DAVID MORRELL RAMBO VICTORIA

DAVID MORRELL

RAMBO

VICTORIA

Copyright 1972 by David Morrell All rights reserved

Kiadja a VICTORIA Kft. Felelős vezető a társaság ügyvezetője Készült az Alföldi Nyomdában Felelős vezető: Benkő István ISBN 963 02 6189 8

ELSŐ RÉSZ

1. Rambónak hívták, és mindenkinek, aki látta, csak egy kósza madár volt, aki a Kentucky-beli Madison külváro­ sának benzinkútjánal ácsorog. Hosszú, sűrű szakálla volt, a haja eltakarta a fülét, a válláig lógott. Kinyújtott karral próbált leállítani egy kocsit, amelyik éppen befe­ jezte a tankolást. Aki így látja, ferde testtartásban, kezé­ ben Coca-Colás üveggel, lábánál összetekert hálózsák­ kal, annak soha eszébe nem jutott volna, hogy kedden, alig egy nappal később, Basalt körzet majd mindegyik zsaruja őt fogja kergetni. Biztosan nem gondolta volna, hogy csütörtökig őt fogja hajszolni, mégpedig hiába, Kentucky állam hadserege, hat körzet rendőrsége és számtalan pisztolyforgató polgára. Másrészt viszont, ahogy ilyen szakadtan és porosan ott ácsorgott a benzin­ kútnál, sohasem találták volna ki, miféle madár volt valójában ez a Rambo, vagy hogy egyáltalán hogyan kezdődött az egész. Rambo viszont tudta, hogy zűr lesz. Nagy zűr, ha valaki nem vigyáz. A kocsi, amit megpróbált lestoppolni, majdnem elcsapta, ahogy kihajtott az autópályára. A benzinkutas srác zsebre gyűrte a számlát meg a bank­ jegyköteget, és vigyorogva nézte a forró aszfalton ha­ gyott keréknyomot Rambo lába mellett. Ebben a pillanat­ ban kivált a forgalomból egy rendőrkocsi, és Rambo felé tartott. Az rögtön tudta, hogy kezdődik a tánc, ós egész testében megfeszült: „Nem, az istenit. Most nem. Most nem fognak belevinni semmibe." A járőrkocsira ez volt írva: KÖRZETI SERIFF, MADI­ SON. Lengő antennával megállt Rambo mellett, a zsaru áthajolt a jobboldali ülésen, és kinyitotta az ajtót. Jól

megnézte magának a rászáradt sártól mocskos csizmát, a rojtos szárú, foltozott ülepű, kopott farmernadrágot, a kék trikót, amely mintha beszáradt vértől lett volna pecsétes, a bőrjakót. Tekintete végigsiklott a fiú szakál­ lán és hosszú haján. Nem, nem ez volt az, ami idegesítet­ te. Valami más, amit még nem tudott pontosan meghatá­ rozni. - Nyomás, mássz be - mondta. De Rambo meg se moccant. - Azt mondtam, mássz be - ismételte meg. - Szörnyű meleged lehet ebben a jakóban. De Rambo csak a Coca-Coláját szürcsölgette, az elhaladó kocsikat nézegette, egy pillantást vetett a járőr autóban ülő zsarura, és maradt, ahol volt. - Talán rosszul hallasz? - kérdezte a zsaru. - Szállj be, mielőtt begurulok. Rambo szemügyre vette a férfit, ugyanúgy, ahogy az felmérte őt: alacsony, zömök alak a volánnál, a szeme körül ráncok, az arcán sekély forradások. - Ne bámuIj - mondta a zsaru. De Rambo folytatta a szemlét: szürke egyenruha, kigombolt gallér, meglazított nyakkendő, az ing mellré­ szén sötétebb izzadságfolt. Hiába próbálta megállapíta­ ni, milyen pisztolya van. A zsaru baloldalt hordta, az utasüléssel ellenkező oldalon. - Mondok neked valamit - szólalt meg a zsaru. - Nem szeretem, ha bámulnak. - Ki szereti? Rambo mégegyszer körülnézett, aztán felmarkolta a hálózsákját. Mikor beszállt, a cókmókját a két ülés közé dobta. - Régóta vársz? kérdezte a zsaru. - Egy órája. Mióta ideértem. - Várhattál volna sokkal többet is. Az emberek erre­ felé nem állnak meg a stopposoknak. Főleg ha úgy néznek ki, mint te. Ez törvényellenes. - Ha valaki úgy néz ki, mint én? - Ne játszd az eszed. Azt akartam mondani, hogy stoppozni törvényellenes. Túl sok ember állt meg útszéli

madaraknak, hogy a végén kirabolják vagy esetleg megöljék őket... Csukd be az ajtót. Rambo lassan kortyolt egyet a Coca-Colából, mielőtt megtette, amire kérték. Még egy pillantást vetett a benzinkutas srácra, aki még mindig vigyorgott, miközben a zsaru visszasorolt a forgalomba és elindult a város felé. - Nincs miért félned - mondta Rambo a zsarunak. Meg se próbállak kirabolni. - Rém szellemes. Ha esetleg nem láttad volna jól, mi van az ajtóra írva, a seriff vagyok. Teasle. Wilfred Teasle. De igazán nem is értem, miért mutatkozom be neked. Sárga lámpánál hajtott át a főútvonalak kereszteződé­ sén. Az utca két oldalán egymás mellé zsúfolt üzletek sorakoztak: gyógyszertár, gyógynövénybolt, halász-va­ dász felszerelés, lőfegyverek és tucatnyi más. Mögöttük, messze a láthatáron, zöld hegyek magasodtak, vörhe­ nyes és sárga foltokkal tarkítva ott, ahol a lomb már haldokolni kezdett. Rambo elnézte a hegyoldalon sikló felhőárnyékokat. - Merre tartasz? - hallotta Teasle hangját. - Fontos ez? - Nem. Csak úgy eszembe jutott, hogy ezt sem érdemes tudni. Szóval, merre tartasz? - Lehet, hogy Louisville-ba. - De az is lehet, hogy nem. - Pontosan. - Hol éjszakáztál? Az erdőben? - Eltaláltad. - Azt hiszem, az most biztonságos. Az éjszakák egyre hűvösebbek, és a kígyók szívesebben maradnak az odújukban, mint hogy vadászni induljanak. De azért megeshet mostanában, hogy olyan hálótársad akad, aki majd megőrül a meleg testedért. Elhagytak egy autómosót, egy önkiszolgálót és egy útszéli fogadót, kirakatában jókora Dr. Pepper emblémával. - Nézd ezt a rohadt vendéglőt - mondta Teasle. Ideépítették a főutcára, és azóta tele vagyunk autós

kölykökkel, akik dudálnak, mint az őrültek, és egy halom szemetet hagynak az úttesten. Rambo kortyolt a Coca-Colából. - Kihozott valaki a városból? - kérdezte Teasle. - Kigyalogoltam. Hajnal óta gyalogolok. -Őszinte sajnálattal hallom. Legalább ez a fuvar segít rajtad egy kicsit, nem? Rambo nem válaszolt. Tudta, mi következik. A folyó hídján át a főtérre értek, jobbra a bíróság öreg kőépülete, kétoldalt egymást érik a boltok. - Nos, a rendőrség közvetlenül a bíróság mellett van - mondta Teasle. De áthajtott a téren és egy sor utcán, mindaddig, amíg már csak lakóházak voltak körülöttük, előbb takaros és gazdag villák, aztán szürke faházak, amelyek előtt gyerekek játszottak a piszokban. Két szik­ lafal között felhajtott egy emelkedőn, egészen odáig, ahol már egyetlen ház sem volt, csak satnya kukoricás, amit barnára perzselt a nap. És nyomban a MOST HAGYTAD EL MADISONT, VEZESS ÓVATOSAN! fel­ írat után lehajtott a kavicsos padkára. - Vigyázz magadra - mondta. - És kerüld a balhét - felelte Rambo. - Nem így folytatódik? - Oké. Azon már túl vagy. Nincs időm elmagyarázni neked, mennyire szeretnek zűrt kavarni a hozzád ha­ sonló srácok. - Fogta a hálózsákot, ami ott volt kettejük között, Rambo ölébe nyomta, és áthajolt előtte, hogy kinyissa az ajtót. - Most már csak vigyázz magadra. Rambo lassan kiszállt a kocsiból. - Viszlát - mondta és becsapta az ajtót. - Nem - szólt ki Teasle a nyitott jobboldali ablakon. Azt hiszem, nem fogjuk viszontlátni egymást. Felhajtott az útra, megfordult és elhúzott a város felé, elmenőben dudálva egyet. Rambo nézte, hogy tűnik el a járőrautó a két sziklafal között. Kiitta a maradék Coca-Colát, az üveget az árokba hajította, és a hálózsákkal a vállán elindult vissza a városba.

2. A levegő ragacsos volt az étolajtól. Rambo nézte a pult mögött álló koros hölgyet, aki a bifokális szemüvegén keresztül szúrós pillantásokat vetett a ruhájára, hajára és szakállára. - Két hamburgert meg egy kólát-mondta neki. - Csomagolva-hallotta hátulról. A pult fölötti tükörbe pillantott, és meglátta a bejárati ajtót támasztó Teasle-t. Az erre lassan elengedte az ajtót, és hagyta, hogy hangos csattanással becsapódjon. - És igyekezz vele, Merle, légy szíves. - mondta Teasle. - Szörnyen sietős a fiúnak. A helyiségben csak a pultnál meg egy-két boxban lézengett néhány vendég. Rambo a tükörből látta, hogy abbahagyták az evést és őt nézik. De amikor Teasle rákönyökölt az ajtó melletti zenegépre, és úgy látszott, hogy semmi komolyabb nem várható, mind visszatértek tányérjaikhoz. A koros hölgy a pult mögött zavartan félrehajtotta ősz fejét. - lgen, Merle, és amíg elkészülsz vele, kérek egy gyors kávét - mondta Teasle. - Ahogy akarod, Wilfred - felelte a nő még mindig zavarban, és elment kitölteni a kávét. Rambo a tükörből látta, hogy Teasle figyeli. Mellén a seriffjelvénnyel ellentétes oldalon az Amerikai Légiók bilétáját hordta. Kíváncsi volnék, melyik háborúból gondolta Rambo. A másodikhoz kicsit fiatalka vagy. Megperdült a széken és szembenézett vele. - Korea? - kérdezte a jelvényre bökve. - Pontosan - felelte Teasle habozás nélkül. És elkezdték nézegetni egymást. Rambo tekintete Teasle bal csípőjére siklott, ahol a pisztolyát hordta. Meglepő módon nem szabvány rendőr­ ségi revolver volt, hanem automata pisztoly. Vaskos markolata alapján Rambo 9 milliméteres Browningnak gondolta. Valamikor ő is Browningot használt. A marko­ lata azért volt ilyen vaskos. mert ott volt a tár, tizenhárom

lövedékkel a legtöbb pisztolynál szokásos hét vagy nyolc helyett. Egyetlen lövése nem tudott megölni egy embert, de súlyosan megsebesíthette, és további kettő végezhe­ tett vele. És még mindig maradt volna tíz a többiekre. Rambonak el kellett ismernie, Teasle nagyon jól tudja, hogyan viselje. Százhatvannyolc centi magas volt, eset­ leg hatvankilenc, és egy ilyen apró embernek esetlenül állhatott volna ez a nagy pisztoly - de nem. Viszont, gondolta Rambo, mégiscsak elég nagyra kell nőnöd ahhoz, hogy azt a vaskos agyat jól megmarkolhasd Teasle kezére pillantott, és elképedve látta, milyen nagy. - Figyelmeztettelek, hogy ne bámulj - mondta Teasle. A zenegépnek dőlve a bőrére tapadt nyirkos ingét igaz­ gatta. Balkezes volt, az ingzsebéből elővett egy csomag cigarettát, rágyújtott, félbetörte a gyufaszálat, aztán el­ mosolyodott, és vidáman megrázta a fejét. Odalépett a pulthoz, és furcsán vigyorgott Rambóra. - Szóval átver­ tél, mi? - mondja. - Nem volt szándékomban. - Persze hogy nem. Persze hogy nem volt. De mégis­ csak átvertél, nem? Az öreg hölgy kitöltötte Teasle kávéját, és Rambóhoz fordult. - Hogy kéri a hamburgert? Simán vagy kertész módra? - Mi? - Simán vagy zöldséggel? - Sok hagymával. - Ahogy tetszik - indult az asszony kisütni a hambur­ gert. - Nos, tényleg - mondta Teasle, és megint furcsán vigyorgott. - Tényleg átvertél. - Gondterhelten meredt a Rambo melletti szék felhasadt huzatából kikandikáló piszkos vattacsomóra, és nehézkesen leült. -Gondolom, játszod az eszed. És úgy beszélsz, mintha lenne eszed, én meg természetesen azt hiszem, hogy megértettél. Erre te visszakúszol, és átejtesz engem. Ez elég ok arra, hogy az ember gyanút fogjon, hátha egyáltalán nincs is eszed. Valami baj van veled? Erről van szó? - Éhes vagyok.

- Tudd meg, ez engem a legkevésbé sem érdekel mondta Teasle, és leszívta a füstöt. Filter nélküli cigaret­ tát szívott. Miután kifújta a füstöt, az ajkára meg a nyelvére ragadt dohánymorzsákat köpködte. - Egy ma­ gadfajta srácnak lehetne annyi sütnivalója, hogy magá­ val hordja az ebédjét. Tekintettel az olyan vészhelyzetek­ re, amilyenbe te, most kerültél. - Felemelte a tejesibriket, hogy töltsön magának, de az aljára kérgesedett sárga tejmaradék láttán savanyúan fintorgott. - Kell munka? kérdezte halkan. - Nem. - Eszerint van munkád? - Nem, nincs munkám, És nem is kell. - Ezt nevezik csavargásnak - Nevezd úgy, ahogy a rohadt kedved tartja. Teasle ökle lövésként dördült a pulton. - Ügyelj a szádra! A helyiségben mindenki Teasle-re nézett. Ő meg vissza, mosolyogva, mintha valami vicceset mondott volna, majd a pulthoz fordult, hogy megigya a kávéját. - Most majd lesz miről mesélniük. - Elmosolyodott, és szívott egyet a cigarettájából, megint köpködte a nyelvére ragadt dohányt. Komolyra fordította a szót. Figyelj, én nem akarok zűrt. A kinézeted, a ruhád, a hajad meg a többi. Arra nem gondoltál, hogy mihelyt megint felbukkansz a főutcán, akkora feltűnést keltesz, mint egy fehér holló? Az embereim öt perc múlva jelentették, hogy megérkeztél. - Ilyen lassúak? - Állj le - mondta Teasle. - Figyelmeztettelek. Úgy rémlett, még valamit akar mondani, de ebben a pillanatban az idős hölgy odahozta Rambo ebédjét egy papírzacskóban. - Egy dollár és harmincöt cent - Mi? Ez a semmiség? - Azt mondta, zöldséggel kéri. - Fizesd csak ki - mondta Teasle. Az asszony nem engedte el a zacskót, míg Rambo oda nem adta neki a pénzt.

- Rendben, Mehetünk-mondta Teasle. - Hová? - Ahová viszlek. - Négy gyors kortyintással kiitta a kávéját és letett egy negyeddollárost. - Köszönöm, Merle. Mindenki őket nézte, míg ki nem léptek az ajtón. - Majdnem elfelejtettem - mondta Teasle. - Figyelj, Merle, még valamit. Mi lenne, ha kimosnád néha ezt a tejesibriket? 3. A kocsija ott állt az ajtó előtt. - Szállj be - mondta, és feszesre húzta átizzadt ingét. - Az ördögbe, jó meleg október elsejénk van. Nem is értem, hogy bírod ezt a hőséget abban a jakóban. - Nem izzadok. Teasle ránézett. - Hát persze. - Cigarettáját a csatornanyílásba pöc­ cintette, és beszálltak a kocsiba. Rambo a forgalommal és a járókelőkkel volt elfoglalva. A büfé félhomálya után sajgott a szeme. Egy járókelő integetett Teasle-nek, az visszaintett, aztán a járda mellől rákanyarodott az útra. Ezúttal gyorsan hajtott. Egy vasbolt és egy használtautó kereskedés mellett mentek el, padokon cigarettázó öregemberek és gyerek­ kocsit toló nők mellett. - Nézd ezeket a nőket - mondta Teasle. - Nincs annyi eszük, hogy egy ilyen forró napon otthon hagyják a gyereket. Rambo annyi fáradtságot sem vett, hogy odanézzen. Lehúnyta a szemét és hátradőlt. Amikor újra kinyitotta, a kocsi a két sziklafal között robogott arrafelé, ahol a MOST HAGYTAD EL MADISONT tábla mellett a kukori­ catáblák fonnyadoztak. Teasle hirtelen megállította a kocsit az útmenti kavicson, és Rambóhoz fordult. - Hogy most már világosan lásd - mondta. - Nem akarok a városomban egy olyan madarat látni, aki úgy néz ki, mint te, és nem akar dolgozni. Rögtön megjelenne itt egy csomó cimborád, akik kaját kunyerálnak, esetleg

lopnak vagy kábítószert árulnak.A dolog eddig úgy áll, hogy szerintem be kellene zárjalak a zűr miatt, amit okoztál. De ahogy én látom, egy ilyen srác, mint te, nem tehet a hibáiról, mivelhogy az ítélőképessége nem olyan fejlett, mint egy felnőtt emberé. Tehát elnézőnek kell lennem. De ha megint visszajössz, úgy elintézlek, hogy azt se fogod tudni, van-e lyuk a seggeden. Elég világosan mondtam, hogy megértsd? Megértetted? Rambo fogta az ebédcsomagját meg a hálózsákját, és kiszállt a kocsiból. - Kérdeztem valamit - szólt ki Teasle a nyitott ajtón. Szeretném tudni, hallottad-e, hogy ne gyere többet vissza. - Hallottam - mondta Rambo, és becsapta az ajtót. - Akkor tűnj a fenébe, és tedd, amit mondtam! Teasle beletaposott a gázba, szétföccsent a kavics, a kocsi vad ívben rákanyarodott a sírna, forró aszfaltra. Csikorgó abroncsokkal megfordult, és elsöpört a város felé. Ezúttal nem dudált Rambónak. Rambo nézte a kocsit, amely egyre kisebb lett a két sziklafal között, majd amikor már nem látta többé, a kukoricatáblát, a távoli hegyeket, a ragyogó égen fehérlő napot vette szemügyre. Leereszkedett az árokba, ki nyúj­ tózott a magas, porlepte fűben, és kibontotta a papír­ zacskót. Nyavalyás hamburger. Sok hagymával kérte, de csak egy fonnyadt karikát kapott. A paradicsomszelet vékony volt és sárga. A zsemle szalonnás, a hús tele disznóporcogóval: Kelletlenül rágta, feltépte a Coca-Colás flakont, kortyolt és nyelt. Édes, undorító, alaktalan masszaként csúszott le az egész. Elhatározta, hogy a Coca-Colát beosztja a két hamburgerhez, ne kelljen éreznie az ízüket, Mikor végzett, a flakont meg a két hamburger zsíros papírját beletette a zacskóba, és gyufával meggyújtotta az egészet. A zacskót még mindig a kezében tartotta, figyelte, milyen közel érnek kezéhez a lángok, mielőtt elengedi. A tűz elérte az ujjait, és a kézfejéről leperzselte a szőrt, mielőtt a fűbe dobta a zacskót, és hagyta hamuvá

omlani. Akkor a csizmájával széttaposta és - figyelve, nem parázslik-e még - szétrugdalta a hamut. Jézusom, gondolta, hat hónapja visszajöttem a háborúból, és még mindig kényszeresen megsemmisítem az ebédem mara­ dékát, nehogy nyomot hagyjak. Megrázta a fejét. Hiba volt a háborúra gondolni. Rögtön az eszébe jutott más is, amit a háború vert belé: az álmatlanság, az, hogy járás közben nem szabad zajt csapnia, hogy csak a szabad ég alatt tud éjszakázni, meg az üreg eleven emléke, ahol fogságban tartották. - Jobban tennéd, ha másra gondolnál - mondta ki hangosan, és ekkor jött rá, hogy magában beszél. Hogyan tovább? Merre? - Végignézett az úton, előbb a város felé, aztán az ellenkező irányban, és döntött. Megmarkolta a hálózsák zsinegjét, a vállára vetette és elindult megint gyalog Madison felé. A városszéli domb lábát az út mentén fák szegélyez­ ték, félig zöld, félig rozsdás lombúak, a rozsdás levelek mindig az út fölé hajló ágakon voltak. A kipufogógázoktól, gondolta. A kipufogógázok hamarabb megölik őket. Az úton szerteszét döglött állatok hevertek, puffadtan és a legyekkel belepve a napsütésben. Nyilván autók gázolták el őket. Egy cirmos macska, valaha szép cica lehetett, aztán egy spániel, egy nyúl, egy mókus. Még egy szokás, ami a háborúban ragadt rá. Jobban figyelt az elpusztult élőlényekre. Nem félelemből. Csak kíváncsi volt rá, mi végzett velük. Az út jobboldalán ment el mellettük, stoppozott. Ruhá­ ját sárga por lepte be, hosszú haja és szakálla borzas és mocskos volt. A vezetők csak rápillantottak, egyik sem állt meg. Akkor meg miért nem hozod rendbe magad, gondolta. Borotválkozz és nyiratkozz meg. Hozd rendbe a ruhádat. Akkor majd megállnak neked. A mindennapi borotválkozás csak feltartana, nyiratkozásra meg kár elverni azt a pénzt, amit élelemre költhetsz, különben is hogyan borotválkozz, aki az erdőben hál, nem járhat úgy, mint egy herceg. De akkor miért kóborolsz, miért alszol az erdőben? Ezen a ponton a gondolatai összekavarod­ tak, megint a háborúban volt. Gondolj másra, figyelmez-

tette magát. Miért nem állsz odébb? Miért térsz vissza ebbe a városba? Nincs ebben semmi különös. Csak, Jogom van ahhoz, hogy magam döntsem el, maradok-e vagy sem. Nem szeretem, ha más dönti el helyettem. Azért ez a zsernyák barátságosabb, mint a többi. Megértőbb. Minek feldühíteni? Tedd, amit mondott. Csak azért, mert valaki mosolyog, miközben a ke­ zedbe nyom egy zsák szart, még nem kell elfogadnod tőle. Szarok rá, hogy barátságos vagy nem. Az a lényeg, hogy mit csinál. De te tényleg elég vadul nézel ki. Olyan vagy, mint aki képes összehozni egy balhét. Igaza van. Nekem is. Ezt már tizenöt városban megcsinálták velem. Ez lesz az utolsó. Elegem van ebből a kurva kidobósdiból. Ezt miért nem magyarázod meg neki, miért nem tisztázod magad? Akarod a balhét, ami a levegőben lóg? Gyötör a tettvágy, erről van szó? Hogy megmutathasd neki? Nem vagyok köteles megindokolni a tetteimet, se neki,se másnak. Mindazok után, amiken keresztülmen­ tem, jogom van indoklás nélkül is. Legalább meséld el neki, mit fizettél a saját jelvénye­ dért. Túl későn próbálta megállítani egyhelyben keringő gondolatait. Megint a háborúban volt.

Teasle várta. Ahogy elhajtott mellette, belenézett a visszapillantóba, és tisztán látta. De a madár meg se moccant. Csak állt az út szélén, ugyanott, mint legutóbb, és nézte a kocsit. Csak állt, nézte a kocsit, és távolodó­ ban egyre kisebbnek látszott. Na mi van, gondolta Teasle. Gyerünk, tűnj el. De a madár nem tűnt el. Még mindig ott állt, egyre kisebbnek látszott, és a kocsit nézte. Ekkor a városba vezető út hirtelen elkanyarodott a sziklafalak között, és Teasle nem látta már.

Jézusom, megint vissza akar jönni, értette meg hirte­ len, megcsóválta a fejét, és mosolygott. Te tényleg vissza akarsz jönni. Bekanyarodott egy jobboldali mellékutcába, elhajtott egy sor szürke faház előtt. Letért a kavicsos ösvényre, és farral beállt úgy, hogy a kocsi orra a főút felé nézzen, amerről jött.Aztán elterpeszkedett az ülésen és rágyúj­ tott. Az arckifejezése. Egész biztos, hogy vissza akar jönni. Teasle nem tudott másra gondolni. Onnan, ahol parkolt, mindent láthatott, ami a főúton történt. Nem volt nagy forgalom, vasárnap délután soha nincs: a madár nem lóghatott át a túlsó oldalon a kocsik takarásában. Teasle tehát figyelt. Az utca, ahol állt, T alakban metszette a főutat. Figyelte a jobbra - balra elhúzó kocsikat és kamionokat, a túloldali járdát, mögötte a folyót, amely az úttal párhuzamosan folyt, és azon is túl Madison régi táncpalotáját. A múlt hónapban zárták be. Teasle-nek eszébe jutott, hogy gimnazistaként minden pénteken és szombaton ott dolgozott az autóparkolóban. Frank Sinatra egyszer majdnem fellépett itt, de a tulajdo­ nosok nem tudtak elég pénz ígérni neki. Hol a madár? Talán nem jön. Talán tényleg elment. Láttam az arcán. Biztosan jön. Teasle mélyen leszívta a füstöt, és a látóhatáron húzódó zöldesbarna hegyeket nézte. Egy pillanatra friss, hűvös fuvallat támadt, majd ugyanilyen gyorsan el is halt. - Teasle a központnak - szólt bele a rádiómikrofonba - megjött a posta? Shingleton, a nappali ügyeletes nyomban válaszolt, mint mindig; hangja sercegett a vételi zavaroktól. - Természetesen, főnök. Már átnéztem. Sajnálom, de a feleségétől semmi. - És az ügyvédtől? Vagy akármi Kaliforniából, hátha nem írta rá a nevét a borítékra. - Már ezt is ellenőriztem, főnök. Sajnálom. Semmi. - Valami, amiről tudnom kell?

- Csak annyi, hogy pár közlekedési lámpa elromlott, de már javítják őket. - Ha ez minden, pár perc múlva jövök. Az idegeire ment a madár, ez a várakozás! Szeretett volna visszamenni a központba, hogy felhívja az aszszonyt. Már három hete múlt, hogy elment; azt ígérte, legkésőbb ma jelentkezik - és semmi. Már az sem érdekelte, hogy megfogadta, ő nem fogja keresni. Mégis­ csak felhívja. Hátha gondolkodott a dolgon, és jobb belátásra tért. Bár ebben kételkedett. Rágyújtott megint, és kitartóan figyelt. A környékbeli házak tornácára kiálltak az asszonyok, és kíváncsian nézték, mire készül. Vége, gondolta. A csikket kidobta az ablakon, begyújtotta a motort, és kihajtott a főútra, hogy megnézze, merre van az az átkozott madár. Nem látta sehol. Persze hogy elment, hiába vágott olyan képet, mint aki vissza fog jönni. A rendőrségre indult, telefonálni, és abban a pillanat­ ban meglátta a madarat. Három háztömbbel odébb, a baloldali járdán a folyót szegélyező drótkerítést támasz­ totta. A meglepetéstől olyan hirtelen fékezett, hogy a mögötte jövő autó beleszaladt a járőrkocsiba. A pasas bénán ült a volánnál, a kezét a szája elé kapta. Teasle kinyitotta az ajtót, és jól megnézte magának, mielőtt a drótkerítést támasztó madár felé indult. Hogy tudtál észrevétlenül bejönni a városba? Varázslattal. - Szállj be a kocsiba. - Eszembe sem jut. Erőltesd meg egy kicsit. Már hosszú sor gyűlt össze a mazsola kocsija mögött, aki most az úttest közepén állt, és az összetört hátsó lámpákat nézegette fejcsóválva. Teasle autójának nyitott ajtaja a másik sávon is akadályozta a forgalmat. Mindenki dudált; a kereskedők a túlsó oldalon előjöttek üzleteikből, -Figyelj ide - mondta Teasle. - Megyek és rendet csinálok amott. Mire végzek, te már a kocsimban ülsz.

Farkasszemet néztek. Aztán Teasle egy pillanat alatt a mazsola mellett termett. Az még mindig csóválta a fejét. - Jogosítványt, forgalmit -mondta neki Teasle. Legyen szíves. - Behajtotta a kocsija ajtaját. - Dehát nem tudtam megállni. - Mert túl közel volt. - Maga meg túl hirtelen fékezett. - Az nem számít. A törvény szerint mindig az a hibás, aki hátul van. Nem tartotta be a féktávolságot. - Dehát... - Nincs kedvem vitatkozni magával. - mondta Teasle. - Kérem a jogosítványt, a biztosítási papírt meg a forgalmit, - Egy pillantást vetett a madár felé, akinek persze nyoma veszett. 5. Rambo a nyílt utcán ment tovább, jelezve, hogy esze ágában sincs bujkálni. Teasle most kiszállhatott volna a játékból, békén hagyhatta volna; ha nem teszi meg, akkor ő akarta a balhét. A baloldali járdán sétált, nézte a napfényben fürdő, széles és gyors folyót. A túlsó oldalon vadsárga, frissen festett épület állt, erkélyei a víz fölé nyúltak, homlokzatán felírat: MADISON TÖRTÉNELMI FOGADÓ. Rambó megpróbálta kitalálni, mi történelmi lehet egy épületben, amelyik úgy néz ki, mintha tavaly építették volna. A központban balra fordult, rá a narancsszínű, nagy hídra; tenyerét végighúzta a fémkorlát sima, meleg zománcán. A híd közepén megállt, és lenézett a folyóra. A vakító délutáni hőségben a víz sebesen áramlott és hűvösnek látszott. Mellette a korlátra szerelt automata üvegszekrénye tele volt rágógumival. Farmere zsebéből előhalászott egy pénzdarabot, és be akarta dobni a nyíláson, de még idejében észrevette, hogy az automata nem rágógumit árul. Golyóvá préselt haleledellel volt tele. Oldalán egy kis fémlap hirdette: ETESD A HALAKAT. 10 CENT. ADOMÁNYODDAL BASALT KÖRZET IFJÚSÁGI

EGYESÜLETEIT TÁMOGATOD. DOLGOS IFJÚSÁG BOLDOG IFJÚSÁG. Az biztos, gondolta Rambo. A sebzett madarat meg utoléri a nyíl. Megint lenézett a folyóra. Nemsokára lépteket hallott a háta mögött. Nem volt kíváncsi rá, ki lehet az. - Szállj be a kocsiba! Rambo a vízen merengett. - Nézd a halakat odalent - mondta. - Lehetnek párezren. Hogy hívják azt a nagy aranyszínűt? Biztos, hogy nem valódi aranyhal. Túl nagy ahhoz. - Palomino pisztráng - hallotta a háta mögött. - Szállj be a kocsiba! Rambo tovább bámulta a vizet. - Valami új fajta lehet. Soha nem hallottam róla. - Figyelj ide, fiú, hozzád beszélek. Nézz rám. Rambo nem engedelmeskedett. - Valamikor sűrűn jártam halászni - mondta lefelé bámulva. - Amikor fiatalabb voltam. De most már a legtöbb folyóban vagy nincs hal, vagy mérgező a húsuk. A város gondozza a folyót? Azért van odalent annyi hal? Igen, azért. Mióta Teasle az eszét tudja, a város látta el hallal a folyót. Az apja sokszor levitte a partra, nézni, hogy töltik bele az állami halnevelő telep emberei a halakat. A munkások vödrökkel ingáztak a töltésen a folyó és a kamion között. A vödrüket a víz alá merítették, és felfordították; hogy a halak kicsússzanak belőle. Általában akkorák voltak, mint az ő kézfeje, síkosak, és néha szivárványszínűek. Az istenít, nézz rám!- mondta Teasle. Rambo egy kezet érzett a csuklóján. Elrántotta a karját. - Ne nyúlj hozzám - mondta, és tovább nézte a vizet. Aztán megint magán érezte a kezet, és ekkor megfordult. - Mondtam már! - sziszegte. - Vedd le rólam a kezed! Teasle vállat vont. - Oké, csak vagánykodj. Engem egyáltalán nem za­ var, - Lecsatolta az övéről a bilincset. - Add a kezed. Rambo nem mozdult. - Komolyan gondolom. Hagyj békén.

Teasle elmosolyodott. - Te komolyan gondolod? - mondta, és mosolygott. Úgy gondolod? Látom, nem érted, hogy én is úgy gondolom. Előbb-utóbb be fogsz szállni a kocsimba. Csak az a kérdés, mennyi erőszakot kell alkalmaznom, mielőtt ez bekövetkezik. - Balkézzel a pisztolyáért nyúlt, és mosolygott. - Dehát olyan egyszerű, szállj be a járőrkocsíba, és kész. Mi lenne, ha nem rontanánk el ezt a szép napot? A járókelők kíváncsian figyelték őket. - Előkapnád, mi? - mondta Rambo, Teasle pisztolyért nyúló kezét nézve. - Először azt hittem, te másféle vagy. De most már látom, hogy éppen elég hozzád hasonló bolonddal találkoztam. - Egy-null - mondta Teasle. - Mert én még soha nem találkoztam hozzád hasonlóval. - A mosoly eltűnt az arcáról, megmarkolta a pisztolyt. - Indulás! Helyben vagyunk, gondolta Rambo. Kettőnk közül valamelyiknek engednie kell, különben Teasle rosszul jár. Kár. Figyelte Teasle kezét a pisztolytáskán, és azt gondolta: Átkozott, hülye zsernyák, eltörhetném a két karod meg a lábad, mielőtt előhúznád azt a pisztolyt. Péppé verhetném az ádámcsutkádat, és áthajíthatnálak a korláton. Akkor aztán volna mit zabálniuk a halaknak. De emiatt ne, szólalt meg benne egy hang, emiatt ne. Elég volt elképzelnie, mit művelhetne Teasle-lel, hogy kielégítse dühét és visszanyerje az önuralmát. Olyan önuralom volt ez, amire korábban nem volt képes, és most elég volt erre gondolnia, hogy elpárologjon a haragja. Hat hónapja, mikor a kórházban lábadozott, még nem tudta visszafogni magát. Egy éjszakai mulató­ helyen, Philadelphiában, egy fickó előtolakodott, hogy lássa, amikor a sztriptíztáncosnő leveszi a bugyiját, és ő ezért eltörte az orrcsontját. Egy hónappal később, Pittsburghben, elvágta a torkát egy nagydarab négernek, aki kést emelt rá, mikor egy tóparti parkban éjszakázott. A négerrel vele volt a barátja, aki megpróbált menekülni, és Rambo egész éjszaka vadászott rá, míg el nem kapta

abban a pillanatban, amikor éppen megpróbálta beindí­ tani a kabriolettjét. De emiatt ne, mondta magában. Most jól vagy. Most rajta volt a sor, hogy elmosolyodjon. - Oké. Menjünk, kocsikázzunk még egyet - mondta Teasle-nek. - Bár nem látom értelmét. Úgyis megint visszasétálok a városba. 6. A rendőrség régebben iskola volt. Ráadásul pirosra festették, gondolta Rambo, míg Teasle beállt az épület melletti parkolóba. Majdnem megkérdezte tőle, kinek a tréfás ötlete volt, hogy az iskolaépületet pirosra fessék, de tudta, hogy ez az egész nem vicc, és azon tűnődött, hogy dumálhatná ki magát ebből a helyzetből. Egyáltalán nem tetszik neked ez a hely. Még csak nem is érdekel. Ha Teasle ide nem hoz, mennél tovább a magad útján. De ez nem változtat a helyzeten. A főbejárat előtti betonlépcső újnak tűnt, a fényes alumíniumkapu pedig egész biztosan az is volt, mögötte pedig egy vakítóan fehér teremben találta magát, amely az épület egész hosszát és fele szélességét elfoglalta, s terpentinszagot árasztott. A terem íróasztalokkal volt telezsúfolva, csak két asztalnál ültek; az egyik zsaru az írógépet verte, a másik a hátsó falnál elhelyezett rádióte­ lefonba beszélt. Láttukra mindketten felkapták a fejüket, ő meg várta, mikor kezdik el. - Micsoda hervadt példány - szólalt meg az, amelyik az írógép mellett ült. Még soha nem fordult elő, hogy ne kezdték volna el. - Hát persze- mondta neki Rambo. - És most azt fogod megkérdezni tőlem, hogy kislány vagyok-e vagy fiúcska. Aztán meg azt kell mondanod, hogy gyűjtést rendezel nekem, mert nyilván nincs pénzem fürdőre meg borbélyra. - Engem nem az zavar, ahogy kinéz - szólalt meg Teasle. - A dumája zavar. Shingleton, történt valami, amiről tudnom kell?-fordult a rádiózó rendőrhöz.

Az szálegyenesen ült a helyén. Majdnem tökéletesen négyszögletes arca volt és előírásosan rövid, fülcimpa alatt végződő pofaszakálla. - Autólopás. - K i foglalkozik vele? - Ward. - Rendben - mondta Teasle, és Rambóhoz fordult. Na gyerünk. Elrendezzük a dolgot. A termen és egy folyosón át az épület hátsó részébe mentek. A folyosóról kétoldalt szobák nyíltak, járkálás és beszélgetés zaja szűrődött ki. A legtöbb irodában hivatal­ nokok dolgoztak, a maradékban rendőrök. A folyosó vakítóan fehér volt, és még erősebben bűzlött a terpentintől, a végében pedig egy állvány emelkedett a még festetlen, zöld, mocskos mennyezet felé. Rambo elol­ vasta az állványra tűzött cédulát: A FEHÉR ELFO­ GYOTT DE HOLNAP KAPUNK MÉG ÉS MEGVAN A KÉK AMIVEL KÍVÜL LE AKARJÁK FESTETNI A PIRO­ SAT. Ekkor Teasle kinyitotta a legutolsó iroda ajtaját, és Rambo egy pillanatra megtorpant. Egyáltalán biztos vagy benne, hogy ezt az egészet végig akarod csinálni - kérdezte magától? Még mindig megpróbálhatsz kimászni belőle. Kimászni, ebből? Mikor nem követtem el semmit? - Gyerünk, lépj be - szólt rá Teasle. - Ez az, amit kerestél. Hiba volt, hogy nem lépett be mindjárt. Megtorpanása azt a benyomást kelthette, hogy fél, és ezt nem akarta. De amikor Teasle felszólítására belépett, úgy nézhetett ki a dolog, hogy engedelmeskedik neki, és ezt sem akarta. Belépett, mielőtt Teasle-nek sikerült másodszor is felszólítania. Feje majdnem súrolta a mennyezetet, ez idegesítette, a legszívesebben behúzta volna a nyakát - de ezt nem engedhette meg magának. Kopott zöld szőnyeg borította a padlót, mint a túl rövidre nyírt gyep. Az íróasztaltól jobbra állt a fegyverszekrény. Minden figyelmét egy 44-es Magnum kötötte te, emlékezett rá a különleges

egységek kiképzőtáborából: a létező legnagyobb tűz­ erejű revolver, képes átütni egy tizenkét és fél centi vastag acéllemezt, vagy megölni egy elefántot - de akkorát rúg, hogy neki soha nem lenne kedve használni. - Ülj le. a padra, kölyök - mondta Teasle. - Hadd halljam, hogy hívnak? - Csak kölyöknek hívnak - felelte Rambo. A pad a jobboldali fal mellett állt. A hálózsákját a falnak támasz­ totta, szokatlanul fürgén és jólnevelten ült le. - Nincs már helye a tréfának, fiú. Hadd halljam, hogy hívnak? - Fiúnak is szoktak hívni. Így is nevezhetsz, ha akarod. - Jobb ha tudod: akarom - mondta Teasle. - Annyit elértél, hogy úgy foglak hívni, ahogy kedvem szottyan. 7. A madár átkozottul idegesítőbb volt annál, amit ő el tudott viselni. A leghőbb vágya az volt, hogy minél előbb kirakhassa az irodájából, és telefonálhasson. Fél öt volt, a zónakülönbséget figyelembe véve Kaliforniában fél négy, fél három vagy fél kettő lehetett. Lehet, hogy nem találja ott a nővérénél. Lehet, hogy ebédelni ment valaki­ vel. Kivel, tűnődött. Hová? Ezért bajlódott annyit ezzel a madárral is; mert alig várta, hogy telefonálhasson. Nem szabad, hogy a magánügyeid zavarjanak a munkádban. Az életedet intézd otthon, mert ott a helye. Ha a gondjaid arra késztetnek, hogy elkapkodj valamit, akkor végy erőt magadon, lassíts, és tégy meg mindent, ami tőled telik. Ebben az ügyben még ajánlatos is tartania magát a szabályhoz. A madár nem akarta elárulni a nevét, márpe­ dig ha valaki nem akarja elárulni a nevét, annak egyetlen oka lehet: titkol valamit, fél, hogy szerepel a körözőlistán. Talán ez sem csak egy szemtelen fráter. Oké, csak lassan, és kiderül. Az asztal sarkára telepe­ dett, szemközt a madárral, és komótosan rágyújtott. - Kérsz cigarettát? - kérdezte. - Nem dohányzom.

Teasle bólintott, és lassan leszívta a füstöt. - Mi lenne, ha elölről kezdenénk? Hogy hívnak? - Semmi közöd hozzá. Édes istenem, gondolta Teasle. Akarata ellenére le­ száll az asztalról, és a fiú felé indul. Csak lassan, mondta magában. Csak nyugodtan. - Nem mondtál semmit El sem tudom hinni, hogy tényleg hallottam valamit. - Jól hallottad. Az én nevem csak rám tartozik. Nem adtad okát, miért kellene megosztanom veled. - A seriffel beszélsz. - Ez nem elég erős ok. . - Ez átkozottul a legerősebb ok a világon - mondta, és várt, hogy kissé lecsillapodjék. Nyugalom. - Az igazolványodat.. - Nem hordom magammal. - Akkor az útleveledet. - Azt sem. - Nincs jogosítványod, nincs egészségügyi lapod, nincs katonakönyved, nincs, keresztleveled, nincs... - Pontosan-szakította félbe a fiú. - Ne bosszants. Vedd csak elő az igazolványodat. A srác most már rá sem nézett. A pisztolyszekrény felé fordult, rábökött egy jelvényre a falon sorakozó lövésztrófeák alatt. - A Nemzet Szolgálatáért Érdemkereszt. Jól befűtöttél nekik ott Koreában, mi? - Oké-mondta Teasle.-Állj fel. Ez volt a második legmagasabb kitüntetés, amit kap­ hatott az ember, nagyobb a Bronzkeresztnél, az Ezüst Keresztnél, a Bíbor Szívnél, a Repülős Érdemrendnél és A Nemzet Szolgálatáért Érdemrendnél. Egyedül a Kong­ resszusi Érdemrend múlta felül. Wilfred Logan Teasle tengerészgyalogos törzsőrmesternek. Kivételesen bátor parancsnoklásért megsemmisítő ellenséges tűzben irta az adományozó okiraton. Ütközet a Choisin víztároló­ nál, 1950. december 6-án. Húsz éves volt akkor, és senkitől nem tűrte el - hacsak nem látszott nála sokkal öregebbnek -, hogy emiatt ugrassa.

- Állj fel. Már rosszul vagyok attól, hogy mindent kétszer kell mondanom. Állj fel, és ürítsd ki a zsebeidet. A srác vállat vont, és lassan felállt. Kifordította előbb az egyik, majd a másik farmerzsebét, de nem volt bennük semmi. - A jakód zsebét még nem fordítottad ki - szóit rá Teasle. - Az istenit, igazad van. - Kifordította azt is, két dollár huszonhárom cent meg egy doboz gyufa került elő belőle. - Minek neked gyufa? - kérdezte Teasle. - Azt mondtad, nem dohányzol. - Valamivel tüzet kell raknom, hogy főzhessek, - Se munkád, se pénzed. Honnan van főznivalód? - Mit szeretnél hallani? Hogy lopom? Teasle szeme a pad mellé támasztott hálózsákra tévedt, és azt hitte, rájött, hol keresse az igazolványt. Kibontotta és szétterítette a padlón. Egy tiszta inget meg egy fogkefét talált benne. Nekilátott átkutatni az inget, erre a fiú megszólalt: - Hé, sokáig vesződtem, amíg kivasaltam azt az inget. Vigyázz, össze ne gyűrd! És Teasle hirtelen halálosan belefáradt az egészbe. Megnyomta az aszta­ lon az interfon gombját. - Shingleton, láttad a fickót, mikor behoztam. Azt akarom, hogy az állami rendőrség megkapja a személy­ leírását. Mondd meg nekik, szeretném, ha a lehető leggyorsabban azonosítanák. Ha ezzel végeztél, ellen­ őrizd, nem találod-e meg a személyleírását valamelyik dossziénkban. Se munkája, se pénze, de jóltápláltnak látszik. Szeretném tudni, miből. - Szóval úgy döntöttél, hogy tovább erőlteted a dolgot, - Tévedés. Nem én vagyok az, aki itt erőltet valamit. 8. A békebírónál klímaberendezés volt, ami egy kissé zúgott és zakatolt. Annyira lehűtötte az irodát, hogy Rambo megborzongott. Az asztalnál ülő férfi egy túl bő,

kék pulóverbe burkolódzott. Az ajtón az állt, hogy Dobzynnak hívják. Bagót rágott, a belépő Rambo láttára abbahagyta a rágcsálást. - Oké, kezdhetjük - mondta, és megfordult csikorgó székén. - Will, amikor fölhívtál, megmondhattad volna, hogy a városba cirkusz érkezett. Mindig elhangzott valami megjegyzés. Mindig. Az egész helyzet kezdett kicsúszni a kezéből, és tudta, hogy jobban teszi, ha gyorsan beadja a derekát. Tudta, hogy egy csomó kellemetlenséget okozhatnak neki, ha nem teszi meg. De itt folytatódott a baszogatás, nem fognak leszállni róla, ő meg, az istenit, nem bír többet lenyelni. - Figyelj ide, fiacskám - folytatta Dobzyn. - Tényleg meg kell kérdeznem tőled valamit. - A képe tök kerek volt. Beszéd közben az egyik pofazacskójába tolta a bagót, és arcának ez az oldala kidudorodott. - Látom a tévében, hogy tüntetgetnek a srácok, lázadoznak meg minden, és... - Én nem vagyok tüntető. - Csak azt szeretném tudni, nem csiklandoz-e a hajad, ami a nyakadba lóg. - Eleinte csiklandozott. Dobzyn megsimogatta a szemöldökét, és elgondolko­ dott ezen a válaszon. - Igen, el tudom képzelni, hogy az ember mindenhez hozzászokik, ha nagyon elszánt. Na és a szakállad? Nem viszket ebben a hőségben? - Néha. - Akkor mi jött rád, hogy megnövesztetted? - Kiütések vannak az arcomon, nem szabad borotvál­ koznom. - Én éppen így vagyok a seggemmel, azért nem borotválom - szólt közbe Teasle az ajtó mellől. - Egy pillanat, Will. Hátha igazat mond. Rambo nem tudta türtőztetni magát. - Nem én. - Akkor miért mondtad? - Az agyamra megy, hogy arról faggatnak, miért növesztettem szakállt.

- Tehát miért növesztettél szakállt? - Kiütések vannak az arcomon, és nem szabad borot­ válkoznom. Dobzyn olyan képet vágott, mintha pofon csapták volna. A klímaberendezés zümmögött és zakatolt. - Nocsak, nocsak-mondta halkan, elnyújtva a szava­ kat. - Úgy látszik, átverődtem. Hát nem, Will? De az nevet jól, aki utoljára nevet. -- Megpróbált mosolyogni. Átverődtem. Át, a szentségit. - Elkezdte rágni a bagót. Will, mondd csak, mi a vád? - Kettő van. Munkakerülés, ellenszegülés letartózta­ táskor. De ezek csak olyan vádak, amikkel itt tarthatom, míg kiderül, nem keresik-e valahol. Rablásra gyanak­ szom. - Kezdjük a munkakerüléssel. Bűnösnek érzed-e ma­ gad, fiacskám? Rambo azt felelte, hogy nem. - Van munkahelyed? Van tíznél több dollárod? Rambo azt felelte, hogy nincs. - Akkor nincs mese, fiacskám. Munkakerülő vagy. Ez öt nap elzárásba vagy ötven dolcsidba fog kerülni. Melyiket választod? - Most mondtam, hogy tíz sincs, honnan a francból szereznék ötvenet? - Ez itt bíróság - mondta Dobzyn hirtelen előrehajol­ va. - Nem tűrök pimasz beszédet a bíróságon. Még egy eset, és vádat emelek ellened a bíróság megsértéséért. - Kicsit várt, majd újra hátradőlt a széken, és eltűnődve folytatta a rágcsálást. - Bár azt sem tudom, az eddig tanusított magatartásodtól is hogyan tekinthetnék el. Vegyük csak az ellenszegülést letartóztatáskor. - Nem vagyok bűnös. - Még nem is kérdeztem. Várj, amíg kérdezlek. Ho­ gyan állt ellen, Will? - Felvettem, mert stoppozott, és szívességből kivittem a városból. Úgy gondoltam, mindenkinek az lesz a legjobb, ha folytatja az útját. - Teasle féloldalasan rátámaszkodott a nyikorgó korlátra, amely az irodát az ajtó melletti előtértől elválasztotta. - De visszajött.

- Jogom volt hozzá, - Úgyhogy megint kivittem a városból, de megint visszajött, és amikor szóltam neki, hogy szálljon be a kocsiba, ellenkezett. Végül erőszakot kellett kilátásba helyeznem, hogy engedelmeskedjen. - Gondolod, hogy azért szálltam be, mert megijed­ tem? - Nem akarja megmondani a nevét. - Miért kellene megmondanom? - Azt állítja, hogy semmiféle igazolványa nincs. - Az ördögbe, miért kellene, hogy legyen? - Nem ülhetek itt egész éjszaka, hallgatva, hogyan lövöldöztök egymásra - mondta Dobzyn. - Beteg a feleségem, és már ötkor otthon kellett volna lennem, hogy vacsorát főzzek a gyerekeknek. Máris késésben vagyok. Harminc nap elzárás vagy kétszáz dollár bírság. Melyiket választod, fiacskám? - Kétszáz? A szentségit, most mondtam, hogy tíz sincs. - Akkor hát harminc nap elzárás - mondta Dobzyn, felállt az asztaltól, és elkezdte kigombolni a pulóverét. Szívesen elengedtem volna a munkakerülésért járó öt napot, de minősíthetetlenül viselkedtél. Mennem kell, máris elkéstem. A klímaberendezés most már inkább zakatolt, mint zúgott, és Rambo nem tudta, a hidegtől reszket-vagy a dühtől. - Figyelj, Dobzyn - mondta, és megragadta a karját. Még mindig várom, hogy megkérdezd, bűnösnek érzeme magam, ami a letartóztatáskor tanúsított ellenállást illeti.. 9. Az ajtók most mindkét oldalon zárva voltak. A folyosó végén átmentek az állvány alatt, és ő Teasle irodája felé indult. - Nem, most erre jössz - szólt rá Teasle. Jobb felől az utolsó ajtóra bökött, amelyiken egy kis rácsos ablak volt

felül Amikor el akarta fordítani a zárban a kulcsot, észrevette, hogy már nyitva van. Rosszallóan csóválta a fejét, kitárta az ajtót, és intett Rambónak, hogy induljon lefelé a fluoreszkáló égőkkel megvilágított, vaskorláttal övezett betonlépcsőn. Rambo belépett az ajtón, Teasle követte. Kulcsra zárta az ajtót, és elindultak lefelé. Lépteik visszhangosan koppantak a lépcsőfokokon. Rambo vízcsobogást hallott, még mielőtt leért a pincé­ be. A betonpadló vizesen tükrözte a fluoreszkáló fénye­ ket, a legvégében egy cingár zsaru mosta a cellákat, a víz a rácsok között és a lefolyókon ömlött kifelé. Amikor meglátta Teasle-t és Rambót, hirtelen elzárta a csapot; a víz nagy ívben felszökött, majd hirtelen elapadt. Teasle hangja visszhangzott. - Galt. Miért van megint nyitva a felső ajtó? - Nyitva maradt? Nincs több őrizetesünk. Most ébredt fel az utolsó, én engedtem ki. - Nem az a fontos, hogy van-e őrizetesünk vagy nincs. Ha megszokod, hogy nyitva hagyd, amikor nincs lent senki, esetleg akkor is elfelejted majd bezárni, amikor lesz. Ezért mindentől függetlenül azt akarom, hogy az ajtó be legyen zárva Sajnos azt kell mondanom, hogy bármilyen nehéz is alkalmazkodni egy új munka­ helyhez meg az új szokásokhoz, lehet, hogy mást kell keresnem helyetted, ha sürgősen nem tanulsz egy kis éberséget. Rambo, mint Dobzyn irodájában, itt is reszketett a hidegtől. A mennyezetlámpák egész közel voltak a fejé­ hez; a helyiség mégis sötétnek tűnt. Vas és beton. Az istenit, egyáltalán nem lett volna szabad megengednie, hogy Teasle idehozza. Amikor kijöttek a bíróságról, le kellett volna ütnie Teasle-t, és el kellett volna szaladnia. Minden, még a futás is jobb, mint harminc napot eltölteni itt lent. Dehát mit vártál, az istenít - kérdezte magától. Te magad kerested, nem, nem hátrálhatsz meg. Persze hogy nem. De nem is akarok. Az, hogy Teasle börtönbe zárt, még nem jelenti azt, hogy végem. Harco-

lok vele, amíg csak tudok. Mire kienged, boldog lesz, hogy megszabadulhat tőlem. Persze hogy harcolni fogsz. Persze. Micsoda röhej. Nézz magadra. Máris reszketsz. Már tudod, mire emlék­ eztet ez a hely. Két nap ebben a szűk cellában, és a nadrágodba hugyozol. - Be kell látniuk, hogy itt nem maradhatok. - Nem tudta visszatartani magát. - Nyirkos. Nem bírom, ha olyan helyre zárnak, ahol minden vizes. - Az üreg, gondolta, az eleven skalpja. A bambuszrács. A mocsok közt szivárgó víz, a málló falak, pár centi nyálkás iszap, amin aludni próbált. Mondd meg neki, az isten szerelméért. Vagyis könyörögj, a kurva életbe. Most, amikor már késő, a madár természetesen meg­ gondolta magát, és megpróbált kimászni az egészből. Teasle nem tudott napirendre térni a helyzet értelmetlen­ sége felett, hiszen a madár úgyszólván mindent elköve­ tett, hogy idekerüljön. - Légy inkább hálás, hogy egyáltalán vizes - mondta neki. - Hogy mindent lemosunk. Hétvégi piásokat szok­ tunk itt tartani, és csak gyere egyszer hétfőn, amikor kiszórjuk őket, csupa okádék a fal meg minden köröskörül. - Egy pillantást vetett a cellára, amely a vizes padló miatt ragyogó tisztának látszott. - Lehet, hogy figyelmetlen vol­ tál a fönti ajtóval, Galt - mondta - mindenesetre a cellák­ ban rendes munkát végeztél. Tedd meg nekem, kérlek, hogy felmész, és ágyneműt meg ruhát hozol ennek a ma­ dárnak. Te - fordult Rambóhoz -, úgy látom, a középső zárka már rendben van. Menj be, vedd le a csizmát, nad­ rágot, jakót. Zokni, fehérnemű, gatya maradhat. Tegyél le minden ékszert, nyakláncot, órát... Galt, mit nézel? - Semmit. - Mi van a holmival, amiért küldtelek? - Csak nézelődtem. Hozom - iramodott fel a lépcsőn. - Miért nem szólsz neki mégegyszer, hogy zárja be az ajtót? - Felesleges.

Teasle a kulccsörgésre fülelt. Kicsit várt még, és hallotta, hogy Galt kulcsra zárja maga mögött az ajtót. - Kezdd a csizmával - mondta a madárnak. Mi egyebet is várhatott? A srác a jakóját vette le. - Megint kezded. Mondtam, hogy a csizmával kezdd. - Nedves a padló. - És mondtam, hogy menj be. - Nem megyek be, amíg nem muszáj. - Összehajto­ gatta a jakóját, a vizes padlóra sandított, és a jakót a lépcsőre tette. A csizmát a jakó mellé állította, kibújt a farmerből, összehajtogatta, és a jakóra fektette. - Mi az a nagy heg a bal térded fölött? - szólalt meg Teasle. - Mi történt veled? A srác nem válaszolt. - Lőtt sebnek látszik - mondta Teasle. - Hol szerez­ ted? - Vizes a zoknim. - Hát akkor vedd le. Teasle-nek el kellett lépnie, nehogy eltalálja a zokni. - Most vedd le a trikódat-mondta. - Minek? Csak azt ne mondd, hogy még mindig az igazolványomat keresed. - Mondjuk, alaposan meg akarlak motozni, látni aka­ rom, nem rejtegetsz-e valamit a hónod alatt. - Mit? Kábítószert? Füvet? - Ki tudja. Nem ez volna az első eset. - Csak nem nálam. Már rég abbahagytam az ilyesmit. Az istenit, hiszen az törvényellenes. - Rém szellemes. Húzd csak le azt a trikót. A srác most először csinálta azt, amit mondtak neki. Persze a lehető legkomótosabban. Előbukkantak ke­ mény hasizmai, és három párhuzamos heg a mellkasán. -Ez honnan van? - kérdezte Teasle meglepetten. Késnyomok. Miken mentél te keresztül? A srác a lámpákra sandított, és nem válaszolt. Mellét sűrű fekete szőrzet borította. Két heg a bozonton át húzódott. - Emeld fel a karodat, és fordulj körbe - mondta Teasle.

- Ez felesleges. - Ha volna gyorsabb módja annak, hogy megmotoz­ zalak, már biztosan felfedeztem volna. Fordulj meg. A hátán tucatnyi göbös forradás volt - Te jó ég, ez meg mi? - mondta Teasle. - Korbácshe­ gek. Ki korbácsolt meg? A srác megint nem válaszolt. - Az állami rendőrség biztosan érdekes információkat fog küldeni rólad. Tétovázott: most az a rész jött, amit utált. - Oké, vedd le a gatyádat. A srác ránézett. Aztán megint ránézett. - Ne bámulj ilyen szégyenlősen -mondta. Neki sem tetszett a dolog. Ezen mindenkinek át kell esnie, és még senki sem veszítette el a szüzességét, mire végeztem. Csak told le a gatyádat. Az elég lesz. Tűrd le a térdedig. Nem akarok többet látni, mint amennyit muszáj..Maradj így. Látni akarom, nem rejtegetsz-e valamit. Ne két kézzel. Csak az egyikkel. Csak az ujjad hegyével. Megfelelő távolságot tartva, Teasle előrehajolt, és kü­ lönböző szögekből végigvizslatta az ágyékát. A heréi felhúzódtak. És most elérkezett a legkínosabb pillanat. Szólhatott volna például Galtnak, hogy intézze el, de nem akarta a piszkos munkát másra hárítani. - Fordulj meg, és hajolj előre. A srácnak villámlott a szeme. - Szórakozz valaki mással. Ezt nem tűröm tovább. - Tűröd, tűröd. Egyáltalán nem érdekel a feneked, azon kívül, hogy mit dugdosol benne. Csak csináld, amit mondok. Most hajolj előre, és húzd szét. Gyerünk, nem valami élvezetes látvány ez nekem. Úgy. Tudod, mikor Louisville-ban dolgoztam, egy hét és fél centi hosszú kést találtam egy őrizetes seggében. Azóta is tűnődöm, hogy volt képes ülni. Odafent Galt kinyitotta az ajtót, - Oké, tiszta vagy - mondta Teasle a fiúnak. Felhúzhatod a gatyát. Teasle fülelt. Galt becsukta és kulcsra zárta az ajtót, aztán klaffogva lejött a betonlépcsőn. Kifakult farmer

kezeslábast, vékony matracot, gumilepedőt, szürke pok­ rócot hozott. A gatyában álló fiúra pillantott, és Teaslehez fordult: - Ward épp most telefonált a lopott kocsi ügyében. Megtalálta a várostól északra egy kőfejtőben. - Mondd meg neki, hogy maradjon ott, és szólj Shingletonnak, hogy küldje ki az államiakat ujjlenyomatot venni. - Shingleton már szólt nekik. Galt belépett a zárkába. A fiú a vizes padlón tocsogva követte. - Még ne - szólt rá Teasle. - Oké, de döntsd már el végre. Először azt akarod, hogy bemenjek, aztán meg nem engedsz be. Jó lenne, ha tudnád, mit akarsz. - Azt akarom, hogy odamenj a zuhanyozóhoz a fo­ lyosó végén. És azt akarom, hogy levedd a gatyád és alaposan megmosakodj, mielőtt tiszta ruhát húzol. Feltét­ lenül mosd meg a hajadat is. Azt akarom, hogy tiszta legyen, mielőtt hozzányúlok. - Hogy érted, hogy hozzányúlsz? - Le kell nyírnom. - Miről beszélsz? Az én hajamat nem fogod levágni. Még a közelébe se jössz az ollóddal. - Megmondtam neked, hogy ezen a procedúrán min­ denkinek át kell esnie. Az autótolvajoktól a píásokig mindenki átesik ugyenezen a motozáson, és lezuhanyo­ zik, és megnyírjuk, ha hosszú a haja. A matrac, amit kapsz, tiszta; és szeretnénk, ha az is maradna. Kullan­ csok és bolhák nélkül, amiket összeszedhettél, amikor fészerekben és mezőkön éjszakáztál, meg az isten tudja, még hol. - Nem fogsz megnyírni. - Kis segítséggel elintézhetem, hogy itt maradj még harmincöt napig. Annyira törted magad, hogy idekerülj. Most az egész procedúrán át kell esned. Miért nem engedsz önként, miért nem könnyíted meg a dolgot mindkettőnknek? Galt, miért nem hozod már azt az ollót, borotvakrémet, borotvát?

