Dávid J. Roy AZ ORVOSI BIOLÓGIA ETIKAI KÉRDÉSEI HOMO FABER VAGY HOMO SAPIENS?-"

Dávid J. Roy AZ ORVOSI BIOLÓGIA ETIKAI KÉRDÉSEI HOMO FABER VAGY HOMO SAPIENS?-"

A z orvosi biológia fejlődéséről, hihetetlen lehetőségeiről és azokról a kényszerhelyzetekről szeretnék először beszélni, amelyeket a t u d o m á n y legújabb v í v m á n y a i n a k alkalmazása vet felszínre. Egyesek ugyanis rém­ képeket látnak, mások viszont korlátlan lehetőségeket a genetikai fejlő­ dés eddigi sikereiben. Keressük tehát az a r a n y középutat! N a p j a i n k b a n nagyon időszerűvé vált néhány kérdés, hogy az alkotó ember győzedel­ meskedik-e a gondolkodó felett, avagy fordítva. H o g y miként viszonyul az alkotó ember az általános emberi közösséghez? Rendelkezik-e olyan képességgel és bölcsességgel, amilyet az évek hosszú során k i a l a k í t o t t közösség megkíván, elvár? Ez képezi előadásom tárgyát. Röviden elmon­ d a n á m , hogy miként j u t o t t a m el az orvosi biológiához. A z u t á n arról sze­ retnék beszélni, h o g y miként v á l t o z t a t t á k meg az ipari fejlődés és a műszaki t u d o m á n y o k az emberi tevékenység jellegét, majd azokról a kényszerhelyzetekről, amelyeket ezek a változások okoztak. Mit tehe­ tünk tehát és m i t nem ezen a téren? Részletesebben kitérnék arra, hogy miben nyilvánul meg közvetlen környezetünkben az orvosi biológia h a ­ talma, majd az erkölcsi szempontokat szeretném megvizsgálni, hogyan, miiként viszonyul az „új erkölcsi tekintély" korábbi értékrendszerünkhöz? A z orvosi biológiával való k a p c s o l a t o m a t voltaképpen a h a t a l o m v á g y vezérelte. A z ötvenes években úgy tűnt, hogy a h a t a l m a t , amelyre v á g y ­ t a m , a m a t e m a t i k a és a nukleáris fizika tanulmányozása nyújtja szá­ m o m r a . C a r l J u n g tanulmányozása értette meg azonban velem, hogy l é ­ tezik egy másfajta hatalom is, amely még a korszerű t u d o m á n y o k n y ú j ­ t o t t a h a t a l m a t is túlszárnyalja. D r . A v e r y a negyvenes években felfedezte, hogy az emberi gén a D N S - b ő l tevődik össze. A z ötvenes évek szakirodalma összesen négy megjelölést t a r t a l m a z a D N S fogalmáról. W a t s o n n a k és Cricknek a gén­ a l a k z a t o k terén elért felfedezései m e g n y i t o t t á k az u t a t a genetika fej* A Wilfrid Laurier Egyetemen szövege. Waterloo, Ontario.

1981. okt.

l-jén

elhangzott

előadás

átdolgozott

lődése előtt, és megteremtették a lehetőségeket a gén szerkezetébe való beavatkozásra. K a t o n a k ó r h á z b a n dolgoztam, ahol sajnos, g y a k r a n meg­ figyelhettem a betegek hozzátartozóinak és a kórházi személyzetnek a tehetetlenségét olyan esetekben, amikor felépülésről szó sem lehetett, csak a halál elodázásáról. I t t jöttem rá, hogy az o r v o s t u d o m á n y , a szárma­ zástan és a szaporodás kutatási eredményei, v a l a m i n t a velük kapcsola­ tos kérdések vetekednek az atomfizika általános emberi vonatkozású kérdéseivel. „ A korszerű emberből való mélységes k i á b r á n d u l á s u n k a kétségbeesés­ be sodort bennünket. A korszerű ember azt remélte, hogy tudásának ered­ ménye mindig csak fejlődést jelent és sohasem hanyatlást. Most azonban kétes mivoltához érkezett az emberi tudás. Mérhetetlen h a t a l o m birtoká­ b a jutott anélkül, hogy az a vele járó bölcsességet és erényt is biztosította volna számára. Belátta, hogy a fejlődés és a tudás összessége egyszer­ smind nem az igazság mércéje." (B. Lonergan) A z emberi természet, amely az emberi tevékenység alapelvét képezte, az élettani t u d o m á n y o k fejlődésével a z o k n a k t á r g y á v á lett. F e l a d v á n n y á vált. M á r maga az evolúció elmélete is felvetett bizonyos erkölcsi kérdése­ ket. A z orvosi biológia és az abból származó biológiai hatalom m á r arra utal, hogy újfajta állatokat, növényeket, sőt újfajta embert h o z h a t u n k létre. H a az emberi természet mint feladvány szerepel, h o g y a n szolgál­ h a t tanácsokkal ö n m a g a megváltoztatásában? A régi görögök azt v a l l o t t á k : fedezzük fel a természetben rejlő a l a p ­ elvet (logoszt) és m i n d e n rendben lesz. A z eredeti logosz m e g v á l t o z t a t á ­ sában ki szolgáltatja az ehhez szükséges második logoszt? Valamely p á r t ? A katolikus egyház? Kihez forduljunk? A filozófusokhoz? H o n n a n vegyük a második logoszt? Ez mostani előadásom legszélesebb értelemben vett tárgya, amely meg­ válaszolatlan m a r a d , sőt mi t ö b b újabb — a korszerű biológiát érintő — kérdések sorakoznak fel hozzá.

