A Letenyei Kistérség bemutatása A Letenyei kistérségi helye a magyar térszerkezetben - A Letenyei statisztikai kistérség helye a magyar térszerkezetben (2004)
-
-
-
A Letenyei statisztikai kistérség a Nyugat-dunántúli régió déli peremén, Zala megyében található, közvetlenül a horvát és a szlovén határ szomszédságában. A statisztikai kistérséget 28 település alkotja. Az összlakosság 2004-ben mindössze 18678 fő volt, mely folyamatosan csökkenő tendenciát mutat. A településszerkezet tipikusan aprófalvas jellegű, csupán három olyan település van, amelynek lélekszáma eléri az 1000 főt (Letenye, Becsehely, Tótszerdahely). A legkisebb falvak lakossága a százat sem éri el, vagy a körül mozog (2003-ban Valkonyán 69-en, Lasztonyán 101en, Szentmargitfalván 109-en, Marócon 118-an életek). A lakosság területi megoszlása egyenlőtlen, a kistérség etnikai súlypontja a mezőgazdaságilag kedvező adottságú délkeleti részében található (Letenye, Becsehely, Rigyác vonaltól délre), itt él az összlakosság 60,7% (2003.). A térségbe 28 település tartozik: Bánokszentgyörgy, Bázakerettye, Becsehely, Borsfa, Bucsuta, Csörnyeföld, Kerkaszentkirály, Kiscsehei, Kistolmács, Lasztony, Letenye, Lispeszentadorján, Maróc, Molnári, Murarátka, Muraszemenye, Oltárc, Petrivente, Pusztamagyaród, Rigyác, Semjénháza, Szentliszló, Szentmargitfalva, Tótszentmárton, Tótszerdahely, Valkonya, Várfölde, Zajk. A 404,12 km2 kiterjedésű kistérség Zala megyében a második legkisebb területű a zalaszentgróti után. Mivel népessége meglehetősen kicsi, így a népsűrűség is alacsony (46,22 fő/km2 - 2003-ban).
-
-
-
A Letenyei statisztikai kistérség 2004-ben
A Letenyei statisztikai kistérség Zala megye leginkább nemzetiségi jellegű térsége. Tótszentmárton, Tótszerdahely, Molnári és Semjénháza mind a Mura menti horvátok települései, de horvát diaszpóra a szomszédos településeken mind megtalálható. A 2001. évi népszámlálás adatai alapján a kistérség összlakosságának 13,4%-a horvát nemzetiségű. Szórványban németek is élnek a kistérségben, központjuk Letenye. A kistérség legjelentősebb etnikai csoportját a cigányság alkotja. Számarányuk valószínűleg meghaladja a horvátokét, de pontos adatok erről nem állnak rendelkezésre. Ennek oka elsősorban az, hogy a cigányság tekintélyes része nem vállalja identitását, s ezért van az, hogy a 2001. évi népszámlálás mindössze a lakosság 3,2%-át jelezte a roma etnikumhoz tartozónak. A roma lakosság központjai: Letenye, Becsehely, Pusztamagyaród, Muraszemenye, Zajk, Bánokszentgyörgy, Oltárc. - A lakosság etnikai összetétele a 2001. évi népszámlálás tükrében a Letenyei statisztikai kistérségben
Forrás: TEIR adatbázis - KSH népszámlálási adatok (2004) Tájföldrajzi jellemzők A Letenyei statisztikai kistérség Zala megye DK-i részén fekszik, Horvátország és Szlovénia szomszédságában. Mivel a kistérség társadalmi, gazdasági dimenziók mentén szerveződött, ezért határai mind mesterségesek, kivéve Délen, ahol azt a Mura alkotja.