- Csak zuhanyozni vagyok hajlandó - mondta a fiú. - Egyelőre elég is lesz. Mindent sorjában. Mialatt lassan a zuhanyozó felé indult, Teasle megintlátta a korbácshegeket a hátán. Majnem hat óra volt. Az államiak hamarosan küldik az információt. Miután kiszámította, hogy három óra az eltérés Madison és Kalifornia között, már nem volt biztos benne, hogy telefonálni fog. Ha az asszony meggondolta volna magát, már biztosan kereste volna. Ha felhívná, azzal csak kényszerítené, és az asszony még jobban eltávolodna tőle. A vége mégis csak az, hogy meg kell próbálnia. Talán később, amikor végez ezzel a madárral, majd felhívja. Csak hogy beszélgessenek, meg sem említi a válást. Kit akarsz becsapni? Az első kérdésed az lesz, hogy meggondolta-e magát. A srác kinyitotta a zuhany csapját. 10. Az üreg három méter mély volt, és olyan szűk, hogy épp csak ki tudta nyújtani a lábát, ha leült. Éjszaka néha elemlámpákkal jöttek, és bámészkodtak rá a bambuszrá­ cson keresztül. Rögtön pirkadat után minden nap elmoz­ dították a rácsot, és felhúzták, hogy elvégezze a házi­ munkát. Ez ugyanaz a dzsungeltábor volt, ahol megkí­ nozták, ugyanazok a szalmakunyhók és buja zöld he­ gyek. Számára eleinte érthetetlen okokból begyógyítot­ ták a sebeit, amíg eszméletlenül feküdt: a vágásokat a mellén, ahol a tiszt vékony késével néhányszor belédö­ fött, majd végigszántott a penge élével; a hátsebeit, amiket akkor szerzett, mikor a tiszt mögéje lopakodott, és váratlanul nekiesett a korbáccsal. A korbácsolás. A lábsebe alaposan befertőződött, de amikor az egységére tüzet nyitottak és őt foglyul ejtették, egyetlen csontja sem sérült meg, csak a csípőizma, és hamarosan már sánti­ kálni tudott. Amikor már nem vallatták és nem fenyegették, nem is szóltak többé hozzá. Mindig kézmozdulatokkal jelezték,

mit kell tennie: kihányni az iszapos vizet, latrinát ásni, tüzet rakni a főzéshez. Feltételezte, hogy ezzel a néma­ sággal büntetik, amiért úgy tesz, mintha nem értené a nyelvüket. De azért éjszaka a veremben homályosan hallotta, mit beszélnek, és az elcsípett szavakból megál­ lapíthatta, hogy öntudatlan állapotban sem árulta el nekik azt, amire kíváncsiak voltak. A lestámadás és az ő foglyul ejtése után az egység maradéka biztosan célba ért, mert hallotta, hogy fel robbantott gyárakról beszélnek, meg arról, hogy ez a tábor csak egy a sok közül, amelyek a hegyek között az újabb amerikai gerillaegységekre várnak. Hamarosan egyre több és nehezebb munkát kapott, és egyre kevesebb ennivalót, többet dolgoztatták és kevesebbet alhatott. Lassan kezdte felfogni, miért. Túl sok idő telt el ahhoz, hogy meg tudja mondani, merre jár a különítménye. Lévén hogy semmiféle információt nem adhatott nekik, csak azért gyógyították be a sebeit, hogy még egy kicsit eljátszhassanak vele, s lássák, mennyi munkát bír elvégezni, mielőtt belepusztul. Rendben van, megmutatja nekik, hogy akkor sokáig kell várniuk. Semmi olyant nem művelhettek vele, amit nem szenvedett volna már el a kiképzőitől. A speciális egységek iskolája, öt mérföld futás reggeli előtt, tíz mérföld futás reggeli után. Eközben mindig kiadta magából az egész reggelit, de vigyázva arra, hogy ki ne essen a sorból, mert aki kiállt a sorból okádni, annak büntetésül még tíz mérföldet kellett futnia. Felkúszni a magas toronyra, sorszámokat üvöltve az ügyeletes tisztnek, ugrás zárt térddel, összekötözött lábbal, könyök a test mellett, zuhanás közben is üvölteni: „ezer, kétezer, háromezer, négyezer". A gyomra a tor­ káig emelkedett eközben, és a kötél heves rántással fékezte le egy arasznyira a földtől. Harminc guggolás minden hibáért, meg egy ráadás „A hajózókért!". Ezt kellett kiáltani közben. És még harminc guggolás, ha a kiáltás nem volt elég hangos, és még egy ráadás „A hajózókért!". Az ebédlőben, az árnyékszéken, mindenütt tisztek bukkantak fel, és váratlanul rákiáltottak: „Most!". És neki azonnal ugrásra kész testhelyzetet kellett felven-

nie, üvöltve: „Ezer, kétezer, háromezer, négyezer", az­ tán ugyanilyen hirtelen vigyázzállásba merevedni, mind­ addig, rníg a tiszt el nem engedi. Akkor meg azt üvöl­ teni: „Igen, uram", és „hajóra, hajóra, hajóra" kiáltással elrohanni. Ugrások nappal az erdő felett. Éjszakai ugrások a mocsárba, ahol egy hétig életben kell maradni egy szál késsel. Előadások fegyverekről,robbanószerek­ ről, felderítésről, vallatásról, közelharcról. Ő meg a többiek késsel a kezükben egy marhalegelőn. A mezőn szerteszét belek és bendők, az állatok még élnek és sírnak. Kibelezett állattetemek, amelyekbe parancsra bemásznak, megmártóznak bennük, megfürödnek a vér­ ben. Ezért volt érdemes zöldsapkássá válnia. Mindent ki­ bírt. De a dzsungeltáborban napról-napra gyengült, és a végén félni kezdett, hogy a teste nem fog kitartani. Mind több munka, mind több nehéz munka, mind kevesebb étel, kevesebb alvás. A látása egyre szürkült és homályo­ sodott; zihálva tántorgott, magában beszélt. Miután há­ rom napig éheztették, bedobtak a verembe egy kígyót, ott tekergőzött a mocsokban, ők meg végignézték, hogy tépi le a fejét és falja fel nyersen. Csak a kisebbik részét sikerült a gyomrában tartania. Később -percek múlva, napok múlva, az idő megszűnt - jutott eszébe, nem volt-e mérgező a kígyó. Ez és a veremben talált férgek, meg a hulladék, amit időnként leszórtak neki, ez volt minden, ami a következő néhány napban vagy héten ezt képtelen volt megállapítani -életben tartotta. Amikor kidöntött fákat vonszolt a dzsungelen át a táborba, megengedték neki, hogy bogyókat szedjen, és befalja. Estére hasmenése lett tőle. Eltompultan, saját hányadékával borítva hevert a verem fenekén, és hallgatta, hogy az ő hülyeségéről beszélnek. Pedig nem volt hülye. A delíriumban agya fürgébben dolgozott, mint valaha, mióta fogságba esett; a hasme­ nést pedig szándékosan idézte elő. Éppen annyit evett, hogy enyhe tünetei legyenek, úgyhogy amikor másnap felhúzzák, megjátszhatja, hogy hevesebb görcsök kínoz­ zák, mint valójában, és aztán összeeshet a dzsungelben

rönkvontatás közben. Talán akkor egy ideig nem viszik ki munkára. Talán az őr otthagyja a dzsungelben, hogy segítséget hívjon a visszaszállításához, és mielőtt az őr visszatérne, ő megszökhet. De akkor már tudta, hogy az esze egyáltalán nem vágott jobban, mint eddig. Túl sok bogyót evett, és a görcsei hevesebbek voltak a vártnál, az őr pedig abban a pillanatban, amikor nem tud többé dolgozni, valószínűleg meg fogja ölni. De még ha meg is szökne, meddig bírná, milyen messzire jutna kiéhezetten, félholtan, hasmenésesen? Nem tudott visszaemlékezni, mikor jött erre rá. Minden összekavarodott, és egyszercsak arra eszmélt, hogy egyedül van, a dzsungelen verekszi át magát, belezuhan egy folyóba. A következő, amire emlékezett, az volt, hogy egy páfrányosban kúszik egy hegyoldalon. A csúcs közelében már nem tudott lábra állni, csak kúszni tudott. A hegyi törzsek, gondolta. Az egyetlen, amire gondolni tudott még, hogy miképpen juthatna el valamelyik törzshöz. Valaki megitatta, Biztosra vette, hogy elfogták a kato­ nák, és görcsösen menekülni próbált, de valaki lefogta és erőszakkal megitatta. Ök lehettek azok: hagyták, hogy botladozva tovább meneküljön az erdőben. Időn­ ként azt képzelte, megint a veremben van, és csak álmodja azt, hogy szabad. Máskor meg úgy tűnt, hogy még mindig a repülőről zuhan lefelé a többiekkel együtt; nem nyílott ki az ejtőernyője, és a hegyek egyre nagyob­ bak alatta. Egy bokor tövében elnyúlva ébred, rájön, hogy futott, egy sziklafalon kapaszkodva tér magához. Amikor a nap nyugovóra fordul, betájolja magát, és elindul dél felé. Aztán félni kezd, hogy megint összekava­ rodott az idő, hogy egész éjjel eszméletlenül feküdt, és összekeverte a napkeltét a napnyugtával, és hogy rossz irányba indult el, dél helyett észak felé. Figyel, és látja, hogy a nap lefelé ereszkedik, fellélegzik. Ekkor beáll az éjszaka és amikor már semmit sem lát, lerogy. Reggel tér magához, ágak között, magasan egy fán. Nem emlékszik, mikor és hogyan kapaszkodott fel, de ha nem tette volna meg, már nem élne: egy magányos,

eszméletlen ember nem maradhat életben a dzsungel éjszaka vadászó állatai közt. Az egész napot a fán töltötte, itt-ott összefonva az ágakat, hogy jobban elrejtse magát, aludt, lomhán rágcsálta a szárított húst meg a rizspogácsákat, amiket meglepetésére a nyakába akasz­ tott zacskóban talált. A zacskót ugyanolyan rongyokból varrták, mint a ruhát, amit viselt. Az emberek, akik lefogták és erővel megitatták, eszerint parasztok voltak, és az étel tőlük származott. Egy kevesett eltett belőle éjszakára, amikor majd leereszkedik a fáról, és a lemenő nap után tájékozódva folytatja útját dél felé. De miért segítettek rajta? Talán az állapota miatt döntöttek úgy, hogy adnak neki egy esélyt? Ezután csak éjszaka futott, a csillagokat használva iránytűnek, gyökereket, fakérget evett, vízisiklót fogott a folyókban. A sötétben sokszor közelről hallotta a katoná­ kat, és mozdulatlanul feküdt a bozótban, míg minden hang el nem halt. Gyakran delíriumba esett, és zavarodottabban bolyongott, mint valaha. Beképzelte magának, hogy gépfegyverropogást hall, begurult a bokrok alá, és csak akkor jött rá, hogy a talpa alá került gallyak ropog­ nak. Két hét múlva megjött az eső, és szakadatlanul esett. Sár. Korhadó fa. Olyan heves záporok, hogy alig kapott levegőt. Ment tovább, eszelősen az eső kopogásától, őrjöngve a ragadós sártól, a testére tapadó ázott lombtól. Már nem tudta, merre van dél; éjszaka néha szétnyíltak a felhők, és a csillagok állásából tájékozódhatott, de aztán a felhőtakaró ismét összezárult, és vaktában kellett továbbmennie, és amikor a felhők ismét megritkultak, rájött, hogy elvétette az irányt. Egy reggel kiderült, hogy körben bolyongott, ezután elhatározta, hogy nappal fog menetelni. Kénytelen volt lassabban haladni, óvatosab­ ban, hogy fel ne fedezzék. Amikor a fellegek eltakarták a napot, távoli célpontokhoz, hegycsúcsokhoz vagy magas fákhoz tartotta magát. És minden, de minden nap esett az eső. Előbukkant az erdőből, támolygott a mezőn át, és valaki rálőtt. A földre vetette magát, és elkezdett kúszni

visszafelé, a fák közé. Még egy lövés. Emberek futnak felé a fűben. „Mondtam, hogy igazold magad" - kiabált valaki. „Ha nem látom, hogy fegyvertelen vagy, megöltelek volna. Állj fel, az szentségit, és igazold magad." Amerikaiak voltak. Elkezdett nevetni. Képtelen volt abbahagyni. Egy hónapig kórházban tartották, míg el nem múlt a hisztériája. Amikor bevetették északon, december volt, most pedig, mint mondták, május eleje. Nem tudta, meddig volt fogságban. Nem tudta, mennyi ideig tartott a menekülése. De mostanáig ötszázhu­ szonnégy kilométert tett meg a bevetés helyétől eddig a déli amerikai támaszpontig. Nevetni pedig azért nevetett, mert már napok óta amerikai területen kellett lennie, és a katonák, akiket éjszaka hallott és akik elől bujkált, bizto­ san amerikaiak voltak. 11. Amennyire csak lehetett, elhúzta a zuhanyozást. Tudta, hogy nem lesz képes elviselni azt a pillanatot, amikor Teasle ollója hozzáér a hajához. Kinézett a vízsugár alól, és a lépcső alján Galtot látta kezében ollóval, borotvakrémes tubussal és borotvával Összeszorult a gyomra. A félelemtől magánkívül nézte, hogy mutat Teasle a lépcső tövében álló asztalra és székre, hogyan mond valamit Galtnak, amit nem hallott a víz zuhogásától. Galt a széket az asztal elé állította, újságokat vett elő, és az asztal körül a padlóra terítette őket. Nem sok időre volt szüksége mindehhez. Teasle a zuhanyozóhoz indult, olyan közel jött, hogy hallhassa a hangját. - Zárd el a vizet-mondta. Rambo úgy tett, mintha nem hallaná. Teasle még közelebb jött. - Zárd el a vizet - ismételte meg. Rambo csak tovább mosta a karját meg a mellkasát. A szappan nagy volt és sárga, és fertőtlenítőszer szagát árasztotta. Nekiállt beszappanozni a lábát. Már harmad­ szor. Teasle bólintott, és eltűnt valahol baloldalt, ahol

nyilván a főcsap lehetett, mert a víz a következő pillanat­ ban elapadt. Rambo karja és fába megfeszült, testéről a fém zuhanytálcára csepegett a víz, és ismét megjelent Teasle, törülközővel a kezében. - Nem érdemes halogatni - mondta. - Csak megfá­ zol. Rambónak nem volt választása. Lassan kijött a zuhany alól. Tudta, ha magától nem jön, Teasle kirángatja onnan, és nem akarta, hogy Teasle hozzáérjen. Néhány­ szor ledörzsölte magát a törülközővel. A hidegtől lúdbőrözött a karja. Zavarta hogy látják a heréit. - Ha tovább dörgölöd magad, elkopik a törülköző mondta Teasle. Nem hagyta abba. Teasle megmozdult,hogy az asztal­ hoz vezesse, de Rambo kitért előle, és Teasle-t meg Galtot szemmel tartva a szék mellé oldalazott. Gyorsan, megállás nélkül pergett le az egész. Teasle először oldalról közelítette a fejéhez az ollót, levágott egy tincset, és Rambo hiába próbált úrrá lenni a remegésén. - Maradj nyugton - szólt rá Teasle. - Még nekimész az ollónak és megsérted magad. - Levágott egy nagyobb tincset. Rambo bal füle fázósan és védtelenül meredezett a pince nyirkos levegőjében. - Több hajad van, mint gondoltam - mondta Tesle, és padlóra terített újságpa­ pírra dobta a tincset. - Mindjárt sokkal könnyebb lesz a fejed. - Az újságpapír beszívta a vizet és megszürkült. Teasle megint vágott, és Rambo megint összerezzent. Teasle hátralépett, és Rambo feszült lett, mert nem látta, mi történik a háta mögött. Hátrafordult volna, de Teasle visszanyomta. Rambo elrántotta a fejét. Teasle az ollóval megint nekiesett a hajának, és ő megint összerándult, beszorult a haja az ollóba, és kitépődött. Ez már sok volt neki. Hirtelen felállt, és Teasle-hez fordult. - Menj innen! - Ülj le arra a székre! - Nem fogsz tovább nyírni. Ha le akarod vágatni a hajamat, hozz ide egy borbélyt.

- Elmúlt hat óra. Minden borbély bezárt. Nem húzha­ tod fel ezt a ruhát, míg meg nem nyírtalak. - Akkor így maradok. - Leülsz erre a székre. Galt, menj fel és hívd ide Shingletont. Már eleget engedtem. Sebtében megnyír­ juk, ahogy tudjuk; úgy fog kinézni, mint birkanyírás után. Galt örült, hogy elmehet. Rambo hallotta, hogy kinyitja odafent az ajtót, lehallatszott a kulcscsörgés. Mostantól még gyorsabban zajlott minden. Nem akart kárt tenni senkiben, de tudta, hogy ez lesz a vége, érezte, hogy egyre kevésbé tudja fékezni a dühét. Már futott is valaki lefelé a lépcsőn, Galt szorosan a nyomában. Az a férfi, aki fönt az irodában a rádiótelefon mellett ült, Shingleton. Most látszott, milyen magas, a feje majdnem a mennye­ zet lámpáit súrolta. Szemöldökcsontja és álla agresszí­ van előmeredt. Rambóra nézett, és Rambo teljesen meztelennek érezte magát. - Zűr van? -fordult Shingleton Teasle-hez. - Hallom, zűrben vagy. - Én nem, inkább ő - felelte Teasle. - Te meg Galt, ültessétek le a székre. Shingleton tüstént odalépett hozzá. Galt kissé habo­ zott, aztán követte. - Nem tudom, miről van szó - mondta Shingleton Rambónak. - De én megértő vagyok. Választhatsz. Mész egyedül, vagy odaviszlek. - Azt hiszem, jobb ha nem érsz hozzám. - Elhatároz­ ta, hogy türtőztetni fogja magát. Már csak öt percig fogja érezni az olló érintését, azzal kész, és minden rendben lesz. Csuromvizes lábbal elindult a szék felé, Shingleton pedig megszólalt a háta mögött: - Jézusom, hol szedted össze ezeket a hegeket a hátadon? - A háborúban. - Ez gyengeség volt. Nem kellett volna válaszolnia. - Aha. Hát persze. Melyik oldalon? Rambo kis híján ott helyben megölte. De Teasle megint levágott egy keveset a hajából, és

ettől összeroskadt. Sok hosszú hajfürt hevert már szét­ szórva a szürke, nedves újságpapíron, gubancos cso­ mókba gyűlve Rambo meztelen bokája körül. Arra számí­ tott, hogy Teasle tovább fogja nyírni a haját. Ehelyett hirtelen a jobbszeme felé lendítette az ollót, hogy a szakállához kezdjen, és ő erre ösztönösen balra rántotta a fejét. - Maradj nyugton! - szólt rá Teasle. - Shingleton, Galt, fogjátok erősen. Shingleton föléje hajolt, Rambo ellökte a kezét. Teasle nyírta tovább a szakállát, kopasztotta az arcát. - Jézusom - nyögte. Fészkelődött. Az olló túl közel volt. Annyira idegesítette, hogy üvölteni szeretett volna. - Így reggelig se végzünk - mondta Teasle. - Galt, hozd a krémet meg a borotvát. Rambo nyugtalanul megmozdult. - Nem fogsz megborotválni. A közelembe se jössz azzal a borotvával. De Galt már át is nyújtotta Teasle-nek, a hosszúkás penge megvillant a fényben, és neki eszébe jutott, hogyan hasította fel a mellét az ellenséges tiszt- és ez volt a vég. Összeroppant. Elkapta a borotvát, felugrott, szétlökte őket. Megpróbálta legyűrni magában a támadóösztönt. Ne itt. Ne egy átkozott őrszobán. Nagyon sze­ rette volna, ha elveszik tőle a borotvát. De Galt elsápadt, feszülten a borotvára meredt, és a revolvere után tapoga­ tózott. - Ne, Galt! - kiáltotta Teasle. - Revolver nélkül! De Galt tovább matatott, és ügyetlenül előráncigálta a pisztolyt: mintha maga sem hitte volna, hogy fegyvert tart a kezében, reszkető ujjal kereste a ravaszt, és Rambo egyetlen lendülettel egész szélességében felhasította a hasát. Galt ostobán meredt a hasát átszelő tiszta, mély vágásra, ingét elöntötte a vér, és a nadrágszárán csörge­ dezett lefelé. A zsigerei kitüremlettek, mint egy defektes kerékbelső. Megpróbálta kézzel visszagyömöszölni a beleit, de azok továbbra is igyekeztek kifelé, a vére a nadrágjáról a padlóra csorgott, nevetségesen halk nyöszörgést hallatott, és a széket felborítva összerogyott.

Rambo már a lépcsőn volt Visszanézett Teasle-re és Shingletonra, az egyik a zárkák mellett állt, a másik a falnál. Tudta, hogy túl messze vannak egymástól ahhoz, hogy elintézhesse őket a borotvával, mielőtt az egyiknek sikerül elővennie és elsütnie a revolverét. A lépcső közepén járt, amikor az első lövés eldördült mögötte. A kanyarulatban csapódott a betonfalba. A lépcső középütt elfordult, itt már nem láthatták, a fejük fölött volt, és gyorsan közeledett a folyosó ajtajához. Lentről kiáltásokat hallott, lábdobogást az alsó lépcsőfo­ kokon. Az ajtó. Megfeledkezett az ajtóról. Teasle a lelkére kötötte Galtnak, hogy feltétlenül zárja be. Futott felfelé, és imádkozott, bárcsak Galt siettében nyitva hagyta volna, amikor visszajött Shingletonnal. „Állj!" kiáltották mögötte, és egy revolver závára csattant, elkapta a kilincset, meglökte az ajtót, és az, hála isten­ nek, nyitva volt. Éppen sikerült mögéje ugrania, amikor két lövés csapódott a szemközti falba. Az állványra vetette magát, rádöntötte az ajtóra deszkástul, festékeskannástul, vasrudastul, és eltorlaszolta vele a kijáratot. - Mi történik ott? - szólalt meg valaki a háta mögött, és amikor megfordult, egy meglepett zsarut látott, aki a meztelen jelenésre meredve éppen a revolveréhez ka­ pott. Négy gyors lépés, és Rambo egyetlen ütéssel szétverte az orrát, estében kicsavarta a kezéből a revol­ vert. Valaki a pincéből félretolta az állvány roncsait. Rambo kétszer lőtt, hallotta, hogy Teasle felkiált, és abban reménykedett, hogy a lövések helyben marasztják Teasle-t, amíg ő eléri a főbejáratot. Elérte, és leadott még egy lövést az állvány felé, mielőtt anyaszült meztelenül kivágódott a késő délutáni napsütés meleg ragyogásába. Egy öregasszony sikíto­ zott a járdán; egy autós fékezett és megbámulta. Rambo leugrott a lépcső tetejéről, és a sikoltozó öregasszony mellett kifutott az úttestre, ahol egy munkásoverallos férfi közeledett motoron. A férfi hibát követett el, lassított, hogy lássa, mi történik, és mire gázt adott volna, Rambo már elkapta és ledobta a motorról. A férfi a járdára zuhant, sárga bukósisakja átrepült az úttesten. Rambo

felpattant a motorra, meztelen combja a forró, fekete üléshez tapadt, a motor felbőgött. Az utolsó három golyót kilőtte Teasle-ra, aki éppen megjelent a főbejáratnál, de látván, hogy Rambo ráemeli a pisztolyt, visszahúzódott. Rambo elhajtott a bíróság előtt, cikkcakkban vezetett, hogy Teasle ne tudja eltalálni. Előtte a sarkon emberek verődtek össze, kíváncsian figyelték, mi történik. Re­ mélte jelenlétük elveszi Teasle kedvét a lövöldözéstől. Mögötte és előtte kiáltások hangzottak. Egy férfi futott felé, hogy feltartóztassa, félrelökte, és a saroknál befor­ dult balra. Egyelőre biztonságban volt, és tövig benyomta a gázpedált. 12. Öt golyó, számolt Teasle. Üres a revolvere. Kirohant, elvakította a napsütés, a madár éppen akkor tűnt el a sarkon. Shingleton lövésre emelte a pisztolyát; Teasle gyorsan leütötte a kezét. - Az istenit, nem látod azokat az embereket? - Eltalálhattam volna! - Eltalálhattál volna egypárat! - Visszarohant, kinyi­ totta a három helyen átlőtt alumíniumkaput. - Gyere be! Nézd meg Galtot és Prestont! Hívj orvost! - A rádiótele­ fonhoz futott, teljesen kiborulva attól, hogy Shingleton lőni próbált. Milyen megfontoltan viselkedett az irodában, kétszer is meggondolt mindent; most, ebben a zűrös helyzetben zöldfülű módjára, ostobán, ösztönösen visel­ kedett. A kapu becsapódott, Shingleton átrohant a termen; Teasle gyorsan bekapcsolta a rádiótelefont, és hadarni kezdett a mikrofonba. Reszketett a keze; úgy érezte, egy darab kő van a gyomrában. - Ward, az ördögbe, hol vagy, Ward? - üvöltötte a rádióba, de Ward nem válaszolt; amikor végre előkerült, Teasle beszámolt a történtekről, és megbeszélték az alkalmazandó taktikát. - Tudja, hogy a főutca kivisz a városból. Nyugatnak indult, feléd tart. Vágj elé! Shingleton visszajött Teasle-hez az elülső terembe.

- Galt, Meghalt. Jézusom, kilógnak a belei - hadarta. A nyálát nyeldeste, próbált levegőhöz jutni. - Preston él. Nem tudom, még meddig húzza. A szeméből dől a vér. - Hagyd abba! Hívd a mentőket! Orvost! - Teasle lecsapott egy másik kapcsolót a rádión. A keze még mindig reszketett. - Az állami rendőrséget - hadarta a mikrofonba. - Madison hívja az állami rendőrséget. Sürgős. - Nem kapott választ. Megismételte hangosabban. - Madison, nem vagyok süket - reccsent egy hang a vonal másik végén. Mi van? - Őrizetes szökésben. Egy rendőr meghalt - mondta gyorsan, dühöngve, hogy időt veszít a történtek elismétlésével. Kérte az utak lezárását. Hangjában idegesség vibrált. Shingleton letette a telefonkagylót. Teasle nem is hallotta, hogy telefonált. - Mindjárt itt lesznek a mentők. - Hívd fel nekem Orval Kellermant. -Teasle lecsapott egy másik kapcsolót, riasztott még egy járőrkocsit, és a madár után küldte. Shingleton másodszor is tárcsázott. Hála istennek, már rendbejött. - Kellerman nincs. A feleségével beszélek. Nem akarja telefonhoz hívni. Teasle átvette tőle a kagylót. - Mrs. Kellerman, itt Wilfred. Sürgősen beszélnem kell Orvallal. - Wilfred? - A hangja gyenge és törékeny volt. Micsoda meglepetés, Wilfred! Olyan rég nem láttunk! Miért nem beszél gyorsabban. - Éppen készültünk meg­ látogatni, meg akartuk mondani neked, mennyire sajnál­ juk, hogy Anna elment. Kénytelen volt félbeszakítani. - Mrs. Kellerman, beszélnem kell Orvallal. Fontos. - Igazán sajnálom, kedvesem. Kint van a kutyáknál, és tudod, hogy nem zavarhatom, amikor a kutyákkal dolgozik. - Mégis meg kell kérnie, hogy jöjjön a telefonhoz.

(Kérem!) Higgye el, fontos. Az asszony sóhajtott. - Rendben van, megkérdezem, de azt nem igérhe­ tem, hogy bejön. Te is. tudod, milyen, amikor a kutyákkal dolgozik. Hallotta, hogy az asszony félrerakja a kagylót, kap­ kodva rágyújtott. Tizenöt éve volt rendőr, és még soha sem ölték meg a társát. Szerette volna szétverni a madár fejét a betonon. - Miért kellett ezt tennie? - fordult Shingletonhoz. Őrület. Idejön, keresi a balhét, és fél nap alatt munkake­ rülőből gyilkossá válik. Te, jól vagy? Ülj le, és hajtsd a térded közé a fejed. - Még sohasem láttam felvágott hasú embert. Galt. Az isten szerelmére, együtt ebédeltünk. - Nem számít, hányszor látsz ilyesmit. Én Koreában legalább ötven bajonettel felkoncolt embert láttam, de sohasem úsztam meg rosszullét nélkül. Ismertem valakit Louisville-ban, aki húsz éve volt rendőr. Egy este késelés miatt kihívták egy bárba, ahol annyi sörrel kevert vér volt a padlón, hogy szívrohamot kapott és meghalt, miközben megpróbált visszajutni a kocsijához. Hallotta, hogy a vonal túlsó oldalán felemelik a kagylót. Bárcsak Orval lenne az! - Oké, Will, mi a helyzet? Remélem, tényleg olyan fontos, ahogy mondod. Ő volt az. Orval, apja legjobb barátja, akivel a szezon minden szombatján hármasban jártak vadászni. És ami­ kor Teasle apját megölték, ő lett a nevelőapja. Most már nyugdíjban volt, de jobban tartotta magát, mint a nála kétszerte fiatalabbak, és a körzet legjobb kopófalkáját mondhatta a magáénak. - Orval, épp most szökött meg egy őrizetesünk. Nincs időm elmagyarázni az egészet, vadászunk a fickóra, megölte az egyik emberemet. Gondolom, az állami rendőrséggel a nyakában nem marad az országúton. Biztosra veszem, hogy a hegyekbe megy, és átkozottul remélem, hogy kész vagy a kutyáiddal bekapcsolódni a hajszába.

13. Rambo a főutcán robogott a motorral. Szél csapkodta az arcát meg a mellét, a szeme könnyezett, és attól tartott, lassítania kell, hogy lássa, mi van előtte. Az autók hirtelen fékeztek, a vezetők dülledt szemmel bámulták a meztelen motorost. A járókelők utcahosszat megfordul­ tak utána, ujjal mutogattak rá. Felharsant mögötte egy sziréna. Felgyorsított hatvanra, átrobogott a piroson, az utolsó pillanatban tért ki egy tartálykocsi elől, amelyik éppen akkor ért a kereszteződésbe. Balról még egy szirénát hallott. A motor semmiképpen sem hagyhatta le a rendőrkocsikat. De boldogul ott is, ahová a kocsik nem követhették: a hegyek között. Az utca hirtelen lejteni kezdett, azután hegynek fordult és Rambo, a vijjogó szirénákkal a háta mögött, fokozta a sebességet. Hallotta, hogy a balról érkező kocsi beka­ nyarodott, és csatlakozott a másikhoz. Olyan sebesség­ gel ért az emelkedő tetejére, hogy a motor lecsúszott az útról, oldalt dőlt, és arra kényszerítette, hogy a sebessé­ get csökkentve hozza egyenesbe. Aztán megint gyors­ ított. Elhúzott a MOST HAGYTAD EL MADISONT tábla mellett, az árok mellett, ahol délután hamburgert evett. Az út két oldalán megbarnult kukoricatáblák húzódtak, a szirénák egyre közelebb vijjogtak. A hegyek jobbra voltak tőle. Abba az irányba fordult egy poros bekötőúton, és majdnem elesett, amikor hirtelen elkapta a kormányt, hogy kikerüljön egy tejeskocsit. A vezetője az ablakon kihajolva üvöltött utána. Most porfelhőt kavarva robogott, lement ötvenre, ne­ hogy megcsússzon a kavicson. A szirénákat előbb kissé jobbról hallotta, majd pontosan a háta mögül. Túl gyorsan közeledtek. Ha ezen az úton marad, nem lesz elég ideje arra, hogy elérje a hegyeket; le kell térnie az útról valamerre, ahová nem tudják követni. Hirtelen befordult balra egy tanya nyitott kapuján a keskeny kocsiútra, amely tele volt mély, sárga kátyúkkal. Kétoldalt még mindig kukoricás volt, a hegyek még mindig messze

jobbra húzódtak, kereste a feléjük vezető utat. A szirénák egyre hangosabban vonítottak. Kiért a kukoricásból, és jobbra kanyarodott a kiszáradt legelőn. A motor ugrált az egyenetlen talajon, le-föl bucskázott, szórta a füvet. De a rendőrkocsik itt is kergették tovább, hirtelen még hangosabb lett a szirénák hangja, közvetlenül a háta mögött hallotta őket. Előtte magas fakerítés. Rohant feléje, eszét vesztve a szirénáktól, és meglátta a teheneket. Lehettek vagy százan. A csorda lassan ballagott előtte, át a karám nyitott kapuján, fel az erdő iránt. A motor bőgése ügetésre késztette őket, még mielőtt odaért volna a kerítés­ hez. A tehenek hármasával tülekedtek át a kapun, telt tőgyük himbálódzott. Ahogy közeledett feléjük, egyre nagyobbnak látszottak, dübörgő patákkal, futva mene­ kültek. Az utolsókkal együtt átcsúszott a kapun, és nekivágott az emelkedőnek. Meredek volt, előre kellett dőlnie, hogy az elülső kerék el ne emelkedjen a földtől. Elhagyta az első fát, aztán a másodikat, közeledett a hegyekhez, és ekkor vízszintes terepre ért. Átugratott egy keskeny patakon, és majdnem felbukott a túlsó parton. De a hegyek most már csodálatosan közel voltak, egyenesbe hozta a motort és tövig nyomta a gázt. Előtte egy sor fa, aztán a sűrű erdő, sziklák, bozót. Végre megtalálta, amit keresett: egy sziklás dombra vezető ösvényt két meredély között, és elindult arrafelé, miköz­ ben szirénák elhallgattak a háta mögött. Ez azt jelentette, hogy a járőrkocsik megálltak. A zsaruk kiugráltak, és célba vették. Figyelmét az ösvényre összpontosította. Lövés dördült, a golyó a füle mellett süvített el, és egy fába csapódott. Repült a szétszórt facsoportok felé, cikkcakkban, egyre közelebb az ös­ vényhez. Még egy lövés, de a golyó ezúttal meg sem közelítette. Hirtelen beért a sűrűbe, eltűnt a zsaruk szeme elől. Tíz méterrel előtte kövek és fatörzsek zárták el az utat, leugrott a motorról, és hagyta, hogy összetör­ jön a köveken. Felkapaszkodott a meredélyen, az éles ágak össze-vissza döfködték a testét. Biztos, hogy külde­ nek utána zsarukat ide is. Hamarosan. Sokkal többet.

Épp csak annyi ideje lesz míg ideérnek, hogy feljebb kapaszkodjék a hegyekben. Mexikó felé indul. Mexikóban meghúzza magát egy tengerparti kisvárosban, és minden nap fürödni fog a tengerben. De még jobb, hogy soha többé nem fogja látni ezt a rohadék Teasle-t. Megfogadta magában, hogy soha többet nem fog embernek fájdalmat okozni, és most ez a rohadék megint gyilkosságba hajszolta. Ha Teasle nem hagyja abba, határozta el Rambo, olyan háborút indít, ellene, hogy bánni fogja a napot, mikor belekezdett.

MÁSODIK RÉSZ

1. Teasle-nek nem sok ideje volt: meg kellett szerveznie az embereit, és oda kellett érnie az erdőbe az állami rendőrség előtt. Járőrkocsijával rákanyarodott a legelőn át vezető poros útra, végigrobogott a nyomon, amit a két rendőrautó meg a madár motorja hagyott a fűben a fakerítésig, a karám nyitott kapujáig. Mellette Shingleton kapaszkodott a műszerfalba, a járőrkocsi meg ugrált és bukdácsolt a legelőn. A kátyúk olyan mélyek voltak, hogy a súlyos karosszéria a lengéscsillapítót összenyomva a tengelyre verte. - Túl szűk a kapu -figyelmeztette Shingleton. -Sose fogsz átjutni rajta. - Mások átjutottak. Hirtelen fékezett, lassított, míg áthajtott a kapun, két-három centit hagyva kétoldalt, aztán megint nekiló­ dult a meredek hegyoldalnak, a feljebb álló rendőrkocsik felé. A motorjuk nem bírhatta: mikor melléjük ért, az emelkedő annyira meredek lett, hogy az ő motorja is kezdett lefulladni. Egyesbe lökte, gázt adott, érezte, hogy a hátsó kerekek belemarnak a fűbe, és a járőrkocsi megugrott. Ward segédserif fent állt a magaslaton, és őket várta, tetőtől-talpig pirosan a naptól, amely balkéz felől már félig a hegy mögé ereszkedett. Görnyedt vállal, hasát előre tolva közeledett, derékszíja felcsúszott a hóna alá. Ott volt a kocsi mellett, mielőtt Teasle leállította a motort. - Erre - mutatta a fák közé kanyarodó ösvényt. Ügyelj a patakra. Lester már beleesett. A patakparton szöcskék cirpeltek. Teasle éppen ki­ szállt a kocsiból, amikor lentől motorzúgást hal-

tott.Gyorsan megfordult, remélve, hogy nem az államiak érkeztek meg. - Orval. Egy napfényben csillogó öreg Volkswagen kombi ber­ regett át a mezőn a hegy tövében. Megállt, nem bírta úgy az emelkedőt, mint Teasle kocsija, és kiszállt belőle a magas és szikár Orval. Egy rendőr volt vele. Teasle attól tartott, hogy a kutyák nincsenek vele, mert nem hallotta a csaholásukat Igaz, Orval olyan jól beidomította őket, hogy csak akkor ugatnak, ha ő akarja. De azért mégis aggódott, hátha azért nem hallja a hangjukat, mert Orval nem hozta el őket. Orval és a rendőr sietve jöttek felfelé. A rendőr huszon­ hat éves volt, a legfiatalabb Teasle emberei közül. A derékszíját éppen ellenkezőleg hordta, mint Ward, lent a csípőjén, ahogy hajdanában a revolverhősök hordták. Orval hosszú lábait kinyújtva lehagyta futás közben. A feje búbja kopaszon fénylett, haja kétoldalt ősz volt. Szemüveget vjselt, zöld nylondzsekit, zöld vászonnadrá­ got és magas szárú fűzős cipőt. Az állami rendőrség, jutott megint Teasle eszébe, és lenézett az útra, nem közelednek-e már. Ismét Orvalra pillantott, aki már majdnem mellette volt. Először csak sovány, sötét, napbarnította arcát látta, de most már észrevette rajta a mély ráncokat, a petyhüdt bőrt a nyakán, és szorongással töltötte el, mennyire megörege­ dett, amióta - három hónappal ezelőtt - utoljára látta. Pedig Orvalon nem látszott a kora. Még mindig fel tudott szaladni az emelkedőn, szinte el se fulladt, alaposan megelőzte a fiatal segédseriffet. - A kutyák - kiáltott Teasle. - Elhoztad a kutyákat? - Persze, de szerintem nem érdemes értük küldeni az emberedet - felelte az emelkedő tetején már lassabban lépkedő Orval. - Nézd a napot. Egy óra múlva sötét lesz. - Azt hiszed, nem tudom? - Elhiszem, hogy tudod. Különben nem is mondanám. Teasle szerette volna Orvalba fojtani a szót. Nem engedhette meg, hogy minden kezdődjön előlről. Ez az ügy túl fontos ahhoz. Orval folyton úgy kezelte, mintha

tizenhárom éves volna, megmondta, mit csináljon, ho­ gyan csinálja, pontosan úgy, mint akkor, amikor Teasle még gyerek volt, és náluk lakott. Ha Teasle egy pisztolyt tisztogatott vagy töltényeket töltött, rögtön ott termett Orval a tanácsaival, és a saját kezébe vette a dolgot. Teasle ezt utálta, és megmondta neki, hogy hagyja abba, hogy egyedül is boldogul, sokat civakodtak ezen. Tudta, miért nincs szüksége tanácsokra. Voltak tanárai, akik akkor sem tudták abbahagyni az előadást, amikor már kimentek az osztályból, és ő kezdett hasonlítani rájuk. Annyira hozzászokott a parancsoláshoz, hogy képtelen volt elviselni, ha más mondta meg neki, mit tegyen. Nem mindig utasította vissza a segítséget. Ha a tanács jó volt, általában megfogadta. De nem engedhette meg magá­ nak, hogy ez szokásává váljon; ahhoz, hogy jól végezze a dolgát, feltétlenül önmagára kellett hagyatkoznia. Ha Orval csak hébe-hóba mondta volna meg neki, mit tegyen, az nem zavarta volna ennyire. De ne minden egyes alkalommal, valahányszor együtt vannak! És most megint majdnem vitába keveredtek, Teasle azonban elhatározta, hogy inkább befogja a száját. Orval az egyetlen ember, akire ebben a percben szüksége volt, márpedig elég önfejű ahhoz, hogy hazamenjen a kutyái­ val együtt, ha megint civakodni kezdenek. Teasle összeszedte magát, és elmosolyodott. - Látod, Orval, már megint én kezdem. Ne törődj vele. Örülök, hogy itt vagy. - A kezét nyújtotta. Orvaltól még gyerekkorában megtanulta, hogyan kell kezet fogni. Hosszan és erősen, mondta Orval. Legyen olyan a kézfogásod, mint az adott szavad. Hosszantartó és erős. Most, amikor tenyerük egymásba simult, Teasle érezte, hogy elszorul a torka. Akárhogy is, szerette ezt az öregembert, és nem tudta megszokni arcán az új ránco­ kat, sem azt, hogy ősz haja egyre ritkább és átlátszóbb lett, mint egy pókháló. Kézfogásuk gyámoltalanra sikeredett. Teasle szándé­ kosan nem látogatta meg Orvalt három hónapja, mióta kiabálva jött el tőle csupán azért, mert egy elejtett megjegyzése nyomán hosszú vita kerekedett arról, ho-

gyan kell felfűzni a derékszíjra a pisztolytáskát, előre vagy hátrafelé. Hamarosan kínosan érezte magát, amiért így jött el tőlük, és most is kínlódva igyekezett a lehető legtermészetesebb képet vágni, és egyenesen Orval szemébe nézni, ami nem a legjobban sikerült. - Orval, sajnálom, ami legutóbb történt. Komolyan ezt gondolom. Köszönöm, hogy ilyen gyorsan jöttél, amikor szükségem volt rád. Orval csak elmosolyodott; fantasztikus volt. - Hát nem megmondtam neked, hogy ne beszélj, míg kezet fogsz valakivel? Nézz egyenesen a szemébe. És ne fecsegj közben. Én még mindig úgy gondolom, hogy a pisztolytoknak hátrafelé kell néznie. - A többiekre kacsin­ tott. Hangja halk volt és zengő. - Mi van azzal a madárral? Merre ment? - Fejével az utat eltorlaszoló kövek és farönkök, meg a kétoldalt húzódó bozót felé intett. - Igen, látni, hogy itt jobbra tört át a cserjésen. Mintha Orval hangja lett volna a jel, valami nagy test zörgette meg a bokrokat. Teasle azt hitte, hogy a madár jár ott, hátralépett, és ösztönösen a pisztolyához kapott. - Senki - hallatszott fentről, és előbukkant Lester, egyensúlyát veszítve, kő- és porgörgeteg kíséretében szánkázott lefelé a bokrok között. Csurom víz volt a ruhája, mióta beleesett a patakba. A szeme egyébként is dülledt volt, de most még jobban kiguvadt, amikor meg­ látta Teasle kezében a pisztolyt. - Hé, csak én vagyok! Körülnéztem, nincs-e még mindig itt a közelben a madár. Orval megdörzsölte az állát. - Kár volt. Lehet, hogy összezavartad a szagokat. Will, van valami holmi a fickótól, amiről szimatot vehetné­ nek a kutyák? - A csomagtartóban. Fehérnemű, nadrág, csizma. - Akkor már csak vacsorára meg egy átaludt éjsza­ kára van szükségünk. Mindent jól előkészítünk, és már hajnalban indulhatunk. - Nem. Ma este. - Hogy képzeled? — Ma este indulunk. - Hát nem most mondtam, hogy egy óra múlva sötét

lesz? Ma este a hold sem világít. Annyian vagyunk, hogy ha elválunk, elveszítjük egymást a sötétben. Teasle számított erre, biztosra vette, hogy Orval reg­ gelre akarja halasztani a dolgot. Így volt észszerűbb. Csak egy hiba volt ezzel az észszerűséggel: ő nem várhatott addig. - Világít vagy nem, most kell utána mennünk mondta Orvalnak. Elijesztettük a körzetünkből, és már csak úgy tarthatjuk itt, ha folytatjuk az üldözést. Ha megvárom a holnapot, az egész ügyet át kell adnom az államiaknak. - Hát add át. Úgyis piszkos ügy. - Nem. - De miért? Az államiak úgyis mindjárt itt lesznek; mihelyt a birtok tulajdonosa riasztja őket, hogy autók rohangálnak a földjén. Akárhogy is, ezt az ügyet kényte­ len leszel átengedni nekik. - Kivéve ha eltűnök az erdőben, mielőtt ideérnek. Jobb lett volna, ha négyszemközt próbálja meggyőzni Orvalt. Ha nem sikerül rávennie, az embereivel is keve­ sebb esélye lesz, ha meg túl erőszakosan győzködi, Orval csak legyint és hazamegy. Orval válasza egyáltalán nem segített mindezen. - Nem, Will, sajnálom, hogy ki kell ábrándítsalak. Sok mindenre hajlandó vagyok érted, de még nappal is nagyon nehéz megbirkózni ezekkel a hegyekkel, és én nem fogom éjszaka bevinni közéjük a kutyáimat, hogy vakoskodjanak, csak azért, mert te magadnak tartod fent ezt az előadást. - Nem akarom, hogy vakoskodjanak. Csak arra kér­ lek, kísérj el a kutyáiddal, és mihelyt úgy látod, túl sötét van, megállunk és tábort verünk. Csak ennyire van szükségem ahhoz, hogy folytathassam az üldözést. Hiszen táboroztunk már együtt mi ketten. Olyan lesz, mintha apa még élne. Orval nagyot sóhajtott, és szemügyre vette az erdőt. Sötétebb és hűvösebb volt már. - Nem érted, mekkora őrültség ez? Nem vagyunk lelkészülve az üldözésre. Se fegyver, se élelmiszer, se...

- Shingleton itt maradhatna, és összeszedhetné, amire szükségünk van. Adunk neki egy kutyát, hogy reggel megtaláljon minket. Van elég emberem a város­ ban, négyen Shingletonnal jöhetnek holnap. Van egy barátom a reptéren, azt mondta, ad kölcsön egy helikoptert, oda visz minket, ahova, akarjuk, és előttünk repül, hátha sikerül lokalizálnia a fickót. Az a kérdés, akarsz-e segíteni. Orval a lábát nézte, cipője orrával rugdosta a port. - Nincs sok időm, Orval. Ha gyorsan felkapaszkodunk oda, az államiak kénytelenek lesznek az én kezemben hagyni a dolgok irányítását. Fedezni fognak, járőrkocsikat állítanak a hegységből kivezető utakra, és ránk bízzák az üldözési a hegyek között. De én mondom neked, máris lemondhatnak arról, hogy valaha is megta­ lálom a fickót, ha nem kapom meg a kutyáidat. Orval a hegyekre nézett, és lassan a zsebébe nyúlt dohányért meg cigarettapapírért. Eltűnődött, gondosan cigarettát csavart magának, és Teasle tudta, hogy nem szabad sürgetnie. Végre, mielőtt meggyújtotta a gyufát, megszólalt: - Lehet, hogy menni fog, ha jól értettem. Mit vétett ellened ez a madár, Will? - Kis híján kettévágta az egyik emberemet, a másikat meg alighanem megvakította, - Oké, Will -- mondta Orval, meggyújtotta a gyufaszá­ lat, és a cigarettájához tartotta. - De nem válaszoltál a kérdésemre. Mit vétett ellened ez a madár? 2.

Vad hegyi táj volt, szakadékokkal, ösvényekkel szeldelt, barlangokkal teli rengeteg. Épp olyan, mint ÉszakKarolina, ahol kiképezték. Nagyon hasonló azokhoz a hegyekhez, amelyeken át a háborúban menekült. Neki való terep, és neki való harcmodor, jobban teszik, ha nem közelítenek hozzá, mert kemény választ kapnak. Az elenyésző világossággal versenyezve futott, minél gyorsabban, minél messzebb. Pucér testét felvérezték a

nekicsapódó ágak, meztelen talpa tele volt sebekkel és vérhólyagokkal az úton heverő tüskés gallyaktól, a köves kaptatóktól és a szikláktól. Egy magaslatra ért, ahol egy távvezeték oszlopváza meredezett és visszametszették a fák koronáját, nehogy nekicsapódjon a nagyfeszült­ ségű kábeleknek. A tisztást kavics, kőtörmelék és tüskés bozót borította, sajgó tagokkal kapaszkodott felfelé a távvezeték alatt. Még sötétedés előtt el kellett érnie a legmagasabb pontot, hogy lássa, mi van a túlsó oldalon, hogy eldöntse, merre tovább. A csúcson, a távvezeték oszlopa tövében friss és tiszta volt a levegő, testét végigsimították a balkéz felől lemenő nap utolsó sugarai. Megállt egy pillanatra, hagy­ ta, hogy testét átitassa az áldott, meleg fény, élvezte a puha földet a lába alatt. A szemközti csúcs is lángba borult a naptól, de a hegyoldal már kéklett, a völgyben pedig sötét volt. Elindult lefelé a völgybe, és a puha földet megint kőtörmelék és szikla váltotta fel. Ha ott nem találja meg, amit keres, amott balra a folyót keli elérnie, és annak folyását követni tovább. A parton könnyebb a járás, és a folyó mentén biztosan megtalálja azt is, amit keres. Csúszkálva, bukdácsolva leereszkedett a köves lejtőn, a sós verejték égette a sebeit. A völgy nem tetszett neki, mocsaras rész zárta el az útját, iszapos, sötét víz. De itt legalább megint puha volt a talaj. Balról megkerülte a mocsarat, megtalálta a beléömlő patakot, azután, most már nem futva, csak szaporán lépkedve, elindult a folyásával szemben. Majdnem öt mérföld volt már mögöt­ te, elfáradt: még nem volt abban a formában, mint a fogsága előtt, még nem heverte ki a kórházban töltött heteket sem. De azért akkori menekülésének minden tapasztalata a rendelkezésére állt, és ha most nem is képes könnyedén tovább futni, ezt az öt mérföldet nagyon gyorsan tette meg. A patak ide-oda kanyargott, és ő követte. Tudta, hogy hamarosan kutyák lesznek a nyomában, de meg sem próbált átgázolni a patakon, hogy eltüntesse a nyomát. Ez csak feltartotta volna, és lévén hogy végül, akár ezen, akár a túlsó parton mégiscsak ki kellett volna jönnie a

vízből, üldözőjének elég lett volna kettéosztani a falkát, míg újra szagot nem fognak, ő meg csak az idejét vesztegette volna. Gyorsabban sötétedett, mint remélte. Mire felért, éppen ellobbant az alkony utolsó fénye, az erdő és a bozót homályba borult. Hamarosan már csak a legmaga­ sabb fák és sziklák körvonalait lehetett kivenni a látóhatá­ ron, aztán beköszöntött az éjszaka. Hallotta a patak csobogását, megszólaltak a tücskök, az éjszakai mada­ rak és állatok, és ő is csatlakozott a kórushoz. Aligha találja meg azokat, akiket keres, ha nem követi tovább a patakot és nem ad jelet. Valamivel fel kellett hívnia magára a figyelmet. Rá kellett vennie őket, hogy látni akarják, kijár itt. Vietnamiul kiáltozott, meg franciául azt a keveset, amit az iskolában tanult. A déli, a nyugati tájszólást, a négerek kiejtését utánozta. Sorra vette a legvaskosabb káromkodásokat, amelyek csak az eszébe jutottak. A patak egy kis völgybe kanyarodott a domb tövében. Senki. A meder emelkedett és szétterült egy újabb katlanban, megint emelkedett, megint szétterült, de to­ vábbra sem került elő senki, és ő tovább kiabált. Ha nem talál valakit hamarosan, olyan mélyen behatol a hegy­ ségbe, hogy eléri a forrást, és nem lesz többé patak, amihez igazodhatna. Ez máris bekövetkezett. Verejtékes testét lehűtötte az éjszakai levegő; elérte azt a helyet, ahol a patak tocsogóvá változott, és meghallotta a forrás csobogását. Merre menjen? Még egyet kiáltott, káromkodott a sötétben, várt egy kicsit, aztán elindult felfelé. Ha egye­ nesen halad hegynek fel, aztán hegynek le, gondolta, talán rábukkan egy másik patakra, amit tovább követhet. Vagy tíz méterrel hagyta maga mögött a forrást, amikor jobbról és balról egy-egy elemlámpa gyúlt ki. Megállt, teljesen mozdulatlanná vált. Bármely más esetben menekült volna a lámpák fény­ köréből, és visszahúzódott volna a sötétségbe. Életve­ szélyes volt éjszaka kóborolni ezekben a hegyekben és olyasmibe ütnie az orrát, amihez semmi köze.

Hány ember kapott már golyót a fejébe, került sebté­ ben ásott sírba, táplálta az éjszaka állatait, csak azért, amit most ő művelt! A lámpák egyenesen rászegeződtek, az egyik az arcára, a másik a meztelen testére. Még mindig nem moccant, nyugodtan állt, felemelt fejjel, mozdulatlanul nézett előre, mintha itt lenne otthon, és minden éjszaka ezt csinálná. Rovarok kerengtek a lámpák körül. Egy fáról felröppent egy madár. - Oké, jobb ha eldobod azt a pisztolyt meg a borotvát - szólalt meg tőle jobbra egy rekedt, öreges hang. Rambo megkönnyebbült: nem ölik meg, legalábbis nem rögtön, sikerült felkeltenie az érdeklődésüket. De azért kockázatos volt magánál tartania a pisztolyt meg a borotvát. Amikor ezek meglátták, könnyen veszedelmes­ nek ítélhették és megölhették volna. De nem bolyongha­ tott éjszaka ebben az erdőben minden önvédelmi eszköz nélkül. - Oké, uraim - mondta Rambo rezzenéstelen han­ gon, és eldobta a pisztolyt meg a borotvát. - Ne nyugta­ lankodjanak. A pisztoly nincs megtöltve. - Hát persze. Ha a jobbra álló ember öreg, a másiknak fiatalnak kell lennie. Talán apa és fia. Vagy nagybácsi és unokaöccs. Ezek a családi vállakozások mindig így álltak össze, egy öregebből, aki kiadta az utasításokat, és egy vagy több fiatalból, akik elvégezték a munkát. Rambo érezte, hogy ez a kettő most megtaksálja a lámpák fénykúpja mögül. Az öreg most hallgatott, és Rambo elhatározta, nem szólal meg, míg nem kérdezik. Hívatlan vendég, jobb ha befogja a pofáját. - Nohát, ez a sok mocskolódás meg disznóság, amit kiabáltál - szólalt meg az öregebbik. - Nekünk szólt ez a kutyapicsázás, vagy kinek? - Papa, kérdezd meg tőle, mért mászkál pucér seggel és lógó tökkel - mondta a baloldali. Fiatalabbnak tűnt, mint Rambo gondolta. - Fogd be - szólt rá a gyerekre az öreg. - Mondtam, hogy a hangodat sem akarom hallani.

Rambo závárcsattanást hallott jobbról. - Várj egy kicsit - mondta gyorsan. - Egyedül vagyok. Segítségre van szükségem. Ne lőj, míg meg nem hall­ gatsz. Az öreg nem felelt. - Komolyan beszélek. Nem fogok balhét csinálni. Még akkor se, ha tudom, hogy nem két férfival állok szemben, mert egyikőtök csak gyerek. Attól, hogy ezt tudom, még nem fogok kárt tenni senkiben. Vaktában beszélt. Lehetséges persze, hogy az öreg már elunta a dolgot, és le akarja lőni. De Rambo arra gondolt, hátha veszélyesnek tartja ilyen véresen és meztelenül, és semmit sem akar a véletlenre bízni most, amikor Rambo már tudja, hogy csak egy férfival és egy gyerekkel áll szemben. - A rendőrség üldöz. Ők vették el a ruhámat. Az egyiket meg is öltem. Segítségért kiabáltam. - Hát, rád fér a segítség - mondta az öreg. - Csak az a kérdés, kitől. - Kutyákat küldenek utánam. Megtalálják a pálinkafő­ zőt, ha valahogy nem akadályozzuk meg. Most jön a legkényesebb rész. Ha meg akarják ölni, ez a megfelelő pillanat. - Pálinkafőzőt? - mondta az öreg. - Ki mondta neked, hogy itt ilyesmi van? Gondolod, pálinkát főzök itten? - Egy töksötét katlanban vagyunk, forrás mellett. Mi mást keresnél itt? Jói eldugtad. Hiába tudom, hogy itt van, nem látom a kazánod tüzét. - Azt hiszed, rád vesztegetném az időt, ha tudnám, hogy egy pálinkafőzde van a közelben? Az ördögbe, hiszen finánc vagyok. - Kutya nélkül? Nincs időm ilyesmire. Csinálnom kell valamit, mielőtt az igazi kutyák felbukkannak itt holnap. Az öreg káromkodott magában. - Bajban vagy, az biztos - mondta neki Rambo. Sajnálom, hogy belekevertelek, de nem volt más válasz­ tásom. Kajára, ruhára meg egy puskára van szükségem, és nem szabadulsz meg tőlem, amíg meg nem kapom.