Az

orvosi

biológia

hatalma

A z orvosi biológia v í v m á n y a i valóban tüneményesek. Eljárásaikban tüneményesek. Egy részük etikai szempontból semleges, jogilag, társa­ dalmilag és erkölcsileg pedig prózai. Ez azt jelenti, hogy követi és alá­ támasztja m i n d a z o k a t az értékeket, amelyeket t á r s a d a l m i szinten elfo­ g a d h a t ó n a k t a r t u n k . A másik csoportba az etikai „ellentmondásokat t a r ­ t a l m a z ó " t a l á l m á n y o k és eljárások t a r t o z n a k . Ezeket el is fogadjuk, meg nem is. Bizonyos esetekben i n d o k o l t a k n a k tartjuk őket, m á s esetekben pedig nem. Vajon a t u d o m á n y v í v m á n y a i mindenkire alkalmazhatók-e? Milyen áron és milyen következménnyel? A kutatási eredmények har­ madik csoportja társadalmilag és etikailag „ d r á m a i " . Messzemenően be­ folyásolhatja életünket. A negyedik csoportba azokat a v í v m á n y o k a t

sorolnám, amelyek lehetőségeikben és kiterjedéseikben „ d r á m á n t ú l i a k " . E z azt jelenti, hogy azok képesek kiemelni bennünket az emberi d r á m á ­ ból, melynek itt a földön több ezer éve részesei voltunk.

Hatalom

etika

nélkül?

Üj erkölcsi szabályokra van szükségünk. N e m m i n t h a a tízparancsolat többé nem lenne megfelelő, vagy nem lenne elég messzemenő, vagy é p ­ pen túl szigorú lenne. Ellenkezőleg, a régi szabályok nem elegendőek. N e m t a r t h a t ó k be az új helyzetekben és a hatékonyságuk is bizonytalan. Új m i k r o - és m a k r o e t i k á t kell létrehozni. Szeretném ezeket a kifejezé­ seket tisztázni, nehogy azt gondolják, h o g y szándékosan használok p o n ­ tatlan kifejezéseket. A mikroetika azon vezérfonalak sorozata, amelyek az emberek közötti közvetlen kapcsolatokat h a t á r o z z á k meg. Ember-em­ ber közötti és a zárt közösségek közötti kapcsolatokat stb. A z évezredek óta kialakult és elfogadott alapvető emberi értékek megnyilvánulásai. Most pedig szükségét érezzük a mczoetikának; a középfokon megnyil­ v á n u l ó erkölcsi szabályoknak. Ide tartozik pl. a nemzeti m a g a t a r t á s . Ilyesmivel ugyanis mindmáig nem rendelkezünk. Ezen a téren még min­ dig az erőpolirika szabályai érvényesülnek. Emberi jogokról, emberi méltóságról beszélünk, de ez t ö b b n y i r e csak üres szólampufogtatás. Végső fokon erőpolitikával állunk szemben, amelyet a nemzeti érdek h a t á r o z meg. N e m z e t e i n k régóta léteznek, de a nemzeti m a g a t a r t á s r a v o n a t k o z ó irányelveink nincsenek. N e m z e t is régóta, de nem öröktől fogva létezik. A népek n e m mindig éltek nemzetként együtt. Lehet, hogy a nemzetté válás csak ideiglenes, és ahhoz nem szükséges hazaszeretetünkkel és o d a a d á s u n k k a l a végsőkig ragaszkodni, de ezt m i n t hitszegő gondolatot a hallgatóságra bízom. M a m á r olyan h a t a l o m m a l rendelkezünk, amely az egész földkerek­ ségre kihat. T e h á t m a k r o e t i k á r a v a n szükségünk. A z emberi közösség etikájára. A z emberek nagy része még m a sincs t u d a t á b a n annak, hogy a földön, mint testvérek, közösséget képezünk. Globális rokonságban v a ­ g y u n k egymással. N e m csupán egy városnak a lakói vagy egy nemzet polgárai v a g y u n k . Része v a g y u n k az általános emberi t á r s a d a l o m n a k . E z m a m á r nem választás kérdése, m e r t a technológiai fejlődés, amely életünket m e g h a t á r o z z a , globális méretű. E fejlődés nyújtotta h a t a l o m ­ n a k t e h á t nincs etikája. H a t a l o m etika nélkül.

