CENTRÁLIS ÉS PERIFÉRIKUS TÉRSÉGEK LEHATÁROLÁSA A POTENCIÁL-MODELL FELHASZNÁLÁSÁVAL Nagy Gábor1 A potenciálmodellről A fizikai analógiákon alapuló területi modellek családjába tartozó potenciálmodell még a hazai geográfiai, demográfiai és közgazdasági gyakorlatba is kevésbé épült be, mint a gravitációs modellek, bár használata semmivel nem nehezebb, mint a másik eseté. A nemzetközi szakirodalomban a „kvantitatív forradalomhoz” kapcsolódóan jelennek meg a potenciálmodellek Stewart (1948) munkásságában. A hazai gyakorlatban a népesség (Bene és Tekse, 1966), valamint a közlekedési potenciál meghatározására (Kovács, 1976) születtek úttörő munkák, de ezek folytatására csak elvétve akadt példa (Papp, 1978). A földrajzi megközelítések példákkal is alátámasztott összefoglalását az angolszász irodalomban Hayes és Fortheringham (1988), illetőleg Nemes Nagy József (1984, majd 1998) készítette el. Érdekes, s viszonylag friss modell készült a jövedelempotenciál meghatározására Major Klára és Nemes Nagy József tollából (1999), mely a modell használhatóságának új területét nyitotta meg. Borzán Anita, a Tessedik Sámuel Főiskola, Körös Főiskolai Kar adjunktusa vetette fel a lehetőségét a potenciálmodell újbóli alkalmazásának, melyet ő a magyar és román regionális szintre kívánt végrehajtani, alapvetően a centrum-periféria viszonyok feltárása érdekében. E gondolatmenet indította meg a szerző fantáziáját, s terelte részben hasonló, részben ettől eltérő pályára. Az alapötlet az volt, hogy két területi szint (regionális és megyei), két időpillanatban kiszámított (1995, 2001) GDP adatainak segítségével talán lehetőség nyílna meghatározni az egyes egységek gazdasági értelemben vett távolságát, s annak változását a hazai gazdaság egyértelmű irányító központjától, Budapesttől. Bár a modell elsősorban „keresztmetszet típusú” vizsgálatra alkalmas (Nemes Nagy, 1987), az eltérő időpontban felvett két „látkép” mégis lehetőséget ad egyfajta trend jelzésére, illetve a sorrendiségben bekövetkezett változások rögzítésére, elemzésére. Ennek eredményét a Területi Statisztika 2004/1. számában lehet olvasni (Nagy, 2004). A Csatári Bálint vezette perifériakutatás teremtette meg a lehetőségét a modell újabb hasznosítási lehetőségének. Miután a fizikai analógiákon alapuló modellek körébe tartozik a potenciál modell is, adja magát a lehetőség, hogy alkalmazásával megkíséreljük az ország gazdasági térstruktúráját – legalábbis fő vonalaiban – felvázolni. A cél az volt, hogy tegyük jól láthatóvá a gazdasági fejlődés szempontjából egyértelműen hátrányos helyzetben lévő tereket, s adjunk olyan matematikai apparátust a döntéshozók kezébe, melynek segítségével folyamatosan követhetővé válik a helyzetben bekövetkező változások rögzítése. A modell ennél általánosabb feladat kitűzését is megengedte, segítségével viszonylag pontosan lehatárolhatóvá vált az ország gazdasági értelemben vett centruma, viszonylag jól láthatjuk az átmeneti zónát/zónákat, valamint el tudjuk különíteni a hátrányos, sőt a kiemelten hátrányos helyzetű tereket is.