- Nyírjuk ki, papa - szólalt meg balról a gyerek. - Át fog verni minket. - Az öreg nem válaszolt neki, Rambo is hallgatott. Időt kellett adnia az öregnek a töprengésre. Ha sietteti a dolgot, az öreg úgy érezheti, kutyaszorítóba került - és akkor lelövi. Rambo závárcsattanást hallott balról. - Hagyd azt a flintát, Matthew - mondta az öreg. -, De át fog verni minket. Nem érted? Nem látod, hogy valami hivatalos ember? - Szétverem a füledet azzal a puskával, ha nem hagyod békén, ahogy mondtam. - Az öreg felvihogott. Hivatalos ember! Hülyeség. Nézd csak meg, szerinted hova dugta a jelvényét? - Jobb, ha a papádra hallgatsz-szólalt meg Rambo. - Ő rájött, miről van szó. Ha kinyírtok, a rendőrök, akik reggel megtalálnak, tudni akarják majd, ki tette. Aztán utánatok küldik a kutyákat. Akárhol ástok el, vagy akár­ hogy próbáljátok elvenni a szagot, ők... - Oltott mész-okoskodott a gyerek. - Az én szagomat persze elveszi az oltott mész. De a kutyák titeket fognak követni, mert azon a szagon fogják elindítani őket. Várt egy kicsit, az egyik lámpáról a másikra nézett, időt adott nekik, hadd gondolkodjanak. - A z a hézag, hogy ha nem adtok ételt, ruhát és puskát, akkor el nem megyek innen, míg meg nem találom a pálinkafőzőtöket, és reggel a zsaruk is eljutnak odáig a nyomomon. Még az se segít, ha éjjel szétszeditek és elrejtitek. Követni foglak benneteket oda is, ahol el akarjátok dugni a darabjait. - Hajnalig várnánk a szétszedéssel - mondta az öreg. - Nem mersz olyan sokáig itt maradni. - Mezítláb úgysem érnék messzire. Nem. Elhihetitek, így ahogy vagyok, komoly esélyük van rá, hogy elkapja­ nak, és én ugyanúgy el tudom képzelni, hogy velem együtt benneteket is. Az öreg kis szünet után megint elkáromkodta magát. - Viszont ha megkapom, amire szükségem van, akkor

gyorsan eltűnök innen, és a zsaruk a pálinkafőző köze lébe sem kerülnek. Ez volt a legegyszerűbb, amit mondhatott nekik. Az okoskodás hihetőnek tűnt. Ha meg akarja, menteni a készülékét, segítenie kell. Persze megtörténhetett, hogy a zsarolás kihozza őket a sodrukból, és úgy döntenek, hogy inkább megölik. Vagy hogy degenerált az egész család a vérfertőzéstől, és nincs elég eszük felfogni a szavaiban rejlő logikát. Egyre hűvösebb lett, és Rambó dideregni kezdett. Most, hogy mind hallgattak, a tücsökciripelés még han-. gosabb lett. Végre az öreg megszólalt. - Matthew. Gondolom, az lesz a legjobb; ha hazaugrasz, és elhozod, amit kér- mondta nem éppen boldogan. - És hozz egy kanna petróleumot - tette hozzá Rambo. - Mivel hajlandók vagytok segíteni, gondosko­ dunk arról, hogy emiatt ne érjen veszteség benneteket. Petróleumba mártom a ruhát, és megszárítom, mielőtt felveszem. Nem fogja elterelni a kutyákat az én nyomom­ ról, de azt megakadályozza, hogy felvegyék a ti szagoto­ kat, és megtalálják azt, aki segített rajtam. A gyerek még mindig Rambóra szegezte a lámpáját. - Azt csinálom, amit a papa mond, nem amit maga. - Tedd azt, amit ő mond - mondta az öreg. - Nekem sem tetszik, de pontosan tudja, micsoda szarba kevert minket. A gyerek lámpája még egy pillanatig Rambóra szege­ ződött, mintha habozott volna, induljon vagy sem; vagy talán csak a becsület kedvéért. Aztán a fénykúp a bokrokra siklott, majd kialudt, és Rambo hallotta, hogy csörtet át a sűrűn a gyerek. Nyilván annyiszor megtette már ezt az utat a forrástól a házig, hogy csukott szemmel is Odatalált volna. - Köszönöm - mondta Rambo az öregnek, aki még mindig a képébe világított. Aztán kialudt a fény. - Ezt is köszönöm - mondta Rambo. Pár pillanatig még káprá­ zott a szeme, aztán lassanként ez is elmúlt. - Csak az elemmel spórolok.

Rambo hallotta közeledni a cserjék között. - Jobb, ha nem jössz közelebb - szólt oda. - Nem akarom, hogy a szagunk keveredjen. - Nem is. Csak leülök erre a tuskóra. Az öreg gyufát gyújtott, és a pipájához emelte. A gyufa épp csak felvillant, de amikor az öreg megszívta a pipát, és a láng fellobbant, Rambo megpillantotta borzas haját, szürkés arcát és piroskockás inge vállrészét a nadrág­ tartó pántjával. - Van nálad valami innivaló? - kérdezte Rambo. - Akad. - Állati hideg van. Jólesne egy korty. Az öreg várt egy kicsit, aztán meggyújtotta a lámpát, és megemelt egy demizsont, hogy Rambo lássa és elvegye tőle. A demizson nehéz volt, mint a kő, Rambo meglepetésében majdnem elejtette. Az öreg felvihogott, Rambo kihúzta a nedves, nyikorgó dugót, és a súlya ellenére félkézzel emelte meg a demizsont, pontosan azzal a mozdulattal, amiről tudta, hogy imponálni fog az öregnek: a mutatóujját a fülébe akasztva és a könyökén egyensúlyozva. A szaga alapján kétszáz százalékos alkohol volt, csodálatosan erős, marta a nyelvét meg a gégéjét, milliméterről milliméterre végigperzselte a nye­ lőcsövét a gyomráig. Majdnem megfulladt. Könnybe lábadt a szeme, amikor letette a demizsont. - Erős egy kicsit? - kérdezte az öreg. - Egy kicsit - felelte Rambo levegő után kapkodva. Mi ez? - Édes kukoricakása. De azért egy kicsit erős, nem? - Igen, azt lehet mondani, egy kicsit erős - ismételte meg Rambo, még mindig reszelős hangon. Az öreg felvihogott. - Igen, tényleg erős egy kicsit. Rambo megemelte a demizsont és ivott még egy kortyot, megtöltötte a száját a forró, sűrű folyadékkal, és az öreg még egyszer felvihogott.

3.

Teasle az első madarakkal ébredt. Sötét volt. A földön feküdt a tűz mellett, egy pokrócba bugyolálva, amit a kocsiból vett ki. Elnézte a kései csillagokat a fák orma körül. Sok esztendő telt el azóta, hogy utoljára aludt az erdőben. Több mint húsz év, döbbent rá, amikor vissza­ számlált 1950-ig. Nem 1950 végéig, mert nem számította be a fagyos koreai lövészárkokban töltött éjszakákat. Nem, az ördögbe, az utolsó igazi táborozása arra a tavaszra esett, amikor megkapta a behívóját, és a tengerészgyalogságot választotta. Akkor az első szép hétvégén Orvallal kimentek a hegyekbe. Most teljesen összetörte az egyenetlen földön töltött éjszaka, ruhája nyirkos volt mindenütt, ahol a harmat átitatta a pokrócot, a tűz ellenére csontig áthatotta a hideg. De évek óta nem érezte ilyen elevennek magát, felajzotta, hogy ismét akcióban van, türelmetlenül várta, hogy a madár nyo­ mába eredhessen. Csakhogy értelmetlen lett volna feléb­ reszteni a többieket, mielőtt Shingleton ideér a szüksé­ ges felszereléssel és az embereivel. Egyelőre, amíg ő volt ébren egyedül, élvezte a magányt, amely annyira más volt, mint az Anna távozása óta magányosan eltöltött éjszakák. Szorosabban magára csavarta a pok­ rócot. Ekkor valami megcsapta az orrát, körülnézett, és meglátta Orvalt, aki a tűz mellett ült, és egy vékonyra csavart cigarettát szívott. A hűvös hajnali szellő Teasle felé sodorta a füstöt. - Nem tudtam, hogy fenn vagy már - suttogott Teasle, nehogy felébressze a többieket. - Mióta? - Előtted ébredtem. - De én már jó egy órája fenn vagyok. - Tudom. Már nem alszom végig az éjszakákat. Nem mintha nem volnék rá képes. Sajnálom magamtól az alvással töltött időt. Teasle a pokrócot összefogva közelebb húzódott Or­ valhoz, és a tűzből kivett parázsló gallyról rágyújtott. A láng összezsugorodott, de amikor Teasle visszatolta a

tűzbe, pattogva fellobbant megint, igaz volt, amit Orval­ nak mondott: hogy ez olyan lesz, mint egykor. Habár amikor kimondta, még nem hitt benne. Csak azért mondta, mert szüksége volt Orvalra, és utálta magát, hogy ilyen érzelmes érvre fanyalodott meggyőzése érde­ kében. De miközben tűzifát gyűjtött, a köveket és ágakat eltakarítva egyengette a talajt és leterítette a pokrócot, még nem gondolt arra, milyen kemény és jó dolog volt mindez. - Szóval elment az asszony - mondta Orval. Teasle nem akart beszélni erről. Az asszony volt az aki elment, nem pedig fordítva, s ettől úgy festett a dolog, mintha ő, Teasle volna a hibás. Meglehet, az is. De az asszony ís. Közben mégsem tudta rászánni magát, hogy mindenért a feleségét hibáztassa csak hogy Orvalnak őróla jobb véleménye legyen. Megpróbálta részrehajlás nélkül megmagyarázni a dolgot: - Talán visszajön. Gondolkodik rajta. Az utóbbi idő­ ben elég sokat veszekedtünk. - Nem könnyű veled. - Hát istenem, veled se. - Csakhogy én már negyven éve ugyanazzal az asszonnyal élek, és ahogy én Játom, Bea egy percig se gondolt arra, hogy el kéne hagynia. Gondolom, mindenki ugyanezt kérdezi tőled, de tekintettel a kettőnk viszonyá­ ra, azt hiszem, jogom van megkérdezni: min veszekedte­ tek? A legszívesebben nem válaszolt volna. Mindig zavarban volt, ha személyes dolgokról kellett beszélnie, különösen ebben a helyzetben, amikor nem tudta megí­ télni, kinek van igaza, van-e mentsége a maga számára. - A gyereken - mondta, és ha már belekezdett, folytatta. - Könyörögtem neki, legalább egyet. Nem fontos, fiú-e vagy lány. Csak szerettem volna valakit, ahogy én ott voltam neked, igen, nem tudom, hogy magyarázzam meg neked. Úgy érzem, ostobaság, hogy beszélek róla. - Csak ne mondd, hogy ostobaság, barátocskám. Csak nekem ne mondd, aki olyan sokáig kínlódtam, hogy saját gyerekem legyen.

Teasle rámeredt - Nohát, te mintha a sajátom lennél - mondta Orval Mintha a sajátom. De folyton arra gondolok, milyen lett volna a mi gyerekünk Beával. Ha lehetett volna. Ez fájt. Ezek szerint ő a hosszú éveken át csak a néhai legjobb barát árvája volt Orval számára. Nem tudott ebbe belenyugodni; nagyobb csapás volt az önbizalmának, mint az, hogy Anna elhagyta. De. most, ha már szóba került az asszony, tisztázni keltett a dolgot. - Tavaly karácsonykor - mondta - mikor vacsorára mentünk hozzátok, beugrottunk Shingletonhoz egy italra. Akkor elnéztem az ő két gyerekét, az arcukat, ahogy az ajándékokat bontogatták, és arra gondoltam, milyen jó volna, ha nekem is lenne egy. Meglepett, hogy az én koromban gyerekre vágyom, de az asszonyt méginkább meglepte. Beszéltünk a dologról, de makacsul ellenezte, és egy idő múlva, úgy tűnik, túlságosan erőszakos lettem. Odáig jutott a dolog, hogy szabadulni akart tőlem meg a problémáktól, amelyek szerinte a gyerekkel járnának. És elment. A legőrültebb az egészben az, hogy bár aludni sem tudok, mióta elment, ugyanakkor örülök is neki. Megint egyedül élek, nincs több civakodás, azt csinálhatok, amit akarok és amikor akarom, járhatok haza későn, nem kell felhívnom és magyarázkodnom, mennyire sajná­ lom, hogy nem érek haza vacsorára, elmehetek otthonról, ha mehetnékem van, csavaroghatok kedvemre. Néha úgy tűnik, az egészben az a legrosszabb, hogy sokba fog kerülni a válás. Ugyanakkor el sem tudom mondani, mennyire vágyom rá, hogy visszajöjjön. Ködként gomolygott a lehellete. A madarak egyre harsányabbak voltak. Orval egy utolsót szívott a bütykös, nikotintól sárga ujjai közt tartott cigarettából. - És mi van ezzel az alakkal, akit kergetünk? kérdezte. - Rajta akarsz elégtételt venni? - Nem. - Biztos vagy ebben? - Tudod jól, hogy igen. Tudom, hogy nem szoktam keményebb lenni a kelleténél. Ugyanolyan jól tudod, mint én, hogy a városnak nyugta van a csavargóktól, mert

szemmel tartom őket. Semmit sem tehetsz, hogy mege­ lőzz egy rablótámadást vagy egy gyilkosságot. Ha valaki igazán akarja; meg is teszi. De hogy egy város milyen, az a csavargóktól függ. A csavargóktól, akiknek a körmére nézhetsz, és a város biztonságos marad. Ha csak vigyorogtam volna, és elfogadtam volna, amit ez a madár árult, hamarosan megszoktam volna, hogy a többi csa­ vargóval is engedékeny legyek. És hamarosan hosszá­ szoktam volna egyébhez is. Magam miatt éppúgy aggó­ dom, mint emiatt a madár miatt. Nem engedhetem meg magamnak, hogy lazítsak. Nem lehet egyszer ragasz­ kodni a rendhez, másszor meg nem. - Még mindig égsz a vágytól, hogy elkapd, pedig te megtetted, amit kellett. A többi az államiak dolga. - De megölte az egyik emberemet, és kötelességem előkeríte­ ni. Az embereimnek tudniuk kell, hogy semmitől sem riadok vissza, ha el kell kapnom valakit, aki kárt tett bennük. Orval a gyűrött csikkre pillantott, amit a kezében tartott, bólintott, és bedobta a tűzbe. Kezdtek megjelenni az árnyékok, elkülönültek a fatör­ zsek és a bokrok. Hamis virradat volt ez, a fény hamaro­ san megint eltűnni látszott, aztán felbukkant a nap, és minden fénybe borult. Már úton lehetnének, gondolta Teasle. Hol van Shingleton a felszereléssel és az embe­ rekkel? Már egy fél órája, meg kellett volna érkeznie. Talán a városban történt valami. Lehet, hogy az állami rendőrség nem engedte vissza a hegyekbe. Teasle egy gallyal megkotorta a tüzet, a láng feléledt. Hol van Shingleton? Messze az erdőben kutyaugatás harsant, az Orval fekvőhelye melletti fához kikötött kutyák mozgolódni kezdtek. Öten voltak, a földön hasaltak, éber tekintetüket le nem vették Orvalról. Most izgatottan talpra ugrottak, és csaholva üdvözölték a közeledőket. - Psszt! - csitította őket Orval, s erre elcsendesedtek. Reszketett a horpaszuk. Ward, Lester és a fiatal segédrendőr mocorogni kezd-

tek álmukban. A tűz túloldalán feküdtek, szorosan ma­ gukra csavarták pokrócukat. - Uh-nyögött fel Ward. - Egy pillanat - mondta Lester álmában. A kutyák megint csaholni kezdtek a távolban, habár most már mintha közelebbről hallatszott volna, és Orval kopói a fülüket hegyezték, izgatottan vakkantottak. - Psszt! - szólt rájuk Orval. - Feküdj! De azok reszkető orrcimpákkal újra csak fel-felkapták a fejüket a kutyaugatásra. - Feküdj! - parancsolt rájuk Orval, s erre egymás után, vonakodva engedelmeskedtek. Ward felhúzta a lábát, fészkelődni kezdett a pokróc alatt. - Mi van? Mi történt? - Éppen ideje, hogy fölkelj - mondta Teasle. - Mi? - szólalt meg Lester, és mocorogni kezdett. Az istenit, milyen hideg van. - Ideje fölkelnetek. - Egy pillanat. - Addigra már itt is lesznek. Emberek csörtettek át a bozóton, egyre közelebb jártak. Teasle megint rágyújtott, szája és torka kiszáradt, érezte, amint testébe visszatért az erő. Hirtelen eszébe jutott, hogy hátha az állami rendőrség emberei közeled­ nek, gyorsan felállt, megszívta a cigarettáját, és feszülten figyelte azt az erdőrészt, ahonnan a zajok érkeztek. - Az istenit, milyen hideg van - mondta Lester. Remélem, Shingletonnál lesz meleg étel. Teasle azt remélte, tényleg Shingleton közeledik az embereivel, nem az államiak. Egyszercsak előbukkant az öt ember. Futva közeledtek a fák és bokrok között a gyér, hűvös fényben, Teasle nem tudta eldönteni, milyen színű az egyenruhájuk. Beszélgettek, az egyik megbot­ lott és káromkodott, de Teasle-nek nem volt ismerős a hangjuk. Arra az esetre, ha az államiak volnának, meg­ próbált kiagyalni valami ürügyet, hogy az ügyet továbbra is a kezében tarthassa. Közelebb értek, a fák között igyekeztek fölfelé a rövid

kaptatón, és Teasle megpillantotta a botladozó Shinglefont, akit a kutyák a póráznál fogva vonszoltak maguk után, s mögötte a saját embereit. Soha még ennyire nem örült a látásuknak. Tömött ponyvazsákokat hoztak, pus­ kákat és köteleket, Shingleton vállán tábori adó-vevő. - Meleg étel? - kérdezte Lester. - Hoztál valami meleg ételt? Shingleton szemlátomást nem hallotta. Levegő után kapkodott, átadta a kutyákat Orvalnak. Lester gyorsan a segédekhez fordult. - Hoztatok valami meleg ételt? - Sonkás-tojásos szendvicset - felelt az egyik telje­ sen kifulladva. Meg egy termosz kávét. Lester nekiesett a zsákjának. - Nem abban van - mondta a segéd. - Mitchnél. Mögöttem. Mitch vigyorogva bontotta ki a zsákját, zsírpapírba csomagolt szendvicseket húzott ki belőle. Mind nekiestek a szendvicseknek. - Átkozottul messzire jutottatok tegnap szürkületkormondta Shingleton Teasle-nek. Szuszogva dőlt neki egy fatörzsnek. - Azt hittem, alig f é l órányira lesztek, de kétszer annyi volt. - Nem mozoghattunk olyan gyorsan, mint ők tegnap este, gondold csak meg - mondta Mitch. -Több málhánk volt. - Akárhogy is, átkozott gyorsan haladtatok. Teasle nem tudta eldönteni, Shingleton a késése miatt mentegetőzik, vagy tényleg meglepődött. Beleharapott a szendvicsbe. Zsíros és langyos, de milyen jól esik, az istenit. Fogta a papírpoharat, amit Mitch színültig töltött forró kávéval, belefújt, és ivott egy kortyot. Megégette a felsőajkát, az ínyét, a nyelvét, Érezte, hogy a hideg sonka- és tojásmassza átmelegszik a szájában. - Mi van odalent? Shingleton mosolygott. - Az államiak tombolnak. - Elhallgatott, harapott ügyet a szendvicsből. - Ahogy mondtad, tegnap este

még egy kicsit ottmaradtam a tisztáson, és tíz perccel azután jelentek meg, hogy te eltűntél az erdőben. Rohadt dühösek voltak, amiért kihasználtad azt a kis maradék világosságot és a madár nyomába eredtél, csak hogy benne maradj a partiban. Meglepő gyorsan rájöttek, mi a szándékod. - De mi történik odalent? Shingleton büszkén vigyorgott, és megint harapott egyet a szendvicsből.. - A fél éjszakát velük töltöttem az irodában, és a végén ráálltak, hogy együttműködjenek veled. Lezárják a hegyek­ ből kivezető utakat, és nem jönnek fel ide. Mondhatom, jó sokat kellett győzködnöm őket, hogy ide ne jöjjenek. - Köszönöm. - Tudta, hogy Shingleton ezt el is várta tőle. Shingleton teli szájjal bólintott. - Végül is az pecsételte meg az egyezségünket, hogy megmondtam nekik, te jobban ismered a madarat, mint ők, és te tudod a legjobban, mit fog csinálni. - Tudnak róla valamit? Hogy kicsoda, vagy hogy körözik-e valamiért? - Még dolgoznak rajta. Azt mondták, rendszeresen jelentkezzünk ezen az adóvevőn. A zűr első jelére feljönnek az összes fegyverrel, amijük csak van. - Nem lesz zűr. Valaki ébresze föl Balfordot-mondta a tűz mellett pokrócba csavarva fekvő fiatal segédrend­ őrre bökve. -Ez mindent átaludna. Orva! rácsapott a Shingletonnal érkezett kopó hátára, és odavitte Balfordhoz, hogy képen nyalja. A fiatal segédrendőr felpattant, dühösen törölgette a szájáról a nyálat. ~ Mi a fene van? Az emberek nevetgéltek, majd meglepetten elhallgat­ tak. Motorzümmögés hallatszott. Túl messziről ahhoz, hogyTeasle megállapítassa, miféle, de egyre erősödött, majd a fák fölött megjelent egy nagy helikopter, villogott rajta a napfény. - Hát ez...-kezdte Lester. - Honnan tudta, hol vagyunk?

A kutyák ugatni kezdtek. A motor dübörgésén át is hallani lehetett, ahogy a légcsavar fütyülve szelte a levegőt - Egy új játékszer, amit az államiaktól kaptam mondta Shingleton. Előhúzott valamit, ami sötétkék ciga­ rettásdobozra hasonlított. - Rádiójeleket sugároz. Azt mondták, éjjel-nappal tudni akarják, merre jársz, és rávettek, hogy magammal hozzam, a másik fele meg annál az ürgénél van, akitől kölcsön kérted a helikopterét. Teasle az utolsó falatot nyelte le. - Ki van fönt vele a mieink közül? - Lang. - Van velük rádiókapcsolatod? - Persze hogy van. Az adóvevő ott volt, ahová Shingleton felakasztotta, egy alacsony faágon. Teasle megnyomott egy billentyűt a műszerlapon, és a közelben köröző helikoptert figyelve a mikrofonba kiáltott: - Lang, Portis! Készen vágytok odafent? - Mihelyt ti is, főnök. - A hang monoton volt és torz, mintha nagyon messziről érkezett volna. Teasle alig hallotta a motor dübörgésétől. Körülpillan­ tott az emberein. Orval sietve összeszedte a papírpoha­ rakat meg a szendvicsek zsírpapírját, és beszórta a tűzbe. A többiek a derékszíjukat csatolták fel, a vállukra vetették puskájukat. Amikor a poharak és papírdarabok elhamvadtak, Orval földet szórt a tűzre. - Minden rendben - szólalt meg Teasle. - Indulás. A felindultságtól alig tudta visszaakasztani a mikrofont a helyére. 4. Miközben futva és lépésben mérföldeket hagyott maga mögött, egész reggel hallotta a motorzajt, az elfojtott, kósza puskalövéseket és egy mély férfihang dörmögését egy hangszóróból. Hirtelen, alig néhány dombbal távo­ labb, fölberregett a motor; háborús emlékei alapján megismerte a helikopter hangját, és meggyorsította lép­ teit.

Már majdnem tizenkét órája, hogy felöltözött, de miu­ tán a hideg éjszakában meztelenül bevette magát a hegyek közé, még mindig élvezettel töltötte el a meleg ruha. Ormótlan, régimódi cipő volt a lábán, azt is éjféltáj­ ban hozta neki oda a gyerek a völgybe, a forráshoz. A cipő először túl nagynak tűnt, de aztán kitömte levelekkel, és azóta rendesen állt a lábán, nem csúszkált rajta, nem törte fel. De most is érezte meztelen lábán a nyers, durva bőrt, és sajnálta, hogy a kölyök elfelejtett zoknit is hozni. Lehet, hogy szándékosan. A nadrág ellenben túl szűk volt, és ha arra gondolt, hogy a kölyök azt is szándékosan választotta ki, nevetnie kellett. Túl nagy cipő, túl szűk nadrág, jól kibabrált vele. A nadrág úgy festett, mintha ünneplős lett volna valaha, aztán kikopott a feneke, megfoltozták, és most strapanadrágként szolgált. Világos színű volt, sötétebb zsírfoltokkal. A fehér pamuting mandzsettái, gallérja, gomblyukai foszlottak. Az ing fölé, hogy ne fázzon éjszakánként, az öreg végülis odaadta neki a saját bő, piroskockás gyapjúingét. Meglepte, hogy az öreg ilyen bőkezű és barátságos cselekedetre szánta el magát. Lehet, hogy ez a pálinkának volt köszönhető. Miután kettesben elköltötték a hideg sárgarépás csirkesültet, amit a kölyök hozott, sűrűn kortyintottak a demizsonból, a fiú is velük tartott, és az öreg odáig ment, hogy átadta neki a saját puskáját, meg egy teli töltényhevedert. - Egyszer nekem is el kellett tűnnöm pár napra a hegyek között - mondta. - Évekkel ezelőtt. Nem voltam sokkal idősebb, mint most a fiam. - Azt nem mondta meg, miért kellett a hegyekbe menekülnie, és Rambónak volt annyi esze, hogy ne kézdezze meg. -A puskámért se tudtam hazaugrani. Persze hogy jól jött volna. Mássz ki a csávából, és küldd meg az árát. Add a szavad. Nem a pénz miatt. Olyan pálinkát főzök, hogy isten a tanúm, megengedhetek magamnak egy új puskát. De ha megú­ szod, szeretném tudni, hogy sikerült, és remélem, a puskáról majd eszedbe jut, hogy várom a jelentkezése­ det. Jó puska ez. - És valóban az volt, egy .30-30-as karabély, olyan erejű, hogy nyolcszáz méterről ki lehetett

lyukasztani vele egy embert, akár egy darab sajtot. Az öreg vastag bőrpárnát szerelt az agy végére, hogy csökkentse a rúgását. A cső végén, a célzótüskén világító festékpont volt, hogy éjszaka is lehessen célozni vele. Aztán Rambo úgy tett, ahogy megígérte nekik, a patak folyása mentén, az ellenkező irányban távolodott el attól a helytől, ahol az öreg üstje, lepárlója és demizsonjai lehettek; majd gyorsan nyugatnak fordult, még mindig Mexikó felé igyekezve. Változatlanul hitt benne, hogy könnyen átjut arrafelé. Mivel nem akarta megkockáztatni, hogy autólopás miatt lebukjon, hónapokig kell majd gyalogolnia lakatlan vidékeken át, csak a természet gyümölcseivel táplálva magát. Dehát egyetlen közelebbi helyet sem tudott, ahol biztonságban érezhetné magát, és a határ, bármilyen messze volt is, egyelőre legalább valami irányt adott mozgásának. Miután - a sötétség miatt túlságosan lassan megtett néhány kilométert, felka­ paszkodott egy fára. A nap fénye ébresztette fel, regge­ lire megette a répát és sültcsirkét, amit útravalóul hozott magával. Most, amikor a nap már magasan állt és vakítóan sütött, már kilométerekkel távolabb járt, egy hosszú, széles hegyháton, fatörzsek között. A lövések egyre hangosabbak voltak, a hangszóró hangja egyre érthetőbb, és tudta, hogy a helikopter mindjárt átrepül e felett a hegyhát felett is. Kilépett a fák alól, hogy keresz­ tülfusson egy tisztáson, és a negyed utat sem tette meg, amikor szinte közvetlenül a feje fölött meghallotta a légcsavar süvítését, és rémülten torpant meg valami fedezéket keresve. Az egyetlen, amit látott, egy fenyőfa volt, amely a tisztáson feküdt, és a kérgén látszott, hogy valószínűleg egy villámcsapás döntötte ki. Már nem volt idő visszafutni az erdőbe. Odarohant, és befurakodott a sűrű, fojtogató illatú tűlevelek közé, amelyek végigszán­ tották a hátát. És ekkor megpillantotta a hegygerinc mögül előbukkanó helikoptert. Pillanatról pillanatra növe­ kedett. Talpa szinte súrolta a legmagasabb fákat. - Itt a rendőrség -zúgott a férfihang a megafonból. Nincs esélyed, add meg magad! Mindenkinek, aki az

erdőben tartózkodik! Veszélyes szökevény lehet a köze­ lükben! Lépjenek elő! Intsenek, ha láttak egy magányos fiatalembert! - A hang elhallgatott, aztán ügyetlenül újrakezdte, mintha papírról olvasná: - Itt a rendőrség! Nincs esélyed, add meg magad! Mindenkinek, aki az erdőben tartózkodik! Veszélyes szökevény lehet a Köze­ lükben! És így tovább, elhallgatott és újrakezdte, és Rambo teljesen mozdulatlanul feküdt az ágak alatt. Tudta, hogy a sűrű tűlevelek a földről nézvést eltakarják, de nem volt benne biztos, nem látják-e meg odafentről. A helikopter nagyon közel volt, belátott a pilótafülkébe. A nyitott oldalablakon át világosan látta a két férfit, akik feszülten nézelődtek, egy civílruhás pilótát meg egy zsarut Teasle embereinek szürke egyenruhájában. Az utóbbi nagykali­ berű távcsöves puskát dugott ki az ablakon. Eldördült egy lövés. A erdő szélén kupacba gyűlt kövekre és ágakra célzott, amelyek fölött éppen elrepült a helikopter. Egek, Teasle tényleg nagyon utazik rá, ha meghagyta az emberének, hogy lőjön minden lehetséges búvóhely­ re, s nem törődött azzal, hogy ártatlanul megsebesíthet Valakit. Bár a legtöbben úgyis engedelmeskedtek volna a felszólításnak, és kiléptek volna a tisztásokra. Ha Teasle szemével nézzük, miért is ne? Teasle-nek ő rendőrgyil­ kos, nem engedheti megszökni. Példát kell statuálnia, nehogy másnak is ilyesmi jusson az eszébe. De Teasle mégiscsak túl jó rendőr ahhoz, hogy megölje őt, mielőtt megadhatná magát. A felhívás és a lehetséges búvóhe­ lyek lövetése tehát inkább ijesztgetés. Csakhogy most túl nagy volt az esélye annak, hogy eltalálják, s ezen nem segített az, hogy a lövéseket csak ijesztgetésnek szán­ ták. Bummm! Még egy lövés az erdőszéli ágkupacra. A helikopter most átrepült a tisztás felett, néhány másod­ perc, és föléje ér. És majdnem biztos, hogy lőni fognak. Felemelte a puskáját az ágak között, a puskás ember fejére célzott, készen arra, hogy abban a pillanatban szétlője, amint a távcsőbe néz. Nem akart többet ölni, de nem volt más választása. Még rosszabb, hogyha megöli

ezt az embert, a pilóta a padlóra veti magát, kívül az ő lövési szögén, gyorsan elrepül segítségért, és mindenki tudni fogja, merre találják. Hacsak nem sikerül egy jól irányzott lövéssel felrobbantania a helikopter üzem­ anyagtartályát. Tudta, hogy erre gondolni is őrültség. Az biztos, hogy meg tudja sebesíteni őket. De felrobbanta­ ni? Gyújtólövedék nélkül ez csak álmában sikerülhet bárkinek is. Mozdulatlanul feküdt és várt, szíve egyre lassabban vert, miközben a helikopter a feje fölött dübörgött. A puskás férfi egyszercsak a szeméhez illesztette a távcsö­ vet, és ő majdnem meghúzta a ravaszt, amikor észrevet­ te, mire céloz. Hálát adott istennek, hogy idejében reagált, levette az ujját a ravaszról. Tíz-húsz méterre tőle egy ágakkal takart sziklasánc emelkedett, közvetlenül egy kis tó mellett. Majdnem oda bújt, amikor meghallotta a helikoptert, de túl messze volt tőle. Most a sziklasánc felé lendült, lövés dördült - és azt hitte, káprázik a szeme. Az ágak megmozdultak. Behunyta és kinyitotta a szemét, az ágak még mindig mozogtak. Aztán megértet­ te, hogy nem a szeme káprázik. Az ágak szélesen szétváltak, és egy hatalmas agancsú szarvas botladozott át a kősáncon. Elbukott, feltápászkodott, és a tisztáson keresztül a túloldali erdő felé igyekezett, a helikopter a nyomában. Rambo szive bolondul zakatolt Nem akart lecsendesedni. Vissza fognak jönni. A szarvassal csak játszanak. Mihelyt a fák alá ér, és eltűnik a szemük elől, visszajönnek. Ha elbújhatott valami a tóparti bozótban, akkor a kidőlt fa alatt is lehet valaki. El kell tűnnie innen. De várnia kellett, míg a helikopter hátat fordít neki, és a benne ülők az űzött szarvasra figyelnek. Egy ideig várt, aztán kigurult az ágak alól azon az oldalon, ahol a legalacsonyabb volt a fű, hogy ne hagyjon nyomot. A bozót és a kősánc felé tartott. A helikopter hangja túl hamar változott meg, egyre hangosabb lett. A szarvas elérte az erdőt. A helikopter visszafordult. Meghajolva, vad iramban rohant a sziklafedezék felé, a bokrok alá

vetődött, és lövésre emelte a puskát, arra az esetre, ha meglátták volna futás közben. Még két lövés dördül, az első amikor a helikopter a kidőlt fenyő fölé ért, a második amikor maga mögött hagyta. Egy pillanatra megállt, aztán lassan megfordult, és a hegygerinc felé repült. Elmentek. - Itt a rendőrség! - harsant fel újra a hang. - Nincs esélyed, add meg magad! Mindenkinek, aki az erdőben tartózkodik! Veszélyes szökevény lehet a közelükben! Lépjenek elő! Intsenek, ha láttak egy magányos fiatalem­ bert! Gyomrából savanyúan feltör az emésztetlen répa és csirkehús, kiköpi a fűre, nyelvén elárad a keserű íz. Egy hasadék elkeskenyedő vége. A két sziklafal nem messze tőle összezárult. A hányástól elgyengülve az ágak szöve­ vényén át figyelte, hogy húz el a helikopter a fák fölött, aztán felemelkedik, átrepül az orom felett, és leereszke­ dik a következő völgybe. A motorzaj lassan elenyészett, a megafon hangja egyre fojtottabban ért el hozzá. Nem tudott állva maradni, a lába túlságosan remegett. Ettől a remegéstől aztán még erősebb reszketés fogta el: a helikopter nem rémíthette meg ennyire. A háborúban ennél sokkal rosszabb helyzeteket is átélt, és elég megviselten került ki belőlük, de sohasem annyira, hogy ne tudott volna uralkodni a testén. A bőre nyirkos, hideg és ragacsos volt, nagyon megszomjazott. De a bozót mellett a tavacska vize poshadt és zöld volt, attól még rosszabbul érezte volna magát. Túl régen voltál háborúban, ennyi az egész, mondta magában. Egyszerűen nem vagy formában. Hamarosan megszokod megint. Feltétlenül, gondolta. Ez a helyes válasz. A sziklába kapaszkodva lassan, nehézkesen talpra állt, és körülnézett, van-e valaki a közelben. Megnyu­ godva nekidőlt a kőfalnak, még mindig rogyadozott a lába, kitisztogatta a puska závárzatába került tűleveleket. Akármi történjék, a fegyverétől nem szabad megválnia. A petróleum, amivel leöntötte a ruháját, már nem bűzlött annyira, elnyomta a fenyőgyanta enyhe, kesernyés illata,

mely összekeveredett a szájában összegyűlt kesernyés ízzel. Érezte, hogy mindjárt rosszul lesz megint. Elsőre nem volt biztos benne, hogy valóban hallotta: feltámadt a szél, és elsodorta a hangot. Aztán elnyugo­ dott a levegő, és ő tisztán hallotta a távoli kutyaugatást. A háta mögött, a völgy túlsó pereme felől hallatszott. Teljes erejéből futni kezdett.

5. A madárnak induláskor nem volt nagy előnye, tűnődött Teasle, miközben embereivel és a kutyákkal csörtetett át az erdőn. Fél hétkor szökött meg a fogdából, fél kilenckor sötétedett, éjszaka pedig nem juthatott messzire ezek között a hegyek között; egy, legföljebb két óra járásnyira. Valószínűleg virradatkor indult tovább, mint ők, úgyhogy most csak négy óra előnye lehet. De ha minden egyebet számításba veszünk, az a legvalószínűbb, hogy csak két óra előnye van, esetleg annyi se: meztelen, és ez lelassítja; nem ismeri a vidéket, folyton vissza kell fordul­ nia a kijárat nélküli szurdokokból és völgyekből, kényte­ len kerülőutak keresésére vesztegetni az idejét. Azon kívül nincs mit ennie, és ez elgyengíti, még jobban lelassítja, csökkenti a köztük lévő távolságot. - Biztos, hogy két órányira sincs tőlünk - mondta Orval futás közben. Nem lehet messzebb egy óra járásnál. Figyeld a kutyákat. A szag olyan friss, hogy nem is kell szimatolniuk. Orval megelőzte Teasle-t és a többieket, a kutyái mögött futott, a közös vezetékszár meghosszabbítása­ ként előre nyújtott karral, és Teasle tüskén-bokron át kapaszkodva, csörtetve igyekezett lépést tartani vele. Volt ebben valami nevetséges, egy hetvenkétéves férfi, aki olyan iramot diktál, hogy mindenki lemarad mögötte. De Orval minden reggel nyolc kilométert futott, csak négy cigarettát szívott el naponta és sohasem ivott, míg ő maga másfél dobozzal is elszívott egy nap, literszám itta a sört, és már évek óta nem edzett. Csoda volt, hogy egyáltalán lépést tudott tartani Orvallal. Olyan szaporán

és mélyeket lélegzett, hogy majd szétpattant a tüdeje, a lábában hangyák zsibongtak, de legalább nem futott már olyan esetlenül, mint eleinte. A tengerészgyalogságnál ökölvívó volt, és az edzéseken megtanították futni. Csakhát már régóta nem mozgatta meg az izmait, és most újra fel kellett idéznie magában azt a sírna, gyors és kényelmes futótechnikát, amikor kissé előredől az em­ ber, hogy a testsúlya húzza előre, és hogy el ne essen, a lábát kénytelen folyton előrelendíteni. Fokozatosan ráta­ lált erre az egyensúlyra, gyorsabban,könnyebben,keve­ sebb kínlódással futott, az erőfeszítés kezdett örömet okozni neki. Utoljára öt évvel ezelőtt érezte ezt, amikor Louisvilleból Madison új seriffjeként visszaköltözött. A város nem sokat változott, mégis más lett. Az öreg téglaház, amely­ ben nevelkedett, a hátsóudvaron a fa, amelynek ágára apja hintát szerelt, a szülei sírja - az évek alatt, míg távol volt, emlékezetében mindez élettelenné fakult, mint egy fekete-fehér fényképen. Most viszont ezek az emlékké­ pek ismét kiterjedést és mélységet kaptak, zöldek voltak és barnák és vörösek, a sírkő pedig bíborszínű márvány­ ból volt. Nem hitte volna, hogy a sír látványa ennyire le fogja törni. A koporsóban anyja lábánál plasztikzsákban egy leánycsecsemő, szinte csak magzat. Mindkét test rég elporladt már. Csak azért, mert katolikus volt. A magzat megmérgezte, az egyház tiltotta az abortuszt, ő természetesen engedelmeskedett és meghalt, és a gyer­ mek is meghalt vele együtt. Ez akkor történt, amikor Teasle tíz éves volt, és nem értette, hogy az apja miért nem tette be többé a lábát a templomba. Apja attól fogva igyekezett az anyját is helyettesíteni, beszélt neki a fegyverekről és a halakról, megmutatta, hogyan stop­ polja meg a harisnyáját, hogyan főzzön magának, ho­ gyan takarítson és hogyan mossa ki a ruháit. Úgy szoktatta önállóságra, mintha előre látta volna, hogy három év múlva végez vele egy golyó az erdőben. Attól fogva Orval nevelte Teasle-t, meg Korea és Louisvílle, aztán - harmincöt évesen - ismét otthon találta magát. Csakhogy ez nem volt az otthona többé, csupán egy

hely, ahol felnőtt; és visszatérése után az első napon, amikor végigjárta az egykor ismert helyeket, megértette, hogy túl van élete felén. Bánta már, hogy visszatért, kis híján telefonált Louisville-ba, megtudni, nem mehetne-e vissza. Végül mégis elment az ingatlanügynökhöz, nem sokkal zárás előtt, és azon az estén kettesben végigjár­ ták az eladó vagy kiadó házakat. De mindegyik házban és lakásban, amit megnézett, többen is laktak; és ő el sem tudta képzelni, hogy magányosan éljen bennük. Az ügynök adott neki egy fényképes árjegyzéket, hogy tanulmányozza át elalvás előtt, és a kis szállodaszobá­ ban ezt a jegyzéket lapozgatva találta meg azt, amit keresett: egy nyaralót a városszéli dombon. A ház előtt patak tahiddal, mögötte a sűrű erdő. Ablakai töröttek; a teteje beroskadt, a tornác romokban; a festés kopott és hámlott; a törött ablaktáblák félig leszakadtak. Másnap reggel az övé volt ez a ház, a hét hátralévő napjain és éjszakáin pedig annyi dolga volt, mint azelőtt soha. Nyolctól ötig a csapatát szervezte, elbeszélgetett azokkal, akik már ott dolgoztak, elbocsátotta azokat, akiknek nem fűlt a foguk az éjszakai gyakorlatokhoz vagy az állami rendőrség esti iskolájához, felvett olyano­ kat, akik szívesen túlóráztak, kidobta a régi berendezést és újat vásárolt, átalakította a munkarendet, amit elődje nagy összevisszaságban hagyott maga után, amikor a bejárati lépcsőn elvitte egy szívroham. Öt után a házon dolgozott, míg el nem nyomta az álom, megigazította a tetőt, beüvegezte az ablakokat, új tornácot épített és rozsdabarnára festette a házat, hogy jobban illeszkedjen az erdő zöldjébe. A tetőből és a tornácból kibontott értéktelen fát esténként az udvaron égette el, a tűz mellett üldögélt, főzött, húst sütött krumplival, vagy ham­ burgert. Soha nem ízlett így az étel, soha nem volt jobb az álma, és nem érezte kellemesebben magát, mint akkori­ ban. Büszke volt a tenyerén nőtt bütykökre, sokat gyötört karja és lába kemény és ruganyos lett. Így élt három hónapig, akkor elkészült a házzal. Még egy ideig talált kisebb javítanivalókat, de aztán beköszöntöttek a tétlen esték. Sörözni járt, vagy tovább kint maradt a gyakorlóté-

ren, vagy hazament tévézni. Aztán megnősült, és most már túl van ezen is, és a fatörzseket kerülgetve tapossa a füvet, és liheg és izzad, és olyan jól érzi magát, hogy azon tűnődik, tulajdonképpen miért hanyagolta el magát ennyire. Előtte nyüszítve futottak a kutyák, és Orval jól kinyúj­ totta hosszú lábait, hogy lépést tartson velük. A segédek megpróbáltak lépést tartani Teasle-lel, ő meg erejét megfeszítve tapadt Orvalra. Eljött egy pillanat futás közben, amikor a nap fényében és melegében fürödve, gyors, egyenletes ritmusban lendítve karját és lábát, úgy érezte, hogy ez örökké tarthatna így. Orval egyszercsak megiramodott, és Teasle már nem tudta beérni A lába elnehezült. A kellemes érzés szertefoszlott. - Lassíts, Orval! De Orval vágtatott tovább a kutyákkal. .... 6. Amikor elérte a fákat a sziklafal előtt, lassítania keltett, nehogy megcsússzon egy kövön és eltörje a lábát. A meredély tövében meggyorsította lépteit, a legkönnyebb utat kereste felfelé. Talált egy hasadékot, egy méter mély lehetett, és a tetőig húzódott. Kapaszkodni kezdett benne felfelé. A tető közelében már nem talált támaszként használható kiszögelléseket, a kezén függeszkedve ha­ ladt tovább, de ezután ismét könnyebb lett a mászás, és hamarosan megint vízszintes terepen találta magát. A kutyaugatás hangosan visszhangzott a csúcsok között. Guggolva körülnézett, nincs-e a közelben a heli­ kopter. Nem látta, a hangját sem hallotta, és a környező csúcsokról és völgyekből sem figyelte őt senki. A tető peremét szegélyező fák és bokrok között gyorsan a szakadék szélére kúszott, ahonnan jó kilátás nyílott a völgyre. Felemelte a fejét, és felváltva figyelte a tisztást meg az erdőt. Körülbelül másfél kilométerre embereket látott átszaladni a tisztáson. Apró, alig kivehető alakok ebből a távolságból: tizenegyet számolt meg. A kutyákat nem láthatta innen, de a hangjuk alapján többen lehettek.

Mégsem a számuk aggasztotta. Sokkal inkább az, hogy szemlátomást szagot fogtak, és szorosan a nyomában voltak. Tizenöt perc múlva arra a helyre érnek, ahol most laput. Teasle, nem érhette utol ilyen hamar. Pár órás hátrányban kellene lennie. Valaki, akár Teasle, akár valamelyik embere nyilván jól ismeri a terepet, és mozgá­ sának irányát alapul véve egy rövidebb úton elébe vágtak. Vissza a sziklahasadékhoz: Teasle semmiképpen nem juthat fel ide olyan könnyen, mint ő. Puskáját egy füves buckának támasztotta, nehogy valami szemét kerüljön bele, és nekifeszült egy nagy szikladarabnak, amely a hasadék közelében feküdt. A szikla nehéz volt, de mihelyt egyszer átfordult, a saját súlya segítette továbbgördülni. Hamarosan ott volt, ahová Rambo szán­ ta: teljesen eltorlaszolta a hasadékot, félig kilógott fölé. Aki alulról jön, nem fér el mellette, és meg sem kerülheti. Kénytelen lesz elgördíteni az útból, mielőtt a tetőt elérte volna, ám alulról feszegetve nem tud elég nagy emelőe­ rőt kifejteni ahhoz, hogy megmozdíthassa. Csak segít­ séggel boldogulhat, a hasadék viszont túl szűk ahhoz, hogy egyszerre többen tartózkodhassanak benne. Teasle-nek némi időbe kerül majd, míg kitalál valamit, és ő addigra már messze jár. Legalábbis remélte. Lenézett. Megdöbbent, mekkora utat tettek meg üldö­ zői, míg ő a sziklával bajlódott - már a kis tó melletti bozótnál jártak, ahol az előbb rejtőzött. A miniatűr em­ berek a bokrok közt álltak és a kutyákat figyelték, ahogy a földet szaglásszák és megállás nélkül csaholnak. Valami nyilván összezavarta a nyomokat. A sebesült szarvas, jutott az eszébe hirtelen. Amikor elbújt a bokrok között, beszennyezte magát a szarvas vérével, és most a kutyák azt próbálták eldönteni, melyik nyomon induljanak to­ vább, az övén vagy a szarvasén. Átkozottul gyorsan eldöntötték. Abban a pillanatban, amikor csaholva megi­ ramodtak a sziklafalhoz vezető nyomon, Rambo megfor­ dult, fogta a puskáját és futásnak eredt az erdő mélye felé. Az erőfeszítéstől, amibe a szikla elgörgetése került, arca és mellkasa verejtékben ázott, a só csípte és marta

a testét, és most az öles csalánnal kínlódva, keze bütykeit véresre horzsolva még jobban megizzadt. Egyszerre szabad terepre ért, az erdő félhomályából napfényben fürdő, sziklákkal és kőtörmelékkel borított peremre. Egy perc pihenőt tartott, hogy kifújja magát. Óvatosan a meredély szélére kúszott. Hatalmas erdősé­ get látott odalent, piros, narancsszínű és rozsdabarna lombot. A fal túl meredek volt, itt nem tudott leereszkedni. Most tehát előtte is, mögötte is szakadék volt, s ez azt jelentette, hogy csak két választása maradt. Ha kelet felé indul, visszajut a völgybe. De Teasle valószínűleg embe­ reket hagyott hátra, hogy a völgy két oldalán átfésüljék a hegyoldalt, arra az esetre, ha megpróbálna visszatérni. Eszerint csak egy irány maradt: nyugat felé, amerre a helikopter repült. Futva indult el abban az irányban, de ott is szakadékba ütközött, és rájött, hogy csapdába került. Az istenit, a kutyaugatás egyre hangosabb, ő a puská­ ját szorongatja, és átkozza magát, mert nem tartotta be a legalapvetőbb szabályt mindazok közül, amikre megtaní­ tották. Mindig azt az utat válaszd, amelyikből nem lehet zsákutca. Soha ne menekülj olyan irányban, amerről eléd vághatnak. Az istenit! Talán a sok kórházban fekvéstől az agya is legyengült, nemcsak a teste? Nem tud leereszkedni ezen a sziklafalon. Megérdemli, hogy elkapják. Megérdemli, hogy Teasle jól megfingassa. A kutyaugatás egyre közelebbről hallatszott. A verejték csípte az arcát, tenyerével végighúzta rajta, durva boros­ tát érzett. Leeresztette kezét, véres volt a csalános bozótban szerzett sebektől, csupa karcolás és horzsolás. A vértől még jobban megdühödött magára. Azt hitte, a menekülés Teasle elől viszonylag könnyű lesz, rutinmun­ ka. Azt hitte, mindazok után, amiket a háborúban átélt, bármilyen helyzettel meg tud birkózni. Okosabb lett volna kétszer is meggondolni, mondta most magának. Tudta, hogy a páni félelem, ami a helikopter láttán elfogta, figyelmeztetés volt, de annyira elbízta magát, annyira biztos volt benne, hogy túl tud járni Teasle eszén, hogy saját magát hajszolta kutyaszorítóba. Most átkozot­ tul nagy szerencséje lesz, ha ezt megússza annyi sebbel

és vérveszteséggel, amennyibe máris került a dolog. Már csak egyet tehetett. A meredély szélére lépett, és lenézett, felbecsülte a mélységet, kereste azt a pontot, ahol a legalacsonyabbnak látszott. Hatvanöt méter Rendben, mondta magában. Ez a te átkozott hibád, és most fizetned kell érte. Lássuk, milyen kemény a feneked. A puskát a derékszíjába tűzte, hogy szorosan, párhu­ zamosan álljon az oldala mellett, tusa a hóna alatt, csöve a térdénél. Még egyszer ellenőrizte, elég szilárdan áll-e, nem fog-e kicsúszni és összetörni a sziklákon, aztán lehasalt, és átvetette a lábát a szakadék peremén. A kezén függeszkedett, lába a levegőben kalimpált. Se­ hogy sem talált támaszt a lábának. A kutyák hisztérikusan ugattak, mintha most értek volna az eltorlaszolt hasadékhoz. 7. Teasle nyilván rögtön hívta rádión, akár azért, hogy csigát meg emelőt hozzon a szikla elmozdításához, akár azért, hogy ellenőrizze, ő tényleg odafent van-e, vagy blöfföl. Rambo tíz testhossznyira volt a felső peremtől, amikor megint meghallotta a távoli zúgást, amely egyre erősödött. Becslése szerint körülbelül egy perc alatt tett meg egy testhossznyi utat. Ellenőriznie kellett minden kiszögellést a lába alatt, ráereszkedni, fokozatosan áthe­ lyezni a testsúlyát, megkönnyebbülten fellélegezve, ha kitartott. Sokszor függött úgy, mint amikor ereszkedni kezdett, cipője csúszkálva igyekezett támaszt találni a sziklafalon. A kiszögellések olyan messzire estek egy­ mástól, hogy felfelé mászni sem lett volna könnyebb, mint lefelé. Semmiképpen nem juthatott volna fel, mielőtt a helikopter ideér, felesleges lett volna ezzel próbálkoz­ nia. Ugyanezzel az erővel lefelé is folytathatja, remélve, hogy a helikopterből nem veszik észre. A szakadék irdatlan mélynek tűnt alatta. Húzta lefelé, mintha amikor nagyítón keresztül egy fényképet néz az ember, és egyre közelebb hajol hozzá. Próbálta elhitetni

magával, hogy csak az ejtőernyős kiképzés egyik gya­ korlatát hajtja végre. Csakhogy ez nem volt gyakorlat, a kutyaugatásra és a helikopter dübörgésére figyelve egyre gyorsabban mászott lefelé. Már kevesebbet törő­ dött a kiszögellések ellenőrzésével, a verejték a sze­ mébe folyt és égette az arcát, rezgő cseppekbe gyűlt az ajka fölött és az állán. Amikor az előbb, még a tisztáson meghallotta a helikopter hangját, az a dübörgés mintha erős és kemény falként taszította maga előtt. Most viszont, odaszegezve, a sietség ellenére is szinte egy­ helyben állva, az egyre erősödő dübörgés mintha valami sikamlós anyag lett volna, ami a keresztcsontja felől a hátára kúszik, és egyre nehezebb és nehezebb lesz. Amikor ez a valami a tarkójáig ért, felpillantott az égre, és mozdulatlanul a sziklához tapadt. A helikopter gyorsan növekedett a fák koronája fölött. A szakadék felé fordult. Rambo gyapjúinge vörös foltként virított a falon; imádko­ zott, hogy az a puskás ember észre ne vegye. De tudta, hogy ez lehetetlen. Ujjaiból, amelyekkel a sziklába kapaszkodott, kiser­ kedt a vér. Egy alig pár centi széles párkányon állt. Torkát elszorította a görcs, amikor egyik cipője lecsúszott a kőről. Kis híján eszét vesztette, amikor közvetlenül a jobb válla mellett egy lövés csattant a falon. Ijedtében majdnem lezuhant, megrázta a fejét, hogy kissé magá­ hoz térjen, és kapkodva mászni kezdett. Sikerült még három támasztékot találnia - aztán egy­ szerűen nem volt több. A második golyó visszapattant a szikláról, közvetlenül a feje mellett, és még jobban megi­ jesztette, mint az első. Tudta, hogy vége. Egyedül a helikopter imbolygásának köszönhető, hogy a golyó ennyire is elkerülte: a cél ugrált, a pilóta túl gyorsan manőverezett, ami fokozta az imbolygást. De a hamaro­ san rá fog jönni erre, és egyensúlyba hozza a gépet. Rambonak keze-lába reszketett az erőfeszítéstől, cipője orra a sziklafalat kaparta támasztékot keresve. De támaszték nem volt. Vérző ujjaival tartotta magát, a helikopter fordult, hogy irányba kerüljön, és a zsaru kényelmesen célba vehesse! Bummm! Kőszilánkok fú-

ródtak az arcába. A sziklákra pillantott, harminc méterrel maga alatt. A verejték csípte a szemét, alig látta azt a hatalmas fenyőt, amelyik pontosan alatta magaslott; legfelső ágai körülbelül három méterre voltak tőle. Vagy négy és félre, vagy hatra: nem volt ideje méricskélni. A helikopter fenyegetően közeledett. Megcsapta a légcsavar szele. Testével megcélozta a fenyőfa csúcsát, zúzott ujjaival elengedte a szikIát, és leugrott. A gyomra felfordult, torkát szétfeszítette a hirtelen üresség, sokáig, véghetetlenül sokáig tartott, míg az első ágaknak neki­ csapódott. Zuhant tovább az ágak szövevényében, míg keményen ütéssel meg nem állította egy vastagabb elágazás. Teljesen elkábult. Nem kapott levegőt. Mélyet sóhajtott, és testén végig­ hasított, a fájdalom. A szíve hevesen zakatolt, a hátalüktetett, biztosra vette, hogy eltalálták.. De mégsem. A fák felett ismét felberregő helikopter és az ágak közé csapódó lövés cselekvésre késztette. Fönt volt a fa tetején. A puska ott volt a derékszíja alatt, amikor kikötött az ágon, keményen a horpaszába nyomódott, és félig megbénította. Az életéért küzdve megpróbált hátra­ nyúlni, megmarkolta a puskát, és elő akarta húzni, de nem sikerült. A helikopter megint fölötte körözött, vissza­ jött, hogy leadjon még egy lövést, ő megfeszítette a testét, és olyan lendülettel rántotta ki öve alól a puskát, hogy a talpa alatt kilendült az ág. Elveszítette az egyen­ súlyát, csípőjét végighorzsolta az érdes kéreg; kétségbe­ esetten kapott a feje fölötti ág után. Az ág megreccsent. Visszafojtotta a lélegzetét. Ha eltörik, az ágak között a sziklára zuhan. Az ág még egyet reccsent, de kitartott, és Rambo fellélegzett. De a helikopter zúgása most megváltozott. Egyenle­ tessé vált. A pilóta rájött, hogy egyensúlyban kell tartania. Rambo nem tudta, látják-e őt, de ez mindegy is volt. A fa csúcsa olyan kis teret foglalt él, hogy ha a lövész megszórja egy sorozattal, biztosan eltalálja őt. Nem volt ideje átlendülni egy erősebb ágra; a levegőben végzett volna vele egy golyó. Kapkodva, kétségbeesetten félre-

nyomta a vékonyabb ágakat, és szemével a helikpotert kereste. Pontosan vele szemben lebegett, alig néhány méterre tőle. A mesterlövész éppen kidugta a fejét a nyitott ablakon. Rambo tisztán látta kerekded arcát és hegyes orrát. Éppen lövéshez készülődött; és Rambónak elég volt egy pillantást vetni rá. Nyugodt, ösztönös mozdulat­ tal a feje feletti ágra fektette puskája csövét, megtámasz­ totta, és célba vette a hegyes orr csúcsát a kerekded arc közepén. Enyhe nyomás a ravaszon. Telitalálat. A mesterlövész a kabinban szétrobbant arcához kapta a kezét. Halott volt, mielőtt kiáltásra nyithatta volna a száját. A pilóta egy pillanatig még lebegésben tartotta a gépet, mintha nem történt volna semmi, és Rambo látta, ahogy a fülkét ellepő csont- és velőcafatokra mered, majd útitársa fejére, amelynek felső része nem volt sehol. Látta, hogy rémülten bámulja saját, vérrel tele­ fröcskölt ingét és nadrágját. A szeme kigúvad, a szája lefittyed. A következő pillanatban kicsatolt valamit a dereka körül, villámgyorsan tövig nyomta a gázt, és lebukott a kabinban. Rambo megpróbálta eltalálni a fa tetejéről. Nem látta a pilótát, de úgy érezte, tudja, hol kuporog a padlón, és éppen célba vette azt a helyet, amikor a helikopter éles kanyarral emelkedni kezdett a sziklafal mellett. Az eleje rendben túljutott a peremen, de olyan meredek szögben repült, hogy a vége nekicsapódott a sziklafalnak. Rambó­ nak úgy rémlett, hogy a motor dübörgésén át is hallott egy fémes dörrenést, amikor a farokrész a köveknek csapódott; de nem volt benne biztos. Egy pillanatig úgy tűnt, hogy a helikopter örökre ott fog lebegni a meredély szélén, aztán sivítva és darabokra hullva hirtelen zuhanni kezdett. Légcsavarjait meggörbítette és összetörte a robbanás, a tűz- és fémgömb fülsiketítő csattanással ért földet a fa mellett. A szélső ágak lángot fogtak. Benzin és égett hús szaga terjengett. Rambo azonnal elkezdett lemászni a fáról. Az ágak túl sűrűn álltak. Körbe kellett kúsznia a törzset, míg olyan

helyre bukkant, ahol átpréselhette magát. A kutyaugatás egyre hangosabb lett, egyre dühödtebb, mintha a hegy­ nyeregre értek volna. Túl hamar elmozdították azt a sziklát; nem értette, hogyan sikerülhetett Teasle-nek és az embereinek ilyen hamar feljutniuk. A vállára akasz­ totta a puskát, és siklott lefelé az ágak között, a hegyes tűlevelek összeszurkálták a kezét és az arcát. A szíve még mindig hevesen zakatolt az ugrástól - fájt az oldala, mintha megzúzódott vagy eltört volna valamelyik bordája - de most nem engedhette meg magának, hogy ezen elmélkedjen. A kutyák egyre közelebb voltak; tekeregve és csúszkálva igyekezett gyorsabban, mászni. Gyapjú­ inge beleakadt egy ágba, kitépte magát. Az istenit. Ezek a rohadt kutyák. Sietnie kellett. Odalent fojtó, sűrű, fekete füst fogadta, homályosan látta mögötte a helikopter lángokban álló, eltorzult ron­ csait. Hat méterrel a föld felett megszűntek az ágak, nem mászhatott tovább. Nem ölelhette át a törzset sem, hogy úgy csússzon le: túl vastag volt ahhoz. Leugrani. Nincs más megoldás. A kutyák megjelentek a sziklafal tetején, Rambo szemügyre vette maga alatt a köves, sziklás talajt, és kiválasztott egy helyet, amelyik a felgyűlt por, sár és száraz, rozsdabarna fenyőlomb miatt a legpuhábbnak ígérkezett. Önkéntelenül mosolyra húzódott a szája - erre tanították az ejtőernyős-kiképzésen, amikor heteken át tornyokról ugráltak le. Egyik kezében a puska, a másikkal megragadta a legalsó ágat, függeszkedett és ugrott. És kifogástalanul ért földet. Térde szabályszerűen rugózott, és ő szabályszerűen elesett, odébbgurult és talpra ugrott, ugyanúgy, ahogy már ezerszer megtette. A fájdalom csak akkor hasított bele az oldalába, amikor a fa mögé húzódott a fojtogató füst elől, és futva elindult a sziklafal felé. Egyre jobban fájt. A mosoly lehervadt az arcáról. Az istenit, vesztésre állok. Felfelé tartott a fák között, a sziklafalhoz. A térde rogyadozott, az oldala fájdalmasan megdagadt. Egy tisztást látott maga előtt, futva átvágott rajta, ós abban a pillanatban őrjöngő csaholás harsan fel a háta mögött. Ugyanott lehetnek, ahonnan megpróbált leereszkedni a

