Útinapló,2009,THAIFÖLD
1.fejezet: A nagy nap(ok) Rengeteg rohangálás az utolsó pillanatig, fesztiválok, elintézni valók, papírmunka,vízum,valuta,biztosítás, kalkuláció, oltások, útikönyvek bújása,thaiföldön járt ismerősök felkeresése,töménytelen email,minden lehetséges elméleti információ megszerzése,izgatott várakozás. Jövünk már mosoly országa!!!!!! És végre!!!! Julius 12.-én hajnalban elindult a busz velünk a bécsi repülőtérre! Julius 12.-én délben már repülőn ültünk,és suhantunk Doha felé!! Julius 12.-e az első házassági évfordulónk,és a második nászutunk kezdete!!! Július 12.-e egy nevezetes és fantasztikus, rég várt nap volt!!!!!
2.fejezet: Füllesztő Bangkok
Dubai fölött repültünk el. Láttuk a fényeit. Landoltunk a sivatag közepén lévő 50 fokos Dohában. Vártunk pár órát,aztán átszálltunk egy óriási gépre,ami tulajdonképpen nem is repülő volt hanem egy szálloda,a repülők anyahajója!!! 14 órát utaztunk mire végre július 13.-án megérkeztünk Bangkokba. Nap sehol!Jégverem a reptéren majd egy iszonyatos hideg taxival ( az autókba nincs fűtési funkció gyárilag)út a központba, a szürke ég alatt. Nem beszélve arról,hogy a sofőrünk amellett,hogy két szót sem tudott angolul, arról sem volt fogalma hogy hol van a szállodánk. Egy turistatérkép segítségével próbáltuk kézzel lábbal navigálni,miközben néztük a felhős eget az eső áztatta utat és nem értettük hogy lehet hogy itt tél van otthon meg nyár. Első sokkunkat azonban megkönnyebbülés követte mikor kiszálltunk az autóból és megcsapott minket a nagyon párás,nagyon furcsa szagú de nagyon meleg Bangkoki levegő. (Mert hát arra azért nem számítottunk hogy Thaiföldön mindenhol úgy fölcsavarják a klímát hogy a hőmérséklet bent 15 fokkal alacsonyabb mint kint.) Ott álltunk a csomagjainkkal Bankok közepén egy járdán ,és csak ámultunk,bámultunk. Megérkeztünk!!!! Hihetetlen volt az egész! Szín és szagkavalkád.Csirke,fánk,tészta,füstölő,leves,fűszer,palacsinta,pulyka,disznóbőr , sohasem látott gyümölcsök,amikből állandóan sütöttek-főztek-turmixoltak. Minden kis gurulós kocsikon. Az egyiktől nem lehetett a másikhoz férni. A zajok,a kiabálás,a dudálás,az árusítás,a motorok,a jegesek,és a soha véget nem érő tukmálás:Tuk-tuk mister,Thai massage madam…. Nem is tudtunk épületeket,palotákat nézni csak álltunk a híres turistautcán a Khao-san Road-on,ittuk a kókusztejet és sodródtunk a tömeggel!Hopp egy öt fős család ül egy robogón,ott meg bontják a kókuszt ,és nézd ott egy szerzetes… Ez este semmit sem változik sőt csak erősödik , már mindegy ki vagy és hány éves csak gyere és vedd, használd,edd és idd, nézd meg és éld át,menj be és válaszd ki,élvezd…És mindeközben hatalmas patkányok és csótányok rohangásznak a sikátorokban ,köztük gyerekek futkosnak kacagva, pólyásbabák alszanak az éppen gyümölcsöt áruló anyjuk ölében, és a fiatalabb lányok félreérthetetlen pillantásokkal próbálnak ’komoly’ kapcsolatokat létesíteni gazdag férfiakkal és nem áll meg az élet sohasem!Máig fogalmunk sincs a Thaiok mikor alszanak! De mindezek ellenére,ha aludtak ha nem, ha jó kedvük van