Controlling tanulmány- A karbantartási költségek optimalizálására
Készítette:
Virág György András (Neptunkód: API4OA)
Tartalomjegyzék 1. Bevezetés.........................................................................................................................................3 2. A karbantartás a vállalati stratégiában ..............................................................................................3 2.1. Általános stratégiai összetevők ..................................................................................................3 2.2 A karbantartási költségek tervezése és kontrollja ........................................................................5 3. Nemzetközi kitekintés .......................................................................................................................8 4. Forrásadatok elemzése ..................................................................................................................10 4.1 Karbantartási költségek meghatározása....................................................................................11 4.2 Karbantartási költségekkel összefüggő tényezők keresése.......................................................11 4.3 Kapcsolat keresése a tényezők és a karbantartási költségek között..........................................12 4.3.1 Üzem életkora ....................................................................................................................13 4.3.2 Üzem eszközállományának bruttó, nettó és visszapótlási értéke ........................................13 4.3.3 Üzemeltetési paraméterek (kihasználtság, kapacitás, konfigurációs index) ........................14 4.4 Következtetések........................................................................................................................14 4.4.1 Nemzetközi versenyképesség mérése................................................................................15 5. Mutatószámrendszer kialakítása.....................................................................................................16 6. Összefoglalás .................................................................................................................................17
2. oldal
1. Bevezetés A karbantartási költségszükséglet meghatározása, illetve a karbantartásra fordítható pénzek hatékony felhasználása mindig is központi kérdés volt a MOL NyRt Finomítás életében. A dolgozatban a jelenlegi gyakorlat továbbfejlesztése került kidolgozásra, mivel az üzemeltetők gyakran érezték úgy, hogy az éves költségkeretük szűkre szabott. Erre a problémára a dolgozat megpróbál megoldást találni. Vajon milyen összefüggések találhatók a karbantartási költségszükséglet és eszközállomány között? Milyen alternatív megoldással lehet felváltani az eddigi költségtervezési metódust vagy mivel lehet megtámogatni, kiegészíteni? A dolgozat első részében ismertetésre kerül a Finomítás karbantartási stratégiája és alapfogalmai. Később kerül kifejtésre a jelenlegi gyakorlat szerint hogyan folyik le a Finomításban a karbantartási költségek megtervezése és nyomonkövetése. A dolgozat második felében a vállalati információs rendszerből (SAP) kinyerhető adatok alapján kapcsolatot keresünk a különböző változók és a karbantartási költségek között. A megfelelő módon megválasztott változókkal már sokkal objektívebben lehet vizsgálni a költéseket és így eljutottunk egy olyan lehetséges vizsgálati és nyomonkövetési módszerhez, ami jobb eligazítást nyújt a költségtervezések folyamán. A vizsgálat során figyelembe vesszük a nemzetközi ajánlásokat és tanulmányokat (Solomon), hiszen a mai globalizálódó világban mi sem fontosabb, mint a hatékonyság és ezzel együtt a versenyképesség fenntartása nemzetközi összehasonlításban.
2. A karbantartás a vállalati stratégiában 2.1. Általános stratégiai összetevők A process-iparban a termék-előállításban használt gépek és berendezések bonyolultsága megnőtt, korszerű számítógép-vezérlésen alapuló folyamatirányítási rendszer használatában az emberi tényező a termelés életében mind nagyobb szerepet tölt be, a megfelelően magas színvonalú képzettség egyre fontosabbá válik. A nemzetközi kereslet alapú marketing-szemléletű világban a piaci versenyképesség egyik fő meghatározó eleme az előállított végtermék minősége, valamint a stratégiai erőforrások közül a gyorsaság, a megbízhatóság, a vezetői felkészültség és a technológiai know-how.
A vállalatoknak a stratégiai tervezésben és az ebből származó operatív tervben a különböző vállalati szinteken a tervkészítéskor az elérhető legnagyobb eredményt kell kitűznie célul, s az ide vezető utat a lehető legkörültekintőbb módon kell kialakítania. Semmi esetre sem engedhető meg a
piacvezető és a piackihívó vállalatoknál, hogy a termelést le kelljen állítani a termelő berendezések meghibásodása miatt. Ha ez bekövetkezik, akkor a cég veszíthet versenyképes pozíciójából, mivel a szállítási határidők eltolódhatnak, az árbevétel elcsúszhat, (esetleg el is maradhat a másik fél szerződéstől való elállása miatt) a piaci megítélés romolhat. Kulcsfontosságú tehát, hogy a termelésben résztvevő berendezések biztonsággal tudják ellátni funkciójukat, egy esetleges súlyos tönkremenetel miatt a termelő üzemet ne kelljen kivonni a termelésből, hanem az üzemállás (karbantartási munkák végzése és egyéb tényezők miatt) előre ütemezett módon, megfelelő időszakokban történjen, illeszkedve a stratégiai és operatív tervekhez.