A határozás

hatalma

Egy alkalommal egy orvoskollégám a következőkkel fordult h o z z á m : Egy 82 éves asszony egy éve fekszik a k ó r h á z b a n ; P a r k i n s o n - k ó r b a n szenved. Agyműködése majdnem teljesen megszűnt. N é z a televízióra, de nem v a g y u n k biztosak, hogy lát-e egyáltalán. Beszélni természetesen

képtelen. Semmi jelét nem adja annak, hogy hall-e vagy ért-e. K i t a r t ó a n ápoljuk, mégis ágysebei v a n n a k . Most tüdőgyulladást k a p o t t magas láz­ zal. H a antibiotikumot írnék fel, a l á z a megszűnne és további hat hó­ napig, vagy egy évig is ágyban m a r a d n a . Családja nincs. Mit tegyünk? Ü g y h a t á r o z t u n k , hogy nem a d u n k neki antibiotikumot. Szerdára meg­ halt. Helyesen cselekedtünk-e? Ez a h a t á r o z á s h a t a l m a . A korszerű neonatológia is heves v i t á k r a ad okot. E v i t á k n a k lé­ nyege a k ö v e t k e z ő : gyógyítsuk-e v a g y sem a fogyatékos újszülötteket? Régebben ugyanis ezeket a csecsemőket h a g y t á k meghalni. M a viszont ezeknek az élete is megmenthető, vagy legalábbis meghosszabbítható. Sok esetben az életben m a r a d á s azonos a halál f o l y a m a t á n a k meghoszszabbításával. Példa erre a vízfejűség (hydrencephalia) agyvelőhiány (anencephalia), a b o n y o l u l t ideg- és agysérüléssel, v a l a m i n t a súlyos testi fogyatékossággal született csecsemő. V a n n a k esetek, amikor hosszadalmas kezeléssel megmenthető az újszülött, ám egész életében testi vagy lelki nyomorék m a r a d . Példák erre a gerinchasadék (spina bifida) és a gerinc­ vélő- és gerincvelőburok sérv (myelomeningocele) áldozatai. A h a r m a d i k csoportba azok az újszülöttek t a r t o z n a k , akik kezelhetők, de kezelés nélkül meghalnának, vagy azok a betegségek, amelyek nem halálosak, de egyelőre gyógyíthatatlanok. Mint pl. a D o w n - s y n d r o m á b a n szenvedő vagy mongoloid gyerekek. A z említett esetekkel kapcsolatban merül fel tehát a választáson m ú l ó nem-kezelés kérdése, és az azt k ö v e t ő halál erkölcsi m i v o l t á n a k meghatározása.

Alapelvek

vagy

valóság?

Egyesek k i t a r t ó a n az „élet sérthetetlenségének" elvéhez ragaszkodnak, m o n d v á n , hogy az élet minden k ö r ü l m é n y e k között a végsőkig fenn­ t a r t a n d ó . Mások viszont az „élet minősége" szempontjából közelítik meg a kérdést és a születés pillanatában rendelkező természeti adottságokat mérlegelik, értelmi adottság, produktivitás és más, a jövőre előrevetített szempontokat vesznek figyelembe. Volt néhány kísérlet arra, hogy az életkvalitást közelebbről meghatározzák. D r . A n t h o n y Shaw a gyermek­ gyógyászatban és a szülészetben a l k a l m a z t a . Eredeti álláspontja az volt, hogy az előrevetített életkvalitás egyenlő a születés nyújtotta adottság­ gal, (életkvalitás-születési adottság, É K = S Z A (QL = N E ) * A „ k é p l e t " később kibővült az orvosi kezeléssel, a szülői gondozással és a társadalmi támogatással. [ÉK = S Z A ( C S + T ) ] A testi és szellemi fogyatékosok életkvalitása nagymértékben attól függ, hogy mennyit s z á n d é k o z u n k nyújtani nekik életük során. „ M i " is az egyenletben foglaltatunk. A szü­ letési adottságok, a pszichológiai és neurológiai, tényezők tehát számot­ tevőek, de maga a h a t á r o z a t erkölcsi jellegű. A két k ü l ö n b ö z ő álláspont gyakran mellőzi Lonergan „véglegességé* Quality of Life=NaturaI Endowment