1
Nagy Gábor, tudományos főmunkatárs, MTA RKK ATI, Békéscsabai Osztály, a földrajztudomány kandidátusa
A potenciál kiszámításánál a következő képletből indultunk ki: Pi = Gi/dii + Σ(Gj/dij) (j=1,…n; j≠i), ahol Pi: az i-edik területegység (gazdasági) potenciálja Gi/dii az úgynevezett „belső” (gazdasági) potenciál, Σ(Gj/dij) (j=1,…n; j≠i) pedig a „külső” (gazdasági) potenciált jelöli, melyben, Gi és Gj: az i-edik, j-edik területegység (gazdasági) súlya dii: a becsült térségen belüli távolság, aminek kiszámítása a következő képlet szerint történt dii = (Ti/Π)0,5/3, ahol Ti: a vizsgált téregység (jelen esetben a kistérség) területe dij: az i-edik és j-edik területi egység központja közötti távolság. (Nemes Nagy, 1984) A képletből látható, hogy egy területi egység gazdasági potenciáljának meghatározásában nem kizárólag a saját gazdasági teljesítmény játszik szerepet, hanem eltérő mértékben (az ő gazdasági súlyuk, illetve a távolság függvényében) az összes vizsgált területi egység is. Elképzelhető, sőt erre példákat is fogunk látni, hogy viszonylag kisebb saját gazdasági erő mellett is magas potenciált érhet el az a térség, melyet közeli, gazdaságilag erős szomszédok vesznek körül. Másik irányban lehet arra is példa, hogy viszonylag magas saját gazdasági súly mellett a potenciál mérsékelt lesz csupán, mert az adott kistérség szűkebb gazdasági környezete csupa gazdaságilag gyenge téregységből áll, a nemzetgazdaság meghatározó pólusai pedig tőle térben távol helyezkednek el. Bár az alapképlet is viszonylag jól kezelhető, a számítások megkönnyítése és módszertani megfontolások alapján a külső potenciál számításakor részleges módosítást vezettünk be. Külön választottuk ugyanis a saját megye többi térsége által generált potenciált, valamint a külső megyék által a térségre gyakorolt hatásból eredő potenciált. Utóbbi számított tagból pedig egyszerűen leválaszthatóvá vált a főváros, mint az ország meghatározó gazdasági centrumának szerepe és súlyának meghatározása az egyes térségek fejlődésére. E megkülönböztetés magában hordja azt az alapvető feltételezést is, hogy az ezredforduló Magyarországán a megye és az ország tekinthető a gazdasági folyamatokat befogadó meghatározó területi szintnek, a régió, vagy éppen a szomszédság nem, vagy csupán jóval kisebb mértékben. A szétválasztás lehetővé teszi, hogy verifikálhassuk a szűkebb gazdasági tér (megye) hozzájárulását egy térség fejlődési potenciáljához, láthassuk a gazdasági függetlenség mértékét az ország központjától, valamint a szomszédos megyék hozzájárulását az adott tér fejlődéséhez. A modell esetében az egyik alapvető problémát az egyes területi egységek súlyának meghatározása adta, hiszen kistérségekre területi GDP értékek nem álltak rendelkezésre. Több változat tesztelése után első közelítésnek a kettős könyvelésű vállalkozások bruttó árbevételét választottam ki, mint a súlyozásra leginkább alkalmas elemet, tudva azt, hogy a számba nem vett elemek lényegesen tompíthatnák az ennek révén kialakult aránytalanságokat. A súlypontok kiválasztásakor kistérségi szinten a székhely városok mellett döntöttem, megyei szinten a megyeszékhelyek lettek a kitüntetett pontok. Bár első ránézésre a kiválasztás logikus, mégsem magától értetődő, hiszen egyik esetben sincs biztosítva a gazdasági
teljesítmény súlypontjának és a kiválasztott városnak térbeli egybeesése. Itt kell bevallani, hogy a szerzőt a kényelmesség mozgatta a kiválasztáskor, hiszen e településkörre némi munka után meghatározhatóvá vált a kölcsönös optimális távolság km-ben, autóúton mérve, mely egyúttal a távolság meghatározását is lehetővé tette.2 A potenciálmodellünkben ilyen módon egyértelműen azonosíthatóvá és kiszámíthatóvá vált az egyes kitüntetett pontok külső potenciálja, míg a belső potenciál esetében a Nemes Nagy József által használt (Nemes Nagy, 1998: 213. o.) módszert alkalmaztuk (azaz a régiók, megyék területét felhasználva képeztünk egy elvi távolságot, ún. „sugarat” a gazdasági erő eloszlásához). Egyedüli probléma a megyei szint vizsgálatakor Pest megye esetében jelentkezett, melynek nem volt egyértelműen azonosítható székhelye. Ebben az esetben a virtuális központ szerepét Budapestre osztottuk, amint az a valóságos életben látható.