szakadékba; bármelyik pillanatban tüzet nyithatnak rá. Nyílt terepen semmi esélye nincs, el kell érnie az erdőt. Behúzta a nyakát, cikkcakkban futott, minden trükköt be kellett vetnie, hogy elkerülje a golyót. Miközben átvergő­ dött a bokrok között és elérte az erdőt, egész teste bizsergett, várta a hátába fúródó, mellkasát szétvető első lövést. És futott tovább, indák és gyökerek között botladozva, míg meg nem botlott és el nem vágódott. Fekve maradt, belélegezte a nedves erdei föld édeskés illatát. Nem lőttek. Nem értette, miért. Lihegve feküdt, mélye­ ket lélegzett, és nem törődött a fájdalommal, amely minden légvételkor belehasított a mellkasába. Miért nem lőttek? És végre rájött: azért, mert egyáltalán ott se voltak a sziklafal tetején. Még csak most kapaszkodtak felfelé. De úgy hallatszott, mintha már fent volnának. A gyomra összerándult, de leküzdötte a hányingert. Hanyatt fordult, és a színes, őszi lombon át a mély égboltot nézte. Mi van vele? Soha nem tévedett ekkorát a helyzet megítélésé­ ben. Mexikó. Szeme előtt felrémlett egy napsütötte, hullám­ nyaldosta homokpart. Indulj. Indulnod kell. Nehézkesen feltápászkodott, és éppen elindult befelé az erdőbe, amikor emberi hangok és kutyaugatás ütötte meg a fülét. Most már biztos, hogy a sziklafal tetejére értek. Meg­ állthallgatózott, aztán, még mindig lihegve, sarkon for­ dult és elindult visszafelé. De nem ugyanazon az úton. Az erdőszéli tisztás hosszan elnyúlt, és tudta, hogy nyomot hagyott rajta, amit odafentről azonnal észrevesznek. Üldözői azt az erdőrészt fogják figyelni, ahol bement, és amikor vissza­ tér, a legapróbb jel is elárulhatja. Ezért letért balra, hogy ott közelítse meg az erdő szélét, ahol nem számítanak rá. A fák ritkulni kezdtek, Rambo lebukott, és az erdő széléig kúszott. Egy bokor mögött lapulva nagyszerű kilátása nyílott: száz méterre tőle, a sziklafal tetején tisztán látta az embereket és a kutyákat. Mind arrafelé igyekeztek, ahol ő leereszkedett, a kutyák csaholtak, az egyik férfi a vezetékszárat tartva futott utánuk, a többiek

követték. Mind megtorpantak, és a füstölgő, lángoló helikoptert nézték. Mióta a hajsza elkezdődött, Rambo először látta őket ilyen közelről. A nap jól megvilágította őket, és úgy tűnt, mintha egészen közel lennének; fantasztikus nagyításban lát­ szottak. Hat kutyát és tíz embert számolt meg, kilenc közülük Teasle embereinek szürke egyenruháját viselte, a tizedik zöld zubbonyt és nadrágot. Ez a zöldzubbonyos tartotta a kutyák vezetékszárát. A kutyák azon a helyen szimatoltak, ahol ő átvetette magát a szakadék peremén, körbe futkostak, hogy ellenőrizzék, nem vezet-e másfelé a nyom, majd visszatértek a szakadékhoz, és csalódot­ tan vonítottak. A zöldruhás férfi magasabb és öregebb volt a többinél; a kutyákat csitította, a hátukat lapogatta és szelíden hangon mondott nekik valamit, amit Rambo a távolság miatt nem értett. Némelyik zsaru leült és az égő helikoptert nézegette, vagy azt a helyet, ahol Rambo bement az erdőbe. De ezek nem érdekelték. Őt csak az érdekelte, aki le-föl sétált és a combját csapkodva. Teasle. Alacsony, tömzsi termetét, kidülledő mellkasát, rövid fejét, amelyet ide-oda forgatott, mint egy harci kakas, álmában is megismerte volna. Pontosan. Mint egy harci kakas. Ez vagy te, Teasle. Egy kakas. Elmosolyodott ezen a tréfán. A bokor alatt, ahol feküdt, árnyék esett rá, kéjesen élvezte a pihenőt. Abban a pillanatban vette célba Teasle-t, amikor az a zöldruhás férfihoz fordult. Teasle bizonyára nagyon meglepődne, ha a mondat közepén ütné át a torkát egy golyó. Ez volna csak a jó tréfa. Az ötlet annyira megtetszett neki, hogy majdnem meghúzta a ravaszt. Hiba lett volna. Meg akarta őt ölni: a félelem után, amit a helikopter és az üldözők közé szorulva kellett átélnie, már nem törődött azzal, mi mindent kell tennie, hogy megmeneküljön. És ha most arra a kettőre gondolt, akiket a helikopterben nyírt ki, közel sem dúlta fel annyira, mint amikor Galtot megölte. Megint kezdte megszokni a halált. De a sorrenden gondolkodnia kellett. A szakadék nem

fogja Teasle-t feltartóztatni, legfeljebb nagyjából egy óra késedelmet okoz neki. És egyáltalán nem biztos, hogy Teasle halála véget vet a hajszának; még mindig ott lesznek a kutyák, amelyek követik a nyomát A kutyák. Nem voltak olyan vadak, mint a német juhászok, amiket a háborúban látott, de mégiscsak született vadászok voltak, s ha egyszer elkapják őt, könnyen lehet, hogy széttépik, ahelyett, hogy csak sakkban tartanák, amire betanították őket. Ezért először is a kutyákat kell megölni. Azután Teasle-t. Vagy a zöldruhást, ha előbb sikerül puskavégre kapni. Annak alapján, ahogy a kutyákkal bánt, Rambo biztosra vette, hogy nagyon ért a hajtóvadászathoz. Ha megöli őt meg Teasle-t, a többiek valószínű leg elveszítik a fejüket és kénytelenek lesznek hazamen­ ni. Mindenesetre úgy tűnt, nem nagyon értenek az ilyes­ féle harchoz. Jól belátható helyen álltak vagy üldögéltek, Rambo megvetően szusszant. Szemlátomást eszükbe sem jutott, hogy ő a közelükben lehet. A zöldruhás a kutyákat próbálta megnyugtatni; egy kupacba gyűltek, összegabalyodtak. Szétválasztotta a pórázukat, és hár­ mat átadott az egyik segédrendőrnek. Rambo a bokor hűvösében feküdt és célba vette a zöldruhásnál maradt három kutyát. Így tudott csak egyszerre kettőt megölni. A következő lövés a harmadikkal is végzett volna, ha a zöldruhás nem rántja vissza a sziklafal széléről. A zsaruk futkosni és kiabálni kezdtek. A másik három kutya megvadult, tekeregve, a pórázt rángatva próbáltak meg­ szabadulni a segédrendőrtől. Rambo gyors lövése vég­ zett az egyikkel. A másik megugrott és lecsúszott a sziklafalról, a zsaru pedig ahelyett, hogy elengedte volna, megpróbálta visszahúzni, elvesztette az egyensúlyát és a többi kutyát maga után rántva lezuhant. Egy rövid kiáltásra maradt ideje, mielőtt a szikláknak csapódott. 8. Egy pillanatig mind bénultan feküdtek. A nap ragyo­ gott, a levegő állt, nem mozdult semmi. A pillanat nem

akart véget érni. Aztán Shingleton célzásra emelte pus­ káját, és tüzelt a sziklafal pereme mögül. Négy lövést adott le, és ekkor csatlakozott hozzá az egyik rendőr, aztán még egy, s aztán Teasle és Orval kivételével mind ott feküdtek lőállásban. A lövések monoton ritmus­ ban követték egymást, mintha valaki egy tölténytáskát dobott volna a tűzbe, s most egyik patron a másik után tüzesedne át és robbanna fel. - Elég-szólt rájuk Teasle. De senki sem hallgatott rá. Csatárláncban feküdtek a sziklaperem mentén, kövek és buckák fedezékében, és olyan szaporán lövöldöztek, ahogy csak a puskájuktól tellett. Bumm, bumm, bumm, szünet nélkül rángatták a ravaszt, röpködtek a kilőtt töltényhüvelyek, nyomták be helyükre az újat. Szinte egyáltalán nem céloztak, mielőtt meghúzták a ravaszt, a fegyver ugrált a kezükben. Bumm, bumm, bumm. Teasle egy szikla mögött feküdt és üvöltött. - Elég volt, mondtam már! Mondtam, hogy hagyjátok abba! De ők folytatták, tűz alatt tartották a fákat és a bokrokat, célba vették azokat a pontokat, ahol a másik lövése megrebbentette a lombot, és ettől úgy látszott, mintha valaki mozogna ott. Néhányan újratárazták fegyverüket, és folytatták a tüzelést. A legtöbben már tárat cseréltek. Különféle puskák: Winchester, Springfield, Remington, Mariin, Savage. Különféle kaliberek: .270-es, .300-as, .30-06-os, .30-30-as. Závárok és agyak és különféle méretű tárak, hat-, hét- és kilenclövetűek. Kilőtt töltény­ hüvelyek hevertek mindenütt, és minden perccel több és több volt belőlük. Orval keményen fogta az utolsó kutyát, és üvöltött: „Abbahagyni!" Teasle pedig felállt a szikla mögött, meggörnyedve, mintha ugráshoz készülődne. Nyakán kidagadtak az erek, úgy üvöltött: - A szentségit, mondom, hogy hagyjátok abba! Két napi fizetését levonom annak, aki még egyet lő! Ez hatott. Néhányan még nem tették be az új tárat. A többieknek sikerült valahogy visszafogniuk magukat, feszülten, puskával a karjukon, ujjukkal a ravaszon

várták, hogy újrakezdhessék a tüzelést. Ekkor egy felhő eltakarta a napot, és visszatért a rend. Mélyet lélegeztek, és leeresztették a puskájukat. Szellő kerekedett, lágyan felkapta a száraz leveleket az erdőben, a hátuk mögött, - Jézusom - mondta Shingleton. Sápadt volt, az arca feszes, mint a dob bőre. Ward könyöklő helyzetből hasra ereszkedett, és meg­ nyalta a szája szélét. - Jézusom, ez a jó szó erre - mondta. - Soha nem ijedtem meg ennyire - motyogta valaki megállás nélkül. Teasle odanézett, és látta, hogy a fiatal segédrendőr az. - Mi ez a bűz? - kérdezte Lester. - Soha nem ijedtem meg ennyire. - Ő az. Tőle jön. - A nadrágom. Én... - Hagyd békén - mondta Teasle. A felhő lassan elhúzott a nap előtt, s az megint ragyogni kezdett. Teasle arrafelé pillantott. A nap már alacsonyan állt a völgy fölött, még egy felhőt látott közeledni, ez nagyobb volt, és közvetlenül mögötte egy csomó fekete, komor felleg úszott. Átizzadt trikóját elvá­ lasztotta a testétől, aztán elengedte. Rögtön a bőréhez tapadt megint. Remélte, hogy esni fog. Legalább lehű­ tené őket. Hallotta, hogy mellette Lester a fiatal segédseriffhez beszél: - Tudom, hogy nem tehetsz róla, de istentelenül bűzlesz. - Soha nem ijedtem meg ennyire. - Hagyd békén - szólt rá Teasle, még mindig a felhőket nézve. - Akar-e valaki fogadni, hogy most eltaláltuk a mada­ rat? - szólalt meg Mitch. - Megsebesült valaki? Mindenki oké? - kérdezte Ward. - Persze-mondta Lester.-Mind jól vagyunk. Teasle szúrós tekintetet vetett rá.

- Próbáld meg még egyszer. Csak kilencen vagyunk. Jeremy lezuhant a szakadékba. - És vele együtt három kutyám. És még kettő lövést kapott - mondta Orval monoton hangon, mintha egy gép szólalt volna meg, és éppen ez a furcsaság keltette fel a többiek figyelmét. - Öt. Öt ment el. — Fehér volt, mint a fal. - Sajnálom, Orval - mondta Teasle. - Átkozottul sajnálhatod is. A te átkozottul hülye ötleted volt. Nem tudtál várni, és átadni az ügyet az államiaknak. Az utolsó kutya reszketett és nyüszített. - Gyere csak, gyere - mondta neki Orval, gyengéden megpaskolta a hátát, és a szemüvege fölött lopva a két döglött kutyára pillantott a szakadék szélén. - Megboszszuljuk őket, ne félj. Ha az még életben van odalent, bosszút állunk. - Teasle-re nézett, és megemelte a hangját. - Nem tudtál volna várni, és átengedni az ügyet az állami rendőrségnek, mi? Mindenki Teasle-t nézte, a válaszát várta. Neki meg­ mozdult a szája, de nem jött ki rajta hang. - Mi van? - mondta Orval. - Az istenért, ha van valami mondanivalód, akkor beszélj hangosan és érthetően, mint egy igazi férfi! - Azt mondtam, senki sem kényszerített, hogy velem gyere. Jól elszórakoztál, amiért bebizonyíthattad nekünk, milyen szívós öreg szarházi vagy, mindenkit mege­ lőztél futás közben, villámgyorsan megmásztad azt a sziklahasadékot, hogy elmozdítsd a sziklát és mindenki­ nek megmutasd, milyen okos vagy. A te hibád, hogy lelőtték a kutyáidat. Annyit tudhattál volna, hogy távol kell tartani őket a peremtől. Orval dühösen megrázkódott, és Teasle már bánta, hogy megszólalt. Lesütötte a szemét. Nem volt szép tőle, hogy kigúnyolta Orval becsvágyát. Hálás volt, amikor Orval kitalálta, hogyan lehet elmozdítani azt a sziklát, hogy fel kell mászni, kötelet kötni rá, és amíg a többiek a kötél másik végét húzták, ő egy vastag ágat emelőként használva kibillentette a követ. A kő dübörgés és porfelhő

közepette legördült, épp csak félre tudtak ugrani a mindenfelé szétröpködő szilánkok elől. - Oké, Orval - mondta, most már nyugodtabb han­ gon. - Sajnálom a dolgot. Jó kutyák voltak. Hidd el, sajnálom. Mellette hirtelen megmozdult valami. Shingleton cél­ zott és a bokrok közé lőtt. - Shingleton, mondtam, hogy hagyd abba! - Valami mozgást láttam. - Ez két napi fizetésedbe került, Shingleton. A felesé­ ged dühös lesz rád. - De ha mondom, hogy valami mozgást láttam! - Nem érdekel, hogy mit látni. Éppolyan idegesen lövöldözöl, ahogy lőni akartál az rendőrség előtt is, amikor a madár kereket oldott. Jól figyelj arra, amit - mondok.. .Ez a többiekre is vonatkozik. Figyeljetek. A madárnak még a közelében se jártak a lövéseitek. Azalatt az idő alatt, mire sikerült viszonoznotok a tüzet, a madár kiszarhatta magát, eláshatta a szart és még mindig volt ideje elpárologni., - Ne izélj, Will, két napi fizetés? - mondta Shingleton. - Ezt nem gondolhatod komolyan. . - Még nem fejeztem be. Nézzetek csak körül, mennyi lőszert pazaroltatok el. A fél muníciót elpocsékoltátok. Jobban megnézték a töltényhüvelyeket, amelyek a lábuk körül hevertek a porban, és meglepődve látták, milyen sok van belőlük. - Mit csináltok, ha megint összeakadtok vele? Kilővitek az utolsó patront, aztán kövekkel dobáljátok.meg? - Az államiak küldhetnek utánunk muníciót - mondta Lester. - És nem fogod furcsán érezni magad, amikor ideér­ nek, és kiröhögnek, hogy ennyi töltényt elpazaroltál? Még egyszer az üres töltényhüvelyekre mutatott, most vette észre, hogy az egyik kupac különbözik többitől. Emberei szégyenkezve sütötték le a szemüket, miközben Teasle összesöpörte a töltényeket. - Ezek kilövetlenek. Valamelyik kretén az egész kiszórta anélkül, hogy a kakast felhúzta volna.

Pontosan tudta, mi történt. A vadászláz. A vadász­ idény első napján olyan izgalom foghatja el az embert a vad láttán, hogy az egész tárat kilövi anélkül, hogy felhúzná a kakast. Izgalmában, amiért sehogyan sem találja el, amire céloz. Teasle nem engedhette meg, hogy ez így menjen tovább, tisztáznia kellett a dolgot, - Halljuk, ez kinek a műve? Ki volt ez? Adja ide a pus­ káját, adok neki egy másikat, amelyik el is süti a patront. . .30-as töltények voltak. Éppen ellenőrizni akarta, me­ lyiknek van ilyen kaliberű fegyvere, amikor észrevette, hogy Orval a szakadék pereme felé mutat. Aztán meghal­ lotta a nyüszítést. Nem végzett mindegyik kutyával a golyó. Az egyik csak az eszméletét veszítette el, és most magához tért, kapart és nyüszített. - Haslövés - mondta utálkozva Orval, Kiköpött, meg­ simogatta a nála lévő kutyát, és átadta Lesternek a pórázt. -, Tartsd erősen. Látod, hogy remeg. A másik vérének a szagát érzi, és ettől meg is őrülhet. - Még egyszer kiköpött és felállt, portól és verejtéktől tetőtől­ talpig mocskosan. - Várj egy kicsit - mondta Lester. - Úgy érted, megveszhet? - Lehet, Tartok tőle. Valószínű, hogy megpróbál majd elszabadulni ós megszökni. Tartsd erősen. - Nem tetszik ez nekem. - Senki sem kívánja tőled, hogy tetsszen. Otthagyta Lestert a kutyával, és a sebesülthöz lépett. Az oldalán feküdt, kapart a lábával, próbált hasra fordulni és felállni, de nem sikerült neki, boldogtalanul nyüszített. - H á t persze - mondta Orval. - Haslövés. Az a mocsok szétlőtte a beleit. A ruhaujjávai megtörölte a száját, és az ép kutyára pillantott. Az rángatta a pórázt, szabadulni akart Lestertől, - Csak vigyázz, tartsd jó erősen - mondta neki. Most olyasmit csinálok, amitől megugorhat. Lehajolt, hogy szemügyre vegye a sebet a kutya hasán, aztán utálkozva és fejcsóválva fölegyenesedett. Tétovázás nélkül fültövön lőtte a kutyát.

- Szégyen, gyalázat - mormolta, a rángó, majd el­ csendesülő testet nézve. Arca kivörösödött, és ránco­ sabb volt, mint valaha. - Na, mire várunk? - szólt halkan Teasle-hez. -Gyerünk, nyírjuk ki azt a szemetet. Ellépett a kutya mellől, hirtelen megingott és dőlni kezdett, elejtette a puskát, furcsán a hátához kapott, lentről, az erdő felől pedig egy puskadörrenés hallattszott. Orval előregörnyedt, és hasmánt a földre zuhant. Az ütéstől összetört orrán a szemüveg. Ezúttal senki sem viszonozta a tüzet. - Hasra! - kiáltott Teasle. - Mindenki hasaljon le! Mind a földre vetették magukat. Az utolsó kutya is elszabadult, és Orvaihoz ugrott. És őt is leterítette egy golyó. Teasle pedig egy szikla mögött ökölbe szorította a kezét, és megesküdött, hogy a madarat a világ végéig kergeti, elkapja és nyomorékká veri. Soha nem bocsát meg neki. Most már nem Galt miatt. Most már nem azért, mert nem hagyhat futni valakit, aki megölte az egyik emberét. Ez most már személyes ügy. Maga miatt. Az apja, a nevelőapja. Mindkettőt lelőtték. Az őrült düh, amikor az édesapját megölték. Szerette volna addig fojtogatni a madarat, míg össze nem roppan a gégéje, ki nem guvad a szeme. Te mocsok. Te rohadék kurafi. És csak amikor megfordult a fejében a gondolat, hogy leereszkedik a sziklafalon és elkapja a madarat, akkor értette meg, milyen nagy hibát követett el. Nem ő vadászik a madárra. Ellenkezőleg. Hagyta, hogy az csap­ dába csalja. Jézusom, méghozzá milyen csapdába! A madár egyenként leszedheti őket, ha kedve támadt rá. A legkö­ zelebbi város körülbelül negyvenöt kilométernyire volt, közben mocsaras vidék, és nekik se helikopterük, se kutyájuk. Mögöttük a hegy. De ha megpróbálnak oda visszavonulni, nyílt terepen kell felfelé futniuk, miközben a madár az erdőből tüzel rájuk. Honnan jutott puskához, a fenébe, és hogyan tudott ilyen csapdát állítani? Ebben a pillanatban elsötétült és hangosan megdör­ dült az ég.

9. Orval. Teasle képtelen volt róla levenni a szemét. Az öregember a hasán feküdt a szakadék szélénél, és Teasle-nek elszorult a szíve. Én vagyok az oka. Életében először nem volt eléggé óvatos, és én nem figyelmeztet­ tem, hogy bukjon le. Kúszva elindult felé. - A madár a hátunkba fog kerülni - szólalt meg rekedten Lester. Túlságosan rekedten, gondolta Teasle. Embereiért aggódva kelletlenül visszafordult. Már csak hetén voltak. Arcukon feszültség, a puskájukkal játszottak, és teljesen használhatatlannak tűntek. Mind, kivéve Shingletont. - Én mondom nektek, a hátunkba fog kerülni mondta Lester. Térde kikandikált a nadrág hasadékán. A hátunkba kerül. Az emberek összerezzentek, és mind a mögöttük lévő hegyoldal felé fordultak, mintha azt várták volna, hogy megpillantják rajta a madarat. - Az biztos - mondta a fiatal segéd. Szürke nadrágja hátsó feléből barnás lé szivárgott, az emberek elhúzód­ tak a közeléből. - Édes istenem, szeretnék eltűnni innen. Vigyél el innen. ~ Akkor menj-mondta Teasle.-Fuss fölfelé. Lássuk, meddig jutsz el, mielőtt lepuffant. A segéd elhallgatott. - Mire vársz? - mondta neki Teasle. - Indulj. Fuss fölfelé. - Nem-mondta a segéd.-Nem akarok. - Akkor meg hagyd abba. - De fel kell jutnunk - mondta Lester. - Mielőtt mögénk kerül. Ha sokat várunk, felmegy oda, és soha nem mozdulhatunk erről a szikláról. Az egyre közeledő sötét fellegeken villámok cikáztak át. Megint dörgött, hoszan és hangosan. - Mi volt ez? Hallottam valamit - mondta Lester. A térde le volt horzsolva azon a helyen, ahol kikandikált a nadrág szakadásából. - A mennydörgés - mondta Shingleton - Az téveszt meg.

- Nem. Én is hallottam valamit - mondta Mitch. - Figyeljetek. - A madár. Halk hörgés hallatszott, mint amikor fuldoklik valaki. Orval. Megmozdult, négykézlábra emelkedett. A tenyerét a mellére szorította. Olyan volt, mint amikor egy hernyó felpúposítja a hátát, hogy pár centivel arrébb vonszolja, magát. De ő nem mozdult semerre. Háta magas ívben felpúposodott, megmerevedett, és visszarogyott. Kezé­ ről és szájából folyt a vér. Teasle megtorpant, nem hitt a szemének. Biztos volt benne, hogy Orval meghalt. - Orval - mondta. És gondolkodás nélkül megindult feléje. Figyelmeztetnie kellett magát: „Maradj fekve!" A sziklák között tekergőzve igyekezett elkerülni, hogy cél­ ponttá váljon, mint Orval. De Orval túl közel volt a peremhez. Teasle biztos volt benne, hogy a madár észreveszi lentről. Megmarkolta Orval karját, és megpró­ bálta fedezékbe vonszolni. De Orval túl nehéz volt, túl sokáig tartott mindez, és a madár bármelyik pillanatban újra lőhetett. Húzta Orvalt, és Orval lassan csúszni kezdett. De nem elég gyorsan. A kövek túl élesek voltak. Orval ruhája beleakadt a perem szikláiba. - Segítsetek - kiáltott hátra az embereinek. Orval vért köhögött fel megint. - Segítsen valaki! Segítsetek! Hirtelen mellette termett valaki, és kettesben elhúzták Orvalt a peremről. Biztonságban voltak. Teasle felléleg­ zett. Kitörölte a szeméből a verejtéket, de meg sem kellett néznie, ki segített: Shingleton volt. És Shingleton vigyorgott, felnevetett, nem hangosan, nem vidáman és öblösen, de mégiscsak nevetett. Első­ sorban magának. A mellkasa rázkódott, és nevetett. - Sikerült. Nem lőtt, sikerült! És ez valóban nevetséges volt, és Teasle is nevetni kezdett. Ekkor Orval megint vért köhögött fel, és Teasle meglátta a fájdalmat az arcán, és már semmi nem tűnt nevetségesnek. Elkezdte kigombolni Orval ingét.

- Csak nyugodtan, Orval. Megnézzük, mi van, és

ellátunk.

Igyekezett kíméletesen kigombolni az inget, de a szövetet a vér beleragasztotta a sebbe, és a végén kénytelen volt feltépni. Orval felnyögött. A seb olyan volt, hogy Teasle-nek nem volt kedve sokáig nézegetni. A nyitott mellkasból kellemetlen szag áradt. - Milyen...súlyos? - kérdezte Orval, a fájdalomtól megrázkódva. - Ne törődj vele - mondta Teasle. -Ellátjuk. -Közben kigombolta és levette a saját ingét. - Azt kérdeztem.,.mennyire súlyos - minden szava fájdalommal teli, de tisztán érthető suttogás volt. - Elég sebet láttál életedben, Orval. Ugyanolyan jól tudod, mint én, mennyire súlyos a sebed. - Gombóccá gyűrte átizzadt ingét, és betömte vele a lyukat Orval mellén. Az ing azonnal átitatódott vérrel. - Tőled akarom hallani. Azt kérdeztem... - Jól van, Orval, takarékoskodj az erőddel. Ne beszélj. - Keze ragacsos volt a vértől, visszagombolta Orval ingét a sebre szorított gombóc felett. Nem akarok ha­ zudni neked, és jól tudom, hogy te sem akarsz hazugsá­ got hallani tőlem. Sok a vér, és nem sokat lehet látni, de úgy látszik, a tüdődet érte. - Istenem. - Most szeretném, ha nem fecsegnél többet, inkább takarékoskodnál az erőddel. - Kérlek. Ne hagyj itt. Nem hagyhatsz itt. - Ez az, amitől a legkevésbé kell tartanod. Visszavi­ szünk, és mindent megteszünk érted. De neked is meg kell tenned valamit. Figyelsz rám? Össze kell szedned magad, és szorítanod kell a melledet. Ott van az ingem az inged alatt, és szeretném, ha ott tartanád a sebeden. El kell állítanunk a vérzést. Hallasz? Érted, amit mondok? Orval megnyalta a szája szélét, és erőtlenül bólintott. Teasle szájában mintha homok lett volna. Semmi remény nem volt arra, hogy az összegöngyölt ing elállítja a vérzést egy ekkora sebből. A szájában még mindig

mintha homokot forgatott volna, miközben érezte, hogy meztelen hátán verejték csurog végig. A nap már régesrég eltűnt a felhők mögött, de őt még mindig gyötörte a hőség. Ahogy a vízre gondolt, eszébe jutott, hogy Orval bizonyára nagyon szomjas lehet. Tudta, hogy nem szabad vizet adni neki. Még Koreá­ ban megtanulta. A mellvagy haslövéses ember kihányja a vizet, amit megitatnak vele, a sebe rosszabbodik, a fájdalmai fokozódnak. De Orval egyre a száját nyalogat­ ta, és Teasle nem tudta elviselni a szenvedését. Ad neki egy cseppet. Annyi nem fog megártani neki. Orval a derékszíján hordta a kulacsát. Teasle leakasz­ totta, kihúzta a dugót, és egy csepp vizet Orval szájába töltött. Orval köhögni kezdett, szájából kifröccsent a vérrel kevert víz. - Édes istenem - mondta Teasle. Egy pillanatra teljesen eltompult az agya, nem tudta, mihez kezdjen. Aztán eszébe jutott a rádió, és odahúzta magához. Teasle hívja az állami rendőrséget. Állami rendőrség. Sürgős. - Várt egy kicsit. - Sürgős. A rádió recsegett a felhőkben felgyülemlett statikus elektromosságtól. - Teasle hívja az állami rendőrséget. Sürgős! Elhatározta, bármi történik, nem fog segítséget hívni. Akkor sem hívott, amikor meglátta a lángokban álló helikoptert. De Orval. Orval meg fog halni. - Állami rendőrség, jelentkezzen! A rádióból egy villám lobbanásával egyidejűleg reccse­ nés hallatszott, aztán a távolban megszólalt egy kásás, érthetetlen hang: - Itt...állami... Teasle nem akart időt veszíteni azzal, hogy megismé­ telteti vele. - Nem hallak benneteket - hadarta. - A helikopterünk lezuhant. Egy sebesültem van. Kérek egy helikoptert a számára. - ...csinálni. - Nem hallom! Egy helikoptert kérek. - ...lehetetlen. Jön a vihar. Mind...elrepültek.

- Dehát az ördögbe, meg fog halni! A hang válaszolt valamit, de Teasle nem értette. Aztán a hang teljesen elenyészett. Amikor ismét hallani lehe­ tett, egy mondat közepén tartott. - Nem hallom!-üvöltöttTeasle. - ...mindenesetre kiválasztottátok...a madarat akit el akartok kapni... Zöldsapkás...érdemrendje van.,. - Mi? Ismételd meg! - Zöldsapkás? - szólalt meg Lester. A hang elkezdte megismételni, aztán elhallgatott, és többé nem szólalt meg. Eleredt az eső. A fekete fellegek mindent sötétbe borítottak. Villámok csapkodtak, reflek­ torként megvilágították a sziklákat. A fény ugyanolyan gyorsán kialudt, mint ahogy felvillant. Ismét homályba borult minden, és megdördült az ég. - Érdemrendje? - kérdezte Teasle-től Lester. - Ezt akarod elfogatni velünk? Egy háborús hőst? Egy átkozott zöldsapkást? - Nem lőtt! - szólalt meg Mitch. Teasle szigorú pillantást vetett rá, attól tartva, hogy elvesztette az önuralmát. De nem. Izgatott volt, valamit mondani akart, és Teasle már tudta is, mit: ő már gondolt rá, de el is vetette. - Amikor visszahúztad Orvalt - mondta Mitch -, nem lőtt. Már nincs is odalent. Most kerül a hátunkba, és most van esélyünk arra, hogy elmenjünk innen. - Nem - mondta neki Teasle, arcán ömlött az eső. - De most van esélyünk, hogy... - Nem. Lehet, hogy a hátunkba kerül, de mi van akkor, ha nem? Mi van akkor, ha nem elégszik meg egy célponttal, hanem arra vár odalent, hogy mind óvatlanná váljunk és megmutatkozzunk? Mind elsápadtak. A felhők feltorlódtak, istenigazából megeredt az eső. 10. Az eső csak esett és esett. Keményen csapkodta őket. Teasle-nek még soha nem volt része ilyesmiben. A szél a szemébe, a szájába csapta a vizet.

- Micsoda rohadt vihar. Átkozott felhőszakadás. Vízben feküdt. Azt hitte, már nem eshet Jobban, de ekkor az eső még jobban nekieredt, és őt szinte elborí­ totta a víz. Villámok csapkodtak, és megvilágítottak mindent, akár a nap. Aztán visszatért a sötétség, amely egyre mélyebb és mélyebb lett, mindaddig, amíg éjsza­ kává nem változott. Csak éppen késő délután volt, és elvakította a zuhogó víz. Teasle a sziklaperemig sem látott el. Öszerezzent a mennydörgésekre. - Mi a fene ez? Beárnyékolta a szemét. Orval a hátán feküdt, nyitott szájjal az esőben. Megfullad, gondolta Teasle. A szája megtelik vízzel, belélegzi és megfullad. A vízben elnyúló emberekre pillantott, és rájött, nem Orval az egyetlen, aki megfulladhat. A hely, ahol feküd­ tek, egy tomboló patak medre lett. Hátuk mögül, a hegyről zuhatag ömlött lefelé rajtuk keresztül a sziklape­ remig, s ha nem látta is, tudta, mi van ott. Egy vízesés teteje: ha a felhőszakadás folytatódik, a víz mindannyiu­ kat átsodorja a peremen. De Orval lesz az első. Megragadta a lábát. - Shingleton! Segíts! - kiáltotta, és a szája megtelt esővízzel. Szavait hangos mennydörgés szakította félbe. - Fogd meg a karját, Shingleton! Gyerünk innen! Hirtelen hidegebb lett. Az eső most jéghidegen csap­ kodta a hátát, és eszébe jutottak a történetek az ember­ ekről, akiket a hegyek között ért a vihar, emberekről, akiket a víz lesodort a hegyről, a sziklafalakhoz vert és összezúzott a köveken. - Mennünk kell innen! - De a madár...!-kiáltott valaki. - Most nem láthat meg minket. Semmit sem láthat! - De lehet, hogy odafent vár ránk! - Most nincs időnk ezen rágódni! El kel! tűnnünk innen, mielőtt a vihar a tetőpontra ér. Elsodor minket! Vakító villámok. A szeme elé táruló látványra megrázta a fejét. Az emberei. Az arcuk. A villámfényben és az esőben az arcuk mintha fehér halálfej lett volna. A halálfejek éppoly hirtelen tűntek el, mint ahogy felvillan-

tak. Hunyorogva nézett körül a sötétségben. A mennykő akkorát dörrent, mint egy robbanás. - Itt vagyok! - kiabált Shingleton, és megragadta Orval karját. - Fogom! Mehetünk! Kivonszolták a vízből, és elindultak felfelé. Az eső egyre sűrűbben, keményebben, szúrósabban vert végig rajtuk. Majdnem vízszintesen érte őket, csapkodta a testüket, csak úgy porzott. Teasle megcsúszott. A könyö­ kére esett, és Orvalt a rohanó árba ejtette. A vízben tapicskolva küszködött, hogy elkapja és a víz fölé emelje a fejét, és ekkor másodszor is elcsúszott, és őt is ellepte a víz. Beszippantotta. Beszippantotta. Az orrán betóduló víz eltömte, szétfe­ szítette orrjáratait, a garatjába zúdult. Megvadulva, eszét vesztve, köhögve küzdötte fel magát a felszínre. Valaki kihúzta. Shingleton. - Nem, Orvalt! Kapd el Orvalt! Hiába keresték. - Elfogja sodorni! - Ide - kiáltott valaki. Teasle kidörzsölte a szeméből a vizet, és megpróbálta megállapítani, ki kiáltott. - Orval! Elkaptam! A víz Teasle térdéig ért. Gázol arrafelé, ahol valaki Orval fejét a víz fölé tartotta. - Már elkapta az ár! - mondta az alak. Ward volt az, kihúzta Orvalt, és megpróbálta felfelé vonszolni. - A perem felé sodorta az ár. Beleütköztem. Nyomban mellettük termett Shingleton, egyesült erő­ vel kiemelték Orvalt a vízből, és a magaslat felé támo­ lyogtak vele. Amikor végre odaértek, Teasle rájött, miért örvényük olyan erősen a víz. A lejtőn medret ásott magának, és fentről minden ér itt egyesült, színültig töltötte. - Tovább kell mennünk! - mondta Teasle. - Könynyebb utat keli találnunk felfelé. A szél iránya megváltozott, az eső most balról vert az arcukba. Mintegy vezényszóra jobbra fordultak, a szél a hátukba kapott. Teasle szerette volna tudni, hol vannak a többiek. Sikerült feljutniuk? Vagy még mindig odalent

vannak? A fenébe, miért nem ugrottak segíteni Orval­ nak? A viza térdük fölé emelkedett. Orvalt még magasabbra emelve botladoztak tovább. Ekkor a szél iránya megint megváltozott: most már nem arrafelé nyomta őket, amerre menni akartak, hanem vissza oda, ahonnan jöttek. Erős széllel és az esővel szemben törtettek előre. Shingleton átölelte Orval vállát. Teasle a lábát tartotta, Ward pedig a hátára ügyelt. Csúszkáltak és botladoztak az esőben, míg el nem érték azt a helyet, ahonnan könnyebnek tűnt felkapaszkodni. Itt is ömlött a víz, de nem olyan erővel, mint másutt. Azonkívül sok kő volt, amelyeken megvethették a lábukat. Csak látnám a tetőt, gondolta Teasle. Csak biztos lehetnék abban, hogy egészen odáig ilyen lesz. Elkezdtek kapaszkodni felfelé. Shingleton ment elől: mélyen meggörnyedve tartotta Orval vállát. Lábát beé­ kelte egy kő mögé, hátralépett, körülnézett, talált egy másik követ a háta mögött, beékelte mögé a lábát, és haladt tovább. Teasle és Ward követték, görnyedten hordták Orval súlyának nagyobbik részét, és Shingletonra bízták, hova teszi a lábát, merre megy. Az ár egyre erősödött, a lábuk körül csobogott. Teasle szerette volna tudni, hol vannak a többiek. Miért nem segítenek, az ördögbe. Az eső jéghidegen paskolta a hátát. Vakon emelte Orvalt, és Shingletont érezte maga előtt, érezte, amint hátrálva lépeget felfelé a hegyoldalon, és Orvalt maga után vonszolja. Teasle karja minden ízében sajgott, izmai megfeszültek Orval súlyától. Túl sokáig tart. Érezte, hogy nem sokáig tudja már cipelni. Minél hamarabb el kell érniük a tetőt. De Ward ekkor megcsúszott, elesett, és Teasle majdnem eleresztette Orvalt. Mind felbuktak, visszacsúsztak né­ hány métert, és miközben azon küszködtek, hogy meg­ tartsák Orvalt, elkapta őket az ár. Megvan. Megint elindultak felfelé. És ennél tovább soha nem jutottak. Shingleton hirtelen felkiáltott, és elrepült Orval mellett. Teasle mellének vágódott. Mind elvesztették az egyensúlyukat, Teasle

elengedte Orvalt, aztán már csak arra emlékezett, hogy hanyatt feküdt az emelkedő alján, átrohant rajta a víz, és fájdalmas ütéseket mértek rá a sziklák. - Nem tudtam mit csinálni! - rikoltott Shingleton. Kifordult a lábam alól egy kő! - Orval! Elkapta a sodrás! Teasle közelebb gázolt a peremhez. A szemét dörzsöl­ te, megpróbál tájékozódni az esőben. Nem szabad túl közel mennie a peremhez: ott túl erős a sodrás. De az istenit, meg kell állítania Orvalt! Lassan, óvatosan, tapogatózva közelebb ment, dör­ zsölte a szemét. Megvillant az ég, és ekkor a távolban tisztán látta Orvalt, amint éppen átbukott a szakadék peremén, ismét sötét lett, és Teasle hányingerrel küszkö­ dött. Forró könnyei elkeveredtek arcán a hideg esővel, és üvöltött, ahogy a torkán kifért. - Rohadt kurvák, kinyírom mindet, amelyik nem akart . segíteni! Shingleton bukkant fel a sötétségből. - Orval! Látod őt? Teasle elment mellette. Az emelkedőhöz ért. - Kinyírom őket! A sziklába kapaszkodott, felegyenesedett, rálépett egy kőre, makacsul törtetett és bukdácsolt a vízen át, amely zúgva rohant körülötte. Egyszercsak fent volt a tetőn, és az erdő felé rohant. Idefönt fülsiketítően böm­ bölt a szél, rázta a fákat, fütyült az ágak között. A közelben éles csattanással belecsapott a villám egy fába, mint a fejsze, amikor görcsöt talál el. Kidőlt előtte egy fa. Átugrotta. - Főnök! - kiáltott rá valaki. - Erre, főnök! Nem látta az arcát. Csak a fatörzs mellett kuporgó testet látta. - Erre, főnök! - Az alak a karját lengette. Teasle oda­ ment hozzá, megmarkolta a mellén az inget. Mitch volt az. - Mit csinál?-kérdezte Mitch.-Mi van magával? - Leröpült a szakadékba! - mondta Teasle. Hátralen­ dítette az öklét, és teljes erőből Mitch arcába vágott, aztán hanyattlökte a sárban.

Jézusom - mondja Mitch. Bólintott Aztán megint bólintott. Megrázkódott, és vérző szájához emelte a kezét. - Jézusom, mi van magával? - zokogott. - Lester meg a többiek meglógtak! Én itt maradtam magával! 11. Teasle mostanra elérte az erdőt. Rambo ezt biztosra vette. A vihar túl sokáig tartott, és túl heves volt. Teasle és az emberei nem bírhatták ki a csupasz sziklán. Biztosan kihasználták az alkalmat, hogy az eső leple alatt megmásszák a hegyodalt és elrejtőzzenek az erdő­ ben. Rendben. Nem lehetnek messzire. Sokat dolgozott esőben, és pontosan tudta, hogyan kell emberekre vadászni ilyen felhőszakadás után. Kilépett az erdőből, és a zuhogó esővel szemközt a sziklafalhoz ment. Tudta, hogy ebben az ítéletidőben el is menekülhetne a rengetegen át, ha akarná. A hatalmas, komor fellegekből ítélve órák fognak eltelni, amíg a felhőszakadás annyira lecsillapodik, hogy Teasle foly­ tathatja a hajszát - annyi idő, hogy soha nem fogja megint utolérni. Az is lehetséges, hogy Teaslenek, miu­ tán csapdába került és elkapta a zivatar, kedve sem lesz folytatni az üldözést, de ez nem számít: épp most döntötte el, hogy nem fog többé menekülni, akár üldözik, akár nem. Egy bokor alatt feküdt, és a sziklafal tetejét figyelte, nem bukkan-e fel egy újabb célpont, és arra gondolt, hogyan hajszolta bele Teasle abba, hogy újra gyilkoljon, és hogyan hajszolja most emiatt a gyilkosság miatt; egyre nagyobb dühvel arra gondolt, hogy hónapo­ kat, legalább két hónapot kell majd meneküléssel, bujká­ lással, meneküléssel és megint bújkálással töltenie, míg eléri Mexikót. Most majd - esküdött meg magának - a saját javára billenti a játszmát, és Teasle-t arra kényszerí­ ti, hogy előle meneküljön; megmutatja neki, milyen az. Mindenért fizetni fog az a rohadék. De valamennyire hibás vagy te is. Nem csak Teasle bűne. Engedhettél volna. Az istenit, tizenhatodszor? Soha!

És ha századszor is, mi van abban? Jobb lett volna engedni. Hagyd ezt az egészet. Fejezd be. Menekülj. És hagyjam, hogy megint megcsinálja valaki mással? Cseszd meg. Meg kell állítanom. Micsoda? Mintha ezért csinálnád! Ismerd be, akartad, hogy megtörténjen. Te magad kerested: hogy megmutat­ hasd neki, mit tudsz, hogy meglepődjön, amikor rájön, hogy nem afféle ürge vagy, akit csak úgy letartóztathat. Neked ez tetszett. Nem kerestem én semmit. De átkozottul tetszik,az igaz. Ez a kurafi fizetni fog mindenért. A földet homály borította, jéghideg ruhája a testére tapadt. A magas füvet a lába előtt a földre verte az eső. Átgázolt a csúszós füvön. A sziklafal lábáig nyúló köves részen járt. Óvatosan lépkedett. A kövek között és felett patakokban folyt a víz, ebben a szélben könnyen el­ csúszhatott és eleshetett, s még jobban megsérthette volna a bordáját. Azóta fájt, amióta leugrott a sziklafalról és nekicsapódott az ágnak. Valahányszor levegőt vett, jobboldalt valami erősen beleszúrt a mellkasába. Mintha egy nagy horog, vagy egy csomó törött cserép lett volna ott. Csinálnia kell vele valamit Sürgősen. Rögtön. Zúgás ütötte meg a fülét. Már az erdő szélén is hallotta, de az esőnek és a szélnek tulajdonította. Most, amikor a kövek között a sziklafal felé egyensúlyozott, a zúgás egyre erősebb lett, és rájött, hogy nem az esőt hallja. A sziklafal szürkéllett előtte, felnézett. Vízesés. A meredély vízeséssé változott, a víz zuhatagokban ömlött alá, dübörgött a sziklákon, köddé porlott az esőben. Nem volt ajánlatos megközelíteni; letért jobbra. Tudta, hogy harminc méterre van tőle a fa, amelyikre leugrott. És egészen közel lehet annak a rendőrnek a hullája, aki a kutyákkal leesett a szikláról. A fa körül hiába kereste a tetemet. A helikopter roncsait akarta megvizsgálni, amikor eszébe jutott, hogy a tetemet az áradat valószínűleg kisodorta a tisztásra. Odament, és majdnem a túlsó szélén megtalálta a fickót. Hason feküdt a vízben. A feje szétzúzódott, keze és lába

lehetetlenül kitekeredett. Rambo kíváncsi volt, mi lett a kutyákkal,: de sehol sem látta őket. Biztosan még távo­ labb sodródtak. Letérdelt, hogy átkutassa a hullát. A derékszíjára szüksége volt. Féíkézzel a puskát tartotta, bele ne essen a vízbe, a másikkal hanyatt fordította a tetemet. Nem is volt olyan szörnyű az arca, a háborúban rosszabbat is látott. Elfordította róla a tekinte­ tét, a derékszíj csatjára koncentrált. Egy rántással pró­ bálta kiszabadítani a végét. Összerándult a fájdalomtól bordája beleszúrt az oldalába. Végre sikerült lekapcsol­ nia a szíjat a ráfűzött tárgyakkal együtt. A kulacs behor­ padt, de nem lyukadt ki. Kihúzta a dugót, kortyolt belőle. Félig volt émelyítően fémes ízű vízzel. Revolver, tokban. Remélhetőleg nem ment bele a víz; a tokot bőrszíj szorította rá az agyra. Rambót meglepte, Teasle milyen gondosan szerelte fel embereit. Egy Colt Python volt: négy centis dobátmérő, a cső végén nagy célgömb. A műanyag markolatot, amivel ezt a revolvert árulni szokták, vastag faagyra cserélték, amely rovátkolt volt, hogy akkor is jó fogása legyen, ha izzad az ember tenyere. Az irányzékát is átalakították. Eredetileg nem volt állítható, de ezen nagy távolságra is be lehetett állítani. Nem remélte, hogy ilyen jó revolverhez jut. Sőt. 357-es Magnum töltények voltak benne; ez a második legerő­ sebb revolverlövedék. Egy szarvast is leteríthet vele az ember. Egyszerűen keresztüllőheti. Kihúzta a tüskét, és kibillentette a forgótárat. Öt töltényt talált benne; az ütőszeg alatti hüvely üres volt. Gyorsan visszatette a fegyvert a tokba, nehogy megázzon, ós megvizsgálta a tölténytáskát. Tizenöt töltény volt benne. Felcsatolta a derékszíjat, és lehajolt, hogy átkutassa a zsebeket. Sajgott az oldala. Nem talált semmi használhatót. Legfő­ képpen, semmi ehetőt. Remélte, hogy a fickó legalább egy darab csokoládét hozott magával. Ez a hajlongás sokkal nagyobb fájdalommal járt, mint az állás. Tennie kellett valamit. Most. Kicsatolta a derék­ szíjat, keservesen felegyenesedett, kigombolta a gyapjú­ inget, majd alatta a fehér pamutinget is. Az eső a

mellkasát verte. A derékszíjat körültekerte rajta, és szo­ rosra húzta. A fájdalom megszűnt. Csak a duzzanat sajgott, nyomta a szíj. Nehezen lélegzett. Összeszorult a tüdeje. De legalább megszűnt a fájdalom. Begombolkozott, bőrén érezte a hideg, nyirkos pamut­ ing érintését. Teasle. ideje indulni. Utána. Egy pillanatig habozott, majdnem visszafordult az erdő felé: Teasle üldözése rengeteg idejébe fog kerülni, és ha egy másik csapat is keresi őt a hegyek között, könnyen a karjukba futhat. De két óra nem nagy idő. Csak ennyire van szüksége ahhoz, hogy elkapja, aztán az éjszaka íeple alatt még mindig lesz ideje kereket oldani. Érdemes két órát áldozni arra, hogy ezt a rohadékot megleckéztesse. Oké, akkor most merre? A hasadékhoz, döntötte el. Ha Teasle hamar le akar jutni a sziklafalról, akkor arrafelé kell jönnie. Egy kis szerencsével eléje vághat. Futásnak eredt a tisztás széle mentén. Mindjárt egy második hullába botlott. A zöldruhás öregember volt. De hogyan esett le a szikláról és jutott ilyen messzire? Derékszíján nem volt revolver. Talált viszont rajta egy vadászkést és egy iszákot. Valami volt benne - ennivaló. Egy darab hús. Beleharapott, féligrágva lenyelte, harapott megint. Kol­ bász, füstölt kolbász, vizes volt és összenyomódott az eséstől, de ennivaló volt, és ő mohón falta, rágta, nyeldeste; próbált erőt venni magán, hogy alaposabban megrágja; aztán egyszercsak nem volt több, az utolsó falatot is a szájába tömte, és lenyalogatta az ujjait. Az egészből nem maradt egyéb, mint a füst íze a szájában és az erőspaprika csípése a nyelvén. Hirtelen villámlás, mennydörgés-mintha a föld rázkó­ dott volna meg. Jobban kell vigyáznia; eddig túl nagy szerencséje volt. Előbb a revolver,a töltények, a kulacs, most meg a kés, a kolbász. Tudta, hogy megy ez, a dolgok kiegyenlítődnek. Az egyik percben szerencséd van, de a következőben átkozottul ügyelni fog arra, hogy észnél legyen és a szerencséje se hagyja el.

12. Teasle a kezét masszírozta, kinyitotta és becsukta az öklét. Bütykeit felsértették Mitch fogai, és most kezdtek megdagadni. De Mitch arca kétszer akkorára dagadt. Megpróbált feltápászkodni, de térde felmondta a szolgá­ latot, nyöszörögve nekiesett a fának. - Nem kellett volna ekkorát ütnöd - mondta Shingleton. - Azt hiszed, nem tudom? -felet Teasle. - Bunyós vagy. Nem kellett volna ekkorát ütnöd. - Mondtam, hogy tudom. Egyáltalán nem kellett volna megütnöm. Hagyd már ezt. - Nézz csak rá. Állni se bír. Hogyan fog továbbmenni? - Ez a legkevesebb - mondta Ward. - Sokkal na­ gyobb bajaink is vannak. Puskákat, rádiót, mindent elvitt a víz. - Pisztolyunk még van. - De a hordtávja nulla - mondta Teasle. - A puskához képest. Mihelyt megvirrad, a madár másfél kilométer távolságból leszedhet minket. - Hacsak az alkalmat kihasználva föl nem szívódottmondta Ward. - Nem. Abból kell kiindulnunk, hogy utánunk jön. Éppen eléggé óvatlanok Voltunk mostanáig, ideje úgy viselkednünk, mintha a legrosszabbra kellene számíta­ nunk. Ha nem jön, akkor is készen vagyunk. Se kaja, se felszerelés. Hullafáradtakvagyunk, szervezetlenek. Sze­ rencsénk lesz, ha sikerül elvonszolnunk magunkat a városig. Arrafelé nézett, ahol Mitch ült a sárban és esőben, nyögdécselve, az állát tapogatva. - Segítsetek- mondta, és megpróbálta talpra állítani. Mitch eltolta magától. - Jól vagyok-sziszegte a megmaradt pár foga közt. Már eleget tettél értem. Ne gyere közelebb. - Hadd próbáljam én - mondta Ward. De Mitch őt is ellökte. - Jól vagyok, mondom. - Puffadt, lila volt a szája.

Leszegte a fejét, és a tenyerébe temette az arcát. - A szentségit, jól vagyok. - Persze hogy jól vagy - mondta Ward, és elkapta, mielőtt térdre esett volna. - Én... Jézusom, a fogaim. - Tudom - mondta Teasle, aztán Ward segítségével felemelte Mitchet. Shingleton fejcsóválva pillantott Teasle-re. - Szép kis zűr: Nézd, milyen kába. És nézd meg magadat. Mi lesz veled éjszaka ing nélkül? Megfagysz. - Ne törődj vele. inkább keresd meg Lestert meg a többieket. - Jó messze lehetnek most már. - Aligha, ebben a felhőszakadásban. Nem látják az utat. Itt bolyonganak a tetőn, vigyáznotok kell, ha beléjük botlunk. Lesternek meg annak a kölyöknek az agyára ment az ötlet, hogy a madár vissza fog jönni. Könnyen összetéveszthetnek vele minket, és lövöldözni kezdhet­ nek. Láttam már ilyesmit. A vad felhőszakadások Koreában, jutott eszébe, ami­ kor az őr lepuffantotta a saját emberüket, akinek nem maradt ideje magyarázkodni. Esős esték Louisville-ban, amikor két rendőr megzavarodott és egymásra lőtt. Az apja. Valami ilyesmi történt az apjával is, de most megtiltotta magának, hogy erre gondoljon, hogy emlé­ kezzen rá, -Gyerünk-szólalt meg. -Kilométerek állnak előttünk, és ennél jobb erőben később se leszünk. Az eső a hátukat verte, miközben Mitchet támogatták a fák között. Eleinte csak szántotta a lábával a sarat, aztán lassan, esetlenül lépkedni kezdett. Háborús hős, gondolta Teasle, gémberedetten a hátán végigcsorgó jéghideg víztől. A madár mondta, hogy háborúban volt,; de ki hitt volna neki? Miért nem beszélt világosabban? Az talán változtatott volna a dolgokon? Akkor talán másképpen bánt volna vele, mint a többivel? Nem. Nem tehette volna meg. Oké, akkor tűnődj el azon, mi mindent művelhet veled, ha utolér.

Ha utolér. De hátha tévedsz. Hátha nem jön utánad. A városba mindig visszajött, nem? Most is jönni fog. Igen, biztosan jön. - Hó, reszketsz! - mondta Shingleton. - Inkább Lesterre ügyelj, meg a többire. Nem tudott másra gondolni, miközben dermedt lábbal, alig haladva valamit, Mitchet támogatva vonszolták ma­ gukat az erdőben, nem tudott másra gondolni, csak arra, ami az apjával történt azon a szombaton; arra a hat férfira, akikkel szarvasvadászatra ment az erdőbe. Az apja őt is magával akarta vinni, de hárman azt mondták, túl fiatal hozzá - és az apjának nem tetszett a mód, ahogyan mondták. Mégis engedett nekik: az a szombat a vadászidény első napja volt, nem akarta veszekedéssel elrontani. És megint felidéződött az a história. Hogyan foglalták el leshelyüket egy kiszáradt patakmeder mentén, amely­ ben friss nyomokat és szarvasürüléket találtak. Hogyan került az apja a hegytető felé, hogy zajt csapva megug­ rassza és a meder felé hajtsa a szarvasokat, ahol a többiek puskavégre kaphatják őket. Megállapodtak, hogy mindenki a helyén marad, nehogy a többiek lőállását szem elől veszítse. De egyikük, aki először vett részt vadászaton, beleúnt az egésznapos várakozásba, elkó­ szált a helyéről, hátha egyedül jobban boldogul, zajt hallott, valami mozgást vett észre a bozótban, tüzelt, és lövése szinte félbevágta Teasle apjának a fejét. Először úgy volt, hogy fel sem ravatalozzák: a fej roncsoltabb volt, mint az első pillanatban hitték. De a temetési vállalkozó parókához folyamodott, és mindenki azt mondta, a tetem úgy festett, mintha élne. Orval ott volt azon a vadászaton, és most már őt is agyonlőtték, és miközben Teasle Mitchet támogatta a felhőszakadás­ ban, egyre magasabbra csapott benne a félelem, hogy ő is meg fog halni. Ágaskodott, hogy lássa, nincs-e ott előttük a sötétlő fatörzsek között Lester meg a többi. Ha eltévedtek és most lövöldözni kezdenek, az csakis az ő hibája lesz. Hiszen mik voltak valójában az emberei? Közlekedési rendőrök évi ötezerhétszáz dollárért, kisvá-

rosi segédseriffek, akiket arra képeztek ki, hogy kisvárosi bűnözőkkel foglalkozzanak, remélve, hogy semmi komolyabb nem történhet, s ha kell, mindig közel a segítség. Most pedig itt voltak Kentucky legvadabb hegyei között, minden külső segítségtől elvágva, szemtől-szemben. egy tapasztalt gyilkossal, és az isten a megmondhatója, hogy voltak képesek eddig is kitartani. Tudta már, hogy semmiképpen sem lett volna szabad Idehoznia őket. Meg kellett volna várnia az állami rendőrséget. Öt éven át abban a hitben élt, hogy ugyanolyan kitartó és fegyel­ mezett csapata van, mint Louisville-ban, és csak most értette meg, hogy az évek során az emberei szép lassan beleszoktak a rutinmunkába, és elkényelmesedtek. Akárcsak ő. Amikor most felidézte magában, hogyan vitatkozott Orvallal, ahelyett, hogy csak a madárral törő­ dött volna, hogyan vezette mindannyiukat kelepcébe, hogyan veszítették el a felszerelésüket, hogyan esett szét és lett az ördögé az üldöző különítmény és hogyan halt meg Orval, egyre világosabban látta - s hiába igyekezett elfojtani, csak annál nagyobb erővel bukkant fel újra a felismerés- mennyire elpuhult és óvatlanná vált ő is. Ahogy megütötte Mitchet. Ahogy nem szólt Orvalnak, hogy bukjon le. Az első dörrenés beleveszett a mennydörgésbe, nem volt biztos benne, hogy tényleg hallotta. Megtorpant és a többiekre nézett.. - Hallottátok? - Nem is tudom - mondta Shingleton. - Azt hiszem, valahol előttünk. Kicsit jobbra. Ekkor még háromszor hallották, és ezek már biztosan puskalövések voltak. - Ez Lester - mondta Ward. - De nem ránk lő. - Szerintem neki ugyanúgy nincs meg a puskája, mint nekünk - mondta Teasle. - A madár lőtt. Még egy lövés hallatszott, ez is puska volt, fülelt, nem hali-e még egyet - de nem. - Körbefutott, és elkapta őket a sziklahasadéknál mondta Teasle. Négy lövés. Négy ember. Az ötödik

kegyelemlövés lehetett. Most majd elindul utánunk. Vonszolni kezdte Mitchet a puskalövésekkel ellenkező irányba. Ward nem mozdult. - Várj. Nem próbálunk meg segíteni nekik? Nem hagyhatjuk csak úgy magukra őket. - Hagyd el. Meghaltak. - És most majd értünk jön - tette hozzá Shingleton. - Az biztos-mondta Teasle. Ward nyugtalanul nézegetett arrafelé, ahonnan a lövé­ sek hallatszottak. Utálkozva behúnyta a szemét. - Szerencsétlen hülye kurvapecérek. - Kelletlenül Mitch hóna alá nyúlt, és elindultak az ellenkező irányba. Egyre szaporábban lépkedtek. Az eső kissé alábbha­ gyott, aztán megint eleredt. - A madár valószínűleg a hasadéknál vár minket, azt hiszi, nem hallottuk a lövéseket - mondta Teasle. - Így lesz egy kis előnyünk. Amikor rájön, hogy nem jövünk, átvág a hegyen, hogy a nyomunkra bukkanjon, de azt addigra elmossa az eső, és semmit sem fog találni. - Akkor biztonságban vagyunk-mondta Ward. - Biztonságban vagyunk - visszhangozta Mitch osto­ bán. - Nem. Ha nem találja a nyomunkat, akkor fel fog rohanni a tetőre, és elénk vág. Megkeresi azt a helyet, ahol szerinte leereszkedhetünk, és kelepcét állít. - Nos, akkor meg - mondta Ward - az a lényeg, hogy előbb érjünk oda, nem? - Oda, nem - visszhangozta botladozva Mitch; Wardnak olyan egyszerű volt az egész, Mitch nyögdécselése pedig olyan nevetségesen hangzott, hogy Teasle idege­ sen felnevetett. - De igen, az ördögbe. Épp csak előbb kell odaérnünk - mondta, Shingletonra és Wardra pillantva. Imponált neki az önfegyelmük, és hirtelen arra gondolt, mindez még jól is végződhet.

