Claire Kenneth
Holdfény hawaiiban
Claire Kenneth
Holdfény Hawaiiban Regény
2010
Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: www.fapadoskonyv.hu e-mail:
[email protected] A könyv az alábbi kiadás alapján készült: Árkádia Budapest, 1990 Korrektor: Hoppe Adrienn Borító: Rimanóczy Andrea
Ezen mű szereplői képzelt személyek
ELSŐ RÉSZ
I A Hudson felett lassan kitisztult az ég. Az opálszínű pára felszállt, és a rojtos felhők mögül egyszerre csak előbukkant a nap. A jachtklub teraszán kinyitották a nagy piros csíkos napernyőket, és a nyugszékeket is kihordták. – Szép időnk lesz, grófnő! – mondta a főkomornyik tisztelettudóan, miközben megigazította a nyugszék lábtartóját anélkül, hogy figyelemre méltatta volna a rajta kinyújtózott karcsú, meztelen combokat. Zizi rövid, jó szabású bermudanadrágot és hosszú, jó hangzású arisztokrata nevet viselt. A sortot itt vette New Yorkban, a nevet valahol Olaszországban, ahol egy öreg gróf éppen válaszúton volt a szegény ház, az öngyilkosság vagy a további koldulás között. A névházasságot egy hotelportás közvetítette, az egész alig került többe, mint egy hermelinbelépő. De mennyivel többet ért! Ezzel a névvel aztán beléphetett bárhová… Zizi egyébként Pesten született, egy József körúti meglehetősen sötét udvari lakásban. Talán ez volt az oka, hogy később annyira ragaszkodott a széles, napfényes ablakokhoz, amelyek lehetőleg valamelyik tengerpartra nyílnak. Zizi apja egy kis sánta szabó volt, aki sokat ivott, és folyton köhögött. Ez persze kellemetlen volt a családjának, de még kellemetlenebb volt, amikor már se nem ivott, se nem köhögött, hanem meghalt. Nem maradt utána más, mint egy ódivatú varrógép, egy rettenetesen nehéz vasaló és a pepita notesza, amelybe bejegyezte, hogy kik tartoznak neki. A mama ezzel a notesszal szaladgált hetekig, de senki sem fizetett. – Az emberek aljasok! – állapította meg, és kisírt szemekkel főzte a mindennapi paprikás krumplit. Közben szidta az egész világot, kezdve a kenyérjeg yektől, amit igazságtalanul osztanak ki, egészen Hitlerig és Sztálinig, akik a háborút okozták. A háború utolsó éve volt. Zizi tizenhat éves volt, és az első fiúnak azért adta oda magát, mert éppen a frontra ment. A másodiknak, mert a frontról jött… 5
A következők már nem is voltak érdekesek. Szerelem? Lehet, hogy Zizi azt hitte, ezek szerelmek. Néhány rózsaszínű tábori lapot sokáig megőrzött, az elnémult öreg varrógép fiókjába dugdosta el őket. Mikor a mama elcserélte a varrógépet egy zsák lisztre, a szép szerelmes lapok odavesztek. Zizi súlyos szemrehányásokat tett anyjának, és csúnyán összevesztek. Másnap hirtelen elhatározással Bécsbe utazott. Kitűnő alkalom kínálkozott egy amerikai katonával, akit Teddynek hívtak és a dzsipje tele volt csokoládéval s finom cigarettákkal. A háború véget ért, és Zizi karrierje elkezdődött. Bécsben pincérnőként kezdte, egy amerikai katonai étkezdében. Ezt Teddynek köszönhette, ő ajánlotta be. Teddy jó fiú volt, de az étkezdében akadtak nála jóval csinosabbak is. Ebben az időben Zizit még jobban érdekelték a csinos fiúk, mint a pénz. Később persze már másképp gondolkozott, de ehhez néhány évre és néhány csalódásra volt szüksége. Húszéves korában döbbent rá, hogy a jó állások mind be vannak töltve, a jó lakások ki vannak adva, és a rendes fiúk már meg vannak fogva. Mindenki nős vagy vőlegény. Később ez már nem zavarta. A bécsi ékszerész, aki elvitte Olaszországba, szintén nős volt. Majd megőrült érte, teleaggatta ékszerekkel, szép ruhákat vásárolt neki, nagy nőt csinált belőle. Így kezdődött… Zizi már nem is ment vele vissza Bécsbe. Minek? Rómában nagy lehetőségek voltak, a háború utáni években tombolt az életvágy, és egy szép nő, ha egy kis esze volt, könnyen ért el sikereket. A siker persze pénzt is jelentett, a pénz pedig mindent… Gróf Santuannit is, akivel aránylag olcsón sikerült névházasságot kötnie, és már mint Santuanni grófnő érkezhetett meg Amerikába. Így minden egészen más. Senki sem súghat össze a háta mögött, hogy honnan van pénze, miből utazik, miből elegáns… Grófnő. A válasz ez, és ez elég. Zizi eljött Olaszországból, pedig szerette Rómát, a dolce vitát, de mégis itt akart élni New Yorkban. Lehet, hogy már akkor is ide vágyott, amikor kis kopott szvetterében felült a Teddy dzsipjére. Hány év telt el azóta? És milyen hosszú út vezetett attól a dzsiptől eddig a hófehér Cadillacig, amely most itt állt a jachtklub előtt. És a tágas tetőtéri lakásig a néger szobalánnyal. Mindezt pedig Mr. Johnson fizette, a bronxi autókereskedő, akinek földöntúli gyönyörűséget okozott már az is, hogy egy valódi grófnő hálószobájában vetheti le a lúdtalpbetétes cipőjét.
