crkesJ'lií: Moldvay Győző

DÉLSZIGET Kulturális folyóirat 24/1992 S/crkesJ'lií:

Moldvay

Győző

PAPP BÉLA: AUSZTRIAI MAGYAROK KOZOTT TÜSKÉS TIBOR: EGY MÓRICZ-REGÉNYRŐL CS. VARGA ISTVÁN: A NÉMETH LÁSZLÓ-KUTATÓ D. SZABÓ LÁSZLÓ: A REKLÁMFŐNÖK KÖZBESZÓL HAJNAL LÁSZLÓ GÁBOR : BOLOND VAGY, FiÚ! KATONA IMRE: A "MÁSODIK" NEM NÉPRAJZÁRÓl VÉRI LAJOS: A PARASZTI SZÓ MŰVÉSZE PLESKONICS ANDRÁS: CHILDE PROFESSZOR BODZÁSPARTON PADISÁK MIHÁLY: A DRÓTOSTÓT DÖMÖTÖR JÁNOS: AKVARELLISTÁINK FRANCIA FÖLDÖN HORPÁCSI SÁNDOR : ARANYHÁLÓ VERSEK: ÁRPÁS KÁROLY, BÜKI ATTILA, CSEH KÁROLY, JANCSÁK CSABA, KÓNYA SÁNDOR, SIPOS ANNA, VARSA ZOLTÁN, VASS TIBOR, VIDOR MIKLÓS, ZAS LÓRÁNT TOLLÁBÓL, VALAMINT A HATVANI GALÉRIA "MAGYAR TÁJAK" CíMŰ ORSZÁGOS BIENNÁLÁJÁNAK KATALÓGUSA

HATVANI GALÉRIA X. Magyar tájak országos táj festészeti biennálé

Vecsési Sándo r: Re k viem aszigetekért

Kesztyűs

Ferenc : Boglári

kikötő

AUSZTRIAI MAGYAROK KÖZÖTT "Addig paskolta áztatott kötél, míg megszökött és e/riadt... (Dsida

Jenő:

"

Psalmus Hungaricus)

Családi helyzetem gyakran kényszerít ausztriai utazásokra. Igy egyre több, főleg erdélyi menekülttel ismerkedhetem meg. A sokszor hosszúra nyúló beszélgetéseim lehetőséget adnak bepillantani sorsukba, harcukba, lelkesedésükbe és kíábrándulásukba, az elhagyott szülőföldde I való lelki kapcsolatukba. Különösen figyelek az 1989-es decemberi romániai események után érkezőkre, azonbelül is a fiatalok önmaguk-kel esésére. Nő bennem az aggodalom, mert az idegenben, kiszakadva a földrajzi- és nyelvi közösségből elvesztik én-azonosságukat, leszűkülnek egyelőre az önmegvalósítás lehetőségei, s a menekülésnek sokszor veszélyes útjait járják. Migrációjuk elfogadhatatlan, hisz életkoruk miatt sem lehetnek csalódásokba belefáradtak, inkább egy "meglódult világ" menekülési divat jának áldozatai, száműzött jei. "A szülőföldtől való elszakadás az egyik legnagyobb rossz, ami emberrel történhe'L, mert én-azonosságát veszélyezteti. Ezért alkalmazták a történelem során, mint főben­ járó büntetést mindíg a száműzetést, a római birodalomtól'! cári birodalomig és a Szovjetunióig. 4/. Felmérések szerint a jelenleg nem szülőföldükön lakók száma világszerte meghaladja a 13 milliót, és ez az érték, sajnos, napról napra nő. A magyarság nemzeti-nemzetiségi viszonylatában súlyosbító tény, hogy az elhagyott haza, szülőföld, ha egyelőre még szerény eredménnyel is, de a térség többi országához hasonlóan, a változások, cselekvések időszakát éli. Ezért otthon szükség lenne minden teremtő gondolatra, cselekvőképes emberre, jövőt formáló, jelképező fiatalra. Idegenben pedig kallódó emberként az értékvesztést, sokszor a megaiázó megvetést és megkülönböztetést kell vállalnia. Ez a sors irányította figyelmemet a szétszórtságban élő magyarság, az ausztriai magyarok felé. Csoóri Sándor Nomád naplójában "tö bbfé le m agyarság" -ról ír. "Rá kellett döbbennem, hogy nem egy, de legalább ötféle magyarság van. Más arcélű, más indulatú és másféle sorsú. És ezt nem csak tudomásul (kell) venni, de épp ebből a felismerésből alakítani ki egy külön tudatot. Az összetartozást. Egy hazák fölötti haza égboltja alatt ... Az ötféle vagy hatféle magyarság nem csupán elszakadt láncszem, de külön-külön kapocs is másokhoz." 7/. Egyik magyarság az Ausztriában élő lenne. Már vizsgálódásom elején tisztáznom kellett, hogy ez a kisebbség eredetét, örökségét, lelkiségét, jogállapotát és -igényét tekintve nem egységes. Differenciáltan kezelendő. Csökkenő hányaduk az első világháború következtében került új államiságba, lett utódállami. Ezt a réteget - a szakember véleménye szerint - "a nemzetközi hatalom kényszere, a nemzetközi jogi aktus, tehát nemzetközi jogszabály juttatta kisebbségi helyzetbe." 1/. Napról napra növekszik azok száma, akik magánkezdeményezésből: letelepedett vendégmunkásként, bevándorló - vagy menekültként vállalják a kisebbségi helyzetet, a befogadó ország jogrendjében számukra kijelölt helyet. Mielőtt ez utóbbi réteg közérzetéhez, életéhez fűznék - szerényadataim birtokában - megjegyzéseket, pillantsunk az "őshonos" ausztriai magyarság identitástudatára, sorsának alakulására. Az 1921 -ben Ausztriához került egykori Örvidéken az 1920-as magyar népszámlálási adatok szerint az itt élő magyarok száma 24.889. Két év múlva az osztrák népszámlálók már csak 15.254-et tartanak számon. Ennek a nagy számbeli különbségnek oka lehet, hogy a területnek Ausztriához való csatolásakor sokan Magyarországra költöztek, mások jobb lehetőségeket keresve nagyobb városokba, elsősorban Bécsbe, Grazba mentek. Előbb csak dolgozni, utóbb lakni is. Az 1934-es népszámlálás több mint

tízezer magyarjából az 1981-es már csak 4.147-et talált. Fájó az itt élő magyarság-gyors asszimilációja, önfeladása, mert tudott, több a magyar annál, mint ahány annak vallja magát, s nyelvünket is háromszor-négyszer annyian beszéHk, mint amennyit a statisztika számon tart. Ez az önelidegenedési jelenség annál inkább elgondolkoztató, mivel: "Az ausztripi magyarság- 40 éven keresztül a Kárpát-medencében az egyetien olyan utódállamisággal rendelkező magyarság- volt, amely pluralista , többpárt-rendszerű országban, demokratikus társadalomban élt. " 81 Gáll Ernő a burgenlandi magyaro k önfeladásáról, önelidegenedési gyakorlatáról azt vallja, hogy ez a múltban "a nemzeti-nemzetiségi elidegenedés o-Iyan - gyakran mármár a patológia határát súroló - formáit hozta felszínre , mint a nyelvi közöny, az anyanyelv megtagadása, az elzárkózás a nemzeti kultúrától , menekülés a szórvány többi tagjától " Amerikai pszichológiai vizsgálatok megállapítják , hogy az elfogadott kisebbségtudat, az elbizonytalanodást követően önmegvetésbe, öngyűlöletbe megy át. A saját magunk megitélésében kialakuló ambivalencia hatást gyakorol egész személyiségünkre, zavarja, akadályozza később is az identitástudat kibontakozását. A magyarországi társadalomváltás természetes következményeként új azonosulástudat van kialakulóban Ausztriában is. Remélhetőleg Burgenland magyarsága bekapcsolódik az "etnikai reneszánszba", jobban ragaszkodik gyökereihez, és ismeretlenné válnak a negatív identitás megnyflvánulásai. Ez már az ausztriai összmagyarság jövő­ képe is! Ausztriában nem csak olyan magyaro k élnek, akiket a határok hagytak el. Olyanok is, - szétszórtan az egész országban - akik kényszerűségből vagy a meggondolatlanságból mondtak búcsút szülőföldj üknek sorsukat követve, boldogulásukat keresve. Igy lett befogadó országuk Ausztria. Csak a 80-as években a migráció következtében a végleg megtelepedett magyar anyanyelvűek száma 10.500. Ez a szám közelít az 1956/57-es politikai menedékjogot kapott 11.000 magyarországi emigráns számához. Az utóbbi évtizedben látványosan megnövekedett a Romániából, főleg Erdélybői érkezettek száma is . A totalitárius diktatúra erősödése, a nemzetiségi elnyomás fokozódása , s az anyagi helyzet gyors romlása egyre több, főleg magyar nemzetiségűt űzött elotthonából. Az új menekültek tovább színezték , színezik az ausztriai magyarság nemzetiségi palettáját. Egy ausztriai magyar nyári cserkész-sátortábor szülőlátogatását használtam fel kérdőíves felmérésre ; Az írásos adatokat kiegészítik magánbeszélgetések , régebbi és újabb ismeretségek és kapcsolatok. Ezeket a tapasztalatokat is a kérdőív margójára írt megjegyzéseimben hasznosítom, értékesítem . Az önkéntesség elvén alapuló kérdőív-kitöltést egyesek finom kibúvókkal visszautasították vagy nevük feltűntetése -nélkül adták vissza-o Ezt a bizalmatlanságot azzal magyarázom, hogyafélelmekkel és szorongásokkal teli világból jöttek, ezt hozták magukkal, ez él bennük. Abban sem hisznek, hogy környezetükben - most i-s - csak becsületes, jószándékú emberek élnek. Nagyon változatos, sokszor egymásnak ellentmondó értékrend re, ítéletekre figyelhetünk fel ugyanannál a személy nél is. A különböző életkor, élettapasztalat, felkészültség, előítélet, menekülési ok és szándék, munkakör, sorsalakulás lehet ennek az oka. Ezért óvakodom határozott következtetések levonásától, s vállalkozom csupán megjegyzésekre , benyomásaim, feltételezéseim - esetenként ráérzéseim megfogalmazására, csak esettanulmány kísérletére. A megfogalmazott kérdések három nagyobb csoportba rendeződnek. Az első kérdéscsoportba tartozó tíz alkérdés elsősorban személyi adatokról érdeklődik: születési helyre, időre, munkahelyre, a befogadó országba való kikerülés körülményeire és idejére, az óhazában végzett tanulmányokra, anyanyelv ismeretre és olvasmányokra, az olvasmány nyelvére vonatkozik. A kérdőívet kitöltők 75%-a Erdélyből, 25%-a pedig Magyarországról került ki. Egy 50 év feletti, 2:-15 év alatti, 4:40-50 év, 5:-30-40 év, 3:-20-30 év, 5:-15-20 év közötti/tehát 25%-15-20 év, 60% pedig -20-50 év közötti, akiknek feltehetően kialakult

2

Ii I

,

I

I!

életszemléletük, véleményük van. Ketten hivatalosan, 18-an politikai menekültként kerültek az új hazába. A 80-as 90-es évek között érkezett 70 százalékuk, 10% az 56-os menekült hullámmal, 5% 1981 előtt és 15% az 1989-es romániai események után. A megkérdezettek közül 2-en Ausztriában kezdték meg iskolai tanulmányaikat, szülőhazájukban 4-en végezték el a Ilo-IV. elemit/5-en a V I.-V III. osztályt, 1 megkezdte, 3 pedig be is fejezte középiskoláit, 5-en egyetemi diplomával érkeztek a befogadó országba, Igy valamennyien anyanyelven írnak, olvasnak - még az a két diák is, családi igény eredményeként, aki csak német nyelvű iskolába járt. Olvasni szivesebben magyar nyelven olvasn ának , de a fiatalok egy része már könynyebben érti a német szöveget, másokat az iskolai olvasmányok köteleznek erre . A szakemberek a szakirodalmat kénytelenek németül olvasnL Ennek ellenére 45% csak magyarul. 20% csak németül , 25% magyarul-németül és 10% a két nyelven kívül angolul is olvas. Időhiányra panaszkodva, soknak az olvasása leszűkül a sajtóirodalomra, vagy egy-két kedvelt író olvasására. A családban használt nyelv mindenütt még a magyar. A második és harmadik kérdéscsoport a hazatekintés , a kötődés -ápolás, az otthontalanságban otthont keresés , a megkapaszkodás lehetőségére, igényére kérdez. "Mit nem kapsz meg az új hazában az otthonmaradottból? Mi hiányzik a legjobban, mi a pótolhatatlan?" - kérdésekre a megkérdezettek 85%-a hiányérzetet fogalmaz meg , 10%-a nem tart semmit pótolhatatlannak, hiányzónak , 5%-a pedig már Ausztriában született. Hiányzik a szülőföld, a szülőház, esetenként a szülő", a hozzátartozók , a rokonok, a gyermekkori környezet , az otthoni táj, a barátok, a baráti szeretet , a magyarkodás nélküli "igazi magyar kultúra " , a személyi könyvtár, - az otthon maradt "gyökerek". Más munkakö rben dolgozó két pedagógusnak a szakmai elégtétel. Hiányzik: "a gyermekkorban kialakult baráti kör , a régi tájak, valamint a fantázia-világ, amely számomra kijövetel ünk után megszűnt létezni." (R .K.23 éves) "Pótolhatatlan az otthoni társaság, a hozzám hasonló fiatalok, akikkel lélekben és gondolkodási módban egy hullámhosszon vagyok." (P .E.20 éves). " A baráti szeretet, összetartozás, segíteniakarás . A nyomorúság jobban összetartja az embereket , jobban egymásra vannak utalva , a keveset is megosztják." (M .E.38 éves) . Az "EI tudsz képzelni hazatérési lehető­ séget?"-re: 11-en "nem"-mel , 1 "soha", 8 pedig "igen"-nel válaszol. Az "igent"-mondók 50%-a nyugdíjas korban, 37% független Erdélyesetén, 12% súlyos betegségből való felépülése után térne vissza. "Tekintettel arra, hogy itt se, ott se vagyok igazán otthon , inkább haza húz a szivem. " (R.K.23 éves) . " Igazából otthon nem fogom itt sose érezni magam." (A.M .15 éves) -fogalmazódnak a vallomások. A nyugdijas korban , öregségre való visszatérés csak hűségként értékelendő. Az ember létének tartaimát a cselekvés határozza meg , az, hogy mit csinál a bölcső és koporsó ·között. Felmerül önkéntelenül is a· kérdés , hogy az Erdélyből menekülők, akiknek egy része· magyarságát mentette, nem maradt volna az anyaországban? Maradhattak volna? Hivatalosan addig nem , amíg Magyarország nem lett tagja a genfi konvenciónak. De 1987 után is, amikor már fogadhatta a menekülteket, sokan továbbmentek. Megijedtek a romló gazdasági helyzettől, a menekülők áradatától. A vegyes házasságok egyrésze· semleges országot kívánt. Ha az egyik fél nem volt otthon, miért legyen a másik? Legyen mind a kettő hontalan. S a nyelvi közösség, azonosság - úgy látszik soknak még nem jelent biztonságérzetet, védelmet. Vagy , ha az ember már nincs otthon, majdnem mindegy, hogy hol van? Az Erdélyből menekültek egy része' szivesen maradt volna annak idején Magyarországon, de most már nem élne a lehetőséggel. Ezért válaszolnak 16-an "nem"-mel (80%) és csak 4-en (20%) "igen"-nel , "elképzelhető "-vel a "Ha lehetőséged lenne, szeretnél Magyarországra kerülni, költözni? Miért?" -kérdésre. A válaszokat olvasva a "miért" már nem célra, hanem inkább az okra, okokra utal. Az anyaországi: "nem vagyok benne biztos, hogy szivesp.n látnának Magyarországon" (F. L.52 é.) az erdélyi: "Magyarország-szeretetből még nem lehet megélni, és ott biztos, hogy nem olyan az

3

életszínvonal, mint itt" (K.L.17 éves). "nem szeretnék az anyaországban idegen lenni" (K.KAO éves). "Nem, mert az sem jobban hazám, nem hiszem, hogy jobban, hamarabb meg tudnám szokni, mint itt" (A.Cs. 42 éves). "Én ott sem vagyok otthon. Ha már idegenben kell élnem, akkor a kellemesebb utat választom, mert a bántást és sértést könnyebben elviselem az osztrákoktól vagy bármilyen más idegentől, mint a magyar testvérektő!" (P.E.20 éves). "ott is csak vendégnek érezném magam" (M.E.34 éves). A válaszok önmagukért beszélnek. Feltűnő, hogy nem anyagi, hanem inkább erkölcsi, lélektani okbkkal utasítják vissza az átkerülés szándékát. Szorosan kapcsolódik ehhez a kérdéshez a menekülés célországának a megnevezése. "Menetközben kínálkozó lehetőség lett Ausztria vagy eredeti cél?" A választadók 50%-a számára adódó lehetőség, amelyhez később határozott igény társult, mert "hazalátóban" van, közel az elhagyott szülőföld höz, Magyarországhoz, a hozzátartozókhoz. A felmérésben résztvevők 50%-a nem panaszkodik, hogy sértés, erkölcsi bántalom érte volna öket az új hazában magyarságukért. Ha igen, akkor idegenségükért, menekült státuszukért. A sérelmek oka a nyelvismeret hiánya, a sértegető tudatlansága, embertelensége. Ezekkel szemben fokozatosan alakul ki egy védekező készség is." ... azt mondták: ne szólaljak meg, mert idegen vagyok. Én rájuk mosolyogtam, majd ezt mondtam: Ha tudnátok, milyen jó érzés több nyelven beszélni?" (A.M.15 éves). "Pillanatnyilag éreztem sértésnek, valószínű mindenre érzékenyebben reagálo k én is a kikészült idegek miatt" (A.CsA2 éves) "Az elején megtörtént, hogy idegességemet szememre hányták. De olyankor megnéztem, hogy kitől jön a megjegyzés, s megvigasztalódtam. De mégis könnyebb volt elviselni egy idegentől a sértést, mint szülőföldemen, ahol azt hányták a szememre, hogy "bozgor" (hazátlan) vagyok." (P.E.20 éves). Az identitás-, magyarságtudat alakulásával kapcsolatos válaszok 25%-a szegényedésről, 15% változatlanságról és 60% gazdagodásról szól. A szegényedés okát a nemzeti jellegű tantárgyak, ismeretek (magyar nyelv és irodalom, történelem) elsajátításának hiányával, az anyanyelv korlátozott használatával magyarázzák. A gazdagodást elsősorban a tudatosodás, az empátia, más népek sorsának és kultúrájának a megismerése és vállalása segíti. Ez utóbbival függ össze a napjainkban sokat hangoztatott "kettős", "hármas" vagy "többes" kötődés. Gazdagodhat az identitás azzal, ha magába foglalhat egy másságot is, jelenesetben az ausztriai magyarságot. Egyfajta nyitás ez a normális európiság felé: "magyarként szeretném jó osztrák állampolgárnak érezni magam. Ezt szeretném gyermekeimtől is. Ebben a kicsi Európában talán Európainak érzem magam magyarként. És vallom, hogy lehet!" (A.Cs.) De csak attól a magyartól várható el a másik, az osztrák őszinte megbecsülése, aki a sajátját nem veti meg. Vajon tudatos kettőséggel és ennek tudatos vállalásával találkozunk a megkérdezettek között? "Vállalnunk kell mind a két haza sorsát. Lelkileg természetesen megterhelőbb, de gazdagabbá és szélesebb látókörűvé tesz." (névtelen). "Megoldható, mert mi már lélekben is osztozódunk az itthon és otthon között." (M.A.36 éves). "A kettősség lehetetlen. Állandó gyötrelem. Lélekben otthon élni egyenlő a honvággyal. És honvággyal élni egy életen keresztül nem élet. Mindíg fogok kötődni az otthonhoz, de csak annyira, amennyire nem fáj. vagy legalábbis nem fáj nagyon." (P.E.20 éves). -01vassuk az egymásnak ellentmondó véleményeket. A látszólagos nyugalom mögött vívódik, viaskodik a lélek. Még túl frissek a sebek, újak a hatások és benyomások az egyszemélyes következtetésekhez is. A viszonyulás kialakulását nem jogszabályok fogják korlátozni, hanem a lelkiség, etika fogja diktálni. "Hiszed azt, hogy valamikor jól fogod érezni magad a befogadó országban? Annak mi lenne az elsődleges feltétele?" - kérdésemre 14-en úgy válaszolnak, hogy már jól, otthon érzik magukat, 6-an pedig a beilleszkedés nehézségével, lehetetlenségével küzdenek. Elsődleges feltételként a tökéletes nyelvtudást, az anyagi létfeltételeket, a megfelelő munkahelyet nevezik meg. Ki kell alakítani az alkalmazkodás képességét, amely nélkül nincs megmaradás. Ez nem vezethet viszont a személyiség önfeladásáig, az ön4

pusztításig. Az otthontalan otthonosság· kialakítását befolyásolhatja az élet tá rs nemzetisége, s az utódok anya- , apanyelv ismerete. Még nem találkoztam olyan menekülttel, aki bevallotta volna, hogy megbánta tettét, megfontolt vagy elhamarkodott döntését. A menekülés pszichológiai velejárója ez, egy sajátos lelkisérülés őszinteségképtelensége. A megkérdezettek 90%-a határozott "nem"-mel válaszol. Bizonyos hangulatok, élethelyzetek kérdőjelezik meg csak, a fennmaradt 1O%-nál a migráció helyességét. Az őszinteség' és meggyőződés ellenőr iz ­ hetetlen! De a hazatekintő ember megélései alapján üzenhet is az otthoniaknak - ha van erkölcsi alapja - a k ivándorolni, elindulni készülőknek. A több élettapasztalattal rendelkező erdélyiek a helybenmaradást tanácsolják. Indokolják ezt az 1989-es decemberi romániai változásokkal, amelyek nem váltották valóra ugyan a reményeket - nem is ölték meg - de megnyitották a cselekvés, a ten nitudás és - akarás pillanatnyilag még csak szerény eredményeket felmutató lehető ­ ségeit. " Most a megváltozott, illetve változó Erdélyből nem jönnek el. Ezt mondom , és őszintén, a kivándorolni készülőknek . Most ·I átnám értelmét ottlétemnek, tudnám mit kell tennem. " (A.Cs,42 éves). A "menni vagy maradni" - sokszor körüljárt kérdésre · egyre határozottabb a " maradni" válasz. Meg az az igény, hogy az ember ott próbáljon magyarnak maradni, ahol született. Az elmentek egyelőre nem is k,eresik, de nehezen találnák meg a visszButat. Az óhazákban már nem olyan elviselhetetlen a helyzet, hogy menekülésre kémyszerítsen, de még nem olyan jó. hogy hazacsalogatná a menekülteket. A jelen képből alakul ki a nemzetiségi jövőkép is, amely szintén ellentmondásos megítélésü. A megkérdezettek kisrésze a beolvadást, a felszívódást jósolja, annak ellenére, hogy ezt valaki kérn é tőlük. Nagyobb részük derülátóbban itél: bízik a szülők igényében és felelősségérzetében, a magyarság', s főképpen az erdélyiek, erős nemzetinemzetiségi öntudatában, az anyaország földrajzi közelségében. A kisebbségen belül talán lesz mindíg egy olyan tudatos mag , amely az önszervezés feladatát vállalja, az intézményesített formákat is létrehozza. A többségiek esetenként továbbra is tudatosítani fogják , hogy nem közéjük tartoznak.

