Cikkíró kerestetik! Tavasszal ismét KIN Kupa!

Borító

Cikkíró kerestetik! Tetszenek a cikkek az újságokban és kipróbálnád te is a tehetségedet? Nem tetszett valamelyik cikk, és szerinted te jobbat tudnál alkotni? Van egy téma, ami érdekli a többieket és tudnál róla újat, érdekest mondani? Akkor ne késlekedj! Vedd fel a kapcsolatot velünk, és írj te is cikket! Kontakt: [email protected]

Tavasszal ismét KIN Kupa! Május 14-15-én a Kiscelli utcai épületben ismét fergeteges 24 órás vetélkedő lesz, melyet természetesen követ a szokásos buli. Erre a másfél napra mindenképp érdemes eljönni, kicsit lazítani, a szorgalmi- és vizsgaidőszak határán. Ennyi pihenésre mindenkinek szüksége van! A hangulat és a társaság garantáltan jó lesz! A KINFÓ csapat minden lelkes NIK-est és szimpatizánst szeretettel vár, és idén MIÉNK LESZ A KUPA! Infó: http://www.kin.hu

Béta Verzió

Az OE NIK hallgatói lapja Kiadja: OE NIK HÖK Felelős kiadó: Hegedűs Zoltán

Blizzard-kór 

4. oldal

Kelemen Katalin

Blood Bowl - Vérfoci 

7. oldal

Főszerkesztő: Tóth Dénes (Troll)

StarCraft2 - Terrran 

8. oldal

Kockanap 

10 oldal

Infós motoron 

12. oldal

Oktatás és Oktatás 

14. oldal

var article = smallCompany. CompareTo(largeCompany); 

15. oldal

Barlangtúra 

16. oldal

Bináris Sudoku 

17. oldal

Érdekelnek a gladiátorok? 

18. oldal

Kik is járnak előadásokra 

19. oldal

Művészet és újrahasznosítás 

20. oldal

Alapító főszerkesztő: és ügyeletes ugribugri tündérmackó

Tördelő: Nagy Gábor Attila (Atis) Korrektor: Cseri Eszter (Canahari) Címlap: Horváth Viktor (csivi) A billentyűzetet hergelik: Dávid Bettina (Betti) Horváth Viktor (csivi) Nagy Gábor Attila (Atis) Szentjóbi Zsolt (Zsó) Tóth Dénes (Troll) Varga Virág (Wolio) Nyomdai munkálatok: Count Press Nyomda Szerkesztőség: [email protected] Web: http://beta.nikhok.hu

BÉTA VERZIÓ V5.2

Blizzard-kór Akkor kezdjünk zongorázni. Mindenki számára ismert a nagy játékmulti, ami számtalan alapkövet tett már le a játékpiac asztalára. A Blizzard komótos nemtörődömséggel teszi dolgát, és ha egyszer megmozdul, akkor nagyot üt. Azeroth világában már felnőtt egy generáció, a játékra építő burleszkek elvesztették élüket, barátnők ezrei tanulták meg, mi az, hogy raid, ki az a Leeroy Jenkins, és nem lepődnek meg, ha szerelmük a gép előtt őrjöngve ordibálja, hogy „More dots! MORE DOTS!” vagy hogy „FOR THE HORDE!”. A World of Warcraft minden idők legnagyobb embertömegét megmozgató és legaddiktívabb játéka.

negyvenórás repufarmolástól az achihajhászatig sok stádiumon átmentem, és a végén már komoly szociális kihatásai voltak a dolognak. Nem akarok senkit rábeszélni a játékra, illetve lebeszélni róla, csak egy belső nézőpontot ajánlok, hogy az is belelásson, aki eddig feszülettel hadonászott, ha a WoW-ról volt szó. Persze nem én vagyok az iskolapélda. Egy barátomat kérdeztem meg, aki már összenőtt a játékkal. Ő vitt anno a rossz útra, és kísért még néha ma is. Mióta WoW-ozol? Jó kérdés, a dátumokkal mindig hadilábon álltam, de kb. akkor kezdtem, amikor kijött a BWL, vagyis olyan 2005 közepén.

„Nem lehet róla leszokni, csak abbahagyni”, ez már szállóigévé vált, és személyes tapasztalat alapján én is így gondolom. Már egy éve lejárt az utolsó feltöltésem, és sikeresen ellenálltam a csábításnak. Képtelen voltam egyeztetni az analóg világot a játékkal. A

Miért kezdted el? A haverokkal már akkor is sokat jártunk össze LANozni, meg szerettük az RPG-t, és totálisan máshogy képzeltük el a játékot. Én speciel egy kocsmában ülve szerettem volna hőstörténeteket mesélni az arra tévedő utazóknak. Megbántad? Ugyan teljesen mást kaptam, mint amire számítottam, de nem bántam meg. Na jó... néha egy kicsit, mikor nem sikerült egy vizsga, akkor mindig a játék volt a hibás, bár ha nem játszottam volna, akkor meg filmet néztem volna. :) Hány régi ismerősöd játszik most is? Kb. mindenki. Aki esetleg nem, az előbb-utóbb vis�szatér. 4

2010. ÁPRILIS védtük a gaz ally ellen, akik kiirtották az NPC-ket, és az alacsony szintűek így nem tudtak játszani rendesen. Szóval védtük a helyet, majd egy idő után azt láttuk, hogy elkezdenek visszavonulni Ratchet felé. Ahol belefutottunk egy rakat allysba, és mind egy szálig lekaszáltuk őket, holttesteiken ugráltunk, nagyon gonoszak voltunk, és isteneknek éreztük magunkat, hogy ketten megöltünk 15+ másik játékost. Mint utóbb kiderült, a menekülő két embert, akik PVP-ben voltak, felhealelték az esküvői menetre készülődők, így ők is PVP-be kerültek, és potenciális célpontokká váltak. Fehér esküvői ruhában a menyasszony, szép fekete öltönyben a vőlegény és kis rövidnadrágban a gnome-ok ugráltak körülöttük, mint a kisgyerekek, nagy volt a boldogság. Aztán csend... :)

Mennyi időt töltesz heti rendszerességgel a játék előtt? Heti kétszer van 25-ös és kétszer 10-es raid. Ezek este 9-től éjfélig tartanak, vagyis heti négy nap napi négy órát. Szummázva cirka 16 órát. Plusz amikor csak úgy belépek, de ez ritka. Számoljunk 20-al.

Abbahagyod valaha? Nincs kiszállás, ha gyerekkori ismerősökkel ez a legjobb találkozási felület. Az SC2 mondjuk meg fogja törni ezt az egyhangúságot, de raideket akkor sem hagynék ki. Nem hagyhatom cserben a többi társamat. Mi volt a legdurvább élményed a játékkal kapcsolatban? Talán meg a régi RP szerveren Earthen Ringen volt egy eset, amikor az egyik haverommal Crossroadst

Kihat a mindennapos viselkedésedre, hogy WoWozol? Biztosan, bár ebből nem veszek észre semmit. Ha nem kérdezik, nem szoktam a játékról beszelni, mert pontosan a népszerűsége miatt sokan nem szeretik, és már akkor beskatulyáznak, ha csak meghallják, hogy te WoW-ozol. Miért a Horda? Mikor megvettem a játékot, páran már játszottak közülünk, ők a hordát választották, én meg mentem utánuk. Igaz, azóta sem volt gyomrom ally oldalon felhúzni egy karaktert. Egyszerűen annyira bénára lettek megcsinálva a human, night elf, dranei férfi karakterek modelljei és animációi, hogy finoman szólva is buzisak. Törpével meg gnome-mal alapból nem játszunk. Meg amúgy is. Már Warcraft 3-ban is a farönkökkel harcoló taurenek voltak a kedvenceim. 5

BÉTA VERZIÓ V5.2 jük az instance-t, hiszen a lootéhség csillapíthatatlan.

