OE NIK logó pályázat. Kockanap. Cikkíró kerestetik! OE NIK HÖK logó és honlap banner készítés. Tavasszal ismét KIN Kupa! Ösztöndíj pályázatok

Borító

Kockanap 24 órás proramozó verseny az Óbudai Egyetemen március 26-27-én. Háromfős csapatok nevezési határideje március 19. Infó: http://www.kockanap.hu

Cikkíró kerestetik! Tetszenek a cikkek az újságokban és kipróbálnád te is a tehetségedet? Nem tetszett valamelyik cikk, és szerinted te jobbat tudnál alkotni? Van egy téma, ami érdekli a többieket és tudnál róla újat, érdekest mondani? Akkor ne késlekedj! Vedd fel a kapcsolatot velünk, és írj te is cikket! Kontakt: [email protected]

Tavasszal ismét KIN Kupa! Április 23-24-én a Kiscelli utcai épületben ismét fergeteges 24 órás vetélkedő lesz, melyet természetesen követ a szokásos buli. Erre a másfél napra mindenképp érdemes eljönni, kicsit lazítani, mielőtt következő héten nekiállsz a ZH-kra aktívan készülni. Ennyi pihenésre mindenkinek szüksége van! A hangulat és a társaság garantáltan jó lesz! A KINFÓ csapat minden lelkes NIK-est és szimpatizánst szeretettel vár, és idén MIÉNK LESZ A KUPA! Infó: http://kinfo.nikhok.hu

OE NIK logó pályázat A feladat, az Óbudai Egyetem Neumann János Informatikai Kar számára logótervezés, melyre az iskola bármely hallgatója küldhet tervet. Leadási határidő: 2010 március 7. Infó: http://www.nikhok.hu

OE NIK HÖK logó és honlap banner készítés A feladat, az Óbudai Egyetem Hallgatói Önkormányzat Neumann János Informatika Kari Részönkormányzat számára logótervezés, és honlapja (www.nikhok.hu) számára bannerkészítés a jelenleg használt logo - „a szárnyas egér” - felhasználásával, felújításával. Leadási határidő: 2010 március 7. Infó: http://www.nikhok.hu

Ösztöndíj pályázatok Természetesen a tanulmányi ösztöndíjra idén sem kell külön pályázatot benyújtani, de az alábbiakra igen, ha valaki el szeretné nyerni: Köztársasági Ösztöndíj OE ösztöndíj MRK ösztöndíj Kempelen Farkas ösztöndíj Infó: http://www.nikhok.hu

KINFÓ póló pályázat

Szoctám

KIN Kupa Informatika csapata pólópályázatot hirdet. Jelenjen meg a Te műved több 100 hallgató pólóján. A legjobb pályaművet ajándék pólóval és további ajándékokkal jutalmazzuk.

Az Óbudai Egyetem Hallgatói Önkormányzata rendszeres szociális ösztöndíj pályázatot hirdet a 2009/2010es tanév tavaszi félévére.

Leadási határidő: 2010. március 7. 24:00

A pályázat leadásnak ideje: 2010. január 28. – 2010. február 24. 12:00.

Infó: http://kinfo.nikhok.hu

A pályázat leadása elektronikus és papír alapon is kötelező. A rendszeres szociális ösztöndíj pályázat leadása a http://eszoctam.hok.bmf.hu-n keresztül történik.

Béta Verzió

Az OE NIK hallgatói lapja Kiadja: OE NIK HÖK Felelős kiadó: Hegedűs Zoltán Alapító főszerkesztő: és ügyeletes ugribugri tündérmackó

Kelemen Katalin Főszerkesztő: Tóth Dénes (Troll) Tördelő: Nagy Gábor Attila (Atis)

Programajánló 

2. oldal

Tartalomjegyzék 

3. oldal

Egy este a science fiction jegyében 

4. oldal

Hűség vs. boldogság 

5. oldal

Korrektor: Cseri Eszter (Canahari)

Hazaút 

6. oldal

Címlap: Horváth Viktor (csivi)

Anno mobili 

8. oldal

A billentyűzetet hergelik: Árvai András (Bundi) Dávid Bettina (Betti) Frivalszky Péter (Freevo) Gus Incze Gáspár (Sicambria) Králik Adrienn (Fóka) Szabó Zsolt (Zs) Szentjóbi Zsolt (Zsó) Nyomdai munkálatok: Count Press Nyomda Szerkesztőség: [email protected] Web: http://beta.nikhok.hu

Bemutatkozik a NIK HÖK 

10. oldal

Művelt alkoholista I: A Bor 

12. oldal

Elvis él... 

14. oldal

Bináris Sudoku 

15. oldal

Gus karácsonya 

16. oldal

Avatar 

20. oldal

BÉTA VERZIÓ V5.1

Egy este a science fiction jegyében ami a sci-fi jellemzően konzervatív közösségét komoly traumaként érinti.

Nemrégiben, január 14-én részt vettem az SFportal. hu meetupján. Magyarország legolvasottabb online science fiction magazinja minden hónapban szervez egy találkozót, amelyen rendszerint 3-5 előadás hallható különböző témákban, a legújabb tudományos áttörésektől a számítógépes játékokon át a magyar zsánerirodalom érdekességeiig.

A reboot azonban nem szükséges rossz, nem mítoszgyilkos rákfene, ahogy sokáig a folytatásokról és az előzményfilmekről is gondoltuk, csupán az alkotók egy vadonatúj, rentábilis önkifejezési eszköze. Ha végignézünk a 2009-es év termésén, alig találkozunk eredeti művel. SF téren a District 9, a Moon és az Avatar kivételével nem készült önálló ötletből produkció, ebből is kettő minimális költségvetésből, kevés befektetői bizalomból gazdálkodott.

Az SFportal egyik szerkesztőjeként kaptam meghívást a rendezvényre, és mivel a fő profilom a filmek és sorozatok, a rebootokról beszéltem a Főnix klubban megjelentek előtt. Ez az írói technika egyre nagyobb népszerűségnek örvend, pedig még csak most bontogatja szárnyait. Ugyan a képregények világában már az idők kezdete óta jelen van, a filmiparban nagyjából a 2000-es évek elején fedezték föl, nem titkoltan azért, hogy a jól bevált brandeket a lehető legkreatívabb módon életben tartsák.

Ezzel szemben az újragondolt filmsorozatok jelentős hátszéllel startolnak, egy közismert cím pozitív vagy éppen negatív megítélésére alapozhatnak. A Batman Begins és a Star Trek annak köszönheti a sikerét, hogy egy-egy, folyamatosan csalódást okozó franchise rajongóinak adott új reményt. Bebizonyították, hogy a százszor körbejárt, csontig lerágott ötletekben is van új lehetőség, mindössze egy kellőképpen innovatív készítőgárdára volt hozzá szükség.

A reboot ugyanis a nagy múltú franchise-ok újraindítását, újraértelmezését jelenti. A Star Treket tudom a legjobb példaként felhozni, amely J. J. Abrams kezében vált kómában vegetáló tetszhalottból életerős húzónévvé. A most hódító újrázási mánia elérte a Battlestar Galacticát is, és számos más cím vár hasonló sorsra, beleértve a Pókembert és a Buffy, a vámpírok rémét,

A stúdiók haszna egyértelmű, hiszen megbízható helyre fektetik a pénzüket, egy Batman- vagy Superman-film mindig is eladható lesz. A néző pedig pontosan tudja, mit várjon, nem kell zsákbamacskát játszania, ha rebootolt mozira vesz jegyet, mert tisztában van a premisszával, és nem az ismeretlenbe kell fejest ugrania. Sokszor a produkciók szimplán elveszítik aktualitásukat, az idő elteltével megkopik a fényük. Ma már nem tudunk ugyanolyan szemmel nézni egy 60-as évekbeli ufótámadásos filmre, mint a hidegháború szorongásában élő amerikaiak, és csak nevetünk az ócska trükkfelvételeken. A reboot azoknak is megoldást nyújt, akik nem akarnak azonosulni egy korszellemmel, és a jelenünkre reflektáló történetre vágynak, huszonegyedik századi megvalósításban. Ezért lesz a 2010-es a reboot évtizede, ezért sorakoznak a küszöbünkön a vérfrissítésre váró szériák. Ugyanúgy megszokjuk, aztán megszeretjük őket, mint ahogy az elkerülhetetlen folytatásokkal is megbirkóztunk. Ilyen és ehhez hasonló témákban tájékozódhattok az sfportal.hu oldalon, és további információhoz juthattok a meetupjainkról is. Freevo 4

