DANIELLE STEEL
CSODÁLATOS KEGYELEM
Első fejezet S a r a h Sloane b e l é p e t t a S a n Franciscó-i Ritz-Carlton b á l t e r m é b e , és á m u l v a n é z e t t körül. A k r é m s z í n ű d a m a s z t a b r o s s z a l leterített a s z t a l o k o n csillogva szórták a f é n y t a z e z ü s t g y e r t y a t a r t ó k , e v ő e s z k ö z ö k é s kristályok. Egy k ü l s ő cég a d o m á n y k é n t sokkal k e d v e z ő b b feltételekkel a d t a b é r b e ő k e t e r r e az estére, m i n t a szálloda. A t á n y é r o k p e r e m é n a r a n y s z e g é l y f u t o t t k ö r b e . M i n d e n teríték mellé e z ü s t p a p í r b a csomagolt a j á n d é kot h e l y e z t e k el. A p r ó e z ü s t k e r e t b e illesztették az elefántcsontszínű nyerspapírt, m e l y r e kalligrafikus betűkkel írták rá az é t r e n d e t . A pici a r a n y s z í n ű a n g y a l o k k a l díszített n é v k á r t y á k is ott voltak, a h o v á S a r a h n a g y g o n d d a l elkészített ültetési r e n d j e m e g k í v á n t a . Az a r a n y s z p o n z o r o k asztalai h á r o m s o r b a n foglalták el a t e r e m első részét, s u t á n u k k ö v e t k e z t e k az e z ü s t ö k és a b r o n z o k asztalai. M i n d e n s z é k r e e g y csodálatosan s z é p t á n c r e n d e t , v a l a m i n t egy árverési k a t a l ó g u s t é s egy s z á m m a l ellátott táblácskát tettek. S a r a h u g y a n a z z a l a m i n d e n részletre k i t e r j e d ő g o n d o s s á g g a l é s p o n t o s s á g g a l s z e r v e z t e m e g ezt a z esem é n y t is, m i n t m i n d e n m á s t , é s p o n t o s a n u g y a n ú g y , a h o g y N e w Yorkban szokta lebonyolítani a z ilyen jóték o n y célú r e n d e z v é n y e k e t . M i n d e n a p r ó részleten rajta h a g y t a a k e z e n y o m á t , s a h o g y m o s t v é g i g n é z e t t az asztalok arany- és ezüstszalagokkal díszített k r é m s z í n ű rózsáin, a l á t v á n y sokkal i n k á b b e g y e s k ü v ő i , m i n t s e m e g y j ó t é k o n y s á g i v a c s o r a b e n y o m á s á t k e l t e t t e . A róz s á k a t a v á r o s legjobb v i r á g k e r e s k e d ő j é t ő l s z e r e z t e be a r e n d e s á r h a r m a d á é r t . Saks d i v a t b e m u t a t ó v a l j ö n , Tiffany m o d e l l e k e t k ü l d , akik az ékszereit viselve von u l n a k m a j d át a v e n d é g e k k e l tele t e r m e n . M é r e g d r á g a tételeket bocsátanak aukcióra: éksze-
reket, egzotikus utakat, sportfelszereléseket, hírességekkel való találkozásokat, valamint a szálloda előtt parkoló fekete, a tetején óriási arany szalagcsokorral díszített Rangé Rovert. Valaki nagyon boldog lesz, ha az est végén beülhet a kormány mögé, és ezzel mehet haza. És m é g boldogabb lesz a kórház újszülöttosztálya, amelynek a javára rendezik a jótékonysági estet. Sarah második alkalommal szervezte m e g javukra a Legkisebb Angyalok Bálját. Az első u t á n a belépőkből, az aukcióból és az adományokból több mint kétmillió dollárt kaptak tisztán. Sarah azt remélte, hogy a mai estéből összejön a hárommillió. A cél elérését magas színvonalú szórakoztató m ű sorral is igyekeztek elősegíteni. Tánczenekart szerződtettek, amely egész éjszaka élőzenét fog szolgáltatni. A bizottság egyik tagja egy hollywoodi zenei főfejes lánya volt. A p a p a m e g n y e r t e e l ő a d ó n a k Melanie Free-t, ami lehetővé tette, hogy drágán adják el a jegyeket, különösen a szponzorok asztalainál. Melanie három h ó n a p p a l ezelőtt nyert G r a m m y t , és a maihoz hasonló egyszemélyes fellépéseiért általában másfél milliót szokott kapni. Ezt a mai fellépését ajándékba adja, csak a zenekar m e g a technikusok utazásának, szállásának, étkezésének és egyebeknek a költségeit kell megtéríteni. Ez is nagyjából háromszázezer dollárjukba fog kerülni, ami természetesen nagyon olcsó ár, tekintve a fellépő személyét és fantasztikus sikerű előadásait. Mindenki el volt ragadtatva, amikor megkapta a meghívót, és meglátta, ki fog m ű s o r t a d n i . Jelenleg Melanie Free volt a legtrendibb énekesnő az egész országban, nem beszélve káprázatos külsejéről. Sorozatos sikerei révén a ma is mindössze tizenkilenc éves Melanie pályája az elmúlt két évben üstökösként ívelt fel. A mostani Grammy már csak hab volt a tortán, és Sarah őszinte hálát érzett azért, hogy mindezek ellenére hajlandó ingyen fellépni a jótékonysági estélyen. Leginkább attól félt, hogy az utolsó pillanatban le fogja
mondani. Sok sztár és énekes tette meg, hogy a jótékony célú rendezvényeken való közreműködést a kezdés elótt pár órával visszamondta. Melanie ügynöke azonban megesküdött, hogy ő ott lesz. Izgalmas estének ígérkezett hát ez a mai, a sajtó is nagy erőkkel vonult ki rá. A bizottság még azt is elérte, hogy n é h á n y sztár átrepüljön Los Angelesből, és a helyi előkelő társaság v a l a m e n n y i illusztris alakja is vásárolt jegyet. Az elmúlt két év legjelentősebb és legtöbb hasznot hozó jótékony célú r e n d e z v é n y e volt ez a mai itt, San Franciscóban - és a közvélemény egybehangzó állítása szerint a legszórakoztatóbb is. Sarah annak következtében kezdte támogatni az újszülöttosztályt, amit ő maga élt át három évvel ezelőtt, a lánya születésekor. Molly, az első gyermeke, három h ó n a p p a l korábban jött a világra. A terhessége alatt minden a legnagyobb rendben volt, Sarah remekül nézett ki, és úgy is érezte magát. Harminckét évesen nem is feltételezte, hogy bármi baj lehet, egészen addig, amíg egy esős éjszakán vajúdni n e m kezdett. Másnap megszületett Molly. Két h ó n a p o t a kórház koraszülöttosztályán, inkubátorban töltött, s ezalatt Sarah és a férje, Seth jóformán el sem mozdultak mellőle. A kismama beköltözött a kórházba, és végül sikerült is minden károsodás és születési rendellenesség nélkül, é p e n és egészségesen kihoznia lányát a kórházból. A ma már hároméves, vidám, cserfes Molly ősszel óvodába megy. Második gyermeke, Olivér - Ollie - tavaly nyáron született, szerencsére p r o b l é m a m e n t e s e n . Aranyos, pufók, folyton nevető kilenc h ó n a p o s fiúcska. Sarah és a férje életében a gyerekeik jelentették a legfőbb örömet és boldogságot. Sarah jelenleg főállású anya volt, ezenkívül az egyetlen komoly m u n k á t az é v e n k é n t egyszer megrendezett jótékony célú est jelentette számára. Sarah és Seth hat évvel ezelőtt ismerték meg egymást a Stanford Business Schoolban, ahová mindketten N e w Yorkból érkeztek. A diploma megszerzése
után összeházasodtak, és San Franciscóban telepedtek le. Seth a Szilikon völgy ben kapott állást, és amikor Molly megszületett, elindította saját, néhány nagybefektetőnek szánt árfolyam-fedezeti alapját. Sarah úgy döntött, nem vállal munkát. Rögtön a nászéjszakájukon terhes lett Mollyval, és otthon akart maradni a gyerek mellett. Öt évig dolgozott elemzőként a N e w York-i Wall Streeten, mielőtt megkezdte volna tanulmányait a s t a n f o r d i üzleti főiskolán. Most n é h á n y évre ki akart szállni, hogy kiélvezhesse az anyaságot. Sethnek minden képzeletet felülmúlóan bejött a számítása a vállalkozásával, így neki semmi oka nem volt arra, hogy m u n k á b a álljon. Seth harminchét évesen már tekintélyes vagyont szerzett, és fényes csillagként ragyogott mind a San Franciscó-i, mind a N e w York-i pénzügyi körök egén. Pacific Heightsban vásároltak egy öbölre néző gyönyörű, vörös téglás házat, melyet teleraktak a kortárs képzőművészet nagyjainak - Calder, Ellsworth Kelly, de Kooning, Jackson Pbllock és n é h á n y ígéretes ismeretlen - műveivel. Sarah és Seth élvezték San Franciscó-i életüket. Az ideköltözésük nem ütközött semmiféle akadályba, mivel Seth pár éve elveszítette mindkét szülőjét, Sarah szülei pedig Bermudára költöztek, így rokoni szálak már alig kötötték őket New Yorkhoz. Mindkét parton mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy Sarah és Seth végleg San Franciscóban akarnak letelepedni, emelve ezzel a város üzleti és társasági életének fényét. Az egyik rivális üzleti vállalkozás m é g állást is kínált Sarahnak, ám ő m i n d e n idejét Oliverrel és Mollyval kívánta tölteni - és persze Sethszel, ha éppen ő is szabad volt. A férje é p p most vett egy repülőgépet, egy G5-öst, és gyakran repült vele Los Angelesbe, Chicagóba, Bostonba és N e w Yorkba. Nagyszerű életük volt, mely évről évre szépült és gazdagodott. N o h a m i n d k e t t e n kényelmes k ö r ü l m é n y e k között nőttek fel, korántsem éltek olyan pazar életet, mint most. Sarah időnként aggódott is, h o g y talán túl sokat
költenek. Ott volt például a mesés házuk Tahoe-ban, és most m é g a saját repülőgép is... De Seth állította, hogy jól van ez így, azért keresi azt a rengeteg pénzt, h o g y élvezzék az életet. És ő csakugyan élvezte is. Ferrarival járt, Sarah pedig egy Mercedesszel, amely kiválóan megfelelt neki és a gyerekeknek. De azért m e g n é z t e a ma éjjel árverésre kerülő Rangé Rovert. Említette is Sethnek, hogy milyen klassz. Nem beszélve arról, hogy a pénz jó helyre kerülne, ami mindkettőjük szívügye volt. Elvégre az újszülöttosztály mentette m e g Molly életét. Ha akkor egy kevésbé korszerűen felszerelt kórházba mennek, ma nem lenne egy hároméves, imádnivaló lányuk. Sarah hálából kezdte el m e g r e n d e z n i ezeket a jótékonysági célú vacsorákat. A kiadások elszámolása után is óriási hasznot könyvelhettek el. Seth egymaga kétszázezer dollárt fizetett be kettőjük nevében. Sarah nagyon büszke volt rá. Mindig is büszke volt a férjére, és ez a mai napig nem változott. Ó volt életének vezérlő csillaga, s még négyévi házasság és két gyerek után is szerelmesek voltak egymásba. Már megfordult a fejükben, hogy megpróbálkoznak egy harmadik gyerekkel. Sarah az elmúlt három h ó n a p alatt m i n d e n szabad percében a jótékonysági est szervezésével volt elfoglalva, de augusztusra már kibéreltek egy jachtot Görögországban, és úgy gondolta, az tökéletes idő lenne arra, hogy újból teherbe essen. Lassan körbejárta az asztalokat a bálteremben, és a saját listája alapján ellenőrizte a helykártyákon szereplő neveket. A Legkisebb Angyalok Bálja sikerét részben a páratlanul elegáns szervezés magyarázta. Mindent összevéve első osztályú társasági esemény volt. Az ezüst-, majd az aranyasztalok felé haladva két hibát talált, s nyomban ki is cserélte a névkártyákat. Épp végzett az utolsó asztalok ellenőrzésével, s indult, hogy megnézze az est végén átadásra kerülő ajándékcsomagokat, melyeket a bizottság hat tagja készített össze, amikor meglátta, hogy a terem túloldaláról a bi-
zottság alelnöke tart feléje izgatott arccal. A magas termetű, szép szőke nő egy nagyvállalat vezérigazgatójának volt a felesége. Amolyan státusszimbólum. A huszonkilenc éves egykori New York-i modellnek nem voltak gyerekei, és nem is akart gyerekeket. Ambicionálta, hogy b e n n e legyen a bizottságban, mivel ez egy nagyszabású jótékonysági akció volt, mellesleg nagyon jó mulatság. Időközben kiderült, hogy remekül kijönnek egymással, és így a két nő összebarátkozott. Egy barna, egy szőke. Sarahnak hosszú, egyenes szálú, sötétbarna haja, tejfehér bőre és hatalmas zöld szeme volt. Még így, haját lófarokba kötve, festetlen arccal, pólóban, farmerban és vietnami papucsban is gyönyörű fiatal nő volt. N e m sokkal múlt déli egy óra; hat óra múlva egyik nőre sem lehet majd ráismerni, de most m é g keményen dolgoztak mindketten. - Itt van! - súgta széles mosollyal Angéla. - Ki? - kérdezte Sarah, felírótábláját a csípőjén megtámasztva. - Tudod! Melanie! Most érkeztek. Felkísértem a szobájába. Sarah megkönnyebbült a hírtől, hogy megérkeztek időben, azon a magángépen, amelyet a bizottság bérelt, hogy iderepítse Melanie-t és szűkebb környezetét lx>s Angelesből. A zenekar és a technikusok kereskedelmi géppel jöttek, és már két órája elfoglalták a szobáikat a szállodában. Melanie, a legjobb barátnője, a menedzsere, az asszisztense, a fodrásza, a fiúja és az anyja a magángéppel érkeztek. Es m e g van elégedve? - kérdezte aggódva Sarah. Kaptak egy előzetes listát, amelyen szerepelt Melanie minden kívánsága, beleértve a Calistoga ásványvizet, az alacsony zsírtartalmú joghurtot, tucatnyi különböző természetes élelmiszert és egy karton Cristal pezsgőt. A huszonhat oldalas lista tartalmazta Melanie valamennyi személyes szükségletét, az anyja számára készítendő ételeket, de m é g a fiúja kedvenc sörmárkáját is. És további negyven oldal szólt a zenekarról, vala-
mint az összes elektronikus és hangfelszerelésről, amire csak szükségük lesz a színpadon. Éjfélkor állították be azt a zongorát, amelyet Melanie a fellépéséhez kért. Úgy tervezték, hogy kettőkor kezdenek próbálni. Addigra m i n d e n k i n e k el kell tűnnie a bálteremből, ezért fejezte be Sarah egy órára az ellenőrző körútját. - Igen. A fiúja kicsit fura, a mamája m e g halálra rémített. De a barátnője aranyos. És Melanie tényleg gyönyörű, és nagyon kedves. Sarahnak is ez volt a benyomása, amikor telefonon beszélt vele. Ez csak egyszer fordult elő, a többi alkalommal a menedzserrel beszélt, de egyszer mindenképpen személyesen akart köszönetet m o n d a n i Melanienak, amiért elvállalta ezt a fellépést. És végre elérkezett a nagy nap. Melanie n e m m o n d t a le egy másik fellépés miatt, a gép nem z u h a n t le, mindenki időben megérkezett. Még az idő is melegebb volt a szokottnál. Valójában május derekán San Franciscóban ritkaság volt ez a N e w York-i nyári n a p o k a t idéző p á r á s forróság. Sarah tudta, hogy n e m fog sokáig tartani, de a meleg éjszakák m i n d i g afféle fesztiválhangulatot teremtettek a városban. Egyedül az érintette kellemetlenül, amikor valaki megjegyezte, hogy az ilyen napokat tartják San Franciscóban „földrengéses időnek". Az illető viccnek szánta, ám ő nem találta mulatságosnak a megjegyzést. Egyedül a földrengések aggasztották, amióta a városba költöztek, de mindenki megnyugtatta, hogy csak nagy ritkán fordulnak elő, és azok is csak kisebbfajta földmozgások. A hat év alatt, amióta az Öbölben laknak, m é g egyszer sem tapasztalt földrengést. így aztán nem foglalkozott tovább a „földrengéses időjárással", anélkül is volt é p p elég gondja. Mint például most a sztárénekesnő és övéinek megérkezése. - Szerinted fölmenjek hozzá? - kérdezte Angélától. N e m szeretett volna sem tolakodónak, sem udvariatlanul közömbösnek látszani. - Úgy gondoltam, hogy itt fogadom, amikor lejön a kétórai próbára.
- Elég, ha bedugod a fejed az ajtón, és beköszönsz neki. Melanie és a barátai két nagy lakosztályt foglaltak el, továbbá öt szobát a klubszinten. A zenekar és a technikai személyzet egy alsóbb szinten lett elhelyezve. Sarah bólintott, a felírótáblát betette a táskájába, és egy perc múlva már a liftben volt, útban a szálloda klubszintje felé. Nekik is ott volt egy szobájuk Sethszel, úgyhogy a saját kulcsával nyitotta ki a liftet. Más útonm ó d o n nem lehetett feljutni arra a szintre. Úgy gondoltál Sethszel, h o g y e g y s z e r ű b b lesz a szállodában átöltözniük, mint hazarohanni, majd vissza. Megállap o d t a k a bébiszitterrel, h o g y ottmarad éjszakára a gyerekek mellett, s így ők egy kellemes szabad este elé nézhettek. Sarah már alig várta a másnapot, amikor majd az ágyba rendelhetik a reggelit a szobaszerviztől, és n y u g o d t a n megbeszélhetik, mi minden történt az éjszaka. De most m é g csak reménykedett, hogy minden r e n d b e n megy majd. A klubszint hatalmas halljában szállt ki a liftből. Már ki voltak rakva a sütemények, szendvicsek, gyümölcsök, palackozott borok, és felállítottak egy kis bárt is. Kényelmes karosszékekben ülve lehetett telefonálni, mindenféle újságot lapozgatni, a hatalmas képernyőjű televíziót nézni, s egy asztal mögött csak azért ült két nő, hogy a v e n d é g e k rendelkezésére álljanak, ha azok asztalt akarnak foglaltatni valahol, vagy a városról szeretnének megtudni valamit, esetleg útbaigazítást, manikűrt, masszázst vagy egyebet óhajtanak rendelni. Sarah őket kérdezte meg, merre van Melanie szobája, majd továbbment a hallban. Melanie, hogy elkerülje a biztonságiak és a rajongók zaklatását, az a n y j a lánykori n e v é n , Hastings n é v e n regisztráltatta magát, így tettek m i n d e n szállodában, akárcsak több más sztár is, akik ritkán jelentkeztek be valahová a saját nevükön. Sarah óvatosan bekopogtatott a lakosztály ajtaján,
ahová a hallban ülő n ő k eligazították. Hallotta, hogy odabent szól a zene, és kisvártatva egy n y a k p á n t o s felsőt és farmert viselő alacsony, zömök nő kinyitotta az ajtót. Sárga jegyzettömb volt a kezében, egy toll a hajába tűzve, s a karján egy estélyi r u h a lógott. Sarah sejtette, hogy Melanie asszisztense lehet, akivel szintén beszélt már telefonon. - Fam? - kérdezte, mire a nő elmosolyodott, és bólintort. - Én Sarah Sloane vagyok. Csak be a k a r t a m köszönni. - Gyere be - felelte nyájasan a nő, és bevezette Saraht a nappaliba, ahol teljes volt a felfordulás. Vagy fél tucat nyitott bőrönd hevert a padlón, tartalmuk szanaszét szórva a szobában. Az egyik telis-tele szorosan testhez simuló holmikkal, a többiből cipők, csizmák, farmernadrágok, táskák, topok, blúzok, egy kasmírstóla és egy játék mackó zúdult kifelé. Olyan volt az egész, mintha egy egész női kórus ömlesztette volna ki a padlóra a cuccait. És a holmik mellett egy tündérforma kis szőke lány csücsült. Fölpillantott Sarahra, azután tovább turkált az egyik csomagban, láthatóan egy bizonyos dolog u t á n kutatva. N e m tűnt könnyű feladatnak megtalálni valamit a ruhakupacokban. Sarah elbizonytalanodva nézett körül a szobában, s ekkcr végre meglátta a heverőn edzóruhában elnyúló, fejét a barátja vállára hajtva p i h e n ő Melanie Free-t. A fiú, egyik kezében egy p o h á r pezsgővel, szorgosan nyomkodta a tévé távirányítóját. Csinos fiú volt, Jakenek hívták. Sarah azt is tudta róla, hogy színész, aki a közelmúltban drogproblémája miatt hagyta ott az egyik sikeres tévéshow-t. H a l v á n y a n rémlett neki, hogy most jött ki az elvonóról, és valóban j ó z a n n a k tűnt, ahogy most rámosolygott. De a p e z s g ő s ü v e g ott volt a lába mellett, a padlón. Melanie felállt, és odament Sarahhoz, hogy köszöntse. így, smink nélkül, még fiatalabbnak látszott, mint amennyi volt. Simán elment volna egy hosszú aranyszőke h a j ú ü z e n hat évesnek. A barátja koromfekete tüskés frizurát viselt, és mielőtt
Sarah egy szót is szólhatott volna bármelyikükhöz, ott termett a semmiből Melanie anyja, és olyan erővel rázta m e g Sarah kezét, hogy szinte fájt. - Helló, Janet vagyok. Melanie mamija. Tetszik nek ü n k ez a hely. Köszönjük, hogy mindent beszereztél, amit felírtunk a listára. Az én kicsikém szereti, ha családias környezet veszi körül, tudod, hogy van - hadarta széles, barátságos mosollyal. Csinos, jó negyvenes nő volt, arca m é g nyomokban őrizte a régi szépségét, de csípőben már alaposan megszélesedett. „Kicsikéje" m i n d e d d i g egy szót sem szólt. De n e m is jutott volna szóhoz csacsogó mamijától. Janet Hastings élénkpirosra festett haja szinte bántotta a szemet, és különös ellentétben állt lánya hamvasszőke hajával s már-már gyerekes arcával. - Szia - köszönt Melanie halkan. Egyáltalán nem tűnt sztárnak, sokkal inkább keltette egy hétköznapi, helyes tizenéves lány benyomását. Sarah mindkettőjükkel kezet fogott, s miközben a mama tovább csiripelt, két másik nő sétált át a szobán. A fiú ekkor felállt, és odaszólt, hogy lemegy a konditerembe. - N e m szeretnék zavarni, h a d d helyezkedjetek el n y u g o d t a n - szólt Sarah Melanie-hoz és az anyjához, majd egyenesen a lánynak szegezte a kérdést: - Továbbra is kettőkor akartok próbálni? Melanie bólintott, majd az asszisztensére nézett. - A fiúk azt mondják, ők negyed háromra t u d n a k felállni - közölte a menedzser az ajtóból. - Elég, ha Melanie háromra megy le. Összesen egy órára lesz szükségünk, hogy lássa, milyen a terem akusztikája. - Jó lesz így - m o n d t a Sarah. Egy szobalány érkezett, hogy elvigye Melanie csupa tüll és flitter fellépőruháját kivasalni. - A bálteremben foglak várni benneteket, hogy lássam, m i n d e n megvan-e, amire szükségetek lesz - tette még hozzá. Neki négyre kellett a fodrászhoz érnie, hogy megcsinálják a haját és a körmeit, majd hatra vissza a szállodába, hogy hétkor már felöltözve jelenhessen meg a bálteremben, s egy
utolsó, gyors ellenőrzés után fogadhassa a vendégeket. - Tegnap este meghozták a zongorát. És ma reggel fel is hangolták. Melanie elmosolyodott, újból bólintott, majd ledobta magát egy székre. A b ő r ö n d ö k mellett a földón üldögélő barátnő diadalmasan rikkantott egyet. Sarah hallotta, hogy valaki Ashleynek szólította; ugyanolyan kislányos külseje volt, mint Melanie-nak. - M e g v a n ! Fölvehetem ma este? - Egy testhezálló, leopárdmintás ruhát mutatott fel ragyogó arccal. Melanie biccentett, Ashley pedig újabb elégedett kuncogást hallatott, amikor megtalálta a ruhához illó vastag talpú, húszcentis sarkú cipőt. El is futott, hogy felpróbálja a cuccokat, Melanie pedig szégyenlős mosollyal nézett Sarahra. - A s h l e y és én ötéves korunk óta együtt jártunk óvodába és iskolába - magyarázta. - Ő a legjobb barátnőm. M i n d e n h o v á eljön velem. - Sarah akaratlanul is arra gondolt, milyen furcsa dolog így élni. Mint egy vándorcirkusz, hotelszobákban és a színfalak mögött. A Ritz elegáns lakosztályában percek alatt fel tudták idézni a kollégiumi diákszobák hangulatát. És attól kezdve, hogy Jaké elvonult a konditerembe, már csak nők maradtak a szobában. A fodrász egy sűrű vendéghajat próbált hozzá Melanie szőke hajához. Tökéletesen passzolt az igazihoz. - Köszönöm, hogy elvállaltad - nézett Sarah mosolyogva Melanie szemébe. - Láttalak a Grammy díjátadón, fantasztikus voltál. Most is el fogod énekelni a „Ma este ne hagyj egyedül"-t? - Igen, el fogja - válaszolta az anyja, miközben lánya kezébe nyomott egy üveg Calistoga vizet. Úgy állt be Melanie és Sarah közé, és úgy beszélt helyette, mintha a szép szőke szupersztár nem is létezne. Ő nem is szólt többet, hanem leült a kanapéra, fölkapta a távirányítót, ivott egy nagy kortyot a vízből, és bekapcsolta a t é v é t - Szeretjük azt a dalt - m o n d t a Janet széles mosollyal.
- Én is - felelte Sarah, kicsit megütközve a nő erőszakosságán. Úgy tűnt, ó irányítja a lánya életét, és mintha önmagára is úgy tekintene, mint aki é p p ú g y része lánya sztárságának, mint maga Melanie. A lán y á n a k láthatóan nem volt ellenére a dolog, nyilván már hozzászokott. Pár perc múlva újra bebillegett a szobába leopárdmintás cipője sarkain, immár a kölc s ö n r u h á b a n a barátnő. Kicsit nagy volt rá. Rögtön letelepedett gyerekkori barátnője mellé a kanapéra, és most már együtt bámulták a tévét. Lehetetlenség volt rájönni, ki ez a Melanie. Mintha nem is lett volna saját személyisége, se hangja, kivéve, ha énekelt. - l u d o d , a n n a k idején showgirl voltam Las Vegasban árulta el Janet Sarahnak, ő pedig megpróbált olyan arcot vágni, mint akinek nagyon imponál a dolog. Könnyen el is tudta hinni, tekintve hogy Janet é p p az a típus volt, eltekintve a farmernadrágba préselt d ú s idomoktól és a tekintélyes méretű keblektől, amelyekről sejtette, hogy n e m az eredetiek - és igaza volt. Melanie is feltűnő jelenség, de m é g elég fiatal, h o g y ne szoruljon másra, mint saját karcsú, feszes, szexi alakjára. Janet m á r túlvolt a fénykorán. Bőven. Robusztus alakjához nagy h a n g és e h h e z illő személyiség társult. Sarah n e m győzött mentségeket keresni, hogy sürgősen elhagyhassa a szobát, miközben Melanie és barátnője megbabonázva meredtek a képernyőre. - Odalent találkozunk, és megnézzük, mindent rendben előkészítettek-e a próbához - szólt Janethez, belátva, hogy Melanie civil életében ő m i n d e n n e k a tudója és intézője. Gyorsan kiszámolta, hogy ha húsz percet töltött velük, még időben el tud jutni a fodrászhoz. Addigra m i n d e n egyéb készen lesz itt, és valójában már készen is volt. - Akkor ott találkozunk - felelte sugárzó mosollyal Janet, Sarah pedig kisietett a lakosztályból, s elindult a saját szobája felé. Beérve pár percre leült, hogy megnézze a mobiltele-
fonjára érkezett üzeneteket. Melanie lakosztályában kétszer is érezte a rezgőre állított mobil vibrálását, de n e m akarta felvenni. Az egyik üzenet a virágüzletből érkezett, s arról szólt, hogy négy órára megtöltik a báltermen kívül felállított négy hatalmas padlóvázát. A másikat a tánczenekar küldte, s ebben megerősítették, hogy este nyolckor kezdenek. Azután hazatelefonált, hogy m i n d e n r e n d b e n van-e a gyerekekkel, mire a bébiszitter igenlően válaszolt. Parmani aranyos nepáli nő volt, Molly születése óta dolgozott náluk. Sarah nem akart bentlakó segítséget, mert élvezte, hogy maga gondozhatja a gyerekeit, így Parmani csak nappalra jött, hogy segítsen neki, s ha Sarah és Seth elment valahová, olyankor este is ottmaradt a gyerekekkel. Ritkán kellett az éjszakát is náluk töltenie, de az ilyen alkalmakkor, mint ez a mai is, boldogan kisegítette Saraht. Tudta, milyen fontos neki a mai este, és hogy hónapok óta keményen dolgozott azért, hogy sikerüljön. Sok szerencsét kívánt neki, mielőtt letették volna a telefont. Sarah szeretett volna Mollynak is köszönni, de a kicsi m é g nem ébredt föl a délutáni alvásból. Mire befejezte a telefonálást, megnézett n é h á n y jegyzetet a felírótábláján és átkefélte rémes állapotban lévő haját, már mehetett is vissza a bálterembe, hogy találkozzon Melanie-val és a próbára érkező stábjával. Közölték vele, hogy Melanie a próba megkezdése után már nem akar senkit sem látni a teremben. Most, hogy találkozott velük, óhatatlanul is megfordult a fejében, valójában n e m a mama adta-e ki a parancsot- Melanie n e m olyan l á n y n a k tűnt, m i n t akit érdekel, h o g y ki van körülötte. Ügy látszott, mintha teljesen mindegy lenne neki, hogy mi történik, ki jön be, ki megy ki, és ki mit csinál. Tálán éneklés közben másmilyen lesz, gondolta Sarah. Mert most egy e n g e d e l m e s gyerek közönyössége és passzivitása jellemezte - túl azon, hogy elképesztő hangja volt. Sarah is, mint mindenki, aki jegyet vett, alig várta, hogy hallja őt énekelni ma éjszaka.
Amikor belépett a bálterembe, a zenekar már ott v o l t Körben állva beszélgettek, nevetgéltek, miközben a technikusok kirakodták és felállítgatták a felszerelést. Már nem sok kellett hozzá, h o g y elkészüljenek. Végignézve a zenekar nyolc tagján Sarah emlékeztette magát, hogy az a csinos szőke lány, aki odafönt az emeleti lakosztályban a tévét nézte, pillanatnyilag a világ egyik legnagyobb énekes sztárja. Ennek ellenére egyáltalán nem voltak sztárallűrjei, és csöppet sem viselkedett fölényesen. Egyedül a n é p e s udvartartása volt árulkodó. N e m voltak a legtöbb sztárra jellemző rossz szokásai, és nem viselkedett bántóan. A tavalyi Legkisebb Angyalok Bálján fellépő énekes óriási patáliát rendezett valami hangosításprobléma miatt, hozzávágott egy vizespalackot a menedzseréhez, és azzal fenyegetőzött hogy itthagyja őket. A problémát megoldották, de Sarah halálra rémült, hogy a nő az utolsó pillanatban képes lesz lemondani a fellépést. Melanie jó természete hihetetlen megkönnyebbülést jelentett számára, akármit követelt is a nevében az anyja. Még várt tíz percet, s ezalatt a technikusok végeztek a munkával. Kíváncsi volt, vajon el fog-e késni Melanie, de megkérdezni nem merte. Diszkréten megérdeklődte, hogy a zenekar megkapott-e mindent, amire szükségük volt, és amikor megtudta, hogy igen, leült egy távolabbi asztalhoz, hogy ne legyen útban, és várta Melanie megjelenését. Négy előtt tíz perccel lépett be a terembe, és Sarah tudta, hogy el fog késni a fodrásztól. Aztán m e g majd rohanni fog, mint egy eszelős, hogy időre elkészüljön. Ám első a kötelesség. Melanie vietnami papucsban, szűk pólóban és levágott szárú farmerban ballagott be, a haja hatalmas műanyag csattal feltűzve egy csomóba a feje tetején, \fele jött a barátnője, mögötte az anyja, az asszisztense, a m e n e d z s e r e , s legvégül két marcona testőr. Jaké, a barátja, nem jött velük. Ialán m é g a konditeremben volt. Melanie tűnt a csapat legjelentéktelenebb tagjának, szinte észre sem lehetett venni őt. A d o b o s a
kezébe kapott egy dobozos kólát, fölpattintotta, meghúzta, m a j d fölugrott a színpadra, és h u n y o r o g v a végignézett a t e r m e n . Azokhoz a helyekhez képest, ahol koncertezni szokott, cz igencsak kicsinek tűnt. Sarah gondoskodott róla, hogy a bálterem barátságos, meghitt hangulatot árasszon, és még szebb lesz, ha m a j d e l h o m á l y o s u l n a k a fények, és csak a gyertyák világítanak. Most m é g teljes fényerővel égtek a lámpák, és miután Melanie körülnézett, hátrakiáltott az egyik technikusnak. - Kapcsold le a lámpákat! Láthatóan kezdeti feléledni. Sarah tanúja volt annak, ahogy m a g á h o z tért, és óvatosan közelebb ment, hogy szót váltson vele. Melanie mosolyogva pillantott le rá. - M i n d e n r e n d b e n ? - kérdezte Sarah, és közben megint olyan érzése volt, mintha egy gyerekhez beszélne. Azután emlékeztette magát, hogy Melanie csakugyan tinédzser, még akkor is, ha sztár. - Király. Minden szuper - felelte Melanie olyan aranyosan, h o g y Sarah egészen meghatódott. - Köszönöm. A fiúk is m e g v a n n a k elégedve mindennel? Melanie magabiztosan pillantott hátra a válla fölött. Látszott rajta, h o g y a színpadon elemében van. Itt Ő volt a legjobb. Ezt a világot ismerte, még ha sokkal szebb volt is, mint azok a helyek, ahol általában fellépett. létszett neki a lakosztály, és így volt vele Jaké is. - Mindent megkaptatok, fiúk, amit kértetek? - szólt hátra a zenekarnak. A fiúk bólogattak, m o n d t á k is, hogy igen, mindent megkaptak, és már hangolták is a hangszereiket. Melanie eközben megfeledkezett Sarahról, és már a zenekarral egyeztetett az első számról, és hogy milyen sorrendben következzen a többi, beleértve a legújabb, listavezető számát is. Sarah rájött, hogy itt már nincs rá szükség, s végre elindult. N é g y óra elmúlt öt perccel, tehát fél órát fog késni a fodrásztól. Kérdés, hogy lesz-e ideje manikűröztetni is. N e m biztos.
Épp kilépett a bálterem ajtaján, amikor megállította az egyik bizottsági tag azzal, h o g y van egy kis gond az előétellel. Nem érkeztek m e g a kért osztrigák, s ami van, az n e m elég friss, valami mást kell kitalálni helyette. Végre valami apróság; Sarah n a g y o b b problémára számított. Megkérte a nőt, döntse el ó, mi legyen az osztriga helyett, csak ne kaviár vagy olyasmi, ami felboríthatja a költségvetésüket, s azzal már rohant is egyenesen be a liftbe, aztán át a szállódé előcsarnokán, hogy megkérdezze a portástól, hová tette le a kocsiját. A reggeli busás borravaló m e g t e t t e a magáét, a kocsi egészen közel volt. Kihúzott a California Streetre, és balra fordulva elindult felfelé a Nob Hillre. Negyed óra múlva beesett a fodrászához, s n e m győzött mentegetőzni, amiért így elkésett. Ekkor már négy óra harmincöt volt, és legkésőbb hatkor indulnia kellett. Eddig abban bízott, hogy h á r o m n e g y e d r e készen lesz, de erre már nem volt semmi esélye. Gyorsan hoztak neki egy p o h á r ásványvizet, majd egy csésze teát. Mihelyt megmosták a haját, a manikűrös is m u n k á h o z látott. - És milyen Melanie Free élőben? - kérdezte valami zaftos pletykában r e m é n y k e d v e a fodrász. - Jaké is vele van? - Igen - válaszolta diszkréten Sarah. - És n a g y o n helyes kislánynak látszik. Biztosan kitesz magáért ma este. Becsukta a szemét, és m i n d e n erejével azon volt, hogy el t u d j o n lazulni. Hosszú és remélhetőleg sikeres éjszakának néz elébe. Alig várta, hogy elkezdődjön. Miközben Sarah hajából csillag formájú strasszokkal teletűzdelt elegáns csavart kontyot fésültek, a szállodába megérkezett Everett Carson. A montanai származású, százkilencven centi magas, szikár férfi külsőre ma is ugyanaz a cowboy volt, aki hajdan, fiatalkorában. Fésületlen haja a kelleténél kicsit hosszabb, farmernadrágjához fehér pólót és cowboycsizmát viselt,
melyről azt állította, hogy szerencsét h o z neki. A fekete gyíkbőr csizma régi volt, viseltes és n a g y o n kényelmes. N a g y becsben tartotta, ezt akarta viselni a szmokinghoz is, amelyet a magazin bérelt neki ma éjszakára. A recepciónál m e g m u t a t t a az újságíró igazolványát, mire mosolyogva közölték vele, h o g y már várták. A Ritz-Carlton jóval fényűzőbb hely volt, mint azok a szállodák, ahol Everett rendszerint megszállt. Ez a fajta m u n k a , és a hollywoodi pletykalap, a Scoop, új volt számára. Évekig az Associated Press haditudósítójaként dolgozott, és miután otthagyta őket, egy évre teljesen leállt. Végül valami m u n k á t kellett szereznie, így került e h h e z a laphoz. Ennek é p p három hete. Eddig három rockkoncertről, egy hollywoodi esküvőről és egy jótékonysági rendezvényről tudósított. A mai este lesz a második. N e m é p p e n az ó világa. Ezekben a szmokingokban kezdte úgy érezni magát, mint valami pincér. Kimondottan hiányoztak neki azok a nyomorúságos körülmények, amelyekhez az AP tudósítójaként huszonkilenc év alatt hozzászokott és jól érezte magát. N e m r é g töltötte be a negyvennyolcat, és tudta, hogy értékelnie kellene a szépen berendezett kis szobát, amelybe bevezették, és ahol ledobhatta ütött-kopott útitáskáját, amely bejárta vele az egész világot. Talán ha becsukja a szemét, azt képzelheti, hogy újra Saigonban van, vagy Pakisztánban, Új-Delhiben... Afganisztánban... Libanonban... a háború dúlta Boszniában. Váltig kérdezgette magát, hogy egy magafajta fickó hogy juthatott odáig, hogy jótékonysági rendezvényekre és hírességek esküvőjére járkáljon. Kegyetlen és szokatlan büntetés volt ez számára. - Köszönöm - mond ta az alkalmazottnak, aki a szobájához kísérte. Az íróasztalon heverő brosúrára, mely az újszülöttosztályt mutatta be, valamint a Legkisebb Angyalok Báljának a sajtó számára összekészített promóciós anyagára ügyet sem vetett. Ót azért küldték ide, hogy képeket készítsen a hírességekről és Melanie fellépéséről. A m u n k á j á t el fogja végezni. A szerkesztő
azt mondta, a lap számára ez nagy üzlet, tehát itt van, és tenni fogja a dolgát. Kivett egy üveg limonádét a minibár hűtőjéből, kinyitotta és meghúzta. A tökéletes ízléssel és hihetetlen eleganciával berendezett szobából a szemközti épületre lehetett látni. Sóvárogva gondolt azokra a koszos, zajos és büdös patkányfészkekre, amelyekben harminc éven át az éjszakákat töltötte, Új-Delhi sikátorainak szegénységszagára, és mindazokra az egzotikus helyekre, ahová pályájának három évtizede alatt elvetődött. - Nyugalom, Ev - intette magát fennhangon. Bekapcsolta a CNN-t, és az ágy végébe telepedve előhúzott a zsebéből egy összehajtogatott papírlapot. Az internetről nyomtatta ki indulás előtt, a Los Angeles-i szerkesztőségben. Szerencsés napja van, gondolta. Egy sarokkal arrébb, a California Streeten lévő templomban, az Old St. Marvben lesz egy összejövetel. Hatkor kezdődik, eltart egy órát, hétre, amikor a jótékonysági est elkezdődik, vissza is ér a szállodába. Ez azt jelenti, hogy ha nem akar elkésni, szmokingban kell mennie az összejövetelre. Nem szerette volna, ha valaki bemószerolja a szerkesztőknél. Még túl korai lenne levágni a kanyarokat. Mindig is ezt csinálta, és rendszerint megúszta a dolgot. De akkoriban m é g ivott. Azóta új életet kezdett, és m é g nem akarta feszegetni a határait. Jó fiú volt, lelkiismeretes és becsületes. Olyan érzése volt, mintha újra óvodába járna. Azok után, hogy lövészárkokban haldokló katonákat fényképezett, miközben bombák potyogtak körülötte, meglehetősen unalmasnak tűnt egy San Franciscó-i jótékonysági rendezvényről tudósítani, még ha mások élveznék is a dolgot. Ő sajnos n e m tartozott közéjük. Neki ez a m u n k a inkább megpróbáltatást jelent. Sóhajtott, kiitta a m a r a d é k limonádét, az üveget behajította a papírkosárba, ledobálta a ruháit, és beállt a z u h a n y alá. Jólesett a testén végigfolyó víz. Los Angelesben for-
róság volt, itt fülledt meleg. A zuhanyozóból a légkondicionált szobába lépve mindjárt jobban érezte magát; rá is szólt magára, hogy fölösleges nyafognia. Felöltözött, és ha már ilyen elit helyre került, megette az éjjeliszekrényére odakészített csokit, sót még a minibárb a n lévő süteményekből is bekapott egyet. A tükör elé állva megtűzte a csokornyakkendőjét, és felvette a kölcsönzőből kivett szmokingkabátját. - Ú r i s t e n , úgy nézel ki, mint egy zenész... vagy mint egy gentleman vigyorgott a tükörképére. N e m is... mint egy pincér... Na jó, ebből elég. Átkozottul jó fotós volt, egyszer m é g Pulitzert is kapott. Több képe is felkerült a Time magazin címlapjára. N e v e volt a szakmában, de az ivással egy időre mind e n t tönkretett. De legalább ezen változtatni tudott. H a t h ó n a p o t töltött rehabon, majd m é g ötöt egy asram meditációs központban, hogy rájöjjön, mit kezdjen az életével. Mostanra úgy gondolta, hogy rájött. Az ivással egyszer s m i n d e n k o r r a felhagyott. Egyszerűen n e m tehetett mást. Amikor elérte a gödör fenekét, kis híján elpatkolt egy bangkoki turistaszállón. Az a nő, akit felszedett, mentette m e g és tartotta életben, amíg a mentősök megérkeztek. Azután egy újságíró kollégája tette föl a repülőre vissza, az Államokba. Az AP a z o n nyomban kirúgta, mivel már három hete n e m dolgozott, s abban az évben vagy századszorra lépte túl az összes lehetséges határidót. Ez v é g k é p p betette nála a kaput, úgyhogy jobb meggyőződése ellenére egy harmincnapos elvonöra ítélte magát. Csak ott, a helyszínen d ö b b e n t rá, milyen rosszul áll a szénája. Vagy a teljes absztinencia, vagy a halál. így aztán hat h ó n a p i g maradt bent, és inkább az absztinenciát választotta, mintsem hogy a legközelebbi tivornyázásba belehaljon. Azóta felszedett pár kilót, majd kicsattant az egészségtől, és naponta járt AA-összejövetelekre, olykor egy n a p h á r o m r a is. Ezek a találkozók ma m á r nem azt jelentették számára, mint kezdetben, de arra gondolt,
hogy ha rajta nem is segítenek mindig, az ottléte talán segít valaki másnak. Vfolt egy pártfogója, de ő maga is az volt, és immár valamivel több mint egy éve színjózanul élt. A zsebében ott lapult az egyéves biléta, lábán a szerencsecsizma, fésülködni meg elfelejtett. Felkapta a szobakulcsot, és vállán a fotós felszerelésével, arcán mosollyal, hat óra után három perccel elindult. Máris jobban érezte magát, mint fél órával ezelőtt. Nem minden n a p érezte k ö n n y ű n e k az életet, de összehasonlíthatatlanul k ö n n y e b b volt, mint egy évvel ezelőtt. Ahogy egyszer az AA összejövetelen m o n d t a neki valaki: „Még mindig vannak rossz napjaim, de régen rossz éveim voltak." Most, miközben kiballagott a szállodából, jobbra ráfordult a California Streetre, és lefelé baktatott a d o m b o n az egysaroknyira lévő Old St. Mary t e m p l o m felé, az élet egész élhetőnek tűnt számára. Jó érzésekkel nézett a találkozó elébe. Mint oly sokszor, most is megérintette a zsebében lévő érmét, hogy emlékeztesse magát, milyen messzire jutott el az elmúlt egy év alatt. - Rajta... - suttogta, és belépett a plébániára, hogy megkeresse a csoportot. Ekkor pontosan nyolc perccel múlt hat óra. És mint mindig, most is tudta, hogy el fogja m o n d a n i a történetét a többieknek. Épp amikor Everett belépett az Old St. Marybe, Sarah kiugrott a kocsijából, és berontott a szállodába. Negyvenöt perce maradt arra, hogy felöltözzön, és öt, hogy a szobájából leérjen a földszintre. Frissen lakkozott körmei közül kettőt elmázolt, amikor túl hamar nyúlt be a táskájába, hogy kivegye a borravalóra szánt pénzt. De így is nagyon klasszul néztek ki, és a hajával is m e g volt elégedve. Ahogy átszaladt a földszinti halion, papucsa csattogó hangot adott ki. - Sok szerencsét ma estére! - szólt utána mosolyogva a portás. - Köszönöm - intett vissza neki, majd a kulcsával kinyitotta a liftet. H á r o m perc múlva már a klubszin-
len lévő szobájában volt. Berohant a zuhanyozóba, és kivette a ruháját a cipzáras nejlonhuzatból. Ezüstösen csillámló fehér ruha volt, amely tökéletesen ki fogja emelni az alakját. A kifejezetten erre az alkalomra vásárolt ezüst Manolo Blahnik tűsarkú szandálban gyötrelem lesz járni, de fantasztikusan illett a ruhához. Öt perc alatt lezuhanyozott, azután leült, hogy kisminkelje magát. Épp a gyémánt fülbevalójával foglalatoskodott, amikor hét előtt húsz perccel belépett Seth. Csütörtök volt, és a férje könyörgött, hogy hét végén rendezzék ezt az alkalmat, ne kelljen másnap hajnalban fölkelnie. De a szállodának is és Melanie-nak is ez volt az egyetlen alkalmas időpont, így bele kellett nyugodniuk a csütörtökbe. Seth most is éppoly feszültnek látszott, mint az irodából hazajövet mindig. Keményen dolgozott, és egyszerre mindig több vasat tartott a tűzben. Azt a fajta sikert, amit ő elért, n e m adják ingyen. De Sarah azt is észrevette rajta, hogy ma este különösen zaklatott állapotban van. Seth leült a kád szélére, kezével beletúrt a hajába, majd odahajolt, hogy megcsókolja a feleségét. - K i m e r ü l t n e k látszol - szólt Sarah együttérzőn. Remek párost alkottak ketten. Amióta csak megismerkedtek, nagyszerűen megértették egymást. A házasságuk boldog volt, élvezték a közös életüket, és rajongásig szerették a gyerekeiket. Seth az elmúlt években fényűző életet biztosított Sarahnak. Ő pedig szerette ezt az életet, de mindenekelőtt és elsősorban a férjét szerette. - Kimerült vagyok - ismerte el Seth. - Hogy állnak a dolgok a mai estére? - Szívesen meghallgatta, miket csinál a felesége. Ő volt Sarah leghűségesebb, legmegbízhatóbb támogatója és legfőbb híve. Néha megfordult a fejében, azzal, hogy Sarah otthon maradt, parlagon heverteti az üzleti tehetségét és az MBA fokozatát, de közben hálás volt azért, hogy olyan odaadóan törődik a gyerekeikkel és vele.
- Fantasztikusan! - húzódott széles mosolyra Sarah szája, miközben belebújt egy jóformán láthatatlanul parányi, leheletfinom csipkés tangabugyiba, amely n e m fog átlátszódni a r u h á j á n . Bátran fölvehette, hiszen megvolt hozzá az alakja, és Sethnek elég volt látnia, hogy máris megkívánja. A keze magától nyúlt ki, h o g y végigsimítson az asszony combján. - El se kezdd, szívem, különben elkésem - nevetett Sarah. - De neked n e m kell sietned. Ha akarod, elég, ha csak a vacsorához jössz le. Fél nyolcra. A férfi az órájára pillantott, és bólintott. Tíz perc múlva hét óra. S a r a h n a k öt perce m a r a d t arra, hogy felöltözzön. - Fél óra múlva én is lent leszek. Előbb m é g el kell intéznem pár telefont. Ez így m e n t mindig, a mai este sem volt kivétel. Sarah megértette. Az árfolyam-fedezeti alap m ű k ö d tetése jóformán éjjel-nappal igénybe vette Seth idejét. Saraht ez a régi, Wall Street-i időkre emlékeztette, amikor tőzsdei bevezetéssel egybekötött részvénykibocsátással foglalkoztak. Seth életében mostanság állandósult ez az állapot. Ez boldoggá és sikeressé tette, és nem mellékesen biztosította a jelenlegi életszínvonalukat. Úgy éltek, mint a náluk kétszerte idősebb, dúsgazdag emberek. Sarah hálás volt ezért Sethnek, és egyáltalán n e m tartotta magától értetődőnek. Megfordult, hogy a férfi felhúzhassa a hátán a cipzárat. A ruha csodálatosan állt rajta, Seth nem is állta m e g szó nélkül. - Hűha! Klasszul nézel ki, bébi! - Köszönöm - mosolygott Sarah, majd megcsókolták egymást. Sarah m é g berakott egyet-mást az aprócska ezüst kézitáskájába, belebújt a szexi ezüstszandálba, majd intett, és kiment a szobából. Seth ekkor már a New Yorkban lévő legjobb barátjával beszélt a mobilján, hogy megadja neki a másnapra szóló utasításait. Sarah nem akarta zavarni. Otthagyott neki egy kis üveg skót whiskyt és egy p o h á r b a n jeget, s miköz-
ben becsukódott mögötte a lakosztály ajtaja, Seth hálásan töltött ki egy kevés italt magának. Sarah beszállt a liftbe, és egyenesen a három szinttel az előtér alatt lévő bálterembe ment, ahol mindent a legnagyobb rendben talált. A vázákban hamvasfehér rózsák pompáztak. A hosszú asztalok mögött estélyi ruhába öltözött csinos fiatal n ő k ültek, várva az érkezőket, h o g y átadhassák nekik a belépőkártyáikat. Földig érő fekete ruhát és meseszép Tiffany-ékszereket viselő modellek jöttek-mentek a teremben, ahol még csak n é h á n y v e n d é g volt. Sarah körbejárt, h o g y lássa, m i n d e n r e n d b e n van-e. Ekkor egy magas férfi ballagott be, vállán fotós felszereléssel. Őszbe vegyülő szőke haja régen látott fésűt. Rámosolygott Sarahra, megcsodálta az alakját, és közölte, hogy a Scoop magazintól jött. Sarah megörült. Minél több sajtós tudósít az estéről, annál többen jönnek el jövőre, annál vonzóbbak lesznek az előadóművészek körében, akik jótékony céllal lépnek majd fel, és így egyre több bevételük lesz. A sajtó jelenléte nagyon fontos volt. - Everett Carson vagyok - mutatkozott be a fotós, és mindjárt rá is csíptette sajtós azonosítóját szmokingkabátja felső zsebére. Egész viselkedése laza volt és fesztelen. - Én p e d i g Sarah Sloane, az alapítvány elnöke. Iszik valamit? - ajánlotta, mire a férfi vigyorogva n e m e t intett. Ma már minden alkalommal meglepődött azon, hogy ez az első kérdés, amit az emberek a b e m u tatkozást követően feltesznek. „Iszik valamit?" - Köszönöm, n e m , jól vagyok nélküle. Van valami, amin különösen is szeretné, ha ma éjjel rajta tartanám a szemem? Helyi hírességek, a város kedvencei m e g ilyesmi? Sarah elmondta, hogy itt lesznek Gettyék, Sean és Robin Wright Penn, valamint Robin Williams, és m é g jó n é h á n y helyi név, akiket Everett n e m ismert, de Sarah megígérte, hogy megmutatja Őket, mihelyt megérkeznek.
Ezután visszament a hosszú asztalokhoz, hogy fogadja az érkezőket, Everett Carson pedig a modelleket kezdte fotózni. Ketten csakugyan szenzációsan festettek magasra polcolt szilikonmellükkel és gyémántos nyaklánccal feldobott dekoltázsukkal. A többieket túl véznának találta. Azután visszajött, és Sarahról is készített egy képet, m é g mielőtt túlságosan is lefoglalta volna a vendégsereg. Megállapította róla, hogy gyönyörű fiatal nő, s remekül áll neki a felfelé fésült haj, benne a csillogó kis csillagocskákkal, és hatalmas zöld szeme mintha mindig mosolyogna. - Köszönöm - szólt Sarah udvariasan, és szívélyesen rámosolygott. Arra gondolt, vajon csak elfelejtett fésülködni, vagy ez hozzátartozott a megjelenéséhez. Felfigyelt a viseltes fekete gyíkbőr cowboycsizmára is. Egészében véve jellegzetes figurának látszott, és Sarah biztos volt benne, hogy érdekes élete lehetett, m é g ha neki nem volt is szerencséje ismerni. Beérte hát annyival, hogy a Sooop magazin egyik alkalmazottja, aki erre az estére átjött ide Los Angelesből. - Sok szerencsét kívánok a rendezvényhez - m o n d ta a fotós, és megint elballagott valamerre. Ebben a pillanatban a liftekből egyszerre vagy h a r m i n c e m b e r tódult ki, és Sarah számára kezdetét vette a Legkisebb Angyalok Báljának éjszakája.
Második fejezet A program csúszott, mert több időbe telt, míg a vendégek bejutottak a terembe és elfoglalták a helyüket az asztaloknál, mint gondolta. Az estet levezénylő konferanszié, egy hollywoodi sztár, évekig vezetett egy késő esti talk show-t a tévében, és a közelmúltban vonult vissza. Sürgette a vendégeket, hogy foglalják el a helyeiket, s közben bemutatta a Los Angelesből érkezett kiválóságokat, és persze a polgármestert és a helyi
hírességeket. Az est az előzetes terveknek megfelelően zajlott. Sarah megígérte, hogy csak minimális mennyiségű beszéd és köszönetnyilvánítás fog elhangozni. Az újszülöttosztályt képviselő orvos rövid beszéde u t á n levetítettek egy rövid filmet azokról a csodás gyógyításokról, melyeket az osztályon végeztek. Ezután Sarah beszámolt a Mollyval kapcsolatos saját tapasztalatáról, majd következett az aukció. A terem hangulata kezdett felforrósodni. Egy gyémánt Tiffany-nyaklánc százezer dollárért kelt el. A hírességek jelenléte meglepő módon felsrófolta az árakat. Tízezer dollárt adtak egy yorkshire terrier kölyköt ábrázoló bájos kis miniatűrért. A Rangé Rover pedig száztízezerért ment el. Seth volt a másik licitáló, de végül kénytelen volt visszakozni. Sarah odasúgta neki, hogy m i n d e n r e n d b e n , nagyon is m e g v a n elégedve a mostani kocsijával. Seth mosolyogva nyugtázta, de zavartnak tűnt. Sarah újból megállapította, hogy r e t t e n t ő e n feszült, bizonyára nagyon fárasztó napja volt az irodában. Az este folyamán egyszer-kétszer villanásnyi időre megpillantotta Everett Carsont. Megadta neki a fontos társasági emberek asztalszámát. Elküldte tudósítóját a W, a Toion and Country, az Entertamment Weekly és az Entcrtainment Tonight is. A tévékamerák Melanie érkezését várták. Az est még a vártnál is nagyobb siker volt. Az aukcióból, hála a rámenős kikiáltónak, több mint négyszázezer dollár folyt be. Alaposan besegített az egyik helyi galéria két méregdrága festménye, és árverésre bocsátottak jelentős tengeri és szárazföldi utakat is. A belépők mellett eddig ezek jelentették a legnagyobb bevételt, és a rendezvényt követő napokban mindig érkeztek további adományokról szóló csekkek is. Sarah körbejárt az asztalok között, m e g k ö s z ö n t e a vendégeknek, hogy eljöttek, és üdvözölte a barátokat. A terem hátuljában lévő asztaloknál ültek a jótékonysági szervezetek, a helyi Vöröskereszt, egy öngyil-
kosság-megelőzésre elkötelezett alapítvány képviselői, és a katolikus szeretetszolgálatok is fizettek egy asztalért, amelynél olyan p a p o k és apácák ültek, akik az újszülöttosztálynak helyet a d ó k ó r h á z b a n végeztek szolgálatot. Sarah megfigyelte a papok jellegzetes fehér körgallérját és a velük egy asztalnál ülő nők egyszerű, sima kék vagy fekete kosztümjét. Mindössze egy apáca, egy apró termetű, vörös hajával és világító kék szemévei koboldra emlékeztető nő viselt habitust. Sarah rögtön felismerte M a r y Magdalen Kent nővért, a város Teréz anyáját. Közismert volt a hajléktalanok között végzett munkájáról és sokak által vitatott véleményéről, mely szerint a város önkormányzata keveset tesz ezekért az emberekért. Sarah szeretett volna ma este vele is beszélgetni, de m i n d e n figyelmét lekötötte az az ezernyi részlet, amelyen az est sikere érdekében rajta kellett tartania a szemét. Az asztaluk mellett elsuhanva, mosolyogva odabólintott a p a p o k n a k és az apácáknak, akik szemmel láthatóan nagyon jól érezték magukat. Látva, milyen vidáman csevegnek és boroznak, Sarah elégedetten nyugtázta, hogy ők is élvezik az estét. - Nem is hittem volna, hogy magával is találkozom itt ma este, Maggie - nézett a nővérre széles mosollyal a város ingyenkonyháját m ű k ö d t e t ő pap. Mary Magdalen nővér a város utcáin nőstényoroszlánként állt ki védencei mellett, társaságban azonban szürke kisegérré változott. Az atya n e m emlékezett, látta-e őt valaha is jótékonysági r e n d e z v é n y e n . Egy másik nővér, aki rövidre nyírt hajat és takaros kék kosztümkabátja hajtókáján aranykeresztet viselt, a USF á p o l ó n ő k é p z ő tanszékének volt a vezetője. A többi apáca már-már világiasan divatos öltözékben ült az asztalnál, s élvezettel fogyasztotta az elegáns ételeket, italokat. Mary Magdalen nővér, akit a barátai csak Maggie-nek hívtak, az est nagy részében meglehetősen feszélyezettnek tűnt. Láthatóan zavarban volt, ráadásul a főkötője is folyton félrecsúszott rövid, világítóan vörös haján.
Leginkább a p á c á n a k öltözött mókás kis t ü n d é r n e k látszott. - Ez is csak véletlen - felelte halkan O'Casey atyának. - Ne kérdezze, miért, de valaki adott nekem egy belépőt. Az egyik szociális munkás, akivel együtt dolgozom. Neki ma este a rózsafüzér társaságba kellett mennie. Kértem, hogy adja másnak a belépőt, de hálátlannak sem akartam mutatkozni. - Mentegetőzött, amiért itt van, és n e m a város utcáit járja. Az ilyen rendezvények csakugyan idegenek voltak az ó életstílusától. - Kapcsoljon ki ma estére, Maggie. Maga keményebben dclgozik, mint bárki, akit ismerek unszolta szelíden O'Casey atya. Évek óta ismerték egymást, és az atya csodálta Maggie nővért végtelen jóindulatáért és fáradhatatlanul végzett terepmunkájáért. - Mindazonáltal meglep, hogy habitusban látom - kuncogott, miközben bort töltött a nővér poharába, amelyhez Maggie hozzá sem nyúlt. Soha nem ivott és nem dohányzott, még annak előtte sem, hogy huszonegy évesen belépett a rendbe. Maggie az öltözékére tett megjegyzést hallva elnevette magát. - Ez az egyetlen r u h á m . Farmerban és melegítőfelsőben szoktam dolgozni. Ehhez a m u n k á h o z nincs szükségem szép r u h á k r a . - Az asztalnál ülő másik három apácára pillantott, akik sokkal inkább háziaszszonyokra vagy egyetemi tanárokra hasonlítottak, mint apácákra - leszámítva a h a j t ó k á j u k r a tűzött aranykeresztet. - Jót tesz m a g á n a k ez a kis változatosság. Azu:án az egyházpolitika került szóba, az érsek papszentelésre vonatkozó közelmúltbeli, vitatható állásfoglalása és Róma legutóbbi nyilatkozata. Maggie-t különösképpen érdekelte egy, a felügyelőbizottság által kiértékelt törvényjavaslat, mely közelről érintette azokat az embereket, akikkel az utcán dolgozott. Véleménye szerint a törvény korlátozott hatályú, igazság-
talán és védencci érdekeit sértő volt. Olyan okosan érvelt, hogy pár perc múlva két másik p a p és az egyik apáca is bekapcsolódott a vitába. Érdekelte őket, hogy mit m o n d Maggie, aki e témában tájékozottabb volt náluk. - Túl szigorú vagy, Maggie - mondta Dominica nővér, az ápolónőképző vezetője. - N e m t u d j u k egy füst alatt megoldani mindenki problémáját. - Én egyenként próbálok megbirkózni velük - felelte Mary Magdalen nővér alázatosan. A két nőben volt valami közös, miután Maggie nővér ápolónőként diplomázott, mielőtt belépett volna a rendbe. Úgy tapasztalta, hogy jó hasznát veszi a szakképzettségének azok között, akiken megpróbált segíteni. Miközben hevesen vitáztak egymással, a terem elsötétült. Az aukció véget ért, már felszolgálták a desszertet, hamarosan következett Melanie fellépése. A konferanszié bejelentését követően a teremben lassan elcsitult a zsongás, s a helyébe várakozásteljes csend támadt. - Ő kicsoda? suttogta Mary Magdalen n ő v é t mire az asztalt körbeülő többiek elmosolyodtak. - A legfelkapottabb fiatal énekesnő a világon. Most lett Grammy-díjas - súgta vissza Joe atya, mire Maggie n ő v é r bólintott. Hát ez csakugyan messze esett az ő világától. Fáradt volt, nem bánta volna, ha már vége lenne e n n e k az estének. A zenekar rázendített Melanie szignáljára, majd hirtelen felerősödött a zene, kigyulladtak a fények, a színek, és megjelent a színpadon egy törékeny szépségű kislány, Melanie, és énekelni kezdett. Mary Magdalen nővér elbűvölten bámulta, mint mindenki más a teremben. Mindenkit magával ragadott a lány szépsége és hangjának meglepő zengése. Az övén kívül m i n d e n más hang elnémult a teremben. - Ez igen! - suttogta az első sorban ülő Seth, és megveregette felesége kezét. Sarah tényleg fantasztikus munkát végzett. A m i n d e d d i g csak félig odafigyelő és a g g o d a l o m m a l teli férfi végre szerelmesen nézett a
feleségére. - A minderűt! Óriási ez a lány - tette hozzá elismerően. Sarah eközben észrevette, hogy Everett Carson a színpad széle alatt kuporogva fényképezi az éneklő Melanie-t. A lány lélegzetelállítóan szép volt ebben a szinte láthatatlan fellépőruhában, amely olyan volt, mintha egyenesen a testére festették volna fel v a lami csillogó festékkel. Sarah a műsor megkezdése előtt b e m e n t hozzá a színfalak mögé. Természetesen ott találta az anyját és Jake-et, aki tisztán itta a gint, és sikerült félig már kiütnie magát. Melanie valósággal megbabonázta dalaival a közönséget. Az utolsó számot a színpad szélére leülve énekelte, miközben szívettépóen kitárta feléjük a kezét. A teremben ülő férfiak addigra már mind szerelmesek voltak belé, a n ő k pedig a legszívesebben belebújtak volna a bőrébe. Melanie ezerszer szebb volt, mint amilyennek Sarah a lakosztályban látta. Színpadi jelenségként felvillanyozta a közönséget, s aki egyszer hallotta őt énekelni, többé n e m felejtette el. Sarah arcán a teljes megelégedettség mosolyával dőlt hátra a székében. Az este m i n d e n szempontból tökéletesen alakult, ami azzal kecsegtetett, hogy jövőre m é g drágábban a d h a t j á k majd el a belépőket. Megállapíthatta, hogy jó m u n k á t végzett. Seth odasúgta neki, hogy nagyon büszke rá, s ettől, ha lehet, m é g elégedettebb volt saját magával. Látta, hogy Everett Carson még közelebb nyomul Melanie-hoz, h o g y további közeliket készítsen róla. O l y a n izgalom fogta el, hogy szinte beleszédült, s u g y a n e b b e n a pillanatban érezte, h o g y a terem picikét megbillen. De talán csak megszédült. Ösztönösen felpillantott, s látta, hogy a csillárok himbálóznak. A megmagyarázhatatlan látvánnyal egy időben halk moraj ütötte m e g a fülét, az egész termet betöltő ijesztő sóhaj. Egy másodpercre mintha megállt volna m i n d e n , amikor a fények vibrálni kezdtek, és a terem kilengett. - Földrengés! - kiáltott fel valaki nem messze tőle, és felpattant. A zene elhallgatott, s miközben hangos
csörömpöléssel asztalok borultak f e l kialudtak a fények, és az emberek sikoltozni kezdtek. A teremre teljes sötétség borult, a nyöszörgő morajlás mindjobban fölerősödött, akárcsak az azt kísérő kiáltozás és sikoltozás, és a terem hullámzó mozgása rémítő, faltól falig t á m a d ó rázkódásba m e n t át. Sarah és Seth akkor már a földön voltak, és mielőtt az felborult volna, a férfi behúzta feleségét az asztal alá. - Jaj, istenem! - Sarah teljes erejéből belekapaszkodott a férjébe, aki szorosan átölelve tartotta őt. Egyre csak a kicsik jártak az eszében, akik most otthon voltak Parmanival. Rémületében, hogy mi lehet most velük, és kétségbeesésében, hogy n e m m e h e t vissza hozzájuk, sírni kezdett. És a terem egyre csak hullámzott, a recsegés-ropogásnak nem akart vége szakadni. Percekig tartott, s amikor végre megállt a mozgás, újabb robajlások és csattanások hallatszottak, majd kiáltozás és lökdösődés és tülekedés kezdődött a kijáratoknál, ahol kis időre kigyulladtak, m a j d újra elsötétültek az exit feliratok. - Pár percig ne mozdulj el innen - mondta Seth. Sarah érezte öt, de látni nem látta a vaksötétben. Még összetaposnának a tömegben. - Mi lesz, ha ránk omlik az egész épület? - kérdezte sírva, egész testében remegve Sarah. - A k k o r p e c h ü n k lesz - felelte nyersen a férje. Ők is, mint a teremben mindenki más, tisztában voltak azzal, hogy három emelettel a földfelszín alatt vannak. Fogalmuk sem volt, hogyan, milyen útonm ó d o n juthatnának ki innen. Az egymásnak kiáltozó emberek fülsiketítő zajában egyszer csak megjelentek a kijáratoknál nagy teljesítményű elem lámpáikkal a szálloda alkalmazottai. Valaki egy kézi hangszórón át felszólította az embereket, hogy őrizzék m e g a nyugalmukat, és megfontoltan, pánikkeltés nélkül közelítsék m e g a kijáratokat. A kinti hallból halvány fény szűrődött be, miközben a bálteremben továbbra is teljes sötétség uralkodott. Sarah soha életében n e m élt át
ennél félelmetesebb élményt. Seth megragadta, és a karjánál fogva felhúzta, miközben ötszázhatvan ember lódult m e g a kijáratok felé. Voltak, akik sírtak, mások fájdalmasan nyöszörögtek, n é h á n y a n segítségért kiáltoztak, mert valaki a közelükben megsérült. Maggie nővér m á r talpon volt, de a kijárat helyett arrafelé igyekezett, amerre a leginkább összetorlódott a tömeg. - Mit csinál? - kiáltott utána Joe atya; ekkor már valamelyest látni lehetett a hallból beszűrődő világosság keltette félhomályban. A rózsákkal teli óriási padlóvázák feldőlve hevertek a földön, s a bálteremben teljes volt a káosz és a felfordulás. Joe atya azt hitte, Maggie összezavarodott, azért tart a terem belseje felé. - Odakint találkozunk! - kiáltott vissza az apáca, mielőtt elhint volna a tömegben. A következő pillan a t b a n már egy férfi mellett térdelt, aki attól félt, hogy szívrohama van, de volt nitroglicerin a zsebében. Maggie minden teketória nélkül belenyúlt a zsebébe, kivette a gyógyszert, egy tablettát bedugott a férfi szájába, és meghagyta neki, h o g y ne m o z d u l j o n . Biztos volt benne, hamarosan megérkezik a segítség, hogy ellássák a sérülteket. Rémült feleségére hagyva a férfit haladt tovább, magában visszasírva kényelmes magasszárúját a mostani lapos sarkú papucscipő helyett. A bálterem valóságos akadálypályává vált az oldalára vagy lapjára borult asztaloktól. A padlót m i n d e n ü t t ételekkel teli tálak, törött porcelán- és üvegcserepek borították, s a törmelékek között itt-ott emberek feküdtek. Maggie nővér é p p ezeket az embereket kereste, akárcsak n é h á n y a n mások, akik orvosnak m o n d t á k magukat. Sok orvos váltott belépőt, de csak n é h á n y a n maradtak itt, hogy segítsenek a sebesülteken. Egy vérző karú nő sírva mondta, hogy úgy érzi, hamarosan vajúdni fog. Maggie nővér azt felelte, ne is gondoljon ilyesmire, amíg ki nem jut a szállodából, mire a várandós nő rámosolygott. Maggie akkor felsegítette, s a nő férje karjába ka-
paszkodva megindult kifelé a bálteremből. Mindenki egy utórengéstől rettegett, amely akár nagyobb is lehet, mint az első rengés. Senki előtt nem volt kétséges, hogy nagyobb lehetett a Richter-skálán mért hetes vagy akár nyolcas erősségűnél, és amikor a földmozgás, talán csak átmenetileg, de lecsillapodott, a teremben hangos nyögések hallatszottak. Amikor a rengés kezdődött, Everett Carson a terem első részében, Melanie közvetlen közelében tartózkodott. A bálterem megbillenésekor Melanie lecsúszott a színpadról, egyenesen a férfi karjai közé, amitől mindketten a földre zuhantak. A rengés megszűnésekor a fotós felsegítette a lányt. - Minden r e n d b e n ? - kérdezte. - N e m esett baja? Egyébként fantasztikus volt - tette hozzá könnyedén. Amikor kinyitották a bálterem ajtajait, és a hallból ide is eljutott némi fény, észrevette, hogy a lány fellépőruhája elszakadt, és kilátszott alóla az egyik melle. Gyorsan kibújt a szmokingkabátjából, és ráadta Melanie-ra. - Köszönöm - mondta a lány félig kábultan. - Mi történt? - Egy hetes vagy nyolcas erősségű földrengés, azt hiszem - válaszolta Everett. - Kurva jó. És most mit f o g u n k csinálni? - Melanie rémültnek látszott, de nem esett pánikba. Azt, amit m o n d a n a k . M e g p r ó b á l u n k valahogy kikeveredni innen, úgy, hogy közben ne tiporjanak agyon. Everett a délkelet-ázsiai évek alatt átélt már földrengéseket, cunamikat és egyéb katasztrófákat, de abban is biztos volt, hogy ez nagy erejű rengés lehetett. Épp száz év telt el az 1906-os San Franciscó-i nagy földrengés óta. - Meg kellene keresnem anyut - nézett körül Melanie. Sem ő, sem Jaké n e m mutatkozott, és a teremben nem volt könnyű felismerni az egyes embereket. Ahhoz túl sötét volt, és a szüntelen kiáltozástól akkora
volt a ricsaj, h o g y csak azok szavát lehetett hallani és érteni, akik közvetlenül az ember mellett álltak. - Jobb lesz, ha odakint kezdi keresni - intette a lányt Everett, látva, hogy vissza akar menni oda, ahol az imént m é g a színpad állt. Azóta a zenekar teljes felszerelése lecsúszott róla, de m é g a nagy zongora is félig feldőlve állt. Még szerencse, hogy nem esett rá senkire. - Maga jól van? - nézett a férfira zavartan Melanie. - Igen... jól vagyok. - Everett elindult a kijárat felé, s m é g visszaszólt, hogy kicsit körülnéz a teremben. Látni akarta, nincs-e valakinek szüksége a segítségére. Pár perc múlva egy nőbe botlott, aki egy szívrohamot kapott férfin próbált segíteni. A nő elment, hogy valaki m á s n a k segítsen, Everett pedig egy másik férfival együtt, aki azt mondta magáról, hogy orvos, egy székre ültette és felemelte a beteget. Miután kivitték, még három emeletet kellett felvinniük őt. O d a k i n t már ott voltak a mentősök és a tűzoltók, hogy ellássák az apróbb sérülésekkel kimenekülóket, és h o g y megtudják, vannak-e odabent is sérültek. Egy tűzoltó zászlóalj már megrohamozta a szállodát Tűznek ugyan nem látták jelét, de a leszakadt villanyvezetékek körül szikrák pattogtak, s ezért a tűzoltók kézi hangszórókon keresztül utasították az embereket, hogy tartsák tőlük távol magukat, és emeljenek barikádokat. Everett rögtön észrevette, h o g y a városban körös-körül mindenütt sötét van. Ösztönösen nyúlt a nyakában lógó fényképezőgép után, és fényképezni kezdett, ügyelve arra, hogy ne legyen tapintatlan a súlyos sérültekkel. Körülötte mindenki félig kábult állapotban jött-ment. A szívrohamon átesett férfit berakták az egyik mentőautóba, és egy törött lábú társával együtt már útban volt a kórházba. Az utcán sebesülten fekvők közül a legtöbben a szállodából kerültek ki, de voltak köztük mások is. A forgalmi lámpák nem működtek, a forgalom leállt. A sarkon kisiklott egy villamos, a legalább n e g y v e n sebesülthöz m e n t ő k e t és tűzoltókat vezé-
nyeltek. Egy asszony meghalt, őt vízhatlan ponyvával takarták le. Ijesztő látvány volt. Everett csak idekint vette észre, hogy véres az inge, s hogy ő is megsebesült az arcán. Sejtelnie sem volt, hogyan történt. Csak a felületet súroló vágásnak tűnt, nem aggódott miatta. Átvette a törülközőt, amit a hotel egyik alkalmazottja nyújtott oda neki, és megtörölgette az arcát. Alkalmazottak tucatjai hordták a törülközőket, takarókat és vizespalackokat a sokkos állapotban lévő embereknek. Senki sem tudta, mit kezdjen magával. Csak álltak ott, bámultak egymásra, és a történtekről beszéltek. Most, hogy a szállodát kiürítették, ezerszám gyűltek össze az utcán. Fél óra elmúltával a tűzoltók bejelentették, hogy a bálteremben nem maradt senki. Everett ekkor vette észre a férjével együtt mellette álló Sarah Sloane-t. A nő ruhája elszakadt, csupa folt és pecsét volt, mert amikor az asztaluk felborult, ráömlött a bor és a maradék desszert. - Nem esett baja? - kérdezte a nőt. Újra és újra ezt kérdezték egymástól az emberek. Sarah sírt, és a férje is elkeseredettnek látszott. Akárcsak mindenki más. Körülöttük sírtak az emberek az átélt megrázkódtatástól, a félelemtől és a megkönnyebbüléstől, valamint az otthon maradottak iránti aggodalmukban. Sarah korábban eszelősen nyomkodta a telefonját, de az nem működött. Seth is próbálkozott a sajátjával, de komor arca mutatta az eredményt. - Nagyon aggódom a gyerekeimért - felelte Sarah. O t t h o n v a n n a k a bébiszitterrel. Azt sem t u d o m , hogyan fogunk hazajutni. Tartok tőle, hogy gyalog. Valaki azt mondta, hogy a garázs, ahol mindannyiuk autója parkolt, beomlott, és emberek is lent rekedtek. Az autókhoz lehetetlen volt hozzáférni, s így mindenki, akit a dolog érintett, kiszolgáltatott helyzetbe került. Taxi nem létezett. San Francisco percek alatt kísértetvárossá változott. Éjfél elmúlt, és a rengés egy órával ezelőtt történt. A Ritz-Carlton alkalmazottai csodálatosan viselkedtek: a tömegben elvegyülve kérdezget-
ték az embereket, miben tudnának segítem. Sok teendő a pillanatokban nem volt, leszámítva a mentősöket és a tűzoltókat, akik mindent megtettek, hogy ellássák a sérülteket. Pár perccel ezután a tűzoltók közölték az emberekkel, hogy két utcával arrébb van egy földrengésbiztos óvóhely. Ellátták őket utasításokkal, és mindenkit felszólítottak, hogy hagyják el az utcát, és vonuljanak le az óvóhelyre. Tönkrementek az elektromos vezetékek, és az utcákon heverő villanykábelek bárkit agyoncsaphatnak. Nagy ívben kerüljék ki ezeket, és ne próbáljanak hazamenni, igyekezzenek inkább az óvóhelyre bejutni. Mindenki rettegett az esetleges utórengésektől. Amikora tűzoltók megmondták a sokaságnak, mit tegyenek, Everett is folytatta a fényképezést. Ezt a fajta munkát szerette. Nem tekintette zsákmánynak az emberek szenvedését, inkább józan körültekintésről tett tanúságot, amikor időben megörökítette ezt a rendkívüli pillanatot, amit már akkor történelmi jelentőségűnek ismert fel. Végre megmozdult a tömeg, és az emberek remegő lábbal megindultak lefelé a dombon a földrengésbiztos óvóhely felé. Egyre csak arról beszélgettek, hogy mi történt, mire gondoltak az első pillanatokban, és hol voltak éppen. Egy férfi épp a szállodai fürdőszobájában, a z u h a n y alatt állt, és először azt hitte, hogy valami különlegességgel szerelték fel a zuhanyozót, az okozza a vibrálást Semmi más, csak egy frottír fürdőköpeny volt rajta, s a lába is csupasz volt. Az egyiket el is vágta egy üvegcserép, amely az utcán hevert. Egy asszony azt mesélte, hogy amikor lecsúszott a földre, azt hitte, leszakadt alatta az ágy, de aztán látta, hogy az egész szoba táncot jár. Csak éppen a dolog egyáltalán nem volt mulatságos. A város történelme második legnagyobb katasztrófáját élte át. Everett elvett egy palack vizet az egyik éjjeli portástól, aki a vizeket osztogatta. Kinyitotta, s csak amikor jót húzott belőle, jött rá, mennyire kiszáradt a szája. ezekben
A szálloda épületéből nagy porfelhők szálltak fel, jelezve, hogy belül sorra törnek el és omlanak össze a belső építmények. Egyetlen holttestet sem hoztak ki. A tűzoltók az előcsarnokban fektették és takarták le őket ponyvával. Eddig mintegy húsz halott volt, de a szóbeszéd szerint többen is b e n t rekedtek. E hírre kitört a pánik, sokan, akik eddig nem találták a barátaikat vagy a rokonaikat, akikkel együtt laktak a szállodában, vagy együtt jöttek el a jótékony célú estre, sírva fakadtak. Ez utóbbiakat k ö n n y ű volt felismerni szakadt, beszennyeződött estélyi öltözékükről. Úgy festettek, mint a Titanic katasztrófájának túlélői. Ez volt az a pillanat, amikor Everett meglátta Melanie-t és hisztérikusan zokogó anyját. Melanie ébernek és n y u g o d t n a k látszott, és m é g mindig rajta volt Everett kölcsönzőből való szmokingkabátja. - Jól van? - tette föl az ismerős kérdést, mire a lány mosolyogva bólintott. - Jól. De a m a m á m rendesen kiakadt. Szerinte perceken belül lesz m é g egy, m é g nagyobb rengés. Adjam vissza a kabátját? - Félig pucér lenne, ha visszaadná, gondolta a férfi, és megrázta a fejét. - Magamra teríthetek egy takarót. - Tartsa csak meg. Jól áll magának. Mindenki megvan a stábjából? - Tudta, milyen nagy sleppel érkezett Melanie, és most csak az anyját látta mellette. - Ashleynek, a barátnőmnek megsérült a bokája, a mentősök kezelésbe vették. A barátom úgy kiütötte magát, hogy a zenekarbeli fiúknak kellett kivinniük. Valahol ott rókázik é p p e n - tett egy bizonytalan mozdulatot a kezével. - Mindenki más jól van. - Most, hogy elhagyta a színpadot, megint úgy nézett ki, mint egy tinédzser, de a fotós emlékezett a műsorára, és hogy milyen fantasztikus volt. Ahogy a ma éjjel u t á n mindenki más is emlékezni fog rá. - Menjenek az óvóhelyre. Ott biztonságosabb - tanácsolta m i n d k e t t ő j ü k n e k , és Janet H a s t i n g s máris húzni kezdte a lányát arrafelé. Igazat adott Everettnek,
és nagyon n e m szeretett volna az utcán lenni, amikor bekövetkezik a következő rengés. - Én még itt m a r a d n é k egy ideig - szólt csendesen Melanie, és megkérte az anyját, menjen tovább nélküle, mire ő m é g keservesebb sírásra zendített. Melanie közölte vele, hogy itt akar maradni, hogy segíthessen, amit Everett elismeréssel nyugtázott magában. És ebben a pillanatban eszébe jutott, vajon nem esne-e jól egy pohár ital, és örömmel állapította meg, hogy nem. Ez először fordult elő vele. Még egy nagy erejű földrengés ürügyén sem vágyott arra, hogy leigya magát. Amikor ezt végiggondolta, széles vigyor ült ki az arcára. Közben Janet elindult az óvóhely felé, Melanie pedig elvegyült az emberek között. - N e m esik baja - nyugtatta Everett Janetet. - Ha újra összefutok vele, elküldöm maga után az óvóhelyre. Menjen csak a többiekkel együtt. Janeten látszott, hogy bizonytalan, de az óvóhely felé vonuló sokaság látványa, valamint saját vágya, hogy ő is ott lehessen, magával sodorta. Everett úgy gondolta, akár megtalálja őt, akár n e m , Melanie-val m i n d e n r e n d b e n lesz. A lány fiatal, fel fogja találni magát, és a banda tagjai is ott lesznek mellette. És az, h o g y segíteni akar a sebesülteknek, a férfi szemében nem tűnt olyan rossz ötletnek. Sok emberre csaku g y a n ráfért valamiféle segítség, és a mentősök láthatóan n e m győzték a munkát. Újra kattogtatni kezdte a gépét, és eközben ismét meglátta azt a kis vörös h a j ú nőt, akit a szívrohamos férfi körül látott segédkezni, majd továbbmenni. Most egy gyereket kísért az egyik tűzoltóhoz, hogy segítsen neki megkeresni az anyját. Everett több felvételt is készített róla, majd amikor a nő elvált a kisgyerektől, újra leengedte a fényképezőgépét. - Maga orvos? - lépett a nő mellé. Megfigyelte, milyen szakszerűen látta el a szívrohamos férfit. - Nem, ápolónő vagyok - felelte az. Ragyogó kék szeme egy másodpercre találkozott a férfi tekintetével,
majd elmosolyodott. Everett m é g soha nem látott ilyen hipnotikus erejű szempárt. - Arra nagy szükség van ma éjjel. - Sokan szenvedtek sérülést, ha nem is mindenki súlyosat. De akadt é p p elég vágás, zúzódás, és ott voltak a sokkos állapotba kerültek. Emlékezett rá, hogy látta ezt a nót az estélyen, de sima fekete ruhája és lapos sarkú cipője sehogy sem illett az alkalomhoz. Főkötője eltűnt a rengés utáni kavarodásban, és a férfinak eszébe sem jutott, hogy más is lehet, nem csak ápolónő. Kortalan, időtlen arcából nehéz lett volna következtetni az életkorára. A fotós úgy vélte, n e g y v e n felé közeledhet, vagy talán már van is annyi. Válójában negyvenkettő volt. Miközben Everett a n y o m á b a n lépkedett, a nő megállt, hogy szót váltson valakivel, m a j d h o g y elvegyen egy palack vizet. M i n d n y á j a n m e g s z e n v e d t é k a szállodából továbbra is felhőkben kiáramló por hatását. - Elmegy az óvóhelyre? - kérdezte a fotós. - Lehet, hogy ott is szükség lenne a segítségére. - Ekkorra már eldobta a csokornyakkendőjét, s az arcát ért vágástól véres volt az inge. - O d a majd akkor megyek, ha itt már mindent elvégeztem, amit lehetett - rázta fejét a nő. - Úgy sejtem, azon a környéken is elkelne a segítség, ahol lakom. Hol lakik? - kérdezte kíváncsian a férfi, noha n e m nagyon ismerte a várost. De volt valami ebben a nőben, ami izgatta a fantáziáját. És az ember sohasem tudhatja, még valami sztori is kikerekedhet a dologból. Elég volt r á n é z n i e erre a nőre, máris feléledt az újságírói ösztöne. - N e m messze innen, a Tenderloinban - mosolyod o t t el a nő. De azt a helyet világok választották el mindattól, ami itt volt. Azon a k ö r n y é k e n n é h á n y h á z t ö m b n y i távolság óriási különbséget jelentett. - Az eléggé rossz hírű környék, nem? - Everett kíváncsisága nőttön-nőtt. Már hallott a Tenderloinról, amely tele volt drogosokkal, prostituáltakkal és mindenféle züllött alakokkal.