Hogy sikerül egyeztetni a játékot az élettel, munkával?

Volt olyan időszakod, amikor totál addikt voltál? Raidek hétköznap vannak, így nem ütköznek a hétvégi bulikkal. A raid végét pedig szigorúan be szoktuk tartani, hiszen a guildben többen dolgoznak, gyerekes szülők stb. Egy óra körül szunya, reggel 8 körül pedig kelés. Munkával általában nem kell egyeztetni, ha sürgős meló van, akkor egyértelműen prioritást kap az analóg világ, bár annyit azért illik ilyenkor megtenni, hogy fórumon ezt jelezzük, vagy telefonon értesítjük egy társunkat, hogy „nem jövök, mert meló van”. Az a gyermeki rajongás és függőség már jó ideje átalakult, bár új kiegészítők megjelenésekor az egy hét szabadság azért mindig megvan. Ilyenkor orrvérzésig megy a játék.

Minden kieg megjelenésekor egy hét fixen WoW orrvérzésig, ez a jövőben is így lesz valószínűleg. :) A játékbeli ismerősökkel mennyire tartod IRL a kapcsolatot? Mivel nagyon szét vagyunk szóródva már a világon, így kevesebbszer találkozom velük IRL, de hétvégenként, ha valami alkalom van, akkor általában összefutunk egy-két sör+pálinka kombóra.

Játszol/játszottál más MMORPG-vel? Minden esetben csak a trialig jutottam, EVE Online volt a legesélyesebb a csábulásra, de a barátok nem jöttek, így maradt a WoW. Mit gondolsz a tört szerverekről? Nem tudom, most milyen állapotban vannak, soha nem játszottam tört szerveren. De a legendás történetek, amiket mesélnek, mindig megmosolyogtatnak. Ha nem kívánunk guildben lenni, társasággal nagy raidekbe járni, vagyis a lényegi részére nem vagyunk kíváncsiak, akkor teljesen jó lehet a tört szerver is. Mit élvezel most a játékban? Jelenleg tank pozíciót töltök be, a játékostársak pedig, úgy érzem, megbíznak bennem és jó játékosnak tartanak. Talán ez az, amit szeretek, hogy úgy érzem, sikeres vagyok, meredezik az e-peen. :D Ajánlod/nem ajánlod, kinek, miért? Grafika elavult, RP-re alkalmatlan, igazán jó versenysport soha nem lesz belőle, állítólag függőséget okoz és maga a sátán kódolta. Naná, hogy ajánlom! Tökéletes játék kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Lehet bohóckodni, kikapcsolódni, agyvérzést kapni, ha PVP-ben már megint megöltek, habzó szájjal üvölteni, billentyűzetet ököllel verni és monitort leköpni. Egyszerűen tökéletes.

Milyen eredményeket értél már el a játékban? Arathor szerveren szerintem egy egészen előkelő rangot sikerült elérni progress tekintetében ahhoz képest, hogy csak heti 2×3 órát játszunk, és általában resetel-

csivi 6

2010. ÁPRILIS

Blood Bowl - Vérfoci próbálják megoldani, mások cselezéssel és látványos labdajátékkal, de vannak egyéb trükkök is, amit a játékosok tudnak.

Az amerikai foci az európai szemnek talán kicsit kaotikusnak tűnhet, pedig egy remek sportról van szó. A Blood Bowlban ezt a sportágat állítják a feje tetejére azzal, hogy fantasy lényeket soroznak be a csapatokba.

Emellett sokat számítanak a külső tényezők is, mint az időjárás, a szurkolók száma, pompomlánykák, van e gyógyítód sebesültek kezelésére, vagy le tudod-e fizetni a bírót, hogy elnézze a szabálytalanságod. E mellett előfordulhat, hogy a nézők megunják magukat és megrohamozzák a pályát, vagy csak bedobnak egy követ az egyik játékosra.

Blood Bowlról már többen hallhattak a számítógépes játék kapcsán, de kevesen ismerik a táblás-figurás játékot. Pedig igazi élvezetet az nyújt szerintem, kezdve attól, hogy nem egy nagy költségű játék, mert elég hozzá 11-16 figura, emellett a megvásárolt figurákat olyan színre festi az ember, amilyenre akarja, így minden csapat arculata egyedi. Pluszban barátságokat lehet kötni játék közben a klubokban, jó hangulatú versenyekre lehet járni, ahol szintén új embereket ismerhetünk meg.

Én mindenkinek ajánlom ezt a játékot, szerintem nagyon hangulatos. Akit érdekel, az lenézhet a Kristály Csarnokba (1088 Budapest József körút 31/a), ahol minden szerdán van Blood Bowl bemutatás, oktatás, vagy olvasson bele az RPG.HU fórumába, ott is sok hasznos információt megtudhat. Wolio

Maga a játék egy nem túl bonyolult szabályrend szerint zajlik (amely ingyenesen elérhető az interneten). 21 csapatból mindenki kiválasztja a neki szimpatikust, és már kezdődhet is a meccs, aminek lényege, hogy a labdát eljutassuk az ellenfél célzónájába. Egyes csapatok ezt erővel, minél több sérülés okozásával 7

BÉTA VERZIÓ V5.2

StarCraft2 - Terran ményt jelenti, és csak másodlagos a tényleges játéktechnológiai megfelelés.

Már bizonyára mindenki hallott róla, látta, esetleg játszott is vele. A Blizzard várva várt régi-új gyermeke, a több mint egy évtizede napvilágot látott perfectum utódja, a StarCraft 2, végre megérkezni látszik. Annak ellenére, hogy a neten már fellelhető jó pár csemege, vod, replay az újszülöttről, én is elmondom, amit ilyen kis terjedelembe bele lehet zsúfolni. Mikor megjött a levél, hogy bétatesztelő lettem, először csak spamnek véltem a dolgot, hisz ilyen velem úgysem történik. Aztán rájöttem, nem vicc, és kezdett felmenni bennem a „rage”, mert elfelejtettem a battle.net jelszavam. Kis harc az átmeneti üzemkimaradással az oldalon – mert ez is megtörténik –, és estére már sikerült beverekedni magam a játékaimhoz. Maga a program persze elképzelhetetlen lassúsággal vánszorgott lefele, legalábbis akkor úgy tűnt. Nem fogok momentumokra lebontott élménybeszámolót tartani, de azt tudni kell rólam, hogy hiszem és vallom, hogy a StarCraft I. minden idők legjobb RTS játéka, azok Ősanyja, amit csak megközelíteni lehet. Így nem kis elvárásoknak kellett megfelelnie a folytatásnak, ami nálam elsősorban azt a bizonyos játékél-