6
Szerencsére nem túl gyakran, mert persze nős volt. Zizitől mindig hazatelefonált a feleségének. – Darling, ma későn jövök haza, az üzleti megbeszéléseim későig elhúzódnak… Mr. Johnson kopasz volt, kövér, és elmúlt ötven éves. Zizi mindig attól félt, hogy pont nála fog szívrohamot kapni. – Grófnő, parancsol egy hűsítőt? – érdeklődött a komornyik, miközben újabb nyugszéket hozatott ki egy alkalmazottal. – Köszönöm, majd később… Zizi se szomjas nem volt, se éhes. Csak türelmetlen. Nem szeretett várni senkire. Méghozzá olyanra, aki talán el se jön. És akit nem is ismer… A férfi, akire várt, múlt vasárnap itt volt a jachtklubban. Itt ült a teraszon, pont egy szemközti asztalnál. – Jövő vasárnap megint lejövök – kiáltotta le a földszintre egy másik úrnak. – Hánykor? – Azt hiszem, fél tizenegyre… Zizi a karórájára nézett. Már elmúlt fél tizenegy. „Nevetséges, amit csinálok – állapította meg magában. – Képes vagyok itt lopni a napot egy férfi miatt, akiről az égvilágon nem tudok semmit.” Csak a nevét, mert azt persze megkérdezte az inastól. – Ronald Merlyn… Egész héten nem ment ki a fejéből ez a Ronald Merlyn. Pedig eléggé mozgalmas hete volt. Két koktélparti, egy est a Copacabanában és egy az El-Moroccóban. Itt nagyszerű társaság volt, egy újságíró is került az asztalukhoz, és másnap már bent volt az egyik társasági rovatban, hogy gyönyörű Santuanni grófnő milyen estélyi ruhában jelent meg az ElMoroccóban. Mikor David Johnson meglátta a cikket, a büszkeségtől szinte ragyogott az arca. Ezek voltak azok a pillanatok, amikor nem tartotta túlzásnak, hogy hány ezrest költ el az ő gyönyörű Zizijére… Zizi egyáltalán nem volt gyönyörű. Az eredeti barna hajával legfeljebb csinos kis nőnek számított volna, de ezzel a tiziánvörös hajkoronával érdekes és izgalmas volt. Ahogy itt Amerikában mondják – szexis. Zöldesbarna szemét ügyesen árnyékolta, ezt Olaszországban tanulta meg, ahol még a legegyszer űbb kenyereslány is Sophia Loren pillantásával köszöni meg a borravalót.
7
Karcsú, jó alakja volt, és főleg a lába volt formás. Szerette a rövid ruhákat, és legszívesebben mindig sortban járt volna. Harminckét éves volt. Hány férfi volt az életében, azt még hozzávetőleg sem tudta volna megszámolni, némelyiknek a nevére emlékezett, némelyiknek az arcára, volt olyan, akinek csak az ölelésére… Ha valaki kíméletlenül közölte volna vele, hogy nem egyéb, mint egy kurtizán – azt képtelen lett volna elviselni. Önmagának is hazudott, nemcsak másoknak. Ha azt mondta David Johnsonnak, hogy „csak te vagy nekem, senki más, sosem csalnálak meg”, úgy érezte, igazat mond. Mert az az olasz kölyök igazán nem számít, az a fiatal fiú. Egy partin találkoztak, és jó volt megint olaszul beszélgetni. Különben is szerette fitogtatni, hogy hány nyelven beszél, milyen magas műveltségű. Ki tudhatná, hogy angolul az étkezdében tanult meg, az amerikai katonáktól és nem a nevelőnőtől az ősi kastélyban… Az olasz fiú azóta már vissza is ment Torinóba. Valami versenyautóügyben volt itt, pénze is lehetett bőven, mert szórta a night-clubokban. Jó volt táncolni vele, olyan vékony volt és izmos. Olyan más, mint a kövér, petyhüdt David. És a szerelemben… Milyen szenvedélyes egy ilyen olasz, pláne ha csak huszonnégy éves… Persze ilyen kalandok miatt nem szabad megkockáztatni David Johnsont. Isten őrizz! Más lenne, ha egy milliomos akadna, vagy esetleg valaki olyan, akihez férjhez lehetne menni… Egy férfi, akinek imponálna, hogy valódi grófnőt vehet el. Egy jóképű férfi, akivel meg lehet jelenni, akivel kellemes lenne élni. Utazgatni… Például ilyen típusú férfi, mint ez a Ronald Merlyn… Magas. Karcsú. Kisportolt. Talán harmincöt éves, legfeljebb harmincnyolc. Nagyon úri. Van benne valami, ami… Zizi megérzései jók voltak. Elég volt, ha egyszer látott valakit. Ez a Ronald Merlyn, ahogy itt ült múlt vasárnap azzal a másik férfival, ahogy fogta a poharat, ahogy borravalót adott a pincérnek, ahogy fényképezett a terasz karfájához dőlve, minden mozdulatából nyugalom áradt. Előkelőség… Persze lehet, hogy nős. Itt már a főiskolán megfogják a fiúkat, már a taknyos kölykök is nősek. De akkor vasárnap a családjával lenne. Ez íratlan szabály mindenütt a világon. Zizi aztán ezt igazán 8