- Igen, az - válaszolta őszintén a nő. Ő azonban boldog volt ott. - Mégis ott lakik? - ámult el a férfi. - Igen - mosolygott a nő. Vörös haja és arca csupa piszok volt, de világító kék szeme huncutul nevetett rá. - Szeretek ott lakni. A férfi hatodik érzéke azt súgta, hogy itt egy sztori rejtőzik, és ösztönösen tudta, hogy ez a nő lesz az éjszaka egyik főszereplője. Ha majd visszatér a Tenderloinba, ő is vele akar menni. Biztos, h o g y ebből még kikerekedik egy sztori. - A nevem Everett. Magával tarthatok? - kérdezte m i n d e n kertelés nélkül. A nő picit habozott, majd bólintott. - Akár veszélyes is lehet eljutni oda az utcákon heverő villanykábelek miatt. És arrafelé nem törik magukat az emberek, hogy segítsenek egymáson. A katasztrófaelhárítás embereit mind ide, vagy a város más negyedeibe vezényelték. Egyébként szólítson Maggie-nek. Majd csak egy óra múlva hagyták el a Ritz előtti területet. Akkor már kevés híján hajnali három óra volt. A legtöbben vagy elvonultak az óvóhelyre, vagy úgy döntöttek, inkább hazamennek. Everett többé nem látta Melanie-t, de nem aggódott miatta. A mentőautók elvitték a súlyos sebesülteket, és a tűzoltók a jelek szerint kézben tudták tartani a dolgokat. A távolból időnként szirénázást lehetett hallani, és Everett arra gondolt, hogy ott, ahol tűz lobbant fel, az eltört vízcsövek miatt elég nehéz lesz megbirkózni a lángokkal. Kitartóan baktatott a hazafelé tartó kis nő mellett. Végiggyalogoltak a California Streeten, aztán délnek tartva le a N o b Hillról. Átvágtak a Union Square-en, majd jobbra fordultak, és nyugat felé indultak az O'Farrellen. M e g d ö b b e n v e látták, hogy a Union Square-en szinte m i n d e n üzlet kirakata kitört, s az utcát üvegcserepek borítják. És a St. Francis Hotel előtt is hasonló kép fogadta őket, mint amit az imént hagytak m a g u k mögött a Ritznél. A szállodákat kiürítették, az embereket az
óvóhelyekre irányították. Fél órába telt, mire eljutottak oda, ahol a nő lakott. Az utcán csoportokba verődtek az emberek. Egészen másként néztek ki, mint akikkel eddig együtt voltak. Kopott, viseltes ruha volt rajtuk, n é h á n y u k o n látszott, hogy be v a n n a k lőve, mások rémülten nézték a pusztítást. A kirakatok itt is be voltak törve, részegek feküdtek a járdán, és n é h á n y utcalány kis csoportba verődve álldogált. Everettnek feltűnt, hogy szinte mindenki ismeri Maggie-t A nő meg-megállt, hogy szóljon hozzájuk, megkérdezze, hogyan vészelték át, megsebesült-e valaki, kaptak-e segítséget, hogyan boldoguln a k a k ö r n y é k lakói. Az emberek élénk taglejtések kíséretében mesélték el viszontagságaikat, majd végül mindketten letelepedtek az egyik kapubejárat kőpillérére. Hajnali öt óra felé járt az idő, de Maggie-n nyoma sem látszott a fáradtságnak. - Kicsoda maga? - kérdezte a férfi, akit elbűvölt ez a nő. - Olyan érzésem van, mintha egy különös filmben lennék egy földre szállt angyallal együtt, akit csak én látok, senki más. A nő nagyot nevetett Everett személyleírásán, majd emlékeztette rá, hogy senki m á s n a k nem okozott gondot, h o g y őt lássa. Továbbá hogy az utca minden tolvaja és kurvája egyetértene azzal, hogy ő valódi, tökéletesen látható, hús-vér ember. - Talán a kicsoda helyett az l e n n e a válasz a kérdésére, hogy micsoda vagyok - felelte jóindulatúan, miközben azt kívánta, bárcsak levethetné csúnya, fekete egyenruháját, és visszavehetné a farmernadrágját. Innen úgy látta, hogy a házukat megrázta a földrengés, de n e m esett komolyabb baja, így m i n d e n további nélkül bemehet. - N4it jelent ez? - kérdezte Everett zavartan. Maggievel ellentétben ő n a g y o n is elfáradt. Hosszú volt az éjszaka mindkettőjük számára, de a nő olyan friss és ü d e volt, mint egy rózsaszál, és sokkal elevenebbnek tűnt, mint korábban, a bálteremben.
- A p á c a vagyok - felelte természetes egyszerűséggel a nő. - Ezek között az emberek között dolgozom, rájuk viselek gondot. A m u n k á m jórészét az utcán végzem. Illetve minden munkámat. M a j d n e m tíz éve, hogy itt lakom. - Maga apácai - nézett rá elképedve a férfi. - Miért nem m o n d t a m e g nekem? - N e m tudom - vont vállat a nő. Teljesen fesztelenül beszélt a férfival, különösen itt, az utcán üldögélve. Ezt a világot ismerte a legjobban, sokkal jobban, mint akármilyen báltermet. - N e m jutott eszembe. Számít ez? - De még mennyire... vagyis nem - javította ki magát, majd tovább gondolkodott a dolgon. - Úgy értem, igen... persze, hogy számít. Ezt tényleg fontos tudni magáról. Maga nagyon érdekes ember, különösen, hogy itt él. Zárdában lakik? - N e m , a z á r d á m évekkel ezelőtt megszűnt. Az én rendemből nem volt itt elég apáca ahhoz, hogy megérje fenntartani a zárdát. Iskolát csináltak belőle. Az egyházkerület engedélyezte, hogy lakásokba költözzünk. A nővértársaim általában kettesévei-hármasával élnek egy lakásban, de senki sem akart itt élni velem. - Széles mosollyal nézett a férfira. - Jobb környékre akartak m e n n i . Engem a m u n k á m ideköt. Ez a missziós területem. - Mi az igazi neve? - kérdezte olthatatlan kíváncsisággal a férfi. - Úgy értem, a szerzetben viselt neve. - Mary Magdalen nővér - válaszolta szelíd h a n g o n Maggie. - N e m térek m a g a m h o z - vallotta be a férfi, és előhúzott egy szál cigarettát a zsebéből. Az éjszaka folyam á n most először gyújtott rá, és a nőn nem látszott, hogy rosszallaná. Annak ellenére, hogy apáca volt, tökéletes otthonossággal mozgott a világban. Évek óta ő volt az első apáca, akivel Everett szót váltott, és eggyel sem beszélt ilyen szabadon. Azok után, amit együtt átéltek, úgy érezte, harcostársak lettek, és bizonyos értelemben ez így is volt. - Jól érzi magát apácaként?
A nő egy percig gondolkodott, azután bólintott, majd feléje fordulva mondta: - Szeretek apáca lenni. Életem legjobb döntése volt, amikor beléptem a rendbe. Már gyerekként, és utána is mindig tudtam, hogy ezt akarom csinálni. Ahogy a gyerekek eldöntik, hogy orvosok, ügyvédek vagy balett-táncosok akarnak lenni. Ezt nevezik korai elhivatásnak. Ez a hivatás készen várt rám. - Volt olyan pillanat, amikor m e g b á n t a , h o g y így döntött? - N e m - nézett boldog mosollyal a férfira Maggie. Soha. Nekem ez jelentette a tökéletes életet. Rögtön beléptem, mihelyt végeztem az ápolónőképzőn. Chicagóban nőttem fel, hét gyerek között a legidősebbként. Mindig is tudtam, h o g y nekem ez az élet való. - J á r t valaha fiúval? - Everett kíváncsian várta a választ. - Egyszer - vallotta be a legkisebb zavar nélkül a nő. Már évek óta n e m gondolt a fiúra. - Amikor m é g az ápolónőképzőre jártam. - Mi történt? - A férfi biztos volt benne, hogy valami romantikus tragédia kényszerítette be Maggie-t a rendbe. Más okot el sem tudott képzelni. Ez az egész téma tökéletesen idegen volt neki. Lutheránusként nevelkedett, és amíg el nem költözött hazulról, m é g csak nem is látott apácát. N e m sok értelmét látta a szerzetességnek. De most itt volt ez a boldogságtól és elégedettségtől sugárzó kis nő, aki a legnagyobb komolysággal, örömmel és lelki békességgel beszél a hajléktalanok és drogosok között zajló életéről. Ez bámulatba, egyszersmind zavarba ejtette. - Másodéves voltam, amikor autóbalesetben meghalt. De ha életben marad, az sem változtatott volna semmin. A kezdet kezdetén m e g m o n d t a m neki, hogy apáca akarok lenni. Azt persze nem tudom, hogy elhitte-e. Utána már nem jártam senkivel, mert addigra teljesen biztos voltam a dolgomban. Lehet, hogy már vele sem jártam volna tovább. De mindketten fiatalok
voltunk, és az egész kapcsolat nagyon ártatlan és tiszta volt. Mai szemmel nézve feltétlenül. Everett ebből megértette, hogy a nő szűzen vonult be a zárdába, és mind a mai napig megőrizte a szüzességét. Az egész dolog teljesen hihetetlen volt számára. Egy ilyen csinos nő! Bedig csupa elevenség, csupa vibrálás!' - Hihetetlen. - Valójában n e m . Mások is megteszik u g y a n e z t a lépést. - A nő láthatóan normálisnak tartotta azt, ami az ó számára minden volt, csak n e m normális. - És magával mi a helyzet? Házas? Elvált? Gyerekek? Maggie is érezte, hogy a férfinak van valami története, és hogy szívesen megosztaná vele. Előtte k ö n n y ű volt megnyílni, és Everett egyébként is élvezte a társaságát. Most végre az is világossá vált számára, hogy a sima fekete ruha valójában a szerzetesi öltözéke. Éz megmagyarázta, miért n e m viselt estélyi ruhát, mint mindenki más a jótékonysági estélyen. - Tizennyolc éves koromban teherbe ejtettem egy lányt, és el kellett v e n n e m feleségül, mert az apja azt mondta, megöl, ha n e m veszem el. Aztán egy év múlva elváltunk. A házasság nem nekem való, legalábbis akkor n e m volt az. Végül ő adta be a válókeresetet, és azt hiszem, később újra férjhez ment. A válás után csak egyszer láttam a fiamat, akkor hároméves volt. Egyszerűen n e m voltam kész arra, hogy apa legyek. Nagyon rossz érzésekkel hagytam ott őket, de még m a g a m is kölyök voltam, és a dolog meghaladta az erőmet, így aztán elmentem. N e m tudtam, mi egyebet tehetnék. A fiam egész életét és a sajátom nagy részét azzal töltöttem, hogy keresztül-kasul rohangáltam a világban, hogy a hadszínterekről és a katasztrófák színhelyeiről tudósítsam az AP-t. Őrült élet volt, de nekem való. Szerettem. Azóta felnőttem, és felnőtt a fiam is. Már nincs szüksége rám, az anyja pedig olyan d ü h ö s volt rám, hogy utólag érvényteleníttette a házasságunkat az egyházzal, hogy újra férjhez mehessen. így aztán
hivatalosan n e m is léteztem soha - fejezte be Everett, miközben Maggie feszült figyelemmel hallgatta. - A szüléinkre mindig szükségünk van - m o n d t a halkan. Egy percig mindketten hallgattak, miközben a férfi elgondolkodott a nő szavain. - Az AP boldog lesz azokkal a képekkel, amelyeket ma éjjel készített m o n d t a végül bátorítóan Maggie. A férfi nem említette neki a Pulitzer-díját. Soha nem beszélt róla. - Már nem dolgozom nekik - válaszolta. - Menet közben rossz szokásokat vettem fel. Nagyjából egy éve, amikor kis híján elpatkoltam alkoholmérgezésben Bangkokban, és egy kurva mentette m e g az életemet, végképp elegük lett belőlem. A nő kórházba vitetett, a h o n n a n végül visszajöttem, és azóta nem iszom. Miután az AP kirúgott, elmentem rehabra, ahol rendbe hoztak. Már egy éve józan vagyok. Nagyon jó érzés. Most kezdtem dolgozni egy magazinnál, ők küldtek ki erre a jótékonysági rendezvényre. Nem az én esetem. Pletykák a hírességek magánéletéről. Jobban fekszik nekem, ha valami civilizálatlan világból kell tudósítanom, és n e m mint ma éjjel, egy bálteremből, szmokingban. - Én is így vagyok vele - nevetett Maggie. - Ez a világ tőlem is idegen. - Elmagyarázta, hogy kikkel ült egy asztalnál, és hogy egy barátnőjétől kapta a belépőt, s bár n e m akart elmenni, n e m hagyhatta kárba veszni. - Jobban szeretek ezekkel az emberekkel dolgozni kint az utcán, mint bármi mást. De mi van a fiával? Érdeklődött egyáltalán utána, akart vele találkozni? H á n y éves most? Maggie is kíváncsi volt Everettre, ezért hozta szóba újból a fiát. Nagyon hitt abban, hogy az emberek életében rendkívül fontos szerepe van a családnak. És ritkán adódott alkalma, hogy olyasvalakivel beszélgessen, mint ez a férfi. Akinek m é g furcsább volt, hogy egy apácával beszélget. - N é h á n y hét múlva betölti a harmincat. Néha gondolok rá, de ezzel kicsit már elkéstem. Vagy nagyon. Az
ember nem léphet vissza egy harmincéves ember életébe, h o g y megkérdezze, hogy van. Valószínűleg gyűlöl, amiért a n n a k idején leléptem. - Maga gyűlöli ezért magát? - kérdezte a nő. - Néha. N e m túl gyakran. A rehabon sokat gondolkoztam ezen. De n e m lehet csak úgy beállítani valakihez, aki időközben már felnőtt. - Talán lehet - szólt csendesen Maggie. - Talán szívesen venné, ha hallhatna magáról. Tudja, hogy hol él? - Régen tudtam. Megpróbálhatnám kideríteni. Csak nem tudom, meg kell-e tennem. Mit mondhatnék neki? - Lehet, hogy varinak dolgok, amiket meg akar kérdezni magától. Rendes dolog lenne, ha ezt lehetővé tenné számára. Ha megértetné vele, hogy neki semmi szerepe n e m volt abban, hogy maga elment. Okos nő, gondolta Everett, és bólintott. N e m sokkal ezután rövid sétát tettek a környéken, és meglepően jó állapotban találtak mindent. Voltak, akik lementek az óvóhelyekre. Azt a kevés sebesültet már kórházba szállították, a többiek, akiknek nem esett baja, egyre csak a földrengés erejét taglalták egymás között. N a g y volt, ebben m i n d n y á j a n egyetértettek. Fél hétkor Maggie közölte, hogy most megpróbál aludni e g y e t és pár óra múlva újra kijön az utcára, hogy lássa, mi van a védenceivel. Everett azt felelte, ő m e g keres valami buszt, vonatot vagy repülőt, hogy mihelyt lehet, visszamehessen Los Angelesbe. Vagy ha talál, inkább kocsit bérelne. Rengeteg felvételt készített. Most úgy tervezte, mielőtt elutazik, m é g egy kicsit körbejár a városban, hátha lát valamit, amit még lefényképezhet. N e m akart elmulasztani semmi fontosat, de így is hatalmas anyaggal fog visszamenni. Erős kísértést érzett, hogy maradjon m é g pár napig, de nem tudta, mit szólna hozzá a kiadója. Ráadásul San Franciscóban és a k ö r n y é k é n pillanatnyilag m e g s z ű n t a telefon-összeköttetés a külvilággal, ú g y h o g y m é g megkérdezni sem tudta. - Készítettem n é h á n y szép képet magáról az éjjel -
mondta, mielőtt a kapuban elváltak volna. Maggie egy öreg házban lakott, amely éppoly siralmas állapotúnak nézett ki, mint amilyen vénnek, de a jelek szerint ez ót egyáltalán nem zavarta. Mint mondta, évek óta itt lakott, így régi bútordarabnak számított a környéken. Everett felírta a dinét, azzal, hogy majd elküldi neki a képek másolatát. Elkérte Maggie telefonszámát is, ha netán egyszer megint a városban járna. - Akkor elviszem vacsorázni - ígérte. - Jó volt beszélgetni magával. - Nekem is magával - mosolygott fel rá a nő. - Sokáig fog tartani, mire kitakarítjuk a várost. Remélem, nem túl sokan haltak m e g az éjjel. - Látszott rajta, h o g y aggódik. Ide nem jutottak el a hírek. Elektromosság és mobiltelefonok híján el voltak vágva a világtól. Furcsa érzés volt. Épp kelőben volt a n a p , amikor Everett elbúcsúzott Maggie-tól, miközben arra gondolt, vajon találkoznak-e még az életben. Valószínűtlennek tűnt. Mindannyiuk számára különös, felejthetetlen éjszaka volt. - Isten vele, Maggie - mondta, miközben a nő kinyitotta a kaput. Az előtér kőpadlóját vakolatdarabok borították, de mint a nő mosolyogva megjegyezte, a helyzet nem volt sokkal rosszabb, mint máskor - Vigyázzon magára! - Maga is - intett vissza Maggie, és becsukta a kaput. A férfi orrát megcsapta a lépcsőházból kiáramló bűz, és nem értette, hogyan képes valaki itt élni. Csakugyan szent asszony lehet, gondolta, miközben elindult. Egyszer csak halkan fölnevetett A San Franciscó-i földrengés éjszakáját egy apácával töltötte. Aki szerinte hős volt. Alig várta, hogy láthassa a róla készült képeket. Ahogy Maggie házától távolodva visszafelé tartott a Tenderloinon át, egyszer csak azon kapta magát, hogy a fia jár az eszében. Megjelent előtte a hároméves Chad képe, és h u s z o n h é t év óta, amióta utoljára látta, most először hiányzott neki a fiú. Talán majd fölkeresi, ha m é g egyszer az életben Montanában jár, és
ha C h a d m é g m i n d i g ott lakik. M é g meggondolja. Maggie szavai bogarat ültettek a fülébe, s most megpróbálta az egészet kiverni a fejéből. N e m akart bűntudatot érezni a fia miatt. Ehhez már túl késő volt, egyébként sem használna egyikőjüknek sem. Szerencsét hozó csizmájában elbaktatott a járdán fekvő részegek és hajléktalan csavargók mellett. Mire visszaért a belvárosba, hogy körülnézzen, milyen nyomokat hagyott a földrengés a város szívében, a felkelő n a p fénye már elárasztotta az utcákat. Rengeteg téma várt megörökítésre. Ki tudja, egy n a p o n még kinézhet belőle egy újabb Pulitzer. Az elmúlt éjszaka megrázó eseményei ellenére sokkal jobban érezte magát, mint az elmúlt években bármikor. Újra nyeregben érezte magát, hiszen tudósítóként vett részt az eseményekben, viszszatért az önbizalma, s úgy érezte, sokkal inkább ura az életének, mint eddig bármikor
Harmadik fejezet S e t h és Sarah gyalog indultak haza a Ritz-Carltonból. Tűsarkú szandáljában Sarah alig tudott lépkedni, de az üvegcserepek úgy ellepték az utcákat, hogy nem merte levenni és mezítláb menni tovább. Minden lépésnél érezte a vízhólyagokat. A leszakadt villanyvezetékek csupasz végei szikrákat szórtak, ezeket gondosan kikerülték. Az utolsó tíz-tizenkét tömbnyi távolságot már kocsival tették meg, ugyanis egy orvos, aki hazafelé tartott a St. Mary Kórházból, fölvette őket. Hajnali három óra volt. Az orvos azért m e n t be a kórházba, hogy megnézze, milyen állapotban vannak a betegei a földrengés után. Elmondta nekik, hogy a kórházban nagyjából rendben m e n n e k a dolgok. Működn e k a vészhelyzeti generátorok, és csak a földszinti radiológiai laboratórium egy nagyon kis része ment tönkre. Minden más sértetlenül megúszta a földren-
gést, ennek ellenére az események megviselték mind a betegeket, mind a személyzetet. A kórházban sem működtek a telefonok, de elemes rádiókon és tévéken figyelemmel kísérték a híreket, s innen értesültek arról, hogy a város mely pontjai szenvedték a legnagyobb károkat. Azt is az orvostól tudták meg, hogy a Marinát ismét súlyos csapás érte, akárcsak a 89-es kisebb földrengés idején. Ez a kerület egy feltöltött földsávon épült, és itt sok helyütt gyulladtak ki elolthatatlan tüzek. Fosztogatásokról is lehetett hallani a híradásokban. Mind a Russian, mind a Nob Hill viszonylag jól vészelte át a 7,9-es erősségű földrengést, amit a Ritz-Carlton vendégei és személyzete is tanúsíthatott. A város nyugati részén akadtak komoly károkat szenvedett területek, mint például a Noe Valley, a Castro és a Mission. És a Pacific Fleights egyes részei is megszenvedték a rengést. Itt tűzoltók próbálták kimenteni az épületekben és liftekben rekedt embereket, és jelenleg is sokan birkóztak a város sok részén fellobbanó tüzekkel, ami a szinte mindenütt eltört vízcsövek miatt komoly gondokat okozott. Miközben jótevőjük hazafelé fuvarozta őket, a távolból szirénázásokat lehetett hallani. A város mindkét nagy lúdját, a Bay Bridge-et és a Golden Gate-et is percekkel a földrengés után lezárták. A Golden Gate vadul kilengett, és többen is súlyos sérüléseket szenvedtek rajta. A Bay Bridge felső p á l y á j á n a k két szelvénye rázuhant az alatta lévő pályán haladó autókra és a b e n n ü k ülőkre. A segélyszolgálatnak még nem sikerült megszervezni a mentést, és a beszámolók szerint az autókban b e n t rekedtek halálsikolyait m é g hallani is szörnyű volt. M i n d e d d i g meg sem lehetett becsülni a halálos áldozatok számát, de biztos, hogy sokan meghaltak, s a sebesültek száma is több ezerre volt tehető. Mialatt a kocsi óvatosan haladt az utcákon, mindhárman feszült figyelemmel hallgatták az autórádiót. Sarah m e g m o n d t a az o r v o s n a k a címüket, s attól
kezdve csak magában imádkozott a gyerekeiért. Arra nem volt lehetőségük, h o g y hazatelefonáljanak és beszéljenek a bébiszitterrel. A telefonvezetékek elszakadtak, a mobiltelefonok pedig nem működtek. Úgy tűnt, a város kapcsolata megszűnt a külvilággal. Sarah semmi mást nem akart tudni, csak hogy Olivér és Molly jól vannak-e. Seth félig kábán bámult ki az autó ablakán, és időnként megkísérelte működésre bírni a mobilját. Végre megérkeztek a dombtetőre, a Divisadero és a Broadway sarkán álló és az öbölre néző nagy, vörös téglás ház elé. A ház sértetlennek tűnt. Megköszönték a doktornak, hogy hazahozta őket, s m i n d e n jót kívánva neki, kiszálltak a kocsiból. Sarah futva tette meg az utat a bejáratig, Seth pedig elcsigázva igyekezett lépést tartani vele. Mire utolérte, Sarah már kinyitotta az ajtót. Gyorsan lerúgta a hasznavehetetlen szandált, és végigrohant a halion. Mivel nem volt villany, s az utcai lámpák sem égtek, szokatlan sötétség uralkodott a házban. Sarah elrohant a nappali mellett, hogy egyenesen fölszaladjon az emeletre, de akkor meglátta őket. A bébiszitter a kanapén aludt, karjában a szunyókáló kisfiúval, s ott szuszogott mellette Molly is. Az asztalon égő gyertya állt. A nő Sarah közeledtére megmoccant. - Ó . . . micsoda nagy földrengés volt... - tért magához, de suttogott, h o g y ne ébressze föl a gyerekeket. De amikor Seth is belépett a szobába, és a három felnőtt beszélgetni kezdett egymással, a kicsik is mocorogni kezdtek. Sarah körülnézett, s látta, hogy a képek ferdén lógnak a falon, két szobor eldőlt, és a kis kártyaasztal m e g n é h á n y szék felborult. A padlón mindenütt könyvek és kisebb-nagyobb tárgyak hevertek, amitől szokatlanul r e n d e t l e n n e k t ű n t a szoba. De a gyerekek jól voltak, és csak ez számított. M i n d a n n y i a n sértetlenül vészelték át a katasztrófát, s csak a m i k o r Sarah szeme megszokta a félhomályt, vette észre a Parmani h o m l o k á n éktelenkedő jókora púpot. A bébiszitter elmondta, hogy Olivér könyvespolca rádőlt, amikor
a rengés kezdetén odafutott, hogy kikapja a kisfiút a kiságyból. Sarah n e m győzött hálát adni, hogy a nő nem veszítette el az eszméletét, és sem a polc, sem a könyvek és egyéb tárgyaik nem vágták agyon a fiát. Az 1989-es földrengéskor így halt m e g egy kisbaba innen n e m messze: egy polcról lecsúszott egy súlyos tárgy, és eltalálta a kicsit a bölcsőjében. Sarah boldog volt, hogy az ő fiával n e m ismétlődött meg ez a szerencsétlenség. A bébiszitter mellén fekvő Olivér m e g m o z d u l t , fölemelte a fejecskéjét, és meglátta az anyját. Sarah fölkapta, és m a g á h o z ölelte. Molly összegömbölyödve aludt tovább a nő mellett. O l y a n volt, mint egy játék baba, s a szülei boldog mosollyal g y ö n y ö r k ö d t e k benne. - Szia, picim, jót aludtál? - köszönt Sarah a kisfiúnak. A kicsi meglepődött azon, hogy ott látja őket, m a j d kisvártatva legörbült a szája, és sírva fakadt. Sarah fülének muzsika volt ez a hang, akárcsak azon az éjszakán, amikor Olivér megszületett. Egész éjjel a gyerekeiért rettegett, és semmi másra n e m vágyott, csak arra, hogy hazafuthasson és m a g á h o z ölelhesse őket. Lehajolt, és mintha m e g akarna bizonyosodni róla, hogy ő is életben van, gyengéden megérintette Molly lábát. - Milyen rémítő lehetett magának - szólt együttérzőn Parmanihoz. Seth közben átment a dolgozószobába, és fölemelte a telefonkagylót. Süket volt. Az egész városban nem működtek a telefonok. Seth hazafelé jövet ezerszer is ellenőrizte a mobilját. - Nevetséges - horkant fel, és visszajött a nappaliba. Legalább a mobilok m ű k ö d h e t n é n e k . Most mihez kezdjünk? Egész héten el leszünk vágva a világtól? Legalább holnapra megjavíthatnák a rendszert. Sarah é p p ú g y tudta, mint ó, hogy erre vajmi kevés az esély. Villanyuk sem volt, és Parmani bölcsen elzárta a gázt, így aztán az egész h á z b a n hideg volt. Szerencsére meleg éjszaka volt, mert ha ez a mostani is a San
Franciscóban megszokott szeles éjszaka lett volna, vacoghatnak m i n d n y á j a n . - Egy időre a szabad ég alatt kellene táboroznunk jegyezte meg n y u g o d t a n Sarah. Most, hogy a kisfiát a karjában tarthatta, a lányát pedig itt látta a kanapén, boldogságát semmi sem kezdhette ki. - Lehet, h o g y holnap kocsival elmegyek Stanfordba vagy San Jóséba - m o n d t a Seth tétován. - N é h á n y telefont el kell intéznem. - A doktor azt mondta, a kórházban hallotta, hogy lezárták az utakat. Azt hiszem, teljesen el vagyunk vágva a külvilágtól. - Az lehetetlen! - kiáltotta Seth rémülten, majd ránézett órája világító számlapjára. - Talán legjobb lenne most azonnal elindulnom. N e w Yorkban nemsokára reggel hét óra lesz. Mire odaérek, a keleti parton az emberek már az irodákban lesznek. Ma le kell bonyolítanom egy tranzakciót. - Nem vehetnél ki egy n a p szabadságot? - kérdezte Sarah, de Seth válasz nélkül felrohant az emeletre. Öt perc múlva farmerban, pulóverben és futócipőben jött le. Feszült volt az arca, hozta az aktatáskáját is. Mindkét autójuk a szálloda garázsában rekedt, talán örökre. Semmi r e m é n y n e m volt, hogy bármelyiket is ki t u d n á k hozni o n n a n , hiszen a garázs n a g y része beomlott. De Seth r e m é n y k e d ő arccal Parmanihoz fordult. Anyja ismerős melegét és hangját érzékelve Ollie újra elaludt Sarah karjában. - Kölcsönadná a kocsiját pár órára, Parmani? - mosolygott a nőre Seth. - Meg szeretném nézni, szabad-e az út dél felé, és elintéznék pár telefont. Még az is lehet, hogy odalent a mobilom is működik. - Persze - válaszolta meglepett arccal a bébiszitter. Furcsállotta a kérést, és Sarah még inkább így volt vele. Miért akar valaki most San Jóséba menni? Az sem tűnt számára helyénvalónak, hogy Seth e pillanatban olyan fontosnak ítéli az üzletet, h o g y miatta képes magukra hagyni őket a városban.
- Nem
ki? Ma senki sem vár San híreket senkiről. Ez esztelenség, Seth És ha iön ecv újabb rengés? Vagy egy utórengés? Akkor i t t m a r a d u n k e g y e d ü l , és lehet, hogy vissza sem tudsz iönni Vagy ami még rosszabb, leszakadhat egy felülá r ó , é s m a g a alá temetheti. N e m akarta, hogy a férje e l m e n j e n , ám ó elszántan elindult az ajtó felé. Parmani u t á n a s z ó l t , hogy a slusszkulcs b e n t van a kocsiban, a garázsban. Egy ütött-kopott H o n d a Accord volt, de mindenhová elment, ahova kellett. Sarah n e m engedte volna, h o g y a gyerekeket ezzel vigye ide-oda, és azért sem lelkesedett, hogy Seth a Hondával keljen úmak. A kocsiban már százötvenezer kilométernél is több volt, nem volt b e n n e biztonsági felszerelés, s legalább tizenöt éves lehetett. kapcsolhatnál
Franciscóból
- N e m kell izgulni, hölgyeim - nézett rájuk mosolyogva a férfi. - Visszajövök. - Azzal már kint is volt az ajtón. Saraht az is idegesítette, hogy az utcákon n e m égtek a lámpák, n e m működtek a közlekedési lámpák, és az utakon kisebb-nagyobb torlaszok is képződhettek. De tudta, hogy a férjét úgysem lehetne semmivel megállítani. És már a m ú g y is elment. Parmani elindult elemlámpát keresni, Sarah pedig leült, s a gyertya imbolygó fényénél Sethen gondolkodott. Lehet valaki munkamániás, de akkor sem kellene órákkal egy hatalmas erejű földrengés után, feleséget és gyerekeket magukra hagyva végigvágtatni a félszigeten. Ez az egész ügy cseppet sem tette boldoggá. Irracionális, rögeszmés viselkedésnek tűnt számára. M a j d n e m napkeltéig ültek csendesen beszélgetve Parmanival a nappaliban. Sarah gondolkozott rajta, h o g y fölmenjen-e az emeleti hálószobába, és maga mellé fektesse-e a gyerekeket is, de biztonságosabbnak érezte a földszintet, a h o n n a n hamarabb kijuthattak az utcára, ha ú j a b b rengés következne be. Parmani elmondta, hogy a kertben kidőlt egy fa, és o d a f ö n t tele van a padló mindenféle tárgyakkal, többek között egy hatalmas tükör is leesett a falról és összetört, továbbá a
kertre néző ablakok közül is több kitört, s az üvegcserepek szétszóródtak lent a betonon. A konyhában minden tele van a porcelánok és üvegek törmelékével, és a polcokról lerepült és a földön kiborult az összes fűszer. Gyümölcsleves dobozok és borosüvegek törtek szét, és Sarah lélekben kezdett fölkészülni a nagytakarításra. Parmani mentegetőzött, amiért m é g nem kezdett hozzá, de mint mondta, nagyon aggódott a gyerekekért, és n e m akarta olyan sok időre magukra hagyni őket. Sarah megnyugtatta, hogy majd ő feltakarítja a sok törmeléket, és miután visszafektette a mélyen alvó Olivért a kanapéra, kiment a konyhába, hogy körülnézzen. Elszörnyedve szemlélte a pusztítást. A konyhaszekrények ajtajai kinyíltak, és m i n d e n kizúdult belőlük a földre. Úgy érezte, napok kellenek, mire újra rend lesz a konyhában. Amikor felkelt a n a p , Parmani kiment, hogy kávét főzzön, de mindjárt eszébe is jutott, hogy nincs se villany, se gáz. A törmelékkupacokat és üvegcserepeket kerülgetve egy csészébe meleg vizet engedett a csapból, majd beíelógatott egy teafiltert. Éppen csak langyos volt, de azért bevitte Sarahnak; ez is több volt a semminél. Parmani egy banánnal vigasztalódott. Sarah kijelentette, hogy enni egyáltalán nem akar, ahhoz még túlságosan zaklatott és ideges. Épp megitta a teáját, amikor a férje lépett be komor arccal az ajtón. - Ez gyors volt - jegyezte m e g Sarah, - Lezárták az utakat. Az összeset - fakadt ki Seth. N e m lehet ráhajtani a 101-esre, leomlott az egész felhajtósáv. - Az alatta lévő szörnyű látványról n e m tett említést. A rengeteg mentő- és rendőrautóról sem. Az autópályán cirkáló járőrök szigorúan visszafordították, s közölték vele, hogy menjen haza és maradjon otthon. Megpróbálkozott azzal, h o g y Palo Altóban lakik, mire azt felelték, hogy kénytelen lesz a városban maradni, amíg újra m e g n e m nyitják az utakat. Amikor Seth megkérdezte, mikor lesz az, a parancsnok azt
felelte, n a p o k múlva, de tekintve a kár nagyságát, beletelhet akár egy hétbe is. - Próbálkoztam a Tizenkilencedik Sugárúton kijutni a 280-asra, de ott is ugyanaz a helyzet. A parton végig földcsuszamlások keletkeztek. Mindent lezártak. A hidakat már m e g se n é z t e m , mert a rádión hallottuk, h o g y azokat is lezárták. A francba, Sarah, csapdába estünk! - tört ki d ü h ö s e n . Egy kis időre. N e m tudom, miért nem vagy képes megnyugodni. Különben is é p p elég takarítanivalónk van itthon. Senki sem várja el N e w Yorkban, h o g y telefonálj. Ők többet t u d n a k arról, hogy itt mi történt, mint mi magunk. Hidd el nekem, Seth, senkinek sem fog hiányozni a te hívásod. - Te ezt nem érted - morogta sötéten a férfi, azzal fölrohant az emeletre, és bevágta maga után a hálószobájuk ajtaját. Sarah a jelenetet mindvégig érdeklődve figyelő Parmanira hagyta a gyerekeket, és fölment a férje után. A férfi úgy járkált körbe-körbe a hálószobában, mint egy ketrecbe zárt oroszlán. Méghozzá egy nagyon d ü h ö s oroszlán, aki fel akar falni valakit, és más áldozat nem lévén, mindjárt ráveti magát Sarahra. Ne h a r a g u d j , szívem - kezdte szelíden Sarah. Tudom, hogy egy üzlet kellős közepén vagy. De a természeti katasztrófákat n e m tudod kézben tartani. Itt most nincs mit tenni, pár napra fel kell függesztened az üzletet. - Szó sem lehet róla - vetette oda d ü h ö s e n a férfi. Vannak üzletkötések, amikkel nem lehet várni, és ez most pont olyan. Csak egy nyavalyás telefon kellene, semmi több. - Sarah boldogan előteremtett volna neki egyet, de nem lehetett. Neki csak az volt a fontos, és már ezért is hálás volt, hogy a gyerekeit biztonságban tudhatta. Több mint különösnek érezte, hogy a férje ilyen körülmények között is ennyire odavan azért, hogy folytathassa a munkáját. Ugyanakkor rá kellett eszmélnie, hogy é p p e n ezért volt ilyen hihetetlenül sikeres az üzleti életben. Seth sohasem állt le. Éjjel-nappal a fülén volt a mobilja, és megállás nélkül üzleti ügyek-
kel foglalkozott. A telefon nélkül végképp és tökéletesen tehetetlennek érezte magát, mint akinek elvágták a hangszalagjait és összekötözték a kezét. Ide volt szegezve egy halott városban, amelynek megszűnt minden összeköttetése a külvilággal. Sarah látta rajta, mekkora katasztrófaként éli m e g a helyzetet, és nagyon szerette volna rábírni, hogy n y u g o d j o n bele. - Mit tehetek érted, Seth? - kérdezte, miközben letelepedett az ágy szélére, és megveregette maga mellett a helyet. Egy masszírozásra, egy f ü r d ő r e , valami nyugtatóra, esetleg egy ölelésre vagy összebújásra gondolt. - H o g y mit tehetsz értem? Te viccelsz? Ez valami tréfa? - A férfi szinte kiabált. A nap már fent járt az égen, és fényével életre keltette a hálószoba gondosan kiválasztott halványsárga és égszínkék kelméit. De Seth ebből n e m látott semmit, amikor villámló szemmel meredt Sarahra. - Komolyan gondoltam - felelte az asszony n y u godtan. - Mindent megteszek, amit csak tudok. Seth ügy bámult rá, mintha Sarah megőrült volna. - Sarah, neked fogalmad sincs arról, hogy mi van. Halványlila gőzöd sincs róla. - Azért csak tegyél egy próbát. Együtt jártunk egyetemre. N e m vagyok idióta, ha nem t u d n á d . - N e m , én vagyok az. - Seth leült az ágy szélére, és egyik kezével beletúrt a hajába. Képtelen volt ránézni Sarahra. - Ma délig hatvanmillió dollárt kell átutalnom a folyószámlánkról - m o n d t a kongó hangon. - Ilyen nagy befektetésen dolgozol? - lepődött meg Sarah. - Mit veszel? Árucikkeket? Ilyen mennyiségben kockázatos lehet. - Az is igaz, h o g y ha beüt, akkor viszont óriási haszonnal kecsegtet. Tudta, hogy Seth zseniálisan ért ahhoz, hogy mikor mibe kell befekteüii. - N e m veszek semmit, Sarah - nézett rá Seth, de m i n d j á r t el is kapta a tekintetét. - Csak próbálom fedezni a kiadásaimat. Mindössze ennyit csinálok, és ha nem sikerül, akkor kész vagyok... vagyunk... akkor
m i n d e n ü n k elúszik... akár m é g le is csukhatnak. - Mialatt beszélt, a padlót nézte a lába alatt. - Miről beszélsz? - rémült meg Sarah. Biztosan csak ugratja. De az arcán látszott, hogy nem. - A héten könyvvizsgálók jártak nálunk, hogy megnézzék az új kockázati alapunkat. A befektetők küldték őket ránk, hogy meggyőződjenek róla, csakugyan van annyi az alapban, amennyit m o n d t u n k . A végén természetesen meglesz, ez nem is kérdés. Már máskor is megléptem ugyanezt, akkor Sully Markham tartotta a hátát, ha jöttek a revizorok. Végül amikor a p é n z ü n k h ö z j u t u n k , rátesszük a számlára. De n é h a , az elején, amikor még nincs a számlán a pénz, Sully ki szokta egy kicsit vattázni olyankor, amikor a befektetőknek eszébe jut számlaellenőrzést tartani. - Egy kicsit? - bámult rá döbbenten Sarah. - Te kicsinek nevezel hatvanmillió dollárt? Jézusom, Seth, mit gondoltál? Rajta is kaphattak volna, vagy megeshetett volna, hogy nem t u d o d összehozni a pénzt. - Csak amikor m á r k i m o n d t a , d ö b b e n t rá, hogy pontosan erről van most szó. Hogy ebben van most b e n n e Seth. - Meg kell szereznem a pénzt, különben Sully le fog bukni N e w Yorkban. Ma vissza kell tennie a pénzt a számlájára. A bankok zárva vannak. Nincs egy nyavalyás használható mobilom, m é g csak fel sem t u d o m hívni Sullyt, hogy fedezze valamivel a hiányt. - Erre magától is rá kell jönnie. Most, hogy az egész város a padlón van, nyilván tudja, n e m vagy abban a helyzetben, hogy lépjél. Sarah halottsápadt volt. Soha m é g csak m e g sem fordult a fejében, hogy Seth nem becsületes. Es hatvanmillió nem afféle kis kisiklás. Az komoly sikkasztás. Csalás, amit a törvény a legsúlyosabb büntetéssel torol meg. Egy percig sem hitte volna, hogy a pénzsóvárság ilyesmire csábíthatja a férjét. Ez a dolog megkérdőjelezett közöttük mindent, az egész életüket, és ami a legfőbb, azt, hogy ki is valójában a társa. Tegnap kellett volna m e g l é p n e m - közölte mogor-
ván Seth. - Megígértem Sullynak, hogy zárásra megcsinálom. De a könyvvizsgálók m a j d n e m hat óráig ott ültek a nyakamon. Ezért értem olyan későn oda a Ritzbe. Azt hittem, ma reggel m é g elintézhetem ezt a dolgot. Idegesített, de nem estem pánikba. Most viszont pánikban vagyok. Óriási bajba kerültünk. Hétfőn nála k e z d ő d i k számlaellenőrzés. Ezt m i n d e n k é p p e n el kell halasztatnia. Az itteni bankok addigra még n e m fognak kinyitni. És m é g csak fel sem tudom hívni, hogy figyelmeztessem. - Félő volt, hogy Seth mindjárt sírva fakad, és Sarah döbbent hitetlenkedéssel bámult rá. - Azóta már biztosan ellenőrizte, és láthatta, hogy nem utaltad át a p é n z t - m o n d t a e n y h é n szédülő fejjel. Kicsit olyan érzése volt, mintha hullámvasúton ülne, biztonsági öv nélkül, és kapaszkodni se nagyon tud. És azt, h o g y Seth mit érezhet, el sem tudta képzelni. A börtönt kockáztatja. És ha tényleg lecsukják, velük mi lesz? - Igen. Már tudja, hogy nem h a j t o t t a m végre az átutalást. És mi következik ebből? Az átkozott földrengés miatt lezárták az egész várost, és már nem t u d o m visszautalni neki a pénzt. Hatvanmilliós hiánya lesz, amikor hétfőn reggel megjelennek nála a revizorok, és r e m tehetek semmit. Ő és Sully Markham államhatárokon átívelő csalásokat és lopásokat követtek el. Sarah tudta, mint ahogy Seth is tudta, amikor elkövette, hogy a lehető legsúlyosabb szövetségi bűncselekményt követi el. Ez egy percig sem volt kétséges. Megfordult vele a szoba, amikor ránézett a férjére. - Mit fogsz most tenni, Seth? - suttogta alig hallhatóan. Tökéletesen tisztában volt férje tettének horderejével. Csak azt nem értette, hogy miért tette, és hogy mikor vált bűnözővé. Hogy történhetett ez m e g velük? - N e m t u d o m - felelte őszintén, egyenesen felesége szemébe nézve a férfi. Rémültnek látszott, és az aszszony is az volt. - Ebbe belebukhatom, Sarah. Azelőtt
is csináltam ilyesmiket. És én is kisegítettem Sullyt. Régi barátok vagyunk. Eddig m é g egyszer sem kaptak el, és a magam oldalát eddig mindig egyenesbe tudtam hozni. De most kuty aszorítóba kerültem. - Úristen - nyögte Sarah. - Mi lesz, ha vádat emelnek ellened? - N e m tudom. Ezt most nehéz lesz megúszni. N e m hiszem, hogy Sully későbbre t u d n á tolni az auditálást. Az időzítés a befektetői tetszésére van bízva, és ők nem szoktak időt hagyni a könyvek cizellálására és meghamisítására. Márpedig mi é p p e n ezt csináltuk. De még mennyire hogy meghamisítottuk' N e m tudom, megpróbálta-e elhalasztatni az ellenőrzést, amikor látta, hogy földrengés volt nálunk, és nem utaltam vissza neki a fedezetet. Hatvanmilliót elég nehéz elmismásolni. Ekkora hiányt azért már észre szoktak venni. És ami m é g rosszabb, a nyomok egyenesen hozzám vezetnek. Ha Sullynak nem sikerül hétfőig csodát tennie, akkor n e k ü n k annyi. - Ha a könyvvizsgálók kiszúrják a hiányt, ót percen belül rám küldik az Értékpapír-felügyeletet - folytatta. És itt, ebben a lezárt városban a lehető legkönnyebb célpont vagyok, hiszen m é g csak el sem szökhetek. Történjen, aminek történnie kell. Szereznünk kell egy fantasztikusan jó ügyvédet, és majd meglátjuk, m e g tudunk-e állapodni a szövetségi államügyésszel. Másk ü l ö n b e n el kellene s z ö k n ö m Brazíliába, amit n e m tennék m e g veled. Úgyhogy azt hiszem, szép csendben m e g h ú z z u k m a g u n k a t itt, s ha majd elült a földrengés porfelhője, beüt a következő m e n n y k ő . N e m r é g e n néztem m e g újra a mobiltelefonom, de egy szikra élet sincs benne. Úgyhogy kénytelenek vagyunk várni, és majd meglátjuk, mi történik... Bocsáss meg, Sarah tette hozzá. N e m tudta, mit is m o n d h a t n a még, s amikor az asszony ránézett, könnyek csillogtak a szemében. Soha n e m gondolta volna, hogy a férje tisztességtelen eszközökhöz nyúl, és a hír megsemmisítő erejú csapásként érte.
- H o g y tehettél ilyet? - kérdezte, miközben könynyei végigperegtek az arcán. Csak ült mozdulatlanul, m e r e v e n nézett a férjére, és n e m akart hinni a fülének. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy igazat mond. A z e g e s z (>|ete e „ y p e r c i e f o r g á s a alatt horrorfilmmé K változott. * - A z t h i t t e m / sohasem f o g u n k lebukni - vont vállat Seth. Az ő S z á m á r a is hihetetlen tűnt a dolog, de más okokból, H\j n { a m i ,'gy felzaklatta Saraht. Ő ezt észre sem v e t t e . F 0 g a l m a sem volt, hogy a felesége az ő vall ó m b a h a l | a t á n ú g y érezte, elárulták. - Még n e m buktattak is le benneteket, h o g y köVe lí.' ilyen becstelenséget? Megszegtél miná e " e , * é P * e l h e t ő törvényt azzal, hogy félrevezetted a b e f e k t e t ő j e Mi van, ha elveszíted az összes pénzüket? - Ugy kalkuláltam, hogy képes leszek gondoskodni a fedezetről Mindig is így csináltam. És mi bajod van ezz€ ' . ^d, milyen gyorsan felépítettem az iizletev^+LTh o n n a n van mindez? - mutatott f wn S Z é l < ? S m o z d u l a t t a I a hálószobában, és Sarahnak rá kellett döbbennie, hogy nem ismeri a férjét. Azt hitte, i s m e ^ d e nem. Olyan érzése volt, mintha a z a Seth, akit ő ism* r t f e g y S z e r i b e n eltűnt volna, és egy b ű n ö z ő foglalta v o l n a e l a h e I y é t hs mi mindezzel, ha téged börtönbe csuknak? boha n e ^ gondolta volna, hogy Seth ilyen sikeres üzletember lesz, de ma már el lehetett mondani, hogy nagy l á b o n é U e k B e l v á r o s i h á Z / e g > r m á s i l c iahoe-ban, saját repülőgép, autók, értékes ingóságok, ékszerek. Seth egy egész kártyavárat épített fel, amely összeomlani k é S z ü l t / é s S a r a h akaratlanul i s kíváncsi lett, milyen s u l y o s a ba = S e t h t e h á t o k k a , v o l t u feszü,t és zavart. elúszik - felelte a férfi egyszerűen. i s h a n c m c s u k n a k Ie t8 ' - Pénzbüntetésre ítélnek, es k a t y j a t o s t u ] v i s s z a kell fizetnem, amit kölcsönvettem.
- N e m kölcsönvetted, h a n e m elvetted. És m é g csak nem is Sullytól, h a n e m az ő befektetőitől. Úgy állapodtál meg a haveroddal, hogy hazudhass az embereknek. Az egész, úgy ahogy van, egy nagy disznóság, Seth. Nem akarta, hogy elkapják, miatta és a család miatt is, de tudta, hogy igazság szerint el kellene kapniuk. - Kösz az erkölcsi prédikációt - vágott vissza keserűen a férje. - Mindenesetre azt t u d o m válaszolni a kérdésedre, hogy mindez valószínűleg elúszik, méghozzá elég gyorsan. Ráteszik a kezüket m i n d e n ü n k r e , vagy jó részükre, a házra, a repülőgépre és a többire. Amit n e m vesznek el, azt eladhatjuk. - Már-már úgy beszélt, mintha ez magától értetődő lenne. Az éjszakai földrengés kitörésének pillanatában tudta, hogy neki befellegzett. - És miből f o g u n k élni? - G o n d o l o m , baráti kölcsönökből. N e m t u d o m , Sarah. Majd akkor kitaláljuk. Most, ma m é g rendben v a g y u n k . Egy földrengés m á s n a p j á n senki sem fog elfogatóparanccsal jönni értem. Meg kell v á r n u n k , mi történik a jövő héten. De Sarah éppoly jól tudta, mint ó, hogy az egész életük összeomlóban van, és nincs rá m ó d , hogy elkerüljék a katasztrófát. Seth a lehető legvakmerőbb mód o n kockára tette a család életét. - Szerinted elvehetik a h á z u n k a t is? - nézett körül rémülten Sarah. Ez volt az otthona. N e m volt ugyan szüksége ilyen fényűző házra, de itt éltek, és ide születtek a gyerekeik is. A gondolatra, hogy mindent elveszíthetnek, páni félelem fogta el. Ha Sethet letartóztatják és elitélik, egyik pillanatról a másikra nyomorba juthatnak. Érezte, hogy kezd úrrá lenni rajta a kétségbeesés. M u n k á t kell keresnie, és egy helyet, ahol ellakhatnak. És hol lesz Seth? Börtönben? Alig pár órával ezelőtt m é g egyedül csak az foglalkoztatta, hogy a földrengés után életben vannak-e, biztonságban vannak-e a gyerekei, vajon nem omlott-e rájuk a ház. És most, miután Seth elmondta ezt neki, m i n d e n ü k odaveszni
látszik, e g y e d ü l csak a gyerekeik megléte a biztos. Azok után, amiket elmondott, már azt sem tudta, kicsoda Seth. Négy évvel ezelőtt feleségül m e n t egy ideg e n h e z , aki azóta az apja lett a gyerekeinek. Amikor h o z z á m e n t , bízott b e n n e és szerette őt. Mindezeket végiggondolva hangos zokogásban tört ki, mire Seth közelebb húzódott hozzá, hogy átölelje, de Sarah eltolta magától. N e m tudta, a férje a szövetségese vagy az ellensége-e. Anélkül, h o g y gondolt volna rá és a gyerekekre, m i n d n y á j u k a t veszélybe sodorta. Dühös volt rá, és mélyen lesújtotta az, amit tett. - SzereÜek, bébi - mondta Seth halkan, mire Sarah elképedve nézett rá. - H o g y m o n d h a t o d ezt? Én is szeretlek, de nézd m e g , mit tettél velünk, az egész családdal! Nemcsak velünk, kettőnkkel, hanem a gyerekekkel is. Akár utcára is kerülhetünk. Téged p e d i g börtönbe csukhatnak. - És m a j d n e m biztos, hogy le is csukják. - N e m biztos, hogy ilyen súlyos a helyzet - próbálta megnyugtatni a férfi, de Sarah nem hitt neki. Ilyen s e m m i t m o n d ó , üres szólammal már nem téveszthette meg, hiszen jól ismerte a szigorú üzleti szabályozásokat. Sethet az a veszély fenyegette, hogy letartóztatják és b ö r t ö n b e kerül. És akkor ennek a mostani életüknek egyszer s mindenkorra vége lesz. - Mit tegyünk? - kérdezte boldogtalanul, és kifújta az orrát egy papír zsebkendőbe. E pillanatban egyáltalán n e m hasonlított arra a ragyogó, fiatal társaságbeli nőre, aki m é g t e g n a p éjjel is volt. Már csak egy halálra rémült asszony volt, semmi más. Estélyi ruhájára pulóvert h ú z o t t , és mezítláb, sírva ült az ágy szélén. Mint egy tinédzser, aki úgy érzi, vége van a világnak. És most csakugyan vége lett, köszönhetően a férjének. Lebontotta tarkóján csavart kontyba feltűzött haját, s a h o g y ott ült, vállára hulló sötét hajával, d ü h ö s szemeket meresztve a férjére, egészen ú g y nézett ki, mint egy diáklány, és olyan becsapottnak érezte magát, mint m é g soha. N e m a pénz- és életstílusbeli veszteség
miatt, habár az is számított. Eddig minden olyan biztosnak tűnt, és ez nagyon is fontos volt számára, a gyerekeik miatt. Ráadásul Seth elrabolta tőlük azt a bold o g életet, amelyet ő teremtett m e g nekik, s azt a biztonságérzetet, amelyre Sarah mindeddig számíthatott. Kockára tette m i n d a n n y i u k életét, amikor átutalta azt a pénzt, amelyet Sully M a r k h a m kölcsönzött neki. A sajátjával együtt az ó életét is kilőtte egy ágyúból. - Azt hiszem, nem tehetünk mást, mint v á r u n k - felelte Seth csendesen, s a szobán átvágva az ablakhoz ment. Alattuk tüzek égtek, s a reggeli n a p fényénél látta, hogy a szomszédos házak is kárt szenvedtek. Fák dőltek ki, erkélyek lógtak furcsa szögben, kémények omlottak le. Emberek járkáltak az utcán félig kábultan, de egyikőjük sem volt olyan rossz állapotban, mint Sarah, aki egyre csak sírt. Már csak idő kérdése volt, hogy ennek a mostani életüknek, s vele együtt talán a házasságuknak is, vége legyen.
Negyedik fejezet M e l a n i e azon az éjszakán sokáig maradt a Ritz-Carlton előtt az utcán, hogy segítsen és mentőorvost próbáljon hívni a sebesültekhez. Két eltévedt kislányt sikerült visszavezetnie az anyjukhoz, de túl sok mind e n t nem tudott tenni. Neki nem volt ápolónői képzettsége, mint Mary Magdalen nővérnek, mindazonáltal némi vigaszt és biztonságérzetet tudott nyújtani másoknak. A zenekar egyik tagja egy darabig kitartott mellette, de aztán ő is csatlakozott a többiekhez, akik elmentek az óvóhelyTe. Úgy döntött, Melanie már nagylány, tud magára vigyázni. A csapatból senki sem maradt mellette. Azóta is a színpadi jelmezét és cipőjét viselte, no m e g Everett Carson kölcsönzőből való szmokingkabátját, amely már csupa kosz volt. De Melanie jól érezte m a g á t o d a k i n t az utcán, és n o h a a levegő
tele volt a lehulló vakolat porával, ó hosszú idő óta először érezte, hogy szabadon tud lélegezni. A tűzoltóautó hátuljában ülve fánkot evett és kávét ivott, és közben a tűzoltókkal beszélgetett az éjszaka történtekről. Ők persze nem tudtak hová lenni a csodálkozástól és az örömtől, hogy együtt kávéznak Melanie Free-veL - És milyen Melanie Free-nek lenni? - kérdezte az egyik fiatalabb tűzoltó. San Franciscóban született, s a Missionban nőtt fel. Apja zsaru volt, akárcsak két bátyja, a másik kettő m e g tűzoltó lett, mint ő. A nővérei valamennyien a középiskolából mentek férjhez. Melanie Free olyan távol volt az ő életétől, amilyen távol csak lehetett, noha ahogy így ette a fánkot és itta a kávéját, egészen olyannak tűnt számára, mint akárki más. - N é h a szórakoztató, néha m e g szívás - ismerte be Melanie. - Rengeteg munka, óriási nyomás, különösen a koncerteken. De a legrosszabb a média. - Ezen a tűzoltók jót vigyorogtak, Melanie pedig kivett egy újabb fánkot. Az, aki a kérdést feltette, huszonkét éves volt, és már három gyerek apja. Úgy gondolta, Melanie élete sokkal érdekesebb, mint az övé, habár szerette a feleségét és a gyerekeit. - És te? - kérdezte vissza Melanie. - Szereted, amit csinálsz? - Igen. Legtöbbször. Különösen az ilyen éjszakákon, mint ez a mostani. Ilyenkor úgy érzed, hogy múlik rajtad valami, hogy jót teszel. N e m úgy, mint amikor m e g d o b á l n a k sörösüvegekkel, vagy lesből rád lőnek, ha kimész a Bay View-ra, hogy eloltsd a tüzet, amit Ők m a g u k , készakarva gyújtottak. De nem mindig van így. Legtöbbször élvezem, hogy tűzoltó vagyok. -A tűzoltók aranyosak - jegyezte m e g Melanie, és kuncogott. N e m emlékezett rá, hogy mikor evett meg utoljára egymás után két fánkot. Az anyja m e g is ölte volna. Melanie az anyjával ellentétben, de az ő parancsára, örökös diétára volt fogva. Ez m é g a kisebb áldozatok közé tartozott, amiket a hírnévért meg kellett hoznia.
- Maga is aranyos - m o n d t a az egyik idősebb tűzoltó, amikor elment mellette. Az imént töltött el négy órát azzal, hogy kihozza egy liftből a bent rekedt embereket. Egy nő elájult, de a többiek jól bírták. Hosszú volt az éjszaka mindenkinek. Melanie integetett a két kislánynak, akiket ő talált meg, és akik útban az óvóhely felé a közelben mentek el édesanyjukkal. Az anya meglepett arcára rá volt írva, hogy csak most jött rá, kicsoda valójában Melanie. így, összekócolódott hoszszú szőke hajjal és piszkos arccal is könnyű volt felismerni a sztárt. - N e m unja, hogy az emberek lépten-nyomon felismerik? - kérdezte egy másik tűzoltó. - De, nagyon. A barátom ki nem állhatja. Egyszer leütött egy fotóst, fogdába is kerüli miatta. Őt nagyon idegesíti ez. - Elhiszem - mondta a tűzoltó, s azzal ment is vissza, hogy tegye a dolgát. A többiek küldték Melanie-t is az óvóhelyre, ahol nagyobb biztonságban lenne. A lány egész éjjel a szálloda vendégei vagy akár idegen járókelők körül segédkezett, de a hivatalos szervek jónak látták, ha az emberek óvóhelyekre vonulnak vissza. A lehulló törmelékek, vakolatdarabok, kitört ablaküvegek és hasonlók miatt csakugyan nem volt tanácsos az utcán maradnia. N e m beszélve az állandó veszélyforrást jelentő, áram alatt lévő villanyvezetékekről. A legfiatalabb tűzoltó felajánlotta, hogy elkíséri a két sarokkal távolabb lévő óvóhelyig, amit Melanie kelletlenül elfogadott. Reggel hét óra volt, és tudta, h o g y az a n y j a m á r halálra izgulta magát, hogy hol l e h e t Útban a templom felé, melynek tágas hajójába küldték az embereket, Melanie fesztelenül elbeszélgetett a fiatal tűzoltóval. Mint kiderült, a templom zsúfolásig megtelt emberekkel, akiknek a Vöröskereszt önkéntesei és az egyház tagjai osztottak reggelit. Amikor Melanie meglátta a sokaságot, el sem tudta képzelni, h o g y a n fogja megtalálni közöttük az anyját. A kapuban m e g k ö s z ö n t e a fiatalembernek, hogy elkísérte
idáig, majd bevette magát a tömegbe, hátha meglát egy ismerőst. Az emberek hangosan beszélgettek, sírtak, nevettek, idegeskedtek, és százával ültek a földön. Végül megtalálta az anyját, aki Ashleyvel és Melanie asszisztensével, P a m m e í ült együtt, és m á r órák óta azon tanakodtak, hogy mi lehet vele. Janet felsikoltott, amikor megpillantotta, és n y o m b a n magához ölelte. Előbb majd összeroppantotta, azután meg mindenki füle hallatára veszekedni kezdett vele, amiért egész éjszakára n y o m a veszett. - A z isten szerelmére, Mel, azt hittem, meghaltál, agyonütött az áram, fejen talált egy háztetőről lezuhant cserép vagy kő! - Nem, csak segítettem az embereknek - válaszolta Melanie halkan. Rendszerint alig lehetett hallani a hangját, amikor az anyja a közelben volt. És észrevette, hogy Ashley olyan f e h é t m i n t a fal. Szegény lány halálos rémületben élte át a földrengést, és azóta sem téit magához. Egész éjjel Jaké mellett kuporgott, aki ügyet sem vetett rá, és előzőleg annyit ivott és füstölt, hogy átaludta az egész földrengést. janet rikácsolására kinyitotta a szemét, és végignézett Melanie-n. Amint kihívóan végigmérte a lányt, látszott rajta, hogy igencsak másnapos. N e m emlékezett a fellépésére, sőt arra sem, hogy ott volt-e egyáltalán, de abban biztos volt, hogy a földrengésre emlékszik. - Klassz a z a k ó d - n é z e t t h u n y o r o g v a a mocskos szmokingkabátra. - Hol voltál egész éjjel? - Inkább érdeklődőnek tűnt, mint aggódónak. - Dolgom volt - válaszolta Melanie, de nem hajolt oda, hogy megcsókolja a fiút. Nagyon visszataszítónak találta. Az éjjel a földön aludt, feje alatt összegöngyölt zakójával, s körülötte ott hevertek a slepp és a zenekar még most is rendületlenül alvó tagjai. - N e m féltél odakint az utcán? - kérdezte elszörn y e d v e Ashley, mire Melanie megrázta a fejét. - Nem. Sok embernek kellett segíteni. Gyerekeknek, akik eltévedtek, sebesülteknek orvost hívni. Sokan
megsérültek a lehulló üvegdaraboktól. Csináltam, amit tudtam. - N e m vagy te ápolónő, az istenért! - rivallt rá az anyja. - Te egy Grammy-díjas énekes vagy. Grammydíjasok nem rohangálnak ide-oda az emberek között, hogy megtörölgessék az orrukat! - nézett rá villámló szemmel. Ő nem ezt a szerepet szánta a lányának. - Miért n e m , mami? Mi rossz van abban, ha segítek másokon? Rengeteg halálra rémült ember volt odakint, örültek, hogy van valaki, aki megteszi értük azt, amit tud. - Bízd az ilyesmit másokra - közölte az a n y j a , és lefeküdt Jaké mellé. - Krisztusom, vajon m e d d i g kell m é g itt dekkolnunk? Azt mondják, a repülőtér zárva van, mert megsérült az. irányítótorony. Nagyon remélem, hogy a m a g á n g é p p e l így is hazavisznek bennünket. - Ezek a dolgok roppant sokat számítottak nála. Nagyon értett hozzá, hogyan használja ki a felkínált előnyöket. Minden ilyesmivel sokkal inkább törődött, mint Melanie. Ő boldogan utazott volna akár távolsági buszon is. - Kit érdekel ez, mami? Bérelünk egy autót, és hazagurulunk. Lényeg, hogy végül hazaérjünk. Legközelebb csak a jövő héten v a n fellépésem. - Hát én a jövő hétig n e m fogok itt heverészni egy templom kövén. Már most is iszonyúan fáj a hátam. Keríteniük kell valami rendes helyet, ahová elmehetünk. - Minden szálloda zárva van, mami. N e m működnek az áramfejlesztőik, a hűtőszekrényeik, és veszélyessé váltak. - Melanie a tűzoltóktól hallotta mindezt. Itt legalább biztonságban vagyunk. - Vissza akarok menni Los Angelesbe - nyűgösködött az anyja. Meghagyta Pamnek, hogy folyamatosan érdeklődjön a repülőtérnél, mikor nyitnak ki újra, és Pam meg is ígérte neki. Csodálta Melanie-t, amiért egész éjjel másokért dolgozott. Ő azzal töltötte az éjszakát, hogy takarót, cigarettát és kávét szerzett Janetnek. A ká-
vét a kantinban főzték gázpalackkal m ű k ö d ő tűzhelyeken. Ashley úgy rettegett, hogy kétszer is hányt. Jaké eszméletlenre itta magát. Szörnyű éjszaka volt, de legalább mindnyájan éltek. Melanie fodrásza és menedzsere a templomhajó elülső részében szendvicset, s ü t e m é n y t és palackos vizet osztogatott. A meleg étel gyorsan elfogyott a plébánia hatalmas konyhájában, ahol rendszerint a hajléktalanokat látták el, u t á n a pulyka-, sonka- és m a r h a h ú s k o n z e r v e k e t a d t a k az e m b e r e k n e k . Azután az is elfogyott. Melanie n e m bánta, nem volt éhes. Délben közölték velük, hogy elviszik őket a Presidióba, egy óvóhelyre. Buszokat küldenek majd értük, amelyek több részletben elszállítják őket a templomból. Kaptak takarókat, hálózsákokat, sőt még fogkefét és f o g l a é m e t is, s ezeket a személyes holmijaikkal együtt magukkal kell vinniük, mivel ide, a templomba már n e m jönnek vissza. Melanie és csapata csak délután három órakor tudott felszállni egy buszra. Pár órát neki is sikerült aludnia, és kifejezetten jól érezte magát, amikor segített anyjának fölgöngyöííteni a takaróit és fölrázni Jake-et. - Gyerünk, Jaké, i n d u l u n k - m o n d t a , miközben a z o n tűnődött, vajon miket szedhetett be a fiú az éjjel. Egész n a p kiütve feküdt a földön, s m é g most sem volt teljesen magánál. Nagyon jóképű fiú volt, de ahogy most fölállt és körülnézett, kimondottan visszataszító látványt nyújtott. - Jézusom, de utálom ezt a mozit! Egészen olyan, mintha valami katasztrófafilm díszlete lenne, én meg valami statiszta benne. Mindjárt jön valaki, hogy vért fessen az arcomra és pólyakötést rakjon a fejemre. - Te még véresen és bekötött fejjel is istenien néznél ki - nyugtatta m e g Melanie, miközben egyetlen copfba fonta a saját haját. A buszhoz menet anyja végig azon siránkozott, hogy milyen felháborítóan b á n n a k velük, mintha senki sem t u d n á , kikkel van d o l g u k Melanie biztosította, hogy
ez itt egyáltalán nem számit, ezzel itt nem törődik senki. Ők is ugyanolyan emberek, mint a többiek, akik túlélték a földrengést, és semmiben n e m különböznek másoktól. - Te csak fogd be a szád, lányom! Egy sztár n e m beszélhet így - szidta az anyja. - Én itt n e m vagyok sztár, mami. A kutyát sem érdekli, tudok-e énekelni. Az emberek fáradtak, éhesek, félnek, és haza akarnak jutni, akárcsak mi. Ugyanolyanok vagyunk, mint ők. - Nekik m o n d d ezt, Mellie - szólt oda neki a banda egyik tagja, amikor a buszra szállva két tizenéves lány felismerte, és vad visítozásba kezdett. Melanie mindkettőjüknek adott autogramot, de valahogy nevetségesnek érezte a dolgot. így félig felöltözve, koszosan, egy férfi jobb napokat látott szmokingkabátjában, szakadt fiitteres színpadi kosztümjében mindennek érezte magát, csak sztárnak nem. - Énekelj n e k ü n k valamit - rimánkodtak a lányok. Melanie nevetve válaszolta, hogy szó sem lehet róla. A tizennégy év körüli lányok a templom közelében laktak, és egy buszon utaztak velük. Elmondták, hogy a h á z u k félig leomlott, a rendőrség menekítette ki őket, de senki sem sérült meg, csak a legfelső emeleten lakó öreg néni, akinek eltört a lába. A lányok végigcsacsogták a húszperces utat. Amikor megérkeztek a Presidióba, bevezették őket a régi katonai hangárok egyikébe, ahol a Vöröskereszt ágyakat állított fel, és berendezett egy kantint. Egy másik hangárban tábori kórház működött, önkéntes orvosokkal, ápolókkal, mentősökkel, valamint a helyi templomi közösségek és a Vöröskereszt önkénteseivel. - Talán innen ki t u d n a k vinni b e n n ü n k e t helikopterrel - kockáztatta m e g Janet, miközben leült a priccs szélére, és elszörnyedve körülnézett a szálláson. Jaké és Ashley elmentek valami ennivalót szerezni, Pam pedig felajánlotta, hogy hoz egy- kis harapnivalót Janetnek, aki közölte, hogy mozdulni sem tud a fáradtság-
tói és az átélt borzalmaktól. A kora miatt m é g n e m kellett volna ilyen gyámoltalannak lennie, de nem óhajtott órákig sorba állni valami gusztustalan ételért. A zenekar tagjai és a technikusok odakint cigiztek, és miután m i n d e n k i elment, Melanie fogta magát, és a sokaságon átvágva egyenesen a terem elején lévő asztalhoz ment. H a l k a n m o n d o t t valamit a Nemzetőrség tartalékos őrmesterének, aki nő volt, és gyakorlóruhában, katonai csizmában ült az asztalnál. A nő meglepetten nézett rá. Rögtön felismerte. - M a g a mit keres itt? - kérdezte kedves mosollyal. N e m m o n d t a ki Melanie nevét. Nem volt rá szükség. - E g y jótékonysági rendezvényen szerepeltem itt tegnap éjjel - felelte Melanie halkan, és visszamosolygott a katonai gyakorlóruhát viselő nőre. - Ittragadtam, ahogy a többiek mind. - Mit tehetek magáért? - Láthatóan izgalomba jött attól, h o g y személyesen találkozott Melanie-val. - S z e r e t n é m megkérdezni, h o g y miben segíthetek. - Melanie úgy gondolta, ez csak jobb lehet, mint üldögélni a priccsén, és hallgatni az anyja sirámait. Van szükség önkéntesekre? - Úgy tudom, van egy csapat a kantinban. Ott főzik és osztják az ételt. A tábori kórház az utca végében van, n e m tudom, nekik mire van szükségük. Ha akarja, beoszthatom ide, adminisztrátori munkára. De ha az emberek felismerik, könnyen lehet, hogy megrohamozzák. Melanie bólintott. Erre maga is gondolt már. - Először megpróbálnám a kórházat. - Jónak hangzik. Jöjjön vissza hozzám, ha ott n e m talált s e m m i m u n k á t . Itt hamarosan tömegjelenetek lesznek, a h o g y mind több busz fut be. Ma éjjel újabb ötvenezer emberre számítunk itt a Presidióban. Az egész városból ide hozzák buszokkal az embereket. - Kösz - mondta Melanie, és visszaindult, hogy megkeresse az anyját. Janet az ágyán feküdt, és egy gyümölcsös jégkrémet nyalogatott, amelyet Pam hozott
neki a másik kezében lévő zacskó aprósüteménnyel együtt. - Hol voltál? - pillantott fel a lányára. - K ö r ü l n é z t e m - felelte Melanie bizonytalanul. Mindjárt visszajövök - tette hozzá, és már indult is vissza. Pam utánament. Melanie akkor megmondta az asszisztensének, hogy ö n k é n t e s n e k akar jelentkezni a tábori kórházba. - Biztos vagy benne? - kérdezte aggodalmas arccal Pam. - Igen, biztos vagyok. Nem akarom tétlenül ücsörögve hallgatni a mami nyafogását. Ezzel az erővel hasznossá is tehetem magam. - Úgy hallottam, jött elég önkéntes a Nemzeti Gárdától és a Vöröskereszttől. - Lehet. De az is, hogy a kórházban m é g elkél a segítség. Itt legföljebb vizet és ételt lehet osztani. N e m sokára visszajövök, vagy ha nem, akkor ott megtalálsz. A tábori kórház az utca végében van. Pam bólintott, és visszament Janethez, aki fejfájásra panaszkodott, és aszpirint m e g vizet kért. Ezekért a kantinba kellett menni. Sokan kaptak fejfájást a portól, a stressztől és az átélt traumától. Pam maga is közéjük tartozott, de őt nemcsak az éjszaka készítette ki, h a n e m janet örökös követelőzése is. Melanie csendben, észrevétlenül, leszegett fejjel, kezét szmokingkabátja zsebébe süllyesztve hagyta el az épületet. Meglepetésére egy érmét tapintott ki az egyik zsebeben. Eddig észre sem vette. Menet közben kivette, és megnézte. Az egyik oldalán egy római számmal írt egyes, / állt rajta, mellette egymás mellett két A betű, a másik oldalán pedig a lelki béke imája. Melanie feltételezte, hogy az érme Everett Carsoné, a fotósé lehet, aki kölcsönadta neki a zakót. Visszatette a zsebébe, és sóhajtva gondolt arra, bárcsak másik cipő lenne rajta. Kínszenvedés volt a színpadon viselt papucscipőben végigmennie a kavicsokkal teli betonon. Öt perc sem kellett, hogy elérjen a tábori kórházig,
ahol nagy volt a nyüzsgés. G e n e r á t o r segítségével világítottak, és meglepően sok berendezést halmoztak itt fel, vagy küldtek át frissiben a közeli kórházakból. Csupa fehér köpenyes, katonai e g y e n r u h á s és vöröskeresztes karszalagot viselő embert látott, amitől egy pillanatra elbizonytalanodott, és ostobának érezte magát, amiért önkéntesnek akar jelentkezni. A bejáratnál felállítottak egy asztalt hogy ellenőrizni tudják a bejövöket, és a hangárba belépve Melanie mindjárt m e g is kérdezte az asztalnál ülő katonát, hogy van-e szükségük segítségre. - Mi az hogy! - húzódott fülig érő vigyorra a katona szája. Feltűnően délies kiejtése volt, mosolygó szájában pedig úgy sorakoztak a széles fogak, mint a zongora billentyűi. Melanie megkönnyebbülten állapította meg, hogy nem ismerte őt fel. A katona elment, hogy megkérdezze valakitől, van-e szükség önkéntesekre. - Mit gondol, tudna dolgozni hajléktalanokkal? jött vissza egy perc múlva. - Egész n a p buszokkal hordták ide őket. - Eddig a legtöbb sebesültjük az utcán élők közül került ki. - Rendben - mosolygott vissza rá Melanie. - Sokan a kapualjakban aludtak, úgy sérültek meg. Órák óta próbáljuk összefoltozni ő k e t Mint mindenki mást. A hajléktalan sebesültekkel volt a legtöbb baj, mert már a földrengés előtt is rossz fizikai állapotban voltak, és sokukkal zavart elmeállapotuk miatt is n e h é z volt boldogulni. De Melanie-t n e m ijesztették el a katona szavai. A tábori kórházban többnyire a könnyebb sérülteket látták el, igaz, az ilyenekből ezrével fordultak meg itt. Két vöröskeresztes önkéntesnél kellett a sérülteknek bejelentkezniük. Voltak ezenkívül szociális m u n kások is, akik azt vizsgálták, van-e valakinek szüksége más jellegű segítségre is. Például felajánlották, hogy elirányítják az illetőt a város hajléktalanok számára szervezett programjaira, v a g y állandó szállást keresnek
neki, ha jogosult rá, és egyáltalán hajlandó igénybe veirni. Ezek az emberek is azért voltak inost a Presidióban, mert a többiekhez hasonlóan nem tudtak hová meririi. És itt mindenkinek jutott fekhely és étel. Egy egész csarnokot rendeztek be zuhanyozónak. - Adhatunk neked valami más ruhát? - kérdezte Melanie-tól az egyik önkéntes. - Ez nem é p p e n ide való öltözék. A végén m é g infarktust kap valaki, ha szétnyílik rajtad a zakó. Vidám mosolyát látva Melanie elnevette magát, és lepillantott mély dekoltázsára. Teljesen megfeledkezett róla. - Egy másik r u h a tényleg jó lenne. És ha van, egy másik cipőnek is Örülnék. Ez borzasztó kényelmetlen, és nagyon nehéz b e n n e járni. - Elhiszem - nézte Melanie balerinacipójét a nő. Tonnaszám v a n n a k vietnami papucsaink hátul a hangárban. Valaki hozta, hogy legyen mit felhúzniuk azoknak, akik mezítláb futottak ki a házukból. Egész n a p üvegszilánkokat szedegetünk ki az emberek talpából. - Az e m b e r e k több m i n t felét ú g y hozták ide, hogy nem volt rajta cipő. Melanie előre örült a papucsnak, és valaki a kezébe nyomott egy gyakorlónadrágot és egy hozzá való pólót. A pólóra a „ H a r v e y ' s Bail Bonds" feliratot nyomták, a n a d r á g m e g túl nagy volt. Melanie talált egy d a r a b zsineget, amit a derekára kötött, h o g y megtartsa vele a nadrágot. Belebújt a papucsba, a régi cipőjét, a fellépődresszet és a szmokingkabátot m e g eldobta. N e m gondolta, hogy az életben m é g egyszer találkozik Everett-tel, és bár sajnálta a szmokingkabátot, de olyan koszos volt, hogy már n e m volt érdemes megtartani. Az utolsó pillanatban eszébe jutott az Anonim Alkoholisták érméje, és becsúsztatta új katonanadrágja zsebébe. Afféle szerencsepénznek tekintette, és ha mégis összefutna egyszer a fotóssal, legalább ezt visszaadhatja neki a zakó helyett. Öt perc múlva, kezében egy kapcsos felírótáblával, regisztrálta az érkezőket, s beszélgetett az évek óta az
utcán élő, szesztől bűzlő férfiakkal, fogatlan, heroinista nőkkel, sebesült gyerekekkel, akik a szüleikkel jöttek a Marinából és a Pacific Heightsról. Fiatal párokkal, öregekkel, olyanokkal, akiknek szemmel láthatóan volt mit a tejbe aprítani, és olyanokkal, akik nyilvánvalóan nélkülöztek. Mindenféle-fajta korú és állapotú ember megfordult itt. Egyesek még sokkos állapotban jöttekmentek, s elmondták, hogy összedőlt a házuk, mások törött vagy kificamodott bokával, lábbal bicegtek. Melanie sok törött vállú és karú embert is látott. Órák teltek el, és egy percre sem állt le, se enni, se leülni nem tudott. Soha életében n e m volt m é g ilyen b o l d o g és nem dolgozott ilyen keményen. M a j d n e m éjfél volt, mire kicsit lassítani kezdett, s addigra már nyolc órája dolgozott szünet nélkül. De egy csöppet sem bánta. - Hé, szöszi! - kiáltott oda neki egy öregember, mire megállt, hogy odaadja neki a botját, és rámosolyogjon. Mit keres itt egy olyan csinos kislány, mint maga? Csak nem katona? - Dehogy. Kölcsönkaptam a nadrágot. Mit tehetek magáért, uram? - Kéne egy kis segítség a mosdóban. Kerítene nekem egy fiút? - Persze. - Elment a Nemzeti Gárda egy tartalékosához, aki aztán elsegítette a bottal járó öregembert hátra, ahova a h o r d o z h a t ó vécéket állították be. Ezek u t á n végre leülhetett, és n a g y ö r ö m m e l vette át a vizespaíackot, melyet egy vöröskeresztes önkéntes vitt oda neki. - Koszi - mosolygott fel a nőre hálásan. Már m a j d ' meghalt a szomjúságtól, de órák óta n e m jutott hozzá, hegy igyon. Dél óta n e m evett egy falatot sem, mégsem érzett éhséget. Túl fáradt volt. Élvezettel kortyolta a vizet, mielőtt újra folytatta volna a munkát, amikor egy apró termetű, vörös h a j ú nő száguldott el mellette farmernadrágban, melegítőfelsőben és rózsaszínű, magas szárú Converse cipőben. Meleg volt a tábori kórházban, és az élénkrózsaszínű melegítőfelsőn ez állt:
„Jézus jön. Sok dolga van." A nő csillogó kék szeme megállapodott Melanie-n, majd arcára széles mosoly terült. - Tetszett a műsorod az éjjel - súgta oda. - Komolyan? Ott voltál? - Nyilván, ha ezt m o n d j a . Melanie m e g h a t ó d o t t . Mintha millió év telt volna el a fellépés óta, és a földrengés óta, ami miatt abba kellett hagynia az éneklést. - Köszönöm. N e m mindennapi éjszaka volt, igaz? Minden baj nélkül kijutottál? - A vörös hajú nő sértetlennek látszott, egy tálcát vitt a kezében, iajta kötszerek, ragtapasz és egy sebészolló. A Vöröskereszttől vagy itt? - Nem. Ápolónő vagyok. - Rózsaszínű felsőjében és magas szárú tornacipőjében inkább táborozó gyereknek látszott. A nyakában keresztet viselt, és Melanie-nak mosolyognia kellett a melegítője felirata láttán. Kék szeme szinte világított az arcából, és láthatóan sok dolga volt. - Te vöröskeresztes vagy? - kérdezte. Elkelt volna nála egy kis segítség. Órák óta öltögette össze az apróbb vágásokat, majd küldte vissza az embereket a szállásukra aludni. Igyekeztek minél gyorsabban ellátni és kibocsátani a kórházhangárba beözönlő sebesülteket. A legsúlyosabb eseteket rohamkocsival vitték valamelyik kórházba, a többiek ide kerültek, hogy ne terheljék le a városi kórházak sürgősségi osztályait. Ez a rendszer m i n d e d d i g bevált. - N e m , csak itt voltam, és gondoltam, talán tudok segíteni - magyarázta Melanie. - Rendes lány vagy. Akarsz nekem segíteni? Nem ájulsz el a vér látványától? - Eddig még n e m fordult velem elő - válaszolta Melanie. Tegnap éjszaka óta elég sok vért látott, de eddig m é g n e m lett tőle rosszul, mint a barátnője, Ashley, vagy Jaké és az anyja. - Helyes. Akkor gyere velem, és segíts nekem! Elvezette Melanie-t a hangár hátuljába, ahol berendezett m a g á n a k egy kis sarkot a hevenyészett vizsgálóasztallal és a steril felszerelésével. Az emberek sor-
ban állva várták, hogy sorra kerüljenek és ellássák a sebeiket. A kis nő megmutatta Melanie-nak, hogyan mossa m e g a kezét a fertőtlenítőoldattal, és adogassa neki az eszközöket, miközben ő gondosan összeöltögeti a sebeket. A sérülések n é h á n y kivételtől eltekintve többnyire k ö n n y ű e k voltak, s a vörös hajú kis nő egy percre sem állt le. Délután két óra körül volt egy kis pihenő. Akkor mindketten leültek egy-egy palack vízzel, és váltottak n é h á n y mondatot. - Én t u d o m , hogy hívnak téged - mosolygott h u n cutul a pöttöm vörös hajú tündér -, de magam elfelejtettem bemutatkozni. Maggie vagyok. És apáca - tette hozzá. - Te? Apáca? - lepődött m e g Melanie. Egyáltalán nem gondolta volna, hogy ez a kis rózsaszínbe öltözött, lángvörös hajú t ü n e m é n y apáca lehet. Semmi jel nem utalt rá, talán csak a nyakában lógó kereszt, de hát üyet mindenki viselhet. - Egyáltalán n e m látszol annak - nevetett. Gyerekkorában katolikus iskolába járt, és ott is voltak belevaló nővérek, főleg a fiatalabbak között. Az általános vélemény szerint az idősebbek meglehetősen sótlan teremtések voltak, de ezt n e m említette Maggie-nek. Ó bezzeg csupa napfényes mosoly, csupa jókedv volt, és nagyon keményen tudott dolgozni. Melanie azt is megfigyelte, hogy milyen kedves az emberekhez. - N a g y o n is látszik rajtam, hogy apáca vagyok erősködött Maggie. - Manapság így néznek ki a szerzetesnővérek. - Iskoláskoromban nem így néztek ki - ellenkezett Melanie. - Tetszik a felsőd. - Ismerős gyerekektől kaptam. N e m hiszem, hogy a p ü s p ö k n e k tetszene, de az emberek nevetnek, ha lát|ák rajtam. Gondoltam, ma ezt veszem fel. Ráfér az emberekre egy kis mosolygás. Azt mondják, a város megszenvedte a földrengést, állítólag sok ház kiégett. Te hol laksz, Melanie? - kérdezte kíváncsian, de közben már föl is álltak.
- Los Angelesben. Anyámmal. - Ez kedves tőled. Amilyen sikeres vagy, lakhatnál önállóan is, vagy élhetnél botrányos életet. Van barátod? - Van - bólintott mosolyogva Melanie. - Ó is itt van. Valószínűleg alszik a z o n a szálláson, ahová minket beosztottak. Egy b a r á t n ő m e t is elhoztam a fellépésemre, és anyám is itt van. És persze a technikusaim és a zenekarom tagjai. - Egész népes csapat lehet. A barátod rendes hozzád? - nézett rá fürkészve a ragyogó kék szempár, és Melanie nem válaszolt rögtön. Mary Magdalen nővér é r d e k l ő d v e figyelte ezt a helyes és értelmes lányt, akinek a viselkedése egyáltalán nem árulta el, hogy híres popsztár. Szerény volt és az alázatosságig m e n ő e n igénytelen. Ez nagyon tetszett neki. - N é h a nagyon rendes h o z z á m - felelte némi tétovázás után Melanie. - Vannak dolgai, amik időnként közbejönnek. - Maggie megértette a ki n e m mondott szavakat, és kitalálta, h o g y a fiú valószínűleg túl sokat iszik vagy drogos. Ennél jobban meglepte, hogy Melanie úgy nézett ki, mint aki nem él egyikkel sem, és hogy saját jószántából jött dolgozni a kórházba. Őszintén segíteni akart, és csakugyan hasznát lehetett venni. Magában megállapította, hogy ez a lány két lábbal a földön jár - Nagy kár - jegyezte meg, Jake-re utalva, majd közölte Melanie-val, hogy mára eleget dolgozott. Ekkor már csaknem tizenegy órája talpon volt, úgy, hogy az éjszaka jóformán semmit sem aludt. Maggie kérte, hogy m e n j e n vissza a szálláshelyére, és pihenjen, különben m á s n a p teljesen használhatatlan lesz. Maggie a kórház egy elkülönített részén, az önkéntesek és a kórházi dolgozók számára felállított priccsek egyikén akart aludni. Eredetileg úgy tervezték, hogy az ó számukra egy teljesen különálló szállást r e n d e z n e k be, de ez eddig m é g nem történt meg.
- V i s s z a j ö j j e k h o l n a p ? - kérdezte r e m é n y k e d v e Melanie. Jól érezte itt magát, ahol láthatóan hasznos m u r k á t végezhetett, s ettől érdekesebbé vált és gyorsabban is telt az az idő, amit a hazautazásukig kénytelenek itt eltölteni. - Gyere csak, mihelyt fölébredtél. A kantinban megreggelizhetsz. Én itt leszek, jöhetsz bármikor - felelte a nővér kedvesen. - K ö s z ö n ö m - mondta Melanie udvariasan. Még mos: is alig akarta elhinni, hogy Maggie szerzetesnővér. - Viszontlátásra holnap, nővér. - Jó éjszakát, Melanie - mosolygott hálásan Maggie. Köszönöm a segítséget. Melanie visszaintett elmenőben, és Maggie nézte, amint elmegy. Milyen csinos lány, gondolta, ugyanakkor maga sem tudta, miért, de volt egy olyan érzése, mintha Melanie keresne valamit, mintha hiányozna valami fontos dolog az életéből. Nehéz volt elhinni ezt egy ilyen külsővel és hanggal megáldott lányról, aki ekkora sikereket tudhatott a magáénak. De akármi volt is, amit keresett, Maggie remélte, hogy hamarosan meg fogjí találni. Ezután maga is elment aludni, Melanie pedig mosolyogva ballagott vissza oda, ahol a többieket hagyta. Élvezte a m u n k á t Maggie-vel, s azóta sem tudott napirendre térni afölött, hogy egy ilyen energikus, jó kedélyű .iő apáca lehet. Akaratlanul is arra gondolt, bár ilyen melegszívű, bölcs, mások iránt részvétteli anyja lett volna, s n e m olyan, aki mindig hajtotta, és aki kisajátította az életét. Nagyon jól tudta, hogy anyja maga is sztár akart lenni, és úgy gondolta, hogy mivel a lányának sikerült sztárrá válnia, hát ő is az. Olykor súlyos tehernek érezte, hogy anyja álmát kell valóra váltania a sajátja helyett. De m é g azt sem tudta igazán, hogy mi lenne az ő álma. Csak annyit tudott biztosan, hogy a San Franciscó-i földrengést követő éjszakán pár órára sokkal közelebb érezte álma megvalósulását, mint a színoadon valaha is.