PAPP BÉLA

Felhasznált irodalom:

1. l>
5

TŰNŐDŐ - Szerb Antal emlékének -

I.

Könnyeidet a szél fölszárogatja, mint ház falára csapódott esőt, merőn nézel aztán vörös szemekkel s megállsz az erdő vén fái előtt. Sóhajtanál, de fáradt már tüdőd is, szádra fagyott az odvas hallgatás, a leveleken zöld bogár tűnődik, agyadra szürkül a hunyó parázs... fejed fölött a fellegek lebegnek, a vízen át sötét harang borong s te mormolod magadnak méla versed, míg rádtelepszik vastagon a gond... II.

Elejt a viláy - szellők leple lebben rád búcsúzóul... - ne", mindegy neked, porodból rózsa, bükkfa nő, vagy kender? elhágy, miben örömöd telhetett: anyád emlője kifordul a szádból, apád keze sem üt meg, pömye lett keresztfádon majd bölcs szú rág, kopácsol s egy korhadt fűszál lelke: kedvesed. III.

Kitámasztva a zöld zsalu, bogárkák röpülnek erre, arra - csöndesedj a rét sóhajt, szűzlányos bőre párás... elalszik majd a margarét veled. Könyved nyitva... a három pont kitágul és nőni kezd a meredtszárnyú vers, továbbröpül, a végtelenbe tárul. Gondolataid zsombékján heversz... Nem nyomja még fejed a durva inda? kúszált agyadban cirpel a tücsök, szemed az este súlya már lebirja s merev leszel, akár a szélütött. IV.

Költeményed, mint a mély tó habja, hallgat el, gondolatban még a dallam egyre énekel, könnyű kedve táncra kelve ringana tovább, jaj, de fáznak már az árnyak - lágy álom fog át, holdfény csikland, fürt jeidre omlik már az éj, álmod fodra fölcsobogva szebb zenére kél, zárva ajkad, hangja hallgat, csillag süt le rád s könnyű fényből ejt a csönd rád töviskoronát. VIDOR MIKLÓS

6

BÁL EGY KEVÉSSÉ ISMERT MÓRICZ.REGÉNYRŐL - SZEMÉLYESEN Trilógiák létrejöttében nem ritka, hogy előbb születik meg a mű feje és a lába , és csak ezt követően a törzse. Arany János korábban írta meg a Toldit és a Toldi estéjét, mint a Toldi szerelmét. Azok közül, akik a Légy jó mindhaláligat olvasták, kevesen tudják, hogya könyv valójában egy trilógia része: kezdete, feje. (A regény 1920-ban keletkezett.) Nyilas Misi történetét Móricz később tcivábbírta, még pedig előbb készült el a trilógia "lába", a Forr a bor (1930-ban), s csak ezt követően a trilógia törzse, a Bál (1936-ban). Aki Nyilas Misi életét időrendben akarja megismerni, annak ebben a sorrendben kell elolvasnia a trilógiát: Légy jó mindhalálig, Bál, Forr a bor. Mindhárom regény élményanyagát az író gyermekkorából, diákéveiből merítette. Móricz gimnáziumi tanulmányait tizenegy éves korában a debreceni református kollégiumban kezdi meg, s a gimnázium első -három osztályát - egy év megszakítással itt járja. (Ez a forrása a Légy jó mindhalálignak. ) A negyedik és aiZ ötödik osztályt Sárospatakon végzi, a hatodikat is itt kezdi. de félévkor három tárgyból elégtelent kap. Ekkor szülei átviszik a kisújszállási gimnáziumba, ahol anyai nagybátyja, Pallagi Gyula a gimnázium igazgatója. A diák Móricz nagybátyjánál lakik, s a hatodik, hetedik és nyolcadik osztályt Kisújszálláson végzi. Tanulmányi eredménye megváltozik, a bukott diákból jeles tanuló lesz. (Ez az időszak kerül megörökítésre - aBálban. ) Móricz 1899ben Kisújszálláson jó rendű érettségi vizsgát tesz. (Az érettségi körüli idő a Forr a bor témája.) Annak illusztrálására, hogy a trilógia mennyire szorosan kapcsolódik az író gyermekkorához, s milyen kevés transzformálással kerül a regényekbe a megélt valóság, a Bál egyik részletét idézzük. Ezt olvassuk egy helyen a regény hőséről : "Mikor húsvétkor megkapta a bizonyí-tványt, már minden tárgyból jelese volt, csak a görögből és németből kapott jót. Ezt is igazságtalannak találták a fiúk, s jobban sajnálkoztak rajta, mint Patakon az ottani kollégák a három szekundáján ... Hallotta aztán vakációban, hogy mikor az ottani német tanár előtt szóba került, hogy neki milyen bizonyítványa van, s a fiúk lármásan mondták, hogy mindenből jelese ... a tanár azt mondta: - Hja, ott kolbászból fonják a sövényt." Trilógiák történetében nem ritka, hogya három rész nem azonos értékű alkotás. A később trilógiává formált regényfolyamok esetében általában az először megírt mű a legsikerültebb. A Toldi szuggesztívebb, meggyőzőbb, mint a Toldi estéje és a- Toldi szerelme. Az Ábel a rengetegben eredetibb, hitelesebb regény, mint a trilógia másik két része. Nyilas Misi élettörténetének is a legjobban megformált szakasza az, amit az író a Légy jó mindhaláligban örökített meg. (Sőt a három részre tervezett művek néha befejezetlenek maradnak. Erre is ad Móricz példát: a trilógiának szánt Rózsa Sándorból csak az első két rész készült el,) A Bál tömörítő erőben, érzelmi-hangulati gazdagságban, az ábrázolás sokszínűsé­ gében kétségtelen nem éri el a Légy jó mindhalálig színvonalát. Ugyanakkor az is elmondható" hogya regényt valóságos értékeinél kisebb figyelemre méltatta a kritika, jelentőségét alábecsülte az irodalomtörténetírás, nem szólva arról, hogy az olvasók alig ismerik, a regény Móricz "elfeledett" , könyvtárakban ritkán kölcsönzött, az újrakiadást nélkülöző művei közé tartozik . Vargha Kálmán Móricz-könyvében (1967) meg sem említi. Nagy Péter monográfiája pedig (1962) csupán a cselekmény ideje (189899) valamint a megírás kora (1936) között megvonható párhuzam miatt foglalkozik vele (kétszer is elismétli: "az Iró megint korához szól. .. ", "mindez szintén saját korához szólt ... "), egyébként Móricz "sikerületlenebb, mert elsietett alkotásai közé" sorolja. Mindemellett lehetséges a regénynek - mint minden jó műnek - egy másik - 017

vasata is: nevezetesp.n az a "szerep", amit a mű azzal tölt be, hogy nemcsak az ember olvassa a könyvet, hanem a mű is o,lvassa -a befogadót, az a hatás, amit a mű legelőször kivált mindenkori olvasójából. De erről később ... Előbb mondjuk el a műről azt, amit elolvasása ma, Móricz halála után félszázaddal jelentett számomra. Az író jó ar$Ínyérzékkel felépített regényben , három "fejezetben" s egyenként 9-9-8 részben mondja el Nyilas Misi és az iskolai Segélyegylet kapcsolatának történetét . A 19. század utolsó -éveiben járunk, 1898 őszét és telét mutatja a naptár. A regény hőse húsz éves fiatalember, osztály társainál két évvel idősebb ("Késett két évet ... "). Az iskolában, ahol "Géza bátyja" az igazgató, a Segélyegylet ifjúsági elnökének választják. Diákok (pl. Pétery, Fussbaum Náci) és tanárok (Csapodi, Kotor Áron) , néhány vonással megrajzolt, jól karakterizált alakok mozognak előttünk. A Segélyegyletnek pénzre van szüksége, megszületik az ötlet: bált kell rendezni. Ezzel ér véget az első rész. Ám Misinek a pénzszerzés és a bál sikere érdekében azokkal kell szövetkeznie, akiket lelke mélyén megvet, a ..leggazdagabb", az "anyagi gondolkodású", a "gyakorlati érzékű" osztály társait kell bevennie a rendező bizottságba. "Szóval ő most, mint elnök, kénytelen csak azokra gondolni, akiket eddig lelke mélyéből idegeneknek tekintett ... " A második rész a báli előkészületeket, a különféle, ellentétes érdekek harcát ábrázolja, s egy gyengéd vonásokkal megrajzolt, éterikusan finom szerelem történetét beszél i el. A harmadik fejezetben a bál közvetlen előzményeit és a bál lefolyását ismerjük meg. A lélektani hitelesség egyébként sem erénye a regénynek, befejezése pedig éppenséggel kiagyaltnak hat. Nyilas Misi a bálon kiábrándullrénkéből, de néhány tánc után megvigasztalódik, mert egy ismeretlen szőke kislány megigéri : "Úgy tűnt fel neki, most egy erdélyi havasokból leszállott nimfa hálójába esett ... Milyen szerencse, hogy Irén kéből éppen kiábrándult." A pszichikai folyamat, az érzelmi változás rajzát ennyivel intézi el Móricz. A Bál igazi értékét problémagazdagsága, az egyén és a külvilág sokszálú kapcsolatának bemutatása adja, Ez jobbik esetben cselekményben, figurákban, emberi konfliktusokban jelentkezik, halványabb, közvetett megOldás, amikor didaktikus elmélkedés vagy írói narráció közvetíti. Jelen vannak a regényben szociális problémák, a szegénység gondja, a pénz szerepe. Olvashatunk pedagógiai kérdésekről, például az otthon, a családi háttér fontosságáról a nevelésben. Szó esik hazai és nemzetközi politikai problémákról, a háború és a béke kérdéséről, a Dreyfuss-Í:Ígyről, a búr háborúról. Érdekes gondolatokat találunk a zsidó-kérdésről. Szép sorokat olvashatunk az időről, a jövő­ ről, az egyéniség fontosságáról, a hatalomról, az ország, a nép jövőjéről. Véleményt mond Móricz az irodalom és a politika viszonyáról. Hőse szájába adja kissé naív eszméit a társadalom jövőjéről... A regény egyik kiemelkedő szép részlete, a cselekmény valóságos drámai csúcsa a második fejezet vége, az a görög óra, amikor Koós tanár úr, az igazgató esküdt ellensége meg akarja alázni Nyilas Misit. Ezt követi az a pillanat, amikor az igazgatói irodában a nőegyleti hölgyek átadják az összegyűjtött pénzt az iskolának. "Mikor a hölgyek elmentek, az igazgató magában maradt az öccsével. - Misikém ... ezt azért oly jól megcsináltad, hogy gratulálok neked". Jutalmul tiéd a szoba. Misinek elfutotta a szemeit a könny. Ráborult a bátyja kezére és megcsókolta. Az igazgató felemelte s megölelte, megcsókolta a homlokát: - No fiam, fiam, Misikém - nehéz ebben az országban élni ... Misiből kitört a zokogás: - Nagyon nehéz, Géza bátyám." Olyan gondolat ez, amire a mai olvasó csak együttérzéssel bólinthat. Ezt éreztem 1992. nyarán, amikor aBált - negyvennégy év után - újraolvastam. S ez az újraolvasás fölidézte bennem az első 'találkozást a regénnyel. S tulajdonképpen erről az első, meghatározó erejű találkozásról akarok beszélni. Arról az élményről, amelyet a mű először kiváltott belőlem.

8

1948-at mutatta a naptár, amikor véletlenül kezembe került a regény. Akárcsak a Bál Nyilas Misije, osztálytársaimmal együtt - a nagykanizsai piarista gimnázium nyolcadikos diákjaival - érettségi előtt álltunk. Olyan pillanat volt ez, amikor az olvasó teljesen azonosulni tudott a mű hősével. A regény egyik helyén ezt olvasom: Nyilas Misi " papírt vett elő s felírta ... " Nyilas Misi azért vesz elő papírt és tart szemlét osztálytársai · fölött, hogy számba vegye, kik azok. akikre a Segélyegylet dolgaiban számíthat, kik azok, akik még "hasznavehetők", és kik azok, akik idegenek a számára: "Kellenek ágyútöltelékek is." 1948-ban én is papírt terítettem magam elé (talán valahol ma is megvan holmijaim között). és felírtam , kik azol< osztálytársaim közül, akik híveim, akik közömbösek , és akik ellenfeleim. Aztán megnéztem, kik az osztály jelesei. kik a jók és az elégségesek. És összehasonlítottam a két névsort. Rádöbbentem, hogya két névsor nem fedi egymást , a családi környezet , a társadalmi helyzet fontosabb, meghatározóbb az emberi kapcsolatokban , mint a tanulmányi előmenetel, a bizonyítvány , a " rendűség". Nyilas Misi nagybátyjának mondja: "Akárkivel beszélek , rájövök, hogy nem érdemes vele vitatkozni , mert nem ő beszél, hanem az a társadalmi réteg, amelyikből származik ." Tizennyolc éves koromban magam is azt láttam, hogy az az osztály társam látogat meg, barátkozik velem, akiknek a szülei nagyjábÓl az én szüleim társadalmi helyzetével azonos körülmények között élnek, lakásuk hasonlóképpen van berendezve, az apa foglalkozása apám foglalkozásával rokon. Nyilas Misiről olvastam a regényben: "Az már régi gondolata volt, hogy az emberek a családi és társadalmi környezet hatása alatt állanak, illetőleg ő arra jött rá, hogy az emberek nem azt mondják, amit maguk gondolnak, hanem amit abban a körben mondani szokás, amiben élnek." Szüleim - apám vasutas volt, állami ember - kicsit lenézték az iparost , aki a vásárban kosarakat , szitákat árult. De ennek aszitásmesternek bérházai voltak a kisvárosban , telkei a Balaton mellett, a szülők a tanárokkal barátkoztak, s gyermekük nem hozzám, hanem gazdagabb osztály társaim hoz húzott. "Az emberek értékelik az egyes társadalmi foglalkozásokat. Vannak olyanok, amiket dicsőség gyakorolni, és van, amit szégyen. És a fiúk egymást nem aszerint tisztelik, hogy valaki a maga erejéből milyen helyet vívott ki az iskolai osztályzat alapján, hanem aszerint, hogy mi az apja" - írja Móricz a regényben. Volt egy osztály társam, bíró volt az apja a háború előtt. Nem tudom milyen ügyekben, milyen ítéleteket hozott. Nyugdíj nélkül elbocsátották. A háború után eleljártam hozzájuk. Az apa mindíg szivesen fogadta köszönésemet . Általában az ablak előtt ült, és olvasott. Ha felállt , a függöny mögül ki-kinézett az ablakon. De soha nem ment ki az utcára. A városban soha nem lehetett látni. Már akkor szöget ütött a fejemben ez a furcsa szokása . Önmagára mért penitencia , fogadalom tartotta vissza a nyílvánosságtól? Vagy félt az emberektől , félt attól, hogy valamelyik el ítélt jével találkoznia kell? Nyilas Misiről olvastam a Bálban: "Ő már nagy dologra jött rá, de ezt nem is meri senkinek elmondani . Arra jött rá, hogy az iskolában és valószínűleg az egész életben mást becsülnek az emberek , nem azt , amit az egyéniség jelent, hanem a földi vagyont': Ahogya fiatal Nyilas Misi beleütközött a zsidó-kérdésbe, diák koromban, én is találkoztam vele. Pontosan azzal, hogy az iskola, tánáraink, a piarista szerzetesek nem engedték kérdéssé tenni. Már akkor tudtam, hogya kanizsai gimnázium diákja volt Hevesi Sándor és Fejtő Ferenc. (Fejtő édesapja, Fischi Fülöp és Fia könyv- és Papírkereskedésében vásároltuk bátyámmal a füzeteket, a ceruzát, a radírt, a vonalzót.) A háború alatt csak civil tornatanárunk "viccelt " azokkal az osztálytársaimmal, akikre a munkaszolgálat várt: "Elmondhatjátok majd, hogy amit rákentek a századok - a laktanyai latrinákra célzott -, "lemossuk a gyalázatot ... " A szerzetestanárok nem küldték ki az órákról a sárga csillag viselésére kényszerített osztály társainkat.

