Pro Publico Bono Online Támop Speciál 2011
Közigazgatástudományi Kar
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
HUTKAI ZSUZSANNA CSŐDELJÁRÁS – REORGANIZÁCIÓ ELMÉLETBEN ÉS GYAKORLATBAN* A csődtörvény minden piacgazdaságban fontos gazdasági, jogi szabályozási eszköz. A fizetésképtelenséget szabályozó jog szorosan kötődik az egyes országok nemzetgazdasági kereteihez, a gazdaságpolitika prioritásaihoz. A piacgazdaságokban a csődtörvény főszabályként hármas funkciónak tesz eleget: feladata a működésképtelen cégek kivezetése a gazdaságból, a felhalmozott eszközök hatékonyabb felhasználása és a hitelezők védelme.1 A Cstv. 1. § (2) bekezdése szerint a csődeljárás olyan eljárás, amelynek során az adós – a csődegyezség megkötése érdekében – fizetési haladékot kap, és csődegyezség megkötésére tesz kísérletet.2 A felszámolási és a végelszámolási eljárással szemben a csődeljárásnak nem célja az adós jogutód nélküli megszüntetése: lehetőséget ad arra, hogy a hitelezőkkel együttműködve a gazdálkodó szervezet továbbra is fennmaradjon. A csődeljárás megakadályozza a felszámolási eljárás megindítását, határidőt biztosít az adósnak a hitelezőivel való megegyezésre, arra, hogy az adós „csődvédelmet” kérjen a hitelezői ellen. Az 1992. január 1-jén hatályba lépett 1991. évi IL. tv. (Cstv.) kötelező csődbejelentést írt elő azoknak a gazdálkodó szervezeteknek, amelyek 90 napon belül nem tudták kiegyenlíteni a tartozásaikat. Amennyiben a csődeljárás nem járt eredménnyel, akkor a csődeljárás kötelezően átfordult felszámolási eljárássá; ennek következtében nagyon sok gazdálkodó szervezet szűnt meg. A csőd közgazdasági értékelése vonatkozásában egymásnak gyökeresen ellentmondó nézetek fogalmazódtak meg. Az egyik szerint a csőd sajátos gazdasági „tisztítótűz” és ellenzi az egyezségi eljárásokat. A csőd e felfogásban a gazdaság normális jelensége, a nem rentábilis vállalatok leválasztódnak a gazdaság testéről. A reorganizációs törekvéseket alapjaiban elhibázottnak tekintik, melyeket – megítélésük szerint – a következményektől való félelem motivál. A másik megközelítés szerint „a csőd az Ez a tanulmány a Budapesti Corvinus Egyetem 4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005. számú TÁMOP program [Társadalmi Megújulás Operatív Program] Hatékony állam, szakértő közigazgatás, regionális fejlesztések a versenyképes társadalomért alprojektjében, a „Közigazgatási szervezet és e-kormányzás” műhelyben készült. A műhely (kutatócsoport) vezetője: Imre Miklós. A tanulmányt szakmai szempontból lektorálta: Dr. Török Gábor egyetemi tanár (BCE). A szerző egyetemi adjunktus (BCE Közigazgatás- tudományi Kar); elérhetősége:
[email protected]. 1 FAZEKAS JUDIT-MÁTYÁS IMRE: A fizetésképtelenség szabályozása az Európai Unióban és Magyarországon. in: Bérgarancia és a csőd-, felszámolási eljárás reformja. Szerk.: MISKOLCZI BODNÁR PÉTERPRUGBERGER TAMÁS. Novotni Alapítvány. Miskolc, 2005. 59.o. 2 1991. évi XLIX. tv. a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról *
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
2
értékmegsemmítés legrosszabb módja”. A csőd veszteség oldalára irányul itt a figyelem, a hitelezőkre, a munkavállalókra, a szállítókra, és rajtuk keresztül az egész nemzetgazdaságra. Ugyanakkor a csődön belüli, de különösen a csődön kívüli egyezségi eljárások szerepe felértékelődik, és a csődelkerülési megoldások kerülnek középpontba.3 A csődeljárás társadalmi és gazdasági előnyei a következők lehetnek: a cég továbbműködésével munkahelyek maradhatnak meg és ezzel párhuzamosan alacsonyabb lehet a vonatkozó segélyek, támogatások nagysága. Az államnak adóbevétele keletkezik, és stabilabb marad a gazdasági élet és fokozódhat annak átláthatósága. A tanulmány célja, hogy áttekintést adjon a csőd és csődeljárás fogalmáról és annak gyakorlati megvalósulásáról, természetesen a teljesség igénye nélkül. A témának továbbra is nagy aktualitása van: a 2008-ban kibontakozó gazdasági válság hatása még ma is érződik, illetve egyes álláspontok szerint egy következő válság előtt állunk. Ezen túlmenően, véleményem szerint a magánszemélyek csődjogi védelme is előtérbe került, bár nem egységes, átfogó szabályozással, hanem egy – egy kiemelt terület, mint a kiköltöztetési moratórium vagy a devizahitelesek végtörlesztésére vonatkozó rendelkezésekkel. 1. A csőd és a csődeljárás alapfogalmai A csőd szó eredete az első magyar csődtörvény (1840. évi XXII. tc. a Csődületről) címéből származik, amely a hitelezők tömeges jelentkezését, összecsődülését jelenti. Az adós fizetésképtelensége esetében a hitelezőket összecsődítették – ennek a kifejezésnek a rövidített változata a csőd szó. A csőd kifejezés hétköznapi és jogi szaknyelvben használt tartalma egybeesett. Az 1881. évi XVII. tc., amely 1948-ig volt hatályban, ugyanilyen tartalommal használta a csőd kifejezést. Dr. Apáthy István a csődről és csődeljárásról a következőképpen ír: „Az adós abba a helyzetbe, a melyben minden kötelezettségének eleget nem tehet, vagy azért jut, mert tartozásai tényleges vagyonát meghaladják, vagy azért, mert bizonyos időben minden hitelezőjét kielégíteni nem képes. Az adós ez állapotát csődnek nevezzük, melyet az első esetben vagyonhiány, az utóbbiban, pedig fizetési tehetetlenség von maga után. Habár ez állapotnak kétségtelen jogi hatásai vannak, a szó tulajdonképpeni értelmében csődnek azt a jogi állapotot kell tekintenünk, amelyben a kétségen kívül helyezett vagyonhiány, vagy fizetési tehetetlenség alapján az adós vagyona bírói határozattal folyamatba tett eljárás mellett és bizonyos szabályok szerint készpénzzé téve, a hitelezők kielégítésére fordíttatik. A csőd ez értelemben csődeljárásnak vagy csődpernek szokott neveztetni.”4 Az Új Magyar Lexikonban megkülönböztetik a csőd jogi fogalmát a köznapi értelmétől: „általában peren kívüli bírói eljárás, amelynek célja, hogy olyan esetekben, amikor valamely adós tartozásai túlhaladják vagyonát (fizetésképtelenné vált), a hitelezők számára arányos kielégítést biztosítson. A csőd bírói megnyitásával a fizetésképtelenné vált adós (vagyonbukott közadós) elveszíti azt a jogát, hogy vagyonát (a csődtömeget) kezel3 4
TÖRÖK GÁBOR: Csak semmi pánik. Mi jön a csőd után? Bethlen, 1989, 83.o. Dr. APÁTHY ISTVÁN: A magyar csődjog rendszere Budapest, 1887.
