a fejét. Minél inkább mérlegelte ezeket a lehet ségeket, annál
határozottabban tudta, hogy nem ezek miatt szorong. Kétségtelenül azok is komoly szerepet játszottak benne. De ahogy végigelemezte a múlt hét eseményeit, ahogy átélte újra a traumákat, egy incidens zavarta a leginkább mind közül. Ez nem fizikai trauma volt, hanem mentális. És ez fenyegette azzal, hogy elveszti az identitásérzetét. Pontosabban a több személyiséggel váló azonosulási képességét. Az elmúlt nyolc év alatt több mint kétszáz ember alakját öltötte magára. Olykor hat különböz figurát is eljátszott, amikor megpróbált több embert is beszervezni. Két hete összetévesztették Jim Crawforddal, azonosították Peter Langgel, miközben megszemélyesítette Ed Pottert, Victor Grantet, Don Coltont és... Brendan Buchanant. Ez volt a legnagyobb baj. Amikor megszabadult Victor Grant b rét l, azt várta, kap újabbat. De abban az alexandriai lakásban Alan közölte vele, hogy nem kap újabb személyiséget, áthelyezik a terepmunkáról, és hogy ismét... Önmaga kell legyen. De ki a fene is ? Olyan hosszú ideje nem volt már Brendan Buchanan, hogy fogalma sem volt, kicsoda Brendan Buchanan. Még olyan alapvet dolgokkal sem volt tisztában, mit eszik és hogyan szeret öltözködni. A mélyebb dolgokról nem is beszélve, hisz' teljesen elveszítette a kapcsolatot saját személyiségével. Színész volt, aki annyira azonosult a szerepeivel, hogy amikor a szerepeket elvették le, nem maradt számára, csak a légüres tér. A szakmája nem csak azt határozta meg, mit tegyen. Hanem meghatározta, hogy kicsoda. Szerep nélkül semmi, és rájött,, hogy nem tud Brendan Buchanan lenni élete hátralév részében. Tehát hogy ez el l meneküljön, belebújt Peter Lang b rébe, és most az után az ember után nyomoz, aki a legfontosabb volt Peter Lang életében. És talán a saját életében, mert minél többet gondolt rá, annál határozottabban érezte, hogy az élete megváltozott volna, ha Juanával marad. Kedvelem ezt a Peter Langet, gondolta Buchanan magában. És Peter Lang szerelmes volt Juanába. 2 Nem sokkal Houston után egy kamionparkolóban odament a
nyilvános telefonhoz. Egyszerre zavarta és tetszett neki, hogy az egyetlen ember, akit érdekelt Brendan Buchanan világa, az Holly McCoy volt. Hiszen csak néhány napja ismerte. Ugyanakkor veszélyt is jelentett a számára. Mégis valami ellenállhatatlan kényszert érzett, hogy megvédje a lányt, hogy biztos legyen abban, hogy kikerül abból a veszélyes helyzetb l, amelybe saját kíváncsisága sodorta azzal, hogy Buchanan után szaglászott. Buchanan úgy érezte, sikerült meggy znie az rnagyot és Alant, a lány nem fogja folytatni a nyomozást. Komoly esélye volt, hogy békén is fogják hagyni. De vajon mit határoz az ezredes? Elfogadja-e a javaslatukat? Buchanan nem hazudott, amikor azt mondta irányítóinak, hogy Holly Washingtonba utazott, és akkor sem, amikor azt mondta nekik, hogy Holly annyira megrémült, hogy kész volt feladni a nyomozást. Ennek ellenére biztos akart lenni abban, kitart-e elhatározása mellett. Amikor elváltak, akkor Buchanan azt mondta a lánynak, hogy a nagy valószín séggel lehallgatott telefonok miatt Mike Hamilton néven fogja keresni, vagy üzenetet hagy a Post szerkeszt ségében. A lány épp a szerkeszt ségben tartózkodott, amikor Buchanan odatelefonált. - Hogy van? - Nem tudom, nem hibáztam-e - felelte a lány. - Nem hibázott, higgye el nekem! - Sikerült a tárgyalás? - Még nem tudom. -Ó! - Igen, ó. Elküldte nekik, ahogy megígérte? - Még nem. - Akkor tegye meg! - Csak valahogy... olyan remek anyag. Utálnám, ha... - Küldje el! - mondta Buchanan. - Ne dühítse föl ket! - De ha feladom a sztorit, tisztára úgy érzem majd magam, mint aki gyáva. - Én sokszor megtettem bizonyos dolgokat, és nem gondoltam magam gyávának. Ez az anyag pedig nem éri meg. Nekem mozognom kell állandóan. A legjobb tanács, amit adhatok... - Mondani akart valami biztatót, de nem tudott semmi ilyesmit kitalálni. - Hagyja a bátorságon meg a gyávaságon való lovaglást! Kövesse a jobbik eszét! Letette a kagylót, gyorsan bevágta magát a bérelt Ford Taunusba és visszatért a forgalmas sztrádára. Hunyorogva vezetett az er s
napfényben. Hiába vett magának méregdrága napszemüveget meg Beaumont-ban - úgy érezte, a napsugarak átdöfik a koponyáját. Kövesse a jobbik eszét? Tanácsokat adni jó vagy. Viszont te magad nem fogadod meg. mi? 3 Miután végighajtott Kelet-Texas füves-fás lankái között, este kilenc után pár perccel elérte San Atonio fényeit. Hat éve, amikor Peter Lang szerepére készült, több hetet is itt töltött, nehogy véletlenül felsüljön valamib l a „szül városával" kapcsolatban. Megnézte a szokványos turistalátványosságokat, elment Alamóba (a spanyol szó, mint megtudta, „nyárfát" jelent), felkereste a helyreállított spanyol kormányzói palotát, a San José kolostort, a La Villitát, a „kis falut", egy rekonstruált 18. századi települést. Rengeteget sétált a Riverwalkon, a spanyol gyarmati stílust idéz bevásárlóközpontban a San Antonio folyó partján. De sokat id zött a külvárosokban is, az egyikben -Castle Hillsben laktak Juana szülei is. Juana persze szintén álnevet használt, nehogy megtalálják a szüleit, és megtudják t lük, hová ment, vagy kikérdezzék állítólagos férjér l. Nem volt rá szükség - s t csak késleltette volna a dolgot -, hogy megismerje Buchanan is a lány szüleit. Azt azonban tudta, hol laknak, és egyenesen oda indult - egykét tévedést l eltekintve gyorsan megtalálta az utat, ami meg is lepte. Ennyire emlékezne korábbi látogatása után? Juana szüleinek háza kétszintes épület volt, amely el tt nyírott gyep húzódott árnyas tölgyek alatt. Amikor leparkolt a járda mellett, látta, hogy ég a villany abban a helyiségben, amelyr l Buchanan gyanította, hogy a nappali lehet. Kiszállt a kocsiból, bezárta, miközben a vonásait vizsgálgatta az ablakban tükröz lámpafényben. Fáradtnak látszott, de miután megfésülködött és kihúzogatta a ruháit, legalább ápoltnak és kell en tiszteletet parancsolónak t nt. Még mindig Ted barna sportzakója volt rajta, ami kissé b volt ugyan, de nem állt neki rosszul. El tudta a zakó szárnya alá kényelmesen dugni a pisztolyát, miel tt kiszállt volna a Taunusból. Gyors pillantást vetett az utca mindkét vége felé, már csak megszokásból is valami jelet keresett, amib l tudhatta, nem figyelik-e a házat. Ha Juana bajban van, ahogy a lap sugallta, ha menekül valami el l - amire pedig az utal, hogy nem jött el a Café du Monde-ba -,
fennáll a veszélye, hogy az ellenségei figyeltetik a házat, hátha személyesen jelentkezik a szüleinél vagy esetleg telefonál, és valamivel elárulja, éppen hol van. Az a Juana, aki a katonaságnál szolgált, bizonyosan nem árulná el senkinek a szülei nevét és címét. De sok minden történhetett az alatt a hat év alatt. Ostobán megbízhatott valakiben, aki most a bizalmasan kapott információkat ellene fordítja - igaz, az ostobaság nem tartozott Juana jellemvonásai közé. Hacsak az nem, hogy beleszeretett Peter Langbe. Az utcán nem látott Buchanan semmi veszélyforrást. A környéken nem parkolt kocsi. Nem kódorgott senki láthatóan céltalanul, vagy esetleg buszra várva. A ház fényei normális hétköznapi képet mutattak. Persze valaki rejt zhet a bokorban, viszont ilyen kisvárosias környezetben nem lehetett volna sokáig felt nés nélkül megbújni. Különösen nem az el l a német juhász el l, amelyet a szemközti járdán vezetett pórázon egy férfi. Természetesen azt sem lehetett kizárni, hogy a kutyasétáltató maga a megfigyel . Buchanannak mindössze néhány másodpercre volt szüksége, hogy a helyzetet fölmérje. Küls megfigyel szemében egyszer látogatónak nhetett, aki megfésüli a haját, miel tt bemegy a házba. Enyhe volt az éjszaka, amelyet a lehullott levelek kellemes illata jellemzett. Amikor Buchanan megállt a téglából épült verandán, és becsengetett, nemcsak a cseng t hallotta, hanem a tévéb l áradó gépi nevetést is. Aztán lépteket hallott, majd egy árnyék jelent meg az ajtó üvegén. Kigyulladt a feje fölött a lámpa. Egy hispano n t pillantott meg ötvenes éveit taposhatta, haja a vállára omlott, kellemes, ovális arcát keretezve -, aki kikukucskált. Átható pillantása intelligenciáról árulkodott és gyors felfogásról. Mindez Juanára emlékeztette, bár bizonyosan nem tudhatta, hogy ez a n valóban Juana anyja-e. Buchanan soha nem találkozott a lány szüleivel. Nevet pedig nem látott sem a postaládán, sem pedig a cseng alatt. Juana szülei akár el is költözhettek az elmúlt hat évben. Vagy meghalhattak. Amikor megérkezett San Antonióba, Buchanan kísértést érzett, hogy megnézze a helyi telefonkönyvet, de akkorra már annyira izgatott volt, hogy nem akart egy percet sem erre vesztegetni. Majd kiderül minden rövidesen, mondogatta magának. Egy amat r nyilván New Orleansból is idetelefonálhatott volna, és ez
az amat r telefonon is érdekl dhetett volna Juana után, hogy megtudja, valóban bajban van-e a lány. Nyilván nem jutott volna eredményre, vagy ha információhoz is jut, annak hitelében er sen kételkednie kellett volna. A legtöbb ember beszédes, de ha személyes dolgokról faggatja egy idegen telefonon keresztül, bizalmatlanná válik a legjobb fed sztori ellenére. A telefon a lusta ügynök munkája. A személyes kontaktus az információ megszerzésének a legjobb módja. Amikor Buchanant áthelyezték a CIA farmjára, kiképzésre, Virginiába, gyorsan felfigyeltek, milyen nagy tehetséget árult el abban, amit a szakmában „kicsikarásnak" neveznek. Az oktató kedvenc módszere az volt, hogy a növendékeket a környékbeli bárokba küldte, ahol ezeknek beszédbe kellett elegyedniük mindenféle idegennel, akikt l egyetlen óra leforgása alatt ki kellett szedniük a születési idejüket, napra pontosan, és megtudni a társadalombiztosítási kártyájuk számát. Az oktató saját tapasztalatból tudta, hogy az ilyen információk megszerzése szinte lehetetlen ilyen rövid id alatt. Miféle beszédhelyzetet kellene kitalálni, amelyben valaki kikotyogja a társadalombiztosítási számát egy vadidegen embernek? Több mint valószín , hogy ilyen kérdés után gyanakvó tekintettel mérik végig az embert, és nem válaszolnak neki. A csoportban mindenki kudarcot vallott - Buchanan kivételével. A spanyol arcú asszony kinyitotta az ajtót, bár a biztonsági láncot nem vette le. A tízcentis résen kicsit meglepetten szólt ki: - Tessék, kit keres? - Ön Sehora Mendez? - Sí. - Perdone. Tisztában vagyok vele, hogy kés van. A nevem Jeff Walker, a kedves lánya barátja vagyok. -Spanyolul beszélt, amit még a kaliforniai Montereyben tanult a Védelmi Minisztérium Nyelvi Intézetében, amikor mexikói akciójára készítették föl. - Évek óta nem láttam, és nem tudom, hol lakik. Két napra jöttem San Antonióba... gondoltam, megkeresem. Nem tudja megmondani, hol találom? Juana anyja gyanakodva nézte Buchanant. Ezt a gyanakvást csak az mérsékelte valamelyest, hogy spanyolul beszélt. Juana mesélte még annak idején, hogy a szülei otthon szívesebben beszéltek spanyolul. Sértette ket, ha olyasvalaki er ltette rájuk az angolt, akir l tudták, beszél spanyolul.
- Conoce a mi hi ja? - Sí - folytatta spanyolul Buchanan. - Nagyon jól ismertem a lányukat. Együtt voltunk a hadseregben. Akkor ismerkedtünk meg, amikor Fort Sam Houstonban állomásoztunk mindketten. - Ez volt Juana fed sztorija. Bár a Katonai Felderítésnél dolgozott, és a Különleges Osztaghoz volt beosztva Fort Braggben, kifelé a San Antonió-i Ötödik Szárazföldi Hadsereghez irányították. -Nagyon jól megvoltunk. Nos, azt hiszem elég jól kijöttünk egymással. Szeretnék megint találkozni vele. Hosszú ideig Európában voltam... szóval nagyon szeretném legalább üdvözölni. Juana anyja továbbra is gyanakodva méregette. Buchanan biztos volt abban, ha nem spanyolul beszél, és nem említi Fort Houstont, akkor nem hallgatja ilyen hosszan végig. Kellett még valami, amivel bizonyítja a szavahihet ségét. - Megvan még a kutyájuk? Ugye arany labrador volt? Hogy is hívták? Pepe? Juana nagyon szerette. Ha nem baseballról beszélt, akkor róla. Mesélte, amikor nem volt szolgálatban, akkor együtt futottak a folyónál. Az anya gyanakvása kezdett eloszlani. - Nem. - Hogy tetszik mondani? - A kutyáról beszélek. Még tavaly elpusztult. - Ó, de sajnálom, Senora Mendez. Amikor elpusztul az ember kedvenc állata, az olyan... Juana nyilván nagyon megsiratta. - Mit mondott? Jeff Walkernek hívják? - Igen. - Buchanan kihúzta magát, mintha ez a szokás megmaradt volna még civil életében is. - Nem emlékszem, hogy említette volna magát. - Hát, hat év hosszú id . Juana viszont rengeteget mesélt önökr l. Úgy mesélte, hogy legendás csirke fajitát tetszik f zni. Halvány mosoly futott át a n arcán. - Ez volt mindig is Juana kedvence. - A mosoly hirtelen er s homlokráncolássá alakult. Emlékeznék magára, ha találkoztunk volna. Miért nem hozta el Juana magát vendégségbe? Megint egy francos „miért?", gondolta egyre aggályosabban Buchanan. Miért ez a sok kérdés? Mi folyik itt? 4 Két sarokkal lejjebb az utcán zárt, szürke furgon parkolt egy ház el tt, melynek kertjében ott állt a tábla: ELADÓ. Már jó pár napja ott állt ez
a kocsi, de a szomszédokat nem aggasztotta a jelenléte. S t megnyugtatta ket a tudat, hogy egy magándetektív - aki egyébként személyesen keresett föl mindenkit - figyeli a környéket, hogy egy cég megbízásából megakadályozza a környék üres házainak feltörését. Ha egy lakó esetleg gyanakodna, és fölhívná a férfi által adott névjegyen szerepl számot, akkor egy hivataloskodóan beszél titkárn megnyugtatná: a detektív igazat mondott. Valóban a cégnek dolgozik. Azt már bizonyosan nem tenné hozzá a titkárn , hogy pillanatnyilag egy teljesen üres irodahelyiségb l beszél, és a cég már két hete nem m ködik. A detektívet Duncan Bradleynek hívták, huszonnyolc éves volt, magas és karcsú, folyton pólót és edz cip t viselt, mint aki bármelyik pillanatban kész lenne kosarazni, ami egyébként valóban kedvenc sportja volt. Azért kedvelte ezt a lezser öltözéket, mert ebben lehetett elviselni, ezt a hosszú megfigyelést, amely az ígéretek szerint még sokáig elhúzódhat. Partnerével tizenkét óránként váltották egymást, ami azt jelentette, hogy a tükörablakos kocsiban (hogy ki igen, be viszont ne lehessen látni) volt egy mikrosüt , amivel f zhettek, és egy hordozható toalett. Úgy kellett a furgont berendezni, hogy viszonylag kényelmesen dolgozhasson odabent a meglehet sen nyurga (185 centis) Duncan Bradley. Ki kellett szedni az üléseket, aztán bekerült egy laticelmatrac, ami úgy volt felpolcolva, hogy Bradleynek ne merevedjen meg a nyaka a folyamatos figyelésben. Igaz, nem az utcát figyelte, hanem egy monitort, amelynek a kamerája a kocsi tetején lév „légkondicionáló" nyílásában volt elhelyezve. A kamera éjszaka is ugyanolyan megbízható képet közvetített, mint nappal, tehát Duncannek nem okozott gondot, hogy a zöld képen szemügyre vehesse a férfit, aki kiszáll a Taunusból, megfésülködik, majd körbepillant, aztán elindul a ház felé. A férfi fehér, százhetvennyolc centi magas, harmincas éveinek elején járhat. Felt nés nélküli öltözet, haja közepes hosszúságú. Vonásai kemények, de nem durvák, kellemes megjelenés - olyanformán persze, hogy nem kelt különösebb felt nést. - November másodika van - mondta Duncan a magnóba. - Este fél tíz. Még mindig megfigyelésen a célzóna irányában. Egy férfi jelent meg a háznál. - Duncan részletesen leírta a kocsit és a sof rt, a magnóra
mondta a louisianai rendszámot. - A férfi nem túl magas, nem túl alacsony, középtermet . Lehet, hogy fontos, de lehet, hogy semmi. Átallok az audiomegfigyelésre. Duncan letette a magnót, föler sítette a vev kimen frekvenciáját, majd a fejére tette a fülhallgatót. A vev kapcsolatban állt azokkal a rejtett mikrofonokkal, amelyeket Duncan szerelt föl a célszemélyek házában, a telefonba és a villanykapcsolókba. Ezek a mikrofonok a villanyvezetékhez voltak kötve, tehát állandó volt az energiaforrás. Olyan URH-sávon adtak, amelyet nem használtak San Antonióban, tehát nem interferáltak a tévével és a rádióval - így a célszemélyek véletlenül sem hallhatták vissza magukat. Aznap, amikor Duncan megkapta a megbízatást, kivárta, amíg a házaspár elment otthonról. Az megint sokat könnyített a helyzetén, hogy vacsora után került erre sor, amikor már besötétedett. Duncan társa kocsival követte ket a bevásárlóközpontba, mobiltelefonon figyelmeztette volna Duncant, ha korábban indultak volna vissza. Persze nem bízhatott abban, hogy a célszemélyek este mennek el hazulról. Bement volna nappal is a házba, kiadta volna magát a pázsitgondozó cég alkalmazottjának, amelyet a célszemélyek bíztak meg. Egyik szomszéd sem fogott volna gyanút, ha egy egyenruhás férfi, a hóna alatt akkora rovaröl szprével, mint egy t zoltókészülék, be-befúj a bokrok alá, aztán elmegy a ház mögé. Duncan egyébkent a hátsó bejáraton ment be, az ajtózárat tizenöt másodperc alatt kinyitotta, és a mikrofonok felszereléséhez is csak negyven percre volt szüksége. A kocsiban minden egyes mikrofonhoz egy gomb tartozott, amellyel szabályozhatta a hanger t. Minden mikrofont különálló magnókhoz kötöttek. Eddig azonban nem sok fölvételt készített. Az elmúlt két hét alatt nem hangzott el más odabent, mint normális családi beszélgetés. Hogy a célszemélyek esetleg személyes kód alapján kommunikáltak, annak Duncan nem észlelte a jelét. A telefonon is a megszokott csevegés folyt. A vacsoránál pedig f leg arról zajlott a beszéd, milyen jól megy a férj autószerel m helye. Esténként tévét néztek, szeretkezni nem szeretkeztek - legalábbis Duncan nem hallotta. A mostani este folyamán is f leg egy tévés vígjátéksorozat gépi röhögését lehetett hallani. Most viszont megszólalt a cseng , és hallotta, ahogy a férj azt mondja a feleségének: nyisson ajtót. Duncan
bekapcsolta a magnókat és lehalkította a nappali szoba mikrofonját, miközben felcsavarta az el szoba er sít jét. Duncan tudott spanyolul. Éppen emiatt küldték t a munkára, és amint elkezd dött a beszélgetés, mindjárt föl is villanyozódotl, mert az idegen, aki Jeff Walker néven mutatkozott be, Juana iránt érdekl dött. Na, kisfiam, benne vagyunk a s jében, mondta magának. Most végre valami kis akció. Miközben figyelt, hogy a beszélgetés minden szava a magnóra kerüljön, nyomogatni kezdte a mobiltelefon gombjait. Igaz, nem túl sokat, csak a memóriából kellett el hívnia egy általa ismeretlen, el re beprogramozott számot. - Maga ismeri a lányomat? - hallotta Mrs. Mendezt spanyolul. A magát Jeff Walkernak nevez férfi azt magyarázta, hogy Juanát még Fort Sam Houstonból ismeri. A mobiltelefont a bal füléhez emelte, hallotta, hogy kicseng. Jeff Walker most épp arról beszélt, hogy megvan-e a kutya, amelyr l Juana annyit beszélt. Akárki is legyen ez a fickó, a jelek szerint ismerte a lányt. A telefon másodszor is kicsengett. Jeff Walker most arról beszélt, mennyire büszke volt Juana az édesanyja f ztjére. Nem viszed kicsit túlzásba, haver? - kérdezte magában Duncan. Hirtelen fölvette valaki a kagylót a vonal végén, és behízelg férfihang szólt bele. - Itt Tucker. - Itt meg Bradley. Azt hiszem, végre megjavult a gyújtás. 5 - Hogy miért nem mutatott be Juana? - Még mindig spanyolul beszélt Buchanan, amikor megismételte a neki feltett kérdést. - Tudja, ezt sokszor én is megkérdeztem magamtól. Azt hiszem, azért nem, mert úgy gondolhatta, hogy nem fogok maguknak tetszeni. Buchanannak itt nagyot kellett blöffölnie, de valamivei el kellett oszlatnia az asszony gyanúját. Valami nem tetszett Buchanannak, de nem tudta, micsoda. Abból indult ki, ha a n t egy dologban védekezésre kényszeríti, akkor talán más témákban megnyílhat. - De miért nem? - kérdezte Juana anyja. Fekete szemében alig palástolt harag gyúlt. - Mert maga fehér? Ez rültség. A férjem alkalmazottjainak a fele is az. Juana iskolabeli barátai is többségükben azok voltak. Juana jól tudja, hogy nincs bennünk faji el ítélet.
- Ne haragudjék, nem erre céloztam. Én nem akartam magát megsérteni. Juana mondta is - s t hangsúlyozta -, hogy ön nem bánja, ha nem mexikóival jár. - Akkor miért ne fogadtuk volna el magát? - kérdezte az asszony, és szeme megint fölvillant. - Mert nem vagyok katolikus. - O! - Az asszonynak elhalt a hangja. - Juana mesélte, hogy ön többször is megmondta neki: ha valakivel komolyan jár... akkor annak katolikusnak kell lennie... mert ön azt akarja, hogy az unokák az anyaszentegyház kebelén belül maradjanak. - Igen - nyelt nagyot Juana anyja. - így igaz. Ezt gyakran mondtam neki. Most már biztos, hogy jól ismerte a lányomat. A szobából ingerült férfihang kiabált ki: - Anita, kivel beszélsz ilyen sokáig? Az asszony megfordult és a szoba felé pillantott. - Várjon egy kicsit mondta Buchanannak, és becsukta az ajtót. Az ajtó mögül fojtott hangú beszélgetést hallott. Az asszony megint kinyitotta az ajtót. - Kérem, tessék bejönni! Nem látszott rajta semmi öröm, hogy beinvitálta, miközben bezárta Buchanan mögött az ajtót és bekísérte a nappaliba. A nappali boltívvel kapcsolódott a konyhához, Buchanan orrát azonnal megcsapta a vacsora, olaj, hagyma és paprika illata. A szoba zsúfolt volt, bútorok, kárpitozott székek, többféle asztal. A falon feszület. Az alacsony, er s mellkasú ötvenes férfi - feketébb haja és szeme volt, mint asszonyának - fotelban ült. Munkásbakancs volt rajta és kezeslábas, melynek mellrészén a felirat: MENDEZ AUTÓM HELY. Juana többször említette Buchanannak, hogy apjának öt m helye is van a városban. A férfi szivarozott, kezében egy üveg Corona sört tartott. - Ki maga? - Alig lehetett hallani a kérdést, annyira harsogott a nevetés a tévéb l. -Mondtam a kedves feleségének, hogy a nevem... - Jeff Walker, ezt tudom. De kicsoda maga? Buchanan felhúzta a szemöldökét. - Sajnálom, nem értem. Juana anyja idegesen toporgott. - A lányuk barátja vagyok - felelte Buchanan. - Mondja maga. - A férfi láthatóan ideges volt. - Mikor van a
születésnapja? - Honnan a csudából...? - Csak feleljen a kérdésre. Ha olyan jó barátok voltak, mint mondja, akkor tudnia kell, mikor van a születésnapja. - Nos? - Ha jól emlékszem, májusban. Igen, tizedikén. - Buchanan azért emlékezett rá, mert amikor hat éve összekerültek, az akció május elején kezd dött. Mint férj és feleség nagy bulit rendeztek tizedikén a lány születésnapján. - Akárki kinézheti ezt egy hivatalos irományból. Van a lányomnak valamilyen allergiája? - Senor Mendez, mire véljem ezt? Évek óta nem láttam a lányát. Nagyon nehéz az ilyesmit felidézni... - Ezt gondolom én is. - De emlékszem, hogy nem bírta a bazsalikomot. Mindig meglepett, hogy pont olyan f szerre allergiás, amit szinte mindenhez használ a mexikói konyha. - Különös ismertet jelek? - Hát ez már... - Válaszoljon! - Van egy sebhely a jobb térdhajlatában. Úgy mesélte, hogy gyerekkorában átmászott egy szögesdrót kerítésen. Mi a következ kérdés? Hogy honnan tudok a sebhelyr l? Azt hiszem, nagyot hibáztam. Nem kellett volna idejönnöm. Inkább Juana barátait kellett volna megkérdeznem, hol van most, és nem a szüleit. Buchanan már hátat fordított, amikor az asszony keményen felcsattant. - Pedro! - Várjon! - szólt utána a férfi. - Ha maga valóban a lányom barátja, akkor kérem, maradjon. Buchanan végigmérte a férfit, aztán bólintott. -Azért kérdeztem ezeket a dolgokat, mert... - Pedrón látszott, hogy nagy zavarban van. - Maga már a negyedik Juana állítólagos barátai közül, aki az elmúlt két hétben a lányom iránt érdekl dik. Buchanan nem mutatta, hogy meglep dött. - A negyedik? - Bajban van a lányom? - Anita hangja elszorult. - Mint maga, mindegyik fehér volt - magyarázta Pedro. - És mind férfi volt. Egyik se látta már évek óta. Viszont magával ellentétben semmi
részletet nem tudtak róla. Egyikük azt állította, hogy együtt szolgáltak Fort Braggben. De Juanát sosem vezényelték Fort Braggbe! Ez nem így volt, ezzel Buchanan tökéletesen tisztában volt. Bár álcázásképpen annak idején Fort Sam Houstonban volt nyilvántartva, igazában Fort Braggben szolgált. Persze err l a szülei nem tudtak, és Juana soha nem is mondta meg nekik. így aztán jogosan gondolták, hogy az a férfi, aki ezt állította, hazudik. Éppen ellenkez leg: az a férfi a valóság egy lehetséges változatát használta. Akárki is legyen, nagyon részletesen ismeri Juana eddigi életét. Ott hibázott viszont, hogy ugyanezt feltételezte a szül kr l is. Juana apja folytatta: - Egy másik állítólagos barát azt mondta, együtt jártak Juanával egyetemre itt San Antonióban. Amikor rákérdeztem, melyikbe, igen zavarba jött. Nem tudott róla, hogy átment a Miasszonyunk Egyetemr l a St. Marybe. Ha ismerte volna valóban, err l tudnia illett volna. Buchanannak ugyanez volt a véleménye. Valaki nagyon felületesen lapozott bele Juana dossziéjába, ahelyett, hogy tisztességesen végigolvasta volna. - A harmadik - folytatta Pedro - magához hasonlóan azt állította, hogy jártak együtt, amikor összekerültek Fort Sam Houstonban. Amikor megkérdeztük, miért nem találkoztunk soha - mert a lányom elhozta bemutatni a legtöbb fiúját -, nem tudott semmit mondani. Maga legalább ezt tudta, és részleteket is tud a lányomról. Tehát ismételten kérdem, kedves... Jeff Walker... bajba került a lányom? Juana anyja idegesen összegy rte a szoknyája szélét és várt. Buchanannak gyorsan kellett döntenie egy kényes kérdésben. Pedro vagy a bizalmába fogadta ót, vagy valami csapdát állított neki. Pedro teljes joggal gyaníthatja, hogy újabb ügynök, akit a lány ellenségei küldtek - megtudni, hol van Juana. Buchanan úgy döntött, belemegy a játékba. - Azt hiszem. Pedro úgy fújta ki a leveg t, mint aki erre a válaszra várt hosszú ideje, bár ez a tudás megijesztette. - Tudtam - jegyezte meg Anita. - Milyen bajba keveredett? Mondja el! Halálra voltunk már teljesen rémülve... -Anita, kérlek, ne beszélj halálról! - Pedro hunyorogva nézett Buchananra és megismételte a felesége kérdését. - Milyen bajba keveredett?
- Ha tudnám, nem jöttem volna ide - felelte Buchanan. - A múlt héten kaptam egy üzenetet, amelyben segítséget kért t lem. Ködösen fogalmazta meg az üzenetet, mintha azt akarta volna, hogy csak én értsem. De el tudom képzelni, hogy kétségbe van esve. Volt egy hely New Orleansban, aminek különös jelent sége volt a számunkra. Nem említette név szerint, de arra kért - s t könyörgött -, hogy ott és akkor találkozzunk, amikor legutoljára. Ez 11 óra volt, Halloween éjszakáján. De sem akkor, sem egy nappal kés bb nem jelentkezett. Valami nyilván nincs rendben. Ezért is jöttem önökhöz. Mert úgy vélem, csak magukkal kereshetett rajtam kívül kapcsolatot. Úgy képzeltem, maguknak legalább valami fogalma lehet, hol van. Sem Pedro, sem Anita nem szólt egy szót sem. Buchanan nem sürgette ket. - De nincs - szólalt meg Anita. Buchanan tovább várt. - Nem tudunk semmit - mondta Anita. - Azon túl, hogy nagyon aggódunk érte, mert nem viselkedett a megszokott módon. - Hogyhogy? - Nem hallottunk hírt fel le kilenc hónapja. Máskor, még ha úton volt is, hetente felhívott minket. Annyit valóban mondott, hogy egy ideig távol lesz. De kilenc hónapig? - Mib l él? Pedro és Anita meglepetten nézett rá. - Maga nem tudja? - Valami biztonsági dolgokkal foglalkozik - felelte Pedro. - Nemzetbiztonsággal? - Nem, személyi biztonsággal. Van itt San Antonió-ban egy magáncége. De Juana ennél többet nem mondott. Konkrétumokról soha nem beszélgettünk. Azt mondta, nem lenne tisztességes az ügyfeleivel szemben. Nem akarta kiadni a bizalmas titkaikat. Jól van - állapította meg magában Buchanan. Profi maradt. - Rendben van - mondta -, tehát kilenc hónapja nem jelentkezett. Aztán hirtelen több férfi is érdekl dni kezd, hol lehetne megtalálni. Mi mást jelenthet ez...? Hirtelen felt nt Buchanannak, hogy Juana szülei máshogy néznek rá. Komorabban, ijedtebben, lányuk iránt érzett aggodalmukba ismét némi gyanakvás vegyült. Ugyanaz a kockázat, amit az el bb vállalt, most hirtelen t is elérte. Azzal, hogy a többiekr l beszélt, a szül k
szemében t is hozzájuk kapcsolta. De hirtelen valami más is zavarni kezdte. Olyan er vel hasogatott a feje, hogy egy pillanatra megfeledkezett valamir l. Ha az ellenség Juanát keresi, és annyira türelmetlenül, hogy már három embert is ideküldött, vajon ez az ellenség nem tesz nagyobb er feszítéseket is, hogy megtudja, amit a szül k esetleg eltitkolnak el le? Vajon ez az ellenség nem...? - Bocsánat, kimehetnék a fürd szobába? Pedro nagyon gyanakodva méregette, de azért bólintott. - Az el szoba végén van, bal kéz fel l. - Köszönöm. Buchanan fölállt és kiment az el szobába. A fürd szobában minden katonás rendben sorakozott a polcokon, Buchanan magára zárta az ajtót, kicsikart néhány cseppet a hólyagjából, lehúzta a vécét, majd kezet mosott. Hagyta folyni a vizet, óvatosan kinyitotta a gyógyszeres szekrényt, talált egy körömkészletet, az egyik reszel vel lecsavarta a villanykapcsoló fedelét, aztán óvatosan, nehogy a dróthoz érjen, kijjebb emelte a falból, és mögé pillantott. Amit látott, csak fokozta a hányingerét, amelyet a fejfájása okozott. Egy miniat r adó-vev t kötöttek hozzá a dróthoz. Mivel a legtöbb ember úgy érzi, hogy a fürd szoba intim terep, nem gyanakszik arra, hogy itt is lehallgatják, Buchanan viszont éppen ezért szokta mindig a fürd szobában keresni el ször a „poloskát". Mivel Mrs. Mendez nagyon vigyázott a tisztaságra, olyan helyre kellett tenni a mikrofont, hogy véletlenül se akadjon rá - a legtöbb profi a villanykapcsolót kedveli. És nyilván a telefon is be van mikrofonozva. Oké, gondolta magában Buchanan, akkor rajta. Elzárta a csapot, a zubogó víz nyilván elnyomta a zajokat, amit a kapcsoló leszedésével ütött. Visszament a nappaliba, ahol Juana szülei éppen sugdolóztak valamir l. - Pedro, elnézését kell kérnem - mondta Buchanan. - Miért? - Amikor lehúztam a vécét, a kezemben maradt a húzója. Ne haragudjon, de... Pedro dühös arccal fölállt és elindult a fürd szobába, rövid lábait nagy er vel a padlóhoz csapva. Buchanan elébe ment a folyosón, megfordult, és az ujját a szájára téve
jelezte, ne szóljon semmit. Am Pedro nem vette az üzenetet és nyitotta a száját, hogy megkérdezze: mi baja, Buchanan gyorsan befogta a száját, és spanyolul formálta némán a szavakat: „Fogja be." Pedro döbbenten rámeredt. „A ház tele van mikrofonokkal", folytatta Buchanan a néma tátogást. Pedro még mindig nem értette a dolgot. Ki akart szabadulni, mire Buchanan becipelte magával a fürd szobába és a fejét a kapcsoló felé fordította. Pedrónak autójavító m helyei vannak, értenie kell valamennyire a villanyszereléshez is. De legalább annyira ért hozzá, hogy az a kis micsoda nem való a kapcsolóba - és ha nem illik oda, akkor nyilván mikrofon lehet. Pedrónak elkerekedett a szeme. Comprende? - formálta a szót Buchanan. Pedro határozottan bólintott. Buchanan levette a kezét a férfi szájáról. Pedro megtörölte a száját, amelyen még ott látszottak Buchanan ujjnyomai, Buchananra meredt, aztán megnézte a vécélehúzót. Megcsörgette a láncot. - Á, ez semmi. Nem tört ez el, csak kiugrott a helyéb l. Majd megcsinálom. - Ennek nagyon örülök - felelte Buchanan. Pedrónak több toll és egy jegyzetfüzet is volt a kezeslábasa fels zsebében. Buchanan gyorsan kivett egy tollat és a jegyzetblokkot, és felírta: NEM BESZÉLGETHETÜNK A HÁZBAN! HOL ÉS MIKOR TALÁLKOZHATUNK? MINÉL KORÁBBAN! Pedro elolvasta, a homlokát ráncolta, majd ezt írta föl: HOLNAP REGGEL 7-KOR A M HELYEMBEN. LOMA AVENUE 1217. - Én nem bízom magában - szólalt meg hirtelen Pedro. - Micsoda? - Olyan meggy en hangzott ez a mondat, hogy Buchanannak csak egy pillanattal kés bb esett le a tantusz: a férfi tetteti magát. - Takarodjék a házamból! - De... - Mars ki! - Pedro megragadta Buchanan karját, és végigrángatta az el szobán. - Hogy mondjam érthet bben? Takarodjék! - Pedro! - kiáltott föl Anita, amikor a dulakodás hangjaira kiment az el szobába. - Mit csinálsz? Lehet, hogy tudna segíteni! - Kifelé! - Pedro meglódította Buchanant. Buchanan úgy tett, mint aki megpróbál ellenállni. - De miért? Nem értek semmit. Mit csináltam? Két perce még arról beszéltünk, hogy segíthetnénk Juanának. Most meg hirtelen...
- Nem tetszik nekem valami magában - mondta Pedro. - Valami gyanúsan klappol. Azt hiszem, maga is azok közé a fickók közé tartozik! Maga ellenség, nem barát! Nem kellett volna még ennyit sem mondanom magának. Takarodjon! Vagy hívom a rend rséget. Pedro kinyitotta a ház ajtaját. - Nagyot hibázott - jegyezte meg Buchanan. - Nem, barátom, maga hibázott. És még nagyobbat fog, ha holnap vissza meri dugni a pofáját! - Ember, ha nem kell a segítségem... Buchanan kiment az ajtó feletti lámpa fénykörébe. -Nehogy hozzám merjem nyúlni még egyszer! - Pedro! - kiáltott föl Anita. - Nem tudom, hol a lányom, de ha tudnám, akkor sem mondanám meg magának - ordította Pedro Buchanannak. - Akkor menjen a pokolba! - Jó lenne, ha ide érnél id ben - mondta Duncan Bradley a mobiltelefon beszél jébe, miközben a házból jöv hangokat figyelte. Valami miatt nagyon beg zölt Mendez a pasira. Azt hiszi, hogy is nekünk dolgozik. Ordítoznak egymással. Mendez épp kirúgja. - Majdnem ott vagyok már, csak két háztömbnyire -mondta Duncan partnere a telefonba. - Ez olyan, mintha két kilométerre lennél. - Duncan nézte a zárt láncú tévé képerny jének zölden villogó képeit. - A pali már megy a kocsijához. Mire ideérsz, már a francban lesz. - Mondtam, hogy közel vagyok. Nem látod a lámpáimat? Duncan a másik monitorra pillantott, amely a furgon mögötti utcaképet mutatta. - A válasz igen. - Tökéletes. Amikor az ürge kigurul, én csak olyan leszek, mint bármelyik másik kocsi - mondta Tucker. -Nem fog gyanakodni, ha látja a lámpáimat a háta mögött. - Már beült a kocsijába - mondta nyomatékkal Duncan. - Semmi gond, már mondtad az el bb a rendszámát. - És mi van vele? - Megnézettem a louisianai nyilvántartásban. A kocsi egy New Orleans-i kölcsönz é. - Ez nem mond sokat - jegyezte meg Duncan. - Van több is még. Felhívtam a kölcsönz t, mintha a seriff hivatalából
beszélnék. Mondtam, hogy baleset történt. És kérdeztem, ki vette bérbe a kocsit. - És? - Bizonyos Brendan Buchanan, ez a név szerepel legalábbis a szerz désben. Tucker fényszórói egyre nagyobbak lettek a hátsó monitoron. A mellette lév n épp kigyulladtak a Taunus lámpái. A kocsi kikanyarodott az útra. Egy villanás és Tucker Cherokee dzsipje elhúzott a furgon mellett. Duncan egy pillanatra elkapta a fejét a képerny l és kimosolygott a dzsip szélvéd je felé, aztán már csak a kocsi helyzetjelz lámpáit látta. - Ugye megmondtam? - hallotta Tucker hangját a kagylóból. - Semmi gond, a nyakába ragadok. Nem indult semmilyen kocsi a nyomába, tehát nem fog gyanakodni. - Brendan Buchanan? - kérdezte Duncan. - Ki a fene ez a Brendan Buchanan? És mi köze van ehhez a n höz? - A központ már nyomoz utána, - Tucker lámpái egyre kisebbedtek, lassan apró vörös ponttá váltak a még kisebb Taunus-lámpák mögött. - Kiderítem, hol szállt meg. Meglátogatjuk és megtudunk mindent, amit kell err l a Brendan Buchananról. 7 Az ilyen mikroadó adását a vev nek vennie kell. Ha elég er s az adó, a vev akár másfél kilométer távolságra is lehet. De gyakorlati megfontolásból - ha például statikus sercegést kiváltó szerkezet van a közelben - jobb, ha a vev közelebb van az adáshoz. És persze az sem mellékes, hogy a szerkezetet figyel ember közben szemmel is tarthatja a célzónát. Tehát, következtetett Buchanan, a vev nek itt kell lennie a közelben: egy épületben - bár ilyen tehet s környéken nehéz felt nés nélkül egy házba beköltözni - de valószín bb, hogy egy járm ben. De nem parkolt egyetlen kocsi sem ebben a tömbben. Buchanan ezt már érkezésekor megfigyelte. Megfordult és rámeredt Mendezrc, aki dühös arccal méregette az ajtóból. Marha jó vagy, Pedro, gondolta magában Buchanan. Hivatást tévesztettél. Elmehettél volna színésznek. Buchanan tettetett dühvel indult el a kocsija felé. Miközben
megkerülte a kocsit, végigpillantott az utca két vége felé - és észrevett egy kocsit, amely két háztömbbel odébb állt az út szélén. Korábban nem t nt fel neki, mert a furgon az árnyékban állt, két utcalámpa között. Most is csak azért vette észre, mert egy mögötte jöv kocsi reflektora megvilágította. Épp itt az ideje, hogy meglátogassak valakit, gondolta Buchanan, miközben beindította a motort, és kihajtott az útra. A közelg kocsi fényszórója egyre jobban elvakította a visszapillantó tükörb l borzalmasan fájt a feje. Valaki annyira meg akarja találni Juanát, hogy bepoloskázta a házat is. Persze így sem lehetnek abban biztosak, hogy Juana nem lép más módon kapcsolatba a szüleivel, amit nem lehet mikrofonokkal érzékelni. És aki Juanát keresi, egyre türelmetlenebb, ezért egy embert küld a házba, hogy megtudja, hol a lány. Az nem jár sikerrel. Erre küld egy másikat. Az sem. Még ezután sem adják föl, megjelenik a harmadik is... Van ennek valami értelme? - kérdezte magától Buchanan. Nyilván tudták, hogy a három állítólagos barát két hét leforgása alatt csak gyanakvóvá teszi a szül ket. Akkor miért csinálták? Igen, gondolta Buchanan. Ha Juana kapcsolatban van a szüleiyel, aki keresi, így akarja tudatni vele, hogy a szülei házát figyelteti. Azzal akarják megijeszteni, hogy a szülei veszélyben vannak. Azt remélik, hogy erre el jön, és feladja magát. Ám most, hogy én is megjelentem, nyilván baromi idegesek lesznek, elveszítik a maradék türelmüket, és hosszú és er szakos beszélgetést lesznek kénytelenek folytatni a szül kkel. Tudatnom kell Pedróval és Anitával, hogy veszélyben vannak. És mi van velem? - gondolkodott Buchanan, miközben befordult a sarkon a kanyarba, Aki meg akarja találni Juanát, nyilván el akar majd beszélgetni azzal a fiatalemberrel is, aki hirtelen fölbukkant, és ugyanazokat a kérdéseket tette föl, amiket k is. Buchanan újból lefordult egy utcába. A mögötte haladó fénypontok makacsul követték. Ejnye-bejnye, gondolta magában Buchanan. 8 Falls Church, Virginia Az ezredes egy városszéli motelt választott ki, és nyilvános telefonról
rendelte a szobát álnéven. Este 11-kor, miután egy elektromos detektorral megnézte, van-e a szobában mikrofon, megérkezett a három kollégája is, ruhájuk vizes volt a novemberi es l, amely a washingtoni National Airporton fogadta ket, amikor iderepültek New Orleansból. Mindhárman nyúzottnak t ntek, még Weller százados is, akib l pedig rendszerint áradt a szexualitás. Sz ke haja csomókba tapadt, blúza gy rött volt. Levetette a kabátját, lerogyott a hever re, és kibújt a cip jéb l. Putnam rnagynak és Alannek kipirult az arca, égett a szeme - vélhet en a fáradtságtól, de szomjasak is voltak, ahogy ez egy repül út után illik. - Kaphatnánk kávét? - érdekl dött Weller százados. - Ott van a kancsóban - közölte tompa hangon az ezredes. - A telefon mellett a tálcán. - Látogatóival ellentétben az ezredes fitt volt és élénk, ugyanolyan katonásan állt el ttük, mint mindig. Még a vendégek érkezése el tt lezuhanyozott és megborotválkozott, részben hogy felfrissüljön, részben hogy energikusabbnak t njön, mint munkatársai. A ruhái szintén err l árulkodtak: Gucci cip je fényesre bokszolva, frissen vasalt szürke nadrág, vakító fehér ing, vadonatúj nyakkend és kétsoros, sötétkék zakó. Mindez kihangsúlyozta magasságát, katonás tartását, bár nem volt rajta semmi, ami elárulta volna, hogy katona. - Ó, már látom. - Weller százados észrevette a kancsót. Sem , sem Putnam rnagy, aki a tévé mellett ült a széken, nem viselt egyenruhát. - Amikor bejöttünk, nem vettem észre. Az ezredes szeme összesz kült, mintha ezzel is jelezni akarta volna, hogy bizony sok mindent nem vett észre. Alan, az egyetlen civil a helyiségben, meglazította gy rött nyakkend jét, kigombolta csatakos ingét, aztán odament a kancsóhoz és töltött a kancsóból. Mindenki legnagyobb meglepetésére odaadta a zölg csészét Weller századosnak. Magának csak ezután töltött, majd belekortyolt. - Mit fogunk itt csinálni? Nem várhattunk volna holnapig? Már alig állok a lábamon, nem is beszélve a nejemr l meg a kölykökr l, akiknek fogalmuk sincs... Az ezredes érces hangon közbeszólt: - Kimerít tájékoztatást kérek. És semmi mellébeszélést, hogy azért nem mondanak részleteket, mert nem bíznak meg a telefon biztonságosságában.
- Hé - szólalt meg Alan -, ha tudom, hogy ilyen szadista kikérdezésre készül, akkor mindent elmondok a telefonba. De ha az ember egyszer megégeti magát, akkor óvatosabb, ezredes úr! Ebben az esetben pedig extra biztonságos környezetre van szükségünk. - Tökéletesen egyetértek. - Az ezredes még jobban kihúzta magát. Az es kopogott az ablaküvegen, ami csak még inkább zavarta a bent lév ket. - Éppen ezért utasítottam magukat, hogy idejöjjenek és ne haza az ágyikóba a feleségükhöz. Alan vonásai megkeményedtek. - Utasított, ezredes úr? - Mondja már meg valaki, mi folyik itt. - Az ezredes hangja még keményebb lett. - rnagy, maga szokatlanul szótlan. - A legtöbbjér l már ön is tud. - Az rnagy megmasszírozta a tarkóját. - New Orleansban elmentünk Buchananhoz. Reggel kilencben állapodtunk meg. Nem válaszolt a kopogásra. Többszöri próbálkozás után a szobalánnyal nyittattuk ki az ajtót. El nap engedték ki a kórházból. Attól tartottunk, hogy elájult. Erre csak a kulcsát, egy aláírt kijelentkezési rlapot találunk - nyilván nem akarta, hogy a szálloda kerestesse -, és egy borítékot Alannek címezve. Az ezredes a kezébe vette a levelet és átfutotta. - Tehát azt írja, hogy megteszi nekünk azt a szívességet, hogy felszívódik. így, hogy láthatatlanná válik, az újságíró nem tudja verifikálni a sztoriját, még ha közzé is tenné. - Ez a lényege a dolognak - mondta az rnagy. - És mi a személyes véleménye róla? - kérdezte az ezredes a szemöldökét felvonva. - A csuda tudja - felelte az rnagy. - Kicsúszott a dolog a kezünkb l. Minden összekeveredett. De talán igaza van. - A szentségit, elfelejtette volna, hogy maga az Egyesült Államok hadseregének tisztje? Az rnagy alig bírt uralkodni magán, de azért vigyázz-ba állt. - Nem, uram, természetesen nem! - Akkor muszáj önt külön emlékeztetnem arra, hogy Buchanan engedély nélkül távozott? Dezertált! Az operatív tisztjeink nem cselekedhetnek a saját fejük szerint. És különösen nem akkor, ha annyit tudnak, mint Buchanan. Kitörhet a káosz, ami biztonsági szempontból rémálom. Most látom, hogy nem vagyok elég kemény magukkal. Ez az akció több fegyelmet kíván és több...
Most Alan szólt közbe: - Nem, ebben az akcióban azt nem szabad elfelejteni, hogy ki az Egyesült Államok hadseregének tisztje. - Olyan er vel csapta le a csészéjét, hogy kilöttyent bel le a kávé. - Épp itt siklott ki az egész akció: katonák csinálják, amit pedig civileknek kéne csinálniuk. Olyan hosszú ideje alakítanak civil figurákat, hogy teljesen elfelejtették, milyen az igazi. - A „civileken" nyilván a CIA-t érti. - Ez egyértelm . - Nos, ha az ügynökség tette volna a dolgát, akkor nem kellett volna minket is bevonni - mondta az ezredes. -A nyolcvanas években annyira belebolondultak a mütyürkéikbe meg a m holdjaikba, hogy elfelejtették, az igazán hasznos információt a helyszínen m köd ügynök szedheti össze. Miután egymás után befuccsoltak -Iránban, Irakban, a régi Szovjetunióban, egyébként csak zárójelben: az orosz összeomlás is váratlanul érte magukat -, végre eldöntötték, hogy szükségük van egy jól informált, merész csapatra, amelyik kihúzza magukat a slamasztikából. Ezek vagyunk mi. - Én nem voltam slamasztikában - jegyezte meg Alan. - Én soha nem szerettem ezeket a mütyürkéket, nem az én hibám, hogy... - A helyzet az - folytatta az ezredes -, hogy amikor véget ért a hidegháború, maguk attól rettegtek, munka nélkül maradnak. Valamit gyorsan tenni kellett. Viszont az volt a baj, hogy ezek a melók, mint például a harmadik világbeli kábítószerbárók kikapcsolása, több kockázatot rejtettek, mint amennyit maguk vállalni akartak. Végs soron pedig azért nem értek el sikereket a kokainbárókkal szemben, mert a legfels bb figurákat kenték meg, akik büntetlenségük fejében szállítottak maguknak információkat. Kemény história, ha az embernek olyan fickók ellen kell fordulnia, akikkel addig haverkodott, így aztán maguk kérték, hogy csináljuk ezt a dolgot mi, de úgy, hogy azok ott ne jöjjenek rá, hogy végs soron maguk fordultak ellenük. - Hé - szólt közbe Alan -, nem az én emberem gondolta meg magát és szállt ki a játékból! - Buchanan százados nem tudott volna meglépni - felelte az ezredes -, ha a maga emberei megfelel módon figyelik a szállodát. - Nem az én embereimet állította rá a hotel figyelésére el ször mondta Alan. - Csak kés bb passzolta át nekünk... Ezt a katonák
kutyulták össze. A katonáknak semmi köze a ... - Elég - vágott közbe az ezredes. - Nem vagyok kíváncsi tovább a véleményére. -De... - Végeztem. - Az ezredes ezzel az rnagy és a százados felé fordult, akik döbbenten hallgatták a kirobbant vitát. - Mit tegyünk Buchanannal? Weller százados megköszörülte a torkát: - Felhívtam a hitelkártyás céget azzal, hogy Buchanan a férjem, és a kártyáját ellopták. Arra számítottam, hogy repül re ült. Tévedtem. Azt mondták a cégnél, hogy New Orleansban kocsit bérelt. - És? - kérdezte dühösen az ezredes. - Utána a texasi Beaumont-ban vett ki a kártyával szobát egy motelben. - Le vagyok ny gözve, százados! Feltételezem, hogy az embereink már ott vannak Beaumont-ban. - Buchanan viszont nincs ott. - Nincs? - Kiderült, hogy csak két órát töltött ott. Délben tovább ment. - Micsoda? - Egyértelm , hogy állandóan mozgásban akar maradni - felelte a százados. - De merre? A n megrázta a fejét. - Úgy t nik, nyugatnak tart. A hitelkártyacég megígérte, hogy informál. - Már csak egy probléma van - szólalt meg Alan. Mindenki ránézett. - Amikor legközelebb felbukkan Buchanan a kártyájával, akkor a Cég nemcsak leállítja a kifizetést, hanem ráküldi a rend röket. Ez lesz aztán a baba, nem igaz? Belekeverni a zsarukat. - A fenébe - morzsolta el magában Weller százados. - És mi van, ha sikerül maguknak el bb elkapni - kérdezte Alan -, akkor mit tesznek vele? Magánzárka vagy ilyesmi? Nem látják, mennyire kikerülhetnek a dolgok az ellen rzésük alól? Miért nem hagyják, hogy felszívódjon, ahogyan ígérte? Az es csak verte tovább az ablakot. - Tegnap azt jelentették nekem, hogy Buchanan meg van gy dve arról, hogy megpróbáltuk megölni -mondta az ezredes.