9

Ahogy Nyilas Misi instruktorkodott diák korában, nekem is voltak tanítványaim iskolatársa im közül. Az egyiket cserkészparancsnokunk szerezte: egy földbirdtokos család - száz holdjuk maradt még a földosztás után - gyermekét készítettem föl az egyik nyáron a magánvizsgára. A másikat történelemtanárunk ajánlotta: a kanizsai li· kőrgyáros bukdácsoló fiát kellett latinra tanítanom. A harmadik már magától keresett meg. Minden tanítványom mögött érzékelnem kellett a családi hátteret, a társadalmi miliőt, az otthon sajátos légkörét. A Bálolvasójaként a regény apró részleteiben is magamra ismertem. Misi egyik alkalommal meglátogatja az osztálytársát, Kiss Palit. "Kiss Paliék mellékutcában laktak, de igen nagy házban ... ezt a fényűzést nem ismerte." Bejön a szobába Pali mamája, a doktorné. "Igazi dáma volt." Misi megSZÓlal: ,,- Én úgy gondolom, tetszik tudni ... - nem is tudja, hogy szólítsa, nem volt kia1akulva a megszólítás. Még sose szólí· totta sehogy. Oly távol voltak társadalmi lag, hogy egészen tájékozatlan volt." É n is beleütköztem a tetszikelésbe. A Bál hatására döntöttem tizennyolc éves koromban: számomra nincs többé tetszikelés. A vonaton nincs: Le tetszik szállni? Csak ez van: Leszáll ön? Vagy: Leszáll, uram, vagy asszonyom? Különben is: micsoda képtelenség: Beteg tetszik lenni? Kit tetszik gyászolni? Tizennyolc éves voltam, amikor a Bált először olvastam. Ha később - már az írás gyakorlóterepén - érdeklődés támadt bennem a szociográfia, a társadalmi kérdések ábrázolása ' iránt, minden bizonnyal ennek a találkozásnak köszönhetem. Ha később könyvet írtam a magyarországi urbanizációról a Magyarország felfedezése sorozatban (Nagyváros születik, 1975), ha egy évet szenteltem életemből egy ipari szövetkezet életének tanulmányozására (Sorskovácsok, 1978), ha a vidéki lét és a decentralizáció kérdéseit tanulmányok sorában vizsgáltam (Vidéken élni, 1988), annak indítékai ebben a korai olvasmányélményben lelhetők föl. Hogy aBál nem remekmű? Ez a kritikus, az irodalomtörténész számára vizsgálható, elemezhető kérdés. A hajdani olvasó ·nem erre emlékezik. Nem mindíg a remekművek az igazán megszólító erejűek. Egy szerencsés pillanatra, az olvasó és a mű kivételes és személyes találkozására van szükség·, hogy az élmény kiváltódjék , a hatás felszikrázzon. Nem mindíg a remekművek üzenete ér el hozzánk. Egy könyv akko r igazán hatásos, ha képes felszínre hozni olvasójából azt, ami e találkozás nélkül talán örökre rejtve maradt volna benne. TÜSKÉS TIBOR

GISELA STEINECKERT:

KÉK

EREK

K ék erei vannak a fehér égnek, s mivel kékek az erek és piros a vér, élőnek vélem, mert ember vagyok, ki csak önmagából indulhat ki, semmit sem tudva az égről, s alig valamit önmagáról

CSEH KÁROLY fordftása

10

A NÉMETH LASZLO-KUTATO GREZSA FERENC EMLÉKEZETE

Grezsa Ferenc a sokat vitatott, tiltott,

megkérdőjelezett, elhallgatott Németh kutatásának adott rangot, szerzett elismerést . Németh László élete már múlt, műve pedig kezd történelemmé válni. Nem szűntek meg, bál" csitultak körülötte a végletes indulatok, akétoldalú túlzások. Tüneményes varázsa bizonyára csökken, de ereje változatlanul hat. Az életmű egysége és megbonthatatlansága ma máI" consensus communis, értékelése, megítélése azonban korántsem egységes. Az elemzés nélküli elutasítások és az elemzés nélküli rajongás ma már egyre ritkább. A Németh-kutatás fő vonulata Vekerdi László alapozására épít, legszebb, legteljesebb emeletsorait ennek a virtuális architektút'ának Grezsa Ferenc emelte. A kunmajsai parasztfiú a kecskeméti piaristáknál szerzett érettségit. Tudományos életrajza oktatói és kutatói munkájának összhangját bizonyítja . Egyetemi tanulmánya it 1956-ban a Szegedi Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán fejezte be. A tudományos kutatómunkába még bölcsészhallgatóként bekapcsolódott. A tudományos diákkörök debreceni országos konferenciáján első díjat nyert. Részt · vett Juhász Gyula összes művei szövegkritikai kiadásának munkálataiban. Elkészítette - a költő halálának negyedszázados évfordulóján közzétette - a Juhász Gyula-bibliográfiát. Sajtó alá rendezte az 1898 és 1908, valamint az 1918 és 1922 közt írott tanulmányait, publicisztikai írásait. Feldolgozta Juhász költői munkásságának néhány fontos pátyaszakaszát. Bölcsészdoktori értekezése Juhász Gyula egyetemi evei címmel az Irodalomtörténeti Füzetek 44. számaként jelent meg. A hódmezővásárhelyi Bethlen GábO!' gimnázium tanáraként, majd igazgatójaként Németh László pedagógiai nézeteinek szellemében munkálkodott. 1975-től a felsőoktatásban dolgozott. Előbb a szegedi Juhász ·Gyula Tanárképző Főiskola Magyar Irodalom Tanszékének irányítására kapott megbízást, majd - 1984 óta - a József Attila Tudományegyetem II. sz. Magyar Irodalomtörténeti Tanszél<ét vezette. Ekkor választotta tudományos témájául Németh László életművének monográfikus feldolgozását: Kandidátusi értekezését e tárgyban 1978 decemberében védte meg, 1979-ben jelent meg - a Szépirodalmi Kiadó gondozásában - Németh László vásárhelyi korszaka című kötete, majd 1985-ben ugyanott Németh László háborús korszaka, 1990-ben pedig a Németh László Tanu-korszaka című könyve. Sajtó alá rendezte - Életmü szilánkokban J-JJ., és Sorskérdések címmel - a Németh László-életműsorozat három zárókötetét. A Németh-monográfia darabjainak publikálását élénk kritikai visszhang kisérte. A Kiadó pedig háromszor is nívódíjjal jutalmazta. Emellett számos tanulmányt írt a Nyugat második nemzedékének (főképp a népi mozgalom keretei közt induló) alkotóiról, valamint élő irodalmunk nevezetes teljesítményeiről, a leggyakrabban Illyés Gyula, Nagy László, Fodor András, Csoóri Sándor, Pilinszky János és a határokon túli magyar irodalom alkotásairól. Szakmai tevékenységéért a Tiszatáj, az Alföld és az Uj Forrás szerkesztősége nívódíjjal tűntette ki. 1988-ban József · Attila-
11

nak, a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriumának is tagja volt. A Művelődési Minisz· térium támogatásával kutatócsoportot vezetett a Főbb szintézistörekvések a két világháború közti magy ar irodalomban témakörben. Részt - vett a megjelenésre váró Németh László·levelezés sajtó alá rendezési munkálataiban ... Első -könyvével kandidátusi, a másodikkal nagydoktori fokozatot szerzett. Harmadik könyvével pedig legjelentősebb irodalomtudósaink közé lépett. Grezsa Ferenc a Németh-filológia megteremtője (Vekerdi László). egy kiteljesedő szintéziskisérlet, összegező és tisztázó érvényű nagymonográfia szerzője. Öt nagy korszakot állapít meg. Az első 1925-től a Gyász megírásáig tart. Ebben a saját arculatát formáló, nemzedékének teljesítményét szemléző kritikus és s-z épíró készülődését figyelhetjük meg. A második periódus égtájkereső nagy légvétel, amely fŐképpen a Ta;w hasábjain (1932-39) zajlik a "minőség forradal';'a" jegyében. Ide tartozik a magyar reform reménye és kiábrándító kudarca is. A harmadik időszakban (1938-1944) az erkölcsi utópiát a történelem élménye váltja fel és a-Iakítja a művet a sorskérdések irodalmává. 1945 őszé!1 kezdődik a "hódmezővásárhelyi " korszak. Az író a hűség és a Jalóságot alakító cselekvés, a beilleszkedés dilemmáinak feloldásán, a kor kívánatos embereszményének modelljén dolgozik. Ez az időszak 1954 táján nő át a "sajkódiba", élet és mű alkonyi időszakába. Grezsa a Németh-művet kivételes egységnek és teljességnek tekinti, ennek szellemében elemi élet és mű, idő és lényeg össze-f Üggésrendszerét. Domokos Mátyás joggal mutatott rá Grezsa Ferenc ritka erényeire, érdemeire, arra, hogy első Németh-könyvét nem valami nagy szellemi központban és magas funkci óban, hanem Hódmezővásárhelyen a gimnázium igazgatójaként, magyartanárként írta. Amikor pedig Szegedre került a tanárképző főiskolára, majd pedig az egyetemre tanszékvezető professzornak, akkor is megőrizte vásárhelyi illetőségét, hű maradt a városnyi szeretettel övezett lokalitáshoz. Irodalomtörténetünk tele van félbemaradt, nagy tervekkel, megkezdett, de soha be nem fejezett vállalkozásokkal, torzókkal , fragmentumokkal. Grezsa hármaskönyve betetőzése munkásságának, legnagyobb teljesítménye a Németh Lászlo-szakirodalomnak. Szintézise imponáló teljesítmény, vonzó példakép, filológiai remeklés, korszakáttekintő monográfia - Vekerdi László szerint is - a kutatók új és újabb nemzedéke számára. Elsőként végezte el a hatalmas életműben a nélkülözhetetlen tereprendezést,állította fel - Vekerdi László nyomán - a mértékül szolgáló irány jelzőket, mérte fel valóságos arányaiban a feladatokat, jelölte ki a reális és távlatos célkitűzéseket. Időben visszafelé haladt a "vásárhelyi korszaktói" indulva, de mindíg a teljes életműben gondolkodott, ezért maradhatott mentes lényeget torzító tévedésektől, aránytévesztésektől. Leletei maradandó értékűek. Legtöbbször id ült előitéletekkel szemben bontja ki felismeréseit. Igy történhetett, hogy miközben feltárta a "vásárhelyi" időszak eszmei, szépírói , pedagógiai hozadékát, kiderítette , hogy a "hallgatással" vádolt író társai közül a legtöbbet dolgozott. Rámutatott arra , hogy "A történelem árnyékában" háborús korszak elsődlege­ sen eszmei természetű meghatározottságú, nem annyira az életmű esztétikai aIkatába, mint in kább gondolati tartalmába, irányultságába, művekben kifejeződő magatartásformákban hoz változást. Ma már kétségtelen, hogya magyar sorsKérdések egyben európai kérdések is, amelyek csak az etikumra épített minőségeszme jegyében oldhatók meg. Tőle tudjuk, hogya Tanu mennyire az írói "növésterv" szigorú és következetes logikája szerint készült, amelyben az író megteremti az irodalmunkból méltán hiányolt "eszmék mennyezetvilágítását" . Közben kialakul az életmű regény, dráma és esszé vonulata mint az önkifejezés legfőbb terepe. A függetlenségét négyszáz év után, iszonyú tragédia közepette visszanyerő országot a trianoni csonkítás sújtja, amely az élet minden területére kihat. Amitől Ady félt, 12

a Szétszóródds vízióját éli át Németh László, aki a magyarság jövőesélyeit az etikurn és minőség fényénél kutatja, tudatosítja. Magyarság és európaiság összhangját a szomszédos népek, a "tejtestvérek" közösségében, az egyetemességben jelöli ki. Illyés nevezte Németh Lászlót a XX. század Széchenyijének. Találó az analógia, de a XX. századi magyar reform kort álmodó géniusz eszméit a kor jégverése fogadta. Grezsa Ferenc első két könyvében a historikum dominált. Harmadik könyvét, mód szerében is megújítva írta . Olyan elméleti. filozófiai alapozást végzett, amelyből a Tanukorszak eszmeisége, műveinek interpretációja hitelesen elvégezhető, legyen szó eszmetörténetről - ezért a történészek is hálásak lehetnek neki -, a poétika vagy műelem­ zés kérdéseiről. A Tanu-metafora jelentésváltozásait a szellem emberének kritériumait az eszmék laboratóriumának eredményeit kutatja, reform és mozgalom reményeit és kudarcait, tanulságait összegezi, a kihívásokra művekkel válaszoló író eredményeit interpretálja új könyvében . Grezsa Németh Lászlótól megtanulta , hogy újuló korban nekünk is újulni kell , mert mit sem ér, ha akörülményeket megváltoztatjuk, de mi nem változunk. Minden mozgalmat csa~ valós érdemei szerint kell támogatnunk, autonómiánkat sosem szabad feladnunk, szellemi. gondolkodói függetlenségünket meg kell őriznünk. Aligha találunk magyar gondolkodót, aki a fasiszta és bolsev'ista diktatúra, sőt a demokrácia veszélyeire idejekorán és meggyőzőbben figyelmeztetett volna. A civilizáció egészében , az emberiség egyetemességében gondolkodott, túllépve a politikai, ideológiai megosztottságon. Széchenyi szellemisége élt benne. A reformigény permanenciája fejeződik ki "kiművelt emberfőkre" rímelő minöség forradalmdban és a könyvcímmé emelt értelmiség hivatdsdban, a kertmagyarorszdg gondolatban, a most újra időszerűvé vált vdl-

/alkozdsban. A Magyar

Műhely volt egyik legszebb álma, amelynek révén értékeinkkel együtt integrálódhatnánk az európai és egy~temes kultúrába. Ezt a vállalkozást nacionalistának minősítették, a könyvből csak egy tartalomjegyzék maradt , a szellemi szabadság megcsúfolásának szomorú mementójaként. Grezsa Ferenc irodalomtudósi munkásságának nagy érdeme, hogy értékfeltáró módszert alkalmazva is megőrizte szellemi autonómiáját, a tárgyilagosságot. Eszmei poétikai , esztétikai ítéleteiben szuverén gondolkodóként érvényesítette a jogos kritikát. Kivételes minőségérzékkel a következő évszázad ra is előrevetítve alkotta meg a legteljesebb és leghitelesebb Németh László - képet. Neve ezért valt a Németh Lászlókutatás minőségjelző szinonimájává. Teljesítőképessége csúcsán távozott közülünk. Az idén lett volna hatvan éves. Emberi , szakmai judiciuma , baráti szeretete fájdalmasan hiányzik a Németh László Társaságból, az őt tisztelő, szerető kutatók köréből. Velünk maradt könyvei és a személyes emlékek csupán enyhíthetik veszteségünk fájó tudatát.

CS. VARGA ISTVÁN

GYÚNTAT A FÖLD Rögböl fénylö imahdz : halott dgon térdepel a füst. VASS TIBOR 13

HULLAMAID SZÉTKÜLDI MAS Gödröt ásó veríték, lüktető sírás! hullámaid szétküldi más,

s maradnak a nem-szájra-való titkok. Cápák támadják a napsütést. S itt - ott még kisegít a havazás. Sótölcsérből

szállnak az évek, pörköli őket sirályének A hóban vesztegelő delfinek.

S a szél egyetlen zsoltára sem éri meg, hogy hiába hiszed: mindenből kimaradsz. Kagy/óaszá/yban fényes Krisztusarc... KÓNYA SÁNDOR

GOSPEL (Cyndee Petersnek)

Uram! Segíts, hogy megtaláljam... Kérlek, segíts, hogy megtaláljam .. 6, uram! E tündöklő nyárban békességem hogy megtaláljam Uram! Segíts, hogy elfeledjem... Kérlek, segíts, hogy elfeledjem... Fejem lehajtom, úgy esengem: könnyem, sebem mind elfeledjem. Ki ad vigaszt, hogy elcsitu/jak? Mutass jelet, hogy elcsitu/jak! Tüzemtől- jaj - hogy szabaduljak? Ó, adj vigaszt, hogy elcsitu/jak... VARSA ZOLTÁN

14

A REKLÁMFŐNÖK KÖZBESZÓL Voltál már nagyon éhes? Annyira, hogy szinte lebegsz az utcán, mint tavasszal piroshasú papírsárkányok lebeghetnek a madzagpórázon? Hogy csak arra vársz: összemegy a lábad, mint a nyakli bicska s szervusz világ? Mert így voltam én akkortájt már harmadik napja Rómában, minduntalan készen arra,. hogy a Ponte Sant Angeloról a Tiberisbe lépek, vagy lefekszem szépen valahol a Colosseum tövébe, aztán elalszom, mint az öngyilkosok. Hogy merre csavaroghattam Rómában magam sem tudom, - lődörögtem amerre a bakancsom orra mutatta. Regényeim úgy elfogytak , mint az a száz Iíra, amellyel három nappal ezelőtt leszálltam a tehervonatról a prenestinai állomáson. Célom annyi se, hogy egyik oldalról a másikba menjek, valamennyit rendre megfojtotta ez a gyönyörű mostoha város. És amikor már azt hittem, hogy minden érzéket kivitt belőlem az éhség, egy almacsutkán - jól figyelj -, egy almacsutkán fennakadtam. A Campo dei Fiorin történt ... Szép volt, mint egy Diana s Diana volt, mint a legtöbb szép nő Rómában. Egy butikból lépett ki, elmélázva almát majszolt a kedves s keresztülnézett rajtam, mint egy ablakon ... És én követtem, akár az eszelős. Át a Corso Vittorion, keresztül a Szent Angyal hídján, mindenütt a nyomában s arra vártam - de jobban, mint a Campo dei Fiorin valamikor elégetett Giordano Bruno a kegyelmező szóra - hogy egyszer eldobja a csutkát. Szép, kövér csutkát gondoltam, ott hever majd az aszfalton két falevél s egy cigarettavég megértő társaságában, én lehajolok, mintha bakancsom réseit igazgatnám, nagysuttyomban felveszem, és.. Eddig tartott mindíg a játék, nem tudom hányszor, míg Dianám után talpaltam, tc.vább nem mertem folytatni, hogy nagyot ne marjon rajtam az éhség. A Piazza Cavouron, pálmafák, gonddal nyírt bokrok sápadt árnyékában loholtam, amikor valaki elsza,lad mellettem, s odakiált: - Piove! ... Piove!. .. Vagyis, hogy esik, Esik a fenét, dehogyis esik, még felhő se nagyon van, sandítottam az égre és rugtattam tovább. Mindaddig, amíg valóban előttem hevert a csutka. Majdnem úgy, ahogyelképzeltem. Már hajolnék érte, de valaki a vállamra teszi a kezét: - Carte d 'identita ... Egy rendőr, meg egy civil. Odébb is egy, a Campo dei Fiore-i kedvest nyaggatja, az a nevét mondja: Diana Farzetti, meg, hogy hol lakik, meg, hogy varroda i lány. Engedik is tovább. ~ Carte d'identita! - hallom mégegyszer s mintha hintában lennék, elindulnak a pálmafák, a pad, a tömeg, amely nem is olyan messze fehérkabátos rendőrsorfal mögött álldogál s forog, forog, forog a tér, mint otthon, vásárban a ringlispíl ... És forog vele az agyam is, benne a rettenetes félsz: most ml lesz? Hisz csak svájci papírom van, onnan szöktem hatodik napja, hogy majd Rómában szerzek némi pénzt és talán hazalépek Magyarországra, - a svájci indexkártya még itt annyi se, mint a szenteltvíz. Leültetnek, biztos kinéz vagy hat hónap rám, mert még soggiornom, tartózkodási engedélyem sincs. Ehhez pedig semmi kedvem, ismertem már az osztrák, német, svájci börtönt, egyetlen ízem sem kívánta, hogy az olaszokéval is megismerkedjem. - Süket maga, fiatalember? Ezuttal a civil kérdett. Hangjában annyi rosszindulat, hogy a felétől is megijedtem volna. - Hontalan vagyok signore ... Menekült ... - Apapírokat! - Nincs, s'i gnore ... Összenéztek, a civil félrehúzza stuccolt bajuszát s azt mondja: - Őszinte részvétem, fiam ... - S a rendőrnek: - Kisérje a többihez!

