Január
JANUÁR
IANUARIUS A római hagyomány szerint az elsõ 10 (a mezei munkák szempontjából számbaveendõ) hónapnak a városalapító Romulus adott nevet. A fennmaradó téli holtidõt az i.e. 700 körüli naptárreform idején iktatták be az új 12 hónapos holdnaptárba. Ianuarius névadója Janus isten, a kétarcú, a kezdet és vég istene. Ennek is köszönhetõ, hogy a rómaiak a márciusi, majd a szeptemberi évkezdés helyett egy idõ után január 1-jén kezdték az új évet. Janus jelentése egyes értelmezések szerint ajtó, kapu, s mint minden ház bejárata, kezdete a kapu, így istene minden kezdetnek, az évkezdetnek is. Más értelmezés szerint Janus a napév kezdetének kapuõre, a téli és nyári napfordulók által kettéosztott év õsi napistene. Csillagászati szempontból az év elsõ hónapját a megfelelõ csillagkép alapján Vízöntõ havának is nevezték, bár a csillagászati hónapok a napév fordulóihoz igazodva a naptári hónap utolsó dekádjában kezdõdnek, tehát a Vízöntõ hava valójában január 21-én kezdôdik. A magyar hagyományban január régi neve Boldogasszony hava. Bár Mária-tisztelet szempontjából január pont két fontos dátum, Karácsony (Mária szülése, december 24.) és Mária tisztulásának (február 2.) ünnepe közé esik, a magyarországi Mária-kultusz ismeretében érthetõ, hogy eleink az év elsõ hónapját neki szentelték.
2009 BOLDOGASSZONY HAVA 1
Cs
Újév, Fruzsina
2
P
Ábel
3
Szo Genovéva, Benjámin, Dzsenifer
4
V
Titusz, Leona
5
H
Simon, Edvárd
6
K
Boldizsár
7
Sze Attila, Ramóna, Ramón
8
Cs
Gyöngyvér, Keve
9
P
Marcell
10
Szo Melánia
11
V
Ágota
12
H
Ernô, Tatjána, Ernesztina
13
K
Veronika, Vera
14
Sze Bódog
15
Cs
Lóránt, Loránd
16
P
Gusztáv
17
Szo Antal, Antónia
18
V
Piroska
19
H
Sára, Márió
20
K
Fábián, Sebestyén, Szebasztián
21
Sze Ágnes
22
Cs
Vince, Artúr
23
P
Rajmund, Emerencia, Zelma
24
Szo Timót
25
V
Pál
26
H
Vanda, Paula
27
K
Angelika, Angyalka
28
Sze Károly, Karola
29
Cs
Adél
30
P
Martina, Gerda
31
Szo Marcella
1449. január 1. (560 éve történt) Megszületett Firenzében Lorenzo (Il Magnifico) de Medici költô, filozófus. 1849. január 1. (160 éve történt) Bonnban elhunyt Heinrich Rudolf Hertz német fizikus.
1969. január 16. (40 éve történt) A prágai Vencel téren tiltakozásul a szovjet megszállás ellen Jan Palach csehszlovák diák élve elégette magát. 1689. január 18. (320 éve történt) Megszületett Charles de Montesquieu francia filozófus, író (Perzsa levelek).
1919. január 1. (90 éve történt) Megszületett Jerome David Salinger, amerikai író (Zabhegyezô, Franny és Zooey).
1819. január 18. (190 éve történt) Meghalt Domin József Ferenc jezsuita tanár, kanonok. Az elektromosság orvosi alkalmazásával foglalkozott.
1929. január 1. (80 éve történt) Megalakult a Hunnia Filmgyár Rt., a magyar filmgyártás történetének egyik legnagyobb vállalkozása.
1809. január 19. (200 éve történt) Megszületett Edgar Allan Poe amerikai költô, író, a krimi mûfajának megteremtôje (Holló, Kút és az inga).
1989. január 1. (20 éve történt) Hazánkban bevezették a munkanélküli segélyt.
1839. január 19. (170 éve történt) Megszületett Paul Cezanne posztimpresszionista festô (Kék váza, Egy modern Olympia, Nagy Fürdôzôk).
1959. január 1. (50 éve történt) A Batista-rezsim ellen évek óta folytatott gerillaharcot követôen Fidel Castro vette át a hatalmat. 1879. január 2. (129 éve történt) Thomas Edison megépítette az elsô áramfejlesztôjét.
1189. január 21. (820 éve történt) Barbarossa Frigyes, II. Fülöp Ágost, II. Henrik és Oroszlánszívû Richárd elindította a harmadik kereszteshadjáratot Jeruzsálem visszafoglalásáért.
1809. január 4. (200 éve történt) Megszületett Louis Braille francia tanár, a vakírás feltalálója, aki 3 éves korától maga is vak volt.
1949. január 25. (60 éve történt) Megalakult a KGST, azaz a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa a Szovjetunió, Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország, Bulgária és Románia részvételével.
1919. január 6. (90 éve történt) Meghalt Theodore Roosevelt, az Egyesült Államok 26. elnöke, a Teddy mackó névadója.
1919. január 27. (90 éve történt) Meghalt Ady Endre költô, újságíró, a Nyugat elsô nemzedékének vezéregyénisége.
1989. január 7. (20 éve történt) Meghalt Tokióban Hirohito japán császár, aki több mint 62 évig uralkodott.
1889. január 28. (120 éve történt) Megszületett Artur Rubinstein lengyel zongoramûvész.
1959. január 8. (50 éve történt) Hivatalosan beiktatták Charles De Gaulle-t, mint az ötödik Fancia Köztársaság elnökét.
1579. január 29. (430 éve történt) Létrejött az Utrechti Unió. A németalföldi protestáns tartományok szövetséget kötöttek, kölcsönös védelemre és annak költségei közös fedezésére kötelezvén magukat. Tulajdonképpen ez a szövetséges tartományok köztársaságának alapító oklevele.
1999. január 9. (10 éve történt) 55 éves korában meghalt Juhász Jácint színész (Szegénylegények, Csutak a mikrofon elôtt). 1989. január 12. (20 éve történt) Meghalt Weöres Sándor író, költô. 1899. január 16. (110 éve történt) Megszületett József Jolán, József Attila nôvére, aki anyjuk halála után a költôt nevelte.
1889. január 30. (120 éve történt) Öngyilkos lett Rudolf fôherceg. I. Ferenc József és Erzsébet királyné egyetlen fia, Rudolf Ferenc Károly József, 1881-tôl Stefánia belga hercegnô férje, a Monarchia trónörököse, szeretôjével Maria Vetsera bárónôvel együtt ezen a napon lett öngyilkos Mayerlingben.
7
JANUÁR
Évfordulók
JANUÁR
1849-re emlékezve... Január
Az új év kezdetén a forradalom és szabadságharc eddigi legsúlyosabb válsága következett. A politikai vezetés Debrecenbe tette át székhelyét Kossuth Lajos vezetésével. Görgei tábornok feldunai hadtestébõl másfélszáz fõtiszt és tiszt lépett ki. 2-án Görgei Pesten összehívta vezérkarát és elhatározták, hogy a harcot folytatják. Az üldözõ Windisch-Grätz herceg vezette cs.kir. haderõ megosztása céljából két irányban fognak a magyarok továbbvonulni: Görgei serege a Felvidék felé indul 10-12 ezres seregével, Perczel Mór tábornok pedig a Tisza felé 14 ezer katonájával. A hadi helyzet úgy állt ezekben a hetekben, hogy a két említett magyar haderõn kívül Mészáros Lázár tábornok harcolt egy seregtesttel Kassa környékén Schlick Magyarországra betört csapataival, Klapka ezredes a Bodrog-Sátoraljaújhely körül készült felfogni ugyanezen cs. kir. csapatok áttörését. Bem tábornok Erdélyben rendezte hadseregét Puchner ellen és egy magyar csapattest harcolt már hónapok óta a Délvidéken, Damjanich János és Kiss Ernõ tábornokkal az élen. Az ország több helyén gerillacsapatok próbáltak szembeszállni az ellenséggel. 3-án a magyar parlament békeküldöttségét fogadta Bicskén Windisch-Grätz herceg. Egyetlen cselekvési lehetõséget vázolt a küldöttségnek: unbedingte Unterwerfung, azaz: a feltétel nélküli megadás-t. 4-én Görgei tábornok Vácott kiadott napiparancsa megállította a tisztek tömeges kilépését, biztosítva õket a kiáltványban, hogy harcuk önvédelmi harc, s csak a király által kinevezett hadügyminiszter, Mészáros Lázár parancsait teljesítik. Ugyanezen napon a hadügyminiszter seregteste vereséget szenvedett Kassánál. 5-én Windisch-Grätz herceg levelében jelentette a császárnak, hogy a magyarok felkelésének véget vetett, a harc megszûnt, a magyar sereg teljesen elvesztette tartását, és önbizalmának maradványait! 8-án a Pestre bevonuló cs. kir. csapatok a mai nevén Károlyi palotában letartóztatták gróf Batthyány Lajos volt magyar miniszterelnököt. Azután báró Jellasics költözött be fõhadiszállásával a palotába. 9-én Kossuth parancsot adott a magyar seregek Délvidékrõl való kivonására és Szolnok környéki átcsoportosítására. 13-án az erdélyi hadszintéren Bem elfoglalta Marosvásárhelyt, mire az összes erdélyi szék Bem mellé állt és megkezdték a toborzást. 15-én Debrecenben a minisztériumok és az országgyûlés újra elkezdte munkáját. E napon a folytonos harcokban álló Görgei Artúr tábornok vezette hadtest a felvidéki bányavárosok irányába vette útját. A sereg veszteségei súlyosak voltak, 700 körüli halottat és 10 löveget vesztettek, mégis a késõbbi magyar fõsereg itt kovácsolódott össze ütõképes haddá. A magyarok bevonultak Selmecbányára, majd Besztercebányára, ahol Görgei kissé pihentetni is tudta katonáit. 17-én Klapka ezredes serege megállította Schlick csapatait. Ugyanezen napon Bem serege is Gálfalván súlyos vereséget mért Puchner cs.kir. hadára. 21-én Bem tovább ûzve a császári seregeket a keleti határ felé Nagyszebent vette ostrom alá kissé elhamarkodottan. Nem tudta a jól megerõsített várost bevenni, és súlyosak lettek veszteségei, többek között itt lelte halálát egy ágyúgolyótól találva Mikes Kelemen ezredes.