- Pontosan. - Nos, ez teljesen abszurd feltételezés. Paranoid, ha azt hiszi, ellene fordultunk. Mit árul el ez? Képes lesz-e így elt nni, ahogyan ígérte? Elképzelhet , hogy visszajár, és elkezd minket kísérteni. És az újságírón ? Megkaptuk t le az anyagot, de vajon nem csinált másolatot róla? Tényleg feladta a sztorit? - Akárhogy is döntünk, csináljuk gyorsan - javasolta az rnagy. - Két tucat emberem van titkos akción Latin-Amerikában, akik arra számítanak, hogy támogatást kapnak t lünk. Minden perc, amit Buchananra vesztegetek, azzal a veszéllyel jár, hogy máshol történik valami baj. Bárcsak Buchanan együttm ködne velünk. Miért nem fogadta el a kiképz i állást? Miért? - Mert az nem lenne - felelte Alan. Mindenki rámeredt. - Én még abban sem vagyok biztos, hogy Buchanan az, aki - mondta Alan. 9 Miközben San Antonio belvárosa felé haladtak, a Buchanant követ fickó egyre jobban lemaradt. Amikor jobb lett a közvilágítás, Buchanan még látta, hogy a kocsi egy szürke Cherokee dzsip - a szürke különösen jó szín az éjszakai követéshez. Körülbelül kétpercnyi el nyhöz jutott. Ennyi elég is volt. Befordult egy benzinkúthoz, megtankolt, aztán bement az épületbe fizetni. Amikor kilépett, észrevette, hogy a Cherokee ott parkol az utcán, nem messze a benzinkút-tól. Buchanan nem sokkal kés bb megállt egy kisáruháznál, bement a mellette lév mexikói gyorsétkezdébe, babos marhahúsos buritót evett és kólát ivott hozzá, közben az ablakon át látta, hogy a dzsip az árnyékban áll az áruház sarkánál. A sof r teljesen elmélyült a telefonbeszélgetésbe. A f szerekt l Buchanan egészen kipirult. Vagy talán a láz teszi, gondolta. Nem tudta eldönteni. A sérült oldala hasogatott. Pihennem kell, gondolta, aztán lenyelt még három Tylenolt. Az étteremnek a vécék mellett is volt kijárata. Buchanan kilépett, végigsietett a sötét fasoron, amerre a Cherokee parkolt. A férfi telefonálás közben kizárólag csak a bejáratot figyelte, nem vette észre, hogy Buchanan felbukkant mögötte a vezet melletti ülés oldalában. Amikor a férfi -huszonéves lehetett, Houston Oilers dzsekit
viselt - letette a kagylót, Buchanan kinyitotta a kocsi ajtaját, és a pisztolyát a férfi kissé hájas bordái közé nyomta. A férfi meglepetésében felnyögött. - Mi a neve? - kérdezte Buchanan. A férfi a rémülett l megnémult. Buchanan még jobban a bordák közé nyomta a pisztolyát. - A nevét, ember! - Frank vagyok... Frank Tucker. - No, Frank, menjünk kocsikázni! A férfit mintha megbénította volna a döbbenet. - Vezessen szépen, Frank, mert megölöm! - A fenyegetés tényközléskénl hangzott Buchanan szájából. Elhajtottak Buchanan kocsija mellett. Több kocsi között állt az étterem el tt. Csak akkor lesz felt , amikor zárás után egyedül marad a parkolóban. - Mit akar? - kérdezte a férfi remeg hangon. - Nos, el ször is... - Buchanan szabad kezével megmotozta Frank dzsekijének a hátát. Ráakadt a pisztolytokra, de nem találta a fegyvert. - Hol a mordály, Frank? A férfi idegesen a keszty tartó felé kapta a tekintetét. Buchanan talált is egy Smith and Wesson 357-es Magnumot. - És a többi? - Nincs másik. - Lehet, Frank! Majd mindjárt kiderül. De ha hazudott, akkor szétlövöm a jobb térdét. Megnyomorodik egész életére, ami sokkal rövidebb és nyomorúságosabb lesz, mint gondolná. Álljon meg ennél az illatszerboltnál és forduljon vissza! Menjünk vissza ugyanott, ahol jöttünk! - Nézze, én nem tudom, mit akar, odaadom magának a tárcámat és... - Ne rinyáljon, drága Frank! Óvatosan vezessen! És tartsa mindkét kezét a kormányon! - Buchanan felhúzta a pisztolya kakasát, és megint odanyomta a bordák közé. - Ne hülyüljön, ember! Ha rámegyek egy bukkanóra, még elsül! - Akkor kerülje a bukkanókat - mondta Buchanan. -Micsoda maga? Hivatalos ember vagy magán? - Nem tudom, mir l... - Kinek dolgozik? - Nem dolgozom senkinek. - Oké, Frank, akkor csak szórakozásból követett, nem?
- Én nem követtem magát, hisz nem is láttam azel tt. - Hát persze, Frank! Mi csak két idegen vagyunk, akik összefutottunk és véletlenül mindkett nknél pisztoly van. Micsoda egybeesés! Az id k jele. - Buchanan szemügyre vette a férfit. - Maga nem zsaru. Ha az volna, fedeznék. Lehet, hogy maffiózó, de azok nem hordanak Oilers dzsekit, és nem járnak Cherokee-val, nem ez a stílusuk. Micsoda maga? Nem kapott választ. - Nézze, Frank, kezdem unni, hogy magamban beszélek. Ha találok magánál egy magánnyomozó-igazolványt, akkor ellövöm mind a két térdkalácsát. - Buchanan kivette a férfi tárcáját. - Oké, oké. - Izzadságcsepp gördült le a férfi fels ajkáról. Magánnyomozó vagyok. - Na, végre, csak összeismerkedünk! Mondja, Frank, hol kapott maga kiképzést? Na, beszélgessünk! Hol képezték ki? - Munka közben tanultam ki a szakmát. - Ez látszik is. Munka közben meg a filmekb l. Hadd adjak néhány tippet. Amikor gyér a forgalom, akkor párhuzamos utcában hajtva kövesse a célszemélyt. Ha ugyanolyan sebességgel halad, akkor egyszerre érnek el a keresztez désekbe. Ha ügyes, nem fogják magát kiszúrni. Maga itt követte el a hibát - végig mögöttem jött. A másik hibát akkor követte el, amikor nem zárta magára a kocsit. Úgy nehezebb lett volna meglepnem magát. A harmadik hiba: lehet, hogy kényelmetlen ekkora mordály az ember hóna alatt, mégis tartsa mindig a tokjában, ahol gyorsan eléri. Nem ér semmit, ha valaki magára támad, ha a keszty tartóban van. Megszólal a telefon. - Nem, Frank! Tartsa csak a kezét a kormányon! A telefon megint csengett. - Akárki is az, várhat - jegyezte meg Buchanan. - Jut eszembe, miért ne beszélhetnénk vele személyesen! Menjünk csak szépen vissza Castle Hillsbe! 10 A furgonja hátuljában a feltámasztott matracon Duncan Bradley nézte a monitort, amely kinagyítva mutatta a Mendez-ház bejáratát, amely a valóságban kétsaroknyira volt t le. Közben figyelte a rádiót is, de a célszemélyek félórája abbahagyták a beszélgetést. A feleség még
vitatkozott a férjével, hogy miért dobta ki Jeff Walkert, hátha tudott volna segíteni a lányuknak. A férj csak rámordult: fogja be a száját, ez az idegen semmivel nem különbözött a korábbi látogatóktól. Aztán elmentek lefeküdni, de innent l kezdve nem hallotta egyetlen szavukat sem. Miközben a csendet figyelte, próbálta felhívni a partnerét. Kétszer próbálkozott, mindkét alkalommal tízszer hagyta kicsengeni a készüléket, aztán feladta. Zavarta, hogy Tucker nem felelt. Persze lehetett ennek mindenféle elfogadható magyarázata, ami nem jelent veszélyt. Tucker utánamehetett a pasasnak egy hotelbe. De valami azt súgta neki, hogy baj van, ezért kinyitotta megint a kagylót, és lenyomta a gombot, amely automatikusan tárcsázta Tucker számát. De nem várta meg, míg kicseng a készülék, mert mozgást tapasztalt azon a monitoron, amely a kocsi fara felé lév utcarészletet mutatta. Tucker Cherokee-ja állt be mögé. Leoltották a dzsip lámpáit. Valami baja lehet Tucker kocsitelefonjának. Talán ezért jött vissza személyesen, hogy beszámoljon, mit tudott meg Jeff Walkerr l. Ahogy a monitoron látta Tuckert közeledni, Duncan fölemelkedett és átkulcsolta a térdét. Eztán hallotta meg Tucker kopogását a kocsiajtón. Kinyitotta. - Mi történt a telefonoddal? Próbáltam többször... -Duncan torka hirtelen megbénult. A szája kinyílt a döbbenett l, amikor megpillantotta az embert Tucker mellett. A fickó nyilván elbújt a dzsipben. És a férfi nem volt más, mint Jeff Walker. Pisztoly volt a kezében. A francba, gondolta magában Bradley. 11 A makacs csengetés feldühítette Pedro Mendezt. Több okból is. Aggódott a lányáért, nem tudta hányadán áll Jeff Walkerrel, mérges volt a mikrofonok miatt - úgy fölhúzta magát, hogy nem tudott aludni. Vajon mit fog mondani neki Jeff Walker holnap a m helyben? Csak forgolódott a takaró alatt, amíg szinte meglep módon végül mégis elszenderedett. És ekkor valaki elkezdte nyomni azt az átkozott cseng t. - Anita, maradj - dörrent rá a feleségére, aztán kimászott az ágyból, magára vette a fürd köpenyt, fölkapta a baseballsapkáját a székr l és lement a lépcs n. Az ajtón lév üvegen egy férfi árrtyékát pillantotta meg. Ha valaki megint Juanát keresi, istenemre kinyírom!
Amikor azonban felkattintotta a villanyt és megpillantotta Jeff Walkert, meggondolta magát. Jeff türelmetlenül intett neki, hogy nyissa ki az ajtót. Pedro bizonyos fokig engedelmeskedett, ugyanis nem vette le a biztonsági láncot. - Mit akar? - Siessen, mutatni akarok valamit. - Jeff Walker türelmetlenül az utca felé intett. Pedro elnézett a sötét utcaszakasz felé, és egy furgont pillantott meg a járda mellett. - Mit akar maga itt? - Nézze - szólalt meg Jeff Walker. - Juanáról van szó. Fontos! Pedro habozott - de csak egy szempillantás erejéig. Volt valami Jeff Walkerben, ami arra késztette, hogy megbízzon benne. Pedro némi fenntartással, de kinyitolta az ajtót. Jeff Walker már úton volt a furgon felé. Pedro futva érte csak utol. - Mit akar mutatni? Kié ez a furgon? Jeff nem válaszolt, hanem amikor odaért a furgon hátsó ajtajához, kinyitotta és felkattintotta a zseblámpáját. Két férfi - anyaszült meztelenül, kezük a saját ingükkel összekötözve a hátukon, lábaik pedig a nadrágjukkal - feküdt a furgon padlóján. Nadrágszíjaikkal voltak egymáshoz kötözve. Amikor rájuk irányult a fény, elkezdtek mocorogni. Megszólalni nem tudtak, mert alsónadrágjuk a szájukba volt gyömöszölve. - Tudom, hogy ez nehéz ilyen körülmények közt -, szólalt meg Jeff Walker -, de nézze meg, nem ez a két alak adta ki magát a lánya barátjának? Pedro közelebb lépett, amikor megkapta a lámpát Jeff-t l, és el bb az egyik, majd a másik férfi arcába világított. - Igen, de hogy... ? - Figyelik a házát, ezek ketten - felelte Jeff Walker. Pedro a lámpával a furgonban lév elektronikára világított. A monitoron ott volt a házuk bejárata zöldben villódzva. Több magnót is látott. Tehát nemcsak egy mikrofon volt a házban! Minden helyiségben...! Kiszaladt az er a lábából. A járda elkezdett hullámzani. Jeff Walker kivette a tömést az egyik férfi szájából. -Ki dolgozott még magukkal? Hol találom meg ket? A férfi alig bírt megszólalni, a szája kiszáradt, mert az alsónem jó nedvszívó.
Pedro összerezzent, amikor Jeff Walker a pisztolyát a férfi heréinek nyomta. - Ki volt a harmadik, aki idejött Pedro házába? Hiába érzett magában viszolygást, Pedro azért csak közelebb hajolt. - Valaki... aki néha dolgozik nekünk. Csak arra az egy napra kértük meg. Aztán visszament... - A férfi hirtelen rájött, hogy túl sokat beszél, ezért elhallgatott. - Visszament... hova? - kérdezte Jeff Walker. Amikor nem kapott választ, fölsóhajtott. - Attól tartok, nem vesz engem komolyan. Visszagyömöszölte az alsónem t a férfi szájába, majd kivett egy fogót a furgon padlóján hever szerszámosládából. Kitépett egy csomóravalót a férfi szeméremsz rzetéb l. A férfi tompán felsikoltott, azonnal könnyek szöktek a szemébe. Pedro moccanni sem bírt a döbbenett l. Ugyanakkor viszont annyira aggódott a lányáért, hogy a másik énje a legszívesebben a furgon padlójába verte volna a foglyok fejét, hogy kiszedje, mit akarnak a lányától. Jeff Walker közben a másik férfihoz fordult, kivette a gályáját a szájából és szenvtelen hangon, de logikusan érvelni kezdett: - Nézze, biztos vagyok, hogy maga el akarja kerülni ugyanezt a kellemetlenséget. Mert ha már megkopasztottam magát, akkor kérek Pedrótól gyufát és meg is porzsolom. Mire végzek, olyan szép lesz az ágyéka, mint a karácsonyi pulyka nyaka. Igaz, én sose szerettem a nyakat, csak... - Ujjait, mint a kést, elhúzta a nyaka el tt. Az el bbi férfi még mindig verg dött fájdalmában. - Hova ment vissza az a szivar? - kérdezte Jeff Walker. - Magának nincs texasi akcentusa. Hol székelnek, barátom? - Philadelphiában - bukott ki a férfiból. - Juana Mendez miatt figyelik a házat. Miért akarják megtalálni? Igen, gondolta magában Pedro. Miért? A férfi nem válaszolt. - Pedro, hozzon legyen szíves egy doboz gyufát! Pedro dühödt elszántsága megdöbbentette. A férfi már elindult a ház felé. - Várjanak! - szólalt meg a férfi. - Nem tudom. Ez az igazság. Tényleg nem tudom. Csak annyit mondtak, hogy figyeljük a házat, hátha felbukkan. Vagy próbáljuk megtudni, hol van. - És ha a lány felbukkant volna? Ha megtudják, merre van? - folytatta Jeff Walker. Pedro minden apró részletre figyelt. A férfi nem felelt.
- Csalódtam magában - jegyezte meg Jeff Walker. -Muszáj fölfrissítenem az emlékezetét. - Odahajolt a másik férfi fölé és a fogóval újabb csomót tépett ki a szeméremsz rzetéb l. Pedro hirtelen megértette, milyen taktikával él Jeff Walker. Ezt a másik férfit nem fizikailag, hanem pszichikailag kínozza. A meggyötört alak újból rángatózni kezdett és megint el tört a torkából a fojtott sikoly. Mivel egymáshoz voltak kötözve, a másik is folyton összerándult. - Maga is meg akarja próbálni? - kérdezte Jeff Walker a második férfitól, akinek közben kidülledt a szeme a rémülett l. - Mi a teend , ha a lány el kerül, vagy ha megtudják, merre van? - Fel kell hívni azokat az embereket, akik megbíztak. -Kik k? - Nem tudom. - Nem tudja, miért keresik Juanát. Nem tudja, kik a megbízói. Nekem úgy t nik, hogy átkozottul tudatlan maga. És a tudatlanság engem dühít. - Jeff Walker újabb sz rcsomót vett a fogó pofái közé. - Ne! - kérte a második férfi. - Ki fogadta föl magukat? - Egy közvetít n keresztül tárgyaltunk. Nem tudom a nevüket. - De hogy kerülnek kapcsolatba velük? - Telefonon. - Mi a szám? - Bele van programozva a telefonba. - A férfi az állával a kocsi padlóján fekv mobiltelefonra bökött. - Csak le kell nyomni a memóriagombot, utána meg a nyolcast. - Azt tudják, hogy én megjelentem? - Igen. - Milyen kód alatt jelentkezik be? - Sárga Rózsa. Jeff Walker fölemelte a készüléket. - Már csak a maga érdekében is remélem, hogy igazat mondott. - Lenyomta az említett gombokat, a készüléket a füléhez helyezte és várt. Félig sem csengett ki, már fölvették. - Testvéri Szeretet Vendégkísér Szolgálat - hallotta még Pedro is a kagylóból, mert eléggé közel állt Walkerhez. Amit azután hallott, még jobban megdöbbentette. Jeff Walker tökéletesen utánozta a második férfi hangját.
12 - Itt Sárga Rózsa - mondta Buchanan a telefonba. - A fickó, aki az éjjel Mendezéknél járt, még mindig aggaszt. Nincs valami infója róla? A férfihang elveszítette minden lágyságát. - Csak amennyit mondtam. A neve nem Jeff Walker, hanem Brendan Buchanan. New Orleansban bérelte a Taunust, és... Várjon csak, hívnak a másik vonalon is. Elnémult a kagyló. Buchanan várt, nagyon bosszantotta, hogy azok ott ilyen gyorsan kiderítették az igazi nevét. Aztán visszatért az élet a kagylóba. - Jó, hogy hív. Vigyázzanak, legyenek óvatosak! A számítógépesünk üzente, hogy Brendan Buchanan a hadsereg Különleges Osztagának századosa, kiképz Fort Braggben. A rohadt életbe, villant át Buchanan agyán. - Tehát jogos az aggodalmam - mondta Buchanan. -Kösz a figyelmeztetést! Óvatosak leszünk. Buchanan zavartan nyomta le a VÉGE gombot. Miközben tárgyaltak, a hívott szám egész id alatt ott látszott a kijelz n, rajta a készüléken. Buchanan talált egy jegyzetfüzetet és egy ceruzát a furgonban, gyorsan fölírta magának, a lapot az ingzsebébe dugta. A második alakot méregette, nem tudta, mit kérdezzen még t le, amikor hirtelen lépéseket hallott a háta mögül. Villámgyorsan megfordult, és Anita Mendezt pillantotta meg a furgon felé közeledni. Háziköntöst viselt, arcát eltorzította a félelemmel vegyes kíváncsiság. - Anita - szólt rá Pedro.- Menj vissza a házba! - Nem - ellenkezett az asszony. - Juanáról van szó. Én is tudni akarok róla. A furgon háta mögé került, és amikor megpillantotta a mezítelen férfiakat, felsikoltott: - Madre de Dios! - Ezeknek az embereknek a segítségével megtalálhatjuk Juanát mondta Pedro. - Ezért kellett megkötözni ket. Most menj szépen vissza! Anita arcára kiült a düh. - Maradok. Buchanannak a kimerültségt l egyre jobban hasogatott a feje. - Van Juanának a városban irodája? Pedro és Anita meglepetten nézett rá. - Igen - felelte Anita -, a lakásában. Bár ritkán lakik otthon. - Nem tudok reggelig várni - jelentette ki Buchanan. - Most oda tudnának vinni?
Pedro felhúzta a szemöldökét. - Csak nem hiszi, hogy Juana otthon van? Úgy gondolja, megsebesülhetett és...? - Nem - feleke Buchanan. - De talán találunk az irodájában valamit, ami megmagyarázza, miért akarja t annyira megtalálni valaki Philadelphiában. Anita elindult vissza a házba. - Felöltözöm és mehetünk. Pedro is elindult az asszonya után. Buchanan azonnal a második férfihoz fordult, aki ott hevert kollégájához kötözve a furgon padlóján. - Ha a n nek a városban van a lakása, akkor nyilván azt is figyelik, nem? A férfi nem felelt. - Hogy parancsolja? Szadizzunk egy kicsit? - kérdezte Buchanan, és kezébe vette a fogót. - Igen, egy másik duó figyeli t - felelte a férfi. - Váltják egymást? - Igen. Nem jó taktika, állapította meg magában Buchanan. Tökéletes megfigyelést nem lehet végezni úgy, hogy csak egy ember figyeli a célzónát. Tegyük föl, hogy felbukkan Juana. A megfigyel nek telefonon kell segítséget hívnia. De hogyan lehet a megfigyel biztos abban, hogy a csoport meg is érkezik id ben? Miközben a fejét törte, egy tárgy keltette föl a figyelmét a furgon árnyékos oldalán. Arrafelé irányította a zseblámpa fényét. Hirtelen roppant hidegséget érzett a gyomrában. Amint meglátta, mi az, azonnal rájött, hogy miért elég egyetlen ember - méghozzá halálbiztosan. A kocsi falán ugyanis mesterlövészpuska volt, infra-fényes távcs vel fölszerelve. A megfigyelés célja nem az volt, hogy elfogják Juanát hanem hogy abban a pillanatban lel jék. 13 Juana háza a város déli részén, a hegyek között állt, pontosan a San Antonio folyó partján. Háromnegyed óra alatt értek oda. Pedro vezette a furgont, miközben Buchanan hátul maradt a foglyokkal. Anita követte ket a Cherokee-val. Útközben Buchanan még egyszer használta a fogót, hogy megtudja az orvlövész telefonszámát, aki Juana házát figyelte. Alig csengett ki a készülék, amikor rekedt férfihang szólt bele: - Itt
Sárga Rózsa Kett . - Itt Frank - mondta Buchanan. Jól kiképezték, hogy tudja bárki hangját utánozni. - Van valami? - Pokoli csend. Mozgásnak semmi jele két héten át. Szerintem feleslegesen vesztegetjük az id nket. - De legalább jól megfizetik - jegyezte meg Buchanan. - Maradok Duncannel, figyeljük a Mendez-házat. Közben odaküldök hozzád egy pasast a házba a dzsippel. A kocsiról fogod tudni, hogy a mi emberünk. Megbuherálja a zárat, úgy megy be, mert szerintem nem néztük át elég alaposan a n dossziéit. - Nem hinném, hogy jó ötlet. Ha a spiné figyeli a házat, akkor megpucol, ha látja, hogy valaki bemegy. - Egyetértek, de az a helyzet, hogy nincs jobb választás. Nem az én ötletem volt, hanem utasítás. - Kurva jellemz - jegyezte meg az orvlövész. - Jó pénzt kapunk egy melóra, de nem hagyják, hogy tisztességesen végezzük el. - Hagyd a fickót ezzel együtt ténykedni - mondta Buchanan. - Semmi gond. Akkor viszlát! Korábban, mint sejted, haver, gondolta Buchanan, amikor kikapcsolta a készüléket. 14 Alig valamivel egy óra után Pedro megemlítette Buchanannak, hogy már csak másfél kilométer van hátra Juana házáig. - Akkor álljunk itt meg - jegyezte meg Buchanan. Amikor Anita is lefékezett mögöttük, kiszállt a kocsiból, és megkérte az asszonyt, hogy várjon Pedróval a kocsiban, meg elindult fölfelé a kanyargós, fákkal szegélyezett úton. A kocsilámpa fényében látta a folyó felett kavargó ködöt. Újonnan kit zött utcákat is észrevett, és épül új házakat, egész lakónegyedet. Juanának biztosan nem fog tetszeni. Adja isten, hogy életben legyen, hogy ne tetszhessen neki, gondolta magában Buchanan. Pedro és Anita alaposan leírta a házat, amelyet egyébként sem volt nehéz megtalálni a folyópart házai között. Fából épült egyszintes épület volt, lábakra emelve, nyilván az áradások miatt. Inkább kalyiba ez, mint ház, jegyezte meg magában Buchanan, miközben leállította a kocsit a kavicsos úton. Kellemesen rusztikus. Ha Juana kutyája még
élt volna, nyilván nagyokat futhattak volna együtt a gazdival reggelenként a folyó mellett. ...ha még életben van. Ember, de sokat emlegeted a halált! Még szép, amikor tudod, hogy orvlövész Figyeli minden lépésedet. Többször is összerándult a hátizma, amíg kinyitotta a bejárati ajtót. Ebben a ködben korántsem biztos, hogy megismeri a pasas a dzsipet. Mi van akkor, ha lejön körülnézni? Azt kell csinálnia, amit mondtam neki, gondolta Buchanan. Belépett a házba, azonnal megérezte a friss fa szagát, hiszen a ház nemrég épült. De áporodott is volt a leveg , ahogyan a hosszú ideje nem lakott házhoz illik. Még a sötétben sem érezte magát biztonságban, becsukta és ráfordította az ajtót, kitapogatta a villanykapcsolót, és felgyújtotta a világítást. A nappaliban találta magát, ahol könyvespolcot látott, tévét videóval, hifitornyot. Bútor csak a hever volt, egy kávézóasztalka és egy hintaszék. Juana nyilván nem sok id t töltött itt. Különben nem lett volna ennyire szegényes a ház berendezése, Ugyanez arról is árulkodott, hogy Juanának nem volt társa. Buchanan bement a szobába, a szemét nem kerülte el a szófára és az asztalra rakódott por - ez megint azt bizonyítja, hogy Juana jó ideje nem járt erre. Bepillantott a konyhába, felgyújtotta a villanyt, látta, milyen rend van, és mennyire szegényes itt is a berendezés. Az egész helyb l valahogy áradt a magány. Buchanan mély sajnálatot érzett a lány iránt. A folyosóról az els ajtó az irodába vezetett, amelynek ablaka a folyóra nézett. Amikor Buchanan itt is lámpát gyújtott, látta, hogy itt is a minimumra korlátozódott a bútorzat: fém iratszekrény, forgófotel, fából készült asztal, rajta számítógép, lézerprinter, modem és telefon, valamint olvasólámpa, egy sárga jegyzetblokk és egy köcsög, tollakkal és ceruzákkal. A szoba szabályosan csupasz volt, sehol egy sz nyeg vagy kép, teljesen személytelen. Buchanannak az járt a fejében, vajon mit gondolhat az orvlövész odakint a sötétben. Miként reagál, ahogy látja a házban egymás után kigyulladó lámpákat? Hiába utasította, hogy maradjon, mégsem kizárt, hogy a saját szemével is látni akarja a dolgokat. Buchanan kinyitotta az iratszekrényt, és azonnal két fontos dologra lett figyelmes. Az egyik az volt, hogy a dossziékat egy merev tartóban
felfüggesztve tartották. A sín a fiók tetején húzódott. A másik pedig az, hogy a dossziékat ábécésorrendben osztályozták, de A-tól D-ig összehúzták az irattartókat, itt kis rés támadt, majd a dossziék mentek tovább, egészen L-ig. Az egyik D bet s dossziét tehát nyilván kivették. Lehet, hogy még maga Juana. De lehet, hogy egy ugyanolyan betör , mint Buchanan. Ezt már lehetetlen volt megállapítani. Buchanan kihúzta a második fiókot, amelyben L-t l Z-ig voltak a bet k. Itt a T-nél talált hiányzó dossziét. D és T. Csak ez a két hiány volt felt . Buchanan épp ezen gondolkodott, amikor kihúzta az alsó fiókot, ahol egy 9 mm-es Browningot talált. Csak az alapvet dolgok vannak ebben a lakásban. Vajon mib l élhetett Juana? A szülei szerint magánemberek biztonságával foglalkozott. Ez logikus lépés, ha az ember leszerel a katonai elhárítástól. De a biztonsági munka a kockázati tényez k elemzését l a betör riasztó készülék beszerelésén át egészen a személyi védelemig terjed. Dolgozhat szabadúszóként, de egy nagy cég meg bízásából is. Visszatolta az alsó fiókot, aztán megint kihúzta a fels t, hogy beleolvasson egyik-másik dossziéba. A módszer mindig azonos volt. Juana els sorban üzletasszonyokat, politikusn ket, esetleg filmsztárokat kísért, vagy a fenti kategóriák férfi megfelel inek asszonyait - els sorban a latin-amerikai országokba vagy azokba az államokbeli városokba, ahol nagy a hispano amerikai népesség. Ennek egyértelm volt a logikája. A személyi biztosítónak el kell keverednie a tömegben. Mivel Juana hispano származék, egy másfajta közegben csak felt nést keltene. Ezért nem m ködhetett Afrikában, a TávolKeleten, Észak-Európában vagy a Közel-Keleten. De még az Egyesült Államok északi államaiban sem. Spanyolország vagy Latin-Amerika viszont ideális m ködési terület volt ebb l a szempontból. Az ilyen munka mellett teljesen érthet volt, hogy hosszabb ideig, olykor hónapokig távol volt. Az elt nése tehát ezzel megmagyarázható is lenne. Nyilván valami munkán van. Akkor miért küldte a lapot? Miért kért segítséget? Valami köze van ennek a jelenlegi munkájához? Talán munkát akart nekem adni. A gondolat, hogy Juanának esetleg csak a szakértelmére van szüksége és nem személyes okból, elkeserítette Buchanant. De csak egy
pillanatig. Gyorsan emlékeztette magát arra, ha szakmai segítséget kért volna, ahhoz nem lett volna szükség erre a titokzatos formára. És orvlövészek várják a lányt, hogy azonnal végezzenek vele. Nem. Juana bajban van. Különben is minden hosszabb megbízatása alatt id t talált arra, hogy felhívja a szüleit. Kilenc hónapig biztosan nem hagyta volna ket bizonytalanságban. Nyilván valami akadályozta ebben. Vagy fizikai értelemben nem volt képes erre, vagy nem kockáztathatta, hogy a szülei életét veszélybe sodorja. Minden dossziéhoz számlákat és nyugtákat mellékeltek. Buchanan látta, hogy Juanának jól ment az üzlet. Ötezer dollárt kapott egy egyszer szaktanácsadásért, tízezret, ha két hétig kísért valakit, százezret, mert két hónapon át kísért valakit Argentínában. Az utóbbi dossziéban halvány utalást talált arra, hogy lövöldözésre is sor került. A személyi biztosítás bonyolult és fárasztó munka, ezt mindenki, aki ezzel foglalkozik, pontosan tudja. A legjobbakat ennek megfelel en is fizetik meg. De még ezek között is kiugróan Juana volt a legsikeresebb. Buchanan gyors fejszámolást végzett: Juana legalább félmilliót keresett évente. És ilyen szerényen él, paradox módon sehol egy riasztó vagy hasonló biztonsági szerkezet a lakásban? Bankba tette a pénzt vagy beruházásokba fektette, harmicas éveinek közepén már nyugalomba is vonulhatott volna? Buchanan nem tudott válaszolni erre a kérdésre sem. Nem talált csekk-könyvet, sem tájékoztatót brókercégt l. Most, hogy jobban belegondol, nem talált semmiféle postai küldeményt sem. Juana nyilván felkérte a postát, gy jtsék össze a számára érkez küldeményeket. Esetleg szülei vették át ket. Miel tt ideindultak volna, Anita és Pedro utalt rá, hogy néha kijöttek megnézni a házat. Buchanan emlékeztette magát, hogy ne felejtsen el kés bb rákérdezni a postára, és hogy szokott-e a lány banki egyenlegkimutatásokat kapni. Hirtelen imbolyogni kezdett körülötte a szoba. Igazából a lába rogyott meg. Kimerülten esett bele a fotelbe, és megdörzsölte lüktet halántékát. Negyvennyolc órája már, hogy utoljára átaludt egy éjszakát. De ez még a kórházban volt, és ekkor sem aludt egyhuzamban, hiszen az ápolón folyton felébresztette, amikor az életfunkcióit ellen rizte. Azóta csak Beaumont-ban aludt néhány órát,
és San Antonio felé néhányszor szundikált valamennyit az országút menti parkolókban. Az oldala sajgott, a varratok viszkettek. De ugyanígy fájt a vállán a l tt seb is. A szeme szúrt, mintha homokot szórtak volna bele. A dossziék, gondolta magában. Aki mindenáron végezni akar Juanával, az nyilván felkutatta már az egész lakást, hátha talál valami utalást arra, hol rejt zködik a lány. Ha azért akarják megölni, mert túl sokat tud róluk, akkor nyilván eltüntettek mindent az iratok közül, ami kapcsolatot teremt közöttük. Az egyik név D-vel kezd dik, a másik pedig T-vel. Ez a két dosszié egyértelm en ki lett véve. Persze lehet, hogy ezek a dossziék nem is voltak ott soha. Talán maga Juana hagyott ki szándékosan egy-egy helyet, hogy kényelmesen hozzáférhessen az anyagokhoz. Valamib l mégis ki kell indulnom, mondta Buchanan magában. Fel kell tételeznem, hogy hiányzik az a két dosszié, és azért hiányzik, mert fontos. Hátrad lt a székben, hallotta, ahogy megreccsen a szék eresztéke: éppen arra gondolt, hogy ezek a dossziék mintha lézernyomatok lettek volna. Akkor megtalálja ket a számítógépben? Ebben a pillanatban rájött, hogy nem a székének a reccsenését hallotta, a hang a folyosó fel l jött. 15 Buchanan lassan arra fordította a fejét. Egy férfi állt az ajtóban, harmincöt körüli lehetett, százhetven centi magas és hetven kiló. Sz ke haját nagyon rövidre vágatta. Arca, akárcsak a felépítése, sovány volt, de nem egészségtelenül sovány; Buchanan valamib l úgy gondolta, a férfi szenvedélyes kocogó. Cowboycsizma volt rajta, farmer, széles csatú öv, fakult világoskék farmering és farmerdzseki. Utóbbi kicsit b volt a férfira, ami csak kiemelte soványságát. - Megtalálta, amit keres? - A férfi keleti parti kiejtése furcsa ellentmondásban volt a cowboyöltözékkel. - Még nem. - Buchanan leengedte a kezét, abbahagytam a masszírozást. - Még van néhány hely, amit meg akarok nézni. Bezártam az ajtót, amikor bejöttem a házba, gondolta. Nem hallottam, hogy valaki utánam jött volna. Hol lehetett...? Ez a rohadék nem kívülr l figyeli a házat, hanem itt benn bújt meg valahol. - Például? - kérdezte a férfi. - Milyen helyeket nem nézett meg eddig?
- Például a fájlokat a komputerben. - Akkor ne zavartassa magát! - A férfi arcát kiverte a borosta. - Oké. - Buchanan lenyomta a Power gombot. Ahogy a gép búgni kezdett, a férfi megszólalt. - Nagyon szarul néz ki, haver! - Kemény napok vannak mögöttem. Leginkább aludnom kéne. - Én se bulizok idebent. Várni és csak várni. Vár az ember a vackán. A férfi a folyosón egy ajtó felé intett. - Fura egy hely. Nem csoda, ha zárta azt a szobát. Nyilván nem akarta, hogy a szülei meglássák, mit tart ott. El ször én is azt hittem, hogy emberi testrészek. - Testrészek? - Buchanan felvonta a szemöldökét. - Azok a holmik a szobában, olyan az egész, mint egy horrorfilm kellékei. Kibaszott bizarr látvány. Tényleg nem említették magának? Vajon mi a fenér l beszél ez, kérdezte magától Buchanan. - Nyilván úgy gondolták, hogy nem kell tudnom róla. - Fura. - Azok a holmik a szobában? - Nem. Hogy nem szóltak magának - felelte a férfi. -Ha magát azért küldték ide, hogy még egyszer feltúrja a kéglit, akkor els ként err l a bizarr gy jteményr l kellett volna szólniuk. - Csak a számítógépes listáról beszéltek. - Már kész a komputer. - Aha. - Buchanan nem akarta leyenni a szemét a bérgyilkosról, de nem tehetett mást. Ha nem a dolgát végzi, akkor még gyanakvóbb lesz a férfi, mint eddig. Persze lehet, hogy mindezt csak képzelte. A képerny n villogott a kurzor, a szimbólum azt tudakolta, melyik programot akarja használni. - Hogy hívják magát? - kérdezte a gyilkos. - Brian MacDonald - felelte gondolkodás nélkül Buchanan. Ez volt Cancun el tti utolsó alakítása, miel tt felvette volna Ed Potter szerepét, az egykori kábítószer-nyomozóét. Brian MacDonald a legenda szerint programozó volt, és Buchanan - az alakítás hitelességét bizonyítandó - részletes képzést kapott a szakterületen. - Nehéz bejutnia a gépbe? - érdekl dött a bérgyilkos. - Nekem nem okozott gondot, amikor utasítottak, hogy töröljek ki két fájlt. Ugye tud err l, nem? Ugye mondták, hogy én már kitöröltem két teljes anyagot?
- Igen, de azok a fájlok nem érdekelnek engem. A kurzor egyre csak villogott. Juana dossziéinak anyaga nem s n gépelt sorokba volt tördelve, hanem a hagyományos szell s, gépírásos formába. Kell egy szövegszerkeszt program. De melyik? BuchananMacDonald beütötte a gépbe, hogy DIR. A meghajtó azonnal kattant és egy sor programszimbólum jelent meg a képerny n. Az egyik ilyen a WS volt, az egyik legismertebb szövegszerkeszt programnak, a WordStarnak a jele. Buchanan-McDonald kilépett a programlistából, aztán begépelte a WS-t a jel mögé, amely az iránt érdekl dött, melyik programot kívánja. A gép keménylemez-meghajtója ezúttal még nagyobbat kattant. Újabb fájlok listája jelent meg a képerny n. DIRECTORY OR DRIVE C: A;B;C;D;E;F;G;H;I;J K;L;M;N;0;P;Q;R;S;T;U;V;W;X; Y;Z; AUTOEXEC.BAK .1K AUTOEXEC.BAT .1K Buchanan-MacDonald tudta, hogy az AUTOEXEC.BAK az AUTOEXEC.BAT segít programja, ezzel lehet ség nyílik egyik programról a másikra váltani. A .1K pedig azt jelzi, mennyi memóriahelyet használ föl az adott program. Ami pedig az ábécét illeti, Juana nyilván alkönyvtárakba rendezte a klienseinek dossziéit vezetéknevük kezd bet je alapján. Pontosabban Buchanan így sejtette. Pillanatnyilag teljesen lekötötte minden gondolatát az, hogy a férfi ott van a szobában. A légzése er s volt és érdes, mintha valami akadályozta volna. - Valami gond van? - kérdezte a bérgyilkos. - Nem tudja, mi a következ lépés? Megmutassam? - Ne - felelte Buchanan. Ha egyedül lett volna, azonnal megnézte volna a D és T alatti alkönyvtárakat, de most nem merte. Ha a bérgyilkos valóban kitörölt fájlokat, akkor nyilván igencsak érdekelné, miért pont azokban a csoportokban keres Buchanan valamit. - Amit épp csinálni fogok - mondta Buchanan -, az az, hogy keresek valamit az átkozott fejfájásomra. - Lassan fölállt, bal kezével masszírozta a tarkóját. - Nincs a n nek valahol aszpirinje? A bérgyilkos alig észrevehet en hátralépett, mindkct kezét oldala
mellett lógatta - még nem volt teljesen feszült. Buchanannak azonban az volt az érzése, hogy rövidesen kirobban a krízis. Lehet, hogy a férfi nem is védekezésb l lépett hátra, hanem hogy utat adjon Buchanannak a fürd szobába. Roppant nehéz volt ezt eldönteni. - Bufferinje van - felelte a bérgyilkos. - A gyógyszerszekrényben, a legfels polcon. - Remek. De a férfi megint hátrált egylépésnyit, most már egyértelm volt, hogy nem engedi Buchanant karnyújtásnyi távolságon belül magához. A számítógépszobával átellenben lév fürd szobában mindent por lepett be - fehér volt a csempe, a padló, a zuhanyfüggöny. Mindenb l a legszerényebb. Ekkor hallotta meg a zümmögésszer hangot. Meglepetten pillantott a mobiltelefonra, amelyet a derékszíjába dugott. Ezt a telefont hozta magával, mert a másik be volt építve a kocsiba. Nyilván Pedro és Anita az, figyelmeztetni akarják valamire. Persze jöhet a hívás a megfigyel k irányítóitól is Philadelphiából. Buchanan nem hagyhatta a készüléket csengeni. Ez még gyanúsabb lenne. Ám amint az övéhez nyúlt, hogy levegye a telefont, mozgást észlelt a folyosó fel l. A bérgyilkos jelent meg, a kezében ugyanolyan mobiltelefonnal. Nyilván abban a szobában tartotta, ahol meghúzta magát. Valaminek láthatóan nem örült. - Fura dolog ez - mondta. Soha nem hallottam még Brian MacDonaldról. Épp most hívtam Duncant, hogy kicsit alaposabban maga után érdekl djek, és vesszek meg, ha nem a maga telefonja reagált a hívásra. Ez pedig azt jelenti, hogy a magánál lév telefon Duncan készüléke. Ez pedig elgondolkoztatja az embert, hogy a fenébe van az, hogy... Miközben a bérgyilkos beszélt, a telefont baljában tartotta, jobb keze pedig lassan elindult farmerdzsekije alá. Buchanannak már korábban felt nt, hogy egy számmal nagyobb az a dzseki - nyilván, hogy kényelmesen elférjen alatta a pisztolytok. - Ez mer véletlen - jegyezte meg Buchanan. - Maga Duncant hívja, engem meg nyilván valaki más keres. Megmutatom. - Baljával a telefonért nyúlt. A gyilkos szeme a mozdulatra koncentrált. Közben azonban Buchanan jobb kezével a zakója alá nyúlt, és kihúzta a
pisztolyt az öve alól. A bérgyilkos szeme elkerekedett, miközben el rántotta a saját pisztolyát. Buchanan l tt el ször. A golyó belefúródott a férfi mellkasába. Bár az hátratántorodott, keze egyre csak emelte följebb a fegyvert. Buchanan második golyója a férfi torkába fúródott. Sugárban tört el a sebb l a vér. A férfi még hátrébb tántorodott. De reflexszer en még egyre emelte a pisztolyát. Buchanan a harmadik golyót a homlokába küldte. Ett l a férfi hanyatt zuhant. Pisztolyt tartó keze a mennyezet felé lendült. Összeránduló ujja elhúzta a ravaszt. A golyó a plafonba fúródott. Pergett a vakolat. A férfi elterült a padlón. Teste utolsót remegett, aztán nem moccant többé. A vér pocsolyába gy lt körülötte. Buchanan odasietett hozzá, pisztolyát mindvégig a férfi fejére szegezte, aztán megvizsgálta, van-e benne élet. A férfi szeme nyitva volt, pupillája kitágult. Nem reagált, ahogy Buchanan hirtelen feléje lendítette a kezét. Gyorsan átvizsgálta a férfi ruháját. Fés t talált, némi aprópénzt, zsebkend t és egy tárcát. Kitette a tárcát az asztalra, aztán az el szobából behozta a sz nyeget, a holttestet rágördítette, majd kihúzta a folyosón keresztül a hátsó kijáraton át a kertbe. Az éjszaka sötét volt, jótékonyan elrejtette Buchanant, aki lehúzta a holttestet a folyópartra, ott talált egy fatönköt - a tetemet keresztben ráfektette, majd kilökte a rönköt a vízre. Azonnal elkapta az áramlat, a tetemet egy pillanattal kés bb elnyelte az éjszaka. Buchanan ezután a sz nyeget is a folyóba hajította. Végül el húzta a férfi revolverét, azt is a folyóba dobta, szem el tt tartva azt az elvet, hogy sose tarts meg olyan pisztolyt, amelynek nem ismered a történetét. Az utolsó, amit még a vízbe hajított, a férfi elemes telefonja volt, valamint a három üres töltényhüvely. Ezeket is ott nyelte el a víz, ahol egy pillanattal korábban a pisztolyt. Buchanan ezután a semmibe bámult, vett néhány mély lélegzetet, hogy megnyugodjék, majd visszasietett a házba. 16 Még mindig csengett a füle a lövésekt l. Orrlyuka kitágult, ahogy megérezte a l por és a vér szagát. Amikor el rántotta a fegyverét, meghúzódtak az oldalában a varratok, és a vállsebe is belesajdult. A feje továbbra is úgy fájt, mintha átkalapáltak volna rajta egy vasrudat.
Bezárta maga mögött az ajtót, megpillantott egy másik sz nyeget, ezzel letakarta a vértócsát, majd kinyitotta az ablakot, hogy kiszell zzék az er szak illata. Átkutatta a férfi tárcáját. Talált közel háromszáz dollárt különböz címletekben, egy jogosítványt a philadelphiai Charles Duffy részére kiállítva, és ugyanerre a névre hitelkártyát. A Charles Duffy lehet akár álnév is. Nem volt érdekes. Ha jó volt ennek a pasasnak, akkor jó lesz neki is, gondolta Buchanan. Zsebre vágta a tárcát: most megint b vült a szerepválaszték. Ha pedig valakinek felt nt volna a lövések hangja, ha idejön is, akkor sem talál semmi gyanúsat - ha csak nem a pisztolygolyó által kilyukasztott plafont, ami önmagában persze nem gyanús, ám a folyosó padlóján lév vakolat igen. Buchanan fölszedegette a darabokat és a zsebébe rakta. Sietve leült a komputer elé és a fájlkönyvtárra pillantott - ABCD... elvitte a kurzort is a D-ig, aztán lenyomta a RETURN gombot. Kattant ismét a diszk meghajtója és újabb fájllista jelent meg a képerny n, a D alá besorolt dossziék alkönyvtára. DARNELL 3k DARNELL.BAK DAYTON DAYTON.BAK 2k DIAZ 4k DIAZ.BAK 4k DIEGO 6k DIEGO.BAK 5k DOMINGUEZ 4k DOMINGUEZ.BAK 4k DRUMMER 5k DRUMMOND.BAK 5k DURAN 3k DURAN.BAK 3k DURANGO 5k DURANGO.BAK 5k Buchanan gyorsan kihúzta az iratszekrény fels fiókját, és kivette a D alá besorolt dokumentumokat. Csak úgy tudja kideríteni, kivettek-e valamit, és esetleg azt is, hogy mit, ha összehasonlítja az iratszekrény anyagait a komputer fájljaival. De még így sincs rá sok remény. A férfi, aki itt bujkált és akinek Juanával kellett volna végeznie, közölte,
hogy kitörölt néhány fájlt az alkönyvtárból, nyilván azért, hogy megakadályozza: véletlenül se kíváncsiskodjék bele a dokumentumokba. Szinte bizonyos, hogy a dossziék listája megegyezik majd a gépben lév nevekével. Ebb l még mindig nem fog kiderülni, mely dokumentumok hiányoznak. Minden fájlnak volt egy kísér BAK-fájlja. ami a BACKUP rövidítése. Ez azt jelenti, hogy a gépben benne van a fájl a korábbi állapotban, miel tt esetleg módosították volna. DARNELL, DARNELL.BAK. Buchanan összehasonlította a kett t, aztán megtalálta a kiprintelt anyagot is az iratszekrényben. Végigellen rizte az összes nevet és dossziét. Minden nevet megtalált. Kimerülten d lt hátra. Csak az idejét vesztegette. Semmi értelme nem volt kockára tennie az életét, hogy idejöjjön. Annyit tudott csak meg, hogy valaki Juana halálát akarja. Ezt azonban már korábban is tudta. És ezért a tetejébe kis híján t is megölték. Megdörzsölte feldagadt szemhéját, a komputer képerny jére pillantott, kezét már nyújtotta is a kapcsoló felé, hogy kikapcsolja, amikor valami azt súgta neki, próbálkozzék még egyszer, mindegy, mennyire reménytelen a dolog. Nagy valószín séggel a T alatti alkönyvtár valószín leg ugyanolyan semmitmondó lesz, mint a D volt, nem teheti, hogy még csak meg se nézze. Már-már átkapcsolt a másik alkönyvtárba, amikor hirtelen a szemébe ötlött valami. DRUMMER. DRUMMER.BAK. Az istenit. Drummernek nincs backup fájlja. Tehát nyilván az el tte lév é, DRUMMONDÉ. Buchanan határozottan emlékezett, nem látott dossziét Drummond névre, de annyira ki volt merülve, hogy semmiben sem lehetett most már bizonyos. Remeg kézzel nézte végig ismét a dossziékat, de nem talált Drummondot. Jézusom, villant át Buchanan agyán. Amikor a bérgyilkos kitörölte Drummond anyagát, nem törölte ki az el állapotot rögzít backupfájlt - nyilván ugyanaz történt, mint Buchanannal, amikor a DRUMMOND.BAK-et els re DRUMMER.BAK-nek olvasta. Annyira hasonló a két név alakra. Drummond. Buchanan nem tudta, mit jelent a név, amikor bekérte a DRUMMOND.BAK-fájlt, csalódottan látta, hogy üres. Vagy Juana hozta létre még ezt a fájlt, de aztán nem vett föl bele információi, vagy pedig a bérgyilkos törölt ki mindent bel le.