ha szomorúak,ha átvernek, ha kiabálnak, mindig mindenki mosolyog!!! Eredetileg csak 2 napot akartunk itt tölteni,ami végül is 4 lett,de még ez is kevésnek bizonyult! Khao-san Road-on egymást érik az utazási irodák 1-2-3-napos programokkal!A választásban a szimpátia dönt,vagy a minimális árkülönbség. Mi a négy nap alatt két nagyobb utazáson vettünk részt. Először a híres úszó piacra mentünk el,amit egy kis csónakkal jártunk körül. Hajnalban értünk oda,velencei hangulatú tavirózsás kis vízi sikátorokon haladtunk,és néztük hogyan ébred a falu. Aztán
hírtelen tele lett minden turistákkal, meg árusokkal, akik kampókkal próbáltak minket kifogni és magukhoz húzni. Ez már nem volt annyira szép inkább szomorú,hogy hogy eltúristásodhat egy ilyen gyönyörű hely. Persze mi is turisták vagyunk. A másik befizetett programunk az öt részből álló óváros, Ayutthaya megtekintése volt. Izgalmas volt ez a nap,sok szerzetessel, függőkomppal,folyton éneklő zenész olasz útitársakkal,és nagyon vicces idegenvezetővel. Bangkokban az élet amellett hogy laza és kötetlen,nagyon fárasztó egy idő után! Kezdett csömörünk lenni a nyüzsgésből,egyre jobban vágytunk már a tengerre,a nyugalomra valamelyik szigetre,pálmákra,egyszóval a pihenésre!Így hát következő állomásunk Kho-samui volt,amit egy egész éjszakás busz úttal és egy félnapos szárnyas hajó úttal értünk el!Az utóbbin való utazás érzése borzalmas volt,a hullámokon való ilyen sebbességű zötykölödés,minden utasnál hányingerhez vezettet. Lányok és asszonyok sírtak,és könyörögtek hogy legyen már vége,Titanic süllyedésekkor átélt közhangulat lehetett ehhez hasonló.
3.fejezet:Kho-samui,felhős idő,felhőtlen pihenés Július 17.-e,délutánra megérkeztünk Thaiföld egyik legszebb szigetére. A központot elhagyva a tengerpart mentén kerestünk szállást magunknak. Elindulva a fehér homokon egy kis bungalónál kötöttünk ki és itt töltöttünk öt napot! Thaiföldön mindenki,robogóval jár,a robogó mint családi autó funkcionál,négyen öten is fölférnek rá. Természetes volt hát ,hogy mi is bérlünk egyet és azzal járjuk be a szigetet. Nappal nem lehetett betelni a természet adta látvánnyal. A mi tengerpart tőlünk 10 méterre volt,csendes és eldugott,mi erre vágytunk. De pár kilométerrel arrébb az megtaláltuk a thaiföldi Siófokot. Ott aztán volt nyüzsgés,csak a vízi bicikli hiányzott,de volt helyette víz alatti sétától elkezdve,a hajfonáson át,a céllövöldéig minden. Mindezeket kötött pulóverekbe, nyakig beöltözve árulták a thai lányok. Nagyon érdekes ennek a túlöltözöttségnek a miértje. A thai ember társadalmi hovatartozását ugyanis elárulja a bőrszíne, hogy mennyire barnult le. Mert ha nagyon ’jó színed’ van,akkor te biztos sokat dolgozol a rizsföldeken,ami munka nem túl elismert a thai-ok körében,de ha fehér vagy irodában dolgozol,van egzisztenciád!Ilyen egyszerű!Éppen ezért csak semmi szolárium csak semmi napozás mint nálunk,a fehér a divat és a rizspúder!
Tehát a káprázatos,pálmafás,sziklás tengerpartunknak egyetlen ’hibája’ volt,hogy nem sütötte a nap!De nem csak oda,hanem az egész szigetre nem.