2010. FEBRUÁR

Hűség vs. boldogság Vasárnap este. Közel éjfél. Cool TV. Csábítás és féltékenység, holland reality. A sztori: „Egy trópusi sziget, hat mindenre elszánt csábító: három vonzó nő, három jóképű pasi – fülledt hangulat. A hat szereplő közül azonban két lánynak és két fiúnak már van párkapcsolata, s csupán egy-egy résztvevőnek nincs. Aki mégis el tudja hitetni a többiekkel, hogy szingli, annak ellenére, hogy barátja vagy barátnője van, elviheti a hatalmas fődíjat. A kapcsolatban élők minden lépését – rejtett kamerák segítségével – nyomon követik párjaik is.” Hát ez szánalmas… Eredetileg a tévé roppant szegényes és nagyrészt butító műsorkínálatáról akartam írni, de ezzel a „csodával” találkozva elkalandoztak a gondolataim. A hűség tényleg csak játék? Nem jó másra, mint egy jól hangzó eszmének, aminek a nevében lehet izgalmas műsorokat szervezni, amiben elméletileg felnőtt emberek bohóckodnak pénzért? Nem nagyon tudom eldönteni, mert a való életben sem tapasztalom ezt másképp. Igaz, itt nem a pénz a tét, hanem a szabadság érzése, a szenvedély és a tökéletes pár keresése, mindig és mindenáron. Ezen értékek meghatározása persze nagyban függ az ember vérmérsékletétől, eddigi tapasztalataitól, kapcsolataitól. A lényeg viszont nem más, mint az aktuális Kedves kijátszása, hogy ne maradjunk le semmiről és senkiről, mert hátha az a valaki vagy valami jobb, mint ami jelenleg a miénk. A kijátszás pedig azért fontos, mert ha kiderül arról az Újról, hogy mégsem jobb, akkor még mindig ott van a kényelmes és jól bejáratott Régi.

létezni egymás mellett anélkül, hogy csorbítanák egymást. Tény, hogy ez az együttélés a nehezebben járható út, és a mai fogyasztói társadalom „jól kinézni és remekül érezni magunkat” neveltetése miatt sokakat nem is érdekel, mert a lényeg, hogy nekik könnyebb és kifizetődőbb legyen maga az élet is. Ennek ellenére remélem, hogy akadnak még olyanok, akik nem csak divatból hűségesek avagy sem. A hűség ugyanis egy döntés. Döntés arról, hogy ami most van és ami kettőnk között lesz, értékesebb és fontosabb, mint ami máshol lehet. A választás mindenki előtt nyitva áll. Lehet trükközni, megbánni, bevallani és megbocsátani, a lehetőségek tárháza szinte végtelen, hisz árnyalatok vannak, csak határozni kell. „A harag rossz tanácsadó”, ezt gondolom, mindenki hallotta már. Arra viszont jó, hogy a felerősödött érzelmeinken keresztül szemléljük az objektív valóságot, így a döntés hamar megszületik, bármi legyen is az. Nem biztos, hogy végleges lesz, de legalább a holtpontról kibillenti a helyzetet. Sokszor – a végkimeneteltől függetlenül – jót tesz a változás. Idővel az ember úgyis rengetegszer végiggondolja, hogy mit csinált rosszul és min változtatna, ha tehetné, amennyiben komoly érzelmek kötötték. Ha meg nem, hát úgyis mindegy. Az már egy másik téma lenne, hogy miért vannak olyan párok, akiknél az egyik vagy netán mindkét fél másra vágyik. A kommersz válasz: kényelemből. Gyanítom, ez azért árnyaltabb, de talán majd legközelebb elmélázok ezen is.

Nem vitatom, hogy a boldogság fontosabb a hűségnél, hisz mindenkinek akkor jó, ha jól érzi magát a bőrében, viszont véleményem szerint a két fogalom képes

Betti

5

BÉTA VERZIÓ V5.1

Hazaút A genfi reptérre kicsivel éjfél előtt érkezik az utolsó járat. Az utasok összeszedik poggyászaikat, kitódulnak a taxik vagy a vonat felé, és velük együtt távozik a zajongás is. A repteret ezután nem sokkal bezárják, és reggelig se ki, se be. Genfből a repülőm reggel 8 órakor indul Pestre, Saint-Etienne-ből Genfbe vonattal meg legkorábban 9 órára tudtam volna felérni. Kollégistaként Svájc elég drága hely, szóval olcsóbb a reptéren tölteni egy éjszakát, mint alternatív szállás után nézni, ezért én hazautazás előtt a reptéren próbálok meg aludni… A reptér érdekes világ, érdemes felfedezni…

golokról kiderült, hogy fergetegesen jól tudnak bulizni, a visszafogott ázsiaiakról pedig az, hogy nem is mindig annyira visszafogottak. Az „azt hallottam, hogy” kezdetű sztereotípiák helyét az „én olyan emberrel találkoztam, hogy” kezdetű történetek vehetik át, de nem szabad elfelejteni, hogy attól még az egyén viselkedése nem jellemző az egész nemzetre: csak azért, mert az ott megismert kanadai egy angyal, attól még nem minden kanadai az. A reptér teljesen kihalt volt. A Franciaországban töltött öt hónap alatt ezelőtt egyszer utaztam haza, akkor is hasonló módon, de akkor nem volt ennyire üres az „Aéroport International de Genève”. Akkor találkoztam például két fegyveres határőrrel, akik igazoltatás után is ugyanolyan furcsán néztek rám, mint előtte. Volt emellett két portugál fiatal is, akik hozzám hasonlóan a reptéren éjszakáztak. De most senkit sem találtam, pedig vagy tíz percen keresztül bolyongtam a folyosókon. A bolyongás közben végiggondoltam, hogy mit is tanultam én ez alatt a fél év alatt…

Mert az Erasus arról szól, hogy felfedezel dolgokat. Erasmus-ösztöndíjas életem első napjától a legutolsóig szinte mindennap láttam valami újat. És nem csak új helyeket, új helyzeteket, hanem új embereket is: SaintEtienne városában voltak diákok szinte mindenhonnan, legalább 20 különféle ország hallgatói tanultak a Jean Monnet egyetemen abban a félévben. Mindenki és minden más volt, mint a megszokott: ami nekem alapvető volt, az könnyen lehet, hogy a vietnami vagy a lengyel hallgatótársaknak nem volt az. A finn haver jobban pingpongozott, de az biztos, hogy ő inkább pénzt fizetne azért, hogy ne a reptéren kelljen aludnia. A spanyolok (akik egy idő után már inkább a koleszos parkolóban iszogattak, mert úgy olcsóbb, mint a kocsmában), na ők ellenben biztos, hogy inkább a reptéren aludnának, hogy több pénzük maradjon.

Mert az Erasmus arról szól, hogy új szakmai nézőpontot ismerhetsz meg. És itt nem világmegváltó tudásra kell gondolni (én ott jöttem rá, hogy a Neumann kar igenis versenyképes a külfölddel), maga a különböző nézőpont megismerése az, ami a szakmai tudásodhoz óriási pluszt adhat. Például a „matematikai morfológia” tárgy előadója nagyon győzködött, hogy az összes képfeldolgozó algoritmusom matematikailag majdnem 40%-os hibával működik, de én továbbra is ugyanazokat a maszkalapú algoritmusokat használom, szinte tökéletes eredménnyel. Viszont már tudom, hogy van egy matematikai megközelítés, ami szerint lehet ennél jobb eredményt is elérni. De említhetném azt is, hogy az oly egyszerűnek tűnő színfeldolgozásról kiderült, hogy talán ez az egyik legösszetettebb dolog a szakmában, és máig nincs olyan rendszer, amely tökéletesen működne.

Pont egy spanyol srác kopogása ébresztett fel. Hajnali kettő lehetett, a reptér csendjét csak az egyik autós játékgép ventilátorának zúgása törte meg időnként. A spanyol srác az üveg másik oldalán volt, a reptéren kívül, és láthatóan nagyon fázott… Rossz angolsággal arra kért, hogy nyissam ki a reptér ajtaját. Röviden megértettem vele, hogy ez nem áll hatalmamban, de fázós ábrázatát elnézve inkább megígértem neki, hogy előkerítek valakit, hátha… Mert az Erasmus arról szól, hogy megértsd a kulturális sokszínűséget. A spanyolok például tényleg mindig fáztak, de szegény ausztrál barátom is, aki életében először látott havat, ő is átkozta a hideget. Pedig Saint-Etienne-ben sosem volt hideg, az állandó szélcsend miatt én sosem fáztam. Így volt lehetőségem sétálni a városban és a környékén, és sikerült észrevennem a fontos és kevésbé fontos különbségeket. A híres francia konyhaművészetről kiderült, hogy fabatkát sem ér, mert a többnyire közvetlen és barátságos arabok vagy éppen a törökök sokkal jobban főznek. A higgadt an-

A repülőtér viszont egy tökéletes rendszer… 10 perc után megállapítottam, hogy a „se ki, se be” szabály elég szépen van megvalósítva, ugyanis senkit sem találtam, aki beengedhette volna szegény fázós spanyolt… Úgyhogy jeleztem neki, hogy bocs, ez nem sikerült, és visszatelepedtem a törzshelyemre. Négy órakor megjelent a takarító, és ezzel vége is lett a pihenésnek, öt órakor pedig kinyitott a kávézó, ahol életem legdrágább reggelijét akartam elfogyasztani a csak erre elkerített pénzösszegből… 6

2010. FEBRUÁR Mert az Erasmus arról szól, hogy megtanít gazdálkodni és felnőni. Kollégistaként már előtte sem voltam teljesen függő a családi támogatástól, de az Erasmusfélév volt az az időszak, amikor igazán megtanultam saját lábra állni. Az Erasmus-ösztöndíj összege minden hallgató esetén fedezi a kollégiumot és a helyi közlekedést, és emellett általában még marad egy minimális összeg költőpénznek is (azért elmaradhatatlan az önrész is, ennek havi mértéke olyan kérdésektől függ, hogy kéthetente jársz bulizni vagy naponta, vagy épp hogy utazgatsz a környéken vagy nem). Én egy abszolút nem jómódú családból származom, és számomra a kiutazáshoz szükséges kezdőtőke (repülőjegy, kaució) előteremtése volt a legnehezebb, a havi megélhetés nem jelentett problémát. Mindezt úgy sikerült elérnem, hogy több lazacot ettem, mint csirkemellet (a kisebb fagyasztott lazacdarabok kilóra lebontva nyolc, a friss csirkemell kilója tizenkét euró volt). Emiatt én Franciaországban jöttem rá, hogy a lazac jó (azóta sem ettem annyi lazacot, mint ott…).

uses animals; var lud, diszno: Tanimal; Procedure Attack(A, B: Tanimal; NumA, NumB: Word); begin If NumA*A.Strength>NumB*B.Strength then write(A.Caption) else if NumA*A.Strength
Lazac helyett két croissant, egy forró csoki, egy kávé… Ennyiből állt életem legdrágább reggelije. Ezután hátamra kaptam a hátizsákot, és elindultam a kapuk felé, elindultam haza.