Ötödik fejezet M á s n a p reggel kilenc órakor újra megjelent a tábori kórházban. Korábban is odaért volna, de útközben megállt, hogy meghallgassa a hangszórón át közvetített bejelentést. Emberek százai verődtek össze, hogy hallják, milyen állapotok uralkodnak a városban. Addigra az ezret is meghaladta a halottak száma, és azt mondták, legalább egy hét, mire helyreáll az áramszolgáltatás. Felsorolták, a város mely részei szenvedték a legsúlyosabb károkat, és közölték, semmi esély nincs rá, hogy a mobiltelefonok tíz n a p o n belül újra üzemelhetnek. Elmondták, hogy az ország m i n d e n részéből érkeznek segélyszállítmányok, és előző n a p o n megérkezett az elnök is, hogy megnézze, milyen károk keletkeztek a városban. Mielőtt visszarepült volna Washingtonba, ígéretet tett szövetségi segítségre, továbbá elismerését fejezte ki a város lakóinak bátorságukért és e g y m á s iránt tanúsított szolidaritásukért. Ismertették a Presidio ideiglenes lakóival, hogy az állatvédők külön telephelyet rendeztek be az elkóborolt állatok számára, ahol reményeik szerint a tulajdonosok rátalálhatnak kedvenceikre. Bejelentették azt is, hogy szereztek mandarin és spanyol nyelvű tolmácsokat, majd a közleményt felolvasó személy mindenkinek köszönetet m o n d o t t az együttműködésért és a tábor szabályainak betartásáért. Elhangzott, h o g y immár több mint nyolcvanezer ember zsúfolódott Össze a Presidióban, és a z n a p két újabb kantint nyitottak meg. ígéretet tettek, hogy a jövőben mindenkit tájékoztatnak a további fejleményekről, s végül mindenkinek kellemes napot kívántak. Amikor Melanie megérkezett a kórházba, Maggie é p p azt panaszolta valakinek, hogy az elnök helikopterrel tett n é h á n y kört a Presidio felett, de nem járt a kórházban. A polgármester az előző n a p o n tett egy rövid látogatást, délutánra pedig a kormányzót várják a
Presidióba. Természetesen a sajtó is szép számban képviseltette magát. Amolyan városmodellé váltak a nagyobbik v á r o s o n belül, amely két n a p p a l ezelőtt súlyos földrengést élt át. Ahhoz képest, hogy milyen súlyos csapás érte őket, a helyi hatóságokra mély benyomást gyakorolt a szervezettségük és a San Franciscó-iak sportszerű viselkedése. Az egész táborban a jóindulat és az együttérzés légköre uralkodott, az a fajta bajtársiasság, melyet a háborús övezetekben lehet tapasztalni a katonák között. - Friss vagy - m o n d t a elismerően Maggie. Melanie s z é p volt, fiatal és tiszta, noha ugyanazt a ruhát viselte, amit tegnap. Más ruhája ugyanis nem volt, de reggel hétkor fölkelt, hogy beálljon a zuhanyozásra várók sorába. Csodálatos érzés volt hajat mosni és jó meleg vízzel lezuhanyozni. Utána zabpelyhet és üres pirítóst reggelizett a kantinban. Szerencsére a generátorok hidegen tartották az élelmiszereket. Ellenkező esetben ugyanis tartani kellett volna az ételmérgezésektől és a járványos hasmenéstől. De eddig a legnagyobb gondokat a sérülések jelentették, és nem a betegségek, habár előbb-utóbb ez is problémákat okozhatott. - A l u d t á l az éjjel? - tudakolta Maggie. A trauma egyik legfőbb tünete a kialvatlanság volt; sokan keresték fel őket azzal, hogy két napja egy szemhunyást sem aludtak. Egy elküiönített helyen önkéntes pszichiáterek foglalkoztak ezekkel az emberekkel. Maggie sok beteget irányított el hozzájuk; különösen az öregek és a gyerekek sínylették m e g a nagy ijedtséget és megrázkódtatást. Melanie-t most arra kérte, írja fel az érkező betegek panaszait, tüneteit és személyes adatait. Ehhez persze n e m voltak űrlapok, sem számlázási rendszer, és mind e n adminisztrációt, p a p í r m u n k á t önkéntesek végeztek. Melanie boldog volt, hogy ott lehet. A földrengés éjszakája szörnyű volt, de életében először érezte azt, h o g y fontos m u n k á t végez, ahelyett, hogy színfalak
mögött, h a n g s t ú d i ó k b a n töltené az időt, és persze énekelne. Itt legalább valami jót tesz az emberekkel. És Maggie nagyon m e g volt elégedve a munkájával. Más szerzetesrendből való nővérek és helyi papok is tevékenykedtek a Presidióban. Lelkészek vegyültek el az emberek között, hogy beszélgessenek velük, és külön irodákat rendeztek be, ahol tanácsadásra lehetett jelentkezni. Minden felekezetből való egyházi személyek látogatták a sebesülteket és a betegeket. Közülük csak nagyon keveset lehetett felismerni a római katolikus p a p o k inggallérjáról vagy reverendájáról, vagy bármilyen más felekezet kellékeiről. Egyszerűen megmondták, hogy kik ők, és készséggel szóba elegyedtek bárkivel. Még olyanok is voltak közöttük, akik felszolgáltak a kantinban. Maggie sok papot és nővért ismert. Valójában úgy tűnt, hogy mindegyiket ismeri. Melanie szóvá is tette ezt a délelőtti pihenő alatt, mire Maggie nevetve válaszolta: - Jó ideje itt élek m á r - Szereted azt, hogy apáca vagy? - kérdezte Maggie kíváncsian. Élete közel húsz esztendeje alatt még nem találkozott ilyen kedves, bölcs, mély érzésű, együttérző emberrel. N e m beszélt róla, hanem önmagát állítva példaként élte a hitét. Olyan kedvesség, olyan lelki béke sugárzott belőle, ami m i n d e n k i t megérintett. A kórház egy másik önkéntese úgy fejezte ezt ki, hogy Maggie-ból csodálatos kegyelem árad. A kifejezés mosolyra késztette Melanie-t. Szerette és maga is gyakran énekelte a Csodálatos kegyelem című Istent dicsőítő éneket. Tudta, hogy mostantól mindig Maggie fog az eszébe jutni róla. Rajta volt a legelső cédéjén; ezen az éneken mutathatta m e g először, mit tud a hangjával. - Szeretek apáca lenni - felelte Maggie. - Mindig is szerettem. Soha egy percre sem bántam meg. Nekem tökéletesen megfelel. Boldog vagyok, hogy Krisztus menyasszonya lehetek. Szavai és boldogságtól sugárzó arca mély benyomást gyakoroltak ifjú barátnőjére. Amikor rápillantott
a Maggie kezén lévő vékony fehérarany jegygyűrűre, a nővér elmondta, hogy tíz éve kapta, amikor letette az örök fogadalmat. Sokáig várt erre a gyűrűre, amely ai általa mindennél jobban szeretett életet és m u n k á t jelképezte, és amelyre nagyon büszke volt. - Nehéz lehet apácának lenni - m o n d t a megilletődve Melanie. - Nehéz bárminek lenni ebben az életben - felelte Maggie bölcsen. - Az sem k ö n n y ű , amit te csinálsz. - D e h o g y n e m - ellenkezett Melanie. - Legalábbis nekem az. Énekelni k ö n n y ű . Szeretem, azért csinálom. A turnék néha nehezek, mert sok utazással járnak, és minden n a p színpadra kell lépni. Régebben egy nagy busszal szoktunk menni. Végigutaztuk a napot, mihelyt megérkeztünk valahová, rögtön próbáltunk, este meg koncert volt. Amióta repülünk, sokkal könnyebb. A hatalmas sikerekkel végre jobb idők köszöntöttek rá. - Az édesanyád minden turnédra elkísér? - kérdezte kíváncsian Maggie. Tudta, hogy az énekesek népes csapattal szoktak turnézni, de úgy vélte, hogy az anya jelenléte meglehetősen szokatlan egy csaknem húszesztendős popsztár koncertjén. - I g e n . O szervezi az életemet - felelte sóhajtva Melanie. - Az a n y u k á m fiatalkorában n a g y o n szeretett volna énekesnő lenni. Revügörl volt Vegasban, és borzasztóan boldog, hogy az én életem ilyen sikeresen alakult. N é h a kicsit túlzásba is viszi - tette hozzá mosolyogva. - Kezdettől fogva kemény m u n k á r a fogott. - Az n e m rossz, amíg nem erőlteti túl a dolgot - vélekedett Maggie nővén - Te mit gondolsz erről? - Néha túl soknak érzem - vallotta be Melanie. Bizonyos döntéseket szeretnék magam m e g h o z n i . Mami úgy gondolja, ő mindent jobban tud. - És jól gondolja? - Nem t u d o m . Azt hiszem, m i n d e n b e n úgy dönt, mintha saját magáról lenne szó. N e m mindig vagyok biztos abban, hogy én is úgy döntenék. Majd elájult, amikor megnyertem a G r a m m y t - m o n d t a nevetve.
- Az nagy pillanat lehetett - nézett rá csillogó szemmel Maggie. - Az addigi kemény m u n k a gyümölcse. Komoly kitüntetés! - Alig ismerte a lányt, de máris büszke volt rá. - Anyámnak adtam - jegyezte meg halkan Melanie. Úgy éreztem, ő nyerte m e g nekem. Nélküle n e m jutottam volna el idáig. Volt valami abban, ahogy ezt m o n d t a , amitől a tapasztalt nővérben felmerült a gondolat, hogy Melanie talán n e m is vágyott erre a sztárságra, inkább csak az anyjának akart örömet szerezni vele. - Sok bölcsesség és bátorság kell ahhoz, hogy tudjuk, melyik az az út, amelyen járni akarunk, és melyik az, amelyiket azért választjuk, hogy másoknak örömet szerezzünk. Az, ahogy Maggie e mondatot m o n d t a , gondolkodóba ejtette Melanie-t. - A családod akarta, hogy apáca legyél? Vagy harag u d t a k érte? - Nagyon örültek neki. Az én családomban ez nagy dolognak számított. A szüleim szívesebben vették, ha a gyerekeikből inkább p a p lesz vagy apáca, mintsem hogy m e g h á z a s o d j a n a k Manapság ez kicsit őrültségnek hangzik Húsz évvel ezelőtt a katolikus családokban a szülők egyenesen elhencegtek vele. Az egyik fivérem p a p volt. - \folt? - kérdezte Melanie, mire Maggie nővér elmosolyodott. - Tíz év u t á n otthagyta a hivatását, és megházasodott. Azt hittem, anyám bele fog halni. Az a p á m akkor már nem élt, különben ő biztosan belepusztult volna. Az én családomban ha valaki egyszer fogadalmat tett, többé nem hagyta el a papi rendet. Hogy őszinte legyek magam is csalódtam b e n n e kissé. Amúgy nagyszerű fickó, és n e m hiszem, hogy megbánta, amit tett. Hat gyerekük született, és n a g y o n b o l d o g o k Úgyhogy arra gondolok, mégiscsak ez volt az ő igazi hivatása, és nem az egyház. - Te nem szeretnéd, ha lettek volna gyerekeid? - kér-
dezte Melanie. Maggie élete szomorúnak tűnt számára, hiszen távol volt a családjától, soha nem ment férjhez, az utcán, idegenek között dolgozott, és egész élete szegénységben telt. De ez az élet minden jel szerint tökéletesen megfelel neki. Látni lehetett a tekintetén. Boldog, kiegyensúlyozott nőnek tűnt, mint aki szemmel lá thatóan elégedett az életével. - Mindenki, akivel találkozom, a gyerekem. Azok, akiket az utcán ismerek meg, és évről évre látogatom őket, azok, akiknek segítek, hogy ne kelljen az utcán élniük. Azután vannak különleges emberek, mint például te, Melanie, akik csak úgy felbukkannak az életemben, és megérintik a szívemet. Boldog vagyok, hogy találkoztam veled. - Azzal megölelte Melanie-t, amit a lány lelkesen viszonzott. - Én is örülök, hogy megismertelek. Felnőttkoromban olyan szeretnék lenni, mint te - nevetett. - Apáca? Ó, nem hinném, hogy a mamád örülne neki. Tudod, a rendben nincsenek sztárok. A szerzetes élete csupa alázatból és örömteli lemondásból áll. - N e m , én arra gondoltam, hogy én is segíteni szeretnék az embereknek. Bárcsak én is tehetnék valami olyat, mint te! - Ha akarsz, tehetsz. Ahhoz nem kell egy szerzetesrend tagjának lenned. Elég, ha felgyűröd az inged ujját, és munkához látsz. Mindenütt, még a gazdagok között is élnek olyanok, akik szükséget szenvednek. A péruz és a siker nem mindig teszik boldoggá az embereket. Melanie felismerte, hogy ez üzenet a számára, és ami m é g fontosabb, az anyja számára. - Soha sincs időm önkéntes munkát végezni - panaszolta. - És anyám nem akarja, hogy betegekkel érintkezzem. Azt mondja, ha megbetegszem, el kell halasztanom koncerteket vagy turnékat. - T a l á n majd egyszer mindkettőre lesz időd. Talán ha idősebb leszel. - És majd amikor az anyja lazábbra e n g e d i a gyeplőt, ha lesz ilyen egyáltalán. Melanie
szavaiból Maggie azt olvasta ki, hogy az anyja a lán y á n keresztül a saját álmait valósítja meg. Szerencséjére Melanie sztár lett. A kék szemű szerzetesnővérnek különleges érzéke volt az emberekhez, s most is megérezte, hogy Melanie-t az anyja túszul ejtette, s hogy a lány a lelke mélyén, anélkül, hogy tudatában volna, a szabadulásáért küzd. Ezt követően Maggie betegeivel voltak elfoglalva. Egész álló n a p megállás nélkül jöttek az ellátásra szorulók; legtöbbjük sérülését egy nővér is elláthatta, nem kellett hozzá orvos. A többieket eleve máshová irányították, ahogy az már eddig is bevált. Melanie-ból ügyes kis asszisztens lett, gyakran kapott dicséretet Maggie növértóL Délután tartottak egy rövid ebédszünetet. Miközben ették a meglepően jóízű pulykás szendvicset, kiültek a napra. N é h á n y derék szakács önként vállalta az ellátásukat, s így távolabbról, n e m r i t k á n más államokból, más városok költségén, légi úton hozták nekik az ennivalót. Az orvosi felszereléseket, gyógyszereket, ruha- és á g y n e m ű t hozó helikopterek sokszor a Presidio területén szálltak le. Több ezer ember élt itt úgy, mint valami háborús övezetben, ahol éjjel-nappal, jóformán szünet nélkül dübörögtek a magasban a helikopterek. Sok idős ember panaszkodott, hogy n e m tud tőlük aludni. A fiatalabbak h a m a r megszokták, és n e m törődtek a zajjal. A helikopterek valamik é p p e n az átélt megrázó élményeket jelképezték a táborlakók számára. Épp végeztek a szendvicsükkel, amikor Melanie meglátta a közelükben elhaladó Everettet. Mint sokan mások, rajta is ugyanaz a fekete szmokingnadrág és fehér frakking volt, amit a földrengés éjszakáján viselt. Nyakában a fényképezőgépével, a válláról lelógó tokkal m e n t el mellettük, de n e m vette észre őket. Melanie utánakiáltott, mire megfordult, és tekintete meglepetten állt meg rajtuk. Gyorsan o d a m e n t , és letelepedett melléjük a gerendára, amelyen ültek.
- Maguk mit csinálnak itt? Méghozzá együtt? Hogy jöttek össze? Itt dolgozom a tábori kórházban - világosította fel Maggie nővén - Én m e g az asszisztense vagyok. Ö n k é n t jelentkeztem, amikor a templomból ide hoztak bennünket. Ápolónő leszek - büszkélkedett Melanie. - De még milyen kiváló! - tette hozzá Maggie. - És maga mit csinál itt, Everett? Fényképez, vagy maga is itt van elszállásolva? N e m látta a férfit a földrengést követő reggel óta, azután, hogy Everett elment megnézni, mi történik a városban. O maga n e m járt azóta o t t h o n , ha n e t á n a férfi megpróbálta volna megkeresni, amiben erősen kételkedett. - M o s t a n t ó l akár itt is lehetek. Eddig a városban voltam egy óvóhelyen, de azt n e m r é g be kellett zárni, mert a szomszédos ház megroggyant. Ott mondták, hogy jöjjünk ide. Azt hittem, mostanára már nem leszek a városban, de nincs semmiféle közlekedés San Franciscóból kifelé, úgyhogy m i n d n y á j a n ittragadtunk. Ennél rosszabbat is el t u d o k képzelni - m o n d t a mosolyogva. - A m ú g y készítettem n é h á n y klassz képet. - Azzal célba vette gépével a két nőt, s lekapta őket, amint a napsütésben mosolyognak. A körülmények ellenére mindketten boldognak és kipihentnek tűntek. N e m csoda, hiszen hasznos m u n k á t végeztek, és látszott az arcukon, a tekintetükön, h o g y élvezik. Senki sem fogja elhinni, hogy a képen Melanie Free, a világhírű szupersztár látható katonai gyakorlóruhában, gumipapucsban, amint egy g e r e n d á n üldögélve piheni ki fáradalmait, mivel a földrengést követően kisegítő személyzetként dolgozik egy ideiglenesen felállított tábori kórházban. Történelmi jelentőségű felvétel lesz. És Maggie-ről is készített pár képet még az első éjszakán. Alig várta, h o g y Los Angelesbe visszatérve láthassa őket. Abban is biztos volt, hogy az újságnál el
lesznek ragadtatva a földrengéstől sújtott városban készített fotóitól. Amelyeket nem jelentetnek meg, azokat el fogja tudni adni máshol. Könnyen lehet, hogy újabb díjat is nyer velük. Ösztönösen érezte, hogy ez a mostani anyag nagyon jól sikerült. N e m beszélve arról, hogy történelmi jelentőségű képek lesznek. Száz év óta nem történt ilyesmi ezen a vidéken, és k ö n n y e n lehet, hogy újabb száz évig nem is fog. Reménykedett benne. De az óriási erejű rengés ellenére mind a város, mind a lakói meglepően jól állták a sarat. - Mit fognak most csinálni? - kérdezte. - Visszam e n n e k dolgozni, vagy tartanak egy kis szünetet? Visszamegyünk - válaszolta mindkettőjük nevében Maggie. - És maga? - Arra gondoltam, bejelentkezem, és kérek egy fekhelyet. Utána esetleg visszajövök, és megkeresem magukat. Készítenék pár felvételt magukról m u n k a közben, ha a betegeik megengedik. - Meg kell k é r d e z n ü n k tőlük - vágta rá nyomban Maggie, aki mindig megadta a tiszteletet a betegeknek, bárkik voltak is. Melanie-nak ebben a pillanatban eszébe jutott a szmokingkabát. - Ó, ne h a r a g u d j o n ! Rettenetesen koszos volt, ezért eldobtam a zakóját. N e m gondoltam, h o g y az életben m é g egyszer találkozni fogok magával. - Ne aggódjon - nevetett a férfi, látva a lány bűnbánó arcát. - Kölcsönzői zakó volt. Majd azt m o n d o m nekik, hogy a földrengéskor leszakadt rólam. N e m valószínű, hogy m e g akarják majd fizettetni velem. És biztosan n e m vennék vissza, amilyen állapotban volt. Higgye el, Melanie, n e m nagy veszteség, kár lenne idegeskednie miatta. A lánynak ekkor eszébe jutott az érme; benyúlt a nadrágzsebébe, előhúzta, és odaadta a férfinak. Everett szeme felcsillant, amikor meglátta egyéves józanságának jutalmát. - Látja, ez tényleg fontos nekem. Ez a szerencse-
pénzem! - Úgy simogatta meg, mintha varázserejű p é n z volna, és az ő szemében az is volt. Az elmúlt két n a p b a n nem ment el összejövetelre, és most, hogy visszakapta az érmét, úgy érezte, ismét összekapcsolódott azzal, ami egy évvel ezelőtt megmentette az életét. Megcsókolta, és becsúsztatta a n a d r á g j a zsebébe. A kölcsönzői s z m o k i n g n a d r á g szintén olyan állapotban volt, hogy már n e m adhatta vissza, ki kell dobnia, ha majd hazaér. - Köszönöm, hogy megőrizte nekem - m o n d t a hálásan. Nagyon hiányoztak az AA összejövetelek, melyek segíthettek volna a stressz leküzdésében, de inni továbbra sem akart. Csak kimerült a mögöttük lévő hosszú, embert próbáló és egyesek számára tragédiát hozó két n a p b a n . Maggie és Melanie visszamentek a kórházba, Everett p e d i g elindult, hogy bejelentkezzen a mai éjszakára. A Presidio egykori, évekkel ezelőtt bezárt katonai tám a s z p o n t j á n annyi épület volt, hogy n e m kellett attól tartani, valakinek nem jut hely. George Lucas itt, a bázis egykori kórházában építette föl legendás stúdióját. - M a j d m é g megkeresem magukat. Később visszajövök - ígérte a két nőnek. A z n a p délután, é p p egy rövid pihenő idején jelent meg Sarah Sloane két kisgyermekével és a nepáli dadussal. A kisebbik gyereknek láza volt, köhögött és a füléhez kapkodott. Sarah a lányát is elhozta, mert mint m o n d t a , n e m akarta otthon hagyni. A csütörtök éjszakai e s e m é n y e k után már egy percre sem akart elszak a d n i tőlük. Ő is, mint m i n d e n k i más, tartott egy ú j a b b rengéstől, és együtt akart lenni a gyerekeivel. Seth, aki azóta is u g y a n o l y a n zaklatott idegállapotban volt, mint csütörtök éjjel, otthon maradt egyedül. A helyzet annyiban rosszabbodott is, hogy tudta, semmi r e m é n y e arra, hogy a bankok kinyissanak, vagy hogy a közeljövőben kapcsolatot t u d j o n teremteni a külvilággal, s eltussolhassa azt, amit művelt. Elbúcsúzhat a karrierjétől, s talán az évek során kialakított életmódjától is. És Sarahtól. O közben a gyerekeik miatt aggó-
dott, az i d ő p o n t tehát n e m volt alkalmas arra, hogy ő is beteg legyen. Sarah elment a gyerekekkel a legközelebbi kórházi ügyeletre, de ott jelenleg csak a súlyos sérülteket fogadták. Őket a Presidio területén m ű k ö dő tábori kórházba küldték tovább, így aztán mindnyájan beültek Parmani kocsijába. Melanie felismerte, és m e g m o n d t a Maggie-nek, kicsoda ez a nő. Együtt mentek oda Sarahhoz, és Maggie percek alatt felvidította és megnevettette a kisfiút, aki pedig m é g akkor is oda-odakapott a füléhez. Az anyja elmondta, miért jöttek. - Mindjárt keresek egy orvost - ígérte Maggie, és elment. Pár perc múlva újra megjelent, és intett Sarahnak, aki é p p Melanie-val beszélgetett. Akkor az egész csapat felkerekedett, és elindultak Maggie után az orvoshoz. Sarah attól félt, hogy a baba fertőző fülgyulladást kapott. A langyos májusi levegőn valamelyest csökkent a láza, és a doktor megállapította, hogy piros a torka. Adott Sarahnak abból az antibiotikumból, amelyet Olivér már korábban is kapott, Mollynak pedig adott egy nyalókát, és megsimogatta a haját. Az orvos nagyon kedves volt a gyerekekhez, pedig a földrengés óta jóformán szünet nélkül dolgozott. Mindenki emberfeletti erőfeszítéssel állt helyt, kiváltképpen Maggie, de Melanie sem sokban maradt el tőle. Éppen elhagyták a fülkét, ahol az orvos rendelt, amikor Sarah megpillantotta a belépő Everettet. A férfi úgy nézett körül, mint aki keres valakit. Melanie és Maggie egyszerre kezdtek integetni neki, mire Everett o d a m e n t hozzájuk. Sarah látta, hogy becses cowboycsizmája szerencsésen túlélte a földrengést. - Mi történik itt? Jótékonysági összejövetelt tartanak? - ugratta a fotós Saraht. - Nagyszerű estet szervezett. A vége n e m egészen úgy sült el, ahogy számítottunk rá, de a d d i g minden nagyon klassz volt. Sarah megköszönte az elismerést, de Maggie látta rajta, hogy nagyon zaklatott állapotban van. Már az érkezésükkor is észrevette, de azt hitte, Olivér lázas fülfá-
jása miatt szorong. De azóta az orvos megnyugtatta, s így Maggie arra gondolt, talán valami más is van. Megkérte a dadust, vegye át a kicsit, és tartsa maga mellett Mollyt is, h a d d váltson az a n y j á v a l pár szót. Melanie és Everett é p p élénk társalgásba merültek. Maggie arrébb vonult Sarahval, ahol a többiek már nem hallhatták őket. - Minden rendben? - kérdezte. - Zaklatottnak látszik- Tudok valamiben segíteni? - Látta, hogy Sarah szemében könnyek gyülekeznek. Tehát nem tévedett, amikor kérdezgetni kezdte. - N e m . . . én tényleg... jól vagyok... illetve igen... v a n egy problémám, de abban nem tud segíteni. Mái-már megnyílt Maggie előtt, de tudta, hogy nem teheti. Túl veszélyes lenne Seth számára. Még mindig azért imádkozott, pedig tudta, semmi értelme, hogy senki se tudja meg, mit tett a férje. Hatvanmillió dollárt n e m lehet észrevétlenül és büntetlenül olyan címre utalni, hogy végül törvénytelenül a saját kezében kössön ki. Valahányszor erre gondolt, rosszullét környékezte, és ez látszott is rajta. - A férjemről van szó... de nem részletezhetem. - Megtörölte a szemét, és hálásan nézett a nővérre. - Köszönöm, hogy megkérdezte. - M i n d e n e s e t r e tudja, hol talál meg, legalábbis most. - Maggie fogott egy tollat és egy papirt, és leírta a mobiltelefonja számát. - Mihelyt helyreáll a mobilszolgáltatás, ezen a számon f e l h í v h a t Addig meg itt leszek. Néha segít, ha az ember beszélhet valakivel, csak mint egy baráttal. N e m szeretnék tolakodni, ezért hívjon, ha úgy gondolja, h o g y segíthetek valamiben. - Köszönöm - felelte Sarah hálásan. Emlékezett rá, hogy a jótékonysági partin Maggie volt az egyik szerzetesnővér. És ő is, akárcsak Melanie és Everett, arra gondolt, hogy Maggie-ben igazán nincs semmi apácás, főleg ebben a farmernadrágban és rózsaszínű Converse magasszárújában. Nagyon helyesnek és meglepően fiatalnak látszott. De a tekintete sokat tapasztalt, érett nőre vallott. A szeme egyáltalán nem volt fiatal. - Föl
fogom hívni - ígérte, és n e m sokkal ezután visszamentek a többiekhez. Útközben Sarah megint megtörölte a szemét. Everett is észrevett valamit, de nem szólt. Inkább újfent elismerését fejezte ki az esttel és az összegyűlt pénzzel kapcsolatban. Dicséretre méltó akciónak nevezte, és külön gratulált Melanie részvételéhez. Everett mindenkinek mondott valami kedveset. - Bár segíthetnék itt is! - mutatott körbe Sarah. - Magának otthon kell lennie a gyerekei mellett felelte Maggie. - Szükségük van magára. - És azt is érezte, hogy most Sarahnak is szüksége van a gyerekeire. Akármi gond lehet is a férjével, láthatóan nagyon megviseli őt. - Többé n e m válok el tőlük - jelentette ki Sarah, és megborzongott. - Csütörtök éjjel majd' megőrültem, amíg haza n e m értünk, de szerencsére nem esett semmi bajuk. - És Parmani homlokán is lelohadt a dudor. Most is velük jött, hiszen nem volt rá mód, hogy hazamehessen. Az egész környékük romhalmazzá vált, senkit sem engedtek be a kordon mögé. Elautóztak arra, hogy megnézzék. A rendőrök n e m engedték be Parmanit a házba, ahol lakott, mert a tető egy része beomlott. A város kereskedelme és szolgáltatása szünetelt. Az üzleti negyed zárva volt, oda be sem lehetett lépni. N e m volt áramszolgáltatás, zárva voltak az üzletek, a benzinkutak, n e m m ű k ö d t e k a telefonok, így aztán senki sem tudott dolgozni. N é h á n y perc múlva Sarah a dadussal és a gyerekeivel együtt elment. Beszálltak Parmani öreg autójába, s miután Sarah m é g egyszer köszönetet mondott a segítségért, elhajtottak. Ő is megadta Maggie-nek a telefonszámát, a címét és a mobilszámát, s közben arra gondolt, vajon m e d d i g lesz ott, s hogy é p e n találje-e majd a házukat. Remélte, hogy m é g egy ideig ott lesznek, és hogy Seth végül m e g tud állapodni a tulajdonosokkal. Mielőtt elmentek, elköszönt Melanie-tól és Everett-től is. Nem tartotta valószínűnek, hogy m é g
egyszer az életben összefut velük, lévén hogy mindketten Los Angelesből jöttek. Rokonszenvesnek találta Melanie-t, és nagyon tetszett neki a műsora, akárcsak Everettnek. A szörnyű véget leszámítva m i n d e n k i t elbűvölt a lány fellépése. Miután Sarah elment, Maggie elküldte Melanie-t újabb sebészeti anyagokért, maga pedig beszélgetni kezdett a fotóssal. Tudta, hogy a készletraktár elég meszsze van, úgyhogy Melanie n e m fog egyhamar visszaérni. Valójában cselből csinálta az egészet, mindenből, de különösen sebészeti cérnából volt elég a készletükben. Akárhány orvossal dolgozott, mind megdicsérte, hogy milyen szépek az öltései. N e m csoda, hiszen éveken át állandóan h í m e z t e k a zárdában. Amikor fiatalabb volt, esténként, vacsora után összegyűltek beszélgetni. Amióta egyedül lakott a lakásában, csak ritkán, vagy inkább sohasem kézimunkázott. De az öltései máig szépek maradtak. - Rendes nőnek látszik - jegyezte m e g Everett, Sarahra utalva. - Csakugyan rémítő éjszaka volt. Elismerően beszélt Sarahról, noha már elment. És bár sokkal hagyományosabb felfogású nő volt, m i n t az ő alkalmi nőismerősei, rokonszenvesnek találta. Volt b e n n e valami finomság és megközelíthetetlenség, ami átragyogott a konzervatív külső burkán. - Vicces, hogy emberek útjai olykor többször is keresztezik egymást - m o n d t a Everett. - A sors csodákra képes. Összefutottam magával a Ritz előtt, azután egész éjjel követtem m i n d e n h o v á , ahová ment, m é g az utcákon is. És most itt, egy menedékszálláson is összefutok magával. Melanie-val is találkoztam azon az éjszakán, és nekiadtam a zakómat. Azután ő és maga összeismerkedtek itt, én m e g újra belebotlottam magukba. Akkor megjelent itt, a tábori kórházban a fülfájós gyerekével a jótékonysági est szervezője, aki m i n d a n n y i u n k a t összehozott, és tessék, megint itt vagyunk. Egy ekkora városban kész csoda, hogy két ember másodszorra is egymásba botoljon, mi m e g
napok óta mást sem teszünk. De legalább ismerős arcokat látunk, és az olyan megnyugtató. Ezt nagyon szeretem. - És rámosolygott Maggie-re. - Én is - mosolygott vissza rá a nő. Annyi idegennel találkozott már életében, hogy kimondottan élvezte, ha barátokat láthat. Addig beszélgettek, amíg végül Melanie visszaérkezett. Elégedett arcán látszott, hogy sikerült meghoznia azokat a dolgokat, amiket Maggie kért, pedig a lista elég hosszú volt. - Néha arra gondolok, hogy maga inkább ápolónő, mint szerzetes. Amilyen sokat segít a sebesülteknek jegyezte meg Everett. Maggie bólintott, de nem adott teljesen igazat neki. - Igyekszem testi-lelki segítséget nyújtani a sebesülteknek - felelte nyugodtan. - És csak azért gondolja, hogy inkább ápolónő vagyok, mint apáca, mert ezt valószínűleg normálisabb dolognak tartja. Valójában sokkal inkább apáca vagyok, mint bármi más. Ne hagyja magát megtéveszteni a rózsaszín tornacipótól. Ezt jókedvemből csinálom. De szerzetesnek menni komoly dolog, s az én életemben a legfontosabb. „A vitézség legfőbb kelléke az óvatosság."* Mindig tetszett nekem ez az idézet, bár fogalmam sincs, ki mondta, de szerintem igaza van. Az emberek kényelmetlenül érzik magukat, ha közlóm velük, hogy apáca vagyok. - Vajon miért? - csodálkozott Everett. - Azt hiszem, félnek az apácáktól - jelentette ki gyakorlatiasan Maggie. - Ezért olyan jó, hogy már n e m muszáj habitusban járnunk. Az mindig visszariasztotta az embereket. - N e k e m n a g y o n tetszettek. Fiatalabb k o r o m b a n lenyűgöztek az apácák. Olyan gyönyörűek voltak, legalábbis némelyik. Manapság már nem látni olyan fiatal apácákat, mint régen. Lehet, hogy ez jó is.
*Falstaff mondja; Shakespeare: IV Henrik - a ford.
100
- Talán igaza van. Ma már nem lépnek be a rendbe oLyan fiatalon. Hozzánk két negyvenes nő és egy ötvenéves özveg> r állt be tavaly. Változnak az idők, de ők legalább már tudják, mire vállalkoznak, amikor szerzetesnek állnak. Az én időmben sok olyan lány is zárdába vonult, akinek nem kellett volna. Ez n e m k ö n n y ű élet -- vallotta be őszintén. - És nagyon nagy váltást jelent, akármilyen életet élt is a n n a k előtte valaki. A közösségi élet mindig kihívás elé állítja az embert. Bevallom, nekem a mai napig hiányzik. De csak olyankor tartózkodom a lakásomban, amikor alszom. Everett emlékezett a házra abban a szörnyű negyedb e n , de csak kívülről látta. Újabb betegek jöttek kisebb-nagyobb sérülésekkel, és a két n ő n e k újra m u n k á h o z kellett látnia. Everett m é g megbeszélte velük, hogy este a kantinban találkoznak, ha el t u d n a k szabadulni. Előző este egyikük sem ért rá vacsorázni. És mint kiderült, ma is kénytelen e k voltak lemondani róla. Hoztak egy sürgős esetet, és Maggie-nek szüksége volt Melanie segítségére, hogy össze t u d j a varrni a nő sebét. Melanie sok m i n d e n t tanult Maggie-től, volt miről gondolkodnia hát a z n a p este, amikor visszament a társaságához a szálláshelyükre. A többiek a semmittevéstől unatkozva gubbasztottak. Melanie már többször is javasolta Jake-nek és Ashleynek, hogy ők is jelentkezzenek önkéntes m u n kára, mert a ma reggeli jelentések szerűit lehet, hogy legalább m é g egy hétre ittragadnak. A repülőtér irányítótornya összedőlt, a hazautazásra nem volt lehetőség. A repülőteret bezárták, az utakat lezárták. - Miért töltesz ennyi időt a kórházban? - méltatlankodott Janet. - Még a végén elkapsz valakitől valami nyavalyát. Melanie megrázta a fejét, és egyenesen anyja szemébe nézett: - Mami, azt hiszem, ápolónő szeretnék lenni - m o n d ta mosolyogva, félig ugratni, félig bosszantani akarva az anyját. De közben boldog volt, hogy kisegíthet a
kórházban. Szeretett Maggie mellett dolgozni, és rengeteg új dolgot tanult tőle. - Megőrültél? - nézett rá felháborodva az anyja. Ápolónő? Mindazok után, amiket a karriered érdekében tettem? Hogy mersz ilyet m o n d a n i nekem? Azt hiszed, azért dolgoztam halálra magam, hogy belőled sztárt csináljak, hogy a végén ágytálakat ürítgess? Janet legalább annyira rémült volt, mint amennyire sértődött a puszta gondolattól, h o g y Melanie világhírű sztár létére más pályát is választhat. - Még egyetlen ágytálat sem ürítettem ki - szögezte le Melanie. - Fogsz, nekem elhiheted. Többé szóba se hozd nekem ezt a dolgot! Melanie nem válaszolt. Inkább a többiekkel beszélgetett; egy darabig vicceket meséltek egymásnak Ashleyvel és Jake-kel, azután, úgy, ahogy volt, pólóban és katonai gyakorlónadrágban végigfeküdt a priccsén, és már aludt is. Teljesen kimerült. Es amikor már mélyen aludt, azt álmodta, hogy elszökött, és belépett a hadseregbe. De rögtön kiderült, hogy az őt éjjel-nappal egzecíroztató szigorú őrmester n e m más, mint az anyja. Reggel visszaemlékezett az álmára, és eltűnődött, hogy vajon rémálom volt-e, vagy a valóságos élete.
Hatodik fejezet Vasárnap reggel arról tájékoztatták a Presidióba menekítetteket, h o g y az egész városban sok embert mentettek ki szorult helyzetéből - liftekből, házak romjai vagy leomlott építmények alól. Az 1989-es földrengés óta szigorítottak az építési szabályokon, így kevesebb volt a kár, mint gondolták, de ez a mostani földrengés olyan hatalmas volt, hogy rettenetes pusztítást okozott, s az ismert halálos áldozatok száma meghaladta a négyezret. És sok helyet még föl sem tártak. A katasztró-
faelhárítás emberei szünet nélkül kutattak a romok között és a leszakadt felüljárók alatt túlélők után. Még csak h a t v a n óra telt el a csütörtök éjszakai földrengés óta, így reménykedtek, hogy sok ember életét megmenthetik. A hírek egyszerre voltak ijesztőek és bátorítóak, s az emberek komor arccal vonultak el arról a füves térségről ahol ezeket a naponta bejelentett híreket meghallgatták. Legtöbbjük innen a kantinba m e n t reggelizni. Már azt is közölték velük, hogy valószínűleg hetekbe fog telni, mire hazatérhetnek otthonaikba. Továbbra is zárva voltak a hidak, az autópályák, a repülőterek és a belváros több negyede. És azt sem lehetett tudni, mikor áll helyre az áramszolgáltatás, nem beszélve arról, hogy az élet mikor folyhat tovább a régi mederben. Melanie ma reggel együtt reggelizett az anyjával, az asszisztensével, Ashleyvel, Jake-kel és a b a n d a több tagjával. Mindnyájan egyre türelmetlenebbül várták, mikor térhetnek vissza végre Los Angelesbe, de erre egyelőre semmi esély n e m volt. így hát csak ültek tétlenül egy kupacban, és várták, hogy mi lesz. Addigra híre m e n t a táborban, hogy Melanie Free is itt van. Látták is őt a kantinban a barátaival, s az anyja is eldicsekedett vele fűnek-fának. A kórházban viszont senki sem figyelt rá különösebben. Ha felismerték, csak rámosolyogtak, és mentek tovább. Látható volt, hogy önkéntes, és m i n t ilyen, k e m é n y e n dolgozik. Már Pam is jelentkezett m u n k á r a a tábor bejáratánál felállított „recepción", mert egyre többen jöttek a városból, ahol kifogyott az élelem, és az emberek a Presidióban kerestek menedéket. Amikor Melanie reggeli után megérkezett a kórházba, ott találta Everettet halk beszélgetésbe merülve Maggie nővérrel. - Szia, kislány - köszöntötte a férfi m i n d e n ceremóriát mellőzve, Melanie pedig jókedvűen visszamosolygott rá. Az egyik ruhaosztó asztalnál kapott egy új pólót és egy hatalmas, itt-ott lyukas férfipulóvert, ami-
ben úgy nézett ki, mint egy árva gyerek. A katonai gyakorlónadrágja és a vietnami papucsa megmaradt. Maggie nővér is átöltözött. Amikor önkéntes munkára jelentkezett, hozott magával n é h á n y holmit. Ma egy olyan póló volt rajta, amelyre ezt írták: „Jézus a haverom". Everett harsány nevetésben tört ki, amikor meglátta. - Ez valami új szerzetesi öltözék? Maggie e h h e z ma egy piros magas szárú edzőcipőt viselt, amitől m e g i n t ú g y nézett ki, m i n t egy nyári tábor sportfelelőse. Aprócska termete miatt pedig a koránál sokkal fiatalabbnak látszott. Elment volna harmincévesnek is, holott é p p egy tucatnyi évvel volt idősebb, s a jóval öregebbnek látszó Everettnél mindössze hat évvel fiatalabb. Everett külsőre akár az apja is lehetett volna. Csak amikor szóba elegyedett Maggie-vel, jött rá, hogy milyen érett, sőt bölcs nővel van dolga. Everett elment, hogy fényképeket készítsen a Presidio aznapi életéről, és elmondta, hogy át akar menni a Marinába és a Pacific Heightsra, hogy lássa, mi történik arrafelé. Nyomatékosan felkérték az embereket, tartsák távol magukat az üzleti negyedtől és a belvárostól, ahol magasabbak, ennélfogva veszélyesebbek voltak az épületek, s a károk is kiterjedtebbek voltak. A rendőrség továbbra is attól félt, hogy az épületekről súlyos darabok potyoghatnak le. Könnyebb volt bejutni a lakónegyedekbe, habár ezek közül is sokat lezárt a r e n d ő r s é g és a katasztrófavédelem. Helikopterek járőröztek szünet nélkül a város felett, rendszerint olyan alacsonyan, hogy m é g a pilóták arcát is látni lehetett. Időnként leszálltak a Presidióban, a Crissy Fielden, és a pilóták eltársalogtak azokkal, akik odagyűltek, hogy m e g t u d j á k , mi a helyzet a városban és k ö r n y é k é n . A presidiói menedékszállás lakói közül sokan East Bayben, a félszigeten és Marinban laktak, és mivel a hidakat és az autópályákat lezárták, egyelőre nem mehettek haza. Kevés megbízható hír jutott el hozzájuk, így
lábra kaptak az ellenőrizhetetlen híresztelések a város más helyein történt rombolásokról és vérontásokról. Megnyugtató volt hát olyan emberek szájából hallani a híreket, akik ismerték a valódi helyzetet, és a helikopterpilóták a legmegbízhatóbb hírforrásnak számítottak. Melanie az elmúlt két naphoz hasonlóan ezt a napot is végigdolgozta Maggie mellett. Továbbra is érkeztek, ha n e m is folyamatosan, sebesültek, mert a környékbeli kórházak ügyeletei a tábori kórházba továbbították őket. Délután egy nagyobb légi szállítmánnyal újabb gyógyszerek és élelmiszerek érkeztele A kantinokban bőségesen volt ennivaló, és meglepően jóravaló, ötletg a z d a g szakácsok dolgoztak a konyhán. Az egyik legjobb belvárosi étterem tulajdonosa és főszakácsa az egyik hangárban húzta m e g magát családostul, s mindenki nagy megelégedésére ő lett a főnök a legnagyobb kantinban. A koszt kifejezetten jó volt, de Melarűe-nak és Maggie-nek nem n a g y o n jutott ideje az evésre. Ebédidőben például a tábor orvosaival együtt ók is kimentek, hogy fogadják és behordják a szállítmányt. Melanie é p p egy hatalmas dobozzal vesződött, s mielőtt az egészet elejtette volna, odaugrott egy szakadt farmeros, rongyos pulóveres fiú, és elkapta a dobozt. Mivel rajta volt a jelzés, hogy „törékeny", Melanie hálásan megköszönte a fiúnak, hogy segített elkerülni a katasztrófát. Inzulinampullák és fecskendők voltak a dobozban, mert a táborban nagyon sok volt a cukorbeteg. Őket már az érkezésükkor nyilvántartásba vették, s egy Washington állambeli kórház minden szükséges dolgot elküldött számukra. - Kösz - szusszantott egyet Melanie. - M a j d n e m elejtettem. - N a g y o b b a doboz, mint te - vigyorgott a gáláns lovag. - Láttalak már a táborban - folytatta kedvesen, miközben a dobozt cipelve lépkedett Melanie mellett a kórház felé. - Olyan ismerős vagy nekem. Találkoz-
tunk már valahol? Én Berkeleyben vagyok utolsóéves mérnökhallgató, a mellékszakom m e g a h a r m a d i k világbeli országok. Te is a Berkeleyre jársz? Melanie csak mosolygott. - Nem, én Los Angelesből érkeztem. - A fiú magas volt, kék szemű, és ugyanolyan szőke, mint ő maga. Egészséges, normális fiúnak látszott. - Úgy volt, hogy csak egy estére jövök - tette hozzá magyarázólag. A srác m é g így, fésületlenül, festetlen arccal, kétes tisztaságú ruhában is olyan szépnek találta, hogy hirtelen a torkára forrt a szó, és csak mosolyogni tudott. Mindnyájan úgy néztek ki, mint a hajótöröttek. Őrajta is másvalakinek az edzőcipője volt, miután az éjszakát egy városbeli barátjánál töltötte, és egy szál bokszeralsóban, mezítláb futott ki az utcára, percekkel azelőtt, hogy a ház összeomlott volna. Szerencsére a lakók közül mindenki életben maradt. - Én pasadenai vagyok - mondta, amikor összeszedte magát. - A UCLA-ra jártam, de tavaly átköltöztem ide. Itt jól érzem magam. Vagy legalábbis mostanáig jól éreztem magam. - Elvigyorodott. - De Los Angelesben is vannak földrengések. - Bevitte a dobozt, és Maggie megmondta, hová tegye le. Addigra a fiú eldöntötte, m é g marad, hogy tovább beszélgethessen Melanie-val. A lány eddig m é g semmit sem m o n d o t t magáról, pedig ő kíváncsi volt, melyik egyetemre jár - Engem l o m n a k hívnak. Tom Jenkinsnek. - Én Melanie vagyok - felelte a lány halkan, de a vezetéknevét nem árulta el. Maggie mosolyogva hagyta m a g u k r a őket. Látható volt, h o g y a f i ú n a k fogalma sincs, kicsoda Melanie, és Maggie úgy gondolta, ez csak jó lehet a lány számára. Végre van valaki, aki normális emberi lényként beszél vele, és nem azért, mert sztár. - É n a kantinban dolgozom - folytatta Tom. - Látom, itt nálatok eléggé nagy lehet a hajtás. - Az - felelte k ö n n y e d é n Melanie, miközben társa segítségével felnyitotta a dobozt. - Az a gyanúm, hogy m é g egy darabig itt leszel. Meg
mi is, mindannyian. Úgy hallottam, a repülőtér irányítótornya összedőlt, m i n t e g y kártyavár. - Igen, én is azt hiszem, hogy egyhamar nem megyünk el innen. - Már csak két h e t ü n k volt hátra. N e m hiszem, hogy vissza h i d u n k menni. És azt sem, hogy meglesz a diplomaosztás. Biztosan postán küldik m a j d el a diplomákat. Úgy volt, hogy itt töltöm a nyarat. A város adott volna munkát, de az az érzésem, hogy ebből most már n e m lesz semmi. Ámbár még az is lehet, hogy szükség ü k lesz mérnökökre. Azért mihelyt lehet, visszamegyek Los Angelesbe. - Én is - felelte Melanie. Közben hozzáláttak, hogy kirakják a doboz tartalmát. Tom nem sietett visszamenni a kantinba. Élvezte, h o g y beszélgethet a lánnyal, aki szelídnek és t a r t ó z k o d ó n a k tűnt, és igazán n a g y o n helyes volt. - Van gyakorlatod az egészségügyben? - kérdezte kíváncsian. - Mostanáig nem volt. Itt szereztem az első tapasztalatokat. - És elsőrangú orvosasszisztens lett belőle - mondta elismerően Maggie, aki most jött vissza, hogy megnézze., mi volt a dobozban. Látva, hogy minden megjött, amit ígértek, nagyon megkönnyebbült. Az az inzulin, amit induláskor a helyi kórházaktól és a hadseregtől kaptak, h a m a r elfogyott. - És ápolónőnek is nagyszerű - tette hozzá mosolyogva, miközben elvitte a doboz tartalmát oda, ahol a készleteket tárolták. - A z öcsém orvostanhallgató Syracusában - árulta el Tom. Már csak az időt húzta, és Melanie mosolygó tekintete hosszan elidőzött rajta. - Én is szívesen beiratkoznék ápolónőképzőbe vallotta be. - De anyám megölne miatta. Neki más tervei vannak. - Micsoda? - A fiú mindmostanáig nem tudta hová tenni az ismerős arcot. Bizonyos szempontból Melanie olyan volt, mint akit úgy szoktak emlegetni, mint „a
lány a szomszédból", csak szebb. Mellesleg az ő szomszédjukban egyáltalán nem lakott olyan lány, aki hasonlított volna Melanie-ra. - Bonyolult. Sok álma van, amit nekem kellene megvalósítanom számára. A szokásos hülye anya-lánya játék. Egy szem gyerek vagyok, úgyhogy minden vágyát nekem kellene teljesítenem. - Jólesett panaszkodnia a fiúnak, m é g ha nem is ismerte őt. Rokonszenves srác volt, és tényleg odafigyelt rá. Ez egyszer azt érezhette, valakinek fontos az, hogy ő mit gondol. - Az a p á m odáig volt azért, hogy belőlem ügyvéd legyen. Rengeteget győzködött miatta. Szerinte mérnöknek lenni unalmas dolog, és rendszeresen közli velem, hogy sohasem fogok rendesen keresni, ha valami szegény országba megyek dolgozni. Van igazság abban, amit m o n d , de egy mérnöki diplomával később m é g mindig átválthatok egy másik szakterületre. A jogi egyetemet utáltam volna. Apám azt akarta, hogy legyen egy orvos és egy ügyvéd a családban. A n ő v é r e m n e k fizikából van PhD-fokozata, ő a MIT-en tanít, Cambridge-ben. A szüleimnek a tanulás a mániájuk. Pedig attól, hogy valakinek diplomája van, még n e m biztos, hogy rendes ember. Én több szeretnék lenni, mint pusztán tanult ember. A szüleim számára az iskolázottság m é g a pénznél is fontosabb. Nyilvánvalóan az egész család tanult emberekből állt, és Melanie nem mondhatta el neki, hogy az ő anyja viszont sztárt akart csinálni belőle, semmi mást. Ő m é g m i n d i g á l m o d o z o t t arról, h o g y egyszer m a j d egyetemre megy, de a lemezfelvételekés a koncertturnék m i n d e n idejét lefoglalták, és ha így megy tovább, akkor a jövőben sem lesz ilyesmire ideje. Kárpótlásul sokat olvasott, és így legalább a világ dolgaiban eléggé tájékozott volt. Az az élet, amit a showbiznisz nyújtott, e d d i g sem elégítette ki. - Most jobb, ha visszamegyek a kantinba - m o n d t a végül a fiú. - Segítenem kell a levesfőzésnél. Elég gyenge szakács vagyok, de eddig senki sem vette észre
- tette hozzá nevetve, majd megjegyezte, reméli, hogy látja m é g Melanie-t a táborban. A lány erre azt felelte, jöjjön vissza, ha megsebesül, habár reméli, nem fog, és intett a távozó Tom után. - Helyes fiú - mondta csillogó szemmel, mosolyogva az é p p arra bóklászó Maggie nóvér, mire Melanie cseppet sem világhírű sztárhoz illően, csak úgy tinédzser módjára, aíd valójában volt, kuncogni kezdett. - Aha, az. És rendes. Most fog végezni a Berkeleyn. M é r n ö k lesz. Pasadenából való. Egész más volt, mint Jaké, a ravasz oldalpillantásaival, a színészi ambícióival m e g a gyakori látogatásaival az elvonón. Igaz, hogy egy ideig szerelmes volt belé, de é p p a n a p o k b a n panaszolta Ashleynek, hogy Jaké milyen hihetetlenül önző. És m é g arról sem volt teljesen meggyőződve, hogy hú hozzá. Tom abszolút becsületes, normális, rendes fiúnak látszott. És majd elmeséli Ashleynek, hogy milyen jó fej. Tetszik neki. Jól néz ki. És m é g esze is van. És a mosolya...! - Hátha egyszer összefuttok Los Angelesben - m o n d ta Maggie reménykedve. Szerette, amikor két helyes fiatal egymásba szeretett. Melanie mostani barátjától egyáltalán n e m volt elragadtatva. Mindössze egyszer d u g t a ide az orrát, hogy megnézze Melanie-t, közölte, h o g y rettenetesen b ü d ö s van, és visszament a hangárba tovább heverészni. Egyetlen munkára sem jelentkezett, amit mások ajánlottak neki, és nevetségesnek tartotta, hogy egy olyan f o r m á t u m ú valaki, mint Melanie, ápolónőt játsszék. Ugyanolyan nézeteket hangoztatott, mint Melanie anyja, akit komolyan idegesített, amit a lánya csinált, és ezt minden este szóvá is tette neki, amikor visszament és holtfáradtan végigdőlt az ágyán. Maggie és Melanie ezek után serényen m u n k á h o z láttak, Tom p e d i g csatlakozott a k a n t i n b a n a h h o z a barátjához, akinél a földrengés éjszakáján megszállt, és aki a San Franciscó-i Egyetem végzős hallgatója volt.
- Láttam, kivel beszélgettél - mondta a barátja ravaszkás mosollyal. - Ügyes fickó vagy, hogy így m e g tudtad csípni. - Aha - vörösödött fülig Tom. Helyes lány. És kedves. Los Angeles-i. - Na ne m o n d d ! - nevetett a barátja, miközben hatalmas fazekakban feltették a répalevest főni a N e m zeti Gárdától kapott, butángázzal m ű k ö d ő óriási tűzhelyre. - Mégis mit gondoltál, hol lakik? A Marson? - Hogy érted ezt? Lakhatna é p p e n itt is. - Hé, te nem olvasod a hollywoodi pletykákat? Naná, hogy egy ilyen sztár csakis Los Angelesben lakhat. Te nem tudod, öregem, hogy a csaj most nyert egy Grammyt? - Komolyan? - nézett rá megrökönyödve Tom. Melanie-nak hívják... - És ebben a pillanatban elszörn y e d v e jött rá, mit csinált, és hogy ki ez a lány. - Ó, a francba, most biztosan szerencsétlen idiótának gondol... N e m ismertem fel. Úristen... Én csak egy helyes kis szőke csajt láttam, aki mindjárt elejti azt a nagy dobozt. De tényleg helyes volt - nézett vigyorogva a barátjára. De ami m é g ennél is jobb, hogy rendes lánynak látszott, abszolút szerénynek, olyannak, aki egyáltalán nincs elszállva magától. Abból, amit az anyja vele kapcsolatos ambícióiról m o n d o t t , rájöhetett volna. - Azt m o n d t a , szívesen beiratkozna egy ápolónőképzőbe, de az anyja nem engedné. - Azt elhiszem! Amikor ennyi lóvét össze tud énekelni. Ha én lennék a mamája, én se engedném semmiféle ápolónőképzőbe. Milliókat kaszálhat a lemezeivel. - Na és? - húzta fel magát erre Tom. - N e m minden a pénz. - Dehogynem. Legalábbis az ó szakmájában - szögezte le tárgyilagosan a USF végzős diákja. - Később, ha már egy csomó pénzt összeszedett, csinálhat, amit csak akar De azért ápolónóként nem tudom elképzelni. - Látszik rajta, hogy szereti, amit csinál, és az önkéntes, aki mellett dolgozik, azt m o n d j a , hogy jól csi-
nálja. Jó érzés lehet neki, hogy senki n e m ismeri fel. - Hirtelen megint zavarba jött. - Vagy én vagyok az egyetlen ember a világon, aki nem tudta, hogy ki ő? - Szerintem igen. Én is hallottam, hogy itt van a táborban, de ma reggel láttam először, amikor beszélgettél vele. N e m is vitás, nagyon vonzó lány. Szerencsés fickó vagy, öregem. Jó ízlésed van. - Na igen. Most biztosan azt gondolja rólam, hogy én vagyok a legnagyobb idióta az egész táborban. Jó esélylyel az egyetlen, akinek nem esett le, hogy kicsoda ő. - Lehet, hogy nagyon élvezte a helyzetet - igyekezett megvigasztalni a barátja. - M o n d t a m neki, hogy nagyon ismerős, és megkérdeztem, n e m találkoztunk-e már valahol - kesergett Tom. - Arra gondoltam, talán ő is a Berkeleyre jár - N e m - vigyorgott fülig érő szájjal a barátja. - Sokkal jobb helyekre jár. Visszamész m é g hozzá? - Remélte, hogy igen. Ő maga is szeretett volna találkozni Melanie-val. Csak egyszer, hogy utána elmondhassa, személyesen ismeri őt. - L e h e t . Ha túl tudom tenni magam azon, hogy ilyen hülye voltam. - Felejtsd el! Ezért a lányért érdemes. Különben is, még egy ilyen esélyed nem lesz az életben, hogy öszszejöjj egy vüágsztárral. - Egyáltalán nem úgy viselkedik. Teljesen normális lány - jegyezte m e g Tom. Éppen ez volt az egyik, ami miatt úgy megtetszett neki Melanie. És persze az is jó volt benne, hogy olyan értelmes és kedves. És hogy olyan szorgalmasan és keményen dolgozott. - Akkor meg ne rinyálj azon, hogy müyen hülyén viselkedtél. Menj, és látogasd m e g újra! - Jó. Talán - felelte n e m túl nagy meggyőződéssel Ibm, aztán elhallgatott, és n é m á n kavargatta a levest. Az járt a fejében, hogy Melanie vajon átjön-e ebédelni a kantinba. *
Everett késő délután tért vissza a Pacific Heightson tett sétájából. Lefotózta, a h o g y egy asszonyt kiásnak egy összedőlt ház alól. Az asszony elvesztette az egyik lábát, de élt. Az a pillanat, amikor kihúzták a romok alól, olyan megrendítő volt, hogy m é g Everett is megkönynvezte. A h á b o r ú s övezetekben szerzett tapasztalatai ellenére sok olyasmit látott a táborban, amitől összeszorult a szíve. Ezt el is m o n d t a Maggic-nek, amikor a nővér végre tartott egy kis pihenőt, az elsőt a n a p folyamán, és kiültek kicsit a szabadba. Ezalatt odabent Melanie osztotta az inzulint és az injekciós fecskendőket azoknak, akik eljöttek érte, miután a hangosbeszélőn hallották a tájékoztatást. - Tudja, sajnálni fogom, ha majd vissza kell m e n n e m Los Angelesbe - nézett mosolyogva a fotós Maggiere. - Nagyon jól érzem magam itt. - Én mindig is szerettem itt lakni - felelte Maggie. Amikor megérkeztem Chicagóból, rögtön beleszerettem a városba. Azért jöttem, hogy belépjek a karmelitákhoz, de végül egy másik rendben kötöttem ki. Mindig is szerettem a hajléktalanok között dolgozni. - A mi kis Teréz anyánk - csúfolódott a férfi, mit sem sejtve arról, hogy Maggie-t milyen sokszor hasonlítják a szentnek tartott szerzetesnőhöz. Ugyanaz az alázat, energikusság és végtelen részvét munkált őbenne is, mely egyedül a hitéből és a jó természetéből táplálkozott. Valami belső fény sugárzott a lényéből. - A z az érzésem, a karmeliták élete túl e g y h a n g ú lett volna nekem. Sok-sok imádkozás, és kevés kétkezi m u n k a . Az én rendem inkább megfelel az én természetemnek - m o n d t a csendes, békés h a n g o n Maggie. Meleg volt, az évszakhoz képest nagyon is meleg, ezért mindketten s ű r ű n kortyoltak a vizespalackjukból. San Franciscóban eddig sohasem tapasztalt forróság uralkodott, de ez a késő délutáni n a p jólesőn melengette az arcukat. - Volt, hogy elege lett belőle, vagy hogy megkérdőjelezte a hivatását? - tudakolta kíváncsian a férfi. Már
barátoknak tekintették magukat, és ó el volt bűvölve Maggie-től. - Miért kérdőjeleztem volna meg? - lepődött m e g a nővér. - Mert legtöbben bizonyos pillanatokban feltesszük m a g u n k n a k a kérdést, hogy mit csinálunk az életünkkel, vagy h o g y jó irányba tartunk-e. Én sokszor megkérdeztem ezt magamtól - vallotta be, és a nővér bólintott. - Maga n e h e z e b b választások előtt állt - m o n d t a szelíden. - Tizennyolc évesen megházasodott, elvált, elhagyta a fiát, otthagyta Montanát, olyan szakmát választott, amely nem annyira m u n k a , mint inkább hivatás. Annyiban hasonlít a miénkhez, hogy fel kell áldozni érte a magánéletet. Aztán abbahagyta a m u n kát, és abbahagyta az ivást. Ezek mind-mind komoly döntések voltak, nehéz lehetett meghozni őket. Nekem mindig sokkal könnyebb dolgom volt. O d a megyek, ahová küldenek, és azt teszem, amit mondanak. Engedelmesség. Nagyon egyszerűvé teszi az életet - magyarázta derűs, magabiztos hangon. - Tényleg ilyen egyszerű lenne? Soha nem ellenkezik a feljebbvalóival? Soha nem akar valamit a maga m ó d j á n csinálni? - A z én feljebbvalóm Isten - felelte egyszerűen a nővér - Végső soron Neki dolgozom. És igen - folytatta, szavait gondosan megválogatva -, van, h o g y butaság, vagy rövidlátásra, esetleg túl idejétmúlt felfogásra vall az, amit a főnökasszony akar, vagy amit a p ü s p ö k m o n d . A legtöbben kifejezetten radikálisnak tartanak, de azért engedik, hogy azt tegyem, amit akarok. Tudják, hogy nem fogom kínos helyzetbe hozni őket, és nem nyilatkozom túlságosan szókimondóan a helyi politikával kapcsolatban. Attól mindenki kiborul, különösen ha m é g igazam is van - fejezte be széles mosollyal. - N e m bánja, hogy nincs saját élete? - Everett számára ez teljesen felfoghatatlan volt. Ő túlságosan füg-
getlen volt, nem tudott volna úgy élni, hogy mindig engedelmeskedjen valakinek, különösen egy egyháznak, vagy az azt képviselő embereknek. A nő életének viszont é p p e n ez volt a lényege. - Ez az én saját életem. És szeretem. Nem számít, hogy itt, a Presidióban teszem a dolgomat, vagy a Tenderlóinban, prostituáltakkal vagy drogosokkal. Itt vagyok, hogy segítsek, miközben Istent szolgálom. Olyasmi ez, mint a katonai szolgálat. Teljesítem a parancsokat. Nincs szükség arra, hogy én állítsam fel a szabályokat. Everettnek mindig gondja volt a szabályok és a tekintély elfogadásával, ezért is ivott életének egy szakaszában. Ezzel játszotta ki a szabályokat, és szökött m e g a rá nehezedő nyomás elől, amit olyankor érzett, amikor mások akarták m e g m o n d a n i neki, hogy mit csináljon. Maggie ilyen szempontból sokkal alkalmazkodóbb volt nála, m é g most is, amikor pedig már nem is ivott. A tekintélytisztelet ma sem volt az erőssége, habár sokkal jobban elviselte, mint régen. A korral érettebb lett, és a józan élet is sokat segített. - A maga szájából hallva végtelenül egyszerűnek tűnik - sóhajtotta, majd maradék vizét felhajtva alaposabban megnézte magának Maggie-t. Gyönyörű nőnek találta, de olyannak, aki mindig a háttérbe húzódik, és kerüli, hogy nőként teremtsen személyes kapcsolatot másokkal. Jó volt ránézni, de a férfinak az volt az érzése, mintha Maggie egy láthatatlan falat emelt volna kettőjük közé, s ez erósebb gátat jelentett, mint a habitus, melyet nem viselt. Akár látták rajta mások, akár nem, Maggie mindig tökéletesen tudatában volt annak, hogy ő apáca, és ezen nem is akart változtatni. - Egyszerű is, Everett - mondta kedvesen a n ő v é r Én az Atyától k a p o m az útbaigazítást, és a n n a k megfelelően járok el, ami ott és akkor helyesnek tűnik. Szolgálni jöttem ide, nem pedig azért, hogy m e g m o n d jam, mit kell csinálni, vagy másnak hogy kellene élni. Ez nem az én dolgom.
- A z enyém sem, a legtöbb dologról mégis határozott véleményem van - válaszolta elgondolkodva a férfi. - N e m vágyik arra, h o g y legyen egy saját otth o n a , családja, férje, gyerekei? Maggie megrázta a fejét. - Igazából erről m é g sohasem gondolkodtam. Sohasem tartottam ezt az én utamnak. Ha férjnél lennék, és gyerekeim lennének, csak velük törődnék. így viszont sokkal több emberrel törődhetek - jelentette ki látható elégedettséggel. - É s mi a helyzet magával? Nem szeretne ennél többet? Saját maga számára? - N e m - nézett rá gyermeki mosollyal Maggie. N e m szeretnék. Az életem így tökéletes, ilyennek szeretem. Ezt nevezik hivatásnak. Hivatást kaptam arra, h o g y ezt csináljam, és én ezt akarom csinálni. Olyasmi ez, mint amikor valakit egy különleges célra kiválasztanak. Megtiszteltetés, l ü d o m , hogy maga áldozatnak tartja, de én n e m érzem annak. Semmit sem a d t a m fel miatta, de sokkal többet kaptam, mint valaha is álmodtam róla, vagy amit kapni szerettem volna. N e m is kérhetnék többet. - Szerencsés ember - m o n d t a egy pillanatra elszomorodva a férfi. Nyilvánvaló volt számára, hogy Maggie n e m akar semmit önmaga számára, nincsenek olyan igényei, amelyeket akár csak gondolatban is meleng e t n e magában, n e m akarja az előtérbe tolni magát, és nem akar semmit sem elérni. Tökéletesen boldog és elégedett azzal, hogy életét Istennek szenteli. - Én mindig szeretnék valamit, amim még sohasem volt, mert izgat, hogy vajon milyen lehet. Megosztani az életemet valakivel, családot, gyerekeket, hogy lássam, amint felnőnek, ahelyett, akit sohasem ismertem. Vblakit, akivel együtt örülhetek az életnek. Bizonyos koron túl n e m jó mindent egyedül csinálni. Ö n z ő n e k és üresnek érzem magam tőle. Mi értelme van az életnek, ha nem oszthatom m e g valakivel, akit szeretek? És mi lesz, ha végül majd egyedül kell meghalnom?
Valahogy sohasem jutott idom arra, hogy éljek. Örökösen a hadszíntereket jártam. De az is lehet, hogy miután gyerekfejjel belekényszerítenek egy házasságba, féltem az ilyesfajta elköteleződéstől. Számomra sokkal kevésbé tűnt ijesztőnek, hogy lelőnek, mint házasnak maradni. - Meg kellene próbálnia megkeresni a fiát - szólt halkan Maggie, és szelíden megérintette a férfi karját. - Lehet, hogy szüksége van magára, Everett. Nagy a j á n d é k lehetne számára, ha maga előkerülne. És ő is betölthetne egy űrt a maga életében. Maggie látta, milyen magányos ez az ember, s úgy gondolta, ahelyett, hogy a még rá váró üres jövőbe tekintene, jobb lenne visszafordulnia, legalábbis egy kis időre, amíg megtalálja a fiát. - Elképzelhető - felelte némi gondolkodás után a férfi, majd témát váltott. Kicsit megrémítette a gondolat, hogy keresse meg a fiát. Olyan régen volt ez az egész, és Chad talán m e g is gyűlölte, amiért a n n a k idején elhagyta és n e m is tartotta vele a kapcsolatot. Akkor Everett is mindössze huszonegy éves volt, nem sokat jelentett neki az a szó, hogy felelősség. Lelépett, és aztán végigvedelte a következő huszonhat évet. Pénzt ugyan küldött a fiú támogatására, míg be n e m töltötte a tizennyolcadik évét, de ennek is már tizenkét éve. - Hiányoznak az összejövetelek - kezdte. Mindig szarul érzem magam, ha nem jutok el az AA-ra. Igyekszem naponta kétszer elmenni. Néha többször is. - És már három napja egyetlenegyen sem volt. A romba dőlt városban egy összejövetelt sem tartottak, és ő sem tett semmit azért, hogy a táborban létrejöjjön egy AA-gyűlés. - K e z d e m é n y e z z e n egyet itt - biztatta Maggie. Lehet, hogy m é g egy hétig, vagy tovább is itt leszünk. Ez túl hosszú idő összejövetel nélkül, és lehetnek itt mások is, akik ugyanebben a cipóben járnak. Oly sok ember él itt egy tömegben, hogy fogadni mernék, meglepő választ kapna a kezdeményezésére.
- Lehet, hogy megpróbálom - mosolygott rá a férfi. Mindig jobban érezte magát, ha beszélgethetett Maggie-vel. Minden szempontból rendkívüli nő volt. - Azt hiszem, szeretem magát, Maggie. Úgy értem, megengedhető m ó d o n - sietett hozzátenni. - Soha életemben n e m ismertem m a g á h o z hasonló embert. Olyan nekem, mintha a sosem volt húgom lenne. Bár lett volna... - Köszönöm - mosolygott vissza rá a nővér, és felállt. - Maga továbbra is az egyik fivéremre emlékeztet e n g e m . Arra, aki p a p volt. Komolyan azt gondolom, hogy p a p n a k kellene mennie - ugratta a férfit. - Sok tapasztalatát oszthatná meg a hívekkel. És micsoda gyón ásókat hallhatna! - Még csak az kéne! - forgatta a szemét Everett. Miután elvált Maggie-től, megkereste azt a vöröskeresztes önkéntest, aki a tábor vezetésével volt megbízva. A z u t á n visszament a szállására, hogy készítsen egy „Bili W barátai" feliratú táblát. Az AA tagjai tudni fogják, hogy mit jelent. Az alapító nevével szokták jelezni, ha az Anonim Alkoholisták összejövetelt tartottak valahol. Ebben a melegben akár a szabadban, a forgalmasabb helyektói kissé távolabb is megtarthatják. Látott is egy csendes kis ligetet, amikor körülsétálta a tábort. Az például tökéletes hely lenne az összejövetelre. A táborv e z e t ő megígérte, h o g y m á s n a p reggel b e m o n d j a a hangosbeszélőn. A földrengés ezrével terelte össze őket itt, ahová mindenki magával hozta a problémáit, az életét. Immár valóságos kis várost alkotnak a városon belül. Maggie-nek megint igaza volt. Most, hogy elhatározta, megszervez egy AA összejövetelt a táborban, máris jobban érezte magát. Újra eszébe jutott a nővér, és hogy milyen jó hatással van rá. Az ő szemében Maggie nemcsak nő volt, mégcsak nem is apáca, h a n e m egyen e s e n varázsló.
Hetedik fejezet T o m zavartan, szégyenkezve kereste m e g m á s n a p Melanie-t a kórházban. A lány é p p hátra igyekezett egy barakkba, ahol gázpalackkal működtetett mosógépben mosták a ruhákat. Mindkét karja tele volt, s kis híján megbotlott, amikor meglátta a fiút. Tom segített berakodni a holmit a mosógépbe, s közben bocsánatot kért, amiért olyan ostobán viselkedett. - Ne haragudj, Melanie! Általában n e m vagyok ilyen idióta. Egyszerűen nem ugrott be. Valószínűleg nem számítottam rá, hogy itt látlak. Melanie mosolygó tekintetén látszott, egyáltalán nem zavarja, hogy a fiú eddig n e m ismerte fel. Sót, tetszett neki. - Jótékonysági koncertet a d t a m itt csütörtök éjjel felelte. - Szeretem a számaidat, és a hangodat is. Tudtam, hogy ismerlek valahonnan - nevetett végre felszabadultan a fiú. - Csak azt hittem, az egyetemről. - Bár úgy lenne! - mosolygott szélesen Melanie, miközben kiléptek a barakkból. - De nekem tetszett, hogy nem tudtad, ki vagyok. Néha nagyon rossz, hogy mindenki tudja, ki vagyok, és hízelegnek a szemembe. Visszamentek a hangárok közötti térségre, s miután egy kézikocsiból kivettek egy-egy palack vizet, letelepedtek az egyik gerendára. Innen látni lehetett a távoli Golden Gate Hidat és az öböl n a p f é n y b e n csillogó vizét. - Szereted azt, amit csinálsz, ugye? - kérdezte Tom. - Igen. De néha nagyon nehéz. A mami állandóan hajt. Hálásnak kéne lennem neki. Ő csinált belőlem sztárt, neki köszönhetem a sikereimet. Meg is kapom tőle mindig. De az az igazság, hogy neki jobban kell ez az egész, mint nekem. Én csak szeretek énekelni, szeretem a zenét. Jó bejárni a világot a csapattal a turnékon. De néha ez is túl sok. És nem te választod meg, mit, hol és hogyan. Vagy csinálod az egészet, elejétől a
végéig, vagy nem csinálod egyáltalán. Olyan nincs, hogy csak félig csinálod. - Tartottál valaha pihenőt? Szünetet? - Ugyan - rázta nevelve a fejét Melanie. - A m a m i nem engedi. Azt m o n d j a , az egyet jelentene a szakmai öngyilkossággal. Szerinte az én koromban még n e m kell szünetet tartani. Szerettem volna egyetemre menni, de amellett, amit én csinálok, nem lehet. A középiskola utolsó évében kezdődtek az igazi nagy sikereim, úgyhogy abbahagytam a sulit, magántanuló lettem, és leérettségiztem. N e m vicceltem, tényleg szeretnék ápolónőképzőbe járni, de anyám sohase e n g e d n é meg. Még az ő fülének is úgy hangzott ez az egész, m i n t „A szegény kis gazdag lány" története. De Tómban együttérző barátra lelt, aki megértette, milyen n y o m á s n e h e z e d h e t e t t rá. Bármit g o n d o l h a t t a k mások, ő egyáltalán nem tartotta szórakoztatónak ezt a fajta életet. Melanie olyan szomorúan beszélt az életéről, mintha elvesztett volna valamit az ifjúságából, és ez így is volt. Tom megérezte ezt, és nagyon sajnálta érte. - Egyszer majd szeretnélek megnézni a színpadon is - m o n d t a elgondolkodva. - Úgy értem, most, h o g y már ismerlek. - J ú n i u s b a n lesz egy koncertem Los Angelesben. Utána i n d u l u n k turnézni. Vegasban kezdjük, és körbeutazzuk az egész országot. Július, augusztus, és részben szeptember. Júniusban talán el tudsz jönni. Tetszett neki a gondolat, akárcsak Tómnak, noha m é g csak most ismerték m e g egymást. Lassan visszaballagtak a kórházba, s az ajtóban elbúcsúzva Tom megígérte, hogy később m é g megkeresi. Meg sem kérdezte, jár-e valakivel, Melanie pedig elfelejtette megemlíteni neki Jake-et. A fiú kifejezetten u n d o k u l viselkedett, amióta itt voltak, és örökké panaszkodott valami miatt. Haza akart menni. Ugyanígy volt vele nyolcvanezer másik ember is, de a többség igyekezett megbékélni a helyzettel. M i n d n y á j a n megszenvedték a kényelmetlenségeket, melyeket nem az
ó bosszantásukra találtak ki. Melanie előző este m e g is jegyezte Ashleynek, hogy Jaké gyerekesen viselkedik. Unta, hogy külön foglalkoznia kell vele. Éretlennek és önzőnek tartotta. És amikor visszament Maggie-hez dolgozni, tökéletesen megfeledkezett róla, de m é g Tömről is. Everett a z n a p esti AA összejövetele a táborban óriási siker volt. N a g y meglepetésére m a j d n e m száz ember jött el, akiket fellelkesített a hír, hogy itt is lesz összejövetel. A „Bili W barátai" tábla a jólértesülteket és beavatottakat vonzotta, és a reggeli, hangosbemondón át történő tájékoztatásból mindenki megtudhatta, hol tartják a gyűlést. Két órán keresztül voltak együtt. Everett újjászületett e m b e r n e k érezte magát, amikor fél kilenckor belépett a kórházba, hogy beszámoljon Maggienek. Látta a nővéren a nagy-nagy fáradtságot. - Igaza lett! Fantasztikus volt! - kiáltotta csillogó szemmel, majd beszámolt a találkozó sikeréről. Maggie örömmel hallgatta. A férfi m é g egy órát elidőzött a kórházban, s Maggie időközben hazaküldte Melanie-t a szállására. Amikor minden elcsendesedett, ő és Everett leültek, és sokáig beszélgettek. Végül együtt mentek el, amikor Maggie szolgálata letelt, és a férfi elkísérte arra a szállásra, ahol az egyházak önkéntesei laktak. Voltak a táborban apácák, papok, lelkészek, szerzetesek, n é h á n y rabbi és két narancssárga lepelbe öltözött buddhista pap. Jöttekmentek körülöttük, mialatt ők a bejárati lépcsőn ülve beszélgettek. Maggie élvezte az Everett-tel folytatott beszélgetéseket, aki viszont nem győzött hálálkodni neki az összejövetel gondolatáért. - Köszönöm, Maggie. Maga igazi jó barát - köszönte m e g újra, amikor végül felállt, hogy elbúcsúzzon. Maga is, Everett - mosolygott rá a nővér. - Örülök, hogy sikerült. - Volt egy pillanat, amikor megijedt, hogy mi lesz, ha senki n e m megy el. De a csoport úgy döntött, ezentúl m i n d e n n a p összejönnek ugyaneb-
ben az időben, és Maggie-nek volt egy olyan érzése, hogv a létszám m é g növekedni is fog. Az e m b e r e k n a g y o n n e h é z n a p o k a t éltek át, s ezt Ő is megérezte. A szálláshelyükön a p a p o k minden reggel miséztek, ami éppoly jót tett neki, mint Everettnek a maga öszszejövetele. És Maggie m i n d e n éjjel, mielőtt elaludt volna, legalább egy órát, vagy a m e d d i g ébren bírta, imádkozott. - Holnap találkozunk - ígérte a férfi, és elment. Maggie beballagott a szállásra. Az előtérben akkumulátorról m ű k ö d ő lámpák égtek. Fölment a lépcsőn, majd belépett a szobába, melyet hat másik apácával osztott meg, akiket szintén itteni önkéntes m u n k á r a válogattak ki. Évek óta először érzett távolságot ö n m a g a és a többi szerzetesnővér között. Egyikük már két napja azon siránkozott, hogy nem viselheti a habitusát. Ottmaradt a házban, amely kigyulladt egy szivárgó gázvezetéktől, és mindenkinek azonnal ki kellett menekülnie. Ő emiatt papucsban és f ü r d ő k ö p e n y b e n érkezett a Presidióba, és mint m o n d t a , a rendi r u h á j a nélkül meztelennek érzi magát. Maggie évek óta nem viselte már a magáét, csak a jótékonysági estre vette föl, oda is csak azért, mert n e m volt saját ruhája azonkívül, amit az utcai m u n k á j á h o z viselt. Életében először m a g á n y o s n a k érezte magát a többi apáca között. N e m értette, miért, de valahogy kicsinyes gondolkodásúnak látta őket, és akaratlanul is eszébe jutott az, amikor arról beszélgettek Everett-tel, hogy mennyire szeret apáca lenni. Valóban szeretett, de néha az idegeire ment egyik-másik nővértársa, vagy akár pap. Erről olykor megfeledkezett. Neki Istennel és azokkal az elveszett lelkekkel volt kapcsolata, akik között dolgozott. Az egyházi embereket néha idegesítőnek találta, különösen ha önelégültséget vagy szűklátókörűséget tapasztalt náluk. Most a z o n b a n a g g o d a l o m m a l töltötték el a saját érzései. Everett megkérdezte, megkérdőjelezte-e valaha is a hivatását. N e m , soha. Most sem. De hirtelen
hiányozni kezdett a vele való beszélgetés, a filozófiai eszmefuttatásaik, Everett mulatságos kiszólásai. Aggodalommal töltötte el, hogy mennyit gondol a férfira. Egyetlen emberhez sem akart túlságosan kötödni. Eszébe jutott, vajon nincs-e igaza nóvértársának. Lehet, hogy az apácáknak azért van szükségük a rendi ruhára, hogy az emlékeztesse a többi embert, kivel van dolguk, és távolságtartásra késztesse őket. Ő és Everett nem tartották be a három lépés távolságot. E szokatlan körülmények hatására a tábor lakói között erős barátságok szövődtek, eltéphetetlen kötelékek létesültek, sőt bimbózó szerelmek is kibontakoztak. Maggie nagyon is akarta Everett barátságát, de persze semmi többet. Ezt le is szögezte magában, mialatt hideg vízzel megmosta az arcát, majd lefeküdt az ágyára, és imádkozni kezdett, mint mindig. N e m engedte, hogy Everett betolakodjon az imáiba, de hiába, valahogy minduntalan rajtakapta magát, hogy őt látja, és olyankor tudatos erőfeszítéssel kellett kizárnia a gondolataiból. Ez a tény évek óta először emlékeztette arra, hogy ő Krisztus menyasszonya, senki másé. Hogy senki máshoz nem tartozik, csakis Őhozzá. így volt, így van, és mindig is így lesz. És miközben b u z g ó n imádkozott, lassanként sikerült kiszorítania Everett képét a gondolataiból, s a helyét egyedül Krisztuséval betöltenie. Amikor befejezte az imát, hosszan, mélyen felsóhajtott, lehunyta a szemét, és békésen elaludt. Melanie a z n a p este elcsigázottan ment vissza a szálláshelyükre. Harmadik napja dolgozott már a tábori kórházban, és noha szerette ezt a kemény m u n k á t , egy pillanatra be kellett vallania magának, hogy bizony n a g y o n jólesne egy forró f ü r d ő után elfészkelnie magát a saját, kényelmes ágyában, és a tévét nézve elaludnia. Ehelyett több száz emberrel kell együtt aludnia egy óriási, mindig zajos, zsúfolt, b ü d ö s teremben, egy kemény fekhelyen. És tudta, hogy ez m é g napokig így lesz. A belváros továbbra is le volt zárva, és el sem lehe-
tett m e n n i i n n e n . M e g kell próbálniuk m i n d e n n e k megkeresni a jó oldalát. Jake-nek is mindig ezt magyarázta, amikor a fiú panaszkodott neki. Csalódással kellett megtapasztalnia, m e n n y i t siránkozik, és persze többnyire rajta töltötte ki a bosszúságát. És Ashley sem volt jobb nála. Ő folyton sírt; azt állította, hogy poszttraumás stressz szindrómában szenved, és haza akart menni. Janet sem szeretett itt lenni, de ő legalább barátkozott másokkal, akiknek folyton a lányáról beszélt, h o g y tudassa mindenkivel, milyen fontos és különleges e m b e r ó. Melanie n e m bánta. Már megszokta. Bárhová mentek, az anyja m i n d e n ü t t ezt csinálta. És a zenekar tagjai m e g a többiek egy csomó emberrel összebarátkoztak. Ki-kilógtak a táborból, és sokat pókereztek. Csak ó és Pam vállaltak m u n k á t , így Melanie újabban aÜg találkozott a többiekkel. Befelé menet elvett egy szénsavas meggylét. Az akkumulátorról m ű k ö d ó lámpák éjszaka csak a terem szélein a d t a k valami világosságot, s ha az ember n e m figyelt, k ö n n y e n belebotolhatott vagy keresztüleshetett azokon, akik hálózsákban feküdtek az ágyak közötti átjárókban. Az egész éjjel hallatszó gyereksírások miatt is olyan volt ez a szállás, mint egy óceánjáró harmadik osztálya, vagy egy menekülttábor - és voltaképpen az is volt. Melanie egyenesen o d a m e n t , ahol az ő csoportja aludt. Több mint tucatnyi ágy állt itt szorosan egymás mellett, ezenkívül néhány rajongója hálózsákban a l u d t a földön. Jaké priccse közvetlenül az ö v é mellett volt. Leült a fiú ágya szélére, és megpaskolta a hálózsákból kilátszó meztelen vállát. Jaké háttal feléje feküdt. - Szia, bébi - suttogta Melanie a félsötétben. A terem már elcsendesedett. Itt korán nyugovóra tértek az emberek, mert az átélt izgalmak és félelmek meg\ r iselték őket, és éjszaka a m ú g y sem lehetett mit csinálni. Jaké nem m o z d u l t Melanie arra gondolt, biztosan alszik, és már készült, h o g y átüljön a saját ágyára. Anyja n e m volt a helyén, nyilván elment valamerre. Ahogy
Melanie nyúlt a saját hálózsákjáért, hirtelen mocorgás támadt Jaké hálózsákjában, a h o n n a n egyszerre két fej bukkant elő ijedten és szégyenkezve. A rábámuló két arc közül az egyik Ashleyé volt, a másik a barátjáé. - Mi a fene van? - mordult rá mérgesen és meglep ő d v e Jake. - J ö t t e m lefeküdni - felelte Melanie, aki az első pillanatban fel sem fogta, amit látott, de a következőben már nagyon is megértette. - Hát ez szép - szólt Ashleyhez, aki nagyon régóta a legjobb barátnője volt. Gyönyörű. Szemétség, amit műveltek, ugye tudjátok? - Halkan beszélt, hogy a többiek ne hallják meg. Ashley és Jake addigra már felültek. Melanie látta, hogy egyikőjükön sincs ruha. Ashley n é h á n y a p r ó tornagyakorlat elvégzése után pólóban és tangabugyiban evickélt ki a hálózsákból, Melanie ráismert a saját bugyijára. - Szemét alak v a g y - s z ó l t oda Jake-nek, és elfordult, hogy elmegy o n n a n . A fiú elkapta a karját, és kimászott a hálózsákból. Csak egy alsónadrág volt rajta. - Az ég szerelmére, bébi! Csak hülyéskedtünk. N e m nagy ügy. Lassan mások is kezdtek felfigyelni r á j u k S ami m é g rosszabb, tudták, hogy kicsoda Melanie. Az anyja gondoskodott róla. - Nekem nagy ügynek tűnik - felelte Melanie, és megfordulva előbb Ashleyhez intézte a szavait. - Azt még nem bánom, hogy ellopod a bugyimat, Ash, de az már kicsit sok, hogy lenyúlod a barátomat is, nem gondolod? - Ne haragudj, Mel - hajtotta le a fejét Ashley, és kövér könnycseppek gördültek le az arcán. - Én sem értem... olyan félelmetes itt... Kiborultam. Pánikroham o m volt ma... Jake csak megpróbált felvidítani... Én... ez nem volt... - Már zokogott, Melanie pedig már a látásától is rosszul érezte magát. - Kímélj meg! Én n e m tettem volna ilyet veled. És talán ha n e m meresztettétek volna itt a seggeteket, h a n e m megpróbáltátok volna hasznosítani magato-
kat, akkor n e m kellett volna azzal szórakoznotok, hogy a távollétemben lefeküsztök egymással. Hányingerem van tőletek - hadarta egy szuszra, r e m e g ő h a n g o n Melanie. - Ne legyél már ilyen kurvára önelégült! - vágta oda megvetően Jake, aki úgy döntött, legjobb védekezés a támadás. De nem jött be a számítása. - Menj a francba! - rivallt a fiúra, é p p amikor az anyja megérkezett. Látta, hogy veszekednek, de fogalma sem volt, hogy miért. Kártyázni volt az új barátnőivel és két jóképű pasival. - Te m e n j a francba, és nehogy azt hidd, h o g y olyan bombajó csaj vagy, mint képzeled! - ütött vissza Jake, mire Melanie elindult kifelé. - Mi történt? - futott utána gondterhelt arccal az anyja. - N e m akarok beszélni róla - felelte Melanie, és ment. hogy egy kis friss levegőt szívjon odakint. - Melanie! Hová mész? - kiáltott utána az anyja. Többen felébredtek, és értetlenül bámultak rá. - Ki. Ne izgulj. N e m megyek vissza Los Angelesbe. Kirobogott az ajtón, Janet pedig visszament a helyükre, ahol ott találta a zokogó Ashleyt és a hisztériás d ü h r o h a m á b a n m i n d e n f é l e tárgyakkal dobálózó Jake-et. A szomszédos ágyakon fekvők rászóltak, hogy álljon le, különben szétrúgják a zrityóját. N e m örvendett túl n a g y népszerűségnek a szállásnak ebben a körletében. M i n d e n k i h e z meglehetősen g o r o m b a volt, és hiába tudták róla, hogy tévésztár, cseppet sem találták elbűvölőnek. Janeten látszott, hogy nagyon aggódik, és m e g is kérte a zenekar egyik tagját, hogy beszéljen vele és állítsa le. - Gyűlölöm ezt a helyet! - kiáltotta magából kikelve Jake, és kiment. Ashley utánaszaladt. Ostobaság volt, amit tettek, ő is nagyon jól tudta. Ismerte Melanie-t, tudta, hogy a hűség és a tisztesség mindennél fontosabb számára. Félt, hogy sohasem fog megbocsátani neki, és ezt meg is mondta Jake-nek, amikor leültek
kint, mezítláb, takaróba csavarva. Ashley körülnézett, de sehol sem látta Melanie-t. - Ó, hát kit érdekel? - fakadt ki Jake. - Mikor fognak végre kiengedni erről a kurva helyről? - Egyszer már megkérte az egyik helikopterpilótát, hogy vigye viszsza őket Los Angelesbe. A pilóta úgy nézett rá, mintha Jake megőrült volna. A kormány szolgálatában álltak, nem lehetett csak úgy bérbe venni őket. - Soha nem fog megbocsátani nekem - sírdogált Ashley. - Na és? Mit törődsz vele? - Jake mélyet szívott a h ű s éjszakai levegőből. Unalmukban é p p csak elszórakoztak egy kicsit Ashleyvel, Melanie m e g játssza itt a tüsténkedő Florence Nightingale-t. Ő m e g m o n d t a m a g á n a k is és Ashleynek is, hogy ha Melanie itt lenne, erre sohasem került volna sor. Melanie tehet az egészről, nem ők. - lé kétszer olyan jó nő vagy, mint ő mondta Ashleynek, aki persze bedőlt neki, és odabújt hozzá. - Komolyan m o n d o d ? - kérdezte reménykedve és jóval kevesebb bűntudattal, mint m é g n é h á n y perccel ezelőtt is. - Hát persze, bébi, persze - felelte a fiú, és pár perc múlva visszamentek a hangárba. Ashley Jake hálózsákjában töltötte az éjszakát, hiszen Melanie a m ú g y sem volt ott. Janet úgy tett, mintha semmit sem látna, de tökéletesen értette, hogy mi történik. Egyébként sem szerette Jake-et soha. N e m tartotta elég nagy sztárnak a lányához, és a drogos múltja miatt sem látott b e n n e nagy fantáziát. Melanie visszament a tábori kórházba, és az új betegek részére beállított üres priccsek egyikén aludt. Megígérte a szolgálatos nővérnek, hogy ha egy betegnek szüksége lesz rá, átengedi neki. - Emiatt ne fájjon a fejed - nyugtatta meg kedvesen a nővér. - Aludj csak! Látom rajtad, elég rendesen ki vagy borulva. - Igaz - sóhajtotta Melanie, aztán csak feküdt órá-
kon át ébren, s egyre csak Ashley és Jake hálózsákból előbukkanó arcát látta maga előtt. Attól, hogy Jake ezt tette, n e m volt teljesen meglepve, ámbár d ü h ö s volt rá, és aljasságnak tartotta, hogy é p p a legjobb barátnőjével csalta meg. De a legjobban Ashley árulása fájt neki. Mindketten gyenge jellemű, önző alakok, akik szégyentelenül kihasználták öt. Tudta, hogy ezt a helyzet hozza magával, és nem ez volt az első árulás, amit meg kellett tapasztalnia. De nagyon megviselte az a sok csalódás, ami a sztársága miatt érte. Mi lett a szerelemmel, a tisztességgel, a becsülettel, a hűséggel, az igaz barátsággal? Amikor m á s n a p reggel Maggie megérkezett, mély álomba merülve találta Melanie-t a kórházi ágyon. Óvatosan betakarta. N e m tudta, mi történt, de akármi volt is, annyit ösztönösen megérzett, hogy nem lehetett jó az, ami Melanie-t idehozta. Hagyta, h a d d aludjon, ameddig csak tud, és hozzákezdett a napi munkához. Volt belőle bőven.
