Elıszó 1989-ben, amikor Bartók Béla - ahogyan külföldön hívták - a szellemóriás, igaz érckoporsóba zárva, de valóságosan is visszatért önkéntes számőzetésébıl hazájába, néhányan Csorvásról is megrendülten álltunk a Farkasréti temetıben ravatala elıtt. Attól az idıtıl kezdve, amikor ismerté vált a Bartók család csorvási kötıdése igyekeztünk ápolni emlékét, megismerni szellemi hagyatékát és élesztgetni az érdeklıdést mővei iránt. A könyvtárban születése és halála napján gyertya égett arcképe elıtt. Kis házi kiállítás ajánlotta a mőveit bemutató hanglemezeket és fiatalok, idısebbek emlékmősor keretében hallgatták a róla szóló, ıt méltató írásokat. Mint ezeknek a programoknak rendszeres résztvevıje, magam is sokszor hallottam a szakírók véleményét, miszerint Bartók Béla a népi dallamkincsre támaszkodva merész stílust, ritmikát, harmóniavilágot teremtett, újszerő sokszólamúsága, feszültségeket kifejezı eszközei utat mutattak a zene mai európai mestereinek is. Hallgattuk mőveit, vetítettük A fából faragott Királyfit, A csodálatos mandarint. Ismerıs és ismeretlen népdalok kerültek elı az általa győjtött kincsekbıl és valamennyien éreztük, hogy a népzene valóban a magyar kultúra öröksége. A temetıben azonban egészen másként szólnak az ismertnek vélt mővek, másként a népdalok is. Itt a dallamkincs valóban közös és egyetemes tulajdonná vált. Ismeretlen emberek egy téren állva értették egymást és talán közelebb kerültek ahhoz is, hogy értsék a koporsóba rejtett halhatatlan zeneszerzı gondolatait. A szónokok méltatták Bartók Bélát, mint zeneszerzıt, zenetudóst, mint az összehasonlító népdalkutatás világraszóló szaktekintélyét, a pedagógust, az elıadómővészt, a humanistát. A haladó gondolkodót. Majd nagy részvét mellett végsı nyughelyére helyezték. Az alig több mint 140 esztendıs Csorvás polgárai lehetıség szerint igyekeztek méltó módon emlékezni arra, hogy a Bartók család egy jelentıs eseménye - Bartók Béla szüleinek házasságkötése - a
településhez kötıdik és a család egy része a katolikus temetıben nyugszik. Ehhez kíván hozzájárulni ez a kis füzet - Kasuba István munkája - amely elénk tár néhány eddig ismeretlen momentumot is. A Csorvási Füzetek 1. számának, reményeink szerint társai is lesznek. A nagyközség társadalmi gazdasági életének sok olyan fejezete van még, amely megérdemel 30-40 oldalt. Most Bartók Béla születésének 120. évfordulóján, ilyen módon is idézzük múltunk egy darabját. Olvassák figyelmesen és emlékezzünk tisztelettel arra a szellem óriásra, aki mindenkor vallotta, hogy szépség és igazság, a jóság viszi elıre az emberiséget.
Csorvás, 2001 március.
Szilágyi Menyhért Polgármester
Csorvás és a Bartók kultusz. A millennium évében minden magyar településen, határokon kívül és belül számba veszik saját történelmüket és azokat az embereket, akiknek életútja, vagy annak egy szakasza kötıdik a településükhöz. Csorvás történetéhez egy világhírnévre szert tett mővész köthetı, Bartók Béla. A XX. század világhírő mővésze 120 évvel ezelıtt született Nagyszentmiklóson, az egykori szülıváros ma Románia része. Bartók csorvási kötıdéseirıl nem igen tudtak a csorvásiak addig, amíg meg nem jelent egy könyv Szegı Júlia erdélyi írónı „Embernek maradni" címő munkája. Ezt a könyvet 1964-ben adták ki Bukarestben, majd 1965-ben Magyarországon is megjelent. Erre figyelt fel a község akkori könyvtárosa Dr. Koczóh Ferencné és kezdeményezte Bartók jó értelemben vett kultuszát. Ennek a kultusznak elsı jeles rendezvénye 1975. október elsején a zene világnapja alkalmából került sor. A rendezvényt összekapcsolták Bartók halálának 30. évfordulójával (1945 szeptember 26) Csorváson kiállítást rendeztek, melynek uralkodó színe a kék volt (emlékezvén a Kékszakállú herceg vára címő Bartók mőre). Bartók képe mellett 30 szál piros szegfő emlékeztetett a jeles évfordulóra. Ennek a kultusznak a csúcspontja 1981, Bartók születésének századik évfordulója volt, amikor nagyszabású rendezvénysorozat keretében a csorvási könyvtár Bartók nevét vette fel, a könyvtár épületén pedig emléktáblát lepleztek le.(l)
Dr. Koczóh Ferencné az 1975-ös „Zene világnapja" rendezvényen.