A design valójában a Warcraft III. és az SC I. keresztezése, a zene kellemes, de egy kicsit lehetett volna borúsabb. Valahogy a Diablo első és második részének különbsége köszön vissza. A Terranok épületei kissé dobozszerűek, és a Zergeknél sem jön át teljesen az a fajta gusztustalan, mélyről jövő gonoszság. A Protoss… nos, az Protoss, szép, mint eddig. Összességében azonban pluszt érdemelnek a fejlesztők, hisz szépek az animációk és a zenék sem ros�szak. Példaként a Terran meccsek alatt a már kissé amerikai countryra hasonlító aláfestés totál bejött. A pályák – az a kevés, ami van – szépek, sok taktikai lehetőséggel kecsegtetnek, és kiegészültek különböző új tereptárgyakkal, mint a szétlőhető akadály vagy a Xel’Naga obszervatórium. Az alap kék kristály mellé behozták a sárgát, amiből az alap 5 helyett 7 egységet bányászhatunk (régen ugyebár az alap 8 volt), a gáz pedig nem termel semmit a továbbiakban, ha kifogy. Az UI sokat fejlődött, a már a bétában elérhető Tech-tree és az egységek leírását tartalmazó help segít eligazodni bármelyik fajnál. Ami igazából elsőre feltűnt, hogy elhagyták a sok bosszúságot okozó tucatlimitet a kijelölésnél, bár sajnálatomra a 200-as népességkorlát megmaradt. Változás az egyhez képest, hogy az épületekből több egyformát is ki tudunk jelölni (MBS) és gyorsbillentyűhöz rendelhetjük. Ez az újítás komoly nézeteltérést okoz már most a rajongók közt. A mára alapfelszereltségnek tekinthető autospell a legtöbb egységnél megjelent, ami kissé könnyít a dolgunkon, csökkentve a mikró szerepét a játékban. Gondolom, a beépített chat a tesztidőszakban nem kapott nagy szerepet, mert nem sokkal a kezdés előtt újabb adag meghívót küldtek ki, amit a bétatesztelők adhattak oda egy barát8

2010. ÁPRILIS Sokak kedvence, a Battlecruiser természtesen a Tech-tree csúcsa, a jó öreg Yamato gunnal egyetemben. Ráadásul egy kicsit talán még életképesebbé is tették a megnövelt tűzgyorsasággal. Kimaradt a sorból még a Siege Tank, ami igazából nagy változáson nem esett át. Annál inkább átszabták a páncélok és fegyverek értékeit. Lehet, hogy én játszottam túl rég az első résszel, de nevetségesen kevésnek tűnnek az egyes értékek. Persze mivel konzisztensen mindegyiké alacsonynak látszik, az egyensúly fennáll. Ez csak egy magánvélemény.

juknak. Így próbálják növelni a szociális funkciókat. Érdekessége lesz majd a chatnek, hogy a battle.net alá regisztrált játékok közt is lehet beszélgetni!

Az épületek sem maradhattak ki a fazonigazításból. A Supply Depotokat a föld alá lehet süllyeszteni, így bár láthatatlanná nem válnak, de akadálymentesíthetünk, vagy épp torlaszolhatunk. A Command Centernek két továbbfejlesztése lett, amiken keresztül egy erődszerű védelmi központot, vagy a régi ComSat Stationt helyettesítő, felderítést és a gazdaságot segítő épületet kapunk.

Na, akkor lássuk az egységeket, hisz lényegében erről szeretnék beszélni. A mostani rész a játék összhatása mellett a Terranokat fogja górcső alá venni. Az alap kedvenc Marine természetesen maradt a stim packkel egyetemben. Melléje jött még pár talpas, úgymint a nehézgyalogos Marauder vagy a jetpackes Reaper. A másik kedvencem, a Ghost és a Nuke az elsők közt szerepelt a tesztelendők sorában. Bár az atom épületek ellen még mindig nem okoz olyan kárt, mint szeretném, de sokkal egyszerűbben, az Academyből lehet elérni. A Firebat összeolvadt a Volture-ral, és egy lángszórós linggyilkolós homokfutó lett belőle. A Hellionra keresztelt járművel ugyan láttam már több olyan replayt, ahol nagyon jó mikróval csúnyán szívatták a zerg ellenfelet, de összességében nem egy ütőképes egység. Egy másik érdekházasság a Medic és a Dropship találkozásából keletkezett. Nálam ez nagy fekete pont, mert így a Medicjeim simán lemikrózhatók.

Meg kell még említenem a fizika és az útkeresés javulását. Az egységek többé nem ácsorognak bambán egymásra taposva, elállva az utat mindenki elől, és a tárgyak, épületroncsok és embercafatok is úgy repülnek, ahogy kell. Az új játék a régi méltó folytatása lesz. Igazi kezdőtaktikát nem tudok mondani. Én magam is bújom a fórumokat, és próbálok kapaszkodókat találni. Ahogy az eddigi előzetesekből már kiderült, mindennek megvan az ellenszere, és ez tényleg így is van. A kulcs valószínű a jó felderítés és a szerencsés (?) csapatösszeállítás lesz. Makró és mikró (hosszú távú és aktuális) vonalon is van mit tanulmányozni. A béta amúgy meglepően stabil. Eddig két alkalommal nem akart magához térni, de ezt leszámítva hibátlan.

Aki eddig is nyomon követte a dolgokat, nagy reményeket fűzhetett a Thor nevet viselő új mechanikai egységhez. Azonban a csatatéren szinte mozgó házként megjelenő, állig felágyúcsövezett szörnyeteget ripsz-ropsz széjjelkapja néhány ling, így sokszor nem is találkoztam velük a játékban. Amitől viszont az állam is leesett, az a Raven nevezetű, a Science Vessel utódjaként pályára lépő repülő. Konkrétan fegyverzete nincs, de három képessége figyelemre méltó. Auto-Turreteket tud letelepíteni, ami már kis mennyiségben is rendet vág az ellenfél gyűjtögetői közt. Emellett van egy lebegő drone is, ami rakétaelhárítóként működik, és minden lövedéket kilő a környezetében, beleértve a Hydrák köpését is! Az ultimate fegyver azonban a Hunter Seeker Missile. Ez a célkövető kicsike földi vagy légi egység után küldhető, és becsapódáskor aranyos területsebzést oszt ki. Épp most láttam egy replayt, amiben két ilyen lövedék leszedett 32 Mutát a levegőből. Hozzátenném, ezután kapásból tesztelgetni kezdtem, és nyílegyenes irányban egy Marine simán lehagyja a rakétát, ami egy idő múlva egyszerűen eltűnik.

Sajnálom, hogy nincs több időm, amit a játékra fordíthatok, de az már biztos, hogy a collectors edition ott lesz a polcomon, amint megjelenik a hazai boltokban. csivi

9

BÉTA VERZIÓ V5.2

Kockanap Támogatásként minden csapat kapott két távoli asztal elérést szükség esetére.

Március 26-án és 27-én először került megrendezésre az Óbudai Eg yetem 24 órás programozási versenye, más néven a Kockanap, ahol mi is jelen voltunk.

fotó: Majtika

Miről is szól ez az egész? Vég y cirka húsz, eg yenként háromfős csapatot, adj hozzá eg y kiépített hálózatot és szervert, csepegtess hozzá pár feladatot, ízlés szerint fűszerezd eg y kis ing yen hadtáppal! Hag yd pihenni huszonnég y órán át és kész a f inom verseny. A zon kevesek kedvéért, akik nem voltak ott, tömören annyit mondanék róla, hog y valahol eg y szerveren futott eg y webservice, mely eg y black jack kaszinó feladatait látta el. A feladat annyi volt, hog y írjunk saját webservice-t, mely osztóként funkcionál a szervezők által írt webservice-be való beregisztrálása után, illetve eg y kliens alkalmazást, mely a játékost valósítja meg.

