(CREDO. A vallás helye. A magyar föld kutatói. Joseph Lortz életműve. Szogd és ujgur manicheizmus. Bányavárosi hímzések. Rokon irodalmakból

A magyar föld kutatói Joseph Lortz életműve Szogd és ujgur manicheizmus Bányavárosi hímzések Rokon irodalmakból Tápiómenti kirándulás Egyházmodellek, egyházkép

(CREDO

A vallás helye

CREDO Evangélikus Műhely A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata X. évfolyam, 2004. 1-2. szám

SZERKESZTŐBIZOTTSÁG Mányoki János szerkesztő Bozóky Éva Cserháti Márta Fabiny Tamás Fabiny Tibor ifj. Fasang Árpád Frenkl Róbert (elnök) Hafenscher Károly Harmati Béla

Jánosy István Kovácsházi Zelma Reuss András RibárJános Schulek Mátyás Sólyom Jenő Szebik Imre Tóth-Szöllős Mihály

JELEN SZAMUNK SZERZŐI Bagyinszki Péter Ágoston OFM Bede Anna költő, műfordító Csepregi Márta nyelvész Csiky Gergely egyetemi hallgató Dér Katalin eszmetörténész Gonda Géza egyetemi hallgató Gödény Endre tanár Greif Péter egyetemi hallgató Hárs Ernő költő, műfordító Hegedűs Béla irodalomtörténész Hessky Orsolya művészettörténész Komoróczy Emőke, G., irodalomtörténész Kodácsy Tamás ref. lelkész

László Emőke művészettörténész Marggraf, Eckhardt tanár Obrusánszky Borbála történész Pintér Gábor történész Reuss András lelkész Siptár Dániel egyetemi hallgató Somkuti Gabriella könyvtáros, költő Sudár Balázs turkológus Széplaki György irodalomtörténész Szopori Nagy Lajos irodalomtörténész, műfordító Vásáry István turkológus Vitális György geológus

Folyóiratunkat a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatja.

NEMZETI KULTURALIS OROKSEC MINISZTÉRIUMA

Kiadja a Magyarországi Evangélikus Egyház Luther Kiadója. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter. Olvasószerkesztő: Berecz Ágnes. Műszaki szerkesztő: Galgóczi Andrea. Tördelő: Fodor Gábor. Szöveggondozó: Szabó István. A borítót Urai Erika tervének felhasználásával Galgóczi Andrea készítette. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1085 Budapest, Üllői út 24. Telefon: 317-5478, 486-1228 • Fax: 486-1229. Előfizetés egy évre 1660 Ft, egy szám ára 830 Ft. Megrendelhető (külföldre is) a fenti címen. Előfizetési díj külföldre portóval együtt 5800 Ft vagy 23 Euro. Kapható a gyülekezeti iratterjesztésben, a Luther Kiadó Könyvesboltjában (VIII. Üllői út 24.), a Huszár Gál Könyvesboltban (V. Deák tér 4.) és a Protestáns Könyvesboltban (IX. Ráday u. 1.). Nyomta és kötötte: ETO-PRINT Kft. Felelős vezető: Balogh Mihály ISSN 1219-6800

Qe^UMmi^kmMm^^.^,

_,.

ECKHART MARGGRAF

Európa - vallás nélkül?

5

VITÁLIS GYÖRGY

A 19. században született magyar evangélikus földtudományi szakemberek élete és műve

16

PINTÉR GABOR

Tempus o m n i a revelat. Joseph L o r t z . . .

36

JOSEPH LORTZ

Kerülőutam a t ö r t é n e l e m h e z

52

OBRUSÁNSZKY BORBÁLA

Szogd és ujgur m a n i c h e i z m u s

IhesauxmJfodesiae, ». ,,,

60

.

•

LÁSZLÓ EMŐKE

A besztercebányai ágostai hitvallású evangélikus t e m p l o m régi magyar hímzései

80

Rokon irodalmakból Lassi N u m m i versei Hahkarnas Bahkcisi elbeszélései

94 102

Hárs E r n ő versei Gödény Endre publicisztikája

113 115

S o m k u t i Gabriella versei

122

Figyelő BAGYINSZKI PÉTER ÁGOSTON

Öt út az egyház egyetlen misztériumához (Avery Dulles: Az egyház modelljei)

125

REUSS ANDRÁS

Rendszerszervező vagy vak öszvér? (Klaus Douglass: Az új reformáció.

96 tétel...)

132

DÉR KATALIN

„Még a j ó k is üdvözülnek!..." (Liptay Lothar: A keresztyénség más vallásokhoz)

viszonya 138

KODÁCSY TAMÁS

Egy k a t o l i k u s egyháztörténet, amely n e m csak a k a t o l i k u s egyház története (August Franzen: Kis egyháztörténet)

142

GÖDÉNY ENDRE

A n y u g a t i civilizáció és Magyarország, avagy Mezopotámiától I r a k i g és tovább (Bogár László: Magyarország és a globalizáció)

149

VÁSÁRY ISTVÁN

Fiatal keletkutatók írásaiból (Függőkert. Orientalisztikai tanulmányok. Szerk.: Csirkés Ferenc Péter, Csorba György, Sudár Balázs és Takács Zoltán.)

153

SIPTÁR DÁNIEL

Árpád-kori példakép (Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora)

159

SZÉPLAKI GYÖRGY

A tudomány fellegvárai (Acta Papensia - Acta Patakina)

166

HEGEDŰS BÉLA

Ráday Gedeon emléke (Berecz Agnes-Lángi József: a péceli Ráday-kastélyban)

Aranyidők 173

HESSKY ORSOLYA

Mednyánszky László ( 1 8 5 2 - 1 9 1 9 ) (Életmű-kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában)

177

CSEPREGI MÁRTA

Regény a hanti holokausztról - kérdőjelekkel (Jeremej Ajpin: Szűzanya a véres havon)

184

G. KOMORÓCZY EMŐKE

„A lét megrendítően egyszerű, ám fenséges csodája" - a Szeretet (Miklósvölgyi János: Stigmatizált sakál)

187

2 0 0 3 / 3 - 4 . számunkban H . Labore Júlia könyvtáros, műfordító nevét cz-végződéssel írtuk. A tévedésért szerzőnk szíves elnézését kérjük.

Szerkesztőbizottságunk tisztelettel és szeretettel köszönti J á n o s y Istvánt, aki a közel­ múltban töltötte be 85. életévét, s 25 esztendeje - tehát kezdettől - tagja a D i a k o n i a , illetve a Credo szerkesztőbizottságának. Együtt örülünk a költővel összegyűjtött verseinek megjelenése alkalmából, s Isten áldását kívánjuk további életére.

MÉG ÚJABB L E O N I N U S O K Úszik a csöndbe sárga tavon fehér hattyú álmatagon. Fáradt kéken ing a katáng, alig hajlik a lenge nád. Fodros hullám, halk zene kél. Kígyót kap ki a törpegém. Üljünk csöndbe, kedvesem itt. Figyeljük csak az ősz színeit. S nézzük az úszó fellegeket, s felettünk az azúr eget. Nemsokára útra kelünk, s a kékségbe megérkezünk. Vajon együtt vagy külön-é? Kinek titka? Az istené. Bárhol lennénk, véle vagyunk: a végtelenébe beolvadunk. O a hattyú: lenge szirén, a hullámon a törpegém. O itt minden, bárhová láss: a kék vízen a fodrozás. Minden fában 0 lakozik, szíved mélyén szunnyadozik.

ECKHART MARGGRAF

Európa - vallás nélkül? K é p z é s - vallás - e g y h á z az európai e g y s é g e s ü l é s i f o l y a m a t b a n

Eckhart Marggraf írását - a szerző beleegyezésével - némileg rövidítettük. A jegyzeteket is elhagytuk, megelégedtünk a felhasznált irodalom közlésével. A ta­ nulmány eredetileg az „erziehen h e u t e " M i t t e i l u n g e n der Gemeinschaft Evangelischer Erzieher e. V. (Düsseldorf) hasábjain látott napvilágot, két részben: W/2002, 1/2003. Marggraf írása nem könnyű és nem lelkesítő olvasmány. Érdeme, hogy megle­ hetősen széles ívben vázolja föl a történelmi folyamatot. Úgy próbál összegezni, hogy nem ígér sokat; az összefogás és az aprómunka fontosságát hangsúlyozza. (Szempontjából igaza van, s nem rajta múlik, ha mégis keserű marad a szánk íze.) - A szerk.

Európa - eufória nélkül „Európa" - ez a szó - érdekes módon - ellentmondásos érzelmeket vált k i . Bizonyos józansággal t u d j u k , hogy nincs visszaút az ún. n e m z e t á l l a m i időkbe. Ha reálisan nézzük a dolgokat, valójában hálásnak k e l l ezért len­ nünk. Vannak ugyan olyan erők, amelyek múltba forduló sovinizmussal próbálnak szavazatokat szerezni, de újra t u d a t o s o d i k bennünk - például - Franciaországgal való megbékélésünk. I n n e n már nincs visszaút, s csak remélhetjük, hogy az új helyzet határozza meg v i s z o n y u n k a t Lengyelor­ szággal, Csehországgal és másokkal is. És mégis, az „európai g o n d o l a t o t " bizonyos kétely övezi: A z „Európa Tervezet" valójában n e m merül-e k i a gazdasági érdekek diktálta lázas sza­ bályozásban? Vajon Brüsszel a maga valóságában n e m olyan intézménye, amely karjait m i n d messzebb nyújtja k i anélkül, hogy ehhez demokra­ t i k u s úton szerzett meghatalmazása lenne és anélkül, hogy életkörülmé­ nyeinkre t e k i n t e t t e l lenne? Hogyan valósuljon meg a bővítés elsősorban k e l e t i irányban, ha az e d d i g fennálló rendszer elérkezett m ű k ö d é s é n e k határaihoz, és nyilvánvaló problémáira a megoldásnak még csak a körvo­ nalai sem rajzolódnak ki? Csodálkozhatunk-e azon, h o g y a visszahúzó

tendenciák p o l i t i k a i táptalajt nyernek? A globalizáció veszélyei láttán meglepő-e, ha a tájékozódásra a hazai törzsasztalok fülledt légköre csalogatóan hat? így érthető, hogy a m i k o r Európa jelenlegi és jövőbeli átalakításáról van szó, a hiva­ talos megnyilatkozások a megváltoztathatatlanhoz való alkalmazkodás és a fásult kö­ zöny közt ingadoznak. K o m o l y ösztönzés, használható bírálat egyáltalán nem várható. A z alábbiakban a vallás és a nevelés szempontjából kísérlem meg felvázolni az euró­ pai egység fejlődésének m o s t a n i fázisát.

A vallás Európában Európa vajon több-e, mint gazdasági közösség? Tekintettel arra, hogy az Európai Közösséget m i n t gazdasági érdekszférát hívták élet­ re, a római és az azt követő szerződések a közös gazdasági cselekvésre vonatkoztak, a vallásra nem. A m i k o r az érdeklődés középpontjába a közös p o l i t i k a i cselekvés került, csak akkor vetődött fel az a kérdés, hogy valójában m i az, a m i a partnereket a gazdasági érdekeken túl összeköti. Egyesek a „közös értékrend" kulcsszóval próbálják azt a több­ letet megjelölni, amelyet a kialakuló képződmény képviselhet - amely képződmény valójában sem egyetlen állam, sem államszövetség, de szövetségi állam sem kíván len­ n i . Első ízben Jacques Delors, az Európai Bizottság első elnöke fogalmazta meg „Eu­ rópa közös lelké"-nek gondolatát. Ezt az igényt csak nagyon vonakodva vették t u d o ­ másul, és a realizálásához szükséges pénzeszközöket alig hogy rendelkezésre bocsátot­ ták, máris majdnem elvonták. Új lendületet kapott a vita, a m i k o r az Európai Unióban érvényes alapjogokról szóló Charta kidolgozására került sor. Tovább éleződött a hely­ zet, amikor a vallásszabadság kérdése került előtérbe. A vélemények aszerint különböz­ nek, ahogyan az állam és az egyház szétválasztását a vita résztvevői korábban megol­ dották. Franciaország a vallást a közéletből következetesen a magánéletbe űzte. Ez a döntés számos nehézséggel járt, hiszen egy állítólagosán világi államban a vallás n e m játszhatott szerepet. De facto azonban olyan gondok jelentkeztek, amelyeket a magán­ szférában n e m lehetett m e g o l d a n i . Főleg az iszlám jelenléte v o l t az, a m i t Franciaor­ szágban n e m lehetett figyelmen kívül hagyni - és ez a vita még bőven a 2 0 0 1 . szeptem­ ber 11-i események előtt zajlott. A merényletek hatására újra élővé lett a vallás kérdése a már elvilágiasodott n y u g a t i demokráciákban. A másik o l d a l o n Németország már a tizenhetedik századi vallásháborúk óta m i n d j o b b a n megtanulta összehangolni a világ­ nézeti szempontból semleges állam, v a l a m i n t a vallási közösségek részvételét a társa­ d a l o m életében. A m a i német társadalom az új pluralizáció megoldatlan kérdése előtt áll. A korábbi válaszkísérletek a nagy keresztény egyházakat és a zsidóságot vették figyelembe. Mára v o n a t k o z t a t n i kell a kérdéskört az iszlámra és egyéb vallási csoportokra, valamint - el­ sősorban a volt N D K területén - a felekezeten kívüli állampolgárok jelentős tömegére is. A m i k o r az a kérdés állt elő, h o g y Törökország tagja lehet-e az Európai Uniónak, összeütközés támadt a csatlakozás támogatói és ellenzői között. A z utóbbiak föltették a kérdést: nincs-e áthidalhatatlan különbség a vallás és a társadalom területén? A kü-

lönbség a kultúrában is olyan határokat jelenthet, amelyeknek áthágása súlyos, sőt ve­ szélyes következményekkel járhat. Vallás vagy spiritualitás? A z Európai Charta preambulumában az erősen ideologikus szemléletű francia laicizm u s tiltakozása m i a t t a „vallás" és a „vallásos" kifejezés n e m szerepel. Európa protestáns és római k a t o l i k u s egyházai - erős n é m e t részvétellel - hiába küzdöttek azért, hogy az A m s z t e r d a m i Szerződés (1997, életbe lépett 1999) érvényben maradjon. A szerződés az aláírókat biztosította arról, hogy a vallással kapcsolatos helyi szabályozás változatlanul érvényben marad, semmiféle európai döntés n e m helyezheti hatályon kívül. Ennek az igénynek végül csupán egy kiegészítő d o k u m e n t u m b a n tet­ tek eleget. M e g k e l l jegyeznünk, h o g y az egyes egyházak igen eltérő m ó d o n v i s z o n y u l n a k az Európai Unióhoz. Hiszen a földrajzi Európa sokkal nagyobb, m i n t az Európai Unió. A legtöbb vallási közösség egyetemes igényű: nincs az Unió határaihoz kötve. Másrészt a római katolikus egyház - m i n t Vatikánváros Állam - az Európa Tanács tagja: ebben a minőségében inkább k o n k o r d á t u m o t szeretne kötni az Európai Unióval. Működik továbbá a római k a t o l i k u s Európai Püspöki Konferencia, v a l a m i n t - készen az előbbi­ vel való együttműködésre - az Európai Egyházak Konferenciája, amely az öreg k o n t i ­ nens o r t o d o x , anglikán és protestáns k ö z ö s s é g e i t t ö m ö r í t i . A n e m római egyházak esetében a k e l e t - n y u g a t i ellentétek megszűnése változást h o z o t t . A „genfi ö k u m e n é " válságba került, amely elsősorban az o r t o d o x egyházak tagságának kérdésében jelent­ kezett, de m e g m u t a t k o z o t t a protestánsok profilírozási törekvéseiben is: g o n d o l j u n k csak a Leuenbergi Konkordiára. A z o r t o d o x egyházaknak n e h é z m e g h a t á r o z n i u k a d e m o k r a t i k u s , plurális társadalomhoz való v i s z o n y u k a t . Hajlanak arra, hogy erősen múltba fordulva a k o m m u n i s t a időszak előtti betagolódásukat vegyék alapul. Ez lénye­ gében a görög egyházra is érvényes. A nyugat-európai protestánsok ökumenével kap­ csolatos kérdései elsősorban az o r t o d o x o k a t és az anglikánokat célozzák. De Brüsszel­ ben - az ökumenétől részben függetlenül - egyre inkább hallatják szavukat az egyes n e m z e t i egyházak is. N e m csupán a n é m e t evangélikus egyház, de a svéd egyház, a c a n t e r b u r y i érsek és a konstantinápolyi pátriárka is l o b b i z i k az Uniónál érdekei vé­ delmében. Ezzel szemben teljesen n y i t o t t és megoldatlan a többi vallási és világnézeti közösség érdekképviselete. A muzulmánok puszta jelenléte is bizonyítja, hogy Európa vallás nélkül n e m képzelhető el. S n a p j a i n k b a n nemcsak a m u z u l m á n o k , de a t ö b b i vallási, h u m a n i s t a közösség is k o m o l y erőfeszítéseket tesz saját képviseletének meg­ valósítása érdekében. Vallás - egy „poszt-szekuláris" társadalomban? Észre k e l l vennünk, h o g y az egységesülő Európának f o g l a l k o z n i a k e l l a „vallás a poszt-szekuláris társadalomban" kérdéskörrel: megkerülhetetlen téma. M i n d képte­ lenebb az az állítás, hogy a francia örökség, a szekularizáció megoldja majd a gondokat. A privatizáció és a szekularizáció eszköztára idejét múlta: a l k a l m a t l a n rá, hogy segít­ ségével írjuk le a vallás m o s t a n i helyzetét Európában. A z a n g o l szociológus, Grace

Davis a következő szójátékkal próbálja érzékeltetni a helyzetet: Believing w i t h o u t B e l o n g i n g ( h i n n i anélkül, h o g y k ö z ö s s é g h e z t a r t o z n á n k ) . A vallás n e m tűnt el az európaiak között, de egyénibbé, s o k s z í n ű b b é vált, s talán k i c s i t szótlanabb l e t t . A kontinuitás m a már n e m feltétlen szempont. Ez általánosságban is igaz: a hagyomá­ nyos intézményekhez való kötődés lazább l e t t , sőt, válságba került. „Az i n t é z m é n y befolyása egyre csökken, de ez n e m a h i t fokozatos gyöngülésével, h a n e m a heterodox vallásformák növekedésével j á r együtt" (G. Davis). A z átlagos európai n e m jár ugyan t e m p l o m b a , de örül annak, hogy vannak t e m p l o m o k . Ez a gondolkodás főleg a „nagy" egyházak híveire j e l l e m z ő : a h o l a m ö g ö t t e s történeti közösség erősen intézményi, közéleti jellegű. Egészen más a helyzet Amerikában, ahol az egyházak maguk is a piac részvevői, s tevékenységük is eszerint folyik. A z a vélemény, hogy a modernizáció és a szekularizáció szükségképpen együtt jár, Davis szerint csupán az Európa-központúság egyik megnyilvánulása. Pedig Európa ebből a szempontból inkább kivétel: „még akkor is, ha csak a kereszténységet vesszük figyelembe, ha tekintetünket az Egyesült Álla­ m o k r a , Dél-Amerikára, A f r i k a déli részére vagy Dél-Koreára és a Fülöp-szigetekre irá­ nyítjuk, a vallásos aktivitás növekedésének jeleivel találkozunk. Föl kellene tárni, hogy Európa viszonylagos szekularizációja miből ered. Egyszerűen n e m lehet igaz, hogy a vallásosság és a modernitás kizárja egymást, hogy a kettőt n e m lehet összekapcsolni. A vallás szerepéről folytatott vita Európában egyoldalú - véli Davis. A vallás kritikáját egy szekularizált világtól ugyan megkapjuk, de az ellenkező folyamat éppen csak létezik, s a „fölvilágosult" világnézet alig-alig kap bírálatot a vallás szempontjából. Az egyoldalúságon érdemes elgondolkodnunk. Európai

vallásjog?

A kérdések valójában egy életképes európai vallásjog kialakítására vonatkoznak. A l a p ­ vető, hogy a különbözőképpen k i a l a k u l t jogrendszereket megfelelő módon értékeljék és megfelelő módon vegyék figyelembe; azt is meggondolván, hogy az egyes j o g r e n d ­ szerek m i l y e n hatással lesznek a közös jogra. Gerhard Robbers úgy véli, hogy az euró­ pai vallásjog megalkotásakor a tagállamok saját jogrendjét tiszteletben k e l l t a r t a n i . A z egyes jogrendszerek azonban fejlődésük során kétirányú konvergenciát m u t a t ­ nak - véli Robbers. Egyfelől a vallásszabadság elve, másfelől az állammal való együtt­ működés képezi a konvergálódási p o n t o t . A vallásszabadság pozitív és negatív irány­ ban is értendő, egyéni és testületi érvénnyel. A z állammal való együttműködés terén m a még sok a kérdés. Ezenkívül a n e m hívők jogaira vonatkozó elképzeléseket is újra át k e l l g o n d o l n i . Lényegében két elképzelés szembesül: egyik a hagyományos n é m e t államegyház­ gondolathoz, a másik a francia szekularizáció gondolatához áll közel. A z utóbbi n y o ­ mán lehet beszélni az Európai Unió elvilágiasodásáról is. Jellemzője, hogy n e m mentes egy látens vallásellenes hangulattól, amely főleg a közélet színterein erős. Ezzel szem­ ben a vallás m i n t társadalmi j e l e n s é g m i n d j o b b a n az útfélre szorul. M o s t csak u t a l u n k rá, hogy ez a laicista szemlélet Németországban is jelen van. A k i k a vallás szerepét m á s k é n t látják, az Európai Unió pozitív vallási semlegességét, a vallás iránti nyitottságát igénylik. „Az európai vallásjogi rendszerek jövőbeli fejlődé-

sük során a vallásszabadság elve körül konvergálódnak. A vallásszabadság biztosítja a vallás számára azt a pozitív elismerést, azt a helyet, ahol kifejezetten támogatást kap. A h o g y Európa n e m képzelhető el vallás nélkül, úgy n e m is t e k i n t h e t i azt csak p r a k t i ­ kus é r t e l e m b e n v e t t értékhordozónak: ez méltatlan v o l n a Európához. A vallás n e m csupán ancilla in ethics az állam szempontjából. N e m csupán hasznos idióta, m e l y ha­ tékonyan szolgál gazdasági-politikai érdekeket. S n e m csupán kultúrtörténeti m ú ­ z e u m . A vallásnak önmagáért k e l l helyet kapnia. A z Európai Uniónak feladata, h o g y megvalósítsa az ember szabadságát. így az is feladata, hogy - kompetenciája szerint lehetővé tegye az élet vallási dimenziójának megélését. Európának »lelket adni« n e m azt j e l e n t i , hogy a vallás »boltjaban« megvegyük a szükségeset. Európának lelket adni azt j e l e n t i , hogy m e g m u t a s s u k Európa célját." (Robbers). Párbeszéd a vallásokkal és a világnézeti közösségekkel? Ebben a helyzetben figyelemreméltó, hogy az Európai Bizottság jelenlegi elnöke, Ro­ m a n o Prodi - az intézmény reformja céljából - egy tanácsadói testületet h o z o t t létre (political advisors). Egyik tanácsadónak az a feladata, hogy a vallásokkal és a világné­ zeti közösségekkel párbeszédet folytasson. Ebből is látható: a bizottság tudatában van annak, hogy Európa c i v i l társadalmát csak úgy éri el, ha számíthat a vallási és világné­ zeti k ö z ö s s é g e k érdemi segítségére. A z is figyelemreméltó, h o g y a 2 0 0 1 j ú l i u s á b a n megjelent „Fehér könyv", a m e l y b e n a bizottság az európai kormányzásról szól, az egyházakat is kifejezetten megemlíti, a n e m p o l i t i k a i cselekvés színtereként. „A c i v i l társadalom fontos szerepet játszik, m e r t hangot ad a polgárok véleményének, n y i t o t t az igényeik iránt. A z egyházak és a vallási közösségek ilyen szempontból különösen fontos szerepet játszanak. A c i v i l társadalmak szervezetei mozgósítják tagjaikat és segítséget nyújtanak - például - azoknak, a k i k e t kirekesztenek, e l n y o m n a k . " A „civil társadalom" mint varázsszó? A z A m s z t e r d a m i Szerződés kiegészítő jegyzőkönyvei nemcsak kötelező érvényűnek fogadják el az egyes államokban hatályos vallásjogi szabályokat, h a n e m az Európai Bizottság és a vallási-világnézeti közösségek együttműködését is érintik. A bizottság i t t olyan fogalmat használ, amely az elmúlt években nagy k a r r i e r t f u t o t t be. A „civil társadalom" a közérdekű cselekvés olyan színtere, amely az állami és a gazdasági fak­ tortól ugyan határozottan eltér, de az unió egyáltalán n e m hagyhatja figyelmen kívül. Jelenleg a fogalom használata b i z o n y t a l a n , azt m o n d h a t j u k , hogy nincs p o n t o s a n körülhatárolva. S z e m l á t o m á s t azért vezették be, hogy m e g k í s é r e l j é k áthidalni azt a távolságot, amely az európai politikát és az európai embert elválasztja egymástól. Péter L. Berger értelmezését követve megállapíthatjuk, hogy a c i v i l társadalom azoknak az „intermediáris" intézményeknek a léttere, amelyek összekötő elemként működnek az egyén és a társadalom között. Idáig az ún. n e m kormányzati szerveknek v o l t hasonló feladatuk. A z Európai Bizottság m o s t m i n t e g y felfedezte a vallási és a világnézeti kö­ zösségeket, m i n t amelyeknek szintén közre kellene működniük abban, hogy a születő új Európa valóban polgárai Európája legyen.

Az európai alkotmány konventje A K o n v e n t Európa Jövőjéről 2004 tavaszán javaslatot terjeszt az Európai Kormánykon­ ferencia elé, amely a kibővített közösség p o l i t i k a i és igazgatási cselekvésmódját tár­ gyalja. Bizonyos értelemben az új Európa alkotmányáról van szó. A konventnek, amely az egykori francia köztársasági elnök, Giscard d'Estaing vezetése alatt dolgozik, n e m ­ csak azt k e l l meghatároznia, hogy az új tagországok a k ü l ö n b ö z ő intézményekben hogyan vesznek részt, hanem az európai intézmények legitimációs kérdését is meg kell válaszolnia. A z Európai Unió parlamentjét a közvetlen választások legitimálják, de a parlament csak a költségvetésen keresztül t u d az egyes bizottságok döntéseire h a t n i ; míg a napi m u n k a során teljesen a tagországok kormányaitól függenek a bizottságok. M o s t az a kérdés, hogy a jövőben hogyan oldják meg a közös p o l i t i k a i feladatokat. H i ­ szen nagy különbség, hogy államközösségről vagy a tagországok laza szövetségéről van-e szó. Egyáltalán: szükség van-e egy ún. alkotmány megfogalmazására, vagy pedig elegendő, ha a későbbiekben majd szerződés írja le az együttműködés a k k o r i szintjét? Két egyidejű folyamat figyelhető

meg

A z eddigi tagországok meglepően nagy része az összeurópai kérdéseknek csak m a r g i ­ nális j e l e n t ő s é g e t tulajdonított; ennek megfelelően a polgárok tájékoztatását sem vette túlságosan k o m o l y a n . N e m véletlen tehát, hogy ezekben az országokban ismé­ t e l t e n az unióellenes hangulat p o l i t i k a i színrelépésének lehetünk a tanúi. Másfelől egy sor súlyos, m i n d e n n a p j a i n k a t szorosan érintő kérdésben már m o s t olyan európai intézmények döntenek, amelyek nagymértékben figyelmen kívül hagyják a demokra­ t i k u s játékszabályokat, és a p a r l a m e n t i ellenőrzés alól is m e s s z e m e n ő e n kivonják magukat. A z Európai Bizottság kifejezetten precedens értékű döntések egész hálózatát alkotta, amely azonban a polgárok számára áttekinthetetlen. Vannak azonban egyéb o k o k is, amelyek a K o n v e n t tanácsadói szerepének fontosságát tovább növelik. Egy munkacsoport, R o m a n H e r z o g vezetésével, az ún. Alapjog-katalógust állította össze, hogy a K o n v e n t e t a tárgyalások során ezzel is támogassa. A m u n k a eredményét m a még nehéz lemérni. A n n y i azonban már látszik, hogy m e n n y i r e nehéz közös euró­ pai vallásjog létrehozása. Főleg a francia nyomás m i a t t a vallás bármilyen nevesítése lehetetlenné vált. A „spiritualitás" kifejezés csupán m i n i m u m , a m i t a d o k u m e n t u m b a fel lehet v e n n i . A z o n b a n mindenképpen nyereség volna, ha a vallásszabadság pozitív és negatív elvei a közös európai j o g r e n d részévé válnának. Az egyházak

állásfoglalása

A z egyházak jelenleg azon fáradoznak, hogy a K o n v e n t tagjai alaposan ismerjék meg saját hazájuk vallásjogát. A k o m p r o m i s s z u m a szubszidiaritás elvének kiszélesítése alapján várható: az európai j o g m a j d m e g e r ő s ít i s így érvényben hagyja az egyes or­ szágok szabályait. A z Európai Egyházak Konferenciája (a továbbiakban: E E K ) , azaz a „genfi ö k u m e n é " által összefogott európai egyházcsoport nagy f i g y e l e m m e l kíséri a K o n v e n t „alkotmányozó" munkáját, s már le is adta első állásfoglalását az eddigi ta­ nácskozásokkal kapcsolatban. A z állásfoglalás leszögezi, hogy a tagegyházak évek óta

nagy figyelemmel követik az európai egységesülés folyamatát, s a m a g u k részéről úgy látják: az egységesülő Európa sokat t e h e t azért, hogy területén b é k e és m e g b é k é l é s legyen. A z o n b a n igen nagy feladatról v a n szó, ezért m i n d e n eszköz számít, amely a megbékélést erősíti és a testvéri érzületet fokozza. A z egyházak ezt a helyzetet tartják szem előtt, a m i k o r bekapcsolódnak a vitába. Más­ részt saját m a g u k n a k is érdekük, hogy szervezeti szempontból j ó l átlátható rendszer j ö j j ö n létre, amellyel együtt lehet d o l g o z n i . Az egyházak részvétele a döntéshozatal munkájában A döntéseket elsősorban a bizottságok, a minisztertanácsok és a kormánykonferenciák hozzák; nagy kérdés, hogy az egyházak hogyan befolyásolhatják ezt a munkát. K i kell m o n d a n u n k , hogy főleg az informális kapcsolatok játszhatnak i t t szerepet. A k i t ismer­ nek, azt alkalmasint meghallgatják. Időnként azonban hálásan vesznek egy-egy m i n ő ­ ségi hozzászólást is. A z EEK Brüsszelben fenntart egy irodát, ezen keresztül, v a l a m i n t az Európai Parlamentnél és az Európa Tanácsnál meglévő személyes kapcsolatait fel­ használva mindkét megnyilatkozási formával él. Ezen a téren különösen sokat tesz az EEK Egyház és Társadalom bizottsága. A z EEK köreiben főleg arról folyik a vita, hogyan lehet az egyház és az állam, vala­ m i n t az egyház és a társadalom viszonyát kielégítően leírni. Kérdés továbbá, hogy a megfogalmazás mikéntje m i l y e n következményekkel j á r az egyesülő Európa számára, akár szervezeti, akár működési s z e m p o n t b ó l . A z Európa k e l e t i részén élő egyházak főleg azért aggódnak, hogy az egyházat - szerepét csökkentve - az egyéb n e m kormány­ zati szervek szintjére degradálják. H o l m a r a d ebben az esetben az egyház sajátos ma­ gától értetődősége? A civil társadalomról f o l y t a t o t t v i t a - legjobb esetben - segítheti rendezni az egyházak és az Unió kapcsolatát, mégpedig oly módon, hogy az egyházak sajátos jellege ne sérüljön. K a t o l i k u s részről az Európai Püspöki Konferencia konzultációs tanácsa lényegében az EEK-hoz hasonló eszközökkel igyekszik befolyását érvényesíteni. A z z a l a nagy kü­ lönbséggel, hogy az ő esetükben a Vatikán m i n t európai állam közvetlenül is részt vesz a folyamatban. Némelyek úgy vélik, hogy az Európai Unió és a Vatikán közti konkor­ d á t u m j e l e n t e n é a megnyugtató megoldást.

Lopakodó koordináció a képzésben és az oktatásban A közvélemény úgy tartja, hogy a szubszidiaritás főleg az oktatás, a képzés területén jellemző. Csakhogy ez az elv igen nehezen érvényesíthető az uniós tagországokban, így Németországban is, ahol pedig a döntéseket tartományi szinten hozzák, n e m szövetsé­ gi szinten. Megjelennek az európai oktatási p r o g r a m o k - Leonardo, Sokrates stb. - , gyakorivá lesz az iskolák közti partnerség, n e m szólván az Európai Bizottság illetékes­ ségéről a szakképzésben. M i n d e n n e k ellenére m a is sokan úgy vélik, hogy az egységes Európa kevéssé gyakorol befolyást az oktatásügyre. Pedig a változás i t t is végbemegy, szinte érthetetlen csendtől övezve. Évről évre sű-

rűbb lesz az a háló, amelyet a különböző megbeszélések, egyezmények és szerződések alapján szőnek. Olyan - európai dimenziójú - oktatási rendszer kialakításáról van már szó, ahol a tanulók és oktatóik mobilitása egyre nő, s ahol a különböző oktatási intéz­ mények közti együttműködés minőségileg új szakaszba lép. Megerősödik a „koherens" oktatáspolitika iránti igény, a m i t főleg az Európai Unió Tanácsa képvisel. A z o k a lépé­ sek, amelyek ezt az újfajta oktatáspolitikát megalapozhatják, főleg a következőkből állnak: A z elérendő célok közös meghatározása; A z eredmények mérésének közös szabványai (statisztikák, m u t a t ó k ) , melyek lehe­ tővé teszik, hogy a tagországok megállapíthassák fejlődésük adott fokát; Mintául szolgáló megoldások, „pilotprojekt"-ek kidolgozása, amelyek az innovációt és a megfelelő minőség elérését segítik. A folyamatos értékelés

biztosítása

A n e m z e t k ö z i ö s s z e h a s o n l í t ó t a n u l m á n y o k az Európai Unió területén m i n d j o b b a n teret hódítanak. Általuk biztosítani lehet az értékelés folyamatosságát, mellesleg azt is elősegítik, hogy a tagállamok oktatáspolitikája m i n d j o b b a n igazodjék a tanulmá­ n y o k b a n előírt szabványokhoz. Nagy kérdés azonban, hogy m i l y e n e k lesznek azok a szabványok, amelyek alapján az európai oktatásügyet értékelik, s az is nagy kérdés, hogyan j ö n n e k létre. A z állandó összehasonlítás szorításában az oktatásügy egyfajta kényszerhelyzetbe kerülhet, m i n t ez Németországban már m o s t érzékelhető. A z Európai Unió oktatásügye t e h á t m o z g á s b a n van, s fontos v o l n a , hogy ebbe a folyamatba belevihessük saját e l k é p z e l é s e i n k e t is. Ezen a p o n t o n kap súlyt a h i t t a n kérdése is: eldől, hogy a vallás nevelésdimenziója európai keretek között egyáltalán megjelenik-e, vagy csupán marginális szerepe lesz. Sürgős lépésekre van szükség, „nyitott koordináció"-ra, hogy a vallásos nevelés jövője megfelelően alakulhasson.

A keresztény érdekek egybehangolása, különös tekintettel az oktatásügyre Az egyházak A z európai egyházak nagyon eltérő módon értelmezik az oktatásüggyel kapcsolatos fe­ lelősségüket. A „genfi ökumené" számára m a j d n e m lehetetlen a közös cselekvési mód kidolgozása. A francia protestáns egyházak szövetsége n e m érzi szükségesnek, sőt, i l ­ letékesnek sem tartja magát arra, hogy a világi oktatás kérdéseihez hozzászóljon, amíg az oktatás világi kézben van. A h o l l a n d protestánsok, akik éppen m o s t alakították k i új szervezetüket, alig foglalkoznak iskolaüggyel; kielégíti őket az alkotmányos garancia, hogy m i n d e n egyház alapíthat és m ű k ö d t e t h e t iskolát, az állami költségvetés terhére. Olaszországban a valdensek a római k a t o l i k u s túlsúlytól gyötrődnek, s szenvedélye­ sen érvelnek a világi oktatás m e l l e t t , amely megszabadítja g y e r m e k e i k e t a kötelező jellegű római katolikus hittanórák látogatásától. A cseh keresztények ellenben felpa­ naszolják, hogy az állam sem anyagi, sem erkölcsi szempontból n e m támogatja az

egyházi iskolákat. Ezt a színes palettát tovább gazdagíthatnánk, de már így is j ó l lát­ ható, m i l y e n nehéz lesz a közös egyházi állásfoglalás m e g t e r e m t é s e - m i k ö z b e n az oktatás egészében a koordináció felé halad. Valamiféle m i n i m u m o t kell meghatározni - ha ugyan az egyházak valóban felelősséget éreznek a világi oktatás iránt, s tevékeny­ ségüket n e m kívánják a vallásoktatásra korlátozni. A másik b ö k k e n ő , h o g y éppen a h i t o k t a t á s területén a p r o t e s t á n s o k nézetei nagy e l t é r é s e k e t m u t a t n a k , az o r t o d o x egyházakkal való együttműködésnek p e d i g legföljebb a halvány jelei látszódnak. Egyesületek az oktatásügyben Evek óta léteznek kisebb szervezetek, amelyek megkísérlik a p r o t e s t a n t i z m u s oktatás­ ügyi elképzeléseit megfogalmazni, artikulálni. Viszonylag nagy múltra t e k i n t vissza több m i n t hetven év - az Internationaler Verband Evangelischer Erzieher ( I V ) , m e l y a különböző európai országokból érkező keresztény tanárok számára biztosít fórumot. (Tevékenységét csak a nemzetiszocialista u r a l o m idején szüneteltette.) Tagjai között szülők és tanárok, egyesületek és iskolák vannak. A második világháború után j ö t t létre az Intereuropean C o m m i s s i o n o f C h u r c h and School (ICCS). Tagjai a protestáns egyházak oktatásügyi szakembereiből állnak, bár vannak egyéni tagok is. A z egyházon belüli g y e r m e k m u n k a m e g k ö n n y í t é s é r e a l a k u l t egy viszonylag lazább j e l l e g ű intéz­ mény: European Conference o f C h r i s t i a n E d u c a t i o n . Főleg nemzetközi konferenciák szervezésével foglalkozik. A z Egyházak Világtanácsának egykori nevelésügyi referense, U l r i c h Becker k o o r d i ­ nációs csoport létrehozását javasolta a fentebbi szervezetek között. Kezdeményezése meg is valósult, s CoGREE rövidítéssel ( C o o r d i n a t i o n G r o u p for Religious Education i n Europe) új együttműködési fórum született, melyhez - a már felsoroltakon kívül h á r o m további szervezet is csatlakozott: A z European F o r u m for Teachers o f Religious E d u c a t i o n (EFTRE) tagjai - magán­ személyek és egyesületek - főleg a b r i t és a skandináv területen vannak j e l e n . A T h e European A s s o c i a t i o n for W o r l d Religious E d u c a t i o n ( E A W R E ) azokat a hittantaná­ rokat tömöríti, akik a különböző világvallások oktatását végzik. A The R e - N e t w o r k for C h r i s t i a n Religious E d u c a t i o n i n E u r o p e elsősorban azt a célt tűzte maga elé, hogy elősegítse a hitoktatás és a vallásos nevelés újraindítását Kelet-Európában. A C o G R E E 2002 májusában összehívott Bécsbe egy tanácskozást, amelynek címe: Learning about and Learning from Religion (Tanulni a vallásról - t a n u l n i a vallástól). Alcíme pedig: A vallásos nevelés együttélésbeli jelentősége az összetűzésekkel terhelt Európában. A z előkészítő kiadvány azokat a fontosabb előadásokat és d o k u m e n t u m o ­ kat foglalja magába, amelyek az oktatás keresztény szempontjait tárgyalják, illetve a részt vevő szervezetekről adnak tájékoztatást. A megbeszélés során az alábbi vélemények kristályosodtak k i : A z iskoláknak feladata, hogy felkészítsék a gyermekeket a plurális és d e m o k r a t i k u s társadalomban való életre. A gyermekeket és a fiatalokat megilleti az a jog, hogy az iskolában megtudják, mivel járulhatnak hozzá a vallások és világnézetek a társadalmi békéhez. Tehát ne legyen olyan iskola, amely vallásra vonatkozó tudásanyagot nem közvetít. A társadalomnak szüksége van vallásokra és h u m a n i s t a világnézetekre, m i n t az

együttélés értelmének forrásaira és hordozóira. Európában főleg a keresztény, m u z u l ­ mán és zsidó hagyomány megléte jellemző. Ez a helyzet plurális megoldást kíván. Európát értve az együttműködésnek az egész földrészre k i k e l l terjednie, átlépve a különböző határokat. Bármilyen p o l i t i k a i egységben éljünk, az önazonosságnak és a békés együttélésnek mindenütt helye van. Szükséges, hogy az i s k o l a m i n d j o b b a n építsen a tanár és a diák tapasztalataira. Nagyon fontos, hogy az oktatás keretei között a személyiség sokoldalúan fejlődhessen. A z iskola olyan hely legyen, ahol a személyiség teljes körűen gazdagodik, ahol a lelki fejlődés ugyanolyan fontos, m i n t az összetett gondolkodás. M e g k e l l t a n u l n u n k , m i ­ lyen az a tudás, amellyel létünket is fenntarthatjuk, de az együttélésre is képessé tesz bennünket. A tanácskozás részvevői úgy látták, hogy e célok megvalósításához a val­ lásos nevelésre is szükség van. Kihívások előtt a protestantizmus Hangsúlyoztuk már, hogy az európai oktatáspolitika átalakulóban van. A keresztények­ nek, k ü l ö n ö s e n is a protestánsoknak, m i n d e n t meg k e l l tenniük annak érdekében, hogy hangjukat h a l l a t n i tudják. Idáig úgyszólván csak önkéntesek kapcsolódtak be a munkába. A münsteri Comenius I n s t i t u t az egyetlen olyan intézmény, amely hivatal­ ból f o g l a l k o z i k a föntebb tárgyalt kérdésekkel. A z egyházak általában tartózkodóan viselkednek, s még illetékes s z a k e m b e r e i k n e k sem nyújtanak elegendő támogatást. Nagyon szükséges, hogy az egyházak az EEK keretein belül mielőbb teremtsék meg a közös személyi és tárgyi feltételeket oktatási elképzeléseik kidolgozásának, összehangolásának és lehető érvényre juttatásának érdekében. A z o n b a n arra is szükség van, hogy az önkéntes alapon működő egyesületek munká­ ját fölmérjék, támogassák. Európa bővítése nagy kihívás a c i v i l társadalom számára. Ezért szükséges, fontos, hogy az egyházak m a g u k is támogassanak c i v i l szerveződése­ ket, például különböző egyesületeket. Fordította:

F. Herzog

Emőke

Irodalom Furio Cerutti-Enno Rudolph (eds.) A Soul For Europe. 1-2. vols. Leuven, 2001. Committed to Europe's Future. Contributions from Education and Religious Education - A Reader, ed. by Peter Schreiner e.a. Comenius Institut and Coordination Group for Religious Education in Europe. Münster, 2002. Der Vertrag von Amsterdam. Hg. Vom Presse- und Informationsamt der Bundesregierung. 3. Aufl. Berlin, 1999. Gerhard Robbers: Rechtsbeziehungen zwischen Staat und Religionsgemeinschaften in Europa. In: Rechtliche As­ pekte der Beziehung zwischen der künftigen Europäischen Union und den Glaubens- und Überzeu­ gungsgemeinschaften, hg. von Win Burton und Michael Weninger. Politischer Beraterstab der EU, Working paper. 2002, 17-25. o. Claire-Franzoise Durand: Die rechtliche Dimension eines Dialogs zwischen der künftigen Europäischen Union und den Glaubens- und Überzeugungsgemeinschaften. In: Rechtliche Aspekte der Beziehung zwischen der künftigen Europäischen Union und den Glaubens- und Überzeugungsgemeinschaften, hg. von W i n Burton und Michael Weninger. Politischer Beraterstab der EU, Working-Paper, 2002, 27-32. o.

Zum Verhältnis von Staat und Kirche im Blick auf die Europäische Union. Gemeinsame Stellungnahme des Kir­ chenamts der EKD und des Sekretariats der Deutschen Bischofskonferenz. Gemeinsame Texte, 4. Han­ nover/Bonn, 1995. Grace Davie: Religion in Britain since 1945. Oxford, 1994. E. Marggraf: Religions- und Staatskirchenrecht am Scheideweg. Das BVG-Urteil zu LER. I n : entwurf 3/2001, S 77. Europäisches regieren - Ein Weißbuch. Europäische Kommission, Juli, 2001. Peter L. Berger (Hg.): Die Grenzen der Gemeinschaft. Konflikt und Vermittlung in pluralistischen Gesellschaften. Gütersloh, 1997. CEC's first Submission to the Convention. Information Sheet 7. Halbzeit im Europäischen Konvent. Brüssel, November 2002. Zivilgesellschaft im Wandel - Offene Diskussion der Kommission für Kirche und Gesellschaft der Konferenz Euro­ päischer Kirchen. Genf/Brüssel, 2001. Gemeinsamer Bericht von Kommission und Rat an den Europäischen Rat in Barcelona (2002) Viviane Reding: The Role of the European Community in creating the Knowledge and Information Society (2001). In: Committed to Europe's Future. Münster, 2002.

VITALIS GYÖRGY

A 19. században született magyar evangélikus földtudományi szakemberek élete és műve

A közelmúltban hangzott el az a javaslat, hogy a reformáció ötszázadik évfordulójára készüljön egy magyar evangélikus lexikon. Ha komolyan vesszük a gondolatot, igen nagy munkáról van szó. Vitális György írása - ebben az összefüggésben - egyfajta kezdeményezésnek tekinthető. Számunkra nem is az volt a legérdekesebb, hogy ezen a tudományterületen - amely a magyar kultúra egészéhez képest azért nagyon szűk mezsgye - az evangélikusok ilyen komoly részt vál­ laltak. Hiszen ismert, hogy a természet- és a műszaki tudományok terén koronként messze a számarányán felül volt jelen a lutheránusság. Azonban érdekesebb meglátás, hogy valamennyi szakember hazai születésű és - általában bizonyíthatóan - régi evangélikus család sarja. Figye­ lembe véve, hogy a kiegyezés utáni Magyarország egyes, fiatal tudományágak képviselőinek igen jó megélhetést kínált, valamint azt is figyelembe véve, hogy az evangélikus vallás felvilágosult hírben állott, bennünket meglepett, hogy a huszonkét szakember között sem betelepülőt, sem áttértet nem találtunk. A szakmai-erkölcsi értéket ez a tény talán nem érinti, de azért méltó a figyelmünkre. Úgy tűnik, hogy az akkor még fiatal - ipari szénbányászattal, gáz- és olajkiter­ meléssel összefüggő - tudományterületen megváltozott formában ugyan, de tovább élt a régi felvidéki bányászhagyomány. - A szerk. A j e l e n tanulmányban az általam ismert magyar evangélikus földtudományi (földtant [geológiát], ásvány-kőzettant, őslénytant és teleptant művelő) szakembereket szere­ peltetem. Ezért n e m foglalkozom sem a földrajztudomány, sem a r o k o n műszaki t u d o ­ mányok (bányászat, geofizika) művelőivel. Kivételt képeznek azok a szakemberek, akik a Selmecbányái akadémián bányamérnökként végeztek, később azonban geológussá képezve magukat, eredményes munkásságuk által a hazai földtudomány legfényesebb csillagai közé emelkedtek (Gesell Sándor, Pettkó J á n o s , Rozlozsnik Pál, W i n k l e r Benő, Zsigmondy Vilmos). A z egyes személyek evangélikus voltát a n e k r o l ó g o k b ó l és gyászjelentésekből, Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái (Bp. 1891-1914.) című lexikonából, a Papp Károly 25 éves tanári működése (Földtani Szemle, I I . kötet, 1. füzet, Bp., 1944.) című cikkből, Fabiny T i b o r egyháztörténész szóbeli közléseiből, v a l a m i n t saját i s m e r e t e i m alapján v e t t e m figyelembe. így - a 19. században született magyar evangélikus földtu­ dományi szakemberként - 22 személyt találtam. A bányászatnak alárendelten földtannal (geológiával) ugyan a korábbi századokban is foglalkoztak, de a tudományos értelemben v e t t földtant Lyell Károly angol geológus 1840-ben L o n d o n b a n k i a d o t t Principles of Geology ( A földtan alapjai) című könyve

megjelenésétől számítják. Lyell művét az általam b e m u t a t o t t szakemberek m i n d is­ merték, tehát már a tudományos földtan művelői v o l t a k . A személyeket időrendben csoportosítottam. Közlöm születésük és elhalálozásuk helyét, a n y j u k és apjuk nevét, f i u k születése k o r i foglalkozását ( i t t az adatok n é h a hiányoznak). A h o l csak lehetséges, m e g a d o m az érettségi helyét és idejét, majd a fel­ sőfokú végzettséget és a tudományos fokozatot. A rendelkezésemre álló közlemények, illetve adatok alapján távirati stílusban, erőteljes rövidítésekkel b e m u t a t o m a szolgá­ lati idő főbb állomásait és legfontosabb szakmai eredményeit. A katonai szolgálatokra, a tudományos egyesületi tisztségekre és a családi v i s z o n y o k r a vonatkozó adatokat ugyancsak terjedelmi okokból - n e m közlöm. A bővebb tájékoztatás, illetve az esetle­ ges további érdeklődés kielégítése végett mindenütt m e g a d o m az életüket és működé­ süket reprezentáló legfontosabb i r o d a l m a t . A z ismertetések végén a magyar evangélikusság szempontjából értékelem pályafu­ tásukat. M i v e l m a g a m is magyar evangélikus geológus vagyok, ezért különös öröm és meg­ tiszteltetés számomra a b e m u t a t o t t szakemberekre való emlékezés. PETTKÓ JÁNOS (Felsődrietoma, Trencsén v m . , 1812. nov. 11.-Pozsony, 1890. o k t . 2 6 . ) . Apja Pettkó Dániel, Trencsén v m . táblabírája, anyja Hradszky Krisztina, morva-lieszkói protestáns h i t s z ó n o k leánya. A középiskolát a pozsonyi ág. hitv. ev. l y c e u m b a n végezte, utána két évig teológiát hallgatott. A z eperjesi kollégiumban j o g o t végzett, majd a bécsi egyetemen az ásvány­ tanban képezte magát. Bányamérnöki o k l e v e l e t S e l m e c b á n y á n szerzett, 1839-ben. 1861-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező taggá választotta. 1840-től a selmeci akadémia mineralógia-geológia-paleontológia tanszékén helyet­ tes, 1 8 4 7 - t ő l rendes tanár és bányatanácsos. O v o l t az első magyarországi geológus professzor, megszervezte a tanszéket, felszerelte a tanításhoz és kutatáshoz szükséges eszközökkel. Fejlesztette a Scopoli J á n o s A n t a l által létrehozott, de távozása (1779) óta elhanyagolt ásvány-földtani gyűjteményt, amely k é s ő b b híressé vált. Pettkó veze­ tése alatt az új tanszék erőteljes fejlődésnek i n d u l t . Munkássága elsősorban Selmecbánya, Körmöcbánya és környéke földtani viszonya­ inak vizsgálatára és földtani térképezésére terjedt k i . 1852-ben adta k i Jelentés Magyar­ országnak March (Morva) folyóval határos részéről (A M F T Munkálatai, 1856) című úttörő tanulmányát, m e l y k é s ő b b a Böckh Hugó által 1913-ban megkezdett sikeres egbelli kőolajkutatás földtani megalapozását is előkészítette. Vezetésével állították össze az akadémia hallgatói az első magyar-német bányászati szótárat Bányászati szófüzér cím­ mel (1845). Tanítványai közül kerültek k i a magyar geológia 19. századi aranykorának nagyjai, a hazai földtudományok megalapozói: Szabó József, H a n t k e n M i k s a , Z s i g m o n d y V i l ­ mos, Böckh J á n o s , Pávai-Vajna Elek, W i n k l e r Benő, Gesell Sándor és D i o n i z Stur. A Selmecbányától északnyugatra található geletneki völgyben, a Szabó-szikla alatt szlovák nyelvű emléktáblája található.

Irodalom Mednyánszky Dénes: Pettkó János emlékezete. - Akadémiai Értesítő III. 8. 1892, 429-438. o. Pojják Tibor: Az ásvány-földtani tudományok oktatásának története Magyarországon a felsőfokú bánya- és kohómér­ nöki szakképzésben. - Bányászati Lapok, 97. 9. 1964, 638-644. o. Csíky Gábor: Pettkó János. - Magyar Tudóslexikon, Bp., 1997, 644. o.

ZSIGMONDY VILMOS (Pozsony, 1 8 2 1 . máj. 14.-Budapest, 1888. dec. 2 1 . ) . Apja Z s i g m o n d y Samu ev. lyc. tanár - anyja Fábri Friderika. A pozsonyi ág. hitv. ev. l y ceumban 1838-ban érettségizett, a selmeci bányászati akadémiát 1842-ben végezte el. A Császári és Királyi Bányaigazgatóság alkalmazottja, 1846-tól a resicai kőszénbánya gondnoka volt. I t t érte a szabadságharc, a m i k o r ágyúkat és lőszert gyártott a honvédség számára. A z olmützi börtönből történt kiszabadulása után (1850) már csak „szabad­ pályán" talált munkát. Először gr. Sándor M ó r i c Anna-völgyi szénbányáját vezette, majd önálló „bányaügynöki irodá"-t n y i t o t t Pesten, 1860-ban. Ezzel kezdődött é l e t e legtermékenyebb tíz esztendeje a magyar mélyfúrás, az artézi, nevezetesen a hévízfú­ rások korszaka. 1865-ben kiadja az első magyar nyelvű bányaműveléstan első kötetét Bányatan, kiváló tekintettel a kőszénbányászatra címmel, melyben már tárgyalja az artézi kutak felkutatását és fúrását, v a l a m i n t u t a l magyarországi fontosságukra. 44 éves korában „furász", és egyben megalapítja cégét, fúróvállalkozó lesz. A harká­ n y i hévízkútfúrást a m a r g i t s z i g e t i , alcsúti, jászsági, l i p i k i , ránkherlányi, buziási, schwechati vízkutató és a petrozsényi szénkutató fúrás követi. Legjelentősebb a l k o ­ tása a 970,58 m mély budapesti városligeti artézi kút, melyről A városligeti artézi kút Budapesten című munkájában teljes részletességgel számol be (Bp., 1878). Munkássá­ gára külföldön is felfigyeltek, p l . a m i k o r 1879-ben a csehországi Teplitz főforrásának elvesztése után mélyfúrást ajánlott (Denkschrift über die Thermen von Teplitz in Böhmen verfasst für die Stadtvertretung der Stadt Teplitz). Közhasznú működése elismeréséül a király a Ferenc J ó z s e f Rend lovagkeresztjével, a francia kormány a Becsületrend lovagkeresztjével tüntette k i . 1868-tól az M T A leve­ lező tagja. Székfoglalója - Tapasztalataim az artézi szökőkutak fúrása körül - Pesten j e l e n t meg, 1871-ben.

Irodalom Böckh János: Zsigmondy Vilmos (1821-1888). - Földtani Közlöny, 20. 8-10. 1890, 257-366. o. Csath Béla: Zsigmondy Vilmos. - Magyar Tudóslexikon, Bp., 1997, 900-901. o.

W I N K L E R B E N Ő (Magyar-Raszlovica, Sáros v m . , 1835. o k t . 2 . - S e l m e c b á n y a , 1915. nov. 1 0 . ) . Középiskolai tanulmányait Bártfán kezdte, Kisszebenben és Eperjesen folytatta, s Kassán fejezte be. Főiskolai tanulmányait S e l m e c b á n y á n végezte, de tovább képezte magát B é c s b e n , Budapesten, B e r l i n b e n . Pettkó u t ó d a k é n t 1871-ben foglalta el a selm e c i akadémián az ásvány-földtani tanszéket s 1898-ig tanított. W i n k l e r alapos felkészültségű, kiváló tanár v o l t , a k i a tanítást első és legfontosabb feladatának t a r t o t t a . Tanítványait az ásvány- és földtani tanulmányok és a magyar föld szeretetére nevelte. Tanítványainak második atyja, a segélyre szorulóknak jószívű párt­ fogója v o l t . Szakmai munkássága főleg a Selmecbányái kinevezését megelőző évekre esik. M i n t a bécsi es. k i r . földtani i n t é z e t m u n k a t á r s a részt vesz h a z á n k á t n é z e t e s földtani tér­ k é p é n e k e l k é s z í t é s é b e n . A z 1 8 6 3 - 6 4 . években Kistapolcsány, Fenyőkosztolány, M a ­ gosmart környékén, majd a N y i t r a - Z s i t v a folyók közén és aTribecs hegységben térké­ pez. 1865-ben munkatársként d o l g o z i k a zsílvölgyi szénkutatásnál. 1869-ben Pestre, a Földtani Intézetbe kerül. 1870-ben a Földtani Közlöny első évfolyamának szerkesz­ tője. Ebben j e l e n n e k m e g a Székesfehérvár-Velencei-hegység földtanát és a verespataki aranybányászatot tárgyaló dolgozatai. W i n k l e r nevéhez fűződik az úrvölgyit ásvány felfedezése, a prioritást azonban eloroz­ ták tőle. Selmecbánya földtani viszonyainak leírásától pedig önkéntes visszavonulásra készteti Szabó J ó z s e f tekintélye, aki ugyancsak i t t d o l g o z i k ez idő tájt. L e l k i sérüléseit a sors t e s t i e k k e l tetézi: 1898-ban szélhűdés éri. A t e r m é s z e t nagy rajongója 18 évig v o l t a szoba négy fala közé zárt beteg, míg végül hosszas szenvedés után, 1915-ben elhunyt. Tanársága idején készültek el az akadémia új épületei Selmecbányán ( 1 8 9 2 ) . I t t he­ lyezték el a tanszék gyűjteményeit, m e l y e k e k k o r már Európa-szerte híresek v o l t a k .

Irodalom Vitális István: Kőszegi Winkler Benő emlékezete. 1835-1915. - Bányászati és Kohászati Lapok, 48. I I . 1915, 425-427. o. Papp Károly: Kőszegi Winkler Benő. - Jegyzőkönyv a Magyarhoni Földtani Társulat 1916. évi február 19-én tartott 66-ik közgyűléséről. Földtani Közlöny, XLVI. 1-3. 1916, 34-35. o. Pojják Tibor: Az ásvány-földtani tudományok oktatásának története Magyarországon a felsőfokú bánya- és kohómér­ nöki szakképzésben. Bányászati Lapok, 97. 9. 1964, 640-641. o.

GESELL SÁNDOR (Pozsony, 1839. máj. 8 . - B e s z t e r c e b á n y a , 1919. nov. 2 4 . ) . A p j a Gesell J á n o s , anyja Slubek Mária. Középiskolai tanulmányait a pozsonyi ág. hitv. ev. l y c e u m b a n kezdte, s a főreáliskolá­ ban végezte (1858). 1862-ig a selmeci bányászati akadémián, később a bécsi tudomány­ egyetemen t a n u l t . O k i . bánya- és kohómérnök, m . k i r . főbányatanácsos, bányafőgeológus, a bécsi cs. k i r . földtani intézet levelezője.

A z 1862. év őszén a kolozsvári bánya- és jószágigazgatósághoz nevezték k i bányász­ gyakornokká, a h o n n a n a k u d z s i r i , m a j d - 1864-ben - a sebeshelyi vasgyárhoz ( H u nyad v m . ) osztották be. 1 8 6 4 - t ő l a bécsi földtani intézetnél dolgozott, és részt v e t t az Esztergom és az Eger környéki geológiai felvételekben is. 1868-ban lépett magyar álla­ m i szolgálatba, és fontos szerepe v o l t a vajdahunyadi k o h ó m ű és vasgyár létrehozásá­ ban. 1 8 7 1 - t ő l a máramarosi és nagybányai bányaigazgatóságok kerületében bányageo­ lógus volt. 1 8 8 0 - t ó l 1883-ig a selmeci bányakerület geológusaként az ottani fémbányá­ kat t a n u l m á n y o z t a . 1883-ban a M . K i r . Földtani I n t é z e t h e z került főgeológusnak, m a j d bányatanácsosi rangot k a p o t t . I t t , az intézetben kiválóan kamatoztathatta szak­ m a i fölkészültségét, amelyet a bányászat és a földtan területén szerzett. Bányaföldtani tevékenységével a besztercebányai, a szepesiglói, a nagybányai és a zalatnai bányakapitányság területén találkozunk: d o l g o z o t t a Felvidéken, a Kárpátal­ ján, a G u t i n o n és az Erdélyi-érchegységben. N y o m t a t á s b a n is megjelent fontosabb munkái: a Selmecbányái aranyércterület és a körmöcbányai ércbányaterület bányageo­ lógiai felvétele, v a l a m i n t a sóvári k ő s ó b á n y a - k e r ü l e t földtani vizsgálata. Schafarzik Ferenc társszerzővel m i n t a s z e r ű e n elkészíti a Mű- és építőipari magyarországi

kőzetek

részletes katalógusát.

tekintetben

fontosabb

A nagybányai, a felsőbányai és az oláhlápos-

bányai ércbányaterület bányageológiai felvétele ugyancsak az ő nevéhez fűződik, de az erdélyi aranynégyszög területén is készít bányageológiai felvételeket, s foglalkozik az ungvölgyi L u h vidékén előforduló petróleum geológiai viszonyaival. Érdemei elismeréséül a király 1892-ben a főbányatanácsosi cím és jelleg adományo­ zásával, 1902-ben a I I I . osztályú vaskoronarenddel t ü n t e t t e k i . M a j d 46 évi szolgálat után történt n y u g a l o m b a vonulásakor terebesfejérpataki előnévvel magyar nemességet kapott.

Irodalom Pálfy Móric: Terebesfejérpataki Gesell Sándor. - Bányászati és Kohászati Lapok, 53. I . 7-8. 1920, 49-50. o. Vitális György: Megemlékezés terebesfejérpataki Gesell Sándorról születése 150. évfordulóján. - Földtani Közlöny, 121. 1-4. 1991, 159-164. o.

TELEGDI R O T H LAJOS (Brassó, 1 8 4 1 . szept. 10.-Budapest, 1928. ápr. 16.).

A p j a , Telegdi R o t h György Ágost, az erdélyi legfelsőbb t ö r v é n y s z é k előadója, m a j d bírája, udvari t a n á c s o s . Édesanyja fehlenfeldi Fetter Jozefin. Bécsben érettségizett, majd a bányászati és kohászati főiskolát Freibergben és Leobenben végezte el. 1864 végétől 1866 nyaráig a morvaországi R o t h s c h i l d művek w i t t k o w i t z i vaskohójánál, v a l a m i n t a morva-osztraui kőszénbányánál folytatta - önkéntesi minőségben - gyakorlati tanulmányait. 1866 szeptemberétől a kolozsvári bányaigaz­ gatóságon d o l g o z o t t , m a j d 1867-ben rövid időre a b é c s i cs. k i r . földtani i n t é z e t h e z került. Ugyanezen év augusztusában Pestre költözve a m . k i r . pénzügyminisztérium bányászati s z á m v e v ő s é g é h e z került gyakornokként. 1868-ban I I I . oszt. bányászati

számtisztté nevezték k i , 1870-ben pedig az előző évben alapított M . K i r . Földtani I n ­ tézethez lépett át gyakornokként, ahol 1871-ben segédgeológus, 1872-ben osztálygeo­ lógus, 1883-ban főgeológus l e t t . 1894-ben főbányatanácsosi c í m m e l , 1909-ben I I I . oszt. vaskoronarenddel, 1927-ben m . kir. bányaügyi főtanácsosi c í m m e l tüntették k i . Vérbeli geológus lévén, fő munkaterülete a földtani térképezés v o l t . A Bakonyban, a Mezőföldön, a Dunántúli-dombvidéken és a Lajta hegységben, az Erdélyi-érchegység és az Erdélyi-medence területén térképezett. Földtani térképei úgyszólván felülmúl­ hatatlanok: a magyar földtani-kartográfiai i r o d a l o m valódi büszkeségei. A g y a k o r l a t i vagy a l k a l m a z o t t geológia művelőjeként számtalan esetben adott véleményt községek, városok vízellátásának kérdésében. S z á m o s gyógyforrás és keserűvíz-terület h i d r o g e ­ ológiai viszonyaival foglalkozott, elkészítette védőterületüket. A tatabányai és a k o s d i szénterület feltárásában, v a l a m i n t a zsibói és a r e c s k i k ő o l a j t e r ü l e t kutatásában is j e l e n t é k e n y szerepet j á t s z o t t .

Irodalom Schréter Zoltán: Telegdi Roth Lajos emlékezete. - Földtani Közlöny, 59. 1929, 5-7. o. Vitális György: Megemlékezés Telegdi Roth Lajos életéről és munkásságáról születése 150. évfordulóján. - Földtani Közlöny, 125. 3-4. 1995, 443-452. o.

PETHŐ GYULA ( M i s k o l c , 1 8 4 8 . szept. 9 . - B u d a p e s t , 1 9 0 2 . o k t . 1 3 . ) . A p j a Petrovits István (?), anyja kisújszállási Kún J u l i a n n a . A g i m n á z i u m o t Pesten, felsőfokú tanulmányait a J ó z s e f Műegyetemen ( 1 8 6 9 ) végezte. Először három éven át tanárjelölt v o l t , utána k i l e n c évig a Természettudományi Társulatnál működött, hogy azután 3 0 éves korában újból az egyetemi életet folytassa és tíz év előtt m e g k e z d e t t tanulmányait befejezze. 1 8 7 8 őszén a m ü n c h e n i tudományegyetemen - t ö b b e k között - Z i t t e l Károly előadásait hallgatta; de az i t t e n i Paleontológiái M ú z e u m b a n is képezte magát. 1 8 7 9 - b e n Kolozsvárt a természetrajzi szakból tanári o k l e v e l e t szerzett. 1 8 8 1 - b e n pedig a m ü n c h e n i egyetemen a paleontológiái főtárgyból filozófiai doktorrá avatták, e l s ő k é n t Magyarországról. 1 8 8 2 - b e n a M . K i r . Földtani I n t é z e t b e n s e g é d g e o l ó g u s , idővel osztálygeológus, 1 8 9 0 - b e n főgeológus l e t t . R é s z t v e t t az országos geológiai felvételekben, m e l y n e k során a Hegyes-Drócsa és a Kodru-Móma, vagy Béli-hegység - A r a d és Bihar megyében - j u t o t t neki osztályrészül. Ez a hegyes, zord, többnyire lakatlan, erdős vidék a Feketeés a F e h é r - K ö r ö s k ö z ö t t fekszik: geológiai felvételezése e m b e r p r ó b á l ó m u n k a v o l t . Pethő kb. 6 0 négyzetmérföldnyi területet járt be és térképezett részletesen. H e t e k e n át az e l d u g o t t völgyekben l a k o t t , ponyvasátorba húzódva. Budapesten, az i n t é z e t b e n p e d i g az ő s e m l ő s ö k gyűjteményét t e r e m t e t t e meg. Intézeti szakjelentései közül kiemeljük a H e g y e s - D r ó c s a - P i e t r o s z á r a és a K o d r u M ó m á r a vonatkozókat, a K a l u g e r i dagadó forrás p o n t o s a b b leírását, a L i p p a - O d v o s -

K o n o p i krétaterület i s m e r t e t é s é t , v a l a m i n t a F e h é r - K ö r ö s völgyében a h a r m a d k o r i lerakódások részletes tanulmányozását, amelyek közt a kresztaménesi gazdag mediter­ rán lelőhelyet is kellőképen méltatta. Figyelemre m é l t ó a Baltavár ősemlőseiről c í m ű írása. M i n d e z e k a tanulmányok a Földt. I n t . 1 884- 1896 közötti Évi Jelentéseiben o l ­ vashatóak. A három Körös és a Berettyó vidékének 1896-ban Nagyváradon j e l e n t meg.

geográfiája

és geológiai

alkotása

című munkája

Irodalom Schafarzik Ferenc: Emlékbeszéd Pethő Gyula dr. vál. tag felett. - Földtani Közlöny, 33. 1-4. 1903, 1-16. o.

POSEWITZ TIVADAR (Szepesigló, 1850. dec. 2.-Budapest, 1917. jún. 12.). A p j a Posewitz S á m u e l iglói orvos, édesanyja a brünni születésű Karafiáth E m e l i n e . Az iglói ev. főgimnáziumban 1868-ban t e t t érettségi vizsgát, majd a budapesti egyete­ men 1874-ben o r v o s d o k t o r lett. A geológia felé vonzódott, s ezért három évig a szász­ országi Freiberg bányászati akadémiáján t a n u l t . 1879-ben m i n t katonaorvos H o l l a n d Kelet-Indiába utazott, ahol m i n d e n szabad idejét geológiai kutatásokkal töltötte. Fő tevékenységi területe Borneo, kisebbrészt Bangka, érintőlegesen Szumátra és Flores szigete volt. Ötéves kelet-indai tartózkodása után hazatért, és 1887-től a M . Kir. Föld­ tani Intézet segédgeológusa, 1897-től osztálygeológusa, 1 9 0 8 - t ó l 1916. évi nyugdíjba vonulásáig főgeológusa volt. Földtani kutatásait túlnyomórészt az Északkeleti-Kárpá­ tok térségében, Bereg és Máramaros megye területén, kisebbrészt szülőföldje térségé­ ben, Szepes és Sáros megye területén végezte. Kelet-indiai munkásságának eredményeiről a Földtani Intézet 1887-1890. évköny­ veiben o l v a s h a t u n k . F ő m ű v é t 1889-ben B e r l i n b e n , 1892-ben L o n d o n b a n adják k i . Címe - magyar fordításban - : Borneo - Felfedező' utazások és vizsgálatok. A földtani ismeretek jelenlegi állása. A hasznosítható ásványok elterjedése. A z Északkeleti-Kárpátokban végzett földtani térképezési munkálatait legjobban a térképezett területekről k i a d o t t színes földtani térképei és azok térképmagyarázói fog­ lalták össze. A Petroleum és aszfalt Magyarországon című hazai főműve 1906-ban j e l e n t meg. M i n t a magyar t u r i z m u s lelkes bajnoka, Németországban is nagyon keresett t u ­ risztikai vezetőket írt a Szepességről, a Magas Tátráról és a Szepesi-Középhegységről.

Irodalom Papp Károly: Titkári jelentés, a Magyarhoni Földtani Társulat 1918. február hónap 6-án tartott 68-ik közgyűlésén: 5. Posewitz Tivadar. - Földtani Közlöny, 78. 1918, 83-84. o. Vitális György: Emlékezés dr. Posewitz Tivadar életére és munkásságára születése 150. évfordulóján. - Földtani Közlöny, 131. 3-4. 2001, 561-567. o.

SZONTAGH TAMÁS (Ózd,

1 8 5 1 . ápr. 1 3 . - R é v f ü l ö p , 1936. j a n . 3 1 . ) .

Apja, Szontagh A l b e r t , Ózdon a Concordia Gömöri Vasművelő Egyesület tisztviselője, kir. t a n á c s o s . Édesanyja d u b r a v a i D u b r a v i s z k y Julianna. Középiskolai tanulmányait Eperjesen ( 1 - 4 . oszt.), Pozsonyban (5. oszt.), Budapes­ ten ( 6 - 7 . oszt.) és Szarvason (8. oszt.) az ev. gimnáziumban végzi, majd b e i r a t k o z i k a bécsi egyetemre. N y o l c éven át Aszódon, Ferihegyen és Ecseren gazdálkodik. 27 éve­ sen a budapesti Tudományegyetem természettudományi szakán folytatja tanulmányait ( 1 8 7 8 - 1 8 8 2 ) . E l s ő földtani témájú írása a kelenföldi „Aesculap" keserűvízkutakról a Földtani Közlöny 1882. évi k ö t e t é b e n j e l e n t meg. Szabó J ó z s e f meghívására tanársegéd lesz az ásvány-kőzettani tanszéken, d o k t o r i értekezése Zólyommegye

kőzeteinek

petrográfiai

ismertetése

címen j e l e n i k m e g 1885-ben.

1886—1889-ig „magángeológus", k ö z b e n - 1 8 8 7 - t ő l - a Földtani I n t é z e t ö n k é n t e s munkatársa, 1889-ben segédgeológus, térképezi a Nagy Alföld k e l e t i peremét. 1893tól osztálygeológus, a Királyerdő és a Bihar hegység n y u g a t i előhegységeit térképezi. Időnként Ausztriában, Németországban és Csehországban végez tanulmányi és gyűjtőutakat. 1896-ban az ezredéves országos kiállítás belső munkatársa. Kiemelkedő részt vállal a M . K i r . Földtani Intézet új palotájának építésében és berendezésében ( 1 8 9 9 ) . 1905-ben főgeológus, az intézetben ettől az időtől nő m e g a hidrogeológia j e l e n t ő s é g e , amelyet maga is nagy szakértelemmel és odaadással művelt. (Például Budán a várhegyi alagút víztelenítése.) Kimagasló teljesítménye a máramarosi sóbányák víztelenítése és a szinyelipóci „Salvator" forrás védelme. A z artézi kutak, az ásvány- és gyógyvízforrá­ sok védőterületi kérdéseinek vezető tudósa. Budapest Székesfővárosnak a gyógyfürdők és forrásügyek k é r d é s e i b e n állandó szakértője. T ő l e származik az a g o n d o l a t , hogy Budapestből világhírű fürdővárost kellene létesíteni. Érdemei elismeréséül 1908-ban királyi, majd u d v a r i tanácsosi méltóságot, 1909-ben aligazgatói c í m e t k a p o t t . 1 9 1 9 - t ő l 1924-ig az intézet igazgatói teendőit látja el. A I I . oszt. magyar érdemkereszt, a I I I . oszt. vaskoronarend és a I I . oszt. magyar érdemrend tulajdonosa.*

Irodalom László Gábor: Iglói Szontagh Tamás dr. emlékezete. - Földtani Közlöny, 67. 1-3. 1937, 1-14. o. Horusitzky Henrik: Iglói Szontagh Tamás dr. emlékezete. - Hidrológiai Közlöny, 17. 1937, 5-9. o. Bp., 1938. Dobos Irma: Dr. iglói Szontagh Tamás életútja és munkássága. - Villa Filip, V. 1-2. Révfülöp, 2001, 4-18. o.

MELCZER GUSZTÁV ( D o b s i n a , 1869. aug. 3 1 . - B u d a p e s t , 1907. o k t . 2 . ) .

A p j a Melczer Ede dobsinai községi fiúiskolái, majd polgári leányiskolái tanító. A középiskolát Rozsnyón, R i m a s z o m b a t b a n és Iglón végezte, 1887-ben érettségizett. Budapesten a természetrajz-vegytan-földrajz szakon 1893-ban tanári oklevelet szer-

* Szontagh Tamás könyvhagyatékát az Evangélikus Országos Könyvtár őrzi. - A szerk.

^C^pijß&jangeUcorum zett. Szabó J ó z s e f professzor és S c h m i d t Sándor magántanár szorgalmas tanítványa­ ként már hallgató korában igen nagy előszeretettel foglalkozott ásványtannal. Ennek k ö s z ö n h e t t e , hogy tanulmányainak végeztével, midőn S c h m i d t S á n d o r 1895-ben a Műegyetemen az ásványtan és földtan rendes tanára lett, m i n t legjobb tanítványát, őt vette maga mellé első tanársegédének. A tanszéken azonban mindössze két évet töltött, m e r t 1897-ben a székesfőváros rendes tanárnak nevezte k i a I I . ker. polgári leányisko­ lához, ahol élete végéig működött. Közben 1899-ben egy esztendőt töltött München­ ben, ahol G r o t h , Weinschenk és Z i t t e l előadásait hallgatta. G r o t h - t a l - a. Zeitschrift für Kristographie und Mineralogie referenseként - állandó ö s s z e k ö t t e t é s b e n maradt. 1902ben a budapesti Tudományegyetemen a kristálytan magántanára lett, és ebben a t u d o ­ mányszakban értékes vizsgálatokat végzett. Melczer Gusztávnak a sors csupán tíz esztendőt engedett arra, hogy szakterületén dolgozhasson, de e rövid idő alatt 17 érté­ kes munkával gyarapította a hazai ásványtani irodalmat. Fiatalon, munkaerejének tel­ j é b e n halt meg 1907. október 2-án Budapesten, a magyar ásványtan nagy veszteségére. Első publikációja, m e l y d o k t o r i értekezése is volt: Adatok a budai Calcit kristálytani ösmeretéhez (Földtani Közlöny, 1896). U g y a n i t t jelent meg a Baryt Dobsináról című írása ( 1 8 9 6 ) . Két figyelemreméltó tanulmánya még: Néhány ásványról, főleg Ceylon szigetéről ( M a t h , és Term. T u d . É r t e s í t ő , 1 9 0 0 ) , v a l a m i n t - u g y a n i t t - Az úrvölgyi aragonitról ( 1 9 0 3 ) . Utolsó publikációja: A Balatonfenék homokjairól ( 1 9 0 6 ) , a Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei című k ö t e t b e n j e l e n t meg.

Irodalom Ló'renthey Imre: Dr. Melczer Gusztáv, 1869. augusztus 31.-1907. október 2. - Földtani Közlöny, 38. 1-2. 1908, 1-6. o. Csíky Gábor: Emlékezés Melczer Gusztávra születésének 100. évfordulóján. - Földtani Közlöny, 100. 1. 1970,

no.

o.

Nagyapám, VITÁLIS ISTVÁN (Pusztaszenttornya [Orosháza] 1 8 7 1 . márc. 14.-Budapest, 1947. nov. 8.). A p j a Vitális István m o l n á r és ácsmester. Édesanyja T ó t h Zsuzsanna. A szarvasi ev. főgimnáziumban érettségizett 1890-ben, a budapesti Tudományegye­ t e m e t 1894-ben végezte el, u g y a n i t t avatták 1904-ben az ásványtan, földtan, földrajz szaktárgyakból bölcsészdoktorrá. D o k t o r i értekezése a Balaton-felvidék bazaltos kőze­ teiről szólt. 1893-ban i d . Lóczy Lajos m e l l e t t tanársegéd a Műegyetemen, 1894-ben a Trefort utcai gyakorló főgimnáziumban tanár, és még ebben az évben lesz a Selmecbá­ nyái Ág. Hitv. Ev. Lic. Főgimnázium földrajz-természetrajz szakos tanára. 1903-ban a Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akadémián a d j u n k t u s , m a j d 1912-ben rendes főiskolai tanár. Először az ásvány-földtani, majd - már Sopronban - 1923-tól 1941-ig a földtan-telepismerettani t a n s z é k e t vezette. 1920-ban az M T A levelező, 1945-ben rendes tagja.

Sokoldalú elméleti és gyakorlati munkássága során részt vett a Balaton környékének tudományos tanulmányozásában, továbbá az Erdélyi-medence, az Egbell környéki és kárpátaljai szénhidrogén feltárására irányuló részletes földtani térképezésekben. Ele­ t é n e k legfontosabb g y a k o r l a t i eredményeit a szénkutatás terén érte el. J a v a s l a t á r a a Nagyegyházi-medencében nagy tömegű alsóeocén (paleocén) barnakőszenet, a z i r c i jásdi-medencében őskátránydús eocén barnakőszenet, az esztergomi területen a Liget­ hegyen, továbbá a Kecskehegy-Borókáshegy szerkezeti medencében alsóeocén barna­ kőszenet tártak fel. A Magyaregregy-Nagymányok között, útmutatásai alapján mélyí­ t e t t fúrások a mecseki liász kőszénvagyont gyarapították. A mátraaljai pannóniai fás b a r n a k ő s z e n e k felkutatásával is sokat f o g l a l k o z o t t . Tanári és szénteleptani m u n k á s ­ ságát a Magyarország

szénelőfordulásairól

írott, v o l t tanítványainak ajánlott könyve k o ­

ronázza m e g ( 1 9 3 9 ) .