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
3
je, rendelkezzék vele; ezt a jogkört a törvény rendelkezéseinek értelmében a bíróság által kinevezett tömeggondnok gyakorolja, akinek feladata a vagyon felszámolásával a hitezőket meghatározott sorrendben és arányban kielégíteni… A jóhiszeműnek tekintett vagyonbukott a csődeljárás során, a hitelezők többségének hozzájárulásával és bírósági jóváhagyással tartozásai %-szerűen meghatározott részének (legalább 40%) kiegyenlítésével mentesülhetett a további kötelezettségei és a csőd következményei alól (kényszeregyezség). A kapitalizmus ismétlődő válságaira tekintettel a csődeljárás során köthető kényszeregyezség mellett később bevezették a csődön kívüli egyezség intézményét is, amely módot nyújtott arra, hogy az adós a hitelezők többsége által elfogadott egyezséggel a hitelezők kisebbségének akarata ellenére is rendezhesse tartozásait. …közkeletű értelemben csődnek nevezik, ha egy vállalat vagy vállalkozó tönkremegy. Átvitt értelemben (pl. csődöt mond) általában bukást, összeomlást, teljes sikertelenséget jelent.”5 A Magyar Larousse Enciklopédiában a „csőd: gazdálkodó szervezet fizetésképtelensége, bukása; olyan adós helyzete, aki már nem tud a hitelezőinek fizetni. Csődbe jut: a) fizetésképtelenné válik; b) (vállalkozás) meghiúsul… A csőd rendezésének módja a kényszeregyezség vagy a felszámolás. Az előbbi során az adós és a hitelezők megállapodnak a követelések kielégítésének sorrendjében vagy arányában, illetve a határidők módosításában, és a gazdálkodás folytatódik.”6 A Magyar Nyelv Értelmező Szótára az alábbi fogalom meghatározást adja: „a) fizetésképtelenné válik, b) (átv.) a teljes tehetetlenség, képtelenség, eredménytelenség, kudarc állapotába jut.”7 A Magyar Nagylexikonban a következőket találjuk a csődről és a csődeljárásról: „a csőd: fizetésképtelenség. A csődeljárás az adós gazdálkodó szervezet fizetési zavarának megoldására és a felszámolási eljárás megelőzésére irányuló bírósági eljárás. A hitelezők egyetértése esetén a bíróság korlátozott idejű fizetési haladékot (moratóriumot) hirdet az adós kötelezettségeinek döntő részére. Az adós köteles fizetőképességének helyreállítását vagy megőrzését célzó programot kidolgozni, és kísérletet tenni arra, hogy hitelezőivel csődegyezség keretében megállapodjon adósságai átütemezéséről vagy esetleges elengedéséről….Ha a felek csődegyezséget kötöttek, és a bíróság az eljárást befejezettnek nyilvánította, a gazdálkodó szervezet tovább működhet. Ha nem jön létre az egyezség, a bíróság megszünteti az eljárást, feloldja a moratóriumot, és ezután általában megkezdődik a felszámolás.”8 Hazánkban a csődön kívüli kényszeregyezség az 4070/1915 M. E. rendelettel jelent meg, amelyet az 1410/1926. M. E. rendelet módosítottak: „a csődön kívüli kényszeregyezségi eljárásnak célja a hitelezők érdekének a csődeljárásnál megfelelőbb biztosítása mellett az önhibáján kívül válságos anyagi helyzetbe jutott jóhiszemű adós javára a hitelezők egy részére gyakorolható kényszer útján is lehetővé tenni eddigi gazdasági tevékenységének a lehetőséghez képest zavartalan folytatását.” Új Magyar Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest 1960 Magyar Larousse Enciklopédia 1. , Akadémiai Kiadó, Budapest, 1991 7 A Magyar Nyelv Értelmező Szótára, Akadémiai Kiadó, Budapest 1978 8 Magyar Nagylexikon, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 1998
5 6
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
4
A szocialista tervgazdálkodás időszakában a csőd szó használata kerülendő volt, s amikor a gazdasági viszonyok változása kikényszerítette az 1986. évi 11. tvr. a felszámolási eljárásról (Ftvr.) megalkotását, a csődeljárás helyett a felszámolási eljárás kifejezést használta. Az Ftvr. 5. §-a a felszámolási eljárást megelőzően egyeztetés lefolytatását írta elő, amelynek célja a gazdálkodó szervezet fizetőképességének a helyreállítása volt. Amennyiben ez nem vezetett eredményre, értesíteni kellett az állami szanálási eljárás elrendelésére jogosult szervet, amely döntött arról, hogy elrendeli az állami szanálási eljárást vagy sem. Ha nem rendelték el a szanálás, a felszámolási eljárás megkezdődhetett. A szanálási eljárás célja a gazdálkodó szervezet reorganizációja volt, s ezek az elemek a csődeljárásba mozaikszerűen beépültek. Az 1991. évi XLIX. tv.