8
Átkelés a Sturec-hágón 9
JANUÁR
23-án és 25-én Cegléd-Szolnok környékén Perczel Mór gyõzelmes csatákat vívott a cs. kir. hadsereggel, feltartóztatva annak Debrecen irányába vonulását. 24-én Görgei hadteste Besztercebányáról továbbindult és kettévált. Serege fele a Tátra déli oldalán kelet felé, Igló irányába tartott, a másik észak felé indult, Lõcsére tervezve a sereg egyesülését. 25-én Bem serege Szelindeknél vereséget mért Puchner csapataira. E napon érkezett meg Petõfi Sándor százados Bem seregébe, ahol a tábornok szárnysegédje lett. A szabadságharcot ebben a beosztásban harcolta végig. 25-26-án az észak felé tartó sereg Görgei vezetésével átkelt a Sturec-hágón kegyetlen hidegben, hófúvásban, az ágyúkat szétszerelve. Ez a manõver a szabadságharc egyik legnehezebb és legdicsõbb fegyverténye volt. 29-én az Országos Honvédelmi Bizottmány és Kossuth a lengyel Henryk Dembinski tábornokot nevezte ki a magyar seregek fõparancsnokává. A kinevezés nagy megdöbbenést keltett. A magyar seregben mutatkozó széthúzás, a vezetés iránti elégedetlenség tovább fokozódott. A késõbb történtek, sajnos, a döntéssel elégedetlenek véleményét igazolták. Az európai forradalmak sorra véreztek el, az új Európába vetett hit és lelkesedés tüze hamvadóban volt. Csak Magyarország nem adta fel harcát a szabadságért, az alkotmányért. Petõfi Sándor ekkor írta halhatatlanEurópa csendes, újra csendes versében e sorokat: Magára hagyták, egy magára / A gyáva népek a magyart... Tegyük hozzá csendben: nem elõször és sajnos, nem utoljára.
JANUÁR
Lelki útravaló Miért legyünk optimisták?
A magyar emberekrõl gyakran állítják a külföldiek, hogy alkatilag is pesszimisták. Ezen azt értik, hogy népünk, ha kedvezõtlen körülmények között él, elkeseredik, majd egy idõ után közönyössé válik, és nem érdekli már saját jövõjének alakulása sem. Természetesen, ha megvizsgáljuk ennek történelmi okait, akkor népünk múltjában könnyen találhatunk erre magyarázatot. Népünk évszázadokon keresztül más népek gazdasági és szellemi igája alatt nyögött, amelynek nyomai ott maradtak az emberek lelkében és a tudat mélyén messze ûzték egy szebb jövõ álmát. A pesszimizmus másik táplálója azonban jelen helyzetünk is. A rendszerváltás idején fellángolt nagy optimizmust mára felváltotta egy olyan keserves csalódás, amely visszavetette népünket újra régi pesszimizmusába. Mint lelkipásztor igen sok elkeseredett emberrel találkozom, akik nagyon nehéz anyagi körülmények között élnek és küszködnek, akik pedig anyagilag valahogy jobban boldogulnak, azokat az a társadalmi légkör keseríti el, ami már a legkisebb falvakban is megjelent. Politikai pártok, embercsoportok, etnikumok, sokszor családok állnak egymással szemben olyan gyûlölettel, amit szemlélve egyre többen kérdezik: mi lesz ennek a vége? Egyre több szociológus és vezetõ értelmiségi húzza a vészharangot népünk jövõje felett, mondván, hogy kihalásra ítélte magát az abortusszal és azzal, hogy a házasságokból nem születik gyermek. Kétszer annyit temetünk, mint keresztelünk. Hova vezet mindez? Súlyos problémaként jelentkeznek még a környezetszennyezés, mely emberek millióit teszi beteggé, az éghajlati viszonyok drasztikus megváltozása, de a földünkön félelmes méretekben növekvõ éhínség is. A médián keresztül naponta árad ránk a pesszimizmust fertõzõ betegségként terjesztõ sok negatív, rossz hír. Ezek után lehet-e csodálkozni azon, hogy népünk egyre pesszimistább? Természetesen fel kell tennünk azt a kérdést is ezek után, hogy van-e okunk az optimizmusra? Megjavulhat-e úgy magától az ember? Ezt az optimizmust sem a történelem, sem népünk történetének több évtizedes tapasztalata nem igazolja! De hát akkor miben bízhatunk? Mi keresztyén emberek azonban nem azt kérdezzük, hogy miben, hanem azt, hogy kiben! S erre egyértelmû a válaszunk: Istenben. Mégpedig abban az élõ, mindenható Istenben, aki teremtette a kozmoszt, és a kozmoszba beleprogramozta annak fizikai, biológiai és erkölcsi törvényeit. A keresztyén ember Istene, a Biblia Istene azonban nemcsak teremtõ, hanem a történelem ura is. Vannak dolgok, amiket nem enged megtörténni, vannak, amiket megenged. Vannak események, amikbe beleavatkozik és vannak, amiket egy darabig eltûr. Õ Ura a negatív eseményeknek éppúgy, mint a pozitívaknak. Amikor jónak látja, a történelemnek, a politikai eseményeknek váratlanul új fordulatot ad, és a világ legnagyobb birodalmait egyetlen puskalövés nélkül is lefegyverzi. Õ szuverén Isten, akit viszont a csodákra nem kényszeríthet senki. Mivel ez az Isten pontosan tudja, hogy mit miért enged megtörténni, és mivel ez az Isten ugyanakkor a kegyelem és szeretet Istene, ezért mi keresztyének megbízunk benne, és nem keseredünk el, ha olyan dolgokat enged meg, amit pillanatnyilag nem értünk. Mi hiszünk annak, amit a Bibliában kijelentett: Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van! Akik ebben a személyes mindenható Istenben hisznek, minden okuk megvan arra, hogy az élet legnehezebb körülményei között is optimisták legyenek! DR. SÍPOS ETE ÁLMOS református lelkipásztor
10
Marton Éva pályájáról, operaéletrõl, új céljairól, Ferencvárosról Az utóbbi évtizedek világszinten legsikeresebb magyar operaénekesnõje, Ferencváros díszpolgára jelenleg a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem professzora, az ének tanszék vezetõje. Marton Éva, Kossuth- és Bartók-Pásztory díjas operaénekesnõ sikereirõl, jelenlegi feladatairól egyforma lelkesedéssel, tûzzel beszélt, akár a New York-i Metropolitan-beli fellépésérõl, akár egy tanítványával töltött óráról volt szó. Mi volt a legfontosabb iskola a pályájára készülés során, ahol a legtöbbet tanulta? Az a négy év, amelyet ösztöndíjasként, majd magánénekesként töltöttem el a budapesti operánál a zeneakadémia elvégzése után, 1968 és 1972 között. Akkor a zeneakadémián nem kaptunk olyan felkészítést, mint a mai hallgatók: nem volt részünk sokoldalú színpadi képzésben. Az operában pedig néha egyetlen színpadi próbával kellett egy elõadást megoldani. Bedobtak a mélyvízbe, és így rögtön megtanultam úszni. A másik fontos tapasztalatot 1972 hozta: öt évre elszerzõdtem a Frankfurt-am-Maini operához, ahol Cristoph von Dohnányi (Dohnányi Ernõ unokája) volt a zeneigazgató, és Gérard Mortier, aki a salzburgi fesztivál vezetõje lett, volt a mûvészeti vezetõ. Peter Mario Katona, aki még itthon felfigyelt rám (õ anyai ágon magyar származású) is Dohnányival dolgozott, késõbb Londonban lett mûvészeti vezetõ. Nagyon jó dalszínház volt, jó csapatba kerültem. Tudatosan építettem a repertoáromat, Mozarttól Verdin, Wagneren át eljutottam Richard Straussig. Mindent eredeti nyelven énekeltek, ami nagyon fontos. Itthon akkor mindent magyar fordításban kellett énekelni. Amikor kikerültem, már nagy repertoárom volt, így, bár a hangokat tudtam a szerepekbõl, a szövegeket újra kellett tanulni, és ez a monoton memorizálás nagyon nehéz volt. Senki sem segített, a férjemmel egymásra voltunk utalva. Mindez nagyon formált engem, az ottani öt év sokat adott. Mi történt az öt év letelte után? Amikor 77-ben lejárt a szerzõdésem Frankfurtban, Dohnányit követtem Hamburgba, ahová vendégszerzõdés kötött 1980-ig, ezután szabadúszó lettem. A világ gyakorlatilag minden jelentõs operaházában, koncerttermében és fesztiválján megfordultam. Melyik volt ezek közül a legkedvesebb helyszín, színpad? Olyan, hogy kedves, nem létezik ezen a pályán. Hozzám senki sem volt soha kedves. A színpad sem lehet senkihez kedves. Inkább úgy mondanám, hogy szeretettel fogadtak. A showbusiness világában szerzõdések vannak, amiket, ha aláírok, és azért még komoly összeget is fizetnek, teljesíteni kell. Kemény, de nem embertelen, inkább korrekt világ ez. Ez meglehetõsen távol áll a magyar viszonyoktól... Valóban. Nyugaton megtanultam, hogy nincsenek kiskapuk, kifogások, a legjobbat kell adnom magamból. De általában, mivel többnyire sikerem volt, minden színház kedves volt. Amikor
11
JANUÁR
Ferencváros egy életen át elkísért...
