NOSTRA PARVA PATRIA – A MI KIS HAZÁNK
CSAPOD 2017/1
Csapodi honvédek részvétele a II. világháború Don-kanyar hadműveleteiben A súlyos hadműveletek a II. világháborúban 73-74 évvel ezelőtt az akkori Szovjetunió európai területén voltak. Jelen cikk célja emlékezni azokról a csapodi honvédekről, akiknek ezekben a rendkívül súlyos harcokban parancsra részt kellett venni. A történészek kutatásai a visszatekintés hitelességét nagyban elősegítik. Jól behatárolhatók azok a körülmények, amelyek ekkor a magyar történelem legnagyobb emberi és anyagi veszteségeit okozták.
1939.08.23-án megkötött megnemtámadási egyezményt. Az egyezmény titkos záradéka már burkoltan fogalmazva előrevetíti Lengyelország megszállását. A kezdetben még csak európai háború 1939.09.01jén Németország által Lengyelországnak Gdanszknál történt hadüzenet nélküli megtámadásával kezdődött. A Szovjetunió a korábban már jelzett megnemtámadási szerződés szellemében gyorsan elfoglalta a titkos záradék térképe által megjelölt lengyel területeket. Az akkori magyar kormány még határozott volt, A II. világháború kitörése, s nem vett részt a háborúban, sőt engedte, hogy 70Magyarország hadba lépése 80 ezer lengyel személy Magyarországon át a balkáni Németországban Adolf Hitler 1933. évi hatalomra államok felé menekülhessen. Az elért területrevíziók jutását követően megindult egy olyan fegyverkezési és a háborúból történő távolmaradás a kormány akfolyamat, amely miatt néhány év múlva a szakértők kori politikáját nagyon népszerűvé tette. Közben Eumár sejtették, hogy Európában belrópában Németország tovább terjeszOrbán (Fejes) Kálmán átható időn belül háború fog kitörni. kedett. 1940-ben lerohanta Norvégitüzér Magyarország az 1930-as években is át, Hollandiát, Luxemburgot, Franfolyamatosan arra törekedett, hogy ciaországot. A Szovjetunió is terülea számára rendkívül kedvezőtlen I. teket szerzett: magához csatolta Észtvilágháború befejezése után a Triaországot, Lettországot, Litvániát, Bunonban megállapított határokon mikovinát és Besszarábiát, Finnországnél nagyobb mértékben módosítson. gal pedig háborúzott, majd miután A területrevíziók 1938-1941 között nem ért célt, békét kötött. olyan mértékben sikerrel jártak, hogy A német hadsereg Anglia szárazaz akkori Magyarországhoz csatolföldi megtámadását nem kezdte meg, ták az elvett terület 40%-át, mintegy de a hadiflottát, a Dél-Angliában lévő 5 milliós lakossággal. A visszacsatohadi létesítményeket, majd London lásokat (Felvidéken, Kárpátalján, Erlakónegyedeit folyamatosan bombázdélyben, Bánságban) az európai hata. Tekintettel birodalmi elképzelétalmak közül csak Németország és sére, 1941.06.22-én megtámadta a Olaszország támogatta. Németország Szovjetuniót. A támadást követően nyílt terjeszkedési szándékát AusztSzlovákia és Románia azonnal csatria 1938. I. félévi bekebelezése is jelakoztak hozzá. lezte. Feltétlenül meg kell említeni a Magyarországon a korábNémetország és Szovjetunió közötti ban visszacsatolt felvidéki Kassán
Csapod
2
Varga Sándor híradós (jobbra) és katonatársa 1941.06.26-án egy provokatív bombatámadás történt. Máig nem tisztázott, hogy mely ország gépei támadtak. Történészi véleményeket olvasva valószínű, hogy szovjet repülőgépek tévedésből bombázták A4/I. zászlóalj katonái a hadszíntérre vonulás előtt
2017/1.
Kassát. Az általuk akkor használt térképeken Magyarország határmódosításai ugyanis még nem voltak átvezetve. Ettől függetlenül a nemzetközi diplomáciának már akkor megvoltak a szabályai, hogy ilyen esetben mi a teendő. Ezt a titkot csak akkor lehet megfejteni, ha a magyar történészek az előbbi események leírását orosz levéltárakban is kutathatják. Az esemény nagyon súlyos volt, és egy mindenre kiterjedő alapos kivizsgálást mindenképpen megkövetelt volna. A körülmények figyelembe vételével Horthy Miklós kormányzó a Szovjetuniónak küldött hadüzenet mellett döntött úgy, hogy az akkor hivatalban lévő kormányában több miniszter háborúellenes volt. Ez a döntés nyilvánvalóan kapcsolatba hozható azzal, hogy a már visszacsatolt területeket meg lehessen menteni, és az ország Hitler bizalmát (aki akkor hatalma csúcspontján állott) ne veszítse el. A hadüzenetet aztán az országgyűlés is elfogadta. A politikusok többsége az akkor nagyon erős Németország gyors győzelmében bízott. A „BlitzkriegVillámháború”-nak kezdetben valóban gyors győzelmei voltak. Magyarország gyorshadtesttel képviseltette magát 1941 második félévében. Ennél a hadtestnél nem voltak jelentősnek mondható veszteségek, és ebben csapodi honvédek részvételéről nincsenek adatok.
A 2. Magyar Hadsereg szervezése, hadszíntérre szállítása A szervezés a németek sürgetésére már 1942. január végén elkezdődött, és országos kiterjedésű volt. A Sopron körzeti szervezést a szombathelyi III. sz. hadtest irányította. Minden hadtesthez híradós, légvédelmi, tüzér, huszár, kerékpáros, ellátó és szállító alakulatok tartoztak. A hadsereg állományába tartozott még a páncéloshadosztály és egy repülődandár (távolfelderítő, vadászrepülő, bombázórepülő osztályok). A 2. sz. Magyar Hadsereg (2. MHS) szervezésekor a szolgálatát teljesítő sorállomány mintegy 20%-át vehették figyelembe, a többi mozgósított tartalékos hadköteles volt. A németekkel történt tárgyalás alapján mintegy 200.000 fős nagyságrendben állapodtak meg. Mind a szolgálatát teljesítő, mind a tartalékos csapodi honvédek Sopronból a kiképzést követően vonulhattak ki a harctérre. A kiképzés csak nagyon rövid, 6-8 hetes lehetett. Ez nyilván nagyon kevés volt. Németországnak alapvető érdeke volt az összes vele szövetséges hadsereg minél nagyobb létszámban történő bevetése, hiszen a Moszkva bevételére
Csapod
2017/1.
3
A Don kanyar környékére a 2. MHS kötelékében kivonult, Csapodon született honvédeknek a cikk szerzője által ismert adatai (tart.= tartalékos) 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16.
Név Bella András Bella (Bisti) Jenő Bella Géza Bella József Csiszár János Csóka Lajos Fodróczi Lajos Giczi Antal Kovács Ede Kreitz Lajos Nagy András Nagy János Nemes József dr. Orbán (Fejes) Kálmán Pethő Gyula Varga Sándor
Rendfokozat tart. őrvezető honvéd honvéd őrvezető honvéd szakaszvezető honvéd tizedes őrvezető honvéd honvéd honvéd tart. zászlós honvéd tart. tizedes őrvezető
Csapattest gyalogos tüzér gyalogos tüzér gyalogos ellátó gyalogos tüzér gyalogos huszár gyalogos gyalogos ellátó tüzér gyalogos híradós
Születési év 1909 1918 1907 1912 1915 1919 1915 1910 1917 1909 1918 1920 1911 1920 1909 1918
Anyja neve Csiszár Mária Kámán Anna Horvát Borbála Bella Teréz Farkas Rozália Nagy Ilona Farkas Rozália Kozák Teréz Halator Erzsébet Horváth Rozália Németh Mária Kiss Teréz Ghiczi Adél Kámán Mária Horváth Ágnes Nagy Rozália
még 1941 második félévében indított „Barbarossa” lomásról a hadműveleti területre (mely a Don folyó terve súlyos kudarcot vallott. Moszkva előtt, meg- jobb partjától néhányszor tíz kilométer távolságra tapasztalva a rendkívül szívós ellenállást, a nyárvégi, volt) a kiszállítást a 2. MHS-nek kellett megoldani. őszeleji katasztrofális közlekedési állapotokat (utak Minden képzett magyar honvéd, tiszthelyettes és rossz minősége, sártengerek, stb.), valamint az orosz tiszt tudta, hogy ilyen távol a hazától háborút viseltél (mínusz 30-40 0C) keménységét, a támadás el- ni valami elképesztően keserves, nagyon nehéz felakadt. Mint később kiderült, a németek veszteségei adat. Nehezítette még a körülményeket a nagyszáitt akkorák voltak, hogy azokat a háború végéig pó- mú ló szállítása is, melyeket a tüzérek ütegeik vontolni már nem tudták. Független katonai szakértők tatásához vettek igénybe. A Szovjetunió területén a ekkor már sejtették, a háborút a németek várhatóan vonatok elleni partizánakciók gyakran előfordultak. nem nyertesen fejezik be... Bevagonírozás a Déli pályaudvaron A mellékelt korabeli katonafényképek bemutatják egyenruhájukat. A képeken szereplő személyek már nincsenek közöttünk, a visszaemlékezés családjaiknak tiszteletadást is jelent. A soproni déli pályaudvarról 1942. április elején 500 méter hosszúságú vonatok indultak a Győr-Komárom-Kassa-Jablonkai hágóBreszt-Litovszk-Kovel-Kijev-Kurszk-Sztarij-Oszkol vasútvonalon. Ez az utazás több napos volt, és mintegy 2.000 km-es távolságot jelentett. Az utolsó vasútál-
Csapod
4
2017/1.