Buchanan most a T alkönyvtárba lépett be, mivel tudta, mit keres, csak a Backup-fájlokat ellen rizte és vetette össze az iratszekrényben lév dossziékkal. TAMAYO.BAK. TANBERG.BAK. TAYLOR.BAK. TERRAZA.BAK. TOLSA.BAK. Felt nt neki, milyen sok a spanyol hangzású név. TOMEZ.BAK. Buchanannak szaporább lett a pulzusa. Nem talált Tomez névre szóló aktát sem az iratszekrényben, sem ilyen fájlt a T alatti alkönyvtárban. Hiába lépett be Buchanan ismét az alkönyvtárba, megint nem talált semmit. Káromkodva kérdezte magától, vajon Juana saját maga törölte-e ki az adatokat. Buchanan tehát csak két névre bukkant, de ezekre is csak azért, mert a bérgyilkos a neveket benne felejtette a fájlok listáján. Csalódott volt, azon vitatkozott magával, mit tegyen. Kikapcsolta a komputert, aztán úgy döntött, körülnéz gyorsan a lakásban. Igaz, azzal is tisztában volt, hogy aki meg akarta öletni Juanát, az már alaposan körülnézett a lakásban. Hirtelen megborzongott, amikor eszébe jutott, milyen bizarr dolgot említett a bérgyilkos. „Fura egy hely. Nem csoda, ha a n zárta azt a szobát. Nyilván nem akarta, hogy a szülei meglássák, mit tart ott. El ször én is azt hittem, hogy emberi testrészek." 17 Testrészek? Annyi volt eddig a teend je, hogy nem tudta kideríteni, mir l is beszélt a halott. Rosszat sejtve állt föl és indult el a íolyosón a szomszéd helyiségbe. Az ajtó nyitva volt ugyan, de mivel nem égett a villany, Buchanan nem látott semmit. A gyilkos, amikor bement a telefonért, akkor nyilván azért nem gyújtott villanyt, mert pontosan tudta, hol találja meg. Buchanan az ajtón biztonsági zárat pillantott meg, ami meglehet sen szokatlan dolog egy lakáson belül, aztán kezével kitapogatta a kapcsolót. Amikor kigyulladt a villany, elkezdett pislogni - nem annyira a hirtelen támadt fényt l, inkább attól, amit megpillantott. Megdöbbent volt a látvány. Testrészek? Igen. Buchanan azonnal megértette, miért hitte a bérgyilkos, hogy testrészeket lát. A sarkot kivéve, ahol a bérgyilkos egy matracon bevackolt, a helyiségben mindenütt asztalok sorakoztak, rajtuk mindenféle
tárgyak, amelyek fülre, orra, homlokra, fogakra emlékeztettek. A falon körben megvilágított tükrök. Az egyik asztalon nem volt más, mint mindenféle haj - különféle színben, különféle fazonra igazítva. Parókák. Ami pedig a bérgyilkost testrészekre emlékeztette, olyan protézisek voltak, amelyeket a plasztikai sebészek is alkalmaznak, ha ki akarnak alakítani egy arcformát, vagy helyre akarnak hozni egy elroncsolódott arcot. Egy másik asztal tele volt sminkkészletekkel. Ahogy Buchanan alaposabban körülnézett, rájött arra, hogy Juana majdnem ugyanazt teszi magánvállalkozásban, mint . Ám míg különböz személyiségek vonásait veszi magára, addig a n a külsejét váltogatta. Buchanan maga soha nem szerette az álöltözéket. Olykor növesztett ugyan bajuszt vagy szakállt, esetleg tökéletes m bajuszt is fölragasztott. Az is el fordult, hogy kontaktlencsével változtatta meg a szeme színét. Néha el fordult, hogy változtatott a hajának színén vagy a hosszán. Ugyanígy mindegyik általa alakított figura másként öltözött, másféle karórát hordott, másféle napszemüveget kedvelt, másféle tollal írt, más volt a kedvenc zenéje, a kedvenc írója... Juana azonban a külsejét változtatta el. Buchanan gyanította, hogy nemcsak a személyiségét változtatta meg minden egyes munkája során - hanem teljesen elváltoztatta a fizikai megjelenését is, nem csupán a ruházatát, hanem az arcvonásait, a súlyát, a testmagasságát. Buchanan talált olyan testpárnát, amely megnövelte a n fels testének méretét, de olyat is, amely kismamává alakíthatta - különböz terhességfázisokban. Olyan átalakított edz cip ket is talált, amelyek megemelték Juana testmagasságát, olyan krémeket, amelyek kifakították a b rét. Buchanan egyfel l szakmai csodálkozást érzett magában, ugyanakkor rádöbbent arra is, hogy Juana ott ülhetett a szomszéd asztalnál a New Orleans-i Café du Monde-ban, anélkül, hogy akár csak gyaníthatta volna, hogy az. Lehet, hogy szóltak egymáshoz, egymásba botlottak és mégsem ismerhette föl. Mi történhetett vele az elmúlt hat évben? - gondolta magában Buchanan. Hol tanulta ezt a maszkírozósdit? Végül is ki az a n , akit keres? - kérdezte magától. Hisz akárkivé át tudja alakítani magát. Eszébe jutott, mit mondott neki, amikor utoljára együtt voltak. „Nem ismersz -mondta neki a férfi, amikor arról beszélt, miért nem képes
vele maradni. - Csak azt az embert ismered, akinek kiadom magam." Nos, igen, Juana fölébe kerekedett, lett a legtökéletesebb színész. Miközben végigtúrta az egész lakást, csalódottan állapította meg, sehol nem talált képet a lányról. Pedig mennyire szerette volna újra látni fekete szemeit, csillogó, fekete haját, szeretetre méltó, ovális arcát. Gyanította, hogy akik vadásznak rá, azok vihették magukkal a képeket, hogy kitanulmányozzák az arcvonásait. De aztán arra is rájött, semmire sem mennek azokkal a képekkel, hiszen nincs egyértelm en meghatározható arca Juanának. Persze az sem kizárt, hogy Juana maga tüntette el a róla készült képeket, nehogy azonosulnia kelljen valamelyik megváltoztatott énjével. Buchanannak hirtelen az a szörny érzése támadt, hogy az a n , akit (vagy Peter Lang, vagy akárki) megszeretett, semmivel sem kézzelfoghatóbb, mint valami szellem. Vagy mint maga. Hirtelen elkapta a rosszullét. Mégis meg kell találnia Juanát! 18 Becsukta az ablakot a komputerszobában, aztán zsebkend vel mindent áttörölt, amihez hozzáért. Minden szobában leoltotta a villanyt, végiggondolta, mindent megtette, amit ilyenkor kell, majd kilépett az ajtón, és a drótdarabbal visszazárta az ajtót. Amikor megérkezik a bérgyilkos váltótársa, kis id kell majd neki, amíg kitalálja, mi történt. Önmagában nem lehet gyanús a lyuk a plafonban, a vértócsára terített sz nyeg a komputerszobában -együtt azonban csak elmondják majd a történetet. A partner nyilván keresni fogja a tetemet is. Zavarodott lesz majd a beszámolója, amit lead a megbízóinak, és ez a beszámoló csak fokozza majd a z rzavart, hiszen nem fogják megtalálni azt a két lesipuskást sem, aki a Mendezházat figyelte. Egyetlen fogódzója lesz csak azoknak az embereknek, akik Juana után vadásznak: bizonyos Brendan Buchanan látogatta meg Juana szüleit, és minden, ami ezután történt, valószín leg az számlájára írható. Reggelre már üldözni fogják - gondolta magában Buchanan. Nem fognak semmire jutni, mert el bb rá kell jönniük, hogy ma éjjel átlényegültem Charles Duffyvá. Megtapogatta zakója bels zsebében a tárcát, aztán beszállt a Cherokee dzsipbe. A keze remegett. Fájtak a sebei. A feje lüktetett. A képességének a határára érkezett. Mégis haladnia kell. Másfél kilométerrel lejjebb, a ködös völgyben elérte a furgont.
Kiszállt a kocsiból, de jobbját a zakója szárnya alatt tartotta, mert esetleg el kell rántania a fegyverét, ha valami történt volna id közben. Amint mozgást észlelt a ködben, megmerevedett, de aztán Anitát pillantotta meg, aki spanyolul újságolta, hogy Pedro hátul van a két megkötözött orgyilkossal. - Egyfolytában csengett a telefon. - Tudom - felelte Buchanan. - El ször azt hittük, hogy maga az, de nem úgy csengett, ahogy megbeszéltük - két kicsengés, szünet, majd újabb hívás -, ezért aztán nem vettük föl. - Jól tették. Buchanan szemügyre vette a n t. Igen idegesnek t nt, ez rendben is volna, igaz, annak nem adta jelét, hogy tudná, valaki a sötétb l esetleg rá les, fegyverrel a kezében. Ennek ellenére Buchanan csak akkor nyugodott meg teljesen, amikor látta, hogy a két figyel ugyanúgy volt, amint hagyta, és Pedróval nem történt semmi baj. - Megtalálta Juanát? - kérdezte Pedro. - Nem. - És valami rá utaló jelet? - Azt sem - hazudta Buchanan. - Akkor az egésznek nem volt értelme. Most mit csinálunk? - Hagyjon egy kicsit gondolkodni! Üljön be a nejéhez a dzsipbe! - Miért? - kérdezte hirtelen megint gyanakodva Pedro. - Ha ki akarja megint kérdezni ket, azt én is hallani akarom. - Nem. - Ezt nem értem. - Hogyhogy? Ha a lányomról van szó, akkor hallani akarom. - Néha jobb, ha az ember nem tud semmit. - Nem értem - mondta Pedro. - Majd megérti. Most pedig hagyjon magamra ezekkel a fickókkal! Pedro habozott, azután komor arccal kimászott a furgonból. Buchanan nézte, ahogyan a férfi beszáll a dzsipbe, csak azután csukta be a furgon hátsó ajtaját. A kocsiban ürülék illata terjengett, mivel Buchanan megengedte a két férfinak, hogy használja a hordozható vécét, miel tt felment volna Juana házába. Most is mezítelenül hevertek a kocsi padlóján és dideregtek. Buchanan el bb az egyik, aztán a másik férfi arcába világított a
zseblámpával. El vette a pisztolyát, és szabad kezével meglazította az els férfi köteleit. - Szólniuk kellett volna, hogy az r odabent volt a házban. A férfinak rémület ült ki az arcára. - Most már halott. Az arckifejezése még rémültebb lett. - Ez meglehet sen furcsa helyzetbe hozza magukat. -Buchanan intett a pisztolya csövével. - Sejtem - mondta a férfi. - Nyilván ezért küldte el az öreget meg a feleségét. Nem akarja, hogy ölni lássák magát. Buchanan közben el szedett egy takarót a furgon sarkából. - Haha - folytatta kétségbeesve a férfi. - Egy takaró egész jó hangtompító. Buchanan bebugyolálta a takaróval a kél férfit. - Nem akarom, hogy tüd gyulladást kapjanak. - Micsoda? - A férfi egészen elképedt arcot vágott. - Ha fordulna a kocka - kezdte Buchanan -, maguk mit csinálnának velem? A férfi nem válaszolt. - Hasonlítunk egymásra, és mégsem - magyarázta Buchanan. - Mind öltünk már. A különbség csak az, hogy én nem vagyok gyilkos. - Nem tudom, mir l beszél. - Olyan finom ez a különbségtétel, hogy föl se tudja fogni? Érthet leszek. Nem ölöm meg magukat. A férfi egyszerre t nt zavartnak és rémültnek, mintha ismeretlen fogalom lenne számára a megkegyelmezés. - Feltéve persze, ha betartják a szabályokat - tette hozzá Buchanan. - Miféle szabályokat? - El ször is napnyugtáig össze lesznek kötözve - magyarázta Buchanan. - Kapnak enni, inni, használhatják a vécét, de itt maradnak a kocsiban. Világos? A férfi a homlokát ráncolta, de aztán bólintott. - Másodszor, amikor szabadon lesznek eresztve, nem bántják sem Pedro, sem Anita Mendezt. k nem tudnak rólam semmit. Azt sem tudják, merre van a lányuk. Semmit nem tudnak. Ha maguk mégis megkínoznák ket, be fogok gurulni. Ha bármi történik velük, akkor a legrosszabb félelmeik válnak valóra. Elbújhatnak, nevet
változtathatnak, az sem változtat semmit a dolgon. Én profi vagyok, ha valakit meg kell találni. Életük hátralév részében folyton a hátuk mögé pillantgathatnak. Érthet en fogalmaztam? A férfi nagyot nyelt. - Igen. Buchanan kimászott a furgonból, aztán odaintette a nyitott hátsó ajtóhoz Pedrót és Anitát. Pedro zavartan nézett rá, aztán mondott valamit spanyolul. - Ne beszéljünk spanyolul, hanem angolul. Azt akarom, hogy ez a két fickó mindent jól megértsen - magyarázta Buchanan. - Nehéz napjuk lesz, mert figyelniük kell ket. Kerítsen egy helyet, ahol nem kelt felt nést a furgon! Mondjuk az egyik m helyében. - Aztán elmondta, mir l beszélt a foglyokkal. - Napnyugtakor engedje el ket. -De... - Ne féljenek - mondta Buchanan. - Nem fognak tör dni magukkal. Még a városból is elmenekülnek. Nem igaz? - kérdezte az els férfitól. A férfi megint nyelt, aztán bólintott. - Pontosan. Most már csak annyit mondjanak meg, milyen rendszerességgel szoktak bejelentkezni - kérdezte Buchanan. - Van valaki, akit bizonyos rendszerességgel fel kell hívniuk, hogy tudassák a megbízóikkal, nincs baj? - Nincs ilyen - felelte a férfi. - Biztos? A maguk életér l van szó. Fontolja meg, mit beszél. - Csak akkor kell jelentkezni, ha kérdésünk vagy jelentenivalónk van felelte a férfi. - Akkor végeztünk - jegyezte meg Buchanan. Alig állt már a lábán. Odafordult a házaspárhoz. - Ennem kéne valamit és aludni. - Örömmel meghívjuk - jegyezte meg Anita. - Köszönöm, de jobb szeretném, ha nem tudnák, hol vagyok. - Nem mondanánk el senkinek. - Persze hogy nem - felelte Buchanan, de nem érezte szükségét, hogy kijavítsa ket, hiszen tökéletesen tudta, mennyire nem viselnék el az öregek a kínzást. - Minél kevesebbet tudnak, annál jobb. Ha ezek az emberek úgy tudják, hogy maguk semmit sem tudnak, addig jó maguknak. Tartsák magukat a megegyezéshez! Eresszék el ket napnyugtakor! Visszafelé menet föl kell szednem a kocsimat. Benne van a táskám.
- És azután? Azután mi lesz? - érdekl dött Pedro. - Elmegyek a városból. - Hova? Buchanan nem válaszolt. - Elmegy Philadelphiába? Hogy megtalálja, kik bérelték föl ezeket a figurákat? Azokat, akikkel telefonon beszélt? Buchanan most sem felelt. - Mi történt Juana házában? - Semmi - felelte Buchanan. - Pedro, maga vezessen, én ott maradok hátul ezekkel! Anita, maga hozza a dzsipet! - És mi van Juanával? - A szavamat adom, hogy sosem fogom feladni a keresést. 19 Yucatán-félsziget Mclntyre, a robbantómunkások napégette b m vezet je láztól tehetetlenül feküdt a kalyibában, amelyet az emberei emeltek, amikor a helyszínre érkeztek. S aljnövényzet borította még a romokat. Egyel re még az ész volt az úr. Miközben minden erejét össze kellett szednie, hogy ép karjával megtörölje verejtékez homlokát, Mclntyre elátkozta azt a pillanatot, amikor aláírta a megállapodást Alistair Drummonddal. A jelent s összegnek - életében még nem kapott ennyit munkáért - nem lehetett ellenállni, mint ahogyan a prémiumnak sem, amit Drummond beígért, ha sikeresen végrehajtják a tervet. Mclntyre dolgozott már mindenütt. Nomád életmódját két házassága sínylette, elidegenítette az asszonyoktól, és két házasságából származó gyerekeit l, akiket szeretett. És mindezt azért, hogy elpusztítsa a vadont, hogy elhozza a rendet a káoszba. Ez a munkája viszont arra kényszerítette, hogy lerombolja a rendet, és elszabadítsa a káoszt. És most ennek issza a levét. Mintha maga a föld is feldühödött volna azon, amit Mclntyre m velt az embereivel. Vagy lehet, hogy az istenek, akik tiszteletére annak idején ezeket a romokat emelték. Milyen furcsa gondolat, állapította meg magában Mclntyre. Hiszen soha nem volt vallásos. Ennek ellenérc, ahogy közelgett a halála, úgy gondolt mind többször az utolsó pillanatra. Amit egykoron babonának képzelt, most valahogy értelemtelinek t nt. Azért dühösek az istenek, mert lerombolják a
templomaikat, ereklyéiket. Megszentségtelenítik ket. Rombolják le a romokat, adta ki a parancsot Drummond. Szórják szét a köveket. Minden egyes robbantás, minden egyes, buldózernek adott gázfröccs után mintha az istenek és maga a föld is tiltakozott volna. Meg-megremegett a föld a tábor alatt. És egyre hosszabbak lettek ezek a remegések. És mintha csak a rettenetet akarták volna fokozni, minden rengés után milliónyi kígyó menekült a kövek közül, a föld réseib l. Hiába használtak lángszórót, hiába égették meg ket, hogy már soha el nem oszló füstköpeny terjengett a tábor felett. Egy pillanatig úgy t nt, mindenütt kígyók vannak, amikor pedig a rengés elült, mintha mi sem történt volna, megint elnyelte ket a föld. Persze nem mindegyiket. Legalábbis ami Mclntyre-t illeti. El nap, mikor már lefelé ment a nap, belenyúlt a szerszámosládába, és hirtelen éget fájdalmat érzett a csuklója felett. Ahogy a gyógyszerszekrényhez rohant, szinte rá se pillantott a dobozból el mászó apró kígyóra. A tábori orvos, aki folyton whiskyt l b zlött, s a szája sarkában ott fityegett a cigaretta, adott Mclntyre-nek egy injekciót, aztán kitisztogatta a harapásnyomot, miközben azzal vigasztalta Mclntyre-t, szerencséje volt, mert a máregfog nem érte el a vénát. Azonban Mclntyre nem érezte magát szerencsésnek, miközben rázta a hideg a vackán. El ször is a különböz típusú kígyómérgek közömbösítésére különböz ellenszérum kell, de Mclntyre nem tudta alaposan szemügyre venni azt a kígyót, amelyik megmarta - így nem tudta azonosítani sem. Másodszor, még ha a megfelel szérumot kapta is meg, akkor is sürg s kórházi ellátásra szorulna. A legközelebbi azonban Campechében van, ami kétszáznegyven kilométerre volt onnét. Út még nem épült a dzsungelen keresztül, amelyen elmehetett volna egy járm . Mclntyre csak helikopterrel juthatott volna el Campechébe. Két helikopter azonban épp Vera Cruzban volt anyagbeszerz úton, és nem is várták ket vissza rövidesen. A harmadik pedig a táborban volt ugyan, de elromlott. Épp emiatt kotorászott Mclntyre a szerszámosládában, amikor a kígyó megmarta - a szerel nek akart segíteni, aki a hidraulikát akarta megjavítani. Feküdt az összetákolt ágyon, gondolatai mindenfelé lebegtek, miközben a halál lassan szétterjedt a szervezetében. Fullasztó h séget
érzett, ami kifacsarta a testéb l a folyadékot, átáztatva a ruházatát. Ugyanakkor elviselhetetlenül vacogott is. rázta a hideg, egyre lázasabban akart magára újabb és újabb takarókat. El felh södön a tekintete, a hangok csak tompán jutottak el hozzá. A buldózerek dübörgése, a robbantások, a légkaiapács mintha nagyon messzir l hallatszott volna, s nem a közvetlen közelb l, az irodaépülett l alig pár méternyire. Egyetlen hangra figyelt: mikor hallja meg végre a helikopter rotorjának kelepelését. Egyre jobban elkeserítette, hogy nem hallotta. Ha nem javítják meg minél el bb a táborban lév helikoptert, vagy a másik kett nem érkezik vissza hamarosan, akkor meg fog halni, és ez feldühítette még akkor is, amikor nagyon gyenge volt már, hiszen Alistair Drummond garantálta a tábor megfelel orvosi ellátásáig. Ha ezt az ígéretét sem tartotta be, akkor hogyan fogja betartani a többit? Mi lesz a prémiummal? Vagy a kialkudott munkabérrel? Lehet, hogy Drummond mindent elkövet, hogy ne kelljen teljesítenie a szerz désben kikötött feltételeket. Ez a gyanú nyilván nem juthatott egyetlen életben maradt munkásnak az eszébe. Olyan gyorsan el akartak innét kerülni, amilyen gyorsan csak lehetett, ezért szinte rült dühvel vetették magukat a munkába. Semmi sem fékezte mohóságukat, sem a föld remegése, sem a kígyók, de legkevésbé nem Mclntyre közeled halála. Kitartottak az indiánok folytonos fenyegetése ellenére, akik el akarták ket ijeszteni innen. A bennszülöttek, a romokat egykor épít maják leszármazottai dühükben mindent elkövettek: megrongálták a gépeket, megmérgezték az ivóvíztartalékokat, csapdákat állítottak, megtámadták az röket, gyakorlatilag hadat üzentek a betolakodóknak. Erre válaszul, amit a munkások önvédelemnek neveztek, a jövevények minden bennszülöttet lemészárollak, akit csak találtak, a tetemeket kutakba gyömöszölték, mintha öntudatlanul is a maják emberáldozat! szertartását utánozták volna, libben a civilizációtól meg nem érintett térségben olyan harc dúlt, amely Mclntyre-t a négyszáz évvel ezel tti öldöklésre emlékeztette, amikor a spanyolok elözönlötték a földrészt. Ez a terület el volt zárva a külvilágtól. Senki nem tudhatta meg, mi is történik itt. És persze senki nem is fogja tudni bizonyítani sem. Amikor készek a munkával, már csak az eredmény számít. Mclntyre lázálmában hallotta, hogy nyílik az iroda ajtaja. Odakint
buldózerek vonullak. Amikor becsukódott az ajtó, a helyiség döngölt földpadlóján közeled lépteket hallott. Valaki finoman megérintette a homlokát. - Maga még s mindig lázas. - Ez n i hang. Jennáé. - Jobban érzi magát? - Nem. - Mclntyre megborzongott, miközben szakadt róla a verejték. - Igya meg ezt a kis vizet! - Nem bírom. - A férfi kapkodva szedte a leveg t. -Kihányom azonnal. - Várjon türelmesen! A szerel k mindjárt megjavítják a helikoptert. - Már kés lesz. Jenna letérdelt az ágy mellé, és megfogta a férfi bal kezét. Mclnlyrenek eszébe jutott, mennyire meglepte akkor, amikor megtudta, hogy a tábor felügyel je és térképésze n lesz. Állította, hogy n nem való a táborba, a n viszont rövid id alatt legy rte a férfisovinizmusál, bebizonyította, hogy ugyanúgy képes alkalmazkodni az serd höz, mini bármelyik férfi. A n a negyvenes éveiben járt, csakúgy, mint Mclntyre, a haja sötétsz ke volt, a melle feszes, a mosolya kedves Mclntyre az együttlétük három hónapja alatt bele is szeretett. Igaz, err l sosem tett említést. Félt a visszautasítástól. Ha a n elutasítja, akkor elviselhetetlenné válik a munkakapcsolatuk is. De amint végeznek a munkával, a férfi azt akarta, hogy... Miközben a kezét simogatta, Jenna közelebb hajolt hozzá, és amikor megszólalt, megszakította a férfi gondolatait. - Fogadok, hogy el bb visszaér valamelyik helikopter, míg mi megjavítjuk a táborban lév t. - Én... - Mclntyre szája kiszáradt. - Én nem is tudom... - Rövidesen jön Drummond. Az helikopterével elvisszük kórházba. - Jön Drummond? - Már nem is emlékszik? - Jenna nedves ruhával megtörölte a férfi forró homlokát. - Félórája beszéltem velük rádión. - Rádión? Félórája? - Megtaláltuk, amit Drummond akar. - Jenna gyorsan beszélt, a hangja vibrált az izgalomtól. - Végig itt volt az orrunk el tt. Megvolt minden adat Drummond fordításában, de túlbonyolítottuk a dolgot. Úgy gondoltuk, hogy a szövegben jelképes utalások vannak, pedig igencsak szó szerint kellett volna venni mindent. A Sötétség ura, az Alvilág fejedelme, a Piramis istene. Minden olyan átkozottul egyszer volt, Mac. Amint a maga emberei lerombolták a piramist, azonnal
kiderült, miért építették pont oda annak idején a maják. így találtuk meg, amit Drummond akar. TIZEDIK FEJEZET 1 Washington, D. C. Délután fél kett volt. Amint kiszállt a TWA San Antonióból érkez járatából, Buchanan azonnal a National Airport várójában lév nyilvános telefonokhoz sietett. Valamennyit sikerült aludnia az ötórás út alatt. Hozzászámítva a San Anlonio-beli motelben töltött négy órát, úgy érezte, valamelyest sikerült regenerálódnia. Ebben segítette a szénhidrátban gazdag reggeli, aztán a gépen kiosztott élelem is. A sebei még mindig fájtak. A feje is lüktetett, de éberebb volt, mint néhány napja. Charles Duffy néven utazott. Megint úgy érezte, ura a helyzetnek. Férfihang jelentkezett a számon, amelyet Holly adott meg neki a Washington Postnál. Azt mondta, a lány egy másik telefonon beszél és megkérdezte, ki keresi. - Mike Hamilton. Abban egyeztek meg, hogy ezen a néven keresi majd t. Buchanan abból indult ki, hogy az ezredesek nyilván megfigyelik a lányt, nem találnak-e arra utaló jelet, hogy nem akarja betartani a megállapodást. Ha tovább dolgozik a sztorin, vagy ha kiderül, hogy nem adott át minden anyagot, akkor nagy valószín séggel ellene fordulnak. Ha az ezredes cs Alan megtudja, hogy Buchanan még mindig kapcsolatban van vele, akkor a gyanújuk akár halálos színezetet is ölthet. Ha Holly nem is lett volna veszélyben, Buchanan akkor sem kockáztatta volna, hogy a saját nevét használja. Az ezredes és Alan azonnal t is keresni kezdené. Ez a gondolat kényelmetlen érzéseket váltott ki Buchananból, miközben várta, hogy Holly átvegye a kagylót. Nem azért volt ideges, mert aggódott a saját biztonságáért. Sokkal inkább azért, mert még saját indítékaival sem volt teljesen tisztában. Az ember nem hagy ott egy titkos katonai akciót, mintha csak kilépne egy átlagos munkahelyr l. Nyolc évig dolgozott titkos ügynökként, azel tt pedig még három éven keresztül nem tett egyebet, mint parancsokat teljesített. Hiszen katona volt, akinek az a feladata, hogy
engedelmeskedjék. Büszke volt erre. Most hirtelen ez a fegyelem elpárolgott bel le. Kisétált a hivatásából, és nem is el re a jöv be, inkább vissza a múltba, és nem is mint saját maga, hanem mint egy korábbi figura, akit alakított. Nézd, haver, magyarázta magának, még semmi sem kés . Jobb, ha visszamész és jelentkezel. Hívd föl az ezredest, és mondd meg neki, hibát követtél el, hogy bármit megteszel, amit csak akar. Elmész kiképz nek és nem leszel szem el tt. Bármit, csak vegyenek vissza! Azonban egy gondolat mégis er sebb volt benne. Megtalálni Juanát. Nyilván hangosan mondhatta ezt, mert a n i hang a kagylóban meglepetten kérdezett vissza: - Micsoda? Nem értem, mit mond. Mike, maga az? Az érzéki torokhang Holly tói származott. Buchanan megrázta magát. - Igen, én vagyok az. -Miel tt elindult volna San Antonióból, fölhívta a lány lakását, hogy Holly biztosan Washingtonban lesz-e, mert nem akarta feleslegesen az. idejét vesztegelni. Texasban fél hét volt, a Potomac mellett már fél nyolc. Holly épp munkába indult, de azért még fölvette a kagylót, holott már percekkel korábban bekapcsolta az üzenetrögzít t. Buchanan gyanította, hogy ezt a vonalat is lehallgatják, ezért most is Mike Hamilton néven mutatkozott be, majd óvatosan rátért a lényegre: mikor és hol találkozzanak. - Még mindig áll az cbédmeghívás? - kérdezte mosi a lány. - Ha van rá ideje. - Hé, a maga számára mindig van. Akkor találkozunk a McPherson Square-en. - Adjon nekem ehhez negyven percet. - Nem köll rohanni. - Oké, viszlát. - Buchanan visszatette a kagylót a villára. Tökéletesre sikeredett a beszélgetés. Teljesen természetesnek t nt, ahogy Holly közölte, „nem köll rohanni" - ebben a kódban még New Orleansban állapodtak meg, azt jelentette, bogy a lány nem érez veszélyt. Az „oké, viszlát!"-tal Buchanan nyugtázta ugyanezt. Fölvette táskáját, megfordult és besorolt az utasok közé, akik épp akkor szálltak ki egy gépb l. Washington mindkét repül terét, a Nationalt és a Dullest állandóan több kormányhivatal ügynökei is
megfigyelésük alatt tartották. Ennek részben még a hidegháborúban gyökerezett a hagyománya. Másrészt pedig abban a gyakorlati megfontolásban, hogy hátha valamely magas rangú külföldi diplomata rangrejtve érkezne az ország f városába. És persze nem utolsósorban azért, mert a közel-keleti terroristák hosszú ideje ígérgették: lecsapnak Washingtonra és az Egyesült Államokra. Buchanannak nem volt semmi oka, hogy gyanakodjék: az ezredes emberei is itt vannak, hátha esetleg fölbukkanna. Hiszen éppen minden az ellen szólt, hogy egyenesen Washingtonba jöjjön. A nyomok egyébként is legfeljebb San Antonióig vezettek. Miel tt elutazott volna Texasból, Buchanan leadta a kocsit a kocsikölcsönz cég helyi irodájában. Ezzel a nyomok zsákutcába vezettek. Az ezredes emberei nyilván sejthetik, hogy repül vel ment tovább, hisz a kölcsönz is a reptér közelében volt - azt azonban nem sejthették, hogy Charles Duffy néven utazik. Annak volt csak kockázata, hogy valakivel véletlenül összefut a repül téren, ehhez azonban föl kellett volna hívnia magára a figyelmet, azonban nem volt ennyire óvatlan. Buchanan-LangDuffy-Hamilton gyakorlottan keveredett el a tömegben, kilépett a szürke, nyirkos délutánba, beült egy taxiba és a belvárosba vitette magát. A repül tér nem volt veszélyes rá nézve. A McPherson Square azonban már más kérdés. 2 Még New Orleansban, miel tt Holly visszautazott volna Washingtonba, Buchanan elmagyarázta a lánynak, ha esetleg hívná, akkor mindenképpen valami közterületre beszéljenek meg találkát. A helynek olyan rutinszer helynek kell lennie, ahol gyakran megfordul. („Kerülni kell a felt nést.") Számos kijáratának kell lennie. („Hogy ne kerüljünk csapdába.") És véletlenül sem fordulhat el , hogy kiszámíthatatlan id ben esetleg lezárják. („Egyszer egy étteremben kellett volna egy pasassal találkoznom, de az még az el nap leégett. A csoportom tagjai, akiknek fedezniük kellett volna, nem nézték meg a helyet, nem ellen rizték: megvalósítható-e a randevú,") A fenti kritériumoknak a McPherson Square ideálisan megfelelt. Egy park aligha éghet le. Nyilvános hely, akár egy étterem, de sokkal nyitottabb és csak néhány lépésnyire volt Holly munkahelyét l, tehát természetes, hogy valakivel itt találkozzék.
Buchanannak sikerült odaérkeznie a találkozó színhelyére a negyvenperces határid el tt. Az L Street egyik zsúfolt buszmegállójából látta Hollyt kilépni a Post székházából. A lány elindult a Tizenötödik Utcán lefelé, Buchanant most sokkal inkább az érdekelte, nem követi-e valaki az újságírón t. Buchanan várt addig, amíg Holly el nem t nik a szeme el l, aztán várt még tizenöt másodpercet, majd elindult együtt a gyalogosokkal a sarok fele. A közlekedési lámpánál megint megpillantotta Hollyt, aki már a K Street felé haladt. A lányon homokszín ballon volt, kiváló, közömbös szín, ha az ember nem akar felt nést kelteni. Hasonló szín kalapja alá gy rte vörös haját is. Egy dolog volt csak felt nála: kézitáska helyett szett-táska lógott a vállán. Buchanan lassan haladt a nyomában, meg-megállt egy kirakat el tt, a kocsikat nézte, miközben a szeme sarkából figyelte, nem követi-e valaki a lányt. Igen, ott. Egy férfi barna b rdzsekiben az utca túloldalán. Ahogy ment a férfi, egy pillanatra nem vette le a tekintetét a lányról. Olykor-olykor megigazított valamit a fülében, aztán fejét lehajtva mozgatta a száját. Buchanan jobban szemügyre vette az utcát és észrevett egy másik férfit is, egysaroknyival Holly el tt. Ez a férfi öltönyt viselt, kezében eserny , és sokszor az órájára pillantott, mint aki vár valakit. Ez is igazgatott valamit a jobb fülében és lehajtott fejjel a száját mozgatta. Hallókészülékre hasonlító adó-vev és a hajtókára t zhet minimikrofon. De melyik csoport van Holly nyomában - az ezredesé vagy Aláné? Katonák vagy civilek, a Különleges Osztag tagjai-e vagy a CTA emberei? Amikor Holly átvágott a parkon, Buchanan megközelítette a férfit, aki követte a lányt. Keskeny csíp , széles váll, így néznek ki a Különleges Osztag emberei. A kiképzés során nagy súlyt helyeztek a fels test kidolgozottságára. Ha túl sok a lábizom, az lelassítja a mozgást, de a fels test izmai inkább el nyösek. Annak idején Buchanannak is ilyen alakja volt, de azóta olyan gyakorlatokkal tartja a kondícióját, ami inkább fürgeséget biztosít. Most, hogy már tudta, milyen alakokat kell keressen, észrevett még két másik civilt, akiknek tipikus „különleges" alakja volt. Az ezredes
nyilván nagyon aggódik a n miatt, különben nem küldene ennyi embert a nyomába, gondolta Buchanan. A két ember, akit az el bb észrevett, Holly el tt volt, a parkot figyelte. Csak úgy kerülhettek oda, hogy lehallgatták Holly telefonját, hogy mikor és hol kell találkoznia ezzel a Mike Hamiltonnal. Buchanan tehát jogosan volt el vigyázatos. Nem követte tovább Hollyt, lemaradt és lefordult a K Street felé, megkerülte a háztömböt. így visszajutott a Tizenötödik Utcába, de jóval délebbre, ahol az utca metszi az I Streetet. A Veteránhivatal emberekt l nyüzsg kapujánál visszanézett, és látta, hogy Holly leült egy padra McPherson tábornok szobra alá, a tér kell s közepén. A járókel k nyüzsögtek az utcán, de a négy férfi mintha megdermedt volna, csak olykor-olykor igazítottak valamit a fülükbe helyezett hallgatón. Tekintetüket Hollyra szegeztek, s az emberekre, akikr l azt gyanították, hogy a lányhoz készül odamenni. Hogyan juttassak üzenetet neki? - gondolkodott Buchanan. Ment el re az 1 Streeten és belebotlott egy fekete férfiba, aki táblát tartott maga el li: ENNIVALÓÉRT MINDEN MUNKÁT ELVÁLLALOK. A férfinak hosszú volt a haja, de rendesen volt borotválva. Egyszer , de tiszta ruhát viselt, a cip jét kipucolta, de a sarka félre volt taposva. - Nem tudna nélkülözni egy hamburgerre valót? - kérdezte a férfi. A szemében keser ség csillogott. Szégyennel vegyes düh, ahogy fenn akarta tartani a méltóságát még koldulás közben is. - Azt hiszem, ennél jobb ötletem van - felelte Buchanan. A férfinak összesz kült a szeme. Arcára kiült a kíváncsisággal vegyes aggodalom. - Akar dolgozni? - kérdezte Buchanan. - Nem tudom, mi jár a fejében, de remélem, nem valami balhé. A legutóbb egy ürge azt mondta, ha annyira dolgozni akarok, akkor miért nem megyek állásba. Lusta szemétládának nevezett, és odébbállt. Menjek állásba? Kurva jó! Akkor nem is kéregetnék itt és hagynám, hogy mindennek elmondjanak. - Mit szól mondjuk ehhez? - kérdezte Buchanan. -Ötperces melóért egy kiló? -Száz dollár? Ennyi pénzért még... Várjon csak! Ugye nem drogról van szó? 3
Öt háztömbnyire a Washington Post székházától egy „biztonságos" lakásban alig szólalt meg a telefon, az ezredes, aki addig fel-alá sétálgatott a szobában, fölkapta a kagylót. - Videokölcsönz -szolgálat, tessék. - Minden jel szerint elmarad a fellépés - mondta a kagylóban egy férfihang. - Akárki is ez a Mike Hamilton, itt kellett volna lennie kett -húszra. Már háromnegyed van, kezd esni az cs és a n is úgy izeg-mozog, mint aki fázik. - Akkor is figyeljék addig, amíg vissza nem megy a munkahelyére, ahol aztán a rovatánál lév emberünk átveszi a megfigyelését mondta az ezredes. - Talán épp ezt csinálja most is a n : dolgozik - mondta a férfihang. Csak azért, mert a szomszéd asztalnál ül fickó nem hallotta soha a t Mike Hamiltonról beszélni, még nem jelenti azt, hogy ez a Hamilton nem az informátora. De az sem kizárt, hogy még Kaliforniából ismerik egymást. - Nem kizárt, rnagy? Nem szeretem, ha a tisztjeim feltételezésekre hagyatkoznak. A szalagon egy szó említés nincs Kaliforniáról. Úgy beszéltek, mintha valamilyen kapcsolatuk lenne. De miféle? Ez az egész szerintem porhintés. - Nézze, szerintem a legtöbb ember nem beszéli át az életét, ha meghív valakit ebédre. - Most ironizál, rnagy? - Nem, uram, dehogyis! Csak hangosan gondolkodom, megpróbálom elemezni a problémát. Az a véleményem, ha ennek a Hamiltonnaí való találkozásnak valami köze van hozzánk, akkor nem csinálta volna a n ilyen nyíltan. Egyébként megnéztük a számítógépben is. Soha nem volt semmilyen Hamilton, akinek része volna ebben az akcióban. - Nincs semmilyen Hamilton? - kérdezett vissza az ezredes. Elfelejtette volna, hogy mi rendszerint álnéven dolgozunk? Mi van, ha ez a Hamilton álnév? Egy pillanatig csend volt a kagylóban. - Igen, uram. Értem, mire céloz. - Mióta a n visszajött New Orleansból, minden, amit csinál, rutinszer . Most el ször csinál olyat, amit nem lehet egyértelm en megmagyarázni. Az érdekében mondom, remélem, nincs a dolog
velünk kapcsolatban. Szeretném hinni, komolyan mondta Buchanannak, hogy abbahagyta a szaglászást utánunk. Viszont azt is szeretném tudni, ki a fene ez a Hamilton. - Ezredes úr, nézze, bennem megbízhat, én... Egy pillanat, épp jelentenek a megfigyel k... Valaki odamegy a n höz. Az ezredes nem moccant, nem pislantott és még csak nem is vett leveg t. Mereven bámult a szemben lév falra. - Téves riasztás, uram - szólalt meg a hang. - Ez csak egy fekete fickó, aki táblával a nyakában koldul mindenkit l a parkban. Az ezredes kifújta magából a leveg t, lassan oldódott a transzállapota. - Folytassák a figyelést, és informáljanak! Tudni akarom, mit csinál a . - Dühösen csapta le a kagylót. A szoba sarkában lév székb l Alan figyelte az ezredest. - Miért nem pihen egy kicsit? Ami történik, úgyis megtörténik, ha nem mered egyfolytában a telefonra. - Maga láthatóan nem veszi komolyan a dolgot. - Ó, nagyon is komolyan veszem - felelte Alan. - Számomra mindez annak a jele, mennyire kikerülhet egy akció az irányítás alól. Ahelyett hogy a dolgával tör dne, minden embere azzal van elfoglalva, hogy kiderítse, mit csinál Buchanan és ez az újságíró. - Vesztegetném az id met? - Ami engem illet, szerintem mindkét probléma meg van oldva. Hagyjuk, hogy Buchanan elföldelje saját magát. Elment, kész - azt mondom: oké. Úgyis fölszívódik. Vrni meg az újságíró csajt illeti - Buchanan nélkül nincs sztori. Ez ilyen egyszer . Ha a n felrúgja a megegyezést, akkor mi mindent szépen letagadunk, hazugsággal vádoljuk, hogy így akart karriert csinálni. Követelni fogjuk, hogy álljon el ezzel a rejtélyes alakkal. - Talán sikerül is neki. - Mir l beszél? - kérdezte Alan. - O az oka, hogy Buchanan dezertált - mondta az ezredes. - De lehet, hogy nem csupán szakmai indítékból, így próbálta megvédeni a n t. Lehet, hogy személyes közük is van egymáshoz. Alan a homlokát ráncolta. - Buchanan a hangját is el tudja változtatni, tökéletesen utánoz másokat - magyarázta az ezredes. - Nem gondolt arra, hogy Mike Hamilton valószín leg maga Buchanan?
4 Miel tt Holly visszatért volna New Orleansból Washingtonba, Buchanannak ana már nem maradt ideje, hogy elmagyarázza, miként viselkedjék, ha azt hiszi, követik. Annyit hangsúlyozott csak, ne túlozza el a mozdulatait, mintha másvalakinek játszana. - Olyat soha ne tegyen, amit nem csinálna normális körülmények között. És véletlenül se hagyjon ki olyasmit, amit normális körülmények között mindenképpen megtenne. Pillanatnyilag Holly azt tette volna normális körülmények között, hogy nem ül az es ben idekint ezen az átkozott padon. Már kett -húsz óta kint ült, ahogy Buchanannal megbeszélték. Huszonöt perce. Buchanan annak idején elmagyarázta, maximum fél órát várjon mindig. Ha esetleg ügyelnék, akkor az ügynököknek felt nik, miért vár ilyen sokáig. Most még felt bb, hogy ebben a mocsok id ben is rendületlenül vár. Holly gyanította, hogy az lenne a természetes, ha most azonnal elmenne. Buchanan azt is elmagyarázta, ha nem jönne el valami miau, akkor huszonnégy órán belül megint megkísérli. Hacsak közben nem kap a lány másféle üzenetet. Kétségkívül felt dolog lesz holnap visszajönni, de sokkal felt bb, ha az ember szándékosan elázik. Már nem voltak sokan a parkban, a legtöbben az épületekben kerestek menedéket az es el l. Úgy érezte magát, mintha minden tekintet rá irányulna, amikor körülnézett. Amint fölállt, azonnal érzékelte a mozgást a bal keze fel l. Pedig már jó egy perce tartott az a mozgás, csak nem figyelt föl rá. Olyan közönséges dolog volt, hogy nem tör dött vele. Egy fekete férfi, kezében táblával (rajta a szöveg: ENNIVALÓÉRT MINDEN MUNKÁT ELVÁLLALOK) odalépett egy n höz, mondott neki valamit. A n megrázta a fejét, és megszaporázta a lépteit. A férfi ment tovább. Az es kezdte elmosni a tintával írt szöveget. Hollynak hirtelen elszorult a szíve, amikor látta, hogy a férfi odalép egy másik járókel höz, ezúttal férfihez, aki felgyorsította lépteit, mintha nem is látná a koldust. Ó, a fenébe, legalább azért valami jó is kisül ebb l az egészb l, gondolta Holly. Kinyitotta szett-táskáját, el vett egy egydollárost és odaadta a férfinak, aki épp akkor ért oda hozzá. Szeretett volna többet
is adni, de eszébe jutott Buchanan tanácsa, hogy ne tegyen semmi szokatlant. Egy dollár legalább több, mint egy negyeddolláros. - Köszönöm, hölgyem. - Amit azonban ezután mondott, az teljesen megdöbbentette a lányt. - Mike Hamilton üzeni, hogy figyelik magát. Hollynak felszökött a pulzusa. - Micsoda? - Azt üzeni, menjen a Tizennegyedik utcai metrólejárathoz. Menjen el a Metro Centerig és menjen ki a keleti kijárón. Induljon el... nos, a Nemzeti Arcképcsarnok felé. Majd közben kapcsolatba lép magával. Miután zsebébe süllyesztette Holly egydollárosát, a fekete férfi ment tovább. Holly legszívesebben utánafutott volna, hogy a részleteket is megtudja, meg hogy kiderítse, honnan szedi Buchanan, hogy figyelik t. Viszont a józan eszével tudta, hogy ez rültség. Ehelyett enyhén megvet arccal, mint akit fölbosszantott a közjáték, körülnézett, hátha megjön végre az, akire várt. Nem mert azonnal cselekedni. Ha valaki tényleg figyeli, ebb l tudhatja, hogy üzenetet kapott. Várt. Öt másodpercet. Tízet. Tizenötöt. Mi a legtermészetesebb, amit csinálhat? Még egyszer körülnézni, aztán csalódott arccal továbbindulni. Elindult vissza a munkahelye felé, aztán hirtelen megtorpant, mint akinek valami az eszébe jutott és az ellenkez irányba ment, a Tizennegyedik utcai megálló felé. A benne zajló konfliktust nemcsak kifelé játszotta el. Két napja Buchanan a sétahajón még azzal ijesztgette, hogy az életével játszik. És hogy a Pulitzer nem biztos, hogy megfelel kárpótlás a haláláért. És ez az ember már ölt. Olyan emberrel került össze, aki ölt. És milyen hideg volt a tekintete. És hogy k nem a Holly által ismert szabályok szerint cselekszenek. És hol az újságírói felel sség? A profi bátorsága? Holly azzal kerülte ki ezeket a kérdéseket, hogy halogatta a döntést, azzal áltatta magát, hogy további fejleményekre vár. És így lehet, hogy a sztoriból még jobb sül ki. Nem hagyott föl a cikkel, csak hagyja még érlel dni. Hát persze. Akkor miért rémült meg annyira, amikor Buchanan jelentkezett? Végül is mit akart? Ha az az újságíró, mint akinek hiszi magát, akkor örömmel kapnia kellett volna az alkalmon. Ehelyett az volt az érzése, hogy ez az egész egy rémálom kezdete csupán. Tíz perccel kés bb fölfelé ment a Metro Center zsúfolt lépcs jén,
kilépett a zajos G Streetre, aztán a zuhogó es vel mit sem tör dve elindult a Nemzeti Arcképcsarnok épülete felé. A járdák tömve voltak rohanó emberekkel. Itt-ott koldusok könyörögtek pénzért, alamizsnáért. Egyiküknél ugyanolyan tábla volt, mit amilyet Holly a feketénél látott a parkban: MINDENT ELVÁLLALOK ÉLELEMÉRT. Holly el akart sietni mellette. -Várjon, Holly! Adjon egy negyeddollárost! Hogy a saját nevét hallotta, Holly úgy összerándult, mint aki mezítelen villanyvezetékhez ér. Megállt, lassan hátrafordult és észrevette, hogy a piszkos ruhát, rongyos kalapot visel koldus maga Buchanan. - Jézusom - sóhajtott föl. - Ne beszéljen, csak adjon egy negyeddollárost! Kotorászni kezdett a szett-táskában, a pénztárcáját kereste, miközben azon járt az esze, mennyire tetszett neki, ahogy a férfi a nevét mondta. Buchanan szinte suttogott. - Drummond és Tomez, mindössze ennyit találtam. Keresztnév nincs. Ezek olyan fajták, akiknek szükségük van profi személyi védelemre. Derítsen ki mindent, amit csak lehet. Tegyen úgy, mintha telefonálna a galériából. Este nyolckor találkozzunk a Ritz-Carltonban! A hallból hívja föl a központot és kapcsoltassa Mike Hamilton szobáját. Világos mindez? Most menjen tovább! Buchanan egész id alatt a markát tartotta. Amikor megkapta a huszonöt centest, hangosan ennyit mondott: - Köszönöm, hölgyem, áldja meg az isten érte! - aztán azonnal egy másik járókel höz fordult: - Tud nélkülözni egy negyeddollárost? Csak negyed dolcsit. Holly elindult, ahogy Buchanan utasította, ment a Nemzeti Arcképcsarnok fele. Remélte, hogy természetesen viselkedik. Bár lépteit sikerült biztosra fogni, agyában zavart és félelmetes gondolatok keringtek. 5 A nagy kék helikopter árnyal vetett a yucatáni dzsungelre, ahogy lefelé ereszkedett. Alistair Drummond úgy ráncolta a homlokát, hogy ráncai miatt annak a nyolcvanvalahány éves öregembernek nézett ki, aki valóban volt. Merev derékkal ült, de ahogy felfogta mindazt az információt, amit Raymond közölt vele, egyre jobban kihúzta magát. Rekedt hangja vészjóslóan csendült, sikerült túlharsognia a rotor kelepelését. - Brendan Buchanan?
- Kiképz Fort Braggben, a Különleges Osztagnál. Még New Orleansban kocsit bérelt, azzal ment San Antonióba, hogy meglátogassa a n szüleit. Az embereink jelentették, hogy Jeff Walker néven mutatkozott be, és a n barátjának adta ki magát. Megkérdezte, nem tudja-e, merre van a lányuk. - Valóban a n barátja? - Drummond hunyorogva nézett föl szemüvege mögül. - Ha az, miért használ álnevet? Nyilván bujkál valamiért. De mi el l? És mit akart a n l? - Ezt nem tudjuk - felelte Raymond. - De a két ember, akinek a Mendez-házat kellett figyelnie, elt nt. És elt nt az is, aki a n házában várakozott. A váltótársa vérnyomokat talált a padlón és golyónyomot a mennyezeten. Ostobaság lenne, ha nem kötnénk össze ennek a három embernek az elt nését Buchanan felbukkanásával. Már kiadtam az utasítást, ha megint felbukkanna, öljék meg. Drummond teste megremegett. - Nem. Azonnal vonja vissza a parancsot! Találják meg, kövessék! Talán elvezet minket a n höz. Együtt dolgoztak volna Fort Bragg-ben? Tudják meg, milyen kapcsolatban voltak. Talán tud olyan helyeket is, ahol keresheti a n t, ami nekünk nem jutott az eszünkbe. 6 Még amikor San Antonióból Washingtonba repült, Buchanan a repül gép fedélzetér l több telefont is lebonyolított Charles Duffy hitelkártyájával, hogy szobát foglaljon valamelyik szállodában magának. Mint sejtette, kiábrándító feladat volt. A legjobb szállodák Washingtonban mindig tele vannak. A közepes árfekvés ekkel kezdte, de aztán úgy döntött, a legdrágábbakkal próbálkozik. Úgy okoskodott, hogy a gazdasági recesszió miatt a luxusszállodák forgalma visszaesett. Buchanan a Ritz-Carltonnal végül sikerrel járt. Kora reggel kijelentkezett egy venezuelai diplomalacsoport, felszabadult néhány szoba. Ha félórával kés bb telefonál, mondta neki a portás, a szobákat megint nyilván lefoglalták volna. Buchanan mindjárt foglaltatolt is két szobát. A Ritz-Carlton az egyik legfelkapottabb szálloda volt Washingtonban. Úgy tervezték, mintha angol klub lenne, a berendezés kizárólag európai volt, a falon a festmények lovakat és kutyákat ábrázoltak. Míg Buchanan gyorsan tárgyalt Hollyval a Nemzeti Arcképcsarnok el tt, látta, hogy a lányt most is követik, de rá nem voltak kíváncsiak.
Ennek ellenére bonyodalmas módszereket követve, egyik járm l a másikra átszállva tudott csak meggy dni arról, hogy nem követi senki. Két órájába telt az egész, aztán úgy okoskodott, ennyi id alatt nyilván el is kapták volna. Biztonságban érezte magát, amikor bejelentkezett a Ritz-Carltonba nem sokkal délután öt óra után. Lezuhanyozott, átkötözte az oldalát, száraz ruhát vett magára, evett egy hamburgert, amelyet a szobapincérrel hozatott föl, aztán leheveredett, hogy feltölt djék valamelyest energiával, és összeszedje a gondolatait. Utóbbi meglehet sen nehezére esett. Az elmúlt két nap egyfolytában úton volt, ez kimerítette, nem beszélve a délutáni bújócskáról. Nyolc évvel ezel tt, de akár csak egy éve is nem fáradt volna el ennyire. Igaz, egy éve nem kellett egyszerre két sebén is cserélgetnie a kötést. És nem kínozta ez a makacs fejfájás sem. Kénytelen volt újabb csomag Tylenolt vásárolni, de azzal is tisztában volt, hogy ezzel a felszínes kezeléssel nem kúrálja ki magát - szakszer kezelésre van szüksége. Ennek ellenére nem volt ideje, hogy aggódjék maga miatt. Ha elmegy orvoshoz, akkor a hét végét óhatatlanul kórházban tölti, legalábbis megfigyeléssel. Nemcsak a szálloda lehet veszélyes rá, hanem minden olyan hely, ahol huzamosabb ideig tartózkodik ellenfelei utolérhetik, miközben másvalakire veszélyt hoz. Ez a valaki Juana. Nem vesztegetheti az id t azzal, hogy saját maga miatt aggódik. Másvalakinek kell a gondját viselnie. Juanának. Meg kell találnia a lányt. Segítenie kell rajta. 7 A telefon este nyolckor megszólalt. Pontosan a megbeszélt id ben. Ez jó. Buchanan felült az ágyban, fölvette a kagylót, és közömbös hangon beleszólt: - Tessék. - Mike, maga az? - A mély, érzéki hang egyértelm en Hollyé volt. - Igen. Hol van? - A házi telefonon beszélek, az el csarnokból. Akarja, hogy fölmenjek? Hányas szobában lakik? - Pillanatnyilag a 322-esben. Maga viszont menjen az öttizenkettesbe. És Holly, kicsit kacifántosán kell csinálnia. Menjen föl a lifttel a harmadikra, aztán lépcs n az ötödikre! Ha az el csarnokban valaki kíváncsi, hányadikra megy, azt fogja hinni, hogy csak a harmadikig ment.
