CSAPOD. A falut szolgálják NOSTRA PARVA PATRIA A MI KIS HAZÁNK. Villanófényben a polgármester és a képviselők

NOSTRA PARVA PATRIA – A MI KIS HAZÁNK

CSAPOD 2015/1

A falut szolgálják Villanófényben a polgármester és a képviselők 2014. október 12-én önkormányzati választások voltak Magyarországon. Újságunk a település megválasztott polgármesterét és az önkormányzati képviselőket kérdezte eddigi munkájukról és terveikről. Kocsis László polgármester írásban adott választ az újság nevében őt megkereső Kiss Katalin kérdéseire. Milyen az új testület, és milyen a viszony a képviselőkkel? Mint köztudott, polgármesterként nem akadt kihívóm, képviselőjelöltek viszont szép számmal akadtak. Sajnálattal vettem tudomásul a tényt, hogy az eddigi alpolgármesterem, Markó István nem kíván indulni ebben a ciklusban. Többször próbáltam marasztalni, de sikertelenül. Köszönöm eddigi segítő munkáját, és jó egészséget kívánok neki. Természetesen próbáltam jómagam is olyan embereket toborozni képviselőjelöltnek, akikről jól tudom, hogy a közéletben aktívak, van rálátásuk dolgokra, és a munkájukkal, tapasztalatukkal a település fejlődését szolgálják. Kialakult körülöttem egy, a véleményem szerint jó kis gárda, akik közül volt, aki bejutott, és annak ellenére, hogy csak pár esztendeje illetve volt, aki pár hónapja lakik Csapodon, szépen szerepelt a választásokon. Annak ellenére, hogy nem kerültek be a testületbe, most is aktív résztvevői a település életének. Valójában a választások előtt már jól érzékelhető volt, hogy a jelöltek két táborra szakadtak. Bizonyára az is közrejátszott ebben, hogy a választást megelőző napon szokásomhoz híven, egy rövid szórólapon beszámoltam terveimről és konkrétan megjelöltem azokat, akikkel szeretnék dolgozni az elkövetkezendő ciklusban. Szerintem ebben nincs semmi kivetnivaló,

hisz minden munkahelyen a vezető választja ki a körülötte lévő dolgozókat. A választás eredményét ismerve a kiválasztott képviselők nagyon jól szerepeltek, közülük kettő bejutott, Szalay Ferenc kilenc szavazattal maradt el a bejutástól. Meggyőződésem, hogy más eredmény születik, ha nem ilyen alacsony a részvételi arány. Végül is Szántó Zsolt, Horváth Krisztina, Horváth Angéla és Kocsis Klára lett a befutó. Mivel az utóbbi két jelölt nem volt az általam elképzelt testületben, ebből vagy más okból fakadóan már az alakuló ülésen elég fagyos volt a hangulat. Az alpolgármesteri választások több alkalommal eredménytelenek voltak, míg végül egy törvényi változás miatt a legtöbb szavazatot kapott és a legrégebb óta képviselő Szántó Zsolt lett a település alpolgármestere. Gratulálok neki, és örülök annak, hogy sok mindenben segíti a munkámat. Az elmúlt karácsonyi ünnepségen ő köszöntötte a rendezvény résztvevőit, és a hősök vasárnapján is koszorúzott a Csapodbarátok Egyesülete elnökével. Az imént említett fagyos hangulat aztán az idő múlásával megváltozott, és most már úgy érzem, hogy minden testületi taggal jó a viszony. Mindenki kiveszi a részét a munkából, és egyre több rendezvény van a településen. Végül is együtt dolgozni a település javára csak így lehet. Érezhető a változás a településen? Mint előbb említettem, kezdetben nagyon fagyos volt a hangulat, és igazából nem jutottunk egyről a kettőre, de mára ez megváltozott. Horváth Krisztina képviselő nagyon aktív, számos rendezvényt kezdeményez, szervez és lebonyolít, a képviselőtestületi üléseken mindenhez van véleménye, pozitív, építő hozzászólása. Annak nagyon örülök, hogy az elmúlt

2

Csapod

két rendezvényen (májusfaállítás, majális, gyereknap) minden képviselő kivette a részét és együtt töltöttünk el szép és vidám pillanatokat. Mindent ös�szegezve most már jó az összhang a testületben, és ez kihat a településre is. Érezhetően több a megmozdulás Csapodon. Tervek? A jövőben természetesen továbbra is legfontosabb a szennyvízberuházás megvalósítása. Bízunk abban, hogy ebben a ciklusban megvalósul. Sajnos vannak a településen olyanok is, akik mindent elkövetnek, hogy ezt megakadályozzák. Szerencsére ők nagyon kis számmal élnek a településen. A polgármesteri programomban, amit a testület is elfogadott, több beruházás is szerepel. Ezeket csak címszavakban említem: - A volt iskola épületének felújítása, közösségi házzá alakítása. - A Rákóczi utca felújítása, aszfaltozása. - A rossz állapotban lévő járdák javítása. - Az óvoda felújítása. Erre már két pályázatot beadtunk, sajnos nem nyertek támogatást. Most a kormány egy újabb pályázatot írt ki, amit június 9-ig kell beadnunk. Itt két részre pályázunk, egyszer a teljes felújítás a meglévő épületre (szigetelés, színezés, tetőcsere, gépészeti felújítás, villany). Ezen kívül a pályázat része lesz egy megújuló energiás beruházás, ami napelemekkel áramot fejleszt, és ezzel ingyenes lesz a fűtés, a villany és a meleg víz. A másik részben bővítjük az óvodát egy 60 m2 -es tornaszobával. Ez a beruházás amennyiben nyer, 30 millió forintba kerül. A támogatás az első résznél 95%, míg a másodiknál 85%. - A faluház felső részének felújítása. - A közvilágítás felújítása – LED, vagy megújuló energiával – (jelentős kiadáscsökkenés). - A csapadékvíz-elvezetés terveinek elkészítése. - Az önkormányzati tulajdonban lévő épületek energetikai fejlesztése megújuló energiával. Ezen terveket már 2013- ban kellett leadni a megyei önkormányzatoknak, és a TOP (Területi Oeratív Programokban) várhatók erre kiírások. Jelenleg egy futó pályázatunk van, amiben a falugondnoki buszunkat szeretnénk lecserélni. Továbbra is fontos az együttműködés a civil szervezetekkel, és buzdítom őket arra, hogy figyeljék a pályázati kiírásokat, mert a kisebb beruházásokat a LEADER vagy más forrásokból megvalósíthatják. Gondolok itt a következőkre: utcanév-táblák, beköszöntő táblák, harangláb a temetőbe, a temető kiskapu cseréje, fedett kerékpá-

2015/1.

ros pihenő (a Tarr István Egyesület egyszer már beadta). Az ötletek tára természetesen végtelen, az önkormányzat támogat minden kezdeményezést. ••• Horváth Angéla már rutinos képviselő, az előző ciklusban is részt vett a faluvezetés munkájában. Csapodi születésű, végzettsége tejipari technikus. Dolgozott Csornán a tejporgyárban, majd a faluban postáskodott, jelenleg kertészetben dolgozik. Felelőssége tudatában, a falu helyzetének ismeretében jelentkezett képviselőnek. Kitűzött célja úgy folytatni a munkát, hogy a falu előbbre jusson. Megőrizné az eddig elért eredményeket, és tovább fejlesztené az intézményeket (önkormányzati hivatal, posta, gyógyszertár, orvosi rendelő, védőnői szolgálat, óvoda, nyugdíjas klub, ifjúsági terem). Segíti a falu sportéletét irányítással, tervezéssel és részvétellel (sportvetélkedők, Kavics Kupa). Az ünnepi rendezvények szervezésében, lebonyolításában tevékenyen részt vett eddig is, ezután is (idősek napja, falunap, falukarácsony, adventi gyertyagyújtás). Tiszteletdíját is a rendezvények színvonalának anyagi támogatására ajánlotta fel.

A falu lelki életét is tevékenyen segíti, egyházközségi vezetőségi tag, dolgozik a templom gondozásában és az emberek lelki támogatásában. A kulturális élet pezsdítése érdekében a Tarr István Egyesület rendezvényein, munkájában tevékenyen részt vesz. Kívánom, hogy sikeresen végezze képviselői munkáját erőben, egészségben. Kocsis Klára csapodi származású, itt nevelkedett. Mindenki ismeri, bemutatni nem kell. Az általános iskolát Csapodon és Fertőszentmiklóson végezte el, mint mindenki abban az időben. A középiskolát Sopronban a Lippai kertészeti iskolában járta ki. Képzett dísznövénykertész lett. Első munkahelye Csapodon a Béke tsz-ben volt, itt dolgozott

2015/1.

Csapod

3

1984-95-ig. Azóta a Bella-kertészetben neveli a csodaszép virágokat.

ként is részt vegyen a falu életében. Ennek apropóján kerestem meg kérdéseimmel.

Képviselőnek azért jelentkezett, mert biztatást kapott több személytől is. Megválasztása után lelkesen látott munkához. Különösen szívén viseli az idősek és a gyerekek problémáit. Tiszteletdíját is felajánlotta jótékony célra, elsősorban az óvoda támogatására. Az idősek életét is szeretné megkönnyíteni azzal, hogy a jelenleg működő intézmények (orvosi rendelő, posta, gyógyszertár, üzlet, önkormányzati hivatal, óvoda) helyben maradjanak, számukra elérhetők legyenek. Igénybe vehessék, ha szükséges, a falubusz szolgáltatását is. Érezzék a megbecsülést a falu részéről a szokásos rendezvények megtartása révén is (idősek napja, falukarácsony, falunap). Szeretné ezeket még tartalmasabbá tenni. A családok megsegítésére szolgáló támogatásokat is fontosnak tartja (segély az újszülötteknek, építkezőknek, kegyeleti segély az elhunytak hozzátartozóinak). Az időszerű rendezvények szervezésében (pl. majális, falunap, adventi gyertyagyújtás) tevékenyen részt kíván venni, hogy a lakosság közérzetét mind jobbá tegye. Munkájához erőt, egészséget és sikereket kívánok. Cseh Jánosné, Csapod Horváth Krisztina ugyan nem Csapodon született, de az évek alatt tökéletesen beilleszkedett a falu lakosai közé. Iskoláit Ivánban kezdte és a Soproni Vendéglátó Középiskolában fejezte be. 2000-ben érettségizett, majd plusz két év alatt idegenforgalmi technikusi bizonyítványt szerzett. Az iskolák elvégzése után ügyvédi irodában, majd 2004-től a Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán dolgozott intézeti titkárként. 2010-től GYED-en és GYES-en van két gyermekével, akik nevelése mellett érzett annyi energiát magában, hogy képviselő-

Mennyiben változott a véleménye, hogy most belülről látja a testületi munkát? Először is szeretném megköszönni a szavazatokat, melyekkel ,,gyüttmentként” a képviselőtestület tagja lehetek. Amikor képviselőnek jelentkeztem, nem gondoltam, hogy egy önkormányzatnak ilyen sokrétű a tevékenységi köre. Minden testületi ülésen más és más feladatok, problémák merülnek fel. Milyen az együttműködés a polgármesterrel és a többi testületi taggal? Úgy érzem, mind a polgármester úrral, mind a képviselőtársaimmal sikerült megtalálni a közös hangot. Meg tudja valósítani a terveit? Mind az önkormányzat, mind pedig a saját célkitűzéseimet igyekszem az adott lehetőségekhez mérten véghezvinni. Az adventi vásár és a farsangi bál megszervezésével, a helyi lakosság támogatásával az óvodát tudtuk anyagilag segíteni. Az I. Majális Kupa hagyományteremtő céllal került megrendezésre – akárcsak a Májusfa-állítás – melynek lebonyolításában a sportegyesület és a csapodi fiatalok is hatékonyan közreműködtek. További tervek? A továbbiakban is azon leszek, hogy döntéseinkkel a falu lakosságának hasznára váljunk. Nagy hangsúlyt fektetünk a falu fejlesztésére, melynek érdekében igyekszünk az e célra kiírt támogatásokat megpályázni. Bízom abban, hogy az elmúlt félév programjai a jövőben is megrendezésre kerülnek, ezzel fellendítve a közösségi életet. Reményeim szerint évről évre egyre többen vesznek részt – akár szervezőként, vagy támogatóként – ezeken a rendezvényeken.

4

Csapod

Szántó Zsolt jól ismert tagja a képviselőtestületnek. Csapodon született és tanulmányait is itt kezdte. Végzettségét a Vas- és Villamosipari Szakképző Iskola és Gimnáziumban szerezte gépszerelő és karbantartóként. A középiskola elvégzése után a Fertődi Építő és Szolgáltató Zrt-nél dolgozott 1993-1995ig, majd ’95-től a mai napig a Velux csapatát erősíti. Nem mellékesen hat gyermek édesapja, akik nem kevés odafigyelést, törődést igényelnek. Ezek ellené-

2015/1.

re is érez annyi energiát, hogy az idei évtől már mint alpolgármester segítse a falu életét. Erről faggattam kicsit. Mennyiben változott a munkája, amióta alpolgármester lett? Ez a pozíció természetesen már nagyobb felelősséggel is jár. Mindamellett nagyobb betekintésem van a falut érintő ügyekre. Milyen az együttműködés a polgármesterrel és a többi testületi taggal? Kocsis Lászlóval már hosszú évek óta jól tudunk együttműködni. Képviselőtársaimmal is, úgy érzem, megtaláltuk a közös hangot. Ezt másképp nem is lehetne csinálni, mert az csak a falu kárára menne. Csak az összehangolt munka tudja előbbre vinni Csapodot. Tervek a jövőre nézve? A jövőben is legfőbb célunk a szennyvízcsatorna kiépítése. Ez sajnos rajtunk kívülálló okok miatt pár éve tolódik. Továbbá szeretnénk még a közvilágítást fejleszteni, a járdákat rendbe hozni, valamint az óvodát fejleszteni, felújítani. Márk Orsolya, Csapod

Egy elfelejtett csapat A csapatról szóló írásomat a kezdetektől, az alapok- meth János („Lecska”) voltak. Bella József („Béca”) tól kezdem. Sajnos kevés fénykép van a régi csapat- irányította a csapatot. A csatársorban Kocsis Sándor ról, ezért inkább csak az emlékeimet tudom megosztani az olvasóval. Csapodon mindig nagy hagyományai voltak a futballnak. Az ötvenes, hatvanas években nagyon sok helyi tehetséges fiatal kergette a labdát a csapodi futballpályán. (A pálya akkor a Vásártér Haraszt felé eső végén volt.) Az első csapat mellett még egy második, ifjúsági csapatot is ki tudtak állítani. A hatvanas évek csapatának erősségei a következő személyek voltak. A kapuban Németh Endre („Jasin”). Nagyon jó kapus volt, magasabb osztályban is megállta volna a helyét. A beFutballisták civilben. Balról: Kocsis („Csics”) Sándor, tonvédelem tagjai Kámán AlaBella József („Finánc Öcsi”), Bella („Petola”) János, jos, Kocsis Ernő („Pecsi”), Né- Németh („Lecska”) János, Kocsis Ernő („Pecsi”), Kocsis („Pityele”) Miklós

2015/1.

