A csapodi szárazmalom

A csapodi szárazmalom BALÁZS GYÖRGY

A szakirodalom áttekintése A malmokkal foglalkozó magyar szakirodalom meglehetősen sokrétű. Gróf Teleki Domokos útirajzában olvashatunk például először részletes leírást a tiprómalomról. A 18. század végétől, a gazdasági irodalom megélénkülésével egyre sűrűbben jelennek meg adatok, rövid feljegyzések, melyek a búzáról, őrlésről szólnak, malmokról tudósítanak, kézimalmokat, malom modelleket ajánlanak megvásár­ lásra, vagy egyenesen szorgalmazzák a jobbnak, termelékenyebbnek látszó típu­ sok beszerzését, elterjesztését. Gáthy János a Tudományos Gyűjteményben igen leleményesen határozza meg a malom mibenlétét: „a Malomnak kimaradhatatlan fő állató része két lapos kő egymáson, minden egyéb készületek arra valók, hogy egyik követ a' másik kövön forgassák, a' közben folyó gabonát lisztté mor'solják általok." Kár, hogy az általa ismert korabeli malmokról ez a véleménye: leírását adni ma midőn senki sints, ki azokat ne esmérné, felesleges volna." Mindamellett felhívja a figyelmet két igásmalomra, mivel termelékenységüket jónak találja. 1

2

3

4

5

6

7

8

9

1 gróf T E L E K I D. 1796. 100—101. 2 Mindenes Gyűjtemény, 1791. V. negyed, 156—163. 3 Nemzeti Gazda. 1814. I . 296., a Tudományos Gyűjteményben pedig egy adatot közölnek egy Tolna megyei igásmalomról, mely naponta 20—24 véka terményt őröl. Tudományos Gyűjtemény, 1817. X I . k. 131—132. 4 Nemzeti Gazda, 1814. V. 76. 5 Uo. X . 154. 6 Uo X I I . 188. 7 GÁTHY J. 1832. 70—71. 8 Uo. 72. 9 Uo. 73.

A 19. század közepén a gazdasági szaklapok időnként vissza-visszatérő érdeklő­ dése kiterjedt a különféle új malomtípusokra, malomkőgyártásra, a malomjog egyes kérdéseire, a regale megváltására, stb. A század második felében több cikk foglalkozik a szárazmalmokkal — néhány súlyos balesetet követően került előtér­ be azok biztonságosabbá tételének szükségessége. A század második felének nagy statisztikai felvételei közül az 1863. évi a magyar malomipar állapotát rögzíti. Ebből, s a következő évek statisztikai kiadványai­ ból, a magyar malomipar múltját, jelenét kutató munkákból ismerjük a már többek által közölt adatokat malomtípusaink arányának alakulásáról, az ún. „hagyományos malmok" háttérbe szorulásáról a gőz- és műmalmokkal szemben a 19. század végére. A századforduló körül Takáts Sándor a fellelhető gazdag forrásanyag, a levéltári adatok felhasználásával a magyar malmok régmúltját vázolta fel, felelevenítve olyan típusokat, melyek már feledésbe merültek (pl. pokolidő malma, felhőt kiáltó malom stb.). Konkrétabb adatokat közöl Zoltai Lajos a debreceni levéltári anyagból. Az első összefoglaló munkát Lambrecht Kálmán írta meg 1915-ben. Lam­ brecht az addigi közlések, levéltári feldolgozások, történeti-nyelvészeti munkák eredményeire, s nem utolsósorban saját kutatásaira támaszkodva elemzi a ma­ gyar malmokat, s rendszerbe foglalja típusait. Az őt követő irodalom a két világháború közötti időszakban ismét leíró jellegű, egy-egy táj malmait ismerteti, pl. Madarassy L . , Kiss L . , Balogh I., Vajkay A. 1945 után ez a leíró jellegű irodalom erősödik meg, s egyben rendszeresebbé válik a malmok kutatása. A táji kutatások között Nagy Czirok László nevét kell említe­ nünk, akinek a kiskunsági malmokról szóló gyűjtései a N M EA-ban találhatók (közzétételük gazdagíthatná a malmokról szóló néprajzi irodalmat). A még meg­ maradt szárazmalmokat Nagy Gyula írja le szisztematikusan, neki köszönhetjük a szarvasi, a vámosoroszi, a mekényesi malmok részletes, aprólékos leírását. A felszaporodó számú ismertetések, leírások különböző szakfolyóiratokban több 10

1 l

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

10 Pl. a Falusi Gazda 1859. 3. sz. 22. Érkövy A. Angol gazdasági géptár címmel gőzerőműves malmokról ír. A Gazdasági Lapok 1852. 190—191. amerikai taposó-gép (Pferde-trett-mühle) alkalmaz­ hatóságát bizonyítja lisztörlö malmokra. 11 Falusi Gazda, 1860. 14. sz. 162. 12 GALGÓCZY K. 1874. 121—134. 13 Iparosok Lapja, 1860. 189—190., Falusi Gazda 1860. 5. sz. 54. 14 Magyarország malomipara. Statisztikai Közi. V. 1863. 15 J E K E L F A L U S S Y J. 1885., BÉLAVÁRY B U R C H A R D K. 1885., J E K E L F A L U S S Y J. 1886., Magyar Statisztikai Közlemények Új Folyam 13. k. 1896. 16 TAKÁTS S. 1907. a. b., 1915. 17 ZOLTAI L . 1935. 18 L A M B R E C H T K. 1915. 19 Uő. 1911., 1913. a. b. 20 MADARASSY L. 1930.. 1934.. KISS L. 1935.. BALOGH I. 1937. V A J K A Y A. 1942. 21 N A G Y C Z I R O K L. 1950., 1951—52. 22 N A G Y Gy. 1956., 1959., 1966.

irányból közelítettek a témához — a műemlékvédelem, ipartörténet, néprajz, technikatörténet, építészet, stb. szemszögéből. Szándékosan került e korántsem teljes felsorolás végére Pongrácz Pál monogra­ fikus feldolgozása. Sajátos szintézisre vállalkozott, a „mezőgazdasági ipari épí­ tészet emlékeit", a malmokat az eddigiektől merőben más felfogással közelítette meg. A malomépítészet kialakulását, fejlődését vizsgálva számos új kérdést felvet, a „technológiai berendezés és az építészet kezdeti szintézisét" mutatja meg. A Pongrácz Pált követő irodalom ismét visszatér a leírásokhoz, adatközlésekhez, újabban Vajkay Zsófia kísérelt meg összefoglaló tanulmányt írni a magyarországi malmokról. Bennünket most csak a szárazmalmok kérdése érdekel. A néprajzi, népi építésze­ ti, technikatörténeti irodalomban a szárazmalom elnevezés használata nem követ­ kezetes. Használják: 1. gyűjtőfogalomként minden olyan malomtípusra, melyet emberi, vagy állati erő (élőerő) hajt meg. Ide sorolják a kézimalmokat (esetenként az őrlőkövet is), a taposó-, tiprómalmokat, s a tulajdonképpeni szárazmalmot járgányosmalom, járókerekes malom, járó kerekes szárazmalom stb. elnevezéssel, 2. egy adott malomtípus megjelölésére (tulajdonképpeni szárazmalom), mely az előbb felsorolt járgányos, járókerekes malomnak felel meg. Lambrecht Kálmán idézett könyvében vázolja a magyar malmok rendszerét a meghajtó energia és a rendeltetés szerint. Idézzük most a lisztőrlő malmok rendsze­ rét: „1. őrlőkő, amellyel az emberi kéz zúz 2. kézimalom, amellyel az emberi kéz rotatióval őröl 3. szárazmalom és 4. taposó (tipró) malom, mindkettőben hajtóerő: állati Vízimalmok. Hajtóerő a víz folyása (esése) Szélmalmok. Hajtóerő a szél. Gőz- és hengermalmok. Hajtóerő: gőz, villany" A szárazmalmokról a következőket írja: „Szótáraink — Czuczor-Fogarasi— a s z á r a z m a l o m . . . neve alatt három fajtát ismernek, ú. m. 1. állatok hajtotta malmot: 2. kézimalmot: 3. olyan vízimalmot, amely vizét könnyen elveszti és szárazon marad. Nyelvészetileg mind a három fajta száraznak mondható, ethnographiailag azonban szárazmalom alatt mindig az állati erő hajtotta malmokat kell értenünk." 23

24

25

26

27

28

29

23 M E N D E L E F. 1962. BOGDÁN I . 1967.BALASSA I . 1973., BÁRDI I . 1977., E N D R E I W. 1963. POMOZI I . 1982. 24 P O N G R Á C Z P. 1967. 25 V A J K A Y Zs. 1978—80. Uő.: 1981—1983. 26 BÁTKY Zs. Magyarság Néprajza I . k. é. n. 46.. FILEP A. is a szárazmalom címszó alá sorolja a taposómalmot, a tiprómalmot és az ún. járgányosmalmot, Magyar Néprajzi Lexikon 4. kötet 558—561. 1981., ugyanezt a felosztást követi tulajdonképpen V A J K A Y Zs. 1978—80. 27 N A G Y Gy. 1956. 1959., 1966. 28 L A M B R E C H T K. 1915. 3. 29 Uo. 20.