Innen átnyargalunk élménybeszámolóba. Három körül érkeztünk, laptopokkal és plusz monitorokkal felpakolva, g yorsan kerestünk is magunknak eg y szimpatikus helyet. A verseny helyszíne az első emelet tágasabbik vége volt, most hosszú asztalokkal és székekkel telepakolva, kábelekkel sűrűn.

A kisfeladatokról sokat igazán nem tudok írni, csak annyit, hog y az eg yik Silverlightos bűvészkedést igényelt, a másik pedig eg y kliens lett volna, mely kihasználja a Windows 7 felhasználói felületének szépségeit.

Privát hadtápvételezés, hog y megleg yen a koffein és cukor, ami ébren tart a következő huszonnég y órában, illetve közben felvettük a laminált

fotó: Majtika 10

2010. ÁPRILIS fotó: Majtika

kártyáinkat, melyek büszkén hirdették, hog y „Mi csak az ing yen kaja miatt jöttünk ”.

a tervezés és a programozás, itt a pontok szerzésén és a megírt alkalmazások algoritmusának f inomításán volt a hangsúly, hog y ezzel is több pontot csaklizhassunk el ellenfeleinktől.

Sokan mondták, hog y hátrányban leszünk azért, mert kétfős csapatként érkeztünk, ami a feladatok megoldására szánható idő esetében talán igaz is volt, de az asztaloknál sokkal kényelmesebb elférést biztosított. Ketten nég y monitor mögül f ig yeltük a sokaságot és vontuk le a következtetéseket, hog y ki, hog y, hol, merre és meddig.

A verseny eredményhirdetése szombat délután nég y órakor történt meg, mely meglepetést nem okozott, a játékot f ig yelve sejthető volt, hog y kik voltak azok, akik üg yesen gazdálkodtak az idejükkel és az erőforrásaikkal. Életem első ilyen versenye után mindenkinek csak ajánlani tudom, hog y veg yen részt a következőn, mert remek élmény, feltéve, ha az ember szeret órákon keresztül izgalmas problémák megoldásain dolgozni, jó hangulatban, hasonló érdeklődésű emberek körében lenni és szakmabeli sikerélményeket szerezni.

Nég y után kicsivel elindult a verseny, a csapatok eg y része le is vonult a dohányzóba átnyálazni a kapott pár oldalnyi leírást, hog y ezt követően gőzerővel kezdhessenek a munkának. A kemény munka fáradalmainak kipihenésére és feszültségeinek levezetésére szolgált a második emeleten felállított relaxsarok, ahol kényelmes babzsákfotelekből lehetett Xboxot nyúzni.

Ezúton is gratulálnék a verseny nyerteseinek, illetve minden további résztvevőjének, és köszönöm a verseny szervezőinek, hog y lehetőséget biztosítottak számunkra eg y ilyen remek rendezvényhez.

A verseny vízválasztója olyan éjfél és éjjel két óra közt érkezett el, ekkor derült ki, hog y ki az, aki végig tudja dolgozni a teljes időtartamot. A csapatok derekasan helytálltak, kevés versenyzőt láttam aludni, vag y akár csak pihenni is.

Troll fotó: Majtika

A kisfeladatokat este tíz óra magasságában és reggeltájt kaptuk meg, pihenésre esély sem volt, a szervezők gondoskodtak arról, hog y mindenki összes ag ysejtje le leg yen foglalva. A verseny fő célja pontok szerzése volt, az éles futam szombat reggel indult. A szerveren sorakoztak az osztók játékosra várva, a játékosok szép sorban ültek be az asztalokhoz nyerni vag y éppen veszíteni. Már kevesebb szerepet kapott 11

BÉTA VERZIÓ V5.2

Infós motoron Motorozni igazából jó. Ha csináltad, tudod, ha nem csináltad, próbáld ki! De motorozni tudni is kell. Tanulási folyamat, lépcsői vannak, ha valaki gyorsan vesz vagy átugrik lépcsőket, egyszer csak orra bukik, akár szó szerint. Ha betartjuk a KRESZ, de főleg a fizika szabályait, kifejezetten kellemesen tölthetjük időnket valamilyen kétkerekű nyergében.

zott a felkiáltás, és máris tett követte. Lementem, és alaposan körbejártam a motort, ami egy ismert japán gyár négyütemű, 125 köbcentis, léghűtéses motorkerékpárja. A szemlét szükségesnek tartottam, mert (az eddigiekhez képest) nem kis útra készültem elvinni. Este még kinéztem a pontos útvonalat a térképen, amit belőttem a GPS-be is, csináltam másnapra szendót, és mentem aludni, hogy korán tudjak indulni.

Lehet munka miatt motorozni és hobbiból is, lehet rövid távra menni, de akár hosszabb túrákat is bevállalni, ez az egyéntől és a lehetőségeitől függ. Budapesten igen sok lehetőség adódik izgalmas motorozásra, de ez javarészt abból fakad, hogy adott esetben sokkal gyorsabban érhetjük el célunkat, mint autóval vagy tömegközlekedéssel, ha néha kicsit eltekintünk a KRESZ idevágó megkötéseitől az autósor előzéséről :) A szabályok betartása természetesen fontos dolog, és a motorozás esetében még az ajánlások betartása is szükséges. Ilyen ajánlás a megfelelő felszerelés, motorosruházat viselése. Úgy gondolom, aki komolyan veszi a motorozást, az a saját érdekében költi el a pénzt, amikor bukósisakot, csizmát vagy protektoros kesztyűt, dzsekit stb. vesz. Ezek ára igen borsos lehet, de a szükséges kellékek némi utánajárással, avagy év végi akciókban jelentősen olcsóbban beszerezhetők. És amint megvannak ezek, nyugodtabban és kényelmesebben indulhat neki a kalandvágyó motoros. Anno a nyári vizsgaidőszak végén alkalmam nyílt a környéken motorozni, felfedezni kicsit a budai hegyeket és messzebb is eljutni. Először a városhatáron belül maradva tervezgettem. Mivel nem hallottam senkitől sem ajánlást, hogy merre érdemes elnézni motorral Budapesten, ezért felkerestem a gugli-térképet, mégis hol van sok kanyar Budán. Mert egyenesen, gyorsan menni minden bolond tud, a tudomány a kanyar bejáratánál kezdődik. Pláne, ha az a kanyar még lejt is… :) Így először a János-hegy környéki szerpentineket kerestem fel. Ezek a kanyarok hihetetlen, euforikus élményt adtak, és megalapozták a hegyi felfutók iránti további szenvedélyt.

Reggel minden rendben ment, szépen haladt a forgalom, pikk-pakk ott voltam Szentendrén, onnan pedig az irányt Pilisszentlászló felé vettem. Az odavezető út látnivalóját a természet és a szabad égbolt harmóniája adta meg. A gyér forgalom és a jó levegő áthangolt engem a zsúfolt közutakról a kis hegyi mellékutakra. Elérkezve a hegy lábához már bele-belekóstolgattam, meddig is lehet dönteni a gépet a kanyarban. Hegynek felfele an�nyira nem volt izgalmas, mert a meredek emelkedőknél gyakran kellett pakolgatni a kis hondec váltóját, az érzés… hogy is mondjam… nem volt dinamikus :) Szerencsére a kaptatós szakasz nem volt túl hosszú, és a többi kanyarban már próbálgattam a saját határaimat. Élvezetes volt minden egyes métere, és mint kissrác a cirkuszban, úgy kapkodtam a fejem jobbra-balra, nehogy lemaradjak valamiről, avagy ne árok legyen a vége.