Csapod

5

(„Csics”), Bella József („Finánc Öcsi”) és Peszlen Sándor ontották a gólokat. A csapat vezetője (edzője, „menedzsere”) Bella Ferenc („Béca” Feri bácsi) volt, aki élt-halt a csapodi futballért. Még azt is megoldotta, hogy a csapat majdnem ugyanabban az összeállításban játszhasson minden mec�csen. Ha valakit kiállítottak, egy másik játékos igazolásában kicserélte a fényképet, és már játszhatott is. Ezt a csapatot később még meg is erősítették Fertődről Horváth Pál (a „Mester” Pali bácsi) segítségével. Három labdarúgót adtak kölcsön. Porpáczi, Gyallai Karcsi, Nagy Laci nagyot lendítettek a csapaton. Olyannyira, hogy végig versenyben Taktikai megbeszélés. Balról Bella Ferenc („Béca”), voltak az első helyért, ami a magasabb oszHorváth („Mester”) Pál, közöttük Zambó Imre figyel tályba feljutást jelentette volna. A Csapod, Agyagosszergény, Brennbergbánya hármasból végül az utóbbi került fel. Ilyen közel soha ző a fiatalokra.) Mivel pénzünk nem volt, vagy sajnem volt Csapod ahhoz, hogy a megyei első osztály- náltuk azt a jegyre, folyamatosan kerültük a pályát. ban szerepeljen. Egymást figyelmeztetve kiabáltuk: „Vigyázz, jön a A csapatnak nagyon sokat segített még Liszka zabos!” Kovács József („Kűmés” Jóska bácsi) volt a néni (Németh Endre „Jasin” édesanyja), aki mosta, pénzszedő, és a lovak etetésére szolgáló zabostariszrendben tartotta a gárda szerelését. Ezenkívül az ő nyába szedte a pénzt. háza hátsó részében volt az „öltöző”. A tisztálkodást A csapodi pályának volt egy különlegessége. Itt az udvari kútból felhúzott friss vízzel, alumínium la- nem igen lehetett látni műesést vagy percekig tartó vórokban oldották meg. Liszka néni unokájából, Ko- fetrengést. Ha valaki mégis a fűre került, azonnal felvács Antalból, a volt tanácselnök Kovács József ugrott, mert az aszattüske nagyon tudott bökni, szúr(„Guri”) fiából is nagyon jó futballista lett. Tizenegy ni, és a szúrás helye később is nagyon tudott fájni. éves koráig itt laktak a faluban, akkor elköltöztek Aztán, mint derült égből a villámcsapás, a hatvaAgyagosszergénybe. A foci alapjait Csapodon tanul- nas évek közepén megszűnt a csapat. Nem tudom ta meg, erre aztán később sikeresen építkezett. Több miért. Pénzügyi problémák voltak-e, a helyi vezetők mint tizenöt évig meghatározó játékosa volt Fertő- hozzáállásán múlt-e, vagy az újonnan alakult puszszentmiklós megyei, Petőháza megyei, majd NB III- tacsaládi csapat szipkázta el a játékosokat? A fiataas csapatainak. labbak, akik még éreztek magukban erőt, energiát, A csapodi nagy csapatból két játékos is magasabb a környező falvak csapataiba igazoltak. Később a csaosztályba igazolt, és ott is megállták a helyüket. Nagy podi futball sokáig abból állt, hogy évente megrenJenő („Kövécs”) a Soproni Vasas csapatában közép- dezték a „nősök-nőtlenek” meccset búcsúkor, majd hátvédként nagyon sokáig játszott. Kámán János a visszavágót a következő vasárnap, kisbúcsúkor. Az („Pipás”) a Répcelak megyei, majd NB III-as csapa- évek múlásával eltűntek a kapuk, a pályát útnak hasztának volt oszlopos tagja balhátvédként. Később a nálták, és feljött benne a gaz. Nekünk, általános isvezetőségben tevékenykedett. kolásoknak nem maradt más, mint a „tormáskerti Mi akkor még általános iskolába jártunk. Nagyon aréna”. Iskola után legtöbbször sötétedésig tartó, sokszerettünk vasárnap délutánonként meccsekre jár- szor vérre menő meccseket játszottunk. A két kapuni. Csodáltuk a játékosokat, és arról álmodoztunk, fa vagy két ledugott bot, vagy cipő, vagy ruhadarahogy valamikor majd mi is játszhatunk valamelyik bok voltak. Emiatt sokszor nagy vitatkozások voltak, csapatban. Mi voltunk a labdaszedők. Ha a Bánya- gól volt vagy nem. A mérkőzés előtt kijelöltünk két tó felé kirúgták a labdát, egymással versenyezve fu- csapatkapitányt, akik kiválasztották a csapattagokat. tottunk, hogy visszarúghassuk azt. Ez volt a legna- Egyikük pénzt vagy kavicsot dugott el a markába. Ha gyobb dicsőség. (Sajnos ez napjainkban nem jellem- a másik eltalálta, úgy ő választhatott elsőnek játékos-

6

Csapod

Egy fél csapat-kép. Hátsó sor balról: Kocsis Ernő, Kámán Alajos, Bella („Béca”) József, Bella József („Finánc Öcsi”), első sor balról: Németh Endre („Jasin”), Maradi László, Kocsis („Csics”) Sándor

2015/1.

társat, ha nem, akkor a másik kapitány. Soha nem játszottunk ugyanabban az összeállításban. De sajnos kinőttük ezt a pályát is. Készültek pályák, már normális kapukkal a régi pálya helyén a Kisszerben is. Próbálkoztunk az iskola udvarán lévő pályával is, de a sorozatos ablaküvegtörések miatt innen is menni kellett. Végül megtaláltuk az állandó helyünket a Petőfi („Világos”) utcában. Ezen a pályán soha nem szenvedtünk vereséget. Az általános iskola elvégzése után mindenki továbbtanult valamilyen iskolában. Itt is tovább folytattuk a focit iskolai csapatokban, ifi csapatokban, de akkor már többünkben érlelődött a gondolat, hogy Csapod színeiben is mutassuk meg magunkat. A nagypályás foci szóba sem jöhetett a pályahiány, szereléshiány miatt. Szponzor sem volt, és már akkor tetemes összegbe került egy csapat fenntartása. Nem maradt más, mint a kispályás tornákon indulás. E kis történeti visszatekintés után szeretnék írni a mi elfelejtett csapatunkról, de csak a következő számban. (Folytatjuk.) Varga Sándor, Csapod

A falu végveszélyben 1944-ben nagypénteken délelőtt folytak a legádázabb harcok a falu birtoklásáért. Délfelé csitult a harci zaj jelezvén, hogy a front már messzire távolodott. A lakosság lassan visszaszivárgott a faluba. Akik hazaértek, elképesztő állapotokkal szembesültek. A házak ajtói, ablakai tárva-nyitva, az ajtókat a huzat csapkodta. Szél süvített át az udvarokon az ágyneműk tollát sodorva. Hamar kiderült, hogy tolvajok jártak a házakban. Mindent vittek, ami mozdítható volt, különösen a kerékpárokra és az órákra – kicsikre, nagyokra egyaránt – vadásztak. Az emberek elsőként lakásukban igyekeztek rendet tenni. A falu tele volt oroszokkal, akik hol barátságos, hol ellenséges arcukat mutatták. Nem szűntek meg hol magányosan, hol csoportosan járni a házakat, hogy amit az előző portyázók meghagytak, ők összeszedjék. A falu a teljes elnéptelenedés képét mutatta. Az emberek még ott sem jöttek elő, ahol otthon voltak. Mindenki vigyázott háza megmaradt értékeire, teheneire, ökreire, disznóira. Különösen az utóbbiakat fenyegette veszély. Még a fogatokat is féltették az emberek az oroszoktól. Bár itt van a tavaszi munkák ideje, de az emberek félnek állataikkal a mezőre vonulni, mert a rabló oroszok az állatok elrablására pályáztak. A portákon lézengő, semmittevő emberek,

akikben ugyan ég a munka láza, de mivel a jövőt nem látják biztosnak, csak a ház körüli munkálatokban szorgalmatoskodnak. Ám a vasútállomás környéke nap mint nap meglepetéseket okozott. Még folyt a háború, a vasút volt a hadiszállítások útvonala. Az élelmiszer- és lőszerszállítás nagy része vasúton történt. A vasút karbantartása már a megszálló szovjet csapatok feladata volt, de a lakossággal végeztették el robotban. A szovjet állomásparancsnokság forgalmistákból és pályafenntartó katonákból állott, akik a pályaudvaron álló, négy kocsiból álló szerelvényben laktak. Közülük mindössze két katona vált a falubeliek előtt ismertté, két Kijev környéki ukrán fiatalember. Jó modorú, barátságos emberek voltak. Bizonyára falusiak, mert az utcán végigmenve fiatalnak, öregnek egyaránt barátságosan köszöntek. Ha idegen orosz katonák törtek a falura – ami elég gyakori volt ezekben a napokban –, fegyveresen siettek a lakók segítségére. Reggelente, mielőtt a munkát elkezdték volna, misére jártak. Már névről ismerték őket, és ők az embereket, akik szerették őket, és különböző ajándékokkal kedveskedtek nekik. A robotba indulók között is ott voltak, várták, ki jelentkezik hozzájuk, és ki a repülőtérre, ahol egy ázsiai kinézetű, géppiszto-

2015/1.

Csapod

lyos hadnagy gyűjtötte maga köré az embereket. Mindenki a vasútra akart menni, mert a katonák barátságos, emberséges viselkedése az embereket rabul ejtette. A munka helyszínére érkezve sem változott a katonák magatartása, dohányukat szétosztották a férfiak között, és hagytak mindenkit, hogy azt tegyen, amit akar, ők elvonultak egy bokor mögé imádkozni. A munkaidő végén kértek az emberektől némi tessék-lássék munkát.

De az állomás a falu gondjainak számát is növelte, hiszen rajta nemcsak utas- és áruszállítás, hanem katonai forgalom is zajlott. Ezeket a szerelvényeket – hiszen ne feledjük, a háború még tartott – fegyveres katonák kísérték. Mivel Csapod állomása többvágányú volt, vonatok gyakran keresztezték egymást. Ilyenkor egyik vonat megvárta a másikat, a szerelvényeket biztosító katonák pedig kiszálltak belőle, és a vasúthoz közeli házakra uszultak. Vittek, amit tudtak, vagy amit a tulajdonosok engedtek, mert volt, ahol az asszonyok bátor fellépése mentette meg a házat a fosztogatásra szervezett fegyveres katonáktól. Így teltek akkoriban a napok Csapodon. Bár a csornai főszolgabíró szerint a járás területén rend uralkodott, a lakosság nyugodtan végezte napi munkáját, ám néhány sorral lejjebb megjegyezte: „Különben a mi falvainkra is jellemző ezekben a május eleji napokban, hogy az Orosz Katonai Hatóságnál kivetett állat- és terménymennyiség beszolgáltatása lehetetlen, és kérem a Főispán és Alispán Urakat, szíveskedjenek ezek mérsékletét kieszközölni Sopronban a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál.” A kapuvári járás főszolgabírója május 7-én köz­ ségenkénti kimutatást kért – a mezőgazdasági termények és az állatállomány kivételével – a szovjet csapatok által elhurcolt javakról. A háború már átviharzott falvaink fölött, de a megpróbáltatásoknak még nem volt vége. Május első napjaiban járunk:

7

harmadikán vagy ötödikén hatalmas dörejre ébredt a falu. Az emberek az első csodálkozás és megdöbbenés hatására kíváncsian kérdezték egymástól, hol lőnek és kik, de senki sem tudta, mi okozta ezeket az óriási robbantásokat és hatalmas fényvillanásokat. Jól értesültek, mint mindenütt, itt is akadtak. „Jönnek vissza a németek a csodafegyverrel, mert csak annak lövedékei szólhatnak ekkorát, mint ezek.” - híresztelték. Ezt a hírt kisvártatva egy másik követte, miszerint nem a németek, hanem az oroszok jönnek vissza az üldöző németek elől, aki teheti, meneküljön. Pillanatok alatt zűrzavar, üvöltés, jajkiabálás, teljes tanácstalanság lett úrrá a falun. Az északi égboltot hatalmas robbanás kíséretében felvillanó sárga-pirosas színű fények festették be. Az emberek megrettentek. Nem lehetett tudni, a hirtelen felvillanó és az ezeket követő óriási hanghatástól vagy ennek következményeitől, a szovjet csapatok várható bevonulásától féltek. Volt, aki batyuba kötve ágyneműjét a hátán cipelve menekült a kert vé­ gé­ben ásott bunkerébe. Mások megmaradt ruháikat cipelik karjukon, és úgy rohannak a bunkerek irányába. A robbanás nemcsak nem szűnt, hanem ritmikus egymásutánban, bár egyre csendesedő ütemben, tovább tartott. Még mindig talány volt, mi okozta ezt az ágyúdörej szerű, de ahhoz nem hasonlító, sűrű egymásutánban felhangzó óriási hang-, és felvillanó fényhatást, amelynek fényei fel-felvillantak az északi égbolton. Ez a dörgés-villámlás jó félóráig, ha nem tovább tartott. De ki mérte az időt, amikor a szovjetek óragyűjtő támadásai következtében a megmaradt órák is a menekülők batyujának mélyére vándoroltak. Kisvártatva a szomszéd telek felől csákány hupogás tompa zaja hallatszott. Ásták a gödröt a batyunak, hogy eltemetve ne találják meg a szovjetek. Mire megvirradt, elült a hatalmas morajlás, és kialudtak az éjszakai villanófények. Ám továbbra sem lehetett tudni, mi történt a hajnal folyamán. Már el-

8

Csapod

ült a hír, hogy a szovjetek, vagy a németek a csodafegyverrel jönnek vissza. A holmik elásását abbahagyták. Az emberek kezdtek lassan visszaszivárogni otthonaikba, de kíváncsi nyugtalanságuk tovább fokozódott, és suttogva kérdezték egymástól az éjszaka történtek okát. Dél körül kezdtek szállingózni a hírek, amelyek már nem a német csodafegyverekről és a szovjet csapatok várható visszajöveteléről szóltak, hanem arra próbáltak választ keresni, mi okozta ezt a hatalmas, még az ágyúdörejnél is nagyobb dörrenést, és az ezt követő hatalmas villanást, mely a falu egész északi sorát bevilágította egy pillanatra, hogy utána annál nagyobb sötétség nehezedjék a tájra. A Lövői szer lakói – legalábbis egyesek – még a torkolattüzet is látni vélték, vagy legalábbis a hatalmas hang- és fényhatást annak tulajdonították. Hamarosan kiderült, hogy ez nem ágyúlövés volt, hanem igen nagy mennyiségű robbanóanyag detonációja. Robbantás történt az éjszaka, méghozzá a Csapod-Fertőszentmiklós vonalszakasz egész hosszán. Az emberek ekkor még nem tudták felfogni, mennyi bajt hozhat ez rájuk, hiszen nyilvánvaló, hogy akik elkövették, a vasúti szállításokat akarták tettükkel megakadályozni. A vonatrobbantást, a katonai szállítások szabotálásának e módját a háború során szovjet partizánok alkalmazták, hogy egy meghatározott szerelvény célba juttatását megakadályozzák, vagy hosszú időre akarták a vasúti közlekedést ily módon megbénítani. E cselekmény a legsúlyosabban büntetendő volt. Az eset a szovjet hadvezetőségben az ukrajnai vasútrobbantások képzetét keltette, amelyek ellen a németek drasztikusan felléptek: egész falvakat tettek a föld színével egyenlővé. Elhatározták, hogy a legközelebbi faluval, Csapoddal ugyanezt teszik.

2015/1.

Az eset kivizsgálására délelőtt tíz óra körül Ba­ denből külön motorkocsival két GPU-s tábornok és egy civil érkezett. Hívatták a falu párttitkárát, Kovács Józsefet (Gurit), aki akkor éppen a Kommunista Párt akkori székházában, az un. Bella-kocsmában tartózkodott. A vezetőségi tagok közül csak a tulajdonos fia, Bella Ernő volt a kocsmában, így csak ő volt közvetlen fültanúja az esetnek. A bizottság közölte a párttitkárral, hogy a faluban partizánok működnek, s ezt ők szigorúan meg fogják torolni. Egy harckocsiezredet vezényelnek a falura, és ezek a földdel egyenlővé teszik Csapodot. A bizottság azt kérte a párttitkártól, hogy szedje össze a maga rokonait, a falu kommunistáit és baloldali embereit, majd egy megadott napon legyenek a vasútállomáson, mert a szovjet hadsereg kimenti őket a pusztulásra ítélt faluból. A pártvezetőség tagja volt Lőrincz Gyula is. Állítólag a vele való beszélgetésből szereztek a GPUsok olyan információt, hogy Lőrincz Antal – Gyula bátyja – olyan megdönthetetlen bizonyítékok birtokában van, melyek szerint a robbantás nem partizánok, hanem visszajövő németek műve volt. Egy másik verzió szerint Kovács József és Bella Ernő hazamenet találkoztak a hajdani vadászatról éppen akkor visszajövő Lőrincz Antallal, aki sietve újságolta nekik, hogy Göbösön járva hallotta az ott lakóktól, hogy tegnap itt járt egy olyan német repülőgép, melynek pilótái a front előtt itt laktak náluk, beszéltek is vele. Eszerint világossá vált, hogy a robbantás nem a helybeliek, hanem a visszatérő németek műve volt. Ebből csak az a biztos, hogy az információ Lőrincz Antaltól ered, de hogy vadászat közben jutotte hozzá, kétséges. Ugyanis május első napjaiban a faluban még fegyverrel közlekedni nem lehetett, aki mégis megtette, személyi biztonságát kockáztatta, másrészt Göbös és a vitnyédi erdő hercegi tulajdon volt, s az akkor hatályos vadászati törvény szerint a hercegé volt mint tulajdonosé kizárólag a vadászat joga, oda vadászni csapodiak nem mehettek. Lőrincz a kihallgatás során megerősítette frissen szerzett értesüléseit a bizottságnak, akik a kihallgatást követően tüstént két fogatot rendeltek. Egyikük a „Keléc” volt. Valamennyien kimentek a helyszínre. A repülőgépet, mely zöld gallyakkal el volt álcázva, már nem találták a helyén, viszont a futómű gumijának nyomai még mindig kivehetők voltak a földön. Ugyanígy a két kerék egymáshoz való távolsága is azonos volt a német Storch gépekével. Találtak még egy pár német pilótakesztyűt, egy előző napi kelte-

2015/1.