A legmagasabb és legalacsonyabb potenciálok A legmagasabb értékek a teljes potenciált tekintve Budapesten és a környező kistérségekben jelennek meg. A legjobb 36 pontértékkel rendelkező térség 9 megyéből került fel a listára, de egyedül Pest megye mutat teljes reprezentációt. Itt még a leggyengébb szobi térség pontértéke is messze felülmúlja a vidéki kistérségek zömének mutatóját. Szob térségét még 21, Ceglédet és Nagykátát 15, Aszódot már csupán hét vidéki térség előz meg az országos listán (ezek Pest megye sereghajtói). A szűkebb listára (600 pont felett) már csupán Bicske (a legjobb fejlődési potenciállal rendelkező vidéki térség), Székesfehérvár, Dorog, Esztergom, Gárdony, Tatabánya és Győr tudta magát beverekedni. A koncentrikus struktúrát formáló övezetek, melyeknek egyértelmű gyújtópontja Budapest nyugati irányban kissé megnyúltabbak. Meglehetősen pontosan lehatárolhatók a centrum, félperiférikus, átmeneti és periférikus zónák, s ami a térstruktúra szempontjából érdekes, hogy „szigetek” alig találhatók a zónákon kívül, ami jelzi a helyi gazdaságok korlátozott erejét, különösen Budapesttel, valamint a Központi Régióval összevetve. A leggyengébb értékekkel rendelkező terek gazdasági potenciálja (38 db) egyenként is 225 pont alatt marad, ez éppen eléri, vagy elmarad a fővárosi potenciál 4,5%-a mögött. A kiugróan gyenge pontértékkel jellemezhető szabolcsi térségek (Vásárosnamény, Csenger, Fehérgyarmat) pontértéke a 150-et sem éri el, azaz, harmincszor gyengébb a fővárosinál! A kedvezőtlen potenciálú terek térben jól definiálható módon helyezkednek el. 175 pont alatt a fővárostól térben legtávolabb eső négy megye (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Somogy, BorsodAbaúj-Zemplén, Zala) térségei, 200 pont alatt hét megye (Baranya, Békés, Vas), 225 pont alatt 11 megye térségei (Bács-Kiskun, Csongrád, Győr-Moson-Sopron, Hajdú-Bihar) kerülnek fel a listára. A nyugat-dunántúli megyék kistérségeinek jelenléte (közte Sopron és Nagykanizsa) újra dokumentálja azt a tényt, hogy a fővároshoz való közelség a nemzetgazdaságon belül milyen fontos tényezője lehet a gazdasági prosperitásnak, s a tőle való távolság – még erős megyei gazdaságot feltételezve is – milyen mértékben csökkenti a hosszú távú fejlődési lehetőségeket. Itt kell felhívni a figyelmet a modell egyik korlátjára. A nemzetgazdaságban való gondolkodás nem veszi számba a határon túlról érkező – pozitív, vagy negatív – fejlődési
2
Vélhetően a súlypontok ilyetén szubjektív kiválasztása a megyei szinten kisebb, regionális léptékben nagyobb problémát okozhat, vagyis ott nagyobb távolság lehet a nagyváros és a gazdasági teljesítmény számított súlypontja között. Más kérdés, hogy mit kezdjen az elemző egy olyan gazdasági súlyponttal, mely távol esik minden prosperáló gazdasági központtól, illetve az adott régió fő áramlási tengelyeitől?
impulzusokat, s ez különösen a nyugati határzónában többszörösen leértékeli a fejlődési potenciált. A periférikusnak adódó terek térbeli koncentrációja rendkívül markáns, s lehetőséget ad arra – különösen a keleti és déli országrészekben – hogy kijelölhessük a vidékfejlesztés elsődleges, ha tetszik „klasszikus” térségeit.
