Citológiai vizsgálatok a kisállatpraxisban Vajdovich Péter A citológiai vizsgálatok célja • a tapasztalt elváltozások minőségénekmegítélése: normális, hiperplasztikus (reaktív), diszplasztikus, neoplasztikus • a daganatos folyamatok hisztogenezisének megítélése: szöveti eredet, malignitás foka • a daganatos folyamatok lefolyásának, szervi, szervrendszeri szétterjedésének vizsgálata (generalizáció) • a daganatos folyamatok prognózisának megítélése • a terápia hatásának (eredményeinek, következményeinek) vizsgálata A citológiai vizsgálatok előnyei • • • •
gyors, kis anyag- és műszerigény sebészeti beavatkozás többnyire nem szükséges főképp, de nem csak élő állatok szöveteinek vizsgálatára alkalmas egyes szövetek vizsgálatára (pl. csontvelő, folyadékgyülemek, synovia, liquor, vizelet) alkalmasabb, mint a szövettani vizsgálat
A citológiai vizsgálatok hátrányai • • • •
a mintavétel gyakran nem reprezentáns gyakori a hemodilúció a szöveti szerkezetről nem ad felvilágosítást a sejtek gyakran károsodnak az előkészítés során
Főbb mintavételi lehetőségek • vékonytű-aspiráció (20, 22 gauge-os tűvel, 5ml-es fecskendővel, 3-5 ml-es vákum alatt az elváltozásba szúrunk, “fűrészelő” mozdulatokkal, több irányból szúrunk a tű kihúzása nélkül, majd a vákumot visszaengedve a tűt kihúzzuk, a fecskendőről leválasztva, majd ismét
visszahelyezve tárgylemezre fújjuk a tartalmat, a tárgylemezre egy másik, használatlan lemezt fektetve kenetet készítünk, levegőn szárítjuk) • vékony tűvel történő testüregi punkció (a mintát steril EDTA-s csőbe tesszük, majd azt 2000/perc fordulatszámon 5 percig centrifugáljuk, a felülúszót elkülönítjük az üledéktől, abból biokémiai vizsgálatokat végzünk, az üledék “buffy coat” - magvas sejt - rétegéből veszünk mintát a tárgylemezre, majd azt az előbb említett módszerrel kenjük ki) • hüvelytampon (steril vattatamponnal a hüvely előzetes tisztítása és tágítása után mintát veszünk, majd a tampont steril tárgylemezre hengergetve készítünk lenyomati készítményt, a maradék tamponmintát mikrobiológiai vizsgálatra küldhetjük) • fültampon (az előzőhöz hasonló módon késztjük elő a mintánkat) • prosztata váladék (húgycsőkatéterrel rektális prosztatamasszázs mellett a katéterhez fecskendőt illesztve aspirálva, vagy vékonytűvel oldalról, vagy a gáttájék szúrásával nyerünk mintát) • orrüreg tampon vagy lavage (az orrüregbe steril fiz. NaCl-oldatot fújunk, majd a visszaömlő tartalmat felfogjuk és lecentrifufáljuk, az üledékből készítünk kenetet) • hörgő-, légcsőváladék vagy lavage (az előzőhöz hasonló módszert alkalmazhatjuk, itt azonban a légcsőbe steril katétert kell vezetnünk a gégetájék szúrásával, vagy endoszkópos vizsgálat során) • bőr-, nyálkahártya kaparék (a bőrkaparék mintavételi módszerével veszünk mintát, amit tárgylemezre kikenünk) • izületi váladék (izületi punkcióval veszünk mintát steril EDTA-s és heparinos, valamint alavadásgátlót nem tartalmazó csőbe, a mintavétel után az izületi nedv egy cseppjét azonnal
2
tárgylemezre kenjük, a heparinos minta a mucinalvadási teszt végzésére alkalmas, az EDTA-s csőben lévő mintát a testűri folyadékgyülemhez hasonló módon készítjük elő) • lenyomati készítmény (kimetszett szervre, szövetre friss metszést ejtünk, majd a felületre erős nyomással tárgylemezt érintünk)
