Culturnövényeinknek hazánkban eddig nem ismert ellensége (Heterodera Schachtii Schmidt). Taval május hónapban Kis-Nyulasról Heuffel Sándor, a Sina-féle szt-miklósi uradalom ispánja, egy ládában lednekkel kevert zabvetést küldött Linhart Györgynek, a m.óvári gazdasági akadémia tanárának, melyben a zab elnyómorodva, kiveszı félben volt. Levelében elpanaszolja, hogy egy-két év óta vidékén kisebb-nagyobb mérvben mindig betegnek mutatkozik a zab, úgy hogy nem egyszer több táblán ki kellett azt már szántani; a betegség okát nem tudják, azért felvilágositást kér. A küldött vetésben míg a lednek teljesen jól állott, addig a zab fejlıdésében visszamaradva, alig ért el 6 — 8 c/m-t, és szine beteges, vörhenyes volt. Kihúzva egy zabtövet a földbıl, gyökerén igen sok apró, mintegy mákszemnagyságu fehér folt volt látható. Linhart megvizsgálván e foltokat, constatálta, hogy azok nem mások, mint a Heterodera Schachtii Schmidt petékkel telt nıstényei. Egy fajjal gazdagabb tehát a magyar fauna; de egy teherrel több nyomhatja a magyar gazda vállát! Mind a rovarok és férgek, mind a gombák világában sok ellensége van culturnövényeinknek; azonban ezek között több az apró ellenség, mely inkább érdekel, mint ijesztget. A hatalmasak kevesebben vannak, de ezek oly erıvel lépnek fel néha, hogy támadásukkal szemben az emberi erıfeszités legnagyobb fokát kell kifejtenünk, — s megesik, hogy ez is tehetetlen. Az új ellenség — ha korántsem veszélyes annyira, mint a Phylloxera — olyan, melylyel szemben fel kell emelünk a fegyvert. A Heterodera Schachtii a férgek typusába tartozik, s ennek ugyanabban az osztályában foglal helyet, melyben növényeinknek csak egy-két (Anquillulák), háziállatainknak azonban annál több és fölötte veszélyes ellensége van (Ascaris-ok [bélgiliszták], Trichina stb.): a fonalférgek (Nematelmia) osztályában. A Heteroderát Schacht fedezte föl 1859-ben Halle környékének földein, ahol a czukorrépa gyökérrostjain mutatkozott; 1870-ben Schmidt 1) ismertette bıvebben és adta neki mai nevét, megırizve abban fölfedezıjének emlékét; ujabban pedig Kühn 2) vizsgálta fejlıdését. Legjellemzıbbek az élısdi nıstényei, melyek egész nyáron át a már emlitett mákszemnyi fehér foltokat képezik a zab gyökérzetén: Górcsıvel vizsgálva ezeket: látni, hogy alakjuk czitromszerü, és hogy mindegyikük a kihegyesedı feji végen, mely sajátságos gelatinszerü búbbal van diszítve, egy, a szájürbe vezetı szivótövist visel.
1
)„Organ des Central-Vereins für Rübenzucker-Industrie in der österr.-ung. Monarchie.” 1875. évf., 515.1. — „Uebersicht über die bis jetzt, bekannten Feinde der Rübe.” Von P. Elliesen. — „Practische InsectenKunde.” Von Dr E. L. Taschenberg. V., 178.1. 2
)„Berichte aus dem physiol. Laboratorium und derVersuchsanstalt des landw. Instituts der Universität Halle.” III. Heft. — „Die Ergebnisse der Versuche zur Ermittelung der Ursache der Rübenmüdigkeit.” Dresden, 1881.