5
A rendezvényen Dr. Csende Béla méltatta Bartók munkásságát, majd átadta a könyvtárnak a „Bartók Béla Könyvtár" címet. A könyvtár falán elhelyezett emléktáblát szintén İ leplezte le. A leplezést koszorúzás követte, amely alatt a csorvási fúvószenekar Bartók: „Békés megyei táncok" címő feldolgozásából játszott részleteket Koter István karnagy vezetésével.(2) A rendezvény a színházteremben folytatódott pávaköri találkozóval, ahol citera együttesek és kórusok léptek fel. Békéssámson, Csorvás, Gyula, Kardoskút, Nagyszénás és Tótkomlós amatır együttesei adtak a zeneszerzı nevéhez méltó mősort a nagyszámú közönségnek.(3)
Csorvásiak a színpadon
Ezzel azonban nem ért véget az ünnepségsorozat, mert ez év májusában a Békés megyei Népújság kulturális mellékletének, a Köröstájnak a napját Csorváson rendezték meg.(4) E rendezvény gerincét a Bartók évforduló képezte, amelyen közel száz újságíró, népmővelı, író, költı és helytörténész vett részt. Közöttük Dr. Csende Béla, aki „Bartók népdalkutató tevékenysége Békés, Bihar és Arad megyében" címmel tartott igen érdekes elıadást. A leghozzáértıbbet hívták meg, mert ebben az évben jelent meg az elıadónak a szerkesztésében „A népdalkutató Bartók Béla"" címő kötete, amelyben igen komoly, fényképes anyag is van Csorvás és Bartók kötıdésérıl. Az orosházi Koszorús Oszkár pedig Bartók csorvási kapcsolatairól és levelezésérıl tartott igen értékes elıadást. A rendezvényt szavalatok, valamint Bartók győjtéső népdalok elıadása színesítette. A résztvevık megkoszorúzták a könyvtár falán lévı Bartók emléktáblát, ahol Miklya Jenı mondott beszédet. Miklya Jenı mondta..."ha azt szeretnénk külföldön megmagyarázni, hogy magyarok vagyunk, említsük meg Bartók nevét, mindjárt mosolyra
6
nyílnak az ajkak, hisz az İ nevét többen ismerik, mint bárki mást közülünk, mert a zene nyelve világnyelv, s aki ezt magyarként és internacionalistaként mővelte, az Bartók Béla volt. „ (5)
Író-olvasó találkozó a könyvtárban
Igen komoly programmal zárult a nap, mert három író-olvasó találkozót is rendeztek a községben: a HÓDIKÖT üzemének klubjában, a TSZ klubban valamint a Bartók Béla Könyvtárban. Ezeken fiatal békéscsabai színmővészek tolmácsolták a szerzık munkáit, a közel kétszáz hallgatónak. (6)
Seidl Ambrus plébános és Göncz Árpádné a csorvási temetıben
7
A csorvásiak az elmúlt 10 évben Bartók születésének évfordulóját igyekeztek emlékezetessé tenni, ezért minden évben a Csorvási Tavasz rendezvénysorozat keretében, népzenei verseny formájában emlékeznek meg Bartók Béla születésnapjáról. Ez a rendezvény ma már országos hírnevő, jelentıs magyar népzenei esemény lett. Az utóbbi években nemzetközivé vált, mert részt vesznek rajta erdélyi és felvidéki magyarok, vajdasági magyarok és szerbek, magyarországi szlovákok. Mindez megegyezik Bartók szellemiségével, ezt a csorvásiak tudatosan vállalják. (7) Az a tény, hogy a Bartók család tagjainak nyughelye a Farkasréti temetı és a csorvási katolikus ótemetı, bizonyos feladatot is ró a községre, azt, hogy méltóképpen rendbe tegye a család Csorváson nyugvó tagjainak sírhelyét. A község és a római katolikus egyház összefogásával ez meg is valósult, mert 1996. március 24-én, Bartók születésének 115 évfordulója alkalmával, Göncz Árpádné államelnökünk felesége - elhelyezte az alapkövét annak a szerény síremléknek, amely a Voit család Csorváson nyugvó tagjainak nyughelyét jelöli.(8) A tervezı munkát Seidl Ambrusnak a község akkori plébánosának az édesapja készítette.
Bartók anyai családja tagjainak a nyughelye
8
A székelyföldi Szivárvány kórus Uzonból
Forrásmunkák: l,Csorvási Híradó 81/1 Nagy Pál Andor: Bartók Bélára emlékeztünk 2, ugyanott 3, ugyanott 4, Békés megyei Népújság 1981. május 17 Köröstáj rovat 5, ugyanott 6, ugyanott 7, Magyar Szó (Újvidék) 2000 március 28 8, Csorvási Híradó 1996. április
9
A Voit család Csorváson. A Voit család Bartók anyai ága, Pozsony vármegyei, német eredető család volt. Bartók nagyapja Voit Mór hivatalnokként gondoskodott népes családjáról, hisz a megszületett 11 gyermekébıl hét maradt életben. A hét gyermek: Lajos, Sándor, Gyula, Antal, Mária, Irma és Paula, aki késıbb Bartók Béla édesanyja lett. Az, hogy mindezekbıl miként lett csorvási kapcsolat, annak a története 1853-ig nyúlik vissza. Ebben az évben az egykori Harruckern birtokokat végleg felosztották és a csorvási birtoktest nagy része a Wenckheim grófi család birtokába került. (1) Az egyik több mint ezer holdas birtokrészt gróf Wenckheim Károly kapta, aki fiának a fiatal Géza grófnak adta bérletbe, - (késıbb örökölte Rudolf-majorral együtt)a róla elnevezett Károly - majort. Wenckheim Géza gróf (1847-1922) maga is képzett, gazdálkodáshoz értı ember volt, aki tanulmányait a Mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémián végezte. Itt volt iskolatársa a legidısebb Voit fiú, Lajos. A két fiatal között barátság szövıdhetett, mert a gróf Voit Lajost Dobozra, a grófi kastélyba hívta nevelınek.