- Már megyek is. - A n hangjában feszültség vibrált. Buchanan letette a kagylót, majd felhívta a központost: - Kérem, ne kapcsoljon semmilyen hívást holnap reggel nyolcig. Fölgyújtotta a villanyt, fogta az utazótáskáját, aztán kiment a szobából, kiakasztotta: NE ZAVARJANAK!, kulcsra zárta az ajtót, és elindult felfelé a t zlépcs n. Még a lépcs házban volt, amikor hallotta, hogy a lift megáll a harmadikon. Holly egy perccel utána érkezett az 512-es szobába. Ezt a szobát Charles Duffy névre bérelték. Mike Hamilton és Charles Duffy szobáját Charles Duffy állta. Buchanan azt mondta a portásnak, hogy Mike Hamilton rövidesen érkezik. Miután lezuhanyozott és átöltözött, lement az el csarnokba, kivárta, míg a portás, akinél az el bb bejelentkezett, valahová elmegy, ekkor a kollégájánál bejelentkezett Mike Hamilton néven is. Amikor beengedte a szobába Hollyt, majd gondosan bezárta megint az ajtót, a lány azzal lepte meg, hogy a szett-táskát a fotelbe hajította, aztán Buchanant szorosan magához ölelte. A lány remegett. Buchanannak átvillant az agyán, vajon nem színészkedik-e, hogy rémültebbnek mutassa magát, mint amilyen valójában. - Maga hogy bír így élni? - A lány a vállába fúrta a fejét. - Hogyhogy így? Ez a normális. - is átölelte a lány vállát. - Normális. - A lánynak elhalt a hangja. - Ez csak a lámpaláz. - Buchanan mélyen beszívta a lány parfümjének illatát. A lány ellépett t le, teljesen letörtnek látszott. - Persze, hogy az. - Míg az es verte az ablakot, elhúzta a függönyt az ablakon, aztán levette es kabátját és kalapját, és szórakozottan megrázta vörös haját. Buchanan szinte el is felejtette már, milyen vörös a lány haja, és milyen fantasztikusan smaragdzöldek a szemei. Homokszín nadrágkosztümöt viselt, fehér pólót, vastag barna övet. Ebben a ruhában Holly magasabbnak t nt, ugyanakkor testének minden vonala hangsúlyt kapott. Buchanannak tetszett a n , felidézte, milyen kellemes érzés volt, amikor a lány melle az mellkasához ért, er ltetnie kellett magát, hogy a dolgával foglalkozzék. - Olyan szobát akartam, ahol azok, akik magát követik, nem
találhatnak ránk - magyarázta. - Ha beszélnek a portással, csak annyit tudnak meg, hogy kivel beszélt és melyik szobába ment föl. - Ezt a részét értem. - A lány összegömbölyödött a hever n. - Azt nem értem csak, miért mondta, hogy tegyek úgy, mintha telefonálnék az Arcképcsarnokból. -Kivel beszéltem? - Mike Hamiltonnal. Holly ujjaival beletúrt a hajába, láthatóan nem követte a férfi gondolatmenetét. - Különben honnan tudhatta volna, hogy Mike Hamilton itt akar magával találkozni? - De... - Holly a homlokát ráncolta. - De ezt már mondta a metró kijáratánál. - Ezt azok, akik magát követték, nem tudhatták. Holly, ne feledje, ebben a szakmában minden szerepjáték. Az a célja, hogy a közönség annyit tudjon, amennyi az illúzió fenntartásához szükséges. Mi van, ha hagyom magát visszatérni a szerkeszt ségbe, és ott hívom telefonon ide A telefont lehallgatják. Tizenöt perc múlva itt vannak, és figyelik a szállodát. Megtudják, ki az a Mike Hamilton. Hiába a szobacsere, már mindkett nket éppen kihallgatnának. - Minden lépését el re kikalkulálja. - így maradok életben. - Honnan tudjam, hogy valóban követtek? Hogy ami a parkban és a metrónál történt, az megint nem valami szemfényvesztés, amivel rám ijeszt, hogy együttm ködjem magával és ne írjam meg azt a sztorit? - Sehonnan. De ezt sem tudom bebizonyítani. Bocsánat, tévedtem. Mégis be tudom bizonyítani. De a bizonyítás az életébe kerülhet. - Tessék, megint kezdi - mondta Holly. - Megpróbál elijeszteni. Összekulcsolta a karját a mellén és dörzsölgette, mintha fázna. - Evett már? - érdekl dött Buchanan. - Nem. - Rendelek valamit a szobaszolgálaltól. - Nincs étvágyam. - Ennie kell valamit. - Nézze, a félelem fogyaszt. - Akkor kávét kérek. Esetleg teát? - Mi volna, ha végre elmondaná, mi köze van annak a két névnek, amit délután mondott, a sztorimhoz?
- Nincs köze - felelte Buchanan. - Micsoda? Akkor miért jelentkezett egyáltalán? Miért tett ki énnek a szörny ségnek, hogy követtek, titkos üzenetekkel rémisztgettek...? - Mert nem volt más választásom. Szükségem van a segítségére. Holly felkapta a fejét. - Magának, segítségre? Hogyan tudnék egyáltalán... ? - Drummond és Tomez. Olyan emberek, akiknek valószín leg személyi védelemre van szükségük. - Miért akarja tudni? - Jobb, ha nem tud err l semmit... - Egy frászt! - felelte Holly. - Mióta a vonaton találkoztunk, mintha csak játszadozna velem. Mindennek úgy kell történnie, ahogy maga akarja, és maga remek manipulátor. Most ez nem történik meg. Ha maga a segítségemet kéri, akkor kell lennie benne valaminek, ami nekem is izgalmas. Ha nem olyasmi, ami az én sztorimhoz kell, akkor micsoda? Talán én is használhatom ezt a sztorimban. Valamit valamiért, barátocskám! Ha valamit abba kell hagyjak, akkor én is kérek valamit kárpótlásul. Buchanan a lányt tanulmányozta, aztán mintha habozott volna. Lehet, hogy igaza van. - Jézusom, maga tényleg nem akárki! Egy pillanatra sem bújik ki a szerepéb l. Az az érzésem, hogy eleve el akarta mondani, de most mégis úgy állítja be, mintha szívességet tenne. És nem én tennék szívességet magának. Buchanan lassan elmosolyodott. - Azt hiszem, maga túl okos hozzám. Na, kér egy kávét? - Inkább teát. És ha elmondja azt a sztorit, akkor szerintem visszajön még az étvágyam is. 8 - Arról a n l van szó, akir l beszéltem magának még New Orleansban - kezdte Buchanan, miután megrendelte a vacsorát. - A barátomról, aki a segítségemet kérte, és akivel a Café du Monde-ban kellett volna találkoznom, de nem jött el. Holly bólintott. - Az exszeret jér l. - Dehogy. Már mondtam magának, hogy sosem voltunk szeret k. Buchanan elkomorodott. - Igazában azt hiszem, akkor kezd dött egy csomó probléma. Mert nem akartam lekötni magam mellette. - Eszébe
jutott, mennyire szerette volna és mennyire tiltakozott ellene, a hivatását emlegetve. Holly arckifejezése nem változott. A szeme igen, összesz kült, ahogy méregette. - Az egyik utolsó dolog, amit mondtam neki - magyarázta Buchanan , az volt, hogy azért nem szerethet, mert nem is ismer - csak annak, akinek kiadom magam. Holly szeme még jobban összesz kült. - Maga tényleg képtelen nem szerepet játszani. Most is például. Meg tudom állapítani, mikor mond igazat és mikor manipulál. - Sajnos, ez az igazság. Még ha nem is hiszi. Ez az egyik leg szintébb dolog, amit t lem hallhat. Azért akarok segíteni neki, mert szeretnék megint az az ember lenni, aki annak idején voliam. Emellett döntöttem, ez akarok lenni. Nem akarok többe alakokat váltani. Következetes szeretnék maradni. -Azért, mert annyiféle embert alakított már? - Mondtam már, err l nem mondok semmit... - Ne viselkedjen ennyire védekez en. Én nem akarom rávenni, hogy elismerjen valamit. Nem akar többé változni? Miért ilyen bonyolult ez? Miért akar valaki más lenni? Miért nem akar saját maga lenni? Buchanan nem válaszolt. - Nem szereti saját magát? Buchanan megint nem felelt. - Ennek a n nek mi volt a neve? Buchanan habozott. Minden ízében tiltakozott az ellen, hogy kiadja ezt az információt. Már készült az újabb hazugságra. Ehelyett mégis kimondta az igazat. - Juana Mendez. - Amikor megismerkedtek, feltételezem, épp valamilyen bevetésen voltak, nem? - Tudja, mit tehet a feltételezéseivel. - Nem kell azért ennyire mellre szívnia. -Amióta beszélek magával, még nem adtam ki magának bizalmas információt. Amit magamról mondtam, az mind „feltéve, ha" alapon hangzott el. Maga annyit tud, hogy kiképz tiszt vagyok a Különleges Osztagnál. Ennyit ismertem el magam is. Ennek semmi köze ahhoz a sztorihoz, amit maga hál' istennek nem ír meg. Azt akarom, hogy ezt megértse. - Ahogy az el bb mondtam, nem kell mellre szívnia.
- Amikor eljött New Orlcansból... - Buchanan elmesélte, hogy jutott el San Antonióba, hogy jött rá, hogy Juana szüleinek a házát figyelik cs hogy átvizsgálta Juana nyilvántartását. Nem tett említést a férfiról, akit meg kellett öljön. - Drummond és Tomez. Ez alatt a két név alatt hiányzott minden információ, a dossziéjuk elt nt. Juana biztonsági szakért . Azt kell feltételezzem, ez a két ember a kliense volt. - Fontos emberek, akiknek védelemre van szükségük. - Holly elgondolkodva ment a széken hever szett-táskához és kinyitotta. Megnéztem a neveket a Post archívumában. - Ezért is kerestem magával kapcsolatot. Más nem tudta volna ilyen gyorsan megszerezni a kért információt. - Tudja... - Holly a férfit tanulmányozta összevont szemmel -, nem lenne baj, ha néha olyan szivarokat alakítana, akik kicsit udvariasabbak. - Hogyan? - Nem áltattam magam, hogy vállalta volna ezt a sok balhét, ha nincs bel le valami haszna. De az sem lett volna nagy baj, ha olyan benyomást kelt mondjuk bennem, hogy legalább érdekesnek tart egy kicsit. - O... ne haragudjon! - Bocsánatkérés elfogadva. Ha ilyen kedves volt Juana Mendezszel is, akkor nem csoda, ha nem jöttek össze a dolgok. - Nézze, próbálom jóvátenni a hibákat. Holly egy ideig nem szólt semmit. - Nézzük, segít-e ez valamit. Drummond és Tomez. Volt valami gyanúm, de alaposabban is utána akartam nézni a dolognak, miel tt levontam volna a következtetést. - Drummond nyilván Alistair Drummond - mondta Buchanan. - Én már úgy-ahogy átgondoltam a dolgot. Egyb l ez a név jutott az eszembe. Gazdag ember, híres, nagy hatalmú, beleillik a képbe. - Egyetértek. Megnéztem, de az egyetlen Drummond, aki szóba jöhet. - Holly el húzott egy könyvet és egy dossziét a táskájából. Lefekvés el tti olvasmány. A pasas életrajza és néhány cikk a frissebb dolgairól. Odaadhatnám magának az önéletrajzát is, de az annyira tele van öndicsérettel, hogy alig hámozható ki bel le valami épkézláb információ. Természetesen nem volna benne semmilyen takargatnivaló, mint mondjuk egy csontváz a szekrényben. És Drummond esetében ez nem csupán olcsó fordulat.
- De mi van Tomezszel? - érdekl dött Buchanan. - Ez nehezebb volt. Jómagam jobban kedvelem Frank Sinatrát. - És mi köze ennek...? - És a dzsesszt, lehet leg a bigbandeket. Tony Bennettet, Billie Holidayt, Ella Fitzgeraldot. - Még mindig nem értem... - Hallgatott Puccinit mostanában? Buchanan még mindig értetlenül nézett a lányra. - Esetleg Verdit, Rossinit, Donizettit? Még mindig nem esett le a tantusz? Vegyük a címeket: Bohémélet, Traviata, Lammermoori Lucia, Carmen. - Ezek operák. - Tíz pont. Valóban operák. De azt hiszem maga nem nagy operabarát. - Hát, az én zenei ízlésem... - Buchanan habozott. -Azt hiszem, nekem ilyen nincs is. - Ne hülyüljön, mindenki szeret valamilyen zenét! - A figuráim kedvelnek is. - Micsoda? - A figurák, akiket... Szóval heavy metalt, country t, bluegrasst. Olyan embert nem játszottam el, akit pont az opera érdekelt volna. - Buchanan, maga megint megrémít. - A múlt héten Peter Lángként gondoltam magamra. Ez a tag például határozottan kedveli Barbra Streisandot. - Mondtam, hogy tisztára kiborít. - Én meg mondtam, hogy folyton változom. - Buchanan-Lang furcsán a lányra mosolyodott. - De tényleg, akiket eddig alakítottam, nem érdekl dtek az opera iránt. Ha igen, akkor higgye el nekem, hogy szakért lennék a dologban. Mi köze az operának a Tomez névhez? - Maria Tomezr l van szó - magyarázta Holly. - Ez a név is ugyanolyan gyorsan beugrott, mint Alistair Drummondé. De el bb ki akartam deríteni, van-e más gazdag híresség, akit Tomeznek hívnak. Holly másik könyvet és dossziét vett el a táskájából. - Valóban van is néhány, de egyik sem olyan jelent s, mint ez. Maria Tomez -hogy a sajtóját idézzem - a világ egyik legvitatottabb, legkarizmatikusabb és legfantasztikusabb mezzoszopránja manapság. Én úgy vélem, hogy magát kizárólag érdekelheti.
- Miért olyan biztos ebben? - Mert kilenc hónapja Alistair Drummond és Maria Tomez - a komoly korkülönbség ellenére - férj és feleség. Holly rövid hatásszünetet tartott. - És mert Maria Tomez pontosan két hete elt nt. 9 Buchanan el rehajolt. - Elt nt? - Ezt állítja az exférje. Nem olvasta az újságokban? -kérdezte Holly. - Hát az elmúlt néhány napban nemigen volt id m rá. - Nos, ma reggel az ex férj elment a New York-i rend rségre és bejelentette, hogy a neje legalább két hete elt nt. Hogy ne rázhassák le egykönnyen, magával vitt két tucat tévést és firkászt. Szép kis cirkuszt csinált. Buchanan megrázta a fejét. - De miért gondolta, hogy le fogják rázni? - Mert és Maria Tomez nagyon botrányos körülmények között, a nyilvánosság el tt váltak el. A pasasnak egy jó szava nem volt a n l azóta. A férfi nemrég beperelte a n t, azt állította, hogy a neje nem mondott igazat a vagyonáról a válóper során. Azt állítja, hogy jár még neki tízmillió dollár. A rend rség meg van gy dve arról, hogy a n azért szívódott föl, hogy elkerülje a pasast. Az exférj azonban er sen állítja, hogy a n vel valami történt. Holly odaadott egy oldalt az el napi Postból, aztán egy fénymásolatot a lap öt évvel ezel tti társasági mellékletéb l. Az exférj Frederick Maltin ügynök volt, aki felfedezte a huszonkét éves Maria Tomezt, akit Mexikóvárosban a Tosca címszerepében látott. Míg néhány latin származású férfi énekes, például Placido Domingo, jelent s sikereket ért el az operaszínpadon, latin n nem aratott sikert - egészen Maria Tomezig. Hiába volt fantasztikus tehetség, zseniális színész, az, hogy mexikói volt, valahogy ellene hatott. Kényszer en leszorult a perifériára, els sorban a latin-amerikai operákba. A n i operacsillágokat hagyományosan Európában vagy az Egyesült Államokban képezték. Amikor a mexikói akadémián tanult Tomez olasz és európai operákban énekelt, ezt a szakmai el ítéletet borította föl. Viszont Frederick Maltint, aki a szabadságát töltötte Mexikóban, attól kezdve elb völte a n hangja, amikor el ször hallotta az operában. Az el adás után virágot küldetett az öltöz jébe, rajta a névjegyével és mexikóvárosi címével és telefonjával. Amikor másnap reggel
felhívták, a férfi fontosnak tartotta megjegyezni magában, hogy milyen korán jött a hívás, hogy Maria személyesen hívta föl és nem a képvisel je. Ebb l arra következtetett, hogy a n nek vagy nincsen ügynöke, vagy ha van, akkor nem fogadta annyira a bizalmába, hogy ilyen horderej dolgot rábízzon. Szakmai zsargonban fogalmazva, a szabad volt. Maltin meghívta a n t ebédre. Folytatták a beszélgetést a délutáni próbák után is, és az esti Rigoletto-el adás után is. Maltin azóta is többször hangoztatta, milyen zsúfolt volt a n programja, és megesküdött neki, ha hagyja, hogy vigye az ügyeit, minden meg fog változni. És arra is megesküdött, hogy világhír operacsillagot csinál bel le. Úgy fogja intézni, hogy a n nek csak ott és akkor kell fellépnie, ahol és amikor akar. Két évvel kés bb a férfi beváltotta az ígéretét. Id közben összeházasodtak, a férfi irányította, hogyan öltözködjék, milyen frizurát hordjon, hogy fogyjon le, tornatanárt szerz dtetett, hogy a testének határozott karaktert adjon, és minden ismeretségét bevetette, hogy a n karrierjét egyengesse. így lett Maria Tomezb l Maria Callas és Teresa Stratas szenvedélyes stílusának méltó örököse. Az el bbi olasz volt ugyan, utóbbi pedig görög, és Maltin zsenije ügyfelének éppen a gyengeségét kamatoztatta. Azt hangsúlyozta, hogy a m vész külföldi, hogy mások az etnikai gyökerei. Maria Tomezszel hirtelen divatba jött mexikóinak lenni. Mer kíváncsiságból az európai közönség is meghallgatta. És rajongott érte. Maria Tomez rövidesen olyan név lett, akinek minden fellépésére elkapkodták a jegyeket. Buchanan megdörzsölte lüktet homlokát. - Ez a Maltin olyan pasas, mint amilyen Higgins professzor lehetett. - Ezért is ment tönkre a házasságuk - folytatta Holly. - A n minden lépését vigyázta. Annyira uralta, hogy a no már nem bírta. Tizenöt évi együttlét után hirtelen otthagyta. Mintha valami elpattant volna benne. Visszavonult az éneklést l. Elvonult a világtól, csak olykor-olykor jelent meg nyilvánosan, a legtöbbször akkor is magában. - Ez mikor is volt...? - Buchanan fölvette az újságcikket, hogy serkentse a memóriáját. - Hat hónapja váltak el, három hónappal azután, hogy a n összeállt Alistair Drummonddal. De vajon miért akarna együtt élni egy viszonylag fiatal n - mennyi is, harminchét? -
egy nyolcvanéves emberrel? - Talán mert Drummond nem állít feltételeket. Bár tudom, hogy ez nem lenne jellemz rá. Az sem kizárt, hogy azért, hogy a nyugalmat biztosítsa a számára, cserébe a n társaságát kéri. - Tehát a n kivonult a világból, és a volt férj azt állítja, hogy egyszer en elt nt. - Buchanan a homlokát ráncolta. - Lehet, hogy téved, de az sem kizárt, hogy hazudik. A pofa profi a sajtó megdolgozásában. Megpróbálja magára irányítani a figyelmet - ha a nek annyira kell az a lelki nyugalom, akkor meg kell egyezzen vele a tulajdonmegosztásról. - De az sem lehetetten, hogy történt valami a n vel. - De micsoda? - Buchanan kezdte elveszíteni a türelmét. - És mi köze ennek Juanához? Juana védte volna a n t? Most mindketten bujkálnak valahol? Vajon mindketten...? - Az! akarta mondani, hogy „halottak", de a szó megakadt a torkán, kis híján megfulladt t le. Valaki kopogott az ajtón, Buchanan arrafelé pördült. - Szobaszolgálat - mondta az ajtó mögül egy férfihang. Buchanan kifújta a leveg t. - Oké. - Hollyra pillantott és halkan annyit mondott: - Ha balhé lenne, fogja a gépét meg a táskáját, és bújjon el a szekrényben. Holly felvonta a szemöldökét. - Szerintem nem lesz semmi, de jobb az el vigyázatosság magyarázta Buchanan. - Itt a kalapja meg a kabátja is. - Az el bb kérdeztem magától: hogyan tud így élni? Miután behajtotta a szekrényajtót, Buchanan odament a bejárati ajtóhoz, és kipillantott az ajtóba épített lencsén. Szállodai egyenruhás férfi állt az ajtóban, mellette zsúrkocsi. Buchanannak már nem volt fegyvere. Fort Lauderdale-b l elvitte magával Washingtonba, onnan New Orleansba, aztán San Antonióba, de végül bele kellett hajítsa egy es vízlefolyóba. A kiképz i annak idején nem gy zték hangsúlyozni, nehogy magánál tartson olyan fegyvert, amely b njel lehet ellene. Egyébként is a sietség miatt repül vel kellett visszautaznia Washingtonba - és nem akarta kockáztatni, hogy a detektor megtalálja a pisztolyt. Buchanannak tehát nem volt más fegyvere, mint a puszta teste, így feszültségét jól palástolva végül kinyitotta az ajtót. - Bocs, hogy megvárakoztattam.
- Semmi gond, uram! - A szobapincér begurította a zsúrkocsit, aztán egy perc leforgása alatt gusztusosán terített asztalt varázsolt bel le. Buchanannak nem volt az ínyére, hogy egyik kezét nélkülöznie kell, de aláírta a számlát, és megtoldotta 15 százalék borravalóval. - Köszönöm, Mr. Duffy! - Szóra se érdemes. Buchanan ráfordította az ajtót, miután a pincér távozott. Lassan megnyugodott, hosszan kifújta a leveg t. Holly el bújt a szekrényb l, arca komor volt. - Ügy sejtem, hogy a maga munkájában nem szokás megbízni az emberekben. - Már korán megtanultam, hogy az ember vagy egy csapat tagja vagy nem. - És ha nem? - Akkor nem létezik ártalmatlan szemlél . - Kissé cinikus megállapítás. - De praktikus. - És mi van velem? Buchanan kivárt, csak azután válaszolt: - Maga nem küls szemlél . 10 Buchanan mindkett jüknek ,,pasta primaverá"-t rendelt. Azonban még nem kezdett hozzá, hanem az órájára pillantott, majd odalépett a telefonhoz. Miel tt elutazott volna San Antonióból, kiválasztottak Pedróval egy telefonfülkét Pedro m helyének közelében. Megbeszélték, hogy Pedro legyen ott kilenckor - washingtoni id szerint tíz órakor. Az ellenség nem sejtheti meg el re ezt a helyet, tehát nem is tudja lehallgatni a beszélgetést, amikor Buchanan megérdekl di, nem történt-e valami, miután Pedro elengedte a foglyokat. Megállapodtak abban is, hogy Pedro angolul beszél, ha esetleg kényszerítenek. Buchanan megnyugodott, amikor Pedro spanyolul szólt bele a kagylóba. - Volt probléma? - Tartották magukat a megállapodáshoz - felelte Pedro. - Amikor elengedtem ket, nem bántottak. Buchanan elképzelte magában, milyen bátorságot kívánt ez a megállapodás a két öregt l. - De nem hiszem, hogy messze mentek volna - jegyezte meg Pedro. -
Szerintem a közelben vannak valahol és figyelnek. - Én is azt hiszem - felelte Buchanan. - Egy percig sem hittem, amikor azt mondták, hogy azonnal elmennek a városból. Ne szerelje le a mikrofonokat, csináljanak mindent a megszokott módon! Két dolog óvja meg magukat: az, hogy úgy tudják, fogalmuk sincs, merre van a lányuk, és szükségük lesz magukra - persze épségben -, ha esetleg a lányuk kapcsolatot keresne magukkal. Ha bántják magukat, azzal tönkretesznek egy potenciális láncszemet, ami elvezet a lányukhoz. Pedro, meg kell kérdezzek valamit magától. Lehet, hogy köze van Juaná-hoz, de azt szeretném, ha mindent alaposan mérlegelne, miel tt feltenném a kérdést. Ugyanis ha segít megmagyarázni, miért t nt el Juana, akkor maguk veszélybe kerülnek. Pontosan azt az információt ismerik, amit tudni akarhat az is, aki Juanát keresi. Egy pillanatig csend volt a vonalban. - Nincs más választásom - szólalt meg Pedro. - Ha a lányomról van szó és segíthet rajta, akkor mindenképpen felelnem kell. Buchanan egyre fokozódó tiszteletet érzett az öreg iránt. - Mond magának valamit a Maria Tomez név? Juana említette maguknak valaha? Köze van valahogy Maria Tomeznek a...? - Persze hogy mond - felelte Pedro. - Az operaénekesn l van szó, nem? Nem nagyon ismerem az operákat, de t láttam fellépni is. Egy éve járt San Antonióban is a HemisFair-en. - Pedro San Antonio egyik legnagyobb nevezetességér l beszélt. Az 1968-as világkiállítás után a helyszínt átalakították atlétikai-kulturális komplexummá, amelyet csatorna köt össze a várossal. -Azért is emlékszem ilyen jól, mert Juana kivételesen szóba hozta a munkáját. t bízták meg az el adás biztosításával. T le kaptuk a jegyeket az els sorba. Én nem akartam menni, de Anita er ltette a dolgot, és magam is meglep dtem, mennyire tetszett. Nem tudom, mi volt az opera címe, de valami egyetemisták laktak egy nyomornegyedben. Maria Tomez egy n t játszott, aki valami betegségbe belehalt. Olaszul énekeltek, de a spanyol alapján egészen jól értettem. Maria Tomez úgy énekelt, mint egy angyal. Teljesen le voltam döbbenve. De mi köze ennek Juana elt néséhez? Hogy tudta volna egy operaénekesn , aki egy éve járt itt...? - Még nem tudom. Figyeljen jól, Pedro! Id l id re oda fogok csörögni a m helyébe, nem zaklatja-e magukat valaki. Ben Clark
néven fogok jelentkezni. Ne felejtse el, Ben Clark! Egy Ford után érdekl döm majd, amelyet épp most javít. Ha azt mondja, hogy sokba kerül a. javítás, abból tudom, hogy bajban vannak, és amilyen gyorsan csak lehet, odamegyek! - Szóval Ben Clark. - Úgy van. Vigyázzanak magukra, Pedro! - Jeff Walker, vagy tudom is én, hogy hívják, köszönöm magának. Pontosan így van, gondolta magában Buchanan, amikor letette a kagylót. Tudom is én, hogy hívnak. Amikor megfordult, Holly t méregette. - Mi baj? Miért néz így rám? - Ben Clark? És egy Ford? Ebben a szobában most épp Charles Duffynak hívják. Kicsit lejjebb Mike Hamilton. Említett valami Peter Langet. És még nem tudom... Hogy a francba nem keveri össze ezeket a neveket? - Néha magam is csodálkozom. - Buchanan kerülni akarta a témát, leült enni és csak akkor vette észre, milyen éhes, amikor az els falat lecsúszott a torkán. Amíg telefonált, a tészta kih lt. Ez sem volt baj. Bármennyit meg bírt volna enni bel le. Holly lerakta a villáját. - Állandóan úton van, amióta eljött a kórházból. Buchanan csak evett, megpróbált nem figyelni a fejfájására. - Nem gondolja, hogy lassítania kéne? - Nem lehet. Ha ettünk, elindulok. Még van egy utam. - Hová? - Jobb, ha nem tudja. - Nem bízik bennem? Pedig bebizonyítottam, hogy segítek, ha kell. Az el bb még mondta is, hogy benne vagyok a csapatban. - Ez nem bizalom kérdése. Amit nem tud, az nem fog fájni magának és nekem se, ha... - Azt akarja mondani, ha engem kifaggatnak, akkor nem tudom elárulni magát? Buchanan lenyelt egy darabka kenyeret, aztán a lányra nézett. - Akik magát figyelik, azoknak semmi köze ahhoz, ami Juanával történt. De ha együtt látnak, akkor azt fogják hinni, hogy folytatja tovább azt a cikket róluk. És mindent megtesznek, hogy megvédjék magukat. - Most megint megtette. - Holly megborzongott.
- Micsodát? - Megint megijesztett. Amikor kezdenek a dolgok normálisan menni, akkor mindig... - Soha semmi nem normális. - Igaza van, folyton elfeledkezem róla. 11 Buchanan lement a lánnyal a harmadik emeletig a t zlépcs n. Onnan Hollynak lifttel kellett továbbmennie. így ha valaki figyeli is a liftet, úgy fog t nni, hogy Holly Mike Hamiltontól jön, akinél az estét töltötte. - Ha valaki meg akarná állítani, mondja, hogy hagyja békén vagy rend rt hív. Ha komolyabbra fordulna a dolog, akkor mondja el az igazság egy lehetséges változatát. Mondja azt, hogy Maria Tomez elt nésér l akar írni, és hogy vajon van-e valami kapcsolat Drummond és Tomez között. Ha rákérdeznének Mike Hamiltonra, mondja azt, hogy a bizalmas informátora, aki álnéven keresett magával kapcsolatot. Drummondnak dolgozott, de kitették, és most ki akar pakolni, persze úgy, hogy ne vigye vásárra a b rét. De eddig nem sok hasznát vette. A harmadikon Buchanan visszafogta Hollyt, el bb megnézte, van-e valaki a folyosón. Amikor Hollyra nézett, olyan aggodalmas volt a tekintete, hogy Holly is fölhúzta a szemöldökét. Intett a lánynak, hogy kövesse. - Sietnünk kell! Két ember áll Mike Hamilton szobája el tt. Miel tt elindultak volna az 512-es szobából, Buchanan összecsomagolt, eltette a könyveket és a dossziékat, majd kitöltött egy kijelentkez lapot és az ágyon hagyta. Egy emellé helyezett feljegyzés közölte, hogy Mike Hamiltonnak is távoznia kellett - az számláját is terheljék Charles Duffy hitelkártyájára. - Nem akarom, hogy többen keressenek, mint muszáj. Gyerünk gyorsan. Végigrohantak Hollyval a lépcs házon, és kiléptek az el csarnokba. Várjon, amíg ki nem száll valaki a liftb l. Menjen mögöttük! Hol lakik? A lány megmondta. - Egy perccel maga után indulok én is. Fogok egy taxit és ha nem követ senki, akkor elmegyek a lakása mellett. Maga addigra hazaér a taxijával. Hagyja égve a szobájában a villanyt, és hagyja nyitva az ablakot. Innen tudom, hogy nincs baj. - Miért menjek taxival? A saját kocsimmal jöttem.
- Akkor még gyorsabban hazaér. Most nyílik a liftajtó. Menjen! A lány futólag megérintette a férfi arcát. - ... Legyen óvatos! Buchanan még percekkel kés bb is érezte a lány ujjainak a nyomát a rén. 12 - Buchanan! Ez nyilván a kimerültségének a következménye. - Buchanan! Vagy annak a beszélgetésnek, amelyet Hollyval folytatott. Bár úgy jött vissza Washingtonba, hogy Peter Lang-nek, Charles Duffynak vagy Mike Hamiltonnak gondolta magát, ám amikor Hollyval beszélgetett, valahogy visszacsusszant eredeti egójába, amelyet egyébként mindenképpen kerülni akart. - Buchanan! így aztán amikor hallotta a nevet, csak ment tovább a járdán, amely távolodott a hotelt l. Bár reflexszer en majdnem megfordult, hogy megnézze a hang forrását. Ez hiba volt, mert ugyan nem fordult meg teljesen, de ennyi tökéletesen elég volt a kiabálónak. - Igen, Buchanan, maga! Buchanan csak ment tovább, nem változtatott léptei ritmusán, mint aki nem zavartatja magát, holott nagyon is feszült volt. Gyors lépteket hallott a háta mögött a nedves aszfalton. Úgy t nt, egy ember léptei, de Buchanan nem mert megfordulni, hogy meg is nézze. Az id majdnem fél tizenegy volt. Ritka volt a forgalom, csak néhanéha villantak föl az es cseppek egy-egy kósza autó reflektorától. Amikor Buchanan kilépett a hotelb l, fejét a világ legtermészetesebb módján jobbra, majd balra rordítoita. így ellen rizhette, nem ragadta-e el valaki Hollyt, és nem figyeli-e valaki t. Amikor látta, hogy nincs probléma, lefordult a Massachusetts Avenue-ról, és elindult lefelé a Huszonegyedik utcán. Most hirtelen hevesebb lett a szívverése, mert rájött, hogy a Huszonegyedik utca egyirányú, és minden kocsi mögüle jön. Hacsak nem néz folyton a háta mögé, nem tudja megállapítani, nem áll-e meg valamilyen kocsi a háta mögött. De ha hátranéz, akkor csak fokozza üldöz je gyanúját. Üldöz i, többes számban. Ugyanis más siet s léptek is csatlakoztak az el höz.
- A fene egye meg magát, Buchanan! - kiáltott ezúttal egy másik férfihang. A hang közvetlen közelében hangzott fel, ilyen távolságból már támadni lehet. Mivel nem volt más választása, Buchanan megpördült és egy keménykötés , huszonéves férfival találta magát szemben, aki védekez pózba meredt. De nem eléggé gyorsan. Buchanan tenyérrel mellkason vágta. Kemény, de ellen rzött ütés volt, ahhoz elegend , hogy a férfi kibillenjen az egyensúlyából, de ne törjenek a bordái. A férfi hátrazuhant, közben er teljesen kifújta a leveg t - ezzel a begyakorolt reagálással nyelte el a teste az ütés erejét. Ez a reagálás és a k kemény mellkas azonnal elárulta Buchanannak, nem civillel van dolga. Ez is katona volt: keskeny csíp , széles váll. Kihasználva a férfi pillanatnyi egyensúlyvesztését, Buchanan gyors mozdulattal sípcsontjával a férfi combjába rúgott. Egy igen érzékeny ideg fut le mindkét combon azon a tájon. Ha ott éri rúgás az áldozatot, nemcsak heves fájdalmat érez, de átmenetileg le is bénul. Ahogyan Buchanan számított is rá, a férfi miel tt ellentámadásba lendülhetett volna, hirtelen felnyögött, majd teljes er vel végignyúlt az aszfalton. A másik férfi eközben feléje rohant, már majdnem elkapta Buchanan dzsekijét. Ehhez odavágta a táskáját, mire támadója megtorpant és védekez en maga elé kapta a kezét. Mire pedig el kaphatta volna a pisztolyát, amelyért már úton volt a keze, Buchanan tenyerével felütötte az orrát. Érezte, hogy reccsen az orrcsont. A támadó látása ett l elhomályosul, miközben heves fájdalmat érez. Buchanan így könnyen a szegycsontjába vághatott a könyökével, és félreüthette pisztolyát, miközben a férfi hétrét görnyedt. Buchanan ezek után azonnal az els támadója felé fordult, aki megpróbált talpra állni. Elkapta a mellén a ruhát, és nekivágta egy lámpaoszlopnak. A férfi feje nagyot koppant az oszlopon. Buchanan most megint a má sodik férfit vette kezelésbe, aki vérz orral feküdt a járdán. Ha éles harci helyzetben találkoznak, Buchanan mindkett jüket megöli. De nem akarta súlyosabbá tenni a dolgot, mint amilyen már eddig is volt. Ha likvidálja az ezredes embereit, akkor a következ
parancs az likvidálásáról fog szólni, és nem arról, hogy el kell fogni. Persze az sem kizárt, hogy ezek az emberek az meggyilkolására kaptak parancsot. Különben miért vette volna el a második fickó a fegyverét? Eközben a Massachusetts Avenue és a Huszonegyedik utca sarkán egy jól öltözött id s úr és egy csinos hölgy figyelte elképedve a kézitusát. A n remeg kézzel mutatott a vereked kre, és izgatottan fölsikoltott. Buchanan fölkapta a táskáját és rohanni kezdett. Nem azért csupán, mert félt, hogy közben a helyszínre ér a rend rség. Adrenalinja attól szökött föl, hogy megpillantotta, másik két férfi iramodik feléje a n kiáltására. k ugyanolyan izmosak, ugyanolyan széles vállúak voltak, mint az el kett . Buchanan olyan er vel rohant, hogy attól félt, felszakad a varrat az oldalán. De nem érdekelte igazán. A b réért jobban aggódott. Mert a másik két fickó azonnal a dzsekije alá nyúlt, és el húzta a fegyverét. Már nem volt kétsége többé: ezek nem személyi követ k, hanem likvidálni akarják. De vajon mit tettek Hollyval? Sokat nem gondolkodhatott ezen, mert arra kellett koncentrálnia, hogy életben maradjon. Az els és legfontosabb az volt, hogy minél el bb kijusson ebb l a kurva egyirányú utcából, hiszen a forgalom irányából mindvégig sebezhet . Miközben a P Street felé haladt, annyit meg mert kockáztatni, hogy egy pillanatra hátraforduljon. Két közeled kocsi el tt némi lehet séget érzett. Már a kocsik között volt, amikor észrevette, hogy a két alak lövésre emeli a pisztolyát. rült tülkölés kezd dött, mindenütt csikorogtak a kerekek. Átért a másik oldalra, de egy pocsolyában megcsúszott - sikerült meg riznie az egyensúlyát. Amikor beugrott a sarok mögé, két lövés is dörrent, és egy ablak csörömpölve tört be a szemközti sarkon. Er sen szorította a pisztolyt, amelyet elvett attól a fickótól, akinek összetörte az orrát, és csak rohant, mint az rült. Egyre s bben hullott az es , egyre sötétebb lett az éjszaka. Forgalom semmi. Az es elriasztotta a gyalogosokat. Jobb kéz fel l, nem sokkal el tte a gyér lámpa fényében megpillantott egy sz k utcát, amely összekötötte a Huszonegyedik utcát a Huszadikkal. Buchanan arrafelé rohant, és bár nehezítette a haladását a táska, nem hagyhatta el. Szüksége volt a
könyvekre és a dossziékra, amelyeket benne rzött. A háta mögött szitkozódást, zihálást és gyors lépteket hallott. A kis utca sarkán megpillantotta az utcanévtáblát. Hopkins. Alig fordult be, golyó fúródott a vakolatba. Azonnal térdre vetette magát, az ellenkez irányba fordult, és fél kézzel emelte föl a pisztolyát, miközben megpróbálta leküzdeni kezének remegését. A verejték cseppekbe gy lt a homlokán. Nem tudott rendesen célozni a sötétben, találomra húzta meg háromszor a ravaszt, aztán egy parkoló kocsi mögé hengeredett. Hallotta, ahogy az üres töltényhüvelyek megpendültek a járda kövén, hallott egy nyögést is, de nem tudta, azért-e, mert talált. Mind a két támadója hasra vetette magát és úgy tüzelt, a torkolattüzek tisztán látszottak a sötétb l. Egy golyó a ház sarkába fúródott, a lepattanó vakolat kis híján belecsapódott Buchanan szemébe. Újabb három lövést adott le a torkolattüzek irányába. Esze ágában sem volt, hogy leálljon lövöldözni üldöz ivel, akik számbeli fölényben voltak vele szemben. Amint nem látta a támadóit, fölpattant és rohant a keskeny utca vége felé. A lövöldözés hangjára több ablak mögött is fény gyulladt. Az emberek ostobán megmutatták, szinte fölkínálták a sziluettjüket. Buchanan rohant tovább. A távolból hallani lehetett a rend rkocsik szirénáját. A feje fölött kinyílt egy ablak, valaki rákiáltott. De Buchanant csak a háta mögött hallatszó futó léptek zaja aggasztotta pillanatnyilag. Amikor hátranézett, a két férfi épp akkor fordult be a kis utcába. Kétszer rájuk l tt. A férfiak bevet dtek egy kapualjba. Buchanan összevissza kacsázott, hogy megzavarja a támadóit. Az egyik golyó a bal kabátujját érte, a másiknak érezte a forróságát a jobb füle mellett. Ezúttal azonban nem hallott lövéseket, támadói nyilván hangtompítót raktak a pisztolyaikra. Ett l még hangosabbnak nt Buchanan pisztolya, amikor megint villámgyorsan hátrafordult és támadóira l tt. Eközben egyre több rend rkocsi szirénáját lehetett hallani, amint közeledtek. Buchanan kiért a sz k utcából, átrohant az O Streeten, aztán elindult bal felé a Huszadik utcában. Egy pillanatra fellélegzett, hogy kikerült átmenetileg a t zvonalból, hogy annál jobban elrémüljön, amikor egy fényszóró rávilágított hátulról. Az út közepén volt, nem tudta, merre vet djék, de aztán a földre vetette magát és megfordult, s a fényszóró
egyenesen a szemébe világított. A kocsi nem tudott id ben fékezni, ezért Buchanan felugrott a motorháztet re, s amikor arca nekifeszült a szélvéd nek, döbbenten vette észre, hogy a vörös hajú Holly ül a volán mögött. Holly arcára kiült a döbbenet, mintha némán sikoltott volna. Buchanan fölkapta a fejét, amikor az ablaktörl nekicsapódott, és épp akkor pillantotta meg a két fegyverest kikanyarodni a sarkon. Buchanan bár nem tudott célozni, négyszer rájuk l tt, ett l a két férfi visszaugrott a sikátorba. - Hajtson, Holly! Ne álljon meg! A kocsi megsz nt farolgatni, lassan egyre nagyobb tempóra kapcsolt. A Huszadik utca szintén egyirányú volt, de ellenkez irányba, mint a Huszonegyedik. Holly-nak bele kellett taposnia a fékbe, mert lejjebb egyre er södött a forgalom. Buchanan a szélvéd l a motorháztet re csúszott a hasán, egyik kezében a pisztoly, a másikban a táska, nem tudott mibe kapaszkodni. Már felkészült arra, hogy lecsúszik a sebesen hajtó kocsiról az úttestre. Szorítsd magadhoz a könyököd! Pördülj át! És ne üsd be a fejed, kiabálta magában csendes pánikban. Lassan valóban le is csúszott a motorház tetejér l, ahogyan korábban fel is mondta a leckét. Könyöke azonban beakadt a visszapillantó tükörbe, így el bb a cip je érte a követ, csak aztán esett le, hogy a tükör leszakadt a súlya alatt. A kocsi közben lassított. Buchanan belehengeredett a sárba. Hirtelen fölpattant. Egyre több reflektor közeledett felé. Tisztán hallotta a szirénákat. S mintha a futó lépteket is hallotta volna. Aztán meghallotta, hogy Holly kiabál a zárt kocsiban. Megnyomta a gombot, amely kinyitotta az ajtózárakat. Buchanan nem el re ugrott be, hanem a hátsó ülésre vetette magát és er teljesen becsapta maga után az ajtót. Felordított: - Gázt bele, Holly! Mozgás! 13 A lány engedelmeskedett, csak meredt el re, szemét egy pillanatra nem vette le a visszapillantó tükörr l. Azt figyelte, valóban szirénázó rend rautók jönnek-e utána. De nem jött közelebb egyetlen reflektor sem, és senki nem l tt rá a járdáról sem. így már a szirénák sem ntek olyan rémiszt nek. - Mi történt? - kérdezte rémülten. Míg befordultak a Massachusetts Avenue-ra, érintették a Dupont
Circle-t és elindultak végre a Connecticut Avenue-n, Buchanan gyorsan felvázolta a történteket, de mindvégig lent feküdt az ülésen, nehogy észrevegyék. Bár akik rá vadásznak, tökéletesen tisztában vannak, milyen kocsija van Hollynak, nem magányos n t fognak keresni, hanem egy férfit és egy n t. Holly nyirkos kézzel szorította a kormányt. - Megsérült? - Meghúzódott a varrat. - A férfi hangja üres volt. -Ha ez lenne a legrosszabb, egész remek lenne. - Egészen a következ balhéig. - Hála istennek, hogy épp arra járt maga is. - Nem volt véletlen. -Azt akarja mondani...? - Amikor a Huszonegyedik utcában az üldöz i el l beugrott két kocsi elé, az egyik én voltam. - Értem, de honnét tudta...? - Amikor a parkolóból el hozták a kocsimat, úgy döntöttem, teszek egy kört a háztömb körül, nem követnek-e. - Úgy veszem észre, azért ragad magára valami. - És azt is látni akartam, magának nincs-e baja, amikor kijön. Én maga felé mentem, amikor elkezd dött a balhé, de mivel maga szemközt jött velem, nem tudtam felhívni magamra a figyelmét. Láttam, hogy elt nik a P Streeten. Amikor túlmentem a keresztez désen, úgy gondoltam, ha befordulok balra, az O Streetre, akkor esetleg látom, ha kijön a Hopkinson vagy a Huszadikon. - És mi lett volna, ha ott maradok a P Streeten? - Nem úgy ismertem meg magát, aki rohan egyenesen el re. - Mondtam, hogy gyorsan tanul - jegyezte meg Buchanan. - Kerülés és menekülés. - Holly kifújta a leveg t. -Én ezt a kurzust kihagytam, amikor újságíró-iskolába jártam. - Nem akartam, hogy maga is belekeveredjen. Eszembe se jutott. Bocsásson meg, Holly! - Semmi gond. Úgy csináltam, hogy segíthessek. Nem kell a beleegyezését kérnie, ha találkozni akarok magával. Távol tarthattam volna magam. De már nagylány vagyok. Hosszú ideje nem szenvedhetem, ha beleszólnak mások a dolgaimba. Mondjam meg az igazat? Azt hittem, azért akar velem találkozni, mert olyat akar mondani, amivel visszatérhetek ahhoz a cikkhez. Ostoba voltam és mohó, de megfizettem érte.
- Akkor most már megért. - Buchanan még mindig feküdt a hátsó ülésen. - Tudja, most hogy együtt láttak minket, azt fogják hinni, hogy egyformán veszélyesek vagyunk rájuk. Eddig csak lehet ség volt, most azonban valóban veszélyben forog az élete. Holly mély lélegzetet vett. - Más oka is van, hogy itt vagyok. Ez még hülyébben hangzik. Semmi köze a sztorihoz. Valahol a tudatom mélyén találkozni akartam megint magával. Marhaság, mi? A kocsiban csend támadt, csak az ablaktörl t és a motor duruzsolását lehetett hallani. Holly várt. Aztán mégis megszólalt. - Jól van, ne válaszoljon! Hagyja ennyiben a dolgot! Hadd érezzem még hülyébben magamat! - De nem, én... - Micsoda? - Énnekem hízeleg ez, amit mond. - Mondjon ennél valamivel kézzelfoghatóbbat, különben istenemre azonnal megállok, és... - Azt próbálnám épp megmagyarázni, hogy én ebben nem vagyok profi. Nem szoktam hozzá, hogy tör dnek velem. - Buchanan testetlen hangja a hátsó ülés fel l hallatszott. - Soha nem voltam sokáig egy helyen, hogy valakivel kapcsolatom lehetett volna. - Csak egyszer. - Igen, Juanával. Pontosan. - Én meg kockára teszem a bóröm, hogy segítsek magának megtalálni azt a n t. Kurva jó! - Én ennél bonyolultabbnak látom - jegyezte meg Buchanan. - Nem látom, hogyan... - Nemcsak arról van szó, hogy nem vagyok sokáig egy helyen, hogy kapcsolatom lehessen valakivel. Sose voltam egyetlen személy hosszú ideig. Nem is én akarom megtalálni Juanát... hanem Peter Lang. - Peter Lang? Mintha említette volna, hogy ez volt az egyik álneve. - Nem csak álnév, több. Személyiség. - Mindjárt sikítani fogok. - Ne most. Kés bb. Most menjünk ki a városból! - Milyen irányban? - Északnak. Manhattan felé. - És miért?
- Frederick Maltin miatt. volt, tudja, Maria Tomez férje. És van még valami, amit meg kell csinálnunk. - Szerezni magának egy jó pszichiátert. - Ne viccel djön ezzel! - Nem viccnek szántam. - Álljon meg egy telefonfülkénél. - Kezdem azt hinni, hogy nekem kell majd egy jó analitikus. 14 Éjfél után egy órakor Holly leparkolt Washington és Baltimore között egy kamionparkolóban az I-95-ös út mellett. Buchanan kiszállt telefonálni. Egy férfi vette föl a kagylót. - Potomac Vendéglátó Vállalat. - Itt Proteusz, beszélni akarok az ezredessel. - Nincs itt pillanatnyilag, de üzenetet átveszek. - Mondja meg neki, hogy vettem az üzenetet. Azt is mondja meg neki, hogy nem lesz semmi baj. Mondja meg neki, hogy megölhettem volna azt a négy embert ma éjjel. Azt is mondja meg, hogy hagyjanak békén! És Holly McCoyt is. Mondja meg, hogy el akarok t nni. Mondja meg neki, hogy a dolgomnak Hollyval semmi köze hozzájuk. Mondja meg neki, hogy Hollynak fogalma sincs róla, és nem is érdekli az ezredes. - Helyes kis üzenet. - Arra figyeljen, hogy mindent rendesen átadjon! Buchanan letette a kagylót, és tisztában volt vele, hogy azonnal megjelent a fülke telefonszáma egy aprócska készülék kijelz jén az állítólagos „vendéglátó vállalatnál". Ha az ezredes nem fogadja el Buchanan békeajánlatát, rövidesen tele lesz a környék ügynökökkel. Buchanan visszasietett a kocsihoz, ezúttal már el reült. - Minden lem telhet t elkövettem. Indulhatunk. Míg a lány besorolt a kocsisorba, Buchanan hátranyúlt a táskájáért. Felnyögött a fájdalomtól. Lehúzta magáról a nadrágot. - Hé, hát maga mit képzel magáról, mi? - kérdezte Holly. - Száraz ruhát veszek. Ez teljesen elázott. - A szemközti fényszórók fényében a nadrág korcára tévedt a tekintete. - És vérzek is. Jól sejtettem. Néhány varrat kijött. - El szedett egy antibiotikumos krémet és gézt a táskából, elkezdte ápolni a sebét. - Tudja, mi kéne
most nekem? - Normális élet? - Egy jó kávé és néhány szendvics. - Hát persze. Miért is ne piknikezzünk? 15 Az ezredes a homlokát ráncolta, amikor visszatette a helyére a kagylót. A biztonságos lakás öt háztömbnyire volt a Washington Post székházától. Alan - aki nem vette le a szemét az ezredesr l, amíg egy másik készüléken hallgatta a beszélgetést - szintén letette a kagylót. A lakásban csak a kintr l beszüreml tompa autózajt lehetett hallani. - Akarja hallani a véleményem? - kérdezte Alan. - Nem. - Az ezredes arca nyúzott volt a kialvatlanságtól. - Akkor is elmondom. - Alan húsos arcát is kiverte már a borosta. Buchanan pát intett magának. Békét kér. Egyezzen bele! Magának nincs nyernivalója, viszont mindent elveszíthet. - Szóval ez a véleménye? - kérdezte az ezredes szárazon. - Nem szokásom civilek tanácsára hallgatni, különösen olyanokéra, akik láthatóan nem fogják föl, milyen mértékben veszélyes Buchanan törvényszegése. Egy katona nem sétálhat csak úgy el az egységét l, Buchanan pedig különösen nem. Túl sokat tud. Mondtam már magának, hogy a viselkedése veszélybe sodorja a létünket. Nyugodtan beszélhetünk akár káoszról is. - És egy utcai lövöldözés nem káosz? Nincs itt szó semmiféle biztonságról. A hangsúly a büszkeségen van. Mindig féltem, mi lesz, ha a katonák is belekeverednek a civil akciókba. Hogy nem ad egy civil véleményére? Talán nem ártana megint elolvasnia az alkotmányt. Ugyanis magának éppen hogy el kell fogadnia egy civil tanácsát. Ha nem felügyelné magát a CIA, akkor maga teljesen autonóm lehetne, vagyis öntörvény , nemde? Ugye élvezné? Azt tehetne a magánhadseregével, amit csak akar. Magánháborúkat zhetne. -Takarodjék innen! - mondta az ezredes. - Úgyis folyton arról hablatyol, milyen rég nem látta a feleségét meg a kölykeit. Menjen haza! - És adjam a maga kezébe az ellen rzést? Kizárt dolog! Maradok, amíg meg nem oldódik a dolog - jelentette ki Alan. - Akkor hosszú és kényelmetlen estékre rendezkedhet be.