Akárcsak a vállalati szintek minden funkcionális területének, a karbantartásnak is rendelkeznie kell egy előre meghatározott misszióval, s ebből eredően a vállalati célokkal összhangban lévő stratégiával. A MOL TKD Finomítás karbantartás missziója: a Finomítás tárgyi eszközeinek karbantartását úgy végezni, hogy azokkal a mindenkori vevői igényeknek megfelelő, az üzlet számára hosszú távon is maximális profitot biztosító termelés legyen megvalósítható. Ebből a filozófiából kiindulva a stratégia a MOL csoport szinten, hosszú távon is maximális profitot biztosító termelés megvalósíthatóságának
érdekében,
a
műszaki,
biztonságtechnikai,
egészség-,
munka-,
és
környezetvédelmi előírások és szabványok betartásával, optimális költségfelhasználás mellett, a Finomítás eszközeinek műszaki rendelkezésre állását és megbízhatóságát a mindenkori piaci, termelési igényeknek megfelelő szinten biztosítani, melynek eredményeként a Solomon tanulmányban szereplő karbantartási teljesítménymutatók alapján az európai finomítók között az első negyedbe kerüljünk.
A termelő üzemekben lévő gépek és berendezések karbantartási ciklusidejét a lehető leghosszabbra kell tervezni, ugyanakkor a ciklusidőn belül a nem várt leállásokat el kell kerülni, biztosítani kell, hogy az adott berendezés a funkcióját maradéktalanul el tudja látni. A túlzott karbantartás a kiesett üzemidőnek megfelelően csökkenti az eredményt, ha viszont túl kevés idő van tervezve a berendezés javítására, akkor előfordulhatnak nem tervezett üzemállások, s az ebből eredő gazdasági következmények felemészthetik mindazt, amit a karbantartáson megtakarított a vállalat.
A stratégiának egy hosszú távú cél elérését és az oda vezető utat kell megmutatnia a szervezet(ek) számára (Objective és goal). Az operatív terv tervfejezeteihez egy visszacsatolást és ellenőrzést biztosító monitoring-rendszert kell kiépíteni, amely választ adhat a „hol is tartunk most?” kérdésre. Ezzel az esetleges módosítások lehetővé válhatnak, a rendszer tartalmazza a fejlesztési lehetőségeket és a hatékonyságjavító programokat.
4. oldal
2.2 A karbantartási költségek tervezése és kontrollja A MOL NyRT TKD Finomítás - karbantartási stratégiájában kulcsfontosságú szerepet tölt be a költségtervezés és figyelés szabályozása. A Karbantartás szervezetén belül a Gazdálkodásprogramozás szervezet feladatkörébe tartozik a karbantartási költségek tervezése és kontrollja. A költségek tervezésekor külön figyelembe vesszük a munkák során felhasználandó MOL által biztosított anyagok költségét, valamint az SSC (Single Service Company) és egyéb külső vállalkozók által biztosított szolgáltatások költségvonzatait a főkönyvi számlákon jelentkező tételeknek megfelelően. A munkafajták könnyebb beazonosítása érdekében a különböző Karbantartás Teljesítmény Fajták (KTF-ek) segítik a költségelemek beazonosítását a különböző tervezési és kontollhoz használt szűrések és kimutatások elvégzéséhez.
Az OPEX (Operative expenditures) működési költségek köréhez tartoznak a karbantartási és az egyéb anyagi jellegű szolgáltatások költségnemei, ezek a különböző költséghelyeken végzett tevékenységek a munka elvégzése után azonnali költségként jelentkeznek a kiadás mértékétől függetlenül. A CAPEX (Capital Expenditures) költségek körébe a felújítási munkák tartoznak, amelyek szemben az OPEX költségekkel az értéküket több termelési cikluson keresztül, amortizáció formájában adják át. A CAPEX költségek alá tartozó munkák a tárgyi eszközök nettó értékét növelik, a gépek, a berendezések, az építmények stb. élettartamát hivatottak meghosszabbítani. CAPEX költségek szerint viselkednek az IAS 16 (Nemzetközi Számviteli Standard) alá tartozó, az összességében a 100 Millió Ft OPEX költséget meghaladó ciklikusan ismétlődő munkák, így a termelő üzemi nagyleállások is, melyek értéke több éven keresztül, a következő nagyleállás időpontjáig íródnak le, ezzel a módszerrel nem jelentkezik ciklikusság, a ráfordítás arányosan szétosztódik a következő évekre. A karbantartási munkákat csoportosíthatjuk a munka prioritás szerint rutin, üzemmenet alatt elvégezhető munkákra és nagyleállás alatt végzendő tevékenységekre. A rutin munkák 1-3 prioritásúak lehetnek, attól függően, hogy normál ütemezésű, sürgős vagy üzemzavaros munkáról van szó. A munkákat és az ehhez kapcsolódó költségeket a Zero Base Budgeting elvei alapján tervezzük, melynek megfelelően a munkák 3 kategóriába tartozhatnak: •
ZBB1: Jogszabályi előírásokban előírt munkák
•
ZBB2: EBK szempontból fontos munkák
•
ZBB3: Üzleti szempontból fontos munkák.