JANUÁR
elõször énekeltem Salzburgban, 82-ben Lorin Maazellel a Fidelioban, rossz kritikát kaptam, ami nagyon dühített. Rá egy évre megcsináltam Bécsben az elsõ igazán híres Turandotomat, amitõl a bécsi sajtó az egekig emelt. Ezután visszamentem Salzburgba, elénekeltem a Fideliot, és már nem volt semmi baj. Ismert voltam, áttörtem a falat, ami egy évvel azelõtt nem sikerült. Általában minden estéért meg kellett harcolni. Viszatérve kérdésére: legközelebb hozzám talán a barcelonai Teatro del Liceu állt. Mindig csodálatos élmény volt ott énekelni, mindig olyan volt, mintha itthon lettem volna. A katalánok hasonlóak hozzánk, gyorsan, spontánul reagálnak, érzékenyek. A színház pedig az egyik legszebb a világon. Amerikában is sokszor fellépett. Milyenek a benyomásai a tengerentúli közönségrõl? Kevés a mûértõ közönség, de azért van, és nagyon sok a pénz. Egy elõadás utáni partin San Franciscóban odajött hozzám egy hölgy, hogy gratuláljon. Ön nagyon nagy mûvésznõ. mondta. Örültem, azt hittem, az aznapi teljesítményemre gondol. Én írtam alá a csekkjét! folytatta. Nyeltem egyet, és megköszöntem. A gázsim alapján dicsért meg: aki ilyen sok pénzbe kerül, az csak nagy mûvész lehet. De az amerikai közönség nagyon nyitott is: Chicagoban a Siegfried elõadásai telt házzal mentek, várólistával. Mely szerepek álltak a legközelebb a személyiségéhez? Igyekeztem minden szerepet úgy kialakítani, hogy testhezálló legyen, idomuljon hozzám, hogy fel tudjam húzni, mint egy kesztyût. Ha nem szerettem volna egy szerepet, nem tudtam volna elénekelni. Voltak kiugró szerepek, amiket senki úgy nem csinált meg elõtte, mint én. Ilyen volt a 83-as bécsi Turandot, aminek a világhírt köszönhettem. Elõtte énekeltem már Bécsben, a milánói Scalában, Münchenben, Berlinben is. 1981-ben pedig a New York-i Metropolitan operában Az árnyéknélküli asszony császárnéjaként kiugró sikert értem el, amiért a New York Times az év énekesnõjévé választott. Fontos volt számomra az Elektra, amely nagyon nehéz szerep. Egyedüli vagyok a világon, aki mind a két testvér (Elektra, Chrysotemis) szerepét elénekelte. Sõt, 2008 márciusában Barcelonában a (szerep szerinti) saját anyámat is elénekeltem. Ezzel az elõadással búcsúztam az operaszínpadtól. Itthon sokáig alig játszottak Richard Strausst... Igen, nem szerették, a háború után legfeljebb a Rózsalovagot vagy az Ariadnét játszották. Ott van az Árnyéknélküli asszony, amelynek fõszerepét sokszor elénekeltem itthon sohasem játszották. Milyen szerepek hiányoznak a repertoárjában? Ha egy frázis, egy hang kiéneklése nehezemre esett, nem vállaltam a szerepet, mert tudtam, hogy nem az enyém. Soha nem énekeltem Normát. Túl statikus volt nekem. Lady Machbethet sem tudtam volna elénekelni. Nem bírom ezt a nagyon kemény hangvételt, amely egyetlen érzelmen, szenvedélyen alapul végig, és nincs benne karakteri fejlõdés, amelyet el lehet játszani. Milyen emlékei vannak a rendezõkrõl, akikkel együtt dolgozott? Mindig megértettük egymást. Gyakran harcoltunk, de mindig egymásért. Sokszor aktívan közremûködtem az elõadás kialakításában, addig csûrtem-csavartam a dolgot, amíg a rendezõ elfogadta a koncepciómat. Meggyõzõdésem, hogy a darab formálását nem az elején kell elkezdeni, hanem meg kell találni, hogy mi a mû magva, és a mélyére kell hatolni. Csupán egy alkalommal nem tudtam egyetérteni a koncepcióval: Nizzában egy német rendezõ Turandotként felültetett a zongorára, mint valami Marlene Dietrich-et, szipkával a kezében, felvágott szoknyával. De ezt is megcsináltam, bár örömet, mûvészi élményt nem okozott. Milyen a jó karmester: vezeti az énekest, vagy a zenekarral kíséri? Mindkettõ. Egy jó karmester határozottan vezet, de vannak helyek, ahol bizony el kell engedni a gyeplõt, és hagyni kell, hogy az énekes kibontakozhasson. Mindig elfogadtam a karmester
12
13
JANUÁR
irányítását, ha kicsit erõszakos (úgy nevezem, hogy Napóleon) volt is. Ez is elmúlik majd, gondoltam. Elvem, hogy rugalmasnak kell lenni aki nem az, nem alkalmas nemzetközi pályára. Önmagam feladása nélkül kellett adott keretek között megtalálni a megoldást. Ez volt a receptem. Mi volt mindeközben a háttér, amely segítette a pályáján? Egyértelmû a válasz: a férjem. Nélküle mindezt nem tudtam volna elérni. Õ nagyszerû társ; amikor a gyerekek már nagyobbak voltak, remek szervezéssel levette az otthoni gondokat is rólam. Egyeztette a programomat, interjúkat. Azt mondta, kettõnk közül te vagy a tehetségesebb, neked kell segíteni. Engedte, hogy érvényesüljek. Amikor elhagytuk Frankfurtot, õ ott már fõorvos volt, mégis jött velem és Hamburgban hamar újra fõorvos lett. Nagyon férfias, talpraesett ember. Mindig felkészített az adott feladatra. Mindkét lábával a földön jár, mindig tudja a racionális megoldást, tudta, mibõl mi következik. Õ vágta elõttem a dzsungelt. Mindig volt egy józan tanácsa, amellyel megnyugtatott, ha igazságtalanság ért. Sebészorvosként tudta, mennyire lehet fizikailag terhelni engem, mit nem szabad elvállalni. Nekem csak az õ véleménye számított. Megtanított, hogy sértéseket, bántásokat nem szabad magunkkal hurcolni. Ha valami baj ér, le kell zárni, és vége, onnantól elõre kell nézni. Megvannak-e Magyarországon az Európai szintû operajátszás feltételei? Természetesen. Mindenhol megvan a lehetõség, nemcsak itt, mindenhol. Minden azon múlik, hogy az énekeseket hogyan válogatják össze, hogy a karmester és a rendezõ mennyire képzett, tapasztalt, hogyan tudnak együttmûködni. Ma már nem játszanak egy darabot harminc évig, valami újat kell adni az embereknek. A koncepciók ma gyorsabban változnak, mint ahogy gondolataink, érzelmeink is sajnos rövidebbek. Az embereknek nincs már szüksége tartós dolgokra, inkább a trendit kedvelik. Vagyis az idõrõl-idõre felbukkanó divatokat... Nem, a trendi még annál is rövidebb! A divatnak legalább van stílusa. Ma az operavilágban is inkább rövidebb idõszakokra gondolnak, a napi aktualitás mozgatja az elõadásokat. Pedig mi érzelmekkel dolgozunk; a színházban gondolatokat, az operában érzelmeket ábrázolunk. Úgy érzem, a színházon kívüli, napi élet aktualitása ezek rovására érvényesül az operaszínpadokon amivel én nem értek egyet. Az idõtálló értékek helyett múlandó üzenetek kerülnek elõtérbe, a napi események birtokba veszik a színpadot, ami hely- és idõfüggõvé teszi az elõadást. Ma az élet megy tovább a színpadon, régen a színpad egy a napi történésektõl távoli, külön világ volt. Egy, az NDK pártbizottságába helyezett Lohengrin-elõadás (rendezõje, Katharina Wagner, a zeneszerzõ leszármazottja), siker volt Németországban, ahol a közelmúlt számos vonatkozása felismerhetõ volt a közönség számára. Amikor az Erkel színházban játszottuk, a közönség ezeket nem értette, nem is érthette, mert számára nem volt aktuális. A rendszerváltáskor az egyik rendezõ úgy rendezte meg az Elektrát Bécsben, hogy Elektra Sztálin szobrát próbálja ledönteni az elõadásban. Soha operát olyan aktuálisnak, a kinti élettel együtt mozgónak nem éreztem. Az az érzésem, hogy a mély érzelmek amelyek szerintem az opera lényegét adják visszaszorultak, és a rendezés elment egy kissé a szórakoztatóipar felé. Hamburgban volt egy érdekes Lohengrin-elõadás tíz évvel ezelõtt: a rendezõ azt vallotta, hogy a napi gondok már gyermekkorban, az iskolában elkezdõdnek, már a gyerekek is azt élik át, amit késõbb a felnõttek. A történetet egy osztályterembe helyezte, mi iskolások voltunk, egymás haját húzogattuk, padokon ugráltunk. Nagy ellenállás volt persze elõtte, nehezen gyõzte meg a résztvevõket, de végül óriási siker volt, a legjobb rendezés díját is elnyerte. A próbákon még vonakodó szereplõk az elõadáson visszamentek gyerekkorukba, valóságosan, gyermeki örömmel játszottak egymással. Bár nem értek egyet az aktualitás színpadra vitelével, azt fontosnak tartom, hogy a közönséget rázzuk fel, mutassunk neki újat, kényszerítsük arra, hogy új gondolatmenetet járjon be, még ha ez sokszor nehezére is esik.