tézkedés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy már 1941 végén a Szovjetunió több hadianyagot gyártott, mint Németország. Ez még akkor is figyelemre méltó volt, ha a minőség elmaradt a németekétől. A németek ezzel vagy nem törődtek, vagy a költöztetést egyszerűen nem észlelték. A 2. MHS csapatainak kiszállítása három hónapon át tartott, és 1942. június végén a számukra kijelölt harcálláspontjukat felvehették.
A Don-kanyar környéki harcokról Szoldatszkoje hősi temetője
A 2. MHS-t a 2. Német Hadsereg (2. NHS) irányította. A Hitler által kijelölt arcvonal Voronyezstől Sztálingrádig tartott. Célja volt, hogy a csapatok beékelődjenek a Don és Volga folyók közé, foglalják el
A kiszállítás körülményeire a soproni déli pályaudvaron 1942-ben készített fényképek utalnak. A látvány nem szorul magyarázatra... Még a harcálláspontra érkezés előtt, feltehetően partizánakció következtében, 1942.05.31-én elesett Kreitz Lajos honvéd a III. önálló huszárszázadból. Sírjának helyéről ugyan nincsen adat, de valószínű, hogy temetése akkor még katonához méltóan történhetett. Katonatemető és egy tiszt temetése is látható a következő képeken. A szállítási útvonalon látni lehetett, hogy a lakosság nagyon megritkult. Még az 1941. második félévi támadás idején a szovjet vezetés mintegy 1.300 hadiüzemet és minden hadianyag- és eszköz gyártásban figyelembe vehető nőt és férfit a Vörös Hadsereg visszavonulásakor az Ural hegységen túlra telepített. Ez egy rendkívül 14/39 M. 15 cm-es közepes tarack tüzelőállásban hasznos és nagyon jelentős lépés volt a II. világháború későbbi alakulása szempontjából. Az in- a Kaukázus környékén lévő hatalmas olajmezőket. Voronyezstől délre haladva a Don folyó jobb partBölecz József hadnagy temetése (1942.08.06.) jától néhányszor 10 km-re a következőképpen helyezkedtek el a csapatok: 2. NHS, 2. MHS, 8. Olasz Hadsereg (8. OHS), 3. Román Hadsereg (3. RHS), 6. NHS. A magyar arcvonal Voronyezstől 20 km-re kezdődött és 207 km hosszú volt. A csapodi honvédek a III. sz. hadtestben, Voronyezstől mintegy 2035 km-re harcoltak. Azt már akkor tudta Jány Gusztáv vezérezredes, felelős hadseregparancsnok, hogy ez egy aránytalanul hosszú arcvonal. Egy gyengébben felszerelt hadseregtől pedig rendkívüli erőfeszítést kíván annak hatásos védelmezése. A harcok július elején megkezdődtek. A 2. MHS a harcokban meglepően jól szerepelt. A rendelkezésre álló hadinaplók számos hőstettet ismertetnek. Ettől függetlenül már akkor kitűnt, hogy a 2. MHS-nek nincsen
Csapod
2017/1.
5
37 mm-es páncéltörő ágyú a gyevicai állásokban meg a korszerű hadviseléshez megfelelő páncélelhárítása, a nehéz-harckocsik száma kevés, folyamatosan akadozik az élelmiszer- és a hadianyag ellátás, amely az erősödő partizánakciók következménye is volt. A harcok kezdetén, július 9-én hadifogságba esett Fodróczi Lajos a 4. gyalogos ezredből, akinek további sorsa nem ismert. A következő néhány kép a 2. MHS fegyvereiből mutat be néhányat. A képeken jól látszik, hogy nagyon nehéz lehetett a lövegek számára rugalmasan, gyorsan telepítési helyeket találni. Térkép szemlélteti a Don folyó Uriv környéki szakaszát, amely aztán bekerült a történelemkönyvekbe is a harci cselekmények miatt. A júliusban megkezdett és szeptember közepéig tar-
A szeptember 16-ai arcvonal a Dontól kb. 2-10 km-re volt
tó harcok nem biztosították a 2. MHS-nek, hogy át tudjon kelni a Don folyón. Sőt még a korábbi, Uriv helységnél kiépített hídfőállást is fel kellett adni. A magyar alakulatok a szeptember 16-ával jelzett arcvonalnál építettek aztán ki egy merevnek nevezett védelmet különféle földbe ásott bunkerokkal. A műszaki alakulatok sem értek el egy modern hadsereghez illő szintet - az építmények mindezt tükrözték. Az arcvonal aztán egyelőre nem változott. Időközben a szovjet oldalon éjA 7. légvédelmi gépágyús üteg tüzelőállása a Don mögött szakánként nagy csapatmozgásokat észleltek. Ha nappal felderítő repüléseket végeztek, a rendkívül jó álcázás miatt már nem a valós képet tudták a parancsnokságnak jelenteni. A későbbi nagy túlerőt így csoportosították a Don folyó túlsó oldalán. Mint utólag kiderült, a szovjet parancsnokság – miután észlelte, hogy a németek egyelőre várnak Moszkva támadásával – erőiket összevonta
6
Csapod
2017/1.
a Voronyezs-Sztálingrád vonalon, és azokat a Don folyó bal partja közelében helyezte el. A Don szélessége az előbbi szakaszon 200-250 m között változott. Közben az időjárási helyzet október végétől folyamatosan romlott, egyre hidegebb nappalok és éjszakák következtek. Ez azt jelentette, hogy december elején már mínusz 25-30 ○C-t mértek. Kaptak ugyan melegnek mondott ruházatot, de nem kell ahhoz szakértőnek lenni, hogy meg lehessen állapítani: az akkori helyi körülményeket figyelembe véve Tisztilegények az elkészült fedezék előtt lehetetlen volt úgy felöltözni, hogy a katona még harcolni is tudjon. A védővonal- Amikor a szovjet páncélosok áttörték a román és ban fedezékeket építettek. Ezeknek voltak ugyan a olasz hadseregek védőállásait, jöttek a golyószórós földfelszín alatti részei is, de azokat semmilyen mó- sítalpas gyalogsági egységek, és nehezítették a vis�don nem lehetett egy minimálisan elfogadható hő- szavonulást. Tehát már délről is érhette támadás az mérsékleten tartani. Ilyen fedezékek, bunkerok lát- északabbra elhelyezkedő 2. MHS-t. A hadsereg törhatók a bemutatott fotókon. zse tudta, hogy támadás várható, de azt inkább délIdőközben Urivtól délebbre november közepén ről tartották valószínűbbnek. Kérték a 2. NHS paszovjet támadás következtében összeomlik a 3. RHS. rancsnokát, hogy ígéreteiknek megfelelően segítseKatonáik fegyvereiket elhagyva futva menekülnek a nek a páncélosok megfékezésében, miután nem volt hómezőkön... Ez a 2. MHS katonáinál nagyon nega- elég erős a páncélelhárítás. Az ígéret egyelőre csak tív erkölcsi hatást vált ki. Röviddel utána a 8. OHS ígéret maradt. Még a nagy szovjet ellentámadás előtt parancs nélkül visszavonul, ugyanis észlelték az el- német közreműködéssel a következő parancsot kaplenfél aránytalanul nagy túlerejét. A túlerő mind a ta a 2. MHS: „Csak meghalni lehet, hátrálni nem!” T-34-es páncélosoknál, mind a rakétás sorozatvetők A nagy ellentámadás Urivnál aztán 1943.01.12.(Katyusák) és a gyalogság esetében megmutatkozott. én reggel 6 óra 45 perckor megkezdődött. Mind tűzerőben, mind a támadó pánA 101/1. gépvontatású nehéz tüzérüteg fedezéke Liszkinél célosok majd a gyalogsági erőknél is látható volt a többszörös túlerő. Talán még a szovjetek is meglepődhettek, hogy az első két rohamot a magyar egységek vissza tudták verni. Sajnos a megígért német páncélos tartalék még mindig nem érkezett meg. Közben Urivtól kissé északabbra a 29-es gyalogos ezrednél is sikerül a szovjetek áttörése. A hőmérséklet már mínusz 40 0 C-nál is alacsonyabb volt január 13-án. Szintén hatalmas harckocsi támadás indult a 7. kön�nyűhadosztály ellen, amely aztán
2017/1.