A fejbúb, mely ha vörösrépán élısködik az állat, vörösszinü; ha pedig fehéren, akkor sárgás: csak a terhes nıstényeken találtatott; az olyanokon, melyek habár nemzésre érettek de még petékkel nem teltek: nincsen meg. Keletkezését nem ismerik, és hihetıleg egyrészt arra szolgál, hogy az állatot jobban odaerısítse a gyökérhez (mert egyébként, szerkezetnélküli hártyák által csak nagyon lazán függ össze annak rostjaival), másrészt pedig talán a tápanyag felvételét közvetiti. A test hátsó részén — a hasi oldalon — van az állat ivarnyilása, s a test e részét gyakran földrészecskék által tisztátalanitott, alaktalan, szín- és szerkezetnélküli hártyazacskó borítja; mivel ebben gyakran részint élı, részint élettelen himek találtatnak: valószinü, hogy nem más, mint párzózacskó, melyet a hím párzáskor kitágít, és melynek czélja: egyrészt hogy a párzást, másrészt pedig hogy a petékbıl kibuvó embryókat védje. A hím alakja elüt a nıstényétıl; sokkal vékonyabb és hosszabb ennél s fején a szivótövis erısebben van kifejlıdve. Testének hátsó részén egy daganatos nyilás: az ivarnyilás van, melybıl két meggörbült, vájt furóhoz hasonló párzószerv: a „spicula” nyúl ki. A hím — épúgy mint a nıstény — egy, emezénéi gyengébb köpenyben van; Kühn azonban — ellentétben Schmidttel, ki azt cysta-nak nevezi — azt állítja, hogy e köpeny csak az álcza által levedlett bır volna. A petékbıl kibujt, náluknál 5 — 6-szorta nagyobb, fonal-alaku, mozgékony álczák gazda után néznek, és nemcsak a gyökerek felületére kapaszkodnak fel, mint azelıtt hitték, hanem behatolnak a gyökér szövetébe is, ebben mindig feljebb törekedve. Fonal-alakjukat egyideig még megtartják de miután bırüket egyszer levedlették: megvastagodnak farkavégük meggömbölyödik és kihegyesedı fejvégükön feltünik a szivótövis. Ekkor még minden álcza egyforma, himet meg nöstényt nem lehet megkülönböztetni közöttük, késıbb azután beáll az ivari elkülönülés, melynek menete, valamint egyáltalában az állatok egész fejlıdése, részletesen még nem ismeretes. Németországban — mint már mondottam — a czukorrépán lépett fel a Heterodera. Nagy jelentıséget nem tulajdonitottak neki; azokat a károkat, melyeket okozott, nem benne, hanem a talaj kimerülésében keresték. A hetvenes évek elején ugyanis Szászország és Porosz-Szilézia egyes helyein a répatermések egyszerre tetemesen leapadtak valami addig ismeretlen betegség következtében, még pedig oly mértékben, hogy a szépen virágzó répaczukor-ipar léte volt fenyegetve. Különösen Magdeburg és Halle környékén szomoruan tapasztalták, hogy a jól kikelt répa úgy julius táján egyszerre megakad fejlıdésében; levelei lelankadnak és fényüket elvesztik. A külsı levelek azután elkezdenek sárgulni, foltokat kapnak és utóljára egészen elváltozva, szétteriülnek a földön; a belsı levelek egyideig még tartják magukat, de azután ezek is elhalnak. Kihúzva a földbıl a beteg növényt: látni, hogy a répa is egészen elváltozott; a rendesnél sokkal kisebb, el van nyomorodva, feje megfeketedett és egész testében fonnyadt, hajlékony.Mire a szedés ideje elérkezett, a répa teljesen barna színt vesz fel; rothadásnak indul és tönkre megy. Ilyen a betegség, ha erısen lépett fel; néha azonban nem üt ki ennyire, mert az elhaló levelek helyett új levelek fakadnak, a volt levélkorona közepébıl (a tenyészcsúcsból), melyek erıteljesen mőködve, némileg magához hozzák a már majdnem elhaló répagyökeret, úgy hogy az ilyen területen, ha a termés a közepesen alul marad is, nem vész el egészen. A betegség, melynek tünetei fentebb vázoltattak, oly területeken pusztitott, melyeken a répa termelését már évek óta forcirozták. Mivel Liebig ezidıtájt támadta meg a rablógazdálkodást, nem csoda, ha támadásának hatása alatt e bajt is — daczára, hogy a czukorgyárak kezelése alatt levı földek gondos mívelésben és trágyázásban részesültek — a talaj kimerülése következményének tartották és elnevezték azt répaúntságnak (Rübenmüdingkeit).
