1
50949
/V a
i i
Szerkesztőség és kiadóhivatal S z e g e d , K á l v á r i a - u t c a 14. T e l e f o n 1 0 — 8 4.
E l ő f i z e t é s i á r egy h ó n a p r a 60 f i l l é r . ]
Megjelenik minden
Á r a 2() f i l l é r
Második
szombaton
é v f o l y a m 7.
1935.
f e b u á r
szám. 16.
Iliülllíl
Dal a strandról Súlyos viharfelhő borong a partfürdők felett, mert az a terv, hogy egy marad a tizennyolc helyett. Az uj strand szele viharos hullámokat kavar, sok embert bánt hogy a podeszta modern strandot akar. Rémülten fújnak riadót egyes érdekkörök. kikben a szándék bárha jó, — igy-úgy trikós illúzió, — a hetyke;tég örök, titokban a padlásra jár,
mikor néha nevel, s azt képezli, hogy ö direkt szmokingban szü etett. Borzasztó beleszokni, hogy a kasztrendszer halolt s a hid és Bertalan között sétálhat az is, aki csak vízben sétálhatott. *
Fájni fog, ha eltűnnek a tüskös drót sövények, mibe fogtok, halárt őrző marcona legények? Furcsa lesz. ha nem tipegünk rozsdás szegen s ódon szard in iás' dobozokrak
O M K
F e j C t
a
élén fakír módon Oly különös, hogy az ú j strand cölöpöz s nem (ásít, partnerünkre ott-hagyott rongy, vagy egyéb, nem ásít. Látogatójegy se marad fcga'om — átmentve, unalomba oltott kedvünk ú jraéled, ujraéled ne kiszélesedve. Legfeljebb a füzesektől lesz nehéz megválni, — Node sebaj, fürge eszű volt mindig az emberféle, Nem ördögi a helyébe Ujat kitalálni.
T A N C A . . .
p á r t ü t ő n e k !
1
TÜSÖK
2
Ili az oha annah, Viogq a legtöbb életrevaló inűilvónijf hátba eiti a közgyűlés. Felelet: Három legény ballagott hazafelé a „Piszkos" csárdából, erősen benyalva. Arra mentek a Tisza partján. Az egyik legény boros fővel, ő tudja, miért, föltette magában, hogy öngyilkos lesz és a Tiszába öli magát. Egy-kettőre bele is ugrott, mire a másik kettő menten utána ugrott. Az öngyilkos-jelölt erősen ragaszkodott az elemésztés elvéhez és kézzel-lábbal védekezett a megmentés ellen. A bajtársak azonban meni-
Aszongya a mérnökség, hogy a városi jéggyárhoz uj hűtőgépeket költene beszerezni. Nonó, mondok, amilyeti óvatos embör a polgármesíör, még képes rá, hogy fölhasználja ezöket a gépeket a közgyűlésen. Már mint a túlságosan forró temperamentumok lehűtésére. De nagyon kedvesködsz, nyugd í j a s T a m á s főfináncom a szögény polgárságnak. Tán expiálni akarod a hosszú szolgálati t é n y b e l i és h i v a t a l o s s z i g o r ú s á g o t ? Azt t a l á l d ki ink á b b , h o g y lesz k i s e b b a z adó? T u d n o d kell hozzá, hiszen ott rog y o g t a k előtted az iistök. Különös valami az, hogy mihelyt nyugdíjba vonultok, egyszerre megtudjátok mondani, hol szőrit a cipő? Azért az életetek nagyobbik felén át mégis ebben jártok. Ne mosolyogjatok a szegényebb egyesületeken, hogy a műsorukat s z á j h a r m o n i k á d p o n t is t a r k í t o t t a . A legtöbb egyesületben úgyis csak a s z á j a j á r a z e m b e r e k n e k , de még
1935. f e b r u á r 16.
Az állat-mesékböl.
Hol voll, hol nem volt, az Óperenciás tengeren és az alsóvárosi temetőn is tul volt, a vágóhídon a birkák szakhagyták annyiba a dolgot, hanem ki- osztályán az aktuális napi eseményeket tárgyalták. Főleg arról vitáztak, vonszolták, Jaztán agyba-főbe (verték a Tiszaparton. A dolog vége azután ae hogy meddig terjed az állati korhatár? lett, hogy az öngyilkos szándékú leMeredt Szem, egy göndörre indugény agyonverve maradi a vízparton. lóit hajú, a közegészségügyi törvényt Szidta a két legényt az egyiknek magyarázta s olyan szigorú kifejezéaz anyja, miiít a bokrot. sekkel illetite a hatóságot, hogy Tanyai Mire az egyik méltatlankodva fe- Kerge dühösen ráordított: leli: — Mit értesz hozzá, te rülies! — Hát csak nem hagyhattuk, hogy Meredt Szem imponálóan nyugodt a Tiszába fúljon! maradt. — Riihes volt az öregapád, akinek Mételyesen állapították meg az illetőa h a r m o n i k á r a se á l d o z n a k . V a g y ségét. tán harmóniát a k a r t a m mondani? — Nono, — felelte Kerge — ha családi vonatkozásokat keversz a vitába, Hát ahhon mit szóltok, hogy a z akkor én is másképpen beszélek. Teoldj ügyvédek sztrájkolnak, abba- kints őseidre, akiknek még egészséges hagyták a munkál? Bizony, bizony korukban is ü-rüh-ús