n e k " elvét. A k i k az „élet sérthetetlenségéből" indulnak ki, n e m veszik tekintetbe, hogy a „sérthetetlenség" az élet fölfelé ívelésére és a n n a k görbületes kibontakozására v o n a t k o z i k . „ A z ember biológiai kialakulá­ sa teszi lehetővé fizikai kifejlődését. A fizikai fejlődés pedig az ember szellemi és racionális kibontakozásának előfeltétele. (B. Lonergan: Insight 625. oldal) E n n e k az elvnek mellőzése a „sérthetetlenség" téves meghatározásához vezet és az o r v o s t u d o m á n y céljainak, k o r l á t a i n a k fél­ reismerésében nyilvánul meg. A jelenlegi etika bevett alapelvei a célokra és k o r l á t o k r a v o n a t k o z n a k . A m i k o r a biológiai rendellenességek olyan súlyosak, hogy a különböző orvosi beavatkozások csupán a betegnek a meglevő állapotát rögzítik, mégpedig egy olyan fokon, amely nem te­ kinthető az élet céljainak összessége szempontjából kielégítő emberi élet­ nek, a k k o r az o r v o s t u d o m á n y rendeltetésével, céljaival ellenkezően lép fel és a kezelést fel kell adnia. Ez a felfogás Lonergan „véglegességének" elvén alapszik. A k i k azonban megengedik és elősegítik ezeknek az ú j ­ szülötteknek a halálát, megfeledkeznek a fenti elv kiegészítő részéről: „ A magasabb fokú életlehetőségek k i b o n t a k o z á s a h á t t é r b e szorul, mivel csak később kerülhetne rá sor. A kibontakozás tehát követelményként nehezedik ránk, mielőtt valóság lenne s z á m u n k r a . " A korszerű életfenntartó szerkezetek alkalmazásának (vagy megvoná­ sának) kérdése azonban nem csak az újszülötteknél merül fel: H u s z o n ­ h á r o m éves lány, intelligens, szép v o l t . . . 19 éves korában az ataxia tünetei kezdtek nála fellépni, izomkoordinációs z a v a r o k stb. Egy halálos betegség előrehaladott állapotában v a n . Jelenleg még nem gyógyítható a betegség, de ő reméli, hogy egy n a p o n talán . . . Különböző közvetett kezelésben részesül. O l y a n állapotban v a n , hogy nem képes egyedül fel­ öltözni sem. Egy n a p o n enyhe szívroham következtében összeesett, de esz­ méletét nem vesztette el teljesen. A z egyik orvos azt m o n d t a : N e m fogjuk magához téríteni. Ilyen esetekben nem írunk elő beavatkozást, ö n m a g á ­ tól felépült a szívrohamból és amikor jobban érezte magát, az orvoshoz fordult: „Ki v a g y te, hogy eldöntsd: k a p h a t o k - e én mesterséges léle­ geztetést vagy sem, és hogy érdemes-e élnem v a g y sem?" Most dialí­ zisen (művese alkalmazása) van, mert a veséi is felmondták a szolgála­ tot, de veseátültetés nem jöhet számításba. Mit kezdjünk vele: hagyjuk, ahogy v a n , folytassuk a kezelést? K é r d e z z ü k meg, h o g y abba akarja-e hagyni?

Az

élet meghatározásának

hatalma

A k i k m a a z élet mibenlétét szándékozzák meghatározni, hihetetlen h a t a l o m m a l r u h á z z á k fel az o r v o s t u d o m á n y t . A k i k megfogalmazzák az élet o r v o s t u d o m á n y i , neurológiai és lélektani szempontjait, azok d ö n t e ­ nek voltaképpen arról, hogy ki m a r a d életben és k i fog meghalni. Kinek v a n a r r a joga, hogy ezt mások számára eldöntse? Pedig ilyen döntések g y a k r a n a d ó d n a k . A betegek m a g u k nemigen közölhetik velünk, hogy

s z á m u k r a miből áll az elfogadható életkvalitás előrevetített lehetősége, hogy folytassuk-e vagy hagyjuk abba a hosszadalmas és bonyolult be­ avatkozásokat, amelyek semmilyen javulást sem eredményeznek.