5. oldal
A ZBB1 és ZBB2 alá tartozó munkákat a kategóriából adódóan kötelező elvégezni, a harmadik kategóriás terveknél a létjogosultság egyedi döntésen (munka kockázati szintje) illetve a karbantartási költségkerettől függhet.
A munkák és a hozzájuk tartozó költségek tervezése a vállalatirányítási rendszer (SAP) PS moduljában történik a különböző terv-verziókban (Z1,Z2,Z3,0). A Z1 verzió tartalmazza az üzemek eredeti költségigényét az adott tárgyév munkáihoz, ezt követi a Z2-es verzióban a költséghelyek illetékesei és a karbantartás szervezet közti egyeztetett éves célköltség tervezése a Z1 verzió alapján (1. ábra)
A Z3 verzió tartalmazza a végleges költségtervet, amiből az ún. 0-verzióba kerülnek az adatok az éves költségkeret megállapításához, ez a verzió képez automatikus összeköttetést a PS és a CO modulok közti tervköltség-áttekintéshez éves és havi szinten, valamint költségnemi és profitcenter szerinti bontásban.
Pénzügyi vezetés
+ infláció +áremelkedés
Finomítás vezetés, Terv-Controlling
Előző évi tényköltség
Központi Karbantartás
Üzemek, profitcenterek
+új projectek -hatékonyság javítás
Végleges költségkeret
Központi NL iroda
Műszaki igények, elvégzendő munkák -Üzemleállítás +Áremelkedés +Új üzemek, berendezések
-Bedolgozás-csökkentés
+Rekonstrukció
-Hatékonyság, munkaütemezés javítása
+Új tevékenységek
6. oldal
1. ábra
A tervköltségekre való hivatkozással történik az egyedi munkaszámokkal ellátott munkarendelések feladása a SAP PM moduljában, melyhez az összeköttetést az ún. PST - elem biztosítja. A terv-tény várható kiértékelést (2. és 3. ábra) a Gazdálkodás - Programozás szervezet minden hónap elején és közepén készíti el az alábbi szempontok és csoportosítások szerint: •
Profitcenterek terv-tény költség analízis
•
Költésfelmerülés szerinti előrejelzés (Irányítási díj, rutin munka, egyedi munkák, MOL saját anyagköltség)
•
Rutin és NL munkák szerinti csoportosítás
•
Szabad karbantartási költségkeret aktualizálása
Rutin egyedi munkák Rutin ismétlődő munkák NL költség (SSC+EPC) Irányítási költség Kumulált költség MOL aktuális költség MOL költségtev
M id -J La an te -J M an id -F La eb te r -F M eb r id -M La ar te c -M a M rc id -A La pr te -A M pr id -M La ay te -M M ay id -J La un te -J u M n id -J La ul te M Jul id -A La ug te -A M ug id -S La ep te t -S e M pt id -O La kt te -O M kt id -N La ov te -N M ov id -D La ec te -D ec
MHUF
MOL Finomítás karbantartási költségterv és aktuális költség Karbantartás szolgáltatás + anyag
Hónapok
2. ábra
7. oldal
A Finomítás üzemcsoportjainakéves éves tervezett és tény karbantartási költségei (SAP PS terv és a megrendelt munkák alapján) 3 000 000 terv
tény
2 500 000
Költség (eFt)
terv
tény terv
2 000 000 1 500 000
tény
tény terv
1 000 000 500 000 0
Motorhajtóanyag gyártás
Aromás és hidrogéngyártás
Bázisolaj gyártás
Maradékfeldolgozás
Üzemcsoport
Irányítási díj 2005 terv Egyedi munkák 2005 rutin várható NL éves várható
3. Nemzetközi kitekintés
Ismétlődő (JAI) munkák 2005 Várható MOL saját anyag
3. ábra
A Solomon Associates kétévente végzi komplex mutatórendszer segítségével a világ minden táján lévő olajfinomítók összehasonlítását. A finomítókat régiókra osztják (Nyugat-Európa, USA, Kanada stb.), és ezen belül a versenyképességük alapján négy negyedbe sorolják őket. Az összehasonlításhoz megfelelő mutatószámokra van szükség. A karbantartási tevékenység értékelése alapvetően két mutató alapján történik. Az egyik az úgynevezett mechanikai rendelkezésre állási mutató, amit százalékos formában adnak meg az év összes napjának és a rutin tervezett és nem tervezett
karbantartásból,
illetve
nagyleállásból
eredő
termeléskiesés
napjainak
számának
különbségéből. A másik a karbantartási költségindex. Ennek a kiszámolásához veszik az adott év rutin karbantartási költségeit (beleértve a személyi költségektől kezdve, a bérleti díjakon át mindent, aminek közvetlen szerepe van a karbantartáshoz) és az évesített nagyleállási költségeket (mivel ezek nem minden évben fordulnak elő, így szét kell osztani a ciklusok minden egyes évére egyenletesen). Utána ezt a költséghányadot elosztják a finomító EDC-jével (Equivalent Distillation Capacity) és így kapjuk a karbantartási indexet. Az EDC egy átlagmérőszám, ami azt a célt szolgálja, hogy a különböző finomítókat össze lehessen hasonlítani. Ez a mutató az üzem bedolgozási teljesítményétől, a technológiai komplexitásától és az éves kihasználtságától függ. A technológiai összetettségre kidolgozták a konfigurációs tényezőt, ami a régebben használatos Nelson komplexitási indexhez hasonlít, annak egy továbbfejlesztett változata.