-el egy reorganizációs típusú eljárást vezettek be, amelyet csődeljárásnak neveznek.9 A folyamatok alapján a korábbi csődfogalomnak a mai felszámolási eljárás fogalma felel meg, a mai csődeljárás a korábbi csődön kívüli kényszeregyezséghez hasonlítható. Előfordul, hogy nem csődjogról, hanem a fizetésképtelenség jogáról beszélnek, amelynek egyik példája a német csődtörvény: 1999-ben a Konkursordnungot (csődtörvényt) az Insolvenzordnung (fizetésképtelenségi törvény) váltotta fel. 2. A csőd szabályozásának rövid történeti áttekintése A csődre vonatkozó klasszikus törvények általános és közös forrását a római jog adja, amely nem szabályozta külön a csődjogot. A csőddel kapcsolatos kérdések a végrehajtási eljárás keretében kerültek szabályozásra. A közhatóság hivatalból nem működött közre, sem a hitelezők követeléseinek megállapításánál, sem a vagyon kezelése, elárverezése, szétosztása során.10 A XII. táblás törvény szerint az eljárás az adós személyére irányult, a vagyoni végrehajtás csak kivételként jelent meg. Ha az adós fizetésképtelenné vált, a hitelezők fogságba vethették, majd szabályszerű eljárás után megölhették vagy, hogy kielégítsék követelésüket, eladhatták rabszolgának idegen földre. Az adós azzal, hogy nem fizetett megsértette az erkölcsi rendet, s a civiljog megadta a hitelezőnek a büntetés lehetőségét.11 A későbbiekben ezeknek a szabályoknak a szigora enyhült és a vagyoni végrehajtás szolgálta, mely az univerzális, egyetemes, majd az adós egyes vagyontárgyaira kiterjedő singularis, egyedi jellegű végrehajtás volt, de a személyi végrehajtás teljes kiszorításáról itt sem beszélhetünk.12 A római csődjog szabályait alapul véve alakultak ki az európai államokban a csődjogi előírások. A gazdasági élet, a kereskedelem fejlődése változásokat igényelt. A modern csődjog hazája Itália, ahol a csődjog főbb elvei a kereskedőkre nézve a XIII. századtól szokásban
Dr. JUHÁSZ LÁSZLÓ: A csődbűntett magánjogi nézőpontbó,l Magyar Jog 2000/12. szám MARTON GÉZA: A római magánjog elemeinek tankönyve. Tankönyvkiadó, Budapest, 1957 és BRÓSZ RÓBERT – PÓLAY ELEMÉR: Római Jog Tankönyvkiadó, Budapest, 1976 11 TÖRÖK GÁBOR: Csak semmi pánik. Mi jön a csőd után? Bethlen, 1989. 12 TÖRÖK GÁBOR: Csődjog, felszámolási eljárás, állami szanálás. ELTE JTI. Budapest, 1986.
9
10
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
5
voltak; a szabályok hatálya tehát csak a kereskedőkre terjedt ki, céljuk a csődtömeg gyors felosztása és a hitelezők minél előbbi kielégítése volt. A közönséges német csődjog a XIII.-XV. század között a római jog alapján fejlődött ki. A német és a többi országok csődjoga között az alapvető különbség egyrészt abban mutatkozott meg, hogy a német csődjog hatálya kiterjedt a nem kereskedőkre is, valamint a római jogi rendszert felváltotta a hivatalos tevékenység rendszere. A középkori olasz csődjog alapján kifejlődött modern jogok közül kiemelendő a francia csődtörvény: az 1807. évi Code de commerce III. könyve szabályozta a csődeljárást, amely a hitelezőknek nagyobb tevékenységi kört biztosított, s nem várakoztatta őket az egész csődtömeg értékesítésének végéig. A csődtörvény hatálya csak a kereskedőkre terjedt ki, magánszemélyek ellen végrehajtási eljárás lefolytatásának volt helye. A mai értelemben vett első csődtörvényt 1542-ben Angliában fogadták el, mellyel az adós bebörtönzésén túlmenően jogvédelmet adtak a hitelezőknek, az adósokat bűnelkövetőnek tekintették. Amerikában 1806-ban fogadta el a Kongresszus az első csődtörvényt, az 1705. évi angol csődtörvény mintájára, de itt az adóst nem lehetett kivégezni. Az osztrák örökös tartományok csődjoga a német jog átvételén alapult, de tartományonként eltérő rendelkezések születtek. Az egységes csődjog kodifikálását Mária Terézia 1753-ban rendelte el, II. József uralkodása alatt az 1781. május 1-i pátenssel lépett hatályba. A XIX. századi klasszikus csődjogban a hitelezők vagyoni kielégítése került a fókuszba, általános követelménnyé vált az igények minél gyorsabb és teljesebb kiegyenlítése. Az eljárás során a hitelezők nagyobb védelmet kaptak, azonban az eljárás jogi rendjével párhuzamosan magántevékenységük köre szűkült.13 3. Csődjogi szabályok Magyarországon 1840 előtt Magyarországnak külön csődtörvénye nem volt. Ezt többen azzal magyarázzák, hogy a magyarok harcias nemzet lévén méltóságuk alatti dolognak tartották kereskedéssel, s ennek jogával bajlódni.14 A törvényi szabályozás hiányában a bíróságok elsősorban az osztrák törvények, illetve állásfoglalások alapján határoztak. 3.1 Az 1840. évi XX. tc. előírásai Az első csődtörvényünk az 1840. évi XXII. törvénycikk a Csődületről (De concursu). Ebből a szóból alakult ki a csőd szó, amely a hitelezők tömeges jelentkezését, összecsődülését jelenti. Az 1840. évi XX. tc. a csődeljárás lefolytatását az adós fizetési tehetetlensége esetén engedte lefolytatni. A fizetési tehetetlenség azt jelentette, hogy a „közadós adósságai az ezek fedezésére szolgáló vagyontárgyak értékét” felülmúlták. A törvénynek MISKOLCZI BODNÁR PÉTER-TÖRÖK GÁBOR: A magyar csődjog alapjai. HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2002. 14 Dr. APÁTHY ISTVÁN: A magyar csődjog rendszere Budapest, 1887.