volt a nevük. azt csinálják a magyar kollégák is, A sértés olyan nyilvános volt, hogy csakhogy muszájból! nem lehetett províziónak tekinteni, azaz zsebrevágni. A felek kölcsönösen E g y r e - m á s r a f e d e z i k f e l a régi provokálták egymást, viszont a segég y i l k o s s á g o k a t . Én l e g i n k á b b a r r a dek becsületbiróságot kértek. v o l n é k k í v á n c s i . h o g y k i ölte m e g Elnök Címeres Ökör lett, a tagok a szegedi s z í n h á z a t s h á n y év előtt pedig, tekintettel a sértésre, sertések. kezdődött a méreg adagolása? Azok amúgy is szívesen turkálnak minden piszokban. HHH UHHIIIIII lll IIII llll lllllllll IIIIIIIIII llll llll llll Tanyai Kerge az elnök ellen óvást BRIDZS. jelentett be, mert — úgymond, — arra még mindig ráfizettek. HatározathoAz érdekelt kártyaregényhez zatalra igy sem került sor, mert amig Hozzájárulok egy-lcét adattal. a segédek kimérték a távolságot, a feBridzseznek már a hid alatt is lek nemcsak a hidegvérüket vesztették A megfelelő indulattal. el, de a nielegvérüket is. Erre aztán őket is kimértték. Tegnap is játszott két jassz ottan, Érdekes játéka a véletlennek a párS mi lett a szomorú vége ennek? bajorvosnak felkért. Beck Aladár boncSzenvedé'yes bridzsezők lévén, Lekenték egymásnak a nagy - flemmet. jegyzőkönyve az afférról. E szerint Tanyai Kerge volt rühes és Meredt Szem a mételyesi illetőségű. Következőlseg az elleaifelek tévedtek. Mint álA parabola. talában a birkák. — Őrmester ur, kérem, azt tessék nekem megmondani, mi az Isten csudája. az a parabola? Nagymosáskor. — Hogy jult neked is az eszedbe Nagysága: Kilenc óra és még minminden marhaság? — Azt olvastam, hogy az ágyúgo- dig nincsenek készen? Ezt a mosónőt sem hivom többé. lyó repülésközben parabolát ir le. Cseléd: Tessék megbocsátani, be— Hát ide hallgass, te tökéletlen zöldfülű. A parabola magyarul annyit teg szegény. Lassabban megy a diskutesz, hogy ugy repül, mint amikor te rálás. felköpsz a levegőbe, oszt nézed, amig Cabinet noir. le nem esik.
Falun. — Miért vonul fel a tűzoltóság zenével a tűzhöz ? — Tetszik tudni, ma van a huszonötödik oltási esetünk, mióta uj fecskendőt szereztünk be.
— Bizony, bizony, ilyen világ van most Szegeden. A Budapestről érkező leveleket mind felbontják! —. Ez már mégis csak sok! Aztán mi a célja ennek a rendszernek? — Mert máskép nem tudnák őket elolvasn i.
1935. f e b r u á r 16. ma
Ünnep. Lellcct felvidító ünnep Folyt le máma alulírott Agglegényt otthonában. Nem mondhatom tűzhelyemnek. Se hire, se hamva tűznek Amióta benne élek, Ha csak fel nem emészt végleg Ön-őn lángom, — az is bágyadt. Hát mit csűrjem, mit csavarjam, fíátérek az ünnepségre. Fönséges volt az, magasztos. Felöltém a fehér ingem, A kezemre keztyűt húztam, A köz-zenét el játszattam, A jó öreg Ossiánnal S e'ővettem ama derék Becsületes átmenetit, Mely mellesleg kabát volna, S a címét is így szerezte, Hogyha kellett, mindig átment, Többnyire a zálogházba. Örömünnep perceiben Lett belőle átjöveti. Elővettem csendben, mélán, Szó'va hozzá ilyenképpen: — Drága öltöny, kiszolgált ön Becsülettel kilenc évet, Áldott legyen az az óra, Melyben a vállamra tévedt. Érzi szivem, amely akkor Elfogta, a régi lázat, — Jóllehet, kerülöm félve Ös hónát, a kávéházat. Jó szolgálat végtére is, Nem maradhat jutalmatlan, Még a zupás őrmester is Előrukkol némi rangban, Ez birizgál engem is most, S hogy a hálám tiszta, lássa, Résztvevője száz örömnek, Kétszer annyi bánatomnak, — Nagy lesz az ön hivatása, Kinevezem hát ezennel Tb. télikabátomnak.
A f e í - l i g y r e n d e z é s e . A közönség köréhen állandó a panasz, hogy a környékbeli falvakból, de sok esetben a tanyáról is, lefölözött, megvizezett, tejet hoznak a városba. Hozzák, cipelik, majd beleszakadnak. Képtelenek vagyunk tovább nézni ezt az emberkinzást, azért indítványozzuk a következőket: — Rendelje el a polgármester, liogy a vizet csak Szegeden szabad a tejbe beleönteni. Ezzel először is legalább egy harmadával kisebb lesz a nők terhe. Másodszor: annyira hozzászoktunk a kitűnő szegedi ártézi vizhez, hogy nem vagyunk hajlandók a gyomrunk bizltomságát mindenféle szikes, salétromos kut vizével veszélyeztetni.