A potenciálok részletes vizsgálata A belső potenciál A belső potenciál lista élmezőnye okozza a kisebb meglepetéseket. A főváros mellett a nagyvárosok, az agglomeráció gazdaságilag erős, de kisebb területű térségei, valamint a meghatározó multinacionális cég adminisztratív központjául választott városok térségei mutatnak kiugró értékeket.3 A TOP 26 térség összesen 15 megyéből került a listára. A rangsor vége is „demokratikus”, a leggyengébb pontértékekkel rendelkező 40 térség 17 megyéből választódott ki, legnagyobb arányban Baranya, Zala, Somogy, Vas, Nógrád, Békés és Heves megyékből (a térségek legalább egyharmada, legfeljebb kétharmada). A listán valódi meglepetés nincs, az ellátott térség nagysága (területe) nem bizonyult érdemi differenciáló tényezőnek.
A saját megye hozzájárulása A toplistán Pest megye és Budapest „tarol”, a 25 legjobb között mind a 15 megtalálható. A saját megye érdemi hozzájárulása egyes térségeinek fejlődéséhez a gazdaság meghatározó vidéki centrumainak megyéiben (Győr, Székesfehérvár, Debrecen) jelentkezik, de a térségek többségére csak Fejér esetében van példa. Sajátos modellt mutat Komárom-Esztergom, ahol több erős gazdasági centrum összeadódó dinamizáló hatása jelentkezik egy-két térség külső potenciáljában. Kifejezetten gyenge hatást mértünk 55 kistérségben (16 megyéből), a kimaradó megyék köre sem meglepetés, Pest, Fejér, Komárom-Esztergom. Sokkal érdekesebb, hogy Nógrád, Zala és Tolna teljes mértékben, Békés, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és Somogy döntő mértékben olyan térségekkel rendelkezik, ahol a saját megye többi térsége csak minimális impulzusokat képes adni az adott kistérség fejlődéséhez. Sajátos csoportját alkotják az ide sorolható térségeknek a regionális centrumok megyéi, ahol a gazdaság döntő mértékben egy centrumban koncentrálódik (Szeged, Pécs, Győr, Debrecen), s ezek kistérségei a többi térségtől saját fejlődésükhöz alig kapnak ösztönzést. Ugyanakkor saját megyéjük többi térsége számára számottevő addicionális potenciált nyújtanak. Érdekes továbbá Bács-Kiskun megye Bács-bodrogi térségeinek, Veszprém megye nyugati térségeinek (Pápa, Sümeg, Tapolca, Ajka) periférikus helyzete a saját megyén belül, de kisebb léptékben hasonló jelenség figyelhető meg Szentgotthárd, vagy Sátoraljaújhely esetében is. Itt a megyeszékhely térségétől – mely lehet, hogy önmagában relatíve erős helyi gazdasággal bír – való nagy távolság eredményezi a rész-potenciál kedvezőtlen értékét.
3
Az adatbázis – APEH-SZTADI – sajátos szerkezete folytán csak a cégközpontokra (és nem a telephelyekre) lehetett összegezni a kettős könyvelésű társas vállalkozások árbevételét. Részben ez az oka Budapest kiugró adatainak is, de még nagyobb mértékben magyarázza néhány vidéki kistérség (Tab, Komárom, Püspökladány, Nyírbátor) a környezetéből lényegesen kiemelkedő adatait.
Általánosabban fogalmazva, a megyei szinten megjelenő gyenge gazdasági erő általában magasabb arányú reprezentációval jár a listán, míg erősebb térségi gazdaság mellett az érintettség mértéke is alacsonyabb. Érintettség szempontjából elválik azon megyék köre, ahol egy, vagy egymástól térben távol eső két gazdaságilag domináns térség van, illetve azoké, ahol a térszerkezet kiegyenlítettebb.