Csapod
7
zsef I.17-én. Eltűntek: Bella András I.12-én, Bella József II.02-án, Bella Géza II.7-én, Kovács Ede I.14-26. között, Csiszár János I.17-én, Csóka Lajos II.12-én, Giczi Antal I.17-én, Nagy András I.21-én, Nagy János I. hónapban, Pethő Gyula I.15-én. Idézet a Soproniak a Don-kanyarban című könyvből (386. o.): „A 2. hadseregnek – s benne a soproni alakulatoknak – az 1943 januári harcokban és a visszavonulás során elesett és megfagyott honvédei, munkaszolgálatosai szinte valamennyien tömegsírban nyugszanak. A kegyetlen orosz Előrenyomulás a Donhoz egy kilőtt T-34-es mellett télben, a mínusz 30-35 fokos hidegkezdett visszavonulni. A délutáni támadással a 7/1 ben, valamint az állandó harcok és a visszavonulás és 4/1 zászlóaljakat bekerítették. Kitörésük közben forgatagában nem lehetett temetni. A helyi lakosság hőstettek sorozatát hajtották végre. A hőstettek a hi- temette el 1943 tavaszán a magyar katonák hó alól teles hadinaplókból nyomon követhetők. előbukkanó holttesteit, utak mentén, tereken és árA 2. MHS sorsa tulajdonképpen január 15-én az kokban, az általuk megásott tömegsírokba.” Urivtól kissé délebbre lévő Scsucsje községnél kiépített hídfőről indított ellentámadás során dőlt el. Itt már akkora volt a túlerő, hogy a későn bevetett német páncélos hadtest sem tudott a kialakult helyzeten változtatni. A veszteségek egyre csak növekedtek, s az idő múlásával még nagyobbak lettek. Mint utólag kiderült, a szovjet katonáknak sem volt más választásuk, mint előre menni, mert ha hátráltak, a biztos halál várt rájuk... A harcokban kulcsszerep jutott a T34-es harckocsiknak és a rakétás sorozatvetőknek (Katyusa). A T-34-es harckocsit, bármennyire korszerű volt, egy jól célzott páncélelhárító lövedékkel ki lehetett lőni. Egy ilyen kilőtt harckocsi és Visszavonulunk… egy sorozatvető látható a szemléltető képeken. A csapodi honvédek az előbbi térképen látható Ugyan a szakirodalom semmilyen adatot nem köSztorozsevoje falu környékén harcoltak. Közülük zöl a harcok során elhullott lovakról, de azok száma 1943. január 12-től február 12-ig a következő sze- szintén nagyon jelentős lehetett, elérhette a tízezres mélyek estek vagy tűntek el. Elesett: dr. Nemes Jó- nagyságrendet is. A lovak szenvedése is valamilyen elképesztő nagyságrendű lehetett. A visszavonulás Sorozatvető (Katyusa) során a 2. MHS. katonái a velük esetenként együtt vonuló német katonáktól gyakran nem a joggal elvárható bajtársiasságot kapták... A Don kanyar környékéről minden bizonnyal regénybe illő módon megmenekültek Bella (Bisti) Jenő, Orbán (Fejes) Kálmán és Varga Sándor. Az ottani harcokat ugyan befejezhették, hazatérhettek, de a háború még itthon akkor számukra sem ért véget... Áttanulmányozva a vázolt harcok folyamatát, a helyszíneken készített naplókat, az ott elesett, eltűnt vagy hadifogságba esett és onnan vissza nem tért honvé-
Csapod
8
Visszavonulás a Dontól dok mellett az összes megmenekült honvéd nevét is hősként kellene az utókor számára megőrizni. A 2. MHS teljes veszteségei (csak tájékoztató adatként kezelendő!): 1943. január 1-jén 194.334 fő volt az élelmezési összlétszám, 1943. március 1-jén pedig 100.818 fő. A hiány tehát 93.516 fő, mely a következő összetételű volt: elesett, megfagyott 41.792 fő, fogságba esett 28.000 fő, sebesült és beteg: 23.724 fő. Ezeket a veszteségeket (legalábbis az 1943. januári hídfőcsatákban) a szakirodalom szerint a következő módon lehetett volna elkerülni, vagy jelentősen mérsékelni: - A csapatok arcvonala környéki taktikai, légi segítség mellett a németeknek stratégiai nehézbombázókkal is rendelkeznie kellett volna. Ezzel lehetővé vált volna azoknak a hadianyag gyáraknak a hatékony bombázása, amelyek az Ural hegység mögött állították elő a háború végső kimenetelében jelentős A Hősök Napján Bella (Bisti) Jenő 2010-ben
2017/1.
T-34-es tankokat, rakétás sorozatvetőket és a különféle repülőgépeket. - Az előzetesen megígért német páncélos hadtest (Cramer) segítségének korábban kellett volna megérkezni, és a nagy túlerő hatását mérsékelni. - Lényegesen jobban kellett volna a csapatokat ellátni (téli ruházattal, étellel és hadianyaggal, korszerűbb fegyverekkel). - A hadseregparancsnok a többszörös túlerőt látva, az előbbiekben felsoroltak figyelembe vételével utasíthatta volna a 2. MHS teljes létszámát, a 8. OHS-hez hasonló felsőbb parancs nélküli visszavonulásra...
Megemlékezés a II. világháborúban elesettekről A II. világháborúban elesettek emlékére a csapodi templom falára, annak bejáratától jobbra, 1945 után emléktábla került. Megállapíthatjuk, hogy a Don-ka-
A II. világháborús hősök emléktáblája Csapodon
2017/1.
Csapod
nyar hadműveletekben elesett vagy eltűnt honvédok közül a következő személyek nevei az emléktáblán nem találhatók: Csiszár János, Giczi Antal, dr. Nemes József, Fodróczi Lajos, Kovács Ede, Bella Géza. Mint már korábban említésre került, a nevek mindegyike levéltári kutatás során került elő, tehát hitelesnek mondhatók. Tekintettel arra, hogy a legvéresebb Don környéki harcoknak 2018-ban a 75. évfordulója lesz, ki kellene egészíteni a táblán lévő neveket. A kegyetlenül súlyos harcokban kifejtett ellenállásukért az emlékezést az évfordulón ők is megérdemelnék... A felhasznált irodalomban 7. szám alatt jelzett, 2003.01.24-i Népszabadság cikk szerint (melyet az akkori moszkvai tudósítójuk írt) rövid időn belül megnyitják a Voronyezstől mintegy 40 km-re a Don folyó jobb partjához nagyon közeli Rudkinó faluban egy magaslaton a Központi Magyar Katonatemetőt. Az újratemetés körülményeit kormányszerződés
9
rögzítette. A gondnoklás költségeit a mindenkori magyar kormány fizeti az ezzel megbízott helyi vállalkozásnak. A temető környezete nagyon kulturált, méltó helyszín, mintegy 3 hektár területen fekszik. A környék kisebb temetőiből kiemelték a hősi halottak földi maradványait, s azt követően az említett helyen megtörtént a rendezett újratemetés. A halottak neveit fekete márványtáblákra vésték fel. Számuk itt 50.000 fő körül jelzett. A bejárat olyan világítást kap éjszakánként, hogy még a Don folyó túlsó partjáról, néhány kilométer távolságból is látható. Az éjszakai őrzés is biztosítva van. Ha újságunk olvasói közül valaki eljut ebbe a temetőbe, akkor nagy valószínűséggel a márványtáblákon a harcokban hősi halált halt csapodi honvédok nevét is megtalálhatja. Az ott járó méltóképpen emlékezhetne az elesettekre, köztük esetleg valamely hozzátartozójára… Csiszár Jenő, Sopron
Felhasznált irodalom: 1. ifj. Sarkadi Sándor - Szabó Péter: Soproniak a Don-kanyarban. Itt kell köszönetet mondanom Orbán Rózsának, aki a jelen cikk megírását javasolta, és Orbán Piroskának, aki a családi ereklyeként őrzött könyvet rendelkezésemre bocsátotta. 2. Glatz Ferenc: A magyarok krónikája 3. Földi Pál: A magyar királyi honvédség a második világháborúban 4. Földi Pál: Légiháború 1939-1945. Ugyancsak köszönet Varga Sándornak (Sanci), aki a 3. és 4. sz. könyveit, családi emlékeit szintén átadta. Varga Sándor az ő édesapja volt. 5. Révész Sándor: Kassa bombázása (Magyar Hírlap, 2016.06.24.) 6. Jeszenszki Géza: Utunk a háborúba (Népszabadság, 2016.07.23.) 7. Szalai Zoltán: „Ezek a katonák is a hatalmasok áldozatai” Riport a magyar katonai temetőről. (Népszabadság, 2003.01.24.)