A Zalai-dombság geomorfológiai körzetei
Forrás: A Letenyei Statisztikai Kistérség Agrár- és Vidékfejlesztési Programja, 2004. A vizsgált terület két, egymástól jól elkülöníthető egységre bontható természetföldrajzi szempontból. Az egyik a Murának és mellékvizeinek (Kerka, Principális, stb.) fluviális, akkumulációs síksága, másik pedig a tőle északra elhelyezkedő középidei Zalai-dombság. Geomorfológiai szempontból sem egyveretű a táj. Döntő része a Letenyei dombsághoz köthető, de É-i pereme már a Dél-Göcseji dombság (Várfölde, Bánokszentgyörgy, Szentliszló, részben Lasztonya és Pusztamagyaród), illetve a Kelet-Zalai dombsághoz tartozó Söjtöri-hát része (Bucsuta, részben Pusztamagyaród). Magyarország tájainak rendszertani felosztása szerint a következő kistájakat különböztetjük meg a kistérségben: 1. Mura-balparti sík 1. Csörnyeföld 2. Kerkaszentkirály 3. Letenye 4. Molnári 5. Murarátka 6. Muraszemenye 7. Semjénháza 8. Tótszentmárton 9. Tótszerdahely 2. Egerszeg-Letenyei-dombság 1. Bázakerettye 2. Becsehely
3. Borsfa 4. Kiscsehi 5. Kistolmács 6. Lispeszentadorján 7. Maróc 8. Petrivente 9. Rigyác 10. Szentmargitfalva 11. Valkonya 12. Zajk 3. Közép-Zalai-dombság (Göcsej) 1. Bánokszentgyörgy 2. Bucsuta 3. Lasztonya 4. Oltárc 5. Pusztamagyaród 6. Szentliszló 7. Várfölde Éghajlat Az éghajlat jellegzetességeire az Atlanti-óceánhoz és az Adriához való relatív közelség van a legnagyobb hatással. A kontinentalitás mértéke mérsékelt, azaz a hőmérséklet évi járása nem mutat nagy szélsőségeket még hazai viszonylatban sem. A klíma mérsékelten meleg, nedves, enyhe telű kontinentális. A vidék az ország egyik legborultabb területe, ami az évi átlagos felhőzöttség 62-64%. Ennek következtében az évi átlagos napfénytartam csupán 1800-1900 óra, ennél kisebb értékekkel csak az Alpokalja rendelkezik. A Mura mentén jellemző a téli ködképződés. A viszonylag enyhe tél és hűvös nyár következtében az évi közepes hőingás a magyarországi értékek közül itt a legalacsonyabb. A januári középhőmérséklet -1 és -2C° körüli, a júliusi pedig 20 C° alatti értékeket mutat. A kemény téli fagyok és a nyári hőségnapok gyakorisága kicsi. Az uralkodó szélirány az É-D-i dombhátak módosító hatása következtében É-i, másodsorban D-i. A Keleti-Alpok szélárnyékoló hatása miatt nem jellemző itt a nagy szélerősség. Hazánk egyik legcsapadékosabb tája ez, az évi csapadék mennyisége 800 mm felett van. A nyári csapadék bőséges, átlagosan 80-90 mm. A havas napok száma országos viszonylatban magasnak tekinthető. A bőségesebb téli csapadék következtében a hóvastagság átlagos maximuma 30-40 cm-t is elérheti (ez a Zalai-dombságon belül a legmagasabb érték). A kistérség pozitív vízháztartású, azaz humidus jellegű terület. Geomorfológiai és földtani viszonyok Geomorfológiai értelemben a Letenyei statisztikai kistérség a Pelsoi (Magyar középhegységi) nagyszerkezeti egységhez tartozik, ezen belül pedig az Igali (Dunántúli-középhegységi) alegységhez. Pusztamagyaródon keresztül húzódik az úgynevezett Balaton vonal, melytől Dre húzódik a földtani értelembe vett Dél-Zalai medence.
Alapját palezoós (földtörténeti óidei) kristályos kőzetek képezik. Erre a nagy mértékű süllyedés miatt néhol 4000-5000 méter vastagságú neogén (döntően miocén és pannon) üledékek fedték be. A Dél-zalai medence mezozoós és paleogén fejlődéstörténete több ponton még mindig homályos, tisztázatlan. Annyi bizonyos, hogy a paleogén végére az egész táj szárazulattá alakult, s erősen tönkösödött. Az alpi-pacifikus orogenezis óstájer fázisában a trópusi tönkfelszín törésvonalak mentén feldarabolódott. A középső miocénben a terület differenciál módon süllyedni kezdett, különösen a Dél-zalai medence. A leginkább megsüllyedő térszíneket elöntötte a miocén tenger, így kialakult egy tipikus trópusi szigettenger. A pliocénban folytatódott a neogén medence süllyedése, ami a Pannon-tenger kialakulásához vezetett. A Pannon-tenger a felsőpannonra szétforgácsolódott a folyók feltöltő hatása miatt. Az alpi-pacifikus orogenezis azonban tovább folytatódott és fokozatosan kiemelkedett a medence körüli hegységperem. Megjelent a térségben az Ős-Duna, Ős-Rába és Ős-Mura. A fluviális akkumuláció a pleisztocénben is tovább tartott. Míg a szerkezeti mozgások következtében a Kárpátok hegykoszorúja fokozatosan kiemelkedett, addig a Kisalföld és a Mura völgye süllyedni