15

A rendőr előrelépett. Egyenesen a csutkára. Az szinte reccsent a talpa alatt s úgy éreztem, mintha rajtam taposna. Aztán taszított egyet a galléromon, hogy kilódítson álltóhelyemből. Ugyanakkor a hátam megett megszólalt valaki: - Pardon signore, a barátom ... Torzonborz ruhacsomó vigyorgott rám. Különös figura. Vagy három hónapja nem láthatott borbélyt, olyan szakál körítette az arcát, ruhája rongy, hátán rongy, a bakancsát meg aszeméttelepen szedhette össze valahol. A nyakában eiül, hátul tábla,rápingálva a következők:

A zért vagyok ily elegáns: nem hallgattam a szóra. Másra adtam líráimat, nem Muratti lottóra ... Kóvályog bennem a nevetés , a rendőr se -áLlja meg , hogy el ne röhintse magát, de azért szigorúra fogja a hangját: - Hát maga ki? - A lottóvállalat nazionalparki reklámfőnöke ... - mondja hallatlan fölénnyel a szakállas, aztán gyorsan pergetni kezdi a nyel vét rám. - Máskor bezzeg neked is jár a pofád, ha kell , ha nem , most nyitottad volna ki, hogy honnan menesztettek. Nem tudtad mondani, hogy együtt vagyunk a cinecittai táborban, hogy tegnap érkeztél és még nem adtak papírt , mert még létszámba se vettek, mi? ... Mit csinálsz te szerencsétlen, ha tö rténetesen nem er re járok, mondjad? Azt se tudtam hirtelen, hogy hova legyek, hiszen sose láttam ezt az alakot. - ezért még jó is, hogy nem kérdett rám a rendőr. hanem újdonsült barátomat kezdte faggatni: - Hol vannak maguk? - Cine-Cittaban ... Tegnap él' kezett oda ez a jámbor is ... Csak alétszámbavételhez éppen negy vennyolc óra kell .. : De , hát magának magyarázzam, biztosan sokkal jobban tudja, mint én, vagy más .. , Igaz? A rendőr hümmögött , s vigyázzba állította a szemöldökét. - Szóva I.. . a barátja? - Hajai, de milyen régen! ... (gy van? - és rámnézett. Buzgón helyeseltem, mire a rendőr azt mondta : na akkor mehetünk íziben a, fené be, csak papír nélkül ne mászkáljon máskor egyikőnk se , mert könnyen ráfizethetünk. Szedtük is a lábunk kifelé a parkból. Nem szóltam én semmit ehhez a szakállashoz, csak talpaltam mellette s oldalróllestem az arcát. Hát lehetett vagy huszonöt esztendős, úgy véltem , ha még a szakállát levágatná, meg valami rendesebb ruhát szedne magára, talán a nők is megnéznék. Mikor már jó messze járhattunk az utcán, mégis illő­ nek tartottam , hogy hálálkodjam neki. Mondtam is: - Köszönöm uram" . Azóta talán már a polizián lennék. Vigyorgott. - Én is. - Maga? - Ott hát. Valahogy csak ki kellett másznom a razziából. És éppen maga jött kapóra ... Mert ez az összes írásom ... - és egy vasút jegyet mutatott Genova és Savona között a harmadik osztályra. Felnevettünk. De azok a rómaiak is, akik velünk szembe jöttek. Csak rá kellett nézni erre a szakállasra, meg a táblákra a nyakában, hogy bugyborékoljon belőlük a kacagás. Mire egy kilométert haladtunk, egész gyerekfalka akaszkodott a nyomunkba. De mindezt megmentőm olyan fölényesen fogadta, akárha királyi udvar hódolna utánunk. Még azt is eltűrte, hogy egyik-másik kölyök kavicsot koccantson a hátához. Mindenesetre nagy türelme lehet, gondoltam, én már százszor szétütöttem volna a vihorászó seregben, de biztos régóta csinálhatja, hogy ennyire semmi neki ez a szekatura. Kérdtem is, hogy mennyi ideje nevetteti magát az utcán. - Negyedik napja signore ... De ma utóljára. Visszavonhatatlanul utóljára ... Holnapra nem prolongáltak ... 16

Nem akartam kérdeni mért, nehogy tolakodónak lássofl, de nem is kellett, mert mesélt ő kérdezés nél kül is. - Mit szól ehhez a gálacipőhöz hercegem? - s megállt, hogy alaposan szemügyre vehessem máladozó bakancsát. - Hát... - nyögtem, mert hirtelen olyan szavak jutottak eszembe, hogy ocsmány, köpnivaló, rettenetes, meg másféle s nem akartam véletlenül se megsérteni a jótevő­ met. - Értem ... - bólintott. - No, hát ennek köszönhetem, hogy levettek műsorról. Mezítláb járt ő három napon keresztül Rómában ezekkel a táblákkal, a főnök, alottóiroda atyaistene még azt is k'ikötötte, hogya bokája fölé cipőzsinórt csomózzon, hogy nagyobb legyen a vicc. Azonban október s este; reggel hideg lévén, újdonsült barátom valahogy szert tett erre a járóalkalmatosságra, hogy mégse kapjon tüdőbajt azért a napi százötven líráért, amelyet az iroda fizetett. Bezzeg Muratti úr, a főnök más véleményen volt. Hogy ő mezítlábra egyezett, s, ha annyira kényes a ' reklámhordó talpa, akkor alászolgája, talál ő akár egymilliótoprongyot is Rómában, csak győzze elzavarni őket. (gy aztán ma le kellett adni a táblát a napl százötven reményével együtt. - Gazemberség ... - morogtam, de jótevőm fölényesen mosolygott. - Hja, hercegem, a háborút lefújták, a frontok helyett itthon öli egymást a nép. A gyárak még most ébredeznek, több, mint kétmillió munkanélküli, hontalan van itt, a szentvárosban ... Szép cirkusz, mi? - Az. - Akarja látni? ... Kísérjen el, ha jobb dolga nincs. Nem volt, hát mentem. Az egyik sikátorban, keskeny, szurtos üzlet előtt rongyos rongyos mellett. - A aréna ... - intett feléjük a megmentőm. - Csupán az oroszlán hiá,nyzik ... Aztán keresztülverekedte magát a tömegen s bement az üzletbe. En meg kint vártam, hogy mi lesz. Egyszer csak megjelent az ajtóban egy kopasz, szemüveges férfi, a lépcsőre állt, mire olyan csend lett, mint templomban úrfelmutatáskor. Aztán, akár egy hadvezér, végignézett az embereken s lelépett az aszfaltra. A tömeg szinte szétnyíIt előtte s a· rongyosok egymást lökdösték, hogy nagytekintetű szemüvege elé kerüljenek. A kopasz kiválasztott közülük egyet, intett neki s megindult vissza'f elé. Az ajtóból viszszaszólt: - A többi elmehet. Zúgott, morgott a sikátor, mintha egyszerre jajdult volna fel valamennyinek a gyomra. - Na, indulás hercegem ... - zökkentett fel a szakállas. - Az oroszlán mára nem kíván több prédát... Mentünk. Magam sem tudtam merre, hagytam, had vezessen. Hiszen olyan mindegy, hová. A sarkon kenyeret árult egy micisapkás férfi. Jegy nélkül, feketén. Ez a kopott jólélek mindjárt vett egy darabot, kettétörte, s nekem adta a felét. - Kenyeret a cirkuszhoz ... (gy csinálták az imperátorok is .•. Dülledt a szemünk, úgy faltunk. Szó nélkül, nekikeseredetten, mintha egész Rómát ki akarnánk enni a világból. Két percig. Aztán morzsa sem maradt. Valami köszönömöt hebegtem. - Gesundheit ... - felelte, olaszról németre fordítván a szót. - Beszél németül? Mondtam, hogy igen. - Franciául? - Valamit. - Angolul? - Úgy is egy keveset. - Spanyolul? A bécsi Práterben együtt voltam egy spanyollal majdnem félesztendeig, magyaráztam, hát Madridban sem tudtak volna eladni. 17

A szakállasnak mind jobban tetszett a játék. Hol franciául, hol németül faggatott, hogy aztán spanyoira vigye a szót. Egyszerre megáll, karon kap s azt mondja - megint olaszul: - Fogadok hercegem , hogy nem beszéli a világ legszebb nyelvét! - Fogadnék, de egy lírám sincs - közöltem. - Sebaj. Ha én nyerek, nekem adja Muratti urat és én azt csinálok vele, amit akarok, ha maga ... itt az államkasszám ... - És meglobogtatta a maradék száz lírát. - Rendben. Erre megáll ez a behemót, kicsit lehuny ja a szemét, akárha valami fenségesre készülne s azt mondja - jól figyelj - , azt mondja magyarul: - Egész úton hazafelé azon gondolkodám , Miként fogom szólítani rég nem látott anyám ... S néz, néz rám, látom , hogy párásodik a szeme , mire rákezdtem én, de úgy, hogy csuklik is belé a hangom: - Mit mondok majd először is kedvest, 'szépet neki, Midőn, mely bölcsőm ringatá, a kart terjeszti k i... ... És ott az utcán, a római utcán, nekikezdtünk sírni , úgy, hogy a járókelők azt hihették, valami nagy bánatunk lehet. Pedig csak magyaro k voltunk, milliós városban, idegenben, 1945. októberében ... Megérted? Nagysokára szólalt meg aztán a cimbora: - Nyertél komám ... De nem sajnálom ... ~s már kanyarodott is befelé egy kiskocsmába. Liter barbara rossat kért , a jobbikból, a nyolcvannyolc lírásból, mivelhogy ünnep van, csak éppen a rómaiak nem tudtak róla. Aztán, hogy leküldtük az első pohárral, buggyant belőlünk a szó, otthonról, Pestről , apró emlékekről , amelyek megragadtak bennünk s amelyekből össze szokott állni a honvágy ...

D. SZABÓ LÁSZLÓ

KIÁLTOZÁS A FŰZ ODVÁBÓL Árnnyá válik mind, akit csak szerettem. Rikolt a tiport faluk harangja.. _ Bozgorrá-létünk a szívünkbe retten. Számadás: többé nincs már menedék, nem tehetjük úgy, az t, amit akarunk .. Holtak szemében tükörkép az arcunk, sorsuk sorsunkká vált: a feledés. Csodás ragyogás ha csillan a verem mélye harmatcsepp, ékköve a rög. Nem nyílik az ég, szárazon dörög a délibáb igaza... Ismerem Álomverten, ha alszol, ha ébren - szemig ér a köd: a bevakult tükör viaszbábbá gyávulsz a sötétben. ÁRPÁS KÁROLY

18

BOLOND VAGY. F1U~ FORGATÓKÖNYV·R ÉSZLET

1. Odakünt esett, vigasztalanul szemerkélt és a gubancos felhők rátelepedtek a városra. A szemüveges, őszülő szakálú, de a korát tekintve még "fiatal" író mélázgatva ült kuc· kónyi szobájában, ahol mindenütt könyvek, újságok, szanaszét dobált papírok rendetlensége volt a sziget. A derékszögűre épített asztalon jegyzetek, fecnik tornyosultak és rengeteg - mozdulatnyi távolságban lévő - üveg: finom konyakok, pálinkák, borok. A legjobb minőségűek, de pohár sehol. Az elektromos írógép mellett világvevő rádió magnetofonnal, és megszámlálhatatlanul sok kazetta. A becsukott ajtó szine fekete, a polcok is koromsötétek. Az egyik kihúzott fiókban gyógyszerek: a szellemet, lelket, fizikai erőt összepasszítani akaró bogyók, de a mennyiség' riasztó.

2. Éjszaka van, csak az utcáról beverődő neonfény világossága türemkedik be a szobába. A fekete bőrrel bevont szék billegve fordulgat félkörbe, mint az erős szél mozgatta játszótéri hinta, és aki benne ül lehunyt szemmel mosolyog. A rádióból régi magyar betyárdal serceg: "Én Istenem, mit csináljak! / Szaladjak-é vagy megálljak! / Ha szaladok fejbelönek!" Komótos mozdulattal belekotorászik az üvegek halmazába, kinyitja a markába fogottat, és "mindegy mi van benne, csak ártson" vágyakozással mohón kortyolja. Az ablakot ütemesen veri az eső.

3. A pszichológusnő rendelőjében sok a fehér szín, a köpenyek, székek , szekrények. A .. kibeszélgetős" terápia "munkaszobájában" is olyan a hangulat, mint az angyalok kollégiumában. Mosoly, derű, nyugalom, kíváncsi érdeklődés. Vegytiszta téboly - ártatlanoknak! De zene nincs, csupán a telefon cSÖrren elég gyakran, belezuhanva a társalgásba, brutális könyörtelenséggel figyelmeztetve a pacienst: városban élsz, nincs menekvés. Az orvosnő türelme végtelen, azt tanulta az egyetemen, hogy aki veled szemben ül vagy két méternyire, azt engedd beszélni, és ha nem akar, kérdezd, hadd múljék az idő.

4. Az író nagyon kíváncsi, de iszonyatosan fáradt. Zsibog a feje, bőre fájdalmasan viszket, szemét lüktető csípés birizgálja: a cukOl"betegség összes következménye gyatrásítja, mégsem idegeskedik. Hitben nőtt fel, és a· zsoltárokból megtanulta, hogy az Isten "Azt bünteti, kit szeret!" - amúgy pedig cinikus a végtelenség·ig. Nézi az orvosnőt, és álmos pislogással tekintget ki az ablakon, azon gondolkodva, hogya pszichoterápia, mint a lelki eredetű megbetegedések gyógyításának módszere, főleg ha a bajok szervi eredetűek, mennyiben, hol hasonlatosak saját mesterségéhez: az igazság könyörtelen kutatásához, kimondásához, Töpreng, de azért beszél, figyelve magát, mert "kitárulkozni" nem akar. Eszébe jut, hogy hajdanán, fizikatanára a gimnáziumban azt magyarázta a pszichrométerről, hogya levegő nedvességtartaimát ezzel a műszenel mérik. Két egyforma hőmérőt raknak egymás mellé, s ezekből az egyik a levegő hő­ mérsékletét szondázza, míg a másik nedves anyaggal van körülvéve. Ez utóbbi a párolgás miatt lehül. A két műszer adataiban eltérő t1őmérsékletkülönbségből mérhető a levegő nedvességtartalma. Ilyesféle történik most 'is! röhécselt csöndesen magában, aztán elkomorodott. Képek peregtek előtte!

5. A szegénység büszke gyermekkora, a könyvek habzsolása, barátságok, szerelmek, a rend tótágassága, a veszélyek keresése, ' megannyi rohanó pillanat. Napokon át tartó, könyörtelen ivászatok, de közben ott bévül fegyelem volt, pulton, asztalon hagyva az akár teli töltött poharat is, fölcihelődve a szuszogva szendergő nők mellől, mert a tengerészek kötelessége azt diktálta, menni kell. Amikor először elolvasta Freud elfoj19

tás elméletét, miszerint az ember tudatos erkölcsi felfogásával ellenkező és e-z ért kellemetlen élmények a tudat alá szorulnak, de onnan a tudat megkerülésével tovább hatnak! - álmélkodva nevetett. Családjában, szűkebb környezetében soha nem tapasztalta azt a kettősséget, miszerint a lelkiségben az ösztön-, i Iletve a felettes-én kijátszaflá, birtokolná a másikat, hogy aztán a harmadik, a reális-én győzedelmeskedjék az ember akarata, cselekvése fölött. Az álmok erejében, hatalmában viszont nem kételkedett, mert azok a vágyakat közvetftik és ritkán hazudnak.

6. Az elektromos írógép halk zúgása arra figyelmeztette, dolgozni kellene, leütni - megsorrendben - a billentyűket, de csak gvámoltalankodott. Kigondolta a mondatot, aztán rögtön elfelejtette, újrafogalmazta, s mire a végére ért, tovairamodott az eleje. Próbáljuk szavanként, igyekezett talán egy idézettel: ,A semmi ágán ül szivem / kis teste hangtalan vacog... " És ekkor görcsbe rándult a gyomra. Itt kezdődik a baj, már keverem a múlt és a jelenidőt, ahogy a pszichopatáknál jelentkezik az érzelmi, értelmi, ösztönös és akarati élet harmóniájának hiánya. Testvér, frate lupo, lupus in fabula, melyiket engedjem közelébb, Et ressurrexit tertia die! De én nem támadok fel harmadnapra! felelő

7. Az orvosnő fehér, forgós széke elbillen jobbra-balra, és a-z író gyöngülő agya csak lassan veszi észre, hogya predesztinációs elmélet mezsgyéje két fotel között lévő asztal lábánál húzódik. A mellette lévő nagy, tágas ablak elvonta figyelmét, mert az emeletről messzire látni: parkoló autókra, épülő házakra, fákra, és a'z egész olyan, mint egy kísérletezgető művész filmje a pillanatokról, a megismételhetetlenről. Irreverzibilis - visszaford íthatatlan - mint a sors, vagy a gyógyíthatatlan betegség. Lábat, kezet, hallást, szemet lehet csonkolni, s közben szellemben épnek maradni, de mi lészen akkor, ha ránktelepszik a lükeség boldogsága. Most még nem feledtük, hogy Pszükhé, azaz Psyche az ókori görög mitológiában az emberi lelket szimbolizáló leányalak, és Ámorral való szerelmének históriája népmesei elemekkel gazdagítva érdekes történet. Csakhogy az ingerküszöbök magassága különböző és a nem figyelők elhasalhatnak a lélek mozgatta magasságú peremen.

8. TölgyfábÓl faragott bárpult, megrakva italokkal, tágas szoba, drága bútorok, a polgári jólét látható rekvizitumai. Népes társaság, otthonosan mozgó barátok, zene, füst és szolíd lárma. Az éjfél körüli laza részegség, bizalmaskodó pajzánkodások, fékevesztett bárgyúságok, és a házigazda arra kapja föl a fejét, hogy neki mindogatják: BOLOND VAGY - FiÚ! Hirtelenjében nem is érti az egészet, aztán tisztulni kezd tompult agya: sok itten az orvos, és leleteit vizsgálgatták - mert tanácsukat kérte. A diagnózist közlik véle kendőzetlen őszinteséggel, és összekacsingatnak cinkosan, aztán harsogó röhögésseb BOLOND VAGY! Az író áll bamba tétovasággal, és a'z t ismételgeti: "Drágá-

im, ne ítéljetek... " 9. Csütörtökön vagy pénteken, a nap lényegtelen, hétről hétre megismétlődve valamikor, megint a fehér szobában. Egy halálra ítélt politikai fogoly végsőkig összeszedett erejének méltóságával, és a keresztények hitével, hogy lsten tényleg tiszta szeretetből alkotta a világot. Egyik fotel arra fordul, másik-ellenkező irányba, ott az ablak, néha csörög a telefon, akadozva fogalmazott mondatok, följegyezhető kérdések, olajozott síma sággal pörgő percek, szépen, a tankönyv szerint. Ösztön-én, feledtes-én, reális-én, szimbolizálva, ingermentes környezetben, mindíg ugyanott és főleg ugyanakkor, teret engedve a szabad asszociációknak, ha vannak, lennének, hogy csökkenjék az érzelmi feszültség', gy6gyítódjék a lelki megterhelések okozta idegesség. De az írónak az élet fáj, mindhárom énje tökéletesen egészséges, csak ott bent keresi a csöndet, mert kívül a

20

,

jegesedő

tumultust látja , s rátelepszik a testvérmarakodások szégyene. Nem bírja könynyeit tartani, szégyenli a létezést, és kinyújtott keze a semmiben tapogat. Magyar sors, beteljesedik, mint az anyák átka, sunyi n kucorog , akár a "leselkedő halál " . A szellemi bénaság paralizisétől ments meg engem , minket Teremtő!

10. A dolgozószobában minden fekete, éjfél utáni sötétség,. Az író kapkodva keresgéli a papírhalmazban azt a cetlit, amit az orvosnőtől kapott: mikor mehet ismét az órányi diskurálásra. Nem találja. Rágyújt, iszik valamit, aztán megint jókorát kortyint a kezeügyébe akadt flaskából. A fejében öröm lüktet , nincs kötelesség, hogy percre pontosan, valahol ezt törvényszerűvé tették. Szegény világ és mégszegényebb énmagam, mert milyen más lenne, békésebb, igazabb, őszintébb egy park összefirkált padján, egy szolíd vendéglő teraszán, vagy buszmegállóban, utcán lófrálgatva, a késő estig nyitva tartó pékségben vásárolt perecet majszolgatva, de ez éppen azoknak nem adatik meg, akik a reményt keresik~ Jött a hold, bevilágított az ablakon, megállt, fénytelen hunyorgásával odamutatott az íróasztal előtti falra , ahol föltűzve fehérlett apapíros: pénteken 12 óra. Hátrébb gurította székét, és kicsomagolta a cukorszint mérő készüléket, gyors mozdulattal ujja végébe szúrt, és nézte a tévedhetetlen masina mutatóját, ami úgy lengedezett balról jobbra, mint az Eötvös inga. Soha nem vetemedett ilyesmire, most viszont megbolondult, akárcsak az eredményre kíváncsi ember. Aztán megnyugodtak mindketten, de az író még hosszú órákon át virrasztott, arra keresvén a választ, hogy miért magasodik éppen ott nagy betonfal, ahová virágot akar ültetni! Tényleg BOLOND V AGY - FiÚ! - nevetgélt alapos részegséggel. A mezítlábas pásztorgyermekeknek manapság akkor sem nyitnak ajtót, ha jó hírrel, a könyörgés alázatával csöngetnek ...

11 . A falra szögezett naptáron rengeteg színes firka : határidős bejegyzések, számok, és augusztus egyik péntekjén fölkiáltójel piroslik, s mellette vastag filctollal, vastagon - 43 . Az író vigyorogva nézegeti a kalendáriumot és közben azt motyogja: Hát ennyi lettem

én, de ez nem meglepetés, és nincs nekem címzett költemény, csak a fejemben dúlnak zsibongó csaták, itt is fáj, ott is sajog nagyon, e"e igyunk haver... Óracsörgés zökkenti ki mélázgatásából: a fürdőszobába indul, de menetközben még rápillant az akasztóra pakolt sötét öltönyre, keményítve vasalt ingre, a csillogóra fényesített cipőre és az egészhez passzoló drága nyakkendőre. "Ficsúr leszek magam is!" - dudorászik, és belekotor a mandzsettagombok, mütyűrök dobozába. 12. Gyalogosan indul el otthonról. Az autó kulcsát leemeli ugyan az ajtó melletti akasztórói , de rövid töprengés után vi sszarakja. Az utcán komótosan nézelődik, integet taxiknak, hátha szabad valamelyik: nincs s~erencséje. A busz azonban éppen jön, délelőtt lévén, alig van benne utas. Kezeli a jegyet, leül és rábámul a vele szemben unatkozó nőre: az asszony durcásan néz vissza·, szinte ellenségesen, majd igazolványt húz elő a zsebéből. Ellenőr a néni; Ronda egy foglalkozás - mondja halkan az író, és csábos mosollyal rákacsint ... , kihívóan várja a feleletet, de a németeknél a szolgálat szent. ,,Ez volt a szerencsém ... " - dünnyög már az orvosi rendelő felé sántikálva. A bicegős ballábán egészefl poros a cipő.