Az előző napi élményeken felbuzdulva, komolyabb terv készült a nap végén. „Irány Visegrád!” – hang-

Így orgiasztikus módon el is jutottam Pilisszentlászlóig, ami egy kis település, amolyan „nyugis” falucska, 12

2010. ÁPRILIS amennyire elsuhanva láttam. Na de ami utána jött, az igazán nem volt sétagalopp. Szentlászló után az utat sűrű erdő szegélyezte, és a fák lombján átszűrődő fény foltokban világította meg az úttestet. Nem látszott, hogy milyen az útminőség, hol van falevél az úton vagy hasonló. Sehol egy lélek, mivel hétköznap mentem, nem volt egy kiránduló autós sem az úton, így úgy mentem, úgy készülhettem rá a kanyarra, úgy dönthettem be a mocit, ahogy akartam. Pláne akkor volt ez igazán kihívás (mert kihívás volt ez a javából), amikor lefele ment az út, és ott fékezni-visszaváltani-ledönteni-kanyarodni egyszerre kellett. Ott gyakran markoltam a fékkart, de azért néha ment a 40 km/h-s kanyarsebesség. ;) Szerintem ez az élmény része a motorozásnak, nem csak a gázcsutka koppanásig való tekerése a kávézók előtti 4 sávos úton.

3 turistabusz mögé, és a szembejövő forgalom sem volt olyan, hogy kielőzzek. Mivel nem tudtam eltelni az élménnyel, ezért nem volt kérdés, hogy melyik úton menjek visszafelé… hát persze, azon, amin idejöttem. Ha a chili kétszer csíp, akkor a szentlászlói út kétszer boldogít, és amelyik kanyar vagy útszakasz nem túl ütős oda, az gyakran azzá válik visszafelé. A hegyi élménytúra után a nagyvárosi forgalom sivár, unalmas, szinte elaludtam a kormányt fogva. A kis vaslovacska sokat kapott aznap, de néha ez is a dolga. Hazafelé megetettem, a kaland benzinből megvolt 5 literrel, élményből pedig egy nagy kanállal. Kötelező jellegű tapasztalat, amit Budapest környékén szereztem. Hegyvidéken motorozni másféle vezetési stílust kívánt, így jó kezdése volt a nyári szünetnek. A nyaram záróakkordjaként pedig elmentem a Mátrába is (Galyatető, Parádsasvár, Kékestető). A Mátra még nagyobb élmény volt, de ez már egy másik fejezet…

Ahogy lekászálódtam a hegyről, máris következett egy másik, ugyanis Visegrádnál kihagyhatatlan rész a fellegvár megtekintése. Olyannyira megtekintettem a fellegvárat, hogy csak a tetejét láttam az útról, de nem is ez volt a cél, azt láttam már. Ellenben a környezet egészen más képet mutatott, mint anno az osztálykirándulásokon a buszból. Én régen rosszul voltam a buszozástól és a pokolba kívántam a hegyi szerpentineket, de a motorozással ez a visszájára fordult, jó, nem?

Széles utat! Zsó

A turistabuszok felső parkolóját elhagyva lefelé vettem az irányt. Ha a Szentlászló utáni lejtős rész zúzós volt, akkor ez brutálisnak mondható az első kis szakaszon. Egyébként a tetőtől kb. 3-4 kilométerre le lehet húzódni az útról, és onnan gyönyörű panoráma nyílik a Dunára. Ezt a pihenőt kihasználva akár uzsonnázni is lehet a fák árnyékában. Ha valaki arra jár, ne hagyja ki! A hangulatos pihenő után a lefele vezető út többi része nem volt annyira izgalmas, pláne úgy, hogy beragadtam

A kamionsofőr betér egy út menti étterembe, és rendel magának egy adag bécsi szeletet. Amikor épp nekifogna, három jól megtermett, bőrruhás motoros vagány lép be az étterembe. Egyikük se szó, se beszéd elragadja a sofőr tányérját, és átviszi a saját asztalukhoz. A férfi egyetlen mukkanás nélkül fizet és távozik. - Figyelitek, srácok - rikkant a legnagyobb hangú vagány -, a pasas vagy teljesen beszari, vagy nem tud bunyózni. - Valószínűleg vezetni sem tud - szól közbe a pincér -, nézzék, épp most lapított palacsintává három motorkerékpárt.

Száguldozik egy motoros az országúton, amikor nekicsapódik a bukósisakjának egy veréb. A veréb elájul, a motoros megsajnálja és hazaviszi. Otthon beteszi egy kalitkába, ad neki egy kis kenyeret, vizet, és elmegy munkába. Kis idő múltán a veréb magához tér és körbepillant: - Atya ég! Rács, kenyér, víz... Csak nem halt meg a motoros?

13

BÉTA VERZIÓ V5.2

Oktatás és Oktatás A haladás előbb-utóbb utat tör magának, de ez sok időt vesz még igénybe a humán részlegen.

Egy héttel elcsúsztatva ugyan, de két vizsgaidőszakot kell túlélnem minden félév végén. Nem egyszerű, nem is mindig tudok helytállni, de mivel mindkét képzés érdekel, küzdök tovább. A különleges a dologban az, hogy a két iskola homlokegyenest más beállítottságú embert feltételez. Legalábbis első hallásra még senki nem tudott nekem közös pontot találni a gyógypedagógia és az informatika között azon kívül, hogy én mindkettő aktív hallgatója vagyok.

A tananyagok mostoha sorsán sokat kompenzál a tanárok hozzáállása a hallgatókhoz. Valószínűleg ez a szakon oktatott tudásanyag és az ahhoz szükséges beállítottság miatt van így. Szinte kivétel nélkül mindenki igyekszik izgalmasan előadni a saját tárgyát, sok saját élménnyel és érdekes történettel tarkítva. A lényeget persze ugyanúgy meg kell tanulni, de ha a sztorikra emlékszik az ember, akkor a tantárgyi leírásban szereplő, kötelező anyag már biztosan könnyebben rögzül. Pláne mivel a megtanulandó az évszámokon, neveken és fogalmakon kívül nem szó szerint visszaadandó, ami a matematikánál és némely programozási tárgynál elég elképzelhetetlen.

Az első közös pont, ami eszembe jut, a Neptun. Mindkét tanterv teljesítéséhez elengedhetetlen a „nagy gonosz szörnnyel” való megküzdés évente legalább kétszer. Az előny csupán a levelező oktatással biztosítható tárgyfelvételnél, hisz ott mindig pont annyi hely van, amennyire szükség van, és az időbeosztás is fix, így küzdelem sincs. Igaz, a tantervi háló is megengedőbb a győri iskolában, és vizsgakurzussal azonos félévben felvehetőek az arra épülő tárgyak, de ez csak a tanrend alig létező bukási rátája miatt kivitelezhető.