JANUÁR
Már említette, hogy 2008-ban, negyvenéves pályafutás után, végleg elbúcsúzott az operaszínpadtól, ami manapság ritka tudatosságról és önismeretrõl tanúskodik. Fõ tevékenysége mostantól a tanítás. Így van. Batta András, a zeneakadémia kiváló rektora hívott tanítani, vezetni az ének tanszakot, amelynek van egy dal-oratórium, és egy opera szakiránya is. Sokat gondolkodtam, elvállaljam-e. A döntõ lökést végül egy számomra megrendítõ élmény, II. János Pál pápa halála adta. Ma is emlékszem a napra, monte carlói otthonomban, a televízió elõtt ülve hallottam, hogy halálos ágyán azt mondta: kövessetek engem! Ilyen felkavaró élményben televízió jóvoltából még nem volt részem. Elgondolkodtam. Hogyan tovább? Egy pálya csúcsán zárjam magamba mindazt, amit elértem, vagy megpróbáljam átadni másoknak? Rájöttem, hogy tennem kell valamit másokért, ahogy a Szentatya meghagyta. Ez egy igazi újraindulás volt. Rádöbbentem, hogy milyen fontos az emberek közötti szeretet, amiben a pálya õrlõdései során egyre kevesebb részem volt. Barátaim elsodródtak mellõlem a sok utazás, elfoglaltság miatt. Én két-három ember életét leéltem, több énekesi pályára való elõadást leénekeltem. Mi marad ebbõl? Szeretném a tanítás során megosztani tanítványaimmal az igazságot, mindazt, amire rájöttem pályám során. Hogyan élte meg a mozgalmas pálya után a tanári szereppel járó életmódváltást? Eleinte izgultam, hogy tanár kollégáim nem fogadnak el. Azóta érzem, bíznak bennem, partnernek tekintenek. Megszereztem tudományos fokozatomat (DLA) is. Sok egykori évfolyamtársam ma kollégám, nagyon jó légkör alakult ki a mindennapi munka során. Belevetettem magam az egyetemi közéletbe: tagja vagyok a szenátusnak, a doktori tanácsnak. Mindez óriási feladat, amely egész embert kíván. A miskolci operafesztivál mûvészeti igazgató szerepérõl is le kellett mondanom, mert a vizsgák éppen a fesztivál idejére estek, és nem tartottam etikusnak olyasmiben részt venni, ahol nem tudok teljes egészében ott lenni. Korábban a próba volt a felkészülés
Marton Éva, a LFZE énektanszakának vezetôje tanítványaival
14
15
JANUÁR
ideje, de ha vége volt, kikapcsolódhattam. Ma a feladatok otthonra is elkísérnek. Hétvégenként szakdolgozatokat olvasok, növendékhangversenyekre járok, e-maileket írok-olvasok. A tanítványaimra nagyon büszke vagyok, most végeztek az elsõ növendékeim, akiket már én választottam ki; õket már most több itthoni és külföldi fellépésre hívták. Szigorú vagyok velük, nem engedem, hogy elszalasszák lehetõségeiket. De velük izgulok, bátorítom õket, együtt örülünk, ha sikerül megoldani egy feladatot. Végül kérem, mondja el emlékeit korábbi lakóhelyével, Ferencvárossal kapcsolatban! Itt születtem, itt töltöttem gyermekkoromat. A Bakáts utca 2/b-ben éltünk, a Bakáts téri általános iskolába jártam. Az iskolának szép nagy tornaterme volt, egy zongorával. Mivel otthon nem volt zongoránk, azon gyakoroltam. Zeneiskolába a Mester utca 19-be jártam, egy ottani tanárnõ, Raksányi Magda fedezett fel, aki tehetséges mûvész volt, de egy betegsége miatt nem tudott színpadra kerülni. Õ javasolta, hogy kezdjek zongorázni, hangszer van a tornateremben hozzá. 8 évesen egyedül mentem el beiratkozni a zeneiskolába. Csodálatos volt ez az elsõ 10-12 ferencvárosi év! Úgy gondolom, hogy egy gyermek számára az elsõ 10 év a legmeghatározóbb, addig lehet formálni, alakítani. Aztán már saját maga gyûjti össze dolgait, rakja össze a világát, dönt arról, hogy mi szeretne lenni. A Bakáts utcai lakást a háború után kaptuk, mert korábbi otthonunk bombatámadás áldozata lett. A lakás tulajdonosa színházi hölgy lehetett, sok ruhája volt, tollas kalapjai, amelyeket ott hagyott, és amelyekbe én is örömmel beöltöztem. Nagyon szabadok voltunk, miénk volt az utca, autó még alig járt akkoriban. Elsõ zenei élményem is itt ért: két házzal arrébb lakott Udvary Tivadar, a tenorista. Csodálatos csengõ hangja kihallatszott az utcára. Minden közel volt, mintha egy faluban lettünk volna. Játszottunk a Bakáts téri templom körül, egyensúlyoztunk a A Bakáts u. 2/B elôtt itt töltötte gyermekkorát korláton, az elsõ fiú is ott puszilt meg. Nyugalom, tisztaság volt, senki nem szólt ránk. Késõbb bekerültem a Lónyay utcai gimnáziumba. Aztán a szomszédos VIII. kerületbe, a Horváth Mihály térre költöztünk, ahol már nem szerettem annyira lakni: szûkebb volt, messzebb volt a Duna is. A ferencvárosi gyerekkor szabadsága, öröme egy életen át elkísért. SZABÓ ZSOLT
JANUÁR
1919 Magyarország mélyponton Magyarország 20. századi történelmének egyik legzavarosabb, legtragikusabb éve. Két forradalmon, három államformán ment keresztül az ország és minden újabb államalakulat üldözte az elõzõ híveit. Sok hithû, elvhû és elvtelen politikai szereplõ vált az erõszak szülte, viszont-erõszak fõszereplõjévé vagy áldozatává... A történtek megértéséhez fel kell vázolnunk az alaphelyzetet, amiben elkövetkezett 1919. január elseje. Magyarországnak ekkor 2 hónapja polgári forradalom által létrehozott kormányzata volt, gróf Károlyi Mihály miniszterelnökségével. Államformája hivatalosan köztársaság, Magyar Népköztársaság. A kormány tagjai antantbarát demokraták, polgári radikálisok és szociáldemokraták voltak. Fõ célkitûzésük az Európában beállt béke magyarországi stabilizálása. A kormány egyéb cselekvési lehetõsége szinte a nullával volt egyenlõ. A kormány nem támaszkodhatott saját fegyveres erõre, mert a katonaság nagy része vagy hadifogságban volt, vagy hazafelé tartott, a hazaérteket pedig folyamatosan szerelték le. Az ország minden kül-és belügyét a Budapesten székelõ antant katonai misszió irányította, a francia Vix alezredes vezetésével. Az ország 2/3-án idegen megszálló katonák álltak a háborúban gyõztes hatalmak (írásos vagy hallgatólagos) beleegyezésével. Az ország gazdasága, hivatali apparátusa romokban hevert. Egy hónapja mûködött a radikális változásokat hirdetõ, mindent provokáló párt, a Kommunisták Magyarországi Pártja. Tagjai között olyan ismert nevekkel találkozunk, mint Kun Béla, a párt vezetõje, Lukács György, Révai József, Rákosi Mátyás. A kommunisták megkezdték a saját fegyveres haderejük illegális felállítását. Minden baloldali irányzattal és párttal szemben megszületett egy forradalom elleni tömörülés is katonatisztekbõl, polgári teoretikusokból, egyházi személyekbõl. Soraikban ott találjuk gróf Teleki Pált, gróf Bethlen Istvánt és Prohászka Ottokárt. Az országban egyre erõsödött az antiszemitizmus. 1919. január 1-Jén Pozsonyt megszállták a csehek, a friss Csehszlovákia részeként. Magyarország területére önhatalmúlag és arcátlanul egyre nyomultak a csehszlovák, román és jugoszláv haderõk. A román erõk megállítására szervezõdött az ún. Székely hadosztály. Magyarországon szén-, tej-és liszthiány lépett fel, tragikus közbiztonsággal: rengeteg fegyver volt a lakosság kezében. A gyárfoglalási és sztrájkhullámok napirenden voltak. Egy sikertelen jobboldali puccskísérlet után január 11-én Károlyi Mihály gróf köztársasági elnökké avanzsált, új kormánnyal, amelyben többségbe kerültek a szociáldemokraták. Az ország vezetõségének véleménye csak egy ponton egyezett: a régi rendszer tagadásában. Január 18-án Párizsban megnyílt a Békekonferencia az USA, Anglia, Franciaország és Olaszország részvételével. Európa sorsáról határoztak, a vesztesek részvétele nélkül. Magyarországon február 16-án elfogadták a földreformtörvényt. Földosztásokat terveztek, megvalósulása azonban szinte csak a precedens értékig terjedt: a köztársasági elnök Kálon saját (?) földjét osztotta. 19-én Nemzeti Egység Párt alakult a jobboldali erõkbõl, tagságából lett a késôbbi Horthy-rendszer kemény magja. Az antant katonai misszió elhagyta Budapestet. Február 21-én letartóztatták az MKP vezetõségét, akik azonban a börtönbõl továbbra is irányíthatták a kommunisták összefogását, beépülését, felforgató tevékenységét. Március 1-re Párizsban megszületett a döntés Magyarország szétdarabolásáról. A négy nagyhatalomnak ugyanis sikerült elviekben megegyezni a késõbbi, ún. trianoni határok vonaláról, Clemanceau pedig elrendelte ennek végrehajtását. Március 2-án Szatmárban Károlyi beszédet
16
17
JANUÁR