kezdet. E két tájat a Zalai-dombság választotta el, melynek emelkedése ekkorra datálható. A pleisztocén meghozta a földtörténet legnagyobb eljegesedéseit, melynek következtében a vidék periglaciális helyzetbe került. Ekkor alakultak ki a vidék dombhátain ma is kimutatható vályogok és áttelepített deluviális löszök. A pleisztocén végére a vidék döntően már eróziós-deráziós dombsági táj képét mutatta, mint ma. A holocénban komolyabb morfológiai értelemben jelentős változás nem történt, de ekkor alakult ki a talajtakaró. Talajok A talajtani viszonyok alapvető meghatározói a geomorfológiai, éghajlati, domborzati és növényföldrajzi viszonyok. A talajok kialakulása egy komplex, bonyolult folyamat. A statisztikai kistérség legelterjedtebb talajtípusa a savanyú pszeudoglejes barna erdőtalaj, az agyagbemosódásos barna erdőtalaj és a barnaföld. Az előbbi kettő rossz vízgazdálkodású, gyenge vagy közepes termőképességű, erodált talajtípus, amely sárgásbarna és vörösesbarna vályogon, deluviális löszös üledékeken, pannon agyagon és homokon képződött. Az utóbbi már jóval kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkezik, de jelenléte a kistérségben csak harmadlagos. Természetesen más talajtípusok is előfordulnak, de ezek erősen lokális jellegűek, általában jellegzetes domborzati formációkhoz köthetők. Ilyenek például a Mura-völgyben megtalálható réti és láptalajok, lejtőhordaléktalajok, illetve a nyers. Növény- és állatföldrajzi jellemzők A Letenyei statisztikai kistérség növényföldrajzilag a Saladiense (zalai) és a Petovicum (göcseji) flórajárásba tartozik
Legnagyobb értékét a Göcseji-fenyőrégiótól DK-re elterülő hatalmas kiterjedésű bükkösök jelentik. Természetes erdőtársulásai a bükkösök mellett, a gyertyános-tölgyesek, a völgyekben az éger-ligeterdők, a Mura és a Kerka mentén pedig az ártéri galériaerdők. Ez a táj erdősültségében messze az országos átlag felett van. Különleges értékel bír a Kiscsehi, Szentmargitfalva és Maróc határában (döntően Tormaföldéhez kötődően) húzódó vétyemi erdőrészlet, mely ma már szigorú védelem alatt álló zárt terület. Hasonló értékes bükkösök találhatóak Oltárc község határában. E két terület a megyei területrendezési koncepció szerint jövőbeli természetvédelmi terület. A bükk (Fagus sylvatica) mellett ezeknek az erdőknek a legjellegzetesebb fája a kocsánytalan tölgy, a csertölgy, valamint a szelídgesztenye. A gyepszint jellegzetes növényei a zalai bükköny, tarka lednek, az erdei ciklámen. A táj gazdag védett, ritka növényekben, ilyenek például az erdei ciklámen, a tavaszi tőzike, a kakasmandikó, a gímpáfrány, a szártalan kankalin, agár- és tarka kosbor stb. Állatföldrajzilag a vidék egésze a Praeillyricum faunajáráshoz tartozik. A kistérség erdei világhírnévnek örvendenek, messze földön híresek nagyvadjaikról (gímszarvas, vaddisznó stb.). A kis gerinces állatok közül jellegzetes a róka, menyét, hermelin, borz, a vizek mentén pedig a vidra. Az élőhelyek változatossága miatt gazdag a vidék madárvilága és az alsóbb rendű állatok közül is számos védett, fokozottan védett fajjal találkozhatunk.
Forrás: Zala Megye Területrendezési Terve, 2005 A legértékesebb természeti területeket az Európai Unió és a hazai kormányzati szervek is védeni rendelik. Az európai ökológiai hálózat elemeihez tartozó NATURA 2000 területeket a kistérségben is megtalálhatjuk. A komplex ökológiai hálózatnak megvan az országos és a megyei szintje is. Az országos ökológiai hálózathoz a megye mintegy 36%-a tartozik. A Letenyei statisztikai kistérségből ebben kisebb-nagyobb mértékben valamennyi település érintett. Vízföldrajzi adottságok A Letenyei statisztikai kistérség területe elsősorban a Mura vízgyűjtőterületéhez tartozik, de a Pusztamagyaród község határában eredő Felső-Válicka, már a Zala vízgyűjtőjének része. Az Egerszeg-Letenyei dombság az egész Zalai dombság átlagosan legmagasabbra kiemelt része. Ez és a magas évi csapadékmennyiség az oka annak, hogy igen sűrű völgyhálózat alakult itt ki. A természetes vizek a domborzati adottságok miatt rövidek: elsősorban erek és patakok jellemzik. Az itteni vízfolyások természetes erózióbázisa a kistérség déli határán húzódó Mura folyó, mely itt már középszakasz jellegűvé szelídül. Vízjárását két maximum jellemzi: megfigyelheti egy elsődleges május-júniusban, valamint egy másodlagos november körül.