Result: Disznó Won. Disznó Won. Lúd Won.

Mert az Erasmus még egy dologra tanított meg engem, mégpedig arra, hogy nagyon nagy igazság van a dalszövegekben. Rengeteg dalszöveg nyert új jelentést, ezek közül azzal zárnám soraimat, amelyikre akkor gondoltam, amikor végre ismét magyar aszfalthoz ért a lábam: „Néha kevés itt a fény, de mégis otthon vagyok”.

Sok lúd disznót gyöz

Zs

If TimeToInt(Wakeup.Time)<TimeToInt(StrT oTime(“06:00:00”)) then AddToList(UserLoggedIn.FoundItems,Gold);

Az Erasmus ösztöndíjra jelentkezési feltétel a szoftver szigorlat megléte, valamint a megfelelő nyelvtudás (nem a nyelvvizsga, hanem a nyelvtudás a lényeg). További információ a kari koordinátoroktól (Csink László , Szabó Zsolt <[email protected]>), illetve az intézményi koordinátortól (Dudás Ferencné ) kapható. Ösztöndíj-információk, ösztöndíj-lehetőségek: http://erasmus.bmf.hu.

Ki korán kel, aranyat lel

if( bride_ID == most_beautiful( GetAllGirls(_ THIS_VILLAGE))) exit(-1); Soha ne a falu legszebb lányát vedd feleségül!

Jelentkezési határidő (online jelentkezési lap kitöltése és email küldése a koordinátoroknak): Március 5-ig.

Const Num_Of_Dog_Buying_In_Buda=1; Egyszer volt Budán kutyavásár

7

BÉTA VERZIÓ V5.1

Anno mobili A mobilitás korszakát éli az emberiség, mióta tömegessé vált azon tárgyak előállítása, amik minket visznek, vagy amiket mi viszünk magunkkal az útra, és itt most nem a sonkás szendvicsre gondolok… Autók, motorok, laptopok, mobilok. Mindegyik jelen van a lüktető nagyvárosi létben hétfőtől hétfőig. Ez a cikk a mobilokról szól, és ezen belül is inkább a minket, mérnökhallgatókat érintő dolgokról.

A Symbian platform mellett leginkább két gyártó, a Nokia és a Samsung tette le a voksát, bár a Panasonic is próbálkozott. A Symbian oprendszer nagy erőssége, hogy világos, átlátható és egyértelmű a kezelőfelülete, melyhez stabil működés társul. A legtöbb Symbian telón, a kommunikátortól kezdve a navigátor típusokig, S60, S90 van, az UIQ pedig az érintőképernyős típusokon jelenik meg.

Kijelenthető az, hogy ma már nem adható el telefon beépített fényképező nélkül, és szinte az összes mobilban benne van a Java ME futtatókörnyezet. Ez utóbbit a mobil informatika szakirányos hallgatók, mint ahogy jómagam is, ismerik, mert a szakirány első félévében részletesen ismerkednek vele, sőt féléves feladatnak programot is írnak rá. Én például egy kis autós játékot csináltam, amit majd tovább is fejlesztek. Egyszer. :)

A Symbian sikerének másik oka, hogy a Java környezetnél sokkal alacsonyabb szinten lehet rá programot írni, sokkal gyorsabban futó alkalmazásokat létrehozva így. A megannyi felhasználóiprogram mind használhatóságában, mind minőségében komoly érv volt egy Symbian alapú okostelefon mellett pár évvel ezelőtt, főként az üzleti szférában. Személy szerint én az S60-as Nokia telókban hiszek, 2004 végétől kezdve csak ilyen telefonom van. Az első, egy 6600 3 évig szolgált, nem is nagyon akartam lecserélni,az egyetlen bajom a mérete volt csak, aztán végre eljutott odáig a Nokia, hogy az okostelefonok gazdag funkcionalitását egy olyan hardverbe csomagolja, aminek korrekt fizikai mérete van, s nem mellesleg jól is néz ki szerintem, ez lett az E51.

A mobilozás fejlődése a tömegessé válás óta folyamatos, ezt pl. Magyarországon az a tény mutatja, hogy a hazai szolgáltatóknál több a magyarországi mobiltelefon-előfizetés (pre- és postpaid), mint ahányan laknak az országban. Ez azért lehet így, mert sokaknak nemcsak magánhasználatra van telefonjuk, hanem van „céges” mobiljuk is. És ha már céges, akkor lehetne rajta netezni meg mailezni és a találkozókat is szinkronizálni a szerverrel stb. Nos, ezen a téren tudnak sokat az „okostelefonok”.

A másik régi motoros a Windows Mobile, vagy röviden a WinMo korszakában fejlődött ki. Ez akkor futott Kép: Sanya fel a piacon, amikor a hardvergyártók Technikai szempontból a fejlődés elértek arra a technikai fejlettségre, zászlaján az integráltság jelszava van, vagyis a cél egy tehogy egy PDA-ba GSM modult is megbízhatóan integnyérnyi készülékbe minél több hardveres ill. szoftveres rálni tudjanak. Ekkoriban igen elterjedt volt a Microfunkciót pakolni. A dolog lelke, mint ahogy a PC-nél soft tenyérgépekre fejlesztett oprendszere, így praktikus is, az operációs rendszer, erről olvashattok alább. volt ezt kibővíteni a telefonáláshoz szükséges részekkel. A divat közben változott, a PDA-s jelleg kikopott ezekElsőként a kategória megteremtőjéről pár szó. A Symből a készülékekből, és inkább az Apple-féle kezelőfelübian oprendszeres telefonoknak elég nagy múltjuk van, letet koppintja mindenki, és teszi rá az érintőképernyős az oprendszer gyökerei még a 90-es évektől, a Psion termékére. Persze a Windows Mobile-nak is, mint minpalmtopoktól erednek. Azóta elég szép karriert futottak den okostelefon-oprendszernek, megvan az az előnye, be, és a sikerük még most is kitart. Bár azóta nagyobb hogy akár magunk is fejleszthetünk rá programot. Ehlett a piac, megérkeztek a konkurensek is. hez itt a NIK-en már megvan a kezdő tudás, ugyanis 8

2010. FEBRUÁR megfelelő, .NET keretrendszerű programokat simán lehet rá írni. Én anno még próbálkoztam a WM2003 oprendszerű PDA-ra írni Visual Studióban, ugyanis van hozzá SDK.

igény táplálja, hogy az ember ne legyen helyhez kötött, hogy fontos vagy kevésbé fontos, ámde szórakoztató eseményeknek legyen részese, elérhető legyen, bárhol is van épp. Mondjuk úgy, rugalmas legyen, éppúgy, ahogy rugalmasak és alakíthatók azok az operációs rendszerekkel ellátott készülékek, amikről írtam. És a fejlődés nem áll meg, épp csak most kezdődött…

Az iPhone annak idején nagyot robbant 2007 nyarán, amikor bemutatták Amerikában, ugyanis almáék kitalálták azt, hogyan szeretné az átlagember használni a telefonját. Persze a termék ára nem átlagár, de a technikai bravúrt meg kellett fizetni. Az Apple telefonja megjelenésekor ámulatba ejtő volt, ugyanis az a miniatürizálási szint azokkal a tartalmi szolgáltatásokkal, de főként a többszörösen érzékeny (multitouch) kijelzővel igen ütős volt. Törékeny jószágok ezek a mobiltelefonok „állatkertjében”, és az Apple a garancia dolgával kicsit fukar, egy (eredeti) SIM kártya tartó kis műanyag lapocska több tízezer forint. Egy feltöltéssel nem sokáig húzza a kicsike, de emellett a legcikibb az, hogy a 2 megapixeles beépített kamerával nem lehetett a gyári szoftverrel alapból videofelvételt készíteni, és hasonló, üzletpolitikai megfontolású butításokat tettek bele. Ezt már onnan tudom, hogy a vonaton hazafelé leült mellém egy lány, akinek a kezében iPhone volt, én meg pont ekkor írtam a cikket a notin, hát elkértem tőle, és közben jót dumáltunk ezekről a dolgokról :)

Zsó

Function May_I_Marry_Her(Girl: TGirl):boolean; begin With Girl.Mother do May_I_Marry_Her:=((Body. Qality=”attractive”) and (face.Quality=”beautiful”)); end; Nézd meg az anyját, vedd el a lányát

while( state(Korso) != _BROKEN ) go( Korso, &Kut); Addig jar a korsó a kútra...