Bátky Zs. a Magyarság Néprajzában ír a malmokról. Innen datálhatjuk a szárazmalom elnevezés gyűjtőfogalomként való használatát: „Az állati erővel hajtott malmokat szárazmalomnak is nevezik.... A száraz malomnak is két típusa van: a hajtómalom és a taposó-tiprómalom." Tehát Bátky gyűjtőfogalomként használja a szárazmalom elnevezést, s ide sorolja a többi állati erővel hajtott malmot is (ezek emberi erővel való működését nem említi, ráadásul a taposómalom állati erővel történő meghajtása ritka!). Megállapíthatjuk ezeken túl, hogy a szá­ razmalmot (hajtómalom) az Alföldön elterjedt kerengősátras változattal azonosít­ ja, míg a „taposó-tiprómalom" közül csak a tiprómalmot jellemzi néhány szóval. Pongrácz Pál idézett munkájában „az áttekintés egyszerűsítéséért" megkísérelte a változatos szerkezeti megoldású, rendeltetésű malmok rendszerezését: „Leegysze­ rűsítve, kizárólag műszaki vizsgálat alapján a malmok a hasznosított energiafor­ rás, a mechanizmusbeli különbség és végül rendeltetés szerint a következők lehet­ nek: 30

1

Emberi és állati erővel működő malmok* . 1. Energiafelvevő szerkezet

kézi meghajtá­ sú (kézi őrlőkő)

taposókerekes (taposómalom)

2. Energiatovábbító szerkezet

azonos for­ gássíkú átté­ tellel műkö­ dők forgássíkot változtató át­ tétellel műkö­ dők

Szárazmalmok 3. Rendeltetés

4. M a l o m h á z jellege szerint

lisztelő-daráló

közös energiafelvevő és tech­ nológiai térrel épülő, egy épülettömegű malom

hántoló, fejtő, olajütő, ken­ dertörő

külön energiafelvevő és tech­ nológiai térrel épülő, össze­ tett épülettömegű malom

tiprókorongos (tiprómalom) Bár az energiafelvevő szerkezet szerinti rendszerezésből itt kimarad a „járgányosmalom" (a tulajdonképpeni szárazmalom), de a továbbiakban a részletes leírásból nem, tehát a felsorolás helyesen a következő: I . Energiafelvevő szerkezet szerint 1. kézi meghajtású (kézi őrlőkő) 2. taposókorongos (taposómalom) 3. tiprókorongos (tiprómalom) 4. járgányos (járgányosmalom) Ez a rendszerezés a következő problémákat veti fel: a) Az 1. pontban felsorolt típusoknak a „szárazmalom" elnevezés csak annyi­ ban jellemzőjük, amennyiben nem vízi meghajtású malmokról van szó — ebből a szempontból viszont az összes többi „nem-vízi-meghajtású malom" szárazmalom!? 30 B Á T K Y Zs. idézett m ü 46. 31 P O N G R Á C Z P. id. mű 22—23. Csak az emberi és állati erővel működő malmokról szóló részt idézzük részletesen. V. ö. P O N G R Á C Z P. korábbi rendszerezésével. 1957. 19. ddf\

b) Van egy típusa a malmoknak, melyről a néprajzi, technikatörténeti szakiro­ dalom alig tesz említést. Ez a szállítható kőjárat, melyet a 19. század közepétől mezőgazdasági gépgyárakban gyártottak, s a különféle gazdasági gépek hajtására használt öntöttvas járgánnyal hajtották meg. A járgányosmalom elnevezés — a korábbi terminológiákat átértékelve — tehát ezt a fajta malmot illeti. c) így jutottunk el a tulajdonképpeni szárazmalom elnevezéséhez, amely általá­ nosabban használt, mint a járgányos, járókerekes malom; az utóbbiakhoz pedig még idesorolhatók az olyan, egyszer-egyszer feltűnő elnevezések, mint az embervo­ nó szárazmalom, i g á s m a l o m stb. d) Pongrácz Pál nem bontja tovább az általa járgányosmalomnak nevezett típust, amely mint alább látni fogjuk, tájilag, történetileg, ethnikailag meghatározhatóan eltérő módon kialakult-fejlődött változatokból áll. e) Legjellemzőbb különbség a „szárazmalom" címszó alá vont típusok között a meghajtás módjában van (ha most eltekintünk a különféle hasznosítási formák­ tól). Tudniillik: 1. a kézimalom (s az őrlőkő is természetesen) kizárólag emberi erővel működte­ tett; 2. a taposómalom elsősorban emberi erővel működik, erről tanúskodik a nehéz monoton emberi munkára használatos „taposómalom" elnevezés is. Mindössze egyetlen külföldi példát (vagy inkább csak elképzelést) ismerünk a taposómalom állati erővel való meghajtásáról, hazai adatunk azonban erre vonatkozólag nincs. 3. a tiprómalom és szárazmalom jellemzően állati erővel működik, bár több helyen említik emberi erővel való meghajtását is (háborús időkben, rabokkal végeztetett munkák, kisebb mennyiség őrlése, stb.) A két típus között a különb­ ség alapvető: a tiprómalmot az állat súlya (nehézségi erő), míg a szárazmalmot vonóereje működteti. Ez a különbség aztán megmutatkozott a szerkezetben, azon keresztül az épületben is. 3 2

33

34

35

36

37

Kísérlet a szárazmalom típusok elhatárolására A vízi és szélmalmok rendszerezésénél Lambrecht K. és Pongrácz P. is használja az alábbi elnevezéseket a különféle meghajtási módokra: alulcsapós-alulhajtó, derékbacsapott-középen hajtós, felülcsapott-felül hajtós. Hazai szárazmal38

32 Később, a századforduló közül ezeket az egy, két, három kopárral őrlő kőjáratokat (malmokat) gőzgéppel, majd nyersolajmotorral, benzin-, szívógáz, faszéngázüzemű motorokkal, traktorral, villany­ motorral hajtották meg. V. ö. T É K A 1983. I . 33 OL U et C fasc. 25. nr. 49. 1689. Ónod, idézi P O N G R Á C Z P. 1967. 34 Ld. 3. sz. jegyzet 35 BÖCKLER, A. G. 1661. 18. tábla 36 Pl. Mosonszentmiklóson a tiprómalmot „ha valaki futott egy zsomporral, magunk gyerekek lehajtottuk." ö. Háber Imréné közlése, saját gy. 37 V.o. P O N G R Á C Z P. 1967. 32. 18. ábra, 33. 19. ábra 38 LAMBRECHT K. 1915. 3 ^ L