Irodalom Vendel Miklós: Vitális István emlékezete. - Földtani Közlöny, 78. 1948, 3-16. o. Vitális György: Megemlékezés dr. Vitális Istvánról (1871-1947) születése 100. évfordulóján. - Bányászati és Ko­ hászati Lapok-Bányászat, 104. 3. 1971, 190-191. o. Vitális György: Vitális István - Magyar Tudóslexikon, Bp., 1997.

LIFFA A U R É L ( K o r p o n a , 1872. j ú n . 10.-Budapest, 1956. o k t . 2 3 . ) .

A p j a Liffa V i l m o s K o r p o n a v o l t szabad királyi város főpénztárosa, míg édesanyja Cornides Auréla a híres Cornides családból származott. A Selmecbányái ev. lyceumban érettségizett, a budapesti Tudományegyetemen ter­ mészetrajz-vegytan szakon tanári oklevelet, 1906-ban bölcsészdoktori oklevelet szer­ zett. 1909-ben a heidelbergi egyetemet látogatta. 1910-ben a M ű e g y e t e m az elméleti kristálytanból és kristályoptikából magántanárrá k é p e s í t e t t e . 1900-ban a M . Kir. Földtani Intézet geológusa, majd főgeológusa, 1921-ben főbányatanácsos, 1922-ben c. ny. r k . tanár, 1934-ben a Földtani Intézet igazgatója, 1935-ben nyugdíjas. A Földtani Intézetben eleinte agrogeológusként m ű k ö d ö t t . Talajtani i s m e r e t e i k i ­ egészítésére több hónapot töltött a magyaróvári gazdasági akadémián. Működési terü­ lete a Gerecse és a Pilis hegység környékére terjedt k i , majd az Ecsedi-láp agrogeológiai viszonyait ismertette. Szíve azonban a hegyvidéki, főleg bányavidéki földtani kutatások felé v o n z o t t a . így az 1909. évben a k r a s s ó s z ö r é n y i k o n t a k t v o n u l a t t e r ü l e t é n Vaskő, Dognácska, Oravicabánya és Csiklova környékét kutatja, majd a K u d z s i r i - és a Szebenihavasokat tanulmányozza. Hegyvidéki kutatásai során az ércteleptani vizsgálatok m e l ­ l e t t az érctelepek ásványait ugyancsak gondos megfigyelés alá vette. A z I . világháború után a Tokaji-hegység déli részén f o l y t a t o t t igen gondos és rész­ letes tanulmányokat. Különös figyelmet fordított a k a o l i n és tűzálló agyag lelőhelyei­ nek és településviszonyainak ismertetésére. Egyik legértékesebb munkája a

Telkibánya

ff""*"-,

% Corpus euangelicorum környékének

földtana

és kőzettana

(Földt. I n t . Évkönyve, 1 9 5 3 ) , m e l y m i n d e n további

kutatásnak az alapját alkotja.

Irodalom Mauritz Béla: Liffa Aurél emlékezete. - Földtani Közlöny, 88. 1. 1958, 5-8. o.

NOSZKYJENŐ (id.) (Nagykereskény, H o n t vm., 1880. nov. 3.-Budapest, 1951. márc. 31.). A losonci állami főgimnáziumban érettségizett, 1 9 0 1 - t ő l 1905-ig a budapesti Tudo­ mányegyetem természetrajz-földrajz-vegytan szakos hallgatója. 1906-ban tanári ok­ levelet, 1922-ben bölcsészdoktori oklevelet szerez. 1 9 0 6 - t ó l 1 9 2 0 - i g a késmárki ev. líceumban tanít. 1920 októberétől a Magyar N e m z e t i Múzeum Föld- és Oslénytárában m ú z e u m i őr, utóbb igazgató 1942-es nyugdíjba vonulásáig. 1905 nyarán Szontagh Tamás m e l l e t t a Bihar hegység keleti oldalának térképezésé­ ben segédkezett. 1908-tól a Földtani Intézet állandóan megbízta nyári földtani térké­ pezési munkákkal. M i n t külső m u n k a t á r s térképezte a Salgótarján vidéki barnakő­ szén-medencét, a Mátra és Cserhát hegységeket, az Osztrovszki- és Vepor hegység déli részét, v a l a m i n t a Börzsöny hegység egy részét. Térképező munkájával egészen Buda­ pestig eljutott, így egyike lett a legnagyobb teljesítményű térképező geológusainknak, ezeken az osztrák átnézetes térképezés óta részletesen n e m vizsgált területeken. A Mátra hegység geomorphologiája (Debreceni Tisza István T u d . T á r s . H o n i s m e r e t i Bizottsága kiadv. I I I . 1927.) című nagy tanulmánya máig alapvető forrásmunka a Mát­ rára és környékére vonatkozólag. A Cserhát hegység földtani viszonyai (Magyar Tájak Földtani Leírása I I I . Bp., 1940) c í m ű kitűnő monográfiáját 1948-ban a M a g y a r h o n i Földtani Társulat Szabó J ó z s e f E m l é k é r e m m e l tüntette k i . Leíró őslénytani munkái közül figyelemreméltó Az egri felső chattien Mollusca-faunája (Annál. M u s . N . H u n g . X X X . 1936) és a Budapest vidéki középső-oligocén „kiscelli" agyag puhatestű kövesült ősállatvilága (Annál. M u s . N . H u n g . X X X I I I . 1939. és 1940.) feldolgo­ zása. Őslénytani leírásai is alapvető fontosságúak.

Irodalom Schréter Zoltán: Emlékbeszéd id. Noszky Jenő fölött. - Földtani Közlöny, 8 1 . 7-9. 1951, 232-237. o.

ROZLOZSNIK PÁL (Bindtbánya, Szepes v m . , 1880. dec. 24.-Budapest, 1940. aug. 2 4 . ) . Régi bányászcsalád sarja. Édesapja R o z l o z s n i k J á n o s , édesanyja Peck Mária régi bá­ nyászcsalád sarja. A z iglói ág. hitv. ev. főgimnáziumban érettségizett, majd a Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akadémián (Böckh Hugó első tanítványaként) a bányászati és vaskohá­ szati szakot végezte el.

1903-tól a M . Kir. Földtani Intézet geológusa. Böckh Hugó, Szontagh Tamás és Pálfy Móric m e l l e t t a Bihar hegység, a Kodru-Móma és a Radnai-havasok geológiai térképe­ zésével foglalkozott, majd a felvidéki D o b s i n a és A r a n y i d a bányageológiai viszonyait tanulmányozta. Első tudományos értekezése: A Maros-Körös közének erupciós kőzetei Arad és Hunyad vármegye határos részein (Földtani Közlöny, 1 9 0 5 ) . E l s ő felvételi j e l e n t é s e : Adatok a Nagy bihar környékének geológiájához (Földt. I n t . É v i j e i . 1905), m a j d A Nagybihar meta­ morf éspaleozoos kőzetei (Föld. I n t . Évk. 1906). Tudományos értekezései közül a követ­ k e z ő k e t e m l í t e m : Aranyida bányageológiai viszonyai (Földt. I n t . Évkönyve, 1 9 1 2 ) , A Macskamező típusú vasmangánércek elterjedése Erdélyben (Földtani Közlöny, 1919), Nummulinák Magyarország óharmadkori rétegeiből (Földtani Szemle, 1924), Dobsina környéké­ nekföldtaniviszonyai (Geologica H u n g a r i c a , ser. geol. 5. 1 9 3 5 ) . 1 9 2 7 - t ő l főgeológus, majd helyettes igazgató. Akadémiai levelező tagsági székfog­ lalója A Bihar-hegycsoport tektonikai helyzete a Kárpátok rendszerében ( 1 9 2 7 ) , amely évtize­ des geológiai munkásságának m é l t ó koronája. A t r i a n o n i békediktátumot követően ismertette az ajkai, az esztergomvidéki, a tata­ bányai, a pilisvörösvári és a budakovácsi szénelőfordulások bányaföldtani viszonyait. Részt vett a M á t r a északi oldalán a Párád, Recsk és Mátraballa községek közötti (1934), v a l a m i n t a Csornád, Fót és Váchartyán környéki szénhidrogén-kutatásokban is. Geológiai ismereteit Böckh Hugó széles körű tudásából meríthette, majd m i n t fel­ vevő-, térképező és bányageológus egyrészt Becke Frigyes világhírű petrografusnak, másrészt Krusch Pálnak, a m o d e r n ércteleptan megteremtőjének az oldalán dolgozhat­ ta fel a hazai föld ásvány-, közét- és érckincseit.

Irodalom Papp Károly: Rozlozsnik Pál (1880-1940) emlékezete. - Földtani Közlöny, 70. 7-9. 1940, 159-161. o. Vitális István: Rozlozsnik Pál emlékezete (1880-1940). - Földtani Közlöny, 71. 1-3. 1941, 1-14. o.

M A U R I T Z BÉLA (Kassa, 1 8 8 1 . máj. 3.-Budapest, 1 9 7 1 . febr. 15.). Apja M a u r i t z Rezső kassai középiskolai tanár, majd igazgató, édesanyja Fuchs Erzsébet. Pesten érettségizett, majd a b u d a p e s t i Tudományegyetemen v e g y t a n - t e r m é s z e t r a j z szakra i r a t k o z o t t be. Huszonegy éves korában - még hallgatóként - az erdélyi k a l k o p i r i t e k kristálymorfológiai vizsgálatával d o k t o r i fokozatot szerzett, majd tanársegéd lett az Ásvány-Kőzettani Tanszéken. A geológia nagy m e c é n á s a , Semsey A n d o r , felfigyelt a t e h e t s é g e s fiatal kutatóra, ösztöndíjat biztosított számára. Tanári oklevelének m e g s z e r z é s e után ( 1 9 0 5 - 1 9 1 0 ) több évet tölthetett az európai hírű n é m e t egyetemeken (Heidelberg, Lipcse, Drezda és az osztrák B é c s ) , d o l g o z h a t o t t neves laboratóriumokban. A Mátra hegység andezites kőzeteinek monografikus tanulmányát az Akadémia k i a d t a és j u t a l o m b a n részesítette (1909). 28 éves korában kőzettan tárgykörből egyetemi magántanári képesítést nyert,

1912-ben adjunktussá lépett elő. 1914-ben rendkívüli egyetemi tanárrá nevezték k i , és megbízták az Ásvány-Kőzettani Intézet vezetésével. I t t e n i célja a Kárpát-medence alig i s m e r t magmás kőzeteinek, ásványainak korszerű feldolgozása v o l t . K ü l ö n ö s e n az alkáli k ő z e t e k vonzották. Hazai tanítványainak és külföldi kutatóknak a bevonásával dolgozták fel az erdélyi Ditró eleolitszienitje, a Frus­ ka Gora trachitos kőzete, a Mecsek alkáli jellegű kőzetei, a Balafon-felvidék fiatal ba­ zaltjai legfontosabb j e l l e m z ő i t . 1913-ban az M T A levelező, 1923-ban rendes, 1942-ben t i s z t e l e t i tagja. 1957-ben a föld- és ásványtani tudományok d o k t o r a . F ő b b művei: A természet világa 3. kötetének (A föld és a tenger) két fejezete; de az egész kötetet ő szerkesztette (Királyi Magyar Ter­ mészettudományi Társulat, Bp., 1 9 3 9 ) . Ásványtan 1-2. (társszerző Vendl Aladár) egye­ t e m i tankönyv, Bp., 1942.

Irodalom Sztrókay Kálmán: Dr. Mauritz Béla emlékezete (1881-1971). - Földtani Közlöny, 101. 4. 1971, 367-372. o. Székyné Fux Vilma: Mauritz Béla. - Magyar Tudóslexikon. Bp., 1997.

SCHRÉTER ZOLTÁN (Dombóvár, 1 8 8 2 . o k t . 2 1 . - B u d a p e s t , 1 9 7 0 . j a n . 1 4 . ) .

A p j a Schréter Károly u r a d a l m i erdőtanácsos, édesanyja Polyák Paula, bányászcsalád leszármazottja. A máramarosszigeti ref. főgimnáziumban érettségizett ( 1 9 0 1 ) , a b u d a p e s t i Tudo­ m á n y e g y e t e m e n természetrajz-földrajz szakot végzett. Tanári o k l e v e l e t 1 9 0 8 - b a n , doktorátust 1 9 0 9 - b e n szerzett. A z M T A lev. tagja ( 1 9 3 8 ) , a föld- és ásványtani t u d o ­ mányok d o k t o r a ( 1 9 5 7 ) . E g y e t e m i hallgatóként n y e r t e el a Földrajzi Társaság Déchy-ösztöndíját

(1905),

m i v e l az eljegesedésre v o n a t k o z ó kutatásokat végzett a Déli-Kárpátokban, a Páreng hegységben. Egy évvel k é s ő b b Lóczy Lajos vezetésével a víz felszíni és felszín alatti munkáját tanulmányozta a dalmát p a r t o k o n , a Karsztban és a Dinaridákban. 1 9 0 6 - b a n Schafarzik Ferenc tanársegédje l e t t a műegyetemen, vele tanulmányozta a Budai-hegy­ séget és térképezett a Pojána Ruszkában. 1 9 0 9 - b e n a Földtani Intézetbe került és 3 3 éven át végzett térképező geológusi m u n ­ kát. Kutatási területei: a Krassó-Szörényi-hegység neogénje és szerkezete, a Budai­ hegység hévforrásnyomai, a Bükk, a b o r s o d i medencék, a hevesi és nógrádi szénme­ dencék, a bükkszéki olaj, vízellátás a Balatonnál, A g g t e l e k és vidéke, a Cserhát, a To­ kaji-hegység, a Bakony, a Gerecse és az e s z t e r g o m - d o r o g i s z é n m e d e n c e voltak. Őslénytani, geomorfológiai, földrengéstani, műszaki földtani és nyersanyag-kutatási kérdésekkel, bányavizekkel, hévizekkel és ásványvizekkel foglalkozott. A z I . világhábo­ rú idején Máramarosban olajat k u t a t o t t . Számos kéziratos j e l e n t é s é n kívül több m i n t 1 0 0 kisebb és öt nagy terjedelmű tanulmánya j e l e n t meg a fentebb felsorolt témákban.

1966-ban a M a g y a r h o n i Földtani T á r s u l a t A Bükkhegység

felső-permi

Brachiopodái

(Geologica Hungarica, ser. paleont. 28. 1963) című művéért Szabó J ó z s e f E m l é k é r e m ­ mel tüntette k i .

Irodalom Balogh Kálmán: Dr. Schréter Zoltán emlékezete (1882-1970). - Földtani Közlöny, 100. 3. 1970, 238-242. o. Rónai András: Dr. Schréter Zoltán 1882-1970. - Hidrológiai Közlöny, 50. 6. 1970, 241-242. o.

V O G L VIKTOR (Budapest, 1885. aug. 9 . - R á k o s p a l o t a , 1922. aug. 2 3 . ) . A p j a Vogl H e n r i k M Á V főtiszt, édesanyja K o r a n d a Berta. Középiskolai tanulmányait a budapesti V I I . ker. áll. főgimnáziumban végezte ( 1 9 0 3 ) , majd a budapesti Tudományegyetemen a t e r m é s z e t r a j z - k é m i a szakra i r a t k o z o t t be. A Lőrenthey I m r e vezette geológiai tanulmányi kirándulások szorgalmas részvevője volt, s hamarosan megnyilvánult v o n z a l m a az őslények iránt. Első tudományos munkája: Adatok a fóti alsómediterrán 1907) . D o k t o r i értekezése: Tanulmányok

ismeretéhez

(Földtani Közlöny,

az eocén Nautilusok köréből (Földtani Közlöny,

1908) . 1909-ben a Földtani Intézet szolgálatába lép, m i n t I I . oszt. geológus. A piszkei bryozoás márga faunája

című dolgozata a Földtani I n t é z e t Evkönyvében 1910-ben j e l e n t

meg. A horvátországi Karsztban végzett térképező m u n k a során elsősorban mezozóos és paleozóos képződményekkel találkozott. 1916 nyarán Turóc és Liptó megyében tér­ képez, két év múlva i s m é t M o d r u s - F i u m e vármegyében találjuk. 1919- ben I . oszt. geológussá nevezték k i . A f o r r a d a l o m után a dunántúli részek reambulációjával f o g l a l k o z o t t . A z országos felvételeken kívül főleg eocén és oligocén korú paleontológiái tanulmányokat végzett. A z intézet n é m e t nyelvű kiadványainak szerkesztése körül is nagy érdemei vannak.

Irodalom Pálfy Mór: Igazgatósági jelentés 1920-1923. évekről: Dr. Vogl Viktor. - A m . kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1920- 1923-ról. 1925., 10. o. Boda Jenő: Emlékezés Vogl Viktorra születésének 90. évfordulóján. - Földtani Tudománytörténeti Évkönyv, 1975, 51-54. o. Bp., 1976.

TELEGDI R O T H KÁROLY (Budapest, 1886. nov. 14.-Budapest, 1955. szept. 2 8 . ) . A p j a Telegdi R o t h Lajos főgeológus, édesanyja Piller Márta. A B u d a p e s t i Ág. H i t v . Evang. F ő g i m n á z i u m elvégzése után a b u d a p e s t i Tudomány-

egyetem bölcsészettudományi karán szerzett - 1908-ban - természetrajzból és kémiá­ ból középiskolai tanári, 1909-ben pedig - Koch A n t a l tanszékén - földtan-őslénytan­ ból d o k t o r i oklevelet. D o k t o r i értekezése: Kőhalom környékének geológiai viszonyai. 1 9 0 8 / 0 9 - b e n a Műegyetem ásvány-földtani tanszékén Schafarzik Ferenc tanárse­ gédje. 1909. j ú n . - 1 9 2 9 . júl. között a Magyar Kir. Földtani Intézet munkatársa, végül főgeológusa. 1926-ban a pécsi Tudományegyetem, Princz Gyula meghívására, a geoló­ gia magántanárává habilitálta. 1929. szept.-1936. jún. között ny. rk., majd ny. r. egye­ t e m i tanárként a debreceni Tisza István Tudományegyetem Ásvány-Földtani Intézetét szervezi. 1936. júl. és 1945 között m i n i s z t e r i tanácsosi, majd államtitkári rangban a M . K i r . Iparügyi Minisztérium bányászati kutatási osztályának vezetőjeként az állami kutatási tevékenység irányítója. 1946 őszétől meghívott előadóként, 1947 áprilisától ny. r. ta­ nárként haláláig vezette a - harmincévi s z ü n e t e l é s után újra felállított - őslénytani tanszéket, és megírta az első magyar Ósállattan című 813 oldalas tankönyvet (1953, 1959). M a is érvényes módon dolgozta fel az egri felső-oligocén faunáját (1914), elsőként i s m e r t e fel a várpalotai l i g n i t t e l e p m i o c é n korát ( 1 9 2 5 ) . E l s ő k é n t rögzítette a D u ­ nántúli-középhegység északnyugati p e r e m é n az oligocén-eleji lepusztulás n y o m a i t ( 1 9 2 7 ) . Magyarország geológiája 1. c í m ű könyvében (Pécs, 1929) példás tömörséggel foglalta össze a területre vonatkozó a k k o r i ismereteket. O indította meg tanítványaival az Eszaki-Bakony korszerű földtani vizsgálatát, gyakorlati kutatásai nagy lépésekkel vitték előre a középhegységi eocén és a pécs-komlói liász kőszénmedencék megisme­ rését. Nagy érdemei vannak a gánti, nyirádi, alsóperepusztai és a villányi b a u x i t fölfe­ dezésében és bányászatának m e g i n d í t á s á b a n . Irányításával fúrták le a Darnó-vonal m e n t i bükkszéki boltozaton hazánk első kőolajtermelő kútját, s hasznosították e m e ­ ző langyos vizét. 1931-ben az M T A levelező taggá választotta, 1952-ben megkapta a kandidátusi, post m o r t e m a t u d . d o k t o r a fokozatot.

Irodalom Horusitzky Ferenc: Telegdi Roth Károly emlékezete. - Földtani Közlöny, 87. 3. 1957, 247-253. o. Balogh Kálmán: Telegdi Roth Károly. - Magyar Tudóslexikon, Bp., 1997.

MAJER ISTVÁN (Vác, 1887. j ú l 2 2 . - B u d a p e s t , 1953. nov. 5 . ) .

Tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen végezte, ahol 1928-ban bölcsészdok­ t o r i oklevelet szerzett. 1 9 0 7 - t ő l L ő r e n t h e y I m r e őslénytani i n t é z e t é b e n g y a k o r n o k , majd tanársegéd. Később Papp Károly m e l l e t t adjunktus 1942-ig. Ezután a Földtani Intézet külső munkatársa. 1 9 5 1 - t ő l haláláig a Földmérő és Talajvizsgáló Iroda geoló­ gusaként a vízföldtani osztályon d o l g o z o t t .

A z első világháború utáni nehéz pénzügyi helyzetben a Paleontologica H u n g a r i c a kiadásával szerzett érdemeket. F ő b b művei: A Börzsönyi hegység északi részének üledékes képződményei (Földtani Köz­ löny, 1 9 1 5 ) , Felső-kréta Dinosaurus nyomok a Kosdi eocén széntelep feküjében (Földtani Közlöny, 1 9 2 1 / 2 2 ) , Atavisztikus vonások a szeletai barlangi medve fogazatán (Földtani Közlöny, 1926), Az Ursus Böckhi Sehl, helyzete a medvék törzsfájában (Földtani Közlöny, 1928).

Irodalom Jakucs Lászlóné: Majer István emlékezete. - Földtani Közlöny, 84. 1-2. 1954, 179. o. Kenyeres Ágnes főszerk.: Magyar Életrajzi Lexikon, második kötet L-Z. Második, változatlan kiadás. Aka­ démiai Kiadó, Bp., 1982. 126. o.

JUGOVICS LAJOS (Budapest, 1887. dec. 17.-Budapest, 1975. dec. 1 4 . ) .

A p j a j u g o v i c s Lajos cipészmester, édesanyja K u l i k Lídia. A Budapesti Ág. H i t v . Ev. Főgimnáziumban történt érettségi után a Tanárképző Főis­ kolát végzi el, a h o l középiskolai tanári oklevelet szerez, majd a budapesti Tudomány­ egyetem bölcsészettudományi karán K r e n n e r J ó z s e f professzornál doktorál ( 1 9 1 2 ) . 1 9 1 1 - t ő l a budapesti Tudományegyetem Ásvány-Kőzettani Intézetében tanársegéd­ ként, majd adjunktusként működik. 1919 őszétől az Erzsébet Polgári Iskolai Tanárkép­ ző Főiskolára nevezik k i rendes tanárnak, az Ásványtan-Vegytan Tanszék élére. 1 9 2 8 1932 között a Szegedre áttelepített Tanárképző Főiskolán folytatja munkáját. Négyéves ( 1 9 3 2 - 3 6 ) minisztériumi szolgálat után a J ó z s e f Nádor Műszaki és Gaz­ daságtudományi Egyetem Gazdasággeológiai tanszékére kerül. Ifj. Lóczy Lajos m e l l e t t beosztott főiskolai tanárként, később c. r k . egyetemi tanárként működik ( 1 9 3 6 - 1 9 4 8 ) . 1 9 4 8 - 1 9 5 0 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Földtani Tanszékén, 1 9 5 0 - t ő l pedig - tevékeny élete végéig - a Magyar Állami Földtani Intézetben d o l g o z i k . Első nagyobb munkája a Borostyánkői hegység geológiai és kőzettani viszonyai (Földtani I n t . É v i j e i . , 1916.) című értekezés. Igazi tudományos tevékenysége során a magyaror­ szági bazaltvulkánosság képződményeit d o l g o z t a fel, így a Salgótarján környéki é s a Balaton-felvidéki bazaltok kiváló ismerője és publikálója volt. A Földtani Intézetben a hazai kőbányászat területén dolgozott. A régi kőbányák korszerűsítése, bővítése, fej­ lesztése és új kőbányák telepítése terén (például Zalahaláp, Uzsa) végzett kutatásokat. Munkája nyomán i n d u l t meg hazánk legnagyobb é s legkorszerűbb gépesített bazalt és andezit kőbányáinak a működése. Ugyanekkor a Gulács hegy és a Badacsony kőbányászatának megszüntetése, természetvédelmi területté való nyilvánítása is az ő érdeme. Munkásságának eredményeiről a hazai és külföldi folyóiratokban számolt be.

Irodalom Székyné Fux Vilma: Dr.Jugovics Lajos emlékezete (1887-1975). - Földtani Közlöny, 106. 4. 1976, 346-352. o. Csíky Gábor: Jugovics Lajos (1887-1975). - Földtani Tudománytörténeti Évkönyv, 1975, 67-68. o. Bp., 1976.

RAKUSZ GYULA (Máriahuta [ G ö l n i c b á n y a ] , Szepes v m . , 1896. május 21.-Budapest, 1932. j a n . 3.). Apja Rakusz Gyula, a régi főhercegi bányák bányatisztje. Édesanyja Rozlozsnik Irma. A budapesti István úti főgimnáziumban érettségizett, majd a budapesti Tudomány­ egyetem hallgatója v o l t . 1921-ben a M ű e g y e t e m Ásvány-Földtani Intézetében Schafarzik Ferenc és Vendl Aladár m e l l e t t tanársegédként d o l g o z o t t . 1923-ban bölcsész­ doktorátust, 1924-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1 9 2 7 / 2 8 - b a n a bécsi C o l l e g i u m H u n g a r i c u m tagja v o l t . 1 9 2 3 - t ó l a Magyar Királyi Földtani Intézet geológusa. Főbb munkái: a bogácsi asz­ faltos homokterület és a Villányi-hegység térképezése, Balassagyarmat vízellátásának geológiai munkálatai, a dobsinai szerpentin részletes kőzettani leírása m e l l e t t a kőzet képződésénél nagy szerepet játszó d i n a m i k u s hatások kimutatása, a dobsinai karbon­ faunák feldolgozása, a bükki k a r b o n kérdésének tisztázása. Őslénytani munkái: Anodonta pterophorus Brusina sp., Gyöngyösről (Földtani Közlöny, 1924), Alsómediterrán asteroideák Salgótarján vidékéről (Földtani Közlöny, 1 9 2 6 ) . Figyelemreméltó közleményei: A dobsinai szerpentin (Földtani Közlöny, 1923), A dob­ sinai és bükkhegységi karbon sztratigráfiai és paleogeográfiai helyzetéről (Földtani Közlöny, 1927), Dobsinai és nagyvisnyói felsőkarbon kövületek (Geol. H u n g . ser. paleont., 1932). A h e e r l e n i k a r b o n kongresszuson szép eredménnyel képviseli a magyar földtani tudományt ( 1 9 2 7 ) . A k a r b o n kérdésével kapcsolatos munkáit külföldön is nagy elismeréssel fogadták.

Irodalom Ferenczi István: Emlékezés Rakusz Gyuláról. - Földtani Közlöny, 63. 1-6. 1933, 1-7. o.

Apám, VITÁLIS SÁNDOR (Selmecbánya. 1900. ápr. 13.-Budapest, 1976. j ú n . 2 1 . ) . A p j a Vitális István ev. l y c e u m i tanár, édesanyja Chován Etelka. Elemi és középiskoláját Selmecbányán végezte. 1917-ben a Selmeczbányai Ág. Hitv. Ev. L y c e u m i F ő g i m n á z i u m b a n érettségizett. 1 9 1 7 - 1 9 2 2 között a budapesti Tudomány­ egyetem bölcsészettudományi karának természetrajz-földrajz szakos hallgatója volt, u g y a n i t t 1923-ban földtan főtárgyból és ásvány-kőzettan, v a l a m i n t általános növény­ tan melléktárgyakból d o k t o r i o k l e v e l e t szerzett. D o k t o r i értekezése a „Tömedékakna bányageológiai viszonyai"-ról szólt. A z 1918/19-es tanév téli félévében a Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Főiskola bányamérnök hallgatója volt. A Szegedi Tudomány-

egyetemen 1942-ben „Magyarország hidrogeológiája" tárgykörből egyetemi magánta­ nári képesítést nyert. 1 9 2 2 - t ő l 1946-ig a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. geológusaként, majd földtani osztályának vezetőjeként dolgozott. Ez idő alatt bányageológiával, kész­ letfeltárásokkal és készletbecslésekkel, v a l a m i n t új lelőhelyek felkutatásával foglalko­ zott. Szénkutatásokat végzett a Mecsek hegységben, részt v e t t a recski érckutatásban, a s i k o n d a i és pünkösdfürdői hévíz-, a k i s t e r e n y e i ásványvízfeltárásban. K i d o l g o z t a Salgótarján és környéke bánya- és hidrogeológiáját. 1 9 4 6 - 1 9 5 2 között irányító-vezető szerepet töltött be az ország nyersanyagkutatásában és a j ö v ő földtani feladatainak, kutatási igényeinek meghatározásában. 1951-ben Kossuth-díjat k a p o t t , 1952-ben egyetemi tanárnak nevezték k i . A z Eötvös Loránd Tudományegyetem A l k a l m a z o t t és Műszaki Földtani Tanszékén ( 1 9 5 3 - 1 9 7 6 ) - egyetemi oktató-nevelő munkája m e l l e t t - a földtan, vízügy, építésügy szinte m i n d e n területén szaktanácsadóként tevékenyke­ dett. 1954-ben a föld- és ásványtani tudományok doktorává avatták.

Irodalom Végh Sándorné: Vitális Sándor emlékezete (1900. IV. 13. - 1976. VI. 21.). - Földtani Közlöny, 107. 3-4. 1977, 266-274. o. Vitális György: Emlékezés dr. Vitális Sándor hidrológiai-vízföldtani munkásságára, születésének 100. évfordulóján. - Hidrológiai Tájékoztató, 2000, 5-10. o. Fejér Leontin: Vitális Sándor. - Magyar Tudóslexikon, Bp., 1997.

SZÁLAI TIBOR (Pozsony, 1900. nov. 13.-Budapest, 1980. szept. 2 9 . ) . A p j a Szálai V i l m o s , M Á V főfelügyelő, édesanyja O s z t r o l u c k y Ilona. Pécsett érettségizett 1919-ben az Áll. F ő r e á l i s k o l á b a n . 1924-ben szerzett e g y e t e m i d o k t o r i fokozatot földtan, ásványtan és vegytan tárgyakból a budapesti Tudomány­ egyetemen. Első munkahelye a Magyar N e m z e t i M ú z e u m Ásvány- és Oslénytára v o l t . 1928-1931 között a bécsi Collegium H u n g a r i c u m tagja. I t t hallgathatta O t h e n i o Ábelt, a paleontológia atyját és L e o p o l d K o b e r t , a t e k t o n i k u s t . A paleontológia terén legfontosabb tanulmánya: Bionomische und methodologisch­ systematische Untersuchungen an rezenten und fossilen Testudinaten (Palaeobiol. 3. W i e n , 1930). A kettős témát egyesítő jelentős tanulmány: Der Einfluss der Gebirgsbildung auf die Evolution des Lebens (Paleontol. Zeitschr. 18. B e r l i n , 1 9 3 6 ) . 1938-ban a debreceni Tudományegyetem Bölcsészeti Karán földszerkezettan tárgy­ körből magántanári képesítést nyert, 1939-ben a Földtani Intézetbe osztották be, i t t 1944-ben főgeológus, 1945 elején h . igazgató, 1 9 4 6 - t ó l 1950 januárjáig igazgató. 1 9 5 3 - t ó l a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa. 1952—1956-ig a D o r o g i Szénbányászati Tröszt földtani osztályának vezetője, 1 9 5 6 1964-ig az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet geológiai tanácsadója. I n n e n megy n y u g ­ díjba, és tovább d o l g o z i k a Vízgazdálkodási Kutató Intézetben, 1 9 7 0 - t ő l haláláig újra a Földtani Intézetben. Fontosabb írásai a Geofizikai Közleményekben: Geotektonische Synthese der Karpaten

( 1 9 5 8 ) , Die Tisia und das Zwischengebirge des Karpaten-Beckens ( 1 9 6 1 ) . A z A c t a G e o l . H u n g . - b a n : Aufbau und Tektonik des Ostalpin- und Karpaten-Beckens ( 1 9 6 6 ) .

Irodalom Rónai András: Dr. Szálai Tibor emlékezete (1900-1980). - Földtani Közlöny, 111. 3-4. 1981, 407-412. o. Rónai A.: Dr. Szálai Tibor emlékezete. - A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése 1980-ról, 31-39. o. Bp., 1982.

Összegzés Összesen 120 olyan földtudományi szakembert ismerünk, aki a 19. században szüle­ tett. Közülük 83 fő (69%) római k a t o l i k u s , 22 fő (18%) evangélikus, 9 fő (8%) refor­ mátus, 5 fő ( 4 % ) unitárius, 1 fő (1%) görög k a t o l i k u s vallású v o l t . A jelen tanulmányban b e m u t a t o t t 22 evangélikus vallású földtudományi szakember az összlétszám 18%-át, míg az összesen 36 protestáns a teljes létszám 3 0 % - á t képvi­ seli. A 22 evangélikus fontosabb statisztikai adatai a következők: Születési hely Felvidék Erdély Dunántúl Tisztántúl E-i középhegység

fő 13

Budapest

3 22

59,0 4,6 4,6 4,6 13,6 13,6 100,0

Halálozási hely Budapest Pozsony Selmecbánya Besztercebánya Révfülöp

fő 18

82,0

1 1 1 3

1 1 1 1 22

%

% 4,5 4,5 4,5 4,5 100,0

A b e m u t a t o t t szakemberek átlagéletkora 71 év. 36 éves korában h u n y t el Rakusz G y u ­ la, 90 éves korában h u n y t el M a u r i t z Béla. Középiskolai Pozsony

tanulmányok

Selmecbánya Igló Eperjes Szarvas Bp. Fasor Máshol

ev.

gimnáziumban

fő 2 2 4

% 9,1 9,1 18,2

1 2 2 9 22

9,1 9,1 40,9 100,0

fő 14

% 63,4

1 5 2 22

4,6 22,8 9,2 100,0

Munkahelyek Akadémia vagy egyetem Földtani Intézet Szabadfoglalkozású

fő 8 12 1

% 36,4 54,6 4,5

Egyéb

1 22

4,5 100,0

fő 2

% 9,2 22,7

Felsőfokú tanulmányok Bp-i Tudományegyetem J ó z s e f Műegyetem Selmeci Akadémia Ausztria-Németország

Tudományos fokozat M T A tagja M T A levelező tagja Akadémiai dr. Kandidátus Egyetemi dr. Fokozat nélkül

5 1 1 10 3 22

4,5

4,5 4,5 45,5 13,6 100,0

M i k é n t az e l m o n d o t t a k b ó l is kitűnik, evangélikus földtudományi s z a k e m b e r e i n k egész életük és szakmai tevékenységük során m i n d e n k o r és m i n d e n h o l maradéktala­ n u l helytálltak. Érdemes és eredményes munkásságukkal öregbítették a származásuk és neveltetésük által predesztinált elkötelezettségüket.

PINTÉR

G A B O R

Tempus omnia revelat az idő mindent megvilágosít T ö r t é n e l e m é s e g y h á z t ö r t é n e l e m , a h o g y J o s e p h Lortz látta

T e r t u l l i a n u s n a k ezt a m o n d a t á t választotta egyik könyve mottójául Jo­ seph Lortz, akinek munkásságát Magyarországon kevéssé ismerjük, pedig a 20. század j e l e n t ő s k a t o l i k u s teológusai és egyháztörténészei közé tar­ t o z o t t , s a k i a protestantizmusról a k a t o l i k u s o k és a protestánsok számá­ ra is sok újat t u d o t t m o n d a n i . Joseph A d a m Lortz 1887. december 13-án született a l u x e m b u r g i Grev e n m a c h e r b e n , egy h é t g y e r m e k e s család második gyermekeként. A p j a kereskedő volt, a k i Trierből, régi ékszerész és aranyműves családból szár­ mazott. Gimnáziumi tanulmányait Echternachban végezte. Ezután a papi hiva­ tást választotta; elöljárója 1907-ben R ó m á b a küldte, ahol 1911-ig a Ger­ gely Egyetemen t a n u l t . 1911-13 között a svájci F r i b o u r g b a n folytatta az egyetemet. Mindkét helyen filozófiát és teológiát hallgatott. 1913. július 2 7 - é n a l u x e m b u r g i katedrálisban szentelték pappá. 1913-23 között Lortz Bonnban élt, ahol néhány egyháztörténész és re­ formációkutató ( H e i n r i c h S c h r ö r s , Joseph G r e v i n g és A l b e r t E h r h a r d ) v o l t rá hatással, s ez a k é s ő b b i pályafutását is befolyásolta. 1 9 1 7 - t ő l a 1

C o r p u s C a t h o l i c o r u m tudományos titkárává választották. Ezt a t i s z t e t 1924-ig töltötte be. Feladata a szervezés volt, de végül az egész tudomá­ nyos és kiadói vállalkozás szellemi m o t o r j a lett, s ez utóbbi szerepét ha­ láláig m e g t a r t o t t a . D o k t o r i disszertációját 1920-ban B o n n b a n védte meg. A k o r híres ka­ t o l i k u s egyháztörténésze, Sebastian M e r k l e Würzburgba hívta, s o t t ha­ bilitált 1923-ban. A következő években M e r k l e m e l l e t t volt magántanár és egyúttal egyetemi lelkész, hitszónok és az akadémiai t e m p l o m i kórus ve­ zetője is. 1929-ben kinevezték a kelet-poroszországi Braunsberg egyetemére az egyháztörténet és az egyházjog rendes professzorának. 1 9 3 5 - t ő l pedig M ü n s t e r b e n vezette az egyháztörténeti és m i s s z i ó t ö r t é n e t i tanszéket. 1 9 5 0 - t ő l haláláig a m a i n z i I n s t i t u t für Europäische Geschichte vallás­ t ö r t é n e t i részlegének igazgatója v o l t . 1975. február 2 1 - é n h a l t meg L u x e m b u r g b a n .

Miért is érdekes és j e l e n t ő s Lortz személye? És miért merült feledésbe mégis? Életrajza többé-kevésbé t i p i k u s tudósi pályát m u t a t : alapos, sokoldalú képzés után egyetemi és tudósi, kutatói és oktatói k a r r i e r következett. L o r t z o t a t ö r t é n e l e m h e z való hozzáállása teszi különlegessé.

A tanuló Középiskolai tanulmányai alatt az akkor általános p o z i t i v i s t a alapokon folyt az oktatás. Történelemtanárai emberileg ugyan rokonszenvesek voltak, de sem ők, sem a tanköny­ vek n e m nyújtottak a száraz tényéknél többet. „Valódi történelmi dimenzióról n e m v o l t 2

szó. Még kevésbé a történetkritikáról, a szellemről." N é h á n y esetre emlékezett csak vissza idős korában, amelyek gyümölcsözően h a t o t t a k k é s ő b b i munkásságára. „Prof. Palgentől h a l l o t t u k egy ízben: olvassák a S i m p l i c i u s S i m p l i c i s s i m u s t , és a k k o r többet meg fognak t u d n i a harmincéves háborúról, m i n t ha egy kazal évszámot és adatot ta­ 3

nulnának m e g " . A z idős L o r t z teljes m é r t é k b e n igazat ad v o l t tanárának. T i s z t á b a n van vele ő is, hogy a S i m p l i c i s s i m u s n e m történelemkönyv, a regényben azonban m i n ­ den adattárnál j o b b a n tükröződik a k o r atmoszférája és valósága. Ezért - korlátozott értelemben - m é g i s c s a k forrásértékű a történész számára is. Másik echternachi tanára, akiről megemlékezik, prof. Kauder. O m o n d o t t a diákja­ 4

i n a k egyszer: „Messieurs, i l faut o u v r i r le f o r m u l e s ! " A formulák, a szavak, a felszín mögé nézni! Ez az a gondolat, amely azután egész életében elkíséri Lortzot: megvizs­ gálni a hátteret, m e g i s m e r n i az alapot. A „formulák" m ö g ö t t az É L Ő IGÉT felfogni. I n ­ nen i n d u l késztetése, hogy minél pontosabban és egyértelműbben fogalmazzon. M i ­ nél j o b b a n adja vissza a szavakkal a gondolatoknak azt a jelentését, amely megfogalma­ zódott benne. Különbséget tesz korrektség és igazság között: „a korrektség n e m igazság". A k o r ­ rektség csak a h i b á k hiányát j e l e n t i . Bár nagyon f o n t o s , azonban a korrektség még 5

n e m az élet. A z igazság az é l e t . F i g y e l m e z t e t azonban arra is, h o g y vigyázni k e l l a k o r r e k t f o r m u l a és az élő kifejezés közötti különbségre és viszonyra. Különösen a te­ ológia, a prédikáció és a katekézis terén. A t i s z t a k o r r e k t s é g t ú l é r t é k e l é s é b e n nagy veszélyt lát, m e r t a puszta tan terméketlenséget okoz. „A betű öl, a lélek éltet." R ó m a i tanulmányai során a híres és patinás C o l l e g i u m G e r m a n i c o - H u n g a r i c u m

6

falai között l a k o t t . B i z o n y o s a n nagy várakozással t e k i n t e t t a római évek elé, h i s z e n R ó m a városa kivételesen gazdag „történelemkönyv". Várakozásában csalódnia kellett. Sem a G e r m a n i c u m b a n , sem pedig a Gregorianán senki sem akadt, aki az egész világról összegyűlt hallgatók előtt ezt a történelemkönyvet f e l n y i t o t t a volna. A Gergely Egye­ t e m e n a történeti gondolkodásmód i s m e r e t l e n v o l t . Bármily h i h e t e t l e n n e k tűnik, de saját bevallása szerint számára R ó m a csak kerülőút v o l t a t ö r t é n e l e m h e z .

7

A művészet és a régészet tanulmányozása azonban életre szóló élményt j e l e n t e t t számára. A művészet iránti érdeklődése már Echternachban megnyilvánult. R ó m á b a n a korai keresztény, a reneszánsz és még inkább a b a r o k k emlékekkel való találkozás az élő t ö r t é n e l e m m e g p i l l a n t á s a v o l t . Különösen M i c h e l a n g e l o é r i n t e t t e m e g mélyen.

( 3 gondolat vándordíján Felfedezte a különbséget a formák puszta külső harmóniája és a b e l s ő küzdelem su­ gárzása között. A G e r m a n i c u m b a n társaival alakítottak egy - m a i kifejezéssel élve - tudományos diákkört. E n n e k k e r e t é b e n írta e l s ő tanulmányait Tertullianusról és V i n c e n t i u s Le8

rinensis híres k á n o n j á r ó l . Visszaemlékezésében ö r ö m m e l idézi fel, hogy a szokásos 7 helyett csak 4 évet töltött Rómában. Svájcban „diesmal w a n d t e sich m e i n U m w e g bereits i n die Hauptrichtung".

9

Különösen az v o l t számára izgalmas változás, hogy a f r i b o u r g i egyetemen a skolaszti­ kus teológiai előadásokon nemcsak Aquinói Tamás teológiájának rendszeréről, hanem magáról Aquinói Tamásról, a forrásról v o l t szó. I t t találkozott neves honfitársával, 10

Johann Peter K i r s c h - s e l , a k i patrológiával és ókeresztény régészettel foglalkozott. A z ő szemináriumán kapta azt a témát, a m i később teológiai disszertációja is lett: Tertull i a n u s m i n t apologéta. Tertullianus már R ó m á b a n érdekelte L o r t z o t . Mielőtt elhagyta v o l n a Rómát, apolo11

getikaprofesszorától , van Laaktól kutatási témát kért. Van Laak így fogalmazta meg a feladatot: „A h i t megalapozásáról Tertullianusnál". F r i b o u r g b a n újra és újra végig­ olvasta Tertullianust. E n n e k során i s m e r t e fel, hogy eddig rossz módszerrel dolgozott: a m i t keresett és a m i t bizonyítani akart, azt a huszadik századi ember szemével és gon­ dolkodásával kereste. Utólag n e m is csodálkozott, hogy s e m m i t sem talált. A 2. század keresztényei más kategóriákban g o n d o l k o d t a k , m i n t a 19-20. század keresztényei. I t t fogalmazódott m e g benne e l s ő ízben, a m i t későbbi kutatásai során bőven kamatoz­ t a t o t t : ugyanazt a k e r e s z t é n y h i t e t vallók a k ü l ö n b ö z ő k o r o k b a n különbözőképpen gondolkodtak.

12

A Szent Pál-i kifejezést: az egyház K r i s z t u s t i t o k z a t o s teste, Lortz a

kereszténység történetiségében is felismeri. „Mivel a Logos testet öltött, a keresztény­ ség nemcsak a történelem felett áll, h a n e m a történelemben jelen van, maga is teljesen történelmi képződmény."

13

A z egyház maga a továbbélő K r i s z t u s . E n n y i b e n i s t e n i és

a h i t t i t k a . M i n t ilyet az e m b e r i értelem képtelen a szó tényleges j e l e n t é s e szerint fel­ fogni és megérteni. A n n y i r a azonban képes elmélyedni benne, hogy valamiféle „tudo­ mányos" történeti leírást t u d j o n készíteni róla. M e r t bár az egyház isteni, mégis való­ ságos története van, s ez n e m más, m i n t Krisztusnak, a megtestesülése által a világba, ezáltal a történelembe eljött i s t e n i Igének élete, tanítása és annak hatása az évszázad­ o k o n keresztül máig és tovább, t a n d e m bona causa t r i u m p h a t . 14

Még egy professzort emel k i a f r i b o u r g i évekből: Pierre M a n d o n n e t - t . A z ő egyház­ történeti előadásain találkozott azzal a szemléletmóddal, a m i t k é s ő b b saját munkái­ ban gyümölcsöztetett: az e s z m e t ö r t é n e t i módszerrel. „Tőle t a n u l t a m , hogy a történel­ met gondolkozva lehet és k e l l megragadni; tőle t a n u l t a m a kulturális miliő elméletét, melyet később a Biblia olvasása által gazdagodva ... kiépítettem és az Egyháztörténe­ t e m b e n m i n t alapvető s z e m l é l e t m ó d o t a l k a l m a z t a m . "

15

Szintén M a n d o n n e t biztatá­

sára f o r d u l t a tudományos pálya tövises útjára. A történelemnek n e m elég a színességét észrevenni, h a n e m a lényegest és a törvény­ szerűt k e l l keresni. A tények kétségtelenül alapjai m i n d e n egyébnek; ez azonban még csak f u n d a m e n t u m és előfeltétel. A tiszta tényanyag elszigetelt vizsgálata n e m a tör­ ténészek, h a n e m a régiségkereskedők ügye. A t ö r t é n e l e m gyakran rendkívül érdekes

és szórakoztató t u d l e n n i . De az életet n e m alapozhatjuk az érdekes és szórakoztató dolgokra. A fin de siecle tévedésén túl k e l l lépnünk. A t ö r t é n e l e m haszna csak a k k o r van a részletekben, ha a részletek a lényeghez, a törvényszerűhöz, az élethez és a meg­ szívlelendőhöz v e z e t n e k .

16

A kezdő kutató Pappá szentelése után B o n n b a n az egyháztörténész H e i n r i c h Schrörs mellé kerül, de Schrörs a k k o r i b a n v o n u l t n y u g a l o m b a , így már n e m sokat t a n u l t tőle. I t t találkozott azonban a morálteológus és újszövetség-kutató Fritz T i l l m a n n - n a l , a k i atyai jóbarátja l e t t 1953-ban bekövetkezett haláláig.

17

Schrörs utóda Joseph G r e v i n g lett, a k i szellemileg n e m v o l t a n n y i r a kiváló, v i s z o n t a reformáció történetével foglalkozott. T i l l m a n n javaslatára L o r t z o t kéri fel a Corpus C a t h o l i c o r u m első tudományos titkárának. E k k o r és ettől kezdve került Lortz szoros kapcsolatba a reformációtörténet forrásaival és problémáival. 1919-ben G r e v i n g váratlanul m e g h a l t . 1921-ig L o r t z titkárként helyettesítette őt, de e k k o r A l b e r t E h r h a r d lett a Corpus C a t h o l i c o r u m elnöke, akit a franciák eltávolítot­ tak a strassburgi egyetemről. E h r h a r d pedig egy Strassburgból magával h o z o t t tanít­ ványára akarta bízni a titkári posztot. Lortz mindenesetre 1920-ban d o k t o r i disszertá­ cióját még megvédte B o n n b a n . Ebben a h e l y z e t b e n k a p t a m e g 1923-ban L o r t z a würzburgi egyháztörténész, Se­ bastian M e r k l e

18

meghívását, hogy nála habilitáljon. Habilitációs dolgozatként a régi 19

témát, T e r t u l l i a n u s t adta b e . „Merkle atyai barátom lett. De n e m v o l t és n e m l e t t ta­ nárom".

20

Würzburgi magántanársága idején két olyan szerzői megbízást kapott, amelyek éle­ te végéig foglalkoztatták. A z A s c h e n d o r f f Verlag egy egyháztörténetet rendelt tőle, a Herder Verlag pedig egy reformációtörténetet.

Az egyetemi tanár Braunsbergi egyetemi tanári kinevezése 1929-ben egyszerre ö r ö m ö t és m e g l e p e t é s t j e l e n t e t t számára. A z egyháztörténeti tanszékre szóló megbízás v o l t az öröm, a meg­ lepetés pedig a következő kultuszminisztériumi telegram: „A braunsbergi tanszékhez t a r t o z i k az egyházjog is. Táviratozzon, hogy átveszi-e azt i s . "

21

Lortztól az egyházjog

m i n d i g távol állt, de m i v e l ez v o l t a kinevezés feltétele, elfogadta a helyzetet. A braunsbergi évek és kollégák sok új és hasznos tapasztalatot eredményeztek. O t ­ tani tanártársaira később is hálával emlékezett. Új szellemi és történelmi dimenziókat i s m e r t meg a baráti viták során. I t t mélyült el benne a századok bölcsességének tuda­ ta, az objektív dolgok nagyobb értéke a szubjektívvel (személyessel) szemben.

22

Szakmai publikációi közül az eszmetörténeti szemléletű egyháztörténetét k e l l ezek­ ből az évekből k i e m e l n i .

23

A z eredetileg egykötetes m ű az utolsó, 1964-es teljesen át-

St gondolat uándorútján dolgozott 2 1 . kiadásra kétkötetesre bővült. A z „eszmetörténeti szempont" n e m vala­ m i l y e n illusztrált dogmatörténetet takar. Magát a T Ö R T E N E L M E T kísérelte m e g fel­ vázolni m i n d e n változatosságával, komplikált rétegződésével, fő-, mellék- és ellen­ áramlataival együtt, de úgy, hogy a vezető erő, az E S Z M E m i n d i g világosan az olvasó előtt álljon. S z e m ü n k elé akarta tárni, hogy a történelem sohasem v o l t papírszagú, a történelem m i n d i g élő és egész v o l t , m i k é n t azok az emberek, akik át- és megélték. A történetírás alapvető feladata éppen az, hogy a tények k r i t i k a i feldolgozásával ezt az élő egészet ábrázolja s tegye érthetővé, felfoghatóvá számunkra, az utókor számára. Ha matematikával akarunk foglalkozni, akkor a m a t e m a t i k a logikája szerint kell gon­ d o l k o d n u n k . A t ö r t é n é s z n e k történeti módon k e l l g o n d o l k o d n i . A t ö r t é n e l e m m i n t tudomány n e m csak egy kazal évszámot, n e m csak az események, személyek, uralko­ dók bizonyos mennyiségét j e l e n t i . A történelem m i n t tudomány a gondolkodás sajá­ tos dimenziója. Tudomásul kell vennünk, hogy az elmúlt k o r o k vagy más kultúrkörök emberei egészen más elképzelésekkel rendelkeztek a világról, másképpen g o n d o l k o d ­ tak, m i n t m i . Ez azt j e l e n t i , hogy a történelmi módon gondolkodónak óvakodnia kell attól, hogy a múltat egyszerűen csak saját kora előítéleteinek szemüvegén keresztül lássa. A múlt dolgait átalakítás, fésülés és szépítgetés nélkül, a maguk eredeti valósá­ gában k e l l b e m u t a t n u n k . A j e l e n t n e m vetíthetjük vissza a m ú l t r a . A történész a múlttal foglalkozik, de a jelenben él, a j e l e n n e k és a j ö v ő n e k alkot. Egy korszakot csak akkor lehet megérteni, ha az egészét látjuk; ha m i n t e g y belehe­ lyezkedünk az abban a k o r b a n élők körébe, akik számára saját k o r u k n e m vált szét politikára, irodalomra, művészetre, gazdaságra stb. G o n d o l j u n k arra, hogy m i is benne élve a saját k o r u n k b a n , folyamatában és egységében látjuk, tapasztaljuk azt. Soha ne feledjük, hogy a történelem belőlünk, emberekből és a bennünket mozgató eszmékből áll! Elődeink is - hozzánk hasonlóan - a saját k o r u k g y e r m e k e i v o l t a k . Azzal a mér­ cével kell mérnünk, amivel ők mértek egykor; m i n d e n más mérce csal, vagy legalábbis téved. Soha se higgyük azt, hogy bölcsebbek vagyunk náluk, legfeljebb csak tapasztal­ tabbak. 24

Az egyháztörténet, a többi történeti jellegű diszciplínával együtt n e m exakt t u d o ­ mány, annak csak a természettudományok nevezhetők. L o r t z meggyőződése szerint az egyháztörténet teológiai diszciplína. H a n e m az lenne, a k k o r a profán történettudo­ mány m e l l e t t n e m lenne önálló létjogosultsága azon kívül, hogy egy különös képződ­ mény, az „egyház" sorsával, s n e m p l . az államok, a p o l i t i k a történetével foglalkozik. Ez a tézis messzire vezető kérdéskört érint, amelynek részletezésére i t t mos t nincs lehe­ tőség. Csak m i n t végeredményt határozzuk meg: azért teológia, m i v e l az emberi ter­ mészetes m e g i s m e r ő k é p e s s é g m e l l e t t a m e g i s m e r é s különös forrását és mércéjét is alkalmazza: a kinyilatkoztatást. A z egyház története az üdvösség története. Az isteni és az emberi együttes j e l e n l é t é t az egyháztörténetben a megtestesülés kö­ vetkezményének tartjuk. A lényegi különbség a profán szellemtudománnyal szemben nem abban gyökerezik, hogy az egyház, m i n t az Ige megtestesülésének m i s z t i k u s foly­ tatása, valami isteni; h a n e m abban, hogy ennek az isteninek a földi történetét ábrázolja. A megtestesülés által Isten részt akart venni az emberi történelemben. A z egyház, m i n t Krisztus titokzatos teste, élő organizmus, amely - m i n d e n más élőlényhez hasonlóan

- t e r m é s z e t e s e n n e m statikus képződmény. T e r t u l l i a n u s , Origenes, A u g u s t i n u s , Aquinói Tamás, Luther, Kálvin, N e w m a n , Teilhard de C h a r d i n , Bohnhoeffer, B u l t m a n , Hans U r s v o n Balthasar, K a r l Rahner mindnyájan ugyanarról a keresztény hitről be­ szélnek, mégis igen-igen eltérő módon. A z egyháztörténet tehát annak bemutatása, hogyan a l a k u l t J é z u s küldetése az év­ századok folyamán az általa alapított egyház keretében. Ez a korlátozás: „az általa ala­ pított egyház keretében" alapvető fontosságú. Ugyanis n e m m i n d e n , a m i az idők folya­ mán „keresztény" avagy „egyházi" jelzőt kapott, t a r t o z i k pusztán a jelzőtől önmagától J é z u s egyházához. A z egyház történetében éppen az a legfeltűnőbb, hogy bár fejlődése során sok be­ tegségben szenvedett, mégis hűen t u d t a megőrizni a lényegét; magja eltévelyedésektől mentes, állandó m a r a d t . Ezt a változatlan i s t e n i t az egyház t ö r t é n e t é b e n csak a h i t által lehet megérteni. De ehhez nincs szükség egy, a történeti kritikától különválasz­ t o t t h i t r e . Ez az a p o n t , a h o l az egyháztörténet teológiává válik, s L o r t z nyomán e l ­ tűnődhetünk, hogy lehet-e egyáltalán „tudomány"-nak nevezni. Sokkal inkább a gö­ rögök müsterion-fogalma fedi. Vannak diszciplínák, a m e l y e k b e n a t e r m é s z e t e s és a természetfeletti egyszerre van jelen, s ha ezeket elválasztjuk egymástól, vizsgálatuk értelmetlenné válik. A természetfeletti vizsgálatának módszere pedig nagyon különbö­ zik a természetes vizsgálatának a módszerétől. A z előbbinek megértése n e m m i n d e n k i ­ nek adatik meg, akiknek n e m , azok számára - a természetes világából nézve - t i t o k , az­ az misztérium marad. Q u i a u r e m habet, audiat. Megfontolásra érdemes L o r t z figyelmeztetése és buzdítása: annak, hogy az egyház történetét úgy ábrázoljuk, ahogyan az a valóságban m e g t ö r t é n t , vagyis úgy, ahogyan a történelem Urának akaratából valóban alakult, az a feltétele, h o g y a keresztény alap­ magatartást megvalósítsuk: az Ige hallgatói legyünk. A z egyház t ö r t é n e t é t n e m lehet pusztán eszmékből levezetni, még a kinyilatkoztatottakból sem. Hűségesnek k e l l ma­ r a d n u n k ahhoz, ami egykor a m i közreműködésünk nélkül történt meg, s le k e l l m o n ­ d a n u n k saját vágyainkról, nehogy átértelmezzük, megmásítsuk a múltat és ezzel Isten gondviselését m i n t e g y k é t s é g b e v o n j u k . M i b e n látja Lortz az egyháztörténelem hasznát? A z egyháztörténet abban segíthet, hogy helyes egyházfogalom alakuljon k i bennünk. M e g m u t a t j a , hogy az egyház látható test; legyőzi az „ideális egyházra" és a „reális egyházra" való kettéosztást, és elvezet ben­ nünket annak felismerésére, hogy csak EGY egyház van, amely egyszerre isteni alapí­ tású és történelmileg fejlődő, egyszerre csak a h i t által felfoghatóan láthatatlan és ugyanakkor megtapasztalhatóan látható. Megőriz attól, hogy az egyház szentségét ha­ misan lássuk. Ez a szentség tárgyszerű: n e m zárja k i az egyház tagjainak és vezetőinek bűnösségét, de ez n e m is kisebbíti ő k e t . A z egyházat Krisztus a megváltás hirdetésére alapította. Feladatai közé t a r t o z i k te­ hát az is, hogy a t ö r t é n e l e m b e n éljen, de az is, hogy fölötte álljon. 25

Miközben a tudós professzor Kelet-Poroszországban tartózkodott, lezajlott a h i t l e r i hatalomátvétel (1933. január 3 0 . ) . A nemzetiszocialista párthoz és e s z m é k h e z már korábban elítélőleg v i s z o n y u l t a

<3 gondolat uándorútján k a t o l i k u s egyház. F r i e d r i c h M u c k e r m a n j e z s u i t a szerzetes 1931-ben

figyelmeztetett

arra, hogy a széles körben elterjedt vélekedéssel szemben H i t l e r pártja n e m egyszerűen csak p o l i t i k a i m o z g a l o m . Tudomást kell v e n n i arról, hogy mélyen világnézeti, pszeudovallásos arculata van. A z t a „kinyilatkoztatást", hogy a világot a germán faj és vér fogja megváltani, „a X X . század e r e t n e k s é g é n e k " n e v e z t e .

26

A német katolikus püspökök

már 1 9 3 1 - t ő l tiltották híveiknek az NSDAP-be való belépést. H i t l e r a hatalomátvétel után azonnal, már első kormánynyilatkozatában kijelentette, hogy a kereszténységet, m i n t a n é m e t erkölcs bázisát v é d e l m é b e fogja v e n n i . Saját pártjában is n y o m b a n véget vetett a kereszténység elleni agitációnak. A z t a benyomást igyekezett k e l t e n i , hogy ő és pártja a h a t a l o m birtokában csak a reálpolitika k e r e t e i n belül g o n d o l k o z i k , n e m akarja t e r h e l n i magát azokkal a világnézeti jellegű dolgokkal, amelyeket a „küzdelem időszaka" átmeneti j e l e n s é g e i n e k nevezett.

27

A z egyik n y i l a t ­

kozat szerint „a b i r o d a l m i kormány, amely a kereszténységben a nép moráljának és er­ k ö l c s é n e k m e g i n g a t h a t a t l a n fundamentumát látja, igen nagy fontosságot tulajdonít a Szentszék iránti baráti v i s z o n y n a k , s i g y e k s z i k azt k i é p í t e n i " .

28

Ilyen e l ő z m é n y e k után javasolta H i t l e r a Vatikánnak, h o g y k ö s s e n e k konkordátu­ m o t , amely p o n t o s a n körülírná, m i l y e n j o g a i és l e h e t ő s é g e i v a n n a k a k a t o l i k u s egy­ háznak a H a r m a d i k B i r o d a l o m b a n . A k o n k o r d á t u m tárgyalásai gyorsan lezajlottak. 1933. július 2 2 - é n m e g t ö r t é n t az aláírása is. Sok k a t o l i k u s számára ez az egyezmény j o b b n a k és hasznosabbnak tűnt, m i n t az állandó és meddő p a r l a m e n t i viták, amelyek a k a t o l i k u s centrumpárt és a kormánypárt között évtizedek óta zajlottak. A z olyan fogalmak, m i n t egység, nép, élet és történeti hagyományba való gyökerezés, sokakat megzavartak. L o r t z n e m v o l t igazán p o l i t i k u s alkat, s az elfogulatlan vizsgá­ latra és megértéskeresésre való készsége egy n e m túl szerencsés próbálkozáshoz veze­ t e t t . 1934-ben t ö b b c i k k é b e n

29

kísérletet t e t t arra, hogy a k a t o l i k u s o k számára is elfo­

gadható, l e g i t i m utat nyisson bizonyos nemzetiszocialista eszmék felé. Ez hamarosan fatális tévedésnek b i z o n y u l t , s következményeit viselnie k e l l e t t . A z , hogy Lortz gyor­ san, még 1934-ben e l f o r d u l t a kormánypárti irányvonaltól, annak is köszönhető, hogy a h i t l e r i rendszer két e l k ö t e l e z e t t ellenfele, a m ü n s t e r i k a t o l i k u s püspök, Clemens A u g u s t G r a f v o n Galen, i l l e t v e az 1944-ben kivégzett M a x Joseph Metzger, a n é m e t Una-Sancta m o z g a l o m alapítója közeli barátai v o l t a k .

30

A n e m z e t i s z o c i a l i z m u s és a

k a t o l i c i z m u s ö s s z e e g y e z t e t é s é n e k ötlete R ó m a t e t s z é s é t sem nyerte el: 1935-ben a Sacrum O f f i c i u m elítélő nyilatkozatát e r e d m é n y e z t e .

31

Ez a vargabetű életreszóló ta­

nulság maradt: aktuálpolitikai ügyekkel t ö b b e t n e m f o g l a l k o z o t t . 1 9 3 5 - t ő l a m ü n s t e r i egyetemen tanított, m i n t az egyetemes e g y h á z t ö r t é n e l e m és a m i s s z i ó t ö r t é n e t rendes professzora. I t t már egyértelműen látszott, m e n n y i r e iskola­ t e r e m t ő és új u t a k o n járó egyéniség. Reformációtörténeti művével nemcsak történel­ met írt, h a n e m t ö r t é n e l m e t is formált.

32

Ö k u m e n i k u s szempontból is ez a legjelentő­

sebb műve. A kétkötetes művet két részre és a második részen belül négy könyvre osztja. A z első rész tartalmazza a bevezető áttekintést, hogy m i l y e n o k o k és történelmi törvény- és kényszerűségek vezettek a reformációhoz. A második rész a németországi reformációt

tárgyalja. A z első könyv a fiatal L u t h e r r e l és a l u t h e r i reformáció kezdeteivel foglalko­ zik. A másodikban az új p o l i t i k a i és egyházpolitikai állapotokat m u t a t j a be. A harma­ d i k könyv a k a t o l i k u s életet, a hanyatlást és a megújulást i s m e r t e t i . A negyedikben a p o l i t i k a i - k a t o n a i h a t a l m i harc következtében elmélyült szétválást vizsgálja. A művet két időhatár zárja: a katolikus megújulás tekintetében a T r i d e n t i n u m , a reformáció v o ­ natkozásában az augsburgi vallásbéke. A z előzmények között fontosnak tartja a n y u g a t i egység felbomlását, a későközép­ k o r i l a i k u s m o z g a l m a k önállóságra törekvését. A m e g n e m valósult egyházi r e f o r m helyett a centralizálás és a klerikalizálódás szkepszist ( k o n c i l i a r i z m u s ) és deszakralizálódást eredményezett. A „felbomlás" kifejezést egyáltalán n e m specifikusan a kö­ zépkortól való elszakadásra érti. Lortz megközelítésében ez egy folyamat, amely végig­ kíséri az egész újkort, amíg az a k a t o l i k u s , tágabban a keresztény s általában a vallásos mentalitást egészen elveszíti. A z újkor úgy is megfogalmazható, m i n t egy, az egyháztól s a szakrális gondolkodástól eltávolodó m o z g a l o m , amely a profanizált a u t o n ó m szel­ l e m i élet egyik időszaka lett. A keresztény középkornak az v o l t a feladata, hogy az európai népeket kereszténnyé, Európát pedig keresztény organizmussá tegye. A z egyház egyszerre vezette a nemze­ teket, s ugyanakkor fejlesztette is bennük a szellemi önállóságot. Vallási szempontból azonban egy hasonló folyamat csak úgy lehetséges, ha alárendelik az Istentől szárma­ zó tekintélynek. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy amíg a nemzetek szabadok és belsőleg függetlenek lettek, addig egyházi szempontból egyfajta vallási „alávetettség­ ben" maradtak, amelyet még szellemi önállótlanságuk idején vettek magukra. A konf­ l i k t u s elkerülésére csak egyetlen út létezett: a nemzeteknek az egyházzal való viszonyát át k e l l e t t alakítani. A valóságos „alávetettségnek" a szellemi nagykorúságból fakadó önként vállalt „alávetettséggé" és együttmunkálkodássá kellett változnia. A megváltói küldetés lényegéből ez adódik s az m e g is kívánja. Erre azonban n e m törekedtek a szükséges mértékben s n e m is sikerült kiteljesíteni. A z egyházi vezetők - az egyházellenes m o z g a l m a k hatására - n e m a felelős munkatársi viszonyból fakadó önkéntes alárendeltségre helyezték a hangsúlyt, h a n e m a fennálló állapot megőrzésére és a passzív engedelmességre. Ez az európai e m b e r i s é g további részeit sodorta az egyházzal való szakításhoz. A középkori k l e r i k a l i z m u s t n e m sikerült legyőzni. Gyakorlatilag arra az álláspontra j u t o t t a k , hogy a klérusból, illetve a hierar­ chiából áll az egyház, a nép inkább csak a lelkipásztorkodás tárgya, o b j e k t u m a maradt, ahelyett, hogy az egyház-lét szubjektumává alakították v o l n a . Németország helyzetét bemutatva végigtekinti a polgárság, a városok és a nemesség szerepét és annak változásait. A n e m z e t i öntudat növekedésével kapcsolatba hozza a Róma-ellenesség általánosabbá válását, amely bizonyos egyházellenességet is magával h o z o t t . A klérus különböző szintjeinek szerkezete s az egyházi proletariátus léte is az egyház hitelvesztéséhez vezetett. Felhívja a figyelmet a népi vallásosság erősödésére, amely értéket is, de veszélyt (torzulást) is h o r d o z o t t . L o r t z r a és művére L u t h e r újszerű megközelítése hívta fel a n é m e t és a nemzetközi történészi-egyháztörténészi-teológusi k ö r ö k figyelmét. V é l e m é n y e s z e r i n t nagyon figyelmesen és óvatosan k e l l k a t o l i k u s oldalról megközelíteni L u t h e r írásait, hogy a

I 3. gondolat uándorútján „sine i r a et s t u d i o " szabályát betarthassuk. Pl. k i e m e l i , hogy a megigazulásról szóló l u t h e r i tétel - „egyedül a h i t által" - önmagában véve k a t o l i k u s tanítás, amelyet azon­ ban a reformátor túlságosan egyoldalúan értelmezett, v a l a m i n t összekapcsolt a szent­ ségi papság és a h i e r a r c h i a elvetésével. G o n d o l a t m e n e t e i l y m ó d o n vált k a t o l i k u s szempontból

elfogadhatatlanná.

33

L u t h e r emberi és szellemi fejlődésének bemutatásán keresztül L o r t z rámutat össze­ tett, ellentétektől feszülő egyéniségére, s mélységes vallásosságára. „ . . . ( L u t h e r ) m i n ­ den más összetevő előtt, amelyek őt j e l l e m e z h e t i k , vallásos ember v o l t . " N e m könnyű ezt a fogalmat megnyugtató módon körülírni. Könnyebb úgy megközelíteni, hogy mi nem volt Luther. „Nem v o l t p o l i t i k u s és jogászi koponya. És m i s z t i k u s sem v o l t . Teo­ lógiai rendszerező sem v o l t . "

3 4

De a k k o r m i volt? „Luther a saját evangéliumának h i r ­

detője és megvallója. Ez az evangélium p e d i g a kereszten meglátott Istenember, Jézus Krisztus, az A t y a kinyilatkoztatása."

35

Ezt az evangéliumot saját életében is megélte.

Úgy érezte, hogy miként az igaz egyháznak is szenvednie kell Isten igéjéért, úgy az ő keresztény életét is igazolja a megpróbáltatások elviselése. Lortz rámutat, hogy L u t h e r miközben gyakran demagóg módon beszélt, megszólalt benne a l e l k i ember is: „nyilatkozataiban nemcsak durva ferdítések álltak a k a t o l i k u s tanításról és m i n ő s í t h e t e t l e n g o r o m b a s á g o k a pápaságról, de o t t állt egy tárgyilagos k r i t i k a is, a m i b e n többször, sőt i g e n gyakran igaza v o l t . És m i n d e n e k e l ő t t egy igaz h i t b e n élő és imádkozó vallásos ember, egy h o m o religiosus beszélt belőle. Olvasatom­ ban o t t van tehát m i n d az egyik, m i n d p e d i g a másik Luther, és k i m o n d o m - n e m da­ dogva, sajnálkozó »habar ...de« attitűddel, h a n e m ugyanazzal a meggyőződéssel - a szenvedélyes igent és a kemény nemet, mégpedig egyidejűleg. Vagyis a történész szá­ mára n e m létezhet az a kifejezés, hogy »lehetetlen«, még az egyháztörténész számára sem. Sőt, éppen az egyháztörténet - beleértve a d o g m a t i k a t ö r t é n e t é t - számtalan olyan dolgot tartalmaz, amelyet a hívő keresztény, különösképp a »zsinat utani« kato­ l i k u s a p r i o r i lehetetlennek, ha éppenséggel n e m blaszfémikusnak t a r t h a t n a . A görbe vonalakban, amelyekkel Isten egyenesen ír, végtelenül több van, m i n t a m i t a m i iskolás tudásunk á l m o d h a t n a . "

36

L o r t z személyében a k a t o l i k u s egyháztörténet-írás elkezdte újraértékelni L u t h e r t , és igyekezett a korábban jellemző elfogult polémiától megszabadulni.

37

Felvetése a „ka­

t o l i k u s Lutherről", kíméletlen kritikája a visszás k a t o l i k u s állapotokról, a „katolikus bűnrészességről" a reformációban, v a l a m i n t állandó fáradozása egy megfelelő szinté­ zisért sokakban mély n y o m o t h a g y o t t . A korabeli k r i t i k a vitázva, de általában elismeréssel fogadta Lortz reformációtörténe­ tét. Egyrészt kiemelték ( m i n d k a t o l i k u s , m i n d pedig evangélikus oldalról) keményen és következetesen k a t o l i k u s voltát, másrészt elismerték tárgyilagosságát és történeti hitelességét. N e m véletlen, hogy bár sok újabb értekezés született ebben a témában, de Lortz reformációtörténete máig alapműnek számít. A benne megfogalmazott irányt a k é s ő b b i e k b e n m i n t ö k u m e n i k u s alapkonszenzust hivatalosan is m e g e r ő s í t e t t é k . A m i k o r L o r t z elkezdte t u d o m á n y o s munkásságát, az ö k u m e n i k u s szellemnek v i ­ szonylag kevés hagyománya v o l t a keresztény egyházakban. A I I . vatikáni zsinat szel­ lemiségének megelőlegezése évtizedeken keresztül félreértéseket és túlzásokat is ered-

ményezett. Voltak próbálkozások, melyek Lutherből szinte szentet próbáltak csinálni. N e m véletlen, a m i t a Lortz m e l l e t t i másik mérvadó német k a t o l i k u s egyháztörténész, H u b e r t j e d i n egy helyütt megjegyzett: aki L u t h e r t katolikusnak akarja m e g t e n n i , előbb saját m a g á n a k is protestánssá k e l l válnia. L o r t z műve iskolát t e r e m t e t t és bizonyosan hozzájárult a felekezetek közötti köze­ ledéshez a megértés k e r e s é s é n e k hosszú és rögös útján. 1 9 5 0 - t ő l negyedszázadig vezette a m a i n z i Európa-történeti Intézet ( I n s t i t u t für E u r o ­ päische Geschichte) nyugati vallástörténeti osztályát ( A b t e i l u n g für Abendländische Religionsgeschichte). Ez lehetőséget a d o t t arra, hogy gondolatai, tudományos szem­ léletmódja szélesebb körben hathassanak. L o r t z n a k m i n t e g y hetven ösztöndíjasa v o l t az i n t é z e t b e n , a k i k közül a k é s ő b b i években kerek két tucat m i n t e g y e t e m i o k t a t ó Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban, Hollandiában, az Egyesült Államokban, Argentínában és Németországban tevékenykedett. A „família L o r t z i a n a " egyre fogyatkozva, de igyekszik a M e s t e r e m l é k é t ápolni.

Az elfeledés L o r t z történelemfelfogása t ö b b szálon kapcsolódik a 19-20. század történésziskolái­ hoz, u g y a n a k k o r el is tér azoktól. A z e c h t e r n a c h i középiskolában és a római Gregorianán egyaránt az adatcentrikus p o z i t i v i s t a megközelítés v o l t a j e l l e m z ő . A n é m e t pozitivista történettudomány óriási munkát végzett a források összegyűj­ tésével és kiadásával, s hangyaszorgalmú tevékenységük nélkül m a s o k k a l nehezebb d o l g u n k lenne. Németországban L e o p o l d v o n Ranke, L u d w i g Pastor, T h e o d o r M o m m sen neve (hogy csak a legnagyobbakat e m l í t s e m ) fémjelzik ezt a korszakot. A z adatgaz­ dagság azonban hátrányos is v o l t az összefüggések meglátásának és m e g é r t é s é n e k szempontjából, m i n t arra - korábban láthattuk - maga L o r t z is u t a l t . N e m véletlen, hogy a gondolkodásra kész k ö r ö k b e n egyre inkább körvonalazódni k e z d e t t az a vé­ lemény, hogy a p o z i t i v i z m u s m i n d e n módszertani igényessége ellenére n e m követel igazi erőfeszítést, inkább csak szorgalmat és szívósságot. A módszertani szigorúság főként az adatbázis lehető teljességét és a tények pontos elemzésen alapuló megálla­ pítását követelte meg. Ugyanakkor n e m támasztott ugyanilyen szigorú követelménye­ k e t a tények értelmezése, összefüggéseik rendszerbe foglalása tekintetében. A p o z i t i ­ v i z m u s n e m távlatokban g o n d o l k o d o t t . M i n t e g y abban bízott, h o g y a r é s z l e t e i k b e n tisztázott tények végül egységes egésszé állnak össze. A n é m e t történészek között R a n k e

38

az, aki a „wie es eigentlich gewesen" módszer­

t a n i követelményét legegzaktabban megfogalmazta. A z t a követelményt fejezi k i , hogy m i n d e n történelmi jelenséget önmaga mércéjével kell mérni és értékelni. Ranke soha­ sem kapcsolta k i az istenhitet (amelyet ő maga n e m azonosított a vallásosság szokvá­ nyos formáival), m i v e l meggyőződése szerint ez sarkalatosán fontos, integráns része a történelemnek. A történelem értelmét csak sejteni, megközelíteni lehet, m e r t isteni. A t ö r t é n e l e m egy „szent hieroglifa", amelyben m e g m u t a t k o z i k Isten m ű k ö d é s e a né-

j CL gondolat uándorútján pek között. A z ember f e l i s m e r h e t i az ellentmondásokat, de a h a r m ó n i á t csupán csak távolról közelíthetjük meg. V a l l o t t a , hogy s e m m i sem létezhet és élhet Isten nélkül, de a szűken értett teológia hatálya alól k i v o n t a magát. A t e r m é s z e t e s (=helyénvaló) és a természetellenes ( = n e m helyénvaló) szembeállítása megfigyelhető abban a módszer­ ben is, ahogyan Ranke a történelem konkrét m e n e t é b e n megfigyelt jelenségeket értel­ m e z i . A j ó t és a rosszat meg k e l l különböztetni, de n e m egy üres e x p l i c i t értékeléssel, h a n e m a belső természetük tárgyilagos bemutatásával. Felfogása szerint a különböző k o r o k n a k azonos az értéke I s t e n előtt. Ezzel a keresztény üdvtörténeti s z e m l é l e t t ő l j e l e n t ő s e n különbözik. M e g k e l l e m l í t e n e m még J o h a n n Gustav D r o y s e n nevét i s .