13
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
6
az volt az alapkoncepciója, hogy a csőd bekövetkeztével „az adós vagyona fölötti szabad rendelkezési jogát elveszti” (32. §), és ezzel bár ezt kifejezetten nem mondta ki, a vagyon feletti rendelkezési jogot a hitelezők összességére ruházta át. Az egész eljárás erre az elvre épült fel. A törvény megkülönböztette a csődhitelezőket a tömeghitelezőktől. Tömeghitelezőnek azok minősültek, „kiknek követelése csak a csőd kiütése után, nem a közadós, hanem egyenesen a tömeg, illetőleg azok ellen keletkezett, kikre a tömeg fölötti rendelkezési jog átszármazott, a tömegnek ezek megbízásából tett szolgálat, vagy a tömegnek nyújtott érték folytán”15 3.2 Az 1881. évi XVII. tc. előírásai 1881-ben lépett hatályba az 1881. évi XVII. törvénycikk, melynek tervezetét Dr. Apáthy István készítette el. Az előző törvényhez hasonlóan a csődnyitás joghatálya az, hogy a közadós végrehajtás alá vonható összes vagyona tekintetében, melyet a csődnyitás idejekor bírt, és amelyhez a csőd tartama alatt jut, kezelési és rendelkezési jogát elveszti. Ezen jog közvetlen azokra a hitelezőkre száll, akiknek követelései a csődnyitás idején már megvoltak. A törvény megkülönböztette a közönséges és a kereskedelmi csődöt. A kereskedelmi csőd a kereskedőkre és a kereskedelmi társaságokra vonatkozó külön szabályokat tartalmazta. A közönséges csőd megnyitásának feltétele volt, hogy az adós tartozásai meghaladják vagyonát; a kereskedelmi csőd akkor is megállapításra került, ha az adós a fizetéseit megszüntette. Ha a hitelezők kérték a csődeljárás lefolytatását akkor még azt is igazolniuk kellett, hogy az adósnak egynél több személyes hitelezője van, a követelés fennálló követelés és hogy a költségbiztosítékot letétbe helyezték. Az adós vagyonát csődnyitás két alvagyonra bontotta: a csődtömegre és a csődön kívüli tömegre. A csődtömegbe tartozott az adós csődnyitáskor meglévő minden, végrehajtás alól nem mentes vagyontárgya, illetve amelyhez a csődnyitás után jutott. A közadós a csődtömeg felett a rendelkezési jogát a csődnyitással elvesztette, ezt a jogot a továbbiakban a tömeggondnok gyakorolta. A csődeljárás menete röviden a következő volt: - A csődnyitás után zár alá vették a közadós vagyonát és leltárt készítettek. - A hitelezői igények bejelentése után megállapították a passzívák körét. - A bíróság felszámolási tárgyalást tűzött ki, melynek keretében megvitatják a követeléseket. - A csődvagyont értékesítették és a hitelezők között felosztották s ezzel az eljárás befejeződött. Az eljárás befejeződhetett kényszeregyezséggel is, amit a hitelezők kötöttek a vagyonbukottal, elengedve a tartozások bizonyos hányadát azzal, ha a többit bizonyos határidő alatt megfizeti. A törvényben szabályozott eljárás lassúnak és drágának bizonyult, ezért a 4070/1915 M. E. számú rendelettel bevezették a csődön kívüli kényszeregyezségi eljárást. A két rendelet kizárta egymást: a két eljárás egymás mellett, párhuzamosan nem 15
ÓVÁRI KELEMEN: A magyar csődrendszer Pest, 1871 Eggenberger féle Akadémiai Könyvkereskedés
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
7
folyhatott. A csődön kívüli kényszeregyezségi eljárást csak az adós kezdeményezhette, csődvédelmet kért a hitelezői ellen s ezzel elzárta a csődeljárás megindításának lehetőségét. A későbbiekben a csődön kívüli eljárás vált általánossá - Fehérvári Jenő megfogalmazása szerint „ma már nem a csődeljárás, hanem a csődön kívüli kényszeregyezségi eljárás tekinthető a megszorult adós hitelezőinek biztosítására. A csődöt ma inkább mumusnak használják fel a hitelezők arra, hogy a megszorult adóst fizetésre, biztosítékadásra, vagy legalábbis csődön kívüli kényszeregyezségi ajánlat tételére szorítsák.”16 3.3 Csődjog a II. világháborút követően A II. világháborút követően a tervgazdálkodás elveivel a csőd nem volt összeegyeztethető, mivel gyakorlatilag a gazdálkodó szervezetek piaccal való kapcsolata megszűnt. A pénzügyi nehézségek rendezése 1968-ig pénzügyminiszteri utasítások útján történt. 1968-tól, az új gazdasági mechanizmus bevezetésével az állami vállalatok veszteségrendezéséről, a szövetkezetekre és a mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozó rendeletek közös jellemzője volt, hogy a gazdálkodó szervezetek felszámolását megelőzi a szanálás, a pénzügyi-gazdasági talpra állítási kísérlet. Ezeket a jogszabályokat 1978-ban módosították, de a felszámolást az alapító szerv rendelte el a pénzügyminiszter egyetértésével, és ő jelölte ki a felszámolót.17 Nem törvényben, hanem alacsonyabb szintű jogszabályban szabályozták a csődjogi kérdéseket. Ahogy azt jeleztem, a csőd szó használata nem volt kívánatos, ezért a csődeljárást felszámolási eljárásnak nevezték, ezeket többségében a Pénzintézeti Központ végezte vagy ellenőrizte. Jelentős változást hozott az 1986. évi 11. tvr. (Ftvr.), amely a felszámolási eljárásra a nem peres eljárás szabályai vonatkoznak és a Fővárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólagos illetékességébe utalta - ezzel a bíróságok hatáskörébe került a csőd-, új nevén a felszámolási eljárás lefolytatása. A gazdálkodó szervezet felszámolását akkor lehetett elrendelni, ha tartósan fizetésképtelennek minősült, tehát ha a gazdálkodó szervezetnél hosszabb időn át a tartozások meghaladták a vagyonát vagy a vele szemben támasztott követelések végrehajtása eredménytelen volt. A bíróság a tartós fizetésképtelenség megállapításánál vizsgálta az adós vagyoni helyzetét, hitelképességét, a vele szemben támasztott követeléseket és azok végrehajthatóságát. 1990. májusától az a gazdálkodó szervezet minősült fizetésképtelennek, amelynek tartozásai meghaladták a vagyonát, vagy a vele szemben támasztott követelések végrehajtása eredménytelen volt, illetve a fizetéseit megszüntette. Ezzel a módosítással csökkent a bíróság vizsgálódási lehetősége, egyben bővült azon gazdálkodó szervezetek száma, akik ellen a felszámolási eljárást meg lehetett indítani. A fizetésképtelenség miatt indult eljárás esetén köteles volt a bíróság egyezségi tárgyalást kitűzni. Ennek során a bíróság figyelembe véve a kielégítési elsőbbséget élvező követeléseket, meghatározta az egyezség körébe vonható vagyon értékét. Egyezségkötésre akkor ke16 17
FEHÉRVÁRI JENŐ Magyar csődjog vázlata Budapest, 1948. KENGYEL MIKLÓS Magyar polgári eljárásjog Osiris Kiadó Budapest, 2005.