A diagnosztikától

a

beavatkozásig

K i v á l ó praenatalis (születés előtti) diagnosztikai módszereket dolgoz­ tunk k i . M a m á r több m i n t 150 rendellenességet á l l a p í t h a t u n k meg szü­ letés előtt. Egyike ezeknek a módszereknek az amniocentesis. M a g z a t ­ vizet 'vesznek, amely a m a g z a t sejtjeit t a r t a l m a z z a , m a j d a sejtekben levő k r o m o s z ó m á k a t elemzik. Ezzel a módszerrel k b . 50 kromoszóma rend­ ellenességet á l l a p í t h a t n a k meg. Ilyen például a D o w n - s y n d r o m a , v a g y trisomia, amikor a 2 1 . kromoszómacsoportban kettő helyett h á r o m k r o ­ moszóma foglaltatik. A biokémiai elemzések, az új génsebészeti módsze­ rek lehetőséget n y ú j t a n a k arra, hogy a k b . 2000 rendellenesség közül mind többet á l l a p í t h a t u n k meg m á r születés előtt. Természetesen m á s ­ nemű praenatalis diagnosztikai módszerek is v a n n a k : ultrahang, foetusscopia stb. Mindezzel azt szeretném hangsúlyozni, hogy a gyógymódok fejlődése nem t a r t lépést a praenatalis diagnosztika fejlődésével. A k o ­ m o l y a b b kromoszóma rendellenességeket pl. a mai napig sem v a g y u n k képesek gyógyítani. N e m v a g y u n k képesek gyógyítani m i n d a z t , amit fel­ fedeztünk. Mit tegyünk? És kire v o n a t k o z i k ez a tegyünk? N e m csak az orvosokra, m e r t m a a genetikai tanácsadók rendszerint a szülők belátását követik. Pozitív praenatalis diagnózis eseteben a szü­ lők rendszerint a terhesség m ű v i megszakítása mellett döntenek. A szü­ lők a k a r n a k gyereket, de épkézlábat, egészségeset. A v á r a n d ó s a n y á k m i n d i n k á b b hajlanak a praenatalis diagnosztika felé, amely lehetőségei­ ben növeli a magzatelhajtások számát. A m a i szűk körű család kevésbé képes a fogyatékos gyermek gondozására, mint a régebbi n a g y o b b és összetartó családok voltak. Ezek a tényezők tehát nagymértékben csök­ k e n t i k a születési h i b á k k a l világra jövő gyermekek számát t á r s a d a l m u n k ­ ban. A praenatalis diagnosztika h a t a l m a és a megfelelő gyógymódok hi­ á n y á n a k fordított a r á n y a eugenetikái (fajnemesítési) h a t a l o m m á válik. Ez a jelenség az o r v o s t u d o m á n y t igen kényes kérdés elé állítja: A civili­ zált társadalomban az o r v o s t u d o m á n y feladata a gyöngéket és elesette­ ket segíteni. A diagnosztika célja a gyógyítás, a kezelés, a rehabilitáció. Mi viszont megöljük a m a g z a t o t , mert nem tudjuk gyógyítani. Kérdések Mivel m á r a méhen belüli gyógyítást is a l k a l m a z z u k (hydrocephalia, szívrendellenesség stb. esetében), így felmerül a m a g z a t n a k m i n t páci­ ensnek a kérdése. A z orvos és a beteg etikájának újfajta megnyilvánu­ lása ez. H o g y a n fér össze ez az etika a m á r említett terhesség művi meg­ szakításának etikájával?

A szaporodástan

vívmányai

A z 50-es években azzal v o l t u n k elfoglalva, hogy az emberek nemileg érintkezhessenek anélkül, hogy gyerekeik legyenek, ma pedig abban se­ gítjük az embereket, hogy gyerekeik legyenek, anélkül, hogy nemileg érintkeznének. A megfogalmazás talán túl egyszerű és nyers, de ez az igazság. A katolikus p a p o k végre boldogok — gyerekek nemi érintkezés nélkül. T r é f á n a k jó, ám a mesterséges megtermékenyítés m a m á r egyál­ talán nem tréfa. Ezek az eljárások fokozatosan a lét határterületeire jut­ t a t n a k bennünket és az emberi élet eredetének kulcsát is a további tu­ dományos v í v m á n y o k rejtik m a g u k b a n . Eddigi v í v m á n y o k : — a női termékenységet növelő felfedezések és eljárások fejlődése; — a teherbe esés társadalmilag forradalmasított v á l t o z a t a i ; — a genetikai beavatkozások alkalmazása; — a magzat állandó figyelemmel kísérése és a fejlődésébe v a l ó be­ avatkozások; — m a g z a t o k létrehozása kísérleti célokra. A felsorolt v í v m á n y o k b ó l származó kérdések: — a magzat születés előtti emlékeinek kérdései; — a mesterséges megtermékenyítésből származó személyek identitásá­ n a k kérdése stb.

Az

erkölcsi

illetékességről

A D N S molekulák tanulmányozása és átrendezése biológiai veszélylyel jár. Vajon ezek a beavatkozások és átrendezések hogyan h a t á r o z ­ zák meg az emberiség útját itt a földön? A z eredmények összessége és általános tudásunk fejlődése ezen a téren lehetőséget nyújt számunkra, hogy a különböző életformákat elemezzük és előre letérképezzük, bele­ értve az emberi életet is. Ez a lehetőség azután egyesülve a D N S átcso­ portosításának i p a r t a n á v a l megadja a végső lehetőséget, hogy a külön­ böző életformákat megváltoztassuk. Ezzel olyan h a t a l o m birtokába ju­ tunk, m e l y n e k igénybevételével m e g v á l t o z t a t h a t j u k az ember testi felépí­ tését, egyéniségét és alaptermészetét is. A z ember képes lesz az élet gyö­ keres megváltoztatására. Ennél mérhetetlenebb hatalmat nem tudok el­ képzelni, még az atomokba való beavatkozás sem szárnyalja túl. Ezek a kilátások számtalan erkölcsi kérdést vetnek felszínre. N ö v e l i k az em­ ber h a t a l m á t az ember felett, arról nem is beszélve, hogy önmagukban is h a t a l m a t képeznek az ember felett: Ki vállalja a felelősséget az em­ beri lények megváltoztatásáért? Kinek, vagy minek a képére teremtjük meg az új embert? Mert egy napon m e g lesz a lehetőségünk erre. Vajon meg lesz-e ipso facto a jogunk is és a bölcsességünk, h o g y ezt meg is tegyük?