Felhívás A faluban és a Csapod-barátok Egyesületében néhányunkat egy ideje már izgat az a gondolat, hogy más településekhez hasonlóan lehetne-e valamit tenni a helyi foglalkoztatási lehetőségek bővítése érdekében. Ötletként felmerült, hogy próbálkozni lehetne – közfoglalkoztatás keretében – zöldségtermesztéssel annak ellenére is, hogy a csapodi talajadottságok nem a legkedvezőbbek. Csatlakozni lehetne a tündérkert mozgalomhoz is, melynek célja a régi magyar gyümölcsfajták megmentése. Bizonyára lehet még fellelni Csapodon is ízletes termést adó, a kártevőknek ellenálló gyümölcsfákat, melyeket oltványozással megmenthetünk magunknak és az utókornak. A fajtamentést ötvöznénk azzal, hogy minden újszülött a nevét tartalmazó táblával kapna egy
megmentett fát, aminek gondozását a családja, később ő maga vállalhatná. Az így létrejövő ültetvény, gyümölcsfás liget szakszerű kezelését – a családok által elvégzett gondozási teendők mellett – szintén közfoglalkoztatottak közreműködésével lehetne megoldani. Kérjük, akit érdekel az e feladatokban történő munkavállalás lehetősége, jelezze ezt az ötletgazdáknak vagy az egyesület elnökének. Szívesen fogadunk a témával kapcsolatban bármilyen ötletet, véleményt is. Akik mindezt várják: Kiss Andrea 9372 Csapod, Rákóczi u. 27., tel: 20/256-3429, Nagy István 9372 Csapod, Rákóczi u. 10., tel: 70/389-8550, Nagy Imre 9028 Győr, Erfurti út 7. II/1., tel: 30/520-7331, e-mail:
[email protected]
10
Csapod
2017/1.
Betegségek népi gyógyítása Napjainkban új korát éli a népi gyógyászat. Ám amíg a XX. század elején, közepén még gyakori volt a ráimádkozás, ráolvasás, sőt kuruzslás, addig napjainkban ezek a módozatok már jórészt kihaltak. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy a régi, egyházi imádságokban ne hittek volna. Egy volt a lényeg: hinni kellett abban, hogy az ima mormolása, a tökéletes átélés képes a gyógyításra.
„Fűben, fában orvosság.” A népi hagyomány szerint a gyógyfűnek/fának akkor van igazán hatása, ha szedése, alkalmazása közben maga a beteg imádkozik. A népi orvoslás legismertebb módja a gyógyító fűvek, kenőcsök, főzetek és fürdők használata volt. Ezek közül jónéhány még napjainkban is fellelhető, sőt egyes esetekben élő gyógyító hagyományként van jelen, ráadásul olyan helyeken is, ahol közel van az orvos. A füves gyógymódok többségét ugyanis mindenféle babonától mentes, hatásos formának tekintik a városi és falusi emberek, de főként a tanyákon élők. Érdemes felsorolni a – gyakran a közvetlen (nem városi) környezetünkben található – gyógynövények közül néhányat, melyeket sokan csak gaznak titulálnak: - árvacsalán: főzete orrvérzésre hasznos, - beléndekmag: fogfájásra (elrágni), - bodza: teája (szárított virágzat) köhögésre, megfázásra; friss virágjából házilag „isteni” szörp készíthető (biztos sokan készítik is), sőt muskotályos ízű bor is előállítható (Magam is kipróbáltam – „Isten ajándéka.”), - diófalevél: teája köhögés ellen, ősz hajra festésre jó, sőt korpára is, - fokhagyma: érfaltisztító, zsíroldó, vérnyomáscsökkentő; húsfélék, házikolbász adaléka (nyersen fogyasztva a leghatékonyabb; hátránya az át-
ható szaga – randevúra indulók óvakodjanak a fogyasztásától), - gyömbér: gyomorbajra, - hársfavirág: teája köhögésre; álmosító, - lósóska: hasmenésre, - petrezselyem: vesebántalmakra, - torma: húsvéti sonkához (a feltámadási körmenet után); fájós testrészre borogatásként, - útifű (lándzsás útifű): főzete, szörpje felszaggatja a mellkasi lerakódást (erre jó a zsíros ruha mellkasra helyezése is), - vöröshagyma: szétnyomva, sózva vérzéselállító, tejben megfőzve altató, - fekete üröm: teája vesetisztító, - feketeribizli levele, teája: vérnyomáscsökkentő, - csipkebogyó („csitke”) tea: C-vitamin (ne forraljuk fel, 60-70 °C hőmérsékletű vízbe tegyük!), - galagonya virága, bogyója: magas vérnyomásra, - fagyöngy (fehér bogyójú): magas vérnyomásra (élősködő, akác-, nyárfákon díszlik), - csicsókagumó: cukrosoknak, - zeller: köszvényre; férfiaknak potencianövelő. Eleink gyakran frászt kaptak, ha izmaik hirtelen, heves fájdalmat okozva összehúzódtak, görcsbe rándult a gyomruk, vagy kisgyermekükre rátört a nyavalyakórság (epilepsziás roham). Ez ellen találták ki a frászkarikát, ami a következőt jelentette: sült tésztából formált kerek perec, amelyen átbújtatták a beteg gyermeket. Az átbújtatás szimbolikusan ábrázolta a betegségtől való megszabadulást. Ezt a módszert szerte Európában jól ismerték már a XII. századtól. Többféle módszert ismertek az éjszakai görcsök megelőzésére, pl. a cipőket keresztbe rakták az ágy mellé, vagy úgy helyezték el a földön, hogy az orruk éppen hogy csak kilátszódjon az ágy alól.
Csapod
2017/1.
Befejezésül tekintsünk át néhány ma is élő, általánosan használt, betegségekkel kapcsolatos kifejezést, szólást, káromkodást, melyek eredetét sokan nem ismerik. A francba! Törje ki a frászkarika! A fene vigye el! Egye meg a rosseb! A görcs álljon beléd! A nyavalya essen beléd! Száradjon le a kezed! – és hasonlók. Mi is az a fene? Fekélyt, rákot jelentett a múltban: olyan agresszívnak, pusztítónak találták, mint a fenevadat. A rosseb úgy alakult ki, hogy összevonták a rossz seb szókapcsolatot. A nyavalyával és a frászkarikával pedig azt kívánták a másiknak, hogy törjön rá az eplepsziás roham. Ha a francba küldtek valakit, azt óhajtották, hogy gyűrje le a szifilisz (vérbaj, nemi baj). Miért franc a szifilisz? Ez a fertőzés VIII. Károly francia király seregében tűnt fel először, innen a francia kór. Nálunk a pogány időkben úgy gondolták, hogy a testi bajokat a gonosz szellemek hozzák az emberre. Például a hideglelés azt fejezte ki, hogy a hideg rálel az emberre, és a révületig rázza. A tífuszt hagymáznak mondták, mert úgy vélték, egy alvilági betegségdémon önkívületbe kergeti a beteget. Abban is hit-
11
tek, hogy kisebb csúszó-mászó állatok az emberi test nyílásain bejutnak a szervezetbe, s ott növekednek, rágnak. Így született a torokgyík vagy a pókhas, valamint a féregnyúlvány (vakbél) szó. A kereszténység korában a szerzetesek gyógyítottak, másolták az ókor nagy orvosainak munkáit. Magyarországon még a XVII. században is csak mintegy száz tanult doktor praktizált. A pórnépet a bábák, füvesasszonyok, javasasszonyok, csontkovácsok, foghúzók kezelték. Mária Terézia aztán törvénybe iktatta: csak végzett orvos gyógyíthat. Így erre több lett az orvos – de a boszorkányper is, mivel a köznép továbbra is a laikus gyógyítókhoz fordult. Bennük ugyanis jobban bíztak, az ő nyelvüket jobban értették. Kovács Ferenc, Cirák Utóirat: Remélem, nem untattam hosszasan a nyájas olvasót. Jó egészséget kívánok mindenkinek! Írásomhoz többféle forrásból merítettem: internetes cikkekből, a Szabad Föld c. újság régebbi számaiból, illetve saját kútfőmből.