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
8
rülhetett sor, ha ahhoz az egyezségi tárgyaláson részvételre jogosult hitelezők kétharmada hozzájárult, feltéve, hogy követelésük a jogosultak összes követelésének a felét kitette. Ez kényszeregyezség, mivel ekkor az egyezség hatálya a kielégítési elsőbbséget élvező követelések jogosultjainak kivételével valamennyi hitelezőre kiterjedt. Az 1988. 26. tvr.-rel történt módosítás kimondta, hogy nem terjed ki az Ftvr. hatálya a gazdasági társaságokra, ha jogutód nélküli megszűnésük esetén, külön jogszabály alapján, az 1989. január 1-én hatályba lépett 1988. évi VI. törvény (Gt.) szerint végelszámolásnak van helye. Ezen időponttól gazdálkodó szervezetek esetén a Gt. szabályai alapján történt a végelszámolás, az egyéb szervezeteknél a végelszámolási eljárást az Ftvr. egyszerűsített felszámolási eljárásnak nevezte el. E szerint, ha a gazdasági társaság kivételével a gazdálkodó szervezet jogutód nélkül szűnik meg, a megszüntető határozat hozatalával egyidejűleg a bíróságtól köteles kérni az egyszerűsített felszámolási eljárás megindításának közzétételét. Az egyszerűsített felszámolási eljárásban eljáró felszámolót a gazdálkodó szervezet jelölte ki, az eljárás befejezése után a felszámoló a megszüntető határozatot hozó szerv jóváhagyását követően a zárómérleget és a vagyonfelosztási javaslatot megküldte a bíróságnak, amely döntött az egyszerűsített felszámolási eljárás befejezéséről. Az itt vázolt kettősségnek a megszűnésére csak a Cstv. hatályba lépése után került sor. 1992. január 1-én lépett hatályba az 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.), amely egy törvényben szabályozta az újonnan bevezetett csődeljárást, a felszámolási eljárást és a végelszámolást. Bevezették a kötelező csőd intézményét, ami azt jelentette, ha az adós nem tudta tartozásait 90 napon belül kiegyenlíteni, a vezető köteles volt a csődeljárást megindítani. Az eljárásban 90 nap + 30 nap moratóriumot kaphatott az adós a tartozásai kifizetésére, átütemezésére, a hitelezőkkel való egyezségkötés alapján. Ha a csődeljárás sikertelen volt, az eljárás automatikusan átfordult felszámolási eljárássá. A felszámolás feltételeit a bíróság csak formálisan vizsgálhatta. Akkor lehetett elrendelni a felszámolást, ha: elismert tartozását 60 napon belül nem fizette ki, a hitelező felszólítására 30 napon belül fizetett, anélkül, hogy vitatta volna a tartozást, az ellene folytatott végrehajtás eredménytelen volt, illetve a csődegyezségben foglaltakat nem tartotta be. A Cstv. szabályozta a végelszámolási eljárást, azaz a nem fizetésképtelen gazdálkodó szervezet megszűnésének módját, részben párhuzamosan a Gt. szabályaival. Az ezzel kapcsolatos eljárás a cégbíróságok hatáskörébe került, a csőd- és felszámolási ügyeket a megyei bíróság külön nem nevesített részlege intézte.
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
9
4. A Cstv. módosításai 4.1 Az I. Cstv. Novella - 1993. évi LXXXI. tv. Az 1993. évi LXXXI. tv. jelentősen módosította a Cstv-t. Megszűnt a kötelező csőd intézménye, az eredménytelen csődeljárás nem fordult át automatikusan felszámolási eljárássá. Módosították a felszámolásra vonatkozó szabályokat is. A hitelezőké lett a lehetőség, hogy az adósnak moratóriumot biztosítsanak. Ennek eredményeként csökkent a csődeljárások száma, a reorganizáció lehetősége szinte megszűnt. 4.2 A II. Cstv. novella - 1997. évi XXVII. tv Az 1997. évi XXVII. tv. a felszámolásra vonatkozó szabályokat több ponton módosította, a csődeljárást kevésbé érintette. Növelték a hitelezői választmány hatáskörét, a tulajdonosi szervezeteknek jelentős hatáskört biztosítottak. Pontosították az egyezségkötés szabályait, továbbá részletesen szabályozták az értékesítés feltételeit. Ez a novella egyértelműen szabályozta a felszámolási eljárás és a végelszámolás viszonyát. 4.3 A zálogjogos hitelezők helyzeteinek változása A Cstv.-t módosító, nem novellisztikus módosítások közül ki kell emelni a 2000. évi CXXXVII. tv-t, amely a zálogjogra vonatkozó Ptk. rendelkezéseket szabályozta újra. A zálogjoggal rendelkező hitelezők besorolása, védelme lényeges a felszámolási eljárásban. A biztosított követeléssel rendelkező jogosultak kielégítésére a fizetésképtelenségi jogok két rendszert alakítottak ki. Az egyik módszer szerint a lekötött vagyontárgy nem kerül be a csődtömegbe, csak a jogosultak kielégítése után megmaradó hányad. A másik módszer szerint alapján a csődtömeg része lett a lekötött vagyontárgy, de a zálog- és egyéb jogosult bizonyos előnyökkel rendelkezett a vagyontárgy bevételének felosztásánál. Ennek kedvezőtlen kihatása volt a hitelezési hajlandóságra, s olyan új jogi technikák alakultak ki a hitelek biztosítására, amelyek ugyan jobban biztosítják a hitelezőt, de a gazdasági forgalomra gyakorolt hatása negatív. Ezért kívánta a törvény a zálogjoggal és óvadékkal biztosított hitelező pozícióját erősíteni.18 Ezt a tendenciát tovább erősítette a 2006. és VI. tv. (IV. Cstv.Novella) sem vette ki a zálogjoggal terhelt vagyontárgyakat a csődtömegből, de a korábbinál kedvezőbb kielégítést biztosít a dologi biztosítékkal rendelkező hitelező javára 2007. január 1-től. 4.4 A III. Cstv. Novella - 2004. évi XXVII. tv. Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk tette szükségessé a 2004. évi XXVII. tv. megalkotását, amely a Cstv-t módosításán túl egyes pénzügyi tárgyú jogszabályok móDR. ZÁMBÓ TAMÁS: A biztosított hitelezők pozíciójának erősödése a Csődtörvény módosításában, Céghírnök: 2001/4. szám 18