Hatalomhoz

mért

bölcsesség

Rendelkezünk-e ilyesmivel? H o g y a n szabályozzuk az emberi lényeken végrehajtható genetikai beavatkozásokat? A z o r v o s t u d o m á n y újabban a jogrendszertől követeli az ú t m u t a t á s t . G y a k r a n a bevett közvéleményre, szakcsoportok véleményeire hagyatkozik. Sokszor a józan ész — „mi a jó és m i a rossz" — általános irányelveit követi. A z új fejlemények gyak­ ran olyan helyzeteket teremtenek, amelyeket nem v a g y u n k képesek a régi értékek igénybevételével megoldani. A z alkotó ember irányításában új erkölcsi tekintélyre v a n szükség. A z igazi erkölcsi tekintély, az őszinte tudásvágy és a vele járó bölcsesség összhangjának eredményeként jön létre. A z elmélet és -a gyakorlat azonosságának fokán valósul meg. A z erkölcsi tekintély tehát benne foglaltatik az egyöntetű fejlődés fo­ galmában. A h a l a d á s meggátolásakor másodlagos álláspontok lépnek fel, amelyek felsőbbrendű beavatkozásokat követelnek. Mi történik akkor, ha ezek a beavatkozások nem kívánatosak? A z erkölcsi tekintély csak az emberi fejlődés összesített szempontjaiból h a t á r o z h a t ó meg. A h a t a ­ lom m a g á b a n véve nem jelent erkölcsi tekintélyt. A z e l m o n d o t t a k a t n é ­ h á n y tipikus példával t á m a s z t a n á m alá.

A mesterséges

megtermékenyítés

változatai

A Brown házaspár gyermektelen, mert a feleség petevezetékei szervi rendellenességek következtében eldugultak, majd később műtét útján el is t á v o l í t o t t á k őket. A z előző tíz évben kidolgozott eljárásokkal, nagy gonddal és szakértelemmel ivarérett petét vettek a feleségtől és azt a férj ondójával méhen kívül (in vitro) megtermékenyítették. A m e g t e r m é ­ kenyítés és a megfelelő számú sejtosztódás után elérkezett az átültetés pillanata. Ennek pontos időzítése és átültetése Mrs. B r o w n egészséges méhébe meg is történt. N y o l c h ó n a p r a rá a B r o w n h á z a s p á r n a k leány­ gyermeke született.

A feleségnek nincs méhe. A z o n b a n egészségesek a petefészkei. Petéi tehát megtermékenyíthetők, de az embrió átültetése nem jöhet számításba. A feleség h ú g á n a k r e p r o d u k t í v szervei egészségesek. Következik a fele­ ség petéjének férje ondójával való megtermékenyítése, ugyancsak in vitro, majd megfelelő időpontban az embrió átültetése a húg méhébe. A ges­ tatio és a szülés u t á n ez utóbbi visszaadja a gyermeket az említett h á ­ zaspárnak. ü-

A feleségnek van méhe, de nincs petefészke. Sohasem lehet gyereke. A következőket i n d í t v á n y o z z á k : A férj ondójával egy névtelen a d o m á -

nyozó petéjét termékenyítsék meg, majd az embriót a feleség méhébe helyeznék, akit az m i n t saját gyermekét szülné meg. H a a második esetünkben elfogadtuk, hogy a pete szolgáltatója a gyermek anyja, a k k o r elfogadhatjuk-e ezt a h a r m a d i k esetünkben is? Ez a kérdés m á r nem új keletű a peteadományozásban. A z in vitro meg­ termékenyítések előre vetítik a m é h szolgálatba adásának, illetve igény­ bevételének kérdését. Az ötlet idegenszerű, és az is m a r a d n a , h a nem lenne valóra v á l t h a t ó . A z igazság az, hogy ezzel a lehetőséggel sokan élnének csupán kényelmi szempontból is, a terhességgel járó kellemetlen­ ségek elkerülése végett is. Hiszen a terhesség megszakítását is sok eset­ ben kényelmi szempontok befolyásolják.

* A z emberi magzat átültetési idejének elhalasztása. Kriobiológia: h ű ­ tés és fagyasztás alkalmazása. M a g z a t o k mélyhűtése későbbi átültetés cél­ jaira. Igen hathatós eszközök az eugenetika számára. Csak az egészséges magzatok gestatiója, a „megfelelő" és „nem megfelelő" magzatok kér­ dése. A kriobiológia csak az egyes fajtákon végrehajtott kísérletek a l a p ­ ján állapíthatja meg azok pontos hűtési, illetve kiolvasztási időpontját. H á z i á l l a t o k embrió-letételezéseit m a m á r komolyan latolgatják. ÉszakAmerikában az emberi magzatok mélyhűtése m o r a t ó r i u m alatt áll. Ezt azonban valószínűleg hamarosan feloldják. És m i lesz akkor? Ezek az eljárások hathatós eszközeivé v á l h a t n a k az emberi szaporodás fajneme­ sítésének.