39

A z ő okfejtéseiben az

i s t e n h i t szerepe még nyilvánvalóbb, m i n t Ranke m u n k á s s á g á b a n . Meggyőződése, hogy I s t e n h a t a l m a és g o n d o s k o d á s a m i n d e n b e n és m i n d e n k o r érvényesül. Bírálta Hegelt, a k i t istentelennek t a r t o t t , és R a n k é t is, a k i n e m m u t a t k o z o t t eléggé hívőnek, m e r t hitét elrejtette az adatok halmaza mögött. A j o g és a jogállamiság fontos szerepet tölt be Droysen rendszerében. A jogállam g o n d o s k o d i k a nép összességéről m i n d j o g i , m i n d egyéb (kulturális, erkölcsi stb.) s z ü k s é g l e t e i n e k t e l j e s í t é s e t e k i n t e t é b e n . Ez a történelem folyamatának lényege, az egyetlen közös tényező az e m b e r i kapcsolatokban. N e m lenne teljes a leltár a s z e l l e m t ö r t é n e t (Geistesgeschichte) nélkül. E n n e k az 40

irányzatnak Németországban legjelentősebb képviselője W i l h e l m D i l t h e y . A szellem­ tudomány a belső tapasztalattal, az öntudattal foglalkozik. Középponti problémája az élet folyamata, annak szellem (Geist) gyanánt értelmezett totalitása. A z élet, m e l y n e k tudományos meghatározása D i l t h e y szerint lehetetlen, az élmények teljessége, egysé­ ge és sokrétűsége. A szellem világában, a történelemben (tágabban értelmezve az e m ­ berrel foglalkozó tudományok k ö r é b e n ) elvileg lehetséges a teljes értékű, n e m relatív ismeret. A megismerés döntő lépése az átélés, a m i egyszerre érzelmi és akarati tevé­ kenység, intellektuális megismerés és racionálisan ellenőrzött ismeretszerzés. Enélkül az intuíció nélkül n e m l e h e t s é g e s az élet m e g é r t é s e . A z a l k a l m a z h a t ó m ó d s z e r k é n t pedig kialakított egy leíró pszichológiát. A történelmi kutatás fő feladatának az objek­ tív szellem ( = korszellem) m e g é r t é s é t t e k i n t e t t e . L o r t z sokban t á m a s z k o d o t t a n é m e t h i s t o r i z m u s eredményeire, de n e m k ö t ő d ö t t szorosan hozzá. Lortz n e m a t ö r t é n e l m i l e g k i a l a k u l t körülményeknek, az emberi lét­ v i s z o n y o k n a k tulajdonított m e g h a t á r o z ó , k i t ü n t e t e t t szerepet, h a n e m a f o l y t o n o s a n alakuló, mozgásban lévő eszméknek. Felhasznál m i n d e n elérhető forrást, tudomány­ ágat ennek megértéséhez. A m i n t felfigyelt M a n d o n n e t „kulturális m i l i ő " elméletére, ugyanúgy hasznosítja Ranke „wie es e i g e n t l i c h gewesen" m ó d s z e r é t és D r o y s e n „Is­ ten a t ö r t é n e l e m b e n " eszméjét is. U g y a n a k k o r a történelmet és vizsgálatát egészen más távlatba helyezte. Számára a t ö r t é n e l e m egy élő o r g a n i z m u s t j e l e n t e t t . A j e l e n s é g e k e t összefüggésükben és m o z ­ gásukban igyekezett megragadni és értelmezni. A történelem folyamat. N e m óramű­ ként, n e m az időzített b o m b a pontosságával működik, de n e m is véletlenszerűen. A t ö r t é n e l e m b e n Lortz számára is I s t e n j e l e n i k meg, de n e m Ranke némileg m e g ­ foghatatlan i s t e n h i t e formájában és n e m is D r o y s e n túlzottan j o g k ö z p o n t ú módján. Lortz felfogása és megközelítése szerint az emberiség története Isten üdvözítő tervének

története, amely leginkább az egyház történetében válik kézzelfoghatóvá. Ez az isten­ h i t a kinyilatkoztatáson alapul, ezért n e m nélkülözhető a történelem vizsgálatánál a teológia. M i n d saját életművére, m i n d p e d i g az általa irányított intézetekben végzett tanítványaira j e l l e m z ő a források tisztelete és használata. De műveikben a források, a tények m ö g ö t t m i n d i g felsejlik az, a m i t egyelőre csak „tükör által homályosan" lát­ hatunk meg. A felvilágosodás liberális-materialista hagyományain alapuló m a i k o r u n k már ide­ g e n k e d i k L o r t z t ö r t é n e l e m k o n c e p c i ó j á t ó l . Hasznosnak, de ugyanúgy idejétmúltnak tartják, m i n t a többi régi irányzatot. A korszerűnek t e k i n t e t t m o d e r n iskolák abban m i n d közel vannak egymáshoz, hogy az e m b e r t t e k i n t i k a történelem központjának, értelmének és mozgatójának. T e r m é ­ szetesen az egyes m e g k ö z e l í t é s e k ezen belül élesen ellentétben állhatnak és állnak egymással, vegyük például az úgynevezett „baloldali" vagy az úgynevezett „polgári" történelemszemléletet. A vallásos meggyőződés értelmezésében azonban közel állnak egymáshoz: a vallás magánügy, a történelem azonban közügy, s ezért o t t a transzcendenciának és Istennek semmiképpen sem j u t h a t hely. A z egyik legnagyobb hatású 20. századi történészirányzat, az 1930-as években i n ­ d u l t úgynevezett Annales-iskola, a francia Annales folyóirat köré c s o p o r t o s u l . E cso­ p o r t n a k j e l l e m z ő szándéka, hogy a t ö r t é n e l e m teljességét, vagyis az élet k ü l ö n b ö z ő jelenségeinek, vonatkozásainak összetartozó egységét ragadják meg. A felszíni j e l e n ­ ségek h e l y e t t a mélyben meghúzódó, r e j t e t t összefüggéseket, struktúrákat, hosszú tartamú folyamatokat igyekeznek b e m u t a t n i . Ennek érdekében felhasználják a r o k o n tudományok (szociológia, néprajz, pszichológia, földrajz, kulturális antropológia stb.) tanulságait, eredményeit és módszertanát, vagyis interdiszciplináris kutatásokat vé­ geznek. Ez a törekvés sokban emlékeztet L o r t z felfogására, azonban a francia történé­ szek az anyagi kultúrára és a forrásokra s azok megjelenítésére koncentráltak. A társa­ d a l o m egészének vagy egyes rétegeinek b e m u t a t á s a új eredményeket h o z o t t . Erre az iskolára is jellemző, hogy a történelmet csak az ember történeteként kívánják b e m u ­ tatni. K o r u n k egészét növekvő mértékben j e l l e m z i a történelemtől és a történelmi szem­ l é l e t m ó d t ó l való elfordulás. Bár t ö r t é n e l m i művek mennyiségi m u t a t ó i N y u g a t o n emelkedő tendenciát mutatnak, m a g u k a kutatási témák atomizálódnak és sekélyesed­ nek. Egyre ritkábbak a nagy távlatokban gondolkodó valódi összefoglalások. A t e c h n i ­ cizálódás és a dehumanizálódás m i n d e n t meghatároz. Figyeljük csak m e g oktatási­ képzési p r o g r a m j a i n k a t , rendszereinket! A z úgynevezett h u m á n tárgyak általában háttérbe szorultak. N e m is elsősorban a történelemtudomány vagy a történelmi gon­ dolkodás valamely konkrét irányzatának hiánya tűnik fel, hanem a gondolkodás, gondolkodtatás maga hiányzik. A késztermékfogyasztó fogyasztói társadalomban nemcsak anyagi, h a n e m szellemi k é s z t e r m é k e t a k a r u n k fogyasztani. A m i t o l v a s n i k e l l , a m i n g o n d o l k o d n i k e l l , az csak nyersanyag, l e g j o b b esetben is félkész áru, n e m v e t h e t ő össze a televízió késztermék műsoraival. A z átlag, a hitetlen, az ateista ember számára teljes egyértelműséget csupán a mennyi­ séggel, a quantítasszal, vagyis az anyaggal való operálás nyújt. A minőség, a qualitas, va-

I <X gondolat uándorútján gyis a szellem területén m i n d e n m e g i s m e r é s t i t o k z a t o s és felfoghatatlan. A legalapve­ tőbb veszély, amely bennünket manapság fenyeget éppen az, hogy a világ (és benne m i is) profanizálódik; egyértelműségre, vagyis mennyiségre

vágyunk s a m e n n y i s é g b e n

nemcsak feloldódik a minőség, a szellem, h a n e m figyelmen kívül is m a r a d . Ez az a nagy tévedés, a m e l y n e k annyian áldozatául estek és esnek. A z a t ö r t é n e l e m s z e m l é l e t , a m e l y g o n d o l k o d á s r a k é s z t e t s az a g o n d o l k o d á s m ó d , amely a t ö r t é n e l e m felett egy magasabb eszmét, értékrendet, magát I s t e n t látja, n e m lehet felfogható az anyagi javak: a k o n k r é t u m o k fogyasztásában, m i n t valláspótlékban e l m e r ü l t j e l e n ü n k számára. Lortzcal k o r u n k n a k valójában az a baja, h o g y ő n e m egyszerű történész. L o r t z hívő történész akart l e n n i . Keresztény egy keresztény Európában. Európának azonban erre - úgy t ű n i k - nincs szüksége. Álljon i t t befejezésül az a néhány sor, m e l y L o r t z e g y h á z t ö r t é n e t é n e k m o t t ó j a v o l t : „Jézus K r i s z t u s az A l f a és az Omega, Isten valóságos megjelenése az emberek között. M e g t e s t e s ü l é s e v o l t kezdete Isten közeledő országának. Szenvednie k e l l e t t , hogy be­ mehessen dicsőségébe. M e n n y b e m e n e t e l e után is közöttünk lakozik és munkálkodik az általa alapított egyházban, egészen addig, amíg i s m é t eljő. S az ő haláltusáját az idők végezetéig k e l l az egyháznak vele együtt elszenvednie. A z egyház t ö r t é n e t e ennek a haláltusának a története. A világosság a sötétségben világít. Á m győzelme csak majdan lesz nyilvánvaló."

41

Joseph Lortz legjelentősebb művei (Teljes bibliográfiát Lautenschläger lentebb idézett műve közöl az 518-525. oldalakon.) Der „Canon" des Vincentius von Lerin. In: Der Katholik 39 (1913) 4. Folge, Bd. 12. 245-255. o. Tertullian als Apologet. Bde 1-2. Münster 1927-1928. /Münsterische Beiträge zur Theologie, Heft 9-10./ Geschichte der Kirche in ideengeschichtlicher Betrachtung. Münster '1932.; I-II. 1962-1964. Zur Lutherforschung. (Bemerkungen zu Otto Scheel, Martin Luther. Vom Katholizismus zur Reformation). In: Histo­ risches Jahrbuch 53 (1933) 220-240. o. Die Reformation in Deutschland. Bde 1-2. Freiburg im Breisgau '1939-40. 1982. Untersuchungen zur Missionsmethode und zur Frömmigkeit des heiligen Bonifatius nach seinen Briefen. Teil 1-3, In: Willibrordus, Echternacher Festschrift zum 1200. Todestag des heiligen Willibrord. Hrsg. v. N . Götzinger. Echternach 1940. 247-283.; Teil 4, In: Theologische Quartalschrift 1940. 133-167. o. Dogma und Freiheit - kirchengeschichtlich. In: Der Mensch vor Gott. Beiträge zum Verständnis der menschli­ chen Gottesbegegnung. Theodor Steinbüchel zum 60. Geburtstag. Düsseldorf 1948. 378-398. o. Germanicum und Gegenreformation. In: Korrespondenzblatt für die Alumnen des Collegium Germanicum et Hungaricum 1952. 67-121. o. Europäische Einheit und das Christentum. In: Europa und das Christentum, Wiesbaden 1959. 72-193. o. Die Einheit der Christenheit in katholischer Sicht. Evangelische Kritik am katholischen Begriff der Einheit. In: Trierer Theologische Zeitschrift 68 (1959) 8-29, 85-107, 211-228. Különnyomatként: Einheit der Christen­ heit. Unfehlbarkeit und lebendige Aussage. Trier 1959. Mein Umweg zur Geschichte. Wiesbaden 1960. 5-45. o. Reformation. In: Lexikon füt Theologie und Kirche, Bd. 8. 1963. 1069-1082 has. 21

6

2

Martin Luther. Grundzüge seiner geistigen Struktur. In: Reformata Reformanda. Festgabe für Hubertjedin. Bd. 1. Münster 1965. 214-246. o. Zum Kirchendenken des jungen Luther. In: Wahrheit und Verkündigung. Michael Schmaus zum 70. Geburtstag. München-Paderborn-Wien 1967. 947-986. Luthers Bedeutung für die katholische Kirche. In: Wirkungen der deutschen Reformation bis 1555. Darmstadt 1967. 101-113. o. Reformatorisch und katholisch beim jungen Luther (1518/19). In: Humanitas-Christianitas. Walther von Loewenich zum 65. Geburtstag. Witten 1968. 47-62. o. Wert und Grenzen der katholischen Kontroverstheologie in der ersten Hälfte des 16. Jahrhunderts. In: U m Reform und Reformation. Zur Frage nach dem Wesen des Reformatorischen bei Martin Luther. Hrsg. v. August Franzen. Münster 1968. 9-32. o. Kleine Reformationsgeschichte. Ursachen, Verlauf, Wirkung. Freiburg im Breisgau 1969, 1971. Erwin Iserlohval közös mű. La reforme de Luther. Vol. 1-3. Paris 1970-1971. Luther und wir Katholiken heute. In: Kirche und Staat in Idee und Geschichte des Abendlandes. Festschrift zum 70. Geburtstag von Ferdinand Maass. Wien-München 1973. 166-191. o. Erneuerung der Kirche. Kirche und wir in der Krise. In: Lebendiges Zeugnis 1 (1974). 9-30. o. Ökumenismus ohne Wahrheit? Münster 1975. Erneuerung und Einheit. Aufsätze zur Theologie- und Kirchengeschichte aus Anlass seines 100. Geburtstages. Hrsg. v. Peter Manns. Stuttgart 1987. 2

Jegyzetek 1

A Corpus Catholicorum társaságot 1917. július 18-án alapította Joseph Greving. A hitújítás korának katolikus teológiai műveit (Werke kath. Schriftsteller i m Zeitalter der Glaubensspaltung) kívánták kiad­ ni. Elsősorban olyan szerzők álltak az érdeklődés előterében, akik kapcsolatban voltak a reformátorok­ kal, Eck, Emser, Cochlaeus. Ezenkívül a társaság átvette az 1905 óta Greving által kiadott Reformations­ geschichtliche Studien und Texte című sorozatot is. Később több más sorozatot is elindítottak. Lortz 1987 4. o. Uo. Lortz 1987 5. o. Lortz 1987 6. o. A Collegium Germanicumot 1552-ben alapította I I I . Gyula pápa, a Collegium Hungaricumot pedig 1578-ban XIII. Gergely. Ugyanő egyesítette a kettőt 1580-ban a ma is használatos kettős néven. Veze­ tésével kezdettől fogva a jezsuita rend van megbízva. Az alumnusok megkülönböztető öltözete évszá­ zadokon át a vérvörös talár, fekete cingulum és a vörös köpeny volt. Az általában 7 évig tartó filozófiai és teológiai tanulmányokat a Gregorianán végezték. Lortz 1987 8. o. Magnopere curandum est, ut id teneamus, quod ubique, quod Semper, quod ab omnibus creditum est, hoc est enim vere propieque catholicum = A m i t mindig, amit mindenütt, amit mindenki (keresztény) hitt, az egyetemes. (De praescriptione haereticorum 2,5). Lérini Vince f450 előtt. Lortz néhány évvel később nyomtatásban is megjelentette ezt a tanulmányát: Der „Canon" des Vincentius von Lerin, In: Der Katholik 39 (1913), 4. Folge, Bd. X I I . 245-255. Új kiadása: Lortz 1987 187-197. o. Lortz 1987 10. o. Kirsch 1890-1932 között a fribourgi egyetemen a patrológia és a keresztény régészet professzora. 1925ben XI. Piusz pápa megbízásából megalapítja s haláláig vezeti a Pontificio Instituto di Archeológia Cristiana-t. " „...dem einzigen, der sich ein bißchen mit der Forschung auseinandersetzte..." Lortz 1987 11. o. „...trotz der wesenhaften Gleichartigkeit aller Menschen denken sie doch, denken auch die Bekenner desselben christlichen Glaubens, in verschiedenen Zeiten verschieden." Lortz 1987 11. o. Lortz 1987 12. o. 2

3

4

5

6

7

8

9

10

12

13

a gondolat uándorútján 14

15

16

17

18

19

2 0

21

22

23

Mandonnet domonkos rendi szerzetes, 1891-1918 között az egyháztörténelem professzora Fribourgban. Lortz 1987 12. o. Vö Lortz 1987 13-14. o. „...wurde mir Vater und Bruder... Tillmann war die reichste und freieste Persönlichkeit, die ich in mei­ nem Leben kennenlernte." Lortz 1987 15. o. Merkle 1898-1933 között volt würzburgi professzor. Luther új katolikus megítélése irányában úttörő munkát végzett, s ezért nem mindig nézték jó szemmel. Nagy tudományos teljesítménye a Tridentinum jegyzőkönyveinek kiadása, "fi945. Tertullian als Apologet I-II. Münster 1927-28. Megjelenésekor általában pozitív fogadtatásban részesült, de a későbbi Tertullianus-kutatás kevéssé hasznosította. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy Lortz nem annyira a történész szemszögéből közelítette meg a témát, hanem sokkal inkább a belső, eszmei rend­ szer, az összefüggések érdekelték. Lortz 1987 18. o. Lortz 1987 20. o. Lortz 1987 2 1 . o. Geschichte der Kirche in ideengeschichtlicher Betrachtung. Eine Sinndeutung der christlichen Vergangenheit in Grundzügen. Münster '1932. 1962-1964. A következő évtizedek folyamán angol, francia, olasz, spanyol, vietnámi és japán fordításai jelentek meg. Vö. Lortz 1987 22. o. Vö. Lortz 1964 V - X I I I , 3-10. o. Franzen 1998 389. o. A katolikus egyház és a Harmadik Birodalom viszonyáról 1. többek között Franzen 1998 388-397. Idézi Franzen 1998 390. o. Néhány a jelentősebbek közül: Katholischer Zugang zum Nationalsozialismus, kirchengeschichtlich gesehen (Reich und Kirche), Münster 1933, 1934. Katholisch und doch nationalsozialistisch, In: Germania 1934. jan. 28., Katholischer Zugang zum Nationalsozialismus, Ideologie oder Wirklichkeit? In: Germania 1934. febr. 4., Unser Kampf um das Reich, In: Germania 1934. máj. 6. Manns 1987 V I I I . Galent egyébként többször is szerették volna a kormány részéről félreállítani. 1941 nyarán néhány világszerte és egész Németországban is közismertté vált prédikációja miatt Bormann fel akarta akasztatni, de a rezsim végül jobbnak látta, ha nem nyúlnak hozzá. Franzen 1998 395. Lortz később is tisztelettel és hálával emlékezett meg Galenről, az ő emlékének ajánlotta Egyháztörténete utolsó kiadását: „hűséget hűséggel viszonzott". A Vatikán nem sokkal a konkordátum megkötése után már tapasztalta, hogy a német kormány nem tartja be az egyezményt. Több 1934-35-ös eredménytelen diplomáciai próbálkozás után X I . Piusz pápa megbízta Michael Faulhaber bíborost, müncheni érseket, hogy készítse el egy pápai körlevél fogalmaz­ ványát. Ez az előterjesztés azonban túlságosan szelídnek tűnt Eugenio Pacelli bíboros államtitkár (a későbbi X I I . Piusz, aki korábban németországi pápai követ volt) szemében, ezért alaposan kiegészítette és átdolgozta. Az enciklika 1937. március 14-én jelent meg. Különlegessége, hogy előbb németül adták ki (Mit brennender Sorge), s csak ezután tették közzé a latin változatát (Ardente cura). A pápai körlevél konkrét és nagyon kemény szemrehányásokat tartalmazott a hitleri rezsim ellen. Lortz 1934-ben nem tudhatott az akkor még háttérben folyó vitákról. Ilyen háttérrel érthető, miért foglalkozott Lortz cik­ keivel Róma. Franzen 1998 395-396. Vö. Pierre Biet: X I I . Piusz és a II. világháború. Bp. 2003. 21

2 4

25

2 6

27

2 8

2 9

21

2

3 0

31

32

33

34

35

3 6

37

6

Die Reformation in Deutschland I-II. Freiburg i m Breisgau '1939-40. 1982. Lortz 1964 I I . 116. o. Lortz 1941 I . 383. o. Uo. Lortz 1987 23-24. Lortz 1960-ban még nem gondolhatott a I I . vatikáni zsinatra. Nekünk azonban már erre is gondolnunk kell. Még a 19. század kiváló Luther-kutatója, Heinrich Denifle is kétségbe vonta a „bukott szerzetes vallási jóhiszeműségét". Vö. Luther und Luthertum in der ersten Entwickelung quellenm'ássig dargestellt, I-II. 2., durch­ gearbeitete Aufl. Mainz 1904-1909. - Hartman Grisar ugyan tárgyilagosságra törekedett, de Luther legmélyebb indítékait érzelmi életének zavaraiban vélte felfedezni. Vö. Luther, I-III. Freiburg 1924-25. 21

2

3

38

39

4 0

4 1

Leopold von Ranke (1795-1886) ősi evangélikus lelkészcsaládból származott. 1825-1871 között a ber­ lini egyetemen tanított. Szemlélete és művei a német historizmus egyik legnagyobb hatású képviselőjévé tették. Droysen (1808-1884) a kiéli és a jénai egyetemen tanított. 1859-től haláláig berlini professzor volt. Oés újkori témákkal egyaránt foglalkozott. Dilthey (1833-1911) 1866-tól professzor Baselben, majd Kiéiben és Breslauban. 1882-től Berlinben tanít. Lortz 1962. 1. o. 21

Irodalom Conzemius, Victor: Joseph Lortz - ein Kirchenhistoriker als Brückenbauer. In: Geschichte und Gegenwart. 9 (1990) 247-278. o. Lautenschläger, Gabriele: Joseph Lortz (1887-1975). Weg, Umwelt und Werk eines katholischen Kirchen­ historikers. Würzburg 1987. (Studien zur Kirchengeschichte der neuesten Zeit, Bd. 1.) Franzen 1998 Lortz 1941 Lortz 1962 és Lortz 1964 2

21

Lortz 1987

Manns 1987

21

Franzen, August: Kis egyháztörténet. Szeged Lortz, Joseph: Die Reformation in Deutschland 1-2. Freiburg i m Breisgau Lortz, Joseph: Geschichte der Kirche in ideengeschichtlicher Betrachtung. Münster I-II. Lortz, Joseph: Mein Umweg zur Geschichte. In: Erneuerung und Einheit. Aufsätze zur Theologie- und Kirchengeschichte aus Anlass seines 100. Geburtstages. Hrsg. v. Peter Manns. Stuttgart, 1-41. o. Erneuerung und Einheit. Aufsätze zur Theologie- und Kirchengeschichte aus Anlass seines 100. Geburtstages. Hrsg. v. Peter Manns. Stuttgart

J O S E P H LORTZ

Kerülőutam a történelemhez Részletek

A z eredeti megjelent: Mein Umweg zur Geschichte. Wiesbaden, 1960, 5 - 4 5 . o. Reprint: Joseph Lortz: Erneuerung und Einheit. Aufsätze zur Theologie- und Kirchengeschichte aus Anlass seines 100. Geburtstages. Hrsg. v o n Peter M a n n s . Stuttgart, 1987, 1 - 4 1 . o. Az itt következő eszmefuttatást J . Lortz 1960-ban jelentette meg. Eredetileg egy luxemburgi ünnepi előadás volt, a bevezetőjét letzebuerg nyelven tartotta, csak azután váltott át németre. Az első rész igazi „pályám emlékezete". Iskoláira emlékezik vissza, az echternachi kollégium­ tól a braunsbergi katedra elnyeréséig. Itt ért véget a „kerülőút" s elkezdődött végre az út. A második rész a nyugati kereszténység és Európa múltjának a jelenünkre és jövőnkre gyakorolt hatásával és következményeivel foglalkozik. Itt kezdődik fordításunk. Terjedelmi okokból némileg szerkesztett formában; a feszes gondo­ latmenethez kevésbé kapcsolódó kitérőket elhagytuk. Lortz eszmefuttatásának mélységén, követ­ kezetességén és mondanivalóján azonban nem változtattunk. Az előadás 44 évvel ezelőtt hangzott el. Lortz 73 éves volt. Az ökumenéről és reményeiről olyan időpontban beszélt, amikor a II. vatikáni zsinat összehívásának szándékát még éppen hogy csak bejelentette XXIII. János pápa. Nem volt semmi biztos ismeret a tervekről, a menetről, a megnyitás időpontja sem hangzott még el. A zsinat kimenetelét pedig sejteni sem lehetett még akkor. A hidegháborús időszakban s a kubai válság árnyékában érthető volt, hogy az Európára és az európai kereszténységre leselkedő legnagyobb veszélyt Lortz a Keletről fenyegető ateizmusban lát­ ta. A kommunizmus, mint rendszer, azóta lényegében megbukott, de azok az eszmék, amelyeknek a kommunizmus csupán az egyik - korántsem biztos, hogy a legijesztőbb, vagy a legfontosabb lecsapódása volt, nagyon is elevenek. Tudatában vagyunk ennek, vagy már észre sem vesszük, s azok közé soroltatunk, akik „látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek"? Az idős kutató és professzor visszaemlékezései, következtetései és tanulságai még ma is, ennyi idő után is megfontolásra érdemesek. Tempora mutantur et nos mutamur in Ulis. Néz­ zünk tehát szembe az elmúlt évtizedekkel: hová jutottunk, s hová jutott a világ? Lortz miben simult emlékké, s miben mond ma is igazat? A fő d o l o g azonban még hátravan: a t ö r t é n e l e m morálja. Kiderül m a j d az én kerülőutamból v a l a m i , a m i általában, ami nektek a hasznotokra lehet? Lehet nektek v a l a m i közötök az én utamhoz? A kis széljegyzeteket, melyeket már chemin faisant t e t t e m , a rendelkezésemre álló rövid időben kiegészítem m é g néhány rövid utalással. A m a t e m a t i k a műveléséhez m a t e m a t i k a i gondolkodásmód szükséges; a történész­ nek történelmi módon kell g o n d o l k o d n i a - m i t is j e l e n t ez? A történelem m i n t t u d o ­ mány n e m kizárólag az ismert tények, személyek, uralkodók és találmányok összessége egy kazalnyi évszámmal, m i n t k e l l e m e t l e n ráadással; a történelem m i n t t u d o m á n y a gondolkodás egy sajátos dimenziója. Legfontosabb sajátosságát már e m l í t e t t e m : azzal az igazsággal telítődni, h o g y m á s időben és térben élt emberek egészen m á s elképzelésekkel rendelkeztek, m i n t m i , m á s k é p p e n g o n d o l k o z t a k , m i n t m i . Vagyis: a t ö r t é n e l m i módon gondolkozó ember óvakodik attól, hogy elmúlt k o r o k embereinél egyszerűen saját elképzeléseit lássa. 1

E n n e k a sajátos gondolkodási módnak az alapja önmagában végtelenül egyszerű:

p o n t o s a n az ellentéte annak, a m i t H r u s c s o v vagy Sztálin és M o l o t o v t e t t , s amelyet 1946 óta a legnagyobb könnyelműséggel „fekete-fehérnek" neveztek és neveznek. H a egy szövegben a „fekete" szót olvasom, egyszerűen lehetetlen bebeszélnem ma­ gamnak, hogy az író ezzel „fehéret" akart m o n d a n i . A történelmi gondolkodásban tehát alapvető egyfajta egzisztenciális készség, hogy a m ú l t dolgait (akármilyen furcsának tűnnek is néha) fésületlenül, átalakítás és szé­ pítés nélkül hagyjuk, és azokat úgy, ahogy valójában v o l t a k és n e m m á s k é n t helyez­ zük bele a történetírásba; ez egyfajta előfeltétel-nélküliség, mely n e m alkalmas arra, és n e m is az a szándéka, hogy egy előre k i d o l g o z o t t rendszer szemüvegén keresztül olvas­ sunk. Ennek a gondolkodásnak a magját a „tény fensége" előtti hódolat képezi: legyen bár az a tény olyan, a m i l y e n . Vegyük példaként L u t h e r t : megnyilatkozásaiban nemcsak d u r v a ferdítések álltak a k a t o l i k u s tanításról és minősíthetetlen gorombaságok a pápaságról, hanem tárgyszerű k r i t i k a is, amelyben sok jogos észrevételt tesz; - és mindenekelőtt egy igaz h i t b e n élő és imádkozó vallásos ember, egy h o m o r e l i g i o s u s beszél belőle. Ez így nyilvánvaló. Olvasatomban o t t van tehát m i n d az egyik, m i n d pedig a másik Luther, és k i m o n d o m - n e m dadogva, sajnálkozó „habár ...de" attitűddel, h a n e m ugyanazzal a meggyőző­ déssel - a szenvedélyes igent és a kemény nemet, mégpedig egyidejűleg. Vagyis a tör­ ténész számára n e m létezhet az a kifejezés, hogy „lehetetlen", még az egyháztörténész számára sem. Sőt, éppen az egyháztörténet - beleértve a d o g m a t i k a történetét - szám­ talan olyan dolgot tartalmaz, amelyet a hívő keresztény, különösképp a „zsinat utáni"

2

k a t o l i k u s a p r i o r i lehetetlennek, ha éppenséggel n e m blaszfémiának tarthatna. A görbe vonalakban, amelyekkel Isten egyenesen ír, végtelenül több van, m i n t a m i t a m i iskolás tudásunk álmodhatna. A tanítói feladat ellátásával együtt a történelemre vonatkozó ismeretek és összefüg­ gések - a k ü l ö n b ö z ő kiindulási p o n t o k b ó l vizsgálódva - folyamatosan változtak és bepillantást engedtek azokba a kusza, lelkesítő és oly gyakran nyomasztó történések­ be, amelyeket az egyház és a világ az évszázadok során „produkált". Ebben a folyamat­ ban a fejlődés és a k i a l a k u l t állapot, az elmúlás és a megmaradás váltogatják egymást, valódi összetett jelenséget képezve. A kutatási módszer tehát csak egy lehet, mégpedig a körültekintő, m i n d e n nézőpontból elvégzett türelmes vizsgálódás. Ebben a folyamat­ ban helye van a „nemcsak-hanem" kettősségének, a k a t o l i k u s „és"-nek, melynek foly­ tatása n e m az állítólagos, tetszés s z e r i n t i „lényeget" tartalmazza, h a n e m a tárgyalt j e l e n s é g m i n d e n szempontjának és belső összefüggésének feltárását. Ezzel azután természetszerűleg együtt j á r a történetszemlélet, az egyháztörténet belső p r o b l e m a ­ tikájának j o b b m e g é r t é s e is. H a mindezeket keresztény módon szemléljük, a k k o r hamarosan az élet egyik alap­ törvényére b u k k a n u n k , amely J é z u s evangéliumában nemcsak gyakran elhangzik, h a n e m egyenesen a középpontját, az alapját képezi: 'nyereség veszteség árán'. Ez va­ lójában a kereszt csodája: az elvetett magnak m e g k e l l halnia, ha termést akar h o z n i -

olyan törvényről van szó, amely az egész életre igaz, kivéve természetesen a m e r k a n t i l kereskedelmet. H a ezen kategóriák segítségével tekintjük át az egyház történetét, azt tapasztalhat­ j u k , hogy kettős törvény hatalma alatt áll, kettős irányú a föladata. Egyfelől i s t e n i ala­ pításként, a kezdet tisztaságát meg t u d t a őrizni; másfelől élő szervezetként, a kultúrák áramlásában el t u d t a magát fogadtatni. Törvénnyé l e t t a „mérsékelt alkalmazkodás". Különös hangsúlyt kap a „mérsékelt" jelző, a m i b e n kifejeződik a kereszténység önma­ gát megtartó ereje m i n d az a n t i k világban, m i n d a germánoknál; azzal együtt, hogy a kultúrájukra i g e n t m o n d o t t . O t t azonban, a h o l eltért ettől a magatartástól, t i . attól, hogy az egyes népek sajátosságait t i s z t e l e t b e n tartsa (az újkori m i s s z i ó b a n , sajnos, gyakran találunk erre példát), súlyos árat k e l l e t t fizetnie. Gyakran használtuk már ezt a szót: a 'történelem'. De valójában m i is a történelem? A t ö r t é n e l e m a múltban játszódik, azonban n e m csupán elmúlt dolog. A történelem - a jelenre ható múlt. Saját k o r u n k igen nagy részben a velünk együtt élő múlt. A múlt él és kihívást j e l e n t számunkra - ellenkező esetben n e m is t a r t o z i k a valódi t ö r t é n e l e m h e z , és n e m érdemli meg, hogy tanulmányozzuk. M i t j e l e n t , hogy a történelem kihívás számomra, számunkra - ma? Hogyan? Csak egy o k o t említünk: m e r t a történelem, pozitív vagy negatív értelemben, befe­ jezetlen; - be k e l l fejezni. Pozitív értelemben ez világos és könnyű: a gondolkodók, költők, művészek, állam­ férfiak, teológusok és szentek nagy gondolatait, felismeréseit, alkotásait fel k e l l hasz­ nálnunk, t o v á b b í t a n u n k k e l l őket; t e r m é s t k e l l , h o g y hozzanak. Negatív é r t e l e m b e n a g o n d o k m é l y e b b e n gyökereznek: m i n d e n valóban j e l e n t ő s történelmi helyzet feladatot rejt magában kortársai számára. H a ezt a feladatot n e m képesek kielégítően m e g o l d a n i , ha a megoldás hibás, ha a következő nemzedék számára nyomasztó, fenyegető helyzet alakul k i , lehetőség van arra, sőt, szükségszerűvé lesz, hogy az egykori feladatot i s m é t m e g ­ próbáljuk megfogalmazni és az egykori rossz vagy kevéssé sikerült megoldás helyett új, tisztább m e g o l d á s t adjunk. Ezzel végül e l j u t o k a főponthoz, amelyet k é t s é g t e l e n ü l é l e t m ű v e m n e k tartanak: a reformáció újbóli értelmezéséhez, s ebből k i i n d u l v a a kísérlethez, hogy éppen ennek a reformációnak a feladatát újra, tisztábban ragadjam m e g . Néhány címszó: Megállapítottam: ha történetileg szemléljük a kérdést, bizonyos középkori és k é s ő középkori j e l e n s é g e k m i a t t az egyházban elkerülhetetlenné vált egy reformáció, egy­ házi f o r r a d a l o m formájában. L u t h e r és Kálvin reformációja örökbecsű gazdagodást h o z o t t a kereszténység vilá­ gának, s nyilvánvalóan pozitív szerepet is játszik I s t e n üdvtörténetében. Hiszen: ha igaz az a meggyőződésünk, hogy M e n n y e i Atyánk akarata nélkül s e m m i sem történik,

/•—• I <3 gondolat uándorútján ha még csak egy verebecske sem esik le Atyánk akarata nélkül, ha Isten a történelem ura, akkor hát m e n n y i v e l inkább k e l l akaratával számolnunk egy olyan történésben, m i n t amilyen a reformáció volt! Hiszen az egész világ történe­ tére k i h a t o t t ! Mindenekelőtt látnunk kell, hogy a reformáció óta emberek milliói tették meg út­ j u k a t az örökkévalóságba anélkül, hogy a k i a l a k u l t helyzeten változtathattak volna; hogy a megváltozott körülmények több keresztényt érintettek, m i n t ahány keresztény korábban egyáltalán élt a földön. E tények súlyát egyáltalán n e m lehet figyelmen kívül hagyni. A reformáció vallási szempontból pusztán negatív megítélését ez máris lehe­ tetlenné teszi m i n d e n keresztény ember számára. A reformáció Németországban című könyvem m e g í r á s a k o r célkitűzésem egyáltalán n e m az v o l t , h o g y a reformáció pozitívumait, L u t h e r vitatható, nagyszerű és zabo­ látlan személyét melegen értékeljem, egyidejűleg p e d i g kritizáljam, s e kritikát mé­ lyenszántóbban is kifejtsem. Csupán a tényeket rögzítettem, ahogy lehetőségeim en­ gedték. Mindenesetre olyan eredményre j u t o t t a m , amely egyesek számára örömet és vigasz­ talást j e l e n t e t t , m á s o k n a k pedig bosszúságára és rémületére szolgált. És mégis, a reformáció egy óriási téves megoldás volt! M o s t tekintsünk el a d o g m a t i k a i vitáktól. Egyetlen - azonban döntő - p o n t o t sze­ retnék k i e m e l n i . A reformátorok egy m e g t i s z t u l t kereszténységre törekedtek; de természetesen egyet­ len egyházon belül. És éppen ezt a lényegi célt n e m sikerült elérniük. A reformáció - a dolgok belső logikája szerint - egy állandóan fokozódó megoszláshoz vezetett. A kér­ dés, a m i t napjainkban feltehetünk, a következő: n e m tudnánk-e m i m a g u n k r a vállalni azt a feladatot, amelyet a reformáció ugyan felismert, de n e m t u d o t t kielégítően meg­ oldani; s n e m tudnánk-e m i a jogos r e f o r m a t o r i s z e m p o n t o k alapján a keresztény egy­ séget helyreállítani, vagy legalábbis előkészíteni? Ez a kérdés az egész világ javáról is szól, messze túl a vallás szféráján. A reformáció világjelenség - világraszóló j e l e n t ő s é g g e l . H i s z e n a 16. század reformációja az újkori t ö r t é n e l e m egyik központi eseménye, különösen a nyugat számára, de tágabb értelemben az egész világ számára is. A m a i élet egyetlen területe, egyetlen vallás, de még a k a t o l i k u s egyház sem lenne olyan, ahogy m a ismerjük, a 16. századi reformáció nélkül. Ennek időszerűsége természetesen különböző az egyes országokban: sokkal kény­ szerítőbb Németországban, m i n t Franciaországban vagy nálunk, L u x e m b u r g b a n . A z is természetes, hogy a „reformáció" szorongató jellegét - t i . az egyetlen kereszténység számos felekezetre szakadását - a maga mélységében csak a hívő keresztény álláspont érzékeli. Egyrészt azonban az emberiség jelentős részét még m i n d i g érinti ez a megosztottság. Másrészt az egyházszakadás következményei és a gondolkodásban - ennek nyomán kialakuló egységhiány o t t is valóságos és alapjában zavaró, ahol azt n e m érzékelik, vagy azt hiszik, hogy félretehetik, m i n t lényegtelen kérdést.

Éppen i t t tágulnak k i a kereszténységnek, a vallásnak és az egyháziasságnak a szem­ pontjai, m e r t a keresztény egyházak rendezett háza tája létében érinti a n e m kereszté­ nyek, az állítólagos vagy valóságosan h i t e t l e n e k egzisztenciáját is. Ez ugyanis k i h a t Európa létének vagy továbbiétének kérdésére. Nyilvánvaló, hogy jelenleg Európában a legkülönbözőbb területeken is szükség van az egységre. N e m uniformizált, hanem életszerűen differenciált egységre. A z Európa keresztényei közötti egység kérdésének rendezése vagy legalábbis előkészítése, úgy látszik, előfeltétele Európa létének, illetve m e g m e n t é s é n e k ; amíg legalábbis Európa néven n e m pusztán földrajzi fogalmat értünk, h a n e m annak lényegi továbbélését is, a m i t keresztény n y u g a t n a k nevezünk. I t t kell azonban megjegyeznem, hogy a felvilágosult liberálisoknak n e m kell engem figyelmeztetniük fenntartásaikra - i s m e r e m azokat, és k o m o l y a n is veszem őket. H i ­ szen g y e r m e k d e d utópia lenne, ha föltételeznénk, h o g y h o l n a p vagy holnapután az összes európai kereszténnyé lesz. Ilyen helyzet sohasem v o l t . L u t h e r szerint r i t k a madár a keresztény. S h o l n a p vagy holnapután m i n d e n valószínűség szerint még k i ­ sebb lesz a keresztények százalékaránya, m i n t n a p j a i n k b a n . Ezzel azonban még n e m válaszoltunk a kérdésre. A közvetlen ténymegállapítással ugyanis n e m merítettük k i az egész helyzetet. Számolni k e l l ugyanis a gyökérzet és a táptalaj életképességével: ebből a szempontból pedig Európa - tetszik vagy n e m tetszik - eredetében és lényegében keresztény. A kereszténység tulajdonképpen n e m bekerült Európába, hiszen a m i a keresztény üzenet és a fiatal germán népek, v a l a m i n t a római jellegű népiség találkozásából kinőtt, az egy új keresztény teljesség v o l t , egy keresz­ tény o r g a n i z m u s : a n y u g a t i középkor. Keresztény lényegének folyamatos föladásával azonban Európa hűtlen lett önmagá­ hoz. Nyíltan vagy rejtetten, köröttünk és bennünk szekularizálódott a világ. A h o l még kereszténynek vallja magát, o t t is nagyrészt csak külsőleg m u t a t fel bizonyos egyházias vonásokat. Idegesen hullámzó, viharos felszín alatt a n y u g a t i népek szellemileg jelen­ téktelen árnyéklétbe süllyedtek. Elsősorban m a g u k n a k köszönhetik a kiüresedést, a szellemi vérszegénységet. Ezzel szemben korántsem vérszegény, ateista aposztáziája ellenére, a keletről fenye­ gető veszedelem. O t t ugyanis egy sátáni messianizmusba pervertálódott, céltudatosan luciferi nyugatellenes támadás állt össze. Ha m a szellemi összecsapásra kerülne sor a nyugat és ezen i r g a l m a t l a n u l egységes ideológiává kovácsolódott, r o h a m o z ó világ között, a sápadt n y u g a t i r e l a t i v i z m u s n a k s e m m i esélye sem lenne - csupán apusülus grexnek, a kisded nyájnak, amely az eredeti n y u g a t i örökségből táplálkozik, amely va­ lóban Krisztusból él és benne hisz... A z elvilágiasult Európa i t t vázolt helyzetét egészen k o m o l y a n kell vennünk. Miután a n e m hívők erre per definitionem képtelenek, a kötelező erejű felszólítás a keresztények­ hez szól, hogy az előbbieknek is helyébe lépjenek. Örök szabály, hogy egy létező sem t u d fennmaradni, ha gyökérzetét számára idegen anyagokkal táplálják. Európának tehát i s m é t kereszténnyé k e l l lennie, ha n e m akar elpusztulni.

[ St gondolat uándorútján Elismerem, hogy ez a gondolat egyrészt messzire vezet, másrészt nagyon is egyszerű, s hogy brutális igazságától az ember szabályosan visszahőköl. Én azonban semmiféle kibúvót n e m látok. A festészet, a zene és az építészet m a i radikálisai bárhogyan is ágálnak a hagyomány ellen, a népek és k o r o k tapasztalata el­ lenük szól: a hagyomány életszükséglet. A következtetés tehát elkerülhetetlen: Európa java része vagy ismét - alkotó módon - keresztény lesz, vagy egyáltalán n e m lesz. A kereszténység háttérbe szorulását számos tényezővel magyarázhatjuk. Önmagá­ ban azonban egyik sem olyan jelentős, m i n t a kereszténység - reformációból követke­ ző - szétszakadozása. A szakadás relativizálta, i l y módon hiteltelenítette a keresztény üzenetet. H a v a l a k i napjainkban a kereszténységet h i r d e t i , alighogy megszólal, a hall­ gatóban máris föltámad a szkepszis: ugyan m e l y i k kereszténységről van szó? Éppen ezért olyan erős a keresztény világ m i n d e n felekezetében az a gondolat: vissza k e l l térnünk a keresztény egységhez, vagy legalábbis törekednünk k e l l rá. Ennek a célnak szenteltem (legalábbis protestáns-katolikus vonatkozásban) a hú­ szas évektől kezdve m i n d e n írásban és szóban megfogalmazott munkámat Európa sok országában. Olyan szántóföldön dolgoztam, amelyen már addig is sokan munkálkod­ tak: N e w m a n , Mercier, Rademacher, Pribilla, Laros, S c h m i t t l i n , Kiefl, M e r k l e , Gre­ v i n g . . . N a p j a i n k b a n m i n d e n országban sokféleképpen d o l g o z n a k ezen... A z o n b a n máris h a l l o m a m i n d e n k o r i maradiak szokásos kifogását: lehet egyáltalán eredményes az i l y e n munka? M i n d e z k i m o n d o t t a n utópisztikus álom! A m i az emberiség erkölcsi és vallásos fejlődését i l l e t i , n e m vagyok túlságosan o p t i ­ mista. A rövidlátók, a fásultak és a kishitűek százalékaránya m i n d i g nagy, túlságosan nagy. A z t is t u d o m , hányan kívánják vissza még m i n d i g a harcos-polemikus magatartást - k a t o l i k u s és protestáns o l d a l o n egyaránt. Tudom, hogy római katolikus o l d a l o n is történik egy és más, amely mélyíti az árkot és magasabbra emeli az elválasztó töltést. Tudok az egymásról való k ö l c s ö n ö s tudatlanságról. Igen, t u d o k arról a sok d o g m a t i k a i és emberi nehézségről, amely akadályozza, hogy célba érjünk. H a l l a t l a n u l nehéz ez a m u n k a . . . A z o n b a n n e m m o s t f o g t u n k hozzá. Vannak már eredményeink. Vannak d o l g o k , amelyeket már n e m lehet meg n e m tör­ téntté tenni. Idetartozik a k a t o l i k u s egyház szakadással kapcsolatos felelősségének átgondolása. (A csoda határát súrolja, hogy m a eleven a készségünk saját felelősségünk bevallására.) Idetartozik k a t o l i k u s részről L u t h e r n e k és a reformációnak pozitívabb értékelése. Ide­ tartozik a reformáció történelmi jelenségével kapcsolatos protestáns lelkiismeret-vizs­ gálat. Idetartozik a közös d o g m a t i k a i kincs mélyen gyökerező tudata. És idetartozik az új pápa által - meglepően új nyelven - m e g h i r d e t e t t egyetemes zsinat. 3

Vagy pedig, hogy egy szerényebb tervre térjek - ha saját munkaterületemet érinthe­ tem: A reformáció Németországban című könyvemnek egész Európában és Észak-Ame-

rikában történt megvitatása. Négyszáz év óta először került sor i l y e n alapos, átfogó felekezetközi diszkusszióra, melynek során, m i n d e n kemény bírálat és elutasítás elle­ nére, n e m szidalmazták egymást. Továbbá: a m a i n z i „Institut für europäische Geschichte" kebelében működő osztá­ l y o m o n a világ m i n d e n tájáról összesereglő, különböző észjárású k a t o l i k u s o k és p r o ­ t e s t á n s o k úgy m ű k ö d ü n k együtt, hogy n e m t a r t j u k t ú l m é r e t e z e t t n e k távoli célkitű­ zésünket: k a t o l i k u s és p r o t e s t á n s t ö r t é n é s z e k k ö z ö s e n dolgoznák fel a reformáció történetét, amelyhez egy k a t o l i k u s és egy evangélikus püspök írná az előszót. Ezt én már n e m t u d o m k i v i t e l e z n i . De g o n d o l j u n k csak arra, hogy kezdeményezé­ sünk mennyire elmélyíti és kitágítja a türelem gondolatkörét: n e m a „laisser a l l e r " fe­ lelőtlen, felszínes értelmében (amely a valóságban a felelősség előli menekülés egyik formája), h a n e m az önérvényesítésről és az ellenségeskedésről való lemondás formá­ jában. Olyan türelemről van szó, amely tisztelettel e l i s m e r i azt, a m i a másiknak szent; tehát egyszerre t u d n y i t o t t és szilárd lenni, képes „szeretetben m o n d a n i az igazságot". 4

Európa gyökereinek lényeges alkotórészei a szakramentális-hierarchikus egyház, a k o l o s t o r o k , a hősi h i t , a szentek. T e r m é s z e t e l l e n e s d o l o g az elfogadott ö r ö k s é g h e z olyan lelkülettel (például langymeleg szkepszissel) v i s z o n y u l n i , amely felébreszthetné az örökhagyó utálatát. Ez azt is j e l e n t i : a történettudománynak nemcsak i s m e r n i e és néven neveznie k e l l a keresztény vallásosságot Európa múltjában, hanem integrálnia is kell a történelembe. A szellem területén „integrálni" a n n y i t tesz, m i n t szeretettel elsajátítani. V a l a m i n t lelkesültséget is j e l e n t . A lelkesültség é l e t s z ü k s é g l e t m i n d e n téren, n e m csupán az átlagos d o l g o k b a n . A lelkesültség s e m m i k é p p e n sem fellengzősség vagy fecsegés. Sokkal inkább az egyetlen entuziazmus, amely n e m leépít, h a n e m fölépít: józan lelkesedés. Állja a tör­ ténelem ellenhatásait és derűsen megengedi, hogy j ó , azaz értelmes megoldás szüles­ sen az emberi ostobaság legkeményebb valóságának megjelenésekor is. (Fordította:

F. Herzog Emőke, Hegedűs Antal és Németh

Judit)

Jegyzetek 1

2

3

4

Útközben. Lortz itt még nem gondolhat a I I . vatikáni zsinatra. Lortz itt XXIII. János pápára (1958-1963) és az általa 1959. január 25-én meglepetésszerűen meghirde­ tett I I . vatikáni zsinatra utal. Hanyagság, átvitt értelemben közömbösség.

OBRÜSÁMSZKY BORBÁLA

Szogd és ujgur manicheizmus

A budapesti evangélikus

gimnázium

egykori hálás tanítványa, Stein Aurél emlékének

A m a n i c h e i z m u s belső-ázsiai t ö r t é n e t e szorosan összekapcsolódik a török nyelvű ujgur törzsszövetség történetével, a k i k a 8. század közepén szerezték meg a belső­ ázsiai területek feletti u r a l m a t . Egyik korai uralkodójuk, Bögü kagán udvartartásával 763-ban áttért a manicheus hitre, és azt jelentős támogatásban részesítette. A z udvar­ ban élő misszionáriusok a szent vallási szövegeket lefordították szogdról ujgur nyelvre, megalkotván ezzel a belső-ázsiai török vallásos i r o d a l o m nyelvezetét. A z ujgurok ma­ nicheus h i t e tartósnak b i z o n y u l t : a m i k o r a b i r o d a l m a t a kirgizek 840-ben elpusztítot­ ták, számos ujgur törzs elvándorolt a Tarim-medencébe, ahová m a g u k k a l vitték hitü­ ket is, de néhány elmélet szerint a régi hazájukban maradt u j g u r o k is megőriztek va­ l a m i t régi hitükből, majd azzal m e g i s m e r t e t t é k a térség új bevándorlóit. A z u j g u r o k azon r i t k a n o m á d n é p e k közé t a r t o z t a k , akik a hagyományos nomád anyagi és szellemi kultúrán kívül j e l e n t ő s vallásos műveltséget is teremtettek, és azt nemcsak saját maguk, de a térség más, szintén nomádjai számára is közvetítették. A z ujgurok által a l k o t o t t kultúra máig elevenen él a m o n g o l és egyes török népek között, megőrizve a régi b i r o d a l o m szellemi értékeit. Rövid tanulmányomban szeretném i s m e r t e t n i a manicheizmus elterjedését, a belső­ ázsiai t ö r t é n e l e m b e n b e t ö l t ö t t szerepét, s hangsúlyozni az u j g u r o k j e l e n t ő s é g é t .

Mani élete és tana Ismeretes, hogy a manicheizmus alapítója, és első hirdetője, M a n i a Perzsa Birodalom területén, B a b i l o n b a n született Kr. u . 216-ban. Nézeteit állítólag t ö b b közel-keleti vallás is alakította. A manicheizmusról számos tanulmány j e l e n t meg, melyekben vita alakult k i arról, hogy M a n i vallása tekinthető-e önálló vallásnak, illetve, hogy milyen elemeket vett át a manicheizmus az a k k o r i vallási rendszerekből. Néhány vallástörté­ nész szerint M a n i r a hatással v o l t az egyik g n o s z t i k u s szekta, a m a n d e u s irányzat, mások úgy vélik, hogy a perzsa vallásból kölcsönzött sok tanbeli elemet. Nézetei kö­ zött jócskán találunk keresztény jellegűeket, a m i a források szerint annak köszönhe­ tő, hogy a perzsa prófétának h u s z o n n é g y éves korában két a l k a l o m m a l maga J é z u s jelent meg, s tanításokat adott át n e k i . M a n i állítólag n e m ismerte el a Bibliát, hanem t ö b b önálló könyvet írt, ezek tartalmazták a manicheus dogmákat. M a n i 242 körül kezdte el tanait h i r d e t n i Ktésziphónban, a m a i Bagdad m e l l e t t i településen, majd uta1

í > 0

zásai során bejárta a Perzsa Birodalom nagy részét, és fölkereste Indiát. Végül hazájában telepedett le, ahol az uralkodó Szászánida dinasztiával baráti kapcsolatba került, sőt az arisztokrácia is t á m o g a t t a t a n a i n a k terjesztését. A m i k o r azonban oltalmazója, I . Sápúr meghalt, az ősi perzsa Zoroaszter-vallás papjai támadást intéztek az új h i t ellen, m e r t féltették tőle h a t a l m u k a t . Rávették Sápúr utódját, B a h r a m királyt, hogy k i k e l l végeztetni a veszélyes igehirdetőt. M a n i 276-ban Délnyugat-Perzsiában, Gundesapurban mártírhalált h a l t . M a n i halála után hívei folytatták m e s t e r ü k m i s s z i ó s tevékenységét: m o z g a l m u k szíve kezdetben Nyugat-Ázsia, M e z o p o t á m i a és Szíria v o l t , de a h i t elterjedt ÉszakAfrikában, sőt a M e d i t e r r a n e u m többi részén is. A manicheus vallás a 3. század végétől alig száz év alatt Turkesztántól egészen Karthágóig terjeszkedett, a k k o r i b a n l e h e t s é ­ gesnek tűnt, hogy ez a h i t uralja majd a világot. S z á m o s kelet-római uralkodó t á m o ­ gatta M a n i tanítását, sőt kezdetben maga Szent Á g o s t o n is manicheus h i t e n v o l t . A perzsa eredetű vallás visszaszorítása csak a kereszténybarát államhatalom beavatkozá­ sával, erős üldözés árán sikerült. Miután n y u g a t o n n e m h i r d e t h e t t é k szabadon ta­ nításaikat, a m i s s z i o n á r i u s o k tevékenysége f o l y a m a t o s a n k e l e t r e , a vegyes vallású közép-ázsiai térség felé tevődött át, ahol egyszerre t ö b b vallás is h i r d e t h e t t e tanait. A z általános l e x i k o n o k értelmezései alapján a manicheus vallás a késő ókor egyik szellemi egységre törekvő irányzata, m e l y sok elemet kölcsönzött a közel-keleti vallá­ sokból, a kereszténységből, a perzsa vallásból, sőt m é g a b u d d h i z m u s b ó l is. M a n i a hagyományok szerint hét könyvet a l k o t o t t , és halála után tanítványai még egy könyvet állítottak össze, Fejezetek c í m m e l . S z á m o s m a n i c h e u s g o n d o l a t m a r a d t fenn más íróknál, akik bírálták M a n i tanításait. Legismertebbek Szent Ágoston, Szent Efrém és Szent Epiphanosz művei, amelyek a 4. században íródtak. M a n i gondolkodásának lényegét a világosságról és a sötétségről szóló t a n képezi. A lét két ellentétes elven - j ó és gonosz, fény és sötétség, isten az abszolút szellem, va­ l a m i n t a lényeg és alak nélküli anyag - alapszik. A Fény és a Sötétség küzd egymással, 2

a tét a világ fölötti u r a l o m . A Fény birodalmában lakozik a Magasztosság A t y j a . J ó s á ­ gos uralkodó, a k i négy alakban j e l e n i k meg: Istenség, Fény, Erő, Bölcsesség. M e l l e t t e foglal helyet az öt dicsőség (Ész, Tudás, Értelem, Gondolkozás, Ó v a t o s s á g ) . A halál birodalmában a sötétség u r a l k o d i k , a k i A h r i m a n n a l , a gonoszság istenével azonos. Ő a sötét földdel és az öt világgal - füst, tűz, szél, víz, sötétség - áll kapcsolatban. D é m o ­ n o k szolgálják, akik a káosz, keveredés, lázítás részesei, a k i k felborították a Világegye­ t e m egyensúlyát. A sötétség elleni védekezésül a fény istene m e g t e r e m t i az ősembert, Ádámot és Évát, akik v i s z o n t bűnt követnek el. A paradicsomból kiűzetett pár és utó­ dai bűnbocsánatot nyernek, ha bűnüket őszintén megbánják. M a n i keresztény jellegű elképzelése, hogy az e m b e r i n e m bűneit K r i s z t u s veszi magára, a k i a t e s t ü n k b e zárt fénylelket megszabadítja. M a n i szerint azonban a megváltás útja az aszkézis. A z apos­ t o l o k n e m értették m e g J é z u s tanítását: gyarlóságuk és tévedéseik t e r m é k e a Biblia, amely tehát M a n i szerint használhatatlan. A z igaz h i t csupán a m a n i c h e u s o k n á l ma­ radt fenn, úgy, ahogy m e s t e r ü k - M a n i - könyveiben megírta. A perzsa próféta saját szerepét a korábbi vallásalapítókéval vetette össze. A világban eleitől fogva létező és öröklődő igazságot Isten küldöttei által nyilvánította k i ; korábban csak részlegesen ad-

ták tovább, különféle formában. Isten küldötte v o l t Ádám, Enók, Noé, Sém, Ábrahám, de még inkább a három nagy apostol: Zoroaszter, Buddha, Jézus. Zoroaszter középen (Iránban), Buddha keleten, J é z u s n y u g a t o n h i r d e t t e az igazságot. Ökumenikus apos­ t o l n a k azonban csupán M a n i nevezhető, m i n t aki m i n d e n irányban, az egész világon terjeszteni akarja tanát. A m a n i c h e u s erkölcstan lényege: szabadulni az anyagtól. Eszköze a három pecsét, amely azonban csak a beavatottakat kötelezi. A száj pecsétje, vagyis tartózkodás hústól, szesztől, káromkodástól; a kéz pecsétje, vagyis óvni a növé­ nyek és állatok életét, l e m o n d a n i a földi javakról; végül az öl pecsétje, tartózkodás a gyermeknemzéstől. A h o g y az előbb említettem, a hívőket két osztályba sorolták: be­ avatott és közönséges hívők, azaz szerzetesek és laikusok, M a n i szóhasználatával élve kiválasztottak és hallgatók. Férfiak és n ő k egyaránt l e h e t t e k kiválasztottak, m a n i ­ cheus kifejezéssel teljes fényűek. A törekvőket azonban igen kemény próbáknak vetet­ ték alá. Kiválasztottként pedig m i n d e n t meg kellett tagadniuk, a m i árthatott volna a fény elterjedésének. N e m házasodhattak, t u l a j d o n u k n e m lehetett, n e m ehettek húst, n e m i h a t t a k b o r t . N e m segíthettek a mezőgazdasági munkában, n e m törhettek ma­ g u k n a k kenyeret. Vándoréletet éltek, s csupán egy napra elegendő ételt és egy évre elegendő ruhát tarthattak maguknál. A z o n b a n a hallgatókat is szigorú szabályok kö­ tötték. Állatot nem ölhettek, n e m káromkodhattak, m i n d e n hétfőn gyónniuk kellett Is­ tennek és a kiválasztottaknak, évenként legalább ötven napot böjtben kellett tölteniük. A manicheus közösség szervezeti felépítéséről nincs pontos adat, de a forrásokból annyi bizonyos, hogy a kiválasztottak élén magasabb egyházi méltóság, a püspök állt. A vallási életet és szervezetet egy felsőbb vezető, M a n i hivatali utóda irányította, aki egy ideig - az alapító példája szerint - Mezopotámiában t a r t o t t a székhelyét. Később azonban, az állandó üldöztetés m i a t t Közép-Ázsiába, a szogdok közé települt át.

A tan elterjesztése A manicheusok a Római Birodalomból való kiüldözésük után Közép-Ázsiában, az egy­ k o r i Baktria területén értek el j e l e n t ő s sikert. A z o t t élő, iráni nyelvű szogdok között n e m v o l t egységesen elfogadott, uralkodó vallás. A terület már a történelem korai sza­ kaszától kezdve vegyes vallású v o l t , az o t t húzódó kereskedelmi u t a k mentén egyidejű­ leg több vallás misszionáriusa is h i r d e t t e tanait. Ebben a környezetben az új tanítás bámulatos gyorsasággal elterjedt, olyannyira, hogy a továbbiakban a m a n i c h e i z m u s szorosan összekapcsolódott a szogdok történetével. A 3 . században a perzsa Szászánida uralkodóház meghódította Szogdiánát. A koráb­ ban egységes szogd állam városállamokra b o m l o t t , fejlett mezőgazdasági területein túlnyomóvá lett a n a g y b i r t o k . A földjeikről elűzött kis- és k ö z é p b i r t o k o s o k keletre húzódtak, és a m a i Kelet-Turkesztán északi peremvidékein, a ritkán lakott területeken találtak helyet maguknak. Új hazájukban meghonosították a szőlőtermelést, felvirá­ goztatták a mezőgazdaságot és a kézműipart. Művészetük kiemelkedő színvonalat ért el: perzsa örökségéhez i n d i a i hatás is járult. (1., 2. kép) A szogdok legfontosabb tevékenysége mégis a közvetítő kereskedelem volt. Földrajzi

lehetőségeiket remekül kihasználva, a selyemút m e n t é n egészen Kína belsejéig, Lancsouig hatoltak, s m i n d e n ü t t kereskedőtelepeket, ügynökségeket, karavánszerájokat hoztak létre. Lényegében gyarmatosítást végeztek a selyemút m e n t é n : a kínaiak által n e m ellenőrzött p o n t o k o n városokat alapítottak, ily módon ellenőrizték a közeli terü­ leteket és az átvezető utakat. (3. kép) A Lop N o r m e n t i kereskedővárosokat is szogdok alapították. A Tang-dinasztia évkönyve így j e l l e m e z t e mozgásukat: „A szogdok oda 3

mennek, ahol p r o f i t o t találnak." Később aztán kereskedőbázisaikról i n d u l t hittérítő munkájuk. Misszióik biztonságban voltak, m e r t az a k k o r i b a n uralkodó nomád eredetű császárok t ü r e l m e s e k v o l t a k a vallási k é r d é s e k b e n . M a n i követői téríteni k e z d t e k a Tarim-medencében és az Ordoszban. T u n h u a n g b a n és a selyemút m e n t i városokban már az ötödik században megjelentek, majd gyors fejlődésnek i n d u l t a k a manicheus tanítások. A szogdok egy része ugyan Zarathusztra tanítását követte, de Kínában a tűz kultuszától idegenkedtek, ezért M a n i hitét nagyobb siker fogadta. A történetírás a kínai m i s s z i ó kezdetét egy perzsának tulajdonítja, aki 694-ben j e ­ lent m e g a b i r o d a l o m központjában. O azonban még n e m a r a t o t t átütő sikert. A k ö ­ vetkező h i t t é r í t ő 719-ben érkezett m e g a Tang-dinasztia fővárosába, Csanganba, s templomépítési engedélyt kért a császártól. Bár az udvarban tartózkodás fogadta, de a lakosság körében viszonylag sikeresen működött. Egy korabeli szöveg szerint a m a n i cheusok ugyanazt a taktikát alkalmazták, m i n t korábban a buddhisták: egy t a o i s t a szektának adták k i magukat, így végül engedélyt kaptak hitük terjesztésére, és t e m p ­ 4

l o m o t is építhettek a fővárosban. M e g e r ő s ö d é s ü k arra az időszakra esett, a m i k o r a Tang-dinasztia támogatta az idegen k u l t u s z o k a t , vallásokat. A m a n i c h e u s o k m e g í t é ­ lésénél ráadásul fontos szerepet j á t s z o t t a külpolitikai szempont: a kínaiak szövetsé­ gese, az ujgur kagán ugyanis manicheussá lett, sőt, államvallássá tette a perzsa próféta hitét. A z északi szövetségesükre szoruló kínaiak ekkor k o m o l y engedményeket tettek: a kagán kérésére a császár ahhoz is hozzájárult, hogy a m a n i c h e u s o k a b i r o d a l o m te­ rületén bárhol t e m p l o m o t emelhessenek. Ennek hatására megkezdték az építkezést a b i r o d a l o m középső és déli területein is: Hopejben, Csianghszuban, Csianghsziben és Csecsiangban. 807-ben i s m é t engedélyt kaptak, hogy H o n a n b a n és Sanhsziban újabb k ö z ö s s é g e k a l a k u l h a t n a k . Központjukat Csanganból az új b i r o d a l m i fővárosba, L o jangba helyezték át, a h o l maradandó értékű művészi alkotásokat h o z t a k létre; sőt, a manicheus művészet egyes elemei megjelentek a L u n g m e n i b a r l a n g t e m p l o m o k b a n is. (4. kép) A kínai b i r o d a l o m méreteihez képest azonban a manicheus térhódítás még így sem v o l t számottevő. Egyes források azt állítják, hogy a manicheusok és egyéb idegen ere­ detű közösségek b i r o d a l o m s z e r t e sem építettek több t e m p l o m o t , m i n t a buddhisták csupán egy-egy kisebb városban.

5

M a n i követőinek kínai terjeszkedése 840-ig, az ujgur kaganátus bukásáig t a r t o t t . A Tang-dinasztiához tartozó W u z o n g császár 8 4 1 - t ő l korlátozta az idegen eredetű vallá­ sok gyakorlását a b i r o d a l o m b a n . 8 4 5 - ö s rendelete b e t i l t o t t a az iráni eredetű vallások gyakorlását: a szerzeteseket a polgári életbe kényszerítették, a t e m p l o m o k a t l e r o m b o l ­ ták, a vallásos könyveket és a s z e n t k é p e k e t elégették. A főváros h e t v e n manicheus papnőjét halálra ítélték. A z üldözött hívek egy része a b i r o d a l o m peremvidékére szorult

***** I a gondolat uándorútján vissza, a Sárga-folyó kanyarulatánál lévő Ordoszban jelentős türk és szogd kolónia lé­ tesült; más részük az ujgur fennhatóság alatti Tarim-medencében k a p o t t menedéket. A manicheus vallás fokozatosan eltűnt a kínai forrásokból.

Manicheizmus a türköknél A szogdok már az ókor végétől megjelentek a belső-ázsiai térségben, ahol kapcsolatba kerültek a lovas nomád törzsekkel. Szellemi műveltségük azonban főleg a türk biroda­ l o m kialakulása után kezdett h a t n i , miután a türkök - n y u g a t i terjeszkedésük során - meghódították a szogd városállamokat, és a kán kézműveseket, iparosokat telepített le mongóliai szállásterületén. A m i k o r a türkök megjelentek a gazdag közép-ázsiai városállamokban, szogd alatt­ valói meggyőzték a kagánt, hogy adja n e k i k a selyemkereskedelem jogát: döntéséből 6

mindkét félnek haszna lesz. Másrészt ugyanebben az időben a szogdok elterjesztették a türkök közt az írást és az ókori közel-keleti művelődés számos elemét. A z o k b a n a követségekben is részt vettek, amelyek a perzsa és a bizánci udvart keresték föl. A z első híradás, amely megemlíti, hogy a türk kagán udvarában szogd kereskedők tartózkod­ nak, Bulan kagán ( 5 8 8 - 5 9 9 ) idejéből való. Egy kínai főúr, Jan C s i n jegyezte föl, hogy 7

a főhadiszállás m e l l e t t szogd kereskedők élnek, akik az uralkodó védelmét élvezik. A z első türk kaganátus uralkodói között elterjedt v o l t a szogd nyelv és írás. Szogd felirat­ tal látták el a B u g u t i követ is, amely a türk uralkodócsalád egyik tagjának állít emléket. (5. kép) Bár a szogdok fontos szerepet j á t s z o t t a k , vallásuk azonban n e m terjedt el olyan széles körben, m i n t később, az ujgur b i r o d a l o m idején. A m i k o r a türk b i r o d a l o m 588ban k e l e t i és n y u g a t i részre szakadt, a szogdok befolyása keleten, a m a i Mongólia te­ rületén továbbra is erős v o l t egészen 630-ig, a b i r o d a l o m bukásáig. A z első türk b i r o ­ d a l o m bukása után a m a n i c h e u s hitű szogdok és türkök délre m e n e k ü l t e k , sokan a Sárga-folyó kanyarulatánál lévő Ordoszban telepedtek le, ahonnan többen visszaván­ d o r o l t a k a selyemút m e n t i telepekre. A Sárga-folyó kanyarulatánál a későbbi évszáza­ d o k b a n is jelentős szogd telepeket találunk, ahol az eltörökösödött szogdok és a türk t ö r z s e k állattenyésztéssel f o g l a l k o z t a k és határőrszolgálatot t e l j e s í t e t t e k . A z i t t e n i lakosságot a későbbi kínai források Satuo türkökként említik. A m i k o r a mongóliai területen m a r a d t türkök b i r o d a l m u k felélesztéséért küzdöttek, Bilge kagán öccse, Kül tegin herceg úgy próbálta meg biztosítani bátyja uralmát, hogy eltávolított az udvarból m i n d e n olyan embert, aki a korábbi uralkodó családjához, i l ­ letve tanácsadói közé t a r t o z o t t . Különösen szigorúan járt el az idegenekkel szemben, bennük látták ugyanis az első türk b i r o d a l o m bukásának okát. A szogdok is kegyvesz­ tetté váltak: a türk udvarban végleg elveszítették befolyásukat, és egy időre k i s z o r u l t a k M o n g ó l i a területéről.

...Mit

Az ujgur birodalom 744-ben a türk b i r o d a l m a t m e g d ö n t ő u j g u r o k szintén a mongóliai Orhon-folyó p a r t ­ jánál alakították k i fejedelmi szállásterületüket, ahol magas szintű műveltséget t e r e m ­ t e t t e k u r a l m u k egy évszázada alatt. O k is hamar kapcsolatba kerültek a szogdokkal, és így a manicheizmussal. A z ujgur kagán, Bögü (kínai forrásokban: Mojü) azonban n e m székhelyén, Karabalgaszunban, h a n e m Kínában i s m e r k e d e t t m e g M a n i tanításaival, és o n n a n h o z a t o t t papokat, térítőket. 761-ben lázadás tört k i a Tang-dinasztia fővárosá­ ban, Lojangban, és a kínai kormány u j g u r o k segítségét kérte leverésére. A kagán sze­ mélyesen vezetett hadat Kínába, majd a háború után n e m tért azonnal haza, hanem egy rövid időt a fővárosban töltött. Lojang v o l t a kínai m a n i c h e i z m u s központja, az u j g u r uralkodó o t t ismerkedett m e g a manicheus hittérítőkkel, a k i k olyan nagy hatást t e t t e k rá, hogy maga is felvette az új vallást, és négy misszionáriussal tért vissza hazájába. Ezt a j e l e n t ő s eseményt a karabalgaszuni három nyelvű (kínai, szogd, ujgur) felirat örökí­ tette meg. A h i t gyors felvételének részben p o l i t i k a i okai lehettek: az u j g u r o k a kínai kulturális befolyás ellenében inkább a kis létszámú szogdokat támogatták, a k i k önálló, n e m kínai j e l l e g ű műveltséggel rendelkeztek; bizonyára az is fontos s z e m p o n t v o l t , hogy a s z o g d o k o n keresztül befolyást l e h e t e t t szerezni Közép-Ázsiában.

8

A szogd missziók annak k ö s z ö n h e t t é k sikereiket, h o g y részvevőik r e m e k ü l a l k a l ­ m a z k o d t a k a nomád életkörülményekhez, és a fővárostól távol, a pusztai területeken is telepeket t u d t a k létesíteni. A z is sokat n y o m o t t a latban, hogy a megtérítendő nép anyanyelvén prédikáltak, és szent i r a t a i k a t lefordították az a d o t t nyelvre. A z u j g u r o k k e z d e t b e n a türk rovásírást használták, k é s ő b b az arámi b e t ű k segítségével o l y a n önálló - írást a l k o t t a k , amely alkalmas v o l t saját, altáji nyelvük lejegyzésére. Míg a szogdok j o b b r ó l balra írtak, az ujguroknál m e g f o r d u l t az irány, sőt, fentről lefelé is haladhattak a betűk. A z ujgur írás egyik első emléke a D o l o o d o j i sztélé, amely a m o n ­ góliai Uvsz megyében került elő és a 8. század hatvanas éveiből származik. (6. kép) A kínai források szerint 780 körül már m i n t e g y kétezer fős szogd kolónia élt az ujgur kagán udvarában. A m i k o r a 780-as években T u n M o - h o kán trónra lépett, támadást i n ­ dított a „kiváltságos" szogdok ellen. T ö b b száz u d v a r i ember esett áldozatul haragjá­ nak. 795-ben azonban T u n M o - h o m e g h a l t és a H s z i - t i a n klán vette át a h a t a l m a t . Ebben az időszakban ismét megerősödött a szogd befolyás: tanácsadóként, követként fontos p o l i t i k a i szerepet játszottak, míg kereskedőik m o n o p ó l i u m o t kaptak az állami beszerzésekre. A szogd műveltség szabadon terjedhetett a b i r o d a l o m b a n ; a főváros­ ban, Karabalgaszunban t e m p l o m épült, s újabb kereskedelmi és kézműipari negyedek j ö t t e k létre. A z ujgur főváros valódi szellemi és gazdasági központtá vált, de újabb vá­ rosok is épültek. Északon, a m a i Bulgan megye területén feküdt Bajbalik. A z ujgur b i ­ r o d a l o m első évtizedeiben szogd és kínai kereskedők települtek ide, a k i k a manicheus 9

és a b u d d h i s t a h i t e t vallották, s szent könyveiket lefordíttatták ujgur nyelvre. Néhány írásos töredék előkerült a város feltárása közben. Találtak egy kőoroszlánt is, amelynek a tarkójára egykor keresztet véstek. A régészek szerint lehetséges, hogy már a nesztoriánus h i t m e g j e l e n é s é r ő l van i t t szó. A h a r m a d i k u j g u r k ö z p o n t n a k Kedün K a t u n számított. A város - H . Perlee m o n g o l régész szerint - még évszázadok múlva is l a k o t t

10

lehetett, m e r t a kitaj korban ( 9 0 7 - 1 1 2 5 ) szerepel a forrásokban. Kedün K a t u n aTamir-folyó északi partján feküdt; s azért élhette túl a többi ujgur várost, mert a 840-es k i r g i z betörés pusztításai elkerülték. Valószínű, hogy i t t őrződött m e g az ujgur mű­ veltség néhány eleme, amelyeket k é s ő b b a többi nomád államban is megtalálunk. A z u j g u r o k mindennapjairól keveset t u d u n k , ugyanis az egykori városok részletes feltá­ rása még várat magára: Karabalgaszunban a helyszíni vizsgálatokon kívül n e m folyt régészeti ásatás. (7. kép) A z ujgur műveltség egészen kiemelkedőnek számított a nomádok között: Mongólia területén számottevő városi kultúrát t e r e m t e t t e k , amely huzamos időn át fennmaradt. Belső-Ázsia nomádjai között ez egyedülálló jelenség volt. A z ujgur b i r o d a l o m a 8. szá­ zadban virágzott, de a 9. század elejétől - trónutódlási harcok következtében - hanyat­ lásnak i n d u l t . 839-ben az egyik u j g u r t r ó n k ö v e t e l ő segítséget kért a n y u g a t o n élő kirgizektől, akik a következő évben megrohanták a kaganátust, felégették a városokat, és felbecsülhetetlen károkat o k o z t a k az u j g u r műveltségben. E l p u s z t u l t a k a m a n i ­ cheus kéziratok, m e g s e m m i s ü l t az anyagi kultúra döntő része. A nép nagy része me­ nekülni kényszerült. Egy részük délre, a kínai területekre kért bebocsátást, azonban barátságtalanul fogadták őket, m e r t a b i r o d a l o m b a n már folyt az idegen vallások üldö­ zése. A befogadott ujgur m a n i c h e u s o k a t megfosztották kegytárgyaiktól, könyveiket elégették, magukat határőrszolgálatra kötelezték. A z ujgurok másik része - k b . tizen­ öt nemzetség - nyugatra, a m a i Kanszu tartomány területére menekült. A z o t t a n i né­ pek azonban rendkívül zavaros viszonyok között éltek. Ráadásul a tangutok hamarosan továbbűzték az ujgurokat, akik aTarim-medencében telepedtek le. I t t újra megerősöd­ tek, a 9. század végére megszilárdult az u r a l m u k . Két j e l e n t ő s központot alakítottak k i : Kancsout és Szacsout . Új szálláshelyükön fokozatosan feladták nomád életmód­ j u k a t , letelepedtek. M i v e l a térség a selyemút mentén feküdt, bekapcsolódtak a keres­ kedelembe, és hamarosan ők közvetítették a kínai árukat nyugatra. A z ujgur menekül­ tek h a r m a d i k csoportja Kelet-Turkesztánba, a Tien-san vidékére költözött. Két kánsá­ got alapítottak, a Kucsait és a Turfánit. A z áttelepülők egy része manicheus vallású v o l t . (8., 9. kép) Selyemút m e n t i új hazájukban azonban m e g i s m e r k e d t e k a b u d d h i z ­ mussal és a nesztoriánus kereszténységgel is. A z ujgur írástudók m i n d a b u d d h i s t a kánont, m i n d a keresztény szent i r a t o k a t lefordították anyanyelvükre. A fordítások nagy része megőrződött D u n h u a n g b a n , a h o l egyaránt j e l e n v o l t a m a n i c h e i z m u s , a nesztorianizmus és a b u d d h i z m u s . A z írásos anyagot a 20. század legelején találta meg Stein Aurél, az ő kutatásai révén derült fény a belső-ázsiai műveltség alapvető forrá­ saira. 11

Közép-Ázsia mozlim megszállása után - bár az iszlám viszonylagos vallásszabadsá­ got adott a különböző vallások híveinek - a manicheus h i t egyre jobban visszaszorult. A 8. században élt a n - N e d i m még azt írja, hogy Szogdiana lakói manicheusok és ke­ resztények, de később a manicheus vallást már csupán az ujgurok őrizték. A 10. szá­ zadban már joggal írta al-Maszudi arab történetíró, hogy az u j g u r o k o n kívül más török nép n e m követi M a n i hitét. A z o n b a n az u j g u r o k között is egyre nagyobb mértékben tért hódított a nesztoriánus kereszténység, majd a 13. századtól a közép-ázsiai b u d d ­ h i z m u s - legalábbis erre u t a l n a k a Dzsungáriában megtalált ujgur nyelvű szövegek. 12

13

Van olyan vélemény, hogy a régi ujgur b i r o d a l o m területén n e m tűnt el n y o m t a l a n u l M a n i h i t e . S. B i r a m o n g o l történész a Mongolok titkos története című forrásban a ma­ nicheus fénytiszteletet véli felfedezni. A D z s i n g i s z kán elődjének t i s z t e l t A l a n - k o a asszony a legenda szerint egy fénycsóvától termékenyült meg, n e m pedig - a lovas n o ­ mád elképzelés s z e r i n t i - t o t e m á l l a t t ó l . Bira kutatásai esetleg azt bizonyíthatják, h o g y a m o n g o l puszta népei között, az ujgur korszak után még tovább élhetett M a n i h i t é n e k néhány eleme. 14

15

A b i r o d a l o m 840-es összeomlását a k i r g i z u r a l o m követte, de a hódítók viszonylag rövid ideig maradtak a mongóliai szállásterületeken: egy évszázad sem telt el, s vissza­ tértek hazájukba. A z o k az ujgur töredékek, amelyek a többszöri hatalomváltást átvé­ szelték, fontos szerepet játszottak a felemelkedő új hatalom, a kitaj b i r o d a l o m művelt­ ségének megteremtésében, m i v e l az uralkodó dinasztia egyik ága ujgur v o l t . Vannak olyan kutatók, akik azt állítják, hogy a k i t a j o k első írása - az ún. kis kitaj írás - való­ jában ujgur k ö l c s ö n z é s . A kitaj nyelvbe - főleg a vallásos, szellemi életre vonatkozó - u j g u r szavak kerültek, de a kitaj b i r o d a l o m igazgatásában is érvényesült az u j g u r hatás. 16

Másrészt a kivándorolt, új hazát kereső u j g u r o k folyamatosan tartották a kapcsola­ t o t régi, mongóliai hazájukkal. Nyugat-Mongóliából, az egykori najman fejedelemség területéről olyan írástöredékek maradtak ránk, amelyek bizonyítják a kapcsolatok létét. A z egyik emlék H o v d megyében került elő. A z utóbbi helyen még szír feliratú kőre is b u k k a n t a k a régészek terepbejárás közben. (10. kép) A r r a lehet következtetni, hogy a dzsingiszida b i r o d a l o m kialakulása előtt az u j g u r o k k e r e s k e d e l m i és m i s s z i ó s tevé­ kenységet végeztek egykori hazájuk területén; de a k k o r i b a n már a nesztoriánus keresz­ ténységet terjesztették a nomádok között, legalábbis az egykorú források alapján erre kell g o n d o l n u n k . A z Altaj-hegység hágóin - az ún. m o n g o l selyemúton - közlekedve szoros kapcsolatot l é t e s í t e t t e k a n a j m a n o k k a l . A n a j m a n fejedelmi kancellárián az ujgur írást használták, sőt, i s m e r t é k a n e s z t o r i á n u s kereszténységet is. M a n i c h e u s missziókról ebben az időben már n e m t u d u n k , bár az u j g u r o k között - a kereszténység és a b u d d h i z m u s m e l l e t t - még é l h e t e t t régi hitük. Szembetűnő, hogy az ujgur nyelvből számos vallási kifejezés került a najmanokhoz, m a j d - talán az ő közvetítésükkel - a m o n g o l o k h o z . A m o n g o l b u d d h i z m u s m a is használ ujgur eredetű szavakat. Valószínű, h o g y a t i p i k u s a n b u d d h i s t a kifejezések már a b i r o d a l m i korszakban, a t i z e n h a r m a d i k század táján kerültek a m o n g o l nyelvbe. Ebben az időben az u j g u r o k r a ismét szükség v o l t : tanácsadóként, titkárként, követ­ ként. A m i k o r azonban az 1260-as években Kubiláj kán figyelme a t i b e t i b u d d h i z m u s felé fordult, Tibetből rengeteg hittérítő érkezett az udvarba. A kancellárián, a diplomá­ ciában is átvették az irányítást. Kubiláj a t i b e t i alapú, ún. pagszpa írást hivatalossá tette birodalmában. A z ujgur nyelv és műveltség fokozatosan eltűnt, s n e m csupán a nagykán udvarában: az ujgur szállásterületeken is, ugyanis új török népek tűntek föl, akik többnyire a m o z l i m h i t e t követték.