TÜSÖK
Mese a hiszékeny királyról. Élt e g y s z e r valahol, az Óperenciás t e n g e r e n is túl, ahol még a k o n d á s is úr, egy öreg k i r á l y , a k i e l h a t á r o z t a , h o g y c s a k a h h o z a d j a a lán y á t , a k i o l y a t t u d neki m o n d a n i , a m i t ő n e m hisz el. Jöttek oda hercegek, grófok, levitézlett p o l i t i k u s o k , városatyák és közéleti f é r f i a k s h a z u d t a k a k korákat, hogy a palota megrendült belé, de a k i r á l y m i n d e n r e a z t mondotta: — Igaz, m a g a m is igy t u d o m . Sziklai P e p i is f e l k e r e s t e , elh a l l g a t v a , h o g y nős, s azt mesélte, h o g y n a p o n t a z s ú f o l á s i g tele v a n a színház. — Csakugyan, láttam, amikor a r r a j á r t a m incognitó. N a g y o n ö r ü lök n e k i . A hiszékeny királyhoz beállít egyszer egy szegény parasztember Átokházáról. — H á t fölséges k i r á l y o m , — kezdi, — v a n a z én a n y á m n a k e g y nagy darab földje. — Elhiszem, — m o n d j a a király. — A szomszédnak meg egy nagy erdeje. — Ezt is elhiszem. — E g y s z e r az a p á m , meg a h á rom testvérem kiment, megfogta n é g y s a r k á n á l a szomszéd e r d e j é t és r á f o r d í t o t t á k a mi f ö l d ü n k r e a sok m a k k o t . — Elhiszem fiam. — A b b ó l oszt m i n á l u n k n ő t t ki e g y r e n g e t e g erdő. — J á r t a m benne. — Az e r d ő b e vett a z apám e g y n a g y f a l k a disznót, h o g y m a j d f e l h i z l a l j a , a z t á n m e g f o g a d t a a felséged ö r e g a p j á t k o n d á s n a k . — Én k i s é r t e m el a z öreget a határig. — A z t á n m i k o r jól k i h i z t a k a d i s z n ó k , e l a d t a a szegedi p i a c o n 70 fillérivel k i l ó n k i n t . De erre m á r felugrott a király, s z ö r n y ű m é r g e s volt, ú g y k i a b á l t : — Hazudsz, akasztófáravaló, ki, k u t y a , a szent helyről. Azzal kidobatta a szegény embert. iimiiiiiimimiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiii Ezt nehéz gyógyítani. Az egyik: Nézzen csak a szemembe, kedves Knopfloch! Tudja, hogy maga súlyos bőr-bajban szenved? A másik (ijedten): Ugyan ne vicceljen . . . Az egyik: Igen, igen! Nézze ösak egészen végig van hasadva a cipője!
3
Szenzációs porceliánok aukciója. Magyarul árverés a neve, de igy szebben hangzik. Bécsben most árverezték el egy hires poreellángyüjtemény-t, még pedig meglehetősen magas jírcn. A közönség rajong a régiségekért, sznobok, parvenük könnyű módon és családi foglalkozások alapján megtollasodnak, minden ócska holmit megvesznek, — ezért rendezett porcellánjaiból aukciót lapunk művészeti szakértője is. Nagy versengés folyt egy művészi agyagmunkéért, amely Annus néni piactéri alma-nagyszikértő trónusát képezte évtizedeken árt. Jeligeként egy XVIII. századból ránk maradt Névtetelen tb. aljegyző hires mondása díszíti: „A naccsága hasa mindenit". Az agyagmunkában talált hamu elsőrendű tatai szénből származik, ami azt jelenti, hogy Annus néni férjnél is volt s az urát tatának hívta. Tört szivek cserepeit aggszűzek, türelmetlen özvegyek és hetvenen felüli maitrónák vásárolták. A legmagasabb áron egy ritka szép porcellán kelt el. Valamikor művészi szakértőnk dédanyjának a tulajdona volt és Cherbuliez, a neves francia író, több novellájában megemlékezett róD. Formája a görögdinnyéé, valamelyik Lajos korabeli stílusban legömbölyödő szélekkel. Láttára a dísztárgyhoz tapadó emlékek révén a multak borongós hangulata csapott dübörögve az árverezők lelkébe.
HűferemDdi. Az állványon megkezdett festmények, a falon aranykeretben aktok, csendéletek, tájképek. Művészek bársonykabátban járnak, vevők nézdegélik a képeket. A műterem egyik sarkában török szőnyegek, nehéz szmirnák, kellemes, derűs sárga világítás, az egyik festmény előtt egy felőkelő, termetű hölgy áll. A tájképben gyönyörködik. Mögötte két piktor beszélget. Az egyik félig lehunyva szemeity kezelt szeme elé ^tartva, vizsgálja az előtte álló hölgyet. — Mit nézel, öregem? — szól a másik. — Oly ismerős nekem ez a táj, már láttam egyszer este, más beállítással, más megvilágítás mellett. A hölgy hirtelen megfordul, szeme szikrát szór: — Pardon, ön összetéveszt engem a barátnőmmel!
TÜSÖK
4
Miért dagadt olyan nagyra a szabad téri statiszta per. Felelet:
Egy éjjelen, épp hármat ütöt.t az óra,
Köüvágó Illés
mini idegenforgalom. KÍRBSiTS'.V.
— Dr. Nyúzó, — hebegte a beteg. — Na, akkor rögtön hivatni kell! Halványan és reszketve esengette be szegény az inasát. — Ki az ön lelkésze? — faggatta tovább az orvos. — Vajas főtisztelendő ur . . . de hát doktor ur, azt hiszi, hogy tényleg... — Küldjön azonnal utána! Az édesatyját is el kell hivatni. — Kedves doktor ur, hát tényleg meg kell halnom? A beteg keservesen zokogott. Az orvos dühösen nézett rá: — Nem, nem kell meghalnia, r— válaszolt bőszen az orvos. — önnek nincs semmi baja! De én nem akarok az egyetlen lenni, akit ilyen ronda éjjelen idebolonditanak! . . . kunérozii kend a jányokat vén börtiöntőtelék, szégyöjje magát. Mondok, nono, csak mértékkel beszéjj, bálba vagy hun a. fenébe vóná máshun. De mert égy kis Rókához sé engedőit, gonddtam túljárok a zeszin és mög fogam a sátány gyerököt, aki tavajelőtt még disznót őrzött nékünk oszt nincs mibül élnije, mer hogy szolga szeretne lön ni a városházán, de nszongyák, nincs hej mind a diflomások fűtenek és ük hányik a havat is. Te, Ferkó, mondom néki, akarsz-é hiiszt pézt keresni, nem sajnálnám, de még egy pohár bort is annék a tetejibe, ha ráálsz. Aszondi, hegy mire, sémmi másra csak kapd el a Zissz ny dórékát oszt forgasd mög benne a tarhonyás krumplit, ha mán n bálba van, táneójjon is, mire a Ferke nagyon unszolta a busz pézt oszt belemönt, féltem, hogy főbb esze lösz a Zasszonyiiik, de jaj, én oktalan, hogy tudok ijet el is képzelni, úgy járta a szömtelennye a táncrit, hogy azon nevetnek még pün Kösdkó is a rézők. A végin harMinc pézt kapott a Ferke, de én mögribattam az egész litert a két kutyaijesztővel, felém sé nézött a gyalázatosa és akkó léptek a kezömre a részögök, mer hogy iigön óvatoson igyekeztem haza, né lásson mög sönki, hát négykézláb eröszköttem. De mos szójjon a Zasszony, ha mer. Eddig ügön fülhiányos, amikó azt kérdőm, mönnyünk-é a bálba. Igy vót, a gyüvő hétön betüsztölködök a városba.