maink egyes típusaira nézve a megmaradt szerkezetek, a pontos vagy legalábbis kikövetkeztethető szerkezeti leírások, s korabeli tervrajzok alapján a következő elhatárolást tesszük: Szárazmalmok (állati erővel meghajtott malmok) 1. Felülhajtó szárazmalom. Az igavonó állat a nagykerék alatt jár, az őrlőszerke­ zet a nagykerékkel egy szintben van, vagy az alatt helyezkedik el, a forgómozgást a kőtengely közvetlenül a nagykeréktől vagy fekvőtengely közbeiktatásával veszi át. Nagy térigénye miatt külön épületet igényel, de nem speciálisan erre a célra kialakítottat. Ilyen a Nagy Gyula által leírt mekényesi (Dunántúl) malom szerkeze­ te, melyet feltehetőleg németek építhettek, eredetileg lisztelő malomnak. 2. Középenhajtó szárazmalom. Az igavonó állat a nagykerék küllői között jár. A nagykerékről a forgómozgást a tengelyére szerelt k i s o r s ó vagy egy áttételes kerék segítségével veszi át a felső k ő . Ennek a szakirodalomból leginkább ismert, leírt típusnak elterjedési területe főleg az Alföld. Kerengősátras, speciálisan erre a célra való épületet követel. (Legészakibb előfordulási helye Remetemező, ahol Győrffy I . 1907-ben fotózott egyet). 3. Alulhajtó szárazmalom. Az alulhajtós szárazmalomban a vízszintes nagykerék fogai a nagykerék alatt lévő vízszintes helyzetű tengelyen keresztül forgatják fogaskerekek, orsók áttételével az őrlőkövet. Eddig a szakirodalom által sem nagyon ismert típus, csak a szárazmalomként is értelmezett veszprémvarsányi tiprómalom fényképe alapján készített rekonstrukciós rajzon tűnik fel alulhajtós, fekvőtengelyes áttétel, de ilyen az összes ismert tiprómalom áttétel-szerkezete. A három változat közül a középenhajtós a legismertebb, elterjedési területe elsősorban az Alföld. A múlt század végéig egységesnek látszó formái jöttek létre: kerengősátras, sokszög alakú, sátorszerű tetőszerkezettel, hozzáépített malomház­ zal. Szinte az Alföld minden településén előfordult, néhol utcasorba telepítve, de a kisebb falvakban is több volt belőlük. Forgássíkot nem változtató áttétellel működött. Kevesebbet tudunk a Dunántúl, s főleg a Kisalföld állati erővel működtetett malmairól. Két konkrét malom leírása áll rendelkezésünkre, a már említett meké39

40

4 1

42

43

44

39 N A G Y Gy. 1966. Erre a típusra analóg példákat hazánkból és külföldről is találunk: a rónaszéki sóőrlő malom meghajtó és áttételi szerkezete, közli Szilágyi Benő, in. Kubinyi-Vahot, 1854. 38. 1838-ban Debrecenben tervezett egy hasonló szerkezetet Povolny Ferenc víz átemelésére. D Á L I V . A. 101 l/m 530/1813. Lisztelő malomként is használatos volt: Claussen. Lorenz 1792. 7. t. 1—2. fig. 101 l / m 530/1813. Lisztelő malomként is használatos volt: CLAUSSEN, Lorenz 1792. 7. t. 1—2. fig. BÖCKLER, A . G. 1661. 4 L , R A M E L L I , A. 1620. 275. N° 120., LEUPOLDS, J. 1767. Tabi. X X V I . 1967. 49. 33. ábra. 41 Ilyen a szarvasi szárazmalom szerkezete. Id. PONGRÁCZ P. 1967. 46. 31. ábra 42 G Y Ő R F F Y I . N M EA F 8849. „oláh szárazmalom" 43 J A N K Ó J. 1902. 248., gróf T E L E K I D . 1796. 100—101., leírásukból pontosan kiviláglik a szerkezet, s a szakirodalomban szereplő tiprómalmok is hasonlóak szerkezetileg: Veszprémvarsány, Mosonszentmiklós, Dudar, Bakonyszombathely, Bakonypéterd. V. ö. G I L Y É N — M E N D E L E — TÓTH, 1981. 108. 188. á. 44 Ceglédről ismerünk utcasorba telepített szárazmalmokról való képet az 1880-as évekből (Népr. Lex. 4. k. p. 560., OSVÁTH P. írja pl. Kábáról, hogy 23 szárazmalom őröl a faluban. Osváth 1875. 519.

45

nyesi (valószínűleg lisztelő malom v o l t ) szárazmalomé, s a balatonfőkajári tipróm a l o m é . Más adatok is tiprómalmot említenek többnyire: Veszprémvarsány, Bakonypéterd, Bakonyszombathely, Dudar, stb. Rajtuk kívül tudunk még a Kisalföldről való mosonszentmiklósi tiprómalomról, melyet Szentendrére, a Sza­ badtéri Néprajzi Múzeumba telepítettek át. Ismeretes, hogy Sopronban a vízi­ malmok mellett szárazmalmok is működtek. A 18. század elején a város tulajdoná­ ban lévő „Ochsenmühl" helyreállítását sürgették, 1708-ban pedig a helyreállítás tényét a városi képviselet tudomásul vette. Feltehetően ez a malom is tipróma­ lom, hiszen a német nyelvhasználat az „ökörmalom" megjelölést tiprómalomra használja. A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara 1876. évi jelentésében a malmokra vonatkozóan a következő összesítést látjuk: 46

47

48

49

50

1. táblázat Malmok száma a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara területén, 1876. Megye

Sopron Sopron város Vas Zala Somogy Baranya Pécs Tolna Veszprém Győr Győr város Mosón A Kamara területén összesen:

Gőz- és műmalom

6 33 4 25 60 16 3 12 10 4 1 6 150

Száraz­ malom

15

Szél­ malom

Vízi­ malom

— 60 13 — 147 44 29 29 1

4 3 1 1 1 — — 7 5 2 2 5

188 4 391 588 341 731 22 514 286 286 275 78

322

29

3.456

— 13

Az adatokból sajnos nem derült ki a szárazmalom-tiprómalom aránya, a közsé­ gekre is lebontott adatok sem tettek különbséget közöttük.

45 N A G Y Gy. 1966. 46 J A N K Ó J. 1902. 47 V A J K A Y A. 1942. 48 PODA E. 1894. 276. 49 ROTH, J. W. 1793. 14. „Die Trettmühlen. . . welche auch kurzweg Ochsenmühlen genannt werden." 50 Soproni Kereskedelmi és Iparkamara Jelentése 1876. évre I I . rész I I . f. 318.

A csapodi szárazmalom Milyen tehát a szárazmalom a Kisalföldön? Jelen dolgozatunkban egy több részé­ ben megmaradt malom teljes rekonstrukciós kísérletével próbáljuk bemutatni a lehetséges megoldások egyikét. 1964-ben Domonkos Ottó csapodi egyébirányú gyűjtése során talált rá egy szárazmalomra, amit meg is vásárolt a Soproni Liszt Ferenc Múzeum számára. Néhány helyreállítási kísérlet után — a megfelelő szakember, s főleg anyagiak hiányában — a malom ma is szétszedett állapotban található a múzeum egyik helyiségében. A szakirodalomból eddig ismert hazai, magyar szárazmalmoktól több vonatkozásban eltér: alulhajtó típusú, áttétele a forgássík megváltoztatásával hozza mozgásba az őrlőszerkezetet, az egész malom a soros-fésűs beépítésű udvar két helyiségét foglalta el, tehát nem speciálisan erre a célra épített helyiségben m ű k ö d ö t t . A helyiségek felmérési rajzából kiderült, hogy a meghajtó szerkezetet magába foglaló kerekesház egy átlagos nagyságú istálló, a malomház egy kamra nagyságának megfelelő méretű helyiség volt. (Lásd 1. sz. ábra). Feltehetőleg ez az a típusú malom, amely kis méreténél, átlagos helyiségigényénél fogva az országban kisebb lélekszámú településeken is nagy számmal működött a 19. század második felében, a szállítható kőjáratok elterjedése idején, egészen a „hagyományos mal­ mok" háttérbe szorulásáig. A csapodi szárazmalom valószínűleg lisztőrlő malomként épült, feltehetően az 1840-es években. Akkor még az udvar hátulján, külön kis épületben, a színben állt. Nem sokkal később, az épületállomány átépítésével a szoba-konyha-kisszobamalomház-kerekesház-kamra-istálló alaprajzi beosztású épület két helyiségébe került át. Ez az elrendezés az épület építésével egyidejű (az első szoba mestergeren­ dáján a datálás „Az Ú r 1869-ik évében építette Kováts J á n o s " ) , az épületszerke­ zeti elemek is ezt mutatják: a főtengely felső perselye a főfalakba beépített kereszt­ gerendához volt csavarozva, a kerekesház eleve födém nélkül épült. Az épület szélessége is megfelelt a malom elhelyezésének, bár a falakat a nagykerék mellett j á r ó lovak miatt meg kellett faragni. (Lásd 1. sz. ábra) A szárazmalom szerkezeti részei: 1. Főtengely 2. Nagykerék 3. Húzórúd A meghajtószerkezetet és az őrlőszerkezetet összekötő áttételi rész: 4. Kistengely 5. Nagy orsó 6. Kiskerék 51

52

53

51 Dr. DOMONKOS Ottónak, a Liszt Ferenc Múzeum igazgatójának ezúton is hálás köszönetemet fejezem ki baráti segítségéért, s a közlés engedélyezéséért. Köszönet illeti KÜCSÁN József muzeológust, aki a felmérési munkában, terepmunkákban volt nagy segítségemre. 52 A malom a hagyomány szerint néhány évig, felépítésétől (cca 184()-es évek) 1869-ig egy különálló színben működött. KOVÁCS M. L F M N 618. 4. 53 Uo. 6.