(3) Az, hogy mikor kerülhetett a Csorvás Károly-majori birtokrész gazdatiszti állásába, arra megközelítı választ Orosházán találhatunk. A római katolikus egyház házassági anyakönyvében találunk egy bejegyzést, amely szerint 1869. november 8-án Voit Lajos 25 éves római katolikus vallású, pozsonyi születéső csorvási lakos, aki Wenckheim Károly birtokának uradalmi ispánja, Csorváson feleségül vette Krocsák Emma Mária kisasszonyt, aki 25 éves római katolikus vallású és a morvaországi Namjest községben született. Az esketést gróf Pongrácz János orosházi plébános végezte, akinek a csorvási fília lelkiéletét is gondozni kellett. A tanuk: Krichlechner Lipót haszonbérlı és Schrenk Mátyás asztalos.(4) Barátságuk a késıbbiekben is fentmaradt, mert a dobozi árvíz alkalmával a gróf valamint felesége a Károly-majort választotta ideiglenes lakhelyéül. Rendkívül adakozó vallásos ember volt, ez alaklommal vele jött Csorvásra húga is, aki innen vonult kolostorba, írta Grócz Béla lelkész a História Dómusba.(5) 1871. március 12-én megszületett elsı gyermekük, aki a Gabriella, Eleonóra Berta nevet kapta. A család csak Ellának becézte. Sajnos elég hamar meghalt 1879. január 15-én. A halál oka a halotti anyakönyv adatai szerint tüdıszélhődés.(6) Amiért érdemes egy pillanatra megállni ennél az eseménynél az-az, hogy vörös márvány síremlékét 1981-ben, az akkori csorvási plébános Sóki Károly, megtalálta, majd a templomkertbe
10
egy szerény kis emlékmővet készíttetett, nem is annyira az İ, talán inkább a Bartók család tiszteletére. A következı leány Emma Mária Alexandrína névre kereszteltetett, aki szintén szerepet játszott Bartók győjtımunkájában, hiszen férje
Voit Ella sírköve, a csorvási temetıben 1960-ban
Göllner Antal gazdatiszt volt Vésztın, a Kertmeg-pusztai birtokon. Bartók 1905-ös győjtıútján, amikor Csorváson is járt, felkereste a családot.(7) Harmadik gyermekük Emil Károly Lajos 1874-ben született, Ö is rövid élető volt, mert 1879-ben meghalt, a halál oka roncsoló toroklob.(8)
11
Negyedik gyermekük Ottó Pál 1875. december 29-én született, róla kevés adat maradt fenn, 1917-ben Nagyváradon élt.(9) Ötödik gyermekük Lajos 1878 április 15-én született, Budapesten halt meg 1968-ban, a források szerint a Magyar Tudományos Akadémia épületében lakott.(l0) Egész életében szoros kapcsolat főzte a Bartók családhoz.
Voit Lajos és Bartók Béla (a lépcsın, középen)(ll)
A hatodik gyerek Ernı 1880. január 12-én született.(l2) İ is Békés megyében élt Békésen 1905 környékén, mert ebben az évben ott született Éva lánya. Bartók 1905. július 28-án meglátogatta a családot. (13) Ez a látogatása is a csorvási győjtımunka idıszakában volt, valószínőleg utolsó napját töltötte ekkor a megyében, mert Budapestre utazott ezután. A hetedik gyermek Voit Ervin 1882. február 27-én született.(l4) İ a legismertebb, mert neves festımővész lett. Talán az İ életútját lehet mindezekért a legjobban nyomon követni. Rövid ideig élhetett Csorváson, mert édesapja 1885-ös halála után a család távozott községünkbıl. Az évtized végén már Nagyváradon éltek. A Bartókkal közel egy korú Ervint szoros barátság főzte a zeneszerzıhöz pályájuk egy idıszakában. A képzımővészeti fıiskola elvégzése után tanár lett az Iparirajz iskolában, a kosztüm és jelmeztervezés tan tanára.
12
Mővészetének kezdeti szakaszára komoly hatással van Ripl-Rónai mővészete, az İ modorát lehet felismerni korai munkáin.
Voit Ervin (fent balról) elıtte Bartók, Voit Paula és Bartók Eiza
Életének késıbbi szakaszában festett táj- és zsánerképeket, sıt plakátokat is. Dolgozott óraadó tanárként a Kertészeti Tanintézetben is. Ebben az idıszakban képsorozatot festett a termesztett gyümölcsfajtáinkról. Ugyancsak az İ munkája a Növényvédelem címő folyóiratban megjelent kertészeti, rovartani és növénykórtani színes képsorozat is. Bartók irányítása mellett számos kotta címlap rajzos illusztrációját is elkészítette, népi elemek felhasználásával. Ilyen volt a „3 burleszk zongorára" amely 1912-ben jelent meg. Megfestette Bartók arcképét, több karikatúrát is készített a mővészrıl. Viszonylag fiatalon 1932. szeptember 18-án halt meg Budapesten(l4) Térjünk vissza az 1873-as évhez, mert ez az év változást hozott a csorvási Voit család életében. Az ok az, hogy Pozsonyban ez év július 29-én meghalt a családfı Voit Mór. Felesége, aki ekkor már súlyos beteg, két lányával, Irmával (1849-1941) és Paulával Csorvásra költözött. Ez az év szomorúan végzıdött, mert pontosan fia negyedik házassági évfordulóján november 8-án meghalt.
13
Voit Ervin karikatúrája: Bartók győjt.
Az orosházi anyakönyv szerint Polereczki Terézia, néhai Voit Mór számvevı tiszt özvegye, akinek születési helye Privigye 51 éves korában sorvadásban meghalt. Már november 9-én eltemették, így İ a családból az elsı, aki csorvási földben nyugszik.(l5) A történelem vihara úgy hozta, hogy Bartók négy nagyszülıjébıl hárman nem magyarországi földben nyugszanak. Az 1879-es év két gyászt is hozott a családnak, mert a fent említett Gabriella és Emil is meghalt, mindkettejüket Grócz Béla lelkész temette el. Fentiek alapján láthatjuk, hogy Voit Paula lakhelye 16 éves korában Csorvás lett.