Sőt egész Thaiföldet nem! Bár mókásakat áztunk a délutáni monszun esőkbe,de azért néha vágytuk a napot. Mégiscsak nyaralni jöttünk ilyen messzire nem őszölni. Amikor már kezdünk elkeseredni,akkor végre valahára július 19.-én kisütött a nap! Az addig csodálatos környezetet pedig még szebbé varázsolta! Egészen új színe lett mindennek! Kis napozás aztán irány az erdő,a természet! Megmásztunk egy hegyet és voltunk dzsungelben is,ahol egy vízesést kerestünk. Nem lett meg, valószínűleg eltévedtünk, de legalább találkoztunk érdekes rákokkal és furcsa indákkal. Elmentünk egy lepkemúzeumban is és szedtünk a fáról kókuszt, melyet körülbelül másfél óráig boncolgattunk különböző ’ősemberi’ eszközökkel mire sikerült az iszonyatos erős rostjait lehántani ,majd feltörni egy kővel magát a diót. Nagy erejű küzdelem volt ez a tikkasztó melegben!Meglepetésünkre másnap is sütött a nap,de akkorra már csak a napozás,koktél ivás és rákevés maradt! Egyik este voltunk egy igazi thaibox meccsen. Ezen az igen kemény estén megmérkőzött mindenki,a legkisebb korosztálytól a nőkön át a legelszántabb férfiakig!Érdekes módon mindketten élveztük!Ezután egy hatalmas buliba csöppentünk,ahol egy páratlan rock banda játszott. Két nő és egy férfi teljes átéléssel,energiával,őrjöngve,spárgázva ’zúzták’ az összes számot,amit a közönség egy cetlire felírt. Aztán egy nap fölszálltunk egy belföldi kis repülőgépre és zuhogó esőben átrepültünk egy óra alatt a másik paradicsomi szigetre,Phuketre.
4.fejezet:Phuket magyarul Most egy kicsit izgatottabbak voltunk,és nem csak azért mert az interneten olvasott időjárás jelentés tartós napsütést ígért,hanem azért is mert egy magyar pár panziójába tartottunk ,és Ők is,mi is vágytunk már a hazai társaságra. . Navigációs gondok után nagy nehezen elvitt Hozzájuk a transzfer. Szándékosan nagybetűvel írunk Róluk,mert emberi és vendéglátós viszonylatban is nagyon szuperek voltak!Ők Andi és Robi,akik már 4 éve élnek kint,de az otthoni szokások nem felejtődtek el hanem gyarapodtak és kiegészültek a helyiekkel! Birodalmuk egy 3 szobás ház, ahol 2 szoba kiadó egy medence használható és sok szeretet és figyelem kapható. Mondani sem kell, hogy náluk jobb idegenvezetőt sosem találtunk volna. Ők ismerték a szigetet ,a szokásokat és olyan helyeket,ízeket,élményeket, amiket önállóan nem tudtunk volna látni, kóstolni,megtalálni!Láttuk az éjszakai Phuket igazi arcát, nyomorúságos sorsú embereket,akik pénzhiány miatt magukat árulták, láttunk szegénységben élőket,akiknek a boldogság veleszületett erényük volt,láttunk cigány negyedet,voltunk thai masszázson,körbedzsippesztük az egész szigetet,láttunk zöldségest aki egy férfi testben élő nő volt,és aki lakás híján a pult alatti ágyon aludt és élt,láttunk gekkókat és skorpiókat,furcsa bogarakat és kígyókat! Rengeteg mindent!!!