Csapod

zésű Singnal című német katonai lapot, és egy német feliratú cukorkáspapírt. A cselédek kihallgatása után visszamentek az állomásra, és jelentették a látottakat és a vizsgálat eredményeit Badennek, a katonai ügyészségnek, ahonnan értesítették őket, hogy előző nap a Szombathely melletti Söpténél is történt hasonló esemény, és a megyében, a csornai járásban is. A csornai szolgabíró jelentette a megye fő- és alispánjának 1945. május 9-én, néhány nappal a Csapodon történtek után, a következőket: „Május ötödikén Szilsárkány község határában két német iskolagép este kilenc óra tájban leszállt, itt a csorna– szombathelyi vasútvonalat több helyen felrobbantották és levegőbe repítették a Sopronnémeti község határában lévő és a Keszegéren áthúzódó vasúti hidat is. Az egyik német iskolagép felszállás közben fának ütődött és összetörött. Pilótáját a másik német iskolagép felvette és magával vitte. Az összetört német iskolagép motorja és roncsai beszállíttattak a csornai Orosz Katonai Parancsnoksághoz. Az ügyben az Orosz Katonai Hatóság szigorú nyomozást indított, és tudomásom szerint ezzel a céllal egy orosz különítmény érkezett Csorna községbe.” Ez az orosz különítmény ugyanaz volt, vagy vele közvetlenül kapcsolatban álló, mint amelyik a csapodi vasútrobbantásokat vizsgálta. A csapodi, szilsárkányi és söptei robbantásokkal közel egy időben állítólag Lövőn is történtek hasonló, német pilóták általi robbantások.

9

Bikov őrnagyot, kapuvári városparancsnokot azzal bízta meg a bizottság, biztosítsa az inkriminált vasútszakasz éjszakai védelmét. Bikov az őrség megszervezését Lőrincz Antalra bízta, de végül is a párttitkár vállalta a szervezőmunka dandárját. A járőrözést a vasúttöltésen kellett teljesíteni. E célra a párttitkár kapott 2-2 puskát és hozzá 5-5 töltényt. A járőrök száma 25-30 fő volt, de nem kettesével, hanem egyenként járőröztek, és a legritkább esetben találkoztak egymással a járőrök, miután mozgásuk ös�szehangolatlan volt. Csak nagyjából határozták meg a bejárandó területet a szentmiklósi úton levő őrházig. Az őrség tagjaival kapcsolatban elhangzott, hogy egész éjjel lövöldöztek, és még az oroszok is tartottak tőlük. Ezzel tulajdonképpen nyugvópontra jutott a többnapos vizsgálat, és a falu is megnyugodott. Egy következménye mégis lett a történteknek, nevezetesen az, hogy ettől kezdve a falu lakói közül valakinek minden éjjel fegyveresen kellett őrködnie a vasútnak németek által felrobbantott csapod–fertőszentmiklósi szakaszán azért, hogy ez a történet meg ne ismétlődhessen. Az őrség kijelölését a párttitkár, Kovács József (Guri) intézte. A falu felől a végveszély elhárult, és hamarosan feledésbe merültek a háború borzalmai. dr. Katona Imre visszaemlékezése alapján lejegyezte: dr. Katona Magda Nasrin, Budapest

Pedagógusok Csapodon Rozsonits Gézáné Takács Teréz Mottó: Légy hű magadhoz, és légy jó máshoz… ebben minden benne van. (Konfucius) Az általános iskola első osztályát Jámbor Klára óvó, szerető tanítása mellett sikeresen befejeztük 1961ben. Másodikban a vele együtt Csapodra érkező, szintén pályakezdő Takács Teréz vett át bennünket, hogy az első osztályban lerakott alapokon tovább építse tudásunkat, neveljen bennünket a szépre és a jóra, nyesegetve rólunk közben a vadhajtásokat, melyek tudatlanságunkban gyökereztek. Szerencsénk volt vele, hiszen rá is igaz volt, hogy szerette a gyerekeket, nyitott volt gondjaink iránt. Nekem meg�győződésem és tapasztalatom, hogy csak abból lehet jó pedagógus, aki rendelkezik ezekkel a tulajdonsá-

A szülők: Takács Lajos és Ratatics Mária

10

Csapod

gokkal. Természetesen szükségesek a szakmai, a pedagógiai, a lélektani ismeretek is, de emberség, kedvesség, szeretet nélkül mit sem érnek azok. Takács Teréz tanóráit e tulajdonságok birtokában alkotó légkör jellemezte. A második és a negyedik osztályt tanította összevontan. Amikor az egyik osztálynak „hangos” órája volt, a másik önálló munkát végzett. Ennek az akkor is kényszerű, ma már ritkán jellemző megoldásnak hátrányai mellett voltak előnyei is. Mi, a kisebbek a kapott feladatokkal foglalatoskodás mellett fél füllel odafigyeltünk a negyedikeseknek oktatottakra. Izgalmas perspektívát nyújtott, amikor azt hallhattuk, hogy ők már mi mindent tudnak, illetve, hogy elcsíptünk mi is új ismereteket, megelőzve ezzel önmagunkat - mintegy előtanultunk. Teri tanító néni – annak ellenére, hogy kezdő, kevés tapasztalattal rendelkező pedagógus volt – képes volt kézben tartani mindkét osztályt, jutott idő az új ismeretek átadására és a számonkérésre is szóban és írásban egyaránt. Az utóbbi egy-két évtizedben háttérbe szorult az oktatásban a szóban felelés, főleg írásban kell a tudást bizonyítani, amit nem tartok szerencsésnek. Hátrányos, mert nem ösztönöz a szókincs használatára, gazdagítására, nem segíti elő, hogy szokjanak hozzá a gyerekek a nyilvános szerepléshez, és ez később, felnőtt életük során okoz gondokat nekik.

A fénykép, amelyik megjárta a Don-kanyart Takács Teréz Fertőszentmiklóson született 1941. augusztus 20-án. Kis híján belehalt a születésbe, mert a köldökzsinór a nyakára tekeredett, a feje félrebillent és nem tudott megszületni. A bábaasszony nem boldogult, úgyhogy orvosi beavatkozás is szükségessé vált. Félholtan született, először az orvos nem is

2015/1.

vele, hanem az édesanyával foglakozott, majd a lila, nem lélegző csecsemőt felváltva hideg és meleg vízbe mártogatta, durva törölközővel dörzsölte, paskolta, mire végre felsírt. Szülei, Takács Lajos és Ratatics Mária parasztemberek voltak. Házasságukból négy lány született. Mária 1932-ben, Anna 1933-ban, majd Teréz után 1947-ben Erzsébet. Az édesapának, aki 1899-ben született, mindkét világégésből kijutott. Az első világháborúba a legfiatalabb, a másodikba a legidősebb korosztályhoz tartozóként sorozták be katonai szolgálatra. Az akkor tizenegy hónapos harmadik kislánya, Terike 1942. július 12-én készült fényképe ott lapult a zsebében a Don-kanyarban is. Naponta elővette, hogy erőt merítsen a fényképből. Sokszor elmondta később, annak a fényképnek is köszönheti, hogy túlélte a borzalmakat. A túlélésben a csapodi Horváth András (Orbán László barátom nagyapja) vállalt még emberfeletti szerepet, aki a hátán cipelte sok kilométeren keresztül, mert betegen szinte képtelen volt a járásra. A visszavonuló, vert sereget a német csapatok még az útról is leszorították, a földeken kellett menekülniük. A „szövetséges” német katonákon a hideg ellen jól védő ruházat, csizma, a magyar katonákon az orosz tél ellen védelmet alig nyújtó öltözék volt, csizma helyett rongyokba bugyolálták a lábukat. Élelmük nem lévén a földből kikapart fagyott takarmányrépát ették. Az orosz nép nagylelkűségről tett tanúságot. Kevés élelmüket önzetlenül megosztották az ellenséges, de már tönkrevert katonákkal. Takács Lajos félholtan jutott haza, az elszenvedett testi és lelki gyötrelmek okán 50%-os hadirokkanttá nyilvánították. Horváth Andrásnak sírig tartó barátsággal hálálta meg, amit érte tett. A szülők szorgalmas munkával teremtették elő a család megélhetéséhez szükséges javakat. Hat elemit végeztek, lányuk szerint azonban nem volt párjuk a világon. Istenhitre, a másik ember tiszteletére és szeretetére, kötelességtudatra nevelték gyermekeiket. Mindebben maguk is példát mutattak azzal, ahogyan éltek. Nem voltak tehetősek, de mégis mindig tudtak juttatni a szegényebbeknek, a koldusoknak. Esténként olvasással töltötte az időt a család – egy valaki olvasott, a többiek hallgatták. Így együtt tettek szert ismeretekre a szülők és a gyerekek. A téli estéken mindig szakítottak időt arra, hogy együtt játs�szanak a gyerekekkel. Szeretetteljes légkörben éltek, ami a mai napig megmaradt a testvérek és családjaik között. Összetartó család az övüké. Talán még sosem mondta senki a másiknak, hogy szeretlek, de életük, az, ahogyan örömben és bánatban együtt

Csapod

2015/1.

A Takács család 1952-ben vannak, összefognak, támogatják egymást, mindennél ékesebben bizonyítja azt. Nem beszélnek a szeretetről, nem mondják, hanem cselekszik azt. Testvérei ma is élnek. Mária a Petőházi Cukorgyárban a főkönyvelő titkárnőjeként dolgozott, ő is Fertőszentmiklóson él. Fia lime kórban, veje agyi infarktusban halt meg. Szívós, erős asszony, ma is ellát minden munkát a ház körül. Anna Kapuvárra került, ott a Szabó Ktsz. női részlegének vezetőjeként dolgozott. Húga, Erzsébet Csermajorban végzett, Győrben él, ahol a Tejipari Vállalatnál dolgozott, két fia van. Takács Teréz, mióta eszére emlékszik, tanító akart lenni. A templomban az első padban ülő pedagógus házaspárt, Németh Jenőt és különösen feleségét, Joli nénit nézte áhítattal az akkor 3-4 éves kislány. Számára vonzó példa volt, ahogyan ő öltözködött, imádkozott, ahogyan járt-kelt. Elkezdte utánozni. Ez feltűnt a hozzájuk közel lakó Percz Laci bácsinak, aki attól kezdve így köszöntötte: „Kezét csókolom Jolán kisasszony.” Később, amikor a fertőszentmiklósi iskolában tanított, Laci bácsi – mint az iskola fűtője – így köszöntötte: „Csókolom a kezedet tanárnő.” Ő pedig így köszönt vissza: „Csókolom Laci bácsi.” Gyermekként sokszor játszott iskolásdit. Az újság széléből füzetet hajtogatott, voltak pálcika gyerekek, mint tanítványok, és természetesen ő volt a tanítónő. Órát tartott, feleltetett, osztályozott, ahogy azt elleste. Tervét, hogy tanító legyen, az iskola igazgatója azonban majdnem keresztülhúzta. Az 1950-es évek elején a hatalom megpróbálta minél jobban visszaszorítani a tanulók hitoktatását. Fertőszentmiklóson ezt sajá-

11

tos módszerrel akarták elérni. Meghirdették, hogy egyetlen napon 8 és 12 óra között lehet beíratni a gyerekeket. Akit ezen a napon nem íratnak be, az nem járhat hittanra. A megadott napon aztán az irodába bezárkóztak az igazgató és csapata, nagy ritkán behívtak egy-egy sorban állót, de rendkívül lassan haladt a dolog, mesterségesen akadályozták a beiratkozást. Takács Teréz az édesanyjával együtt ment a beírásra, aki előtte bevetette a kenyeret a kemencébe. Sokan tolongtak a folyosón, egyesek hangosan méltatlankodtak, de mást nem mert tenni senki. Édesanyja – aki egyébként igen jámbor természetű asszony volt – egy ideig tűrte a tűrhetetlent, aztán bekopogott, a gyermekét kézen fogva belépett az irodába, és így szólt: „Adjon Isten jó napot! Hát igazgató néni, amit maguk itt csinálnak, az gyalázatosság. Reggel óta itt van ez a sok nép. Én nem tudom, maguk mit akarnak, beírják, vagy nem írják, de az én gyerekeim hittanra fognak járni. Tovább én nem tudok várni, mert a kenyereim el nem éghetnek amiatt, hogy maguk itt ilyen disznó dolgot művelnek. Isten velük!” Takács Teréz félt, hogy az igazgatónő bosszút áll a történtek miatt. Egy ideig azonban rendkívül kedvesen viselkedett vele, mintha mi sem történt volna. Kitűnő tanuló volt, az ötöst a földrajzot tanító igazgatónőtől is megkapta. Amikor elérkezett a továbbtanulásra jelentkezés ideje, ő a Győri Tanítóképző Intézetet jelölte meg. Az igazgatónő feldühödött, hívatta és számon kérte, hogyan képzeli ő ezt, micsoda szemtelenség ez. Közölte vele, hogy akik oda jelentkeznek, azoknak komoly zenei tudásuk van, zongoráznak, minden tekintetben nagyon felkészültek. Úgyhogy szó sem lehet róla: „eszedbe se jusson, hogy téged oda felvesznek.” Az elsőáldozók szeretett tanítójukkal, Böbe nénivel (a hátsó sorban jobbról a 3. Takács Teréz)

12

Nyolcadikos barátnők (a padon, jobbszélen Takács Teréz)

Csapod

2015/1.

Színjátszók (a hátsó sorban jobbról a 2. Takács Teréz)

A történtek után sírva ment haza, hogy aztán az édesanyja is együtt sírjon vele. Bánta már, hogy annak idején nem fogta be a száját. Az igazgatónő most a lányán áll bosszút a történtek miatt. Kétségük nem volt, hogy ha ő nem támogatja a jelentkezést, akkor nem fogják felvenni. A nagy sírás közepette Németh Jenőné, Joli néni lépett be hozzájuk teljesen váratlanul – soha nem szokott náluk járni –, és kérdezte, mi ez a nagy sírás-rívás? Édesanyja elpanaszolta, hogy mi történt. Joli néni közölte velük, hogy már be is fejezhetik a sírást, mert fel lesz véve. Hát kit vennének fel, ha nem téged? Majd írok én a Fügh házaspárnak, akik ott tanítanak. (Korábban kezdő pedagógusként Fügh Rezső és felesége, Kati néni Fertőszentmiklóson tanítottak és Némethéknél laktak albérletben.) Így is történt, az igazgatónő minden gáncsoskodása ellenére felvették a tanítóképzőbe. Ilyen előzmények után az egyébként is szorgalmas és a pálya iránt motivált Takács Teréz mindent megtett, hogy szégyent ne hozzon támogatóira. (Fügh Rezsőné egyébként külön is figyelt rá.) A kollégiumi díj is függött attól, hogy kinek milyen a tanulmányi eredménye. Tudta, hogy a szüleinek nagyon nehéz azt előteremteni, úgyhogy ami tőle tellett, mindent megtett. Nagyszerű tanárok oktatták őket. Szinte polihisztorok voltak, és a leendő tanítókat is arra készítették fel, hogy minél több területen legyen ismeretük, tapasztalatuk, mert ha kikerülnek egy faluba, nekik ott mindenhez érteniük kell. Mit ad Isten, később Csapodon Baranyaiéknál – ahol Jámbor Klárával együtt albérletben laktak – még tehenet is borjaztattak. Egykori tanárait ma is tisztelettel említi, jó szívvel emlékezik dr. Göcsei Imrére, dr. Szólás Rezsőre, Pető Kálmánra.

Négy év tanulás és a sikeres érettségi után Csapodra került gyakorlóévesnek. Egy év elteltével sikeres képesítő vizsgát tett, tanítói oklevelet kapott. A két tanév, amit Csapodon töltött, legszebb emlékei között kapott helyet. Csapod befogadta őt, sokat dolgozott, a tanárképzőre járó kollégákat is többször kellett helyettesíteni a felső tagozatban, ami újabb kihívást jelentett. Itt teljesedett ki a szerelem közte és a nála három évvel idősebb, szintén fertőszentmiklósi Rozsonits Géza között, akit kezdetben egyáltalán nem kedvelt. Nagyképűnek, beképzeltnek tartotta. Szülei egyetlen gyermekeként ő Pécsett járt főiskolára, később pedig – már munka mellett – az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szerzett egyetemi végzettséget. Történelem-ének szakos tanár volt, karvezetést, népművelő szakot végzett, jól zongorázott. 1960-ban együtt mentek vonattal Győrbe a Megyei Tanácsra eskütételre. Az oda úton Rozsonits Géza „tette a szépet” a csinos tanítókisasszonynak, amit ő nem díjazott. Az együttutazás előzményeként Rozsonits Géza édesapja – nem minden hátsó szándék nélkül – megkérte őt, a fia hadd utazzon vele, mert nem ismeri Győrt. Ő ebbe belegyezett, bár kissé furcsállotta, hogy ennyire gyámolításra szorul. Ki tudja miért, de aznap többen úgy értelmezték együtt érkezésüket, hogy ők egymáshoz tartoznak. A Megyei Tanács osztályvezetője fel is ajánlotta, hogy együtt helyezi őket valamelyik falusi iskolába. Rozsonits Géza ezt igen helyeselte, Takács Teréz azonban élénken tiltakozott mondván, semmi közük egymáshoz. Mindezzel mit sem törődve Géza hazafelé a vonaton közölte vele, hogy ő lesz a felesége, mire nemes egyszerűséggel így válaszolt neki: te nem vagy normális. „Márpedig amit én egyszer el-

2015/1.