14
Voit Paula
Csorvási éveirıl nem sokat tudunk, 1873 és 76 közötti idıszak még kutatásra vár, csak következtethetünk arra, hogy 1876-ban a pozsonyi tanítónıképzıbe iratkozott és a három éves képzıt 1879-ben elvégezte.(l6) Valószínőleg ebben az évben foglalta el elsı tanítónıi állását Nagyszentmiklóson. Annak, hogy a szépen zongorázó tanítónı és a földmíves oskola igazgatója, aki szintén zeneértı volt, egymásba szeretett, ennek már több nyoma van írásban is. A legdöntıbb azonban Csorváson 1880. április 5-én került lejegyzésre, a római katolikus egyház házassági anyakönyvébe. Ennek alapján Bartók Béla, aki Újváron született Torontál vármegyében, 1885. november 19-én, római katolikus vallású, nagyszentmiklósi, fıldmíves oskolai igazgató és Voit Paulina, aki Túróczszentmártonban 1857. január 22-én született, római katolikus, hajadon Csorvás majori lakos, Grócz Béla lelkész elıtt házasságot kötött. A házassági tanúk Bartók Kálmán tiszttartó és Kós Adolf tiszttartó, a házasságot a hívek elıtt kihirdették: március 21 és 29én, valamint április 4-én.(17) Ezzel a házasságkötéssel Voit Paula és Csorvás kapcsolata nem szőnt meg, mert szinte biztos, hogy a
15
Csorváson maradt családtagokat meglátogatták. Azt, hogy Voit Paula részt vett a csorvási társasági életben, azt a másik híres csorvási kötıdéső zeneszerzıtıl, Kacsóh Pongrácztól tudjuk. Kacsóh, miután nagyszülei Csorváson éltek gyakran járt a községben édesanyjával, aki szintén jó zongorista volt. 1903-ban, mint a Zenevilág címő zenei szaklap szerkesztıje írt egy vezércikket Bartók Béláról. Ebben a cikkben azt írta Voit Pauláról ....... „E sorok írója látta és hallotta ıt zongorázni, majd egy negyedszázad esztendeje, Voit Paula jól játszott, igazán jól, az elıadás nem volt éppen erıs oldala, de játéka tiszta, csiszolt egyebekben nıies volt." (18) Mindezekbıl Kacsóh arra következtetett, hogy Bartók kiváló zongorista lesz. A csorvási közélet ebben az idıszakban, elsısorban a község köri-egyleti élete jóvoltából igen élénk volt, ami Grócz Béla lelkésznek volt köszönhetı. Több alkalommal rendeztek koncerteket, elıadásokat és az ilyen rendezvények bevételébıl fedezték, például a katolikus templom orgonájának a költségeit. (19)
A csorvási katolikus templom 1880-ban
A Voit család csorvási története azonban hamarosan véget ért, mert Voit Lajos a halotti anyakönyv szerint 1885. február 8-án, 42 éves korában meghalt. A halál okaként szívbajt jelöl meg az anyakönyv. A temetést február 10-én végezte el Grócz Béla.(20) A család csorvási története ezzel véget ért, mert a gazdatiszti lakást át kellett, hogy adják a következı intézınek, Kraft Viktornak. Az biztos, hogy a család 1890 után Nagyváradon élt, mert az alábbi képen látható lakás bejárat melletti szobájában lakott Bartók Béla 1891-92-ben és innen járt a váradi gimnázium II. osztályába. A Voit család, késıbb Budapestre költözött.
16
Az egész Voit család sorsa a továbbiakban is összefonódott Bartók Béláéval, halálukban is a budapesti Farkasréti temetıben, egymás közelében nyugszanak. Forrásmunkák: l, Dr. Koczóh Ferencné: Bartók Béla Csorvási Híradó 75/2 2, A Venckheim Hun család eredete magyar honban (Bm. Könyvtár) 3, Csende Béla: A népdalkutató Bartók Béla 4, Koszorús Oszkár: Bartók és Csorvás Csorvási Híradó 1987/3 5, História Dómus (Csorvás katolikus parókia) 6, Katolikus parókia: Halotti anyakönyvek 7, ifj. Bartók Béla: Apám életének krónikája 8, Katolikus parókia: Születési és Halotti anyakönyvek 9, Ugyanott Születési anyakönyvek 10, Ugyanott 11, Bónis Ferenc: Bartók Béla élete képekben 12, Katolikus parókia: Születési anyakönyvek 13, ifj. Bartók Béla idézett munkája 14, Katolikus parókia: Születési anyakönyvek 15, Koszorús Oszkár idézett írása 16, Ugyanott 17, Katolikus parókia: Házassági anyakönyvek 18, Zenevilág 1903 19, História Dómus katolikus parókia Csorvás 20, Csorvási katolikus parókia: Halotti anvakönvvek
17
Bartók Béla csorvási győjtıútja. Bartók 1905-ös elsı hosszabb győjtıútja - amely június 8-tól június 28-ig tartott - alkalmából járt Csorváson, vélhetıen az uradalmak gazdatisztjeinek a segítségét vette ez alkalommal is igénybe.(l) Majdnem biztos, hogy Galgóczi Gézánál járt Nagy-majorban. Ennek a győjtıútnak az eredményeként, Csorváson két dalt és egy népballadát jegyzett le. Ezt az 1981-ben kiadott Bartók Béla Békés megyei győjtései címő kiadványból tudjuk. A dalok ismert variánsokat tartalmaztak, ezért nem kerültek különösebben elıtérbe.(2) A balladával, amely a fenti könyvben 339. szám alatt szerepel, Bartók nyilvánvalóan nem elıször találkozhatott, de a több évtizede országszerte más-más szövegváltozatokban lejegyzett dallamot és a szöveget is fontosnak tartotta. Talán a szöveg érdekesebb, mert alapvetıen különbözik más balladáktól, amelyek a cséplıgépbe esett lányról szólnak. Nézzük a csorvási változatot: Farkas Julcsa balladája Tánclépésben változó ritmusban
Ezernyolcszáz-nyolcvanötödik évben, Mi történt a zsigai szénáskertben. Farkas Julcsa fellépett az asztagra, Egyenesen beleesett a dobba. Gépész uram álljon meg a masina, Farkas Julcsa beleesett a dobba. Kinyílott a piros rózsa hajnalba, Azt gondoltam leszakajtom magamba. De tüskivel megvéreztem a kezem,
18
Csak gyötrelem énnekem a szerelem. De a poklot csak azután ismerem, Nincs nappalom sem nyugalmas éjjelem. Azt gondoltam mennyországban találtam, Mikor azt a barna kislányt megláttam. Ha kiverem a ménest a laposba, Mehet aztán kedve szerint tilosba. Az- az igaz, hogy én magam ott vagyok, A lelkemmel, a babámmal mulatok. Csikós, csikós azt az álmos voltodat, Nem látod, hogy tilosban van a lovad. Fényes nappal itt heversz az árokban, Add ide a cifra szőröd zálogba Jó gazd' uram arra kérem, ne bántson, Ez a szőröm az egyetlen jószágom. Ha elveszi, maga látja a kárát, Nem lessz mivel betakarjam a lányát.