13. Hat órakor az esőbe nagy, szilánkokra robbanó jégda­ rabok keveredtek, egyik-másik olyan erővel vágódott az arcukba, hogy a fák alá kellett húzódniuk. A lomb már lehullott, de a kopár ágak eléggé széttördelték a jeget, a törmelék keményen záporozott Teasle meztelen hátára, mellkasára és karjára, amit védekezésül a feje fölé tartott. Kétségbeesetten vágyott arra, hogy odébbálljanak innen, de tudta, hogy őrültség lenne megkísérelni: ek­ kora jégdarabokból elég pár darab ahhoz, hogy egy embert leterítsen. De minél tovább álldogálnak itt a fa alatt, annál könnyebben utoléri őket a madár. Csak abban reménykedhetett, hogy a jégeső miatt ő is kényte­ len megállni és fedezékbe húzódni. Várt, a környéket figyelte, készen a támadás fogadásá­ ra. Aztán a jégeső végre elállt, és az eső is abbamaradt. Pirkadni kezdett, a szél lassan elült, és ők nekivágtak a hegyoldalnak. De most, a szél és az eső zaja nélkül túl nagy lármával csörtettek, ami a nyakukra hozhatta volna a madarat. Megpróbáltak lassabban lépkedni, de az sem volt halkabb, így hát inkáb siettek tovább. - Sose lesz vége ennek az hegyoldalnak? - mondta Shingeton. - Már kilométereket tettünk meg. - Kilométereket - jajdult fel Mitch. - Négy kilométert. Ötöt. Hatot. Megint húzta a lábát. Aztán térdre rogyott; Ward felemelte, aztán maga is felemelkedett és hanyatt vágódott. Puskagolyó süvített át az erdőn, Ward a hátán feküdt, keze és lába halálos görcsben vonaglott. Onnan, ahol Teasle hasalt, jól lát­ szott, hogy a golyó pontosan a mellkasa közepébe fúródott. Teasle-t meglepte, hogy a földön hasal. Nem emlékezett, hogy került oda. Meglepte, hogy a kezében van a pisztolya. Jézusom, Ward is halott. Szeretett volna odakúszni hozzá - de minek? És mi van Mitch-el? Csak nehogy őt is. Visszaesett a sárba és mozdulatlanul feküdt, mintha ő is golyót kapott volna. Nem. Semmi baja, kinyitotta a szemét, pislog.

- Láttad a fickót? - kérdezte Teasle gyorsan Shingtetontól. - Láttad, honnan lőtt? Nem kapott választ. Shingleton a földön feküdt, tompán meredt maga elé, erős járomcsontján megfeszült a bőr. Teasle megrázta. -. Elég! Azt kérdem, láttad-e? Mintha a rázástól egy biztonsági szelep nyílt volna ki Shingletonban. Oldalt fordult, az ökle Teasle arca előtt imbolygott - Vedd le rólam a mocskos kezedet. - Azt kérdeztem, láttad-e. - Mondtam, hogy nem! - Semmit sem mondtál! - Semmit-nyögött tompán Mitch Egymásra pillantottak. ~ Segíts, gyorsan - mondta Teasle. Bevonszolták Mitch-et egy bokrokkal benőtt kis mélyedésbe. A mélye­ désben meggyűlt a víz, Teasle lassan beleereszkedett, hasán és mellkasán felkúszott a hideg. Reszkető kézzel emelte a szeméhez a pisztolyt, hogy lássa, nem folyt-e bele a víz. Tudta, mit kell most tennie, és inába szállt a bátorsága, de nem látott más megoldást, ha pedig túl sokáig gondolkodik rajta, lehet hogy nem lesz ereje megtenni. - Maradj itt Mitch-el - súgta kiszáradt torokkal Shingletonnak. Nyelve már órák óta olyan volt, mint egy darab fa. - Ha valaki közeledik a bozótban, és nem mondja azt, hogy „én vagyok", lőj rá. - Hogyhogy maradjak itt? Te hová... - Arra előre. Ha megpróbálunk visszafelé menekülni, amerről jöttünk, egyszerűen utánunk jön. Megkímélhet­ jük magunkat ettől a fáradságtól, ha megpróbálunk itt végezni vele. - De ő tanulta ezt a harcmodort. - Koreában, az éjszakai őrjáratokon én is megtanul­ tam. Húsz éve volt, de még nem felejtettem el mindent. Lehet, hogy lassú vagyok ós nincs gyakorlatom, de jobb ötletem sincs. - Maradj itt, és várd be. Engedd, hogy közelebb jöjjön. Tudjuk, hogy jönni fog. Résen leszünk.

És mi lesz, ha beesteledik és ő idelopódzik, mielőtt neszét vesszük? . - Elmegyünk, mielőtt beesteledik. - Persze, és akkora zajt csapunk, hogy látatlanul is eltalál. Csak arrafelé kell céloznia, ahonnan a zajt hallja. Épp most mondtad, tanulta ezt a harcmodort. És én fogadok, hogy semmi esélyünk. De ha egy kis szeren­ csénk van, arra nem számit, hogy felbukkanok odakint és az ő lapjait játszom meg. Azt várja, hogy menekülni fogunk, nem pedig támadni. - Akkor viszont veled megyek. - Nem. Mitch miatt maradnod kell. Meg aztán, ha ketten vagyunk odakint, túl nagy zajt csapunk, észreveszi. Volt még egy oka arra, hogy egyedül akarja megtenni, de nem vesztegette arra az időt, hogy elmagyarázza. Már így is túl sok időt vesztegetett el. Kikúszott a mélyedésből balra, ahol egy kidőlt fa volt. Hideg sárhoz ért a hasa, erőt kellett vennie magán, hogy tovább menjen. Tekergőzve megtett pár centit, megállt hallga­ tózni, aztán folytatta. Valahányszor cipője orrát belefúrta a sárba, hogy előre lökje magát, a sár cuppant, és ő megfeszült. A cuppanások egyre hangosabbak lettek, úgyhogy inkább nem használta a lábát, térden és könyö­ kén araszolt előre, folyton ügyelve, nehogy a pisztoly csövébe sár kerüljön. Míg így csúszott-mászott, jeges vízcseppek csorogtak végig a hátán. Megállt, hallgató­ zott, kúszott tovább. Shingleton amúgy sem értette volna meg azt a másik okot, amiért mindezt végigcsinálja, gondolta. Shingleton nem volt parancsnok, és nem követett el olyan hibákat, amelyek Orvai, Lester, a fiatal segédserif és Ward és Galt és a helikopterben ülők és a többiek életébe kerül­ tek. Hogyan is érthette volna meg Shingleton, hogy ő nem engedhet még valaki mást is meghalni maga he­ lyett? Ezúttal csak ő lesz, meg a madár, senki más, éppen úgy, ahogy kezdetben is volt, ha pedig megint becsúszik egy hiba, ezúttal ő fog fizetni érte. Az órája hat harmincat mutatott, amikor elindult. Any-

nyira lekötötte a figyelmét a mozgás és a hallgatózás, hogy amikor ismét az órájára pillantott, már hét volt. Egy mókus felszaladt egy fatörzsre, megijedt, azt hitte, a madár van ott, és majdnem rálőtt. Megint sötétedni kezdett, ezúttal nem a fellegek miatt, hanem mert estele­ dett. A levegő lehűlt, Teasle vacogva kúszott tovább. Arcán, hátán és hóna alatt mégis patakokban csurgott a verejték. A félelemtől. Érezte, hogy egy zabszem sem férne el a fenekében. Zsigereiben szétáradt az adrenalin. Eszelő­ sen szeretett volna visszafordulni, erővei kényszerítette magát az út folytatására. Isten az égben, ezt az alkalmat nem fogja amiatt elszalasztani, mert fél a haláltól. Krisz­ tusra, nem. Tartozott ezzel Orvalnak. Meg a többieknek. Héttizenöt. Már jól eltávolodott, keresztül-kasul bejárta az erdőt, meg-megállt, belesett a fák alá, a sűrűbe, nem lapul-e ott a madár. A legkisebb neszre összerándult, minden indokolatlan neszre, egy ágreccsenés azt jelent­ hette, hogy a madár feltámasztotta a puskáját, egy lombzörrenés azt, hogy ott jár körülötte. Lassan csúszott előre, a pánikkal küszködve, ami folyton sietségre ösztö­ kélte, hadd legyen már vége ennek az egésznek. Kényszerítette magát, hogy mindent alaposan szemügyre vegyen. A madárnak a legkisebb fedezék is elég. Csak annyi kell, hogy egy kicsit ellankadjon a figyelme, hogy ne vizsgáljon meg egy bokrot, egy rönköt vagy talajmé­ lyedést - és máris vége. Olyan hirtelen, hogy nem is hallaná a lövést, amelyik leteríti. Máris fél nyolc volt, és az árnyékok kezdtek megté­ vesztően összefolyni. Azt hitte, a madarat látja, de csak egy ferdén nőtt fatörzs meredezett a félhományban. Ugyanígy becsapta egy kidőlt rönk a bokrok között, és tudta, hogy mindent megtett, amit csak tehetett. Ideje volt visszafordulni. Ez volt a legrosszabb. A szeme elfáradt, az árnyékok körülfogták, nem volt más vágya, mint hogy minél hamarabb Shingleton mellett legyen, egy kicsit megpihenjen, és Shingletonra hagyja a madár figyelését De nem mert felhagyni a kutatással csak azért, mert siet vissza. Most is lassan kellett haladnia, és átvizsgálni

minden bokrot, minden fát. Folyton hátra kellett fordulnia, nehogy a madár a háta mögé lopakodjon. Meztelen háta bizsergett, úgy fehérlett a szürkületben, hogy folyton úgy érezte, ha hátrafordul, a madarat fogja megpillantani, amint vigyorogva a lapockái közé céloz. A golyó szét­ zúzta volna a gerincét, felszakította volna a hasát, és abban a pillanatban kiszenvedett volna. De azért csak igyekezett visszafelé. Majdnem elfelejtette jelezni Shingletonnak, hogy ő közeledik. Rossz tréfa lett volna. A madarat hajszolva vásárra vinni a bőrét, hogy a végén a saját embere puffantsa le. - Én vagyok - suttogta. - Én vagyok, Teasle. De senki sem válaszolt neki. Túl halkan suttogtam, nem hallotta meg, gondolta Teasle. - Én vagyok - ismételte meg hangosabban. - Én vagyok, Teasle. - De megint nem kapott választ, és már tudta, hogy baj van. Körüljárta a mélyedést, és a túlsó oldalról bekúszott. Rosszabb volt, mint hitte. Shingleton eltűnt, Mitch hanyatt feküdt a vízben, a torka precízen, fültől-fülig átvágva. Vére gőzölgött a hidegben. Shingleton. Hol van Shingle­ ton? Aggódhatott, elúnhatta a várakozást, nyílván a madár keresésére indult, és magára hagyta Mitch-et. Az meg idejött, és átvágta Mitch torkát, hogy ne csapjon zajt. A madár, villant Teasle eszébe, egészen közel kell lennie. Lekuporodott, megfordult, és Mitch látásától, meg attól a képtelen igyekezetétől, hogy minden szögből fedezze magát, visítani támadt kedve, Shingleton, gyere vissza, Shingleton! Két ember két irányból talán észrevehetné a madarat, mielőtt rajtuk csapna. Shingleton, szerette volna kiáltani. Ehelyett Shingleton kiáltását hallotta jobbról: - Vigyázz, Will, elkapott! - Kiáltására puskalövés tett pontot, és ez már sok volt Teasle-nek. Idegei végül is felmondták a szolgálatot, mielőtt ráébredt volna, mit tesz, üvöltve futásnak eredt. Futott, rohant az árnyékok, fák és

bokrok között. Ááááááá - üvöltötte. Csak a sziklahasa­ dékot látta maga előtt. A hasadék, a hasadék! 14. Rálőtt Teasle-re, de már nagyon gyér volt a fény, és a fatörzsek is elzárták a kilátást. -Ráadásul Shingleton elkapta a puska csövét, és a golyó a földbe fúródott. Shingletonnak már halottnak kellett volna lennie. Fejbe lőtte. Papírforma szerint már nem emelkedhetett föl a földről, nem ránthatta félre a puskát. Rambo őszinte elismeréssel sütötte rá másodszor is a puskáját, ezúttal a szemére célozva. Shingleton ekkor tényleg meghalt. Tétovázás nélkül Teasle nyomába eredt. Nyilvánvaló volt, hogy a sziklahasadékhoz igyekszik, és ő ott akarta agyonverni. Nem követte pontosan a nyomát, hiszen Teasle letérhetett volna oldalt, hogy lest vessen neki. Ezért párhuzamos nyomon követte, sietve, hogy előtte érjen a hasadékhoz. Majdnem sikerült. Vágtatott át az erdőn, és amikor megpillantotta a sziklákat ós a hasadék felső nyílását, letérdelt, hogy elrejtőzzön Teasle szeme elől. De ekkor lentről a kőtörmelék ropogását, kínlódó zihálást hallott, futásnak eredt, és éppen abban a pillanatban ért oda, amikor Teasle a falhoz tapadva már csak centiméterekre járt a hasadék aljától. Látta a négy segédzsaru tetemét is, ott hevertek, ahol lelőtte őket - és nem volt kedvére való a helyzet, amelybe került. Most Teasle volt előnyös helyzetben. Ha leereszkedik a hasadékba, kitűnő célpon­ tot nyújt Teasle-nek, éppen úgy, ahogy ez a négy zsaru neki. Átkozottul tisztában volt azzal, hogy Teasle nem fog egész éjszaka odalent ácsorogni és őrá várni. Hamaro­ san felismeri a lehetőséget, és felszívódik, ő meg idefent reked, sejtve, hogy Teasle elment, mégsem mervén megkockáztatni a lemászást, mert hátha mégsem. Hogy biztos lehessen a dolgában, egy másik útvonalat kell találnia ezen az oldalon, mégpedig arrafelé, amerre Teasle-nek kell mennie.

Futott visszafelé, addig a helyig, ahol megölte Shíngletont, majd tovább, arrafelé, ahol reménye szerint a sziklafal a síkságba olvad, át az erdőn a tisztás felé, amelyet látni vélt odafentről A fény egyre sápadtabb lett, sietnie kellett, hogy a tisztásra érjen, mielőtt a sötétség eltakarja Teasle nyomait. Elérte a tisztást, de a szélső fák fedezékében maradt, nehogy célponttá váljon, miközben az erdőből a tisztásra vezető nyomot keresi. Körülnézett, nekiiramodott, megint körülnézett, de a nedves földön még nem hagyott nyomot senki. Talán, gondolta, Teasle nem hagyta ott mindjárt a sziklafalat. Attól félt, hogy a hátában van, hogy a közelében jár, hogy szemmel tartja. Éppen abban a pillanatban, amikor újra megeredt az eső, és már majdnem koromsötét volt, észrevette, hogy egy helyen le van taposva a fű. Erre ment. De előnyt kellett adnia neki, már a startnál előre kellett engednie Teasle-t. Bármekkora is volt a kísértés, hogy átrohanjon a tisztáson, meg kellett várnia, amíg koromsö­ tét lesz, hiszen lehet, hogy Teasle-nek esze ágában sincs menekülni, lehet, hogy egy bokor alatt hasal odaát, és célzásra emeli a puskáját. Végül úgy döntött, elég sötét van, átvághat a tisztáson anélkül, hogy célponttá válna, de az elővigyázatosság feleslegesnek bizonyult, mert Teasle-nek nyoma sem volt odaát. A fák között eső cseperészett, de nem tudta elfojtani a neszeket. Előrébb valaki a sűrű bozóttal küszködött. Elindult a hang után, megállt fülelni, helyesbítette az irányt, és ment tovább. Arra számított, Teasle hamarosan abbahagyja a futást és megpróbál csapdát állítani neki, de amíg hallotta a csörtetését, biztonságosabb volt a zajjal nem törődve a sarkában maradni. Hirtelen megállt, hallgatózott. A csörtetés is megszakadt ott elől, ezért a földre vetette magát, és zajtalanul kúszni kezdett. A következő pillanatban ismét felhangzott a csörtetés, és ő felugrott és futott. Így telt el egy óra: rohantak, meg­ megtorpantak, hallgatóztak, kúsztak, futottak. Az eső továbbra is szemerkélt. A mellkasára tekert derékszíj megereszkedett, szorosabbra kellett húznia, hogy eny-

hítse a fájdalmat. Most már biztos volt benne, hogy eltört a bordája, és éles vége döfködi a véknyát. A legszíveseb­ ben feladta volna, de tudta, hogy hamarosan a markában lesz Teasle; összegörnyedt a fájdalomtól, de Teasle még mindig futott, így hát ő is kiegyenesedett és futott tovább. Végighajszolta Teasle-t az erdős domboldalon a pata­ kig, aztán a patak mentén, aztán a patakon túl megint az erdőben, aztán keresztül egy szakadékon. A fájdalom átdöfte a mellkasát, amikor átugrotta, kis híján belecsú­ szott, majd mégis talpra vergődött, fülelt, meghallotta Teasle-t, és a nyomába eredt. Valahányszor jobblábbal ért földet, az ütés végigfutott jobb oldalán, és a bordába hatolt. Kétszer is ájulás környékezte. 15. Föl-le, föl-le, a táj szerkezete ismétlődött. A kővel és alacsony cserjével borított emelkedőn botladozva Teasle-nek úgy tűnt, mintha megint a sziklafal peremén járna, és megpróbált felkapaszkodni az erdőig. A sötét­ ben nem látta a tetőt; szerette volna tudni, milyen messzire van, erejét gyorsan kimerítette a kaptató. A kövek az esőtől csúszósak lettek, Teasle elvesztette az egyensúlyát és elvágódott. Kúszni kezdett, nadrágját felszakították, térdét lehorzsolták a kövek. Hallotta, hogy tör át mögötte a madár a cserjésen. Egyre gyorsabban mászott felfelé. Ha legalább látná tetőt, ha legalább tudná, mennyi van még előtte! A madár már biztosan kijött az erdőből, és ő is felfelé kapaszkodik. Teasle arra gondolt, vaktában rálő, hogy feltartóztassa. De ezt nem tehette meg: pisztolya torkolattüze jó célpont lett volna a madárnak. Krisztusom, mégis tennem kell valamit. Ereje végső megfeszítésével elérte a tetőt, de ezt csak akkor vette észre, amikor megint megcsúszott, és ha meg nem kapaszkodik a kövekben, legurul a túlsó oldalon. Most. Most lőhet. Felemelkedett, és leadott hat lövést arrafelé, amerről a madarat hallotta közeledni. Aztán a sziklához tapadt, arra az esetre, ha elvétette

volna, és egy golyó elzúgott a feje felett. Hallotta, hogy a madár letér balra, és még egyszer utána lő. Aztán futás­ nak eredt a túlsó oldalon. Megint megbotlott, vállal kemé­ nyen nekicsapódott egy sziklának, és legurult a lejtőn. Kábán feküdt. A tüdeje összeszorult, levegő után kapkodott, eredménytelenül. Kétségbeesetten megfeszí­ tette hasizmait, de azok nem engedelmeskedtek neki. Végre sikerült egy korty levegőhöz jutnia, aztán megint és megint. Már majdnem normálisan lélegzett, amikor meghallotta, hogy a madár mászik felfelé a köveken. Feltérdelt, talpra állt, és rájött, hogy elveszítette a piszto­ lyát. Itt kellett lennie valahol a sziklás meredélyen. Nem volt idő visszamenni érte. A sötétben meg sem találta volna. Egy erdőben bolyongott, alighanem körben járt, célta­ lanul, össze-vissza, már csak a védekezésre gondolva. A térde meg-megbicsaklott. Húzta a lábát. Nekiment a fáknak, őrült látomásai voltak, az irodájában ült, zoknis lába az íróasztalon, és forró levest szürcsölgetett. Paradicsomlevest. Nem. Szalonnás borsólevest. Azt a jó, fűszeres, drágábbik fajtát, amit a címkéje szerint nem kell felhígítani. 18. Most már csak percek kérdése, mikor kapja el. A léptek zaja lassúbbá, egyenetlenebbé, tétovábbá vált előtte. Egészen közelről hallotta Teasle rekedt zihálását. Keményen megdolgoztatta, az biztos. Arra számított, egy-két kilométer után elkapja, és tessék, még mindig futnak. De már nem sokáig. Már csak néhány perc. És kész. A fájós bordája akadályozta, de így is tartani tudta a tempót, lévén hogy Teasle is lelassult, emiatt hát nem kellett aggódnia. Egyik kezével az oldalát szorította, még szorosabbra húzta a szíjat. Az egész jobb oldala megda­ gadt. A szíj az esőtől még jobban megereszkedett, a kezével kellett odaszorítania. Hirtelen megbotlott és elesett. Ezt eddig sikerült meg­ úsznia. Nem, ez nem is igaz. De most megint elesett, és

miközben feltápászkodott, már tudta, hogy néhány perc nél valamivel több időre lesz szüksége ahhoz, hogy elkapja Teasle-t. De akkor sem sokkal többre. Ez nem is lehet vitás. Csak egy picivel több lesz néhány percnél. És kész. Ezt hangosan mondta? Arccal előre egy szederbokorba gabalyodott. A tövisek a húsába akadtak, hátrálva, kapkodva próbálta kiszaba­ dítani a fejét. Tudta, hogy arca és keze most nem az esőtől nedves. De ez sem számított, mert a szederbokrok között Teasle-t hallotta. Ő az. Megvan. Balra fordult a szedres szélénél, azt a helyet keresve, ahol lefelé kanya­ rodik és véget ér. Ott majd megpihen és megvárja, hogy Teasle kimásszon a bokrok közül. A sötétben látni sem fogja meglepett arcát; mikor beléereszti a golyót. De minél tovább futott a szedres szélén, annál valószí­ nűbbnek látszott, hogy az egész domboldalt elborítja. Futott, futott, és még mindig szederbokrok voltak mellet­ te. Most már biztos volt benne, hogy a szedres az egész lejtőn végighúzódik. Kedve lett volna megállni és vissza­ fordulni, de arra gondolt, ha még egy kicsit tovább megy, hátha a végére jut. Számítása szerint öt perc telt el, aztán már tizenöt, sőt húsz, és elvesztegette ezt az időt, azonnal be kellett volna mennie Teasle-ért, de most már nem lehetett. A sötétben sejtelme sem volt, merre lehet. Visszafordult. Talán a szedres arrafelé véget ér. Kezét az oldalára szorítva, nyöszörögve futott visszafelé. Jó­ kora utat tett meg így, mire rájött, hogy a szedres sehol sem ér véget. Amikor megint megbotlott és elesett, ott maradt hason fekve a sáros füvön. Elveszítette. Mennyi idejébe és erejébe került, hogy a közelébe jusson, aztán elveszítse! Arca tüzelt a sebektől. Az oldala égett, a keze iszamos volt a vértől, a ruhája cafatokban, a teste tele karcolásokkal. És elveszítette. Az eső lágyan szemerkélt, hűsítette a testét. A hátára fordult, mély lélegzetet vett, visszatartotta a levegőt, lassan kifújta, megint mélyet lélegzett, tagjai ólomsúlya minden lassú légvétellel enyhült - és amióta az eszét tudta, most először sírt, csöndesen sírt.

17. A madár mindenképpen utána fog vergődni a szederin­ dák között. Hisztérikusan kúszott tovább. A szederbok­ rok egyre alacsonyabbak és sűrűbbek lettek, hason csúszva kellett folytatnia az útját. A legalsó ágak így is végigszántották a hátát, beleakadtak a nadrágjába. Ami­ kor hátrafordult, hogy kiszabadítsa magát, kezébe és karjába újabb indák akaszkodtak. Jön utánam, gondolta, és a bőrébe fúródó tövisekkel nem törődve vonaglott tovább. Derékszíja csatja a nadrágjába túrta a sarat. De hova igyekszik? Honnan tudja, hogy nem körben jár, nem a madárhoz jut közelebb? Rémülten megtor­ pant. A terep lejtett. Egy domboldalon járhatott. Ha tovább kúszik lefelé, hamarosan kiszabadul innen. Biz­ tos? Nehéz gondolkodni egy sűrű, süket, koromsötét bozótban, miközben szakadatlanul csepereg az eső. Te rohadék, utánad megyek és megöllek ezért. Ezért megöllek. Felemelte a fejét a sárból. Amennyire később vissza tudott emlékezni, egy ideig így maradt. Lassan rájött, hogy elvesztette az eszméletét. Megrázkódott és körül­ nézett. Míg ájultan feküdt, a madár odakúszhatott volna, hogy elvágja a torkát, mint Mitch-nek. Jézusom, mondta fennhangon, és összerezzent a rekedt hangra. Jézusom, mondta megint, hogy kitisztítsa a torkát, de a szó úgy zuhant ki a száján, mint egy darab jég. Nem, nincs igazam, gondolta, és lassan kezdett kitisz­ tulni a feje. Nem ölt volna meg alvás közben. Előbb felébresztett volna. Azt akarta volna, hogy tudjam, mi történik. De hol lehet? A közelben leselkedik? A nyomomat követi? Fülelt, de nem hallott semmi mozgást a bozótban. Indulnia kellett, ha távol akarta tartani magától. Ám amikor sietősen kúszni kezdett volna, alig sikerült valamicskét előre haladnia. Sokáig fekhetett eszméletle­ nül. A sötétséget szürkület váltotta fel, látta köröskörül a sűrű, ronda, hatalmas tövisekkel teli szederbokrokat. Megtapogatta a hátát, tele volt tüskékkel, mint egy

sündisznó. Véres kezére nézett, aztán kínlódva kúszott tovább. Lehet, hogy a madár a közelből figyeli, gyönyör­ ködik a gyötrelmeiben. Hirtelen minden öszekavarodott, és egyszercsak ma­ gasan állt a nap, és a szederágak között ragyogó, vakítóan kék eget látott. Felnevetett. Miért nevetsz? Nevetsz? Arra sem emlékszem, mikor állt el az eső, most meg derült az ég, ós az isten szereimére, nappal van. Megint felnevetett, és rájött, hogy elvesztette az eszét. Ez pedig nevetséges volt, tehát megint nevetett. Kimászott a szedresből egy felszántott mezőre, és végre felfogta, hogy megmenekült. Ez volt a legjobb vicc. Pislogva igyekezett felmérni, hol ér véget a mező, de nem sikerült neki. Megpróbált felállni, de az sem sikerült, olyan szédülés fogta el, hogy megint nevetnie kellett. Aztán egyszerre torkán akadt a nevetés. A madár bizto­ san itt van a közelben, és célra tartja a puskáját. Élvezi, ahogy darabokra esve kimászok,- aztán lő. Te kurafi, majd mindjárt... Szalonnás borsóleves. Emelkedni kezdett a gyomra. Ez is nevetséges volt. Mert mi az istentől keveredhetett fel a gyomra? Semmitől. Szó szerint semmitől. De akkor mi ez. itt előtte a földön? Málnás pite, vigyorgott. És ettől megint rosszul lett. Aztán tántorogva nekivágott a mezőnek, botladozott a barázdák között, négykézláb mászott tovább. Két ba­ rázda közt állott, fekete vizet talált. Egész éjszaka az égre tátogott, hogy egy kis esőt nyeljen, de a nyelve most is mintha egy darab fa lett volna, a torka bedagadt a szomjúságtól. Kortyolt a sáros vízből, belenyomta az arcát, hörpölte, és kis híján elájult arccal a vízben. Szájában édeskés, szemcsés iszapot érzett. Csak pár centit. Csak egy kicsit szedd össze még magad. Ha megúszom, megölöm ezt a kurafit... széttépem... Mert én... Itt elveszítette a fonalat. Én tudok-- De képtelen volt visszaemlékezni, meg kellett állnia pihenni, fejét a nyirkos barázdára ejtette, és

a nap égette a hátát. Nem szabad megállni. Elájulni. Meghalni. Mozdulj. De nem tudott megmozdulni. Nem tudott négykézlábra állni. Megpróbált megka­ paszkodni a porban, hogy előre húzza magát, de képte­ len volt rávenni magát a mozdulatra. Muszáj. Nem szabad elájulnod. Nem szabad meghalnod. Lábát meg­ támasztotta a barázdában, ós megfeszítette, még egy­ szer, még erősebben, és végre sikerült megmozdulnia. A szíve bolondul zakatolt. Még erősebben ellökte magát, és lassan haladni kezdett a sárban. Nem mert megállni. Tudta, hogy soha többé nem lenne ereje elindulni. Taposs. Tekeregj. A madár. Igen. Ebben a pillanatban az eszébe jutott. Kicsinálja azt a fickót. Nem vagyok olyan jó harcos. Igen, a madár sokkal jobb harcos. Igen, de én... És itt megint elveszítette a fonalat, de teste gépiesen tartotta az ütemet. Taposs, no még egyszer, taposs, no még egyszer. Észre sem vette, mikor kezdett megint a kezével is kapaszkodni. Szervezni. Ezt a szót kereste. Aztán mászott tovább, és beleütközött valamibe. Beletelt egy kis időbe, amíg felfogta. Drót. Felnézett, és ott is drótot látott. Kerítés. És, istenem, a kerítésen túl valami olyan gyönyörűséget látott, hogy nem hitt a szemének. Árok. Kavicsos út. A szíve eszelő­ sen zakatolt, nevetett, átnyomta a fejét a drótok között, megpróbált átfurakodni. Szögesdrót volt, még jobban felsebezte a hátát, de ez most nem számított, nevetve gurult az árokba. Az árok tele volt vízzel, Teasle hanyatt fordult. A füle telement vízzel, megpróbált felkúszni az útra, visszacsúszott, tapogatózott felfelé, megint vissza­ csúszott. Átvergődött az útszegélyen. Nem is érezte a kavicsot a tenyere alatt. De látta. Ott volt az orra előtt. Csak nem érezte. Szervezni. Ez volt az. Most már mindenre emlékezett. Én tudok szervezni. Ö jobb harcos. De én tudok... szervezni.

Orvaiért. Shingletonért és Wardért és Mitch-ért és Lesterért és a fiatal segédseriffért és mindenkiért. Magamért. Széttépem azt az átkozott kurafit. Feküdt az út szélén, és egyre csak ezt ismételgette. A napba bámult, nevetett az elrongyolódott nadrágján, meg azon, hogy a teste csupa vér. Vigyorgott, a vére csepegett a sárba, és ezt az egyetlen gondolatot ismétel­ gette. Ezt mondta az állami rendőrség emberének is. „Jézusom" - mondta az, és felhagyott a kísérletezéssel, hogy a kocsijába tegye. Futott telefonálni.

HARMADIK RÉSZ

1. Éjszaka volt. A kamion raktere olajtól bűzlött, a végé­ ben kifeszített ponyvatető alatt ült Teasle egy padon, és a szemben felakasztott nagy térképet tanulmányozta. Az egyetlen fényforrás a térkép felett lógó csupasz villany­ körte volt. A térkép mellett egy asztalkán rádióadóvevő. A rádiós fején fülhallgató. - A területvédelmi egységek 28-as kamionja harcál­ lásponton - mondta a helyettesének. - Három mérfölddel a folyó kanyarulata alatt. - A helyettes bólintott, és még egy piros zászlócskát tűzött be a többi mellé a térkép déli felén. Keleten sárga zászlócskák jelölték az állami rend­ őrség pozícióit. Nyugaton a feketék a környékbeli váro­ sok és körzetek rendőrkülőnítményeit jelképezték; a fehér zászlócskák északon Louisville, Frankfort, Lexington, Bowling Green és Covington rendőrségét. - Csak nem akarsz egész éjszaka itt maradni? kérdezte valaki kintről Teasle-t. Felnézett, és Kernt látta, az állami rendőrség kapitányát. Elég távol állt, az égő csak félig világította meg az arcát, szeme ós homloka árnyékban maradt, - Miért nem mégy haza és alszod ki magad? mondta Kern. -Az orvos azt mondta, pihend ki magad. Itt egyhamar úgysem történik semmi. - Nem lehet. -Miért? - Az újságírók otthon meg az irodámban is keresnek. Az igazi pihenés az lenne, ha nem kellene újra, átélnem mindazt, amin keresztülmentem. - Hamarosan itt is keresni fognak.

- Nem fognak. Megmondtam az embereidnek az úttorlaszoknál, hogy ne engedjék át őket. Kern megvonta a vállát, és közelebb lépett a kamion­ hoz, a fénykörhöz. A fény kellemetlenül éles volt, kie­ melte homlokán a ráncokat, a gyűrött bőrt a szeme alatt, ebben a megvilágításban öregebbnek látszott, mint való­ jában. Vörös haján nem csillant meg a fény, így az is mattnak, fakónak látszott. Öreg, mint én, gondolta Teasle. Ha ő így néz ki, hogy festhetek én az elmúlt napok után? - Az orvos alighanem megcsinálta a karrierjét azzal, hogy az arcodat meg a kezedet bekötözte - mondta Kern,-Mi az a sötét folt az ingeden? Csak azt ne mondd, hogy megint vérzel. - Valami kenőcs, amit túl vastagon kent rám. A ruha alatt is kötések vannak rajtam. A lábszáramon meg a térdemen olyan szorosak, hogy alig tudok járni. - Elmo­ solyodott, mintha ez valami vicc lett volna. Nem akarta, hogy Kern észrevegye, milyen pocsékul érzi magát, mennyire szédül és émelyeg. - Fáj valamid? - kérdezte Kern. - Nem fájt annyira, mikor még nem kötöztek így össze. Adott valami tablettát, hogy óránként szedjem.

- Használ?

- Eléggé. - Ez jól hangzott. Vigyáznia kellett, amikor Kernnel beszélt, kisebbnek kellett mutatnia fájdalmait, mint amilyenek valójában voltak, de mégsem annyira, hogy Kern gyanút fogjon és visszazavarja a kórházba. Ott, a kórházban, Kern szörnyen dühös volt rá, amiért üldözőbe vette a madarat, és nem várta be az állami rendőrséget. - Ez az én körzetem, te pedig átvertél engem, és most már nyugodt lélekkel átengedheted nekem az ügyet mondta Kern. Teasle higgadtan végighallgatta, megvár­ ta, amíg Kern kifújja a dühét, aztán minden képességét latba vetve, fokról-fokra meggyőzte arról, hogy a hajtóvadászathoz több emberre lesz szükség. Volt még egy érve, amit nem említett meg, de biztos volt benne, hogy Kern gondol rá: ezúttal is könnyen odaveszhet annyi

ember, mint elsőre, és valakinek ott kellett lennie, hogy magára vállalja a felelősséget. Kern gyönge parancsnok volt. Teasle éppen elégszer látta, hogy másokra hárítja a terheket. Most tehát itt volt ő, hogy segítsen neki, de ez nem tarthatott a végtelenségig. Kern minden hibája ellenére gondját viselte embereinek, nem terhelte túl őket. Abban a pillanatban, amint gyanút fog, hogy Teasle-nek erős fájdalmai vannak, elküldi innen. Odakint kamionok dübörögtek az éjszakában, nagy teherkocsik, amelyeken Teasle gyanúja szerint katonák ültek. Egy sziréna vijjogott az úton, gyorsan távolodott a város felé, és Teasle örült, hogy elterelheti a beszélgetést a saját állapotáról. - Miért jött a mentő? - Megint meglőttek egy civilt. Teasle a fejét csóválta. - Belehalnak a vágyba, hogy segítsenek. - Szó szerint. - Hogy történt? - Hülyeségből. Egy csoport sátrat vert az erdőben, abban a reményben, hogy holnap velünk jöhetnek. Hal­ lottak valami mocorgást a sötétben, és azt hitték, a madár akar átlopakodni az országúton. Puskát fogtak és elindultak a töksötétben. Abban a pillanatban elveszítet­ ték egymást. Aztán az egyik meghallotta a másikat, azt hitte, hogy a madár az, és tüzet nyitott. A másik viszonoz­ ta, aztán mind össze-vissza lövöldöztek. Hála istennek, halott nem volt, csak súlyos sérülések. Sose láttam még ilyesmit. - Én igen. -Az előbb, amikor a térképet tanulmányoz­ ta, úgy érezte, mintha vattával lenne kitömve a feje, és most minden előzetes figyelmeztetés nélkül ismét elfogta ez az érzés. A füle is bedugult, ez az „Én igen" távoli kiáltásként jutott el hozzá. Szédelgett, enyhe rosszullét környékezte, szeretett volna ledőlni a padra, de nem hagyhatta, hogy Kern észrevegye, milyen rosszul érzi magát. - Amikor Louisville-ban dolgoztam - kezdte, de alig tudta folytatni. - Úgy nyolc éve. Volt a közelben egy kisváros, ahonnan eltűnt egy hatéves kislány. A helyi

rendőrség szerint megerőszakolták és otthagyták vala­ hol, úgyhogy megszervezték a keresést. Néhányan, akik nem voltunk szolgálatban azon a hétvégén, elmentünk segíteni. Sajnos akik a keresést megszervezték, közzé­ tettek egy felhívást a rádiókban és az újságokban, ezért mindenki, aki ingyen kajára meg egy kis izgalomra vágyott, odagyűlt a nyakunkra. Eltökélte, hogy nem fog lefeküdni. De a világ elszürkült körülötte, a pad meg mintha megdőlt volna alatta. Végül engednie kellett, hátradőlt, látszólag lezserül. - Négyezren jöttek - folytatta minden erejét össze­ szedve. - Se fekvőhely, se ennivaló nem volt elég. Lehetetlen volt összehangolni ennyi ember mozgását. A város egy éjszaka leforgása alatt a kétszeresére duz­ zadt, és minden eresztékében recsegett. A többség délig ivott, aztán piásan odabuszoztak, ahol a keresés folyt. Egy pasas majdnem belefulladt az ingoványba. Az egyik csoport elveszett, és félbe kellett hagyni a terep átfésülését, amíg megkeresték őket. Kígyómarások. Lábtörések. Napszúrás. A végén akkora kavarodás lett, hogy az összes civilt haza kellett parancsolni. A rendőrség aztán egyedül folytatta a keresést. Rágyújtott, mélyen leszívta a füstöt, megpróbált úrrá lenni a szédülésen. Körülnézett, és látta, hogy a rádiós meg a helyettese feléje fordul és őt hallgatja. Mióta beszél? Tíz percnek tűnt, bár annyi sem lehetett. Gondo­ latai lassú hullámokban hömpölyögtek föl és alá. - Nehogy abbahagyd - mondta Kern. - Mi történt a kislánnyal? Megtaláltátok? Teasle lassan bólintott. - Hat hónappal később. Egy sekély sírban a bekötőút mellett, másfél kilométerre attól a vonaltól, ahol a kere­ sést abbahagytuk. Valami vénember egy Louisville-i bárban részegen megeresztett néhány tréfát a kislányok bögyörészéséről, és a fülünkbe jutott. Nem volt nagyon valószínű, hogy a két dolog összefügg, de azért elővettük a pasast. Mivel részt vettem a keresésben és ismertem az esetet, rám bízták a kihallgatását. Negyven percig farkasszemet néztünk, aztán kipakolt az egész história-

val. A farm mellett hajtott el, és meglátta azt a kislányt, a ház előtt pancsolt egy műanyag medencében. A sárga fürdőruhája vonzotta, azt mondta. Egyszerűen berán­ gatta a kocsijába, nem látta meg senki. Egyenest a sírhoz vezetett minket. Ez a második sír volt. Az első éppen az átkutatott terület közepén volt, de amíg a civilek össze-vissza futkostak és akadályozták a munkát, ő éjszaka visszament és elvitte onnan. - Megszívta a cigarettáját, érezte, ahogy a füst a gégéjébe áradt. Ujjai, amelyekkel a cigarettát tartotta, merevek voltak a vastag kötésben. A civilek itt is el fognak cseszni mindent. Nem kellett volna beengedni őket a terepre. - Az én hibám. Egy újságíró, aki bejáratos az irodám­ ba, kihallgatta az embereim beszélgetését, mielőtt be tudtam volna fogni a szájukat. Egy részük éppen most pakolja vissza az illetékteleneket a városba. - Persze, és az a társaság az erdőben megint ideges lesz, és lőni fog az embereidre. Úgyse fogod soha elkapni mindet. Holnap reggel az egész hegy tele lesz civilekkel. Láttad, hogy megszállták a várost. Túl sokan vannak ahhoz, hogy féken lehessen tartani, őket. De a legrosszabb még hátra van. Majd ha megjelennek a profik. - Nem tudom, kiket nevezel profiknak. A fenébe, kik azok? - Valójában amatőrök, de profinak tartják magukat. Olyan madarak, akiknek nincs jobb dolguk, mint hogy azokat a helyeket járják, ahol hajtóvadászatokat szervez­ nek. Találkoztam néhánnyal, amikor azt a kislányt keres­ tük. Az egyik éppen akkor jött Everglades-ből, ahol valami elveszett kirándulókat kerestek. Előzőleg Kalifor­ niában volt, ahol egy családot kotort ki az erdőtűzből, ami táborozás közben körülzárta őket. Télen meg Wyomingban ásott ki lavinába került síelőket. Közben megfordult egy helyen, ahol kiáradt a Mississippi, meg egy másikon, ahol egy radarállomást betemetett a föld. Az ilyenekkel az a baj, hogy nem hajlandók együttműködni a rendőr­ séggel. Fenntartják a jogot, hogy saját csapatot szervez­ zenek és maguk vezessék az akciót, aztán egy pillanat

alatt összekavarnak mindent, feltartják a hivatásos kü­ lönítményeket, ész nélkül rohangálnak az érdekesnek tűnő helyekre, például elhagyott farmokra, és átfésü.letlen területeket hagynak maguk után... Teasle szíve hirtelen elkezdett össze-vissza verni, kihagyott egy dobbanást, megiramodott, és ő a melléhez kapva fulladozott. - Mi van veled? - kérdezte Kern. - Neked... - Semmi. Semmi bajom. Csak be kell vennem még egy tablettát. Az orvos mondta, ez előfordulhat - Ez nem volt igaz. Az orvos egyáltalán nem mondott ilyesmit. És már másodszor fordult elő. Igaz, először használt a tabletta. Most gyorsan bekapott egyet megint. Kernnek nem szabad észrevennie, hogy valami baj van a szívével. Kern nem látszott elégedettnek a válasszal. De most a rádiós megigazította a fejhallgatóját, vett egy üzenetet, és odaszólt a helyettesének: - A területvédő egységek 32-es kamionja harcállás­ ponton. - Ujját végighúzta egy jegyzéken. - Ez a Branchbe vezető út leágazásánál van - és a helyettes megint a térképre tűzött egy zászlócskát. Teasle-nek krétaízű lett a szája a tablettától. Sóhajtott, és szíve körül a szorítás alábbhagyott. - Soha nem voltam képes megérteni, miért vitte át a vénember a kislány tetemét a másik sírba - fordult Kernhez, s a szíve egyre nyugodtabban vert. - Emlék­ szem, hogy nézett ki, amikor kiástuk, a hat hónaptól, amit a föld alatt töltött, meg attól, amit a pasas művelt vele. Emlékszem, arra gondoltam, Jézusom, ez aztán tényleg magányosan halt meg. - Mi volt veled az előbb? - Semmi. A doktor azt mondja, a fáradtságtól van. - Az arcod olyan szürke lett, mint az inged. Eldübörgött még néhány kamion, és Teasle úgy tett, mintha a lárma miatt nem válaszolna. Aztán Kern háta mögött megjelent egy járőrkocsi, a reflektorok a szemébe , világítottak, és Teasle tudta, hogy végleg megúszta a választ. - Úgy látszik, mennem kell - mondta Kern kelletlenül.

- Meghozták a rádiótelefonokat, amiket ki kell osztanom. - A kocsi felé lépett, aztán tétován visszafordult. Legalább dőlj le a padra és aludj egy kicsit, míg visszajö­ vök. Hiába bámulod a térképet, úgyse tudod kitalálni, hol jár a madár. És reggel, induláskor frissnek kell lenned. - Majd ha elfáradok. Kétszer is ellenőrizni akarom, mindenki a helyén van-e. Nem vagyok elég jó formában ahhoz, hogy veled menjek a hegyekbe, legalább itt hadd segítsek. - Figyelj csak. Amit a kórházban mondtam neked, hogy piszokság volt utána menned... - Le van zárva. Felejtsd el. - Azért csak figyelj. Tudom, mit forgatsz a fejedben. Az embereidre gondolsz, akik odavesztek, és sanyarga­ tod a testedet, hogy megbüntesd magad. Lehet, hogy igaz, amit mondtam neked: hogy Orval talán élne, ha kezdettől hajlandó lettél volna együttműködni velem. De a madár volt az, aki meghúzta a ravaszt. Orvalnál is, a többieknél is. Nem te. Ezt vésd az eszedbe. Teasle-nek ezt felesleges volt mondani. A rádiós megszólalt: - Az állami rendőrség 19-es egysége harcálláspon­ ton. Teasle pedig megszívta a cigarettáját, és nézte, ahogy a helyettes még egy sárga zászlócskát tűzött a térkép keleti felére. 2. A térképről szinte teljesen hiányoztak a részletek. - Soha senki nem kért még adatokat ezekről a he­ gyekről - magyarázta a körzeti földmérő, amikor hozta. Lehet, hogy egyszer rá kell vezetnünk mindent a térkép­ re, ha majd utat építenek erre. De a terep felmérése nagyon sokba kerül, főleg ilyen vad vidéken, és nem láttuk értelmét, hogy olyasmire pazaroljuk a költségveté­ sünket, amire soha senkinek nem lesz szüksége. Legalább a környékbeli utak pontosan be voltak rajzol­ va. Északon a négyszög felső élét alkották, délen viszont

félkör alakban kanyarodtak, kétoldalt keresztezve azokat az utakat, amelyek egyenest a hegyekbe vezettek. Teasle összekötő kamionja a déli út ívének legalsó pontján helyezkedett el. Itt talált rá a rendőr, és mivel a madarat a közelben látták utoljára, erről a pontról indították el a csatárláncokat. A rádiós Teasle-re nézett. - Jön egy helikopter. Dumálnak valamit, de túl gyenge a vétel, nem értem. - A mi két helikopterünk épp most ment el. Egyik sem érhetett vissza ilyen hamar. - Talán valami baj van a motorral. - Vagy egyáltalán nem is a miénk. Lehet, hogy megint egy újságíróstáb, amelyik légifelvételeket készít Ha az, nem akarom, hogy leszálljon. A rádiós a helikoptert hívta, felszólította, hogy azono­ sítsa magát. Nem kapott választ. Teasle meghallotta a rotor zúgását, gémberedetten feltápászkodott a padról, és nagy keservesen kivánszorgott a szabad ég alá. A kamion mellett húzódott az a felszántott mező, amelyen ma reggel átkúszott. Sötét volt, a barázdák vakító fehé­ ren csillogtak, amikor a helikopter alsó reflektora végig­ sepert rajtuk. Éppen olyan reflektor volt, mint amilyent legutóbb a filmes stáb használt a felvételekhez. - Nagyon alacsonyan repül - szólt oda a rádiósnak. Próbáld meg mégegyszer. Ne engedd leszállni. De a helikopter már ereszkedett lefelé, a motorzaj elült, a légcsavarok füttyögve szelték a levegőt, egyre lassabban forogtak. A pilótafülke kivilágosodott, és Te­ asle egy embert látott kiszállni belőle. Nem látta a ruháját, de amint az alak a mezőn át a kamion felé indult, határzott, ruganyos és feszes járásáról már tudta, hogy nem újságíró, nem is rendőr, aki egy motorhiba miatt fordult vissza. Az érkezett meg, akit hívatott. Lassan, sajgó tagokkal iekecmergett a kamionról, és kilépett az út szélére. A jövevény éppen akkor ért oda a mezőt körülvevő szögesdrótkerítéshez. - Elnézést, az egész vonalat végigjártam valakiért -

mondta az ember. Azt mondták, talán itt megtalálom, A neve Wilfred Teasle. - Én vagyok Teasle. - Nos, én meg Sam Trautman vagyok - mondta az. A fiam miatt jöttem. Három kamion húzott el mellettük, a területvédelmi egységek katonái álltak rajtuk, puskával a kézben, arcuk sápadtan derengett a sisakok alatt; a reflektorfényben Teasle megpillantotta Trautman egyenruháját, a kapitá­ nyi rangjelzését, a derékszíja alá szabályszerűen bedu­ gott zöld barettsapkát. - A fiát? - Nos, nem egészen. Én nem oktattam. Csak az embereim. De én oktattam azokat, akik őt oktatták, úgyhogy bizonyos értelemben az én fiam. Csinált azóta valamit? Az utolsó hírem az, hogy megölt tizenhárom embert. - Világosan, egyenletesen, hangsúlyok nélkül beszélt, Teasle mégis meghallotta a hangjában a féken tartott felindulást; túl sokszor hallotta már őket éjszaka, az őrszobán, - az apákat, akiket megrázott, elkeserített, szégyenkezésre késztetett az, amit a kölykük művelt. De ez nem volt ugyanaz, nem volt olyan egyszerű. Volt még valami Trautman hangjában, ami annyira szokatlan volt ebben a helyzetben, hogy Teasle alig ismerte fel, de amikor végre sikerült, kihozta a sodrából. - Úgy beszél, mintha büszke volna rá-mondta. - Valóban? Sajnálom. Nem volt szándékomban. De az a helyzet, hogy a legjobb tanítványunk volt, és ha nem harcolt volna ilyen jól, akkor bizony baj van az iskolával. A szögesdrótra mutatott, és elkezdett átmászni rajta, ugyanolyan könnyedén, ahogy a helikopterből kiszállt és átvágott a mezőn. Míg átkelt az árkon, elég közel volt ahhoz, hogy TeasIe megfigyelhesse, milyen tökéletesen, egyetlen ránc, gyűrődés nélkül ál! rajta az egyenruha. Bőre a sötétben ólomszínűnek látszott. Rövid, hátrafé­ sült haja volt, szikár arca, éles álla. Ez az áll kissé előre állt, és Teasle-nek eszébe jutott, hogy Orval állatokhoz szokta hasonlítani az embereket. Nem Trautman mondta volna most - , nem pisztráng. (Trout angolul

pisztrángot jelent.) Inkább görény. Vagy róka. Valami ügyes ragadozó. Eszébe jutottak a hivatásos tisztek, akikkel Koreában találkozott, a profi gyilkosok, akik teljesen otthon érezték magukat, ha a halálról volt szó, miattuk szeretett volna mindig is visszavonulni. Igazán nem tudom, kellesz-e itt nekem, gondolta. Lehet, hogy rosszul tettem, amikor hívattalak. De Orvaltól azt is megtanulta, hogy a kézfogásuk alapján ítélje meg az embereket, és amikor Trautman kilépett az árokból, a kézfogása nem olyan volt, mint Teasle várta. Nem durva és arrogáns, inkább érzékeny, és ugyanakkor kemény is. Ettől nagyon megnyugodott. Lehet, hogy Trautman mégis oké. - Hamarabb jött, mint vártam - mondta neki. - Köszö­ nöm. Minden segítségre szükségem van. Mivel éppen az imént gondolt Orvalra, hirtelen eszébe jutott, hogy mindez egyszer már megtörtént vele; két napja, amikor megköszönte Orvalnak, hogy eljött, csak­ nem ugyanezekkel a szavakkal, mint most Trautmannak. De Orval már halott volt. - Valóban szüksége van minden segítségre - mondta Trautman. - Hogy őszinte legyek, jönni akartam már mielőtt hívatott. A fiú már leszerelt, ez szigorúan civil ügy, mégis valamennyire felelősnek érzem magam. De egyet megmondok magának: nem óhajtok részt venni semmi­ féle hentesmunkában. Csak akkor segítek, ha látom, hogy tisztességesen megtesznek mindent azért, hogy elfogják, és nem próbálják mindenáron kinyírni. Lehet, hogy az lesz a vége, de nem szeretném, ha ez lenne a fő cél. Megegyezünk ebben? - Igen.-Igazat mondott. Semmiképpen nem szerette volna, hogy darabokra tépjék a madarat a hegyek között, ahol nem láthatja. Azt akarta, hogy lehozzák, hogy végignézhesse, mit csinálnak vele. - Akkor rendben-mondta Trautman. Bár nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán hasznomat fogja venni. Azt hiszem, egyik embere sem fogja annyira megközelí­ teni, hogy láthassa, még kevésbé hogy elfoghassa.

Hogyhogy nem ölte meg magát is? Nem értem, hogy sikerült megúsznia. Megint ez az elkeseredettséggel vegyes büszkeségről árulkodó hang. - Úgy hangzik, mintha sajnálná, hogy itt vagyok. - Bizonyos értelemben igen, de ezt ne vegye rossz né­ ven. Szigorúan véve nem lett volna szabad elkövetnie ezt a hibát. Tekintettel az ügyességére és a képzettségére. Ha ő maga személyében egy ellenséges katonát hagyott volna meglógni, annak nagyon komoly következményei lehettek volna, és nekem tudnom kellene, hogy történt, hátha valami tanulság adódik belőle, amit megoszthatok az embereimmel. Kérem, ismertesse a terveit. Hogyan si­ került ilyen gyorsan mozgósítania a területvédelmieket? - Hadgyakorlatot terveztek erre a hétvégére. A felsze­ relésük elő volt készítve, csak az embereket kellett pár nappal korábban mozgósítaniuk. - De ez itt a civil parancsnokság központja. Hol a katonai törzs? - Lejjebb az úton, egy másik kamionban. De a tisztjeik átengedték nekünk a vezénylést. Látni akarják, hogy boldogulnak egyedül az embereik. Csak megfigyelőként vannak itt, ahogy a hadgyakorlaton is tették volna. - Hadgyakorlat - mondta Trautman. - Istenem, ki ne szeretné a hadgyakorlatokat! Honnan tudja, hogy a fiú még itt van a közelben? - Onnan, hogy minden utat figyelünk, mióta bement a hegyekbe. Nem jöhetett elő észrevétlenül'. De mégha úgy volna is, megérezném. - Micsoda? - Nem tudom megmagyarázni. Valami különös érzé­ sem van, mióta mindezt átéltem. Mindegy. Mindenkép­ pen odafent van. És holnap reggel annyi embert küldök utána, hogy minden fa mögé jut egy. - Ami természetesen lehetetlen, tehát ő továbbra is előnyös helyzetben van. Szakértője a gerillaharcnak, tudja, hogy éljen meg vad terepen, neki nem gond, ami maguknak igen, hogy élelmet meg tartalékokat kell hordaniuk az embereik után. Megtanult tűrni, elbújhat

valahol és egy évig is várhat, ha arra van szükség. Egyedül van, nehéz felderíteni. Nem kell parancsoknak engedelmeskednie, nem kell összehangolnia a tevé­ kenységét más egységekkel, tehát gyorsan mozoghat, lőhet és elfuthat, más búvóhelyre vonulhat és így tovább, az elejétől. Pontosan úgy, ahogy az embereim megtaní­ tották rá. - Nagyszerű - mondta Teasle. - Maga pedig most megtanít rá engem. 3. Rambo sötétben, hideg kőpadlón ébredt, A bordája ébresztette fel. Olyan fájdalmasan megdagadt az oldala, hogy kénytelen volt meglazítania rajta a szíjat, és vala­ hányszor lélegzetet vett, a bordája nyilallt és ő összerán­ dult a fájdalomtól. , Nem tudta, hol van. Gondolta, éjszaka van, de nem értette, miért ennyire áthatolhatatlan a sötétség, miért nem keverednek szürkés tónusok a feketeségbe, miért nem pislákolnak a csillagok, miért nem dereng halvány visszfény a felhőkön. Hunyorgott, de a sötétség egyön­ tetű maradt. Attól tartott, hogy a szemével történt valami, kétségbeesetten kinyújtotta a karját, és végigtapogatta a követ maga körül. Nedves sziklafalat tapintott. Barlang, gondolta zavartan. Egy barlangba kerültem. De hogyan? Még mindig kábán a kijárat felé tántorgott. Megtorpant, vissza akart menni oda, ahol felébredt, mert a puskája nem volt a kezében, de aztán egy kissé magához tért a kábulatból és rájött, hogy a puska ott van nála, az övébe tűzve. Megint elindult a kijárat felé. A barlang padlója enyhén lejtett, és ő tudta, hogy a kijárat valószínűleg valahol fönt van, tehát megint megfordult, és elindult arra. A kintről beáramló szellő elárulta volna, neki, merre kell indulnia, de ez csak akkor jutott az eszébe, amikor már elérte a kijáratot. Kint világos éjszaka volt, ragyogtak a csillagok, a keskeny holdsarló, lent pedig tisztán látszottak a fák és a sziklák körvonalai. Nem tudta, mióta feküdt öntudatlanul,

és azt sem, hogy került a barlangba. Az utolsó dolog, amire emlékezett, az volt, hogy nehézkesen feltápászko­ dott arról a helyről a szedres szélén, ahol feküdt, négy­ kézláb átmászott az erdőn, és összerogyott egy patak mellett, amikor inni próbált belőle. Emlékezett rá, hogy akarattal belegurult a patakba, hagyta, hogy elborítsa és magához térítse a hideg víz, azután egyszercsak itt állt a barlang kijáratánál, éjszaka volt, ós nem tudott elszá­ molni egy egész nappal meg a közben megtett úttal. Legalábbis először úgy gondolta, hogy csak egy nap telt el közben. Aztán az eszébe jutott, hogy ennél sokkal több is eltelhetett. Messze lent fényeket látott, fénymorzsák százait, ame­ lyek pillanatokra villantak fel, közeledtek és távolodtak, és többnyire sárgák vagy vörösek voltak. Autók az úton, gondolta, talán egy autópályán. De sokkal több volt belőlük, mint rendes körülmények között. És még valami: mintha az az út nem vezetett volna tovább. A fények mozgása lelassult. Aztán sorba rendeződtek: óriási lánc­ cá, amely jobbra és balra körülbelül három kilométerre nyúlt. Lehet, hogy tévedett a távolság becslésében, de most már biztos volt benne, hogy a fények a hajtóvadászattal vannak kapcsolatban. Micsoda nyüzsgés van odalent, gondolta. Teasle-nek biztosan jobban kellek, mint bármi más a világon. Az éjszaka nagyon hideg volt, bogarak sem zümmög­ tek, állatok sem motoszkáltak a bozótban, csak az enyhe szellő zizegtette a lehullott leveleket, zúgatta a kopár ágakat. Szorosan magára csavarta a gyapjúinget, meg­ borzongott, és ekkor balról egy helikopter dohogását hallotta, aztán egy dörrenést, majd amikor a helikopter tovaszállt messze mögötte, a hang elhalkult. Egy másik helikopter is volt a háta mögött, és még egy jobbkézfelől, amerről halk kutyaugatást is hallott. A szél iránya megvál­ tozott, a lenti fények felől kezdett fújni, és onnan is kutyaugatást sodort felé, nehéz kamionok motorjának távoli berregését. A fények nem mozdultak, nyilván helyben járatják a motorokat, gondolta. Megpróbálta megszámolni a fénypontokat, de a távolabbiak össze-

folytak a szeme előtt; aztán megszámlálhatatlan sokasá­ gukat megszorozta az emberek számával, akik egy kamionon elférhetnek, az huszonöt, esetleg harminc. Teasle nagyon akarhatja őt. És ezúttal semmit sem bíz a szerencsére, jön az összes emberrel és felszereléssel, akit és amit csak össze tudott szedni. De Rambo már nem akart harcolni vele. Beteg volt, fájt minden tagja, és a dühe elpárolgott valahol a két pillanat között, amikor elveszítette Teasle-t a szedresben, és amikor felébredt ebben a barlangban. Már akkor kezdett alábbhagyni, amikor a Teasle utáni hajsza elhúzódott, amikor kimerülten és kétségbeesetten próbálta elkapni ezt az embert, már nem azért az élvezetért, hogy megleckéztethesse, hanem pusztán csak azért, hogy elintézze, lezárja ezt az ügyet, és szabad legyen végre. De hiába ölt meg annyi embert, hiába áldozott fel annyi időt és energiát, amire szüksége lett volna a menekülés­ hez, nem győzött. Ostoba, értelmetlen időpazarlás, gon­ dolta. Emiatt érzi ezt az ürességet és keserűséget. Mire volt jó ez az egész? Ki kellett volna használni az alkalmat, és felszívódni a viharban. Oké, akkor most elmegy. Megküzdött Teasle-lel, becsü­ letes küzdelem volt, és Teasle túlélte: vége a mesének. Félrebeszélsz, mondta magának. Kit akarsz: átejteni? Majd megvesztél, hogy megint akcióban légy, átkozottul biztos voltál a győzelmedben, de elvétetted, és most mindenki azt csinálja, amit tud. Most még, amíg sötét van, nem fog keresni, de hajnalban egy kisebb hadsereg­ gel jön majd érted, és semmi esélyed nem lesz. Nem azért mész el, mert becsületes harcban legyőzött és ezzel vége a mesének. Csak az irhádat szeretnéd menteni, amíg még megteheted. És még ha ő jönne legelöl, céltáblával a homlokán, akkor is jobban teszed, ha eltűnsz és életben maradsz. Ekkor eszébe jutott, hogy ez nem lesz könnyű. Mert miközben ott állt, vacogva és a verejtéket törölgetve a homlokáról, a szemöldökéről, tetőtől-talpig hol forróság öntötte el, hol a hideg rázta. Ez néhányszor megismétlő­ dött, és rájött, hogy nem a széltől és a hidegtől vacog. Ez

láz volt. Mégpedig magas, hiszen kiverte a verejték. Ha megpróbál kimozdulni innen, hogy kifürkéssze, átjut­ hatna-e odalent a fák között, könnyen elvesztheti az eszméletét. Nem indulhatott el így. Melegre van szüksé­ ge. És búvóhelyre, ahol kiizzadhatja magából a lázat és pihentetheti a bordáját. És ételre, semmit sem evett azóta, hogy kolbászt talált annál az öregembernél, akit az ár lesodort a sziklafalról. És ez már jó régen volt. Megborzongott, és majdnem elesett. Meg kellett ka­ paszkodnia. Igen, határozta el, a barlangban keli marad­ nia, nincs ereje jobb helyet keresni. Olyan gyorsan apadt az ereje, hogy az sem volt biztos, képes lesz-e még berendezkedni a barlangban. Oké, ne álldogálj, és ne dumáld be magadnak, mennyire gyenge vagy. Mozdulj. Kinézett magának egy útvonalat a palás hegyoldalon a facsoportig, amelynek körvonalait jól látta innen. Az első fák, amelyeket elért, lombjukvesztetten, kopár ágakkal álltak, és semmire sem voltak jók. Ment tovább, míg lába alatt a száraz avart fel nem váltotta a puha tűlevélsző­ nyeg, és itt olyan lombos ágak után nézett, amelyeket könnyű volt letörni. Gondosan ügyelt arra, hogy egy fáról csak egy ágat törjön, nehogy feltűnjön, hogy itt valaki ágakat gyűjtött. Mire ötöt letört, oldalában elviselhetetlen fájdalmat okozott a mozdulat, amellyel a következő ágért nyúlt. Jó lett volna több, de meg kellett elégednie ezzel az öttel. Sziszegve az ép oldali vállára emelte az ágakat, és a súlytól még jobban tántorogva elindult vissza a barlang­ ba. Az út fölfelé iszonyú volt. Folyton jobbra-balra tántor­ gott, ahelyett hogy egyenesen haladt volna. Egyszer kicsúszott a iába alól a talaj, és a fájdalomtól rángva arcra bukott. De amikor végre felért, és a barlang bejárata mellé dobta az ágakat, még vissza kellett mennie száraz gallyát és avart gyűjteni. Amennyit csak tudott, az ingébe gyömöszölt, a nagyobb ágakat pedig a karjára vette, és a barlanghoz vitte. Kétszer ment be a barlangba, először a karján tartott száraz ágakkaí, másodszor a fenyőgallyak­ kal. Jobban utánagondolt, és megtette azt, amit már

akkor kellett volna, amikor először keveredett a barlang­ ba. Elindult befelé arról a helyről, ahol felébredt, a lábával tapogatta ki a padlót, nehogy valami hasadékba zuhan­ jon. A mennyezet egyre alacsonyabbra ereszkedett, és amikor már meggörnyedve kellett volna továbbmennie, elállt a próbálkozástól. A fájdalom túlságosan erős volt. A barlang itt hideg ós nyirkos volt, sietve halomba rakta az avart, rá a kisebb gallyakat, és a gyufával, amit még az öregembertől kapott a pálinkafőzőénél, meggyújtotta a leveleket. A gyufa elázott az esőben és a patakban, de már volt ideje megszáradni. Igaz, az első kettő nem gyulladt meg, és a harmadik is azonnal elaludt, a negye­ dik lángot fogott, és meggyújtotta a száraz leveleket is. A láng felobbant, és ő óvatosan rátett még egy maroknyi avart és gallyat minden lángocskára, amíg egyetlen, nagyobb lánggá nem egyesültek, ami már nagyobb fadarabokat, majd vastagabb ágakat is elbírt. A fa jó száraz volt, alig füstölt, azt a kis füstöt is a barlang mélye felé sodorta a huzat. Nézte a lángot, reszketve, kinyújtott kézzel melegedett, a barlang falán játszó árnyékokat bámulta. Tévedett. Most már látta, hogy nem barlangban van. Sok-sok évvel ezelőtt valaki egy tárnát vágott ide. Világosan látszott a falak és a mennyezet szimmetriájából, az aljzat simaságából. Szer­ számokat, rozsdás talicskát, törött csákányt, korhadt hordókat nem látott; akárki volt is, aki hátrahagyta ezt a helyet megtisztelte azzal, hogy rendet hagyott maga után. De a bejáratot is el kellett volna zárnia. Különös figyelmetlenség. A vénséges fadúcok és keresztgeren­ dák bizonyára megroggyantak már, ha valami gyerekek idetévednek ós kirúgnak egy gerendát, vagy csak túl nagy zajt csapnak, könnyen a nyakukba pottyanhat a mennyezet egy része. Bár mit keresnének itt gyerekek? Ez a hely kilométerekre van a legközelebbi településtől. Mégis, mások éppúgy rábukkanhatnak, mint ő. Úgy ám, és őt is megtalálják holnap, jobban teszi tehát, ha számon tartja az idő múlását, ós eltűnik innen, mielőtt ideérnek. A hold állása szerint tizenegy óra lehetett. Pár órát pihenhet. Ez minden, amire szüksége van, gondolta.