1. sz. ábra. A szárazmalom

alaprajza

Őrlőszerkezet: 7. Kőpad 8. Kurungvas 9. Kisorsó 10. Keresztvas 11. Őrlőkőpár Adagolószerkezet: 12. Garat, garatváz 13. Kisgarat 14. Szabályozó, beállító szerkezet 1. F Ő T E N G E L Y A malom részleges szétszedése (1915) után kikerült az épületből az udvarra, ahol elkorhadt, eltüzelték. Méretét analóg malomtengely méretei alapján, valamint a keresztgerenda magassági adatából lehet hozzávetőlegesen meghatározni. A 73 54

54 Ehhez a mosonszentmiklósi tiprómalom főtengelyét vettük alapul, mely méretben nagyjából megfelel a feltételezett csapodinak, kialakítása pedig a funkciónak megfelelően némileg meghatározott.

éves Kovács Ernő, a malom utolsó működtetője gyermekkorában még látta műkö­ dés közben, majd szétszedett állapotban is, így formai meghatározásánál az ő visszaemlékezése is segített. A nagytengely tölgyfából faragott, alsó harmada vaskosabb, 50 cm, felső része 40 cm átmérőjű, hengeres kialakítású. (Lásd 2. sz. ábra 1.) Alsó, kúposra faragott, vaspántokkal összefogott végébe kovácsolt acél­ csapot vertek, mely egy 12 x 12 cm-es négyzetes vasperselyben forgott (alsó per­ sely). Az alsó perselyt egy lekarózott tölgyfa gerendába, a medvébe vésték bele. A medve karózásával állították pontosan függőleges helyzetbe a főtengelyt, s egyben rögzítették is. A főtengely felső rögzítési pontja a keresztgerendába fúrott lyukakból kitetszik. Ide csavarozták fel a felső perselyt, mely egy kb 80 cm hosszú, 15 x 15 cm keresztmetszetű tölgyfagerenda, közepébe fúrt csaplyukkal, a főtengely felső tengelycsapja számára. Mivel a nagykerék mellett jártak a lovak, a tengelyt nem kellett a középen hajtó malmokéhoz hasonlóan kibillenteni függőleges helyze­ téből. Az alsó és felső perselyt időnként zsírozták. 2. N A G Y K E R É K A főtengely alsó, vastagabbra hagyott, faragott harmadába vésett átmenő csaplyu­ kakba ékekkel szorították be a nagykerék három egymásba rótt átmenő küllőjét. Az ékeléssel rögzítették és vízszintes helyzetbe állították a nagykereket, melynek tölgyfából faragott, két rétegből faszegekkel sűrűn összeszegezett 6-6 ívből álló

2. sz. ábra. A szárazmalom

hosszmetszete

talpát a küllőkhöz anyás vascsavarral erősítették. A kőrisfa küllőket úgy faragták egymásba, hogy azok egy síkba kerüljenek. (Lásd 2. sz. ábra 2.) A nagykerék külső átmérője 318/317 cm. A 21 cm széles felső keréktalp középvonalába fúrt átmenő lyukakba 120 db vertikális elhelyezésű fogat erősítettek, túlérő végüket faszeggel rögzítve. A fa fogakat akácfából faragták, teljes hosszuk 28 cm, a keréktalp alsó síkján túlnyúló fejrészük, a „fogak" hossza 6 cm, szélessége 7 cm. A fogakat maguk faragták, tartalékban mindig volt 8-10 db. Télen, mikor volt idő, faragtak. A foga­ kat gépzsírral kenték. 55

3. H Ú Z Ó R Ú D A főtengely alsó harmadába, a nagykerék síkja fölött vésett 8-10 cm mély lyukba tették a húzató rúd végét. A rudat a kerék küllőihez támaszkodó egy-egy ferde támasz rögzítette, felső végük a 10 cm vastag rúd oldalába volt bevésve. A rúdon kettős kisefa lógott, egyszerre két lovat foghattak be (eggyel nem is nagyon hajtották a malmot). (Lásd 2. sz. ábra 3.) A főtengelyen ezzel szemben is volt egy rúdnak való hely bevésve. A lovakat kantárjuknál fogva a nagykerékhez kötötték, közel, hogy a két ló a kerék talpa és a fal között elférjen. A malmot csak lóval hajtották. 4. KISTENGELY A meghajtó szerkezetet az őrlőszékkel a kistengely köti össze, a két helyiség közötti falba vágott lyukon keresztül. A malom szétszedése, s motoros meghajtásúvá alakításakor (1915) a kistengely is az udvarra került, az idők folyamán megsemmi­ sült. Méreteit a nagyorsó, a kiskerék, valamint a főtengely és a kőpad közötti távolságok határozták meg elsősorban. Kialakításánál természetesen analóg meg­ oldásokat is figyelembe v e t t ü n k . Tölgyfából faragott hengeres testű, a nagykerék alá érő vége négyzetes hasáb alakúra kialakított, vaspántokkal összefogott végébe vert acélcsapon forog a tölgyfából kifaragott félperselyben. (Lásd 2. sz. ábra 4.) A perselyfát lekarózták a földbe, hogy ne mozduljon el. „A fekvőtengely (kisten­ gely) helye csak ki volt gödrözve." A tengely felső széle egy szintben feküdt a padlószinttel, fölötte tölgypadlókat fektettek át az árkon. A kistengely másik, malomházba nyúló végét kúposra faragták, vaspántokkal fogták össze, hogy a belevert vaskos acél tengelycsap ne repessze szét. A tengelycsap teljes hossza 28 cm, ebből a tengelybe vertek kb. 17 cm-es, megvagdosott, szálkásított részt, s a tölgyfa félperselyre fekszik kb. 10 cm hosszan a hengeres vége. 56

57

55 P O N G R Á C Z P. 1967. 42. az állófogazatról írja: „Különösen Ny-Európában terjedt el ez a rendszer". Hozzátehetjük: elsősorban alul- vagy a felülhajtó szárazmalmoknál, s a tiprómalmoknál. 56 Szintén a mosonszentmiklósi tiprómalom fekvőtengelye szolgált alapul kialakításához, a méret­ beli, ill. formai eltéréseket a kapcsolódó szerkezeti elemek (nagyorsó, kiskerék) méretei, megoldásai okozták. 57 Az idézőjelben közölt adatokat a 73 éves Kovács Ernőtől 1984-ben gyűjtöttem.

3. sz. ábra. A szárazmalom nézete a kőpad felől

4. sz. ábra. A kőpad elejének

díszítése

5. N A G Y O R S Ó A nagykerék vertikális elhelyezésű fogai az alatta elhelyezkedő kistengely végére erősített nagyorsó pálcái közé érnek. A nagyorsó két párhuzamos, 5 cm vastagságú tölgyfakorongból, s ezek peremébe fúrt lyukakba egy-egy vaspánttal befogott 24 db orsópálcából áll. A fakorong átmérője 65 cm, közepébe vésett 20 x 20 cm-es négyzetes lyukba illeszkedik a fekvőtengely hasábalakú vége. A hengeresre fara­ gott szilfa orsópálcák vége négyzetes kialakítású, a nagyorsó két korongja között a távolságot 3 db fa cső tartja, melyeken átmenő anyáscsavar fogja össze a nagyorsót. (Lásd 2. sz. ábra 5.)

J. sz. ábra. A szálvas és a persely (Domonkos Ottó felvétele,

1964. LFM 4758.)

6. K I S K E R É K A kistengely malomházba nyúló végére, a tengelycsap négyzetes hasábalakú részé­ re kerül a kiskerék, amely a forgómozgást a kisorsónak adja át. A kiskerék tölgyfából faragott 4 ívét az illeszkedéseknél alul-felül rálapolt ívdarabok fogják

6 sz ábra. Kovács Ernő az őrlőszék mellett (Domonkos Ottó felvétele, 1964. LFM 4768.)