Nyolcadik fejezet S e t h és Sarah Divisaderón lévő házában hétfő reggel nyomasztóan tapinthatóvá vált a feszültség. Mint a földrengés óta folyamatosan, Seth sorra próbálta a ház összes telefonját, a mobiljaikat, az autótelefonokat, de mindhiába. San Francisco továbbra is teljesen el volt vágva a külvilágtól. A fejük fölött szünet nélkül dübörögtek az alacsonyan cirkáló helikopterek, kerestékkutatták az embereket, és küldték a jelentéseiket a katasztrófavédelemnek. Még mindig lehetett szirénázásokat hallani a város legkülönbözőbb pontjairól. Aki tehette, otthon maradt. Az utcák olyanok voltak, mint egy kísértetváros utcái. A házaspár otthonában érezni lehetett a küszöbönálló katasztrófa fenyegetését Sarah távol tartotta magát Sethtől, s inkább a gyerekekkel
foglalkozott. A n a p o k látszólag a megszokott rendben teltek, csak éppen alig szóltak egymáshoz. A férfi vallomása olyan megrázkódtatást jelentett az asszonynak, hogy valósággal megnémult. Megreggeliztette a gyerekeket, azután kivitte őket a kertbe játszani, hintázni. Molly nevetett, amikor meglátta, hogy a fa kidőlt. Olivér köhögése és fülfájása sokat javult a kapott antibiotikumoktól. Mindkét gyerek jókedvű volt; a szülőkről ugyanezt már nem leheteti elmondani. Sarah és Parmani mogyoróvajas és dzsemes szendvicset, hozzá felkarikázott banánt készítettek nekik ebédre, a z u t á n lefektették őket aludni. A ház elcsendesedett, s akkor Sarah végre b e m e n t Sethhez a dolgozószobába. A férfi feldúlt arccal, üres tekintettel bámulta a szemközti falat. - Jól vagy? - kérdezte Sarah, de Seth n e m is válaszolt, csak feléje fordította a fejét, és ránézett. Megtört tekintete, sápadt arca kétségbeesésről árulkodott. Minden, amit fölépített számukra, összeomlással fenyegetett. - Akarsz ebédelni? - A kérdésre Seth csak megrázta a fejét, s egy sóhajjal Sarahra nézett. - Érted, ugye, hogy mi fog történni? - N e m igazán - válaszolta h a l k a n az asszony, és leült. - Tudom, elmondtad, hogy ellenőrizni fogják Sully könyvelését, és rá fognak jönni, hogy eltűnt a befektetők pénze, és amikor elkezdik keresni, hogy hová lett, a te számláidon fogják megtalálni. - Ezt ú g y hívják, hogy lopás és biztosítási csalás. Szövetségi büntetést von maga után. N e m beszélve azokról a perekről, amiket Sully befektetői, de m é g az enyéim is indítani fognak. Óriási botrány lesz, Sarah. És lehet, hogy nagyon sokáig el fog húzódni. - Semmi másra nem tudott gondolni csütörtök éjjel óta, mint ahogy péntek reggel óta Sarah sem. - Mit jelent ez? Mit értesz azon, hogy botrány? - kérdezte szomorúan, mert arra gondolt, nem is árt, ha tudja, mi következik. Hiszen őt is érinteni fogja. - Valószínűleg vád alá helyeznek. Esküdtbírósági
vádindítványt nyújtanak be. Lesz bírósági tárgyalás. Minden valószínűség szerint el fognak ítélni, és börtönbe fognak csukni. - Az. órájára pillantott. New Yorkban négy óra volt, pontosan négy órával később, mint amikor a könyvvizsgálat szempontjából még időben visszaküldhette volna a pénzt Sullynak. Pech, hogy kinek-kinek a maga számlaellenőrzése időben ilyen közel volt egymáshoz, és m é g nagyobb pech, hogy a San Franciscó-i földrengés miatt megszűnt minden kommunikációs kapcsolat, és zárva maradtak a bankok a városban. Itt kell vesztegelnie tétlenül, és nincs rá mód, hogy eltüntethesse a nyomokat. Azóta Sully már lebukott, valamikor a héten a szövetségiek is vizsgálni kezdik a könyvelését, és mihelyt a városban újra megindul az élet, az enyémet is. Egy csónakban ü l ü n k Sullyval. A részvényesek polgári pert fognak indítani a befektetett tőkéjük hűtlen kezelése, sikkasztás és csalás címén. - Majd, mintha ez meg nem lenne elég, hozzátette: - Nagy valószínűséggel el fogjuk veszíteni a házunkat, és mindent, amink csak van. - És mi lesz aztán? - suttogta rekedten Sarah. Attól kevésbé volt elszörnyedve, hogy elveszítik mindenüket, m i n t attól, hogy Sethről kiderült, hogy becstelen ember. Csaló és szélhámos. Hat éve ismerte és szerette, és m o s t kellett megtudnia, hogy mégsem ismerte. Akkor sem döbbent volna meg jobban, ha itt a szeme előtt változott volna farkasemberré. - Mi lesz velem és a gyerekekkel? - N e m tudom, Sarah - felelte őszintén a férfi. - Lehet, hogy állásba kell menned. Az asszony bólintott. Ennél rosszabb sorsra is jutottak már emberek. Persze hogy dolgozni fog, ha ezzel segíthet magukon. De mi lesz az életükkel, a házasságukkal, ha Sethet elítélik? Mi lesz, ha börtönbe csukják? És vajon mennyi időre? Szavakat sem talált arra, h o g y ezt megkérdezze, így csak ült szótlanul, a fejét rázva, és könnyei lassan végiggördültek az arcán. Rémülten figyelte, hogy a férje ebben az egész törté-
netben csak magára gondol, és rájuk nem. Mi lesz vele és a gyerekekkel, ha neki börtönbe kell vonulnia? - Gondolod, hogy mihelyt újra beindul az üzleti élet, meg fog jelenni nálad a rendőrség? - Sarah elképzelni sem tudta, mi fog történni. Rosszabb volt ez, mint egy rémálom. - N e m tudom. Gyanítom, hogy a szövetségiek nyomozást fognak kezdeményezni. De nagyon rövid idő alatt súlyossá válhat a dolog. Mihelyt kinyitnak a bankok, ott lesz a pénz, és nekem annyi. Sarah bólintott; igyekezett felfogni és megjegyezni férje szavait. - Azt m o n d t a d , már máskor is megcsináltátok ezt Sullvval. Sokszor? - Tekintete űzött volt, hangja rekedt suttogássá halkult. Seth nemcsak egyszer kezelte hűtlenül a befektetők pénzét, h a n e m talán évek óta ezt csinálta. - Párszor - válaszolta feszülten a férje. - Mégis hányszor? - Számít az? - Sarah látta, hogy férje állán megfeszül egy izom. - Háromszor... talán négyszer. Sully segített lebonyolítani. Először rögtön az indulás után csináltam, hogy k a p j u n k egy kis lökést, és felkeltsük a befektetők érdeklődését. Kis szemfényvesztés, önfényezés, hogy jó benyomást keltsünk. Bejött... úgyhogy megint megcsináltam. És behozta a nagy befektetőket, akik azt hitték, ennyi bankfedezet áll mögöttünk. Szóval becsapta, megcsalta őket, s z e m é r m e t l e n ü l hazudott nekik. Sarah számára ez az egész felfoghatatlan dolog, ugyanakkor érthetővé tette férje gyors és bámulatos üzleti sikereit. Hogy csodálta, hogy tapsolt neki mindenki, közben csak hazug, csaló, közönséges szélhámos volt. És ami a legszörnyűbb, ez az e m b e r a férje. Őt is becsapta. Pedig ó sohasem vágyott arra a fényűző életre, amit Seth megteremtett számukra. N e m volt rá szüksége. Eleinte m é g nyugtalanította is, de Seth váltig állította, hogy ha már az üzlet ilyen rengeteg pénzt hoz, akkor igenis megérdemli, hogy gond-
talanul és fényűzően éljen. És meg is volt m i n d e n ü k : házak, ékszerek, csodás autók, repülőgép. És lám, csalárdul szerzett vagyonra építette föl az egészet. És most lebukott, hamarosan elkapják, és minden, amiért dolgozott, semmivé válik, eltűnik az ó életéből is. - B a j b a kerülünk az adóhivatalnál is? - kérdezte rémülten Sarah. Ha igen, az öt is érinteni fogja, mivel közös jövedelembevallást töltöttek ki. Mi lesz a gyerekeikkel, ha őt is börtönbe zárják? A puszta gondolat halálra rémítette. - Nem - nyugtatta m e g a férje. - Az adóbevallásunk patyolattiszta. Ilyet nem tennék veled. - Miért nem? kérdezte Sarah, s újból kibuggyanó könnyei végigfolytak az arcán. Össze volt törve. A várost elérő földrengés semmiség volt ahhoz, ami velük f o g :örténni. - Minden mást elkövettél. Veszélybe sodortad magad, és ezzel együtt minket is. - El sem tudta képzelni, mit fog m o n d a n i a szüleinek. Micsoda katasztrófa és szégyen lesz nekik, ha ez a hír megjelenik a sajtóban. Mert az ilyesmit nem lehet eltussolni. Szinte biztos volt benne, hogy az újságok vezető helyen fogják lehozni a sztorit, főleg, ha Sethet elítélik és börtönbe csukják. Nagy n a p lesz ez a lapok számára. Mert minél magasabbra kapaszkodik valaki, annál n a g y o b b a t p u f f a n , amikor leesik. így lesz, ez már most előre látható, gondolta, miközben felállt, és körbejárta a szobát. - Ügyvédre lesz szükségünk, Seth, méghozzá nagyon jó ügyvédre. - Gondom lesz rá - felelte a férfi, és nézte a feleségét, aki megállt az ablaknál, és kinézett rajta. A szomszéd virágládái lezuhantak az ablakból, és a járdán m é g mindig ott hevert a kizúdult föld és a virágok. A szomszédok beköltöztek a presidiói menedékhelyre, amikor a k é m é n y ü k átszakította a tetőt, s így nem volt senki, aki feltakarította volna a piszkot. Sok takarítanivaló lesz a városban. De mi lesz az a h h o z képest, amivel neki kell megbirkóznia. - N a g y o n sajnálom, Sarah - suttogta.
- Én is - felelte az asszony, és visszafordult felé. N e m tudom, jelent-e ez neked bármit is, de szeretlek. Az első pillanattól kezdve, amióta csak megismertelek, szerettelek. És még most is, m é g ezek után is. Csak azt nem tudom, hová fogunk menni innen. Vagy hogy megyünk-e egyáltalán. - Ezt már nem m o n d t a el neki, de n e m tudta, képes lesz-e valaha is megbocsátani, hogy ilyen becstelen volt, és hogy ennyire nem tudott jellemes lenni. Szörnyű volt erre a felismerésre jutni arról a férfiról, akit szeretett. Ha csakugyan ennyire más volt, mint akinek hitte, akkor valójában ki az, akit szeretett? E pillanatban Seth idegennek tűnt a számára, és voltaképpen az is volt. - Én is szeretlek - felelte összetörten a férfi. - Anynyira sajnálom. N e m gondoltam volna, hogy ez lesz belőle. N e m hittem, hogy rajtacsíphetnek b e n n ü n k e t . - Úgy mondta, mintha egy almát csent volna el a ládából, vagy mintha elmulasztott volna visszavinni egy könyvet a könyvtárba. Sarah kezdett kételkedni benne, hogy teljes mértékben felfogja tette súlyát. - N e m ez a lényeg. N e m csak arról van szó, hogy rajtacsípnek-e, vagy sem. Itt arról van szó, hogy ki voltál és mit gondoltál, amikor ezeket csináltad. A kockázatról, amit vállaltál. A hazugságról, amellyel együtt éltél. Az emberekről, akiket megsértettél, akiknek hazudtál. Nemcsak a befektetőidről beszélek, h a n e m magamról és a gyerekekről. Ez őket is tönkre fogja tenni. Ha te börtönbe mész, ez a tudat és hogy mit tettél, egész életükben elkíséri őket. Hogy nézzenek föl rád, ha majd felnőnek? Mit m o n d majd nekik ez a történet rólad? - Azt, hogy ember vagyok, és elkövettem egy nagy hibát - felelte szomorúan a férfi. - Ha szeretnek, megbocsátják nekem, és te is meg fogsz bocsátani. - N e m biztos, hogy ez Uyen egyszerű. N e m tudom, hogy fogsz, hogy fogunk visszajönni egy ilyen helyzetből. Hogyan lehet elfelejteni, hogy valakiről, akiben tökéletesen megbíztál, kiderül, hogy hazug, csaló,
szélhámos, tolvaj... Hogyan bízzak, meg benned ezek után? A férfi nem szólt, csak ült, és n é m á n nézett rá. Három napja nem közeledett a feleségéhez. N e m lehetett. Sarah tíz méter magas falat emelt kettőjük közé. Még éjjel, az ágyukban is, mindketten hátat fordítottak a másiknak, jókora helyet hagyva középen üresen. A férfi hozzá sem ért az asszonyhoz, ő pedig n e m tudta rávenni magát, hogy kinyújtsa felé a kezét. Seth szerette volna, ha Sarah megbocsát neki, ha megérti és támogatja őt, de az asszony nem tudta, képes lesz-e, hajlandó lesz-e rá valaha is. Túl nagy volt a seb, túl fájdalmas a csalódás, az illúzióvesztés. M a j d h o g y n e m hálás volt, amiért a város üzleti negyede le volt zárva. Időre volt szüksége, hogy megeméssze a történteket, mielőtt rájuk szakad a tető. Es belegondolt, hogy ha a város nem esik a földrengés áldozatául, mindez nem történik meg. Seth visszautalta volna a pénzt Sullynak, hogy ő is r e n d b e tehesse a könyvelését. És később, egy n a p o n megint eljátszották volna ugyanezt, és talán akkor buktak volna le. Előbb vagy utóbb, de megtörtént volna. Senki sem olyan dörzsölt, h o g y m i n d e n alkalommal m e g ú s s z o n egy ilyen nagyságrendű csalást. Szánalmasan egyszerű képiét volt, és akkora erkölcstelenség, hogy bele kellett bolondulni. - El akarsz hagyni, Sarah? - Ez végképp betette volna neki a kaput. Seth azt szerette volna, ha a felesége kiáll mellette, de most nem úgy nézett ki, mintha ez lenne a s z á n d é k a . Sarah n a g y o n szigorú elveket vallott a becsületességről és a feddhetetlenségről. Rendkívül magasra tette a mércét mind önmaga, mind mindenki más elé. És ő m i n d e n szabályt megszegett. Még a családjukat is veszélybe sodorta. Gyanította, hogy ezzel végképp betelt a pohár. Sarah számára a család szent volt. Ő azok szerint az elvek szerint élt, amelyekben hitt. Kényesen ügyelt a becsületére, és ugyanezt elvárta tőle, hitte róla is.
- N e m tudom - felelte őszintén Sarah. - Fogalmam sincs, mit tegyek. Egyelőre még el sem akarom hinni. Amit tettél, olyan szörnyű, olyan hihetetlen, h o g y talán fel sem t u d t a m m é g fogni. - Semmi, ami a földrengés idején történt, nem rázta m e g ennyire. Mintha az egész világ omlott volna rá és a gyerekeire. - Remélem, nem hagysz el - m o n d t a Seth szomorúan és gyámoltalanul. - Szeretném, ha maradnál. Szüksége volt rá. N e m hitte, hogy egymaga szembe tud nézni azzal, ami rá vár. De megértette, hogy ez bekövetkezhet, és bizonyos fokig elismerte, hogy minderről ó tehet. - Maradni akarok - felelte Sarah, és újból sírva fakadt. Soha nem volt m é g ennyire kétségbe esve, kivéve amikor azt hitték, hogy a kisbabájuk meg fog halni. Mollvt hál' istennek megmentették, de azt el sem tudta képzelni, hogy mi m e n t h e t n é m e g Sethet. Még ha sikerülne is valami nagyszerű ügyvédet találniuk, akkor sem valószínű, hogy felmentik, amikor a bank kezében van a bizonyíték. - De nem tudom, maradhatok-e. Várjuk meg, mi történik, ha helyreáll a kapcsolatunk a világgal. Szerintem pillanatok alatt híre megy a dolognak. A férfi bólintott. Mindketten tudták, hogy a világtól való elzártságuknak köszönhetően kaptak egy kis haladékot. Se cselekedni, se reagálni nem állt módjukban. N e m tehettek mást, mint ültek és vártak. Ez tovább fokozta a földrengést követő n a p o k feszültségét, Sarah mégis hálás volt, amiért időt kapott arra, hogy gondolkozzon. Sethnek már n e m jött ennyire jól a haladék; ketrecbe zárt oroszlánként jött-ment a házban, s egyre azon emésztette magát, hogy mi fog történni vele. Borzasztóan szeretett volna már Sullyval beszélni, hogy megtudja, hogyan alakultak a dolgok N e w Yorkban. Újra m e g újra kipróbálta a mobilját, életre kelt-e m á t De a készülék éppoly halott volt, mint minden egyéb, beleértve talán m é g a házasságukat is. Éjjel, akárcsak a három megelőző éjszakán, egymástól jó távol feküdtek a hitvesi ágyban. Seth szívesen
szeretkezett volna, csak hogy megvigasztalódjék, és megbizonyosodjék arról, hogy Sarah továbbra is szereti, de nem mert közeledni hozzá, és nem is hibáztatta Őt azért, mert így érez. Sokáig feküdt ébren az oldalára fordulva azután is, hogy Sarah már elaludt. Az éjszaka közepén Olivér felébredt, és megint sírva kapkodott a füléhez. Jött a foga, és Sarah nem tudta eldönteni, a foga vagy a füle fáj-e. Sokáig ringatta a karjában a dolgozószobában lévő nagy, kényelmes hintaszékben, míg végül Olivér újra elaludt. N e m is tette vissza a kiságyába, csak ült tovább a hintaszékben, karjában az alvó kicsivel, n é z t e a holdat, és hallgatta az éjszakai város felett cirkáló helikopterek zúgását. Mintha valami h á b o r ú s övezetben lenne, gondolta, és a következő pillanatban rádöbbent, hogy valóban ott van. Tudta, hogy rettenetes időszak előtt állnak. Nincs rá mód, hogy elkerüljék, hogy megváltoztassák, sem hogy visszaforgassák az idő kerekét, m e g n e m történtté téve, ami megtörtént. Ahogy a várost alapjaiban rázta meg a földrengés, é p p ú g y az ő életük is összeomlással fenyegetett. Reggelig ült a hintaszékben, karjában Ollie-val. N e m tudta rászánni magát, hogy visszafeküdjön az ágyba, Seth mellé. Lehet, hogy soha többé nem tud egy ágyban feküdni vele. Másnap kiköltözött a hálószobájukból a vendégszobába.
Kilencedik fejezet P é n t e k e n , a földrengést követő nyolcadik n a p o n közölték a presidiói menekülttábor lakóival, hogy másnap megnyitják az autópályákat és a repülőteret, ahol felállítottak egy ideiglenes irányítótornyot. A régi újjáépítése ugyanis hónapokba is beletelik. A 280-as és a 101-es autópálya megnyitása azt jelentette, hogy déli irányba szabaddá vált az út, de mivel a Golden Gate
híd megnyitására pár napot még várni kell, közvetlenül észak felé továbbra sem lehetett elindulni. Közölték velük azt is, hogy az Öbölhíd még hónapokig le lesz zárva, amíg teljesen helyre nem állítják. Ez azt jelentette, hogy az East Bay ingázóinak a Richmondon és a Golden Gate-en keresztül át kell utazniuk a városon, vagy ha dél felé akarnak menni, akkor a Dumbarton vagy a San Mateo hídon kellett átmenniük. Az ingázás így rémálommá vált, mert a forgalom várhatóan nagyon le fog lassulni. És egyelőre csak a félszigeten lakók mehetnek haza szombaton. A környező negyedek közül többet újra megnyitottak, és egyes emberek elmehettek, hogy megnézzék, milyen állapotban van a házuk. Másokriak rendőrök és sárga szalagok állták útjukat, ha a lakóhelyük túlontúl veszélyes övezetbe esett. A belváros üzleti n e g y e d e továbbra is tiltott terület maradt mindenki számára, és ez azzal járt, hogy számos üzleti vállalkozás nem tudott újraindulni. És a hétvégén a városnak csak egy kis részén állt helyre az áramszolgáltatás. Elterjedt a híre, hogy talán majd csak két h ó n a p múlva, vagy ha szerencséjük van, egy h ó n a p múlva áll helyre teljes mértékben. A város tehát térdre kényszerült, de legalább már megmozdult. Az elmúlt nyolc n a p teljes m o z d u latlansága után végre megjelentek rajta az első életjelek, de h ó n a p o k b a is beletelhet, mire San Francisco újra a lábára áll. Sokan arról beszéltek a táborban, hogy elköltöznek a városból. Évek óta éltek már itt a földrengés fenyegetésével a fejük felett, s most, hogy valóban bekövetkezett, túlságosan nagy megrázkódtatásként érte őket. De sokan m é g ezek után sem akartak elmenni innen. Az öregek úgy gondolták, már úgysem élnek addig, amíg egy újabb katasztrófa bekövetkezik, úgyhogy nekik mindegy. A fiatalok alig várták, hogy r e n d b e h o z z á k az o t t h o n u k a t és ú j r a k e z d j é k az életet. De sok középkorú azt m o n d t a , neki elege volt a városból. A veszteségük is, az ijedtségük is túl nagy volt. Most mindenki a várható jövőről beszélt a háló-
termekben, a kantinban, útban az egyik helyről a másikra, de m é g a Crissy Fielddel határos tengerparton sétálgatva is. Nappal, amikor sütött a nap, az emberek könnyebben elfelejtették, hogy mi történt velük. De éjszaka m i n d e n k i t hatalmába kerített a félelem. A város óriási megrázkódtatást élt át, és még nem értek a végére. Melanie és Tom is hallották, h o g y m á s n a p megnyitják a repülőteret. A tengerparton ültek, a h o n n a n kiláttak az öbölre, és beszélgettek. Minden n a p kijöttek ide. Melanie elmesélte a fiúnak, mit csinált Jake és Ashley, és hogy azóta a körházban tölti az éjszakáit. Már nagyon szeretett volna hazamenni, hogy megszabaduljon tőlük, ugyanakkor örült, hogy egyre jobban megismerheti Tomot. - Mit fogsz most csinálni? - kérdezte a fiútól. Nagyon jó volt itt ülni csendben, és nyugodtan, fesztelenül beszélgetni vele. Jó volt együtt lenni valakivel, aki kívül volt azon a világon, amelyben ó mozgott, akinek n e m volt semmi köze a showbizniszhez. Már nagyon elege volt a színészekből, énekesekből, zenészekből, az összes őrültből, akikkel n a p mint n a p találkozott. Jó néhányukkal együtt járt már, de m i n d e n kapcsolata úgy végződött, mint most Jake-kel, vagy m é g rosszabbul. Csupa önimádó, drogos, szeszélyes, vagy egyszer ű e n csak modortalan fickó volt, akik mind ki akarták használni őt. Olyannak ismerte m e g őket, akiknek semmit sem jelent a lelkiismeret, az erkölcs, akik mindig azt teszik, ami abban a pillanatban jólesik nekik. Ő ennél valami jobbat szeretett volna az élettől. N o h a csak tizenkilenc éves volt, sokkal kiegyensúlyozottabb életet élt, mint ők. Sem most, sem a múltban n e m használt drogokat, nem csalt m e g senkit, nem hazudott, nem volt odáig önmagától, s m i n d e n erejével igyekezett normális, rendes, tisztességes ember maradni. Ezt várta a másiktól is. Az elmúlt n a p o k b a n sokat beszélgettek Tómmal az ő karrierjéről, és arról, hogy mit szerelne m é g elérni. N e m akart kiszállni, csak a maga
kezébe szerette volna venni a karrierje irányítását. A legkevésbé sem volt valószínű, hogy az anyja belemegy ebbe. Elmondta Tómnak, mennyire belefáradt, hogy mások hajszolják, irányítsák és használják. A fiút meglepte, milyen logikusan, értelmesen és bölcsen fogja fel a helyzetét. - Vissza kell m e n n e m Berkeleybe, és ki kell költözn ö m a lakásomból - felelte Tom. - De úgy látszik, erre még egy kicsit várnom kell. Legalább a Golden Gate-et és a Richmond hidat m e g kell nyitniuk, hogy visszajuthassak az East Baybe. Utána m e g majd visszamegyek Rasadenába. A nyarat ott töltöm. Ősszel itt vár egy állás, ámbár most minden megváltozhat, attól függően, hogy milyen hamar indul be újra az üzleti élet. Még az is lehet, hogy valami más után kell n é z n e m itt. - Melanie-hoz hasonlóan ő is gyakorlatiasan és józanul gondolkodott, mint aki tisztában van a céljaival. Huszonkét éves volt, néhány évet dolgozni akart, hogy utána elkezdjen gazdaságtant tanulni, talán a Kaliforniai Egyetemen, Los Angelesben. - És veled mi van? Hogy néznek ki az elkövetkező heteid? Erról a témáról eddig nem beszélgettek Töm tudta, hogy Melanie júliusban, a Las \fegas-i koncertet követően turnéra indul. Melanie elmondta, mennyire utálja azt a helyet, de tudja, hogy számára nagyon is fontos. A nagyszabású turné után, szeptemberben vissza akar jönni Los Angelesbe. Mindeddig Tom számára nem derült ki, mit tervez a lány júniusra. Még csak május volt. - Jövő h é t e n lemezfelvételem lesz. Egy új cédét készítünk, és a turné anyagából is válogatunk rá számokat. Jó kis bemelegítő lesz. Ettől eltekintve a június végi Los Angeles-i koncertig szabad vagyok. Visszajössz addigra Pasadenából? Meghívnálak erre a koncertemre. Amikor dolgozom, kész őrültekháza van körülöttem, de neked biztosan szórakoztató lenne. Ha akarod, elhozhatod n é h á n y barátodat is. - A húgom odáig lenne örömében - mosolygott rá Tom. - És júniusban már ó is otthon lesz.
- H o z d el ót is - lelkesedett Melanie, majd hangját lehalkítva hozzátette: - Remélem, felhívsz, ha visszajöttél. - Fölhívhatlak? - kérdezte aggodalmas arccal Tom. A Presidio határain kívül, ha majd visszatérnek a való életbe, Melanie újra popsztárrá változik. Mit akarhat akkor majd tóle, aki csupán egy kezdő mérnök? Melanie vüágában ő rajta sincs a radarernyőn. De úgy látszik, mindketten élvezik egymás társaságát. - Há t persze! Remélem is, hogy felhívsz. - Melanie leírta Tómnak a mobilszámát. San Francisco térségében továbbra sem m ű k ö d t e k a mobiltelefonok, és ugyanez volt a helyzet a számítógépekkel és az egyéb telefonszolgáltatókkal is. Úgy hírlett, m é g egy hétbe is beletelik, m i r e újraindítják ezeket a szolgáltatásokat. - Ha most turnézni indulsz, egy darabig m é g nem fogsz jelentkezni ápolónőképzőbe - ugratta a fiú, miközben elindultak vissza a kórházba. - Igaz. Soha az életben - sóhajtotta Melanie. Tegnap bemutatta Tomot az anyjának, aki n e m volt elragadtatva. Janet felfogása szerint Tom még kölyök volt, a mérnöki diplomája pedig semmit sem jelentett neki. Ő azt akarta, hogy Melanie producerekkel, igazgatókkal, sztárénekesekkel és ismert színészekkel járjon, bárkivel, akit a média kitüntet a figyelmével, és aki valami módon segíti Melanie-t a pályáján. Minden gyarlósága ellenére Jake brancsbeli volt, a sajtó nagyon is odafigyelt rá. Tom sohasem fogja magára vonni a média figyelmét. Az unalmas, egészséges, művelt pasadenai családja m e g egyáltalán nem érdekelte Janetet. De n e m aggódott miatta, úgy gondolta, mihelyt elu t a z n a k San Franci scóból, és többé n e m találkoznak, Melanie el fogja felejteni a fiút. Nem sejtette, hogy ők ketten már eltervezték, hogy Los Angelesben újra találkozni fognak. Melanie egész n a p , sőt az estébe nyúlóan dolgozott a kórházban Maggie mellett. Azt a pizzát ették ketten, amelyet Tom hozott át nekik este a kantinból. A koszt,
a helikopterrel folyamatosan érkező friss hús- és zöldségszállítmánynak, valamint a fantáziadús és gyakorlott szakácsoknak köszönhetően, továbbra is meglepően jó volt. Az utolsó AA összejövetel után Everett is csatlakozott hozzájuk. Elmondta, hogy átadta a titkári megbízatást egy nőnek, akinek a marinai háza teljesen elpusztult, és ezért valószínűleg még hónapokig a Presidióban kell maradnia. Az elmúlt pár n a p alatt jócskán megnőtt a csoport létszáma, és ez nagyon komoly támaszt jelentett Everettnek. Újra megköszönte Maggienek, hogy bátorította az összejövetel megszervezésére. A nővér kedvesen megnyugtatta, hogy előbb-utóbb magától is m e g s z e r v e z t e volna. Azután ők tovább beszélgettek, a fiatalok pedig elmentek, hogy utolsó közös estéjükön sétáljanak m é g egyet. Mindnyájan tudták, hogy sokáig emlékezni fognak életüknek erre az időszakára. - Rossz, hogy holnap vissza kell m e n n e m Los Angelesbe - vallotta be Everett, miután Tom és Melanie elmentek. Bár megígérték, hogy m é g visszajönnek elbúcsúzni, de mivel a Los Angeles-i kontingens m á s n a p kora reggel készült elhagyiű a tábort, Melanie már nem jöhetett vissza dolgozni. - Magának jó lesz itt? kérdezte aggodalmasan. A nővér ugyan csupa tűz és energia volt, de Everett észrevette a sebezhetőségét is, és ezt nagyon szerette benne. - Ftersze hogy jó lesz. Ne butáskodjon! Ennél sokkal rosszabb helyeken is megfordultam már. Például Ott, ahol lakom. - Én is - mondta mosolyogva a férfi. - De itt jó volt nekem magával, Maggie. - Magának Maggie nővér vagyok - emlékeztette a nő, m a j d elnevette magát. Volt valami köztük, ami néha nyugtalanította. A férfi kezdte úgy kezelni, mint nőt, és nem mint apácát. Védelmezőként viselkedett vele szemben, és Maggie-nek emlékeztetnie kellett arra, hogy az apácák nem olyanok, mint a többi nő, ók
Isién védelme alatt állnak. - Az én férjem a Teremtőm - idézte neki a Bibliát. - Ő gondot visel rám. N e m lesz semmi bajom itt. És biztos lehet benne, hogy magának sem esik semmi baja Los Angelesben. - Továbbra is bízett benne, hogy Everett a n a p o k b a n el fog menni Montanába, hogy megkeresse a fiát, jóllehet tudta, hogy lélekben m é g nem készült fel rá. De egyszer-kétszer már beszéltek róla, és ő váltig bátorította, hogy gondolkozzon a dologról. - El leszek foglalva az itt készített fotók megjelentetésével. A kiadóm örömtáncot fog lejteni. Majd küldök másolatokat azokból a képekből, amelyeket magáról készítettem. - Örülnék neki - mosolygott a nővér Különleges időszak volt ez m i n d a n n y i u k életében - egyesek számára tragikus, másoknál jó irányban sorsfordító. Ezt elmondta Melanie-nak is a z n a p délután. Remélte, hogy a lány fog m é g önkéntes m u n k á t végezni, hiszen olyan jól csinálta, és kedvességével, jóindulatával oly sok embert tudott megvigasztalni. - Nagyon jó ápolónő lenne Melanie-ból - m o n d t a Everettnek. - Ne reménykedjen! - nevetett a fotós. - Ezt a lányt nem fogja beszervezni. Meg is ölné az anyja. - Csak egyszer találkozott Janettel, de nagyon ellenszenvesnek - hangosnak, erőszakosnak nyomulósnak, sznobnak és tapintatlannak - találta. Úgy kezelte Melanie-t, mint egy ötéves gyereket, s közben szemérmetlenül kihasználta, hogy a lánya ilyen sikeres. - J a v a s o l t a m neki, hogy keressen Los Angelesben valami katolikus szervezetet. Nagyszerű munkát tudna végezni hajléktalanok között. Elmondta nekem, hogy egyszer abba szeremé hagyni azt, amit most csinál, és fél évre elmenni külföldre, ahol szegények között dolgozna. Ennél furcsább dolgok is megestek már az életben. Lehet, hogy nagyon is a javára válna, ü r ü l t világ az, amiben most dolgozik. Lehet, hogy egy n a p o n ügy fogja érezni, kicsit ki szeretne szállni belőle. - Lehet, de én nem hiszem, hogy erre sor kerül. Egy
ilyen anya mellett, és amíg pia ti na lemezeket csinál m e g Grammyket nyer. Az m é g odébb lesz, mire ilyesmit megengedhet magának. Ha egyáltalán sor kerülhet rá. - Ki tudja? - felelte Maggie. Megadta Melanie-nak egy Los Angeles-i p a p nevét, aki törődött a hajléktalanokkal, és évente több hónapot töltött Mexikóban, hogy ott is segítse a szegényeket. - És magával mi van? - tudakolta Everett. - Mit fog ezután csinálni? Mihelyt lehet, visszamegy a Tenderloinba? - Ki n e m állhatta azt a környéket, ahol Maggie lakott. Borzasztóan veszélyes volt, akár tudomást vett róla a nővér, akár nem. - Azt hiszem, egy ideig m é g itt maradok. A többi nővér is maradni akar, és páran a p a p o k közül is. A táborban sok e m b e r n e k nincs hová mennie, így legalább hat hónapig tovább fogják működtetni a tábort. Továbbra is a kórházban fogok dolgozni, de időnként m a j d h a z a m e g y e k , h o g y ott is körülnézzek. De az az érzésem, hogy a közeljövőben itt több lesz a tennivalóm. És az ápolónői képzettségemnek is hasznát veszem. - Mikor láthatom újra, Maggie? - Everettet jó érzéssel töltötte el, hogy n a p mint n a p találkozhat vele, és most félt, hogy a nővér örökre eltűnik az életéből. - N e m t u d o m - vallotta be egy pillanatra elszomorodva Maggie, de aztán újra elmosolyodott, mert eszébe jutott, amit már n a p o k óta el akart m o n d a n i a férfinak. - Tudja, Everett, maga emlékeztet engem egy filmre, amit még gyerekkoromban láttam. Már akkor is régi film volt, Róbert Mitchum és Deborah Kerr játszott benne. Egy apáca és egy tengerész elvetődik egy lakatlan szigetre. M a j d n e m egymásba szeretnek, de aztán mégse. Vagy legalábbis van annyi józan eszük, hogy ne engedjék, hogy a dolog megtörténjen, és végül barátok lesznek. A férfi eleinte nagyon rosszul viselkedik, ami megdöbbenti a nőt. Rengeteget iszik, és úgy rémlik, hogy a nő eldugja az italt. Valahogy sikerül
megváltoztatnia a férfit, aki a z u t á n szépen g o n d j á t viseli. És persze a nó is gondoskodik a férfiról. Amíg a szigeten vannak, bujkálnak a japánok elől. A történet a m á s o d i k világháború alatt játszódik. A végén megm e n t i k őket. A férfi visszamegy a flottához, a nő pedig a kolostorba. Megható film volt, nagyon tetszett nekem. Deborah Kerr csodálatosan alakította b e n n e az apácát. - Ahogy maga is - jegyezte m e g a férfi szomorúan. N a g y o n fog hiányozni nekem, Maggie. Olyan jó volt m i n d e n n a p beszélgetni magával. - Felhívhat, ha majd újra m ű k ö d n e k a mobiltelefonok, habár nem hiszem, hogy ez mostanában lesz. Imádkozni fogok magáért, Everett - mondta egyenesen a férfi szemébe nézve. - Lehet, hogy én is fogok imádkozni magáért - felelte Everett. - Mi van azzal a résszel a filmben, amikor m a j d n e m egymásba szeretnek, de végül barátok lesznek? Ez történt velünk is? Maggie arcán látszott, hogy elgondolkodik a kérdésen, majd hosszú hallgatás után megszólalt: - Azt hiszem, mindketten okosabbak és realistábbak v a g y u n k ennél. A szerzetesnók nem lesznek szerelmesek. - Mi van, ha mégis? - erősködött a férfi, aki jobb válaszra számított. - N e m lesznek. N e m lehetnek szerelmesek. Már eljegyezték magukat Istennel. - Ne akarja ezt beadni nekem. Vannak kiugrott apácák. Még olyanok is, akik férjhez m e n n e k . A maga bátyja is levette a reverendát. Maggie... - Everett, ne - vágott a szavába a nő, mielőtt olyasmit m o n d h a t o t t volna, amit mindketten bánnának. N e m lehet a barátja, ha a férfi nem tartja tiszteletben és átlépi az általa húzott világos határvonalat. - A barátja vagyok, és ú g y g o n d o l o m , maga a barátom. L e g y ü n k hálásak ezért. - És ha én többet akarok? - Ne a k a r j o n többet - mosolygott a férfira á t h a t ó
kék szemével a nő. - Olyasmit akar, amit nem kaphat meg. Vagy csak képzeli, hogy akarja. A világ tele van emberekkel, akiket még nem ismer. - Egyik sem olyan, mint maga. Soha nem találkoztam ilyen remek emberrel. - Ez akár nagyon jó is lehet - nevetett Maggie. Egy n a p o n m é g hálás lehet érte. - Hálás vagyok, hogy megismerhettem - válaszolta komolyan a fotós. - Én is. Maga nagyszerű ember; és büszke vagyok rá, hogy ismerhetem. Fogadok, hogy az itteni képeiért nyer egy újabb Pulitzert. - Everett az egyik hosszú beszélgetésükkor, amikor az életéről és a munkájáról mesélt, kicsit szégyenkezve megemlítette Maggie-nek a díját. - Vagy egy másikat! Alig várom, hogy az újságokban lássam a képeit. - így terelgette biztonságosabb vizekre a férfit, aki nagyon is észrevette Maggie szándékát. Megértette, hogy kár próbálkoznia, a nővér n e m nyit m e g előtte egy másik ajtót. Tíz óra volt, mire Melanie és Tom visszajöttek, hogy elbúcsúzzanak. Everett, látva bimbózó szerelmük újdonságának varázsától megmámorosodott tekintetüket, irigyelte őket. Számukra m é g csak most kezdődik az élet, mely, legalábbis a legjobb része, most zárul be előtte örökre. M é g akkor is, ha az alkoholból való kigyógyulása megváltoztatta és sokkal gazdagabbá tette az életét. De megunta a munkáját, és visszavágyott az egykori háborús övezetekbe. A San Franciscó-i földrengés fellobbantotta a r e m é n y egy kis szikráját, és bízott benne, hogy a képek nagyon jól sikerültek. De azt is tudta, hogy ebben a mostani állásában kevés kihívással fog találkozni, hogy itt nincs szükség az ó tudására és tapasztalatára. Az ivás juttatta ide, m é g mielőtt sikerült volna úrrá lennie rajta. Melanie búcsúzóul m é g egy jóéjszakát-puszit adott Maggie-nek, majd Tómmal együtt elmentek. Everett is Melanie-val és a sleppjével szándékozott elutazni másnap. Az elsők között voltak, akik elhagyják San Fran-
ciscót azzal a busszal, amelyik reggel nyolcra jön majd értük. Ezt a Vöröskereszt intézte el. A n a p folyamán mások is készültek elutazni különböző úti célok felé. Őket már figyelmeztették, hogy valószínűleg mellékutcákon és kerülőutakon tudnak csak eljutni a repülőtérre, mert az autópályán annyi az elterelés, hogy az út két órába is beletelhet, ha nem többe. Ezek után Everett is elbúcsúzott Maggie-től. Nagy b ú s a n átölelte, és közben belecsúsztatott valamit a n ő v é r tenyerébe. Maggie csak akkor nézte meg, amikor a férfi már elment: az egyéves AA-érme volt, amit Everett a talizmánjának nevezett. Maggie mosolyogva nézte, s miközben könnyek szöktek a szemébe, a zsebébe csúsztatta a „szerencsepénzt". Tom visszakísérte Melanie-t a hangárhoz. A lány az utolsó éjszakát a régi ágyában akarta tölteni. Most először m e n t vissza a Jake-kel és Ashleyvel történt incid e n s óta. Az u d v a r o n találkozott velük, de a m ú g y kerülte őket. Ashley többször is elment a kórházba, hogy beszéljen vele, de Melanie úgy tett, mint akinek rengeteg dolga van, vagy egyszerűen kiszökött a hátsó ajlón, és megkérte Maggie-t, hogy foglalkozzon vele. N e m akarta végighallgatni a hazugságokat, mentegetőzéseket vagy m e s é k e t Az volt a véleménye, hogy megérdemlik egymást. Ő sokkal boldogabb volt, amióta Tómmal töltötte az időt. A fiú komolysága és kedvessége nagyon is illett az ő lelki alkatához. - Mihelyt lehet, felhívlak, Melanie - ígérte Tom. Madarat lehetett volna fogatni vele a tudattól, hogy Melanie szívesen veszi a telefonját. Úgy érezte magát, mintha megnyerte volna a lottó főnyereményt, s m é g mindig n e m hitte el, hogy ekkora szerencséje van. N e m érdekelte, ki ez a lány a világ számára, neld a legaran y o s a b b lány volt, akit valaha ismert. És Melanie ugyanígy érzett őiránta. - Hiányozni fogsz - felelte. - Te is nekem. Sok szerencsét a lemezfelvételhez! - K ö n n y ű m u n k a , és néha n a g y o n szórakoztató -
vont vállat a lány. Persze csak akkor, ha jól megy. Ha visszamentünk, rengeteget kell majd próbálnunk. Már a gondolattól is berekedek. - A z t nehéz elképzelnem. Én a helyedben n e m aggódnék miatta. - Majd rád gondolok - ígérte Melanie, de rögtön el is nevette magát. - Sohasem hittem volna, hogy egyszer honvágyam lesz egy San Franciscó-i menekülttábor után. Tom együtt nevetett vele, aztán egyszer csak magához húzta, és megcsókolta. Melanie-t váratlanul érte a csók, de jólesett neki. Eddigi közös sétáik, együttléteik alatt Tom egyszer sem csókolta meg. Mindeddig barátok voltak, és remélhetőleg ezután is azok maradnak, csak mostantól több is lesz közöttük puszta barátságnál. Vigyázz magadra, Melanie - mondta halkan a fiú. És aludj jól. Reggel találkozunk. A kantinban élelmiszercsomagot készítettek azoknak, akik reggel elutaznak. N e m lehetett tudni, meddig kell várniuk majd a reptéren, sem azt, hogy lehet-e ott ennivalót kapni. N e m látszott valószínűnek, ezért a tábor konyhája úgy számolt, hogy a csomaggal átvészeljék a nehéz időszakot. Melanie, arcán üdvözült mosollyal belibbent a hangárba, ahol a szokott helyen megtalálta az övéit. Észrevette, hogy Ashley az éjszaka külön ágyon aludt egymaga, de már n e m érdekelte. Anyja mélyen aludt. Iétőtól talpig fel volt öltözve, és horkolt. Az utolsó éjszakájuk lesz ez a táborban. Másnap, ha visszatérnek Los Angeles-i kényelmes életükhöz, az egész olyannak fog tűnni, mintha álmodták volna. De Melanie tudta, hogy élete végéig emlékezni fog erre a hétre. Látta, hogy Ashley ébren van, de nem törődött vele. Jake hátat fordítva feküdt, és jöttére sem mozdult, ami megkönnyebbülést jelentett Melarűe-nak. Nem vágyott a látására, s az sem tette boldoggá, hogy másnap együtt fognak utazni. De nem volt más választásuk. Egy gé-
pen kellett utazniuk a tábor másik ötven lakójával együtt.
Bebújt a takaró alá. - Mel... Mel... bocsáss meg - hallotta Ashley suttogását. - O k é , Ash... ne izgasd maga miatta - felelte, és Tómra gondolt. Hátat fordított árulóvá vált gyerekkori barátnőjének, és öt perc múlva már az igazak álmát aludta. Ashley egész éjjel ébren forgolódott; tudta, hogy örökre elvesztette a legjobb barátnőjét. És már azt is tudta, hogy Jake nem ért ennyit.
Tizedik fejezet T o m és Maggie m á s n a p elkísérte az elutazókat. Két iskolabusz jött értük. Mindenki tudta, hogy hosszú út vár rájuk, amíg kiérnek a repülőtérre. Tom és még jó n é h á n y a n reggel hat órára végeztek az élelmiszercsomagok összeállításával. De végül m i n d e n és mindenki készen állt az indulásra. Nagy meglepetésre sokan könnyes szemmel búcsúztak a tábortól. Mindenki azt várta, hogy a távozókat felvillanyozza a hazatérés gondolata, ehelyett láthatóan megviselte őket, hogy el kell válniuk új barátaiktól, ígéretek hangzottak el, hogy majd írnak, telefonálnak, sőt elmennek látogatóba. A Presidióban összezsúfolódott emberek sok közös gyászt, félelmet és traumát éltek át, s ez egy életre egymáshoz kapcsolta őket. Tom halkan beszélt Melanie-hoz, miközben Jake, Ashley és a többiek sorra fölszálltak a buszra. Janet odaszólt neki, hogy siessen; ó még annyi fáradságot sem vett, hogy elköszönjön a fiútól, mindössze a két n ő n e k integetett, akik kikísérték. Mások is szerettek volna hazamenni, ámbár sokan elveszítették az otthonukat, s így nem volt hová menniük. A Los Angeles-i kontingens szerencsés volt, hogy elhagyhatta a térséget,
és visszatérhetett a normális életbe. Ahhoz még sok időnek kell eltelnie, mire San Franciscóban is visszazökken minden a régi kerékvágásba. - Vigyázz magadra, Melanie - suttogta Tom, és gyöngéden m a g á h o z ölelve újra megcsókolta. A lány nem tudta, vajon Jake figyeli-e őket, de azok után, amit tett, már nem is érdekelte. Az ő kapcsolatuknak vége volt, és ami azt illeti, már régen véget kellett volna vetnie. Biztos volt benne, hogy mihelyt visszamennek Los Angelesbe, Jake újra hozzá fog nyúlni a szerhez. A táborban legalább kénytelen volt tartózkodni tőle. Vagy az is lehet, h o g y szerzett valahonnan. De m á r ez sem érdekelte. - Felhívlak, mihelyt Pasadenában leszek. - T e is vigyázz magadra - súgta vissza Melanie, s egy k ö n n y ű csókot lehelt Tom szájára. Aztán felugrott a buszra a többiek után. Jake vasvillaszemeket meresztett rá, amikor elment mellette. A felszállásra várakozók sorában Everett állt Melanie mögött. Amikor búcsút vett Maggie-től, a nővér mutatta neki, hogy az é r m e most is a zsebében lapul. - Taxisa meg, Maggie - mondta Everett. - Szerencsét fog hozni magának. - N e k e m mindig szerencsém van - mosolygott az apáca. - Akkor is szerencsém volt, amikor magát megismertem. - Én voltam a szerencsésebb. Kívánom, hogy maradjon m e g épségben, és legyen óvatos. Keresni fogom - ígérte, majd csókot n y o m o t t a nővér arcára, utoljára m é g egyszer belenézett a k é k s z e m p á r feneketlen tavába, azután ő is felszállt a buszra. A helyéhez érve lehúzta az ablakot, és miközben a busz elindult, integetett Maggie-nek. A nővér és Tom m é g sokáig álltak ott és n é z t e k a busz után, s végül visszamentek ki-ki a maga m u n k á ját végezni. Maggie szomorúan, hallgatagon lépett be a kórházba. Azon töprengett, vajon látja-e m é g az életben Everettet; tudta, ha n e m , akkor az Isten akarata
lesz. Érezte, hogy nincs joga e pillanatban többet kérni. Lehet, hogy többé nem találkoznak, de volt egy fontos, különleges h é t az életükben, amelyet együtt éltek át. Egy pülanatra megérintette a zsebében lapuló AA-érmet, a z u t á n teljes lendülettel folytatta a m u n káját, hogy ne gondoljon tovább a férfira. Tudta, hogy ezt n e m engedheti m e g magának. Everett visszatér a saját életéhez, s ő is a magáéhoz. A repülőtérig tartó utazás még annál is hosszabbra sikeredett, mint azt bárki előre láthatta volna. Az út tele volt akadályokkal, torlaszokkal, felüljárók omlottak le, épületek dőltek össze, és így a két sofőr kénytelen volt hosszú kerülőket tenni. M a j d n e m dél volt, mire odaértek, és láthatták, milyen súlyos károkat szenvedtek a terminálok is. A kilenc nappal ezelőtt még épségben álló irányítótorony mára teljesen eltűnt. Mindössze maroknyi utas lézengett a reptéren, ahová csak n é h á n y gép szállt le, de az övék ott várakozott. A menetrend szerint egy órakor kellett felszállnia. Mint valami szedett-vedett csürhe álltak oda a pulthoz, h o g y bejelentkezzenek. A hitelkártyáik elvesztek, s csak alig pár embernél volt készpénz. Azoknak, akiknek szükséges volt, a Vöröskereszt fizette az utat. Pamnél megvoltak Melanie hitelkártyái, ő fizette ki valamennyiük jegyét. Ő is sok barátot hagyott a Presidióban, miután keményen végigdolgozta az egész hetet. És amikor fizetésre került sor, Janet kikötötte, hogy ő és a lánya az első osztályon utazzanak. - Ne csináljuk ezt, m a m i - kérte csendesen Melanie. - Szívesebben ülnék ott, ahol a többiek. - Azok után, amiken keresztülmentünk? Igazság szerint n e k ü n k kellene a d n i u k a gépet. Janet a jelek szerint elfelejtette, hogy a többiek ugyanazokon a megpróbáltatásokon mentek keresztül. Everett, aki szintén ki tudta fizetni a jegye árát a magazin hitelkártyájával, amelyet megőrzött, ott állt mellettük, és rápillantott Melanie-ra. A lány mosolyogva forgatta
a szemét. E pillanatban Ashley m e n t el mellettük Jakekel. Látszott, hogy halálosan szégyelli magát. - Krisztusom, alig várom, hogy újra Los Angelesben legyünk - morogta mélységes undorral az arcán Jake. - Mi meg mit meg n e m t e n n é n k azért, hogy ittmaradhassunk! - csipkelődött vele Everett. Melanie hangosan felnevetett, jóllehet ez kettőjük esetében igaz volt. Mindketten otthagylak valakit a táborban, aki kedves volt a szívüknek. A repülőgép személyzete, pontosan tudva, mit éltek át, nemcsak Melanie-t, de mindannyiukat úgy kezelte mint különlegesen fontos személyiségeket. A zenekar és a technikusok is velük együtt repültek haza. Elvben ezt az utat is a jótékony célú rendezvény állta, de azok a jegyek odavesztek a szállodában. Pam m a j d utólag elrendezi velük. Egyelőre mindenki csak azzal törődött, hogy mielőbb hazajussanak. A földrengés óta még a családjukat is csak a rendkívül segítőkész Vöröskereszt révén tudták megnyugtatni, hogy jól vannak. Ki-ki elfoglalta helyét a gépen, és felszálláskor a pilóta köszöntötte őket. Amikor h a n g o t a d o t t a reményének, hogy az elmúlt kilenc n a p nem viselte m e g őket túlságosan, többen elsírták magukat. Everett m é g utoljára készített pár képet Melanie-ról és a csapatáról. Hát nem egészen úgy néztek ki, mint amikor megérkeztek. Melanie-n egy újabb katonai gyakorlónadrág volt, derekán kötéllel megkötve, s egy olyan pólóval, amely egy nála legalább tízszer nagyobb fiúé lehetett, lanet azt a ruháját viselte, legalábbis részben, amit a jótékonysági esten, a színfalak mögött. A műszálas nadrágja jó szolgálatot tett, de idővel ő is, mint mindenki más, rákényszerült azokra a pulóverekre, amelyek jótékony szervezetektől érkeztek a táborba. Az övé több számmal kisebb volt a méreténél, így erősen feszült rajta. N e m mondhatni, hogy különösebben csinos volt a műszálas nadrághoz viselt tűsarkú cipőjében, de nem volt h a j l a n d ó a többiek példáját követve vietnami papucsra váltani. Pam tetőtől talpig a Nemzeti Gárdá-
tói kapott e g y e n r u h á b a volt öltözve. A technikusok és a zenekar tagjai úgy festettek egyforma kezeslábasukban, mint a fegyencek. Egyszóval, ahogy Everett megjegyezte, gyönyörű csoportképet lehetett volna készíteni róluk. Olyat, amit a Scoop> biztosan kitenne a címlapjára, mintegy ellenpárjaként azoknak a fotóknak, amelyeket az estélyen készített ugyanezekről az emberekről, estélyi öltözékben. Melanie közölte, hogy olyan a lába, mint egy parasztlányé. Tény, hogy miközben g u m i p a p u c s á b a n ide-oda futkosott a tábor poros, kavicsos útjain, az elegáns Los Angeles-i pedikűrszalon m u n k á j á n a k nyoma sem maradt a lábujjain. Everett lábán viszont most is az elmaradhatatlan fekete cowboycsizma pompázott. A repülőn pezsgőt, sós mogyorót és sós aprósütem é n y t szolgáltak fel, s n e m egészen egy óra múlva hangos csatakiáltások, sikolyok, füttyögés és könnyek között leszálltak a LAX-on. Embert próbáló kilenc n a p volt a h á t u k mögött. Egyeseknek jobb körülmények jutottak, mint másoknak, de m é g nekik is nagy megpróbáltatást jelentett az elmúlt időszak. Tele voltak jó és rossz élményekkel, se vége, se hossza n e m volt a megmenekülésről, a túlélésről, a sebesülésekről és az átélt félelemről szóló történeteknek. Melanie több olyan embert is felfedezett a gépen, akiknek a sebét Maggie öltötte össze. Voltak olyan napok, amikor úgy érezte, a fél tábort nekik kell összevarrniuk. Elég volt Maggie-re gondolnia, máris hiányzott neki. El is határozta, hogy mihelyt lehet, felhívja a mobiltelefonján. A gép egészen a terminálig gurult, ahol már várták őket az újságírók. Ők voltak a San Franciscó-i földrengés első túlélői, akik megérkeztek Los Angelesbe. Mihelyt Melanie kilépett a kapun, a tévékamerák nyomban rászegeződtek. Anyja m é g a gépen m o n d t a , hogy a biztonság kedvéért fésülködjön meg, ám ő rá se hederített. Egyszerűen nem érdekelte. Boldog volt, hogy hazaérkezett, n o h a a táborban nem sokat gondolt az otthonára. Talán mert túlságosan elfoglalt volt.
A fotósok Jake-et is kiszúrták, s róla is készítettek pár képet. Ő azonban szó nélkül elment Melanie mellett, egyenesen az utca felé tartva. Az egyik közelben állónak odaszólt, hogy ha soha többé n e m látja Melanie-t, azzal is elkésett volna. Szerencsére a lányt fényképező fotósok egyike sem hallotta meg a megjegyzést. - M e l a n i e ! . . . Melanie!... Ide... itt vagyok!... Milyen volt?... Féltél?... Megsebesültél?... Na, mosolyogj már... Remekül nézel ki! Everett akaratlanul is arra gondolt, ugyan ki ne nézne ki remekül tizenkilenc évesen. Ashleyt m é g csak m e g se látták a tömegben. Janettel és Pammel együtt ő is hátramaradt, mint már ezerszer a múltban. A tehnikusok és a zenekar tagjai elbúcsúztak Melanie-tól és az anyjától, s m e n t ki-ki a maga útjára. A fiúk még odaszóltak Melanie-nak, hogy várják a jövő heti próbán, mire Pam közölte velük, hogy majd telefonon megbeszélik. Melanie következő lemezfelvételéig már egy hét sem volt hátra. Fél órába telt, mire Everett h a t h a t ó s segítségével átevickéltek a fotósok és riporterek gyűrűjén. A fotós ezután elkísérte őket a járda mellett várakozó taxikhoz. Évek óta először fordult elő, hogy nem várta őket limuzin. De Melanie most csak arra vágyott, hogy végre megszabadulhasson az őt szabályosan üldöző sajtósoktól. Everett becsapta mögötte a taxi ajtaját, intett, s nézte, amint elrobognak. N e h é z volt elhinnie, h o g y itt a rendes kerékvágásban megy az élet. Felfoghatatlan volt, hogy míg San Franciscóban kis híján vége lett a világnak, itt minden a szokott rendben m e n t tovább. Ezek után ő is taxiba szállt, és megadta a sofőrnek kedvenc AA gyűlése helyszínének címét. Előbb oda akart elmenni, s csak utána haza, a lakására. És a találkozó fantasztikusan jól sikerült. Amikor rákerült a sor, mesélt a többieknek a földrengésről, arról az összejövetelről, melyet ő szervezett a Presidióban, s legvégül nem állta meg, h o g y ki ne kottyantsa, beleszeretett
egy apácába. Mivel a közbeszólás ezeken a tizenkét lépésből álló programokon n e m volt megengedve, a többiek n e m tettek megjegyzést. Csak utána, amikor már felállt, és mások is o d a m e n t e k hozzá, hogy a földrengésről kérdezgessék, kérdezte m e g az egyik férfi: - Hogy lesz az a dolog az apácával, öreg? - Sehogy - felelte Everett nyugodtan. - Ott fogja hagyni a zárdát miattad? - N e m , n e m fogja. Szeret apáca lenni. - És veled mi lesz? Everett egy kicsit gondolkozott, aztán azt válaszolta: - Élem tovább az életemet. Eljárok a gyűlésekre. És amíg élek, szeremi fogom őt. - Fog ez m e n n i neked? - faggatta tovább aggodalmas arccal a csoporttársa. - Muszáj, h o g y m e n j e n - felelte Everett, majd nyugodtan kiballagott a teremből, leintett egy taxit, és hazament.
Tizenegyed ik fejezet M e l a n i e azt tervezte, hogy a hétvégét kivételesen Hollywood Hills-i háza kerti medencéje mellett, pihenéssel tölti. Ez tökéletes gyógyír lesz a kilencnapos stresszre és traumára. Azt is tudta, hogy őt ez a kilenc n a p jóval kevésbé viselte meg, mint sokakat, akik megsebesültek, elveszítették valamelyik szerettüket, az otthonukat. Hozzájuk képest neki nagyon jó dolga volt, és m é g h a s z n o s n a k is érezhette m a g á t azáltal, hogy a tábor k ó r h á z á b a n dolgozott. És megismerkedett Tómmal. Mint az megjósolható volt, nagy megkönnyebbülésére Jake egyszer sem hívta fel, amióta hazaérkeztek. Ashley többször is próbálkozott, s az anyjával beszélt is, de Melanie n e m fogadta a hívásait. Meg is m o n d t a az anyjának, hogy végzett Ashleyvel. - N e m gondolod, hogy túl szigorú vagy hozzá? -
kérdezte anyja szombat délután, miközben Melanie a medence partján manikűröztetett. Csodálatos idő volt. Pam a z n a p késő délutánra foglalt neki időpontot maszszírozásra. Melanie bűntudatot érzett ennyi kényeztetés miatt, visszavágyott Maggie-hez, a tábor kórházába, és nagyon szerette volna látni Tomot is. Remélte, hogy hamarosan találkozhatnak. Legalább volt valami, amire örömmel várakozhatott most, hogy visszatért ismerős Los Angeles-i világába. Mind a ketten nagyon hiányoztak neki. - L e f e k ü d t a barátommal, mami - emlékeztette anyját. - N e m gondolod, hogy erről inkább te tehettél, és nem ő? - Janet szerette Ashleyt, és megígérte neki, hogy ha hazaérnek, beszél a lányával, és minden rendbe fog jönni. Melanie részéről azonban korántsem volt rendben minden. - Jake nem erőszakolta m e g őt. Ashley beleegyezésével történt. Ha kicsit is törődött volna velem vagy a barátságunkkal, nem tette volna meg. De nem törődött. És most én sem törődöm vele. - Ne gyerekeskedj! Hároméves korod óta barátnők vagytok. - M e g m o n d t a m , mami - szólt Melanie hűvösen. Szerintem a barátságunk megért volna ennyi hűséget. De úgy látszik, ő nem így gondolta. Ö v é lehet Jake. Én kiszállok. Végeztem vele egyszer s mindenkorra. Szemétség volt, amit csinált. Nyilván neki nem jelentett annyit a barátságunk, mint nekem. Jó ezt tudni. - Megígértem neki, hogy beszélek veled, és m i n d e n rendben lesz. Ugye nem akarod, hogy hülyét csináljak magamból? Vagy hazugot? Anyja mesterkedése és beavatkozása csak még eltökéltebbé tette Melanie-t. A feddhetetlenség és a h ű s é g nagyon sokat jelentett neki. Különösen mivel őt, ha csak lehetett, mindenki ki akarta használni. Ez együtt járt a sikerrel és a sztársággal. Számított is rá a kívülállók, de akár még Jake részéről is, akiről kiderült, hogy
milyen szemét alak. De a legjobb barátnőjétől nem várta és nem is fogadta el. Dühös volt az anyjára, amiért győzködni próbálta. - M e g m o n d t a m , mami, végeztem vele. Nem változtatom m e g a d ö n t é s e m e t . Ha találkozunk, udvarias leszek vele, de ennél többre ne számítson. - Nagyon kemény büntetés ez neki - mondta janet együttérzőn, de hiába igyekezett. Melanie-nak egyáltalán nem tetszett, hogy anyja védelmébe veszi Ashleyt. - Azelőtt kellett volna meggondolnia a dolgot, mielőtt bemászott Jake hálózsákjába. És, g o n d o l o m , ezt csinálta egész héten. Janet egy percig megjegyzés nélkül hagyta az elhangzottakat, azután újra próbálkozott. - Azt hiszem, m é g gondolkodnod kéne a dolgon. - Gondolkodtam. Beszéljünk másról. Janet rosszkedvűen hagyta magára a lányát. Megígérte Ashleynek, h o g y felhívja, és most n e m tudta, mit is m o n d j o n . Rossz volt rágondolnia, h o g y megmondja neki, Melanie többé nem akar szóba állni vele, de lényegében erről volt szó. Melanie részéről ez a barátság véget ért. Tizenhat évi barátság szakadt m e g ezzel végérvényesen. És anyja tudta, ha Melanie úgy érzi, elárulták, s ezért véget vet a n n a k a kapcsolatnak, akkor a döntése végleges. Átélt már ilyet más vonatkozásokban. Jake előtt is volt már egy fiú, aki megcsalta, és volt egy menedzsere, akiben megbízott, s az illető meglopta. Melanie-t csak egy határig lehetett átverni, és a határvonalat ő húzta meg. Janet a z n a p délután felhívta Ashleyt, és azt tanácsolta neki, a d j o n m é g egy kis időt Melanie-nak, h a d d higgadjon le, mert egyelőre m é g nagyon m e g van sértődve. Ashley azt felelte, megérti, és zokogásban tört ki. Janet megígérte, hogy hamarosan újra telefonálni fog. Szinte második lányának érezte Ashleyt, aki azonban nem viselkedett testvérhez illően, amikor lefeküdt Jake-kel. És ismerhette már annyira a barátnőjét, hogy tudja, ezt n e m fogja megbocsátani neki.
Amikor a manikűrös végzett a körmeivel, Melanie beugrott a medencébe. Egy darabig ide-oda úszott benne, azután hat órára megérkezett az edzője. Ezt is Pam intézte el, a z u t á n h a z a m e n t . Miután az e d z ő elment, Janet telefonon rendelt valami kínait, Melanie pedig két lágy tojást evett. Azt m o n d t a , nem éhes, különben is fogynia kell kicsit. A táborban túlságosan jó és túl hizlaló volt a koszt. Ideje volt komolyan vennie a dolgokat, hiszen pár hét múlva újabb fellépése lesz. Amikor arra gondolt, hogy Tom is eljön a húgával, elmosolyodott. Még nem szólt róluk az anyjának. Úgy gondolta, ráés elég, ha akkor szól, amikor Tom már itt lesz. Egy ideig m é g San Franciscóban marad, s nem lehetett tudni, mikor jöhet át Los Angelesbe. Anyja, mintha olvasott volna a gondolataiban, rákérdezett, mialatt Melanie a lágy tojását ette. Janet nagy híve volt a kínai k o n y h á n a k , anü elmondása szerint nagyon hiányzott neki az elmúlt kilenc napban. Ez nyilvánvalóan nem volt igaz. Valahányszor Melanie látta őt, mindig vagy fánkot, vagy pálcikás gyümölcsjégkrémet, vagy valami csipszet evett. Látszott is rajta, hogy az elmúlt héten felszedett pár kilót. - Ugye n e m akarsz mindent felborítani amiatt a fiú miatt, akivel a táborban megismerkedtél? Aki Berkeleyben végez a mérnökin? Melanie-t meglepte, hogy anyja így emlékszik Tómra. Annak idején olyan kevésre becsülte őt, hogy alig akarta elhinni, m é g arra is emlékszik, hol és mit tanul. De lám, n a g y o n is megjegyezte, kicsoda Tom. - Emiatt ne izgasd magad, mami! - felelte színlelt könnyedséggel, s magában arra gondolt, az egész ügy nem tartozik az anyjára. Két hét múlva betölti a huszadik évét, elég nagy már, hogy maga döntse el, kivel jár. Sokat tanult azokból a hibáiból, amiket azzal követett el, hogy együtt volt Jake-kel. Tom egészen más, az ő élete sokkal normálisabb, sokkal egészségesebb és teljesebb, mint amit Jake él. - Mit jelent ez? - kérdezte anyja nyugtalanul.
- A z t jelenti, hogy ő helyes, rendes fiú, én m e g nagylány vagyok, és hogy igen, valószínűleg találkozni fogok m é g vele. Remélem. Ha felhív. - Fel fog hívni. Látszott, hogy beléd van esve. És végtére is te Melanie Free vagy. - Mit számít az? - nézett rá zavartan Melanie. - Nagyon is sokat. Legalábbis rajtad kívül a világon mindenkinek - emlékeztette Janet. - N e m gondolod, hogy kicsit túlzásba viszed az alázatosságot? Hidd el, egyetlen férfi sem tud elvonatkoztatni attól, hogy sztár vagy. Hiányzik a génjeikből ez a képesség. Biztos vagyok benne, hogy ez a fiú is é p p ú g y el van ájulva tőled, mint mindenki más. Ki akar egy névtelen senkivel járni, ha egy sztárral is járhat? Dicsekedhetne veled fűnek-fának. - N e m h i n n é m , hogy erre hajtana. Komoly dolgok érdeklik, és jó srác. - Rém unalmas lehet - fintorgott az anyja. - N e m unalmas. Okos - bizonygatta Melanie. - És én szeretem az okos srácokat. - Ez n e m mentegetőzés volt, h a n e m tényközlés. - Akkor jó, hogy dobtad Jake-et. Az elmúlt kilenc nap alatt az idegeimre ment. Egyfolytában nyafogott. - Azt hittem, kedveled ót - lepődött m e g Melanie. - Én is azt hittem, de mire eljöttünk, halálosan megu n t a m - vallotta be Janet. - Vannak, akikkel krízishelyzetekben nagyon rossz együtt lenni. Ő is ilyen. Mindig csak magáról tudott beszélni. - Ezek szerint Ashley is azok közé tartozik, akikkel nem jó ilyenkor együtt lenni. Különösen, hogy lefekszik az ember barátjával. Most megkaphatja. Úgyis e.egem volt ebből az ö n i m á d ó pasiból. - Lehet, hogy igazad van. De azért kár lenne vele együtt Ashleyvel is szakítanod. Melanie n e m válaszolt. Már elmondta, amit el akart mondani. Korán fölment a szobájába. Anyja tervezte meg a csupa rózsaszín és fehér selyembe öltöztetett szobát,
a rózsaszín és fehér prémes takaróval az ágyon. Olyan volt, mintha egy Las Vegas-i revügirl hálószobája volna - és voltaképpen Janet a szíve mélyén az is maradt mindmáig. A legapróbb részletekig közölte a lakberendezővel, mit hogyan szeretne megvalósítani Melanie szobájában, és teljesen figyelmen kívül hagyta azokat az egyszeríí megoldásokat, amelyeket a lánya javasolt. A szobának ilyennek kellett lennie, és kész. De legalább kényelmes, ismerte el magában Melanie, miközben végigfeküdt az ágyon. Mennyei érzés volt, hogy újra élvezheti a kényeztetést, m é g ha volt is miatta kis b ű n t u d a t a , ha a San Franciscó-i m e n e k ü l t t á b o r lakóira gondolt. Közülük sokan talán h ó n a p o k r a a táborban rekednek, miközben ő élvezheti fényűző otthona minden kényelmét. Még ha mindaz, ami körülveszi, nem is az ő, hanem az anyja ízlését tükrözi. Ez napról napra egyre világosabb lett számára. Késő éjszakáig nézte a tévét az ágyán fekve. Megnézett egy régi filmet, azután meg a híreket. Hiába a sok új és érdekes élmény, mégiscsak nagyszerű érzés volt otthon lenni. Vasárnap délután, mialatt Melanie és a többiek útra keltek Los Angeles felé, Seth Sloane a nappalijában ült, és üres tekintettel bámult maga elé a levegőbe. Kilenc n a p telt el a földrengés óta, és ók m é g mindig el voltak vágva a világtól. Seth már abban sem volt biztos, hogy ez áldás-e, vagy átok. N e m jutottak el hozzá N e w Yorkból a hírek. Egy árva szó sem. Semmi. Ennélfogva gyötrelmesen feszült légkörben telt a hétvégéje. Kétségbeesésében végül megpróbált egyáltalán n e m foglalkozni a gondjaival, ehelyett inkább a gyerekeivel játszott. Sarah napok óta nem szólt hozzá. Alig látta ót, esténként pedig, mihelyt lefektette a gyerekeket, bevonult a vendégszobába. Seth n e m tette szóvá a dolgot. N e m merte. Hétfő reggel, tizenegy nappal a földrengés után, Seth a konyhában itta a kávéját, amikor a maga mellé, az
asztalra kitett mobilja váratlanul életre kelt. Most először végre alkalma nyílt, hogy kapcsolatot teremtsen a külvilággal, és ő megragadta az alkalmat. Azonnal küldött egy sms-t Sullynak, amelyben megkérdezte, mi történt. Két perc múlva megérkezett a válasz. „A szövetségiek rám szálltak. Te leszel a következő. Tudják. Minden adatot megkaptak a banktól. Sok szerencsét." A francba, morogta Seth, és újabb sms-t küldött Sullynak. „Őrizetbe vettek?" „Még nem. Jövő héten vádesküdtszék. Megcsíptek, öreg. Szarban vagyunk." Fbntosan ettől félt több mint egy hete. Az üzenet olvastán mégis összeszorult a gyomra. A „szarban vagyunk" még n e m is mondott eleget, különösen ha megkapták az adatokat Sully bankjától. Seth bankja még zárva volt, de már nem sokáig. Másnap kinyitott, de az ügyvédje azt tanácsolta, ne tegyen semmit. Seth elgyalogolt az ügyvéd lakásáig, hogy beszélhessen vele, mert telefonon képtelen volt elérni ót. Mostantól bármit tesz, felhozható lesz ellene, különösen mivel Sully ellen már megindították a nyomozást. Seth ügyvédjének a háza félig leomlott a földrengésben, így csak péntekre tudott időpontot adni neki. Az FBI azonban a dolgok elébe vágott. Péntek reggel, két héttel a földrengés után, az FBI két különleges ügynöke jelent m e g a házuknál. Sarah engedte be őket. Sethet keresték. Sarah bevezette a két férfit a nappaliba, majd elment a férjéért. Az emeleti dolgozószobájában talált rá, ahol két hete gubbasztott már rémülten. Elkezdődött hát, és csak az Isten tudja, hol ér véget. Az FBI különleges ügynökei két órán át kérdezgették Sethet Sullyról. Seth egyetlen saját magára vonatkozó kérdésre sem volt hajlandó válaszolni az ügyvédje távollétében, és Sullyról is a lehető legkevesebbet m o n d ta el. Az ügynökök megfenyegették, hogy ott helyben letartóztatják az igazságszolgáltatás akadályozásáért,
ha nem hajlandó válaszolni a barátjára vonatkozó kérdésekre. Seth arca hamuszürke volt, amikor elmentek. De legalább nem tartóztatták le. Meg volt győződve róla, hogy hamarosan erre is sor kerül. - Mit mondtak? - kérdezte Sarah idegesen, amikor elmentek. - Sullyról faggattak. N e m sokat m o n d t a m , vagyis a lehető legkevesebbet. - R ó l a d mit m o n d t a k ? - tudakolta n y u g t a l a n u l Sarah. - M e g m o n d t a m nekik, hogy csak az ü g y v é d e m jelenlétében vagyok hajlandó beszélni, s erre azt felelték, hogy m é g visszajönnek. Mérget vehetsz rá, hogy tényleg vissza fognak jönni. - És most mit csinálunk? - Seth megkönnyebbült, hallva, hogy Sarah többes szám első személyt használ. De n e m tudta, vajon nem csak megszokásból használja-e. Megkérdezni persze nem merte. Sarah egész héten nem szólt hozzá, és n e m akart egy újabb hetet megkockáztatni. - H e n r y Jacobs ide jön ma délután. Végre két hét némaság után ismét m ű k ö d t e k a telefonjaik. De Seth rettegett attól, hogy bárkivel is beszélnie kelljen. Amaz egyetlen, Sullyval folytatott szűkszavú üzenetváltás óta senkivel nem beszélt. Ha az FBI n y o m o z utána, akkor valószínűleg lehallgatják a telefonjait is, és nem akart tovább rontani a már a m ú g y is eléggé szorult helyzetükön. Az ügyvéd megérkezett, és m a j d n e m négy órát töltött el Sethszel a dolgozószobában. Seth beszámolt mindenről, és amikor az ügyvéd már m i n d e n részletet ismert, kijelentette, hogy nem sok jóval biztathatja. Azt mondta, ha megkapják az adatait a banktól, lehet, hogy esküdtbíróság elé állítják, s vádat emelnek ellene. És hamarosan letartóztatják. M a j d n e m teljesen biztos volt benne, hogy Sethnek bíróság elé kell állnia. Azt nem tudta, mi történhet még, de az FBI ügynökök előzetes látogatása n e m sok jót jelentett.
Seth és Sarah számára olyan volt ez a hétvége, mint egy rémálom. Az üzleti negyed, ahol m é g mindig nem volt se víz, se villany, továbbra is zárva volt, így Seth n e m juthatott el a belvárosba. Csak ült o t t h o n , s várta, mikor üt be a mennykő. Ez a pillanat hétfő reggel következett be. A helyi FBI iroda főnöke a mobilján hívta fel. Elmondta, hogy az irodáik m é g zárva tartanak, és arra kérte, m á s n a p d é l u t á n az ü g y v é d j é vel e g y ü t t fogadja őket a saját lakásán. Emlékeztette, hogy n e m h a g y h a t j a el a város területét, és közölte, hogy m i u t á n a részvényesek szövetségi tanácsa értesítette az FBI-t, megindították ellene a nyomozást. Elmondta még, hogy a hét folyamán Sully megjelent a N e w York-i esküdtbíróság előtt, de erről Seth már tudott. Saraht a konyhában találta, épp Ollie-t etette. A baba arca csupa maszat volt az almapürétől. Sarah neki és Moilynak mesélt valamit, miközben a háttérben a Szezám utca m e n t a tévében. A hét végén újra lett áramuk, n e m úgy, mint a város sok más részében. De náluk is hol elment, hol m e g visszajött. Ők így is a szerencsés kevesek közé tartoztak, talán a környék miatt. N é h á n y sarokra tőlük lakott a polgármester, ami biztosan nem volt hátrány. Az áramszolgáltatás körzetenként állt helyre, és ők szerencséjükre az első körzetbe tartoztak. N é h á n y üzlet is kinyitott, elsősorban a szupermarketek, az élelmiszerláncok üzletei és a bankok. Sarah arcán rémület jelent meg, amikor Seth elmondta neki, hogy m á s n a p el fognak jönni hozzájuk az FBI emberei. Számára az jelentette az egyetlen jó hírt, h o g y mint feleség visszautasíthatta, hogy tanúskodjék Seth ellen. De egyébként sem tudott semmit az ügyről. Seth sohasem beszélt neki az illegális tranzakcióiról. Mint derült égből a villámcsapás érte ót ez a dolog. - Mit fogsz csinálni? - kérdezte elfúló hangon. - H o l n a p H e n r y jelenlétében találkozom velük. Nincs más választásom. Ha elutasítom őket, csak rontok
a helyzetemen, és akár bírósági végzéssel is kényszeríthetnek. Henry átjön ma délután, hogy felkészítsen. Abban a pillanatban, amikor az FBI hívása után letette a kagylót, máris telefonált az ügyvédjének, hogy azonnal jöjjön el hozzá. Henry Jacobs komor arccal állított be. Sarah nyitott neki ajtót, és felvezette az emeleti dolgozószobába, ahol már várta őt Seth. Idegesen firkálgatott az asztalánál, és időről időre zavaros tekintettel kibámult az ablakon. Egész n a p gondolataiba mélyedve ült a szobájában, és a feleségével folytatott rövid beszélgetést leszámítva, magára csukta az ajtót. Sarah halkan bekopogtatott, és b e e n g e d t e H e n r y t Seth felállva üdvözölte, majd intett, hogy üljön le. - Köszönöm, hogy eljöttél, H e n r y - mondta nagy sóhajjal. - Remélem, varázspálcát is hoztál az aktatáskádban, mert ebből a slamasztikából csak egy varázsló h ú z h a t ki engem. - Fél kézzel beleszántott a hajába, miközben a komor tekintetű ügyvéd helyet foglalt vele szemben. - Az könnyen lehet - jegyezte m e g H e n r y diplomatikusan. Ötvenegynéhány éves volt, és korábban is foglalkozott már hasonló ügyekkel. Seth többször konzultált vele, persze ellenkező előjellel, amikor részletes információkat kért tőle arról, hogy még mielőtt végrehajtaná őket, hogyan biztosíthatná kétes ügyleteit. Az ü g y v é d b e n föl sem merült a gyanú, hogy m e g is akarja valósítani a dolgot. Azt hitte, mindez csak elméletben érdekli, illetve azért, hogy m é g véletlenül se kövessen el valami törvénytelenséget. Csodálta, amiért ilyen gondos és körültekintő, és csak most döbbent rá, mire is ment ki az egész. Egyetlen rosszalló szót sem mondott, de egy percig sem volt számára kérdéses, hogy Seth komoly bajban van, aminek akár katasztrofális következményei is lehetnek. - F e l t é t e l e z e m , hogy korábban is megtetted már ugyanezt - jegyezte meg, miután m é g egyszer végigbeszélték a történteket. Seth eljárásmódja első próbál-
kozásnak túl gyakorlottnak, túl tökéletesnek és túl alaposnak tűnt. Seth bólintott. - Hányszor? - kérdezte I lenry, aki okos volt, és értett ahhoz, amit csinált. - Négyszer. - Más is részt vett benne? - Nem. Csak az a New York-i barátom. Középiskolás korunk óta barátok vagyunk. Tökéletesen megbízom benne. De azt hiszem, most n e m ez a lényeg - tette hozzá elkeseredett mosollyal, és d ü h ö d t e n elhajította a kezében lévő ceruzát. - Ha nincs ez a kurva földrengés, ebből sem lett volna semmi baj. Ki gondolhatott ilyesmire? Pechünkre mindkettőnknél gyors egymásutánban tartottak befektetői könyvvizsgálatot. Simán kijöttünk volna belőle, ha a földrengés miatt n e m zár be minden. - A p é n z ott dekkolt befagyasztva a bankokban, ami lehetővé tette, hogy rájöjjenek a mesterkedésükre. Seth keze teljes két hétig m e g volt kötve, miközben Sully befektetőinek a pénze az ő számláin szerepelt. Mindkét befektetői csoportnak hazudtak: azt az illúziót keltették, hogy hatalmas tőke halmozódott fel a számláikon, és most lelepleződtek. Henryt a dolog nem rendítette meg - az volt a dolga, hogy védje a Sethféléket -, de n e m is tanúsított megértést a földrengés okozta probléma iránt. Seth a szeméből kiolvasta ezt. - Mire számíthatunk? - kérdezte őszintén, m i n d e n kertelés nélkül. Arcáról lerítt a rémület. Tudta, hogy nem fog tetszeni neki a válasz, de tudni akarta. Már nem bírta elviselni az állandó félelmet. Az esküdtbíróság azon a héten ült össze New Yorkban, hogy a szövetségi államügyész külön kérésére vádat emeljenek Sully ellen. Abból, amit az FBI elmondott neki, Seth tudta, hogy hamarosan rá is sor kerül. - Reálisan szemlélve a helyzetet, a bizonyítékok egyértelműen ellened szólnak, Seth - válaszolta higgadtan Henry. Semmi értelme nem volt, hogy ostyába
csomagolva adja be neki. - Megcáfolhatatlan bizonyítékaik v a n n a k ellened: a bankszámláid. - H e n r y már akkor m e g m o n d t a neki, amikor felhívta telefonon, hogy ne nyúljon a pénzhez. Amúgy sem tette volna, hiszen sehová sem mehetett volna vele. Sully számláit N e w Yorkban már befagyasztották. És egyébként sem vehetett volna ki csak úgy hatvanmillió dollárt készpénzben, hogy egy bőröndben az ágya alatt rejtegesse. Az a p é n z egyelőre a bankban dekkolt. - Az FBI nyomozói minőségben jár el itt az Értékpapír-felügyelet érdekében. Miután kihallgattak téged, és elküldték az erről szóló jelentésüket, feltételezhetően esküdtbírósági tárgyalást fognak tartani itt is. Ha kellően megalapozott bizonyítékok lesznek a kezükben ellened, lehet, hogy téged nem is kérnek fel, hogy jelenj m e g a tárgyaláson. Amennyiben az esküdtbíróság vádemelési javaslatot tesz, egykettőre vád alá helyeznek, akár le is tartóztathatnak, és indítványozzák a b ű n v á d i eljárás lefolytatását. Ami ezután következik, az már tőlem függ. De mindössze ennyi az, amit tehetünk. Lehet, hogy a n n a k sincs értelme, hogy a bíróságig vigyük a dolgot. Ha kőkemény bizonyítékok v a n n a k ellened, talán jobb, ha megegyezel velük, és beismerő vallomást teszel. Ha bűnösnek vallod magad, talán t u d u n k nekik annyi információval szolgálni, hogy az ügyet egyedül a N e w York-i barátod ellen folytassák le. Ha ez megfelel a SEC-nek, és szükségük van ránk, lehet, hogy rövidebb börtönnel megúszod. De nem szeretnélek félrevezetni. Ha mindaz, amit elmondtál, igaz, és rád is tudják bizonyítani, azt hiszem, börtönbe kell m e n n e d , Seth. Kemény m e n e t lesz, vagy m é g annál is keményebb, hogy megpróbáljalak kihozni ebből. Fényesen kivilágított nyomot hagytál magad után. És itt n e m valami csip-csup aprópénzről van szó. Egy hatvanmilliós csalás n e m kis dolog a kormány szemében. Ezt nem fogják annyiban hagyni. - Hirtelen valami más jutott az eszébe. - Az adóbevallásod rendben van? Ez megint egy borzasztóan kényes terület volt, nem
véletlen, hogy Sarah is feltette u g y a n e z t a kérdést a férjének. Ha adócsalást is elkövetett, akkor nagyon, de nagyon hosszú időre kivonják a forgalomból. -Teljesen - felelte sértődött képpel Seth. - Soha nem csaltam az adóbevallásnál. Csak a befektetőidet csaptad be. Zsiványbecsület, gondolta Henry. - Ez jó hír - jegyezte m e g szárazon. - M i r e számíthatok, Henry? - vágott a szavába Seth. - Ha m i n d e n rosszul sül el, hány évet kaphatok? - Legrosszabb esetben? - H e n r y gondolatban számba vett minden szempontot és tényezőt, legalábbis amit így hirtelenjében össze tudott szedni. - N e h é z ezt igv megmondani. A törvény és a SEC nem jó szemmel nézi a befektetők megkárosítását... N e m t u d o m . Beismerő vallomás vagy a büntetés mérséklése nélkül huszonöt vagy akár harminc év is lehet. De erre n e m fog sor kerülni, Seth - igyekezett megnyugtatni ügyfelét. - Bizonyos dolgokat be t u d u n k tenni a mérleg másik serpenyőjébe is. A legrosszabb esetben öt-tíz évet kaphatsz. Ha szerencsénk van, kettő és öt között. Szerintem ebben az esetben ez a legjobb, amire számíthatunk. Remélem, valami ilyesmit el t u d u n k érni. - Valamelyik szövetségi börtönben? N e m gondolod, hogy beérik elektronikus házi őrizettel? Azt sokkal könnyebben el t u d n á m viselni, mintha börtönbe kéne vonulnom mondta Seth megrettenve. - Feleségem és gyerekeim vannak. Henry nem mondta ki, hogy előbb kellett volna g o n dolnia erre, de megfordult a fejében. Seth harminchét éves volt, s most pusztán mohóságtól és tisztességtelenségtől vezérelve tönkretette az ő életüket is a sajátjával együtt. Nem lesz sima ügy, és n e m akarta azt a hamis benyomást kelteni Sethben, hogy m e g t u d j a menteni attól, hogy megfizessen azért, amit a társaság ellen elkövetett. A szövetségiek nem tréfáltak az ilyesmivel. Gyűlölték a Seth-féle alakokat, akiket csak a pénzsóvárság és az önimádat mozgatott, és azt hitték,
rájuk nem vonatkozik a törvény. A banktörvények és a hozzájuk hasonló intézmények é p p arra születtek, hogy megvédjék tőlük a befektetőket. Az árfolyam-fedezeti alapokra vonatkozó törvényekben akadtak persze kibúvók, de n e m egy ilyen kaliberű bűncselekményre. H e n r y n e k azonban az volt a dolga, hogy jóban-rosszban védelmezze Sethet. Ebben az esetben valószínűleg a rosszban. Kár lett volna tagadni, hogy nehéz ügy lesz. Legjobb esetben is. - Nem liiszek a házi őrizet realitásában - felelte őszintén. N e m akart hazudni Sethnek. Túlzottan megijeszteni sem szerette volna, de m e g kellett neki mondania, hogy szerinte mire számíthat. - Talán azt el tudom érni, hogy mihamarabb feltételesen szabadlábra helyezzenek. De n e m az elején. Seth, azt hiszem, szembe kell nézned azzal, hogy egy időre börtönbe kerülsz. Remélhetőleg nem túl hosszú időre. De akkora pénztömeget passzolgattatok Sullyval, hogy azért már komoly büntetést kaphattok, hacsak nem t u d u n k előállni valami olyasmivel, ami végül megállapodásra készteti őket. De még ebben az esetben sem úszhatod meg büntetés nélkül. Nagyjából ezt mondta Seth is Sarahnak a földrengést követő reggelen. Abban a pillanatban, amikor ez bekövetkezett, és a telefonjaik használhatatlanná váltak, már tudta, hogy kutyaszorítóban van. Sarah is tudta. H e n r y ezt most csak m é g világosabbá tette számára. Újra végigmentek műiden apró részleten, és Seth semmit sem titkolt el Henry elől. Nem tehette. Szüksége volt a segítségére, és Henry megígérte, hogy ő is jelen lesz m á s n a p délután az FBI-jal való tárgyaláson. Fbntosan ugyanebben az időben ül majd össze N e w Yorkban a Sully ügyét tárgyaló esküdtbíróság is. Hat óra volt, mire H e n r y elment, és Seth kimerülten kiléphetett a dolgozószobája ajtaján. Lement a konyhába, ahol Sarah é p p a gyerekeket etette. Parmani mosott. Sarah aggódó arccal nézett a belépő férjére.