13. '

A pszichológusnő kedvesen köszönti, és a szokásos', egyórányi diskurálás témájaként azt javasolja: beszélgessenek a tervekről , hogy mit akar csinálni születésnapján. "Fogalmam sincs, csak úgy nekiindulok... " - válaszol, s mind kíváncsibban figyel, mert valami olyasfélét mond neki orvosa, hogy akarjon koncentrálni, szedje össze- gondolatait , igyekezzen írni, ha kevesebbet is, mint korábban, de rendszeresen. Talán kezdjen forgatókönyvhöz, a jó játékfilm ötletét csiszolgatni még szórakoztató is. ,,Bízik bennem. .. !" - ismételgeti a lépcsőn lefelé menet, és csak azért veszi , észre, hogy ezt szinte kiabálva hajtogatja, mert széles ívben kikerülik a mellette s véle szembe jövők.

"Ez az igazi szabadság bátyuska, amikor hangosan örülhetünk!" 21

14, A hatalmas park - Angolkert - egyik csücskében élő játékosok közreműködésére alkalmatos sakk-tábla fekete-fehér kockáin kutyák bírkóznak, Az író töprengve figyeli a viháncoló ebeket, és hirtelen megborzong, Reszkető kézzel tapogatja homlokát, Remegő lépteKkel indul a közeli pad hoz, leül és bőr kézitáskájából marokba passzoló jegyzetfüzetet vesz elő, Levelet fogalmaz, és közben patakokban csorog szemébe a veríték, Közelről nézve a békés őrültek debil vonásai formálódnak arcára, mosolygása pedig a szélütötten haldokló imádkozó tekintetéhez hasonlít, Rója a sorokat",

15, Barátom, megcsinálhatnánk a világ legsikeresebb moziját, Az ötlet nem új, vagy félezeréves: a 15, század elején I. Mohamed szu ltánró Ljegyez ték föl a krónikások, hogy rabszolgákkal helyettesítette a sakk-bábukat, és amelyiküket kiütött ék, utána rögtön fejét is vette a hóhér, Barbár módszer ez, mert a tiltakozás jogától megfosztott embereket kényszerítettek pályára, de mi lenne, ha ezt önként jelentkezőkkel játszatnánk el. És filmre venni a toborzást, kik-, miért vállalnák a kockázatot, A parasztok dupMját kapnák, mint a tisztek, továbbá az is követelmény lenne, hogy a vesztes játékos a maga választotta feltételekkel öngyilkosságot kövessen el, A pattnál viszont mindketten, mert így bűnhődnek nyeretlenségükért. Az egészhez kell egy olyan országot találni, ahol nem tiltja a törvény az efféle komolytalankodást, van hatalmas stadionja és nagyobb gépek érkezését-indítását üzembiztosan intézni képes repülőtere. Az egyik játékos én lennék, ehhez ragaszkodom, a másikat pedig ismert, híres személyiségekből kell - sorsolással - kiválasztani. A jelentkezésért is fizetnénk valamennyit, mondjuk egy színész napidíját, mert a· beszélgetéseket fölvesszük. A további részletekről majd később, amennyiben látsz az egészben fantáziát, hívj, keress telefonon. Még annyit: nem vagyok bolond, hibbant agyú, csupán azt akarom bebizonyítani, hogy ebben a paragrafusokkal körbebástyázott, szemforgatóan álnok világban mily sokan jelentkeznének, s nem feltétlenül a pénz miatt, Ez a film cáfolhatatlanul dokumentálná, hogy hányféleképpen értelmezhető a jog, az államé és az egyéné, továbbá a két játékosban miféle lelkiismereti vihar dúl egy-egy élő figura föláldozásakor. lstent vádolni mindenert a legkényelmesebb ... Ölel barátod, a vénülő kézműves!

16, A hosszú és széles bőrkanapén heverészik, nyitott szemmel bambul. Ez is a töprengés egyik módszere: feküdni és látszólag semmit nem csinálni. Most azonban nagyon is dolgozik. Agyában másodpercnyi vi Ilózásokkal gondolatok, ötletek, képek száguldoznak, némelyiknél elidőzik, mert talán fölhasználható lesz a forgatókönyv írásakor, Eszébe jutott egy régi emlék: kölyökkorából. A világrajött kiskutyákat nem tarthatták meg mindahányat, legföljebb kettő-három maradhatott, A többit fölkínálták ismerő­ söknek, szomszédoknak, és ha nem kellett, szóltak a sintérnek . Kicsit habókos volt az öreg: 1946-ban népellenes bűncselekmény - emberölés - vádjával halálra ítélték, de az utóbbit sem sikerült rábizonyítani, ezért megúszta tizenöt év börtönnel. Az történt, hogya nekiveselkedett zsidóüldözések napjaiban menedéket adott a helybéli gazdag bérlőnek, akivel korábban együtt katonáskodott, éveken át sokat kártyázott, és kapcsolatuk szívélyesnek volt mondható. Főjegyző lévén minden gyanú fölött állott, nála tökéletes biztonságban érezhette magát Benjámin, aki viszont nem bírt a vérével, s mert a házigazda reggeltől késő 'estig szaladgált, fontos, halaszthatatlan ügyekkel bíbelődött, gyakorta fáradtan - csupán aludni - tért haza. A rejtegetett vendég kihasználta az alkalmat, és az unatkozó feleség- pedig merő szórakozásból engedett a csábításnak,

22

17. Az író erősen koncentrálva pörgeti vissza' az eseményről itt-ott hallottakat. Hogy déltájban valamiért betoppant a férfi, és nem a látvány dühítette föl, inkább a kapott feleletek hetykesége, undorító magabiztossága. "Mondhatta volna szebben, kis lovag.. .!" - dünnyögte, és két lehetőséget ajánlott múltbéli tiszt-társának. Párbaj karddal, és nincs kegyelem , vagy teljesíti, a plakátokon is hirdetett parancsot: értesíti a csendőrséget hollétéről. Mindkét változattal maga is kockázatot vállal, esetleg halálosat. Az előbbiben egyeztek meg, hogy majd este, naplemente után. De mire visszaérkezett a gazda , Benjámin öngyilkos lett , szépen, csöndben, kötéllel. Ha így döntött, a lelkiismeret parancsának engedelmeskedett , és a főjegyző visszaélve hatalmával, méltó tisztességgel eltemettette, inkább szánalommal, mint haraggal a szívében. Mégis lakolnia kellett, és bűntetésének letöltése ·után falujába kényszerítették , rendőrségi felügyelet alá helyezték és csak egyetlen munka végzésére kapott lehetőséget: a környék sintére volt. A feladatát azonban különösen teljesítette. 18, Féltucatnál többet kölykezett a kutya, és a · tíz esztendős gyerek mindahányhoz ragaszkodott, de apja ráparancsolt: három maradhat, a maradék lapát alá, Melyikek? - töprengett a fiú, és sírásra görbült szájjal kérdezte az öreg gyepmestert , aki pontosan értette a kamasz tétovaságát. "Könnyű a választás, hékás.. _ Még nem látnak a szőrgo m­

bócok, s rakjad őket külön-külön egy-egy csecshez, időt hagyva, hogy érezz ék a szagát. Másnap csak a közelbe tegyed az ebeket, és nézzed erősen, melyik találja meg rögtön a múltkorit. Ha mind, hát maradjon valamennyi, en'ől beszelek akkor az apáddal, de amelyik eltéveszti, az nem életre való, máskor is tévesz t... " 19. Csörög a telefon: visszhangos, távolról jövő búgás és egy kattanás után a hang. "Öreg

fiú, az ötlet ragyogó, kezdj hozzá, most főleg az alapokhoz, az elévülhetetlenség id ő­ szerűségére törekedj, és iparkodj... !" Az író arcáról nem tükröződik az öröm, még mindíg a kiskutyákra gondol, a hunyorogva vaksi teremtményekre, mert végigizgulta velük az életbemaradás lehetőségének küzdelmét. Kettőnek sikerült! Akkor suhintott reá először a jövő, hogya vén pecér zsákba rakosgatta a parányi korcsokat. "Tévedtek öcsit ... " - vigasztalta a zsinórt kötözgető bácsi, ·és e·lballagott. A kanapén heverészve látja a görnyedő hátat, a cammogó lépteket. TÉVEDTEK! Gyertyát ' gyújt, s nézi az alig libbenő láng mohóságát, a viasz fogy, de a fény változatlan. Ilyesmivel kellene kezdeni, és alkalmanként "bevágni" ezt a képet, úgy, hogya végén a csonk maradjon, a kanóc küzdelme, hiszen az ég, a burok csupán kellék, viszont érzi a sorsát , mert könynyezik. A csöppek rádermednek a testre, képtelenek szabadulni az egésztől, sercegésük lenne talán a tiltakozás, az anyag sóhaja? Nem véletlenül hangsúlyozzák a Bibliában, hogy legyen világosság. A sötétség az elmebajosok és gyámoltalanul ábrándozók menedéke.

20. A sakk-automata valódi műszaki csoda. Nem lehet becsapni, ;egyőzni is ritkán. A kezdés nagyon fontos, nem szabad tévedni - csak azt nem! - mondogatja az író, és fölemeli az első bábut, aztán nem a táblára, hanem az asztalra teszi. A gép ezt nem érti, és s·z inte nyögdécselve ciripel. Az író pedig markába rejti aparasztot , letakarja gyöngéden, mint hajdanán a fűszálon billegő lepkére tette sapkáját. HAJNAL LÁSZLÓ GÁBOR

23

GONDOLATOK A "MÁSODIK" NEM KIDOLGOZATLAN NEPRAJZÁRÓL

Egy ógörög hitrege szerint az első ember még nem nélküli volt, csak később osz· tódott ketté férfira·nőre, ettől kezdve tud utódokat létrehozni. (Az ausztrálok a gyermekeket is nem nélkülieknek tekintették, a gondolkozás részleges maradványaival még az újkori népél~tben is találkozunk_) A görögök a nemek között időközben kialakult rangsort végeredményben isteni eredetűnek tartották: Athén városalapító közgyűlésén még a nők is részt vettek, mivel ők voltak többségben és a döntő szavazás éppen Athéné istennő neve napjára esett, a város neve Athén lett. A tenger hiú istene, Poszeidón, ezért nagyon megharagudott, a várost vízzel árasztotta el. Csak úgy tudták kiengesztelni, hogy a nőket attól kezdve minden közéleti tevékenységből kirekesztették. (E bűnbak­ keresés a bűnre csábító É ván át az újabb korok boszorkányüldözéseiig meglehetős "eredménnyel" folyt.) A görögök egyébként a nemek közti eredendő munkamegosztást természetesnek vették, sőt szellemi térre is kiterjesztették: Athéné istennő kultúrhéroszi szerepétől eltekintve pl. meg voltak győződve, hogy a dallam a nők, a ritmus pedig a férfiak "találmánya". Játszi könnyedséggel lehetne felsorakoztatni a két nem előnyös, ill. hátrányos helyzetét igazoló törzsi-népi vagy akár vallási tanokat, egyenlőségükről szólót viszont annál kevesebbet. Elegendő talán a bibliai első emberpárra: Ádámra-Évára hívatkoznunk, mostanában kezdik feszegetni Mária másodlagos szerepét. (Mária evangéliuma címmel viszik sZínpadra.) A zsidó-kéresztény talajon sarjadt mohamedán vallás még elődeinél is férfi-központúbb. Régi és új, világi és egyházi eszmerendszere k mind-mind az elő­ nyös-hátrányos helyzet utólagos igazolásai. A legújabb "tudományos" eredmények sem mindíg jutnak túl ezen a holtponton, pl. amikor megállapítják, hogy az állatok falkavezérei is mindíg az erősebb hímek soraiból kerülnek ki. Az emberiség feléről: "Az asszonyok történetének megírásáról elfeledkezett még a történelem is", írja Kiss Lajos A szegény asszony élete c. 1943-ban megjelent "könyve előszavában. (A franciák csak most tervezik a nők világtörténetének a megírását 50 kötetben.) Népközeli tudományunk is mulasztást követett el, Kiss Lajos klasszikus mű­ vén kívül legfeljebb még Morvay Judit: Asszonyok anagycsaládban c. 1956-ban megjelent könyve említhető. (Igaz, temérdek a részletekre, helyi jelenségekre vonatkozó megfigyelés.) Mivel a ködbe vesző kezdetektől máig a nők élete mindenben más, mint a férfiaké, a következetes rendszeroséget szeretném néhány kiragadott példával érzékeltetni, hogy ml férfiak a másságot jobban megértsük, előnyünket feladjuk, a nők hátrányos helyzetét pedig mindkét nembeliek közös erőfeszítésével megszűntessük. Ideje már az emberiség (jobbik) felét "nagykorúsítani"! (E törekvésemre kaptam férfitársaimtól azt az észrevételt, hogyaférfinem árulója vagyok! Tipikus régies felfogásból fakadt megjegyzés! Válaszom: az igazságot semmiképp nem vagyok hajlandó elárulni!) A nők alkati különbsége és ebből fakadó szerepük helyhez kötöttebbé teszi 'őket, így már a zsákmányolás fokán magától értetődő a gyűjtögetésben betöltött fontosabb, a vadászatban-halászatban viszont másodlagos szerepük. Könnyen azt hihetnők, hogy ha a zsákmányolás két "termelékenyebb" ágában - a vadászatban és a halásza-tban a férfié a fő szerep, nincs mit csodálkozni a nő e kezdeti hátrányos helyzetén. A "termelékenység" -gel azonban nem lehet érvelni, mert Földünk nagyobb részén a gyűjtö­ getésből eredő táplálék a több, az állandóbb, így a nő inkább minősítAető családfenntartónak, mint a férfi. Ám az alkalmi és esetlegasebb vad- és halzsákmány viszont rendszerint bőségesebb, táplálóbb, és így minden a nőkre kedvezőbb mennyiségi mutató ellenére is a férfiaké az elsőség, Ahol pedig a gyér vagy hiányzó növény takaró miatt egy-

24

oldalú vad::íszat-halászat folyik, a nők halmozottan hátrányos helyzetbe kerülhetnek. A velünk nyelvrokon vogul nőkről írják: "Egykor a vogulok a nőket mind testileg, mind szellemileg gyengének és a férfiaknál alsóbbrendűnek tartották. Alsóbbrendűségük nemcsak a mindennapi életben mutatkozott meg, hanem a nép vallásos' elképzeléseiben is. Az asszonyoktól megkövetelték, hogy mindenben teljes odaadással · vessék alá magukat a férfiak akaratának, alázatosak legyenek, és türelemmel viseljék a mindennapok összes terhét, fáradságát. Ha a követelésnek nem tettek eleget, akkor félniük kellett a család vagy a falu val~mely istenségének bűntető kezétől. A fiú- és a · leánygyermekeket csak a sze'xuális érés időszakáig tekintették egyenjogúnak, ill. egyformán "tisztá" -nak ... A menses megindulásának napján a leány elvesztette tisztaságát, tisztátalan lett, ami azzal a következménnyel járt, hogy ezután élete végéig szigorúan be kellett tartania népe bizonyos szokásait és előírásait." (A felsorolt megkötöttségek, tilalmak valósággal rács nélküli börtönbe zárták a nőket.) (E.1. Rombangyejeva: Az asszonyi élet. Megj. A vízimadarak népe. Szerk.: Gulya János. Bp. 1975.299. old.) A gyűjtögetésből a nők előbb fejlesztették ki az irtásos-kapás földművelést, mint a férfiak a vadászatból az állattartást, ·az utóbbiak ráadásul előbb kezdték háziasítani a kisebb (juh, kecske stb.), mint a nagyobb (szarvasmarha, ló stb.,) állatokat, így a földművelés a két nem között sokkal egyenlőbben osztódott meg, mint korábban a zsákmányolás ágazata i. Ennek eredménye lett a két nem viszonylagos egyenlősége, de matriarchátusról, vagyis nőuralomról ekkor sem beszélhetünk. (A harcias amazonok országa is csak a képzeletben létezett.) A férfiak azonban idővel és helyenként az eke feltalálásával és aszámosállatok igázásával-hátalásával tovább növelték családi-társadalmi előnyüket. A korabeli ipar sem egyenlítette ki a nemek közötti rangkülönbséget, mert a nők mindíg is inkább családi-háztartási szükségletre (háziipar), a férfiak viszont "kivitel"-re űzték az ipart (kisipar), s ez utóbbi volt a jövedelmezőbb. Ez az alaphelyzet a fejlődés menetében máig nem változott, még a legmodernebb iparban is a nőké az egyhangúbb, kevésbé termelékeny és rosszabbul fizetett munkák zöme, a férfiakhoz képest kevesebb köztük a szakmunkás, löbb a segéd- és betanított. A szellemi munkákat tekintve valamelyest kiegyenlítettebb a helyzet, de a vezetés itt is v'ilágszerte inkább férfikézben van. A munkanélküliség· réme mindíg is jobban fenyegeti a nőket, mint a férfiakat. A magán- és társadalmi életben, a családon és társadalmon belüli helyzet pontos tükre az előzőknek, majd minden téren a férfiaké az elsőség: ő a család feje, a feleség hozzá költözik, gyermekei az ő nevét és vagyonát öröklik, mégpedig a fiak mindíg többet, mint az idegenbe került, férjhez adott lányok. A közéletben még talán fokozottabban a férfié a fő szerep. Minden olyan apró mozzanatokban is megmutatkozik, melyek sokkal jobban meglepi k a megfigyelőt, mint az egyébként "természetesnek" vett előnyök-hátrányok, így pl. régebben az asszonyok állva ettek férj ük háta mögött, és mögötte haladtak az utcán is, sőt a kocsiülésre is háttal ültek fel, a férj tegezte feleségét, az magázta őt, és nem nagyon szólt, míg nem kérdezték, a paraszt-gazda osztotta be a munkát, a pénzt, ő járt el hivatalos ügyekben, a gazdasszony legfeljebb leányának és menyének parancsolt, a gyermekeknek minden felnőtt, a férjes asszony szinte elvesztette nevét, mert pl. Kiss Lászlóné, Varga Zsuzsanna helyett elegendő volt ennyit mondani: Kissné, vagy Kiss Lászlóné, utóbb legfeljebb Kiss Zsuzsa. Nem érnénk a végére az ilyen és hasonló hátrányos megkülönböztetések felsorolásának, ritka és röpke pillanat az eladó tányé, aki életének e szakaszára haláláig boldogan emlékszik vissza', amikor ő volt a család szeme fénye. (De neve is utal a háztól való elkerülésére, idegenben ismét csak· a nőtől kívántak fokozottabb alkalmazkodást, ezt gyakran meg is fogadtatták vele.) Ami a szokások évezredes rendjét illeti, a két nem között e téren is van ugyan "munkamegosztás", ez azonban inkább a megfelelő (anyai-apai) szerepek elsajátítását segíti, egyebekben pedig a nők saját szokáshagyományai mintegy tükörképei a férfiakénak (pl. az avatás, a titkos társaságok szervezete és működése, részvétel az ünnepi 25

szokásokban, a tánclépések, a hölgyválasz, a hangszerek másodlagos átvétele stb.) A hangsúlyosabb családi-társadalmi-gazdasági és ünnepi szokások zöme zártkörű, melyekből a nőket kirekesztik (az ausztrál termékenység'i ünnepektől kezdve a vogul medvetor bizonyos mozzanatain át az ókori görög olimpiáig, sőt az újkori szabadkőműves­ ség'ig bezárólag), nyomatékul súlyos bűntetéssel is sújtják megszegőit. (PI. még az ógörög olimpiák hivatlan női résztvevőire is vonatkozott a halálbűntetés, ha már nem is feltétlenül hajtották végre.) Idővel mégis megfigyelhető az át- és a részvétel: pl. kivételesen nálunk is vannak betlehemező és háromkirályokat járó leánycsoportok, farsangkor és pünkösdkor pedig elkülönülhet a két nem szerepköre, a férfiakra vonatkozá avatási szertartásokban a leányok-asszonyok válléflják a díszítést, ez egyházi ünnepeken is egyik feladatuk, a lakodalomban az étkeztetést, öltöztetést stb. Egyes szokásokat kisajátíthatnak maguknak: pl. húsvéthétfő délutánján ők locsolkodhatnak, a pusztafalusi lakodalom asszonyavató szertartásaiból kirekesztik a férfiakat, a szokás meg szegőit tréfásan-komolyan meg is bűntetik. Mindez azonban alig több, mint az előző "férfias" 'szokásmozzanatok tükörképe, ill. visszájára forgatása. Hasonló a helyzet a tánccal is: a nő általában átveszi; ismétli és követi táncosa lépéseit, az előtáncosok, előéne­ kesek és a zenészek többnyire férfiak. Mindezek mellett vannak közös alkalmak is: a fonóban a legények megjelenéséig feltétlenül a leányok a kezdeményezők és a· hangadók, a virrasztókban is tevékenyebbek a nők, de már az ő előénekesük is férfi szokott lenni, a férfiak inkább éjfél után gyűlnek össze, jobban szeretnek magukban virrasztani, énekelni, a gyermekhalott virrasztásában sokszor részt· sem vesznek, a halottat is majdnem mindíg férfi (kántor) búcsúztatja el övéitől. Marad a siratóének a nőnek, ezt viszont férfi szinte soha el nem éRekii. Ezzel elérkeztünk a népköltészet műfajainak a két nem közötti megosztásához. A délszlávok régtől fogva megkülönböztetik a junacke és a zenske pesme, tehát a férfias epika, és a nőies líra kettősségét, magyar viszonylatban a nemek folklórbeli munkamegosztásával csak utóbb kezdtünk el érdemben foglalkozni. Nálunk is vannak kizárólag a nők (altatók, siratók) vagy a férfiak (a katon21-, pásztoro, betyárdalok többsége, a rabénekek zöme stb.,) repertoárjához tartozó műfajok, de sok a köztes-közös (mese, ballada, szerelmi dal stb.) csoport is. Ez utóbbiakat most kissé közelebbről megtekintve, egy-egy műfaji csoporton belül eddig nem észlelt nemek közötti munkamegosztás derült ki. így pl. a mesetipusoknak mindössze· 8-' O %-a közös, a többit csak férfi vagy női vonalon tanulják és adják tovább, a másik· nemtől kölcsönzött mesék egyes részleteit pedig saját nem ükhöz igazítják. Hasonló a helyzet a balladákkal és kisebb részben a lírai dalokkal is. Mindhárom műfajból a nők csalhatatlan érzékkel válogatják össze a magánéleti, a férfiak pedig a közéleti-társadalmi-történeti vagyegyszerűen családon kívüli helyszíneket-eseteket-eseményeket és szereplőket. A nők jobban szeretnek közösen énekelni, a férfiak inkább szólóban, a nők elbeszélései rövidebbek, stílusuk tartózkodóbb, a férfiak bőbeszédűek, stílusuk kötetlenebb. A nők hagyományőrzőbbek, a férfiak - bizonyos téren - hajlamosabbak az újításra, de mindez a divatra nem vonatkozik. A háziipar eredendően inkább női, a kisipar pedig férfi foglalkozás, ez utóbbi a piacra termelés és a·z ebből adódó verseny során mind díszesebb darabokat (tulipános láda, színes bútor, cifraszűr, hímzett suba, virágos díszítményű edényféleségek stb.) kénytelen produkálni, és ettől kezdve megnövekszik a nők kisipari szerepe: a komáromi tulipános ládák, a színes asztalosbútorok festése, díszítése idővel egyre inkább a nők kezére kerül, ők a kezdeményezői (pl. Kalocsán, a Szilágyságban és egyebütt is) és kivitelezői a falfestésnek, a matyó asszonyok mind színesebb és dúsabb mintákkal díszítik a ködmönöket, subákat és más viseleti darabokat is, az írókával "virágozó" vásárhelyi és más kerámiaközpontok művészeinek többsége is nő, és végül zárjuk le a sort azzal a köztudott ténnyel, hogy a férfiak viselete sohasem volt és nem is lesz olyan szép és művészi, mint a nőké - hacsak· nem ők öltöztetik az erősebbik nemet -, hagyományos lakásunk díszei és művészi -hangulata is az asszonykezeket dícséri.