- Pedig nincs erre szükség. Csak annyit kéne tennie, bogy békén hagyja Buchanant. - Nem tehetem. Addig nem, amíg együtt van azzal a firkásszal. - De Buchanan azt mondja, hogy az dolga a n vel más jelleg , semmi köze magához. - És maga ezt elhiszi? - Nézze, Buchanan nem bolond. Az el bb a veszteség és a nyereség mérlegér l beszéltem magának. nem nyer semmit, ha maga ellen fordul, viszont mindent elveszíthet. De ha maga továbbra is vadászik rá, akkor a józan esze ellenére valóban maga ellen fog fordulni. És szintén szólva, én kurvára nem szeretném, ha Buchanan lenne az ellenségem. TIZENEGYEDIK FEJEZET 1 Buchanan rettenetes fejfájásra ébredt, amit csak fokozott az odakinti kalapálás, és egy b motor robaja. Fölült és kipillantott a szélvéd n: a szemetesek éppen a kukákat ürítették, és a szemeteszsákokat hajigálták föl a kocsira. Az órájára pillantott: 8.00. Holly már a New York-i Madison Avenue-n hajtott. - Föl kellett volna ébresztenie. - Buchanan belehunyorgott a reggeli napsütésbe. - Miért, hogy szóval tartson? Nem. Szüksége volt egy kis pihenésre. Egyébként nem zavar a csend, tudtam legalább gondolkodni. - Mir l? - Rájöttem, hogy tényleg nem mehetek vissza. Addig semmiképp, amíg meg nem tudom gy zni ket, hogy ennek a dolognak semmi köze hozzájuk. Ehhez viszont menni kell el re. - De ha így halad, akkor csak megy, míg össze nem csuklik. Nemcsak nekem volt szükségem pihenésre. - Megfogadtam a tanácsát - mondta Holly. - Nem emlékszem, hogy adtam volna. - Tegnap, amikor megkérdeztem magától, hogyan bírt vezetni ebben az állapotban New Orleanstól San Antonióig, azt mondta, hogy alkalmanként szundikált egy-egy parkolóban. Én is ugyanezt csináltam. Amikor vécére kellett mennem, utána bezárkóztam a kocsiba, és megpróbáltam aludni. Igaza volt, az emberek olyan
zajosan csapkodják a kocsijuk ajtaját, hogy néhány percnél tovább nem is lehet aludni. - Hát nem úgy néz ki, mint aki egész éjjel nem aludt. - Ez a kozmetika csodája. És hála az út menti mosdóknak és tükröknek. Magára is ráférne a borotválkozás. Buchanan megdörzsölte az állát, aztán belenyúlt utazótáskájába, el vett a zsebéb l egy borotvát, és elkezdte borotválni magát. - Juj - szólalt meg Holly. - Nem fáj? - Hozzászokik az ember. Sokszor, ha akcióban van az ember, máshogy nem tudja elintézni. Buchanan kényelmetlenül feszengett, arra számított, hogy véletlen elszólása miatt a lány rá fog kérdezni az akciókra. Holly szépen vizsgázott, mert nem kérdezett semmit, a vezetésre koncentrált. - Van még kávénk? - kérdezte a férfi. - Megittuk mindet. De most, hogy említi... A lány a járdához kanyarodott, megállt, de a motort járni hagyta, befutott egy kávézóba, és egy perc múlva két m anyag pohárral és négy édeskiflivel tért vissza. - Maga aztán gondoskodik az emberr l. - Maga pedig folytassa szépen az okításomat - felelte Holly. - A Sherry-Netherland ház egy tömbnyire van innen. A Post tegnapi cikke említi. Hogy akar bejutni? - El ször is találni kéne egy parkolóházat, ahol van hely. - Könny azt mondani. - Aztán megnézzük, ki figyeli Frederick Maltin lakását. - És miért figyelné valaki...? - Hogy elvarrjon egy szerencsétlenül elvarratlanul maradt szálat. Nem hiszem, hogy számolt azzal, mekkora galibát okoz, hogy összecs díti a sajtót Maria Tomez elt nése miatt. Úgy saccolom, hogy aki ebben ludas, annak gondja lesz a fickóra. A Sherry-Netherland átlósan szemben állt a Plaza Hotellel, az Ötödik sugárút túloldalán. Közvetlenül szemben a Grand Army Plaza és a Central Park egyik bejárata. Az úri környezet ellenére olyan sokan jöttek-mentek a környéken, hogy Hollynak és Buchanannak nem volt nehéz eljátszania a kíváncsi turistát, amikor egy órával kés bb megjelentek. Kellemesen h vös volt a november eleji id járás.
Megcsodálták az épületeket, bekukkantottak a Central Parkba is, tehát gyakorlatilag felderítették a zsúfolt terepet. - Lehet, hogy egy szomszédos épületb l figyelik a lakást - mondta Buchanan, miközben lefényképezte Holly gépével az egyik felh karcolót. - Mert a tömegben nem látok senkit, aki ezt csinálná. Leültek egy padra, nem messze William Tecumseh Sherman tábornok aranyozott szobrától. - És most mi lesz? - kérdezte Holly. - Ideje, hogy belevesse magát egy kis szerepjátszásba. Attól félek, kicsit durva lesz. - Igen? - Újságírónak kell kiadnia magát. A lány mosolyogva belevágott könyökkel a férfi oldalába. - Jesszusom, vigyázzon - szisszent fel Buchanan. -Majdnem a sebembe könyökölt bele. - Én is leszúrhatom, ha így viselkedik még egyszer. Buchanan felnevetett. - Az újságíró-igazolványa magánál van, nem? - Mindig. Benne van a szett-táskában. - Oké, én leszek a segédje. Hívjon mondjuk... Hogy is hívták azt a pasast New Orleansban, aki magával volt? - Ted. - Rendben. Hívjon Tednek! Hivatalos min ségben keressük föl Mr. Maltint. És hagyja, hogy a segédje vigye a szett-táskát! - Tudja, nem teszi ezt elégszer. - Hogy a táskáját viszem? - Nem. Az el bb egy pillanatig mosolygott. Várták, míg zöldre vált a lámpa, átmentek az Ötvenkilencedik utcán, aztán elindultak észak felé, a Sherry-Netherland ház díszes bejárata felé. Buchanan odabiccentett a kapusnak, aki épp egy id s hölgynek taxit fogott, els nek ment be a forgóajtón, hogy körülnézzen az el csarnokban, miel tt Holly belépne. A helyiség aranysárga fényben úszott, egy asztalon vázában színes virágok álltak. Elöl, jobbra lépcs sor vezetett föl a lifthez. Bal kéz fel l, a folyosó másik oldalán volt a recepcióspult, mellette pedig kis üzlet az újságoknak. Egy egyenruhás recepciós állt az el csarnok közepén, egy másik pedig a pult mögött. Egy középkorú asszony a számlagép mellett az újságokat rendezgette.
Semmi gyanús, állapította meg Buchanan, miközben Holly is belépett a forgóajtón és odalépett hozzá. - Parancsol, uram? - lépett oda Buchananhoz az el csarnokban álló egyenruhás. Milyen tipikus, hogy egy párból mindig a férfit szólítják meg. Buchanannak viszont Holly asszisztensének szerepe jutott, ezért megigazította a vállán a táskát, és kérd en a lány felé fordult válaszoljon . Holly azonnal alkalmazkodott a szerephez. - Újságíró vagyok. Felmutatta igazolványát. A recepciós futó pillantást vetett az igazolványra, talán csak az újság nevére kíváncsi, remélte Buchanan. Holly a saját nevét nem mondta, és vélhet en ez nem t nt fel a férfinak. - Mr. Maltinnal szeretnék beszélgetni. - Holly eltette az igazolványát. - Meg van beszélve? - Nincs. De ha volna a számomra tíz perce, igen hálás lennék. - Egy pillanat. - A recepciós odament a pulthoz, fölvette a kagylót és elkezdte nyomogatni a gombokat. - Mr. Maliin, egy újságíró keresi a Washington Posttól. Egy hölgy a fotósával... Igen, uram! Megmondom nekik. - A férfi letette a kagylót. - Mr. Maltin nem óhajtja, hogy zavarják. - Tegnap viszont nyüzsögtek körülötte a riporterek. - Én csak annyit tudok, most nem akarja, hogy zavarják. - Kérem, hívja föl még egyszer! -Attól tartok... - Tényleg nagyon fontos. Információim vannak az elt nt feleségér l. A recepciós habozott. - Nem fog örülni; ha megtudja, nem adták át neki az üzenetet. A férfinak elsötétedett a tekintete. - Egy pillanat. -Visszament a pulthoz, és újra telefonált. Ezúttal háttal állt, hogy Buchanan és Holly ne hallja, mit beszél. Amikor ismét feléjük fordult, látszott rajta, hogy dühös. - Mr. Maltin fogadja önöket. Kérem, jöjjenek velem! Követték a recepcióst a liftajtók felé. Beszálltak, a férfi merev arccal benyomta a harmincas szint gombját. Világos, állapította meg magában Buchanan. Azért jött velünk, hogy lássa, biztosan ott szállunk-e ki. Amikor felértek; a férfi megvárta, amíg becsengetnek Maltinhoz, és csak akkor ment vissza, amikor Maltin kinyitotta az ajtót és csak
intett, hogy lépjenek be. Buchanan és Holly elmentek a férfi mellett, aki türelmetlenül becsapta a lakásajtót, majd határozott léptekkel elindult a tágas szoba közepe felé. A tágas meglehet sen szerény kifejezés. A magas, többszöglet helyiségbe legalább négy hagyományos szoba belefért volna. A bal oldali és a szemközti fal összefügg panorámaablak volt, amely combmagasságban kezd dött és felért egészen a mennyezetig, fantasztikus kilátással az Ötödik sugárútra és a Central Parkra. A lakásban ízlésesen elrendezett antik bútorok, keleti sz nyegek és finoman metszett kristályüvegek. Egy hangversenyzongora a sarokban, mellette vitrinben értékes kerámiák, a falakon kubista festmények. Tökéletesen meg lehetett érteni Frederick Maltin pereskedését ex-nejével. Nyilvánvalóan hozzászokott a luxushoz. - Nem tudom, milyen információi vannak a feleségemr l, de a dolog már érdektelen, mert épp az el bb hallottam hírt róla. Buchanannak minden önfegyelmére szüksége volt, hogy ne kezdjen el kérdez sködni. A forgatókönyv szerint ez Holly m sora volt. És jói is csinálta. - Akkor nyilván megnyugodott. - Persze, nagyon. - Frederick Maltin középmagas, átlagos testsúlyú férfi volt, negyvenes éveit taposta, a haja enyhén szült és ritkult is. Ami a többi tulajdonságát illeti, nem lehetett egyéb közepest és szerényt találni benne. Vékony talpú, csillogó fekete cip , tökéletesen vasalt, sötétkék öltöny Londonból, méretre szabva, kézzel varrva. Makulátlan fehér inge, diszkréten csíkos nyakkend je hernyóselyem. Nem lehetett nem észrevenni gyémánt mandzsettagombját, mert a férfi türelmetlenül gyémántberakásos Cartier órájára pillantott. Finom zafírgy t viselt bal kezének kisujján. Amikor reggel felöltözött, legalább húszezer dollárt vett magára. - A recepciós közölte, hogy tízpercnyi id re tartanak igényt. De nem tudok még annyit sem önökre szánni -folytatta Maltin. Hangja fens bbségesen csengett. - Viszont nyilván közölni akarja a sajtóval a jó hírt -jegyezte meg Holly. - Tegnap nagy felbolydulást keltett, amikor állította, hogy elt nt a felesége. Nyilván közölni akarja, hogy feleslegesen fújt riadót. - Persze - felelte Maltin -, természetesen. Nem tudtam... Igaza van.
Fontos, hogy mind maguk, mind a rajongók tudják, Mariának nem esett baja. Holly hangja meglepetten csengett. - Ahogy így mondja... Mintha nem szólt volna még a sajtónak. - Én... pontosabban a hír most jutott el hozzám. Még szoknom kell a dolgot. De meg vagyok nyugodva, ezt nyilván észrevették. - Maltin kivette bordó selyem díszzsebkend jét és megtörölgette a homlokát. Hogyne, pokolian megkönnyebbült, ez látszik, állapította meg magában Buchanan. - Nem volt id m összeszedni magam. Nem terveztem meg a dolgaimat. - Mit mondott önnek az exneje? - kérdezte Holly. -Hol volt két hétig? Maltin üres tekintettel nézett a lányra. - Elutazott. Nekem megmondta, hova, de nem akarja, hogy másnak is megmondjam a pontos helyet. Még egy ideig távol akar maradni. Pihenni szeretne. Ezután a félreértés után nyilván megrohannák a riporterek. - És úgy általánosságban nem mondana valamit, merre van? - Franciaországban. Ennél többet nem akarok mondani. - Megmondta, miért t nt el ilyen hirtelen? - Utazni akart. Türelmetlen voltam a perünk miatt, és azt a szerencsétlen hibát követtem el, hogy azt hittem, mivel nem tudom sehogy elemi, valami tragédia történt. Miközben Buchanan körülnézett megint a szobában, enyhe cigarettafüst csapta meg az orrát, de nem látott sehol hamutartót az elegánsan berendezett szobában. És Maltin öltönye sem árasztott cigarettaszagot. Buchanan mindig elképedt, mennyire nincsenek tisztában a dohányosok azzal, milyen b zös is a szenvedélyük. Ez a füst a tágas lakás egy távoli pontja fel l áradt. Buchanannak az volt a megérzése, hogy Maltin nemcsak nem dohányzik, de nem is engedi, hogy a lakásban más dohányozzék. - Be kell valljam - folytatta Maltin -, hogy túlreagáltam a dolgot, amikor Maria nem válaszolt a telefonjaimra. Amikor néhány hete eladta a lakását és felszívódott, nagyon dühös voltam, hogy tudomást sem vett rólam, nem beszélte meg velem a dolgot. Annak idején mindent megbeszéltünk. Ennyire soha nem volt önfej , hiába váltunk el egymástól. A büszkeségem azt sugallta, hogy valami b ntény történt. Nevetségessé tettem magam.
- Igen - szólalt meg Buchanan most el ször. - Ha nem zavarja, használnám a vécéjét. - Igenis zavar. Méghozzá nagyon. - De sürg s, mennem kell! Buchanan elindult át a helyiségen, a túloldalon lév ajtó felé. - Mit képzel maga? - kiáltott fel dühösen Maltin. -Nem teheti... Álljon meg azonnal! Buchanan ment tovább. Egyre er sebb volt a cigarettafüst. Mintha onnan jött volna a... - Mondtam, hogy sürg s. - Buchanan kinyitotta az ajtót és kilépett a gazdagon díszített folyosóra. Kinyitotta a bal kézre es ajtót, amely egy tölgyfa borítású dolgozószobára nyílt, ahonnan a füst szállongott el . Egy férfi egyenesedett föl meglepetten, eddig a csíp jével támasztotta az íróasztalt. Harmincas éveinek közepét taposta, átlagos öltönyt viselt, a hajára ráfért volna a nyírás, a cip jére a tisztítás. Jobbjában cigaretta, egyszóval nem az a férfi volt, akit Frederick Maltin szívesen látott. - Bocs - mondta Buchanan. - Azt hittem, ez a vécé. - Semmi gond - felelte a férfi. Egy pisztoly, markolattal kifelé, nyomta ki a férfi zakójának bal oldalát. Ahhoz, hogy el húzza, a jobbját kellett volna használnia, de abban a cigaretta volt. A férfi el rehajolt, mintha a hamut akarná leverni a papírkosárba. Ehelyett beledobta a cigarettát a papírkosárba és megragadta a revolvert. Nem volt elég gyors. Buchanan nem akarta, hogy lövések verjék föl az épület csendjét. Megragadta a szetttáska szíját, és úgy tett, mintha menni akarna. Fordult és csak fordult, így növelte a forgatónyomatékot. A következ pillanatban teljes er vel meglendítette a táskát. Az nagy csattanással a férfi állán landolt. A férfi összegörnyedt, a szeme kifordult, és vér d lt a szájából. Nagy nyögéssel rázuhant a keleti sz nyegre, de közben még beverte a fejét a legalsó könyvespolcba. Lélegzett, de különben nem mozdult. - Jézusom! - Frederick Maltin döbbenten állt meg az ajtóban, amikor megpillantotta a férfit a padlón. - Jézusom, mit csinált vele? - Nem akart beengedni a klotyóba. - Ó, Jézusom! - Ertem, mire gondol. De most Jézus sem segít magán.
Buchanan el húzta a pisztolyát, amit l Maltinnak nyitva maradt a szája. Holly, aki mögötte állt, összerezzent. Úgy lépett oda a földön fekv emberhez, hogy végig a fejére célzott, elvette t le a 357-est. Ezután megnézte a férfi pulzusát, majd megfordította, nehogy megfulladjon a szájába kerül vért l, azután fölegyenesedett, és megcsóválta a fejét. - Ne haragudjon, hogy összevéreztük a sz nyegét, Fred! Meg kéne válogatnia, kivel barátkozik. Vagy esetleg... - Buchanan ekkor pillantotta meg a szatyrot az íróasztalon. Kinyitotta. - Vagy esetleg az embereket, akikkel üzletel. Mennyi van a táskában? Jó sok százdolláros, az tuti. Ötezres kötegekben. - Kivette a kötegeket és egymásra rakta. - Mennyire saccolja? Nézzük csak. Százezer, kett , három... Nehéz a becslés, de szerintem megvan egymillió, nem igaz? Maltin még mindig csak tátott szájjal állt. Közben elsápadt. Holly is döbbent arccal állt, nemcsak a pénz, hanem a jelenet abszurditása miatt. - Fred, ereszkedjen szépen térdre! Maltin már remegett. - Miért? - Csak. - Buchanan odament Hollyhoz, és a kezébe nyomta a pisztolyt. - Ha Fred megpróbálna fölállni, l je le! - Megvet en végigmérte Maltint, aztán kilépett a folyosóra. - De hová megy? - kérdezte Holly. - Megnézem, valóban egyedül vagyunk-e. 3 Saját pisztolyával a kezében Buchanan szobáról szobára járt, mindenhova benézett. Hogy egy emberre rábukkant, még nem jelenti azt, hogy nincs más is a lakás egyéb részén. Megnyugodott, amikor nem talált senkit. Visszament a dolgozószobába, ismét megnézte a földön fekv férfit. Amikor meggy dött arról, hogy él, összekötözte a nadrágszíjával a kezét a hátán, majd Maltinhoz fordult, akinek d lt a verejték az arcáról, hiába törölgette. A bordó zsebkend már teljesen elázott. - Üljön le, Fred! Látom, menten elájul. Mit hozzak? Vizet? Esetleg egy kis konyakot? Érezze csak otthon magát nyugodtan! Maltin arca olyan volt, akár a cement. Egyre hevesebben verejtékezett. Kétségbeesett arccal bólintott. - Ott van, az íróasztal fels fiókjában. Buchanan kihúzta a fiókot és cöcögött. - Fred, én nagyot csalódtam
magában. Azt akarja mondani, hogy maga kokós? Ejnye-bejnye. Sose hallotta még, hogy mondhat nemet is? Buchanan kivett egy ampullányi fehér port és letette az íróasztalra. Egy jól informált, okos ember, a saját lakásában... Nahát! De csak tessék! Szolgálja ki magát! Maltin rámeredt Buchananra, aztán kivette a fiola dugóját, és el bb az egyik, majd a másik orrlyukával felszippantott egy keveset a kokainból. - Maradt egy kicsi az ajkán, Fred! Maltin letörölte a kezével, majd lenyalta az ujját. - Úgy is van, ne pazarolja az ember a drága anyagot. Most már jobban érzi magát, Fred? Késznek érzi magát egy kis csevegésre? - Maga rohadék! Buchanan olyan er vel vágta pofon, hogy Maltinnak arra se maradt ideje, hogy pislogjon. Feje félrerándult, és a fehér por szállingózva hullott ki az orrlyukából. A helyiségben a pofon olyat csattant, mint egy ostor. Maltin arcán ott maradt Buchanan ujjainak a nyoma. Holly döbbenten kapta a szájához a kezét. Buchanan visszakézb l is lekevert egyet Maltinnak. A férfi vadul zokogni kezdett. - Kérem, ne öljön meg! - Rimánkodott, nagyokat pislogott, miközben záporoztak a könnyei. - Kérem! - Maga nem figyel rám - jegyezte meg Buchanan. -Én beszélgetni akarok. Ez a szatyor pénz, Fred! Senki nem hord ennyit magánál készpénzben, hacsak nem valami törvénytelen dologban utazik. Mi ez? Kifizetés? Már azt is kisütötte, hogyan viszi el a Bahamákra, nehogy adóznia kelljen utána? Nem túl logikus dolog ilyen ügylet után adózni, nem igaz? Nos, miért fizették meg magát, Fred? Ugye a feleségével van a dolog kapcsolatban, nem igaz? Fölhívta rá a figyelmet... és ez nagyon nem tetszett valakinek. Megmondták, hogy tartsa a pofáját. Két dolog között választhatott. Vagy egy kis ólmot kap a fejébe, vagy egymilkót kápéban. Maga persze nem buta, egymillióért az anyukáját is eladja. Az nem számít, hogy Maria Tomez bajban van. Otthagyta magát, vigyázzon az a ribanc saját magára. Nem igaz, Fred? Figyeljen szépen, Fred! Mondja, hogy igazam van, vagy kap egy akkorát, hogy a feje körbetekeredik a nyakán!
Buchanan fölemelte a kezét, mintha nekikészülne, mire Maltin megint remegni kezdett: - Kérem, ne! Nagyon kérem! - Né motyogjon, Fred! Ezzel a pénzzel megvették magát, és mi pont a legrosszabbkor ugrottunk föl. Abban egyeztek meg, hogy lefújja a sajtó riasztását. Ekkor jöttünk mi, és döntött úgy, hogy félbehagyja a dolgot és foglalkozik velünk. Az volt a baj, hogy még nem alakította ki a stratégiáját. De délre, amikorra idehívta a tegnap is idecs dített riportereket, tökéletes lett volna az alakítás, nem igaz, Fred? Nem igaz? - Buchanan fölemelte a kezét, mintha meg akarná a férfit ütni. Maltin a könnyeit nyelte, de bólintott. - Csak azért, hogy ne legyen ennyire egyoldalú a beszélgetésünk, feltennék magának egy kérdést, Fred! Felkészült? Maltin mélyen beszívta a leveg t. - Ki vette meg magát? Maltin nem felelt. - Fred, magához beszélek. Maltin az ajkába harapott, de nem válaszolt. Buchanan fölsóhajtott és odafordult Hollyhoz. - Azt hiszem, jobb, ha most kimegy. Gondolom, nem szeretné látni, ami történni fog. - Drummond - nyögte ki végül Maltin. - Micsoda? Már megint motyog, Fred! Nyissa ki a száját! - Alistair Drummond. - Nocsak, nocsak - szólalt meg Buchanan. - A maga volt nejének barátja. És miért fizetne magának Alistair Drummond egymilkót, hogy ne mondja azt a sajtónak, hogy nem találja a nejét? - Én ezt... - Mondja csak szépen, Fred! - Én ezt nem tudom. - Ugyan már, megint csalódtam magában, Fred! Eddig milyen jól viselkedett. Miért venné meg magát kilóra Drummond? Találgasson! - Mondtam már, hogy nem tudom! - Tört magának már csontja, Fred? - Buchanan megfogta Maltin jobb kezén a kisujjat. - Nem! De az igazat mondtam! - Maltin elrántotta a kezét. - Ne nyúljon hozzám, maga szemét! Hagyjon békében! Igazat beszéltem! Nem tudok semmit! - Utoljára kérem, Fred, er ltesse meg a fantáziáját! - Semmi sem látszik logikusnak azóta, hogy Maria elhagyott, és
elment arra a hajókázásra kilenc hónappal ezel tt Drummonddal. - Hajókázásra, Fred? Miféle hajókázásról beszél? - Acapulco környékén. Drummondnak van egy hatvan méter hosszú jachtja. Azt mondta Mariának, hogy ott kipihenheti a válás fáradalmait. Lehet, hogy mint férjet utált, de mint a menedzserében megbízott. Az után a hajóút után azonban nem beszélt velem. Lemondta az üzleti megbeszéléseinket. Nem hívott vissza, ha kerestem. Néhányszor láttam, hol a Metropolitan ben, hol valami jótékonysági estélyen, de Drummond gorillái nem engedtek a közelébe. A fenébe is, azzal, hogy nem tárgyal velem, rengeteg pénzem veszett el. Rengeteg! - Nyugi, Fred! Ez a milliócska azért, hogy ne nyaggassa az asszonyt, egy ideig elég lesz kokainra. De akar egy jó tanácsot? Költse a pénzt utazásra! Minél messzebbre. Mert van egy sejtésem, hogy Alistair Drummond garanciát akar arról, hogy maga tartja a száját, és biztos akar lenni abban, hogy nem bukkan föl megint. Kaphat egy löketnyi kokót a vénájába, és szépen kihajózik ebb l a nyomorult életb l, ha érti, mire célzok. Meglep, hogy eddig nem lépte meg ezt a dolgot. Az a véleményem, hogy nem akarja mindjárt azután, hogy maga lefújta a médiariasztást. Gyanús lenne, felt . De meg fog történni, Fred! Én azt javaslom, kaparja össze a pénzét, változtasson nevet és ásson magának egy mélységes mély lyukat. Temesse el magát! Mert eljönnek magáért, az tuti. Maltinnak eltorzult az arca. - Viszlát, Fred! - De...? - Maltin a sz nyegen hever , eszméletlen figurára pillantott. Vele mi...? - Én úgy látom, két választása van. Vagy gondoljon ki valami ügyes hazugságot, vagy t njön el, mire magához tér! Nekünk rohannunk kell, Fred! 4 - Jó isten, én még ilyet nem láttam - szólalt meg Holly. Kiléptek a Sherry-Netherland kapuján, letértek az Ötödik sugárútról és elindultak a Central Park South felé. rjöngve tülköltek a kocsik, a turisták pedig türelmesen várták, míg felülhetnek a parkban sétakocsikázó konflisokra. - Menjünk lassabban - jegyezte meg Buchanan. A napsütés egyre
elviselhetetlenebbé tette a fejfájását. -Ne nézzünk ki úgy, mint aki menekül valahonnan. - És nem? - suttogta Holly idegesen. - Eltörte egy ember állkapcsát, megverte Maltint. Nyilván abban a másodpercben hívta a rend röket, ahogy kijöttünk a lakásából. - Nem hiszem - mondta Buchanan. - Szerintem csomagol. - Honnan tudja ilyen pontosan? Én ahányszor csak hallom a szirénát... - Hogy maga nem látott még ilyet, az lehet, de Maltin sem. Ha tényleg hívja a rend röket, akkor riasztja a ház biztonságijait is, viszont senki sem tartóztatott minket föl. - Buchanan odavezette Hollyt a Central Park Hetedik sugárút fel li bejáratához. A h s novemberi szél belekapott a hajába. - Miért megyünk be ide? - Ellen rzés. Itt lefordulunk jobbra és visszamegyünk, ahol jöttünk. Megtudjuk, nem követ-e minket valaki, aki kapcsolatban van a pasassal Maltin lakásában. Nem is beszélve arról, hogy nincsenek sokan a parkban. Nyugodtan beszélhetünk anélkül, hogy kihallgatnának. Maltin egyébként halálra rémült. - Ez nem vicc, én is halálra rémültem. Úgy éreztem, nem ura az indulatainak. Jézus, és el akarta törni még az ujját is. - Nem. Pontosan tudtam, hogy nem kell odáig elmennem. De maguk úgy gondolták, megteszem. Az el adás meggy volt. - Maga soha nem csinál semmit, amit el re nem kalkulál ki? - Miért, jobban tetszett volna, ha valóban eltöröm az ujját? Ne hülyéskedjen, Holly! Amit én a lakásban csináltam, az nem volt más, mint egy kis interjú. - Hát, nem hasonlított egyik interjúhoz sem, amelyet én csináltam. Buchanan hátrapillantott, megnézett miríden fát és bokrot az út mindkét oldalán. - Nemcsak a fenyegetésre gondolok - folytatta Holly. - Miért nem kérdezte tovább? Honnan tudta, hogy igazat mond? - A szeméb l - felelte Buchanan. - A maga szeme olyan volt, akár az rülté. - Remekül játszom a szememmel. Sokat gyakorlok. Ez a kulcsa, hogy valaki jó ügynök lehessen. Ha valaki hisz a szememnek, akkor minden mást is el fog hinni. - Akkor miért olyan biztos Maltin szemében? Ó is tettethette magát.
- Nem. Az ember ezt tudja. Maltin egyszerepl s személyiség. Rakás szar, amelyik remeg, ha megfosztják a hatalmától. Nem csoda, ha Maria Tomez elvált t le. A pofa elmondott mindent, amit hallani akartam. Keresztkérdéseket is föltehettem volna neki, de csak az id met vesztegettem volna. Már most tudom, mit kell lépnünk a legközelebb. - Nos? Kijöttek a parkból és beolvadtak az Avenue of the Americas embertömegébe. - Gondolkozzék egy kicsit praktikusan! Bejelentkezünk egy szállóba felelte Buchanan. - Eszünk és pihenünk. Utánanézünk ennek-annak. - És aztán? - Megkeressük Alistair Drummond jachtját. 5 Metróval mentek, háromszor is taxiba ültek, hogy kiszúrják, nem követi-e ket valaki, aztán visszaértek nagyjából oda, alionnét elindultak. Sikerült szobát kapniuk a Dorsetben, ebben a puha sz nyegekkel borított, sötét faburkolatú, elegáns szállodában az Ötvennegyedik utcában az Avenue of the Americas és az Ötödik sugárút között. Ezután elhozták Holly kocsiját a parkolóházból, és a szállodai garázsmester gondjaira bízták, majd bejelentkeztek a recepciónál mint Mr. és Mrs. Charles Duffy, végül fölmentek huszonegyedik emeleti szobájukba. Buchanan örült, hogy a szoba közel van a lifthez és a t zlépcs höz is. Olyan zsúfolt környéken voltak, hogy nem tartotta valószín nek: bármi veszély fenyegetné ket. Ugyanakkor a hely számos menekülési útvonalat biztosított számukra. Kávét, teát, salátákat, marhasültet krumplival, franciakenyeret, rengeteg zöldséget és fagylaltot kértek a szobájukba. Míg a szobapincért várták, Holly lezuhanyozott. Utána Buchanan is. Amikor kilépett a fürd szobából a szállodai fürd köpenyben, Holly - szintén szállodai köpenyben - a toalettasztalnál ült és a haját szárította a szállodai szárítóval. Kikapcsolta a gépet. - Üljön le és húzza le a derekára a köpenyt! - Micsoda? - Meg akarom nézni az oldalán a varratokat. Kellemesen csiklandozták a lány ujjai.
Körbetapogatta a majdnem teljesen begyógyult l tt sebet a vállán, aztán lejjebb csúsztak az ujjai a késelés nyomához. - Tényleg meghúzott néhány varratol. Itt például. - A lány kivette Buchanan táskájából a fert tlenít krémet és a gézt. - Gyulladásnak semmi nyoma. Üljön nyugodtan, amíg... -Jujj! - Na, maga aztán kemény fickó. - A lány felnevetett. - Honnan tudja, hogy nem tettetem magam? Hogy kicsikarjak némi együttérzést magából. - Maga az emberek szemét figyeli. Nekem más módszerem van. - Igen? A lány végighúzta az ujjait a férfi oldalán, fel a válláig, aztán megcsókolta. Hosszan csókolta. És nagyon finoman. A száját csupán résnyire nyitotta. Aztán a nyelvével is próbálkozott. Finoman és érzékien. Buchanan habozott. Minden védekez ösztöne ellenére a lány hátára tette a kezét, végighúzta szépen ívelt hátvonalán, amit tökéletesen érzett a köpeny alatt is. A lánynak édes volt a lehelete, amikor felsóhajtott a gyönyört l, majd hátrahúzódott. - Ja, magának tényleg nagy szüksége van egy kis együttérzésre. Most viszont Buchanan nevetett föl. Kinyújtotta a karját, hogy megint magához húzza a lányt. Ekkor kopogtattak az ajtón. - A szobapincér vagyok - mondta a folyosón egy férfihang. - Maga teljesen megfert zött engem - jegyezte meg Holly. - Mire gondol? - Kezdem azt hinni, hogy a maga életvitele a normális. Tessék! Benyúlt a párna alá. - Nem ez kell-e mindenkinek, amikor kopog a szobapincér? Tegye csak a köpenye zsebébe! - Odaadta a férfinak a pisztolyát. 6 Már lefelé ment a nap, amikor Buchanan felébredt, egyre s södött a sötétség az elhúzott függöny mögött. Élvezte, hogy jót evett és nagyot aludt mezítelenül a puha takaró alatt, hogy mellette fekszik Holly is, igaz, fürd köpenyben. nem vette föl a sajátját, miután szeretkeztek.
A kimerültség úgy hatott rájuk, mint az er s narkotikum, amikor végignyúltak az ágyon és álomba merültek. A férfi vonzónak találta a lány humorát, érzékiségét, nyúlánk, de izmos és formás testét. Korábban mindig vigyázott, ne engedje a munkáját összekeveredni a magánéletével, hogy ne kerüljöri se testi, se érzelmi kapcsolatba azzal, akivel együtt hajtott végre valamilyen akciót. A dolog elhomályosítja az ember ítél képességét. És... A pokolba ezzel, hiszen nem is volt soha magánéleted. De még csak egy meghatározható TE sincs, akir l beszélhetnél. A személyiséged a magadra vett figurák összessége. És most is épp emiatt vagy itt. Ezért kerültél idáig. Mert tartottad magad a szabályhoz, amikor annak idején Juanával összekerültél, függetlenül attól, mennyire akartad t. Most épp t akarod megtalálni, hogy jóvátedd, amit akkor elrontottál. Ugyanezt a hibát akarod elkövetni? Most épp Hollyval. Mi bajom van? - kérdezte Buchanan magától. Keresek egy n t, közben pedig belehabarodom egy másikba? Térj már észhez! Kimászott az ágyból, magára vette a köpenyt, odament a székhez, a mellette lév n voltak a könyvek és a dossziék, amiket Hollytól kapott. Letette a lámpát a padlóra, hogy a fény ne zavarja a lányt, aztán olvasni kezdett. Két órával kés bb Holly fölemelte a fejét, megdörzsölte a szemét és ránézett a férfira. - Hello! - Kedvesen mosolygott, az arca most is szép volt, nem gy rött az alvástól. - Hello! - Hogy vagy? - Mint aki épp az el bb találkozott egy kísértettel. - Nem értem. - Az anyag, amit t led kaptam. Azt hiszem, tudom, mi folyik itt. Nem vagyok ijed s, de most futkározik a hátamon a hideg. Holly fölült az ágyban. - Mir l beszélsz? - Ezekr l a képekr l itt a könyvben. Van bennük valami, ami... Holly kimászott az ágyból, megszorította a köpeny övét, és gyorsan odament a férfihoz. - Mulasd! - Odahúzott a férfi mellé egy széket, és belenézett a könyvbe, amely ott feküdt Buchanan ölében. Milyen képekr l van szó?
- Ez az életrajza Maria Tomeznck. Még sokat kell olvasnom, de egy dolog biztos: Frederick Maltin nemcsak felfedezte a n t és menedzselte. A szó legszorosabb értelmében megcsinálta. Holly érdekl dve nézett a férfira, várta a folytatást. - Soha nem láttam színpadon - mondta Buchanan. -Ám amit ki tudtam hámozni, az az, hogy Tomez nemcsak szépen énekel, hanem szenvedélyesen is. Err l híres, hogy a tüzes, szenvedélyes díva. Egy kritikus egészen odáig ment, hogy kijelentette, Maria Tomez... - Szexi - fejezte be a mondatot Holly. - Ez az. De nézd csak ezeket a képeket! - Buchanan belelapozott a könyvbe. - Ez itt Maria Tomez a pályafutása kezdetén. Még Maltin el tt. Amikor még csak Mexikóban lépett föl és Latin-Amerikában, és amikor még nem figyellek föl rá a tekintélyes kritikusok. Buchanan mutatóujját egy képre helyezte, amelyen alacsony, kövérkés, sötét b n t lehetett látni, tekintetében bizonytalanság, lapított orr, hozzá nem ill hajviselet, pufók arc és meglehet sen girbe-gurba fogak. - Hogy föl van kazlazva a feje tetején a haj - jegyezte meg Holly. - És lóg rajta az egy számmal nagyobb kosztüm. Mintha el akarná rejteni a kilóit. - A korai kritikák is egyértelm ek, ha a hangjáról írnak, de az is kiderül, hogy a kritikusok visszafogják magukat, nem akarják megsérteni, hogy az ügyetlen alakítását kipécézik - folytatta Buchanan. - Igazából azonban azt akarják mondani, hogy a n trampli, akit képtelenség komolyan venni a színpadon. - Kissé szexista kitétel, de igaz - jegyezte meg Holly. - A nagy pénzt olyan n k keresik, akiknek hangjuk is van és magnetikus er vel is rendelkeznek. - Aznap este, amikor Maltin Mexikóvárosban a Toscában látta, akkor Maria Tomez nem is volt a szereposztásban. Az utolsó pillanatban ugrott be, mert a címszerepl megbetegedett. - Kíváncsi vagyok, Maltin mit láthatott benne. - Akin uralkodni lehet. Akit alakítani lehet, mint egy szobrot. Ha Maltin olyan körülmények között láthatta, nem gondolhatott rá mint szexszimbólumra, amilyen szerep a Toscáé. De amint rájött, hasznot húzott bel le. Az életrajza szerint senki nem tanúsított iránta ekkora érdekl dést. A n karrierje nem kecsegtetett semmivel. Mi
vesztenivalója lehetett? Átadta magát a férfinak, abszolút engedelmességet fogadott. - És? - Nézd az újabb képeket! Mit veszel észre? - Hát, határozottan soványabb. És a ruhái kihangsúlyozzák ezt. Holly a kezébe vette a könyvet. - Más a haja is. Nem kontyban van a feje tetején, hanem hátra van fésülve. Hosszú és dús, hullámos. Van benne valami vadság. - Mintha a szél fújná - tette hozzá Buchanan. - Mintha szirten állna és alatta csapkodnának a hullámok. Mi a megfelel szó? Viharos? Én is ezt vettem észre. A hajviseletében van valami szenvedélyesség. Most pedig nézd ezt a képet! Holly úgy is tett, aztán megcsóválta a fejét. - Nem is tudom... Aztán hirtelen a képre mutatott. - Az orra. Megrövidítették és kiegyenesítették. - És ez a kép három hónappal kés bb? - Most már tényleg nem tudom - felelte Holly. - Mosolyog. - Igen. - És mosolygott az el bbin? - Nem. - És a korábbiakon? - Nem mosolygott azokon sem, viszont az els n igen, és... Atyavilág kiáltott föl Holly. - A fogai! Az elején girbe-gurbák voltak, most meg... Nyilván koronát rakatott rájuk. - Inkább Frederick Maltin - jegyezte meg Buchanan. - Megígérte a nek, hogy két év alatt karriert csinál neki. Azt azonban egyik cikkben sem említették, hogy fizikailag is átalakította. A következ képen, újabb három hónappal kés bb, más a szemöldökének az íve. A következ képen meg mintha valahogy magasabb lenne a homloka, nyilván sebészetileg vagy máshogy megemelték, hogy megváltoztassák az arc arányait. - És egész id alatt folyamatosan fogyókúrázott - jegyezte meg izgatottan Holly. - Egyre divatosabbak a ruhái. Drága nyakláncot és fülbevalót visel, amely jól mutat a fényképen. Ezek a változások vonzzák a legtöbb figyelmet, a másik, a lépésr l lépésre történ , fokozatos átalakulás észrevétlen marad. Apró, ám nagyon fontos
változások ezek, de hosszú periódus alatt kerül rájuk a sor, tehát senki nem veszi észre, milyen mértékben változtatták át, szabták újjá a n t. - És a hírneve egyre nagyobb - tette hozzá Buchanan. - Még nem leste mindenki minden lépését, mint ahogy kés bb, karrierje tet pontján, és a változásokra sem figyeltek föl annyira, ahogy egyik opera után ment a másikba, országról országra. De nézd ezeket a kés bbi képeket, amikor már sztár. A változások folytatódnak. Például ezen, nem tévedek, ha azt gondolom, plasztikai sebész igazította meg a szeme környékét, hogy még intenzívebb legyen a nézése? Ezen meg már rövidebb a fülcimpája. Ett l megint mintha arányosabban nézne ki az arca. - És a melle is mintha feszesebb lenne - tette hozzá Holly. - Nyilván ez is a plasztikai sebész munkája. Hosszabb a dereka is. Ez elképeszt . El ször az az ember érzése, hogy egyszer en beérett a tehetsége, és a sikert l ragyog. De igazad van, ezt a n t teljesen átszabták. Frederick Maltin megteremtette a dívát. Amint az alakja passzolt azokhoz a szenvedélyes szerepekhez, amelyekben Maltin látni akarta, azonnal felfigyeltek rá a kritikusok is - mondta Buchanan. - Egyik napról a másikra sztár lett bel le, holott két év kemény munkája volt ebben, és ki tudja, hány vizit a fogásznál és a kozmetikai sebésznél. És hirtelen a n nem volt többé esetlen a színpadon sem - mert nem kellett rettegnie a megjelenése miatt. Szép lett és élvezte, hogy imádják. Minél jobban tapsoltak neki, annál jobb lett a színpadi technikája, amiért aztán még több taps járt neki. Kivirult a hangja, gazdag lett. Pontosabban és Maltin gazdagok lettek. Az alku része volt, hogy Maltin feleségül veszi. Nem mintha szerintem Maltint szexuálisan különösebben izgatta volna. Úgy saccolom, hogy inkább a pénzügyeit akarta intézni, ezt könnyebben tehette a férjeként, mintha egyszer menedzsere marad. Tizenöt éven át uralta a n t. Talán meg is fenyegette, hogy kipakol, mi van a siker mögött, hogy közzéteszi a régi és az új képeket, ilyesmi. Aztán egy szép napon, ennek az évnek az els napjaiban a n nek elege lett az egészb l. Elhagyta a férjét. Drummonddal Monacóban egy jótékonysági gálán ismerkedett meg. Összebarátkoztak. Drummond lett a n állandó kísér je. Talán a biztonságot kereste az öregembernél. Hiszen Drummond a nagyapja lehetett volna. És persze ezerszer gazdagabb volt, mint . Az öreget nyilván nem érdekli már a
szex. S t a felszínen úgy néz ki, hogy a n nem is tudott semmit Drummondnak nyújtani, ami kellett volna neki, vagy ami ne lett volna már meg neki. A n el-ellátogatott hozzá, de a kíváncsi paparazzók nem hagytak nekik békét, mindenütt fényképezték ket, ezért Drummond felajánlotta, hogy meneküljön hozzá az emberek el l, nem említve azt a tet t, akit l épp elvált. Drummond elvitte Mexikóba, ahol a jachtja van. Három hétig volt a hajón, aztán visszarepült New Yorkba, vett egy lakást, visszavonult az éneklést l, és mint Garbó, kijelentette, hagyják t békén. - Aztán hónapokkal kés bb elt nik. - Holly a homlokát ráncolta. - És a barátn d, aki vigyázott a biztonságára, szintén elt nik. Mi történhetett két hete? És most mi folyik? - Szerintem nem két hete kezd dött a dolog. Holly egy pillanatig nem mozdult. Aztán kihúzta magát. - Szerintem a jachton történt valami - mondta Buchanan. - Micsoda? Még mindig nem... - Azok a cikkekr l készült xeroxok, amiket hoztál, nem valami jók, nem jók rajta a fotók. Viszont ez a lap a Washington Postból már sokkal jobb, ezen tiszták a fotók. Maltin a sajtókonferencián és ez a kép a mai Maria Tomezr l. Sötét szemüveg, nagy szél kalap. - Mondd már, mire akarsz kilyukadni! - Mintha Tomez megint átalakította volna az állát. Kicsit másfajta, mint korábban. És a kulcscsontjának is más az íve. - Egy orrot átszabni egy dolog - mondta Holly. - De átszabni az állkapcsot? Megváltoztatni a kulcscsont ívet Kemény sebészi feladat. - Pontosan - jegyezte meg Buchanan. - Ez az utolsó kép nem Maria Tomezt ábrázolja. Minél többet nézem... annál inkább er södik bennem a meggy dés, hogy ez Juana, aki megszemélyesíti Maria Tomezt. 7 - De hogy lehetséges ez? - Holly hangja keser en csengett, miközben száguldott a kocsival a zsúfolt sztrádán. A reflektorok a szemébe vágtak a szemközti sávok felöl. - Montgomery tábornoknak volt hasonmása a második világháborúban. A filmsztároknak is van. Manapság olyan profi munkát végeznek a sminkesek, hogy egy színész teljesen el tudja változtatni a külsejét. Viszont Montgomery nem járt jótékonysági
estélyekre. Ami meg a filmeket illeti, ott sok függ a kameratrükkökt l. Ez azonban más. Most egy híres operaénekesn l van szó. Lehet akármilyen jó sminkje a n nek, de azt a hangot nem képes senki sem utánozni. - Juanának nem is kell - jegyezte meg Buchanan, aki még mindig dermedt volt saját felismerése lehetséges következményeit l. Holly gyorsan megel zött egy kamiont és még jobban beletaposott a gázba. - A cikkekben egyértelm en benne áll - mondta Buchanan -, hogy Maria Tomez bejelentette, nem énekel többé, amikor visszatért a Drummond-féle hajókázásról. Magányos életet élt New Yorkban, és néhány közszereplést leszámítva nem jelent meg a nyilvánosság el tt - de egyszer sem énekelt. Egyik-másik cikkben idézték, hogy arra panaszkodott: tüd gyulladása volt, utána gégehurutja. Egyik újságíró le is írta, hogy be volt rekedve. Juana ezt az egy dolgot nem tudta megtenni, ezért iátszotta el, hogy gond van a hangjával. Különben mind a két n mexikói, hasonlóak a testi adottságaik, az arcberendezésük. Maria Tomez fokozatosan alakult át, tehát Juanának sem kellett teljesen úgy kinéznie, mint neki, hiszen az operaénekesn folyton változott, ez tehát nem keltette föl senkinek a figyelmét. Juana profi maszkírozó, sokkal több a hasonlóság közöttük, mint a különbség. Hány ember ismeri közelr l Maria Tomezt? Az exférje, akivel megtagadott minden találkozást. Az üzletfelei, akikkel szintén nem akart találkozni a visszavonulása után. A kísér személyzete, akiket a hajóút után teljesen lecserélt. És Alistair Drummond, akivel egyedül tartotta a kapcsolatot, és aki minden jel szerint elfogadta mint Maria Tomezt. Kezdjük azzal, hogy olyan n l van szó, aki ragaszkodik a privát szférájához. Juanának nem kell egyebet tennie, mint id nként felhívnia a barátokat, megh lésre panaszkodni, olykor megjelenni a nyilvánosság el tt, lehozatni a képét a lapokban, és senki nem fogja gyanítani, hogy nem ugyanaz a n , akinek kiadja magát. - Téged leszámítva. - Holly megel zött egy újabb kocsit, miközben hunyorgott a szemébe vágó reflektorfényt l. - Te gyanakodtál rá. - Mert okom van rá. Mert én láttam azt a sminkszobát Juana házában. Mert a képeket nézegetve megdöbbentett, mennyire hasonlít Juana Maria Tomezhez. Juana járt az eszemben, ezért adódott a lehet ség. Fantasztikusan képes elmaszkírozni magát. Én soha nem voltam jó
semmi ilyesmiben. - A kérdés csak az, hogy miért? - kérdezte Holly. -Miért kell Juanának megszemélyesítenie a n t? - Alistair Drummondnál van a rejtély nyitja. A n azután vonult vissza, t nt el az emberek szeme el l, hogy visszatért a hajókázásról Drummonddal. Drummond elfogadta Juanát Maria Tomezként, mint aki fizetett alkalmazottja Drummondnak, aki képes volt egymilliót adni Maltinnek, hogy állítsa le az újságírókat. Hogy ne beszéljen az elt nésér l... Azt hiszem, most már értem -szólalt meg gyorsan ismét Buchanan. Holly hátán végigfutott a hideg a férfi hangjában bujkáló sejtelmességt l. - Micsodát? - Nem egy, hanem két elt nésr l van szó. - Kett l? - Nem Maria Tomez, hanem luana t nt el két hete. Drummond pedig mindenáron meg akarja találni. De miért? Mert ha igazam van, akkor kilenc hónapja Maria Tomez nem szállt le Drummond jachtjáról. Már az a n is Juana volt, és Drummond nagyon nem akarja, hogy valaki tudomást szerezzen err l a személycserér l. Holly megszorította a kormánykereket. - Vajon mi a hétszentség történhetett annak a jachtnak a fedélzetén? 8 La Guardia repül tér. Holly kocsijával mentek és nem taxival, mert miután kijelentkeztek a Dorsetb l, nem akarták feleslegesen felhívni a figyelmet magukra azzal, hogy a szálloda parkolójában hagyják bizonytalan id re az autót. Viszont a reptér parkolójában egyáltalán nem szokatlan, hogy kocsik hosszabb ideig ott parkoljanak. Rohanniuk kellett. A szerencsére hagyatkoztak a helyfoglalásnál és a városi forgalomban is. Sikerült is két jegyet kapniuk a La Guardiáról Miamiba tartó utolsó járatra, és bár csak másodperceken múlott, feljutottak a gépre. A lényeg az volt, hogy rajta voltak a repül n. A repülés ideje alatt mindketten túlságosan feszültek voltak ahhoz, hogy aludni tudjanak. Nem volt étvágyuk sem. Ennek ellenére leküzdölték a felszolgált lasagnát, mert szükségük volt energiára. - A Cancun-Mérida-Fort Lauderdale háromszöget jártad végig, nem? kérdezte Holly. - Sose ismertem el, hogy jártam azokon a helyeken -felelte Buchanan.