Csapod

13

határozok, azt el is érem, úgyhogy hiába ellenkezel, te leszel a feleségem” – replikázott az „udvarló”. Nagyjából egy év múlva, a 20. születésnapján menyasszonya lett… 1962. február 25-én, Géza napon, Sopronban, a Domonkos templomban (titokban, mert akkor a pedagógusoktól elvárás volt, hogy templomba ne járjanak) Tamás, az elsőszülött és Erika, a húga megtartották az egyházi, majd április 5-én Fertőszentmiklóson a polgári es- kolában kapott állást. A „tanácsháza” épületében küvőt. Élete egyik legjobb döntésének tartja, hogy egy valamikori cselédszobában tudták meghúzni hozzá kötötte életét. Sok nehézségen mentek keresz- magukat, ahol egy vaságyon aludtak. Mire karátül, de Rozsonits Géza az ő számára azt az embert csony környékén a „kastély” alagsorában megkapjelentette, akiért mindent képes volt megtenni. Egy ták az egyszoba-konyhás lakrészt, már okafogyottá rendkívül sokoldalú, okos, művelt, a közösségért, a vált. A férj ugyanis 1963. január 1-jétől a szanyi műfalujáért mindig önzetlenül cselekvésre kész ember velődési ház igazgatója lett. Ennek előzménye, hogy volt. Férje rajongással szerette őt és a családját; amit Beledben vezette a cementgyár énekkarát, részt vett az állatorvos felesége által szervezett színjátszó körlehetett, mindent együtt csináltak életükben. De ugorjunk vissza egy kicsit az időben! Emlé- ben, főállása mellett megbízott igazgatója volt a műkezetes győri útjuk után Takács Teréz Csapodon, velődési háznak. Ilyen minőségében a beledi színRozsonits Géza pedig Beledben kapott állást. Csa- játszó csoportot kísérte el egy szanyi seregszemlépodra naponta érkezett levél, vagy képeslap, volt re, ahol akkortájt épült egy szép, új művelődési ház. úgy, hogy levél és képeslap is az udvarlótól, aki mo- A szanyi iskola igazgatója felfigyelt a sokoldalú, torkerékpárral sokszor ugrott át Beledből Csapod- szimpatikus, a szükséges képzettséggel is bíró Rora. Előfordult, hogy látogatásakor az óraközi szünet zsonits Gézára, és hívta, szegődjön el Szanyba. Jobb hosszabbra nyúlt, amit mi – a szerelmesek iránti fizetést, lakást, a művelődési ház igazgatása mellett nagy megértésünk jeléül is – örömmel nyugtáztunk. tanítási lehetőséget kínált a helyi gimnáziumban, és E nagy szerelem láttán Puha Irén igazgatónő is meg- az akkor már várandós feleségnek is állást a helyi áljegyezte, hogy ő még ilyet nem látott. Házasságkö- talános iskolában. tésük után Varga Ferenc kollégánál laktak albérletA férj már Szanyban dolgozott, amikor 1963. jaben, Rozsonits Géza Csapodról járt Beledbe dolgoz- nuár 26-án megszületett első gyermekük, Tamás. ni. Aztán 1962. augusztustól a feleség is a beledi is- Mintegy fél évig hétvégeken járt haza Fertőszentmiklósra a családhoz. Aztán a nyár derekán SzanyAz ifjú pár ba költöztek. Nem volt könnyű az életük. Senkijük nem volt, akitől segítséget remélhettek volna. Szep­ tembertől – mivel akkor még nem volt az 1967-től bevezetett gyes, ami lehetővé tette, hogy a gyermek hároméves koráig az édesanya ne dolgozzon – dajkát kellett fogadni, közben pedig már a második gyermeküket várták. Erika 1964. május 4-én érkezett meg a Rozsonits családba. Először a művelődési házban kaptak egy vezetékes víz nélküli szoba-konyhát, ahol a ház funkciójából fakadóan állandó volt a zsongás, a zaj. Később a templom melletti emeletes házban jutottak egy kétszobás lakáshoz, de – dacára annak, hogy für-

14

Csapod

2015/1.

dőszoba is volt – vezetékes víz ban kapott állást pedagógusként. itt sem állt rendelkezésre. Vizet 1967-ben elhatározták, hogy Fertőaz 50-60 m-re lévő artézi kútról szentmiklóson építkeznek. A szülők kellett hordani. A férj reggel felfelajánlásával élve lebontották az töltötte a nagyobb edényeket, de egykori Rozsonits házat, és annak a Erikával a karján, Tamást pedig helyére 140 ezer forint kamatmenkézen fogva sokszor kellett a fetes pedagóguskölcsönből építettek leségnek is vízért menni. Az új családi házat, ahol Géza szüleiegész ház egy rettenetesen rossz nek is lakhatást biztosítottak. Febállapotban lévő árnyékszéket ruárban elbontották a régi házat, és használhatott az udvar végében. a példás összefogás, a jól szervezett Nehéz volt jó dajkát találni a munka eredményeként augusztusgyermekek mellé. Pár sikertelen ban már be is költöztek az új házba. próbálkozás után – amelyek Úgy látszott, hogy most már teljemind a gyermekeket, mind a sen egyenesbe jött az életük. Jól szüleiket és főleg az édesanyát érezték magukat a munkahelyükön, A Takács nagymama lelkileg nagyon megviselték – együtt volt a család, annak minden Tamással végre sikerült olyan személyt taapró örömével. És akkor a halál belálni, akivel a mai napig tart a barátság. Az iskola tette lábát az előszobájukba. igazgatója nem sok megértést tanúsított a sokféle 1967. október 13-án, pénteken a feleség az édesgonddal küzdő Rozsonits Gézáné iránt, akinek köz- apja által szedett gombából pörköltet készített férben váratlanul elhunyt az édesanyja, ami újabb lelki jének, aki az esti fél tízes vonattal Budapestről megmegrázkódtatást jelentett. Minden apróságot szóvá érkezve – akkor végezte ugyanis munka mellett az tett, még abba is belekötött, hogy ebédjét a menzá- egyetemet – jó étvággyal vacsorázott abból. Szerenról hazavigye. A Rozsonits családnak ugyanis min- csére a gyerekek már akkor ágyban voltak, a feleség den fillér számított, a hazavitt ebédből az édesanya pedig fogyókúrázott, így ők nem ettek a gombából. még a pici gyermeket is megetette. Ezt már nem tűr- Másnap délutánra ugyanis Rozsonits Géza rosszul hette el az igazgatójától, igazságérzetében is sértve lett, a kapuvári kórházba kerülése után beállt a kliígy vágott vissza: én látom, hogy maguknak jól meg- nikai halál. A gombaétel maradékának vizsgálatát tetézett tálcákkal viszi a konyhaszemélyzet az ételt, követően kiderült, hogy gyilkos galóca került az eheamíg maguk viszik, addig én is viszem, és ne merjen tő gombák közé. Kétséges volt, hogy meg tudják-e nekem még egyszer szólni! Szany – a tanítás, a ta- menteni az életét. Az orvosok úgy vélték, hogy „ha nítványok nyújtotta sok öröm és sikerélmény ellené- ezt a nyomorultat sikerül is visszahozni, maximum re – mindezek miatt nem került Csapoddal egy lap- egy-két év jut még neki, mert olyan károsodást szenra élettörténetében. vednek a máj, a vesék.” Mindezt Rozsonits Géza csak Férje nagy lendülettel és szakértelemmel végezte évekkel később mondta el, a klinikai halál állapotámunkáját a művelődési házban. Ma már nem beszélIdős édesapjával nek róla, de neki igen nagy szerepe volt abban, hogy újjáéledt az 1930-as években alapított Szanyi Bokréta néptánccsoport, énekkar és zenekar működött, hogy a csornai járásban elindult a Rábaközi Napok rendezvénysorozata, hogy pezsgő kulturális élet volt a faluban. Az odacsábításakor neki tett ígéretek egy része nem vált valóra. Nem kell hát csodálkozni azon, hogy keresték a változtatás lehetőségét. Erre 1966-ban nyílt lehetőségük. Nyáron hazaköltöztek Fertőszentmiklósra. Ősztől a feleség a fertőszentmiklósi általános iskolába került, ahol aztán nyugdíjazásáig tanított az alsó tagozaton. Férje a kapuvári 1. számú általános iskolában tudott elhelyezkedni, 1968-ban aztán ő is hazakerült, a helyi gimnázium-

2015/1.

Csapod

15

halál közeli állapotba. Végül a soproni dr. Warvasovszky főorvos el tudta hitetni vele, hogy meggyógyult, dobja el a gyógyszereket és éljen teljes életet! Túljutottak életük e nehéz szakaszán is. Úgy döntöttek, harmadik gyermeket is vállalnak. A várandósság alatt titokzatos betegség támadta meg az édesanyát, melyet az orvosok sem tudtak azonosítani – tanácstalanul latolgatták a tünetek eredetét. Az élete kockán forgott. Ez köztudomású volt. Úgyhogy amikor Ilku Pál néhai oktatási miniszter halálakor a fertőszentmiklósi iskolára kitűzték a fekete zászlót, többen azt hitték, ő hunyt el. Volt olyan személy, aki az akkor tizenegy éves Tamás fiúknak Tamás a kishúgával, együttérzését fejezte ki édesanyja Teljes a Rozsonits család Judittal halála miatt. Elképzelni is nehéz, ban is hallotta ugyanis, hogy mit beszélnek fölötte mit érzett akkor szegény fiú. Judit aztán nyolc hóaz orvosok. Injekcióban ellenmérget kapott, és fél- napra, 1974. július 19-én született a család óriási öröholtan Budapestre szállították. A feleség kérdésére mére. A tortúrának azonban ezzel még nem volt Joób főorvos csak annyit tudott mondani, hogy a jó vége. Kiderült, hogy a kicsi egy rendkívül ritka rendIsten tehet csodákat. A fertőszentmiklósi orvos, dr. ellenességgel született, ezért öthetes korában műteIstvánffy Miklós – aki még a kórházba szállítás előtt ni kellett. A műtét sikerült, a gyermek szépen fejlőmegvizsgálta – bizakodóbb volt, a kétségbeesett fe- dött, végre egy kis nyugalom következett. leséget is nyugtatni próbálva mondta: „Mint orvos A gimnázium közben megszűnt Fertőszentmiknem tudom vigasztalni, de erősen érzem, hogy nem lóson, Rozsonits Géza – bár joggal volt várományolesz a Gézával baj.” Nehéz volt ezt elhinni, hiszen sa az igazgatói széknek – helyettesként dolgozott és amikor vasárnap Budapesten meglátogatta a kórház- tanított az általános iskolában. A munkából, néha a ban, szinte nem ismert rá a férjére. Beszélni alig tu- kákán is csomót kereső vezetői magatartásból fakadott, de arra gondja volt, hogy megsúgja feleségé- dó konfliktusokat, az őt – esetenként a feleségét is nek, hol találja névnapi ajándékát, egy bőrkötéses, érő – méltánytalanságokat, volt úgy, hogy megalázkét kötetes Munkácsy életrajzot (Teréz október 15- tatásokat egyre nehezebben viselte el és dolgozta fel. én van). Az én egykori kedves tanítóm szinte teljeA Rozsonits család 1980-ban sen összeomlott. Mi lesz ővele a két kisgyerekkel, a félig kész családi házzal, a kölcsönnel? És akkor a Kapuváron élő nővére, Anna azt mondta neki, hogy fejezze ezt be! „Vedd tudomásul, ha meghal a férjed, akkor majd el lesz temetve. Másnál is történt már ilyen. Neked két gyereked van, kötelességed összeszedni magadat.” Akkor nagyon utálta ezért, de azóta már sokszor elmondta neki, hogy ezzel tette a legjobbat, ezzel segített, hogy ne omoljon össze teljesen. Géza hetekig nyomta a kórházi ágyat mire hazakerült, aztán még évekig kísértették az orvosok fölötte elhangzott mondatai. Sokszor lett rosszul, amihez pánikroham társult, ilyenkor gyakran került

Csapod

16

2015/1.

A Rozsonits nagyszülők Judittal A lehető legrosszabbat, a látszatmegoldást választotta, inni kezdett. Felesége imádta őt, mint az Istent, ez is oka volt, hogy mire észrevette mi történik a férjével, már nagy volt a baj. Évekig tartott ez az Erika családjával állapot, hiába voltak a fogadkozások, mindig visszaesett, ami a család életére is rányomta bélyegét. Már ságból, együtt dolgoztak a ház körüli kertben, és a testvérei is arra biztatták, váljon el férjétől. Ő azon- örültek a szép virágoknak, a kert terményeinek. A ban kitartott mellette mondván, nem ezt fogadta férje volt az élete, és férjének ő volt az élete. Géza meg a templomban, hanem azt, hogy társa lesz, amíg sajnos láncdohányos volt. 1996 tavaszán egyre gyaka halál el nem választja őket egymástól. rabban köhécselt, fiúk Tamás szóvá is tette, hogy miA kilátástalan helyzetből az jelentett menekvést, ért nem megy el röntgenre. Fogyott is, de felesége hogy Lakatos Tibor polgármester bizalmából Rozso- úgy vélte, hogy genetikai örökségéből fakadóan, nits Géza 1992-ben a fertőszentmiklósi művelődési ahogy apósa, úgy a férje is idősödve nem elhízik, inház igazgatója lett. Ettől kezdve képes volt szakítani kább szikárabbá válik. Egy szegedi kórustalálkozóra az itallal, mint a rakéta ívelt fölfeszokás szerint elkísérte. Este értek Tamás fiával, Fertőszentlé, meg tudta mutatni, hogy mi haza. Másnap reggel férje testén miklóson házasságkötésekor mindenre képes. Igen sok kezdeaz erek furcsa módon kidagadtak. ményezés kapcsolódik a nevéhez. Azonnal orvos, majd a kórház Látványos falunapokat szervezett, következett, ahol közölték a diaga pedagógus női kar országos isnózist: tüdőrák áttétekkel – nincs mertségre tett szert, baráti kapcsoremény. Három hét múlva, július latok fűzték Szokolay Sándor ze16-án, 57 éves korában elhunyt. neszerzőhöz, országos énekkari taAz utolsó hetekben felesége, amilálkozót szervezett, könyvet írt fakor csak tehette, mellette volt, és lujáról, tudományos konferenciát telefonon is órákat beszélgettek szervezett a település szülötte, esténként. Utolsó estéjükön férje Bezerédj István (1796-1856) reránézett fájdalommal teli, gyönyöformpolitikus születésének 200. rű szép mélybarna szemeivel, és évfordulója alkalmából, és még soígy szólt hozzá: „Kérlek, engedj elkáig lehetne sorolni kreativitásámenni!” „Azt teszem, ami neked nak, hatalmas munkabírásának bijó”- válaszolta a feleség. Rövidesen zonyítékait. A boldogság kék maelvesztette az eszméletét, és aztán dara újból ott élt otthonukban. többé már nem tért magához. A feleség szinte mindenhová elReggel telefonon kapták a hírt a kísérte férjét a különböző országos kórháztól, hogy hajnalban elrendezvényekre. Amikor ő mosohunyt. De még küldött egy utolsó, gatott, Géza felolvasott neki az újtitokzatos üzenetet. Legkisebb lá-

2015/1.