össze, átmenő faszegekkel rögzítve. A rálapolt részekhez csatlakozik a két kereszt­ becsapolt küllő négy vége is, melyet a keréktalphoz anyáscsavarral rögzítettek. A keréktalp és a küllők anyaga tölgyfa. A küllők egymásba csapolásánál mindkét oldalhoz egy-egy vaslemezből kivágott korongot csavaroztak fel. A kiskerék 58 db foga a kerék síkjára merőlegesen áll, de radiális furatokat is találunk a keréktalp­ ban — ez valószínűleg a másodlagos felhasználás jele (ebbe a szerkezetbe sehogyan sem illik bele a radiális fogazat). A kiskerék átmérője 128 cm, vastagsága 9 cm. A fogak teljes hossza 17—17,5 cm, a fej hossza a keréktalpon túlérve 5 cm. A fogak átérő szárát faszeggel rögzítették a keréktalp másik oldalán. A kiskerék a padló­ szint alá ér, egy kb. 70—80 cm mély gödörben forgott, melyet kisároztak. (Lásd 2. sz. ábra 6.) 7. K Ő P A D Őrlőszerkezet. A malom őrlőszerkezete a malomházban levő, ácsolt kőpadon helyezkedik el (Lásd 3. sz. ábra). A kőpad faragott tölgygerendákból összecsapolt, faszegekkel rögzített, négy oszlopon áll. A hátsó két oszlop a fal mellett helyezke­ dik el szorosan, az első két magasabb oszloppal oldalt egy-egy 15 x 17 cm-es gerenda köti össze, az oszlopok 14,5 x 13,5 cm-esek. A két oldalsó gerendára faszegekkel erősítették fel az 5 cm vastagságú tölgyfadeszkákat. Az elülső oszlopok felé eső széles deszkán oválisra kopott lyuk található a kőtengely számára. Körötte egy kb. 70x80 cm-es, vésővel mélyített rész van (kőalja). A kőpad két elülső oszlopa középmagaságban egy széles, tölgyfából faragott deszkával, a kőpad elejével, felső végén pedig egy keresztgerendával van összecsapolva. (Lásd 4. sz. ábra). A kőpad hátsó lábain 40 cm magasságban egy 36 cm magas, 6 cm széles csaplyukat véstek, az első lábakon ugyanilyen méretű átmenő vésetet találunk. Ezekbe illeszkedik, ékekkel emelhető-süllyeszthető magasságba, a szabályozótalpat hordozó egy-egy oldalsó gerenda. A szabályozótalp ezeken a gerendákon ékekkel beállítható úgy, hogy a közepébe vésett vaspersely a szálvas (kurungvas) függőle­ ges helyzetét biztosítsa. (Lásd 1. sz. ábra 7.) 8. SZÁLVAS (KURUNGVAS) A szabályozótalp perselyében áll a forgó felső kő tengelye, a kurungvas. Hossza 76 cm, felső egyharmada hengeres kovácsolású, átmérője 4 cm, alsó kétharmada (49 cm) pedig négyzetes hasáb alakúra kovácsolt, 3 x 3 cm-es. (Lásd 1. sz. ábra 8.) Négyzetes hasáb alakúra kovácsolt részére ékekkel erősítik fel a kisorsót. (Lásd 56-7. sz. ábra). 9. KISORSÓ A kisorsó tölgyfából faragott, erősen domború korongpárja peremébe vésett lyu­ kakba 8 db szilfa pálcát ékeltek, a korongokat egy-egy vasráf fogja össze. A koron­ gok átmérője 18 cm, magassága 22,5 cm. (Lásd 1. sz. ábra 9.) A kurungvasat az

7. sz. ábra. A nagyorsó és a kisorsókerék (Domonkos Ottó felvétele 1964. LFM 4762.) 8. sz. ábra. Feljegyzés a malom javításáról (LFM N 618)

9. sz. ábra. A szemöldökgerenda

poncolt, vésett díszítése

alsó kő szintjén a nyaktőke (dobzás) tartja függőleges helyzetben. A tőke szilfából faragott 10 cm magas, 16 cm átmérőjű henger, közepén 4 cm-es furattal, s kétfelé van vágva. Ezt ütik be a tengely köré az alsó kőbe, s hogy a liszt le ne hulljon a kurungvas körül, a tőke felett rossz kalapdarabot kötnek rá. „Ha kotyogott a kurungvas, lejjebb ütötték, ha szorult, ékekkel széjjelebb ütötték" a dobzást.

10. sz. ábra. A szemöldökgerenda

díszítésének egyik részlete

10. KERESZTVAS A kurungvas felső, hengeres vége csonkagúla alakú, erre illeszkedik rá a kovácsolt keresztvas. 11. Ő R L Ő K Ő P Á R Az alsó kő közvetlenül a kőpadon fekszik, ahhoz szegezett szorító fákkal rögzítik le. 8,5 cm magas, 68 cm átmérőjű lyukacsos mészkő, közepén 14 cm-es lyuk van a tőke számára. A felső kő két réteg mészkőből van összeragasztva, s még egy felső betonréteg magasítja. Teljes magassága 27 cm. Egy 7 cm széles vasabroncs fogja össze felső harmadánál. Középen felül 17 cm-ről lefelé 21 cm-re szélesülő átmérőjű lyukakat véstek. (Lásd 1. sz. ábra 10.) Alulsó felén egy 38 x 15 cm-es 8 cm mély véset található, melybe ékekkel szorítják be a keresztvasat. Az őrlőkőpárra fenyő-

fából szegezett, dongás, két vasabronccsal összefogott kéreg borul. A kéreg átmé­ rője 92 cm, magassága 48 cm, fedőlapjának közepén 30 x 30 cm-es négyzetes nyílás a lehulló szem részére. A kéreg és az alsó kő közötti rést — a szorító fák fö­ lött — anyagtapasztással töltötték k i . Adagoló szerkezet. Az őrleni-darálnivaló adagolását a garat és a kisgarat (adagoló­ vályú) végzi.

11. sz. ábra. A kőpad poncolással díszített eleje 12. A GARAT ÉS G A R A T V Á Z A garatot a kőpadhoz a garatváz rögzíti. A garatváz két párhuzamos fenyőrúd közé csapolt három rövidebb rúd, melyek közül egy pár a garatot tartja, a harma­ dikba fúrt lyukakba a kisgarat szabályozórúdja kerül. A garat fenyődeszkákból összeszegezett, fordított csonkagúla alakú alkotmány, lefelé szűkülő, alsó harma­ dában a szem szabad lezúdulását egy vízszintes helyzetű deszkalap akadályozza, keskeny részt hagyva csak a garat alján. (Lásd 1. sz. ábra 11.) A garatból a szem az adagolóvályúba, kisgaratba érkezik. 13. KISGARAT A kisgarat a garatra szegezett vasfüleken, madzagon lóg, másik végéhez kötött madzag a szabályozó rúdra tekerhető. Ezzel lehet szabályozni a kisgarat dőlését, s az őrlendő szem mennyiségét, ami a kövek közé hull. A kisgarat aljának közepébe

12. sz. ábra. A szemöldökgerenda

vésett

„életfa-motívuma"

erősítettek egy pálcát, mely a forgó felső kő közepébe ér, s az oda erősített patkó alakú vas (excenter) ütéseit, rázásait továbbítja a kisgaratnak. így könnyebben hull le a szem. A kisgarat rugalmas mozgását segíti a garatvázhoz csavarozott farugó (nyelv), melyet a kisgarathoz madzaggal kötöttek hozzá, s a madzag feszességét szabályozni lehetett. A garatváz a kőpad két elülső oszlopának párhuzamos vájataiba illeszkedő, ékekkel szabályozható magasságba állított rúdpár közé szorítható, így a garat kissé dőlt helyzetű lesz. (Lásd 1. sz. ábra 12.) •