A külső megyék hozzájárulása A külső megyék hozzájárulása esetében szélesebb, 47 térségből álló kedvező helyzetű kört határoztunk meg. Az érintett 10 megye közül Fejér, Heves, Komárom-Esztergom és Nógrád minden térsége, Veszprém, Jász-Nagykun-Szolnok, Tolna és Bács-Kiskun térségeinek többsége, valamint Győr-Moson-Sopron és Somogy egy-két térsége került a listára. A kistérségek térbeli elhelyezkedése egyértelműen a főváros körüli koncentrikus elhelyezkedést mutatja, s olyan térségek is megjelentek a tágabb élmezőnyben, melyek esetében mind a belső potenciál, mind a saját megye hozzájárulása alacsony pontértékű (Pétervására, Tamási, Kunszentmárton). A külső megyéktől – elsődlegesen a fővárostól és Pest megyétől – kapott fejlődési impulzus nagyságrendje önmagában is elégséges mértékű, hogy ezzel az érintett térség kikerüljön a periféria helyzetből. Pest megye e kategóriában sajátos helyzetű, hiszen esetében a főváros hatása a saját megye hozzájárulásánál lett számba véve, így a járulékos pontértékek relatíve szerények. Pest megye térségei e rész-potenciál esetében az országos lista végén szerénykednek (az 50-ből 14-et tesznek ki). A maradék 36 térség negyede Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből került ki, melynek területe csaknem teljes egészében lefedett. A térségek egyharmada-fele érintett Békés, Zala, Borsod-Abaúj-Zemplén, Vas, Hajdú-Bihar, Baranya és Somogy megyében (további két megye esetében egy-egy, az ország centrumához képest periférikus kistérség jelenik csupán meg a listán). A térségek területi megoszlása világos, a nyugati-délnyugati és a keleti megyék Budapesttől legtávolabb eső térségeit öleli fel. Bács-Kiskun megyében azonban még a leggyengébb pontértékű bácsalmási térség is kimarad, ebből a viszonylag tágan értelmezett listáról, ami jelzi a megye relatíve kedvező helyét az országon belüli térstruktúrában. Meg kell jegyezni, hogy amíg a belső potenciál esetében a leggyengébb helyezések 0,5-5 pontértéket, a saját megye hozzájárulása esetében 3,8-14,8 pontot jelentettek, addig a külső növekedési impulzusok hozzájárulása a teljes potenciálértékhez még a lemaradók esetében is 91,4-179 pontos többletet jelentettek, vagyis nagyságrenddel nagyobb impulzust, mint az első két elem együttesen.
A Budapesttől leginkább, illetve a legkevésbé függő kistérségek Budapest hatása az ország összes térségére jelentős, nagy részére egyenesen meghatározó. A fővárostól való térbeli távolság – tekintve Budapest kiugróan magas gazdasági erejét – elsőrendű magyarázó ereje egy térség pontértékének. Amíg a belső potenciál esetében az 50 pont körüli érték már elegendő a lista első ötödébe kerüléshez, vagy – Pest megye nélkül tekintve – a saját megye hozzájárulása a külső potenciálhoz még alacsonyabb (35-40) pontérték esetében is kiemelkedően kedvező helyet biztosít az országos ranglistán, addig a külső hozzájárulás (többi megye + Budapest) értéke még a leggyengébb értéknél is meghaladja a 90 pontot, de igazán jó helyezést csak 300 pont felett lehetett az országos listán elérni. Utóbbi értéknek zöme pedig a fővároshoz kötődik, amihez hozzájárul a viszonylag centrális fekvése az országon belül.