Természetes állóvizek csak a Mura mentén találhatók. Ezek a folyó meanderezésének következményei, lényegében nem mások, mint morotvatavak. A Mura kavicsvagyonának kiaknázásával -mesterséges módon- alakultak ki a kavicsbánya tavak (Pld. Muraszemenye, Letenye). A belső, dombvidéki tájakon kisebb-nagyobb víztározókat találhatunk (Pld. Kistolmácsi-, Maróci-, Várföldei-, Budafapusztai-, Zajki-tó). A felszín alatti vizek közül a rétegvizek előfordulása erősen domborzatfüggő, általában nem kedvez jelenlétüknek a tagolt felszín. Mivel a kistérség jellemzően ilyen, ezért itt nagy kiterjedésű felszín alatti vízgyűjtők nem alakultak ki. A talajvíz tekintetében hasonlóak az adottságok. Jelentősebb talajvíz előfordulásokat a széles völgytalpakban találhatunk. A felszín alatti vízkészlet egyik kiemelten fontos részét a termálvíz képezi. Elhelyezkedéséről, hőmérsékleti viszonyairól meglehetősen pontos ismereteink vannak a szénhidrogén fúrások adataiból. A Letenyei statisztikai kistérségben az ivóvíz-szolgáltatás bázisát döntően a felszín alatti vízkészletek jelentik. Erre jellemző az igen magas a Na+, a Cl-, valamint esetlegesen a HCO3- arány. Ezek a vizek kifejezetten keménynek számítanak: a német keménységi fok szerint többségük a 18 fokot is meghaladja. Korábban az ivóvíz bázisa a talajvíz volt (kisebb részben a rétegvíz), de ez mára erősen elszennyeződött (pld. a mezőgazdasági kemikáliák alkalmazása és a szennyvízkezelés megoldatlansága miatt). A probléma megoldását a vezetékes ivóvíz-hálózat kiépítése jelentette, mely ma már minden településen elérhető. A kommunális szennyvíz kezelése, gyűjtése és megtisztítása területén azonban igen kedvezőtlenek a mutatók. A kistérség 28 települése közül 2005-ben csak Bázakerettye, Becsehely, Letenye, Molnári, Petrivente, Tótszerdahely, Tótszentmárton Kerkaszentkirály, Csörnyeföld és Muraszemenye rendelkezett szennyvízcsatorna hálózattal. A többi településen a keletkező szennyvíz jó esetben zárt tárlóba kerül, de sajnos bevett gyakorlat az árkokba való engedése, szivattyúzása. Ez a fajta eljárás komoly mértékben károsítja a felszín alatti vizeket. A térségben olyan tisztítóművek, amelyek a szennyvíz vonatkozásában nem csupán mechanikai tisztítást végeznek, hanem biológiait is, Bázakerettyén, Letenyén, Molnáriban és Tótszentmártonban működnek. Gazdaság A primer szektor Mezőgazdaság, élelmiszertermelés A kistérség tradicionálisan rurális jellegű, gazdaságában sokáig a mezőgazdaságnak volt kizárólagos, uralkodó szerepe. A földművelés adottságai általában nem mondhatók jónak, ez alól csak a kistérség keleti és délnyugati része jelent kivételt (Mura balparti-sík). A dombvidéki térszíneken a talajminőség kifejezetten gyenge, jelentős az erózió veszély, s a művelési költségek itt jóval magasabbak. A szántóterületek átlagos AK értéke 14.1, ezért az igényesebb kultúrák vetésszerkezeti aránya csökkent az elmúlt évtizedben. A földművelés vezető kultúrnövénye a kukorica, vetésterülete minden másét felülmúlja. A mezőgazdaságilag hasznosítható terület csupán 1/3-a áll művelés alatt. A mezőgazdaságilag hasznosított földterület művelési ágak szerinti megoszlása a következő: 26.6 % szántó, 0.4% kert, 0.8% gyümölcsös, 2% szőlő, 15.3% gyep, 44.7% erdő. A szántóföldi gazdálkodás jószerével monokultúrásnak nevezhető, mivel annak döntő részét a kukorica, másodlagosan pedig a búza