Tisztelet a szépkorúaknak Nagy Lajosné Horváth Aranka Az emberek tudatából és érzelmeikből a szülőföld kitörölhetetlen. Így van ez azokkal is, akik Csapodon születtek, bárhová is kerültek, mindig visszanéznek. Ezért alakult a Csapod-barátok Egyesülete is. Máshol élő, de csapodi lelkületű, falujukat szerető emberek kezdeményezték létrehozását. Kezdetektől fogva részt vesznek a falu életében, többek között a falukarácsony örömtelibbé tételében is. Megajándékozzák a gyermekeket és a falu legidősebbjei közül egy-egy hölgyet és urat. Az élet tisztelete, az idősek megbecsülése ad okot az ünneplésre, a felköszöntésre. A pár kedves szó, az ajándék hangsúlyozza a szeretetet, a hálát, melyet az idősek iránt éreznek Szakály Mária kislányként az édesanyjával (kb. 1902)
a leszármazottak. Mostantól életük bemutatásával lehetőségünk lesz tanulni, követendő példát találni sorsukon keresztül. 2016 karácsonyán a legidősebb asszonyok közül Nagy Lajosné kapta az ajándékkosarat. Élete sok munkával telt, de még ma is aktív. Kilencvenéves kora ellenére háza tiszta és takaros, kertjében nem tűr meg egy szál gazt sem, mindezt egyedül oldja meg. Sok fiatal megirigyelhetné akaraterejét, szívósságát. Nagy Lajosné Horváth Aranka 1926. december 11-én született Csapodon, édesapja Horváth Sándor földműves, édesanyja Szakály Mária (ő Himodról jött). Aranka a házaspár harmadik, középső gyermeke lett az öt testvér közül. Gyermekkorát meleg családi fészekben tölthette testvéreivel együtt. Mindenből tudtak játékot csinálni a fakanáltól a cipőpasztás dobozig, a
Csapod
12
2017/1.
kások szerint gyakran vigyázott rájuk. Szerette a gyerekeket, értett is a nyelvükön. A jegyző családja annyira megszerette, hogy amikor Horvátországba, a délvidéki Légrádra helyezték a családfőt a visszacsatoláskor, Arankát is magukkal vitték. Ott is megállta a helyét, hamar eligazodott, még beszélnie is sikerült, amikor édesanyja hazahívta az édesapja halála miatt. (A jegyző családja a visszatelepítés utáni időkben meglátogatta Arankát, de ő akkorra már férjhez ment.) Édesapja halála (1940) nagyon megviselte a családot. Aranka, hogy segíteni tudjon, elhelyezkedett SopHorváth Aranka Budapesten Nagy Irén és Horváth Aranka ronban. Egy hentes családjára kellett kukoricahéjtól a krumpli babáig. A szülők sokszor dolgoznia. Ez nem tartott sokáig, mert egyik barátvitték magukkal őket a mezőre. Amíg a felnőttek ka- nője, Nagy Irén elcsalta Budapestre. Ott egy idős zsipáltak, arattak, a gyerekek egy árnyékos fa alatt töl- dó házaspár háztartását vezette, akiknek egy albértötték az időt. lőjük is volt. Minden munkát ő végzett a házban. A Gyorsan elteltek Aranka iskolás évei, szeretett is- család nagyon szerette Arankát, és ő is szívesen dolkolába járni, jól is tanult, sok kedves barátnője lett. gozott náluk, de ott volt a világháború, a deportáláA körbe-körbe játékok a kedvencei közé tartoztak. sok. Édesanyja hazaparancsolta a lányát. Szabadidőben az éppen nyíló virágokból koszorút Ekkor már nagy szükség volt a gazdaságban minvagy hosszú láncot fontak. Nagyobb kislány korában den kézre, és a mama féltette is a lányát a nagyváros csapatokban sétáltak estefelé, sokat énekeltek, mesélgettek, jókat nevettek. Nyugalmukat nem zavarta semmi, de a szülői szigor megszabta, hogy az esti harangszóra otthon legyenek. Ő még hat osztályt végzett. Tizenkét éves korában véget is ért a gyermekkora, mint abban az időben minden kis sorstársának. Az iskola befejezése után Aranka a falusi jegyző gyermekeinek gondozója, vigyázója lett. Nagycsaládban nőtt fel, volt két kisebb testvére, és a falusi szoNagy Lajos megjárta a II. világháborút
Csapod
2017/1.
Nagy Lajos és Nagy Lajosné, az első unoka, Kati esküvőjén (1989) sokaságától. A harcokat, nehézségeket édesanyja oltalmazó gondoskodása révén élték túl. Aranka édesanyja egy amazon erejével, kitartásával volt megáldva. Szántott, vetett, aratott, minden férfimunkát elvégzett, és ellátta öt gyermekét. 1948-ban mintagazda kitüntetést kapott Budapesten a Földművelésügyi Minisztérium jóvoltából. Gyermekei örökölték a tenni akarás, a gondoskodás képességét – volt kitől tanulniuk, előttük állt a követendő példa. Aranka a háború után, barátnője biztatására, készült visszamenni Budapestre, de hazatért a katonáskodásból Nagy Lajos, a barátnő bátyja. Budapestre csak a barátnő ment. Aranka kezét megkérte Nagy Lajos, és 1946-ban házasságot kötöttek. Nagy Lajos 1915-ben született. Megjárta a II. világháborút, fogságban is volt. Mire hazatért, édesapja meghalt. A földműves édesapa örökébe lépve gazdálkodni kezdett, és mellette minden kereseti lehetőséget megragadott. Arankában méltó szorgalmas társra talált. A gazdaság és a család gyarapodott, és ők mindenről gondoskodtak. A házasság hetedik évében új családi házat építettek, amit aztán az 1960-as évek második felében tovább bővítettek. Gyermekeiket szépen felnevelték, és életútjukon sokat segítették őket. Első gyermeküket születése után három hónappal elveszítették. Utána Irénke született 1948-ban, szövőnek tanult, Sopronban a Pamutipari Vállalatnál, majd a Selyemgyárban dolgozott, egy fia és egy lá-
13
nya van. Aranka 1950-ben született, ő is szövőnő lett, dolgozott Sopronban a Pamutipari Vállalatnál, majd Fertőszentmiklóson a „vödörgyárban”. Felnevelt két fiút és egy leányt. 2013-ban rákbetegségben elhunyt. Lajos 1952ben született, kőművesnek tanult, dolgozott Sopronban, majd Ivánban a tsz-ben, később a Közútépítő Vállalat munkatársa lett. Innen ment nyugdíjba, házasságából két lány és egy fiú született. 2017-ben őt is a rák ragadta el szeretteitől. Imre 1954-ben született, szakiskolát, gimnáziumot majd főiskolát végzett. Dolgozott lakatosként, minőségellenőrként, politikai vezetőként, tanárként majd lapszer-
Házassági évforduló a kórházban lévő családfő nélkül (1993)
Kiránduláson csapodi asszonyokkal
14
Csapod
kesztőként, most készül a nyugdíjas évekre. Győrben él, egy leánya van. Aranka néni a háztartás vezetése mellett mindig dolgozott a mezőkön is, később a termelőszövetkezet gyümölcsösében. Amíg a gyerekek kicsik voltak, vitte őket magával. Szabadidejében sokat kézimunkázott. Szebbnél szebb hímzett terítője most is ékessége a lakásnak. A népes család sok örömet okoz neki. Kilenc unokája és tizenhét dédunokája gyakran látogatja Ő szívesen nézegeti a fényképeiket, mesél róluk. Időskori gondjai ellenére ők boldogságot hoznak az életébe.
2017/1.