A malom működése A nagykerékre szegezett deszkaülőkén ült a hajtó (többnyire gyerek). Kovács Ernő sokszor hajtotta a lovakat gyermekkorában. A lovakat befogták, ha két ló húzta, egymás mellett mentek, csak ha hármat fogtak be, akkor ment egy a szemközti oldalon. Ha volt három ló, mind a hármat befogták: „nagyon megfogta ám a l o v a k a t . . . , ha több volt a ló, az alsó garatját megütötték, lejjebb engedték, akkor több csurgott be. Mikor a fölső kű nem vót leengedve, magunk túrtuk, gyerekek, olyan könnyű vót. ' „A kerekesháznak ma sincs padlása, voltak rajta szellőző lyukak. A falak ki voltak vágva, hogy elférjenek a lovak. A kerekesház és a malomház közötti falon nem volt ajtó, egy négyszögletes lyukon kiabáltak át hogy: Hajcsad!" vagy „Gyerek hajcs, mer nem megy a kű!" A malomházban a kőpadon kívül nem sok minden volt. A kőpadhoz támaszkodó lépcsőn vitték fel az őrleni valót. A malomház pórfödémes, fiókgerendás volt, a garat fölött egy gerendát kivágtak, hogy a garathoz jobban hozzá lehessen férni. A zsákokat m'máigfélmérővel (faedény, melybe kb. 30 kg gabona fér) mérték át, minden félmérőből 4 iccét 5

13. sz. ábra. A kőpad oszlopának poncolással díszített eleje szedtek vámnak. A vámot zsákba gyűjtötték, mindig őrlés előtt vették ki. A vámos zsák a kőpadon volt, itt tartották a kővágó csákányokat is, a fái mellett. A malom­ házban a falak mentén lisztes zsákok álltak. A zsákokhoz volt egy fakarika: vesszőből hajtott kerek gyűrű, rátűrték a zsák szélét, rátették a lisztesládára, s liszteslapáttal szedték be a lisztet, darát a zsákba. A kőpad előtt, a kifolyónyílásba dugott fa cső alatt állt lábakon a darásláda, ebbe hullott az őrlemény. Kovács Ernő gyerekkorában nagyapja, Kovács József ( + 1920, 63 évesen) többször egy vándor molnárral javíttatta a malmot. A kő vágást viszont mindig maguk végezték. Ha a követ meg akarták vágni, felbillentették valami vassal, a szélének alátettek egy 45 x 44 cm-es fakeretet, arra állították fel a követ. A kővágás menetét Kovács Ernő így mondta el: „Vót egy méteres, igazán de igazán egyenes léc. Vót egy edény, abba kormot tettünk, vizet bele, vagy fekete festéket, ronggyal végighúztuk a léc szélin,

végigforgattuk a lécet a kövön, a kiálló részeket befestette — azt le kellett vágni." A lécet körbe sikálták. Addig vágták, míg le nem fogyott a fekete szín, hogy ne legyen durva rész rajta. „Akkor vágtunk rajta élt miliméterenként, ez volt az őrlő él. Mikor éles vót a kű, akkor ment a darálás, ha elvásott az él, csak dörzsölte." 4—5 naponként kellett vágni a követ. Ehhez kétféle csákányt használtak, volt egy nehezebb, hegyes, a hegyes végivel mélyítették a magházat, ami az alsó és a felső őrlőfelületen egyaránt 6—6 db volt, mélysége 1 ujjnyi, a kő közepétől egyenes vonalban, rézsútosan ment a széléig. A könnyebb, lapos csákánnyal pedig sűrűn megvágták a köveket. „A vájat törte, az él őrölte a terményt." Az első világháború alatt őröltek lisztet is, egyébként csak daráltak. Csak egyszer öntötték fel lisztnek is, azután kiszitálták. A szárazmalmot a hagyomány szerint Kovács György építtette az 1840-es évek­ ben egy kisfaludi malomáccsal. A malom szerkezeti elemein — melyek közül a kőpad elejét gazdagon díszítette készítője — nincs évszám bevésve. A malom végig a Kovács család tulajdonában volt, így a családi hagyományokra több-kevesebb pontossággal számítani lehet. A család gazdálkodásból élt, csupán a földművelés mellett őröltek, a családnak mindig az arra hajlamos férfitagja molnárkodott. Elsősorban saját szükségletre s a rokonoknak őröltek, idegeneknek ritkábban. A hagyomány szerint daráló volt, amiben néha — főleg ínséges időkben, háborúk­ ban — kenyérnekvalót is őröltek. Az 1863. évi tagosítást követően a család birtokai a következők voltak (1200 négyszögöles holdban). 58

59

2. táblázat Belterület

Szántó

Rét, kaszáló

Haszontalan

Összes

0,081

17,6

hold

0,61

10,8

6,1

10 holdnyi szántóval, 6 hold réttel a falu módos rétegéhez tartoztak. Az 1863. évi „Földkönyv" adatai alapján a telkes gazdák száma 50, a faluban 32 telek van, melyhez 604 hold szántó, 261 hold rét, kaszáló, 584 hold legelő tartozott. A telkes gazdák és házas zsellérek közös erdeje 208 hold (utóbbiak száma: 22). 60

58 Drinóczy Gy. 1830—1847. közötti kéziratos „Böngészetében" ezt írta Kisfaludról: „ . . . erdeje meg lehetős. . . lakosai jó faragó emberek Szánkókat készítenek a fátlan vidékiek s z á m á r a . . . " 458. 59 Eszerint az alapító Kovács György 1792—1858. között élt. Az 1791—92—93 évi anyakönyvi bejegyzésekben viszont nem szerepel Kovács György neve. A „Házasságkötések" 1817-től kezdődő könyvében található Georg(ius) Kovács, aki 1820. március 14-én 22 éves korában házasságot köt Kálmán Katalinnal. Szülei Georg(ius) Kovács és Julianna Hadarics, csapodiak. 1798—99-ben Kovács György neve nem szerepelt a megkereszteltek között (feltehetőleg máshonnan költöztek ide). 60 SÁL M 115. Csapod helység tagosított határának Földkönyve 1863.

Az 1887. évi adófőkönyvben szereplő Kováts Józsefet a szárazmolnár radagványnévvel említik. Feltehetően ekkor még lisztelő malomként működött a szárazmalom, de a következő években ifjabb Kováts József már hiába folyamodik a főszolgabírói hivatalhoz, nem kap engedélyt a molnárság folytatásához: „Tiszte­ lettel alól írott Kováts József csapodi lakos az Alatti községi bizonyítvány tanúsá­ ga szerint nagykorú, csapodi illetőségű és kifogástalan eiő életű vagyok, minthogy pedig nevezett községben én az molnári ipart szándékozom folytatni. Ugyanezért bátor vagyok esedezni az iránt, miszerint a fent említett foglal(atosság)hoz szüksé­ ges iparhatósági eng(edé)lyt kiadni méltóztassék. . , " A főszolgabíró hivatkozva az 1884. évi iparhatósági rendeletre, megállapította, hogy „folyamodó a molnári mesterséget nem is tanulta kérvénye visszaadatni rendeltetik." Ettől kezdve csak darálóként működött a malom, s csak „feketén" őrölhetett búzát. Ám a gazdálkodás továbbra is biztos alapot nyújtott a megélhe­ téshez. Erről tanúskodnak az 1890-es évekből való hivatalos iratok hátoldalára írott feljegyzések: „. . . 1891-be pajtát csináltam... Pajtaho kölesig Lábokér 15 f (forint) 30 x (krajcár) zsidónak fájér 112 f először Kovácsnak 28 x sorkokér 4f darótszeg 20 x szemiklósi (Fertőszentmiklós) fór három nádér egyszer 10 f 16 x fór egy nádér 1f 3 f 40 x tódás hozzá Darót # 1 f 60 x nádozónak 1 f 50 x rozs ignácz 40 x 1 három fór 1f 2 det/tó 1f 1 f 3— 61

6 2

63

6 4

61 SÁL M 115. Csapod adóközség adófőkönyve 1887. évben. Ugyanebben a forrásban a ragad­ ványnevek széles skáláját találjuk: ferczi, szopor, mercsák, pecsák, ezughei, höveji, kuli, mizsgő, nyakas, újházi, dizsi, erdős, szarka, doromb, vivát (így: Horváth András Vivát, majd 1893-ban: Horváth András Éljen!). 62 L F M N 618. melléklet a pályamunkához 63 Az említett „Községi bizonyítvány" 1890. szerint „Kováts József 32 éves, nős, rom. Kath-vallású ki községünkben száraz molnári ipart szándékozik f o l y t a t n i . . . " uo. L F M N 618. melléklet a pálya­ munkához 64 uo. L F M N 618. melléklet a pályamunkához