- Mit m o n d o t t ? - Akárcsak Seth, ő is a csodában reménykedett. Mindketten tudták, hogy itt csak a csoca segíthet. A férfi nehézkesen leült egy konyhaszékre, elkeseredetten nézett a gyerekeire, majd visszafordult Sarahhoz. Molly mutatni akart neki valamit, de ő nem figyelt rá. Túlságosan tele volt a feje. - Nagyjából azt, amire én is gondoltam. - Úgy döntött, először a legrosszabbat m o n d j a el a feleségének. Azt m o n d t a , akár harminc év börtönt is kaphatok. 1 la szerencsém lesz, és egyezséget akarnak kötni velem, talán kettő-öt év lehet belőle. Az egészet Sully nyakába kellene varrnom, amihez nem nagyon fűlik a fogam. Sóhajtott, és olyat m o n d o t t , amivel megint elárult valanút magáról Sarahnak. - De lehet, hogy ezt is meg kell lépnem. A n y a k a m o n a kés. - Ahogy az övén is. - Sarah sohasem kedvelte Sullyt. Jellemtelennek tartotta, ráadásul a férfi mindig leereszk e d j e n b á n t vele. És lám, igaza volt. Sully sötét alak. De Seth is az. És most képes l e n n e elárulni a barátját, ami csak még rosszabb fényt vet rá. - Mi van, ha ő mószerol be téged előbb? - Seth erre n e m is gondolt. Sully már előbbre tartott ebben az ügyben, mint ó. Nagyon is elképzelhető, hogy é p p most, ebben a pillanatban k ö p a SEC-nek és az FBI-nak. Kitelik tőle. És S?th maga is kész lenne rá. Már el is döntötte, azok után, amiket az ü g y v é d j e mondott. N e m óhajt harminc évet lehúzni a börtönben, ezért mindent, amit csak lehet, megtesz, hogy megússza. Ha kell, a baratját is feláldozza. Sarah látta az arcán, s felkavarodott a gyomra. N e m az, hogy Seth képes lenne elárulni Sullyt, aki v é l e m é n y e szerint meg is érdemelné, h a n e m h o g y semmi sem szent előtte, sem a befektetői, sem a bűntársa, de m é g a felesége és a gyerekei sem. Ez ráébresztette a saját helyzetére és arra, hogy kicsoda valójában a férje. - És te? Mi a véleményed erről az egészről? - kérdezte aggodalmas arccal Seth, miután Parmani fölvitte a gyerekeket az emeletre fürdetni. A kínos beszélgetés
m i n d v é g i g Molly feje fölött zajlott, Olly p e d i g m é g kisbaba volt. - N e m t u d o m - válaszolta Sarah elgondolkodva. Henry megmondta Sethnek, hogy fontos lenne, ha a felesége jelen lenne a kihallgatásokon és a tárgyaláson. Most minden lehetőséget meg kell ragadniuk, hogy Seth tiszteletre méltó személy benyomását keltse. -A bírósági tárgyalás alatt végig szükségem lesz rád. És utána m é g inkább - mondta őszintén a férfi. Lehet, hogy sokáig távol leszek. - Az asszony szeme megtelt könnyel. Felállt, hogy kisfia tányérját és kanalát berakja a mosogatóba. Nem akarta, hogy a gyerekei vagy akár a férje meglássák, hogy sír. De Seth utánament. - Ne hagyj el, Sarrie! Szeretlek. A feleségem vagy. Most nem hagyhatsz el. - Már könyörgött. - Miért nem előbb gondoltál erre? - suttogta az aszszony, és könnyei legördültek az arcán. Ott állt a gyönyörű konyhában, de nem az bántotta, hogyan fogják megtartani a házat, amelyet annyira szeretett, s az életszínvonalukat, hanem hogy egy olyan emberhez ment feleségül, aki tisztességtelenségében és becstelenségében tönkretette az életüket és a jövőjüket, s azt mondja, hogy most szüksége van rá. Mi van azzal, amire őneki lenne szüksége tőle? És a gyerekeiknek? Mi lesz, ha harminc évre börtönbe csukják? Velük akkor mi lesz? Milyen élete lesz neki és a gyerekeinek? Valamit felépítettem magunknak - magyarázta Seth csüggedten. - Frted tettem, Sarah. Értük - intett tétován az emelet felé, a gyerekeik után. - Azt hiszem, túl gyorsan akartam csinálni, és most az egész a fejemre szakadt. - Lehorgasztotta a fejét, mint aki szégyenkezik. De Sarah látta, hogy ezzel ót akarja manipulálni, és ahogy kész volt elárulni a barátját, ú g y most is, ezzel is csak magára gondol. A többiek m e g kínlódjanak. - T i s z t e s s é g t e l e n eszközökhöz nyúltál. így azért más - emlékeztette Sarah. - Ez nem arról szólt, hogy felépíts n e k ü n k valamit. Ez az egész rólad szólt. Jó fej vagy, nyerő vagy, kerül, amibe kerül, m é g ha mások-
nak, m é g ha a gyerekeknek kel1 is megfizetni az árát. Ha harminc évre lecsuknak, n e m is fognak ismerni. Néha majd láthatnak, ha b e m e n n e k hozzád láthatásra. Az ég szerelmére, ezzel az erővel halott is lehetnél! kiáltotta végül d ü h ö s e n , túllépve minden szívfájdalm á n és félelmén. - Kösz szépen - mondta Seth, és valami gonosz fény gyúlt ki a szemében. - Ne számíts rá! Az utolsó fillérig m i n d e n p é n z e m e t a legjobb ügyvédekre fogom költeni, akiket csak megszerezhetek, és ha kell, a végsőkig fellebbezni fogok. - De m i n d k e t t e n tudták, h o g y előbb-utóbb mindenért fizetniük kell, amit Seth elkövetett. Ez az utolsó eset elvezet m i n d e n korábbihoz. Együtt buknak Sullyval, méghozzá nagyot, és Sarah n e m akarta, hogy Seth magával rántsa őt és a gyerekeiket. - És mi lesz a „jóban-rosszban" fogadalommal? - N e m hiszem, hogy az az értékpapírcsalásokra és harmincévi börtönbüntetésre is vonatkozna - felelte r e m e g ő h a n g o n Sarah. - A fogadalom arról szólt, hogy akkor is kitartasz a férjed mellett, ha az nyakig ül a szarban. Jó életet akartam teremteni a m a g u n k számára, Sarah. Nagyon jó életet. Fényűző életet. N e m hallottam, hogy panaszkodtál, amikor megvettem ezt a házat, és lehetővé tettem, h o g y megtöltsd művészi tárgyakkal és régiségekkel. N e m tiltakoztál a halom ékszer ellen, amit vettem neked, sem a drága r u h á k , a tahoe-i ház vagy a repülőgép ellen. N e m hallottam, hogy azt m o n d t a d volna, ez már túl s o k Sarah n e m akart hinni a fülének. Csak hallgatta a férjét, és egyre rosszabbul érezte magát. - M o n d t a m neked, hogy túl drágának tartom, és aggódtam is - emlékeztette őt. - Olyan gyorsan csináltál mindent. - De most már azt is tudták, hogyan. Becstelenül szerzett nyereségből, azt a tévhitet keltve a befektetőkben, h o g y a valóságosnál több p é n z e van, azért, h o g y m é g többet fizessenek neki kockázatos befektetésekre. Es amennyire ő tudta, a legelónyöseb-
beket magának fölözte le. Most már biztos volt benne. Mindenáron a csúcsra akart érni, s a bukás most annál végzetesebb lesz. És miután tönkretette a közös életüket, lehet, hogy ő sem fog tudni többé talpra állni. - N e m láttam, hogy bármit is visszaadtál volna belőle, vagy megpróbáltál volna leállítani - vágott vissza szemrehányóan a férfi, mire Sarah egyenesen a szemébe nézve felelte: - Le tudtalak volna állítani? N e m hiszem, Seth. Szerintem a saját mohóságod és nagyravágyásod vitt rá arra, hogy a következményekkel nem törődve tedd, amit tettél. Műiden határt áthágtál, és most mindanynyian fizethetjük az árát. - Én ülök majd a börtönben, n e m te, Sarah. - Mire számítottál, amikor ilyen aljas dolgot műveltél? Te nem hős vagy, Seth, h a n e m szélhámos! Az vagy! Megint elsírta magát, a férje pedig kiviharzott a konyhából, és becsapta maga után az ajtót. Nem ezt akarta hallani tőle, hanem hogy történjék bármi, ki fog tartani mellette. Sokat kért, de úgy érezte, megérdemü. Hosszú, gyötrelmes éjszaka következett mindkettőjük számára. Seth hajnali négyig a dolgozószobájában maradt bezárkózva, Sarah pedig a vendégszobában töltötte az éjszakát. Seth végül öt órakor lefeküdt az ágyukba, és déüg aludt. Amikor fölkelt, é p p csak anynyi ideje volt, hogy felöltözzön az ügyvedjével és az FBl-jal megbeszélt találkozóra. Sarah m á r kivitte a gyerekeket a parkba. Azóta sem volt kocsija, amióta a földrengés óta elvesztették mindkét autójukat, de Parmaninak megvolt az öreg Hondája, s most ezt használták a napi bevásárlásra. Sarah m é g a h h o z is túl zaklatott volt, hogy kocsit béreljen, Seth pedig n e m járt sehová, így ő sem bérelt. Bezárkózott a házba, s a jövőtől való félelmében ki sem dugta az orrát. Épp visszafelé tartottak a parkból, amikor Sarahnak támadt egy ötlete, és megkérdezte Parmanitól, nem adná-e kölcsön a kocsiját, hogy elintézzen valamit. Megkérte, vigye haza a gyerekeket, és fektesse le őket a
délutáni alváshoz. Az áldott jó természetű nepáli nő természetesen beleegyezett. Tudta, hogy valami baj v a n , és félt, hogy valami rossz dolog történt velük, de fogalma sem volt, mi lehet az, megkérdezni meg nem merte. Arra gondolt, talán Sethnek viszonya van valakivel, vagy gond van a házasságukkal. Elképzelhetetlen lett volna számára, hogy Seth ellen nemsokára vádat emelnek, és talán börtönbe is csukják, vagy akár m é g a házukat is elveszíthetik. Az ő szemében fiatal, gazdag és megbízható házaspár voltak, aminek Sarah is hitte magukat két és fél héttel ezelőttig. Ő most már tudta, hogy erről szó sincs. Fiatalnak fiatal, de a gazdagságot és a megbízhatóságot maga alá temette az életüket feldúló földrengés. Sarah megértette, hogy Sethet előbb-utóbb m i n d e n k é p p e n rajtakapták volna. Az, amit tett, megengedhetetlen, és egyszer mindenk é p p e n kiderült volna. Elkerülhetetlen volt, csak épp e n ő nem tudott róla. Parmani Hondájával legurult a dombról észak felé a Divisaderón. A Marina Boulevard-on balra fordult, m a j d aCrissy Field mellett elhaladva behajtott a Presidióba. Próbálta hívni Maggie-t a mobilján, de ki volt kapcsciva. Azt sem tudta, a tábori kórházban van-e még, de valakivel feltétlenül beszélnie kellett, és senki másra nem tudott gondolni. Az szóba sem jött, hogy a szüleinek beszéljen a Seth okozta katasztrófáról. Anyja hisztérikus d ü h r o h a m o t kapott volna, apja őrjöngött volna Seth miatt. És ha a helyzet olyan rosszra fordul, a h o g y tart tőle, egyébként is hamarosan olvashatnak róla a lapokban. Sarah tudta, hogy még azelőtt beszélnie kell velük, hogy a sajtó megszimatolja a dolgot, de m é g halogatta. Most egy józan, értelmes emberrel kell beszélnie, akinek kiöntheti a szívét, akivel megoszthatja a bánatát. Ösztönösen érezte, hogy Maggie a megfelelő ember. A tábori kórház előtt kiszállt az ütött-kopott kis Hondából, és bement. Éppen kérdezősködni akart, hogy M a r y Magdalen szerzetesnővér itt dolgozik-e még,
amikor meglátta őt, amint egy óriási halom sebészeti kendőt és törülközőt cipelve, sietős léptekkel tart a helyiség hátulsó része felé. Elindult utána. Amikor Maggie meglátta, csodálkozva nézett föl rá. - De jó, hogy látom, Sarah! Mi járatban nálunk? Csak nem beteg? A város valamennyi kórházában újra teljes kapacitással üzemeltek a sürgősségi osztályok, de ezzel együtt a Presidio kórháza tovább működött. Igaz, már korántsem volt annyi m u n k á j u k , mint akár csak napokkal ezelőtt is. - N e m . . . jól vagyok... Én... bocsásson meg... van ideje egy kis beszélgetésre? Maggie látta az asszony tekintetét, és n y o m b a n letette a tiszta ruhákat az egyik üres ágyra. - Menjünk. Mi lenne, ha pár percre leülnénk a parton? Jót tenne mindkettőnknek. Reggel hat óra óta itt vagyok. - Köszönöm - m o n d t a Sarah halkan, és követte Maggie-t ki a kórházból. Elmentek az úton a parti sétányig, s közben semleges dolgokról folyt köztük a szó. Maggie megkérdezte, h o g y van Ollie füle, mire Sarah megnyugtatta, hogy jól. Végül leértek a partra, és leültek a homokba. Farmernadrágban voltak mindketten. Az öböl vize tükörsimán csillámlott a napfényben. Gyönyörű idő volt. Sarah n e m is emlékezett ilyen szép májusra, n o h a az ő számára elsötétült a világ. Legalábbis az ő és a férje világa. - Mi történt? - kérdezte Maggie szelíden, a nála fiatalabb nő arcát fürkészve. Feldúltnak látta, s a tekintete mélységesen mély fájdalomról tanúskodott. Maggie arra gondolt, talán a házasságával van valami baj. Sarah célzott is valamire, amikor elhozta hozzá a fülfájós kisfiút. Akármi volt is, a nő zaklatott lelkiállapotából arra következtetett, hogy a baj komolyra fordult. - N e m is tudom, hol kezdjem. - Maggie várta, hogy Sarah megtalálja a szavakat. Miközben kereste, könynyei kicsordultak a szeméből, és végigperegtek az
arcán. Egy mozdulatot sem tett azért, hogy letörölje őket, s ezalatt az apáca n é m á n imádkozott, hogy m e g tudjon szabadulni a szívére n e h e z e d ő súlyos tehertől. - S e t h r ő l van szó... - kezdett hozzá végül Sarah, és Maggie egyáltalán n e m lepődött meg. - Szörnyű dolog történt... nem... ő követett el egy rettenetes dolgot... n a g y o n rossz dolgot... és kitudódott. Maggie meg sem próbálta elképzelni, mi lehetett az. Talán viszonya volt valakivel, és a felesége most tudta meg? Vagy m é g csak most fogott gyanút? - Ő maga m o n d t a el? - kérdezte óvatosan. - Igen. A földrengés éjszakáján, amikor hazaértünk. És m á s n a p reggel. Maggie szemét kutatta, mielőtt belekezdett volna az egész ügy elmesélésébe, de enélkúl is tudta, hogy megbízhat benne. A nővér megőrizte mindenki titkát, és csak Istennel osztotta m e g őket, amikor imádkozott. - Törvénytelenséget követett el... olyan pénzeket utalt át a saját kockázati alapjába, amelyeket nem lett volna szabad... Ki akarta helyezni, de közbejött a földrengés, a bankok bezártak, és így a pénz ottragadt a bankban. lüdta, hogy rá fognak jönni, mielőtt a bank újra kinyitna. Maggie n e m szólt, de m e g volt döbbenve. Ez sokkal nagyobb probléma volt, mint amire számított. - És rájöttek? - Igen - bólintott kétségbeesett arccal Sarah. - Rájöttek. N e w Yorkban. A földrengést követő hétfőn. Jelentették az Értékpapír- és Tőzsdefelügyeletnek, Ők meg értesítették az itteni FBI-t. Vizsgálatot indítanak, és nagy valószínűséggel esküdtbírósági vádemelés és tárgyalás lesz - mondta egy szuszra. - Ha elítélik, akár harmincévi börtönt is kaphat. A legrosszabb esetben. Talán kevesebb lesz. És most arról beszél, hogy elárulja a barátját, aki ebben a segítségére volt. Ellene m á r folyik a vizsgálat New Yorkban. - Keserves sírásra fakadt, és a nővér keze u t á n tapogatózott. - Maggie... én n e m is tudom, ki ez az ember. N e m az, akinek hittem. Csaló és szélhámos. H o g y tehette ezt velünk?
- Sejtett valamit a dologból? - Maggie-n látszott, hogy aggódik érte. Ez csakugyan rémes dolog volt. - Soha. Semmit. Tisztességes, becsületes embernek hittem, aki nagyon ügyes és sikeres. Úgy gondoltam, túl sok pénzt költünk, de 6 mindig azt mondogatta, azért van, hogy költsük. Most pedig még azt sem tudom, hogy valójában a mi p é n z ü n k volt-e, vagy sem. Csak az Isten tudja, mit művelt még. És hogy most mi fog történni. Lehet, hogy elveszítjük a házunkat... de ami még rosszabb, őt már elveszítettem. Ő már egy megbélyegzett ember. Ebből soha többé n e m fog tudni kijönni. És azt akarja, hogy álljak ki mellette és maradjak vele. Azt m o n d j a , esküt tettem rá, hogy „jóban rosszban"... De mi lesz velem és a kicsikkel, ha őt börtönbe zárják? Maggie tudta, hogy Sarah fiatal, és bármi történjék is, újrakezdheti az életét. Ám az egy percig sem volt vitás, hogy szörnyű lenne így befejezni a kapcsolatát Sethszel, ha erre kerülne a sor. Még neki is rettenetesnek tűnt, pedig ó nem tudhatott mindent. - Ki akar tartani mellette, Sarah? - N e m tudom. N e m tudom, mit akarok, sem azt, hogy mit gondoljak. Szeretem ót, de most még azt sem tudom igazán, hogy ki az, akit szeretek, hogy kihez m e n t e m feleségül négy éve, ki az, akit két évvel korábban megismertem. Kiderült, hogy valójában csaló. És mi van, ha nem leszek képes megbocsátani neki, amit tett? - Az megint más lapra tartozik - mondta Maggie bölcsen. - Megbocsáthat neki, s mégis úgy dönthet, hogy nem marad vele. Joga van eldönteni, kit, mit és mennyi nehézséget vállal az életében. A megbocsátás teljesen más dolog, biztos vagyok benne, hogy idővel képes lesz rá. Ma m é g talán túl korai lenne d ö n t ő elhatározást tennie. Várjon még, h a d d tisztázza magában az érzéseit. Lehet, hogy végül ú g y dönt, vele marad és kitart mellette, de az is lehet, hogy nem. N e m kell most rögtön elhatároznia magát.
- Ő azt m o n d j a , ki kell tartanom mellette - folytatta Sarah zavarodottan. - Ezt nem neki kell megmondania. Ez egyedül magán múlik. Azok után, amit tett, borzasztóan sokat kíván magától. Megkeresték már a hatóságok? - Épp most vannak nála az FBI emberei. Nem tudom, mi fog most történni. - Meg kell várnia a fejleményeket. - Nem tudom, mivel tartozom neki, h o g y mi a kötelességem a gyerekeimmel és magammal szemben. N e m akarok vele együtt eltűnni a süllyesztőben, sem olyan férfi felesége lenni, aki húsz-harminc évig, vagy akár csak öt évig is börtönben üL N e m tudom, képes lennék-e rá. Lehet, hogy végül meggyűlölném érte. - Remélem, nem, akárhogyan d ö n t is. Semmi szükség rá, hogy meggyűlölje, azzal csak önmagát mérgezné. Joga van hozzá, h o g y részvétet és megbocsátást várjon magától, de ahhoz nincs joga, hogy tönkretegye a maga vagy a gyerekei életét. - Tartozom neki ezzel, mert a felesége vagyok? Annyi fájdalom, zavar és b ű n t u d a t volt a tekintetében, hogy Maggie borzasztóan megsajnálta. Ami azt illeti, mindkettőjüket. Nagyon nagy bajban voltak, és bármit követett is el a férfi, gyanította, hogy ő sem lehet jobb állapotban a feleségénél és igaza volt. - Megértéssel, szánalommal és részvéttel tartozik neki, de az életével n e m , Sarah. Bármit csinál is, azt n e m a d h a t j a oda neki. De akármit m o n d is a férje, csak m a g á n múlik, hogy kitart-e mellette, vagy sem. Ha úgy jobb magának és a gyerekeinek, joga van elhagyni őt. Most csak azzal tartozik neki, hogy megbocsátja, amit tett. A többi magától függ. És a megbocsátással együtt jár a csodálatos kegyelem állapota. Ez maga meghozza az áldást végül mindkettőjüknek. Maggie gyakorlatias tanácsot igyekezett adni neki, de amelyben b e n n e volt a maga könyörületességre, megbocsátásra és szeretetre épülő erős hite. A feltámadt Krisztus lelke.
- Még sohasem voltam ilyen helyzetben - vallotta be őszintén. - N e m szeretnék rossz tanácsot adni magának. Csak azt m o n d o m el, amit gondolok. Az már a maga döntésén múlik, hogy mit tesz. Azt hiszem, m é g túl korai lenne döntenie. Ha szereti őt, az már nagy dolog. De hogy ez a szeretet végül hogyan nyilvánul meg, hogyan tudja a t u d o m á s á r a hozni, azt maga választja meg. Lehet, hogy jobb lesz magának és a gyerekeknek, ha végül hagyja őt elmenni. A férjének fizetnie kell mindazért, amit elkövetett, és az elmondottakból ítélve súlyos hibákat követett el. Magának nem kell fizetnie. De bizonyos fokig m i n d e n k é p p e n fizetni fog maga is. N e m lesz könnyű egyikőjüknek sem, akármilyen lépésre szánja is el magát. - Már most sem az. Seth azt mondja, lehet, hogy rámegy a h á z u n k is. Lefoglalhatják, vagy az is lehet, hogv el kell adnia, hogy kifizethesse az ügyvédeit. - Hová m e n n e akkor? - kérdezte aggodalmas arccal Maggie. Nyilvánvaló volt, hogy Sarah elveszettnek érzi magát, ezért is jött el hozzá. - Vannak itt rokonai? Sarah megrázta a fejét. - A szüleim elköltöztek Bermudára. Hozzájuk n e m mehetek, túl messze vannak. N e m akarom elszakítani a gyerekeket Sethtől. És egyelőre még semmit sem akarok elmondani a szüleimnek. Gondolom, ha elveszítjük a házunkat, kivennék egy kis lakást, és keresnék m a g a m n a k valami állást. Amióta összeházasodtunk, n e m dolgoztam, mert otthon akartam maradni a gyerekek mellett, és ez tényleg nagyon jó volt. De azt hiszem, nem lenne más választásom. Ha kell, találok mag a m n a k valami állást. Van MBA diplomám. A Stanford Business Schoolban ismerkedtem m e g Sethszel. Maggie rámosolygott, s közben arra gondolt, hogy Sarah férje visszaélt az ott megszerzett tudásával. De lám, ezek szerint Sarahnak is megvolt a képzettsége ahhoz, hogy egy jó állást kapjon, és ha kell, eltartsa magát és a gyerekeit. N e m is ez volt itt a lényeg. A nagy kérdőjel a házasságuk és Seth jövője volt, amennyiben
vádat emelnek ellene, ami szinte biztosnak látszott. Mint ahogy az is, hogy el fogják ítélni, ha igaz, amit Sarah elmondott. És nagyon úgy hangzott. - Szerintem a d j o n ennek a dolognak egy kis időt, és várja meg, mit hoz a jövő. N e m vitás, hogy Seth óriási hibát követett el. Azt csak maga tudhatja, megbocsát-e neki, és továbbra is vele akar-e maradni. Imádkozzon, Sarah - javasolta Maggie. - Az események előrehaladtával a válaszokat is m e g fogja kapni. Világosan fog látni mindent, talán hamarabb is, mint gondolná. Vagy hamarabb, mint szeremé. Maggie visszaemlékezett, milyen gyakran fordult elő, hogy amikor tisztánlátásért imádkozott egy adott helyzetben, a válasz sokkal nyersebb és kézenfekvőbb volt, mint amire várt, különösen ha az a válasz cseppet sem volt ínyére. De erről nem beszélt Sarahnak. - Azt m o n d j a , szüksége van rá, hogy én is ott legyek a tárgyaláson - m o n d t a elkeseredetten Sarah. - A kedvéért elmegyek. Úgy érzem, ennyivel tartozom neki. De olyan rettenetes lesz. Az újságok úgy beszélnek majd róla, mint egy bűnözőről. - Es az is volt, mindketten jól tudták. - Ez az egész annyira megalázó. - Ne engedje, hogy a büszkeség diktálja a lépéseit, Sarah - óvta Maggie. - Amikor dönt, a szeretet vezérelje. Ha így tesz, az áldást fog jelenteni mindenkinek. Hiszen ez a célja. A helyes választ, a jó döntést, a tisztességes jövőt akarja saját maga és a gyerekei számára, Sethszel vagy nélküle. Akárhogy végződik számára ez az ügy, a gyerekei mindig is a gyerekei maradnak, hiszen az apjuk. A kérdés az, hogy magát m e g tudja-e tartani. És legfőképpen hogy maga meg akar-e maradni mellette. - N e m tudom. Azt sem t u d o m , valójában kicsoda ő. Úgy érzem, az elmúlt hat évben egy elképzelt személyt szerettem. És most kiderült, hogy nem ismerem. Soha n e m hittem volna róla, hogy képes elkövetni egy ilyen csalást. - Az emberek különös dolgokra képesek - felelte
Maggie, és t ű n ő d v e bámulta az öböl vizét. - Még azok is, akikről azt hisszük, ismerjük és szeretjük őket. Imádkozni fogok magáért - bátorította Saraht. - És maga is imádkozzon, ha tud. Helyezze az egészet Isten kezébe. Engedje, hogy ő segítsen kitalálnia, mit tegyen. Sarah bólintott. - Köszönöm - m o n d t a bátortalan mosollyal. - Tudtam, hogy ha önnel beszélhetek, az segíteni fog. Még nem tudom, mit fogok tenni, de máris jobban érzem magam. Teljesen kiborulva jöttem el önhöz. - J ö j j ö n bármikor, vagy hívjon fel telefonon! Még egy ideig itt leszek. - Bőven volt mit tennie mindazokért az emberekért, akiket a földrengés megfosztott az otthonuktól, és m é g hónapokig kénytelenek lesznek a Presidióban lakni. Szerzetesi hivatásához méltó m ó d o n szeretetet, békességet és vigaszt n y ú j t o t t azoknak, akikkel kapcsolatba került. - Legyen könyörületes tanácsolta végezetül Sarahnak. - A megbocsátásnak n a g y o n fontos szerepe van az életünkben. Ez n e m azt jelenti, hogy m i n d e n k é p p e n vele kell maradnia, vagy hogy fel kell adnia érte a saját életét. De miután vagy így, vagy úgy, de döntött, m e g kell bocsátania, és jóindulattal kell viszonyulnia hozzá és saját magához. A szeretet n e m abban nyilvánul meg, hogy mellette marad, h a n e m abban, h o g y részvéttel van iránta. Itt, ezen a p o n t o n lép be a kegyelem. Ha majd átéli, ön is tudni fogja. - Köszönöm - mondta Sarah, és átölelte a nővért. Már ott álltak a tábori kórház előtt. - Tartani fogom önnel a kapcsolatot. - Imádkozni fogok magáért - ígérte Maggie, és mosolyogva integetett Sarahnak, aki beszállt a H o n d á b a , és elhajtott. Ugy érezte, most é p p erre a Maggie-vel eltöltött kis időre volt szüksége. Végighajtott a Marina Boulevard-on, majd dél felé, a Divisaderón, föl a dombra. É p p akkor ért a h á z elé, amikor a két FBI ügynök kilépett a kapun. Megvárta, míg elhajtanak, csak akkor m e n t be. H e n r y é p p össze-
foglalta Sethnek a helyzetet. Sarah megvárta, míg Ő is elmegy, azután belépett a dolgozószobába. - Hol voltál? - kérdezte a férje. Látszott rajta, hogy halálosan kimerült. - Friss levegőre volt szükségem. Milyen volt? - Rémes - felelte Seth tömören. - Ezek nem lacafacáznak. Jövő hétre kérik a vádindítvány beterjesztését. Ez nagyon d u r v a lesz, Sarah. Jó lett volna, ha te is itt vagy ma - nézett rá szemrehányóan. Sarah m é g sohasem látta ilyen nyomorult állapotban. Eszébe jutottak Maggie szavai, és megpróbálta felkelteni magában a részvétet. Akármit követett is el közvetve ellene, most nagyon nagy bajban volt, és sokkal jobban sajnálta emiatt, mint mielőtt elment Maggie-hez. - Az FBI emberei velem is akartak volna találkozni? - kérdezte ijedten. - N e m . Neked ebben az ügyben nincs semmi tennivalód. M e g m o n d t a m nekik, hogy semmiről sem tudtál. N e m nekem dolgozol. És a m ú g y sem kényszeríthetnek arra, hogy ellenem vallj, mert a feleségem vagy. - Sarah láthatóan megnyugodott. - Csak szerettem volna, ha itt vagy velem. - Itt vagyok, Seth. - Legalábbis most. Ez volt a legtöbb, amire képes volt. - Köszönöm - mondta halkan a férje. Sarah kiment a szobából, föl az emeletre, a gyerekekhez. Seth nem is m o n d o t t neki semmit, s amikor egyedül maradt, a tenyerébe temette az arcát, és elsírta magát.
Tizenkettedik fejezet A következő tíz n a p során Seth életében további fejlem é n y e k történtek. A szövetségi ügyész benyújtotta vádemelési javaslatát az esküdtbíróságnak, amely hozzájárult a vádemeléshez. Két nappal ezután megjelentek a szövetségi ügynökök, és letartóztatták Sethet.
Miután ismertettek vele a jogait, magukkal vitték a szövetségi bíróságra, lefényképezték, hivatalosan is vád alá helyezték, és bent tartották. Az éjszakát a fogdában töltötte, majd m á s n a p reggel egy bíró megállapította az óvadék összegét. Azokat a pénzeket, melyeket csalárd m ó d o n letétbe helyezett a bankban, bírói végzéssel visszautalták N e w Yorkba, hogy fedezzék Sully befektetőinek veszteségét. Sully befektetői tehát ki lettek elégítve, de Seth befektetőinek olyan üzleti könyveket mutattak, amelyek a valóságosnál hatvanmillió dollárral többről szóltak. És ők ennek alapján invesztáltak az ő kockázati alapjába. Seth bűncselekményének természete és súlyossága arra indította a bírót, hogy az óvadék öszszegét tízmillió dollárban szabja meg. És egymilliót kellett fizetnie a kezesnek azért, hogy az óvadék ellenében szabadon bocsássák. Ez elvitte az összes készpénzüket. Úgy ítélték meg, hogy esetében nem áll fenn a szökés veszélye, és mivel az ügynek n e m volt halálos áldozata, fizikai erőszak veszélye sem forgott fenn, óvadék ellenében szabadon bocsátható. Itt egy sokkal rafináltabb bűnüggyel álltak szemben. N e m volt más választásuk, a házukat kellett biztosítékul felajánlaniuk. A ház körülbelül tizenötmillió dollárt ért, és a z n a p éjszaka, amikor kiengedték, Seth közölte Sarahval, hogy el kell adniuk. A kezes megtarthatna belőle tízmilliót biztosítékul, a maradék ötből pedig kifizethetné az ügyvédeket. H e n r y már meg is m o n d t a , hogy az ó honoráriumuk a végén nagyjából hárommillióra fog rúgni- Ez ugyanis bonyolult ügy lesz. Seth közölte Sarahval azt is, hogy a tahoe-i házal is el kell adniuk. És m i n d e n egyebet, amit csak lehet. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a Divisaderón álló házuk teher- és adósságmentes. A tahoe-i házon jelzálog volt, amit majd le kell vonniuk a vételárból, de a különbséget felhasználhatják az ügyvédi és egyéb költségek fedezésére. - Eladom az ékszereimet is - m o n d t a kifejezéstelen
arccal Sarah. Az ékszereket n e m bánta, de az o t t h o n u k elvesztése mélyen lesújtotta. - Bérelhetünk egy lakást. - Seth már lemondott a repülőgépéről. Még nem is volt teljesen kifizetve, és kénytelen volt veszteséggel túladni rajta. A kockázati alapját zárolták. Bevétele nem lesz, de rengeteg p é n z t kell költeni a védelmére. Az a hatvanmillió dolláros csíny m i n d e n bizonnyal elviszi mindenüket. Amenynyiben elítélik, a várható börtönbüntetésen felül h a talmas pénzbírságot rónak ki rá. És a befektetői által indított perek végképp két vállra fogják fektetni. Egyik napról a másikra koldusbotra jutottak. - N e k e m saját lakásom lesz - felelte n y u g o d t a n Sarah. Előző éjszaka, mialatt Seth a f o g d á b a n volt, eldöntötte ezt a dolgot. És Maggie-nek igaza volt. M é g n e m tudta, mit fog lenni a jövőben, de az teljesen világossá vált számára, hogy most nem akar együtt élni Sethszel. Lehet, hogy később megint együtt lesznek, de most külön lakásba akart költözni a gyerekekkel, és állást akart szerezni magának. - Elköltözöl? - rökönyödött meg Seth. - Mit fog gondolni az FBI? - Most csak ez volt számára a fontos. - Ami azt illeti, mindketten elköltözünk. És azt fogják gondolni, hogy te egy szörnyű nagy hibát követtél el, engem nagyon megrázott a dolog, és egy időre szünetet tartunk. - Ami szóról szóra igaz volt. Sarah n e m adta be a válókeresetet, csak távol akart lenni ettől az egésztől. N e m tudta volna elviselni, ha részt kell v e n nie abban, ami most következik az életükben, mivel Seth a n n a k idején ú g y döntött, becsületes ember helyett inkább szélhámos lesz. Rengeteget imádkozott azóta, hogy Maggie-nél járt, és úgy érezte, helyesen döntött. Szomorú volt, de nyugodt, ahogy Maggie előre m e g m o n d t a . Ennyi most elég. Másnap felhívta az ingatlanügynökséget, és közölte velük, hogy eladó a házuk. Azután telefonált a kezesnek, és beszámolt neki arról, amit már eddig tettek, hogy ne higgye azt, valami rosszban sántikálnak. A h á z -
ról szóló okirat a m ú g y is a kezében volt. A férfi elmagyarázta neki, hogy joga van jóváhagyni a ház eladását, ragaszkodni a férje tízmillió dollárjához, és bármihez azon túl és azon felül, amijük van. Megköszönte, hogy Sarah felhívta, és bár nem mondta, érezni lehetett, hogy sajnálja őt. Jellemtelen fickónak tartotta a férjét. Seth m é g akkor is n a g y k é p ű e n , önmagával eltelve viselkedett vele, amikor a fogdában felkereste. A kezes n e m először találkozott ilyen alakokkal. Ezek mindig a m a g u k feje u t á n mentek, s végül a családjuk és a feleségük itta m e g a levét. Sok szerencsét kívánt neki a ház eladásában. Sarah a következő napokat azzal töltötte, hogy állást keresve sorra felhívta a b a n k n e g y e d b e n és a Szilikonvölgyben dolgozó ismerőseit. Szakmai önéletrajzot írt, amelyben részletesen írt stanfordi MBA programjáról és az egyik Wall Street-i befektetési banknál végzett munkájáról. Bármit elvállalt volna - tőzsdét, pénzügyi elemzést, bármit. H a j l a n d ó volt tőzsdeügynöki jogosítványt szerezni, vagy bankban dolgozni. Megszerezte az ezekhez szükséges képesítést, esze is volt, m á r csak m u n k á t kellett találnia. És eközben mind puszta kíváncsiságból, mind valódi vásárlási szándékkal jöttekmentek a házban a potenciális vevők. Seth a Broadwayn szerzett magának az Összetört Szívek Szállodája néven ismert m o d e r n lakóházban egy tetőlakást. A ház kisméretű luxuslakásaiban elsősorban olyan férfiak laktak, akik a közelmúltban mentek külön a feleségüktől. Sarah a Clay Streeten talált egy kényelmes kis lakást egy viktoriánus stílusú házban. A két hálószoba egyike az övé, a másik a gyerekeké lesz. Csak egy kocsi számára volt parkolóhely, s a lakáshoz egy parányi kert is tartozott. A földrengés óta drámaian csökkent a bérlakások kereslete, így nagyon jó áron kapta meg a lakást, amelybe június elsejével beköltözhetett. Elment a Presidióba, hogy beszámoljon Maggie-nek. Maggie m i n d e n sajnálata ellenére elismerően nyug-
tázta, hogy óvatos és bölcs döntéseivel már eddig is milyen sokat haladt előre. Seth fogta magát és vett egy új Porschét az elveszített Ferrari helyébe, ami feldühítette az ügyvédjét. Meg is mondta Sethnek, hogy feltűnósködés helyett most jobban vissza kéne fognia magát. Az üzletelésével sok ember érdekeit megsértette, és hivalkodásával nem fog túl jó benyomást kelteni a bíróban. Sarah egy használt Volvo kombit vett a régi Mercedes helyett, az ékszereit pedig elküldte Los Angelesbe eladásra. A szüleinek m é g nem szólt, akik egyébként n e m t u d t á k volna segíteni, csak erkölcsi támogatásukkal állhattak volna mellé. Valami csoda folytán a média még nem szerzett tudomást arról, hogy vádat emeltek Seth és Sully ellen, de Sarah tudta, hogy ez az állapot nem fog sokáig tartani. És eljött a pillanat, amikor kitört a botrány, és nem is akármilyen. Everett a földrengést követő napokat fotózással töltötte. A legjobban sikerült képeket átadta a Scoop magazinnak, amely egy egész sorozatot közölt a San Franciscó-i földrengésről. És ahogy előre sejthető volt, a címoldalra Melanie képét tették, amelyen katonai gyakorlónadrágban volt látható. Maggie-ről csak egy képet közöltek, s a képaláírás annyit közölt róla, hogy apáca, aki a földrengés óta önkéntesként dolgozik egy San Franciscó-i tábori kórházban. Everett eladott még képeket a USA Today-nek, az AP-nek, egyet a The New York Times-nak, és jó néhányat a Tmn-nak és a Newsiüeefr-nek. A Scoop hozzájárult e felvételek eladásához, mivel ők is annyit kaptak, hogy n e m is t u d t á k m i n d e t leközölni, de nem is akartak olyan részletesen tudósítani a földrengésről. Jobban szerették a hírességek képeit, ennélfogva hat teljes oldalt szenteltek Melanie-nak, és mindössze hármat a többinek. Everett a cikket is maga írta, s ebben nagy elismeréssel szólt a városról és lakóiról. A magazin egy példányát el akarta küldeni Maggie-nek. De ezenkívül több tucatnyi csodálatos képe volt róla, olyanok, ame-
lyek a kórházban, a sebesültek között ábrázolták. Volt egy, amelyiken síró kisgyermeket tart a karjában, miközben egy bekötött fejű öregembert vigasztal. Több olyan felvételt is készített róla, amelyen csak beszélgetnek, s eközben világító kék szeme vidáman ránevet... és egy olyat, amit akkor csinált, amikor a buszuk már elindult, és Maggie olyan szomorúan n é z utánuk, hogy a képet nézve kis híján ó is elsírta magát. A lakásában m i n d e n ü t t kirakta Maggie képeit, s így most a nővér nézte, amint reggelenként megreggelizik, késő este az íróasztalánál ül, vagy órákon át csak fekszik a díványán, és őt bámulja. Végül úgy döntött, másolatokat készít neki a képekről. Meg is csinálta, csak n e m tudta biztosan, hová küldje a képeket. Többször is hívta Maggie-t a mobiltelefonján, de sohasem vette fel. Utána ugyan kétszer is visszahívta, de akkor m e g ő nem találta Everettet. így fogócskáztak egy darabig, de mivel mindketten nagyon elfoglaltak voltak, végül az elválásuk óta egyszer sem sikerült beszélniük. A férfinak rettenetesen hiányzott a nővér, és azt is szerette volna, ha Maggie látja, milyen gyönyörű képeket készített róla, és persze szívesen mutatott volna neki néhány másikat is. Egy szombat este, otthoni magányában végre elhatározta, hogy fölruccan San Franciscóba, és meglátogatja Maggie-t. Pár napig nem volt semmi dolga, úgyhogy vasárnap hajnalban felkelt, kitaxizott a LAX-re, és fölszállt egy San Franciscóba induló gépre. N e m szólt előre Maggie-nek, s csak remélte, hogy ha semmi n e m változott az elutazása óta eltelt hetek alatt, ott találja őt a Presidióban. A gép délelőtt tíz órakor szállt le San Franciscóban. Everett beült a járda mellett sorakozó taxik egyikébe, és megadta a címet a sofőrnek. A fotókkal teli dobozt a hóna alatt szorongatta. M a j d n e m tizenegy óra volt, mire megérkezett; látta, hogy a helikopterek most is ott járőröznek a Presidio felett. Csak állt, és nézte a tábori kórházat. Remélte, hogy Maggie odabent van.
Hidatában volt, hogy kicsit őrültség, amit most csinál. De látnia kellett Maggie-t. Nagyon hiányzott, amióta csak elment. A recepcióban ülő önkéntestől megtudta, hogy Maggie aznap szabadnapos. Vasárnap volt, és a nő, aki jól ismerte a nővért, azt is közölte, hogy minden bizonynyal templomba ment. Everett megköszönte, és úgy döntött, elmegy abba az épületbe, amelyben az önkén:es m u n k á t végző szerzetesek és p a p o k laktak. Két apáca és egy p a p álldogált a bejárati lépcsőn, és kérdésére az egyik apáca felajánlotta, hogy bemegy, és körülnéz. Everett szíve elszorult. Úgy érezte, egy örökkévalóságig tart, míg várakoznia kell. Aztán egyszer csak ott állt előtte Maggie frottír f ü r d ő k ö p e n y b e n , kék szeme ragyogott, vörös haja csurom víz volt. Mondta is, hogy é p p zuhanyozott. Mihelyt meglátta a férfit, arca mosolyra derült, Everett pedig m a j d n e m sírva fakadt a megkönnyebbüléstől. Félt, hogy n e m fogja megtalálni, de lám, itt van. Boldogan ölelte magához, és heves mozdulatától m a j d n e m elejtette a fényképekkel teli dobozt. Aztán sugárzó arccal hátralépett, hogy szemügyre vegye Maggie-t. - Mit keres itt? - kérdezte a n ő v é r Eközben a többi apáca és a p a p elment. A földrengést követő n a p o k ban m i n d a n n y i u k között mély barátságok szövődtek, így semmi szokatlant nem találtak a fotós látogatásában, sem abban, hogy ilyen kitörő ö r ö m m e l köszöntik egymást. Az egyik szerzetesnővér emlékezett is Everettre. Maggie u t á n u k szólt, hogy később majd csatlakozik hozzájuk. Aznap már voltak templomban, s most a kantin felé tartottak. Az egész hely kezdett olyan benyomást kelteni, mint egy örökös nyári tábor felnőttek számára. Everett idefelé jövet látta, hogy alig pár hét alatt is sokat javult a helyzet a városban. De a Presidióban létesített menekülttábor m é g teljes üzemmel működött. - Azért jött, mert cikket akar írni rólunk? - kérdezte Maggie, aztán afeletti izgalmukban, hogy újra talál-
koztak, egymás szavába vágva kezdtek beszélni. - Ne haragudjon, amiért soha n e m fogadtam a hívását. Ha dolgozom, mindig kikapcsolom a telefonomat. - T u d o m . . . bocsásson meg... Úgy örülök, hogy látom - tört ki a férfiból, és újra megölelte Maggie-t. Csak azért jöttem, hogy lássam. Sok képet szerettem volna megmutatni magának, de nem tudtam, hová küldjem, így inkább magam hoztam el őket. Mindenből, amit készítettem, hoztam egy teljes sorozatot. - Hadd kapjak fel magamra valamit - felelte a növés és széles mosollyal beletúrt rövidre nyírt vizes hajába. Öt perc múlva már újra ott volt, farmerban, piros Converse cipőjében, Barnum & Bailey Circus feliratú pólóban, hátán egy tigris képével. Everett jót mulatott az a p á c á h o z egyáltalán nem illő pólón, amelyet Maggie az a d o m á n y k é n t beérkezett holmik közül kapott ki. Elsétáltak egy padhoz, és leültek, hogy megnézzék a képeket. A férfi remegő kézzel nyitotta ki a dobozt, és miközben a nő sorra m e g n é z t e őket, hol a megindultság, hol a nevetés csalt könnyeket a szemébe. Mindketten jól emlékeztek azokra a pillanatokra, azokra az arcokra, azokra a szívbe markoló időkre. Everett lefényképezte azt az asszonyt, akit úgy ástak ki a háza romjai alól, de előbb le kellett vágni az egyik lábát, hogy ki t u d j á k szabadítani. És persze ott voltak a gyerekekről és a Melanie-ról készített fotók, de a legtöbb kép Maggie-ről született. Az összes fotónak mintegy a fele őt ábrázolta. - Ó , erre emlékszem!... Istenem, ez a szegény kicsi... Emlékszik erre az aranyos öreg hölgyre? - kiáltott fel újra m e g újra Maggie a képek láttán. Everett lefényképezett romba dőlt házakat is, ahogy a jótékonysági rendezvény éjszakáján, a földrengés utáni első órákban látta. A képek mindkettőjük életének egy félelmetes, de megindító időszakáról készült krónikává álltak össze. - Ó, Everett, olyan gyönyörűek - nézett a fotósra Maggie világító kék szemével. - Köszönöm, h o g y elhozta m e g m u t a t n i őket. Sokszor g o n d o l t a m
magára, és reméltem, hogy jól m e n n e k a dolgai. A férfitól jött üzenetek biztatóak voltak, de a beszélgetéseik neki is u g y a n ú g y hiányoztak, mint Everettnek. - Hiányzott, Maggie - vallotta be őszintén Everett, miután m i n d e n képet megnéztek. - Ha maga nincs a közelemben, tulajdonképpen nincs kivel beszélgetnem. - Amíg nem ismerte a nővért, majd nem kellett elválnia tőle, n e m is tudta, milyen üres az élete. - Maga is hiányzott nekem - ismerte be a nő. - Jár a gyűlésekre? Az a társaság, amelyet maga hozott össze itt, azóta is rendszeresen összejön. - Én naponta kettőre jártam el. Van kedve a városban ebédelni velem? - A Lombard Street gyorséttermeiből egyik-másik már kinyitott. Everett javasolta, hogy vigyenek magukkal valami ennivalót, és ebben a gyönyörű időben sétáljanak el a Marina Greenre. O n n a n kilátnak az öbölre, és figyelhetik a vizén h a l a d ó csónakokat. Ezt éppen megtehették volna a Presidio partjáról is, de Everett úgy vélte, jót fog tenni Maggienek, ha kicsit kimozdul a táborból, sétál, jó levegőt szív, és a változatosság kedvéért elhagyja a Presidio területét. - De még mennyire, hogy van kedvem! Kocsi nélkül nem juthattak messzire, de a Lombard gyalog is kényelmesen elérhető volt. Maggie visszam e n t egy pulóverért. Bevitte a szobájába az ajándékba kapott képeket, s pár perc múlva elindultak. Egy darabig jóleső csendben ballagtak, azután arról beszélgettek, hogy ki mit csinált az elmúlt időben. Maggie a város újjáépítése közben zajlott eseményekről és a kórházi munkájáról mesélt, Everett pedig beszámolt az azóta kapott megbízásairól. Hozott Maggie-nek egy példányt a Scoop földrengéses számából is, b e n n e a Melanie-ról készült képekkel, és e n n e k kapcsán megbeszélték, milyen helyes lány volt. Az első gyorsbüfében vettek n é h á n y szendvicset, majd elindultak az öböl felé. Amikor odaértek, letelepedtek a Marina Green mellett elterülő széles, füves területre. Maggie
egy szóval sem beszélt Everettnek Sarah gondjairól, hiszen ezeket a dolgokat bizalmasan kellett kezelnie. Azóta a nő többször is jelentkezett nála, és Maggie tudta, hogy a helyzet nem valami biztató. Sarah elmondta neki, hogy Sethet letartóztatták, m a j d óvadék fejében szabadon bocsátották. És hogy árulják a házukat. Szörnyű időszak volt ez Sarahnak, aki semmivel sem szolgált rá, hogy mindez megtörténjen vele. - Mit fog csinálni, ha kiköltözik a Presidióból? - kérdezte Everett. Miután megették a szendvicseket, lehasaltak a f ű b e egymással szemben, m i n t két nyaraló gyerek. Maggie-ről most végképp nem m o n d t a volna m e g senki, hogy apáca. N é h a a fotós is megfeledkezett róla. - N e m hinném, hogy erre egyhamar sor kerülne. Lehet, hogy még hónapokig a táborban leszek. Sok időbe fog telni, mire újra mindenkinek lesz hol laknia. - Rengeteg épület romba dőlt a belvárosban. Egy évbe is beletelik, míg mindet újjáépítik. - Utána, gondolom, visszamegyek a Tenderloinba, és folytatom azt, amit régen csináltam. - Amikor kimondta, hirtelen rádöbbent, milyen egyhangú az élete. Évek óta az utcán, a hajléktalanok között dolgozott. De ez mindig is rendjén valónak tűnt a számára. Most valahogy úgy érezte, többre vágyik, és újra élvezte a kórházi munkát. - Nem akar ennél többet, Maggie? N e m akarja egy n a p o n a saját életét élni? - Ez az életem - felelte a nő szelíden, és rámosolygott a férfira. - Ez a dolgom. - H i d o m . Én is így vagyok vele. Magazinoknak és újságoknak fotózom azért, hogy megéljek. De amióta visszamentem Los Angelesbe, furcsán éreztem magam. Valami felrázott, amikor itt voltam. És most mintha hiányozna valami az életemből. - Ahogy ott feküdtek a fűben, ránézett a nővérre, és halkan hozzátette: - Talán maga. Maggie n e m tudta, mit m o n d j o n erre. Csak nézett a férfira hosszan, szótlanul, aztán lesütötte a szemét.
- Legyen óvatos, Everett - suttogta. Azt hiszem, nem szabad e l m e n n ü n k idáig. - Már ó is többször gondolt erre. - Miért nem? - ütötte a vasat a férfi. - Mi van akkor, ha egy n a p o n meggondolja magát, és többé nem akar apáca lenni? - Mi van akkor, ha nem? Szeretek apáca lenni. Amióta elvégeztem az ápolónőképzőt, apáca vagyok. Már gyerekkoromban is ez akartam lenni. Ez volt az álmom, Everett. Hogy a d h a t n á m fel? - És ha most váltani akar? Akkor is végezhetné ugyanezt a munkát, ha kilép a rendből. Lehetne szociális m u n k á s , vagy hajléktalanokkal foglalkozó gyakorló ápolónő. - Everett már m i n d e n szempontból végiggondolta a dolgot. - Mindezek beletartoznak a m u n k á m b a , amit szerz e t e s n ő v é r k é n t végzek. N a g y o n jól t u d j a , h o g y a n viszonyulok a hivatásomhoz. Maggie-t megijesztették a férfi szavai, és szerette volna leállítani, mielőtt túl messzire mennek, s végül kénytelen lenne m e g m o n d a n i neki, hogy többé n e m találkozhatnak. N e m szerette volna, ha ez bekövetkeznék, m á r p e d i g könnyen ez lehet a vége, ha a fotós nem hagyja abba. Neki tartania kell magát a fogadalmához. Szerzetes volt, akár tetszik Kverettnek, akár nem. - Akkor időnként kénytelen leszek eljönni és meglátogatni. Ez így megfelel magának? - próbált visszavonulót fújni a férfi. - Ö r ü l n é k neki, egészen addig, amíg nem csinálunk semmi butaságot - felelte megkönnyebbülve Maggie. - Mégis mire gondol? Mit ért butaság alatt? - A nő kissé erőszakosnak érezte a kérdést, de már nagylány volt, tudott vigyázni magára. - Butaság lenne, ha maga vagy én megfeledkezn é n k arról, hogy szerzetesnővér vagyok. De erre n e m fog sor kerülni - jelentette ki határozottan. - N e m így van, Mr. Allison? - kérdezte a régi Deborah Kerr-Robert Mitchum filmre utalva.
- De, de, persze - emelte az égre tekintetét Everett. A végén visszamegyek a Tengerészeihez, maga m e g apáca marad, ahogy a filmben. N e m tud olyan filmet, amelyikben az apáca kilép a rendből? - N e m nézek olyan filmeket - közölte affektálva Maggie. - Csak olyanokat nézek meg, ahol az apácák hűségesen megtartják a fogadalmukat. - Ki nem állhatom az olyan filmeket - ugratta Everett. - Rém unalmasak. - N e m , egyáltalán n e m azok. Inkább nemeslelkűségre vallóak. - Bár ne lenne ilyen nemeslelkű, Maggie, és ne tartaná magát ennyire a fogadalmához - sóhajtotta a férfi. Többet nem mert m o n d a n i , és Maggie sem szólt rá semmit. Késő délutánig heverésztek a napsütötte gyepen. Amikor a levegő kezdett kicsit lehűlni, visszasétáltak a Presidióba, és Maggie meghívta a férfit a kantinba, hogy egyen valamit, mielőtt visszaindulna. Közben azt is elmondta, hogy Tom visszament Berkeleybe, hogy lezárja a lakását. De Everett még most is sok ismerős arcot látott a táborban. Mindketten levest ettek, azután Everett visszakísérte a nővért a házhoz, ahol lakott. - Megint el fogok jönni - ígérte, miután Maggie megköszönte neki a látogatást. Most is készített róla pár képet, ahogy ott fekszik a fűben, és hozzá beszél. A szeme ugyanolyan kék volt, mint felettük az ég. - Vigyázzon magára - m o n d t a a nő, akárcsak annak idején. - Imádkozni fogok magáért. Everett bólintott, és arcon csókolta Maggie-t. Puha volt a bőre, mint a bársony. Maggie nézte, amint a távolodó férfi kilép a tábor főkapuján. Már ismerős volt a járása, akárcsak fekete gyíkbőrből készült cowboycsizmája. A kapuból m é g visszaintett, majd a Lombard felé fordult, ahol majd taxiba száll, és kiviteti magát a reptérre. Maggie fölment a szobájába, hogy újra végignézze a fotókat. Gyö-
nyörűek voltak. Érződött rajtuk készítőjük különleges tehetsége. De ezen túl is volt valami ennek az embernek a lelkében, ami vonzotta őt. N e m akarta, mégis rettenetesen vonzódott hozzá, nemcsak mint baráthoz, h a n e m mint férfihoz. Ez m é g sohasem fordult elő vele, amióta belépett a rendbe. A fotós megérintett b e n n e valamit, amiről n e m is tudta, hogy létezik, és ami talán nem is létezett, amíg m e g nem ismerte őt. És ez a lelke mélyéig felkavarta. Becsukta a fényképekkel teü dobozt, és letette maga mellé az ágyra. Azután lefeküdt, és lehunyta a szemét. N e m akarta, hogy ez megtörténjen vele. N e m engedheti m e g magának, hogy beleszeressen. Ez lehetetlen. N e m történhet meg. Sokáig feküdt ott imádkozva, mielőtt nővértársai megérkeztek volna közös szobájukba. Soha m é g ilyen b u z g ó n n e m imádkozott. Kérlek, Istenem, ne engedd, hogy beleszeressek, ismételte magában újra m e g újra. Csak reménykedni tudott, hogy Isten meghallgatja. Nem szabad, hogy ez bekövetkezzék, hiszen ő Istenhez tartozik.
Tizenharmadik fejezet T o m egy héttel azután, hogy Melanie elhagyta San Franciscót, hazautazott Pasadenába. Mihelyt megérkezett, rögtön felhívta Melanie-t. Két n a p alatt összecsomagolt, minden holmiját betette a furgonjába, amely valami csoda folytán sértetlen maradt, és ú t n a k indult dél felé. Alig várta, hogy viszontláthassa a lányt. Az első estéjét otthon töltötte a szüleivel és a húgával, akik betegre izgulták magukat miatta a földrengés alatt. Mindent hallani akartak, Tom pedig részletesen beszámolt nekik. N a g y o n kellemesen telt az estéjük, l ö m elújságolta a húgának, hogy hamarosan elviszi ót egy koncertre, és másnap, rögtön reggeli után Holly-
w o o d n a k vette az irányt. Induláskor szólt, hogy valószínűleg csak éjszakára ér vissza. Legalábbis reménykedett benne. Melanie meghívta, töltse vele a napot, és Tom azt tervezte, hogy utána elviszi őt vacsorázni. Azok után, hogy a Presidióban minden további nélkül tudott vele találkozgatni, rettenetesen hiányzott neki. A legszívesebben m i n d e n percét Melanie-val töltötte volna, főleg mivel tudta, hogy júliusban országos koncertturnéra indul. Ami ót magát illette, már kiderült, hogy San Franciscóban nem kap állást A földrengés következtében meglehetősen lelassult az élet a városban, s ezért ú g y döntött, h o g y Los Angelesben n é z m u n k a után. Amikor megérkezett, Melanie már várta. Látta, amint ráfordul a kocsifelhajtóra, és a távirányítóval kinyitotta neki a kaput. Tom beállt a f u r g o n n a l , a lány p e d i g boldog mosollyal futott ki elébe. Pam is észrevette, amikor kinézett, és elmosolyodott, látva, h o g y csókolóznak. Azután b e m e n t e k a házba, ahol Melanie körbevezette a fiút. M e g m u t a t t a a földszinti torna- és játéktermet, b e n n e a biliárdasztallal, a tévészobát és a hatalmas medencét. Előre szólt, hogy Tom hozzon magával fürdőnadrágot. De a fiút egyedül az érdekelte, hogy végre láthatja őt. - Annyira hiányoztál - vallotta be. - Nagyon rossz volt a táborban, miután elmentél. Folyton a kórházban tébláboltam Maggie körül. Ő is m o n d t a , h o g y menynyire hiányzol neki. - Fel kell hívnom őt - mondta Melanie. - Nekem is hiányzik... És nélküled is rossz volt - súgta, de rögtön utána elnevették magukat, mert a takarító személyzet é p p akkor csörtetett le a lépcsőn. Azután fölmentek az emeletre, és Melanie megmutatta Tómnak a szobáját. A sok fehér és rózsaszín holmitól, amivel az a n y j a berendezte, inkább gyerekszobára emlékeztette Tomot. A falakon függő, jórészt ismert képek színészek, színésznők és énekesek társaságában mutatták a lányt. Az egyik é p p abban a pillanatban készült, amikor átveszi
a Grammy-díjat. De voltak itt képek Melanie kedvenc rappereiról és sztárjairól. Ezután a hátsó lépcsőn lementek a konyhába, s egy-egy dobozos üdítővel kivonultak a medence mellé. - H o g y megy a lemezfelvétel? - érdeklődött Tom. Elbűvölte az, amivel Melanie foglalkozott, ugyanakkor nem hatott rá túlságosan a lány sztár volta. A táborban normális embernek ismerte és szerette meg ót. Megkönnyebbülten nyugtázta, hogy azóta sem változott semmit, ugyanaz az édes lány volt, akibe San Franciscóban beleszeretett. Ha lehet, most még jobban szerették egymást. Melanie-n most sort és ujjatlan top volt, lábán vietnami papucs helyett szandált viselt, de egyébként ugyanúgy nézett ki, mint a táborban. Nem volt kifestve, és nem viselkedett sztárként, egyszóval olyan volt, mint amikor először meglátta őt. Ott ült mellette az úszómedence szélén, és önfeledten harangozott a lábával. Tom még most sem akarta elhinni, hogy ó az a világhírű popsztár, pedig az eszével tudta, hogy igen, ő az. De ez semmit sem jelentett számára. És Melanie érezte ezt, ahogy megérezte San Franciscóban is. Tudta, hogy Tom őszintén szereti, és eszébe sem jut, hogy milyen híres. Épp a lemezfelvételéről mesélt, amikor anyja rákanyarodott a kocsifelhajtóra, majd a medencénél megállt, hogy lássa, mit csinál a lánya és kivel. A legkevésbé sem látszott boldognak, amikor meglátta lomot. És a köszöntése sem sikerült valami szívélyesre. - Hát ti mit csináltok itt? - kérdezte nyersen. Melanie zavarba jött, löm pedig felállt, hogy kezet fogjon a lány anyjával. Janetet nem hatotta meg a gesztus. - C s a k tegnap érkeztem vissza Pasadenából, gondoltam, beköszönök - magyarázta Tom. Janet biccentett, és egy villámgyors tekintetet vetett Melanie-ra. Remélte, hogy a fiú nem marad sokáig. Ahhoz, hogy a lánya partnere lehessen, semmi vonzót nem talált benne. Az ő számára n e m volt lényeges,
hogy Tom tanult fiú, hogy jó családi háttérrel rendelkezik, hogy vélhetőleg jó állást fog találni magának, ha Los Angelesbe költözik, hogy kedves, jószívű fiú, és szereti a lányát. N e m érdekelték holmi rendes pasadenai fiúk, és bár nem mondta ki, de egyértelműen éreztette, nem helyesli, hogy eljött meglátogatni Melanie-t. Két perccel azután, hogy megérkezett, bevonult a házba, és bevágta maga után az ajtót. - Azt hiszem, nem örül, h o g y itt lát engem - jegyezte m e g Tom zavartan, mire Melanie, mint már oly sokszor, mentegetni kezdte az anyját. - Jobban örülne, ha valami kezdő, botrányos életű filmsztár lennél, feltéve, hogy a képed hetente legalább kétszer megjelenik a bulvárlapokban, és lehetőleg nem fenyeget a veszély, hogy lecsuknak. Kivéve, ha ettől m é g többször szerepelnél a médiában. - Mindezt nevetve mondta, de Tom sejtette, hogy a jellemzés fájdalmasan ülik az anyjára. - Én m é g sohasem ültem börtönben, és a bulvárlapok sem írtak rólam - m o n d t a bocsánatkérően. - Biztosan falusi tahónak tart. - Én viszont nem - húzódott közelebb hozzá Melanie. Ő mindent szeretett ebben a fiúban, de különösen azt, hogy semmi köze ehhez a lehetetlen hollywoodi vüághoz. Irtózott azoktól a problémáktól, amelyek Jake mellett hozzátartoztak a mindennapjaihoz. Hogy ivott, hogy elvonóra küldték, hogy közös képek jelentek m e g róluk a bulvárlapokban, és egy ízben leütött valakit egy bárban. Akkor egy pillanat alatt ott termettek a paparazzók, és egyfolytában villogtatták az arcába a vakuikat, miközben a rendőrök elvitték Jake-et. De m é g ennél is jobban utálta, amit Ashleyvel művelt. Szóba sem állt vele, amióta visszajöttek, és a jövőben sem tervezte. Tom ezzel szemben tisztességes, rendes, jóravaló, illemtudó srác volt, aki törődött vele. Akarsz úszni? - kérdezte, mire a fiú lelkesen bólintott. Neki édes mindegy volt, mit csinál, a fő, hogy Melanieval lehessen. Huszonkét éves egészséges fiú volt, aki
hétköznapisága mellett sokkal helyesebb, okosabb és jóképűbb volt, mint kortársai többsége. Melanie azt is látta rajta, hogy van jövője. N e m az a fajta jövő, amit az a n y j a szánt neki, hanem amit ő szeretett volna a maga számára. Tom ugyanolyan reális, két lábbal a föld ö n járó ember volt, mint ó. N e m volt b e n n e semmi hamisság, semmi tettetés. Olyan messze volt Hollyw o o d világától, amilyen messze csak lehet valaki. Melanie elkísérte Tomot a medence túlsó végében lévő p i h e n ő h á z h o z , és megmutatta a szobát, ahol levetkőzhet. A fiú egy perc múlva megjelent haivaii stílusú f ü r d ő n a d r á g j á b a n . Húsvétkor ugyanis Kauaiban s z ö r f ö z ö t t a barátaival. Ekkor Melanie is b e m e n t a szobába, a h o n n a n rózsaszínű bikiniben jött elő. Tökéletes alakja volt, nemhiába dolgozott rajta minden áldott n a p a személyi edzőjével. Ez is hozzátartozott a szigorú napirendjéhez. A júniusi koncertre készülve n e m c s a k próbákra járt, de naponta két órát töltött el a t o r n a t e r e m b e n . A Hollywood Bowlban m e g r e n d e zésre kerülő koncertre elővételben elkelt minden jegy. M i n d e n k é p p e n így lett volna, de miután a Scoop-ban megjelent a cikk róla és a San Franciscó-i földrengésről, m é g gyorsabban elkapkodták a jegyeket. Ma már csak jegyüzérektől lehetett szerezni, darabját ötezer dollárért. Melanie két olyan belépőt tett félre Tómnak és a h ú g á n a k , amellyel a színfalak m ö g é is beléphetnek. Egy ideig úszkáltak, közben csókolóztak is a medencében, aztán kifeküdtek egy nagyméretű gumimatracra, és csak lebegtek a víz felszínén, és süttették m a g u k a t a nappal. Melanie vastagon bekente magát n a p v é d ő tejjel. N e m volt szabad lesülnie - a színpadi f é n y e k b e n túl sötétnek tűnt volna a bőre. Anyjának jobban tetszett fehéren. De nagyon jó volt Tom mellett heverészni a gumimatracon, szótlanul, egymás kezét fogva. Volt ebben valami ártatlan barátság. Melanie teljesen felszabadultnak érezte magát Tom mellett, ugyanúgy, mint korábban, a táborban.
- Meglátod, szuper lesz - mondta, amikor a közelgő koncert került szóba köztük. Mesélt a különleges színpadi effektusokról, és a dalokról is, amiket majd elő fog adni. l o m ismerte mindet, és megint elmondta, mennyire odáig lesz a boldogságtól a húga. Még nem árulta el neki, kinek a koncertjére viszi el. Amikor m e g u n t á k a napozást, bementek a házba, és összedobtak valami ebédet. Janet is a konyhában volt; cigarettázva telefonált é p p e n , s közben bele-belepillantott egy pletykalapba. Csalódott volt, amiért n e m látta b e n n e lánya képét. Hogy ne zavarják, Melanie és Tom kivonultak a szendvicsükkel a medence közelében felállított egyik asztalhoz, mely fölé n a p e r n y ő t feszítettek Később befeküdtek együtt egy függőágyba, és Melanie suttogva elmesélte Tómnak, hogy egy ideje már foglalkoztatja a gondolat, hogyan végezhetne a jövőben is olyasféle önkéntes m u n k á t , mint a Presidióban. Szeretne többet kezdeni az életével annál, mint pusztán próbákra járni és énekelni. - Van valami elképzelésed? - kérdezte szintén suttogva Tom. - A mami semmit s e m engedne. Maggie nővér beszélt nekem egy katolikus missziót vezető papról. Minden évben pár h ó n a p r a elmegy Mexikóba. Szeretném felhívni, de nem hiszem, hogy valaha is dolgozhatnék vele. Hamarosan el kell kezdenem a turnét, és az ü g y n ö k ö m az év végéig teleírta az előjegyzési naptáramat. Nemsokára elkezdjük a jövő évi programok egyeztetését. - Erezhető volt hangján á csalódottság. Belefáradt a sok utazásba, és szeretett volna több időt tölteni Tómmal. - Gyakran leszel távol? - kérdezte aggódva a fiú. Csak most találtak egymásra, és arra vágyott, hogy minél többet lehessenek együtt. Még rosszabb lesz, ha talál magának munkát; attól kezdve mindketten nagyon el lesznek foglalva. - Évente körülbelül négy hónapot turnézok. Van, hogy ö t ö t Egyébként repülővel jövök-megyek, ahogy
arra a San Franciscó-i jótékonysági estre m e n t e m . És néha adódnak ilyen alkalmi fellépések, mint ez a vegasi. - Mi lenne, ha repülőre ülnék, és m e g n é z n é l e k Vegasban? És talán el t u d n é k jutni a turnéd egy-két izgalmasabb állomására is. Hová mész most? löm semmiképpen sem akart szeptemberig várni, amikor m a j d Melanie visszatér a turnéról. Törte a fejét, hol és hogyan találkozhatnának a d d i g is. O l y a n közel kerültek egymáshoz a San Franciscó-i földrengést követő hetekben, hogy érzelmeik is sokkal nagyobb sebességgel bontakoztak ki, mint talán m á s körülmények között. Melanie tízhetes turnéja semmivel sem volt hosszabb a szokottnál, most mégis e g y egész örökkévalóságnak t ű n t mindkettejük számára. És az ügynöke már egy japán turnét szervezett a jövő évre. j a p á n b a n a külseje is, a hangja is n a g y o n n é p szerű volt, pillanatok alatt elkapkodták a cédéit. Melanie elnevette magát, és kezdte felsorolni a t u r n é állomásait. Tom számára kiderült, hogy gyakorlatilag be fogja utazni az Államokat. Még szerencse, h o g y bérelt repülővel m e n n e k . Régebben b u s z o z t a k , az nagyon kimerítő volt. Sokszor egész éjszaka utaztak. Sőt, legtöbbször így volt. Ma már sokkal civilizáltabbá vált az élete, és persze a turnék is. Az i d ő p o n t o k a t hallva Tom reménykedve jegyezte meg, h o g y egyszerkétszer talán el tud jutni hozzá a t u r n é alatt. Attól függ, milyen hamar talál m u n k á t . Azután megint bevetették magukat a vízbe, és a d d i g úsztak, amíg bírták szusszal. Tom remek formában volt, és nagyon jól tudott úszni. Blmesélte, hogy tagja volt az egyetem úszócsapatának, és egy darabig futballozott is, csak aztán megsérült a térde. Meg is mutatta Melanienak az operációból visszamaradt apró kis heget. Mesélt a kollégiumi éveiről, az azt megelőző gyerekkoráról és a terveiről. El akart végezni m é g egy egyetemi továbbképzőt, de előbb néhány évig dolgozni szeretett volna. Előre eltervezett mindent; tudta, mit akar elérni az életben, sokkal inkább, mint a legtöbb vele egyidős fiú.
Rájöttek, hogy m i n d k e t t e n szeretnek síelni, teniszezni, szeretik a vízisportokat, az atlétika némely ágát, csupa olyasmit, amire Melanie-nak gyakorlatilag nem volt ideje. Elmagyarázta Tómnak, hogy m e g kell ugyan őriznie az alakját, de a valódi sportolás n e m fér bele a napirendjébe. Túl sok az elfoglaltsága, és az a n y j a azt sem akarja, h o g y lesérüljön, és ne t u d j o n turnézni. A turnékon Melanie egy vagyont keresett, ezt azonban n e m árulta el Tómnak. N e m volt rá szükség. Ma már hihetetlenül gazdag volt, s erről Tómnak is lehetett némi sejtése. De Melanie tapintatból n e m beszélt róla, csak Janet célozgatott rá előszeretettel, hogy mennyi pénzt keres a lánya. Melanie-t mindmáig zavarba hozta ez a téma, és már az ügynöke is figyelmeztette Janetet, hogy kezelje ezt a témát diszkréten, n e h o g y veszélybe sodorja a lányát. így is elég fejfájást okozott a biztonság megszervezése, hiszen bizonyos fokig a rajongóktól is védeni kellett Melanie-t. Ma már kivétel nélkül minden nagy hollywoodi sztárnak gondolnia kellett erre. Ha a lányával beszélt, Janet mindig elbagatellizálta a veszélyt, n e h o g y túlságosan ráijeszszen, de maga is gyakran vett igénybe testőrt. Mintha bizony a rajongók rá lettek volna kíváncsiak, n e m Melanie-ra. - Előfordul, hogy fenyegető levelet kapsz? - kérd e z t e Tom, m á r a m e d e n c e szélén szárítkozva. M é g soha nem gondolt bele, hogy egy sztárt védelmezni is kell. A Presidióban sokkal e g y s z e r ű b b volt az élet Melanie számára, csak az n e m tartott sokáig. Arról pedig Tómnak fogalma sem volt, hogy a sztár csapatában testőrök is voltak, akik m i n d e n útjára elkísérték. - Néha - felelte határozatlanul a lány. - De csak bolondok írnak ilyen leveleket. N e m hiszem, hogy m e g is tennék, amivel fenyegetnek. Van, aki évek óta irkál nekem. - Fenyegető leveleket? - szörnyedt el a fiú. - Igen - nevetett a lány. Már megszokta. N é h a börtönből is kapott ijesztően szenvedélyes rajongói leve-
leket. Soha nem válaszolt rájuk. Az ilyenekből kerültek ki azok, akik kiszabadulásuk után titokban, lopva követték a sztárokat. Nagyon odafigyelt arra is, hogy ne járkáljon egyedül nyilvános helyeken, csak testőri kísérettel. Ha csak lehetett, Los Angelesben n e m vette igény be őket, és mint mondta, vezetni is maga szeretett. - Ezek soha nem vették el a bátorságodat? - kérdezte Tom egyre növekvő aggodalommal. Szerette volna megvédeni Melanie-t, de nem tudta, hogyan. - Rendes körülmények között nem. Néha, attól függően, hogy a rendőrség mit mond az üyen hiénákról. Engem is követtek már, de nem vagyok fenyegetettebb, mint itt bárki más. Fiatalabb koromban nagyon megrémültem az ilyenektől, de már nem félek Ma már csak a média hiénáitól félek. Ők képesek elevenen felfalni az embert. Majd meglátod - figyelmeztette a fiút, aki nem értette, hogyan érintheti ez őt valaha is. Még nem tudta, milyen és mivel jár az az élet, amit egy popsztár él. Úgy vélte, lehetnek bizonyos árnyoldalai, de így, a napon heverészve és beszélgetve minden egyszerűnek tűnt, és Melanie is egy lány volt, olyan, mint a többi. Késő délután elmentek autózni. Fagylaltot ettek, és Melanie megmutatta, hová járt iskolába, míg ki n e m maradt. Elmondta, m é g n e m tett le arról, hogy főiskolára m e n j e n , de egyelőre ez csak álom marad, nincs semmi realitása. Túl sokat van távol, de ezalatt mind é r t elolvas, ami a keze ügyébe kerül. Egy könyvesboltnál is megálltak, és megállapították, hogy hasonló az ízlésük, több olyan könyv van, ami mindkettőjük kedvencei közé tartozik. Ezután visszaautóztak, este pedig Tom elvitte Melanie-t vacsorázni egy kis mexikói étterembe. Vacsora után ismét hazamentek, és megnéztek egy filmet a földszinti játékteremben lévő hatalmas képernyőjű plazmatévén. M a j d n e m olyan volt, mintha moziban ülnén e k Amikor Janet hazaért, meglepve látta, hogy Tom még o t t van. N e m is titkolta bosszúságát, és ez kényelmetlen érzésekkel töltötte el a fiút. Tizenegy óra
volt, amikor elment. Melanie kikísérte a kocsifelhajtón álló autójához, és m é g az ablakon keresztül is csókolóztak. Csodálatos n a p volt mindkettőjük számára - az illendőség határait tiszteletben tartó és élvezetes első randi. Tom azzal búcsúzott, h o g y m á s n a p telefonál, de alighogy kikanyarodott a kocsifelhajtóról, máris felhívta. Melanie é p p csak belépett a házba, amikor a zsebében megszólalt a mobiltelefonja. - Máris hiányzol - szólalt m e g b e n n e Tom. - Te is nekem - kuncogott Melanie. - Nagyon jól éreztem m a g a m ma. Remélem, te sem unatkoztál, amiért csak itt voltunk. Néha n e h e z e n szánta rá magát, hogy kimozduljon. Akárhova ment, m i n d e n ü t t felismerték. A fagylaltozásnál még r e n d b e n volt, de a könyvesboltban már megbámulták, és miközben fizettek, hárman is kértek tőle autogramot. Ezt mindig is utálta, ha é p p randin volt. Erőszakosságnak tartotta, és a partnerét is feszélyezte. Tom ezzel szemben csak mulatott rajta. - Szuper n a p volt - jelentette ki mély meggyőződéssel. - H o l n a p újra felhívlak. Csinálhatnánk valamit a hétvégén. - É n nagyon szeretem Disneylandet - vallotta be Melanie. Ott újra gyerek lehetek. De ebben az évszakban mindig nagyon sokan vannak. Jobb télen odamenni. - Gyerek vagy, méghozzá egy aranyos kislány - nevetett a fiú. - Jó éjszakát, Melanie. - Jó éjt, Tom - válaszolta Melanie, és boldog mosolylyal kilépett a vonalból. Anvja é p p ekkor jött ki a szobájából. Mi volt ez ma? - szólt oda neki mogorván. - Egész n a p itt lógott. Ne kezdj vele semmit, Mel! Ő n e m a te világodból való. Csak azért kellesz neki, mert az vagy, aki: sztár - Ez nem igaz, mami - háborodott fel Melanie. Tom egyáltalán nem ilyen fiú volt. - Ő nagyon rendes, normális ember. Nem érdekli, hogy ki vagyok.
- Csak hiszed - jegyezte meg Janet cinikusan. - És ha vele jársz, sohasem fognak írni rólad az újságok, és az n e m tesz jót a karrierednek. - Elegem van abból, hogy mindig a karrieremről kell hallanom, mami - mondta Melanie szomorúan. Anyja csak erről tudott beszélni. - Más dolgok is vannak az életben. - N e m , ha nagy sztár akarsz lenni. - N a g y sztár vagyok, mami. Ezzel együtt arra is szükségem van, hogy éljek. És Tom tényleg nagyon rendes fiú. Sokkal rendesebb, mint azok a hollywoodi fickók, akikkel eddig jártam. - Mert m é g nem találkoztál a megfelelővel - közölte az anyja, akit egyáltalán n e m hatottak meg a lánya Tom iránti érzelmei. - Van olyan? - vágott vissza Melanie. - N e k e m egyik sem t ű n t annak. - És ő annak tűnik? - kérdezte észrevehető aggodalommal Janet. - N e m is ismered. Csak egy srác volt a többi között abban az istenverte menekülttáborban. Janet m é g mostanában is álmodott a táborról, és ezek az álmok cseppet sem voltak kellemesek. Valamennyire mindenkit megviselt az ottani élet, ő azonban talán soha nem volt olyan boldog, mint amikor végre újra a saját ágyában alhatott. Melanie nem árulta el neki, hogy ő n e m érezte olyan szörnyűnek a tábori életet. Egyedül az volt valóban szörnyű, amikor m e g t u d t a , hogy az állítólagos barátja lefekszik az állítólagos legjobb barátnőjével. Most viszont mindkettőtől megszabadult, anyja legnagyobb bánatára. Ő azóta is napjában legalább egyszer beszélt Ashleyvel, amiről Melanie-nak sejtelme sem volt. Neki egyáltalán n e m állt szándékában visszafogadni Ashleyt. Sem Jake-et. Tom belépett az életébe, és ez bőségesen kárpótolta őt az elvesztésükért. Jó éjszakát kívánt anyjának, és a halion átvágva lassan ballagott a szobája felé. Tom járt a fejében, ts hogy milyen tökéletes volt az első randijük.
Tizennegyedik fejezet T o m többször is elment Melanie-hoz, ilyenkor Janet nem titkolt rosszallásától kísérve vacsorázni vagy moziba mentek, illetve a medencénél időztek. Janet aligalig szólt l o m h o z , pedig a fiú rendkívül udvarias volt vele. Egyszer elhozta magával a húgát is, s akkor hármasban sütöttek mindenféle finomságot a kerti medence mellett, a szabadban, és remekül érezték magukat. Tom húgára mély benyomást gyakorolt Melanie egyszerűsége, nyitottsága, kedves közvetlensége, és hogy egyáltalán nem úgy viselkedik, mint egy sztár. Az meg különösen nagy izgalommal töltötte el, amikor Melanie meghívta őket a júniusi koncertjére, a Hollywood Bowlba. Egyszer sem feküdtek le egymással. Megbeszélték, hogy nem sietik el a dolgot, megvárják, mi történik, és közben igyekeznek minél jobban megismerni egymást. Melanie még nem tette túl magát teljesen Jake-en, és l o m nem sürgette. Sőt, inkább m é g ó mondogatta, hogy ráérnek, van idejük bőven. Mindig jól érezték magukat egymással. A fiú elhozta a kedvenc filmjeit és cédéit, és nem sokkal azután, hogy Melanie megismerte Nancyt, a húgát, Tom elvitte őt Pasadenába, a családjához. Melanie úgy találta, hogy Tom szülei nagyon kedves, nyílt és barátságos emberek. Művelt, intelligens emberek lévén, jól lehetett velük beszélgetni. Látszott rajtuk, hogy szeretik egymást. Nagy tisztelettel bántak vele, de nem csaptak hűhót körülötte, inkább úgy fogadták, mint a gyerekeik egyik barátját. Janet ezzel szemben továbbra is úgy kezelte Tomot, mint valami betolakodót. Mindent elkövetett, hogy kiutálja a fiút, de ő azt m o n d t a Melanie-nak, hogy n e m bánja. Megértette, hogv Janet fenyegetésnek érzi a jelenlétét. Ügy gondolja, a lányának n e m üyen fiúval kellene járnia, különösen ha azt akarja, hogy írjanak róla a nagy példányszámú bulvárlapok. Melanie újra meg újra mentegetőzni kényszerült az anyja miatt, s
ha é p p e n n e m kellett próbára mennie, egyre több időt töltött Pasadenában. Tom kétszer is elkísérte a próbára, és lenyűgözte Melanie profizmusa. N e m véletlenül és n e m is a sors kegye folytán jutott el idáig. Tökéletes technikával, nagyon tudatosan énekelt, és hihetetlenül keményen tudott dolgozni. N é h á n y dalát maga szerezte. Mindkét próbának, melyeket a Hollywood Bowl-i fellépésre készülve tartottak, hajnali két órakor lett vége, mert Melanie csak akkor érezte úgy, h o g y r e n d b e n van. Tom a technikusoktól megtudta, hogy ez mindig így szokott lenni. \blt, hogy hajnali négyig-ötig is dolgoztak, azután reggel kilenckor folytatták. Melanie keményen kézben tartotta a csapatát, de ö n m a g á h o z m é g szigorúbb volt. És a hangja olyan, mint egy angyalé, gondolta Tom. Melanie azt javasolta neki, hogy a koncert n a p j á n jöjjenek korábban, és a kezdésig Nancyvel együtt legyenek vele az öltözőben. Tom szaván fogta a lányt, és amikor megérkeztek, ott találták az öltözőben Janetet, aki szüntelenül a lánya körül keringett, és közben utasításokat és tanácsokat osztogatott, majd kezében pezsgőspohárral hozzálátott a saját sminkje elkészítéséhez. A fotósok néha őt is megkérték, hogy pózoljon nekik. Janet a lehető legtovább igyekezett tudomást sem venni Tómról és Nancyről, azután egyszer csak kiviharzott, azzal a felkiáltással, hogy megkeresi Melanie fodrászát. A lány az ajtó előtt cigizett a banda néhány tagja társaságában. Már m i n d n y á j a n ismerték, és jó fejnek tartották Tomot. Fél órával a kezdés előtt Tom és Nancy magára hagyták Melanie-t, akinek m é g nem volt teljesen készen a sminkje, és m é g föl kellett öltöznie. Tom meglepően n y u g o d t n a k találta, a h h o z képest, hogy hamarosan nyolcvanezer ember előtt kell fellépnie. De Melanie é p p ebben volt a legjobb. Négy új számot készült előadni; afféle közönség előtti próba volt ez a turné megkezdése előtt. Tom megígérte, hogy amikor csak teheti,
ő is ott les/, noha júliusban már dolgozni fog. Izgatóttan várta, milyen lesz az új állás a Bechtelnél. A cégnél azt az ígéretet kapta, hogy lesznek külföldi útjai is. Úgy gondolta, legalább bőven lesz dolga Melanie távollétében, és ez az állás sokkal jobb volt, mint az, amire San Franciscóban pályázott m é g a földrengés előtt. Voltaképpen az ölébe pottyant az apja kapcsolatai révén, nem beszélve arról, hogy a jövőjére nézve is tartogatott lehetőségeket. És ha meg lesznek elégedve a munkájával, esetleg a továbbtanulását is finanszírozzák. - Sok szerencsét, Mel! Fantasztikus leszel - súgta oda búcsúzóul, mielőtt kimentek az öltözőből. Az első sorba szólt a jegyük. - Az egyik új dalt neked fogom énekelni - suttogta Melanie, miközben Tom megcsókolta. - Rá fogsz jönni, melyik az. Most írtam. Remélem, tetszeni fog. - Szeretlek - mondta a fiú, mire Melanie elkerekedő szemmel nézett rá. Tom először mondta ki ezt a szót. - Én is szeretlek - válaszolta, s a következő pillanatban Tom már kint volt az ajtón. Ekkor Janet viharzott be az öltözőbe, azzal a felkiáltással, hogy m á r húsz perc sincs hátra a kezdésig, elég az envelgésből, tessék készülni. A n y o m á b a n négy fotós nyomult az ajtóig, várva, hogy felvételeket készíthessenek a popsztárról. Melanie bebújt testhezálló vörös szaténselyem ruhájába, még egyszer ellenőrizte a sminkjét és a haját, majd felvette tűsarkú ezüstszínű szandálját. Az este folyamán hatszor fog átöltözni, és mindössze egy szünetet fognak tartani. Kemény m u n k a lesz. Anyja segített felhúzni a ruha cipzárját, s ezután Pám b e e n g e d t e a fotósokat. Két felvételen Janet együtt pózolt a lányával. Jóval nagyobb volt Melanie-nál, aki valósággal eltörpült mellette. De akárhol jelent is meg, egyéniségével az anyja egyébként is uralta a teret. Eljött a perc, hogy Melanie-nak mennie kellett. Futva indult a színfalak mögé, s míg kábeleken és felszerelési tárgyakon ugrált át, egy gyors hellót kiáltott oda a
bandának. Aztán egy takarásban megállt, lehunyta a s z e m é t , és vett három lassú, mély lélegzetet. Amikor f e l c s e n d ü l t a zenei szignál, a színpadot beborító füstön át lassan beúszott a színpadra. Amikor a f ü s t kitisztult, már o t t á l l t , és olyan szexi mosollyal, amilyet Tom m é g sohasem látott az arcán, egy hellót suttogott a közönségnek. Ez nem az a lány volt, akit a próbákon látott, akit hazavitt bemutatni a szüleinek, Pasadenába. Ez a Melanie, aki az egész csarnokot betöltő hangjával levette a lábáról a közönségét, ízig-vérig sztár volt. A reflektorok vakító fényében nem láthatta l o m o t és a húgát, de a szívével érezte a fiú jelenlétét, és azon az estén neki énekelt. - Hú! - kapaszkodott N a n c y a bátyja karjába. - Csodálatos! - Az - felelte büszkén Tom. A szünetig le sem tudta venni a tekintetét Melanie-ról, akkor pedig rohant hátra, az öltözőbe, hogy lássa és megmondja neki, milyen fantasztikus volt. Teljesen fel volt dobva, a m i é r t ott lehet és hallhatja, láthatja őt a színpadon. N e m győzött elég szépet és jót m o n d a n i róla és neki. Melanie rájött, milyen más olyasvalakivel járni, aki nem a showbizniszben utazik. Tom sohasem volt féltékeny rá. Gyorsan megcsókolták egymást, és a fiú visszament a helyére. Melanie-nak újból át kellett öltöznie, és ehhez szüksége volt Pam és Janet segítségére. Ez a színpadi kosztüm m é g testhez simulóbb volt, mint az előző, és fantasztikusan nézett ki benne, amikor a szünet után először jelent m e g a színpadon. Aznap este hét ráadást kellett adnia. Ezt m i n d i g teljesítette, hogy örömet szerezzen a rajongóinak. És a közönségnek tetszett az új dal is, amelyet Tonuiak írt. Az „Amikor rád találtam" az első együtt töltött San Franciscó-i napjaikról szólt. Szó volt b e n n e a hídról, a tengerpartról és a szívében bekövetkezett földrengésről. Tom elragadtatással, Nancy pedig könnyes szemmel hallgatta a dalt. - Rólad szól? - kérdezte súgva. Tom bólintott, mire
Nancy ámulva ingatta a fejét. Akárhogy alakul is a jövőben a kapcsolatuk, az indulás olyan volt, mint amikor a rakétát fellövik az űrbe. És semmi jel nem mutatott arra, hogy le akarna lassulni. Amikor a koncertnek vége lett, ők is bementek Melanie öltözőjébe. Ott m á r r e n g e t e g e n nyüzsögtek: fotósok, Melanie asszisztense, é d e s a n y j a , a barátai és mindazok, akik valami módon be tudtak jutni, hogy gratuláljanak. Amikor nagy sokára mindenki elment, hármasban elindultak a Spagóba vacsorázni. Addigra már nagyon késő volt, de maga Wolfgang Puck készítette el a vacsorájukat. Tom és Nancy még a z n a p éjjel vissza akartak menni Pasadenába. Mielőtt elváltak volna, Tom megcsókolta Melanie-t, és megígérte, hogy m á s n a p délelőtt visszajön. A sztárt egy hófehér limuzin várta az étterem előtt. Itt aztán szó sem volt diszkrécióról, Melanie-nak ezt a nyilvánosság számára fenntartott énjét Tom eddig még sohasem látta. Ő a civil Melanie-t szerette, de be kellett vallania magának, hogy ez is tetszett neki. Melanie é p p hazaért, amikor Tom már kereste a mobilján, hogy m é g egyszer elmondja, milyen csodálatos volt a koncertje. Egyetlen este alatt fanatikus rajongójává vált, különösen attól a daltól, amit a lány neki írt. Tom magában újabb Grammyt jósolt e n n e k a dalnak. - Reggel indulok vissza - ígérte. Igyekeztek minél több időt együtt tölteni, mivel Melanie egy hét múlva indul Vegasba. - Ha ideérsz, elolvassuk együtt a kritikákat. Ezt a részét nagyon utálom. A kritikusok mindig találnak valamit, ami n e m tetszett nekik. - El sem tudom képzelni, most mit találhatnának. - Fognak. Már csak irigységből is. - Ezt már a profi mondatta a lánnyal. A rossz kritika mögött gyakran ez állt, és nem a rossz előadás, de akkor is fájt. Es akkor is, ha már hozzászokott. Anyja vagy Pam néha eldugta előle a leggorombábbakat, mert olykor-olykor ilyenek is akadtak.