26

Legtöbbünknek még ma sem tűnik fel pl. egy ilyen könyvcím: Apáról fiúra (Kósa László és Szemerkényi Ágnes először 1975-ben megjelent néprajzi útikalauzal, vagy a szinte modellnek tekintett Svájcnak az a gyakorlata, amelynek révén a férfiak csak az utóbbi években adták meg ,.nagy kegyesen" a nőknek is a szavazati jogot. Hazánkban manapság hiába alkotnak színbeli többséget a nők a legtöbb egyetemen, karon, ill. szakon, oktatóik zöme továbbra is férfi, más politikai-gazdasági-társadalmi és egyéb (pl. közéleti, egyházi) funkciókat nem is említve. "Legmodernabb" politikai vicceink is bántóan egyoldalúak a nőkkel szemben. Hiába minden anyák- vagy nőnapi virágcsokor. Önelégült férfiak társadalmában élünk, akik nemcsak kisajátít ják, hanem meg is "ideologizálják" előnyös helyzetüket. A néprajz olyan évezredes példákkal szolgál, amelyek minden eddigi rendszerváltást átvészeltek és rendszerszerűségükből mit sem felsőbb-alsóbbrendűség veszítettek. Hasonló a helyzet a faji-vallási-nyelvi-társadalmi ősidők óta kialakult rendszerével kapcsolatban is. Pedig a mai tudomány semmiféle nemi-faji-etnikai-nyelvi-vallási-társadalmi "értéktöbbletet" nem ismer, a másságok ugyan igazolhatók, de nem abszolutizálhatók, még kevésbé jelenthetnek erkölcsi, értelmi vagy egyéb "öröktől fogva adott" értékkülönbséget-sorrendet. Napjainkban egyre kiteljesedő és gyorsuló globális szemlélet tapasztalható, s a kiegyenlítődés tendenciája nemcsak a fejlődési fáziskülönbségekre, hanem a két nem helyzetére-viszonyára is vonatkozik. Mindnyájunk harmónikusabb jövőjéről van szó, nem maradhatunk tétlenek! KATONA IMRE

SZILÁGYI DOMOKOS "így maradtunk, lásd, vakok, egy szó nyomorékjai "

a sík alatt mint pontot vonalak metszik mint követ időegységek így farag el a szomjas környezet csak maga ütemére így szipog fába kalapá!va ácskapocsként levél-erekben így forog peronhosszan járkál a szél odabent harangtorok-meleg körülkerítve meddőre hányva fekszenek a betűk te itt forogsz s benned a holnap ordas nyála szememben úgy szürkül el szitába fonva a kezed a lábad a hasad benne nagy vasak alatt csavarok alatt hogy első termését felemelje JANCSÁK CSABA

27

A PARASZTI SZÓ MŰVESZE Sinka István költészetéről sokáig alig beszéltünk, igaz, hogy ennek két oka van: hallgatása és hallgattatása. Pedig érdemes munkásságával foglalkozni, hisz 'versei és balladái között nem egyet találunk, melyek nemzeti költészetünk gyöngyszemei. A költő életével és költészetével vállalta az elnyomott és nincstelen parasztok sorsának keserveit, s költészetében megrázó erővel vádol a paraszti szó. Sorsában egybeforrt azokkal, akikről ír. A !,orabeli parasztsors minden fájdalmát ő szedte legőszintébben rímel
Erdei Ferenc a "parasztság költŐjének" nevezte és jellemzésében kifejezte: "És mert költő Sinka a paraszt őstehetség divat ján túl, az ő száján nem mondvacsinált kese- ' redés és őserő a parasztsors, hanem minden emberrel közölhető embersors, amelyet ő az élmény és a' költő hitelességével megelevenít. S aligha véletlen az, hogya parasztköltők nek nevezett versírók soraiban a parasztsors valami zagyva össze,f utó kép, amin sem más ember, sem más paraszt, de legkevésbé a társadalom kutató sem tud eligazodni, viszont Sinkánál a költői kifejezés pontos társadalmi valóságot elevenít meg. A parasztélet költői megjelenítése 'annyira pontos Sinkánál, hogy a parasztság társadalomtana pontonként idézheti egy-egy fölismert fogalmi jegy költői formáját." (Kelet Népe 1940.2. sz. 21-22. old.) » És beszélt Bonczos: - Szállítottunk, zsák folyt, hullt a tengeri Most lefogják majd pár véka búzám .. .Isten hogyan engedi! Hisz rongyos a fiam, szül a jányom, nekem meg nincs kalapom és eltörött a nagy cseréptál is és megdöglött, meg a malacom. Ha volna némelykor pár fillérünk, egy kis piros paprikát hoznánk, ám nem jut fillér ... alig, hogy élünk, hisz nincs egy pergelet szalonnánk... Igy élünk! ... hogy akármilyen nagy is a tél különben él a kósza varnyú. «

Sinka sorsa tanúságtétel, költészetével és sorsával tesz tanúságot a paraszti szegénység és a ' nép igaza mellett. Verseiben és balladáiban nem a nép nevében szól, hanem maga a nép szólal meg a maga ridegségében, sajátos életérzésein keresztül, megtalálva a paraszti hősöket és emberi mozzanatokat. » Ág Boris neked nagy szemed van s mellé Isten is veled van Lásd meg hát: az esti tájban úgy alszik minden rokonod, mind árvíz alatt a szem homok.

28

.. , Hát nem mondom én ... vagy én mondom... ? hogy e tájban itt magában ezer éve örök haúíl van. « A felismert történelmi szükség, hogya kizsákmányolás és megosztottság nem tartható fenn, lázas erővel számadásra kényszeríti. Bátor, egyenes gerinccel kiáltja a hatalmasok felé: » Én nem békülök soha velük, mig egyforma nem lesz az élet csak majd lenn a berek alján a szabadság nagy lakodalmán. «

A magyar földről és lakóiról nem hallott és nem látott emlékeket őriznek versei. Vannak paraszt jai, pásztorai, koldusai és csavargói, akik ölnek és szeretnek, vannak hangulatai, melyekben babonás balladasággal sűrűsödnek a sorsok és élmények. A népsors és a nagy ballada élmények képsora: ősi , pogány táncszertartás, egyszerű tiszta pusztai élet, életbe gyűrkőző szerelmek és kegyetlen megaláztatások. Ember és természet kapcsolata, amelyben számot ad költői hitvallásáról: "Én az életet megszentelem, és a kötött, letiport dolgoknak a szabadság, boldog szárnyait adom. Ez az én emberi hivatásom, ez volt a fajtám történelmi élete, mely szociális poklában, évezredes mélységében, hímzésben, dalban, faragásban, mesében, nyelvben mentette a benne élő nagyszerű emberi szabadságot ... Ti megtanultatok semmibe sem hinni, de én kikiáltom a Duna-Tisza' táj ának néma forró hitét." » Asszony surran, haja lobog. A kastély hívta: megy... vétkezik... Vénember veti könyörögve vörös holdra két kez it: - Folyjál szét, hogy legyen holnap tüz-víz... ha már nincs egyéb, mint bivalyos ostor, a bocskor meg az ekebilincs, szól a vén, de nyelvébe rág: két vadmályva peng a csendben, mert kicsattant rajta két virág. «

Gyermekkori élményei állandóan visszajárnak: elénk lép nagyléptű apja, imádságos, zsoltáros anyja és testvére, a ravaszdi jókedvű bojtár. Évszázados családi hagyománya az örökös vándorlás, a kisemmizettség és arculveretés. Serd ülőkorában lelkében már dalra kéinek a verssofok és egy istállóban a patkányok játéka között megismerkedik Petőfivel. Vándorol tanyáról tanyára, mindenütt van egy-két jó embere, s amikor írni kezd, feltárul előttünk a munkábagörbedt pusztai nép keserve és megalázottsága .. Arcunkba kiáltja a puszta erkölcsi életét: a kasznárok és intézők korlátlan hatalmát és az alázkodó pórokat. Nagy árnyékok lobbannak fel a pusztán, ezeréves vád a földtelenségért, a kacatos gúnyáért, a földhözragadtak dörgő jussa a tisztességes megélhetésért. Földszagú arcélek: bojtár, hajcsár, tu1:ajos és kondás, a puszták népe - lassújárású, nehézléptű, tisz- ' ta szemű és visszafojtott szitkú emberek. Balladásénekei vád a jogért és panasz egy elnyomott és kifosztott néposztály védelmében. » Rongyos kis Péteres Áron jó szalma csősz volt Inándon: pók szőtt kunnyójában hálót. S bizony csak hatvan év után

29

jött rá, hogy jósága kár volt. Hogy talán jobb lett volna hősön szaladoznia szabadon, s várni, míg örök ősz jön. Nem a más szalmaboglyáján elkapni bitangul árván. « » Sírva, de gőgös bihari módon ahol csend van, kinn a gyepűn, szebb örömök és kínok híjján e/égetem a hegedűm. Tisza még élt... és a dal a juhászbojtáré kinek kellett ? Urak ittak és daloltak Szilason is, meg Geszt mellett. Ittak... hogya világ kerek s bő az ország - Nekik berek. «

E két ballada-részlet hű tükre az egész korabeli Magyarország paraszti sorsképének. Felidézi az elhunytak lelkét, hogy felköltse a szunnyadókat. Mindenütt más magyarságot követel, ostorozza az urakat, de égő seb lelkében a parasztság· álmatag, törődött magatartása. Megvillan benne, mint napsugár az egyenesített kaszapengén, a kizsákmányoltságot végzetesen visszavágó költő öntudata. » a nagy per vádlója én vagyok most, ki száz rongyosért lázadni mer de mégis úgy lázad, mint a virág: tisztán ragyogva s illatosan. «

A harcbahívó és panaszkodó hang néhol békésen bársonyossá szelídül, mikor az emlékezés hangján a régi ifjúkori sze-relmeiről vall, vagy édesanyja sze·líd képe kéklik fel előtte, ilyenkor angyali nyelven tud szellős, pusztai finomságokat elmondani, megszelídül a lázító kondástülök hangja. » aztán indul karján a szakajtó. S ahogy belép a pitvarba, utána lágyan muzsikál az ajtó. «

Sinka költészetének egyik alap-motívuma a misztikum iránti fogékonyság. Ez nála nem jelenti a valóságtól való elv<.:>natkoztatást. Amikor misztifikált képeket rajzol, akkoris megmarad reális szemlélőnek és a legmegrázóbb sejtelmeit is tiszta képekbe önti, életté alkotja. Vizsgáljuk meg az egyik legszebb balladájának, "Anyám balladát táncolt" mondanivalóját. Féja Géza sze·llemtörténeti nézőpontjából fogant elemzésében csak az ősi tánc balladás élményének lelki folyamata mélyére tapogatózott, s nem vette észre ennek a sűr{í mondanivalójú balladának társadalmi tendenciáit. Hallgassuk meg a ballada első szakaszát, önmagáért szól. » Egyszer volt szép az anyám tánca, mikor kendőjét gyepre hányta, a Korhány vizénél, Pusztapándon, s bokázó lába pásztortűznél, öles apám örömére szállt, mint illat a virágon.

30

De gyönyörű lábán víg figurát eredő táncba ő se vitt, csak mutatta ringó mozdulattal halálba járó őseit. Mert ugyanaz sírt fel a [lótán, hogy meghaltak azok ima nélkül nagy szakállal, akasztófán. « Akaratlanul is felmerül Dózsa 'akasztott paraszt jainak halálba torzult arca. Feltépett homlokú, megtört szemű ősei ellenében milyen, más anyagból metszette Dózsa büszke arcélét » Sárga homlokukkal már ide fordulnak a hegyek és a máglyák bíborszemeiket kinyitják előttem hogy amíg koronámat ólomsarumat kovácsolják az ötvösök - hát: legyen aki nézze tiszta homlokát az új királynak. «

A vihar elcsitu:t, s évszázadokra halálos némaságba merült a fojtó-lélegzetű magyar puszta. A költő kész megidézni őseit nagy tetemrehívásra, hogy szemükbe kiálthassa renyheségiiket és megalkuvásukat. » Hajh szegények, hajh az árvák néztek csak a messzeségbe. A kínjukért cseng a fogam s bele marnék a kék égbe. « » Én nem tudom, de elvétették hejh őseim! el valahol - Fiatok ezért vak hegedűs s behúnyt szemmel vihart dalol «

Sinka hitvallása a tiszta humanizmus, s igazi költővé avatja küldetésének tragikus mély átérzése. Meggyőződéssel' hirdeti, hogy őt "a por, a fa, a bére, s a szent faluja küldte követnek, hogy szóljon értük egy szót a napnak". Az embernek és műnek tökéletes azonosulása 'megrázó, de felemelő is egyben. Az emberszeretet ritkán tapasztalható magasságába emelked ik, amikor például számonkéri az "égiektől " a "szegény kicsi ángyom-asszony" lelki békességét. » S amiatt, hogy az út oly vad az egész életen át: a templomi pad megnyugtatta... Hetenként egyszer azért jött el leborulni ártatlan tiszta szemekkel ...6 ig! Adtál neki érte tetőt: enyhébb sírt, enyhébb temetőt... «

31

Költészetének tisztult összegezése a "Pásztorének", a költő lírai önéletrajza. Ebben a hatalmas költeményben benne van egész hitvallása, a költő maga hibátlanul, egészen, lezárva. Olyan életnek rajza ez, amelyet csak Sinka hozott magával az őseitől és a pusztáról. Ennyire leplezetlen ül és őszintén senki nem mondotta el, honnan jött és hogyan érkezett meg. Formáit az ősi versmondó ösztönök éltetik, nyelvét a táj. Féja pontosan megfogalmazta Sinka költészetének tartaimát "Sinka István költészetéből a népzenéből, népköltészetből ismert ősi paraszti kultúra szól. A népkultúra vele kitör szűkebb kereteiből, és az egyetemes magyar kultúrába árad, s a földműves magyar esztétikai, etikai értelmet ad sorsának, az életének." (Előszó Himnuszok a kelet kapu-jában c. kötethez. 1934.) Kiforrottság, tökéletes rímfaragó művészet, remekbe ötvözött képek és hangulatok, tisztára mosdott körvonalak, az árnyék és fény tudott aprózása, a ritmusok és melódiák, valóság és szimbólumok mesteri adagolása jellemzi verseit és balladáit. Sinka a paraszti szónak a művésze. Áradó mondanivalóját nemes ízléssel szorítja korlátok közé. A bőbeszédűségre alkalmat nyújtó szabad vers nem csábítja kerülők­ re és kilengésekre. Nyelve nem szentimentális, de nem is hideg, hanem nemesveretű paraszti nyelv, melyet hat millió paraszt beszél ebben az országban. Tájszavakat használ, de ezeket a nép egyszerű fiai megértik. Verselése ha néha nehéz tagoltságú, mégis finom és könnyen gördülő. Nagy nyugalmat görgető folyam méltóságához hasonló ez a nyelv, de melyet a hang és a -tartalom keménysége félelmessé-tesz. Sinka hallgatását és magányát fel kell oldani. A megjelenésre ösztökélő hang és a' barátságra lendülő jobb mellett, időszerűnek tartom idézni Erdei tanulmányának ma is időszerű figyelmeztetését Sinka felé: "A parasztság költője akkor adja legtöbbet a parasztságnak és a magyarságnak, ha nemcsak kimondja, amit senki nem mondott ki a parasztságról, hanem bele tud illeszkedni a parasztság- felszabadulásának vonalába",

VÉRI LAJOS

IDÖTLEN Lengő

árnyakkal játszadozom

mint Kronon és Zeusz:

s vagyok az örök idő s vagyok

mint ki isteni feláldozásra váró szüzekre hárítja át végzetét és virraszt büntetlen vágyakozón viasszá dermedt könnyei között SIPOS ANNA