mondott a Székely hadosztály elõtt, és kijelentette: ...az ország felosztásába mi soha-soha belenyugodni nem fogunk! Március 20-án Vix átnyújtotta Károlyinak a párizsi jegyzéket, Károlyi ezt a határozatot elfogadhatatlannak tartotta és kormányával együtt lemondott. Március 21-én a börtönbõl kisétáltak a kommunista vezetõk, egyesült pártjuk a szociáldemokrata párttal Magyarországi Szocialista Párt néven és kikiáltották a Magyarországi Tanácsköztársaságot. Megalakították a Forradalmi Kormányzótanácsot, Kun Béla vezette népbiztosokkal. Majd a Vörös Õrség és a Vörös Hadsereg megszervezése következett. Gyökeresen akartak szakítani minden magyar történelmi hagyománnyal. Agresszíven indultak el legfõbb céljaik, a SzovjetOroszországgal való egyesülés és a bolsevizmus európai gyõzelme felé. Kun Béla napi kapcsolatban állt Leninnel, aki közölte vele utasításait szikratávírón. Ez a proletárdiktatúra azzal jár, hogy könyörtelen, gyors és határozott erõszakot alkalmazunk, hogy megtörjük a kizsákmányolók, tõkések, nagybirtokosok és cinkosaik ellenállását. Aki ezt nem érti meg, az nem forradalmár! írta egyikben Lenin a 218 közül. Az antanthatalmak blokád alá helyezték Magyarországot. A Kormányzótanács rendelkezett az árukészlet elosztásáról, elkezdõdtek az államosítások, vagyis állami tulajdonba vették a pénzintézeteket, a bérházakat, a gyárakat, üzemeket, oktatási intézményeket, természetesen minden ellenszolgáltatás nélkül. A földosztás helyett szövetkezeti rendszerbe kényszerítették a föld népét. Kun Béla egyfolytában tárgyalásokat folytatott a párizsi Békekonferencia vezetõivel Magyarország területének kérdésérõl, a román és csehszlovák katonai erõk kivonásáról, a legkisebb eredmény nélkül. Olyannyira nem, hogy a román haderõk április közepén a Tiszáig nyomultak elõre, ahol a Székely hadosztály nem volt hajlandó együtt harcolni a Vörös Hadsereggel, inkább letette a románok elõtt a fegyvert. A csehszlovák csapatok május elején északról szintén benyomultak, elfoglalva Miskolcot. A Forradalmi Kormányzótanács ekkor döntést hozott: támadást indít az intervenciós csehszlovák csapatok ellen. A Vörös Hadsereg vezérkari fõnökévé Stromfeld Aurélt, a világháború többszörösen kitüntetett vezérkari ezredesét, a Ludovika Akadémia parancsnokát nevezték ki. Az offenzíva tervét természetesen nem a nemzet területi egységének visszaállítása szülte, hanem egy legrövidebb folyosó nyitása az ukrán, már a bolsevista hatalom kezében lévõ területek irányába... A magyar vörös kormányzat elleni szervezkedések is elkezdõdtek. Április 13-án Bécsben megalakult az Anti-Bolsevista Comité (ABC) gróf Bethlen István vezetésével. Május 5-én Aradon, majd Szegeden gróf Károlyi Gyula ellenkormányt alakított. A hadügyekkel az akkor 51 éves Horthy Miklós volt flotta altengernagyot bízták meg. Elkezdték felállítani saját fegyveres erõiket, a Nemzeti Hadsereget. Építették a kapcsolatot a bécsi ABC-vel és az antant missziókkal, hogy elismerjék õket, mint az
JANUÁR
ország jövendõ vezetõit. A Vörös Hadsereg május hónapban sikeres offenzívába kezdett az északi hadszintéren, ahol sorra foglalta vissza a magyar városokat, és egészen Bártfáig nyomult elõre. Emellett a Tanácsköztársaság belpolitikai tevékenysége egyre mélyebbre süllyedt. Leninfiúk-ból álló kommunista-terrorista fegyveres csapatok járták az országot az elvakult Szamuely Tibor vezetésével és kínoztak, akasztottak kedvükre. Valójában a munkásság és a parasztság sem szimpatizált a kommunista hatalommal és egyre több helyen lázongások ütötték fel fejüket. Sátoraljaújhelyen, Debrecenben, Szolnokon, Veszprémben, Devecserben, Budapesten, Kalocsán és környékén teremtettek rendet a fekete bõrkabátos kivégzõ osztagok. Csak Dunapatajon és Kalocsán 70 ártatlan embert akasztottak fel, sokat megkínoztak, kétezren elmenekültek. Aztán végigjárva a DunaTisza közét minden nagyobb helységben ok nélküli kivégzésekkel keltettek félelmet. Tombolt a vörösterror. Mindösszesen 500 fõre tehetõ a bolsevista 133 nap áldozatainak száma. Lenin útmutatása termékeny talajra talált... (Szamuely kivégzõ Szamuely Tibor egyik kommunista-terrorista osztaga osztagának szakállas orvosnõje volt Telek Márta, aki az 1950-es években Csepelen még fõorvosként dolgozott. A Ráday utcában lakott cipész férjével.) Június 7-én a párizsi Békekonferencia a Clemanceau-jegyzékkel próbálta a súlyos magyar konfliktust megoldani: a felvidéki területekrõl vonuljanak ki a magyar csapatok, ennek fejében a Tisza vonalától a román csapatok is visszavonulnak. E terv román részrõl való betartására azonban semmi biztosítékot nem kapott a magyar Kormányzótanács, mégis június 14-én elfogadta a jegyzéket. Június 30-án elkezdõdött a felvidéki csapatkivonás, Stromfeld Aurél erre lemondott. A visszavonulás után a románok természetesen nem hagyták el a Tisza vonalát. Július 20-án a Vörös Hadsereg támadást indított a Tiszánál a románok ellen, az offenzíva pár nap alatt összeomlott, a románok pedig 30-án átkeltek a Tisza jobb partjára. Az antant lemondásra szólította fel a Tanácsköztársaság vezetõségét. Augusztus 1-jén ez megtörtént, a kommunista vezetõk fejvesztve menekültek. Kun Béla Bécsben kapott még aznap menedékjogot az olasz misszió védelme alatt, Szamuely Tibor pedig másnap miután az osztrák határcsendõrök elfogták a határõrsön szíven lõtte magát. Egyetlen környékbeli egyház, felekezet sem vállalta eltemetését... A bolsevik forradalom után sajnos tovább erõsödött az antiszemitizmus, a kommunista vezetõk többségének zsidó származása okán. Peidl Gyula, majd Friedrich István alakított kormányt, de az antant-misszió támogatottsága híján ezek rövid idõ alatt megbuktak. Augusztus 4-étõl Budapest román megszállás alá került. Az antant szigorú parancsa ellenére a megszállók erõszakoskodtak, raboltak, fosztogattak. Gyárakat szereltek le s indítottak útnak vasúton Románia felé. A budai vár és a Magyar Nemzeti Múzeum kincseit csak az amerikai tábornok H.H. Bandholtz személyes fellépése mentette meg a román rablástól (szobra ma a budapesti USA nagykövetsége elõtt áll.) Augusztus 4-én indult el Szegedrõl Budapest irányába a Horthy Miklós parancsnoksága alatt álló darutollas Nemzeti Hadsereg. A tisztikar Siófokon tartózkodott egy frissen felállított csendõrszázad kiséretében, vezetõjük Prónay Pál alezredes volt. Augusztus 5-én feloldották
18
Felhasznált irodalom: A kommunizmus fekete könyve Az elsõ világháború és a forradalmak képei Bertényi-Gyapai: Magyarország rövid története Borsányi György: Októbertõl márciusig Horthy Miklós : Emlékirataim A Pesti Hírlap emlékkönyve Magyar Nagy Lexikon Ormos Mária: Padovától Trianonig Világtörténet évszámokban 1789-1945 DINYÉS LÁSZLÓ
19
JANUÁR
a Magyarország elleni gazdasági blokádot. Augusztus 7-én Horthy Miklós letette az egyetlen ütõképes magyar hadsereg parancsnoki posztjához szükséges hûségesküt József nádor kezébe. Az antant hatalmak pozitívan fogadták a Horthy irányította haderõk létezését. Az országban azonnal elindult a Tanácsköztársaság kínzó, gyilkoló hóhérai utáni hajsza, amelyet összefoglaló néven fehérterror-nak hív a történelem. Ez a vörösök kegyetlen terrorjára való ugyanolyan kegyetlen válasz volt. Prónay Pál alezredes, Osterburg-Moravek csapata, Francia Kis Mihály (aki még 1957-ben Szabadszállás környékén bujkált), Héjjas István különítményei likvidálták a kommunistákat többek között Szekszárdon, Kecskeméten, Orgoványon. Horthy Miklós emlékirataiban azt írja, tudtak a katonai vezetõk errõl, de parancsot soha nem adtak rá. Csak acélseprû tisztíthatta meg az országot írta Horthy, majd A földre rászabadult poklot még senki sem csendesítette le azzal, hogy angyalszárnyakkal legyezgette! folytatta. Egy évbe telt, amíg ezeknek a törvényes felhatalmazás nélkül ítélkezõ csoportoknak a tevékenységét meg lehetett fékezni. Szeptember 10-én Ausztria hivatalosan is megkapta Magyarország burgenlandi részét. November 15-én a román csapatok elhagyták Budapestet, ahová 16-án vitéz nagybányai Horthy Miklós lóháton bevonult a Nemzeti Hadsereg katonáival. Beszédet mondott a Gellért-szállónál, majd az Országházba ment vezérkarával. November 24-én megalakult az új koalíciós kormány a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja, a Nemzeti Demokrata Párt, az Országos Kisgazda és Földmunkás Párt, valamint a Szociáldemokrata Párt részvételével. A kormány elnöke Huszár Károly lett. Az antant hatalmak teljes mértékben támogatták e kormány létrejöttét, amelynek legfõbb célkitûzése a konszolidáció, a törvényes rend stabilizálása, az ország gazdasági talpraállítása és egy kedvezõ békeszerzõdés tetõ alá hozása volt. Az új államapparátus megteremtésével újjáalakult az ügyészség is, ahová sorra érkeztek az elmúlt hónapok letartóztatott kegyetlenkedõi. A Kúria már bírósági tárgyalásokon ítélkezett a vörös terroristák felett. December 19-én halálra ítéltek és Pesten (a korabeli formula szerint zárt helyen, de a nyilvánosság kizárása nélkül) felakasztottak 14-et a tanácshatalom hóhérai közül, közöttük utolsóként Cserni Józsefet, a dunapataji, kalocsai vérengzés vezetõjét is. Az év hátralévõ része a választásokra való elõkészület jegyében telt el. A kifosztott, megcsonkított, mélypontra süllyedt Magyarország áldozati bárányként feküdt az antanthatalmak lába elõtt és várta az 1920-as új esztendõt...