Amikor m á s n a p Tom megérkezett, a konyhaasztalt beborították a szétnyitott újságok. - Eddig jók - súgta oda a fiúnak Melanie. Anyja elégedett arccal, egyenként adogatta neki a cikkeket. - Tetszettek az új dalok - közölte Janet, és egy fagyos mosolyt küldött Tom felé. Még ő is kénytelen volt elismerni, hogy a neki szóló szám csakugyan jó. M i n d e n t összevéve csupa jó kritikát kapott. A koncert óriási siker volt, ami jó előjelnek számított a turné, de m é g a vegasi fellépés szempontjából is, amire már szintén elkeltek a jegyek, mint korábban a Hollywood Bowl-i koncertre. - Na és mit csináltok ma? - nézett rájuk Janet olyan elégedetten, mintha ő lépett volna fel tegnap este. Most először volt hajlandó Tomot is beleérteni a m o n d a n d ó jába. Melanie nem tudta, miért, de átestek egy krízisen. Lehet, hogy a n y j a mindössze jó h a n g u l a t b a n volt, vagy végre rájött, hogy Tom n e m akar Melanie karrierjének útjába állni. Látta, milyen boldogan figyeli az eseményeket, és hogy mindenben támogatja a lányát. - Én csak pihenni szeretnék - válaszolta Melanie. M á s n a p újból stúdióba kellett vonulnia, s a rákövetkező n a p o n megkezdődnek a vegasi fellépés próbái. Te mit tervezel, mami? - Vásárohü megyek a Rodeóra - felelte elégedettségtől sugárzó arccal Janet. Akkor volt a legboldogabb, ha a lánya nagyszabású, sikeres koncertjét követő napon elismerő kritikákat olvashatott a lapokban. Ezúttal, Tom nagy meglepetésére, sötét pillantások és ajtócsapkodás nélkül hagyta magukra őket. - Úgy látom, végre felvételt nyertél - jegyezte m e g egy s ó h a j kíséretében Melanie. - Egyelőre legalábbis. Valószínűleg úgy döntött, hogy n e m jelentesz fenyegetést. - Tényleg n e m , Mel. Szeretem, amit csinálsz. Hihetetlen élmény volt látni téged a színpadon. El sem akartam hinni, hogy ott ülök, és amikor azt a számot énekelted, teljesen kész voltam.
- Ö r ü l ö k , hogy tetszett. - Melanie odahajolt, és megcsókolta. Fáradtnak látszott, de boldognak, Tom talán m é g sohasem látta ilyen szépnek. - N é h a nagyon szívesen kiszállnék ebből az egészből egy időre. Ez az életmód roppant fárasztó - vallotta be. Már korábban is m o n d o t t ilyet Tómnak. Kellemes változatosságot jelentett például az az időszak, amikor a földrengést követően a tábori kórházban dolgozott. - Talán nemsokára - próbálta biztatni a fiú, de Melanie csak a fejét csóválta. - A mami és az ü g y n ö k ö m sohasem e n g e d n é meg. Ahhoz túl finomnak találják a siker illatát. Kiélvezik, amíg csak élek. - Szomorú arcát látva, Tom átölelte és megcsókolta. A tekintete é p p ú g y a szívéig hatolt, mint tegnap a dal, amely neki szólt. Micsoda lány, gondolta, és milyen szerencsés fickó is ő. A sors hihetetlen mód o n nyúlt bele az életébe. A San Franciscó-i földrengés kellett ahhoz, h o g y ók ketten találkozzanak. És ez a n a p lett élete legszebb napja. Miközben Janet Hollywoodban Melanie koncertjének kritikáit olvasta a lapokban, Sarah és Seth Sloane is az újságot bújták. A hír végre eljutott a San Franciscó-i lapokhoz, és egyikőjük sem értette, mi tartott ilyen sokáig. Hetek teltek el azóta, hogy Sethet letartóztatták, és valahogy senki sem harapott rá a dologra. De végül mégiscsak robbant, mint a július negyedikei tűzijáték petárdái. Ráadásul az AP jelentette a hírt. Sarahnak az volt az érzése, hogy a Sully korábbi letartóztatásáról és közelgő bírósági tárgyalásáról tudósító újságírók megsejttették a San Franciscó-i sajtó munkatársaival, hogy ideát nyugaton volt egy bűntársa. Seth sztorija egészen a d d i g csak itt-ott b u k k a n t fel, de most címlapsztori lett. A Chronicle m i n d e n zaftos részletet leközölt, és mellékelt egy képet is, m e l y e n Seth és Sarah volt látható egy minapi jótékonysági rendezvényen. A cikk meglehetősen kíméletlen volt. Közölték a vádindítvány szövegét, beszámoltak m i n d e n részletről, ami-
hez csak hozzá lehetett jutni, megírták az árfolyamfedezeti alap nevét és azokat a körülményeket, amelyek Seth letartóztatásához vezettek. Megírták, hogy eladó a házuk, és írtak a tahoe-i házról m e g a repülőgépről is. És minderről úgy, mintha mindenét ebül szerzett pénzből vette volna. A cikkben Seth úgy jelent meg, mint a város legelvetemültebb szélhámosa és b ű n ö z ő j e . Az ő számára mélységesen megalázó, Sarahnak pedig még gyötrelmes is volt. N e m voltak kétségei afelől, hogy a szülei is olvashatnak a dologról, hiszen az AP tudósításai Bermudára is eljutnak. Tudta, hogy fel kell hívnia őket. Kis szerencsével ő lesz az, aki elmagyarázza nekik a helyzetet. Annál inkább m e g lesznek döbbenve, mert kezdettől fogva n a g y o n szerették Sethet. - N e m valami szép történet, igaz? - pillantott rá a férje. Mindketten lefogytak, Seth kimondottan sovány volt, Sarah inkább kimerültnek látszott. - N e m sok mindennel tudtak volna szépíteni rajta felelte Sarah őszintén. Ezek voltak együttélésük utolsó közös napjai. Megegyeztek, hogy a gyerekek kedvéért a Divisaderón lévő h á z b a n maradnak, amíg el nem kel, s csak azután költöznek szét. Azon a héten több ajánlatot is kaptak. Látnivaló volt, hogy már n e m tart sokáig ez az állapot. Sarah tudta, hogy szomorú lesz, ha elkel a ház, de sokkal inkább feldúlta a házassága és a férje sorsa, mint a házé, amely alig pár éve volt az övék. Már árulták a tahoe-i házat is m i n d e n berendezésével együtt, beleértve a konyhaedényeket, a tévét és az á g y n e m ű t is. Könnyebb volt így eladni olyasvalakinek, aki síeléshez keres házat, és nem akar festéssel, tapétázással, berendezéssel vesződni. A városi házukat üresen akarták eladni. A régiségeiket és a m o d e r n festményeiket árverésre bocsátották a Christie's-nél. Az asszony ékszereit m á r kezdték eladogatni Los Angelesben. Sarah továbbra is állást keresett, de még nem sikerült találnia. Megtartotta Parmanit a gyerekek mellett,
mert tudta, hogy mihelyt sikerül elhelyezkednie, szüksége lesz valakire, aki vigyáz rájuk. Riasztónak találta a gondolatot, hogy óvodába adja őket, noha tudta, hogy mások is megtették már. Igazából arra vágyott, hogy továbbra is azt tehesse, amit eddig, hogy otthon maradhasson velük, ahogy az elmúlt három évben. De e n n e k vége volt. Most, hogy Seth minden pénzüket a védelmét ellátó ügyvédekre és valószínűleg bírságra fogja költeni, neki is dolgoznia kell, és nemcsak azért, hogy hozzájáruljon a költségeikhez, de egy ponton túl azért, hogy eltartsa a gyerekeit és önmagát, mert a férjétől nem fog segítséget kapni. Ha a bíróság mindenüket elárverezteti, ha m i n d e n p é n z ü k rámegy a pereskedésre és a védőügyvédekre, és végül a férjét börtönbe csukják, ki fog segíteni rajtuk? Csak magára támaszkodhat. Seth megdöbbentő és ijesztő árulása után már csak magában bízhatott, senki másban. Többé nem számíthat a férjére. És tudta, hogy soha többé nem fog bízni benne. Ezt ő is kiolvashatta a szeméből, valahányszor találkozott a pillantásuk. Sethnek fogalma sem volt, hogyan tehetné jóvá, amit elkövetett, s hogy jóváteheti-e egyáltalán valaha is. Mindazok ismeretében, amiket Sarah mondott, kételkedett benne. Az asszony nem bocsátott m e g neki, és félő volt, hogy soha nem is fog megbocsátani. És nem is tudta, hibáztassa-e emiatt. Mélységes bűntudatot érzett, amiért ilyen helyzetbe hozta. Mindkettőjük élete romokban hevert. A cikk olvastán megdöbbent. Az írás ízekre szedte őt és Sullyt, és úgy állította be őket mint közönséges bűnözőket. A legcsekélyebb rokonszenvet vagy részvétet sem tanúsította irántuk. Két gonosztevő, akik csalárd ügyleteikkel félrevezették pénzügyi támogatóikat, és pénzt csaltak ki jóhiszemű emberektől. Mi mást írhattak volna? Ez volt az úgynevezett perbeli tényállítás, és ahogy maga Seth is beismerte a feleségének és az ügyvédjének, az ellenük felhozott vádak egytől egyig igazak voltak.
Az egész hétvége alatt megint alig szóltak egymáshoz. Sarah n e m mondott sértő vagy szidalmazó szavakat. Semmi értelme nem lett volna. Inkább hallgatott. Túl mély volt a seb, amit kapott. Seth kiirtotta mindazt a hitet és bizalmat, amit valaha táplált iránta, és azzal, h o g y méltatlannak bizonyult rá, minden hozzá fűzött reményét kihajította az ablakon. Kockára tette a gyerekeik jövőjét, és alaposan megnehezítette az övét. Többé-kevésbé valóra váltotta azt, ami eddig Sarah legfélelmetesebb rémálmaiban jött csak elő. - Ne nézz így rám, Sarah - szólt rá végül Seth az újság fölött. A The New York Times vasárnapi számában egy ennél is terjedelmesebb és rosszindulatúbb cikk jelent meg, s abban is szó volt Sethről. Amilyen fontos szerepet töltöttek be eddig a saját közösségükben, olyan n a g y volt most a szégyenük. S jóllehet Sarah nem követett el semmit, és a földrengés éjszakájáig mit sem tudott férje illegális tevékenységéről, ő is ugyanolyan piszkosnak érezte magát. N a p o k óta szüntelenül csengett a telefonjuk, amelyet Sarah az üzenetrögzítőre kapcsolt. Sem mondani, sem hallani n e m akart semmit. Az együttérző szavak tőrdöfésként járták volna át a szívét, s az irigyek alig leplezett diadalmas kuncogását p e d i g v é g k é p p nem akarta hallani. Biztos volt b e n n e , hogy rengeteg ilyet hallana. Aznap csak a szüleivel beszélt, senki mással. A hír megdöbbentette és kétségbe ejtette őket, és é p p ú g y nem értették, mi történt Sethszel, ahogy ő. Végső soron m i n d e n n e k a jellemtelenség és a mérhetetlen kapzsiság volt az oka. - N e m próbálnál m e g legalább együttérző lenni? kérdezte Seth szemrehányóan. - Értesz hozzá, hogy m é g jobban megnehezítsd a dolgokat. - Szerintem erről te magad gondoskodtál, Seth. Miután leszedte az asztalt, a férje utánament, és a mosogatónál találta sírva. - Sarah, n e . . . - Vad rémület és gyilkos d ü h volt a tekintetében. - Mit vársz tőlem? - fordult hozzá kétségbeesetten
Sarah. - Annyira félek, Seth... mi lesz velünk? Szeretlek. N e m akarom, hogy börtönbe csukjanak. Nem akarom, hogy ilyesmik történjenek velünk... Azt akarom, hogy m e n j vissza, és tedd meg nem történtté ezt a dolgot... tudom, nem teheted... Engem a pénz nem érdekel. N e m akarlak elveszíteni... szeretlek... és te az egész életünket kihajítottad az ablakon. Most akkor mit kellene csinálnom? A férfi nem bírta elviselni a kínt, melyet felesége szemében látott, és ahelyett, hogy átölelte volna, amire az asszony mindennél jobban vágyott, sarkon fordult és elment. Ő maga is gyötrődött és rettegett, annyira, hogy n e m maradt semmije, amit a másiknak adhatott volna. Ő is szerette a feleségét, de most úgy elhatalmasodott rajta a saját sorsa feletti félelem, hogy n e m tudott segíteni rajta és a gyerekeken. Úgy érezte, mintha magára hagyatva fuldokolna a tengerben. Sarah el sem tudta képzelni, hogy ennél nagyobb szerencséüenség bekövetkezhetne az életükben, leszámítva azt, amikor a koraszülött kislányuk m a j d n e m meghalt. Az ő életét megmentették a koraszülöttosztályon, de Sethet nem lehetett m e g m e n t e n i . A bűn, amelyet elkövetett, túl n a g y volt és túl botrányos. Még az FBI ügynökei sem tudták teljesen elleplezni a megvetésüket, kivált amikor meglátták a gyerekeket. Sarah még senkijét sem vesztette el szerencsétlenség következtében. Mindkét nagyszülőjét a kor vitte el, és nem valami súlyos betegség, m é g mielőtt ő megszületett volna. Azok az emberek, akiket szeretett, egész életében hűségesen kitartottak mellette. Gyermekkora zavartalan boldogságban telt, szülei megbízható, komoly polgárok voltak. A fiúk, akikkel járt, egytől egyig rendesek voltak. Seth pedig m i n d i g is csodálatosan bánt vele. A gyerekei g y ö n y ö r ű e k és egészségesek. Soha egyetlen barátját sem veszítette el autóbalesetben vagy rák miatt. Élete eddigi harmincöt évét sértetlenül élte végig, és most váratlanul atombomba-találat érte. És a bombát az az ember ejtette rá, akit szeretett: a férje.
Akkora megrázkódtatás érte, hogy egyszerűen n e m tudta, mit mondjon, és főleg hogy mit mondjon neki. Keni tudta, hol, mit javíthatna a helyzetükön. És Seth éppúgy nem tudta, mint ő. Valójában nem tehettek semmit. Az ügyvédeknek minden tudásukat latba kell vetniük, és a végén Sethnek m i n d e n k é p p e n le kell nyelnie a keserű pirulát. És neki is, holott ő semmivel sem szolgált rá. De megfogadta, hogy „jóban-rosszban", ezért együtt kell bűnhődnie a férjével. Vasárnap este felhívta Maggie-t a mobilján. Ő is olvasta az újságcikkeket a tábor társalgójában, és nagyon sajnálta Saraht, de még Sethet is. Nagy árat kell fizetniük a bűnökért, amiket elkövetett. Es sajnálta a gyerekeket is. Imádkozzon, tanácsolta Sarahnak, és ő is imádkozni fog értük. - Talán elnézőek lesznek vele - mondta reménykedve. - Seth ügyvédje szerint két évtől öt évig terjedő börtönt fog kapni. A legsúlyosabb ítélet ebben a kategóriában harminc év. - De ezt már korábban is mondta neki. - Ne szaladjon ennyire előre! Csak higgyen, és végezze tovább a dolgát. Néha ez a legtöbb, amit tehetünk. Sarah elköszönt Maggie-től, letette a telefont, m a j d férje dolgozószobája mellett elhaladva fölment az emeletre, hogy megfürdesse a kicsiket. Seth játszott velük éppen, és az anya átvette tőle a gyerekeket. Újabban mindent felváltva csináltak, és ritkán tartózkodtak egyszerre mindketten egy helyen. Még egymás közelsége is fájdalmassá vált. Sarah akaratlanul is eltöprengett azon, hogy vajon jobb vagy rosszabb lesz-e, ha különköltöznek. Valószínűleg mindkettő. Everett is felhívta azon az estén Maggie-t, hogy megbeszélje vele, amit Sethről olvasott a Los Angeles-i újságokban. A történet addigra már bejárta az egész országot. Everettet megdöbbentette a dolog, különösen mivel az ő szemében Seth és Sarah a tökéletes fiatal házaspárt testesítette meg. Az eset újra eszébe juttatta,
amit már évek óta tudott: sohasem tudhatjuk, miféle gonoszság rejtőzik mások szívében. Ő is, mint mindenki más, aki olvasott róla, sajnálta Saraht és a gyerekeiket, s a legkevésbé sem sajnálta Sethet. Ha a vádak igazak, márpedig nagyon úgy fest a dolog, hogy igazak, m e g fogja kapni, amit megérdemel. - Micsoda szörnyű helyzetbe került! Láttam őt a jótékonysági esten, kellemes nőnek tűnt. De persze a férje is rokonszenves v o l t Ki gondolta volna? - A fotós a tábori kórházban is találkozott egy rövid időre Sarahval, de nem sokat beszélgettek. Az asszony zaklatottnak látszott, és most már azt is tudta, miért. - Ha találkozik vele valahol, mondja meg neki, hogy nagyon sajnálom őt - m o n d t a őszintén. Maggie erre nem m o n d o t t se igent, se nemet. Kitartott Sarah és a kettőjük kapcsolata mellett, és megőrizte a titkait. Még arról sem beszélt, hogy találkoztak egymással. Everett még elmondta, hogy jól van, és Maggie is erről számolt be neki. A nővér nagyon örült, hogy hallott felőle, de mint mindig, most is zavarban volt, amikor letette a telefont. Elég volt hallania a hangját, hogy belesajduljon a szíve. A beszélgetés után imádkozott, és alkonyatkor hosszú sétát tett a tengerparton. Azon tűnődött, mi lenne, ha a jövőben nem fogadná a férfi hívásait, illetve nem hívná ót vissza. De végül meggyőzte magát, hogy m e g tud birkózni a helyzettel. Végtére is Everett csak egy férfi. Ő p e d i g Isten menyaszszonya. Ki az a férfi, aki Vele versenyre tud kelni?
Tizenötödik fejezet iVíelanie Las Vegas-i koncertje hatalmas sikert aratott. Tom is odarepült, és Melanie újra elénekelte neki a dalt. A vegasi show több speciális effektussal és mind e n t összevéve nagyobb felhajtással lett színpadra
állítva, noha a közönség és maga a helyszín is jóval kisebb volt, mint a Los Angeles-i. A közönség tombolva ünnepelte Melanie-t. A ráadásokat már a színpad szélén ölve énekelte, úgyhogy Töm az első sorból kinyúlva el is érte őt. A rajongók úgy megrohanták, hogy a biztonságiak alig győzték visszaszorítani őket. A fényjátékkal kísért finálé, melyet Melanie egy mind följebb és feljebb emelkedő emelvényen állva énekelt az egész teret betöltő, zengő hangon, felejthetetlen volt. Töm lenyűgözve nézte, de közben ijedten látta, hogy az emelvényről leugró Melanie megrándította a bokáját. Ó is tudta, hogy másnap a lánynak két újabb fellépése lesz. A show természetesen m á s n a p sem maradhatott el, m é g ha duplájára dagadt is Melanie bokája. A második fellépés után Tom elvitte ót az ügyeletre, ahol beadtak neki egy kortizoninjekciót, hogy másnap megint színpadra t u d j o n állni. A három utolsó vegasi n a p már kisebb fellépésekkel telt el. A nyitókoncert volt a legnagyobb szabású, és a hét végén, amikor Tom elment, Melanie már mankóval járt. - Vigyázz magadra, Mel! Túlhajtod magad - m o n d ta a fiú aggódva, jó volt együtt tölteni a hétvégét, m é g akkcr is, ha Melanie-t lefoglalták a próbák és a fellépések. Az első éjszakán azért sikerült eljutniuk az egyik kaszinóba. Melanie lakosztálya különlegesen szép volt, ahol a másik hálószobában Tómnak is jutott hely. Az első két éjszakán m é g megtartóztatták magukat, de az utolsón m á r e n g e d t e k a természet ellenállhatatlan sürgetésének és az egymás iránti heves vágyuknak. Elég sokáig vártak egymásra, és ez így is volt r e n d j é n . Mos:, hogy Tom készült elmenni, Melanie még közelebb érezte őt magához. - Ha nem lassítasz le, a végén tönkreteszed a bokádat. - H o l n a p megint k a p o k egy kortizoninjekciót. Melanie hozzászokott már a színpadi sérülésekhez, nem először fordult elő vele hasonló. De akármi történt is, mindig folytatta a műsort. Soha nem m o n d o t t le fellépést. Profi volt.
- Kérlek, Mellie, vigyázz magadra! N e m adathatod be m a g a d n a k nyakra-főre a kortizonokat. N e m vagy te futballista. - Tom látta, hogy Melanie fájlalja a bokáját, és a tegnapi injekció ellenére sem lohadt le róla a dagadás. Csak arra volt jó, hogy Melanie visszaéljen az egészségével, és újra színpadra lépjen a tűsarkú szandáljában. - Ma este légy szíves és pihenj! - A fiú tudta, hogy Melanie reggel továbbindul Phoenixbe, ahol szintén fel fog lépni. - Köszi - mosolygott fel rá a lány. - Soha senki nem aggódik értem úgy, mint te. Elvárják, hogy akár félholtan is álljak színpadra és énekeljek. Éreztem, amikor fölléptem rá, hogy az az emelvény elég rozoga. Amikor leléptem, a kötél elszakadt. Ezért történt ez a dolog a bokámmal. - Mindketten tudták, hogy ha a kötél korábban szakad el, Melanie lezuhanhatott volna, és talán meg is hal. - Legalább most látod a szórakoztatóipar árnyoldalait is. Egymás mellett állva várták Tom gépét. Melanie a hófehér limuzinnal vitte ki őt a reptérre, amelyet a szálloda bocsátott rendelkezésére, amíg ott lakott náluk. Az efféle mellékjuttatásokban Las Vegas utolérhetetlen volt. Az országos t u r n é n már n e m lesz ilyen jó dolga. Tíz hétig lesz úton, és csak szeptember elején jön vissza Los Angelesbe. Töm megígérte, hogy lesznek hétvégék, amikor repülőre száll, és csatlakozik hozzá. Mindketten előre örültek ezeknek a hétvégéknek. - Feltétlenül mutasd m e g m é g egyszer az orvosnak, mielőtt elindultok - kötötte a lelkére Tom. Ebben a pillanatban közölték, hogy megérkezett a gépe. Indulnia kellett. Magához ölelte és megcsókolta Melanie-t, de óvatosan, mert a lány most is mankókra támaszkodva állt. - Szeretlek, Mellie súgta halkan. - Ne felejtsd el, amíg úton leszel. - Nem fogom elfelejteni. Én is szeretlek. - Már több mint egy hónapja jártak együtt. Ez n e m volt hosszú idő, de oly sok m i n d e n e n mentek keresztül együtt San Franciscóban, hogy szerelmük gyors iramban bonta-
kozott ki. Melanie még nem találkozott olyan helyes, r e n d e s fiúval, mint Tom. - Viszlát nemsokára! - Úgy legyen! - Még egyszer, utoljára megcsókolták egymást, azután utolsóként Tom is beszállt a gépbe. Melanie visszabicegett a terminálon át a járdaszél mellett parkoló limuzinhoz. Őrülten fájt a bokája, de nem akarta bevallani Tómnak. Amikor visszaért a Paris Hotelban lévő lakosztályába, jeges borogatást rakott rá, ami n e m sokat segített rajta, és bevett egy Motrint, h o g y lelohadjon a dagadás. Éjiéikor a nappali heverőjén fekve talált rá az anyja, s akkor bevallotta neki, hogy szörnyen fáj a bokája. - Holnap folytatnod kell Phoenixben - figyelmeztette Janet. - Ott is elkelt m i n d e n jegy. Elintézzük, h o g y reggel megint kapj egy injekciót. N e m m o n d h a tod le a fellépést, Mel. - T a l á n megcsinálhatnám ülve - kockáztatta m e g Melanie, és hozzáért a bokájához, de fel is szisszent mindjárt. - Hogy fog kinézni a ruhád, ha végig ülsz? - mondta e r r e Janet. Melanie m é g soha n e m m o n d t a le egyetlen fellépését sem, és anyja n e m szerette volna, ha most elkezdi. Az ilyesminek futótűzként terjed el a híre, és k ö n n y e n tönkreteheti egy sztár jó hírét. De most látnia kellett, hogy a lányának csakugyan erős fájdalmai v a n n a k . Eddig mindig jól tűrte a sérüléseit, soha nem panaszkodott, de ez most komolyabbnak látszott. Tom felhívta, mielőtt Melanie aludni ment volna, és h o g y ne a g g ó d j o n annyira, a lány azt h a z u d t a neki, h o g y javult a bokája. Amikor lefeküdt, kitette a fiú kép é t az ágya mellé. Reggelre még jobban megdagadt a bokája, Pam ezért elvitte a kórházba. A sürgősségi osztály főorvosa rögtön megismerte, és mivel nem tetszett neki, amit látott, azt m o n d t a , szeretné megröntgenezni. Az első orvos, aki látta, azt m o n d t a , csak megrándította, de a f ő o r v o s n e m volt m e g g y ő z ő d v e erről. És neki volt igaza. Megnézte a röntgenfelvételt, és Melanie-nak is
megmutatta rajta a kis hajszálrepedést. Közölte vele, hogy négy hétig gipszben kell járnia, és a m e n n y i r e lehet, kímélnie kell a lábát. - H á t ez jó - nevette el magát Melanie, de nyomban fel is nyögött. Minden mozdulat fájt. Kínszenvedés lesz az esti koncert, ha fel tud lépni egyáltalán. - Nyolc órakor teltházas koncertem lesz Phoenixben - magyarázta. - És m é g el is kell jutnom oda. Nem azért fizettek, h o g y azt nézzék, amint begipszelt lábbal bicegek a s z í n p a d o n . - Már m a j d n e m sírt. - Mi lenne, ha gyógycsizmát húzna? - javasolta az orvos. N e m Melanie volt az első előadóművész, akit kezelt, s akadt köztük olyan is, aki leesett a színpadról. - Eszébe ne jusson tűsarkú t húzni a lábára! - Jól Ismerte ezt az embertípust, és nem kerülte el a figyelmét a Melanie arcán megjelenő bűntudat. - De hogy fogok kinézni fellépőruhában és gyógycsizmában? - Tolószékben sokkal rosszabbul nézne ki. És a színp a d o n kívül használja a mankót is. Melanie belátta, hogy nincs más választása. R>kolian fájt a bokája, arról szó sem lehetett, hogy ránehezedjen. - R e n d b e n van, megpróbálcm a csizmát - adta be a derekát. A fényesfekete műanyagból készült csizma a térdéig ért, és tépőzárral kellett rögzíteni b e n n e a lábát. Amikor ráállt, nagy megkönnyebbülésére sokkal kevésbé fájt a lába. Két mankójával a hóna alatt, a csizmában kisántikált a rendelőből, Pam pedig kifizette a számlát. - Csinos vagy b e n n e - mondta Janet vidáman, miközben besegítette a lányát a limuzinba. Épp csak annyi idejük maradt, hogy összecsomagoljanak, találkozzanak a többiekkel, és már indultak is a reptérre, hogy e l r e p ü l j e n e k Phoenixbe. Melanie tudta, h o g y innentől k e z d v e nincs megállás, a turné elkezdődött, és tíz héten át az Államok városait fcgja járni. A g é p e n ülve föltette a lábát egy párnára. A fiúk pó-
kereztek kockával m e g kártyával, és Janet is beállt közéjük. Egyszer-kétszer ránézett a lányára, és igyekezett valamivel kényelmesebbé tenni számára a körülményeket. Melanie végül bevett két fájdalomcsillapítót, és elaludt. Amikor megérkeztek Phoenixbe, Pam fölébresztette, az egyik fiú p e d i g lecipelte a lépcsőn. Almosnaklátszott, és egy kicsit sápadtnak. - N e m vagy jól? - kérdezte Janet, miközben beszálltak egy másik, szintén hófehér limuzinba. Minden városban, ahová csak mentek, szállodai lakosztályokban szálltak meg, és limuzin várta őket. - Jól vagyok, mami - nyugtatta m e g Melanie. Amikor megérkeztek a szállodába, Pam ebédet rendelt mindannyiójuknak, Melanie pedig felhívta Tomot. - Megérkeztünk - mondta, jóval élénkebben, mint a h o g y valójában érezte magát. A fájdalomcsillapítóktól m é g kicsit kóválygott a feje, de a csizma érezhetően megkönnyítette számára a járást. A mankók nélkül viszont mozdulni sem tudott volna. - Hogy van a bokád? - kérdezte aggodalmas hangon a fiú. - Még fáj. Kaptam egy levehető gyógycsizmát Vegasban, mislőtt eljöttünk. Úgy nézek ki benne, mint egy Darth Vaderbe oltott Frankenstein. De tényleg sokkal jobb benne járni. A színpadon persze le fogom venni. - Bölcs dolog lesz az? - igyekezett Tom hangot adni kételyének. - Fogom bírni. N e m volt más választása. Megfogadta a doktor tanácsát, és a z n a p este lapos sarkú cipőben lépett fel. A magasba emelkedő dobogót kivették a show-ból, mert Melanie félt, hogy le talál esni róla, és újból megsérül. Mindig is m o n d t a , h o g y úgy érzi m a g á t rajta, m i n t h a a Flying Wallendas légtornászcsoport tagja lenne, és igazság szerint hálót kellene feszíteni alá. Már kétszer leesett róla, de most először sérült meg. Fájt, de rosszabbul is járhatott volna. Este mankóval bicegett be a színpadra, de aztán
letette. Beállítottak neki egy magas széket, és ö viccesen előadta, hogy szexelés közben sérült le, amin a közönség persze jót derült. És mihelyt énekelni kezdett, mindenki elfeledkezett e szokatlan megjelenésről. Azn a p este jóformán végig ülve énekelt, de ezt a jelek szerint senki sem bánta. Forrónadrágban, neccharisnyában és piros flitterekkel kivarrt melltartóban lépett fel. És m é g lapos sarkú cipóben is őrjítőén szexi volt. A ráadásokat mindenesetre rövidre fogta. Minden vágya az volt, hogy mielőbb visszatérhessen a szobájába, és bevehessen egy fájdalomcsillapítót. Amikor ez megtörtént, rögtön lefeküdt aludni, m é g mielőtt felhívta volna lomot, hogy elmesélje, hogy sikerült a fellépés. Tudta, a fiú Los Angelesbe vitte a húgát vacsorázni, és ő sem telefonált neki. De a m ú g y rendszeresen hívták egymást a mobiljukon. Két napot töltöttek Phoenixben, majd Dallasba és Fort Worthbe repültek tovább. Mindkét városban két koncertet adtak, egyet Austinban és egy másikat a houstoni Astrodomban. A színpadon kívül Melanie hűségesen viselte a csizmát, és a lába határozottan javult. Ezután két szabadnapot töltöttek Oklahoma Cityben, ami maga volt a mennyország. Beutazták az egész országot, és Melanie keményen helytállt. A sérülése csak egy dolog volt a sok közül, amikkel m e g kellett birkóznia koncertezés közben. Az egyik technikusa eltörte a karját, a hangosítójuk elejtette az egyik súlyos berendezési tárgyat - de bármi történt is, mindn y á j a n tudták, hogy a s h o w - n a k menni kell tovább. A turnékon n e m volt könnyű az élet. Kimerítették őket a feszített tempójú fellépések, melyek után barátságtalan hotelszobák várták őket. Amikor csak lehetett, lakosztályokban szálltak meg. Minden reptéren hatalmas limuzin várta őket, de a koncert helyszínét és a szállodát leszámítva, nem volt hová menniük vele. Sokszor stadionokban léptek fel. Egy idő után már m i n d e n hely egyformának tűnt, és el is felejtették, hol járnak éppen.
- Istenem, de jó lenne egy kicsit kiszállni ebból! mondta az anyjának egy különösen forró estén Kansas Cityben. A koncert nagyon jól sikerült, de amikor lebicegett a színpadról, kifordult a fájós bokája, és m o s t jobban fájt, mint valaha. - Fáradt vagyok, mami - vallotta be, mire anyja idegesen rápillantott. - Ha platinalemezt akarsz, folytatnod kell a t u m é zást - jelentette ki gyakorlatiasan. Sok mindent tudott az üzletről, és Melanie belátta, hogy igaza van. - Tudom, mami. Nem vitatkozott az anyjával, de a fáradtságtól elgyötörten ért vissza a szállodába. Alig várta, hogy egy forró f ü r d ő után végre ágyba kerüljön. Amit a n y j á n a k mondott, komolyan gondolta. Borzasztóan vágyott egy kis szabadságra. Azt tervezték, hogy Chicagóban az egész csapat k a p egy szabad hétvégét. Tom úgy tervezte, ó is odarepül. Melanie már alig várta, hogy találkozzanak. - Fáradtnak látszik - jegyezte m e g Pam Janetnek. N e m lehet nagy öröm ezzel a bokával fellépni. Minden városban széket tettek föl neki a színpadra, de nyilvánvaló volt, hogy a bokája nem gyógyul, és nagy fájdalmai vannak. Színpadon kívül állandóan mankózott, és rajta volt a fekete csizma is. Ebben kicsit könnyebben érezte magát, de n e m eléggé. És a bokája továbbra is dagadt volt. Ha n e m lett volna saját repülőgépük, még sokkal rosszabb lett volna a helyzete. í g y legalább m i n d e n repülőúton lefekhetett. A rengeteg felszereléssel a m ú g y is szinte lehetetlen lett volna kereskedelmi gépen utazniuk, és a csomagok órákig tartó ellenőrzése, berakodása mindenkit az őrületbe kergetett volna. így viszont csak bepakoltak, és már indulhattak is. Amikor Tom megérkezett Chicagóba, m e g d ö b b e n v e látta, milyen kimerült és sápadt Melanie. A szállodában várt rá, mert a társaság később szállt le a reptéren, s amikor meglátta, felkapta, és úgy, ahogy volt, csizmástól körbeforgatta. A z u t á n g y e n g é d e n letette e g y
karosszékbe a fülig érő szájjal mosolygó lányt. Tom fél órája jelentkezett be a lakosztályukba, amely az átlagosnál hatalmasabb volt. Melanie azonban már halálosan unta a szobaszolgálatokat, az autogramok osztogatását, és azt, hogy fájdalmai ellenére estéről estére föl kell lépnie. Tom elképedt, amikor megpillantotta fájó, duzzadt bokáját. A következő koncertjüket kedden adták. És a z n a p m é g csak szombat este volt. Tómnak hétfő reggel kellett visszautaznia Los Angelesbe dolgozni. Jól érezte magát az új állásában, és a beígért utazás teljesen feldobta. Egy várostervező mérnökkel fog utazni, és bár a legtöbb megbízással p é n z t akartak keresni, több projektjük volt folyamatban fejlődő országokban, melyeket ingyen ajánlottak fel az ottani kormányoknak. Tomot é p p e n ez a dolog érdekelte. Melanie boldog volt, hogy rátalált erre az állásra, és büszkeséggel töltötte el a fiú humanitárius felfogása. Tom aggódott, hogy majd nem talál állást, ha visszamegy Pasadenába. Még azt sem bánta, hogy ingáznia kell Los Angelesbe. A San Franciscó-i földrengés után boldog volt, hogy visszajöhet. És ez az állás a tökéletes lehetőséget jelentette számára. Aznap este elmentek vacsorázni. Melanie megevett egy óriási hamburgert sült hagyma karikákkal. Vacsora után visszamentek a szállodába, és sokáig beszélgettek. Melanie mesélt a városokról, amelyekben jártak, és az útközben történt kalandokról. Ezek a turnék kicsit hasonlítottak a gyerekek nyári táboraira, vagy amikor az újonc katonák kihajóznak. Az ő életük is az ideiglenesség érzetét keltette attól, hogy m i n d u n t a l a n tábort kellett bontaniuk, és tovább kellett állniuk. Néha szórakoztató volt ez a változatosság, de m i n d e n k é p p e n fárasztó. A technikusok és a zenekar tagjai időnként, ha é p p szabadok voltak, alaposan kirúgtak a hámból: legfőképpen a topless- és sztriptízbárokat látogatták, vagy valahol jól leitták magukat. Tom élvezte a társaságukat, és jó fejeknek
tartotta őket, de leginkább Melanie-val akart együtt lenni. A lány egyre jobban hiányzott neki, amikor távol voltak egymástól. Melanie pedig bizalmasan bevallotta Pamnek, hogy fülig bele van esve Tómba, akinél helyesebb sráccal m é g nem találkozott, és szerencsésnek érzi magát, amiért vele járhat. Pam emlékeztette rá, hogy pillanatnyilag ő a világ egyik leghíresebb popsztárja., és Tom is szerencsésnek tarthatja magát. Különben is, Melanie nagyon aranyos lány. Pam tizenhat éves kora óta ismerte őt, és az egyik legkedvesebb emb e r n e k tartotta azok közül, akiket valaha ismert - nem úgy, m i n t az anyját, aki néha nagyon goromba tudott lenni. Pam úgy gondolta, Tom és Melanie jól összeillen e k Hasonló volt a természetük: mindketten kedvesek, barátságosak és intelligensek voltak, és Töm nem adta jelét, h o g y féltékeny lenne Melanie sztárságára vagy foglalkozására, ami hihetetlen ritkaságnak számított ezekben a körökben. Pam szerint nem sok hozzájuk hasonló ember élt a földgolyón, és hála Melanie-nak, n a g y o n élvezte a munkáját. Tom és Melanie fantasztikusan jól érezték magukat Chicagóban. Moziba, múzeumba, étterembe, vásárolni jártak, és sok időt töltöttek az ágyban. Házon kívül Melanie mindig mankóval, fájós lábán az ormótlan fekete csizmával járt. löm így akarta. Csodás hétvégéjük volt, és attól, hogy ezután is láthatja őt, és rengeteg közös élménnyel fognak gazdagodni, Melanie elviselhetőbbnek érezte a turnét. A terv szerint ezután a keleti part következik föl egészen Vermontig és Maine-ig. Providence-ben és Martha's Vineyardban a d n a k újabb koncertet. Tom megígérte, hogy a m i a m i és a N e w York-i fellépésre megint megpróbál eljönni. A hétvége gyorsan elrepült, és Tómnak vissza kellett utaznia. Melanie kikísérte a szálloda elé, ahol Töm leintett egy taxit. Jó volt ez a kis pihenő, a gyógycsizma is jót tett, így mire Tom elutazott, Melanie fájdalma is csillapodott. *
San Franciscóban Seth és Sarah elfogadták a házukra tett első, meglepően előnyös ajánlatot. A vevők N e w Yorkból költöztek a városba, és sürgette őket az idő. Valamivel többet fizettek az irányárnál, és ragaszkodtak a gyors szerződéskötéshez. Sarahban rossz érzéseket keltett, hogy a ház ilyen gyorsan elkelt, ugyanakkor mindketten meg is könnyebbültek. Mindjárt m e g is kötötték az előszerződést, és Sarah elszállíttatta az eladásra szánt dolgokat Christie's-hez. A hálószobaberendezést, n é h á n y dolgot a nappaliból, a gyerekek ruháit és a szobáikból n é h á n y bútordarabot elküldött a Clay Streeten lévő új lakásába. Mostantól a két kicsi egy szobában fog lakni, így nem lesz szükségük annyi bútorra. Seth dolgozószobájától m i n d e n iratot átszállítottak a Broadwayre, az Összetört Szívek Szállodájába. A konyha felszerelést elfelezték. Sarah egy kanapét és két klubfotelt elvitetett Sethnek, a többi bútor egy raktárba került. A képeket N e w Yorkba küldték, ahol majd árverésre kerülnek. Sarah szomorúan nézte, milyen gyors iramban esik darabjaira az otthonuk. Akárcsak az életük. A ház napok alatt kiürült, kifosztottá, elhagyatottá vált. Képe emlékeztette őt a házasságuk sorsára. Meglepően kevés dolog kellett ahhoz, hogy tönkremenjen. Az utolsó n a p j u k o n nyomott hangulatban járta végig m é g egyszer, utoljára a házat. Sethet a dolgozószobájában találta; ó is hasonlóan rosszkedv ű n e k látszott. Sarah a gyerekek szobáiból jött le, hogy megnézze, m i n d e n t felpakoltak-e az autóra. Parmani már elvitte a kicsiket éjszakára magához, hogy Sarah mindent el t u d j o n rendezni a Clay Streeten. - Rossz elmenni - m o n d t a Sarah, és a férjére nézett. Ő bólintott, majd fájdalmas pillantással egyenesen a szemébe nézve m o n d t a : - N a g y o n sajnálom, Sarah... Sohasem hittem volna, hogy ez megtörténhet velünk. Sarah felfigyelt rá, hogy most először nem magáról, h a n e m kettőjükről beszélt. - Talán még rendbe jön minden. - Nem tudta, mi
egyebet m o n d h a t n a , és nem tudta a férfi sem. Sarah odalépett hozzá, és átölelte. Seth egy hosszú percig csak állt mozdulatlanul, lecsüngő karral, aztán ő is átölelte a nőt. - Gyere bármikor, ha látni akarod a gyerekeket - mondta az asszony nagylelkűen. N e m járt válóperes ügyvédnél. Erre m é g ráértek, és egyébként is ott kellett lennie vele a tárgyaláson. H e n r y Jacobs azt m o n d t a , a jelenléte ki n e m m o n d o t t , de döntő fontosságú tényezőként fog szerepelni a férje védelmében. Rajta kívül m é g két védőügyvédet kellett fogadniuk. Ők teamként fognak együtt dolgozni Henryvel. Sethnek m i n d e n létező segítséget m e g kellett ragadnia. N e m állt valami jól a szénája. - Bírni fogod? - kérdezte gondterhelten Seth. Hoszszú idő óta először adta jelét, hogy önmagán kívül mással is törődik. Sarahval való kapcsolatában ez volt az első alkalom, és az asszonynak ez nagyon sokat jelentett. Eletük nagyon nehéz korszakát élték át. - Bírni fogom - válaszolta Sarah. - Hívj föl, ha bármikor bármiben szükséged lesz r á m - m o n d t a gyászos h a n g o n Seth. Ezek után kimentek a házból. Közös életük ezennel véget ért, az otthonuk megszűnt. Seth véget vetett annak az életnek, amelyet e d d i g a sajátjuknak hittek. Sarah m é g egyszer visszanézett a vörös téglás házra, melyet annyira szeretett, és sírva fakadt. N e m a házat siratta, h a n e m a házasságukat, a füstbe ment terveiket. Seth csak nézte, és majd megszakadt a szíve érte. - Holnap beugrom hozzátok, és elviszem a gyerekeket sétálni - tette hozzá rekedten. Sarah elfordulva bólintott, majd beült a kocsijába, és elindult a Clay felé. Mostantól elkezdődik az új élete. A visszapillantó tükörben látta, h o g y Seth beszáll v a d o n a t ú j ezüstszínű Porschéjába, amely m é g ki sem volt fizetve, és elhajt. Összeszoruló szívvel nézett utána. Olyan érzése volt, mintha a férfi, akit szeretett, aki a férje volt, akitől a két g y e r m e k e született, most halt volna meg.
Tizenhatodik fejezet Sarah új lakása a Clay Streeten, egy nemrégiben felújított, frissen festett kis viktoriánus házban volt. A kétszintes lakás sem elegánsnak, sem szépnek nem volt mondható, de Sarah tudta, ha már minden a helyére került benne, jobban fog neki tetszeni. A gyerekek szobájában kezdte a berendezkedést. Azt akarta, hogy másnap, amikor megérkeznek, mindjárt otthon érezzék magukat. Ráérősen, sok szeretettel rakosgatta ki kedvenc tárgyaikat, melyek közül szerencsére semmi sem tört össze a dobozokban. Eddig minden simán ment. Órákig tartott, amíg kicsomagolta a könyveket, és két óra hosszáig, míg elrendezte az ágyakat és az ágyneműt. Olyan sok mindentől megszabadultak, hogy a helyzetük egyszeriben nagyon szűkösnek tűnt. Még mindig nehéz volt elhinni, hogy Seth elképesztő csalárdsága miatt az életük m i n d e n szempontból teljesen megváltozott. A helyi és az országos sajtóban továbbra is rendre megjelenő cikkek m i n d e n képzeletet felülmúlóan megalázók voltak. De akár megalázók voltak, akár nem, legfőképpen arra volt szüksége, hogy m u n kát találjon. Már fel is hívta n é h á n y ismerősét, de az elkövetkező napokban teljes erőbedobással kell küzdenie a cél eléréséért. És akkor, miközben a jótékonysági r e n d e z v é n y papírjait lapozgatta, támadt egy ötlete. A m u n k á h o z távolról sem kellett az ő képzettsége, de e pillanatban bármilyen állást szívesen elfogadott volna. Szerda délután, miközben a két gyerek aludt, felhívta az újszülöttosztály vezetőjét. Amennyire lehetett, lerövidítette Parmani munkaidejét, s úgy tervezte, hogy ha sikerül állást vállalnia, majd megint hosszabb időre veszi igénybe. A kedves nepáli asszony nagyon megértő volt vele. Fájt a szíve Sarahért és a gyerekekért, és m i n d e n tőle telhetőt megtett volna, hogy segítsen rajtuk. Azóta már ő is olvasta az újságokban megjelent cikkeket. Az újszülöttosztály intenzív részlegének vezetője
megadta Sarahnak a kért nevet, és megígérte, hogy szólni fog az érdekében. Sarah várt m á s n a p reggelig, amikor is üzenetet kapott a férfitól, hogy elintézte a telefont. A nőt Karén Johnsonnak hívták. Ő volt a kórház fejlesztési osztályának vezetője, fő feladata a pénzszerzés és a kórház m i n d e n n e m ű beruházásának felügyelete volt. N e m é p p e n a Wall Street, de Sarah úgy gondolta, érdekes m u n k a lehelne, ha találnának neki valami helyet az osztályon. Felhívta hát, és Karén péntek délutánra adott időpontot. N a g y o n kedvesen és barátságosan megköszönte azt a hatalmas támogatást, amellyel Sarah jótékonysági rendezvénye segítette a kórház újszülöttosztályát. Több mint kétmillió dollár folyt be az estből, ami ugyan kevesebb volt, mint remélte, de így is sokat fog javítani az előző évi helyzetükön. Péntek délután Parmani eljött, és kivitte a gyerekeket a parkba, hogy Sarah elmehessen a megbeszélésre. Tíz év óta először kellett állásinterjúra mennie, s ezért meglehetősen ideges volt. Utoljára a Wall Streeten volt ilyenben része, mielőtt megkezdte volna tanulmányait a kereskedelmi iskolában, ahol aztán megismerkedett Sethszel. Átírta az önéletrajzát, amelybe beleírta a kórház javára szervezett jótékonysági akcióit is. De tudta, hogy n e h é z lesz állást kapnia, mivel az iskola befejezése óta nem dolgozott. Azóta, hogy feleségül m e n t Sethhez és nevelte a gyerekeit. így persze kiesett az üzleti élet forgatagából. Karén Johnson magas, szikár, kellemes megjelenésű, jellegzetes louisianai kiejtéssel beszélő nő volt. Az interjú alatt mindvégig érdeklődve hallgatta Saraht, aki őszintén beszámolt az ót ért csapásokról, a Seth elleni vádról, arról, hogy jelenleg külön élnek, és hogy neki érthető okokból állást kell vállalnia. De ami a legfontosabb, megvolt a képzettsége ehhez a munkához. Minden nehézség nélkül képes volt kezelni a kórház értékpapír-állományát, ám ekkor hirtelen páni félelem fogta el, hátha róla is azt feltételezik, hogy ugyanolyan
becstelen, mint a férje. Ijedt és szégyenkező tekintetét látva Karén kitalálta, mi járhat a fejében, és hogy megnyugtassa, együttérzéséről biztosította mindazok miatt, amiket át kellett élniük. - Nagyon nehéz volt - ismerte be Sarah. - Rettenetes megrázkódtatást jelentett nekem... A földrengés utáni napig sejtelmem sem volt az egészről. Nem akart itt és most belemenni a részletekbe, de hát az újságok már úgyis megírtak mindent. Senki előtt n e m volt titok, hogy Sethet bíróság elé fogják állítani csalásért, és hogy jelenleg óvadék ellenében szabadlábon van. Mindenki, aki olvasta a lapokat vagy hallgatta a híreket, tudta, mit követett el. Karén elmondta, hogy az egyik munkatársa nemrégiben Los Angelesbe költözött, s így most van egy üresedés a fejlesztési osztályon. De azt is hozzátette gyorsan, hogy a kórházak nem arról híresek, hogy túlzottan jól fizetnék a dolgozóikat. Az összeg, amit megnevezett, Saraht boldogsággal töltötte el. Elég szerény öszszeg volt, de biztos jövedelem. A m u n k a i d ő pedig kilenctől háromig tartott. Ez azt jelentette, hogy mire a gyerekek fölébrednek a délutáni alvásból, ő már otthon lehet, és még mindig övék a délutánok és az esték. És persze a hétvégék. Karén kérésére Sarah otthagyott három példányt az önéletrajzából, Karén pedig megígérte, hogy egy hét múlva keresni fogja. Sarah izgatottan lépett ki az épület kapuján. Tétszett neki a vezető, és tetszett a m u n k a k ö r is. A kórház a m ú g y is szívügye volt, és az a fajta értékpapír-portfólió, amelyet Karén ismertetett vele, kedvére valónak látszott. A pénzszerzés lehetősége is fellelkesítette. Már csak reménykednie kell, hogy megkapja az állást. Még a hely is tökéletes lenne, mivel a kórház gyalog is kényelmesen elérhető az új lakásától. A m u n k a i d ő pedig lehetőséget adna arra, hogy sok időt tölthessen a gyerekeivel. Csak a fizetés volt elég gyenge, de üsse kő. Hazafelé m e n e t támadt egy öüete. Elautózott a Presidióba, és megkereste Maggie nővért
a tábori kórházban. Elmesélte neki, hogy most jön a kórházból egy állásinterjúról. - Ez fantasztikus, Sarah! - csapta össze a kezét Maggie. Csodálta őt a bátorságáért, amellyel vállalni tudta mindazt, amin keresztülment. Csak pár napja tudta m e g tőle, hogy eladták a házukat, k ü l ö n m e n t e k a férjével, és ő a gyerekeivel egy Clay Street-i lakásba költözött. Úgy látszik, meglódultak az események. - Még csak reménykedem, hogy m e g k a p o m az állást. Nagyon ránk férne az a pénz. - Két h ó n a p p a l ezelőttig ilyen szavak sohasem hagyták el a száját. Elképzelhetetlen lett volna akár az ő, akár Seth számára. Lám, milyen gyorsan megváltozott m i n d e n az életükben. - Szeretem azt a kórházat. Ók m e n t e t t é k m e g Molly életét. Ezért szerveztem a jótékonysági akciókat is nekik. Maggie emlékezett Sarah beszédére és Melanie műsorára közvetlenül a földrengés kitörése előtt. - És milyen a viszonyuk Sethszel? - kérdezte, miközben elindultak a kantinba, hogy megigyanadc egy csésze teát. Ezekben a napokban már valamelyest lelassult az élet a Presidióban. Sokan haza tudtak m e n n i , mert a város egyre több részében helyreállt a víz- és áramszolgáltatás. - N e m túl jó - vallotta be nyíltan Sarah. - Mielőtt eladtuk a házat, alig szóltunk egymáshoz. Ő m o s t a Broadwayn lakik, és amióta csak beköltöztünk az új lakásba, Molly egyre azt kérdezgeti, hol van apa. - És mit m o n d neki? - kérdezte csöndesen Maggie, miközben a teájukkal letelepedtek egy asztalhoz. Szívesen beszélgetett Sarahval. Jólelkű n ő n e k tartotta, és noha csak nemrégen ismerték egymást, jólesett neki a barátsága. Sarah az első pillanattól a bizalmába fogadta, és tökéletesen megbízott Maggie-ben. - Amennyire tudtam, e l m o n d t a m neki az igazságot. Hogy apa most n e m lakik együtt velünk. Úgy láttam, ezzel megelégedett. A hét végén Seth eljön, és elviszi őket. Molly éjszakára is nála marad. Olivér m é g túl
kicsi. - Felsóhajtott. - Megígértem Sethnek, hogy elmegyek vele a tárgyalásra. - Mikor lesz? - Márciusban. - Addig m é g kilenc hónapnak kell eltelnie. Azalatt kihordhatná a harmadik babát, akiben reménykedett, de aki már nem fog megfoganni. N e m tudta elképzelni, hogy valaha rendbe jöhet még a házasságuk. Egyelőre semmiképp. - Ez erősen nyomaszthatja mindkettőjüket - nézett rá részvevőn Maggie. - Amúgy könnyen vagy nehezen tud megbocsátani? Tudom, nem könnyű, különösen egy ilyen nagy horderejű dologban. - Ez igaz - felelte Sarah. - Hogy őszinte legyek, nem hiszem, hogy nálam olyan könnyen m e n n e a megbocsátás. Néha nagyon d ü h ö s vagyok rá, és borzasztóan sértőnek találom a helyzetet. Hogy tehette? Hiszen olyan gyönyörűen éltünk. Szeretem ót, de nem tudom megérteni, hogy tehetett ilyet, hogy tudott ennyire becstelen lenni. Ez jellemtelenségre vall. - Valami csúnyán félresiklott nála. Cserbenhagyta a józan ítélőképessége. És úgy tűnik, nagyon nagy árat kell fizetnie érte. Talán ez elég súlyos büntetés lesz neki. A d ö n t ő csapást nyilván az ön és a gyerekek elvesztése jelenti. Sarah bólintott. Csak az volt a baj, hogy az árát neki is fizetnie kell. Elveszítette a férjét, a gyerekei pedig az apjukat. De ami még ennél is rosszabb, minden tiszteletét elveszítette iránta, és abban is kételkedett, hogy tud-e m é g valaha bízni benne. Seth jól tudta ezt, s ezért az utóbbi n a p o k b a n alig-alig mert a szemébe nézni. Sarah arca mindent elárult neki. - N e m akarok kegyetlen lenni hozzá. Csak olyan szörnyű ez az egész. Feldúlta az egész életünket. Maggie elgondolkodva nézett rá. Valóban nehéz volt megérteni, miért tette. Valószínűleg mohóságból. És hogy m é g többnek mutassa magát, mint aki valójában volt. Olvan ez, mintha valami csúf jellemhibája a felszínre emelkedve hatalmas hullámként magával
sodort volna mindenkit. Ezzel együtt Saraht jobb állapotban látta, m i n t gondolta volna. Kis híja volt, hogy nem kezdett el beszélni neki a saját problémájáról. De a m ú g y sem tudta volna, hol kezdjen hozzá. Amikor Sarah tekintete találkozott a nagy kék szempár pillantásával, olyan gondterheltnek látta, hogy meg kellett kérdeznie: - Jól van? - Többé-kevésbé - bólintott Maggie. - Néha nekem is fel van adva a lecke. - Elmosolyodott. - Még az apácáknak is vannak dilis gondolataik, és ók is csinálnak hülyeségeket. Néha megfeledkezem arról, hogy ugyanolyan esendóek vagyunk, mint a többi ember. Csak amikor azt képzelem, velem nem történhet semmi kiszámíthatatlan, és azt gondolom, hogy közvetlen kapcsolatom van Istenhez, ó leveszi a hangot, én meg ilyenkor nem tudom, mit tegyek, de m é g azt sem, hogy hol vagyok. Ez emlékeztet a gyarlóságomra, és megalázkodom előtte. - E rejtélyes szavak után elnevette magát. - Bocsásson meg! N e m is tudom, miről beszélek. - Újabban rémesen zavarodott és zaklatott volt, de n e m akarta a saját problémáival terhelni Saraht. Épp elég neki a maga baja. És egyébként sem lehetett mit kezdeni azzal, ami őt nyugtalanította. Tisztában volt vele. Egyszerűen el kellett hessegetnie a gondolataiból. Megígérte Istennek és önmagának, hogy nem gondol rá. Visszaballagtak a tábori kórházba, majd Sarah azzal az ígérettel búcsúzott el, hogy nemsokára megint eljön. - S z ó l j o n , ha megkapta az állást! - kiáltotta még utána Maggie. Sarah is kíváncsi volt, csakugyan megkapja-e. A képesítése megvolt, de a szerencsével mostanában hadilábon állt. Talán majd most. Szüksége volt erre az állásra. Még senkitől sem jött válasz azokra az önéletrajzokra, amelyeket szétküldött arra az esetre, ha a kórházi állás n e m jönne össze. De nagyon reménykedett benne.
Visszaautózott a Clay Streetre, és amikor belépett a lakásba, örömmel látta, hogy Parmani már hazaérkezett a gyerekekkel a parkból. Molly örömében visongva futott hozzá, Olivér pedig arcán széles mosollyal mászott felé a padlón. Fölkapta és feldobta a levegőbe, majd ölében a kisfiúval letelepedett a kanapéra. Molly odakuporodott mellé, és Sarah megint arra gondolt, hogy bármi történt is, ók jelentik a legnagyobb áldást az életében. És amikor hozzáfogott a vacsora készítéséhez, akkor m e g az járt a fejében, hogy miiven jól tette, hogy délután meglátogatta Maggie-t. Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy vajon mi lehet az a probléma, amire célzott. Akármi is, remélte, h o g y n e m komoly. Hiszen Maggie olyan kedves és olyan n e m m i n d e n n a p i nő volt, hogy el sem tudta képzelni, létezhet-e olyan probléma, amit ne tudna megoldani. Az ő gondjai megoldásában is tudott segíteni. Néha elég, ha az ember megértő fülekre és egy jó szívre talál, de Maggie nővér ennél sokkal többet nyújtott neki. Bölcsességet, szeretetet és humort. Melanie bokája m é g akkor sem volt teljesen rendben, amikor szeptember elején visszaérkezett Los Angelesbe. A turné két hónapja alatt mindvégig erős fájdalmai voltak. N e w Orleansban orvoshoz is elment, azután egy másikhoz N e w Yorkban, mialatt Tom is ott volt. Mindkét ortopéd orvos azt m o n d t a , idő kell a gyógyuláshoz. Az ő korában a sebek gyorsan g y ó g y u l n a k , d e ez a két hónapos utazgatás, le-föl rohangálás a színpad o n n e m könnyítette m e g a csont összeforrását. Los Angelesben azután felkereste a saját orvosát, aki közölte vele, hogy n e m gyógyul olyan szépen, mint kellene. Túl sokat dolgozik, közölte vele, de ezzel semmi újat nem mondott. Melanie elmesélte neki, hogyan zajlott a turné, és mi mindentt kellett csinálnia. Az orvos elszörnyedt. Melanie m é g mindig viselte a fekete csizmát, amely valamelyest megkönnyítette a járást, és némi védelmet is nyújtott a további sérülések ellen.
A színpadon továbbra is minden lépés kínszenvedést jelentett. Hazafelé menet Tom felhívta. - Mit mondott az orvos? - kérdezte aggódva. - Hogy m e n j e k el nyaralni, vagy vonuljak vissza ugratta Melanie. Szerette, hogy Tom ilyen figyelmes. Jake bezzeg rá se rántott, ha valami baja volt. - Igazából azt m o n d t a , hogy az a hajszálrepedés most is ott van, és ha nem vigyázok, könnyen a sebészeten köthetek ki, ahol megszögelik a lábamat. Azt hiszem, inkább vigyázni fogok, most úgy sincs sok dolgom. - Mióta nincs neked sok dolgod? - nevetett Tom. Amióta ismerte, Melanie mindig tele volt tennivalóval. Anyja is ugyanezt kérdezte tőle a bokájáról, amikor hazaért. Melanie azt felelte, a doktor szerint nincs nagy baj, csak ne m e n j e n újabb turnéra, mert akkor lesz. - Kezd nagyon úgy festeni, hogy elég nagy a baj jegyezte m e g erre az anyja. - Valahányszor megnézem, mindig d a g a d t a bokád. Ezt m e g m o n d t a d az orvosnak? Tűsarkú cipőt föl sem tudsz venni. - Elfelejtettem - nézett rá b ű n t u d a t o s a n Melanie. - Az ember azt hinné, hogy egy húszéves lány már felnőtt - sóhajtotta Janet. Melanie-nak n e m kellett teljesen felnőnie; bizonyos értelemben még gyerek volt. Ez hozzátartozott személyisége varázsához. És egy sereg ember nyüzsgött körülötte, akiknek az volt a dolguk, hogy törődjenek vele. Más szempontból viszont a sokéves kemény m u n k a és fegyelmezett karrierépítés miatt sokkal idősebb és érettebb volt a koránáL Egyszerre volt nagyvilági nő és elbűvölő kislány. Anyja mindenáron arról szerette volna meggyőzni, hogy még kisgyerek. Ettől m i n d e n hatalom az ő kezébe került volna, de lúába volt minden erőfeszítése, Melanie lassanként felnőtt és maga is nővé vált. Megpróbált vigyázni a bokájára: eljárt fizikoterápiára, szorgalmasan elvégezte az előírt gyakorlatokat, és esténként áztatta a lábát. Valamit javult is, de magas sarkú cipót továbbra sem mert fölvenni, és ha a próbán sokat
kellett állnia, akkor megint m e g f á j d u l t . O l y a n volt, mintha a lába szüntelenül figyelmeztetni akarná, hogy müven árat kell fizetnie azért a munkáért, amit csinál, és hogy ez a m u n k a korántsem olyan k ö n n y ű , mint amilyennek látszik. A pénz, a hírnév, a csillogás n e m jön magától. Végig kellett dolgoznia a nyarat ezzel a csúnya sérüléssel, s míg e s t é n k é n t a s z í n p a d o n énekelt, úgy kellett tennie, mintha minden mesébe illően szép, de legalábbis rendben lévő lenne, noha nem volt az. Egyik éjszaka, amikor ébren feküdt az ágyában, ezen gondolkodott, és reggel felhívott egy telefonszámot. A név és a szám azóta a tárcájában lapult, amióta májusban elhagyta a Presidiót. Másnap délutánra találkozót beszélt meg, amire egyedül ment el, úgy, hogy nem szólt róla senkinek. A férfi, akihez ment, kicsi volt, gömbölyded és kopasz, s annyi kedvesség sugárzott a tekintetéből, mint Maggie-én kívül talán m é g senkiéből. Hosszan beszélgettek, és amikor Melanie hazafelé vezetett, potyogtak a könnyei: a szeretet, az öröm és a megkönnyebbülés könnyei. Választ kellett kapnia bizonyos kérdésekre, és a férfi nagyon jó tanácsokat adott neki. Azok a kérdések pedig, amelyeket ő tett fel Melanie életével kapcsolatban, még mélyebb gondolatokat ébresztettek benne. Aznap mindössze egyetlen döntést hozott meg. N e m tudta, megteheti-e, de megígérte a férfinak és önmagának, hogy megpróbálja. - Valami baj van, Mel? - kérdezte Tom este, amikor érte m e n t . Egy m i n d k e t t ő j ü k által n a g y o n kedvelt szusiétterembe m e n t e k vacsorázni. A megszokott japán derűt árasztó csendes kis hely volt, és a konyhája kitűnő. - N e m , azt hiszem, inkább jó - felelte mosolyogva Melanie. Elmesélte aznapi, Callaghan atyánál tett látogatását. Elmondta, hogy annak idején Maggie adta meg neki az atya nevet, amikor szóba hozta, hogy szeretne önkéntes munkát végezni. Az atya két árvaházat működtetett Los Angelesben, és egy missziót veze-
tett Mexikóban, így idejének csak egy részét töltötte L. A.-ben. Melanie-nak szerencséje volt, mert Callaghan atya másnapra tervezte az elutazását. Elmondta Tómnak, hogy az atya legfőképpen elhagyott gyerekekkel, bordélyházakból kimentett fiatal lányokkal, hét-nyolc éves koruk óta drogterjesztésbe bevont fiúkkal foglalkozik. Otthont, ennivalót és szeretetet ad nekik, és más irányba tereli az életüket. Bántalmazott n ő k n e k nyújt menedéket, és közreműködik egy AIDS-es kórház megépítésében is. Több mint harminc éve dolgozik ezeken a területeken itt, Los Angelesben is, de elsősorban Mexikóban. Melanie megkérdezte tőle, miben tudna ő segíteni. Los Angelesben szeretett volna dolgozni önkéntesként, és arra gondolt, az atya talán megkéri, töltsön ki egy csekket a mexikói misszió javára is. Ő ehelyett rámosolygott, és meghívta, látogasson el oda, és m é g azt is hozzátette, hogy szerinte Melanie sok jót fog kapni ettől a látogatástól. Választ kaphat a saját életével kapcsolatban felmerülő sok kérdésére. Melanie ugyanis beszélt az atyának arról, hogy m i n d e n t megkapott, amiért hálás lehet: sikert, hírnevet, pénzt, barátokat, rajongókat, anyját, aki mindent megtesz érte, akár akarja, akár nem, és azt a fiút, aki csodálatosan bánik vele, aki n a g y o n jó ember, és akit szeret. - Miért vagyok mégis ilyen boldogtalan? - kérdezte a papot, de akkor már patakzott a szeméből a könny. N é h a gyűlölöm, amit csinálok. Úgy érzem, mintha mindenki rendelkezne velem, csak én nem, és a kedvükért m i n d e n t m e g kell tennem, amit elvárnak tőlem... és ettől a hülye bokámtól már három hónapja szenvedek. Végigdolgoztam vele a nyarat, és most sem javul. Anyám d ü h ö s rám, mert nem tudok tűsarkút viselni a színpadon, és szerinte így ronda vagyok. - Szinte maguktól szakadtak ki belőle a mondatok, miközben a könnyeivel küszködött. A pap n é h á n y papír zsebkendőt nyújtott neki, és Melanie kifújta az orrát. - Maga mit szeretne, Melanie? - kérdezte szelíden
Callaghan atya. - Most ne gondoljon azzal, h o g y mit akarnak a többiek. Az édesanyja, az ügynöke, a barátja. Mit akar Melanie? - Kiskoromban ápolónő szerettem volna lenni - jöttek maguktól a szavak Melanie ajkára. - Én tűzoltó akartam lenni, s a végén p a p lettem. Van, hogy más utakra térünk, mint eredetileg gondolt u k - Elmesélte, hogy mielőtt papi pályára lépett volna, építésznek tanult, aminek nagy hasznát vette később, amikor a mexikói falvakban házakat építettek. Azt nem árulta el, hogy klinikai pszichológiából PhD-fokozatot szerzett, és e n n e k m é g több hasznát vette, például a vele folytatott beszélgetésben is. Ferences szerzetes volt, de újabban erősen foglalkoztatta, hogy átlép a jezsuitákhoz. Tetszett neki a jezsuita testvérek intellektuális beállítottsága, és nagyon élvezte, ha alkalmanként heves vitákat folytathatott velük. - Magának csodálatos hivatása van, Melanie. Maga óriási tehetséggel van megáldva, és az az érzésem, hogy élvezi is, amit csinál, legalábbis ha n e m törött bokával kell állnia a színpad o n , és ha senki sem akarja kihasználni. - A maga m ó d j á n ő sem volt más, mint azok a lányok, akiket mexikói nyilvánosházakból hozott ki. Őt is túl sok ember használta. Csak jobban fizették érte, és a fellépőruhái is jóval drágábbak. A p a p megérezte, hogy mindenki, még az anyja is, az utolsó cseppig ki akarják használni a tehetségét. A legutóbbi koncertturnén már nagyon meg kellett erőltetnie magát, s most csak arra vágyott, hogy elszökhessen valahová, ahol elbújhat előlük. Segíteni szeretett volna másokon, megint átélni azt, amit a földrengés után, a Presidióban tapasztalt. A felismerés és az átalakulás időszaka volt az a számára, és aztán megint vissza kellett térnie a való életbe. - Mi lenne, ha megpróbálná mindkettőt csinálni? A m u n k á j á n a k azt a részét, amit szeret, ha az nem túlságosan megterhelő. Lehet, hogy nem ártana kissé függetlenítenie magát a többiektől. Szánjon rá időt, és gondolkodjon el ezen. És szánjon időt az életéből arra.
hogy segítsen másokon, olyanokon, akiknek szükség ü k van a segítségére, mint amikor a földrengés u t á n Maggie nővérrel együtt segített másokon. Akkor talán helyrebillen az egyensúly az életében. Maga sokat t u d adni az embereknek, Melanie. És meg fog lepődni, ha megtapasztalja, hogy milyen sokat kap tőlük cserébe. - Arra gondol, hogy dolgozzak maga mellett itt, Los Angelesben, vagy a mexikói missziójában? Melanie elképzelhetetlennek tartotta, hogy ilyesmire időt t u d j o n szakítani. Anyjának állandóan volt valami programja a számára: interjú, próba, lemezfelvétel, koncert, a d o m á n y g y ű j t ő rendezvény, rendkívüli fellépés. N e m ó rendelkezett az életével és az idejével. - Lehet szó róla. Ha ezt akarja. Ne azért tegye, h o g y nekem örömet szerezzen. így is sok embert tesz boldoggá a zenéjével. Szeretném, ha elgondolkozna azon, hogy mi teszi boldoggá. Most magán a sor, Melanie. Csak annyit kell tennie, hogy beáll a sorba, és a p é n z tárnál megveszi a jegyét. Csak magára vár. Senki n e m veheti el magától. N e m kell felszállnia arra a kocsira, ahová mások akarják feltuszkolni. Vegye m e g a jegyét maga, válassza ki, hová akar menni, és érezze kicsit jól magát a változatosság kedvéért. Az élet sokkal több örömet tartogat, mint amennyit m e g e n g e d magának. És ezt a jegyet senkinek sem szabad elvemii magá tól. Most n e m ők következnek, Melanie, h a n e m m a g a m o n d t a mosolyogva, és Melanie megértette. - El szeretnék menni magával Mexikóba - m o n d t a alig hallhatóan. Tudta, hogy a következő három hétben nincsenek fontos programjai. N é h á n y interjú, egy fotózás valamelyik divatlap számára. Szeptemberben és októberben lemezfelvétel, és valamikor utána egy jótékonysági hangverseny. De egyik sem olyan, aminek az időpontját ne lehetne megváltoztatni, vagy amit ne lehetne lemondani. Hirtelen ráébredt, hogy el akar szökni, és m é g a bokájának is használna, ha most egy időre leállna a munkával, ahelyett, hogy tűsarkúban bukdácsolna csak azért, hogy anyját boldoggá tegye.
Most, egyik percről a másikra úgy érezte, túl sok volt ez az egész. És az atya most felio'nált neki egy menekülési lehetőséget. Soha életében nem azt csinálta, amit akart, hanem amit az anyja mondott, és amit mindenki elvárt tőle. Mindig szófogadó, jó kislány volt, de ebből mára elege lett. Húszévesen végre valami olyasmit szeretett volna csinálni, ami sokat jelentett számára. Úgy érezte, ez az. - Eltölthetek valamennyi időt az egyik missziójában? - kérdezte reménykedve. A p a p bólintott. - Éllakhat a tizenéves lányok számára alapított otth o n u n k b a n . Többségük prostituált és kábítószerfüggő volt. Ránézésre nem m o n d a n á m e g róluk, most úgy néznek ki, mint az angyalok. De lehet, hogy az ottlétével nagyon jót tenne velük. És magának is. Ha már ott lesz, hogyan tudok kapcsolatba lépni önnel? - kérdezte kicsit félve Melanie. Ha meg meri tenni, anyja megöli. Ámbár ki hídja, lehet, hogy fantasztikus médialehetőséget lát majd benne. Janet mindig megragadta az ilyen alkalmakat. - A mobilomon mindig elérhető vagyok, és megadok magának n é h á n y más számot is - felelte az atya, és leírta a telefonszámokat. - Ha mégsem sikerülne most eljönnie, talán pár h ó n a p múlva, m o n d j u k jövő tavasszal könnyebben elszabadul. Az ön életstflusa valószínűleg nem enged m e g ilyen gyors változtatásokat. Én karácsony utánig ott leszek, úgyhogy jöhet, amikor csak akar, és addig maradhat, amíg jólesik. Akármikor jön is, egy fekhelyünk mindig lesz a maga számára, Melanie. - Jövök - felelte elszánt arccal a lány, mint aki tudja, hogy ideje változtatni a dolgokon. Örökké nem boldogíthatja az anyját. Neki is m e g kell hoznia a saját d ö n téseit. Elege volt abból, hogy anyja álmait váltsa valóra, vagy hogy ő legyen anyja álma. N e m akart lemondani a saját álmairól. És ez jó kezdetnek tűnt. Callaghan atya búcsúzóul megölelte, majd hüvelykujjával a kereszt jelét rajzolta a homlokára.
- Vigyázzon magára, Melanie! Remélem, találkozunk Mexikóban. Ma nem, akkor megkeresem, majd ha viszszajöttem. Addig is tartsuk a kapcsolatot! Melanie hazafelé m e n e t végig kettejük beszélgetésén töprengett. Tudta, mit akar csinálni, csak azt nem tudta, hogyan valósítsa meg, akár csak pár napra is. Ráadásul hosszabb időre akart elmenni. Akár néhány hónapra. Minderről beszámolt Tómnak a szusivacsora felett. A fiú meglepődött, de imponált is neki a dolog. Majd hirtelen elkomorodott. - De ugye nem akarsz belépni egy apácarendbe? kérdezte riadtan, mire a lány nevetve rázta m e g a fejét. - Dehogy. Ehhez nem vagyok eléggé jó ember. Különben is, nagyon hiányoznál. - Átnyúlt az asztal felett, és megfogta a fiú kezét. - Csak egy ideig szeretném ezt csinálni, egyrészt hogy segítsek másokon, másrészt hogy kitisztuljon a fejem, és hogy megszabaduljak a kötelezettségeim okozta nyomástól. Nem tudom, lehetővé teszik-e a dolgot számomra, de anyám biztosan idegrohamot fog kapni. Érzem, hogy el kell most menn e m , hogy rájöjjek, az éneklésen és rajtad kívül mi a fontos nekem. Callaghan atya azt mondja, nem kell ahhoz feladnom a karrieremet, hogy segítsek másokon, azt m o n d j a , a zenémmel reményt és örömet nyújtok az embereknek. De én most egy ideig valami kézzelfoghatóbbat szeretnék csinálni, úgy, mint a Presidióban. - Én nagyszerű ötletnek tartom - állt mellé Tom. Amióta Melanie visszatért a koncertturnéról, kimerültnek látszott, és azt is tudta róla, hogy m é g mindig sokat fáj a bokája. Nem is csoda azok után, hogy három h ó n a p o n keresztül jött-ment, táncolt a színpadon, és éjszakánként fájdalomcsillapítókat szedett és kortizoninjekciókat kapott, mint a futballisták, akik így csapják be a testüket, ha lesérültek, h o g y t u d j a n a k játszani. Tom már tudta, micsoda n y o m á s alatt él, és milyen k e m é n y munkával kell kiérdemelnie a hírnevet. Ügy gondolta, most n a g y o n jót t e n n e Melanie testének-
lelkének, ha elutazna Mexikóba. Más kérdés, hogy az anyja mit fog szólni hozzá. Már elég jól ismerte Janetet, és jól látta, mennyire az ellenőrzése alatt tartja Melanie-t. Őt egyelőre eltűrte, időnként még kedvelte is, de a lányát továbbra is nagyon rövid pórázon tartotta. Azt szerette volna, ha mint egy marionettbábut, ó mozgathatná kedve szerint. És ha ebben valami megakadályozta, attól kíméletlenül megszabadult. Tom vigyázott rá, hogy ne szálljon szembe vele, és ne is kérdőjelezze meg, hogy joga van-e ilyen fokon beavatkozni Melanie életébe. De azt is tudta, hogy ha Melanie most ellenszegülne neki, Janet őrjöngeni kezdene. A maga jószántából senkinek sem volt hajlandó átadni a hatalmát, a legkevésbé magának Melanie-nak. És ezzel a lánya is tisztában volt. - Azt hiszem, előbb m i n d e n t megszervezek, és csak utána szólok neki. így nem fog tudni megakadályozni benne. A háta mögött kell megbeszélnem a dolgot az ügynökömmel és a menedzseremmel. A mami azt szeremé, ha mindig olyasmit csinálnék, ami miatt folyamatosan szerepelnék a lapokban és a bulvárlapok címoldalai hoznák a képemet. Jót akar, csak azt nem érti meg, hogy néha túl sok nekem. N e m szabad panaszk o d n o m rá, tényleg az ő érdeme, hogy karriert csináltam. Már akkor a fejébe vette, amikor m é g kisgyerek voltam. Csak az a baj, hogy én az egészet nem akarom annyira, amennyire ő. Szeretném megválogatni, hogy mit vállalok, hogy ne borítson el a fejem búbjáig a sok hülyeség, amit velem csináltat. Ha t u d n á d , mi mindent kell csinálnom! Tom tudta, hogy Melanie igazat m o n d . Elég közelről látta május óta. Bár ő csak figyelte, de már attól kifáradt. És neki nem kellett törött bokával fellépnie Las Vegasban. Melanie valóban kimerültnek látszott, de most, hogy beszélt azzal a szerzetespappal, valósággal újjászületett. - Ha elmennék, meglátogatnál Mexikóban? - kérdezte Melanie, és Tom mosolyogva bólintott.
- Hát persze. Nagyon büszke vagyok rád, Mellie. Szerintem, ha sikerül m e g s z e r v e z n e d , n a g y o n fogod szeretni azt a munkát. Mindketten tudták, hogy Janet félelmetes ellenfél, aki fenyegetésnek éli m e g azokat a jeleket, melyek a lánya önállóságra törekvésére utalnak. Melanie-nak n e m lesz k ö n n y ű dolga. Ez lesz az első önálló döntése egy nagy horderejű kérdésben. Ráadásul olyan kérdésben, aminek semmi köze az énekesi karrierjéhez. Ez még jobban m e g fogja rémíteni Janetet, aki nem akarta, hogy Melanie-t bármi is eltérítse a céljától, vagy m é g inkább az ő céljától. N e m számolt azzal a lehetőséggel, hogy a lányának is lehetnek álmai. Most majd kiderül, hogy vannak. Ettől alaposan m e g fog ijedni. De é p p ideje. Hazafelé m e n e t is erről beszélgettek. Janetet nem találták otthon, így diszkréten bevonultak Melanie szobájába, és magukra zárták az ajtót. Szeretkezés után összebújva feküdtek az ágyban, és egy filmet néztek a tévében. Janet n e m bánta, ha Tom időnként náluk töltötte az éjszakát, csak azt nem akarta, hogy bárki is odaköltözzön akár hozzá, akár a lányához. Amíg egy fiú nem szemtelenedett el túlságosan, vagy n e m gyakorolt túl erős befolyást Melanie-ra, Janet hajlandó volt elviselni a jelenlétét. Tom elég okos volt, hogy ügyeljen a diszkrécióra, és sohase kezdjen ki vele. Végül hajnali kettő körül úgy döntött, hazamegy, h o g y m á s n a p korán munkába t u d j o n indulni. Melanie a l u d t , amikor elment, de amikor indulás előtt Tom megcsókolta, álmában elmosolyodott. M á s n a p reggel ő is korán felkelt, és több telefonhívást lebonyolított. Titoktartást fogadtatott az ügynökével és a menedzserével, akik megígérték, hogy utánanéznek, mit tehetn e k a már megbeszélt programok törlése érdekében. Mindketten figyelmeztették, hogy anyja nemsokára így is, úgy is megtudja, mire készül. Melanie megnyugtatta őket, hogy beszélni fog vele, de csak ha már lem o n d t a a programjait, hogy Janet ne tehessen semmit.
A menedzsere felhívta a figyelmét, hogy mexikói tartózkodása a média szempontjából nagy lehetőséget rejt számára, ha hajlandó kicsit is kihasználni ezt az utat. - Nem! - közölte Melanie határozottan. - Épp erről van szó. El akarok szakadni egy időre mindentől, ami itt van. Időre van szükségem, hogy rájöjjek, ki vagyok és mit akarok csinálni. - Jézusom, csak ezt ne! Ugye nem akarsz visszavonulni? - kiáltotta ijedten az ügynöke. Ha ez megtörténik, Janet megöli mindnyájukat. A szíve mélyén rendes nő, csak é p p e n azt akarja, hogy Jézus születése óta a lánya karrierje legyen a legnagyobb durranás. Szereti Melanie-t, csak é p p e n benne, az ő életén keresztül éli ki magát. Az ü g y n ö k arra gondolt, Melanie jól teszi, hogy megpróbálja elvágni a köldökzsinórt. Az ilyesminek előbb-utóbb be kell következnie, ha valaki egészséges akar maradni. Ő már látta e n n e k jeleit a lánynál. A baj az volt, hogy Janet nem látta. Ó erre a kötelékre tette fel az egész életét. Más ebbe n e m avatkozhatott bele. Ehhez egyedül csak Melanie-nak volt joga. És mennyi időt gondolsz? - M o n d j u k karácsonyig. Tudom, szilveszterkor a Madison Square Gardenban lépünk fel. Azt nem akarom lemondani. - Hála istennek - sóhajtotta megkönnyebbülten a férfi. - Akkor akár fölvághattam volna az ereimet is. Addig csak apróságok vannak. Igyekszem elintézni ígérte. Két n a p múlva mind az ügynöke, mind a menedzsere jelentette, hogy elintézték, amire kérte őket. Melanie tehát szabad volt a hálaadást követő második hétig. Egyes programjait át kellett ütemezni, másokat minden további nélkül le lehetett mondani, vagy eltolni valami távoli időpontra. N e m is volt olyan nehéz, lévén meglehetős holt szezon a szakmában. Legföljebb egyes partikról és jótékonysági eseményekről fog hiányozni a sajtónak, de ezeket úgysem lehetett előre látni. Janet azt szerette, ha Melanie minden ilyen eseményen
megjelenik, és ő eleget is tett anyja kívánságának. Mostanáig. Ahogy az várható volt, két nappal azután, hogy m i n d e n programját törölték, Janet megjelent Melanie szobájában. Eddig még senki sem szólt neki, és Melanie előre m e g m o n d t a Tómnak, hogy a z n a p este fogja elm o n d a n i az anyjának. A következő hétfőre tervezte az elutazását, és már a repülőjegyet is lefoglalta. Az utolsó hétvégét Tómmal akarta eltölteni, aki m i n d e n ben támogatta, és úgy tervezte, hogy amikor csak tudja, meglátogatja. Izgalommal töltötte el Melanie vállalkozása, és ő is vágyott rá, hogy egyszer majd önkéntes m u n k á t végezhessen. Őszintén hitt a humanitárius hagyományok folytatásában, és a hivatása mellett ezen a területen is szerette volna elkötelezni magát. Három hónapi távollét n e m nagy idő, de Tom bevallotta, hogy nagyon fog neki hiányozni Melanie. Kapcsolatuk szilárd alapokon nyugodott, várható volt hát, hogy ki fogja bírni a kötelezettségeikből eredő elszakadást. Néha maguk is hihetetlen szerencsének gondolták, hogy rátaláltak egymásra. Sok tekintetben nagyon hasonlítottak, és érezhetően jó hatással voltak egymásra. Tom már azon gondolkodott, hogy ha a munkahelye megengedné, ő is kivenne egy-két hét szabadságot, és beállna az önkéntesek közé abba a mexikói misszióba, ahová Melanie megy. Gyerekként arról álmodozott, hogy felnőttkorában a Békehadtest tagja lesz, de később mégis más pályát választott. Most azonban nagy kedvet érzett ahhoz a munkához, amit majd Melanie végez, és vágyott rá, hogy ő is eltölthessen három hónapot, például gyerekek között, egy mexikói árvaházban. - Ez fura - motyogta félig magának Janet a kezében lévő papírokra pillantva. - Most kaptam egy faxot, hogy törölték az interjúdat a Teen Vogue-gal. Hogyhogy? Bosszúsan rázta a fejét, majd a lányára nézve folytatta: - Reggel m e g j ö t t egy e-mail a vastagbélrák alapítványtól, amelyben az áll, hogy remélik, jövőre majd a rendelkezésükre tudsz állni. Az a fellépés két hét múlva
lett volna. Úgy látszik, valaki mást kértek föl helyetted. Azt mondták, Sharon Osbourne fogja megcsinálni. Talán úgy gondolták, te túl fiatal vagy. Mindenesetre nem ártana, ha elmennél hozzájuk, és megmutatnád magad. Tudod, mit jelent mindez? Azt jelenti, hogy kezdenek elfelejteni, pedig alig több mint két hónapig voltál úton. Ideje, hogy egy-két kép megjelenjen rólad a lapokban. - És rámosolygott a lányára, aki az ágyán fekve tévét nézett. Melanie épp azon gondolkodott, mit vigyen magával Mexikóba. Nem sokat. Az ágyán tornyosuló fél tucat Mexikóról szóló könyv valami csoda folytán elkerülte anyja figyelmét. Fölpillantott Janetre; vajon ez az a pillanat, amikor elmondhatja neki? Tudta, hogy akár most mondja el, akár máskon n e m lesz könnyű. Ami azt illeti, botrány lesz. - Izé... mami - szólalt meg, amikor az anyja ki akart lépni az ajtón. - Én mondtam le azt a két dolgot... és másokat is... Kicsit elfáradtam... Gondoltam, elutazom pár hétre. - Még nem döntötte el, előre közölje-e anyjával, hogy m e n n y i időre megy el, vagy hagyja, hogy az idő múlásával maga jöjjön rá. Mindenesetre valamit mondania kellett, mielőtt elmegy. Janet megtorpant, és szemöldökét összehúzva nézett vissza az ágyon fekvő Melanie-ra. - Mi akar ez lenni, Mel? Hogy érted azt, hogy elutazol pár hétre? - És úgy nézett rá, mintha a lánya azt közölte volna vele, hogy szarvakat vagy szárnyakat növesztett. - H á t , tudod... a bokám... tényleg nagyon rossz volt... Csak arra gondoltam... tudod... talán jó lenne kicsit elmenni. - Lemondtál programokat anélkül, hogy engem megkérdeztél volna? - Melanie veszélyt szimatolt. A botrány már a levegőben lógott. - Szólni akartam róla, mami, de nem akartalak háborgatni vele. Az orvos azt mondta, kímélnem kell a lábamat.