belőle. Azt a torokszorító érzést, amivel benyitott az osztályba, soha nem felejti el. Egész életére, talán éppen ezen élmény hatására is, mindig pontosságra törekvő, megbízható emberré vált. Iskolába járni azért is jó volt, mert egy osztályban harminchatan voltak, tízpercekben nagyokat játszottak. Az ő korcsoportjuk az elsők között volt, akik már nyolc osztályt végeztek. A pályaválasztás nem volt egyszerű, mert István szíve a földművelés, az állattenyésztés és a gazdálkodás felé húzott, ám édesapja kívánságára mégis kitanulta a cipész mesterséget, letette eredményesen a vizsgákat. Ifjú legény korában, mint abban az időben minden fiútársa, leventéskedett. A foglalkozásoKovács István kon sorakoztak, meneteltek, lőgyakorlatokat végezA legidősebb férfiak közül Kovács István kapta az tek. Amikor a front Csapodra ért, még csak 16 éves egyesület ajándékkosarát. Élete a szorgalmas, dolgos, volt, mégis lett háborús tapasztalata. Öccsével és anjóra törekvő emberek példája lehet. 1929. december nak pajtásával a mai óvoda és iskola udvarán játszot21-én született. Édesapja, Kovács Ferenc cipészmes- tak. A területen lerobbant teherautók tömege állt, és ter, elismert iparos volt, hat segédtankok is voltak közöttük. Jött egy del dolgozott. Általában új lábbelirepülőraj, és bombázta a gépeket ket készítettek, főként csizmákat. (csattanások, robbanások, szikrák, Kényes volt arra, hogy termékei szilánkok, felcsapó lángok). István minőségi anyagból készüljenek. a két kicsit egy fal melletti szűk résÉdesanyja, Erdélyi Ágnes Vágbe bújtatta, és a testével védte őket. ról származott. A háztartást vezetSzerencsére a félelmen kívül nem te, de a mezei munkában is részt lett bajuk, túlélték a szörnyűséget, vett, mert a családnak földje, sződe a tűzkeresztségen átestek. lője is volt. István első gyermeke Iskolái elvégzése után István az volt szüleinek. Öccse, Ferenc, kiédesapja mellett dolgozott, de ha lenc évvel később, 1938-ban szücsak tehette, ment a mezőre és a letett. szőlőbe Szolgagyőrbe, ahol a földjeA kisgyermekkor a felhőtlen ik voltak. Később belekóstolt a vasboldogság korszaka volt. Abban úti pályamunkások életébe is. Kovács István az időben a faluban sok gyermek Az 1950. évben besorozták kakatonaként született. Ahol laktak, az utcában tonának. Katonaidejét Hódmezőis egész csapat fiú nevelkedett. Voltak nagy, szabad vásárhelyen és Szentesen töltötte, mindez 25 hónaterek, ahol játszani lehetett. Karikáztak, bilickéztek, pig tartott. A katonaság megedzette. A kiképzéseés szívesen játszották a „Király, király adj katonát!” ket sokan nehezen bírták, de ő nevetve elvégezte. játékot. Dolguk is volt: a kacsákat, libákat ki-és be- Az alapkiképzés után a szakmájában dolgozott a citerelték a Bánya-tóhoz, de volt olyan is, hogy elesé- pészműhelyben. Leszerelés előtt agitálták, hogy maget vittek ki az állatoknak. radjon hivatásos katona műhelyparancsnokként, de Az iskolaévek hamar elérkeztek. Jó volt iskolába ő inkább leszerelt. Akkor már igyekezett haza, mert járni, de volt olyan csábítás, aminek nem lehetett el- a szíve Csapodra húzta. Legutolsó szabadsága alkallenállni. Útban az iskola felé az egyik mesternek volt mával meglátott egy szívének tetsző, kedves leányt, egy nagy, hajtható köszörűköve. Általában a gyere- Kocsis Ilonát, akit háromévi udvarlás után felesékeket beszélte rá, hogy a fogantyújánál fogva teker- gül vett 1955-ben. Ilona 1934. augusztus 3-án szüjék, s ez a kisfiúknak jó játék volt. Amikor egyszer letett, szintén Csapodon. Sopronban a Sotex gyárIstván az iskolába igyekezett, megszólította a mes- ban dolgozott fonalelőkészítőként. Amikor a gyereter, hogy tekerje a követ. Nagy nehezen tudta csak kek megszülettek, a családot látta el, később a tszrávenni, de egy kis ideig mégis segített. Elkésés lett ben dolgozott, a pontszerzésben férje is segítette.
2017/1.
Csapod
Első gyermekük, Mária 1957-ben, István 1961-ben, Éva 1965-ben született. István 1952 és 58 között itthon a földeken, a szőlőben és a cipészműhelyben dolgozott. 1958-ban a vasúti pályafenntartás dolgozója lett, majd 1960-tól szertárosi feladatokat látott el Sopronban. Itt nagyon kemény munkabeosztása volt: 24 óra munka, 24 óra pihenés. Egy idő után a fertőszentmiklósi állomásra került olajkiadó szertárosnak. Itt már kedvezőbb időrendben dolgozhatott, 12 óra munka után 24 óra pihenő következett. István munkabírása rendkívül nagy volt. Az éjjeli szolgálat után szinte sohasem feküdt le aludni, hanem ment a mezőre kaszálni, kukoricát szedni, szénát gyűjteni, ugyanis állattenyésztésbe kezdett a munka mellett. Kezdetben egy, majd három tehenet is tartott, a csúcs 17 marha volt, köztük a zöm bika. Sok munkát adtak az állatok, de az eladásukból szép nagy házat tudott építeni, és a családnak is előteremtett mindent, amit csak tudott. A ház építésekor szükség volt egy kútra. Várták a megbeszélt időben a kútásót, de nem jött, az idő meg csak múlt. Egy idős rokon biztatására, és tanácsait megfogadva nekilátott István a kútásásnak. Az első napon két méterre leásott. A kútásó másnap sem jött, sőt harmadnap sem, a kút mégis elkészült. Ennek híre ment, és az évek alatt István hét kutat ásott ki rokonoknak, ismerősöknek szívességből. Azonban nem csak ezt végezte munka mellett, hanem böllérkedett is. Volt úgy, hogy éjszakai műszak után éppen csak átöltözött és ment is disznót vágni. Sokszor két állatot is feldolgozott egy nap alatt, egyetlen egyszer három sertéssel is elbánt, de az már nagyon kime-
15
Kovács István, mint böllér
rítette. Annyi felkérése volt, hogy télen szinte nem volt egy szabad pillanata sem. 1987 táján már nagyon szeretett volna helyben, Csapodon dolgozni. Mindig szerette az állatokat, értett is hozzájuk. Folyamatosan tartott teheneket, ezért a tsz-ben elletőmester lett. Innen ment nyugdíjba 1990-ben. Az állattartást házilag még egy ideig folytatta, évek múlva egészségi okokból felszámolta. Ha mérlegre tennénk Kovács István cselekedeteit, csupa pozitív jelzést mutatna: dolgos élet, szívós kitartás, akaraterő és eredmények. Nem élt hiába, erre szép családja is bizonyíték. Mindhárom gyermekét taníttatta és támogatta az Együtt a Kovács család a 60. házassági évfordulón életkezdéskor. Mária vendéglátói szakközépiskolát végzett, Sopronban él, egy fia és egy lánya van. István Győrben tanult mechanikai műszerésznek, egy lánya van, Egyházasfaluban él. Éva Sopronban a postaforgalmi szakközépiskolát, majd Győrben a főiskolát is elvégezte. Kapuváron él, két lánya és egy fia van. István és Ilona már 62 éve házasok. Amikor az egész család összejön, az asztalnál ül három gyermekük, az ő házastársaik és hat okos, egészséges unokájuk. Ennél nagyobb örömöt, boldogságot elképzelni sem lehet. Cseh Jánosné, Csapod
Csapod
16
Olvasóink írják Megmentett emlékkereszt A hónap elején volt egy kis szabadidőm, és gondoltam, felkeresem Mészáros Gézának, a Magyar Királyi Honvédség repülő hadnagyának az emlékkeresztjét. A hadnagy a Csapodhoz közeli erdőben zuhant le. Az első emlékkeresztről nincs információm, de amelyet második alkalommal, 1989-1990 környékén állíttatott a kapuvári erdészet civil segítséggel, egészen mostanáig őrizte a hadnagy emlékét. Sajnos a keresztet megrágcsálta az idő vasfoga. Mivel a pontos helyét nem ismertem, édesapámat kértem meg, hogy segítsen megtalálni. A keresztre nagyon rossz állapotban találtunk rá, de mint később kiderült, a látszat csalt. A földben levő része teljesen elkorhadt, és így, engedve a gravitációnak, elfeküdt a gazban. Isteni szerencse, hogy most találtunk rá, és nem feküdt a gazban egy egész telet, akkor minden bizonnyal az enyészeté lett volna. Mivel jó minőségű fából, tölgyből készült, sikerült megmentenünk és felújítanunk. Egy vasszerkezet került a kereszt alsó részére, amelyet aztán bebetonoztunk a földbe. A fán a repedéseket befoltoztuk faragasztó segítségével, szakszerűen lekezeltük és újrafestettük. A kereszt kapott még egy gravírozott, kor anyagból készült táblát, amelyen a hadnagy halálának rövid története szerepel. A kereszt most sokkal időtállóbb lett, és még hosszú évtizedekig hirdetheti Mészáros Géza hadnagy nagyságát. A későbbi terveink között szerepel, hogy felkutatjuk Mészáros Géza leszármazottjait, hogy ők is láthassák, a hadnagy úr emléke nem veszett el a múlt ködében. Mészáros Géza halálának rövid története, amely a gravírozott táblán is szerepel:
Így találtunk rá
2017/1.
Emlékül Mészáros Géza a Magyar Királyi Honvédség repülő hadnagyának halálára 1939. február 28-án a Mosonmagyaróvárra tervezett hadgyakorlat ejtőernyős leugrási övezetének felderítése közben viharba, ködbe került a repülő, és ezen a helyen lezuhant. A Junkers /JU-86/ repülőgép, melyet Mészáros Géza repülő hadnagy vezetett, kényszerleszállást hajtott végre, aminek következtében a gép a földnek csapódott. A hadnagy a helyszínen életét vesztette. A gépen tartózkodott még Vitéz Bertalan Árpád százados, a magyar ejtőernyős fegyvernem egyik megteremtője és Borky zászlós, akik túlélték a becsapódást. Mészáros Gézát, a fiatal hadnagyot Egerben, a Fájdalmas Szűzről elnevezett temetőben található családi sírboltba helyezték végső nyugalomra. „Mészáros Géza repülő hadnagy úr, jó repülést az ég felé!” Dicsőség a hősöknek!