Amihez a Google hozzányúl, az arannyá válik, vagy ha mégsem, akkor max. lefújják aranyszínűre. Az új ékszerüket Androidnak hívják, és a legfrissebb belépő az okostelefon-oprendszerek piacán.

type TEmployed=class(THuman) Job : String[30]; procedure OnGraveDigging( Sender: Tobject); private { Private declarations } public { Public declarations } end; Procedure TEmployed.OnGraveDigging( Sender: Tobject); begin Sender.Job:=”GraveDigger”; end;

A Google által felvásárolt Android sikere abban állhat, hogy a Linux kernelen alapuló telefonos operációs rendszerre bárki programozhat Java nyelven. A nyílt forráskódú oprendszer legtöbb programját a Google az Apache licenc alatt jelenteti meg. Az oprendszerhez (Almáékéval ellentétben) rögtön SDK (azaz szoftverfejlesztő környezet) is megjelent. Az Andorid felkeltette a vezető készülékgyártók figyelmét is, és nem kisebb nevek sorakoztak fel mögé, mint a PDA-iparban rég hírnevet szerzett HTC, vagy az Államok-béli vezető telefongyártó Motorola, vagy az IBM PC üzletágát felvásárló kínai Lenovo. Tehát már létezik pár Androidos telefon, néhol igen figyelemreméltó hardverképességekkel, ami jól mutatja, hogy merrefele halad a mobilpiac, mik a vevői igények, és hogyan próbálják őket kielégíteni.

Aki másnak vermet ás az a sírásó

if( origin(Horse) == _SOUVENIR ) Allow_ Look_At.Teeth=0;

Végezetül: A mobiltelefon lenyomta a vezetékest kis hazánkban és a világ más iparosodott részein egyaránt. Ahogy a hang-, úgy az adatalapú kommunikációban is teret nyer magának életünk perceiből. Fejlődését az az

Ajandék lónak...

9

BÉTA VERZIÓ V5.1

Bemutatkozik Hegedűs Zoltán elnök [email protected] +36 20 771 8060

Bátori Ágnes általános alelnök [email protected] +36 20 771 8057

Palotai Zsolt gazdasági alelnök [email protected]+36 20 771 8069

Az egész nagyon régen kezdődött. ’87-ben egy szép márciusi délutánon láttam meg a napvilágot a Virginia állambeli Beaverdamtől mintegy 14 000 km-re keletre, Nyíregyházán. Az óvoda és az áltsuli után az ország egyik kiváló borvárosa, Tokaj felé vettem az irányt, ahol informatikát tanultam és tagja lettem a Diákönkormányzatnak. Ezután felvettek a NIK-re, és rövidesen a gólyatáborban találtam magam mint CSK, majd beszippantott a HÖK :) Érdekvédelmi felelős lettem, majd gazdasági alelnök, szerveztem vezetőképzőt, részt vettem jópár GT-ben és KIN Kupán.

Csapatunk egyetlen nőtagjaként pátyolgatom a társaságot. Minden tudásomat, kedvességemet, empatikus képességemet és szociális érzékenységemet bevetve próbálok helytállni a HÖK-ben. A legtöbben „szoctámos”-ként ismertek eddig a suliban, de most az ösztöndíjutalásért felelek, és mindent megteszek majd, hogy hónap közepén már legyen mit enni és legyen mit inni is, illetve a „kooposak” pénzéért is engem kell zaklatni.

Másodéves NIK-es ha éve intézem a NIK H Az én munkámmal csa lálkozhatsz, mert „csak vékenységeihez kapcso Mit is jelent ez a gyako HÖK szervez valami re kell venni a szükséges pénzbe kerülnek, teh szempontjából költség kiadások könyveléséér jó beosztásáért felelek. hogy munkámmal pró tet „teremteni” oktatá célokra!

Tavaly február óta általános alelnöki feladatokat láttam el, majd 2010. január 1-től engem választott a kari Küldöttgyűlés a Neumann kar HÖK-elnökévé. Jelenleg én vagyok az, aki összefogom a NIK HÖK elnökségét, képvisellek titeket karunk vezetősége előtt, valamint a kari és egyetemi fórumokon. Én felelek a NIK HÖK működéséért és az Egyetemi HÖK munkájában való részvételért. Ha problémátok akad, vagy csak van egy jó ötletetek, keressétek nyugodtan a NIK HÖK elnökségét!

Segítek mindenkinek, amiben csak tudok, Majtikának bulit szervezni, LAJ-nak érdekeket védeni, Zolit helyettesítem, amikor pillanatnyilag házon vagy magán kívül van a sok intézkedés közepette. Azért a szoctámot nem hagytam abba teljesen, kereshettek még ilyen ügyekben is, de a NIK-esek képviseletét rábíztam az új szociális koordinátorunkra, Pintér Ádámra, és az új NIK-es szoctámkülönítményre (lehet még csatlakozni!). Ha bármilyen gondod van, szívesen segítek, ha pedig nem tudok, legfeljebb elküldelek ahhoz, aki tud. :)

10

De természetesen ezen érdekvédelemmel, szer cióval kapcsolatos fela mottó – mint minden litás megőrzése!

Neptun pénzügyekkel tudok többet, mint te, dok segíteni! :(

2010. FEBRUÁR

k a NIK HÖK

-obuda.hu

allgató vagyok, és egy HÖK gazdasági ügyeit. ak indirekt módon tak” a HÖK gazdasági teolódó ügyeket intézem. orlatban? Például, ha a endezvényt, akkor meg s dolgokat. Ezek ugye hát a gazdálkodásunk gnek számítanak. Ezen rt, valamit a keretek . Mondhatnám azt is, óbálok elegendő kereási, illetve szórakozási

n dolgok mellett ellátok rvezéssel és szponzoráadatokat is. És az idei nhol: a gazdasági stabi-

kapcsolatban én sem , abban sajnos nem tu-

Lukács Ádám József érdekvédelmi alelnök [email protected] +36 20 771 8061

Debreczeni Dávid PR- és rendezvényes alelnök [email protected] +36 20 771 8058

Régi-új arc vagyok a NIK HÖK elnökségében. Az elmúlt három évben kipróbáltam a KINFO csapat irányítását, Gólyacsapatok és a GT vezetését, bulik szervezését, bejártam a ranglétrát, kipróbáltam magam több helyen, és végül a számomra legjobban fekvő érdekvédelmi alelnöki posztról köszöntelek titeket. Mint az elmúlt három évben, érdekvédelemmel, ügyes-bajos tanulmányi gondokkal bátran fordulhattok hozzám. A TVSZ, FTV és más szabályzatok ismeretét melegen ajánlom, de ha kérdésed van, keress meg, és megbeszéljük, hogy működnek a dolgok a gyakorlatban. Nem vagyok semmi jónak elrontója, ha ötleted van, szívesen fogadom, meglátjuk, mit lehet belőle kihozni.

A legtöbben Majtikának ismernek. Kezdek én is öreg harcos lenni mind az iskolapadban, mind az elnökségben. Munkám főleg a ti szórakoztatásotokról szól. A legtöbb rendezvényen ott vagyok, akár italozásról van szó, akár szakmai eseményről. Bármi ötleted van, nyugodtan megkereshetsz, szívesen meghallgatlak, és ha jó az ötleted, akkor meg is valósítom.

Legtöbbször fel s alá rohangálva találtok, vagy békeidőben a Haliban munkálkodom.

Kellemes félévet!

Végül a legfontosabb: néma gyereknek anyja sem érti a szavát! A problémákkal mindig időben keressetek, mert lehetetlen nem létezik, de a csodára várni kell!

11

Idén a KIN Kupán a KINFO csapat főszervezőjeként kell majd helytállnom. Segíts, hogy sikerüljön! Hogy jó PR-osnak mutassam magam, gyorsan itt a reklám helye: ha szeretnéd az Informatika csapatát erősíteni, nyugodtan jelentkezz nálam!

BÉTA VERZIÓ V5.1

Művelt alkoholista I: A bor Egy sikeres vizsga után beültünk a diáktársakkal egy helyre iszogatni, hogy megünnepeljük a sikert. Büszkén öntöttük magunkba a finomabbnál finomabb italokat. Ki sört, ki bort, és volt, aki rövidet. Mindenki, amit szeret. Ekkor fogant meg az ötlet a fejemben: mi lenne, ha kicsit részletesen megismerkednénk az alkoholok fajtáinak szépségeivel, származásával, kultúrájával? Igen! Tetszik tudni, minden egyes alkoholszármazéknak megvan a maga kultúrája.

tették és borral hígították, majd minden vezér ivott belőle, megpecsételve ezzel a szerződést. Istennek hála, az éghajlat, a talaj és az évszádos tapasztalatok tökéletes körülményeket biztosítottak itt a Kárpát-medencében arra, hogy Magyarország az egyik legnagyobb bortermelő nemzetté nője ki magát. No de mi is a bor valójában? A bor a szőlő levének erjesztésével készülő alkoholtartalmú ital. A szőlőt kipréselik, így must lesz belőle. Ezután erjesztik, aminek következtében a mustban lévő cukor alkohollá válik.