A manicheizmus és a nesztoriánus kereszténység kapcsolata A m a n i c h e i z m u s Belső-Ázsiában kapcsolatba került a nesztorianizmussal. S bármek­ korák v o l t a k a h i t t a n i k ü l ö n b s é g e k , a két vallás követői v a l a m e n n y i r e m e g i s m e r t é k egymás hitét. Sőt, az is gyakori jelenség v o l t , hogy mindkét vallást gyakorolták, a m i n t Japánban - a b u d d h i z m u s és a sintó esetében - m a is láthatjuk. A nesztoriánus m i s s z i ­ óknak előnyt jelentett, hogy a m a n i c h e i z m u s b a n v a l a m e n n y i r e i s m e r t v o l t J é z u s neve és tanítása: saját hitüket így egyszerűbb v o l t elfogadtatni a korábbi manicheus terüle­ teken. S z e m b e ö t l ő tény, hogy a nesztoriánus h i t éppen a nagy manicheus központok­ ban talált először követőkre: Közép-Ázsia városai - Merv, Balh, Szamarkand - hama­ rosan nesztoriánus püspökséggé váltak. A keresztény szogdok hozzáfogtak a Szentírás bizonyos könyveinek lefordításához; de a két h i t kölcsönhatása még a fordításokban is n y o m o n követhető. P. Saeki japán tudós felfigyelt arra, hogy a kínai nyelvű nesztoriá­ nus szövegeken világosan látszik a korábbi manicheus fordítások h a t á s a .

17

Végezetül u t a l u n k arra, hogy M a n i és N e s z t o r i o s z hívei ugyanúgy Ktésziphónban - a m a i Bagdad közelében - alakították k i központjukat. A manicheusok - az állandó üldöztetés m i a t t - hamarosan Közép-Ázsiába t e t t é k át székhelyüket, de a nesztorián u s o k a 8. századtól hatalmas m o n o s t o r v á r o s t h o z t a k létre, ahonnan - egészen a 14. század végéig - a k e l e t i missziókat irányították.

Jegyzetek 1

Szókratész egyháztörténete szerint négy fő könyvet írt meg, míg más helyen hét könyvről olvashatunk. Más elnevezésként: Ormuzd, Fény Atyja, Fény Istene, a szó a mongol nyelvben Kormuszta néven sze­ repel. Pulleyblank,1952. 317. o. P. Saeki, 1938.254. o. Saeki, 1938. 279. o. Tang-kori buddhista felirat. Pulleyblank, 1952. 318. o. Pulleyblank, 1952. 317. o. Mackerras, 1968. vii. o. H . Perlee, 1960. 51. o. H . Perlee, 1961. 58-60. o. " Ismertebb nevén: Dunhuang Bartold: O hrisztiansztve v Turkesztane. 274. o. Kmoskó, 2000. 156. o. (Masudi: Aranymezők és drágakőbányák. XV. fejezet) Bira, 1986. 112. o. MNT, 21. o. F. W. Mote: 43. o. San-chi sutra, nin-ssu sutra, ssu-men sutra. L: Saeki, 1938. 279. o. 2

3

4

5

6

7

8

9

10

12

13

14

15

16

17

Irodalom Luce Boulnois: A selyemút. Kossuth, 1972. S. Bira: Mongolin tüühijn aszuudal. Ulaanbaatar, 1986. 110-122. o. A mongolok titkos története (MNT). Fordította: Ligeti Lajos. Gondolat, 1962. Moule: Christians in China before 1590. Londres, 1930. Yang Hsien Yi: Two studies in the history of foreign relations of the Chinese Empire. In Philobiblon. Nanking, 1947. Sz. G. Klastornij: Drevneturszkij runicseszkije pamjatniki Szrednej Azii. Moszkva, 1964. Sz. G. Klastornij-V. A. Livsic: The Sogdian inscription of Bugut revised. ActaOrientalia Hungáriáé. XXVI. (1)., 1972, 69-102 o. Colin Mackerras: The Uighur Empire (744-840) according to the Tang Dynastie Histories. Canberra, 1968. P. Saeki: The Nestorian Relics in China. Tokyo, 1938. E. G. Pulleyblank: A Sogdian Colony in Inner Mongólia. Toung Pao, 1952. 317-356. o. H. Perlee: Mongol ard ulszin hot szuurin tovesoon. Ulaanbaatar, 1961. A. Amar: Mongolin toves tüüh. Ulaanbaatar, 1989. Erdélyi István-Sugár István: Ázsiai lovas nomádok. Gondolat, 1982. R. Ghirsman: Az ókori Irán. Gondolat, 1985. Lévay Mihály (szerk.): A katolikus hittérítés története I. Franklin Társulat, 1937. Ligeti Lajos: Az ismeretlen Belső-Ázsia. Athenaeum, 1940. Polonyi Péter: Kína története. Maecenas, 1994. Denis Sinor: The Cambridge History of Early Inner Asia. Cambridge, 1990. Vásáry István: A régi Belső-Ázsia története. Szeged, 1993. The Oxford Classical Dictionary, ed: Simon Hornblower and Antony Spawforth. Oxford, 1996. Mitológiai enciklopédia. I-II. Főszerkesztő: Sz. A. Tokarev. Gondolat, 1988. F. W. Mote: Imperial China. 900-1800. Cambridge, 1999.

Képek jegyzéke 1. kép: Nagyméretű falfestmény töredéke az egykori Szogdiánából. Afrászijab, 7. sz. Taskent, Történeti Múzeum (Közép-Ázsia művészete Avicenna korában. írta és összeáll.: Lutfija Ajni. Bp., 1971. 7. kép) - A Szászánida-kor perzsa művészetének továbbélését tükrözi. 2. kép: Nagyméretű falfestmény töredéke az egykori Szogdiánából. Pendzsikent, 7-8. sz. Szentpétervár, Ermitázs (Zsivopisz drevnevo Pjandzsikenta. Moszkva, 1954. 34. tábla) - Indiai hatás észlelhető raj­ ta. 3. kép: Sírból előkerült festmény (140X54,9 cm). Turfán, 8. sz. Tokió, Nemzeti Múzeum. (A. GiuganinoA. Tamburello-J. Okada: Nationalmuseum Tokio. Wiesbaden, 1971. 23. o.) - Ez a különös kép - írás­ tudó és szolgája egy fa alatt - a nyilvánvaló hatás ellenére nem nevezhető kínainak; s Turfán térsé­ gében ekkoriban igen erős volt a szogd jelenlét. 4. kép: A lungmeni barlangtemplom egyik fülkéje. A szamárhátmotívum valószínűleg manicheus hatásra vall. (A szerző felvétele) 5. kép: Szogd felirat a türk időszakból: a Buguti kő. 6. század 2. fele. Mongólia, Arhangáj megye, Cecerlegi Dzaja pandita egykori kolostora. Jelenleg Néprajzi Múzeum. (A szerző felvétele) 6. kép: A jelenleg ismert legrégibb ujgur felirat: a Doloodoji sztélé. 8. század. Mongólia, Uvsz megye. Megyei múzeum. (D. Cevendordzs-L. Dasnjam-A. Ocsir-N. Urtnaszan: Mongol nutag dahi tüüh szojolin durszgalt. Ulaanbaatar, 1999.) 7. kép: Karabalgaszun jelenlegi állapota (A szerző felvétele) 8. kép: Ujgur manicheus levél töredéke. 10 sz. Bezelik barlangok, Turfán. (The brocade and silkfrom the Silk road. A catalogue. National Museum, Tokyo. Tokió, 2002.) 9. kép: Ujgur manicheus miniatúra. 10. sz. Turfán (Albert von Le Coq: Chotscho. Koeniglich Preussische Turfan Expeditionen. Berlin, 1913. 5. tábla) 10. kép: Szír felirat Ulaan Tolgojban. Mongólia, Hovd megye, Mönhhajrhan járás. (A szerző felvétele)

*i»»*rtik*

^W'-vr*-*,

führ****?

***** -tfkmw

TC**^^

LASZLO

E M Ő K E

A besztercebányai ágostai hitvallású evangélikus t e m p l o m régi magyar hímzései

A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége 1908 nyarán bízta meg Divald Kornélt ( 1 8 7 5 - 1 9 3 1 ) , hogy Szepes és Sáros vármegye után ké­ szítse el Zólyom vármegye műemléki topográfiáját is. Az ingó és ingatlan m ű e m l é k e k leltárba vétele, fényképezése m e l l e t t fő feladatként j e l ö l t e meg a szervezés alatt álló besztercebányai múzeum művészeti anyagának 1

összegyűjtését, leltározását és katalógusban való közzétételét. Kutatási eredményeiről D i v a l d 1909 márciusában számolt be a Felügyelőségnek. Besztercebányán az ágostai hitvallású evangélikus t e m p l o m b a n a követ­ kező textileket jegyezte fel: „4. A n t e p e n d i u m zöld selyemből, aranyhím­ zéssel, közepén gránátalmás koszorúban Isten Báránya s 1744. évszám. 5. Két karing ezüstcsatokkal, Libay Sámueltől. 6. Tizenkét darab úrvacsorakendő, arany és színes selyemmel hímzett, X V I I - X V I I I . század." A z evan­ gélikus egyház kincstárában: „ 1 . T í z úrvacsorakendő, arany és selyem­ hímzésű, X V I I - X V I I I . század. 2. H a t szószékpolcterítő, hímzett, n y o m t a ­ 2

t o t t díszű, s tarka selyemből varrott, X V I I - X I X . század." E terítők közül a legértékesebbek az 1909 októberében m e g n y i t o t t besztercebányai városi múzeum, v a l a m i n t a budapesti Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe kerültek ( 1 9 1 1 , 1918). Már korábban, 1889-ben sikerült a múzeumnak megszereznie az evangélikus egyház nagyon rossz állapotban lévő, figurá­ 3

lis díszű, 1634-es keresztelőterítőjét , s így most a besztercebányai evan­ gélikus hímzések száma nyolcra emelkedett. A protestáns t e m p l o m o k úrvacsorakendői, úrasztali térítői a magyar reneszánsz és b a r o k k hímzések kiemelkedő darabjai. E vászonra színes selyemmel, arany- és ezüstfonallal hímzett kendők díszítése megegyezett a világi darabokéval. A z egyetlen, de a hímzések korának, esetleg az aján­ dékozó személyének meghatározása szempontjából lényeges különbség, hogy az egyháznak varrott vagy v a r r a t o t t terítők közepébe vagy szegélyé­ be belevarrták az ajándékozó nevét (vagy annak rövidítését), illetve az ajándékozás dátumát. Gyakran előfordult azonban, hogy az ajándékba adott világi darabba, például egy keszkenőbe később hímezték bele a ne­ vet és az évszámot. Ez az eredeti hímzéshez hasonló, de nem azonos fona­ lakból, eltérő t e c h n i k a i j e l l e g z e t e s s é g e k b ő l egyaránt megállapítható. A kendők j e l z é s e különösen b e c s e s s é teszi egyházi hímzéseinket, hiszen

így nemcsak keletkezésük időpontját ismerhetjük meg - a m i a világi használatra szánt daraboknál igen nehéz - , hanem a motívumok, díszítmények időbeli és területenkénti határait is. S végül a h a r m a d i k csoportba sorolhatók azok a hímzések, melyeket sem­ miféle jelzéssel n e m láttak el. A besztercebányai ágostai hitvallású evangélikus t e m p ­ l o m hét, az Iparművészeti Múzeumban őrzött úrvacsorakendőjén mindhárom variá­ cióra találunk példát. A „SUS: K O P : A . D . 1686" feliratú úrvacsorakendőt az egyház számára k é s z í t t e t t é k , a h í m z e t t m o t í v u m o k k a l azonos m i n ő s é g ű betűk az o l d a l a k közepén helyezkednek el. A másodikra jellegzetes példa a kendő közepébe belevarrt levélkoszorú, benne Isten Báránya, fölötte I.C., alatta M F betű és a koszorú alatt az 1683-as évszám. Ez a középső koszorú a hímzés egészétől eltérő, más, gyakorlatlan kéz munkája. S végül öt j e l z e t l e n kendő, m e l y e k eredetileg feltehetően világi darabok, k e s z k e n ő k lehettek. A 20. század eleje óta a magyar reneszánsz és b a r o k k hímzéseket úrihímzésnek neve­ zik. E hímzéscsoportot Palotay G e r t r u d a következőképpen határozta meg: „Úrihímzés névvel egy olyan jellemzően magyar hímzésfélét szoktunk jelölni, mely, ha tart is r o k o n ­ ságot Európa egyéb országainak ugyané korból való hímzéseivel, mégis egész megje­ lenésében, mintázatában, színösszeállításában, elrendezésében ezektől eltér és m i n t ­ egy önálló stílust képvisel." A világi és egyházi vászonneműek hímzéssel való díszítése a 16. századtól kezdve válik Európa-szerte általánossá, s készítésükben a n ő k egyre nagyobb szerepet játszanak. 1567-ben a kassai források csak két hímzőnőt említenek, N y i l a s y Bonát, a k i Gyulafehérvárott v o l t a fejedelem gyöngyfűzője, előtte Kassán és Egerben is d o l g o z o t t , v a l a m i n t 1591-ben hímvarró K a t a l i n t . A kolozsvári források 1570-ben „Hym Varró A n n a " nevét említik. A felső ruhákat, lófelszereléseket díszítő férfi hímzők m e l l e t t a következő két évszázadban a vászonneműket díszítő g y a k o r l o t t hímzőasszonyok (varrók) szerepe meghatározó lett a magyar textilművészetben. A 17. században a magyar főúri és nemesi udvarok a fiatal r o k o n leányoknak és ifjaknak m i n t ­ egy nevelőotthonul is szolgáltak. A lányok egy-egy hivatásos hímzőasszony, a minták kiválasztásában és a hímzésben is jártas úrnő vagy idősebb leányok segítségével sajá­ tították el a hímzés mesterségét. 1603-ban Budaky György írta egyik rokonának: „mely leánykát é n n e k e m kommendált vala, i t t az én g y e r m e k e i m között j ó egészségben va­ gyon... m e g kapta a Hím varrást is, az én leánykáimmal együtt t a n u l n a k " . A j ó hím­ zőasszony nagy kincs volt. Erről tanúskodik Pekry Kata Kajali Klárához írt levele 1724ből: „ne salynállya n é k e m egy j ó b e t s ü l e t e s szép m u n k á j ú csipkekötőt és varró asszonyt keresni... Nékem tsak arra kéne, hogy a leányaimat tanítaná, m e r t az nagyob­ b i k leányom m o s t f o r d u l t t i z e n h a r m a d i k esztendőbe." A fejedelmi és főúri udvartar­ tásoknak a hímvarró férfiak m e l l e t t saját kitűnő varróasszonyaik is voltak. A hímzés állandó jelenlétére utalnak az udvarházi leltárak, v a l a m i n t az elhunytak hagyatékában m a r a d t eszközök. A varróasszonyokkal n e m rendelkező, s a h í m z é s b e n n e m j á r t a s asszonyok a protestáns egyházaknak ajándékba szánt úrvacsorakendőiket a környeze­ tükben e l i s m e r t varróasszonyokkal készíttették, közülük az öntudatosabbja ezt rá is h í m e z t e a kendőre, így például egy úrvacsorakendő közepén a következő felirat áll: „Hajós J á n o s n é árva Bori Susánna varratta a D ö m s ö d i Reformata szent Ekklésia szá­ mára 1726. M é s z . Erséb. várta." A z úrihímzések készítői tehát a fejedelmi, főúri és 4

5

6

7

8

9

nemesi udvartartásokban dolgozó g y a k o r l o t t h í m z ő a s s z o n y o k (varróasszonyok), az udvartartáshoz n e m kötődő, önállóan dolgozó és egyes körzetekben jól ismert hímző­ nők, a főrangú és nemes asszonyok, leányaik és j ó k e z ű szolgálóik voltak. A hímzések alapanyaga sima vászon, gyolcs, patyolat és cinadof. E vásznak többsé­ ge importként került az országba. Míg a nagyobb udvartartásokban az egyszerű „pa­ raszt" len- és kendervásznakat o t t h o n szőtték, a hímzésre használt j ó minőségű vász­ nak külföldről, n é m e t , osztrák, svájci, lengyel, sziléziai, m o r v a és török területekről származtak. A vásznak többségéhez hasonlóan a hímzőfonalak is külföldről kerültek hazánkba. A királyi Magyarország területén élők főként Bécsben és a Felvidéken vásá­ roltattak (például Z s o l n á n ) . A nyugati áruk és a magyar kereskedők m e l l e t t a hódoltság alatt egyre nagyobb szerephez j u t o t t a k a keleti áruk és kereskedők, így a törökök, gö­ rögök, zsidók és örmények. A fonalak közül a h í m z é s e k h e z m i n d i g erősebben vagy gyengébben s o d r o t t selyemfonalat vásároltak. A z arany- és az ezüstfonal sárga vagy fehér selyem bélfonal köré tekert ezüst- vagy aranyozott ezüstszalag volt, színaranyat n e m használtak. A fémfonalak közül a skófium v o l t a legértékesebb, ez ezüstből vagy aranyozott ezüstből húzott drót v o l t . Nagyrészt Törökországban vásárolták, de Bárt­ fán is v o l t skófiumgyártó, Gantzaug J á n o s , vele I I . Rákóczi Ferenc fejedelem is d o l ­ g o z t a t o t t 1708-ban. 10

A meghímzendő motívumokat vagy mintákat „példa", „mustra", „forma" vagy „hím" névvel illették. Ezek lehettek meghímzett m i n t a d a r a b o k vagy mintarajzok. Mindkettőt nagyon nagy becsben tartották, s bár sokszor kölcsönadták egymásnak, m i n d i g rajta voltak, hogy „szépszóval vagy haraggal" visszakapják. A kölcsönzések következtében egy-egy m i n t a az egész ország területén elterjedt, s így n e m véletlen, hogy sokszor éppúgy megtalálható a Felvidéken, Erdélyben vagy a Dunántúlon. A német, olasz, angol és francia hímzésmintakönyvek az eddig i s m e r t leltárakban nemigen fordulnak elő. Valószínű azonban, hogy a varrók vagy a n e k i k dolgozó tervezők láthattak ilyene­ ket, s felhasználták a nyugatról és keletről hazánkba áramló t e x t i l és különféle ipar­ művészeti tárgyak m o t í v u m k i n c s é t is. E hímzésekre tehát a n y u g a t i és keleti, közelebbről a török és perzsa o r n a m e n t i k a egyaránt h a t o t t , e hatás azonban nemcsak az o r n a m e n t i k á b a n j e l e n t k e z i k , h a n e m színvilágban, öltéstechnikában is. A magyar úrihímzések legszebb reneszánsz m o t í ­ v u m a a s z i m m e t r i k u s virágtő vagy virágbokor. A virágtövek gránátalmából, szívből, tulipánból vagy kétfülű, ún. olasz korsóból erednek. E középtengelyre felépített m o ­ tívumokat a keleti életfából származtatják, mely hosszas vándorlás után került NyugatEurópába. A virágtövek középső szára m i n d i g egyenes, a magyar hímzéseken páratlan számú virág (három, öt, hét stb.) ül rajtuk. A kendőkön a sarkokban s gyakran az o l ­ dalak közepén is állnak. E virágtövek egyszerű, tiszta rajzú változatát figyelhetjük meg az első k e n d ő n , m e l y zöld és nyers színű selyemfonallal, arany és ezüst skófiummal hímzett. A tövek erősen stilizált, kétfülű vázából vagy lefelé fordított tulipánból ered­ nek, rajtuk három-három hatszirmú, kerek virág és fogazott szélű levelek. A virágszá­ lak között k é t - k é t s z e m b e n é z ő , koronás, kinyújtott nyelvű, bojtos farkú, ágaskodó oroszlán áll. A törökös levelű virágbokrok kissé merev rajza érdekes ellentétet alkot az oroszlánok mozgalmas ábrázolásával. A 17. századi magyar hímzéseken az állatábrázo11

lás igen r i t k a . A kendőn az oroszlánok rajza a címerállatokéhoz hasonló, így n e m zár­ ható k i , hogy olyan családtól került az egyház birtokába, amelynek címerében szerepelt az oroszlán. K é s ő b b díszítőmotívumként az oroszlán népi hímzéseinken is megjele­ n i k , így például sokkal egyszerűbb változatban egy, ugyancsak Felvidékről származó lepedőszélen. S z i m m e t r i k u s virágbokrok díszítik a második kendőt is. Ez azon kevés magyarországi darabok egyike, melyen a hímzés a kendő egész felületét betölti. Mintája centrális elrendezésű, a középső négylevelű rozettát karéjos kör övezi, ebből erednek a sarkok és az oldalak felé a s z i m m e t r i k u s virágbokrok. A sarkokban csúcsukon egyegy nagy gránátalma, az oldalak közepén íriszek, az oldalszárakon m i n t e g y virágoskert­ ben a legkülönbözőbb, nagyobb és kisebb virágok, bogyók, levelek láthatók. Ragyogó borvörös és zöld, v a l a m i n t nyers színű selyemfonal és ezüstfonal alakítja a m i n t á t , m e l y n e k elrendezésén erősen érezhető a keleti hatás, a középre hímzett kör és a köréje rendezett virágok a török turbántakarók felületkitöltésére emlékeztet. A t ö m ö r virág­ fejek és a vékony, s z i m m e t r i k u s , de szeszélyesen kanyarodó szárak ellentéte a koraba­ rokk hímzőstílus jellemzői. A z olasz reneszánsz o r n a m e n t i k a leggyakrabban ábrázolt mot í vuma a gránátalma. A régiek által „pomagranat"-nak nevezett, egykor termékenységet szimbolizáló gránát­ alma a 1 6 - 1 7 . században a főúri asztalok kedvelt gyümölcse v o l t . A hímzéseken szám­ talan változata közül a zárt és a felhasított, belső magjait is láttatni engedő formája, v a l a m i n t az ananásszal összevont ábrázolása a legkedveltebb. A vörös, kék, zöld és nyers színű selyemfonallal, v a l a m i n t ezüstfonallal hímzett harmadik kendő sarkaiban ez utóbbi dekoratív példáját figyelhetjük meg. A sarkokat egy-egy átlósan álló, levél­ kehelyből kinövő, csipkés szélű gránátalma-ananász fej díszíti. Felületük az ellentétes sarkokban azonosan, sávosan, illetve kockásán mintázott. A különféle virágok, levelek geometrikus mintázatú kitöltése a 16. században az olasz és a spanyol selyemszövetek jellemzője v o l t . I n n e n kerülhetett a magyar hímzésekbe, s így a keleti eredetű motívu­ m o k a t a másfajta színezés és rajz m e l l e t t elsősorban a mintázás gazdagsága teszi m a ­ gyarrá. A z egyes motívumoknak vagy azok belső magjának ez a fajta kitöltése számta­ lan hímzésünkön később is előfordul, e kendő azonban ennek leggazdagabb és legtö­ kéletesebb k o r a i emléke. A motívumok kitöltésének másik jellegzetes és szép példája látható a negyedik terítőn. Négy sarkában m a n d o r l a alakú levélkoszorúba borvörös, illetve zöld selyemalapra ezüst- és aranyozott ezüstfonalas kunkorodó virágszálat hí­ m e z t e k . C s ú c s á t magas porzójú elnyílt virág, szárát tulipán, rózsa és fogazott szélű levelek díszítik. A motívum és annak kitöltése egyaránt török eredetű. A török nyeregtakarók, a cafragok fémfonalas hímzéseire jellemző, hogy egy-egy nagyobb virágba vagy levélbe több­ nyire ugyancsak fémfonallal kisebb virágmotívumokat hímeztek. A magyar vászonala­ pú hímzéseken ezt a belső rajzot az alap színes selyemhímzése e m e l i k i . A hímzés raj­ za és t ö k é l e t e s technikája az előzőkhöz h a s o n l ó a n egyaránt hivatásos h í m z ő r e v a l l . A csigavonalban kunkorodó ág az a törökös díszítmény, amely Palotay G e r t r u d sze­ r i n t a legnagyobb hatással v o l t a régi magyar hímzésekre. E n n e k azonban a magyar reneszánsz díszítőművészetben is vannak korai emlékei. így például a Corvinák m i n i atúráinak szegélydíszében, kőfaragásokon (például a kolozsvári Farkas utcai t e m p l o m 1 2

szószéke), ötvöstárgyakon, habán kerámiákon, s láthatók korai példái a nyugat-európai hímzésmintakönyvekben is. A spirálisan kunkorodó indák az 1600 körüli angol hím­ zéseknek is jellemzői. A borvörös és fehér selyemfonallal, ezüst és aranyozott ezüst­ fonallal hímzett ötödik kendő sarkaiban körte alakú motívumból eredő, körbekanyaro­ dó virágszál látható. Közepén nagy, nyolcszirmú rozetta, a középmotívumot a száron áthajló kisebb, zárt gránátalmák, tulipán, levelek s a száron ülő négyszirmú virágok övezik. Közepén levélkoszorúban Isten Báránya, alatta az M F betű valószínűleg az ajándékozó monogramja, a koszorú fölött I.C. Krisztus nevére utal, a koszorú alatt pe­ d i g az 1683-as évszám az ajándékozás idejére. M i n t említettük, a sarokmotívumok raj­ za, az egyes virágok g e o m e t r i k u s kitöltése, a hímzés technikája egyaránt kiváló mes­ terre vall. A középső koszorú más, gyakorlatlan kéz munkája, melyet a korábban ké­ szült keszkenőbe hímeztek. A z egy oldalra hajló ág vagy levél, s különösen az a forma, m i k o r e félkörívbe virág hajlik be, szintén jellegzetes török eredetű motívum. A török csempéken, edényeken, hímzéseken kedvelt díszítmény valószínűleg perzsa eredetű, két magyar változatát a h a t o d i k és h e t e d i k kendőn figyelhetjük meg. A borvörös se­ lyemfonallal és aranyozott ezüstfonallal hímzett hatodik kendő sarkaiba egy-egy majd­ n e m kört alkotó virágtő i l l e s z k e d i k , szárán különféle apró virágokkal és levelekkel. Csúcsán nagy gránátalma, szárából ugyancsak nagyméretű, a szart keresztező, foga­ zott szélű levél hajt k i . A z oldalak közepén az ajándékozó felirat: SUS: / K O P : / A . D . / 1 6 8 6 . A z ajándékozó személyét sajnos ez ideig n e m ismerjük. D i v a l d Kornél azonban a Besztercebányai M ú z e u m hímzései között leír egy másik kendőt, melynek ajándéko­ zója és az ajándékozás időpontja egyezik ezzel az úrvacsorakendővel, ennek sarkaiban virágkoszorúban Isten Báránya v o l t . T ö b b hasonló, a Felvidékről vagy Észak-Magyar­ országról származó kendőt ismerünk. Még kettőt őriz a budapesti Iparművészeti Mú­ zeum, közülük az egyik a hetedik kendő, a besztercebányai evangélikus egyháztól, a másik a zólyomi római k a t o l i k u s templomból származik. Kettőt őriz a besztercebányai Közép-szlovákiai M ú z e u m , egyikük szintén az evangélikus egyházé v o l t egykor. Divald Kornél az eperjesi evangélikus t e m p l o m b a n lelte föl aranyfonallal hímzett vál­ tozatát és a kömlődi (Komárom megye), v a l a m i n t a kenézlői (Szatmár megye) refor­ mátus egyház régi h í m z é s e i között is található egy-egy hasonló k e n d ő . A zöld se­ lyemfonallal és aranyozott ezüstfonallal v a r r o t t h e t e d i k kendő sarkaiba hasonló, fél­ körívesen meghajló virágszárakat hímeztek, a virágszár végén elnyílt tulipán csüng, szárát az előbbinél hangsúlyosabb, fogazott szélű levél keresztezi. A levélből és szárból még kisebb virágok, levelek és a körtéhez hasonló motívum, miribóta ered. A hajlé­ kony vonalvezetés, a szárat díszítő és a virágok csúcsán kunkorodó apró kacsok a ba­ r o k k úrihímzések j e l l e m z ő i , könnyedebbé teszik a g e o m e t r i k u s á n mintázott, t ö m ö ­ rebb felületeket. 13

14

15

16

A hét kendőn a magyar hímzések számtalan jellegzetessége megfigyelhető. A motí­ v u m o k egyes részeinek geometrikus mintázására az egész magyar hímzésanyagban az egyik legszebb példa a h a r m a d i k kendő. Ezen a csíkok, r o m b u s z o k , farkasfogas kitöl­ tések m e l l e t t a színgazdagság és a selyem- és fémfonalak váltogatása is fokozza a deko­ ratív hatást. Színben visszafogottabb változatát látjuk a h e t e d i k kendő zöld-arany fe­ lületén. A z arany- és ezüstfonalak vagy különféle színű selyemfonalak szirmonkénti

váltogatása a török hímzések jellegzetessége. A m o t í v u m o k kontúrozása Palotay Gert­ rúd szerint a török félfajanszokról került a hímzésekre. Ez elsősorban a felvidéki h í m ­ zésekre j e l l e m z ő , továbbá az is, hogy a selyemfonalas részeket fémfonallal, a fémfona­ lasakat selyemfonal kontúrral hangsúlyozzák. Jellegzetes a felvidéki kendők szélének lezárása is. Ez többnyire hímzett csík, m e l y e n vízszintesen selyem- és fémfonal válto­ gatja egymást. A kendők szegélye selyem- vagy fémfonalból szövött paszománt (4., 5. kendő),

azaz egy-két centiméter széles, szövött szalag vagy arany-, illetve ezüstfonalas

vertcsipke (1., 2., 3., 6., 7. kendő).

Mindkét m e s t e r s é g legkorábbi adatai hazánkban a

Felvidékről származnak. A paszomántosok első céhe Lőcsén a l a k u l t 1492-ben, a csip­ keverőkre vonatkozó első adat Selmecbányáról származik 1 5 6 0 - b ó l . A két m e s t e r s é g szoros kapcsolatban állt egymással. 1786-ban Eperjesről említik, hogy az i t t , továbbá Bártfán és Kisszebenben korábban megtelepedett paszomántosok j ó pénzért alkalmaz­ tak csipkeverésre polgárlányokat.

17

E csipkék aztán a t ó t kereskedők révén az ország

egész területén megvásárolhatók v o l t a k . A kendők egykori tulajdonosairól, az ajándékozókról egyelőre s e m m i t sem t u d u n k . A besztercebányai vártemplom 1671-ben újra k a t o l i k u s kézre került, 1672-ben a k a t o ­ l i k u s o k és az evangélikusok szétosztották egymás közt a l i t u r g i k u s tárgyakat, új evan­ gélikus t e m p l o m azonban csak 1807-ben épült. Már ebben az újabb t e m p l o m b a n talált 18

rá D i v a l d Kornél „egy vasládába zárva" a h í m z é s e k r e , származásukról azonban s e m m i adatot n e m közölt, hiszen erre a gyűjtéskor n e m v o l t ideje, k é s ő b b p e d i g már n e m v o l t lehetősége. A z évszámos úrvacsorakendőket m i n d e n b i z o n n y a l az osztozkodást köve­ tően ajándékozták az egyháznak, a másik öt, de szintén 17. századi kendőről n e m t u d ­ j u k , hogy m i k o r kerülhettek az egyház birtokába. Ezekre a kérdésekre talán az újabb k u t a t á s o k t u d n a k m a j d feleletet a d n i .

Jegyzetek 1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

A „szentek fuvarosa". Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. Szerk. Bardoly István. Országos Műemlékvédelmi Hivatal. Budapest, 1999, 17-18. o. A „szentek fuvarosa" i . m. 438. o. László Emőke: A besztercebányai evangélikus templom keresztelőterítője. Diakonia, 1988/2. 34-38. o. Palotay Gertrud: Régi erdélyi úri hímzések. Pásztortűz, 27. 1941, 73. o. Kemény Lajos: Gyöngyfűzők és hímvarrók. Arch.Ért.Úf. 24. 1904, 446-447. o. Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár. Szerk. Szabó T. Attila. Bukarest-Budapest, 1993, V. köt. 115. o. Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár. i . m. 114. o. Beliczay Angéla: Kajali Klára, Ráday Pál felesége. In. Ráday Pál. Szerk. Esze Tamás. Budapest, 1980, 187. o. Takács Béla gyűjtése a dömsödi ref. egyház 1819-es leltárából. Iparművészeti Múzeum Adattár. Kit. 447. Thaly Kálmán: Régi magyar hímzőművészetről. Arch.Ért. XIII. 1879, 344-350. o. A kendők technikai adatait, irodalmát vö. László Emőke: Magyar reneszánsz és barokk hímzések. Vászon­ alapú úrihímzések. Az Iparművészeti Múzeum Gyűjteményei II. Budapest, 2001. 1. kendő: Kat. 11., ltsz. 51.308.1. 2. kendő: Kat. 99., ltsz. 8918. 3. kendő: Kat. 6., ltsz. 9227.

12

13

14

15

16

17

18

4. kendő: Kat. 5., ltsz. 9209. 5. kendő: Kat. 189., ltsz. 52.3505.1. 6. kendő: Kat. 117., ltsz. 50.197.1. 7. kendő: Kat. 119., ltsz. 50.211.1. Palotay Gertrud: Oszmán-török elemek a magyar hímzésben. Budapest, 1940, 49. o. Divald Kornél: A Besztercebányai Múzeum kalauza. Budapest, 1909, 42., 13. tárló. Toranová, Eva: Vysivky minulych storoci. Martin, 1984. Nr. 29, 9 1 . Divald Kornél: Sáros vármegye szövött emlékei. Budapest, 1905, 39. o. Palotay i . m. 1940, 118. és 121. kép Palotay Gertrud: Tót csipke, tót hímzés a XVIII. századi Erdélyben. Kolozsvár, 1947, 6. o. Divald Kornél: Régi hímzéseink és a népművészet. Magyar Iparművészet. XIV. évf., 1911, 123. o.

A felvételeket © Kolozs Ágnes készítette. A műtárgyak az Iparművészeti Múzeum tulajdonát képezik.

1. kendő

2. kendő

3. kendő

4. kendő

6. kendő

Lassi N u m m i versei Szopori Nagy Lajos fordításában

Lassi N u m m i (1928) a második világháború után jelentkező, a finn líra nagy modernizációs fordulatát végrehajtó költőgeneráció egyik kiemelke­ dő képviselője. Pályája 1949-ben, egymás után két verseskötettel i n d u l t - és az imént, 2003 őszén vehettük kézbe huszadik kötetét Olemassa toisillemme (Megvagyunk egymásnak) c í m m e l . Két i t t szereplő verset (Érintés nélkül, Én, te, Bach) már ebből választottam. T ö b b m i n t fél évszázados költői pályája során folyamatosan, szünet és törés nélkül a l k o t o t t . Rendkívül termékeny lírikus, olyan alkat, akiben szinte bármilyen élmény, emlék, gondolat vagy ötlet verssé formálódik n e m úgy azonban, hogy költészete valamiféle életrajzi lenyomattá válna. Élményei, gondolatai ugyanis igen gyakran művészeti - képzőművészeti és zenei - alkotások, úti benyomások, műemlékek, olvasmányok és persze egy-egy természeti jelenség, látvány hatására születnek. Ám egyfelől eze­ ket is képes olyan mélyen megélni, m i n t az egész líráján végigvonuló hitvesi szerelem stációit. Másfelől viszont maga a „tárgy", az inspiráció nála legtöbbször pusztán a kiindulópont, az elrugaszkodási alap valamely távlatos, filozofikus, nemegyszer transzcendens gondolat, érzés felvillan­ tásához, körüljárásához vagy a kíváncsi rákérdezéshez. M e r t N u m m i mindenekelőtt a lényeget kereső, kétkedő kérdező, t i t k o k a t vallató, elmé­ letek, h i t e k és közhely-igazságok mögé néző költő. Termékeny feszültséget ad költészetének, hogy hideg fejű vizsgálódó­ ként alapjában véve tele van életszeretettel és érzelemmel. S miközben tárgyilagosan vagy i r o n i k u s a n , néha szkeptikusan - a legkisebb d r a m a t i ­ zálás nélkül - tudomásul veszi és regisztrálja a lét megoldhatatlan ellent­ mondásait és fonákságait, Isten öntörvényűségét és „kiismerhetetlenségét", az ember tévelygéseit és esendőségét, hitek és eszmék viszonylagos­ ságát, n e m a k é t s é g b e e s é s s n e m is a c i n i z m u s keríti hatalmába. Majd m i n d i g kezében marad valami, amitől az az érzésünk támad, hogy az adott körülmények (keretek) közé szorítottan is élhető, élvezhető, sőt némely­ kor ünnepi lehet az ittlétünk. Észreveszi a jelentéktelennek látszóban, a megszokottban, a köznapiban rejtőző csodát, nagyszerűt, magasztosát; a monumentálist és a fenségest pedig leszállítja, lefokozza, elérhető kö-

zelségbe hozza hozzánk, s így átélhetjük, ha igazi, és átláthatunk rajta, ha hamis, ál­ ságos. I t t következő válogatásunk csupán néhány villanást tuet m e g m u t a t n i a gazdag és sokszínű életműből. A n n y i b a n azonban szerencséje van az érdeklődő olvasónak, hogy N u m m i verseiből elég gazdag kínálat áll rendelkezésére magyar ul . 1989-ben az Európa Kiadó adta k i válogatott v e r s k ö te té t Lépj ki tükreidből c í m e n , 1990-es Requiem című kötete 1998-ban a Polar kiadásában jelent meg, a 90-es években született költeménye­ iből pedig a Kánon az erdőn című antológia (Árgus K., Székesfehérvár, 1999) tartalmaz válogatást. A költőnek egyébként évtizedekre visszanyúló magyar kapcsolatai vannak. T ö b b ízben járt hazánkban, szerepelt budapesti és vidéki i r o d a l m i esteken, s több ma­ gyar tárgyú verset is írt - például Csontváry képei apropóján. A z i t t közölt verseket az utóbbi negyedszázad terméséből válogattam, a már említetten kívül az alábbi kötetek­ ből: Lähdössä tänään ( 1 9 7 7 ) , Heti, melkeinheti (1980), Karu laidunrinne (1989), Portaikko pilvissä ( 1 9 9 2 ) , Isoisän runotja muita (1999) és Välimeri ( 2 0 0 0 ) . A ÉN, T E , B A C H Most meg Bach szól. Miért nem sírhatok? Meghalok. Meghalsz te is. Meghalunk, s ha ez nem menne egyszerre, ne igyekezz fölöslegesen. Elsőnek majd én! Tolakodás ez, elismerem, de képzelj csak el egyedül: lehetetlen fráter, oktalan, aszociális. A reggeli kását garantáltan este kilencre főzném meg. Nem szólva a lelki

oldaláról.

A fájdalom persze mindkettőnknek egyformán szörnyű. Am belőled a nagyobb rész nélkülem is megmaradna. Több értelemben. Kiváltképp pedig a „nagymami, nagymami" négy ifiú

körében.

Belőlem viszont csak szélben szállongó fűszálnyi. Önsajnálat? Dehogy. Csak Bach. Csupán a Bach.

fordító

ÉRINTÉS NELKUL Nézz ide, nézz rám behunyt szemmel. A te szemed ez érzem, bár nem látom. Lehelj ide, lehelj rám összezárt ajakkal. Tudom, a te lélegzeted, bár alig érzem. Nyújtsd a kezed, nyújtsd ide, felém csak egy csöppnyit. Én se merem jobban, csak szemernyit. Egy napon találkozik De most így

majd a kezünk.

pihenünk ugyanazon az ágyon, ugyanabban a világban és ámulunk. Legalábbis én.

FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZAT (a Nagyapai versek című ciklusból) - Nem és nem, egyetlen köteléket

se

a régieken kívül! Ebben a korban már nem. Az én szerelmeim többsége úgy negyven év óta tart már passzívan (némelyik aktívan is, bátorkodom és új korukban (ha emlékezetem nem csal) úgy tapadtak rám, akár a lódarazsak.

remélni),

(Mármint a szerelmek s nem a szerelmesek, szerencsére a képzelgések, remények, az érzések és a félelmek.) Nem kell hát új szerelem egy se, Nem, soha többé!

-

Csakhogy az a helyzet: a gondolataim ismét egy leány körül forognak. - hogy most éppen mit, hogy most hogyan is benn a lakásban vagy a szigeten a fák

árnyékában...

- hogyan veszi a szájába, hogy hunyorog épp most, amint a nap (az a pimasz) bántja a szemét... Hát ez a leány (be kell vallanom) az én új szerelmem, teljesen új, de már több mint négy és fél kilót nyom (egészen pontosan 4583 grammot) és egyre nő. Növekszik. Nagyon félek: ennek

arányában,

grammról grammra nő a kapocs. A kötelék. Szerelem ez, roppantul félek.

Szerelem.

ELNYÚLÓ, HAJLÉKONY BRAHMS-HULLÁMOK Elnyúló, hajlékony öblögetik a Tevére

Brahms-hullámok betonpartjait

egy meleg májusi estén. Róma bizonyára örök valamiképpen, s másként örök a szépség, a klarinét zengése. Mindkettő múlandó is persze a maga módján: Róma eltűnik, ha becsukjuk a szemünket, elveszik s marad.

A zengés akkor vész el, mikor a zenész

abbahagyja,

elveszik s folytatódik. És mi? Talán mi is, miként Brahms és mint Lebegünk együtt a zenével a meleg estében készen arra, hogy beleszülessünk

Róma.

az elmúlás

csodájába

TOOMPEA Sokféle orgona hangját hallottam már, de ezt, a tallinniét nem feledem. Nem templomi orgonáról beszélek. Szépen zeng az is s szépen szól az emberi hang - az álló, ülő, térdeplő emberek hangja a Jaan-templomban, ahol a visszhang azt - Találkozunk az égben! De néha templom egész Tallinn

suttogja:

s tornyaival a Toompea hatalmas orgona. Áprilisban, májusban olykor vaskos, szürke homlokfalából hang szakad ki. Szilárd, ritkás sípsora archaikus dallamot, ősi dalt játszik vidámat? nem, de nem is szomorút, inkább friss-csípős tavaszt sarjasztót. Októberben, novemberben pedig, mikor a tengerről húz a szürke szél, dallama didergetően szomorú. Mint örmény hegyek ősöreg köves dallamai. Ha hallod, nem feleded. Messze más ez, mint gyermekkori közös játékaink, pásztorjátékok távoli hegyeken, napsütötte folyók mentén. Hideg tenger ez, északi tenger, élet és történelem fekete mélység, felszínén sugárnyalábok, fények és árnyak vándorolnak, és mikor lecsap az őszi vihar, vele zeng a mélység,

és végigzúdul a városon a Toompea orgonabúgása. Nemzedékek kínja és reménytelensége

szól

belőle.

S az ember törékeny boldogsága is. Sötétség és reménytelenség talajában csíráznak ki jövendő tavaszok fénypászmás napjai. 1983. október

JÓB KÉRDEZ Tejártál Armenia hegyein, nemde? És a mélységből ezrek kiáltottak hozzád. Egy tündöklő fagyos reggelen meghalt egy ifjú anya, a nővérem, egy hideg éjszakán sokat szenvedett fivérem. Szárnyaktól megcsalatva, fellobbanó lángban fáklyaként égett szép nővérem és fivérem a Fennsík égboltján. Az ég madarai sem, fejünk egyetlen hajszála sem, igaz? Szüntelen rajtunk a szemed, ugye? És minden a mi javunkra, nemde? Jól elrendeztél mindent, ezt nem merem tagadni. Nekem is itt ez a cserépdarab, mely hallatlanul enyhíti kínjaimat. Ugyan hogy jutottál arra a gondolatra tűnődőn sétálgatva a csillagok között, hogy egyik tejutat a másik fölé emeld, hogy az állócsillagok egyikét a Fekete Lyukba süllyeszd?

SZÉLJEGYZETEK J Ó B KÖNYVÉHEZ Széljegyzet Jób

III.

28,3.

Fénytelen ér fut a be az üreg s elvész az

sziklában

homályába árnyékban.

Követjük. Mélyül a sötétség. Ha el is borít, egyre, álmunkban is tudjuk: nemesérc fénylik

valahol.

Széljegyzet IV. Jób 11,16. Eltem napjai mint vízáradat, mely már lefutott. Egy aprócska tó maradt belőle csupán, de az továbbra is tükrözi az eget. Széljegyzet VII. Jób 39,27. Megközelíthetetlen, elérhetetlen gondolataim fészke. Túlságosan magasra raktam, a felhők fölé. Felhő fölött volt a puha fészek és lenn a rideg mélység. A felhő messzire szállt. Maradt lent a rideg mélység.

A NAGY KÓRUS Öröm?

Kétségbeesés?

Néha úgy érzem, mintha puszta tévedés volnék, aki gondatlanságból keveredett ide a világba. Akár egy ászka, féreg vagy egyéb apró lény, hogy az élet keletkezésének egy régi teóriáját idézzük. Vagy úgy, mint névtelen kommentátor naiv megjegyzése, melyet az írás jámbor másolója homályos pillanatában beemelt a margóról a szövegbe.

S hogy mindez mit jelent? A lények e szériái is élnek, mozognak. A könyv sorai is énekelnek hogy csengőn vagy rekedtesen, teljesen mikor fölzeng a Nagy Kórus éneke.

közömbös,

SOK-SOK É V E . . . Sok-sok éve sötét barlangban, a gyermek- és ifiúkor határán olyan volt az élet, mint citrom íze a szájban. Keserű. Sok-sok éve nap perzselte réten, mikor az ifiúság átnyújtózott a férfikorba, olyan volt az élet, mint citrom íze a szájban. Üde-friss. Majd újból keserű. Üde-friss. Kissé elbizonytalanodom,

Keserű.

érzek-e

különbséget.

Halikarnas Balik^isi elbeszélései

Éljen a tenger! Szali nagy szigetének tágas öble a Bodrumi-félszigetre nézett. Félholdként ívelő part­ ját fehér, világos- és sötétzöld, kék és ibolyaszín sávok övezték. A könnyedén átfutó záporok a kékek eme szivárványáról csíkokban csillogó orgonaszínt loptak. Időnként a legyezgető légáramlatok a világoskékben sötét borzongást k e l t e t t e k . A z öböl egyik szegletében a tenger sóhajtozott, m á s h o l m o r m o g o t t , dörmögött. A három halász a mély víz fölött kivetette két-három mérföld hosszú paraketáját, azután ebbe az öbölbe jöttek, hogy főzzenek és i t t éjszakázzanak. A paraketát másnap reggel akarták felszed­ n i . A hegyek, a kövek szürkéskék ködbe burkolóztak. N a p n y u g t a k o r a három halász a p a r t i h o m o k o n két kőből tűzhelyet épített és tüzet gyújtott. Halászlét akartak főzni. A legöregebb n a p n y u g t a k o r a hullámok fölé maga­ sodó világoskék árnyékokra m u t a t o t t : - Ezt hívják a nap búcsújának - m o n d t a . - Ej, a m i időnk is lejárt. I t t van már az ideje, hogy búcsút m o n d j u n k a világnak. - De hát m i r e j ó ez? - törte meg újra a csendet. Holtfáradtan folytatta: - G y e r m e k k o r o m b a n falusi házunknak - jószerivel egy tetőből állt csupán - v o l t egy ablaka, a m e l y i k a tengerre nyílt. Órákig n é z e g e t t e m a tengert. Apám hajóskapitány volt. „Ne nézd így a tengert, m e r t az összetör m i n d e n t , a deszkát is, az acélt is, a csont­ jaidat meg a szívedet is. A reményeidet is összetöri fiam, összetöri. Ót viszont s e m m i sem tudja m e g t ö r n i " - m o n d o g a t t a . Felnőttem, m e g e r ő s ö d t e m . A h o g y a tenger egyre j o b b a n eltöltötte a lelkemet, úgy merültek feledésbe lassacskán apám szavai. Tengerésznek álltam. A hajó tatjára m e n ­ t e m , bámultam a n y o m d o k v i z e t . A z én életem n y o m a v o l t . De vajon m e d d i g nyújtózik még ez a nyomdokvíz? M i v o l t a végtelen, a m i t láttam? Elméláztam. Aztán h i r t e l e n n y a k o n vágtak. „A te műszakod d o l g o z i k . M i t l o p o d i t t a napot?" - csattant a felügyelő hangja. Hát, ettől kezdve m i n d i g o t t v o l t a m a tengeren a vízzel, a hullámokkal, a h o r i z o n t t a l és a szivárvánnyal együtt. Délre, majd északra m e n t e m , követtem a N a p o t és a H o l d a t . Egyik tengerről a másikra hajóztam. Egyik nap a vesémig átfagytam, másnap testem m i n d e n nedvét kiizzadtam. A tenger a magasba repített, majd a mélybe vetett engem. „Gyerünk, öreg, gyerünk!" - m i n d i g máshol; ezzel telt az életem. Hajóról hajóra száll­ t a m , a kikötőből útra k e l t e m , az útról kikötőbe tértem, ki-be, ki-be. Két-három évente egyszer e l j u t o t t a m a g y e r m e k k o r i álmaimat őrző ablakhoz, és o t t leültem. O n n a n más

v o l t a tenger. Én megnőttem, anyám összement, én megerősödtem, ő legyengült. Keze csont és bőr, háta púpos. „A t e n g e r é s z s é g e n kívül n e m tudnál m á s m u n k a után n é z n i ? " - kérdezte t ő l e m anyám. Leültem egy székre, egy szót se szóltam. „Mikor i n d u l s z ? " - kérdezte. N e m feleltem. K i m e n t e m , leültem a küszöbre. S e m m i r e sem t u d t a m g o n d o l n i . Ten­ gerrel teli szememet n e m t u d t a m levenni a vízről. Szívemet két ellentétes vágy feszí­ tette. F e l k e l t e m , és m e g i n t b e m e n t e m . Apám életében a tűzhely m e l l e t t s z o k o t t álldo­ gálni, én is oda m e n t e m . Anyám úgy szólt hozzám, m i n t ahogy apámhoz s z o k o t t : „Ugye még i t t h o n maradsz néhány hétig, f i a m ? " Én p e d i g úgy feleltem, m i n t apám: „Nem, h o l n a p i n d u l o k . " Egy évvel k é s ő b b anyám hosszú útra kelt, olyan helyre m e n t , a h o l már n e m látha­ t o m . De j ó l v a n ez így. M e r t o t t már n e m s z o m o r k o d i k azon, h o g y m e l y i k tengeren vagyok, és n e m várja, hogy hazatérjek. Anyám csomagolta be a zsákomat. A m i n t az a g y o n f o l t o z o t t , d u r v a z o k n i j a i m a t a zsákba t e t t e , a szívét is kitépte, a s z e r e t e t é t is elcsomagolta n e k e m . Én pedig már másnap i n d u l t a m , m i n t apám is. A fülem anyám zokogó sírásával t e l t meg. De ez az út nagyon magányosra sikeredett. S hogy l e l k e m megfagyott-e? Megfagyott. Ezután már n e m v o l t hová hazatérnem. Egyszer egy vadidegen városban szálltam partra. Hatalmas nagy, ismeretlen házak között b o l y o n g t a m . Találkoztam egy asszony­ nyal. M o s o l y g o t t , én is m o s o l y o g t a m . N e m i s m e r t e m , mégis rám m o s o l y g o t t . Persze csak a pénzért tette. Legyen, tegye a pénzért! M i másért tette volna, ha n e m a pénzért? A nő azt m o n d t a nekem, hogy a konyak majd felmelegíti a l e l k e m . De valójában a m o ­ solya forrósított fel. A teste forrósított fel. Úgy éreztem, az ő ajkaival az összes ember rám m o s o l y g o t t ebben a pénzért-mosolyban. L e l k e m j e g é t felolvasztotta. N e m is a h a n g o m , a szívem beszélt hozzá. M e g o l d o t t a megfagyott szívem nyelvét. L e l k e m b e n egy hang azt m o n d t a : „Az időnél is öregebb az a szívbéli hideg, a m i t érzel. A tenger így fagyasztja m e g azoknak a lelkét, akiket megszerzett magának." A z o n az éjszakán átfor­ rósodtam, az éjjel úgy telt el, m i n t h a a N a p , a H o l d és a csillagok melegségének m i n ­ den puhaságát megkaptam volna. A z o n az éjszakán igazán aludtam, álomnál is mélyebb á l o m b a z u h a n t a m . Fejemből a tenger lassacskán elpárolgott. Terveket s z ő t t e m , e l ­ v e t e t t e m őket, n e v e t t e m , elakadt a lélegzetem, é n e k e l t e m . „Házasodjunk ö s s z e ! " m o n d t a m a nőnek. Kinézett az ablakon a tengerre, sóhajtott: „Ha visszatérsz az útról, gyere el m e g i n t . " „Nem jövök többször!" - m o n d t a m n e k i . „Nem baj - válaszolta, s felállt. - T u d o m , tengerész vagy." E l m e n t e m a kikötőbe. Egy kapitánnyal tárgyaltam, fűtőnek álltam. A z egyik tenge­ rész egy d u c i szőkéről, egy másik egy kis feketéről, a h a r m a d i k egy nádszál derekúról, a negyedik egy m e g t e r m e t t nőstényről beszélt. Engem már ekkor elfogott a honvágy. „Meg fogok nősülni" - m o n d t a m . K i n e v e t t e k , m i n t egy b o l o n d o t . I t t u n k . Énekeltünk és s z i d t u k a tengert. „Tenger, tenger, n y o m ó -

.Ml

r u l t tenger!" - m o n d o g a t t u k . Hajóról hajóra, kikötőről kikötőre. A m e n n y i r e szereted a tengert, a n n y i r a gyűlölöd is! Visszatértem, összeházasodtunk. De hát m i h e z értek? A tengerhez! Hát m o s t egy bérelt bárkával halászom. A Nap már lenyugodott. A Szali szigetek közül a kisebbek úgy égtek a sötét, acélkék tenger felett, m i n t a vörös fáklyák. A z öreg halász így szólt: - M o s t már vagy húsz éve halászom. De a n y o m o r u l t Kazdagli Szulejmánnak sehogy sem t u d o m k i f i z e t n i az adósságomat. M i ó t a e l k e z d t e m halászni, talán tízezerszer is kihajóztam a nyílt tengerre, vagy ötszázezer mérföldet eveztem, legalább háromezer viharban álltam helyt, és a tenger időről időre felébredő rossz természetére ezeregyféle mesterkedéssel adtam választ. A karjaim már gyengék, a t e k i n t e t e m ködös. Valamikor számolatlanul f o g t a m halat, öt-hatezer okkányit. Azokból is az a b i t a n g Kazdagli hú­ z o t t hasznot. Ej, a mindenségit, de m e g ö r e g e d t ü n k ! H e j , te n y o m o r u l t tenger, hej! M o s t már Isten veled! A t ö b b i e k egyetértően csettintgettek. Aztán a középkorú szólalt meg: - A h o g y elnézem szemben Torba partjait, a néhai Kara Juszuf j u t eszembe. Egyszer Küllükből hátszéllel érkeztünk oda. Kikötöttük a l a d i k o t . B o d r u m b a a k a r t u n k m e n n i . Tudjátok, Torba után Jokusbasi felé o t t vannak azok a fügefák. O t t megállt szegény Kara Juszuf, a szemei megteltek könnyel. „A négyéves fiammal jártunk erre. A fügék már megszáradtak. A gyerek talált egyet a földön, felkapta és lenyelte. Megfulladt. N e m t u d t a m m e g m e n t e n i . A z ujjammal megpróbáltam kiszedni, de n e m sikerült. A z ölembe v e t t e m , f u t o t t a m . De hová? Már megfulladt, fiatalon elhervadt, meghalt. N e m segít­ h e t t e m rajta" - m e s é l t e . - M i l e t t Kara Juszuf bácsival? - kérdezte a legfiatalabb halász. - Küllükben a csónakjával h o r d t a k i a partra az utasokat a gőzösökről, és árut szál­ lított ide-oda - felelte a középkorú. - Egy nap l a k o d a l o m b a készült a lányával. A lako­ d a l o m a tengerparti K a z i k l i faluban volt. A m e n n y i r e éjfekete hajú v o l t ő, a lánya épp az ellenkezője, aranyszőke, m i n t a Nap; az anyjára ü t ö t t a leányzó. Még m o s t is magam előtt látom szélben szálló szőke haját. A z t m o n d t a az apjának: „Apám, nagyon rossz az idő, m a ne menjünk sehová". A lány éppen úgy értett a tengerhez, m i n t az apja. 30-40 mérföldön át megállás nélkül evezett, m i n t h a a m i n d e n t u d ó A l l a h

odaragasztotta

volna az evezőkhöz. Juszuf azt m o n d t a n e k i : „Nem, lányom, nincs s e m m i baj." A lány beadta a derekát. A p a és lánya beültek a csónakba, eloldozták, és eltűntek a szem elől. Ez v o l t az utolsó útjuk. Ő k e t t ö b b é n e m látta s e n k i . Szóval lagziba m e n t e k . A lagzi megvolt, de ők sose értek oda. Se a csónakot, se Kara Juszufot, se a lány holttestét n e m találták m e g . Csak a tenger i s m e r i t i t k u k a t . " - A tenger nagy, megőrzi a t i t k o t - szólt az öreg halász. Leszállt az éjjel; a tágas égei éjszaka. De ez a tágas éjjel is szűk v o l t a csillagok soka­ ságának. Valahányszor a halászok ágat dobtak a tűzre, felcsaptak a lángnyelvek. A rőt sötét­ ségben a három halász arca kísértő h a l o t t a k kiszáradt koponyájára emlékeztetett. H a fellobbant a tűz, a szénfekete szemgödrök vörösen i z z o t t a k . A z öbölben valahol egy sirály vijjogott. A halászok ettek, aztán elnyújtóztak a tűz m e l l e t t . A tűz elhamvadt. A

három halász olyan volt, m i n t egy-egy sötét folt. A tenger hullámai suttogtak, sóhaj­ toztak. H a n g j u k n e m törte meg a csendet, ellenkezőleg, a néptelen p a r t o t még n é m á b ­ bá és kihaltabbá tette. Éjszaka a tengerből párafelhők szálltak fel. O l y a n o k voltak ezek a párafelhők, m i n t h a a vízből kísértetek jönnének elő. Vagy a sötét éj t i t k o k a t fedett fel? A z árnyalakok egyike Kara Juszufra, a másik pedig a lányára hasonlított. O d a m e n t e k a legfiatalabb halász­ hoz. A lány mosolyogva így szólt: „Ne sajnálj engem! A m i k o r megfulladtam, egyálta­ lán n e m szenvedtem. A m i n t az apám látta, hogy a csónakunk felborult és meg fogunk fulladni, elővette hosszú tengerészkését - ha már az előttem meghalt ö c s é m n e k n e m t u d o t t segíteni, legalább én ne szenvedjek - és m i n t a villám, a szívembe vágta. Észre sem v e t t e m , hogy meghaltam." Megcsókolta a fiatal tengerész homlokát. Kara Juszuf is boldognak tűnt. „Ahelyett hogy a mennybe m e n t ü n k volna, i t t m a r a d t u n k a tenger­ ben." M i n d k e t t e n eltűntek. A m i k o r a halászok felébredtek, a legfiatalabb így szólt: - Kara Juszufot és a lányát láttam á l m o m b a n . - Isten adja, hogy j ó j e l legyen! - mondták a többiek. A halászok még hajnal előtt a bárkába szálltak és kihajóztak. M e g sem pisszentek. A három halász egymás m e l l e t t állt, m e l l k a s u k és karjuk izmaival lendületesen húzták a lapátot. A szalamasztrák nyikorogtak, a meztelen lábak m i n d e n húzásnál a hajópad­ lónak feszültek, az evezők szabályos csobbanásokkal hasították a vizet: fissuu....ssuu. Senki sem m o n d o t t s e m m i t a m e l l e t t e lévőnek. Egyszer csak megálltak. A hajnal fénye úgy tükröződött a tengerben, m i n t egy ablak üvegén, és o t t egy másik hajnalt t e r e m t e t t . A bárka m i n t h a az égen úszott volna a hajnali fényben. A N a p újjá­ születőben v o l t : hosszú szalagként vörös fényével az egész h o r i z o n t o t beborította. A sötétségtől megszabadult tenger, a hegyek, a madarak, a bogarak, a virágok és a fák hangjai együtt köszöntötték a teremtés művét. A Nap megszületett, s m i n t a m i k o r a csend zenét szül, a három halász remegő ajkairól egyszerre zengett fel a dal. A z ébre­ dező fényhez ők is hozzáadták a hangjukat. A z öreg halász a többiekhez f o r d u l t : - M i l y e n nagy dolog is a tenger! - azzal előrefordult. Teleszívta tüdejét, és így kiál­ tott: - Tenger, köszöntlek! A másik két tengerész pedig, amennyire csak erejéből tellett, ráfelelt: - Éljen a tenger! H a n g j u k a t a szirtek felfogták, egyik szikla a másiknak kiáltotta tovább: - Éljen a tenger! (Fordította: Csiky Gergely)

Az Égei-tenger haragja Az anatóliai fennsík még őrzi a Torosz és az A m a n o s z hegységbeli magasságát, a m i k o r a Gökovai-öbölnél az Égei-tengerhez érkezik. De o t t m i n t h a elmetszették volna, ezer méteres magasságból meredeken, szinte függőlegesen zuhan a tengerbe. A hatalmas szirtfal mennydörgő tájkép képzetét k e l t i abban, a ki a tenger felől szemléli. E z o r d

fenséghez hasonlítva egy Jusza- vagy egy Ajdosz-hegy csak kis hólyagnak, apró pörsenésnek tűnik. A sziklaszirt m i n t h a lenyelné az eget. A dörgő hegyek gyülekezetének vadsága m e l l e t t I s z t a m b u l d o m b j a i csak háziállatoknak látszanak, tejelő teheneknek, kis csirkéknek. H a fel a k a r u n k t e k i n t e n i e csúcsokra, m e g k e l l fogjuk a kalapunkat, nehogy leessen. Tekintetünk fokról fokra u g r i k felfelé, s a m i k o r az egek legtávolabbi szeleivel is dacoló csúcsokig ér, csodálkozó kiáltás tör fel belőlünk. - Hát ez hogy lehet? A magaslat a mennyekben sikollyá lett. A z ezeregyszáz méteres meredély peremén növő, szellemektől sújtott, girbe gurba fenyők polipszerű gyökereikkel a szikla hasa­ dékaiba furakszanak, megkapaszkodnak, rettegve t e k i n t e n e k lefelé. A z Egei-tenger egy óriási m e l l k a s h o z h a s o n l ó a n e m e l k e d ő és süllyedő hullámhe­ gyeivel számtalan nyelven beszél. I t t sugdos, o t t mennydörgésszerűén morajlik, még messzebb ágyúként dörög, m o t y o g , beszél, sopánkodik, sóhajtozik, sír, nyöszörög, dühöng, őrülten ordítozik, fenyegetőzik, szüntelen kiabál a sziklaszirteknek, de vá­ laszt sosem kap. Megharagszik, széttép, felaprít, t o l , húz, t a r t , forgat, rimánkodik, simogat, csókolgat, a m i k o r h o m o k o s t e n g e r p a r t o t talál megremeg, elájul, elesik. M o g o r v a M a h m u d n a k nevezték. M e r t m i n d e n t , a m i a világban m e g n y u g t a t , örö­ m ö t ad vagy szórakoztat, m i n d e n t , a m i kellemes, bármi legyen is az, éppúgy a sajátjá­ nak t e k i n t e t t , m i n t az apja vagyonát. Úgy vélte, hogy a nők szépsége, a p a m u t puha­ sága, az ételek íze m i n d érte létezik. De bármennyire kapzsi volt is, s e m m i t sem szere­ t e t t igazán. S e m m i é r t n e m akart áldozatot h o z n i , s e n k i n e k sem segített szívesen. Szerinte, a m i k o r ő megjelenik, az asszonyoknak utcakövekként gyorsan a lába alá kell vetniük magukat, a férfiaknak pedig eszük vesztve k e l l a segítségére r o h a n n i u k . De valójában senki sem ismerte őt. Belül az egész mindenséggel szembeni bosszú­ vágy fűtötte. M i n d e n n e l és m i n d e n k i v e l mogorván viselkedett. Ezért lett a neve M o ­ gorva. M o g o r v a M a h m u d aznapi útja éppen olyan lett, m i n t önnönmaga: mogorva. A m i k o r C s ö k e r t m e kikötőjéhez ért, egy csapat delfinnel találkozott. A delfinek tíz méterre is felugrottak a levegőbe, aztán b u m m ! , m i n t az ágyúgolyó csapódtak a vízbe. „Ha az egyik a hajómra esik, ripityára töri!" - gondolta, s nagyon megrémült. K i f u t o t t a h o m o k o s tengerpartra, hogy egyen v a l a m i t . Egy ökölnyi pók szegődött a nyomába. Felült egy szikla tetejére, a m i alól úgy m á s z o t t elő egy nagyon hosszú százlábú, m i n t ahogy az alagútból kijön a vonat. Odébb egy skorpiót akart a g y o n n y o m n i a ciga­ rettadobozával, de az farkának egyetlen csapásával átütötte a dobozt. Távolabb még a szúnyogok leggyengébbjei is rákaptak. M a h m u d szívében a pók, a skorpió, a százlábú és a kígyó ellen mérges győlölet támadt. De m i n t h a még ez sem lett v o l t elég, az ellen­ szél az ezeregyszáz méteres K r a n - s z i r t tövébe vetette. A Kran-szirt falában v o l t egy nagy barlang. M o g o r v a M a h m u d a csónakjával beeve­ zett és h o r g o n y t v e t e t t . „ L e p i h e n e k " - g o n d o l t a . B e m e n t a barlang belsejébe. Ám a barlang oldalán végighúzódó párkányon egy nőstényfóka feküdt a szülőágyon, ame­ lyet a párja algából készített a számára. A születés örömétől dobogó szívvel szorította mellére és szoptatta néhány órával korábban világra j ö t t kölykét. A nőstény fóka fekete bársonyhoz hasonló, p u h a és szelíd t e k i n t e t e kissé bús v o l t . M a h m u d haragjában azt

sem tudta, m i t csináljon. Keresett valamit, a m i n a dühét kitölthette, s m i n t h o g y éppen a fókát találta o t t , nekiesett egy hatalmas b o t t a l . A fóka n e m menekült, a kölykét n e m hagyhatta o t t . M a h m u d a fejére sújtott a botjával. A fóka bömbölve sírt, m i n t egy e m ­ ber, kölykét rövid karjaival a mellére szorította, azon igyekezett, hogy a csapásoktól teljesen megvédje. Könnyei a m e l l é t és a kölykét áztatták. Szívszaggató t e k i n t e t t e l nézett M a h m u d r a , i z g a t o t t a n magyarázkodni próbált. Könyörületet várt a hozzá ha­ sonló élőlénytől. Míg az ütéseket kapta, úgy s i k o l t o z o t t , m i n t egy nő. K i n y i t o t t a vérző száját. Könyörgött. M a h m u d a n y i t o t t szájból k i v e r t e a fogakat. Szemét a bűn m á m o ­ rának részegsége homályosította el. J ó érzéssel töltötte el a gyilkolás. A z állat hosszan tartó haláltusája alatt M a h m u d lábáig vergődött. Mérges forgószelek forgatták a tes­ tét, m a j d egy túlvilági rándulással rázkódott m e g . Korábban a szeretettől felforró­ sodott, gyenge, kacska karjával a kölykét kereste. A szeme felpattant. Karja n e m lelte a kölykét, csak a feketébe b o r u l t világ borzalmát, a teljesen üres sötétséget és a halált ölelhette át. A szirt körül az Egei-tenger mérgesen ordított. M a h m u d a h a l o t t fóka fel­ pattant szemébe nézett. Úgy menekült el, m i n t a bárány pillantásától megrémült farkas. Szombat v o l t . Beesteledett. Hét mérfölddel odébb, a Sehiroglu-sziget fokán m i n d e n szombat este várt rá Emine, aki M a h m u d barátjának, a sziget bérlőjének, M e h m e t agá­ nak v o l t a felesége. M a h m u d n a k n e m sokat j e l e n t e t t a nő, csak a fickó ravasz átejtése, a csalás töltötte el élvezettel. A m i k o r a szigethez közeledett, m i n d e n olyan sötét volt, m i n t h a börtönben lett volna. Szemben vele különös tüzek lobbantak. A z Egei-tenger azon az estén nagyon furcsán fénylett. A zajokból rájött, hogy a sziget közvetlen kö­ zelébe ért. A csónak m e l l e t t m i n d e n h o l toronymagas, tűhegyes sziklák magasodtak: a sziget nyúlványai. A félelmetesen zúgó, dörgő h u l l á m o k kivetették egy zátonyra. Ezernyi vízesés ömlött és m o r g o t t körülötte, fényük és lármájuk szétszaggatta a sötét­ séget. M o g o r v a M a h m u d felismerte a zátonyokat, melyek a félelmetesen lezúduló h u l ­ lámok szünetében a vizet visszaadták a tengernek. De h i r t e l e n egy másik szikla kezdett el hörögni, zúgni, morajlani, ezúttal a bal o l d a l o n . U g y a n a k k o r több száz ölnyi mély­ ségben t i t o k z a t o s sárkányok ezernyi szeme csillant m e g . Azután a szemek k i a l u d t a k , összeszűkültek, elfordultak, helyettük pörgő-forgó röppentyűk, petárdák v i l l o g t a k . A h o r i z o n t o n rakéták robbantak, izzón, vörösen röpködtek a fémes szikrák, mindenfelé éjjeli fények r i o g a t t a k . M o g o r v a M a h m u d m i n t h a egy s i k o l y t is h a l l o t t v o l n a a zajok között. Talán a h a l o t t fóka hangja csengett a fülében? Talán E m i n e kiáltása v o l t , a k i a sötétség ellenére észrevette őt? Vagy az Egei-tenger haragja volt? A b b a az irányba meresztette a szemét, ahonnan a hang j ö t t . O t t , m i n t h a az őrülten fújó szél belekapott v o l n a egy rosszul lefedett kályha lángjaiba, s m o s t izzó szikrákat szórna szerteszét. Talán egy fáklya lenne, amelyet E m i n e azért gyújtott, hogy utat m u ­ tasson neki? Vagy egy harsogó ének szélbe kiáltott refrénje? De n e m v o l t ideje, hogy ezt átgondolja. M o g o r v a M a h m u d környezete saját belső világához hasonló, fortyogó, pokolbéli üstté változott. Erezte, hogy a levegőbe e m e l k e d i k . H a módja l e t t v o l n a rá, átharapja, széttépi a hullám nyakát. A m i k o r a hullám lecsapott, a csónak pozdorjává zúzódott. M a h m u d fogai egy szik­ lához csapódtak, ízzé-porrá törtek. A z Egei-tenger megérkezett.

Beszorította a sziklák fogat csikorgató, habzó, hörgő repedéseibe, hányta, vetette, állkapcsai közt szétmorzsolta őt. Reggel felé pedig kiköpte a fövényre. (Fordította:

Greif

Péter)

A fuvolás * Száraz, fekete gyerek v o l t . B o d r u m árnyékot alig adó, csupafény levegőjén b a r n u l t le. Tejüknek hívták. A z égei szigetvilág tenger-simogatta lágy fövenyén futott, meztelen lába fröcskölte a v i z e t . A holdsarló f o r m a öböl ívében húzta, vonta, ráncigálta fából faragott j á t é k hajóját. A h o m o k p a r t szélén kávézók sorakoztak, a kifeszített ponyvák alatt, a földre terített gyékényeken vendégek múlatták az időt, kávéjukat iszogatták, n y u g o d t pillantással fürkészték a láthatárt a Kara-sziget és Sztanköj között. Egy idegen m e n t el a kávézó előtt. A vendégek r á k ö s z ö n t e k , kávéval kínálták. A z idegen egy hosszú nádfuvolát vett elő a zsebéből, megszólaltatta. A h o g y a kis Tejfik a fuvola hangját meghallotta, azon n y o m b a n megállt. A gyerekek, a k i k k e l eddig együtt f u t o t t , tovább szaladtak csónakjaikkal, csicsergésük a távolba veszett. Tejfik l e r o g y o t t a h o m o k b a . L e h u n y t a a s z e m é t . Teljes szívével hallgatódzott. Le­ h u n y t szemhéja m ö g ö t t a sötétség m i n t h a oszladozott volna. Nagyjából már k i t u d t a v e n n i a j á t é k h a j ó t . A z árbocok lassan-lassan összefolytak az éggel, a vitorlák sorra k i b o m l o t t a k . A fuvola hangja újabb és újabb világokat t e r e m t e t t . A gyermek o r r l y u k a i hatalmasra tágultak, a n n y i r a szeretett v o l n a előbbre j u t n i ezen az úton. N a g y o n vá­ g y o t t rá, hogy előrejusson, s keblét c s o r d u l t i g töltse a szabadsággal. Éppen ekkor egy árnyék esett rá. - K i vagy te? - kérdezte a gyerek az árnyéktól. - Én a te sorsod vagyok, e hajó kormányosa - válaszolta az idegen. - Hová mész? - kérdezte a gyerek. - A z ismeretlenbe! - válaszolta a talányos idegen. - S m i t kérsz azoktól, akik a hajódra fel akarnak szállni? - akarta t u d n i a kis Tejfik. - A z t a k a r o m , hogy egészen m a g u k legyenek. - És k i k a te utasaid?

* Az eredeti cím - Neyzen - kétértelmű. Egyfelől a nádfuvolát (nej) megszólaltató zenészt jelölik vele. A hangszer a mevlevi (keringő) dervisek rendjének jelképe, s egyúttal egyik legfontosabb meditációs eszköze is, hangja segít megteremteni az Isten és az ember közötti kapcsolatot. Nem véletlen tehát, hogy a szerző a novella végén egy rövid sorpár erejéig a rendalapító Mevlána Dzseláleddín Rúmí (1207-1273) legjelen­ tősebb művét, a Mesznevit is megidézi. Ám ha a neyzen szót tulajdonnévként olvassuk, akkor Neyzen Tevfik Kolayhra (1879, Bodrum-1953, Isztambul), a különc költő-zenész csodabogárra kell gondolnunk. Bodrumban született, abban a városban, ahol a Halikarnasszoszi Halász (ez az írói álnév magyar jelentése) évekig raboskodott, s amelyet később lakhelyéül választott. Tevfik kora gyermekkorától epilepsziás rohamokkal járó idegbetegségben szenvedett, amelynek „kezelésére" orvosa azt javasolta: ápoltját hagyják békén. E „receptre kapott szabadságnak" köszönhetően Tevfik szabályokat alig ismerő, szétszórt, szabados életet élt, dolgozni alig dolgozott, jobbára kedvteléseinek hódolt. S ugyané szabadság révén válhatott korának egyik legmegbecsültebb fuvolistájává és kiváló kalligráfusává is. Költészetét, melyet a letűnőben lévő osz­ mán hagyományok határoztak meg, kortársai kevésbé értékelték. A Tevfik életét meghatározó eseményeket az író egyetlen pontba sűrítve meséli el.