Ezt a balladát az 1891-ben jegyezték fel elıször, a Cséplıgépbe esés évszáma 1885, vagy 86-os évet jelöli a legtöbb balladában, valószínőleg a szótagszám végett. Más balladákban korábbi évszám is szerepel, de a cséplıgép csak a XIX. század 70-es 80-as éveiben terjedt el így ez nem történhetett korábban, mint ahogy a Csorváson lejegyzett változatban láthatjuk.(3) A balladákban természetesen különbözı helységnévvel találkozunk. A csorvási változatban zsigai szénás kert szerepel. Ez az esemény biztosan nem Csorváson történt, mert ezekben az években, a csorvási halotti anyakönyvek, ilyen személyt és ilyen halálesetet nem jeleztek. Kálmány Lajos lelkész, néprajzkutató szerint - aki a legkorábban találkozott a balladával - Zenta környékén történhetett ez az esemény, nála is 1891 az elsı lejegyzés dátuma.(4) Ezek alapján biztosan állíthatjuk, hogy ez az esemény nem a mi környékünkön történt, mert 1885-86-os években, mint katolikus lelkész a mai Békésmegye területén teljesített szolgálatot.(Csanádapáca, Mezıkovácsháza.) Más balladákban Szarvas Julcsa neve szerepel, itt is a szótagszám végett választották a nevet.
19
1934-ben Hegyszentmártonban (Baranya megye) lejegyzett ballada(5) Szarvas Julcsa balladája
Ezernyolcszáz nyolcvanhatodik évbe. Mi történt a kisdudaji szérőbe ! Szarvas Julcsa fellépett a nagydobra, Egyenesen beleesett a dobba. Mikor eztet Gazsi Pali meglátta, A két kezét a fejére kapcsolta. Azt kiálttya: Aljon meg a masina ! Szép Juliskám beleesett a dobba ! Szarvas Julcsát kivették a nagy dobbul, Elvitték az öreg orvos házáhol. Öreg orvos rátekint és azt mongya: A Julcsának a jó Isten orvosa! Kisdozdai árpatarló, de szélıs! Oda száll a kispacsirta beszédös, Azt beszéli Szarvas Julcsa anyjának: Szöröncsétlen halála lött lányának! Nyisd ki anyám, zöldre festett kapudat, Ereszd be az összetörött lányodat, Mert a vére úgy folyik, mint a patak, Hő babája szíve majdnem möghasad. Szarvasékná sorba égnek a gyertyák, Bizonyosan Szarvas Julcsát virassztják. Szarvas Julcsa két szál deszkán nyugoszik, A babája feje fölött könnyezik.
20
Jába mondi: Nyisd ki babám, saludat! Nyújtsd ki rajta, gömbölyő két karodat! Karod után hattyúfehér kebledét, Hadd írgyam a szíved alá nevemét. Gyertök lányok, ıtözzünk fı fehérbe! Vigyük ki a Julcsát a temetıbe! Gyertök lányok vigyük a temetıbe, Tögyük lé az örökös pihenıre. Ennek a balladának a szövege nem hasonlít a Csorváson lejegyzetthez, inkább a Tótkomlóson özv. Boszák Pálné által, 1964-ben elénekelt szöveghez, amelyet Beck Zoltán orosházi kutató jegyzett le.(6) Ez így szól: Farkas Julcsát megfogadták a dobra, Egyet lépett, s belesett a dobba. A babája jaj szavakkal kiáltja, Gépész uram álljon meg a masina. Hej, de mire a masina megállott Farkas Julcsa piros vére elállott. Gyertek lányok, tegyük fel a szekérre, Vigyük el a fıorvos úr elibe. Fıorvos úr hátat fordít, s azt mondta, Julcsának a jó isten az orvosa. Gyertek lányok, tegyük fel a szekérre, Vigyük el az édesanyja elébe. Nyisd ki anyám, nyisd ki rácsos kapudat, Halva hozzuk haza a te lányodat. Farkaséknál sorban égnek a gyertyák, Farkaséknál a halottat virrasztják. Jobb kezében egy gyönyörő jegykendı, A babája vette neki emlékül. Jaj de szépen harangoznak, temetnek, A legények gyászkoporsót emelnek. Gyászkoporsó aranyozott szemfödél, Rá van írva: nem igazán szerettél.
21
Bartók győjtıútja során Dobozon 1906-ban lejegyzett viszont egy olyan balladát, amely csorvási eseményt örökít meg, Babáj Gyurka történetét. A híres délalföldi betyárt 1868. augusztus 5-én Novák szarvasi csendbiztos lıtte le Csorváson, a Perneczki csárdában.(7) Eltemetve is községünkben van, sírhelyére két változat maradt fenn, egyrészt a pusztai temetı, amely a híres csárda mellett volt. Egy másik változat szerint a református temetı árka a nyughelye. A temetés tényét az anyakönyvek nem rögzítik. Babáj Gyurka igazi neve Papp György volt, a Babáj ragadványnév. Vallása a makói anyakönyvek szerint görög katolikus elképzelhetı, hogy azért nem szerepel a csorvási anyakönyvekben, mert nem lelkész temette.(8) Mikor szegény Babáj Gyuri (9)
Mikor szegény Babáj Gyuri bujdosik az erdıbe, As-sem tudja, hogy jöjjön ki belıle. As-sem tudja merre van a hazája, Merre van a Dékány Erzsi csárdája Mikor szegény Babáj Gyurit megfogták, Szemit, száját paprikával benyomták. Babáj Gyuri nem állhatja a szagát, A csárdában ott agyonlőtte magát Megizenem a csorvási bírónak, Ne keressen engem az erdıbe. Ne keressen engem az erdıbe, Ott nyugszom a csorvási temetıbe.