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
10
dosítását is tartalmazza, s melyek megalkotását az Unió irányelvei tették szükségessé. A 2002. június 6-án elfogadott 2002/47/EK irányelv polgári anyagi jogi, csődjogi és nemzetközi magánjogi szabályokat határoz meg a pénzen és pénzügyi eszközön létesített hitelbiztosítékokra nézve. Az irányelv célja a készpénzen, a tőkepiacokon forgalmazott értékpapírokon és egyéb pénzügyi eszközökön alapított biztosítéki jogok meghatározott kérdéseinek szabályozása, amely érinti az általános polgári jogi, és a csődjogi szabályokat is. Az EK Rendelet megalkotásának hátterében az állt, hogy az integrációnak (és globalizálódásnak) köszönhetően a vállalkozások tevékenységei egyre több államra kiterjednek - az ilyen vállalkozások fizetésképtelensége a belső piac megfelelő működésére is hatással van. A belső piac megfelelő működéséhez fontos, hogy elkerülhető legyen az, hogy a vállalatok a kedvezőbb jogi helyzet elérése érdekében a vagyonukat vagy a bírósági eljárást egyik tagállamból a másikba helyezzék át. Többek között ez is hozzájárult ahhoz, hogy felmerült az igény arra, hogy egy közösségi jogi aktus szabályozza a fizetésképtelen adósok vagyonával kapcsolatos intézkedések összehangolását. A fizetésképtelenségi jogot az 1346/2000/EK Rendelet érinti, ez tette szükségessé a Cstv. módosítását is. Az 1346/2000/EK rendelet közvetlenül alkalmazandó jogszabály, külön átültetést nem igényelt volna, azonban a magyar jogrendszerhez való illeszkedés érdekében szükségessé vált a csődtörvény módosítása is. Ez érintette a Cstv. 40.§-ban szabályozott megtámadási pereket, bevezette az ideiglenes vagyonfelügyelő intézményét, és ezen felül több, kisebb módosítást tartalmazott. 4.5 A IV. Cstv. Novella - 2006. évi VI. tv
A jogalkotás szándékai szerint új csődtörvénynek kellett volna születni, de ez nem jött létre- ezért volt szükség a 2006. évi VI. tv. megalkotására. Mivel tehát az új csődtörvény nem készült el, az új gazdasági társaságokról és a cégeljárásról szóló törvénnyel egyidejűleg, s az új törvényi szabályozás összhangja érdekében kellett a Cstv.-t is módosítani. Több pontosítás mellett a fizetésképtelenség feltételeinek megváltoztatása, a hitelező által benyújtható felszámolási kérelem feltételeinek pontosítása, a felszámolási költségeket érintő változtatások a legjelentősebbek. A végelszámolás a cégeljárási törvényben került. 4.6 Az V. Cstv. Novella - 2009. évi LI. tv A következő módosításhoz a 2008–ban kibontakozó válság miatt megalkotott 2009. évi LI. tv. újraírta a csődeljárás szabályait, s ennek legfontosabb része a csődeljárásra vonatkozott. A reorganizáció lehetőségének biztosítását célozta meg a jogalkotó; a törvény bevezette az azonnali moratóriumot, kötelezővé tette a hitelező igények határidőben történő bejelentését, a hitelezői igények besorolását és az egyezségkötés feltételeit jelentősen megváltoztatta. A moratórium akár 365 napig is tarthat, ha a hitelezők így döntenek. A sikertelen csődeljárás következménye a felszámolás hivatalból történő elrendelése.
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
11
A felszámolási eljárás szabályait kisebb mértékben módosította illetve pontosította: lerövidítette a hitelezői igénybejelentés határidejét egy évről 180 napra és szigorodott a vezetői felelősség. A módosítás hiányosságaként hozható fel, hogy sem Cstv. részeként, sem külön törvényben nem szabályozták az úgynevezett háztartási, azaz az egyéni csőd kérdését, s a szabályozásba nem sikerült bevonni az egyéni vállalkozókat, csak az egyéni cégeket. Elmaradt a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárást szabályozó törvény modernizálása is. 5. Csődeljárások a gyakorlatban, a reorganizáció folyamata 5.1 A csőd- és felszámolási eljárásokról számokban19 2004-es évtől kezdődően a bíróságok felszámolási és csődeljárással kapcsolatos ügyforgalmának tekintetében jelentős változások figyelhetők meg. A bíróságokra beérkezett felszámolási eljárások száma 2009-ben 63%-al, 2010-ben pedig 73%-al volt magasabb, mint 2004-ben. A csődeljárások számában bekövetkezett változás, arányait tekintve sokkal drasztikusabb: a csődeljárások száma 2009-ben 2,5-szer, 2010-ben pedig 4,4-szer több volt, mint 2004-ben.
2009-ben a befejezett 80 csődeljárásból 21 végződött megszüntetéssel, 16 egyezséggel és 43 egyéb módon; 2010-ben a 174 befejezett ügyből 33 végződött megszüntetéssel, 70 egyezséggel és 71 ügy egyéb módon. A számok arra mutatnak, hogy rövid távon, arányait tekintve jelentősen megnőtt az egyezségek száma a csődeljárásban.