- A z o k , a k i k m i n d e n ü k e t feláldozzák a semmiért. - Hová viszed őket? - H a az emberben v o l n a is valami, még azon is túl, egy annál is mélyebb i s m e r e t l e n ­ ségbe. - Könnyű o d a j u t n i ? - Nincs ennél nehezebb dolog. Á m azoknak, a k i k egyszer ezen az úton e l i n d u l n a k , nincsen a világon ennél kedvesebb dolog. - É s h o n n a n t u d o d , hogy megérkeznek-e? - H a az e m b e r e k t e k i n t e t é b e n távoli fényt p i l l a n t o k m e g , a k k o r t u d o m , hogy m á r megérkeztek. - S ha valakit ingyen, fuvardíj nélkül szállítasz, a k k o r hogyan keresel pénzt? N e k e m nincs pénzem! - N e m azért teszem, hogy pénzt keressek - m o n d t a a kormányos. O l y a n hívogató v o l t a hangja, hogy annak n e m lehetett ellenállni. A gyerek boldogan szállt fel a hajóra. A kávézóban, a p o n y v a alatt a fuvola hangja őrjítőén magasra kúszott. A nyílt tenger m i n t h a eltűnt v o l n a a hajó alól. A hullámok sustorgása messze l e n t maradt, aztán már n e m is l e h e t e t t h a l l a n i . Csak a csend h a l l a t s z o t t . De az a csend m i n t h a énekelt volna. A hajó a s e m m i b e n haladt. Egyszerre a fuvola hangja mélysége­ sen mélyre ereszkedett. A s ö t é t s é g h i r t e l e n r e m e g n i , r e s z k e t n i kezdett, m i n t h a élne. A z égzengés moraja fokról fokra felforduló hatalmas hegyekre emlékeztetett. A sötétség m i n t egy hatalmas hegylánc o m l o t t le. A z égben holdfényhez hasonlatos világosság támadt és hullámok­ ban terjedt mindenfelé. A b b a n az édes fényben a gyermek már saját magát is láthatta. N e m volt alatta hajó, a feje felett árbockosár, sem árboc, sem kormánylapát, és n e m v o l t kormányos sem. Csak egymaga v o l t . Lefelé nézett. Messze l e n t egy hatalmas, dörgő, morajló vízesést v e t t észre. A h o g y a holdfény a felszálló permeten megtört, szivárvány keletkezett. S lám, a gyermek m i n t h a annak a szivárványnak a közepén állt volna. De hogy az a gyerek a Tejfik nevezetű e m ­ ber, az ívelő szivárvány, az ébredő világosság vagy a z u b o g ó vízesés volt-e, azt n e m t u d t a . Talán m i n d e z együttvéve? H a t u d o t t is v a l a m i t , csak a n n y i t , hogy a j á t é k h a j ó olyan útra i n d u l t , a h o n n a n nincs visszatérés, s hogy ajka a nádfuvolától haláláig már n e m válik el. A fuvola hangja egyre vékonyodott, m i n t h a a d a l l a m az e m b e r i lélek távolából zen­ gene fel. A gyermek v a l a m i hűvöset érzett a homlokán. A t e r e m t é s a saját földjéből, vizéből és Napjából t e r m e t t babért koszorúvá fonta - kerekre, m i n t a csókra nyújtott ajkak - , s a m i k o r csemetéjének homlokát hűsen megcsókolta, ráütötte a tiszta művé­ szet fényes, áttetszően fényes bélyegét. A gyermek h o m l o k á h o z emelte a kezét. A friss levelek érintésében a H o l d fényének, a szivárványnak, a sustorgó vízesésnek a hűvösét érezte. A kávézóban, a ponyva alatt elnémult a fuvola. A gyermek visszatért h o m o k o n ha­ gyott, lógó karú, m e l l r e ejtett fejű, üres testébe. Szeme előtt az égei szigetvilág szelíd fénye lassan-lassan felragyogott. A j á t é k h a j ó az oldalán feküdt, a víz felborította. A gyermek a kikötő d o m b j a i felé f u t o t t . O t t v o l t a nádas. Fuvolát készített. Bajlódott

vele, jobbról fújta, balról fújta, végül csak kicsikart belőle egy-két hangot, s nekikez­ dett, hogy a fuvola hangján elmesélje szívének utazását. A p j a aznap este a Mesznevíből okította a gyermeket. - Lássuk csak, megtanultad-e a fuvoláról szóló részt? - kérdezte. Tűz zenél a lángban, nem a levegő Kiben nem ég e tűz, ne is éljen ő! A gyermek egyre csak ismételgette a sorokat, szeméből peregtek a könnyek, kebléből zokogás szakadt fel. - N o , m i a baj? - kérdezte az apja. - M o s t értettem m e g - felelte a gyermek - , hogy e szavak rólam szólnak. (Fordította:

Sudár

Balázs)

Az örök pásztor Egyedül érkeztem a kiszlei öbölbe. A z öböl, m i n t szempillák alól felragyogó csillag­ szem villant k i a sűrű b o k r o k közül. Lisztfinom homokja édesen simogató sétával aján­ dékozta meg még a legkényesebb lábakat is. A kakukkfű, zsálya, ruta, mirtusz, pisztá­ cia, szántál, vadszegfű, vadmenta és boróka kesernyés illata életerővel töltötte meg az ember testét, lelkét. A z idő percről percre változott, m i n d e n felhőszakadás új tömjén­ i l l a t o t lehelt. A k i k az erdőben u t a t tévesztenek, nehogy még j o b b a n eltévedjenek, visszatérnek oda, ahonnan nekivágtak. Lélekben megerősödve útjukat meglelik, s többé nem térnek le róla. M o s t már j o b b a n figyelnek, a helyes utat felismerik, s többé n e m térnek le róla. Néhanapján a természet ölébe térve, józan fejjel irányt szabni: n e m eltévelyedés, de a leghelyesebb, a m i t cselekedhetünk. A z n a p a m é h e k m i n t h a m i t sem törődtek v o l n a e p i m a s z u l jókedvű, kicsattanóan vidám világgal, megrészegült bolondként zümmögtek. - Nézd ezt a mennyországot! H e j , természet! - m o n d t a m magamban. - Fogod, m i egy elkopott, megvénült emberből megmaradt, és a mennyország közepébe emeled... de tán n e m j ó ez így! Bár gyerek lehetnék! - Bízván benne, hogy senki sem lát, néhány bukfencet hánytam a h o m o k b a n . A környéket szívből felcsendülő kacagásom verte fel. Scipio, k i meghódította a gazdag Karthágót, a történelem ráomló romjai alól m i n d e n ereje megfeszítése árán végül élve került k i . Barátjával, a t ö r t é n e t í r ó Terentiussal együtt járták a tengerpartot. A h o m o k b a n , a kavicsok között kagylóhéjat gyűjtögettek. Az újjászületés és az ismét elnyert gyermeki lét boldogságát érezték... A b b a n a hitben, hogy senki n e m lát, Scipiónak és Terentiusnak teljes szívvel igazat adva játszottam a h o m o k b a n , a tengerben. Egyszer csak arra l e t t e m figyelmes, hogy egy ember közeledik felém, nyomában egy nyáj kecskével. - K i tudja, mióta figyel engem ez az ember? - g o n d o l t a m bosszúsan. Dühös v o l t a m a fickóra.

Odaért hozzám. Közelről láttam az arcát. O l y a n ártatlan t e k i n t e t e v o l t , h o g y n e m t u d t a m rá tovább h a r a g u d n i . Már az sem idegesített, h o g y meglátott. C s ó n a k o m az öbölben v o l t . A z t akarta, hogy a kecskéket a szemközti szigetre v i g y e m át. - N e m s o k á r a m e g j ö n n e k a kecskék gazdái, v i s z i k a b a k o k a t és levágják - m o n d t a könyörgő h a n g o n . Átvittük és befelé h a j t o t t u k a kecskéket. A pásztor l e o l d o t t a nyakukból a k o l o m p o t és magához vette. Vissza akartunk térni, de - ahogy a gyermek ragaszkodik anyja szok­ nyájához - a kecskék sem akartak elválni a pásztortól. Míg a csónak távolodott a szi­ gettől, a p a r t o n felsorakozott kecskék panaszosan mekegtek. A z ember egyik szeme sírt, a másik nevetett. Mély lélegzetet vett: - A szigeten sűrű a bozót, benövik az olajfák - m o n d t a . - Sem elfogni, sem lelőni n e m tudják m a j d az állatokat. H a arra jártam, f e l m e n t e m a hegyre, hogy beszélgessek vele. R i t k a szavú ember v o l t . A p j a ökreit és a hegyoldalban lévő zöld legelőt a városbeli Jakoel pénzváltónak adta el. Immár évek óta ő is pásztorkodásból élt. Meglátogattam télen, a m i k o r a hegyekben esett és a földeket sár borította. Meglá­ t o g a t t a m tavasszal, a m i k o r a virágok életre k e lte k . Meglátogattam nyáron, a m i k o r a hegyek és a völgyek forróságot leheltek. M i n d i g olyannak láttam, m i n t h a egy m e n n y e i nádsíp dallamára élné az életét. A faluból hozta a kenyerét és a hozzávalókat. A m i n t megette, egy szikla árnyékába húzódott, s hosszan elnézte az eget. Nádból sípot készített. A h o g y a síp hangja a kék egekben, a magányos hegyszakadékokban visszhangzott, lelkét távoli vidékekre ragad­ ta. Nappal a N a p és az árnyékok, éjjel pedig a hegyek háta mögött sorra felkelő csilla­ gok mutatták n e k i az időt. Ha kecskéi szemébe nézett, fagyos pillantását m i n t h a csi­ lingelő zene olvasztotta volna fel. Olyan volt, m i n t a ki érti a kecskéket. Vajon a t e r e m ­ tés mely távoli és elfeledett hajnalán ismerhette meg őket? A z állatok mély b i z a l o m m a l néztek a szemébe. Eltelt néhány év. A pásztort n e m találtam a szokott helyen. Egyszer a városi hente­ seknél érdeklődtem felőle. - U g y a n hagyd, j ó , hogy meghalt. F o l y t o n csak a k e c s k é k e t l o p k o d t a - mondták. - Tényleg? - g o n d o l t a m magamban. Egy nap, m i n t kíséret ritmusára tovahullámzó dallam, úgy h a l a d t u n k el csónakunk­ kal a sziget partja m e l l e t t . Erősen figyeltem a szigetet. Láttam, hogy a b o k r o k között valami feketéllő alakok ugrabugrálnak. - Odanézz, hé! A sziget tele van kecskékkel - szóltam útitársamhoz. - Igen. A m i k o r a görögök elmentek, itthagyták őket. M o s t a n r a az állatok elvadultak. Sokszor próbálták lelőni őket, de sosem sikerült. B é k é s e n szaporodnak - m o n d t a . Én t u d t a m az igazat. A hentesek csak rágalmaztak. M i n t h a a pásztor lelkét éreztem volna a tengerkék, áttetsző, vakító égben... (Fordította: Gonda Géza)

...1.1

A z író életéről és munkásságáról (113. o.).

folyóiratunk

2 0 0 0 / 3 - 4 . számában o l v a s h a t t u n k

A fordítások az ELTE B T K török filológiai tanszéke m o d e r n török i r o d a l m i szeminá­ riumának keretében k é s z ü lte k a 2003-as tanév tavaszi félévében. A szemináriumot vezette és a fordításokat gondozta Sudár Balázs. Hálás köszönettel t a r t o z u n k Tasnádi E d i t n e k a fordításban nyújtott segítségéért. A török tulajdonneveket a magyar fonetika szerint írtuk át. A fordítások a Baslangicindan bugüne kadar Büyük Türk Klasikleri című antológia alap­ ján készültek ( X I . kötet, 3 5 7 - 9 , 3 6 5 - 6 , 3 6 9 - 7 1 . o. Istanbul, 1992.), eredeti címeik: Tam Coban (Az örök pásztor), Egenin öfkesi ( A z Egei-tenger haragja), Neyzen ( A fuvolás), Yasasin deniz! (Éljen a tenger!).

Hárs Ernő versei

LÓT ASSZONYA Futott a négy igaz, angyal szavától intve, zaklatott szívvel, halálra riadva, az égbolt dörgött, villámok cikáztak, s mögöttük minden kénes füstbe fúlt. Irtózatos kemény volt az ítélet, az Úr haragja nem ismert határt, példát mutatva, mindörökre szólót, hogyan lakol, aki vele dacolni mer. Futott a négy igaz, batyuként vive hátán múltját, melyet a bűnös városokból kimentett, s mely minden reárakódott szennyével is kedves maradt neki. Ez volt mindnyájuk érzése titokban, de köztük nyíltan egy vállalta csak, s míg megfordult, igazáért kiállva, a látvány iszonyától sóbálvánnyá meredt.

EGY S Z Ó T KERESEK Egy szót keresek, melyben meg tudok fogózni, amely mindent megold, mindent megmagyaráz, s a létet éppoly teljessé keleszti, mint a mindennapi kenyeret a kovász.

\JL2L

Virrasztástól vörös szemű hajdani alkimisták kutatták így ezernyi kincssóvár éjszakán át az aranynyerés alvilági titkát. Mi rejtheti? Nem ismert jelű írás homok alá temetett városokban? A nagy szfinksz makacs, örök némasága, vagy a térképek fehér foltja, mely olyan sok elvetélt lázálmot zár magába? Lehet, hogy végül mint kaput nyitó jelszó fog elém ötleni, mikor a holtak végtelen országához elérek, s akkor kiderül, hogy amit jelent, megváltás lesz-e vagy ítélet. (A költő megjelenés előtt álló kötetéből.)

GODEMY

E N D R E

Tápiószentmártoni (2004 húsvétján)

vizitkártya

Gyalogolni jó (Móricz Zsigmond könyvcíme) Már a buszinformáció elegáns, világos, nagy ablaka előtt elfog a bizonytalanság: h o l is van Tápiószentmárton? Ugyanis a számítógépet birizgáló hölgy felveti azt az ötletet, hogy m e g k ö z e l í t h e t n é m K e c s k e m é t felől is. Kétségtelen: t e h e t n é m , ha b o l o n d l e n ­ nék, vagy ha a korszerűsödő Magyar Posta lennék, amely feltehetően világ körüli útra viszi a leveleinket, mielőtt kézbesítené őket akár a szomszéd kerületbe. De m i n t h o g y sem b o l o n d , sem Magyar Posta n e m vagyok, abban állapodunk meg a cégsovinizmu­ son felülemelkedő hölggyel, hogy mégis legjobb v o n a t t a l m e n n i Nagykátáig s o n n a n busszal. Ebből arra következtetek, hogy a szent községnek nincs vasútállomása. D e m e r t a bizonytalanság érzete már megcsapott, úgy g o n d o l o m , j o b b , ha m a g a m nézek utána. A M Á V menetrendjében rá is találok a szent község nevére a Budapest-Újszász-Szolnok vonalon, közvetlenül Nagykáta után. Fanyar mosoly suhan át ajkamon: végre biz­ tosan t u d o m , h o l van Tápiószentmárton. Teljesen fölösleges busszal vacakolni, a m i ­ kor egymást érik a v o n a t o k , s a t e t t h e l y e n szállhatok k i . A vonat ámulatba ejtően m o d e r n és tiszta. Interszitis ülések, interszitis W C - a l k a l matosság. Ez utóbbiról ugyan különvéleményt jelentek be, m e r t a rögzített ülőkét m i , férfiak óhatatlanul lepisiljük, ezért a nők, v a l a m i n t a „nagydolgozók" - n e m i hova­ tartozásuktól függetlenül - takarítani kényszerülnek leülés előtt, a m i persze n e m lehet tökéletes, hiszen csak papírral és szerek nélkül történik. - Vajon m e n n y i újítási díjat v e t t fel az a s z é l h á m o s modernizátor, a k i feltalálta a felhajtható ülőke nélküli vécét? - Apróbb fogyatékosságok ezen kívül is akadnak: van olyan kocsi, a m e l y i k n e k n e m nyílik az ajtaja, a hangszóró p e d i g csak j á t s s z a az eszét, m e r t a figyelemkeltő giling-galang után a szöveg érthetetlen. Csak a n n y i t sejthetünk, hogy egy újabb állo­ más következik, de maga az információ, hogy m e l y i k l e t t légyen az, a recsegés és a morajlás akusztikai élményébe vész, a m i engem érzékenyen érint az információs tár­ sadalom korában, s arra ösztönöz, hogy lankadatlanul használjam a tájékozódás hagyo­ mányos eszközeit. Jelen esetben: a szememet. A z n e m lep meg, hogy a Tápiószentmárton táblához n e m t a r t o z i k állomásépület, de az igen, hogy a tulajdonképpeni falu nyolc-tíz kilométerre fekszik ettől a táblától, amelytől viszont busszal n e m lehet e l j u t n i a községbe. A községbe busszal e l j u t n i csak Nagykátáról lehet. Kár v o l t tehát a virtuális informátor közlését józan ésszel k o n t r o l ­ lálnom? N e m v o l t kár, m e r t így a l k a l m a m nyílik egy kis elmélkedésre. Eszembe j u t egy régi történet. Bábolna úgy k a p o t t vasútállomást, hogy a m i n i s z t e r

táblát c s e r é l t e t e t t a nagyigmándi állomásépületen, s ezentúl az v o l t rá kiírva, hogy Nagyigmánd-Bábolna. - T á p i ó s z e n t m á r t o n e s e t é b e n fordított a helyzet meg b o n y o ­ l u l t a b b egy kicsit, de n e m sokkal. A józan ész ez esetben azt diktálná, hogy a nagykátai állomásépületre N a g y k á t a - T á p i ó s z e n t m á r t o n legyen kiírva, h i s z e n a szent község csakis i n n e n közelíthető m e g tömegközlekedési eszközzel, ahol pedig m o s t az olvas­ ható, hogy Tápiószentmárton, o t t az legyen kiírva, hogy Göbölyjárás. A k k o r is ez az ésszerű, ha t u d j u k , hogy Göbölyjárás település közigazgatásilag Tápiószentmártonhoz tartozik. Göbölyjárás attól még lehetne egy vasúti megálló neve, hogy már n e m önálló település. - Kétségtelen, hogy az általam javasolt megoldásnak megvan az a hátránya, hogy megfelel a valóságnak. Következésképpen: a k i Tápiószentmártonba igyekszik, az ezután feltétlenül Nagykátánál száll majd le, ahonnan m i n d e n vonathoz van buszcsat­ lakozás, a k i n e k pedig a T á p i ó s z e n t m á r t o n h o z tartozó Göbölyjárás az úti célja, az is p o n t o s a n tájékoztatva lesz. - A d j a Isten, hogy bekövetkezzék ez az esztelenség! Megtehetném, hogy az ellenvonattal visszamegyek Nagykátára, és onnan busszal a célközségbe. De n e m teszem. N e m azért, m e r t végig akarom járni a csökönyösek gya­ logútját. Egészen más oka van. A m i k o r meglátom, hogy körülbelül tíz kilométernyi gyaloglás vár rám, egy szempil­ lantás alatt 1956. n o v e m b e r 6-áig pördül b e n n e m vissza az idő kereke. A debreceni egyetemről hazaküldtek bennünket, hogy ne lábatlankodjunk a „normalizálás" idején. Mátészalkáig e l j u t o k , de nincs c s a t l a k o z á s o m . O n n a n Györtelek még tíz kilométer. Ropogós havas este van, és olyan fojtott csend van az országban, az ország eme észak­ keleti csőrében, m i n t most. T i z e n n y o l c éves és két és fél hónapos vagyok. Egy pillana­ t i g sem h a b o z o m : azonnal nekivágok az útnak gyalog. Senki n e m j á r a kisvárosban, senki n e m jár az országúton, autó sem. Kihaltság és csend és hó és halál. A „mindenki a testvérem" két hétig tartó érzését felváltja az iszonyatos magány és egyedüliség ér­ zése. A h o g y baktatok, az állam elhalásának e l m é l e t e t o l a k s z i k elő a fejemben. M o s t valóban úgy érzem, hogy megszűnt m i n d e n kötelék és kötöttség. Nemcsak a társada­ l o m esett szét, h a n e m az állam hálója is szétszakadt. A s e m m i b e n lebegünk, n e m óv bennünket senki és s e m m i . M o s t bármi történhetne velem. Ember senki, csak az Isten venne róla tudomást. Most, 65 és fél évesen i s m é t olyan magától értetődő módon vágok n e k i ennek a tíz kilométernek, m i n t akkor, negyvenhét és fél évvel ezelőtt. Pedig már egy évvel az 56-os gyaloglásom után megízleltem a kísértő öregség érzetét. Gondolkodóba estem, m e g tegyem-e azt a tíz kilométert. N e m t e t t e m meg. Inkább órákat vártam a csatlakozásra. A z unalmas, gyilkos várakozást választottam. Nemcsak azért; m e r t közben cigarettáz­ n i kezdtem. A magától értetődő tettrekészség csorbult k i b e n n e m is 56 leverése után. De m i l y e n rejtélyes, m i l y e n csodálatos, hogy életünk során többször is feltámadha­ t u n k . És m i n d i g hihetjük azt, hogy ez m o s t már a végleges, visszavonhatatlanul érvé­ nyes feltámadásunk lesz. N e m azért g o n d o l o k erre, m e r t most éppen húsvét vasárnapja van. Többször g o n d o l t a m erre az elmúlt tizenhárom évben, azóta, hogy a rendszervál­ tozás jegyében kihúzták a talajt a lábam alól, nemcsak l e l k i - s z e l l e m i értelemben, ha­ n e m egzisztenciálisan is. N e k e m , a k i Nagy Imréék kivégzése után, húszévesen m i n d e n szerepet visszaadtam, akihez Kádár idején senki n e m m e r t egy ujjal sem hozzányúlni,

JLJUQt_

m e r t politikai-erkölcsi feddhetetlenségem megbénította ellenfeleimet. Á m a k i k a d i k ­ tatúra idején moccanni sem m e r t e k v e l e m szemben, soha n e m látott aktivitásba kezd­ tek, m i h e l y t megérezték, hogy a választási demokrácia n e m ellenük hat, h a n e m éppen az eddigi hiteltelenségük feloldását, az ő hitelesítésüket szolgálja, éppen azt teszi le­ hetővé, hogy i m m á r d e m o k r a t i k u s h i t e l e s í t e t t s é g ü k tudatában, a j o g á l l a m k e r e t e i között újmódian leszámoljanak azokkal, a k i k k e l a diktatúra idején n e m sikerült. Csavaros, kanyargós ez a történet! - Ebben a tizenhárom évben akadt egy-két rövid időszak, a m i k o r úgy éreztem, talán felszáll a köd, legalább a köd egy része. Ö t és fél évnyi lemerülés és kilátástalanság után 1997 első felében Spengler jegyében éledez­ t e m . A N y u g a t alkonyát olvasva f e l i s m e r t e m , h o g y n e m csupán Magyarország v a n súlyos helyzetben, h a n e m az egész n y u g a t i civilizáció. 1999 első pár hónapjában H u n ­ t i n g t o n teljesen félreértett és szándékosan félremagyarázott könyve a d o t t s z e l l e m i ­ l e l k i o l t a l m a t , amely a civilizációk ü t k ö z é s e i n e k és az új világrend kialakulásának összefüggéseiben m u t a t j a meg a történések értelmét. Hozzá társult Heidegger Költe­ mények című könyve, amelyből én azt olvastam k i , hogy a különböző földutakon e l i n ­ d u l t embereknek közös nyelvet k e l l találniok az elvont gondolkodás szférájában, s erre van esély. 2 0 0 1 első felében lakáskörülményeink megváltoztathatóságának esélye és egy kínálkozó publikálási lehetőség v i l l a n y o z o t t fel, v a l a m i n t Ortega y Gasset A töme­ gek lázadása című könyvének múlhatatlan érvényessége f o g l a l k o z t a t o t t . Folyó évben, 2004-ben Bogár László könyve örvendeztetett meg, a Magyarország ésaglobalizáció, mert az én Mezopotámiától I r a k i g feszülő töprengéseimet is nagyrészt p o r o n d r a v i t t e . M a hazánkban - m i n d e n t összevetve - rosszabb a helyzet, m i n t bármikor a r e n d ­ szerváltozás óta. M é g s e m vagyok elkeseredett. Hiába z u h o g n a k ránk a b o r z a l m a k , naponta három-négy, i t t h o n is, önmagától ettől n e m keseredik el az ember, csak attól, ha ez az állapot változtathatatlannak tűnik, h a m i n d e z a mozdulatlanság kibírhatatlan érzetével társul. Márpedig m o s t egészen más a csillagállás. A M a j o m évében v a n m o z ­ gás és lesz mozgás dögivei. Van o k u n k reménykedni, a fejünket fölemelni. A z úton, ahogy baktatok, az első élményem az, hogy két autót előzve veszettül hajt el m e l l e t t e m egy kocsi, b a l l o n o m j o b b ujját megcsapja a szele. Kétszáz méterrel odébb v i s z o n t olyan emberrel beszélgetek, a k i felajánlja segítségét: szerez kocsit, a m i elvisz a K i n c s e m Lovasparkba. Megköszönöm, de én már a gyaloglás m e l l e t t dönt öt t em. A göbölyjárási büfében is óvnak a gyaloglástól, ahová egy pohár b o r r a tértem be. Kicsit arrébb egy ember házat épít, szép nagy ház lesz, talán idén el is készül. Ő is helyteleníti vállalkozásomat, de m e g n y u g t a t o m , hogy j o b b az erőnlétem és állóképességem, m i n t a m a i fiataloké. - Tanácsát követve az egykori göbölyi iskolánál j o b b r a térek, és u t a m leghosszabb szakasza következik. A z autók o l y k o r félpercenként húznak el m e l l e t t e m . A z úrvezetők úgy tesznek, m i n t h a n e m tűnne fel n e k i k , hogy egy városi öltözetű idős ember ballag az úton, noha sejthetik, hová igyekszem, és tudhatják, hogy sokat k e l l még k u t y a g o l n o m . N e m lassítanak, és n e m kérdezik meg, elvihetnek-e a faluba. B e l é m hasít ez az érdektelenség, ahányszor elsüvít m e l l e t t e m egy-egy kocsi, j ó l l e h e t n e m ülnék be, hiszen g y a l o g o l n i akarok. ( 1 9 9 7 - b e n a L a k i t e l e k i Népf ői s kol ához vezető bekötőúton már az első kocsi megállt mögöttem. Igaz, annak a sofőrje n y u g a t i magyar volt.)

Elhagyott házak, elvadult t e l k e k és kertek, v a l a m i n t szép erdőcskék m e l l e t t visz az u t a m , o l y k o r egy-egy ma is használt nyaraló tűnik elő. Van köztük eladó is. - A z idő éppen kirándulásra való: hűs, üdítő, s n o h a b o r u l t az ég, a levegő kristálytiszta, és érezni lehet, hogy a légkör m i n d e n tényezője kedvez a szervezet m ű k ö d é s é n e k . - A z egyik elhagyott kert végében virágzó barackbokor. Letörök három szép ágat, s egész nap h u r c o l o m . Ékesség ez a kezemben. Ilyenkor, húsvét táján m i n d e n vázába teszek virá­ got, ágakat. A legnagyobb még üresen áll. A b b a szánom. - Később, bent a faluban és a parkban gyanakodva méregetnek az emberek. Főleg a barackágak m i a t t . Istentelenség a termőágat letörni. N e m tudhatják, hogy istentelenül elvadult helyen törtem. A park­ ban a vécésasszony hergelten v a k k a n t rám az egyik épület sarkánál, fordulóban: leg­ alább kért v o l n a kést, ha már le akarta törni. Megkésetten kapcsolok, hogy a megjegy­ zés n e k e m szólt. D ü h ö d t e n v i s z o n z o m . N e m az dühít, hogy védi a termőágat, sőt: örvend a l e l k e m , hogy n e m k ö z ö m b ö s iránta. A z bosszant, hogy feltételezi rólam, hogy érzéketlen barbár ember vagyok. - M e r t ha megkérdi, ugyan h o n n a n v e t t e m ezeket a szép barackágakat, s válaszolhatok n e k i , belőle is elpárolog a megbotránkozás haragja, s b e n n e m sem marad méreg. M i n t ahogy már fent, az A t t i l a - d o m b o n egy élénk Vízöntő asszonynak volt lehetőségem válaszolni, s azonnal megenyhült, és barátságosan elbe­ szélgettünk. - Miért k e l l e t t a v é c é s a s s z o n y n a k a legrosszabbat feltételeznie rólam? N e m olyan az én megjelenésem. De hát n e m is rólam van szó! A z országos hergeltség tört magának utat a barackágak ürügyén. Nálam jobban senki n e m értheti, miből fakad. - N e m l e t t v o l n a szabad dühödten visszaszólnom. Utána k e l l e t t v o l n a m e n n e m , s el k e l l e t t v o l n a m o n d a n o m , h o l t ö r t e m az ágakat, és hogy nálam becsben lesznek, n e m úgy, m i n t a gondozatlan kertben. M e g is t e t t e m v o l n a bizonyára, ha n e m fáj annyira a lábam a háromórányi gyaloglás után, de így m i n d e n lépést m e g k e l l e t t g o n d o l n o m . M a g a m mögött hagyom a tápiószentmártoni üdülőövezetet, a termálfürdőhöz veze­ t ő út torkolatát, s közeledem a Tápió hídjához. - Istenem, micsoda vacak kis patak, s i n n e n n e m messzire, Bicskénél m i l y e n hősies, csodálni való harcot vívtak eleink 1849 tavaszán, 155 évvel ezelőtt. - Két kamasz lány j ö n fel a Tápió partjáról a túlsó hídfőnél. A hídon találkozom velük. Elmerülten pusmognak, nyilván nagyon fontos dolgokról. A tulajdonképpeni faluba beérve tíz év körüli bicikliző kisfiú jön v e l e m szembe. Kér­ désemre, hogy messze van-e még a Kincsem park, kérdéssel válaszol: Ön is hisz a domb varázserejében? M o n d o m neki: hiszek vagy n e m hiszek, én a helyedben már megnéztem v o l n a a parkot, már csak azért is, m e r t o t t lehet lovagolni, repülőre ülni. Engem senki n e m t a r t h a t o t t v o l n a vissza ettől, ha i l y e n helyen l a k o m . - A lóval m e g a repülővel beletettem a bogarat a fülébe: hát az igen, mondja, s tovakarikázik. A helybeliek méla közönnyel veszik tudomásul ezt a p a r k m e g d o m b d o l g o t , szégyellik is talán, hogy „szélhámosság" m i a t t híresültek e l . M e g is mondják, hogy ők b i z o n y még soha n e m j á r t a k o t t . Éppcsak azt n e m teszik hozzá: b o l o n d az, a k i odamegy! Takaros község Tápiószentmárton, a szélén is. A porták előtt ugyanúgy fel van ge­ reblyézve az utcafront, m i n t az én g y e r m e k k o r o m b a n , Csengerben. Tisztaság, gondos kezek n y o m a mindenütt. A z utcanevek nagy íróinkat idézik azon a részen, ahol u t a m vezet. Már két órája gyalogolok. Hálistennek az erőm n e m fogy, de a lábam a kényel­ mes cipőben is duzzadozik. Na, ezt korábban n e m i s m e r t e m . A bokám ugyan gyakran

megfájdult, ha sokat jártam, de lábpüffedés, az n e m v o l t . Ez csak 62 éves k o r o m b a n j e l e n t k e z e t t . Azután, hogy 2 0 0 1 . április 8-án Püspökladánynál vészfékezést h a j t o t t végre az InterCity, s a büfékocsiban egy bárszék fémkarikájához csapódott a bal lábam, s azonnal megdagadt. Betérek a második, u t a m b a eső kocsmába. A teraszán békésen beszélgetnek magyar magyarok és magyar cigányok, o l y a n o k persze, a k i k a polgárosodás nagyjából azonos szintjén élnek. De ez csakis így lehetséges, kedves p o s z t k o m m u n i s t a és liberális elv­ társak! H a j e l e n t ő s különbség van két réteg életmódja között, képviselőik n e m ülnek egy asztalhoz önként. A valóságos világ már csak ilyen. Ezen a ködevő absztrakcionisták sem változtathatnak. K i k e l l várni az idejét m i n d e n n e k . M i n d e n n e k meg k e l l érnie. A szubjektív v o l u n t a r i z m u s n e m gyógyír s e m m i r e , m i n t hallhatták annak idején a szemináriumon, miközben persze vastagon folyt a szubjektív v o l u n t a r i s t a tevékeny­ ség, így aztán az elvtársak n e m tudhatták eldönteni: j ó - e a szubjektív v o l u n t a r i z m u s , avagy rossz és kerülendő. Máig sem tudják. Ezért képzelegnek és k a r a t t y o l n a k a n n y i o s t o b a s á g o t napi huszonnégy órában! - O k o s tekintetű, t i s z t a ruhájú cigány kisfiúk vesznek v a l a m i n e k i k valót a kocsmában, és m e g h i t t e n egyezkednek. - Lehet, hogy a korcsmáros is cigány. Szinte biztos. Ezt n e m azért m o n d o m , kedves előbbiek, hogy a korcsmárost hátrányosan megkülönböztessem; hanem azért, hogy előnyösen hangsú­ lyozzam a cigányok megtett útját. ( M e r t nagy utat t e t t e k m e g a szocializáció girbegur­ ba ösvényein csak az én g y e r m e k k o r o m óta is!) Lehet, hogy ezt a figurát n e m tetsze­ nek i s m e r n i , pedig ilyen is van! A buszfordulóban a m e n e t r e n d le van tépve a tábláról. N o , Pesten is le van, fontos közlekedésstratégiai p o n t o k o n is, ha letéphető. Ha n e m téphető le, akkor a bájos graffitisek,

akikért b o l o n d u l t az egész liberális kóceráj a rendszerváltozás idején, úgy lefúj­

ják a menetrendeket, hogy azok olvashatatlanok lesznek. M o s t már e kóceráj jobbjai is fel vannak háborodva, és csodálkoznak, h o n n a n ez a csőcselék. Ez a csőcselék, kedves született demokraták, az önök köpönyegéből bújt elő. Sajna n e m olyanok, m i n t a G o ­ gol utáni írók. Bár a fene tudja. Lehet, hogy csak az intellektuális szintjük különbözik. - Ajánlom

figyelmükbe

O r t e g a elévülhetetlen könyvét a t ö m e g e k lázadásáról, még

1 9 2 9 - 3 0 - b ó l , különösen azt a passzust, amely arról szól, hogy a demokraták csodál­ k o z n a k azon, hogy a m i t kezdeményeztek, m i n d a z hová vezetett. M e r t végső s o r o n még Sztálin és H i t l e r is e derék demokraták kezdeményezésének a terméke, a m i csupán azért botrányos, m e r t n e m akarnak t u d n i a t e r e m t m é n y e i k r ő l . K e l l e m e t l e n . N e k e m legalábbis. - Egy bicikliző fiú (elvétve akad) azt tanácsolja, hogy egy megállóval feljebb nézzem m e g a menetrendet, o t t még megvan. Egyébként, ahol eddig g y a l o g o l t a m , sehol n e m v o l t jelezve a K i n c s e m Lovaspark. Csak o t t van jelezve, ahol már tényleg a közelében vagyunk, de o t t sem egyértelműen. Borzasztó ez, hogy nálunk képtelenek a kereső ember fejével g o n d o l k o z n i , és aszerint r a k n i k i a j e l z é s e k e t . H a l l o m , hogy mondják: n o persze, egy i l y e n igényes autótlan idiótára (aki egyáltalán honnét, m e l y i k patkánylyukból bújt elő?) n e m számíthatnak. - N e m erről van szó, és sokkal súlyosabb a helyzet, feleim! U g y a n i s a parkból j ö v e t három autós fékezett le m e l l e t t e m , s kérdezte meg udvariasan (ők is t u d n a k viselked­ n i , ha az érdekük úgy kívánja), vajh h o l található a d o m b . Ugyanis a borpince jelezve

van, kiírásban is, hordóilag is, de a m i k o r odáig eljut a halandó, n e m tudhatja, hogy a park is i t t van-e, avagy tovább kell m e n n i e . ( N e k e m a faluvégi cukrászdás hölgy m u t a t ­ ta meg, hogy addig a fehér kerítésig menjek, s o t t találom a műtárgyat.) Szájbarágós­ nak tűnik, a m i t ez ügyben írok, t u d o m , de ezt n e m lehet megúszni. I t t olyan generális „apróságokról" van szó, amelyeken áll vagy b u k i k valami. A K i n c s e m Lovasparkba a k k o r is érdemes elmennünk, ha n e m várjuk, hogy varázslat történjék velünk és meggyógyuljunk. Ez a park az ország valószínűleg legnagyobb és l e g e g é s z s é g e s e b b szabadidőközpontja. A n e m z e t i park, az állatkert, a szórakozás, a játék, a futkosás, a lovaglás és a repülés sajátos egyvelege ez a hely. A mérete ideális, a változatossága ideális. Ezért vonzó. H a még gyógyul is az ember, az t i s z t a nyereség. A n n y i b a n feltétlenül gyógyulunk, h o g y a j ó levegő, a csend és n y u g a l o m , v a l a m i n t a kikapcsolódás kedvező hatást fejt k i a szervezetünkben. T e r m é s z e t e s e n van é t t e r e m és szálloda is. A z é t t e r e m egy kisebbfajta nagygyűlés megtartásához is elegendő. Van teniszpálya, golfpálya, k o n d i t e r e m , azt hiszem, szauna is. A nyári szezonban több kisebb büfé és söröző szolgálja a látogatók igényeinek k i ­ elégítését. Ezek persze most még n e m üzemelnek. A nagy büfé természetesen ilyenkor is n y i t v a van. A park látogatói elsősorban a gyógyulni vágyók közül és a magyar szellem meggyő­ ződéses hívői közül kerülnek k i - ha j ó a megfigyelésem. A hely megérdemelné, hogy m i n d a z o k érdeklődjenek iránta, a k i k p i h e n n i vágynak, és kíváncsiak a kelet-magyar­ országi civilizált pusztai h a n g u l a t r a . Van látogató bőven, valószínűleg n e m is akar zsúfoltságot a tulajdonos. Ezzel magyarázom, miért n e m kezd szélesebb körű reklám­ tevékenységbe. Mindenesetre én, ha rajtam múlna, először is kitetetnék egy táblát a Keletiben az 1 5. vágányokhoz, figyelmeztetvén a v o n a t t a l érkezőket, hogy Nagykátánál szálljanak le. (Többen mondták nagy részvéttel: t e t s z i k t u d n i , hányan járnak így, m i n t maga.) Még a v o n a t o n is bemondatnám Nagykáta előtt, illetve Tápiószentmárton előtt, ha megja­ vítják a hangszórókat. És bérelnék egy reklámfelületet a Keletiben, egyáltalán azért, hogy t ö b b e n tudjanak a K i n c s e m Lovasparkról. A négy legnagyobb napilapban is ad­ nék fel hirdetéseket. És m i n d e n busznál m i k r o b u s s z a l várnám a vendégeket az Iroda­ házak megállóban, hogy ne kelljen azt a bő kilométert lekutyagolniuk gyalogos vendé­ geimnek, főleg ne a kisgyerekeknek, a betegeknek, az igen öregeknek. Természetesen a látogatások végén k i is vinném ő k e t az említett sarokra, a körforgalmú busz megál­ lójához. - E d d i g 500 Ft v o l t a belépő egységesen, ha jól értettem. M o s t a keresőknek 700 Ft, a gyermekeknek, nyugdíjasoknak 600 Ft. (Nyolcéves k o r i g a belépés ingyenes. A z ingyenességet kiterjeszteném tízéves k o r i g . M o n d o m ezt akkor is, ha t u d o m , hogy éppen m o s t szállították le a k e d v e z m é n y e z e t t s é g korhatárát tízről n y o l c r a . Fel n e m foghatom, miért!?) - A száz f o r i n t engedmény nevetséges! Inkább kérnék a keresőktől t ö b b e t , a n e m keresőktől pedig lényegesen kevesebbet. M o n d j u k : 4 0 0 F t - o t . M a már egy keresőtől akár 1000 Ft-ot is el tehet kérni, ha a színház és a m o z i annyi, amennyi. - Családi belépőket rendszeresítenék, j e l e n t ő s e n csökkentett árúakat. M i n t a múze­ u m o k , például. - A Kincsem M ú z e u m b a n n e m szednék külön belépti díjat. - A lovaglási, repülési lehetőség feltételeiről is tájékoztatnám a vendégeket. A k k o r is, ha ezek

n e m az én vállalkozásaim. Úgy gondolnék a parkra, m i n t egységes egészre. És többször b e m u t a t t a t n á m az egészet a Hír Televízióban s m á s u t t is. Hazafelé a buszon már elszundítottam. A nagykátai vasútállomásnál m e g ü t ö g e t i vállamat az a velem egykorú úr, akivel felszállás előtt pár szót váltottam. Hálásan meg­ k ö s z ö n ö m neki. A z t is megmutatja, hogy ha legközelebb jövök, odafelé h o l keressem a buszpályaudvart. (Ez ügyben is kitetetnék egy tájékoztatót a nagykátai vasútállomás várójában!) A v o n a t o n is a l u d t a m egy egészségeset, mégis kellemesen fáradtnak érzem m a g a m a HÉV-en. A l i g várom, hogy végre o t t h o n i földet érjen a lábam. A z utolsó előtti m e g ­ állóhoz közeledünk. Fiatal pár készül leszállni. A z ökörszarvnyi barackágaktól nehéz­ kes az ajtóhoz j u t n i . Fürgén átsietnek egy másik ajtóhoz. Visszanéznek rám. A virágos öreg akadékról beszélnek megértően. H a l l o m , ahogy a lány mosolyogva m o n d j a a fiú­ nak: c u m i z i k . Ugyanis ha fáradt vagy t ü r e l m e t l e n vagyok, újabban az alsó ajkamat egészen f e l t o l o m a felsőre. Ezt nevezik biggyesztésnek. Lehet, hogy a t i z e n k i l e n c éves lány n e m is használja ezt a szót, talán n e m is i s m e r i . A z ajak szót egészen biztos n e m használja. Még az ajakrúzs összetételben sem. Hiszen az már szájrúzs. Csak egy össze­ t é t e l b e n h a l l h a t t a , biológiaórán: szeméremajak. De erről n e m ő tehet. M i k é n t arról sem, hogy m a már a cumizásról n e m egy csecsemő vagy egy kisgyermek j u t első helyen az eszünkbe, h a n e m egy szex-tett. A bimbós-virágos barackágak v i s z o n t lenyűgözően pompáznak a vázánkban.

S o m k u t i Gabriella versei

ÓDA A P A P Í R H O Z Erő a papírfoszlány s rajta a betűk arca, szerelmed győzöd meg vele s birodalmak buknak el miatta hinnéd csak semminek, fuvallat rokonának, buborékként elpattanó látszat-molekulának, mit megrág az idő, tűz-víz elemészt, sarokba söpri láthatatlan feltámad mindig újra s lesz elpusztíthatatlan, papír-teste újjáéled százezer alakban,

kéz -

mint csiga a házát, hordozza betűit, csillámló útja nyomán a világot a szavak ellepik, nincs erő, mi e papírfoszlányt valaha legyőzné, ha egyszer már teleírták, betölti küldetését.

A GELLÉRT-HEGYRE I N D U L O K Miért tűnik fel álmaimban a leszakadt Himfy-lépcső, a bombatölcsérrel viselős, a sehova sem vezető lépcsőfokok, a kép, amely gyermekeinknek csak filmhíradókból ismerős kéregető tenyérként a múlt

még ma is egész valómat követeli, amint álmaimban felmutatja az akkorvolt város feldúlt

köveit.

Ötvenöt év - mi az? Egy emberöltő sem varrja össze bennem e lépcsősor vérző sebeit, egy nemzedék sem építi fel a rommálett ifjúkor szétlőtt éveit hiába a lobogó zászlók, tűzijátéka ünnepeknek, zöldellő bokrai a hegyoldalnak kínzó álmaimban a Himfy-lépcső újra és újra beszakad.

VÁRAKOZÁS Batyuban már a hétköznapok, Hétfőtől szombatig cipelem vállamon, s mint lőtt seb a naptárban elvérzik hajnalig a pirosbetűs vasárnap kiürült batyuval várom, hordozni való új napot, megszenvedett vasárnapot adnak-e még valahol?...

A Z A GYERMEK Mint a gyermek, ki a sötét szobába lépni nem mert, mint a dallam, mely lőtt madárként utolsó szárnycsapással az égre írta önmagát, mint a patak, mely visszafelé folyt s meghalni tanult saját forrásában, mint az éjjel,

mely gyógyító kötését vérző alkonyokra fonta, mint kanyargós út, mely görbeségét falnak ütközve egyengette igen, az a gyermek, ki a sötét szobába lépni nem mert, ott volt mindenütt, a lelőtt madárban, az utolsó szárnycsapásban, a patak halálában, elvérzett alkonyokban, eltévedt utakban ott volt mindenütt és nem volt sehol, az életéből kihullt minden, ami volt, utolsó fülérével kegyes halált venne, a sötét szobába végre lépni merne.

JÓVÁTÉTEL Amikor az ököl hull cserepekre s a lendület kudarcát az épen maradt tükrök mosolyogva nézik az élet nagy harcában valami helyrebillen.

LÉPÉSBEN MEGY... Lépésben megy vágtához szokott agyam, paripák futását többé nem idézi s ha nyergéből a lovas is lefordul, a gazdátlan gondolattal pusztába fut a ló.

Ot út az egyház egyetlen misztériumához Avery Dulles: Az egyház modelljei. Fordította: (Vigília, Budapest, 2003)

Kató Eszter és Bretz

Annamária

I. Az egyháztan mai helyzete és Avery Dulles munkássága A múlt század 30-as éveiben, a m i k o r az ökumenikus m o z g a l o m már né­ hány évtizedes m ú l t r a t e k i n t h e t e t t vissza, O t t o D i b e l i u s ( 1 8 8 0 - 1 9 6 7 ) evangélikus püspök azt jósolta, hogy a huszadik század az egyház százada lesz. A j ó s l a t t ö b b é r t e l m ű , de az mindenképpen igaz, hogy eleven e k k léziológiai érdeklődéssel j e l l e m e z h e t ő századot h a g y t u n k m a g u n k m ö ­ gött. A z egyháztan viszonylag késői fejezete a teológiának, a második évezred nagy egyházszakadásaival párhuzamosan alakult k i ez a teológiai szakág. Ez a tény önmagában is sejteti az egyháztan m a i , keresztény pluralitásra reflektáló művelésének jellegzetes nehézségeit. N e m találjuk az „ökume­ n i k u s egyháztan" koordinátarendszerét. Csak felekezetek egyhaztani traktátusai és összehasonlító egyhaztani kutatás léteznek. Beszédes tény, hogy egy, a keresztény ö k u m e n i z m u s n a k elkötelezett világszervezet, az Egyházak Ö k u m e n i k u s Tanácsa is k i j e l e n t i , h o g y munkája „nem alapul semmiféle h a t á r o z o t t és sajátos egyhaztani felfogáson", és csupán né­ hány egyhaztani alaptétel leszögezésére szorítkozik. Nyilvánvalóan azért van ez így, m e r t az egységes egyháztan szükségképpen az ö k u m e n i k u s pluralitás-probléma megoldásának a korrelátuma lenne. Egyelőre tehát el kell fogadnunk, hogy a különböző egyháztanok az egyes felekezetek sajá­ tos identitásának velejárói. A Római K a t o l i k u s Egyház önfelfogásának teológiatörténetében mér­ földkő a I I . Vatikáni Z s i n a t és a nyomában járó megújulás. M i v e l a Credo előző számában e l e m z é s t o l v a s h a t t u n k a z s i n a t i d o k u m e n t u m o k r ó l és azok hatástörténetéről, ezért a részletekre i t t n e m szükséges ismételten kitérnünk. Összefoglalóan a megújult zsinati egyházkép szakramentá­ lis, trinitárius és communio-központú dimenzióira és ökumenikus irány­ vételére t e h e t ü n k utalást. Avery D u l l e s (1918—) amerikai jezsuita teológus munkássága a zsinat­ hoz kapcsolódó teológiai megújulás nyomvonalában helyezhető el. Dulles a háború alatt a haditengerészetnél teljesít szolgálatot. Felnőtt megtérőként 1946-ban csatlakozik a Jézus Társasághoz, 1956-ban szentelik pap­ pá. Németországi tanulmányok után, 1960-ban a római Gergely Egyete1

2

3

m e n szerez teológiai doktorátust. Tanári m ű k ö d é s é n e k kezdete a I I . Vatikáni Z s i n a t éveire ( 1 9 6 2 - 1 9 6 5 ) esik. Szakmai érdeklődési területei átfogják az alapvető egyháztant, az ö k u m e n i z m u s elméleti kérdéseit és a kinyilatkoztatás teológiáját. Teologizálási stílusához t a r t o z i k , h o g y különböző - sokszor egymással hagyományosan szemben álló - teológiai iskolák szemléletmódjának k o m p l e m e n t e r összehangolására törekszik. Ilyen problémák kezelésére fejlesztette k i modell-analízisként megnevezhető módsze­ rét. Avery Dulles több m i n t 650 folyóiratcikk és 22 könyv szerzője. Korai és máig leg­ ismertebb egyhaztani műve az először 1974-ben publikált Az egyház modelljei (Models of the Church). E n n e k a m a már klasszikusnak számító egyhaztani munkának b ő v í t e t t kiadása j e l e n t m e g 1987-ben, majd 2 0 0 2 - b e n . 4

5

Röviden érdemes megemlékeznünk a szerző munkásságának - témánk szempont­ jából fontos - további részleteiről is. Avery D u l l e s a modell-analízis módszerét alkal­ mazva fejti k i a kinyilatkoztatás (Models of Revelation, 1983) és a keresztény h i t (The Assurance of Things Hoped For: A Theology of Christian Faith, 1994) alapvető teológiáját, amely az egyhaztani munkájához visszacsatolva is fontos tanulságokkal szolgál. Továb­ bá az egyháztan művelésének (ökumenikus látókörrel is) fontos kézikönyve a szerző által Patrick Granfielddel közösen összeállított (legutóbb 1999-ben aktualizált) ekkléziológiai bibliográfia (The Theology of the Church: A Bibliography). Avery Dulles n e m csak szaktanulmányaiban elkötelezettje a keresztény felekezetek közti dialógusnak. 1972 és 1993 között tagja v o l t az Egyesült Államokban a Katolikus-Evangélikus Párbeszéd Bizottságának, és 1 9 9 4 - t ő l 1996-ig a K a t o l i k u s - E v a n g é l i k u s Koordináló B i z o t t s á g ­ nak. Tudományos munkássága nyomán számos kitüntetést, díszdoktorátust n y e r t el. Sokirányú vendégprofesszori működése m e l l e t t az Egyesült Államok vezető teológusai között tartják számon. 2001 februárjától a R ó m a i Katolikus Egyház bíborosa, bár elő­ rehaladott kora m i a t t n e m szentelték püspökké. O az Egyesült Államok első bíborossá kreált teológusa. II. Modellek használata

a

teológiában

A Biblia, a m i k o r az egyház természetét próbálja megvilágítani, szinte kizárólag csak képekben beszél, főként metaforikus képekben. A z Újszövetség képtára az egyházról elkápráztatóan gazdag (közel száz egyhaztani vonatkozású képet számolhatunk ö s s z e ) . A vallás világában a képek szimbólumokként működnek, vagyis egzisztenciá­ lisan szólnak az emberhez, tagolatlanul beágyazódnak t u d a t u n k mélyrétegeibe. M a g a a teológia is nagymértékben függ a képektől. A teológia számára azonban az elemzés nélkül hagyott képnek nagyon korlátozott az értéke. A m i k o r a teológus képeket hasz­ nál, azért teszi, hogy j o b b m e g é r t é s t találjon a h i t t i t k a i r a , és ezen belül - a m i n k e t m o st foglalkoztató témában - az egyházra. Tudja, hogy a képek egy darabig hasznosak, de egy a d o t t p o n t o n túl megtévesztők is l e h e t n e k . Ezért reflektív és diszkriminatív módon használja a képeket. „Mikor azt hallja, hogy az egyház Krisztus nyája, tisztában van vele, h o g y ebből bizonyos dolgok következnek, m á s o k n e m . Következhet belőle például, hogy a j u h o k (azaz a hívők) hallják pásztoruk (Krisztus) hangját, de az n e m következik belőle, hogy az egyház tagjai gyapjat növesztenek." A m i k o r egy képet ref6

7

lexív és k r i t i k a i módon használnak fel, hogy egy valóság elméleti megértését elmélyít­ se, m a i elnevezéssel élve „modellé" válik. A m o d e l l n e k az i t t leírt fogalma otthonosabb a m o d e r n természettudományok gon­ dolkodáskultúrájában, m i n t a teológiában. Pedig az, amiről i t t szó van, gyakorlatilag a keresztény teológiában nagy hagyományokkal rendelkező analógia-tan megfelelője, ha az utóbbi fogalomról lehántjuk a neoskolasztikus teológia némely metafizikai kö­ vetkeztetését. Vallási nyelvezetünk és szimbólumaink modellként értelmezendőek, mert, még sokkal inkább, m i n t a tudomány fogalmai, csak megközelítik a tárgyat, ame­ lyet vizsgálnak. 8

A m o d e l l e k használata a teológiában részben magyarázó, részben heurisztikus sze­ repet tölt be. Magyarázó szinten a modellek arra szolgálhatnak, hogy szintetizálják azt, a m i t már t u d u n k . A m o d e l l akkor fogadható el, ha nagyszámú b i b l i a i és hagyományos adat támasztja alá, és összhangban van azzal, a m i t a történelem és a tapasztalat m o n d a keresztény életről. M i v e l az egyház misztériuma az elkötelezett keresztények szívé­ ben él, m i n t olyan valóság, amelyben ők egész életükkel részesednek, saját tapaszta­ latukból k i i n d u l v a állapíthatják meg a különböző m o d e l l e k helyességét és határait. A m o d e l l e k feltáró vagy h e u r i s z t i k u s használatán azt a k é p e s s é g ü k e t értjük, hogy új teológiai meglátásokhoz vezethetnek. A fentiek után természetesnek tűnik, hogy egyegy teológiai téma feldolgozásakor elkerülhetetlen a m o d e l l e k p l u r a l i z m u s a . Ez a p l u ­ r a l i z m u s n e m l o g i k a i zavart tükröz, h a n e m teológiai életerőt. A z , hogy például az egyház m i n d e n modelljének vannak gyenge pontjai és egyik sem kanonizálható m i n t az összes t ö b b i n e k a m é r t é k e , arra m u t a t rá, hogy az egyház m i n t m i s z t é r i u m n e m hozható tökéletes párhuzamba tapasztalati világunk egyetlen objektumával sem. N e m t u d j u k teljesen objektíven értelmezni az egyházat, m e r t m a g u n k is részesei vagyunk; egyfajta hitünkben gyökerező kölcsönös szubjektivitás által ismerjük. Mindazonáltal - a m o d e l l e k e pluralizmusának elkerülhetetlenségét beismervén - a teológia általában megpróbálja a p l u r a l i z m u s t a minimálisra csökkenteni. A magyarázatot kereső e m b e r i értelem szükségszerűen egységet is keres. Az egyház történelmében nemegyszer lehetségesnek látszott a totális teológia, vagy legalábbis totális ekkléziológia megalkotása egyetlen m o d e l l r e alapozva. A z ilyen do­ mináns m o d e l l t könyvünk terminológiája paradigmának nevezi. M i n d e g y i k paradig­ mának megvan a sajátos kedvelt képvilága, egyéni retorikája, jellegzetes értékei, bizo­ nyosságai, elkötelezettségei és prioritásai. A teológusok, a k i k n e k képesnek kellene lenniük arra, hogy érvelésüket áthangszereljék, gyakran elzárkóznak az új paradigmák elől, m e r t azok kizárják azokat a problémákat, amelyekben ők már jelentős jártasságra tettek szert, és új problémákat vetnek föl, amelyekhez hiányzik belőlük a hozzáértés. III. Az öt alapvető egyházszemléleti modell A következőkben - Avery Dulles nyomán - megpróbáljuk az egyház misztériumát né­ hány olyan uralkodó m o d e l l e n keresztül megvilágítani, amelyek a m o d e r n teológiában paradigmatikussá l e t t e k . A teljesség igénye nélkül öt m o d e l l r e fogunk koncentrálni: ezek alapján j e l l e m e z n i lehet a vezető ekkléziológiai iskolákat, azonosítani t u d j u k a legelterjedtebb álláspontokat, és értékelni a teológia sokféle irányzatának belső össze-

függését. A z ilyen módszer érthetően mutatja be a teológus előtt álló választási lehe­ tőségeket, és érzékelteti azt is, hogy ha elfogad egy adott m o d e l l t vagy m o d e l l k o m b i nációt, előzetesen egész sorozatnyi álláspont m e l l e t t kötelezi el magát bizonyos p r o b ­ lémák tekintetében. Szerzőnk m i n d e n egyes m o d e l l elemző b e m u t a t á s á n a k egy-egy fejezetet szentel. Kérdésként vetődik fel az olvasó számára, hogy a számozásban fontossági vagy törté­ neti sorrendet kell-e keresnünk. Van-e egyáltalán rendező elv a felsorolásban? A könyv egy későbbi fejezetéből kiderül, hogy a számozásnak csak technikai jelentősége van, a rendszerező elemzés szempontjából esetleges az adott sorrend. A szerző későbbiekben kifejtett állásfoglalása szerint ő maga a h a r m a d i k modellből k i i n d u l v a , a másik négy m o d e l l kombinálásával felépített egyhaztani szemlélettel szimpatizál a leginkább. 9

A) Az egyház mint intézmény (societas) • A z intézmény-modell az egyházat a p o l i t i k a i társadalom analógiájával magyarázza. Kizárólagos formában csak ritkán képviselték, ez az egyházszemlélet azonban a késő középkortól a 20. század közepéig a római katolikus egyháztan jellegzetes, domináns része v o l t . Ez a m o d e l l érthetővé teszi, hogy az egyháznak szervezett közösségnek kell lennie, s hogy olyannak k e l l maradnia, amilyennek Krisztus alapította. A z ilyen közösségnek magában kell foglalnia egy h a t a l o m m a l felruházott lelkipásztori hivatalt, hogy vezesse a közösség istentiszteletét, megszabja az elfogadható tanbeli eltérések határait, s hogy a közösséget hivatalosan képviselje. Önmagában azonban ez a m o d e l l merevségre, vaskalaposságra és k o n f o r m i z m u s r a hajlik; könnyen behelyettesíti az intézményes egyházat Isten helyére, és ez a bálvány­ imádás egy formája lehet. Ennek ellenszereként az egyház struktúráit alá kell rendelni közösségi él e t é n e k és missziójának. B) Az egyház mint misztikus közösség (communio) • A z egyház m i n t közösség fogalma több bibliai képpel is összefügg - különösen azzal a kettővel, melyek a 20. század első felének megújulási m o z g a l m a i révén kerültek előtérbe a m o d e r n katolikus egyháztan­ ban ( t i . K r i s z t u s Teste és Isten n é p e ) . Ez a m o d e l l magától értetődővé teszi, hogy az egyháznak Istennel egyesültnek k e l l lennie a kegyelem által, s hogy ennek a kegyelemnek az erejével a tagoknak egymással is egységet k e l l a l k o t n i u k . Modellünk veszélye, hogy a rajongás egészségtelen szellemét válthatja k i ; a vallási élmények vagy a meleg, családias kapcsolatok keresése közben hamis várakozásokhoz és teljesíthetetlen vágyakhoz vezethet, az egyház nagyságával, az előtte álló sokféle feladattal, és az eszkatológiai céljától elválasztó távolsággal kapcsolatban. Ennek ellen­ szereként türelemre, h i t r e , s a nagyobb és egyetemesebb célra fordított figyelemre van szükség. C) Az egyház mint szentség (sacramentum) • A Cyprianus, Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás és Scheeben által előkészített szakramentális ekkléziológia a 20. század k a t o l i ­ kus teológiájában kristályosodott k i . Protestáns t e o l ó g u s o k t ó l mindmáig ez az egy-

házszemléleti i s k o l a k a p t a a legkevesebb reflexiót, p e d i g a m e g t e s t e s ü l t Ige szakra­ mentális valóságára épít és ebből vezeti le az egyház szakramentális természetét. Ez a m o d e l l j ó l szemlélteti azt az elgondolást, hogy az egyháznak m i n d e n látható jelszerű aspektusában - különösen a közösségi imádságban és istentiszteletben - m e g k e l l jelenítenie Krisztus kegyelmének folyamatos életerejét és az általa ígért megváltás reményét. A szakramentális m o d e l l steril e s z t é t i c i z m u s h o z vezethet és szinte nárcisztikus önelemzéshez. Gyógymódként fel k e l l hívni a figyelmet a struktúrák, a közösség és a misszió értékeire, amelyeket a többi m o d e l l fontosnak t a r t . D) Az egyház mint hírül adás (kérügma) • A z alapvető kép a királyi hírnöké (Herald), aki azért j ö n , hogy királyi rendeletet hirdessen k i v a l a m e l y köztéren. E n n e k az egyház­ szemléletnek fő kezdeményezője a 20. században Karl Barth, a k i bőségesen használja forrásul Pál apostolt, L u t h e r t és másokat is. Ez a m o d e l l azt hangsúlyozza, hogy az egyháznak folytatnia k e l l az Evangélium h i r ­ detését, és arra k e l l buzdítania az embereket, hogy hitüket J é z u s b a vessék, aki az Úr és Megváltó. A kérügmatikus m o d e l l t az a veszély fenyegeti, h o g y b i b l i c i s t a - f u n d a m e n t a l i s t a túlzásokba esik. H a j l i k arra, h o g y túlegyszerűsítse a megváltás folyamatát, h o g y az „önműködő kegyelmet" reklámozza, s hogy szavakkal és vallomásokkal éri be ahelyett, hogy tettekre, különösen a társadalmi és nyilvános közegben való tevékenységre szó­ lítana fel. Ellenszere, h o g y hangsúlyozzuk, m e n n y i r e fontos az, h o g y h i t ü n k e t éle­ tünkben és cselekedeteinkben t e s t e s í t s ü k meg. E) Az egyház mint szolgálattétel (diakonia) • A diakónia egyházszemléleti hangsúlya az ötödik megközelítés kiindulópontja, amely több j e l e n t ő s 20. századi teológusra is h i ­ vatkozhat. Ez a m o d e l l azt sürgeti, hogy az egyház járuljon hozzá az ember világi életének átvál­ toztatásához, s az egész e m b e r i társadalmat gazdagítsa I s t e n országának értékeivel. A diakonális m o d e l l könnyen k e l t h e t i azt a benyomást, hogy az ember végső meg­ váltása a t ö r t é n e l m e n belül található, és az egyházat a világi értékek k r i t i k a nélküli elfogadására csábíthatja, ezáltal némítva el megkülönböztető tanúságtételét Krisztus­ ról és saját örökségéről. E l l e n s z e r k é n t rá k e l l m u t a t n u n k arra, h o g y a t ö r t é n e l m e n belül megtapasztalt m i n d e n j ó és gonosz m e n n y i r e á t m e n e t i , s m e n n y i r e fontos az, hogy m i n d i g K r i s z t u s r a és az ő Országára tekintsünk. Ha elfogadjuk, hogy m i n d az öt m o d e l l b e n vannak sajátos értékek, és hogy n e m v o l n a kívánatos egyik m o d e l l t sem a többi kizárásával elfogadnunk, adódik a kérdés: n e m kellene-e egy olyan szupermodellt keresnünk, amely ötvözi m i n d az ötnek az erényeit, az egyoldalúságaik nélkül. Avery Dulles álláspontja szerint nincs és n e m is lehet olyan „szupermodell", amely az egyház m i n d e n aspektusának t ö k é l e t e s e n m e g f e l e l . A z egyház m i n t misztérium felülmúl m i n d e n teremtményi analógiát, és ellenáll annak, hogy egyetlen teológiai paradigmává szűkítsék. Módszerül ezért azt kell választanunk, 10

hogy összhangba h o z z u k a modelleket, úgy, hogy különbségeik egymás kiegészítését, ne pedig kioltását szolgálják. Másrészt v i s z o n t fel k e l l ismernünk, hogy minősítés nélkül n e m fogadhatjuk el m i n d az öt modellt, hiszen bizonyos mértékben k o n f l i k t u s ­ ba kerülnek egymással. Különböző prioritásokat javasolnak, sőt kölcsönösen ellenté­ tes megállapításokra vezethetnek. A többitől elszigetelve m i n d e g y i k egyházszemléleti típus k o m o l y egyensúlyzavarokat és torzulásokat hoz magával. Avery D u l l e s az alapvető m o d e l l e k b e m u t a t á s a és bírálata után két irányban tesz javaslatot a továbblépésre. Egyrészt az öt megjelölt m o d e l l m e l l e t t (a bővített második kiadásban) felvázolja egy h a t o d i k , integráló jellegű „tanítványság-modell" lehetősé­ gét, másrészt bemutatja, hogy a h a r m a d i k modellből k i i n d u l v a , a másik négy bevo­ násával hogyan képzeli el egy korszerű kombinált ekkléziológia felépítését: „Ha a kü­ lönböző m o d e l l e k értékeit összhangba hozzuk, véleményem szerint a szentségi m o ­ dellnek különleges értéke van. Megőrzi az intézményi elemek értékét, m e r t az egyház h i v a t a l i struktúrája t i s z t a és látható körvonalakat ad n e k i , a m e l y által élő j e l lehet. Megőrzi a közösségi értékeket, m e r t ha az egyház n e m lenne szeretetközösség, n e m lehetne K r i s z t u s hiteles jele. Megőrzi a hirdetés dimenzióját, m e r t csak a Krisztusra hagyatkozás és a róla való tanúskodás által m u t a t h a t az egyház hatásosan Krisztusra, m i n t Isten megváltó kegyelmének hordozójára - akár elfogadják az üzenetet, akár el­ utasítják. Végül pedig ez a m o d e l l megőrzi a földi szolgálat dimenzióját is, hiszen e nélkül az egyház n e m lenne a szolgáló Krisztus j e l e . " 11

12

IV. Néhány egyhaztani kérdés elemzése a modell-analízissel Miután az előzőekben az öt alapvető egyhaztani m o d e l l t m u t a t t u k be, hivatkozva ezek erős és gyenge pontjaira is, a továbbiakban azt vizsgáljuk, hogyan vezetnek a modellek eltérő álláspontokhoz a m a i teológia néhány konkrét v i t a t o t t kérdésében. Egy-egy i l y e n kérdés e l e m z é s é n e k a könyv egész fejezeteket szentel, h o g y a modell-analízis hatékonyságát és h e u r i s z t i k u s erejét meggyőzően tudja b e m u t a t n i . Terjedelmi korlá­ t o k m i a t t e kitérők részleteibe i t t n e m t u d j u k követni a szerzőt (megmaradunk a könyv gondolatmenetének fő vonalában), de röviden jelezni szeretnénk legalább a fontosabb leágazási c s o m ó p o n t o k a t . Helyes egyházszemléletünk kialakításának két határfeltételét j e l e n t i az ősegyház kialakulásáról a l k o t o t t elképzelésünk, illetve az egyház eszkatológikus jövőjéről alko­ t o t t képünk. Avery D u l l e s figyelmeztet, hogy a Szentírásban található szinte m i n d e n egyházkép alapján azt k e l l hinnünk, hogy az egyház n e m szűnik meg az idők végén, sőt akkor fog eljutni igazi valóságához. A V I I . fejezetben ennek a kérdésnek az elem­ zését találjuk az egyes egyházmodellek összefüggésében. A hamis egyházak kérdése egykorú a kereszténységgel. A z igaz egyház meghatáro­ zását célzó ismertetőjegyeknek több apologetikus hagyománya alakult k i . A reformáció idején figyelemre méltó v i t a zajlott a protestáns és a k a t o l i k u s hitvitázók között arról, miképp azonosítható az igaz egyház. A V I I I . fejezetben ennek a kérdésnek a tárgyalását találjuk a modell-analízis módszerének lehetőségeit kiaknázva. A keresztény ökumenizmus az egyházat szétszabdaló történelmi sebek gyógyítását tűzi k i célul, m e r t ez az egységes keresztény t a n ú s á g t é t e l n e k is sarkalatos pontja. 13

Aszerint, hogy miképpen g o n d o l k o d u n k az egyház és az egyházak közötti kapcsolatról, a l k o t u n k véleményt arról, hogy m i t j e l e n t és m i k é n t é r h e t ő el az egyház egysége. A modellek nyomán e kérdés elemzésében nyíló új perspektívát vázolja föl a I X . fejezet. Gyakorlatilag m i n d e n keresztény egyházi közösségről e l m o n d h a t j u k , hogy vannak soraiban hivatali tisztséget viselők vagy funkcionáriusok, akik rendszeresen különle­ ges szolgálatot végeznek. Anélkül, hogy a probléma m i n d e n exegetikai, történelmi és társadalmi dimenzióját megvizsgálná, a X . fejezet a papi szolgálat formái és az öt alap­ vető egyházmodell közti kapcsolatot tárja fel. E m o d e l l e k m i n d e g y i k e a papi szolgálat sajátos szemléletét tükrözi. Végül m i n d e n keresztény egyháztan szerint az egyház bensőséges, egész létét meg­ alapozó kapcsolatban áll az i s t e n i kinyilatkoztatással. U g y a n a k k o r a kinyilatkoztatás fogalma napjainkban n e m egészen világos. Szerzőnk állítása szerint a kinyilatkoztatást magát is legalkalmasabban több m o d e l l felhasználásával közelíthetjük meg. A könyv X I . fejezete ezeknek a kinyilatkoztatásmodelleknek és az egyhaztani m o d e l l e k n e k a korrelációját veszi vizsgálat alá. ( A m i n t már jeleztük, ezt a t é m á t A v e r y D u l l e s egy 1983-ban publikált önálló monográfia formájában is feldolgozta). V. Öt út az egyház egyetlen

misztériumához

A könyv 1987-es, második, bővített kiadásához írott bevezetőjében írja a szerző, hogy azért választotta inkább a „modell" szót, m i n t az „aspektust" vagy „dimenziót", m e r t jelezni akarta azt a meggyőződését, hogy az egyház misztérium. A misztériumok olyan teológiai valóságok, amelyekről n e m lehet közvetlenül beszélni. H o g y az egyház misz­ tériumba torkolló, k o m p l e x valóságát hitelesen kifejezzük, egyfajta szellemi zsonglőrködéssel többféle m o d e l l t kell egyszerre a levegőben t a r t a n u n k . Ebben a második kiadásban Avery D u l l e s visszatér az első kiadás végén adott jósla­ tának értékelésére - immár tíz év távlatából. A jóslat így hangzott: „A jövő egyháztu­ dósai kétségtelenül új m o d e l l e k e t fognak tervezni az egyházról való gondolkodáshoz. De m i n d e n , a m i a kereszténységben új, a múltból növekszik, a Szentírásban és a ha­ gyományban gyökerezik. A z elmúlt kétezer év viszonylagos folyamatosságának alapján megjósolható, h o g y azok az analógiák és paradigmák, amelyeket ebben a könyvben tárgyaltunk, megtartják j e l e n t ő s é g ü k e t az eljövendő n e m z e d é k e k egyháztudománya számára." Tizenkét év múltán, a visszatekintésben a következőt fűzi hozzá saját sza­ vaihoz: az öt alapvető m o d e l l az utóbbi évtized teológiai irodalmát áttekintve is érvé­ nyes maradt, m e r t „véleményem szerint ezek Krisztus egyházának kiemelkedő jelleg­ zetességeit tükrözik, bármely időben és térben éljen is. Alkotmánya révén az egyház kegyelmi közösség (2. m o d e l l ) , amely e m b e r i társadalom mintájára szerveződött ( 1 . m o d e l l ) . Miközben megszenteli tagjait, Istennek m o n d hálát és dicsőítést (3. m o d e l l ) . Állandó felelőssége az Evangélium j ó h í r é n e k a terjesztése (4. m o d e l l ) , és az e m b e r i közösség gyógyítása és j o b b í t á s a (5. m o d e l l ) . M i v e l valóban ezek az egyház állandó jellemzői, n e m meglepő, hogy az 1974 óta megjelent teológiai i r o d a l o m továbbra is az öt m o d e l l valamelyikét követi, bár sok újabb szerző, akárcsak némelyik elődjük, két vagy több m o d e l l t fűz egybe." 14

15

A magyar teológiai könyvkiadás régi adósságát törleszti, a m i k o r mostanság egymás

után vehetjük kézbe az angolszász teológiai i r o d a l o m legjavát. A v e r y D u l l e s könyve római k a t o l i k u s nézőpontból íródott, de hitének és gondolkodáskultúrájának széles látókörénél fogva a felekezetközi ekkléziológiai párbeszédhez is j ó alapot kínál. A for­ dítók és a kiadó (Vigília) igényes munkájának k ö s z ö n h e t ő e n ismét egy klasszikussá lett teológiai alapművet ajánlhatunk a magyar keresztény értelmiségi olvasóközönség figyelmébe és könyvespolcára. 16

Bagyinszki

Péter Ágoston OFM

Jegyzetek 1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

Kránitz Mihály: Az egyház - alapvető hittan III. SzIT, Budapest, 1999, 16. o. In: Toronto-Statement (1950) Puskás Attila recenziója. In: Credo 2003/3-4, 312-324. o. Lásd http://www.fordham.edu/dulles/cv.htm Dulles, Avery: Models of the Church. Garden City, N.Y., Doubleday, 1987, 2002. Jelen elemző ismertetés az utóbbi kiadást és az abból készült magyar fordítást veszi alapul. A második kiadás a 13. fejezettel bővült. Dulles 20. o. Dulles 24. o. Dulles 25. o. Dulles 228 és 238. o. Dulles 237. o. Dulles 239-261. o. Dulles 228. o. Dulles 120. o. Dulles 234. o. Dulles 235-236. o. Mindössze egy értelemzavaró fordítási hibát találtam a könyvben. A 13. oldal alján egy félmondat ki­ maradt a fordításból: „A könyvünkben alkalmazott tipológiai módszer annak a pluralizmusnak terjedé­ sét segítheti elő, AMELY GYÓGYÍT ÉS EGYESÍT ÉS NEM AZÉT A PLURALIZMUSÉT, amely pusztít és elválaszt." Néhol még apróbb terminológiai hibák vannak, de egészében nézve igényes fordítás készült.

Rendszerszervező vagy vak öszvér? Klaus Douglass: Az új reformáció. (Kálvin Kiadó, Budapest, 2002)

96 tétel az egyház jövőjéről.