22
Hogy 1905-ös Békés-megyei, így csorvási győjtıútját Bartók értékesnek tekintette, azt az is alátámasztotta, hogy 1906-ban a 25 éves Bartók Béla és a 24 éves Kodály Zoltán közös terv alapján hozzálátott a magyar népdalkincs győjtéséhez. Kodály feltételezése szerint a magyarság leghívebben a magyar lakta területek peremvidékén ırizte meg ısi népdalhagyományait, ezért İ a Felvidéken, Bartók pedig Békés megyében kezdte meg a népdalgyőjtést. Az, hogy Bartók Békés megyét választotta, abban nyilván szerepe van a korábbi csorvási rokoni kapcsolatoknak is, de még inkább húga, Bartók Elza házasságának. Bartók húga 1904-ben Oláh Tóth Emil felesége lett, aki a Vésztın a sziladpusztai Wenckheim birtok gazdatisztje volt.(10) Bartók édesanyjával többször meglátogatta húgát, elképzelhetı, hogy itt figyelt fel arra, hogy a munka közben énekelgetı cselédek értékes népdalkincs birtokában vannak. Késıbb Oláh Tóth Emilt a Pusztaföldvár melletti Szöllıs-pusztára helyezték intézınek, ahol Bartók és édesanyja is nagyon sokszor meglátogatták a családot. Bartók általában vonattal érkezett Orosházára, ahonnan lovas kocsi vitte a pusztaszöllısi birtokra.(ll) Ezek alapján állíthatjuk, hogy Bartók többször is átutazott Csorváson, azt, hogy meg is állt itt, bizonyítani nem tudjuk, habár az 1950-es években tudni vélték, hogy a szájhagyomány szerint járt a csorvási községházán.
Forrásmunkák: 1, ifj Bartók Béla: Apám életének krónikája 2, Fasang Árpád: Bartók Béla Békés megyei győjtései 3, Ugyanott 4, Ugyanott 5, Ugyanott 6, Beck Zoltán: Néphagyományok Orosházáról és környékérıl 7, Szabó Ferenc: Babáj Gyurka (Szántó Kovács Múzeum évkönyve) 8, Csorvási Híradó: Betyár a pusztában 1996/6 9, Fasang idézett munkája 10, Csende Béla: A népdalkutató Bartók Béla 11,Ugyanott
23
Illés Panna. Csorváson évtizedekig tartotta magát az a hiedelem, hogy Bartók Béla 1910-ben ismét Csorváson járt és ekkor két dalt győjtött: „Ha csakugyan-csakugyan", valamint a "Végigmentem csihaja, a csorvási fıutcán" kezdetőt. 1954-ben Maday Pál: Békés megye története címő munkájához összeállítottak egy községtörténeti vázlatot, ebben is szerepelt a fenti elképzelés. Ma már a Bartók életrajzi írások bizonyítják, hogy Bartók ebben az idıszakban nem járt a községben, mégis felvetıdik a kérdés, honnan jegyezte fel a dalokat? Az okot az 1905-ös győjtıútnál kell keresni, mert Bartók itt ismerkedett meg több Wenckheim birtok intézıjével, (Galgóczi Gézán kívül). Galgóczihoz távoli rokoni szálak is kötötték, mert nagybátyjának, Voit Lajosnak a felesége, valamint Galgóczi Géza felesége is Krotsák lány volt.(l) Mindezekért az intézı és Bartók között barátság alakult ki, ezért Galgóczi Géza meghívta az általa igazgatott Wenckheim birtokra, elıször Csorvás Nagy-majorba, majd áthelyezése után, Gyulaszentbenedekre. Bartók ezt a meghívást elfogadta és 1905. július 20-án megérkezett Gyulára.(2) Itt ismét meg kell állni történetünkben, visszatérünk a századforduló elıtti Csorvásra, ahol a Wenckheim birtokok Nagy-majori részét Láng Károly igazgatta. Ez a Láng Károly szintén családi kapcsolatban állt a Voitokkal, felesége Krotsák lány, Voth Lajos sógora, Voit Lajos gyerekeinek keresztapja volt. 1897-ben bekövetkezett halála után a Wenckheim Antal örököseinek Nagy - majori birtokrészének gazdatisztje Galgóczi Géza lett, aki az elızıekben leírtak szerint rokonságban állt elıdjével. Galgóczinak Csorváson két leány gyermeke született és ezek mellé vett fel egy fiatal, 15 éves csorvási lányt, Illés Annát, pesztrának. Itt kapcsolódik a történethez Illés Anna, aki 1888-ban született Csorváson. Édesapja gyulai, községalapító, kisbirtokos család feje volt, aki 20 holdon gazdálkodott. Mivel kilenc gyereket mondhatott magáénak, nem volt más választása, a 12 éves Annát maga elé állította, a vállára tette a kezét és azt mondta: „Lányom kenyeret még csak tudok adni, de ruházni már nem tudlak" Az anyja még aznap kézen fogta és beállította Prág Lajos birtokoshoz pesztrának. Három év múlva 1903ban került a Galgóczi családhoz, a kislányok mellé. Nagy-majorban töltött idıszakban szívesen hallgatta a cselédek énekét, nagyon sok dalt megtanult tılük, amit aztán a rábízott kislányoknak is elénekelt, szép hangjára felfigyelt Galgóczi intézı is.