Akárhogy is, azután mennie kell. A tűz megnyugtató meleget árasztott. Odavitte mellé a fenyőágakat, és matracot rakott belőlük. Elnyújtózkodott rajta, sajgó oldalát a tűz felé fordította. A tűlevelek itt-ott szúrták a ruhán keresztül, de ez ellen semmit sem tehetett. Szüksége volt a fenyőlombra, hogy megóvja a kő nyirkosságától. A kimerültségtől puhának és pihente­ tőnek érezte fekhelyét, lehúnyt szemmel hallgatta az égő ágak halk pattogását. Valahol a járat mélyén visszhangot verve csepegett a víz. Amikor először a tárna falára nézett, szinte azt várta, rajzokat fog látni rajta, agancsos állatokat, meg dárdás embereket, akik a vadállatok felé lopakodnak. Fényké­ pen látott ilyesmit, de már nem emlékezett, mikor. Talán a gimnáziumban. A vadászjelenetek mindig lenyűgözték. Kölyökkorában, Coloradóban gyakran kijárt a hegyek közé, és egyszer, amikor beóvakodott egy barlangba, elhagyta az első kanyarulatot és meggyújtotta az elem­ lámpáját, egy bölényrajzot látott, egyetlen, sárga festék­ kel felrajzolt, a falon tökéletes érzékkel elhelyezett bö­ lényt. Olyan valódinak látszott, mintha bármelyik pillanat­ ban felugorhatna és eliramodhatna a szeme láttára. Egész délután nézegette, míg ki nem merült az elem a lámpájában. Ezután legalább hetente egyszer elment abba a barlangot, üldögélt és nézelődött. Ez volt az ő titka. Apja egy este lekevert neki pár pofont, mert nem volt hajlandó megmondani, merre járt., Amikor ez az eszébe jutott, Rambo bólintott: jól tette. Jő sok idő eltelt azóta, hogy abban a barlangban járt, és itt most megint ugyanaz a titokzatos érzés fogta el. A nagypúpú bölény a farán ül, és őt nézi. Ilyen magasan a hegyek között, messze a termékeny síkságoktól, mióta lehet ott, és ki rajzolhatta? És ezt a tárnát ki vághatta, és mikor? A barlang mindig egy templomra emlékeztette, és erről a helyről is az jutott az eszébe, de most kellemetlenül érintette ez a képzettársítás. Igen, gyerekkorában még nem lázadozott. Elsőáldozás. Gyónás. Emlékszik, mi­ lyen érzés volt félrehajtani a súlyos, fekete függönyt, bebújni a sötét gyóntatófülkébe, letérdepelni a deszkára,

emlékszik a pap fojtott hangjára, amellyel a fülke túlolda­ láról feloldozta a bűnbánót. Aztán a faretesz kissé felemelkedett, és ő gyónt. Mit gyónt meg? Az embereket, akiket nemrég ölt meg. Önvédelem volt, atyám. De nem élvezted-e, gyermekem? Nem ürügy kellett-e csak, hogy vétkezhess? Ez még jobban zavarba hozta. Nem hitt a bűnben, és nem szeretett ezen töprengeni. De a kérdés megismétlő­ dött: nem ürügy kellett-e csak, hogy vétkezhess? Gondo­ latait kellemesen elzsongította a tűz, eltűnődött, mit felelt volna gyerekkorában. Valószínűleg igent. A gyilkosságok láncolata nagyon bonyolult volt. A pap előtt önvédelem­ nek tudhatta volna be a zöldruhás férfi ós a kutyák megölését. De ezután, amikor bőven lett volna alkalma elmenekülni, amikor menekülés helyett Teasle-t üldözte, és sorra lelövöldözte fejetlenül menekülő embereit akkor már bűnt követett el. És most Teasle tiszta, gondolta, ahogy már az előbb is, és most rajta a bűnhő­ dés sora. A járat végében süketen csepegett a víz. A járat. Először azt kellett volna átkutatnia. A barlang a medvék kedvenc tartózkodási helye. Meg a kígyóké. Akkor miért nem kutatta át? Kivett egy égő ágat, és fáklyaként használta. A mennyezet egyre alacsonyabb volt, nem volt kedve lehajolni, a bordáját gyötörni, de meg kellett tennie. Elért egy kanyarulathoz, ahol víz csepegett a boltozatról, tócsába gyűlt ós eltűnt az aljzat repedésében. Nem lehetett tovább menni. Fáklyája utol­ sókat lobbant, ő a járatot lezáró falhoz lépett, amelynek tövében méteres hasadék nyílott és megállapította, hogy biztonságban van. Mire a fáklyája végleg kilobbant, már a tűz közelében járt, már látta imbolygó visszfényét. Ám ekkor az eszébe jutott, hogy néhány dolgot még el kell végeznie. Meg kell győződnie arról, hogy kívülről nem látni a tűz fényét. Ennivalót kell szereznie. Mit még? Eleinte olyan egyszerűnek látszott megpihenni ebben a tárnában, ám idővel egyre gyötrelmesebb feladattá vált, és erős kísértést érzett, hogy megfeledkezzen minden­ ről, és megpróbáljon átszivárogni a lenti fénypontok között. Alig ért a kijárathoz, olyan szédülés fogta el, hogy

le kellett ülnie. Ez a láz. Nem volt választása, itt kellett maradnia még egy darabig. Csak egy kicsit. Az első lövés jobbra lent dörrent. Rögtön utána még hármat hallott. Túl sötét volt, és túl messzire voltak ahhoz, hogy rálőhettek volna. Még három lövés dördült, aztán távolról felvijjogott egy sziréna. Mi ez, az ördögbe? Mi történik? Ennivaló. Most csak ezzel törődj. Ennivaló, És ponto­ san tudta, miféle. A nagy bagoly, amit egy fáról látott felröppenni, amikor először elhagyta a barlangot. Elrö­ pült, de néhány perc múlva visszatért. Ezt már kétszer is látta. A madár megint felröppent, és ő várta, hogy visszatérjen. Jobbról megint lövést hallott. Mi ez? ÁlIt, reszketett és várt, lázasan törte a fejét. Így legalább a puskája dörre­ nése beleolvad a lenti lövöldözésbe, nem fogják felfedez­ ni, hogy itt van. Éjszaka mindig is nehéz volt célozni, de a világító festék, amit az öreg pálinkafőző a célzótüskére kent, sikerrel kecsegtette. Várt és várt, és amikor a verejték az arcán és a hidegség a hátán már kezdett elviselhetetlenné válni, egyetlen szárnysuhintást hallott, és megpillantotta a fa felé suhanó és az ágra ereszkedő fekete sziluettet. Egy, kettő, a puska már a vállánál volt, és célba vette a bagoly sötét körvonalait. Három, négy, reszketni kezdett, megfeszített izmokkal próbált úrrá lenni rajta. Bummm! A puska rúgása a bordájába hasított, a fájdalomtól a barlang küszöbére zuhant. Azt hitte, elvétette, félt, hogy a bagoly elrepül, és többé nem tér vissza. Figyelte, ahogy egy kicsit megmozdult, aztán kecses mozdulattal lefordult a fáról, nekiütődött egy ágnak, megpördült, és beleveszett a sötétségbe. Hallotta puhán lepuffanni az avarra, és gyorsan mászni kezdett lefelé, le nem véve a szemét arról a helyről, ahová számítása szerint a esnie kellett. Elvétette az irányt, sehogy sem találta a madarat, és csak véletlenül, hoszszas keresgélés után bukkant rá. Amikor végre visszatért a barlangba, szédelegve, vacogva vágódott végig a lombágyon. Igyekezett megfe-

ledkezni a fájdalomról, a bagoly összezárt karmaira összpontosított, felborzolt tollazatát simogatta. Öreg ba­ goly volt, tetszett neki a ráncos arca, de képtelen volt annyira úrrá lenni a keze reszketésén, hogy végig tudja simítani a tollait. Közben még mindig nem értette, miért lövöldöznek odakint.: 4. A mentőkocsi szirénázva robogott el az összekötő kamion mellett a város felé, a nyomában három, civilek­ kel megrakott teherautó. Némelyik civil hangosan méltat­ lankodott, érthetetlen szavakat kiabáltak a területvédelmi egységek katonáinak, akik az út szélén ácsorogtak. Mindjárt a teherautók után az állami rendőrség két kocsija suhant el, szemmel tartották az egész bagázst. Teasle az út szélén állt, - a reflektorok megvilágították. A fejét csóválta, s lassan visszasétált a kamionhoz. - Semmi hír a sebesültek számáról? - kérdezte a rádióst. A rádiós feje körül dicsfényként ragyogott a fölötte lógó villanykörte fénye. - Azt hiszem, épp most... - mondta halkan. - Egy közülük. Egy tőlünk. A civilnél térdlövés, de a mi ember­ ünk a fejébe kapta a.golyót. - Ó! - Teasle lehúnyta a szemét - A mentőorvos szerint aligha éli túl a szállítást. Ahogy az utóbbi három napban mentek a dolgok, nem fogja. Holtbiztos. Egyszerűen nem fogja túlélni. - Ismerem a fiút? Ne. Várj csak. Inkább ne mondd meg. Túl sok halt már meg azok közül, akiket ismertem. Legalább összeszedték most már az összes részeg disznót, nehogy még valakit lelőhessenek? Az utolsót is teherautóra rakták? - Kern azt hiszi, igen. De nem biztos benne. - Vagyis akár százszámra is mászkálhatnak még odakint. Az istenit, nem gondolod, hogy más módja is volna

ennek? Csak te meg a madár, megint. Hányan fognak meghalni még, mielőtt vége lesz ennek? Túl sokat járkált. Megint szédült, neki kellett dőlnie a kamionnak, a lába hirtelen megroggyant. Úgy érezte, mintha szemei befelé fordulnának üregükben. Mint egy alvóbabának, gondolta. - Jobb lenne, ha feljönnél pihenni - mondta a rádiós. - Még ebben a sötétségben is látom, hogy izzadsz... a kötés az arcodon csurom víz. Erőtlenül bólintott - Nehogy ezt Kern előtt mondd. Megihatom a kávédat? - Reszkető kézzel elvette a csészét, lenyelt még két tablet­ tát. Nyelvét és torkát elzsibbasztotta a keserű íz. Ebben a pillanatban tért vissza Trautman. Néhány szót váltott a sötétben a területvédelmiekkel. Teasle-re pillantott. -. Ágyban kéne lennie. - Majd ha ennek vége lesz. - Oké, de könnyen meglehet, hogy sokkal tovább fog tartani, mint gondolja. Ez nem Korea, nem a Choisin víztároló. A tömegtaktika használható abban az esetben, ha két csoport áll szemben egymással: ha az egyik szárnynál baj van, az ellenség elég nagy, hogy lássák és idejében megerősíthessék azt a szárnyat. De ez itt, egyetlen emberrel, és különösen vele szemben, nem fog működni. A legkisebb zavar az egyik csatárláncban elég ahhoz, hogy észrevétlenül átlopakodjon a vonalon. - Elsorolta a negatívumokat. Tud valami biztatót is? Ez csípősebbre sikerült, mint akarta, és amikor Traut­ man igennel felelt, színtelen hangjában némi keserűség rezgett. - Néhány apróságot el kel! még intéznem. Nem tu­ dom, maguk hogyan irányítják a rendőri egységeket, de én szeretek biztosra menni, mielőtt akcióba lépek. Teasle-nek szüksége volt a tanácsaira, nyomban viszszakozni próbált. - Bocsásson meg. Azt hiszem, ezúttal nem nekem volt igazam. Felejtse el. Egyszerűen kiborít, hogy olyan nyomorúságosan érzem magam. Megint a múlt és a jelen különös egybemosódása: két

napja, amikor Orval azt mondta: „Egy óra múlva sötét lesz", és ő kifakadt: „Azt hiszed, nem tudom" - hogy nyomban utána majdnem ugyanazokkal a szavakkal engesztelje ki, mint most Trautmant. Talán a tabletták miatt van. Nem tudta, mi van bennük,. mindenesetre hatottak, a szédülés megszűnt,agya ismét működni kezdett. Aggasztotta, hogy a szédülés egyre gyakrabban jelentkezett és egyre tovább tartott. De legalább a szíve nem vert össze-vissza. Fel akart mászni a kamionra,,de nem volt ereje hozzá. - Kapaszkodj a kezembe - mondta a rádiós. Az ő segítségévei sikerült felmásznia, de túl hirtelen mozgott, meg kellett várnia, amíg lecsillapodik annyira, hogy oda tud menni a padhoz. Végre hátradőlhetett, kifújhatta magát. Úgy. Kész. Nem csinálni semmit, csak ülni és pihenni. Élvezni a kimerültséget és a megkönynyebbülést mint néha hányás után. Trautman szemlátomást minden erőfeszítés nélkül mászott utána, és megállt a kamion végében. Öt nézte. Valamit mondott, az imént, ami Teasle-t nem hagyta nyugodni. Nem tudott rájönni, mi volt az. Valami a... Hirtelen eszébe jutott. - Honnan tudja, hogy ott voltam a Choisin víztárolónál? Trautman kérdően nézett rá. - Az előbb mondta-emlékeztette Teasle. - Nos, mielőtt eljöttem Fort Braggből, felhívtam Was­ hingtont, és beolvasták nekem a dossziéját. Teasle nem volt elragadtatva. Egyáltalán nem. - Meg kellett tennem - mondta Trautman. - Ne gondolja, hogy a magánéletében akartam turkálni. Tud­ nom kellett, miféle ember, milyen nehézségekre számít­ hatok abban az esetben, ha Rambo körül a maga hibájából tört ki a zűr, vagy ha most a vérét akarja. A maga egyik hibája éppen az volt, hogy olyan ember üldözésébe fogott, akiről nem tudott semmit, még a nevét sem. Az egyik alapelv, amit tanítunk: soha ne bocsátkozz harcba az ellenséggel, míg nem ismered ugyanolyan jól mint önmagadat. - Rendben. És mit árul el rólam a Choisin víztároló?

- Először is, most hogy eszembe juttatta az ott történ­ teket, valamivel jobban értem, hogyan sikerült megme­ nekülnie. - Nem titok. Gyorsabban futottam. - Eszébe jutott a rémülete, pánikszerű menekülése, az otthagyott Shingleton, undor és keserűség fogta el.. . - Éppen erről van szó - mondta Trautman. - Nem futhatott gyorsabban. Ő fiatalabb, jobb kondícióban van, jobb kiképzést kapott. A rádiós az asztal mellől hallgatta őket. Most egyikről a másikra pillantva megkérdezte: - Érdekelne, miről beszélgetnek. Miféle víztároló az? - Nem voltál katona? - kérdezte Trautman. - Dehogynem. A flottánál. Két évig. - Azért nem hallottál róla. Ha tengerészgyalogos tettél volna, könyv nélkül fújnál minden részletet, és dicsekednél vele. A Choisin víztárolónál zajlott a koreai háború egyik leghíresebb ütközete. Valójában visszavo­ nulás volt, de legalább olyan ádáz, mint egy offenzíva, és az ellenségnek harminchétezer emberébe került. Teasle ott volt a kellős közepében. Elég annyi, hogy megkapta a Nemzet Szolgálatáért Érdemkeresztet. Teasle-nek jól esett, hogy Trautman úgy beszélt róla, mintha ott sem lenne. Mintha odakint járkálna, és Traut­ man nem is sejtené, hogy hallja, amit mond. - Kíváncsi vagyok - fordult Trautman Teasle-hez tudta-e Rambo, hogy maga részt vett a visszavonulásban. Megvonta a vállát. - Az oklevél és az érem ott van az irodám falán. Látta. Ha egyáltalán tudta, mi az. - Hát persze hogy tudta. Ez mentette meg az életedet. - Nem értem, hogyan. Amikor Shingletont megölte, elvesztettem a fejem, és iszkoltam, mint egy átkozott beijedt patkány. - Mihelyt ezt kimondta, nyíltan és töre­ delmesen bevallotta, mielőtt a háta mögött kezdték volna mondogatni, mindjárt jobban érezte magát. - Persze hogy elvesztette a fejét és elmenekült mondta Trautman. - Már évek óta nem volt bevetésben. Ki ne futott volna el a maga helyében? De látja, ő éppen

erre nem számított. Ő hivatásos, és természetesen azt gondolta, hogy akinek ilyen kitüntetése van, szintén profi. Igen, egy kicsit gyakorlatlanabb, és semmiképpen sem olyan jó, mint ő, de mégiscsak hivatásos. Azt hiszem, ebben a hitben üldözte magát. Látott már egy profit meg egy amatőrt sakkozni egymással? Az amatőr több bábut üt le, mert a profi olyan ellenfelekhez szokott, akik megfontoltan játszanak, és minden lépéssel valami tervük van. Erre jön egy amatőr, aki össze-vissza lépked a táblán, valójában fogalma sincs, mit akar, és a lehető legnagyobb hasznot igyekszik kifacsarni a kicsi tudásá­ ból. Oké, a profit annyira megzavarja ez, hogy hiába próbálja megfejteni és kivédeni a nemlétező tervet, és egykettőre hátrányba kerül. Maga vaktában futott, Rambo pedig igyekezett kitalálni, hogyan próbálna védekezni valaki, aki hozzá hasonló. Arra számított, hogy maga valahol meglapul és bevárja, megpróbál lest vetni - ez lelassította, legalábbis, amíg rá nem jött a tévedésére, de akkor már késő volt. A rádiós megigazította a fejhallgatót, és vett egy közleményt. Teasle észrevette, hogy elsápadt és a padlóra meredt. - Mi az? Mi történt? - Az emberünk, aki fejlövést kapott. Most halt meg. Hát persze, gondolta Teasle. Hát persze, a szentségit. De akkor miért hagyod, hogy kiborítson, mintha várat­ lanul érne? Már biztos voltál benne, hogy meg fog halni. Éppen ez az. Biztos voltam benne. Ő és még hányan, mielőtt véget ér ez az egész. - Az Úr legyen vele - mondta. - Nem tudok jobbat, mint hogy ezt az összes embert a madár után szalajtsam, de a világon a legjobban azt szeretném, ha megint kettesben lehetnék vele, szemtől szemben. A rádiós levette a fejhallgatót, és lassan felállt az asztaltól. - Váltott műszakban dolgoztunk, de néha jót beszél­ gettem vele. Ha nincs ellenükre, sétálnék egyet. Szórakozottan lemászott a kamionról, és rövid hallgatás

után ismét megszólalt: - Lehet, hogy az ételszállító kamion még ott van lejjebb az úton. Talán sikerül pár fánkot meg egy kis kávét szereznem. Vagy akármit. Kicsit várt, aztán elsétált, beleveszett a sötétségbe. - Ha megint kettesben lennének - mondta Trautman - most már tudná, hogyan kapja el magát. Futva. Biztosan megölné. - Nem. Mert most nem futnék el. Ott fent féltem tőle. Most már nem félek. - Pedig jobban tenné. - Nem, mert hallgatok magára. Soha ne üldözz vala­ kit, míg nem ismered. Ezt mondta. Nos, most már eleget tudok róla, hogy elkaphassam.. - Szörnyű ostobaság. Szinte semmit sem mondtam el róla; Valami sarlatán lélekbúvár elméletet gyárthatna abból, hogy mikor még gyerek volt, az, anyja meghalt rákban, hogy az apja alkoholista volt, hogy őt meg akarta ölni késsel, hogy erre éjszaka az íjával megszökött otthonról, hogy rálőtt az öregre és kis híján megölte. Frusztráció, elfojtás meg ehhez hasonlók. Hogy nem volt pénzük kajára se, ott kellett hagynia a gimnáziumot és egy garázsban dolgozott. Logikusan hangzana mind­ ez, de semmit sem jelentene. Mert mi nem foglalkozunk bolondokkal. Leteszteltük, éppolyan kiegyensúlyozott, mint maga vagy én. - Én nem gyilkolok. - Persze hogy nem. Csak eltűri a rendszert, amely ezt maga helyett elvégezteti másokkal. És amikor visszajön­ nek a háborúból, fintorog, hogy halálszaguk van. - Eleinte nem tudtam, hogy a háborúból jött. - De azt látta, hogy valami nincs rendben vele, és meg sem próbálta megtudni az okát. Csavargó volt, azt mondja. De az ördögbe, mi más lehetett volna? Három évét áldozta egy háborúra, amely állítólag a hazájáért folyt, és nem tanult ott semmi egyebet, csak gyilkolni. Hol kapott volna olyan munkát, amihez hasznát vehette ennek a tapasztalatnak? - Senki sem kényszerítette a háborúba, maradhatott volna garázsnál.

- Azért jelentkezett, mert sejtette, hogy előbb-utóbb behívót kap, és tudta, hogy az önkéntesek közül tobor­ zott, speciálisan kiképzett katonáknak van a legtöbb esélyük a túlélésre. Azt mondja, visszamehetett volna a garázsba. Sovány vigasz, nem? Három év, Érdemke­ reszt, idegösszeroppanás - és vissza a kocsikenéshez. Azt mondja, szemtől szembe akar megküzdeni vele, de közben úgy tesz, mintha beteg ember fenne mindenki, aki gyilkolásból él. Az istenért, engem nem tud becsapni, maga éppen olyan katona, mint ő, és éppen ezzel kezdődött az egész. Remélem, hogy fognak még szemtől szembenállni egymással. A maga számára ez lesz az élet utolsó meglepetése. Mert ő ritka madár manapság. Szakértő abban, amit csinál. Odalent rákényszerítettük erre - és most meghálálja nekünk. Évekig kellene tanul­ mányoznia ahhoz, hogy csak egyszer is átverhesse. Át kellene esnie az összes kiképzésen, amit ő kapott, végig kellene harcolnia, amit ő végigharcolt. - Kapitány létére úgy beszél, mintha nem nagyon rajongana a hadseregért. - Persze hogy nem. Ép ésszel ki rajonghatna érte? - Akkor meg miért nem hagyja ott, és főleg miért csinálja azt, amit csinál, miért tanítja gyilkolni az ember­ eket?. - Nem arra tanítom őket. Túlélésre. Amíg mindenféle háborúkba küldjük őket, ez a legtöbb, amit tehetek, hogy legalább néhányan visszatérjenek onnan. Az élet men­ tése a munkám, nem az élet elvétele. - Azt mondja, nem tudom becsapni, épp olyan katona vagyok, mint. ő. Azt hiszem, nincs igaza. Végzem a munkámat, legjobb tudásom és képességem szerint. De ezt most hagyjuk. Hiszen maga sem tud becsapni en­ gem. Azt mondja, segíteni jött, de egyelőre semmit sem csinált, csak beszélt. Azt mondja, életet akar menteni, de egyelőre semmit sem tett, hogy megakadályozza még több ember meggyilkolásában. - Tegyük fel - mondta Trautman. Lassan rágyújtott egy cigarettára az asztalon heverő dobozból. - Tegyük fel, hogy igaza van. Halogattam. De tételezzük fel, hogy

segítettem volná. Most gondolja végig ezt. Valóban akarja, hogy segítsek? Ő a legjobb tanítványom, aki valaha is elhagyta az iskolámat. Ellene harcolni ugyanaz, mint önmagam ellen, mert feltételezem, hogy őt belehaj­ szolták ebbe... - Senki sem kényszerítette arra, hogy borotvával megöljön egy rendőrt. Ezt tisztázzuk. - Akkor másképpen mondom. Itt különböző érdekek ütköznek. - Micsoda? Az ördögbe, hiszen ö... - Hadd fejezzem be. Rambo nem olyan, mint én, mégsem volnék őszinte, ha nem ismerném be, hogy együttérzek vele ebben a helyzetben; ahhoz éppen eléggé, hogy a megmenekülését kívánjam. Másfelől, az istenért, meg van vadulva. Nem lett volna szabad üldöz­ nie magát, amikor már visszavonult. Ha esélyt adtak volna neki a menekülésre, egy„csomó embernek talán nem kellett volna meghalnia. Ezt lehetetlen bebizonyíta­ ni. De bármiképpen vélekedem is erről, még mindig együttérzek vele. Mi van akkor, ha - akár öntudatlanul is -olyan tervet dolgozok ki ellene, ami lehetővé teszi, hogy megmeneküljön? - Ezt nem teszi. Mert ha itt futni hagyjuk, akkor is tovább kell üldöznünk, és valakit még biztosan meg fog ölni. Maga már belement abba, hogy ezért éppen annyira felelős legyen, mint én. És ha ő a legjobb tanítványa, akkor, a szentségit, bizonyítsa be! Állítson fel előtte minden akadályt,, ami csak az eszébe jut. És ha még akkor is megszökik, akkor legalább megpróbált mindent, és kétszeresen is büszke lehet rá. Már ennyi ok is elég ahhoz, hogy ne vonja meg tőlünk a segítségét. Trautman a cigarettáját nézte, mélyet szippantott, aztán kidobta a kamionból a csikket. Sziporkák villantak a sötétben. - Fogalmam sincs, miért gyújtottam rá. Három hó­ napja leszoktam róla. - Ne beszéljen mellé - mondta Teasle. - Segíteni fog, vagy nem? Trautman a térképre pillantott

- Az a gyanúm, mindannak, amit mondtam, semmi jelentősége. Néhány év múlva semmi szükség nem !esz az ilyen hajtóvadászatokra. Már most vannak műszere­ ink, amiket egy repülőgép hasára lehet szerelni. Ha meg akarsz találni egy embert, elég elrepülni a hely fölött, ahol tartózkodhat, és a műszer érzékeli a teste melegét. Egyelőre nincs elég belőle ahhoz, hogy tömegesen alkalmazni lehessen. Ami van, kell a háborúban. De ha visszatérünk a háborúból, a szökevényeknek többé nem lesz esélyük. És a hozzám hasonlókra nem lesz szükség többé. Valaminek az utolsó pillanatait éljük. Igazán kár. Bármennyire félek a háborútól, még jobban félek attól a naptól, amikor az emberek helyét átveszik a gépek. Most még legalább boldogulhat az, akinek megvannak hozzá a képességei, - Kitér a válasz elől. - Igen, segíteni fogok. Meg kell állítani, és szeretném, ha ezt olyasvalaki tenné meg, mint én. Valaki, aki megérti őt, és együtt szenved vele. 5. Rambo a kezében tartotta a bagoly puha, rugalmas hátát, és teli marokkal tépte a hasáról a tollat. Hallotta a kitépett tollak halk roppanását. Jó érzés volt a markában tartani a tollakat. Megkopasztotta a dögöt, levágta a fejét, a szárnyát, a karmait, aztán kése hegyét a szegycsont végéhez illesztette, és végighasította a madár hasát. Felnyitotta, és benyúlt a forró, nedves belek közé. Egyet­ len könnyed, biztos mozdulattal sikerült kitépnie a zsigerek nagyobbik részét; a maradékot a késével kotorta ki. Lemosta volna a dögöt a tárna boltozatáról csepegő vízzel, de nem tudta, nem mérgezett-e, és a madár megmosása amúgy is csak újabb bonyodalmat jelentett volna most, amikor semmit sem akart annyira, mint enni és minél hamarabb eltűnni innen. Már így is túl sok erőt veszített. Felvett egy ágat a tűz mellől, kihegyezte, és feltűzte.rá a baglyot. A tűz fölé tartotta. A maradék tollak sziporkázva égtek el a lángban. Só és bors, gondolta. A

bagoly öreg, tehát valószínűleg inas és rágós. Égett vér fanyar bűze terjengett, nyilván a húsnak is ilyen íze lesz, szerette volna, ha legalább sója és borsa fenne. Tehát ilyen rohadtul ért véget, gondolta. Az erdőkben, hálózsákban töltött éjszakáktól, a Coca-Golával leöblített hamburgerektől, az útmenti poros gyepektől a fenyő­ gally-fekhelyig egy tárnában és a bagolyhúsig, az is egy átkozott csipet só és paprika nélkül. Nem különbözött ez olyan nagyon az erdei táborozásoktól, de akkor a mini­ mumon élni luxus volt, mert ő maga akart úgy élni. Most pedig, úgy tűnik, kénytelen lesz sokáig így élni, és ez igazán nyomorúságos kilátás volt. Lehet, hogy hamaro­ san ennyije sem lesz, és erre a jól sikerült éjszakára fog emlékezni, amikor néhány órát aludt a tárnában és ezt a vén, rágós baglyot sütötte. Mexikóra már nem is gondolt. Csak a következő étkezésre, a következő alvásra alkal­ mas fa kiválasztására. Az egyik napról a másikra. Az egyik éjszakáról a másikra. Mellkasában éles szúrást érzett. Feltűrte oldalán mind a két inget, és szemügyre vette a bordáját. Ijesztően dagadt és gyulladt volt. Mintha rákja volna, vagy növe­ kedne benne valami, gondolta. Ezen az alvás nem segít. De legalább nem szédült már. ideje indulnia. Összeko­ torta a parazsat, hogy a madár gyorsabban megsüljön. A tűz perzselte a homlokát meg az orrát. Vagy talán a láz, gondolta. Hanyatt feküdt a fenyőlombokon, verejtékes arcát a tűz felé fordította. Szája kiszáradt, nyelve az ínyére tapadt, szeretett volna inni a kulacsból, de máris túl sokat ivott belőle, valamit későbbre is kellett hagynia. De valahányszor kinyitotta a száját, érezte, hogy ajkait ragadós nyál szálak kötik össze. Végül kortyolt egyet, átöblítette a száját a poshadt, fémízű vízzel, összegyűj­ tötte a nyálát, és fontolóra vette, megengedheti-e magá­ nak, hogy kiköpje a vizet. Úgy döntött, nem, tehát lenyelte. A hang megrémítette. Fojtottan visszhangzott a tárná­ ban. Úgy hangzott, mintha odakint egy megafonnal állna valaki, és hozzá beszélne. Honnan tudták meg, hogy itt van? Villámgyorsan ellenőrizte, ott van-e a derékszíján a pisztoly, a kés és a kulacs, megmarkolta a puskáját meg

a nyársat a bagollyal, és a kijárat felé lódult. A hasadék felé húzó légáramlat friss volt és hideg. A kijárat előtt lassított, nehogy odakintről, az éjszakából meglepjék. De nem látott senkit. Ekkor megint meghallotta a hangot. Egészen biztosan egy megafonból jön. Egy helikopterről. A sötétben feldübörgött felette egy motor, és a zúgáson át megint hallotta a hangot: „Egységek tizenkettőtől harmin­ cegyig! Gyülekező a keleti lejtőn! Egységek harmincket­ tőtől negyvenig! Felfejlődni észak felé!" Messze lent még mindig látta a fénypontok sorát, nem is számított másra. Teasle valóban el akarja kapni. Egy kisebb hadsereg lehet odalent. De minek a megafon? Mintha nem lenne elég adóvevője a csoportok összehangolásához. Vagy ez a lárma csak arra való, hogy az idegeimre menjen gondolta. Vagy hogy megijesszen, hogy tudtomra adja, milyen sokan vannak a nyomomban. Lehet, hogy blöff az egész, és egyáltalán nincs senki se északon, se keleten. Lehet, hogy csak délen és nyugaton vannak elegen. Rambo a háborúban, a különleges egységeknél hallott a megafon ilyesféle felhasználásáról. Főleg az ellenség megtévesztésére szolgált, kísértésbe hozta, hogy meg­ próbálja átejteni őket. De volt egy ellenszabály is: ha valaki rá akar venni, hogy átejtsd, akkor meg se próbáld. A legjobb válasz az, ha továbbra is úgy jársz el, mintha semmit sem hallottál volna. A hang ismét megszólalt, és egyre halkult, miközben a helikopter eltűnt a hegyek között. De Rambónak esze ágában sem volt azzal foglalkozni, amit a hang mondott. Ami őt illeti, Teasle erre a hegyre az összes égtáj felől felvonultathatja az embereit. Semmi jelentősége. Ahova most megy, ott karnyújtásnyira fognak elmenni mellette. Kelet felé nézett. Az ég már szürkült. Hamarosan megvirrad. A tárna bejárata mellett leült egy hűvös kőre, és megtapogatta a baglyot, eléggé kihűlt-e már. Aztán letépett egy darabot és rágni kezdte. Az íze egyenesen undorító volt. Rosszabb mint várta. Kemény, szikkadt és keserű. Erőt kellett vennie magán, hogy leharapjon még egy falatot, és csak rágta és rágta, mielőtt sikerült lenyelnie.

6. Teasle semmit sem aludt. Virradat előtt egy órával Trautman elnyúlt a padlón és lehunyta a szemét, de Teasle továbbra is a padon ült, és szólt a rádiósnak, hogy a fejhallgatóról kapcsoljon át a hangszóróra. Hallgatta a harcálláspontokról befutó jelentéseket, szemét le sem vette a térképről. A jelentések hamarosan ritkulni kezd­ tek, a rádiós a karjára hajtotta a fejét, és Teasle megint egyedül maradt. Minden egység a helyén volt. Szinte látta, hogyan nyomják el cigarettájukat és kezdik megtölteni a puskáju­ kat a rendőrök és a területvédelmiek végig a mezőn és az erdőszéleken. Legalább ötven fős csoportokba voltak osztva, és minden csoportban volt egy ember tábori adóvevővel. Hatkor rádióparancsot kapnak az indulásra. Még mindig széles csatárláncban, nekivágnak az erdő­ nek és a mezőnek a fő gyülekezőhelyekről. Néhány napba telik, amíg bejárnak egy ekkora területet és találkoznak a középén, de végre elkapja a madarat. Ha valamelyik csoport eltéved a bozótban és emiatt lassab­ ban halad, a rádiósuk ezt jelenti a többieknek, hogy ők is lassítsanak és bevárják őket. Ez lehetet lenné teszi azt, hogy egy csoport a vonal mögött maradjon, hogy észre­ vétlenül eltérjen az iránytól, és már átvizsgált területen kutasson. A láncon nem lesz más nyílás, csak azok, amelyeket kelepcének szántak. Ott várni fognak rá, és elkapják, ha megpróbálja kihasználni ezt holtteret A madár. Még most is képtelen volt a nevén nevezni, pedig már tudta, hogy hívják. Így közeledett a hajnal, a levegő egyre nyirkosabb lett, és ő a padlón fekvő Trautmanra terített egy katonapokró­ cot, aztán egy másikba maga is beleburkolózott. Mindig van még valami,amit meg keli tenni, valami hézag a tervben; emlékezett erre még a koreai kiképzésből, de maga Trautman is említette. Még egyszer áttanulmá­ nyozta tehát a hajtóvadászat tervét, minden lehetséges szempontból, hogy eszébe jusson, ha valamit elmulasz­ tott volna. Trautman azt akarta, hogy a helikopter tegyen

ki járőröket a legmagasabb csúcsokra, ahonnan észre­ vehetik a madarat, ha futni kezd az arcvonal elől. A sötétségben kockázatos volt ejtőernyős járőröket ledob­ ni, de szerencséjük volt, megúszták balesetek nélkül. Trautman azt kérte, hogy a helikopterek össze-vissza röpködjenek és téves irányokat adjanak meg, hogy megzavarják a madarat, és ezt is megtették. Trautman feltételezte, hogy a madár dél felé fog menekülni: ebben az irányban menekült a háborúban, és nagy esély volt rá, hogy megint errefelé próbál átjutni, úgyhogy a déli vonalat megerősítették, kivéve a csapdaként szándéko­ san fedezetlenül hagyott pontokat. Teasle szeme égett a kialvatlanságtól, de nem tudott aludni. Most, amikor már a tervnek egyetlen olyan pontját sem tudta felidézni, amit ne ellenőrzött volna, olyasmin kezdett tűnődni, amit szeretett volna elfelejteni. Folyton elűzte ezt a gondola­ tot, de most, amikor visszatért a fejfájása, a szellemek hívatlanul megjelentek. Orval és Shingleton. A péntek esti vacsorák Orvalnál. „A legjobb kezdet a hétvégéhez", mondogatta Mrs. Kellerman, és csütörtökönként mindig felhívta az irodájá­ ban, hogy kitudakolja, mit enne szívesen másnap. Ha mondjuk ma felhívná, és holnap ennének egy - mit is? nem, az étel gondolata elviselhetetlen volt. Soha Beatri­ ce. Mindig csak Mrs. Kellerman. Így egyeztek meg, amikor apja odaveszett és ő odaköltözött hozzájuk. Nem tudta rászánni magát, hogy „mamá"-nak szólítsa, a „Beatrice néni"-t pedig sohasem érezte természetesnek, így hát örökre Mrs. Kellerman maradt, és Orvalnak tetszett ez, hiszen őt is arra nevelték, hogy a szüleit uramnak és asszonyomnak szólítsa. Orval nevével más volt a helyzet. Orval olyan sűrűn látogatta az apját, hogy Teasle már megtanulta Orvalnak szólítani, és nehéz lett volna felhagynia ezzel a szokással. A pénteki vacsorák. Az asszony főzött, ő meg Orval kint voltak a kutyákkal. Aztán bementek a házba, hogy igyanak egyet vacsora előtt, bár Orval abban az időben már absztinens volt, így hát kettesben ittak csak, Mrs. Kellerman meg ő, Orval beérte paradicsomlével. Az emléktől Teasle szájában

összefutott a keserű nyál, megpróbált nem gondolni az evésre, inkább azt az időt próbálta felidézni, amikor elkezdtek veszekedni, és elmaradtak a pénteki vacsorák. Miért nem engedett Orvalnak? Valóban annyira fontos lett volna, hogyan kell felkötni a pisztolyt, vagy kutyát idomítani? Érdemes volt ezen huzakodniuk? Vagy Orval félt az öregedéstől, és be akarta bizonyítani, hogy még mindig ereje teljében van? Talán annyira közel álltak egymáshoz, hogy minden nézetkülönbség árulásnak tűnt, és emiatt civakodniuk kellett. Vagy talán én voltam túl büszke, és meg akartam mutatni neki, hogy nem vagyok már kölyök, gondolta Teasle, Orval pedig nem bírta elviselni, hogy a gyámfia úgy beszéljen vele, ahogy ő soha nem mert volna a saját apjával. Mrs. Kellerman hatvannyolc éves volt. Már negyven éve Orval felesége volt. Mihez kezd most nélküle? Az egész élete hozzá kötötte. Kire fog főzni ezután? Kinek takarít, kire mos majd? Nyilván rám, gondolta Teasle. És mi van Shingletonnal meg a lövészversenyekkel, amelyeken együtt képvisel­ ték, az egész körzetet? Shingletonnak is felesége volt, három gyerekkel mihez fog kezdeni most? Munkát keres, eladja a házat, és fizet valakinek, hogy vigyázzon a gyerekekre, amíg ő dolgozik? És hogy fogom elmondani nekik, hogyan halt meg a férjük, gondolta Teasle. Már órákkal ezelőtt fel kellett volna hívnia őket, de nem volt hozzá ereje. A papír kávéspohár tele volt bűzlő csikkekkel. Rágyúj­ tott az utolsó cigarettájára, összegyűrte a dobozt, és a pánikra gondolt a sziklatetőn, Shingleton kiáltására: „Vigyázz, Will! Elkapott!" Aztán egy lövés, és az ő rohanása. Ha marad, talán lelőhette volna a madarat, talán sikerült volna eljutnia Shingletonhoz, talán még életben találta és megmenthette volna. Ahogy emlékeze­ tébe idézte hisztérikus menekülését a hegyről, megráz­ kódott az utálattól. Te vagy a madár, akivel harcolok, mondta magának. Most dumálsz, persze. De ha még egyszer végig kellene csinálnod, ugyanúgy viselkednél.

Nem, gondolta. Inkább meghalnék, mint hogy elmene­ küljek. A tetemek fent a hegyen. Az állami rendőrség helikop­ terrel kereste őket, de a levegőből minden hegy egyfor­ mának látszott, nem találták meg az igazit. Végül vissza­ rendelték őket, hogy részt vegyenek a hajszában. Vajon az eső félig belepte őket sárral és avarral? Állatok szaglásznak körülöttük? Férgek másznak az arcukon? Hogy nézhet ki Orval, miután lezuhant a sziklafalról? Galt temetése tegnap reggel volt, mikor ő a tisztáson csúszott. mászott. Örült, hogy nem kellett jelen lennie. Bárcsak a többiek temetésére se kellene elmennie, amikor majd megtalálják és kihozzák azt, ami az erdőben eltöltött néhány nap után marad belőlük. Tömeges temetés. Lezárt koporsók, sorban az oltár előtt. Az egész város őt nézi, aztán a koporsókat, aztán megint őt. Hogyan fogja ezeknek az embereknek megmagyarázni, miért kellett ennek megtörténnie, miért gondolta, hogy a madarat a legjobb lesz kidobni a városból, és a madár elkeseredé­ sében miért volt kénytelen provokálni őt, és miért nem volt képes egyikük sem abbahagyni a kötözködést abban a pillanatban, amikor ez az egész elkezdődött? Trautmanra nézett, aki aludt a padlón, a katonapokróc alatt. Rádöbbent, hogy kezdi Trautman szemével látni a madarat. Nem teljesen, de eléggé ahhoz, hogy megért­ se, miért tette, amit tett, sőt, hogy kissé együtt is érezzen vele. Igen, csakhogy te nem öltél meg senkit, mióta vissza­ jöttél Koreából, pedig keresztülmentél annyin, mint ő. De hiába tűnődött azon, mekkora erőfeszítésébe ke­ rült volna a madárnak, hogy megőrizze az önuralmát, Orval, Shingleton és a többiek nem fognak feltámadni, és az Orval megölése miatti gyűlölete sokkal erősebb volt ahhoz, hogy csak úgy napirendre térhessen fölötte. Az utolsó órában leteperte a kimerültség. Már nem volt ereje sorravenni a kegyetlen fantáziaképeket mindarról, amit élvezettel művelne a madárral. Eltűnődött ezen, és a kialvatlanság kábulatában az a bolondos érzése támadt, hogy már régen elvesztette az

ellenőrzést az események felett, még mielőtt egyáltalán találkozott volna a madárral; ő meg Anna, a háború meg a madár. Anna. Meghökkent, amikor az eszébe jutott, hogy már két napja nem is gondolt rá. Mióta ez az öldöklés elkezdődött. Most úgy érezte, az asszony távo­ labb van tőle, mint Kalifornia, és az elvesztése okozta fájdalmat elnyomta mindaz, ami hétfő óta történt. És mégis, fájdalom volt, bármilyen enyhe is, és ő nem akart több fájdalmat. A gyomra görcsbe rándult. Be kellett vennie még két tablettát, a keserű krétaíz most még rosszabb volt, mert előre számított rá. A kamion nyitott végében megpillan­ totta a látóhatár mögül előbukkanó napkorongot, sápadt volt és hideg; az út mentén induláshoz készülődtek a katonák. A rádiós egyenként szólított minden csoportot, hogy ellenőrizze, készen állnak-e. Teasle lehajolt, és megrázta Trautmant, hogy feléb­ ressze. - Kezdődik. De Trautman már ébren volt. - Tudom. Kern odahajtott a kamion mellé, és fürgén felmászott. - Ellenőriztem az egész vonalat. Úgy tűnik, minden rendben. Mi újság a területvédelmiek vezérkaránál? - Felkészültek, várják a jeladást, hogy mi is készen állunk - felelte a rádiós. - Akkor hát rajta. - Miért néz rám?-kérdezte Teasle. - Minthogy maga kezdte ezt az egészet, gondoltam, ki akarja adni a parancsot az indulásra. 7. Rambo egy magas hegytetőn hasalva nézte, hogyan közelednek először kisebb csoportok, aztán a távoli erdőszélen megjelent a jól szervezett, módszeresen előrenyomuló csatárlánc, amelyben több ember mozgott, mintsem hogy meg tudta volna számolni őket. Gyorsan növekvő fekete pontok, szemre úgy két kilométerre tőle.

Helikopterek köröztek fölöttük, utasításokat közöltek, amiket nem akart tudomásul venni, mert még mindig nem tudta, hamisak-e vagy valódiak. Teasle arra számít, gondolta, hogy ö beljebb fog húzódni. Ehelyett meg görnyedve, minden lehetséges fedezéket kihasználva feléjük indult. A hegy lábánál balra fordult. Kezét mellkasára szorítva futott. Nemso­ kára megpihenhet. Nem szabad, hogy a fájdalom feltart­ sa. Az üldözők már csak ötven méterre voltak tőle, vagy annyira sem, de ha sikerül elérnie előttük azt a helyet, ahova igyekezett, akkor bőven lesz ideje arra, hogy kifújja magát. Nagy kínnal mozgott az erdős hegyoldalon, kénytelen volt lassítani az iramot, zihálva kapaszkodott hegynek fel, a patak felé. Azóta kereste, mióta elhagyta a tárnát. Amellett feküdt, miután Teasle a szedresbe mene­ kült előle. Úgy vélte, valahol a tárna közelében lehet, indulás előtt a környék legmagasabb pontjáról próbálta megkeresni, de nem volt szerencséje. A meder túl mélyen feküdt és túlságosan benőtték a fák, nem látszott sem a víz csillogása, sem a patakágy zegzugos vonala. Már majdnem lemondott róla, amikor rájött, hogy mégis­ csak megvan, amit keres. A ködfolt. Kora reggeli ködfelhő a víz fölött. Nekiiramodott, és a fájdalommal küszködve levergődött a meredek partoldalon. A patak itt köves mederben futott, mindkét partját fű nőtte be. Kissé távolabb a meredek partoldalak mély, csöndes katlant alkottak. A part itt is füves volt. Ment tovább, a következő ilyen helyig. Egy fa gyökerei itt csupaszon kimeredtek, az áradás kimosta közülük a földet. Nem volt szabad nyomot hagynia az iszapban. Egyetlen hosszú szökkenéssel közelítette meg a fát, aztán a patakba csusszant, vigyázva, nehogy felkavarja az iszapot. A csendes vízben lebegő iszapfelhő elárulta volna. Becsúszott a partmenti gyökerek közé, és lassan, óvatosan elkezdte beásni magát. Kezével és lábával kotorta magára a sarat, a gyökerekbe kapaszkodva tolta magát lefelé. Mélyen beásta magát, mint egy rák, hideg, nyirkos súllyal nehezedett rá az iszap, egyre nehezebben lélegzett. Szalmaszál vékonyságú nyilást hagyott, hogy

levegőt kapjon. Ez volt a legjobb, amit tehetett. Minden mással hiába próbálkozott volna. Vigyorognia kellett, eszébe jutott a régi közmondás: ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Cselekedj eszerint, és várj. Sokáig tartott. Becslése szerint két völggyel arrébb jártak abban a pillanatban, amikor a patakhoz ért, és úgy számított, tizenöt perc vagy nem sokkal több kell nekik ahhoz, hogy odaérjenek. De tizenöt perc már letelt, és még se hírük, se hamvuk. Gondolta, elvesztette az időérzékét, s míg tétlenül hevert az Iszapban, a percek lassabban teltek. Nehezen lélegzett a nyirkos súly alatt. Nem volt elég a levegő, de nem merte kitágítani a nyílást. Odakintről könnyen észrevehette volna egy kíváncsi szem. A nedvesség lecsapódott az orrában, és kezdte eldugaszolni. A szemhéját szorosan összezárta, a sár kezdett megkötni rajta. Még mindig nem hallotta az üldözők zaját. Valamit tennie kellett, hogy elviselhető legyen a mozdulatlanság. Az idegei kezdték felmondani a szolgálatot. A másodper­ ceket kezdte számolni, abban a reményben, hogy a következő perc elteltével meghallja őket. Aztán, amikor hatvanig ért, elkezdte újra, és megint hatvanig ért, és még mindig semmi. Amikor tizenötödször is elszámolt hatvanig, már tudta, hogy valami baj van. A sár. Talán ez az oka, a sár el fojtotta a lépések zaját, s az üldözők már régen tovább mentek. Nyilvánvaló. Vagy talán mégsem. Nem hallotta őket, de talán azért, mert még ide sem értek. Nem kockáztat­ hatta meg, hogy kiássa magát és körülnézzen; lehet, hogy éppen most közelednek a patakhoz. Talán valahol elakadtak a sűrű bozótban. Mindaddig várt, míg az orra annyira el nem dugult, hogy fulladozni kezdett. Majd megőrült a légszomjtól. A sár egyre súlyosabban nehe­ zedett rá, eszelősen vágyott arra, hogy kiássa magát. Eszébe jutott, hogy gyerekkorában sokszor barlangot vájt a homokba, és belebújt. Rendszerint hirtelen támadt rémülettől hajtva kimászott belőle. Egyszer az egész homokdomb ráomlott és maga alá temette. A rémülettől eszét vesztve kapálózott, és éppen abban a pillanatban

sikerült kikecmeregnie, amikor az egész halom össze­ omlott. Egy hajszálon múlott az élete. És tegnap este, miközben megpróbált aludni egy kicsit, biztos volt benne, hogy az az eset a halál előérzete volt, és ez az előérzet késztette menekülésre. Most, az iszapba ásva arra gondolt, hogy ha valaki idejön és megáll fölötte, a part egy darabja leomolhat és elzárhatja a levegőtől. Meg­ csapta a halál előérzete, mint akkor, a homokban: itt fog meg halni, elevenen eltemetve. Már nem kapott levegőt az orrán át. Ki kell jutnia, édes istenem, lehetetlen, hogy ebben az iszapban fulladjak meg. Kővé dermedt. Hallotta őket. Halk, egyenletes léptek. Rengetegen vannak. Egy csomóban, odafent. És fojtott beszéd, vízcsobogás, lépések a patakban. Egyre közelebbről. Az egyik megáll, aztán még közelibb dobbaná­ sok, fölötte, a mellkasán, a törött bordáján. Nem mozdul­ hatott, visszafojtotta a lélegzetét. Meddig bírhatja levegő nélkül? Három percig. Ha előzőleg mélyeket lélegzett. Két percig. Próbáld visszatartani két percig. De az idő összefolyt, egy perc kettőnek tűnt, olyan légszomjat érzett, hogy félő volt, a kelleténél korábban feladja. Öt, hat, hét, nyolc. Számolt, húszig, negyvenig, s a számok összekeveredtek a fejében, egybeolvadtak szívdobba­ násokkal, amelyek egyre hangosabbak és szaporábbak lettek. Mellkasa görcsösen megvonaglott. Végre. Az iszap nyomása enyhült, az az ember lelépett róla. De milyen lassan. A hangok és zörejek jótékonyan távolod­ tak. De csak lassan. Még nem bújhatott elő. Lehet, hogy valaki hátramaradt. Vagy véletlenül hátrapillant. Jézu­ som, igyekezzetek már. A második perc közepén, har­ mincöt, harminchat, harminchét, a torka görcsbe szorult, negyvennyolc, negyvenkilenc. Nem ért el hatvanig, nem bírta tovább, eszébe villant, hátha a légszomj annyira elgyöngítette, hogy nem lesz ereje kiásni magát. Mássz ki. Mássz ki, a rohadt életbe. De a sár meg sem mozdult. Kétségbeesetten próbált felemelkedni, kitépni magát az iszapból. És végre, istenem, tüdejébe friss levegő áram­ lott, fényt látott. Remegett. Félig a vízben feküdt. Szeme előtt oszlott a homály; mellkasa kéjesen kitágult, aztán

élesen beléhasított a törött borda. Mélyeket lélegzett. Túl hangosan. Meghallják. Villámgyorsan körülnézett. A közelben senki. A cserjésben beszéd és csörtetés. De látni már nem látta őket, elmentek. Végre biztonság­ ban volt, már csak egy nehéz szakasz volt előtte. Át kell kelnie az országúton. Kimászott a partra. Szabad volt. Nem, még nem vagy szabad. Még lesz egy-két tenni­ valód, míg eléred a műutat. Az istenit, azt hiszed, nem tudom? - förmedt magára. Mindigvan még valami. Mindig. Soha nincs vége. Akkor hát indulj. Egy pillanat. Nem. Most. Pihenhetsz eleget, ha elkapnak. Sóhajtott, megrázta a fejét és nyögve felhúzódzkodott a gyökerekre. Betömte sárral a gödröt, ahol rejtőzködött, arra az esetre, ha egy második csoport jönne az első után. Nem szabad felfedezniük elhagyott búvóhelyét. Azt akarta, hogy a hegyek között keressék, nem az országút környékén. A puskáját letette a parton, és begázolt a legmélyebb vízbe, hogy lemossa magáról a sarat. Már nem számított, hogy felkavarja az iszapot; akik az imént itt jártak, úgy felkavarták, hogy a következő csoportnak esze ágában sem lesz rá gyanakodni. Bedugta a fejét a vízbe, hogy kimossa hajából ós szájából is a sarat. Kifújta az orrából is a belé gyűlt iszapot. Attól, hogy úgy él, mint egy vadállat, még nem kell úgy is éreznie magát, gondolta. Ezt is a különleges egységek kiképzőiskolájában tanulta. Ha csak teheted, légy tiszta. Így többet bírsz el, és jobban harcolsz. Kilépett a patakból, egy vékony gallyat keresett, és kikotorta a sarat a tölténytárból, a puska závárzatából. Néhányszor megjáratta a závárt, hogy lássa, működik-e, ahogy kell, újratöltette a puskát és útnak eredt. Az erdőn és bozóton át óvatosan a műút felé kúszott. Örült, hogy lemoshatta magáról a sarat a patakban; jobban érezte magát, eresebbnek. Úgy érezte, megmenekülhet. Ez az érzése semmivé foszlott, amikor meghallotta a kutyákat, két falkát, az egyiket elölről, a másikat jobbkéz

felől. Nagyon gyorsan közeledtek. Az egyik falka nyilván attól a ponttól követte a nyomát, ahol a szedresben szem elől vesztette Teasle-t, majd a patakhoz botorkált, félig öntudatlanul megmászta a hegyet és kikötött a barlang­ nál. A másik pedig nyilván azon az úton ment végig, amelyen a szedresig hajszolta Teasle-t. Ez a nyom már több mint huszonnégy órás volt, és ha a kutyákat nem szakember vezeti, nem fogják tudni, melyik a helyes nyom, az-e, amelyik a szedres felé vezet, vagy amelyik el a szedrestől. De semmit sem hagytak a véletlenre: mindkét nyomon elindították a kutyákat. Ez a felismerés nem sokat segített rajta. Mindenkép­ pen futnia kell a patak felé igyekvő falka elől, és a sajgó mellkasával, aligha tud egérutat nyerni. Lesből végez­ hetne velük, mint Teasle csapatával tette, de a puskalö­ vések lelepleznék a tartózkodási helyét, és az erdőben nyüzsgő rengeteg ember egykettőre elkapná. Igen. Valami trükkre lesz szüksége, hogy a kutyákat lerázza magáról. Legalább van egy kis ideje. Nem jönnek egyenesen ide, a patakhoz. Először végigmennek a nyomon, el a pataktól, a hegyen át a tárnáig, és csak azután ereszkednek le ide. Megpróbáhatott volna a parton eléjük vágni, de a kutyák előbb-utóbb ideérnek, a rádiós értesíti a többieket, és csapdát állítanak neki. Egy ötlete támadt. Nem a legjobb, de jobb nem jutott az eszébe. A fák között gyorsan visszalopódzott arra a helyre, ahol elbújt az iszapban; becsúszott a patakba, és hagyta, hadd sodorja lefelé, a műút irányában. Közben azon gondolkodott, mit fognak tenni a kutyák. Követik a nyomát a tárnától, megindulnak azon az úton, amelyen elhagyta rejtekhelyét, aztán zavarodottan szaglásznak azon a ponton, ahol a szagnak hirtelen vége szakad a bozótban. Jó időbe beletelik, amíg valaki rájön, hogy ugyanazon az úton tért vissza a patakhoz és lesodortatta magát; és mikor majd rájönnek, ő már messze jár. Lehet, hogy egy lopott kocsi vagy kamion volánjánál ül már. De a rendőrség rádión riaszt majd minden járőrt, hogy keressék a lopott kocsit. Akkor egy-két kilométerrel arrébb otthagyja majd.