8. oldal
A Karbantartás stratégiai célok közt szerepel, hogy a MOL Finomítás a Solomon teljesítményértékelése szerint az első negyedbe kerüljön mind a mechanikai rendelkezésre állás, mind a karbantartási index tekintetében. Ez a határvonal az évek során folyamatosan változott. A karbantartási index 2000-ben 11,7 EUR/EDC, 2002-ben 13,4 EUR/EDC, 2004-ben 14,2 EUR/EDC volt. A MOL esetében a legutolsó adat 2004-es, ekkor 15,2 EUR/EDC volt, ami 7 %-al több, mint a kívánatos érték. A mutató értelmezésénél meg kell említeni a munkaerő költségének hatását. A nyugat-európai régió államaiban a munkaerő jóval drágább a kelet-európainál, a McKinsey által újraszámolt értéknél, -ahol a nyugat-európai bérek helyett a kelet-európaiakkal számoltak- az első negyed alsó határa már nem is 14,2 , hanem 9,2 volt a 2004. évben. A mechanikai rendelkezésre állás tekintetében előkelő helyen állunk, a cél a 98% elérése. A költségek és a mechanikai rendelkezésre állás egymással kölcsönhatásban van. A kettő optimumát kell igazából megtalálni, vagyis olyan szinten kell optimalizálni a karbantartási költségeket, ami megfelelő mechanikai rendelkezésre állást biztosít.
Műszaki megbízhatatlanság ára [$/EDC]
12 10 8
Alacsony költség
Magas költség
Alacsony megbízhatóság
Alacsony megbízhatóság
2001** 1998*
6 2006
4 2
Alacsony költség
Magas költség
Magas megbízhatóság
Magas megbízhatóság
0 0
10
20
30
40
50
Karbantartási index, [$/EDC] * SOLOMON (DF)
9. oldal
„fuel” tanulmány szerint.
Mechanikai 100 rendelkezésre állás (bedolgozás csökkenés nélkül) %
99
98 2004
2002 97
2004
2002
2004
2000
96
2000
95
094 011
12
13
14
15
16
17
Karbantartási index EUR/EDC*
4. Forrásadatok elemzése Megnőtt az igény az évek során egy olyan objektív mérőeszköz iránt, ami egységesen méri a különböző termelő egységek hatékony erőforrás-felhasználását karbantartás tekintetében. A karbantartási költségtervezés jelenlegi gyakorlata a Zéró Bázisú Tervezést elvén alapul, aminek előnye a bázis alapú tervezéssel (előző évi tényköltségből való kiindulás) szemben, hogy a tényleges műszaki szükségletekből indul ki, ám ebből ered a legfőbb hátránya, hogy esetlegesen nem megfelelően lett felmérve a tervévben elvégzendő munkaállomány, illetve az elvégzendő feladatok költségvonzata lehet, hogy nem a legpontosabb módon lett felbecsülve. A következő elemzések legfőbb feladata megtalálni azt a tényezőt, ami leginkább hatással van az üzemek karbantartási költségeire. Külön kell választani a magyarázó és magyarázott tényezőket, meg kell vizsgálni milyen adatokkal lehet dolgozni.