Aggyon Isten rnindön jót, ebun vagyok má mügén, mer hogy beteg vótam és ügön. térdbelágy lötlt a lábam, mög a kezem is kimarjult, mer hogy mér azér, hogy a bálba vótam oszt hazamönet ráléptek azok a részögösök. Hát úgy vót, hogy a tanítójúr röndözte a bálot a szögényök főruházására, mondok láttam üket .a nyáron a trandon ügön ehagyatot.tak vótak főkép a fehércselédök még csak pendöjre sé telt nekijük, annyira lityögött rajtuk mindön amit a Zúristen adott, Ködvágó Illés hát emék én is ruháznyi üket. De nem Idegön és Forgalom. gyüttek el a városbul, csak a mi jányaink, azokon mög annyi gúnya vót, Vonzó erö. hogy mondom a panninak hallod-é hé, ha a bolha ki akar gyünni égy kis Kisláng: Én nem tudom, mivel is friss ájerra, hogy a csudába bújik tudom magamhoz vonzani a férfiakat? ki belülied, de a Zasszony ott vót a I f j ú : Ugyan, kérem, nekem ne benyomom Ban oszt elkergetött, hogy mit széljen. Dehogy is nem tudja!
1935. f e b r u á r 16.
IROOA-LOföl. Néhány szó egy régi versről. Irta : Közli János.
Br. Eötvös József költői remekéről. „A megfagyott gyermek"-ről ó h a j t o k előadásom keretében néh á n y rövid észleletet előterjeszteni. Ezen költeményt az iskolai könyvekben t a n í t j á k s még komplexumokból a r á n y l a g szárazon kikerült jelesebb irodalmáraink is ugy állítják oda. mint a gyermekirodalom egyik kiváló alkotását, jelképezve benne a z t a példátlan ragaszkodást. amely a gyermeket és é d e s a n y j á t egymáshoz fűzi. S a j n á l a t t a l kell megállapítanom, hogy a pedagógia tévedés áldozata, hosszú évtizedek óta áldozat. í m e : Eötvös lángszelleme mind máig sem tudott megküzdeni a félreismertetéssel. Költeményét ugyanis allegóriának sem nevezhetem, a n n y i r a világos. Nagyon jól t u d j u k , kire szór átkot a költő Szondi két apród járói szólva; elkomorodunk, valahányszor a velszi hercek d i v a t k r e á ciójáról olvasunk . . . azaz pardon, n e m erről v a n szó, h a n e m a velszi biírdokról; i s m e r j ü k a m a d a r a t , a k i i fiaihoz szól, — csak a megfagyott gyermek lényege n e m tudott á t menni a k ö z t u d a t b a . Pedig a dolog világos, hiszen a költő m i n g y á r t azon kezdi, amit ki a k a r fejezni, tehát nem b u j k á l . ' A költő, aki világosan megírta ..A f a l u jegyzőjé"-t, itt is k o r u n k m a is uralkodó vezéreszméjével kezdi, mondván: Ilij késő éjszaka kijár . . . Nos, ki szokott k i j á r n i ? Ugy-e, m i n d n y á j a n t u d j á k , hogy rászorulunk valami segítésre, vagy protekcióra! Ezek a l a p j á n nem való a vers az olvasókönyvekbe. Nem oda készült!
Vigasztalás. Hajad, ha ősz már, ne busulj érte, Nem ér el még a ború sötétje S ne higyjed azt, hogy ez rád már gyászt hoz, Pár percre térj be
D U D Á S fodrászhoz, Hajfestő szerre bőven találsz ott, Fogadjad el hát e jó tanácsot. Célzás akar ez lenni ? — Hány gyereke van, asszonyom? — Négy! — Hát a kedves férjének?
1935. február 16.
TÜSÖK sen kifordított sacco, mert négyszer szerez örömet, A mellények annyira zártak, hogy az alattuk meghúzódó Jager-inget egyáltalában nem lehet észrevenni. Harisnya helyett az uri ember csak papiüt használ, mert az tart igazi meleget. Vigyázni kell azonban a divatra is, amely itt feltétlenül megkivánja az esti lapok használatát. iiiiiiiimittiiimíitiimiiitHiiimiiiiimiMimiiiii
A LÁNYOK ÉS AZ ÓRA.
Az elegáns férfi.