Ezek után nem meglepő, ha a fővárostól legkevésbé függő győri térség esetében is 27,6%-nak adódik az összesített potenciálból a főváros aránya, s már azokat a térségeket is kevésbé függőnek lehet tekinteni, ahol az arány nem haladja meg a 45%-ot. A legkevésbé függő kistérségek természetesen az erős helyi gazdasággal rendelkező, a fővárostól viszonylag nagyobb távolságra fekvő (zömmel) nagyvárosi terek. Csak a 13-38. helyet elfoglaló térségek esetében változik a kép jelentősen, mert itt már megjelennek a térben nagyon távoli, gyenge helyi gazdaságú, de saját megyéjüktől is kevés növekedési impulzust kapó kistérségek (Szigetvár, Nyírbátor, Csepreg, Baktalórántháza, Vasvár). Igaz, még ebben a csoportban is van megyeszékhely (Székesfehérvár), megyei város (Sopron), erős helyi gazdaságú, de Budapesttől térben nem túl távoli térség (Komárom, Mór), viszont a zöm a közepesen erős helyi gazdasággal rendelkező, a fővárostól relatíve nagy távolságra fekvő kistérségek közé sorolható. A legerősebb függés mutató térségek csaknem kizárólag az ország – potenciálérték szempontjából – centrumtérségei kerültek a listára. Ezen belül a differenciáló tényezővé a helyi gazdaság gyengesége, valamint a saját megyétől kapott növekedési impulzus nagysága vált. A leginkább függő 37 térség térbeli megoszlása roppant erős területi koncentrációt mutat, Pest megye mellett Komárom-Esztergom, Nógrád, Fejér, Heves, Bács-Kiskun és JászNagykun-Szolnok megyék tekinthetők érintettnek. (Pest megye térségei közül a leginkább autonómnak a ceglédi térség adódott, ott a főváros hozzájárulása a potenciálhoz 52,2% volt.) Budapest esetében az ország összes többi kistérségében hozzájárulása a helyi gazdaság fejlődési kilátásaihoz nem éri el a 10%-ot! Bár ez nem egzakt mutató, de jelzi, hogy a főváros fejlődése sokkal kevésbé függ az országban zajló gazdasági folyamatoktól, mint viszont. Dokumentálja, hogy Budapest – tetszik, nem tetszik – a magyar gazdasági siker, az Uniós felzárkózás kulcsszereplője.
Több szempontból előnyös helyzetű térségek A viszonylag magas belső potenciál értékeket elsősorban Pest megye térségeinél egészíti ki a saját megye – Budapesttel együtt mért – kiugróan magas hozzájárulása. A két lista alapján számított együttes értékek alapján Fejér és Komárom-Esztergom megye térségeinek jelentős része, valamint a győri kistérség is felkerült a lista élmezőnyébe (kivétel Bicske, Kisbér és Oroszlány, melyek a külső megyék hozzájárulása rész-potenciálban szerepelnek előkelő helyen az országos rangsorban). A belső potenciál és a külső megyék hozzájárulása toplistái között 11 átfedés adódott, térben meglehetősen szórtan nyolc megyéből. Ami természetes, hogy Pest megye térségei nincsenek a listán, Tolna és Nógrád esetében pedig az alacsony belső potenciál miatt nem került térség a listára. A magas belső potenciálértéket mutató többi térség földrajzi fekvése – relatíve nagy távolsága a fővárostól – eleve kizárta a kedvező helyezést a harmadik rész-potenciál pontszámainál. Nincs olyan térsége az országnak, mely mind a három elemben egyaránt az országos listák élmezőnyébe tartozna. Vidéken a magas belső potenciál lényegében kizárja a saját megye markáns hozzájárulását a potenciál végső értékéhez, Pest megye térségeit viszont a külső megyék alacsony hozzájárulása a fejlődéshez zárja ki a körből.