Ámbár a Heterodera mindig ott volt az ilyen répaúnt földeken termett répák gyökérrostjain: arra nem gondoltak, hogy egyedül ı az okozója a bajnak. Régi tapasztalás, hogy a beteg növényeket a parasitáknak sokszor egész raja lepi el; a Heteroderát is csak ilyen, a prédára tolakodó vendégnek tartották, mert a pusztuló répán rajta kivül ott lehetett találni még egypár rovart, s a gombák sem maradtak el. És mivel a répa tudvalevıleg fıleg káliumot és phosphort von el a talajtól, megindultak a trágyázási kisérletek; de a baj csak egyre terjedt, még pedig anynyira, hogy Magdeburg kerületének 25 czukorgyára közül 24 szüntette be mőködését.3) Már az a körülmény, hogy a „répaúntság” elıször mindig csak egyes foltokon lépett fel, és hogy e foltok évrıl évre nagyobb terjedelmet öltöttek: arra engedhetett következtetni, hogy parasita okozza a betegséget; de a répatermelık csak nem lankadtak el a trágyázási kisárletek balsikerein. Azt gondolták, hogy vagy nem kutatták ki még, hogy mily alakban kell a kálit a talajnak nyujtani és fáradozásuk ezért meddı, — vagy pedig azért, mert a talaj a kálit gyorsan absorbeálja, s így az csak az eke által járt mélységig terjedı föld javára esik; azért tovább próbálkoztak, de egyszersmind a német répaczukor-iparegyesület 1875- ben megbízta Kühnt, a hallei gazdasági fıiskola tanárát, a répaúntság kérdésének tanulmányozásával. Kühn nagyszabásu kisérletekhez fogott, melyeket a legnagyobb gonddal végzett, támogatva ügybuzgó segitık mőködése által. Elıször is vizsgálatait annak kideritésére irányozta: vajjon csakugyan a talaj kálihiánya okozhatja-e a répaúntságot? Ezért elemzés alá vett répaúnt talajokat és olyanokat, melyek répaúntságot nem mutattak. Liebscher, Kühnnek kisérleteiben hő támogatója, mutatta ki elıször, hogy olyan talajokban, melyeken répaúntság nem mutatkozott, éppen annyi, sıt némely esetben több, könnyen oldható káli található, mint azon talajokban, melyek biztos répatermést adnak. Kühn egy olyan talajt vett vizsgálat alá, melyen 30 év óta háromévenkint mindig czukorrépa termesztetett, de amely éppen ezért istálló- és mőtrágyával gondosan trágyáztatott; ezen talajban az oldható káli éppen annyi volt, mint egy olyan, répatermesztésre kitünıen alkalmas talajban, melyen répa még soha nem termesztetett. A phosphor tekintetében hasonló eredményekhez jutottak, s így a talaj kimerülésének réme megszünt ijesztgetni. Kühn tapasztalta, hogy mennél nagyobb mérvben mutatkozott valamely talajon a répaúntság, annál nagyobb mértékben lepték el a rajta termett növényeket a Heteroderák; további kisérleteiben tehát figyelmét már leginkább ezekre irányozta. Hogy megtudja, vajjon csakugyan azok oltozzák-e a répaúntságot: Heteroderákkal telt répaúnt talajt 100 C°-nál kiégetett. E hıfok alatt a talajban a Heteroderák mind elvesztek, s midın abba Kühn répát vetett el, az igen szépen fejlıdött; a talaj a répaúntságnak nyomát sem mutatta. Égetés által Kühn már 15 éve répaúnt talajnak eredeti termıképességét helyreállitotta. Kiderült tehát, hogy a baj okozója a Heterodera; s mivel a talaj égetés által eredeti termıképességébıl mit sem vesztett, meg lett volna az orvosság is. Csakhogy ez az orvosság, nagyobb területre alkalmazva, igen drágának bizonyult. Kühn a talaj égetésére téglaszeneket használt, melyekbıl a talaj felszinén tőzcsatornákat készitett; s miután ezekre a földet, egész 30 c/m mélységbıl kiásva, ráhányatta: a szenet meggyujtotta, amely elégve, a körülbelül 80 c/m magasságu halmokat tömegük nagy részében, s az ezek alatti meg nem bolygatott talajt 30 — 40 c/m mélységig 62 C°-ra — mely hıfok okvetlenül megkivánatik a Heteroderák elöléséhez — fölhevitette. Mert a halmok teteje és körületi része ily magasra fel nem hevült, innét a földet az újra rakott tőzcsatornákra, 3
„Organ des Central-Vereins für Rübenzucker-Industrie.” 1878. évf., 536.1. — „Ueber die Ursachen der Rübenmüdigkeit.” Von G. Liebscher.