A fiatal lányok olyanok, mint az öreg órák: Rendszerint nagyon is sietnek. A hiú lányok a zsebórák: Könynyen lehet őket felhúzni. Az okos lányok ütőórák: Csak akkor szólalnak meg, ha itt az ideje. A cifrálkodó lányok toronyórák: Mindenki megnézi, de senki se viszi haza. A szép lányok játékórák: Egy percig tetszenek, aztán rájuk un az ember. A kotnyeles lányok a kellőórák: Nagyon is hallani őket, sokszor kellemetlenül recsegnek. Az elkényeztetett lány napóra: Ha a fejkötő árnyéka alá kerül, semmit sem ér. A flörtölő lány a zálogházi óra: Eleinte gyönyörködünk benne, aztán alig-alig keriil vissza hozzánk. A gazdag lány aranyóra: Mennyi az értéke? Az együgyű lány a szegényember órája: Becsapják.
A lelkünk mélyéig meg vagyunk hatva, mikor divatról van szó, pláne a szellemi élet olyan kivételeseiről, akiknek legmélyebb gondolata, hogy valakit utánozzanak. Asszonyok között nem eshetik meg ilyesmi, ők senkit sem utánoznak. Annál nagyobb bennük az együttműködés szelleme. Tavaly például közös megegyezéssel határozták el az úgynevezett háromnegyedes kabátokat s nem maradt ki a legszerényebb kis varrónő sem. Bizonyára törik az idén is valamin a fejüket. Majd elválik, de valamennyien egyformák lesznek, ímint ahogy azok is. Csak a férfinép oktondi része képzeli, hogy az egyik más, mint a másik. Fenét az! A férfiak szellemi kiválóságai Öröm. mindenben a velszi herceget utánozzák s ennek az u j divatnak néhány Téli reggel, az ablak nyitva, részletéről számol be az alábbi tudó- A szomszéd nádtetőn hó ragyog. sítónk: Rásüt a nap. Nézem A frakkra még ezen a farsangon A fényt, a zöld mohát, a napot. piciiből való nadrággombok kerülnek, viszont a mellényeket srégen gombol- A szikár kémény kormosán, ják be, nem illesztik többé a gombot a Mint sápadt csavargó, kék füstöt vele párhuzamosan fekvő lyukhoz. lenget. Megváltozik a sorrendje az egy- Mily jó a sors, a tél, az élet, mást fedő nadrágoknak is. Az eddig Ily kisfiúsán örülni enged! érit he téten prüderiából elrejtve szerepTimár Ferenc. lő alsó most kívülre keriil és araszttal a térden felül ér véget. Ez a viselet alkalmas lesz bizonyítékra is ott, ahol kétségbe vonják valakinek a bátorsáMosolygok, ha gát, vagy a korrektségét rágondolok, miUri ember, értve alatta olyanokat, rendes munkából élnek, nem mások velyen olcsón renrejtékéből, kijárásból, uzsorából, vagy dezkedtünk be az hasonlókból, — továbbra is ragaszkodAsztalosmesterek nak a tiipikus magyar divathoz. Bútorcsarnokából Ezek csak rojtozott szegélyű nadSzendrényl Géza és Tsa. rágot viselnek és a tükröt nem a szmoN Z £ O E I), king hajtókáján alkalmazzák, hanem a l)uaonloa-tér 11 könyökükön. Igen népszerű a kétszerc-
5
A Tüsök nyilvánossága. A foghúzásról. Kedves Tüsök! Olvasom, hogy foghúzás nuiatt két hónapra Ítéltek egy fogtechnikust, akinek csak technikai munkát lett volna szabad végeznie. Nem avatkozom a törvénybe, megbizom a független bíróságban, amely feladata magaslatán áll és tutija, mit csinál. Kérdeni azonban, miért nem járnak el az ellen a felburjánozott sok malacbanda ellen, amelytől az embernek pillanatnyi nyugta sincs, ha bevonul a kis kocsmába, hogy csöppnyi zónáját kitüntesse a vacsora cimmel? Azt mondod, nincs rá paragrafust Már hogyne volna, hiszen amikor muzsikálnak, úgy érzem magam, mintha a fogamat húznák. Tessék közbenjárni, hogy ennek a paragrafusnak a segítségével fékezzék meg őket. Szenvedjenek ők is, ne csak a szerencsétlen fogtechnikusok. (Aláírás.) I d e g e s s é g . Neked panaszolom el, kedves Tüsök, hogy milyen keserves heteket álltam ki legutóbb is. Az én életem ugyan nem élet, minden rajtam vibrál keresztül, azért mégse találtam meg az okát, hogy miért vagyok képtelen öt percet egy helyben ülni, miért idegesít az utcán járók-hangos beszéde, miért fetrengek fél éjszakákat az ágyban, anélkül, hogy elaludni tudnék s miért gorombáskodom az üzletembe ritkán betévedő vevőkkelt Kerestem, kutattam, étvágytalanul, megundorodva sörtől-bortól, mig végre molst véletlenül ráakadtam. Az öntudatom alatt lappangott az ok, mert néhány nap óta angyali szelíden tűröm a legszélsőségesebb gorombaságokat is, a krumplileves (negyedszer a héten!) isteni nektár és ambrózia, a fejemet alig hajtom a párnára, máris alszom. Azt olvastam ugyanis, hogy a velszi herceg legtitkosabb ábrándja valóra vált és sikerült táncolnia Gál Franciskával. Van-e nekem ezek után jussom a boldogtalanságra? Mert lia maradt volna bennem még egy csipetnyi életundor, azt végképpen kiűzte az a tény, hogy a magyar nők sikerrel ping-pontak Angliában. Tőlem lehet már kukacos a szegények kenyere, jöhet 30 fokos hideg, ujjong a lelkem a boldogságtól s a porosz-szénnél is melegebben fűt ez a két csodálatos öröm. (Aláírás.)