És aztán? Lop még egy kocsit, és azt is otthagyja? Otthagyja, kifut a mezőre, és hagyja, hogy a kutyák megint megszimatolják a nyomát? Míg átgázolt a patakon, kétségbeesetten törte a fejét a menekülés módozatain, és lassan megértette, hogy nehéz, csaknem lehetetlen feladat áll előtte. Teasle nem fog leszállni róla. Teasle soha nem fogja futni hagyni, egy percnyi pihenőt sem enged neki. Idegesítette a közeli kutyaugatás, a lába elé nézett, nehogy megbotoljon valami víz alatti kőben vagy fatörzs­ ben. Kezét a bordájára szorította. Észre sem vette, csak amikor már ott volt előtte. A patak kanyarulatához ért, és ott ült egy ember; a lábát áztatta a patakban. Kékszemű volt. Kezében puskát tartott, és gyanakodva nézte őt. Nyilván hallotta közeledni, és minden eshetőségre felké­ szült. Szemlátomást nem is álmodott arról, hogy Ramboval fog találkozni, mert amikor végre felfogta, hogy ő az, eltátotta a száját és sóbálvánnyá meredt, éppen abban a pillanatban, amikor Rambo ráugrott. Halkan. Zaj nélkül. Lövés nélkül. Rambo kirántotta a kését, kiütötte a férfi kezéből a puskát. Az minden erejét megfeszítve megpró­ bált felkapaszkodni a partra. Rambo a hasába döfte a kést, és felrántotta a bordákig. - Jézusom - nyögte meglepetten a férfi. Az utolsó szótag nyöszorgésbe fúlt, és abban a pillanatban halott volt. - Mi az? - kérdezte valaki. Rambo akaratlanul összerezzent. Lehetetlen volt el­ bújnia. - Nem mondtam már, hogy ne siránkozz a lábad miatt? - mondta a hang. Nem. Nem, - Gyerünk, húzd fel a cipődet, mielőtt... -és Rambo megpillantotta a másikat, egy hasadékból lépett elő, a nadrágját gombolgatta, és amikor meglátta őt, gyorsabb volt, mint a barátja. Futott a puskájáért, amit egy fa tövében hagyott. Rambo megpró­ bálta megelőzni. De a másik már ott volt a puskánál és, nem, nem, az ujja már a ravaszra görbült, megrántotta, és eldördült a lövés, ami Rambo minden tervét halomra döntötte. A férfi már a második lövéshez készülődött,

amikor Rambo széthasította a fejét. Muszáj volt lőnöd, riasztani a többit, ugye, te rohadék? Muszáj volt kicseszni velem. Édes istenem, mi lesz most. Az erdőben kiabálás. Az ágak ropogtak, úgy érezte, az egész erdő megindult. Rohanó emberek. Kutyaugatás. Nem volt hová mennie, nem tehetett semmit. Emberek mindenütt. Végem. Szinte örült, hogy vége. Nem kell többé futnia, nem fáj többé a mellkasa, orvoshoz viszik, megetetik, ágyat adnak neki. Tiszta ruha. Alvás. Hacsak meg nem ölik itt helyben, abban a hitben, hogy még mindig harcolni akar. Akkor inkább eldobja a puskáját, felemeli a kezét, és odakiált nekik, hogy megadja magát. Iszonyodott ettől a gondolattól. Nem lehet, hogy csak itt álljon és várja őket. Soha nem tett ilyesmit. Ez undorító volt. Kell még lennie valaminek, amit megtehet - és ekkor az eszébe jutott a bánya meg a végső alapelv: ha veszítesz, ha elkapnak, legalább válaszd meg a helyet, ahol ez bekövetkezik. A tárna az a hely, ahol a helyzete a legelőnyösebb lesz. Ki tudja, mi jöhet közbe még. Lehet, hogy útban a tárna felé eszébe jut valami más lehetőség a menekülésre. Az emberek szakadatlanul közeledtek a cserjésben. Még nem láthatta őket. Nemsokára. Jó, legyen a tárna. Nem volt több gondolkodási ideje, testén végighullámzott az új akció izgalma, a fáradtságát mintha elfújták volna. Otthagyta a patakot, bevette magát az erdőbe Előtte emberek csörtettek a bozótban. Balfelé kanyarodott. Jobbra embereket látott futni a patak felé. A területvé­ delmi egységek katonái. Egyenruhások. Sisak a fejükön. Éjszaka, amikor a fénypontok láncát nézte, vigyorgott azon, hogy Teasle egy kisebb hadsereget küldött a nyomába, de ez, az istenit, tényleg a hadsereg volt. 8. A területvédelmiek, miközben egyre beljebb nyomul-

tak, jelentéseket küldtek a terepről. A rádiós berajzolta a térképre a sziklahátakat, ingoványokat és szakadékokat, Teasle pedig most kimerülten és kiürülten a padra ereszkedett, és elnézte, hogy jelöli meg a rádiós x-szel azt a helyet, ahol a patak partján megtalálták a két civil tetemét. Úgy érezte, mindez tőle távol zajlik; végleg elkábította a rengeteg tabletta, amit bevett mostanáig. Nem beszélt erről Trautmannak vagy Kernnek, de amikor a felkoncolt és agyonlőtt civilről befutott a jelentés, erős szorítást érzett a szíve táján, olyan erőset, hogy megijedt tőle. Még két halott. Mennyi is összesen, mostanáig? Tizenöt? Tizennyolc? A számok inkább összekeveredtek a fejében, mintsem hogy szembe kelljen néznie a vége­ redménnyel. - Az út felé tarthatott, amikor az a két civil meglátta mondta Trautman. - Tudja, hogy az út mentén várjuk, tehát visszafordult a hegyek felé. Mihelyt biztonságban érzi magát, egy másik úton megint megpróbálja majd megközelíteni a műutat. Ezúttal valószínűleg keleten. - Akkor vége van - mondta Kern. - Harapófogóba került. A vonal közte és a hegy között húzódik, arrafelé nem mehet. Egyedül a műút felé szabad az út, de ott meg a második vonal várja. Teasle még mindig a térképet nézte. Most megfordult. - Nem. Nem hallotta? - mondta Kernnek. - A madár valószínűleg már fent van a hegyen. Az egész históriát leolvashatja a térképről. - Nem hangzik valami logikusan. Hogyan törte át a vonalat? - Könnyen - mondta Trautman. - Amikor a katonák meghallották a lövéseket, a fővonalból kivált egy csoport, és visszament megnézni, mi történik ott. Amint ezt megtették, a helyükön egy rés támadt, bőven elég ahhoz, hogy átcsússzon és a hegyekbe menjen. Ahogy maguk, a katonák is mind arra számítanak, hogy a madár távol tartja magát a vonaltól, eszükbe sem jut, hogy felbukkanhat az orruk előtt és áttörhet közöttük. Okosab­ ban teszi, ha utasítja őket, hogy nyomuljanak tovább befelé, mielőtt túl messzire jut.

Teasle már régen várta ezt Kerntől. Most elkezdődött. - Nem tudom - mondta Kern. - A dolog kezd túl bonyolulttá válni. Nem tudom, mi volna okosabb. Mert mi van, ha ő nem így okoskodik. Mi van, ha nem jött rá, hogy a vonalon rés nyílott, és ha továbbra is ott van, ahol volt, a vonal és a műút között? És ha azt mondom az embereimnek, hogy nyomuljanak tovább befelé, akkor kinyitom ezt a csapdát. Trautman felemelte a kezét. - Gondolj amit akarsz. Nem érdekel. Először is, semmi kedvem segíteni Mégis segítek. De ez nem jelenti azt, hogy köteles vagyok állandóan ismételgetni, szerintem mit kellene tenni, aztán meg könyörögni ne­ ked, hogy meg is tedd. - Várj csak, ne érts félre. Nem vitatom az érveidet. Csak éppen ő, az ő helyzetében, nem logikusan cselek­ szik. Talán úgy érzi, hogy körül van véve, ós össze-vissza szaladgál, mint egy beijedt nyúl. Trautman hangjában most először csendült meg nyíl­ tan a gőg: - Aligha. - De ha mégis, ha véletlenül mégis, nem te fogsz felelni azért, ha rossz irányba indítom el az embereket. Hanem én. Nekem minden szempontot figyelembe kell vennem. Végtére is, ezek csak elméletek. Még nincse­ nek meg az információink a döntéshez. - Akkor engedd, hogy ón adjam ki a parancsot mondta Teasle, és úgy érezte, a kamion néhány centit süllyedt alattuk. Megint az a szorítás a mellkasában. Egész testében, megfeszülve kínlódott, hogy folytatni tudja. - Ha a parancs rossz, szívesen vállalom érte a felelősséget. - Kifulladva elhallgatott. - Jézusom, mi van magával?- kérdezte Trautman. Gyorsan feküdjön le. Egy kézlegyintéssel elhallgattatta. Megszólalta rádiós: - Jelentés jött - és Teasle igyekezett nem venni tudomást össze-vissza verő szívéről, hogy figyelni tud­ jon. - Feküdjön le - szólt rá Trautman - vagy én fektetem le.

- Hagyjon békén! Figyeljen! - Itt a harmincötös területvédelmi egység. Nem értem az egészet. Lehet, hogy túl sokan vagyunk itt, és a kutyák elvesztették a nyomot. A hegy felé akarnak menni a műút helyett. - Nem, nem vesztették el a nyomot - mondta Teasle Kernnek görnyedten, a fájdalomtól feszült hangon. - De átkozottul sok időt vesztegettünk el azzal, hogy halogatta a döntést. Most már volna szíves megerőltetni magát, és kiadni azt a parancsot? 9. Abban a pillanatban, amikor a tárna előtti emelkedőhöz ért, néhány centire tőle egy lövés csapódott a sziklába. Háta mögött az erdőben lövés dörrent. Le sem vette a szemét a tárna bejáratáról, botladozva kapaszkodott felfelé, kezével védve arcát a repeszektől, amelyeket két újabb lövés pattintott le a sziklákról. Bent a járatban, a fővonalon kívül kimerülten megállt, zihálva a falnak tá­ maszkodott. Nem tudta tartani a távolságot közte és üldözői között. A bordája. A katonák most alig egy kilométerre voltak tőle, és gyorsan közeledtek. Elragadta őket a vadászláz, rálőttek, amikor még túl távol voltak ahhoz, hogy eltalálhassák. Vasárnapi katonák. Kiképez­ ték őket, de gyakorlatlanok voltak, és elég fegyelmezetle­ nek ahhoz, hogy idegességükben hülyeségeket művelje­ nek. Egyenest berohanhatnak a tárnába. Végigpásztáz­ hatják a járatot egy sorozattal. Jól tette, hogy idejött. Ha megpróbálta volna odalent megadni magát, a nagy sietségben megölték volna. Ütközőtérre volt szükség közte és köztük, hogy le ne lőhessék, mielőtt megmagya­ rázná nekik, mit akar. A sötét járatban elindult vissza, a kijárat fénye felé, s közben a mennyezetet tanulmányozta. Egy helyen, ahol a boltozat veszedelmesen megereszkedett, kirúgta a támaszgerendát, és hátraugrott, mielőtt a mennyezet ráomlik. Nem törődött a kockázattal. Tudta, ha annyi kő omlik is le, hogy teljesen eltorlaszolja a kijáratot és

elzárja a levegő útját, akkor is kiássák, mielőtt megfullad. De amikor kirúgta a gerendát, semmi sem történt. Próbát kellett tennie a következővel is. Ezúttal, alighogy meg­ mozdította, a mennyezet leomlott és majdnem rázuhant, olyan dübörgéssel, hogy belefájdult a feje. A járat megtelt porral, fulladozott. Köhögve hátrébb húzódott. Várnia kellett, hogy elüljön a por, addig nem láthatja, mennyi kő omlott le. A porfelhőn vékony fénysugár hatolt át. Kezdett leülepedni; a kőtorlasz és a maradék mennyezet között majdnem harminc centis rés maradt. Még leomlott né­ hány kődarab, és a rés tíz centire szűkült. A huzat kisodorta a járatból a port. Hűvösödött. A fal mellett lecsúszott a nyirkos padlóra, hallgatta a mennyezet lassan ritkuló roppanásait, s kintről hamarosan beszéd­ hang ütötte meg a fülét. - Gondolod, ez végzett vele? - Mi volna, ha bemásznál és megnéznéd? - Én? Valaki odakint felröhögött, és Rambo is vele együtt. - Barlang vagy bányaüreg - mondta valaki. Hango­ san és tagoltan beszélt, Rambo rájött, hogy rádión jelent. - Láttuk befutni, aztán az egész ráomlott. Látnotok kellett volna, micsoda por volt. Biztos, hogy megcsíptük. Várj csak, egy pillanat. - Most mintha valaki máshoz beszélt volna. - Vidd a hülye segged a kijárat elől. Ha még él, meglát és beléd lő. Rambo lassan és óvatosan felmászott az omladékhalomra, ki akart lesni a résen. Látta a bejárat mindkét szélén a környező domboldal egy darabkáját a kopár fákkal s az égbolttal felettük. Balról jobbra egy katona futott át a látómezőn. Az övére fűzött kulacs az oldalát verdeste futás közben. - Hé, nem hallod, hogy húzódj el a bejárattól? mondta valaki jobbról. - Innen nem hallom, mit dumálsz a rádióba. - Édes istenem. Könnyen lehet, hogy a vége is ilyen lesz, gondolta Rambo.

- Jöjjön ide Teasle - szólt ki a résen. - Meg akarom adni magam. - Mi van? - Fiúk, hallottátok ezt? - Hozzátok ide Teasle-et. Meg akarom adni magam, -Hangja visszhangzott a járatban. A mennyezetet figyel­ te, nem enged-e, nem omlik-e rá. - Ott bent. Ő az. - Figyelj, ez életben van odabent - mondta a férfi a rádióba. - Valamit dumál. - Kis szünet támadt, aztán a férfi sokkal közelebbről szólalt meg, de még mindig Rambo látószögén kívül. - Te ott bent! Mit akarsz? - Unom már ismételgetni. Azt akarom, hogy Teasle idejöjjön, és meg akarom adni magam. Erre mind suttogni kezdtek, aztán a férfi mondott valamit a rádióba, majd megismételte az üzenetet, és Rambo szerette volna, ha nem piszmognának annyit, ha minél előbb vége lenne az egésznek. Nem hitte, hogy ilyen ürességet fog érezni, ha megadja magát. Most, amikor a harc véget ért, úgy érezte, eltúlozta kimerültsé­ gét és fájdalmait. Persze hogy bírta volna még. A háborúban is ezt tette. Aztán megmozdult, meg akart fordulni, a bordájába beléhasított a fájás, és be kellett látnia, hogy nem túlozta el. - Hé, te ott! - kiáltott a rádiós akit nem láthatott. Hallasz engem? Teasle azt mondja, nem tud feljönni. - Az istenit, hát egész idő alatt csak erre várt, nem? Mondd meg neki, hogy jöjjön fel. - Én erről nem tudok semmit. Azt mondják, nem tud feljönni - Az előbb azt mondtad, Teasle mondta. Most meg „azt mondják". Beszéltél Teasle-lel, vagy nem? Azt akarom hogy idejöjjön. Garantálnia kell, hogy senki sem fog véletlenül lelőni. - Ne aggódj. Még ha le is lő valaki, az biztosan nem lesz véletlen. Szép lassan gyere elő, és nem lesz semmi hiba. Gondolkodott. - Rendben, de segítségre van szükségem, hogy elta-

karítsam az omladékot. Egyedül nem boldogulok vele. Megint hallotta, hogy suttogva tanácskoznak, aztán a férfi megszólalt: - A puskádat meg a késedet. Dobd ki. - Kidobom a pisztolyomat is. Van egy revolverem, amiről nem is tudtok. Most tiszta lappal játszom. Nem vagyok hülye, hogy megpróbáljak kitörni, mikor ennyien vagytok. Mondd meg az embereidnek, hogy vegyék le az ujjukat a ravaszról. - Mihelyt látom a holmit. - Megy. Dühítette, hogy ki kell dobálnia a fegyvereit. Dühítette, hogy tehetetlennek fogja érezni magát nélkülük. Kilesett a résen, hegytetőt látott, kopár erdőt, eget; a járatban fújdogáló hűvös szellő kellemesen simogatta. - Semmit sem hallottam - mondta az ember, akit még mindig nem látott. Könnygázunk is van. Szóval így. Az a rohadék meg nem hajlandó feljönni. A puskát áttolta a résen. Majdnem elengedte, amikor az eszébe villant: a szellő. A szellő. A szellő a járatban. Valahová mennie kell. A járat végében lévő hasadék felé fúj. Egy másik alagútban tűnik el. Egy másik kijárat! Ez az egyetlen magyarázat. Különben nem áramlana a levegő az alagútban. A vér a fejébe szaladt. Még nem volt vége. -- Azt kérdem, hol az a holmi - sürgették odakintről. A seggedben, gondolta Rambo. Visszahúzta a puskát, és dobogó szívvel végigsietett a sötét járaton. A parázs rég kialudt, tapogatózva kereste meg azt a helyet, ahol táborozott. Fenyőágakat és szenes fadarabokat markolt fel, és ment tovább a járatban, míg vízcsepegést nem hallott ós bele nem ütközött a hátsó falba. Tüzet, hogy tovább jusson. A gyantás ágak füstje megmutatja, merre megy tovább a szellő. Istenem, hátha. 10. A fájdalom ismét jelentkezett, és Teasle előregörnyedt a padon, a sötét, olajmocskos fapadló összefolyt a szeme előtt. Tudta, hogy már nem sokáig bírja- Alvás

kellett volna. De még mennyire kellett volna. Vagy valami gyógyszer. Kimondhatatlanul túlerőltette és magát, kinyí­ ródott. Hálistennek, már nem tart sokáig. Csak egy kicsit, biztatta magát. Csak egy kicsit várj még, és a markodban lesz. Megvárta, míg Trautman és Kern másfelé néznek, és kapkodva lenyelt még két tablettát. - Az a doboz éjjel még tele volt - kapra rajta Traut­ man. - Nem lett volna szabad annyit bevennie. - Dehogy. Leejtettem, és pár szem elveszett belőle. - Mikor? Nem vettem észre. - Míg aludt. Még hajnal előtt. - Ennyi nem veszhetett el. Nem lett volna szabad ennyit bevennie. Meg ennyi kávét inni hozzá. - Jól vagyok. Csak gyomorgörcs. - Nem akar orvoshoz menni? - Nem. Még nem. - Akkor én fogom idehívni az orvost. - Csak ha már elkaptuk. Erre Kern is közelebb jött. Miért nem hagyják békén? - Dehát elkaptuk már. - Nem. Csak benne van az egérfogóban. A kettő nem ugyanaz. - Mintha már el is kaptuk volna. Csak idő kérdése. Miért olyan átkozottul fontos magának, hogy itt üldögél­ jen és feleslegesen kínozza magát, míg be nem gyűjtik a fickót? - Nem tudom megmagyarázni maguknak. Úgysem ér­ tenék meg. - Jó, akkor hívja az orvost - mondta Trautman a rádiósnak. - Szerezzen egy kocsit, ami visszaviszi Teasle-t a városba. - Nem megyek, megmondtam. Megígértem. - Kinek? Hogy érti ezt? - Megígértem, hogy kivárom a végét. - Kinek? - Nekik. - Úgy érti, az embereinek? Annak az Orvalnak, meg a többinek, aki meghalt?

. Nem volt kedve beszélni erről. - Igen. Trautman Kernre nézett, és megcsóválta a fejét. - Mondtam, hogy úgysem értik meg. A kamion nyitott vége félé fordult, besütött rajta a nap, fényétől megfájdult a szeme. Összerezzent, elsötétült előtte, a világ. A padlóra zuhant. Hallotta, ahogy teste a padlónak koppant. - Nehogy idehívják az orvost - mondta lassan. Moz­ dulni sem tudott. Csak pihenek egy kicsit. 11. A láng megvilágította a hasadékot, amerre a huzat a füstöt sodorta. Rambo egy pillanatig tétovázott, aztán a puskát betűzte az övébe, fogta a fáklyát, és bepréselte testét a két sziklafal közé. Lába alatt vizes, csúszós kőpadozatot érzett. Lejtett. Hátát nekinyomta az egyik falnak, nehogy a másik megsértse a bordáját. Minél lejjebb jutott, annál alacsonyabb lett a mennyezet, aztán a fáklya narancsszínű, fényét tükröző nyirkos falak közt olyan helyre ért, ahol a padló és a mennyezet egyetlen lyukká szűkült. Odatartotta a fáklyát, de csak egy tölcsér­ szerű nyílást látott a falban. Elővett egy töltényt, és bedobta. Háromig számolt, mire meghallotta a halk, fémes Roppanást. Három másodperc. Nem túl mély. Egyik lábát átvetette a nyílás szélén, majd a másikat is, és lassan ereszkedni kezdett. Amikor már derékig benne volt, a mellkasa beszorult, és nem tudott fájdalom- nélkül továbbmenni. A tölcsér szájánál lobogó fáklyát nézte. Füst lengte körül, csípte a szemét. Zajt hallott a tárna felől. Még egy kőomlás, gondolta. Nem. Közeledő léptek dobogása. Már jönnek. Egész teste verejtékben úszott. Mélyet lélegzett, behúnyta a szemét, ellökte magát és átcsúszott a tölcséren. A bordája okozta fájdalomtól majdnem lezuhant. Kapaszkodnia kell. Sejtelme sem volt, mi van odalent. Fejével még mindig a tölcsér pereme fölött, minden

erejét megfeszítve, tíz körmével tartotta magát, kábával valami támaszt, kiszögellést keresett. A fal síkos és sírna volt; egy kissé lejjebb ereszkedett, de még mindig nem talált semmit, amin megvethette volna a lábát. Teste súlyától megfeszült a mellkasa. Fojtott hangokat hallott a tárna felől. Könnyezett a füsttől, már-már elengedte a sziklát, remélve, hogy mégsem zúzza halálra magát a köveken, amikor lábával valami vékony, hengeres tár­ gyattapintott. Egy létra legfelső foka. A tárnából, gondolta. A bá­ nyász, aki odafent dolgozott, lejött körülnézni. Óvatosan a létrafokra ereszkedett. Meghajlott, de kitartott alatta. Óvatosan lelépett a kővetkező fokra. Ez engedett, és még két létrafokot eltört, míg sikerült megállnia. Az esés zaja ijesztően végigdübörgött a járaton. Amikor a vissz­ hang elhalt, fülelni kezdett, de a tárnából már nem hallotta a hangokat, mert a feje mélyen bent volt a lyukban. Pihent egy kicsit, de a létrafok, amelyen állt, egyszercsak engedni kezdett. Félt, hogy lezuhan, le-, dobta a fáklyát, hogy lássa, mi van alatta. Négy létrafok, aztán sziklapadló. Ha esik az eső, gondolta, a víz nyilván erre folyik le. Azért ilyen simák a falak. Lelépett a létráról. Reszketett. Elindult a széles hasa­ dékban, amely továbbra is lefelé vezetett. Régimódi csákányt talált a falnak támasztva, teljesen megette a rozsda, odébb redves, a nedvességtől megvetemedett deszkákat. A fáklya imbolygó fényében a csákány nyele mozgó árnyékot vetett a falra. Nem értette, miért itt hagyta a bányász a szerszámait, és nem odafent. Vala­ hol csepegett a víz. Egy kanyarulathoz ért, és megtalálta. Azt, ami maradt belőle. A fáklya hunyorgó fényénél a csontváz éppoly borzalmas látványt nyújtott, mint az első katonahulla, amit életében látott. Visszahőkölt, gyomrá­ ból savanykás lé tört fel. Aztán megint a csontvázhoz lépett. A csontok narancsszínűek voltak ebben a fény­ ben, de tudta, hogy valójában szürkék, éppúgy, mint a sár körülöttük. A váz tökéletesen egyben maradt. Minden csont a helyén volt. Egyik sem volt törött. Semmi nem utalt a halál okára. Mintha csak lefeküdt volna aludni,

hogy aztán soha többé ne ébredjen fel. Talán szívroham. Vagy mérgesgázok. Rambo figyelmesen szaglászott, de a poshadt vízszagon kívül semmit sem érzett. Nem szédült és nem is émelygett, a gázmérgezés egyetlen tünetét sem észlelte. De akkor mi végzett ezzel az emberrel? Megint megborzongott. Nyomasztotta a látvány, át­ lépte a csontvázat, hogy minél előbb maga mögött hagyja ezt a helyet. A járat hamarosan kettéágazott. Melyiken induljon tovább? A füst sem segített. Mostanra már szétterült, nem lehetett látni, merre tűnik el. A levegő nagyon nyirkos volt, a láng alig pislákolt. Csak a gyerek­ kori trükk segíthetett. Benyálazta az ujját, aztán bedugta előbb az egyik, majd a másik járatba. A jobboldaliban enyhe huzatot érzett, tétovázva elindult arra. Helyenként úgy kellett átpréselnie magát, másutt négykézlábra kel­ lett állnia. A láng egyre gyengébben pislogott. Újabb elágazáshoz ért, s arra gondolt, bárcsak zsinegje volna, amelynek mentén visszatalálhatna, ha eltéved. Hát persze. És elemlámpa nem kéne? Meg iránytű? Miért nem ugrasz le a boltba, hogy megvedd, amire szükséged van? Nem unod még ezeket a vicceket? Megint úgy tűnt, hogy a huzat jobbról jön. Ahogy előrehaladt, az útvonal egyre zavarosabb lett. Megint kanyarok és tekervények. Újabb elágazások. Hamaro­ san már nem tudta, merről jött. Úgy rémlett, messze maga mögött hagyta a csontvázat. Rém mulatságos volt, hogy amikor arra gondolt, vissza kellene fordulnia, rájött, hogy nem teheti meg, mert eltévedt. Valójában nem is akart még visszafordulni, csak gondolt rá; de sokat adott volna a puszta lehetőségért, hogy visszafordulhat, ha a huzat megszűnik. Hiszen egyre gyengébb volt. Eszébe jutott, hátha nem vette észre a kifelé vezető hasadékot. Jézusom, addig bolyonghat idelent, míg meg nem hal. Úgy fogja végezni, mint az a bányász. Morajlást hallott, nyugtalanság fogta el. Azt hitte, ők azok. De hogy találhattak rá ebben a labirintusban? Végül rájött, hogy távoli vízzuhogást hall. Gondolkodás

nélkül arrafelé indult, örült, hogy valami kézzelfogható célt tűzhet ki magának. A fáklya előtt terjengő sötétséget fürkészve tört előre. A hang elhalt, megint egyedül volt. Megállt, remény­ vesztetten nekidőlt a fainak. Nem zúgott semmiféle víz, csak képzelődött. De a hang annyira valódinak tűnt. Nem hitte, hogy ilyen könnyen hatalmába keríthette egy érzékcsalódás. Ám akkor hova tűnt az a zúgás? Ha olyan valódi volt, hol van most? Egy rejtett elágazás, gondolta. Siettében elfelejtette átkutatni a falban nyíló hasadékokat. Menj vissza. Nézz körül. És alighogy elindult visszafelé, ismét meghallotta a zúgást, talált egy hasadékot, és bemászott. A zúgás egyre hangosabb lett. Most már fülsiketítő volt. A fáklyája utolsókat lobbant. A járat egy helyen kiöblösödött, és azon túl, egy hasadék mélyén patak rohant, zúgva ömlött egy torokba a sziklafal tövében. Itt. Innen jöhetett a huzat. De nem. A víz a sziklát nyaldosta, nem hagyott rést a levegőnek. Mégis, érezte, hogy mozog a levegő; kell lennie egy másik kijáratnak is a közelben. A fáklya utolsót lobbant, és ő rémülten nézett körül, igyekezett agyába vésni a falak elhelyezkedését. Hirtelen sötét lett, olyan sötétség, amely áthatolhatatlanabb és feketébb volt, mint bármi, amire emlékezett. Bizonytalanságát fokozta a dübörgő zuhatag, amelybe könnyen beleeshet, ha nem elég óvatos. Feszülten várta, hogy a szeme alkalmaz­ kodjon a sötétséghez. Hiába várt. kezdte elveszíteni az egyensúlyérzékét, imbolygott, végül négykézlábra kellett ereszkednie, így indult el a nyílás felé, amit még sikerült megpillantania, mielőtt kialudt a láng. A résen csak hason csúszva fért át. A sziklák nagyon élesek voltak. Felhasogatták a ruháját és a bőrét; a bordája összenyo­ módott, nyüszített a fájdalomtól. Aztán üvöltött. Nem a bordája miatt. Átjutott egy üregbe, ahol felemelhette a fejét; vakon előrenyúlt, hogy megkapaszkodjék, és ujjai valami puhába merültek. Nyirkos mocsok hullott a nyakába, valami belemart az

ujjába, valami apró lény végigszaladt a karján. Sűrű masszában feküdt, ami mindkét ingét átitatta. Fentről vijjogást hallott, papírszárnyak suhogását. Jézusom, de­ nevérek. Az ürülékükben feküdt, s az a féltucat fürge állatka, amelyik most a kezét harapdálta, az ürüléken meg a lepotyogó, beteg denevéreken élő dögbogár volt. Ezek az állatkák képesek felfalni egy hullát; most pedig a kezéről rágták te a húst, miközben kétségbeesetten próbált kikecmeregni a hasadékból. Jézusom, szétnyo­ módtak a tenyere alatt, a fejét beleverte a mennyezetbe. Jézusom. A veszettség; minden harmadik denevér ve­ szettséggel fertőzött. Ha felébrednek és megérzik, hogy itt van, nekiesnek, elborítják, és addig harapdálják, míg el nem hallgat. Hagyd abba, mondta magának. Magadra uszítod őket. Hagyd abba az üvöltést Már hallotta a szárnyak csapkodását. Istenem, képtelen abbahagyni az üvöltést, a kétségbeesett hátrálást. Végre megint sziklán találta magát, próbálta lerázni a kezéről meg a lábáról a dögbogarakat, még mindig érezte kapirgálásukat a bőrén. Lehet, hogy utánam jönnek, villant az eszébe, visszafelé tapogatózva az alacsony átjáró felé. Nem tudott tájékozódni; lába megcsúszott a kövön. Megrémült, lezuhanhat innen. Hirtelen az ellenkező irányba indult, falnak ütközött. Hisztérikusan dörzsölte a kezét a sziklához, hogy letörölje róla a denevérszart, ügyetlenül tisztogatta az ingét. Az inge. Valami kapirgált az inge alatt. Benyúlt, elkapott egy törékeny hátat, és miközben a zuhatag felé lódította, érezte, hogy ujjai egy puha, nedves hasba mélyednek. Denevérek. Fertőzött barlang. Betegség. A fojtó ürü­ lékbűz marta az orrát és a torkát. Így halt meg az a fickó, aki a tárnában dolgozott. Veszettség. Észre sem vette, hogy megharapta egy denevér, aztán pár nap múlva megőrült; eszelősen bolyongott az erdőben, be a tárná­ ba, ki a tárnából, aztán vissza, le az alagúton, körbe-kör­ be, míg görcsbe nem rándult és ki nem szenvedett. Nyomorult kurafi, nyilván azt hitte, hogy a magány gyötri. Legalábbis eleinte. Aztán, amikor elkezdett hallucinálni, már nem volt segítség. Az is lehet, hogy a vége felé rájött,

nincs segítség, és lehúzódott az alagútba, ahol nyugod­ tan halhatott meg.. Hülyeség. Honnan veszed ezt? Ha megveszett volna, iszonyodott volna a víztől, még a szagától, a puszta gondolatától is, eszébe sem jutott volna bemászni egy vizes alagútba. Csak beképzeled magadnak, hogy így fogsz meghalni te is. Ha meg nem zabálnak előbb. Mit beszólsz? A denevérek nem tudnak megzabálni. Nem az a fajta ez. De azok a férgek igen. Még mindig remegett, igyekezett erőt venni magán. A denevérbarlangban erős huzat volt. De arra nem mehe­ tett. És nem tudta, hogy jut vissza a felső járatba. Szembe kellett néznie a valósággal. Igen. Bentszorult. Csakhogy nem engedhette meg magának, hogy bele­ nyugodjon a végbe. Le kellett küzdenie páni félelmét, el kellett hitetnie magával, hogy van másik kijárat; ülj le, és próbálj lazítani. Ha elég sokáig töri a fejét, talán rábukkan a megoldásra. De csak egy megoldás volt, és ezt nagyon jól tudta: követni a huzatot a denevérbarlangon át. Megnyalta a száját, a kulacsból ivott egy csepp fémízű vizet. Tudod, hogy be kell menned a denevérek közé, mondta magának. Vagy elindulsz, vagy itt üldögélsz, éhezel, belázasodsz a nyirkosságtói és meghalsz. Vagy végzel magaddal. Erre is megtanítottak. Ha nincs más megoldás. De te is tudod, hogy ezt nem fogod megtenni. Még ha már haldokolsz is, és biztos vagy benne, hogy meg fogsz halni - lehet, hogy addig kutatnak ezekben a járatokban, míg rád nem akadnak és eszméletlenül ki nem húznak innen. De nem akadnak rád. Tudod, hogy követned kell a huzatot a denevérbarlangba. Ugye tudod? Igen. 12. Akkor hát rajta, indulj, legyen már vége az egésznek, biztatta magát. De csak ült a sötétben a kövön, és az alatta zúgó patakot hallgatta. Tudta, hogyan hat rá ez a hang. A

monoton zúgás eltompította az érzékeit, lassan álomba ringatta. Megrázta a fejét, hogy magához térjen, és elhatározta, hogy bemegy a denevérek közé, míg van elég ereje hozzá, de képtelen volt rászánni magát az első mozdulatra. A víz jajongva zúgott. Amikor ismét felesz­ mélt, megint a sziklapad szélén volt, karja a mélységbe lógott. De annyira kábult volt az alvástól, hogy egy cseppet sem félt a lezuhanástól. Túlságosan kimerült volt ahhoz, hogy ilyesmivel törődjön. Kéjes érzés volt fekve pihenni. Teste elzsongult, semmit sem érzett, még a bordája sem fájt. Teljesen elzsibbadt. Itt fogsz meghalni, gondolta. Ha nem mozdulsz meg sürgősen, a sötétség és a döbörgés annyira elerőtlenít, hogy nem fogsz tudni mozdulni többé. Nem tudok megmozdulni. Ez már nekem is sok. Pihennem kell. A háborúban ennél többet is kibírtál. Igen. És éppen az vezetett ide. Oké, akkor halj meg. Nem akarok meghalni. Egyszerűen nincs hozzá erőm. - Mozdulj meg, az istenit - mondta hangosan, de a víz dübörgése elnyomta a hangját. - Gyorsan. Gyorsan menj be oda, csak menj egyenesen előre, és már túl is vagy a nehezén. Nem. Ez a neheze. Semmi sem nehezebb, mint ez. Azt elhiszem. Lassan, óvatosan odamászott a sötétben a denevér­ barlangba vezető nyíláshoz. Várt egy kicsit, erőt gyűjtött, aztán nyomakodni kezdett befelé. Képzeld azt, hogy csokoládés pudingba tenyerelsz, mondta magának, és sikerült vigyorognia ezen a viccen. De amikor kinyújtotta a kezét, és valami megcsiklandozta az ujjait a szarban, önkéntelenül visszarántotta a karját. Belélegezte a kénes bomlás- és trágyabűzt. Biztosan mérgező a levegő; mihelyt bent van, sietnie kell. Oké, ez az, a szemed tele van denevérszarrai, mondta magának, igyekezett tréfára venni a dolgot. Egy pillanatra megtorpant, aztán beleme­ rült a mocsokba, és felegyenesedett. Már szédült és émelygett a gázoktól. A szar a térdéig ért, denevérek

suhogtak a lába körül, miközben igyekezett átjutni közöt­ tük. A huzat a hátát érte. Nem. Megint tévedett. A huzat most az ellenkező irányból jön. Ez egy másik légáramlat. Az, amit követett, másfelé kanyarodott. És egy másik tévedés. Eszébe jutott, hogy bármeny­ nyire is szeretne, nem siethet. Lehet, hogy a padló tele van hasadékokkal. Centiméterről centiméterre ki kell tapogatnia maga előtt. Minden lépésnél azt remélte, hogy a szar helyett tiszta talajt ér a lába. Az üregben megváltoztak a hangok. Az előbb visongást és szárnysuhogást hallott, de most a mély massza cuppogásán és a víz fojtottan áthallatszó zúgásán kívül nem volt más hang. Biztosan elmentek. Valószínűleg tovább aludt, mint gondolta, közben beesteledett, és a denevérek kirepültek vadászni. A légáramlat irányába fordult, émelygett a bűztől, de legalább a denevérekre nem kellett ügyelnie! Bűzlő mocsok cseppent az orrára. Odanyúlt, hogy letörölje, és ebben a pillanatban égnek állt a haja a rémülettől. Az üreg szinte felrobbant az egyszerre meglebbenő szárnyak ezreitől. Túl sokáig ült a sziklán a zuhatag fölött, a zúgás megsüketítette. A denevérek egész idő alatt itt voltak. Visongtak és röpköd­ tek, mint először, csak ő nem hallotta őket. Most megint tele volt velük a levegő, a füle mellett füttyögettek. Üvöltve takarta el a fejét a kezével. Nekicsapódtak, bőrszárnyuk az arcát súrolta, a metsző füttyök megsüketítették. Hadonászva próbálta elűzni őket, aztán megint a fejét védte, megint hadonászott. Kétségbeesetten törtetett előre, hogy minél előbb kisza­ baduljon innen. Megbotlott, térdre esett. A massza a köldökéig ért, körülnyaldosta a heréit. A denevértömeg kavargott, horzsolta, verte. Felállt, felemelte a kezét, vakon csépelt maga körül. A levegő denevérektől hem­ zsegett. Nem kapott levegőt. Görnyedten, védekezve csapkodott maga körül. Keringtek körülötte, orron vág­ ták, a hajába gabalyodtak. Megfordult, még jobban meggörnyedt, az egész teste libabőrös lett. Jézusom. Jézusom. Elindult balra, megint megcsúszott, elesett és

a fejét beverte a falba. A szeme könnybe lábadt a fájdalomtól, alig volt ereje felállni, imbolygott, dagadt arcát tapogatta, miközben a denevérek még mindig verték, csapkodták, és űzték körbe a fal mellett. Kétség­ beesetten, elgyötörten és félig eszét vesztve érezte, hogy valami szétárad, megfeszül és végül elpattan ben­ ne. Nem testi érzés. A középpont, amiből mostanáig erőt merített a harchoz. De most már vége. Nem harcol tovább ezekkel, megadja magát, hagyja, hadd sodorják. Együtt imbolygott velük, a karját lassan leeresztette, és ebben a kétségbeesés és félelem nélküli fantasztikus szabadságban, tökéletes reménynélküliségben és paszszivitásban, először annyira szabadon, hogy ne érdekel­ je, mi történik vele - rájött, mit akarnak. Nem őt támadták meg. A barlang kijárata felé repültek. Nem tudta magába fojtani, rázkódva röhögött a megkönnyebüléstől. Kint nyilván beesteledett. Megérezték, a vezér jelt adott, és a mennyezetről mind egyszerre elindultak a kijárat felé, miközben ő ott tántorgott közöttük, rémülten, hogy rá vadásznak. Zsineget akartál, hogy kitalálj, mondta magá­ nak. Te ostoba, vak barom, ezek meg éppen az utat mutatták neked. Utánuk mászott az éles sziklákon. Visongásukat és szárnysuhogásukat hamarosan olyan érthető és ismerős lett a számára, mintha csak arra teremtették volna őket, hogy együtt éljenek. Hamarosan maguk mögött hagyták. Néhányan még ott repkedtek körülötte, aztán egyszercsak egyedül maradt. Már csak saját léptei hangját hallotta. Kellemes, friss szellő lengedezett. Odatartotta az arcát, és eltűnődött azon, hogy a denevérek segítettek neki megtalálni a kijáratot. Most már nem undorodott tőlük. Most, amikor már nem voltak itt, kezdtek hiányozni, mintha valami kötelék szakadt volna meg közüttük. Élvezte a friss levegőt, kitisztult az orra, a gégéje, a tüdeje; megpróbálta kimosni a szájából az ürülék ízét. Szíve szaporán vert, amikor felnyúlt és kavicsos földbe markolt. Még nem volt kint. Ez csak a sár volt, amit az eső sodort be a hasadékon. De mégis, érezte, hogy nincs sok hátra. Mászott tovább, és ujjai alatt a szemcsés sár

elégedettséggel töltötte el. Csinos dombocskához érke­ zett. Ahogy a tetejére ért, megcsapta a zizegő avar, a magas fűben bóklászó szellő, a füst illata. Még egy kicsit feljebb. Óvatosan kinyújtotta a kezét, és az sziklába ütközött. Körültapogatta, és megállapította, hogy min­ denfelől körül van zárva. Egy kürtő. Milyen magas lehet? Akár az égig is érhet. Olyan közel a szabadsághoz, és mégis csapdában volt. Bármilyen könnyűnek ós elége­ dettnek érezte magát, tudta, hogy nincs ereje túl magasra mászni. Akkor ne mássz fel, mondta magának. Ne törődj vele. Vagy sikerülni fog, vagy nem. Semmit sem tehetsz, ha túl magas a part. Felejtsd el. Rendben, gondolta, és csak ült a puha sárban. Pihent, próbált megbarátkozni a belsejében lezajlott átalakulás­ sal. Azelőtt soha nem figyelte magát. Igaz, korábbi bevetésein majdnem ugyanígy érezte magát. Minden mozdulata sírna és szabályos volt - a futás, a célzás, a finom ujjmozdulat a ravaszon, a testét betöltő impulzus, a könyörüietességére bízott élet. Ezekben a pillanatok­ ban csak magára figyelt, csak a saját teste létezett, annak tökéletesen összehangolt működése. A benszülött szövetségesek ezt Zennek hívták, utazásnak a tiszta, felfüggesztett pillanatban, amelyhez csak hosszú és kitartó gyakorlás, koncentráció, és a tökéletesség eléré­ sének szilárd akarása révén lehetett eljutni. A mozdulat töredéke, amelyben a mozdulat mozdulatlan. Szavaik­ nak nem volt angol megfelelőjük, de azt mondták, ha le lehetne fordítani őket, akkor sem lehetne pontosan vis­ szaadni az ilyen pillanatot. Az érzés tökéletesen kívül volt az időn, lehetetlen volt az időben leírni, hasonlított az orgazmushoz, de nem volt annyira körülhatárolt, mivel nem volt fizikai központja, testileg mindenütt jelenvaló volt. Ám ez, amit most érzett, valami más volt. Nem tartal­ mazott mozgást, az érzések pedig nem különültek el egyetlen örökkévaló másodperccé. Minden másodperc ilyen volt. A lágy sárban ülve, hátát kényelmesen a

sziklának vetve kereste rá a szavakat, és végül arra jutott, hogy jó. Soha nem érezte magát ilyen jól. Eszébe jutott, hogy hátha megbolondult. Azok a fojtó gőzök nyilván jobban megmérgezték, mint gondolta, és amit most érez, az egyszerűen a bódulat könnyelműsé­ ge. Vagy az is lehet, hogy miután már megadta magát a halálnak, egyszerűen határtalanul örült annak, hogy életben maradt. Azok után, amiket abban a pokolban átélt, minden egyéb élvezetet okozott neki. De nem fogod ilyen jól érezni magad, ha hagyod, hogy elkapjanak itt, mondta magának. Felállt a sötétben, tapogatózva, nehogy beverje a fejét. De így is nekiütkö­ zött valaminek, visszahőkölt, aztán rájött, hogy egy ág volt az. Egy bokor volt fölötte, és amikor kinyújtotta a kezét, elérte a meder peremét. A derekáig ért. Kint van. Egész idő alatt kint volt. Az éjszakai eget felhők borítot­ ták, és ez megtévesztette, azt hitte, még mindig a föld alatt van. A bordájára ügyelve felkapaszkodott a bokor tövébe, és mélyet lélegzett, beszívta az erdő üde illatát. Lejjebb, elég messze, tüzet látott a fák között. A barlang áthatol­ hatatlan sötétsége után a tüzet fényesnek, gazdagnak, elevennek látta. Megfeszült. Valaki a tűz mellett halkan beszélt. A közelben, egy szikla mellett is mocorgott valaki, gyufasercenést hallott. A gyufa lángja ellobbant, szelíden piroslott egy cigaretta parazsa. Tehát itt vannak, és várják. Teasle kitalálta, miért tűnt el a barlang bejárataiban. Körülvette a hegyet, arra az esetre, ha megtalálná a kijáratot. Nem baj, nem láthatják a sötétben, neki viszont, miután annyi időt töltött a föld alatt, ez a sötétség meg se kottyan; mihelyt kissé kipiheni magát, átcsúszik közöttük a völgy felé. Most már könnyű dolga lesz. Azt hiszik, hogy még mindig a barlangban van, pedig kilométerekkel arrébb lesz. Senkinek sem ajánlja, hogy az útjába álljon. Nem ám, az istenit. Bármire képes. Azok után, amiket átélt, bármire képes, csak el ne kapják.

13. Megint sötét volt, és Teasle nem értette, hogy került egy sötét erdőbe. Trautman, Kern, a kamion. Hol van­ nak? Mi történt a nappal? Hová rohan ilyen sietve, a fák árnyékain át botladozva? Kifulladva dől neki az egyik fatörzsnek, és mellébe megint belemarkol a fájdalom. Eltévedt, félt. Ne fejetle­ nül. Tudta, hogy egyenesen előre kell mennie, csak előre, de nem tudta, miért és hogyan. Trautman. Erre emlékezett. Trautman orvoshoz akarta vinni. Emlékezett arra is, hogy hanyatt feküdt a kamion padlóján. Megpróbált visszaemlékezni, hogy került a kamionról az erdőbe. Trautmannal birkózott, nehogy orvoshoz vigye? Talán kitépte magát, leugrott a kamion­ ról, átvágott a mezőn és befutott az erdőbe? Csak hogy minél közelebb legyen a madárhoz. Hogy segítsen elkapni. De a kép sehogy sem állt össze. Tudta, hogy nem történhetett így. Ebben az állapotban nem szökhe­ tett meg Trautman elől. Nem volt ideje gondolkodni. Futnia kellett, nem törődve a fájdalommal a mellkasában, sem azzal a szörnyű érzéssel, hogy valaki a sarkában van vagy lesz hamarosan. A madár. A madár van a nyomában? Rés nyílt a fellegek között, előbukkant a hold darabká­ ja. Megvilágította a fákat, Teasle körös-körül mindenütt öreg autóroncsokat látott, halmokba hordva, a fatörzsek­ nek támasztva, horpadtan, harmonikává gyűrődve, korhatagon, százszámra. Mint egy groteszk temető. A hold megvilágította tojásdad körvonalaikat. Tökéletes csend uralkodott. Még amikor elindult az avarban, a fal leomlott kövein, az üvegcserépen, az sem törte meg a csendet. Korcsolyázott. És valahonnan tudta, hogy nem a madár van a nyomában, hanem valaki más. De miért nem mert visszanézni az útra a kísérteties tetemek között? Miért félt a területvédelmiek útszélen parkoló kamionjaitól? Jézusom, mi van vele? Megbolon­ dult? Nem volt ott senki. Senki a kamionok körül. A félelme

eltűnt Egy üres rendőrkocsi, az utolsó a sorban, a legközelebb a városhoz, izgalom fogta el, kimászott az ajtótlan, felhasított kárpitú, leffegő motorfedelű autók temetőjéből a mezőre, és nesztelenül, a földhöz lapulva elindult a rendőrkocsi felé. Egy váratlan dörrenés megijesztette. Üvegcsörömpölést hallott, összerándult. Megint a hátán feküdt. Valaki rálőtt a mezőről? Végigtapogatta a testét, a sebet keres­ te. A föld helyett egy pokrócot tapintott ki maga alatt. Egy puha párna. Koporsó. Páni félelemtől reszket, aztán megérti. Egy heverő. De az istenit, hol van? Mi történik vele? Fény után keresgél, keze egy lámpába ütközik, felgyújtja, pislog, az irodájában van. De mi történt az erdővel, a roncsokkal, a műúttal? Valódiak voltak, azt tudta. Az órájára akart nézni, de nem volt a karján, megnézte az asztali órát, háromnegyed tizenkettő. Az ablakon túl sötétség. Eszerint éjfél van, és utolsó emléke szerint dél volt. Mi van a madárral? Mi történt? Nagy kínnal felült, a fejét tapogatta. Valamitől emel­ kedni kezdett az iroda padlója. Káromkodni akart, de egy szót sem tudott kipréselni a száján. Az ajtóhoz támoly­ gott, két kézzel megfogta és lenyomta a kilincset, de az ajtó mintha beragadt volna. Minden erejét össze kellett szednie, hogy megmozdítsa. Az ajtó sarkig kitárult, és ő majdnem visszaesett a heverőre. Szétvetett karra! pró­ bálta megőrizni az egyensúlyát, mint egy kötéltáncos. Az iroda puha szőnyegéről a folyosó hideg kövére lépett. A folyosón sötét volt, de a közös irodában égett a villany; félúton neki kell dőlnie a falnak. - Felébredt, főnök? - szólította meg egy hang a folyosó mélyéről.-Jól van? Bonyolult lett volna felelni a kérdésre. Még mindig nem tért magához. A kamionban hanyatt fekve a zsíros borító­ ponyvát látta, mielőtt elsötétült körülötte a világ. Egy hang a rádióból: - Jézusom, nem válaszol. Egészen bent van a tárnában. - Birkózás Trautmannal, aki a kocsihoz akarta vonszolni. De mi volt az az erdővel, a sötét... — Azt kérdem, főnök jól van-e - mondta valaki hangosabban. Lépteket hallott. Visszhang nélkül.

- A madár-sikerült kinyögnie.-A madár az erdőben van. - Micsoda?-a hang mellette szólalt meg, odanézett. - Nem kéne járkálnia. Lazítson. Már nem az erdőben van a madárral. Már nem üldözi magát. Az egyik segédrendőr volt, és Teasle tudta, hogy a nevén kellene szólítania, de arra nem emlékezett. Meg­ próbálta. Semmi sem jutott az eszébe. - Harrís? -Igen, persze. Harris. - Harris - mondta büszkén. - Inkább jöjjön velem az irodámba, üljön le és igyon egy kis kávét. Épp most főztem. Eltörtem a kancsót, amikor vizet hoztam a mosdóból. Remélem, nem az ébresztette fel. A mosdó. Igen. Harris hangja visszhangzott a fejében. Elképzelte a kávé ízét a szájában, és rosszul lett. A mosdó. Betámolygott az ajtón, és a vécékagylóba hányt. Harris a fejét tartotta és beszélt hozzá: - Üljön le itt a padlóra. De most már jól volt. A visszhang elült. - Nem. Az arcom. Vizet. - És amíg a hideg vizet fröcskölte az arcára és a szemére, megint felvillant előtte az a kép, immár nem álomként, hanem valóságként. -A madár - mondta. - Ott van az erdőben a műút mellett. Az autótemetőnél. - Csak nyugodtan. Próbáljon meg emlékezni. A ma­ dár behatolt a tárnába, és a barlanglabirintusba mene­ kült. Nyújtsa a kezét. Teasle elhárította a segítséget, a mosdókagylóba ka­ paszkodott, arcán patakzott a veríték. - Mondom, hogy a madár már nincs ott. - De ezt maga nem tudhatja. - Hogy kerültem ide? Hol van Trautman? - A kamionban. Embereket küldött magával, hogy vigyék a kórházba. - Az a kurafi. Megmondtam neki, hogy ne küldjön kórházba. Hogy kerültem ide a kórház helyett? - Erre sem emlékszik? Jézusom, volt elég bajuk magával. Ordított meg dulakodott a kocsiban, és folyton

a Kormányhoz kapkodott, nehogy a kórház felé kanya­ rodjanak. Azt ordította, ha mindenáron vinni akarják valahová, akkor ide hozzák. Hogy senki sem fogja ágyba dugni az akarata ellenére. A végén attól féltek, hogy kárt tesznek magában, ha tovább huzakodnak, és megtették, amit akart. Őszintén szólva, alig várták, hogy megszaba­ duljanak magától, akkora galibát okozott. Egyszer, ami­ kor elkapta a volánt, majdnem nekirohantak egy kamionnak. Ágyba dugták, de alighogy elmentek, maga kijött és kocsiba ült, hogy visszamenjen oda, ahonnan hozták. Megpróbáltam visszatartani, bár nem volt nehéz dolgom. Elájult, mielőtt a kocsikulcsot sikerült volna elővennie. Tényleg nem emlékszik semmire? Az orvos azonnal jött, megvizsgálta és azt mondta, félig-meddig rendben van, de nagyon kimerült és túl sokat vett be azokból a tablettákból. Nyugtató és éíénkítőszerek keveréke, és maga annyit vett be, hogy már lebegett. Az orvos azt mondta, csodálkozik, hogy kibírta. Teasle teleeresztette a kagylót hideg vízzel, és bele­ nyomta a fejét. Megtörölközött egy papírtörölközővel. - Hol a cipőm meg a zoknim? Hova dugta? - Miért? - Mindegy, miért. Csak azt mondja meg, hova tette. - Remélem, nem akar visszamenni oda. Miért nem ül le és pihen egy kicsit? Az a barlang most tele van emberekkel. Magának már semmi dolga ott. Azt mond­ ták, ne izguljon, mihelyt nyomra bukkannak, értesítik. - Most mondtam, hogy ő már... Azt kérdeztem magá­ tól, hol a cipőm meg a zoknim. A közös irodában csengett a telefon. Harris megkönynyebbült, hogy végre elmehet jelentést tenni. Kiment a mosdóból, a telefon még kettőt csöngött, aztán elhallga­ tott. Teasle kiöblítette a száját hideg vízzel. Kiköpte, nem merte lenyelni, nehogy megint rosszul legyen. A piszkos, kockás kőpadlót nézte, és arra gondolt, hogy a takarító­ nők hanyagul végzik a munkájukat. Kilépett a folyosóra. Harris a végében állt, testével eltakarta a fényt. Zavarban volt. - Nos? - kérdezte Teasle.

- N e m tudom, jól teszem-e, hogy megmondom. Ma­ gát keresik. - A madár miatt? - kérdezte Teasle, és felragyogott az arca.- Az autótemető? . - Nem. - Akkor meg mi? Mi történt? - Interurbán hívás...a felesége. Nem tudta, a fáradtságtó! vagy a megrázkódtatástót-e; de neki kellett dőlnie a falnak. Mintha egy régi halottja jelent volna meg. Annyi minden történt, hogy észrevétle­ nül megfeledkezett az asszonyról, úgyhogy most az arcára sem tudott visszaemlékezni. Megpróbálta, de nem ment. Édes istenem, miért akart az arcára emlékez­ ni? Még mindig fájdalomra vágyott? - Ha még jobban kikészíti magát - mondta Harris -, talán jobb, ha most nem beszél vele. Megmondhatom, hogy nincs itt. Anna. . - Nem. Kapcsolja át az irodámba. - Biztos bennne? Azt is mondhatom, hogy odakint van. - Gyerünk. Kapcsolja át. 14. Az íróasztalához ült, rágyújtott. A cigarettától vagy kitisztul a feje, vagy elkábul és szédülni fog tőle, de érdemes volt kísérletet tenni, mertilyen idegesen, ami­ lyen most, nem beszélhet vele. Kicsit várt, jobban érezte magát, és felemelte a kagylót. - Halló - szólt bele halkan. - Anna? - Will? - Igen. Az asszony rekedtebben beszélt, mint emiékezett rá, torokhangon, egyes szavakat egyenesen reszelősen ejtett. - Will, megsebesültél? Aggódtam érted. - Nem. - Tényleg. Akár hiszed, akár nem, én aggódtam érted.

Lassan leszívta a füstöt Lám, megint kezdődnek a félreértések. - Úgy értem: nem, nem sebesültem meg. - Hála istennek.-elhallgatott, aztán fújt egyet, mintha ő is cigarettázna. - Nem néztem a tévét, újságot sem olvastam, és ma este véletlenül tudtam meg, mi történt. Megijedtem. Biztos vagy benne, hogy semmi bajod? - Igen. -Egy pillanatig úgy érezte, elmondhatná neki az egészet, de úgy hangzott volna, mintha sajnáltaim akarná magát. - Őszintén mondom, hívtalak volna korábban is, ha tudok róla. Nem szeretném, ha azt hinnéd, nekem nem fontos, mi van veled. - Tudom. - A gyűrött pokrócra pillantott a heverőn. Annyi fontos dologról szeretett volna beszélni, de nem tudta rászánni magát. Már nem voltak fontosak a számá­ ra. Túl hosszan hallgatott. Valamit mondania kellett. Megfáztál? Olyan a hangod, mintha megfáztál volna. - Már kihevertem. - Orval meghalt. Hallotta, hogy elakad a lélegzete. - Ó! Kedveltem őt, - Tudom. Én most úgy érzem, jobban kedveltem, mint gondoltam. És Shingleton is meghalt, meg az az új ember, Galt, és... - Kérlek, ne beszélj többet erről. Nem akarok erről többet tudni. Eltűnődött, és rájött, hogy tényleg nincs mit mondania neki. Most, hogy a hangját hallgatta, nem hiányzott neki annyira, amennyire félt, hogy hiányozni fog, és végre, annyi minden után, szabadnak érezte magát. - Még mindig Kaliforniában vagy? Az asszony nem felelt. - Valószínűleg nem tartozik rám - mondta. - Oké. Nem számít. Igen, még mindig Kaliforniában vagyok. - Semmi probléma? Küldjek pénzt? - Will? - Tessék.

- Ezt ne csináld. Nem ezért hívtalak fel. - Oké, de ne küldjek pénzt? - Nem fogadhatom el a pénzedet. - Nem értesz. Én...azt hiszem, most már minden rendben lesz. Azt hiszem, sokkal jobban érzem magam. - Örülök neki. Emiatt is aggódtam. Nem akarlak bántani. - De azt hiszem, még sokkal jobban is fogom érezni magam, és te elfogadhatod a pénzt, ha szükséged van rá. Ne hidd, hogy magamhoz akarlak kötni, vagy rá akarlak venni, hogy visszagyere. - Nem. - Legalább engedd, hogy kifizessem ezt a hívást. Hadd fizessem. - Nem lehet. - Akkor engedd, hogy a hivatali számlámra írassam. Nem én fogom kifizetni, hanem a város. Az istenért, hadd tegyek valamit érted. - Nem lehet. Hagyd abba, kérlek. Ne akard, hogy megbánjam, amiért felhívtalak. Féltem, hogy ez lesz belőle, és egyáltalán nem is akartalak hívni. A kagyló egyre síkosabb lett a kezében az izzadtság­ tól. - Nem jössz vissza, ugye? - Ennek semmi értelme. Nem akartam belemászni. Nem ezért hívtalak. - De nem jössz vissza? - Nem. Nem jövök vissza. Sajnálom. Szerette volna megölelni, csak megölelni. Lassan elnyomta a cigarettát, rágyújtott egy másikra. - Hány óra van ott? - Kilenc. Még mindig zavar ez az időeltérés. Amikor megérkeztem, tizennégy órákat aludtam. Nekik tizenegy volt, amikor nekem már hajnali kettő. Nálad mennyi idő van? Éjfél? - Igen. - Mennem kell, Will. - Ilyen hamar? Miért? - Aztán összeszedte magát. Nem. Nem számít. Nem tartozik rám. - Biztos vagy benne, hogy nem sebesültél meg?

- Tetőtől talpig kötés van rajtam, de többnyire csak karcolások. Még mindig a nővérednél laksz? Legalább ennyit elárulhatnál.

- Saját lakásba költöztem.