Állíttatta: Kapuvári Erdészet A felújításban segédkeztek: Szukhentrunk Imre, Kovacsics család, Horváth Tamás 2016.november 17. Katona Imre Csapod könyve sajnos csak később jutott el hozzám. Ő így ír az esetről: „Csapod község határában, herceg Esterházy Pál birtokán a Szobavölgy dülőben 1939 febr. 28-án délelőtt 10 órakor egy katonai repülőgép lezuhant és ezáltal Mészáros Géza m. kir. repülőhadnagy, aki róm. katolikus, nőtlen 26 éves, szülei Mészáros Béla és Maradek Anna Eger városi lakosok, repülőhalált halt. A repülőgépen volt még vitéz Bertalan Árpád százados, a Má-
A munkálatokban résztvevők
Csapod
2017/1.
Az emlékkereszt helye ria Terézia rend lovagja, a tiszti arany vitézségi érem tulajdonosa stb. stb., aki sípcsont törést, medencecsont repedést és bordatörést szenvedett. Borky István rep. zászlós, aki nyílt lábtörést szenvedett, Szabó Gyula rádiós tizedes és Gáspár József szerelő őrvezető, akik sértetlenek maradtak.” Két, meglehetősen népszerű, hazafias töltetű honlap ugyan beszámolt a kereszt helyreállításáról, azonban a legnagyobb regionális napilap még csak válaszra sem méltatott. Így pont azok nem tudnak róla, akiknek a legkönnyebb lenne a közelség miatt kilátogatni az emlékkereszthez. Emiatt is nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy itt helyet kaphatott. Remélem, sokan döntenek úgy, hogy felkeresik a helyet. További információk, képek a keresztről, illetve esetleges kérdések is itt tehetők fel (akinek van facebookja, az legyen szíves egy kedveléssel támogassa az oldalakat): https://www.facebook.com/csapodanno/ https://www.facebook.com/csapoditrianonemlekmu Kovacsics Norbert, Csapod
Csak gratulálni tudok… Kezembe került a Nostra parva patria – Csapod egyik reggel, és lett volna egyéb, más sürgősebb munkám, de elment a nap a négy példány olvasásával. Mondhatom, örömmel töltött el az a szülőfalu iránti szeretet, amely minden írásból, minden cikkből kisugárzik. Csak gratulálni tudok és tisztelettel felnézni a csapodiakra, akik közül az otthon maradottak és az elvándoroltak így „beszélnek”, „szólnak” falujukról, annak múltjáról, jelenéről, megőrzött szokásaikról, az elődök, az ősök tiszteletéről. Azért is írom ezeket, mert az egyik szomszéd községben – Vitnyéden – szü-
17
lettem, ott éltem 18 éves koromig, vérségi szálak is kötnek Csapodhoz, meg – bár távol éltem – az én kezdeményezésemre alakult meg a Vitnyédiek Baráti Köre, melynek 20 évig elnöke is voltam. Sajnos – ahogy kiöregedtünk, megromlott egészségünk, sokan közülünk megtértek őseikhez – ma már szinte csak a soproni sejt maradt, amely már csak majdnem önálló életet él. A csapodi vér úgy került hozzám, hogy apai öregapám onnan hozott feleséget Csóka Terez (így) személyében, aki 1875-ben született. Öregapámmal, Timár Gáspárral élték a maguk szerény életét. Két fiúval áldotta meg őket a Teremtő. 1899-ben született Gáspár (a mi jóapánk) és 1906ban István nagybátyánk. Tartották a Timár famíliával a kapcsolatot öreganyánk unokatestvérei: Csóka István és Csóka János. István bátyánk ritkábban, János gyakrabban jött hozzánk. János és családja … gyakran jöttek búcsúra is, még akkor is, amikor kicsi voltam (1933-ban születtem), de előtte még gyakrabban. Ők Rábaréten laktak, ahol János bátyánk major (tehenes?) gazda volt. Mi Timár gyerekek voltunk náluk többször is. Közel volt egy nadrágszíjparcella földünk, és míg a szüleink dolgoztak, mi bementünk hozzájuk. Terus nénitől mindig kaptunk egy szelet „kakastéjjel” sütött kenyeret. A háború után beköltöztek Agyagosszergénybe, ahol én többször is voltam náluk. Pista bátyánk már korábban ott lakott családjával. Apai öreganyánk bátyja, Csóka János és felesége, a másfélmillió emberünkkel Amerikába kitántorgó
Csóka János és felesége az USA-ban
Fiúk, Tamás kb. 1946-ban
Csapod
18
Csóka János temetése csapodi rokonok még csomagot is küldtek, jó állapotban lévő használt ruhákat. Írtak levelet az ő életükről, gondjaikról, sorsukról. Fényképeket is küldtek. … Abban a reményben, hogy vannak még a Csóka-famíliából élő leszármazottak, elküldöm ezeket a képeket. …Csóka Jánost 1951. október 1-jén temették az USA-ban, felesége, Ángyi hamarabb halt meg, egymás mellett nyugszanak.
2017/1.
Más téma. A minisztériumban dolgozott egy Kovács Kálmán, kedves, Csapodról elszármazott vezető, aki gazdája (csak megbízott) volt bizonyos összegű pénznek. Kellett volna egy kis anyagi segítség nekünk is. Felkerestem ezt a jóembert, hátha sikerrel jár az út. Aszály van, kiég minden – mondom én. Miért nem öntöztök? – mondja Kálmán bácsi. Én tudtam, hogy ő honnan került oda föl, és mondom: Kálmán bácsi! Csapodon meg Vitnyéden, annak Göbös, Csapod felé eső határrészén hogyan szedték a krumplit? – Hogyan, hogyan! Mint máshol! – Mondom, viccesen szokták mondani: kalapáccsal. Ha megütötték és nem csattant, azt dobták a kosárba. – Miért, te vitnyédi vagy? – Igen. Még egy kis ideig elbeszélgettünk a hazai tájakról és eredményt nyugtázva elköszöntünk. Mosonmagyaróvár, 2016.12.01. Tisztelettel: Timár Lajos
Vadászélmények Göbösön Egy kis beszámoló legjobb kutyáim munkáiból „Eb a vadász kutya nélkül” - mondja a közmondás (de még mennyire). Mióta az eszemre emlékszem imádtam a vadászkutyákat, főleg a vizslákat. Féléves vadőri múltról tekinthettem vissza, mikor megkaptam első kiskutyámat, egy kéthónapos drótszőrű német vizslát, Cézárt. Két-három hónapos ismerkedés után már vittem magammal lovas kocsival a területre, szoktattam helyben maradáshoz a kocsin és mindenhez, amit egy kutyának tudnia kell. Foglalkozásom eredményeként héthónapos korában tökéletesen dolgozott vízen, erdőn, mezőn. Mindent apportírozott (apportírozás=elejetett vadat, eldobott tárgyat visszahoz), amit egy vizslának kell, gyönyörűen és kitartóan állta a vadat, vágtában ment a 3-4 órás sebzett nagyvad nyomán és állította azt. Később, úgy másfél éves korában a sebzett őzet, szarvast lerántotta és le is fojtotta, a kimúlt nagyvadat dermedtre csaholta. Hároméves korában a könnyebben sebzett vadat visszavezette a lövés helyére, többek kö-
zött láblövött tehenet, bikát, stb. A disznókkal óvatosabb volt, de a 2025 kg-os süldőt lefogta marjánál fogva úgy, hogy szerencsétlen állat egy lépést sem tudott menni, persze csak akkor, ha nem volt ott az anya vagy valami nagyobb disznó, mert a támadó disznó elől gyorsan kitért, sőt akkor nem is kísérletezett a malac-, illetve süldőfogással. Cézár alig múlt 7 hónapos, mikor az első komolyabb munkája akadt, és ezt legnagyobb meglepetésemre kitűnően megoldotta. Lovas kocsival barkácsoltunk szarvasra, mikor a Gondnok lesnél egy 7-8 fős tar vad szarvas csapatot födöztem föl a gyertyános szálerdőben. A kocsival folyamatosan haladva, a vadászom, aki az akkori elnök volt, egy alkalmas he-
2017/1.