Az első részben a bor szépségeiről, illetve a szőlő végtermékeinek érdekességeiről, fajtáiról írnék, természetesen a teljesség igénye nélkül, ugyanis arra egy könyv sem lenne elég.

De ha ilyen egyszerű, miért nem készít mindenki bort? Azért, mert a látszat ezúttal is csal. Először is a borászok gondosan kiválogatják a legjobb minőségű szőlőszemeket. Aztán vannak apró és érdekes varázslatok, melyekkel befolyásolják az adott bor ízét, illatát, színét, és melyektől olyan egyedi és a termelőre olyan jellemző lesz a végtermék. Például vannak borok, melyeket több évig érlelnek palackban vagy hordóban. Vannak borok, melyeket akár mi is, otthoni körülmények között, érlelhetünk palackban. De az átlagos, boltban kapható borokat nem tanácsos túl sokáig tárolni, ugyanis 1-2 hónapon belül veszítenek aromájukból. Folytassuk ott, hogy milyen fajtái is vannak a boroknak. Van ugye fehérbor, ami fehér szőlőből, van vörösbor, ami vörös szőlőből és van a rozébor, ami…! Nem! Tévedés! Nem keverjük össze a vöröset a fehérrel. A rozé szigorúan vörös szőlőből készül. A színbeli eltérést az elkészítés módja okozza. A bor a színét a szőlő héjának köszönheti. A rozénál csak addig hagyják az erjedésben lévő elegyben a héjakat, amíg az szép rózsás színű nem lesz.

Hol is kezdjem? Hiszen még a történészek sem tudnak konkrétumot felmutatni, hogy mióta létezik a Föld nevű bolygón a bor. Már a Biblia is említést tesz róla Noé korából. Dionüszosz görög isten nevéhez fűződően, a tiszteletére rendezett ünnepségekkel kapcsolatban is találunk utalást a bor ókori létezésére. Egy elmélet szerint viszont előbb volt Európában szőlő, mint ember.

Ezen felül a bort osztályozzák még cukortartalom szerint. Van száraz, félszáraz, félédes és édes. Gyakran, ha nem tökéletes a szőlő cukortartalma az adott évben, mesterséges eszközökkel javítják azt. Érdekes, hogy van a bornak is egy törvénykönyve, melyben pontosan meghatározzák, hogy maximum mennyi lehet az adott borok cukortartalma. A bor szabályozásait átolvasva figyelemre méltó, milyen precíz eszközökkel védik a minőségi borokat. Így annak valószínűségét, hogy silány bort, vagy ne adj’ isten tablettás bort vegyünk le a polcról, jelentősen leredukálják.

A magyarokkal kapcsolatban már az V. századból találunk emlékeket. Szokás volt ugyanis, hogy szerződést vérrel kötöttek. A vezérek vérüket egy edénybe csepeg12

2010. FEBRUÁR Mind a fehér-, mind a vörös-, mind a rozébornak számtalan fajtája van. A bor fajtája attól függ, milyen szőlőből készítik. Az én toplistámon szerepel többek közt a Chardonnay, az Irsai Olivér, a muskotály a fehérből, és a Merlot, a Cabernet Savignon a vörösből. Persze ez az én szám ízlése. De mindenki megtalálhatja a maga szájához illő bort, borokat.

A török seregben elterjed a hír, hogy bika vérét isszák a magyarok. Ijedtükben aznap nem is támadnak tovább. – Persze ez bizonyíthatóan legenda, hiszen a bikavér keletkezését jóval későbbre datálják. Aztán hátravan még az én szívemhez és számhoz legközelebb álló tokaji aszú és aszúeszencia nevezetű desszertbor. Ezt úgy készítik, hogy a Botrytis cinerea nevezetű gomba hatására aszúsodó szőlőszemeket szüretelik le. Azaz jóval később szedik le, mint az otthoni fogyasztásra szánt szőlőt. A hagyomány szerint annyi puttonyos egy aszú, ahány puttony aszúszem kerül egy hordónyi mennyiséghez, és annyi évig kell érlelni hordóban, ahány puttonyos, plusz még két évig. Ma már, a bor törvénye alapján, pusztán a cukortartalom szerint minősítik az aszúborokat. 60 g cukor/liter a 3 puttonyos. Innentől 30  g-onként lépegetve jutunk el a 6 puttonyosig. Majd a 180 g/liter és ennél magasabb cukortartalmú borok következnek. Ezeket már aszúeszenciának hívjuk. Most essen szó az ünnepi hangulatok elengedhetetlen kellékéről, a szilveszteri ünnepségek szimbólumáról, a pezsgőről. A történelem a Hautvillier nevű, Champagne megyében található apátság falai közé, körülbelül 350 évvel ezelőttre teszi a pezsgő első megjelenését. Itt ugyanis gyakran megzavarta a bortermesztést a hirtelen hőmérséklet-csökkenés, amelynek következtében nem fejeződhetett be teljesen tavaszra a savasabb borok lassú erjedése. Így gyakran maradt a borban bizonyos felesleges cukortartalom, amin egy évvel később, amint a meleg beköszöntött, az élesztők ismét élősködni kezdtek. Ekkor viszont már nem volt hova eltávoznia az ilyenkor keletkező szén-dioxidnak, így szétáradt a borban. S lett lészen vala a pezsgő. Tudni kell, hogy mind a bort, mind a pezsgőt úgy illik felszolgálni, hogy a poharat 1/3 részéig töltjük csak meg, helyet hagyva így a bor illatának. Ugyan nagyon csinos és divatos vékony, hosszú pezsgőspohárból inni a pezsgőt, mert jól látszanak a buborékok, ám a borászok a pezsgőt is hagyományos borospohárból isszák, szintén az illat miatt.

Az is nagyon fontos, hogy a szőlő, amiből a bor készül, melyik tájegységről származik, és nem kevésbé fontos, hogy melyik pincében készítik. Én a tokaji, az egri, a balatoni és az etyek-budai borokat favorizálom.

A következő részben szeretném bemutatni a szőlőből készült italok csodálatos palettájának további részeit. Többek közt a törkölypálinkát, és ezen elindulva más pálinkafajtákat is.

Mielőtt felvetődne bennetek, hogy mért nem említettem eddig a méltán híres egri bikavérünket, gyorsan elmondom. Azért, mert nem ebbe a kategóriába tartozik. A bikavér több bor háziasításából készül. De honnan ez az érdekes elnevezés? Bikavér. A válaszért a török időkig kell visszanyúlni. Eger várának ostrománál vagyunk. A magyarok alig bírják tartani a várat, amikor Dobó István felhozatja a maradék vörösbort a katonáknak, akik a bor hatása alá kerülve felbátorodnak. Ruhájukon csöpög a vörös folyadék. Arcukon elszántság.

Addig is ne felejtsétek: Tanulni jó! Ugyanis a tanulásnak idővel meglesz a gyümölcse, és mint tudjuk, minden gyümölcsből készíthető pálinka. Bundi

13

BÉTA VERZIÓ V5.1

Elvis él... Talán azért halt meg olyan fiatalon, hogy örökké élhessen?!

S persze tartom magam a felháborodást távol tartó közhelyhez: Kinek nem inge, ne vegye magára! No de attól még, hogy nem az én ingem, vagy nem is a tiéd, nem egy embert látunk a környezetünkben, akié nagyon is. Ezzel szintúgy nem azt mondom, hogy erőltessünk magunkra heti rendszerességgel például komolyzenei koncertet – már aki nem jár kedvtelésből:) –, de nyissunk új kapukat – melyek lehetnek régiek, csak rozsdásak –, s vegyük észre a sok csodát magunk körül a múltban éppúgy, mint a jelenben!