32

CIDLDE PROFESSZORRAL BODZASPARTON Az évek múltával, vagy talán a lassan már csak "fekete-fehérben" felködlő emlékképek halványuló érzete miatt, egyre fokozódó késztetést érzünk arra, hogy rendezgessük a megtett út képeit, mintegy újra átélve, s egy kicsit érettebb fejjel átgondolva a történések lényegét, értelmét és tanúlságait. Azt hiszem ezúttal is valami ilyesfajta csábításnak engedtem, hogy képzeletben ellátogatok a Hódmezővásárhely környéki, bodzásparti hajdani iskolám vidékére, hogy egy kicsit elidőzzek gyermekéveim közel 60 esztendővel ezelőtti SZínhelyén, odafűződő emlékeim társaságában. 1934 kora tavaszán léptük át édesanyámmal és testvérbátyámmal Moldvay Sándor tanító úr népes tanyai iskolájának küszöbét. Ide sodorta családunkat az agrárválság előli menekülés viharának szele. Itt telepedtünk le özv. Koncz Imréné gazdálkodó "feIeskertészeként" , az akkoriban ezen a tájon már igen sikeresen termelő, öntözéses' konyhakertészek csoportjának legújabb tagjaként. Letelepedésünk kezdeti nehézségén szívük minden melegével igyekeztek bennünket átsegíteni a bérestanyásék, Katona János bácsiék, akik éléskamrájuk ideiglenes átengedésévellakáshelyzetünket, a szomszéd kertészek pedig az eleinte még hiányzó, legfontosabb kertészeti kellékek - melegágyüvegek, szerszámok, vetőmagvak - kölcsönzésével a termelés megindításának nehézségeit próbálták önzetlenül megkönnyíteni. A hajdani bodzásparti népeknek ez a megható embersége részint talán a régi kertészkolóniák idejéből még fennmaradt agrárszolidaritással, kiváltképp pedig azzal a szellemmel volt magyarázható, amelynek csíráit az iskola kiváló tanítói, Kamocsay Gábor, illetve Moldvay Sándor ültettek el és ápolták hosszú éveken át. Ez utóbbinak hitelességét azt hiszem igen meggyőzően alá tudom támasztani az alábbi néhány soros idézettel, amelyet a hódmezővásárhelyi kü1területi állami elemi népiskolák 1927-1928 tanévi ÉRTESíTŐ-jének 13. oldalán találunk. "Az iskola közvetlen szomszédságában épült a Gazdakör, melyet még K:.Jmocsay Gábor tanító alapított és jelenlegi elnöke Kiss Péter gazdálkodó. Az iskola közelében levő csatorna mentén sok zöldségtermelő kertész települt le, akiket Kamocsay Gábor tanító vezetett bele a munkába, hogy ezáltal a bOlgár kertészeket magyar emberekkel váltsa fel." E törekvésének megvalósításában meltó követője volt Kamocsay Gábornak Moldvay Sándor tanító úr, akinek példásan szép gyümÖlcsös kertje, az iskola bővizű ártézi kútj ából öntözött ZÖldséges kertje nem csak nékünk gyerekeknek, hanem a tanyavidék felnőtt lakóinak is ragyogó példa volt arra, hogy mi ként lehet valóságos zöld oázissá változtatni környezetünket, egyben meg is termelve az egészséges táplálkozás oly nélkülözhetetlen kellékeit, mint a gyümölcs és zöldségfélék. Ennek a munkának gyakorlati fogásait játszva megtanulhattuk a "mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok" c. tantárgy keretében épp úgy, mint a felnőttek azokon a gazdaköri estéken, amelyeken hol a tanító úr, hol egy-egy mintagazda, h 0'1 pedig a vásárhelyi Mezőgazdasági Szakiskola tanárai tartottak előadásokat, felolvasásokat. A gazdaköri élet egyébként kiváló szervezeti keretet adott a tanyai lakosság szórakoztatásának, a műkedvelő színi előa­ dásoknak, táncmulatságoknak, lakodalmaknak és a' nemzeti ünnepek, mindenekelőtt a március 15.-ei banketteknek. Évenként el-el látogatott a körbe egy 3-4 fős cirkuszi mutatványos társulat is. Ilyenkor délelőtt az iskolásoknak, este pedig a felnőtteknek tartottak egy-egyelőadast. A tanyai emberek kultúrálódásának fontos eszköze volt még a könyv is. Az iskola könyvtárában a gyermek és a' szépirodalmi művek, a gazdakör könyvtárában pedig a gazdálkodással kapcsolatos szakkönyvek voltak fellelhetők, illetve kölcsönözhetők. A körhöz természetesen szaklapok és napilapok is jártak. Az eddigiekből azt hiszem elég meggyőzően kitűnik, hogy a tanyai emberek gazd~ság,i, szakmai és kultúrálís életében milyen központi szerep hárult az iskola minden33

kori tanítójára. Moldvay tanító úr azonban ezzel még nem elégedett meg. Szellemi kapacitásából olyan területek művelésére is tellett, amelyek az adott vidék klHtúrtörténeti, esetünkben nevezetesen a régészeti értékek feltárásában való aktív részvételben nyílvánultak meg. A Szegedi Móra Ferenc Múzeumban tett látogatásaink során alaposan megfigyeltette velünk azokat a leleteket, amelyeknek előfordulására a mi vidékünkön is számolni lehetett. Igy lehettem véletlenül én magam is egy lelőhely feltalálásának segítője. Kotacparti tanyánk közvetlen szomszédságában volt egy fiatal telepítésű kis akácos, ahol az ültető gödrök néhány évvel ezelőtti ásása során számos kőkori edénytöredék került felszínre. Ezek között taláham egy csaknem ép, körömbenyomatos lIonaldíszítésű csuprot, amelyet természetesen nagy boldogan vittem bemutatni Moldvay tanító úrnak. Ennek és a körnvékről máshonnét is érkező jelzéseknek alapján tanító úr vélhetően nyomban értesítette dr. Banner János szegedi régészt, aki nagyarányú ásatásokat végzett ezen a tájon és rendkívül értékes Körös-kultúrai és más korokból származó anyagot talált. Ennek az igen érdekes históriának hihetőségét szeretném alátámasztani egy hosszabb idézettel, amely Banner János emlékiratainak a Gyulai Levéltár által 1990-ben kiadott : "Békés-Kolozsvár-Jászberény-Szeged" c. könyvének 107-0ldalától kezdődően az alábbiak szerint olvasható: "Én azt hiszem a magyarországi régészeti leletmentés csak akkor lesz megszervezve, ha alulról jön a kezdeményezés. A régi szegedi út tájékán ezt Moldvay Sándor jelképezte, szolgálatba állítva felsőbb osztályos tanulóit. KönIJyű volt szemlélitető oktatást tartani arról, amit keresni, de főleg találni kell. Ott volt a mi Vata-tanyai anyagunk helyszínen kiselejtezett része'. De ott volt a Bodzáspart, Szakálhát, Soltpalé igen sok lelőhelye, ahol Sándor vadászás közben összeszedegette e talált cserepeket. Ez volt a szemléltető eszköz a régészeti lelőhelykeresés oktatásához. Hordtak aztán a - tanfolyamo t végzett gyerekek - jól-rosszul, amit Sándor gondosan feljegyzett, és mikor kimentünk hozzá, pontos lelőhelyének megnevezésével át is adott. De hosszú volna a lelő­ hel yeket felsorolni, amelyeket ezzel a seg'Ítséggel ismertünk meg és útmutatása mellett tártunk fel. Merem állítani, hogy kevés olyan tanító van Magyarországon, aki ' annyi hasznot hajtott az egyetemes régészeti kutatásnak mint Moldvay Sándor." (... ) "Nem ebben az esztendőben történt ugyan, de a bodzásparti iskolával van kapcsolatom. Chiidet (az egyik angol egyetem tanára) nagyon érdekelte a Körös-kultúra már eddig három helyről ismert anyaga. Nagy pénzű angol marxistához illő módon repülő­ gépre pattant hát és Budapestre repült, hogy onnan gyorsvonaton folytassa az utat Szegedre. Három napig tartott a vendégség és ebből egy egész napot töltöttünk Vásárhelyen, a sehol sem található változatos leletanyag társaságában. Kikocsikáztunk a Vatatanyába, de természetesen végig mentünk a régi szegedi út egész hét km-es szakaszán. Sorra mutattam neki a már ismert, de még csak ezután feltárandó lelőhelyeket, amelyek későbben annyi meglepe(ést rejtegette k számunkra. Maga a terep nagyon tetszett neki. Azt hiszem kétszer sem kellett volna mondani, hogy ide jöjjön ásatni." "Visszafelé jöttünkben megkérdeztem tőle, nem akar-e egy valódi 8 osztályos, egytanítós, tanyai iskolát látni? Természetesen látni akarta az iskolát, ami bizony sem külsejével, sem belsejével nem formázta az edinburgi collegiumokat. Sándor mit sem se jtett a látogatásról, s még ha olyan is lett volna a természete, nem csinálhatott volna Potemkin-tanítást, ami bizony hivatalos látogatások idején, egytanítós iskolákban nem tartozott a ritkaságok közé. Kopogtatásra ugyan nem volt szükség, mert a belső ajtó is nyitva volt. A kölcsönös bemutatkozás után viszont Sándor megkért, mondjak egy pár szót a gyerekeknek a szokatlan kinézetű vendégről, aki Ausztráliában született és az egyik legnagyobb angol egyetem tanára." "Elmondtam mindezeket és azután beálltam tolmácsnak. A gyerekek is kérdeztek - Sándor többszöri biztatására, - Chiide is. Aztán ki-ki a maga nyelvén elköszönt. Chiide csak egy hangon, a gyerekek a megszokott kórusban. Elparoláztunk és behajtottunk a városba. Childenek nagyon tetszett amit látott, beleértve az iskolát is. Még

34

másnap is emlegette, hogy olyan részéről ismerte meg az országot, amelyikről sejtelme sem lehetett." Ez a kissé· hosszúra sikeredett idézet talán nem minden részletében lett volna fon tos a korabeli emlékkép hitelesítéséhez , de ahhoz igen, hogy érzékeltessem : mi Iyen kiváló és fontos partnernek tekintette a mi tanítónkat dr. Banner János szegedi, illetve Chiide, az edinburgi egyetem régész professzora . Azt hiszem igen mélyen el lehet gondolkodnunk azon , hogy az igazi szellemi kiemelkedésnek, a sokoldalú, magasszintű helytállásnak mennyire nem feltétlenül a városi, tudományos intézményi környezet a feltétele, mint inkább maga az igényes ember, aki bármilyen környezeti és munkafeltételek között be tudja bizonyítani képességét és a·zt hasznosítani is képes az egyetemes emberi kultúra javára. Befejezésül még egy képet szeretnék felvillantani személyes emlékeimből, melylyel egy merőben más, de semmivel sem kevésbé fontos oldalának bemutatása révén szeretném teljessé tenni Moldvay tanító úr portréját. Amilyen komolyan vette a hétköznapi iskolai munkát, a népművelést , és mint az előbbi példából láttuk, a tudományos élet vérkeringésébe való bekapcsolódást, legalább úgy ki tudta mutatni szeretetét irántunk, az egyszerű kis tanyai gyerekek iránt , akik számára végtelenü I fontos volt az a derű, az a könnyedség·, ahogyan szervezte számunkra a legkülönbfélébb - egy egész életre nyomot hagyó - kellemes programokat. Ilyen volt többek között az iskola udvarán épített kis vadaskert, ahol mi a mókusok önfeledt játékának, tanító úr pedig a mi örömteli, gyermeki kacagásunknak tudott oly igazán, oly láthatóan örülni. Példának említhetném a vadászatok' során megsérült, de életbemaradt kis állatkák gyógyítgatását, az udvarban található háziállatok gondozasával kapcsolatos teendőket és mindazt az egymás iránti szeretetet és tiszteletet sugárzó példát , ami egész lényéből áradt. Szemünkben ő és kedves felesége, a drága emlékű Tekintetes asszony volt az igazságnak és a kölcsönösségnek a mintaképe. A szokásos szeptemberi tisza·i kirándulás a·lkalmával mindíg tele szedtünk két jókora edényt a tiszai kubikgödrök napos oldalán tenyésző futószeder terméséből, amelyből kettejük részére egész télire való szörpöt készített a Tekintetes asszony. Ennek a munkának viszont mindenkor jutalma volt az a halászlé ebéd, amit saját költségén vett gyönyörű, nagy, szálkátlan halból főzött számunkra a tanító úr. És befejezésül még egy példa. Az iskola egyik szekrényében volt egy kis írószer lerakati készlet, ahonnét tinta, tollhegy, palavessző, törlőgumi, vonalzó és írófüzet szükségletünket "becsületkasszás" rendszer szerint saját magunk szerezhettük be . Ennek hallatlan előnye volt, hogy ezekből a cikkekből soha sem lehetett fennakadás, ami a munkát zavarta volna. Másrészről megtanultunk tisztességesen gazdálkodni közös vagyonkánkkal, amelynek évi tiszta hasznából fedezte Tanító úr a szokásos· tavaszi ·szegedi kirándulás vonat és múzeumi belépti-díjunkat. Azt hiszem: nem kétséges, mi lenne napjainkban az ilyen iskolai becsületkasszáknak a sorsa, amidőn nap-mint nap törnek be "jól nevelt" kiskorújaink az iskolába, elmozdítva onnan minden értéket, ami mozgatható! Bodzásparti emlékeim egy-két epizódjának és azok tanulságának számbavételekor szemlesütve állok meg Moldvay Sándor, hajdani kedves tanítóm, példaképem, képzeletbeli alakja, emlékképe előtt, mert a véletlen folytán én is kerek 40 esztendőt tölthettem el azon a pályán amelyen Ö és a vele azonos szin'ten dolgozó más, ugyncsak tanyán illetve falun élő tanítók oly csodálni való sikerrel állták meg helyüket. PLESKONICS ANDRÁS

35

A DROTOSTOT Én még jól -emlékszem a drótostótra. Gyermekkoromban, apám-anyám hosszú munkanélkülisége idején falun éltem nagyanyámnál. Amikor egy-egy konyhaedénye kilyukadt, nem dobta ki ebek harmincadjára, be sem fogta kukoricás fazéknak vagy lábasnak , hanem gondosan eltette, azzal, hogy "majd megjavítja a drótostót. " Aztán egy r.yári napon harsány kiáltozás verte fel a falut: - Drotoznyi, foto~­ nyi! ... Drotoznyi. fotoznyi! Amint közeledett a hang, nagy anyám kiállt a kapuba, és beh ív ta a drótostótot. Széleskarimájú fekete kalapja volt, s a' hátán , deszkából eszkábált, hátra vehető ládikában ott volt a javftáshoz szükséges bádog meg a szerszámai, sőt a személyes motyója is. Gyalogszerrel járta a falvakat, hátán volt a háza, ahol adtak neki egy tál meleg ételt, ott ebédelt, vagy vacsorázott, ahol ráesteledett, abban a szénapajtában, istállóban vagy boglyában volt a szállása. Gyermeki tudatomban a drótostót - aki még nálunk is szegényebb volt, - a szegénység· szimbólumává vált. Valahonnan Árvából, Liptóból érkezett hozzánk, az Alföld peremére, hogy családjának a krumpli meg a túró mellé kenyérre is jusson. Apám gyermekkorában, az első világháború előtt a hegyi falvak ontották út jukra a drótostótokat, vándorüvegeseket, aratómunkásokat , s hányan töltötték meg - magyar sorstársaikkal együtt - a Fiuméből Amerikába induló kivándorlóhajókat. Szlovákiában már felnőtt- fejjel jártam. Hol hivatalosan, riportúton, főleg nagyvárosokban, olykor a magyarlakta déli vidéken, vagy túristaként a Magas Tátrában. Most a nyáron határoztuk el a feleségemmel, hogy végigutazzuk, végigcsatangoljuk Szlovákia hegyi falvait. Vonzott a táj. érdekeltek az emberek, s az út még a közrendű számára is megfizethető, főleg, ha magánházaknál ver tanyát. Megtapasztaltuk az egyszerű magyar utazó szemszögéből nézve Túrócot, Árvát. Liptót és Beszkideket. Kisebb és nagyobb szín-szlovák falvakat. A boltok - pesti szemmel vizsgálva - bizony szegényesek, a hazai áru szerényebb választékát kínálják csupán. Van ahol már reggel elfogy a kenyér meg a tej. szűkösen van zöldségféle. De vajon melyik nógrádi, cserháti, vagy zalai kis faluban pesti az ellátás? A hegyekre keresztben álló krumpliföldek szépen munkáltak, a kaszálókról utolsó szálig összegereblyézett széna a nagyon is célszerű szárítókon várja ki a hazaszáll ítást. Vasárnap itt is jobbára csak a nők és az idős férfiak igyekeznek templomba. Az éttermek gyéren látogatottak, az embereknek itt sem telik rá, pedig olcsóbbak, mint nálunk. Igaz, a bérek is alacsonyabbak. A sörözőkre, kocsmákra itt is inkább futja. Az ember hegyi falvakba járva keresi a tájhoz i lIő romantikát. Faházakat, zsindelytetőket, birkanyájakat. Elvétve látni csak ilyeneket. Többnyire már népi műemlék. Fából készült gazdasági épület még több akad. Viszont eldugott, istenhátamögötti falvakban is láttam gyárakat, üzemeket. Romantikát látni bementünk az Árvai Beszkidek ritkán látogatott hegyi irtványfalvaiba, ahol még a túristatérkép is csupán szórvány települést jelez. Mint például Zákamemmében , vagy Qrava Lesznában. Micsoda csalódás! Jobbára emeletes családi házak fogadtak, alacsony kerítés, - úgy tűnik, erre ritkán lopnak, - virágok, a kerftés előtt rendezett járda. Vasárnap délután lévén, a gyerekek ünneplőben fagylaltot nyalogattak a cukrászda előtt, s láttunk házaspárt, aki egyik gyermekét kézenfogva, a másikat babakocsiban tolva indult sétálni a közeli erdő felé, ahol már érni kezdett az áfonya.

36

Csendesen, nyugalmasan élnek errefelé az emberek. Nyílván nem készülődnek nyáron Spanyolországba, de arra a gyepükajáni parasztnak, a lődörgő ózdi olvasztárnak, meg a pesti kisembernek sem futja. A közbiztonsá!; is jobb errefelé. Kisfalusi szállásunkon nyugodtan nyitva hagyhattuk éjjel az utcára nyíló ablakot, pedig ott még kerítés sem volt , s ablakunk előtt jártak el az emberek. Házigazdánk még a kulcsot· is a zárban hagyta, amikor átruccant valahová. Négy megyényi utunkon nem veszélyeztette k autós ámokfutók, nem láttunk még koccanásos balesetet sem, és nem tapasztaltunk - magyar voltunk miatt - egyetlen ferde tekintetet sem_ Gyenge, szótárra hagyatkozó szlovák tudományunk , no meg az ő hiányos német és angol nyelvismeretük miatt nem voltak politikai vitáink, senki sem próbált meg p rovokálni. S hogy el ne feledjem : ismét megláthattam gyermekkorom drótostót ját. Igaz , csu_ o pán a múzeumban. Túristának, vendégnek mentünk, derék, józan , egyszerű emberekre leltünk. Nem a "felkapott helyeken" jártunk, s barangolásunk során mindössze három magyar autóval találkoztunk. Nagy kár. Jól éreztük magunkat. És ha a politikusok, meg a mindenütt kéznél lévő hőzöngők össze nem zagyválják elintézendő közös dolgainkat, úgy érzem , mi. egyszerű emberek szót tudunk egymással érteni. Igazán ránk férne már. PADISÁK MIHÁLY

Pintér József: Szigligeti utca

37

AKVARELLISTAINK FRANCIA FÖLDÖN

A Magyar Akvarellfestők Társasága a Hatvani Galériában és a Hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban, majd Toursban , a három testvérvárosban nem rég mutatta be kiállítását. A bemutatott művek esztétikai értékén túl, ami természetesen a képző­ művészeti kiállítások értékelésének fő szempontja, ezt a kiállítást művészettörténeti és társadalmi szempontból is s·z ükséges vizsgálnun~. Művészettörténetileg azért, mert teret biztosított a legősibb , de az európai képzőművészetben évezredeken át jelen volt festési módnak, amelyik sajnálatosan az utóbbi évtizedekben került háttérbe. A műfaj újra felfedezése módot nyújt a modern formanyelv alkalmazása melletti egyéni megoldások megismertetésére, a műfaj gazdagsága által a tárlatlátogatók művészi élményére. Ezen túl társadalmunk korábbi nagy egységes csoportjai helyett, illetőleg mellett, egyre nagyobb teret kapnak az azonos szellemi , törekvésű kisebb csoportok is. Ilyen önkéntes 9zerveződésű és rokontörekvésű kollektíva a Magyar Akvarellfestők Társasága is, amely ugyan csak néhány éves múltra tekint vissza, mégis számos sikeres kiállítást tudhat maga mögött . A vízfestés, mint technika, egyidős az emberi kultúrával. Az ősember a legrégebbi (Altamira , Lascaux, stb.) barlangi festmények készítésénél az elszenesedett facsonk mellett a vizes agyagot, a későbbi földfestékek elődjét is használta. Az egyiptomi papirusz-festmények, a középkori kódexek, ima- és énekeskönyvek mind vízfestékkel készültek. Az akvarell, mint sajátbs, önálló képzőművészeti műfaj először Angliából terjedt el a XV III. században szerte Európába. Az ottani párás, ködös atmoszférát az akvarell tudta legérzékletesebben visszaadni . Már ekkor alakultak vízfestő közösségek Angliában , melyek részben intézetként, részben társaságként működtek. Természetesen nem feledkezhetünk meg e korból az egyetemes művészettörténet egyik legnagyobb akvarellistájáról, William Turnerről sem. Az arisztokrácia és a gazdagabb polgárság köreiben .elég általános műveltségi , társaság-i követelmény volt, hogya család nőtagjai zongorázni és akvarellezni tudjanak. És a XV III. század után is, egészen máig , jó néhányan használták ki a legnagyobbak közül is (Rodin, Chagall. Klee, stb.) az akvarell festés lehetőségeit .