- Ez az egész Tom ötlete? - nézett rá anyja villámló szemmel. Látnivaló volt, hogy azt kutatja, miféle ördögi befolyás vette rá Melanie-t, hogy lemondja két megbeszélt programját anélkül, hogy vele megtanácskozta volna. Súlyos, jogosulatlan beavatkozás szagát érezte a levegőben. - N e m , mami, szó sincs róla. Én akarom. Kimerített a turné. N e m akartam megcsinálni ezt a jótékonysági fellépést, a Teen Vogiie interjút m e g bármikor megcsinálhatom. Folyamatosan felkérnek rá bennünket. - N e m erről van szó, Melanie - felelte anyja, és d ü h től szikrázó szemmel közeledett az ágy felé. - Té nem m o n d h a t o d le a programjaidat. N e k e m kell szólnod, és majd én lépek. És nem tűnhetsz el csak úgy a föld színéről, mert fáradt vagy. N e k e d akkor is a nyilvánosság előtt kell m a r a d n o d . - Ott van az arcom millió cédéborítón, mami. Senki sem fog elfelejteni, ha pár hétre elmegyek, vagy ha nem lépek fel a vastagbélrák alapítvány rendezvényén. Szükségem van rá, h o g y egy kicsit m a g a m b a n legyek. - Mi az ördög ez az egész? Ez csakis Tom m ű v e lehet. Láttam én, hogy töri valamiben a fejét. Lehet, hogy teljesen ki akar sajátítani magának. Féltékeny rád. N e m fogja fel, és úgy látszik, te sem, mi kell ahhoz, hogy valaki szupersztár legyen, és ahhoz, hogy m e g is maradjon a csúcson. N e m heverészhetsz itt tévét nézve vagy egy halom könyvet bújva. Nyüzsögnöd kell, Mel! És n e m t u d o m , hol gondoltad eltölteni azt a pár hetet, de jobb ha most rögtön leteszcl róla. Majd én szólok, ha úgy látom, hogy szükséged van pihenésre. Most jól vagy. És most kapd össze magad, eleget nyafogtál a bokád miatt. Csak egy kis repedés, az ég szerelmére! És annak is már négy hónapja. Kelj föl és készülj, Mel! Telefonálok a Teen Vogue-nak, és megcsináljuk azt az interjút. A fellépést hagyom a csudába, n e m akarom összerúgni a port Sharonnal. De soha többé ne m o n d d le semmilyen programodat, megértetted? - kiáltotta a dühtől remegve.
A lánya ugyanakkor a félelemtől remegett. A roszszullét környékezte, mialatt anyját hallgatta. Hát igen, pontosan erről volt szó. Janet úgy gondolta, ő rendelkezik vele. Mindegy, hogy jó vagy rossz szándék vezette, Melanie tudta, hogy ha továbbra is aláveti neki magát, anyja állandó kontrollja tönkre fogja tenni az életét. - Értem, mami - mondta csendesen és sajnálom, hogy így gondolod. De ezt most m i n d e n k é p p e n m e g kell t e n n e m magamért. - Erőt vett magán, és nagy merészen kimondta: - Mexikóba utazom, és csak hálaadás után jövök vissza. Hétfőn indulok. - Sikerült végigmondania. Ez a pillanat volt a legnehezebb, noha előfordultak már közöttük komoly összecsapások, valahányszor önállóan próbált dönteni, vagy függetleníteni akarta magát az anyjától. - Tessék?! Megőrültél? Millió dolog szerepel a d d i g az előjegyzési naptáradban! N e m mész sehová, Melanie, hacsak én nem m o n d o m neked. Ne merd nekem megmondani, hogy mit csinálj! Ne felejtsd el, ki juttatott téged idáig! A hangja - az anyja segítségével -, de ezt kegyetlenség lett volna kimondani. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen nyíltan szembe mert szállni az anyjával. És n e m volt jó érzés. A legszívesebben bebújt volna sírni a takarója alá, de nem tette. N e m engedett. Tudta, h o g y nem hátrálhat meg. És azt is tudta, hogy n e m csinál rosszat. N e m engedte, hogy anyja b ű n t u d a t o t keltsen b e n n e , amiért egy kis időre s z a b a d d á akarja tenni magát. - A többi előjegyzésemet is töröltem, mami - vallotta be nyíltan. - Ki tette? - Én. - N e m akarta bajba sodorni az ügynökét és a menedzserét, inkább magára vállalta a felelősséget. Különben is az ő kérésére tették. - Szükségem van rá, hogy egy ideig távol legyek, mami. Sajnálom, ha ez rosszulesik neked, de nekem nagyon fontos.
- Ki megy veled? - Janet egyre a bűnöst kereste, azt, aki megfosztotta ót a hatalmától. R?dig egyedül az időt vádolhatta. Melanie felnőtt, és részt kért a saját élete irányításából. Már régóta b e n n e volt ez a levegőben. Tom szerelme valószínűleg segítette a folyamat kibontakozását. - S e n k i . Egyedül megyek, mami. Egy gyerekeket g o n d o z ó katolikus misszióban fogok dolgozni. Ez is olyasmi, amit én szeretnék csinálni. ígérem, ha hazajövök, teljes gőzzel folytatom a munkát. Csak e n g e d d , hogy ezt megcsináljam, és ne Őrülj bele! - É n nem fogok beleőrülni. Te vagy az őrült! - kiáltott rá Janet. Melanie, anyja iránti tiszteletből, egyszer sem emelte föl a hangját. - Ha csak pár napig akarnád csinálni, még sajtóreklámnak se lenne rossz - folytatta reménykedve. - De az isten szerelmére, Melanie, hogy képzeled, hogy három h ó n a p r a eltűnsz Mexikóban? Ekkor megint eszébe jutott valami. - Az a kis San Franciscó-i apáca áll emögött? Alattomos kis jószágnak látszott. Vigyázz az ilyenekkel, Melanie! Legközelebb majd arra akar rávenni, hogy vonulj te is zárdába. De m e g m o n d h a t o d neki, ha ezt forgatja a fejében, beléphetsz, de csak a holttestemen át! Maggie elmosolyodott azon, hogy anyja milyennek látja Maggie-t. - N e m , egy itteni pappal beszéltem. - Azt már nem árulta el, hogy Maggie irányította a paphoz. - Ő ennek a mexikói missziónak a vezetője. Csak el akarok m e n n i oda, megnyugszom, pihenek, azután visszajövök, és dolgozom tovább, olyan iramban, ahogy akarod. ígérem. - Ú g y beszélsz, mintha én halálra hajszolnálak m o n d t a a könnyeivel küszködve az anyja. Leült az ágyra, és Melanie átölelte. - Szeretlek, mami. Tudom, mennyi mindent tettél a karrierem érdekében. Csak ma már ennél többet szeretnék kezdeni az életemmel. - A földrengés miatt van - zokogta Janet. - Poszt-
traumás sokkot kaptál. Istenem, micsoda s/tori lenne ebből a People magazinban! Melanie hangos nevetésben tört ki. Anyja csaku g y a n önmaga karikatúrája volt. Még ha a szíve a helyén volt is, a gondolatai egyre a lánya karrierje körül forogtak, és hogy mi m ó d o n tudná őt m é g magasabbra juttatni - ami azért elég n e h é z lett volna. Melanie mind e n t elért, amit célként kitűzött elé, anyja mégsem engedte el. Saját élete nem lévén, ő is Melanie-ét akarta élni, itt volt a baj gyökere. - N e k e d is el kellene m e n n e d valahová, mami. Valami fürdőhelyre, vagy ilyesmi. Egy barátnőddel Lond o n b a vagy Párizsba. N e m foglalkozhatsz örökké csak velem. N e m egészséges. Egyikünknek sem. - SzereÜek - jajdult fel Janet. - Te n e m tudod, miről m o n d t a m le érted... Én is csinálhattam volna karriert, de feláldoztam miattad... Mindig mindent azért tettem, mert úgy gondoltam, hogy neked az lesz a legjobb. Melanie már nagyon sokszor hallotta ezt a rendszerint kétórás monológot, és most megpróbálta már az elején megakasztani. - Tudom, mami. Én is szeretlek. Csak most e n g e d d m e g ezt nekem. Utána jó leszek, megígérem. De meg kell e n g e d n e d , hogy m a g a m jöjjek rá dolgokra, és magam dönthessek. Már n e m vagyok gyerek. Húszéves vagyok. - Te m é g kicsi vagy - vágott vissza Janet dühösen; lánya szavaiban halálos fenyegetést érzett. - Felnőtt vagyok - jelentette ki Melanie határozottan. Janet a következő öt n a p b a n felváltva sírt, panaszkodott és vádaskodott. Hol búskomor volt, hol m e g d ü h ö n g ö t t . Érezte, hogy közeleg az idő, amikor kicsúszik a hatalom a kezéből, és ez megrémítette. Még Tómnál is megpróbálta elérni, hogy beszélje le Melanie-t a tervéről, ő azonban diplomatikusan elhárította, m o n d ván, szerinte ez az út jót fog tenni Melanie-nak, és n e m e s gondolkodásra vall. Tom válasza m é g jobban feldühítette Janetet. Olyan paprikássá vált a hangulat
a házukban, hogy Melanie alig várta a hétfőt, az indulás napját. Az utolsó éjszakát Tom lakásában töltötte, h o g y távol legyen anyjától, és csak hajnali háromkor m e n t haza, hogy m é g a l u d j o n p á r órát, mielőtt reggel tíz órakor elindul a reptérre. Tom aznapra szabadságot vett ki, hogy kivihesse. Melanie n e m akart feltűnést kelteni a hófehér limuzinnal, amihez anyja, ha rajta múlik, feltétlenül ragaszkodott volna. Talán m é g a médiát is értesítette volna. De m é g az is lehet, hogy megtette. Az indulásnál lejátszódó jelenet beillett volna egy silány szappanoperába is: anyja sírva kapaszkodott belé, és azzal próbálta visszatartani, hogy mire visszajön, ő talán már m e g is hal, mert amióta m e g m o n d t a neki, hogy elmegy, mellkasi fájdalmak kínozzák. Melanie megnyugtatta, hogy n e m lesz semmi baja, megígérte. hogy gyakran felhívja telefonon, meghagyta neki az összes ottani telefonszámot, majd, hátán a hátizsákjával, kezében útitáskájával kirohant a kocsihoz, melyben löm várt rá. Úgy ült be a fiú mellé, mintha börtönből szabadult volna. - Indíts! - kiáltott rá. - Indíts! Gyorsan! Mielőtt kiroh a n , c's ráveti magát a motorháztetőre! Töm rálépett a gázra, és amikor elérték az első lámpát, mindketten hangos nevetésben törtek ki. Úgy érezték, mintha megmenekültek volna, és Melanie-t szülte mámoros öröm fogta el a gondolatra, hogy hamarosan elutazik, és Mexikóban valami egészen más munka várja. Tom a reptéren csókkal búcsúzott tőle, és Melanie megígérte, hogy mihelyt megérkezik, félhívja. A fiú úgy tervezte, hogy két vagy három hét múlva csatlakozik hozzá. Melanie tudta, hogy a d d i g m é g sok új kalandban lesz része. Az orvos pontosan ezt a három hónapos szabadságot javasolta neki. Már a gépen ült, de m é g n e m csukták be az ajtókat, amikor úgy döntött, felhívja az anyját. Elérte, amit akart,és tudta, mennyire megviseli Janetet ez az egész. Tudta, úgy éli meg, mintha valami óriási veszteség érte volna, és nagyon sajnálta érte.
Az otthoni telefonon hívta, és amikor Janet beleszólt, a hangján végtelen szomorúság érződött. De rögtön felderült, amikor meghallotta a lánya hangját. - Meggondoltad magad? - kérdezte reménykedve. - N e m - válaszolta mosolyogva Melanie. - A gépen ülök. Csak puszit akartam küldeni neked. Mihelyt tudlak, felhívlak Mexikóból. Ebben a pillanatban felszólították az utasokat, hogy kapcsolják ki a mobiltelefonjukat, és Melanie is közölte anyjával, hogy abba kell hagynia a telefonálást. - Még most sem értem, miért teszed ezt - m o n d t a Janet sírós hangon. - Egyszerűen szükségem van rá, mami. Hamarosan visszajövök. Vigyázz magadra! Szeretlek. De most be kell fejeznem. - Én is szeretlek, Mel - felelte sietősen Janet, és m é g egy csókot küldött a telefonon keresztül. Melanie kikapcsolta a mobüját. Örült, hogy felhívta anyját. Nem az volt a célja ezzel az úttal, hogy őt bántsa. Magának tartozott vele. Rá kellett jönnie, kicsoda ő, és hogy képes-e önálló életre.
Tizenhetedik fejezet M i u t á n megérkezett Mexikóba, Melanie jelentkezett Maggie-nél. Elmondta neki, hogy tetszik a hely, gyönyörűnek találja, a lányok aranyosak, Callaghan atya pedig egyszerűen fantasztikus. Elújságolta, hogy talán m é g sohasem volt üyen boldog, és megköszönte a nővérnek, hogy elirányította őt az atyához. Sarah is beszámolt Maggie-nek arról, hogy megkapta az állást a kórházban. Sok a dolga, de boldog. Még jócskán van mivel megbirkóznia az új életében, de már kezdi megszokni, és ebben a sok elfoglaltság is segít. Maggie tudta, mint ahogy Sarah is, hogy lesznek m é g nagyon nehéz időszakai, különösen ha majd Sethet
bíróság elé állítják. És azután meg kell hoznia pár n a g y horderejű döntést. Megígérte a férjének és az ü g y v é deinek, hogy a tárgyaláson mellette fog állni. De időközben tisztáznia kell magában, hogy el akar-e válni, vagy sem. A kérdést az fogja eldönteni, hogy meg tud-e bocsátani Sethnek, vagy sem. M é g n e m t u d o t t eTre választ adni. Maggie azt tanácsolta, hogy imádkozzon sokat, és m e g fogja kapni a választ. Eddig m é g n e m kapott, és másra sem tudott gondolni, csak hogy milyen szörnyű dolgot követett el Seth azzal, hogy elárult és becsapott mindenkit, beleértve saját magát is. Férje b ű n e megbocsáthatatlannak tűnt számára. Maggie m é g m m d i g a Presidio tábori kórházában volt. Négy hónapi m ű k ö d é s után a katasztrófavédelem azt fontolgatta, hogy egy h ó n a p múlva, októberben bezárja a tábort. Még laktak ugyan emberek a lakóépületekben, hangárokban és a régi téglabarakkokban, de korántsam annyian, mint korábban. A legtöbben m á r hazaköltöztek, vagy más megoldást találtak. Maggi e is azt tervezte, hogy a h ó n a p vége felé visszatér a Tenderloinban lévő lakásába. Tudta, hogy hiányozni fognak azok az emberek, akikkel együtt élt a táborban. Furcsa m ó d o n jól érezte magát itt. És innen n é z v e az aprócska lakás a Tenderloinban nagyon magányos helynek látszott. Mondogatta ugyan magának, hogy ott legalább több ideje lesz imádkozni, de tudta, h o g y hiányozni fog a tábor. Nagyszerű új barátokra lelt itt. Szeptember végén, a hazaköltözése előtt pár n a p p a l Everett hívta fel telefonon. Elújságolta neki, San Franciscóba jön, hogy interjút készítsen Sean Penn-nel, és azt m o n d t a , el szeremé vinni Maggie-t vacsorázni. A nővér habozott, és már mondta volna, hogy sajnos nem lehet, de hiába kutatott valami kifogás u t á n , semmi hihető nem jutott eszébe. így elfogadta a meghívást, de utólag n a g y o n kínosan érezte magát. Azn a p este azért imádkozott, hogy ne t á m a d j o n b e n n e zavar; csak hálát érezzen a férfi barátságáért, és semmiképpen se akarjon többet.
De amikor megpillantotta, nagyot dobbant a szíve. Ahogy látta feléje közeledni a kórház előtti sétányon, nyurga lábán a jellegzetes csizmájával, még inkább, mint valaha, úgy nézett ki, mint egy cowboy. Maggie láttán felragyogott arcán a mosoly, és ettől a n ő v é r maga is önkéntelenül elmosolyodott. Mindkettőjüket boldoggá tette a másik látása. Everett átnyalábolta Maggie-t, m a j d hátralépett, hogy egyetlen pillantással befogadja a nő képét. - Csodásan néz ki, Maggie - m o n d t a örömtől ragyogva. Egyenesen a repülőtérről érkezett, az interjút csak m á s n a p akarta elkészíteni. A mai este csak az övék volt. Everett a Union Streeten lévő egyik kis francia étter e m b e vitte Maggie-t. A város élete m á r visszatért a rendes kerékvágásba. A törmelékeket eltakarították, és m i n d e n ü t t építkezések zajlottak. Közel öt hónappal a földrengés után újra lakható volt m i n d e n negyed, kivéve azokat a helyeket, amelyek a legsúlyosabb károkat szenvedték. Ezeket nem lehetett megmenteni, inkább lebontották őket. - Jövő héten visszaköltözöm a lakásomba - mondta Maggie szomorúan. - Nagyon rossz lesz, hogy n e m lakhatom tovább együtt a nővértársaimmal. Lehet, hogy egy zárdában mégiscsak boldogabb lennék, mint egyedül. Halat rendelt, míg Everett egy hatalmas marhaszelettel kelt birokra. Vacsora közben változatlan lendülettel folyt köztük a szó millió dologról, mígnem egyszere Everett megemlítette Seth Sloane közelgő tárgyalását. Maggie-nek elég volt, ha csak hallott vagy olvasott róla, mindjárt elszomorodott. Különösen Saraht sajnálta. Müyen kár ezért az emberért és a családjáért! Olyan bolond volt, és annyi e m b e r n e k okozott fájdalmat! - Gondolja, hogy majd tudósíthat a tárgyalásról? - kérdezte kíváncsian. - Szeretnék. N e m t u d o m , m e n n y i r e fogja érdekelni a sztori a Scoop-ot. Ámbár n e m m i n d e n n a p o s sztori-
ról van szó. Találkozott mostanában Sarahval? Mi van szegénnyel? - J ó l van - válaszolta Maggie. - Néha beszélünk egymással. Most a kórházban dolgozik, a fejlesztési osztályon. Neki se lesz k ö n n y ű . A férje sok embert magával rántott. - Az ilyenek, mint ő, mindig ezt csinálják - jegyezte meg minden együttérzés nélkül Everett. Ö egyedül Saraht sajnálta, és persze Seth gyerekeit, akik sohasem fogják igazán megismerni az apjukat, ha az a következő húsz-harminc évet börtönben tölti el. Erről újból eszébe jutott a saját fia. Valami okból ha Maggie-vel volt, mindig eszébe jutott Chad, mintha ezt a két embert valami láthatatlan szál kötné egymáshoz. - Sarah el akar válni tőle? - N e m t u d o m - felelte Maggie határozatlanul. Ezt még Sarah sem tudta, de Maggie nem gondolta, hogy ezt Everett-tel kellene megvitatnia. A beszélgetés tehát más t é m á k felé kanyarodott. Sokáig ültek a francia étterem asztalánál. A hely kényelmes és barátságos volt, és a pincér magukra hagyta őket, h a d d beszélgessenek. - Azt hallottam, hogy Melanie Mexikóban van - jegyezte m e g Everett, mire Maggie elmosolyodott. - Magának van ehhez valami köze? - A férfi a nővér kezét szimatolta a dologban, ő pedig elnevette magát. - Csak közvetve. Van egy nagyszerű p a p , aki egy missziót vezet ott. Gondoltam, jól m e g fogják érteni egymást. Azt hiszem, majdnem karácsonyig ott marad, ámbár hivatalosan n e m közölte senkivel, h o g y hová ment. Pár h ó n a p i g normális civilként szeretne élni. Nagyon aranyos lány. - Fogadni mernék, hogy az anyja kiborult ettől. Nyilván n e m úgy képzeli a lánya karrierjét, hogy fogja magát, és elmegy dolgozni egy mexikói misszióba. Ugye nem akarja azt mondani, hogy ő is vele ment? - Nem, dehogy! - rázta a fejét nevetve Maggie. Azt hiszem, é p p arról van szó, hogy Melanie kicsit füg-
getleníteni szeretné magát az édesanyjától. Szerintem nagyon jót fog tenni neki. Sőt, az édesanyjának is. Néha nagyon nehéz elvágni ezeket a kötelékeket, \fennak, akiknek több g o n d o t okoz, mint másoknak. - Másrészt v a n n a k olyan pasik, mint én, akiknél ez a kötelék teljesen hiányzik - mondta a férfi búsan. - Tett már lépéseket, hogy felkutassa a fiát? - nézett rá figyelmesen a nővén Soha, így most sem akart túlságosan erőszakos lenni, Everettet is inkább gyengéden noszogatta. - Nem, de a n a p o k b a n lépni fogok az ügyben. Azt hiszem, é p p ideje. De fel kell készülnöm rá. Fizetett, a z u t á n gyalog m e n t e k tovább a Union Streeten. Itt már nem utalt semmi a földrengésre. A város tiszta volt és gyönyörű. Az idei szeptember sok napsütéses, meleg napot hozott, de már érezni lehetett a levegőben az ősz hűvös leheletét. Maggie séta közben fesztelenül belekarolt a férfiba, és így folytatták a beszélgetést. N e m határozták el előre, hogy gyalog mennek vissza a Presidióba, de végül így alakult. Valamivel több időt tölthettek így együtt, és vízszintes terepen haladhattak, ami ritkaság volt San Franciscóban. Everett elkísérte Maggie-t egészen addig az épületig, amelyben lakott. Tizenegy óra volt, ilyen későn már senki sem járt odakint. Eltelt az idő a vacsorával, és mint mindig, most is az volt az érzésük, mintha gondolkozásukat és felfogásukat tekintve úgy illenének egymáshoz, mint egy kerek egészt kitevő két fél. - Köszönöm ezt a szép estét - m o n d t a Maggie, és most úgy érezte, butaság volt, hogy kerülni akarta a férfit. A legutóbbi találkozásuk u t á n kicsit összezavarodott. Akkor n a g y o n erős vonzódást érzett a férfi iránt, míg most csak a meleg barátság és valami mélységes gyengédség maradt benne. Számára m i n d e z így volt tökéletes. - Jó volt látnom magát, Maggie - nézett le rá Everett, és tekintetéből kiolvasható volt az iránta érzett szeretet és csodálat. - Köszönöm, hogy eljött velem vacso-
ázni. Holnap, mielőtt elutazom, felhívom. Ha tehe:em, még beugrom, de attól tartok, hogy az interjú el fog l ú z ó d n i , és majd r o h a n n o m kell, hogy elérjem az jtolsó gépet. Ha nem, akkor benézek egy csésze kávéra. Maggie bólintott, majd fölnézett a fotósra. Minden Dlyan tökéletesnek látszott rajta és benne. Az arca. A »zeme, amelynek mélyén ott volt az egész lelke, a régi szenvedések, de az újjászületés és a gyógyulás fénye s. Everett megjárta a poklot, és visszatért belőle, és ez :ette őt azzá, aki volt. Nézte ezt a másik arcot, amely assan közelített az ő arcához. Azt várta, hogy kap egy gyengéd puszit az arcára, de a következő pillanatban ÍZ a j k á n érezte a férfi száját. És csókolóztak Az ápolónőképzőben csókolózott utoljára, de m é g akkor is csak ritkán. És most hirtelen a szíve, a lelke, egész valója Hlenállhatatlan erővel húzta a másik felé, m í g n e m lényük egy magasabb szinten egymásba olvadt. Egyetlen csók elég volt, hogy a két e m b e r egy pillanatra eggyé váljon. Amikor vége lett, Maggie-t szédülés fogta el. N e m úgy volt, hogy a férfi megcsókolta, h a n e m úgy, hogy ó m e g viszonozta. És most rémülten bámult rá. Megtörtént az, ami elképzelhetetlen volt. Pedig mennyit imádkozott azért, hogy ne történjen meg. - Ó, Istenem... Everett!... ne! - Riadtan hátrált egy lépést, mire a férfi m e g r a g a d t a a karját, és szelíden visszahúzta magához. Fejét lecsüggesztve tartotta a nőt a karjában. - Maggie, n e . . . n e m akartam... N e m t u d o m , mi történt... Olyan volt, mintha egy ellenállhatatlan erő vonzott volna egymáshoz bennünket. Tudom, hogy ennek n e m lett volna szabad megtörténnie, és szeretném, ha tudná, nem terveztem el előre... De őszintének kell lenn e m magához. Én így érzek, méghozzá azóta, amióta m e g i s m e r t e m . Szeretem, Maggie... n e m t u d o m , jelent-e ez magának valamit, vagy sem... de é n . . . bármit megteszek, amit csak kíván. N e m akarom megbántani. Ahhoz túlságosan szeretem. Maggie fölnézett a férfi szemébe, és tiszta, kendó-
zetlen, őszinte szerelmet látott benne. Everett tekintete visszatükrözte mindazt, ami az ő szemében volt. - Többé n e m találkozhatunk - m o n d t a , és látszott rajta, hogy vérzik a szíve. - N e m tudom, mi történt. És ekkor ugyanazzal az őszinteséggel, amivel a férfi az imént megajándékozta ót, hozzátette: - Én is szeretem magát. De n e m tehetem... Everett, többet ne telefonáljon. A férfi bólintott. Mindkét kezét, lábát odaadta volna, ha Maggie azt kéri tőle. A szívét már úgyis nekiadta. - Bocsásson meg! - Maga is nekem - felelte Maggie szomorúan, majd elfordult, és szó nélkül b e m e n t a házba. A férfi nézte, amint becsukódik a kapu, s úgy érezte, a szíve is ott van a kapu mögött. Két kezét zsebre dugva megfordult, és visszaballagott a szállodájába, a N o b Hillre. Maggie feküdt az ágyában, a sötétben. A világnak, amelyet a magáénak tudott, vége lett. A felismerés feldúlta, valósággal elkábította, annyira, hogy m é g imádkozni sem tudott. Csak feküdt, és az a perc járt az eszében, amikor csókolóztak.
Tizen nyolcadik fejezet .Melanie mexikói útja minden várakozását beteljesítette. Szerette a gyerekeket, akikkel dolgozott, ők is szerették, és a legapróbb törődésért is hálásak voltak. Tizenegy-tizenöt éves lányok voltak a gondjaira bízva, akik korábban mind prostituáltként működtek, sokan drogokkal éltek, és Melanie tudta, hogy h á r m a n közülük AIDS-esek. A felnőtté válás és a megkomolyodás időszaka volt ez számára. löm kétszer is meglátogatta egy-egy hosszú hétvégére, és meglepődött, látva, hogy mit csinál. Melanie elmondta, hogy bár hiányzik neki az éneklés és a
színpad, de hazatérése után dolgozni és bizonyos dolgokon változtatni szeretne. S legfőképpen maga szeretne dönteni a saját ügyeiben. Egyetértettek abban, hogy ennek eljött az ideje, de Melanie tudta, hogy anyja ebbe nehezen fog belenyugodni. Elmesélte Tómnak, hogy Janet az ő távollétében is elfoglalja magát. Meglátogatta a N e w York-i, sőt a londoni barátnőit is, a hálaadási ünnepet pedig Los Angelesben töltötte a barátaival. Melanie hálaadásra is Mexikóban maradt, és szándékában állt a következő évben is visszajönni ugyanide. Az út tehát minden szempontból sikeresnek bizonyult. A tervezettnél egy héttel tovább maradt, és csak a karácsonyt megelőző héten érkezett m e g a LAX-re. A repülőteret szépen feldíszítették, és Melanie tudta, hogy már a Rodeo Drive is teljes karácsonyi díszben ragyog. Tom m e n t ki érte. Melanie n a p b a r n í t o t t a n , örömtől ragyogva szállt ki a gépből: három h ó n a p alatt kislányból nővé változott. Anyja nem jött ki elé, de otthon meglepetéspartival várta, melyen megjelent mindenki, aki fontos volt Melanie-nak. Egymás nyakába borultak, és mindketten sírtak a viszontlátás örömétől. Melanie megértette, anyja megbocsátotta neki, hogy elszökött, és sikerült többé-kevésbé feldolgoznia és elfogadnia a történteket. Mindezzel együtt a parti során beszámolt Melanie-nak azokról a programokról, amelyeket előjegyzett a számára. Melanie már tiltakozott volna, de akkor észbe kaptak, és mindketten elnevették magukat. Hiába, a régi beidegződésektől nehéz megszabadulni. - O k é , mami. Most az egyszer még beleegyezem. De legközelebb e n g e m is kérdezz meg. - Megígérem - felelte e n y h e bűntudattal Janet. Ez komoly változást fog hozni mindkettőjük életében. Melanie-nak mostantól felelősséget kell vállabiia a saját életéért, anyjának pedig le kell mondania a felelősségről a lánya javára. N e m kis mutatvány egyikójüktől sem, de az egymástól távol töltött idő segített abban, hogy megtehessék ezt a lépést.
Tom velük töltötte a karácsony első napját, és eljegyzési gyűrűvel lepte meg Melanie-t. A húga segített kiválasztani a gyémántokkal kirakott vékony aranykarikát. Melanie-nak nagyon tetszett, fel is húzta nyomban a jobb keze gyűrűsujjára. - Szeretlek, Mel - súgta Tom, s mintegy vezényszóra megjelent Janet piros-zöld flitterekkel kivarrt karácsonyi kötényben, egy tálca tojáslikórrel. N é h á n y barátjuk is eljött az e s e m é n y r e , és Janet, aki elfoglaltabbnak tűnt, mint valaha, nagyon jó hangulatban volt. A visszatérése óta eltelt hetet Melanie az újévi, Madison Square Garden-i koncertjére készülve, a próbateremben töltötte. Nagy felhajtás volt a visszatérése körül, és a kezdet cseppet sem ígérkezett visszafogottnak. Úgy tervezték, hogy a koncert előtt két nappal Tom is elkíséri N e w Yorkba. Melanie bokája tökéletesen meggyógyult; három hónapig csak szandált hordott. - En is szeretlek - suttogta Mel Tómnak, aki a tőle kapott Cartier órát viselte a csuklóján. Csodálatos évet hagytak m a g u k mögött a San Franciscó-i földrengéstől egészen karácsonyig. Sarah karácsony első napján letette a gyerekeket Sethnél. A férje ugyan felajánlotta, hogy eljön, de ő nem akarta. Kényeímeüenül érezte magát, ha Seth eljött hozzá, a lakására. M é g mindig n e m tudta, h á n y a d á n áll vele. Többször is beszélt a dologról Maggie-vei, aki emlékeztette, hogy a megbocsátás kegyelmi állapot, de akármit csinált is, Sarah n e m jutott el ebbe az állapotba. Mindmáig hitt a „jóban-rosszban" érvényességében, de m á r n e m tudta, mit érez Seth iránt. N e m sikerült feldolgoznia a történteket. Valami fásultság lett úrrá rajta. Tegnap, karácsony estéjén, együtt ünnepelt a gyerekekkel, és ma reggel lázasan kutatták át a zoknijaikat, s nyitogatták az ajándékaikat. Olivér élvezettel tépte-szaggatta a csomagolópapírt, Molly pedig m i n d e n ajándékának e g y f o r m á n örült. Megnézték és látták,
hogy a Mikulás m a j d n e m az összes tejet megitta, az összes süteményt megette, Rudolf pedig, a piros o r r ú rénszarvas megrágta az összes répát, kettőt pedig teljesen eltüntetett. Sarahnak fajt, hogy egyedül kell továbbadnia a gyerekeknek a családi hagyományokat, de Seth azt mon dta, megérti. Pszichiáterhez járt, és gyógyszert szedett, mert újabban pánikrohamai voltak. Sarah emiatt is rémesen érezte magát. Arra gondolt, ott kellene lennie a férje mellett, hogy megnyugtassa. De Seth idegen volt most a számára, még ha valaha szerette is, és m é g ma is szerette. Furcsa, fájdalmas érzés volt. Seth elmosolyodott, amikor meglátta őket az ajtaja előtt. Saraht is hívta, hogy m e n j e n be, de ő azt felelte, nem tud, várják a barátai. Valójában mindössze Maggievel beszélte meg, hogy megisznak egy teát a St. Francisban. Ö hívta oda Maggie-t, mivel n e m volt messze a nővér lakásától, jóllehet szellemiségében egy egész világ választotta el a két helyet egymástól. - Hogy vagy? - kérdezte Seth, miközben Olivér betotyogott az ajtón. Már járt. Molly is berontott, ho-gy megnézze, mi van a fa alatt. Egy rózsaszín háromkerekű biciklit kapott az apjától, m e g egy akkora babát, mint ő maga, és m é g egy halom más ajándékot. Seth anyagi helyzete ugyanolyan volt, mint a feleségéé, de ő mindig is többet költött, mint Sarah, aki most különösen odafigyelt, hogy mire adja ki a fizetését és azt a pénzt, amit a férjétől kapott a gyerekek után. Saraht a szülei is segítették, sőt a szünidőkre is meghívták őket Bermudára, de nem akart menni. Itt akart maradni, hogy a gyerekek közel legyenek az apjukhoz. Amenynyire tudni lehetett, m i n d e n bizonnyal hosszú időre ez lesz Seth utolsó szabadlábon töltött karácsonya, és nem akarta megfosztani őt a gyerekeitől, se a gyerekeket tőle. - Jól vagyok - felelte a karácsony kedvéért mosolyogva, de mindketten tudták, hogy túl sok rom és törmelék rakódott le kettőjük között. A tekintetük csaló-
dottságról és bánatról árulkodott, és a férfi árulása olyan pusztítást végzett Sarah lelkében, mintha bombatalálat érte volna. Mind a mai napig n e m fogta fel teljesen, hogy mi történt velük és miért. Megint rá kellett jönnie, hogy férje személyiségének van egy olyan része, amelyet nem ismert, amely inkább a Sully-félékkel tartott rokonságot, s tőle teljesen idegen volt. Ez volt az egészben a legijesztőbb. Mindvégig egy idegen emberrel élt egy fedél alatt. És ez az idegen tönkretette az életét. Most majd csendben, n y u g o d t a n felépíti újra, egyedül. Az utóbbi időben ketten is randevúra hívták, de mindkettőjüket visszautasította. Úgy gondolta, még férjnél van, s m i n d a d d i g így is marad, amíg m á s k é p p nem döntenek. A döntést a maga részéről elhalasztotta a tárgyalás utánra, hacsak egy hirtelen megvilágosodás hatására n e m jut dűlőre addig. Továbbra is viselte a jegygyűrűjét, mint ahogy Seth is. Egyelőre m é g férj és feleség voltak, csak külön éltek. Mielőtt elment, Seth átnyújtott neki egy karácsonyi ajándékot, és persze Sarah is hozott neki. Egy kasmirzakót és n é h á n y pulóvert vett Sethnek, ő pedig egy csodaszép kis vidraszőr kabátkát kapott tőle. Sötétbarna színűt, pontosan olyat, ami a legjobban tetszett neki. Rögtön föl is vette, és megcsókolta a férfit. - Köszönöm, Seth. N e m kellett volna. - De igen - felelte a férfi szomorúan. - Ennél sokkal többet érdemelsz. - Azelőtt valami n a g y o n értékes ékszert kapott volna Tiffanytól vagy Cartier-től, idén azonban erről szó sem lehetett, és a jövőben sem. Minden ékszerétől m e g kellett válnia. Egy hónapja keltek el aukción, és az értük befolyt összeget befagyasztották a többi behajthatatlan követeléssel együtt, minthogy a perköltségek csillagászati összegre fognak rúgni. Seth számára borzasztó volt ez a tudat. Sarah éjszakára is otthagyta a gyerekeket. Seth vett egy hordozható kiságyat Ollie-nak, Molly pedig vele fog aludni, mivel a kis lakásban mindössze egy hálószoba volt.
Sarah csókkal búcsúzott a férjétói, és n e h é z szívvel fiit vissza az autójába. A terhek, melyeken most osztozniuk kellett, már-már elviselhetetlenül nehezek voltak. De vinniük kellett tovább. Karácsony délelőttjén Everett egy AA-gyülésre ment. Vállalta, hogy vendégként ő fog beszélni, elmondja a történetét a többieknek. Szerette ezeket a népes összejöveteleket, ahol sok fiatal volt, k ö z t ü k n é h á n y elég riasztó külsejű is, továbbá maroknyi j ó m ó d ú hollywoodi és egy-két hajléktalan, akik csak úgy betévedtek. Élvezte ezt a valóságot híven tükröző vegyes társaságot. Hollywoodban és Beverly Hülsben részt vett már olyan gyűléseken, amelyeken az ő ízlésének kicsit túl válogatott, túl finom társaság gyűlt össze. Jobban érezte magát az ilven vegyes összetételű, kevéssé előkelő csoportokban. Itt mindig ilyen társaság gyűlt össze. A szabályoknak megfelelően bemutatkozott, és elmondta, hogy alkoholista volt, mire a teremben ötven ember kiáltotta egyszerre, hogy „Szevasz, Everett!". Ettől m é g most, m a j d n e m két év elmúltával is melegséget érzett a szíve tájékán, és az otthoniasság érzése töltötte el. Sohasem m o n d o t t begyakorolt vagy előre elpróbált beszédet. Azt m o n d t a , ami é p p akkor az eszébe jutott, vagv ami már egy ideje nyugtalanította. Ezúttal Maggje-ről beszélt, arról, hogy szerelmes belé, és hogy Maggie apáca. Elmondta, hogy a nővér is szereti őt, de hű marad a fogadalmához, és arra kérte, ne hívja fel őt többé, és ő szót fogad neki. Az elmúlt három h ó n a p b a n nagyon megviselte, h o g y n e m beszélhetett vele, de tiszteletben kell tartania Maggie kívánságát. Amikor az összejövetel után beült a kocsijába, elgondolkodott azon, amit elmondott. Hogy szereti ezt a nőt, ahogy soha senki mást nem szeretett még, se apácát, se más nőt. Ez azért már jelentett valamit. Hirtelen elbizonytalanodott: jól tette-e, amit tett, vagy inkább harcolnia kellett volna érte. Ez így még sohasem
vetődött fel benne. Már hazafelé tartott, de ekkor egy éles kanyarral egyenesen a repülőtér felé vette az útját. Karácsony napja, délelőtt tizenegy óra volt, gyér forgalomban autózott. Tudta, m é g eléri az egyórás San Franciscó-i járatot, és háromra a városban lesz. Ekkor már semmi sem állíthatta volna meg. Megvette a jegyét, felszállt a gépre, aztán csak bámulta az ablakon át a felhőket, az alatta elterülő tájat és a tájban f u t ó utakat. N e m volt senki más, akivel eltölthette volna a karácsonyt, így akkor sem veszít sokat, ha Maggie nem lesz h a j l a n d ó találkozni vele. Csak némi időt és az oda-vissza repülőjegy árát. Egy próbát megért. Az elmúlt három hónapban elviselhetetlenül hiányzott neki Maggie. A bölcs megjegyzései, a megfontolásra érdemes tanácsai, a hangja, kéken csillogó szeme. Alig várta, hogy újra láthassa. Számára ó volt a legszebb, az egyetlen karácsonyi ajándék. És ő sem adhatott Maggie-nek semmit, csak a szerelmét. A gép tíz perccel korábban, é p p két óra előtt ért földet, és a taxi húsz perccel három óra előtt ért be vele a városközpontba. Everett olyan izgatott volt, mint egy randevúra igyekvő diák, és csak a Tenderloinba érve kezdett el félni, hogy mi lesz, ha Maggie n e m engedi be. Ha meglátja, hogy ő áll a kapuban, és azt m o n d j a , hogy m e n j e n el? Mégis m e g kellett próbálnia. N e m hagyhatta, hogy csak úgy eltűnjön az életéből. A szerelem ritka Idncs, és túl fontos, semhogy az ember csak úgy eldobja magától. És ő m é g soha senkit nem szeretett úgy, mint Maggie-t. Szentnek tartotta őt. És mások is így beszéltek róla. A ház elé érve kifizette a taxist, és idegesen elindult a kapuhoz vezető lépcső felé. Az ütött-kopott, kicsorbult lépcsőn két részeg ült egy közös üveg pia társaságában. Az utcán öt-hat lány sétált föl-alá, várva, hogy valaki leszólítsa őket. Karácsony ide vagy oda, itt ugyanúgy zajlott az élet, mint máskor. Everett megnyomta a csengőt, de válasz n e m jött. Arra gondolt, hogy felhívja a mobüján, de meggon-
dolta magát: nem akarta előre figyelmeztetni. Inkább leült a legfelső lépcsőre. Farmernadrág és vastag pulóver volt rajta. Hideg volt, de sütött a n a p , és egészében szép idő volt. Akármilyen sokáig tart, megvárja. Tudta, előbb-utóbb jönni fog. Talán karácsonyi ebédet vagy vacsorát oszt a szegényeknek valamelyik ingyenkonyhán. Az alatta lévő lépcsőfokon ülő két részeg egymásnak adogatta az üveget, majd az egyik fölpillantott rá, és odakínálta neki is. A legolcsóbb pálinka volt, amit m e g tudtak venni, a legkisebb kiszerelésben. Mindketten koszosak voltak, büdösek, és fogatlan szájukkal felmosolyogtak rá. - Iszol? - kérdezte egyikük nehezen forgó nyelvvel. A másik részegebb volt, és félig már aludni látszott. - Még sohasem jutott eszetekbe, hogy elmenjetek az Anonim Alkoholistákhoz? - kérdezett vissza nyájasan Everett, elhárítva az üveget, mire az, aki odakínálta, undorral végigmérte, és elfordult. Megbökte a társát, fölmutatott Everettre, majd szó nélkül mindketten föltápászkodtak, és elbaktattak egy másik lépcsőre. Ott leültek, és folytatták az ivást. - En is csak Isten kegyelméből járok hozzájuk - suttogta maga elé Everett, és tovább várakozott Maggie-re. Úgy gondolta, annál jobban, mint hogy várja a szerelmét, nem is tölthetné a karácsony napját. Maggie és Sarah a St. Francis Hotelban teáztak. Itt igazi angol módra, gyümölcsös és egyéb süteményekkel és apró szendvicsekkel együtt szolgálták fel a teát. Miközben az Earl Grayt kortyolgatták, kellemesen elbeszélgettek. Maggie szomorúnak látta Saraht, de nem faggatta. Ő maga is elég nyomott hangulatban volt. Rossz volt, h o g y nem beszélhetett, n e m nevethetett jókat Everett-tel, de azok után, ami legutóbb történt köztük, tudta, h o g y többé n e m találkozhat, n e m beszélhet vele. Ha látná, nem tudna ellenállni neki. Már meggyónta, és azóta még jobban eltökélte magát. Ettől
azonban m é g hiányzott neki a férfi. Kincset érő barátot veszített el benne. Sarah arról beszélt, h o g y mennyire hiányzik neki Seth, és mesélt az egykori közös életük szép napjairól. Soha n e m hitte volna, hogy egyszer m i n d e n n e k vége lesz. Soha még csak m e g sem fordult a fejében. Elmondta, hogy tetszik neki a munkája, és sok rokonszenves emberrel találkozik. De mindmostanáig elzárkózott mindenféle társasági élettől. Még túlságosan feszélyezte, hogy házon kívül m u t a t k o z z o n , vagy találkozzon a régi barátaival. Tudta, hogy a város m é g tele van a róluk szóló pletykákkal, és ez csak rosszabb lesz, ha majd márciusban megkezdődik a bírósági tárgyalás. Hosszú viták folytak arról, hogy időhúzással próbálják-e késleltetni az eljárást, vagy mielőbbi tárgyalást szorgalmazzanak. Seth úgy döntött, mielőbb szeretne túlesni rajta. És azóta minden n a p egyre idegesebb lett. Sarah nagyon aggódott emiatt is. A beszélgetés hol erre, hol arra kanyarodott - a városban történt eseményekről a Diótörő-re, amelyre Sarah nemrég vitte el Mollyt, az előző napi ökumenikus éjféli misére a Grace-katedrálisban, ahol Maggie ministrált. Két barátnő csevegett itt meghitten egy-egy csésze tea mellett. Mindkettőjük számára a j á n d é k volt ez a barátság, amit váratlan áldásként kaptak a májusi földrengés következményeképpen. Öt órakor mentek el a St. Francisból. Sarah az utcája sarkán kitette Maggie-t, és továbbindult kifelé a városból. Arra gondolt, talán elmegy moziba. Maggie-t is hívta, de ő azt mondta, fáradt, inkább hazamenne. A filmet is, melyet Sarah m e g akart nézni, túl n y o m a s z tónakgondolta, így most intett az elrobogó Sarah után, és lassan elindult a h á z u k felé. Rámosolygott két utcalányra, akikkel egy házban lakott. Az egyik egy csinos mexikói lány volt, a másik egy kansasi transzvesztita, aki mindig nagyon kedves volt hozzá, és rendkívül tisztelte, amiért apáca. Épp megindult volna felfelé a lépcsőn, amikor felte-
kintett, és meglátta a férfit. Megtorpant, Everett pedig lemosolygott rá. Már két órája ücsörgött ott, és kezdett átfázni. De azt sem bánta volna, ha halálra kell fagynia, úgysem mozdult volna el, amíg Maggie haza nem jön. És lám, egyszer csak ott volt. Ott állt, nézett föl rá, mint aki nem hisz a szemének, és a férfi lassan lelépdelt hozzá a lépcső aljába. - Boldog karácsonyt, Maggie - m o n d t a szelíden. - Hogy kerül ide? - meresztett rá nagy szemeket a nő. - Egy gyűlésen voltam ma reggel... magáról beszéltem a többieknek... aztán iderepültem, hogy személyesen is boldog karácsonyt kívánjak magának. Maggie bólintott. Ez hihető volt. Nagyon is el tudta képzelni, hogy Everett szóról szóra így tett mindent. Ilyet érte m é g soha senki nem csinált. A legszívesebben kinyújtotta volna a kezét, hogy megtapogassa, valóságos-e, de nem merte. - Köszönöm - felelte szívdobogva, halkan. - Akarja, hogy megigyunk valahol egy kávét? A lakásom kész szemétdomb. - És abban sem volt biztos, hogy illő dolog lenne-e, ha fel vinné. Az egyszobás garzonban a leghangsúlyosabb bútordarab az ágya volt. Ami be sem volt vetve. - Az jó lenne - nevetett a férfi. - Három óra óta fagyasztom a hátsómat a lépcsőjén, de szó szerint. - Leporolta a fenekén a farmerját, majd átballagtak az utca túloldalán lévő kávézóba. Lepukkant hely volt, de égtek benne a lámpák, és az ételek is tűrhetően néztek ki. Maggie néha beugrott ide hazafelé menet valami vacsorát venni. A húsos szendvicsük és a rántottájuk egészen ehető volt. És mindig kedvesen bántak vele, csak mert apáca. Egyikőjük sem szólt, amíg le nem ültek egy asztalhoz, és m e g nem rendelték a kávét. Everett kért hozzá egy pulykás szendvicset is, de Maggie dugig ette magát a St Francisban. - És hogy van? - kérdezte elsőként Everett. - Jól. - Maggie életében először nem találta a szava-
kat, de aztán sikerült kicsit megnyugodnia, és többékevésbé magára találnia. - Nahát, ez tényleg nagyon kedves volt magától, Everett. Iderepült csak azért, hogy boldog karácsonyt kívánjon nekem. Köszönöm m o n d t a ünnepélyes komolysággal. - Hiányzott. Nagyon. Ezért vagyok ma itt. Hirtelen hülyeségnek éreztem, hogy többé ne beszélgethessünk egymással. Azt hiszem, bocsánatot kell kérnem azért, ami legutóbb történt, de azt is m e g kell m o n d a n o m , hogy nem bántam meg. Ennél jobb dolog soha életemben nem történt velem. Meg kell hagyni, Everett mindig őszinte volt hozzá. - Velem sem - vágta rá gondolkodás nélkül Maggie, de aztán bűntudatosan hozzátette: - Azóta sem tudom, hogy történhetett meg. - N e m tudja? Én tudom. Azt hiszem, szeretjük egymást. Legalábbis én szeretem magát. És az az érzésem, hogy maga is szeret engem. Vagy legalább remélem. Everett n e m akarta, hogy Maggie szenvedjen, amiért így érez iránta, de lehetetlen volt n e m reménykednie abban, hogy mindketten szerelmesek egymásba, s nem csak ő szereti Maggie-t. - N e m tudom, mit tehetn é n k ellene, vagy hogy tehetnénk-e bármit is. De ez már egy másik történet. Azt akartam, hogy tudja, hogyan érzek maga iránt. - Én is szeretem - felelte a nővér szomorúan. Az egyeden súlyos bűn volt ez, amit valaha elkövetett az egyház ellen, a legnagyobb kihívás a szerzetesi fogadalma ellen, de e2 volt az igazság. Úgy érezte, Everettnek joga van tudni. - Hát ez jó hír - m o n d t a a férfi, és beleharapott a szendvicsébe. Miután megrágta és lenyelte, a hallottaktól megkönnyebbülve rámosolygott Maggie-re. - Nem, egyáltalán nem az - ellenkezett a nő. - Én nem szeghetem m e g a fogadalmamat. Ez az életem. De most bizonyos értelemben már Everett is hozzátartozott az életéhez. - N e m t u d o m , mit tegyek. - Mi lenne, ha most csak jól éreznénk magunkat, és
gondolkoznánk ezen a dolgon? Biztosan van valami megengedett módja annak, hogy egy másfajta életet válasszon. Például ha becsületesen feloldozást kér a fogadalma alól. Maggie elmosolyodott ezen. - Nem adnak feloldozást annak, aki kdlép a rendból. Tudom, hogy vannak, akik kilépnek, a bátyám is megtette, de én ilyet sohasem tudtam elképzelni magamról. - Akkor lehet, hogy nem fog kilépni - mondta erre a férfi. - Akkor így maradunk. De legalább tudjuk, hogy szeretjük egymást. N e m azért jöttem ide, hogy m e g kérjem, szökjön el velem, habár szeretném, ha megtenné. Miért n e m gondolja végig anélkül, hogy kínozná magát? Adjon nénú időt magának, hogy rájöjjön, mit érez valójában. Maggie-nek tetszett a férfi józan érvelése. - Félek - vallotta be becsületesen. - Én is - mondta erre Everett, és megfogta a nővér kezét. - Ez nagyon ijesztő helyzet. Nem is tudom, voltam-e már szerelmes életemben. Nagyjából harminc éven keresztül túl részeg voltam ahhoz, hogy kicsit is törődjek bárkivel, magamat is beleértve. Most fölébredtem, és itt van maga. Én sohasem voltam szerelmes - felelte Maggie, akinek jólestek a férfi szavai. - Maga az első. Sohasem hittem volna, hogy ez megtörténhet velem. - Lehet, hogy Isten úgy gondolta, itt az ideje. Vagy felülvizsgálja a hivatásomat. Árvának fogom erezni magam, ha elhagyom az egyházat. - Akkor majd én örökbe fogadom. Ez is egy lehetőség. Apácákat örökbe lehet fogadni? - A nő nagyot nevetett. - Úgy örülök, hogy látom, Maggie! Maggie végre kezdett feloldódni, és már úgy beszélgettek, mint régen. A nővér a mostani munkájáról mesélt, Everett az eseményekről, amelyekről tudósított, és megbeszélték Seth közelgő bírósági tárgyalását. Everett elmondta, hogy részletesen megtárgyalták az ügyet a szerkesztőjével, és lehet, hogy ő fogja tudósítani róla
a Scoop-ot. Ha igen, akkor márciustól kezdve hetekig San Franciscóban fog lakni. Maggie-t örömmel töltötte el a férfi közelségének gondolata, és az is, hogy Everett n e m sürgeti. Már úgy léptek ki a kávézóból, mint régen, jó barátokként. Everett megfogta a kezét, amikor átvágtak az úttesten. Este nyolc óra volt, ideje indulnia, hogy elérje az utolsó gépet vissza, Los Angelesbe. Maggie nem hívta fel a lakására, csak álltak egy hosszú percig a ház előtt. - Ez volt életem legszebb karácsonyi ajándéka - mosolygott a nővér a férfira. - Nekem is. - Everett gyöngéden homlokon csókolta. N e m akarta megijeszteni, és a környéken tudták, hogy Maggie apáca. Tudta, milyen rosszat t e n n e a hírének, ha úgy csókolná m e g mint nőt. És Maggie a m ú g y sem állt m é g készen rá. Még gondolkodnia kellett. - Majd felhívom, és meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok. Ekkor észbe kapott, és elakadó lélegzettel kérdezte: Csakugyan, Maggie, hajlandó gondolkozni a dolgon? Tudom, milyen nagy jelentőségű döntés ez a maga életében. Nincs is nagyobb ennél. De szeretem magát, és itt leszek magának, és ha kellőképpen elveszti a józan eszét, akkor megtiszteltetésnek veszem, ha felesegül jön hozzám. Csak hogy tudja, a szándékaim tisztességesek. - Ennél kevesebbet n e m is vártam magától, Everett - válaszolta kimérten Maggie, azután boldogságtól sugárzó arccal mondta: - Ha jól meggondolom, nekem m é g soha senki nem kérte m e g a kezemet. - Azzal lábujjhegyre állt, és egy gyors csókot nyomott a férfi arcára. - Élhet együtt boldogan egy gyógyult alkoholista és egy apáca? - kérdezte nevetve, és hirtelen, maga sem tudta, h o n n a n jött a gondolat, de az jutott eszébe, hogy Maggie még elég fiatal, hogy gyereke lehessen, talán n e m is egy, ha elég hamar hozzáfognak. A gondolat még jobban felvidította, de nem szólt róla a nővérnek. Enélkül is van min töprengenie.
- Köszönöm, Everett. Majd gondolkozom rajta. Megígérem. Maggie a kulcsával kinyitotta a kaput, a férfi pedig füttyentett egy elhaladó taxinak. - Ameddig csak akar - m o n d t a még. - Én n e m sietek. A világért sem szeretném sürgetni. - Meglátjuk, mit szól m i n d e h h e z Isten - mosolygott Maggie. - Oké. Kérdezze m e g tőle. Addig én elkezdem meggyújtani a gyertyákat. - Gyerekként is mindig nagyon szerette ezt. Maggie intett, majd eltűnt a házban. Everett leszaladt a lépcsőn a várakozó taxihoz. Amikor elindultak, és m é g egyszer fölnézett a házra, arra gondolt, hogy nagy valószínűséggel ez volt élete legszebb napja, \tolt szerelme, és volt reménysége. És ami a fő, övé volt Maggie... majdnem. Az viszont holtbiztos, hogy ő Maggie-é.
Tizenkilenced ik fejezet A karácsonyt követő n a p o n Everett, aki Maggie látásától új erőre kapott, leült a számítógépe elé, fölment az internetre, és m u n k á h o z látott. Tudta, hogy vannak különleges keresőoldalak. Beírt bizonyos információt, mire megjelent a monitorán egy kérdőív. Gondosan megválaszolta az összes kérdést, jóllehet nem sok adat állt a rendelkezésére. Név, születési idő és hely, szülők neve, utolsó ismert lakcím. Ennyiből kellett kiindulnia. Sem a jelenlegi lakcímet, sem a társadalombiztosítási számot, sem más jellegű adatot nem ismert. Mindezt az információt Montana államra vetítve adta meg. Ha ott n e m talál semmit, akkor sorra veszi a többi államot. Most hát ült a számítógép előtt, és várta a választ. Pillanatokon belül egy név és egy lakcím jelent m e g a monitoron. Ilyen egyszerűen és ilyen gyorsan. Huszonhét év után csak úgy ott volt. Charles Lewis Carson.
Chad. És egy cím a montanai Butte-ban. Huszonhét évébe telt, hogy megkeresse, de most megtalálta. Ott volt egy telefonszám és egy e-mail cím is. Gondolkozott rajta, hogy e-mailt küldjön-e neki, de úgy döntött, nem. Egy papírra kimásolt minden adatot, majd töprengve járkált egy darabig föl-alá a lakásban, s végül vett egy nagy lélegzetet, fölhívta a légiforgalmi társaságot, és foglaltatott egy repülőjegyet. Aznap délután négy órakor indult egy járat. Úgy döntött, elrepül vele. Akkor is felhívhatja, ha már ott lesz, vagy csak elhajt a ház előtt, és megnézi, milyen. Chad harmincéves, és m é g egy fényképet sem látott róla az eltelt évek alatt. A volt feleségével teljesen megszakadt a kapcsolata, amióta Chad betöltötte a tizennyolcat, és többet n e m küldött neki pénzt. Addig is mindössze ezek a havonta elküldött csekkek jelentették az egyetlen kapcsolatot közöttük, melyeknek hátoldalán az asszony az aláírásával igazolta az átvételt. Chad négyéves korában hagyták abba a levelezést, és ő azóta egyetlen fényképet sem kapott róla, igaz, n e m is kért. Everett semmit sem tudott a fiáról: megnősült-e vagy egyedül él, végzett-e főiskolát vagy egyetemet, mivel foglalkozik. Akkor támadt egy újabb gondolata, és ugyanezeket a kérdéseket föltette Susanra vonatkozóan is, őt azonban n e m találta meg. Talán másik államba költözött, vagy újra férjhez ment. Sok oka lehetett annak, hogy miért nem jelent m e g a monitoron. De igazából csak Chadet szerette volna látni. Még abban sem volt biztos, akar-e találkozni vele. Egy pillantást akart vetni rá, és a többit eldönti, ha már ott lesz. N e h é z d ö n t é s volt ez számára, és tudta, h o g y Maggie-nek is és a saját gyógyulásának is nagy szerepe volt benne. Korábban nem lett volna bátorsága megtenni ezt a lépést. Szembe kellett néznie azzal, hogy milyen kudarcok érték ebben a dologban: hogy képtelen volt kapcsolatot teremteni vagy elkötelezni magát, de m é g arra is, h o g y megpróbáljon apává válni. Tizennyolc éves volt, amikor fia született, maga is gyerek még. Ma már
Chad is jóval idősebb, mint ő, amikor a fia megszületett. H u s z o n e g y éves volt, amikor utoljára látta őt, azután elment, hogy mint valami szerencselovag, fotósként körbecsavarogja a világot. De akárhogy' szépítette vagy próbálta romantikus köntösbe öltöztetni, tulajd o n k é p p e n , és Chad szempontjából, elhagyta őt, és eltűnt az életéből. Everett szégyellte, hogy ezt tette vele, és nagyon is lehetségesnek tartotta, hogy Chad gyűlöli. M i n d e n joga megvan hozzá. De most végre, ennyi év után mégis szembe akart nézni vele. Maggie adta meg hozzá a szükséges lökést. N é m á n , magába mélyedve ült az autóban a repülőtérre menet, a Starbucksban vett egy kávét, amit magával vitt a gépre, s miközben iszogatta, kibámult az ablakon. Ez másfajta utazás volt, mint előző nap, amikor San Franciscóba ment, hogy találkozzon Maggie-vel. Még amikor Maggie haragudott is, vagy kerülte őt, volt köztük valami kapcsolat, és szinte m i n d e n közös emlékük szép volt. De C h a d n a k és neki n e m volt min osztozniuk, kivéve Everett teljes alkalmatlanságát az apaságra. N e m volt miből meríteni, mire építeni. Huszonhét esztendő óta n e m volt köztük semmiféle kapcsolat, nem vezetett híd kettőjük között. A génjeiket leszámítva tökéletesen idegenek voltak. A g é p leszállt Butte-ban, és Everett megkért egy taxist, hajtson el az internetről levett dm előtt. Olcsó anyagokból épült takaros kis ház volt a város egyik családi házas negyedében. N e m valami előkelő környék, de nem is szegénynegyed. A szokásos kispolgári, de kellemes környezet. A ház előtt kicsi, de szépen gondozott gyep terült el. Miután látta, Everett megkérte a sofőrt, vigye el a legközelebbi motelba. A Ramada Inn egyik motelja volt. A legkisebb, legolcsóbb szobát kérte, azután vett egy üdítőt az automatából, és visszavonult vele a szobájába. Sokáig ült ott a telefonra szegezett tekintettel; szerette volna feltárcsázni a számot, de félt is tőle. Végül összeszedte a bátorságát. Úgy érezte, most el kellene
mennie egy összejövetelre. Tudta, hogy végül megteheti ezt is, de előbb Chadot akarta felhívni. Később bármikor beszámolhat erről a többieknek, és valószínűleg meg is teszi. A második csengetésre fölvették a telefont. A női hang hallatán Everett egy pillanatig azt hitte, rossz számot hívott. Márpedig akkor nem lesz könnyű dolga. Charles Carson nem valami szokatlan név, sok lehet belőle a telefonkönyvben. - Mr. Carson otthon van? - kérdezte udvarias nyájassággal. Érezte, hogy r e m e g a hangja, de a nő nem ismerte, így nem vette észre. - N e m , nincs itthon. Fél óra múlva kell megérkeznie - közölte készségesen a nő. - Adjak át neki egy üzenetet? - É n . . . n e m . . . k h m . . . majd visszahívom - felelte Everett gyorsan, és letette a kagylót, mielőtt a nő bármit is kérdezhetett volna. Vajon & lehetett, töprengett. Feleség? Húg? Barátnő? Végigfeküdt az ágyon, bekapcsolta a tévét, és elszundított. Nyolc óra volt, amikor felriadt, és megint rámeredt a telefonra. Átgördült az ágyon, és tárcsázta a számot. Ezúttal egy erős, tiszta férfihang szólt bele. - Charles Carsonnal beszélek? - kérdezte Everett a vonal túlsó végén lévő férfitól, majd lélegzet-visszafojtva várt. Az volt az érzése, hogy igen, és ettől kicsit megszédült. Ez sokkal nehezebb volt, mint gondolta. És ha már m e g m o n d t a a nevét, akkor mi lesz? Lehet, högy Chad nem akar találkozni vele. Miért is akarna? - C h a d Carson vagyok - javította ki a hang. - Kivel beszélek? - Kis gyanakvást lehetett érezni a hangján. Abból, hogy az illető a hivatalos nevét használta, arra következtetett, hogy idegen. - É n . . . nos... m m m . . . tudom, hogy hülyén hangzik, de nem is tudom, hol kezdjem. - Aztán egyszer csak kiszaladt a száján: - A nevem Everett Carson. Az apád vagyok. - Süket csend lett a vonal túlsó végén. Everett könnyen el tudta képzelni, miféle dolgokat m o n d h a t
m a j d neki a fia, s ezek közül m é g a „felejts el" volt a legfinomabb. - N e m tudom, mit m o n d h a t n é k neked, C h a d . Azt hiszem, a bocsánatkérés a legelső, még ha n e m teszi is jóvá az eltelt huszonhét évet. Azt hiszem, azért már semmi sem kárpótol téged. És azt is megértem, ha nem akarsz beszélni velem. Továbbra is csend volt, és Everett arra gondolt, talán n e m is kéne beszélni többet, jobb lenne tapintatosan letenni a kagylót. Úgy döntött, vár m é g pár pillanatig, a z t á n végleg feladja. Huszonhét évébe telt, hogy kinyújtsa a kezét a fia után és kibékülést kezdeményezz e n . C h a d n a k ezzel szemben fogalma sem volt arról, h o g y mi történik, és a döbbenettől megnémult. - Hol vagy? - Mindössze ennyit kérdezett, és Everett n e m tudta, vajon mire gondol. Rémítő helyzet volt. - Butte-ban. - Ma is úgy m o n d t a ezt, mint egy idevalósi, holott sok más helyen élt már. Kicsit még érezni lehetett a beszédén a montanai kiejtést. - Komolyan? - lepődött m e g Chad. - Mi dolgod v a n itt? - Él itt egy fiam - válaszolta minden köntörfalazás nélkül Everett. - Hosszú ideje nem láttam. Nem tudom, akarsz-e találkozni velem, Chad. Nem hibáztatlak, ha n e m akarsz. Régóta fontolgattam már ezt a lépésemet. De azt teszem, amit te akarsz. Azért jöttem, hogy találkozzam veled, de te d ö n t ő d el, hogy akarsz-e látni. Ha n e m , azt is megértem. N e m tartozol nekem semmivel. Én tartozom neked bocsánatkéréssel az elmúlt huszonhét évért. - Csend fogadta a szavait, miközben a fiú, akit nem ismert, emésztette a hallottakat. - Azért jöttem, hogy jóvátegyem, amit lehet. - Jársz AA-összejövetelekre? - kérdezte Chad óvatosan. Ismerősek voltak a szavak. - Igen, járok. Húsz hónapja. A legjobb dolog, amit valaha csináltam. Ezért vagyok itt. - Én is járok - mondta Chad kis habozás után. Hirtelen támadt egy ötlete. - Akarsz eljönni egy gyűlésre? - Igen, akarok. - Everett vett egv mély lélegzetet.
- Kilenc órakor kezdődik egy - mondta Chad. - Hol vagy most? - A Ramada Inn motelban. - Érted megyek. Egy fekete Ford furgonnal leszek. Kettőt dudálok. Tíz perc, és ott vagyok. - Mindennek ellenére ő é p p ú g y látni akarta az apját, ahogy az őt. Everett kis hideg vizet lötykölt az arcára, megfésülködött, és megnézte magát a tükörben. Egy negyvennyolc éves férfit látott b e n n e , aki a n n a k idején sok göröngyös utat bejárt, és huszonegy éves korában elhagyta a hároméves kisfiát. Nem volt rá büszke. Sok minden kísértette a múltból, s ez is közéjük tartozott. Nem sok embert bántott meg élete során, de a fiát igen, ráadásul őt a legjobban. Már nem tehette jóvá, nem adhatta vissza neki az éveket, amelyeket apa nélkül élt át, de legalább most eljött. Farmerban és vastag dzsekiben állt a motel előtt, amikor Chad megérkezett. Everett nézte a magas, izmos, jóképű, szőke, kék szemű fiút, ahogy kiszáll a kisteherautóból, és jellegzetes montanai járással megindul felé. Amikor odaért, megállt előtte, hosszan, keményen farkasszemet nézett vele, aztán kinyújtotta a kezét, h o g y megrázza az apjáét. Szótlanul néztek e g y m á s szemébe, és Everettnek vissza kellett fojtania a könynyeit. N e m akarta zavarba hozni ezt a férfit, aki tökéletesen ismeretlen volt számára, de jó embernek látszott, olyannak, akire m i n d e n apa büszke lenne. Kezet fogtak, és Chad bólintott köszönésképpen. Kevés szavú fiú volt. - Köszönöm, hogy eljöttél értem - m o n d t a Everett, miközben beszállt a furgonba. - A gyerekeid? - nézett meglepetten a két kislányról és egy kisfiúról készült fotókra. Meg sem fordult a fejében, hogy C h a d n a k is lehetnek gyerekei. - És már útban van a következő - bólintott mosolyogva Chad. - Helyes kölykök. - Mennyi idősek? - Jimmy hét-, Billy öt-, Amanda hároméves. Azt hit-
tem, ezzel vége, de hat hónapja jött az újabb meglepetés. Egy újabb kislány. - Szép család - mosolygott Everett, aztán elnevette magát. - Szent Kleofás, öt perce kaptam vissza a fiamat, és máris négyszeres nagypapa vagyok! De m e g is érdemlem. Korán kezdted. Erre már Chad is elmosolyodott. - Akárcsak te. - Kicsit korábban is, mint terveztem. - Egy pillanatra elbizonytalanodott, meg merje-e kérdezni, de aztán elszánta magát: - Hogy van a m a m á d ? - Jól. Újra férjhez ment, de nem lett több gyereke. Most is itt él. Everett bólintott. Sejtette, hogy vele is fog találkozni. Kurta kamaszházasságuk keserű ízt hagyott a szájában, és úgy gondolta, talán az övében is. Keserves h á r o m évet töltöttek együtt, mely végül messzire űzte őt. Anynyira nem illettek egymáshoz, hogy a házasságu k kezdettől fogva egy rémálom volt. A felesége egyszer megfenyegette, hogy lepuffantja az apja puskájával. Everett rá egy hónapra faképnél hagyta. Úgy gondolta, ha nem lép le, megöli őt vagy magát. H á r o m évig egyfolytában veszekedtek. Akkor kezdett k e m é n y e n inni, és ivott huszonhat éven keresztül. - Mit dolgozol? - kérdezte kíváncsian. Feltűnően jóképű fiú volt, sokkal vonzóbb, mint ő volt C h a d korában. Markáns arcú, erős fickónak látszott, termetre m é g nála is magasabb és jóval izmosabb, mint aki kint dolgozik a szabadban. - Csoportvezető-helyettes vagyok a TBar7Ranchon. Kint van, a várostól harminc kilométerre. Lovak és tehenek. - Valóban tökéletes cowboynak látszott. - Jártál főiskolára? - A kétéves előkészítőre. Estin. Mama azt akarta, hogy járjak jogra. - Elmosolyodott. - N e m az én esetem. A főiskola oké volt, de egy ló hátán százszor jobban érzem magam, mint egy íróasztal mellett. Igaz, hogy ma már csomó papírmunkát is végzek. De nem m o n d -
hatnám, hogy szeretem. Debbie, a feleségem, iskolában tanít. Negyedikeseket. Istenien lovagol. Minden nyáron részt vesz a rodeón. - Lám, a tökéletes cowboy és a felesége, gondolta Everett. N e m tudta, miért, de úgy érezte, jó a házasságuk. Chad olyasfajta fickónak látszott, akinek való a házasság. - És te? - nézett rá kíváncsian a fia. - Megnősültél? - Nem. Meggyógyultam. - Mindketten nevettek. Ezek alatt az évek alatt bejártam a világot, míg végül húsz hónappal ezelőtt bevonultam rehabra, és végrevalahára leszoktam a piáról. Addig túl elfoglalt és rendszerint túl részeg voltam ahhoz, hogy egy rendes nő kezdeni akarjon velem bármit is. Újságíró fotós vagyok - tette hozzá magyarázólag. - Tudom - vigyorgott Chad. - Mama néha m e g m u tatja a képeidet. Mindig is mutogatta. Van n é h á n y nagyon klassz m u n k á d , főleg háborúsak. Sok érdekes helyen járhattál. - Igen - hagyta rá Everett. Csak most jött rá, hogy amióta a fiával beszélget, maga is átváltott a montanai beszédstílusra. Rövid mondatok, elharapott szóvégek, mindenből a lehető legkevesebb. Errefelé mindennel spóroltak, akárcsak a zord, szaggatott földterülettel. Hihetetlenül gyönyörű vidék volt, és Everett elmerengett azon, hogy a fia nem m e n t el innen, mint az apja, aki a lehető legmesszebb távolodott el a gyökereitől, így itt már nem éltek rokonai, az a kevés ember, aki volt, már meghalt. N e m is jött vissza többé, csak most, a fia miatt. Odaértek a kis templomhoz, ahol az összejövetelt tartották, és miközben Everett leballagott Chad mögött a lépcsőn az alagsorba, rádöbbent, mekkora szerencséje van, hogy megtalálta ót, és hogy a fia egyáltalán hajlandó volt találkozni vele. Amikor belépett a terembe, magában köszönetet m o n d o t t Maggie-nek. Egyedül az ó szelíd, de kitartó meggyőzésének köszönhető, hogy eljött. Már a legelső találkozásukkor rákérdezett a fiára.
Meglepve látta, hogy harmincan vannak a teremben, többségük férfi, és néhány nő. Ő és Chad egymás mellé telepedtek le egy-egy összecsukható székre. A gyűlés é p p most k e z d ő d ö t t , és a szokásos m e n e t r e n d e t követte. Everett is megszólalt, amikor megkérték az újonn a n jötteket vagy látogatókat, hogy mutatkozzanak be. Elmondta, hogy Everettnek hívják, alkoholista volt, és m á r húsz hónapja n e m iszik. A többiek f e n n h a n g o n üdvözölték a csoportban, és a foglalkozás folytatódott. Aznap este elmondta a történetét, és Chad is elmondta a magáét. Elsőként Everett mesélt alkoholizmusának kezdeti időszakáról, szerencsétlen kényszerházasságáról, arról, hogyan hagyta el Montanát és a kisfiát. Elm o n d t a , hogy ezt bánja legjobban az életében, és most azért jött, hogy ha lehet, jóvátegye, eltakarítsa a múltbeli rombolás törmelékeit, és nagyon hálás, hogy most itt lehet. Míg apja beszélt, Chad végig a csizmája orrát n é z t e . Viseltes cowboycsizma volt, olyasmi, mint az a p j á é - kicsit sáros, sötétbarna, meglehetősen elnyűtt. Everetten természetesen a kedvenc fekete gyíkbőr csizma volt A teremben egyébként minden férfi cowboycsizmát viselt, de m é g egy-két nő is. És a férfiak ölében széles karimájú nemezkalap hevert. Chad elmondta, hogy nyolc éve hagyta abba az ivást, amióta megházasodott. Ez érdekes információ volt Everett számára. Beszámolt róla, hogy a z n a p megint összetűzött a csoportvezetővel, és nagyon szer e t n é otthagyni az állását, de n e m teheti, ráadásul a tavasszal megszülető baba miatt még nagyobb nyomás alatt van. Bevallotta, néha megijed attól, hogy milyen n a g y felelősség van a vállán. De azt is elmondta, hogy n a g y o n szereti a gyerekeit és a feleségét, és reméli, m a j d c s a k kialakulnak a dolgok. EÜsmerte a z o n b a n , h o g y a születendő gyerek m é g inkább odaláncolja a m u n k a h e l y é h e z , és emiatt időnként haragot érez. Azt á n apjára pillantva megjegyezte, milyen furcsa volt találkozni egy apával, akit nem ismert, de most őrül, h o g y visszajött, ha nem siette is el túlságosan.
Később, miután az egész csoport felemelt kézzel elmondta a lelki béke imáját, mindketten elvegyültek a többiek között. Most, hogy túlvoltak az összejövetel formális részén, az emberek sorra odamentek és üdvözölték Everettet, és szót váltottak Chaddal. Itt mindenki ismerte egymást. Everetten kívül nem voltak idegenek közöttük. A nők, akik közül az egyik a gyűlés titkára volt, kávét és süteményt hoztak. Everettnek tetszettek a felszólalások, és elmondta, hogy szerinte ez nagyon jól sikerült összejövetel. Chad bemutatta őt a párfogójának, egy medvcszerű, szakállas, nevető szemű öreg cowboynak, és két, nagyjából vele egykorú pártfogolnának. Elmondta, hogy már m a j d n e m hét éve tevékenykedik pártfogóként az Anonim Alkoholistáknál. - Már jó ideje tiszta vagy - jegyezte meg Everett, amikor elköszöntek a többiektől. - Köszönöm, hogy ma este eljöhettem veled. Már szükségem volt rá. - M i l y e n gyakran jársz? - kérdezte Chad. Tetszett neki az apja részvétele a beszélgetésben. Nyíltnak, becsületesnek és őszintének tűnt. - Ha Los Angelesben vagyok, naponta kétszer. Ha úton vagyok, akkor egyszer. És te? - Háromszor egy héten. - Ez komoly elfoglaltság négy gyerek mellett. - Nagyon tisztelte a fiát. Valahogy abban a tudatban élt, hogy Chad életében megállt az idő, s ő megmaradt gyereknek, ehelyett itt volt egy felnőtt férfi, feleséggel, családdal. Bizonyos értelemben többet hozott ki az életéből, mint az apja, gondolta Everett. - Mi van azzal a főnökkel? - Egy hülye - morogta Chad, és hirtelen sértődött kölyökké változott. - Folyton cseszeget. Begyepesedett alak. Ugyanúgy vezeü a ranchot, mint negyven éve. De jövőre nyugdíjba megy. - És mit gondolsz, te kerülsz a helyére? - kérdezte Everett aggodalmasan, mire Chad nevetve kanyarodott a szálló elé.
- Egy órája jöttél vissza, és máris a munkahelyem miatt aggódsz? Kösz, apa. Igen, ajánlom, hogy én kerüljek a helyére, különben begorombulok. Tíz éve dolgozom már itt, és nagyon jó kis melóhely. - Everett arca felderült, amikor C h a d kimondta azt a szót, hogy „apa". Jó érzés volt, és olyan tisztesség, amelyre nem szolgált rá. - Meddig leszel itt? - Ez csak tőled f ü g g - válaszolta Everett őszintén. Szerinted? - Mi lenne, ha holnap eljönnél hozzánk vacsorára? Ne számíts semmi különlegesre. Én szoktam főzni. Debbie sokszor érzi rosszul magát. Mindig így van, amikor babát vár, egészen az utolsó napig. - Rendes tőle, hogy ilyen gyakran vállalkozik rá. És te is az vagy. N e m lehet k ö n n y ű ennyi gyerekkel. - De megéri. Majd meglátod, ha megismered őket. Ami azt illeti - nézett rá Chad összehúzott szemmel -, Billy hasonlít rád. - Ő n e m rá, inkább az anyjára és az ő bátyjaira hasonlított. A család két nemzedékkel korábban költözött föl a Középnyugatról Montanába, annak előtte m e g Svédországból települtek át. - Holnap, munkából jövet, fél hatkor érted jövök. Amíg főzök, megismerkedhetsz a gyerekekkel. Debbie-vel m e g legyél elnéző. Nagyon szarul érzi magát. Everett bólintott, és megköszönte a meghívást. Chad h i h e t e t l e n ü l jól fogadta, sokkal kedvesebben, m i n t ahogy Everett szerint megérdemelte volna. De rendkívül hálás volt, hogy ennyi év után is ilyen készségesen beengedi Őt az életébe. Apja túl hosszú ideig hagyott ű r t maga után. Intettek egymásnak, majd Chad elrobogott, Everett pedig sietve b e m e n t a szobájába. Hideg volt, a tócsák befagy tak a földön. Mosolyogva letelepedett az ágyára, és fölhívta Maggie-t. - Köszönöm, hogy tegnap eljött - mondta Maggie, aki m á r az első csengetésre felvette a telefont. - Nagyon szép este volt. - Igen, az volt. Valamit el kell m o n d a n o m . Lehet,
hogy meglepődik rajta. - A nőt idegesség fogta el a férfi szavaitól. Csak nem akar m é g nagyobb nyomást gyakorolni rá, mint a/, előző este? - Nagypapa vagyok. - 'lessék? - nevetett a nővér. Viccel ez az ember? Tegnap óta? Ez gyorsan ment. - A jelek szerint azért nem olyan gyorsan. Hét-, ötés háromévesek. Két fiú, egy lány. És útban van egy újabb. - Ragyogott az arca, míg mindezt elmondta. Jó érzés volt arra gondolnia, hogy van családja, még ha az unokák lététől öregapónak érezte is magát. Na és? - Várjon csak egy percet! N e m tudtam követni. Kimaradtam volna valamiből? Egyáltalán hol van most? - Butte-ban - vágta ki büszkén Everett. Hála Maggienek. Ezt is neki köszönheti, sok más egyéb között. - Montanában? - Igenis, asszonyom. Ma érkeztem repülővel. Remek fickó a fiú. N e m is fiú, férfi. Egy itteni ranchon dolgozik, a főnök helyettese, v a n három gyereke, és most jön a negyedik. Velük még nem találkoztam, de holnap meg vagyok híva hozzájuk vacsorára. Még főzni is tud. - Ó, Everett, olyan boldog vagyok! - kiáltotta izgatottan Maggie. - Hogy sikerült a találkozás Chaddal? Megbékélt azokkal a dolgokkal... magával...? - N e m e s lelkű fiú. Nem tudom, milyen volt a gyerekkora, sem azt, hogy mit gondol róla. De úgy láttam, örül nekem. Talán már mindketten m e g é r t ü n k rá. Ő is tagja az AA-nak, már nyolc éve. Ma este elmentünk egy összejövetelre. Nagyon megbízható, komoly fiú. Sokkal felnőttebb, mint én voltam az ő korában, vagy akár még ma is. - Mindent nagyon jól csinál. Úgy örülök, hogy megtette ezt! Mindig is bíztam benne, hogy így lesz. - Maga nélkül sohasem tettem volna meg. Köszönöm, Maggie. - De igen, megtette volna. És örülök, hogy felhívott és elmondta. Meddig marad? - Pár napig. Nem maradhatok túl sokáig. Szilveszterkor N e w Yorkban kell lennem, hogy tudósítsak
Melanie koncertjéről. De nagyon jól érzem itt magam. Bárcsak maga is el tudna jönni velem N e w Yorkba! Tudom, hogy élvezné a koncertet. Melanie hihetetlen dolgokra képes a színpadon. - Lehet, hogy el tudok menni. Szeretnék. - Májusban Los Angelesben is fellép. O d a m i n d e n képpen meghívom. - És ha csak egy kis szerencséje lesz, addigra talán rászánja magát, hogy kilép a rendből. Ez volt Everett leghőbb kívánsága, de erről nem beszélt. Óriási h o r d e r e j ű d ö n t é s lenne ez, és tudta, Maggie-nek idő kell, hogy végiggondolja a dolgot. Megígérte, hogy nem sürgeti. Most is csak azért hívta fel, hogy beszámoljon Chadról és a gyerekekről, és megköszönje, hogy a maga szelíd módján elérte, hogy eljöjjön ide. - Érezze magát jól holnap a gyerekekkel, Everett. Hívjon fel, és mesélje el, hogy sikerült! - Megígérem. Jó éjszakát, Maggie... és köszönöm... - Ne nekem köszönje, Everett - mosolygott a nővér. - Köszönje Istennek. És mielőtt a férfi elaludt volna, megköszönte neki. Másnap Erevett elment, hogy vegyen n é h á n y játékot, amit majd elvihet az unokáinak. Vett egy üveg parfümöt Debbie-nek, és egy jókora csokoládétortát deszszertnek a vacsora után. Bevásárlószatyrokkal megrakodva m e n t ki Chad furgonjához, és együtt bepakolták a hátuljába. A fia elmondta, hogy sült csirkeszárny és sajtos makaróni lesz vacsorára. Mostanában ő és a gyerekek tervezik meg a menüt. Jókedvűen érkeztek m e g a takaros kis házhoz, amelyet Everett a kezdet kezdetén megnézett magának. Meleg, barátságos otthon fogadta odabent, habár a nappaliban szanaszét hevertek a játékok, m i n d e n ü t t gyerekek nyüzsögtek, szólt a tévé, és egy csinos szőke nő feküdt sápadtan a kanapén. - Biztosan te vagy Debbie - szólalt meg elsőnek Everett, mire a fiatalasszony felállt, és kezet fogott vele.