TÜSÖK
6
— Hogy mindenáron színésznő sze. retr.e lenni. — Nincs igazatok, — szól bele Deré'ky, — mert ha tehetsége volna, a szini pályára kellene lépnie. *
A legjobb színdarab. A drámairodalom, miként azt a világ m i n d e n részén tapasztalhatni, dekadenciában van. Hiába keresünk jó darabot, nem találunk, mert a legkiválóbbat megírta már a kiváló Mark Twain. H a őszinték a k a r u n k lenni, meg kell v a l l a n u n k , h o g y egy kicsit r ö v i d . A z o n b a n b e n n e v a n m i n d e n , a m i t előtte és u t á n a mások, s z á z a k , f e l d o l g o z t a k . H o g y egész estét betöltsön, az a s z e r e p l ő k képességein m ú l i k . M a g a a darab a következő: A A A A
I. Felvonás. férfi: Szeretsz? nő: Sz rétiek. férfi: Meddig? nő: Örökké.
A A A A
II. Felvonás. férfi: Szeretsz? nő: Szeretlek. férfi: Meddig? nő: Örökké.
A A A A
III. Felvonás. férfi: Szeretsz? nő: Szeretlek. férfi: Meddig? nő: Örökké. (Függöny.)
Másik nőre kerül a sor. — Ez is primadonna nálatok? — Dehogy, ő se tartja magát annak. Voltaképpen segédszinésznő s önálló szerepkörén kivül, amit nagy tudással tölt be, helyettesíti a munkakörük ellátásában rövidebb-hosszabb időre akadályozva * levő színésznőket. Sziklai Pipi az igazgatói páholyból hallgatja az e'őadást. — Hallod, — mondja Herczeg Vilinek, — milyen elit hangja van. — Ez neked elit hang? — Igen! Elitta az a kötözni va'ó.
Klebelsberg. (Egyelőre
csak
modell.)
Szobor vagyok, de f á j minden bizottsági tagom.
Cukorkonferencia. Cukor konferencia Londonban, Ahol majd a hasznot elosztván, Megállapítják a kocka uj árát, Amiből látni, hogy nekünk is Sok forog a kockán.
Orvosnál. Szél Pál ezredes-orvos a be'eghez: Most pedig sóhajtson egy mélyet. Beteg: Hej, a keservit neki, meddig tart még ez a pénztelen cudír világ!
A szegedi piacon.
Igaz is, h o g y el ne f e l e d j e m , az i n s t r u k c i ó szerint a f é r f i f e l v o n á s o n k é n t változik, a n ő u g y a n a z m a rad.
— Hogy a fene mérlt nem eszi meg az ilyen kövér kofákat! — Engem még mögöhe't, de a naescságát nem, inert ennél sokkal finnyássabb és undorodik a csontoktul.
A Ekéiről.
A p r o f e s s z o r a telefonnál.
A társulat egyik tagja hosszas bujdosás után találkozik a háziasszonyával. — Kedves művész ur, mikor fizeti meg a házbért? — Micsoda kérdés ez? Hat jós vagyok én? — Dehogy az! ön nem jós. — Na látja! Ha jós volnék, álmoskönyvet írnék s nem laknék magánál. *
Egy sokat emlegetett szülésznőnk forog a szőnyegen. — Egész ügyes nő lesz belőle, csak egy végzetes szenvedélyéről kellene leszokni. — Miféle szenvedélyéről?
— Nem érti, kérem? Azt mondtam: zsír. Most se tudja, mit akarok? Figyeljen ide! Zsír! Majd kibetűzöm: Zé, ugy mint Zojroaszter; es, Stradivárius; i, ichtiosaurus; er, radiótherapia.
t M K l (Horváth) KÁVÉHÁZ
bohémvilág találkozó helye. Szenzációs kombinált női zenekar játszik reggel 4-ig. Tulajdon s : Por, á h Szilárd.
1935. február 16.
Az n| földesúr. A föld egyre jobban kiszalad a régi tulajdonosok lába alul, uj földesurak kerekednek felül. Minden jó család asztalán jól fest az ezerholdas birtok s mellékes, hogy a nagyapa Galíciából, vagy maliciából került-e be az országba? Egy ilyen uj földesúr lerándult a tetthelyre, hogy szemlét tartson a gazdaságban. Régi hűséges szolgák fogadták, gazdatisztek, ispánok, a szemle szokatlanul fényesen sikerült. Leginkább az állatállomány érdekelte, a gyönyörű tehenészet, a ménes. Ennyi szépet még" ő maga sem látott, nem is közvctáett, ugyanazért lelke minden remegésével fordult az egyik emberéhez, óvatosan vigyázva arra is, hogy ő nio.ü'j i jó nép közt van, tehát köteles a népies nyelvet gyakorolni. — Kedves ispán ur, mindennel meg vagyok élegedve. Csak arra figyelmeztetem, hogy az ökrökkel csínján bánjon, a lovakkal pedig bínján.
Nc dobja cl az CletCt könnyelműen magától. Két rosszból meddig jó. ragaszkodik jon
lehet még egy féligHa azonban mégis a tervéhez, fordulbizalommal
Öngijilftossági
Tanácsadó
című központi irodánkhoz, ahol egészségének megfelelő halálnemet választunk ki a számára.
Fö a sliflas Kívánságra bemutaljuk a köszönőlevelek garmadáját.
Kinos kérdések éjjel az utcán. tot?
— Hány óra van? — Hol csináltatta ezt a téli
kabá-
— Még nem unta meg, öregem? — Muszáj önnek kocsin járni? — Miért hord ilyen kevés pénzt magánál? — Hogy van? — Mi az utolsó kívánsága?