Az unokák: István, a doktorrá avatott Eszter és Tamás

Csapod

17

re, amin keresztülment, azt mondja, csodálatos, boldog élete volt. Nagyszerű szülei voltak, jó testvéreket kapott a sorstól. Ahhoz a férfihez mehetett feleségül, aki neki mindent jelentett, és harmincnégy és fél évig vele élhetett. Született három fantasztikus gyermeke, van három csodálatos unokája (Erika házasságából István és Eszter, Tamás házasságából Tamás). Tanító lehetett, ami kicsi kora óta akart lenni. Ennyi idős korában relatíve jó egészségnek örvend. Nem kell nélkülöznie. Mindent el tud végezni, ami neki fontos. Néhány gyönyörű helyen is jártak. Nem fiatal korukban, mert akkor erre nem volt pénzük, akkor az úttörőtáborok, a családdal tett erdei kirándulások zsíros kenyérrel jelentették az utazást. És milyen boldogok voltak akkor, milyen jól érezték magukat ezeken az együttléteken. Nagy tanulsága ezeknek, hogy nem pénz kell a boldogsághoz. Egy dolog fáj neki kissé még ma is. Szeretett volna a pszichológia tudományában jobban elmerülni, pszichológusként dolgozni, ez azonban nem adatott meg neki. A család szolgálata, férje támogatása mindig a saját vágya elé került. Amikor tudott volna időt szánni rá, akkor már nem érzett kellő erőt magában. Megfárasztotta az élet, amin – élettörténetét megismerve – nem lehet csodálkozni. Ma már gyermekeik is javában a felnőttek táborába tartoznak. Tamás Pécsett szerzett egyetemi diplomát (szociálpolitikus, újságíró), Sopronban él, volt a Gyermek és Ifjúsági Központ (GYIK) igazgatója, jelenleg Budapesten van a munkahelye. Erika először Csornán közép majd Sopronban felsőfokon szerezett óvónői képesítést, aztán Debrecenben végzett pedagógia, pszichológia szakon, Csornán tanít a gimnáziumban. Pályakezdő

nyuk, Judit kedvenc virága a feketébe hajló mélybordó baccara rózsa volt. Azt szokott kapni az édesapjától a születésnapjára. Egy ilyen, az udvarban lévő bokorról július 19-én, a születésnapján, egy szál rózsát „valaki” letépett, és Judit szobájának az ablaka alá helyezte… Volt egy németjuhász kutyájuk, felmerült, hogy esetleg ő tehette, de sem előtte, sem utána ilyen soha többé nem történt. A megözvegyült Rozsonits Gézáné Takács Teréz hirtelen egyedül maradt. 1996-ban nyugdíjba is vonulhatott. Mindez együtt újabb lelki megpróbáltatást jelentett neki. Családjába és az Istenbe kapaszkodva képes volt talpon maradni, megbékélni a sorssal, kialakítani életének új kereteit és tartalommal megtölteni azt. Sokat olvas. Férjével együtt „lökött lokálpatrióták” voltak, Erika fia, István doktorrá avatásán együtt a nagycsalád együtt sokat tettek Fertőszentmiklósért. Ezért is fájlalja, hogy nem hívják a település rendezvényeire, ünnepségeire. Úgy látja, igazolódott Bokkon Imre egykori tanácselnök jóslata, miszerint „Kidőlt keresztfának nem köszön már senki”. Lelkét az teszi helyre, hogy egykori tanítványai viszont nagy szeretettel vannak iránta. Ezért is örömmel megy az osztálytalálkozókra. Minden baj, tragédia ellené-

Csapod

18

Állhatatos és hű maradt… óvónőként két évet ő is dolgozott Csapodon, méghozzá ugyanabban az – akkor már óvodaként szolgáló – épületben, ahol édesanyja valaha minket oktatott. Csapodról ő is szép emlékeket őriz. Judit Stuttgartban végzett germanisztika és pedagógia szakot, folyékonyan, akcentus nélkül beszéli a németet,

2015/1.

jelenlegi munkájában jól hasznosítja pedagógiai és nyelvi ismereteit. Mindegyiküknek voltak és vannak nehézségeik, őket is érték méltánytalanságok annak ellenére, vagy talán éppen azért, hogy jól képzettek, tehetségesek. Édesanyjuk ma is igyekszik támaszt nyújtani nekik és gyermekeiknek, amiben csak tud. Most, hogy mindezt leírtam, próbálom megfogalmazni, mit érzek. Szerettem, tiszteltem őt másodikos tanulóként gyermeki énemmel, mindig tudtam, neki is nagyon sokat köszönhetek azért, hogy úgy-ahogy helytálltam eddig az életben. Ez azonban eltörpül most a csodálat mellett, amit érzek. Fenékig ürítette többször is a sors adta keserű poharat, de állhatatos és hű maradt magához és választottjához. Családjának és másoknak a szolgálatát is önmaga érdekei elé helyezte, de ma sem érzi áldozatnak mindazt, amit megcselekedett. Példa ő, erkölcsileg olyan magaslaton áll, ahová csak áhítattal tekinthet fel bárki. Nagy Imre, Győr

„A falu végveszélyben” Néhai dr. Katona Imre visszaemlékezése alapján e címen jelenik meg írás a mostani újságban dr. Katona Magda Nasrin tollából. Mivel áttételesen személyes érintettségem is van (illetve a családnak), számos eseményt idézett fel bennem az írás. A háború csatazaja már megszűnt a környékünkön, a szovjet hadsereg katonái még meg-meg jelentek a faluban. Májusban és még néhány hónapig állandó katonai részleg is állomásozott a faluban. Az akkori kovácsműhely („Pipás”) előtt és bent a műhelyben a hibás autókat javították. Május 9-én délután 4-5 óra tájban erős gépágyúzás verte fel a falu csendjét. A lesvári repülőtéren egy szovjet alakulat állomásozott. A háború győztes eseményét üdvözölve a katonák díszsortüzet lőttek a falura irányozva. Igen jó idő volt, az udvaron tettünk-vettünk mindannyian. Az udvarunkra hulló lövedékek nagy port vertek fel körülöttünk, a háztetőről röpködtek a cserépdarabok, de mi sértetlenül megúsztuk. Az egyik lövedék fénylően becsapódott a szomszéd lakóház („Csóka”) tetőrészébe, amely kigyulladt. Nádtetős volt a ház. Hirtelen nem tudtunk mit csinálni. A házunk előtt volt egy kút, onnan próbáltunk vizet húzni, és ameddig apám és Orbán („Ferenc”) Pista fel tudták önteni vödörből a vizet, locsolták a nádat. A nagy füstöt látva néhány orosz katona odaszaladt a kovácsműhelyből. Apámnak mutatták, hogy hozzon létrát.

Szerencsére ebből több is akadt. A létrákat a tetőhöz támasztották, és villával kezdték bontani az égő nádat, amit leszórtak a földre. A tűz végül megszűnt. Az esemény után többször felmerült bennem, hogy miért tették, hiszen emberáldozata is lehetett volna a lövöldözésnek. Ma is nehezen tudok szabadulni a gondolattól, hogy a néhány nappal korábban (május 5-én) történt robbantásokhoz kapcsolódónak szánták. Lehetséges… Visszatérve az írás lényegéhez, feltehető a kérdés: végveszélyben volt-e a falu? Talán úgy nem, hogy az egész falu elpusztul, de a megtorlás veszélye fennállt. A kérdés megválaszolásához említeni kell az előzményeket is. Nagypénteken hajnalban a szovjet katonai egységek nagy erővel indultak meg a lesvári repülőtéren felsorakozó német erők ellen. Alig világosodott, amikor iszonyatos csatazaj bontakozott ki. Az udvaron lévő bunker, amiben voltunk, is remegett a zajtól. Ami fegyver csak létezett, mind szólt. Egy harckocsizó szovjet alakulat megindult a reptér felé. A Fertőszentmiklósra vezető úton – a „kép” és a Nyúlkert között – egy német önjáró rohamlöveg állt lesben. A röjtöki úton az elől haladó amerikai gyártmányú tankok közül az út menti keresztnél (a kanyarban) kettőt kilőttek. Majd ezt követően másik kettőt a „Savanyó”-háznál, a híd előtt, az ötödiket pedig közvetlenül a kertünk végében, alighogy

2015/1.

Csapod

19

kibújt a Hajnalék házánál. Vihíd volt. A következő napokban szonylag könnyű dolga volt a névizsgálat indult a hatóságok rémet rohamlövegnek, mert egyetszéről. Ekkor merült fel a falu len akadály (fák vagy épület) sem esetleges felelőssége a történteknehezítette a célzást. A ben. Néhány nap múlva behívat„Savanyó”-háznál lévő második ták apámat a jegyzőségre, és ott tankot a géppuskakezelő mellett azt kérdezték, mit tud a robbanérte a találat. A fegyvert kezelő tásokról, mert a föld a mi tulajkatona bennégett a tankban. Eldonunk. Apám egy gyenge óra szenesedett holttestét sokszor múlva jött haza. Az érdekelte a megnéztük. Csak valamikor nyáhatóságokat – mondta –, hogy ron emelték ki és temették idenem tapasztalt-e gyanús mozgáiglenesen az árokpartba. Később sokat a földünk körül, hisz máa fertőszentmiklósi közös szovjus lévén sokat jártunk ki a följet sírba temették el. A faluban dekre. Arról is kérdezték, milyen találgatások terjedtek el, hogy ki, szóbeszéd járja a faluban a két vagy kik lehettek a tettesek. Két vasúti híd felrobbantásáról. név merült fel. Egyikük esetében Apám érdemi felvilágosítást A rohamlöveg és a tankok erős volt a gyanú, és az sokáig nem tudott adni. Annyi követelhelyezkedése tartotta magát, mivel képzett kakezménye lett a dolognak, hogy tona volt és jól érthette a páncélököl kezelését. (Nem őrbódét állítottak fel a vasúti töltés erdő felőli részén. csapodi származású volt.) Olyan hírek terjedtek, Állandó (éjjel-nappal) szolgálatot láttak el hivatásos hogy a szovjetek partizánakcióra gyanakodnak. katonák, akiknek az élelmezéséről a falunak kellett Amikor már a földeken dolgozhattunk, a szent- gondoskodni. miklósi úton tartottunk szekéren a Gálic erdő alá. A Később a falu arról értesült, hogy a vizsgálat ki„kép” és a Nyúlkert között az árokban kilenc ágyú- derítette a repülős verziót. A kisrepülőgép Göbösön lőszer hüvelyt találtunk, közülük kettőt haza is vit- szállt le, és onnan közelítették meg a robbantások tünk. A rohamlövegből az üzemanyag kifogyhatott, helyszíneit. Ennek az lett a következménye, hogy mert a löveget (a csövét, hogy használhatatlanná te- Szolgagyőrbe és Göbösre egy-egy katonai őrsöt tegyék) felrobbantották. Amikor a sérült csövön vé- lepítettek. A Szolgagyőrbe telepített őrssel, illetve gignéztünk, a kisszeri Csóka-házat láttuk. Ez alap- egyik katonájával galiba lett, de ez már egy másik ján szerintem a harckocsik kilövését ez a lesben álló történet. német rohamlöveg hajtotta végre. Horváth János, Győr Feltételezésem szerint „Dizsi” Sanyi bácsi halálához is ennek a csetepaténak volt köze. A német roImpresszum: hamlöveg egyik lövedéke nem talált célba, hanem a Nostra parva patria - A mi kis hazánk Csapod „Dizsi”-ház udvarára csapódott, és ez találta el SánISSN 2060-632X dor bácsit. (Leszabta a karját, és elvérzett.) Ezt az is Kiadja: a Csapod-barátok Egyesülete alátámasztja, hogy csak ez az egy lövés érte a körSzerkesztők: nyéket. Cseh Jánosné – Csapod Fültanúja voltam a május 5-én történt robbantá (Erdőző) Horváth Antal – Győr soknak. A hidak (kettő) felrobbantásának erős deto Kovács Ferenc – Cirák nációjára ébredtünk. Biztosra vettük, hogy a robba Márk Orsolya – Csapod nások a „Kisszerben” történtek. Kisvártatva össze Nagy Imre – Győr kaptuk magunkat, és irány a feltételezett helyszín Simon János - Sopron felé. A kert végéből már ritkuló port, füstöt láttunk Felelős kiadó: Nagy Imre, az egyesület elnöke az átjárónál. Odasiettünk. A szántóföld, ahol a vasA kiadvány a Nemzeti Együttműködési Alap úti híd átívelt a Folyáson, a családunk tulajdonában támogatásával készült. volt. Amikor odaértünk, láttuk, hogy a faszerkezetű Az újság 2007. óta megjelent számai olvashatók híd nincs meg, a darabok szanaszét hevertek. A máa www.csapod.hu oldalon. sik felrobbantott híd a „Kisszer” végén lévő vasúti

20

Csapod

2015/1.

Civilek a II. világháborúban Az első világháború okozta testi, lelki sebek szinte még be sem gyógyultak az országban, a családokban, már megjelent a második világégés réme. Egész Európa rettegett, remélt vagy irtózott, ki-ki hovatartozása szerint. Szövetségek köttettek, ígéretek hangzottak el, melyeket nem mindig tartottak be. Népek reméltek, mások szorongtak, de indulat nélkül nem lehetett egy nemzet sem. Jött az elkerülhetetlen. A II. világháború szenvedéseit a civilek szempontjából szeretném érzékeltetni. A katonák hősök lehettek, vezényelve parancsot teljesítettek. A közemberek a maguk erejéből, leleményességéből tartották fenn magukat. Figyelték az eseményeket, átélték a nehézségeket, a félelmeket, és megoldották a lehetetlen élethelyzeteket. Természetesen nem tudták kivonni magukat a háború hatásai alól. Örültek, ha úgy érezték, jó dolog történt, és rettegték a félelmes dolgokat. A magyar népnek szivárványos reménységgel jött az 1940-es év. Erdély újra magyar terület lett! Vis�szacsatolták! Trianon fájdalma, keserűsége eltűnt. Csapodról is többen kerültek Erdélybe akkor, pl. katonaként Bella József, gyermekként családjával Simon János (előző számunkban beszámolt róla), fiatal kezdő pedagógusként Puha Irén, és még többen mások, elsősorban katonaként. Boldog időszak jött. Az erdélyi magyarok öröme leírhatatlan volt, szívélyességük, az anyaország és lakói iránti szeretetük lenyűgöző volt. Az öröm tartott egészen 1944 őszéig, Románia kiugrásáig, majd jött a keserű csalódás, a menekülésszerű visszaköltözés. Ezután már csak megpróbáltatások jöttek. Az ország elszegényedett. A férfiak a harcmezőn voltak, sokan elestek, az itthoniak küzdöttek a nincstelenséggel, az éhezéssel, az egyre fenyegetőbb háborús hírekkel. De küzdöttek! Nem adták fel! Példa erre

néhány csapodi levente története. A mesélő kérte, hogy nevét ne említsem, így Csapodi Leventének fogom nevezni. A leventeoktatás országszerte összefogta a fiatal fiúkat, így Csapodon is komoly, fegyelmezett munka folyt. Az 1944-es évtől a közeli (röjtöki) reptérre vezényelték ki közmunkára a fiatalokat. Többnyire árkokat ástak, később az erdő nyiladékaiban búvóhelyet készítettek a repülőgépeknek, sáncokat is emeltek az orosz és román hadifoglyokkal együtt. Rengeteg földet mozgattak meg. Így ment ez hosszú ideig. Egyszer, úgy 1945 elején kezdték suttogni, hogy a leventéket kiviszik Németországba. Meg is jött a parancs: mindenki 5 kg élelemmel jelenjen meg a következő napon. Az anyák sírva, imádkozva csomagolták, ami élelmet csak tudtak, az ifjak szoruló torokkal indultak útnak. Az állomáson vagonokba terelték őket, nemcsak a csapodi, hanem a környékbeli leventéket is. Voltak több százan. A vonat Iván felé indult el. Csapodi Levente és öt társa ismerték a terepet, amikor a vonat lassított az iváni erdők között, kiugráltak, és az erdőbe rohantak. Mások is választották ezt az utat, úgy nagyjából húszan verődtek össze. Az erdő jó rejtekhelynek bizonyult, de nehézséget jelentett, hogy az 5 kg élelem nem tartott sokáig. Megoldást kellett keresni. Szerencsére az összefüggő erdőknek köszönhetően Csapod közelébe tudtak osonni. A nagy lehetetlen a faluba való bejutás volt. A nyilasok éjjel-nappal járőröztek, és a szökevényeket összefogdosták. Azt beszélték, hogy horogkeresztet sütnek rájuk, vagy egyszerűen lelövik őket. Veszélyes volt a falut megközelíteni azért is, mert a Haraszton egy tíz lövegből álló német egység rejtőzködött. Az oroszok bemérték, és el is találták őket. Körös-körül égett a világ, dörögtek az ágyúk, így először nem is tudtak a faluba bejutni. Csapodi Leventéék éhesen bolyongtak az erdőben, egész közelről látták, hogyan robbantották fel a németek a patakhidat. Megközelítették a beledi utat, már csak a csapodiak tartottak össze. Egyszer csak szekérzörgést hallottak. Ökrösszekér közeledett, rajta Csapodi Levente öregapja. Odavánszorogtak. A nagyapa a széna alá rejtette el őket, sötétedésig várt, akkor vitte be a fiúkat a faluba. Így menekültek meg először. A falu elfoglalását bujkálva élték túl. 1945 őszén minden épkézláb embert robotra vittek a környékre. Egy napon jött

2015/1.