teszi ki. A repce és a burgonya mellett a szántóföldi növénytermesztésben más növény szinte egyáltalán nem jut szerephez. A kistérség déli peremén, a Mura síkjára szakadó dombhátak a Balatonmelléke borvidék Muravidéki körzetének részei (Csörnyeföld, Murarátka, Muraszemenye, Letenye, Zajk). A borvidék fő fajtája az Olaszrizling (50 %), amit a Rizlingszilváni, a Zöld veltelini, a Chardonnay, és a Zala gyöngye követ. Az illatos bort adó fajták közül említésre méltó a Cserszegi fűszeres, az Ottonel muskotály az Irsai Olivér és a Tramini, a vörösbort adó fajták közül pedig a Kékfrankos, a Zweigelt és az Oportó. A borvidék borai illatosak, aromaanyagokban igen gazdagok, élénk savtartalmúak. A földművelés problémáinak egyik jelentős forrása a birtokszerkezetben rejlik. A földterület elaprózódott, sok a kisparcella. A dombvidéki tájakon, ahol a földminőség kedvezőtlen, a föld elértéktelenedett, sok az elhanyagolt, ugar terület. A problémák az állattenyésztés terén talán még súlyosabbak. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a régen oly jellemző nagyállattartás (elsősorban szarvasmarha) szinte teljesen felszámolódott. Tejtermelő tehenészet a kistérségben egyáltalán nincs, sőt szarvasmarha a háztáji, családi gazdaságokban is alig van. A sertésállomány az utóbbi időben jelentősen megcsappant, jelentősebb sertéstelepek csak Murarátkán és Molnáriban vannak. A juhászat valamivel erősebb, bár csak kb. 300 egyeddel bír (Várfölde, Murarátka, Rigyác). A jelenlegi állattenyésztési struktúra legmeghatározóbb ágazata a baromfiszektor lett (kb. 10 nagyobb gazdaság működik e területen). A helyi mezőgazdaság válságának szervezeti okát abban jelölhetjük meg, hogy a rendszerváltás után a mezőgazdasági termelőszövetkezetek felszámolásával keletkezett vákuumot máig nem sikerült betölteni. Jelenleg összesen 5 mezőgazdasági termelőszövetkezet működik A tsz-ek helyét nem tudták betölteni a mezőgazdasági vállalkozók. Az egész statisztikai kistérségben a KSH 2001. évi kimutatásai mindössze 572 aktív mezőgazdasági keresőt regisztráltak. 78%-uk hat településen (Becsehely 190 fő, Letenye 87 fő, Tótszentmárton 64 fő, Tótszerdahely 49 fő, Borsfa 36 fő, Muraszemenye 18 fő) koncentrálódik. A kistérségben az üzemelő mezőgazdasági vállalkozások száma 180 (településenkénti átlag 6,4%) ez a területünkön működő vállalkozások 18,3%-a. Az egyéni gazdaságok száma 4472, az általuk használt termőterület gazdaságonkénti átlaga nem éri el a 2 hektárt. A dekonjunktúra okai között megemlíthetők a mai napig rendezetlen tulajdonviszonyok, a zömében elavult termelési technológia és géppark, az alacsony jövedelmezőség, a hosszú távú kedvező hitelek hiánya, az információ hiány. Erdő- és vadgazdálkodás A Letenyei statisztikai kistérség magas erdősültsége miatt kivételesen jók az adottságai az erőgazdálkodásnak. E terület az erdészeti besorolás szerint a Göcseji Bükktáj része. Az itteni erdők igazi értékét a magas fajlagos fahozam, a kedvező fafaj és korösszetétel adja. Az erdőterület legnagyobb része állami tulajdonban áll, ezeket a Zalaerdő Rt. kezeli. Az erdők kisebbik hányada magánkézben van, erdőbirtokosságok kezelik. Az erdőgazdaságnak jelentős szerepe van a helyi foglalkoztatásban. A kistérség erdészeti gazdálkodásának két központja
Letenye és Bánokszentgyörgy. A térségben található állami erdők élőfakészlete mintegy 3,5 millió m3, a magánerdőké 0,5 millió m3. A fafajok arányát tekintve megállapítható, hogy a térségben az őshonos fafajok (bükk, kocsányos és kocsánytalan tölgy, gyertyán stb.) dominálnak. A tájidegen akác, nemes nyár ültetvények aránya 10% alatt van. Ez országos viszonylatban is kiemelkedően jó. A térség vadgazdálkodása magas színvonalú, kitüntetett jelentőségű nagyvadas terület, melynek gímszarvas állománya világhírű. A vadászat komoly bevételeket hoz, de ezek szinte kizárólag az állami büdzsét gazdagítják a Zalaerdő Rt-n keresztül, a helyi településeket nem. Kitermelő ipar A szénhidrogén-bányászat a helyi kitermelőipar legmeghatározóbb ágazata, annak ellenére, hogy ma már csak árnyéka korábbi önmagának. 