melyeket két-két kiégetett halom között állitott fel, úgy hányatta rá, hogy azok közvetlen a csatornákat fedjék be. Bıvebben nem terjeszkedem ki Kühn eljárására, csak számitását emlitem fel, mely szerint 1 H/a kiégetéséhez 600 napszám és 129.000 drb téglaszén szükséges. A napszamot 1 márkával, a szén 1000 drbját 10 márkával számítva, 1 H/a kiégetése 1890 márkába kerül. A répaúnt talaj égetés leıtt hektáronkint körülbelül 230 q termést adott, égetés után pedig ez felszökött 780 q-ra; tehát azt mondja Kühn, hogy háromévi répatermés megtériti a költségeket. Csakhogy a gazda egészen máskép számít. Azzal a hektáronkint befektetett 1890 márkával csak azt érjük el, hogy az a föld, melyen a répatermelés már kárral járt, normális termést fog adni; a befektetés nem térül meg, mert rámegy a háromévi termés! Daczára annak, hogy Kühn dolgozatának publikálása idején a czukor nagy árhanyatlása nem állott még be, a talajégetés nem talált a praxisban követıkre; annál kevésbé, mert annak keresztülvitele a leggondosabb munkát és szakértı vezetést kiván, amely bizony a költséget még egy kicsit szaporítja. Sok mindenféle irtószerrel tétettek kisérletek; így gasonlin-, káliumsulfocar-bonat- és natriumsulfocarbonattal, cyankálival, szénkéneggel, carbolsavval stb.; de mind hasztalan. Valámint a legtöbb növénybetegségnél, úgy ennél is az bizonyult be, hogy az irtószerek kis adagban nem ártanak sem a növénynek, sem az élısdinek; nagy adagban használva pedig, rendesen elıbb ölik el a talajban, melybe bekevertettek, a fejlıdı növényt, mint az élısdit. Az irtószerek hatását megneheziti azon körülmény, hogy a Heterodera fejlıdésének hosszu idején keresztül a gyökerek belsejében tartózkodik. A petébıl kibujt álcza, ha táplálónövényre akadt, befurakodik a gyökér belsı szövetébe, s csak ha már ivaréretté lett, akkor hatol a gyökér felbıréig, s ezt felszakítva, a gyökér felületére. Az irtószerek tehát csakis ilyenkor hozhatók az állatokkal közvetlen érintkezésbe. A kisérleteknek csakis az az eredménye lın, hogy kimutatták: melyik irtószer legalkalmasabb az élısdi elölésére. Ilyennek az oltatlan mész bizonyult. Ha hat rész heteroderás földdel egy rész oltatlan meszet keverünk, abban azok elvesznek; az oltatlan mész tehát jó arra, hogy a czukorrépa tisztitásánál levágott répavégekre tapadó Nematodákat elöljük, s ezáltal a baj elczipelését megakadályozzuk. A parasiták a fagyot is minden baj nélkül kiállják. Heteroderás földet cserepekben egész télen át a szabadba tettek ki, gondoskodva arról, hogy a meleget visszatartó hótakaró azokat soha be ne lepje; s midın tavaszszal répát vetettek a cserepekbe: az kikelve, tele volt Heteroderával. Sıt midın heteroderás répát szabad levegın tettek ki a tél fagyának, ebben sem pusztultak azok el, mibıl az következik, hogy a fagy még akkor sem árt nekik, ha nélkülözve a föld melegét közvetlen hat rájuk a hideg. Czikkemnek elején azt irtam, hogy Szt-Miklós környékén a zabban vitt nagy pusztitást végbe a Heterodera; azután elmondtam, hogy mily károkat okozott Németország czukorrépaföldein. Ezek szerint az új ellenség nem szorítkozik egy növényre, mert íme, két egymástól távolra esı növénycsoportban pusztít. A czéklarépának (Beta vulgaris L.) minden fajtáját és változatát megtámadja egyaránt; így a czukorrépán kivül a takarmányrépát, továbbá a Mangold- (Beta vulgaris Cicla, répaspenót) és a vörösrépát (B. v. cruenta). Ezeken kivül meglehetıs azon növények száma, melyekre az élısdi rávetette magát; Kühn felsorolja az olasz kelt (Brassica oleracea sabauda L.), a leveleskelt (Br. o. acephala L.), a rózsakelt (Br. o. gemmifera L.), a fejeskáposztát (Br. o. capitata L.), a kalarábét (Br. o. gongylodes L.), a carfiolt (Br. o. botrytis L.), a repczét (tavaszit és ıszit), a réparepczét (tavaszit és ıszit), a karórépát (Br. Napus rapifera Metzg.), a kerekrépát (Br. Rapa rapifera