Több szempontból hátrányos helyzetű térségek A belső potenciál és a saját megye hozzájárulása közös listája elvben szerény átfedést kellene, hogy produkáljon, hiszen a gazdaságilag gyenge kistérségek közelében általában van egy-két erős gazdaságú térség, ahonnan erős növekedési impulzusok érkeznek. Az átfedés ott jelentkezhet, ahol a megye össz gazdasági teljesítménye is mérsékelt (Békés, Somogy, Nógrád, Zala, Heves), vagy a térség térben távol van a megye meghatározó gazdasági centrumától, s a megye teljesítménye közepes (Bács-Kiskun, Veszprém). Összesen 14 ilyen térséget tudtunk kimutatni. A belső potenciál és a külső megyék hatásrendszere között ilyen direkt összefüggés nincs, a két lista egyezéseit az adott kistérség országon belül elfoglalt periférikus helyzete determinálja. Összesen nyolc megye 17 térségét öleli fel a közös lista úgy, hogy a külső megyék befolyásával legkevésbé érintett 11 térség teljes számban bekerült a közös listára is. A saját megye és a külső megyék rangsorainak sereghajtói között is lehet elvben összefüggés, elsősorban a gyenge, vagy közepesen gyenge gazdasági erejű és/vagy nagy területű, az országon belül periférikus helyzetű megyék térségei kerülhettek fel a közös listára. Ténylegesen hét – kivétel nélkül keleti, vagy nyugati-délnyugati határmenti – megye 13 térsége alkotja az e két részelemben egyaránt periférikus helyzetűnek adódó listát. A három részelem összefoglaló vizsgálatakor nem lehet teljes kizárást definiálni, azaz létezhetnek mindhárom elem szerint halmozottan hátrányos helyzetű térségek, s valóban, összesen öt ilyet sikerült kimutatni. Békésben Szeghalom térsége (nem a több más ranglista szerint leghátul kullogó sarkadi térség!), Somogyban Csurgó és Nagyatád térsége, Zalában Lenti és Letenye térsége. Ez nem jelenti azt, hogy az abszolút ranglista végén is ezek állnának, miután az első két részelem hatása az össz-potenciálra mérsékelt. Így lehet, hogy az utolsó elemben – külső megyék dinamizáló hatása – a legrosszabbul teljesítő szabolcsi térségek foglalják el az utolsó helyeket, hiába mutatható ki árnyalatnyival kedvezőbb helyzetük az első és második elem esetében.
Összegzés, a modell hasznosíthatósága A modell legnagyobb előnye, hogy egyszerűen előállítható, nem igényel különleges matematikai ismereteket. Amint a fentiekben láthattuk, jól felbontható részelemekre, melyek belső arányai jól tükrözik a saját gazdasági erő, a megye, illetve az ország többi részének közte kiemelten Budapestnek – szerepét a potenciál előállításában, vagyis, lényegében hatását a térség fejlődésére. Világosan látható az agglomerációs hatás, nem csupán Budapest, hanem Székesfehérvár, Győr, Debrecen esetében is, kisebb léptékben pedig Pécs, Szeged, Miskolc, vagy Szombathely, Veszprém, Nyíregyháza körül is kimutatható a gazdasági erőcentrum hatása. A modell segítségével előállított potenciálértékek térképre vitele generál egy jól átlátható, fő vonalaiban vélhetően helytálló képet Magyarország területi szerkezetéről, melyben meglepő pontossággal definiálható az ország gazdasági centruma, az átmeneti zónák (félperiféria), valamint a részleges és teljes perifériák is. A modell legalapvetőbb hibája a nemzetgazdaságba való bezárkózás. Bizonyosan érdemes volna a határon túlról érkező impulzusok mérése is, kérdéses azonban a helyes kitevő megtalálása, azaz a határ moderáló szerepének értelmezése. Az elvégzett számítás több hipotézisen alapul: pl. létezik megyei gazdaság és nemzetgazdaság, de nincs regionális gazdaság, a térségre a közvetlenebb hatást a saját megye térségei, s nem a szomszédai gyakorolják, ezek további tesztelést igényelnek. A súlyként használt érték csak egyik, bár legfontosabb eleme a helyi gazdasági tevékenységnek. Itt csak remélni tudjuk, hogy a