1937-ben indult meg hazánkban először Budafapusztán a földgáz-, Lispén pedig a kőolajbányászat, melynek központja Bázakerettye lett. Budafapuszta, Bázakerettye, Kiscsehi és Lispeszentadorján térségében egy 18.3 km2 kiterjedésű mező húzódik. Itt a szénhidrogének tároló kőzete alsópannon homokkő, a készlet 1442-1788 méter mélységben 73 telepre koncentrálódik. Az olajipar bizonyos mértékű tájrombolást indukált, de ennek mértéke mégsem volt olyan jelentős, hogy azt komoly negatív tényezőnek kellene értékelnünk. A szénhidrogén-bányászat hajdan országos jelentőségű volt (ez, és a lovászi kőolajmező 1956-ig a magyar termelés 30%-át szolgáltatta), mára azonban már létében fenyegetett. A készletek megcsappantak (különösen kőolaj tekintetében), s a MOL Rt. mindjobban kivonul a térségből. Bázakerettye olajipari központi szerepe lényegében megszűnőben van, ma már nem releváns tényező. A kitermelő iparnak még egy - bár jobbára - helyi szinten jelentős ágazatát érdemes megemlítenünk, mégpedig a kavicsbányászatot. Ennek alapját az a kavics kincs képezi, amelyet a Mura szállított ide alpi vízgyűjtőjéből. Jelentős kitermelés Tótszerdahely, Letenye és Muraszemenye határában folyik jelenleg. Jelentősebb ásványkincsek még a térségben: széndioxid, lignit, homok és agyag, de ezek kitermelése nem ipari szintű jelenleg. Szekunder szektor A Letenyei statisztikai kistérség gazdasági struktúrájában a szekunder szektor jelentős helyet foglal el, de ez megyei vagy régiós szinten nem képvisel jelentős potenciált. A feldolgozóiparnak két jelentősebb központja jött létre a térségben: Letenye és Bázakerettye, bár utóbbi mára már elvesztette jelentőségét. Gépipar A gépipar a térségben a kőolajbányászathoz kapcsolódóan honosodott meg, így nem meglepő, hogy elsődleges központja Bázakerettye volt. Elsődlegesen a szénhidrogén-bányászathoz kapcsolódó javítókapacitás és szerszámgépgyártás jött létre. Ez a gépipari bázis a leépítés következtében felmorzsolódott, ma már csak néhány kis kft. formájában van nyoma. Ma a gépipar elsősorban Letenyén, és a környező településeken (Becsehely, Tótszerdahely stb.) koncentrálódik, bár elszórtan több községben is jelen van.
Bútor- és faipar A bútor- és faipar adottságai kiemelkedően jók, jelentős bázisai mégsem jöttek létre. A térség egyetlen faipari nagyüzeme a letenyei OWI-ZALA Bt., mely farostlemezek előállításával és hangfalelemek készítésével foglalkozik. A német tulajdonban álló cég a kistérség legnagyobb munkaadója. Kisebb fa- és bútoripari kapacitás a kistérség több településén is kialakult (Lasztonya, Borsfa, Bánokszentgyörgy, Pusztamagyaród, Becsehely stb.). de ezek kis volumenben termelnek, s csak néhány munkavállalót foglalkoztatnak. Az itt kitermelt fa döntő része feldolgozatlanul kerül ki a kistérségből, azt a helyi vállalkozások nem képesek hasznosítani. Könnyűipar A könnyűipart csupán néhány varroda képviseli. E gazdasági ágnak a női munkaerő foglalkoztatásában van jelentős szerepe, ezért annyira aggasztó a távol-keleti textilipari termékek dömpingje miatt kialakult európai szintű könnyűipart sújtó válság. Több üzem beszüntette működését (pld. Bázekerettyén), s a megmaradtaknak sem biztos a jövője. Sokan kerestek boldogulást e munkakörben Lendván, Szlovéniában, de a válság oda is begyűrűzött. A textiliparnak a kistérségben Letenye és Borsfa a fontosabb telephelyei. Jellemző a textiliparra, hogy országos szinten is ebben az ágazatban a legalacsonyabb a bérszínvonal. Élelmiszeripar A mezőgazdaság általános válsága mellett nem meglepő, hogy a helyi élelmiszeripar gyenge lábakon áll. A teljes ipari spektrumot csupán néhány üzem képviseli. Borsfán tartósítóüzem, Tótszerdahelyen és Muraszemenyén baromfivágóhíd és feldolgozó működik. Mezőgazdasági terményszárító Letenyén, Becsehelyen (2), Molnáriban (2) és Csörnyeföldön található. A sütőiparon belül tészta gyártással Tótszentmártonban és Letenyén foglalkoznak, pékség, sütőüzem pedig Letenyén, Bázakerettyén és Becsehelyen működik Molnáriban cukrászüzem működik. Borászat egyetlen jelentős bázisát Bussay László működteti Csörnyeföldön. A tercier szektor Kereskedelem A Letenyei statisztikai kistérség gazdaságában igen jelentős szereppel bír a kereskedelem. A rendszerváltás után a helyi gazdaság korábbi rendszere szétesett, komoly válság bontakozott ki, amely csak azért nem mélyült el igazán, mert a jugoszláv polgárháború hatására fellendült a horvát bevásárló turizmus. Különösen Letenye város gazdasága települt rá a horvát turistákra, igen nagy számban jöttek létre élelmiszeripari- és ruházati cikkeket forgalmazó vállalkozások. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy e vállalkozások egy jelentős része kényszervállalkozás, s létét determinálja a bevásárló turizmus. Ma ennek volumene jelentős mértékben lecsökkent, így valószínűleg szerkezeti átalakulás fog bekövetkezni. A kereskedelmi palettán belül is kevés a nívós étterem és szórakozóhely. Ennek elsősorban a helyi fizetőképes kereslet szűkössége az oka. Megfigyelhető, hogy azok a települések, amelyekben a vendéglátás megtelepedett, általában a kistérség közlekedés földrajzi tengelyei mentén helyezkednek el. Látható, hogy piaci létét a tranzitforgalomnak köszönheti (Letenye,
Csörnyeföld, Becsehely, Rigyác stb.), kisebb részben pedig a helyi turizmusnak (pld. Bázakerettye). Közlekedés A közlekedés terén az elmúlt években és jelenleg is alapvető adottságbeli változások mentek és mennek végbe. A Letenyei statisztikai kistérség közlekedés-földrajzi helyzete óriási mértékben felértékelődött. 2004-ben befejeződött az M70-es gyorsforgalmi út és az M7-es autópálya Becsehelyig tartó szakaszának építése, jelenleg pedig folytatódik az M7-es nagykanizsai szakaszának kivitelezése. E fejlesztések révén Letenye hazánk legfontosabb déli kapujává vált / válik, mely összekötő kapcsot jelent Horvátország, Olaszország és Szlovénia felé. Letenye a magyar és a szlovén autópálya-rendszerek kiépülte után (mivel a horvát már meg van) közvetlen kapcsolatokkal fog rendelkezni Lendván keresztül Ljubjanával és Olaszországgal, valamint Ausztriával, Csáktornyán, Varasdon és Zágrábon át Fiuméval, Nagykanizsán és Siófokon át Budapesttel. Ez a rendkívül jó közlekedésföldrajzi helyzet hosszútávon szinte biztosan lendületet ad majd a helyi gazdaságnak. Az új közlekedési hálózat azzal együtt, hogy nagy perspektívákat nyit, ugyanakkor bizonyos veszélyekkel is jár. Reális veszélynek tűnik, hogy a Letenye felé irányuló hatalmas forgalom egyszerűen csak átvonul a kistérségen, nem tekinti azt szinte semmilyen szempontból célpontnak. Legrosszabb esetben ez a már most meglévő gazdasági struktúrára is kedvezőtlen hatást gyakorolhat, nem hogy fellendülést hozna. A kistérség a szilárd burkolatú belterületi úthálózat kiépítettsége tekintetében a régiós átlagnál (20%) kedvezőbb értékkel bírt 2002-ben, így a 22 kistérség közül a hetedik volt (21%-kal). A külterületi utak tekintetében hasonlón kedvező a helyzet, a régión belül 2002-ben a negyedik legnagyobb kiépítettségi aránnyal büszkélkedhetett a kistérség (46%). Ez az aprófalvas térszerkezet következménye. Fontos azonban, hogy a mellékút hálózat minősége javuljon, mert e tekintetben komoly problémák érzékelhetőek. A közúti közlekedésen kívül más jelentős közlekedési ágazat nincs jelen a kistérségben. Csömödér és Kistolmács között létezik ugyan egy keskeny nyomtávú vasúti pálya (több, innen kiinduló szárnyvonallal), de ez elsősorban erdészeti és turisztikai célokat szolgál. A kistérség kerékpárút hálózata hiányos, egységes struktúra nem alakult ki, pedig itt regionális jelentőségű vonalak is húzódnának. Letenye-Becsehely-Becsehely/Újmajor, illetve Letenye-Julián-hegy között találunk kiépített kerékpárutakat. A kistérség településinek jelentős része olyan kisforgalmú közutakon keresztül közelíthetők meg, amelyek kiválóan alkalmasak a kerékpározásra. A szállítmányozás területén több magánvállalkozás működik, de ezek csak helyi jelentőséggel bírnak pillanatnyilag. Idegenforgalom A kistérség idegenforgalma ma kis volumenű, inkább több lokális attrakció laza halmaza, mint kistérségi desztináció. Nem csupán mennyiségi, de minőségi problémák is sújtják. A kínálati oldal meghatározói közül a vonzerők vonatkozásában a statisztikai kistérség több tekintetben komparatív előnyökkel rendelkezik. Kifejezetten nagy perspektívái vannak a vonzó természeti környezetre épülő turisztikai ágazatoknak, mint például az aktív