JANUÁR
A magyarság önismeretének szolgálója A Honismeret címû folyóiratról (és ürügyén...) Ezen a címen 35. éve jelenik meg folyóirat, minden páros hónap 10-én, mintegy 7000 példányban. Ez nem elõzmény nélküli, mert már a hatvanas évek elejétõl volt a Hazafias Népfrontnak (lásd: Retró szótár!) egy Honismeret. A honismereti szakkörvezetõk tájékoztatója címû szürke füzete s vele párhuzamosan a Hazafias Népfront Honismereti Bizottsága és az Országos Helytörténeti Bizottság közös kiadásában egy Honismeret, helytörténet sorozat (de nem a nagyközönségnek), amelyek után, a Magyar Televízió által rendezett 1972. évi Röpülj, páva népdalverseny sikerén felbuzdulva az érintettek elérkezettnek látták az idõt egy próbaszámmal piacra lépni. A most már megvásárolható, elõfizethetõ lap címe Honismereti Híradó lett, s ez változott 1974-ben HONISMERET-re. (Sajnos a Magyar Televízió is megváltozott!). Érdekesség, hogy 1944-ben megjelent egy bibliográfia Magyarország helyismereti könyvészete 15271940 címmel, s ebben a jogvégzett szerzõ, Bodor Antal 14.000-nél több(!) címet sorolt fel. Érdemes kiemelni a történetíró Oláh Miklós katolikus érseket, aki elsõként írta le Hungaria címû, latin nyelvû mûvében 1536-ban részletesen Magyarországot, valamint a törökök kiûzése utáni idõk kiváló polihisztorát, a felvidéki evangélikus püspök Bél Mátyást, akitõl 1735-42 között tíz magyarországi vármegye átfogó leírása jelent meg könyv alakban, szintén latinul, térképekkel (Notitia Hungariae novae historicogeographica). A reformkorban, az 1817-ben indult Tudományos Gyûjtemény hatására helytörténeti leírásokat más folyóiratok is rendszeresen közreadtak. Magda Pál 1819-ben egyebek között ezeket írta, mintegy programadásul: ...csak a magát, erejét s hazáját esmérõ nemzet jobbíthatja meg állapotját, öregbítheti fényét, dicsõségét... Maga a honismeret szó 1842-ben Fényes Eleknél jelent meg elsõként: ...a hazafit túlbízottságtól szinte, mint ön ereje nem ismerésébõl származó elcsüggedéstõl egyformán megóvni egyedül a honismeret képes
. Ezek bizonyára hatottak Petõfi Sándorra is, amikor csatangolásait Útirajzok-ban örökítette meg. Vahot Imre 1846-ban már külön folyóiratot indított Magyarföld és népei eredeti képekben címmel, s a Szabadságharc leverése után pár évvel Magyarország és Erdély képekben címû négykötetes munkát adott ki. Közben jelent meg Szerelmey Miklós Balaton Albuma is. Közel húsz év elteltével, 1872-ben jelent meg Nagy Miklós szerkesztésében Magyarország képekben.
20
21
JANUÁR
Honismereti album ekkorra már meggyökeresedett a honismeret szó. Természetes, hogy e munkák nemzeti érzéstõl de nem nacionalizmustól erõsen áthatottak, híven a kor szelleméhez. Külön fejezetet érdemelne a kalandos életû báró Orbán Balázs tiszteletet parancsoló vállalkozása a 60-as években, melynek során egymaga bejárta (gyalog!) az egész Székelyföldet, a látottakat-hallottakat leírta, lerajzolta, lefényképezte. Mûve hat kötetben jelent meg 1868-71 között Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi és népismei szempontból címmel. Újabb nagy vállalkozás volt a Millenniumra készülõ Az OsztrákMagyar Monarchia írásban és képben könyvsorozat, majd a Millennium évében induló, szinte egyedülálló fegyvertény, a Borovszky Samu szerkesztette Magyarország vármegyéi és városai monográfia, amelybõl az elsõ világháborúig 21 kötet jelent meg sajnos nem volt folytatása. Idõközben még jelentek meg kiváló egyéni munkák is, például a Gönczi Ferenc-féle híres Göcsej, s kapcsolatosan Hetés vidékének... 1914-ben, s még elõbb a tragikusan korán elhunyt geográfus és néprajzkutató, Jankó János írásai. A két világháború közötti években már a mozgalom kiszélesedésérõl beszélnek és írnak. (Magyar városok sorozat, Magyarország felfedezése sorozat, bár ez utóbbit elsõsorban szociográfiának kell tekintenünk. A jobbára földrajzi, statisztikai, régészeti, mûvészettörténeti munkákat, valamint a sok-sok öntevékeny helytörténészt, gyûjtõt, a különbözõ foglalkozások és kisebb tájegységek leíróit nem is említem.) Amint e néhány kiragadott példából is látható, itt már egy valóságosan mozgalom alakult. A benne tevékenykedõk a társadalom különbözõ rétegeibõl kerültek ki, mondhatnám: azokat képviselik. Volt/van közöttük néprajztudós, zenetudós, múzeumi alkalmazott és igazgató, általános , illetve középiskolai tanárok, jogászok, munkások, alkalmazottak, a Népmûvelési Intézet munkatársai, a sor nem is teljes. És ennek a mozgalomnak nem volt egy fóruma, egy orgánuma, amelyik vállalta volna a honismeret munkásainak összefogását, tájékoztatását, szükség szerinti szakmai segítését. A politika az 1950-es években a maga szempontjából érthetõen és ügyesen felismerve e mozgalomban rejlõ erõt, és a kiváltó igényt, fontosnak tartotta azt a felügyelete alá vonni, s a Hazafias Népfront nevû szervezetbe tagolta, ami ezt kell mondanom inkább a mozgalomnak segített, mint a politikának. (A KISZ sem maradt ki, több éven át szervezett Országos Ifjúsági Honismereti Táborokat, részben agymosás céljából.) A Népfront néha jobban, néha kevésbé avatkozott a munkába, beleértve a késõbb meginduló folyóirat szerkesztését is, ami az internacionalista idõkben lehetõvé tette a nemzeti értékek szolgálatát legális keretek között. (Bár 1980-ban a politika bezúzatott egy számot, mert nem volt ínyére egy, a Trianon 60. évfordulójára a történész Vigh Károly által jegyzett cikk.) Ekkor különösen jól érvényesült a Népfront védõ szerepe, Pozsgay Imre fõtitkársága idején pedig még a segítõ kéz is. Ekkor már a honismeret is védõernyõül szolgált az úgynevezett másként gondolkozó, vagy egyáltalában gondolkodó közösségek, ifjúsági körök és klubok, honismereti fedõnévvel szervezett... mûvelõdési táborai számára. Az úgynevezett rendszerváltáskor a Népfront vezetõi olyan Honismereti Alapítványt hoztak létre, ami lehetõvé tette a folyóirat folyamatos megjelenését. A honismereti mozgalom 1990-ben civil szervezetté, a Hazafias Népfront Honismereti Bizottsága a megyei és fõvárosi honismereti egyesületek szövetségévé alakult, s az 1990. évi 4. számtól e Honismereti Szövetség a HONISMERET címû lap gazdája. A közben eltelt idõben kialakulhatott a folyóirat kiegyensúlyozott tartalmi szerkezete, amelyben történelmünk, népéletünk, mûvelõdésünk teljes Kápát-medencei képe helyet kaphatott. A honismeretbe belefér az egész, Trianon óta határokkal szétszabdalt magyarság; ... a nemzet történelmét és mûvelõdését nem lehet feldarabolni.