Csapod
19
lyen lelépett a kocsiról, én pedig a szarvasok figyel- latot. Cézár a távcső emelésére ült, hátranézve kézmét lekötve tovább haladtam. Hamarosan csattant a jelre hasalt és ottmaradt addig, míg a kézjelet meg lövés, és tisztán lehetett hallani a golyó becsapódását nem kapta a hozzám jövésre. Persze nem vágtáa vad testébe. A kocsit elhagyva a kutyámmal a va- ba, hanem szinte félig kúszva, mint mikor a vizsla dászhoz siettünk, aki elmondása szerint a kissé sré- az előtte lapuló fácánra húz. Kutyám nagy élvezetgen álló ünőre lőtt, ami hátulsó lábával kirúgva jelez- tel csinálta a gyakorlatokat. Tovább haladva hamate a találatot. A rálövés helyét vizsgálva egyből meg- rosan az erdőszél felől betörő fény figyelmeztetett, találtam a csülökbevágást és egy kis vágott szőrt, de hogy megérkeztünk a helyszínre. Még pár lépés, és vért nem. A kutyára nem figyelve minden igyekeze- ott álltam az előttem elterülő hóharmatos rét szélén, tem a vér megtalálására koncentrálódott. Ahogy ott szemben velem a már fogyóban lévő, delelő holddal. földig hajolva forgattuk a fölrúgott avart, számomra Távcső nélkül is fölismertem a tőlem 70 m-re ülő a világ legszebb hangja, Cézár kutyám állóra csaho- rókát, mégis elkövettem azt a hibát, hogy távcsővel lása csapta meg fülünket a vitnyédi is megnéztem. Ahogy fölemeltem a akácos felől, kb. 7-800 m-re. Pillanatávcsövet, az én rókám kilőtte matok alatt eldöntöttük, hogy a sebzett gát a megszokott váltóján, és irány vadra én megyek rá, a vadász pedig a az erdő. Az erdőszél hajlata miatt kocsival fog utánunk jönni. Öt perc úgy 2-3 lépést előbbre kellett ugramúlva már az állított ünő és az őt nom, hogy lőni tudjak, és úgy még állító kutyám közelében voltam, és sikerült közvetlen az erdő szélét elahogy a kutyám engem észlelt, abérő rókára egy kapáslövést leadni. ban a pillanatban elkapta a már naJeleztem Cézárnak, hogy most ő kögyon beteg, púposan álló ünő torkát, vetkezik, aki nagy kedvvel és lendüés földre vitte. Egy rövid halálhörgés lettel indult a rálövés helyére, és már hangzott el, és mire hozzájuk értem, hallatszott is a Cézár féle nyikkanás, már nem volt szükség a segítségemmegvan a csapa, majd pár másodre. Megdicsértem Cézárt, és láttam perc múlva a folyamatos nyikogás, rajta, hogy ebben a pillanatban náhogy a vad sebzett. Magamra malam csak ő boldogabb. radtam, és volt időm elemezni a törEgy másik emlékezetes eset a ferténteket. A legnagyobb hibát akkor de farkú rókával történt. A szentkövettem el, amikor a holddal szemCézár nyolc évig miklósi határárok és a gálici vadföld ben figyelő róka felé távcsöveztem, szolgált hűségesen találkozásánál volt egy nagyon jó feugyanis a hold fénye megcsillant a dett lesem a vadföldnél, az ún. Cirók les. Kedvelt le- távcső lencséiben, és ez elég volt a dörzsölt ravazsem volt, sok nagyvad, szarvas, disznó fejezte itt be dinak. A veszély felismerésében egy hajszálon múlt, földi pályafutását. Mivel sokat ültem a Cirók lesen, hogy nem úszta meg lövés nélkül. Még egy órát ülmegfigyeltem egy nagyon szép, öreg rókát, melynek dögéltem a lesen, és mivel már rég nem hallottam csodáltam szép, fehérvégű hosszú farkát, amely 75°- nyikogni kutyám, és nem is jött vissza, lassan hazaos szögbe jobbra elhajló volt. Rendszeresen és ponto- indulva már arra is gondoltam, hogy Cézár a hajszát san tartotta váltóját, sajnos a lestől lőtávolságon kí- föladva berándult egyet Csapodra körülnézni a kuvül. Elhatároztam, hogy mihelyt lesz egy szabad reg- tyahölgyek között. gelem, megpróbálom elejteni e rendkívüli szép bunHazaérve feleségem azzal fogadott, hogy többdával rendelkező „ravazdit”. Ez az idő is elérkezett ször is hallotta Cézárt jelezni a vadászházak és a egy igazán hideg, de hómentes decemberi reggelen. kisvasúti út magasságában. Ezt hallva szinte teljeReggel 5 órakor indultam Cézárral a 3 km-re lévő sen biztos voltam abban, hogy ezt a rókát én fogom leshelyre. Az erőtlen reggeli holdfénynél a legna- megnyúzni. Egy jó reggeli után a lovat befogva meggyobb óvatosság ellenére sem lehetett hangtalanul raktam a kocsit kukoricával, és indultam szórózni. haladni. Két helyen is hallottam elugró szarvasokat, Ahogy ráfordultam a vadászházi útra, azt látom, disznókat. Ilyenkor nagyon hangos az erdő, és nagy hogy Cézár kutyám a jegenyenyár fasornál ül, és feodafigyelést igényel a csendes, de nem teljesen zaj- lém figyel. Ahogy engem meglátott, lenyúlt a földre, mentes, lassú cserkelés. Az erdőszéltől 5-600 m-re és egy fogással fölemelte a hatalmas rókát, melynek kutyámmal csináltunk egy kis emlékeztető gyakor- fehérvégű hosszú farka egyenest rám irányult, majd
Csapod
20
pillanatok alatt kezembe vehettem ezt a sokszor látott gyönyörű rókát. Kutyámat megöleltem, és a rókát az út mellett lévő erdei fenyvesből tört ágakból készített ravatalra, majd a kocsira helyezve hazafelé indultunk. A lovat elengedtem gyepezni, Cézárnak feleségem ünnepi reggelit készített, én pedig hozzáláttam a rókabőr lefejtéséhez, amely már fél órán belül a szárítódeszkán díszelgett. Csodálatosan szép és nagy bőr volt, ami Cézár nélkül soha nem került volna a tulajdonomba. A farka valamikor csapdába kerülhetett, ami a tövétől kb. 10 cm-re eltört, és ros�szul forrt össze. Sokáig gyönyörködtem szépen kikészített bőrében, de végül eladtam, mert kellett a pénz az építkezéshez. Cézár kutyám összesen 8 évig szolgált hűségesen, rengeteg élményt és örömet szerezve nekem, illetve azoknak a vadászoknak, akiknek segített a vad megtalálásában, elejtésében, míg végül 1980. december 31- én tragikus körülmények között befejezte földi pályafutását. Bella Ferenc Csapod
2017/1.
Impresszum: Nostra parva patria - A mi kis hazánk Csapod ISSN 2060-632X Kiadja: a Csapod-barátok Egyesülete Szerkesztők: Cseh Jánosné – Csapod (Erdőző) Horváth Antal – Győr Kovács Ferenc – Cirák Márk Orsolya – Csapod Nagy Imre – Győr Simon János - Sopron
Felelős kiadó: Nagy Imre, az egyesület elnöke A kiadvány az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Nemzeti Együttműködési Alap és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő támogatásával készült. Az újság 2007. óta megjelent számai olvashatók a www.csapod.hu oldalon.
In memoriam Januárban kaptuk a szomorú hírt, hogy egyesületünk tagja, a Győrben élő, csapodi születésű Horváth Géza, gyémántdiplomás földrajz-történelem szakos tanár, életének 86., házasságának 57. évében elhunyt. A gyermekkorát Csapodon töltő, elemi iskolai tanulmányait is itt folytató Horváth Géza 1953-ban kezdte pedagógusi pályáját Győrben a szigeti általános iskolában. Győr-Szigethez haláláig hű maradt, itt élt, tanított és nevelte a gyerekeket nagy szeretettel, törődéssel.Nyugdíjba vonulásáig a pedagógus énekkar tagja volt. Ő volt Sziget Géza bácsija, mindenki ismerte, szerette. A 60-50-40 éves iskolai találkozókon mindig, még betegen is boldogan részt vett. Szeretettel ölel-
ték a felnőtt tanítványai, akiknek már az unokáit is tanította. Tanítványai közül sok orvos, közgazdász, tanár, híres zongorista, sportoló, diplomata, újságíró és becsületes szakember lett. Nagyon büszke volt rájuk. Utolsó közös fényképe a volt tanítványaival, az 1964-ben végzettekkel a Kisalföldben is megjelent 2016-ban. Családtagjai, rokonai, barátai, ismerősei, volt tanítványai mindig mindenben számíthattak rá. Horváth Géza az elsők között lépett be a Csapod-barátok Egyesületébe, amíg egészsége engedte, mindig részt vett az egyesület közgyűlésein. Több cikket írt lapunkba, melyekben gyermekkori élményeit és a II. világháború helyi történéseit osztotta meg az olvasókkal. Január 20-án a családtagok, volt tanítványok, barátok mellett egyesületünk képviselői is fájó szívvel búcsúztak tőle a GyőrSzigeti temetőben. Emlékét egyesületünkben is megőrizzük. A Csapod-barátok Egyesületének elnöksége