7
TÜSÖK
1935. február 16.
ismét szól: — No, ismer-e? Tudja-e, ki vagyok? A beteg most sem válaszol, csak bágyadt szemmel néz. Erre a -főorvos a segédorvosok felé fordul és igy szól: — Látják, ez már nem ismer engem . . . Három halni! . . .
nap
múlva
meg
fog
És tényleg meghalt a harmadik napra. Hát ha te nem ismertél volna meg, te is meghaltál volna.
nozj
Hangos iilm a szegény Schwarcról és a milliomos Weiszröl amikor az utcán találkoznak. Schvarcz, egy öreg, törődött, szegény zsidó, három hónapig feküdt egy közkórházban. Mikor nagysokára felépült és kis cókmókjával a kezében kiléj>ett az utcára, hajdani barátjával, a Weisszxl találkozik. Weisz azonban nagyon meggazdagodott és sehogysem akar a kopott Schvarczra visszaemlékezni. — Mi? Te nem ismersz meg? . . . — szörnyülködik a szegény Schvarcz. — Ugy jegyezd meg magadnak, hogy három nap múlva meghalsz! S azzal Schvarcz tovább ment. A gazdag Weisznak azonban szöget ütött a fejébe, hogy miért hal ő meg három nap múlva? S utána kiált a barátjának: — Schvarcz! Édeis Schvarcz barátom! . . . J lát hogyne emlékezném rád . . . Te vagy az én édes jó barátom, a Schvarcz . . . De mondd csak, kórlek, miért halok én meg bárom nap múlva? . . . — Most már nem halsz meg . . . Dehogy is halsz meg . . . Csak akkor, ha nem ismertél volna meg . . . — De miért, az istenért, miért? — siránkozott Weisz. — Hát kérlek szépen, — kezdte el Schvarcz, — figyelj ide . . . Én moslt jöttlem ki a kórházból. Feküdt ott mellettem egy nagyon beteg zsidó. Nem tudom, mi baja volt, de nagyon beteg volt. Egyik napon bejön a főorvos több fiatal orvossal és oda áll a nagy beteg ágya elé ós kérdi: — No, hogy van, Schakovic? A beteg nem válaszol. A főorvos
TISZT AMULTU árva, keresztény öreg úr megismerkedne fiatal, szépnek mondott szőke babával, ki öt a szini pályára kitaníttatná. Leveleket „Nem bánja meg" jeligére a kiadóba kér.
Férj: Drágám, ma van a tízéves házassági évfordulónk. Fogadd 'tőlem e néhány szál virágot, mást nem adhatok neked! (szemrehányóan):
A Korzón jártam, melyet a hó, zimankó le nem tarolt, Egy nőt láttam, kinek apró női cipők helyett a lábán fene nagy divatos csizma volt, mely a szoknyáig fölér. Körkérdés: Milyen volt a nő bokája. Karcsú-e, avagy kövér?
ÉRTHETŐ. — Micsoda különös ember ez a maga fia, Keszege ur, hogy ennek minden porcikája görbe? — Ez kérem, Kecskeméten született a nagy földrengéskor.
Nem u j !
Évfordulón.
Feleség
Körkérdés.
Oh, azt
tudom!
Honnan t u d j a ?
Főpincér: Kérném, nagyságos aszszonyom, a múltkori számlát kifizette a doktor ur, a méltóságos, a szerkesztő ur, a Hirsch ur és a kedves férje. Nagyságos asszonynak jár tőlem öszszesen 17 pengő és 43 fillér.
Nincs oka félni.
A fiatalember megcsókolja a kisasszonyt, aki élénken tiltakozik. — Na hallja, kérem, maga olyan közönséges, mint valami kocsis! — Hogyan, maga már kocsistól is kapott csókot?
Beteg: Ugy-e, doktor ur, megfogok halni? Orvos: Dehogy kérem, maga megmarad magnak.
A zsaroló.
Nesze neked Arany János.
A kopasz ember beállít egy patikushoz: — Nézze ezt a tarkóig kopasz fejet, — mondja a patikusnak, — ha nem ád az ur ezer pengőt, lefényképeztetem magam és leadom nyiLt-térben, hogy az ön hajnövesztő szerét használtam. A A fiatalember
Korzón. (megszólít
egy
nőt):
Nem jönne moziba, na,gysád? A nő: Mehetek, de minek ez a közvetettség?
Változatok. Mig a lányka csak menyasszony: Csupa meny az egész asszony, De ha már egyszer menyecske, A menyünk is csak menyecske, S ha egyszer vén asszony lészen, Oda a menyünk egészen.
Papucs alatt. — Trambulini kötéltáncoson alaposan kifogott a felesége. Hiába hazudja, hogy nem részeg, amikor hazajön, végig kell mennie egy kifeszített kötélen.
Arról zengenek e sorok, Kelendők lettek a borok. Mert állnak a disznótorok, S iszik a sok disznó torok.
Óvatos ember. Koma: Sajnos, nem ihatom többé vizet. Sógor: És miért nem? Koma: A doktor ma megvizsgált és az|tí mondta, ihogy rvasszenvezetem van. Sógor:
Na, és?
Koma: Attól félek, hogy a viztől a vas megrozsdásodnék. FŰTŐANYAGOT SZEREZNÉK azon jobb házból való fiatalembernek, aki tuíziasan nevelt 22 éves csinos leányomat nőül venné. Ugyanott néhány unokahúgom is férjhez adó. Ajánlatokat „Csábító ígéret" jeligére kérek.