Metzg.), a vadmustárt (Sinapis arvensis L.), a fehérmustárt (S. alba L.), a feketemustárt (S. nigra L.), a gomborkát (Camelina sativa Crntz.), a kerti zsázsát (Lepidium sativum L.), a vadrepczét (Raphanus Raphanistrum L.), a retket (R. sativus L.) minden változatában, a konkolyt, a csicseri-bükkönyt (Lathyrus cicera L.): az angol paréjt (Atriplex hortense L.), a spenótot (Spinacea oleracea L.), az árpát, a rozsot, a búzát, az egynyári perjét (Poa annua L.), alapulevelü pohánkát (Polygonum lapathifolium L.), az atraczélt (Anchusa arvensis M. B.), a bürök-gémorrot (Erodium cicutorium L'Hérit), a napraforgót, a burgonyát és a fehérlibatopot (Chenopodium album L.). Amint látjuk, nagyon sok növényt fölkeres az élısdi; gabonanemüinket mind; a keresztesek közül legtöbb culturnövényünket, továbbá a napraforgót, burgonyát és egypár gyomot. Azonban a felsorolt növények nem mindegyikére veszélyes az élısdi. A Heterodera válogatós; legjobban szereti a répát (Beta vulgaris), a zabot és a káposztaféléket; kevésbé a rozsot, árpát és a búzát; a csicseri-bükkönyön, napraforgón, burgonyán és a többi felsorolt növényen csak szórványosan lépett fel. Feltünı, hogya pillangósviráguak közül egyedül a Lathyrus cicerán találtak Heteroderát és ezen is csak egy ízben. Kühn azt irja, hogy pusztitólag a répán kivül csak a zabon látta a Nematodákat fellépni; a rozs és még jobban az árpa meg a búza megküzködnek velük, feltünı kárt nem szenvednek. Märcker 4) azonban azt irja, hogy répaúnt talajon, melyen három éven át folyton árpa vettetett el, az az elsı két évben igen jól fejlıdött, Heterodera rajta nem mutatkozott; a harmadik évben azonban már igen rosszul állott: a kalászokban a szemek laposak, fejletlenek maradtak és 14 nappal az aratás elıtt hirtelen érésbe mentek mire szinök egészen hófehér lett. Märcker azt következteti ebbıl, hogy az elsı két évben a Heteroderák a répaúnt talajban visszamaradt répamaradékokon élısködtek, s csak miután azt elfogyasztották, mentek rá az árpára és tették ezt tönkre. Hogy alkalmasabb táplálónövény hiányában az árpában is meglehetıs kárt tesz a Heterodera, azt Szloboda Zsigmond, a szt-miklósi uradalom ispánjának Linharthoz intézett levele is bizonyítja, melyben elmondja, hogy zabosbükkönybıl, melybe gyéren árpa is volt vetve, míg a zab teljesen kiveszett, addig az árpa sértetlen maradt és gyökerein Nematodákat nem talált. A tiszta árpavetésben ellenben (melynek elıveteménye „rosszul állott” répa volt) a növények gyökerei tele voltak Heteroderákkal, minek következtében az árpa szára már május végével sárgulni kezdett, úgy hogy csakis gyenge középtermést lehetett várni. A káposztaféléken igen nagy tömegben szoktak fellépni a Nematodák; csakhogy ezek, mert gyökérzetük igen buja, minden baj nélkül kiállják támadásukat. Mivel a káposztaféléket bizonyos elıszeretettel keresik fel a Heteroderák, Kühn azon tanakodott: nem lehetne-e azokat a talajból a káposztapalántákra csalogatni és a palánták kiirtásával ıket is kiirtani? 1880/8l-ben tett kisérletei után meg is állapitotta azon eljárást, 5) melyet követnünk kell, hogy csalókanövények (Fangpflanze) vetése által a Heteroderákat annyira kipusztítsuk, miszerjnt a talaj biztos répatermést adjon. Ezen eljárás a, következı: Április elején a nematodás földet bevetjük kalarábé-, fejeskáposzta-, kel- vagy leveleskel-maggal lehetıleg sőrően (egy morgenra 8 k/g vetımagot számitva). Ha a vetımag kikel, a Heteroderák rámennek a fiatal palánták gyökereire és befuródnak ezek szövetébe. Úgy 4 1/2 hét mulva már tele lesznek a növénykék álczákkal, melyek a gyökerekben átalakulásba indulnak, megvastagodnak és mozgékonyságukat elvesztik. Ez idıben megkezdjük a növénykék fölszedését. A napszámosok minden egyes növényt — a gyomokat 4