Megérkezésünk utáni naptól az idő gyönyörű volt! Motoroztunk, fagyiztunk, strandoltunk. Egy ilyen szép, napon történt velünk egy igen vicces esemény! Robi mondta, hogy este mielőtt elvisz minket egy érdekes autó kiállításra ,el kell még hoznia egy 5 főből álló magyar csapatot a reptérről ,és úgy gondolta ha már a kocsiban vannak,csatlakozhatnának a mi esti programunkhoz! Nagy örömmel mondtunk igent és csodák csodájára a csapat fiatal nemrég diplomázott színészekből állt, akiket szegről végről ismertünk, nyomon követtük vizsgáikat! Erre mondják ,hogy kicsi a Világ!Attól kezdve az időt együtt töltöttük velük. Így együtt mentünk el elefánttúrázni is ! Nagyon izgalmas volt azon a hatalmas állaton csupasz lábbal ülni és iszonyú lassan,nagy kilengésekkel haladni előre! Utolsó esténket is közösen töltöttük,majd másnap irigykedve az ott maradókra,elbúcsúztunk és egy újabb kimerítő busz út után megérkeztünk újra Bangkokba,ahol a másnap hajnali indulás előtt annyi volt a dolgunk,hogy a maradék beváltott pénzünket elköltsük!
5.,egyben az utolsó fejezet:Véget nem érő visszautazás
Július 30.-a hajnal. Véget ért a kb. 30 órából álló utolsó bangkoki napunk. Azért egy kis sültbogár evéssel megkoronáztuk különleges nyaralásunkat, majd még utoljára a transzferrel átvertek minket,de kijutottunk a reptérre és holtfáradtan felszálltunk a dohai égi hotelra. Itt elérkeztünk utunk nem várt részéhez,ugyanis az átszállásra 13 órát kellett várni!Doha szép hely olyan,mint egy ékszerdoboz,ilyen lehet gondoltuk a reptéri shopban kapható könyvekből,prospektusokból,mert a repteret nem hagyhattuk el vízum kiváltása nélkül. Így hát kivártuk az indulást azon a kis reptéren,ahol természetesen nagyon hideg volt,elviselhetőbbé téve az embereknek a kinti 40 fokos meleget! Ott fáztunk meg az út során másodszor! Egyszer csak hívtak a mi gépünkhöz is. Beszálltunk. Utaztunk. Megérkeztünk Bécsbe. Most eláruljuk,hogy miért fontos Bécs,hogy miért nem egyből hazamentünk onnan. Bözske még sohasem volt igazi vidámparkban,így gondoltuk a híres Prater kezdésnek jó lesz. Összeszedtük minden erőnket és maradék pénzünket és irány a hullámvasút! Gondoltuk több ezer kilométerrel a hátunk mögött,kissé bágyadtan még utolszor jó lesz egy kis adrenalin tuning! Rátaláltunk egy gépre,ami a gyakorlottak között is nagy elismerést váltana ki. Ezt többször megkerülve,nézegetve sétálgattunk a park területén,hol erre hol arra hivatkozva,vártunk még a kipróbálásával. Mindketten tudtuk ,hogy fel fogunk rá ülni!Ez a szerkezet úgy nézett ki mint egy óriási csúzli aminek a két szára 60 méter magas,mi vagyunk a lövedék,amit 90 méter magasra kilőnek,hogy onnan aztán szabad essen vissza és az utolsó pillanatban megállítsák és mindezt kétszer háromszor! Bözskének halálfélelme lett és végképp haza akart menni. Bevallom én még maradtam volna,így rábeszéltem még egy hasonlóra,ami után már nem beszélt,mégis pontosan tudtam,hogy haza kell mennünk a legrövidebb időn belül!
Sajnos ez sem sikerült zökkenőmentesen, ugyanis a délután 3-kor induló autóbuszunknak 6-ra kellett volna megérkeznie,de egy az autópályán történt hatalmas karambol miatt csak 9 óra után értünk Pestre. Azt hittük már sosem érkezünk meg,azt hittük már sosem tudjuk elmesélni,megmutatni a hazaiaknak,hogy milyen csodálatos is volt ez a mi nyeremény nászutunk,amilyet saját erőnkből biztos,hogy nem tudtunk volna összehozni,ezért még egyszer,itt az útinaplóban is szeretnénk megköszönni Önöknek ezt a lehetőséget,melyet soha nem felejtünk el!!!
Köszönjük,
Tóth Máté,Jelinek Erzsébet