M a még nincs bizonyítékunk arra, hogy emberi klónokat h o z t a k volna létre. Aki azonban követi az embriológiai kutatásokat és v í v m á n y o k a t , az nem kételkedhet abban, hogy ennek a lehetősége fennáll. N e m állít­ hatjuk azt, hogy k o m o l y tudósok nagy számban foglalkoznának ilyen kutatásokkal, ám a klónolást a tudósoknak egy igen kis csoportja is el­ végezheti. Emberismeretünk arra utal, h o g y a világon bármikor a k a d h a t legalább egy tudós, aki erre vállalkozik. H o g y a klónok létrehozási le­ hetősége valóságszámba megy, azt a következőkkel b i z o n y í t a n á m : a békaklónoláson m á r túl v a g y u n k ; békákról m á r készítettek k l ó n o k a t ; egerek és nyulak klónolása is m á r folyamatban v a n ; a mesterséges m e g ­ termékenyítés és a magzatátültetés módszerei m a g u k b a n foglalják a kló­ nok előállításának alapvető műszaki kérdéseit; az emberi k l ó n o k elő­ állításának alapvető módszerei (pl. sejtfúzió) m á r rendelkezésünkre áll­ n a k ; az emberi klónok előállítását gyökeresen visszautasító elméleti a k a d á l y nincs; a közeljövőben nagy pénzösszegeket bocsátanak az ilyen irányú kísérletezések fellendítésére. A klón voltaképpen az emberi lény pontos másolata. Elméletileg egyetlen egyénről számtalan másolatot ké­ szíthetünk. Szükséges-e emberi lényekről klónokat készíteni?

A közelmúltban az emberi magzat fejlődését csak közvetve t a n u l m á ­ n y o z h a t t u k . Jelentősebb közvetlen beavatkozásokra nem voltak lehető­ ségeink. A z emberi testen kívül történő megtermékenyítéssel ez a helyzet megváltozott. A m a g z a t o k hozzáférhetőek lettek. A közvetlen t a n u l m á ­ nyozási és kísérletezési lehetőségek m e g v a n n a k .

A genetikába

történő

beavatkozások

A z embriogenetikában a következőket értük el: a m a g z a t korai fejlő­ désében kettéválasztható, s m i n d k e t t ő m i n t részleges embrió fejlődik t o ­ v á b b ; azonos vagy hasonló fajták embrióiból hibridet lehet előállítani; korai fejlődési szakaszában az embrióba új sejtek ültethetők át; az emb­ rióba r a d i o a k t í v izotópok és D N S molekulák ültethetők át. Emberi m a g z a t o k o n (tudomásunk szerint) még nem végeztek ilyen kísérleteket. Mi legyen az álláspontunk ezekben a kérdésekben? T á m o ­ gassuk-e anyagilag ezeket a t u d o m á n y á g a k a t ? Milyen á r a t v a g y u n k h a j ­ landók fizetni ezekért az új ismeretekért? F o r d í t o t t a Kaslik Péter

Rezime

M o ć biološke medicine — H o m o faber ili homo sapiens — Članak se bavi razvojem, stanjem i problematikom biološke medicine i nje­ nog odnosa, prema društvenoj i individualnoj etici i nauci. Kao osnovno pi­ tanje, postavlja se: hoće li čovek stvaralac, da nadvlada čoveka mislioca;kako se čovek stvaralac odnosi prema opštem ljudskom društvu i da li ima dovoljno znanja i mudrosti, koje to društvo zahteva? Dostignuća biološke medicine su fenomenalna. Mogu se podeliti u četiri grupe. U prvoj su dostignuća sa etičke tačke neutralna, a pravno i moralno prozaična. U drugoj se nalaze dostignuća, koja sadrže etičke proturečnosti. Treća grupa obuhvata dramatična dostignuća, koja mogu da utiču, u velikoj meri na naš život, a četvrta grupa sadrži dostignuća, koja mogu da nas uzdignu iznad dosadašnje „ljudske drame". Bez etike je moć vrlo opasna, a postoji mikro etika, mezo etika i makro etika tj. etika čoveka, nacije i čovečanstva, koje se trebaju imati u vidu. Osnovna problematika u sukobljavanju moći biološke medicine s jedne, i etike prava i društvenih shvatanja, s druge strane, uočava se u problemu, da li se dostignuća biološke medicine smeju koristiti na primer za prekidanje te­ rapije kod bolesnika, staraca ili dojenčadi, kada se ustanovi, da je situacija bezizlazna, te se terapijom samo produžavaju patnje bolesnika, bez ikakvog izgleda za ozdravljenje. Društveno je opšte priznato stanovište, da je život neprikosnoven, te da ga je potrebno održati do krajnjih granica. Biološki razvoj omogućuje fizički raz­ voj, što je pretpostavka duševnog i racionalnog razvitka.