Csapod

a parancs, hogy másnap 5 kg élelemmel jöjjenek. Csapodi Levente édesanyja sírva csomagolta az útravalót, és fiának egy rózsafüzért adott. Levente végig a zsebében tartotta az ajándékot, és ha bajban volt, azt szorongatva imádkozott. Úgy érzi, megmenekülését ennek is köszönheti. Másnap az összegyűlteket teherautókra terelték, és indultak velük kelet felé. Ménfőcsanak mellett egy nagy réten leszállították őket. Ott már több száz ember tartózkodott. Rengeteg katona őrizte őket, akiknek tűzparancsuk volt. A reflektorok éjjel szünet nélkül pásztázták a területet. Élelmet alig adtak. Csapodi Levente és barátja nagyon szenvedett a rabságtól és az éhezéstől. Figyeltek, és elhatározták, hogy megszöknek. A tábor szélére telepedtek éjszakánként. Kivárták, hogy a közeli őrök beszélgetve cigarettára gyújtsanak, és a kis résen átkúsztak az őrök között. A rét széléig kúszva haladtak, földre lapultak, ha közeledett a reflektor fénye. Végre elértek egy bokros mélyedéshez, és ott kifújták magukat. A közeli erdő adott ismét menedéket, de élelmet nem. Mikor már nagyon éhesek voltak, egyik este megközelítették egy falu szélső házát, és ennivalót kértek, de azt a választ kapták, hogy „nekünk sincs”. Inni viszont kaptak. Vánszorogtak tovább. Már tántorogtak az éhségtől, amikor Beled határában egy ismerős rájuk talált. Megmentette őket. Bujkálva, lassan jutottak haza. Megmenekültek. Ez volt Csapodi Levente története. Csapod öt irányból közelíthető meg. Így hadászatilag különös a helyzete. Öt irányból támadható, de a menekülés iránya is ugyanennyi. Tudták ezt a németek is. Nagyon befészkelték magukat a faluba, 1945. január 4. és március 28. között itt volt egy parancsnokságuk, innen akarták megvédeni a közeli repülőteret is. Egy szovjet felderítő repülőraj a falu fölé szállt hat géppel. Az erdőből egy német ágyú rájuk lőtt. A repülők megfordultak, és végigbombázták a falut. Több német és magyar katona, de csapodi civil is áldozatul esett. A lövöldözések szinte állandóvá váltak. Egyik oldalról a visszavonuló németek, szemből az előrenyomuló oroszok. A falu hadszíntérré vált. Ettől kezdve szinte folyamatosak voltak a becsapódások, a robbanások. Bújt, ki hová tudott. Szó volt a falu kiürítéséről is, de nem vált hivatalossá. A falut megszállták a menekülő katonák, szekérsornyi, szintén menekülő civilek és az állásaikhoz ragaszkodó, az utolsó vérükig kitartó néme-

21

tek. Várható volt az első bombázás után, hogy itt még sok vér fog folyni. Csapodot nagy erdőségek vették körül, a régi időkben is ezek adtak menedéket a falu népének. Most is az erdő oltalmában bíztak. A családok – a front közeledtét látva – a legszükségesebb holmijukkal az erdőbe, a haraszti részre és a „Rókalikra” menekültek. Ott bunkereket ástak, kibélelték, befedték azokat, és várták a csaták végét, a hazatérés lehetőségét. Ez nem ment egyik napról a másikra. Az élelem szűkösségével volt a legtöbb gond. Csapodi Aliz (álnév) családjával is az történt, hogy a kapkodásban kevés élelmet vittek magukkal. Enni pedig kell. A 19 éves Aliz vállalta bátran, hogy az otthon maradt élelemért hazamegy. Nem indult el éjjel, mert az éjszakák félelmetesek voltak. A sötétség eltakarta a veszélyeket, riasztó volt az örökös dörgés, a robbanások, a becsapódások zaja, a látóhatár vörös villanásai és a reflektorok pásztázása. Nappal látható a környezet, persze az is, aki rejtőzni akar. Édesanyja aggódott Alizért, féltette a veszélyektől. Öreges ruhát adott rá, tanácsokkal látta el. Az intelmekre emlékezve a lány óvatosan mozgott. Az erdő biztonságot adott, de a rétre kiérve nagyon vigyáznia kellett. Egyegy fa törzse mögé bújt, a bokrok is nyújtottak némi védelmet, és csak akkor folytatta az utat, amikor semmi mozgást nem látott. A falu közelébe érve nagy összevisszaságot észlelt. Az utcáról tömeg morajlása hallatszott, keveredtek állathangok és emberi kiáltások; a motorok zúgása fülsiketítő volt. Szerencsére az utcán nem kellett átmennie. A rétről a kerteken keresztül elérte a házukat. Az udvar csendes volt, de a házból furcsa zajok szűrődtek ki. Óvatosan nyitotta ki a lakásajtót, és visszahőkölt. A konyhában, a szobában, de még a kamrában is szanaszéjjel elcsigázott, holtfáradt német katonák aludtak. Sápadt arcukon álmukban is látszott a kimerültség. Katonák aludtak a padon, az asztal lapján, a sarokba

22

Csapod

kucorodva, de egyszerűen a földön is. Aliz kis időt várt, de semmi mozgást nem tapasztalt az alvók mocorgásán kívül. Óvatosan, a katonákat átlépve megközelítette a hombárt, ahová az élelem volt elrejtve. A szíve majd kiugrott a félelemtől. Zsákjába rakta az élelmet, és ahogy jött, úgy távozott. A kertbe érve kifújta magát, és nekivágott a hosszú útnak. A családja aggódva várta, volt öröm, amikor visszaért. Megmenekültek, de Aliz életében sosem felejti el ezt a nagy bátorságot igénylő kalandot. Csapod a harcok kereszttüzébe került. Sem éjjel, sem nappal nem volt nyugalom. Aki nem menekült az erdőbe, annak tanácsos volt a házban vagy a pincében meghúznia magát. Volt, aki a kazalba bújt. Már az oroszok váltották fel a faluban a németeket, de azok nem akarták feladni az állásaikat; az erdőből tüzeltek ágyúikból a falu felé. Bözsi néni férje szinte egy pillanatra akart az udvarra kinézni, máris eltalálta egy szilánk. A vállán sebesítette meg, majdnem leszakította a karját. A rémült asszony hiába próbálta bekötözni a sebet, a vérzést elállítani nem sikerült. Kétségbeesve futott az orosz felcserhez, (magyar orvos nem lévén a közelben). Sírva könyörgött, hogy segítsen, pedig nagyon félt. Oroszul nem tudott, a szanitéc meg magyarul nem, de valahogy úgy értette, hogyha odaviszi a férjét, ellátja. Futott vissza, ájult férjét talicskára tette párnák közé, és eltolta a rögtönzött kórházba. Sajnos mire odaért, sebesült férje elvérzett. Bözsi néni négy fiával magára maradt. Másnap újabb baj érte. A Harasztról hazatartó fia közelében akna robbant, és egy szilánk a térdébe fúródott, a karján és a hátán is megsebesült. A fiú megmaradt, de élete végéig elkísérte a sérülés okozta fájdalom. A civil bátorságról hallottam még egy megrázó történetet. Ennek főhőse Dávid József volt, akinek a nevét nagy tisztelettel le is írom, mert sokan foglalhatták imájukba, amikor rájöttek, hogy mitől mentette meg őket. Dávid József árva gyerek volt, Vas megyéből került erre a vidékre. Részt vett az első világháborúban, és hat évig volt hadifogoly. Az orosz

2015/1.

nyelvet megtanulta, Csapodon talált családra. A második világháborút is végig kellett szenvednie katonaként. A történet idején került haza. 1945 Pünkösd vasárnapja volt. A nagypénteki front óta nem volt mise Csapodon. Az utcára lépni sem volt biztonságos az állandó katonai jövés-menés miatt. A pünkösdi istentiszteletre szinte az egész falu megjelent. Sokkal többen voltak, mint manapság, magasabb volt a falu lélekszáma. Nem fértek be a templomba. Ünneplő ruhás lányok, menyecskék kint rekedtek a templom udvarán. Dénesfa felől lovas oroszok jöttek jókedvükben kiabálva. A lányokat meglátva leugráltak a lovaikról, és futottak feléjük. A nők a templomba beszorulkodtak. A katonák utánuk akartak menni. Ekkor Dávid József odaállt a templom ajtajába, és oroszul távozásra szólította a katonákat. Azok nem tágítottak. A vezetőjük a levegőbe lőtt, hogy megfélemlítse az embereket, de akkor már több férfi is állt Dávid József mögött. Újabb felszólításra sem távozott a puskás orosz, most belőtt az előtér mennyezetébe. Dulakodás kezdődött, a puskás orosz haragjában rálőtt Dávid Józsefre. A meglőtt ember az előtérbe esett be, csupa vér lett minden. Ezután az oroszok elkullogtak. A lövés súlyos volt, Dávid József azonnal meghalt, lánya, fia, felesége egyedül maradt. A temetés csendes és nagyon szomorú volt, a koporsónak való deszkát is úgy szedték össze innen-onnan. Másnap el is temették. A falu lányai, asszonyai talán mondtak érte néhány imát a megmenekülésükért. A következő évek nem tették lehetővé, hogy hősies cselekedetéért emlegessék Dávid Józsefet, pedig hős volt, boldog Apor Vilmoshoz hasonlóan életét áldozta másokért. Biztosan volt még sok olyan történet, amiről érdemes megemlékezni. Nekem ennyit sikerült megtudnom. Azért is adtam közre, hogy mindannyian lássuk, a nehéz helyzetek helytállásra, nagy cselekedetekre késztetik az egyszerű embereket is. Cseh Jánosné, Csapod

2015/1.

Csapod

23

A diófa az ember legnagyobb barátja (folytatás) A diókopács (dióburok) A diókopácsban a diófa hatóanyagai koncentráltan találhatók. Különösen gazdag flavonoidokban (gyógyhatású vegyületekben). Egy szlovéniai vizsgálat 12 féle flavonoid jelentős mennyiségét találta meg a zöld dióburokban. Az újabb vizsgálatok tehát igazolják a régi, népi tapasztalatokat, és azok magyarázatát adják. A diókopács értékei A zöld diókopács 80%-ban vizet tartalmaz, a fennmaradó 20% biológiailag hasznos hatóanyagai a glükozidok (ebből a juglon és a hidrojuglon-glükozid 2%), tannin, más néven csersav (9%-ig), fehérjék és 1% C-vitamin. Az intenzív barna színeződésért, színezésért a festékanyagok mellett a juglon a felelős. A kezet, a hajat, a gyapjúszövetet egyaránt megfesti. A kézről csak több hét elteltével, a felső hámréteg lekopásával tűnik el. A sérült, elhalt levelek, az érő kopács a juglon miatt színeződnek feketére. A juglon az emberi szervezetet nem károsítja. Sőt, gyógyhatású az emberre, mert egy sor betegséget okozó baktériumra és gombára mérgező a hatása. A diókopácsból nyerhető juglon a gyógyszeriparnak egy természetes úton létrejött gyógyszer-alapanyagát jelenti. Megtalálható még a dióburokban az ellagénsav is, ami a tanninnal össze is kapcsolódik, ezért összefoglalóan ellagitanninnak is szokták nevezni. A tannin (csersav, tanninsav) úgy hat az ember hámszöveteire, hogy összehúzza, összeszorulásra bírja a hámsejteket. Ugyanilyen összehúzó hatása van a nyálkahártyákra és a kapilláris csövekre. A tannin baktériumölő is, kapcsolatba lép a baktérium fehér-

jéivel, és tönkreteszi azokat. Legnagyobb arányban a zöld kopács tartalmazza a dió részei közül. Hogy a diófa szerveiben lévő tannin (csersav) milyen nagy érték, egy másik területről, a borászatból tudhatjuk. Ott kiemelten értékesnek, egészségesnek tekintik a csersavas borokat. Nem véletlenül. A csersavas borok megfigyelt gyógyhatása a tanninra vezethető vissza. A dió zöld burkát használhatjuk gyógyászati célra, mert a feketén begyűjtött burokmaradvány már veszít értékes tartalmából. Már nincs C-vitamin tartalma, ami a zöld kopácsban bőven van. Csersavtartalma is lecsökken. A zöld dióburkot diószüretkor, szeptember környékén nyerhetjük nagy mennyiségben, amikor elsősorban a vert, rázott dió egy részén rajta van még, de már könnyen lefejthető. Ehhez érdemes kesztyűt húzni, mert lemoshatatlanul sötétbarnára színezi a kéz bőrét. Ha még jobb minőségű alapanyagot szeretnénk házi patikánk számára, akkor már az érés előtti diókról is lefejthetjük késsel, körbevágva augusztusban, szeptemberben. A feketedő és a romló foltokat vágjuk ki, ne használjuk fel! Vékony rétegben terítsük ki a napon, úgy szárítsuk meg! Szárító berendezést, kemencét is használhatunk, de a hőfok 40°C-nál ne legyen magasabb a kopács C-vitaminjára is tekintettel. Harminc fok viszont szükséges. A már megromlott, penészes részeket előtte és közben el kell távolítani. Diókopács főzetek használata külsőleg A törökök a kopács főzetét ülőfürdőként is használták, húgyúti megbetegedésekre és női bajokra. A falusi török asszonyok a szülés utáni méh-összehúzódást úgy segítették elő, hogy a diókopácsot megpörkölték – szárítani nem volt idő – összetörték, szőlősziruppal keverték, és borogatásként használták. Összehúzta az ereket, megszüntette a vérzést. A szárított, összetört kopácsot mézzel keverve a fogínyre kenték a fogínygyulladás megszüntetésére. Ekcéma vagy túlzott lábizzadás esetén a svédek diókopács-főzetes lábfürdőt ajánlanak. Ótvar ellen pedig kopácsfőzetes hajmosást. Használható bőrfertőtlenítés és hajhullás kezelésére is. A túlzott, megmagyarázhatatlan lábizzadás hátterében is gyakran gombafertőzés áll, ezért indokolt a svéd ajánlás. Egy angol ajánlás is a gombafertőzéses bőrbetegség (ringworm) gyógyítására tartja hasznosnak a zöld

24

Csapod

dióburkot. A még nem teljesen érett dió zöld burkát ki kell préselni, és a levét kell a gyűrűalakban elpirosodott bőrfelületre kenni, éjszakára. Az így kezelt testfelületet kössük le műanyag fóliával! A kezelést néhány éjszaka egymás után ismételjük meg! Gyógyulást ígérnek ezzel a módszerrel. Megjegyzik, hogy erre a célra a feketedió zöld burka ugyanolyan jó. (A fügefa levelének fehér tejnedve is.) Német népi megfigyelés szerint tejallergia, élelmiszerallergia esetén előálló kiütések elmulasztása során nem mondhatunk le a (diólevél-teával kevert) diókopács-főzetes borogatásról. Ha olívaolajban megfőzzük a diókopácsot, kiváló hajkenő válik belőle. A porrá tört diókopácsot annyi forró vízzel keverjük el, hogy tejfölszerű, könnyen kenhető mas�szát kapjunk! Ezt a pépes masszát kenjük a hajra, 20 percig hagyjuk rajta, majd gondosan mossuk ki belőle! A zöld diókopácsot forró víz fölött olajban párolhatjuk kevés ammóniák hozzáadásával. Így az olajban oldódnak hasznos anyagai. Napégési sebekre kenve azokat hatékonyan gyógyítja. A dióburok-kúra során ügyelni kell arra, hogy nemcsak bőrünket, de ruhánkat, ágyneműnket is megfesti a dióburok leve, ha nem vigyázunk. Diókopács főzetek használata belsőleg A diókopács külsőleg és belsőleg egyaránt hatékony a sebek begyógyításában. A diókopács főzetét izzadás, bél- és gyomorhurut esetén is javasolják, e mellett rendkívül hatékony szárazköhögés elleni szer. Ezen kívül lázat és viszketést csökkentő hatásáról is írnak. A diókopács-főzet egyébként ugyanúgy jó gyomor- és bélhurutra, és a hurut miatt megromlott étvágy helyreállítására, mint a diólevél-tea, amiről már szó volt. Mit csináljon az, akinek bélférge van? Természetesen igyon diókopács-teát, aminek féregölő hatást is tulajdonítanak. Meglátja, rendszeres kopácsteafogyasztással a közérzete sokat fog javulni. Nemcsak bélféreg, hanem májmétely ellen is ajánlják. Tisztán, keserűn ihatjuk a diókopács-főzetet, ha egy mai orosz ajánlást követünk. Három-négy evőkanálnyi zöld dióburkot fél liter forró vízbe teszünk, egy percig főzzük, és állni hagyjuk két óráig. Lehűlés után szűrjük le. Általános erősítőszer, és gyógyítja a szájüreg és a torok betegségeit. A főzet a begyulladt torok és mandula gargalizálására is jó. A svédek ugyanígy, szájvízként ajánlják a fogíny kezelésére, összehúzó hatása miatt. Csíkszentdomokoson zöld diókopács-teát használtak toroköblögetőként és köhögés esetén.

2015/1.