Fordította:

Szabó

Csaba

Érdeklődéssel fogadott kritikus könyv N e m sok olyan könyv j e l e n t m e g a magyar keresztyén könyvpiacon, amely keresztyén elkötelezettséggel, u g y a n a k k o r mégis k r i t i k u s a n t e t t e v o l n a vizsgálata tárgyává az egyházat, az egyházi életet, a lelkészi szolgálatot, a keresztyén bizonyságtételt. Hangja ezért egyházaink tagjai között feltétlenül szokatlan, de talán csak az első pillanatban. Témája v o l t lelkészkonferenciáknak, gyülekezeti összejöveteleknek az evangélikus és a református egyházban is. T ö b b , szinte t a n u l m á n y s z á m b a m e n ő i s m e r t e t é s j e l e n t meg róla az egyházi sajtóban. 1

Kritikára szükségünk van A könyv n e m szépíti a dolgokat, hanem az egyház valóságos állapotával igyekszik szem­ benézni és azt felvázolni. A z ilyen hangot, amely az egyházakkal és a keresztyénséggel kapcsolatosan a meztelen igazsággal szembesít, inkább csak ellenfeleinknél tapasztal­ j u k . A z egyházak b e m u t a t k o z á s a a nyilvánosság előtt vagy testületeik elé terjesztett hivatalos jelentéseik, ha meg is fogalmaznak k r i t i k a i észrevételeket, olyan szövegkör­ nyezetben kerülnek elénk - ahogy a köznyelv mondja: úgy vannak becsomagolva - , hogy a k a p o t t összkép megnyugtató, biztató és reményt keltő marad. N e m konfrontál­ nak az egyház és a keresztyénség helyzetének egész valóságával. Hozzászoktunk, el is várjuk, hogy állami részről is csak e l i s m e r ő kijelentések hangoznak el az egyházak társadalmi és morális szerepével kapcsolatosan. Ha valahol, valamilyen szinten n e m ez történik, meglepődünk, megbotránkozunk, rendszerint támadásként éljük meg. Ezzel magyarázható, hogy i l y e n k o r szinte ö s z t ö n ö s e n védekezik a t á r s a d a l o m n a k magát keresztyénnek nevező tömege. A megnyilatkozást igaztalannak, egyoldalúnak, a nagy „kiszorítósdi" - amely persze egyáltalán n e m játék, hanem sokkal inkább harc - részé­ nek t e k i n t v e . Klaus Douglass könyve úgy éles hangú, hogy felvázolja a r i d e g valóságot, m i s z e r i n t az egyház képtelen a társadalomban hitelesen és érthetően megszólaltatni az Evangélium üzenetét; mindeközben azonban a könyv mindvégig személyes, érvelő és segítő szándékú is. N e m ellenséges i n d u l a t t a l , h a n e m féltésből íródott: Ez a könyv nem harci riadó, hanem az egyháznak szóló szerelmi vallomás. (379. o.) S m i n t ilyen, valami h a s o n l ó magatartás van m ö g ö t t e , a m i t Hans Küng is szenvedélyesen m e g f o g a l m a ­ z o t t . A z olvasót ezért feltehetően magával sodorja az egyház féltése, az egyház iránti felelősség, a gyülekezeti életvitel személyes és feszítő kérdése. 2

Német

könyv

Tartalmának befogadása és elfogadása szempontjából előnynek mondható, hogy a né­ metországi egyházi helyzet a témája. Megállapításaival vitatkozhat, akinek alaposabb i s m e r e t e i vannak. A magyar egyházi valóságban élők előtt egy m á s i k ország egyházi valóságának képe rajzolódik k i . Ezzel olyasmi történhet, m i n t a kórházi kivizsgáláson levő betegnél, a k i már kezelés alatt álló szobatársának elbeszélését hallgatva a saját betegségére ismer rá. Ez a felismerés felkészítheti a saját diagnózisának elfogadására. A röviden közölt adatok riasztóak, a vázlatos helyzetleírások találóak. A n é m e t helyzet el k e l l g o n d o l k o z t a s s o n , vajon j ó r é s z t n e m ez j e l l e m z ő - e már a m i egyházainkra és gyülekezeteinkre Magyarországon is? Nehéz szabadulni a gondolattól, hogy a m i t o l ­ vasunk, n e m számunkra idegen egyház és gyülekezetek valósága és problémája. S ha m a (még) nem, vajon n e m ahhoz hasonló helyzettel kell-e már az igen közeli jövőben szembenéznünk? Protestáns könyv A könyv református i s m e r t e t ő j e , Nóvák István, evangélikusnak m o n d j a D o u g l a s s t . Néhány gondolat alapján m a g a m elképzelhetőnek t a r t o m , hogy inkább református, de n e m vagyok benne teljesen bizonyos. Tény, hogy uniált egyházban szolgál, amelyhez evangélikus és református gyülekezetek tartoznak. Rejtély marad, m e l y i k felekezettel

kapcsolatos ismeretein alapulnak megállapításai. Ez előnynek m o n d h a t ó körülmény. N e m lehet tehát a másikra m u t o g a t v a m a g u n k a t azzal áltatni, hogy nálunk másként mennének a dolgok. Formai szempontból is protestáns könyv, m e r t a l u t h e r i tételek mintájára 96 tételt szegez nekünk. A szerző szerint ez azonban csak véletlen, m e r t 12 feladatot 8-8 tétel­ lel ír le, így ér a „reformatori" szám közelébe. A

diagnózis

A szerző diagnózisa sok izgalmas kérdést érint. Első megállapítása kettős ( 1 . t é t e l ) : L u t h e r Isten igéjét a b i b l i a i alapokra helyezve és a k o r színvonalán hirdette. A z egyház m a egyik követelménynek sem felel meg. A z átlaghívő n e m i s m e r i igazán a bibliai ala­ pokat, m e r t az igazi keresztyénséget azonosítja a katolikusellenes protestantizmussal vagy j o b b esetben a felebaráti szeretettel. A reformációban újra fölfedezett evangéliu­ m o t pedig nem a 2 1 . , h a n e m a 16. század formáiban akarja megőrizni és annak nyelvén e l m o n d a n i . Egészében elmondható: kevesebbet foglalkozunk azzal, hogy ma m i t j e l e n t evangélikus/református keresztyénnek l e n n i , hogyan kellene m a megszólaltatnunk a reformáció tanítását. Ezért megszívlelendő a második tétel: A reformáció nem a tizen­ hatodik század eseménye, hanem reánk váró feladat. A p r o t e s t a n t i z m u s t i s z t e l i a hagyo­ mányt, de az állandó megújulás szükségességét hangsúlyozza. Megerőltető létforma, m e r t állandóan meg k e l l újulnia. A megújulás n e m a m ú l t e m l é k e i n e k őrzése, n e m visszatérés a múltba: „»Reformatoriak« akkor vagyunk, ha tovább folytatjuk a reformá­ t o r o k művét, n e m pedig, ha konzerváljuk." (4. t é t e l . ) N e m a sokszor javasolt és követett eljárást javasolja Douglass: n e m azt, hogy a k o r ­ szellem valamely kihívását tegyük magunkévá, valamely korszerűtlennek tűnő ballasz­ t o t hajítsunk k i az egyház süllyedő léghajójából, hanem az új reformáció programja: a keresztyén h i t lényegének megőrzése, de új külső forma: 3

Az az új reformáció, amely mellett érvelek, nem annyira a tartalom, mint inkább a struktú­ rák reformációja. Ami a tartalmat illeti, az első reformációhoz képest nem sok újat lehet mon­ dani. Sokkal inkább arra van szükség, hogy a régit, amit annak idején már megfogalmaztak, újra felfedezzük, és végre érvényre is juttassuk. A formákat és a struktúrákat tekintve viszont minden kor terra incognita. Ezt pedig csak akkor lehetünk képesek meghódítani, ha magunk mögött hagyjuk a múlt minél több terhét. (82. o.) N o h a a reformáció szót a megújulás, illetve a korszerűség értelmében is használja a könyv, de megőrzi eredeti j e l e n t é s é t is: vissza-alakítás, persze n e m a múlt rekonst­ ruálása, hanem az időközben bekövetkezett torzulások m e g s z ü n t e t é s e érdekében. A ténylegesen létező evangélikus és református keresztyénséget állítja tehát szembe Douglass a reformatori hagyománnyal. S kérdezi, hogy közel 500 évvel Luther reformá­ ciója után a reformátor tanításának hűséges őrzése n e m vált-e o l y a n hagyománnyá, amely már akadályt j e l e n t az eredeti szándékban, az egyedül üdvözítő krisztushitben. Ezért érthető, hogy a könyv szerzője n e m reformokat, h a n e m reformációt akar. N e m kevesebbet. Nagy a baj! A z istentiszteletek látogatottsága és az egyházak taglétszáma aggasztóan csökken. A z igehirdetések, a hitoktatás nyelve idegen, tartalma távol áll az emberek igen nagy részétől. N e m érzik azt, hogy hozzájuk szólnak. (Hozzátehetjük,

hogy a riasztó helyzetkép számos vonatkozásban a római k a t o l i k u s egyházra is áll.) Vajon - ha m a jelen lenne - L u t h e r n e m készítene újabb 95 tételt, hogy a m a i keresz­ tyénség és evangélikusság gyenge p o n t j a i r a mutasson? M e g t e t t e ezt 1817-ben, a re­ formáció jubileumán, Klaus H a r m s , a k i úgy adta k i L u t h e r tételeit, hogy m i n d e g y i k mellé írt egy másikat. Megteszi ezt Douglass könyve is, amely k o m o l y a n veendőnek tartja ugyan a t a r t a l m i problémát is - a reformációt k e l l újra felfedezni és végre érvényre is juttatni (Első feladat) - , azonban azokkal a strukturális, szervezeti változtatásokkal, illetve azzal foglalkozik, hogy m e n n y i r e másképpen kellene élnünk a keresztyén gyü­ lekezetben ahhoz, hogy megújuljon. K o m o l y a n veszi u g y a n a k k o r a t a r t a l m i p r o b ­ lémát: a reformációt kell újra felfedezni és végre érvényre is j u t t a t n i . A megállapított diagnózisból n e m a r e f o r m a t o r i örökség felülbírálata, h a n e m vé­ gigvitele következik, ezért körültekintőnek és kiegyensúlyozottnak tűnik. A fő orvos­ ságot olyan gyakorlati ajánlásokban tárja elő, amelyek egyrészt a keresztyén élet m i n ­ dennapi gyakorlatára vonatkoznak, részben strukturális és szervezési változtatásokat tesznek szükségessé. Megszívlelendő gyakorlati javaslatok Felszabadítani a spiritualitást - m o n d j a a Második feladat. Tapasztalat, hogy a 2 1 . század embere nem az egyházban, h a n e m különféle más vallásokban keres vallási élményt és vallási kérdéseikre választ. Németországban a keresztyén felekezetek 40 000 lelkésze m e l l e t t 100 000 adót fizető j ó s működik! Nevetséges volna, ha nem volna sírni való: sok ember inkább hajlandó valamilyen füstölőt lóbáló gurunak hinni vagy esküdni a kísértetekre, mint nálunk, keresztyéneknél keresni a választ vallási kérdéseire. ( 8 5 - 8 6 . o.) A z igehirdetés annyira a m o d e r n gondolkodáshoz igazodott, hogy az istenhitből és a vallásból pusz­ ta morál, emberszeretet, a becsületes életfolytatás követelménye lett, amelyet gúnyo­ lódva felül semmi teológiának neveznek. A z igehirdetésnek az lenne a hivatása, hogy ne csak az értelmet, h a n e m az egész e m b e r t szólítsa meg. Evangélikusként hozzátehet­ jük: úgy kellene megszólalnia az igének, hogy lényegtelenné válik az igehirdető szemé­ lye, az igehallgató ember pedig az élő Isten elé kerül. A gyülekezeteket - a könyv sze­ r i n t - n e m a lelkesedés és tűz, h a n e m az u n a l o m , n e m a bűntől való szabadítás j ó híre, hanem a törvényeskedés (mások morális megítélése), n e m az Istennek a legjobbat odaszánása, h a n e m a középszer j e l l e m z i . A gyülekezetek n e m eléggé a buzgó imádság és az imádságra való rávezetésnek a h e l y e i . Hozzátehetjük ehhez, m i l y e n j ó lenne, ha azok az evangélikusok, akik a h i t kérdéseivel költői formákat keresve is vívódnak, bá­ torságot vennének, hogy új versekkel és új énekekkel mások elé kiálljanak. A protes­ táns kegyességben (spiritualitásban) nagyon háttérbe szorult az Isten iránti szeretet, m i n t a m i n d e n n a p o k meghatározója, m i n t a cselekvés, imádság, istentiszteleti részvé­ tel motorja. Ezért a feladat - igazi l u t h e r i tanács ez - : belemerítkezni Isten szeretetébe. Újra felismerni a küldetést - ez a H a r m a d i k feladat - , a küldetés pedig igazában n e m , nemcsak a másokról való gondoskodás, h a n e m a tanítvánnyá tétel. H i s z e n az egyház azt j e l e n t i : misszió. Misszió és tolerancia pedig n e m m o n d ellent egymásnak. A tanít­ vánnyá tétel pedig megtérést j e l e n t , gyülekezeti k ö z ö s s é g b e tagolódást, t a n ú s k o d ó életet. - M i n d e z természetes az Újszövetség olvasójának. Éppen ezért fölöttébb nyűg-

talanító olyan gyülekezeteket, egyházakat és keresztyéneket látva, ahol azzal vigaszta­ lódnak, hogy náluk még m i n d i g j o b b a helyzet, m i n t másutt. A z egyetemes papság tanítását úgy értelmezi a szerző (Negyedik feladat), hogy m i n ­ d e n k i t fel kell készíteni az egyházban való szolgálatra, és m i n d e n k i n e k meg kell találnia a feltehetően m i n d e n k i másétól eltérő feladatát, amelyet pontosan neki kell elvégezni. Először m e g d ö b b e n t ő a lelkész feladatának értelmezése (Ötödik feladat): központi szerepének megszüntetésére kell törekednie azzal, hogy másokat készít fel, hogy m u n ­ katársakat v o n bele a szolgálatba, és még azzal is, hogy a gyülekezeti m u n k a valamely ágát elhanyagolja, m e r t már n e m futja erejéből. A lelkész középponti szerepének megszüntetése m e l l e t t azonban valóban vezetésre van szükség a gyülekezetben ( H a t o d i k feladat). O l y a n o k vezessék a gyülekezetet, akik képesek azt l e l k i l e g táplálni, s a k i k n e m u r a l k o d n i , h a n e m szolgálni akarnak, m i n t Jézus. A gyülekezeti k i s c s o p o r t o k elengedhetetlen kiegészítői a t e m p l o m i istentisztelet gyülekezetének ( H e t e d i k feladat), amely az egészet összefogja, m e r t ezekben a házi közösségekben egészen közel lehet v i n n i az emberekhez az evangéliumot, a h i t e t , i t t élhető meg a szeretetközösség (Nyolcadik feladat), amelyben a tagok testileg és l e l k i ­ leg hordozzák egymást, sőt, együtt szolgálhatnak másoknak. A z istentiszteleteket béklyóban levőnek látja Douglass, m e r t valaha mindenkihez szóltak, mára belkörű rendezvényekké váltak. (269. o.; Kilencedik feladat.) Lehetetlennek tartja, hogy olyan legyen a nyelve vagy a zenéje vagy a helye, amely teljesen idegen tőle. Előnynek tartaná, ha a különböző gyülekezetekben és az egyes gyülekezeteken belül sem egyformák lennének az istentiszteletek. A z istentiszteletek elemeit n e m az eszté­ t i k u m , a hagyomány vagy az általuk k i f e j t e t t vonzás, h a n e m annak alapján kellene megmérni, hogy konform-e az evangéliummal, hogy közelebb visz-e hozzá, vagy eltávolít tőle (276. o.), hiszen a közvetítő eszközök is az istentisztelet részei. Krisztus teste „testbe­ szédének" a verbális megszólításnál is „hangosabban" kell kifejezésre juttatnia: „Isten szeret téged, és mi is." (276. o.) F o g l a l k o z i k még a gyülekezeten belüli struktúrák egyszerűsítésével ( T i z e d i k fel­ adat), a gyülekezet primátusának helyreállításával, szemben az egyházkerületi vagy az országos egyházi szervezettel (Tizenegyedik feladat), és végül arra bátorít, hogy az egy­ ház merjen álmodni, m e r t az álom valóságformáló erő (347. o.), és a n n y i t jelent, mint Is­ ten álmainak nyomába szegődni (354. o.), és annyit, mint magunkhoz ölelni az újat (364. o.). A figyelmes olvasó bizonyára igen sok olyan mozzanatra b u k k a n , amelyet a magyar­ országi gyülekezetek életére nézve is találónak tart, s számos olyan javaslatot, a m i n nemcsak g o n d o l k o z n i kellene. Megvalósításuk ugyanis n e m másoktól, vezető testü­ letektől függ, hanem attól, hogy olyan tagok vagyunk-e m i m a g u n k Krisztus testében, amelyek készek aktívan részt v e n n i az egésznek az életében, saját lehetőségeinkkel hozzájárulni a közösséghez, vagyis megvalósítani valamit abból, a m i az egyház m a i re­ formációjához elengedhetetlen.

Mi van az evangélium mai üzenetével? M o l t m a n n nyomán tárgyalja Douglass a relevanciakrízis és identitáskrízis kérdését, a kettő összeférhetetlenségét, összetartozását ( 2 4 - 3 2 . o.). Eszerint az egyház releváns megszólalása a világban azzal a veszéllyel jár, hogy elveszíti az identitását, ha p e d i g megőrzi identitását, n e m releváns a világban. A kettőt n e m képes egyszerre: identitá­ sához h ű e n relevánsnak l e n n i a világban. A tételt feltehetően sok egyháztörténeti példával lehet igazolni. A z egyháztörténet áldott korszakai - vagy csak rövid pillana­ tai? - azonban arra szolgáltatnak számos példát, hogy olyan idők is voltak, a m i k o r n e m M o l t m a n n paradigmája szerint élt az egyház, hanem képes volt arra, hogy küldetésé­ hez, Urához hű és a világban ugyanakkor p e d i g releváns is legyen. Ezek v o l t a k azok az idők, a m i k o r a keresztyénség pozitív előjellel formálta a világot. A reformációt - n y i l ­ ván bizonyos határok között - az egyik i l y e n paradigmának tekinthetjük. A m i k o r Douglass a strukturális változtatásokat mérlegeli, vagy a reformációnak akar - újra - érvényt szerezni a p r o t e s t a n t i z m u s b a n , akkor tudatosan ragaszkodik a k e r e s z t y é n s é g n e k a reformációban f e l i s m e r t alapjához. Ezen n e m akar változtatni. Ehhez vissza akar térni, eszerint akarja az egyházat re-formálni. Elsősorban az 5. és 7. tételben ( 6 9 - 7 2 . és 7 5 - 7 9 . o.) tesz kísérletet a reformatori alap megfogalmazására. A szerzővel vitázva fel kell t e n n i i t t a kérdést, hogy vajon ennek az alapnak, vagy p o n t o ­ sabban, az evangéliumnak a m a nyelvén való megfogalmazása n e m lenne-e fontosabb m i n d e n strukturális és szervezési változtatásnál? Pál apostol úgy h i r d e t t e az evangé­ l i u m o t , hogy megszólította a pogányokat, akik a zsidó Krisztus követői l e t t e k anélkül, hogy n y e l v b e n és szokásokban zsidókká k e l l e t t v o l n a lenniük. L u t h e r és Kálvin úgy prédikálta Krisztust, hogy a felbomló középkor végén a m i n d e n n a p i élet dolgaiban is Isten színe elé állították az embereket. Douglasstól - még - nem k a p j u k meg a választ a kérdésre: hogyan kell - már amennyire ez embereken áll - a m i kortársainknak tanús­ k o d n i J é z u s Krisztusról, hogy relevancia és identitás, megszólító erő és hűség ne e l ­ lentétben legyenek. T u d o m , ez felülről adatik meg. H i s z e m , Isten Szentlelke megteszi, hogy az embereket megtanítja nemcsak az evangéliumnak, hanem saját k o r u k nyelvé­ re, de feladatunk is, hogy m i n d e n népnek a maga nyelvén hirdessük az evangéliumot (ApCsel 2,6; l K o r 9,20). Szabad és kell ezért nemcsak imádkoznunk, de rajta g o n d o l ­ k o d n u n k is. M i v e l Douglass ennek a t a r t a l m i kérdésnek kisebb j e l e n t ő s é g e t t u l a j d o ­ nít, m i n t a gyakorlatiaknak, n e m csoda, hogy a mű végül egy - nagyon olvasmányos és értékes, és főként megvalósítandó - gyülekezetépítési kézikönyv. A reformáció értelmezése Az t e r m é s z e t e s e n írói túlzásnak tekintendő, hogy Douglass nemcsak diagnózist, ha­ n e m egyenesen terápiát ígér (43. o.): ez - az e m b e r i erőhöz, de az egyház helyzetéhez képest is - túl magas igény! Más helyen elhessegeti a szerző a gondolatot, hogy új re­ formációt akarna. írásának mégis van r e f o r m a t o r i és megújulást munkáló nemcsak re­ torikája, hanem lendülete is. Ez jó, mert stílusa összhangban van azzal, amit el akar érni. Megkülönbözteti a reformot és a reformációt. A reform a meglévő állapot kisebb vagy nagyobb mértékű javítása, kiigazítása. A r e f o r m o t elhatározzák, bevezetik, végrehajt­ ják, ezért m i n d i g felülről, az intézmények döntéshozóitól i n d u l . M i v e l gyökeres váltó-

zásra van szükség, ezért a r e f o r m o k n e m elégségesek, reformáció k e l l . A r e f o r m m a l szemben a reformáció a fennálló v i s z o n y o k alapvető megváltoztatása, amelyet n e m lehet elhatározni, bevezetni, végrehajtani, ezért t e k i n t i Douglass alulról jövő kezde­ ményezésnek, m e r t az emberektől, a néptől i n d u l (48. o.). Ha meggondol j uk, L u t h e r úgy emlékezett vissza r e f o r m a t o r i munkájának kezdetére, hogy olyan volt, m i n t a vak öszvér, amelyet vezetnek. Karl Barth pedig, a teológia 20. századi nagy igei megújulá­ sának elindítója, a sötét t e m p l o m t o r o n y b a n a feljárót kereső, de a harangkötélben akaratlanul megkapaszkodó és így a harangot n e m szándékosan megkondító emberhez hasonlította magát. Ezzel éppen n e m az alulról való, tehát az e m b e r i kezdeményezés j e l e n t ő s é g é t hangsúlyozták, h a n e m az i s t e n i , vagyis felülről való cselekvés páratlanságát. A teológiai gondolkodás és az egyházi élet nagy megújítóit felidézve n e m lenne he­ lyes őket a feladatok rendszerét alaposan végiggondolókkal szembeállítani. A z egyház megújulásában az a reménységünk, hogy Isten m a is teremt ilyen embereket mindkét fajtából. Talán éppen a könyv olvasói közül. Reuss András

Jegyzetek 1

2

3

Pintér Károly: Új reformáció?! Gondolatok Klaus Douglass könyvéről. Lelkipásztor (78) 2003/2, 57-64. o. - Nóvák István: A „semper reformari" árnyékában. Gondolat-töredékek Klaus Douglass: Az új reformáció című könyvének olvasása közben. Confessio (27) 2003/2, 13-21. o. - Glatz József: Új reformáció. Lelkipásztor (78) 2003/5, 185-186. o. Küng, Credo. Hiszek (1997) I. m. 69. o.

„Még a jók Is üdvözülnek!..." Liptay Lothar: A keresztyénség A téma megközelítésének

viszonya más

vallásokhoz

típusai korunk keresztyén

(Kalligram Kiadó, Pozsony,

teológiájában

2003)

...Mennyivel inkább üdvözülnek akkor a gonoszok! - A szentencia egy b u d d h i s t a iratból, a Tanisóból való (idézi Nemeshegyi Péter: Vissza a gyökerekhez. Budapest, 2003, 299. o.), „jókon" az erkölcsi kiválóság, vallási fensőbbség gőgjétől eltelt embereket értve, „go­ n o s z o k o n " pedig a bűneiket megbánó, megtérő, többé n e m önmagukra, saját vallásos teljesítményeikre, hanem egyedül Amidára, az I r g a l o m Buddhájára hagyatkozókat. A m o n d á s óhatatlanul a farizeus és a b ű n b á n ó vámos j e l e n e t é t , s J é z u s o t t a n i szavait j u t t a t j a eszünkbe, és azt a kérdést, vajon n e m inkább a farizeus modellje jellemezte-e a kereszténységet más vallásokhoz való viszonya történetének nagy részében. Liptay Lothar tanulmányának témája e v i s z o n y 20. századi alakulása, elsősorban a kérdéssel kapcsolatos legjelentősebb elméleti, vallásbölcseleti állásfoglalások sorra­ vétele. A kézirat 1975-ben d o k t o r i disszertációnak készült a prágai Károly Egyetem C o m e n i u s Teológiai Fakultásán. Anyagát a szerző az azóta eltelt több m i n t negyedszá-

zad fejleményei dacára, leszámítva a rövid Utószót, lényegében változatlanul jelentette meg. A z ezen vitatható döntés indoklását, v a l a m i n t a jelen kiadás körülményeit vázoló Előszó ( 1 1 - 1 2 . o.) után az I . fejezetben (Bevezetés) a szokásos kötelező p e n z u m n a k tesz eleget: röviden szól a téma aktualitásáról, a globalizáció, a különféle kultúrák világmé­ retű együttélése és a szellemi, vallási p l u r a l i z m u s által felvetődő vagy kiéleződő kérdé­ sekről és a kereszténység helyzetéről e p l u r a l i s z t i k u s világban ( 1 3 - 2 4 . o . ) . L. L . a I I . fejezetet az előzményeknek, A korábbi megközelítések rövid áttekintésének szenteli ( 2 5 - 5 0 . o.). Áttekintését a Bibliával kezdi ( 2 7 - 3 2 . o.), azt a kettősséget hang­ súlyozva, m i s z e r i n t a Szentírás bizonyos szövegei egyértelműen kimondják: a J H W H be, illetve K r i s z t u s b a vetett h i t nélkülözhetetlen feltétele az üdvösségnek, míg szép számmal vannak olyan helyek is, amelyek Isten egyetemes, m i n d e n k i r e kiterjedő üdv­ akaratáról n y i l a t k o z n a k , az üdvözülést n e m az ortodoxiához, sokkal inkább az o r t o praxishoz, a szeretet cselekedeteihez kötik, illetve elismeréssel szólnak egyes „isten­ félő pogányokról" (Jób, Naámán, Sába királynője, R u t h stb.). A megközelítés hangsú­ lyozottan 20. századi súlypontja magyarázza talán azt a beállítást, m i n t h a a Szentírás n e m lenne egyéb, m i n t egy, történetesen az első állomás az előzmények hosszú sorá­ ban, m e n t i némiképp a szerzőnek azt az eljárását, hogy megelégszik a t é m a kapcsán ezerszer idézett locusok újbóli puszta felsorolásával - mégsem teszi teljesen elfogad­ hatóvá. Talán helyénvalóbb lett volna röviden kitérnie arra, m i l y e n státusa van, illetve lehet a Bibliának, a bibliai kijelentéseknek a vallásközi kapcsolatok problematikájával összefüggésben, vagy legalább jeleznie, micsoda mély és szépséges összefüggések rej­ teznek i t t . A z például, amelyet az l T i m 2,4-6-ben Isten egyetemes, m i n d e n k i r e kiter­ jedő üdvakarata és egyetlensége között m u t a t fel az A p o s t o l : Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön", s ez épp azért van így, „ M E R T egy az Isten, és egy a közvetítő Isten és az emberek között: az ember Jézus K r i s z t u s " . Hiszen erre az univerzális üdvö­ zítő szándékra, úgymond, n e m lenne szükség, ha léteznék más isten és más közvetítő. - A I I . fejezetben a továbbiakban az ókori keresztény teológusok nézeteinek futólagos összegzése olvasható a némiképp p o n t a t l a n Apologéták cím alatt, majd a középkor és a reformáció nagyjainak gondolatai. Végül, j ó k o r a időbeli ugrással, a liberális teológiára és Schleiermacher r o m a n t i k u s vallásfelfogására tér át a szerző, ezzel zárva a fejezetet. A I I I . fejezet a könyv törzsrésze A téma korunkbeli megközelítéseiről (51-176. o.). Az első részben a párbeszéd iránt d o g m a t i k a i és történelmi okokból fogékonyabb római k a t o l i k u s egyház állásfoglalásának alakulásával i s m e r k e d h e t meg az olvasó, különös t e k i n t e t t e l a Z s i n a t d o k u m e n t u m a i r a . A k a t o l i k u s egyház belső életében és ügyeiben kevésbé j á r a t o s olvasókra t e k i n t e t t e l néhány helyen, az időpontok és egyéb adatok tekintetében k i kell egészítsük a szerző közléseit. A teológia, a vallásgyakorlat, a l i t u r ­ gia sok területén s főképpen az egyház és világ kapcsolatát illetően alapvető szemléleti változásokat hozó I I . Vatikáni Z s i n a t 1962. szeptember 11-től 1965. december 8-ig ülésezett. A L . L. által legfontosabbnak t a r t o t t három dokumentumról részletes, kor­ r e k t leírást olvashatunk, ezek azonban n e m m i n d i g az i s m e r t címükön szerepelnek, n e m könnyen azonosíthatók. A sort egy kis terjedelmű, ám a dialógus témájában rend­ kívül nagyjelentőségű irat nyitja, amelyet a szerző a h o r r i b i l i s De ecclesiae habitudine ad religiones non-Christianas („Az egyház viszonya a n e m keresztény vallásokhoz") hivata-

los titulussal jelez, és csupán a t a r t a l m i ismertetésből azonosíthatjuk a kezdő szavairól Nostra aetate címen ismert d o k u m e n t u m m a l . Ez a bevett, közismertebb címforma csak j ó tíz oldallal később fordul elő egyszer - s még egy eldugott jegyzetben - , a m i k o r már rég máshol j á r az olvasó figyelme. A Nostra aetate után a kereszténység és a többi vallás viszonyát teológiailag megalapozó d o k u m e n t u m o k következnek: A kinyilatkoztatásról írott d o g m a t i k a i konstitúció, m a j d Az egyházról (De ecclesia) szóló Lumen gentium. A z előbbi a Dei Verbummal azonos; e megjelölés hiánya és az irat lelőhelyének homályos jelzése szintén zavaró. A z efféle bizonytalanságok m e l l e t t az is érthetetlen, miért ra­ gaszkodik L. L. hivatkozásaiban a d o k u m e n t u m o k n a k egy latin-német bilingvis gyűj­ teményéhez. A z anyag magyar nyelvű kiadása ugyan csak az eredeti disszertáció meg­ írásának évében, 1975-ben j e l e n t meg, így akkor aligha lehetett h i v a t k o z n i rá, ennek azonban 2003-ban, a könyv formájú kiadásban már s e m m i akadálya sem l e t t volna, a m i n t annak sem, hogy L . L. eredeti jegyzetapparátusának ezt a részét átírja, korrigál­ ja, különös t e k i n t e t t e l arra, hogy a I I . V a t i c a n u m anyaga a közelmúltban új, javított változatban, bőséges k i e g é s z í t ő apparátussal ismét megjelent (A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. Szent István Könyvek 2. Szent István Társulat, Budapest, 2000), és könynyen hozzáférhető. N e m esik szó több olyan zsinati iratról, amelyek a b e m u t a t o t t a k ­ kal legalábbis azonos súlyúak. A m i t e l s ő s o r b a n hiányolhatunk, az a Gaudium et spes (Öröm és remény; Lelkipásztori konstitúció az egyházról a mai világban; lásd az idézett kö­ tetben, 6 0 5 - 7 4 0 . o.), v a l a m i n t az Ad gentes (A népekhez - Határozat az egyház missziós tevékenységéről; lásd uo., 5 0 9 - 5 6 0 . o . ) , kivéve egyetlen utalást a jegyzetek között. A következő lapokon a k a t o l i k u s álláspontot elméletileg artikuláló teológusok teóriáiról, Karl Rahner, Jean Danielou, Hans Küng és m á s o k munkásságáról, az úgynevezett „ano­ n i m kereszténység" fogalmáról, illetve a „szubjektív implikáció", a n e m hívőkben és a más vallást követőkben meglévő „implicit h i t " elméletéről, majd az egyetemes és spe­ ciális (keresztény) üdvtörténet összefüggésének és k ü l ö n b s é g é n e k tisztázására irá­ nyuló további erőfeszítésekről. Ha a szerző a k a t o l i k u s megközelítést már a fejezetcímben is, majd a szövegben szin­ tén „radikális inkluzivizmusként" jellemezte (82. o.), a „protestáns területen", m i n t mondja, igencsak eltérő a helyzet. A sort Barth „radikális e x k l u z i v i z m u s a " nyitja, aki­ nek sajátos vallásfogalmát, a vallás és a h i t alapvető ellentétére, radikális szétválasztá­ sukra vonatkozó gondolatait ismertetve L . L. a Römerbriefben és a Kirchliche Dogmatik­ ban k i f e j t e t t b a r t h i álláspont j e l e n t ő s eltérését éppúgy hangsúlyozza, m i n t lényegi azonosságukat. Koncepciójából fakadóan Barth n e m ismerte, n e m ismerhette el a ter­ m é s z e t e s vagy egyetemes kinyilatkoztatás tételét, következésképp a más valláshoz tartozók üdvlehetőségét sem. A következő részben Emil Brunner elvben Barthétól el­ térő, gyakorlatilag mégis hozzá hasonló végkövetkeztetésre j u t ó felfogásáról olvasunk. B r u n n e r az őskijelentés és az azt eltorzító ősbűn dialektikájából i n d u l k i . Eszerint a n e m keresztény vallások a kinyilatkoztatás és az ősbűn „kölcsönhatásának p r o d u k t u ­ mai"; a kereszténység pedig - a vallás „eredetéről" szóló teóriák csoportosítása s egy­ fajta b r u n n e r i vallástipológia nyomán - m i n t „a vallások m i n d e n interpretációja közül (?) ... a legadekvátabb és l e g k o m p l e t t e b b " nyer meghatározást (103. o.). A d i a l e k t i k u s teológia képviselőinek sorát Hendrik Kraemer h o l l a n d teológus és misszionárius zárja,

aki szerint m i n d e n n e m keresztény vallás „az egyetemes vallási t u d a t " egy-egy sajátos, specifikus variánsa, alapvetően eltorzítva a bűn t u d a t i rombolása által. Ezért Kraemer állásfoglalása is, akár az egész dialektikus irányzaté, végső soron exkluzivisztikus. Paul Tillich ontológiai Isten-fogalmának és a fentiektől gyökeresen eltérő koncepciójának, radikális univerzalizmusának és d i n a m i k u s vallástipológiájának a többiekénél részle­ tesebb elemzését ( 1 1 9 - 1 3 7 . o.) a n e m kevésbé radikális relativizmus hívei, John Hick, Paul F. Knitter követik. (A „radikális" szó, bizonyára n e m véletlenül, m i n t afféle állandó jelző v o n u l végig a könyv fejezetein.) Ez a vallások p l u r a l i s z t i k u s teológiájáról szóló rész ( 1 3 5 - 1 4 5 . o.) többlet az eredeti munkához képest, m i v e l a távolról sem egységes irányzathoz tartozó szerzők publikációi j o b b á r a csak a disszertáció befejezése után j e l e n t e k m e g . A z elméleti fejtegetéseket a s z e l l e m i atyját Dietrich Bonhoefferben látó szekuláris teológia lényegének ismertetése zárja le ( 1 4 5 - 1 6 1 . o.). Képviselői pozitíve értékelik, sőt néhányan a Bibliából e r e d e z t e t i k a hagyományos vallásosság lépten­ n y o m o n tapasztalható elhalásának folyamatát, és ezt a helyzetet - a kereszténységnek az elvallástalanodó világban betöltött és betöltendő szerepéről elmélkedve - m i n t Isten akaratát definiálják, ak i „azt akarja, hogy az ember ne ővele, h a n e m felebarátjával tö­ rődjék" (148. o.). Ilyen körülmények között a h a r m a d i k világban a klasszikus értelem­ ben v e t t m i s s z i ó helyét fokozatosan, egyre inkább a „nemzetépítés" vette át, azzal a céllal, hogy segítsék a fejlődő országokat n e m z e t i , társadalmi, kulturális identitásuk megtalálásában. A folyamat nyomában t e r m é s z e t e s m ó d o n i n d u l t a k új virágzásnak a lokális b e n n s z ü l ö t t vallások, a m i t egyes keresztény valláskutatók afféle 20. századi praeparatio evangelicaként üdvözöltek, míg mások aggasztó, retrográd j e l e n s é g n e k tar­ t o t t a k . A szekuláris teológia sokszínű, sőt, időnként úgy tűnik, eléggé zavaros j e l e n ­ ség, olyan szlogenekkel, m i n t „az Isten nélküli teológia" jelszava, vagy „a vallás vallás­ talan (tisztán antropológiai) kategóriákban t ö r t é n ő interpretálásának" p r o g r a m j a . A z o n a p o n t o n v a g y u n k i t t már, ahol a hitről, vallásról, Istenről szóló d i s k u r z u s o k a t hallva, olvasva igazán n e m t u d n i , m i k o r van szó a Szent világból való végleges k i v o n u ­ lásáról és m i k o r a világ totális megistenítéséről, a burjánzó élet szentségét ü n n e p l ő „neo-dionysosi" teológiáról. M i n t h a a számtalan vallástudós, kétezer esztendő összes teológusa teljesen hiába tevékenykedett v o l n a , m e r t a kérdés ugyanaz, a m i már az ókoriaknak is a könyökén j ö t t k i : a k k o r m o s t haladásellenes, gúzsba k ö t ő negatív hatalom-e a vallás a világ és az egyén t ö r t é n e t é b e n ( E p i k u r o s , Lucretius és m á s o k ) , vagy progresszív, felszabadító erő (vö. 160. o . ) . És m i n t h a nemcsak a más vallások kritikájában, h a n e m a hozzájuk való pozitív, megértő közeledés szellemi muníciójában sem lenne a világon s e m m i új, semmi, a m i t ne t u d t a k v o l n a már az ókorban, de legké­ sőbb a középkorban, kezdve a részleges egyetemes kinyilatkoztatás gondolatától, „az igemagvak" (logos spermatikos) koncepciójától, folytatva a kereséssel m i n t a különböző vallások közös alapjával, a l l . századi érsek, C a n t e r b u r y i Szent A n z e l m zsidóknak szóló üzenetével: „...egy és ugyanaz, a m i t keresünk", egészen a „helyes hitvallás k o n t ­ ra szeretet" toposzáig (lásd például Ágoston Mindenki hordhat keresztet... kezdetű esz­ mefuttatását). A záró fejezet - A téma fejlődésvonala az ökumenikus mozgalomban - Dialógus mint a más vallások megközelítésének egyik formája - a dialógus-mozgalom eseménytörténete, beszá-

Ml

moló a Vallások Világtanácsa által rendezett fontosabb konferenciákról, vitákról idő­ rendben a 70-es évekig bezárólag ( 1 6 1 - 1 7 6 . o . ) . A z Összegzés és konklúzió című rész­ ben L. L. joggal szögezi le, hogy a teológiában az utóbbi évtizedekben érvényesülő erős u n i v e r z a l i s z t i k u s tendenciák „gyökeresen e l l e n t é t e s e k a hagyományos keresztény álláspont legsajátabb szellemével", sőt igazából egyáltalán „nem állnak keresztény talajon" (188. o.), miközben persze ugyanilyen k o m o l y nehézségekhez vezet a teljes­ séggel hagyományos e x k l u z i v i s z t i k u s k o n c e p c i ó is. A z Utószó tartalmazza a m u n k a elkészülte óta, a 70-es évek közepétől k i b o n t a k o z ó újabb fejleményeket. M i n t L . L . megállapítja, a dialógus kezdeti lelkesedését a szkepszis és a vallások közötti különb­ ségek újra-tudatosítása váltotta fel; az Egyházak Világtanácsa által a 80-as években t a r t o t t rendezvények puszta címsora is arra m u t a t , hogy a közös eszmei alapok kere­ sésének helyére az égető gyakorlati világproblémák közös megoldásának kutatása lé­ pett. A m i n t 1992-ben Pannenberg írja, a cél t ö b b é már n e m „a különböző vallások i n ­ tézményes egyesítése" (?), sőt még az sem, hogy „egymást egyenrangúnak és egyenjogúnak tekintsék"; a cél immár csupán (amivel akár kezdeni is lehetett volna) az egymással való civilizált bánásmód (197. o . ) . A könyvet a szentszéki H i t t a n i Kongregáció által a j u b i l e u m évében, 2000-ben k i a d o t t Dominus Iesus kezdetű nyilatkozat zárja. A m i n d a n e m k a t o l i k u s felekezetek, m i n d a többi vallás irányában váratlanul kemény m e g n y i ­ latkozás létrejöttében nagy szerepet j á t s z o t t a dialógus-mozgalom gyakorlati ered­ m é n y t e l e n s é g e és kifulladása, s az u n i v e r z a l i s z t i k u s tendenciák előretörtése m i a t t i aggodalom. Igazi j e l e n t ő s é g é n e k a szerző, n e m m i n t hívő, h a n e m m i n t valláskutató, azt a tartja, hogy demonstrálja a tényt, m i s z e r i n t „a keresztyénség nemcsak hogy n e m hajlandó, hanem tulajdonképpeni mivoltánál fogva n e m is képes l e m o n d a n i abszolút­ sági igényéről anélkül, hogy meg ne szűnne az l e n n i , a m i " , miközben „a többi vallás­ hoz való viszonyának kérdése egyre égetőbb - s elfogadhatóan valószínűleg soha meg n e m oldható - probléma marad számára." (198. o.) - A kötet végén bőséges jegyzetap­ parátus és bibliográfia található. Dér

Katalin

Egy katolikus egyháztörténet, amely nem csak a katolikus egyház története* August Franzen: Kis egyháztörténet (Agapé, Szeged, 1998) A fenti m o n d a t a Kis egyháztörténet című m u n k á t foglalja össze, amelyet egy n é m e t egyháztörténész és teológus, A u g u s t Franzen írt 1965-ben, és e d d i g a Herder Kiadó gondozásában hat kiadást ért meg. Magyarul 1998-ban a szegedi Agapé Kiadó adta k i . Kis egyháztörténet, de nem kis formátumban: az ősegyháztól napjainkig m u t a t j a be az egyház történelmét. D i d a k t i k a i szempontból a könyv egyik nagy előnye, hogy a k o r * Bár a könyv hat évvel ezelőtt jelent meg, Pintér Gábor tanulmányára tekintettel mindenképpen célsze­ rű ismertetni. - A szerk.

szakok leírása előtt rövid bevezetőben i s m e r t e t i azokat a lényeges p o n t o k a t , amelyek tárgyalásra kerülnek, illetve tömör összefoglalót ad az adott témában. K a t o l i k u s egyháztörténet, amely n e m csak a k a t o l i k u s egyház története - ez a j e l ­ lemzés önmagában n e m tűnik többnek, m i n t s e m m i t m o n d ó közhelynek, ám a szóban forgó mű ugyanúgy képviseli a markáns és következetes római katolikus történelmi és ekkléziológiai szemléletet, m i n t azt a teológiai nyitottságot, amely tisztában van azzal, hogy egyháztörténetet n e m lehet csak a római k a t o l i k u s egyház t ö r t é n e t é b ő l írni. A mű rendkívüli finomsággal ötvözi a római k a t o l i k u s egyházfogalom kizárólagosságát, miszerint „Krisztusnak egyetlen egyháza van, m e l y a Péter utóda és a vele közösségben 1

lévő püspökök által kormányzott k a t o l i k u s Egyházban l é t e z i k " , v a l a m i n t azt a j ó z a n belátást, hogy ez az egyház n e m m i n d i g t u d t a betölteni Istentől k a p o t t küldetését, és története során szép számmal akadnak szégyellni való események. Bizonyos p o n t o k o n , a h o l az események tárgyalásakor a protestáns és római k a t o l i ­ kus ekkléziológiai különbségek nyilvánvalóvá lehetnének, az író önkényesen egy római katolikus t a n tétel alapján vonja le a következtetéseket. így például az ősegyház tárgya­ lásánál a sokszínű és szerteágazó teológiai g o n d o l a t o k leírása után azt olvassuk, hogy „ . . . az utolsó szó azzal kapcsolatban, hogy m i is a h i t lényeges eleme, az egyházi taní­ 2

tóhivatalt i l l e t i m e g " , n o h a egyházi tanítóhivatalról még n e m beszélhetünk az ősegy­ ház felépítésében. Ugyanúgy, az ősegyházi tisztségek tárgyalásakor a könyv t o l m á c s o ­ lásában „ m i n d e n ü t t a Krisztustól és az a p o s t o l o k t ó l s z á r m a z t a t o t t szigorú rangsor 3

szerint érvényesül a hivatalutódlás (apostolica successio) elve." Hasonlóképpen, az egyházra nézve megerősíti Cyprianus állítását, m i s z e r i n t „A primátust Péternek adták. Hogy h i h e t i v a l a k i , a k i elválik Péter székétől, amelyre az egyházat alapították, h o g y 4

még az egyházban van?". A z ilyen jellegű d o g m a t i k u s állítások annak ellenére, hogy sarkalatosak, a könyvben egyáltalán n e m g y a k o r i a k . M é g i s ezek a m o n d a t o k azok, amelyek e g y é r t e l m ű e n római katolikussá t e s z i k ezt az egyháztörténetet, és ezzel a specifikus nézőponttal m i n d e n protestáns olvasónak tisztában k e l l lennie. Ez s e m m i ­ képpen n e m hátrány, hiszen felekezetileg semleges egyháztörténetet n e m lehet írni. N e m helyes protestáns oldalról hiányosságként felróni a könyvnek, hogy az egyháztör­ téneti következtetések ellentétben állnak a protestáns teológiai állításokkal - hazug­ ság lenne, ha másképp íródott volna. Úgy g o n d o l o m azonban, hogy egy római k a t o l i k u s olvasó számára ez a könyv mégis nyitás, a h o l a győzelem győzelem, a k u d a r c p e d i g kudarc m a r a d a reformáció és a I I . Vatikáni Z s i n a t tárgyalásánál is. Nagyon fontos kérdés, hogy az egyháztörténelem m e n n y i b e n befolyásolja az olvasó saját és más egyházakról v a l l o t t felfogását, hogyan látja a leírt és megértett múlt fényé­ ben annak a k ö z ö s s é g n e k a jelenét, amelybe maga is b e l e t a r t o z i k . H o g y a n határozza meg az egyháztörténet az egyház ö n é r t e l m e z é s é t , v a l a m i n t a társadalomban j á t s z o t t szerepét? N e m c s a k az egyháztörténetre igaz, hogy a j e l e n b e n feltett kérdésekre a vá­ laszokat a m ú l t i s m e r e t e adja, h a n e m úgy tűnik, m i n d e n a l k a l o m m a l , a m i k o r egy közösség t ü k ö r b e néz, h o g y megismerje ö n m a g á t , a t ü k ö r elsősorban a m e g t ö r t é n t dolgokkal szembesíti a beletekintőt. A h o g y az ember önismeretében a múltban lezaj­ l o t t történetek értelmezése és értékelése a legalapvetőbb elem, ugyanúgy alapvető egy

közösség önazonosságának meghatározásában a közösség történelme, még a k k o r is, ha a továbblépéshez a múlt egyes részeit felejteni, más részeire pedig emlékezni k e l l . A jelenben m e g n e m fogalmazható vagy k i n e m m o n d h a t ó érveket és állításokat egy közösség gyakran a maga történelmébe foglalja bele. Egy nép vagy egy egyház „gazdag t ö r t é n e l m e " talán nemcsak a múltbeli e s e m é n y e k sokaságát és nagyságát jelöli, ha­ n e m éppen az a d o t t közösség önkifejező törekvését. T ö r t é n e l e m s z e m l é l e t - ebben a fogalomban sűrűsödik össze az a kiválogató és értékelő folyamat, amellyel a múlt felé f o r d u l u n k . A történelemszemlélet messze nemcsak a történelem, vagy konkrétabban az e g y h á z t ö r t é n e l e m világában j á t s z i k szerepet, h a n e m m i n d e n teológiai tárgyban, legyen az írásmagyarázat, bevezetéstan, d o g m a t i k a , e t i k a vagy g y a k o r l a t i teológia. Nyilvánvaló, hogy az egyháztörténelem az egyház természetéből és egyben természet­ felettiségéből adódóan n e m lehet csupán egy adatgazdag eseményhalmaz, amely fel­ 5

dolgozás és értelmezés nélküli évszámok és nevek felsorolása. Éppen a történelem­ szemlélet, azaz a saját történelmünk m i b e n l é t é n e k a kérdése teszi a múltat a jelenben is tényezővé. A z t hiszem, A u g u s t Franzen tökéletesen tisztában van azzal, hogy n e m a hideg tények felsorolása formálja az olvasót, h a n e m éppen azok a történetileg sokkal nehezebben igazolható, de nagyon is találó m o n d a t o k , amelyeket belefűz az egyház­ történetébe. Ezt főként idézet formájában teszi, s az idézetek nagyon gyakran meste­ rétől, Joseph A d a m Lortztól származnak. Ezek az adatok mögül kiugró, de az adatokon messze túlmutató teológiai megjegyzések maradnak meg az olvasóban legmélyebben. Egyértelmű, hogy az egyháztörténet n e m lehet teológiailag semleges, és n e m t e h e t i meg, hogy az egyházat csupán különleges társadalmi jelenségként helyezze el a világ­ történelemben, így, „ha egyháztörténetről beszélünk, akkor az egyházra nemcsak m i n t szociológiai tényezőre gondolunk, hanem elsődlegesen m i n t Krisztus egyházára, amely­ ről O gondoskodik, és amely i t t a földön a keresztyén gyülekezetben válik láthatóvá, a Szentlélek ereje által."

6

A z egyháztörténet véleményem szerint kevésbé látványosan és kézzelfoghatóan for­ málja az ember egyházképét és istenképét, m i n t a gyakorlati teológia valósághoz szo­ rító kényszere vagy a b i b l i k u m Szentírással szembesítő radikális megfogalmazásai vagy a rendszeres teológia szemléletformáló tantételei, de az egyháztörténet során lecsapó­ d o t t ismeret és szemlélet nagyon mélyen beágyazódik az illető gondolkodásmódjába. Egyáltalán n e m közömbös tehát, hogyan van megírva az a történelem, amely az egyház múltjával foglalkozik, m i l y e n egyháztörténetet sajátítanak el a teológusok. N e m lehet egy egyháztörténet t ö r t é n e l e m s z e m l é l e t nélküli, noha az erőltetett történelemszem­ lélet sem u r a l k o d h a t a történelmi tények fölött. A u g u s t Franzen végig mesteri módon megtartja ezt az egyensúlyt. A z európai időszemlélet és a teológiai időszemlélet az időszámítás viszonyítási p o n t ­ jában azonosak, ez a p o n t J é z u s K r i s z t u s születése. A b b a n v i s z o n t különböznek egy­ mástól, hogy amíg az európai időszemléletben m i n t e g y számegyenesen Krisztus előtti és Krisztus utáni eseményekről beszélünk (Kr. e. és Kr. u . ) , addig a teológiában Krisz­ tus úgy viszonyítási p o n t , hogy m i n d e n előtte t ö r t é n t e s e m é n y előre m u t a t rá, és 7

m i n d e n utána történt visszamutat rá. A z ószövetségi próféciák Krisztusban teljesed­ nek be, és az újszövetségi elbeszélések Krisztusról tesznek bizonyságot. így a Krisztus-

e s e m é n y a teológus számára n e m csupán viszonyítási p o n t j a lesz a t ö r t é n e l e m n e k , h a n e m középpontja. A z újszövetségi e l b e s z é l é s e k az egyháztörténelemben íródnak tovább, és azt mutatják be, hogy az Isten népe hogyan találkozik az egyház alapjával, Jézus Krisztussal, és hogyan tölti be a konkrét történelmi helyzetekben Istentől k a p o t t küldetését. A z egyháztörténelemre ez kettős feladatot ró. „Először, az egyháztörténet­ nek ( m i n t tudománynak) tényekről kell beszélnie, és m i n d e z t úgy, hogy egyetlen sa­ játos eset kapcsán sem keveri bele az isteni gondviselést az o k o k és hatások általános láncolatába. A z egyháztörténésznek - a keresztyén egyházak történelmével foglalkozva - nem az a dolga, hogy Istennek a világtörténelembe való beavatkozásairól értekezzen. Másodszor, az egyháztörténésznek - m i n t teológusnak - tudatában kell lennie annak, hogy o l y a n t ö r t é n e l m i valóságról beszél, a m e l y b e n a L e l k i Közösség érvényesül, és amely által Isten Országa képviseltetik." Ennek a kettős feladatnak a két természeté­ ről v a l l T ö r ö k J ó z s e f római k a t o l i k u s egyháztörténész is: „Azok a történészek, a k i k tisztességesen bevallják, hogy intézménytörténetet írnak, j e l e n t ő s mértékben hozzá­ járulhatnak az egyháztörténet bizonyos részterületeinek föltárásához és földolgozásá­ hoz. Ez azonban n e m j e l e n t i azt, hogy a művekben az egyház igazi története is megje­ lenik, hiszen annak - hitünk szerint - természetfölötti eredete, eszkatológikus k i b o n ­ takozása v a n . " 8

9

A j ó egyháztörténelem tehát összefonódik a kijelentés-történettel, de o l y módon, hogy a m e g t ö r t é n t e s e m é n y e k n e m hallgathatók el, csak azért, m e r t az egyház n e m felelt meg a K i j e l e n t é s b e n k a p o t t m é r c é n e k , u g y a n a k k o r az egyháztörténelem sem lehet önmaga mércéje, n e m válhat Kijelentéssé. B a r t h Károly ezt sajátos módon úgy fogalmazza meg, hogy „ . . . a Kijelentés t ö r t é n e l e m m é válik. De ez n e m hangozhat így: a Történelem Kijelentéssé válik". A Kis egyháztörténet egyik nagy erénye, hogy a tör­ ténelmi folyamatokat a lehető legnagyobb alapossággal írja le, és törekszik arra, hogy felhívja figyelmünket az e m b e r i érdekek előtérbe kerülésére o t t is, ahol egyébként fe­ lülről jövő tantételt sejtenénk. A cölibátus kérdésében például m i n d e n teológiai frá­ zistól mentesen egyértelműen rávilágít I . Ottó h a t a l m i érdekeire a nyugati császárság m e g e r ő s í t é s é b e n . „Az episzkopátus Nagy Károly ó t a m i n d i g is a b i r o d a l o m i egység döntő védbástyájának b i z o n y u l t . Erős központosított hatalomra v o l t szüksége [ O t t ó ­ nak], amely megvédhette az egyházi javakat a telhetetlen nemesség támadásaitól. A k i ­ rálynak viszont n e m kellett tartania semmiféle dinasztikus törekvéstől a cölibátusban élő püspökök és papok körében, s ez kizárta az ö r ö k ö s ö d é s t és a h a t a l o m é p í t é s t . " 10

11

„Mennyire szép is lenne, ha csak jót írhatnánk magunkról! Ezzel azonban m e g h a m i ­ sítanánk a valóságot. Vállalnunk kell a múltat, m i n d e n hibájával, elbotlásával együtt. ... A z egyház, m i n t Krisztus titokzatos teste szent, de az emberek - m i mindnyájan, az egyház tagjai és vezetői - , b ű n ö s ö k v a g y u n k . " - írja Pintér Gábor római k a t o l i k u s egyháztörténész a könyv előszavában. A u g u s t Franzen számára „nincsenek egyháztör­ téneti tabuk", a kényes ügyeket n e m kerüli, h a n e m különös gondot fektet ezek tárgya­ lására. Sok helyen éles kritikával illeti az egyház szerepét, így a 9-10. századi egyház j e l l e m z é s é b e n . A u g u s t Franzen az egyházi visszásságok b e m u t a t á s a k o r is m é r l e g r e teszi a megtörtént eseményeket, és így fogalmaz: „jóllehet Isten engedte, hogy a pápa­ ság és a római egyház i l y e n mélyre süllyedjen a gyalázat és az e m b e r i vétek mocsara12

13

[Credo

200411-2

ban, meg is m u t a t t a mindenhatóságát és az egyház szentsége iránti gondoskodását, amely a rosszat is képes jóra fordítani". 14

A z egyháztörténelem tárgyalása során az egyik legkényesebb téma a reformáció. „Azt k e l l , hogy valljuk, hogy a reformáció voltaképpen olyan mély és döntő cezúra v o l t az egyház történetében, hogy tőle számíthatjuk az egyházi újkor kezdetét." - írja A u g u s t Franzen a reformációt tárgyaló fejezet előtt. I l y e n felfogásban a reformáció - L o r t z szavaival élve - „a legnagyobb katasztrófa, amely a m a i napig egész története során érte az e g y h á z a t " . A u g u s t Franzen n e m tagadja azt, hogy az egyháznak reformra v o l t szüksége, és sok m i n d e n b e n elfogadja a reformátorok kritikáját; ám a katasztrófa sze­ r i n t e abban áll, hogy ezek a reformtörekvések n e m m a r a d t a k m e g az a k k o r i egyház keretén belül. Tiszteletre méltó módon ezért nemcsak a reformátorokat okolja, h a n e m rámutat a k o r egyházi vezetésének végzetes hibáira is. „A reformáció kialakulása igen sokrétű probléma, amelyet n e m lehet olyanformán leírni, hogy mivel a középkori egy­ házat annyi visszásság jellemezte, a reformációnak be kellett következnie. Igen, j ö n n i e kellett a reformnak, de nem a reformációnak! A z egyházzal szembehelyezkedő fejlődés he­ lyett k i a l a k u l h a t o t t volna egy r e f o r m m o z g a l o m az egyházon belül, és belső gyógyulás­ hoz vezethetett volna, sőt ahhoz is kellett v o l n a v e z e t n i e . " „Luther m i n d e n k i számára látható módon foganatosította az egyháztól való elsza­ kadást, a m i k o r 1520. december 10-én a w i t t e n b e r g i Elster-kapu előtt a kiközösítésről szóló bullát az egyházi törvénykönyvvel együtt nyilvánosan e l é g e t t e . " - írja A u g u s t Franzen. L u t h e r a pápai nemre m o n d o t t nemet azzal, hogy elégette az átokkal fenye­ gető pápai bullát. A valódi kiközösítés 1521 -ben, a w o r m s i b i r o d a l m i gyűlésen történt meg, ahol V. Károly k i m o n d t a L u t h e r és követői felett az ítéletet. Protestáns felfogás szerint L u t h e r és Kálvin n e m az egyházon kívülről akarták megreformálni az egyházat, h a n e m belülről. Éppen n e m hűtlenek, h a n e m hűek m a r a d t a k ahhoz az elhíváshoz, amelyet Isten népének be kellett és be kell tölteni a történelemben. A h o g y Paul T i l l i c h fogalmazza meg: „az egyházban valami szembeszáll az egyház egészének eltorzulásával. Ennek küzdelme a démoni és profán ellen elsősorban az egyházon belül lévő démoni és profán ellen irányul. Ezek a küzdelmek vezetnek a reformációs mozgalmakhoz, és e m o z g a l m a k m e g lé te ad j o g o t az egyházaknak arra, hogy Isten Országa hordozóinak tekintsék magukat; Isten Országa a történelemben küzd, tehát küzd az egyházak tör­ ténelmében i s . " 15

16

17

18

Egy protestáns teológus r e n d s z e r i n t gyanakodva olvassa a római k a t o l i k u s d o k u ­ m e n t u m o k b a n az „Egyház" szót, és m i n d i g tudatában van annak, hogy ezt a szerzők n e m úgy értik, hogy ebbe a protestáns egyházak is beletartoznak. A Kis egyháztörténet ha n e m is az egy Egyház, de az egyháztörténelem szerves részének t e k i n t i a protestáns egyházakat; terjedelemre a reformáció és annak hatása a könyv legalább húsz százalé­ kát teszi k i . M i p r o t e s t á n s o k hajlamosak vagyunk arra, hogy a reformáció előtti egy­ házról úgy beszéljünk, m i n t a protestantizmustól idegen római k a t o l i k u s egyházról. Sokszor még akkor is így gondolkozunk, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a reformáció előtt a n y u g a t i keresztyénség szervezeti egységben volt. Kifejezésmódunkban és szó­ használatunkban távolságot t a r t u n k a középkori egyháztól, m i n t h a n e m lenne az egy­ háztörténetünk része. A könyv példát adhat ebben nekünk: ahogy a reformáció figye19

lembevétele nélkül hamis képet k a p u n k a római k a t o l i k u s egyházról, úgy a protestáns felekezetek sem értelmezhetik önmagukat a 16. század előtti egyház nélkül. Egyetlen egyház sem adhatja fel folytonosságát Krisztus k o r a és a j e l e n k o r között, Krisztus kora és a reformáció kora között. A protestáns egyházaknak számolniuk kell azzal, hogy ha az egyháztörténelem-könyvekből a keresztes háborúkat kitörölnék, akkor vele együtt A u g u s t i n u s t is törölni kellene. N e m lehet nagyvonalúan átlépni Pál apostolról L u t h e r Mártonra! A u g u s t Franzen könyve n e m kerüli k i a k o n f l i k t u s o k a t , sem az invesztitú­ raharc, sem a reformáció, sem a zsinatok tárgyalása során - sőt inkább az olvasónak az lehet az érzése, hogy ezeknek a sebeknek és problémáknak a feltárására különös hang­ súlyt fektet. Úgy vélem, hogy az utóbbi évek magyar protestáns egyháztörténeti m u n ­ kái nagyon sokszor a régi kollégiumok vastag falai közé m e n e k ü l n e k vissza, és leg­ inkább belterjes problémákkal foglalkoznak. Kevés olyan m u n k a kerül k i manapság a protestáns t e o l ó g u s o k k e z é b ő l , amely a n n y i r a t u d a t o s a n hitvallásos, u g y a n a k k o r annyira őszinte, m i n t A u g u s t Franzen könyve római k a t o l i k u s részről. 20

U g y a n a k k o r p r o t e s t á n s s z e m p o n t b ó l n e m é r t h e t ü n k egyet azzal, hogy az egyház történelme csak R ó m a felől é r t h e t ő és é r t e l m e z h e t ő . Biztosak v a g y u n k abban, hogy Wittenbergből és Genfből is látszik az ősegyház, az ókori egyház és a középkori egyház is. A z egyházak t ö r t é n e l m e n e m ugyanaz, m i n t az egyház t ö r t é n e l m e . „Az egyház az egyházak történelmében tényleges a térben és időben. A z egyház m i n d i g tényleges az egyházakban, és a m i az egyházakban tényleges, az az egy egyház. Tehát beszélhetünk az egyház történelméről is, és az egyházak történelméről i s . " 21

A h o g y a római k a t o l i k u s egyházat, úgy bennünket is kísért az a hamis kizárólagos­ ság, hogy a reformáció utáni protestáns egyházakat t a r t s u k az igaz egyházaknak, ahol az Isten Igéje szerint élnek a hívők, és ahol az Istentől való küldetésének eleget tesz az Isten népe, a római k a t o l i k u s egyház pedig a Szentírástól elszakadva tévúton jár. N e m lehet ezt az elfogult képet egy pillanat alatt megváltoztatni. Ehhez franzeni önkritika kell, amely tisztában van a múltbeli gyarlóságokkal, és n e m takargatja a jelenbeli sza­ kadásokat a m e g m á s í t o t t történelem tiszta leplével. „Azt azonban aligha állíthatjuk, h o g y egy b i z o n y o s k o r s z a k b a n ( m o n d j u k Kr. u . 500-ban vagy 1500-ban) csak egy tényleges egyház v o l t a térben és az időben, majd ezt a korszakot követően szakadások következtek be, és e m i a t t l e t t e k egyházak. Egy i l y e n tétel azzal a következménnyel jár, hogy annak a korszaknak az egy egyháza az egyház m i n d e n korszakban. A z anglikán egyházak arra hajlanak, h o g y az egyháztörténelem első öt évszázadát az ö s s z e s többi korszak fölé emeljék, és ezzel m a g u k a t is a többi egyház fölé emelik, arra hivatkozva, hogy ők hasonlítanak a legjobban az egyházhoz. A római egyház az összes korszakra nézve korlátlan feltétlenséget tulajdonít önmagá­ nak. A görög o r t h o d o x egyházak abból vezetik le felsőbbségi igényüket, hogy ők hor­ dozzák az első hét ö k u m e n i k u s zsinat töretlen hagyományát. A protestáns egyházak is hasonló igényekkel léphetnének fel, ha az a p o s to li k o r és a reformáció kora között eltelt időt úgy fognánk fel, m i n t amelyben az egyház csak rejtetten létezett (miként a pogányságban és a j u d a i z m u s b a n ) . És vannak is o l y a n szélsőséges teológusok és ve­ zetők, akik k i m o n d v a - k i m o n d a t l a n u l ezt á l l í t j á k . " 22

Ezek az igények n e m csupán az egyháztörténelem síkján j e l e n t k e z n e k , s o k k a l i n -

kább a j e l e n l e g i felekezetközi párbeszédben vagy vitában fogalmazódnak meg. Mégis, az egyházakban m i n d e n k o r a b e l i ellentét a múltbeli e s e m é n y e k értelmezésében, így az egyháztörténelmi könyvekben ölt formát. Ám, az „összes i l y e n igény téves, és azzal a súlyos következménnyel jár, h o g y démoni m ó d o n elsikkasztják azt az igazságot, h o g y az egyház, a L e l k i K ö z ö s s é g mindig az egyházakban él, és a h o l az egyházak h i t e t tesz­ n e k arról, h o g y a l a p j u k a K r i s z t u s , a k i Isten Országának központi megnyilatkozása a t ö r t é n e l e m b e n , o t t egyház v a n " .

2 3

Kodácsy

Tamás

Jegyzetek 1

A Hittani Kongregáció DOMINUS IESUS nyilatkozata Jézus Krisztus és az Egyház egyetlen és egyeteme­ sen üdvözítő voltáról, 17. par. Franzen, 24. o. Franzen, 26. o. Franzen, 47. o. Pintér Gábor: Előszó a magyar kiadáshoz. In: Franzen, 10. o. Jos Colijn: Egyetemes egyháztörténet, Iránytű 2001., 5. o. Szűcs Ferenc: A „sola" elvek a reformációban. Előadás, Debrecen, 2000. Paul Tillich: Rendszeres Teológia. Osiris Kiadó, Budapest, 2000. 642. o. „Ellenállni az intellektuális terrorizmusnak." Török József professzor az egyházi történetírásról, In: Új Ember, 2001. LVII. évf. 40. Karl Barth: Kirchliche Dogmatik, Zoliikon, Zürich (Ev. Verlag A. G.), 1959. 1/2. 64. o. " Franzen, 175. o. Pintér Gábor: Előszó a magyar kiadáshoz. In: Franzen, 9-12. o. Franzen, 13. o. Franzen, 174. o. Franzen, 254. o. Franzen, 255. o. Franzen, 274. o. Paul Tillich: Rendszeres Teológia, Osiris Kiadó, Budapest, 2000. 637-638. o. „Krisztus egyetlen Egyháza, (...) melyet Üdvözítőnk feltámadása után a pásztor Péternek adott át ( J 21,17), és őrá meg a többi apostolra bízta terjesztését és kormányzását (vö. M t 28,18), és mindörökre az igazság oszlopának és erősségének rendelte ( l T i m 3,15), e világban mint alkotmányos és rendezett társaság a Péter utóda és a vele közösségben élő püspökök által kormányzott katolikus Egyházban lé­ tezik [subsistit i n ] . " (Dominus Iesus, 16. par.) Lásd Fiatal egyháztörténészek írásai, szerk. Fazekas Csaba, Miskolc, 1999. Paul Tillich: Rendszeres Teológia, Osiris Kiadó, Budapest, 2000. 637. o. Tillich, 637. o. Tillich, 638. o. 2

3

4

5

6

7

8

9

10

12

13

14

15

16

17

18

19

2 0

21

2 2

23

n

A nyugati civilizáció és Magyarország, avagy Mezopotámiától Irakig és tovább Bogár László: Magyarország (Osiris Kiadó, Budapest,

és a

globalizáció

2003)

Ősszel erősen járt az eszemben, hogy írnom kellene egy nagyobb lélegzetű tanulmányt az i t t e n i alcímmel, lelki-szellemi egészségem megóvása végett. Kishitűen l e m o n d t a m róla. A b b a n is kételkedtem, hogy létezik olyan ember a világon, aki legalább megköze­ lítőleg meg tudná írni azt, a m i r e g o n d o l t a m , s egyidejűleg n e m keseríti el a világot. E k k o r már bizonyára nyomdában v o l t Bogár László kézirata: Magyarország és a globa­ lizáció. A cím n e m v a l a m i találó, m e r t n e m Magyarországból k e l l k i i n d u l n u n k , hogy a n y u ­ gati civilizáció szerkezetét, s - ezzel szoros összefüggésben - a globalizáció j e l e n s é g é ­ nek lényegét megértsük, h a n e m éppen fordítva: a n y u g a t i civilizáció szerkezetéből, v a l a m i n t a globalizáció jelenségének lényegéből érthető meg Magyarország helyzete, sőt ezekből érthetők meg a sajátos magyarországi j e l e n s é g e k is. A könyv azonban ettől függetlenül kitűnő. A szónak abban az ősi é r t e l m é b e n , hogy kitűnik a t ö b b i közül. M e r t az igénye egyedülálló. Ezt n y u g a t i ember n e m írhatta volna meg, sem egy v a l a m i k o r i szovjet ember. Csakis egy közép-európai ember írhatta meg ezt, a k i a római kereszténység, v a l a m i n t a m o dernitás szellemét és nyelvét egyaránt érti; aki a N y u g a t és a Szovjetunió párbaját azzal a t u d a t t a l figyelhette, hogy a világ bajára egyik sem kínál valójában megoldást; aki úgy v o l t egy ország társadalmának intelligens polgára, hogy az 1945 utáni magyar társada­ l o m b a n kétségkívül működő felhajtó erő hatására sem vesztette el a látását: a létmeg­ értés igénye m i n d i g jelen v o l t személyiségében, akkor is, a m i k o r a kedvező tendenciák előnyeit élvezte, és személy szerint profitált a l e h e t ő s é g e k b ő l . Különben utólag sem t u d n a úgy g o n d o l k o z n i , ahogyan m o s t g o n d o l k o d i k . Rehabilitáltam magamban az intelligens szót, melyet n e m szívesen használok azóta, hogy 1957-ben vagy 1958-ban egy huszonéves főszerkesztő m e g n y u g t a t o t t : „intelli­ gens módon m i n d e n t meg lehet írni". Vagyis úgy, hogy a lényeg rejtve maradjon; hogy nehezen legyen kihámozható, m i is t ö r t é n i k velünk, körülöttünk. Bogár László arra használta a tiszta értelmét, hogy a főáramlat (a m a i n s t r e a m ) ellenében látóvá és gon­ dolkodóvá tegye az olvasót. Ezért úgy vélem, könyve n e m fog éles viták kereszttüzébe kerülni. M e r t az agyonhallgatandó művek kategóriájába sorolják be az övét is. Ismerjük el: az ellenérdekeltek szempontjából ez az eljárás ésszerűnek és p r a k t i k u s n a k tűnik. Szögezzük le: n e m könnyű olvasmány! De ha v a l a k i n e m r e t t e n m e g a h e m z s e g ő idegen hangzású fogalmaktól, hanem magyarra szelídíti magában azokat egy kis g o n ­ dolkodás és szótározás révén, akkor lebilincselő olvasmányélményben lesz része. Is­ m e r t e t n i is nagyon nehéz ezt a könyvet, m e r t ha m e g t a r t o m a nyelvezetét, akkor az is­ m e r t e t é s e m is u g y a n o l y a n riasztó lesz, m i n t m a g á n a k a könyvnek a nyelvezete, ha pedig „más nyelven" próbálom megfogalmazni a mondandóját, az a veszély fenyeget, hogy n e m t u d o m pontosan közvetíteni azt, a m i t a szerző közölni akart. Végül is vál-

iá.a

l a l o m a p r o b l e m a t i k a magyar nyelven való megjelenítésének kockázatát a Tan-Műhely olvasóinak a kedvéért, a szerkesztő határozott kívánságára. A könyv olvasóitól gyakran h a l l o m , hogy a bevezetést élvezik, majd az első fejezetet csüggesztően nehéznek tartják. R é s z b e n e l i s m e r e m panaszuk jogosságát, de túlzott­ nak t a r t o m a nehézség hangsúlyozását. Ugyanis a könyv szemléletének alapvető fogal­ m a a: szakralitás. H a n e m értjük, hogy a szakralitás miért döntő jelentőségű a szerző gondolkodásában, a k k o r n e m érthetjük a könyv egészét sem. A z európai szakralitás m i v o l t a pedig érthetetlen a görög és a római alapfogalmak ismerete nélkül, illetve a két kultúra fogalmainak ö s s z e h a s o n l í t á s a nélkül. N e m takaríthatjuk m e g tehát azt a fá­ radságot, amely az előbb említett fogalmak tartalmának megismeréséhez, illetve e tar­ t a l m a k ö s s z e v e t é s é h e z s z ü k s é g e s . Vannak aztán bizonyos szakszavak, amelyeket a politológia, illetve a társadalomtudomány egésze használ. Ezek k e l l e m e t l e n akadályt j e l e n t e n e k ugyan, de - m i n t e m l í t e t t e m - egy kis szótározással és egy kis g o n d o l k o ­ dással segíthetünk m a g u n k o n abban az esetben is, ha ilyenekbe ütközünk. A panaszkodásban s z e l l e m i k é n y e l m e s s é g e t is érzékelek. Sokan m a is úgy gondolják, hogy a szerző mindenképpen fogadja el olvasóinak p i l l a n a t n y i állapotát. J ó l l e h e t a szerzőnek éppen az a dolga, hogy többlethez juttassa olvasóit, ha fáradság árán is. Ha egy könyvn e m ad t ö b b l e t e t ahhoz képest, a h o l éppen m o s t t a r t u n k , a k k o r az n e m könyv a szó igazi értelmében, és az olvasására fordított idő veszendőbe m e n t . Nos, a k k o r m o n d o m , hogyan olvastam én ezt a könyvet. Legfőképpen azt k e l l tehát megértenünk, hogy m i n d e n emberi civilizáció valamilyen szakrális alapra épít. Valójában a lét rendjét nevezik isteni rendnek, amely a lét harmó­ niájának is nevezhető. Bogár, illetve Vass Csaba hipotézise szerint a létharmónia meg­ t e r e m t é s é n e k alapvető feltétele, hogy az elgondolhatóság, a megvalósíthatóság és a folytathatóság egyensúlyban legyen. Bizonyos intézményekre van szükség ahhoz, hogy az e m b e r i társadalmakban csak o l y a n anyagi és s z i m b o l i k u s k o n s t r u k c i ó k legyenek m e g a l k o t h a t o k (vagyis e l g o n d o l h a t o k és m e g v a l ó s í t h a t ó k ) , amelyek hosszú távon h a r m o n i k u s a n beilleszthetők az emberi létezésbe. A z e m b e r i társadalmak az idők kez­ dete óta rendelkeznek a létbe való h a r m o n i k u s beilleszkedés képességével, de egyúttal állandóan o t t kísért az i s t e n i törvény elleni lázadás, a létrontás veszélye is. ( I t t kell megjegyeznünk, hogy a szerző Vass Csabát a 20. század egyik legeredetibb gondolkodójának tartja, a k i n e k „ismeretlensége" csakis az agyonhallgatók érdekszö­ vetsége áldatlan tevékenységének tulajdonítható. Lásd az utószót!) A második fejezetet azzal indítja Bogár László, hogy a jelenlegi n y u g a t i civilizáció a létrontás csábításának ellenállni n e m képes R ó m a i B i r o d a l o m r o m j a i n alakult k i . A z egész folyamat történelmi kihordó szerkezete a római keresztény egyház volt. A római keresztény egyházra hárult az a feladat, hogy egy létharmonikus berendezkedést for­ máljon k i , és azt biztonságosan ü z e m e l t e s s e . H a valamiért elmarasztalható a 13-14. század keresztény egyháza, akkor azért marasztalható el, hogy n e m működtette eléggé hatékonyan a létroncsolás irányába mutató „fejlődési" törekvéseket megakadályozni h i v a t o t t intézményeit, és ezzel párhuzamosan n e m t u d t a m e g a l k o t n i az ember egye­ temleges iparkodásának teológiáját. - M i az egyház tényleges szerepe abban, kérdi Bogár, hogy az őrizetére bízott N y u g a t végül is e l b i t a n g o l t jószággá lett?

E sikertelenségnek az is oka v o l t , hogy az itáliai t e n g e r i h a t a l m a k - azaz döntően Velence és Genova - Firenze hatalomgazdasági és szellemi irányításával óriási létron­ csoló munkát végeztek évszázadokon át annak érdekében, hogy s e m m i k é p p e n ne is állhasson össze koherens teológia az ember egyetemleges iparkodásának elgondolása által. Paul Johnsonnal vitatkozva Bogár László úgy érvel, hogy aki ez idő tájt „messze túl és kívül v o l t " , n e m is elsősorban a keresztény egyházon, h a n e m az egész európai létmód egyetemes szakralitásán, az egyszersmind végleg k i r e k e s z t e t t e magát a lét­ h a r m o n i k u s törekvések római keresztény beágyazottságából. H a v o l t „úttörő" szere­ pük ezeknek az elemeknek, az leginkább abban nyilvánult meg, h o g y hosszú időre mintát szolgáltattak azoknak a r o m b o l á s o n alapuló és r o m b o l á s r a irányuló társada­ lom-élettani csúcsfegyvereknek a felépítésére, amelyek segítségével Isten valóban „ki­ parancsolható lett a hétköznapok világából". I n n e n egyenes út vezet a reneszánszon és a reformáción át a felvilágosodáshoz és a nagy francia forradalomhoz, amelynek a szerző külön alfejezetet szentel, a létrontás brutalitásának apoteózisaként aposztrofálva a magasztosnak h i r d e t e t t eseményt. ( I t t k e l l felhívnunk olvasóink figyelmét arra, hogy a kivégzett X V I . Lajos sem idióta, sem bornírt n e m volt, h a n e m királyhoz méltóan tudatos ember v o l t , aki tökéletesen értette a körülötte folyó játszmát, és tisztában v o l t azzal, hogy az ő lefejeztetése azért elengedhetetlen tarka-barka ellenségei számára, m e r t ezáltal jelképesen az Istent feje­ zik le és iktatják k i a világból, annak m i n d e n p r a k t i k u s mozzanatából. „Sekély e k é j ! " - m o n d t a volna még Lajos, a király, ha történetesen J ó z s e f A t t i l a lett volna.) M i n t látják, a történet fonala vagy vonala egyezik azzal, a m i t m e g s z o k t u n k . A z óri­ ási különbség abban leledzik, hogy a n y u g a t i civilizáció m i n d e n történelmi mozzanatát a szakralitás hiányának, illetve a létrontás diadalmas előrenyomulásának a szempont­ jából vizsgálja a szerző. Eszerint elemzi az angliai „bekerítést", A m e r i k a meghódítását, az U S A létrejöttének körülményeit, v a l a m i n t az Egyesült Államok felvirágzását. M i v e l a N y u g a t kettős létagressziójának, a külső és a belső természet leigázásának végleges és átfogó kiteljesítőjévé az A m e r i k a i Egyesült Államok vált, döntő fontosságú, hogy megértsük, m i l y e n folyamatok és hogyan vezettek e szerep felépüléséhez. A z esszéírásban gyakori, hogy a szerző olyan technikát alkalmaz, amely n e m lineár i s a n - k r o n o l o g i k u s a n vezeti az olvasót, h a n e m impressziókat k e l t benne. M a g y a r u l szólván: n e m időrendi sorban és n e m egy v o n a l b a n helyezi el az író a t ö r t é n é s e k e t , h a n e m inkább k o n c e n t r i k u s köröket rajzol elénk. Ezek a bravúrosan megkomponált, magvas gondolatkörök hatásosan járulnak hozzá ahhoz, h o g y k e l e t k e z ő képzeteink maradandóan rögzüljenek. Hasonlóképpen j e l l e m z ő bizonyos „művészi szeszély" a könyv vonalvezetésére is. M i n d a fejezetek egymásutánjában, m i n d az egyes fejezeteken belül. A z U S A döntő fontosságú felfutását tárgyaló c i k k e l y t A berendezkedő győztes globalitás létszerkezete a l ­ c í m m e l j e l ö l t fejezet követi, a m e l y b e n Bogár k i f e j t i a maga globalitásra vonatkozó felfogását, közli definícióját, m e g s z e m l é l i a globalitás tárgyiasult metaforáit: a m ű ­ anyagot, az atombombát, a televíziót, a génkezelt élelmiszereket, a derivatívát. N y o m a ­ tékosan tudatosítja, hogy a globalizáció n e m egyszerűen a n y u g a t i modernitás világ­ m é r e t ű hatalmának időszaka. A globalizáció egy teljesen új l é t m ó d , amely magát a

modernitást is legyűri és kiszipolyozza. A tárgyiasult metaforákként említettek pedig a társadalmi lét és a természeti környezet ellen szegezett csúcs (technikájú) fegyverek, amelyek egy új minőségű léterőszak nyomjelző lövedékei. Ezek után áttekinti a glo­ balizáció mesterséges valóságának hatalomszerkezetét és intézményrendszerét. (A sok remek futam közül ez az egyik.) És ezt követően adja elő a maga sajátos felfogásában az úgynevezett „puha" világháborúk történetét. Persze ez sem eseménytörténet, hanem történetfilozófiai és lételméleti háttérelemzés. (Megjegyzés: jóllehet értem Bogár László indoklását, hogy miért nevezi a világhábo­ rúkat „puhának", mégis sikerületlennek t a r t o m az effajta meghökkentést. Szerintem ez esetben n e m is túllőtt a célon, h a n e m egyszerűen mellétrafált. Még találóbb azt m o n d a n i , hogy n e m vette észre, hogy háttal áll a célnak.) A negyedik fejezet a Requiem, avagy a létfelélés hatalomgazdasága címet viseli, és meg­ kísérli összefoglalni azt a vészjósló, önpusztító ámokfutást, a m i k o r u n k globális b i r o ­ dalmát és az u r a l m a alá h a j t o t t egész emberi civilizációt j e l l e m z i . N e m lehet elégszer tudatosítani, hogy a tőke - természete szerint - eleve és m i n d i g pusztítja a természeti környezetet, az ember belső világát és a „családüzemet". A tőkés közgazdaságtan szá­ mára a külső és a belső természet egyszerűen n e m létezik m i n t tényező és kategória. Nincs! A GDP számítása szempontjából - például - teljesen érdektelen, hogy pusztító vagy építő folyamatok zajlanak-e a természetben és az emberi világban. A fejezet a szeptember 1 1 . szindróma elemzésével zárul. Ez a c i k k e l y ugyancsak parádés intellektuális teljesítmény!!! A z U S A értelmezési és reagálási módja pedig csakis az eredeti létagresszió eszkalálódásához vezethet. 2004 tavaszán ez már csak a szellemi fogyatékosok gyengébbjei számára n e m evidencia!!! Briliáns és fölényesen okos az epizódszereplőnek nyilvánított „létező szocializmus" tündökléséről és bukásáról írott fejezet is, amelyben már Magyarország egykori ügyes­ bajos dolgairól is szó esik. Bogár László véleménye szerint a kelet-európai m o d e r n i ­ zációs kísérlet zsákutca v o l t a N y u g a t történelmi zsákutcáján belül. A z e m b e r i lét esszenciális problémái felől t e k i n t v e rá, megállapíthatjuk, h o g y s e m m i újat n e m h o ­ zott, csak a korai k a p i t a l i z m u s brutalitását ismételte meg hatványozottan, kiiktatva a N y u g a t o n akkorra már kiépített „mutatványos bódét". Ettől függetlenül M a r x zseni­ ális gondolkodó és elemző elme volt, és problematikája m a is eleven. Sajnos! A z o n b a n lételméleti korlátai m a már nyilvánvalóak. Hála Istennek! - M a r x lételméleti korlátai elsősorban abban nyilvánulnak meg, hogy a modernitást ő az emberiség kikerülhetet­ len és alapvetően pozitív fordulataként értelmezi a társadalmi létezés szempontjából. A z általa elképzelt jövőnek a társadalma és gazdasága csupán a hétköznapi antagonizm u s o k a t l e t t v o l n a képes m e g s z ü n t e t n i , a n y u g a t i m o d e r n i t á s n a k a külső és belső t e r m é s z e t e t roncsoló i m m a n e n s lényegét n e m . A z ötödik fejezet utolsó három „magyar" cikkelyét követi a rendszerváltozás fedőne­ vű hadműveletet bemutató és elemző fejezet. A szerző hazai talajon sem adja fel a szel­ l e m i magaslesen elfoglalt pozícióját, és illúziótlanul megállapítja, hogy a rendszervál­ toztatásnak nevezett változások valójában már 1990 előtt lezajlottak a magasabb régi­ ókban és a kulisszák mögött. A m i ezután következett, az már csak lejátszástechnika, egy újabb „mutatványos bódé" fontoskodó berendezése.