turizmusnak, a falusi turizmusnak, a bor- és gasztronómiai turizmusnak. Jók a lehetőségek a gyógy- és termálturizmus terén is, és van lehetőség a kulturális- és örökségturizmus fellendítésére is. A szálláshelyek és az étkezési és szórakozási lehetőségek területén már nem ilyen kedvező a helyzet. A kistérségi szállások típusait az alábbi táblázat mutatja. Bár a KSH adatok nem teljes körűek és 2003 óta bővült is a kör, mégis azt mondhatjuk, hogy a szállások száma kevés. A hazai turizmus szálláshelystruktúrájában a legnagyobb népszerűségnek a háromcsillagos szállodák örvendenek, ezt a panziók, a kétcsillagos szállodák és a turistaszállók követik Kempingek, üdülőházak, ifjúsági- és turistaszállók, panziók, három csillagos szállók (2 db) jelen vannak a térségben, de kétcsillagos szálló, illetve háromnál magasabb minősítési osztályba tartozó egyáltalán nincs. Általánosságban rögzíthető, hogy a minőségi szálláshelyek hiányoznak a kistérségi kínálatból. A vendéglátó- és szórakozóhelyek tekintetében ugyancsak mennyiségi és minőségi problémák érzékelhetők. A vendégéjszakák száma abszolút számokban kistérségi szinten nem magas, mindössze 5846 éjszaka, ami regionális összehasonlításban a nyolcadik legalacsonyabb érték. Ezt annak tudatában érdemes megítélni, hogy Letenye a horvát határon a legforgalmasabb magyarországi határátkelők egyike, melyen főszezonban napi szinten 300 ezernél is többen lépnek ki. Látható, hogy a kistérségen csak átzúdul a turisták áradata, de ők e vidéket nem tekintik célpontnak. Egyéb tercier ágazatok A tercier szektor egyéb ágazata is jelen van a kistérségben (pld. pénzügyi szolgáltatások, posta és távközlés, a villamos energia-, gáz-, hő- és vízellátás, közigazgatási tevékenység, oktatás, egészségügy és szociális ellátás, valamint egyéb szolgáltatások). Ezek az ágazatok a helyi gazdaság szempontjából fontosak ugyan, de nem meghatározóak a kistérség gazdasásának egészét tekintve. Tájföldrajzi jellemzők A Letenyei statisztikai kistérség Zala megye DK-i részén fekszik, Horvátország és Szlovénia szomszédságában. Mivel a kistérség társadalmi, gazdasági dimenziók mentén szerveződött, ezért határai mind mesterségesek, kivéve Délen, ahol azt a Mura alkotja. Kistérségi adatok Terület (km2)
404
Népesség (2004. december 31.-én)
18.474
Településszám (város)
28 (1)
Természetes szaporodás 1000 lakos
-10,3
Belső vándorlási különbözet évi átlaga 1000 lakosra 2004-ben
-3,4
Városlakók aránya
24 %
Munkanélküliek aránya (2004.12.31.)
8,4 %
SZJA alapot képező jövedelem 1 lakosra (Ft) (2004)
402.413
Működő vállalkozás 1000 lakosra
72
Kereskedelmi szálláshelyek férőhely
358
Férőhely 1000 lakosra
7
Vendégéjszaka 1000 lakosra
728
Területfejlesztés szempontjából kedvezményezett térség (64/2004. Korm. rendelet szerint) Társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térség Típus szerint Ipari szerkezetátalakítási térség
Mérték szerint
Igen Igen Nem
Vidékfejlesztési térség
Igen
Hátrányos helyzetű
Igen
Leghátrányosabb helyzetű
Nem
Területfejlesztési szempontból kedvezményezett települések száma (7/2003. Korm. rendelet szerint)
14
Társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott település
11
Országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel Típus szerint sújtott település Leghátrányosabb kistérséghez nem tartozó leghátrányosabb helyzetű település
11 8