JANUÁR
A HONISMERET-et, mely a magyarság és a társadalom önismeretének szolgálója, a szülõföld és a lakóhely iránti elkötelezettség ápolója, 35 éve ugyanaz a személy, Halász Péter fõtanácsos (mezõgazdasági mérnök, néprajzkutató, a Duna Televízió volt szerkesztõje, a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület titkára, Domokos Péter Pál követõje a csángómagyarok szeretetében és szolgálatában) szerkeszti, munkáját szerkesztõ bizottság segíti, amelynek összetételét fentebb már vázoltam. Az évek során több, fõleg tematikus mellékletet indítottak, 1977-tõl a Honismereti Bibliográfiát is, minden évben közzéteszik a következõ évre szóló Honismereti Évfordulónaptárt a magyar történelem és mûvelõdéstörténet jeles személyiségeirõl, eseményeirõl. Évente 3 számban is foglalkoznak az évi Honismereti Akadémiával, s az ugyancsak részben tematikus, évenkénti 5. számban többnyire az átlagosnál nagyobb súlyt kapnak a hazai etnikai és nemzeti kisebbségek. Egyébként többé-kevésbé állandó rovatai vannak a lapnak: ÉVFORDULÓK, ISKOLA ÉS HONISMERET, HAGYOMÁNY, TERMÉS, KRÓNIKA, KÖNYVESPOLC, SORSKÉRDÉSEK, EMLÉKEZZÜNK, HONISMERET ÉS EURÓPA, ZSENGE TERMÉS, HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA, EMLÉKHELYEK, PÁLYÁZATOK, HÍREK. A folyóirat jelentõs szerepet tölt be a nemzettudat alakításában és fenntartásában. Az iménti felsorolás jelzi, hogy igen-igen sokszínû és tartalmas kiadványról van szó, mely méltó és igényt is tart! minden honfitársunk érdeklõdésére. KEÖVES FERENC Köszönettel tartozom Halász Péter szerkesztõ úrnak, amiért rendelkezésemre bocsátotta a Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátus Corvin téri székházában 2007. febr. 14én megtartott ünnepi találkozón elhangzott elõadásának szerkesztett szövegét. A nem nevesített idézeteket innen vettem át KF. 90 ÉVE HUNYT EL ADY ENDRE Az erdélyi Érmindszenten (ma Adyfalva) született egy elszegényedett nemesi családban. Édesapja, Ady Lõrinc kisparaszti gazdálkodó, édesanyja, Pásztor Mária református lelkipásztorok leszármazottja volt. Ady 6 ujjal született, ezért kiválasztottnak, táltosnak tartotta magát. Az elemi befejeztével, 1886-ban a nagykárolyi piarista gimnáziumban tanult, majd 1892-tõl a zilahi református kollégium diákja volt. Érettségi után beiratkozott a debreceni református jogiakadémiára. Verskötetet adott ki 1903-ban, de ez nem volt sikeres. Az áttörés 1903 augusztusában jött, akkor találkozott Diósy Ödönné Brüll Adéllel, egy gazdag férjes asszonnyal, aki Párizsban élt és látogatóba jött haza Nagyváradra. Léda (ahogy Ady nevezte verseiben) lett a múzsája; a szerelem 9 évig tartott. Léda 1911-ben halott gyermeket hozott világra a költõtõl, s ezután kapcsolatuk megromlott. Hétszer járt Párizsban 1904 és 1911 között. Elsõ egy évig tartó párizsi útja után a Budapesti Naplónál helyezkedett el, ahol 500 cikk és egy sor költemény jelent meg tollából. Ady a Huszadik század nevû radikális csoport tagja lett. 1906-ban megjelent harmadik verskötete, Új versek címmel, ez a könyv mérföldkõ a magyar irodalomban. 1906-ban kormánycsere volt, és mivel Ady pozíciót töltött be az alkotmányellenesen kinevezett darabontkormányban, el kellett hagynia az országot. 1908-ban a Nyugat címû új irodalmi lap elsõ számában megjelentek Ady versei és esszéi, ennek a lapnak lett élete végéig munkatársa, 1912-tõl pedig az egyik szerkesztõje is. Mivel a Nyugatban nem jelentek meg politikai cikkek, írt más lapokba is (pl. Népszava, Világ). Az I. világháború alatt nem közölt írásokat, 4 év hallgatás után 1918-ban jelent meg újabb verseskötete, A halottak élén cím alatt. Élete utolsó heteiben súlyos beteg volt, vérbajban szenvedett. Õ, aki Tisza Istvánt geszti bolondnak nevezte egyik versében, elborult elmével feküdt a Liget Szanatóriumban, ahol 1919. január 27-én halt meg, 42 évesen. Temetése január 29-én volt. Koporsóját a Nemzeti Múzeum elõcsarnokában ravatalozták fel. Több ezren rótták le kegyeletüket és kísérték utolsó útjára a Kerepesi temetõig.
22
JANUÁR
23
JANUÁR
Iskolabemutató
A Képzõ- és Iparmûvészeti Szakközépiskola története és jelene A Ferencvárosban nincs hiány régi alapítású iskolákból. Ezek közé tartozik a Bakáts téri ÉnekZenei Általános Iskola, amelynek elsõ tanéve az 1837-38. volt. A Leõvey Klára gimnázium elõdje a Ranolder Intézet 1875 szeptemberben nyitotta meg kapuit. A Teleki Blanka Közgazdasági Szakközépiskola elõdje a Nõi Felsõ Kereskedelmi Iskola 90 éves múltra tekinthet visza. A sorban azonban kétségtelenül a Képzõ-és Iparmûvészeti Szakközépiskola a legrégebbi. A Képzõ- és Iparmûvészeti Szakközépiskola két iskola egyesítésébõl származik. Õse az 1778ban meginduló Budai Rajziskola (Schola Graphidis Budensis) és a tíz évvel késõbb meginduló pesti. Történetünk tehát két iskolaalapításé: a Budai Rajziskoláé és a Pesti Rajziskoláé. A Budai Rajziskolát Mária Terézia 1777-es rendelete, a Ratio Educationis nyomán alapították. Feladata elsõsorban az iparostanoncok és tanítójelöltek rajzi képzése volt. A helyi igények is sürgették a rajziskolák felállítását, mert a manufaktúrák gyártmányaival szemben a kézmûiparosok csak úgy állhatták meg a helyüket, ha fejlesztették szakmai készségüket, fõleg stílusismeretüket. Erõsen megnövekedett ugyanis az igény a polgárosodás folyamán a klasszicista díszítõmûvészet alkotásai iránt. A régi elemi iskola által nyújtott ismeretek és az inasiskolák elvégzése már kevésnek bizonyult, s egyre sürgetõbbé vált az iparos-továbbképzés és az ipari rajzoktatás bevezetése. A pesti Építõmesterek Céhének 1695-bõl való kiváltságlevele alapján a céh már szabályzatfélét dolgozott ki az oktatásról és rajzoktatásról. Hosszas próbálkozások után 1778. április 2-i keltezéssel, az Udvari Kancellária kiadja a Schola Graphidis Budensis alapítólevelét. Ugyanez évben történt intézkedés a gyõri rajziskola megszervezésére is (ez azonban csak 8 év múltán, 1786-ban valósult meg). Ebben az idõben az iskola növendékei többségükben kõmûvesek, ácsok, kõfaragók, asztalosok, üvegesek, szobafestõk, rézmûvesek, de voltak aranymûvesek, tímárok, bõrösök, sõt cukrászok is. A rajzolás gipszformák és mintalapok után történt. A mintalapok, amelyek az Osztrák Császárság országaiból, Franciaországból és Európa egyéb területeirõl kerültek az iskola könyvtárának gyûjteményébe, felbecsülhetetlen értékûek, hiszen a kézmûvesipar reneszánszát éljük, s ezek a néhány éve megkezdett felújítási munkák autentikus forrásai. A beiratkozott tanulók száma, Buda és Pest népességéhez viszonyítva igen nagy volt. 1778-ban 25-ös létszámmal kezdtek Budán, de 1795-ben már 152 volt a növendékek száma, s 1820 körül csak az iparos tanulók száma meghaladta a 200-at. A pesti iskola indulási létszámát nem ismerjük, de annyit tudunk, hogy 1848 után rohamosan emelkedett, s 1867-ben 1700-nál is több volt. A két rajziskola kezdettõl fogva a mûvészeti képzést is feladatának tekintette. 1846-ig, a Marastoni-féle Festõakadémia létrejöttéig néhány alig ismert magániskolától eltekintve, a mûvészképzés terén az elsõ lépések irányításában, a technikai eljárások oktatásában úttörõ szerepet játszottak. 1850-tõl már nemcsak rajzot, hanem heti két órában általános elméleti tárgyakat is kezdtek tanítani az ipari tanoncok számára. Az 1885-ben Pestre telepített volt Schola Graphidis Budensis-t Buda és Pest egyesítése után 1886-ban a Pesti Rajzoló Oskolával, illetve Felsõiparrajziskolával egybeolvasztották, Székesfõvárosi Iparrajziskola néven. Vidéky János, aki 1879-tõl 1900-ig, haláláig vezette az iskolát és az Iparrajziskola új szervezetét létrehozta, az iparoktatás terén országos viszonylatban is nagy szaktekintély volt. Módszeres rajzoktatás címû munkáját külföldön is jól ismerték. Az 1880-as évek végén az iskola Czukor utcai épülete már szûknek bizonyult, ezért a Vi-
24
50 ÉVE GYÕZÕTT A KUBAI FORRADALOM A Batista-rezsim ellen évek óta folytatott gerillaharcot követõen Fidel Castro vette át a hatalmat. 1952. március 10-én Batista, a valamikor jelentéktelen kis õrmester katonai puccsal átvette a hatalmat az országban és katonai diktatúrát vezetett be. Ebben az idõben Castro már ismert politikus volt, az Ortodox Párt radikális szárnyát vezette. Megkezdõdött a felkészülés egy katonai felkelésre. A Castro vezette mozgalom, a Movimiento a legnagyobb titokban megkezdte a harcosok kiképzését. 1958 márciusában Batista szükségállapotot hirdetett és elhalasztotta a júniusra kiírt választásokat. Erre válaszul Castro totális háborút hirdetett. 1958 végére az egész ország Castro kezén volt, 3 nagyvárost kivéve. Batista és közvetlen hívei 1958 decemberének végén elmenekültek az országból, a Castro vezette Forradalmi Hadsereg 1959. január 1-jén bevonult Havannába, ahol semmiféle ellenállás nem fogadta õket. A Moncada laktanyát január 2-án egyetlen puskalövés nélkül foglalták el. Gyõzött a forradalom.