_________

_________

FIGYELÖ

J ó , hogy így írta meg Bogár László ezt a könyvet, ahogy megírta. Á m a zsákutca zsák­ utcájáról, köztes Európáról és főleg Magyarországról írhatna külön egy-egy könyvet! Visszautalva arra, amivel a recenziót kezdtem: én ekkora ismeretanyagot és ekkora apparátust n e m t u d t a m volna f e l v o n u l t a t n i annak leírásához, a m i t a Mezopotámiától Irakig jelképes címmel szándékoztam jelezni. De a jelképet továbbra is fontosnak tar­ t o m . A nyugati civilizáció, amelynek forrásvidéke bizonyos értelemben Mezopotámia és kör­ nyéke volt, egy görbe kört leírva -jelenlegi vezérhatalma képében - visszatért az eredeti helyszín­ re, nyilvánvalóan koholt ürüggyel. Vajon nem egy ördögi kör zárult-e be? És amikor a nyugati civilizáció minden más civilizációtól különböző globális és planetáris törekvéseit megállapítjuk, nem kellene-e arra gondolnunk, hogy ez a civilizáció eleve két civili­ záció magfúziójának a produktuma, eredménye? Másképpen fogalmazva: vajon nem abban rejlik-e a nyugati civilizáció sajátsága és minden más létező civilizációtól való különbözősége, hogy ez egy civilizáció, valamint egy ördögien lebegtetett virtuális civilizációs hálózat szövedéke, mégpedig eleve? N e m bújok el a tűnődő kérdések mögé. Határozottan k i m o n d o m , hogy b i z o n y erre kellene g o n d o l n u n k , feleim! Feleim, mindkét oldalon! Bizony m o n d o m néktek: i t t van a k u t y a elásva! Gödény Endre

Fiatal keletkutatók írásaiból Függőkert. Orientalisztikai tanulmányok Szerkesztette: Csirkés Ferenc Péter, Csorba György, Sudár Balázs és Takács (Argumentum, Budapest, 2003)

Zoltán

A fenti szép kis kötetet t a r t o m a kezemben, a kiváló könyveket színvonalas kiállítás­ ban megjelentető A r g u m e n t u m Kiadó nemrég megjelent kiadványai közül az egyiket. M i n d a címe (Függőkert), m i n d alcíme (Orientalisztikai tanulmányok) kellően dodo­ nai homályú, így valóban m e g é r egy rövid magyarázatot. A Függőkert nyilván utalás Szemirámisz egykor világhírű függőkertjére, s így általános utalás a Keletre. A z alcím aztán ezt világossá is teszi: Orientalisztikai tanulmányok. S m i k é n t a k e r t a sivatagos Közel- és Közép-Keleten az oázis, a víz, a kultúra és szépség s z i m b ó l u m a v o l t , úgy e kötet tanulmányai n e m kevesebbet állítanak ezzel az ókori keleti „függőkert" allúzió­ val, m i n t hogy értékeket h o r d o z n a k m a i kulturálisan sivatagosodó világunkban. Ez a pretenzió, bármily nagyratekintő és hetyke is, n e m túlzott igény, m i n t a kötet t a n u l ­ mányainak ismertetéséből kiderül m a j d . De m i az, hogy orientalisztikai tanulmányok, vagy magyarabbul szólva keletkutatási tanulmányok? N e m túl általános ahhoz, hogy eligazítást adjon az olvasónak a cikkek mibenlétéről? Hogy ez ne így legyen, pár gondolatot hadd m o n d j a k a Keletről és kelet­ kutatásról, vagy hivatalosabb és hivalkodóbb idegen szóval jelölve, az orientalisztiká­ ról. A z o r i e n t a l i s z t i k a , m i n t elnevezés, jellegzetesen európai. Európa a tőle keletre fekvő területek civilizációit és kultúráit keletinek nevezte, és m i k o r e területekkel t u ­ dományosan foglalkozni kezdett, m i n d e t egységesen a k e l e t i tanulmányok vagy egy-

szerűen orientalisztika névvel illette (angol Orientál Studies, n é m e t Orientalistik, orosz vostokovedenie, mely utóbbi ugyanazt fejezi k i , m i n t a magyar keletkutatás). Ily módon t e r m é s z e t e s e n az o r i e n t a l i s z t i k a igen heterogén tartalmú fogalom, hiszen a közelkeleti iszlám civilizációk, az arab, a perzsa és a török éppúgy körébe tartoznak, m i n t az indológia és a sinológia. Létjogosultsága tehát csak gyakorlati célú lehet, s úgy általá­ ban o r i e n t a l i s z t i k a nincsen, h a n e m turkológia, i r a n i s z t i k a , sinológia stb. néven kü­ lönböző szaktudományok. H a t e h á t valaki azt állítja magáról, h o g y o r i e n t a l i s t a , ne higgyünk n e k i , m e r t ezt m o n d a n i körülbelül olyan mélységű és komolyságú állítás, m i n t h a valaki azt mondaná, hogy ő „Európa-kutató", azaz az összes európai kultúra szakértője, az angoltól és spanyoltól kezdve a balkáni szláv népek kultúrájáig. A Kelet alaposabb, első kézből való megismerése a 18. században kezdődött és a 19. században teljesedett k i Európában. E f o l y a m a t b a n a nagy és erős európai államok tudósai jártak elöl, s azt k e l l m o n d a n u n k , hogy a k o r a i keletkutatás története szoros összefüggésben v o l t az európai gyarmatosítás történetével. A közel-keleti iszlám k u l ­ túrák feltárásában az a n g o l o k és a franciák jártak elöl, I n d i a m e g i s m e r t e t é s e szinte teljesen a britekre várt, a sinológiában az angolok, franciák és oroszok tevékenykedtek, m i k é n t Belső-Ázsia feltárásában is. Szibéria és Közép-Ázsia m e g i s m e r t e t é s e szinte teljesen az oroszok munkája v o l t . A z t m o n d h a t j u k , hogy a 20. század közepe előtt a Kelet saját népei szinte s e m m i t sem tettek saját kultúrájuk m o d e r n tudományos mód­ szerek s z e r i n t i feltárásában és m e g i s m e r t e t é s é b e n . A második világháború után, a gyarmati rendszerek összeomlását követően megkezdődtek a keleti kultúrák tudomá­ nyos önszerveződései, és a g y a r m a t i múlt m i n d e n emlékét el akarták takarítani. így esett némileg igaztalanul a tisztítás áldozatául, ha n e m is az o r i e n t a l i s z t i k a j e l ö l t e tudományok összessége, hiszen azok m a is léteznek, de maga az orientalisztika terminus. A Kelet népei egyre s é r t ő b b n e k érezték m a g u k r a nézve az o r i e n t a l i s z t i k a szó hasz­ nálatát, m i n t a gyarmati múlt emlékét, mely arra emlékeztette őket, hogy egykor benn­ szülöttként tanulmányozták őket a nagy európai népek. így elérték, hogy a több m i n t százéves múltra visszatekintő O r i e n t a l i s z t i k a i Világkongresszus 1973-ban megszün­ tesse régi elnevezését, és I n t e r n a t i o n a l Congress o f A s i a n and African Studies (rövi­ dítve: I C A N A S ) néven folytassa működését. A z I C A N A S vendéglátója 1997-ben Buda­ pest, 2000-ben M o n t r e a l v o l t , 2004-ben p e d i g M o s z k v a lesz. H a magyar orientalisztikáról vagy keletkutatásról beszélünk, t e r m é s z e t e s e n csak konkrétan, bizonyos területekről szólhatunk, mivel m i n d e n keleti stúdiumot magába ölelő orientalisztikánk sohasem volt. Ehhez n e m voltak meg a történeti adottságaink. L o n d o n b a n , Párizsban vagy Moszkvában nincsen olyan o r i e n t a l i s z t i k a i tudományte­ rület, amelynek ne lenne képviselője, sok esetben évszázados múltra visszanyúló k u ­ tatási története. Hiába, egy gyarmatosító nagyhatalomnak m i n d e n t kellett ismernie és m i n d e n r e v o l t pénze. Nálunk a Kelet iránti érdeklődést n e m az állam expanzív érdekei diktálták, hiszen még magyar állam sem v o l t 1541 és 1867 között, s 1867 után is olyan h i b r i d államunk v o l t 1918-ig, ahol a legfontosabb tárcák, a belügy, a hadügy és a kül­ ügy közös v o l t az osztrákokkal és Bécsben székelt. A magyarság Kelet iránti érdeklő­ dése saját maga keleti eredetében gyökeredzett, hiszen a 9. század végén Keletről érke­ zett a honfoglaló magyarság, és keleti származástudatát a kereszténység felvétele után

is végig megőrizte. A 1 6 - 1 7 . században pedig közvetlenül került egy „keleti" nagyha­ t a l o m m a l , az Oszmán-török B i r o d a l o m m a l érintkezésbe. N e m véletlen tehát, hogy a magyar tudományosság először a törökség révén került bele a keleti tudományok vilá­ gába. A turkológia, a törökség tudománya tehát a legnemzetibbek egyike Magyarorszá­ gon, de ugyanakkor nemzetközi is. N e m z e t i , m e r t kialakulásától kezdve szorosan kap­ csolódott a magyar nyelv és történelem különböző korszakainak tanulmányozásához, s nemzetközi, m i v e l N e w Yorktól Ankarán és Moszkván át Tokióig a világ m i n d e n na­ gyobb egyetemén művelt tudományszak. A turkológiának ez a magyar és egyetemes vonatkozása kezdettől fogva m e g h a t á r o z t a a magyar turkológia kutatási profilját. E p r o f i l kialakításában úttörő része v o l t V á m b é r y Árminnak, aki a budapesti egyetemen 1870-ben e l s ő k é n t alapított önálló T ö r ö k Tanszéket k o n t i n e n s ü n k ö n . A z 1870-es évekig a turkológia szinte azonosnak s z á m íto tt az oszmán-török n y e l v és i r o d a l o m , v a l a m i n t az Oszmán B i r o d a l o m t ö r t é n e t é n e k tanulmányozásával. V á m b é r y az elsők között v o l t a világon, a k i k kitágították a turkológia fogalmát a Törökországon kívüli törökség irányába. A z ő n y o m d o k a i n haladva épült k i a magyar turkológia impozáns épülete, amelyben olyan világhíres tudósok működtek, m i n t N é m e t h Gyula és Ligeti Lajos. Ezen általános turkológiai iránynak főbb kutatási témái az ö s s z e h a s o n l í t ó és t ö r t é n e t i török nyelvészet, a török n y e l v e k távolabbi, altáji és uráli kapcsolatainak kérdései, a török szókészlet vizsgálata, különös t e k i n t e t t e l a j ö v e v é n y s z ó r é t e g e k r e (török-magyar, török-szláv érintkezések), a középtörök (kipcsak és csagatáj) filológia problémái. T e r m é s z e t e s e n az egyetemes turkológiai t é m á k magyar vonatkozásait a magyar turkológusok sohasem tévesztették szem elől, így a honfoglalás előtti és Ár­ pád-kori török-magyar nyelvi és történelmi kapcsolatok kérdése (bolgárok, kazárok, kavarok, besenyők, k u n o k ) m i n d i g a magyar kutatás h o m l o k t e r é b e n állt. A magyar turkológiának ez a Vámbéryvel kezdődő és napjainkig tartó vonulata, m e l y a budapesti egyetem és a világ számos más egyeteme számára is sok kiváló turkológust bocsátott már szárnyára (most n e m is beszélve az 1970-es évektől működő kiváló szegedi altajisztikai központról), méltán kapta a „budapesti iskola" megtisztelő nevet a turkológiai kézikönyvekben. A magyar tudományosságnak alapvető érdeke, hogy a magyar t u d o ­ mánynak ez a nemzetközileg elismert és méltányolt vonulata, az általános turkológia a továbbiakban is megfelelően működjék, tudományos utánpótlása biztosítva legyen. Ezek után n e m lehet véletlen, h o g y a Függőkert kötetben található t a n u l m á n y o k kétharmada, tehát tizenkét cikkből nyolc, szorosan a turkológiához kapcsolódik, még­ p e d i g annak legkülönfélébb ágaihoz: a nyelvészet, folklór, t ö r t é n e l e m és művelődés­ történet, filológia és irodalomtörténet egyaránt jelen van e cikkekben. M o s t megpró­ bálom három témakör köré csoportosítva röviden felvázolni, m i v e l is foglalkoznak ezek a tanulmányok, s a cikkek kapcsán a szerzőkről is pár szót ejtenék. A z első csoportba sorolnám azokat a munkákat, melyek a magyar turkológia hagyo­ mányos magyar őstörténeti érdeklődéséből sarjadtak. Takács Zoltán Bálint A magyar honfoglalás besenyő háttere a magyar őstörténet egyik szakállas kérdésében próbál árnyal­ t a b b képet festeni. Közhely számba megy, h o g y a magyar honfoglalást közvetlenül kiváltó eseménynek a legtöbb történész a besenyők egy támadását tartja, mely a ma­ gyarokat Etelközből a Kárpát-medencébe irányította. A szerző mos t két alapvető forrás,

Regino Chronicon'jinak és Bíborbanszületett K o n s t a n t i n De administrando impenojának alapos újragondolása után arra a következtetésre j u t , hogy nincsen olyan kényszerítő körülmény, m e l y szükségessé tenné, hogy egy besenyő támadást t a r t s u n k a magyar honfoglalás elindítójának. Ugyanakkor fokozottabban k e l l figyelnünk a kazárok ellen fellázadt és magyarokhoz csatlakozott kabarok szerepére a magyar honfoglalás elindí­ tásában. Vörös G á b o r A haladzs nyelv oguz elemei (Különös tekinetettel a xarrab-i nyelvjárásra) című cikkében az 1960-as és 19 70-es években G e r r h a r d Doerfer és munkatársai által Közép-Iránban összegyűjtött nyelvi anyag alapján leírt archaikus török nyelvnek, a haladzsnak egy későbbi, oguz-török j ö v e v é n y s z ó r é t e g é t próbálja elkülöníteni. Ez a későbbi oguz n y e l v i réteg tévesztett m e g n e m egy turkológust még az 1970-es évek­ ben is, a k i k a haladzsot az azeri egy archaikus nyelvjárásának tartották. Seres István cikke (Csora Batir: Egy nogáj hőseposz Kunos Ignác gyűjtésében) az Edigüeposz m e l l e t t a legismertebb nogáj történeti hőskölteménynek, a Csora Batirnak azt az eddig még kiadatlan változatát közli fordítás és elemzés kíséretében, melyet a kiváló magyar turkológus, Kunos Ignác jegyzett le a 20. század elején a dobrudzsai nogájoktól. A z eposz főhőse az a Csora Narykov, aki Kazány 1552-es orosz ostromát előzően vett részt a tatár-orosz küzdelmekben. A hőseposzban Csora Batir a krími tatár erede­ tű r e t t e n t h e t e t l e n vitéz, aki az oroszok ellen harcol Kazány elfoglalásakor. A történe­ l e m iróniája, hogy n e m egészen így nézett k i a k o r a b e l i történeti valóság: Csora Nary­ kov ugyanis a Kazány elfoglalását megelőző évtizedekben a kazanyi tatárság aktív po­ l i t i k u s a v o l t , a k i az orosz báb k a s z i m o v i tatár Sáh A l i t (az orosz forrásokban Sigalej) támogatta a krími tatár eredetű Szafa Girejjel kazanyi trónigényével szemben, s végül is az utóbbi fogatta el és végeztette k i még Kazány orosz o s t r o m a előtti időben. A második csoport munkái a török filológia és irodalomtörténet témáiból meríte­ nek, különös t e k i n t e t t e l a keleti-török vagy csagatáj-török irodalomra, mely a t i m u r i d a és sejbanida Közép-Ázsiában virágzott a 15-16. században. Ezeknek a témáknak sem­ m i l y e n közvetlen magyar vonatkozása nincsen, viszont a nemzetközi turkológia nagy témáinak számítanak, melyekkel a magyar turkológiának foglalkoznia k e l l . E területe­ ken rengeteg még a feltáratlan és kiadatlan könyvtári és kézirattári anyag, sok a teendő, így hálás m u n k a egy ismeretlen terület feltárása. J ó m a g a m azzal hízelkedem magam­ nak, hogy mindhárom ifjú tudós érdeklődésének ilyen irányú terelgetésében szerepet vállaltam s a m a i napig b i z t a t o m őket ezen a kijelölt úton haladni. Peri Benedek Politika, művelődés, nyelv: A timuridák és a török nyelvű írásbeliség című cikkében azt vizsgálja, hogy az ún. t i m u r i d a reneszánsz, azaz a 15. százzá török-perzsa művészeti és i r o d a l m i tevékenységének megújhodása és fénykora m i l y e n p o l i t i k a i és társadalmi háttérben j ö t t létre, és különösen a török nyelvű i r o d a l o m presztízsének növekedését m i l y e n tényezők hívták életre. Csirkés Ferenc Péter cikke ( M i r 'Ali Sír Navä'i: Hälät-i Pahlavän Muhammad) a Peri Benedek cikkében tárgyalt t i m u r i d a reneszánsz legnagyobb török nyelvű költőjének és művészetpártolójának, a t i m u r i d a Húszéin Bajkara herati udvarában tevékenykedő M i r A l i Sír Nevájinak egy eddig kevésbé m é l t a t o t t kisebb prózai munkáját fordítja le és elemzi. A z érdekes kis értekezés a „birkózó" M u h a m m a d d a l foglalkozik, és jól rávilá-

gít, hogy a t i m u r i d a k o r b a n a birkózás m e n n y i r e nemcsak testedzés, m a i értelemben vett „sport" volt, hanem a korszak vallási-szellemi irányzatával, a szúfizmussal össze­ fonódott t e s t i - l e l k i praxis. Nemes Krisztián A „tiszta szó" poétikai funkciója Surürl Bahr al-ma'ärif című művében az egyik első oszmán-török poétikai szakmunkát, Szurúri címben említett művét veszi vizsgálat alá és próbálja helyét meghatározni az i l y e n tárgyú m u n k á k között. A h a r m a d i k turkológiai témabokor az oszmán-török történeti stúdiumok hatalmas területe. A 19. század elején Bécsben dolgozó Gévay Antaltól a m a is működő KáldyN a g y Gyuláig és Dávid Gézáig tudósok hada d o l g o z o t t a magyar t ö r t é n e l e m török korszakának feltárásában. Ez a l k a l o m m a l o l y a n c i k k e k k e l találkozunk e k ö t e t b e n , melyek a török-magyar kapcsolatok ritkábban tárgyalt világába vezetnek el bennünket. F. M o l n á r M ó n i k a Luigi Fernando Marsigli Stato Militaré-ja a hódoltsági várak visszafog­ lalásáról című cikke a 17. század jeles olasz hadmérnökének, Marsiglinak magyar vonat­ kozású adatait veszi górcső alá. M a r s i g l i a török Magyarországról való k i ű z é s é n e k évtizedeiben beutazta az egész történelmi Magyarországot, és megfigyeléseiről részle­ tes beszámolókat készített. Rendkívül értékesek a k o r a b e l i várakról készült, sokszor rajzokkal is ellátott leírásai. Molnár M ó n i k a ezeket elemzi és értékeli munkájában. Csorba György és Sudár Balázs Egy magyar antikvárius Isztambulban: Szilágyi Dániel című cikke a török-magyar művelődéstörténet egy j e l e n t ő s , és máig kellően n e m ér­ tékelt figurájának életét és munkásságát rajzolja meg, rendkívül alapos könyvtári és kézirattári kutatások nyomán. Szilágyi Dánielt a Kossuth-emigráció sodorta Isztam­ bulba, a h o l is haláláig, 1885-ig élt. Szilágyi páratlan értékű török kéziratgyűjteményt h o z o t t létre, m e l y n e k legfontosabb része szerencsére m a már a Magyar Tudományos Akadémia Keleti Gyűjteményét gazdagítja. Utoljára, de n e m utolsósorban a hátralevő négy cikkről ejtek pár szót, melyek n e m sorolhatóak a tágan értelmezett turkológiai témák közé. Mészáros Csaba Szergej Mihailovics Sirokogoroff és a módszeres etnológiai vizsgálódások kezdete a tunguzság körében című cikkében röviden vázolja a nagy orosz etnográfusnak, Sirokogorovnak ( 1 8 8 7 - 1 9 3 9 ) a t u n g u z etnogenezis és a m a n d z s u társadalmi szerkezet területén végzett munkássá­ gát, és értékeli az általános antropológiai elmélet terén kifejtett tevékenységét. Jany J á n o s jogtörténész és iranista A Szaszanida Birodalom jogrendszerének normaréte­ gei című c i k k é b e n a 2. és 7. század között virágzott közép-iráni állam, a szászánida b i r o d a l o m j o g i normáit vizsgálja. A z t veszi szemügyre, hogy a korszak egyedül auten­ t i k u s j o g i forrása, a Mádigán-i Hazár Dádisztán, az Ezer ítélet Gyűjteménye című k ö t e t konkrét j o g i eseteiből hogyan bontható k i a k o r a b e l i zoroasztriánus közösség életét szabályozó j o g i normarendszer. Kovács H a j n a l k a i r a n i s t a és indológus háttérrel r e n d e l k e z i k . Új irányzatok az urdu irodalomtörténetben (Shamsur Rahman Faruqi könyvéről) a jeles tudós könyve kapcsán a m u s z l i m i n d i a i a k és pakisztániak nyelvéről és irodalmáról, m e l y e t a 19. században neveztek el az angolok kezdeményezésére u r d u n a k , s m e l y nyelv m a Pakisztán hivata­ los nyelve, közöl fontos és érdekes tudnivalókat. Végezetül, Sebestyén Éva néprajzkutató Nyugat-Afrikában talált meg és jegyzett fel egy arab nyelvű h e l y i történetet, mely egy m a n d i n k a nemzetség történetét i s m e r t e t i .

A h e l y i nyelvi e l e m e k k e l tűzdelt, de i r o d a l m i arab nyelven írott m u n k á t Szombathy Zoltán, az ELTE fiatal arabistája, az arab genealógiák szakértője fordította magyarra és látta el magyarázatokkal. Közös cikkük címe Egy mandinka krónika Bissau-Guineából. Ha a kötet szerzőinek életkorára tekintünk, a szerzők túlnyomó többsége harmincas éveinek elején jár. Természetesen van pár fiatalabb és pár idősebb is köztük, de egyér­ telmű, hogy fiatal tudósok j e l e n t k e z t e k e kötettel, akik fiatalságuk ellenére meglepő érettséggel és szakértelemmel rendelkeznek. N e m m o n d h a t j u k róluk, hogy ígéretes tehetségek, hiszen már bizonyítottak, legtöbbjük n e m e kötettel kezdett publikálni. T ö b b ő j ü k már megszerezte az egyetemi d o k t o r i fokozatot, és j e l e n t ő s részük e cím közeli megszerzése előtt áll. T ö b b ü k disszertációja majdnem készen van, és hamarosan megvédik azokat. Ö r ö m m e l tölt el, hogy a magyar keletkutatásnak ez a harmincas éveiben járó új fiatal nemzedéke tehetséges, öntudatos és fiatal kora ellenére (vagy tán éppen azért) még töretlenül hisz a szellemi értékekben. A nálunk több m i n t negyven évig létezett (és utóhatásként a lelkekben sokszor még m a is élő és pusztító) k o m m u ­ nista diktatúra és a n y u g a t i világ m i n d e n t elöntő fogyasztói áradata még n e m r o n t o t t a meg őket, és r e m é l e m n e m is fogja. Végezetül, két g o n d o l a t t a l hadd fejezzem be ezt a rövid i s m e r t e t é s e m e t . A régi és m o d e r n Keleten egyaránt az élet m i n d e n területén fontos v o l t a mester és tanítvány viszonya. K e l e t e n m i n d i g tudták azt az Európában lassan feledésbe merült b ö l c s e s ­ séget, hogy m i n d e n igazi e m b e r i tudás és érték csak személyesen adható át. A tudás csak könyvből, televízióból és internetről n e m sajátítható el teljesen. A tudás mögött ugyanis m i n d i g egy ember áll, aki saját személyiségét és életszemléletét is beleadja a tudásba. E kötet fiatal szerzői azt bizonyítják, hogy v o l t a k mestereik, akiktől elsajátí­ tották a mesterfogásokat, és immár készek tudásuk továbbadására. A másik feltoluló gondolat az, hogy e fiatal tudósok magyarul publikáltak tudományos cikkeket. A hang­ súly i t t a magyar és a tudomány szavak együttes jelenlétén van. Ugyanis az orientalisz­ t i k a igencsak nemzetközi tudomány, s ha a n g o l u l ír valaki tudományos cikket, azt a világ m i n d e n részén elolvassák, még a téma iránt érdeklődő pár magyar szakértő is. E témakörben magyarul írni sok szerző számára csak népszerűsítést jelent, s nemegyszer olyanok vállalkoznak erre, akik a keleti témáknak csak másodkezi ismerői, az eredeti keleti nyelvekről fogalmuk sincsen. Magyar nyelven tudományos cikket írni azt jelen­ t i , hogy a szerző hisz az anyanyelvi kultúra értelmében. Ugyanis nemcsak az i r o d a l m i művek, h a n e m a tudományos művek is az anyanyelvi n e m z e t i kultúra részei és hor­ dozói. Befejezésül annyit, hogy e sok j ó hallatán ha netán tamáskodnék a t i s z t e l t olvasó, vegye kezébe a kötetet és olvasgasson bele. Biztos vagyok, hogy n e m fog csalódni benne. Vásáry

István

Árpád-kori példakép Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Kossuth Kiadó, Budapest,

2003)

Lukács érsek a legjobban dokumentált és legismertebb 12. századi magyar főpap. A még így is meglehetősen hiányos adatok alapján egy művelt, öntudatos személy képe b o n ­ takozik k i előttünk, akit képességei, látóköre és esztergomi érsekségének hosszú volta kulcspozícióba e m e l t kora p o l i t i k a i küzdelmeiben. A gregoriánus r e f o r m hazai kép­ viselőjét n e m véletlenül állítják gyakran párhuzamba kortársával, a mártírhalált h a l t Becket Tamással: I I I . Sándor pápa primátusa idején a magyar egyház első embere a k i ­ rályi hatalomtól való függetlenségét őrizve fejtette k i egyházi és p o l i t i k a i tevékenységét 11. Géza, I I I . István és I I I . Béla m e l l e t t , vagy épp ellenében. Egy Lukács érsekről szóló m u n k a éppen ezért nagy várakozással töltheti el a középkor iránt érdeklődő olvasót. A Lukács érsek és kora című kötet szerzője, B o d r i Ferenc irodalomtörténeti és művé­ szettörténeti tárgyú írások szerzője, fő kutatási területe a 20. század. Jelen munkája a 12. században élt Lukács esztergomi érsek é l e t é n e k és j e l e n t ő s é g é n e k b e m u t a t á s á t tűzte k i célul. Munkamódszeréről ő maga adja a legjobb jellemzést műve előszavában: „A »téma« húsz éve kísér és kísért [ . . . ] ha n e m is folyamatosan, de növekvő figyelem­ m e l gyűjtögettem a Lukács érsekről szóló, egymásnak gyakorta ellentmondó, n e m r i t ­ kán egymást kizáró híradásokat. M u n k á m közben a m o z a i k lassan összeállt. Köveit harmadfél éve formázom, csiszolgatom." Bodri Ferenc tehát alapvetően a Lukács érsekről íródott szakirodalomra támaszkod­ va kísérelte m e g egy átfogó kép megrajzolását k i s z e m e l t hőséről. A k ö t e t i r o d a l o m ­ jegyzéke is erről tanúskodik. A tizennyolc oldalon keresztül sorolt, imponáló m e n n y i ­ ségű és kiváló minőségű munkák figyelemre méltó tájékozottságot feltételeznek. A z irodalomjegyzékhez fűzve azonban a következő magyarázatot olvassuk: „Forrásaim szakszerű felsorolása majd kétszeresére növelné a lapszámozást. Ettől szívesen elte­ kintenék. Indítékaim közül elsőként említve azt, hogy munkámhoz a Szegedi Egyetem M e d i e v i s z t i k a i Intézete t ö r t é n e t t u d ó s a i n a k jelhagyó tevékenysége nyújtott szilárd alapozást. [ . . . ] Mellettük az esztergomi Bibliotéka egykori gazdagsága a 18-19. századi művek és folyóiratok gyűjteményével kitűnő műhelynek b i z o n y u l t . A m a g a m jegyzé­ kébe főként i n n e n merítettem, más forrásokból bővítve az alaptörténetet. Közöttük az utóbb megjelent könyvek és tanulmányok bőséges sora. Mindaz, a m i egy »nem szakmabelit« a pőre adatokon túl is érdekelt. A m i r e rátalált búvárlatai során." E b b ő l a vallomásból talán magyarázat nélkül is kiderül, hogy B o d r i Ferenc n e m tudományos történelmi monográfia igényével írta ezt a könyvet. N e m világos egészen, hogy m i t ért „forrásaim szakszerű felsorolása" alatt, de feltehetőleg a lábjegyzetelés mellőzését okolja meg a fenti sorokkal. Pedig a források mozaikszerű egymáshoz illesz­ tésének módszere éppen ezt igényelné, amennyiben a szerző n e m pusztán érdeklődést keltő és a maga számára szórakoztató tevékenységnek szánja az írást. Úgy tűnik, Bodri Ferenc maga sorolja az utóbbi kategóriába a munkát: „...néhány kísérlet biztató köz­ readását a Tekintet »jegyzőjének«, Ördög Szilveszter barátomnak köszönöm. Jeles része van abban, hogy búvárkodásom eredménye egy kiadó kezébe került. Egyedül aligha

próbálkoztam volna, hiszen a jegyzetelgetés, az eredmény alakítgatása változatlan örömmel tölti k i n a p j a i m . " A z e l m o n d o t t a k alapján azt k e l l megállapítanunk, hogy a m o st ismertetendő köteten n e m kérhetők számon a tudományos szakmunka kritéri­ u m a i , hiszen a szerző n e m i l y e n ambíciókkal vállalkozott annak közrebocsátására. A Lukács érsek és kora a legjobb szándékkal a „szakirodalom-történet" t e r m i n u s s a l kategorizálható. A szerző - lévén általában többek között irodalomtörténeti tanulmá­ nyok szerzője - az irodalomtörténet módszerére emlékeztető módon bánik a történelmi szakirodalomból v e t t idézetekkel. Hosszan idézi őket mondanivalója illusztrálására, csoportosítva az egyes véleményeket, n e m elégedve m e g azok summázatával, h a n e m ragaszkodva az eredeti szerzők kifejezésmódjához, saját fogalmazásához. M i n t h a szép­ i r o d a l m i szövegekről lenne szó, amelyeknél valóban i n d o k o l t az efféle eljárás. Termé­ szetesen gyakran előfordulnak idézetek a szakmunkák oldalain is. Például ha a szerző gondolatmenetébe vágónak véli az adott sorokat, vagy a t a r t a l m i összefoglalással csak kevésbé lényegre törő módon tudná i s m e r t e t n i egy kollégája véleményét, esetleg éppen az adott megfogalmazást akarja v i t a t n i - mindenesetre a történész a gondolatmenetébe i l l e s z t i a felhasznált részleteket, i t t v i s z o n t úgy tűnik, m i n t h a a vonalvezetés alkal­ mazkodna az idézetekhez. Ráadásul olyan arányban, a m i l y e n b e n Bodri Ferenc alkal­ mazza őket, kifejezetten zavaró, a g o n d o l a t m e n e t e t széttördelő hatást keltenek. A z alább tárgyalandó, véleményem szerint feleslegesen idézőjelbe tett fordulatokkal együtt számolva átlagosan m i n d e n második sorra j u t egy idézőjel a legtöbb fejezetben, és ez az olvasást sem könnyíti meg. A m i pedig a leginkább vitathatóvá teszi ennek a mód­ szernek a létjogosultságát t ö r t é n e l m i tárgyú munkában, az az idézetek forrásának kérdése. A z i l y e n nagy t ö m e g b e n a l k a l m a z o t t , szó s z e r i n t i citátumokról ugyanis a legritkább esetben k a p u n k részletes tájékoztatást, l e g t ö b b s z ö r mindössze a szerző nevét jelöli meg a szerző, ugyan időnként eléggé i n d o k o l a t l a n helyeken, pl.: „»a derék, fiatal fejedelem...« (Zalka J á n o s ) " . Nemegyszer p e d i g még e n n y i t sem találunk. Ez részben megnehezíti a tájékozódást, részben azonban k i m o n d o t t a n elbizonytalanodik tőle az olvasó, főleg a következőhöz hasonló, forrás nélkül idézett m o n d a t o k láttán: „...utóbb »a papság világuralmát hirdető úgynevezett gregoriánus irányzat legfőbb magyarországi képviselője« l e t t . " Ennek a m a már mindenképpen tarthatatlan állítás­ nak a szerepeltetése a szövegben talán elnézhető lenne a származási helye megjelölése esetén. A z o n b a n az efféle, forrásmegjelölés nélküli idézési t e c h n i k a szintén j o g o s u l t lehet az irodalomtörténet terén, főleg olyan szövegekben, ahol hosszabban idéznek egy műből vagy legalábbis egy szerzőtől. A z idézeteket gyakran különböző vélemények ismertetése céljából iktatja a szerző a saját narrációjába. Ezek ü t k ö z t e t é s e n e m elítélendő módszer, azonban a legritkább esetben találunk határozott állásfoglalást egy-egy gondolattal szemben, általában hal­ vány utalásokból k e l l következtetnünk arra, hogy a szerző n e m ért egyet valakivel. A leggyakrabban azonban határozottan érezhető a kutatók véleményének összhangba hozására való törekvése a „mindenkinek igaza van" elve alapján. Ez aztán egyszer-egy­ szer meggondolandó eredményre vezet, máskor erősen vitathatóra, és akad első ráné­ zésre cáfolható is. Mindazonáltal n e m teljesen kifogásolható ez a hozzáállás, kivéve, ha a szerző történész, a k i n e k ugyanis elsősorban a forrásokat k e l l egymással össz-

hangba h o z n i a , n e m az interpretációkat. B o d r i Ferenc fent idézett sorai alapján az általa Lukács érsekről készített mozaik köveinek nagy része történészek véleménye, és n e m történeti forrás. Ugyanakkor - m i v e l n e m j e l l e m z ő a vélemények rendszerezése, fejlődésük b e m u t a t á s a , igazán szakszerű é r t é k e l é s e , sőt j o b b á r a egy-egy t ö r t é n é s z teljes koncepciójának, gondolatmenetének bemutatása is elmarad - historiográfiának sem m o n d h a t ó ez a mozaiképítés. A „szakirodalom-történet" kifejezés tehát találóan jellemezheti a Lukács érsek és kora műfaját. Egyes fejezetekben kevésbé érvényesül ez a metódus, i l y e n k o r a szerző i s m e r t történelmi e s e m é n y e k e t m u t a t be, vagy önállóan elemez valamilyen kulturális témát. A z ilyen összefoglalásokban, ahol tehát idézőjelek is ritkábban f o r d u l n a k elő, a kötet érdekesebb, é r t é k e s e b b részeire b u k k a n u n k . A m ű b e n azonban mégiscsak domináns az idézetek m e n t é n történő gondolatveze­ tés, amelynek során a szerző saját narrációjába ötvözi a másoktól származó megállapí­ tásokat. A szerző felismerhető egyéni hangvételét két s z e m p o n t b ó l is jogos k r i t i k a érheti. A z egyik a m a i történeti témájú m ű b e - m é g ha n e m k i m o n d o t t a n szaktudo­ mányos monográfia igényével készül is - már s e m m i k é p p e n sem illő víziókat, nagy­ szabású látomásokat i l l e t i , amelyeket a szerző n e m alapoz semmiféle forrásra, h a n e m a hőséről a l k o t o t t képet saját elképzelése alapján kiegészítve tár az olvasó elé. N e m ­ egyszer B o d r i Ferenc is tisztában van ennek a m ó d s z e r n e k a még az önmagát „ n e m szakmabelinek" tituláló szerző részéről sem elfogadható voltával, hiszen az esetek egy részében a „szeretném h i n n i " fordulattal kommentálja az ehhez hasonló gondolatokat. Máskor pedig feltételezésként beállítva tompítja őket („Miért ne...?", „Talán..."), noha n e m valódi hipotézisek, h a n e m egyszerűen színes továbbgondolások. A másik ilyen, joggal kritizálható vonás a szerző stílusa. A m e l l e t t , hogy érezhető a hasonlóság a Lukács érsek és kora narrációja és a 19. századi, 20. század eleji történelmi munkák retorikája között - a m i messzemenően elavultnak tűnik a m a i i r o d a l o m b a n - , a fent már érintett probléma, amely inkább tipográfiai jellegű, rendkívüli módon j e l ­ l e m z ő a m ű r e . B o d r i Ferenc az általa átvitt é r t e l e m b e n használt szavakat, i l l e t v e az olyanokat, amelyeknek bizonyos konnotációira n e m tér k i , de azokat feltétlenül érzé­ k e l t e t n i akarja, idézőjelbe teszi. Ez az ilyen szavak (és persze a valódi idézetek) megle­ hetősen sűrű előfordulása m i a t t k i m o n d o t t a n nehezíti az olvasást, és ezért messzeme­ nően i n d o k o l a t l a n . A formai, módszertani elemzést lezárva két megállapítást k e l l tennünk a művel kap­ csolatban. Egyrészt mindenképpen ajánlatos lett volna lektor alkalmazása a kötet meg­ j e l e n t e t é s e előtt, még ha n e m is feltétlenül szaklektoré. így ugyanis legalább azok a nyilvánvaló, j o b b á r a feltehetően elírásból eredő pontatlanságok, a n a k r o n i z m u s o k , tévedések elkerülhetőek lettek volna, m i n t a m i l y e n e k például a „prédikációs rend", a „pécsi egyházkerület püspöke", vagy a „szimónia és a cölibátus megfékezését célzó" zsinati határozatok. Másrészt a lábjegyzetelés, még ha - bár ez egyébként kevéssé va­ lószínű - „majd kétszeresére" növelte v o l n a is „a lapszámozást", nagyban elősegítette volna az eligazodást a Lukács érsekről a történészek által a l k o t o t t vélemények között, és ez feltétlenül növelte volna a kötet értékét, t e k i n t e t t e l a feldolgozott i r o d a l o m nagy mennyiségére. A Lukács érsek méltatását és tömör pályaképét, v a l a m i n t a kötet keletkezési körül-

menyeit taglaló előszó után Bodri Ferenc tizennégy fejezetben vázolja fel a maga szem­ pontjai szerint az érsek életét és korát. Fejezeteinek i r o d a l m i stílusú címeket ad, és m o t t ó t is csatol hozzájuk. A Lukáccsal foglalkozó i r o d a l o m és kutatás t ö r t é n e t é t ő l i n d u l v a kronológiai rendben tárgyalja az érsek életének csomópontjait: származását, tanulmányait, i t t h o n i tevékenységét, kora p o l i t i k a i eseményeit, a magyar királyokhoz és a pápához fűződő viszonyát, majd a halála után k ü l ö n b ö z ő k o r o k b a n m u t a t k o z ó kanonizációs törekvéseket. Végül a főpap szentsége kérdésének és a magyar történe­ lemben betöltött szerepének értékelését kíséreli meg. A két utóbbi tényező az egész m ű során előtérben van, rendező elvként v o n u l n a k rajta végig és egyben a legfőbb mondanivalót hordozzák. Ezt röviden a következőkben foglalhatjuk össze: egy „no­ mád lovasnép" európaivá formálódása során „Lukács érsek [ . . . ] érdeme, hogy az egyház és a királyság közös érdekeit szolgáló főpapok sorában gondolkodását és tetteit [ . . . ] b i ­ zonyos n e m z e t i t u d a t indítékában rendezi. Törekvései egyértelműek: a n e m m i n d i g önzetlen gyámkodásból az ország népe a maga lábára álljon, sorsát önálló módon t e l ­ jesítse, önérzettel fogadja a rámérteket." A 12. században már érett nemzeti t u d a t t a l rendelkező érsek magáévá tette a gregoriánus r e f o r m szellemét, amíg az összhangban v o l t hazája érdekeivel, és annak jegyében a trónviszályok és a zavaros egyházpolitika közepette biztos kézzel vezette a magyarságot a szilárd államiság felé, de a m i k o r a pá­ paság céljai eltértek a korábbi nemes szándékoktól, és h a t a l m i törekvései a magyarok javával ellenkező irányt vettek, I I I . Sándorral is nyíltan szembefordult annak védelmé­ ben. És ha a szentté avatására nincs is esély, igazi n e m z e t i példaképpé válása megérde­ melt, ahhoz azonban „a hazai történetírás figyelme és méltó elismerése hiányzik leg­ elébb. Amelyből a n e m z e t i t u d a t erőt merít." Talán hosszabb fejtegetés nélkül is világos ennek a g o n d o l a t n a k a mához szóló, aktualizáló, a n a k r o n i s z t i k u s és történetietlen m i v o l t a . A z t sem szükséges tovább b i ­ zonygatni, hogy Bodri Ferenc munkája n e m történelemtudományi értekezés. Kutatá­ sát a fenti v é l e m é n y é n e k birtokában és alapján elsősorban a maga számára végezte, ennek az eredményeit publikálta a kötetben. A z o n b a n n e m vitatható el ennek a k u t a ­ tásnak a szorgalmas és széles körű volta, amely a „nem szakmabeli" szerzőt valóban tájékozottá tette annyira, hogy érdemes fejezetről fejezetre haladva röviden b e m u t a t n i a Lukács érsekről és koráról összeszedett és a nagyközönség számára közzétett isme­ reteket. Annál is inkább, m e r t az Árpád-kor egyik legjobban dokumentált érsekéről valóban kevés emléket őriz a történeti köztudat. Ezt a hiányt a szakma részéről orvo­ solhatja a nemrégiben megjelent Esztergomi érsekek 1001-2003 című kötet, amelyben Körmendi Tamás lényegre törő Lukács-életrajzát olvashatjuk. Lukács érsek életét B o d r i Ferenc előtt három szerző tárgyalta önálló témaként. A 19. században Z a l k a J á n o s és Balics Lajos, majd 1976-ban Meszlényi A n t a l . A Lukács­ kutatás m á s i k nagy v o n u l a t a a szenttéavatási k í s é r l e t e k h e z kötődik. A 13. századi kísérlet n y o m a i t , tehát Lukácsról szóló pápai iratokat Scitovszky J á n o s és M i n d s z e n t y J ó z s e f prímások kezdeményezésére k u t a t t a k a Vatikánban. Ezt foglalja össze érintőle­ gesen a Régi dicsőségünk... című fejezet. A következő részben a szerző jogosan bírálja az érseknek a Bánffy nevet adók véleményét, hiszen a 12. században még n e m i s m e r t a vezetéknév fogalma. A z o n b a n k r i t i k a nélkül elfogadja a Lukács származására v o n a t k o -

zó, kellően alá n e m támasztható adatot, m e l y szerint apja G u t k e l e d nembéli Elek bán lett volna. A m ű során ezért gyakran utal hősére „bánfiként", noha ez n e m elfogadott a m o d e r n kutatásban. A főpap tanulmányainak két fejezetet szentel a szerző. A z elsőben történetileg járja körül az első i s m e r t magyar párizsi diák tanulmányainak kérdését. Kiváló forrásunk erről az időszakról Gualterus Mapes, Lukács iskolatársa Gerardus Puella iskolájában, aki visszaemlékezésében beszámol a magyar tanulóról, sőt későbbi történetéről is is­ m e r e t e i vannak. Helyesen m u t a t rá B o d r i Ferenc arra, h o g y a szintén angol J o h n o f Salisburytől eltérően Becket Tamás sosem ült egy padban az övéhez némileg hasonló szerepet j á t s z ó magyar főpappal, de a későbbi vértanú párizsi látogatásai során talál­ kozhattak. A másik fejezetben pedig kísérletet találunk annak feltérképezésére, hogy m i t t a n u l h a t o t t Lukács a párizsi évek alatt, m i l y e n tudományos, p o l i t i k a i és művészeti hatások érték. Ez a fejezet a kötet talán legérdekesebb és feltétlenül értékes része. A szerző széles körképét adja a 12. századi n y u g a t i teológiai, filozófiai vitáknak, újdon­ ságoknak, a gregoriánus r e f o r m állásának és szerepének a k o r egyházában, v a l a m i n t a frissen tért hódító gótika helyének e folyamatok között. Sajnos éppen Gerardus Puella iskolájáról és a k o n k r é t tananyagról n e m k a p u n k tájékoztatást - nyilván v o n a t k o z ó magyar s z a k i r o d a l o m hiányában. N e m megfelelő módszer a „bizonyára h a l l o t t róla lemásolta - hazahozta" megállapításokkal való kiegészítés sem; egy merő feltételezés még C l a i r v a u x - i Szent Bernáttal is összehozza a magyar diákot. Ezt követően tér rá Lukács érsek magyarországi tevékenységének tárgyalására. M i v e l ez a k e z d e t i időszakban az aktuális egyházszakadással függött össze, egy fejezetben vázolja a pápaság 12. századi hányattatott történetét. I t t h o n ugyanis Lukács rövid egri püspökség után esztergomi érsek lett, és m i n t ilyennek része lehetett I I . Géza dönté­ sében, amellyel az egymáshoz ekkoriban közeledő két császár véleményével ellentétben az angol, francia és dél-itáliai n o r m a n n uralkodókhoz hasonlóan I I I . Sándort ismerte el pápának. A z ügyben Lukács szerepéről a l k o t o t t véleményeket a nyugat-európai és magyar köztörténetbe ágyazva gondosan elősorolja a szerző, egyéni álláspontja a kér­ désben n e m válik nyilvánvalóvá. I I . Géza életében még két említendő adatunk van az érsekről. A z egyik a pápa e l i s m e r é s é t kísérő 1161-es „végleges határozat", amelyet I I . Géza t e t t a magyar király és az egyház j o g i viszonyát tisztázandó. A másik pedig az érseket megerősítő p a l l i u m o t hozó pápai legátus elé a Lukács testvére, A p a bán által küldött ló m i a t t i félelem a magyar főpap részéről, amely azonban n e m m i n ő s ü l t szimóniának (az eset példaként rákerült a Corpus Iuris Canonici lapjaira i s ) . Erről szól az a levél, amelyet I I I . Sándor írt Lukács érseknek 1167-1168-ban, és amelyet teljes hoszszában először B o d r i Ferenc közöl m a g y a r u l . I I . Géza halála után az érsek pályájának leginkább közismert időszaka következik, amelyben a primogenitúra jegyében megkoronázott I I I . István ellenében fellépő, bizán­ ci támogatást élvező trónkövetelők, I I . László és IV. István koronázását megtagadja, amiért még börtönbüntetést is el k e l l szenvednie. A z események eléggé közismertek, ezért i t t n e m célszerű ezek bemutatásának helyet szentelni. Feltétlenül említésre ér­ demes azonban két kifogásolható szemléletmód. A z egyik a történészek körében nagy­ jából általános, de talán túlzó szembeállítása a n y u g a t i és k e l e t i kereszténységnek a

szakadás után alig több m i n t száz évvel. M i v e l hasonló szakadásokra már korábban is sor került, és a magyar egyházban n e m k i m o n d o t t a n figyelhető m e g a bizánci keresz­ tényekkel szembeni türelmetlenség, n e m feltétlenül túlozunk, ha azt állítjuk, hogy a 12. századi Magyarországon ez a szembenállás kevésbé v o l t érezhető, m i n t azt ma gon­ dolnánk. A fenntartások Bizánccal szemben inkább p o l i t i k a i jellegűek voltak. A másik, bírálatra sokkal inkább m é l t ó mozzanat az, hogy a szerző párhuzamba állítja Lukács érseknek a koronázásokhoz való, megnyugtatóan tisztázottnak n e m feltétlenül m o n d ­ ható hozzáállását Kölcsey, Vörösmarty és A d y féltő és ostorozó hazaszeretetével. Ez a párhuzam, noha tetszetős, n e m állja meg a helyét. M a i történésztől egy hasonló állítás elfogadhatatlan lenne. A kötetnek ebben a legterjedelmesebb fejezetében szerepel még az érsek és I I I . István konfliktusának részletezése, a m e l y n e k a lezárásaként a király kiközösítése és visszafogadása után az ún. h a r m a d i k esztergomi zsinat nyomán meg­ született egy konkordátumként számon t a r t o t t uralkodói nyilatkozat, amely az egyház feletti királyi j o g o k határait j e l ö l t e k i . Ennek a j o g i kérdésnek a története kerül bemutatásra a következő fejezetben, amely a Séta „a szentistváni kiváltság" terelőútján címet viseli. A magyar királyok ugyanis Szent István apostoli királyságára és a „mindkét j o g alapján" az egyház felett gyakorolt hatal­ mára való hivatkozással természetes módon gyakorolták az invesztitúrát. A m i k o r ez a pápaság elveivel összeütközésbe került, a Hartvik-legenda lapjain igazolták a jogszo­ kást. Ebbe a folyamatba illeszkedik Kálmán király állítólagos lemondása az invesztitú­ rajogáról az 1106-os guastallai zsinaton, v a l a m i n t I I . Géza és I I I . István már valóságos, a fentebb említett korlátozást vállaló megegyezései. Ezeknek az eseményeknek a szak­ i r o d a l o m és a források feldolgozásával hű ábrázolását nyújtja Bodri Ferenc, néha bátor­ t a l a n u l állást foglalva egy-egy vitás kérdésben, amelyeket legtöbbször inkább nyitva hagyni látszik. Hasonlóan j á r el a következő két fejezetben, ahol Lukács érsek és I I I . Béla kapcsolatának e l e m z é s e során a háttér felvázolása után b e m u t a t j a azt a vitát, amely a történészek között a koronázás megtagadásának i n d o k a körül folyik, ezúttal azonban még bátortalan önálló véleményt sem fűz hozzá, h a n e m a rejtélyek közé utal­ ja a kérdést. Fokozottan előbukkan i t t az érsek példaképül állítása és a szent hős javára még tor­ zításra is hajlamos féltés által kiváltott értelmezés. Köztudott ugyanis, hogy I I I . Béla idej én fellángolt a két magyarországi érsek vetélkedése, amelyben I I I . Sándor pápa A n d ­ rás kalocsai érsek oldalára állt, még a kiközösítést is kilátásba helyezve Lukács érsek ellen. I t t Bodri Ferenc kénytelen a pápát és Andrást rossz színben feltüntetni, hiszen Lukács csak szigorúan r a g a s z k o d o t t a maga egyéni gregorianizmusához, amitől az egyház már negatív irányban e l m o z d u l t az önző h a t a l m i célok felé. A legsúlyosabb bíráló levelet András személyes „fondorkodása" m i a t t a „félrevezetett pápa" első fel­ indulásában diktálhatta. A m i k o r p e d i g I I I . Béla felismerte, hogy az esztergomi érsek „mindig »a j ó ügy oldalán áll«", rendeződött a kettejük viszonya. Végül a szerző odáig megy, hogy hosszasan tárgyalja Győry J á n o s már általa is e l i s m e r t e n cáfolt nézetét, m e l y szerint a gregoriánus r e f o r m fegyelmi vonatkozásaiból eredő apostoli, később eretnekké váló mozgalmak magyar képviselőjét tisztelhetjük Lukácsban. És mivel ez az álláspont több okból is t a r t h a t a t l a n , I I I . Sándor levelének abból a kitételéből, amely

engedetlenséggel vádolja a magyar érseket, mondván: „szinte szemmel láthatón helye­ zed velünk szembe északról székedet", azt olvassa k i , hogy ha Lukács maga n e m vallott is a k o r b a n a hierarchiára nyugaton sem jellemző tanokat, a pápa ezzel vádolta, hiszen Rómából gyanús „északi m o z g a l o m n a k " t a r t o t t a az evangéliumi életet vallók csoport­ j a i t . Nos, erre az e m l í t e t t levélben utalás sincs, az „észak" szó i t t kizárólag földrajzi értelemben szerepel. A pápa kifogása az engedetlenség, tehát a hangsúly a „helyezed szembe" szókapcsolaton van. Sokkal elfogadhatóbb magyarázat az egész kérdésre, ame­ lyet Bodri Ferenc maga is felvet egy p o n t o n , amely szerint I I I . Sándor féltette a római egyház hosszú idő alatt kimunkált, de Magyarországon e k k o r veszélybe került egysé­ gét. A történetet mindenesetre rövidre zárja Lukács érsek halálával, a m i az érseki szék­ ben töltött h u s z o n h á r o m év után 1181-ben következett be. Miután Lukács élettörténetét lezárta, a szerző két fejezetet szentel a Lukács I I I . Béla általi mellőzésének idején m e g i n d u l t oktatási tevékenysége nyomán kifejlődő tanítvá­ n y i rétegnek. A következő időszakban valóban nagyobb számban t u d u n k párizsi ma­ gyar diákokról, a k i k aztán - köztük az egyik A n o n y m u s - j e l ö l t - fontos t i s z t s é g e k e t viseltek a magyar egyházban. A z ő áldásos tevékenységük bemutatása után meglehe­ tősen zavarosan tárgyalja a római iratlopás ügyét is, a m e l y n e k során magyar papok pápai i r a t o k a t tulajdonítottak e l . B o d r i Ferenc szerint a k é s ő b b visszakerült i r a t o k a t Lukács egykori tanítványai lopták el, és a mesterük szentté avatását előkészítő, az elől m i n d e n akadályt elhárító akciónak szánták az érseket kompromittáló d o k u m e n t u m o k eltüntetését. Ez vezet át a Lukács kanonizációjának kísérleteit feldolgozó két fejezethez. Ennek a témának a részletes tárgyalása a kötet egyik erőssége. B o d r i Ferenc sejtése szerint a sikertelen iratlopási kísérlet meghiúsította az első kérvény elküldését, ezután az érsek felemelésének szorgalmazói fél évszázadig n e m m e r t e k próbálkozni. A z első vizsgálat csak Róbert érseksége alatt i n d u l t meg, a k i szintén Lukács nagy tisztelője lett volna. O valóban párizsi diák, azonban liége-i származású, és Lukács halála idején érkezhetett az országba. Ezeket a szerző maga közli, mégis buzgó Lukács-tanítványként kezeli a 13. századi érseket, és a s z e n t t é avatás k e z d e m é n y e z é s é t is nagyfokú rajongásának tudja be. A z i t t h o n i vizsgálat lefolytatása után I X . Gergely legátust küldött további kutatás céljából. Jakab bíboros feladata azonban elsősorban a I I . András királlyal kiala­ k u l t k o n f l i k t u s rendezése v o l t , ezért a szentség vizsgálata n e m haladt előre. H a egyál­ talán készített új jegyzőkönyvet, a korábbi i r a t o k k a l együtt n y o m a veszett. Legalábbis erre utalnak a már korábban is (a bollandisták, Batthyány Ignác püspök k e z d e m é n y e z é s é r e ) meg-meginduló, de a 19. században n a g y o n alaposan elvégzett római levéltári kutatások negatív eredményei. Seitovszky J á n o s érsek kérésére hazai és római kutatók is keresték a szóban forgó aktákat, akárcsak a M i n d s z e n t y J ó z s e f kezde­ ményezte újabb pápai levélváltás nyomán (a vonatkozó leveleket Bodri Ferenc az érseki levéltár állományából közli m a g y a r u l ; igaz, p o n t o s lelőhelyüket n e m t u d j u k m e g ) . Ennek a kutatástörténeti érdekességnek a szorgos felgöngyölítéséért hálásak lehetünk a Lukács érsek és kora szerzőjének, a k i a szentté avatás módjának t ö r t é n e t i fejlődését taglaló utolsó fejezetben fogalmazza meg a már fent vázolt koncepciójának lényegét: ha Lukács kanonizált szent n e m lesz is, a t ö r t é n é s z e k részéről t ö r t é n ő „elevatiója"

i n d o k o l t lenne. N e m h i s z e m azonban, hogy a magyar történettudomány célja kifeje­ zetten n e m z e t i hősök állítása és hírnevük fényesítése lenne, sokkal inkább a történe­ l e m lehetőség szerint minél valósághűbb, újabb és újabb s z e m p o n t o k szerinti megvi­ lágítása. Összegezve a B o d r i Ferenc Lukács érsek és kora című k ö t e t é n e k elolvasásával n y e r t tapasztalatokat, m e g k e l l állapítanunk, hogy Lukács érsekről m e g l e h e t ő s e n keveset t u d u n k meg a 300 oldalas műből, a vázolt módszer m i a t t azonban talán többet is, m i n t amennyit a valóságban t u d h a t u n k . A bevallottan „nem szakmabéli" szerző a Lukácsról szóló s z a k i r o d a l o m j ó i s m e r ő j e k é n t az érsek koráról talán t ö b b értékes információt szedett össze, m i n t magáról az érsekről. Ugyanakkor sajnálattal k e l l megállapítanunk, hogy igazán egységes kép n e m áll össze a kötet elolvasása nyomán, az időnként csa­ pongó, nemegyszer lebegő gondolatmenetek nehezen érthetőek, a szerző csak ritkán hozzátett véleménye gyakran n e m egyértelmű, inkább csak megsejthető. N e m törek­ szik teljességre a történészek véleményeinek bemutatásakor sem, elvarratlan szálak, n y i t v a hagyott kérdések t ö b b p o n t o n is maradnak. Igaz, n e m is várható egy Lukács érsek koráról szóló műtől, h o g y maradéktalanul, m i n d e n kétséget eloszlatóan, meg­ nyugtató végkövetkeztetések levonásával p o n t o t tegyen a magyar középkor eme forrás­ hiányos korszakát övező viták végére. A kötet műkedvelő tiszteletadás egy példaképül állított 12. századi személy előtt, akinek a képe források hiányában nehezen rajzolható meg a maga teljességében. így a szerző - éppen a példaképállítás jegyében - kénytelen saját elvárásainak megfelelően kitölteni a mutatkozó hiányokat, n e m mentesen az anakronizmustól és az aktualizá­ lástól sem. Nemcsak egy Árpád-kori szenttel m a r a d t u n k tehát szegényebbek, hanem ezúttal egy róla szóló k i m e r í t ő történelmi monográfiával sem gazdagodtunk. Siptár

Dániel

A tudomány fellegvárai Acta Patakina, a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Acta Papensia, A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei

Gyűjteményei

kiadványai.

A fellegvár a legmagasabban épült, a legjobban védhető hely a várban, oda húzódtak vissza a védők, ha már a vár többi része n e m v o l t védhető, oda menekítették legfonto­ sabb értékeiket. A fellegvár áttételesen központot, gyűjtőhelyet jelent, valamely tevé­ kenységnek erős támaszát. I l y e n központ, tudományos gyűjtőhely Patak és Pápa. Erős támaszai, sok egyéb m e l l e t t az egyháztörténeti, az iskola- és neveléstörténeti, v a l a m i n t a helytörténeti kutatásoknak. És fellegvárai a tudománynak a védés-megőrzés értelmé­ ben is, ahogy megtették nehezebb időkben, anyagi, ideológiai hátrányok, elnyomatás idején, s ahogy megteszik m a is, az értékek válságának idején; rendezve, kiadva, m i n ­ d e n k i n e k m e g m u t a t v a a m ú l t m e g m e n t e t t értékeit. N e m szándékom, i t t és m o s t , a két városnak a magyar iskolázásban és a magyar t u ­ dományban is betöltött évszázados szerepét méltatni. Inkább csak felvillantani szeret­ ném néhány példával, hogy a jelen, a 2 1 . század eleje m i l y e n feladatokat adhat az egyes

régióknak, s b e n n ü k a városoknak. A példákat Sárospatakról és Pápáról is az o t t a n i tudományos gyűjtemények közleményeiből, az Actá -kból merítem. 1

„A szerencsének ajándéki, úgymint a testnek ékes termete, a városok, az országok változnak, elenyésznek; az erőlködéssel és fáradozással keresett l e l k i jóságnak és t u ­ dománynak díszei örökké maradandók." M i el n e m p u s z t u l t az enyészet kíméletlen munkája nyomán, m i m i n d e n m e n t veszendőbe az elmúlt századok alatt, vagy csak az elmúlt 60-70 évben? Apáczai a maga Encyclopaediáját a magyar protestáns iskoláknak szánta, s ezeknek az iskoláknak is köszönhető, hogy megmaradt a szívekben, a lelkek­ ben, tudós koponyákban a nemes szándék: megőrizni, feltárni, továbbadni a „tudo­ mánynak díszeit". A református iskolarendszer kultúrhistóriájának kezdőpontjáról tudósítanak a Felső-Magyarország református iskoláinak első évszázadáról szóló do­ k u m e n t u m o k . A forrásanyagokon átsüt a k o r protestáns szellemisége, de tanulmá­ nyozható belőlük az egyházszervezet, a gazdasági, társadalmi v i s z o n y o k mikéntje, a köznapi élet. Apró adatok után k u t a t v a a régió helytörténészei találhatnak érdekes adalékokat községük, városuk múltjából, a legtöbbet mégis a neveléstörténet n y e r t a kötettel, m e r t teljesebb, hitelesebb képet kaphat a források segítségével a protestáns népoktatás kezdeteiről. A z eredeti forrás, az egyházlátogatási jegyzőkönyvek vizsgálata egy szűkebb, akkor különlegesnek számító oktatási területről is módot adott publiká­ cióra: hogyan a l a k u l h a t o t t a nőnevelés a reformáció k o r á b a n ? A 1 6 - 1 7 . századi p r o ­ testáns iskolázásban a lányok oktatásának célja: „üdvösséges tudomány és a kegyes­ ség gyakorlása". Rendszeres tanításukat főleg a puritánok magyarországi képviselői szorgalmazták (pl.: Tolnai D a l i J á n o s , Apáczai Csere J á n o s ) , és C o m e n i u s is elenged­ hetetlennek t a r t o t t a . O k már a l a t i n nyelvű oktatás elé helyezték az anyanyelven tör­ ténő írás-olvasás tanítást. Napjainkban, a m i k o r o l y sok szó esik az olvasás, az írásbe­ liség hanyatlásáról, érdemes források után k u t a t n i a pataki és a pápai Actá-nak a közel­ múltban megjelent köteteiben, vajon hogyan alakult ez történetileg, s valóban írásbeli volt-e a magyar társadalom a 18.-tól a 20. századig? Pápán tudományos konferenciát t a r t o t t a k 2000 szeptemberében, Alfabetizáció az újkori Magyarországon c í m m e l . A k o n ­ ferencia előadásainak szövegét megjelentette az Acta Papensia. A z egyik felvetés, amely szerint létezett az írás és olvasás képessége között egy köztes kommunikációs képes­ ség (csak olvas, csak n y o m t a t o t t szöveget olvas, az írott szöveget képes tárgyszerűen h a s z n á l n i ) , egybevág a protestáns iskolákban tapasztaltakkal. A z elsősorban l a t i n nyelven folyó oktatás idején az olvasáson v o l t a nagyobb hangsúly. A z írást az alsóbb iskolát végzettek, azt a gyakorlatban n e m használva, elfelejtették, az egyéni és k o l l e k ­ tív Biblia-olvasás, felolvasás, értelmezés a gyülekezetekben csak az olvasni tudást és a szövegértést erősítette. Még a betűsorok képei is felidézhették a sokszor h a l l o t t szö­ veget. A z említett tudományos konferencia előadásaiban többen is a j o g g y a k o r l a t fennmaradt forrásai segítségével vizsgálták az alfabetizáció szintjét (Sz. Kristóf Ildikó, D o m i n k o v i t s Péter, Horváth József, T ó t h G. P é t e r ) . A z írásbeliség vizsgálatához hasz­ nált egyik módszer, az aláírások statisztikai összegzése a különféle szerződéseken, a konferencia előadásaiban árnyaltabb megközelítésre b i z t a t (Tóth István György). N e ­ vezetesen: n e m m i n d e n k i egyértelműen írástudatlan, aki csak keresztet rajzol a neve mellé, több oka lehet az írás elmaradásának (gyakorlatlanság, elegendőnek látja a hal2

3

4

5

6

7

fr"

•(

dp 2004/1-2

^

l o t t [elolvasott?], megértett, elfogadott szöveget a saját neve m e l l e t t tanúk jelenlé­ tében megjelölni). M a g a m is tapasztaltam, látva egy 1876-ban készült k o n t r a k t u s o n , hogy a 81 „aláíró" közül csak hárman írták a nevüket, a többiek keresztet tettek. Mégis valószínűnek látszik az állítás, hogy a magyar parasztság az újkorban még írástudat­ lanságban, szóbeliségben élt. Talán érdemes e l g o n d o l k o d n i azon, hogy ez a „szóbeli­ ség" m e n n y i kultúrát (képet, szöveget, tapasztalatot), műveltséget, gyakorlati ismere­ tet v o l t képes átörökíteni az utódokra, és örökíthet át m a is az olvasás-írásban járatla­ nabb társadalmi rétegekben. M i n d e z e k e t jobban megértjük, ha látjuk a 16-18. század református iskoláit, azok személyi és tárgyi feltételeit, s azt, hogyan szolgálták lassanlassan terebélyesedve a közművelődést, a népoktatást. A pataki Acta egész sorozatot közöl levéltári forrásokból , amelyekből, az egyházszervezet írásbeli dokumentumaiból az iskolázás helyzete is kiolvasható. A református iskolatörténet későbbi, „regényes" fejezete a Sárospataki Kollégium diákjainak szupplikációja 1 9 4 5 - 1 9 5 1 k ö z ö t t . (A szupplikáció története más összefüggésben megvilágítva, kijelölhet tudományos fel­ adatokat és m a i problémákra is adhat válaszokat. Erről később.) 8

9

10

A sárospataki Acta m i n d e n forráskötete szolgálja az újabb olvasónemzedékek pontos tájékoztatásának, tanításának céljait: mutatói, magyarázó jegyzetei, szójegyzékei, a l a t i n szövegek magyar nyelvű fordításai kutathatóvá, olvashatóvá teszik n e m szakem­ berek számára is. T ö b b helyen is bevezető tanulmány, utószó ad irányt, szempontot a további kutatásokhoz. Sok elemében ugyanez mondható el a pápai kiadványról is, még ha összességében egészen más jellemzői is vannak. Például: a pápai Acta eddigi száma­ i b a n terjedelmileg kevesebb a forrásközlés, s egy-egy tanulmány kereteiben valósult meg, illetve a forrás feldolgozásának metodikáját tartalmazó bevezetőt követi. A na­ gyobb terjedelmű forrásokat önálló kiadványokban j e l e n t e t i k meg, s az Acta Papensia inkább a helytörténeti és egyéb művelődéstörténeti témájú tanulmányok, műhely­ munkák gyűjteménye. K ö n t ö s László, a Dunántúli Református Egyházkerület Gyűj­ teményeinek igazgatója a p e r i o d i k a indulásakor vallotta: „...munkatársaimmal együtt igénylem, hogy a hazai tudományosság körében jegyzett p e r i o d i k a legyen! Ugyanez v o n a t k o z i k kiadói és egyéb tevékenységünkre is. Tartózkodunk attól, h o g y kevésbé kiérlelt, netán csak szólamokban bővelkedő, ám újat n e m igazán adó munkákat ad­ j u n k k i , v i s z o n t m i n d e n l e h e t ő s é g e t megragadunk, h o g y új kutatási eredményeket, forrásokat publikáljunk." 11

A helytörténeti kutatások a m a i Magyarországon talán a korábbinál is nagyobb je­ lentőségűek. A globalizálódó világban egyre nagyobb szerepük lehet a kisebb-nagyobb közösségek önazonosságának erősítésében, elfeledett hagyományaik felkutatásában, a régire épülő helyi kezdeményezések hitelesítésében. A feldolgozási technikák fejlő­ dése, és hogy a korábban alig k u t a t h a t ó források hozzáférhetőek, újabb lendületet a d o t t a t ö r t é n e t t u d o m á n y a m a t ő r ö k által is művelhető t e r ü l e t é n e k . T é m á n k szem­ pontjából fontos, hogy az Actákban megjelenő forrástanulmányok és forrásközlések a n e m specialisták és n e m szakember kutatók számára is biztosítják a hiteles adatanya­ got. N e m elhanyagolható az a tény, hogy az említett forráskiadványok szakmai mintául is szolgálhatnak a helytörténetet írók számára. Csak tallózva az Acta Papensia néhány

számában, m e g m u t a t k o z i k , miként, m i l y e n aprólékosan dolgozza fel Pápa kutatógár­ dája városa t ö r t é n e t é t , s egyben hogyan ad segítséget a regionális k u t a t á s o k h o z is: 12

Ifj. H e r m a n n István forrásközlése m i n d e n kis részletre kiterjedő vizsgálattal m u ­ tatja meg két korábbi (1893, 1998) kutatás ellentmondásait és valószínű pontatlansá­ gát a k a r t h a u z i barátok Pápán vásárolt és eladott házbirtokáról ( 1 5 2 0 - 1 5 2 9 k ö z ö t t ) . Magyarázó jegyzetekkel közli az elemzett forrásokat. Mezei Z s o l t egy ősnyomtatvány kéziratoldalán található bejegyzéseket közöl, ellátja jegyzetekkel, a latin szövegek ma­ gyar fordításával. A kézirat érdekessége, hogy egy eddig n e m publikált, Pápára vonat­ kozó bejegyzése is van. A z Acta kiadójának nemes kezdeményezése a régebbi helytör­ téneti munkák megjelentetése a folyóirat Újraolvasó rovatában. A múltidézés tiszteletre méltó szándéka m e l l e t t egyéb haszna is van ezeknek a közléseknek. Ujabb, illetve n e m teljesen feldolgozott területekre irányíthatja a helytörténeti kutatók figyelmét, a közölt írásokat pedig a m a i követelményeknek megfelelő jegyzetekkel is e l l á t h a t j a ' . Kicsit bulvárlapba illő címmel j e l e n t e t t e meg H e r m a n n István egy sértetlen, pápai v o n a t k o ­ zású oklevél szövegét, amely egy apasági tárgyalás m e n e t é t r ö g z í t i . A forrásközlés külön értéke, hogy rajta van Pápa város második pecsétje, s mintaszerű magyarázatok, jegyzetek segítik a laikus olvasókat is az eligazodásban. A z anyagi kultúra kutatásá­ nak (a művészettörténet, a néprajz, a történelem kutatási területe) újabb lehetőséget adott a számítógépes feldolgozás, amely a nagy mennyiségű adathalmaz s t a t i s z t i k a i rendezését segíti. A gazdaság, a háztartás, a lakáskultúra történeti vizsgálata n e m nél­ külözheti az ún. inventáriumkutatásokat (hagyatéki leltárak). A z iparosok életmódjá­ ra, a foglalkozásuk jellegére és a mesteremberek műveltségére m u t a t rá Kemecsi Lajos munkája. A helytörténeti és regionális, v a l a m i n t az egyháztörténeti kutatásokat se­ gítheti Jakab Réka műhelytanulmánya és bőséges forrásközlése. A már fentebb emlí­ t e t t alfabetizációs konferencia előadásai között is vannak a régió helytörténetére v o ­ natkozó m u n k á k . Varga J. J á n o s adatai sokféle kutatásban felhasználhatók. A z or­ szágszerte szép számmal megírt és még megírandó uradalomtörténetek az i t t közölt iratanyagokban összehasonlító adatokra lelhetnek, de érdekes képet rajzol példáival a nyelvi formák, a gondolkodás, az életmód jellegzetességeiről is. H u d i J ó z s e f munkája, a tényfeltáráson túl, a kutatás módszertanába is bepillantást enged. (Sokat lehet tőle tanulni!) Benda Gyula a keszthelyi gimnázium anyakönyveinek adataiból következtet a diákok származása és családjaiknak az írás-olvasásban történő előrehaladása közötti kapcsolatra. Ugyancsak a konferencia anyagában található Barna Gábor helytörténeti m u n k á j a . Pápától, a régiótól távolabb eső terület, Kunszentmárton régről fakadó ha­ gyományőrzését mutatja be nyelvi, i r o d a l m i szempontból is érdekes d o k u m e n t u m b a n . Az Acta Papensia nyitottságát, a pápai gyűjtemény alkotói és kiadó elveit is jól példáz­ ta az alfabetizációs konferencia, amelyen levéltárosok, muzeológusok, t ö r t é n é s z e k , néprajzkutatók, irodalomtörténészek fejthették k i nézeteiket a magyarországi írásbe­ liség kialakulásáról, s bár az előadások (tanulmányok) sora történeti visszatekintés v o l t , a konferencia mégis nagyon aktuális kérdéseket v e t e t t fel: H o g y a n tovább? M i ­ ként a l a k u l h a t az olvasás-írás helyzete a j ö v ő b e n , hiszen m a már elfogadott nézet, hogy a m o d e r n k o r egy új szóbeliség/képiség irányába h a l a d . H a a reklámot tekintjük 13

4

15

16

17

18

19

20

m o d e r n korszakunk leghűbb kifejezőjének, benne fellelhetjük azokat a tendenciákat, amelyek az írásbeliség irányából a szóbeliség/képiség felé m u t a t n a k . A reklámban ke­ vés vagy hiányzik a szöveg. A kép vagy a tömör, néha metaforikus szöveg egyéni „olva­ satban", leginkább szóban fogalmazható meg: kinek m i t jelent, k i n e k m i t közvetít? Jel­ lemző, hogy a plakátreklámok többségéhez m a már társul egy rádiós (hangzó) változat (tisztán s z ó b e l i s é g ) , a m e l y n e k ugyanaz az „üzenete". A k é p i s é g n e k / s z ó b e l i s é g n e k történetileg a hagyományosan „képet kerülő" református templomdíszítésben is meg­ van a maga szerepe. Erről írt izgalmas tanulmányt Szacsvay Éva. A 17. századi n y o m ­ dák és kiadók repertoárjában megfigyelhető a szórakoztatás és az „épületes d o l g o k " keveredése. A z utóbbi, a tanító célú találkozik a 17. század törekvésével, amely az írás­ olvasás elemi képességének megszerzésére irányul, és természetesen megfelel, például a protestáns hitelvek terjesztése igényének is. D u k k o n Ágnes tanulmányában sorra veszi az akkori nyomdák kiadványait, köztük a kalendáriumokat, s gazdag példatárában a szókimondó k o r zaftos elmésségei is megjelennek. A régi k o r o k kalendáriumainak illusztrációi egyben megmutatják, hogyan fért meg, egymást kiegészítve, a képiség és írásbeliség. ( D u k k o n Ágnes a kalendáriumokról és szerepükről a korabeli műveltség­ ben egy egész kötetet is ö s s z e á l l í t o t t . ) 21

22

23

A z előbbi témával több p o n t o n érintkezik a pataki Acta különleges forráskiadványa, amelyet a magas kort megélt, nemrég e l h u n y t Czegle I m r e nyugalmazott lelkipásztor, könyvtárigazgató állított ö s s z e . Czegle I m r e , a k i 1947 óta d o l g o z o t t a sárospataki könyvtárban, ezzel a kiadvánnyal régi adósságot törlesztett. A z évtizedekkel korábban megírt és meg n e m j e l e n h e t e t t , k u r i ó z u m n a k számító címleírásokat (550 db!) adta közre, néhány címlapmetszettel illusztrálva. A z aprónyomtatványok, a kis tájékoztató kiadványok „híreket, érdekesnek vélt eseményeket közölnek, az érdeklődést, kíváncsi­ ságot akarják ezek kielégíteni, az egy faluban vagy városban élő ember m i n d e n k o r kí­ váncsi volt arra, hogy szűk életkörülményein túl, a messzebb, a tágabb világban m i is történik." 2 4

25

Egyházi gyűjteményekről lévén szó, mindkét városban nagy azoknak a kiadványok­ nak a száma, amelyek b i z o n n y a l j ó l használhatók összefoglaló egyháztörténeti m u n ­ kákhoz, illetve gyülekezetek történetének megírásához. A pataki Acta egyházlátogatá­ sok egész sorát adta közre. (Lásd 9. sz. jegyzet!) A sort tovább folytathatjuk! Készült „levéltári segédlet a gyülekezetekben keletkezett, a 20. században a levéltárba bekerült, állag szinten rendezett" egyházközségi i r a t o k b ó l . A z egyházközségek ábécérendjében szerkesztett kötet a kutatók munkáját segítheti. Helytörténészeknek, gyülekezettör­ ténet-íróknak valóságos kincsesbánya lehet az 1782-es Zemplén megyei ö s s z e í r á s . A z összeírásban szereplő egyházközségek vezetői m a g u k írták le j e l l e m z ő adataikat. Legtöbbször részletes t ö r t é n e t i összegzést adtak a b e m u t a t á s szándékával. Olaszliszkát például formás, részletes kis helytörténeti alkotás m u t a t j a be. A kötet gazdag tárháza a k o r a b e l i n y e l v i formáknak, az egyházi élet problémaköreinek, társadalmi, gazdasági kérdéseknek. R á m u t a t a közösségi életet befolyásoló egyéb tényezőkre, a személyes ügyekre. A rövid utószó eligazító adatokkal, akár kutatásra váró feladatokkal látja el az olvasót. Válogatott irodalomjegyzéke is ajánlás a részkutatással foglalkozók­ nak. A kötet végén található képanyaggal ez a sorozat egyik leggazdagabb darabja. 26

27

Pápán, a református gyűjtemények egyedi kiadványain kívül is találhatunk egyház­ történeti vonatkozású tanulmányokat, forrásfeldolgozásokat, -közléseket (Lásd a 7, 1 2 , 1 3 , 1 7 , 2 1 . számú jegyzeteket!). Köblös J ó z s e f „testes" iratanyaggal, három közlés­ ben m u t a t j a be a pápai reformátusok küzdelmét vallásuk szabad g y a k o r l á s á é r t . E l ­ igazodás, megértés céljából bárki (lelkész, egyházközeli ember) számára tanulságos le­ het, miként él, g o n d o l k o d i k a 2 1 . század elejének átlagembere. M i l y e n képzetek, világ­ látások, h i t e k „hálózzák be" é l e t é t . Valóságos szellemi kalandozásra hív a m o d e r n , számítógépes kutatási módszerrel készült egyik tanulmány, a m e l y az alfabetizációs konferencián szerepelt. Talán megnyugtató, hogy a kutatás m a i állása szerint, példá­ u l az „ördöghitnek" ezekben a 17. századi prédikációkban csak a b i b l i a i alapjai m u t a t ­ hatók k i . 28

29

30

A közelmúlt t ö r t é n e t é n e k kutatása (különösen az ötvenévnyi távlat betartásával) sürgető és elengedhetetlen feladatokat ró a tudományra. Egyrészt, élnek még résztve­ vők, szemtanúk, tehát van m ó d őket megszólítani, tőlük adatokat gyűjteni, másrészt rendezni kell azokat a korabeli levéltári forrásokat, amelyek eddig talán háttérbe szo­ rultak. Ilyen feladatot vállal az Acta Patakina X. kötete, összegyűjti és sokféleképpen használható jegyzetekkel, mutatókkal látja el a p a t a k i kollégium nevezetes s z u p p l i kációjának d o k u m e n t u m a i t . Névmutatójában i s m e r t egyházi és n e m egyházi s z e m é ­ lyiségekre b u k k a n h a t u n k , a k i k cselekvő részesei v o l t a k az e s e m é n y e k n e k . ( A k ö t e t egyik szerkesztőjének, Bilkay R u t h n a k a neve is o t t található.) Érdekes i r o d a l m i , tör­ ténelmi kutatómunka lehetne egybegyűjteni azoknak a sorát, akik az 1 9 4 5 - 5 1 közötti szupplikáció résztvevői közül a „közembernél" több hírt adtak magukról. A szépirodal­ m i és más írásművekben fellelhető tények, összefüggések pedig szakdolgozó diákok­ nak adhatnának értelmes, szép feladatokat. Például: Dobos László, szlovákiai magyar író, a negyvenes évek végén Sárospatakon tanuló felvidéki diákok hősi küzdelmét is bemutatja Földönfutók című regényében: „Valahányszor átbukdácsoltam a határon, az ígéret földjét éreztem a t a l p a m alatt. N e m k e l l e t t félnem a szótól; nevetve m e s é l h e t ­ t e m a szökés i z g a l m a i t , s égig érő, apró ö r ö m ö m m e g o s z t h a t t a m m á s o k k a l . S e g í t ő kezek nyúltak felém, és kenyeret tettek az asztalra, hogy fogyasszam el. S z á m o m r a ez v o l t a reménység tiszta ege, a j ó szóval kínált kenyérdarab: Gyalázat elől menekültem, s elég v o l t egy levél szára is, hogy megkapaszkodjam b e n n e . " Dobos László az Actak ö t e t tanúsága szerint az 1948-as szuplikáció résztvevője is v o l t . Lázár István, író, újságíró (O írta a Kiált Patak vára című szociográfiai k ö t e t e t . ) meleg hangon emléke­ zik vissza diákéveire, és nagy elismeréssel ír a szuplikációról , m e l y n e k részese v o l t 1951-ben, a X I I I . körzetben. S hogy m i k é n t fonódnak egybe a kutatás/kutathatóság lehetőségei? Pápai „vonal" is fellelhető a k ö t e t b e n . 1949. szeptember 2 3 - á n k e l t levelében Benedek Sándor ír Pápáról, az akkor már a református iskolák által összehangolt szupplikációról, annak pápai módszeréről. 31

32

33

34

35

36

A szupplikáció mára is ható tanulságait Dienes Dénes szavaival foglalhatjuk össze: „...egy közösség egészséges életéhez hozzátartozik a szellemi - l e l k i - és az anyagi javak egyensúlya és csereértéke. Ehhez járult az a jóleső érzés, hogy mindkét fél abból az értékből adott, amelynek művelésén fáradozott. ... A kétkezi és a szellemi munkás

egymásrautaltságát t e t t e nyilvánvalóvá a szupplikáció, s ezáltal közelebb is hozta egy­ 37

m á s h o z a két f e l e t . " Cselekvő hazaszeretet - ez j e l l e m e z t e az Actában

megidézett történelmi személyisé­

geket éppúgy, m i n t a feledés h o m á l y á b a h u l l t diákokat, k i k n e k csak nevét ismerjük a 20., vagy éppen a 19. századból. A d o m á n y t gyűjtöttek vagy egyletet alapítottak beteg 38

társaik m e g s e g í t é s é r e , folytatták elődeik, Apáczai, Szepsi Csombor, Geleji Katona, C o m e n i u s és m á s o k munkáját a szellem világosságának t e r j e s z t é s é b e n . És cselekvők a m u n k a m a i folytatói, a magyar p r o t e s t á n s m ú l t feltárásának m ű v e l ő i , a megéledt Kollégiumok. Begyűjteni a.

fellegvárbal

Lehet-e nemesebb feladata a két város t u d o m á n y o s gyűjteményeinek? A z t teszik, m i n d n y á j u n k é p ü l é s é r e , a j ö v ő n k é r t . Széplaki

György

Jegyzetek 1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

Acta Patakina, a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei kiadványai (a további­ akban APt); Acta Papensia, A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei (a továbbiakban AP). Apáczai Cs. János: Magyar Encyclopaedia (A.Cs.J. a bölcseségszerető olvasónak boldogságot kíván) 54. o., Szépirodalmi Kiadó, 1959. Dienes Dénes: Minthogy immár schola mestert tartanak... Református iskolák Felső-Magyarországon 1596-1672; 322. APt IV. Sárospatak, 2000. (A továbbiakban: DIENES, APt IV.) Misák Marianna: Reformáció és nőnevelés - Adatok a leányok oktatásának 17. századi történetéhez, különös te­ kintettel Felső-Magyarországra (szakdolgozat) 85. o. APt V I . Sárospatak, 2001. „Alfabetizáció az újkori Magyarországon" című konferencia előadásai, AP I I . (2002) 1-2. Uo. Sz. Kristóf Ildikó előadása, 3-29. o. DIENES, APt IV. 20-21., és Szacsvay Éva előadása, AP I I . (2002) 1-2. sz., 183-194. o. Heves Megyei Levéltár, Érsekuradalmi Gazdasági iratok, X I I . 3. e. 528/b (1876) APt V I I I . Sárospatak 2001. Isten anyaszentegyházának emlékezetire... Református egyházlátogatás a Borsod-Gömör-Kishonti egyházmegyében 1753-1759, 1764, szerk. Dienes Dénes, 271.; APt IX. Sáros­ patak, 2001. Megkívántatik a rectorban, hogy légyen kevélység nélkül való... A Sárospataki Református Kollégium partikulái 1773-1826, szerk. Dienes Dénes, 160.; Acta Patakina X I I I . Sárospatak 2003. A Tanító dicsértetik Hallgatóitól mindenekben. Református egyházlátogatás a Borsod-Gömör-Kishonti Egyházmegyében 1665, 1668, 1669, szerk. Dienes Dénes, 143. o. APt X. Sárospatak 2002. Bilkay Ruth-Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951, 197. o. Somlyódi János: Hagyomány és jövő. Reformátusok Lapja, 2001. június 24. AP I I . 2002/3-4.sz. Hermann István, ifj.: A karthauziak Pápán - Adalékok a pápai házak és házbirtokosok történetéhez. 233-244. o. Uo. Mezei Zsolt: Egy ősnyomtatvány kéziratoldala. (Missale Strigionense, 1486), 245-256. o. Uo. Kiss István: A pápai céhek életéből. 257-264. o., és AP I . 2001/3-4. sz. 253-260. o. Bodolay Jenő: A Pápa városi iparostanonc-iskola története. Hermann István: Sikertelen magzatelhajtás a 17. század elején. 207-214. o. AP I . 2001/3-4. sz. Kemecsi Lajos: Mezővárosi élet a hagyatéki leltárak tükrében. (Tata-Tóvárosi hagyatéki leltárak 1768-1846), 205-216. o. AP II.2002/3-4. sz. Jakab Réka: Levéltárügy a Dunántúli Egyházkerületben. A veszprémi református egyházmegye levéltára a XIX. században. 151-206. o. AP I . 2001/3-4. sz. AP I I . 2002/1-2. sz. Dominkovits Péter: Az írásbeliség szerepe egy 18. század eleji mezőváros (Szombathely) jogéletében. 39-59. o.; Varga J. János: Batthyány I. Adám és az írásbeliség - A Batthyány uradalmak tisztviselőire vonatkozó fontosabb irattípusok. 61-68. o.; Horváth József: írásbeliség és végrendelkezési gyakorlat Győrben

19

2 0

21

2 2

2 3

2 4

2 5

2 6

2 7

2 8

29

3 0

31

32

33

34

3 5

36

37

3 8

a XVII. században. 81-98.; Hudi József: Az írni-olvasni tudás helyzete Veszprém megyében 1797-ben. 161-171. o.; Benda Gyula: írni tudás és iskola. 173-180. o. Uo. Barna Gábor: A történelmi emlékezet megszerkesztése: helyi identitás- és mítoszteremtés. - A „Megszálló Levél": Kunszentmárton XVIII. századi újratelepítéséről szóló elbeszélés, 139-160. o. Lásd Benczik Vilmos: Nyelv, írás, irodalom kommunikációelméleti megközelítésben. Trezor Kiadó, Budapest 2001, 241-256. o. Szacsvay Éva: Hang, szöveg, kép: a kommunikáció változásai a templombelsők dekorációjának példáján, 183194. o. AP II. 2002/1-2. sz. Dukkon Ágnes: A tanítás és a szórakoztatás szempontjai a 17. századi könyvnyomtatók gyakorlatában. 7 1 79. o. AP I I . 2002/1-2. sz. Dukkon Ágnes: Régi magyarországi kalendáriumok európai háttérben. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2003. 231. o. Czegle Imre: A sajtó (periodika) zsengéi. Röplapok - újságlapok - röpiratok (1503-1730). 211. o., APt V I I . , Sárospatak, 2001. 1 . m. 9. o. APt X I . Sárospatak 2003, Egyházközségek iratai a Sárospataki Református Kollégium Levéltárában, szerk. Kovács-Hajdu Anita, Szentimrei Márk, 102. o. APt X I I . Sárospatak 2003, Az Isten is megszerette pedig ezt a helyet, és ide vetette az Evangeliomnak hálóját mindjárt a Reformatiokor..., A Zempléni Református Egyházmegye összeírása 1782, szerk. Dienes Dénes, 149. o. Köblös József: A pápai reformátusok küzdelmei a szabad vallásgyakorlatért a XVIII. század elején. 2 1 5 252. o. (második közlés), AP I . 2001/3-4. sz. 215-252. o. Kis-Halas Judit: „Amikor gyógyítok, angyalok jelennek meg a szemem előtt." Egy dél-baranyai szent gyógyító. (Esettanulmány), 217-232. o., AP I I . 2002/3-4. sz. Séra Bálint-Szalánszki Edit: Falra hányt ördög - Vallási és hiedelemmotívumok a 17-18. századi kéziratos pro­ testáns prédikációkban. 125-138. o., AP II. 2002/1-2. Bilkay Ruth-Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951. 197. o. APt X. Sárospatak, 2002. Lásd még: Pattanásig feszült belső fegyelemben. (Koncsol László válaszol Ablonczy László kérdéseire II.) Refor­ mátusok Lapja, 2001. június 24. Dobos László: Földönfutók. (Regény, 1967), V. fejezet (digitális változat). Lázár István: Kiált Patak vára (Magyarország felfedezése sorozat), Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1974. 1 . m. 2004. (második kiadás, 1980) APt X. 53. o. Uo. 5. o. Kránitz Zsolt: „Oh, fájdalom...!" A pápai kollégiumi „Jótékony Egylet" története (1844-1858). 135-150. o., AP I . 2001/3-4. sz.