- Miért? - Tényleg mennem kell. Sajnálom. -. Néha értesíts, mi van veled! - Ha. attól jobb lesz neked. Nem hittem, hogy ennyire nehéz lesz. Nem tudom, hogy mondjam... - Ugy hang­ zott, mint egy jajkiáltás. - Szervusz. - Szervusz. Várt, vele akart maradni, ameddig csak lehet. Aztán az asszony befejezte a beszélgetést, a kagylóban csak búgás hallatszott. Tovább üldögélt. Négy évig háltak együtt. Hogyan válhatott ennyire idegenné? Nem volt könnyű. A jajdulása. Igazat mondott. Neki is nehéz volt ez az egész, és Teasle sajnálta őt. 15. Vége. Csinálj valamit. Mozdulj meg. Gondolj megint a madárra. A madár. Egy autót. Nyomás. Meglátta a cipőjét és a zokniját az iratszekrény mellett, gyorsan felhúzta. A pisztolyszekrénybőí kivette a Brow­ ningot, egy teli tárat nyomott a markolatába, és a dere­ kára kötötte. Észrevette, hogy a táskát hátrafelé fűzte fel, úgy, ahogy Orval mindig mondta neki. Amikor a fo­ lyosón és az irodán át a főbejárathoz indult, Harris felpillantott. - Ne szólj egy szót se - mondta neki. - Ne mondd, hogy nem volna szabad odamennem. - Nagyszerű, nem is mondom. Kint már égtek az utcai lámpák, beszívta a friss éjszakai levegőt. A járőrkocsi oldalt parkolt. Majdnem beült, amikor balra nézett, és látta, hogy egy egész városrész lángokban áll. A lángok hullámzó visszfényt vetettek az éjszakai fellegekre. Harris a lépcsőn állt és ordított;

- A madár! Kijött a barlangból! Épp most jelentették, hogy ellopott egy rendőrkocsit! - Tudom. - De honnan? A robbanás erejétől megcsörrentek a rendőrség abla­ kai. A városba vezető főút irányából detonációk sorozata reszkettette meg a levegőt. - Te jó isten, mi ez?-kérdezte Harris. De Teasle már tudta, egyesbe kapcsolt és kivágódott a parkolóból, hogy el ne késsen. 16. Rambo a város belseje felé robogott, kikerült egy motorost, aki megállt és megbámulta; a visszapillantó tükörben látta a lángban álló utcát. Á tűz elérte az útmenti fákat, a szilaj vörös lángnyelvek forróságot árasztottak magukból. Tövig nyomta a gázt, a főutcán száguldott. Mögötte robbanások követték egymást, nyomukban to­ vább terjedt a tűz. Most majd időt vesztenek, kerülniük kell. Mindenesetre az egészet elölről kezdhetik. Minél több diverzió, annál jobban összezavarodnak. Le kel! állítaniuk a hajszát, amíg megfékezik a tüzet. Az egyik forgalmi lámpa nem működött. Rambo látta, hogy a lámpánál egy férfi kiszáll a kocsijából, és a lángokat bámulja. Áttért a túlsó sávba, és egy sportkocsi alacsony reflektoraival találta szemközt magát. A kocsi átkanyarodott a jobboldali sávra, hogy kikerülje az össze­ ütközést, éppen akkor, amikor ő is ezt tette. Egyenesen feléje hajtott, míg a kocsi fel nem futott a járdára, neki nem rohant egy parkolóórának, és ki nem kötött egy bútorbolt kirakatában. Díványok és székek, gondolta Rambo, ez puha landolás volt. Keményen taposta a gázt, csodálkozott, hogy nincs több kocsi az úton. Miféle város ez? Pár perccel múlt éjfél, és mindenki alszik. A kirakatok sötétek. Senki nem jön ki énekelve a lokálokból. Most legalább lesz egy kis élet a városban. A rohanás, a motor erős hangja eszébe juttatta a sok évvel ezelőtti szombat estéket, amikor

kocsival száguldozott - és most megint örömét lelte benne. Ő, a kocsi meg az út. Minden rendben lesz. Sikerülni fog. Könnyű volt a hegyekből észrevétlenül elérnie az autópályát. Könnyű volt átosonni a roncskocsik erdején meg a mezőn a járőrkocsiig. A rendőrök biztosan a hegyekben voltak a többiekkel, vagy valahol az út mentén a kamionsofőröknél. Nem volt slusszkulcsa, de könnyűszerrel rövidre zárta az áramkört. Most pirosnál száguldott át egy útkereszteződésen; úgy érezte, a motor ereje átáramlik a gázpedálon, szétárad a testében, és tudta, hogy most már csak idő kérdése, mikor lesz szabad megint. Pompásan érezte magát. A rendőrség természetesen rádión ki fogja adni az utasítást, hogy várják be az úton és állják el az útját, de a legtöbb egységük valószínűleg a háta mögött van, az üldözés­ ben vesz részt, tehát elől nem kell nagy ellenállásra számítania. Átvág a városon, letér egy mellékútra, el­ dugja a kocsit, és menekül tovább. Lehet, hogy felugrik egy tehervonatra. Lehet, hogy felszivárog egy buszra. Még az is lehet, hogy lop egy repülőgépet. Istenem, mennyi lehetőség között válogathat. - Rambo! A hangra összerezzent. A kocsi rádiójából hallatszott. - Rambo! Figyelj rám! Tudom, hogy hallasz. A hang ismerős volt, évekkel korábbról. De nem tudta hova tenni. - Figyelj rám! - Lágy, zengő hang volt. - Sam Trautman vagyok. Annak az iskolának az igazgatója, ahol kiképeztek. Igen. Hát persze. Soha nem látta. Csak a határozott hang a tábori megafonokból. Bármelyik órában. Nap nap után. Még több futás, még kevesebb kaja, még kevesebb alvás. A hang, ami mindig szenvedést jelentett. Szóval, ő az. Teasle idehívta, hogy segítsen neki. Ez megmagyará­ zott egy-két húzást, amit a hajtóvadászat közben alkal­ maztak. A rohadék. A saját embere ellen fordult. - Rambo, azt akarom, hogy megállj és megadd ma­ gad, mielőtt megölnek. Hát persze, te rohadék.

- Figyelj rám! Tudom, hogy ezt nehéz megértened, de csak azért segítek nekik, mert nem szeretném, ha megölnének. Máris mozgósítottak egy egységet előtted, és azután majd következik a második, és addig nem hagyják abba, míg egy cafat marad belőled. Ha tudnám, hogy a legcsekélyebb esélyed van a győzelemre, habo­ zás nélkül azt mondanám, hogy folytasd. De tudom, hogy nem győzheted le őket. Higgy nekem. Én tudom. Kérlek. Add meg magad, amíg lehet, hogy életben maradj, Nem tehetsz mást. Csak figyelj. Még egy sor robbanás rázta meg mögötte a levegőt. Csikorgó gumikkal bekanyarodott a benzinkút melletti üres parkolóba. Itt teljesen sötét volt. Kiugrott a kocsiból, betörte az üvegajtót, bement és bekapcsolta az áramot. Aztán felkapott egy vasrudat, és leverte a lakatot a kutakról. Négy volt, két tömlő mindegyiken. Kinyitotta a csapokat, s kilocsolta a benzint az útra. Aztán a földre dobta a tömlőket, hadd folyjon belőlük tovább a benzin. Mire megállt az utca végében, mögötte patakokban ömlött a benzin az úttesten. Meggyújtat egy gyufát, és az éjszaka egy szempillantás alatt nappallá változott, jár­ dától járdáig hat méter magasan csaptak fel a lángok. Pattogtak a kirakatok üvegei és a házak ablakai. A hőség hulláma a feje fölé ért. Gyorsan elfutott onnan. A tűz továbbterjedt a háta mögött, elérte a parkoló kocsikat. Az egyik a másik után robbant föl. Az ő hibájuk. A tábla világosan megmondja, hogy éjfél után tilos ott parkolni. Elképzelte, mi lesz, amikor a tartályban csökken a nyomás, és a tűz a tömlőkön át behatol oda. A fél háztömb a levegőbe repül. Ez majd feltartóztatja őket. Biztosan. - Rambo! - mondta Trautman a rádióban. - Kérlek. Kérlek, állj le. Nincs értelme folytatni. Csak figyelj, gondolta megint, és kikapcsolta a rádiót. Már majdnem a város közepén járt. Még néhány perc, és a túlsó szélén lesz.

17. Teasle várt, A járőrkocsival elzárta a piactéren át vezető főútvonalat. Az első sárhányón hasalt, kezében a pisztoly. A tűz és a robbanások fröcskölve ontották a fényt. Lehet, hogy a madár gyorsabb volt, és már túl van a városon, de nem nagyon hitte. Mintha egyszerre két nézőpontból látta volna a dolgokat - a madáréból, miközben a lopott kocsival a piactérhez közeledett, és a sajátjából, amikor megpillantotta a vakító reflektorokat, a búrát a kocsi tetején. Sziréna, rendőrkocsi. Kibiztosította a pisztolyt, leengedte és célzott. Ezt jól kell csinálnia. Nem lesz több alkalma. Teljesen biztosnak kellett lennie abban, hogy a madár az, nem egy eltévedt rendőr. A motorbőgés egyre hangosabb lett. A reflektorok egyene­ sen őrá szegeződtek. Hunyorgott, hogy jobban lássa a vezető körvonalait. Már három nap telt el azóta, hogy utoljára látta a madarat, de biztos volt a dolgában. Ugyanaz a fejforma, a felemásan levágott haj. Ő volt az. És most végre, találkoztak, szemtől szemben, nem az erdőben, hanem a városban amit a legjobban ismert. A saját terepén. A reflektorok elvakították, leadott egy lövést, aztán egy másodikat. A töltényhüvelyek pattogtak az úttesten. Ehhez mit szólsz? Célzott és lőtt, éppen abban a pillanat­ ban, amikor a madár lebukott a műszerfal alá. Szétlőtte a szélvédőüveget, és rögtön utána az első gumikat. A hármas sorozattól ökle hangosan dobolt a hűtőn. A járőrkocsi elszabadult, ide-oda csapódott az úttesten. Teasle az utolsó pillanatban ugrott félre, amikor nekicsa­ pódott az ő kocsijának. Az megpördült a tengelye körül, és a madár kocsiját egészen a túlsó járdáig lökte vissza. Az úton végiggurult egy dísztárcsa, ömlött a benzin. Teasle előrehajolva rohant a madár kocsija felé, közben szünet nélkül tüzelt az ajtajára: Odaért, és belőtt a műszerfal alá. De a madár nem volt bent. Csak egy sötét vérfoltot látott az első ülésen. Az út felé fordult, és lopva körülnézett. A kocsi alatt meglátta a madár cipőjét - az úttesten át egy mellékutca felé rohant.

A nyomába eredt, mindjárt az utca elején egy kőfalhoz ért, összeszedte az erejét, és szünet nélkül tüzelve átvetette magát rajta. Nem értette, honnan vannak a vérfoltok az aszfalton. Nem hitte, hogy eltalálta a mada­ rat. Talán az ütközéskor sebesült meg. Rengeteg volt a vér. Helyes. Ez majd lelassítja. Kintről, az utcáról olyan hangot hallott, mint amikor valami súlyos tárgy fának ütődik; mintha a madár megpróbált volna betörni egy ajtót. Hány tölténye maradt? Kettő a reflektorokra, egy a szélvédőre, kettő a kerekekre, öt a kocsi ajtajára. Még három van. Nem lesz elég. Sietve kivette az agyból a tárat, és egy másikat lökött a helyére. Reszketve visszafojtotta a lélegzetét, aztán kifutott az utcára. Egy, két, három lövés. Üres töltényhü­ velyek röpködtek a levegőben, miközben fedezéket kere­ sett egy sor szemeteskanna mögött. Észrevette, hogy az Ogden-féle vaskereskedés ajtaja nyitva van. A szeme­ teskannák túl vékonyak voltak ahhoz, hogy felfogják a lövéseket, de legalább Rambo szeme elől elrejtették, amíg azon töprengett, vajon a madár egyáltalán a boltban van-e, vagy a nyitott ajtó csak blöff, és valahol lesben várja. Egy tekintette! átfogta az utcát, és sehol sem látta a madarat. Már az ajtó felé indult, amikor valami szikrázva a lába elé esett. Ez meg mi? Dinamit, a kanóc túl rövid, hogy visszadobhassa, túl rövid, hogy felkapja és elhajítsa, akárhová. Mintha egy kígyó elől hátrálna. Vissza az utcára, a falhoz lapul, befogja a fülét. Fültépő dörrenés. Fa- és fémdarabok, égő kartonlapok röpködnek az utcán. Úgy dönt, hogy nem foglalkozik a betört ajtóval, Gondold át még egyszer. Gondold át még egyszer. A madárnak menekülnie kell, mielőtt a többiek ideérnek. Nem állhat le harcolni. A dinamit csak arra volt jó, hogy feltartóztasson. Felejtsd el az utcát. Ellenőrizd a kapukat. Kinézett a sarok mögül, és messze maga előtt megpil­ lantotta a madarat. Az úttesten futott a bíróság felé. Nem könnyű pisztollyal eltalálni. Mégis megpróbálta, féltérdre esett, mintha imádkozna. Könyökét a térdére támasztot­ ta, két marokra fogta a pisztolyt és lőtt. És elvétette. A

golyó hangos csattanással fúródott bele a bíróság kőfalá­ ba. Kis villanást látott, puskadörrenést hallott a bíróság felől, és egy golyó fütyülve szállt el mellette, belefúródott a postaládába. Úgy rémlett, látja eltűnni a madár sötét sziluettjét a bíróság épülete mögött. Abban a pillanatban, amikor utána eredt, három dörrenés hallatszott, és ki­ gyulladt a bíróság épülete. Az ablakokból törmelék zápo­ rozott. Istenem, ez megőrült, gondolta Teasle, ós még gyorsabban futott. Ez nem csak engem akar feltartóztat­ ni. Az egész várost a levegőbe akarja röpíteni. A bírósági épület faszerkezete öreg volt és száraz. A tűz továbbterjedt a felső emeletekre. Teasle-nek futás közben görcs állt a lábába, de úgy döntött, emiatt nem fog lassítani. Így hát futott tovább, mindaddig, amíg a maradék ereje is el nem hagyta. Ekkor összerogyott. A tűz fékeveszetten tombolta bíróság épületében, a füst elborí­ totta az utcát, úgyhogy Teasle már nem láthatta a madarat. Jobboldalt, pontosan szemközt a bírósággal, valaki megmozdult a rendőrség lépcsőin. Azt hitte, a madár az, de Harris volt. A tüzet nézte. - Harris! - üvöltötte, egyszerre akart mindent kimon­ dani. - A madár! Menj be! Tűnj el! De szavait elfojtotta a legnagyobb robbanás döreje. A robbanás felkapta a rendőrség épületét, egyetlen tűz- és kőlavinaként elsöpörte Harrist. Teasle mozdulatlanná dermedt a sokktól. Harris. Az őrszoba. Ez volt mindene, ami még maradt - és most már ez se volt. Az irodája, a pisztolyai, a trófeái. A Nemzet Szolgálatáért Érdemke­ reszt; aztán megint Harrisra gondolt, üvöltve átkozta meg a madarat. A düh új hulláma váratlan erővel töltötte el, az úttesten a tűz felé rohant. Te rohadék, gondolta. Ezt nem kellett volna, ezt nem. Előtte, az úttest jobboldalán két bolt volt még, és a rendőrség üszökkel borított parkja. Míg átkozódva futott, a lába mellett egy golyó csattant az aszfalton. Lehasalt az árokba. Az utcát megvilágították a lángok, de a rendőrség hátsó traktusa még mindig sötétben volt. Viszonozta a tüzet, arra a pontra célzott, ahol a torkolat­ tűz villanását látta. Leadott még két lövést, és amikor fel

akart állni, a térde felmondta a szolgálatot, összerogyott alatta. Végleg elfogyott az ereje. Végleg betett neki mindaz, amin az utóbbi pár napban keresztülment. Feküdt az úttesten, és a madáron töprengett. Vérzik, és biztosan legyengült ő is. De ez mégsem tartotta vissza. Ha a madár bírja, bírja ő is. De olyan fáradt volt, olyan nehéz volt megmozdulnia. És az a duma a harcról, szemtől szemben, mikor senki sincs a közelben, hogy megsebesüljön, az mind hazug­ ság volt, mi? Meg Orval, meg Shingleton, meg a többiek, az ígéreteid, az is hazugság volt, ugye? Nem ígérhetsz semmit a halottaknak. Az ilyen ígéret semmit sem ér. Nem, de megígérted magadnak, és az ér valamit. Ha nem szeded össze magad, semmi haszon belőled, se magadnak, se másnak. Nem vagy fáradt. Félsz. Felnyögött, támolyogva arrébb mászott. A madár jobbra volt, a rendőrség mögött. De arrafelé nem juthatott tovább, mert a hátsó udvart szögesdrótkerítés zárta le, amögött pedig egy mély gödör volt, az új önkiszolgáló alapozása. A madárnak se ideje, se ereje nem lesz átmászni és leugrani. Tovább fog futni az utcán. Arrafelé két ház állt, aztán egy játszótér következett, meg egy magas fűvel és vadmálnabokrokkal sűrűn benőtt telek egy ágkunyhóval, amit valamelyik gyerek épített oda. A rendőrség előtti füves dombocska fedezékében osont előre. Megpróbált átlátni a füstön, hátha észreveszi a madarat. Nem volt kedve visszamenni és megnézni azt, ami Harrisból maradt a robbanás után szerteszét az utcán. Beosont a rendőrség és a bíróság épülete közé. A lángok megvilágították, a füst marta a szemét, a hőség perzselte az arcát. Meggörnyedve közeledett a füves dombocskához, hogy kivonja magát a fénykörből. A füst egy pillanatra fellebbent, és ő megpillantotta a szomszé­ dos házak lakóit, akik a lépcsőn álltak, magyaráztak és mutogattak. Jézusom, a madár az ő házaikat is a levegőbe röpítheti. Könnyen úgy végezhetik, mint Harris. Erejét megfeszítve rohant feléjük, s közben szemével a madarat kereste.

-

Tűnjenek el, a szentségit! - üvöltötte. - Húzódjanak be! Mit akar? — kiáltotta az egyikük. Itt van! Futás! Tűnés! Mit akar? Nem hallom! 18.

Az utca utolsó házának tornáca mellett lapult, és célba vette Teasert A tornácon álló férfi és két nő annyira izgatott volt, hogy észre sem vették. De abban a pillanat­ ban, amikor felhúzta a fegyvert, biztosan meghallották a csattanást, mert hirtelen megbolydultak. Az egyik aszszony áthajolt a korláton, és észrevette. - Szent isten! Édes istenem! Ennyi elég is volt. Teasle átfutott az úttesten meg a telken az első házig, és fedezékbe bújt. Rambo lőtt, nem remélve, hogy eltalálja, csak hogy ráijesszen. A nő sikoltott. Kidobta a puskából az üres hüvelyt, és az első ház tornácára célzott. Teasle cipőjét megvilágította a fény. Meghúzta a ravaszt, de nem történt semmi. A puska üres volt, és mivel nem volt ideje újratölteni, előhúzta a rendőrségi revolvert, de Teasle cipőjét nem látta már. A nő még mindig sikoltozott. - Az isten szerelmére, hölgyem, fogja már be a száját - szólt rá, és a ház hátsó sarkához futott, a hátsó udvar árnyait fürkészte. Teasle biztosan nem fogja megkockáz­ tatni, hogy a főkapu felől jöjjön be. Ott, a tűz fényénél, jó célpontot nyújtana. Biztos, hogy az első ház mögötti sötétségben fog átosonni. Rambo közelebb húzódott a sarokhoz, az eresz alatt álló kerékpárok mellé. Várt. Homloka felhasadt az összeütközéskor. Az arcát bele­ verte a rádióba, az inge ujja ragacsos volt, mert azzal törölgette a szemébe csorgó vért. A bordája is újra sajogni kezdett az ütközéstől, és most már nem tudta megmondani, mije fáj jobban. Várakozott, egy pillanatra forogni kezdett körülötte a világ, aztán megint készenlétben állt. Semmit sem hallott. Úgy rémlett neki, mintha egy sötét alak kúszna az örökzöld bokrok közt. Kitörölte a szeméből a vért, célzott, de még

nem lőhetett. Mindaddig, amíg nem biztos benne, hogy Teasle az. Ha csak érzékcsalódás, a lövés leleplezné a leshelyét. Ráadásul feleslegesen pazarolna el egy go­ lyót; a pisztolyban már csak öt töltény volt, az ütőszeg alatt üres volt a dob. Teasle Browningja tizenhárom lövetű. Csak hadd szórja ő a golyókat. Megengedheti magának. Volt még egy oka annak, hogy nem lőtt rá nyomban az alakra: mikor utoljára kitörölte a vért a szeméből, duplán látott, mintha mégis maradt volna vér a szemében. Most már nem tudta megkülönböztetni a sötét alakot az örökzöld körvonalaitól. Minden összefolyt, és úgy fájt a feje, hogy azt hitte, széthasad. Miért nem mozdul az árnyék? Vagy mozog, csak ő nem látja? Teasle valami zajt csapna. Na, gyerünk! Kezdett késő lenni. A szirénák a közelben vijjogtak. Lehet, hogy a tűzoltók. De az is lehet, hogy a rendőrség. Gyerünk, Teasle. Az emberek a tornácról behúzódtak a házba, rémülten beszélgettek. Furcsa érzése támadt, megfordult megnézni, nem áll-e valaki a tornácon pisz­ tollyal a kezében, vagy bármivel, amivel kárt tehet benne, és, az istenit, Teasle-t látta közeledni. Meglepeté­ sében lőtt, mielőtt tudta volna, mit tesz. Teasle felkiáltott, hanyatt vágódott, és az úttestre zuhant. Rambo nem értette, mi történt vele. Nem értette, miért lódult meg, miért dőlt hassal a fűbe. Keze a mellkasán meleg és nyirkos lett, aztán ragacsos. Megsebesült, az istenit. Teasle-nek sikerült még rálőnie és megsebesítenie. Egyáltalán nem érezte a mellkasát, az idegei megbénul­ tak. Mozdulnod kell. Menekülj. Szirénák. Nem tudott lábra állni. Vonszolta magát. Drótkerítés a ház mellett. Mögötte nagy, homályos tárgyak az éjszaká­ ban. A. bíróság és a rendőrség hatalmas lángokkal égett, mindent narancsszínű fénybe borított, de azt mégsem tudta megállapítani, mi van a kerítésen túl. Végre kitisztult a látása, és egy hintát pillantott meg. A szó üresen visszhangzott a fejében. Hintázni. Csúszdák. Játszótér. Hason csúszott arrafelé. A tűz ropogása az erdei viharra emlékez tette.

- Megyek a pisztolyomért! Hol a pisztolyom! - kiabált valaki a házban. - Ne! Kérlek, ne! - mondta egy nő. - Ne menj ki! Ne avatkozz bele! - Hol a pisztolyom? Hova tetted a pisztolyomat? Megmondtam neked, hogy ne rakosgasd ide-oda! A könyökét a földbe fúrta, igyekezett gyorsabban kúszni, elérte a kerítést, egy kapu, kinyitotta, bemászott. Háta mögött lépések dobogtak a falépcsőn. - Hol van? - kérdezte az az ember. Tisztán hallotta. Merre ment? - Arra! - kiáltott hisztérikusan a másik nő. Ugyanaz volt, aki meglátta a tornác alatt. - Ott van! A kapu melletti Rohadékok, gondolta Rambo, és hátranézett. A tűz nagyon magasra csapott, a férfi a szerszámoskamra mellett állt és célzott. Ügyetlenül célzott, de abban a pillanatban, amikor Rambo eltalálta, kecsesen viselke­ dett. A jobb vállához kapott, lassan körbefordult, és tökéletes ívben a szerszámoskamra mellett álló kerék­ párra zuhant. A kerékpár összetört a súlya alatt. - Jézusom, megsebesültem - siránkozott a férfi. Eltalált. Megsebesültem. Nem is tudta, mekkora szerencséje volt. Rambo nem a vállára célzott, hanem a mellkasára. De már nem tudott pontosan célozni, remegett a kezében a pisztoly. Gyorsan vesztette a vért, már semmi esélye nem volt a menekülésre, hatásosan védekezni sem tudott már sem­ mit. Eltekintve talán attól az egy dinamitrúdtói, gondolta. Megcseszheted a dinamitodat. A maradék erőddel egy méterre se tudnád elhajítani. - Eltalált - nyüszített a férfi. - Eltalált. Megsebesül­ tem. Én is, pajtás, de nem hallasz vinnyogni, gondolta Rambo, és mivel itt nem maradhatott, hogy bevárja a szirénázó kocsikkal érkező népséget, megint kúszni kezdett. Elérte a játszótér közepén lévő homokozót. Aztán az idegei felbizseregték, életre keltek, és megint érezte a fájdalmat. Teasle golyója pontosan a törött bordáját ütötte át, és mintha egy óriási kelést fakasztott

volna fel, ömlött belőle a genny. A fájdalom elborította. Kaparta, tépte, dörzsölte a mellkasát, a fejét rázta, a fájdalomtól görcsbe feszült a teste. Nagy nehezen felállt, lógó fejjel, görnyedt háttal támolygott a játszótér kerítése felé. A kerítés alacsony volt, Rambo nyögve átfordult rajta; groteszk szaltóval huppant le a másik oldalon, azt várva, hogy a földnek ütődik. Ehelyett éles tövisek és tar gallyak várták. Szedres. Vadmálna. Egyszer már volt itt. Nem emlékezett, mikor, de már volt. Nem. Tévedés. Teasle volt itt, odafent a hegyekben, amikor abba a szedresbe menekült. Igen, így van. Teasle volt a szedres­ ben. Most fordítva van. Most rajta a sor. Teasle akkor megmenekült, egy olyan szedresben, mint ez. Miért ne sikerülhetne neki is? 19. Teasle hanyatt feküdt az úttesten, ügyet sem vetett a tűzre, elbűvölten nézte a sárga utcai lámpákat. Ha nyár volna, gondolta, pillék és szúnyogok röpködnének körü­ löttük. Aztán eltűnődött, miért jutott ez az eszébe. Nem tudta tovább nézni, pislogott, két kezét a hasára szorítot'ta. Egy lyuk volt a hasán. Megrémítette, hogy a belei viszketésén kívül semmit sem érzett. A hátán is volt egy nagy lyuk, tudta, de az nem viszketett. Mekkora baj, és alig fáj. Mintha a teste már nem is tartozna hozzá. Szirénavijjogást hallott, előbb csak néhányat, aztán egy egész falkát, valahol a lángok mögött. Időnként távolinak tűntek, máskor mintha itt lettek volna a közelé­ ben. Itt az utcán— mondta, hogy hallja a saját hangját, de a hang olyan távolról érkezett, mintha a teste és a lelke különvált volna. Megmozdította az egyik lábát, aztán a másikat, megemelte a fejét, a hátát. Jól van, legalább a gerincét nem zúzta össze a golyó, nem törte el a hátát. Mégis, gondolta, az a helyzet, hogy meg fogsz halni. Ekkora lyuk, és ilyen kevés fájdalom, biztos, hogy meg­ halsz. És megrémült attól, hogy ilyen nyugodtan gondol rá.

Az utcai lámpákról az égő bíróságra siklott a tekintete, a rendőrségre, amelynek minden ablakán lángok csap­ tak ki. És épp most festtettem át belül a falakat, gondolta. Valaki ott volt mellette. Térdelt. Egy asszony. Egy öregasszony. - Tudok valamit segíteni? - kérdezte gyengéden. Derék öregasszony vagy, gondolta. Mennyi vér, és mégis ide mertél jönni. - Nem. Köszönöm, nem - mondta távoli hangon. Azt hiszem, semmit sem tehet. Kivéve egyet. Mit gondot, eltaláltam? Meghalt? - Azt hiszem, elesett - mondta az. - A szomszédban lakom. A rendőrség mellett. Nem vagyok egészen biztos benne. - Rendben-mondta. - A házam kigyulladt. Ebben a házban, azt hiszem, megsebesült valaki. Hozzak egy pokrócot? Vizet? Szá­ raz a szája. - Valóban? Nem, köszönöm, nem kell. Mindenesetre különös volt, a saját hangja olyan távoli, a nőét pedig közvetlen közelről, szinte a dobhártyája mellett hallja, a szirénák, a szirénák pedig még hangosabban kezdtek vijjogni, bent a fejében. Minden fordítva volt. Ő magán kívül, és mindez odakint - őbenne. Káprázatos. El kell mondania ennek az asszonynak. Megérdemli. De amikor megint felnézett, már nem volt ott, mintha csak egy kísértet lett volna mellette. Mit jelent, hogy észre sem vette, amikor elment? A szirénák. Túl hangosak. Mintha késekkel hasogatnák az agyát. Fele­ melte a fejét, és a tüzek között kinézett a piactérre. Látta kikanyarodni a sarok mögül a rendőrautókat. Hatot szá­ molt meg. Soha nem látott ilyen tisztán, minden részletet, különösen a fények árnyalatait, a szirénák villogó vörö­ sét, a reflektorok nyugodt sárgáját, az embereket a villódzó tűzfénytől narancsszínű ablakok mögött. Túl erős volt a látvány. Az utca forogni kezdett körülötte, ha nem húnyta be a szemét, émelygett. Még csak ez hiányzott. Hogy még kijjebb préselődjenek a belei, és meghaljon, mielőtt megtudja a történet végét. Már az is

ajándék volt, hogy mostanáig nem lett rosszul. Máris elkésett. Szedd össze magad. Ez volt minden, amit tehetett. Ha meg is kell halnia, és biztos volt benne, hogy igen, nem szabad, hogy már most bekövetkezzék. Majd a végén. Kerékcsikorgást hallott, és amikor újra felnézett, éppen fékeztek a rendőrség előtt. Már menet közben ugráltak ki a kocsikból. A szirénák elhallgattak. Az egyik rendőr feléje mutogatott, és a két tűzvész között, arcát karjával fedezve mindenki feléje rohant; Trautmant is ott látta közöttük. Mindenki pisztolyt tartott a kezében. Most észrevette Kernt is. Futás közben utasításokat kiabált: - Te menj vissza a kocsihoz! Hívd a mentőket! Végimutatott az utcán. - Vigyétek innen ezeket az embereket! Nyomjátok vissza őket! Miféle embereket? Nem értette. Felnézett - és egyszercsak egész csődületet látott maga körül. Hirtelen megjelenésük megzavarta. A tüzet nézték. Volt valami az arckifejezésükben. Lángoló tekintettel, merev testtar­ tással, csoportokba verődve közeledtek feléje; felemelte a kezét, hogy visszatartsa őket. Oktalan félelmet érzett; majdnem felüvöltött: „Még ne!". A rendőrök odaértek mellé, körülállták. - A madár-mondta. - Ne beszélj-szólt rá Kern. - Azt hiszem, eltaláltam - mondta nyugodtan. Öszzpontosított, megpróbálta a madár helyébe képzelni ma­ gát. - Igen. Eltaláltam. - Szükséged lesz az erődre. Ne beszélj. Jön az orvos. Jöttünk volna korábban is, de meg kellett kerülnünk a tüzeket. - Figyeljen ide! - Lazíts. Megtettél mindent, amit lehetett. Most már bízd ránk a dolgot. - De meg kell mondanom, hol keressétek. - Itt! - sikított a nő a tornácon. - Itt hátul! Hívjanak orvost! - Maguk nyolcan velem jönnek - mondta Kern. -

Húzódjanak szét csatáiláncba. A fele ezen az oldaton, a fele a ház túlsó oldalán. Óvatosan. A többiek segítsenek szétoszlatni ezt a csődületet. - Dehát nem ott van! Elkésett. Kern és az emberei már elmentek. - Nem ott van - ismételte meg magában. - Kern. Miért nem képes rám hallgatni? - Jobban tette, hogy akkor este nem várt a hajszával Kern érkezéséig, gondol­ ta. Kernnel kétszer olyan zűrös lett volna minden, és az ő emberei is odavesztek volna. Trautman még nem szólt egy szót sem. Az a pár zsaru, amelyik ott maradt, igyekezett másfele nézni. Ő nem. - Nem, Trautman, te nem. Téged egy cseppet sem zavar a vér. Hozzászoktál. Trautman nem válaszolt, csak nézte. Az egyik rendőr megszólalt: - Kernnek igaza lehet. Talán jobb, ha nem beszélsz. ~ Persze, én is ugyanezt mondtam Orvalnak, amikor megsebesült. De ő nem akart némán meghalni, és én sem akarok. Figyelj, Trautman, sikerült. Mondtam, hogy sikerülni fog, ugye? És sikerült. - Miről beszél? - kérdezte az egyik zsaru. - Nem értem. - Nézz rá. A szemei - mondta a másik. - Megőrült. Még mindig Teasle-t nézve, Trautman egy kézmozdu­ lattal elhallgattatta őket. - Megmondtam, hogy engem nem ver át, hát nem?Hangjában gyermeki diadal csendült. Ez nem tetszett neki, de nem tudta türtőztetni magát. Valami arra sarkall­ ta, hogy beszéljen, feltárulkozzon. - Ott volt annál a tornácnál, én meg a szomszéd ház tornácánál, és éreztem, hogy vár. Jól kiképezték az iskolájában, Traut­ man. Pontosan azt tette, amire maguk megtanították, így sikerült átvernem. - Viszketett a sebe, megvakarta, ömlött belőle a vér, és csodálkozása nőttőn nőtt, hogy még mindig bírja szusszal. Tudta, hogy liheg, egyenként préselt ki minden szót, de olyan beszélhetnékje volt, mintha egy csomó oldódott volna meg a belsejében. - A helyébe képzeltem magam. Érti? Annyit gondolkodtam

már rajta, hogy tudtam, mit fog csinálni, És amikor ott voltunk, mindegyik a maga tornácán, eltűnődtem, mihez kezd most. Egyszercsak rájöttem, mit tervez. Azt hitte, nem jövök az utca felől, ahol megvilágítana a tűz, hanem a hátsóudvaron át, a fák között. Érti, Trautman? A maga iskolájában megtanulta a hegyi gerilla harcmodort, és ösztönösen a telek, fák meg a bokrok felé fordult. Én viszont, mindazok után, amiket átéltem, átkozott bolond lettem volna, ha a saját terepén harcolok vele. Az én terepemen. Emlékszik, beszéltem erről. Az én városom. És ha el kellett pusztulnom, pusztuljak el az én utcámban, az én házam közelében, az én irodám fényénél. És sikerült. Átvertem őt, Trautman. A golyóm átfúrta a mellkasát. Trautman még mindig hallgatott. Sokáig nézte a sebet, mielőtt rámutatott. - E z ? Erre gondol? Mondtam magának. Jól kiképez­ ték a maga iskolájában. Jézusom, micsoda reflexek! Távol, az éjszakában, a fűzeken túl mennydörgés­ szerű robbanás hallatszott, és megvilágosodott az egész égbolt. A dörej végighullámzott a városon, - Piszok gyors-mondta utálkozva az egyik zsaru. - Miben gyors? Kern jött vissza a réten át. - Nincs ott. - Tudtam. Próbáltam mondani magának. - Vállon lőtt egy ürgét. Azért sikított az a nő. Az embereim keresik a nyomát. Mennek a vér után, Teljesen magánkívül volt, a város széle fölött imbolygó fényhullámokat nézte. - Mi volt ez? Miféle robbanás? - kérdezte Teasle. - Istenem, remélem, volt elég idejük. - Mire? - A benzinkútra. Meggyújtott két benzinkutat. Rádión hallottuk a tűzoltóktól. A szivattyúkat meg a főépületet körülvette a tűz, nem tudtak bemenni, hogy elzárják a csapot. Ki akarták kapcsolni az áramot az egész város­ negyedben, de rájöttek, hogy ha leáll a szivattyú, a nyomásesés leszívja a tüzet a főtartályba, és az egész

háztömb felrobban. Egy teljes szakaszt küldtem oda, hogy segítsenek evakuálni. Az egyik kút körül lakóházak vannak. Istenem, remélem odaértek,mielőtt az egész a levegőbe röpült. Még a másiknak is fel kell robbannia, és hány halott lesz még, mire az egész véget ér! Kiáltás a ház mögül: - Átment a játszótéren! - Oké, ne üvölts úgy, ne hallja, hogy tudjuk! - Ne aggódj - mondta Teasle. - Nincs a játszótéren. - Ezt maga nem tudhatja. Túl régen fekszik itt. Akár­ hová mehetett közben. - Nem, az ő bőrébe kell képzelnie magát. Úgy kell tennie, mintha maga ő volna. Átkúszott a játszótéren, átmászott amott a kerítésen, és most a vadmálnásban van, a szedresben. Én egy ilyen bozótba menekültem előle, és most ő is megpróbálja, de túl súlyos a sebe. El sem tudja képzelni, mennyire fáj a mellkasa. Van ott egy ágkunyhó, amit valami kölyök épített, és ő most arrafelé kúszik. Kern kérdően Trautmanra és a két zsarura hunyorított. - Mi történt vele, míg hátul voltam? Mi lelte? Az egyik zsaru csodálkozva megrázta a fejét. - Azt hiszi, ő a madár. - Micsoda? - Vizionál - mondta a másik. - Maguk ketten vigyázzanak rá. Azt akarom, hogy nyugton maradjon - mondta Kern. Letérdelt mellé. Várja meg az orvost. Mindjárt itt lesz. Ígérem. - N e m fontos. - Próbálja meg. Nagyon kérem. Harangkongással és szirénavijjogással két óriási tűz­ oltóautó gördült be a térre. Lassan megálltak a rendőrkocsík mellett. Gumiruhás tűzoltók ugráltak le róluk, felsze­ relték a szivattyúkat, tömlőket fektettek le. Megint kiáltott valaki a ház mögül: - Biztosan átvágott a játszótéren. Minden csupa vér. Odaát valami bozót van. - Mondtam, hogy ne ordibálj! -szólt rá Kern. -Oké,

megyünk és megnézzük. Meglátjuk, igaza volt-e, amikor azt mondta, tudja, hol van. - Várjon. - Meglóg. Mennem kell. - Nem. Várjon. Meg kell ígérnie. - Megígértem. Az orvos már jön. Igérem. - Nem. Valami mást. Meg kell ígérnie. Ha elkapják, meg kell engedniük, hogy ott legyek, amikor vége. Jogom van hozzá. Túl sok mindenen mentem keresztül, hogy most ne lássam a befejezést. - Ennyire gyűlöli? - Nem gyűlölöm. Maga ezt nem érti. Ő is ezt akarja. Azt akarja, hogy ott legyek. - Jézusom — Kern döbbenten nézett fel Trautmanra és a többiekre. - Jézusom. . - Rálőttem, és egyszerre elszállt belőlem a gyűlölet. Csak sajnálat maradt. - Hát persze. - Nem, nem azért, mert ő is eltalált engem. Mindegy lett volna, hogy ő engem eltalált-e vagy nem. Akkor is sajnáltam volna. Meg kell ígérnie, hogy ott lehetek a befejezésnél. Tartozom neki ezzel. Végig mellette kell lennem. - Jézusom. - Igérje meg. - Rendben van. - De ne hazudjon. Tudom, azt gondolja, olyan súlyos a sebem, hogy úgysem mehetek át oda a telekre. - Nem hazudok - mondta Kern. - Mennem kell. Felállt, és odament az embereihez, akik a ház mellett várták. Felsorakoztak. Óvatosan elindultak, át az utcán és a játszótéren a bozót felé. Mind, Trautmant kivéve. . - Nem, Trautman, maga nem megy-mondta Teasle. - Maga szívesebben kimarad az egészből, igaz? De nem gondolja, hogy látnia kellene? Nem gondolja, hogy ott kéne lennie, és végignézni, hogyan szerepel a tanítványa az utolsó felvonásban? Amikor Trautman végre megszólalt, a hangja olyan

száraz volt, mint a bírósági épület fája, amikor tüzet fogott, mint a tapló. - Milyen súlyos a sebe? - Semmit sem érzek. Nem. Ez sem igaz. - Az aszfalt jó puha. - Aha. -Újabb robbanás világította meg az égboltot. Trautman közönyösen felnézett. A másik benzinkút. - Még egy pont a kölyke javára - mondta Teasle. - A maga iskolája tényleg jól kitanította. Az nem vitás. Trautman a tűzoltókra nézett, akik a bíróságot és a rendőrséget oltották, a tépett szélű lyukra Teasle hasán, és megrebbent a szeme. Csőre töltötte a fegyverét, mielőtt elindult a gyepén át a ház vége felé. - Miért csinálja ezt? - kérdezte Teasle. De már tudta is.-Várjon., Nem kapott választ. Trautman háta a tűz fényében a ház árnyékba boruló vége felé távolodott. - Várjon - mondta Teasle ijedten. - Ezt nem teheti meg! -jajdult fél. - Nem a maga dolga! Mint az imént Kern, Trautman is eltűnt. - A szentségit, várjon! - kiabált Teasle. A hasára fordult, és csúszni kezdett az úttesten. - Ott kell lennem! Az én dolgom! Köhögve négykézlábra állt; hasából az aszfaltra cse­ pegett a vér. A két zsaru elkapta, és megpróbálta visszanyomni. - Pihennie kell- mondta az egyik. - Csak nyugalom. - Hagyjanak békén! Komolyan mondom! Próbálták féken tartani. Csapkodott maga körül. - Jogom van hozzá! Én kezdtem az egészet! - Jobb, ha elengeded. Ha tovább kapálódzik, teljesen kikészül. - Csak rajtam mennyi vér van! Nem sok lehet még benne. Elég lesz, gondolta Teasle. Elég. Megint megpróbált négykézlábra állni, maga alá húzta előbb az egyik, majd a másik lábát. Összeszedte az erejét a felálláshoz. Szájában a vér édeskés íze. Én kezdtem az egészet,

Trautman - gondolta. Ő az enyém. Nem a tiéd. Azt akarja, hogy én tegyek az. Megfeszítette az erejét, felállt, tett egy lépést, aztán előredőlt, próbálta visszanyerni az egyensúlyát. Tudta, ha most elesik, sohasem kel föl. Kapkodás nélkül, egyensúlyát őrizve botorkált a gyepen át a ház felé. Én tu­ dom, Trautman - gondolta. Ő azt akarja, hogy én legyek az. Nem te. Én. 20. Rambo haldokolva kúszott a szedresben az ágkunyhó felé. A tűz gyengén megvilágította a kunyhót, látta, hogy az egyik fala be van rogyva, de a félig nyitott ajtó mögött sötét volt. Kúszott, de úgy érezte, túl sokáig fog tartani, amíg megteszi ezt a rövid távot. Végre rájött, hogy kúszómozdulatokat végez ugyan, de a teste egész idő alatt egy helyben maradt. Összeszedte az erejét, és lassan sikerült közelebb jutnia az ágkunyhóhoz. Ám amikor végre odaért a sötét bejárathoz, meggon­ dolta magát. A kunyhó belseje túlságosan emlékeztette az üregre, amelyben raboskodott. Homályos volt, leve­ gőtlen és szűk. Különös módon a zuhanyozófülkét jut­ tatta az eszébe, ahova Teasle kényszerítette, meg a cellát, amelybe Teasle be akarta zárni. Igaz, azok jól ki voltak világítva, mégis ugyanilyen viszolygást keltettek benne. Mindaz, ami elől menekült, gondolta; hogy is lehetett annyira fáradt, hogy itt akarja felvenni a harcot. Harcról most már amúgy sem lehetett szó. Elég lőtt sebet látott már, tudta, hogy el fog vérezni. Még mindig fájt a mellkasa és a feje. A fájdalmat minden szívdobba­ nás fokozta. A lába hideg és merev volt a vérveszteség­ től, és ez akadályozta a kúszásban. A kezét és az ujjait nem érezte már, és a combjában is lassan elzsibbadtak az idegek. Nem fog már sokáig élni. De legalább még megválaszthatja, hol haljon meg. Nem odabent, mintegy barlangban. Elhatározta, hogy azt az érzést nem fogja újraélni. Nem, kint a szabadban. Ahol láthatja az eget, érezheti a levegő akadálytalan áramlását.

Jobbról megkerülte az ágkunyhót, és esetlenül még beljebb furakodott a bozótba. Egy alkalmas hely. Ponto­ san arra volt szüksége. Egy kellemes, barátságos helyre. Ami éppen neki való, ami megnyugtatja. Meg kell találnia, míg nem késő. Egy sekély árok, éppen olyan hosszú, mint a teste, első látásra nagyon vonzónak tűnt, de amikor belefeküdt, úgy érezte magát, mint a sírban. Eleget fekhet még a sírban. Egy másik helyet kell találnia, éppen az ellenkezőjét ennek, egy szabad ma­ gaslatot, hogy élvezhesse élete utolsó pillanatait. Kúszás közben körülnézett, és észrevett egy dombocskát maga előtt. Oldalait bozót borította, a tetejét fű. Nem volt olyan magas, mint szerette volna, de mégiscsak a telek fölé magasodott. Nagyszerű érzés volt elnyúlni a fűben, mint egy szalmazsákon. A fantasztikus narancs­ színű alakzatokat nézegette, amelyeket a tűz rajzolt az éjszakai fellegekre. Békesség. Ez volt az az alkalmas hely, amit keresett. Itt mindenesetre nem gondolt semmire. De a fájdalom fokozódott, marcangolta a testét, miközben a karja meg a lába már könyékig, térdig elhalt. Hamarosan egyáltalán nem fogja érezni sem a testét, sem a fájdalmat - és mi lesz azután? Vagy már előtte meghal? Jól van. Inkább azon gondokozz, kell-e még valamit tenned, valami fontosat, amiről megfeledkeztél. Nem, úgy rémlett, semmit sem kell már tennie. És Isten? A gondolat megdöbbentette. Csak a legborzalmasabb pillanatokban gondolt Istenre és az imádkozásra. Ezek­ ben a pillanatokban mindig zavarba jött, hiszen nem hitt, és képmutatónak érezte magát, amikor félelmében imád­ kozott, mintha hitetlensége ellenére Isten mégiscsak létezett volna; Isten, aki átláthatott ezen a képmutatáson. Gyerekkorában még hitt. Igen, tényleg hitt még, amikor gyerek volt. Hogyan is szólt az esti fohász? Tétován idézi fel a szavakat, teljesen ismeretleneknek tűnnek. Ó édes Istenem, rettenetesen sajnálom... mit? Mindazt, ami az utóbbi néhány napban történt. Sajná­ lom, hogy egyáltalán megtörtént. De meg kellett történ-

nie. Sajnálta, ám ugyanakkor tudta, hogy ha megint hétfő volna-ugyanúgy viselkedne. Ugyanolyan jól tudta, hogy Teasle sem viselkedne másként. Nem lehetett elkerülni. Ha a becsületért folyt ez a harc, akkor valami más, fontosabb tétje is volt. Mi? Egy nagy szar, mondta, magában: a szabadság meg a jog. Egyáltalán nem az elvek vitték bele ebbe. Csak meg akartad mutatni, hogy meg tudsz küzdeni bárkivel, aki görbén néz rád; és ez valami más volt - nem erkölcsi, hanem személyes, érzelmi kérdés. Sok embert megölt, és el kellett hitetnie magával, hogy azért kellett meghalni­ uk, mert részei voltak annak a rendnek, amely őt elnyom­ ta, amelyik a hozzá hasonlóknak lehetetlenné tette a normális életet. De nem igazán hitt ebben. Túlságosan élvezte a harcot, túlságosan élvezte a kockázatot, az izgalmat. Ez talán a háború következménye, gondolta. Talán annyira hozzászokott az akciókhoz, hogy már nem tudott meglenni nélkülük. Nem, ez sem volt igaz. Ha valóban uralkodni akart volna magán, képes lett volna rá. Egyszerűen nem akart uralkodni magán. Hogy a maga módján élhessen, képes volt megküzdeni mindenkivel, aki bele akart avatkozni az életébe. Rendben,van, akkor hát mégiscsak valamilyen elvekért harcolt. Ám ez nem volt ilyen egyszerű, mert ugyanakkor büszke is volt, és rettentően örült, hogy megmutathatja, milyen jó harcos. Teasle rosszul válasz­ totta meg az emberét, úgy bizony, és most meghalt, meghalni pedig senki sem szeret, és ez az egész elmélkedés az elvekről csak arra szolgált, hogy megpró­ bálja mentegetni magát. Ha arra gondolt, hogy hasonló helyzetben ugyanígy viselkedne megint, rájött, hogy ez is csak egy trükk, ami arra szolgál, hogy elkerülhetetlen­ nek tüntesse fel a dolgot. Jézusom, valóban megtörtént, és semmit sem tehetett ellene, és sem az elvek, sem a becsület nem segít abban, ami most következik. Vihogó csajokat kellett volna fölszedni inkább, jeges vizet inni, görögdinnyét falni. De szart ér ez is, hogy mit kellett volna csinálni, meg ez a rizsa Istenről; csak bonyolítja azt, ami

alapjában vévé olyan egyszerű: a combjai lassú zsibbadása könnyű halál, de éppen annyira nyomorúságos halál is. És tehetetlen. Tétlen vereség. Az egyetlen, amit még megválaszthat, a halála módja. Nem fog úgy meg­ halni, mint egy csapdába került állat. Némán, hősiesen, lassan eszméletét vesztve. Egyszerre! Az érzések nagy kiáradásában. Amióta a dzsungelban először látta, hogyan darabolják a testeket a bennszülöttek, szorongott, mi lesz a testével a halála után. Mintha a. teste akkor még mindig élne, viszolyogva képzelte el, hogyan fogják kifolyatni a vért a vénáiból, hogyan fecskendeznek, be helyette tartósító folyadékot, hogyan tépik ki a belső szerveit és tömik ki a mellkasát valami konzerválószerrel. Elképzelte, hogyan fogja a hullamosó leragasztani a szemét meg a száját, és rosszul lett a gondolattól. A halál, különös, hogy a halál nem aggasztotta annyira, mint az, ami utána következ­ het. Viszont mindezt nem tehetik meg, ha belőle semmi sem marad. Legalább annyi hasznát veheti még magá­ nak, hogy ezt elintézi. Kivette a zsebéből az utolsó dinamitrudat, kibontotta a kanócok puha csomagolását, egyet beleszúrt a rúdba, aztán a rudat betűzte az öve alá. Tétovázott. Ez az átkozott Isten csak komplikálja a dolgokat. Öngyilkossá­ got akart elkövetni, de attól örökre a pokolra kerülhet. Ha hisz. De nem hitt, és már régen fontolgatta az öngyilkos­ ságot, már a háború óta, mikor a parancsnokától cián­ kapszulát kapott, arra az esetre, ha elfognák. És amikor elfogták, nem volt ideje lenyelni. Most viszont meg fogja gyújtani a kanócot. De mi van akkor, ha tényleg van Isten? Nos, ha van Isten, a hitetlensége miatt nem büntetheti meg. Az ő számára még egy nagy érzést tartogat a sors. Fájdalom nélkül. Túl rövid ahhoz, hogy fájjon. Csak egy villanás. Ez legalább valami. Már nem érezte a testét, készült meg­ gyújtani a kanócot. És ekkor egy utolsó pillantást vetett a játszótérre, és a tűzfényben egy férfi kettős sziluettjét látta. A zöldsapkások egyenruháját viselte, és óvatosan kúszott előre a hinták és a csúszdák között. Puska volt

nála. Vagy pisztoly. Rambo ezt már nem látta. De azt látta, hogy a férfi a zöldsapkások egyenruháját viseli, és tudta, hogy Trautman az. Senki más nem lehetett. És Trautman mögött, a játszótéren botladozva, két kezét a hasára tapasztva Teasle közeledett, csak ő lehetett, és Rambo már tudta, hogy van jobb módja is a meghalás­ nak. Teasle a hinta vasrúdjába kapaszkodott, pihent, aztán a kerítéshez támolygott. Eszelősen félt attól, hogy Traut­ man előbb fog odaérni. De most már minden rendben lesz; Trautman csak pár lépéssel járt előtte. Kinyújtotta a kezét, elkapta a padot, hogy el ne essen, és zihálva rátámaszkodott. Szemét le sem véve a bozótról, Trautman hátraszólt: - Bukjon le, biztosan látja magát. - Ha lebukok, még egyszer már nem állok fel. - Egyáltalán, miért kellene felállnia? Ebben az állapot­ ban semmi hasznát sem veszem. Ne avatkozzon bele. Megöli magát. - Feküdjek le, és hagyjam, hogy maga fejezze be helyettem? Egy szart. Úgyis meghalok. Trautman csak most nézett rá. Kern a közelben volt, a látómezejükön kívül, ordított. - Az Isten szerelmére, bukjanak le! Ennek már vége, nem fogok kockáztatni, nem küldöm be utána az embere­ imét. Benzint hozatok. Szeret a tűzzel játszani, hát majd befűtünk neki. Igen, ez a te stílusod, Kern - gondolta Teasle. A sebére szorította a kezét, és a kerítésbe kapaszkodva esetlenül elindult. - Bukjon le!-üvöltött megint Kern. Cseszd meg. Elégeted, mi? Éppen ilyesmit vártam tőled. De biztos lehetsz benne, hogy mielőtt eléri a tűz, kirohan a bokrok közül és lő, magával viszi egypár emberedet. Egy módon lehet csak elintézni, de ehhez olyasvalaki kell, mint én, akinek úgysincs már esélye. Még nem vesztettél elég embert, különben tudnád.

- Mi volt ez, a szentségit? - üvöltött Kern, és Teasle ráeszmélt, hogy amit gondolt, azt hangosan ki is mondta. Ez rossz jel volt, minél előbb át kellett másznia a kerítésen, amíg volt hozzá ereje. A kerítésen vér. A madáré. Oké. Ugyanezen az úton megy. majd ő is. Csepegett a vére, rá a madár vérnyomára. Összeszedte az erejét és átfordult a kerítésen. Úgy sejtette, elég erősen megüthette magát, de nem érzett semmit. Trautman szökkent utána a padról, átugrotta a kerítést és mellé guggolt a bokrok között. - Vissza - mondta neki Teasle. - Nem. És hallgasson, mért támadni fog. -Nem hallom. Valószínűleg beljebb van valahol. Figyeljen, ő azt akarja, hogy én tegyem meg. Tudom. Jogom van itt lenni, amikor vége. Maga is tudja - Igen. - Akkor ne avatkozzon a más dolgába. - Én sokkal előbb kezdtem, mint maga, és most segíteni fogok. Miért utasítja el? De most hallgasson, induljunk, amíg bírja - Oké, segíteni akar? Akkor segítsen felállni. Egyedül nem megy. - Komolyan gondolja? Szép kis cirkusz lesz. - Éppen ezt mondta Shingleton is. - Mi? . - Semmi. Trautman talpra állította, aztán bekúszott a bozótba, eltűnt, míg Teasle a bokrok közül kimagasodva állt, nézelődött és gondolkodott. Menj csak. Menj, és kússz olyan gyorsan, ahogy csak bírsz. Úgyis mindegy, mit csinálsz. Én előbb érek oda. Sós ízű folyadékot köhögött fel, aztán a cserjésben egyenesen az ágkunyhóhoz indult. A törött ágakból úgy gondolta, hogy a madár biztosan oda menekült. Lassan haladt, nehogy elessen. Mégis meglepően hamar odaért. De amikor be akart mászni, ösztönösen megérezte, hogy a madár nincs odabent. Körülnézett, és mintha mágnessel húzták volna, imbolyogva elindult a görön­ gyös ösvényen, amely a dombra vezetett. Ott. A madár

biztosan ott van. Tudta, érezte. Egy cseppet sem kételke­ dett. Amikor az úttesten feküdt, valaki azt mondta, hogy vizionál De nem úgy volt. Nem vízionált. Akkor nem. Most. Most vízionált, úgy érezte, folyik szét a teste. Úgy rémlett, a lelke lebeg csak a cserjés fölött a dombocska felé. Az éjszaka káprázatos nappallá változott, a na­ rancsszínű ragyogás egyre terjedt, őrült táncot járt az ágakon. A domb tövében nem lebegett tovább, szoborrá dermedt a villódzó fényben. Megérkezett. Nem volt több ideje. Nézte, ahogy a keze, mintha valami idegen akarat­ nak engedelmeskedne, felemelkedett, és a pisztollyal célba vette a dombot. 22, Rambo karja már vállig, a lába meg köldökig megmere­ vedett, és célzás közben úgy érezte, két fatuskó van a keze helyén. Káprázó szemmel célzott Teasle meghá­ romszorozódott alakjára. Tudta, hogy nincs más mód. Nem fog tétlenül átlépni a semmibe. Nem fogja meggyúj­ tani a kanócot, nem fogja megsemmisíteni magát. Igy fogja megtenni, az egyetlen helyes módon. A harc utolsó pillanataiban kiadja minden erejét, hogy megölje Teasle-t. Szeme és keze kezdte felmondani a szolgálatot, félt, hogy nem találja el. De legalább meg kell próbálnia. Ha elvéti, Teasle meglátja a torkolattüzet, és rálő. Legalább úgy fog meghalni, hogy megpróbált valamit tenni, gondol­ ta. Erejét megfeszítve küzdött, hogy elhúzza a ravaszt, hogy pontosan Teasle-re szegezze a pisztolyt. A cél­ gömb ugrált, sohasem fogja eltalálni. Nem volt már ereje. Mindenét bele kellett adnia. Ráparancsolt a kezére, hogy húzza meg a ravaszt, de a keze nem akart engedelmes­ kedni. És miközben összpontosított, a piszoly véletlenül elsült. Őrült óvatlanság és hanyagság. Átkozta magát. Nem az az igazi küzdelem volt ez, amit remélt - és most Teasle golyója jön. Most, amikor nem érdemli meg. Várt. Már ott kellett volna lennie. Hunyorgott, hogy jobban lásson - és ott volt. Ott feküdt Teasle a földön. Istenem,

eltalálta, pedig nem is akarta. Most már az egész teste érzéketlen volt, soha nem lesz ereje meggyújtani a kanócot. Nyomor. Csúfság és nyomor. És ekkor jött a halál, de nem az a feneketlen, sötét, bódító álom, amire számított. Inkább ahhoz hasonlított, amit a dinamittól várt, de nem a hasában kezdődött, hanem a fejében, és nem értette, miért ilyen. Ez megijesztette. Minthogy azonban már csak ez volt vissza, átengedte magát neki. Egycsapásra megszabadult a tarkójától, a koponyája hátsó részétől; az égen, számlálhatatlan jelenéseken át repült előre, kifelé, szüntelen fényben és villódzásban, és arra gondolt, ha ez elég sokáig tart, a végén még rájön, hogy nem volt igaza, és megismeri az Istent. 23. Jól van, gondolta Teasle. Jól van. Hanyatt feküdt a gazban, gyönyörködött a csillagokban, ós azt ismétel­ gette magában, hogy nem tudja, mi történt vele. És valóban nem tudta. Egy pisztoly villanását látta és elesett, de lassan és puhán esett, és tényleg nem tudta, mi történt vele; nem érezte, nem fogta fel az ütést. Annára gondolt, aztán elhessegette a gondolatot, nem mintha az emlék fájdalmat okozott volna, inkább azért, mert végül is már egyáltalán nem tűnt fontosnak az asszony. Lépteket hallott, zörgést a bozótban. Jön a madár, gondolta. De lassan, túl lassan. Hát persze, súlyosan megsebesült. De aztán csak Trautmant látta maga fölött, az ő körvonalait az égen, az ő tűzfényben villódzó arcát és egyenruháját. A szemében viszont semmi fény. - Hogy érzi magát? - kérdezte Trautman. - Nagyon rossz? - Nem - mondta. -Tulajdonképpen nagyon kellemes. Ha nem gondolok arra, ami utána jön. Milyen robbanást hallottam? Mintha a másik benzinkút lett volna. - Engem hallott. Azt hiszem, én voltam az. A fél fejét szétrobbantottam ezzel a pisztollyal.

- És hogy érzi magát? - Jobban, mint amikor tudtam, hogy szenved. - Igen. Trautman kiugratta az üres töltényhüvelyt a pisztolyá­ ból, és Teasle nézte röptének fényes ívét a levegőben. Megint eszébe jutott Anna, de még mindig nem érdekel­ te. A házra gondolt, fönt a hegyen, amit ő hozott rendbe, a macskákra, de már ez sem érdekelte. A madárra gondolt, és érezte, hogy betölti a szeretet. És egy pillanattal azelőtt, hogy az üres töltényhüvely befejezte röppályáját a földön, Teasle elengedte magát. Abban a pillanatban halott volt.