24
Amikor az intézıt Gyula-szentbenedekre helyezték, magával vitte Illés Annát is. Bartók ilyen elızmények után jelent meg a birtokon és találkozott Annával, akit el is nevezett Pannának, habár sosem hívta így senki korábban.(5) Bartók ez alkalommal három napot tartózkodott Gyulán. Az estéket az udvaron a ház végénél levı akácfa alatt töltötték, ahol az asztalon a petróleumlámpa mellett felállította a fonográfot. A tekintetes asszony odahívta Annát és elmondta, hogy a vendég mi járatban van. Bartók megkérdezte, hajlandó lenne „beledalolni a tölcsérbe" Panna erre természetesen hajlandó volt. Ennek a találkozásnak az eredményét Bartók 1924-ben „A magyar népdal" címő mővében írta le. „Magyar paraszténekeseim közül eddig a legtöbb dallamot, kb. 80-at 1906-ban Békésgyulán jegyeztem le, Illés Panna akkor 18 éves lánytól" 1935-ben, amikor Illés Pannát már Demkó Józsefnénak hívták, tanyájukra beállított egy fiatal férfi és két nı, megkérdezték İ énekelt e Bartóknak. Az igenlı válasz után neki adták Bartók fényképét.(6) Bartók nótafáját a gyulai helytörténészek nagyon soká keresték, míg végül Implom József jutott a nyomára. Mint tanár, 1960-ban Bartók Béla népdalgyőjtı munkájáról beszélt a gyerekeknek. Elmondta, hogy sajnos nem tudják mi lett Illés Panna sorsa, lehet, hogy már nem is él. Ekkor felpattant egy gyerek és azt mondta „dehogy is nem él, İ az én nagymamám". Az ekkor már 72 éves asszonyt a gyulaiak kitüntették, de sajnos 1963-ban meghalt.(7) Mindez magyarázat arra, hogyan kerültek a Csorvás nevét is tartalmazó dalok Bartók győjtésébe. Szinte biztos, hogy ezek nem csorvási eredetőek, mert amikor Illés Panna ezeket halotta, a község alig 50 éves múltra tekinthetett vissza. A község lakossága több mint száz különbözı magyarországi, sıt galíciai, morvaországi településrıl verıdött össze a történelem sodrásában. A betelepülık magukkal hozták dalaikat, szokásaikat, amelyeket lassan átvettek egymástól és mint egy óriási olvasztó tégelyben, ötvözıdtek az emberek, a szokások, a dalok csorvásivá, legyen a betelepülı szlovák, román, ukrán, zsidó, vagy éppen magyar. Az Illés Panna által elénekelt dalok nagy része ma már közismert. Ennek ellenére néhányat, amelyet gyakran hallhatunk a különbözı népzenei versenyeken, vagy rádiómősorokban, ebben a kiadványban is közreadunk, mert Illés Pannán keresztül csorvási kötıdése van:
25
Ha csakugyan, csakugyan (8)
Ha csakugyan, csakugyan, ha csakugyan nem találok szeretıt, Felszántatom a csorvási temetıt. Vetek bele rozmaringot-Rozmaringot, rezedát az én babám mással éli világát Ezt a kislányt, csihaha, ezt a kislányt nem az anyja nevelte, Barázdában kis pacsirta költötte. Nem kell néki, édesanyja-subája, sem bekecse, betakarja a baka köpönyegje. Ezt a legényt, csihaha, ezt a legényt nem az anyja nevelte, Barázdában kis pacsirta költötte. Nem kell néki édesanyja-subája sem bekecse, betakarja barna kislány kendıje. Az eredeti Illés Panna által énekelt szövegtıl eltérıen Csorváson, a második, harmadik versszakot más szöveggel éneklik: Ezt a kislányt, ihajla, ezt a kislányt nem az anyja nevelte. Zöld erdıben a vadgalamb költötte, Nem kell néki édesanyja cifra selyem dunnája, Betakarja szeretıje subája.
26
Végigmentem csihaja(9)
Végigmentem csihaja a csorvási nagy utcán. Betekintek csihaja, a babámnak ablakán. Éppen akkor, sej-haj vikszolta a cipıjét. Igazgatta győrőre szedte haját, csinosította magát. A dalhoz Bartók azt írta megjegyzésként:", az elıadó csorvási lány ott tanulta." A XIX. században, Csorváson még nem voltak utcanevek a mai Rákóczi utcát hívták Nagy utcának, vagy Fı utcának, ami késıbb Deák Ferenc nevét kapta. 1946-ban lett Rákóczi utca. Illés Panna dalaiból szívesen énekelnek a napjainkban Csorváson mőködı népdalkörök is. Néhány dal a Nefelejcs együttes mősorából:
Nefelejcs népdalkör
27
Árvalányhaj lengedez a hegytetın (10)
Árvalányhaj lengedez a hegytetın, Árva vagyok elhagyott a szeretım. Árvaságom még az ég is siratja, Sötét felhı, ki az eget borítja. Árvalányhaj lengedez a hegytetın, Árva vagyok, nincsen nékem szeretım. A szemembıl még egy árva könny ragyog, Érzi szívem nem sokára, meghalok. Sej felszállott a kakas (11)
Sej, felszállott a kakas a megy fára. Kukorékol hajnal hasadtára, Hajnal hasad, fényes csillag ragyog, Sej én mégis a babámnál vagyok. Sej mikor engem katonának visznek, Az árokban még a víz is reszket, Az árokban a víz hadd reszkessen, Sej csak a babám igazán szeressen.
28
Nem Illés Panna dal a következı, mert Bartók 1918-ban győjtötte Körösladányban, de szerepel a Nefelejcs népdalkör mősorán. Este van már késı este (12)
Este van már késı este, Ballag a juhász befele Rávágott a szamarára, farára, Ej haj ne te csacsi a hodályba. Juhászlegény elkéstél már Juliskádhoz más legény jár Juliskádnak hő kebelén, kebelén Ej, haj nyugszik már egy béres legény.