Sajnos, rossz szokásom, hogy mindennek az utolsó pillanatban vagy az után állok neki, legyen szó akár beadandó elkészítéséről vagy vizsgára való felkészülésről. Az eddigi tapasztalataim alapján – ha elég kétségbeesettnek és korrektnek tűnök – sok tanár hajlandó az együttműködésre, és segítőkészen állnak a határidők kitolásához. Ezt főleg Győrben tapasztaltam eddig, mert a levelező tanrend eleve a rugalmasságra épül. Viszont épp a jelen vizsgaidőszakban jártam úgy a NIK-en, hogy lekéstem egy gyakorlati jegy pótlását saját hibámon kívül, és a tanár, ill. az oktatási dékánhelyettes úr jóindulatától függött, hogy kapok-e lehetőséget még ebben a vizsgaidőszakban. Kaptam. Sajnos így sem sikerült átvergődnöm a tárgyon, de az nagyon jól esett, hogy maximális jóindulattal álltak hozzám, és így sokkal jobban szégyellem magam, hogy feleslegesen tették. Valószínűleg ez a felismerés hosszabb távon is pozitív hatással lesz a tanulmányaimra, mert legalább utólag szeretném kiérdemelni a kapott bizalmat.

Az órák felépítése tárgyanként változik itt is, ott is, de van pár dolog, ami nagyban különbözik képzésenként. Ilyen például az előadások technikai támogatottsága. A Neumannon minden hallgató természetesnek veszi, hogy az előadások és gyakran a laborok is diasor vetítésével vannak támogatva, és azok ki is kerülnek az előadó honlapjára, későbbi letöltés céljából. Na ez a hozzáállás nem jellemző gyógypedagógián. Persze előfordult már, hogy vetítővel bajlódott egy-két haladóbb szellemű tanár, de azok a legritkább esetben kerülnek a nyilvánosság elé, általában csak a csoport tagjai közt terjednek. A többi tananyag pedig fáradságos kézi másolás, jobb esetben fénymásolás vagy szkennelés útján jut el az órán nem megjelenő diákokhoz.

Végeredményben nem is különbözik annyira a humán és a reálképzés. Számomra legalábbis nem tűnik annyira összeegyeztethetetlennek, mint azoknak, aki megdöbbenek, mikor megtudják, milyen iskolákat végzek párhuzamosan. Tény, hogy nehéz elképzelni, mit lehet kihozni ennek a két képzésnek az elegyéből a két diploma után. Bevallom, még én sem tudom pontosan, hogy melyiket hogy szeretném hasznosítani a továbbiakban, de azt tudom, hogy mindkettő érdekel, így el fogom végezni őket. Számomra kiegészítik egymást, mint a szüleim.

“I expect you all to be independent, innovative, critical thinkers who will do exactly as I say!”

Betti 14

2010. ÁPRILIS

var article = smallCompany. CompareTo(largeCompany); Tanulás. Mivel az ember olyan problémákkal találkozik munka közben, melyek megoldására elég idővel rendelkezik, és melyek az élet valós, megoldandó problémái közé tartoznak, rengeteg tudást szívhat magába. Dicsekvés nélkül mondom, hogy a SkySquirrelnél töltött idő alatt többet tanultam, mint mióta először láttam bármilyen programozási nyelvet vagy fejlesztői környezetet. Pedig ennek immáron közel tíz éve.

A cikket az elmúlt pár hónap ihlette, amikor egy kis szoftverfejlesztő cég – legyen a neve SkySquirrel –, illetve egy magyar viszonylatok közt nagy szoftverfejlesztő cég – legyen GigaTron – mindennapjaiba is volt alkalmam belekóstolni. Ezeknél szerzett tapasztalataimat írnám le és tennék köztük különbséget ezáltal.

Annak ellenére, hogy a GigaTronnál a teljes SkySquirrel-csapattal dolgoztam együtt, lehetőségem volt megismerni az ottani környezetet és munkakultúrát is. Amikor több száz ember dolgozik egy cégnél, akkor már lehetetlen, hogy mindenki ismerjen mindenkit. Ebből kifolyólag más a hangulat, nem annyira közvetlen. Több a feszültség, mert sokszor olyan emberekkel kell együtt dolgozni, akiket valójában nem is ismerünk és nem értjük meg egymást. Előnyök is vannak persze, nem is kevés. Remek dolog a céges étterem, a büfé, a dohányzó, az edzőterem, a céges autó, és még valószínűleg sok minden más is, amikkel még csak nem is találkoztam az ott töltött időm alatt.

A SkySquirrel egy kis cég. Barátságos, hangulatos és a konyha a szabad rablás elvén működik. Eddig hat hónapot töltöttem náluk, és minden téren jól éreztem magam. A munkatársaim nagy része korunkbeli, szereti a szakmáját és ideális körülmények közt lelkesen dolgozik. Kellemes határidők mellett, ha az ember tisztességgel elvégzi a feladatát, mindig van idő elfogyasztani a kívánt nikotin-, illetve koffeinadagot. Persze az ember a gép előtt ebédel, de utána nyugodtan pihenhet pár percet, miközben szól a zene és senki nem ideges. Indulatok persze vannak. Szakmai viták is. Utóbbit nem kell félreérteni, a szakmai vita jó dolog, amíg nem fajul veszekedéssé, személyeskedéssé vagy áskálódássá, addig csak tanulni lehet belőle. És szerencsére ritkán fajul el.

Összegzésként annyival zárnám ezt a rövidke cikket, hogy nekem a kis, családias hangulatú cég jobban tetszik. Szeretem úgy kezdeni a reggelt, hogy barátok közé megyek be. Ezek az én tapasztalataim, nem pedig közvélemény-kutatás eredményei, ezért annyit mondanék, aki teheti, próbálja ki mindkét munkakörnyezetet, mert mindkettőből sokat lehet tanulni. Troll 15

BÉTA VERZIÓ V5.2

Barlangtúra technikásabb részt. Persze szép lenne azt mondani, hogy jó pár év túrázási rutinnal nem volt olyan hely, ami gondot okozott volna nekem. Morogtam rendesen, hogy az előttem lévők mit bénáznak egy felmászás közben, mikor annyira szépen látszik, hova is kell a kezeket és a lábakat rakni. Aztán mikor én értem oda, akkor valahogy nekem sem akart az a kapaszkodó rendesen fogható lenni, a talpam az istennek nem tapadt meg az egyértelmű, jóformán lépcsőszerű kiszögellésen, meg egyébként sem találtam, merre is lehetne egy ilyen közelről jóformán függőlegesnek tűnő akadályt leküzdeni. De ez a szép szerintem benne, ha az ember megismeri a teljesítőképessége határait (amikről eddig azt hitte, nincsenek is), és megpróbálja őket leküzdeni.