- Én vagyok. Chad nagyon boldog volt tegnap, hogy találkoztatok. Az évek során sokat beszélgettünk rólad. - Debbie úgy mondta ezt, mintha csupa jó dolgot m o n d t a k volna róla, de Everett józan ésszel elképzelhetetlennek tartotta ezt. Chad legalábbis nyilván dühösen vagy szomorúan emlegette őt. Everett ekkor a gyerekek felé fordult. Meglepetten látta, milyen szépek és békések. A kislány olyan volt, mint egy kis angyal, a fiúk pedig mint két keménykötésű kis cowboy. Készíthettek volna egy plakátot róluk „Montanai család" felirattal. És miközben Chad a vacsorát készítette, Debbie pedig, akin már látszott a terhesség, visszafeküdt a kanapéra, Everett a gyerekekkel játszott. Ö r ü l t e k az a j á n d é k b a hozott játékoknak, s később kártyatrükköket mutatott a fiúknak, Amandát pedig az ölébe ültette. Amikor elkészült a vacsora, segített megteríteni és kitálalni az ételt a gyerekeknek. Debbie oda sem tudott ülni az asztalhoz, úgy zavarta az étel látványa és szaga, de a kanapéról ő is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Everett n a g y o n jól érezte magát, sajnálta, amikor eljött az idő, h o g y C h a d visszavigye a motelba. Túláradó hálával köszönte meg a szép e s t é t Amikor a motel előtt megálltak, a fia o d a f o r d u l t hozzá. - N e m tudom, hogy vagy vele... akarsz találkozni anyával? N e m baj, ha nem. Csak gondoltam, megkérdezem. - Tudja, hogy itt vagyok? - kérdezte Everett idegesen. - Ma reggel m e g m o n d t a m neki. - És 6 akar velem találkozni? - El sem tudta képzelni, hogy ennyi év után akarhat. Neki sem lehetnek sokkal jobb emlékei, de lehet, hogy m é g rosszabbak... - Bizonytalan volt. Szerintem kíváncsi. Lehet, hogy mindkettőtöknek jót tenne. Valamiféle lezárás lehetne. Azt m o n d t a , m i n d i g is hitt benne, hogy egyszer m é g találkoztok, és hogy vissza fogsz jönni. Szerintem sokáig haragudott, amiért soha nem jöttél. De már régen
túltette magát rajta. N e m sokat beszélt rólad. Azt mondta, holnap reggel, amikor bejön a városba a fogorvoshoz, találkozhattok. Ö t v e n kilométerre lakik a várostól, túl a ranchon. - Talán nem is rossz ötlet - mondta elgondolkodva Everett. - Segíthet mindkettőnknek fátylat borítani a múltbeli dolgokra. - Ő sem gondolt sokat egykori feleségére, de most, hogy találkozott Chaddal, már nem tűnt olyan kínosnak, hogy őt is lássa, ha csak n é h á n y percre, vagy amennyit el t u d n a k viselni egymás társaságában. - Mi lenne, ha megkérdeznéd, mi a véleménye? Egész n a p a motelban leszek. Nincs semmi különösebb tennivalóm. - Másnapra meghívta a fiát és a családját vacsorázni. Chad azt m o n d t a , m i n d a n n y i a n szeretik a kínait, és van is egy jó kínai étterem a városban. És a következő n a p o n meg már vissza akart repülni Los Angelesbe, hogy m á s n a p N e w Yorkba repüljön Melanie koncertjére. - M e g m o n d o m neki, hogy ha akar, jöjjön el ő is. - Ahogy neki jó - felelte Everett, és bár igyekezett könnyed hangot megütni, érzett némi feszültséget a gondolattól, hogy újra látni fogja Susant. C h a d azt felelte, átadja neki az üzenetet, és m á s n a p este megint eljön érte. Everett beszámolt az eseményekről Maggie-nek, s hogy milyen jól érezte magát, milyen g y ö n y ö r ű e k a gyerekek, és milyen jól viselkedtek. De valami oknál fogva nem említette, hogy m á s n a p valószínűleg találkozni fog a volt feleségével is. Még maga sem emésztette m e g teljesen, és volt benne némi kis nyugtalanság a dologgal kapcsolatban. Maggie-t a hírek még jobban felvillanyozták, mint előző nap. Susan m á s n a p délelőtt tíz órakor megjelent a motelban. Everett é p p végzett a reggeli lekváros fánkjával és kávéjával, amikor bekopogott az ajtaján. Kinyitotta, aztán egy hosszú percig csak álltak, és bámultak egymásra szótlanul. Két szék volt a szobában, ú g y h o g y Everett behívta Susant, aki egyszerre látszott m á s n a k
és u g y a n a n n a k , aki volt. Egykor magas, karcsú alakja elnehezedett, de az arca ugyanaz maradt. Fürkésző szeme figyelmesen nézett végig rajta. Everett úgy érezte, a múltja egy darabja elevenedik meg, egy hely, egy ember, akit ismert, akire emlékezett, de aki iránt már nem érez semmit. Arra sem emlékezett, hogy valaha szerette, és feltámadt b e n n e a kíváncsiság, hogy csakugyan szerette-e. Mindketten túl fiatalok voltak, s a helyzet, amelybe kerültek, csak összezavarta és feldühítette őket. Most itt ültek a motelszobában, ki-ki a maga székén, nézték egymást, és keresgélték a szavakat. Everett ugyanazt érezte, mint akkor, hogy a világon semmi közös nincs bennük, csak é p p e n akkoü fiatalon, amikor a vágy és lelkesedés dolgozott benne, ezt n e m vette észre. Elkezdtek randizni, és Susan teherbe esett. Emlékezett rá, hogy amikor az apja közölte, márpedig el kell vennie a lányát, milyen kétségbeesettnek, sarokba szorítottnak érezte magát, és milyen sivárnak tűnt számára a jövő. Az elkövetkező évek végtelen, magányos útként jelentek m e g lelki szemei előtt, és ha csak rájuk gondolt, reménytelenség lett úrrá rajta. Még most, visszagondolva is újra elakadt a lélegzete tőle, és nagyon jól emlékezett az akkori lelkiállapotára, ami miatt szökésre, és még azt megelőzően mértéktelen ivásra adta a fejét. Az, hogy egy örökkévalóságig vele kell élnie, kész öngyilkosságnak tűnt számára. Biztos volt benne, hogy Susan jóravaló lány volt, csak é p p e n nem hozzávaló. Most úgy kellett visszakényszcrítenie magát a jelenbe, és a másodperc egy töredék kére megkívánt egy pohár italt. Persze n y o m b a n eszébe jutott, hol van, és hogy már megszabadult. Susan többé nem ejtheti csapdába, de egyébként is, sokkal inkább a körülmények ejtették csapdába, mint ő. Mindketten saját sorsuk áldozataivá váltak, és Everett annak idején nem akart közösséget vállalni Susannal. Soha, még a fiuk kedvéért sem tudott hozzászokni a gondolathoz, hogy örökre együtt maradjon vele. - C h a d n a g y o n klassz srác - m o n d t a elismerően,
mire az asszony fagyos kis mosollyal bólintott. N e m tűnt boldog embernek, de szerencsétlennek sem. Nagyon megszelídült. - És a gyerekei is. Igazán büszke lehetsz rá. Klasszul fölnevelted, Susan. N e m udvariasságból m o n d o m . Sajnálom, hogy így telt el ez a soksok év. - Most elégtételt adhat neki, akármilyen roszszul éltek is, amikor m é g együtt voltak. Most m é g élesebben látta, milyen rossz férj, rossz apa volt akkor. De hát ő maga is gyerek volt még. Minden rendben - szólalt m e g tétován Susan, és Everett arra gondolt, hogy idősebbnek látszik a koránál. Nem lehetett könnyű élete itt, Montanában. Igaz, az övé sem az a sok utazással. De érdekesebb volt, mint Susané. Annyira más volt, mint Maggie, akiben csak úgy pezsgett az életerő. Susantól m é g ma is valahogy mintha elzsibbadt volna a lelke. Nehezére esett felidéznie, amikor még csinos volt és fiatal. - Mindig is jó gyerek volt. Szerettem volna, ha továbbtanul, de ó mindennél jobban szeretett a szabadban, a lovak között lenni. - Vállat vont. - Azt hiszem, boldog ott, ahol van. - Everett látta, hogy e szavaknál meleg fény gyullad ki az asszony szemében. Szereti a fiát, gondolta. Hálás volt érte. - Igen, a n n a k látszik. Szülőkként beszélgettek egymással, ami furcsa volt kettőjüktől. Meglehet, ez volt az első és utolsó ilyen témájú beszélgetésük. Everett remélte, hogy az asszony boldog, m é g akkor is, ha n e m t ű n t valami vidám, extrovertált típusnak. Susan komoly arcán n e m látszottak érzelmek. De hát ez a találkozás neki sem volt k ö n n y ű . Most, ahogy ránézett, elégedettnek t ű n t , mintha ez a találkozás az ő számára is valamiféle megnyugvást hozott volna. Annyira mások voltak, hogy ha együtt maradnak, biztosan szerencsétlenné tették volna egymást. És a látogatás végére mindketten tudták, hogy ami történt, a n n a k úgy kellett történnie. Az asszony csak rövid ideig m a r a d t , és mielőtt elindult volna a fogorvosához, Everett m é g egyszer
bocsánatot kért tőle. Azután sétált egyet, majd elment az AA gyűlésre. Elmesélte, hogy találkozott Susannal, és hogy a találkozás felidézte benne, milyen kétségbeesettnek, boldogtalannak és kelepcébe esettnek érezte magát, amikor elvette feleségül. Most úgy érezte, mintha végre rácsukta volna az ajtót a múltjára, és mintha még a kulcsot is kétszer ráfordította volna. Az ő látása felidézte benne mindazt, amiért elment innen. Ha vele marad, azóta már nem élne, de most hálás, hogy megtalálta a fiát és az unokáit. így végül mégiscsak van valami jó, amin osztozhat Susannal. N e m véletlenül történt mindez, és most már azt is látja, hogy miért. Akkor nem tudhatta, hogy harminc év múlva m i n d e n értelmet nyer; és hogy Chad m e g a gyerekei lesznek az egyetlen családja. Susan tehát jót hozott az életébe, és ezért hálával tartozik neki. A vacsora a kínai étteremben fergeteges jókedv közepette zajlott. Everett és Chad megállás nélkül beszéltek, a gyerekek viháncoltak, és összevissza maszatoltak mindent az étellel, Debbie pedig, aki szintén velük tartott, hősiesen igyekezett elviselni a szagokat, és csak egyszer m e n t ki a friss levegőre. És amikor a fia viszszavitte és kitette a motel előtt, nagy medveöleléssel búcsúzott el tőle. Debbie és a gyerekek is sorra megölelgették, majd Chad m é g annyit mondott: - Kösz, hogy találkoztál anyával. Azt hiszem, ez sokat jelent neki. Igazán sohasem érezte úgy, hogy elbúcsúzott volna tőled. Mindig reménykedett, hogy viszsza fogsz jönni. Everett már tudta, miért nem jött vissza soha, de ezt n e m árulta el a fiának. Végtére is Susan az édesanyja volt, s az egyetlen, aki m e g m a r a d t , hogy a g o n d j á t viselje és szeresse ót. Lehet, hogy neki unalmas volt, de a fiukat szépen fölnevelte, és ezért Everett csak tisztelni tudta. - Azt hiszem, mindkettőnknek jót tett, hogy találk o z t u n k - válaszolta őszintén. - Azt m o n d t a , kellemes találkozás volt.
Everettnek ugyan nem ez volt a véleménye, de a célját mindenesetre elérte, és azt is láthatta, hogy C h a d nak fontos volt ez a találkozás, és már csak emiatt is megérte. Megígérte, hogy újra el fog jönni, és hogy kapcsolatban marad velük. Meghagyta a mobiltelefonja számát, és elmondta, hogy ha megbízzák valami m u n k á val, olyankor sokat utazik. Amikor elmentek, mindenki integetett. A látogatás tehát nagyon jól sikerült, és erről beszámolt Maggienek is, amikor késő este felhívta. Másnap reggel szomorúan utazott el Butte-ból. Küldetését teljesítette. Megtalálta a fiát, akire büszke lehet, megismerte bájos feleségét és az egész népes családot. És m é g a volt feleségéről is kiderült, h o g y n e m valami szörnyeteg, csak n e m az a nő, akit el t u d o t t volna képzelni maga mellett, és akivel együtt tudott volna élni. A m o n t a n a i út sok-sok a j á n d é k o t h o z o t t Everettnek. És mindezt Maggie tette lehetővé számára Milyen sok jó dolog származott tőle az életében! A felszálló gép ablakából lenézett az alattuk lassan elmozduló Montanára. Mielőtt nyugat felé vették volna az irányt, köröztek néhányat, és eközben elhúztak a hely fölött, a h o l a ranchot tudta. N y u g o d t mosollyal szemlélte, a n n a k biztos tudatában, hogy fia és unokái vannak, és többé nem fogja elveszíteni őket. Most, hogy farkasszemet nézett a démonaival és a kudarcaival, újra meg újra visszamehet, hogy meglátogassa Chadöt és a családját. Talán Maggie-t is elhozza magával. Tavasszal s z e r e m é megnézni az új kisbabát. Ez a látogatás, amelytől annyira rettegett, volt lényének az a darabja, amelynek évek óta, talán egész életében érezte a hiányát. Most megtalálta. A két legnagyobb ajándék, amelyet az élettől kapott, Maggie és Chad volt.
Huszadik fejezet Everettet küldték a laptól, hogy tudósítson Melanie szilveszteri New York-i koncertjéről. A Madison Square Garden zsúfolásig megtelt a rajongóival, és mondhatni, hogy Melanie nagy formában volt. A bokája meggyógyult, a lelke békében volt, és Everett látta rajta, hogy boldog és magabiztos. Pár percre megállt a színpad mögött Tómmal, és csinált róluk egy közös képet Melanieval. Janet is ott volt, mint rendesen, parancsokat osztogatott mindenkinek, de kicsit visszafogottabban és kevésbé ellenszenvesen, mint régebben. Látszott, hogyr minden rendben van náluk. Everett Maggie ideje szerint éjfélkor felhívta ót. Otthon találta, é p p e n tévézett. N e w Yorkban véget ért a koncert, és a férfi csak azért maradt ébren, hogy telefonáljon neki. Maggie zavartan mondta, hogy éppen rá gondolt. - Jól van? - kérdezte Everett aggódva. Mindig félt, hogy a nő, ha úgy ítéli meg, hogy ez a helyes lépés, egyszer csak becsukja előtte az ajtót. Tudta, milyen hűséges a fogadalmához, és hogy ő óriási kísértést, mi több, fenyegetést jelent rá és mindarra, amiben hisz. - Sok minden jár a fejemben - vallotta be Maggie. Döntéseket kellett meghoznia, s e h h e z értékelnie kellett az egész életét, a jövőjét és a férfi jövőjét is. - N a p o k óta imádkozom. - Ne vigye túlzásba az imádkozást! Lehet, hogy egy kicsit hagynia kellene, történjenek a dolgok a m a g u k természete szerint, és a válaszok m a j d m e g j ö n n e k maguktól. - Remélem - sóhajtotta a nővér. - Boldog új évet, Everett! Remélem, nagyszerű éve lesz. Szeretem, Maggie - mondta erre a férfi, és hirtelen nagyon magányosnak érezte magát. Szerette volna, ha együtt lehetne Maggie-vel, és nem tudta, hogyan alakulnak majd a dolgaik. Türelemre kellett intenie magát, és ezt tanácsolta Maggie-nek is.
- É n is szeretem, Everett. Köszönöm, hogy felhívott. Üdvözölje Melanie-t is a nevemben, ha újra találkozna vele. Mondja m e g neki, hogy nagyon hiányzik. - M e g m o n d o m . Jó éjszakát, Maggie! Boldog új évet... Remélem, mindkettőnknek jó lesz... ha ez egyáltalán lehetséges. - Ahogy Isten akarja. - A nővér rábízta m a g á t Istenre. Ez volt m i n d e n , amit tehetett, és aztán figyelni, milyen választ k a p az imádságára. Everett lekapcsolta a villanyt szállodai szobájában. Minden gondolatát, egész szívét Maggie személye töltötte be. Megígérte neki, hogy semmiféle nyomást nem fog gyakorolni rá, de néha nagyon félt. Aznap éjjel, mielőtt aludni tért volna, elmondta a lelki béke imáját. „Istenem, adj lelki békét annak elfogadására, amin változtatni nem tudok, bátorságot, hogy változtassak, amin tudok, és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget." Most már csak annyit tehet, hogy vár és reménykedik, hogy minden jól fog alakulni mindkettőjük számára. Úgy aludt el, hogy Maggie-re gondolt, és arra, hogy vajon mit hoz számukra a jövő. Ezután két és fél hónapig nem találkoztak, jóllehet gyakran beszélgettek egymással. Maggie azt m o n d t a , időre van szüksége, hogy gondolkozzon, és távol akar lenni. De március közepén Everettet a Scoop San Franciscóba küldte, hogy tudósítson Seth tárgyalásáról. Maggie tudott az érkezéséről, és arról is, hogy nagyon el lesz foglalva. A tárgyalás kezdetét megelőző este együtt vacsoráztak. M a j d n e m h á r o m h ó n a p j a nem találkoztak. Everett elmondta, hogy Debbie, Chad felesége, az éjszaka megszülte a kislányát, akinek a Jade nevet adták. Maggie kitörő örömmel fogadta a hírt. K ö n n y ű vacsorát ettek, utána Everett hazavitte a nővért. A lépcsőn állva Sarahról és Sethről beszélgettek. Maggie aggódott Sarahért. Tudni lehetett, hogy mindkettőjükre nehéz időszak vác Remélték, hogy Seth az utolsó pillanatban elismeri bűnösségét a szö-
vetségi államügyész előtt, ezáltal elkerülheti a bírósági tárgyalást, de a jelek szerint ez n e m történt meg. így kénytelen lesz esküdtbíróság elé állni. Nehéz volt elképzelni, hogy ebből jól jöhet ki a végén. A nővér sokat imádkozott érte. Egyikük sem hozta szóba a saját helyzetüket, sem azt, hogy Maggie milyen döntés felé hajlik. Everett úgy gondolta, ha majd itt lesz az ideje, úgyis m e g fogja mondani. Úgy látszik, m é g nem jött el az ideje. így leginkább a tárgyalásról beszélgettek. Sarah a z n a p este otthon volt, a Clay Street-i lakásban, s mielőtt lefeküdt volna, felhívta Sethet. - Csak szeretném, ha t u d n á d , hogy szeretlek, és azt is, ha ez a dolog jól sülne el a számodra. N e m akarom, hogy azt hidd, dühös vagyok rád. Nem vagyok az. Csak nagyon félek, mindkettőnk miatt. - Én is - vallotta be a férje. Az orvosa nyugtatókat adott neki a tárgyalás idejére. N e m tudta, hogyan fogja átvészelni, csak annyit tudott, hogy túl kell élnie, és hálás volt, amiért a felesége felhívta. - Köszönöm, Sarah. - Reggel találkozunk. Jó éjszakát, Seth. - Szeretlek, Sarah - felelte a férfi szomorúan. - Tudom. Sarah letette a telefont. Még n e m jutott el abba a kegyelmi állapotba, amelyről Maggie-vel beszélgettek. Még csak együttérzéséről tudta biztosítani a férjét. Többet kívánni tőle egyelőre túl sok lett volna. Amikor m á s n a p Everett felkelt, első dolga volt, hogy berakja a fényképezőgépét a válltáskájába. A tárgyalóteremben nem vehette elő, de mindazt, ami a termen kívül zajlik, illetve az érkezőket és távozókat lefényképezhette. Készített egy felvételt Sarahról, amint a férje oldalán komoly arccal belép a terembe. Sötétszürke kosztümjében még sápadtabbnak tűnt az arca. Seth nagyon rosszul nézett ki, amin aligha lehetett meglepődni.
Sarah nem látta Everettet. De később a fotós látta, h o g y Maggie is megérkezik, és hátul keres egy széket, a h o n nan diszkréten végignézheti a tárgyalást. Sarah kedvéért ott akart lenni, ha ez jelentett neki egyáltalán bármi segítséget. Később kiment, és pár percet csevegett Everett-tel. A fotósnak sok dolga volt, Maggie-nek pedig egy szociális munkással kellett találkoznia, hogy egy hajléktalan ismerősét bevigyék a szállóba. Mindketten pörgős életet éltek, és szerették a munkájukat. Este, m i u t á n Everett végzett a tárgyaláson, megint együtt vacsoráztak. Most é p p az esküdtszék kiválasztásán dolgoztak, s mindketten úgy vélekedtek, hogy a tárgyalás sokáig el fog húzódni. A bíró figyelmeztette az esküdteket, hogy eltarthat egy hónapig is, mivel részletesen át keLl tanulmányozni az üzleti papírokat és az üggyel kapcsolatos rengeteg írásos anyagot. Everett e l m o n d t a Maggie-nek, hogy Seth egész délután rendkívül komoT volt, alig szóltak e g y m á s h o z Sarahval, de legalább a r.eje ott volt, és rendíthetetlenül kitartott mellette. Két hétig tartott a tizenkét esküdt és a két p ó t t a g kiválasztása. Nyolc nő és hat férfi. Az egész procedúra gyötrelmesen lassúnak tűnt Seth és Sarah számára, de végül az a n a p is elérkezett, amikor megkezdődhetett a tárgyalás. A vád és a védelem képviselője megtartotta nyitóbeszédét. Amikor a vád képviselője Seth erkölcstelen és törvénytelen magatartását emlegette, Sarah összerándult. Seth rezzenéstelen, kővé vált arccal hallgatta, miközben az esküdtek árgus szemmel figyelték. Sethnél hatottak a nyugtatók. Sarah n e m vett be semmit. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy a védők felül t u d n a k kerekedni ezen az érvelésen. A vád képviselője minden n a p újabb bizonyítékokkal, újabb tanúkkal és szakértőkkel állt elő, s mind a vádlott bűnösségét támasztotta alá. A harmadik héten Seth már teljesen kimerültnek látszott, Sarah pedig úgy ment haza esténként a gyerekeihez, mintha jártányi ereje is alig maradt volna. Sza-
badságot kellett kivennie, hogy ott lehessen a férje mellett, de Karén Johnson megnyugtatta, hogy emiatt ne aggódjon. Nagyon sajnálta a nőt, akárcsak Maggie. Ó minden este felhívta, hogy tudja, milyen lelkiállapotban van. Sarah a hihetetlen nyomás ellenére kitartott. A tárgyalás kínos hetei alatt Everett gyakran vacsorázott Maggje-vel. Áprilisban aztán egyszer szóba hozta kettejük dolgát. Maggie azt felelte, nem akar beszélni róla, m é g mindig imádkozik, beszéljenek inkább a tárgyalásról. Általában erről folyt köztük a szó, ha együtt voltak. Az ügyész naponta eltemette Sethet, Everett szerint felért egy öngyilkossággal, hogy Seth vállalta a bírósági tárgyalást. A védelem mindent elkövetett, de a szövetségi államügyész álláspontja olyannyira elítélő volt, hogy a Seth ellen felhozott bizonyítékáradatot kevéssé tudták ellensúlyozni. Ahogy teltek-múltak a hetek, Maggie valahányszor eljött, hogy jelenlétével bátorítsa Saraht, látnia kellett, hogy egyre soványabb és sápadtabb. De nem volt mit tenni, végig kellett csinálni, ám az is igaz, hogy valódi tűzpróbát jelentett mind az ő, mind a házasságuk számára. Seth hitele és jó hírneve romokban hevert. Mindenkinek, aki szerette őket, különösen Sarah személye miatt, nyomasztó volt látni, hová vezet ez az egész. Mindenki számára világossá vált, hogy Sethnek egy kisebb nagyságrendű vád, illetve büntetés érdekében vállalnia kellett volna a bűnösségét, ahelyett, hogy bíróság elé állt volna. Lehetetlennek látszott, hogy az ellene felhozott vádak és az azokat alátámasztó tanúk és bizonyítékok ellenére felmentsék. Sarah mindebben ártatlan volt, ó é p p ú g y be lett csapva, mint a befektetők, de végül neki is éppoly nagy árat, vagy talán m é g nagyobbat kellett fizetnie mindenért. Maggie borzasztóan sajnálta. Sarah szülei ideutaztak a tárgyalás első hetére, de amikor látták, hogy hosszú hetekig el fog húzódni, apja rossz szíve miatt anyja m é g a vádemelés szakaszában úgy döntött, hogy hazautaznak. A védelem óriási energiát fektetett Seth védésébe.
-ienry Jacobs tökéletes modorú és komoly tehetség híében álló ügyvéd volt. A problémát az okozta, hogy >eth nem sok konkrétumot tudott adni nekik, aminek üapján dolgozhattak volna, s ez meglátszott a védeem munkáján. Egyik este Everett és Maggie a nő lakásával szemközti kávézóban vacsorázott. Gyakran találkoztak itt, lia végeztek a napi munkájukkal. Everett naponta tudósította a Scoop-ot a tárgyalás eseményeiről, Maggie pedig végezte a megszokott teendőit, s közben, ha csak tehette, beült a tárgyalóterem közönsége közé. így lépést tudott tartani az eseményekkel, s a szünetekben alkalma nyílt pár szót váltani Everett-tel, és amikor lehetett, egy-egy öleléssel biztatni, vagy csak valamelyest felderíteni Saraht. - M i lesz vele, ha Sethet becsukják? - kérdezte Everett, aki szintén aggódott Sarahért, látva, hogy minden áldott nap, ha soványan és összetörten is, de ott van a férje mellett. Másokkal szemben megőrizte a kedvességét és a nyugalmát, és megpróbált olyan bizalmat és hitet sugározni a férje felé, amiről csak Maggie tudta, hogy nem belülről jön. Néha, késő éjszaka felhívta őt telefonon. Ilyenkor Sarah sokszor csak hallgatta őt és zokogott, ú g y megviselte a szüntelenül ránehezedő lelki teher. - Nem hiszem, hogy egy fikarcnyi reménye is van arra, hogy felmentik. - És azok után, amiket az elmúlt hetek alatt a tárgyalóteremben hallott, Everett nem tudta elképzelni azt sem, hogy az esküdtek m á s k é p p g o n d o l n á k - N e m tudom. Valahogy majdcsak boldogul - válaszolta Maggie. - Nincs más választása. Ott v a n n a k a szülei. Habár távol élnek, segíthetnek valamennyire. De persze jórészt magára lesz utalva. N e m hiszem, hogy sok jó barátjuk lenne. A legtöbben cserbenhagyták őket ebben a kínos helyzetben. Azt hiszem, Sarah túl büszke és túlságosan szégyelli magát ahhoz, hogy bárkitől is segítséget kéljen. O nagyon erős, de ha Sethet lecsukják, teljesen magára marad. Nem tudom, túléli-e
ezt a házasságuk. Ezt a döntést Sarahnak kell majd meghoznia. - Minden elismerésem neki a kitartásáért. Én biztosan kitettem volna a szűrét aznap, amikor vádat emeltek ellene. Megérdemelte volna. Magával rántotta őt is. Senkinek sincs joga merő kapzsiságból és becstelenségből ezt művelni egy másik emberrel. Szerintem a fickó aljas gazember. - Sarah szereti ót, és igyekszik korrektül viselkedni vele - mondta csendesen Maggie. - Ez több mint korrektség. Á pasi tönkretette az életét, a saját érdekében feláldozta az ő és a gyerekei jövőjét, ő mégis ott ül mellette hűségesen. Ez sokkal több, mint amit a fickó megérdemel. Gondolja, hogy megmarad a férje mellett akkor is, ha elítélik? - Everett tudta, ő n e m lenne képes erre. Csodálta és mélységesen sajnálta Saraht. Meg volt győződve róla, hogy ugyanígy érez mindenki a tárgyalóteremben. - N e m tudom - válaszolta őszintén Maggie. - Szerintem m é g Sarah sem tudja. Azt akarja tenni, ami a helyes. De harminchat éves. Joga van egy ennél jobb életre, amennyiben Sethet börtönbe zárják. Ha elválnak, újrakezdheti az életét. Ha nem, akkor hosszú éveket fog eltölteni azzal, hogy látogatja férjét a börtönben, és míg várja, hogy kiszabaduljon, közben elmúlik az élete. N e m akarok és nem is tudok tanácsot adni neki. Magam is vegyes érzelmekkel gondolok erre a helyzetre. Ezt meg is m o n d t a m neki. Bármi történjék is, meg kell bocsátania, de ez n e m azt jelenti, hogy végk é p p fel kell áldoznia a férjéért az életét, mert ő elkövetett valamit. - Sokat kell megbocsátania - jegyezte m e g Everett komoran, és Maggie rábólintott. - Igen. Én nem is tudom, képes lennék-e rá. Még az is lehet, hogy nem - vallotta be őszintén. - Szeretném azt gondolni, hogy nagylelkűbb vagyok ennél, ám egyáltalán nem biztos. De egyedül csak Sarah döntheti el, hogy mit akar. És n e m vagyok benne biztos, hogy
tudja, mit akar. Nincs sok választási lehetősége. Még az is lehetséges, hogy vele marad, de sohasem bocsát m e g neki, vagy hogy megbocsát, és mégis elhagyja őt. A kegyelem néha különös m ó d o k o n nyilvánul meg. Csak r e m é l h e t e m , h o g y megtalálja a neki megfelelő választ - Azt tudom, hogy mi lenne az én válaszom - jelentette ki mogorván Everett. - Megölném azt a gazembert. De a feleségén valószínűleg ez sem segítene. N e m irigylem, amiért n a p mint n a p ott kell ülnie, és végig kell hallgatnia, micsoda becstelen gazember a férje. És e n n e k ellenére m i n d e n n a p együtt lép ki vele a bíróság épületének a kapuján, és csókkal búcsúzik el tőle, mielőtt h a z a m e n n e a gyerekeikhez. Miközben a desszertre várakoztak, a férfi úgy d ö n tött, ideje kellemesebb témára váltania. Karácsony másnapján Maggie ígéretet tett, hogy gondolkozik a kettőjük dolgán. Ennek már csaknem négy hónapja, és ó sem döntött még, akárcsak Sarah, sőt a témát is kerülte. Everett már nagyon szenvedett ettől a bizonytalanságtól. Tudta, hogy Maggie szereti őt, de n e m akar kilépni a rendből. Hogy ez számára éppoly fájdalmas döntéshelyzet, mint Sarahnak a sajátja. És ugyanúgy keresi a válaszokat, várja a kegyelem eljövetelét ahhoz, hogy végül fel tudja ismerni, mi a helyes lépés. Sarah esetében minden válasz súlyos következményekkel jár, és bizonyos értelemben Maggie-nél is ez a helyzet. Vagy ki kell lépnie a rendből, hogy együtt élhessen Everetttel, vagy le kell mondania erről, és élete végéig hűségesnek kell maradnia a fogadalmához. Mindkét esetben elveszít valamit, amit szeretett és amire vágyott, és cserében megnyer valamit. De az egyiket fel kell áldoznia a másikért, n e m tarthatja m e g m i n d k e t t ő t Everett szelíden kutatta a nő tekintetét, vajon felvetheti-e újra a témát. Megígérte, hogy nem fogja sürgetni, annyi időt ad neki, amennyire szüksége van, de voltak pillanatok, amikor szerette volna magához ölelni és könyörögni neki, hogy szökjön el vele. De tudta,
hogy Maggie n e m tenné meg. Ha úgy döntene, hogy őt választja, az n e m valami hebehurgyán elkapkodott, h a n e m jól á t g o n d o l t és legfőképpen tiszta lelkiismerettel, becsületesen meghozott döntés e r e d m é n y e lenne. - Na és mostanában mit gondol kettőnkről? - tudakolta óvatosan. Maggie ügy tett, mintha a kávéscsészéjét fürkészné, de aztán fölnézett, s amikor tekintetük találkozott, megrémült, látva a férfi szemében a szenvedés nyomait. - N e m tudom, Everett - válaszolta egy sóhajjal. Szeretem magát, csak ennyit tudok. De azt már n e m , hogy most merrefelé kellene lépnem. Biztos akarok lenni abban, hogy a jó utat választom. Azt, ami mindkettőnknek jó lesz. - Négy hónapja egyfolytában ezen töprengett, sót, már az első csókjuk óta. - Tudja, hogy én melyikre szavazok - rándult ideges kis mosolyra a férfi szája. - Gondolom, bármit tesz, Isten szeretni fogja, ahogy én is. De annyit m o n d h a tok, hogy nagyon szeretném, ha magával élhetnék, Maggie. - És ha gyerekeink születnének, tette hozzá gondolatban. De egyszerre elég egy életre szóló d ö n tés. Ha úgy alakul, sok más dolgot is megbeszélhetnek később. É pillanatban egy roppant súlyos kérdésben kell d ű l ő r e jutnia magával. - Talán beszélnie kellene a bátyjával. Ő átélte ezt a helyzetet. Milyen érzései voltak? - Neki sohasem volt ilyen erős elhívása. És mihelyt megismerte a feleségét, már kint is volt az ajtón. N e m hiszem, hogy ót ennyire meggyötörte volna ez a dolog. Azt m o n d t a , ha Isten ezt a n ő t az útjába hozta, akkor célja volt vele. Bár én is ilyen biztos lennék a dolgomban! Lehet, hogy ez valami különösen nagy kísértés a számomra, de az is lehet, hogy a sors kopogtat az ajtómon. Everett látta, mennyire megviseli Maggie-t ez az állapot, és akaratlanul is arra gondolt, vajon elhatározásra jut-e valaha is, vagy végül egyszerűen csak feladja.
- Továbbra is u g y a n ú g y dolgozhat az utcán, a szegények között. Gyakorolhatja az ápolónői hivatását, lehet szociális munkás, vagy akár mindkettő. Azt csinálhatja, amit csak akar, Maggie. N e m kell feladnia azt, amivel most foglalkozik. Ezt már korábban is elmondta. N e m is annyira a m u n k á j a , mint inkább a fogadalma jelentett gondot Maggie-nek, ezt mindketten pontosan tudták. Everett csak azt n e m tudta, hogy Maggie már három hónappal ezelőtt beszélt a rendtartományfónökkel, a főnökasszonyával, a gyóntatójával és azzal a pszichológussal, akinek a szerzetesi közösségekben előforduló problémák a szakterülete. Mindent elkövetett hát, hogy ne egyedül kelljen megbirkóznia a helyzettel, h a n e m bölcsen t u d j o n dönteni. Everett biztatónak tartotta volna, ha tud mindezekről, de Maggie nem akart hamis reményeket ébresztem benne, ha végül mégsem mellette döntene. - Kaphatnék m é g egy kis időt? - kérdezte búsan. Ő júniusig adott határidőt magának, de a fenti okok miatt ezt sem árulta el Everettnek. - T e r m é s z e t e s e n - vágta rá a férfi, majd átkísérte Maggie-t az utca túloldalára, ahol lakott. Már járt f ö n n a n ő v é r lakásán, és e l s z ö r n y e d v e látta, milyen kicsi, üres, nyomasztó. Maggie váltig állította, hogy őt ez nem zavarja, és hogy mennyivel szebb cs tágasabb, mint bármelyik zárdabeli ceíla. Éppoly komolyan vette a szegénységi fogadalmát is, mint a többit. Everett nem m o n d t a , de ő egyetlen napig sem tudott volna élni abban a lakásban. És a lakás egyetlen dísze a falon függő egyszerű feszület volt. Ezenkívül az összes berendezés egy ágyból, egy fiókos szekrényből és egy, az utcán talált törött székből állt. Miután Maggie-től elvált, Everett egy összejövetelre ment, majd onnan vissza a szállodába, ahol megírta az aznapi tudósítását a tárgyalásról. A Scoop-uak tetszettek, amiket küldött nekik. Jó volt a stílusa, nem is beszélve a képekről, amelyeket a tárgyalótermen kívül készített.
A védelemnek m a j d n e m egy teljes napra volt szüksége ahhoz, hogy kifejtse az álláspontját. Seth homlokát ráncolva, látható idegességgel ülte végig, míg Sarah többször is lehunyta a szemét, miközben minden idegszálával összpontosítva hallgatta a beszédeket. Maggie a terem hátuljában ült és imádkozott. Henry Jacobs és a többi ügyvéd legjobb tudásuk szerint védték Sethet. Az adott körülmények között derekas m u n k á t végeztek. De a körülmények nem voltak kedvezőek. Másnap a bíró tájékoztatta az esküdteket, megköszönte a tanúknak a tanúskodást, a jogi képviselőknek a vádlott és a kormány érdekében végzett kitűnő m u n kájukat, majd az esküdtek visszavonultak, hogy eleget tegyenek a feladatuknak. Ezek után a tárgyalást felfüggesztették, amíg az esküdtek döntésre nem jutnak. Sarah és Seth ügyvédeiktől körülvéve várakoztak. Mindannyian tudták, hogy ez a helyzet akár napokig is eltarthat. Everett kikísérte Maggie-t a teremből, aki egy pillanatra megállt Sarah mellett, hogy pár szót váltson vele. Sarah állította, hogy jól van, de nem úgy nézett ki. Maggie ezek után kiment az utcára Everetttel, majd csakhamar elköszönt tőle azzal, hogy találkozója van valakivel. Nem m o n d t a el neki, hogy a tartományfőnökkel van újabb megbeszélése. A férfi visszament a terembe, hogy együtt várakozzon a többiekkel, amíg az esküdtszék tanácskozik. Sarah és Seth a tárgyalóterem hátuljában ültek egymás mellett. N é h á n y percig kint voltak, hogy szívjanak egy kis friss levegőt, de igazából semmi sem segített. A nó úgy érezte magát, mintha azt várná, mikor robban egy újabb bomba, hogy eltalálja őket. Mindketten tudták, hogy közeledik a pillanat. Csak az volt a kérdés, hogy mekkorát fog robbanni és mekkora pusztítást fog végezni. - Bocsáss meg, Sarah - szólt Seth csendesen. - Nagyon sajnálom, hogy mindezt végig kell s z e n v e d n e d miattam. Soha n e m g o n d o l t a m volna, h o g y ez lesz belőle. - Pedig jó lett volna, ha előbb gondol rá, s nem
most, utólag, gondolta Sarah, de nem mondta. - Gyűlölsz miatta? Férje fürkésző pillantására megrázta a fejét, és újból elsírta magát. Már a teljes érzelmi tartalékát mozgósította, hogy ki tudjon állni a férje mellett, s úgy érezte, fölemésztette minden vele kapcsolatos érzelmét. - Nem, n e m gyűlöllek. Szeretlek Csak azt szeretném, ha ez az egész nem történt volna meg. - Én is. Bárcsak beismerő vallomást tettem volna, hogy ne kelljen neked is végigszenvedned ezt! De azt hittem, van esély rá, h o g y megnyerjük. Sarah attól tartott, Seth ezzel is ugyanúgy áltatta magát, mint amikor Sullyval együtt elkövette a csalást. Végül mindketten kénytelenek voltak a vizsgálat során föladni a másikat, és azzal, hogy kölcsönösen információkat szolgáltattak egymásról, nemhogy fölmentették volna magukat tettük következményei alól, vagy mérsékelték volna a b ü n t e t é s ü k e t , inkább bizonyítékot szolgáltattak saját bűnösségükre. Sem a kaliforniai, sem a N e w York-i államügyész nem kötött vádalkut egyikőjükkel sem. Lehetőséget adtak Sethnek, h o g y a kezdet kezdetén beismerő vallomást tegyen, m a j d később visszavonták ezt. H e n r y figyelmeztette Sethet, hogy ha bírósági tárgyalásig viszik az ügyet, valószín ű l e g n e m ússza m e g súlyosabb büntetés nélkül, de ügyfele, aki a szíve mélyén nagyobb szerencsejátékos volt, mint azt bárki sejtette róla, vállalta a kockázatot, s így most félhetett az eredménytől. Ha az esküdlek meghozzák a döntésüket, egy hónapra rá a bíró kihirdeti az ítéletet. - Várjuk meg, hogyan döntenek - válaszolta Sarah halkan. A sorsuk az esküdtek kezében volt. - És te? - kérdezte Seth nyugtalanul. N e m akarta, h o g y Sarah most hagyja el. Nagyon nagy szüksége volt rá, akármibe kerül is ez a feleségének. - Te már döntöttél kettőnkről? Az asszony megrázta a fejét, és nem válaszolt. Már így is túl sok mindennel kellett megküzdeniük, egy
válási procedúra végképp nem hiányzott a kupac tetejére. Mindenképpen m e g akarta várni, mit határoznak az esküdtek, és Seth nem sürgette. Túlságosan félt, hogy mi történne, ha nagyon erősködne. Látta, hogy Sarah már egy ideje a tűréshatáron van. A tárgyaláson való részvétel nagy áldozatot követelt tőle, de hűségesen kitartott, ahogy ígérte. Szavatartó ember volt, amit óróla n e m lehetett elmondani. Everett szemét alaknak tartotta, és mások még rosszabbakat m o n d t a k róla, ha nem is Sarah szemébe. Ennek a történetnek ő volt a hőse és egyben az áldozata - Everett pedig egyenesen szentnek látta. Hat napig tartott, míg az esküdtek meghozták az ítéletüket. A bizonyítás bonyolult volt, Sarah és Seth megszenvedték a várakozást. Estéről estére külön-külön tértek haza saját otthonukba. Seth megkérdezte, nem menne-e vele Sarah egyik este, nagyon fél egyedül, de Molly é p p beteg volt, és Sarah az igazat megvallva, nem is akarta az éjszakát Sethszel tölteni. Túl nagy megpróbáltatást jelentett volna neki. Igyekezett valamelyest védeni magát, habár elszomorította, hogy nemet mondott Sethnek Tudta, milyen mély sebet okozott vele, de hát ő m a g a is m e g volt sebezve. A férje egyedül m e n t haza, és jól leitta magát. Hajnali kettőkor aztán felhívta, és összefüggéstelenül eldadogta, mennyire szereti. Másnap látványosan másnapos állapotban jelent m e g a tárgyaláson. Aznap késő délután végre ismét megjelentek a teremben az e s k ü d t e k A hírre mindenki betódult a terembe. A bíró ünnepélyes komolysággal megkérdezte az esküdteket, hoztak-e ítéletet az Egyesült Államok kontra Seth Sloane ügyben, mire az esküdtszék elnöke hasonlóan ünnepélyes komolysággal felállt. A férfinak pizzériája volt, járt egy évig egyetemre, és hatgyermekes katolikus volt. Rendkívül komolyan vette a kötelességét, m i n d e n n a p öltönyben és nyakkendőben jelent m e g a bíróságon. - Igen, bíró úr - válaszolta a bíró kérdésére. Öt vád-
p o n t b a n találták b ű n ö s n e k Sethet, a bíró elsorolta valamennyit, és az esküdtszék elnöke válaszolt arra a kérdésre, hogy az esküdtek milyennek találták az adott v á d p o n t b a n Sethet. A teremben ülők lélegzetvisszafojtva hallgatták a válaszait. Mind az öt v á d p o n t b a n b ű n ö s n e k találták őt. Egy pillanatra néma csönd lett a teremben, mialatt a k ö z ö n s é g felfogta az elhangzottak értelmét, m a j d óriási hangzavar támadt, annyira, hogy a bírónak erélyesen kopogtatnia kellett a kalapácsával. Miután rendre intette a termet, megköszönte az esküdtszék m u n káját, és elbocsátotta az esküdteket A tárgyalás öt hétig tartott, amit az esküdtszék tanácskozása egy újabb héttel meghosszabbított. Mihelyt Sarah megértette, hogy mi történt, Seth felé fordult. Az magába roskadva ült a székében, és sírt. A következő pillanatban kétségbeesetten Sarahra nézett. H e n r y Jacobs szerint csak akkor lehetett r e m é n y ü k a fellebezésre, ha új bizonyíték kerül elő, vagy a tárgyalás lefolytatása során valami szabálytalanságra derül fény. Meg is m o n d t a védencének, h o g y hacsak n e m jön közbe előre n e m látható későbbi fejlemény, a fellebbezésnek nincs semmi jogalapja. A dolog eldőlt. Bűnösnek találták. A bíróság e g y h ó n a p o n belül kimondja rá az ítéletet. Börtönbe fogják csukni. Sarah éppoly m e g r e n d ü l t n e k látszott, m i n t a férje. Tudta, hogy ez fog történni, igyekezett jó előre felkészülni rá, s n e m érte meglepetésként a dolog. Csak é p p e n rettenetesen fájt a szíve Sethért, önmagáért és a gyerekeikért, akik úgy fognak felnőni, h o g y az apjuk, akit jóformán nem is ismernek, bört ö n b e n van. - Sajnálom - súgta oda neki, majd az ügyvédeik kikísérték őket a teremből. Everett ekkor akcióba lendült, hogy elkészítse a képeket, melyeket majd el kell küldenie a Scoop-nak. Nagyon n e m szívesen zaklatta e pillanatban Saraht, de nem tehetett mást, mihelyt kiléptek a tárgyalóterem ajtaján, a többi fotóst és a tévéhíradók kameráit megelőzve
m e g kellett rohamoznia őket. Ez volt a munkája. Seth fogcsikorgatva vágott utat magának a tömegben, Sarah pedig úgy követte a kocsijukhoz, mintha bármelyik percben elájulhatna. Egy bérelt autó várt rájuk sofőrrel a bíróság épülete előtt, s perceken belül kimenekítette őket a tömegből. Everett ekkor megpillantotta a lépcsőn lefelé lépkedő Maggie-t, aki nem jutott Sarah közelébe, hogy egy szót tudjon váltani vele. A férfi intett neki, s Maggie a lépcső alján megvárta, míg odaér hozzá. Az aggodalomtól komor volt az arca, jóllehet az ítélet számára sem volt meglepetés. És lehetett volna rosszabb is. Azt még nem lehetett tudni, mennyi időt akaszt Seth nyakába a bíró, de nagy valószínűséggel elég sokat. Különösen mivel nem ismerte el a bűnösségét, hanem az adófizetők pénzét herdálva esküdtbíróság elé vitte az ügyet, abban a reményben, hogy a drágán fizetett ügyvédei majd kihúzzák a pácból. Ez nem jött be, és ráadásul maga ellen hangolta a bírákat. Mindent megpróbált, amit csak lehetett, és várható volt, hogy a bíró vissza fog vágni. Maggie a legrosszabbtól tartott mind Seth, mind a felesége számára. - Annyira sajnálom Saraht - mondta Everettnek, miközben a fotós bérelt kocsijához igyekeztek a garázsba. A Scoop fizette a férfi minden költségét. Ezennel véget ért a munkája San Franciscóban. Az ítélethirdetés napjára megint ide fog repülni, és készít n é h á n y felvételt, amikor Sethet bekísérik az egyik szövetségi börtönbe. Még harminc nap, és Seth számára mindennek vége lesz. Addig óvadék fejében szabadlábon lehet. És mihelyt a kezes visszafizeti a pénzt, az egyenesen a védelmét szolgáló alapítványba kerül, ahhoz a polgári perhez, amelyet a becsapott befektetők indítottak ellene. A mostani elítélése volt a legjobb bizonyíték arra, hogy jogos a követelésük. A pert m e g fogják nyerni, és akkor a nejének és a gyerekeiknek semmijük sem marad. Sarah tökéletesen tisztában volt ezzel, akárcsak Everett és Maggie. Ő é p p ú g y be lett
csapva, mint a befektetők. Seth volt az, akit perbe foghattak, megbüntethettek, ő pedig nem tehetett egyebet, mint hogy összeszedte saját és a gyerekei darabjaira hullott életének a cserepeit. Maggie ezt végtelenül igazságtalannak érezte, de az életben akadtak igazságtalanságok. Rossz volt látnia, amikor jó emberekkel történtek ilyen dolgok, és most nagyon nyomott hangulatban szállt be Everett autójába. - Tudom, Maggie - szólt szelíden a férfi. - Nekem sem tetszik ez az egész. De n e m úszhatta meg. - Csúf történet volt, amely szomorú véget ért. Sarah n e m ezt várta a Sethszel való házasságától, és senki, aki ismerte, nem kívánta volna ezt neki. - Sarah miatt utálom, ami történt. - Én is - mondta Everett, és elindította a kocsit. Innen nem volt messze a Tenderloin, pár perc múlva már m e g is álltak Maggie háza előtt. - Ma este már vissza is repül? - kérdezte a nővér szomorúan. - Azt hiszem, igen. H o l n a p reggel várni fognak a szerkesztőségben. Még meg kell n é z n e m a képeket, és össze kell h o z n o m őket a szöveggel. Együnk valamit, mielőtt elmegyek? N e m szívesen vált m e g tőle, de már több mint egy h ó n a p j a itt-tartózkodott San Franciscóban, és a Scoopnál már várták vissza. - N e m hiszem, hogy t u d n é k enni - vallotta be őszintén Maggie. Aztán szomorkás mosollyal hozzátette: Hiányozni fog, Everett. - Már annyira megszokta, hogy n a p mint n a p találkozik vele a bíróságon, és utána is. Jóformán m i n d e n este együtt vacsoráztak, s ha elmegy, rettenetes űrt fog maga után hagyni. Azt is megértette, hogy ez alkalmat n y ú j t h a t ahhoz, hogy rájöjjön, hogyan érez iránta. Fontos döntéseket kellett meghoznia, akárcsak Sarahnak. Neki nem volt mire várakoznia, hacsak arra nem, hogy valamikor egyszer majd kiengedik Sethet a börtönből. Holott m é g el sem kezdte a büntetése letöltését, sőt még meg sem szabták
azt. De Sarah büntetése éppoly hosszú lesz, mint a férjéé, s Maggie ezt kegyetlenségnek tartotta. A saját esetében akárhogy dönt is, áldások és veszteségek is kísérik majd a döntését. Lehetetlen volt különválasztani, hogy mit fog nyerni és mit veszít majd, s é p p ez volt az, amely úgy megnehezítette, hogy dűlőre jusson. - Maga is hiányozni fog nekem - mosolygott vissza rá a férfi. - Találkozunk, ha újra eljövök az ítélethirdetésre, vagy ha akarja, valamikor eltölthetek cg)' napot a városban. Magától függ. Csak fel kell hívnia. - Köszönöm - mondta erre halkan Maggie, és amikor Everettre nézett, a férfi odahajolt és megcsókolta. Maggie egy percre szorosan hozzábújt, és azt kérdezte magától, hogyan tudna erről valaha is lemondani. De közben tudta, lehet, hogy a végén le kell mondania róla. Úgy szállt ki a kocsiból, hogy egy szót sem szólt Everetthez. A férfi tudta, hogy Maggie szereti, ahogy a nővér is tudta róla ugyanezt. Egyelőre ennél többet úgysem mondhattak volna egymásnak.
Huszonegyedik fejezet S a r a h elkísérte Sethet a B r o a d w a y n lévő lakására, hogy lássa, minden rendben van-e vele. Hol félig kábult, hol d ü h ö s , hol m e g olyan volt, mint aki mindjárt megint elsírja magát. N e m akart Sarah lakására menni, nem akart találkozni a gyerekekkel. Tudta, megéreznék rajta a kétségbeesést és reménytelenséget. Noha semmit sem tudtak a tárgyalásról, nyilvánvaló volt, hogy valami rettenetes dolog történt a szüleikkel. Valójában a rettenetes dolog évekkel ezelőtt történt, akkor, amikor Seth először károsította m e g a befektetőit, abban a hitben, hogy sohasem fogják rajtacsípni. Tudta, hogy Sully nemsokára bevonul a börtönbe N e w Yorkban. Es most rá is ugyanez a sors vár. Mihelyt hazaért, bevett két nyugtatót, és töltött ma-
gának egy fél p o h á r skót whiskyt. Nagyot kortyolt belőle, és Sarahra nézett. Elviselhetetlennek érezte felesége fájdalmas tekintetét. - Sajnálom, kicsim - m o n d t a két korty között. N e m ölelte át, nem vigasztalta a feleségét. Magával volt elfoglalva. Mint mindig. - Én is, Seth. Minden rendben lesz veled ma éjjel? Akarod, hogy maradjak? - Ő maga n e m akart, de megtette volna érte, különösen mert látta, hogy gyógyszert szed és ráiszik. A végén képes véletlenül megölni magát. \alakinek mellette kellene lennie az ítélet okozta megrázkódtatás miatt, és ha kell, ó hajlandó vállalni ezt a feladatot. Elvégre Seth a férje, a gyerekei apja, m é g ha nem is nagyon látszott rajta, hogy megérti, mit tett vele. Nyüván úgy fogta fel, hogy ő megy börtönbe, nem a felesége. De Sarah már most is börtönben volt, köszönhetően Sethnek, méghozzá azóta, hogy tizenegy h ó n a p p a l ezelőtt, májusban, a földrengés éjszakáján az életük is összeomlott. - Jól leszek. Leiszom magam a sárga földig. Lehet, hogy mostantól egy hónapig ki se fogok józanodni. Egészen addig, amíg az a seggfej ki nem von a forgalomból száz évre. - A bíró a hibás, n e m ő, állapította m e g magában Sarah. - M e n j haza n y u g o d t a n , Sarah. N e m lesz semmi bajom. - N e m hangzott túl meggyőzően, a nő tehát aggódott. Annyiban viszont igaza volt Sethnek, hogy neki kell börtönbe vonulnia, a feleségének nem. Joggal volt hát feldúlt, m é g akkor is, ha ó juttatta ide magát. Sarah m é g most is elmehetett volna, otthagyva csapot-papot. O ezt n e m tehette meg. És egy h ó n a p múlva egy egészen másfajta élet fog elkezdődni számára. Sarah számára már elkezdődött. Seth ezen az éjszakán n e m hozta szóba a válást. N e m bírta volna elviselni, hogy az asszony szájából hallja a választ, és ő sem tudta volna kiejteni előtte azokat a szavakat. És Sarah m é g nem döntött, s a szavak sem álltak készen az agyában. A téma végül egy héttel később került szóba, amikor
egy láthatás után Seth hazavitte a gyerekeket. Mindössze pár órára vitte el őket, ennél többre jelenleg n e m volt képes. Rettenetesen feszült volt, és nagyon ápolatlannak látszott. Sarah is ijesztően lefogyott. Lógott rajta m i n d e n ruha, vonásai kiélesedtek. A kórházban Karén Johnson váltig kérlelte, hogy vizsgáltassa ki magát. De Sarah tudta, hogy nincs abban semmi rejtély, ami vele történik. Az életük felbomlott, darabjaira hullott, s a férje hosszú időre börtönbe kerül. Mindenüket elvesztették, s hamarosan azt is elveszítik, ami m é g megmaradt. Ö n m a g á n kívül n e m m a r a d t más, akire támaszkodhatott. Ilyen egyszerű volt. Amikor Seth hazavitte a gyerekeket, ránézett, és azt kérdezte: - Beszélgethetnénk arról, hogy mit kezdjünk a házasságunkkal? Szeretném tudni, mielőtt bevonulok a börtönbe. És ha együtt maradunk, talán ebben az utolsó pár hétben együtt kellene élnünk. Lehet, hogy hosszú ideig n e m lesz rá alkalmunk. Seth tudta, hogy Sarah szeretne m é g egy kisbabát, ő azonban jelenleg gondolni sem tudott erre. Lemondott róla, mihelyt kiderült, hogy Seth bűncselekményt követett el. Még csak az hiányzott volna, hogy most teherbe essen! \ k l ó igaz, szeretett volna m é g egy gyereket, de n e m tőle és n e m most. Ebből maga is sok mindent megértett. Seth javaslata, hogy az utolsó három hétre költözzenek össze, felzaklatta. N e m tudta elképzelni, hogy újra együtt éljen vele, szeretkezzen vele, s m é g jobban megerősítse a már a m ú g y is erős köteléket kettőjük között, és azután e n g e d j e el, hogy bevonulhasson a börtönbe. Nem t u d n á megtenni. Szembe kellett néznie ezzel, és annyiban igaza van Sethnek, hogy inkább most, mint később. - N e m tudom megtenni, Seth - felelte elgyötörten, miután Parmani fölvitte a gyerekeket az emeletre fürödni. N e m akarta, hogy hallják, amit az apjuknak mond. Nem akarta, hogy emlékezzenek erre a napra. Ha majd elég idősek lesznek, meg kell tudniuk, mi történt, de
most még nem, és később sem valami visszataszító mód o n . - Egyszeríien nem tehetem... Nem tudom visszacsinálni. Pedig nagyon szereméin. Bárcsak visszamehetn é n k a múltba, de nem lehet. Most is szeretlek, lehet, hogy mindig is szeretni foglak, de nem hiszem, hogy az életben még egyszer meg tudok bízni benned. Fájdalmas, kínos, de kíméletlenül őszinte szavak voltak. Seth csak állt földbe gyökerezett lábbal, nézett ri szótlanul. Másra számított. Szüksége volt Sarahra, és m é g inkább szüksége lesz rá, ha majd mennie kell. - Értem - bólintott nagy sokára. Aztán eszébe jutott valami. - Más lenne, ha felmentettek volna? Sarah n é m á n megrázta a fejét. N e m , n e m t u d n á újrakezdeni vele. Hónapok óta sejtette, s végül a tárgyalás utolsó napjaiban, m é g az ítélet kihirdetése előtt, s z e m b e kellett néznie vele. Csak nem volt szíve megm o n d a n i Sethnek, sőt a h h o z sem, hogy ö n m a g á n a k bevallja. Most azonban n e m volt más választása, m e g kellett mondania, hogy tudják, h á n y a d á n állnak. - Azt hiszem, ilyen körülmények között rendes volt tőled, hogy a tárgyaláson végig ott voltál mellettem. Seth ügyvédei megkérték rá, már csak a látszat kedvéért is, de enélkül is megtette volna, szeretetből. - Akkor b e a d o m a válókeresetet - folytatta a férfi csügedten, az asszony pedig könnyes szemmel bólintott.
f
lete egyik legnehezebb pillanatát élte át, amihez foghatót csak akkor tapasztalt, amikor koraszülött kisbabája élete forgott veszélyben, és a földrengést követő reggelen, amikor a férje bevallotta neki, hogy mit követett el. Életük kártyavára azóta egyfolytában ingott és düledezett, s most végképp összedőlt. - Sajnálom, Seth. A férfi bólintott, majd szó nélkül megfordult, és elment. Vége volt. Sarah pár n a p múlva felhívta Maggie-t, és m i n d e n t elmondott neki. - N e h é z döntés lehetett - felelte részvétteli h a n g o n a nóvér. - Megbocsátott neki, Sarah?
Hosszú hallgatás következett. Sarah a szíve mélyéig leásott, hogy megtalálja a választ. - N e m , m é g nem bocsátottam meg - vallotta be végül őszintén. - Remélem, egy n a p o n m e g fog bocsátani. Ez nem jelenti azt, hogy vissza is kell fogadnia. - Tudom. - De szabaddá válnának mindketten. Ugye nem akarja örökké cipelni ezt a terhet, mintha egy kő nyomná a szívét? - M i n d e n k é p p e n cipelni fogom - válaszolta Sarah szomorúan. Seth felmondta a lakását, és a Ritz-Carltonban töltötte az utolsó éjszakákat. Elmagyarázta a gyerekeknek, hogy mi történt, és hogy most egy időre elmegy tőlük. Molly sírt, de Seth megígérte neki, hogy meglátogathatja, amitől láthatóan megnyugodott valamennyire. Még csak négyéves volt, n e m igazán értette a dolgot. Hogyan is érthette volna, hiszen még az ügyben érintett felnőttek is nehezen fogták fel. Seth megegyezett a kezesével, hogy a pénzt visszafizeti a banknak, ahol letétbe helyezik a majdani perekre, amelyeket a befektetők fognak indítani ellene, és egy kis részét Sarahnak utalják, hogy támogassák őt és a gyerekeket. De ez n e m fog sokáig tartani, végül a felesége csak a saját munkájára vagy esetleg m é g a szüleire támaszkodhat, akik n e m sokat tehettek értük, mivel a nyugdíjukból éltek. Seth nagyon sajnálta Saraht, de n e m tehetett érte többet. Eladta az új Porschéját, és egy nagylelkű gesztussal odaadta neki az érte kapott pénzt. De m i n d e n , m é g a legkisebb összeg is jól jött, ezért Seth minden holmiját elhelyezte egy raktárban, azzal, hogy később majd kitalálja, mi legyen vele. Sarah megígérte neki, hogy megtesz bármit, amit az ügyvédei n e m t u d n a k megtenni érte. Az ítélet kihirdetésének hetében Seth beadta a váló-
keresetet. Fél év kell hozzá, hogy kimondják a válást Sarah sírt, amikor megkapta az értesítést, de már nem tudta elképzelni, hogy továbbra is Seth felesége marad. Már eldöntötte. Miután megvizsgálta Seth pénzügyi helyzetét a bíró kétmillió dolláros bírságot rótt ki rá, amely végképp megfosztotta ót mindenétől, amije még maradt. Ezenkívül tizenöt évi börtönt kapott, hármat-hármat mind az öt vádpontért, amelyet rábizonyítottak. Kemény volt, de mégsem harminc év. Míg hallgatta az ítélet felolvasását, Seth állán megfeszült egy izom, de ezúttal felkészült a rossz hírre. Legutóbb, amikor az esküdtszék döntését hallgatta, még r e m é n y k e d e t t hogy csoda történik, és el fogják engedni. Most, az ítélet kihirdetésénél már nem várt csodára. És rájött, Sarahnak igaza volt, hogy válni akart. Ha le kell töltenie a teljes büntetését, ötvenhárom évesen fog szabadulni, Sarah pedig ötvenegy lesz. Ő most harmincnyolc, Sarah pedig harminchat éves v o l t Ez nagyon hosszú idő. Ha szerencséje lesz, tizenkét év múlva szabadulhat. De még ez is nagyon sok. Sarah addigra negyvennyolc éves lesz, és mindvégig férj nélkül kellene boldogulnia. Molly tizenkilenc, Olivér tizenhét lesz, mire kiszabadul a börtönből. Tökéletesen érthető, hogy a felesége válni akar Igaza van. Bilincsben vezették ki a tárgyalóteremből, miközben Sarah zokogott. A n a p o k b a n majd átszállítják valamelyik szövetségi börtönbe. Az ügyvédek kérték, hogy ne valami szigorú börtönben kelljen letöltenie a büntetését, amit megfontolás tárgyává tesznek. Sarah megígérte, hogy a válás ellenére, amint lehet, meglátogatja. N e m akarta teljes mértékben kizárni az életéből, mindössze a felesége n e m tudott lenni többé. Miközben elvezették, Seth még egyszer visszafordult, hogy ránézzen, és mielőtt rátették volna a bilincset, odadobta neki a jegygyűrűjét. Reggel elfelejtette ugyanis levenni és berakni az aranyórája mellé az aktatáskájába, azzal a kéréssel, hogy Sarah vigye haza. Arra kérte őt, hogy adja el a ruháit, az órát pedig tegye
el Ollie-nak. Kísérteties volt az egész, ahogy Sarah ott állt zokogva, kezében Seth jegygyűrűjével. Everett és Maggie kivezették a tárgyalóteremből, hazavitték, és lefektették az ágyába.
Huszonkettedik fejezet M a g g i e a háborús hősök emléknapjának hétvégéjén, már Seth ítélethirdetése után repült el Los Angelesbe, hogy ott legyen Melanie következő koncertjén. Próbálta rávenni Saraht, hogy tartson vele, de nem sikerült. El akarta vinni a gyerekeket, hogy meglátogassák Sethet új helyén a b ö r t ö n b e n . Először fogják látni, amióta elment, és tudta, milyen megrázkódtatást fog okozni ez az új helyzet mindannyiuknak. Everett többször faggatta Maggie-t, szerinte hogy boldogul Sarah, és a nővér azt felelte, technikailag jól. Eljár dolgozni, gondot visel a gyerekeire, de érthetően n a g y o n n y o m o t t h a n g u l a t b a n van. Időbe fog telni, lehet, hogy hosszú időbe, amíg kiheveri a történteket. Bombatalálat érte az életét, a házasságát. A válóper közben a tervek szerint zajlott. Everett kiment Maggie-ért a repülőtérre, és elvitte egy kis szállodába, ahol kivett neki egy szobát. Maggienek a z n a p délután találkozója volt Callaghan atyával, akit időtlen idők óta nem látott már. A koncert csak másnapra volt meghirdetve. Everett kitette a szálloda előtt, és ment, hogy megírja a cikket, amivel adós volt a lapjának. A tárgyalásról küldött tudósításai olyan jól sikerültek, hogy állásajánlatot kapott a Time-tói, és az AP is vissza akarta venni. Két éve múlt, hogy kijött a rehabról, és azóta keményen állta a sarat. Odaadta Maggie-nek a kétéves józanságát igazoló érméjét, hogy őrizze meg az elsővel együtt, és hozzon neki szerencsét. Maggie mindkettőnek nagyon örült, és szüntelenül magával hordta őket.
Aznap este együtt vacsoráztak Melanie-val, Tómmal és Janettel. A fiatalok elújságolták, hogy most ü n n e pelték az egyéves évfordulójukat, és Janet sokkal oldottabb volt, mint Maggie várta. Megismerkedett egy férfival, és nagyon jól érezte magát vele. Az illető a zenei bizniszben tevékenykedett, sok közös vonásuk v o l t És úgy tűnt, hogy amit Everett sohasem tartott lehetségesnek, Janet alkalmazkodott ahhoz, hogy Melanie maga dönt a dolgaiban. A lánv időközben betöltötte a huszonegyedik évét, és nagykorúvá vált. Azon a nyáron egy rövid, kilenc-tíz hét helyett négyhetes koncertturnéra indult, és csak a nagyvárosokban lépett fel. Tom kivett két hét szabadságot, hogy vele tarthasson. És Melanie megállapodott Callaghan atyával, hogy szeptemberben visszatér Mexikóba, igaz, ezúttal összesen egy hónapra. N e m akart túl sokáig távol lenni Tómtól. A két fiatal sugárzott a boldogságtól, és Everett sorra készttette a fotókat, köztük egyet, ahol Melanie az anyjával, egy másikat, amelyen Maggie-vel együtt volt látható. A lány a nővérnek tulajdonította, hogy megváltozott az élete, hogy segített felnőnie és azzá válnia, aki lenni szeretett volna. Ezt m e g is m o n d ta neki, persze úgy, hogy Janet ne hallja. Eljött és el is múlt a San Franciscó-i földrengés évfordulója. Olyan esemény volt ez, amelyre m i n d n y á j a n félelemmel és szeretettel gondoltak vissza. Jó dolgok s z á r m a z t a k belőle, de az átélt t r a u m á t sem felejtették el. Maggie elmondta, hogy idén is megrendezték a Legkisebb Angyalok Bálját, de nem Sarah szervezte, nem is jelent meg rajta. Túlságosan lefoglalták Seth bírósági ügyei, de Maggie reménykedett abban, hogy jövőre megint ő szervezi majd. Mindnyájan egyetértettek, hogy a múltkori gyönyörűen sikerült, egészen addig, amíg a földrengés tönkre n e m tette. Everett és Maggie tovább maradtak, mint szoktak a Melanie-ék házában rendezett vacsorán. Jó hangulatú este volt, vacsora után Everett és Tom biliárdoztak. Tom közben elárulta a férfinak, Melanie-val azon gon-
dolkoznak, hogy összeköltöznek. Kicsit ugyanis kényelmetlen volt, hogy Melanie m é g az anyjával lakik együtt, és n o h a Janet e n y h ü l t valamelyest az irányában, azért nem változott angyallá. Sokat ivott az este folyamán, és a n n a k ellenére, hogy most már neki is volt barátja, Everett érezte, hogy kikezdene vele, ha Maggie n e m volna ott. Világos volt előtte, miért akar Tom és Melanie különköltözni. Ideje volt, hogy végre Janet is felnőttként viselkedjen, és ahelyett, hogy elbújik Melanie szoknyája és hírneve mögé, kialakítsa a maga világát. Egyszóval eljött az ideje, h o g y m i n d nyájan felnőjenek. A szállodába visszafelé menet kellemesen eltársalogtak. Szóba került az ifjú pár, és hogy mennyire örülnek, amiért így egymásra találtak. Mire odaértek, Maggie már hatalmasakat ásított. Everett g y e n g é d e n megcsókolta, és elkísérte a szobája ajtajáig. - Egyébként milyen volt a megbeszélése Callaghan atyával? - El is felejtette megkérdezni, pedig szeretett naprakész lenni mindenben, amivel Maggie foglalkozott. - Remélem, n e m akar maga is Mexikóba m e n n i tette hozzá tréfásan, mire a nővér egy újabb ásítással megrázta a fejét. - Nem. Itt fogok dolgozni neki - felelte álmosan, és lábujjhegyre ágaskodva odabújt a férfihoz, mielőtt bem e n t volna a szobájába. - Itt? Los Angelesben? - jött zavarba Everett. - Vagy San Franciscóra gondol? - N e m , úgy értem, hogy itt. Szüksége van valakire, aki elvezeti a missziót, amíg 6 Mexikóban lesz. Évente négy-hat hónapról van szó. Azt m a j d még kitalálom, hogy mit csinálok a fennmaradó időben. De lehet, hogy közben is megtart, ha jó m u n k á t végzek. - Várjon csak egy pillanatra! - nézett rá elképedve Everett. - Magyarázza ezt meg nekem! Elvállal egy m u n k á t Los Angelesben négy-hat hónapra? Mit szól ehhez az egyházmegye? Egyáltalán m e g m o n d t a már nekik? - Annyit Ő is tudott, hogy eléggé liberálisak
voltak, olyan értelemben, hogy engedték, hadd végezzen t e r e p m u n k á t ott, ahol akar. - A h a . . . m e g m o n d t a m - d ü n n y ö g t e Maggie, és átölelte a férfi derekát. - És engedik, hogy idejöjjön és itt dolgozzon? Everett még nem tért magához a zavarából, de már szélesen vigyorgott. Tetszett neki a dolog, és látta, hogy Maggie-nek is tetszik. - Hát ez meglepő. N e m is gondoltam, hogy ilyen jó fejek, és csak úgy elengedik egy másik városba. - Többé nincs beleszólásuk - mondta Maggie halkan. - Miről beszél, Maggie? - nézett fürkészve a szemébe Everett. A nő vett egy mély lélegzetet, és szorosan átölelte a férfit. Élete legnehezebb döntését hozta meg. Még senkinek sem beszélt róla az egyházon kívül. N e m akarta, hogy bárki, legkevésbé Everett, befolyásolja a választását. - Két nappal ezelőtt feloldottak a fogadalmam alól. N e m akartam semmit sem mondani, amíg itt vagyok. - M a g g i e ! . . . Maggie?... Maga már nem apáca? meredt rá hitetlenkedve a férfi, mire a nő szomorúan megrázta a fejét. - N e m vagyok az - felelte a könnyeit nyeldesve. Már magam sem tudom, mi vagyok. Önazonossági válságba jutottam. Megkérdeztem Callaghan atyát a m a n k a felől, úgyhogy eljöhetek ide, és dolgozhatom itt ha kellek magának. Ha nem, akkor nem tudom, mit tegyek. - A könnyein át elnevette magát. - Én vagyok a bolygó legöregebb szűzlánya. - Ó, Maggie... ó, istenem, hiszen maga szabad! A nő bólintott, mire Everett megcsókolta. Már nem éreztek b ű n t u d a t o t miatta. Mostantól szabad lesz felfedezniük mindazt, amit egymás iránt éreznek. Öszszeházasodhatnak és gyerekeik is lehetnek. Ha akarják, Maggie feleségül megy Everetthez, vagy ha úgy gondolják, akkor nem. Mindenben úgy tesznek, ahogy ők akarják.
- Köszönöm, Maggie - mondta boldogan a férfi. Teljes szívemből köszönöm. Nem hittem volna, hogy meg tudja tenni, és nem akartam befolyásolni, de hón a p o k óta halálra izgultam magam miatta. - Én is. De előbb tisztázni akartam a dolgot. Nagyon nehéz volt. - Tudom - mondta Everett, és újra megcsókolta Maggie-t. M é g most sem akarta lerohanni. Tudta, milyen rettenetesen nehéz lesz megszoknia, hogy már n e m apáca. Huszonegy éve, csaknem fél életén keresztül egy szerzetesrend tagja volt. De nem tudta megállni, hogy ne gondoljon a jövőre. És a jövőjük legszebb része a jelen volt. - Mikor tud ideköltözni? Amikor csak akarja. Havonta fizetem a lakbért. - Akkor holnap - kiáltotta izgatottan Everett, de aztán észbe kapott. - Ha akarja, jövő héten segítek a költözködésben. - Azt hiszem, két bőröndbe befér m i n d e n e m - nevetett Maggie. - Különben pedig hol fogok lakni? Még körül sem nézett, annyira friss volt a dolog. Két napja lépett ki a rendből, és csak a z n a p délután lett állása. Még nem volt ideje új lakáson gondolkodni. - H a j l a n d ó lenne nálam lakni? - kérdezte a férfi óvatosan. Maggie megrázta a fejét. Volt n é h á n y dolog, ami szóba sem jöhetett nála. - Nem, hacsak össze n e m házasodunk - válaszolta csendesen. N e m akart nyomást gyakorolni a férfira, de semmiképpen sem költözött volna össze vele házasság nélkül. Ez ellenkezett volna mindennel, amiben hitt, és az ízlésének sem felelt meg. Hivatalosan csak most lépett ki a világba, és akármilyen boldog volt is, semmi nem vehette volna rá, hogy bűnben éljen egy férfival. - Lehet róla szó - szaladt fülig Everett szája. - Csak arra vártam, hogy szabad legyen. Hűha! Maggie, hozzám jön feleségül? - Elegánsabbra tervezte a lánykérést, de nem tudott várni tovább. Már olyan régóta várt arra, hogy a nővér elhatározza magát, és szabad legyen.
Maggie arca felragyogott, bólintott, és kimondta azt a >zót, amit a férfi már régóta szeretett volna hallani tőle. - Igen. Everett felkapta, körbeforgatta, megcsókolta, majd /isszatette a földre. Még beszélgettek pár percig, aztán Víaggie mosolyogva bevonult a szobájába, Everett pei i g azzal az ígérettel m e n t el, hogy reggel első dolga lesz telefonálni. Vagy, gondolta magában, mihelyt hazaér. Kettőjük számára csak most kezdődik az élet. Sohasem gondolta volna, hogy Maggie képes lesz erre 3 lépésre. És m é g hihetetlenebb volt, ha belegondolt, hogy egy földrengés hozta össze őket. Milyen bátran viselkedett ez a kis nő! Örökre hálás lesz azért, hogy megkaphatta őt. A másnapi koncert fantasztikus volt. Melanie hihetetlen dolgot művelt. Maggie m é g sohasem látta őt ilyen nagyszabású koncerten, hiszen a jótékonysági fellépés sokkal kisebb helyen v o l t Everett mesélt neki a lány koncertjeiről, és a cédéi is mind megvoltak, mert Melanie időközben elküldte őket neki, de m é g így sem volt felkészülve arra az élményre, hogy a színpadon láthatja, és ilyen hatalmas helyen hallhatja énekelni. Lenyűgözte az előadás, amely egyébként nagyszerűen sikerült. Az első sorban ült Tómmal, mialatt Everett a Scoop megbízásából a m u n k á j á t végezte. Már eldöntötte, hogy átmegy a T/we-hoz, de előbb m é g fel kellett mondania a Scoop-nál. Hirtelen m i n d e n változásnak indult az életében, és e változások csupa jót hoztak. A koncert után együtt vacsoráztak Tómmal és Melanie-val, és Everett egyre noszogatta Maggie-t, hogy mesélje el nekik a nagy újságot. Maggie eleinte húzódozott, de aztán elárulta, hogy össze fognak házasodni. Az időpontot még nem tűzték ki, de az egész délutánt tervezgetéssel töltötték. Maggie nem tudta elképzelni magát egy nagy esküvőn, de még kicsin sem, inkább azt javasolta, hogy mihelyt átköltözik Los Angelesbe, menjenek el Callaghan atyához, és kérjék meg, hogy
szép csendben adja össze őket. Vőlt apácaként nem érezte illendőnek, hogy nagy felhajtást rendezzen a házasságkötése körül. Közölte, hogy a fehér menyaszszonyi r u h á h o z már túl öreg, és úgy érzi, a fogadalma letételekor megkötötte az első házasságát. Az a fontos, hogy össze akarnak házasodni, a hogyant és a mikort sokkal kevésbé tartotta lényegesnek. A házasságot az Everetthez való tartozása legfőbb jelképének, szent szövetségnek tekintette, amelynek megkötéséhez csak a férjére, az általa egész eletében szolgált Istenre és egy papra volt szüksége. Tom és Melanie üdvrivalgással fogadták a hírt, jóllehet Melanie nagyon meglepődött. - Már nem vagy apáca? - nézett rá elkerekedett szemmel, s egy pillanatra m é g az is átvillant a fején, hogy hátha csak viccelnek. De n y o m b a n rájött, hogy nem. - Hűha! Mi történt? - Soha még csak nem is sejtette, hogy e két ember között van valami, de most láthatta. És látta a boldogságukat is, a büszkeséget Everett arcán, s a békességet Maggie-én. Új fejezet nyílt az életében, s a régi lassan lezárult. Ránézett Everettre, s miközben Tom pezsgőt töltött a poharaikba, a férfi visszanézett rá, és a mosolyától mintha új n a p kelt volna fel Maggie világának egén. - A San Franciscó-i földrengésre! - emelte a boldog pár felé Tom a poharát. A földrengés hozta el neki Melanie-t, és a jelek szerint másokkal is megtette ezt. Voltak nyertesei és voltak vesztesei. Voltak, akik az életüket vesztették el. Mások elköltöztek. Az ő életük felpezsdült, boldogság költözött belé, és örökre megváltozott.
Huszonharmadik fejezet Két hétbe telt, mire Maggie felszámolta a San Franciscó-i életét. Addigra Everett is felmondott a Scoopnál, és megállapodott a Time Los Angeles-i kiadójával.
hogy június végén megkezdi náluk a munkát. Úgy tervezte, hogy a közbeeső két hetet Maggie-vel tölti. Callaghan atya beleegyezett, hogy a Maggie odaköltözését követő n a p o n összeadja őket, és most már felhívhatta a családját, hogy elmondja nekik. Bátyja, az egykori p a p különösen örült a hírnek, és sok boldogságot kívánt neki. Egy egyszerű fehér selyemkosztümöt vásárolt az alkalomra, s hozzá elefántcsontszínű tűsarkú cipőt. Mérföldekre volt ez a régi rendi ruhájától, és jól érzékeltette azt az új életet, ami várt rájuk. Everett úgy tervezte, hogy La Jollába viszi őt nászútra, ahol ismert egy kis szállodát, és ahol nagy sétákat lehetett tenni a tengerparton. Úgy beszélték meg, hogy Maggie jüüusban kezdi a munkát Callaghan atya missziójában, és hat hétig együtt fognak dolgozni, mielőtt az atya augusztus közepén elutazik Mexikóba. Idén a szokottnál korábban fog elmenni, mivel tudni fogja, hogy a Los Angeles-i misszió jó kezekben marad. Maggie m á r alig várta, hogy elkezdhesse a m u n k á t . Egyik izgalom a másik u t á n fog bekövetkezni az életében: esküvő, költözés, új m u n k a , v a d o n a t ú j élet. Komoly megrázkódtatást jelentett viszont, amikor rájött, hogy most már a saját n e v é t kell használnia. A Mary Magdalen nevet akkor kapta, amikor belépett a r e n d b e . Korábbi, civil életében Mary Margaretnek hívták. Everett megnyugtatta, hogy ő ezután is mindig Maggie-nek fogja hívni. így gondolt rá, így ismerte meg, az ő számára mindig Maggie lesz. Egyetértettek abban, hogy illik rá ez a név, így elhatározta, hogy megtartja. Az új neve Carson lesz. Mrs. Everett Carson. Újra meg újra kimondta, miközben becsomagolta m i n d e n holmiját, és m é g egyszer, utoljára körbenézett a kis garzonlakásban. Nagyon is megfelelt neki a Tenderlomban töltött évei során. Ennek a korszaknak most vége. Már a feszületet is elrakta az egyetlen bőröndjébe. A többi holmiját elajándékozta. Leadta kulcsait a h á z t u l a j d o n o s n a k , m i n d e n jót
kívánt neki, és elköszönt a folyosókon jövő-menő ismerősöktől. A transzvesztita, akit az idők során n a g y o n megkedvelt, integetett, amikor beszállt a kocsiba. Két ismerős utcalány is meglátta a bőröndjével, s ők is integettek, amikor elhajtott. Senkinek sem árulta el, hogy végképp elmegy, azt sem, hogy miért, de mintha az emberek t u d t á k volna, hogy nem fog visszajönni. Elmenőben mondott értük egy imát. Los Angelesben Everett várta a repülőtéren. A férfit egy pillanatra elfogta a rémület: Mi van, ha Maggie meggondolta magát? De akkor meglátta az égővörös hajú, farmernadrágos kis nőt, amint rózsaszín magas szárú tornacipőjében, „Szeretem Jézust" feliratú fehér pólójában, arcán ellenállhatatlan mosollyal közeledik feléje. Igen, erre a nőre várt egy életen keresztül. És óriási szerencséje volt, hogy rátalált. S abból ítélve, ahogy befúrta magát a karjai közé, ő is ugyanolyan szerencsésnek tarthatta magát. Everett elvette tőle a bőröndöt, és elindultak. Mindketten arra gondoltak, hogy holnap lesz az esküvőjük. A börtön, ahová Sethet vitték, egy nem túl szigorú észak-kaliforniai intézmény volt, amelyben jó körülmények uralkodtak. A börtönnek volt egy erdészeti részlege is, ahol a fogvatartottak erdőkerülőként ügyeltek a terület biztonságára, és ha kellett, oltották az erdőtüzeket. Seth abban reménykedett, hogy hamarosan átkerülhet ehhez a részleghez. Egyelőre, ügyvédei közreműködésének köszönhetően, egyszemélyes cellába került. Kényelmes helye volt, és n e m fenyegette semmiféle nagy veszély. A börtön többi lakója is fehérgalléros bűnöző volt. Legtöbbjük az övéhez hasonló bűncselekményeket követett el, csak sokkal kisebb kaliberűeket. Voltaképpen hősnek tekintették. A házas embereket meglátogathatta a feleségük, kaphattak csomagot, és a legtöbb fogoly olvasta a Wall Street Journai-t A szövetségi börtönök között
afféle vidéki klubnak tartották ezt a helyet, de ezzel együtt mégiscsak börtön volt. Sethnek nélkülöznie kellett a szabadságot, a feleségét, a gyerekeit. Azt nem sajnálta, amit elkövetett, de azt nagyon, hogy elkapták. Sarah m á r az első helyen, az Oaklandtől délkeletre fekvő Dublinban meglátogatta a gyerekekkel, amikor m é g zajlott a per Az nagyon kényelmetlen, ijesztő hely volt, m i n d n y á j u k a t megviselte. Ez a mostani inkább arra hasonlított, mintha kórházba vagy egy olcsó erdei szállodába járnának látogatóba. Egy kisváros is tartozott a börtönhöz, ahol Sarah és a gyerekek megszállh a t t a k A nő házastársi látogatásra is jogosult lett volna, mivel m é g n e m m o n d t á k ki a válást, de ő úgy fogta fel, h o g y a házasságuknak már vége, amit Seth é p p ú g y sajnált, mint azt, hogy milyen nagy bánatot okozott neki. Legutóbb, amikor két hónapja eljött hozzá a gyerekekkel, tisztán látta ezt a szomorúságot a tekintetében. A nyár folyamán ez volt az első alkalom, hogy láthatja őket. N e m volt k ö n n y ű idejutni, és n e m is voltak itthon. Június óta az egész család Bermudán nyaralt Sarah szüleinél. Ezen a forró augusztusi reggelen ideges türelmetlenséggel várta őket. Kivasalta khakiszínű nadrágját és ingét, és kifényesítette kincstári barna bőrcipőjét. Sok minden más között a rendelésre készült angol cipói is n a g y o n hiányoztak neki. A látogatási idő kezdetekor lesétált a tábor előtti füves területre. A rabok gyerekei játszottak itt, miközben a szülők beszélgettek, csókolóztak, s fogták egymás kezét. Feszülten figyelte az utat, s egyszer csak meglátta a közeledő autót. Sarah leparkolt, és kivett hátulról egy piknikkosarat. A látogatók hozhattak ennivalót. Olivér lépkedett mellette vigyázva, a szoknyáját fogva, Molly pedig, hóna alatt egy babával, ott ugrándozott mellettük. Seth érezte, hogy a szemét égetik a könnyek. Sarah ebben a pillanatban meglátta, és intett neki. Az ellenőrző pontnál átkutatták a kosarát, azután mindhármukat beengedték- Ahogy közeledtek hozzá, Sarah
rámosolygott. Seth látta, hogy valamicskét sikerült magára szednie, kevésbé tűnt soványnak, mint tavaszszal, a tárgyalás után. Molly a nyakába ugrott, Olivér azonban tétován toporgott, s csak kis gondolkodás után indult el óvatosan felé. Sarah könnyedén arcon csókolta, majd letette a kosarat. A gyerekek futkosni kezdtek körülöttük. - Jól nézel ki, Sarah. - Te is, Seth - felelte az asszony kicsit félszegen. Régen találkoztak, és annyi minden megváltozott azóta. Időnként Seth küldött neki egy e-mailt, amire válaszul beszámolt a gyerekekről. A férfi szeretett volna többet is mondani, de már nem mert. Sarah meghúzta a határvonalat, amit tiszteletben kellett tartania. N e m mondta el neki, mennyire hiányzik, pedig hiányzott. És Sarah sem mondta el, milyen nehéz nélküle. A kapcsolatukban ezeknek a mondatoknak már nem volt helye. A harag elmúlt, és nem maradt utána más, csak szomorúság és egyfajta békesség, amivel tovább folytathatta az életet. Nem maradt semmi, amiért neheztelt volna a férjére, sem amiért sajnálta volna őt. Megtörtént. Túlvoltak rajta. Életük végéig itt lesznek a közös gyerekeik, akiknek a dolgaiban közösen kell dönteniük, és közös emlékeket fognak őrizni egy valamikori időből. Az egyik asztalra kirakta a kosár tartalmát, Seth pedig székeket hozott. A két gyerek felváltva telepedett az ölébe. Sarah finom szendvicseket, gyümölcsöt és sajtos kekszet vásárolt a helyi üzletben, azt a fajtát, amiről tudta, hogy Seth szereti, sőt m é g arra is gondolt, hogy a kedvenc csokoládéjával és egy szivarral kedveskedjen neki. - Köszönöm, Sarah. Nagyon finom volt az ebéd. Seth kényelmesen hátradőlve rágyújtott a szivarra, a gyerekek pedig elfutottak valamerre. Sarah látta, hogy jó állapotban van, alkalmazkodott a helyhez, ahová a sorsa vetette. Úgy látszott, elfogadja, különösen miután H e n r y Jacobs megerősítette, hogy a fellebbezésnek nincs semmi jogalapja. A tárgyalás korrektül zajlott, az
eljárás hibátlan volt. Seth nem tűnt elkeseredettnek, mint ahogy Sarah sem. - Köszönöm, hogy elhoztad a gyerekeket. - Molly két hét múlva kezdi az iskolát. És nekem vissza kell m e n n e m dolgozni. Seth erre nem tudott mit mondani. Szerette volna elmondani, mennyire sajnálja, hogy el kellett adni a házat, hogy Sarahnak meg kellett válnia az ékszereitől, hogy mindent, amit közösen megteremtettek, elveszítettek, de n e m találta a szavakat. így hát csak ültek, és nézték a gyerekeiket. A kényelmetlenné váló csendet Sarah törte m e g azzal, hogy elmesélte, mi újság a családjában, Seth pedig beszámolt neki a börtönéletről. A beszélgetésük n e m is annyira személytelen, inkább más volt. Voltak dolgok, amiket már n e m m o n d hattak ki, sem most, sem soha többé. Seth tudta, hogy Sarah szereti, elárulta a kosár tartalma és a szeretet, amellyel elkészítette, és az is, hogy elhozta magával a gyerekeiket. És Sarah is tudta, hogy Seth a mai napig szereti őt. Egy n a p o n ez is megváltozhat, de most m é g maradt valamennyi a kettejüket egymás mellett tartó ragasztóanyagból, amely idővel szét fog mállani. Addig, amíg valami vagy valaki nem jön közbe, amíg az idő múlásával az emlékek n e m halványulnak el, bizonyosan kitart. Ö a gyerekei apja, a férfi, akinek a felesége lett, akit szeretett. Ez nem fog megváltozni. Egészen a látogatási idő végéig maradtak. Füttyszó figyelmeztette óket, hogy hamarosan búcsúzni kell, ideje összeszedni a holmijaikat, megszabadulni a maradékoktól. Sarah elrakosgatta, ami az ebédből megmaradt, s a piros kockás szalvétákat is visszatette a kosárba. Otthonról hozta ezeket a holmikat, hogy vidám, ünnepies hangulatot a d j o n az ebédjüknek. Összeszedte a gyerekeket, s amikor m o n d t a , hogy búcsúzzanak el a papától, Olivér bánatos képet vágott, Molly pedig karját Seth dereka köré fonta. - N e m akarok elmenni - m o n d t a panaszosan. - Itt akarok maradni a papával! - Seth tudta, hogy ez is az
ő műve, de azt is tudta, hogy idővel ez is változni fog. A gy erekek végül megszokják, hogy itt találkozhatnak vele, sehol másutt. - Hamarosan megint eljövünk - m o n d t a Sarah, és türelmesen megvárta, míg Molly elengedte az apját. Seth elkísérte őket addig, amíg szabad volt mennie, s így tett a többi elítélt is. - Még egyszer köszönöm, Sarah. Vigyázz magadra! - Ezt úgy, azon az ismerős hangon mondta, amely mögött ott volt az egész együtt eltöltött hét évük. - Vigyázok. Te is. - Még akart m o n d a n i valamit, de elbizonytalanodott, aztán mégis kimondta, miközben a gyerekek kissé eltávolodtak tőlük. - Szeretlek, Seth. Remélem, tudod. Már nem haragszom rád. Csak szomorú vagyok miattad és miatmnk. De jól vagyok. Azt akarta, hogy Seth tudje, s azt is, hogy n e m kell aggódnia érte, se b ű n t u d a t o t éreznie miatta. Sajnálhat sok mindent, de ő maga a r.yáron rájött, hogy vele minden rendben lesz. így alakult a sorsa, ezt vállalnia kell, anélkül, hogy hátratekintgetne, vagy gyűlölné Sethet. De m é g arra sem szabad gondolnia, hogy bárcsak másképp alakultak volna a dolgok. N e m alakulhattak volna másképp. Ha nem értette is, ami történt, akkor is megtörtént. Előbb-u:óbb m i n d e n k é p p e n kiderült volna. Ezt ma már tökáetesen megértette. Seth sohasem volt az az ember, akinek hitte. - Köszönöm, Sarah... hogy nem gyűlölsz azért, amit tettem. - N e m próbált magyarázkodni. Régebben megpróbálta, és tudta, hogy Sarah sohasem értené meg. Mindaz, ami akkoriban megfordult a fejében, tökéletesen idegen volt Sarahtól. - Minden rendben, Seth. Megtörtént. Szerencsések vagyunk, hogy itt v a n n a k a gyerekeink. Még mindig fájlalta, hogy nem lett harmadik gyereke, de talán egyszer m é g lehet. A sorsa más kezekben van, nem az övében. Ezt Maggie m o n d t a , amikor felhívta, hogy elújságolja, hogy férjhez ment. Sarah rá gondolt, és mosolyogva fordult Seth felé. Eddig n e m
jött rá, hogy n e m is kellett erőlködnie, mégis megbocsátott neki. Hatalmas súly esett le a szívéről és a válláról. Anélkül, hogy akarta volna, megszabadult tőle. Seth nézte, amint kimennek a kapun, vissza a parkolóba. A gyerekek integettek, Sarah pedig hátrafordult, és hosszan, mosolyogva nézett rá. Még intett utánuk, miközben elhajtottak, aztán lassan visszaballagott a cellájába. Rájuk gondolt, a családjára, amelyet feláldozott és végül eldobott magától. Ahogy Sarah kocsija alatt elkanyarodott az út, és mögöttük elmaradt a börtön épülete, ránézett a gyerekeire, elmosolyodott magában, és tudta, hogy megtörtént. Azt nem tudta, hogyan, mikor, de valahogy eljutott ide. Ez volt az, amiről oly gyakran beszélt neki Maggie, csak ő sehogy sem találta. De most megtalálta, vagy az találta meg őt, s ettől oly k ö n n y ű n e k érezte magát, mintha repülni tudna. Megbocsátott Sethnek, és eljutott abba a kegyelmi állapotba, amit eddig elképzelni sem tudott. A végtelen idő egy kimerevített pillanatában megvalósuló teljesség... a csodálatos kegyelem!