10. oldal
4.1 Karbantartási költségek meghatározása A karbantartási költség alapvetően rutin karbantartási költségekből (üzemmenet alatt elvégezhető) és nagyleállási karbantartási költségekből (üzemállás alatt elvégezhető) áll. A nagyleállási költségek egy-egy üzem esetében leginkább négyévente jelentkeznek, ezért célszerű négy éves periódust vizsgálni. A felújítási munkák is a karbantartási tevékenységek között találhatók, ezért célszerű ezeket is belevenni a vizsgálatba. Vizsgáljuk az elhasználódott tárgyi eszközök szinten tartó pótlásának költségeit is, de a tanulmányban ezeket a CAPEX költségek nem kerülnek figyelembe, mert korszerűsítési és fejlesztési célokat is szolgálnak. Így négy év rutin, illetve nagyleállási karbantartási és felújítási munkák adatait fogjuk vizsgálni. A dolgot az nehezíti, hogy az SAP rendszerében a költséghelyi struktúra változott az évek folyamán, megjelentek új üzemek (kevesebb, mint négy éve) és voltak olyanok is, amelyek átalakultak, egyesítettek kettőt vagy szétdaraboltak üzemeket. A 37 üzemre történt vizsgálatra az alábbiak szerint került sor: - Átlagos karbantartási költség (A vizsgált évek költségének számtani átlaga) - Átlagos karbantartási költség / visszapótlási érték * 100 Az adatok pontosságát befolyásolja, hogy vannak üzemek, ahol egyáltalán nem volt, vagy több, mint egy leállás volt a négy év alatt. Adott üzemben üzemben például két egymást követő évben is volt nagyleállást 366 M Ft illetve 779 M Ft éves ténylegesen elköltött összegekkel, ugyanakkor 2003ban 312 M Ft-ot 2005-ben pedig 351 M Ft-ot költöttek karbantartásra úgy, hogy nem volt nagyleállás. Egy másik üzemben (KBI) pedig nem volt egyetlen leállás sem 2003 és 2006 között.
4.2 Karbantartási költségekkel összefüggő tényezők keresése Feltételezzük, hogy léteznie kell olyan tényezőknek, amelyek szorosan összefüggnek a karbantartási kiadásokkal. A karbantartási költségek számos tényezőtől függhetnek. A legfontosabb a karbantartandó tárgyi eszköz értéke. Logikus, hogy egy drágább berendezés javítása többe kerül. Itt az eszköz bruttó és nettó értéke kerülhet szóba. A bruttó érték előnye az, hogy az eszköz eredeti értékét mutatja az elhasználódás nélkül. A nettó érték sokszor félrevezető lehet, hiszen a számvitelileg értékcsökkentett eszköz nem feltétlenül igazodik a piaci értékéhez. Erre szolgál a visszapótlási érték. Ez a mutató az aktuális piaci árat hivatott jelezni, vagyis jelen körülmények közt a piacon ilyen állapotú eszközt ennyiért lehetne újra előállítani. Ugyanakkor vannak mechanikailag komplexebb berendezések, például egy ugyanolyan értékű forgógép és tároló tartály közül az utóbbi fenntartása jóval olcsóbb. Ezt üzemi szintre vetítve képezték a Nelson indexet, később pedig az úgynevezett konfigurációs tényezőt. Ez figyelembe veszi a berendezések bonyolultságát, az azonos kapacitású, de technológiailag összetettebb üzemeknél a karbantartási költségszükségletek sokkal magasabbak lehetnek. Az arányokat évről évre felülvizsgálják.
11. oldal
Az üzemidő előrehaladtával elméletileg a pótló jellegű javítások száma nő. A szakirodalomban ismert kád-görbe is azt mutatja, hogy a berendezések életpályájuk során a végső szakaszban több karbantartást igényelnek. Nem mindegy azonban, hogy üzemi szinten ez hogy néz ki. Egyrészt az életpályák hossza más és más a különböző berendezések esetében, másrészt új berendezések telepítése vagy a régiek cseréje miatt szintén megváltozik ez a pálya. Egyfajta „kisimítást” lehet megfigyelni, de semmiképpen nem elhanyagolható szempont az elemzésben. Az elhasználódást befolyásolják e mellett az üzemeltetési paraméterek, a berendezések kihasználtsága, a technológiai környezet, a karbantartási tevékenység színvonala.
A bedolgozás mértéke függ az üzem tervezett kapacitásától is. A tervezett üzemi kapacitás valamiféle kapcsolatot jelent az eszközállomány értéke és kihasználtsága között. Innen már csak egy lépés és eljutunk a Solomon-féle EDC mutatóhoz.
4.3 Kapcsolat keresése a tényezők és a karbantartási költségek között A kapcsolat erősségének és irányának meghatározására megfelelőnek találtuk a lineáris korrelációs együtthatóval való számolást. A cél az, hogy megállapítsuk mennyire függ a magyarázott tényező (karbantartási költség) a magyarázó tényezők alakulásától. Az ok-okozat irányának meghatározására nincs szükség, így a korrelációs együttható bőségesen elegendő. A képlet a következő:
r=
∑d ∑d
X
dY 2
X
dY
2
, ahol r a korrelációs együttható, d az ismérvek átlagtól való eltérését mutatja.