A szövetek citológiai vizsgálatának főbb szempontjai • megállapítjuk a sejtpopuláció nagyságát (pl.: össz-, magvas-, vörösvérsejt szám) • • • • • •
megfigyeljük a kenet sejtdússágát (kenetszélek!) megkeressük az adott szövetre jellemző sejteket (reprezentatív -e a minta?) megállapítjuk a szöveti sejtek elváltozásait megkeressük az adott szövetre nem jellemző sejteket meghatározzuk a domináló sejttípust megállapítjuk, hogy a szöveti folyamatok jellegét
A szöveti folyamat jellege szerint lehet: • gyulladásos (neutrofilia, monocytosis stb.), • nem gyulladásos ha gyulladásos: • szeptikus, • nem szeptikus szeptikus folyamatra utaló jelek: • baktériumok láthatók sejten belül és kívül, ill. • magdegeneráció a gyulladásos sejtekben - baktériumtenyésztést és rezisztencia-vizsgálat végzése javasolt nem szeptikus folyamatok esetén keresük az egyéb okokat • daganat, • nekrózis, • immunfolyamat, 3
• epehólyagruptura, • húgyhólyagruptura • bélperforáció (ez gyakran szeptikus) ha nem gyulladásos: • reaktív (pl.: mesothelsejt, fibroblast, vagy macrophagsejt proliferáció), • neoplasztikus ha reaktív a folyamat, akkor keressük a szöveti irritáció okait (véres jellegű folyadékgyülem és liquor esetén következtethetünk a vérzés idejére) ha neoplasztikus, keressük a daganat szöveti eredetét: • epithelialis (szélesebb citoplazmájú, egymással gyakran összetapadt, jól elkülöníthető sejthártyával rendelkező sejtek) • mesenchymalis (orsóalakú, szoliter formában megjelenő, gyakran granulált citoplazmájú, nyúlványos, nem jól elkülönülő sejthártyával rendelkező sejtek) • egyéb (pl.: kereksejtes daganat) meghatározzuk a daganat tulajdonságát: • malignitas fokát, • szöveti, szervi terjedésének jellegét • másodlagosan kialakuló folymatokat: gyulladás, fibrotikus folymatok stb.
A malignitás citológiai kritériumai Sejtszintű kritériumok • • • •
a kenetek sejtdúsak a sejtek közti kapcsolatok károsodottak (oka a kenetek sejtdússágának) az adott sejtpopuláció rá nem jellemző helyen való megjelenése a sejtek általában polimorfok
Citoplazmatikus kritériumok
4
• bazofília (a nagyobb RNS-állomány miatt) - gyakori a reaktív folyamatokban is • kevésbé kifejezett sejthártya • fokozott mertékű vakuolizáció (gyakran a mag mellett), granuláció (aktív mirigysejtekre is jellemzők) Magszintű kritériumok (a sejtszintű és a citoplazmatikus kritériumoknál megbízhatóbbak) a mag és magvacska pleomorfiája (nem fiziológiás alak, nagyság) • mag/citoplazma arány növekedés • a magok egymáshoz viszonyított alakja, nagysága (és száma) változó • a magvacskák alakja, nagysága, száma (egy sejten belül is) változó • a magok kromatinállománya szemecskézett vagy, nem fiziológiás elrendeződésű (pl. csomókba rendeződő) magon belül ill. magvacskák körül • a magok károsodottak, összenyomottak (nucleolar molding) vagy vakuolizáltak • nem fiziológiás magmorfológia pl.: multinukleáris sejtek, mitotikus alakok (a mitotikus alakok reaktív hyperplasiában is megfigyelhető) • nem fiziológiás mitotikus folyamatok (pl.: kettőnél több irányba mutató mitózis)
5