A kopács főzetének desztillálásával készült párlattal pedig a tüszős mandulagyulladás ellen gargalizáltak, sebeket kezeltek vele. Sőt az angolok a maláriás láz csökkentésére is itták. Nekik a trópusi gyarmataikon különösen szükségük volt rá. A dióburok gyógyhatását már Hippokratesz is ismerte és ismertette, gyomor- és bélbetegségek ellen dióburok-főzetet alkalmazott. Tanai elterjedtek, Angliában és máshol Európában is ismert volt a dióburok-főzet, mint a gyomor- és bélhurut gyógyszere. A törököknél a kopács ecettel leöntve gyomorerősítő házi szer volt. Étvágytalanság esetén is iható. Ha a zöld diókopácsot mézzel együtt főzzük, az így készült ital nem csak gyógyhatású lesz, hanem finom is. Szárított, pörkölt diókopácsot a horvátok is használtak, méghozzá a vizelés megkönnyítésére. Egy egészen kis mennyiség elég belőle.

A dióhéj A dióhéjteát cukorbajra fogyasztják, naponta legalább 3-4 csészével, hat héten keresztül. A csíkszentdomokosiak a dióhéjteát csonterősítő céllal itták. Egyébként, ha eltekintünk a dióhéjtea gyógyhatásától, közönséges tea helyett is iható, íze kellemes.

A belső válaszfal A diótermés belső válaszfalának (Juglandis nucum dissepimentum) gyógynövényként történő használata méltatlanul merült feledésbe Európában. Pedig, mint róla a bölcs német népi mondás megállapítja: „Bitter im Mund, macht das Herz Gesund”, vagyis: Keserű a szájban, gyógyítja a szívet. Ezt a megállapítást különösen a teljes érés állapota előtti friss dióra vonatkoztatják, amelynek belső válaszfala valóban erősen keserű. Úgy tartják, a szívritmuszavarok

2015/1.

Csapod

ellen jó, mivel a diótermés belső válaszfala a szív pitvara és kamrája közti válaszfalra hat. Ennek alapján alkalmazták korábban a németek. A belső válaszfalat kereszt alakúként is jellemezni szokták, állítólag a morfológiának (alaktannak) is van gyógyászati jelentősége. Ha hiszünk benne a szerint a régi megfigyelés szerint, ahogy a természeti népek hittek a természet gyógyerejében. Annak analógiájára, ahogy a legtöbb nép a dióbélben az emberi agyat ismerte fel, a korai germánok a dió belső válaszfalát látták olyannak, ami a dió belsejét kereszt alakban négy kamrára osztja. Amint az emberi szívet is négy kamrára osztják a válaszfalak. Tehát a belső válaszfal szívgyógyszer. És úgy is használták. És tessék elképzelni, hatott is. Vagy a hit hatott. Mindegy, kellett hozzá a diófa termésének gyógynövényként használt belső fala is. A németek igen alapos emberek. Nemcsak általában utalnak a válaszfal hasznosságára, hanem házi felhasználásának receptjét is közzétették. Eszerint a teljes érés állapota előtti friss dióból kell egy maréknyi belső válaszfalat kinyernünk. Nemcsak a primőrnek számító, még fehér, porhanyós húsú dió jó erre a célra, hanem a diószüret első felében felszedett, nem túlszárított dió is. Szóval, egy maréknyi válaszfalat töltsünk fel 40%-os konyakkal, és töltsük tiszta, jól zárható üvegbe, például csavaros fedelű lekváros üvegbe. Hagyjuk négy hétig pihenni, majd ebből a tinktúrából napi 10-15 cseppet vegyünk be! A dióbél rekeszeket elválasztó belső válaszfalból készített teával a szívkoszorú-ér megbetegedését is kezelni szokták. Grúz kutatók szerint nemcsak szívre, hanem cukorbetegség ellen is használatos a diótermés belső válaszfala. Negyven darab válaszfalat pohárnyi forró vízzel öntünk meg, és egy óráig áztatjuk a vízben. Hidegen leszűrjük, és naponta háromszor egy kávéskanálnyit veszünk magunkhoz. A belső válaszfal a tradicionális kínai orvoslásban is szerepet játszik. Mint ismeretes, a kínaiak minden, gyógyszerként használt anyagról általános jellemzést adnak, e jelzők alapján a jelzett tulajdonságokkal ellentétes hatások orvoslására használják. A belső válaszfal jellemzése: keserű, fanyar, semleges. Megállapítják, mely szervek meridiánjaira hat. Ezek a lép és a vese. (A tradicionális kínai orvostudomány

25

azzal a gondolattal dolgozik, hogy az energiapályákon keresztül a testen energia áramlik. Ezek a pályák a meridián elnevezést kapták, mert hosszanti folyásuk a földgömbön lévő délkörökre emlékeztet. Tizenkét pár meridián létezik, 12 a test jobboldalán, 12 a test baloldalán. Ezen kívül két nem páros meridián található a testben. Mindegyik meridián a test felszínén és belsejében halad végig és a felszínen haladó meridiánok energiája az akupunktúrás pontokban koncentrálódik.) Főleg vesebetegségek gyógyítására használják véres vizelés és vizeletvisszatartási gondok esetén. Jó hatású a férfiak spontán magömlésekor, nőknél pedig a felfázásból eredő gyulladásokra. Ezen kívül vérhast is gyógyítanak vele Kínában.

A vékony hártyás héj A dióbelet borító vékony, hártyás héj a bélgörcs gyógyszere. A szárított, porrá dörzsölt hártyából 2 g-ot kell bevenni egy leveseskanálnyi borsmentás vízben.

A diórügy A diófa rügyeinek főzete borogatásként korpásodás esetén hatásos, és hajhulláskor is borogatni szoktak vele. Gyógyhatású diórügy-készítmény úgy készül, hogy a rügyeket áztatjuk alkoholban, de ennek a titkát nem osztották meg velünk a franciák. Inkább elkészítik maguk, és „Juglans bourgeon, Macérat glycériné” néven maguk forgalmazzák, és azt javasolják, reggelenként és esténként 50-100 cseppet vegyünk magunkhoz.

A dióbél A dióbél nemcsak csemege, élvezeti cikk, táplálék, hanem gyógynövény is. Vérnyomáscsökkentő, koleszterinszint-csökkentő hatását nem lehet eltúlozni. A dióbél gyakorlatilag nátriummentes. Száz gramm dióbélben jó, ha két milligramm nátrium van, mondjuk, kétezred százalék. Hasonlítsuk csak ös�sze bármely más élelmiszer nátriumtartalmával!

26

Csapod

A dióbél értékei A dióbél az ásványi anyagok közül jelentős mennyiségű káliumot (450 mg), foszfort (380 mg) és kalciumot (99 mg) tartalmaz, de cink, réz, mangán, magnézium, nátrium, vas és szelén is található benne, igaz csak szerényebb mennyiségben. Magas A-vitamin, B1- és B6-vitamin, C-vitamin és K-vitamin tartalommal bír, ennek köszönhetően hatékony immunerősítő lehet az őszi-téli megfázásos időszakban is. Omega-3 zsírsavban gazdag, a 2-es típusú cukorbetegség ellen is remek fegyver, kiváltképp a nők esetében. A dióbél használata külsőleg Egy erdélyi, csíkszentdomokosi etnobotanikai vizsgálat szerint az összevágott dióbelet külsőleg is lehet használni, kelésre kell kötni. Ez a módszer azonos az 1700-as évek oroszországi katonakórházainak gyakorlatával, ahol a sebek gyorsabb gyógyítása érdekében használtak dióbelet külsőleg. Az orosz nép körében a dióbél külsődleges használatának gyakorlata máig él. Sebekre, kelésekre, daganatokra teszik. A dióbél használata belsőleg A dióbél vérnyomáscsökkentő, jó hatású az erekre, az agyi erekre is, de a dióbél egyéb gyógyhatásai is fontosak. Olyannyira számosak, hogy felsorolni, rendszerbe foglalni is nehéz. Egyrészt általános erősítőszerként hat magas energia-, vitamin- és ásványi anyag tartalma következtében. Magas kalciumtartalma a fogaknak, a csontoknak jó, azokat erősíti. Vérszegénység, sápadtság esetén is ajánlatos a dióbél fogyasztása. A rendszeres diófogyasztás csökkenti a koleszterinszintet, gátolja a vérrögképződést, javítja az érfalak rugalmasságát. Fizikai gyengeség esetén napi rendszerességgel kell dióbelet enni. A spanyolok szellemi gyengeség ellen is ajánlják. Kiváló a szívre és az észre – írják. Ha valakinek erősödésre, hízásra van szüksége, a dióbél-fogyasztás igen ajánlott. Fehérjetartalma nagyobb, mint a húsé, tojásé, és szinte teljes értékű. Gyermekeknek kifejezetten ajánlatos vérszegénység és sápadtság esetén, segíti a csontnövekedést is. Hogyan készítsünk magunknak erősítőszert dióból? Egy mai orosz recept: harminc deka dióbelet ugyanan�nyi aszalt barackkal (vigyázat, a kénezett import aszalt barack nem jó!) és egy egész citrommal, héjastól, húsdarálón le kell darálni. Három deci mézzel jól el kell keverni. Naponta 1-2 kávéskanállal kell

2015/1.

ebből az elixírből bevenni, és mire elfogy, vége a lábadozásnak, meggyógyultunk. Közben hűtőben kell tartani. Az általános erősítő hatáson túl a dióbél fogyasztásának többféle, speciális gyógyhatása is van. Rendszeres fogyasztása rendben tartja a beleket, normalizálja a bélműködést. Ez főleg idős korban hasznos. Hasmenés ellen is jó a dióbél, mert mérsékli. Naponta a reggelihez kell néhány gerezddel fogyasztani. Felfúvódás esetén pirított tört dióbelet kell naponta 2-3-szor ennünk – tartják a horvátok. Nem kell sok, elég egy késhegynyi. Étvágytalanság ellen is jó, mert ha a belek rendben vannak, az étvágy is megjön, a dióbél meghozza. Székrekedés ellen az olajtartalma hat, megnedvesíti a beleket, elősegíti a rendszeres ürítést. Erre a célra – egy orosz ajánlás szerint – 20 db dióbélhez keverjünk kevés aszalt fügét, aszalt barackot, egy egész citromot, mazsolát, aszalt szilvát! Robotgéppel jól dolgozzuk el! Naponta két evőkanállal együnk belőle! Nemcsak a bélműködést serkenti, hanem bőséges vitaminforrás is. Hazai ajánlás is van székrekedésre: 60 gr dióbelet és 30 gr szezámmagot mozsárban porrá törünk. Ebből egy-egy evőkanálnyit langyos vízzel lenyelünk reggel és este egy héten át. Krónikus székletpanaszok esetén különösen hasznos. Ugyanerre a célra a mazsolával kevert darált dióbelet is ajánlják. A mazsola-dióbél kombináció nemcsak az emésztőrendszerre jó, a szívizmot is erősíti, frissíti az idegrendszert, és csökkenti a fejfájást. Naponta 3 dkg dióbelet, 2 dkg mazsolát fogyasszunk erre a célra, és egészítsük ki 2 dkg sajttal is. Ennyit igazán megehetünk az egészségünkért.

A dióbél ajánlott a cukorbajosoknak is, mert cukor- és poliszaharid tartalma alacsony, amellett a létfontosságú aminosavak és olajok nagyobb részét tartalmazza, és igen tápláló. Az orosz népi gyógyászatban gyomorfekélyt is gyógyítanak dióbéllel. Egy liter étolajban két hétig

2015/1.

Csapod

áztatnak 10 dkg dióbelet zárt üvegben. Közben többször felrázzák. Így diós olajat kapnak, amit egyenlő arányban kell mézzel összekeverni. Naponta, étkezések előtt kell keveset magunkhoz venni belőle. Egy másik, ugyancsak orosz népi ajánlás a gyomorfekély gyógyítására: Készítsünk diótejet 2 dkg dióbél mozsárban történő összetörésével és 1 dl forró vízbe keverésével! Jól össze kell rázni, és le kell szűrni! Már csak 1-2 kávéskanál mézet kell hozzákeverni, és minden étkezés után fél órával egy kávéskanállal kanalazni belőle. Egy keleti gyógymód gyomorfekélyre, hurutra: Fél kiló darált dióbelet 3 dl mézzel és 1 dl aloe-lével keverünk össze, és naponta háromszor étkezések után fél órával egy evőkanállal nyelünk le belőle. A dióbél májgyógyszer is. Azok a májbetegek, akik nem fogyaszthatnak zsiradékot, a diót nyugodtan ehetik, mert serkenti a máj működését, és ezzel az emésztést is. Jót tesz továbbá a termékenységnek és a hormonháztartásnak is. A dióbél a tüdőnek is gyógyszere. Avicenna, a középkor kiemelkedő orvos-tudósa mézes dióbél adagolásával gyógyított tuberkulózist. Mézes dióbelet köhögés ellen is használhatunk. Népi recept a Krím-félszigetről: 1:1 arányban keverjük össze a darált dióbelet mézzel, és vízzel hígítjuk. Kis kortyokban iszogatunk belőle napközben, naponta 1-2 pohárral összesen. A németek szerint köszvény ellen is jó a dióbél fogyasztása, mert purintól mentes, és a vesének is jó, mert klórmentes. Azt mondják, álmatlanság ellen is jó dióbelet rágcsálni, reggel és este két-két dió belét, mert altató hatása van. Tessék kipróbálni! Ha nem használ, akkor próbáljuk ki az alábbi ajánlást: 30 gr dióbelet, 30 gr szezámmagot 60 gr megmosott, friss eperfalevéllel mozsárban összetörünk, a masszából 3 gr-os golyókat formálunk, és naponta két alkalommal 3-3 golyót fogyasztunk. Ha már az éjszakánál tartunk, jogos a kérdés, hogy mit csináljon az, aki éjszakánként izzadni szokott. A dióbél erre is gyógyszer. Mézzel kevert dióbelet egyen naponta 4-5 evőkanállal az ilyen személy – mondják az oroszok. Az altató hatáshoz hasonlóan idegnyugtató hatást is bizonyítottak a dióbélre, ami a dióbélben levő Bvitamin hatása. Azt mondják, csökkenti a hisztériát is. A dióbél foszfortartalma javítja a memóriát, értékes magnézium-tartalma pedig stressz oldó hatású. A dióbél fogyasztása igen jótékony hatású a prosztatára, megelőzésként és a prosztata jóindula-

27

tú megnagyobbodása esetén is ajánlott napi 4-5 szem fogyasztása. A nemi vágyat és képességet is növeli a dióbél fogyasztása. Orosz népi recept: egy hónapon át igyunk meg egy pohár kecsketejet sűrűn belekevert darált dióbéllel! És megfigyelhetjük az eredményt…

A dióolaj A dióból sajtolt olaj igazi kuriózum. Hamar avasodik, ezért ne tartogassuk sokáig. Linolsav tartalmának köszönhetően védi immunrendszerünket, javítja a memóriát, és más tekintetben is jótékonyan hat az agyműködésre, egészségmegőrző és gombaölő hatású. Magas E-vitamin tartalmának köszönhetően kiválóan ápolja bőrünket. Egy francia szakvélemény szerint a dióolaj ergoszterol tartalma (ami a szervezetben a D-vitamin képzésének egyik előzetes alakja) jó hatású a bőrre, öregedését késlelteti. A dióolaj használata külsőleg Leginkább gyógykrémek alapanyagaként használatos a gyógyszeriparban, magas E-vitamin-tartalma a bőrre tápláló, bőrvédő, egészségvédő hatású. A dióolaj a durva, száraz, napégett bőrt lágyítja. A ráncosodás megelőzésére is használható. Jó az ekcémás bőrre is, csökkenti a korpásodást. Ha ajkunk kirepedezik, ne keressünk gyógy-, vagy kozmetikai krémet. Ha van otthon kevés dióolajunk, ajkunkat azzal kenjük be! Pótolja a bőrből hiányzó vitamint, zsiradékot, és egészséges a bőrnek. Más bőrirritációk esetén is jól használható, enyhíti, csillapítja a kellemetlen tüneteket. A dióolajnak kifejezett gombaölő hatása van. A dióolajjal készült gyógykrémek és kozmetikai készítmények kedvező többlethatása a bőrön a gomba elleni védelem, tehát egy bizonyos fertőtlenítés, a gombafertőzés megelőzése vagy kezdődő gombafertőzés leállítása. Ezért szappanok, samponok, napozókrémek adalékanyaga is. Regenerálja a bőrt. Pikkelysömör ellen is alkalmazzák. Kézenfekvő a tanulság: csak olyan kozmetikai készítményt szabad vásárolnunk, amiben 10-15 % dióolaj is van. Kipróbálhatjuk szemránc-elsimítóként is, tisztán, magát az olajat, ha nincs dióolaj-tartalmú szemránckrémünk. Mikor masszírozhatunk dióolajjal? Ha páciensünk bőre sebes. Vagy ha egyéb bőrproblémái vannak. Vagy ha száraz, normál vagy zsíros bőre van. Mert mindre jó. Égésre, továbbá nehezen gyógyuló sebekre az orosz népi gyógyászat használ dióolajat. Gyulladásokra, például középfül-gyulladásra is. Kül-

28

Csapod

sőleg a dióolajat nemcsak sebek, üszkösödés, hanem lepra ellen is alkalmazták. A dióolajat nemcsak bőrbetegségek fellépésekor, hanem menstruációs problémák alkalmával is használták. (Brown: Gyógynövények és használatuk enciklopédiája) Bőrkiütések elmulasztására a török népi gyógyászatban is használtak dióolajat. Erdélyben pedig a dióbélből forró vasalóval kinyomott dióolajat bőrgombásodás ellen kenték a bőrre. Hajhullás esetén pedig a fejbőrbe dörzsölték. Paraziták (bolha, fejtetű) ellen is használatos, de jó a száraz hajra, és korpásodás esetén is. Fejsebre is kenhető. Végül kellemetlen hónaljszag ellen is létezik dióolajos orvosi ajánlás. Eszerint először megmossuk és szárazra töröljük a hónaljunkat, majd dióolajjal bedörzsöljük, és 3-5 percig masszírozzuk. A dióolaj használata belsőleg A dióolaj az egészséges és modern konyha egyik fontos alapanyaga. Erőteljes, markáns íze kiválóan ízesíti a salátákat, salátaszószokat, leveseket, mártásokat. Ugyanakkor jótékony hatással van immunrendszerünkre, az emberi szervezet működésére.