TÜSÖK
8
A Tüsök regénycsarnoka. Egy s z e r e l e m története számlákban. III. Nyúzd, ki tudja, meddig nyúzhatod" banküzlet m. sz. ELSZÁMOLÁSI JEGYZÉK T. c. Balek Ottmár urnák Tisztelettel értesítjük, hogy az ön eredeti kábocsájtói aláírásával és P. Morgan elfogadói, Bazil Zacharov forgatói aláirá-ával ellátott váltót igazgatóságunk a nehéz viszonyok dacára és kivételesen leszámítolta. Erről a következő elszámolással szolgálunk: 10.000 P váltó leszámítolása javára P. 10.003. Terhére P.: 600.— Félévi 12% kamat 200 — Folyósítási jutalék Számlanyitási költség 100.— Biztosítéki költség 200 — Életbiztosítási dij 600.— Telekkönyvi szemle ügyvédnek 150.- • Bekebelezési költség az ön öszszes ingatlanaira 300.— Kérvény, bélyeg, ügyvéd 300.— Perköltség-biztosíték 500.— Árverési költség-biztositék 500.— Zárlati dij 300.— Bezárlati kárpótlás a vezérigazgató ur részére 50.— Mákvirág virágüzlet, és Gemütlich étteiem, továbbá Nem mind arany, ami fénylik ékszerész számlái 1.750.— „Slanke Linie" női divatszalonnak idb. Zergéiié őnagys. részére ruhákért 350.— Z. P. művésznő ruhái és bundája 3.480.— Kifizetési jutalék 50.— Folyószámlanyitási dij 10.— összesen javára: 10.000 P Terhére: 9360 P Az ön számára fennmaradó 640 P, mint zárolt letét kezeltetik intézetünknél azj ö n betétkönyvében s annak tiz százalékát mához számiitott egy év múlva felveheti s azontúl is tiz százalékot folyósítunk a fennmaradó öszsz gbőL Kivételesen a fenti betét után két százalék kamatot téritünk. Nyúzd, ki tudja, meddig nyúzhatod, banküzlet m. sz. jp. Krickrack s. k. Gyomorfáy s. k. (Vége következik.)
A
s u g ó .
Vannak az életnek pillanattyai, Hogy csodálat tárgyi a város attyai, Mert színházat játszanak s végül Kisül, hogy sugó nélkül. Am idővel rájön az ember, Ha nem is magáiul: A színházban elül van a sugö, Olt pedig hátul.
1935. február 16.
ZCRKCSlTŐi » •
/
Az ismerős. E g y j a m p e c megszólít a z u t c á n egy nőt. — Bocsánat, n a g y s á d , o l y a n ismerős, m i n t h a m á r l á t t u k v o l n a e g y m á s t . Hol is c s a k ? T u d o m m á r , az á l l a t k e r t b e n . — Lehet, — feleli a nő, — M a ga m e l y i k k e t r e c b e n iilt? Miiiomosékriál Szobalány: Kisasszony, k é r e m , egy u r v á r a k o z i k a h a l l b a n , m e g a k a r j a k é r n i a kezét. Kisasszony: Majd ha többen ö s s z e g y ű l t e k , eressze b e őket e g y szerre.
Telefonon. — Halló, itt K o v á c s . Ki beszél ott? — Borberek i. — Borbereki, B o r b e r e k i . . . n e m e m l é k s z e m . N e m tetszik t a l á n tévedni ? A
cséplőgép.
Két asszony nézi a cséplőgépet. — Micsoda energia! Akárcsak a férjemé! — mondja az egyik. — Igazán? — érdeklődik a másik, — hiszen ez nagyszerű. — Fenét nagyszerű, — válaszolja az egyik, — miféle nagyszerűség van egy ilyen gépben, amely nagy gőzzel nekiindul, aztán mindig csak egy hely. ben áll.
OLÁHOK. — Te, fráltye, nóddal egy fedél ségtelen ! — Már miért nak a disznónak A
— — — —
hegy lakhatsz a diszalatt? Hisz az egészvolna az? Nincs ansemmi baja.
család.
Miért nem vetted el Trénkét? Ellenezte a házasságot a család. Hát Irénke mit szólt? Hiszen ő is a családhoz tarto-
zik! IIIIIIIIIIMIIIIIIIIII lllllllll llll llll MHIHIIII llll IIIIII F e l e l ő s s z e r k e s z t ő : KOVÁCS ÁRPÁD. Kiadja: ABLAKA G Y Ö R G Y könyvnyomdája S z e g e d . Kálvária-utca 14.
írok neked! Rendben van, de miért küldi be nekünk? s. g. Már két bét előtt megjelent! Szépen olvassa maga Ls a lapunkat, — látszik, hogy munkatársnak készül. T—t. Uraságod, mint hozzánk intézett levelében mondja, „kifejtette" a nézeteit. Hamar varrja össze megint őket. Kp. A pápista varjú csak abban az esetben repülhet a református kakashoz, ha előbb kitért — a gőzfürdő ftis<je elől. Vidéki. A mai nehéz időkhöz nem illik az ilyen zsii os beszéd. Tessék néha koplalni is. —d. Annyira meg kellene kurtítani, hegy nem maradna meg belőle semmi. M. és V. Önök azt kérdik, szereti-e a férfi azt a nőt, akiit esti séta alkalmával belehajít a hóba? Attól függ minden, hogy hányszor hajítja bele? Ha többször, akkor imádja. Bp. Hogy annak van tekintélye, akitől félnek? Talán nem egészen így van. A veszett kutyától is félnek, még sincs tekintélye. Anekdólák. Csupa kedves, régi ismerősök, némelyik megülte a jubileumát is. ötvenedik évét a feltámadásának. Kezdő. Ne feledje el, hogy csak az a levél jó, amelyik megbélyegzett. Még pedig kellően posta-megbélyegzett. Pletykás. Határozottan tudomására kell hoznunk, hogy szó sem igaz belőle, szegény fejét csak a pletyka kezdte ki. Lapunk legöregebb munkatársa, aki a női rovatot vezeti, ki akarta próbálni és feltűnően integetett neki, de nem reagált rá.
Villamos örömök. A vágóhíd felé halad a villamos. Egy sovány ur rászól egy hatalmas termetű nőre. — Kérem, nagysád, kezdhet leszállni, mindjárt a végállomáson leszünk.