Sorauer: „Handubuch der Pflanzenkrankheiten. ”Berlin, 1886. II. kiadás, 853. 1. „Brecihte aus dem Laboratorium und der Versuchsanstalt des landw.Instituts der Universtät Halle” 1881. évi III. füzete és az 1882. évi IV. füzetében: „Die Wirksamkeit der Nematoden-Fangpflanzen nach den Versuchsergebnissen des Jahres 1881.” 5
is — ásóval gondosan kiemelnek, vigyázva arra, hogy gyökérrostok ne igen maradjanak vissza. A kihuzott növényeket vászonnal letakart kosarakba szedik össze, nehogy valami elszóródjon belılük, és ugyane czélból deszkákkal kirakott kocsikon a nematodás földrıl elhordják: A mag kikelésétıl számjtott 30 — 35 napon a csalókanövények elsı, kiszedésének már be kell fejezıdnje, mert késıbb az állatok már ivarérettekké lesznek, amidın csak lazán függve össze a gyökérrostokkal, ezek felületérıl könynyen leválhatnak. Ilyenkor tehát a parasitákat még jobban szétszórhatjuk a talajban. A csalókanövények elsı elvetését — mert a talajban még mindig maradnak vissza fejlıdésnek megindult álczák — egy második, és ennek kiszedetése után még egy harmadik vetés követi. Mind a másod-, mind a harmadizben kivetett csalókanövényeket kikelésük után 3 1/2 hétre kell kiszedni s a szedést egy hét lefolyása alatt be kell fejezni. Mivel a csalókanövények második és harmadik vetésének ideje a kalarábé, az olasz és a leveleskel, valamint a fejeskáposzta fejlıdésére nem alkalmas: ezek helyett Kühn tavaszi réparepczét (Brassica Rapa oleifera Metzg.) ajánl vetni, amelybıl szintén 8 k/g veendı. A kiszedett csalókanövények alkalmas helyen halmokba rakatnak, és csak ha már tökéletesen elkorhadtak, akkor használhatók a földek trágyázására; de ekkor is azt ajánlja Kühn, hogy rétekre vagy oly földekre hordassanak, melyeken a Heteroderának kedvencz növényei nem termeltetnek; mert megeshetik, hogy az elkorhadt részeken egy-két szivósabb Heterodera életképességben maradt meg, ezek tehát újra inficiálhatnák a talajt. Hogy a praxisban alkalmazzák-e Kühn eljárását általánosan? — azt nem tudhattam meg; de valószinünek tartom, hogy különösen most, az alacsony czukorárak mellett, még a czukorrépa-földek sem birhatják meg azon költségeket, melylyel a csalókanövények vetése jár: annál kevésbé azok, melyeken takarmányrépa vagy zab termesztetik. Már maga a drága káposzta-vetımag tetemes költséget okoz; mennyibe kerülhet még a háromszori vetés és kiszedés munkája? S ha tekintetbe veszszük, hogy a föld egy teljes éven át, csak a költségeket nyelve, kihasználatlanul hever, még akkor is, ha Kühn eljárása egyszer alkalmazva biztositaná a földet a Nematodák ismételt pusztitásától: az ilyen nagy költségek el nem viselhetık. Csakhogy az elıbbit állitani nem lehet. A csalókanövényekkel bevetett földeken szórványosan — a leggondosabb mívelés mellett is — marad élısdi; ezek, csekély számuknál fogva, egy-két éven át szemmel láthatólag nem csökkentik ugyan a hozamot, de kérdés: nem-e szaporodnak el késıbb annyira, hogy újra csalókanövények vetéséhez kelljen nyúlnunk? Mint érdekes élettani, jelenséget, megemlitem, hogy Kühn a Heteroderában élısködı gombát is fedezett föl: ez a