Negyvenkét év. Negyvenkét fordulatos, életszagú és nem utolsósorban hírnévszagú év. Ki az, ki ne hallotta volna a nevét? A baj, hogy léteznek, akik a nevét ugyan hallották már, de a hangját még nem! Az imént – köszönhetően az egyik közszolgálati tv-nek (a hullámokkal jelzettnek) – betekintést nyerhettem ebbe a nem mindennapi életbe. S persze, félreértés ne essék, senkié sem mindennapi. De amit Ő adott a világnak, az talán nem fogható meg szavakkal, véleményekkel, teóriákkal és kritikákkal. Ez annál jóval több, mélyebb. Az utolsó koncertjeiből kiragadott jutyúb-felvételek ugyanis elég megtévesztőek lehetnek korunk véleményátvétellel táplálkozó, saját tapasztalatokra alapozott értékelés megalkotására lusta fogyasztói társadalma számára. Tisztelet a kivételnek, ha valaki hőbörögni kezdene… Igen. Darabokból nehéz látni az egészet, egy-egy momentum alapján könnyű vagdalkozni véleményekkel. Bevallom őszintén, ezért nem is lennék kritikus… Óriási felelősség! Feltéve, ha lelkiismerettel társul… No de térjünk vissza ehhez a memphisi emberhez. Mert hát Ő is csak ember, az előtt, mellett, mögött, alatt, majd felett, hogy Király. Bárcsak ilyen – minek is nevezzem… – valamirevaló dolgokkal gazdagítanák a kis nebulókat a suliban énekórán, ahelyett, hogy erőszakkal megtanítsanak kottázni például engem, aki azóta se tudok, és soha nem is volt rá szükségem! Innen is látszik, hogy mekkora hülyeség az alapműveltség fogalma… Ezzel nem azt mondom, hogy a kottázás haszontalan dolog, de hagyjuk a kis Mozartokra, s nekünk meg maradjanak opciók, hogy kifejlődjön némi hallásunk, megismerjünk különféle zenei irányzatokat, s ne csak a „mi korosztályunkban” épp divatos zenekarok és dj-k zenéit, dalait fújjuk kívülről! Talán nem lenne ilyen beszűkült világunk, ha egy esetleges szakítás vagy borongós téli nap után nem mindig a mindent – saját belső világunkat is – elnyomó elektronikus zenével próbálnánk elterelni gondolatainkat, és jobb esetben egy, rosszabb esetben több pohár alkohol hátán vágtázva menekülni mélyebb érzéseink elől…

Annyi érzés van a világon, a világban. Bennünk! Mint akár Elvisben, aki nélkül nem lenne Hound Dogunk, Jailhouse Rockunk, Always On My Mindunk, amit azért többen ismernek, hála az égnek, mint amennyien nem! S talán azért halt meg olyan fiatalon, mert a saját módján járta útját, hogy örökké élhessen… Ahogy utolsó koncertjén már búcsúzóul énekli a híres Frank Sinatra-dalt: I did it my way… Köszönjük neki! Fóka 14

2010. FEBRUÁR

1001

0111

0010 0011

0001

0011

0110

0101

1001

0100

0110

0101

0101 0111

1001 1000

0100

0010

0110

1001

0110

0100

1000

0010

0001

1001

0011

1000

0101

0100

0111

0101

1001

1000

0100

1000

1001

0011

0110

1001

0001 0100

0101

0110

0010

0111

0011

0010

1000 0100

0110

0111

0111

1000 0100

0101

0100

0111

0010

1001

0110

1000

0010

0101

0011

0111

1000

1001

0110

1001 1000

0110

0101

0001 1001

0111 15

0011 0111

0001

0001

1001 0101

0001

0101

0100

0110

0111

0001

0011

0010

BÉTA VERZIÓ V5.1

Gus karácsonya Minden reggel ugyanaz a móka. Ébresztő hajnalok hajnalán, mikor a becsületes nappaljáró élőlények többsége még alszik, az éjszakai lények többsége pedig már alszik. Ilyenkor kel fel Lovas Sándor László.

Gus a fejéről söpörte a vizet. Sándor összevonta a szemöldökét, mint már napok óta párszor. Ilyenkor néha Gus megkérdezte: „Mi van, nőtt még egy farkam?”, mivel sokszor az az érzése támadt, hogy Sándor méregeti őt. Néha csak nézte, nézte a kis egeret, és hümmögött. Gust kicsit idegesítette a téma. De ennél jobban izgatta, mit fog adni Sándornak karácsonyra. Sándor befogadta őt, eteti, és apró figyelmességekkel kényelmesebbé teszi az életét, mint a dobozház vagy házdoboz, amire ablakot és ajtót vágott. Csak megérdemel valami karácsonyi ajándékot. Viszont a világ többi részén felmerülő kérdés a kis pesti egereket is eléri: Mit adjak karácsonyra??? Mindig az az egyszerűbb, hogy mit szeretnék, de hogy mások mit szeretnének, azt a „legöregebb hindu is csak sejti”. Annak ellenére, hogy igazán nehéz feladat elé állt a bemondók gyöngye, egy elejtett szóból igazi jó ötlete támadt…

Felkel, a pici lakás konyhájába siet. Na jó, nem siet: csoszog. Méghozzá kínai papucsban. Kávéfőzőt töm, felteszi a gázra. Hupp, nincs benne víz, ilyenkor a szája irányából káromkodás hallatszik. Mikor üzembiztos a kávéfőzés, a hűtőt nyitogatja. Ennek mind hangja van, és mind olyan, ami egy egér fülét megcsapja. Ilyenkor Gus felkel, megrázza a bajuszát, majd konstatálja: kéne egy papucs. Beveti az ágyát: a tiszta rongyot, amin alszik. Az ember azt hinné, micsoda élet, rongyokon aludni, de Gus számára ez a középosztály luxusát idézte. Főleg, hogy saját kartondoboza volt, amire Sándor még ajtót és ablakot is vágott. Tiszta, jó élet, meleg van, ebéd van, ez kell egy pesti egérnek. Gus nem is panaszkodott.

Műszak végeztével hazamentek. Gus szőtte a terveit, amik egy S.W.A.T-akció terveinek összetettségével bírtak, így észre sem vette, hogy Sándor arcára győzedelmi mosoly telepedett, mint aki rájött, miképpen lehetséges kivitelezni a tökéletes örökmozgót. Gus nem is sejtette, hogy Sándor napok óta ugyanazon gondolat miatt nem alszik, mint ő. Bele sem gondolt, vajon ő mit kap karácsonyra, sokkal jobban lefoglalta, hogy saját lelkiismerete előtt szégyenben ne maradjon szenteste alkalmából.

Mióta együtt dolgoztak, Sándor is vidámabb volt napközben, volt kivel diskurálni menet közben. Mivel a megállók felelőse Gus volt, így nem állt fenn a veszélye, hogy Sándor a beszélgetés miatt elveszíti a fonalat. Így volt ez a békés hétköznapokon. Miután mindketten felkeltek, reggeliztek, Sándor szalonnát, hagymát, kenyeret, Gus ugyanezt sajttal, ám hagyma nélkül. Rutinszerű életük így folyt már több mint egy hónapja.

Hazaérve Gus csak a megfelelő pillanatra várt, mikor Sándor elalszik vagy elmegy a délutáni vásárlására. Bejött a terv: Sándor a diadalmas vigyorát vásárolni vitte. Gusnak ez volt a nagy lehetőség, felkapta a kabátját, és átbújt a vécéajtó alatt. Már kész volt a terve. Leszaladt a vízcsövön a pincébe, ahonnan egyenes út vezetett az utcára. A hideg, havas szél az arcába csapott, ahogyan kilépett a ház alján lévő repedésen.

Gus frissen mosott kabátját magára kanyarítva bújt Sándor zsebébe, mikor dolgozni indultak. Esett az eső, és Gus ugyan csak egy pillanatra dugta ki útközben az orrát, mégis csuromvíz lett.

– Ismét utcára kerültem – mosolygott Gus az orra alatt. De nem volt vesztegetni való ideje, Sándor akármikor beléphet az ajtón, és ha összetalálkoznának, Sándornak lenne néhány kellemetlen kérdése. Elszaladt hát a ház tövében, a sarkon bekanyarodva a piac már csak pár utcányira volt. Odaérve a kavalkádban csak az orra után mehetett, hiszen a sok embertől és kirakodópult-

Mikor elfoglalták aznapi villamosukat, 16

2010. FEBRUÁR tól nem látott sok mindent. Az orra csalhatatlan egy egérnek, ráadásul egy igen jellemző illatot keresett. Miközben ügyesen kerülgette a cipőket és az asztallábakat, felrémlett benne a pár napja történt eset, mikor Sándor a régi karácsonyfadíszeket nézegette. Élesen élt a kisegér fejében a megváltó mondat, amit Sándor csak úgy, maga elé ejtett: „Venni kéne végre egy csúcsdíszt.” Gus nem volt őrült, hogy ezt kihagyja, hiszen megvan az igazi ajándék: csúcsdísz. Ám honnan szerezzen csúcsdíszt? Vagy milyet? Beletelt vagy két napba, mire rájött, hogy amilyet ő akar, olyat nem fog találni, kénytelen a maga kezébe venni a dolgok menetét.

még cipelt fát. Visszafelé elhaladt a faműves festékesdobozai mellett. A bajsza ismét megrezdült, és tudta, az angyalok ma rá vigyáznak. Otthagyva a kerekekre szerelt fát, az első kuka felé vette az irányt. Hosszas kotorászás után egy kiürült kézkrém sebtében kitörölt műanyagdobozával és egy elfeledett plüssmackóból kihúzott pamaccsal tért vissza. Kinyitotta a dobozt, a piros fafestékes vödörke mellé tolta, és tiszta egeréből belevágta a frissen „betonpattintotta” lukasztóját. Ügyes volt, hiszen nem ment tele festékkel a szája. Attól félt, ha piros lesz a szája széle, Buda kitartóan hideg flaszterja még egy csókot kíván majd, ezúttal rúzsosat. Ez még a kisebbik baj, de a röhögéstől nem tudott volna hazamenni, pedig ha Sándor előbb ér haza…

Már majdnem a célhoz ért, mikor egy faangyal mindössze egy centire az orrától ért földet. Egy szőrös kéz nyúlt utána, minek hatására Gusban meghűlt a vér, de csak egy picikét. Körülnézve fémvödröket látott. Különböző színű fafestékek voltak az asztal alatt, pár doboz faangyalka kíséretében. Gusnak elméjébe úgy hasított az ötlet, hogy a huzata megrezgette a bajuszát. Ám ez is plusz tervet igényelt. Tovább szaladt hát a célja felé, és rövidesen meg is pillantotta: a fenyőárus. Ismerte ezt a fenyőárust már egy ideje. Évek óta minden télen azzal telt a pár nap, mit a fenyők eladásával töltött, hogy szünet nélkül káromkodott: „Nem igaz, hogy nem lehet méretre vágni ezeket a fákat, nekem kell minden évben más helyett dolgozni! Elegem van a fenyőfaragásból!!!” Ennek ellenére persze minden évben ott volt, és Gus rendszeresen meglepte magát a levágott fenyőhasábbal, amit az árus úgyis kidobott. Mennyei rágni!!! Valami igazi karácsonyi hangulata lesz tőle az egérnek.