19
Az adatok forrása: http://www.birosag.hu/engine.aspx?page=Birosag_Statisztikak
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
12
5.2 A reorganizáció folyamata A reorganizáció folyamatát a következőképpen foglalhatjuk össze: Elsőként kerül sor a reorganizációs terv vagy másként kibontakozási program20, azaz az adósságrendezési és újjászervezési program elkészítésére, az átvilágításra, melynek során feltárják az üzleti folyamatok eredményes működtetését gátló tényezőket és csődelőrejelzést végeznek. Az átvilágítás alapján meghatározzák a különböző időtávú intézkedéseket, amelyeket a reorganizációs tervben és a végrehajtás szintű cselekvésprogramban foglalnak össze. A második fázisban történik a reorganizáció cselekvésprogramjának végrehajtása, amelyet a reorganizációs stratégia megalkotása és indítása követ. Ebben a harmadik fázisban kerül sor a várható környezeti változásokra és a vállalkozás versenypozíciójára alapozott 3-5 éves időtávú cégnövekedési stratégia kidolgozására is. Az egyezségi tárgyalásra az adós - a vagyonfelügyelő bevonásával - köteles a fizetőképesség helyreállítását vagy megőrzését célzó programot és egyezségi javaslatot készíteni. Az egyezségi javaslat megismerhetőségét a hitelezők számára a tárgyalás időpontját 5 munkanappal megelőzően biztosítani kell. Az adósnak meg kell győznie a hitelezőit arról, hogy képes a fizetőképessége helyreállítására – ennek eszköze a reorganizációs terv. Ebben szükséges felvázolni a fizetésképtelenség okait, illetve az új gazdálkodási irányt. A hibákat kellő részletességgel kell számba venni. A gazdasági helyzetet alapul véve ismertetni kell a fizetésképtelenséget megelőző időszakot, a fizetésképtelenség első jeleit és okait, valamint a probléma elmélyülésének okait. Ezt követően az okok felszámolására és a gazdasági helyzet javítására vonatkozó elképzelések bemutatása következik.21 A reorganizációs terv egyik központi eleme a csődnyitás időpontjára elkészített mérleg, valamint az egyes vagyonelemek realizálhatóságának, kötelezettség – állományának és jövedelemtermelő képességének vizsgálata is.22 A terv tartalmára vonatkozóan a törvény előírásokat nem ad. Egyezségi rész A Cstv. alapján „Az egyezség keretében az adós megállapodik a hitelezőkkel az adósság rendezésének feltételeiről, így különösen megállapodhatnak az adósságra vonatkozó engedményekről és a fizetési könnyítésekről, egyes követelések elengedéséről vagy átvállalásáról, a követelések fejében az adós gazdálkodó szervezetben részesedés szerzéséről, a követelések megfizetéséért való kezességvállalásról és egyéb biztosítékokról, az adós reorganizációs és veszteségcsökkentő programjának elfogadásáról, továbbá mindarról, amit az az adós fizetőképességének megőrzése vagy helyreállítása érdekében szükségesnek tartanak, ideértve az egyezség végrehajtása ellenőrzésének
CSŐKE ANDREA, FODORNÉ LETTNER ERZSÉBET, HORVÁTH ANDREA, SERÉNYI GYÖRGY: Csőd, felszámolás, végelszámolás, KJK – KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft, Budapest, 2001. 21 CSŐKE ANDREA, FODORNÉ LETTNER ERZSÉBET, HORVÁTH ANDREA, SERÉNYI GYÖRGY: Csőd, felszámolás, végelszámolás, KJK – KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft, Budapest, 2001. 22 HUTKAI ZSUZSANNA, TÖRÖK GÁBOR: Csődtörvényünk a megújulás útján – Egy reorganizációs terv elvi modellje, Jogtudományi Közlöny, 2010. 1 sz.
20
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
13
módját is.” Az egyezségi rész tehát egy javaslat a hitelezői igények kielégítésére, a hitelezői követelések elengedésére, átütemezésére: meg kell határozni, hogy az egyes hitelezői igényeket, illetve hitelezői csoportokat mikor, milyen formában elégítenék ki és miként alakul a biztosítékkal rendelkező hitelezők pozíciója. Amennyiben a felek meg tudnak állapodni, akkor a hitelezők a követeléseik egy részéhez hozzájuthatnak, s helyreállhat a normális termelés, amennyiben nem lehet megállapodni, akkor a felszámolás következik. A reorganizációs terv A tervet az adós készíti és küldi meg a felek számára. Amennyiben megadott határidőig nincs a feleknek megküldve a reorganizációs terv, illetve nem hívták össze a tervelfogadó gyűlést, a vagyonfelügyelő kezdeményezi a bíróságon az eljárás átfordítását felszámolásba. Amennyiben megvalósul hitelezők határidőben történő összehívása, akkor a hitelezők határidő hosszabbításához az eljárások választásáról döntő szabályozásnak megfelelő arányban hozzájárulhatnak. A tervet az adós képviselője akkor küldheti ki a felek számára, ha azt annak vezető testületei elfogadták. Meg kell határozni a reorganizáció teljes időszakára tekintettel, hogy a társaság tulajdonosi jogait a reorganizációs eljárás alatt ki és hogyan gyakorolja, melyek a hitelezők jogai az eljárás során, milyen szabályai és következményei vannak a szerződés felmondásának, megszüntetésének és nem utolsósorban, hogy mi a szerződés időtartama. A reorganizációs terv elfogadása A tervelfogadó gyűlést az adós hívja össze meghatározott határidőben, a meghívóhoz csatolni kell a reorganizációs tervet. A tervről az elfogadásról szóló gyűlésen írásban vagy szóban véleményt nyilváníthatnak a munkavállalói érdekképviseletek, a hitelezői választmány és a vagyonfelügyelő. A véleményt nyilvánítók az adós képviselői mellett résztvevői a hitelezői gyűlésnek. A reorganizációs tervről történő szavazásban csak a csődeljárás előtti hitelezők vesznek részt. A tervelfogadó gyűlést az adós vezeti, a tervről történő szavazás szabályozása megegyezik az eljárások közötti választásról szóló döntés szabályaival. A terv elutasítása esetén a hitelezők adhatnak újabb határidőt a terv átdolgozására, és újbóli benyújtására. A terv megerősítése A tervelfogadó gyűlésen a vagyonfelügyelő megállapítja, hogy a terv elfogadásához szükséges arány megvan –e; amennyiben igen, akkor tájékoztatja a bíróságot annak elfogadásáról. A Bíróság végzésben határoz a terv elfogadásának jóváhagyásáról vagy elutasításáról. A Bíróság megvizsgálja, hogy a terv előkészítése, elfogadása megfelel-e a jogszabályban előírtaknak, többek között azt, hogy megtárgyalták-e előzetesen az adós vezető testületei, megvan-e a szükséges hitelezői arány az elfogadáshoz, továbbá, hogy a terv megvalósításához szükséges-e más szervek engedélye, s amennyiben igen, akkor az meg van-e. Elfogadás esetén rögzítik annak jóváhagyását, a reorganizációs eljárás időtartamát és az eljáró vagyonfelügyelőt. Elutasítás esetén végzésben rögzítik a terv el-
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
14