Amikor valaki rászánja magát, hogy lemenjen a föld alá kúszni-mászni, akkor még nem tudja, mire is vállalkozott. Lesz a nagy sötét, és nyálkás föld, aztán ennyi? Lesznek szép cseppkövek, mint a kiépített cseppkőbarlangokban? Biztos, hogy nem szakad rá a több mázsa szikla a feje felől? Talál eldugott kincset, vagy szembejön egy manó? Mikor tavaly egyik haverom biztatására rászántam magamat, hogy először kipróbáljak egy kúszós-mászós barlangtúrát, akkor hasonló gondolatok jártak a fejemben. Mivel enyhe klausztrofóbiám akad, így azért voltak fenntartásaim a túrával kapcsolatban, de úgy döntöttem, egy esélyt azért adok neki. Szerencsére föld alá mentünk, így nem féltem, hogy a tériszonyom zavarni fog. Még a barlangon kívül átvedlettünk játszós ruhába, és fel a sisakot, aztán majd bent lepakolhatunk. Sisakot kicsit feleslegesnek tartottam, hisz azért csak nem esem a fejemre, de mindegy, hisz azon van a fejlámpa, így ez van. A bejárattól vagy 10 méterre volt hely a cuccokat lepakolni, és mikor ez alatt harmadszor koppant a sisakom a plafonon, akkor rájöttem, mire is jó :) Bent még utolsó igazítások, ahol is mikor meghúztam a cipőfűzőmet, az elszakadt… Innentől a kétharmad hosszúságú fűzővel épp csak annyira sikerült megkötnöm a cipőmet, hogy azért ne féljek, hogy elhagyom, de persze adott egy alaphangulatot.

Volt, mikor hat-nyolc méteren keresztül kellett egy durván fél méteres átmérőjűnek tűnő lyukon végigkúszni, volt, mikor kipróbáltuk, hogy milyen traverzelni, azaz háttal az egyik falon, lábbal a másikon kitámasztva haladni anélkül, hogy a folyosó alját érintenénk. Volt számomra egy kellemetlen pillanat is, még a fele előtt, mikor rám tört némi klausztrofóbiás érzés. Egy durván hatvan centi magas, de vagy két méter széles, oldalra lejtős részen kúsztunk egymás mögött, amin nyolc-tíz méter után volt egy technikás forduló és még öt-hat méter. A fordulóban elég bizarrul kellett haladni, lefelé haladni kicsit, utána oldalra fordulni, mindezeket persze derékszögben, és nem is nézhetsz arra, amerre haladnál, mert akkor a sisakod már nem fér el. Szóval ezt azért kicsit körülményes első barlangtúrázóknak összehozni, így fel is torlódtunk, ami előhozta belőlem a pánikhangulatot. Előttem vagy két ember, akik előtt

A Mátyás-barlang egyetlen kiépített része a bejárat melletti lepakolós résztől egy kilenc méter mély létra, ahonnan a barlangrendszer igazán kezdődik. Na en�nyit a tériszonyról… Persze csak lejutottam, és mentünk is tovább folyosók és termek útvesztőjében. Nem gondoltam volna, de volt pár terem, ahol ha nem látom, merre megy ki az előttem lévő, akkor rá nem jöttem volna, hogy tovább is lehet valahogy menni, vagy melyik úton is haladtunk. Időnként a túravezető mesélt a barlang történetéről, egyes helyek felfedezéséről és ottani eseményekről. Szerencsére legtöbbször hagyta az embereket próbálkozni, hogy mindenki megpróbáljon rájönni, hogyan is juthat fel egy sziklára, vagy hogy is küzdjön le egy 16

2010. ÁPRILIS Mikor kijöttünk a barlangból, akkor persze beültünk sörözni, és mindenki elmesélte, milyennek is élte meg ezt a pár órát, mi mennyire fogta meg, mi volt nehéz, mi volt szép. Persze mikor elmondtam, hogy azért egy helyen elkezdtem enyhén pánikolni, akkor meg is kaptam az egyik lánytól, hogy azt hitte, én férfiasabb vagyok… ez van, mindenkinek tudok csalódást okozni, ha kicsit megerőltetem magam :) Összességében nekem hatalmas élmény volt ez a kaland, és bár nem áll szándékomban fél életemet a föld alatt tölteni, de azóta már kétszer voltam ismét ilyen túrán, és biztos vagyok benne, hogy még jó párszor teszek kisebb-nagyobb kirándulásokat a föld alá, mert olyan élményt nyújt, amilyet föld fölött nem nagyon tapasztal meg az ember, és időnként érdemes ezt is átélni.

épp magyarázták, hogy is kéne haladni, mögöttem is még páran, felettem egybefüggő szikla, én meg már percek óta egy helyben feküdtem. Na ez nem tett jót nekem, és rögtön próbálkoztam felnyomni a sziklát, hogy helyem legyen, mert persze ilyet biztos lehet, meg már kerestem volna, hol van a vészkijárat rögtön a felszínre, de aztán csak megindultak végre előttem, és elmúlt az érzés.

Atis

Bináris sudoku 0100       1001     0110  

0001 0101 1001 0011

0110

  0010 0110 1001 0001 0101 0100   0111

 

0100 1001

0010

    0011

 

     

0111

1001 0011

   

0010  

      0010 0001       0101     0010     0100

  0110  

      1000 0011

  0011  

     

 

0110    

  0101 0110 0001     17

1001     0101

1000 0001

0101

     

 

0101

0011 0010 0111 0001

  0110

 

0001    

  0010

0101 0010

 

  0100     0101       1001 0001   0010 1000 0101 1001 0111 0011  

BÉTA VERZIÓ V5.2

Érdekelnek a gladiátorok? erőnlétét és technikai felkészültségét, a második vizsga után fegyvernemet választhat és az Egyesület rendezvényein porondra léphet gladiátorként.

A gladiátorság etruszk halotti szertartásból alakult át népszórakoztató iparrá, manapság néhány hagyományőrző csapat foglalkozik még ennek felelevenítésével. Az 1994-ben alakult Collegium Gladiatorium Kulturális Hagyományőrző Egyesület is azt tűzte ki céljául, hogy a mai közönségnek bemutassa, milyen lehetett egykor, az ókori Rómában egy gladiátorviadal. Hogy ez minél látványosabb és hitelesebb legyen, ragaszkodnak a korhűséghez, kemény edzésekkel készülnek a megmérettetésre és vasfegyelem vezérli őket. A harc mellett természetesen elmélyednek a viadalok kulturális hátterében is, céljuk, hogy ne csak járják, de meg is ismerjék az ókor világát. „Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jó barátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy győzelemre vidd... A Dicsőség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerből egy, ha akad Harcosnak születtél!” Az újoncok kezdetben egyszerű „rabszolgaként” kezdik (kivéve talán azokat a legendás „öregeket”, akiket a pletykák szerint halott gladiátorok darabjaiból raktak össze), de kemény edzéssel, a vizsgák teljesítésével mindenki gladiátorrá válhat. Hasonlatosan a távol-keleti küzdősportokhoz, vizsgák teljesítésével egyre magasabb fokozatra léphetsz. Ha a növendék megfelelőképpen bizonyítja

Mindezek mellett az Egyesület tagjai az edzéseken kívül is tartják a kapcsolatot, együtt mennek koncertre, paintballozni, szerveznek házibulikat és egyéb közös elfoglaltságot, szóval aki ide tartozik, nem csak keményen edzhet, de egy jó hangulatú társaságot is megismerhet. Edzések minden kedden és csütörtökön 18 órától kezdődnek A TEREM nevű helyen (Budapest, XIII. kerület, Keszkenő utca 18. (bejárat a Jász utca felől)), de bővebb információkat megtudhatsz a www.gladiator.hu honlapon. Wolio 18

2010. ÁPRILIS

Kik is járnak előadásokra? Szorgalmas: Nem szokott késni az órákról. Óra előtt még pár szót beszélget a barátaival az óra anyagáról, de mihelyst elkezdődött az óra, már kizárólag arra koncentrál. Szorgalmasan jegyzetel, amit aztán otthon feltölt netre, és az egész évfolyam az ő jegyzeteiből él. Időnként hajlamos a társait korrepetálni, de általában csak szívességből. Gyakran jobban magyaráz az oktatónál.

nézi a diasort, szép komótosan kajál. Természetesen az illatozó kaja az őrületbe kergeti a tanárt és a többi hallgatót is, hisz egyiküknek sem volt már ideje, hogy óra előtt egyen. Társaságkedvelő: Megvan a szokásos haveri köre, akikkel az adott órára jár, így legtöbbször nem szeret késni, hogy már szünetben elkezdhessenek beszélgetni. Amikor elkezdődik az óra, akkor legfeljebb annyi változás áll be, hogy leülnek a helyükre, de ugyanazzal a hangerővel végigbeszélgetik az órát, és ők az egyetlenek, akik úgy érzik, gyorsan elröppent az aktuális előadás.