Tarichium auxiliare Kühn. A gomba myceliuma a talajból behatol a Heterodera-nıstény alfelnyilásán keresztül annak testébe s itt spórákat képez. A spórák képzéséhez a Heterodera-nıstényt kitöltı peték anyaga felhasználtatik, úgy hogy azok megsemmisülnek; s mivel a spórák késıbb a nıstény testét egészen kitöltik, ez maga is tönkre megy. Kühn azt véli, hogy ha a csalókanövényekkel a talajból a Nematodák nagy részét kipusztitottuk, a még bennmaradtak annál inkább esnek majd a gomba áldozatául, mert ezek fejlıdésükben a talajban maradt Heteroderákra utaltatnak. Nagy jelentıséget tulajdonitani azonban a gombának — mint Sorauer is megjegyzi — nem lehet. A két élısdi pusztulása párhuzamos, mert mindkettı egyaránt szapora. Liebscher azt irja, hogy a magdeburgi répatermelık a répaúnt talajt luczernával vetették be, s miután a luczerna 6 — 8 év mulva lekerült a talajról és abba ismét répát vetettek: az a legszebb termést adta. Azóta a magdeburgiak a volt répaúnt talajba minden negyedik évben vetnek répát, melynek elıveteménye a cichoria szokott lenni, mert ez utóbbira sem megy a Heterodera. Tehát a csalókanövények költséges vetése nélkül is kikerülhetjük a Heteroderák pusztitását akkor, ha az inficiált talajban huzamosabb ideig oly növényeket vetünk, melyeken a Nematodák megélni nem képesek.
De melyek e növények? Kühn nematodás földbe sok mindenféle növényt vetett el, megtudandó: vajjon fölkeresi-e azokat a Heterodera? — Azokat, amelyekre rá nem ment az élısdi, mővében 6) felsorolja. Ilyenek lennének: a mák, az ánizs, a len, a tök, az ugorka, a zeller, a petrezselyem, a sárgarépa, a koriándrom, a paprika, a sóska, a kender, az angol és a lengyel búza, a mohar, a köles, sok fü és a pillangósok mind (a csicseri-bükkönyön Kühn nem talált Heteroderát). Amint látjuk, képviselve van ezek között mindenféle növény, ámbár a gabonanemüek közül csak az angol és a lengyel búza. Mivel a Heterodera rendesen csak egyes táblákon szokott megjelenni, az egyes vidékek megfelelı viszonyai szerint ezen növények közül kellene választani az inficiált táblák bevetésére. Csakhogy Kühn egymás mellett vetette el a fentebbi növényeket, mindegyiket 1 — 2 m 2 / -nyi területen, együtt azokkal, melyek czikkem elıbbi részében olyanokul jelöltettek meg, mint amelyekre a Heterodera rá nem megy. S mivel Kühn maga is csalókarendszerét arra alapítja, hogy a Heterodera táplálónövényeit megválasztja, természetes, hogy ha egymás közelében termesztetnek kedvelt és nem kedvelt növényei: azokról, melyekre rá nem megy, nem tudhatni, vajjon az élısdi rajtok meg nem élhet-e? Kühn a moharról és a kölesrıl is azt mondja, hogy azokon Heteroderát nem talált. Linharttal — azon ládába, melyben Szt-Miklósról másodizben kaptunk heteroderás zabosbükkönyt — elvetettünk mindkét faju magból, s a vetés után alig három hétre a fiatal palánták már mind tele voltak Heteroderákkal. Ahol tehát a viszonyok megengedik, kövessük a magdeburgiak eljárását: vessünk a nematodás földbe luczernát; továbbá ajánlható a kukoricza mint csalamádé és mint szemesvetemény; ezek, különösen az elıbbi, a tüzpróbát már kiállották. Ahol a talaj- vagy az éghajlati viszonyok ezek termelésére alkalmatlanok volnának: a heteroderás táblákat el kell szigetelni s rajtok répa, zab, árpa, rozs és a közönséges búza termelését abban kell hagyni. Kühn, számot vetve azon körülménynyel, hogy a csalókanövények vetése a munkaerıt egyszerre és kiszabott idıben veszi igénybe: azt ajánlja, hogy nagyobb területeknél egy évben csak a területnek bizonyos része vettessék be csalókanövénynyel; s hogy a már