kistérségi GDP, vagy valamely más komplex index nem rajzolná át érdemben a térképet. A modell mechanikus és statikus, alapvetően a pillanatnyi állapot bemutatására ad lehetőséget, de korábbi munkámban (Nagy, 2004) adtam példát arra, hogy lehet mégis felhasználni időbeli elmozdulások regisztrálására. Rendkívüli mértékben érzéketlen a modell nagyléptékű egyszeri beruházások gazdasági hatásának jelzésére, éppen az állapotbemutatásra való alkalmassága miatt, ezért egyetlen térségre sem lehet rásütni az elmaradottság, vagy sikeresség bélyegét az eredmények láttán, csupán azt mondhatjuk, hogy az adott időpillanatban hol állt az országos összehasonlításban. A modell néhány korlátját már fentebb említettük, de érdemes megjegyezni, hogy a globalizálódó világgazdaságban a közvetlen térbeli távolság szerepe erőteljesen lecsökkent a gazdasági termelési-értékesítési láncok kiformálásában, bár ez a szerep nem tűnt el teljes mértékben. Ennek következtében a modell magyarázó ereje nem teljes, de alkalmas néhány jelzésértékű következtetés levonására: 1. Az országos gazdasági erőcentrumhoz való közelség előnyös a gazdasági potenciál gyarapítása szempontjából. 2. A gazdasági erőcentrumhoz képest periférikus fekvés – még kedvező induló helyzet esetében is – csaknem minden esetben a gazdasági potenciál jelentős csökkenéséhez vezet egy piaci alapú fejlődés során. 3. A magyar regionális politika 1996-2001 közötti működésének alig vannak mérhető eredményei, hatása legfeljebb a visszaesés mértékének mérséklésében fogható meg egyedi esetekben (pl. Szabolcs-Szatmár-Bereg). 4. A kedvező fekvés és az állami beruházási politika kedvezményezett térségei (pl. Heves) a vidéki terek között relatíve kedvezőbb helyzetbe kerülnek, csaknem függetlenül saját gazdasági teljesítményük alakulásától. Összességében a modell – a vizsgált jelenség mélyreható ismerete mellett – alkalmas további elemzési aspektusok bekapcsolására, a meglévő ismereteink árnyalására, illetve tudásunk elmélyítésére.
Felhasznált irodalmak •
Bene L. – Tekse K. (1966): Vizsgálatok a népesség területi eloszlásának alakulásáról Magyarországon 1900-1960. KSH Népességtudományi Kutató Csoport Közleményei 9., Budapest.
•
Haynes K.E. – Fortheringham A.S. (1988): Gravity and Spatial Interaction Models. Scientific Georgaphy 2. SAGE Publications Beverly Hills – London – New Delhi.
•
Kovács Cs. (1976): Főbb településeink egymáshoz viszonyított vasúti átlagtávolságai és forgalmi potenciáljai. In: A magyar népgazdaság fejlődésének területi problémái. (szerk: Enyedi Gy.) Akadémiai Kiadó, Budapest.
•
Major K. – Nemes Nagy J. (1999): Területi jövedelem-egyenlőtlenségek a kilencvenes években. Statisztikai Szemle 77(6):397-421.
•
Nagy G. (2004): A gazdasági távolság meghatározása potenciálmodell segítségével. Területi Statisztika VII./44./(1):31-40.
•
Nemes Nagy J. (1984): Fizikai analógiákon alapuló területi elemzési módszerek – VI.2.3. Népességi és gazdasági potenciálmezők. In: Matematikai és statisztikai módszerek alkalmazási lehetőségei a területi kutatásokban (szerk.: Sikos T. T.) Földrajzi Tanulmányok 19. Akadémiai Kiadó, Budapest. 181-184.
•
Nemes Nagy J. (1987): A regionális gazdasági fejlődés összehasonlító vizsgálata. – 2.2. Keresztmetszet vizsgálatok. Akadémiai Kiadó, Budapest.
•
Nemes Nagy J. (1998): A tér a társadalomkutatásban. Bevezetés a regionális tudományba – 10.2.1. Gravitációs és potenciálmodellek. Ember-Település-Régió 2., MTA Stratégiai Kutatások – Hilschler Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Budapest.
•
Papp A. (1978): A Tiszántúl középső részének központjai, területi elrendeződésük, potenciáljuk. Földrajzi Közlemények 26/CII./(3):269-279.
•
Stewart, J. A. (1948): Demographic gravitation: Evidence and application. Sociometry (11):31-58.