A mutató +1 és-1 közé esik. A szélsőséges esetekben függvényszerű lineáris kapcsolatot mutat. 0 esetén nincs lineáris kapcsolat. A negatív értékek esetén a kapcsolat fordított, vagyis az egyik ismérv növekedése a másik csökkenését okozza. Minél nagyobb r értéke, annál szorosabb a két ismérv közötti kapcsolat. A alábbi szempontokban olyan lehetséges tényezők kerülnek bemutatásra, melyek hatással lehetnek a 37 termelőüzem karbantartási költségeire: - Üzemindítás éve - Tárgyi eszköz bruttó értéke a tárgyévben - Tárgyi eszköz nettó értéke a tárgyévben
12. oldal
- Leírtság foka a tárgyévben - Visszapótlási érték 2003 - Korrigált bruttó érték tárgyévben
4.3.1 Üzem életkora A kapcsolatok szorosságának mérését az életkor vizsgálatával kezdjük. A korreláció ebben az esetben a kor (2006. év – az indulás éve) és az átlagos karbantartás között vizsgálandó. Az együttható -0,074. Ha idő intervallumokat hozunk létre tíz éves időközökkel, akkor a kapcsolat némileg gyengül (-0,054) vagyis azt lehet mondani, hogy nincs lineáris kapcsolat az életkor és karbantartásra költött összegek között, még évesnél nagyobb léptékekben mérve sem. Ez azt támasztja alá, hogy a kád-görbe nem alkalmazható egy teljes üzem esetében.
4.3.2 Üzem eszközállományának bruttó, nettó és visszapótlási értéke
A tárgyi eszközök bruttó értékei az évek előre haladtával (2004 és 2006 között) egyre szorosabb összefüggést mutatnak az adott évi karbantartási ráfordításokkal (0,47; 0,49; 0,62). A bruttó értékek a fiatalabb üzemek esetében pontosabbak, mivel naprakészebb információkon alapulnak. A régebbi üzemek esetén a kilencvenes évek elején volt egy eszközállomány-értékelés és azóta a felújítások, selejtezések és beruházások értékével módosultak. Ezért korrigált bruttó értéket számoltunk 2006-ra (1991-ig fel lettek szorozva az évenkénti inflációs rátával), amit összehasonlítottunk az átlagos karbantartási költséggel (vizsgált periódus évei közötti költségek átlagaként). Az eredmény meglepően erős korrelációt mutat, 90%-ost. Ugyanez 2006-re már csak 78%. A nettó érték viszont eléggé elmaradt, 2004-ban 0,32; 2005-ben 0,38; 2006-ben 0,61. A leírtság foka szintén nem számottevően fontos tényező a maga 22%-ával 2006-os adatok alapján. A visszapótlási érték is jelentősnek mondható a maga 86%-os hatásával. 2004. évi visszapótlási értékek (az év irreleváns olyan szempontból, hogy az inflációs rátával való felszorzása a kapcsolat erősségére nincs hatással) és az átlag karbantartási ráfordítások hányadosának értékeként ez a mutató 1,5% és 21% közötti értékeket vesz fel, a középértéke (medián) 2,52%. Soknak tűnik ez alapján például az Olajkeverő, Bitumenfúvató és HF-Alkiláló üzemek költése.
13. oldal
Az alábbi szempontok az üzemek üzemeltetési paraméterei szerint relavánsak: - Kihasználtság tárgyévben (%) - Névleges kapacitás (t/nap) - 5 napos nem várt leállás profitvesztesége (kUSD) - konfigurációs index (Solomon tanulmányban foglaltak szerint)
4.3.3 Üzemeltetési paraméterek (kihasználtság, kapacitás, konfigurációs index) A következő tényezők sokkal inkább kapcsolódnak a reáliákhoz, mint a pénzügyi mutatókhoz. Az üzemek adott évre tervezett teljesítménye mindösszesen 29,6%-ban befolyásolja a karbantartási költségeket. A névleges kapacitás már jobban hangsúlyozza az üzem méreteit és ez meg is látszik a kapcsolat erősödik egészen egy közepes 46,1%-ig. Az üzemek kockázati mátrixba való besorolásánál használt táblázatból az 5 napos leállások üzleti hatását is bevonásra került a vizsgálatba. Itt egy gyengébb 32,7%-os kapcsolati erősséget számoltunk. Végül a Solomon Csoport által használt konfigurációs tényezőre is kiszámoljuk a korrelációt. Érdekes módon -0,23 lett az eredmény, ami elmaradt a várakozásokhoz képest. Tulajdonképpen pozitívnak kellene lennie, hiszen a technológiailag összetettebb üzemeket „jutalmazza”, ahol értelemszerűen magasabb karbantartási költségek jönnek ki (pl. FCC; Fluid-Catalitic Crack).