kitisztitott talajba a ki nem tisztitottból Heteroderák át ne vándorolhassanak: azon területet, melyben a csalókanövényeket kivetettük, kerítsük be egy 0·5 m/ szélességü és 0·7 m/ mélységü árokkal, melybe legalább 1 c/m magasságig oltatlan meszet rakjunk be és ujítsuk meg ezt idınkint. Kühnnek ezen javasolt elkeritését alkalmazzuk a nematodás területre, s az attól távolabbi, nem inficiált területen termeszthetünk répát is, zabot is. Ha például a heteroderás területen burgonyát, borsót, babot vagy más oly növényt termesztünk, melyen a Heterodera habár fellép, de rajta kedvezı fejlıdésnek indulni nem képes: ugyanazt érjük el, mit csalókanövények vetése által drága pénzen érnénk el: megélünk a Heteroderával. Ha kitudódik, hogy a már emlitett három növényen kivül, melyeken nem képesek a Heteroderák megélni: úgy különféle viszonyok között is könnyebben lehet velük boldogulni; mert ha kellı számu és minıségü növények találtatnak ilyenekül, s ha tudva lesz, hogy mily életszivósságot képes kifejteni a Heterodera: akkor könnyü lesz oly rendszabályokat alkalmazni ellenük, melyekkel elérjük, hogy az általok ellepett földek — nagyobb költség nélkül is — eredeti rendeltetésükre szolgáljanak.
6
1881. évf.
„Berichte aus dem Laboratorium und der Versuchsanstalt des landw. Instituts der Universität Halle.”
Ha a körülmények lehetıvé teszik, ez irányban Linharttal kiterjedtebb kisérleteket fogunk tenni. Mint minden veszélyes parasita fellépténél, úgy ennél is a legnagyobb ovatosságot kell tanusitanunk, hogy a bajt ne terjeszszük. Terjedhet a baj heteroderás földrıl nyert magrépával, terjedhet a czukorrépa és a takarmányrépa hulladékaival; terjedhet a nematodás földben járt ekével vagy egyéb gazdasági eszközzel. A heteroderás földbıl nyert takarmányrépa vagy az ilyen földrıl nyert czukorrépahulladék föletetésénél ügyeljünk arra, hogy az alomra ne hulljon le belılük semmi, mert különben a trágyával inficiálhatjuk a még meg nem támadott földeket; a nematodás földeken járt ekéket vagy egyéb eszközöket pedig jó mindig a helyszinen letisztogatni. Az állatok gyomrában a répával felfalt Heteroderák élete tönkre megy, azért az ürüléket trágyának bátran használhatjuk. A baj itt, a Dunán túl lépett fel, nem messze azon vidéktıl, amelyen hazánk legtöbb czukorgyára dolgozik. Czukorrépa-termelésünk úgyis hanyatlik, taval több mint 12.000 holddal apadt 1884-hez képest a bevetett terület. A földmívelési ministerium adatai szerint 1884-ben 67.592 hold ültettetett be, míg taval csak 55.174 hold; tehát vigyázzunk, nehogy gondatlanság miatt még azt a keveset is szükebbre keljjen szoritanunk. Maholnap az országban általánosan megkezdik a vetést. Jó lesz a kikelı növényeket figyelemmel kisérni. A zab már áprilisban elárulja, ha gyökereit bántja a Nematoda, s így könynyen észrevehetni a betegséget; a répa azonban kezdetben szépen szokott fejlıdni és csak julius táján mutatkoznak rajta a Nematodák jelenlétének tünetei. Azért az olyan táblákat, melyeken akár taval, akár két év elıtt a zab, répa vagy talán a megnevezettek közül egyéb növény elfogadható ok nélkül „rosszul állott”, gondosan szemügyre kell venni, és belılük idınkint egy-két növényt kihúzva, gyökereiket megvizsgálni. Hogy mennyire terjedt el a parasita már hazánkban, azt nem tudhatni; lehet, hogy sok vidéken vannak úgy, mint a szt-miklósiak voltak: a zabot kiszántják és keresik, a bajt tán mindenben; de arra nem is gondolnak, hogy káros álataink csapatja új polgarral szaporodott, mely még egy redıt von a gazdasagi válságban verejtéket izzadó gazda homlokára. Mezey Gyula.