A pajta építése tehát 152 forint 84 krajcárba került 1891-ben. Egy másik feljegy­ zés 1897-ből a gazdálkodás menetébe enged bepillantást: „Bires mágyás Lázr 2 szekér ganajt ábrahámnak szántottuk pap fődjibe 20.40 Csenki Katinak pap fődjibe megabujtás kerbe takács sodornak tilos erdő alat szántotunk 70 boronáni kert(et) uraságnak szántotunk ábrahám 2 hódot papéba kaszát markot szedni 10 X fenyőtvágot 20 X előrevót a házot csak tetejit reperálták hár(om) forintér október huszadikán 1897-be" A malmot egy 1894 évi feljegyzés szerint javítani kellett. (Lásd. 8. sz. ábra). Kovács József 1915-ben alapvetően megújította a malmot: a budapesti Kállai Lajos-féle motor- és gépgyártól 3500 koronáért 1 db 4 fékezett lóerejű, négykerekű vaskocsira felszerelt robbanómotort vásárolt. A szükséges átalakításokat fiával együtt végezte el. A nagykereket, főtengelyt, kistengelyt kidobták, a kőtengelyre szíjorsós kereket tettek, a motort a kerekesházba (ettől kezdve motorház) állították, a gépszíjat a falba vágott nyíláson keresztül vezették át a malomházba. Ugyaneb­ ben az évben szerzett iparigazolványt benzinmotoros csépléshez, de a malomhoz újabb kérvényére sem kapott iparengedélyt. 1936—37 táján eladta a motort, mert egy újabb rendelet szerint csak szakvizsgázott molnár üzemeltethetett malmot, darálót egyaránt. „A vizesmolnárok jelentgették, észrevették, ha búzát őröltek. Muzsajon, Gyórón volt vizesmalom, az eszterházi, babodi, viçzai gőzmalom vót. Akkora vót a konkurencia, hogy például a gyórói molnár maga fogatával összeszedte a ter­ ményt, meg ki is szállította, vagy fogadott fuvarost, ő fizette. Ez vót a csovarozás. Kisfaludi monár is csovározott, jánosfalvi is. A babodi malom első osztályú vót, aki szíp kenyeret, kalácsot szeretett sütni, oda vitte (a búzát). Hengerszékesek vótak, de vót mindegyiknek köves darálója is. A babodi meg az eszterházi vótak a legjobbak, a viczai régibb-múltabb malom vót, ide nem is szoktak mennyi." „Jött a gyórói molnár szekere, csengő vót rajta, itt a mónár szekere, votak emberei, akik mindig ott őrölték, meg votak kuncsaftjai. Ha nem tetszett neki, keveset hoztak, ment másik malomhoz. A viczai molnár abrakot tett a lovaknak, mikor vittek hozzá őrletni, hogy máskor is jöjjenek." 65

66

67

65 uo. L F M N 618. melléklet a pályamunkához 66 V. ö. H E G Y I I . 1959. 67 Az őrletők megszerzése, s megtartására való machinációk nem új keletűek, Mária Terézia 1755. évi Malomi rend-tartásában így rendelkezik erről: „Huszon-kettödször: Ha némelly Helyeken szokás­ ban volt, hogy az Molnár maga Szekerén vigye az Magot a' Malomban, és Lisztyeket az Őrlőknek azonn ismét viszsza-vigye, ezen szokás továbbra-is meg-maradhat, hogy az Őrlők annyival-inkább többen hozzá kívánkozzanak . . . Melly Gabona és Liszt hordásban gondot visellycn arra a' Molnár, hogy Szekere készen légyen, és azt a Szél és Esső ellen bé-fedhesse." 8. o.

A malom díszítése A kőpad két elülső oszlopát, az azokat összekötő szemöldökgerendát, s a kőpad elejét a készítő malomács poncolással gazdagon díszítette. A díszítéshez feltehető­ leg egy egyenes és egy félhold alakú (holcer) vésőt, s egy pontozót használt, ezekkel bármelyik motívumot beüthette. A beütéseknél a félholdalakú vésőnek és a ponto­ zónak volt nagy szerepe, a motívumok nagy részét ezekkel alakította ki: ágak, levelek, virágok, olaszkorsó került k i a szerszám alól. Az egyenes vésővel a két oszlop alsó részét díszítette, s az egyenes vonalakat, az olaszkorsók egy részét, a mértanias formákat (ilyen csak elvétve akad) ezzel véste vagy ütötte be. A motívu­ mok között dominál az olaszkorsós virág, virágcsokor, indás, leveles csokor (Lásd 9—10—11. sz. ábra). A kőpad elejét olaszkorsóból kinövő százszorszép, rozmaring és margarétacsokor díszíti (balról jobbra haladva). A szemöldökgerendán rozma­ ring, olaszkorsóban, mellette szintén olaszkorsóból kihajló rózsabimbós csokor, majd egy mértanias motívum, középen rozmaringcsokor, mellette olaszkorsóból kinövő rozmaringcsokor, majd a jobb szélen az Isten-szeme motívumból kinövő életfa. (Lásd 12. sz. ábra). A motívumok elhelyezése, a poncolás kivitelezése gyakorlott; biztos kezű mesterre utal (szerkesztésnek nincs nyoma a felületen). (Lásd 13. sz. ábra.) A csapodi szárazmalom — a rekonstrukciós kísérleten túl — szolgálhat néhány tanulsággal is. Működése átfogja azt az időszakot, amikor — éppen az új energia­ forrás, a gőz megjelenése idején a magyar malomiparban — újabb és újabb kisteljesítményű malmok épülnek, kihasználva a konjunktúra teremtette kedvező helyzetet, hogy aztán a századforduló végére felszámolják önmagukat. Hiszen ekkor már az új energiaforrás mellett még újabbak (benzin, olaj, gáz, villany) jönnek, s maga az őrlőszerkezet is alapvető módon megváltozik: elterjed a henger­ szék. A csapodi szárazmalom tulajdonosa, alkalmazkodva az újabb energiaforrás­ hoz, maga is újít: átalakítja a malmát, de az élesedő konkurrenciával csak ideigóráig tudott megbirkózni. A malom viszont épp e kísérletek, az újat akarás során maradt fenn, s rekonstruálható a múlt század közepi állapota, melynek során egy eddig kevéssé ismert szárazmalomtípust ismerhetünk meg.

IRODALOM BALASSA I . 1973 Szárazmalmok a Hegyalján és a Bodrogközben. Herman Ottó Múzeum Közleményei X I I . 87—92. p. Miskolc, 1973. BALOGH I . 1937 Olajütés a nyíradonyi szárazmalomban. A Debreceni Déri Múzeum Év­ könyve. Debrecen, 1937. 123—125. p. BÁRDI I . 1977 Szárazmalmok Hajdúböszörményben. Hajdúsági Múzeum Évkönyve I I I . 1977. 205—212. p.

BÉLA V A R Y — B U R C H A R D K. 1885 A magyar malomiparjelen helyzete és jövője. Hivatalos jelentés a budapesti 1885. évi Országos Altalános Kiállításról. Bp. 1885. BOGDÁN I . 1967 Gabonamalmaink a 16—17. században. Agrártörténeti Szemle, 1967. 3—4. sz. 308—327. p. BÖCKLER, A. G. 1661 Theatrum Machinarium Novum. Frankfurt, 1661. CLAUSSEN, L. 1792 Praktische Anweisung zum Mühlenbau . . . Leipzig, 1792. D R I N Ó C Z Y GY. 1830—1847 Böngészet Sopron megye ismeretéhez. Drinóczy György csornai kánonok által 1830—1847. ENDREI W. 1963 A műszaki eszme csírája. Technikatörténeti Szemle, 1963. 1—2. sz. 27—34. PERKOVY A. 1859 Angol gazdasági géptár. Falusi Gazda, 1859. 22. p. G A L G Ó C Z I D.—FENESSY F. 1860 A szárazmalom-kerülők javítása érdekében. . . Falusi Gazda, 1860. 5. sz. 53—54. p. GALGÓCZY K. 1874 Községi háztartás. Nemzetgazdasági Szemle, 1874. 121—123. p. G Á T H Y J., 1832 A malmokról. Tudományos Gyűjtemény, 1832. 60—75. p. GILYÉN N . — M E N D E L E F.—TÓTH J. A Felső-Tiszavidék népi építészete. Bp. 1981. 2. jav. kiad. HEGYI I . 1959 A gajai molnárok csuvározása. Néprajzi Közlemények, 1959. 1—2. sz. 216—221. p. J A N K Ó J. 1902 A Balaton-melléki lakosság néprajza. Bp. 1902. JEKELFALUSSY J. 1885 Magyarország malomipara az 1885. év elején. Bp. 1885. Hivatalos Statisz­ tikai Közlemények. JEKELFALUSSY J. 1886 Magyarország malomipara. Nemzetgazdasági Szemle. 1886. KISS L. A szuszimalom. Néprajzi Értesítő, 1935. 77—84. p. KOVÁCS M . Szárazmalom Csapodon. Néprajzi pályamunka. Liszt Ferenc Múzeum N . 618. 1968.