utasítását, döntenek a felszámolásról, megállapítják a vagyonfelügyelő díját és kijelölik a felszámolót, aki megegyezhet a vagyonfelügyelővel. A terv jóváhagyásának következményei, hatása A reorganizációs terv végrehajtása vagyonfelügyelői felügyelet mellett zajlik. Az elfogadott terv egyezségi részében foglaltak valamennyi, a tervet elfogadó felet kötik. A terv elfogadása nem érinti a hitelezőknek adóstársakkal, kezesekkel szembeni jogait, illetve az olyan hitelezői jogokat, amelyek a nem a csődvagyonba tartozó vagyontárgyakra vonatkoznak. A reorganizációs eljárás befejezése A reorganizációs eljárás kétféle módon fejeződhet be: felszámolás útján vagy normál módon. A normál befejezést az adós, a vagyonfelügyelő, valamint a hitelezői választmány kezdeményezheti, a zárás formáját pedig meg kell határozni. A reorganizáció normál befejezésének nincs törvény által előírt határideje. 6. Az egyéni csőd kérdése A 2008-as válság az üzleti szervezetek mellett jelentősen kihatott a magánszemélyek mindennapjaira is: a devizahitelekkel terhelt lakosság egy része gyorsan kilátástalan helyzetbe került. A helyzet 2011-re sem javult, sőt, a problémás esetek száma egyre bővült, melyek közül az egyik kiemelt csoport a lakástulajdonosok köre, melyek helyzetén a kilakoltatási moratóriummal, az árfolyamrögzítéssel kapcsolatos intézkedések és az otthonvédelemmel összefüggő törvény is hivatott a tervek szerint segíteni. A tanulmánynak nem célja a törvény gazdasági hatásainak, illetve uniós joggal való összhangjának vizsgálata, azonban úgy vélem, hogy ezen kérdéskör szorosan kapcsolódik a csődjog témaköréhez, azon belül is az egyéni csőd területéhez. Az 2011. évi CXXI. tv. az otthonvédelemmel összefüggő, egyes törvények módosításáról több törvényt is érintett: - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítása - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. - A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosítása - A jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény módosítása - A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény módosítása A végtörlesztéssel kapcsolatos törvénymódosítások lényege a következő pontokban foglalható össze:
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
15
lakóingatlanon alapított zálogjoggal vagy állami készfizető kezességgel nyújtott devizahitelek végtörlesztése esetén a pénzügyi intézmények 180 CHF/HUF, 250 EUR/HUF illetve 2 JPY/HUF árfolyamot alkalmaznak, ha - a végtörlesztéssel érintett devizahitel folyósításánál alkalmazott árfolyam ezeknél nem volt magasabb - a végtörlesztésre vonatkozó írásbeli igénybejelentést 2011. december 30. napjáig kell benyújtani - a végtörlesztést az igénybejelentést követő 60 napon belül le kell bonyolítani - a végtörlesztéssel érintett devizahitelhez kapcsolódó áthidaló vagy gyűjtőszámlahitel-tartozás végtörlesztését a hitelfelvevő ezzel egyidejűleg vállalja - a pénzügyi intézmény nem utasíthatja el az igénybejelentést, köteles a végtörlesztésre irányuló lezárást 60 napon belül előkészíteni - költségtérítést és egyéb díjat vagy jutalékot a végtörlesztésért nem lehet felszámítani - a törvény a kihirdetést követő 3. napon lép hatályba, és 2012. április 1-jén hatályát veszti A törvénnyel kapcsolatban Harald Waiglein osztrák pénzügyminisztériumi szóvivő elmondta, hogy a tárca több lehetőséget vizsgál, "jogi természetű kapcsolódási pontokat" keres, hogy fellépjen a Magyarországon törvényben rögzített adósságtörlesztési megoldás ellen. Az egyik kérdés az, hogy a jogszabály ütközik-e a tőke szabad mozgásának uniós alapelvével. Ez "uniós jogi kapcsolódási pontot" jelenthet, az ügy pedig az Európai Unió Bírósága illetékességi körébe tartozhat, így az Európai Bizottság és a törvény által érintett pénzintézetek is léphetnek. Ezen felül a devizahitelezés problémáira kidolgozott magyar megoldás, amelyet hevesen bírált az Európai Központi Bank (EKB) is, a pénzügyi piacok stabilitásával összefüggésben is tematizálható, vagyis az uniós pénzügyi felügyelet elé is kerülhet. Az osztrák pénzügyminisztérium azt is vizsgálja, hogy miként viszonyul a törvény az Ausztria és Magyarország között meglévő beruházásvédelmi megállapodáshoz. Hozzátette: Ausztria abból indul ki, hogy az Unióban mások is fellépnek majd a magyar törvény ellen. Harald Waiglein hangsúlyozta: meg kell akadályozni az olyan intézkedéseket, amelyek "a rövid távú belpolitikai haszonszerzésért önkényesen sértenek vagy felfüggesztenek jogi alapelveket".23 -
Összegzés A csőd jelentős szerepet tölt be a gazdasági életben: a nagyobb pénzügyi – gazdasági válságok esetén újra és újra a középpontba kerül ez a témakör, azzal a meggondolással és céllal, hogy az arra érdemes adósoknak lehetősége nyíljon a fennmaradásra, talpraállásra és kibontakozásra ahelyett, hogy a felszámolási eljárásba sodródnának. Ennek nem csupán gazdasági, hanem meghatározó társadalmi vetülete is van, amely az 23
http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/20110920-pert-fontolgat-ausztria-a-devizahitelesekvegtorlesztese-miatt.html
TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0005
16
állam szempontjából sem elhanyagolható: gondoljunk itt a már említett munkanélküliség és adóbevétel tételeire. A bírósági eljárások adataiból az látszik, hogy a csődeljárás iránti igény növekszik, különösen a 2008-ban kirobbanó válság utáni éveket tekintve, azonban a felszámolási eljárások számához képest jelentősen alul marad. Az előnyösebb csődeljárást az állam, a törvényhozó részéről is támogatni szükséges ahhoz, hogy az előbbiekben említett arány tovább javuljon, javulhasson. Egy eredményes reorganizációhoz szükséges jogi keretek biztosítása természetesen csak az érem egyik oldalát adják: szükség van arra is, hogy a piacon igény legyen az adós tevékenységére, azaz piacképes legyen. A reorganizációs terv akkor lehet sikeres, ha kemény gazdasági elemzéseken, felméréseken és jövőremutató közgazgasági számításokon alapul és ezen elvek mentén hajtják végre az átszervezést. Ennek egyik legfontosabb eleme az állam oldaláról közelítve az lehetne, hogy a reorganizációhoz kapcsolódó gazgasági elemzések és gazdasági szakértők szerepét és feladatkörét az állam meghatározná, növelné a reorganizációs terv készítésében, az egyezség megkötésénél és a terv megvalósítása alatt is. Meglátásom szerint a kilakoltatással, a lakástörlesztések kezelésével, a devizahitelesek érdekében hozott rendelkezések az egyéni csőd kérdésköréhez tartoznak. A legnagyobb hiányosságot abban látom, hogy korántsem jelent elégséges megoldást ennek a területnek a szabályozása, mivel a társadalom és a problémás területek nagyon szűk rétegének nyújtanak lehetőséget – és még kevesebb embernek tényleges megoldást - a tanulmányban ismertetett intézkedések. A válságok okozta gazdasági – társadalmi hatások erősítik az igényt az egyéni csőd kérdésének egységesebb szabályozásában is.