Ráday Gedeon emléke Berecz Agnes-Lángi

József:

(Műemlékek

Gondnoksága,

Állami

Aranyidők

a péceli

Budapest,

Ráday-kastélyban 2003)

Örül az ember, h a szép kiállítású könyvet vehet a k e z é b e . S főleg örül, h a az a könyv n e m csupán külsejével, de gondosan szerkesztett tartalmával is e l n y e r i t e t s z é s é t . A Berecz Ágnes és Lángi J ó z s e f nevével jegyzett Aranyidők

a péceli Ráday-kastélyban

című

könyv - már m o s t k i j e l e n t e m - i l y e n . M i e l ő t t az egyes fejezetek m é l t a t á s á h o z kezde­ nék, megjegyzem, a kiadvány m i n t új típusú f o r r á s m u n k a n e m csupán a s z ű k e b b ér­ t e l e m b e n v e t t s z a k k ö z ö n s é g h e z - i r o d a l o m t ö r t é n é s z e k , m ű v é s z e t t ö r t é n é s z e k stb. szól, de u t a t találhat egy szélesebb, művelt r é t e g h e z is. Új típust e m l í t e t t e m , h i s z e n

- és ezzel m o s t a gondos szerkesztést dicsérem - klasszikus értelemben v e t t forráski­ adást, művészettörténeti utalásokban gazdag kutatási, feltárási beszámolót, sajátos m ű é r t e l m e z é s t , alapos bibliográfiát és megfelelő minőségű képmellékletet is kap az olvasó. A könyv továbbá ösztönöz. Ö s z t ö n ö z , hogy vegyük a fáradságot és felkeressük a közvetlen közelünkben fellelhető értékeket, jelen esetben a péceli kastélyt. Elgondol­ kodtató, hogy egy napsütéses januári szombat délelőtt én v o l t a m az egyetlen látogató. Tudomásul kell venni, hogy amíg kevés az érdeklődő, addig a felújításra szánt állami támogatás sosem lesz elegendő. Irodalomtörténész vagyok, ez meghatározza, hogy elsődlegesen m i az, a m i a könyvben érdekel. Talán n e m túlzás azt állítani, hogy az i r o d a l o m története iránti érdeklődést nemcsak a kutatók esetében, de szélesebb körben is - gyakran az ún. legendák tartják fönn. Habár tudjuk, hogy a nagy történeti narratívak inkább retorikai-poétikai konst­ rukciók m i n t s e m valódi referenciális értékkel bíró elbeszélések, mégis gyakran tapasz­ talható, hogy sok kutató bizonyos t ö r t é n e t e k e t rákérdezés nélkül fogad el tényként. Egy következő hivatkozás már erre a tényre u t a l m i n t megbízható forrásra. A tudós leleplezés bizonyos esetekben csalódást okoz, más esetekben viszont felfedez, nyilván­ valóvá tesz. Berecz Ágnes nyitótanulmánya mindkét esetre példával szolgál. A 18. századi magyar i r o d a l o m kutatója számára a család egyértelműen legfontosabb alakja Ráday I . Gedeon, az évtizedeken keresztül magányosan alkotó kastély- és könyv­ tárépítő nemes, majd főúr. Egy emberöltőnyivel fiatalabb generáció fedezi fel a nyilvá­ nosság számára, közli verseit, írásait. E m e l l e t t idős korára az intézményesülő magyar i r o d a l o m egyik legaktívabb támogatója lesz. Hosszú, gyakorlatilag eseménytelen élete élesen szembeállítható az először talán Kazinczy által kijelölt szereppel: Ráday Gedeon az elsők között említendő az i r o d a l m u n k megújítóinak sorában. (Kazinczy számára m i n d e n esetben rendkívül fontos v o l t a sorrend: így Ráday nem csupán a róla elneve­ zett versformában - t i . Ráday-nem vagy ahogy m a hívjuk nyugat-európai verselés - v o l t első, de az a n t i k versformák írásában is megelőz m i n d e n k i t . ) A z utókor aztán tovább mesél: színielőadásokról, szégyenkező utódokról, megsemmisülő versekről és freskók­ ról stb. A Középnemesi barokk életmód a Ráday-család levelezése alapján (1750-1779) című t a n u l ­ mány és forrásközlés eredményei azt sugallják, hogy a Berecz Ágnes választotta út - t i . , hogy a még jórészt feldolgozatlan források, és n e m a közismert legendák alapján i n d u l el - a helyes. Ezzel nemcsak módszertani, de konkrét kutatási irányt is kijelöl. A for­ rások nagy része, m i n t megtudjuk, továbbra is feldolgozatlan, de a jól irányzott kere­ sés már így is eredményeket szülhet. E n n e k ellenére, számomra rendkívül s z i m p a t i ­ kusán, m é g s e m törekszik az egyetlen igazság kimondására. Éppen ezért a címet t a r t o m egy kissé problémásnak. N e m t u d o m , m e n n y i r e tekinthető a Ráday-család életmódja t i p i k u s n a k ; de erre a problémára már a szerző is utal, a m i k o r a család pályáját „a klaszszikus családregényekből ismerős s é m á h o z " hasonlítja ( 9 ) . I r o d a l o m - és művelődés­ t ö r t é n e t i s z e m p o n t b ó l a család két l e g j e l e n t ő s e b b alakja t e r m é s z e t e s e n Pál és fia, Gedeon - k i tagadná ezt? - , mégis, ha b e l e g o n d o l u n k , a család hírnevét megalapozó

tetteik a családregények poétikai szabályai szerint igenis hozzájárulnak a későbbi r o m ­ láshoz. A hírnév és a rang megszerzése egyidejű a hírnév és a rang megszerzése okozta eladósodással. Berecz Ágnes meggyőzően bizonyítja, hogy a korábbi s z a k i r o d a l o m b i z o n y túlér­ tékelte - n é h a igen merészen - a péceli kastélynak a k o r a b e l i magyar kulturális élet­ ben betöltött szerepét. A források azt bizonyítják, hogy Ráday Gedeon közéleti és i r o ­ dalomszervezői aktivitása a folyamatosan f e n n t a r t o t t p e s t i rezidenciára ö s s z p o n t o ­ sul ( 1 5 ) . A kastéllyal kapcsolatos egyik legfontosabb, g y a k o r l a t i l a g mindmáig élő legenda a feltételezett színielőadásokkal kapcsolatos. A szerző szerényen szellemes nyomkövetése alapján azt h i s z e m egyértelműen kijelenthető, h o g y s e m m i l y e n bizonyíték n e m tá­ masztja alá, hogy a kastélyban színielőadásokat t a r t o t t a k v o l n a . Lángi J ó z s e f tanulmánya (A péceli Ráday-kastély falképei) egyrészt részletesen bemutatja a még „mindig látható és ikonográfiailag rendkívül érdekes falképeket", másrészt is­ m e r t e t i „a m o s t folyó feltárás során előkerült freskókat, hogy érzékelhető legyen az egykor o l y gondosan megtervezett festészeti p r o g r a m rendszere" ( 7 1 ) . A szerző a csak töredékesen feltárt faliképek nagy száma ellenére is állítja - és teszi ezt valószínűleg jogosan - , hogy létezett valamifajta t e m a t i k a a kastélytermek kifestésé során. De ép­ pen a töredékesség m i a t t n e m vállalkozhatott művészettörténeti tanulmány írására (72). (Éppen ezért feleslegesnek érzem a tanulmány elején a Ráday Gedeon életét rö­ v i d e n b e m u t a t ó részletet.) A három, legépebben fennmaradt festésű teremre szeret­ ném felhívni a figyelmet én is. Igaza lehet Lángi Józsefnek, Ráday Gedeon számára a nagy könyvtárterem lehetett a legfontosabb hely a kastélyban, hiszen: ,,[e]bben a helyiségben alkalmazták a legjobb m i n ő s é g ű anyagokat, és egy olyan ö s s z m ű v é s z e t i alkotás j ö t t létre, ahol a freskók m e l l e t t m i n d e n részlet ugyanolyan j e l e n t ő s é g g e l bírt, ugyanazzal az igényességgel készült". (73) A mennyezetképeket - a tudományok allegóriáit - 1763 körül a b u d a i polgár Schervitz Mátyás festette. Figyelemre méltó, hogy a legjelentősebb és legnagyobb középső boltszakaszon meg­ festett Paliasz Athéné (maga az allegória, bár Lángi n e m említi, általában u t a l a böl­ csességre és a tudományokra: ezért a központi hely, szinte ebből ágaznak el m a g u k a speciális tudományágak) mennyezetkép megfelelő helyein magyar tudósok - p o l i h i s z ­ t o r o k , filológusok - egész sorát tünteti fel. De szinte az összes tudományág esetében feltűnnek magyar nevek. A költészet allegóriájával kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy habár térben hozzánk legközelebb, tehát a leghangsúlyosabb he­ lyen a Gyöngyösi István versei feliratú könyv fekszik, a képen m é g i s c s a k egyetlenegy könyv v a n nyitva, amelyet egy amorett éppen olvas - tehát használ - , és ez pedig Zrínyi Szigeti veszedelme. Ráday ezzel talán finoman u t a l Zrínyi költészetének elsőbbségére. Korrigálásra szorul a g r a m m a t i k a allegóriáján látható egyik c s u k o t t könyv feliratának olvasata: az egyébként oda n e m illő „EPIGRAMMATA V E T E [ R O R U M ] " helyett egyér­ telműen az E. P. GRAM//MATICI // VETERE felirat olvasható. Feltűnő, hogy a korábban a dolgozószoba felől is megközelíthető nagy könyvtárterem

padlója több, m i n t fél méterrel mélyebben fekszik, m i n t a többi helyiségé ezen a szin­ ten. Valószínűleg magasságot akartak ezzel is nyerni, de még így is kissé nyomasztóan hat a középső boltszakasz mennyezetképe. Valóban, az előzetes elvárásaimnál kisebb alapterület és belmagasság szembeállítva a gazdag mennyezetképanyaggal szinte su­ gallja, hogy i t t n e m egy reprezentatív köznemesi-főúri könyvtárról van csupán szó: i t t a m i n d e n n a p i használat m i a t t is könnyen elérhetők v o l t a k a könyvek. A már említett szomszédos k i s e b b i k könyvtárszobában még alacsonyabb a belma­ gasság. Sajnos az oldalfalakat díszítő Orpheusz-faliképek töredékesen maradtak fenn, így a d e l f i n hátán lovagló A r i ó n - m e n n y e z e t k é p az eredeti szándék ellenére egyedül uralja a teret. Lángi J ó z s e f k ö v e t k e z t e t é s e i n e k igazat k e l l adni, valóban ez lehetett a költők, a költészet szobája. Megjegyzem, Kazinczy az idézett helyen s z e r i n t e m n e m erről a helyiségről ír ( 8 6 ) . A kastély méltán legismertebb és irodalomtörténeti szempontból is legfontosabb t e r m e a nagy díszterem, a „palota". N e m t u d n i , hogy k i festette, de a Lángi által is idézett utalásokon túl talán Schervitz személye m e l l e t t szól az egész kastéllyal kapcso­ latban jogosan felvetett egységes gondolatiság, terv; s ebből k i i n d u l v a nehéz elképzel­ n i , hogy a már bizonyított festő helyett az egyik legfontosabb helyiség kifestésére mást szerződtetett v o l n a Ráday. Sajnos a m e g l e h e t ő s e n nagy mennyezetkép teljesen m e g ­ semmisült, így a korabeli összhatást már n e m élvezhetjük, de az eredeti „mély morális ü z e n e t e t " Picard metszete alapján mégis rekonstruálni t u d j u k . A továbbiakban mellőzve a többi teremben folyó feltárások és a meglévő faliképek művészettörténetileg alapos, de a l a i k u s n a k is sokat nyújtó leírásának i s m e r t e t é s é t - Berecz Ágnes záró­ tanulmányát is megidézve (Képes beszéd a falakon. A péceli díszterem falképsorozatának lehetséges üzenete) a díszteremre koncentrálnék. A z utóbbi időben az i r o d a l o m t ö r t é n é s z e k figyelme az ún. átmeneti műfajok felé fordult. A különböző művészeti ágak közötti kapcsolat a befogadás során új, különálló j e l e n t é s m e z ő v e l gazdagítja a kapcsolat nélkül meglévőket. Ráday erre u t a l a K a z i n ­ czynak írott levelében - a m i t az n e m vett vagy n e m t u d o t t már figyelembe v e n n i m i e ­ lőtt az Orpheus első kötetében csak a verssorokat közzéteszi - t i . a képek leírása nél­ kül „némellyek közűlök érthetetlenek lesznek". (Idézi Debreczeni A t t i l a : Első folyóira­ taink. Orpheus, s.a.r. Uő., K o s s u t h E g y e t e m i Kiadó, Debrecen, 2 0 0 1 , 428.) Talán különösnek tűnhet, de a 18. század közepén a díszterem emblematikus kifejezésmódja már elavultnak számított, ezzel is magyarázható Kazinczy eljárása: őt a vers, pontosab­ ban a versforma - hexameter - érdekli, Ráday m i n t formai újító válik érdekessé. Talán ezt támasztja alá az is, hogy az első közlésben a verssorokat a biliárdszoba felőli faltól k i i n d u l v a egyszerűen egymás után leírja, n e m keresve köztük az összefüggést. Ezzel szemben - valószínűleg jogosan - Lángi J ó z s e f és Berecz Ágnes az immár bizonyítha­ tóan Rádaytól származó és szintén az Orpheusban megjelent sorrendet veszi figyelem­ be. Elgondolkodtató azonban, hogy habár a második közlés első jegyzete u t a l a képek „öszve-kötésére" (Orpheus, 150.), Ráday a Phaeton-történetet kivéve egyszerűen a fa­ l a k o n való elhelyezkedés szerint írja le a freskókat, n e m véve figyelembe m a g u k a t a mitológiai történeteket. Véleményem szerint Ráday n e m magyaráz vagy értelmez, csu­ pán egy l e h e t s é g e s sorrendet követve leír. Például a mitológiai narratíva szerint az

ezüstkor ábrázolása után n y u g o d t a n következhet az alsó sor Odüsszeusz-ábrázolása, hiszen ő az ezüstkorra következő héroszok korának szülötte. M a j d az alsó sor képein továbbhaladva e l j u t u n k az emberiség újjászületéséig. A Phaeton-történetet leszámítva erről a képről állítható egyedül, hogy helye a lehetséges sorrendek sokaságában is fix, valószínűleg az utolsó (de, ha nagyon merészek vagyunk, akár elsőnek is kinevezhet­ j ü k ) . A z aláírt hexameter a többi inscriptióval szemben meglehetősen homályos értel­ mű: „Ez noha tsak kőltmény, de j e l e n t ő tzélja valóság." Ezt g o n d o l o m egy lehetséges sorozat utolsó darabjának, a verssort m é g s e m vonatkoztatnám a többi képre is - ez mellesleg ellentmondana az e m b l e m a t i k a poétikai szabályainak. De Berecz Ágnes má­ sik értelmezésével sem t u d o k egyetérteni. M i t is látunk a képen? „Deucalion és Pyrrha vágynak elő-adva a' m i n t magok után hányják a' köveket" (Orpheus, 152.). Ráday m e g sem említi - a nyilván köztudott tényt - , hogy ezekből a kövekből születik az új embe­ riség. A hangsúly - a képen is - a nehezen formálható, kemény kövekre helyeződik. Ez noha csak fikció, de amire ez a fikció utal (jelentő célja), az egy egyszerű hasonlat: az ember olyan, m i n t a kő. Éppen ezért n e m t u d o m elfogadni a Berecz Ágnes által össze­ olvasott üzenetsort sem (126). N e m látom a képeken, hogy az embernek nemes céljai lennének, ellenben valóban látom „gyengeségeit és kísérthetőségét"; isteni törvények­ kel, világrenddel az ember egyik képen sem szegül szembe, de a boldogság lehetőségét sem látom. A z üzenet - ha van - meglehetősen pesszimista. De hangsúlyozom, ez csak egy a lehetséges értelmezések közül. Teljesen egyetértek azzal, hogy a „péceli kastély bizonyos értelemben Ráday Gedeon fő művének t e k i n t h e ­ tő". (120) M i n d e n k i t csak arra tudnék buzdítani, hogy kerekedjen fel, és a b e m u t a t o t t könyvet forgatva kezdjen ennek a m ű n e k az értelmezéséhez. Hegedűs

Béla

Mednyánszky László ( 1 8 5 2 - 1 9 1 9 ) (Életmű-kiállítás

a Magyar Nemzeti

Galériában)

A Magyar N e m z e t i Galériában három év előkészület után 2003 őszén nyílt m e g báró Mednyánszky László életmű-kiállítása. A bemutató szakmai jelentőségét csak növelte, hogy a tárlat a Szlovák N e m z e t i Galériával k ö z ö s e n j ö t t létre: Mednyánszky László eddigi kiállításai m i n d e n a l k a l o m m a l csupán az életmű felét tudták b e m u t a t n i m i n d Magyarországon, m i n d Szlovákiában. Erre elsősorban a festő életútja nyújt magyará­ zatot, a k i élete első felében igen sokat tartózkodott a szülői házban, a Felvidéken m a is álló nagyőri (Strazky) kastélyban, i l l e t v e a Mednyánszky-család beckói (Beckov) birtokán. A nagyőri kastélyban f e n n m a r a d t hagyaték, a m e l y m a a Szlovák N e m z e t i Galéria tulajdonát képezi, voltaképpen az életmű k o r a i szakaszát öleli fel. Hozzáférni a legutóbbi időkig - elsősorban a p o l i t i k a i helyzet, de szakmai o k o k m i a t t is - lehetet­ len v o l t , ezért a második világháború utáni magyarországi kiállítások k é n y t e l e n e k v o l t a k csupán az életmű második felét átfogó, Magyarországon található képekre tá­ m a s z k o d n i . Ez az egyébként igen gazdag anyag elsősorban a Magyar N e m z e t i Galéria gyűjteményére építhető, de jelentős hányadát képezik a vidéki múzeumok gyűjtemé­ n y e i b e n található művek és - n e m utolsósorban - a magángyűjtőknél számon t a r t o t t 1

2

alkotások, amelyek igen fontos, gyakran főműveket is jelentenek. A hangsúly ebben az esetben a „számon t a r t o t t " kifejezésen van, hiszen éppen Mednyánszky e s e t é b e n az utóbbi évek szinte v a l a m e n n y i művészeti aukcióján újabb és újabb képek b u k k a n n a k fel, amelyek folyamatosan egészítik k i i s m e r e t e i n k e t . Hasonló a helyzet a szlovák o l ­ dalon is, ahol az eddigi kiállítások csupán a Nagyőrből származó korai anyagra támasz­ kodhattak. A z elmúlt években azonban a pozsonyi aukciósházakban is rendre kerültek elő Mednyánszky-művek, amelyek a m e g i n d u l t közös munkának köszönhetően éppen úgy beépülnek i s m e r e t e i n k közé, m i n t a nálunk őrzött képek. Mednyánszky László életműve iránt az érdeklődés úgyszólván töretlennek tekinthető. A sajtó szinte első bemutatkozásától kezdve figyelemmel kísérte tevékenységét. A pesti M ű c s a r n o k kiállításain rendszeresen szerepelt, s a tárlatokon kiállított képei szinte m i n d e n a l k a l o m m a l megjelentek az újságokban. K o r a művészeti írói és k r i t i k u s a i a legnagyobb elismerés hangján írtak róla. 1905-ben, tehát jóval halála előtt jelent meg 3

róla az első monográfia barátja, Malonyay D e z s ő ( 1 8 6 6 - 1 9 1 6 ) t o l l á b ó l , amely a festő életének regényszerű bemutatása, e m e l l e t t egyes művek datálásában igen fontos for­ rás. A z 1930-as évek közepén Schanzer Mária d o k t o r i disszertációjában több m i n t 600 tételes műkatalógust állított össze, amely után alig nyolc évvel, 1943-ban jelent meg 4

Kállai Ernő máig alapvető monográfiája. Kállai a m ű megírásával kapcsolatban össze­ állított egy műtárgylistát, amely nagyjából 2000 művet tartalmaz; így sem nevezhető azonban teljesnek, hiszen a szerző számára hozzáférhető alkotásokat sorolja fel. Azóta szép számmal kerültek elő újabb művek, s t u d j u k , hogy a művész külföldön készült festményei sem kerülhettek rá Kállai listájára; ezeket valószínűleg soha n e m is fogjuk m e g i s m e r n i , m e r t szinte már a kortársak számára is n y o m u k veszett. Mednyánszky ugyanis külföldön festett képeit sorsukra hagyta. Kállai felsorolása ugyanakkor tartal­ maz olyan alkotásokat, amelyeknek azóta n y o m u k veszett, elpusztultak vagy külföldre kerültek. Egészében véve azonban a Kállai-féle műtárgylista ma is az egyik legfonto­ sabb forrás az újonnan előkerülő művek esetleges beazonosításában; n e m utolsósor­ ban p e d i g t á m p o n t , amely segít felbecsülni Mednyánszky é l e t m ű v é n e k nagyságát. A második világháború után, az 1960-as évek elején Brestyánszky Ilona kezdett fog­ lalkozni a művésszel: 1960-ban j e l e n t meg először a festő naplójának - jegyzeteinek általa szerkesztett töredékes, cenzúrázott és helyenként félreolvasott kiadása. A het­ venes években Mednyánszky művészete további kutatómunka forrásául szolgált több 5

m ű v é s z e t t ö r t é n é s z számára; Egri Mária, A r a d i N ó r a és Sarkantyú Mihály írásai lé­ nyegében ugyanabból a nézőpontból, a tájképek és a csavargók 19. századi festőjének szempontjából elemezték az életművet - ám még m i n d i g csak a hazai gyűjteményanyag alapján. A z 1990-es évek második felétől M a r k ó j a Csilla kutatásai nyomán egyrészt számos új forrás került elő, m á s r é s z t M a r k ó j a új koncepciójának k ö s z ö n h e t ő e n az életmű m á s értelmezési lehetőségei is feltárultak. A z alakos képek eszerint már n e m a társadalmi hovatartozás egyszerű megjelenítői, n e m az együttérző arisztokrata osz­ tályellentéteket megjelenítő illusztrációi, h a n e m sokkal mélyebb és elemibb érzések és ösztönök megnyilvánulásai. Ez a látásmód visszaadja a csavargóábrázolások és általá­ ban az alakos képek rangját, amelyek az osztályszempontok erőltetése m i a t t némileg

érdektelenné váltak Mednyánszky tájképfestészetéhez képest. „Utánajárni a bénult­ ságnak, utánajárni a szenvedők, a megalázottak és m e g s z o m o r í t o t t a k világának egy­ felől, másfelől utolérni, m e g m u t a t n i és átváltoztatni az erőt - ezek v o l t a k Mednyánsz­ ky egyedülálló kísérletének tárgyai... Mednyánszky legnagyobb érdeme, hogy ahogyan a barbizoni vagy bécsi poétikus tájképek kliséit, úgy a koldus-filozófus képi toposzait vagy a szegényember-festészet szüzséit is meg t u d t a tölteni új t a r t a l o m m a l . " (Markója Csilla: „Aki erős akar l e n n i , legyen e r ő s e k m é d i u m a . " A z újonnan k i o l v a s o t t M e d nyánszky-feljegyzések elé. I n : Mednyánszky László feljegyzései 1877-1918. 7. o.) Markója megállapításait számos tanulmányban fejtette k i . 6

A Magyar N e m z e t i Galéria kiállításának k o n c e p c i ó j a Markója Csilla kutatásaira támaszkodott. Eszerint a művész életében több olyan, m o t i v i k u s műtárgycsoportot képező t é m a figyelhető meg, amelyre laza kronológiával tulajdonképpen az egész élet­ mű felfűzhető. Egy-egy formai vagy t a r t a l m i motívum, mozzanat több éven, néha év­ t i z e d e n keresztül kísérte Mednyánszkyt vázlataiban, tanulmányrajzaiban vagy akár festményeiben is. Ezzel a munkamódszerrel függ össze a kiállítás - a szlovák anyaggal való együttes bemutatás m e l l e t t i - másik lényeges eredménye: az i s m e r t életmű leg­ fontosabb képeinek datálása. Éppen a fent említett o k o k - azaz bizonyos elemek állan­ dó visszatérése, motívumok ismétlése, évtizedeken keresztül való elemzése - következ­ tében, v a l a m i n t amiatt, hogy a festő egyetlen irányzathoz sem csatlakozott h u z a m o ­ sabb ideig, Mednyánszky művei igen nehezen állíthatók időrendi sorrendbe; a kutatók m i n d e d d i g tulajdonképpen m e g sem próbálkoztak olyan kronológia felállításával, amelyben m i n d e n művet el t u d t a k v o l n a helyezni. A datálásban elsősorban az újonnan feltárt források álltak rendelkezésre, amelyek a korábbi ismeretekkel együtt lehetővé tették egy részletes életrajz összeállítását. Másrészt bizonyos korszakok megállapítása, egyes konkrét eseményekhez kapcsolható m o t í v u m c s o p o r t o k felfedezése is segített annak a sorrendnek a felállításában, amely jelenlegi i s m e r e t e i n k szerint a l e g p o n t o ­ sabb. 7

Legfontosabb forrásaink Mednyánszky naplófeljegyzései/vázlatkönyvei, a m e l y e k életművén belül külön egységet képeznek. T ö b b m i n t 200 darabot ismerünk belőlük, s bár vázlatkönyveknek nevezzük őket, valójában k i c s i n y jegyzetfüzetekről van szó, amelyek se naplóírásra, se rajzolásra n e m alkalmasak. A művész azonban mindkettőre használta őket, s vélhetőleg éppen m é r e t e m i a t t r é s z e s í t e t t e előnyben ezt a típust: bárhová magával v i h e t t e füzeikéit - akár egyszerre t ö b b e t is - , m i v e l a z s e b é b e n is elfértek. S valóban, a bejegyzések mozaikjaiból úgy tűnik, hogy időnként egyszerre többet használt. Feljegyzéseit alig datálta, az eseményeket ritkán írta le összefüggően, sokkal inkább ötleteket, futó gondolatokat, elméleti eszmefuttatásokat vetett papírra. A szöveges részek között, szintén követhetetlen l o g i k a i sorrendben állnak a rajzok, vázlatok, tanulmányok: magányos ötletek vagy egy téma, motívum sorozatos k i d o l g o ­ zásai. A feljegyzések olvasását megnehezíti, hogy Mednyánszky gyakran görög betűk­ kel írt, sőt, ha németül vetette papírra gondolatait, akkor a görög betűket fonetikusan használta a n é m e t hangok j e l ö l é s é r e . A feljegyzésekben l e g b e n s ő b b gondolatvilágát ismerhetjük meg, folyamatos emberi és művészi vívódásának tükre, m e l y n e k olvasása közben feltárul a festő belső élete s művészetének legtöbb kérdésére magyarázatot ad.

„...ez a parttalan naplófolyam: n e m csupán Mednyánszky elmélkedéseit tartalmazza a művészetről, n e m csupán a festő műhelytitkait, n e m is egyszerűen képvázlatok soka­ ságát őrző művészettörténeti d o k u m e n t u m ez, h a n e m egy furcsa, n e m i r o d a l m i ambí­ cióval írt regény, egy valódi történet..." (uo.) A füzetekben található vázlatok pedig a szöveg rajzi megnyilvánulásai, a szavak és m o n d a t o k rajzi megjelenítései. M i n d a z , a m i foglalkoztatta elméjét, és a m i t megpróbált megfogalmazni, ugyanúgy megjelent rajz­ ban is, akár illusztrációként, akár testet öltött gondolatként. - A kiállítás alkalmából megjelent az eddig i s m e r t Mednyánszky-füzetek teljes magyar szövegkiadása Bardoly István és Markója Csilla gondozásában (lásd 7. sz. jegyzetben). Báró Mednyánszky László családjáról nagyszámú adat áll rendelkezésünkre; őseiről a legbővebb, romántikus-vadregényes visszatekintést Malonyay Dezső monográfiájában olvashatjuk. M a l o n y a y így ír a kezdetekről: „Az első Mednyánszky ... I I . András kirá­ l y u n k idejében került Magyarországra, Kálmán herceg menyasszonya, Lesko lengyel herceg leánya, Salome hercegnő kíséretében jött, a családi hagyományok szerint 1221 táján. Ez a Mednyánszky kapta I I . Andrástól első magyar birtokát, a trencsényi Mednét; kezdetben M e d n e i n e k hívták, s ez a név változott utóbb Mednyánszkyvá." (Malonyay i . m . 7. o.) A monográfia b e m u t a t j a a festő apai és anyai felmenőit: mindkét család történetét több száz évre visszamenőleg megismerhetjük. A számos nevezetes család­ tag közül m o s t csupán a művész nagyapjának testvérét, Mednyánszky Alajos történet­ írót ( 1 7 7 4 - 1 8 4 4 ) emeljük k i , aki a század első felében két, a felvidéki várak történeteit és legendáit feldolgozó kötetet adott k i ; ezek a könyvek nyilván megtalálhatóak v o l t a k a Mednyánszky-család könyvtárában, és a művész korai, még iskolázatlan korszakában számos várábrázolásának lehettek ihletői. Mednyánszky László 1852-ben született Beckón, m i n t azt az egyik legfontosabb és legtöbbet „használt" forrásból, húgának, M i r i n e k a visszaemlékezéseiből m e g t u d h a t ­ j u k . Koraszülött, beteges gyermek v o l t , s e m m i l y e n m e g e r ő l t e t ő tevékenységet n e m végezhetett, tanulmányait is m a g á n ú t o n fejezte be. V i s z o n t már korán m e g t a n u l t rajzolni: ezen a módon könnyebben is, szívesebben is fejezte k i magát. Középiskolai m a g á n t a n u l m á n y a i t n e m t u d t a lezárni. M i n t M i r i írja: „László 18 éves l e t t . E k k o r kijelentette, hogy képtelen az érettségi vizsgát l e t e n n i ! " Ez később azonban sikerült, s a fiatal arisztokrata 1872 szeptemberében családi beleegyezéssel a müncheni királyi képzőművészeti akadémián rajzot kezdett t a n u l n i . M ü n c h e n ebben az időben szinte m i n d e n magyar művészjelölt első úticélja v o l t , m i v e l a hazai képzőművészeti élet az ezernyolcszázhetvenes években a művészképzésnek még csupán a gondolatáig j u t o t t . Míg a század közepe táján a növendékek még Bécsben tanultak, Mednyánszky ifjúsága idején már a müncheni akadémia fogadta a legtöbb magyart. A z i t t e n i rajzoktatás ugyan következetes és szigorú volt, de a fiatal Mednyánszky m é g s e m azt kapta, amire vágyott. Hamarosan - m i n t e g y három szemeszter után - Párizsba utazott, s o t t folytatta t a n u l ­ mányait. Különc természete már ekkor is kiütközött: „...el l e t t határozva, hogy [Lász­ ló] ősszel visszajön Párizsba, és a saját atelierjában fog festeni. ... Papa egy lakást atelierval bérelt k i László számára, előre k i f i z e t t e tavaszig. ... Lászlónak egy bankba nagyobb összeget deponált, hogy kényelmesen t ö l t h e s s e a telet. M i k o r végtére meg-

érkezett Párizsba, a lakásában egy fiatal festőbarátját találta, k i o t t már egy nagy képbe kezdett. És m i n d a Lászlónak szánt kényelmet élvezte. László őtet bent hagyta! Pénzét pedig a Bankból k i v e t t e és egy más barátjának odaadta! ... É s így, egy pár arannyal a zsebében, n e k i m e n t a párizsi hideg, nedves télnek. Egy magazinféle alkotmányt egy üvegtetővel egy belső udvarban kibérelt. Ezt fűteni n e m lehetett, n e m is v o l t miből, a víz befolyt a falakon végig. I t t festett, i t t l a k o t t a földön hálva, fázva." (Czóbel Istvánná Mednyánszky M a r g i t : László - Brouillon. E n i g m a 2 4 - 2 5 . 6 1 . o.) Első párizsi tartózkodását követően - a folyamatos kisebb utazások m e l l e t t - 1877ben járt először Szolnokon, a m i a korábbi barbizoni kirándulások szerves folytatásának tekinthető. Pályakezdésének portréin, v a l a m i n t az egy-egy korszakának gyújtópontját képező, sokalakos, nagyméretű kompozícióin kívül szinte kizárólag tájképeket festett, amelyek egyrészt a b a r b i z o n i természetszemlélet jegyében fogantak, másrészt - szol­ n o k i tartózkodásainak köszönhetően - magyar tematikával bővültek. A hetvenes évek végén Itáliába u t a z o t t . M a j d n e m három évet töltött R ó m á b a n és Firenzében, közben azonban többször is hazajött. Egyes források szerint a szegedi árvíz hírére szinte rög­ tön a Tisza-parti városba utazott, hogy a mentési munkálatokat f i g y e l e m m e l kísérje. Ugyanezen a tavaszon Szicíliában egy másik természeti katasztrófa, az Etna kitörését is végignézi. Később, miután végleg visszatér Itáliából, B é c s b e n telepszik le, s ismeret­ ségbe kerül az osztrák h a n g u l a t i tájfestészet (Stimmungsimpressionismus) legjelentő­ sebb alakjaival [Robert Russ ( 1 8 4 7 - 1 9 2 2 ) , Hans C a n o n ( 1 8 2 9 - 1 8 8 5 ) , E. J. Schindler ( 1 8 4 2 - 1 8 9 2 ) ] . Erre az időszakra datálható egyik főműve: a Szenvedés című sokalakos képen (a Szlovák N e m z e t i Galéria tulajdonában) olyan t é m á t dolgoz fel, amely egész munkásságát végigkíséri egészen az első világháborús rajzokig. A m ű központi piétafigurája számos más rajzon, vázlaton, tanulmányon, v a l a m i n t egyéb festményeken is felbukkan, s a festő e m b e r i szenvedés iránti olthatatlan érdeklődésének legszebb meg­ nyilvánulása. A vázlatokon e szenvedésnek szinte v a l a m e n n y i aspektusa megjelenik, sőt, az is nyilvánvalóvá lesz, hogyan variálja Mednyánszky ezt a témát: egyrészt pozitív megközelítésben, a figurát támogatólag körülvevő a l a k o k k a l és magának a központi alaknak az elmozdításával, másrészt negatív mozzanatként, amelyben a szereplők is­ m é t minimális „átfordításával" teljesen új tartalmat nyer a kompozíció. Mednyánszky művészetének egyik döntő mozzanata ez: a festő számára a képi, f o r m a i m o t í v u m o k m i n t h a edények lennének, amelyeket m i n d i g olyan t a r t a l o m m a l tölt meg, amely han­ gulatának, érzéseinek éppen megfelelője (vö.: Markója Csilla 4. sz. jegyzetben i . m . ) . A z 1880-as évek közepétől ismét Budapesten élt s ettől kezdve rendszeresen részt vett a M ű c s a r n o k kiállításain. Bekapcsolódott a budapesti művészeti életbe, állandó vendége v o l t a J ó k a i - F e s z t y - s z a l o n n a k , s ö s s z e b a r á t k o z o t t J u s t h Z s i g m o n d íróval ( 1 8 6 3 - 1 8 9 4 ) is, ak i a festő - e k k o r már közismert - alakját Fuimus című regényében ö r ö k í t e t t e meg: „A m á s i k szoba ajtaján m o s t egy magas, igen e l h a n y a g o l t külsejű ember lépett k i . A meghatározhatatlan életkorú - de úgy látszik, még elég fiatal - férfi világoskék szemei ártatlan kifejezéssel t e k i n t e t t e k körül. T o m p a orra, k ó c o s , nagy szakálla, óriási h o m l o k a , amely kopasz tarkójába veszett, az a n t i k világ bölcseire e m ­ lékeztetett. Szókratésznek is hívták: de Czobor Lipót v o l t a becsületes neve. A z Ádám öccse, a »vandor bölcs«, a kóbor festő v o l t a fiú, három vármegye csudája, kiről legen-

dákat beszéltek azok, a k i k n e m látták még soha, akiről azonban még csudálatosabb történeteket t u d t a k e l m o n d a n i azok, a k i k m i n d e n n a p látták. A z »öreg kutya« (ez is egyike v o l t számos csúfneveinek, amelyekkel önmagát szokta i l l e t n i ) . . . " (Justh Zsig­ m o n d : Fuimus. I n : A pénz legendája és más kisregények. A magyar próza klasszikusai. 78. kötet. é. n.) S hogyan emlékezett rá k r i t i k u s a , barátja, Lyka Károly? „Különös össze­ tételű egyéniség v o l t . Meggyőződéses híve Buddha tanainak, de senkit sem akart meg­ n y e r n i hitének. G y a k r a n l e h e t e t t látni kültelki kis kávéházakban a nálunk oly r i t k a buddhisták között, a k i k valamennyien földhözragadt szegény emberek voltak. M i n d e t támogatta. J ó t é k o n y s á g á n a k n e m v o l t határa. ... N é h a két-három lakást bérelt, hogy tapintatosan segíthessen b a j b a j u t o t t barátain." (Lengyel István: Lyka Károly emlékezé­ seiből. Szabad Művészet. 1955. 580. o.) Az 1880-as évek végén ismét Franciaországban tartózkodik m i n t e g y három éven át. Ehhez az időszakhoz k ö t h e t ő rövid impresszionista periódusa, amely csak átmenetnek b i z o n y u l . Általában véve is igaz, hogy bármely stílusirányzatról van szó, Mednyánszky inkább leveti vagy nagyon is saját képére formálja az idegen hatásokat. Második fran­ ciaországi tartózkodása alatt ismerkedik meg a b u d d h i z m u s tanaival. A következő évek legfontosabb eseménye, hogy 1897 tavaszán, h a r m a d i k párizsi tartózkodása alkalmá­ val sor kerül élete első - s egyébként egyetlen - önálló kiállítására. A b e m u t a t o t t mű­ vek listáját M a l o n y a y közli monográfiájában, s a képek címéből kiderül, hogy legna­ gyobbrészt csavargóábrázolásokról van szó. A festő hónapokat töltött a párizsi külső kerületek rongyszedői között, s tapasztalatait az ún. csavargóciklusban összegezte. Feljegyzéseiben így ír erről az időszakról: „Végre világosság támadt bennem. A m i t m i n ­ dig akartam, azt m o s t megteszem. Voltaképp addig m é g sohasem éreztem olyan iga­ zán, hogy m i t k e l l a gyakorlatban művelnem, m i n t most. N e m kicsinyes véletlenek be­ fogadása vezet a célhoz ( n e m a m o d e l l után való rajzolás, n e m a fejtörés). N e m kell kí­ n o z n o m magam. Engedjük, hadd adakozzék a másik önmagáért. A hős, aki bennünk él. M i pedig próbáljuk m e g csupán azt festeni, a m i t ő diktál nekünk. ... Csak azt kell tennem, a m i magával sodor, és csak akkor, a m i k o r magával sodor." (Mednyánszky László feljegyzései 1877-1918. 79. o . ) . A kiállítás után hazautazott és az első világháborúig már n e m hagyta el a M o n a r c h i a területét. I s m é t Budapesten t a r t o t t fenn műtermet. 1898-ban barátságot kötött Wolfner Józseffel, a Singer és Wolfner kiadó egyik tulajdo­ nosával, akihez haláláig bensőséges baráti viszony fűzte. A kiadó vállalta a festő anyagi ügyeinek intézését, i l y módon Mednyánszky, a ki nagyvonalúsága és állandó jótékony­ kodása következtében örökös pénzzavarral küszködött, m o s t egy időre megszabadult a szűkölködéstől. A z 1900-as évek eleje egyik legtermékenyebb és legnyugodtabb kor­ szakának tekinthető. A csavargóképek első megjelenését és a századfordulón keletke­ zett, igen erős r e m b r a n d t i hatást mutató rabbiportrékat követően ismét a tájképfesté­ szet került előtérbe. „Az utolsó hónapok, amelyek i d e g e i m e t nagyon kifárasztották, jóformán teljesen képtelenné tettek újabb impressziók befogadására. Egyik fő felada­ t o m abban áll, hogy i s m é t erős szálakkal kapcsolódjak a természethez. Ez újból mély­ séget hoz művészetembe. A tisztán mesterségbeli, v a l a m i n t a tisztán festői meddővé válik, ha nincs benne hangulat." (Uo. 8 1 . o.) Néhány évvel később, a tájképfestészet­ ről szólván, hasonlóképpen fogalmaz: „A természet szemlélete v o l t fő foglalkozásom

legfiatalabb koromtól fogva, ez v o l t életem t a r t a l m a . " ( E n i g m a 2 4 - 2 5 . 109. o.) Ez idő tájt keletkezett képein már s e m m i n y o m a korábbi hatásoknak, sőt, a magát o l y sokáig tartó m ü n c h e n i r e a l i z m u s aprólékos, rajzos stílusától is teljesen megszabadult. K ö ­ dös, homályba burkolózó, borongós hangulatú műveit i m m á r felváltották egyrészt az ún. „tűzvilágításos" képek, másrészt a h o r i z o n t irányába nyitó, a végtelen változatait feldolgozó alkotások. Mindeközben ecsetkezelése egyre oldottabbá, kifejezésmódja pe­ dig - a témák újbóli változása során - expresszívvé vált. Ezekben az években felváltva élt B é c s b e n és Budapesten. A z egyértelmű expresszív f o r d u l a t 1 9 1 1 - 1 9 1 3 között kö­ vetkezett be, a m i k o r a századelő csavargóképei a már korábban említett módszerrel tehát apró, de lényegi változtatásokkal - új, egyéni formában tértek vissza. M o n d a n i ­ valójának fokozása é r d e k é b e n szinte alig használ színeket, h a n e m „ e c s e t t e l r a j z o l " : vásznain a vázlatkönyvekből már i s m e r ő s vonalakból állnak össze az alakok. A z első világháború kitörését érdeklődéssel teljes ö r ö m m e l fogadta s hatvankét éve­ sen frontszolgálatra j e l e n t k e z e t t . Kérését t e r m é s z e t e s e n visszautasították, de u t ó b b két fővárosi újság, a Budapesti Hírlap és az Új Idők rajzolójaként k i u t a z h a t o t t a front­ ra. M a r k ó j a Csillának a b é c s i K r i e g s a r c h i v b a n végzett k u t a t á s a i b ó l kiderül, h o g y a M o n a r c h i a hadseregében m e n n y i r e szervezett v o l t a hadifestők utaztatása, foglalkoz­ tatása, a kiállítások m e g r e n d e z é s e (vö. E n i g m a 2 8 . ) . Mednyánszky 1914 és 1917 k ö ­ zött - hosszabb-rövidebb budapesti és bécsi tartózkodásoktól e l t e k i n t v e - a front első vonalaiban d o l g o z o t t m i n t hadifestő. Helyszíni rajzai, vázlatai n y o m á n a f r o n t v o n a l m ö g ö t t d o l g o z t a k i festményeit, amelyeket a többi, szintén a f r o n t o n dolgozó m ű ­ vésszel közösen a sajtóhadiszállás kiállításain m u t a t o t t be. A háború vége felé azon­ ban egészsége már n e m bírta munkatempóját: elhatalmasodott vesebaja, ráadásul m e g is sebesült. 1919 tavaszán h u n y t el B é c s b e n . Mednyánszky László festészete a magyar művészet egyik legkiemelkedőbb, k o m p l e ­ xitásában egyedülálló j e l e n s é g e . A magányos, különc mester művészi és e m b e r i p o r t ­ réja i m m á r teljes egészében e l ő t t ü n k áll. A z előbbit művei rajzolják meg, az u t ó b b i t feljegyzéseiből ismerjük. Önmagával és a külvilággal f o l y t a t o t t állandó küzdelme alko­ tásaiban is, írásaiban is megnyilvánul. „Sok belső küzdelem után végre tisztán látom helyzetemet. Egészen elválni k e l l a földi élet érzelmi szférájából. ... H a az ember egy­ szer s e m m i t sem kíván és s e m m i t ő l sem fél igazán, kezd ember l e n n i . A k k o r kezd az ember látni helyesen és h a l l a n i helyesen." Hessky

Orsolya

Jegyzetek 1

2

Magyar szervezésben: 1943 Budapest, Almásy-Teleki kiállítóterem: Báró Mednyánszky László válogatott fest­ ményeinek kiállítása; 1960 Bukarest, 1969 Varsó, 1979 Budapest, MNG: Mednyánszky László emlékkiállítá­ sa, 1997 Budapest, Stúdió 1900 Galéria: Válogatás a Barcsay-hagyatékból; 1999 Budapest, Home Galéria: Mednyánszky László emlékkiállítása; 2001 Budapest, Polgár Galéria: Az öreg kutya. Mednyánszky László ki­ állítása; 2002 Budapest, Európa Galéria: Mednyánszky László emlékkiállítása; szlovák szervezésben: 1962 Pozsony, Szlovák Nemzeti Galéria; 1979 Pozsony, Szlovák Nemzeti Galéria; 1990 Pozsony, Szlovák Nemzeti Galéria; 1995 Pozsony, Szlovák Nemzeti Galéria, 2001 Nagyőr, állandó kiállítás A kiállításra kölcsönző múzeumok: Baja, Türr István Múzeum, Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum, Székes-

3

4

5

6

7

fehérvár, Városi Múzeum, Deák-Gyűjtemény, Győr, Xantus János Múzeum, Mosonmagyaróvár, Hansági Múzeum, Gyurkovits-gyűjtemény, Eger, Dobó István Vármúzeum, Szeged, Móra Ferenc Múzeum, vala­ mint a két legnagyobb Mednyánszky-kollekcióval rendelkező múzeum: Kecskemét, Városi Képtár, Glückshagyaték, illetve Szolnok, Damjanich Múzeum, Barcsay-hagyaték. Malonyay Dezső: Mednyánszky. Budapest, 1905. Kállai Ernő: Mednyánszky László. Budapest, 1943. Egri Mária: Mednyánszky. Budapest, 1975., Sarkantyú Mihály: Mednyánszky László. Budapest, 1979., Aradi Nóra: Mednyánszky. Budapest, 1983. A legfontosabbak: A Mednyánszky-kutatás új forrásai és a Lincselés című kép. Ars Hungarica 2000(28) 283300. o.; Mednyánszky-olvasókönyv. Enigma 24-25. 2000; Egy másik Mednyánszky. Művészettörténeti Érte­ sítő 2000(49) 95-117. o.; Tájkép csata után. Mednyánszky László és a hadifestészet. Enigma 28. 2000. 7 40. o.; „Egy fenséges és egy ijesztő arc közötti távolság". Mednyánszky László rendhagyó művészetéről. Med­ nyánszky László 1852-1919. Kiállításkatalógus Magyar Nemzeti Galéria, 2003. Enigma 24-25. 2000; Enigma 28. 2001; Mednyánszky László naplója 1877-1918. Szerk.: Bardoly István, Markója Csilla. Budapest, 2003.

Regény a hanti holokausztról - kérdőjelekkel Jeremej Ajpin: Szűzanya

a véres havon. Fordította

(Magyar Napló, Budapest,

Nagy

Katalin

2003)

Az utóbbi tíz-tizenkét évben egyre t ö b b e t t u d u n k m e g a sztálini idők népirtásairól. M i n d e g y i k évtizednek m e g v o l t a k a m a g u k áldozatai. A húszas években a polgárháború, a harmincas években az erőszakos kollektivizáció, a negyvenes évek elején a világhábo­ rú, s ezzel egy időben a b ű n ö s n e k kikiáltott népek - ö s s z e s e n tizenhét nép! - depor­ tálása okozta milliók és milliók halálát. A börtönök és k o n c e n t r á c i ó s táborok Sztálin 1953. évi halála után is m é g sokáig tartóztatták és gyűjtötték „a nép ellenségeit". Lassan már közhellyé válik, hogy a szovjethatalom megszilárdítása milliók és milliók életébe került. A történelem igazságtalanságaiba belefásult m a i ember csak olyankor figyel

föl, a m i k o r a sok millió áldozat némelyike egyenesen a szeme közé néz egy-egy

fényképről vagy i r o d a l m i m ű oldalairól. A Terror Háza m ú z e u m 2003-ban kiállításon emlékezett m e g az 1932/33-ban, U k ­ rajnában mérnöki pontossággal megtervezett éhínség áldozatairól. A 2003. évi könyv­ hétre j e l e n t meg Jeremej A j p i n h a n t i író regénye is, m e l y a 1 9 3 3 / 3 4 telén Nyugat-Szi­ bériában, az O b egyik mellékfolyójának, a K a z i m folyónak a partján zajlott események­ ről számol be. A két, egymástól több ezer kilométernyi távolságra történt tragédia csak méreteiben különbözik egymástól, okaiban és arányaiban n e m . A z ukrajnai éhínség­ nek hétmillió áldozata volt, a k a z i m i felkelésnek néhány száz, de ez az alig húszezerre tehető h a n t i népnek máig be n e m gyógyuló sebeket, soha n e m pótolható veszteséget o k o z o t t . S m i n d k é t tragédia a totális h a t a l o m m e g s z i l á r d í t á s á t szolgálta. Nekünk, magyaroknak a k a z i m i felkelés azért fájdalmasabb, m i n t a többi hasonló esemény, m e r t n y e l v r o k o n a i n k , az o b i - u g o r o k , azaz a h a n t i k és a m a n y s i k (régebbi nevükön osztjá­ k o k és v o g u l o k ) v o l t a k az áldozataik. A k a z i m i felkelés egyik oka az volt, hogy a szovjet hatóságok összeszedték az őslakos ( h a n t i , m a n y s i , nyenyec) g y e r m e k e k e t , és b e n t l a k á s o s i s k o l á b a vitték őket anélkül, hogy elmagyarázták v o l n a a szülőknek t e t t e i k célját és a várható következményeket. A

kétségbeesett szülők azt sem tudták, viszontlátják-e valaha gyermekeiket, és fegyverrel próbálták megakadályozni elhurcolásukat. Más szülők ugyanakkor az internátusban kitört fertőző betegség elől próbálták gyermekeiket hazamenteni, ez is k o n f l i k t u s o k ­ hoz vezetett. A központ tárgyaló delegációt küldött a lázongó őslakosok lecsillapítá­ sára. A hagyományokat n e m i s m e r ő oroszok azonban a h a n t i k és a nyenyecek által egyaránt szent helyként tisztelt Isten tava (nyenyecül N u m t o , ez a név szerepel a térké­ peken is, h a n t i u l T o r u m l o r ) egyik szigetét megszentségtelenítették, ezért halállal la­ koltak. A z őslakosok kikiáltották függetlenségüket, a m i t az oroszok részéről szörnyű megtorlás követett, melynek során a folyóvölgyből elhurcolták az összes, tizenkét év­ nél idősebb fiút és férfit, elkobozták az őslakosok m i n d e n vagyonát: prémeket, téli r u ­ házatot, tartalék élelmet, pusztulásra ítélve ezzel a harcokat túlélt nőket és gyermekeket. A magyar olvasó n e m először találkozik a k a z i m i felkelés i r o d a l m i feldolgozásával. 2000-ben j e l e n t meg Tatjana M o l d a n o v a kisregénye A maiangi Anna Középső Világ-beli élete címmel, szintén Nagy K a t a l i n fordításában. A z írónő A j p i n h o z hasonlóan az ár­ tatlan áldozatok szemszögéből mutatja be a felkelés következményeit: a m ű egy gyer­ mekeivel magára maradt anyáról szól, a k i élelmiszertartalékok és vadászfegyverek h i ­ ányában n e m tudja megakadályozni gyermekei éhhalálát. A témáról Erdélyi Péter, a D u n a Televízió munkatársa is készített d o k u m e n t u m f i l ­ m e t Mezítláb Szibériában címmel. A műsorban először szólaltak meg az áldozatok r o k o ­ nai, akik apjukat, nagyapjukat, nagybátyjukat veszítették el, s akik évtizedeken keresz­ tül s e m m i t sem t u d h a t t a k hozzátartozóik sorsáról. Szót kaptak azok is, akik tagadják a felkelés és a megtorlás tényét, oroszellenes hisztériának tartják. A kamera rögzítette a máig ható félelem diktálta reakciókat is. Ilyen légkörben fogott munkához Jeremej A j p i n , a m a i h a n t i i r o d a l o m egyik legjelen­ tősebb képviselője. A z íróról azt kell t u d n i , hogy halász-vadász-rénszarvastartó család­ ban született 1948-ban. A z írói m e s t e r s é g e t a m o s z k v a i G o r k i j I r o d a l m i Főiskolán sajátította el. Bár o r o s z u l ír, témái a hagyományos h a n t i kultúrában gyökereznek. Ezen a regényén kívül m a g y a r u l néhány novellája és publicisztikája olvasható, vala­ m i n t A hamvadó tűznél című önéletrajzi ihletésű műve, mely 2000-ben jelent meg Nagy K a t a l i n fordításában. A z utóbbi tizenöt évben politikusként is szolgálja népét: a k i ­ lencvenes években két c i k l u s o n keresztül az oroszországi D u m a tagjaként Moszkvá­ ban képviselte az északi kisnépek érdekeit, jelenleg pedig a H a n t i - M a n y s i A u t o n ó m Körzet parlamentjének tagja, s egyben az őslakosok bizottságának elnöke. A j p i n jelen regényében keveredik a d o k u m e n t u m és a fikció. Levéltári forrásokból, kihallgatási jegyzőkönyvekből, szemtanúk, kortársak elbeszéléseiből áll össze a kazi­ m i felkelés hiteles képe, de a három szálon futó cselekmény, a t ö r t é n e t t ö b b s z i n t ű szimbolikája tudatos írói alkotás. A cselekmény három szála a gyermekeivel menekül­ n i próbáló anya tragikus futása, a megtorlásnak a hivatásból gyilkoló vörös brigadéros szempontjából előadott epizódjai, v a l a m i n t a cári család halála m i a t t önmagát vádoló fehér katonatiszt bujdosása és emigrációja. A két, egymással szélsőségesen ellentétes orosz a h a n t i családon keresztül kerül kapcsolatba, s mindhárom eseménysorban kü­ lönleges szerepe van a Szűzanya ikonjának, ahogyan ezt a regény c í m e is sugallja. A z első jelenetben a vörös brigadéros géppuskasorozatot ereszt az ikonba, a szent-

kép m i n t e g y a lövéseket magára véve m e n t i meg a másik anyát a kisdeddel, a történet­ ben a Gyermekek Anyja néven emlegetett főszereplőt. A h a n t i anya és az i k o n ábrázolta anya közti hasonlóságot a fehér tiszt is észrevette korábban, ez lett az alapja a köztük k i a l a k u l t mély barátságnak. A z anyai szolidaritás a regény egyik epizódjában az állat­ világra is kiterjed, a m i k o r a Gyermekek A n y j a szűkös élelmiszerkészletéből az éhező anyafarkasnak is j u t t a t egy falatot. A z író hangja akkor a leghitelesebb, a m i k o r saját népének hagyományait mutatja be. Néprajzi pontosságú a h a l o t t i szertartások leírása, s a folklór szépségével vetekedik a regény több részlete, m i n t például az a siratóének, m e l l y e l az anya a vörös repülőgép puskatüzétől elesett gyermekét gyászolja. A szenvedéseknek elviselhetetlenül hosszú sorozata után az olvasóban végül mégiscsak a csecsemőjét önvérével tápláló anyának, s hű társának, a gyermek életét m e g m e n t ő kutyának a képe m a r a d meg, m i n t a h a n t i életerő szimbóluma - és Oroszország jövőjének záloga? A magyar olvasó kétkedve olvassa azokat a sorokat, melyek a h a n t i k és oroszok i d i l l i kapcsolatáról szólnak a cári időkben, s melyekben az író fölmenteni próbálja az orosz népet a véres megtorlás bűne alól. A könyvben a szörnyűségeket n e m oroszok, h a n e m vörösök követik el. A z író szócsöve a cári tiszt, aki így elmélkedik: „Az orosz nép termé­ szeténél fogva jólelkű, j á m b o r és j ó s á g o s . " ( 1 0 1 . o.) A bolsevizmus idegen métely: „A németek (...) a m i k o r rájöttek, hogy ágyúkkal és szuronyokkal n e m lehet az oroszokat legyőzni, a bolsevikokba fektették a pénzüket, akik aztán belülről verték szét sikeresen az orosz államot." ( 8 1 . o.) A tragédia fő oka pedig a cár halála: „Egy orosz nem t u d cár és Isten nélkül élni.(...) Isten és cár nélkül alantas i n d u l a t o k ébrednek benne. Rabló, bandita, tolvaj lesz belőle, m i n d e n t l e r o m b o l , a m i útjába esik, végül saját magát pusz­ títja e l . " (77. o.) A regénybeli t i s z t kápolnát épít a vadonban, m e l y n e k ikonosztáza a mártírhalált halt cári család tagjait ábrázolja, akik az őt befogadó h a n t i emberek voná­ sait is tükrözik - a cárevics éppen a k a z i m i tragédia után egyedül életben maradt h a n t i kisfiúra hasonlít. A vallási s z i n k r e t i z m u s is a valóságosnál i d i l l i k u s a b b képet m u t a t a regényben: „Csodálatosan összefonódott a két vallás: a pravoszláv meg az osztják. Úgy vélték, hogy az orosz i k o n csak a házon belül és a ház közelében védi meg az embert a tisztátalan erőktől. E területen túl a pogány istenek és i s t e n n ő k befolyása alatt áll." (68. o.) Talán A j p i n n a k van igaza, a k i tudja, hogy a h a n t i k n a k csak a k k o r van jövőjük, ha békében élnek az oroszokkal. D e m i k o r válik öncsalássá és önfeladássá az engedékeny­ ség? A regény ellentmondásos fogadtatása azt sejteti, hogy sokan n e m vették észre a sorokban feléjük nyújtott b é k e j o b b o t . M i n d e n e s e t r e , a regényben megálmodott, az Oroszország népeit egyesítő és az aranykort elhozó új cár ideje még várat magára. Csepregi

Márta

„A lét megrendítően egyszerű, ám fenséges csodája" - a Szeretet Miklósvölgyi (Debrecen,

János: Stigmatizált

sakál

2002)

Miklósvölgyi J á n o s különleges szellemalkatú fiatalember, nemcsak a Festészet varázs­ latában él, h a n e m művésze a Szónak is. Elmélyült filozofikus látásmóddal töpreng a létproblémákon, keresi a „miért"-eket, és soha n e m fogad el kész - sztereotip - vála­ szokat kérdéseire, h a n e m m i n d e n feleletet önmagából merítve, b e n s ő vívódással d o l ­ goz k i . Gondolatainak középpontjában az ember és Isten viszonya, a Teremtés eredeti harmóniáját m e g é r t ő és kifejező művész életstratégiája és feladattudata áll. K ö t e t é t műhelymunkának is tekinthetjük: megkísérli tisztázni ö n m a g a számára az önkifeje­ zéssel - önmegvalósítással - s a világra való h a t n i akarással / tudással kapcsolatos g o n ­ dolatait, és megpróbál segíteni másoknak is abban, hogy eljuthassanak önmagukhoz, a tiszta harmónia állapotába - a m i maga a boldogság. A z ember - Miklósvölgyi felfogásában - Isten által útjára bocsátott vándor (ahogyan azt St. George, R i l k e és n y o m u k b a n a spirituális költők vallották), k i magányos zarán­ dokúdra i n d u l , a „tiszta forrásra" - a Lét eredetének titkára - szomjazva. H a lát a sze­ mével és érzékel a lelkével (azaz: ha n e m éri be a látszatigazságokkal), akkor m i n d több örömforrás nyílik meg számára. Útközben társakra is talál, körülöleli őt a Teremtés szeretetmelege, s végül boldogan ismeri fel az Elet Teljességének csodáját. Zarándokútján persze megtapasztalja a Sötétség és Világosság e r ő i n e k kegyetlen párharcát, bánat és öröm kíséri ( k i tudja, m e l y i k az igazi A r c u n k - a síró? a nevető?); végül meg­ érti: a Paradicsomot a Földön k e l l keresnie - hiszen az szívünkben szunnyad. A kötet t i z e n k é t - látszólag önálló - e s z m é l k e d é s b ő l , t ö r t é n e t b ő l áll, valójában azonban ezek szervesen összefüggenek egymással. A szerző t ö b b aspektusból járja körül és bizonyítja azt a felismerését, hogy a Lét „megrendítően egyszerű, ám fenséges csodája" a leghétköznapibb valóságmozzanatokban is megnyilvánul. Eközben persze m i n d többet árul el önmagáról; no n e m empirikus-esetleges „én"-jéről, hanem benső Ego-járól, gondolkodói habitusáról. A festészet műhelyproblémáit érintő írásokból egyértelműen kiderül: Miklósvölgyi János n e m híve a k o r u n k b a n dívó absztrakt festészetnek (Totális háború az absztrakt ellen, Antiművészeti Főiskola). A z ő számára a Mű: m e g é l t valóság, életforma. „ K é p e i m m e l n e m pusztán színeimet és formáimat tárom (a közönség) elé, h a n e m e színekbe és for­ mákba bilincselve a Sorsomat is." V i t r i o l o s éllel szól hát mindazokról, akik puszta j á ­ téknak, üres formakísérletnek t e k i n t i k a művészetet. Élvezetes - és a sérelmeken már rég túljutott - h u m o r r a l fűszerezve meséli el a Képzőművészeti Főiskolára való tízszeri j e l e n t k e z é s é n e k és elutasításának történetét, csípős őszinteséggel megelevenítve az o t t uralkodó szellemiséget, antipedagógiai légkört, amely tévedhetetlen érzékkel szűri k i az eredetiséget, támogatja viszont az utánzó középszert. Ez t e r m é s z e t e s e n nemcsak a képzőművészeti k ö r ö k r e j e l l e m z ő , h a n e m a m o d e r n társadalom egész életműködésére. A z „eltömegesedés" m i n d e n téren ellehetetleníti az alkotó képességet, fulladásos halálra kárhoztatva m i n d a z o k a t , a k i k teremtésre - s n e m a parancsok-utasítások végrehajtására - születtek (Sztív a trágyadombon, Pók és Isten-

JCÍwto 200411-2 manír). Ifjú festőnk azonban idegenkedik ettől a kiüresedett látszatvilágtól, amelyben az eredeti, t i s z t a É r t é k e k beszennyeződtek, kontúrjukat vesztették, deszakralizáltak. Számára az Élet Szentsége m i n d e n e k előtt és fölött való. H i s z e n az Élet „szent" és „szent okokból élni akar" - ahogy A d y fogalmazta v o l t . Gyöngéd líraisággal örökíti meg ifjú poéta-festőnk az Élet Misztériumát: „A születés n e m a szülőszobában kezdődik - egy picinyke élet n e m o t t i n d u l hódító útjára, h a n e m ott, ahol az esendő matéria lélekkel töltődik. Rejtett világok apró hírnöke minden egyes rügyet b o n t ó élet, m i n d e n egyes t i t o k nyitja ő, és m i n d e n egyes t i t o k feltörhetetlen lakatja is egyben. Egy egész világ szíve dobbanása, s szíve dobbanása egy egész világ lázadása." S hogy a születő parányi élet Emberré bontakoztasson - ebben segít a Mű­ vészet, tűzlobbanásával, fényt hozó melegével, szívünkbe s agyunkba hasító, „megvi­ lágosító" remekművekkel. Miklósvölgyi felfogásában tehát a művészetnek életformáló, eszméitető szerepe van - csak meg k e l l t a n u l n u n k figyelni rá, e l - és befogadni magasrendű értékvilágát. A kötetcímadó írás (Stigmatizált sakál) épp erről szól: a Művész közvetítő szerepet tölt be az „isteni" és az „emberi" világ között. Nagyszerű műalkotások sora döbbent rá bennünket az Élet lényeges - lényegi! - összefüggéseire, értékeire, magára a Lét-cso­ dára. A z emberiség tudatalattijában valójában m i n d e n tárolva van - írja festő-filozófu­ sunk. A z o k a dolgok, a m i k e t „újdonságként" üdvözlünk s korszak-rengető felfedezé­ seknek t a r t u n k , voltaképpen „már évezredek óta vannak, léteznek, csak még n e m t u ­ datosultak a korábbi k o r o k e m b e r é n e k elméjében. Lehet, hogy még n e m élték meg, lehet, hogy csak lappangott, de t u d a t u k mélyén eleven v o l t m i n d e n szellemi kincs, mely az emberiség életét h i v a t o t t bearanyozni". Ezért tartja Miklósvölgyi J á n o s az „elmodernült" é l e t e t s az abból táplálkozó, azt közvetítő absztrakt művészetet - betegnek, amely szellemi rombolást végez a befoga­ dói tudatban, ahelyett, hogy építene. Miután m e g r o m l o t t az ember és a világ viszonya, megrendült az emberek egymásba, becsületbe és tisztességbe vetett hite, napjainkra soha n e m látott m é r e t e k e t öltött az e t i k a i leépülés és értékválság. A művészetnek hangsúlyozza a szerző - n e m a további rombolást, h a n e m a helyreállítás folyamatát k e l l elősegítenie, szellemileg inspirálva az emberiség k a t a r t i k u s megtisztulását. N y i ­ t o t t n a k k e l l l e n n i e az „isteni" világ felé, az Igazat k e l l sugallnia, „követve a vére, a szíve, a lelke - vagyis Isten igazát". A zsenialitás egy Magasabb Minőséggel való kohe­ rens kapcsolatból fakad, s a Szellemen alapuló erőt sugározza. így járul hozzá ahhoz, hogy az emberek (szűkebb vagy tágabb k ö r e ) , esetleg az egész emberiség magasabb szintre emelkedjék. A valódi Művész n e m önmagát, h a n e m I s t e n t szolgálja - figyel­ meztet bennünket az ifjú poéta; alkotás közben „egy személytelen, anyagtalan világba költözik", műveiben tehát az a közeg idéződik meg, ahonnan erőforrásait meríti - vagyis „a Mindenség ereje, m e l y ö n m a g á b a n él". E felfogás szerint a művészet „egy n é m a világ nagyon is beszédes hírnöke", egyetlen „célja" és értelme, hogy „megérintsen ben­ nünket", köznapi embereket. Teljessé csak Mások (a Másik) által válhatunk, az i s t e n i értékek - a léttörvény - által. Poéta-festőnk n e m kevesebbet akar, m i n t ecsetei-festékei segítségével „Isten tekintetét f e l m u t a t n i " , „hogy a társadalom szembesülhessen a fé­ lelmetes, ugyanakkor mégis megnyugvást hozó arccal". A z o n b a n tisztában van vele,

hogy m i n t m i n d e n hús-vér ember, ő sem tökéletes. Ezért nevezi magát „Isten bűnös apostolának", „stigmatizált sakál"-nak. Viszont megsejti a Kegyelem rejtélyes útját: az e m b e r n e k önmagát kell meghalad­ nia, még ha ez o l y k o r nehéz is. De vannak események és pillanatok, m i k o r bárki talál­ kozhat az Örök Értékekkel (A falánkság fullánkja, A cséppé vált szeretet, A Végtelen anya­ méhe). Apró mozaikképekben eleveníti fel saját életének k a t a r t i k u s mozzanatait, álmait és látomásait, amelyek rádöbbentették az élet-halál-halhatatlanság misztériumának titkára (Nem mindennapi mindennapok). Már i t t a földi életben is lehetnek, vannak sej­ tései az embernek - hangsúlyozza - a Magasabb Minőség hatalmáról. Számára M o z a r t zenéje „egy létező, de n e m tapasztalható világ sugárzásának tanúságtétele". Poétikus varázserővel, festői sugallattal j e l e n í t m e g egy-egy feledhetetlen élményt, a m i m e g ­ éreztette vele: „Botorkálunk ugyan i t t a Földön, fájdalmat o k o z u n k egymásnak, és fájdalmakat viselünk el egymástól, de valahogyan ( v a l a m i l y e n furcsa ú t o n - m ó d o n ) mégiscsak érzéseink és érzelmeink motiválják életünket - irányítják m i n d e n n a p j a i n ­ kat, s j e l z i k m i n d e n percben egy anyagtalan világ tündöklő varázsát, mely varázslatot mesebeli ábrándnak t a r t u n k ugyan, de k i tudja, miért, lelkünk mélyén mégiscsak j e ­ lenvalóbbnak érezzük a matéria m i n d e n egyes sarkalatos lenyomatánál." És ez a felismerés vált irányjelző oszlopává. M i n d festészete, m i n d írói (költői) kva­ litása e Csoda jegyében érlelődnek, bontakoznak, lépésről lépésre közelítvén - ostro­ molván a Teljességet. Szívből kívánjuk, hogy m e g is h ó d í t h a s s a azt; s a csúcsokon hosszan időzhessen, abban a tiszta derűben és n y u g a l o m b a n , a m i t Goethe örökített meg A vándor éji dalában. G. Komoróczy

Emőke

mi

Contents

Loipus^ymgdicűmai, Eckhardt Marggraf: Europe - w i t h o u t religion? György Vitális: T h e life and w o r k s o f Hungárián L u t h e r a n geologists o f the 1 9 * Century

Gábor Pintér: Tempus o m n i a revelat. Joseph L o r t z Borbála Obrusánszky: Sogdic a n d Uighur manicheism

Emőke László: O l d Hungárián e m b r o i d e r y o f the L u t h e r a n c h u r c h i n Besztercebánya

Poems by Lassi Nummi Short stories by Hahkarnas

Bahkcisi

Poems by Ernő Hárs A n essay by Endre Gödény Poems by Gabriella Somkuti

Avery D u l l e s : M o d e l s o f c h u r c h (Péter Ágoston Bagyinszki OFM) Klauss Douglass: T h e n e w r e f o r m a t i o n . 96 theses (András Reuss)

L o t h a r Liptay: T h e r e l a t i o n s h i p o f Christianity w i t h other religions (Katalin Dér) A u g u s t Franzen: A b r i e f h i s t o r y o f c h u r c h (Tamás Kodácsy) László Bogár: H u n g a r y a n d g l o b a l i z a t i o n (Endre Gödény) H a n g i n g garden. Studies o f y o u n g orientalists (István Vásáry) Ferenc B o d r i : A r c h b i s h o p Lukács and his t i m e (Dániel Siptár) A c t a Patakina - A c t a Papensia (György Széplaki) Ráday-mansion i n Pécel. A b o o k by Ágnes Berecz and J ó z s e f Lángi (Béla Hegedűs) E x h i b i t i o n o f László Mednyánszky (Orsolya Hessky) A növel by Yeremey A y p i n (Márta Csepregi) Essays by J á n o s Miklósvölgyi (Emőke G. Komoróczy)

Inhalt

Eckhardt Marggraf: Europe - ohne Religion? György Vitális: Leben u n d W i r k e n v o n ungarischen l u t h e r i s c h e n Geologen i m 19. J a h r h u n d e r t

Auf dem Wanderwege des Gedankens Gábor Pintér: Tempus o m n i a revelat. Joseph L o r t z Borbála Obrusánszky: Sogdischer u n d ujgurischer M a n i c h ä i s m u s

Emőke László: A l t e ungarische Stickereien der evangelisch­ l u t h e r i s c h e n Gemeinde i n Besztercebánya

Gedichte v o n Lassi Nummi Erzählungen v o n Hahkarnas

Bahkcisi

Gedichte v o n Ernő Hárs Eine P u b l i z i s t i k v o n Endre Gödény Gedichte v o n Gabriella Somkuti

BMchexs£ham.-Auss^ Avery Dulles: M o d e l l e der K i r c h e (Péter Ágoston Bagyinszki OFM)

Klaus Douglass: D i e neue R e f o r m a t i o n . 96 Thesen zur Z u k u n f t der K i r c h e (András Reuss) L o t h a r Liptay: Das C h r i s t e n t u m u n d sein Verhältnis z u anderen R e l i g i o n e n (Katalin Dér) A u g u s t Franzen: K l e i n e Kirchengeschichte (Tamás Kodácsy) László Bogár: U n g a r n u n d die G l o b a l i s i e r u n g (Endre Gödény) Hängegarten. S t u d i e n über T h e m e n der O r i e n t a l i s t i k . (István Vásáry) Ferenc B o d r i : E r z b i s c h o f Lukas u n d seine Z e i t (Dániel Siptár) A c t a Patakina - A c t a Papensia (György Széplaki) Ágnes Berecz - J ó z s e f Lángi: Das Goldene Z e i t a l t e r des Schlosses Ráday i n Pécel (Béla Hegedűs) László Mednyánszky-Ausstellung (Orsolya Hessky) Ein R o m a n v o n Jeremej A j p i n (Márta Csepregi) Essays v o n J á n o s Miklósvölgyi (Emőke G. Komoróczy)