Barabás Miklós az akvarell jeles művelője, úttörője is angol barátja, W. Leighton révén ismerkedett meg a műfaj mesterségbeli fortélyaival. Utána még számos magyar művész (Zichy, Székely, Lotz, Ferenczy Béní) követte példáját. Közelebbről Kohán Györgyöt is említhetjük, aki szintén szép számú akvarelIt alkotott. (Vele kapcsolatban meg kell azonban említenünk, hogy műfajválasztásában nem egyszer a kényszer is közre játszott: olcsóbb volt a gombfesték és papír, mint az olaj és a vászon. A hazai mű­ vészek 1910-ben alapították meg a Magyar Akvarell és Pasztellfestők Egyesületét, amely 1944-ig működött. Ezt a tööb mint négy évtizeden át szunnyadó tradíciót elevenítette fel a Magyar Akvarellfestők Társasága és ennek egy szűkebb csoportja mutatta be műveit Hatvanban és Vásárhelyen, majd Franciaországban. A kiállítás dme - Hagyomány és tárgyiasság- a magyar akvarellfestésben - jó tájékoztatást ad a kiállítás arculatáról. A hagyományokba legmélyebben Galambos György nyúlt visszlt. A Mészáros Margit portréjához választott ovális formával már a rokokó miniatűrök és a- biedermeier arcképek között is találkozhatunk. A festésmód is harmónizál ezzel, pontos, gyöngéd és művesen megoldott. A hangsúlyosan elhelyezett csipketerítő a korról és a~ ábrázoltak életformájáról egyaránt informál bennünket. A Gaburek házaspár portréja a maga egyszerűségével karakteres egyéniségeket jelen ít meg. Az akvarell festés fő erényeit az elevenséget, könnyedséget, lendületességet, melyben a papír kihagyott fehérje is fokozza a mű mozgalmasság-át, frisseségét Bod László alkalmazta sikerrel. (Uti vázlat, Tavasz). Fazekas Magdolna és Meggyes Lászl.ó mun-

38

káiban az oldottság· önálló, elvont esztétikai érték ké transzformálódott. A fák, növények, virágok szfnes-derűs folt jainak kaleidoszkóp változatosságú együttese egyaránt szól a természet gazdagságáról és ad a konkrét látványtól független, önálló esztétikai élményt. Áttételesen a természeti élmény képei korunk legfontosabb kérdésében, a természeti környezet védelmében, megőrzésében is állást foglalnak annak felmutatásával, hogy mit veszfthetünk, ha nem vigyázunk környezetünk még meglévő értékeire (Boglya virágokkal, Gesztenyefák, Alkonyi fények). Vecsési Sándor szintén a természet színeinek gazdagságát tolmácsolja a Virágzásban. Sárga szobája pedig az otthonosság melegét hordozza. V. Bazsonyi Arany kiállított műveit a tömörség és lendületesség· egyaránt jellemzi (Öreg halász, Kaktuszvirág) . Az emberi történések érzelmi töltése elmélyülten jelenik meg Somos Miklós két akvarelljén. Az emberi kapcsolatokat a kompozíció egésze szolgálja. így a lombtalan fa ágai, az épület, a kép a képben lágy, gyöngéd vonalai és harmónikus színvilága is (Talál kozás). A mindennapi tevékenység és a· transzcendens élmény a humánum legmagasabb fokán, az önmagát is feláldozó segítő készségben jelenik meg a Gyógyításban. Lieber Éva munkáin a világ adott rendjét az ablakok négyszöge határozza meg. Ezen a determináltságon bel ül azonban sok minden lehetséges: Például az otthon melege (Téli ablak), vagy a befelé fordulásra~ meditációra késztető atmoszféra (Borús ég). Ezen túl találkozunk a természe·t édesség· nélküli szépségének újra teremtésével is (Rózsaszín felhők). Horváth János temati kailag és a mély, komoly színek által is kapcsolódik az alföldi realisták értékes hagyományához (Parasztház). Az eszközök hagyományosak ugyan Szily Géza Prága című művén, az így létrehozott alkotás azonban gondolati lag nagyon összetett és gazdag. Prága jellegzetes, gótikus épületét a Tyn Katedrálist Szi ly Géza megemelte és megdöntötte. Az épület tömege és lebegése egyszerre könnyed és féle Imetes, mintha általa Hasek és Kaffka szelleme fogott volna kezet. A jelképiség a fő értéke Simsay Ildikó munkáinak is. A nem konkrétan meghatározott, már-már irreális térben oszlopok, rudak, csonkolt faderék és ajtó-részlet. Az utóbbi a hangsúlyos, hiszen összeköt, kizár egyszerre és a "mellékszereplők" asszociációs kapcsolatávallétünk alapkérdéseiről szól (Ajtó). A szűk bérházak sivárságát, börtönélményét idézi Pesti udvara. Az új tárgyiasság gerincvonalát a Gyulai Műhely alkotói (Balogh Gyula, Marosvári György, Szakáll Ágnes, Székelyhídi Attila) képviselik a kiállításon. Az alkotói közösség arculatának legfőbb sajátossága az, hogya hiperrealizmus eszközeit, - a törekvés elind ítóitól különbözően, - nem az elidegenítés, hanem a humánum szolgálatába állít ják. E törekvés alapja természe·tesen a magas fokú mesterségbeli tudás, amely nélkül nem lehet a látott világot részletgazdagon megjeleníteni és új tartalommal telíteni. Szakáll Ágnes az új tárgyiasság egyik jelentős képviselője. A Helyszíni szemle a fodrászüzletben c. festményében minden részlet hangsúlyos és még a tükröt is segítségül hívja a tárgyak minél precízebb és átköltése által az élet minél teljesebb megjelenítésére. Ha a mindennapi életben találkozunk Geszner József udvarával, bizony nem ragadná meg figyelmünket. Ahogyan azonban Szakáll Ágnes minden részletre figyelően újjá teremtette az elhanyagoltság és rendetlenség' kifejezővé és művészileg széppé vált. A rendkívül pontos, tárgyias rajzi megoldás izgalmas elvont felületi értékeket hoz létre (Rákoskeresztúr Bátor u.). A Gyulai Műhely humánus, még közelebbről szociális etikája legközvetlenebbül Marosvári György Támaszra szorulva c. alkotásában jelenik meg, anélkül azonban, hogy a mű a "program" által festői értékéből bármit is veszítene. Sajátos ellenpont az Elhagyott porta: A fűszálak mozgalmasan, "szabadon" élnek, az ól deszkái viszont horizontális és vertikális geometriával szabályozottak. A szín és forma sajátos atmoszférát teremt az Elhagyott gazdasági épület Kamaraerdőnben: Az épületek rogyadoznak, omladoznak, a színvilág ugyanakkor csupa derü, líra, harmónia. Balogh Gyulánál a tárgy ez esetben a ház és környezete II benne lakóról szól. A jobb napokat látott ódon udvarház nagyon megérett a javításra, a megjelenítési mód által azonban nem a falak, ha-

39

nem a benne élő ember értékei fejezik ki a mondanivaló lényegét (Boldog Margit háza 11.). Balogh Gyula atmoszféra teremtő ereje lírai eszközökkel nyújtja számunkra az ódonság kedves és mosolyra késztető ízét. (Bíró háza 1., 11.). Székelyhfdi Attila festményeinek is a részlet és az egész, még közelebbről a tárgyak és a'Z ember a központi gondolata. A festészet múlt jában a ruhaszárítás többnyire mint színprobléma jelent meg. Székelyhídi Attila Kis ablakján a tárgyak (csipesz, szárítókötél, rúd) köznapisága által jeleníti meg az emberi munka e sajátos területét. A fal és függöny dekoratívitása és a tömör tárgyiasság az erénye az Udvarra néző ablaknak. Külön kategóriát jelentenek Légrádi Viktor művei, mert a kopár táj, a szurdok, a szakadék mintha élő, mozgó, lélegző "tárgyak", "valamik" lennének. Pedig nem a nagy egységek, hanem az apró vonalelemek hordozzák két, a zöld, és a barna szín segítségével az individuális értéket. Összegezve: A kiállítás egy műfaj gazdag, széles ívű lehetőségeiről színvonalas mű­ vek által nyújt élményt a tárlatlátogatóknak, s a Hatvani Galéria jóvoltából Francia földre is eljuttatta akvarellistáink teljesítményét.

DÖMÖTÖR JÁNOS

ISTENHEZ HASONLATOS Ajtómon kopog Érkezik Jaj de hitvány volt élni nélküle hajszolódva filléres versenyeken Mint kipukkadt léggömböt a világ söpört s vitt volna a Nagy Égetőbe Galádul lopta gyémántom a versekben fel-felszikrázó anyanyelvet Egész éven át gúnyt űzött belőlem garázdálkodott arcom kápolna mélyében s ki tudja meddig ha nem érkezik a Láthatatlan az Istenhez hasonlatos Ki tudja meddig garázdálkodik a bukott angyal aki itt köröz s perc-embereket farag szüntelen Ajtómon kopog Érkezik Megérint - Csillan gyémántom lélek-tükre Ujjam hegyéig lüktet hogy vers íródjék arcom ablakában az egyetlen virág is tűz legyen - Isten lábánál mécses BÜKI ATTILA

40

A KÖLTÖ "ALBÁN BARÁTAIMNAK" CÍMŰ VERSCIKLUSÁBÓL

SlTÁLlNON

I~

Sztálinon kezdtük, majd En ver Hodzsát döntöttük a porba, Lenin következett, vezérük szobra: a kommunizmust kergettük pokolra. A MAGISlTRÁTUS

A magisztrátus összeült, a magisztrátus nem ült, de ii[-dözöttnek számít, a magisztrátus nyakkendőt nem köt, nem imádkozik és nem visel kamásnit, a magisztrátus idegen nyeireken beszél, jogfolytonos azelőttről, ma által és tovább itt. A magisztrátus szerződéseket nem köt és szerződések betartására nem számit. A magisztrátus elhatározza, hogy mi a rossz, kit kell perbe-fogni és ki a szamár itt. A magisztrátus számit. BARÁTOM, HUNYADI (I n memoriam Szkender bég)

Barátom, Hunyadi János, törökverő seregeddel álltam szemben, győzelmed enyém lett mégis, mert félre-álltam. Hiába nevelt a szultán töröknek, adományozott cimeket nekem, küldött Európába hadoszlopok uraként, maradtam albánnak az albán hegyek között. Huszonnyolc csatában vivtam, most hallom Nándorfehérvár harangjait Kruja felett. lAS LÓRÁNT

41

ARANYHÁLÓ CSEH KÁROLY ÚJ VERSKÖTETÉRŐl Gondolom az a vers feladata, hogy megtanítson pontosan, igényesen fogalmazni. látni és érezni. A jó vers tettenér, valamit visszavonhatatlanul és megmásíthatatlanul kimetsz a létből, l' végtelenből permetező, s a végtelenbe hömpölygő hőből. Merés~ mozdulat, hisz az ember, a költő, akarom mondani Cseh Károly oly esendő, mint a lepke után kapkodó gyerek. Vannak robosztus alkotó versírók, akik leteperik, magukkal sodorják az olvasót. Cseh Károly nem ilyen. Mintha mindíg bocsánatot kérne, hogy itt él köztünk. Nem birtokolja csupán megérinti a tárgyakat, élményeit, az életét. Versei is ilyen tétova érintések. Tudja, hogy a világ nem az övé, mégis megpróbálja leItárba venni a fákat, a tavaszi felhőt, a váltakozó évszakokat, a szerelmet. Gyorsan, csupán néhány képpel felskiccelve, mert tudja, hogya varázslat törékeny-tűnékeny. A kamasz ilyen, aki még a tapasztalat előtt áll. Pedig Cseh Károly - tudjuk meg a verseiből már negyven éves. Mások, az erőszakosabbak , szerencsésebbek, vagy éppen csak markánsabbak? Ilyenkorra má r markánsan megfogalmazzák önmagukat - kötetek sorával, akár. Nincs kedvem kitalálni, találgatni, hogy Cseh Károly miért nem tart (már? Még?) itt. Korunk nem kedvez a versnek, s talán a táj (Borsod) sem. Ha fiatal lenne lebeszélném, de már késő, mert aki megízlelte az ön-keresésnek és kifejezésnek ezt az édes görcsét, az már versben éli meg a világot. Tóth Árpád-i alkat. Halk, tűnődő, aki jobban ismeri (szereti is?) a bánatot, melankóliát, mint az örömet és a kÜzdést. Márped ig ezzel a mentalitással mind íg félretaszigálják , hangja nehezen tud áttörn i a lármán. Korunk a fogyasztásé és a birtoklásé, a nyers, motíválatlan hango ké. És mégis, vagy talán éppen ezért rokonszenves ez a halkság , távolság. Mert szelíd, már-már alázatos, mint ama Ferenc Asszísziben. Virágok, fák, egy-egy finom gesztus - ajándékként az élettől. Aki kevésnek tud örülni, aki befelé tud figyelni, az igazán gazdag, mert nincs kiszolgáltatva a világnak. Kicsivel több becsvágy azért nem ártana, mert félő, hogy hangja így motyogásba fullad.

HORPÁCSI SÁNDOR

Hadnagy Csaba: Mártélyi tél

42

MAGYAR TAJAK A Hatvani Galéria X. országos tájfestészeti biennáléjának műtárgyjegyzéke

BALOGH GÉZA: BALOGH ISTVÁN PÉTER: BARNÓTH ZOL TÁN: V. BAZSONYI ARANY: BÁNYAI GIZELLA: BENKŐ CS. GYULA: BOD LÁSZLÓ: BOLYKI ISTVÁN: BORICS JÓZSEF: BOZSÓ JÁNOS: BREZNAY ANDRÁS: BREZNAY JÓZSEF: CSERNÓ JUDIT: CSIKÓS ANDRÁS: CSUTA GYÖRGY: DEÁK B. FERENC: V. DELAST ELENA: ÉGERHÁZI IMRE: FAZEKAS MAGDOLNA: FERRARI DANTE: FODOR JÓZSEF: FORSTER JAKAB: G ICZY JÁNOS: GYÖRFFY PÉTER: HADNAGY CSABA: HARMATI ZSÓFIA: HARNÓCZY DÓRA: HEITLER LÁSZLÓ: HOCK FERENC: KARAP IMRE: KARSAI ZSIGMOND: KAUBEK PÉTER: KOSZTA ROZÁLIA: KOVÁCS GÁBOR: KURUCZ D. ISTVÁN: LÉGRÁDY VIKTOR: LOSONCI LILLA: LUZSICZA LAJOS: MADARÁSZ GYU LA: MAGHY ZOLTÁN: MAJERCSIK JÁNOS: MEGGYES LÁSZLÓ: M EZE I ISTVÁN: MIHÁLYFY MÁRIA: MOLDOVÁN ISTVÁN: MOLNÁR JÓZSEF:

Kereszt-út Esti fény Zsilipelünk Falusi rege Emberpár tájban Alkonyi halászat Fejfák Ködös táj (Hatvan) Tiszapart Fujdogál a szél Mártély Tolnai táj Kerekeskút Halmok Óvár Az elfelejtett öreg Szentivánéj Álom I. Gyümölcsfák Erdőszéle télen Zsigmond utca Gallyatető

Civitas fidelissima Táj nyárfával Téli táj A kert Téli nap Balaton Duna Táj fával Nehéz felhők Magyar táj Partoldal Letörve Naplemente a Hortobágyon Homokbánya Pilisi pipacsok A szigligeti öböl Magyar táj Betlehemesek Villámlik Vízparti alkony Kisvárosi utca Szürke Balaton Erdélyi táj Budafok

70 x 80 cm 50 x 60 cm 60 x 50 cm 90 x 110 cm 80 x 70 cm 85 x 80cm 50 x 80 cm 50 x 70 cm 50 x 70 cm 79 x 95 cm 60 x 80 cm 80 x 100 cm 50 x 60 cm 30 x 70 cm 65 x 81 cm 70 x 50 cm 85 x 80 cm 60 c 80 cm 60 x 93 cm 70x 100cm 45 x 65 cm 32 x 47 cm 38 x 40cm 60 x 80 cm 40 x 65 cm 50 x 70 cm 40 x 30cm 33 x 80 cm 26 x 65 cm 50 x 70 cm 50 x 60 cm 50 x 70 cm 50 x 80 cm 100 x 67 cm 75 x 50 cm 75 x 50 cm 80 x 60 cm 60 x 80 cm 73 x 100cm 88 x 100 cm 70x100cm 60 x 80 cm 60 x 60 cm 90 x 100 cm 60 x 80 cm 60 x 80 cm

vegyes t. olaj olaj olaj olaj olaj olaj olaj olaj olaj olaj olaj olaj olaj olaj olaj olaj olaj olaj olaj olaj pasztell olaj olaj olaj olaj olaj olaj olaj olaj olaj akvarell olaj olaj olaj olaj olaj olaj guass olaj olaj olaj olaj olaj olaj olaj 43

NAGY ERNŐ : NÉMETH JÓZSEF: OROSZ CSABA : OROSZ JÁNOS: PATAJ MIKLÓS: PATAKI JÓZSEF : PAPP ALBERT : CS. PATAJ MIHÁLY : PATAY LÁSZLÓ: PETKES JÓZSEF : PINTÉR JÓZSEF : RADICS ISTVÁN : RÉTI ZOLTÁN : RIDOVICS PÉTER : SIMSAY ILDIKÓ: SINKÓ JÁNOS: SIMON ENDRE : SIMON JÁNOS: SIPOS ZSÓFIA : SIRÓ LAJOS: SZABÓ ÁGNES : SZAKÁCS IMRE : SZAKÁLL ÁGNES: SZÉKHELYI EDIT: SZILÁGYI ELEK : SZURCSIK JÁNOS: TENK LÁSZLÓ: TÓTH JÓZSEF : ÚJVÁRY LAJOS: VÁGFALVY OTTÓ : VARGÁNÉ KŐVÁRI KRISZTINA : VÁRKONYI JÁNOS : VECSÉSI SÁNDOR : ZŐLD ANIKÓ : BUDA ISTVÁN : KUBISCH JÁNOS:

Hóolvadás Erdőrészlet

Tájstigmák Kert kívül-belül Izzásban Eg ri pincék Zúzma rás reggel Viha ros táj Hajnal Sz igligeti vár Szigl igeti utca Ka stélykert Bú za, pipacs, feszület El'dély i t áj Kígyófa Elhagyott vidék Téli Hortobágy Elhagyott malom Elhagyott otthonok Hejcei házak Fák E rdőbel s ő

Felek bácsi ke rtje Hangulat A hajnal Szénagyűjtés

Tavaszi ke rt Tájtö redék Békés este Tolnában Fénylő ég Bányató Á rté r Rek viem aszigetekért Hajdúsági temető Csomakö rös Tanyaudvar

60 50 75 50 20

17 80 40 60 49 50 59 70 62 80 50 60 50 46 60 60 93 43 50 50 70 80 57 60 60 50 60 90 50 15 16

x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x

x x x x x x x

x x x x x x x x

70 cm 70 cm 85 cm 70 cm 40 cm 173 cm 100 cm 60 cm 80 cm 34 cm 70 cm 75 cm 100 cm 87 cm 100 cm 56 cm 70 cm 70 cm 53 cm 80 cm 50 cm 80 cm 64 cm 70 cm 80 cm 90 cm 80 cm 60 cm 120 cm 80 cm 70 cm 80 cm 100 cm 60 cm 15 cm 16 cm

olaj olaj olaj vegyes t. olaj tűzzománc

olaj olaj olaj akvarell olaj olaj olaj olaj olaj olaj olaj olaj pa sztell tempe ra olaj olaj ecset vegyes t. acryl olaj olajt . ac ryl olaj olaj pasztell olaj olaj olaj bronz bronz

A BIENNÁLÉ DfJAZOTTAI ÉS NYITVATARTÁSA Az 1992. november 28-án nyíló és 1993. január 24-ig megtekinthető X. tájfestészeti biennálé díjazottai: Aranydiploma és Hatvan város fődíja: Patay László. Ezüst diploma és Heves megye közgyűlése , valamint a Hatvani Mezőgazdasági Szövetkezet munkajutaimai: Székhelyi Edit és Újváry Lajos. Bronz diploma és a Hatvani Galéria , a Nemzetközi Tőkés László Mozgalom , továbbá Zas Lóránt (Los Angeles) munkajutalmai: Madarász Gyula, Simsay Ildikó, Tenk László festőmŰvésze·k.

A DELSZIGET PELDÁNYONKÉNTI ÁRA: 50 Ft. EVES T AMOGAT ÁS AZ 1993-AS ESZTENDÖRE: 350 Ft. 44

Várkonyi János: Ártér

Bod László: Fejfák

45

Patay László: Hajnal

Breznay József: Tolnai táj

46

Fazekas Magdolna: Gyümölcsfák

Ráti Zoltán: Búza - pipacs - feszület 47

/'

Szakács Imre:

EI- dőbelső

Radics Ist vá n: Kastélyke rt

Simsay Ildikó: Kígyófa

48

Orosz János: A kert

kívülről

is

belühől

is

DÉLSZIGET 24/1992 A NEMZETKÖZI TŐKÉS LÁSZLÓ MOZGALOM KULTURÁLIS FÓRUMA Címünk: 3000 Hatvan, Pf.: 79 - Telefon: 38-11-796 felelős szerkesztő és kiadó: MOLDVAY GYŐZŐ Készült: CHEMIPRINT kft. Nyomdaüzemében, 3000 Hatvan, llcgyalja út 128. Msz.: 320/1992 Pid.: 1000

Szurcsik János:

Szénagyűjtés

..

Deák B. Ferenc: Az elfelejtett öreg