4.4 Következtetések Az eddig elvégzett számolások alapján az látszik, hogy a karbantartási költségek leginkább a karbantartandó tárgyieszköz-állomány értékétől függenek. Majdnem tökéletesen független az életkortól, a konfigurációs tényezőtől és a tervezett teljesítménytől. Közepesnek mondható a kapcsolat a kapacitás és a karbantartási költség alakulása között. Az eszközállomány értékeléseknél a nettó érték mutatta a legkisebb korrelációt, ami a számviteli szabályok és a valós üzemeltetési gyakorlat eltérésének eredménye. A bruttó érték vizsgálatakor a kapcsolat erős volt, amit a korrigálással (korrigált bruttó érték) tovább lehetett erősíteni. Ez egyrészt jelentheti azt, hogy az eszköz valós értékét jobban meg sikerült így közelíteni, vagy ha túl sok pénz lett elköltve karbantartásra, akkor az a relatíve értékesebb üzemeknél történt. Ezt a visszapótlási értékek vizsgálatával lehet ellenőrizni. Elvileg a visszapótlási értékek a piaci értékhez közeliek, így ha elég erős kapcsolatot sikerül kimutatni a korrigált bruttó értékkel, akkor a korrekció jó irányba történt. A korrigált bruttó érték és a visszapótlási érték közti korreláció 78,65%. A bruttó értékkel ezzel szemben erősebb a kapcsolat, 83,9%. Ez jelenti azt, hogy, a korrekció gyengítette a kapcsolatot a visszapótlási és bruttó érték
14. oldal
között, másrészt jelentheti azt, hogy a visszapótlási érték nem megfelelő tényező a karbantartási költséggel való kapcsolat keresésében.
4.4.1 Nemzetközi versenyképesség mérése A költségek belső adatainak elemzésén túl célszerű a külső környezetet is megvizsgálni. Ez arra ad választ, hogy hol tartunk a többi finomítóhoz képest. A karbantartási stratégia elsődleges céljai közt szerepel a nemzetközi versenyképesség javítása és ezen belül a költségdiktáló pozícióba való kerülés, ami a finomítók karbantartási indexe alapján első negyedbe való bejutásként kell, hogy megvalósuljon. Néhány üzem példáján keresztül bemutatjuk a nemzetközi versenyképességet. A Solomon tanulmány (2004) közzétette az EDC adatokat a Finomító üzemeire: Üzem
EDC
EDC*MI*E
AMC
Eltérés
Késleltetett Kokszoló:
147 kEDC
521,8 M Ft
496 M Ft
-25,8 M Ft
FCC:
230 kEDC
816,5 M Ft
789 M Ft
-27,5 M Ft
MTBE:
9 kEDC
31,9 M Ft
82 M Ft
50,1 M Ft
HF-Alkiláló:
36 kEDC
127,8 M Ft
292 M Ft
164,2 M Ft
Xilol-izomerizáló:
13 kEDC
46,1 M Ft
105 M Ft
58,9 M Ft
E=EUR/HUF árfolyam MI=Maintenance Index (Karbantartási Index) EDC= Equivalent Distillation Capacity AMC= Átlagos karbantartási költség Eltérés= AMC-(EDC*MI*E)
Ahhoz, hogy a karbantartási indexet tekintve az első negyedbe kerüljön a Finomító el kellett volna érni 2004-ben a 14,2 EUR/EDC értéket . Ha a fenti EDC-ket összeszorozzuk ezzel a számmal és átkonvertáljuk forinttá (250 Ft/EUR), akkor a valós költéshez képest néhol jóval eltérőbb adatokat kapunk. A Kokszoló és az FCC esetén elég közeli értéket kapunk az átlagosan elköltött karbantartási összeghez képest, a többi üzem esetén relatíve többet költöttünk.
15. oldal
5. Mutatószámrendszer kialakítása Az elemzett adatok alapján három mutatószám is megfelelhet a követelményeknek. A kiválasztásuk az alapján történik, hogy mennyire szoros a kapcsolat a célértékkel. Három lehetséges megoldást a problémára: 1.) Tárgyi eszközök korrigált bruttó értéke Cél
Mutató
Hatékony eszközérték-arányos
Átlagos karbantartási költség/ Korrigált
karbantartási költségszint elérése
bruttó érték
Érték <6,2%
A legerősebb kapcsolatot üzemi szinten a tárgyi eszközök korrigált bruttó értéke és az átlagos karbantartási költség között találtató. A korrekció egyes esetekben túlértékelte az eszközállomány értékét ha összehasonlítjuk a visszapótlási értékkel. A 6,2%-os érték szubjektív választás eredménye, a költséghelyeken számolt mutatók mediánja. Azért a középérték, mert így a drágább üzemeket arra ösztönzi, hogy megtakarítsanak, a relatíve olcsóbb üzemeknél pedig a rendelkezésre állást javítja. Itt persze egyedileg el kell bírálni, hogy a drágább üzemek esetleg stratégiailag olyan fontosak-e, hogy a többletköltség indokolt. 2.) Tárgyi eszközök visszapótlási értéke Cél
Mutató
Piaci érték arányos karbantartási
Átlagos karbantartási költség/
költségszint elérése
Visszapótlási érték
Érték <2,5%
A kapcsolat erőssége alapján a második helyen a visszapótlási érték áll. Itt is a mediánt célszerű választani célértékként a fentebb leírt okok miatt. A tárgyi eszközök korrigált bruttó értékéhez képest a helyzet objektívebb. Egyrészt a számviteli, pénzügyi szempontok hátrébb szorulnak és sokkal inkább a piaci igények kerülnek előtérbe. A hátránya, hogy évente kell újraértékelést végezni a beruházásokból adódó új készülékek megjelenése és a selejtezések miatt. Továbbá az inflációval (termelői stb.) való indexálás sokszor nem jelent megoldást az értékelésnél, nem veszi figyelembe az aktuális műszaki állapotot se. A könyv szerinti nettó érték lenne ebből a szempontból az üdvözítő, de a számolások azt mutatják, hogy kevésbé korrelál, mint az előző tényezők. Ez abból is adódik, hogy vannak nagyon régi üzemek, amiket (bár a kádgörbe nem teljesen helytálló üzemi szinten) nem lehet a nettó értékükből adódóan irreálisan kevés pénzből karbantartani, különösen nem ha éves szinten majdnem teljes bedolgozással üzemelnek. Az érdekesség kedvéért kiszámolhatjuk, hogy milyen költségszintet eredményezne, ha az üzemek elérnék a célértéket. A vizsgált 37 üzem átlagos karbantartási költsége 5,2 milliárd forint.