- De az egyéb pontokkal kapcsolatban nincs kétség: Washington, New Orleans, San Antonio és megint Washington. New York, jelenleg pedig épp Miami és még délebbi úti célok. Kimerít lehet veled utazgatni. És neked ez a normális. - Jobb, ha hozzászoksz. - Szerintem menni fog. Még a Dorsetben Buchanan azon törte a fejét, vajon Drummond jachtja ugyanannak a városnak a kiköt jében horgonyoz-e, ahol a cégének f hadiszállása van. Mivel tisztában volt azzal, hogy minden nagyobb hajó tervezett útvonalát, a megteend mérföldek számát hivatalosan jelezni kell a parti rségnek, ezért felhívta a San Franciscó-i parancsnokságot. A szolgálatvezet tiszt azonban közölte, hogy a jacht valahol máshol horgonyzik, és nem áll rendelkezésükre útvonalterv sem. Buchanan ezután fölhívta a Biztosító Társaságok Nemzeti Szövetségét a kaliforniai Long Beachben. A keleti parton már este nyolc óra volt, a csendes-óceáni partvidéken még csak délután öt. Sikerült még zárás el tt elérnie ket. - Albert Drake vagyok. - Roppant izgatott hangon beszélt. - A bátyám, Rick a... úristen, mi a neve... a Poseidon fedélzetén teljesít szolgálatot. - Holly kutatásaiból ismerte a hajó nevét. - A hajó Alistair Drummondé, hatvan méter hosszú jacht. Rick azonban nem mondta, merre mennek. Anyánk meg agyvérzést kapott. El kell érjem a testvérem, és nem tudtam jobbat kitalálni... A parti rség ajánlotta magukat... Egy-egy nagy hajóval kapcsolatban olyan tetemes költségek forognak kockán különböz biztosítóknál, hogy a társaságok ragaszkodnak ahhoz, hogy tudják, adott pillanatban merre járnak a hajók. Amint Drummond jachtja befut egy kiköt be, a kapitánynak azonnal jelentkeznie kell a biztosítónál. 9 Key West Éjfél után érkeztek meg Miamiba. Buchanan és Holly Charles Duffy hitelkártyája segítségével kocsit bérelt, és elindultak a kétszáznegyven kilométerre lév Key West felé. Útjuk során megálltak egy-egy kávé erejéig, helyet cseréltek a volán mögött, hogy a másik szundíthasson, amíg keresztülhajtottak az Overseas Highway negyvenkét hídján, a szembejöv forgalom reflektorai elvakították ket, ezzel is tovább
fokozva kimerültségüket. Nem sokkal hajnal el tt érkeztek meg a városba, az Egyesült Államok legdélibb településére. Key West mindössze hat és fél kilométer hosszú és két és fél kilométer széles, állandó lakosainak száma harmincezer. Az amerikai ellenkultúra egyik utolsó bástyájaként a homok-korall szigetet ma is a hemingwayi életforma jelképeként tartják számon. Az írónak itt volt az otthona, amely ma Amerika egyik történelmi emlékhelye, benne a rengeteg macskával, amelyek állítólag Hemingway macskáinak egyenes ági leszármazottai. A város légkörében és építészetében a bahamai, nyugat-indiai és kubai hatások keverednek. Trópusi ételeir l és mélytengeri halászatáról híres. És van itt egy haditengerészeti légi támaszpont. Buchanant azonban mindebb l csupán egy dolog érdekelte, és miután Hollyval aludtak kicsit abban az olcsó motelben, amely készpénzt is hajlandó volt el leg gyanánt elfogadni (Buchanant egyre jobban idegesítette már, hogy Duffy nevét kell használnia), megmosakodtak, ettek, nekiláttak a dolguknak. Sétálgattak egy órát a zsúfolt kiköt ben, vettek maguknak szandált, rövid ujjú pulóvert és levágott szárú farmert, hogy felt nés nélkül el tudjanak vegyülni a helybeliek között, és Buchanan fel tudjon tenni néhány jelentéktelennek t kérdést az árusoknak és a halászoknak. Rövidesen kint voltak a mólón, a korlátnak d lve mélyen beszívtak a párás, sós leveg t, és a célpontjukat tanulmányozták. Drummond vakító fehérre mázolt jachtja száz méternyire a parttól, a Mexikói-öböl zöldeskék vizén horgonyzott. Hatvan méter hosszával, három fedélzeti szintjével, a legels n helikopter-leszállóhellyel (a helikopter néhány napja délnek indult, tudta meg Buchanan a halászoktól), a jachtnak tekintélyt parancsolónak kellett volna lennie, ám Buchanan mégis inkább hidegséget érzett a majdnem harmincfokos meleg ellenére. A hajó formája is fenyeget volt, mintha csak a vadászkés pengéjének hajlított hegyét utánozta volna. A tágas napozó a hajó orrában, a fels bb fedélzetek ide néz ablakai önkéntelenül is a perverz kukucskálókat juttatta Buchanan eszébe. A ragyogóan fehér küls ellenére valami ragacsos sötétség áradt ebb l a jachtból. - Néha - szólalt meg Holly -, amikor ilyen mélyen elgondolkozol, megváltozik a szemed és az arcod is. Úgy nézel ki, mint valami
idegen. - Hogyhogy? - Komor vagy és zavart. - Csak hogy ne legyen félreértés, ennek semmi köze Maria Tomezhez - magyarázta Buchanan. - Tudni akarom, mi történt vele, ez tény. De mindennél inkább az érdekel, mi történt Juanával. - Elfordította tekintetét a jachtról, és Hollyra nézett, aki zavartan nézett vissza rá. Egy csomó dolgot még nem értek. Például azt, hogy mit érzek irántad. De el kell rendeznem a régi dolgaimat, miel tt tiszta lapot kezdek. Ha ezzel végzünk, akkor megbeszéljük a mi dolgunkat is. Holly, akinek vörös haját borzolta a szél, végiggondolta, amit hallott, aztán bólintott. - Sosem áltattam magam azzal, hogy vannak garanciák a dologra. Nem is terveztem semmit, az események sodortak magukkal. Egyébként oké, értjük egymást. Els a meló. Tehát most, hogy megtaláltuk a jachtot, mit fogunk csinálni? - Észrevetted, hogy beszéltem az árusokkal meg a halászokkal? Kellemes csevegés, belekombinálva néhány jól megválasztott konkrét kérdéssel. Ezt hívjuk a szakmában „kiprésélés"-nek. Ugyanaz, amikor ti újságírók interjút csináltok. Az a lényeges különbség, hogy míg a ti partnereitek szinte mindig tisztában vannak, hogy k most interjút adnak, az enyémek ezt észre sem veszik. Ha rájönnek, hogy információt akarnak t lük kicsikami, akkor néha életveszélyes lehet a reakciójuk. Holly figyelmesen hallgatott. -Azt gondoltam, sért nek találod, ha én mondom meg neked, hogy kell interjút csinálni - szólalt meg ismét Buchanan. - Ebb l az egészb l hihetetlenül sokat tanulok. Miért most sért dnék meg? - Rendben - felelte Buchanan. - Tehát a kipréselés. - Elmesélte a lánynak a kiképzés alatti élményeit, amikor kocsmákban idegenekkel szóba elegyedve egy óra leforgása alatt ki kellett szedni bel lük a születési idejüket, s t még a társadalombiztosítási számukat is. - De hogy csináltad? - kérdezte Holly. - Szerintem el re is készültél, nem? - Dehogyis. Leültem a célszemély mellé, iszogattunk, csevegtünk, kommentáltuk a pult fölé szerelt tévében épp folyó m sorokat, aztán egyszer csak el álltam azzal, hogy valami érdekeset hallottam ma. A
pasas normális reakciója az kellett hogy legyen: „Micsodát?" Erre el húztam a tárcámat, megmutattam neki a társadalombiztosítási kártyámat, ami persze hamis volt, és ezt mondtam: „Ezek a számok mind jelentenek valamit. Eddig azt hittem, hogy sorszám szerint adják ki, de ha csoportokba lebontjuk ket, akkor kiderül bel le, hol és mikor születtem. Látja, ez azt jelenti, hogy Pittsburgh, ezt a számot az kapja, aki 1960-ban született, ezt meg az, aki májusban, ez meg a napot jelenti. Magának mi a száma? Fogadjunk egy dollárba, megmondom, hol és mikor született!" Holly csodálkozva csóválta a fejét. - Ez tényleg igaz? - Hogy így képeztek ki minket? - Nem, hanem hogy ennyi mindent elárul az ember társadalombiztosítási kártyája? - A tied mennyi? Nézzük, kitalálom-e, mikor és hol születtél. Holly fölnevetett. - Ez tényleg m ködik. Hasraütésb l mondasz egy helyet és egy dátumot, a pasas persze tiltakozik, és ahogy kijavít, már meg is van a kívánt információ. Passz. - Et a kipréselés lényege - jegyezte meg Buchanan. -Úgy jutni információhoz, hogy a célszemély még véletlenül se vegye észre: bel le információt szednek ki éppen. Ez sztenderd módszer, amellyel az ügynökök naponta jutnak hozzá katonai, politikai és gazdasági információkhoz. Rendszerint nyilvános helyeken alkalmazzák, a célszemélyek pedig általában alacsonyabb rangúak: titkárok, asszisztensek, beosztottak, akik elégedetlenek a pozíciójukkal és nem érdekli ket a hivatali titok, persze ehhez kell finomsággal kell közeledni hozzájuk. Fizetünk nekik egy-két italt, érdekl dést mutatunk, és az egyik információ vezet a másikhoz. A dolog rendszerint id igényes, többször is kell találkozni, máskor viszont szinte pillanatok alatt minden összejön. Nekünk most gyorsan kell lépni, mert meg kell tudnunk, mi történt Juanával. Ha még életben van... - Buchanannak megkeményedett a hangja. - Ha még életben van, meg kell szabadítanunk a ránehezed nyomás alól. Holly a férfi szemébe nézett. - Mit csinálunk? - Neked nem lesz más dolgod, mint azt adni, ami vagy: szexis és kívánatos lánynak lenni. Holly meglep dött. - Míg beszélgettünk, elindult egy motorcsónak Drummond jachtjáról,
három emberrel a legénységb l. A vízfelületr l visszaver napsugarak miatt hunyorogva Holly arrafelé nézett, amerre a férfi mutatott. - Megnézzük, hova mennek - mondta Buchanan. -Lehet, hogy valami intéznivalójuk van a városban, de lehet, hogy kimen t kaptak. Ha bemennek egy kocsmába, akkor... 10 - Az istenit, éh nem is akartam idejönni, kezdjük azzal -mondta Buchanan. - Mi ebben nekem a poén? Akárhányszor csak elfordítom a fejem, mindjárt kacsingatni kezdesz valami fiatal kandúrra, akinek dudorodik valami a gályájában. - Ne beszélj ilyen hangosan! - mondta Holly. - Harry figyelmeztetett el re. Azt mondta, le ne vegyem rólad a szemem. Azt mondta, hogy minden pasival ágyba bújsz, akinek föláll, és minél fiatalabb hús, annál jobb. - Hallgass már el! - sziszegte dühösen Holly. - Látom, még csak nem is tagadod. Csak nem akarod, hogy más is megtudja az igazságot. - Hagyd már abba! - csattant föl Holly. - Kezdesz az idegeimre menni! A Korallszirt Bárban ültek egy sarokasztalnál, a falakon halászháló, egy kitömött mariin és más halak. A kis, kerek asztalon terít , rajta hullámos vonalak és számok, mintha tengerészeti térkép volna. A mennyezetr l kormánykerék formájú csillár függött alá. Buchanan hátrad lt a fotelben, és egy slukkra lehúzott fél üveg sört. Még hogy maradjak csöndben! Mindenki ezt mondja. De ajánlok egy boltot. Csöndben maradok, ha te se bújsz ki a bugyidból. Pincér, hozzon még két sört! - Nem vagyok szomjas - mondta Holly. - Ki mondta, hogy neked rendeltem? Pincér! Meggondoltam magam, legyen inkább egy bourbon jéggel. - Az el helyen már ittál kett t. Itt megittál két sört. Dave, még csak dél van, az isten szerelmére! - Fogd be, oké? - Buchanan rácsapott az asztalra. -Akkor iszom, amikor akarok. Ha nem bújnál bele mindenkinek az ágyába... - Uram - szólalt meg egy hang. - Zavarja a többi vendéget. - Le vannak szarva.
- Uram - ismételte meg a férfi, egy nagydarab sz ke, akinek megfeszültek az izmai a feszes pólója alatt -, ha nem beszél halkabban, akkor meg kell kérnem, hogy távozzon. - Azt kér, amit akar, haver, én maradok. - Buchanan lenyelte a sörét és odakiabált a pincérnek: - Hol a bourbonöm? Az emberek odanéztek. - Dave - csitította Holly Buchanant. Buchanan megint az asztalra csapott. - Mondtam már, hogy fogd be a pofád! - Oké - szólalt meg a nagydarab férfi. - Akkor séta szépen, haver! - Hé! - tiltakozott Buchanan, amikor a sz ke megragadta. - Mi az isten...? - Fölpattant, tettette, hogy imbolyog, nekiesett az asztalnak és fölborította a poharakat. -Jézus, a karom! Még eltöri. - Szeretném is, haver! A férfi Buchanan karját a háta mögé csavarta, úgy vezette a kijárat felé, közben Buchanan visszanézett Holly-ra. - Mire vársz? Gyere! Holly nem válaszolt. - Azt mondtam, gyere! Holly most sem reagált. Összerezdült, amikor Buchanan kiabálni kezdett a bár el tt. Lassan az ajkához emelte a poharat, és belekortyolt, aztán remeg kezére pillantott és megdörzsölte a szemét. - Jól van? Holly fölnézett a jóvágású, napbarnította, huszonéves férfira, aki ott állt el tte hófehér tengerész-egyenruhában. Nem felelt. - Nézze, nem akarom zaklatni - mondta a férfi. - Nyilván elege van az egészb l. De mintha idegesnek látszana. Ha segíthetek valamiben... Meghívhatom esetleg egy italra? Holly megtörölte megint a szemét, kihúzta magát, mint aki megpróbál nagyon uralkodni magán, majd rémült pillantást lövellt az ajtó felé. Köszönöm. - Még egy sört a hölgynek. -És... - Parancsol? - Én... szóval nagyon hálás lennék, ha vigyázna rám, nehogy megverjen az az állat, amikor elmegyek innen. 11 Buchanan a dokk korlátjának d lt. Észrevétlen tudott maradni a turisták és a halászok áradatában, miközben figyelte a motorcsónakot,
amely a halászhajók és a jachtok között man verezve a nyílt vízen horgonyzó, vakító fehér jacht felé tartott. A nap már a háta mögül sütött, nem kellett hunyorognia. Semmi sem zavarta a látását, tisztán látta a vörös hajú lányt, ahogy nevetve cseverészett a csónakon lév matrózokkal. Az egyik matróz engedte, hogy a lány a fél kezét a motorcsónak kormányára tegye. Amikor felmentek a jachtra, Buchanan csak bólintott, aztán körülnézett, nem figyeli-e valaki, és elsétált. Pontosabban úgy tett. Igazában azonban végigjárta a Key West-i kiköt t, miközben, mintha a hajókat fényképezte volna, a lány gépének teleoptikáján keresztül alaposan szemügyre vette a hajót, figyelt minden mozgásra. Hisz nem kizárt, hogy Holly bajba kerülhet, bár határozottan állította: képes vigyázni magára. Ennek ellenére megegyeztek, ha a lány izgatottan bukkanna föl a fedélzeten, Buchanan megpróbál a leggyorsabban a segítségére sietni. Öt óra tájban a jachttól ismét a part felé indult a motorcsónak: ugyanazzal a három matrózzal és Hollyval. A lány kiszállt a parton, az egyik férfi arcára nyomott egy csókot, a másiknak beletúrt a hajába, a harmadikat megölelte, és láthatóan elégedetten indult el a város felé. Buchanan egy perccel el tte érkezett meg apró, de árnyas motelszobájukba. Az aggodalom azonban még ezt az egyetlen percet is elviselhetetlenül hosszúvá változtatta. -Na, hogy ment? - érdekl dött aggodalmaskocha, amikor a lány belépett a szobába. A lány lerúgta a szandálját és kimerülten leült az ágyra. - Nagyon kellett vigyázniuk a kezükre, igaz, én is résen voltam. Úgy érzem, mintha lefutottam volna a maratoni távot. - Kérsz egy kis vizet? Vagy esetleg gyümölcsöt? - Aha. Egy kis gyümölcs jólesne. Egy narancs vagy... Ez remek volt. Beleivott a gyöngyöz Perrier-be, amelyet a férfi adott neki. - Most jön majd a tájékoztató kihallgatás, ahogyan ti mondjátok? - Ja, ha komoly dologról van szó. - Nem arról van szó? Az ügynököt kényelembe helyezed, hogy érezze, fontos a számodra. Aztán... - Hé, nem ilyen kiszámított minden, amit teszek! - Tényleg? - Holly egy pillanatig méregette a férfit. -Na jó. Szóval a
jacht... Tizenöten teljesítenek rajta szolgálatot. Felváltva jönnek partra. Az a véleményük - most az egyik matrózt idézem -, hogy Drummond egy felfuvalkodott seggfej. Rettegnek t le. Már amikor a fedélzeten van. De ha nincs ott a macska, azonnal cincognak az egerek, és néha n ket is a hajóra visznek. Felvágnak a jachtra, és persze törlesztenek Drummondnak azért, ahogy az bánik velük. Buchanan kitett az asztalkára egy noteszt és egy ceruzát. - Próbáld meg felvázolni, hogy helyezkednek el a kabinok meg a helyiségek a különböz fedélzeteken! Minden részlet fontos, hol és mikor eszik, alszik a személyzet, minden apróság, ami eszedbe jut. Tudom, hogy fáradt vagy. Ne haragudj, de erre nagyon nagy szükség van! 12 Nem volt nehéz búvárruhát szerezni. Key Westen rengeteg búvárbolt van. A víz elég meleg volt, normális körülmények között Buchanannak nem is lett volna szüksége a ruhára, de az oldalában lév varratok miatt nem lehetett ezt normális körülménynek nevezni. Nem szerette volna, ha a legminimálisabb mennyiség vér is kioldódik a sebéb l. Már Cancunban is, amikor a vízen át menekült a rend rök el l, a cápáktól és a barrakudáktól tartott. Igaz, akkor a l tt sebe vérzett, most szúrt sebr l volt szó, de egy elem közös volt, amely még mindig aggasztotta - nevezetesen a fejfájása. A feje egy pillanatra sem hagyta abba a lüktetést. Olyan érzése volt, mintha az idegei b rszíjak lennének, amelyek úgy megfeszültek, hogy bármelyik pillanatban elpattanhatnak. De nem engedhette, hogy a fejfájása elterelje a fontosabb dolgokról a figyelmét. Hajnali háromkor úszott az öböl fekete vizében. Kezét nem használta, békalábait is csak óvatosan, nehogy megcsobbanjanak vagy felfodrozzák a vizet. Arcát már korábban bekente feketére, de a fejét még így is inkább a víz alatt tartotta: A csillagok ragyogtak, a kifli alakú hold épp kezdett feljönni. Ennyi fény tökéletesen elég volt neki, hogy odataláljon a jachthoz. Elérte a horgonyláncot. Fölpillantott, de nem hallott sem lépteket, sem egyéb hangokat. Bár a langyos vízben még melegebb volt a búvárruhában, összerázkódott, heréi a lágyékához tapadtak. Key West fényei felé pillantott, Hollyra gondolt, aki a szállodában várta, ez megacélozta az elhatározását, levette a búvárszemüveget és a békalábat, a horgonylánchoz kötötte ket, aztán kezdett fölfelé
mászni. Válla és oldala sajgott, de csak haladt el re. A horgonylánc nyílásán nem fért be, viszont lábát bele tudta dugni a láncszemekbe, így föl tudott kapaszkodni a fedélzetre. Miel tt felhúzta volna magát, körülnézett, infradetektorokat keresett, amelyek jelezték, hogy idegen jár a fedélzeten, s amikor nem látott ilyeneket, csak akkor bújt át a fedélzeti korlát alatt. Gyorsan egy küls -lépcs alá húzódott. Tisztában volt vele, hogy vizes lábnyomok maradtak utána, igaz a víztaszító búvárruháról lepergett a legtöbb víz, míg a láncon mászott. Ha kicsit vár, teljesen megszikkad. Ezt az id t sem vesztegette el feleslegesen. Néhány ablakban fényt látott. A lépcs k, a folyosók szintén ki voltak világítva, de ez gyenge fény volt, maradt b séggel árnyék, ahová Buchanan behúzódhatott. Mire elindult a lépcs felé, addigra már szinte semmi nyomot nem hagyott maga után bordázott gumicip je, amelyet a békaláb alatt viselt. Pontosan követte Holly utasítását. A lány igen részletesen leírta a hajót. Jól becsülte föl a legénységet, akik valóban minden lelkesedésüket szögre akasztották, amikor nem volt a hajón a gazda. Buchanan elosont a folyosón a kabinajtók el tt, de csak egyetlen ajtó érdekelte: a középs fedélzeten lév , a folyosó végén. Holly azt mondta, a hajónak csak ezt a részét nem mutatták meg neki. - Ez tiltott terület - mondták a matrózok. - Miért? - kérdezte ártatlanul a lány. - Mi se tudjuk. Mindig zárva van - hangzott a válasz. Az ajtó Drummond lakosztályának ajtaja és a nagyteremé között helyezkedett el. A nagyterem majdnem ennek a fedélzeti szintnek a harmadát elfoglalta, ablakai az orrban lév napozóra néztek. - De azt legalább sejtik, mi van odabent - próbálkozott Holly a legénységgel. - Nem, és azt is leszögezték, hogy azonnali hatállyal elbocsátanak, hacsak megpróbálnánk bemenni. Az ajtón két biztonsági zár is volt. Buchanan két acélt t vett el búvárruhája zsebéb l. Épp végzett az els zárral, amikor lépteket hallott a folyosó végén lév lépcs fel l. Kézremegésével küszködve tovább dolgozott a záron. A léptek egyre lejjebbr l, egyre közelebbr l hallatszottak. Buchanan nem mert arra nézni. A zárra kellett figyelnie.
A lépések már teljesen lentr l hangzottak. Buchanan lenyomta a kilincset, becsusszant a sötét helyiségbe, és becsukta az ajtót. Visszatartott lélegzettel tapasztotta a fülét a kabinajtóhoz és hallgatózott. Fél perccel kés bb, amikor nem hallott neszt a folyosó fel l, megkereste a villanykapcsolót, felkattintotta és hunyorgott a hirtelen támadt fényt l. Amit megpillantott, attól azonnal összevonta a szemöldökét. A keskeny helyiségben, amelyet zárt ajtó kötött össze Alistair Drummond lakosztályával, számos tévémonitor sorakozott, amelyet kivétel nélkül egy-egy videomagnóhoz kötöttek. Buchanan lecsavarta a hanger t és bekapcsolta a monitorokat. Pillanatokkal kés bb helyiségek, illetve a hajó egyes részeinek képe jelent meg a képerny kön. Az egyiken a legénységet látta a hajó irányítóhelyiségében. Egy másikon két matrózt, amint tévét néznek. A harmadikon fél tucat matróz aludt a hálóhelyén. A negyediken egy férfi - vélhet en a kapitány - aludt egyszemélyes kabinjában. A többi monitoron üres kabinok képét lehetett látni. A kép zöldes színben villogott, tehát a kamerák infravörös fénnyel m ködtek, ugyanilyen zöldes árnyalatban játszottak a hajó küls részeir l készült felvételek. Feltehet en automatikusan álltak át a kamerák infravezérlésre, ahogy besötétedett, vagy ha a helyiségekben leoltották a villanyt. Alistair Drummond tehát szereti meglesni és lehalL gatni a vendégeit, villant át Buchanan agyán. Az öregember bemegy a szobájába, magára zárja az ajtót, aztán átjön ide és megnézi, mit csinál a legénység, amikor nincs jelen - és ami ennél is fontosabb: meglesi, mit csinálnak a vendégei. Levetk znek, ürítkeznek, közösülnek, drogot vesznek be, akármit. És mindezt videóra lehet venni, hogy többször is gyönyörködni lehessen bennük. Buchanan figyelmét lezárt fémszekrény keltette föl. A két acélt vel kinyitotta a biztonsági zárat és kitárta az ajtót. Odabent felcímkézett videokazettákat talált: 1988. augusztus 5.. 1989. október 10., 1990. február 19. Buchanan gyors pillantást vetett rájuk és látta, hogy id rend szerint vannak csoportosítva. Legalább száz kazetta lehetett a szekrényben. Alistair Drummond sikerfilmjei. Az a hajóút, amelyre Buchanan kíváncsi volt, valamikor februárban lehetett. Amikor megtalálta a kazettát, betette a magnóba, és benyomta a START gombot. A felvétel min sége meglehet sen jó
volt, bár ez is enyhén zöldes fényben játszott. Többféle vágás mutatta a különböz helyszíneket és a vendégeket mindenféle árulkodó és kínos helyzetekben. Az orális szex, valamint a szodómia t nt a leggyakoribbnak. Buchanan tizenhárom férfit és tizenkét n t számolt össze. A férfiak - mind középkorúak - többsége fennhéjázóan viselkedett, mint akik hatalomhoz vannak szokva. A n k csinosak voltak, igen elegáns ruhákban, és úgy bántak velük, mint a prostituáltakkal szokás. Mindegyik férfi és n latin karakter volt. Buchanan megpillantott egy füldugót és bedugta a monitorba, így már hallotta is, mi van a szalagon. A spanyol szövegb l megértette, hogy a k valóban prostituáltak voltak, a férfiak pedig a mexikói kormány magas rangú tisztségvisel i. Azonnal megértett még valamit. Ezek a szalagok nem mer szórakozásból készültek, hogy kielégítsék Drummond kukucskálási mániáját. Zsarolás, villant át Buchanan agyán. Ugyanebben a pillanatban döbbenten pillantotta meg Maria Tomezt a képerny n. Pontosabban úgy vélte, ez Maria Tomez. Nem lehetett biztos a dolgában. Hosszabb ideig kellett néznie a felvételt, míg megbizonyosodott, hogy valóban Maria Tomezt látja, és nem Juanát az operaénekesn szerepében. A helyszín a napozó lehetett, a zöld árnyalatból ítélve jóval naplemente után. Felülr l fényképezték a történteket, a kamerát nyilván a legfels fedélzet korlátja alá rejtették. A képen a sarokban egy digitális kijelz mutatta a felvétel idejét: hajnali 1.37. A hang kissé recsegett. Buchanan ennek ellenére hallotta a fedélzetre kisz zenét, egy n nevetését. Maria Tomez elegáns, mélyen dekoltált hálóköntösben állt a korlátnak lve, háttal a kamerának. Feltehet en a vizet ügyelte elmélyülten. Egy férfi szólította meg spanyolul, amikor a n feléje fordult. A férfi szintén hispano volt, magas, sovány, horgas orrú, szmokingot viselt. Ismét mondott valamit, amire ezúttal válaszolt a n . Most már jobb volt a hang min sége, vélhet en azért, mert Drummond távvezérléssel a megfelel irányba fordította az érzékeny mikrofont. - Nem, nem fázom -mondta Maria Tomez spanyolul. A kamera rájuk közelített, ahogy a férfi odalépett hozzá. 13 Buchanan feldúltan másolatot készített a felvételr l, a kazettát nejlonzacskóba helyezte, amelyet a helyiségben talált. Különben
mindent úgy hagyott, ahogy találta. Összerándult izmokkal zárta vissza a helyiség ajtaját, és osont végig a folyosón. A feje hevesen lüktetett, ahogy lemászott a horgonyláncon, magára vette a békalábat és a búvárszemüveget, amelyet korábban a láncra kötözött. Úgy úszott a partra, hogy a kazettát mindvégig a feje fölött tartotta. - Atyaúristen! - sóhajtott föl Holly. A rosszullét kerülgette, miközben nézte a videokazettát. - Jézusom! Amikor lefutott a felvétel, Holly csak tovább meredt a képerny re, és az undor kiült az arcára. - Ezt a rohadék állatot! A Buchanan által bérelt videón azt látta épp, ahogyan Maria Tomezt meger szakolták és megölték. Pontosabban fordítva: a meggyilkolását és meger szakolását -amennyiben meg lehet er szakolni egy hullát. A nemi er szak feltételezi, hogy valakinek az akarata ellenére kell közösülnie, egy tetem azonban nem rendelkezik akarattal - és valószín leg ez okozott örömöt a horgas orrú, sovány férfinak. Az ellenállás abszolút hiánya. A férfi egyre közeledett Maria Tomezhez, és megint megkérdezte, nem fázik-e. Karját a n vállára tette, mintha a hidegt l akarná óvni. Maria Tomez levette magáról a férfi kezét. A férfi makacskodott, a n harcolni kezdett. - Ugyan, cicám - motyogta részegen a férfi. - Velem nem lehet hidegen bánni. Megtiltom. - Kuncogva kapta el a n nyakát, magához húzta és megcsókolta az arcát, aztán a nyakát, meg akarta csókolni a mellét is, de a n igyekezett kiszabadulni az öleléséb l. Legyen meleg hozzám - mondta a férfi spanyolul. - Nekem melegem van. Nem érzi? - Megint felnevetett. Amikor a n el akarta lökni magától, elkapta a n t és megszorította. Amikor a n pofon ütötte, ököllel az arcába vágott és leköpte. -Puta - sziszegte, aztán felütötte a állát, aki hátratántorodott és lerogyott a fedélzet deszkájára. A férfi elkapta a n köntösét, letépte - látszott a n melle, a hasa, a lágyéka, a combja. Egyre vadabbul tépte a ruhát, aztán meglazította a nadrágszíját, letolta a nadrágját és ráfeküdt a n re. Egy pillanatra meghökkenten nézett a mozdulatlan testre, de ez a bénultság nem tartott tovább egy másodpercnél. Az ülepe ritmikus mozgásba kezdett, lélegzése egyre szaporább lett, aztán hosszú nyögés tört ki bel le, majd felnevetett. - Most már meleged van, mi? -A n nem válaszolt. A férfi megrázta. A n erre se mozdult. Megint arcul ütötte. Amikor erre sem moccant meg, föltérdelt, megfogta a no fejét, ide-oda
fordította, miközben egyre vadabbul kapkodta a leveg t. Aztán gyorsan fölállt, fölhúzta a nadrágját, bekapcsolta a nadrágszíját, körülnézett és lábra állította Maria Tomezt. Majd megvetéssel vegyes félelemmel az arcán bedobta a n t a vízbe. Holly még akkor is az üresen villogó képerny re meredt, amikor Buchanan fölállt, odament a készülékhez és kikapcsolta. Csak ezután mozdult meg a lány. Lehajtotta a fejét és megrázta. Buchanan belerogyott a fotelbe. - Vajon halott volt a n ? - kérdezte Holly. - Amikor bedobta a vízbe? - Nem tudom. - Buchanan habozott. - Talán eltörte a pasas a nyakcsigolyáját, amikor megütötte, de koponyaalapi törése is lehetett, amikor a padlóba verte a fejét. De az sem kizárt, hogy a férfi megfojtotta, miközben meger szakolta. Az sem lehetetlen, hogy sokkos állapotba került, ett l vált katatónná és még élt, amikor a vízbe dobták. Ez a szar alak meg sem nézte, él-e, amikor a vízbe hajította. Használta a n t és elhajította. Mint egy papír zsebkend t. A szobában sötét volt. Egy percig szótlanul ültek egymás mellett. - Mi történhetett utána? - kérdezte keser hangon Holly. - Mi a véleményed? - A gyilkos nyilván azt hitte, meg tudja gy zni az embereket, hogy a vízbe esett. Részeg volt és ez befolyásolhatta az ítéletalkotásban, többféleképpen is. Mondhatta akár azt is, hogy a saját szemével látta, amikor a vízbe esett, de lehet, hógy megszólalt benne a vészcseng , gyorsan visszament a kabinjába, reggelre kijózanodott és együtt siránkozott a többi utassal Maria Tomez rejtélyes elt nésén. - Eközben Alistair Drummond tudta, mi az igazság -jegyezte meg Holly. Buchanan bólintott. - Mindent látott a monitoron a videoszobájában. És mennyivel hatásosabb fegyver egy nemi er szakkal tetézett gyilkosság, mint a közönséges szodómia vagy a tiltott kábítószerhasználat, ha az ember meg akarja zsarolni a mexikói kormány egyik tagját. El tudom képzelni, mennyire boldog volt Drummond, amikor megkereste a pasast, megmutatta neki a szalagot, megígérte, hogy eltussolják a dolgot, persze némi szívesség fejében. A kezdet nem is lehetett nehéz. Drummond nyilván valamilyen ürüggyel visszaküldte a szárazföldre a helikoptert, aztán azt mondta a vendégeinek, hogy Maria Tomeznek valami okból korábban kellett visszatérnie,
Senkinek nem jutott eszébe gyanakodni. - Aztán egyre nehezebb volt - jegyezte meg Holly. -Az biztos - felelte Buchanan. - Drummondnak nyilván eszébe juthatott Juana. Talán maga Maria Tomez beszélt neki, milyen jól jött neki néha, hogy beugrott helyette Juana, ha valami unalmas társaságbeli kötelezettségnek kellett eleget tennie. De az is lehel, hogy Drummond máshogy csinálta. Egy bizonyos, kihasználta a kínálkozó lehet séget. Nem kellett semmi különösebbet mondania Juanának, csak annyit, hogy Maria Tomez teljes magányra vágyik, és felajánlani neki egy csábító összeget, hogy helyettesítse meghatározott ideig az operaénekesn t. - Bonyolult haditerv, mégis pofonegyszer - jegyezte meg Holly. - Ha nem kavarogna a gyqmrom, még briliánsnak is mondanám. - De vajon mit kért cserébe Drummond a gyilkostól, akit megzsarolt? - tette föl a kérdést Buchanan. - Nyilván nem pénzt. Drummond olyan mocskosul gazdag, hogy egyedül a pénz nem motiválhatta, különösen nem az a pénz, amelyet ki tudhat csikarni egy egyébként tehet snek számító mexikói politikustól. Te újságíró vagy. Nem ismerted föl a pasast a szalagon? Holly megrázta a fejét. - Nem vagyok Mexikó-szakért . Nem tudom megkülönböztetni a politikusaikat egymástól. - De kideríthetjük. - Buchanan fölállt. - Hogyan? - Visszamegyünk Miamiba. - Keményen megcsikordult a hangja. Aztán elrepülünk Mexikóvárosba. 14 - Itt Boglárka. - Idegesen markolta a kagylót, sietve kellett beszélnie a rekedt hangú n nek, aki bemondta a fed nevét, amelyet az akció kezdetén kapott. A vonal végén álmos hangú férfi szólt mérgesen a kagylóba. - Mennyi az id ...? Jóságos isten, még öt sincs! Egy órája kerültem ágyba. - Bocsánat, de csak most volt alkalmam jelentkezni. - Már mindenütt keresik magukat. - A férfi Alannek hívatta magát, de valószín leg álnevet használt. - Ett l féltem. Beszélhetek nyugodtan? - Ez mellék - felelte Alan -, de a másik készülékt l zavaróval van elszigetelve. Miért hívott? Mondtam, hogy csak veszélyhelyzetben
tegye. - Együtt vagyok a Kobolddal. - A n ismét a fed nevet használta, amelyben el leg megállapodtak. - Ezt sejtettem. - Értse meg. A férfi igazat mondott. A dolog, amiben utazik, nincs kapcsolatban a,,, - Taktikai okokból nem említette a Scotch Szódával kódnevet. - Ezt is sejlettem. Én elhiszem, hogy szintén ki akar szállni. De a feljebbvalói bizonyosságot akarnak. - De hogyan? - Egy kicsit kés n jön ez a kérdés - felelte Alan. -Már maga is problémás. Ha távol tartotta volna magát t le... - De Washingtonban keresett engem. - Ez nem változtat a dolgon. Együtt vannak. B ntársak. A f nökei azt hiszik, hogy maguk ketten fölrúgták a megállapodást, hogy nem készül el az a cikk. - De ennek a dolognak nincs semmi közejiozzájuk. Hogyan értethetném meg ezt velük? Hívjam, föl ket? Adja meg a számot és... - Dehogy adom - vágott közbe dühösen Alan. - Ez csak rontana a dolgon. Azonnal bemérnék, honnan beszélt. Maga vezetné ket nyomra. - Akkor mit csináljak? - Szakítsa meg a kapcsolatot a Kobolddal - javasolta Alan. - Húzza meg magát! Várja meg, amíg nem jelzem, hogy tiszta a leveg a visszatérésre. - De ez hónapokba telhet. - Úgy van. - Az istenit, bárcsak soha ne hallgattam volna magára! Amikor megkeresett, azt kellett volna mondjam, hogy nem érdekel. - De nem tudott nemet mondani - mondta gúnyosan Alan. - Túl jó volt a sztori. - Most viszont akár bele is dögölhetek, olyan jó. - Nem, ha óvatosan viselkedik. Ne kövessen el több hibát! Még helyre lehet hozni a dolgokat. - Maga rohadék - mondta a n . - Még most is a sztorira gondol. - Én már egy újabb újságíróra gondolok, akit a maga sztorija fog fölvillanyozni. Ez olyan vihart kavar maga körül, hogy senki nem mer
még gondolni sem a likvidálására. Maga épségben marad. És el tudunk állni a dologgal. - A maga koreográfiája szerint. Én már nem tudom, mit akarok. Talán csak a normális, mindennapi életet. Atyavilág, már magam sem tudom! - Erre akkor kellett volna gondolnia, amikor elfogadta t lem az információkat - felelte Alan. - De ismétlem, ha okos és azt csinálja, amit mondok, akkor azt hiszem, végül biztonságosan ki tudom hozni magát. Most szívódjon föl, használjon más nevet! - És mi lesz a Kobolddal? Alan nem válaszolt. - Azt kérdeztem, mi lesz a Kobolddal? - kérdezte ismét Holly. - Néha nem kapja meg az ember, amit akar. - Mir l beszél? - Én nem akartam, hogy ez történjen. Tényleg, én azt hittem... katona. Jobban megért, mint maga. Néha el fordul, hogy... - Micsoda? - Áldozatra van szükség. Holly most már nemcsak a telefont bámulta, hanem elfordult, és egy árnyat pillantott meg egy páfránybokor mögött, a hajnali derengésben. A környez pálmákon a madarak csiripelni kezdtek. - Nem tudok tovább beszélni - mondta Holly a kagylóba. - Baj van? - kérdezte Alan. - Mondjuk úgy, hogy lecsúsztam a Kiadói Szövetség sajtódíjáról. Holly letette a kagylót. Buchanan kilépett az árnyékból. Hiába fújdogált kellemes szél az óceán fel l, nyirkos volt a leveg . - Azt hittem, a búvárruhát vitted vissza - mondta Holly. - Azt intéztem el. Adtam egy kis pénzt a motelportásnak, hogy reggel nyitáskor juttassa vissza a ruhát valahogy... - Buchanan kilépett a lány elé. - Kinek telefonáltál? Holly elfordította a fejét. - Legalább nem próbálsz hazudni - jegyezte meg Buchanan. - És legalább volt annyi eszed, hogy ne a szobából telefonálj, mert a számlán feltüntetik a hívott számot. Nem mintha számítana. Olyan kicsi ez a terület, hogy üldöz ink hívásazonosítója azonnal kideríti: Key Westben vagyunk. - Nem - szólt közbe Holly -, privát számot hívtam. A te embereid nem
tudnak err l. - Ahogy azt te hiszed. Ebben a szakmában az ember csak abban lehet bizonyos, amit maga csinál. Minden telefon gyanús. Nagyon fontos lehetett számodra ez a hívás. - Miattunk tettem. - Nocsak? - Megpróbáltam legalább részben kihúzni magunkat a slamasztikából - mondta Holly. - Miféle részben? Pillanatnyilag igencsak nagy szarban vagyunk. Holly az ajkába harapott. - Nem beszélhetjük ezt meg odabent a szobában? - Hogy közben ki tudj valamit találni, mi? Nem, itt fogunk beszélgetni. - Buchanan megragadta a lány karját. - Egészen pontosan hogyan próbáltál meg minket kihúzni a slamasztikából? A lányt karjánál fogva vezetni kezdte az úton. Az ég kevésbé volt szürke. Föler södött a szél. Madarak is felt ntek már az égen. - Rendben van, már akkor el akartam neked mondani a dolgot, amikor New Yorkban voltunk - magyarázta Holly. - Atyaisten, mennyire megkönnyebbültem... Még akkor Cancunban, oka volt, hogy ott voltam, mint ahogy annak is, hogy el bb odaértem a Club Internacionalba, miel tt találkoztál volna azzal a két... - Majdnem azt mondta, hogy drogkeresked , de körülpillantott és úgy gondolta: szerencsésebb, ha nem említ részleteket. -...hm, üzletemberrel. Ez azért történhetett, mert... - Valaki az egységemb l föladott. - Buchanan kinyitotta a szobájuk csikorgó ajtaját. Holly meglepetésében megpördült. - Tudtad? - Ez volt az egyetlen logikus magyarázat. Valaki belülr l. Más nem tudhatta, hol vagyok. Ugyanaz az ember, aki beszélt neked a Sárga Gyümölcsr l, a Hullámpermet-r l, a Hírszerzés-támogató Alakulatról és a Scotch Szódával kommandóról. Csak az egyik elöljáróm lehetett. Buchanan nem eresztette el a lány karját, fölgyújtotta a villanyt, bezárta az ajtót, és odavezette az ágyhoz. Határozott mozdulattal leültette rá. - Ki volt az? - kérdezte. Holly habozott. - Ki volt az? - Mit fogsz csinálni? Kivered bel lem?
- Nem. - Buchanan egy pillantás erejéig sem vette le a szemét a lányról. - Csökkentem a veszteségeimet. -Beletette a táskájába a toalettkészletet, körülnézett, nem felejtett-e el valamit, aztán odament az ajtóhoz. - Indulnak innen buszok, amelyek visszavisznek Miamiba. -Várj! Buchanan csak ment tovább. - Várj, nem tudom az igazi nevét! Csak annyit, hogy Alánként mutatkozott be. Buchanan megállt. - Középmagas, kerek arcú, rövid, barna hajú fickó, valamivel túl a negyvenen. - Igen, az. - Ismerem, volt az irányítóm egy ideig. Úgy tudom, hogy... Ezzel a habozással mintha Hollyt akarta volna tesztelni. A lány úgy döntött, kimondja. - Igen, a CIA-nél dolgozik. Buchanant láthatóan elégedettséggel töltötte el a lány szintesége. Beszélj csak! - Nagyon szintén megmondta, mit akar. Nem ért egyet azzal, hogy a hadsereg is részt vesz a civil hírszerz akciókban. Hogy amerikai katonák, fegyveresen, civil ruhában, hamis névre szóló papírokkal CIA-akciókat hajtanak végre idegen országok területén. Az is elég kínos, ha egy civil kémet elkapnak. De a Különleges Alakulat egyik operatív tisztjét? Aktív szolgálat teljesítése közben? Aki civilnek adja ki magát? Egy olyan kommandó tagjaként, amely az USA-val barátságtalan viszonyban lév ország kormányát akarja megdönteni, vagy hivatalosan nem engedélyezett magánháborút folytat a kokainbárókkal szemben? Ha a közvélemény megtudja, mennyire ellen rizhetetlen lett a kapcsolat a CIA és a hadsereg között, a Kongresszus kénytelen lesz alapos vizsgálatot kezdeni a hírszerzési taktikák feltérképezésére. A CIA már így is nagy nyomás alatt van. Egy újabb botrány, és átalakítják egy olyan irodává, amelyet még jobban gúzsba kötnek. Ett l tart igazában Alan. így aztán megkeresett engem, kiadott némi információt, persze ragaszkodott hozzá, hogy nem adhatom ki a nevét, „jól tájékozott komiánytisztvisel "-ként említhetem csak. Hogy ne t njék a dolog teljesen nyilvánvaló csapdának, mindent nem mondott meg el re. Csak utalt dolgokra, amelyeket ha ellen rz k és egymáshoz kapcsolok, akkor fönntartható az a látszat, hogy magam bukkantam a sztori nyomára... De miéit
nézel így rám? - Ennek az egésznek nincs értelme. Ha Alan attól félt, hogyha kiderül, hogy a CIA törvényellenesen katonai akciókat támogat, az veszélybe sodorhatja a Céget, akkor miért adott ki neked információt? Hiszen éppen hogy nem akar botrányt! - Nem, nem. - Holly megrázta a fejét. - Ebben az egyben nagyon határozott volt. Te és csakis te lettél volna a tantörténet f szerepl je. - Jézusmária, a rohadt életbe! - szólalt meg Buchanan. - Az volt az alapötlet, hogy rajtad mint egyedi példán bemutassam, milyen veszélyes, ha civil hírszerz akciókban katonákat vetnek be. A kormányzat nem jutna egyéb információhoz, mint amennyi benne van az én sztorimban. Azt kellett volna valljam, hogy nem tudok egyebet err l. A kongresszusi vizsgálat tehát gyorsan lezárulna, de a lényeg világos lesz mindenki el tt. Ha a CIA katonai akciócsoportokat is felhasznál, akkor ezt sürg sen le kell állítani, esetleg törvényileg betiltani, de legalábbis er sen korlátozni a CIA és a különböz titkos katonai alakulatok együttm ködését. Néhány embernek ez a karrierjébe került volna. - Még szép. - Buchanan hangjába keser ség vegyült. - Tebel led sztárriporter lehetett volna. Alan pedig szépen meger sítette volna a saját pozícióját. - Ez volt az elképzelés - mondta Holly. - Politika. - Buchanan olyan hangsúllyal mondta ki a szót, mintha szitkozódott volna. - De már régen nem err l van szó. - Mir l beszélsz? - Ezért is hívtam föl Alant - felelte Holly. - Hogy fölmondjam a megállapodást vele. Közöltem, hogy kiszállok. Azt mondtam neki, hogy beszélni akarok a feljebbvalóiddal is, hogy megnyugtassam ket, amit most csinálunk, annak semmi köze hozzájuk. Sem te, sem én nem jelentünk a számukra veszélyt. -Te szintén azt hitted, hogy ez menni fog? Nem ment a dolog, nincs harag, felejtsük el. így gondoltad? Jézusom! - Alan azt mondta, sajnálja, hogy a dolgok kicsúsztak a kezéb l. - Azt meghiszem. - Még mindig vadásznak ránk. Azt mondta, távolodjak el t led, aztán majd kigondolja, hogyan tud visszavinni a normális életbe.
- Kurva jó tanács. - Buchanan összehúzta a szemöldökét. - Akkor távolodjál szépen! - Nem - felelte Holly. - Nem engedlek el. - És hogy a fenébe gondolod, hogy megállíthatsz? - Követlek. - Sok szerencsét! Mi ütött beléd? Még mindig azt hiszed, hogy címlapsztori lehet bel lem? Nem kapott választ. - Vagy esetleg úgy gondolod, még mindig biztonságosabb, ha velem menekülsz el lük, mintha egyedül kéne próbálkoznod? Ismét nem kapott választ. - Nézd, nekem nincs id m holmi kitalálósdira! El kell t njek Key Westb l, miel tt ideér a likvidáló kommandó. - Te vagy az. - Micsoda? - Te vagy az - ismételte meg a lány. - Ezért akarok veled menni. - Beszélj már érthet en! - Nem tudom ennél érthet bben megfogalmazni. Veled akarok maradni. Nem csak arról van szó, hogy nagyobb biztonságban érzem magam, bár ez is igaz. Szóval... az az igazság, hogy nem számítottam arra, hogy vonzódni fogok hozzád. És arra sem számítottam, hogy összerándul a gyomrom a gondolattól, hogy elhagysz. - Nos, most ki játszik szerepet? - Igazat beszélek! Hozzád szoktam. És még miel tt elkezdenénk mindenféle vádakat egymás fejéhez vagdosni, azt se felejtsd el, hogy másodszor le voltál az, aki eljöttél hozzám. Nem lennék életveszélyben, ha nem döntesz úgy, hogy mégis fölhasználsz. És a fenébe is, Washingtonban megmentettem az életedet. Ez csak bizonyít valamit. - Ja, hogy olyan csodálatos vagyok, hogy belém zuhantál. A lány szóra nyitotta a száját. - Ne pazarold feleslegesen az energiád! - mondta Buchanan. - Teljesül az óhajod. Holly szeme elkerekedett a meglepetést l. - Nem hagyhatlak itt - magyarázta a férfi. - Épp az el bb jutott az eszembe, hogy hibáztam. Megmondtam, hogy Mexikóvárosba készülök.