Buzgómócsing: Mindig hangosan ráköszön a tanárra, hogy mindenki észrevegye, ő milyen udvarias, bár a tanár időnként ugrik ettől egyet hátra, mert nem tudja eldönteni, támadás érte-e. Legtöbbször jegyzetel, vagy már kész jegyzet van előtte, amiből fel szokott előre készülni, mit fog mondani a tanár az adott előadáson. Mikor mindenki alig tudja követni az órai eseményeket, mert olyan töménységű anyag jön, akkor egyszer csak belekérdez valamibe, amit a tanár mondott, és senki sem értett, csak leírta. Persze ez kevésbé látványos, mikor olyanba kérdez bele, amit mindenki ért, és ekkor kiderül, hogy nem érti ő az anyagot, csak muszáj feltűnősködnie.

Játékos: Nem igazán fontos számára, hogy elöl vagy hátul ül. Azzal kezdi az órát, hogy felcsapja a laptopját, és nekiáll játszani. Mikor vége az órának, akkor becsukja, kimegy a folyosóra és egy asztalnál folytatja, amíg nem kezdődik a következő órája. Persze a wifi sávszélességét rendesen foglalja, de hát miatta van ez a szolgáltatás, és nem azokért, akik csak egy levelet néznének meg. Fontos ember: Óra alatt húsz-harminc percenként csöng a telefonja, amin olyankor pár percet beszél. Ezt leszámítva figyel az óra menetére, rendesen jegyzetel, de egy-egy beszélgetés után azért kell neki egy kis idő, mire sikerül ismét követnie az eseményeket. Aztán óra kétharmada környékén egy telefonálás közben elkomorul az arca, fél kézzel összepakolja a cuccait, és beszélgetést meg nem szakítva elhagyja a termet.

Késő (vannak haverok): Már több mint félórája tart az előadás, mikor bejön az előadóba. Körbenéz. Megállapítja, hogy a túloldalon vadul integetők a haverjai, így a táblára író tanár és a tábla között átsétál, felmegy a haverokhoz, mindegyikkel kezet fog, leül közéjük és nekiállnak beszélgetni. Késő (nincsenek haverok): Háromnegyed óra késéssel bejön az előadóba. Körbenéz, kik ülnek a székeken. Megnézi alaposan a tanárt, esetleg a diát, amit kivetít. Megrázza a fejét, és újból végignézi, kik is jöttek be az előadásra, és miután senki ismerőst nem talál, megrántja a vállát, megfordul és kimegy.

Szuicid: Előadásra nem jár, mert mindenben a netes segédletekre hagyatkozik. A levelezőlistákon nincs fenn, így a zh-időpontokról és egyéb követelményekről sem értesül. A tanár nevét nem tudja, és látni is először vizsgán vagy gyakjegypóton látja. Amikor kiderül, hogy nem indítanak a tárgyból keresztfélévet, akkor nekiáll hőzöngeni, és megfogadja, hogy következő félévben bejár mindegyik órára.

Éhenkórász: Nem késik sokat az óráról, épp csak akkor jön be, mikor már elkezdte a tanár az első mondatát. Kezében egy friss melegszendvics (hamburger, pizza) gőzölög és illatozik, amivel leül az első padsorok valamelyikébe, és miközben a tágra nyílt szemekkel

Atis 19

Művészet és újrahasznosítás Nem tudom, kinek mi jelenti a művészetet. Nekem azt hiszem, az, ha valami lenyűgöz és elgondolkodtat, készítési módtól, alkotótól és bármi egyéb meghatározótól függetlenül, valami, amivel sokat dolgoztak és hétköznapi használati értéke nem igazán van. Azt hiszem, a használt motor- és autógumikból készült szobrok pont ilyenek. A koreai Ji Yong Ho szerint az újrahasznosított gumik tökéletesen alkalmasak arra, hogy az állatok szellemét megjelenítsék, mivel az anyag nagyon rugalmas, mint a bőr és az izmok. A 32 éves művész alkotási koncepciója a „mutáció – mutánsok” fogalompároson alapul. Ezt azzal magyarázza, hogy az életnagyságnál jóval óriásibb, futurisztikus állatok szobrai a természetből mutálódtak. Az eredetileg kaucsukfából csapolt folyékony, fehér színű latexből készült gumianyag megváltozik, fekete lesz és ijesztőbb formát kap. Korábban kísérletezgetett agyaggal és bronzzal is, de ezektől az anyagoktól a szobrok inkább úgy néztek ki, mint a robotok, nem mint élő, érző lények. Nem úgy a gumiból készült lények, amik szinte élnek, lélegeznek. Az ötlet alapját a Szöulban heves politikai vitákat kiváltó géntechnológia egyre nagyobb térnyerése adta. A szobrok figyelmeztetésként is szolgálnak, hogy ha nem vigyázunk, elveszíthetjük a lehetőséget, hogy a jelenleg élő állatokat természetes állapotukban csodálhassuk. A mai világ értékeinek megmentésére és az újrahasznosítás fontosságára egyre több művész igyekszik felhívni a figyelmet. Tény, hogy ez a téma manapság trendinek számít. Aki nem szereti ezt a szót, pláne nem a körülötte kialakult modern kultúrának nevezett vala-

www.recycledart.com

mit, annak is el kell ismernie, hogy maga a probléma létezik és egyre aktuálisabb, ahogy vánszorog az idő kereke előre. A használt gumik művészeti értéke kétségtelen – hisz Ji szobrainak eladási ára jócskán 15.000$ fölött mozog –, használati tárgyak anyagaként viszont jóval nehezebb őket elképzelni. Mégis létezik jó pár ötlet, ami szerintem figyelmet érdemel. Talán a legkézenfekvőbb és a gyerekek által leginkább kedvelt hasznosítási mód, ha egyszerű, fára lógatható gumiabroncshintaként üzemel tovább, de alakítható belőle kerti csobogó, kisasztal, macskaalom, gyerekmedence vagy akár paintballfedezék is. A lehetőségeknek csak az ember képzelete szabhat határt. No meg persze a vállalkozó szellemnek is, ugyanis sok cég foglalkozik már nyereségesen az újrahasznosított autó- és motorgumikkal. Magyarországon ugyan még nem túl elterjedt ez a réteg, de már itthon is létezik néhány boltban a hintás verzió. Szóval ötletre fel, és irány a zöld élet és az újrahasznosított gazdagság! :D Betti

www.re-store.org