Današnji stepen dostignuća biološke medicine pruža joj međutim moć za određivanje života uopšte. Mogućnost uplivisanja i terapije zametka, pre ro­ đenja i konstatacija, da li će buduće dete biti zdravstveno i biološki sposobno za život, već je dosad ostvareno putem 150 diagnostičkih metoda. Biokemijske analize omogućuju formiranje sve više metoda za konstataciju neredovnosti pre rođenja. Deo tih neredovnosti ne mogu se lečiti, a prelaze i u životno doba novorođenčeta, te mu onemogućuju redovan život. Da li prekinuti trudnoću u ovakvim slučajevima? Jednog dana, imaćemo moći da uplivišemo razvojne mogućnosti čoveka u potpunosti, ali da li ćemo imati pravo i mudrost da to činimo? U članku su prikazane mnoge mogućnosti veštačkog oplođenja i poroda, ako postoje smetnje u normalnom toku razvoja zametka i rođenja deteta. Postoje mogućnosti da se sve to ostvaruje na veštački način. Održavanje ploda duže vremena, putem hlađenja, može da bude u perspek­ tivi veoma korisna mogućnost biološkog oplemenjivanja. Još nema dokaza, da se mogu proizvoditi čovečji k'lonovi. To se pitanje uveliko ispituje, te postoje izgledi, da će se postići proizvodnja čovečjih klonova. Osnovne metodike već postoje. Kilon je u stvari tačna kopija ljudskog bića. Da li treba imati moć za proizvodnju bezbrojnih primeraka jednog ljudskog bića? Kakav treba da bude naš stav po svim tim pitanjima?

Resummee

Die M a c h t der biologisohen Medizin — H o m o faber oder H o m o sapiens Im Aufsatz wird die Entwicklung, Stand und Problematik der biologischen Medizin und ihr Verhältnis zur gesellschaftlichen und privaten Ethik und Wissenschaft, bearbeitet. Als Grundfrage wird vorgetragen: wird der schaffende Mensch den denkenden Menschen übertreffen; wie benimmt sich der schaf­ fende Mensch gegenüber der menschlichen Gesellschaft im allgemeinem und ob er genügendes Wissen und Weissheit besitzt, die diese Gesellschaft fordert? Die Erfolge der biologischen Medizin sind grossartig. Sie können in vier Gruppen geordnet werden. In die erste gehören die in ethischer Hinsicht neut­ rale, rechtlich und moralisch prosaischen Erfolge. In der zweiten befinden sich die Erfolge, die ethnische Gegensetzüchkeiten vorbringen. Die dritte enthält dramatische Erfolge, die unser Leben beeinflussen können und die vierte, die Erfolge, die uns aus dem bestehenden menschlichen „Drama" herausheben können. Ohne Ethik ist die Macht sehr gefährlich und daher muss man die Mikro-, Mezzo- und Makroethik im Auge behalten. Die grundlegende Problematik des Konfliktes zwischen der Macht der bio­ logischen Medizin einerseits, und der Ethik, des Rechts und den gesellschaft­ lichen Auffassungen, anderseits, ist das Problem ob man die Erfolge der bio­ logischen Medizin dazu gebrauchen darf, um zum Beispiel festzustellen, ob man die Therapie der kranken Greise oder Säuglinge unterbrechen darf, wenn man feststellt dass die Situation aussichtslos ist und durch die Therapie nur die Qualen der Kranken zu verlängern sind, und es keine Aussichten zur Hei­ lung bestehen.

Es ist gesellschaftlich angenommener Standpunkt, dass das Leben unver­ letzbar ist und es bis zur äussersten Grenze erhalten muss. Die biologische Entwicklung ermöglicht die phisische Entwicklung, als Grundlage des see­ lischen und rationellen Seins. Das heutige Nivo dieser Erfolge, ermöglicht jedoch das Bestimmen des Lebens überhaupt. Die Möglichkeit, Einfluss auf das Gedeihen vor dem Ge­ burt und die Feststellung, ob das zukünftige Kind biologisch lebensfähig sein wird ist schon jetzt durch 150 Methoden der Diagnostik ermöglicht. Die bio­ chemischen Analysen ermöglichen immer mehr und mehr Feststellungen von Unregelmässigkeiten vor der Geburt. Ein Teil dieser ist nicht zu heilen, über­ geht in die Lebenszeit und macht das normale Leben unmöglich. Ob man in solchen Fällen die Schwangerschaft unterbrechen soll? Eines Tages werden wir die Möglichkeit haben, die ganze Entwicklungsroute zu beeinflussen, aber werden wir das Recht und die Weisheit dazu besitzen? Im Aufsatz sind viel Möglichkeiten der künstlichen Schwangerschaft vor­ geführt, wenn Hemmungen über die normale Schwangerschaft bestehen. Die Erhaltung des Samens im Kühlschrank für längere Zeit, ermöglicht in der Perspektive viel Grundlagen zur biologischen Befruchtung. Es gbit noch keine Erfahrungen zur Erzeugung von menschlichen Klonen, es gibt aber Aussichten dass sie in kurzer Zeit erzeugt werden können. Das Klon ist eigentlicht die echte Kopie des lebendigen Wesens. Ob man die Möglichkeit haben soll unendliche Kopien des Einzelnen erzeugen zu können? Wie sollte unsere Auffassung in diesen Dingen gestaltet werden?