- Igen - felelte Holly. - Juana miatt nem változtathatok a tervemen. Megesküdtem neki, hogy segítek, ha bajban van és kéri, és meg akarom tartani az ígéretemet. Ez pedig azt jelenti, nem hagyhatlak magadra, mert úgyis elkapnak, és akkor elárulod nekik, hol vagyok és mire készülök. Csomagolj! Nem akarok a szigeten lenni, amikor ezek megérkeznek. Holly kifújta magából a leveg t. - Köszi! - Ne köszöngess semmit! Ez nem szívesség. Amint úgy érzem, hogy kockázati tényez vagy, elküldelek. Közben viszont, Holly, hadd adjak egy jó tanácsot. Ne kényszeríts, hogy úgy kezeljelek, mint ellenséget! 15 Yucatán-félsziget Füst terjengett a jókora tisztás fölött. Ahogy haladt az építkezés, a puskalövések belevesztek a buldózerek, a daruk és a többi nehézgép zajába. Ugyanígy a lángok pattogása is, amely a füstöt okozta. Egyre csak irtották és égették a fákat, mindent, ami oltalmai adhatott a bennszülötteknek - az egykori maják leszármazottjainak -, akik folyamatosan támadták az épít ket, rongálták a gépeket. A földdel egyenl vé tett egykori piramisok és templomok romjaira már csak a szétszórt kövek emlékeztettek, amelyek ott hevertek az új, immár acélból. emelt tornyok közelében. Olykor megrendült a föld, de sem a murikások, sem pedig az rök nem figyeltek erre. Ahogyan nem figyeltek a kígyókra sem, a füstre sem és a lövésekre sem, az itt dolgozók már mindenhez hozzászoktak. Csak a munka számított. Befejezni. Fölvenni a pénzt és elt nni innen. Alistair Drummond megtette ezt egy emberrel is, gondolta Jenna, miközben végrehajtotta az öregember parancsait, elkészítette azt a régészeti térképet, amely korántsem mutatta azokat a leny göz építményeket, amelyeket a m holdfelvétel alapján sejteni lehetett volna, s amelyeket a szakért k vártak. Néhány jelentéktelen építmény. Szétszóródott kövek, nyilván a számos földrengés következtében görögtek szerteszét. Az egykor hatalmas kultúra fájdalmasan szép maradványai. Egyetlen épület kivételével: a maja labdatér épségben maradt. Érthetetlen okból - talán hogy az egyetlen épségben maradt építmény hitelt ad a szavainak - Drummond ragaszkodott hozzá, hogy a labdateret, amely távolabb volt a lerombolt romoktól, és az
építkezés színhelyét l, meg kell rizni eredeti állapotában. Ezen a négyszögletes, füves térségen, amelyet k l épült, lépcs zetes építmény határolt, akár a mai stadionokban, s ahol annak idején az uralkodó foglalt helyet, nemesei társaságában, egykoron b rpáncélt visel férfiak csapatai küzdöttek meg egymással. Igazában labdajáték volt ez, amelyben medicinlabda méret és súlyú, kitömött b rgömböt kellett álhajítani a pálya két végében függ legesen felállított karikán. A tét véresen komoly volt: élet vagy halál. Talán éppen ezért kegyelmezett meg Drummond a pályának - mert a labdatér ugyanazt a kegyetlenséget jelképezte, amellyel is mindenáron el akarta érni kit zött célját. és Raymond két nappal korábban érkezett a Drummond Enterprises hatalmas kék helikopterén, mint akinek semmi titkolnivalója nincs, hogy személyesen irányítsa a befejez munkálatokat. - Jó munkát végzett -mondta Drummond Jennának. - Megkapja a kit zött célprémiumot is. Jenna motyogott valami köszönetfélét, miközben legszívesebben sikított volna. Minél el bb el innen, gondolta magában, még miel tt el nem borul teljesen az agyam! Kollégája, barátja, potenciális szerelmese, az építést irányító férfi, Mcintyre félórával azel tt halt meg, hogy Drummond helikoptere megérkezett. Jenna imádkozott, jöjjenek minél el bb, hogy Macet kórházba lehessen vinni, de amikor megpillantotta Drummond határozott, kemény arckifejezését, ahogy közeledett feléje az öregember a füstölg terepen, azonnal rájött: soha nem teljesítette volna a kérését, nem vesztegette volna az értékes üzemanyagot olyan bagatell dolgokra, mint egy haldokló kórházba szállítása. ,,Meghal még azel tt, hogy odaérnének. Nincs ilyesmikre id nk. Könnyítsék meg az utolsó perceit, amennyire lehetséges", mondta volna nyilván. Igazában ezt mondta: - Temessék el, nehogy megtalálják a tetemét a bennszülöttek. De ne is, meggondoltam magam. Égessék el. A többivel együtt. A „többi" a bennszülöttekre vonatkozott, akiket kiirtottak, mert mindenáron megkísérelték megakadályozni, hogy megszentségtelenítsék szent földjüket. Jenna majdnem bele rült, amikor megtudta, hogy szabályos mészárlás történt. Tudta, hogy voltak törzsek, amelyeket teljesen kipusztítottak Latin-Amerikában,
az Amazonas környéki serd mélyén. Azt azonban soha nem gondolta volna, hogy Mexikónak is vannak olyan részei, amely annyira el van vágva a „külvilágtól", hogy senki nem fog megtudni semmit, ami itt történt. Mire a dolog kiszivárog, addigra nem marad semmi bizonyíték. És ki is beszélne? A munkások? Azzal, hogy nem tiltakoztak a vérengzés ellen, hatalmas prémiumokat vettek fel, maguk is b nrészesek. Bolondok lennének megtörni a hallgatást. Most, ahogy ott állt a gerendákból ácsolt kalyiba falánál, és az járt a fejében, hogy Mac nemrég még ott haldokolt a vackán a sarokban, bénultan hallgatta, ahogy Drummond kiadja utolsó parancsait az elkészült térképpel kapcsolatban. - Mindenekel tt - szólalt meg kásás hangon az öregember - az igazi felfedezést kell hangsúlyozni, hogy eltörpüljön mellette a régészeti leletek jelent sége. Persze lesznek fotók is, de igazából a maga térképe lesz a kiindulópont. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és Raymond lépett be rajta, dzsungelöltözetben, kezében puskával, arca kormos volt a füstt l, inge vörös a vért l. - Ha van is még valaki, azokat nem találtam meg. - De egy másfajta ellenség is megérkezhet rövidesen. Azt hiszem, ránk vadászik - jegyezte meg Drummond. Raymond kihúzta magát, mint aki örömmel áll a dolog elébe. - Ki az? - Egy halott ember. Raymondnak fölszaladt a szemöldöke - Charles Duffy az - felelte Drummond. - Ugye emlékszik? - Igen, figyelte a célszemély felbukkanását San Antonióban, a házban. Hogy elintézze a n t, ha megérkezne. De három napja elt nt. - Már megtalálták - jegyezte meg Drummond. - Kifogták a tetemét a San Antonio folyóból. Lel tték. A hatóságok nem találtak nála papírokat. Az egyik kollégája azonosította a hullaházban. Minden kétséget kizáróan Duffy volt az. Viszont Mr. Duffynek figyelemre méltó képességei vannak - folytatta Drummond. - Egyfel l halott, másfel l a hitelkártyáját használva elrepül Washingtonba, megszáll a Ritz-Carltonban, másnap átköltözik a Do'rsetbe a Manhattanen. Aztán a nejével elrepül Miamiba, ahol kocsit bérel. Raymond gondolkozott egy keveset. - A washingtoni kapcsolatot nem értem, viszont a Dorset nincs messze a célszemély manhattani lakásától. - És a célszemély exférjét l, akit tegnapel tt felkeresett egy férfi és
egy n r Épp a pénz átadását zavarták meg. - Maliin nem tud semmit - mondta Raymond. - Azért kapta a pénzt, hogy he hívja föl a figyelmet a célszemély elt nésére. - Nem-e? - Drummond láthatóan alig bírt uralkodni magán. - Maltin tudta, hogy t lem kapja a pénzt. És ezt az a férfi és az a, n megtudta le. A n t eddig nem tudtuk azonosítani, viszont vörös a haja, és azt állította, hogy a Washington Postnak dolgozik. A férfinak viszont megegyezik a személyleírása annak az emberével, aki meglepte azokat, akik a célszemély szüleinek a lakását figyelték. - Buchanan az? - Raymond a homlokát ráncolta. - Úgy van, Buchanan az. Most gondolkozzék! Mi a Miami-kapcsolat magyarázata? - csattant föl Drummond. -Ajacht. Miamitól délre, Key Westen. - Pontosan - felelte Drummond. - A kapitány jelentette, hogy a legénység három tagja tegnap egy nót hozott a hajóra. Egy vörös hajú t. - Nyilván aki Buchanannak segít. Megfigyelte, hogyan lehet feljutni a jachtra. Drummond bólintott. - Fel kell tételeznem, hogy tud valamit a szalagról. És azt is, hogy ide fog merészkedni. Állítsák meg és végezzenek vele! - De hol találjuk meg? - Nem egyértelm ? Mi a következ szem a láncban? - Delgado. - Igen, Mexikóváros. Épp most jelentette az egyik emberem, hogy egy magát Charles Duffynak nevez alak két jegyet vett a Miami Internationalen a mexikóvárosi járatra. A helikopterrel még délután odaér. TIZENKETTEDIK FEJEZET 1 Mexikóváros A füstöt okádó, számtalan gyárkémény szennye és az ólmozott benzinnel hajtott, lepusztult autók tömegének kipufogógázai megültek a hegyekt l övezett metropolis felett, amit l a világ legnagyobb és leggyorsabban növekv városának leveg je gyakorlatilag belélegezhetetlenné vált. Buchanannak kapart a torka. Köhögni
kezdett, mire megkapták Hollyval a turistakártyájukat és kiléptek a Juarez Nemzetközi Repül tér kapuján. A szeme is égett - ha nem lett volna olyan kimondhatatlan b ze és íze, az ember azt gondolhatta volna, hogy köd van. A taxiban, amelybe beültek, nem m ködött a légkondicionáló. Ennek ellenére feltekerték az összes ablakot. Jobb odabent forrni, mint beszívni a mérget a leveg ben. Negyed tíz volt. Sikerült id ben eljutniuk Miamiba Key Westr l, épp elérték a 8-kor induló gépet, a United Airlines Mexikóvárosba repül járatát. Mivel visszafelé haladtak az id zónákban, az út igazából két és negyed óráig tartott, és amikor megették a sajtos, hagymás omlettet, amelyet reggeli gyanánt a gépen kaplak, Buchanan szundított egy keveset. Igen hosszú ideje már teljesen összekuszálódott a napirendje. Egyre kimerültebbnek erezte magát. És még mindig kínozta a fejfájása. Ugyanígy kínozta a keser ség, amit Holly miatt érzett. Minden ösztönös tiltakozása ellenére kezdett bízni a lányban. Ahogy emlékeztette is rá, valóban megmentette az életét, és más szempontból is rengeteget segített. De folyton emlékeztetnie kellett magát arra, hogy a lány végül is újságíró, akinek túl sokat elárult az életér l. És az a legdühít bb, hogy a n t, aki már ennyire a közelébe férk zött, igazából Alan küldte. Azért, hogy t tönkretegye. Holly hallgatott, mintha megértette volna: bármit mond, könnyen félre lehet érteni, mintha tisztában lett volna: azért t ri meg csak a férfi maga mellett, mert nem hívja fel magára a figyelmét. - A Nemzeti Palotába - mondta Buchanan a sof rnek spanyolul. Mivel angolul is hasonló a szavak hangzása, Holly megértette, mit mondott, ennek ellenére nem kérdezte, miért oda mennek és nem a szállodába. Persze lehet a Nemzeti Palota is szálloda, gondolta magában. Nem tudta, mert korábban nem járt Mexikóvárosban. Mint kiderült, úti céljuk se nem szálloda, se nem palota, hanem a mexikói kormányzati központ. A szennyezett leveg ellenére leny göz volt az épületegyüttes. A tágas teret masszív épületek vették körül, melyb l kett székesegyház volt. A Nemzeti Palota boltíveir l és oszlopairól volt híres. A taxiból kiszállva Buchanan és Holly átverekedte magát a tömegen, és belépett a Nemzeti Palota el csarnokába, melynek falait az els emeletig színes freskó borította. Diego Rivera festményén rajta volt a
mexikói múlt, az aztékokkal és a majákkal, egészen a spanyol hódításig, majd az idealizált jöv is megjelent: a parasztok örömmel munkálkodtak és békében éltek a természettel. Tekintve a rettenetes kinti légszennyezést, ez a jöv még igen távoli lehet. Buchanan csak egy pillantást vetett a freskóra. Feszült volt, mint akit szörny balsejtelem gyötör, és aki nem mer elvesztegetni egyetlen másodpercet sem. A zajos folyosón megszólított egy embert, aki a folyosó végében lév ajtó felé irányította. Ez volt az ajándéküzlet, ahol Buchanan ügyet sem vetett a szuvenírekre, a falakon lév fényképeket figyelte, amelyeken kormánytagokat lehetett látni egyedül vagy kollégáik társaságában. Holly is ugyanezt tette, de azért megkockáztatott Buchanan felé egy oldalpillantást, és döbbenten látta, hogy a férfi nyakán, állán minden izom megfeszül. Fekete szeme mintha gyújtani akart volna. Rámutatott egy képre, amely már Holly figyelmét is fölkeltette: magas, karcsú, horgas orrú hispano férfi, negyvenes éveinek elején. A férfi bajuszt viselt és drága öltönyt, arcáról lerítt az arrogancia. - Igen - szólalt meg Holly. Buchanan a fiatal kiszolgálón höz fordult, a képre mutatva: - Este Hombre. Cómo se llama, por favor? - Quien? Ah, sí. Esteban Delgado. El Ministro de Asuntos Interiores. - Gracias - mondta Buchanan. Míg megvásárolt egy könyvet, további kérdéseket is feltett a n nek, majd öt perccel kés bb, amikor Hollyval kilépett az ajándékkioszkból, Buchanan már azt is tudta, hogy az a férfi, aki meger szakolta és megölte Maria Tomezt, „nem egyszer en belügyminiszter, hanem Mexikó második legnagyobb hatalmú embere". Mindjárt az elnök után jön, Az eladó szerint ezt mindenki tudja - magyarázta Buchanan. - Mexikóban, ha a leköszön elnök megnevezi örökösét, akkor a választás mer formalitás. 1 Holly meglep dött, hogy Buchanan megtörte a hallgatást, ezért ki akarta használni a helyzetet, azt remélte, valamelyest enyhült a férfi iránta érzett dühe. - Hacsak nem kerül valaki kezébe ez a videokazetta, amely olyan visszataszító dolgokat ábrázol, amely egyszer s mindenkorra véget vet karrierjének, nem is beszélve arról, hogy börtönbe is kerül. - S t kivégezhetik. - Buchanan megdörzsölte lüktet homlokát. - Egy
olyan ember, mint Delgado, mindent odaadna, nehogy nyilvánosságra kerüljön a felvétel. Az a kérdés, hogy mi az. Mi az, amit Drummond akarhat? - És hogy mi történt Juana Mendezszel? Buchanan tekintete átható volt. - Igen, végs soron minden err l szól. Juanáról. Mint a darázscsípés, úgy égette az utolsó szó a lányt, mintha a férfi azt akarta volna mondani: nem rólad. - Ne csak elviselj! - szólalt meg Holly. - Ne csak azért tarts magad mellett, mert félsz, hogy ellened fordulok! Én nem vagyok az ellenséged. Nagyon kérlek, engedd, hogy segítsek! 2 - Ted Riley vagyok - mondta Buchanan spanyolul. Holly val együtt ott állt a süpped sz nyeggel borított, faburkolatú irodában, melynek ajtaján ez állt: MINISTRO DE ASUNTOS INTERIORES. Belügyminiszter. Az sz hajú, szemüveges titkárn bólintott és várt. - Sehorita McCoy tolmácsa vagyok. - Buchanan Hollyra mutatott. Mint láthatja az igazolványában, a hölgy a Washington Post riportere. Korlátozott ideig tartózkodik Mexikóban, ahol vezet kormányzati személyiségekkel, tisztségvisel kkel készít interjúkat - hogy megtudakolja a véleményüket, miként javíthatná az Egyesült Államok az önök országával a kapcsolatukat. Ha egyáltalán lehetséges, nem fogadná Senor Delgado a senoritát néhány percre? Igazán nagyon hálásak lennénk. A titkárn sajnálkozva tárta szét a kezét. - Senor Delgadót már nem várjuk vissza ezen a hétén. Buchanan csalódottan fölsóhajtott. - Talán fogadna minket, ha odautaznánk, ahol pillanatnyilag tartózkodik. Senorita McCoy lapjánál különösen fontosnak tartják a miniszter úr véleményét. Hiszen széles körökben ismert, hogy benne látják a következ elnököt. A titkárn elégedetten fogadta, hogy Buchanan szóba hozza neki, milyen biztató jöv áll el tte. Buchanan folytatta: - És abban is bizonyos vagyok, hogy Senor Delgado számára sem lehet közömbös, ha kedves szavakkal emlékeznek meg róla abban a lapban, amelyet az Egyesült Államok elnöke els ként lapoz át. Remek alkalom ez a miniszter úr számára, hogy megismertesse az Egyesült Államok kormányával a nézeteit,
hogy fel tudjon készülni azok fogadására, ha majd lesz az elnök. A titkárn viaskodott magával, végigmérte Hollyt, aztán bólintott. Egy pillanat türelmüket kérem. Belépett a szobába, magára csukta áz ajtót, otthagyta Buchanant és Hollyt az el szobában. Egymásra pillantottak. Odakintr l izgatott lépéseket lehetett hallani. A szomszédos irodákból besz dött a beszélgetés zaja. A titkárn kisvártatva visszatért. - Senor Delgado cuernevacai rezidenciáján tartózkodik, ez egyórányi autóút innen délre. Elmagyarázom, hogy jutnak oda. A miniszter úr együtt szándékozik löncsölni önökkel. 3 - Kérdezhetek valamit? Holly a válaszra várt, de Buchanan csak meredt el re a bérelt kocsi kormánya mögül. Figyelte az Insurgentes Sur autópálya forgalmát. - Hát persze, mit is várhattam volna? - szólalt meg ismét Holly. - Nem is tudom, mióta nem beszéltél hozzám. Mindegy. Hagyjuk. Csak azt szerettem volna tudni, hogyan csinálod. Buchanan most sem válaszolt. - Még Delgado titkárságán - folytatta Holly. - A titkárn könnyen elküldhetett volna minket a sunyiba. Mégis manipuláltad, hogy felhívja Delgadót. Megpróbálom kideríteni, hogyan. Nem is azzal, amit mondtál neki, hanem... - Belehelyezkedem a másik ember gondolataiba. Holly a homlokát ráncolta. - És erre is a CIA-nél tanítottak meg? Buchanannak megkeményedett a hangja. - Most megint az újságíró szólalt meg benned. - Hagyd már abba ezt a defenzív taktikát! Hányszor mondjam még? Nem akartalak tönkretenni, én csak... - Akkor maradjunk annyiban, hogy id közben megismerkedtem a technikával. - Buchanan egyre csak szorította a volánt, miközben tekintetét a sztrádán tartotta. -Ha az ember titkos akciókban tevékenykedik, akkor ehhez nem elég a hamis papír és a hihet nek fed szöveg. Ahhoz, hogy magamra vegyek egy személyiséget, abszolút bizonyossággal kell árasszam magamból a meggy dést: igenis az vagyok, akinek mondom magam. Tehát tökéletesen hinni kell az embernek önmagában. Amikor a titkárn vel beszéltem, akkor
valóban Ted Riley voltam, és sikerült befurakodnom a n gondolataiba, az agyába. Elringattam az illúzióban, hogy valóban én vagyok az. Hogy higgyen nekem. Emlékszel, amikor a „kipréselés"l beszéltem? Nem arról van szó, hogy árnyalt kérdéseket teszünk föl. Inkább teljesen beborítjuk azt a valakit a személyiségünkkel, érzelmileg motiváljuk, hogy nyíljon meg el ttünk. - Úgy hangzik, mintha hipnotizálnád. - Pontosan ugyanígy hibáztam veled kapcsolatban. -Buchanan hangja megváltozott, keser bben csengett. Holly feszült lett. - Nem arra koncentráltam, hogy irányítsalak - mondta Buchanan. - Még mindig nem értem. - Nem szerepet játszottam - magyarázta Buchanan. -Egy id után szokatlan élmény ért veled. Már nem megszemélyesítettem valakit. Anélkül, hogy észrevettem volna, átalakultam valakivé, aki már régen nem voltam. Saját magam. Úgy viszonyultam hozzád, mint... én. -A férfi hangja még keser bben csengett. - Talán ezért is kezdtem vonzódni hozzád - mondta Holly. Buchanan fölcsattant. - Alakítottam sok olyan figurát, aki sokkal jobb ember volt, mint én. Igazából ez az egyetlen alak, amelyiket nem szeretek. - Most úgy akarod elkerülni, hogy magad légy, hogy magadra vetted egy régebbi alakodat. Mit is mondtál, kicsodát? Peter Langet...? És igazában keresi Juanát, nem? - Nem - felelte Buchanan. - Amióta veled találkoztam, Peter Lang egyre kevésbé fontos. Juana azért számít nekem... Még Key Westen említettem neked, hogy nem tudok addig a jöv mr l dönteni, amíg nem tisztázom a múltam. - Most végre ránézett a lányra. - Nem vagyok bolond. Tudom, hogy nem tudok visszamenni az id ben hat évet, és csak az isten tudja, hány személyiséget, hogy ott folytassam, ahol abbahagytuk... Olyan ez... Hosszú ideje tettettem, szerepet játszottam, egyik b r után a másikba bújtam, de nem engedhettem meg magamnak, hogy ennek a rengeteg figurának a számtalan ismer sével tör djek. Sok ember kért t lem segítséget, de nem mehettem vissza és nem segíthettem. Sokan meghaltak, és én nem mentem vissza, hogy meggyászoljam ket. Az életem végs soron nem egyéb, mint egy sor doboz, amelyek azonban nincsenek
kapcsolatban egymással. Most ezeket mégis össze kell kötnöm. Szeretnék megint... Holly nem szólt, várt. - Emberi lény lenni - mondta Buchanan. - Ezért vagyok olyan pipa rád. Fölhúztam el tted a sorompót, erre te kijátszottál. - Nem - mondta Holly, és kezével megsimogatta a férfi jobbját a kormánykeréken. - Már nem így van. Esküszöm az él istenre - nem vagyok rád veszélyes. 4 A mexikóvárosi zaj és a szörny leveg után különösen jólesett nekik Cuernavaca csendje és tisztasága. Szinte ragyogott minden a völgyet elárasztó napsütésben. Különösen exkluzív lakónegyedben talált rá Buchanan a keresett utcára, a kocsi odaért a magas k fallal körülvett udvarház kovácsoltvas kapujához. A vörös cserepeken szikrázott a napfény. Buchanan azonban továbbhajtott. - Nem ide kellett volna jönnünk? - kérdezte Buchanantól Holly. - De igen. - Akkor miért...? - Mert még nem döntöttem el egy-két dolgot. - Például? - Hogy jobb lenne most már kihagyni téged. Holly döbbenten nézett a. férfira. - Bármi történhet. Nem szeretném, ha belekeverednél - mondta Buchanan. - De már amúgy is benne vagyok. - Nem hiszem, hogy a végletekig el kell menni egy sztori miatt. - Én most már csak neked akarom bizonyítani, hogy melletted vagyok. Delgado egyébként is egy n t vár. Nélkülem be se jutsz. Ha már azt állítottad, te vagy a tolmácsom, akkor légy következetes. - Következetes? - Buchanan a kormányon dobolt az ujjaival. - Ja, a változatosság kedvéért. Megfordította a kocsit az utcában. A kerítés mögött fegyveres r állt. Buchanan kiszállt a kocsiból, odament a férfihoz, kezében Holly újságíró-igazolványával és közölte, hogy sehorita McCoyt már várják. Az r komor arccal bement a faházba, és fölemelte a telefont. Közben
egy másik r szemmel tartotta Buchanant. Az els r nem sokkal kés bb visszatért, arca változatlanul komor volt. Buchanannak megfeszültek az izmai. Arra gondolt, nem csúszott-e hiba valahol a szervezésbe. Ám az r kinyitotta a kaput és intett Buchanannak, üljön vissza a kocsiba. Buchanan végighajtott az árnyas, kanyargó úton a háromszintes hacienda felé. Közben a visszapillantó tükörben látta, hogy az r bezárja mögöttük a kaput. Arra is felfigyelt, hogy a kertben több fegyveres r is sétálgat. - Sokkal idegesebb vagyok, mim amikor Drummond jachtjára mentem föl - mondta Holly. - Te nem érzed, hogy...? - Kivétel nélkül mindig. - Akkor mi az istenért csinálod? - Nincs más választásom. - Most talán nincs. De máskor... - Akkor sincs - felelte Buchanan. - Ha az ember katona, akkor teljesítenie kell a parancsot. - De most nem ez a helyzet. Nem beszélve arról, hogy nem is kellett volna katonának állnod. - Ez tévedés - mondta Buchanan, és eszébe jutott, hogy milyen er sen akarta büntetni magát azért, mert megölte az öccsét. Gyorsan kiverte a fejéb l a dolgot, nem akarta, hogy elkalandozzanak a gondolatai. Juanára kell koncentrálnia, nem Tommyra. - Igazában nem is hiszem, hogy voltam már valaha ilyen ideges jegyezte meg Holly. - Lámpaláz. Próbáld meg elengedni magad! Ez csak egy kis séta magyarázta Buchanan. - Meg kell néznem Delgado biztonsági rendszerét. A te szereped nem lesz bonyolult. Fölteszel néhány kérdést. Tökéletes biztonságban leszel. Delgado sokkal kevésbé, ha kisütöm, hogyan szorítom sarokba. Buchanannak is palástolnia kellett idegességét, amikor leparkolt a terebélyes ház el tt. Amikor kiszállt, újabb röket pillantott meg, nem is beszélve a kertészekr l, akiket mintha jobban érdekeltek volna a látogatók, mint a munkájuk. Mindenütt jól rejtett videokamerák, a bokrok között apró fémdobozok - mozgásérzékel detektorok. Más helyet kell keresnem, villant át Buchanan agyán. Bemutalta Hollyt, megmondta a saját nevét annak a komornyiknak,
aki eléjük jött, majd bekísérte ket a márvánnyal borított, h vös el csarnokba. Megkerülték a széles lépcs sort és elindultak a folyosó végében lév , mahagóniborítású dolgozószobába, amely viasz és tisztítószer illatál árasztotta. A helyiségben b rbútorok, a falon vadásztrófeák és egy üveges szekrényben mindenféle golyós és sörétes puskák sorakoztak. Bár Buchanan soha nem találkozott még Delgadóval, azonnal fölismerte, ahogy fölállt az íróasztala mögül: sasorra markánsabb leu, mint ahogyan a tekintete is, a videofelvételhez vagy a fényképeihez képest. Ugyanakkor sápadtabbnak és soványabbnak is t nt, mint aki beteg. - Üdvözlöm önöket - mondta a férfi. Buchanan lelki szemei el tt élénken éltek a képek, ahogyan Delgado meger szakolta Maria Tomezt, majd a yízbe hajította. Buchanan eldöntötte magában, amint megkapja a szükséges információkat, végez vele. Delgado közelebb lépett, csiszolt, de kissé furcsa kiejtés angolsággal beszélt: - Mindig nagy öröm számomra, ha az amerikai sajtó képvisel jének nyilatkozom, különösen olyan remek lapnak, amilyen a Washington Post. Sehorita...? Elnézést, kiment a fejemb l a név, melyet a titkárn m említett. - Holly McCoy. Ez pedig a tolmácsom, Ted Riley. Delgado kezet fogott mindkett jükkel. - Jól van. - Buchananról tudomást sem vett, figyelmét teljesen Hollyra irányította. - Mivel jól beszélek angolul, nincs szükségünk tolmácsra. - Én vagyok a fotós is - jegyezte meg Buchanan. Delgado türelmetlenül legyintett. - Fényképezésre lesz még kés bb is alkalom. Seftohta McCoy, megkínálhatom egy itallal? Esetleg egy kis borral? - Köszönöm, de nekem még korai, hogy... - Nekem viszont jól jönne egy kis bor - mondta Buchanan. Azt még nem tudta elmagyarázni Hollynak, hogy nem szabad visszautasítani, ha a célszemély alkohollal kínálja az embert. A célszemély gyanakodhat, valami oka lehet annak, hogy nem akarja az ember ellazítani magát. - Meggondoltam magam, kérek én is - szólalt meg Holly. - Úgyis ebédelni fogunk. - Vöröset vagy fehéret?
- Ha lehet, inkább fehéret. - Chardonnay jó lesz? - Igen. - Én is ugyanezt - mondta Buchanan. Delgado továbbra sem méltatta Buchanant figyelemre, odafordult a szolgálóhoz, aki ott állt az ajtóban. - Lo haga, Carlos. Csinálja! - Sí, Seiior Delgado. A fehér kabátos szolga kilépett az ajtón és elt nt a folyosón. - Foglaljon helyet, kérem! - Delgado odavezette Hollyt az egyik rfotelhez. Buchanan követte ket, miközben egy férfit pillantott meg kint, a szoba kertre nyíló üvegajtaja mögött. Amerikainak t nt, harmincas évei közepén járhatott, elegáns öltönyt viselt, a haja sz ke volt, a megjelenése kellemes. Amikor észrevette Buchanan érdekl tekintetét, odabiccentett és kisfiúsán elmosolyodott. Delgado épp megszólalt: - Tudom, hogy az amerikaiak szeretnek a tárgyra térni. Tehát ha vannak kérdései, akkor essünk túl a dolgon még ebéd el tt. A férfi belépett odakintr l az üvegajtón. - Á, Raymond - szólalt meg Delgado. - Kisétálgatta magát? Jöjjön csak! Ismerkedjek meg a vendegeimmel. Ez itt Senorita McCoy, a Washington Posttól. Raymond biccentett, és odament Hollyhoz. - Örvendek. - Kezet fogtak. A lány kézfogás közben valamiért felvonta a szemöldökét. Raymond odafordult Buchananhoz. - Nagyon örvendek, Mr...? - Riley. Ted. Kezet szorítottak. Buchanan úgy érezte, mintha darázs fullánkja döfött volna a tenyerébe. Égetett. Azonnal el is zsibbadt a karja. Rémülten pillantott Hollyra, aki riadtan meredt a kezére. - Mennyi ideig tart? - kérdezte Delgado. - Kétlépcs snek hívjuk - felelte Raymond. Lehúzta a gy jét, és beletette egy kis dobozba, újra elmosolyodott, kék szeme végtelen hidegséggel csillant meg. Holly térdre rogyott.
Buchanan már nem érezte a karját. Holly a padlóra rogyott. Buchanan mellkasa elszorult. Vadul kalapált a szíve, aztán is elterült a padlón. Kétségbeesetten próbált fölállni. Nem ment. Semmi nem ment volna. Teljesen elzsibbadt a teste. Nem moccantak a végtagjai. Nem volt ura a testének. Tehetetlenül nézett föl, és megpillantotta Delgado gunyoros tekintetét. A kék szem amerikai lepillantott rá, üres mosolya rémiszt volt. - Ez a szer a Yucatán-félszigelr l származik. Ez a kuráre maja változata. Annak idején arra használták, hogy az áldozat nc tudjon ellenállni, amikor kivágják a szívét. Buchanan nem bírta elfordítani a fejét, nem látta Hollyt, csak hallotta, hogy er lködve kapkodja a leveg t. - Ne er lködjék - szólalt meg Raymond. - Esetleg felmondhatja a szolgálatot a tüdeje. 5 A helikopter dübörögve szállt a leveg ben. A rotor kelepelését l átremegett a teste. Nem mintha ezt Buchanan érezhette volna. A teste abszolút elvesztette érzékel képességét. A kabin vélhet en kemény padlója akár süpped s matraccal is lehetett volna borítva. Elvesztették az értelmüket az olyan szavak, hogy puha vagy kemény, éles vagy tompa, meleg vagy hideg. Ehelyett egyetlen érzés maradt: a teljes zsibbadás. Mintha csak ezt akarta volna kompenzálni a természet, félelmetesen meger södött a hallása és a látása. Minden hang a kabinban, még Holly kapkodó lélegzése is rémületesen hangosnak t nt. A kabinablakból az ég szinte elviselhetetlen gyöngyházfényben ragyogott. Buchanan attól félt, hogy megvakul, ha nem tudja lehunyni a szemét - a szemhéjára szerencsérc nem hatott a szer. A szíve viszont már-már hányingerkelt en vadul kalimpált, minden kétséget kizáróan részben a félelemt l, de leginkább a drogtól. Ha véletlenül elhányta volna magát (feltéve, ha a gyomorm ködését is nem bénította volna le a méreg), bizonyosan megfullad. Arra kellett figyelnic, hogy ne uralkodjon el rajta a rettegés. Nem merte átengedni magát érzéseinek, fegyelmet kellett er ltetnie magára. Minél
hevesebben vert a szíve, annál több leveg re volt szüksége a tüdejének. De mellizmai nem akartak együttm ködni, szinte teljesen maga alá gy rte a túllégzésb l ered pánikérzés. Koncentrálj, mondogatta magában. Koncentrálj! Megpróbált felidézni magában valami megnyugtató buddhista mantrát, hátha sikerül egyetlen gondolattal lefoglalnia az agyát, ami valami célt sugallhat neki. Juana, mondogatta, Juana, luana. Életben kell maradnia, hogy segíteni tudjon a lányon. Hogy megtalálja. Hogy megmentse. Hogy... Egyre vadabbul vert a szíve. Az elrémült tüd egyre több leveg t követelt. Nem, nem segített a mantra. Juana? csak távoli emlék. Évekkel korábbról - Buchanan esetében pedig szó szerint több emberölt vel korábbról. Oly sok ember alakját öltötte magára azóta. Miközben a n t kereste, igazában saját magára akart rátalálni és miközben ez a cél minden gondolatát kitöltötte... ...akaratlanul és spontánul... ...Holly...! ...hallotta, ahogy kapkodja a leveg t... ...Hollynak kell segítenie; t kell megmentenie... ...és hirtelen megértette, hogy végre megvan a cél. És ez nem Peter Lang célja. És nem valamelyik fölvett személyiségé. Hanem Brendan Buchanané. És ez a felismerés arra késztette, hogy el re tekintsen és ne hátrafelé, ilyet azóta nem érzett, hogy megölte öccsét, Tommyt. Brendan Buchanannak megint volt célja, és ennek a célnak semmi köze nem volt saját magához. Egyszer volt ez és abszolút cél: meg kell tegyen minden t le telhet t, hogy Holly túlélje ezt a kalandot. Nem azért, hogy aztán vele éljen, hanem azért, hogy éljen. Saját csapdájában verg dve Buchanan végre rátalált saját magára. Miközben ugyanolyan hevesen vert a szíve, megérezte - a fülére nehezed nyomás változásából -, hogy a helikopter ereszkedni kezdett lefelé. A fejét nem tudta feléjük fordítani, de hallotta, hogy Raymond és Delgado beszélget. - Nem énem, miért volt szükség arra, hogy én is idejöjjek. - Mr. Drummond utasított erre rádión, míg Cuernavaca felé repültem. Azt akarja, hogy ön is lássa a munkálatok el rehaladását. - Ez kockázatos - jegyezte meg Delgado. - Nem szeretném, ha kapcsolatba hoznának a dologgal. - Gyanítom pedig, hogy Mr. Drummondnak éppen ez volt a célja. Itt
az ideje, hogy visszafizesse a tartozását. - Ez a kegyetlen rohadék! - Mr. Drummond mindig bóknak tekinti, ha valaki a kegyetlenségét szóvá teszi. Nézze csak! Már láthatja. - Atyaúristen! A helikopter tovább ereszkedett. Buchanannak egyre jobban fájt a füle. Fájt? Buchanan hirtelen rájött, hogy valamit megint érzékel. Sose gondolta volna, hogy valaha örülni tud a fájdalomnak. Lába lassan zsibongott, a keze meg mintha t párna lett volna. Aztán viszketni kezdtek a varratok az oldalán. A vállán lüktetett a majdnem begyógyult lövésnyom. Visszatért rjít fejfájása is. Ezek persze nem egyszerre jelentkeztek, hanem fokozatosan és külön-külön. Mindez reménnyel töltötte el. Tudta, hogy képes lenne mozogni is, de egyel re nem mert. Még várnia kell. Ki kell várnia, míg a végtagjai teljesen m köd képesek lesznek. Ki kell várnia az ideális pillanatot... - Mostanra a drognak lassan föl kell szívódnia - jegyezte meg Raymond. Valaki megragadta Buchanan jobb csuklóját és rákattintott egy bilincset, aztán a jobbjára is a háta mögött. - Nem kényelmetlen? - Raymond hangja olyan volt, hogy ezzel az er vel egy n t is becézgethetett volna. Buchanan nem felelt, tettette, hogy még mindig nem tud moccanni. Közben ujjabb fémes kattanásokat hallott: nyilván Hollyt is megbilincselték. A helikopter motorjának enyhült a b gése, lassan leereszkedett a földre. A pilóta leállította a motort, a rotorlapátok egyre kisebb sebességgel forogtak, a turbina hangja fokozatosan elhalt. Amikor kinyitották az ajtót, Buchanan arra számított, vakító lesz a napsütés, ehelyett mintha köd lett votna. Leszállás közben annyi mindenen járt az esze, hogy észre sem vette a kék ég átváltozását. Amikor heleszippantott a leveg be, azonnal köhögni kezdett. De hiszen ez füst! Valami ég a közelben. Buchanan egyre csak köhögött. - A drog egy id re lebénította a nyálmirigy m ködését is - mondta Raymond, miközben kirángatta Buchanant a helikopterb l és lehajította a földre. - Ett l egy ideig száraz lesz a torka. S t
meglehet sen hosszú ideig érzékeny is marad. - Raymond hangjából kihallatszott, élvezi, hogy Buchanannak kényelmetlenséget okozott. Holly is köhögött, aztán felnyögött, amikor Raymond t is kirángatta a gépb l és lehuppantolta Buchanan mellé. Kavargott a füst a fejük felett. - Miért égettek föl ennyi fát? - kérdezte rémülten Delgado. - Hogy minél tágasabb legyen a térség, hogy távol lehessen tartani az indiánokat. - De nem gyullad föl a... - Mr. Drummond tudja, mit csinál. Minden ki volt el re számítva. Raymond belerúgott Buchanan oldalába. Buchanan nagyot nyögött, mint akinek jobban fájt, mint valójában, közben azonban hálát adott az égnek, hogy nem a sebébe rúgott. - Fel! - mondta Raymond. - Az embereknek más dolguk is van, mint hogy magukat cipeljék. Tudom, hogy már semmi baja. Ha mégsem áll talpra, odarugdalom az irodához. Raymond nyomatékul még egyszer belerúgott Buchananba, ezúttal sokkal keményebben. Buchanan fél térdre küzdötte magát, majd imbolyogva fölállt. Kavarogtak benne a gondolatok, mintha csak a körülöttük gomolygó füstöt akarták volna utánozni. Holly is fölállt, de csak nehezen tudta meg rizni az egyensúlyát. Rémülten nézett Buchananra, aki megpróbált vigasztaló kifejezést ölteni az arcára. Nem sikerült. Raymond mindkett jüket meglódította, majdnem megint a földre zuhantak. így terelgették ket egy faépület felé, amelyet majdnem teljesen elborított a füst. Buchanan azonban a körülöttük zajló, pezsg munkára figyelt, a siet s léptekkel mozgó munkásokra, a buldózerekre és a teherautókra, a figyelmeztet bugással meginduló darukra. A gépzúgás közepette mintha lövéseket is hallott volna, aztán hatalmas köveket pillantott meg, rajtuk si hieroglifákkal, nyilván a romokról kerültek ide. Mindenütt a romok maradványai hevertek. Egy pillanatra aztán eloszlott a füst, és megpillantott egy piramist. Ez azonban modern piramis volt, amelyet nem k tömbökb l emeltek. Széles volt és magas, teljes egészében acélból készült. Buchanan még soha nem látott ehhez hasonlót. A háromlábú gigász ennek ellenére
emlékeztette valamire: egy olajkútra. Vajon ez az, amit Drummond innen akar? -gondolta magában. De vajon miért néz ki ilyen szokatlanul ez az olajkút? Amikor odaértek a faházhoz, Raymond belökte az ajtót, majd a nyíláson betaszította Hollyt és Buchanant. Buchanan kis híján elzuhant odabent a sötétben, a szemének el bb alkalmazkodnia kellett a gyengébb fényhez, amelyet a helyiség mennyezetér l lógó, generátorról m köd lámpa árasztott. Sikerült állva maradnia, kihúzta magát. Holly odatántorgott melléje, majd fölnézett, és szembetalálta magát Alistair Drummonddal. 6 Buchanan egyetlen cikkben sem olvasta, de nem talált erre utalást az öregember életrajzában sem: mennyire képes volt uralni Alistair Drummond egy helyiséget. Vastag szemüvege mögül mélyen ül szemének átható pillantásával méregette ket. Még az elöregedett hangját is el nyére tudta fordítani. Rekedt volt, de fenyeget . - Isten hozta, Mr. Buchanan! - mondta. Megdöbbent volt a hatás. Honnan tudta meg a nevem? - csodálkozott Buchanan. Drummond összehúzta a szemét, aztán Hollyra nézett. - Üdvözlöm, Mis McCoy! Remélem, Raymond gondoskodott a kényelmér l idefelé jövet. Senor Delgado, örülök, hogy önt is itt láthatom. -Amilyenformán a tudomásomra hozták a dolgot, úgy éreztem, nincs más választásom. - Természetesen van választása - felelte Drummond. - Vagy börtönbe kerül, vagy ön lesz Mexikó következ elnöke. Melyik a vonzóbb? Raymond becsukta az ajtót a hátuk mögött. Most megint kinyílt, beözönl n ismét a kinti zaj. Egy poros farmert visel n jelent meg, a hóna alatt papírhengerekkel, amelyekr l Buchanan gyanította, hogy tervek lehetnek. - Most ne zavarjon, az istenit! - csattant föl Drummond. A n döbbenten nézett rá. Kihátrált a helyiségb l és megint becsukta az ajtót. Drummond a figyelmét megint Delgadóra irányította. - Sokkal el bb vagyunk, mint számítottam. Holnap reggel már megkezdhetjük a szivattyúzást is. Ha visszatér Mexikóvárosba, azt
akarom, hogy megtegye a szükséges lépéseket. Mondja meg az embereinek, hogy minden készen áll. Nem akarok problémát. Mindenki megkapta a pénzét, ezért nem kérek mást, csak együttm ködést. - Azért hozatott ide, hogy közölje, amit amúgy is tudok? - Nem, hanem hogy lássa, miért adta el a lelkét - felelte Drummond. Nem jó az, ha az ember nem szembesül közelr l a b nével. Különben még hajlamos lenne megfeledkezni a megállapodásunkról. És azt is szeretném, hogy a saját szemével lássa, mi történik két másik kedves vendégünkkel. - Ekkor korát meghazudtoló fürgeséggel odafordult Buchananhoz és Hollyhoz. -Mennyit tudnak? - Ezt találtam a szett-táskában - szólalt meg Raymond, és letette az asztalra a videokazettát. - Ejnye-bejnye - szólalt meg Drummond. - Még Delgadónál megnéztem, mi van rajta. - És? - Bár szemcsés egy kicsi!, Delgado alakítását azért maradéktalanul élvezetesnek kell mondanom. Minden alkalommal leny göz - felelte Raymond. - Akkor többet tudnak, mint kéne - jegyezte meg Drummond. - Nézze, nekünk ehhez semmi közünk - mondta Buchanan. - Ebben tökéletesen igaza van. - Engem nem érdekel az olaj, és az sem, hogyan bünteti meg Delgadót - folytatta Buchanan. - Én kizárólag csak Juana Mendezt akarom megtalálni. Drummond fölhúzta bozontos szemöldökét. - Hát ebben nincs egyedül. Farkasszemet néztek egymással, aztán Buchanan el tt hirtelen megvilágosodott, mi történhetett. Juana elvállalta Drummondnak, hogy eljátssza Maria Tomezt. De néhány hónap elteltével úgy érezhette, hogy csapdába került, vagy lehet, hogy egyszer en csak megundorodott az öregembert l. Felrúgta a megállapodást és megszökött. Mivel nem akarta kockáztatni, hogy fölhívja Buchanan nökeit, talán mert t lük is tartott, és nem akarta, hogy más is megértse, ezért küldte a titokzatos üzenetet Buchanannak, az egyetlen embernek, aki ezt megfejthette. Id közben Drummond emberei mindent elkövettek, hogy megtalálják, bérgyilkost bújtattak el a
házában, ketten a szülei házát figyelték és nyilván egyéb helyeket is, ahol arra számíthattak, hogy fölbukkan. Garantálni kellett, hogy nem beszél. Ha kiderül Maria Tomezr l az igazság, Drummond nem tudja tovább a kezében tartani Delgadót. Delgado nélkül pedig Drummond nem tudta volna véghezvinni ezt a tervét itt. A mexikói olajipart még a harmincas években államosították. Idegeneket nem engedtek olyan befolyáshoz jutni, mint amilyenre Drummondnak szüksége volt. Az, hogy a helyszín egyben régészeli érték is, csak fokozta a probléma politikai érzékenységét, bár a dolgok állását tekintve Drummond túltette magát ezen: egyszer en és obszcén durvasággal leromboltatta a romokat. Ha Delgado lesz Mexikó következ elnöke, felhasználhatja a hatalmát a megfelel politikusok körében. Zárt ajtók mögött megegyeznek Drummonddal. A lel hely feltárása és kiépítése fejében Drummond titokban hozzájut ahhoz a hatalmas profithoz, amelyet még az államosítás el tt a nemzetközi olajcégek húztak Mexikóból. De nemcsak err l van itt szó, ezt Buchanan érezte. Volt itt még valami más is, valami távolabbi cél, de Buchanan a saját b re megmentésével volt elfoglalva, nem volt ideje a helyzet értelmezésére. - Tudja, hol van Juana Mendez? - kérdezte Drummond. -Amennyire tudom, itt dolgozik az olajkutaknál. - Ezt az arcátlanságot! Maga tényleg a Különleges Osztag büszkesége - mondta nevetve Drummond. Ez az elszólás meglepte Buchanant, de aztán mindent megértett. - A kocsi, amelyet New Orleansban béreltem, és amellyel eljutottam San Antonióba. Drummond bólintott. - A saját nevére szóló hitelkártyával bérelte. - Nem volt más választásom. Csak ez az egy hitelkártyám volt. - Én viszont valamelyes el nyhöz jutottam - magyarázta Drummond. Amikor az embereim látták magát megérkezni a Mendez-házhoz, a rendszám alapján azonosítottuk, kicsoda maga. Azonosítani, hogy kicsoda, ismételte meg magában Buchanan. Annyi év után, amelyet úgy vészeltem át, mint másvalaki, most valószín leg a saját személyazonosságom mialt fogok elpusztulni. Totális kimerültséget érzett. Fájtak a sebei. Egyre vadabbul lüktetett a halántéka. Nem volt már semmi energiatartaléka. Aztán Hollyra pillantott, észrevette rémült tekintetét, és a mantra
megint kitöltölte minden gondolatát. Életben maradni, Hollyt megmenteni, Hollyn segíteni... - Maga taktikai man verekkel foglalkozó kiképz mondta Drummond. Buchanan megfeszült. Kiképz ? Ez azt jelenti, Drummond nem tudta felfedni az igazi kilétét. Drummond folytatta: - Juana Mendezzel Fort Bragg-ben találkozott? Buchanan kétségbeesetten próbálta megtalálni a helyzetének megfelel szerepet. - Igen. - Hogyhogy? Hisz a katonai elhárításnál dolgozott. Mi köze van ennek a...? Buchanannak hirtelen eszébe villant a keresett szerep - élete legmerészebb szerepe: saját maga. - Nézze, én nem kiképz vagyok, és Juana is csak álcázásból szolgált a katonai elhárításnál. Drummond láthatóan meglep dött. - Azért keresem Juana Mendezt, mert kaptam t le kódnyelven egy lapot, hogy bajban van. Azért kellett kódot használnia, mert én valójában nem létezem. Én ma is egy olyan különleges alakulatnak vagyok a tagja, amelynek Juana is tagja volt. és amely annyira titkos, mintha szellemek irányítanák. Magunkra vagyunk kénytelenek vigyázni: és ez vonatkozik az egykori tagokra is. Amikor megkaptam a segélykér lapot, az egységem elküldött, derítsem ki, mi történt Juanával. Rendszeresen jelentenem kell nekik. A központnak pillanatnyilag sincs fogalma, merre van Juana Mendez, azt azonban tudják, jártam Cuernavacában, és Delgado meg maga után nyomozok. Persze azt nem tudják, hogy itt vagyok, de kiderítik, ha beszélnek Delgadóval. És ki fogják kérdezni. És akkor maga lesz a célpont, és biztosíthatom, ezek az emberek nem ismernek se istent, se embert. Ha nem találnak meg, elpusztítják magát. Ne feledje a szavam - ebben a pillanatban Holly McCoy és én vagyok a legnagyobb érték a maga kezében. Drummond felsóhajtott. Az épületen kívül, a dübörg motorzaj ellenére Buchanan úgy vélte, újabb lövéseket hallott. - Ahhoz képest, hogy a pillanat nyomása alatt eszkábálta össze ezt a történetet, egészen jó tárgyalási pozíciót épített ki magának - jegyezte meg Drummond. - Gy jt vagyok, ezt ugye tudta? így jutottam idáig.
Az újságírók - itt Holly felé biccentett - állandóan azt firtatják, mi motivál. Magának mi a véleménye, Miss McCoy? Látható rettegése ellenére Hollynak sikerült megszólalnia: - A hatalom. - Ez csak részben igaz. És csak nagyon primitív szinten. Az vezet, az tart életben, hogy egyszeri és megismételhetetlen unikum legyek. Egyedi dolgokat birtokolni, egyedi helyzetekbe kerülni, egyedi embereket kézben tartani. A Yucatán iránt is a gy jtési szenvedélyem miatt kezdtem érdekl dni. Három évvel ezel tt egy ember nagy érték tárgyat ajánlott megvételre, egy maja könyvet. Úgy nézett ki, mint egy kisebb tangóharmonika. A történészek ezt kódexnek nevezik. Amikor a spanyolok elfoglalták ezt a vidéket az 1500-as években, ki akarták pusztítani a kultúrát, amelyet itt találtak, és a helyére a sajátjukat akarták állítani. Vallási fanatizmusukban fölgyújtották a könyvtárakat. Állítólag csak három hitelesnek tekintett kódex maradt fenn. A negyedik hamisítvány volt. Egy ötödik is létezik azonban. Hiteles és az én tulajdonomban van. Abszolút egyedi abban is, hogy míg a többi felsorolásokat tartalmaz csupán, az enyém érdemi információkat. Ezt akkor, amikor megvettem, természetesen nem tudtam. De megvettem azért, mert módom volt rá és nem akartam, hogy más tulajdonába kerüljön. Természetesen szerettem volna tudni, mit jelentenek ezek a maja szimbólumok, ezért felfogadtam a világ legnevesebb majaszakért it. Úgy is mondhatja, hogy birtokoltam ezeket a szakembereket. Felfedeztem, hogy a szöveg egy hatalmas olajmez t ír le ezen a területen. A maják a sötétség istenér l, a fekete víz istenér l beszéltek. El ször képes beszédre gyanakodtam, de aztán rájöttem, hogy szó szerint kell mindent érteni. A szöveg hangsúlyozta, hogy az isteneket templomok és piramisok tartják kordában. Viszont a leírás nem illett rá egyetlen ismert romra sem. Az év elején fedezték fel ezeket a romokat, hála a m holdról készült felvételeknek. És mivel Delgadót a markomban tartottam, megszerezhettem ezt a területet, idehozhattam az embereimet, lezárhattam a környéket és kutathattam. - Eközben lerombolta a romtemplomot és a piramisokat - Szólt közbe Buchanan. - Erre elkerülhetetlenül szükség volt. - Drummond megvonta a vállát. - Egyébként nekem megadatott, hogy lássam ezeket a romokat. Érdekel engem, hogy más is lássa? Nem akartam addig fúratni, míg
meg nem szereztem a teljes bizonyosságot. Kiderült, hogy pontosan a megjelölt helyen szivárog az olaj. A piramis alatt. A piramist azért emelték fölé, hogy kordában tartsák az istenséget. De az egyediség nem ér véget ezzel. Az olaj önmagában semmit nem jelent a Yucatánfélszigeten, ha az ember nem tudja kitermelni. A talaj annyira labilis, hogy a hagyományos felszerelés itt használhatatlan. Ezért nem is kutatott itt senki olaj után. A rendszeres földrengések úgyis romba döntenék a kutakat. Az én felszerelésem azonban szintén egyedi. Rugalmasnak tervezték, hogy ellenálljon a rengéseknek. Most, hogy ez megvan, a geológusok már olyan helyeket is föltárhatnak, amelyekre eddig nem is gondoltak. Természetesen nem kis összeget kell majd nekem fizetniük, hogy használhassák az általam konstruáltatott gépezetet. De kétlem, hogy valaha is sikerül ilyen gazdag olajmez re bukkanniuk. Csak a kuvaitihoz hasonlítható, jóval felülmúlta minden várakozásomat. És ez az, ami igazán egyedivé teszi ezt a helyzetet. Kitermeljük innen az olajat, de nem fogjuk felhasználni. Buchanan meglepett képet vághatott, mert Drummondnak fölcsillant a szeme. - Úgy bizony, nem használjuk föl. Ha egyszerre ennyi olajat dobnánk piacra, azonnal lemenne az olaj ára. Az olajtermel országokra nézve ez katasztrófa volna. Amikor Delgadóból elnök lesz, megengedi nekem, hogy tárgyalásokat kezdjek az olajtermel országokkal annak érdekében, hogy Mexikó mennyit kér azért, hogy ez az olaj ne kerüljön piacra. A határ a csillagos ég. Ennek az lesz a következménye, hogy kevesebb olajat fognak fogyasztani a világon. Ebben az értelemben azt is mondhatja, hogy környezetvéd vagyok és emberbarát. - Drummond szemében gúnyos fény gyúlt. - Vagy talán mondhatjuk azt is, hogy zsebre vágja a világot - jegyezte meg Buchanan. - Most éppen arról van szó, meg tud-e gy zni arról, hogy érdemes magát is begy jtenem afféle trófeaként. -Drummond odabiccentett Raymondnak. - Tudja meg, nem hazudott-e, amikor a titkos alakulatról beszélt. 7 Alacsonyan járt a nap, ami csak vészjóslóbb látvánnyá varázsolta a környék felett terjeng füstfelleget, Buchanan köhögni kezdett, amikor Hollyval együtt kilökték ket az ajtón, és odaterelték ahhoz a
részhez, amelyet Drummond parancsa értelmében érintetlenül hagytak az épít k. - íme a labdatér - szólalt meg Drummond. Itt már nem volt akkora a füst, Buchanan tehát szemügyre tudta venni a harminc méter hosszú és nyolc méter széles, füves játékteret. Minden oldalról öt méter magas fal határolta, ennek tetején voltak egymás fölött a sorok, ahonnét a néz k figyelhették a játékot. Drummond felment a lépcs n, mögötte Delgado és Holly, reivel. A lány rosszul volt a félelemt l. A bilincset már levették a kezér l. Idegesen dörzsölgette a csuklóját. Buchanan is ezt tette, megpróbálta serkenteni a vérkeringést zsibbadt kezeiben. Átjárta az izgalom, ahogy a pálya falait borító hieroglifákra pillantott és a k be vésett képekre. - Elképeszt en jó a játéktér akusztikája - szólalt meg Drummond, amikor fentr l lepillantott Buchananra. -Nem emelem meg a hangom és mégis, mintha mikrofonba beszélnék. A gépzúgás, az id nként felhangzó lövések ellenére Buchanan valóban jól értette Drummond szavait. A recseg öreg hang mintha visszhangzott volna az építmény minden pontja fel l. - A játék neve pok-a-tok - magyarázta Drummond. -Ha szemügyre veszi a faliképet itt alattam, láthatja, hogyan játszották annak idején a maják. Nyersgumiból készült labdát használtak, amelynek durván akkora lehetett a mérete és a súlya, mint a mai medicinlabdának. A játék célja a labda átjuttatása a függ leges k karikán, amelyet itt lát, ezen az oldalon. A pálya végén van egy ugyanilyen, nyilván oda meg az ellenfélnek kellett eljuttatnia a labdát. A régi maják számára a poka-tok nem egyszer sport volt. Számukra ennek fantasztikus politikai és vallási jelent sége is lehetett. A hitviláguk szerint az a két istenség, akikt l magukat származtatták, úgy jutott ehhez a lehet séghez, hogy a többi istent legy zte ebben a játékban. Bizonyítékunk van rá, hogy közrend ek még csak nem is nézhették a játékot. Csupán a papok, a nemesség és a király családja lehetett jelen. Azt is bizonyítottnak vehetjük, hogy ez a játék el zte meg az emberáldozatot is, s a játékosok rendszerint a folyul ejtett ellenséges törzs tagjai voltak. - A tét pedig élet vagy halál. - Raymond hangja olyan er vel cs váratlanul szólalt meg Buchanan háta mögött, hogy Buchanan megpördült.