Gus már festékestül-fástul hazafelé tartott, mikor Sándor végzett a karácsonyi vacsorához szükséges dolgok bevásárlásával. Most jött csak a java. Tudomása szerint a Tímár utca egyik végében egy játékbolt található. Az ő terve is készen állt. Nem volt más dolga, mint hogy szerencsét kívánjon magának. Lottó ötöshöz kellőt.

Most is lopni jött. De idén nem magának. Keresett egy szép, méretes darabot, ami tökéletesnek ígérkezett. Rutinosan kapta fel és iramodott neki, majd lendületesen botlott meg néhány méretes csavarban. Így történt, hogy karácsony alkalmából Buda kitartóan hideg flaszterja Gus szeretetteljes csókjában részesült. Van ez így. Gus feltápászkodott, leporolta magát. Káromkodás közepette, mert olyan jó egereset káromkodott, a nyelvével fogait tapogatta. Na ez letört bizony, de egy egérkének nem olyan nagy baj, hiszen gyorsan visszanő. De most aztán igazán félelmetes harapása lett a frissen elpattant, éles szélű fogával.

Sándor már egy ideje nem aludt jól. Ahogy közeledett az ünnep, egyre idegesebb lett, mivel nem tudta, mire vágyna az ő címeres bemondója. Mikor is reggel bevillant… Gus csúnyán megázott, hiszen neki nem volt sapkája. Lényegében semmije sem volt. Mikor Sándorhoz költözött, semmi ingóságát nem akarta elhozni, ha volt is neki. Mása sem volt, csak egy kabátja, meg persze egy barátja, de Sándor nem gondolta, hogy beül masniban a fa alá. Sietős léptekkel arra igyekezett, amerre a boltot sejtette. A Tímár utca Bécsi út felőli végén volt a kis üzlet, ahol is egy kedves hölgy fogadta Sándort. Ő először nem tudta, mit mondjon, mivel a „sapkát keresek az egér barátomnak, de olyat, ami megy a ballonjához” igen hülyén hangzott. Így azt mondta:

Az idő ellenben telt, és ha Sándor vele együtt, vagy az ég ne adja, nála előbb ér haza, abból fura helyzet lesz. Magára kapta ismét a fadarabot, és már óvatosabban, átlépve a csavarokat útnak indult. Mikor az utolsó csavart is átlépte, hátrakapta a fejét: „Hát hülye vagyok én???” Így történt, hogy némi madzaggal odaerősítve a hosszú csavarokat a fára, anyákkal és alátétekkel kereket szerkesztett. Diadalmasan húzta maga után az imént

– Én az unokahúgom babájának a fejére keresek sapkát. – Na ez igen frappáns megoldás volt, legalábbis annak tűnt, míg a hölgy vissza nem kérdezett: – Mégis milyen babára? – Sándor ekkor igen kellemetlenül érezte magát. 17

BÉTA VERZIÓ V5.1 Ám közel sem annyira, mint Gus, aki pont abban a pillanatban próbálta a vízcső mentén felvonszolni bonyolult motyóját. Időközben sikerült egy kevéske szalagot is beszereznie, hisz a bazárban az egérnek mindig csurran-csöppen valami. Ez a szalag volt, aminél fogva Gus maga után rángatta fura kis terhét, miközben felmászni próbált a csövön. Nem volt olyan könnyű, mint ahogyan eltervezte, hiszen mindössze annyinak kellett volna történnie, hogy Gus mindent mérnöki pontossággal összekötöz az ünnepi szalaggal, majd hátán a kommandós felszereléssel felhussan a cső mentén, belopózik a lakásba és kész. Ennek a tervnek az első gyenge pontja a házba nyíló igen apró rés volt. Ez lazította meg a mérnöki pontossággal létrejött kötést. Majd mikor Gus mászni kezdett, hirtelen nehéznek bizonyuló csomagja kioldott, és deszantba kezdett a gravitáció erőirányába. Gus utánakapott. Mérnöki kötése deformálódott, és evolúciójának köszönhetően egy bizonyos Gordius nevezetű pasiról elnevezett kötést alkotott az egér egész testén. Szinte pulóvernek hatott, ám igen fixnek bizonyult, és se őt, se a csomagot nem engedte szabadjára, így Gus megroppantotta a nyakát, és tovább mászott. Körmei csikorogtak a csövön, és csendben kuncogott azon, hogy ha pirosan világítana az orra, ő lenne Rudolf, a függőlegesen szánhúzó rénszegér. Bundáján végigfolyt a lecsapódó pára, éppen mint Sándor nyakán az izzadság, miközben hevesen megválaszolni igyekezett a hölgy kérdéseit.

– Azt is kérem!!! – Majd gondolatban hozzátette: „Hova fogom én ezt dugni???” Gus hazaérve látta, hogy Sándornak se híre, se hamva. Kőomlás gördült le hevesen kalapáló szívéről. Bevonszolta doboza mélyére az ajándéknak valót, és letakarta az ágynak csúfolt rongyával. Csupa kosz volt ő is és az ünnepi szalag is, ez így nem járja. A fürdőbe rohant, ahogyan csak bírt, majd a mosdóban gyorsan megtisztálkodott. Kimosta a vászonszalagot, amit nem volt könnyű leoperálnia magáról, és visszarohant a dobozába. Minden elő volt készítve és el volt rejtve, végre munkához láthatott. Ekkor lépett be Sándor. Hó lepte a cipőjét, a kabátját és egy nagy fekete zacskót. De mit is foglalkozott a furcsaságokkal Gus, aki éppen feltűnésmentesen próbálta bebugyolálni doboza mélyén a fenyődarabot. Sándor gyorsan átszelte az előszobát, majd a szobájából kiáltott vissza egy elhaló szervuszt. A becsapódó ajtó után szekrénycsikorgás, tompa puff, ismét nyikorgás és a kulcs rozsdás hangja a zárban. Erre már Gus is felkapta a fejét, Sándor rejteget valamit. No hiszen, Gus is. Ezzel a gondolatmenet le lett zárva. A vacsora után Sándor nyugovóra tért. Gus nyugodni… indult volna, ám tudta, mivel a reggel már karácsonyt köszönt, sok munka vár rá az éjjel. Így esett, hogy Gus letört fogából precíziós faragószerszám lett, hogy az éjszaka rágcsálás hangjától volt zavaros, valamint hogy másnap reggel Sándor motoszkálására Gus nem ébredt fel.

Sándor igen részletesen leírta Gus fejfelépítését, mire a hölgy három egyszerű főfedővel állt elő. Az első egy igen rózsaszín francia kalap volt, kizárt ügy. A második egy bukósisak, ami persze még jól jöhet, de a harmadik egy régi időket idéző simléderes sapi volt, az a vászon fajta, méghozzá barna. Ugyan játéknak szánták, de bélelt volt, éppen Gusnak való. Illő a stílusához, és persze a kabáthoz is. Pont tökéletes. Sándor öröme az egekbe szökött. Kifelé menet dalolni tudott volna, mikor meglátta a babaházat. Kettényitható, fából készült babaház vala az, és vala Gus méretében, két emelettel. Fent vala a hálószoba és vala a fürdő, alant pedig, bizony mondom néktek vala egy nappali és egy konyha. Beépített szekrény a konyha falán, egyéb bútor nincs. Ablakok, ajtók, szeparált szobák, elérhető áron. Sándor szemében kapott egy kis meghitt fényt is, és rábökött:

Már magasan járt a nap, mikor Gus kikászálódott a sarokból, mivel az „ágyban” a meglepetés aludt, jobban mondva rejtőzött. Kis dobozából kilépve az egér egy hatalmas karácsonyfát látott, Sándor épp díszítette. – Jó reggelt, Sándor, legyen boldog karácsonya – mondta nem éppen pincemély hangon Gus. – Jó reggelt, Gus. Van kedved segíteni? – Persze. Általában ennyire bonyolult beszélgetésekig fajultak ők ketten. A lényeg: együtt díszítették fel a fát. Gus kicsit lassabban haladt, mert minden 2-3 felakasztott szaloncukor után leszaladt a fa tövébe utánpótlásért, ám a szolgálatai az égők és színes szalagok körbetekerésénél igen nagy segítségnek bizonyultak. Késő délután lett, mire végeztek, és Sándor nekiállt főzni = kiolvasztani a fagyasztott kaját, ünnepi tálaláshoz szeletelni Gus jussát. Eközben egerünk serényen tekerte ünnepi szalagját a kész műre. Szerinte csodás lett, 18

2010. FEBRUÁR de szívében mérhetetlen izgalom dúlt. Sándor tetszését hivatott elnyerni, egyébként is először adott valakinek ajándékot. Eddig nem volt kinek…

Gus mosolyra húzta a bajuszát, mint aki jól végezte dolgát. – Ám neked is van valami a fa alatt – mondta Lovas Sándor László mosolyogva. – Bontsd ki gyorsan!