A Vadvirág népdalkör 1995-ben
29
A „Vadvirág" népdalkör mősorából. Hosszú farkú fecske (13) Tempó giustó
Hosszú farkú fecske, Szép barna menyecske Hogy tudtál eljutni erre, Ez idegen földre. Nem jöttem én gyalog, Kis pej lovam hozott, Kis pej lovam négy lábárul A patkó lehullott Csak egy maradt rajta, Az is úgy lóg rajta, Kovács gyere jó pajtásom, Igazítsd meg rajta. Meg is igazítom, Meg is kopogtatom, Még az éjjel a babámat Körülcsókolgatom. A következı dalt szintén a Vadvirág tette kedvelté Csorváson, ez sem Illés Pannától származik, de Bartók győjtötte Vésztın, 1909-ben.
30
A csikósok a gulyások (14)
A csikósok a gulyások kislajbiba járnak, Azok élik világukat, akik ketten hálnak. Lám én szegény szolgalegény, csak egyedül hálok, Akármerre tapogatok, csak falat találok. A csillagok, csillagok címő dal szintén Békés-megyei győjtés (Vésztı 1917) a legismertebb magyar népdal, mert a Magyar Rádió esti mese mősorának a szignálja volt évtizedekig.
Csillagok, Csillagok szépen ragyogjatok. A szegény legénynek utat mutassatok Utat mutassatok, a szegény legénynek. Merre a lakása a szeretıjének
31
Legyen itt végül egy dal, amelyet a régi csorvásiak énekeltek, még a puszta Csorvás idıszakában. A dalt Stvorecz János bácsitól hallottam, aki ebben az évben 80 éves lesz, İ pedig még régebben, idısebb csorvási emberektıl hallotta. A csorvási pusztán
Mi lesz most mán A csorvási pusztán, Letörött a rózsám ágy, Hová fekszünk éjszakára Hát még aztán, A csorvási pusztán, Eltörött a kutam gémje Hol itatok holnap délben. Már ezután, A csorvási pusztán Pántlikát kötök a gémre, Úgy itatok holnap délben. Forrásmunkák: 1, Születési anyakönyvek Csorvás Községháza 2, ifj. Bartók Béla Apám életének krónikája 3, Születési anyakönyvek Csorvás Községháza 4, Implom József: Bartók nyomában Gyulán 5, Ugyanott 6, Ugyanott 7, Ugyanott 8, Bartók Béla Békés megyei győjtései 9, Ugyanott 10, Ugyanott 11, Ugyanott 12, Ugyanott 13, Ugyanott 14, Ugyanott
32
Tartalomjegyzék:
Szilágyi Menyhért: Elıszó
3. oldal
Bartók és Csorvás
5. oldal
A Voit család Csorváson
10. oldal
Bartók Béla csorvási győjtıútja
18. oldal
Illés Panna
24. oldal
Tartalomjegyzék
33. oldal
Ezúton is köszönetet mondok Seidl Ambrus plébános úrnak, aki a Voit család Csorváson, a plébánián ırzött anyakönyvi adatait, fénymásolatban rendelkezésemre bocsátotta A hátsó borítón lévı írás a Nıklapja címő folyóiratban jelent meg, 1989ben Bartók Béla magyarországi temetése alkalmából.
Szerkesztette: Kasuba István Zenei lektor: Debreczeni István Számítógépes szerkesztı: Melich István Rácz Gergely
Megjelent: 400 példányban
Kiadja: Csorvási ÁMK. Mővelıdési Háza Bibliotéka Alapítvány
Nyomdai munkák: Eurokontakt BT.
„Profán imádság Tanár Úr! Emelje ránk még egyszer a tekintetét és bocsássa meg az İ vétkeiket és az övékét is és szabadítson meg minket a gonosztól, minden pusztító filozófiától, az ostobaságtól és értetlenségtıl, a diktatúráktól és kultuszoktól, megszégyenítéstıl és szégyenkezéstıl, hogy ne ítéljenek, hogy ık is meg ne ítéltessenek, hogy mi is egész életünkben minden téren, mindenkor és minden módon egy célt szolgáljunk a magyar nemzet és a magyar haza javát. Bús koldusok Magyarországa, ma sem hitünk, sem kenyerünk. Ady szól hozzánk a virágok közül. Hát megérkezett hozzánk Bartók Tanár Úr. Szikrázó városokon vonulnak át az autók, ünnepélyesen, lassan és egy férfi letérdel az úton. A ravatalnál, mint a himnusz hangja fürkészi magyarságunkat a Concerto. Szép vagy, gyönyörő vagy Magyarország... Bartók per Budapesten, Bartók a tiltott mővek listáján, dekadens, formalista, népellenes, imperialista - bocsássa meg az İ vétküket - Szép vagy, gyönyörő vagy Magyarország... A Tudományos Akadémia hővösében, magunkra bámulunk a gyertyák fényében és egy virág megmondja a nevét. Az utcán emlékkönyvet árulnak, e napra kiadott antológiát, vászonban 1900-ért, bırben majd háromezerért, eladó az egész világ, üzlet itt a Krisztus is és mi kiszorulunk a koncerttermekbıl és Tanár Úr felé tárjuk üres kezeinket...bocsássa meg az ö vétkeiket. A televízióban fiait faggatták anyagi javakról, sosemvolt vitákról, a nemzeti tapintatlanság már az égbe kiált és egy ország lesüti a szemét. Béla fia szemébıl kicsordul a könny a magyar határon- Szép vagy gyönyörő vagy...orfeumtanya. Megbőnhıdte már e nép a múltat s jövendıt?...hát bocsássa meg az ı vétkeiket, mert egy fiatal katonatiszt - míg családja a ravatalhoz teszi a virágokat - némán szalutál a koporsó elıtt. Egy kamasz nemzetiszínő szalagot köt hófehér szegfőre és egy oszlop mögül, könny csordul a hővös márványra. A havasi gyopár tetszhalott. Sinnicolau Maré gyászban van - Nagyszentmiklósnak hívják New Yorkban. Mondjunk hát fennhangon egy Páter nostert és egy Agnus Deit. hogy akinek hatalma van, vegye el végre a világ bőneit és a Tanár Úr bocsássa meg, amit ellene, ellenünk vétettek. „ Erıss Márta 1989