16. oldal
A cél elérésével 400 millió forintot lehetne megtakarítani. Ez persze csak egy elméleti fejtegetés, a valóságban ennél összetettebb mérlegelésre van szükség a költségek megtervezésekor. 3.) Benchmarking
Cél
Mutató
Érték
EDC * MI * E
+-5% intervallumon belül kerülni
Nemzetközi versenyképességet javító/megőrző karbantartási költségszint elérése
E=EUR/HUF árfolyam MI=Maintenance Index (Karbantartási Index) EDC= Equivalent Distillation Capacity
A harmadik lehetőség az, hogy a nemzetközi összehasonlítások alapján próbáljunk meg kialakítani egy elfogadható karbantartási költségszintet. Ezt a komoly nemzetközi szakmai tapasztalattal rendelkező Solomon tanulmányai alapján lehetne megtámogatni. A költségdiktáló pozícióba úgy lehet kerülni, ha megpróbáljuk elérni az első negyed alsó határát (ezt reprezentálja a karbantartási index). Ezt le kell bontani költséghelyi szintre és meg kell vizsgálni, hogy egyes üzemeknél mekkora mozgásteret lehet hagyni a teljesítésre (jelen esetben +-5%-os az intervallum). A mutató előnye, hogy más finomítókkal összehasonlíthatóvá válik, ugyanakkor nem veszi figyelembe az egyedi és helyi sajátosságokat, például az eltérő technológiákat, anyagminőségeket, készüléktípusokat.
6. Összefoglalás A tanulmány elsődleges célja, hogy felülvizsgáljuk objektív szempontok alapján az eddigi karbantartási költségtervezési gyakorlatot. Az eddig rendelkezésre álló tényadatokból indultunk ki, mert az az alap elgondolás, hogy a pénz megfelelő műszaki indokok alapján lett elköltve. Ugyanakkor nyitva maradt a kérdés, hogy megfelelő hatékonyággal történt-e. A zéró bázisú költségtervezés egyik hátránya, hogy az alulról jövő tervezés oldaláról nem lehetünk biztosak abban, hogy megfelelő pontossággal történik-e a munkák tervezett költségének meghatározása. Az önkényesen kiválasztott tényezők kapcsolatát vizsgálva a karbantartási költséghez arra a következtetésre jutottunk, hogy érdemes ezeket figyelembe venni valamint ezen az úton tovább
17. oldal
haladni, vagyis a számításokat tovább finomítgatni, egyre több tényezőt a számítási körbe bevonni. Meg kell vizsgálni a nagyon kiugró adatok esetében, hogy mi okozza az eltérést és erre megoldást keresni. Figyelembe kell venni továbbá, hogy ezen mutatószámokkal nem éves, hanem középtávú költségtervet lehet optimalizálni adott üzemekre, mert a felújítások és nagyleállások ciklikusságát a könnyebb számolhatóság kedvéért ki kellett simítani (átlagolni) a karbantartási költségeken belül. A célfüggvény értékének megválasztásakor számításba kell venni a rendelkezésre álló adathalmaz információ-tartalmának hasznosíthatóságát, valamint egyéb szubjektív tényezőket. A tanulmány célja a karbantartási költségek optimalizálása. A felvázolt mutatószámok és elemzések egy lehetséges utat mutathatnak a célköltségek pontosabb megválasztásában. A vizsgált adatok okfejtése nem egy alapvető paradigmaváltást takar, sokkal inkább a jelenlegi költségtervezési metódusok támogatására szolgál.
Irodalomjegyzék: -Joel Levitt: Managing factory maintenance, Industrial Press Inc 1994. -MOL Nyrt. TKD Finomítás Karbantartás stratégia 2002. -Hunyadi-Mundruczó-Vita: Statisztika, Aula kiadó 1997. Forrásadat: -SAP PM, PS, MM, CO, AA modulok -ÜFIR adatok
18. oldal