8 Amit megpillantott, attól megdöbbent. Agya kizökkent az egyensúlyából. Kételkedett saját épelméj ségében. Egy pillanatra azt hitte, hallucinál, hogy a kimerültsége, többszöri agyrázkódása miatt eltorzult formában érzékeli a világot. De Raymond el lépett a ködszer füstfüggöny mögül, amelyet vörösre festett a lemen nap fénye. Buchanannak kényszerítenie kellett magát, hogy amit lát - legyen az bármennyire groteszk -, az a valóság. Raymond majdnem teljesen meztelen volt. Derekát és lágyékát vastag rdarabok fedték. Ugyanilyen „páncélzat" védte a vállát, könyökét és a térdét. Különben teljesen fedetlen volt a teste, mellbimbója is szabadon volt. Duzzadó izmai elárulták, hogy naponta több órát tölt testépítéssel. Buchanan, akinek kiváló volt a kondíciója, miel tt mexikói megbízatására utazott volna, kimerült a hosszú utazgatásban, a különböz sérüléseit l, ideje sem volt edzésre. Egyszóval nem volt csúcsformában. Raymond b rpáncélja önmagában is elég groteszk látvány volt. De a szürreális látványt csak fokozta a csillogó, színes tollakkal díszített sisak, mintha nem is a füstb l lépett volna el , hanem az id k homályából. A kezében nagy labdát hozott, amelyet ledobott a földre. A tompa puffanás elárulta, milyen komoly lehetett a súlya. Odahajított egy páncélt Buchanan lába elé. - Vetk zzön le és vegye ezeket magára! - Ha hülye leszek - felelte Buchanan. Raymond fölkapta a labdát és odahajította Buchanannak, aki félreugrott, de kés n, mert még mindig nem múlt el a drog bénító hatása. A karjában, amelyet a labda csak súrolt, döbbenetes fájdalmat érzett. - Vegye föl magára a b rpáncélt, különben fél percig sem állja a játékot - mondta Raymond. Buchanan lassan engedelmeskedett, közben gondolkodott, fölmérte a helyzetet. Hollyn látta, hogy még jobban meg van rémülve. Buchanan azon törte a fejét, vajon hogyan tudnának mindketten megszökni innen, de semmilyen terv nem jöhetett szóba, hisz Hollyt automata fegyverekkel fölszerelt rök vigyázták. Lelövik, mire fölmászna
hozzájuk a k falon. Buchanan mezítelen b re megborzongott, bár minden tagját verejték borította. Magára csatolta a b rpáncélzatot. - Magam terveztem - magyarázta Raymond -, a falon látható reliefek alapján. - Buchanan balja felé mutatott, a fal tetején lév k karika alá. - Ez a kép különösen megragadta a fantáziám. Buchanan arra pillantott, egy pillanatig valóban azt hitte, hogy - a tollfejdíszes harcos alakjában - Raymondot látja. - Amikor el ször beléptem a labdatérre - folytatta Raymond -, úgy éreztem, hazajöttem. Mintha már jártam volna itt, mintha már játszottam volna ezek között a falak között. Buchanan egyre csak nézte a doborm vet. Döbbenten ismerte föl, hogy a harcos levágott emberi fejet tart a magasba, amelynek nyakából csorog a vér. - Mondtam, hogy a tét: élet vagy halál - folytatta Raymond. - A vesztes díja a halál. És a gy ztes? Az díja nem csupán az élet, de neki kell a hóhérnak is lennie. - Mir l folyik itt a szó? - kérdezte Buchanan. - Azt akarja nekem mondani, ha nyerek, szabad vagyok? A háttérb l csak a nehézgépek zúgását lehetett hallani. - Gondolhattam volna - szólalt meg ismét Buchanan. - Én már eleve vesztes pozícióból indulok. - Lehet, hogy ez volt az si maják idejében is - szólalt meg Drummond kásás hangja a háta mögött. - Mit akar ezzel mondani? - Egyes majaszakért k szerint nem a vesztest ölték meg, hanem inkább a gy ztest. - Ez teljesen abszurd - mondta Buchanan. - Ki akart volna akkor játszani? - Raymondnak is ez a véleménye - felelte az öregember. - De az elmélet támogatói szerint olyan dics séget jelentett a gy zelem, hogy a gy ztest egy szintre helyezte az istenekkel. Tehát a következ logikus lépés az volt, hogy feláldozzák a gy ztest: így elfoglalta a neki járó helyet az istenek soraiban. - Ez úgy hangzik, hogy az igazi nyertesek a néz k lehettek. - Igen - felelte Drummond. - Mondtam magának, hogy kedvelem az egyedi dolgokat. Abban az élményben lesz részem, hogy láthatok
valami nagyon ritka dolgot. Ötszáz év után el ször megint játsszák a pok-a-tokot. Kizárólag az én szórakoztatásomra. - És hogy fogja ez bizonyítani, hogy valóban azokkal a különleges alakulatosokkal dolgozom, akik rövidesen itt lesznek és keresnek? Vallanom kell, különben lenyisszantják a fejem? - Ó, én úgy vélem, olyan fájdalmas élményekben lesz része a játék el rehaladtával, hogy el fogja mondani az igazat - felelte Drummond. - De engem nem maga, hanem sokkal inkább Miss McCoy érdekel. Gyanúm szerint, amit látni fog, arra indítja majd, hogy bizonyosan elmondja az igazságot. Annak fejében, ami magával történni fog. - Ezzel nem jut semmire - mondta Buchanan. - Ez a firkászlány nem tud semmit az alakulatomról. - Talán valóban nem. Rövidesen kiderül. Raymond, felkészült? 9 Buchanant olyan er vel vágta hátba a labda, hogy a k padlóra zuhant és álláról lejött a b r. Ha nincs rajta a b rpáncél, gyanította, hogy a bordája is eltört volna. Leveg után kapkodott, igyekezett nem figyelni a fájdalomra, lábra állt és odarohant a labdához. Raymond már egy pillanattal korábban odaért. Buchanan a könyökével próbálta meg félreütni Raymond fejét. Mire Raymond magához tért, Buchanan már fölkapta a labdát - meglepte a súlya - és ellenfeléhez vágta. A labda a combján érte Raymondot, aki felnyögött, aztán a labda lehuppant a földre. - Nem, nem és nem - szólt közbe Drummond. - A játék lényege az, hogy áthajítsák a labdát a k karikán és nem az, hogy kiüssék vele az ellenfelet. - Miért nem akkor szólt, amikor Raymond megdobott a játék elején? Mi a fenére volt ez jó? - Hogy magamra vonjam a figyelmét - felelte Raymond. - És hány ponttal lehet itt gy zni? - Hát, ez bizony probléma. - Gondoltam. - Nem, félreért - mondta Drummond. - Tudja, az a helyzet, hogy nem tudja senki, hány pont elég a gy zelemhez. Ez a szabály nem maradt fenn a századok során. Improvizálnunk kell. - Tíz - javasolta mosolyogva Raymond. - Tíz micsoda? - kérdezte dühösen Buchanan. - Azt mondja, hogy
tízpontos különbséggel kell gy zni? Mondja már, az istenit! - Nem, hanem aki el bb bedobja tízszer. - És aztán? Aztán mi lesz? - Ez attól függ, milyen válaszokat kapok magától és Miss McCoytól felelte Drummond. Buchanan minden el zetes figyelmeztetés nélkül nekiiramodott, fölkapta a labdát és a karika felé hajította. Amikor meglódította a labdát, Raymond a vállával megemelte Buchanan karját, és megtaszította. Buchanan szabályosan felken dölt a k falra. Felnyögött, megpördült és meglökte Raymond mellét a labdával. Aztán a labdával a kezében továbbpördült, miközben Raymond még az egyensúlyát akarta visszaszerezni. Buchanan megtorpant a karika alatt, meglódította a labdát, és izgalmában nekilódult a szíve, amikor látta, hogy az átrepül a karika közepén. Raymond hátba vágta Buchanant, az megint el rezuhant, álla ismét a padozalot érte. Jézus, a fejem, villant át Buchanan agyán. Vigyáznom kell a fejemre! Fölállt, letörölte a vért az álláról, és Raymondra pillantott. - Nem, nem és nem - kiáltott föl ismét Drummond. - Nem a szabályok szerint csinálta. - Mondja ezt inkább Raymondnak! - kiabált vissza Buchanan. - Én dobtam keresztül a karikán a labdát. - De nem szabályosan! - Mir l beszél már megint? - Nem szabad a kezét használnia! - Hogyhogy nem? - Nem ismerünk sokat a játékról. - Drummond széles taglejtéssel magyarázott. - Ezt azonban bizonyosan tudjuk. A labdát természetesen a kezünkkel vesszük föl a földr l, de mozgásba hozni feltehet en az alkarral, a vállal, a térdünkkel, és a fejünkkel lehet. Buchanan önkéntelenül is összerándult, amikor arra gondolt, hogy a súlyos labda a fejére zuhanhat. Talán meg is ölné. - A szabályok megszegéséért büntet t kap. Egy pontot levonunk. Magának tehát tizenegyet kell dobnia, míg Raymondnak csak tízet. Hacsak is meg nem szegi a szabályokat. - Hát persze. Csak valahogy az az érzésem, hogy játék közben találja ki a szabályokat, én meg még azokat is megszegem, amelyek
nincsenek is kitalálva. - Csak játssza a játékot! - mondta Raymond. Miel tt Buchanan reagálni tudott volna, Raymond megiramodotl, fölkapta a labdát, a leveg be hajította, majd a visszahulló labdát alkarjával kecsesen átütötte a karikán. A labda nagyol huppanva érkezett Buchanan lába elé. - Raymond, az az érzésem, hogy maga nem keveset gyakorolt. - Ez sportszer megjegyzés volt - mondta Drummond. - Szeretem, ha valaki méltósággal veszít. - De fogadok, hogy jobban szereti a gy zteseket. - Akkor kedveltesse meg magát jobban - felelte Drummond. Nyerjen! Buchanan fölkapta a labdát, de alig szorította a melléhez, Raymond felugrott, és két lábbal kirúgta alóla a lábait. Hanyatt esett, zuhanását csak fokozta a nehéz labda. Megint hálás volt a b rpáncélnak, hogy nem ütötte meg jobban magát. De még így is görcsbe rándult a Cancun-ban eltalált válla, a súlyos labda meg mintha kipréselte volna bel le a leveg t. Raymond kikapta a labdát a kezéb l, fölhajította, s mint az el bb, alkarjával átütötte a karikán, így újabb pontot szerzett. - Igen, maga valóban gyakorolt. - Ahogy Buchanan lábra állt, érezte, hogy kezd a teste megmerevedni. - Ez egyáltalán nem vicces - jegyezte meg Drummond. Próbálkozzék keményebben! A vártnál korábban, Buchanannak sikerült felkapnia a labdát, úgy tett, mintha a karika felé iramodna, valójában azt várta, hogy Raymond kitámad rá, és amikor a férfi valóban megindult, Buchanan megpördült. A labdát a melléhez szorítva kikerülte Raymondot, közben a könyökét annak bal veséjébe vágta. Raymond összegörnyedt. Buchanan azonnal a karika felé indult, majd háttal feléje megállt, figyelte, mit csinál Raymond. Aztán megkockáztatott fölfelé egy pillantást, és röplabdáshoz ill mozdulattal alkarral átütötte a feje fölött a labdát. Elégedett sóhajjal konstatálta, hogy az átrepült a karika közepén. - Szépen felépített támadás - jegyezte meg Drummond. - Látszik, hogy tapasztalt kosárlabdázó. De ebben a játékban sok van a
röplabdából és az európai futballból is. Azokkal hogy áll? Egy pillanatig terelték csak el a figyelmét, de ennyi is elég volt, hogy Buchanan érezze, kimegy bel le a szusz, mert Raymond leszegett fejjel a gyomrába rohant és feldöntötte. Buchanan kapkodta a leveg t, ahogy talpra állt, közben azonban Raymond szerzett egy újabb pontot. - Mi a neve a maga különleges alakulatának? - kérdezte Drummond hirtelen. - Annak a misztikus csapatnak, amelyik állítólag úton van a maga kiszabadítására, és hogy engem megbüntessen. Buchanan fölegyenesedett, letörölte az álláról a vért és hunyorogva figyelte Ray mondót. - Kérdeztem magától valamit - szólalt meg Drummond. - Mi a neve az egységének? Buchanan úgy tett, mintha a labda felé lódulna. Raymond megpróbálta feltartóztatni. Buchanan kicselezte, aztán az ellenkez irányból támadt Raymondra, miközben megint belekönyökölt a férfi bal veséjébe. Az újabb ütés nyomán a férfi felnyögött, kezével eleresztette a labdát, amelyet Buchanan azonnal megragadott és nekikészült az újabb ütésnek. Aztán a fájdalomtól könny szökött a szemébe, amikor Raymond hátulról elkapta és lerántotta. Nem hátra, hanem d reesett, borzalmasan tisztán érzékelte maga alatt a labdát, majd Raymond súlyát, ahogy ráesik. A labda a gyomrába présel dött, és egy szörny séges pillanatig nem kapott t le leveg t. Aztán Raymond fölállt, Buchanan félregördült a labdával, miközben tisztában volt azzal, hogy megsérült a hasa - s t rosszabb: az oldalán lév seb kinyílt. Raymond megint kikapta a kezéb l a labdát, és minden különösebb er lködés nélkül elhajította, ezzel megint csak pontot szerzett. A labda hangos csattanással ért földet. A nehézgépek hangja még mindig er s volt a háttérben. A t z is pattogott. Újabb lövések hangját sodorta feléjük a szél a fák közül. A lenyugvó nap fényét l vörösre festett füst ott gomolygott a labdatér felett. Drummond köhögött. Tele lett a szája váladékkal. Köpött, aztán végre meg tudott szólalni: Er lködjék egy kicsit! Mi a neve a különleges alakulatnak, amelyikben szolgál?
Buchanan fölállt, merev volt, kimerült, minden tagja fájt. Ha élve akar innen Hollyval kikerülni, akkor meg kell gy zze az öregembert, hogy nem éri meg megölnie a túszait. - Név, rang, azonosítási szám - mondta. - El bb kerülök pokolra, semhogy titkos információkat adjak ki magának. - Akkor maga még nem ismeri a poklot - jegyezte meg Drummond. Még egyszer, mi a neve a titkos alakulatának? Buchanan fölkapta a labdát. Bár már minden mozdulat rettenetes kínokkal járt, nem volt szabad feladnia. Nem volt szabad arra gondolnia, hogy jobb oldala nyirkos-ragacsos a b rpáncél alatt. Le kellett gy rnie a fájdalmat. Raymond odarohant, megpróbálta kiszedni a kezéb l a labdát. Buchanan védekezésül rúgott: sípcsomja Raymond védtelen mellkasán landolt. A férfi összegörnyedt, és szabályosan a leveg be emelkedett a rúgás erejét l. Oldalra esett, a hátára pördült, aztán pördült tovább, majd fölpattant, és alkarjával olyan er vel vágott Buchanan arcába, hogy annak összekoccantak a fogai. Buchanan egy pillanatra nem látott semmit, hátratántorodott. Raymond újra ütött, most már vér is folyt. Buchanan elködösödött aggyal várta a harmadik ütést, kezét arca elé tartotta, kilépett oldalra, de alig látott valamit. - Hogy hívják az alakulatát? - kérdezte ismét Drummond. Raymond megint ütött, ezúttal Buchanan szájára. Aztán hirtelen Buchanannak nem volt hová hátrálnia. Nekilökték a labdatér k falának. Elhomályosult tekintettel látta, hogy Raymond megint ütésre emeli a kezét. - Az alakulata nevét! - kiabálta Drummond. - Sárga Gyümölcs - csúszott ki Holly száján. - Sárga...? - Drummond láthatóan meglep dött. - Az alakulata nevét akarta! Most már tudja! - Holly hangja elcsuklott a rémülett l. - Hagyják abba! Nem látják, hogy vérzik? Nem látják, milyen fájdalmat okoznak neki? - Ez a lényege a dolognak. - Raymond racvani megütötte Buchanant. Buchanan térdre rogyott. Folytasd, Holly! Buchanan er lködött,, hogy újra lásson. Az istenit, folytasd! Verd át ket! Sárga Gyümölcs! A lány nem mondta meg, hogy a Scotch Szódával
kommandóban van, hanem olyan szervezetet említett, amelyik már nem m ködik. Azt csinálja, amire Buchanan tanította még az elején. Ha sarokba szorítanak, mondj igazat, de csak annyit, amennyi hasznos. A lényeget azonban hallgasd el! - És pontosan mi ez a Sárga Gyümölcs? - kérdezte Drummond. - Ez titkos katonai alakulat, amely biztonsági és hírszerz munkát végez más különleges egységeknek. - Holly hangja most is remegett. - És maga ezt honnan tudja? Nemrég Buchanan még azt mondta, hogy maga csak lényegtelen dolgokat ismer. - Mert épp egy ilyen sztorin dolgozom. Egy éve végzek kutatást a tárgykörben. Buchanan az egyik vonal. Nem lennék itt, ha nem próbáltam volna meg a közelébe férk zni, mert reméltem, többet is ki tudok bel le szedni, mint amennyit az elején mondott. - És sikerült? - Annyit nem, amennyi magának elég lehetne. Az istenit, nekem ehhez az egészhez semmi közöm. Hagyjon elmenni! Jézusom, mondja meg neki, amire kíváncsi, Buchanan ! Hátha így elenged. - Igen - mondta Drummond -, fogadja meg a lány tanácsát, és mondjon el szépen mindent! Buchanan lehajtott fejjel térdelt. Letörölte a vért a szájáról és bólintott. Hirtelen gyomorszájon vágta Raymondot, aki összegörnyedt, ekkor Buchanan megint ütött, ezúttal az állcsúcsra. Raymond szeme összeakadt és hanyatt esett - tollakkal ékesített sisakja messze gurult. Buchanan nagy nehezen talpra állt. Ha használhatta volna a különlegeseknél tanult kézitusa-ismereteit, akkor semmibe sem került volna elintéznie Raymondot. De nem egy kézitusát kellett megnyernie. Hanem a játékot. Különben Drummond feldühödne, és esetleg azonnal kivégeztetne t is meg Hollyt is. És egyébként is Buchanannak kétségei voltak afel l, hogy a pok-a-tok szabályaiban helye lett volna a karaténak is. Viszont legalább átmenetileg sikerült kikapcsolnia Raymondot, aki még mindig ott hevert eszméletlenül a kövön. Buchanan felkarjai közé vette a labdát. A karikát méregette, arra várt, hogy kitisztuljon a látása, majd elhajította a labdát. Összerándult a gyomra, amikor a labda visszapattant a földre a karika oldaláról. A kurva életbe, szitkozódott magában. Kitörölte szeméb l a
verejtéket, megpördült, hogy megnézze, nem tért-e magához Raymond, de az még mindig a hátán feküdt. Ezután fölnézett Hollyra. - Te büdös kurva! - kiáltotta. - Mindvégig kihasználtál! Csak a sztori miatt voltam érdekes neked! - Úgy van! - kiabált vissza a lány. - Miért, azt képzelted, hogy belezúgtam a két szép szemedbe? Kapj a fejedhez és nézz a tükörbe! Nem akarom megöletni magam miattad! Az istenért, mondd már el neki, amit akar! Buchanan a karika felé fordította a fejét, felhajította a labdát, amely ezúttal keresztülrepült a karikán. - Mondjam el, amire kíváncsi? - Buchanan egyre dühösebben nézett a lányra. - Meg is mondom, te kurva! Hogy mentsem a b röm. Az én röm, érted? Te vagy a veszélyes a számára, nem én. Te vagy a kurva firkász! Én katona vagyok. Tudom tartani a szám. Buchanan megint felütötte a labdát, amely „csont nélkül" ért át a túloldalra. - És megnyerem ezt a kurva játékot is! - Hogy mentsd a magad b rét? - Holly elsápadt, ha egyáltalán még el tudott jobban sápadni. - Hé, együtt csináltuk a dolgot! - Tévedés. Buchanan megint keresztüldobla a labdát. De káromkodott, meri a karika bels peremér l visszapattant. - És maga is nagyon téved - szólalt meg Raymond váratlanul. Buchanan megfordult és ránézett. Raymond fölállt. A vér patakzott a szájából, rácsöpögött a rpáncélra. - Nem fogja megnyerni ezt a kurva játékot. Meglódult a labda felé. Buchanan utánavetette magát. És elcsúszott. Túl sokáig állt egy helyben. Felszakadt sebéb l szivárgott a vér, végigcsorgott az oldalán és szabályos pocsolyává állt össze a lába alatt. Bár valahogy visszanyerte az egyensúlyát, és végül is nem esett el, annyi id t vesztett, hogy Raymond áthajította a labdát a karikán. Majd szempillantásnyi szünet nélkül nekitámadt Buchanannak. Az azonban kikapta a labdát a kezéb l, és megütötte vele támadójának vállát. Raymond felnyögött és hátratántorodott, közben Buchanan a karika felé ütötte a labdát. Fellélegzett, amikor látta, hogy érinti a
karikát. De a labda megint nem jutott át a túloldalra, a peremr l visszapattant. Jézusom! Buchanan nekiiramodott, közben felugrott. De nem érte el a labdát id ben. Karja helyett a vállára hullott, így azzal próbálta elütni. De a labda megint visszapattant. Buchanan viszont most felkészült a hárításra. Amikor visszaesett a földre, alkarjával elkapta a labdát és áthajította a karikán. - Bravó! - kiáltott föl Drummond. - Igen, így játszották ezt a játékot! Vállai! Kanál! Dinamikusan! - Nézd csak, kurva, hogy nyerek! - kiabálta Buchanan Hollynak. - Te leszel a vesztes! Te fogsz megdögleni! Megbánod, hogy utánam koslattál! Hogy ki akartál használni! Buchanan a következ pillanatban érezte, hogy kimegy bel le a szusz, nekivágták a falnak megint. B rpárnákkal védett alkarjával próbálta kivédeni az ütés erejét. Amikor megfordult, megint nekilökték, Raymond ezúttal a mellkasára ütött az alkarjával. Hátába belenyilallt a fájdalom, els rémületében azt hitte, bordája tört. - Kés bb vitatkozzon a n vel! - mondta Raymond. - Hogy tartja a kapcsolatot az egységével? - Pontosan - jegyezte meg Drummond. - Ezt akarom én is tudni. Vadul köhögni kezdett, ahogy elborította egy újabb füstfelh . A gépek monoton bugása nem változott, a lövések zaja azonban egyre közeledett. - Addig semmit, amíg meg nem egyeztünk! - Buchanan összerándult a mellkasi fájdalomtól. Újabb tócsa képz dött a lába mellett. Egyre gyengébbnek érezte magát, küszködve próbált koncentrálni. Élve kell megússzák a kalandot Hollyval. Játssz tovább, Holly, játssz! - Mir l akar megegyezni? - kérdezte Drummond. - Megmondom, amire kíváncsi, és hagy elmenni - felelte Buchanan. Én lemondom a riadót az alakulatomnál, maga meghagyja az életemet. Ez a ribanc viszont megkapja, amit érdemel. - Azt hiszi, egyezkedem itt magával? - kérdezte Drummond. - Hé, a maga gondja nem változott! Ha valami bajom esik, a bajtársaim magát kinyírják! - Buchanan a mellkasához szorította a karját, az éles fájdalom miatt alig kapott leveg t. - És mi lesz Juana Mendezszel? Arra számít, hogy beveszem, hogy nem keresi tovább? Vagy talán sem érdekes magának többé?
- De. - Buchananról szakadt a verejték. - miatta kerültem ide. Nem adom fel, amíg meg nem találom. Meggy zöm, hogy semmi köze ehhez a dologhoz. Azt akarom, hogy hagyja békén! És engem is. - Különösen értékes lehet a maga számára az a n . - Néhány éve el akartam venni. - Ne tedd ezt velem, Buchanan! - mondta Holly. - Ne egyezkedj a rovásomra! - Kuss legyen! Aki úgy kihasznált, mint te, az megérdemli, hogy így járjon. - Rendben van - jegyezte meg Drummond. - A n a maga dolga. De hogy tartja a kapcsolatot az egységével? Buchanan megadta a használatos rádiófrekvenciát. -Van telefon is. Közölte a számot. - Ez hazugság - szólt közbe Holly. Jól van, Holly, biztatta a lányt gondolatban Buchanan. Csináld csak! Végszavazzunk egymásnak! Ezzel id t nyerhetünk. - Hazugság? - kérdezett rá Drummond. - A frekvenciát nem ismerem, de amikor bejelentkezett, akkor nem ezt a számot használta. Az a szám... -És mondott egy teljesen más számot. - Értem - szólalt meg Drummond. - Minden jel szerint nem teljesen szinte hozzám - mondta Buchanannak. - A lány hazudik - felelte Buchanan. - Éjfélig jelentkeznem kell. Engedje, hogy a rádióját használhassam és... - Ez baromság - szólalt meg Raymond. Fölkapta a labdát, és áthajította a karikán. Aztán megint. És megint. - Maguk ködösítenek - jegyezte meg ezután Raymond. - Eljátsszak, hogy veszekednek, hátha így egy kicsit tovább életben maradhatnak. Raymond elhajította a labdát és újabb pontot szerzett. - Ezzel kilenc. Buchananra meredt. - Nem hiszek maguknak. Még egy pont, és maga meghal. Amikor Raymond nekikészült a következ dobásnak, Buchanan meglódult. Remegett az egész belseje. Mintha hirtelen szétesett volna a labdatér. A lába rogyadozott. De rohant tovább. Raymond labdája nekiüt dött a karikának. Buchanan felugrott, alkarjával még a leveg ben elérte és átütötte a
karikán. Ám amikor földet ért, kiment az er a lábából. Hirtelen tudatosult benne, hogy a gépek zúgása megsz nt. így egyre er sebben lehetett hallani a lángok pattogását, a lövéseket. Emberek ordítoztak. Buchanan megszédült. - Már csak egy - jegyezte meg Raymond. Fölemelte a labdát. - Csak egy. Buchananra meredt. - És a vesztest eléri a végzete. Elhajította a labdát. Buchanan még csak oda se nézett. Minden energiáját az kötötte le, hogy állva maradjon, hogy megvédje magát. Hirtelen kavarodás támadt odafenn, valaki fölkiáltott, valaki lezuhant. - Buchanan! - visította Holly. - Mögötted! Buchanan hátrapillantott, és látta, hogy az r leesett a tribünr l. Nem is! - tudatosodott benne hirtelen. Nem leesett, hanem lelökték! Holly lökte le. Az ötméteres zuhanástól a férfi megszédült. A földön feküdt, úgy szorongatta a lábát, mint akinek eltört. Automata fegyvere ott hevert mellette. Buchanan arra lódult, de hirtelen döbbenetes er vel a hátának csapódott a labda. Jézusom, a fejem! Majdnem a fejem kapta el! Ha ott ér, megöl! Buchanan egyre vadabb lövöldözést hallott, egyre többen ordítoztak. De nem érdekelte már más, csak Raymond, aki feléje rohant. - Vesztett - közölte, amikor megállt el tte. Kék szemében kegyetlen fény gyúlt. Mint aki elvesztette a józan eszét. - Ezzel végzek veled! Fölemelte a súlyos labdát. - így hosszabb ideig szenvedsz. A végén pedig szétzúzom vele a fejed, mint egy tojást. Buchanan megszédült, hátratántorodott. Elcsúszott á saját vérében. El bb jobbra, aztán balra d lt, közben sikerült a kezébe kaparintania az automata fegyvert. Raymond ott állt fölötte, fölemelte a kezét, hogy teljes er vel hozzávágja a labdát. Buchanan fölemelte az Uzit és célzott, majd meghúzta a ravaszt. Semmi sem történt. Beszorult a závár. Buchanan úgy érezte, a beleiben forró víz kering. Raymond fölnevetett, izmai megfeszültek, hogy a következ pillanatban
Buchanan fejéhez vágja a labdát. 10 Aztán megdermedt, teste vészjóslóan mozdulatlan lett. A tekintete üresebb lett, mint valaha, aztán üveges. Groteszk mosolya mintha rádermedt volna az arcára. Aztán a labda kihullott a kezéb l, és a háta mögött a pálya kövére esett nagy puffanással. A karja azonban még mindig a leveg be meredt. Vér buggyant ki a szája sarkából. El rebukott, Buchanan alig tudott félrepördülni el le. Amikor arccal a k re zuhant, akkor látta meg Buchanan, hogy legalább egy tucat nyílvessz áll ki a hátából. Arra kapta a fejét, ahonnan vélhet en a nyilakat kil tték, de nem látott mást, csak füstöt. Az r, aki közben i; magához tért a zuhanás okozta sokkból, el húzta a pisztolyát. Buchanan hátrarántotta az Uzi závárját, így kiszabadult a bennszorult töltényhüvely, aztán meghúzta a ravaszt - az rt rövid sorozat érte, hanyatt zuhant, a vér magasra fröccsent a mellkasából. - Holly! - ordított föl Buchanan. Nem látott senkit odafent a tribünön. - Holly, merre vagy? - Itt fenn! - Jól vagy? - Itt hasalok és halábra vagyok rémülve! - Le tudsz mászni? És hova lett Drummond? - Elfutott. - A lány fölemelte a fejét. - Amikor meglátták... Jóságos Isten! - Buchanan háta mögé mutatott. Buchanan lövésre emelt fegyverrel pördült arrafelé, és hunyorogva nézett a pálya végében kavargó füst felé. Attól rettegett, hogy bármelyik pillanatban nyílzápor érkezik onnan. Mozgásra lett figyelmes. Ujja ráfeszült a ravaszra. El bb csak árnyak, aztán emberek bukkantak el a füst mögül. Buchanan hátán végigfutott a hideg. Nem sokkal el bb, amikor megérkezett Raymond a b rpáncélban és a tollas sisakban, az volt az érzése, hogy nem csupán a füstb l lép el , hanem a múltból is. Most ugyanezt érezte, ám ezek az alakok valóban maják voltak. Alacsonyak, soványak, fekete hajuk egyenes, b rük sötétbarna, fejük
kerek, arcuk széles, szemük mandulavágású. Raymondboz hasonlóan k is b rpáncélt és tollas fejeket viseltek, Buchanan egy pillanatra úgy érezte: évszázadokkal zuhant vissza a múltba. Az indiánok kezében lándzsa vagy machete, másoknál íj. Legalább egytucatnyian voltak. Vezet jük tekintetét Buchananra szegezte, aki lassan leengedte az Uzi csövét. A maják megálltak el tte, vezet jük továbbra is Buchanant fürkészte. A háttérben csak a lángok pattogását lehetett hallani. A lövöldözés megsz nt, és Buchanan meg is értette, miért: ez csak egy a sok indiáncsoport közül, akik feldühödtek seik földjének megszentségtelenítését l, és fellázadtak. Nem engedték magukat lemészárolni. A maja törzsf szeme összesz kült és vadul fölkapta a machetéjét. Buchanan nem tudta, nem próbára teszik-e. Minden önuralmára szüksége volt, hogy ne emelje föl a fegyvert és tüzeljen. A törzsf hirtelen Raymond teste felé fordult, és egyetlen mozdulattal lecsapta a fejét. Megvet kifejezés ült ki az arcára, ahogy a hajánál fogva fölemelte a leveg be. Ahogy csöpögött a vér a nyakából, Buchanannak önkéntelenül eszébe jutott az a domborm , amelyet még a játék el tt mutatott neki Raymond. A törzsf ezután nekilendült, és keresztülhajította a levágott fejel a karikán. Az nekiütközött a k peremnek, megpördült, a k re zuhant, miközben mindent befröcskölt vérrel, majd továbbgördült, és közben olyan hangot adott, mint egy túlérett úritök. Hát tévedtél, Raymond, gondolta magában Buchanan. Nem a vesztes, hanem a gy ztes pályadíja a feláldozás. A f nök ezután Buchanan felé fordult és ismét fölemelte a machetéjét. Buchanannak minden önfegyelmére szüksége volt, hogy ne védekezzék. Nem moccant, még csak nem is pislantott. A törzsf biccentett, machetéjével el reintett, és társaival elindult Buchanan mellett, mintha az nem is létezne, mintha , és nem k lettek volna a szellemfigurák. Buchanan egy pillanatig bénultan állt, figyelte, ahogy az indiánokat elnyeli a füst, aztán megroggyant a lába. Lepillantott, megdöbbent, mekkora vértócsa gy lt össze a lába alatt. A saját vére!
- Holly! - Itt vagyok. A férfi a hang felé fordult. A lány vonásaira kiült a rémület. Úgy t nt fel, mintha a semmib l bukkant volna el . - Feküdj le! - mondta. - Nem, nem szabad. Segíts... Még nincs vége - nyelt egyet, a szája kiszáradt -, addig nem. amíg meg nem találjuk Drummondot és Delgadót. El ttük, a füstfüggöny mögött emberek sikoltoztak. Buchanan Holly vállára tette a karját, a másikban tüzelésre készen tartotta az Uzit, így indultak el. Belementek a füstbe. Egy ideig nem láttak semmit, mintha másik világba léptek volna. Maguk mögött hagyták a labdateret, ahogyan a messze évszázadokat. Ott álltak az obszcén acélpiramis el tt, amelyet az si k piramis helyére állítottak föl, a szent helyen, ahová a világegyetem minden energiája összpontosult. A lángok pattogásán kívül semmit nem lehetett hallani. Az épít k tetemei ott hevertek szerteszét. - Jóságos isten! - motyogta Holly. Buchanan hirtelen fémes kattogást hallott. Egyre ütemesebb kelepelést. Aztán felb gött egy motor. A helikopter, villant át Buchanan agyán. Drummond és Delgado odaért. Megpróbált arra nézni, de a dzsungelb l feltör lángokon át alig látta meg a lassan emelked kék helikoptert. De valami nagyon nem stimmelt. A helikopter megbillent. Mintha nem bírt volna emelkedni. Ahogy kitisztult a látása, észrevette, hogy fürtökben lógnak a kerekeir l az emberek. Valaki elhúzta a helikopter ajtaját, egy alak megpróbálta lerugdalni a menekül ket. A helikopter megint megbillent, nem tudott följebb emelkedni. így megbillenve repült be a lángoló fák közé. Egy pillanattal kés bb hatalmas t zgömb villant föl, amit hatalmas robbanás követett. Ég emberi alakok repültek szerteszét. Buchanan és Holly döbbenten torpant meg, a füstöt feléjük hozta a szél. Köhögve, homlokukat törölgetve nézték a roncsot. Egy darabja nekirepült az acélpiramisnak, és elgörbítette az egyik tartógerendát. Az építmény megroggyant és csikorogva rád lt a környez nehézgépekre.
Ekkor egy férfi nyöszörgésére lettek figyelmesek. -Segítség! Buchanan körbepillantott, aztán rogyadozó térdekkel elindult a hang irányában, bele a füstfelh be. - Itt vagyok. Jézusom, segítsen már! Buchanan még azel tt ráismert a hangra, miel tt tulajdonosát megpillantotta volna. Delgado volt az. A férfi a hátán feküdt, és egy dárda meredt el a mellkasából. Az arca hamuszürke volt. - Segítsen! - A dárdára mutatott. - Én nem tudok mozogni. Húzza ki! - Biztos, hogy azt akarja? - Igen. - Ha ez a kívánsága - felelte Buchanan. Tisztában volt azzal, mi történik a következ pillanatban, de megragadta a lándzsát, és kihúzta. Delgado felsikoltott. De ez a sikoly azonnal gurgulázásba fulladt, ahogy a dárda kihúzásával elindult a bels vérzés. A férfi szájából szök kútként tört ki a vér. - Amit Maria Tomezszel tett - mondta Buchanan azért sokkal szörny bb halált érdemelt volna. Holly belekapaszkodott, meg Hollyba. A nap lebukott a fák mögé. A bíborszín füstbe burkolózó táj teljesen elhagyatottnak t nt. - Krisztusom! - szólalt meg Holly -, valóban mindenkit megöltek? Mindenkit? - Igen, a maják. Most nem látom ket - mondta Buchanan. - Hol lehetnek? Nagy huppanással d lt el egy fagerenda, a hang kizökkentette ket a gondolataikból. Újabb túlél re bukkantak. Alistair Drummond botladozott el az összed lt fakalyiba romjai közül, amely egykor a tábor központja volt. Most teljesen lerítt róla igazi kora. Háta meggörbült, arca petyhüdt, szeme beesett, Buchanan úgy érezte, ilyen vénséges vén embert még soha nem látott. Amikor megpillantotta Buchanant, megborzongott, és megpróbált menekülni. Gyengesége ellenére Buchanan utánaeredt. Az öregember többször elesett. Buchanan is. De makacsul ment a nyomában a hieroglifákkal díszített k törmelék között bukdácsolva. Drummond valami el tt megtorpant. Megfordult, megpróbálta büszkén kihúzni magát, amíg Buchanan odabukdácsolt hozzá.
- Azt hittem, ott veszett a helikopteren - jegyezte meg Buchanan. - Nem engedtek föl. - Drummond fehér haját leperzselték a lángok. Fejb re megpörköl dött. Szinte teljesen kopasz volt. - Hihetetlen, mi? - A hangja megbicsaklott. - Annyira akartak menekülni, hogy nem engedtek föl. - Mondja csak - szólalt meg Buchanan -, hogy képzelte, hogy ezt megúszhatja? - Képzeltem? Tudtam. Olyan öreg vagyok és akkora a hatalmam, hogy mivel lehetne engem büntetni? Ne feledje, hogy én nagyon gazdag vagyok. - Maga egy nagy-nagy szar. Buchanan kinyújtotta a kezét és jobb mutatóujjával meglökte az öregember mellkasát. Ez az er tlen lökés is elég volt, hogy Drummond elveszítse az egyensúlyát. Kalimpált a karjával, majd felsikoltott, aztán csak zuhant... Azért torpant meg, amikor Buchanan el l menekült, mert odaért ahhoz a mély és széles nyíláshoz, amely fölé a maják a piramist emelték, hogy kordába fogják a sötétség urát, a fekete víz istenét, a földb l szivárgó istenséget. A nyílás fölé emelt acélpiramis belerogyott a gyomorforgatóan b zös, s , ragacsos olajba. Drummond arccal zuhant bele az olajba. Amely a következ pillanatban elnyelte. - Átkozottul akarta ezt az olajat. Most megkapta - jegyezte meg Buchanan. Aztán lassan a földre rogyott. Kavarogtak benne a vad gondolatok. 11 Holly elmosódott arca hajolt föléje. A maja f nöké, akivel a labdatéren találkozott, ott volt a lányé mellett, fejékének színes tolldísze csillogott a lenyugvó nap fényében. Más harcosok is el bukkantak, kezükben vért l csöpög lándzsával és machetével. Holly mintha nem vette volna észre a veszélyt. Buchanan megpróbálta fölemelni a kezét, hogy figyelmeztesse, de nem bírt megmoccanni. Próbálta kinyitni a száját, de az sem ment. Nem jöttek ki bel le a szavak. Mintha forgott volna alatta a föld, és örvény akarta volna beszippantani. A maja f nök arca egyre csak közeledett Buchanané-hoz. Lázálmában Buchanan érezte, hogy fölemelik, hordágyra teszik.
Aztán hullámzani kezdett körülötte a világ. Bár a szeme zárva volt, mindenféle képek vonultak el el tte. Hatalmas piramisokat látott. Gigantikus kígyófejeket k be faragva. Hieroglifákat. Csodálatos palotákat és templomokat. Aztán föléje borult az serd , keresztülvitték egy tisztáson, majd egy nagy, szürke kövekkel borított ösvényen. Úgy t nt neki, mintha a köves ösvény kivételével mindenütt kígyók hemzsegtek volna. Leszállt az éjszaka. Ennek ellenérc haladtak tovább, Holly mindvégig ott ment a hordagya mellett, a menet élén pedig a maja törzsf . így lehetett ez ezer évvel ezel tt is, gondolta magában Buchanan. Egy faluhoz értek, ahol az embermagas fakerítésen fáklyák lobogtak, a kapu mögött kunyhókat pillantottak meg. A kunyhók falát indákból sz tték, tet ként pálmalevelek szolgáltak. A menet által fölriasztott disznók és csirkék hangosan futottak szét. Az alacsony és kerek fej falusiak csendben álltak, asszonyaik hihetetlenül fehér ruhákban. Buchanant bevitték az egyik kunyhóba. Lefektették egy fiigg ágyba. Hogy ne férjenek hozzám a kígyók, gondolta magában. A n k levették a ruháját. A f nök szemügyre vette a sebeit. Holly sikoltozva próbált közbeavatkozni, de lefogták, amikor a törzsf összevarrta Buchanan felszakadt sebét, majd bekente balzsammal a kisebb horzsolásokat. Ezután megvizsgálta kidülledt szemeit, és egy késsel leborotválta a haját a koponyája egyik oldaláról. Majd fölemelt egy obszidiánhegy kézifúrót, és elkezdte fúrni Buchanan fájdalmasan lüktet fejét. Elviselhetetlenül éles volt a fájdalom. Aztán mintha kipukkant volna egy hatalmas buborék, Buchanan elvesztette az eszméletét, miközben valami félelmetes, eksztatikus örömet érzett - borzalmasan megkönnyebbült. 12 - Meddig voltam eszméletlen? - sikerült végre megkérdeznie Buchanannak. Mintha most is felh ereszkedett volna a tudatára. A teste mintha nem is az övé lett volna. A szavak akárha kövek lettek volna a szájában. - Két hétig. Ez annyira meglepte, hogy megiramodtak a gondolatai. Fölemelte a jobb kezét, hogy megtapogassa a kötést a fején. - Ne nyúlj hozzá! - mondta Holly.
- Mi történt vele...? Hogy csinálták...? Holly nem felelt. Megnedvesítette a tiszta ruhát az, es vízben, amelyet félbevágott kókuszdiókba gy jtött. Buchanan majdnem ruhátlanul feküdt a függ ágyban. A kellemes délutáni melegben lefürdette. - Beszélj! - A férfinak száraz volt a szája, ajka megdagadt. - Majdnem meghaltál. Sok vért vesztettél, de a varázslónak sikerült megmentenie az életedet. - És a fejem? Mi van vele? - rjöngtél. Rángatóztál. Akkorák voltak a szemeid, hogy azt hittem, kiugranak a helyükb l. Egyértelm en valami nyomta ket kifelé. A varázsló megoperált. - Micsoda? - Megoperálta a fejedet. F n egy lyukat a koponyádba. Úszott a kunyhó a vérben. Holly megitatta a férfit egy másik félbevágott kókuszdióból. Egy kevés víz lefolyt a szája sarkából, de a h s víz többségét így is sikerült lenyelnie. - Fúrt egy lyukat a... - morogta. - Koponyalékelés. Több ezer éves módszer. Itt megállt az id . Nincs villany. Mindent az erd l szereznek meg. Kézzel csinálják a ruháikat. A szappant is... A vizet száraz gyökerekb l gyújtott t z fölött forralják. Hamuval dörzsölik be a ruhát, aztán egy másik edényben kif zik, és hihetetlenül fehér lesz. A hamus vizet ráöntik a term földre, ez a trágya. Buchanannak egyre nehezebb lett a szemhéja, nehezére esett a koncentrálás. - Koponyalékelés - motyogta alig hallhatóan. Két nappal kés bb ébredt föl megint. Holly elmondta neki, hogy amíg eszméletlen volt, si került belédiktálnia némi vizet és egy kis tyúklevest. így ugyan nem száradt ki, de rengeteget fogyott. Ennie kell, függetlenül attól, mennyire tiltakozik ellene a gyomra. - Én kész vagyok - jegyezte meg Buchanan. Holly belementette a kanalat az agyagedényben lév s levesbe, megkóstolta, nem túl meleg-e, aztán Buchanan szájába tette. - Finom.
- Felesleges udvariaskodni, nem én f ztem. Az ennivalót egy asszony szokta hozni. magyarázza el azt is, mutogatással, mit csináljak veled. - És a varázsló? - kétszer ad neked s , édes illatú szirupot. Talán ezért nem kaptál semmilyen fert zést. Bárcsak érteném, mit mondanak. Próbálkoztam a kis spanyoltudásommal, de azt sem értik. így aztán jelbeszéddel kommunikálunk. - Miért vettek ekkora koloncot a nyakukba, mint én? - kérdezte Buchanan. - Miért hagytak minket életben egyáltalán? - Nem tudom - felelte Holly. - Úgy bánnak veled, mint egy h ssel. Nem értem. - Nyilván a játék miatt van - mondta Buchanan. -Amikor Raymonddal harcoltam. Nyilván megértették, hogy Drummond ellensége vagyok. Látták, hogy én mellettük vagyok. - Buchanan elgondolkodott. Vesztettem, és mégis... Annak idején nyilván annyira sajnálták a maják a vesztest, hogy gondját viselték. - De miért sajnálták? - Mert a gy ztest feláldoztak, bel le isten lett. - Raymond nem lett isten. - Nem, és Drummond sem. A pokolra jutott, ezt érdemelte - mondta Buchanan. - És az ezredesem jut róla az eszembe. - Az ezredes? Buchanan egy pillanatig habozott, de aztán döntött. -Nyilván a bizalom is része annak, amit emberinek hívunk. Én bíztam benned ott a labdatéren. Meggy voltál, s bár tudtam, hogy szerepet játszol, mégis elhittem, amikor azt mondtad, azért maradtál csak, mert kellek a sztoridhoz. - És én is bíztam benned, holott azt mondtad Drunv mondnak, nem érdekel, meghalok-e. Hittem abban, hogy te is szerepet játszol, követtelek, holott fogalmam sem volt, hová megyünk. Mit akartál elérni? - Raymondnak részben igaza volt. Össze akartam ket zavarni, hogy azzal is id t és életet nyerjünk, amíg ki nem derítik, melyikünk hazudik. Végül nyilván hagytak volna minket telefonálni, és akkor az ezredes ideküldött volna egy likvidálóosztagot. Kis szerencsével megúszhattuk volna.
- Kockázatos ügy. - Ez nem vicc. Ilyen helyzetben nem lehet hosszú távra tervezni. De mi ketten remek csapat vagyunk. - Hát, jó volt a tanárom - jegyezte meg Holly. - De a parancsnokomról akartam neked mesélni. Az ezredes és Drummond nagyon hasonlít egymásra. Az ezredes kit z egy célt, és semmi nem érdekli, csak hogy azt elérje. - De ez teljesen rendben van, ha katonákról van szó. - Nincs rendben. A katonának van eükája. A politikusnak nincs. A politikusok t znek ki immorális célokat a katonáknak. De néha egy katona is. mint az ezredes el állhat, és... - Buchanannak elfogyott az ereje. De dühös gondolatai nem hagyták nyugodni. - Egyre inkább azt hiszem, hogy az ezredes ölette meg Jack és Cindy Doyle-t. És Baileyt. Azok miatt a fotók miatt, amelyeket te csináltál rólam meg az ezredesr l. Mert attól félt, hogy kiderül, vezeti a Scotch Szódával csoportot, ami véget vet a karrierjének. És sejtem, hogy adott utasítást a megöletésemre New Orleansban. Hogy ne tudj senkinek kérdéseket föltenni. Tehát velem együtt meghal a sztorid is. A saját embere ellen fordult, hogy védje magát. De az is lehet, hogy sápot húz a latin-amerikai kábítószer-keresked kt l, hogy visszafogja a Scotch Szódával akcióit. Ki a fene tudja? De egy nap kiderítem, és akkor az ezredesnek hosszan kell majd mosakodnia el ttem. - És mi lesz Juanával? - Drummond emberei nyilván felhagynak a keresésével, most, hogy a nökük meghalt, és nincs, aki fizesse ket. Ismerve, milyen remek átalakulóm vész a lány, én azt hiszem, soha nem találnám meg. - De azért megpróbálod? - Azt akarod ezzel mondani, hogy még mindig jelent nekem valamit? Holly bólintott. - Igen - felelte Buchanan. Holly lesütötte a szemét. - De nem úgy, ahogy te - mondta Buchanan. Holly fölnézett. - Egy barát, aki bajban van, és én túlságosan sokáig nem segítettem senkin sem, miközben más név alatt m ködtem. Tudnom kell, hogy biztonságban van-e. Úgy saccolom, ha megtudja, hogy Drummond és Delgado halott, akkor lassacskán el jön. Alig várom, hogy viszontlássam. - Buchanan megérintette a lány karját. - De esküszöm, hogy nem tekintem a riválisodnak.
Holly úgy érezte, szétárad benne az öröm. - És most mi lesz velünk? - Egy biztos. Itt soha nem talál ránk az ezredes. - Igaz. Ez a dolog napos oldala. - És mi az árnyékos? - Veled, árnyékos? Ilyen nincs - felelte Holly. - Csak furcsa. Hiába vagy ilyen elesett állapotban, és hiába fortyog benned a düh az ezredes ellen... a szemeid. Szóval mintha béke lenne benned. - Mert végre saját magam vagyok. Holly zavartan nézett a férfira. - Valami elt nt bel lem - felelte Buchanan. - Lehet, hogy amiatt, amin keresztülmentünk. Vagy talán te vagy az oka. De... Amikor a varázsló megfúrta a koponyámat, lehet, hogy más is kijött onnan, nem csak a vér. Kivette azt is, ami hosszú ideje kínzott. Megbékéltem a múltammal. Újra el akarok indulni, de most már veled. Most már nem a múlt számít, hanem a jelen. - Buchanan megszorította Holly kezét. És a jöv . Soha többé nem menekülök magam el l. Nincsenek többé fölvett nevek, elképzelt személyiségek. Nincs tettetés. - Örülök, hogy végre meg foglak ismerni - jegyezte meg Holly. - Magam is kicsit kíváncsi vagyok magamra. - Igen. - Holly megcsókolta a férfi duzzadt ajkát. -Én pontosan erre vártam.