LAMBRECHT K. 1911 A magyar szélmalom. Ethnographia, 1911. 23-, 89-, 157-, 212-, 285-, 352kezdőlapokon. LAMBRECHT K. 1913 A magyar malom és molnárság néprajzi szempontból. Molnárok Lapja, 1913. X . 11. LAMBRECHT K. 1913 A fűrészmalom. Erdészeti Lapok, 1913. 110. p. LAMBRECHT K. 1915 A magyar malmok könyve. Bp. 1915. Iparosok olvasótára X X I . 8—9. MADARASSY L. A malom alatt. Népünk és Nyelvünk 1930. 193—195. p. MADARASSY L . 1934 A szárazmalom keringője. Néprajzi Értesítő 1934. 51—53. p. Magyar Néprajzi Lexikon, Bp. 1981. IV. k. Magyarország malomipara 1863. Statisztikai Közlemények V. Magyarország malomipara 1893-ban. Magyar Statisztikai Közlemények Új Fo­ lyam 13. k. Bp. 1896. Magyarság Néprajza I . k. é. n. Mária-Therésia. . . Malomi rend-tartása Ki-Adatott Bétsben, 1755. Hangvitz, H . W.—Managetta J. J. MENDELE F. 1962 A ráckevei hajómalom. Technikatörténeti Szemle, 1962. 1—2. sz. 170— 179. p. N A G Y - C Z I R O K L. 1950 Molnárélet, kiskunhalasi szárazmalmok. 1950. EA 2177. N A G Y - C Z I R O K L. 1951—52 Szélmalmok, molnárélet. EA 3916. N A G Y GY. 1956 Az utolsó működő szárazmalom. Néprajzi Értesítő X X X V I I I . 1956. 83—118. p. N A G Y GY. 1959 A vámosoroszi szárazmalom. A nyíregyházi Jósa András Múzeum Év­ könyve, 1959. Nyíregyháza, 129—147. p. N A G Y GY. 1966 A népi olajütő technika Baranya megyében. Ethnographia 1966. 266— 293. p. NEMCSÏK J. Nagykőrösi indítvány a szárazmalom-kerülők javítására nézve. Iparosok Lapja, 1860. 1. sz. 5—6. p. NEMCSIK J. 1860 Ismételt szó a szárazmalom-keringők javítása ügyében. Iparosok Lapja, 1860. 24. sz. 189—190. p.

OSVÁTH P. 1875 Bihar vármegye Sárréti járása leírása. Nagyvárad, 1875. PODA E. 1894 Sopron város monographiája. Sopron, 1894. POMOZI I . 1982Tarpai szárazmalom helyreállítása. Műemlékvédelem, 1982. 4. sz. 276— 281. p. P O N G R Á C Z Pál 1957 A mezőgazdasági jellegű ipari építészet műemlékei, a malmok. Bp. 1957. P O N G R Á C Z P. 1967 Régi malomépítészet. Bp. 1967. RAMÉLLI, A. 1620 Schatzkammer mechanischer Künste des hoch-und weitberühmten Capitains Herrn Augustini de Ramellis ins Deutsche versetzet. Leipzig, 1620. ROTH, J. W. 1793 Kurze Abhandlung von Mühlen. . . Wien 1793. A soproni Kereskedelmi és Iparkamara Jelentései 1876. évre I I . rész I I . f. 318. p. SZILÁGYI B. A rónaszéki sóőrlő malom. in. Kubinyi S.—Vahot I . Magyarország és Erdély írásban és képekben. Pest 1854. 37—39. p. TAKÁTS S. A magyar malom. Századok, 1907. 143—236. p. TAKÁTS S. A magyar molnár. Századok 1907. 52. p. TAKÁTS S. Rajzok a törökvilágból. A magyar faragómolnárok. Bp. Akadémia, 1915. GR. T E L E K I D. Egynéhány Hazai Utazások... 1796. Bétsben. V A J K A Y A. 1942 Olajütők Veszprém vármegyében. Ethnographia 1942. 113—123. p. VAJKAY Zs. 1978—80 Malomtípusok és molnármesterség a X I X . századi Magyarországon. I — I I . Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978—80, 351— 371. p. és 1981- 1983. 349—369. p. Z O L T A I L. 1935 Szárazmalmok, szélmalmok, vízimalmok a régi Debrecenben. Debreceni Képes Kalendárium 1935. 71—79. p.

Rövidítések DÁL LFM N M EA SÁL O L UetC

Debreceni Állami Levéltár Liszt Ferenc Múzeum Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattár Soproni Állami Levéltár Országos Levéltár „Urbaria et Conscriptiones" gyűjteménye

•

DIE TROCKENMÜHLE V O N CSAPOD Die ungarische Fachliteratur der Mühlen ist ziemlich vielfältig. Die Volkskunde, die Geschichte, die Geschichte der Technik, die Architektur befassen sich gleich­ falls mit den Mühlen. Die Differenzierung, die Bezeichnung der verschiedenen Mühlentypen ist nicht eindeutig, besonders derer, die mit menschlicher oder tieri­ scher Kraft betrieben werden. Die letzteren können folgenderweise eingereiht werden: a) Mahlmühle, Mahlsteine (Reibsteine) ^ b) Handmühlen >mit menschlicher Kraft betätigt c) Tretmühlen, mit senkrechtem Tretrad ) d) Tretmühlen mit schiefliegendem Tretrad ^ e) Trockenmuhlen ) Die unter den Begriff der „Trockenmühle" gehörenden Mühlen kann man gemäss der Lage ihres energieweiterbefördernden und energieaufnehmenden Me­ chanismus nach — folgenderweise einteilen: 1. mit liegender Axe angetriebene Trockenmühlen 2. Zugmühlen 3. unter dem Kamrad angetriebene Trockenmühlen. Die Fachliteratur befasst sich am meisten mit der Zugmühle die auf der Tiefebe­ ne allgemein verbreitet war. Typ 3.) ist von der Mühle in Mekényes vertreten. Typ 1.) der Trockenmühlen ist weniger bekannt. Eine solche kaufte Otto Domonkos in der Gemeinde Csapod im Komitat Győr-Sopron (Raab-Ödenburg) für das „Liszt Ferenc Múzeum" in Sopron (Franz Liszt Museum zu Ödenburg). Diese Mühle wurde etwa in der Mitte des X I X . Jahrhunderts gebaut, später wurde sie aber in zwei Räume eines Langhauses zwischen das Wohnhaus und den Stall überführt. Bis 1884 war sie, als Mahlmühle in Betrieb, demnach hat man sie haupsächlich als Schrotmühle benutzt, nur in Notzeiten mahlte man Weizen in ihr. Die Konstruktion des Typ 1.) unterscheidet sich von den anderen nur insofern, dass eine Liegeachse hier den Antreibsmechanismus mit dem Mahlmechanismus verbindet, die unter dem Fussboden untergebracht und mit Bretterverkleidung bedeckt ist. Die Pferde gehen ausserhalb des grossen Rades, so muss es nicht von der waagerechten Lage herausgekippt werden, so wie bei Typ 2.). Seit dem Jahre 1915 wurde diese Mühle mit einem Verbrennungsmotor versehen. Seit 1937 ist sie ausser Betrieb. Die Familie, der sie ursprünglich gehörte, beschäftigte sich ausser Mahlen und Schrotten auch mit Ackerbau. Wegen ihres aus der Mühle stammenden Einkom­ mens gehörten sie zu der wohlhabenderen Schicht des Dorfes. K r a f t