Ajánlott receptek Francia ajánlás alapján gyógyhatású dióbort úgy készítsünk, hogy a borba literenként 40 g diólevelet vagy diókopácsot áztassunk! Gyógyhatású diópálinkát pedig úgy, hogy 50 dkg diókopácsot adjunk 1 l pálinkához! Mindkét esetben lezárt állapotban hagyjuk állni 3 hónapig, utána szűrjük le! A diópálinkát ezután felengedhetjük 3 l cukrozott borral. Egy másik recept szerint gyógyhatású, erősítő dióbort úgy készíthetünk, hogy 50 g friss diólevelet 8 napig áztatunk 1 l borban. Akinek kifejezetten erősítésre van szüksége, minden étkezés előtt vegyen magához egy likőröspohárnyit! Dióesszencia készítése zöld dióból: a még puha héjú zöld diókból 20 db-ot négyfelé vágunk, és egy széles szájú üvegbe rakunk. An�nyi viszkit öntünk rá, hogy bőven ellepje. Az

2015/1.

üveget jól lezárjuk, és 2-4 hétig meleg, pl. napos helyen tartjuk. Utána leszűrjük, palackokba töltjük, lezárjuk. Egy spanyol diószirup-recept a következő: az ös�szeroppantott, megtört zöld diót egy óráig a levegőn hagyjuk állni, majd egy liter 90-95 fokos alkoholba helyezzük, adunk hozzá szegfűszeget, fahéjat és egy darabka szerecsendiót (nem többet, mint 1/8 darabot). Jól lezárt üvegben 40 napig tartjuk. Aztán leszűrjük. Szirupot készítünk 2 kg cukorból és 1 liter vízből, amit a cukor teljes feloldódásáig melegítünk. Lehűlés után öntjük hozzá a leszűrt alkoholt, és a keveréket egy napig állni hagyjuk. Csak azután kóstoljuk meg! Ha túl erős vagy túl gyenge, szirupot vagy alkoholt adunk még hozzá. Gyomrunkat úgy tudjuk erősíteni, hogy ebéd és vacsora előtt egy kupicával felhajtunk a gyógyszirupból. És hogyan készítsünk horvát Orehovača pálinkát? 5-6 felvágott, szárított zöld diót áztassunk törkölypálinkában! Adjunk hozzá gyömbért (0,5 g), szegfűszeget (0,5 g), citromhéjat (1 g). Egészítsük ki 3 kanál sűrű sziruppal, amit 2 kanál cukor és 2 kanál víz főzéséből kaptunk, és az egészet töltsük fel 1 literre törköllyel. Bedugaszolva 30 napig tartsuk a napon. Aztán szűrhető és iható. Egy másik horvát recept a gyomor rendben tartására: 15 felvágott, szárított zöld diót egy 1,5 l-es üvegben felöntünk pálinkával vagy konyakkal. Teszünk bele 3 dkg narancshéjat, ugyanannyi citromhéjat, 8 szegfűszeget, és lezárva 6-8 hétig tartsuk a napon! Reggel és este igyunk belőle egy kupicával! Diólikőr készítése: ezt addig lehet készíteni, amíg nem fásodott meg a belső része, és átszúrható (a szörpöt is így készítjük, csak nem pálinkával, hanem

2015/1.

Csapod

sziruppal). Egy öt literes üveget tele teszünk zöld dióval, amit előtte megmosunk, villával megszurkálunk. Felöntjük hideg vízzel, másnap leöntjük a vizet, és tiszta vizet öntünk rá. Ezt többször megismételjük 4-5 napon keresztül. Majd teszünk bele szegfűszeget, fahéjat, vanília rudat, narancs héjat, és cukrot ízlés szerint. Ha valaki megteheti, mézet adjon hozzá! Felöntjük kiváló házi pálinkával. A szörp is így készül, csak sziruppal öntjük föl, így a gyerekek is megihatják. Elősegíti a máj és a gyomor, a belek normális működését, csökkenti a trombózisképződést, serkenti az emésztést. Kompót készítése: az előkészületek ugyanazok, mint a diólikőrnél, csak az utolsó fázisban felfőzzük a diókat, forrón üvegekbe szedjük, majd a lében fel-

29

oldjuk a cukrot és ráöntjük. Másnapig száraz dunsztban hagyjuk. Gyógy lekvár készítése: felfőzzük és ledaráljuk a zöld diókat, melegítés és keverés közben cukrot adunk hozzá, majd másnapig dunsztba helyezzük. (Nem mindenki szereti, mert szúrós, erős az íze.) Már csak egy kérdés maradt. Hova tegyük nagy gonddal készített dió-kivonatainkat, gyógyszereinket? Könnyű a válasz. Diófából készült orvosi úti patikaládába, amit mindenhova magunkkal vihetünk. Bármikor szükségünk lehet a dióból készült házi készítményeinkre. Az interneten fellelhető információk alapján ös�szeállította: Kiss Katalin, Csapod

Gyászos vasárnap Az utóbbi időben több helyről is információ jutott el hozzám (lapunkban is érinti egy írás a témát) Dávid bácsi halálával kapcsolatosan, amely 1945 nyarán történt. Vasárnap lévén a falu lakói misére igyekeztek, illetve már sokan a templom körül gyülekeztek és beszélgettek. A templom első ajtaja körül az iskolások voltak, magam is ott álltam. (Mi, gyerekek az oltár előtt állva hallgattuk végig a szentmiséket.) A középső ajtónál a lányok, asszonyok gyülekeztek. Az idősebbek már bent voltak a templomban, a bal oldali padokban foglaltak helyet. A férfiak a szélfogó ajtó előtt csoportosulva beszélgettek. Nem sokkal a mise kezdete előtt megjelent a kerítéskapunál egy cséza, melyen két orosz katona ült. A kocsit egy ló húzta. A katonák hangoskodtak, jól látszott, hogy erősen ittasak. Az egyik katona leszállt az ülésről, és a kerítés kapuja felé tartott. Feltételezhetően meglátta a lányokat az ajtónál, és oda akart jutni. A szélfogó előtt álló férfiak megindultak az orosz katona felé. Mi, gyerekek azonnal láttuk, hogy itt valami készül, és odaszaladtunk a kapuhoz. A katona – látva a férfiak közeledését – visszafutott a kocsihoz, és az ülésről levette a puskát, majd vis�szament a kapu elé. Tőle négy-öt méterre lehettem és láttam, hogy élesre tölti a puskát. A férfiak is látták a katona mozdulatát, és megindultak vissza, be

a templomba. A szélfogó ajtaja előtt feltorlódtak, emiatt nem tudtak gyorsan bejutni. A katona vállához emelte a fegyvert, és célzott lövést adott le a templomba bejutni igyekvőkre. Dávid bácsi állt legközelebb a katonához. Éppen az ajtóhoz ért, egy félfordulattal visszanézett az oroszra. A lövedék őt találta el, a válla alatt oldalról a mellkasába fúródott. Azonnal meghalt. Mivel közel volt a „Szent Mihály lova”, felfektették rá és hazavitték. Közben a falu teljesen felbolydult. Több embernek volt elrejtett fegyvere. Elővették azokat, és futottak a közben a ciráki út felé elinduló kocsi után. A falu végéről is odaért egy katonaviselt, jól ismert csapodi ember golyószóróval a kezében. Mi, gyerekek is futottunk a férfiak után. Lerövidítettük az utat, átfutottunk a leégett Birkás ház udvarán, és egykettőre a Baranyai-ház előtt voltunk. Akiknek fegyverük volt, azok az úttest melletti gazdasági vasút töltésére feküdtek. Lövöldözésre nem került sor, mert a lovas kocsi igen nagy iramban, már a temetőt is elhagyva haladt Cirák felé. Mi visszamentünk a házhoz, ahol Dávid bácsi még ott feküdt a hordágyon. Arca viaszsárga volt, nagyon látszott, hogy nincs benne élet. Gyászos vasárnap volt. Horváth János, Győr

Csapod

30

2015/1.

Advent 2014 A résztvevőknek nemcsak üres kézzel, de üres hassal sem kellett hazatérniük. Forralt borral, punccsal, zsíros kenyérrel és a helyi asszonyok jóvoltából finom házi süteményekkel vendégeltük meg őket. A második vasárnapon a Mikulás látogatta meg a csapodi gyerekeket, és szaloncukorral, mandaAdventi gyertyagyújtás rinnal kedveskeMint minden évben, tavaly is megrendezésre került dett nekik. A nagy izgalom ellenére a bátrabbak veraz adventi gyertyagyújtás a Faluház előtt a Tarr Ist- set is mondtak vagy énekeltek. ván Egyesület szervezésében. A karácsonyt megelőA falukarácsony az utolsó adventi vasárnapon kező négy vasárnap estét meghitt, családias hangulat- rült megrendezésre, melynek keretében egy színvoban tölthettük együtt közös éneklés, beszélgetés ke- nalas műsort láthattunk a lipóti kórus, illetve a helyi retében. E kedves kezdeményezést kiegészítve úgy Műsort adtak az óvodások és a lipóti kórus döntöttünk, hogy karácsonyi vásárt rendezünk, melynek bevételét a csapodi óvodának ajánljuk. Az óvodás gyerekek szülei, a lakosság és a Csapod-barátok Egyesülete felajánlásainak köszönhetően megvalósulhatott az adventi vásár. A kézzel készített karácsonyi díszek mellett szebbnél szebb ajándéktárgyak közül lehetett válogatni. Az önkormányzat jóvoltából karácsonyi bögrét is árusíthattunk, melyeket igény esetén jelenleg is meg tudnak vásárolni. A bevétel, amit az óvodának felajánlottunk, 52 ezer Ft lett. Ajándékot kapott Markó István

2015/1.

Csapod

Kínálat az adventi vásáron óvodások előadásában. Szántó Zsolt alpolgármester ünnepi beszéde után Nagy Imre, a Csapod-barátok Egyesületének elnöke szólalt fel. Az egyesület karácsonyi ajándékot osztott a gyerekeknek. Az ünnepségen Csapod Község Önkormányzata Markó Istvánt ajándékozta meg köszönetképpen a faluért önkormányzati képviselőként,

31

alpolgármesterként végzett sokéves munkájáért. A Csapod-barátok Egyesülete pedig, immár hagyományként, megajándékozta a legidősebbek képviselőit, akik a 2014-es évben Orbán Jenőné és Orbán István voltak. Az adventi vasárnapok kellemes hangulatban teltek. Szeretnénk, ha minél többen vennének részt a faluban szervezett közös programokon. Márk Orsolya, Csapod

Eszperente/Játék a magyar nyelvvel Barátkozzunk egy jellegzetesen magyar nyelvi játékkal! Lényege: a szövegben kizárólag csak e betűk, azaz kiejtésben csak nyílt e és zárt ë hangok lehetnek. A kétféle e hang színesebbé teszi édes anyanyelvünket, gyakran egy szón belül jelentés-megkülönböztető szerepe van. Például: - mëntëk = jelen idő, többes szám 2. személy (Pl. Ti mëntëk valahová.) - mentëk = jelen idő, egyes szám 1. személy (Pl. Kimentëk valakit a vízből.) - mëntek = múlt idő, többes szám 3. személy (Pl. A meccs után hazamëntek.) Ez a kétféle e hang a mi vidékünkön élő, mindenki így beszél, de pl. a pesti szóhasználat csak a zárt ë hangot ismeri, ami szegényebbé teszi szép anyanyelvünket. Nálunk Budapesten kënyerë kënyërë tenyerë tënyërë feketë fëkëtë stb.

Hogyha hangoztatjuk, ugye hogy bántja a fülünket? No de kanyarodjunk vissza az „eszperente” nyelvhez! Az eszperente nevet Karinthy Frigyes kiváló humoristánk alkotta meg az eszperantó alapján. Az eszperantó nyelv mesterséges nyelv, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most lássunk néhány példát eszperente nyelven ismert fogalmak meghatározásaként: - Étterem. – Kellemetes hely, melyben kedvedre ehetsz eleget, ellenben e nevezetes helyen teljes kereseted elverheted. - Mátyás király hada. – Fegyveres emberek fekete serege. - Boci, boci tarka, se füle, se farka. – Tehenek gyermeke, fekete pettyes, se szerve, mellyel zengezeteket fejbe vehetne, se szerve, mellyel legyeket elhessegethetne. Közmondások eszperente nyelven: - Kicsi a bors, de erős. – Kerekded, termetre gyenge, de ereje rettenetes. - Az ördög nem alszik. – Eme rettenetesen kellemetlen szerzet, melyet felszentelt emberek kereszttel kergetnek, nem szendereg. - Egy fecske nem csinál nyarat. – Egy szem fecske nem kerget el telet, szelet, kellemetlen fellegeket, s nem gerjeszt rettenetes meleget. - Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. – Eme hengeres szerkezet, melybe levet tehetsz, nedves hely fele menve elrepedhet, s ezzel befellegzett. Mindezek után álljon itt Petőfi Sándor közismert verse eredeti szöveggel, mellette pedig az eszperente nyelvre átírt módosított változat:

Csapod

32

Falu végén kurta kocsma...

2015/1.

Telepszegleten szeszelde…

Falu végén kurta kocsma, Oda rúg ki a Szamosra, Meg is látná magát benne, Ha az éj nem közelegne.

Telepszegleten szeszelde csermely mellett elhelyezve benne kedve tetszelegne teszem fel, nem esteledne.

Az éjszaka közeledik, A világ lecsendesedik, Pihen a komp, kikötötték, Benne hallgat a sötétség.

Egek rendre estelednek, erek, berkek csendesednek. Dereglye sem megy keresztbe, hever e fekete csendbe.

De a kocsma bezzeg hangos! Munkálódik a cimbalmos, A legények kurjogatnak, Szinte reng belé az ablak.

Szeszelde bezzeg nem csendes zeng-peng benne zene rendes. Szesz ereje szerteterjed, embereknek kedve gerjed.

„Kocsmárosné, arany virág, Ide a legjobbik borát, Vén legyen, mint a nagyapám, És tüzes, mint ifju babám!

Hej, menyecske, kedves lelkem, erjedt hegylevet kell nyelnem! Legyen hetven esztendeje, de meg heves szesz ereje!

Húzd rá cigány, huzzad jobban, Táncolni való kedvem van, Eltáncolom a pénzemet, Kitáncolom a lelkemet!” Bekopognak az ablakon: „Ne zugjatok olyan nagyon, Azt üzeni az uraság, Mert lefeküdt, alunni vágy.”

Zenemester, sebesebben! Kerekedett fene kedvem. Keresetem szerteverem, lelkemet meg eltemetem. Megjelennek rendelettel: csendesebben kedvetekkel! Telep feje heveredne, esetleg elszenderedne!

„Ördög bújjék az uradba, Te pedig menj a pokolba!... Húzd rá, cigány, csak azért is, Ha mindjárt az ingemért is!”

Legyen vele beste lelke, te meg eredj fene helyre! Zene zengjen, szedte-vedte, pendelyemnek lehet veszte!

Megint jőnek, kopogtatnak: „Csendesebben vigadjanak, Isten áldja meg kendteket, Szegény édesanyám beteg.”

Esmeg mennek, reteszt vernek: Legyenek csendesek kendtek! Szentek lelke legyen velek, kedves egyetlenem beteg.

Feleletet egyik sem ad, Kihörpentik boraikat, Végét vetik a zenének S hazamennek a legények.

Feleletet egy meg nem tett, berekesztnek szesznyeletet. Zene menten befejezve, s szertemennek csendesedve.

Az eszperente változat nem tőlem származik. Évekkel ezelőtt egy újságból ollóztam ki. Kovács Ferenc, Cirák