25
JANUÁR
gadó épületében is mûködött néhány szakosztály. A folyton terebélyesedõ iskola új épületet kívánt. A sajátos igényeknek megfelelõen Kauser József tervei szerint megépített Oroszlán utcai (a mai Török Pál utcai) új épületbe 1893-ban költözött be az iskola. 1904-tõl az elméleti oktatás mellett a mûhelygyakorlatot is bevezették, abból a felismerésbõl, hogy a gyakorlati megmunkálás során ismerhetõk meg legmegfelelõbb módon az anyag természetes sajátosságaiból kínálkozó mûvészi formaalakítás szabályai. Megkezdõdött a rendszeres mûvészettörténet-oktatás, az elsõ tanár Lyka Károly volt. A szakrajz kiegészült a szabadkézirajz-tanfolyammal. A képzés színvonalának jellemzésére álljon itt néhány közismert mûvész neve: id. Markó Károly, Nagy Balogh János, Derkovits Gyula. Valamennyien iskolánk növendékei voltak. 1913-ban kezdték felszerelni a fotószakosztályt, és 1914-ben indult meg az oktatás Pécsi József vezetésével. A 30as évektõl kezdve a rajzoktatás a szakrajz és a szabadkézi rajz mellett kiegészül az élõ modell utáni rajzolással; megkezdõdik a népmûvészet-néprajz tanítása. 1946-tól az iskola Szépmíves Líceummá szervezõdött át. Az oktatás célja nem csupán gyakorló kézmûiparosok továbbképzése, hanem új, mûvészi igényû iparos-nemzedék nevelése. Megkezdõdött a rendszeres közismereti oktatás. A mûvészeti fõiskolák 1949-ben történt reformja szükségessé tette, hogy a mûvészeti fõiskolákra is megfelelõ elõképzést biztosítson, és a mûvészi ipar számára középfokú szakképzést nyújtson. 1967-tõl újabb reform lépett életbe. Képzõ- és Iparmûvészeti Szakközépiskolává alakult át az iskola. E reform lényege, hogy valamennyi tanuló egyszerre kap teljes értékû érettségit, mely alapján bármely felsõoktatási intézményben továbbtanulhat, elmélyült rajzi alapképzést, ami elõfeltétele a mûvészeti fõiskolákra való sikeres jelentkezésnek, és szakmai színvonalú képesítést egy-egy mûvészeti szakmában, ami az önállósodást jelentheti. 1973-tól, továbbra is Képzõ- és Iparmûvészeti Szakközépiskola néven, a Magyar Képzõmûvészeti Fõiskola gyakorlóiskolája lett. Az iskola ma is történetéhez méltó szellemben mûködik. Célja: megfelelni a középiskolai követelményeknek, kiegészítve azt az általános elméleti és gyakorlati vizuális képzést megalapozó tárgyakkal: mûvészettörténeti, ábrázoló geometriai, néprajzi, betûrajzi és általános mûvészetelméleti ismeretekkel. Jelenleg 12 szakosztály mûködik: alkalmazott fotó, alkalmazott grafika, bõrmûves, bútormûves, festõ, szobrász, játék- és animációsfilm-készítõ, kerámia, könyvmûves, ötvös, textil és üvegmûves. A felsorolásból is kitûnik, hogy a mai kor követelményei a szakosztályok sorában is érvényesülnek, miután a fotomûvészet és az animácós filmkészítõ szakosztály is fontos szerepet tölt be az iskola oktatásában. Az iskolára jellemzõ bensõséges hang, a második otthon légkör az, ami vissza-visszatérésre készteti egykori tanítványait, hogy immár tanárként továbbadhassák hagyományait. Így volt, és így van ez az iskola 1778-as alapításától napjainkig. LÁSZLÓ GYÖRGY
Radnóti naplójából
1939. július 9., vasárnap, Strasbourg A kalauz jön, két órát várunk, a késés miatt nem szabad az út. Lezáratjuk a fülkét. Délután három óra, az utcákon feketeruhás öregasszonyok totyognak, csivitelve, egy-egy katona lézeng s jóformán senki más. Egyenesen, végig az úton, mutatja a villamoskalauz, nem érdemes felülni, hét-nyolc percnyire van a székesegyház. De mindjárt az út elején egy kis román-gót templomba botlunk, az oldalfal csábít, bemegyünk a kis utcába, s egy mellékajtón találomra benyitok a mise áhítatába. A székesegyház tornya bujkál elôttünk, eltûnik, majd máshol bukkan fel újra. Két kis mellékutca is becsap, a fôútra visz vissza. A harmadik kaland sikerül. A szûk sikátor végén a fény mutatja, hogy térre nyílik, de a torony nincs sehol. S íme a kicsi téren szökell a székesegyház, az elsô pillanatban szökell, valami ideges és mégis nyugodt izgalommal. Befejezett tornya úgy mutat föl, hogy szédít. És hirdet az egész. Szökell és lebeg, a leglebegôbb azok között, amiket láttam. S mint a chartres-in a csorba állú, itt is akad barátom, a fôkapu baloldalán a második szent, a tekerccsel. A kinti izgalom belül hûvösödik, az ívek nyugodt áhítata csillapítaná? Itt benn szökik már és nem szökell. S a félhomályban minden sarok új csodát mutat, minden oszlopfô kivirágzik, az üvegablakok szinte lebegnek színeikkel. A bécsi szörnyû ácsorgás kiengesztelése lett volna ez a látvány, engesztelô ajándék? Éjfélre érünk Párizsba, a Pen-házban fölverjük a komornyikot, tízre sürgönyöztük érkezésünket, tizenegyig várt, s már lefeküdt. Csortos komornyikjára emlékeztet. 1939. július 11., kedd Tegnap a bankban voltam, a pénzemet átutalták Pestrôl. Egy fiatal fiút fogok meg, hóna alatt iratokkal lobog végig a termen. Csekkje van? Nincs, csak az útlevelem. Cherchez M. le guichet A! és futni akar. Visszahúzom. Nem értem, hogy milyen guichet[-t] keressek. Megvetôen néz rám. Ismeri az ábécét? kérdi. Ó, igen, felelem szerényen, miért? Az orrom alá dugja a hüvelykujját. A! ez az ábécé elsô betûje, nemde? Ühüm! Hát ez van a fülkére írva, mondja és elrohan. Szeretem a Metro lépcsôin az apró ezüst csillámokat. Ebéd után Mme Dreyfus-szel akadok össze itt a házban, a Pen titkárnôjével. Bûbájos, szôke, kövérkés asszony, a számûzöttek szörnyû helyzetérôl beszélgetünk. A Pen-nek csak emigráns német tagjai vannak. És olaszok? kérdezem. Olasz az van... egy. Ki? Hatásos szünetet tart, aztán mosolyogva megszólal: Benedetto Croce. 1939. július 12., szerda Az egész Pen kanárifüttyös. M. Gerard, a Csortos-szerû komornyik rengeteg kanárit tart, a felesége meséli, hogy bolondja az állatoknak. 1939. július 14., csütörtök Kiûzetés a paradicsomból. Beköltözünk a Flandre-ba, halszag és felböfög a mosdó. De a Quartier. Este tüzijáték a toronynál. Csak a légkör változott... csak! A Boul'Mich' céllövöldéjében a fôtalálatnál éppúgy kigurul ugyanaz a kordé az ifjú arisztokratával a nyaktiló alá, a kés éppúgy lehull, mint két éve... mint ötven éve? Mint százötven éve... 1939. július 17., hétfô du. 3. A Mont St. Michel terraszán ülök, tegnap ugyanitt. Ma csöndesebb a Bld, jobbról üres a céllövölde, balról, a Capoulade felôl fú a szél. Tegnap ötpercenként megjelent egy magyar arc. A két költôtárs tízpercnyi szünettel követte egymást és szinte ugyanazokkal a szavakkal fejtették ki egymásról, hogy utolsó tarhások és közveszélyes bolsevisták. S. G. a zsidó zenész beszámol éjszakai meditációjának eredményérôl. Hitler nem fasiszta, nem lehet ilyen egyszerûen elintézni, hatalmas szocialista kísérlet az egész és az mellékes, hogy bántja a zsidókat. [részletek Radnóti Miklós: Napló c. kötetébôl, Magvetô kiadó, 1989] 26