Mikor este a gyertyafényt egy tescós mécses adja, és az ünnepi vacsora szívmelegtől és mikrótól olvadt konzerv és ízlésesen tálalt keksz friss zöldséggel, a hangulat lehet igenis karácsonyi.

Gus, mint akit villám vágott, rádöbbent: a hatalmas csomag a fa alatt az övé. Élete első ajándéka, és milyen nagy! M i t nagy, hatalmas! Elfojtott egy egérkön�nyet, hiszen a fiú egerek nem sírnak. Sándorra nézve nem talált szavakat. Bontani kezdett, tényleg nem volt könnyű. Mikor végzett, egy ház állt előtte, vagy tán ő a ház előtt… erről egy ősz, nyelvnyújtogató zseni könyvet is írhatna, de itt mindegy.

Sándor mosolygott: „Nem lesz könnyű kicsomagolni” – gondolta. Gus mosolygott: „Nem lesz nehéz észrevenni.” Vacsora után elfogyasztottak egy kevéske bejglit, és tudták, most jön a lényeg: odaadhatják egymásnak az ajándékot. A szép ebben az, hogy egyikük sem feltételezte, hogy bármit is kap majd. Izgultak a szívből jövő ajándékozás miatt. A fához indultak, ami csillogott ünnepi fényében. Már ott volt alatta a nagy piros doboz. A tetején pedig Gus ágya, na meg alatta valami. – Sándor. Én úgy gondolom, barátok közt úgy illik, hogy ne maradjon ajándék nélkül – mondta Gus hirtelen, ezzel felszaladt a fa tetejére. – Tudom, már régóta nincs dísz a csúcson, fogadja tőlem megbecsülésem jeléül – ezzel lerántotta ágyrongyát a csúcson díszelgő ékességről.

– Van neked valami a konyhában – mondta Sándor. – A konyh…? – Gus levegője elakadt. Sokadszor. Beszaladt hát, és a konyhaszekrényen volt egy sapka. Régi időket idéző simléderes sapi volt, az a vászon fajta, méghozzá barna. Bélelt volt, éppen Gusnak való. Illő a stílusához, és persze a kabáthoz is. Pont tökéletes. Felcsapta hát, majd beszaladt dobozába, mint a villám. Magára kanyarította kicsi ballonkabátját, és úgy állt Sándor színe elé.

Sándornak elakadt a szava. Még az édesanyjától örökölt díszeket, miket azóta is felaggatott karácsonykor kisebb-nagyobb fácskákra, ám pár éve a csúcsdísz eltörött. Gyönyörű darab volt, a maga nemében különleges, ám amit Sándor most látott, annak szépsége felülmúlta minden díszét. Gyönyörű, fából faragott, szimmetrikus, pirosra festett csúcsékesség, tündéri vászonmasnival átkötve, méghozzá az ünnepivel. Sándor szívét meleg, karácsonyillatú érzés öntötte el.

– Nos? Illik? – kérdezte félszegen. – Passzol. Gus a szemébe húzta a sapkát, elrejtette jótékonyan nedves minigombszemeit.

– Gyere ide, Gus – mondta szelíden. Gus leszaladt a fáról, majd Sándor felvette a tenyerébe. – Ez a legszebb karácsonyi ajándék, amit valaha láttam. Nagyon szépen köszönöm!!!

– Köszönöm, Sándor. Idén másodszor adott nekem igazi otthont.

19

Avatar Decemberben mutatták be a mozik James Cameron legújabb alkotását, az Avatart. Az eddigi legdrágább, leglátványosabb és legújabb technológiákat felvonultató film mérföldkőnek számít a 3 dimenziós látványiparban. A rendező, aki eddig olyan „kis” címeket tett le az asztalra, mint az Aliens, a Terminátor vagy a Titanic, most újabb sikerfilmmel bővítette a listát. Főhősünk egy mozgássérült veterán, Jake Sully, aki eddig csendesen tengette napjait az egyre pusztuló Földön, ahol az emberek 2154-ben is csak egymás irtásával vannak elfoglalva. Persze az erőforrások vészesen fogynak, ezért a konszernek minden lehetőséget megragadnak más bolygók nyersanyagainak kiaknázására. Rövid felvezetés után rögtön a Földtől öt fényévre lévő Pandora nevű holdon találjuk magunkat. Ez az élő, lélegző környezet egyszerűen lenyűgöző, a legapróbb részletekig ki van dolgozva. Ahogy Cameron fogalmazott: ez egy édenkert karmokkal. Az itt élő háromméteres kék lények, a Na’vi-k szoros kapcsolatban élnek a környezetükkel. A Na’vi-k hite szerint minden élőlényt átjár az energia, de ez csak kölcsönben van nálunk, és az életünk végén visszakerül a körforgásba. Ezt a harmóniát mi egyre inkább csak elképzelni tudjuk, és közelítünk ahhoz az időszakhoz, amikor egyes állatokat már csak a múzeumokban és a természetfilmekben láthatunk. Vajon hányan cserélnék le ezt a feszített tempójú, stresszel teli életet akár csak egy kis időre, amikor se a megélhetés, se a vizsgák miatt nem kell aggódni? Persze minden kornak megvannak a maga előnyei és kihívásai. Az emberiség szerencsésnek mondhatja magát, ha megálljt tud parancsolni a felgyorsult „fejlődésnek”, és a GDP határtalan növelése nem dönti romba a bioszférát. Bár a történetet sokan sablonosnak és kliséhegynek titulálják, a tálalás remekül sikerült, s a film üzenete aktuálisabb, mint valaha: „Azt üzenték, hogy mindent elvehetnek. Most mi üzenünk: hogy ez, ez a mi földünk!” Sokan támadják az Avatart, mert szerintük Amerika-, globalizáció- és háborúellenes. A két utolsó jelzővel egyet lehet érteni, bár szerintem ezt vehetjük dicséretnek is. Talán még az ökofilm megnevezés sem túlzás, hiszen „testközelből” láthatjuk, ahogy egy nagyvállalat az új planétára való megérkezése után máris ledózerolja a fél dzsungelt. Erős párhuzamok vonhatók a gyarmatosítással és pl. az indiánok kiirtásával is, a

bennszülöttek élete nem sokat ér, ha a negyedévi jelentésről van szó. Emlékezetes az a jelenet is, amikor a munkagépek majdnem rádöntik az emlékek fáit az egymás karjaiban szunnyadó főszereplőkre. Technikai szempontból számos újítás található a filmben, ami miatt több mint egy évtizedig tartott – persze változó intenzitással – a film elkészítése. A szereplők arcmozgását egy speciális motion capture rendszerrel rögzítették, s ezt egy az egyben teszik rá a számítógépen lemodellezett Na’vi-k arcára. Az eredmény egy élethű, a színészi alakítást teljesen megőrző módszer megalkotása. Ehhez még egy játékmotorra hasonlító programot is írtak, amin alacsonyabb felbontásban, de azonnal látható az épp felvett jelenet végleges formája. A rendereléshez igen tekintélyes vasat használtak: 35 ezer processzor, 2 petabájt tárhely, 102 terabájt memória, operációs rendszere pedig az Ubuntu Linux. Az áramfogyasztásról nincsenek információk, de a felsoroltak alapján egy kisebb atomerőmű kellhet a világon a 192. helyet elfoglaló szuperszámítógép-park beizzításához. Mit tippeltek, a Crysis ezen a konfiguráción vajon hány FPS-sel futna? A filmet több helyen vetítik, „rendes”, 3D-s és IMAX (ez utóbbiból egy darab van Magyarországon, több hétre előre érdemes jegyet foglalni) mozikban. Érdekes megnézni az IMAX oldalán található leírásokat a vetítőrendszerről, mert első hallásra hihetetlennek tűnnek az adatok. 18×24 méteres, a teljes látómezőt átfogó ezüstös vászon, polárszűrős szemüvegek a hagyományos kék-vörös szemüvegek helyett, a vetítőben két 15kW-os fényforrás, melyek megközelítik a Nap felszíni hőmérsékletét, és azonnal meggyújtanának egy, a fény útjába tett vastag farönköt is. Egy IMAX tekercsen kiadott film 4,5 km hosszú, súlya pedig körülbelül 200 kg. Vicces lehet becipelni a vetítőterembe… Végszóként annyit tudok elmondani a 3 dimenzióval ismerkedőknek, hogy egy kis szédülés az elején belefér, hogy aztán 166 percen keresztül az ember leesett állal élvezze a látványt. Kiszakít a valóságból, és szinte észrevehetetlenül gyorsan véget is ér. James Cameron a mozik megmentője: ezt a filmet nem érdemes letölteni, IMAX rulez! Sicambria